A horvát Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium által átadott horvát nyelvű dokumentumok az alábbiak voltak: 1. Előzetes környezeti hatástanulmány, Zágráb, 1993. (4 kötetben: Y2-NVD.00.09-H01.0, Y2-NVD.00.09-H02.1, Y2NVD.00.09-H02.2, Y2-NVD.00.09-H02.3) 2. Az előzetes környezeti hatástanulmány kiegészítése (Y2-B24.00.23-H01.0) 3. A környezet rendezésének elemei, Zágráb, 1995. (Y2-NVD.00.18-H14.0) 4. Elfogadható talajvízszint az erdei ökoszisztémák szempontjából, 1999. (3 kötetben: Y2-C88.00.35-H01.0, Y2-C88.00.35H02.1, Y2-C88.00.35-H02.2) 5. A tervezett Novo Virje-i vízerőművel kapcsolatban a nyilvánosság kérdéseire adott válaszok és kommentárok, Zágráb, 1999. (Y2-NVD.00.36-H01.0) 6. Közmeghallgatás, hozzászólások, jegyzőkönyv, 1998. 7. A Novo Virjei-i vízierőmű projekt elfogadhatóságáról szóló bizottsági jegyzőkönyv, 2000. A magyar Környezetvédelmi Minisztérium által magyarra fordított részek az alábbiak: A Novo Virjei vízerőmű előzetes környezeti hatástanulmánya (Y2 NVD.00.09. H.01.0. jelű kötet) egyes részeinek fordítása A hatástanulmányt az Elektroprojekt (Zagreb) készítette a Hrvatska Elektroprivreda megbízásából 1993ban< Lovretity Mária fordítása alapján
●
● ● ● ● ● ● ●
Hidraulikai jellemzők ❍ A Dráva hossz-szelvénye, jelenlegi állapot (ábra) ❍ Hidraulikai mutatók a zárógát és a botovói híd közötti Dráva szakaszon (ábra) Vízhozamok - Fizikai hatások a felszíni vizekre A Dráva és mellékvizeinek hidrológiai jellemzőire gyakorolt hatások A felszíni vizek fizikai-kémiai tulajdonságai A felszíni vizek biológiai tulajdonságai A halállomány struktúrája Vízminőség védelmi intézkedések Vízelvezetési intézkedések
3.2.1. ábra: A Dráva hossz-szelvénye - jelenlegi állapot
3.2.1. táblázat Novo Virje vízerőmű A zárógát és a botovói hidak közötti Dráva szakasza Meglévő állapot - a kiválasztott hidraulikai mutató áttekintése
3.4.1.3. Vízhozamok 3.4.1.3.1. Jellemző vízhozamok A botovói mérő szelvényre 1926-1991-ig terjedő időszakra a 12-es melléklet 1-es lapján mutatjuk be az éves legkisebb és közepes vízhozamokat. Az éves közepes vízhozamok nem mutatnak szembetűnő változási tendenciákat. A legkisebb éves vízhozamok vízhozam-görbéje a vízhozamok időbeni csökkenését mutatja. Ez részben annak eredménye, hogy megváltozott a vízállás leolvasás, vízmércelap helyett rajzoló vízmércét használnak, másrészt valóban jelen van egy csökkentési trend, de csak 1968/69 évtől. 1968-ban helyezték üzembe a Zlatolicje vízerőművet, 1975-ben a varazsdit, 1978-ban a forminit, 1982ben a csáktornyait és 1989-ben a dubravai vízerőművet. Az egyes vízerőművek üzembe helyezése által okozott vízhozam változások jobban láthatók az 1961-1991 időszakra vonatkozó a havi legkisebb vízhozam-értékeket mutató vízhozam-görbén (12. melléklet 2. lap). A számszerűsített adatokat a 12. melléklet 3. és 4. lapja tartalmazza. Az idők folyamán a legkisebb havi vízhozamok csökkenése meghatározott ugrások eredménye, mely az egyes vízerőművek üzembe helyezéséhez kapcsolódik. Az éves legkisebb vízhozam a vizsgált időszakban (1961-1990) Q=83,1 m3/s, a közepes min. Q=168 m3/s. Az éves közepes vízhozam a vizsgált időszakban 527 m3/s-t tesz ki. A legnedvesebb év 1965 volt 776 m3/s éves közép vízhozammal, a legszárazabb pedig 1971. év 370 m3/s éves közép vízhozammal. (12. melléklet 5. lap) Az éves legnagyobb vízhozam 2652 m3/s-t tett ki 1972-ben. 2000 m3/s-nál nagyobb vízhozam a vizsgált 30 évben kétszer jelentkezett (12.mell. 6. lap) Az éves legkisebb és a közepes vízhozamok saját maximumukat júniusban érik el, a minimum pedig januárban és februárban regisztrálható. A legmagasabb vizek júliusban és augusztusban jelentkeztek (3.4.3. ábra). Ugyanebben a mellékletben látható a havi vízhozamok eloszlása a legszárazabb (1971-es) évben és a legcsapadékosabb (1965-ös) évben, valamint látható az 1961-1990 periódus átlaga is. A száraz évnek a maximumát májusban, a nedves év maximumát júniusban regisztrálták. A 12. melléklet 7. és 8. lapjain a legkisebb, közepes és legnagyobb havi és éves vízhozamokat adták meg a Novo Virjei mérőszelvényre. Az 1977-1990 közötti mérési időszakban, a legkisebb éves vízhozam 117 m3/s, a közepes 496 m3/s és legnagyobb vízhozam 910 m3/s értéket mutat.
3.4.1.3.2. Vízhozam gyakorisági és tartóssági görbe
A napi vízhozamok gyakorisági és tartóssági görbéje 1926-1985 időszakra a botovói mérőszelvényig kifejezi a Dráva vízgyűjtő átlag vízviszonyait. A közepes tartósságú görbe rövidebb időszakra történő feldolgozás esetén majdnem megegyezik a 12. melléklet 9. lapján szereplő görbével. Egyedüli különbség az anvelop értékeknél van jelen. Hosszabb feldolgozási időszak esetén ez a különbség inkább nagyobb mint kisebb, ami logikus is.
3.4.1.3.3. A jellemző éves vízhozamok előfordulási valószínűsége Az éves vízhozam előfordulási valószínűségére a harmincéves időszakra (1956-1985) készített számítást fogadták el. Ezt "A gyurgyeváci vízlépcső" tervezésével kapcsolatban készítették. A várható (valószínű) vízhozamok elfogadott értékei Előfordulási % 50 20 10 5 2 1 0,1
Kis vízhozam 185 136 113 95 76 66 40
Közepes vízhozam 518 597 649 699 764 812 972
Nagy vízhozam 1453 1878 2162 2437 2800 3079 4057
5.2. Fizikai hatások a felszíni vizekre Ebben a pontban azokat a fizikai változásokat vizsgálják, amelyek a Dráván és mellékágain a Novo Virjei vízerőmű rendszer megépítése után jönnek létre. Kidolgozták a hidraulikai jellemzőket, valamint a feltöltődés és az erózió folyamatait. A rendelkezésre álló adatok bősége, a változások intenzitása és jelentősége miatt, különösen jól van feldolgozva a tározásra kijelölt Dráva szakasz. A kiépített állapotra vonatkozó hidraulikai paramétereket a mai állapotra alkalmazott statisztikai adatfeldolgozáshoz hasonlóan dolgozták fel.
5.2.1. Hidraulikai jellemzők A hidraulikai jellemzők értékelhetőbb változása a következő Dráva szakaszokon várható a Novo Virjei vízerőműrendszer megépítésének következményeként: ● ● ●
a tározótér mentén a zárógát és az alvízi csatorna torkolata között az alvízi csatorna torkolata alatti közvetlen szakaszon.
