2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21

Balikó Eszter-Mucsi Georgina “Pszichoszociális készségfejlesztés I.”

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2012

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

TARTALOM

I.

BEVEZETÉS

II. A „PSZICHOSZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS I.” C. KURZUS SORÁN FELMERÜLŐ ANOMÁLIÁK, ALAPFOGALMAK TISZTÁZÁSA •

Egyéni (személyes) kompetenciák fejlesztése (én - tudatosság, önszabályozás, motiváció)

•

Szociális

kompetenciák

fejlesztése

konfliktuskezelés) III. A TANTÁRGY TEMATIKÁJA, FELÉPÍTÉSE IV. VÁRT HATÁSOK, EREDMÉNYEK V. IRODALOM VI. MELLÉKLETEK


(empátia,

társas

készségek:

kommunikáció,

I. BEVEZETÉS

A „Pszichoszociális készségfejlesztés I.” c. kurzus célja, hogy a hallgatók tapasztalati alapú, gyakorlati tanulás révén olyan ismereteket sajátítsanak el, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy segítő szakemberként munkájukat kellő hatékonysággal tudják majd végezni. A kurzus során a segítő szakma gyakorlata szempontjából fontos készségeket fejlesztjük, melyek az egymásra épülő gyakorlatok során, sajátélmény-szintű tanulás módszerével kerülnek elsajátításra, elmélyítésre. Célunk a személyes – és szociális kompetenciák fejlesztése; foglalkozunk a helyes önfeltárás

–

és

konfliktuskezelés

módszereivel,

a

hatékony

együttműködés

–

és

problémamegoldás mechanizmusaival, az empátiás attitűd gyakorlásával – és fejlesztésével. Az első félévben megtartandó kurzus során 10-15 fős csoportokban dolgozunk. A csoportban történő munka elősegíti azt is, hogy a kezdő évfolyam hallgatói megismerjék egymást, és a rendszeres találkozások alkalmával fokozatosan kialakuljon és erősödjön bennük az összetartozás érzése, élménye. Továbbá a csoportban való” létezés” és a tapasztalati alapú tanulás lehetőséget teremthet a csoporttagok számára, hogy megtapasztalják azt, hogy egy jól működő csoportban lehet változni, fejlődni, „érni”, vagyis a csoport, mint eszköz, segíthet a személyiség kibontakozásában. Mint minden kiscsoportban, így a készségfejlesztő csoportban is megfigyelhetőek különböző csoportdinamikai történések, amelyek hozzájárulhatnak a csoport személyiségformáló hatásához. A csoportban a tagok folyamatos interakcióban vannak egymással, kommunikálnak, együttműködnek. A csoportban zajló összes változás – interdependens módon - hatással van mind a csoporttagokra, a tagok kapcsoltára, mind az egész rendszer további működésére. A személyiségfejlesztés során, így a jelen kurzusban is, célkitűzés a pszichikus folyamatok nagyobb integrációs szintjének elérése, a problémamegoldás hatékonyságának fejlesztése; az emberi kapcsolatokban a kölcsönösség, intimitás megtapasztalása és elmélyítése. Az „Pszichoszociális készségfejlesztés I.” kurzus során, főként strukturált gyakorlatok formájában, játékos elemekkel is dolgozunk. A játék, mint egyfajta speciális „átmeneti tér”, lehetőséget teremt a benne résztvevők számára, hogy bizonyos helyzetek kipróbálásával, modellezésével szabadon kísérletezve élhessenek meg új tapasztalásokat saját magukkal és társaikkal


kapcsolatban. A strukturált gyakorlat olyan speciális tanulási helyzet (egyfajta „zárt rendszer”), amit a csoportvezető szándékosan szerkeszt meg és hoz mozgásba (Rudas, 2007). Vagyis, egy a tagok beszélgetésétől, interakcióitól jól elkülöníthető feladat, „játék”, amely megvalósításához a vezető utasításai adják a keretet. A játékok/strukturált gyakorlatok alapvetően négy célt szolgálhatnak a csoportban: •

Az első cél, az a csoport kezdetén a feszültség oldása, a csoportmunka elindításának megkönnyítése.

•

A második cél az, hogy tükrözze a különböző rejtett csoportdinamikai jellegzetességeket. Természetesen a játék önmagában nem vált ki csoportdinamikai folyamatokat, de a meglevők nyílttá tehetők általa.

•

A harmadik cél az öntapasztalás, és a különböző készségek fejlesztése. A különböző játékok segítségével megtapasztalhatjuk, hogy milyenek vagyunk, és alkalmunk nyílik bizonyos képességeket, készségeket gyakorolni. Ide sorolhatóak például a kreativitás, a nem verbális kifejezőkészség fejlesztését, vagy az önkép, önismeret, társismeret növelését szolgáló feladatok.

•

A negyedik cél a csoport befejezésének, lezárásának megkönnyítése, és ennek tudatosítása (Rudas,

2007).

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/az_ellenlls_tpusai_a_csoportban.htmlhttp:// www.ektf.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/tartalom6.html

II. A „PSZICHOSZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS” C. KURZUS SORÁN FELMERÜLŐ ANOMÁLIÁK, ALAPFOGALMAK TISZTÁZÁSA

A kurzus célja szakmai kompetenciák fejlesztése strukturált gyakorlatokon keresztül. Egyéni (személyes) kompetenciák fejlesztése: én - tudatosság, önszabályozás, motiváció Szociális

kompetenciák

fejlesztése:

konfliktuskezelés

Egyéni-személyes kompetenciák:


empátia;

társas

készségek

kommunikáció,

Én-tudatosság: olyan állapot, melyben fokozottan tudatában van az egyén saját énjének, belső normáinak, és hogy megfelel-e azoknak. Az én-tudatosság arról szól, hogy észleli az egyén mindazt, ami benne zajlik.

