2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században

Zárótanulmány

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2013

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

1. Bevezetés A TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 számú, „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” című projekt megvalósítására a következő alapvető dokumentumok keretei között került sor: - az Európai Unió támogatásával megvalósuló projektek általános, illetve a TÁMOP 5.4.4.-09/2/C pályázati konstrukció speciális szabályai és feltételei - a pályázat megvalósítói által benyújtott pályázat anyaga - a megkötött támogatási szerződés Ezek a keretek lehetőséget adtak arra, hogy korszerű és érdemi fejlesztésre kerüljön sor Dél-Dunántúl szociális képzései terén. A projekt tervezésekor, majd pedig annak végrehajtása során két, egymással párhuzamos szempontot tűztek maguk elé a projekt megvalósítói: - egyrészt azt, hogy egy koncepciózus és koherens fejlesztésre kerüljön sor, mely a képzés egész rendszerét érinti, és amely több, mint a teljesített indikátorok egyszerű halmaza; - másrészt azt, hogy a projekt során valósuljanak meg a pályázati konstrukció keretében kitűzött célok, illetve teljesüljenek a vállalt indikátorok. A projekt sajátossága az volt, hogy a szociális képzések létező (jogszabályokban meghatározott) rendszerének keretei között kívánt olyan fejlesztést megvalósítani, mely érdemben továbbfejleszti a rendszer működését. A továbbfejlesztés egyszerre irányult a következő területekre: - alkalmassá tenni a képzési rendszert arra, hogy annak minden szakasza biztosítsa a kiválasztott szakmai modell (a reflektív praxis) művelésére történő felkészítést; - mennyiségi és minőségi szempontból bővíteni a képzési kínálatot, különösen új képzési modulok kialakítása révén; - lehetővé tenni (a rendszer elemeinek összekapcsolásával, szolgáltatásokkal és kompetenciák fejlesztésével), hogy a képzésben résztvevők reflektív módon tervezhessék és szervezhessék tanulmányaikat. A fenti cél úgy volt megvalósítható, hogy a fejlesztő munka a szociális képzéseknek a régióban fellelhető minden formájára kiterjedt, és azokat a kiválasztott lényeges szempontok tekintetében alakította át. Sem szükség, sem lehetőség nem volt arra, hogy a projekt a szakképzéstől a mesterképzésig terjedő skála minden meglévő képzését elvesse, és azokat teljes mértékig új képzésekkel cserélje ki. A projekt minden képzési forma esetében a kulcsfontosságú pontokat választotta ki és alakította át a kitűzött céloknak megfelelően, a fentebb vázolt három fejlesztési területen. Nyilván a projekt teljesülésének vizsgálata több szempont összevetését igényli – így a célok, a tevékenységek, az indikátorok, és más kritériumok megvalósulását. A projekt értékelését megkönnyítendő, a zárójelentésben igyekszünk bemutatni a projekt logikai szerkezetét. A projekt által létrehozott eredményt egyrészt a modulok, másrészt a rendszert összekapcsoló elemek adják. A képzési modulok vagy önálló képzések, vagy pedig képzések koherens részei. Mindegyik esetben új


modulokról van szó, melyek a projekt eredményeként jöttek létre olyan koherens képzési egységként, melyeket sajátos céljuk, tartalmuk, és módszereik jellemeznek. A moduláris szerkezet alkalmas arra, hogy azon belül sor kerüljön a reflexív praxis körülhatárolt területére irányuló felkészítésre. A moduláris szerkezet alkalmas továbbá arra, hogy általuk összekapcsolódjanak a képzési szintek, és így a hallgató az egyik képzési szint valamelyik moduljának teljesítésével egyben már egy másik képzési szint meghatározott részét is teljesíteni tudja. Végül a moduláris szerkezet segítséget nyújt ahhoz, hogy a hallgató – reflektív módon – értékelje képzési szükségleteit, valamint a megszerzett és a fejlesztendő kompetenciáit. A projekt moduláris szerkezete a következő: SZSZT Szociális szakemberek szakmai továbbképzései (01) SZSZT-1 Szociális szakemberek továbbképzése 1 (02) SZSZT-2 Szociális szakemberek továbbképzése 2 (03) SZSZT-3 Szociális szakemberek továbbképzése 3 (04) SZSZT-4 Szociális szakemberek továbbképzése 4 (05) SZSZT-5 Szociális szakemberek továbbképzése 5 (06) SZSZT-6 Szociális szakemberek továbbképzése 6 FSZ Felsőfokú szakképzés (mai nevén: Felsőoktatási szakképzés) moduljai (11) FSZ-KF FSZ készségfejlesztés modul (12) FSZ-RIM-GY FSZ reflektív írásmű és gyakorlat modul BA Alapképzési szak moduljai (21) BA-KM-GYV BA gyermekvédelmi komplex modul (22) BA-KM-ADD BA addiktológiai komplex modul (23) BA-KF BA készségfejlesztés modul (24) BA-RIM-GY BA reflektív írásmű és gyakorlat modul RK Részismereti képzések moduljai (csomagjai) (31) RK-1 Részismereti képzés 1. csomag (32) RK-2 Részismereti képzés 2. csomag (33) RK-3 Részismereti képzés 3. csomag (34) RK-4 Részismereti képzés 4. csomag (35) RK-5 Részismereti képzés 5. csomag MA Mesterképzési szakok moduljai (41) MA-KRIZ MA krizeológia modul (42) MA-ADD MA addiktológia modul