Ezen kívül a Bistra csatorna torkolata és alsó szakasza és a Gliboki patak szintén érzékelhető hidraulikai változásokat fog elszenvedni. Legnagyobb változások a tározó(tó) területén várhatók, ami a zárógáttól (Cambina területe) közel a botovói hídig tart. A tározótér hossza kb. 20 km, átlagos szélessége kb. 700 m. Az előirányzott normál duzzasztási szint a gátnál 122,5 m.A.f.. A víz tározóban történő duzzasztása miatt a hossz-töltések (véd-töltések) közötti terület tartósan víz alá kerül. Az átfolyási szelvény területe és a mederben lévő vízmélység többszörösére megnő, míg a sebességek érezhetően csökkenni fognak. Így például a közepes vízhozamnál (526 m3/s) a tóban lévő átfolyási szelvény területe a jelenlegi 455 m2-ről a kiépített állapotban 4396 m2-re nő (növekedési faktor 9,65-szeres). A mélység is hasonlóan változik, 2,2 m-ről 8 méterre nő (a növekedési faktor 3,6-szeres), míg a főmederben a vízsebesség 1,38 m/s-ről 0,39 m/s-ra csökken (a csökkenés 3,5-szeres). A kiépített állapotban a különböző vízhozamokhoz tartozó kiválasztott hidraulikai paraméterek közepes és extrém értékei az 5.2.1. táblázatban és a 82. melléklet 1-12 lapjain találhatók meg. A jelenlegi állapot és kiépített állapot közötti értékek arányait a kiválasztott hidraulikai paraméterek vonatkozásában az 5.2.2. táblázat, a különbségeket pedig az 5.2.3. táblázat mutatja. Az elzárási szelvény (zárógát) és a botovói hidak közötti Dráva szakasz mentén kiválasztott hidraulikai paraméterek értékeinek összehasonlító grafikus ábrázolása a jelenlegi, és a kiépítéskori különböző vízhozamok mellett a 82. melléklet 1319 lapjain található. A Dráván a zárógát és az alvízi csatorna torkolata (betorkollása) között a lefolyási viszonyokban, különösen kis- és középvizek esetén, jelentős változások lesznek, mivel a vizek nagy részét a tározóból közvetlenül az alvízi csatornán keresztül a juttatják a 125-ös VO (nyilvántartási szelvény) közelében Dráva mederbe, amíg a régi Drávában a zárógát alatti szakaszon csak a biológiai minimum fenntartásához szükséges vízhozam fog átfolyni. Megnövekedett vízhozamok esetén a többletet a zárógáton keresztül a Dráva medrébe eresztik le.
A Drávában közvetlenül az alvízi csatorna torkolata alatti szakaszon, a létesítmény üzemeltetésének első éveiben mederkimélyülés fog bekövetkezni, ha időközben az alsó szakaszon nem duzzasztják vissza a vízfolyást. Emiatt a vízszin is a megfelelő vízhozamoknál fokozatosan csökkenni fog. Legnagyobb mederkimélyülés a Dráván az alvizi csatorna torkolatának közelében várható, attól lefelé néhány kilométerre ez a kimélyülés fokozatosan megszűnik. A vízszin csökkenését kis vízhozamoknál kb. 2 m-re, nagy vízhozamoknál pár tíz centiméterre irányozták elő. A Bistra csatorna és a Gliboki patak vizeit az erőmű megépítésével a tározó jobboldali oldalcsatornájába vezetik be, ezért a Dráva jelenlegi visszaduzzasztó hatása gyakorlatilag megszűnik.
5.2.2. Feltöltődés és erózió Egy sor vízerőmű és tározó megépítésével változnak a lefolyási viszonyok, de különösen a hordalékhozam. A kiépített tározóterek csökkentik a folyó sebességét és a tározótérben a sodrást. Ennek következtében a folyó medrében és a hullámtérben morfológiai változások következnek be, annak hatására, hogy a tározótérbe kerülő hordalék nagy része ott marad. A hordalék-lerakódás (ülepedés) az első időkben a tározótér felső szakaszán megy végbe, de idővel, különösen a nagyvizek idején, a lerakódott hordalék elmozdul és a lefelé tartó irányba oszlik el. A tározó felfelé eső részén a durvább szemcseszerkezetű hordalék, a kavics és a durva homok rakódik le, a tározó alsó részén és a régi hullámterekben a finomabb szemcseszerkezetű anyagok: homok, por és agyag. A hordalék-lerakódás következményeként a tározótérben a következők alakulhatnak ki: ● ● ●
vízszintemelkedés ahhoz a kezdeti szinthez képest, amelyre a létesítmény méretezése megtörtént a tározó mentén a főmeder feltöltődése és a tározóban lévő áramlási viszonyok kedvezőtlen változása feltöltődhet az alvízi csatorna belépő szelvénye és a hordalék elindul a gépház felé.
A kezdeti állapothoz viszonyított vízszintemelkedés miatt: ● ●
csökken a töltés koronának a vízszint feletti biztonsági magassága, ami veszélyeztetheti a töltés biztonságát csökken az energiatermelés a felette lévő vízerőműben.
A horvátországi három drávai erőműhöz kiépített tározókban a morfológiai változások hatásait az utóbbi 20 évben kiemelten vizsgálják. A vizsgálatok keretében rendszeresen felmérik a kiépített tározók fenék részét, de a változásokat matematikai modellekben is prognosztizálják. Az egyik ilyen matematikai modell a HEC-6 volt. A modellt a varazsdi vízerőmű tározójára a morfológiai változások meghatározása céljából tesztelték és hitelesítették, az erőmű és a tározó létezésének 8 éve alatti mérési adataira alapozva. Ezt követően a tervezett, ma már üzemelő csáktornyai és dubravai vízerőművek tározóin várható változások előrejelzésére is használták. Ma már 10 éves megfigyelési időszakkal rendelkeznek a csáktornyai tározó esetében és egy 30 évre szóló előrejelzéssel a dubravai erőmű vonatkozásában. A tározóba kerülő hordalék nagy része, 95%-a ott marad és lerakódik. Ezért szemmel látható a tározó alatti szakaszon a hordalékszállítás csökkenése. A botovói vízmérőszelvényben, amely a három drávai erőműtől 30 km-re lefelé található, a hordalékszállítás szempontjából három jellemző időszak figyelhető meg. 1967-től 1975-ig, a varazsdi vízerőmű megépítéséig az átlagos éves hordalékszállítás 1 080 000 tonna. 1976-tól a csáktornyai vízerőmű megépítéséig, 1982-ig, az átlagos éves hordalékszállítás 660 000 tonna. A harmadik időszak az 19831989 közötti, a legalsó erőmű, a dubravai üzembe helyezésével, az éves átlagos hordalékszállítás mértéke 390 000 tonnára változott. A hordalékszállítás ebben a három 7 éves időszakban, melyet a vízerőmű építések határoztak meg, 100%-ról 61%-ra illetve 34%-ra csökkent. Az egyenlőtlenül átfolyó vízmennyiség hatását (az egyenlőtlenül átfolyó vízmennyiségtől függ a hordalék mennyisége is) kizárhatjuk, összehasonlítva az említett időszakban az átlagos hordalék koncentrációkkal. A hordalék koncentráció 19681975 között 61 g/m3, 1976-1982 között 42 g/m3, 1983-1989 között 24 g/m3. Az átlagos hordalék koncentráció csökkent 100%-ról 69%-ra, illetve 39%-ra. Az értékelések szerint a lebegtetett és a görgetett hordalék összmennyiségében 8% kavics, 79% homok, 9% por és 4 % agyag található. A tározók megépülésével, a teljes vízfolyás mentén a mennyiségen kívül megváltozik a görgetett és lebegtetett hordalék összetétele is. A tározóban, ahol a hordalék lerakódás többségében végbe megy, a szemcseszerkezeti összetétel lecsökken, a kezdeti legdurvább szemnagyságtól a legapróbb szerkezeti, a lebegtetett hordalékhoz hasonló összetételű hordalék is megtalálható.
Ez a folyamat feliszapolódáshoz vezet, amit pedig természetesen az oldalcsatornák felé irányuló szivárgás csökkenése jelez. A varazsdi és csáktornyai vízerőművek tározótereiben az első 10 évben kb. 1 000 000 m3 hordalék maradt vissza. A hordalék egyenlőtlenül oszlik meg a tározó mentén, a mennyiség idővel a lefelé tartó irányban is gyarapodik. 10 év eltelte után az előbb említett erőművek tározóiban, a tározó felső felében 25-50%, az alsó felében 50-75% jelent meg a tározóban tartózkodó hordalék mennyiségből. Bár a tározókban maradt hordalék mennyisége, eloszlása és összetétele +/- 10-20%-kal eltér a számítottól, a lerakódott hordalék következményei jelenleg még elhanyagolhatóak. A vizsgált tározókban a leülepedett összes hordalék-mennyiség növekedésének stagnálása még nem figyelhető meg, melyet a felső szakasz erőműveinél, Szlovéniában és Ausztriában már regisztrálnak. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a megépült vízerőművek tározóin a morfológiai változásokat állandóan figyeljék, a tározó keresztszelvényeinek felvételével, valamint a tározón belül a mederből és a hullámtérből vett minták vizsgálatával. Ilyen megépült létesítmények alatt a kisvizek csökkenését regisztrálták, ami többek között a meder-süllyedés miatt van, s amit a vízfolyásban a hordalék koncentráció csökkenése idézett elő. A koncentráció azonban lefelé gyorsan emelkedni fog a fő meder kimosódása miatt és visszatér ugyanolyan mértékűvé, mint amilyen a létesítmény megépítése előtt volt. A koncentráció csökkenésével kiváltott vízállás csökkenési folyamat idővel stagnál és összefügg a tározóban lévő hordaléklerakódás stagnálásával.