Önszabályozás: saját határok, korlátok ismerete, lehetőségek felismerésének és kihasználásának a képessége.

Motiváció: belső késztetés, hajtóerő, amely az egyént különféle tevékenységekre, cselekvésekre készteti. A motivációs körülmények feltárása és felszínre hozása elengedhetetlen a képességek, tehetség kibontakoztatásához és fenntartásához (Rudas, 2009). •

Teljesítménymotiváció: a kiválóság egy adott szintjének elérésére irányuló késztetés.

•

Elköteleződés: igazodás a szociális munka, mint hivatás értékeihez, módszereihez, megközelítésmódjához.

•

Kezdeményezőkészség: a felmerülő lehetőségek kiaknázása, kapcsolatok kiépítése - és fenntartása érdekében.

•

Optimizmus: a kitűzött célok elérésére irányuló kitartás, az akadályok és nehézségek, buktatók ellenére is.

Szociális kompetenciák:

Empátia: •

Mások megértése: más emberek nézőpontjának a megértése, vélemények meghallgatása, egymás elfogadása.

•

Egyének fejlesztése: mások fejlődési szükségleteinek feltárása, képességeik fejlesztése.

•

Kliensközpontúság: képessé válni arra, hogy a szakember felismerje és azonosítsa az egyéni szükségleteket.

•

A sokszínűség értékelése: a kibontakozás lehetőségeinek biztosítása minden tekintetben.

•

Empowerment – képessé tétel: eszközök vagy módszerek alkalmazása, melynek


igénybevételével az egyének, csoportok vagy közösségek képessé válhatnak a saját életük feletti irányítás átvételére, céljaik elérésére, illetve a saját vagy mások helyzetének javítása érdekében tett lépések megtételére. Hatalommal való felruházást jelent, magában foglalva a képessé tétel civilebb, nyilvánosabb szakaszát, amikor az egyén / csoport képessé válik érdekei, céljai nyilvános felvállalására és képviselésére.

Kommunikáció: a szociális munka egyik legfontosabb készsége a megfelelő kommunikációs készség. •

Verbális (szóbeli) kommunikáció: a legelterjedtebb kommunikációs eszköz. A szociális munka során, a klienssel történő interakcióban is gyakoriak lehetnek a verbalitással együtt járó félreértések, torzulások, félremagyarázások. Cél: a világos és egyértelmű, erőszak – és akadálymentes kommunikáció használata.

•

Nonverbális kommunikáció: az interakcióban jelenik meg, információt, üzenetet hordoz. A nonverbális kommunikáció kifejezi a személyek közötti viszonyulás módját, érzelmeket közvetít, alátámasztja a szóbeli közléseket; szabályozó, illetve helyettesítő funkcióval bír. A hiteles kommunikáció feltétele a verbális és a nonverbális csatornák kongruens „működése”, azaz a tartalmi rész és a viszonyulás módját kifejező nonverbális tényezők összhangja.

•

A verbális és a non verbális jelzések közötti különbségek: -

a nonverbális jeleket gyorsabban küldjük és fogadjuk

-

a nonverbális jelekre kevesebb tudatos kontroll irányul

-

a nonverbális jelek hatékonyabbak az attitűdök, és az érzelmekről szóló üzenetek továbbításában

A nonverbális jelek fajtái: o

Vokális jelzések (hangszín, hangmagasság, a beszéd tempója…)

o

Paraverbális megnyilvánulások (a beszédet kísérő hangjelenségek, pl: nyögés, krákogás, köhécselés)

o

Mimika (arckifejezés, arcmozgás)

o

Testtartás és testmozgás (jelzés értékű a beszélgetés közben felvett testtartás)


o

Szemkontaktus (növeli az intimitást és az őszinteséget, figyelmet fejezhet ki)

o

Térközszabályozás, térhasználat (a személyes tér határainak szabályozása, különböző „zónák”)

o

Gesztikuláció (a kéz, a kar és a fej önálló jelzései; nyomatékosíthatják, szemléletesebbé tehetik az elmondottakat)

o

Érintés (számos formája létezik; fontos, bensőséges kommunikációs csatorna)

o

Vegetatív jelzések (pl. a bőrszín változása, kipirulás, elsápadás, izzadás, remegés)

•

Szimbolikus kommunikáció (kulturális szignálok): az egyén szimbolikus üzeneteket küld önmagáról a környezete felé. Ide tartozik az öltözködés, a hajviselet, a különféle ékszerek, kiegészítők viselése vagy mellőzése, stb. Könnyen félreértelmezhető jelzések lehetnek; általánosítások, címkézések alapjául szolgálhatnak (Erdős, 2006).

Kommunikációs eszközök a szociális munkában: • Konfrontáció: a másik ember tudtára adni, hogy milyennek látja a szakember a viselkedését. A leghasznosabb, ha törődést fejez ki, s konkrét viselkedést, helyzetet nevez meg. Pl.: egészen vörös lett, dühösnek látszik, csak önmagáról beszél, stb. • Leveling: amikor megkockáztatja, hogy megmondja a másiknak, hogy megbántódott vagy megijedt. Amikor nyíltan válaszol a konfrontációra. Fontos, hogy egyes szám első személyben beszéljen az, aki konfrontál vagy megosztást alkalmaz. • Enabling: amikor megengedi a szakember, lehetővé teszi a másik félnek, hogy folytassa a destruktív magatartást, ahelyett, hogy konfrontálná.

