2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21

Mándi Nikoletta „Szakmai módszertani készségfejlesztés II.”

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2012

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

I. Bevezetés

A segítő szakemberek képzésének két fő területét érintjük jelen tanulmányban, melyekben a hangsúly a hallgatók flexibilis tudására, a társadalmi valósággal való reflektív kapcsolatára, a kritikai gondolkodásra és az alapvető készségek elsajátítására helyeződik. A kompetenciák tekintetében két alapvető készség fejlesztését tűzi ki a jelen írásban ismertetett kurzus: a narratív és az interpretatív kompetenciáét. A narratívumról, mint a gondolkodás módjáról és a kulturális világkép kifejezőeszközéről beszélünk. Vizsgáljuk, hogy a kultúra narratívái milyen módon adnak modellt családi identitásunk meghatározásához, és mi által befolyásolják cselekvési lehetőségeinket. Mindezt a szociális munkában alkalmazható, a családok segítése érdekében használatos technikák kipróbálásán keresztül végezzük. A megértésre, az interpretációra irányuló készség előhívása családok történeteinek megismerésén keresztül zajlik: a felmerülő tényeket, gondolatokat „lokalizáljuk”, helyet keresünk számukra egy általánosabb ismeretrendszerben, azokat egy tágabb konceptuális rendszer, vagy elmélet példájaként értelmezzük. A tananyag elsajátítása az ún. „spirálszerű” tanulás (Bruner, 2004) módszerével zajlik, az ismeretterületről először intuitív képet adva, majd továbbhaladva a szükséges erőteljesebb, formálisabb reprezentációk felé. A hallgatók által így megszerzett tudás ily módon a saját, kognitív erőfeszítéseiket kívánja, ezért válnak képessé az „új” tudást hozzákapcsolni a korábbi tudáshoz, s azzal összefüggésben használni azt.

II. A „Szakmai módszertani készségfejlesztés II” c. kurzus során felmerült problémák, anomáliák azonosítása


II. 1. A „készség” fogalmának körüljárása A hallgatókkal közösen azonosított készségek körüljárása a „Szakmai módszertani készségfejlesztés II.” c. kurzus kezdetén elengedhetetlen feltétele a további munkának. A diákok két szemeszter tudásanyagának ismeretével, már némileg beépített ismeretelméleti háttérrel rendelkeznek, amikor elkezdődik számukra a szakmai módszertani készségfejlesztés. Ekkorra jórészt már körvonalazódik számukra az ismeretek, értékek és készségek hármas rendszere, ám még messze állnak attól, hogy a laboratóriumi körülmények között boncolgatott fogalmak élővé váljanak, megteljenek tartalommal. A készségek tekintetében, melyeket fontosnak tartanak a szociális munkában, általában a következők azonosítására kerül sor általuk: együttműködési készség, empátiás készség, problémamegoldó készség, vezetői készség. Azonban a tanórákon általában körvonalazódó készség-elgondolásokon, reprezentációkon, konstrukciókon kívül más fogalmak bevezetésére is szükség van. A családról való gondolkodás és a család, mint rendszer számára nyújtott segítség egészen más kompetenciák, készségek előhívását eredményezi, mint az feltételezhető. A kurzus tematikája alapján az ún. narratív és az interpretatív kompetencia elsajátítása a célunk. Ennek megvalósulása érdekében a kurzus folyamán olyan technikákkal ismertetjük meg a diákokat, amelyek gyakorlása és - az alkalmazást tekintve - azok értelmezése révén, túlléphetnek a „betanított inkompetenciákon”. Amennyiben képessé válnak a velük született mentális prediszpozíciók határait meghaladni, egy hatékonyabb szimbólumrendszerben való mozgás révén a jelentésalkotás és a valóság konstrukciójának képességét tehetik magukévá. A fenti dimenziók alaposabb körüljárása után körvonalazódik a hallgatókban az, hogy nem csupán a mikro szinten alkalmazható készségek fejlesztése a célunk, annak ellenére sem, hogy a kurzus tematikája alapján a családokkal folyó közvetlen segítő tevékenység módszertana áll az ismeretátadás fókuszában. A családok segítésében alapvető elemként jelenik meg a morális támaszték, a szolidaritás, a konzultáció, a segítő beszélgetés, vagy éppen az anyagi támogatáshoz való hozzájutás elősegítése. Ám ez a megközelítés önmagában paternalisztikus, moralizáló attitűdöt sejtet. A társadalmi „hatalom” visszaszerzésének útja az „empowerment”-ben rejlik. A családokkal folytatott szociális munka kapcsán tehát vizsgáljuk a róluk alkotott interpretációink kettős gyökerét: egyrészt az egyéni idioszinkratikus előtörténeteket, másrészt a valóságkonstrukciók elfogadott


módozatait az adott kultúrában.

II.2. A család, mint rendszer kezelése: A rendszerszemléleti paradigmára való áttérés nehézségei A „Szakmai módszertani készségfejlesztés II.” c. kurzus a szociális munkában alkalmazott egyik módszer, az ún. esetkezelés gyakorlatát hivatott megismertetni a diákokkal. Az esetkezelés gyakorlatán belül a családokkal végzett munkára koncentrálunk, az ún. családi esetkezelésben alkalmazott módszerek prezentálása a cél. Az adott szemeszterben a diákok már birtokában vannak a kurzus sorozat első tartalmi egységében foglaltaknak, ismerik az egyéni esetkezelés módszertanát. Így a „kliens” kifejezés már nem hangzik idegenül számukra. A problémát általában a következő szintre való átlépés okozza. Szabó (2003) szerint ugyan nem célszerű a családokkal folyó szociális munkát a szociális segítés önálló ágaként értelmezni, hiszen az esetmunka hatása a család operatív jelenlétének hiányában is eszkalálódik annak színterein. Ennek ellenére tanszékünkön a tematikailag ehhez a kezelési modalitáshoz illeszkedő elméleti kurzushoz (Szociális munka családokkal) kapcsolódóan, külön szemeszterben foglalkozunk a témával. Tapasztalataink alapján szükség van erre a felbontásra, mert a családdal való foglalkozás módszertanának elsajátítása nagyobb akadályt jelent a diákok számára. A rendszerszemléletű paradigmára való áttérés koránt sem egyszerű feladat. Ezt a problémakört rendkívül érzékletesen érinti Varsányi (2006), aki a szociális munka és kultúra viszonyáról ír tanulmányában. A szerző szerint a magyarországi szociális munkás képzésben egyértelműen azonosítható az esetkezelés prioritása. Annak képzésbeli dominanciáját a következőkre vezeti vissza: A diákok életkori érdeklődése alapján erős az önismeretre való igény s az ezt kielégítő pszichológiai elméletek hétköznapi alkalmazásának vonzereje. Az esetkezelés mindezeken túl személyes interakció, amely minden kockázata ellenére átláthatóbbnak, kezelhetőbbnek tűnik, mint a nagyobb rendszerek. A szerző ugyan az esetkezelést (casework) állítja szembe a csoport(groupwork) és a közösségi munkával (community work), ám benyomásaink alapján mindez érzékelhető az egyén és család más rendszerszintű megközelítéseinek kapcsán is. A segítő - segített diádikus kapcsolatából átlépni a számszerűleg több tagot tartalmazó rendszerrel való munkára, több kérdést is maga után von: elsősorban azt, hogy alkalmazott szociálpolitikaként tekintünk-e a szociális


munkára, avagy annak „pszichologizáló” modalitásait

részesítjük-e előnyben. Az

előbbi

társadalomtudományi alapvetéseken nyugszik, és a pszichoszociális beavatkozásokat mellékesen kezeli. Az utóbbi egyre nagyobb hangsúlyt kap a családi esetkezelésben, hiszen az közvetlenül a család belső működését, annak struktúráját, alkalmazkodóképességét, illetve a környezet és a család kölcsönös viszonyát vizsgálja, s ezekre alapozva kezdeményez intervenciót. Többek között a fent említett példák miatt válik igazán hangsúlyossá, hogy a szakember megtalálja a kellő arányokat az intrapszichés és interperszonális folyamatok hangsúlyozása tekintetében, ugyanakkor figyelmének középpontjába az egyén és szociális környezete közötti nehézségeket helyezze, hiszen a szociális munka feladatai közül ez élvez prioritást. A család rendszerszemléletű megközelítésmódjára, valamint az emberi kommunikáció interperszonális (személyek közötti) elméletére alapozva kerülnek ismertetésre tehát a kurzus folyamán a rendszerszemléletű családi szociális munka módszertani sajátosságai, az esetkezelés során felmerülő dilemmák és a családi szociális munka különböző munkaformái. A következő táblázat az egyén környezeti beágyazottságából kiindulva próbál rávilágítani az esetkezelés és a szociális munkában alkalmazott egyéb munkaformák, kezelési modalitások közti különbségekre, azok jellegzetességeire. Az intrafamiliáris rendszer és a transzgenerációs minták mint a tárgyalt kurzus tematikai fókuszai - azokra a fontos elméleti háttér tudásokra irányítják a figyelmet, amelyeket

a

családokkal

végzett

szociális munkában

használatos módszerek

karakterisztikumainak vélünk. A családi esetkezelés egyik hangsúlyos, alkalmazott technikája a családi konzultáció. Valójában, a kurzus felépítése során erre koncentrálunk, hiszen ennek módszertana alkotja az alapját a családok érdekében folytatott segítői tevékenység bármely más modalitásának. Az alábbi táblázat az egyén helyét hivatott elhelyezni, azokban az egyre táguló rendszerekben, amelyekben élete során részt vesz. Az elsődleges szocializációs környezet, a család szerepe prioritást élvez, hiszen az, a különböző rendszerszintek mindegyikére hatással van.


monád

diád

egyén

egyén-a

egyén-a

egyén-a

rendszer

tagjaként

folyamatok

dimenzió okság pszichológiai

interperszonális

dimenzió,

kapcsolatok

interperszonalitás

triád lineáris

tagjaként

intrafamiliáris

pszichológiai

diád lineáris

tagjaként

triád

intrapszichés

okság pszichológiai

interperszonális

dimenzió,

kapcsolatok

interperszonalitás

család cirkuláris

okság bio-pszicho-szociális

interperszonális

dimenziók,

kapcsolatok,

spiritualitás

elsődleges szocializáció transzgenerációs

egyén-a

cirkuláris okság

minták

transzgenerációs

bio-pszicho-szociális, ontikus dimenzió

minták örököseként csoport

egyén-

a

tagjaként

csoport csoport

dinamikai csoport dinamika,

tényezők,

interperszonalitás

másodlagos szocializáció közösség

egyén-a

társadalom

tagjaként


közösség cirkuláris okság

ontikus

dimenzió

erőteljes jelenléte

II.3. Az értelmező közösség kialakítása a kiscsoportos szemináriumi forma gyakorlatában

Az „értelmező közösség” fogalmának megalkotása Fish (1980) nevéhez fűződik. A fogalom körül zajló irodalomelméleti viták ismertetésétől jelen tanulmányban eltekintünk, arra koncentrálunk most, hogy az oktatás során létrejövő közösségek, szemináriumi kiscsoportok mennyire tekinthetőek értelmező közösségnek. Mivel a fogalom nem kidolgozott, annak specifikumai nem egyértelműek, ezért arra törekszünk, hogy a fogalmat úgy töltsük meg tartalommal, ahogyan az a képzés során, az adott szeminarizáló környezet jellegzetességei alapján konstituálódhat. A következőkben annak hátterét vázoljuk föl, miért azonosíthatjuk „értelmező közösségként” a szemináriumi csoportot: - Családi történeteket, narratívákat „olvasunk” és próbálunk értelmezni, a narratív metafora keretezi munkánkat. - A konstruktív szociális munka fogalmaival operálunk. - A tapasztalatot történetek formájában adjuk át, és a bizonyos helyzetekről szóló történetek a szociális munkában gyakran előfordulnak a gyakorlatban és az oktatásban is. A szociális munkában alkalmazott tudásról készített tanulmányok szerint a domináns alap az esetek elbeszélése (Johnsson, Svensson, 2005) A történeteket eszközként lehet használni az intervenció megértéséhez, amint előbukkannak a szociális interakcióból és a lehetséges cselekvés és interakció formáira vonatkozó ötleteket testesítenek meg. Ezért a történeteket speciális módon mesélik el, és a tartalmuk alapján hitelesítik (Tilly 2001). - Az értelmezés igényét a meghatározott társadalmi környezet „kényszeríti rá” az értelmezőkre, ám ezen túl saját igény is. - Az „együtt tanulás” motívuma, a „spirális tananyag” alkalmazásával: könnyen megragadható,


intuitív megközelítést alkalmazunk, majd később haladunk a formális, jobban strukturált megfogalmazásokhoz. Pl.: „Ebben a családban minden férfi alkoholista és minden nő szenved”. Ettől a megfogalmazástól jutunk el a következő megfogalmazásig: „Úgy tűnik, hogy a család többgenerációs diszfunkcionális mintákat hordoz, amelyben agresszív, alkoholizáló férjek mellett passzív, energiátlan nők szerepelnek, könnyen fellazuló életvezetéssel, kusza családi viszonyokkal és e minta a kliens életvezetési problémáit is érinti”. - Előzetes „szaktudás” feltételezése: az interpretációs kísérletek felkészülés, stratégia nélkül laikus beszédet eredményeznének. A megértés előfeltétele - a szociális munka és a szociálpolitika célcsoportjait tekintve -, ha rátalálunk egyfajta közös tudásalapra. - Az interpretáció közös tevékenységként van jelen a szemináriumi munka során, az értelmezés szabadsága adott, azaz az értelmezés nem feltétlenül eredmény, mint inkább kiindulópontja a további gondolkodásnak.

„A kánon által kiváltott kuratoriális és normatív gyakorlatnak a legalapvetőbb kulturális következménye az „intézményesített idealizáció”. (Altieri, 1984:52.) Az „intézményesített idealizáció” gyakorlatát bíráljuk felül, reflektálunk arra, amikor a szemináriumi csoporton feltesszük azt a kérdést: „Milyen az ideális család?” Az individuális, a kollektív és az intézményesített konstrukciók összevetése valósul meg. Használjuk a gyakorlathoz a kánon példáit (családterápiás elméleteket, a gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott definíciókat), melyek ideálok, ösztönző kontextusok lehetnek. A szociális kérdésekről való gondolkodás azonban nem tűr kanonizációt. Strukturálisan, működőképesség tekintetében eleget tehet ugyan a kanonikusság követelményeinek (egyfajta „minimumot” megfogalmazva), ám a különféle szociális, kulturális, ideológiai, politikai okok miatt nem számíthat intézményesülésre. A kurzus során tehát arra törekszünk, hogy az értelmezés individuális szintje és a kánon általános szintje között fennálló, létező fokozatokat azonosítsuk, s a szélesebb társadalmi környezet igényeit kielégítve az alkalmazott, hasznosítható eredmények is látszódjanak.