5.2.1. táblázat Novo Virjei vízerőmű:
a zárógát és a botovói hidak közötti Dráva szakasz Kiépítési állapot - a kiválasztott hidraulikai jellemzők áttekintése
5.2.2. táblázat Novo Virjei vízerőmű:
a zárógát és a botovói hidak közötti Dráva szakasz A kiépítési és a meglévő állapotot mutató kiválasztott hidraulikai jellemzők aránya
5.2.3. táblázat Novo Virjei vízerőmű:
a zárógát és a botovói hidak közötti Dráva szakasz A kiépítési és a meglévő állapotot mutató kiválasztott hidraulikai jellemzők különbsége
5.4. A Dráva és mellékvízfolyásainak hidrológiai jellemzőire gyakorolt hatások 5.4.1. Vízállások 5.4.1.1. Tározó
Az elzárási szelvény műtárgyai és a hossz-töltések lehetővé teszik a Drávának a Zdála torkolat és a botovói hidak közötti szakaszán tározó létesítését. A tározó mélysége változik, legnagyobb az elzárási szelvény műtárgyainak területén és legkisebb a tározó felső részén (82. melléklet 11. és 12. lap). Ezek szerint a meglévő és a kiépítési állapot között a vízállás változások legnagyobbak az elzáró létesítménynél, és felfelé haladva fokozatosan csökkennek. Másrészt, a legnagyobb változások a kis vízhozamoknál, a legkisebbek pedig a nagy vízhozamoknál vannak (82. melléklet, 9. és 10. lap). Így például a tározóban a közepes mélység értékek a fő meder területén a mai és a kiépítésre kerülő 95%-os tartósságú vízhozamra (237 m3/s) 1,55 m és 7,98 m (a növekedés 6,43 m), a 100 éves nagyvízre (3079 m3/s) ezek az értékek 5,97 és 9,26 m-t mutatnak (a növekedés 3,29 m). A többi vízhozamra vonatkozó értékek a 3.2.1., 5.2.1. és 5.2.3. táblázatban találhatók. A vízállásokat a tározóban a mai és a kiépítési állapotra a kiválasztott vízhozamok szerint a 3.2.1. és az 5.4.1. ábra mutatja.
5.4.1.2. Alvízcsatorna Az alvízi csatorna vízállásai, illetve vízmélységei a gépházon keresztül leeresztett vízhozamoktól és a Dráva lehetséges duzzasztó hatásától függnek. Tudniillik, ha a Dráván olyan vizek folynak le, amelyeknek vízállása a Dráván az alvízi csatorna torkolatának szelvényében lévő vízállásnál magasabb, akkor a Dráva vizének visszaduzzasztó hatása érvényesül a csatorna vizeire. Az alvízcsatorna viszonylag kis esése miatt a magas drávai vízállások a csatornában egészen a felső szakaszig visszahatnak. A kiépítési vízhozam áthaladása során a csatornában a vízmélység megközelítőleg 10 m. A feltehetően Az alvízcsatorna mértékadó vízhozamaihoz tartozó vízszinteket a 77. melléklet ábrázolja a Dráva vízállásainak függvényében.
5.4.1.3. Oldalcsatornák A csatornákat úgy tervezték, hogy a közepes vízhozamok szintje az összehasonlított szelvényekben azonos abszolút magasságon legyen, mint ahogy a Dráva szintje is, amelynek a közepes vízhozamok felelnek meg (526 m3/s). Ezzel azt akarták elérni, hogy a csatornák megközelítően olyan hatást gyakoroljanak az öblözetekre, mint amilyen hatása mai állapotában van a Drávának azokra. Az öblözetek talajvízszintjére vonatkozó tervezési munka fejlesztésével és a részletes igények és kritériumok meghatározásával a csatorna méretezését ehhez fogják igazítani. Általánosan megállapítható, hogy normál körülmények között a vízállások a csatorna mentén fokozatosan változnak. A legnagyobb mélységek a csatorna alsó szakaszain jelentkeznek. Felfelé haladva a mélységek fokozatosan csökkennek. Közepes vízhozam esetén a jobboldali oldalcsatornában a mélység megközelítőleg 1,8 m és 0,8 m között változik. A drávai nagy vizek megjelenésekor az oldalcsatornák lefolyási viszonyait a Dráva vizek duzzasztó hatása befolyásolja, ami az alsó szakaszon különösen erőteljes.
5.4.1. ábra Dráva folyó - kiépítési állapot - hossz-szelvény papírról kell beszkennelni
5.4.1.4. Dráva szakasz a zárógáttól az alvízi csatorna torkolatáig A kis és közép vizeknél a Drávában a zárógáttól az alvízi csatorna torkolatáig terjedő szakaszon főleg csak a biológiai minimum folyik át. A mai állapothoz képest ezért is jelentkeznek a vízállás-változások. A változások nagyságát csak feltételezni lehet, mert a vízszintek számítása nem történt meg a biológiai minimumra és a 237 m3/s-nál kisebb vízhozamokra. Tudniillik, erről a Dráva szakaszról nincsenek megfelelő hidraulikai adatok, amelyekből a kis vízhozamokhoz tartozó vízszinteket megkaphatnánk. Ebből kifolyólag a vízszint-számítások sem történtek meg ezekre a vízhozamokra. A nagyvizeknél nincs nagy különbség a jelenlegi és a kiépítési állapot vízállásai között ugyanazon vízhozamok esetén.
5.4.1.5. Mellékvízfolyások Fő mellékvízfolyások a Bistra csatorna és Gliboki patak. A jelenlegi állapotban ezek a vízfolyások közvetlenül a Drávába ömlenek, míg a Novo Virjei vízerőmű megépítésével ez már lehetetlenné válik a tározó megemelt vízszintje miatt. Éppen ezért azt irányozták elő, hogy ezeket a vizeket a jobboldali oldalcsatornába vezetik, ahonnan gravitációs úton vezetik vissza a lefelé eső Dráva mederbe. Az előbbiek szerint a mellékvízfolyások vízelvezetési feltételei a torkolatnál és az alsó folyószakaszon javulni fognak, mivel ott már nem fog érvényesülni a Dráva visszaduzzasztó hatása. Ezzel összhangban, a Novo Virjei erőmű megépítése után a
mellékvízfolyások említett szakaszain a drávai nagyvizek idején az eddigiekhez képest jelentősen alacsonyabb vízállásokat várnak.
5.4.2. Vízhozamok 5.4.2.1 Tározó A tározónál relatíve kisebb mennyiséget irányoztak elő a vízhozamok kiegyenlítésére. Tulajdonképpen erre a célra a tározó legfelső egy métert használják, ami csak a napi vízhozamok kiegyenlítésére elegendő. A tározó vízmennyiségéből a napi vízkiegyenlítésre 2,14 millió m3-t irányoztak elő. Ezek szerint ennek hatása a közép- és nagyvizek transzformálására relatíve kicsi. Mégis, bizonyos hatása a kisvizekre lehetséges, amire jórészt a Novo Virjei vízerőmű üzemmódja lesz hatással.
5.4.2.2. Alvíz csatorna A csatornát 850 m3/s kiépítési vízhozamra tervezték. A csatorna vízhozama a gépházon át leeresztett vízhozamától függ. A csatorna teszi lehetővé, hogy a víz rövid úton a tározótól a lefelé eső Dráva mederbe visszajusson, vagyis a levezetés megkerüli a jelenlegi medret a zárógát és az alvízi csatorna torkolata közötti szakaszon.