Konfliktuskezelés: A konfliktusok a mindennapi élethez hozzátartozó és elkerülhetetlenül létező jelenségek. A személyközi konfliktusok során folyamatosan ütköznek a különféle érdekek, értékek, érzelmek, meggyőződések. Ha megfelelően sikerül kezelni a konfliktusokat, bármilyen változás, fejlődés előmozdítói is lehetnek. Konfliktuskezelő stratégiák:


1. Önérvényesítő (versengő): az egyént saját szándékainak megvalósítása vezérli, akár mások törekvéseivel szemben is. 2. Önalávető (alkalmazkodó vagy engedékeny): e stratégia mögött gyakran önbizalomhiány, közömbösség, passzivitás áll. Bizonyos esetekben mások véleményének, kompetenciájának elismerése, belátás rejlik a háttérben. 3. Elkerülő magatartás: ha az egyén úgy ítéli meg, nincs most energiája e problémával foglalkozni, vagy nem kíván illetéktelenül beavatkozni bizonyos helyzetekbe. 4. Kompromisszumkeresés: együttműködést és kölcsönös bizalmat feltételez. 5. Problémamegoldó stratégia: közösen keresik meg a felek, egymás szempontjait figyelembe véve a legkedvezőbb megoldásokat (Goda, 2006).

III. A TANTÁRGY TEMATIKÁJA, FELÉPÍTÉSE

Kurzus megnevezése: Pszichoszociális készségfejlesztés I. Kurzus kódja: SMNB1103 Kurzus formája: szeminárium Hiányzás elfogadott mértéke: A PTE Tanulmányi és Vizsgaszabályzata alapján. Elérhető: http://www.pte.hu/files/tiny_mce/File/szabalyzatok/5mell-tvsz20111215.pdf Összes óraszám: 26 óra

A kurzus témakörei: I.

A készségfejlesztő csoport célja, módszerei, keretei

II.

Ismerkedés a nevekkel (a név, mint identitásteremtő nyelvi elem szerepe). Önbemutatás. Az önismeret (a személyiség működésének, értékpreferenciáinak ismerete), az önreflexió jelentősége a segítő hivatásban.

III.

A segítő hivatás motivációja, a segítői attitűd kialakulása. A szakmai és „én” határok.

IV.

Nonverbális

kommunikáció

(testbeszéd,

gesztusok),

első

benyomás,

metakommunikáció jelentősége a társas kapcsolatokban. Szerepjátékok. V.

Együttműködés a csoportban és az egyéni kapcsolatokban. Csoportjátékok.


a

VI.

Önmagunk mentális reprezentációjának megjelenítése. Rajzos bemutatás.

VII.

„Én és a másik.” Empátia. Páros gyakorlatok.

VIII.

Erőszakmentes kommunikáció, meggyőzés, együttműködés. Csoportos játékok.

IX.

Asszertivitás. Szerepjátékok.

X.

Szerepeink, szerephatárok, szerepjátékok.

XI.

Konfliktusok és kezelésük, hatékony konfliktuskezelés.

XII.

Zárás, feed-back.

A kurzus teljesítésének feltételei: -

aktív órai részvétel

-

hiányzás mértéke (a hiányzás az összes óraszám 10%-át nem haladhatja meg)

-

a vállalt feladatok teljesítése

A KURZUS FELÉPÍTÉSE RÉSZLETESEN, GYAKORLATOKKAL

I. A készségfejlesztő csoport célja, módszerei, keretei. A tantárgyelem célja a problémamegoldás, a valóságorientáltság, a kölcsönösség, az intimitásra vonatkozó képesség fokozása, növelése. Ennek megvalósítása során a következő témakörök kerülnek tisztázásra: csoportkeretek kialakításának kérdései (csoportszabályok), személyes értékek, normák tisztázása, az önismeret-szerzés módszerei, az empátia jelenségvilágának megértése, az erőszakmentes kommunikáció gyakorlata, az asszertivitás, a személyes hatékonyság növelése, az együttműködés fokozása, a hatékony konfliktus kezelés gyakorlata.

1. gyakorlat: a kurzus tematika kiosztása, a kurzus céljának, a félév menetének ismertetése. A kurzus jellegéből fakadóan a két legfontosabb alapelv: az őszinteség és a titoktartás, ezek tisztázása elengedhetetlen. Minden kurzus elején nyitókör, végén zárókör. 2. gyakorlat: csoprtszabályok megalkotása közösen. A csoportot maximum 15 fő alkotja. A hiányzás megengedett mértéke a PTE Tanulmányi és Vizsgaszabályzatában rögzített, ezzel kapcsolatban nem élhetnek változtatási lehetőséggel. A többi szabály a résztvevők közös döntésén alapszik (például: egy


órán hány passzolási lehetőséggel élhetnek), a szabályokat tartalmazó dokumentum minden órán jelen van, közös elhatározással bármikor módosítható. A szabályok megalkotása és a módosítás kapcsán is elengedhetetlen egy olyan megoldás megtalálása, amely a csoport összes résztvevője számára elfogadható. 3. gyakorlat: beszéljenek arról, hogy érzik magukat, mióta először kapcsolatba kerültek az egyetemmel (felvételi értesítő, beiratkozás, orientációs napok, gólyatábor, kurzusfelvétel, kezdeti élmények) „Arcos“ ábrák kiosztása, ezen ötletek alapján azonosítsák érzelmeiket. A gyakorlat során lehetőségük nyílik egy kevésbé személyes kérdés alapján a csoport előtt érzésekről, benyomásokról beszélgetni. 4. gyakorlat: „Várakozások és félelmek“, beszéljenek arról, mit várnak, mitől tartanak a kurzus kapcsán.

II. Ismerkedés a nevekkel (a név, mint identitásteremtő nyelvi elem szerepe). Önbemutatás. Az önismeret (a személyiség működésének, értékpreferenciáinak ismerete), az önreflexió jelentősége a segítő hivatásban.