A családokkal készített interjúk értelmezésének szintjei:

Egyéni értelmezés -

szövegértelmezés

Kollektív/kanonizált értelmezés

Bizonyos történet részletekről A alkotott egyéni vélemények

konkrét

elbeszélés

értelmezése pl. pszichológiai megközelítések alapján

-

eset értelmezés

A hallgató nézőpontja a család A probléma áttekintése az eset kezelés,

problémájáról

esetmunka

kurrens

elméletei alapján -

elmélet értelmezés

A szakirodalomban foglaltakra Az való

személyes

ismeretelméleti

háttér

reflektálás alkalmazása

lehetősége -

lehetséges értelmezése

olvasatok Saját,

egyéni

olvasatok Többféle

tudományterület

alkalmazott

összehasonlítása. Vita.

elméleteinek

összehasonlítása -

lehetséges gyakorlatok A értelmezése

szakmai

módszertan A

szociális

munka

leírásaira való reflektálás. Az módszereinek áttekintése. A elmélet

és

a

gyakorlat módszerspecifikusság.

ellentmondásai. -

lehetséges intervenciók A értelmezése

konkrét

beavatkozás Mit tenne egy már gyakorló

feltérképezése. Mit tenne a szociális munkás. jelenlegi ismeretei birtokában?


III. A narratív metafora alkalmazása a gyakorlatban

Az 1960-as évektől a narratív koncepció túllépett az irodalom tudomány határain, s szinte minden diszciplína és professzió területére hatást gyakorolt. A nyelvi fordulat részét képező narratív fordulat megjelent a történelem, az antropológia, a néprajz, a pszichológia, a szociolingvisztika a kommunikáció tudományok és a szociológia mezején is. Az alkalmazott professziók - a jog, az orvostudomány, az oktatás és a terápiát alkalmazó praxisok - szintén elfogadták a koncepciót. A szociális munka alapját képező interakció, az egymással való beszéd, a másik történetének meghallgatása, az arra való reflexió és ennek nyomán a beavatkozás - egyértelműen narratívákra épül. Ám a szociális munka területén nem elég a passzív meghallgatás: a személyes történetek kollektív

mintákat

hordoznak

magukban,

így

azok

feszültséget

generálhatnak

a

társadalomtudományok területén. A társadalmi mozgalmak, szervezetek, a szociálpolitika és az egyéb makro szintű folyamatok valójában az individuum szintjén kezdik el hallatni hangjukat. Ahogy az egyén történeteket konstruál a tapasztalatai alapján, úgy jönnek létre a nemzetek, szervezetek, kormányok, csoportok ön-narratívái is. Az identitás mára már nem tekinthető adottnak, természetesnek, azt létre kell hozni, s meg kell konstruálni. A posztmodern időkben az identitás már „össze- és szétszerelhető, elfogadott és vitatott (Holstein, Gubrium, 2000). A szociális munkás egyik feladata, mikro szinten, hogy az egyéni élettörténetek rekonstrukciójának és dekonstrukciójának pozitív hatásait kiemelve segítse a hozzá fordulókat az újramesélés folyamatában, makro szinten pedig biztosítsa a „társadalmi láthatóságot”, a marginális helyzetű csoportok megismertetését a társadalom szélesebb rétegeivel. Az. ún. „narratív kompetencia”, az elbeszélések, történetek megértésének képessége már kisgyermekkorba kifejlődik. Az egyetemi kurzus teljesítésének egyik feltétele egy ismerős családdal készített interjú szóbeli és írásbeli prezentálása, megadott szempont rendszer alapján. Bruner (1986) szerint a narratíva a gondolkodás olyan sajátos módja, amely a konkrétra és a partikulárisra


vonatkozik, s a jelentés meghatározásában döntő jelentőséget tulajdonít a konkrét kontextusnak. Mindebből kiindulva ugyan, ám szem előtt tartva azt is, hogy a szociális munkás hallgatók a másikat részlet gazdag pragmatikus és társadalmi kontextusba tudják illeszteni, - célunk, hogy a történeteket olyan más történetekre tekintettel értsék meg, amelyek a releváns társadalmi gyakorlatokról, kontextusokról és karakterekről szólnak.

IV. A tantárgy tematikájának, felépítésének ismertetése. A reflektív módszerek alkalmazásának lehetőségei.

1. Bevezető óra: a kurzus tematikájának, struktúrájának, a teljesítés feltételeinek és a számonkérés módjának ismertetése. 2. Ismeretek, konstrukciók a családról. Vita, eszmecsere a spirális tanulás alapján, az intuitív megközelítést előtérbe helyezve. 3. A család működésére vonatkozó alapfogalmak, a strukturális családterápiás iskola ismeretelméleti hátterére támaszkodva. 4. A család struktúrájára vonatkozó alapfogalmak, a strukturális családterápiás iskola ismeretelméleti hátterére támaszkodva. 5. A genogram módszerének ismertetése. (Bibliai narratíva és konkrét esettanulmány alapján) 6. Saját genogramok elemzése. A kurzus során kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók részesüljenek „sajátélményben” is. A családfák elemzése az idő rövidsége miatt párokban zajlik. A feldolgozás során a diák áll a figyelem központjában. Az egyéni nézőpont, az egocentrikus irányultság, az önismereti kérdések és az egyéni életrajz dramatizálása. Első személyű perspektíva. 7. A családi életciklus elmélete. Az első- és másodrendű változás.


8. - 12. Öt alkalommal kerül sor az esetek prezentációjára, alkalmanként két, három diák számára adott a lehetőség. A prezentációk az elkészített interjúk feldolgozását nyújtják. A figyelem középpontjában az „ismeretlen” család áll. Célunk, hogy a társas, társadalmi nézőpont, a szociocentrikus irányultság, a környezetről és a kultúráról való ismeretszerzés és a család története kerüljön előtérbe. Harmadik személyű perspektíva. 13. A tapasztalatok összegzése, visszajelzések, reflexiók.

V. Várható eredmények

A kurzus célja: Segít a diákoknak a kritikai gondolkodás képességeinek kifejlesztésében, a tudományos attitűd kialakításában, az érvelésben. Elősegíti a nyíltságot az új élmények befogadására, az új paradigmák elfogadására, és hozzájárul az életen át tartó tanulás melletti elköteleződéshez. A reflektív tudatosságot, az interpretatív készséget, a szimbolikus gondolkodást és a dialogikus jelenlétet (Sárvári, 1999) hangsúlyozzuk az esetmunka során, mint a segítő munka kulcsfogalmait. Abban az esetben, ha az átmenetet segítő szakember, oktató valódi útitárssá válik, partnerré, akkor a tanórai interakció nem hierarchikus, hanem személyközi jelleget ölt. Természetesen ez a tanár-diák hierarchikus viszony rendszerben nehezen megvalósítható, mivel a kurzus teljesítésének kötelező érvényességű feltételei vannak, ráadásul érdemjeggyel zárul. A reflektív kölcsönösség több tényező konstellációja esetén teremtődhet meg: a kontextus, mint szimbolikus tér, a diák és az oktató önreflexiós kapacitása, a másikra való reflektálás képessége és a kapcsolat narratív síkja, amelyben közös dialógusok, reprezentációk formájában fogalmazódik meg a kontaktus - mindezek együttesen aktivizálnak egyfajta szociális energiát. Ricoeur az alany önmegértésének reflexív eszméjéről beszél. A megértést is „közvetített” reflexiónak tartja, minthogy az önmegértés csak a másik megértésén keresztül történhet meg. Szerinte a reflexió nem lélektani evidencia, nem intellektuális intuíció, nem


misztikus látomás. A gondolkodó módszere: a tulajdonképpeni reflexiós mozgás, amely az öntudaton túl az őt föltételekhez kötő cselekedetek újólagos fölfogását célozza, s eme reflexív mozgással ellentétes visszatérés a tapasztalat felé. A szeminárium e kettős módszertani mozgás gyakorlását kívánja elősegíteni.

VI. Kompetenciák, készségek

A narratív kompetencia és az interpretatív kompetencia fejlesztése valósul meg a kurzus során. A kurzus során kiscsoportonként 12-14 különböző család életébe nyerhetünk bepillantást. A családok működésének és struktúráinak sajátosságai, az interjúk által prezentált történetek megértése és elemzése elősegíti:

- Annak megértését, hogy a szocio-kulturális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a társadalmi, politikai, gazdasági igazságtalanságok alapvetően hatnak a családok életére, működőképességére és fejlődésére. - A szociális környezet feltérképezését, fókuszálva az adott környezetben élő emberek tranzakcióira. - A családi hagyományok, kultúrák, hiedelmek, vallások és szokások megismerését, különös tekintettel arra, hogy azok miként befolyásolják a család működőképességét és fejlődését, így azt is, hogy mindezek miképpen válhatnak a növekedés és a fejlődés erőforrásaivá vagy akadályaivá. - A szociális jóléti politika, a családi ellátó rendszer megismerését. - A személyes élettapasztalatok, -értékrendszer (első személyű perspektíva) és a szociális munka lehetőségei (harmadik személyű perspektíva) közötti kapcsolatok felismerését. - Olyan szociális munkás képzését, aki képes fogalmat alkotni a különböző családrendszerek különféle kultúráiról, hagyományairól. - A megfelelő gyakorlati készségek, ismeretek és értékek előhívását, fejlesztő, protektív, preventív vagy terápiás beavatkozások esetében is. - A család interjú elkészítésével egy kutatási módszer megismerését, a releváns kutatási paradigmák etikus alkalmazását (pl. anonimitás)


- Egy normális fejlődési életciklus során a várható élettartam és a krízisek adta feladatok megértése nyomán a szükséges problémamegoldás megvalósítását, figyelembe véve a szocio-kulturális hatásokat.

VII. Mellékletek

Interjú vázlat: szempontok az iskolás korú gyermeket nevelő családdal készített interjúhoz

1. Személyi viszonyok - Szülők (kor, foglalkozás, szakképzettség) - Testvérek (nem, kor) - Családtagok (együttélés, szoros rokoni kapcsolat, kapcsolattartás) 2. Anyagi viszonyok - Család vagyona - Család havi összjövedelme - 1 főre jutó havi átlagkereset - Család ellátottsága (tárgyi környezet) 3. Lakásviszonyok - Szobák (azok megosztása)


- Gyermek szobájának leírása 4. Kulturális viszonyok - Tömegkommunikációs és kulturális eszközök - TV nézési szokások - Olvasás, könyvek, újságok, előfizetés (könyvek száma, jellege) - Mozi, színház, hangverseny, múzeum (gyakoriság, jelleg) - Szabadság eltöltése - Hobbi, sport 5. A gyermek tanulmányai - Eredményei, ennek hatása a családi dinamikára 6. A család szabályrendszere („kis” és „nagy” szabályok, büntetés, dicséret) 7. A család struktúrájára és működésére vonatkozó jellegzetességek (a strukturális családterápiás iskola elméleti fogalomrendszere alapján) 8. A család kommunikációs sémái (a közlések tartalmi és viszonylati vonatkozásai) 9. A család genogramjának elkészítése, annak rövid elemzése 10. A család önmagáról alkotott, vallott hiedelmei 11. A család ritualizáltságának mértéke (tranzicionális rítusok, társadalmi - és egyházi ünnepek, vallásgyakorlás stb…) 12. A családi életciklus, annak jellemzői


Feladat: az interjú által nyert adatok rendszerezése és elemzése 4-5 oldalas esszé formájában, a család ecomapjának és genogramjának mellékelésével.

Az alábbiakban két hallgató által írt interjú prezentációt mutatunk be.

„Népes család” Az édesanya, Johanna hitoktató, emellett végzettségét tekintve tanító, testneveléstanár. Teológiai tanulmányait levelező tagozaton a gyermekek mellett végezte el. Az édesapa, Gábor vállalkozó. Korábban dolgozott a város Önkormányzati Hivatalának Képviselő Testületben is. A polgármester- váltás után azonban ez a státusza megszűnt, így most a vállalkozását szeretné újra fellendíteni. Négy gyermekük van, s jelenleg mind a négy iskolás korú. Bendegúz gimnáziumba jár, tízedik osztályba, emellett sportol, versenyszerűen evez, legnagyobb érdemei közt említhető, hogy az olimpiai reménységek kupán első helyezést ért el Lengyelországban, emellett a magyar válogatott tagja. Előreláthatólag indokolt lesz a magántanulói kérelem benyújtása, mert a napi edzések mellett a gimnázium látogatása megterhelő Bendegúz számára. Naponta kétszer, hajnalban iskola előtt, s délután-este iskola után edz, hétvégén valamint az tanítási szünetekben hosszabb edzések, s versenyek teszik ki a programját. Bodó, hetedik osztályos tanuló, a gimnázium színjátszó körének aktív tagja, emellett gordonkázik, valamint népzenei együttesben is játszik. Tanulmányi eredménye az elmúlt félévben 4, 28 volt. A gimnázium stúdiójában technikusként is jelen van. Bátyjával együtt járnak angol különórára. Bodó is evez, még nem olyan rendszerességgel, mint a bátyja, csak délutánonként jár edzésre. Katolikus ifjúsági hittanra jár, emellett az ifjúság ének-és zenekarának tagja. A két fiú egyazon gimnáziumba jár. A két lány Luca (14) és Zselyke (11) is egy iskolába járnak. Tanulmányi eredményük az elmúlt félévben


4,28 és 4,9. Luca hegedül, Zselyke hegedül, és csellózik. Édesanyjukkal együtt zenélnek a zeneiskola népzenei kamaraegyüttesében. Péntek délutánonként játékos hittan foglalkozásra járnak. Mindkét szülő zenekedvelő, s szívesen sportol. Láthatólag ezeket a tulajdonságokat gyermekeik is hordozzák. Az édesapa és az édesanya is bentlakásos katolikus gimnáziumba járt. Legnagyobb fiuk is tanult néhány évig a szegedi piarista gimnáziumban, azonban a sportolási lehetőségek szűkösek voltak, ezért hazajött Bajára. Itt bár nem egyházi gimnáziumban tanul, a sportolási lehetőségei, a fejlődéséhez szükséges eszközök adottak. A családról elmondható, hogy nagyszülőkkel s az unokatestvérekkel szoros kapcsolatot ápolnak. Átlagosan havi rendszerességgel vagy ünnepek alkalmával találkozik a nagy család. A interjúalanyként választott nagycsalád anyagi helyzete átlagos. A család személygépkocsival rendelkezik. A gyerekek az iskolába együtt kerékpárral járnak, a gépkocsit csak hosszabb távok megtételére használják. A család ellátottsága megfelelőnek mondható, a tárgyi környezete minden alapvető szükségletet kielégít. A ház, az udvar felszereltsége megfelelő, jármű és kerékpárok is rendelkezésre állnak. A ház körüli virágoskert, veteményes ápolt, gondozott. A lakás két szintes és összkomfortos. Az alsó szinten található a szülők hálószobája, a nappali, az étkező a konyhával, egy tanulószoba/iroda valamint mellékhelyiség, mosókonyha. A felső szinten három gyerekszoba van, a két nagyobb fiúgyermeknek külön-külön szoba, a két lány egy szobában lakik. Ezen a szinten is található fürdőszoba. A családnak nagy könyvkészlete van. Szépirodalom, lexikonok, ismeretterjesztő művek, tudományos művek, tankönyvek, gyerekkönyvek, verseskötetek, szakkönyvek sci-fi regények, ismeretterjesztő művek, vallási irodalom egyaránt megtalálható, mely sokszínű érdeklődésre utal. Folyóiratot olvasnak heti rendszerességgel, emellett rendszeresen olvasnak könyvet, néznek televíziót. A szabadságot a család a lehetőségekhez mérten együtt tölti. Minden évben igyekeznek egy hetet együtt tölteni nyaralással, általában belföldön. A családtagok szívesen kirándulnak, túráznak együtt,


kedveltek a közös főzések, étkezések is. Színházba havi, kéthavi rendszerességgel járnak. Adódik ez abból is, hogy a szűkebb és tágabb családi körben egyaránt sok „színészpalánta” van, s az ő előadásaikat mindig az egész család látogatja. A gyerekek zeneiskolai koncertjeire a szülők s a testvérek, legtöbbször a nagyszülők is mindig szívesen elmennek. A városi rendezvényeken, ünnepségeken a család lehetőleg minden tagjával közösen vesz részt. A szülők gyermekeik sportversenyei iránt is érdeklődnek, őket mindenben támogatják, a versenyek helyszínére való utazásban, a felkészülésben egyaránt segítik.