5.4.2.3. Oldalcsatornák Az oldalcsatornák vízhozamait a tározóból kiszivárgó vizek és az öblözetekben keletkező és a csatornák felé gravitáló vizek adják. Kis és középvizeknél a csatornákban a vízhozamokra a tározóból szivárgó vizek gyakorolnak hatást túlnyomórészt, a nagyvizek megjelenésekor pedig az öblözetek felszíni vizei. A baloldali övcsatornában a szivárgó vizek hatása arányosan nagyobb a felszíni vizekénél, mint a jobboldali csatornában. Ez azért van, mert a baloldali övcsatornához tartozó vízgyűjtő lényegesen kisebb a jobboldali oldalcsatorna vízgyűjtőjénél, amely még a Bistra és a Gliboki patak vizeit is fogadja. Lefelé haladva a csatornában a vízhozam fokozatosan nő. Azokon a helyeken, ahol a főbb mellékágak beömlenek a csatornába, ugrásszerűen megnő a vízhozam, ami különösen szembetűnő a nagyvizeknél. A csatornák jellemző vízhozamai a csatorna torkolatánál: - jobb oldali oldalcsatorna = Q közepes = 22,5 m3/s és Q 25 év = 210 m3/s - bal oldali oldalcsatorna = Q közepes = 18,2 m3/s és Q 25 év = 26,5 m3/s
5.4.2.4. A zárógát és az alvízcsatorna torkolata közötti Dráva szakasz Kis- és középvizeknél, közvetlen a gát alatt, a mederben főleg csak a biológiai minimum folyik, míg a többi vizet a gépházon keresztül és az alvízi csatornán vezetik vissza a Dráva medrébe a 125 VO (nyilvántartási) szelvénynél. Az előirányzatok szerint a baloldali oldalcsatorna hozzáfolyása ki tudja elégíteni a biológiai minimummal kapcsolatos igényeket. A Dráván lefolyó nagyobb vízhozamok esetére a gépházon és az alvízi csatornán keresztül a kiépítési vízhozamot (850 m3/st) eresztik le, míg a víztöbbletet a gáton keresztül a meglévő Dráva mederbe. Emellett a baloldali oldalcsatorna hozzáfolyása is ebbe a gáttól lefelé eső Dráva mederbe történik. Tehát megnövekedett hozzáfolyások esetén a gát alatti mederbe a biológiai minimumnál nagyobb vizek folynak.
5.4.2.5. Mellékvízfolyások A Novo Virjei erőmű kiépítése után a mellékvízfolyások betorkollása a Drávába nem a jelenlegi torkolati szakasznál/pontnál történik, mert ez lehetetlenné tenné a tározó vízszintjének emelkedését. A mellékvízfolyások vizeit az oldalcsatornákba vezetik, ahonnan a vizet gravitációs úton vezetik vissza a Drávába a földgáttól lefelé (a bal oldalcsatornán) illetve az alvízi csatorna torkolata alatt (jobb oldalcsatorna).
5.8. A felszíni vizekre és a talajvizekre gyakorolt hatások 5.8.1. A felszíni vizek fizikai - kémiai tulajdonságai 5.8.1.1. A tározó A tározó nem állóvíz, de a folyó víztől is különbözik. A folyóban az áramlás erőteljes a tározó hosszanti irányában a mederkeresztmetszet meghatározott különbségei mellett. Nagyobb áramlás várható a mostani Dráva meder felett, 0,1 m/s,
kisebb pedig a part menti részeken, 0,04 m/s. A tározóban nincs turbulens áramlás, így relatíve gyorsan cserélődik ki a víz, átlagosan minden 2,2 nap. A tározó vízkifolyásának módjára és helyére való tekintettel, meleg időszakban nem következik be a vízoszlop hőmérsékleti rétegződése. A víz összetételében a hidrológiai és a morfológiai változások következtében fizikai-kémai, valamint biokémiai folyamat-változások lesznek, amelyek a vízminőségre is kihatnak. A tározóban a vízsebesség csökkenésének egyik következményeként a szerves és szervetlen anyagok lerakódnak. Ez a tény, még ha a tározó vízének minősége szempontjából kedvezőtlen is, de bizonyos fokig a zárógát alatti vizek minőségi állapotára kedvező, különösen a lebegtetett anyagok, illetve az átlátszóság tekintetében. A fokozott szerves anyag lebontás a pH érték csökkenését okozza a tározó vizében a partmenti és a fenék rétegekben. A víz hőmérsékletének emelkedése miatt, különösen a part menti részeken a fő meder részeihez képest, a szerves anyag lebontási folyamatok valamivel gyorsabbak lesznek, mint a Dráva jelenlegi medrében. A szerves anyag lebontás következtében várhatóan megnő a nehézfém komplexitás kapacitása. A komplex anyag koncentrációk megnövekedése és a pH értékek változása megindíthatja a megkötött /adszorpciós/ fémeket és ezzel ronthatja a vízminőséget. A szerves anyag lebontás következményeként megnövekszik az oldott tápsók mennyisége is a vízben. A tavi rendszerekben a biológiai természetes egyensúly szempontjából a tápsók mennyisége/nagysága idézhet elő számottevő zavarokat/változásokat. Kritikus elem a foszfor, mert az lerakódik a tározó medrének aljára és csak részlegesen kerül vissza a vízbe oldott állapotban, eltérően a szén és nitrogén tápsóktól, amelyek az atmoszférából is pótlódhatnak. A természetes tavakon végzett számos kutatás alapján megállapították, hogyha a vízben lévő összes foszfor koncentrátum érték eléri a 20-30 mg/m3-t, az elegendo arra, hogy a víz az oligotrof állapotból az eutróf állapotba kerüljön. A Dráva folyó összes foszfor koncentrációja 60 és 80 mg P/m3 értékek között mozog, ami kétszer több annál a határértéknél, ami az eutróf állapotba történő átmenethez szükséges. A Drávára és a tározóra előirányzott vízhozamoknál azonban ilyen koncentrációk nem veszélyesek, kivéve a csökkentett vízsebességű helyeken, ahol az elsődleges szerves produkciók intenzív fejlődése következhet be. Az elsődleges termelők intenzív fejlődésének következményei, hogy nagyobbak az oldott oxigén, a széntetraoxid koncentrációk és a pH értékek napi ingadozásai. Az elsődleges szerves produkciók megnövekedése kedvező halászati szempontból, de kedvezőtlen az üdülési célú vízhasznosítás szempontjából. Ennek ellenére a Novo Virjei vízerőmű tározójában nem alakul ki anaerob állapot és nem fognak a pH értékek sem jelentosen csökkenni az anyameder állapotához képest, de a nehézfém lerakódások sem indulnak meg jelentősen - s így a víz minőségét sem veszélyeztetik.
5.8.1.2. Alvízcsatorna Ez a csatorna vezeti el a turbináktól a vizet a Drávába. Tekintettel a relatíve gyors lefolyásra, a benne folyó víz minőségében nem lesz nagy változás a tározó vizének minőségéhez képest. Sőt, lehetséges enyhe javulás a fizikai levegőztetés tekintetében és csökkenni fognak a BOI5 értékek is az öntisztulási folyamat miatt.
5.8.1.3. Oldalcsatornák Az oldalcsatornák vizei a tározóból, illetve az öblözetek talajvizeiből szivárognak a csatornákba. Ezek fogadják a mellékágak vizeit is mindkét oldalról, vagyis jobbról a Gliboki patakot és a Bistra csatornát, a baloldalról pedig az Izidoriusz patakot. Az oldalcsatornákban lévő víz minőségére leginkább a betorkolló mellék vízfolyások lesznek hatással. Az elérhető adatok alapján a Dráva jobboldali mellékvizei vízminőségi szempontból a III. és IV. kategória között lehetnek. Abban az esetben, ha felszámolják a mellékvizek szennyezettségét, ami egyébként társadalmi kötelezettség is, akkor a jobboldali oldalcsatorna vize a II. illetve a III. kategóriába tartozhatna. A balparti mellék vízfolyásoknak nincs jelentős hatása a baloldali oldalcsatorna vízminőségére. A víz itt a II., illetve a II. és III. kategóriába fog tartozni minden paraméter szerint, kivéve az oldott oxigént, aminek esetében hiány fog fellépni.
Reálisan az várható, hogy az oldalcsatornákban a töltés kolmatációs (eltömődési) folyamatai miatt a vízhozam/átfolyás csökkenni fog, s ekkor a mellékvizeknek döntő hatásuk lesz a csatornák vízének mennyiségére és minőségére. Ilyen feltételek alkalmasak a szaprobitási fokozat előrehaladására az oldalcsatornák felső szakaszain, ahol a vízhozamok kisebbek, s ami a makrofiták és mikrofiták intenzív fejlődéséhez vezethet.
5.8.1.4. A Dráva medre a zárógáttól az alvízcsatorna betorkollásáig (biológiai minimum) A Dráva régi medrében a gáttól a visszatorkollásig kb. 5 km hosszban túlnyomórészt a bal oldali oldalcsatornából érkezo víz folyik. Csak elégtelen hozzáfolyás esetén, az előirányzott minimális nyári 20 m3/s, és a téli 10 m3/s vízhozamhoz képest, vezetnek bele vizet a tározóból. Éppen ezért a régi meder vizének minősége, a baloldali oldalcsatorna vizének minőségétől függ. Az előrejelzés szerint a mechanikus és a biológiai levegőztetés miatt a vízminőség II. kategóriás besorolására lehet számítani.