1. gyakorlat: „Nevem eredete, nevem jelentése” - beszélgetés a teljes névről vagy a keresztnévről. A név, mint identitásteremtő nyelvi elem szerepe. Miért fontos? Honnan származik? Mennyire azonosulnak vele? A becenevek jelentősége. 2. gyakorlat: a résztvevők kört alkotnak, először mindenki mondja a saját, majd az előtte ülő társa keresztnevét. Mindenki maga döntheti el, milyen néven szeretné, ha szólítanák, ezt mondja, amikor hozzáér a kör. A gyakorlat végére mindenki elsajátítja a résztvevők neveit. 3. gyakorlat: „Zsip – zsup” Cél: a keresztnevek gyakorlása. A játékvezető középen áll, egyszerre egy valakire mutat rá, ha azt mondja, „Zsipp”, a jobb oldali, „Zsupp” vezényszóra a baloldali szomszéd nevét kell mondani. „Zsipp – zsupp” vezényszóra helycsere. 4. gyakorlat: személyes tárgy alapján önmaga bemutatása. Előző órán mindenki azt az instrukciót kapja, következő órára hozzon egy tárgyat magával, vagy egy képet róla, amelyen keresztül a leginkább be tudná mutatni önmagát. A gyakorlat során alkalom nyílik a kreativitás kibontakoztatására önmaguk- és egymás mélyebb megismerésére.


5. gyakorlat: név nélküli névjegykártya készítése. Minden résztvevő a legfontosabb tulajdonságait, jellemzőit egy kártyára írja név nélkül, majd egy közös kalapba dobja. Ezután minden csoporttag húz egy kártyát a kalapból, felolvassa hangosan a többieknek, s együtt próbálják kitalálni, kit jellemez az adott kártya. A gyakorlat célja az önjellemzési készség fejlesztése és egymás mélyebb megismerése. (Ezt a gyakorlatot végezhetjük később is, amikor a részvevők már jobban megismerték egymást.)

III. A segítő hivatás motivációja, a segítői attitűd kialakulása. A szakmai és „én” határok

1. gyakorlat: a) készségek, kompetenciák a szociális munkában. Ezeket közösen összegyűjti a csoport az oktató segítségével, jól láthatóan felírják a táblára vagy egy tacepaora. b) „készségek, amelyek megvannak bennem, s amelyekben fejlődni szeretnék” Az a) gyakorlatban megbeszélt készségek alapján mindenki önmagára vonatkoztatva elvégzi a feladatot, majd közös megbeszélés követi. A gyakorlat célja elgondolkodniuk saját szakmai személyiségük fejlesztésének lehetséges irányairól. 2. gyakorlat: „5 szóban az ÉLET”. Mindenki írja le 5 szóban, számára mit jelent az élet, mi jut elsőre eszébe. Közös megbeszélés követi, majd a többször ismételt fogalmak kiemelése, hangsúlyosságuk okának megtalálása (például: család, egészség, szeretet, stb.). A gyakorlat célja elgondolkodni az értékrend és a segítő hivatás választásának összefüggéseiről. 3. gyakorlat: „Találkozom magammal” című ábrát kapja mindenki a kezébe, melyet önállóan, átgondolva, saját magára vonatkozóan kitölt minden hallgató. A gyakorlat végén mindenki kiválaszt az ábráról 3 jellemzőt, s ezt megosztja a csoport többi tagjával. A gyakorlat célja önmaguk és egymás mélyebb megismerésének elősegítése. 4. gyakorlat: „Melyik vagy Te?” Minden hallgató egy fát ábrázoló rajzot kap, ahol a fa aljától haladnak az emberfigurák a fa teteje felé. Ki kell választaniuk és megindokolniuk szimbolikusan melyik figura ábrázolja jelenleg őket és hova szeretnének eljutni például tanulmányaik befejezésekor. A gyakorlat célja annak átgondolása, honnan indulnak és merre haladnak, s ezt az utat hogyan konstruálják meg a többiek és önmaguk számára; ki milyen motivációk alapján választotta ezt a szakot. (Bizonyos időközönként érdemes elvégezni újra e gyakorlatot; áttekinteni, ki meddig jutott a tervezett céljához


képest.) 5. gyakorlat: Rajzolja meg 5 képkockában, hogy mi hívta erre a pályára. (emlékek, tapasztalások, élmények). A rajzok közös megtekintése, egymás meghallgatása, megbeszélés.

IV. Nonverbális kommunikáció (testbeszéd, gesztusok), első benyomás, a metakommunikáció jelentősége a társas kapcsolatokban. Szerepjátékok.

1. gyakorlat: „mutasd be magad, mintha te lennél édesanyád”. (Ha az édesanyával kapcsolatban fájó emlékek jönnek elő, akkor bármelyik családtag, barát, aki közel áll hozzá.) Az instrukciók között szerepel, hogy képzeljék el, ha jelen lenne édesanyjuk, milyen szófordulatokkal, milyen stílusban, milyen gesztusokkal mutatná be őket, s legfőképp mit emelne ki a gyermekével kapcsolatban. A hallgatók egyenként mutatják be önmagukat édesanyjuk szerepében. Egy üres szék mögé állnak, és egyes szám 3. személyben elkezdenek magukról beszélni. (Például: „Sziasztok, Marika vagyok, ő itt a lányom, Zsófi. Engedjétek meg, hogy bemutassam őt nektek, stb.”) A bemutatás végén minden csoporttag kérdezhet az „édesanyától” gyermekével kapcsolatban. A gyakorlat célja egy másik családtag szerepébe való belehelyezkedés által a testbeszéd, gesztusok gyakorlása; továbbá önmaguk „kívülről” látásának segítése. Ez a gyakorlat nem csak a nonverbális kommunikáció kifejezésére, hanem az empátiás attitűd kifejezésére, gyakorlására is alkalmas. 2. gyakorlat: „Rendezd magad sorba egy szó nélkül időrendben”. Beszélgetés nélkül a csoport tagjainak sort kell alkotniuk a legfiatalabb tagtól kezdve sorrendben a legidősebbikig. A gyakorlathoz íróeszközt nem használhatnak. Cél a metakommunikáció adta lehetőségek kipróbálása, a csoporton belüli együttműködés gyakorlása. 3.

gyakorlat: „Adj címet”. 6 arckifejezést ábrázoló lapot kap mindenki, egyenként kell 1-2 szavas

címet adni az ábráknak. Ezután ábránként történik a közös megbeszélés. A gyakorlat célja a nonverbális kommunikáció jelentőségéről történő beszélgetés. 4.

gyakorlat: „Jelekkel telefonálunk”. Mindenki választ magának egy gesztust (kar/kéz/fej jelzést),

melyet bemutat a csoportnak. Ezt követően, beszéd nélkül, „felhívják egymást telefonon”, a jelek segítségével. Ügyelniük kell arra, hogy senkit ne hagyjanak ki.