A gyermekek iskolai és sport eredményei egyértelműen meghatározzák a család dinamikáját. A legidősebb fiú sportversenyei a családi élet jelentős részét képezik. A lányok zeneiskolai népzenei csoportjába egy éve az édesanya is csatlakozott. Ő is elkezdett hegedűn játszani, így jelenleg a gyerekekkel egy együttesben tud zenélni. Közös fellépéseik is vannak. Azt gondolom a közös felkészülés, a próbák, a koncertek erősítik a család összetartozását, egységét, közös identitását.

Mint minden családban, itt is megtalálhatóak kis és nagy- szabályok egyaránt. A házimunkában elmondható, hogy minden családtag szerepet vállal. A lányok, s a fiúk is szívesen sütnek-, főznek, a takarítást, a nagyobb ház körüli munkákat hétvégén együtt végzi el a család. A családban alapvetően minden megbeszélés tárgyát képezi, így valódi büntetésekre nincs szükség. Vannak feladatok, melyeket el kell végezni, ezt a gyerekek is tudják, s általában el is látják azokat. Például, ha a fiúk elmennek otthonról este, találkozni a barátnőjükkel, vagy barátokkal, előre megbeszélt időpontra haza kell érniük. Ezt az időpontot azonban közösen beszélik meg a szülővel (általában az édesanyával). A család életének szervezését, például hogy kinek hány órára hova kell mennie, az édesanya tartja fejben, de általában minden gyermek tudja a maga programját. Nagy szabályok tekintetében, életfelfogásként, alapvető normaként a katolikus erkölcsöt említem. Ez az a


szabályrendszer, mely alapvetően, sokszor tudat alatt határozza meg az alapszabályokat, melyek mentén a család rendszere működik.

Összemosottságot nem fedeztem fel a családban, a generációk és az egyének közötti határok nem diffúzak. Túlvédő magatartás a családot nem jellemzi, tehát a szülők nem törekszenek arra, hogy a gyerekek életéből minden konfliktusforrást kiküszöböljenek. A család határai a külső és a belső környezet között tiszták. A családban jól kirajzolódnak az alrendszerek. Ezek között is tiszta határok, tiszta, egyértelmű viszonyok fedezhetőek fel. A szülői és a gyermeki alrendszer között nem húzódik éles határ. A szülők együttműködnek a gyermekekkel, partnerként kezelik őket. Az unokatestvérek között is felfedezhető szoros kapcsolat. Jelen család második fiú gyermeke szoros kapcsolatban áll három unokatestvérrel, hasonló korú fiúkkal, velük alrendszert alkotva a tágabb család egészében. A horizontálisan felfedezhető viszonyokat külső szemlélőként szorosnak, meghittnek, közelinek látom. A vertikális viszonyok tekintetében egyértelmű tekintélyt a családon belül nehezen fedezek fel. Bizonyos szempontból az apai, bizonyos szituációkban azonban az anyai hang a mérvadó, a döntő. Mint minden családban általában, ebben a családban is felfedezhetőek érzelmi háromszögek. A két lány és az apa bensőséges, közeli kapcsolata szembetűnő számomra. A család egészséges működéséhez nagy mértékbe hozzájárul, hogy határai alrendszerei között, s azokon belül is világosak, tiszták, egyértelműek, se nem túl merevek, se nem elmosódottak.

A család kommunikációs sémák tekintetében erősen összefonódottnak tekinthető. Gyakran beszélnek a másik helyett, mindent kommentálnak, hozzáfűznek egymás mondanivalójához. Konfliktus-tabut a családi kommunikációban nem fedeztem fel. Alapvetően mindenről lehet és szabad beszélni, a családtagok nyíltak és őszinték egymással. A család véleményem szerint jól funkcionál, s ebben a megfelelő kommunikáció sokat segít.


A családi erősen ritualizáltnak tekinthető. A naptári ünnepeket, a nemzeti ünnepeket is megünneplik, a családi ünnepeken nagyobb hangsúly van. Például a szülők házassági évfordulóra rendszeresen misét mondatnak, a születés, és névnapokat családi és baráti körben egyaránt megünneplik. Új szokásként jelenik meg a családban az „angyalkázás”. Ennek a játéknak, rítusnak az a lényege, hogy minden hét elején húznak egy-egy nevet a családból, majd a következő héten a kihúzott személyre kell jobban odafigyelniük. Neki kell kedveskedni, őt kell segíteni. Az „angyalkázás” jól működik, úgy tűnik, bevált szokás lesz a családban. Az édesanya pozitív tapasztalatokról számolt be, véleménye szerint sokkal kevesebb a konfliktus, erősebb az egymásra figyelés azóta a családban, mióta ez a játék napirenden van. Az „angyalkázáshoz” még hozzátartozik az is, hogy úgy kell kedveskedni az adott személynek, hogy az a héten ne kerüljön nyilvánosságra. S mivel titokban kell tenni, s úgy, hogy a családtagok ne sejtsék meg, hogy ki kit húzott, így nem csak az adott személlyel kell kedvesnek lenni, hanem a többi családtaggal is. A hét végén egy közös megbeszélésen, mindenki elmondhatja, mit gondol, ki volt az ő angyala az elmúlt héten. Családi szokás még a közös esti imádkozás. Minden nap közösen imádkoznak, egy szándékra, melyet mindig más határoz meg. Ha szülinapos, vagy névnapos van a családban, akkor aznap az imaszándékot ő fogalmazhatja meg. A családi rituálék három fő jellemzője a transzformáció, a kommunikáció és a stabilizáció egyaránt felfedezhető a családban. Például a családban minden este közös imádság van, s az, hogy ez minden este programpontként jelenik meg, bejósolhatóvá teszi az eseményeket, stabil pontként jelenik meg a gyermekek s a szülők életében egyaránt. Ezzel a rítussal szimbolikusan azt kommunikálják egymás felé, hogy hordozzák egymás, terheit, problémáit, fontosak a családnak az egyén vágyai, kérései. S emellett örömforrásként jelenik meg az összetartozás élménye. A család katolikus család, rendszeresen járnak templomba nem csak szentmisékre, hanem közösségi összejövetelekre is. Az anyuka és a lányok tagjai a plébániai ének és zenekarnak, a kisebbik fiú a helyi plébániai hittanközösségnek. A családban a vallási ünnepek meghatározóak.


A család jelenleg a negyedik életciklusba sorolható be. („család serdülőkkel”) A szülőknek nehézségként jelenhet meg, hogy a gyermeknek engedni kell, hogy a család rendszeréből ki-be mozoghasson. Az interjúban hallottak alapján elmondható, hogy a szülők jól kezelik ezt az újdonságot, problémát. Rugalmasak s egyben következetesek is. Például a legnagyobb fiú udvarlását támogatják, identitásának megerősödésében jelentős szerepet vállalnak. Gyakoriak a barátok, rokonok „ott alvása” a családnál, tehát gyakori, hogy a rendszerbe más tagok is kapcsolódnak néhány napra. A szülők ezt is rugalmasan, véleményem szerint nagyon jól kezelik. A szülőknek ebben az időszakban figyelni kell az életközép (midlife) házasságbeli és hivatásbeli feladataira, emellett az idősebb generációkkal aló fokozott törődés kezdetét is jelenti ez a életciklus. Az édesanya s az édesapa egyaránt gyakran látogatja szüleit, sokszor töltenek együtt ünnepeket vagy közös hétvégéket. Az idősebb generáció egyértelműen számíthat a fiatalok támogatására.

Interjú az iskolás korú gyermeket nevelő családdal Az interjút egy nukleáris családdal készítettem, ahol a szülők és két gyermekük élnek együtt. Családtagok közül az édesanyával, Erikával beszélgettem a legtöbbet, aki rendkívül segítőkész volt és a legtöbb kérdésemre nyíltan válaszolt. Erika 1970-ben született, végzettsége szerint szociális gondozó és ápoló. Az érettségijét néhány évvel ezelőtt szerezte meg. A falujában dolgozik, mint idősgondozó és őt lehet riasztani a jelzőrendszeres házi segítségnyújtó készülékkel. Néhány hónapja még Kaposváron gondozóként dolgozott egy idősek otthonaként működő intézményben. A munkahely nehezen megközelíthető tömegközlekedési eszközökkel és rendkívül fárasztó is volt. Eleinte még úgy dolgoztak társával, hogy négynaponta váltották egymást, majd hetente és ezt már nem vállalta hosszútávon. Iván, Erika férje 1968-as születésű, végzettsége szerint telefonkábel szerelő, jelenleg – pszichiátriai betegsége miatt- rokkant nyugdíjas, érettségivel nem rendelkezik.


Idősebb fiuk, Dénes, 1992-ben született, Barcsra jár középiskolába, idén fog érettségizni. Öccse, Bálint 1995-ben született, ő is abba a hatosztályos gimnáziumba jár, ahová Dénes, most nyolcadik osztályos. A család különösebb vagyonnal nem rendelkezik. Kertes házban élnek és van egy autójuk. Idén februártól, mióta Erikának új munkája van, az előzőekhez képest jelentős mértékben javult az anyagi helyzetük. A család összjövedelme Erika fizetéséből, Iván rokkantsági nyugdíjából és a családi pótlékból tevődik össze, így kb. 180. 000 Ft. Tehát az egy főre jutó havi jövedelem 45.000 Ft. (Eddig a létminimum alatt voltak.) A család szerény körülmények között él. Házukban a WC és a fürdőszoba egy helyiségben található. Tavaly újításokat végeztek a házon, így lett külön szobájuk a fiúknak. A szülőknek van hálószobájuk. A ház legnagyobb helyisége a konyha, ezen kívül közös tér, amiből mindegyik szoba nyílik, egy kisebb előszoba, ami kabátoknak, cipőknek és a vezetékes telefonnak ad helyet. Mindkét fiú szobája jól felszerelt. Dénes szobájában található ágy, szekrénysor, a falon testedzés céljából húzódzkodó, asztal, amin számítógép van. A szőnyeg, a szekrénysor és a fal színe harmonizál egymással, tisztaság és rend van, barátnőjéről képek vannak kirakva. Bálint szobájáról is ugyanez elmondható, a számítógépet és a testedzésre szolgáló eszközöket megosztják egymással, mint például a súlyzókat és a húzódzkodót. Összességében mindkét szoba kellemes légkört idéz, harmóniát sugall, egymás elől nincsenek elzárva, a fiúk szívesen fogadják családtagjaikat saját kuckójukban. A szülők szobája viszont számomra kevésbé idilli. Valószínűleg azért, mert nincsen ablak, a három szoba közül a legkisebb, egy nagy franciaágy, szekrénysor és televízió van benne. Amint az előzőekben már említettem, televízió, vezetékes telefon - ezen kívül mobilja is van mindenkinek-, számítógép internet-csatlakozással található a házban. Gyerekek egyáltalán nem, szülők este néznek a televízióban filmeket és a híradót, minden nap. Fiúk többnyire a számítógépen néznek filmeket. Olvasni Erika és Bálint nagyon szeretnek. Bálint ifjúsági regényeket, Erika pedig „mindenevőnek”


nevezte magát könyvek terén: érdekli a pszichológia, jelenleg Jézusról olvas. Iván nem olvas, Dénes pedig a kötelező olvasmányokat forgatja. A szülők hálószobájában sok könyv található, szépirodalomtól kezdve a természettudományos könyvekig. A fiúk polcain leginkább kötelező olvasmányok, regények vannak. Előfizetésük újságra nincsen. Moziba, színházba a szülők egyáltalán nem járnak, a fiúk pedig az iskola által szervezett programok keretein belül jutnak el a színházon és mozin kívül ritkán múzeumba, hangversenyre. Erika éppen most volt szabadságon, főzéssel, takarítással, olvasással töltötte illetve elmentek meglátogatni Iván édesanyját Harkányba, aki kezelésen vesz részt. Odafelé útba esett Erika nővére, akinél kitették a másik mamát és visszafelé ők is bementek beszélgetni, sütizni, pálinkázni. A fiúk szeretnek sportolni: Dénes naponta fut és konditerembe jár Barcson illetve otthon is edz, Bálint focizik és ő is edz otthon. Erika és Bálint gyakran kerékpároznak kettesben, Erika lépegetőn szokott tornázni televíziózás közben, esténként. Iván „hobbija” az autózás és mások fuvarozgatása, sokszor ingyen, aminek láthatóan Erika nem örül. Mindkét fiú nagyon jó tanuló. Erika megjegyezte, hogy nem tudja kitől örökölték az eszüket. Dénes most fog érettségizni, kiemelten foglalkozik a vizsgatárgyakkal, a többivel kevésbé. Dénes tízedikes volt, amikor előrehozott érettségit tett informatikából és ECDL vizsgát, tavaly pedig középfokú nyelvvizsgát szerzett német nyelvből. „A” és „B” kategóriás jogosítvánnyal is rendelkezik. A Rendőrtiszti Főiskolára jelentkezett továbbtanulni, másodikként a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolát, harmadikként Pécsett a szociális munkát jelölte meg. Önszántából készül és edz minden nap azért, hogy legyen esélye bekerülni a főiskolára. Bálint tanulmányi eredménye is nagyon jó, legtöbbször 4-es és 5-ös érdemjegyei születnek. Ha rossz jegyet kapnak, nem szidja vagy bünteti meg őket Erika, hanem együtt próbálnak megoldást találni: „együtt örülünk, együtt szomorkodunk”. Ő maga is próbál segíteni, hiszen nemrég érettségizett, így frissek az ismeretei, ha pedig nem megy, akkor együtt keresnek korrepetitort. Iván, ha a fiúk rossz jegyet kapnak, csak azt mondogatja, hogy „ugye megmondtam, hogy többet kellene tanulni”. Tehát a fiúk – valószínűleg anyjuk segítőkészsége miatt- minden érdemjegyet elmondanak otthon. Erika