5.8.1.5. A Dráva mellékvízfolyásai A Novo Virjei vízerőmű tervezett létesítményeinek megépítése nem lesz negatív hatással a Dráva mellékvizeinek fizikaikémiai tulajdonságaira a vizsgált területen / Gliboki, Koprivnica, Izidoriusz, Zdála és Dombó csatorna. / Ellenkezőleg, a tervezett létesítmények megépítése felgyorsíthatja a szennyvizek elvezetését és a tározó öblözetében található mellékvizek szennyező forrásainak felszámolását, amivel már a Vízgazdálkodási Kerettervben is foglalkoztak, illetve amit a Vízvédelmi Szabályzatban is előirányoztak.
5.8.2. A talajvizek fizikai-kémiai tulajdonságai A vizsgált területen a Dráva öblözeteiben a talajvizek szennyeződését a helyi szennyező források sokasága, a talajvizek természetes szintje, illetve a talaj túl kicsi szűrőrétegei okozzák. Sok feltétel, illetve szabványi előírás - amelyekkel a talajvizek minőségét szükséges megvédeni - határozza meg azonban azt, hogy a talaj szűrőrétege, illetve a szennyező forrás és a talajvízszint közötti távolság nem lehet 3 méternél kevesebb. Éppen ezért az előirányzott vízerőmű megvalósulása esetén a talajvizek megemelkedésével, még inkább felszámolásra kerülnének a helyi vízszennyezések fizikai, kémiai és biológiai tisztítási folyamatai a függőleges szivárgási nyomvonalon. Hogy a tervezett erőműnek milyen hatásai lesznek a talajvizek minőségére, a kutatások csak akkor adhatnak választ, ha meghatározásra kerülnek az öblözetekben a talajvizek szintjére és dinamikájára vonatkozó igények, valamint azok a megoldások, amelyek ezeket az igényeket ki tudják elégíteni.
5.8.3. A felszíni vizek biológiai tulajdonságai 5.8.3.1. A tározó 5.8.3.1.1. Plankton A planktonok társulási struktúrája egy sor fizikai-kémiai jellemzőtől függ, ezek közül alapvető a vízcsere sebessége. A közösségek fejlődésének nincsenek meg a feltételei a Dráva folyón. A folyónak ezen a szakaszán talált plankton szervezetek főleg a felső tározókból és a régi Dráva medrekben található biológiai minimumból származnak. A Novo Virjei tározóban a plankton közösségek alakulásának előrejelzése a tározó alapadatai, az építés helyén, a Dráva területén végzett biológiai kutatási eredmények, valamint a tervezett beavatkozástól felfelé eső, a varasdi, csáktornyai és dubravai vízerőmuvekhez kapcsolódó helyszíneken végzett kutatási eredmények alapján történik. A planktonok fitocönológai komponensei fejlettebbek lesznek az animális komponenseknél. Ez a fajok előfordulására, a populáció sűrűségére és az össz-fitó számra, valamint a zooplanktonokra is vonatkozik. Dominánsak lesznek a betamezoszaprob típusú euplankton formák. A fajok száma, előfordulási sűrűsége és a fitoplanktonok számaránya évről évre változni fog. A tározó felső szakaszán az 1 m/s-ig is terjedő vízsebesség miatt, a fitoplankton minősége és mennyisége a potamoplanktonéhoz lesz hasonló. Dominánsak lesznek a Chrysophyta -Diatomea csoporthoz tartozó algák. A hidrológiai rendszer változása miatt a fajok gyakran változnak. Mégis, dominánsak lesznek az Asterionell formosa, a Synedre acus, S.ulna, a Melosira italica, a Fragilaria crotonensis, a F.Capucina és más fajok/családok. A tározó alsóbb szakaszain, ahol a víz sebessége kisebb, más közösségek megtelepülése nagyobb mértékben várható. A Chlorophyta közösségből a Pediastum, Scenedesmus, Coclosterum, Pandorina és más fajok, a Cyanophyta közösségből az Oscillatoria, Phormidium, Lyngbia és Gomphosphaeria fajok jelenlétére lehet számítani. Az egyéb, ChrysophytaChrysphycae, Pyrophyta és Eugluophyta szisztematikus közösségek gyengébben képviseltetik magukat.
Magában a tározóban a fitoplankton közösségek zónákban helyezkednek el. A tározó közepén, ahol a legnagyobb sebességek vannak, a kovások lesznek dominánsak. Más csoportok jelenléte az áramlási viszonyoktól illetve a tározó más részeiből érkező vízhozamtól függ. A parti menti sekély területeken, a 0,1 és 0,004 m/s vízsebesség miatt, a fitoplanktonok potomofil szervezetei mellett a limnofil szervezetek képviselői is megjelennek. A tározó alsó részében a többi zónához hasonló algológiai kép alakul ki a diatomus csoportok domináns képviseletében. A fitoplankton közösségek mennyiségi és minőségi fejlődésének időbeni dinamikája markánsan kifejezésre jut a felső tározókban is. A legnagyobb fejlődés a késő őszi és a kora tavaszi időszakban várható, leggyengébb a fejlődés télen. A nagy sebességek azonban, függetlenül a szezonoktól, elszegényíthetik a fitoplanktonok mennyiségi és minőségi összetételét. A Novo Virjei vízerőmű tározójában a fitoplanktonok össz-mennyisége valamivel nagyobb lesz a dubravainál. A becslések szerint a tározó ezen közösségek fejlődése alapján mérsékelten entroffá válik. Az átlagos fitoplankton hálózati értékek 105 sejt/l körüli értéket, a klorofilok pedig 1o mg/m3 körüli értéket tesznek ki. A Novo Virjei tározó zooplanktonja a Protozoa, a Rotatoria, a Clodoreca és Copepoda alapközösségekből fog állni, de megjelennek a Dreissena polymorpha kagylósok álcái is. A folyami tavakra jellemzően a Rotatoria csoportok válnak ki. A tározó kialakulásának kezdetén a tipikus euplankton formációk mellett a közösségekben az alapokhoz jobban kötődő formákat is meg lehet majd találni / Lecane, Lepadello, Euchlanis/. Az igazi planktonok közül állandó fajok a Keratella, Brachionus, Plyartha, Pompolix, Filinia, Asplancha /nyáriak/ Trichocerca, Synchaeta,Gastropus /és a téli/ Nytholca/ fajok fordulnak elő. A táplálék-lánc szerint dominánsak lesznek a mikrofilteresek, /mikrőszűrők/, a szedimensek /üledékesek/, a makrofilteresek /makroszűrők/ és időlegesen a predator fajok is. Az euritop fajták mellett jelentős helyet foglalnak el a mezotrop fokozat indikátor fajtái. Az eutrof fokozat indikátorai a tározó stabilizálódása után is jelen lesznek a tározóban csak kisebb populációs sűrűséggel. A Protozoa csoport nagyobb abundációja a tározó kialakulásának kezdetén várható, az autochton szerves anyag elpusztulásának időszakában. Uralkodó csoport fajok lesznek: Difflugia, Vorticella, Epistylis és a Tintinidium. A Cladocera zooplankton közösségek kevés fajta számban és kis populációs sűrűségben fognak előfordulni. Dominánsak lesznek a Bosmina, Moina és Diahanonosam mikrofilteres fajok. Egyenként lesznek képviselve a Daphnia fajokhoz tartozó tevékeny mikrofilteresek. A zooplanktonok közösségében a Copepoda faunáját a Cyclopoidae csoportból származó predációs fajok képviselik. Sokkal inkább a fejlődő mintsem a teljesen kifejlett alakzatok. A Diaptomidae mikroszűrők gyengén képviseltetik magukat. A zooplankton a vízoszlop teljes magasságában fejlődik ki meghatározott szabályszerűség nélkül. Térbeni elhelyezkedés szempontjából a közösségek fejlődése leggyengébb lesz a tározó felső szakaszán, lényegesen jobb a gáttól felfelé, és legjobb a parti részeken. Az időszakok tekintetében, kedvező vízviszonyok esetén, a Rotatoria faj legjobb fejlődése a tavaszi időszakban, a Cladoceráké nyáron, a Copepodáké pedig télen várható. A zooplankton össz-sokasága térbeni és időbeni összefüggésben néhány tíz és néhány ezer egyed/l eltérés között mozog. Tekintettel a zooplanktonok becsült termelésére a tározó mérsékelten eutrof lesz.