V. Együttműködés a csoportban és az egyéni kapcsolatokban. Csoportjátékok.

1. gyakorlat: „asszociációs szólánc” Mindenki felír egy kezdő szót a lapra és tovább adja a szomszédjának, aki a látott szó kapcsán azonnal leírja, amire elsőként gondol, majd hajt egyet a lapon és tovább adja. Mindenkihez visszatér a saját lapja, végigolvasva a szavakat, címet adnak neki. A gyakorlat célja megtapasztalni, hogy 1-1 szó, milyen asszociációkat indít el az emberekben, illetve meglátni, mi a csoport közös szóláncának végeredménye. 2. gyakorlat: „Mindent róla”. Az oktató 2 embert kihív a teremből, a többiek bentmaradnak és 2 csoportot alkotnak. A csoportok feladata, hogy a lehető legpontosabb külső leírást adják a két csoporttársuk közül az egyikről (ezt az oktató határozza meg), aki az imént távozott a teremből. Majd 3 perc után visszatér a 2 hallgató, s a csoportok egyenként ellenőrzik állításaikat. A gyakorlat célja a csoportban való közös munka megtapasztalása, memória fejlesztése, megfigyelőkészség növelése. 3. gyakorlat: „Számoljunk közösen!” (vagy „Kezeket a magasba!” nevű gyakorlat) A feladat, hogy a csoport közösen számoljon el 1-20-ig, úgy, hogy egyszerre csak 1 ember mondhat 1 számot, ha véletlen 2-en mondják ugyanazt, kezdődik a számolás újra 1-től. A gyakorlat célja, hogy rájöjjenek a csoportszabályra, csak úgy oldható meg a feladat, ha egymás után számolnak 20-ig. (A játék közben nem beszélhetnek, csak nonverbális jelzések megengedettek.) További cél a csoportban való együttműködés megtapasztalása, az egymásra való odafigyelés készségének fejlesztése. A feladat végén megbeszéljük, hogyan jöttek rá a szabályra, ki volt az irányító, stb. A „Kezeket a magasba” nevű gyakorlat során egyszerre egy kéz lendülhet a magasba, a cél, hogy mindenki felemelje mindkét kezét. Ha ez megtörtént, a szék támlája mögé téve a kezeket jelzik, hogy „kész vannak”. Szabályok: nincs beszéd, egyszerre egy kéz lendülhet fel, egymás után nem következhetnek a szomszédos kezek és a szomszédok. 4. gyakorlat: „ABC tárgyakkal” A hallgatók 4 kisebb csoportot alkotnak (kb. 4 fő egy csoport), minden csoport kap egy nagy kartonlapot, ahova közösen felírják a magyar ABC-t. Ezután a feladat az, hogy minden betűre próbáljanak meg egy tárgyat helyezni a teremből (pl.: k betűhöz egy krétát, stb.). A gyakorlat akkor fejeződik be, ha valamelyik csoport elsőként elkészül. Minden csoport megmutatja, melyik betűhöz milyen tárgyat talált, megbeszéljük, melyik csoportban ki töltött be az airányító szerepet, mi okozott nehézséget, hogyan sikerült a közös munka. A gyakorlat célja a kiscsoportban


való szoros együttműködés megtapasztalása, a kreativitás és a fantázia fejlesztése. 5. gyakorlat: „Toronyépítés” Kiscsoportban dolgoznak tovább. Minden csoport kap 30 db A/4-es lapot, ezekből kell, adott idő alatt /15 perc/ minél magasabb tornyot építeniük. A játék során, a papírlapokon kívül, semmilyen egyéb eszköz használata nem lehetséges. Az a csapat győz, akinek a legmagasabb az építménye, melynek meg is kell állnia. A játékot hasonló megbeszélés zárja, mint az előző feladatnál.

VI. Önmagunk mentális reprezentációjának megjelenítése. Rajzos bemutatás.

1. gyakorlat: „Önarckép” Mindenki egy A/4-es lapra rajzolja le önmaga arcát, s utána mondja el néhány mondatban, ő milyennek látja saját magát, mit emelt ki az önarcképében. A hangsúly nem a rajzolási készségre helyeződik, sokkal fontosabb, mely vonásokat emelik ki, tartják hangsúlyosnak, hogyan tudnak azonosulni önmagukkal. 2. gyakorlat: „Az én címerem” A gyakorlat többféleképp is végezhető: a) Mindenki egy üres címer sablonját kapja, amibe fantáziája alapján megrajzolhatja a rá legjellemzőbb dolgokat. Otthoni feladat megírni saját címerük történetét, amit következő órán megosztanak a többiekkel. b) Mindenki egy üres címer sablonját kapja, amit 4 részre oszthat a következők szerint: a) Életem legfontosabb eseménye b) Az elmúlt év legboldogabb pillanata c) Amit jól tudok d) Amit szeretnék jobban tudni E négy rész megrajzolása után közös beszélgetés a címerről. A gyakorlat célja egymás mélyebb megismerése, önmaguk kifejezése nem pusztán verbális eszközökkel.