nagyon büszke fiaira, ha jól szerepelnek az iskolában és ezt meg is mondja nekik, biztatja őket. Erika nem nagyon tudott szabályokat megnevezni a családjában, azt mondta lazán élnek. Valószínűleg azért, mert teljesen természetesnek veszik a szabályokat, hogy mindenki szépen takarít maga után, ha bemennek papuccsal a szobába a fiúk, nekik kell összetakarítani, hogy csak az előszobáig szabad cipőben lenni és a kabátot ott kell felakasztani, hogy a fiúk sokat segítenek a konyhában, szívesen terítenek, pucolnak zöldségeket, hiszen akkor is együtt lehetnek. Erika készít reggelit a gyerekeknek, tízóraira szendvicset csomagol nekik. Iván szinte egyáltalán nem veszi ki a részét a házimunkában, ő az, aki rámegy papuccsal/cipővel a szőnyegre és nem takarít fel utána. A két szülő által felállított „nagy” szabályok nem mindig egyeztethetőek össze. Mindkét szülő elvárja, hogy jól tanuljanak a gyerekek az iskolában, de probléma esetén - ahogyan a fentiekben említettemmáshogy reagálnak. Iván mások előtt soha nem mutatja, ha a családban konfliktus, probléma adódik és erre neveli a gyerekeket is. Számára rendkívül fontos, hogy mit gondolnak róluk a szomszédok, a falubéliek, előttük mindig tökéletességre kell törekedni. Iván ezeket valószínűleg a saját szüleitől tanulta. Erika erről másként vélekedik. Számára alapszabály az őszinteség, nem kell úgy csinálni, hogy minden rendben van, ha nincs. A család működésére és struktúrájára vonatkozó, egyértelműen kivehető jellegzetesség, hogy a gyerekek és az édesanya hármasa, triádja harmonikus, megértő, bizalmas. Ők hárman mindent megbeszélnek egymással, együttműködnek, erősítik egymást. Az édesapát pedig kívülállónak érzem. Erika úgy jellemezte, hogy ő az örök pesszimista és azt mondogatja mindenre, ha valamibe belefognak, hogy úgysem fog sikerülni. Például: Dénesnek azt hajtogatja Iván, hogy belőled úgysem lesz rendőr, nem fognak felvenni a főiskolára. Amikor Erika érettségizett, őt sem biztatta, hanem leértékelte, hogy úgysem fog sikerülni. Erika azt mondta, hogy ilyenkor úgy próbálja fenntartani az egyensúlyt és biztatni a gyerekeket, hogy ő optimista és mindig az ellenkezőjét mondja, mint Iván. Ez kiemelt kommunikációs séma a családban. Erika pozitívumként említette meg, hogy István anyagiak terén mindent megpróbál előteremteni. Akár hitelt is felvesz, hogy a gyerekek tanulhassanak, nyelvvizsgázhassak, jogosítványt


szerezhessenek, stb. Erika és Iván házassági alrendszere nemrég válságba került. Erika nehezen viseli Ivántól, hogy sohasem biztatja őket, úgy érzi nem tiszteli, mint nőt, viselkedését agresszívnek, erőszakosnak, követelőzőnek írta le. Ivánnak bipoláris affektív zavara van, tehát mániás depressziós, valószínűleg részben a betegsége miatt is alakultak ki ezek a negatív tulajdonságok. Erika elmondása szerint, Iván sokszor „rápörög dolgokra”. Ha Iván a szüleinél segédkezik a gazdálkodásban, akkor csak a munkával és semmi mással nem törődik. Ha féltékeny lesz, akkor semmi más nem uralja a gondolatait, ellenőrizgeti Erikát, telefonját elveszi, megnézi, egyfolytában számon kéri. A féltékenykedésnek volt alapja: Erika belemenekült egy szeretői viszonyba, ami miatt felmerült a válás lehetősége is. Akkor annyira súlyossá vált a helyzet, hogy Iván agressziója tettlegességig fajult és Erika bordatörést szenvedett. Ekkor megrendült a család, Erika véget vetett viszonyának szeretőjével, mert számára a gyermekei mindennél fontosabbak. A gyerekek és Iván triádjáról Erika úgy nyilatkozott, hogy a fiúk nagyon szeretik az apjukat, sok mindent elmondanak Ivánnak is, akárhogy is reagál. Erika meglátása szerint Dénessel jobb Iván kapcsolata, mint Bálinttal. Válás esetén Dénes azt mondta, hogy apjával maradna, mert sajnálná és félne, hogy „butaságot csinál”. Bálint és Dénes testvéri alrendszere rendkívül jól működik, Bálint nemcsak testvérként és barátként, hanem példaképként tekint Dénesre, aki mutatja neki a helyes utat. Erika szerint Dénes a tekintély Bálint szemében és „atyáskodik” is. Úgy gondolom, hogy Bálint szemében Dénes a referenciaszemély,ő mutatja az apai mintát. Nem kétséges, hogy trianguláció történik Erika Ivánnal való konfliktusa esetén. Egyrészről a gyerekeket vonják be a kettejük közötti konfliktusba, akik általában Erika mellé állnak, másrészről Erika részéről egy szerető is bekerült a kapcsolatba. Bár, Erika azt mondta, hogy a fiúk nem szóltak bele a dolgokba, nem befolyásolták döntését, hanem kívülállók voltak a konfliktusban egészen addig, amíg Iván erőszakossága tettlegességig nem fajult. Akkor Bálint „neki akart menni” apjának, Dénes pedig „megbeszélte” apjával, hogy ilyen többé nem fordulhat elő.


Tehát végeredményben visszaállt a régi rend, válás és komoly változás nem történt. Kérdeztem, hogy Ivánnal beszélgettek-e arról, hogy kinek min kellene változtatnia, hogy többet ne jusson krízisbe a kapcsolatuk, erre Erika azt mondta, hogy Ivánnal nem lehet erről beszélni. Erika említette, hogy neki manapság sokszor kell bizonygatni és megerősítenie Iván felé táplált szeretetét. Mindennek ellenére, amikor feltettem azt a kérdést, hogy mi lenne az az egyetlen szó, amivel családját jellemezné, hosszas gondolkodás után, azt mondta, hogy a hűség. Rítusnak számít náluk a születésnap, a névnap, a karácsony és a húsvét megünneplése. A szülinap náluk fontosabb, mint a névnap, bár mindkettőre tortát süt Erika. Szülinapi zsúr viszont nem szokott lenni, mert a gyerekek barátai nem a faluban élnek és nem szokták őket meghívni. Amúgy is ritkán járnak hozzájuk a fiúk barátai. A karácsonyi étel tekintetében stabilizáció figyelhető meg: mindig töltött káposzta és mákos beigli a menü. Házassági évfordulójukra Erika szokott tortát sütni, de „Iván nem tartja”. Vallásosság tekintetében Iván és a gyerekek református, Erika katolikus vallásúak. Iván az egyházban presbiteri posztot tölt be, de templomba nem jár. Dénes konfirmált, Bálint pedig fog. Bálint mutatja a legnagyobb érdeklődést a hit felé, katolikus hittanon is szívesen részt vesz. A család életciklusban jövőre fognak változások bekövetkezni, amikor Dénes felsőoktatási intézménybe tanul tovább és ott fog kollégiumi férőhelyet igényelni, ahová felveszik. Iván nem támogatta, hogy Dénes kiskorától fogva rendőrnek készül, jobb szerette volna, ha nem tanul tovább. Iván szülei mezőgazdasággal foglalkoznak és jobban örült volna, ha Dénes ezt a vonalat viszi tovább. Erika és Bálint örülnek Dénes döntésének, Bálint férfiasnak tartja testvérét emiatt. Dénes nyáron két hónapot dolgozott a Balatonon, így Erika azt mondta, hogy nem lesz annyira furcsa neki, hogy ritkán fog hazamenni a fia. Attól félt, hogy nem lesz önálló. Bálintnak nagyon fog hiányozni bátyja, de majd Erika sok közös programot tervez kisebb fiával, hogy kompenzálja Dénes miatt érzett hiányát. Dénesnek kb. 1,5 éve barátnője van, nemrég mutatta be otthon. Iván azt gondolja, hogy ő lesz Dénes felesége, Erika és Bálint jobban szeretnék, ha mást választana, mert a lányt nagyon


féltékenynek és hisztisnek tartják. A faluban, Erikáékhoz közel lakik Erika édesanyja és Iván szülei is. Iván és a fiúk rengeteget segítenek a mezőgazdaságban és Erika édesanyja is bármiben számíthat rájuk.

VIII. Irodalom -

Altieri, Ch. (1984): An Idea and Ideal of a Literary Canon. In: Robert von Hallberg (ed.): Canons. The University Press of Chicago. 1984:52.

-

Boehm, Werner W. (1958): The Nature of Social Work. Social Work 3 (April 1958) 11

-

Bruner, J. (1986): Actual Minds, Possible Worlds. Harward University Press, Cambridge

-

Bruner, J. (2004): Az oktatás kultúrája. Gondolat Kiadó, Budapest.

-

Fish (1980): Is There a Text in This Class? - The Authority of Interpretive Communities, Cambridge-Massachusetts-London: Harvard UP.

-

Holstein, J. A. - Gubrium J. F. (2000): The self we live by: Narrative identity in a postmodern world. New York, NY, US: Oxford University Press

-

Johnsson, E. - Svensson, K. (2005): Theory in social work - some reflections on understanding and explaining interventions. In: European Journal of Social Work. Volume 8, Issue 4.

•

Morales, A. - Sheafor, B. W. (1989): Social Work: A Profession of Many Faces. Allyn & Bacon, Boston, London, Sidney, Toronto. 181-194.

•

Sárvári, Gy. (1999): Metalépés. Animula Kiadó, Budapest.


•

Szabó, L. ( 2 0 0 3 ) : A S Z O C I Á L I S E S E T M U N K A G Y A K O R L A T A . W E S L E Y JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA. BUDAPEST

•

Tilly (2001): Mechanisms in Political Processes. Annual Rewiev of Political Science. 4:21-41.

•

Varsányi Erika (2006): Szociális munka és kultúra. In: Beszélő. 2006. július - augusztus. 11. évfolyam 7. szám.

A diákok reflexiói a kurzus elején az egyes tanórák után: Az eddig tapasztaltak alapján, még nem tudok sok mindent mondani erről a kurzusról. Az elmúlt 3 óra alapján az a véleményem, hogy ez a kurzus témájában hasonlít a szociális munka családokkal c. kurzushoz, mivel sok fogalom, téma ott is felmerült már. Nagyon jónak tartom (és nem csak ennél a kurzusnál), hogy van egy kis ismétlés, más megközelítés, átfedés a kurzusok között. Így még mélyebben megértjük, elsajátítjuk a fogalmakat. A témák, amik eddig felmerültek nagyon érdekesek voltak a számomra. Tetszenek olyan dolgok is a kurzussal kapcsolatban például, hogy körben ülünk, figyelünk egymásra, végighallgatjuk egymást, mindenki megszólalhat. Vannak olyan csoporttagok, akik többször szólalnak meg, de ez szerintem senkit nem gátol, vagy feszélyez, sőt szerintem, ha egymástól halljuk a dolgokat, jobban meg is jegyezzük. Ezt az oktató is segíti, mivel a fogalmakat nem lediktálja, hanem hagyja, hogy magunk a saját szavainkkal magyarázzuk meg elsőként, és csak ezután fogalmazza meg szakszöveggel. Ami zavar az órán az egyértelműen az, hogy vannak akik csak ülnek és mosolyognak, de meg nem szólalnának.

Szerintem felettébb érdekes volt ez az óra. Sok új és hasznos információ hangzott el a számomra, és persze jó volt feleleveníteni a már régebbről ismerős fogalmakat is. Nagyon tetszett az óra hangulata és felépítése is valamint, hogy szabadon elmondhatjuk a véleményünket az elhangzottakról.

Az óra értékes volt számomra, mert új, illetve már ismert, de felelevenítést igénylő fogalmakkal


találkoztam. Érdekes szituációk, történetek kerültek megemlítésre, melyek többünket megérintettek, átgondolkodásra ösztönöztek. Érdeklődéssel kísértem a párbeszédek okfejtésit. Bár úgy gondolom, néhol túlmagyarázásba kerültünk-vagy csak a jobb megértés véget több szempontból alátámasztásra került sor? Véleményem szerint szükséges a példák,estek behozása az óra tanmenetébe, mert ez által közelebb kerül mindenki a szakmai személyisége megismeréséhez, gondolkodásmódjának kinyilvánításához.

A legutóbbi óráról kedvezőbb lett volna megírnom az „értékelést” még aznap, mert így 2 nappal utána már egy kicsit homályba vesznek a kedden történtek. Viszont nagyon tetszett a téma, és nagyon sokat ki tudtam vetíteni saját magamra és az én kis életemre is, így könnyebb volt a megértése mind az órán elhangzottaknak, mind pedig annak, ahogy én viszonyulok az életem történéseihez. Hogy mi miért lehet. Különösen tetszett az, ahogyan a Zoli átültette a magyarázatokat természettudományos vonalakra, mivel mindig is vonzódtam az ilyenekhez. Tetszett az óra felépítése és, hogy nem csak fogalmakat és azok jelentését kaptuk, hanem példákat az ilyen-olyan helyzetek megértéséhez. Összességében egy nagyon jó óra volt, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tudtam volna jobban is írni arról, hogy mi volt a véleményem, ha rögtön akkor megírhatom és, ha most nem lennék megfázva.

Az óra menetével elégedett vagyok. Tetszenek a kurzusok közötti átfedések. Jó, hogy a diákok is elmondhatják a véleményüket, és sajnálom, hogy sokan nem élnek a lehetőséggel. A tanár szerepét a vitában, mint moderátort képzelném el, aki röviden ismerteti a tényeket, majd hagyja, hogy mindenki behozza a maga véleményét, ha egyesek túlságosan elrugaszkodnak a témától (mint történt az a legutóbbi órán) határozottan visszatereli őket az eredeti irányba.

Nagyon érdekesnek találtam az óra tartalmát. Olyan dolgokról volt szó, amire egymagam még csak nem is gondoltam. Érdekes, hogy egy család bizonyos tagja tudattalanul megtesz bármit azért, hogy a család összetartson, ill., hogy a rendszer fennmaradjon. Bár engem érdekelne, hogy az efféle tudattalan cselekvéseket hogyan, ill. miképp lehetne (már, ha ezt lehetséges) kiküszöbölni, legalábbis abban az esetben, ha a változás iránya a családra, mint rendszerre, pozitív hatással lenne. Továbbá


érdekelnének még a különböző fejlődési szakaszok is, mind a házassággal, mind pedig a párkapcsolattal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ezek hasznos információk akár egy család, akár egy egyén számára is, mivel (legalábbis az én véleményem szerint) segít rájönni olyan tényekre, dolgokra, amik merőben megváltoztathatják az emberek kapcsolatát, sőt valamilyen szinten talán az önismeret folyamatát is segítheti. Egyszóval mindenképpen hasznosnak találom ennek a témának a boncolgatását mind magánemberként, mind jövendőbeli szociális munkásként.

Nagyon vártam már ezt az órát, hiszen a beharangozásban elhangzott, hogy családfát fogunk készíteni, és ez engem rendkívüli izgalomba hozott. Az, hogy előtte alapokat át kell vennünk természetes dolog, hiszen kell egy szakmai tudás is ahhoz, hogy megfelelő munkát tudjunk végezni. Zoli és Ákos fizikai síkra terelt beszélgetése jó volt, mert segített megérteni az anyagot, hiszen minél több példát hallunk egy bizonyos szakmai kifejezésre, annál könnyebben megérhetjük azt. Nálam tökéletesen így történt. Azt azonban furcsálltam, hogy nem kérdezett a csoport nagy része, mivel láttam az arcukon a sok-sok kérdőjelet… Nem hiszem, hogy mindenki elsőre egy példa alapján tökéletesen érti a kissé bonyolult kifejezéseket. Jó volt az óra, érdekesnek tartottam, de már alig várom,

hogy

igazán

a

családfákkal

foglalkozzunk,

illetve

az

ismerős

család

bemutatásával/elemzésével.