5.8.3.1.2. Bentosz A Dráván a tervezett Novo Virjei vízerőmű építési területén az elérhető adatok és a bentol kutatások, és a tározóban uralkodó, előirányzott ökológiai feltételek alapján fokozatosan fejlődnek ki a fito- és zoobentoszok. A mikrofitobentoszok cönetikus összetétele az anyamederben megállapítottakhoz hasonló lesz. A fajok abundációja határozza meg az átlátszóságot és a víz szerves- és szervetlen anyag terhelését. A bétamezoszabrobitási fokozat indikátorai lesznek a dominánsak. A makrofiták a tározó sekélyebb részein fejlődnek ki. A víz feletti növényzet meghatározó elemei a Phramites comunis, a víz alattiakból pedig Potamogeton, Myriophyllum és a Ceratophyllum fajok. A makroszkópikus gerinctelenek reofil és a neutrofil alakzatai a tározó felső részének part menti övezeteiben tartózkodnak A paleofil és a fitofil alakzatok az iszapos-homokos üledékek kialakulásával és a magasabb vízi növényzet kifejlődésével párhuzamosan települnek meg. A víz sebességének csökkenése miatt kedvező feltételei lesznek a Dreoissena polymarpha kagylósok fejlődésének, amelyek ha nagy számban elszaporodnak problémákat okozhatnak a csővezetékekben.
A tározóképződés első fázisában a mederfenéken található makrofauna biomassza-értéke 0,200 g/m2. A második fázisban, ami a megépítést követően általában 3 v. 4 év a biomassza tömege megnő 5,0 g/m2-re. A tározó stabilizálódása után a mederfenék makro faunájának biomassza értéke 2o g/m2-ig terjed.
5.8.3.1.3. Alga A tározóban a perifiton fajok /élő és élettelen aljzatokon megtelepedő, azokba be nem hatoló élőlények összessége/ kevésbé/gyengébben lesznek jelen. A kemény szubsztrátumu felületeken fejlődik ki, mint pl. a kövön, betonon, a vízbe dőlt faágakon, és a magasabb vízi növényzeten stb. Az algák biocönetikai /társulási/ struktúráját a víz fizikai-kémiai tulajdonságai határozzák meg elsősorban. A zöld és kékes zöld algák különféle fonalas fajtái fejlődnek ki, lesznek közöttük kovások is. Az állatfajok közül a Protozoa mellett jelen lesznek a Nematoda és a Oligochaeta közösségek is. A fajok száma és gyakorisága szerint uralkodó szerepet kapnak a bétamezopszaprob indikátorok, de nem kizárt az oligo- és az alfamezoszaprob indikátorok jelenlétének lehetősége sem.
5.8.3.1.4. Bakteorológiai jellemzők A Novo Virjei vízerőmű tervezett létesítésének helyén a Dráva vize nincs erősen terhelve heterotrof baktériumokkal. 1985ig a folyó nem volt terhelve erősebb fekáliás szennyvizekkel. Az újonnan kialakításra kerülő tározóban a felső tavakhoz képest nagyobb számban lesz jelen a proteolit baktérium és az aerob szporogen baktérium, de kisebb számban lesznek a faszfomobilizátoros és az amilolitikus baktériumok. A mélységek növekedésével nőni fog a baktériumok sokasága is, de legnagyobb számban az iszapban fordulnak elő. Az iszapban nőni fog a koliform baktériumok száma is.
5.8.3.1.5. Nekton A minőségi halpopuláció csak alig fog eltérni az anyameder és a hozzá tartozó vizek hal élőhelyeinek összetételétől. A Dráva folyóban domináns reofil halfajok mellett, a tározóba fokozatosan betelepülnek nagyobb számban a neutrofil és a limnofil fajok. A reofil halfajok közül a Cyprinidae családból a márna, a bolen , a sabljarka= vágó durbincs, és a sújtásos küsz. A Gadidae családból a menyhal, a Percidae családból a csíkos durbincs és a balonok . A neutrofil fajták között a cyprinida családból a bodorka, a domolykó és a kárász, míg a Siluriade családból a harcsa, a Percidae családból a sügér, a durbincs egy fajtája és a süllő. A hullámterek nyugodtabb területein a limnofil fajták közül a Esocidae családból a csuka, aztán a Centrachidae családból a naphal, valamint a szkutari tavi küsz, a dévér keszeg, és a Cyprinida családból a compó. Az előbbi halfajok mellett más fajok is lehetségesek úgyis mint időleges vagy véletlen lakói ennek a rendszernek / kecsege, pisztráng, " ozimica" /.
5.8.3.1.6. A biológiai termelés foka Az előrejelzett vízminőség, a cönózisok /társulások/ lehetséges fejlődése és megmaradása alapján a Novo Virjei vízerőmű tározója mérsékelten eutrof, az eutrof típusú tavakba történő átmeneti tendeciával. A II. illetve a III. osztályba tartozhat /a tározó felső szakaszán/, illetve II. osztályba /a tározó alsó részén/. A tározó ichthyo-produktivitása becslések szerint 50-60 kg/ha között lesz, az ichthyo-tömeg 150-250 kg/ha-ig terjed.
5.8.3.2. Alvízcsatorna 5.8.3.2.1. Plankton Az alvízi csatornában a vízsebességek miatt a plankton közösségeknek nincs fejlődési lehetősége. Plankton azért lesz állandóan, de mennyisége a tározóból érkező hozzáfolyás függvénye lesz.
5.8.3.2.2. Bentosz Ezeken a helyszíneken a bentosz életközösségek gyengébben lesznek jelen, mint az eredeti mederben. Ennek alapvető oka a
kavicsos aljzat, a sebesség és a vízingadozás. Összetételük a régi mederhez hasonló. A makrozoobentosz bio-tömege 1,0 g/m2 alatt lesz.
5.8.3.2.3. Alga A kedvezőtlen ökológiai feltételek miatt a perifiton életközösségek gyengébben fejlődnek ki. A társulási struktúrában a Diatomae algák a dominánsak. Az indikátor fajták közül uralkodó szerephez a bétamezoszaprob indikátorok jutnak. Az állatok közül az algákban csak mikrozoobentosz organizmusokat lehet találni.
5.8.3.2.4. Bakteorológiai jellemzők Ezen a helyszínen a bakteorológiai jellemzők a tározó bakteorológiai jellemzőinek hatása alatt lesznek.
5.8.3.2.5. Nekton Az alvízi csatornába túlnyomórészt reofil jellegű halfajok települnek, ilyenek a paduc, a márna, a szilvaorrú keszeg, a leányhal, a bolen, a sújtásos küsz /Cyprinidae/ a kicsi és nagy bucó /Percidae/, valamint a menyhal /Gadidae/. A neutrofil halakat a bodovka, a domolykó /Cyprinidae/, a sügér, a vágó durbincs /Percidae/ a limnofilek közül pedig a küsz, a karika keszeg, a dévér keszeg /Cyprinidae/, a csuka /Esocidae/ és a naphal /Cenrarchidae/ jelentik.
5.8.3.2.6. A biológiai termelés foka A biológiai termelés fokát/mértékét a vizek kémiai és fizikai tulajdonságainak előrejelzése és a társulások lehetséges fejlődése és megmaradása alapján határozták meg. Az előrejelzett paraméterek alapján az alvízi csatorna vize a II., időlegesen a II.-III osztály közötti fokozatot éri el. A becsült ichthyo-produktivitás 2o-25 kg/ha, az ichthyo-tömeg pedig 6o-25o kg/ha közötti értéket mutat.
5.8.3.3. Oldalcsatornák 5.8.3.3.1. Plankton Az oldalcsatornákban a vízsebességek miatt nincsenek meg a feltételek a plankton életközösségek kifejlődéséhez.