VII. Én és a másik. Empátia. Páros gyakorlatok.

1. gyakorlat: „Én azt szeretem benned, hogy…” Előző óra végén párokba rendezi az oktató a csoportot, lehetőleg azok az emberek alkotnak egy párt, akik ritkábban kerültek egymással közös


csoportba az órai gyakorlatok során. A feladatuk, hogy erre az órára fogalmazzanak meg minél több olyan állítást, mi az, ami a másikban leginkább szimpatikus nekik, miért jó beszélgetni vagy együtt dolgozni a párjukkal. A 2 óra között 1 hét telik el, az oktató arra bíztatja a párokat, szünetekben beszélgessenek egymással olyan témákról is, ami eddig nem került elő, ismerkedjenek, hogy állításaik ne csak felszínes, külső dolgokra vonatkozzanak. A gyakorlat célja egymás mélyebb megismerése, pozitív visszajelzés adásának és kapásának kölcsönös megtapasztalása. 2. gyakorlat: „Én vagyok Te” A csoport párokba rendeződik, s megbeszélik ki lesz a beszélő és ki a hallgató. A párok közösen keresnek egy olyan témát, amely mindkettőjüket érdekli. 3 percig beszél az egyik fél a választott témáról, addig a pár másik tagja figyelmesen hallgatja őt, anélkül, hogy kérdezne vagy szóban reagálna az elhangzottakra. 3 perc után cserélnek, fordul a beszélő szerepe a hallgatóéba. Ezután jön a következő instrukció: mindenki mondja el E/1-ben, mit hallott 3 percben a másiktól. A másik fél csak a legvégén egészítheti ki az elhangzottakat. A gyakorlat befejeztével mindenki elmondja, a beszélő vagy a hallgató szerepe volt könnyebb számára és miért, illetve milyen érzéseket keltett benne, saját történetét mástól visszahallani E/1-ben. A gyakorlat célja az aktív figyelem fokozása, az egymásra való odafigyelés, értő hallgatás megtapasztalása. 3. gyakorlat: „Rajzold le, amit mondok” A hallgatók párba rendeződnek, s egymásnak háttal leülnek. Az egyik fél kap egy nagyobb figurát ábrázoló rajzot, amit a másik félnek az ő instrukciói alapján le kell rajzolnia egy üres lapra meghatározott időn belül. Az idő lejártával csere történik, aki eddig rajzol, ő instruál (de nem ugyanazt a figurát, amit neki kellett rajzolnia, újat kap). A gyakorlat végén mindenki összehasonlítja a rajzát az eredeti ábrával, majd közösen megbeszéljük, kinek melyik szerep tetszett jobban és miért, illetve ki mire nem fektetett elegendő hangsúlyt az instrukciók adása során (például: arányok, a figura elhelyezkedés a lap méreteihez viszonyítva, apró részletkérdések egyeztetése, stb.) A gyakorlat célja játékos formában megtapasztalni a párban való közös munka előnyeit, nehézségeit, az egymásrautaltság, felelősség érzését.

VIII. Erőszakmentes kommunikáció, meggyőzés, együttműködés. Csoportos játék.

1. gyakorlat: Vitajáték – a csoport véletlenszerűen kétfelé oszlik, egyik tábor összegyűjti a feldobott témával kapcsolatos pozitív érveit, a csoport másik fele pedig az ellenérveket (utána a következő


témánál csere). Például: homoszexuálisok fogadhatnak-e örökbe gyermeket? A gyakorlat nehézsége, hogy mindenki véletlenszerűen kerül egyik vagy másik oldalra, így gyakran saját személyes véleményükkel ellentétes érveket szükséges gyűjteniük a hallgatóknak. Az érveket és ellenérveket a táblára írjuk, majd a feszültségek feloldása érdekében a végén közösen megbeszéljük az elhangzottakat. A gyakorlat célja az érvelés technikájának gyakorlása csoportos helyzetben, illetve a tolerancia gyakorlása egymás véleményének tiszteletben tartása által, beszélgetés az előítéletes gondolkodásról. 2. gyakorlat: „Nyertünk a lottón” A hallgatók 4 fős csoportokba rendeződnek, s minden csoport nyert 20 millió Ft-ot. A feladatuk közösen elkölteni ezt a pénzt, olyan kompromisszumra jutni a pénz sorsát illetően, ami mindenki számára megfelel. (Az például nem lehet megoldás, hogy 4 felé osztják a pénzt, s mindenki elkölti a saját résztét, csak együtt rendelkezhetnek a teljes összeg felett). A gyakorlat célja saját érdekeik, véleményük felvállalásának fejlesztése játékos formában, a többiek véleményének tiszteletben tartása, a kompromisszumos megoldásra jutás előnyeinek, nehézségeinek megtapasztalása.

IX. Asszertivitás. Szerepjátékok.

1. gyakorlat: „Vendégjárás” A hallgatók 4 csoportba rendeződnek (kb. 3-4 fő egy csoport). Minden csoport kap egy instrukciós lapot, ami alapján szükséges a szerepjáték résztvevőinek viselkedni a későbbiek során: 1. Az „A” csoport tulajdonságai: magabiztosnak mutatkozó ember, aki tudatában van saját felsőbbrendűségének. Ez gesztusaiban és beszédmodorában is megnyilvánul. Amikor a vendégek megérkeznek, fogadja és ellátja őket, de ragaszkodik ahhoz, hogy úgy viselkedjenek, ahogy ő kívánja és megszokta. Nem érdekli a vendégei hogyan éreznek, mit szeretnének, egyetlen cél, mindenki lássa, ő az úr a háznál. 2. A „B” csoport tulajdonságai: alárendelődő és elfogadó ember, sok kecsességgel a gesztusaiban. Amikor megjönnek a vendégek, tiszteletteljesen kezeli őket, szinte mentegetőzve bánik velük, semmiben nem mond ellent, véleményét nem vállalja, minden úgy a helyes és jó, ahogy a vendégek szeretnék.