Tetszett az óra témája és hangulata. A példák által érthetőbb és érdekes volt az anyag. A többiek kérdései, felvetései pedig elgondolkodtatóak voltak.

Úgy gondolom, elhangzott sok érdekes megközelítés. Sajnos aznap egy rossz napom volt, ezért kicsit nehezen viseltem a filozófiai vonalat. Általában semmi ellenvetésem, de nekem néha ez már olyan "magasröptű" beszélgetésnek látszik, nem mintha a téma meghaladná a képességeimet. Nem folyamatosan jegyzeteltem, de a legfontosabb fogalmakat lekarcoltam. Szeretem, mikor egy fogalmat-állapotot gyakorlati példán keresztül vezetünk le. Megemlítésre került az órán a változás témája, ami az egyik kedvenc témám és talán még a későbbi szakdolgozatom témájának kitalálásához is hozzásegíthet. Még több példát és történetet szeretnék hallani és jó lenne hallani mások véleményét is, nem csak a "szokásos" embereket.


A február 28.-ai Szakmai készségfejlesztés II. című kurzuson érintett témát érdekesnek találtam, felkeltették az érdeklődésemet az iránt, hogy mélyebben is elmélyedjek az érintett témákban. Pozitívan értékelném azt is, hogy most nem volt kötelező az órához való hozzászólás érthető hogy a kurzus céljai között szerepel a gond nélküli nyílt - nyilvános beszéd elsajátítása azonban vannak különböző helyzetek, amelyben ez zavaró lehet.

Az eddigi órák alapján pozitív a benyomásom. Sokkal jobban kedvelem az interaktív, beszélgetős kurzusokat, ahol nem csupán jegyzetekből, hanem egymástól is tanulhatunk. Tetszik a téma, ami köré épül a kurzus és az ezzel járó feladatok is érdekesek. Kíváncsi lennék egy két dologban olyan emberek hozzászólására is, akik egyébként hangosan nem alkotnak véleményt egy-egy témával kapcsolatban.

Nagyon élveztem az órát. Izgalmas volt, ahogy a szociális szakma fogalmait összefüggésbe hoztuk a fizika alaptörvényeivel. A szóba került témák igazán gyakorlatiasak és hasznosak voltak. Minden definícióra tudtam magamban egy példát elképzelni, vagy saját életemből vagy kitalált történet által. Leginkább azt találtam hasznosnak mikor a tanárnő saját praxisából, tapasztalataiból említett emlékezetes dolgokat. Ezek azok, amiket a legkönnyebb megjegyezni és egyben megtanulni.

Az előző szemináriumi óra eléggé érdekes volt, kapcsolódott és magyarázta a hétfői előadások anyagát is, szemléletes példák hangzottak el a különböző fogalmakra. Az óra menete világosan követhető volt, annak ellenére, hogy ez most egy "jegyzetelős" alkalom volt, nem kellett kapkodni, minden kérdésünkre választ kaptunk. Az is pozitív volt, hogy a Tanárnő filmet is ajánlott azoknak, akiket részletesebben érdekel a téma. Én személy szerint nem elsősorban a gyermek és családvédelem iránt érdeklődöm, de így is sikerült felkelteni az érdeklődésem az órán.

A kurzusban nagyon tetszik, hogy kis csoportban vagyunk, ezáltal jobban lehet hallani a tanárt, jobban lehet figyelni, nincs sok háttérzaj. Továbbá azt is nagyon szeretem, hogy nem szájba rágósan tanulunk, hanem mindenre példát hozunk, ami által jobban megmarad. Szeretem még nagyon, mert sok pszichológiai fogalmat, elméletet tanulunk, ami számomra nagyon érdekes. Negatívumot most


hirtelen nem is nagyon találok, talán az, hogy reggel 8-kor van az óra és ilyenkor kicsit fáradt vagyok. Én még örülnék annak, ha többet beszélnénk pszichológiai könyvekről, esetleg elméletekről. Sok idegen szót hallok az órán, ami nagyon jó, mert utána mindig megbeszéljük őket részletesen, így könnyebben megjegyzi az ember. Én nagyon sok érdekességet várok a kurzustól, tehát olyan elméleteket, amiket nem sok ember ismer, de nagyon fontos, és hasznos. Sokszor érdekelnek, az úgymond apró betűs részek.

Nekem nagyon tetszett az óra. A példák segítségével, sokkal könnyebben megértettem a fogalmakat, kifejezéseket. Nagyon sok mindenben ráismertem a saját családomban megjelenő jelenségekre. Az óra izgalmas és érdekes volt, a példák színesebbé tették. Tetszett, hogy először minket kérdezett meg bizonyos fogalmak jelentéséről, és rávezetett minket a valódi jelentésére.

A családok elemzése címet adtam az órának, s úgy gondolom nem vetődtem nagy mértékben árnyékra, hiszen a címem lefedte az óra témáját. A család számomra a legfontosabb az életben, s ez nem csak üres rigmus, hanem valódi érzelmi, értelmi szál, mindennek az alfája, és omegája. Kossuth Lajos gondolatait kicsit átformálva mondom: Család nélkül az ember félkarú óriás. Az a szellemi, fizikai töltés, amit a családomtól kaptam, sehonnan nem szerezhető be, s nem is pótolható. Ezért örökké hálás leszek nekik, hogy hozzásegítettek a teljesebb élethez, s világítótoronyként segítettek az élet hánykódó tengerén. Az órán elhangzottak felkeltették a figyelmem, nagyon tetszett, hogy professzionálisabb megközelítési módot is kapunk a kezünkbe, érdekes lehet így vizsgálni akár a saját családunkat is. A példák, és az izgalmas történetek erdejében barangolva szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vettem ezen az órán, mert így még érthetőbbek, és átláthatóbbak azok a száraz tananyag részek is, amikre szükségünk lehet az egyéni munkánál (tulajdonképpen mankóként is szolgálhatnak ezek a példák). Igazából nem is volt olyan momentuma az órának, ami nem tetszett volna, az pedig, hogy fáradt voltam, nem a tanárnő hibája, éppen ezért érdemi kritikát nem is tudok említeni, mert az nem lenne hiteles, hibaként a saját általános állapotom említhető csupán, de az óra interaktivitásának, és elragadó energetikájának köszönhetően ez sem akadályozott az értő figyelem megvalósításában.


Nekem nagyon tetszik ez a kurzus, mert sok hasznos, új szakmai információval találkozhatok és emellett jó pár könyvajánlattal is, ami nagyon fontos az ember elméleti továbbképzése szempontjából. A legutolsó óra is nagyon tetszett, bár az elméletesebb volt, mint a többi, de az ilyen óra is kell, hogy sokkal jobban tudjuk értelmezni az előadásokon elhangzott anyagot. Ami nagyon tetszett még, a jegyzetelésben segítséget nyújtott, a jegyzet felépítése, valamint a fogalmak magyarázataként szolgáló sok-sok hétköznapi példa. Az utolsó óra igen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, amit nem igazán tudtam ott órán kezelni. Én ugyanis nem igen szeretek a családról főleg saját családomról beszélni és ez által vele foglalkozni. Ez túl intim és kényes téma számomra, ezért ha valaha erre kényszerülnék munkám során biztos, hogy nagymértékben ferdíteném a valóságot. Az órán sok érdekes dolgot hallottam, amik újak voltak számomra, ezért otthon még az nap délután újra átnéztem a jegyzetem azért, hogy tényleg miről is volt ott szó. Az óra hangulata szerintem jó volt, persze ez viszonyítás kérdése, de az idei év talán eddig egyik legjobb hangulatú órája volt. A kedvenc órám, amikre szívesen bejárok a kiscsoportos szeminárium, azért mert ott kevesen vagyunk és mindenki meg tud nyilatkozni saját véleményéről, ezt nagyon fontosnak tartom főkképp ezen a terülten. Mert egy szociális munkásnak muszáj beszélni, néha sokat beszélni, de a legfontosabb: hatásosan és jól beszélni. Az itt megszerzett tudást még sokszor tudom használni, remélem, ha nem a munkám során, akkor otthon családi körben - persze ha ez ugye etikus egyáltalán. A legutóbbi óra, előadásos jellege mellett is jó hangulatú, érdekes és építő jellegű volt. A későbbiekben nélkülözhetetlen alapok tárgyalása leginkább különböző fogalmak elsajátításából állt, amelyek önmagukban talán kevesebb figyelemfelkeltő hatással bírnak, ám az órán szinte minden előkerülő témát és fogalmat példákkal sikerült illusztrálni. A példák egyszerűek, mégis kimerítőek voltak, szemléltetvén az elhangzott, főként elméleti információkat. Az érdekes előadásmód, a könnyen megérthető magyarázatok, valamint az oldott, barátságos hangulat mind hozzájárultak az órán szerzett élmények pozitivitásához. Szintén a megtárgyaltakhoz kapcsolódik közvetve az is, amit - főként saját ellenállásom miatt -, nem


sikerült maradéktalanul elfogadnom és megértenem. Ez nem az óra színvonalát és hangulatát rontotta, mindössze bennem generált némi ellenérzést, mindezt akkor, amikor a családok kapcsán, a válásokat illetően a folyton változó dolgok kerültek szóba, itt pedig megemlítésre került, miszerint a dolgok változása előidézheti azt is, hogy a másik iránt érzett szerelem vagy egyéb érzés akár egy pillanat alatt megváltozhat. Ez minden bizonnyal így van, egyelőre azonban igyekszem hinni ennek ellenkezőjében, előnyben részesítvén a kiszámítható változásokat.

Ami különösen tetszett az órában, hogy sok kiegészítést kapott, rengeteg érdekességgel lett színezve az amúgy száraz, nyögve-nyelős tananyag. Külön öröm volt számomra, hogy a tanárnő nem sajnált több időt szánni egy-egy kérdésre, és a tőle telhető legpontosabb és legjobban értelmezhető választ adta. Nem éreztem magam egy kicsit sem feszélyezve úgy, mint más szemináriumokon. A légkör kellemes volt, nem törte meg semmi az óra ritmusát, és egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. A rajzelemzésnél tetszett, hogy egy eset kapcsán készült rajzokat is megnézhettünk, kipróbálhattuk magunkat egy kicsit „élesben” is, és így még egyértelműbbé vált, hogy mik azok a dolgok, amikre figyelni kell egy-egy ilyen rajz kapcsán. Igazság szerint negatívumot, még ha akarnék, sem tudnék írni, esetleg annyit, hogy egy vagy két olyan pillanata volt az órának, amikor kicsit mintha a tanár-diák felállás eltűnt volna a teremből és egy pillanatra túlléptünk volna egy keretet. Érdekes volt az óra, sokat tanulhattam a családszerkezetekről és a benne folyó folyamatokról. Tudtam, hogy egészként kell tekinteni rá, nem külön-külön az egyénekre. ez nehéz feladat, de sokat segítettek az elhangzott információk és főleg a példák. a történetek gondolatokat, emlékeket ébresztettek bennem, saját családomról és ismeretégi körömből, így könnyebben átláttam az eddigi folyamatokat. az illusztrációk tetszettek a legjobban, sok saját történet jutott eszembe, jó érzés volt, hogy megértettem az eddig érthetetlen folyamatokat.

Pozitívumok: a tényanyagot az életből hozott példák sokkal érthetőbbé tették, és sok hasznos információt kaptunk, amelyeket majd sikerrel alkalmazhatunk a későbbi munkánk folyamán. Negatívumok: Negatív értékelést nem igazán tudok említeni az órával kapcsolatosan, ami a


szakmaiságot illeti talán csak annyit, hogy az órára szánt anyag mennyisége az óra időtartama kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden hallgató reflektálhasson az elhangzottakra egy-egy saját élménnyel vagy akár tapasztalattal.

Az elmúlt óra, folyamatában kicsit száraz volt, de ezen kívül volt pozitívuma is, még pedig az, hogy sok új szót és kifejezést tanultam, amit a jövőben bizonyára alkalmazni és használni tudok. Valamint pozitív volt az, hogy kaptunk érdekes példákat a fogalmakhoz. Ezekből tanulhatunk a legjobban, mert így marad meg az ember fejében a legjobban, ha hall valós példákat hozzá. Negatív az órában az volt, hogy egyszerre kicsit sűrű volt. Lehetett volna vegyíteni, hogy egy kis elmélet plusz egy kis rajzolás vagy egyéb gyakorlat. Mikor a családot kellett lerajzolni, az nagyon tetszett, mert kiélhettünk művészi készségeinket és láthatunk, hogy a csoporttársaink, hogy viszonyulnak saját családjukhoz. Várom a további órákat, hogy milyen új dolgokat fogok még elsajátítani.

Ami tetszett az órában: Tetszett, hogy az egyes fogalmakat, melyeket vettünk, a tanárnő folyamatosan példákkal együtt mondta el, így egyértelmű volt mindenről, hogy micsoda. Nem maradtak bennem kételyek, vagy nem értett dolgok a tanultakkal kapcsolatban. Emellett az óra anyaga is tetszett, érdekel ez a téma, a család és a működése. Tetszett, hogy az esetlegesen felmerülő újabb témákat, vagy fogalmakat is elmagyarázta, még ha nem tartozott szorosan az óra anyagába, akkor is, és hogy a számunkra esetlegesen idegen szavak mellé egyből hozzátette a magyarázatot, hogy értsük, és hogy bővüljön a szókincsünk. Ami kevésbé tetszett: Amivel szerintem egy kicsivel jobb lehet az óra, az talán, hogy tananyagban felmerülő fogalmakról gyakrabban megkérdezni a hallgatókat hogy tudjuk - e mi az, mielőtt a Tanárnő elmondja. Ez lehet, hogy csak a személyes igényem, de jól esik, ha tudok valamit, amit talán még nem is kellene. Őszintén megmondom, nem sokra emlékszem az órából. Nagyon rossz mostanában a közérzetem, nem tudok aludni, az egyetemen esek-kelek a fáradtságtól. A múlt heti órán is, alig voltam magamnál. Nem akarok mindenféle közhelyes, kitalált dolgot írni. A korábbi órákról viszont pozitívak a benyomásaim. Tetszik a téma, az előadásmód. Bővebb véleményt/értékelést később tudnék adni a


kurzusról. Egy negatívumot tudnék talán felhozni: lehetne egy kicsit interaktívabb az óra, több kommunikációval. Ha jól tudom ez egy gyakorlati óra, szemináriumi létszámmal, ami alkalmas arra, hogy keményebb/komolyabb témákba is belenyúljunk. Mindent összevetve jó a kurzus, szóval csak így tovább Tanárnő! ☺ Alapvetően egy interaktív óráról van szó, menetében kissé talán eltért a többitől, ami kicsit monotonabbá tette, így számomra nehezebb volt odafigyelni, hiszen ez megnehezíti a diákok figyelmének megragadását. Ennek ellenére szerintem érdekes témákról volt szó, melyeket hétköznapi példák színesítettek, tehát ezt pozitívumként éltem meg. A felhozott/ megismert példákon keresztül többször volt, hogy a saját életemben megélt dolgokkal hoztam őket párhuzamba- hisz családja mindenkinek van- ettől nem éreztem magam kényelmetlenül, vagy éppen frusztráltan. Őszintén szólva, én nem túlzottan kedvelem az interaktív órákat, tudom, hogy a gyakorlatiasság az, ami ezen a szakon leginkább előre visz, mert az elmélet ide kevés, szóval mindent összevetve kíváncsi vagyok a folytatásra. Pozitívumok: Az anyag példákon keresztül volt ismertetve, ezáltal izgalmasabbá és élvezetesebbé tette az órát, valamint így sokkal jobban megjegyezhetőek az egyes fogalmak. Nemcsak hallgatóként veszünk részt a kurzuson, hanem aktív résztvevők is vagyunk. További pozitívumként említeném meg, hogy az anyag maximálisan érthetően és képletesen van leadva. Érezhető a tanár részéről is, hogy fontos, hogy ne csak leadja az anyagot, hanem meg is értsük. Negatívum: Legfeljebb azt tudnám megemlíteni, hogy kevésbé voltunk frissek az órán és a fáradság kiült ránk. Nagyon tartalmas, élményszerű előadást hallgattam. Szüleim válása kapcsán különösen mélyen érintett ez a téma és úgy érzem sokat tanultam belőle. Ráébredtem arra is, hogy miért nem működött kapcsolatuk, vagy akár számos családé. Az előadás színvonalát emelték a személyes példák, élmények. Úgy érzem, hogy jó kapcsolatot sikerült kialakítani a hallgatókkal is. Az előadásmód mindenki számára érthető és világos volt. A megszerzett ismereteket, szeretném majd felhasználni a továbbiakban. Az előadással kapcsolatban, csak pozitív élményeim vannak.