5.8.3.3.2.Bentosz A bentosz életközösségek, illetve azoknak néhány társulása igen jól kifejlődik az oldalcsatornákban. A növényi komponensek közül határozott fejlődést a mikrofitobentoszok mutatnak. A mederfenéken a Cladophora, Ulatrix, Spirogira fonalas zöld algák különböző bevonatai fejlődnek ki. A kavicsos és más szilárd alapokon a Diatomea családba tartozó bentosz kovaalgák mikroflórája alakul ki és mellette kékes zöld algáké is. A béta- és alfamezoszaprob indikátorok lesznek többségben. Ha továbbra is tisztítatlan szennyvizeket engednek a Koprivnica vízfolyáson keresztül az oldalcsatornába, a Bistra csatorna becsatlakozása után, jelen lesznek az Eubactérium közösségből származó poliszaprob indikátorok. A mikrofit vegatáció nem fog erőteljesen kifejlődni, kivéve azokat az eseteket, amikor a vízhozam a kolmatációs folyamatok következtében lecsökken. Domináns szerepet az Amphipoda és az Ispoida rákocskák kapnak. Fontos csoportok lesznek az Oligochaeta, Mollusca, Turbellaria, Hirudinea, valamint Ephemeropter, Trichopter és Dipter rovar álcák. A makroszkópikus gerinctelenek produktivitása nagy lesz, a biotömeg érték a fenék stabilizálódása után, a szezonális értékektől függően 1o-3o kg/m2 között mozog.
5.8.3.3.3. Algák Az oldalcsatornákban jól kifejlődnek a perifitol közösségek. A struktúrában meghatározók lesznek a Diatomea, azután pedig a Cyanohyta és Cloropyta algák. A jobboldali oldalcsatornába a Bistra csatorna befolyása alatt a Schizomycretes-Eubacteria és a Fungak is kifejlődnek. Az Eubacteriumok és a Fungák fejlődése a Korivnica vízfolyásba eresztett tisztítatlan szennyvizekkel van összefüggésben. Az indikátorok közül a beta indikátorok kapnak vezető szerepet, de néha alfamezoszaprob indikátorok is, kivéve a
jobboldali oldalcsatornát a Bisztra csatorna becsatlakozása után, ahol feltételesen poliszaprob indikátorok is megjelennek. Az algákban lévő állatközösségek közül a Protozoákon kívül a Nematoda. Oligochetata és Diptera közösségek is kifejlődnek.
5.8.3.3.4. Bakteorológiai jellemzők Az oldalcsatornák bakteorológiai képe valamivel kedvezőbb mint a tározóé, kivéve az erősebb csapadékos/esős időszakokat, amikor a heterotrof és a koliform bakteriumok száma megnő, valamint a Bistra csatorna befolyása utáni jobboldali oldalcsatornát. A bakteorológiai kép alapján az oldalcsatornák a II., ideiglenesen a II. és III. közötti osztályba tartoznak, a jobboldali oldalcsatorna a Bistra csatorna betorkollása után feltételesen a IV. vízminőségi osztályba tartozik.
5.8.3.3.5. Nekton Az oldalcsatornák lesznek az élőhelyei a környező vizekről eltévedt, véletlenül vagy ideiglenesen letelepedő hal fajoknak. A köves aljzatokon a menyhal, a sújtásos küsz, a botos kölönte, a naphal, a csuka, a domolykó, a bodorka és a vágócsík tartózkodik.
5.8.3.3.6. A biológiai termelés foka A becsült, előrejelzett fizikai-kémiai paraméterek a bentosz közösségek lehetséges fejlődése alapján, az oldalcsatornák a II. illetve II.-III. vízminőségi osztályba tartoznak, kivéve a jobboldali csatornát, feltételesen a Bisztra csatorna betorkollása után. Az ichthyo-produktivitás a köves csatorna szakaszokon 7-14 kg/ha, a ichthyo-tömeg pedig 1-2o kg/ha közötti.
5.8.3.4. A Dráva medre a zárógáttól a visszatorkollásig 5.8.3.4.1. Plankton A Drávának ezen a szakaszán, különösen a biológiai minimum időszakában, nyáron 2o m3/s, télen 1o m3/s, helyenként kedvező feltételei lesznek a plankton közösségek fejlődésének. A növényi komponensű fitoplanktont a plankton algák szisztematikus csoportjai alkotják, ez volt a helyzet a dubravai vízerőműnél is a biológiai minimum állapotában. A fejlődésüket a baloldali oldalcsatornából és a tározóból érkező vízmennyiségek befolyásolják. A domináns csoportot a Chrysphyta-Diatomea-k alkotják. Az indikátorok közül a bétamezoszaprob indikátorok lesznek a meghatározóak. A közösség animális komponensét a Protozoa Rotatoria, a Cladocera és Copepoda csoportok alkotják. Az igazi plankton alakzatok - amelyek a tározóból származnak - mellett a társulási struktúrában litorális alakzatok és a halas tavakra illetve kis vizek számára fontos alakzatok is megtalálhatóak. Időbeni eloszlásukat tekintve, az őszi és a téli időszakban dominánsan lesznek jelen a Rotatoria és Copepoda faunák, míg a nyári időszakban a Rotataria csoportok. A Cladocera csoport jelenléte igen kicsi. Az indikátor fajták közül a bétamezoszaprob indikátorok vannak túlsúlyban.
5.8.3.4.2. Bentosz A mennyiségi és minőségi bentosz közösségek a Novo Vírjei vízerőmű rendszernek ezen a szakaszán jól kifejlődnek. A fenék társulásokban /biocönozisban/ értékesebb a mikrofiták fejlődése a makrofitákénál. A mikrofita közösségekben a zöld fonalas és a kékes zöld algák fejlődése lesz az értékesebb, számos kovás alga fajtával. Az indikátorok közül a bétamezoszaprob fokozathoz tartozó indikátorok uralkodnak. A makrofita vegetáció igen szegényes lesz. Csak néhány behatárolt helyen, a békésebb vizek területein tud kifejlődni. A zoobentoszok összetétele és eloszlása több ökológiai tényezőtől függ, többek között a mederfenék struktúrájától is. A homokos élőhelyeken a Diptera álcák, az Amphipoda rákocskák és a Mollusca puhatestűek telepednek meg. A homokos agyag illetve az agyagos mederfenéken túlnyomórészt a Chiromidae-k és az Oligochatea fajok, míg a köves alapzaton a Trichoptera, Epheroptera álcák, az Amphipoda rákocskák és a Gasztropoda puhatestűek tartózkodnak.
5.8.3.4.3. Algák
A perifit közösségek a vízben található kemény aljzatokon, s valamivel kevesebb mértékben a makrofita vegetáció felszínén fejlődnek ki. A mikrofitobentoszok dominálnak, melyeket a Cyanophyta, a Chrysahya és a Chlorophyta alga rendszer csoportok alkotnak. Mennyiségi és minőségi dominanciát ezen belül a Chrysphyta-Diatomea csoportokból származó algák élveznek Nagyobb abundációval a betamezoszaprob fokozatú indikátor fajok rendelkeznek. A zoobentosz közösségeket a Protozoa, Nemazoda és Oligochatea fajták alkotják.
5.8.3.4.4. Bakteorológiai jellemzők A Dráva meder biológiai minimumának bakteorológiai képére a baloldali oldalcsatorna lesz nagy hatással. A heterotrof és a koliform baktériumok nagy számú növekedése kiadós esők után következik be. Kisebb vízmennyiségek miatt a bakteorológiai kép ezen a helyszínen valamivel kedvezőbb lesz, mint az a Dráván volt, a Novo Virjei vízerőmű kiépítése előtt. Ezen paraméter alapján a régi Dráva meder a vízminőség alapján a II.- III. illetve a III. osztályba tartozik majd.
5.8.3.4.5. Nekton A Drávának ez a területe állandó élőhelye különféle hal fajoknak. Uralkodó halfajok a reofil halfajok, különösen azok, amelyek a Cyprinidae családba tartoznak, így például: a márna, a sújtásos küsz, a platica, a bolen, a fenékjáró küllők és a szilvaorrú keszeg. Azután a kis bucó és a g.baloni a Percidae családból, a menyhal a Gadiadae családból, valamint a botos kölönte a Cottidae családból. A neutrofil fajták közül jelen lesznek: a bodorka, babuska, a domolykó, a vágócsík, a kis bajszos hal-brkica /Cobitidae/, a süllő, a sügér /Percidae /. A limnofil fajták közül a legjelentősebbek: szkutari-tavi küsz, a dévér keszeg, a fenékjáróküllők /Cyprinidae/, a csuka / Esocidae/ és a naphal / Centrachidae/.
5.8.3.4.6. A biológiai termelés mértéke A fizikai-kémiai paraméterek előrejelzése és az egyes társulások biológiai értéke alapján a biológiai minimum vize a II.osztályba illetve a II.-III. osztályba, néha pedig a III. vízminőségi osztályba kerül. A halszaporulat az eredeti mederrel szemben jobb lesz. Ichthyo-produktivitás 35-4o kg/ha között változik, az ichthyo-tömeg 5o-13o kg/ha között. A legnagyobb hal tömeg a gáttól lefelé alakul, a gát hatására.