3. A „C” csoport tulajdonságai: meleg, kedves, barátságos, könnyen megnyilvánuló ember. Amikor a vendégek megérkeznek nyílt és felszabadult velük, mindenben megpróbál a kedvükben járni és közben ő is jól érzi magát. 4. A „D” csoport tulajdonságai: gyanakvó, depresszióra hajlamos embernek tűnik. Amikor megjönnek a vendégek, egyből az okokat sorolja, miért nem tetszik nekik semmi – anélkül, hogy a vendégek bármivel elégedetlenek lennének-, melankolikus hangulatát másokra is átragasztja. 1. Először „A” csoport meglátogatja „B” csoportot és „C” csoport meglátogatja „D” csoportot. 2. Majd „D” csoport látogatja „A” csoportot és „B” csoport pedig „C” csoportot. 3. Ezután „A” csoport meglátogatja „C” csoportot és „B” csoport „D” csoportot. 4. Legvégül „C” csoport meglátogatja „A” csoportot és „D” csoport „B” csoportot”. Egy látogatásra kb. 5 perc jut. Ezután mindenki beszámol, melyik szerepbe hogy érezte magát, milyen érzés volt vendégnek, illetve az adott szerepében házigazdának lenni. Emlékeztetett-e valamelyik helyzet korábbi élményekre? A gyakorlat célja a négy viselkedési alapszituáció kipróbálása és átélése, és az ezekről való beszélgetés.

X. Szerepeink, szerephatárok, szerepjátékok.

1. gyakorlat: „Életem tortája” Mindenki egy kör alakú tortát „vágjon” szeletekre, a torta szeletei jelképezik az ő életében betöltött szerepeit. Az arányokra is szükséges figyelni, melyik szerepet mekkora szelet jelképez a tortán. A rajzos gyakorlatot közös megbeszélés követi. Általában elsőre mindenki csak néhány szerepet ír fel, majd a többiek elmondása alapján egészítik ki a saját tortájukat (például unoka szerep, unokatestvér szerep, stb.) A gyakorlat célja annak áttekintése, ki milyen szerepeket tölt be az életében, további cél annak mélyebb átgondolása, melyik szerephez milyen viselkedés, érzés, hangulat, kapcsolat társul. 2. gyakorlat: Háy János (2007): Házasságon innen és túl című kötetéből Lágymányosi (…o.) című novella feldolgozása. A novellát az előző órán kapott instrukciók alapján mindenki otthoni munkával egyedül feldolgozza az órára. A novellában megjelenik a szociális munkás szak, s egy lány, aki szülei elvárásaival ellentétben e szakra jelentkezett, s az egyetem miatt még a zenekarából is kilépett. Beszélgetés a lány pályaválasztási motivációiról, a szülők hozzáállásáról, szerepéről, s a barátok,


szerelmek megjelenéséről. Kinek mit jelent e novella, min gondolkodott el az olvasottak kapcsán, saját életében átélt-e már a lányéhoz hasonló döntési helyzeteket, stb.? 3. gyakorlat: szerepjáték az előző novella alapján: b. szülő-gyermek c. lány-zenekar egyik tagja A gyakorlat célja játékos formában megélni, elgondolkodni azokról a helyzetekről, amelyek a hallgatók életében is megjelenhetnek saját pályaválasztási döntéseik során.

XI. Konfliktusok és kezelésük

1. gyakorlat: „Konfliktusaim az életemben”. A feladat, mindenki kis cetlikre írja le, milyen konfliktusokba keveredik a leggyakrabban (például: veszekedés a szüleimmel, nézeteltérés a barátommal, stb.) E cetliket összegyűjtve közösen kategóriákat alkotunk és felírjuk őket a táblára (például: családi konfliktusok, iskolai konfliktusok, stb.). Ezt követően arról beszélgetünk, ki milyen megoldási stratégiát alkalmaz egy-egy konfliktushelyzet megoldására, előnyösnek tartja-e azt és miért. A gyakorlat célja a hallgatók megismertetése a konfliktuskezelés módjaival, beszélgetés a megoldási stratégiákról. 2. gyakorlat: Szerepjáték – konfliktushelyzetek kezelése 1. Egyik fél a pincér, másik a vendég. A pincér kiviszi a levest, amelybe bogarat talál a vendég. Melyik fél hogyan kezeli ezt a helyzetet? 2. Egyik fél egy postai alkalmazott, másik fél egy hosszú sorban áll, és várja, hogy befizethesse a csekkét. A postai alkalmazott percek óta mobiltelefonon beszélget, jól hallhatóan magánjellegű beszélgetést folytat. Melyik fél hogyan kezeli ezt a helyzetet? Több konfliktuskezelési módot kiválasztva is eljátszható mindkét gyakorlat. 3. gyakorlat: „Gruffacsór” Mindenki ugyanazt az értelmetlenül hangzó szöveget kapja meg, a feladat: „műfordító vagy, fordítsd le e szöveget”. Ezután minden hallgató felolvassa a saját „fordítását”. A gyakorlat célja annak megtapasztalása, hogy az értelmezésbeli különbség a konfliktus egyik lehetséges oka lehet. Kiderül, hogy ugyanaz a szöveg mindenkinek mást jelent. A különböző jelentéstartalmakkal való felruházás félreértésekre adhat okot.


XII. Zárás, feed-back.

1. gyakorlat: Értékelő gyakorlat – mindenkinek értékelnie kell magát 1-5-ig és szóban is megindokolni mindezt a következő 3 dimenzió mentén: Aktivitás Érdeklődés Részvétel (elvileg a kurzus jellegéből fakadóan a hiányzás megengedett mértéke a TVSZ-ben rögzített, így nem a megjelenés az értékelés tárgya, hanem, hogy önmagához képest mit érez, mennyire engedte-, adta bele magát a különböző gyakorlatokba.) A gyakorlat célja az önértékelés, önmaguk működésére, viselkedésére való reflektálás fejlesztése. 2. gyakorlat: Értékelő gyakorlat – mindenki kap egy lapot, amin 3 ábra látható: egy autó, egy szív és egy kuka. Feladatuk, hogy az ábrák alá összegyűjtsék a féléves kurzusra vonatkozóan: •

mi az a tudás, készség, képesség, amit elsajátítottak és tovább viszik jelképesen az autóval.