A szakmai módszertani készségfejlesztés órában az tetszett a leginkább, hogy a mindennapokból vett


példákkal illusztrálta a tanárnő az adott fogalmakat és példát hozott a családi rendszerek bemutatására is, amit még vizuálisan is bemutatott a táblára rajzolt körökkel. A példák azért tetszettek, mert egyértelműen bemutatták, hogy milyen konkrét családi viszonyokra is kell gondolni az adott fogalom alatt, valamint érdekesebbé is tette az órát, mivel végiggondolhattuk, hogy ezek a társas viszonyok a mi életünkben is előfordulnak és talán nem is tudjuk, hogy ezek miért történnek, vagy milyen hatásuk is lehet a viszonyainknak. Az órában az nem tetszett, hogy a fogalmak kifejtésekor nem volt számomra egyértelmű, hogy mi is a fogalom konkrét definíciója, de ezt a példák bemutatásával ellensúlyozta az előadás. Az óra számomra nagyon érdekes volt. Több fogalomra is magyarázatot adott, amit nem csak unalmasan diktálva adtak le, hanem színes példákkal ékesítve. Az egészbe szerintem az volt a legjobb, hogy a példák legtöbbje nem egy kitalált példa volt, hanem ami már megtörtént, illetve próbált a tanárnő minél több olyan példát hozni, ami mindenki mindennapjában észre vehető, esetleg bizonyos eseteknél. Rossz dologként szintén fel lehet fogni a magyarázatot, mert nem biztos, hogy túl jó dolgok hangzottak el. Az órában, ami nem tetszett nagyon, hogy igazából, a hallgatók nem tudtak hozzászólni, bár ez sem olyan rossz, mert így legalább tanulnak. Egyszóval az óra számomra izgalmas volt, tetszett az előadásmódja, tartalma és a megértetése is, végre nem olyan volt, hogy folyamatosan csak diktálnak és gyorsan írni, de mégis benne volt a lényeg, amit meg kell tanulniuk. Pozitív, hogy sok hasznos, és érdekes információt megtudtunk a családok együttéléséről, és hogy egy kicsit bepillantást nyertünk a működésének gyakorlatába, pszichológiájába is. Érthetően és világosan magyarázta el a Tanárnő a különböző fogalmakat, mindennapi példákkal illusztrálva, ami megkönnyíti a "száraz tananyag" rögzülését, különösebb tanulás nélkül is. Amit kicsit hiányoltam az órából, az a vizualitás. Színesebbé lehetne tenni az órákat olyan kisebb pár perces gyakorlatokkal, amiben mi is részt vehetünk, akár írásbeli, akár szóbeli módszerre gondolok. Például a rajzolós óra nagyon tetszett, több ilyen kreatív feladat lehetne a félév során. De az is hasznos lenne, ha egy-két ilyen szociális munkát érintő témáról megosztanánk egymással a véleményünket, vagy ha a Tanárnő megosztaná velünk a személyes tapasztalatait.

Az eddigi órákon leginkább a családrajz készítése tetszett, érdekes volt látni, hogy csoporttársaim


hogyan értelmezik a feladatot, kinek mit is jelent a család. A gyerekrajzokról elmondott információk is hasznosak voltak. Később, ha találkozom egy gyerekkel és látom egy rajzát, biztosan elgondolkodtat majd, hogy miért éppen úgy rajzolta, ahogy. Másik feladatunk, az interjú készítése pedig nekem azért lesz különleges, mert bár ismerem a családot, személyesen még soha nem sikerült velük több időt eltöltenem, vagy beszélgetni velük hosszan. Úgy érzem sok kérdésemre választ kapok velük kapcsolatban. Negatívumként azt említeném, hogy nincs lehetőségünk megnyilvánulni egy-egy témáról. Bár nyilván a kevés időnek is köszönhető. Az eddig órák alapján egyelőre ennyit tudok mondani.

Szimpatikus az előadó stílusa, fellépése. Az oktató szakmailag felkészült és lényegre törő. Az előadás követhető, jegyzetelhető. Az órák érthetőek, szemléletesek. Úgy gondolom, hogy az eddig hallottaknak is sok hasznát veszem majd a jövőben. A szeminárium gondolkodásra serkent. Lehetőség van konzultációra, az oktató segítőkész. A felhozott példák figyelemfelkeltőek. Az oktató szemléltetése változatos, érdekes.

Az órákat nagyon érdekesnek tartom, főleg mivel ez a téma, a család és gyermekvédelem kifejezetten érdekel. Örülök, hogy többet megtudhatok a témáról és a kurzus végi feladat is nagyon érdekesnek ígérkezik. Eddig még nem kellett ehhez hasonló feladatot csinálnom, így kifejezetten örülök neki. A családrajzos óra volt az, ami a leginkább érdekelt. Főleg, hogy a saját rajzainkon is be tudtunk azért azonosítani néhány jellemzőt. Az kifejezetten tetszett, hogy egy példán keresztül lett bemutatva a téma. Ez a többi anyagra is vonatkozik, mert azoknál is sűrűn előfordul ez, és így még érdekesebb és valahogy kézzelfoghatóbbnak tűnik a dolog, és nem utolsó érthetőbb is. Mert nem csak az elméleti szöveget hallom, hanem utána egy példán keresztül szemléltetve már nem maradnak kérdések bennem. Sok olyan dolgot érintettünk, ami személy szerint igen csak elgondolkodtatott, a saját életemre, családomra vonatkoztatva is be tudtam azonosítani, és ez számomra még inkább élvezhetővé teszi a kurzust. Így jobban meg is marad, amit tanítanak, mert utána elgondolkodtat. Igazából olyan dolog, ami eddig nem tetszett, vagy rossznak találok, nem volt, vagyis még nem tapasztaltam ilyet.


Az óra anyagával és menetével teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az előadás jól érthető, és könnyen követhető. Tetszik, hogy főleg a gyakorlati részen van hangsúly, és ez által a hallgatók is aktívan részt vesznek az órákon, számomra z sokkal pozitívabb, mint amikor csak az elméleti anyag kerül leadásra. Negatív tapasztalatom még nem volt az órával kapcsolatban. Az ok, amiért nekem szimpatikus ez az óra, az, hogy sokat tudunk meg egy család működéséről, a gyermekekről. Sok élő példával támasztja alá a tanárnő az elméleti dolgokat, ami azért jó, mert tudjuk, hogy egy- két helyzetet hogyan reagáljunk le, illetve nem lesznek újak már ezek a dolgok és fel vagyunk rájuk készülve. A gyakorlati feladatok is jó dolgok pl. nekem nagyon tetszett a család lerajzolása. Sokkal másabb a hangulata az órának, mivel másik teremben vagyunk. Véleményem szerint rendkívül érdekesek, hasznosak, figyelemfelkeltőek az órák. Nagyon örülök, hogy részt vehetek ezen a kurzuson, mert olyan hasznos információkhoz jutok óráról órára, amelynek úgy érzem, hogy hasznát fogom venni az élet bármely területén, legfőképpen a kliensekkel végzett munka során. Nagyon tetszett például, amikor párosan kellett megbeszélnünk egymással, hogy kinek milyen rituáléja van. Negatív érzés az órával kapcsolatban nem fogalmazódott meg bennem. Hétről hétre örömmel járok az órára. Valóban szakmai készségfejlesztés, mivel rengeteg könyv tippet kapunk, sok témáról hallunk és tanulunk, amikhez hozzárendelünk példát, így könnyebben megérthetjük az órán elhangzottakat. Számomra az tetszik még nagyon, hogy az órák nem feszélyezettek, jó hangulatúak és nem unalmasak. A legjobban a családunk lerajzolása tetszett, amúgy is érdekel a családrajz elemzés és nagyon kedvemre való volt ez a fajta játékosság. Eddig negatív érzéseim nem támadtak az órával kapcsolatban. Nekem az órán legjobban az tetszik, hogy most minden órán van katalógus, mert így többen járnak be, míg az előző féléves órán volt, aki a 2 hiányzást túllépte, míg most nem nagyon lehetséges. Az eddigi órák közül a legjobban az az óra tetszett, amin le kellett rajzolni a családunkat, mivel mindenki a saját kreatív módján oldotta meg, és sok mindent elárult a csoporttársainkról, igaz én több időt hagytam volna a képek elemzésére. Az elmélet anyag fontosságát a kérdőív kitöltésekor fogjuk a legjobban érzékelni, mivel ott tudjuk majd a legjobban alkalmazni a közel múltba. Számomra hasznos


ezeket az információkat tudni egy családdal kapcsolatosan, mert így a saját családomat is könnyebben tudom értelmezni, és azokat feldolgozni, valamint más családokhoz viszonyítani. A kurzus számomra nagy meglepetést okozott, hiszen az előző féléves készségfejlesztős órám Mihaldinecz Csabával volt és nála inkább játékokon keresztül tanultunk. Ennek ellenére tetszettek az előző órák. Az eddigi legjobb téma véleményem szerint a gyermekrajz elemzés volt. Kár, hogy a rajzaink elemzésére nem jutott több idő. Ami nem tetszett: múlt héten volt, aki aludt órán és bár számomra érdekes volt a téma, egy-két ponton én is unatkoztam. Talán az volt a baj, hogy nagyon kötött, jegyzetelős óra volt és a rajzolás után nem ilyenre számítottunk. Tetszik, hogy a „száraz” anyagot példákkal szemléltetjük, mert könnyebben megjegyezhető. Kíváncsian várom, hogy a házi feladatként kapott interjúkból mik derülnek ki. Én érdekesnek tartom az órákat, szerintem a Tanárnő jól tudja előadni az anyagot. Mindig tetszik, amikor konkrét példákon, családi történeteken keresztül van szemléltetve egy-egy anyagrész, és jegyzetelés nélkül is sok mindenre emlékszem a szemináriumok után. Nekem eddig a rajzos rész tetszett a legjobban ebben a félévben, utána is fogok még olvasni a gyermekrajzos témakörnek. És magamról is többet megtudtam ez által, például a pálcikaemberes rajz kapcsán, ami regressziót is jelenthet valami veszteség miatt. Ezen kívül a családdal készítendő interjúból is fogok tanulni valószínűleg, amit magamtól kell elemeznem a tanultak alapján. Szeretem ezt az órát. Azok között van, ahol hasznos dolgokat tanulok, amiket remélhetőleg alkalmazni is tudok majd. Az is jó, hogy néha mindenki rákényszerül arra, hogy megszólaljon, mert így olyanok véleményét is megismerhetem, akikkel amúgy nem nagyon szoktam beszélgetni. A hasznos dolgokra visszatérve, azt figyeltem meg, hogy amiket az órán eddig megtanultam, azok nem csak a szakmai (persze főleg azért ott), hanem a mindennapi életben is fontosak, többször is előfordult már, hogy a tanultakra visszaemlékezve sikerült megértenem valakinek a viselkedését, vagy az összefüggésekre rájönnöm. Szerintem az óra felépítése megfelelő. Tetszik, hogy lehet jegyzetelni, ezen nem azt értem, hogy van rá idő hogy leírjam a fontos dolgokat. Vannak olyan szavak, definíciók, amikre a tanárnő felhívja a figyelmet , hogy segítségemre lehetnek a további munkámban valamint, hogy valamilyen formában


számonkérésre kerülhet. Az eddigi témákat tekintve valamint a kurzus tematikáját érdekesnek találom az órát. Az egyetlen probléma az lehet (de szerintem ez minden óránál így van, legalábbis nálam), hogy 1 óra után már lankad a figyelmem és nehéz az aznapi órára tervezett leadott anyagot egységes figyelemmel végig hallgatni.

Záró reflexiók, 4 kérdés köré csoportosítva: 1. A tematikát tekintve, mi érintette meg a leginkább a félév során és mi az, ami a legkevésbé keltette fel érdeklődését? 2. A családdal készített interjú milyen tapasztalatokkal tette gazdagabbá? 3. Milyen készségek, kompetenciák kerültek előtérbe, melyek tekintetében érez fejlődést? 4. Létrejött-e az "értelmező közösség", kapott-e hasznos reflexiókat a csoporttársak, vagy az oktató részéről?

1. A tematikát tekintve, mi érintette meg a leginkább a félév során és mi az, ami a legkevésbé keltette fel érdeklődését? Ami leginkább megérintett, a családi struktúra. Olyan nem volt, ami nem. Az év során számomra a genogram készítése volt a legemlékezetesebb, mert nagyon sok olyan információt tudtam meg a családomról, amit korábban nem. Ezelőtt is érdekeltek a felmenőim történetei, de sajnos már nincsenek nagyszüleim, így nem nagyon tudok érdeklődni. A tematikában a saját genogram készítése tetszett meg először és egyben ijesztett is meg, mivel nem gondoltam, hogy sikerülni fog az egész családomról információkat gyűjtenem. A genogram elkészítése végül is sikerült, és ha csak név szinten is, de megismertem a családom egy eddig számomra is ismeretlen részét.


Az tetszett a legjobban, amikor a párkapcsolati szakaszokat elemeztük, illetve a családdal kapcsolatos témák. Leginkább a családdal készített interjú érintett meg. Nagyon vártam ezt a feladatot. Rendkívül érdekesnek találtam és kihívás is volt számomra. Jó érzéssel töltött el, hogy beleláttam a család dinamikájába és legfőképpen az, hogy bizalmat szavaztak nekem. A tematikát illetően a családi rítusok témakör tetszett a legjobban, hiszen ezen szokások, szabályok határozzák meg az alapvető viselkedésünket. Sokat lehet tanulni abból, ahogyan más családok élnek és mások számára is adódhat olyan általunk használt szabály, amit a család kedvezőbb működése érdekében átvesznek tőlünk. Nem igazán volt olyan téma, ami ne érdekelt volna, egyedül a saját családról készített genogram volt az, amiből nem sok újat tanultam.