5.8.3.4.7. A mellékvízfolyások A Novo Virjei vízerőmű kiépítésének nem lesz hatása a Dráva mellékágainak - Gliboki, Bistra /Koprivnica/, Izidórisz, a Dombó és a Zdála - biológiai állapotára a vizsgált területen.
5.14.1. A halállomány struktúrája A halpopulációk minőségi struktúrája alig fog eltérni a drávai főmederben és annak mellékvízfolyásaiban és állóvizeiben élő halfajok összetételétől. Nagyjából ugyanaz az ichthyo-populáció települ meg, de a reofil, a neutrofil és a limnofil fajok számán belül kialakult viszonyok vízügyi létesítményenként változni fognak. Az előre jelzett ichthyo populáció magától, emberi beavatkozás nélkül alakul ki. A tározó igen gazdag lesz halfajokban és vegyes ichthyo-populációk telepednek meg. Mégis a magas átfolyások miatt a reofil fajták lesznek túlsúlyban, mellettük nagy számban ott lesznek a neutrofil fajok, valamint sok limnofil fajta is /arányuk 1:o,8:o,5/. Az alvízi csatorna megfelelő feltételeket nyújt a hal-társulások fennmaradásához, mert közvetlen kapcsolata van a Dráva mederrel és a folyó biológiai minimummal érintett területével. Ezt is számos halfaj választja lakóhelyéül. A reofil fajták száma megegyezik a neutrofil és a limnofil fajták számával. /arányok 1:0,4 és 1:0,5/. Az oldalcsatornákban a kedvezőtlen hőmérséklet és az élőhelyek jellemzői miatt nem telepednek meg a Ciprinidae-k, az alacsony oldott oxigén tartalom miatt pedig a salmonid halfajok. A itt lévő, a szerteágazó vizekből érkező, hal-társulások
csak véletlen lakói ennek a területnek, s csak a köves aljzatokon-alapokon maradnak meg. A reofil, a neutrofil és a limnofil fajok közötti arány 1:1:0,5. A Drávának a zárógát és a visszatorkollásig terjedő területe igen kedvelt tartózkodási helye lesz a hal közösségeknek. A hal fajok minőségi ősszetételére jelentős hatása lesz a Zdála pataknak, amelynek összeköttetése van a Csambina láppal. Ide egyaránt betelepülnek a reofil és a neutrofil hal fajták, a limnofil fajokból jelentősen kevesebb lesz. Az előirányzott arányok: 1.0,9:0,5.
6.4. Vízminőség védelmi intézkedések A Dráva folyó és mellékvizeinek vízminőségi vizsgálatával kapcsolatosan összegyűjtött adatok szerint, a vizsgált területen az alapvető probléma az energetikai létesítmény megépítését követően a kívánt vízminőség megőrzése, amit a jelenlegi szennyezettség felszámolásával-megakadályozásával és az eutrofizációs folyamatok lelassításával kell megoldani. Ennek és annak érdekében, hogy a II. illetve a II.-III. vízminőségi osztály fennmaradhasson, meghatározott védelmi intézkedéseket kell végrehajtani a rendszertől felfelé és a vizsgált terület vízgyűjtőjén is: ●
●
csökkenteni kell a lebegtetett hordalék anyag tartalmat a Drávában - a kommunális és ipari szennyvíztisztító berendezéseket meg kell építeni, illetve csökkenteni kell a szerves anyag tartalmú szennyvizek hozzáfolyását az ipari szennyvíz tisztító berendezések alkalmazásával csökkenteni kell a káros és veszélyes anyagok tartalmát a vízben, más nyersanyagok felhasználásával, szennyező anyagok visszaforgatásával és más intézkedésekkel, amelyek csökkentik a szennyező forrásoknál a káros és veszélyes anyagok kibocsátását.
Az előbbi intézkedések a Dráva és Duna vízgyűjtőre készült Vízgazdálkodási Kerettervben is szerepelnek javaslatként, és összhangban vannak a törvényi előírásokkal és magukban foglalják valamennyi szennyvíznek a tisztítását, amelyek a Drávába kerülnek a szlovén határtól lefelé. A tervezett rendszer vízgyujtőjén a védelmi intézkedések a tározó és a folyó vizek eutrofizációs jelenségei ellen irányulnak, és megszuntetik a kiváltó okokat illetve az eutrofizáció következményeit. Az eutrofizáció okainak megszüntetésénél meg kell valósítani a szennyezések elleni védelmi tervet/, ami megjelent a volt Gyurgyaváci Járás hivatalos közleményében 86/6.sz. alatt, illetve a volt Kapronca megye közleményében 89/7.sz. alatt / és a Horvátországban a Dráva és Duna vízgyűjtőre készített Vízgazdálkodási Kerettervet is. A védelem célja elérni a II. osztályú minősítést a Dráva mellékvizein: a Gliboki patakon, a Koprivnica-Bistrica csatornán és Komarnicán a jobb parton, valamint az Izidóriusz patakon, a Dombó csatornán és a Zdála patakon a Dráva bal parti öblözeteiben. Előirányzott intézkedések: ● ● ●
csatornázási rendszerek kiépítése a Kapronca város szennyvíztisztító berendezése normális muködtetésének biztosítása az ipari szennyvizek előtisztítása a befogadó történő eresztés előtt.
Külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági területeknek a víz minőségére gyakorolt hatására, mind az erózió, mind pedig a mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés szemszögéből. Amennyiben a széles társadalmi közösségnek sikerül megvalósítani a fenti védelmi intézkedéseket, akkor a Novo Virjei erőmuvet úgy lehet kormányozni, hogy a II.osztályú vízminőség megmaradjon - ami egyébként is törvényi kötelezettség. Ellenkező esetben a víz minősége a II.-III. illetve a III. osztálynak fog megfelelni. A megfelelő vízminőség elérése érdekében el kell távolítani a betakarításokkal járó valamennyi gabonatermést, a lekaszált füvet, a fák és bokrok írtásából származó növényi tömegeket, valamint fel kell számolni a szilárd hulladékok nem kijelölt lerakó helyeit, az elárasztásra, illetve a megépítésre kerülő tározó, drén csatornák, az alvizi csatorna és a hossz-töltések területén. A tározó hasznosítása során figyelemmel kell kísérni a hordalékot, illetve annak lerakódását a tározóban, és szükség szerint eltávolítani, megfelelő lerakóhelyekre elhelyezni. Ezen kívül meg kell tiltani a szilárd és folyékony szerves anyagok beeresztését a tározóba, az oldalcsatornákba és a Dráva régi medrébe a gát és az alvizi csatorna torkolata közötti szakaszon. A vízminőség vizsgálatok során biológiai eljárásokat kell alkalmazni, kontrollálni a tározó trofitását különféle hal fajok betelepítésével, szükség szerint mást vízügyi műszaki beavatkozást is alkalmazni. A létesítményben keletkezett szennyvíz elhelyezését a rendszeren belül kell megoldani, s a hulladékot az erre alkalmas helyre elhelyezni. Az előbb említett védelmi intézkedések végrehajtásával biztosítható az előirányzott vízenergetikai rendszerben a II. osztályú vízminőség.
A tározónak ilyen vízminőségi állapotában a talajvizek minőségében nem állhat elő romlás, de csak azzal a feltétellel, ha az öblözetekben is végrehajtják a szennyező források helyén / szemétlerakó helyek, depók, szennyvizek, felhagyott anyagnyerő helyek stb. /szükséges védelmi intézkedéseket.
6.8.2.5. Vízelvezetési intézkedések A háztartási szennyvizek eddigi elhelyezésére szolgáló alapvető intézkedéseket, az öblözetek talajvizei aránytalan megemelkedésének megakadályozására irányuló, általános védelmi intézkedésekkel összhangban teszik meg. A Novo Virjei erőmű megépítése miatt nem kerül sor a meglévő művek rekonstrukciójára, de kívánatos azokat az általános környezetvédelmi szempontok, különösen a talaj és a talajvizek védelmi szempontjából feljavítani. Ezen beavatkozások sürgősségét csökkentheti a közcélú vízelvezető /csatorna/ rendszerek megépítése, mivel így az ivóvizet többé nem veszélyeztetné a háztartások és a gazdaságok szennyvize. A csapadék vizeknek a közlekedési utakról, a gazdasági és ipari létesítmények udvarairól történő elvezetésénél a befogadóba történő bevezetés előtt, megfelelő szeparáló berendezéseket-műtárgyakat kell beiktatni /ülepítők, szűrők/ a szennyezések /zsír, olaj, savak, lúgok/ kiválasztására.