•

melyek azok az emlékek, pillanatok, pozitív érzések amit a szívükbe zárnak

•

mit ítélnek feleslegesnek, unalmasnak, kényelmetlennek, negatívnak, amit legszívesebben a kukába dobnának

A gyakorlat célja pozitív, negatív visszajelzések és kritikák megfogalmazásának elősegítése. 3. gyakorlat: „Saját fám” – Mindenki megrajzolja a saját fáját az általa választott eszközökkel és méretben, bármilyen instrukció nélkül. Ezután körbe adják egymásnak a rajzokat, mindenki egy pozitív érzést ír a rajz másik oldalára, ami a fáról eszébe jut. Ha visszaér a fa a gazdájához, egy borítékba teszi, jelképesen ez lesz a „félév csomagja”, egy emlék, amely a többiekkel közös munka végeredménye. 4. gyakorlat: A mellékletben található értékelő lap kitöltése, mely anonim és önkéntes.


IV. VÁRT HATÁSOK, EREDMÉNYEK

Az egyéni-személyes kompetenciák területén: Fokozódó én – tudatosság, fejlődés az önszabályozás területein belül. A saját határok, és korlátok mélyebb szintű megismerése, fejlődés a saját lehetőségek felismerésének és kihasználásának képességében. A saját, szakmai motiváció erősítése, az egyéni indíttatások, hajtóerők feltérképezése és tudatosítása. Igazodás és elköteleződés a szociális munka, mint hivatás értékeihez, módszereihez, megközelítésmódjához. Az önismeret fejlődése, fokozódó ön-reflexivitás, a saját értékek tudatosítása, a fejlesztésre szoruló képességek, készségek azonosítása.

A szociális kompetenciák területén: Az empátiás attitűd gyakorlása, az empátiás készség fejlesztése. A kurzus során várható eredmény, hogy a hallgatók megtapasztalják és gyakorolják azt a fajta viszonyulást, mely mások megértésére irányul. Képesek más emberek nézőpontját meghallgatni, átgondolni, megérteni, különféle véleményeket meghallgatni, egymás iránt elfogadó módon viszonyulni. Megismerkednek az erőszakmentes kommunikáció jellemzőivel, gyakorlatával, és bizonyos helyzetekben képesek alkalmazni azt. Hatékonyan tudják alkalmazni az asszertivitás módszerét. Növekvő tudatosság a személyközi konfliktusok pontos felismerésében, azonosításában és kezelésében. Törekvés a mindkét fél számára legelőnyösebb megoldási modell kiválasztására, a problémamegoldás lépéseinek tudatos használata. Fokozódó hatékonyság

a

együttműködés terén.


különböző

csoportfolyamatok

megtapasztalása

által

az

V. IRODALOM

Benedek László: Játék és pszichoterápia, Animula, Budapest Em Griffin: Együtt-lét, Harmat Kiadó, 2003 Rudas János (2007): Delfi örökösei - Önismereti csoportok - elmélet, módszer, gyakorlat. Lélekben Otthon Könyvkiadó, Budapest Rudas János (2009): Javne örökösei - Fejlesztő tréningcsoportok - elvek, módszerek, gyakorlatcsomagok. Lélekben Otthon Könyvkiadó, Budapest

Ajánlott irodalom:

Aronson, E.: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996. Gosztonyi Géza – Pik Katalin (szerk.): A szociális munka szótára. Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Budapest, 1998. W. Müller: Hogyan vált a segítségnyújtás hivatáss? T-Twins Kiadó, Budapest, 1992: 5 –86.


VI.MELLÉKLETEK

1. számú melléklet: ÉRTÉKELŐ ÍV

Kérjük, szíveskedjen a megadott szempontok (kérdések) szerint értékelni a „Pszichoszociális készségfejlesztés I.” c. kurzust a kérdések alatt olvasható 1-7-es skálán a megfelelő szám bekarikázásával. (1=egyáltalán nem, 7=teljes mértékben)

A válaszadás önkéntes és anonim!

1. Milyen mértékben érezte sajátjának a közös munkát? 1

2

3

4

5

6

7

2. Milyen mértékben érzi hasznosíthatónak a kurzus anyagát? 1

2

3

4

5

6

7

3. Mennyire volt hatással a kurzus az Ön gondolkodásmódjára, szemléletmódjára? 1

2

3

4

5

6

7

4. Milyen mértékben adott a kurzus a gyakorlatban alkalmazható, hasznosítható ismereteket, jártasságokat? 1

2

3

4


5

6

7

5. Mennyire volt követhető és érthető az oktató munkája? 1

2

3

4

5

6

7

6. Milyen mértékben ítéli pozitívnak az oktató munkakapcsolatát a hallgatókkal? 1

2

3

4

5

6

7

7. Mennyire állítható, hogy az oktató szakmailag felkészült a kurzus megtartására? 1

2

3

4

5

6

7

8. Kérem, ossza meg gondolatait, véleményét velünk az alábbiakkal kapcsolatban:

Van – e, olyan téma, amiről még szívesen hallott volna a kurzus során?

Melyik téma érdekelte legkevésbé?

Mi az a téma, ami leginkább felkeltette az érdeklődését?


Mi volt a legjobb élménye a félév során?

Mi volt a legrosszabb élménye a félév során?

Mi az a terület, amiben legtöbbet fejlődött, változott?

Mi az a terület, amiben még fejlődnie, változnia kellene?

KÖSZÖNJÜK VÁLASZAIT!


2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21

Recommend Documents