Ami leginkább megérintett, az inkább az egyik csoporttársunk őszintesége volt. A tematikát illetően a család témája állt hozzám a legközelebb, a genogramra hangsúlyozva. Ami engem leginkább megérintett, az a saját családfánk elkészítése, illetve amikor a családunkat rajzoltuk le. Ami nem igazán érintett meg, de hasznos volt számunkra, az elméleti rész, abba nem tudtam teljesen beleélni magam. A családfa elkészítése volt, ami megérintett. Nem volt olyan, ami nem érdekelt. Az órán tárgyaltakat tekintve a leginkább elgondolkodtató téma az SDPR tárgyalása volt számomra. A párkapcsolatok különböző fázisairól történő sorozatos elmerengés azóta is sokszor jellemző rám, így ezt mindenféleképpen érdekesnek, de legalábbis mélyen elgondolkodtatónak tartom. Ami a fentebb írtaknál kevésbé volt részemről figyelemfelkeltő, az a családi rítusok témaköre volt. Ezen információk is fontosak és relevánsak például egy interjú elkészítésekor, illetve egy család működésének részletesebb megismerésekor is, így tehát elképzelhető, hogy noha a jelen formájában nem tudott maradandó élményt nyújtani, ám a későbbiekben, akár munka során, hasznos ismereteknek bizonyulnak majd ezek is.


A családfa elkészítése és a párkapcsolati rendszerekről szóló óra volt a személyes kedvencem. Kifejezetten élvezetes volt vitatkozni az emberekkel, provokálni, előhozni az igazi énjüket és nem azt hallgatni, amit a „nagykönyvből” olvastak.

Különösebben nem érintett meg egyik téma sem, a párkapcsolatok szakaszainak elemzését és a családfaelemzést érdekesnek találtam.

Az interjú. Tapasztalatom volt már ilyen téren, nem okozott se csalódást/se meglepetést. Nem kaptam semmi újat a családinterjútól. Egy kellemes beszélgetés volt a családdal.

A tematikát tekintve a család témaköre volt az, ami a legjobban megérintett. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy egyetemi szinten is foglalkozunk az elsődleges szocializációs terep jelentőségével, kicsit jobban kibontva, és professzionálisabban megközelítve. Framo: Az ideális családról alkotott 9 pontjából 8-al nagymértékben tudtam azonosulni, és jó volt viszontlátni, hogy a saját családomban megvalósul ez a fajta működés, amit Framo leír. A 9. ponttal viszont nem értettem egyet, és azóta sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért. A 9. pont így szól: A pár egymást helyezi mindenki más elé, még a gyerekek elé is. A kiindulópontom az volt, hogy a családom jól funkcionál, ideálisnak mondhatók a viszonyok az alrendszerek között is. Szüleim a kezdetektől fogva együttműködésre törekedtek velünk, az életkorunknak megfelelő feladatokban. Mindkét szülőm habitusa olyan, hogy a problémákat vitákkal oldják meg, érveket ütköztetve, nem mondom, hogy nem volt hangos szó közöttük, de vitakultúrájuknak hála, ezeket sikerült rendezni. Amikor rólunk, gyerekekről volt szó, sokszor összekülönböztek, de ha valamelyik fél úgy érezte, hogy a másik az adott helyzetet rosszul kezeli, tegyük fel, a mi kárunkra, akkor nem kelt a másik védelmére, csak azért, mert elénk helyezte. És szerintem ez így is van jól. Ha ilyen hozzáállása lett volna a szüleimnek, akkor lehet, hogy most nem lenne ennyire harmonikus a viszony a családban. Én sem fogom minden esetben a gyermekeim elé helyezni a párom, természetesen mindenkivel szemben megvédem, de ha olyan helyzet adódik, akkor meg fogom mondani neki, ha nincs igaza. Ettől még nem őt, vagy a kapcsolatunkat szorítom


háttérbe, és rendelem alá bárminek is, sokkal inkább olyan dolgokra hívom fel a figyelmét, amit hiányosságnak tartok, vagy rossz reakciónak. Ez pedig az őszinteség, ami minden kapcsolat alapja. Ami a leginkább megérintett és érdeklődéssel fogadtam az a párkapcsolati fázisok és gyermekrajz elemzések voltak. Külön érdeklődéssel figyeltem még a családi kapcsolatok problémamegoldó mechanizmusainak sokféleségét. A leginkább a genogram készítése tetszett, és az elméleti részek tetszettek kevésbé.

Nekem leginkább a gyermekrajzokkal foglalkozó óra tetszett. Nagyon érdekes volt számomra a sok új információ, amit a témával kapcsolatban megtudtunk. Olyat nem igazán tudok írni, ami nem, mert minden órán új ismeretekkel lettünk gazdagabbak.

Engem leginkább a párkapcsolati szakaszok, és a gyermekrajzok érintettek meg, de ezen kívül minden órán volt, ami érdekes volt.

Engem leginkább a kisgyermekes rajzértelmezős dolog érintett meg és érdekelt a leginkább. Valamint a párkapcsolatok szakaszait is érdekesnek találtam. Olyan, ami nem érdekelt egyáltalán, nem volt. Szerintem ez egy érdekes és hasznos kurzus. Olyan dolgokról is elgondolkodtatott, amik amúgy eszembe sem jutottak volna.

Leginkább a párkapcsolatról szóló rész érintett meg a leginkább. Olyanra nem emlékszem, ami nem tetszett volna.

Leginkább a családfakészítés, mert már régebben is meg szerettem volna csinálni, csak nem volt semmi és senki aki/ami rávegyen idáig. Leginkább a tananyag nem érintett meg.

A tematikához nem szervesen, de hozzám annál erősebben kapcsolódó információk.

A legjobb téma véleményem szerint, a párkapcsolati fejlődésről szóló és a genogram bemutató óra


volt. Szerintem ezeken az órákon volt a legjobb a hangulat és a légkör, én nagyon élveztem. Talán az egyetlen, ami zavart, a kurzus helye, nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen szemináriumot a gépteremben kell tartani, de természetesen ez a véletlen műve lehetett.

Ami leginkább felkeltette az érdeklődésem, az a gyermekrajzok elemzésével foglalkozó óra volt. Örültem volna, ha nem csak egy óra keretében, hanem esetleg több alkalommal foglalkozunk a témával.

Legjobban a genogram készítés tetszett.

Az órákon a legérdekesebbnek ezeket az utolsó, konkrét családok eseteinek megbeszélését tartottam. Jó volt, hogy az elméletet, amit a félév során vettünk, konkrét példákra tudtuk alkalmazni, tetszett, ahogy az interjúkról beszélgettünk, érdekes, elgondolkodtató kérdések merültek fel. A legkevésbé talán a "szárazabb" elméleti rész fogott meg, de az ezekkel foglalkozó órák sem voltak unalmasak, az elméletekhez fűződő példák, magyarázatok mindig érdekesebbé tették az órákat. Ahogy már órán is többször hangoztattam, engem a genogram készítése varázsolt el a legjobban, ugyanis a családomat is bele tudtam vonni a másik életembe, ami Pécsett zajlik. Az interjú feladattal való foglalkozás. Leginkább a genogram készítés érintett meg, hiszen e feladat kapcsán a családomról is sokkal többet tudtam meg. Érdekes számomra ez a témakör, így mindent nagy érdeklődéssel hallgattam. Számomra a családfa elkészítése volt a legérdekesebb, hiszen elkészítése során volt lehetőségem kicsit jobban megismerni a „gyökereimet” és számos eddig nem ismert részletre, érdekes dologra derült fény. Nagyon tetszett továbbá a gyermekrajzok értelmezése, erről szívesen hallottam volna bővebb információt.

Számomra a leghasznosabb dolog a félév folyamán a gyermekrajzok elemzéséről szóló anyagrész volt,


amelyet tudtam hasznosítani önkéntes munkám során is. Ezen kívül a családfa készítése is izgalmas volt számomra.

2. A családdal készített interjú milyen tapasztalatokkal tette gazdagabbá?

Érdekes volt, mert olyan emberrel készítettem, akit már előzetesen ismertem, ezért előítélet is volt bennem. Azonban az interjú során sok új dolgot tudtam meg a családról.

A feladat teljesítése során sikerült közelebbről megismernem egy olyan családot, akit igazából már több éve ismerek, de mégis volt számtalan olyan információ, amit eddig nem is sejtettem volna róluk. Nagyon érdekes feladat volt, amely során sok új tapasztalatot lehetett gyűjteni.

Számomra nem okozott meglepetést a családdal készített interjú, hiszen már évek óta ismerem őket, talán az interjúzás adott némi tapasztalatot.

A családdal készített interjú azt a tapasztalatot hozta, hogy milyen nehéz belelátni egy másik család életébe és működésébe. Valamint, hogy sokszor az, amit kívülről látunk vagy gondolunk, egy családról mennyivel másabb tud lenni, mint az, ahogyan tényleg belülről működnek. Ilyenkor az ember akarva-akaratlanul is összehasonlítja a saját családjával.

Az interjú kapcsán rájöttem, hogy mennyire kedves és közvetlen lehet egy "idegen" családanya is. Készséges válaszokkal segítették a munkámat, amiért tisztelem őket.

Nagyon jók a tapasztalataim, imádom az interjúztatott családot, jó volt hogy el tudtam magyarázni 11 kérdést, tehát értettem a saját kérdéseimet.


Megerősített az ösztöneimben. Hiába tartom magamat nyitott embernek, kicsit fura volt úgymond belemásznom mások intim szférájukba és számukra fontos dolgokat megkérdezni tőlük. A végére már belerázódtam, mondhatni kellemes lett.

A családdal készített interjú alapvetően pozitív tapasztalatokat nyújtott, az elsőre problémásnak tűnő kérdésekről is nyitottan, jó légkörben tudtunk beszélgetni.

Az általam megkérdezett családdal közeli rokonságban állok, ezért igazából semmi újat nem mondtak, és nem változott a róluk alkotott képem.

Azt, hogy az iskolázottsági szint nagyban befolyásolja az interjút menetét. Szerintem 2 alacsony iskolázottságú szülővel azért nehéz interjúzni, mert nem értik meg az anyag felhasználásának módját, ezért bizalmatlanok (legalábbis ezt éreztem ott, ahol én voltam). Sok új tapasztalatot hozott, megtanultam, hogy a kényes kérdéseket finoman kell feltenni, és azt hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van. A családdal kapcsolatos interjú során azt tapasztaltam, hogy az emberek a személyes beszélgetések során nehezebben nyílnak meg egy „idegennek”, nehezebben beszélnek a problémáikról, és segíteni kell őket abban, hogy elinduljon a beszélgetés. A családdal készített interjú számomra nem hozott semmilyen különleges érzést magával, mivel az interjút készített családról már eddig is tudtam azokat az információkat, amiket a dolgozatban le kellett írnom, így nem érintettek váratlanul az elhangzott történetek. Leginkább azt tudnám megemlíteni, hogy az interjú során önmagamat is jobban megismertem. Nem könnyű feladat személyes kérdéseket feltenni, olyan embereknek, akikkel nincsen közeli kapcsolatom. Úgy érzem, hogy azzal, hogy felszabadult voltam és megtaláltam velük a közös hangot, nem volt nehéz dolgom, ez a kulcsa egy ilyen beszélgetésnek. Az interjú végén az édesanya nagyon személyes gondolatokat is megosztott velem és úgy érzem, hogy tudtam segíteni neki.


A családdal készített interjút illetően azt volt a tapasztalatom, hogy a szempontok túl szakmaian vannak meghatározva egy átlagos műveltségű ember számára, így az összes kérdésemet át kellett fogalmaznom egy egyszerűbb „nyelvre” hogy az világosan érthető legyen. Ez a feladat a tekintetben okozott nehézséget – és szerintem nem csak nekem -, hogy nem tudtam hogyan készítsek el egy ilyen leiratot, talán egy, a tanárnő által hozott példával könnyebb lett volna - tudtuk volna, hogy milyen szintet kell megütni. De összességében hasznos és bevált szokásokat ismerhettünk meg, amik közül akár jó párat tudunk alkalmazni a családunkban.

Egyértelműen pozitív tapasztalataim voltak, egy másik család életébe való mélyebb belátás sok érdekességet hordozhat magával. A kurzus keretein belül készített interjú volt számomra a legelső, amelyet ilyen megközelítésben családdal készítettem. Ennek okán nyilván rengeteg új dolgot voltam kénytelen megtapasztalni a kérdések feltevésével, az azokra adott válaszok megbízhatóságával és a kényelmetlenségek nélküli interjúkészítéssel kapcsolatban, s noha alapvetően viszonylagos sikerrel zárult az interjú, a kiderítendő adatok majdnem egészére sikerült kielemezhető válaszokat kapnom, az elkészítés módszereit és a kérdések helyes, tolakodás nélküli feltevését illetően van még hová fejlődni. Tapasztalatom továbbá, hogy minden kérdésre választ lehet kapni, ha annak feltevése a megfelelő kontextusban történik, s amilyen egyszerű ezen feltételezésem, a gyakorlatban ez lehet az egyik legnehezebb.

A családdal készített interjúban a legnagyobb tapasztalat, amit szereztem, hogy minél kevésbé legyek ilyen helyzetekben gátlásos. De ezek mellett fejlődött a kérdés feltevő képességem is. Részemről azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos az egyértelmű, egyszerű megfogalmazás az interjú kérdéseinek tekintetében, mert sokszor nem tudja az interjúalany, hogy mit jelentenek a szakszavak, vagy külföldi nyelvből átvett kifejezések. Illetve, hogy ha elkalandoznak a kérdésre való válaszadás közben, akkor fontos, hogy a kérdező vegye át a kontrollt és irányítsa a beszélgetést, illetve, hogy kiszűrje a lényeges tartalmakat az információáradatból.


Bártorság, kommunikációfejlesztés.

Rendkívül sok türelemre volt szükségem az interjú készítése során, mivel a gyerekek végig körülöttünk rohangáltak, „produkálták” magukat, valamint 1-2 esetben úgy érzem, hogy jobb volt, hogy nem kérdeztem rá a miért-re.

A családdal készített interjú rendkívül érdekes és tanulságos volt. Bár az anyagiakról nehéz volt kérdezni, mert tolakodónak éreztem magam, a család nyitott volt és őszinte. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szívesen beszélnek az emberek a problémáikról és érzéseikről és jó érzéssel töltött el, hogy azzal, hogy meghallgattam őket, talán segítettem is egy keveset.

A gyakorlatba átültetve hasznosíthattam az eddig tanultakat, érdekes és izgalmas új élmény volt.

Nagyon fontosnak tartottam ezt a részt, mivel gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtam. Kis ízelítőt kaptam abból, hogyan kell interjút készíteni egy családdal, akik akár a jövőbeli klienseim is lehetnének. Az interjú elkészítése segített rájönni arra, hogy bátran merjek kérdezni emberektől, mert sokan szívesen mesélnek az életükről, és akár azzal is segítséget tudok nyújtani, hogy kimesélik problémáikat. Talán az interjú elkészítése során a pozitív tapasztalatok segítettek nekem abban, hogy idegenekkel beszélgessek, akár személyesebb dolgokról, hogy lehetne a jövőbeni kliensektől megfelelő kérdezési technikákkal elegendő információt nyerni.

A családdal készített interjútól az félév eleje óta tartottam, főleg, mert nem jutott hirtelen eszembe, hogy kivel is tudnám elkészíteni. Amikor mégiscsak sikerült alanyt találnom a feladatra, akkor is izgultam, mert nem igazán ismertem a családot, nem tudtam, hogy mire számítsak. Maga az interjú elkészítése pozitív csalódás volt, könnyen oldódott a hangulat, közvetlen válaszokat kaptam, többet tudtam meg, mint amire számítottam.


Tapasztalatot nyertem a „kérdező” szemszögéből. Érdekes volt irányítani a beszélgetés menetét az interjú alatt, valamint a másik személy helyzetébe való belehelyezkedés is új irányt mutatott.

A családdal készített interjúm során a legértékesebb tapasztalatszerzés, ami a megfigyelésnek, és ottlétnek volt köszönhető, az a mélyben meghúzódó vonalak, és érzelmek burkolt felszínre kerülése. Az édesanya ugyanis annyiszor mondta el, hogy semmilyen kapcsolata sem volt a szüleivel, és korán elkerült, és önálló volt, hogy számomra ez egyértelmű jelzése volt egyfajta hiánynak. Érdekes volt hallani ezeknek az információknak a kommunikálását, és a reakciókat is közben. Úgy gondolom, érzékenyebbé váltam az ilyesfajta információk befogadása kapcsán, amit más területen, akár a családomon belül is képes vagyok kamatoztatni.

3. Milyen készségek, kompetenciák kerültek előtérbe, melyek tekintetében érez fejlődést?

A családokkal, közösségekkel való munkába jobban beleláttam, tehát mindenképpen jobban tudok foglalkozni több ember közös problémájával, mint korábban. Amiben fejlődésre lenne még szükségem, az a türelem.

Az a kompetencia került előtérbe, hogy merjünk megszólalni, vállaljuk a véleményünket, és álljunk is ki érte. Úgy gondolom, ebben az előző félévhez képest kicsit sikerült fejlődnöm, bár még bőven lehetne.

Fejlődés:

Sokkal

jobban

figyelek

a

részletekre,

és

próbálom

azokat

összekapcsolni.

Hiányosság: Minél többet tudok valamiről, akkor jövök rá, mennyi mindent nem tudok még.


Sok- sok személyes példát és tapasztalatot hallottam, ezek sokat fognak segíteni a jövőben, ha éppen tanácstalan leszek egy-egy esettel kapcsolatban. A gyermekvédelemmel kapcsolatos órán rávilágítást kaptam arra, hogy a gyermekbántalmazás hatalmas probléma Magyarországon, és hogy szükség van a segítő emberek munkájára. Az idősellátással kapcsolatban még mindig fenntartásaim vannak, de remélem a további tanulmányaim során ez változni fog. Mikor elkezdtem a szakot, egyáltalán nem szerettem sem szerepelni, kiállni emberek elé, vagy véleményt nyilvánítani. Ez mára jelentősen megváltozott, már egyáltalán nem ódzkodom ettől, sőt! A kommunikációban tehát biztosan fejlődtem, emellett a kérdezésben is biztosan fejlődtem. Kommunikációs készség fejlődött, a rendszerszemléletben vannak hiányosságok. Tisztában vagyok azzal, hogy ha beszélnem kell egy csoport előtt, zavarban vagyok. Dolgozom ezen a problémámon, de nehéz. Mivel már régóta ez a problémám, látom a fejlődést, de lassú a folyamat. A kommunikációs készségemmel tehát bajban vagyok.

A kommunikációs készségem fejlődésében érzek leginkább változást, ami pozitív irányú.

Régebben zárkózottabb voltam, úgy érzem, hogy már közösségben is egyre könnyebben tudok megnyílni, vagy kinyilvánítani az érzéseimet, gondolataimat, bár még van min dolgoznom ez ügyben.

A készségek, amik előkerültek a részemről, azok voltak, hogy igyekezzek jobban reagálni másokra, ne csak fejben, hanem szóban is. Ez néha meg is valósult.

Az interjú során előtérbe kellett helyeznem azt, hogy én irányítok és én vezetem a beszélgetést.

Leginkább az adatok és válaszok konkrét átadása fejlődött, tehát a nélkül is teljes lett a dolgozatom, hogy úgynevezetten "rizsáztam volna".


Ösztönökre hagyatkozás, rendszerszemlélet.

Türelmesebb lettem egy kicsit és nyugodtabb kicsit. Nem teljesen ide kapcsolódik, de kicsit hiányzik a pszichoszociális készségfejlesztés. Ott volt hasonló a hangulat, de ez már természetesen sokkal szakmaibb.

Mindenképpen a kommunikációs készségek kerültek előtérbe, ezen a területen éreztem hiányosságokat, de azt gondolom, a „fejlődés útjára” léptem, e tekintetben. Nem érzek jelentős fejlődést semmilyen téren, hiányosságaim pedig még mindig a kommunikáció terén vannak.

A készségeket tekintve az egyes családi viszonyok értelmezése területén érzem, hogy bizonyos jártasságot szereztem, például, hogy a családon belüli viszonyokat miként írhatjuk le, illetve, hogy ezek milyen hatással lehetnek a családok belső működésére. A csoport közössége szerintem segítőkész és figyelmes, mivel mindenkit végighallgattak és csak azután mondták el véleményüket az adott témával kapcsolatban, de ezek inkább csak a saját álláspontjuk kinyilvánítása volt, nem pedig az elhangzottakra adott érdemi hozzászólás. A tanárnő részéről azonban mindenki részletes és szakmai reflexiót kapott a genogramot és az elkészített interjút tekintve.

Áttekintő képesség, elemző készség, problémaelemző képesség, kezdeményező készség, szakmai ismeret, szóbeli kommunikációs készség, improvizáció, önismeret, önkritika, alkalmazkodó képesség, empátia, konfliktuskezelő képesség. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatteremtés az első pillanattól kezdve sikerült. Az oksági és kritikus gondolkodást tekintve még szükséges a fejlődés. Viszont összességében úgy gondolom, hogy az értelmező és magyarázó készségem is mindenképpen fejlődött. A vitákba, érvelésekbe még mindig nehezen megyek bele, inkább szeretek kimaradni ezekből, mert csak feszültséget keltenek, esetleg meg is bántanak, ha nem a számomra elfogadott hangnemben és stílusban közlik a véleményüket, amin viszont képes vagyok napokig őrlődni.


Kommunikációs készség erősödése, interakciókba való mélyebb bekapcsolódás.

Ami területén még hiányosságot érzek, hogy még mindig gátlásos vagyok és visszahúzódó, ez nem minden esetben jó. Az órán sokat beszéltünk mindenről, leginkább magunkról és családunkról. A visszahúzódással ellentétben mégis úgy érzem, hogy már elég jól fejlődött a kommunikációs készségem. Empátia, kommunikáció, önállóság, közvetlenség. Mindegyiknél érzek fejlődést. Hiányosság talán az önállóságnál akad, hogy egyedül felkeressek valakit. Készségek, kompetenciák terén elég jól állok, talán ami fejlesztésre szorul még, az a szakmai tudásom illetve a vérmérsékletem. Szeretek elmenni a végsőkig az igazamért, ez napi szinten sok konfliktust eredményez. Sokan már nem is állnak le velem vitatkozni, ami eléggé zavar, mert engem is „meg lehet fogni” csak kell hozzá logika, ismeretanyag és jó kommunikáció.

Úgy érzem, a tematikában ismertetett témák jelentősen növelték az aktivitásom, ez részben egy-két csoporton belüli hevesebb kollégának is köszönhető. De örülök neki, hogy végre sikerült hozzászólnom bizonyos témákhoz. Ha konkrét kompetenciákat kéne felsorolni, akkor a kommunikációm, a szakmai gondolkodásom és érzelmeim összehangolása szerintem radikálisan változott pozitív irányba. A problémamegoldások során is egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy az esetek többségében nem egy, hanem akár három megoldás is "bevillan" az adott gond megoldására, márpedig szerintem nagyon fontos a kreativitás ebben a szakmában, és hogy minél több utat lássunk meg magunk, és a kliens előtt is.

Még sok hiányosságot érzek magamban. Nem vagyok elégedett a komplex ismeretanyagaimat tekintve, ami szükséges és elengedhetetlen a szociális munkához. Valamint határozott és makacs személyiségemből kiindulva, néha nehezen küzdöm le a saját véleményem kinyilvánítását akár szóban, akár mimikával, és ez nem igazán pozitív, ha a kliens rosszul értelmezi a megnyilvánulásom,


vagy jól értelmezi, de ez rontja a kapcsolatot köztünk.

Empátia, megértés készségének fejlődése, kapcsolati hálók könnyen kezelt áttekintése volt jellemző.

Készségek, kompetenciák szintjén az imént említettek említhetők, ahol hiányosságot érzek, az a tapasztalatok színtere. Több gyakorlata van szükségem, ezek által tudok csak előrelépni.

4. Létrejött-e az "értelmező közösség", kapott-e hasznos reflexiókat a csoporttársak, vagy az oktató részéről?

Igen, szerintem minden órán hangzott el olyan, amit hasznos reflexiónak könyvelhetek el, ha nem is konkrétan nekem célozva, de fel tudtam venni a címzett szerepét. Az értelmező közösség abszolút létrejött, tetszett, hogy az interjúk elmesélésénél kérdezhettünk a másiktól, és együtt is átgondoltuk, hogy vajon abban a családban mi- miért történik.

Igen, a családdal készített interjúk csoport elé tárása során lehetőségem nyílt bepillantani mások 'életébe', a csoporttársak gondolkodásmódjára, nézőpontjára, melyeket összevethettem a saját gondolataimmal, melyek továbbgondolásra késztettek.

Igen szerintem abszolút létrejött az értelmező közösség. Mindenkinek volt mindig valamilyen véleménye, amit készségesen meghallgatott a közösség és a tanár egyaránt. A tanár ilyenkor reflektált a véleményünkre, mint egy szociális munkás szakember, tehát nem úgy, hogy ez a vélemény abszolút nem jó vagy jó. Meghallgatott minket, aztán pontosított minket kérdésekkel még és elfogadta a véleményünket, ha meg szakmailag nagyon nem helytálló, akkor természetesen


kijavított minket. Nagyon effektívek és élvezetesek voltak az órák számomra. A szakmai készségemet mindenképpen fejlesztették bőven.

Változó volt az értelmező közeg létrejötte, hol kialakult, néhány órán pedig egyáltalán nem. Ez talán sok esetben a csoportösszetétellel magyarázható.

Értelmező közösség létrejött, hasznos reflexióra nem emlékszem sem a csoporttársaim, sem a tanár felől. Az órákat összességében nagyon élveztem, tetszett, hogy minden új információt logikus magyarázat, példa kísér. Ez egy olyan kurzus volt, ahol mindenki elmondhatta a véleményét, gondolatait, nézőpontját, nem voltak kőbe vésett abszolút igazságok, rossz válaszok. A Tanárnőn is látszott, hogy érdekli a véleményünk, soha nem torkolt le senkit, aki valamivel kapcsolatban hozzá akart fűzni valamit a témához. Úgy gondolom, hogy létrejött a csoporton belül egy értelmező közösség, és olyan reflexiókat kaptam leginkább, hogy nyilvánuljak meg többet az órákon. Igen. Úgy vélem, hogy az órán mindenki aktív volt. A Tanárnőtől pedig mindenképpen hasznos és kiegészítő reflexiókat kaptunk. Úgy gondolom létrejött, hasznos reflexiók voltak, mind a csoporttársaktól, mind a tanártól. Főként azt tartottam érdekesnek, ahogy egy adott témáról beszélgettünk, hogy mennyire más és más véleményeket formálhat.

Mindenképp létrejött az értelmező közösség és egyaránt kaptam és kaptunk a tanártól és a csoporttól is nagyon hasznos reflexiókat. Nem igazán.


Az előzőleg írt válaszok tekintetében nem túlságosan meglepő, hogy meglátásom szerint sikerült értelmező közösséget alkotnunk, a hasznos reflexiók pedig nagy százalékban az oktatótól, de némileg kisebb részében a csoporttársaktól is származtak.

Létrejött. Kaptam hideget és meleget is. Tetszett az, hogy volt 1-2 olyan ember, aki egyetértett velem. Sokan már a „csakazértisnem” elv alapján elutasítanak minden olyan gondolatot, ami tőlem származik. Kiemelném még azt is, hogy a Tanárnő sok esetben „velem volt” gondolok itt a szülőkgyerekek vitára.

Szerintem teljes mértékben létrejött az értelmező közösség a legtöbb órán. Sokat vitatkoztunk egymással, a csoporttársakkal és mindig elgondolkodtat mások véleménye, előfordult olyan is órán, hogy valakinek az érvelése után átértékeltem magamban az álláspontom, és megváltozott, vagy kiegészült a véleményem az adott témában. Ez a Tanárnő reflexióira is vonatkozik. Sok ismeretet halmoztam fel - az engem foglalkoztató témákban - és valószínűleg hasznosítani is fogom ezeket mind a saját életemben, mind a kapcsolataimban. Konkrét példát nem tudok felhozni rá, szinte minden órán volt olyan ismeret, vagy akár vita, amiből tudtam profitálni.

Kevésbé éreztem, hogy létrejött volna az „értelmező közösség”.

Minimálisra tehető a

csoporttársaktól kapott reflexió. Tanári megerősítés általánosnak tekinthető. Az értelmező közösség, úgy gondolom létrejött, pontosabban annak egy jó fundamentuma. A tanártól kaptam hasznos reflexiókat, az órákon alkalom nyílt beszélgetésre, és nem csak az adott témával kapcsolatban, sokfelé ágaztunk el, ami hasznos volt számomra. Örülök, hogy ilyen hangulatú órákon vehettem részt, nem csak a kommunikációs képességem fejlődött, de a vitakultúrám is. Szerintem létrejött. Tetszett, hogy az elméleti részeknél nem a definíciókat körmöltük, hanem úgymond „megfejtettük” a fogalmakat.

Szerintem kétségtelenül létrejött, több hasznos információt is kaptam az oktatótól és a


csoporttársaktól egyaránt.

Létre is jött, meg volt, amikor nem, bár ez talán azért van, mert sokszor kevesen voltunk, és így kevesebb nézőpontot ismertem meg, ennek ellenére kaptam hasznos információkat, mind a csoporttársaktól, bár sokan nem beszéltek, mind a tanárnőtől.

Az értelmező közösség mondhatni létrejött, igaz ez mindenkinek az aktuális fáradtságától, kedvétől függött, hogy mennyire reflektált másokra. A tanárnőben mindig benne volt ez a készség.

Igen. Nem tudok példát.

Értelmező közösség? Amennyiben ez a megfelelő kifejezés, mi a közelében sem voltunk. Mindenki ült, mint egy kuka. Mondjuk kaptam visszajelzéseket, azonban a csoporttársaktól igen keveset, nem annyit, amennyit vártam volna.

Nem jött létre, csoporttársaktól nem, tanártól inkább.

Direkt módon is kaptam reflexiót, de a legtöbbet, az elmondott anyag közben, amikor átgondoltam, vajon mi miért történt a kis életemben.

Igen, létrejött és különösen saját családfánk elkészítésénél, és ennek bemutatásánál tapasztaltam ezt.

Emlékeim szerint nem kaptam hasznos reflexiót.





2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21

Recommend Documents