(43) MA-VTT (44) MA-KSZSZ (45) MA-HSZP (46) MA-SZM-KF (47) MA-SZP-KF (481) MA-PROB-GYV (482) MA-PROB-KIR

MA tér és társadalom modul MA szociális szolgáltatás modul MA helyi szociálpolitika modul Szociális munka MA készségfejlesztés modul Szociálpolitika MA készségfejlesztés modul Társadalmi probléma és gyermekvédelem modul Társadalmi probléma és kirekesztés modul

SZT Szakirányú továbbképzések (51) SZT-KRIZ Reflektív pszichoszociális krízistanácsadó szakirányú továbbképzési szak (52) SZT-ADD Reflektív addiktológiai segítés szakirányú továbbképzési szak (53) SZT- VTT Városfejlesztési társadalmi tanácsadó szakirányú továbbképzési szak (54) SZT-KSZSZ Komplex szociális szolgáltatások szakirányú továbbképzési szak (55) SZT-HSZP Helyi szociális politika szakirányú továbbképzési szak (511) SZT-E-CRIS Psychosocial crisis counseling Postgraduate certificate program (521) SZT-E-ADD Reflective Recovery from Addictions Postgraduate certificate program (531) SZT-E-URB Postgraduate certificate program Specialization in urban social development (541) SZT-E-SOCSERV Postgraduate certificate program Specialization in complex social services (551) SZT-E-LOCSP Postgraduate certificate program specialization in local social policy A fejlesztés integráns részét képezték azok a technikák, melyek lehetővé teszik a rendszer elemeinek összekapcsolódását. Ezek a következők: - képzési filozófiák rendszerszerű egymásra épülése - tanulási módszerek rendszerszerű összhangja - képzési tartalmak rendszerszerű egymásra épülése - a szintek közötti továbblépést biztosító eljárások (kreditbeszámítás, validáció) - a tanulás tervezését támogató eljárások (pl. mentorprogram) A projekt megvalósítói kellő színvonalú koncepcióval, menedzsmenttel és szakmai megvalósítókkal rendelkeztek a kitűzött célok valóra váltásához. Noha a projektidőszak alatt sor került a releváns környezet különféle elemeinek változására (például a szakmai továbbképzések finanszírozása terén), a megvalósítók sikeresen kezelték a kockázatokat. Leszögezhető, hogy a projekt eredményesen zárult, hiszen sikerült kialakítani a reflektív képzési rendszert, másrészt sikerült teljesíteni a vállalt indikátorokat.


2. A projekt eredményeinek bemutatása A pályázat a TÁMOP 5.4.4-09 számú konstrukció, azon belül elsősorban a C) komponens célkitűzéseit tekintette kiindulópontjának. Ez utóbbinak specifikus célja a szociális felsőoktatás és szakképzés interdiszciplináris, interprofesszionális képzéseinek fejlesztése, a szociális képzések kompetenciaelvű tartalom fejlesztése, a képzési minőség és tartalom, valamint a képzések mérési-értékelési eszközrendszerének fejlesztése, tananyagfejlesztés, valamint a szociális képzések módszertanának kidolgozása és fejlesztése. Ezen túlmenően a pályázók vállalták, hogy felhasználják a konstrukció A) B) és C) komponenseinek összekapcsolásából elérhető szinergikus előnyöket. Megjegyzendő, hogy a konzorciumi partnereknek az A) komponens keretében benyújtott pályázata nem kapott támogatást, de a résztvevők között létrejött együttműködés hozzájárult a jelen projekt sikeres megvalósításához is. A B) komponens keretében benyújtott pályázat elnyerte a támogatást, így annak tapasztalatai közvetlenül hasznosíthatóak voltak a jelen projektben is. (A B/ komponens esetében a Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont egyike volt a konzorciumi partnereknek, a Pécsi Tudományegyetem pedig az együttműködő szervezeteknek.) A projekt általános célja röviden és szabatosan megfogalmazható: a szociális képzés rendszerének, tartalmának és módszereinek fejlesztése a dél-dunántúli régió területén a reflexív szociális szakember modelljének megvalósítása céljából. A tömör megfogalmazás a célok komplex rendszerére utalt: A célok egyrészt a szociális professziókat érintetté: A projekt a képzési rendszer átalakításával kívánt hatni a szociális szakmákra. El kívánta terjeszteni a hivatását reflexív módon gyakorló szociális szakember új, elméletileg és módszertanilag adekvát modelljét, mégpedig úgy, hogy a képzési rendszer minden adekvát pontján fejlesztette az ehhez szükséges kompetenciákat. A célok másrészt érintették a képzési rendszert: A projekt egy olyan adaptív rendszert kívánt kialakítani a létező képzési rendszer keretei között, amely támogatja a leendő vagy már dolgozó szociális szakembereket karrierjük tervezésében. A fejlesztés integráns részét képezték azok a technikák, melyek lehetővé teszik a rendszer elemeinek összekapcsolódását (képzési filozófiák rendszerszerű egymásra épülése, tanulási módszerek rendszerszerű összhangja, képzési tartalmak rendszerszerű egymásra épülése, a szintek közötti továbblépést biztosító eljárások, mint például a kreditbeszámítás és a validáció). Arra, hogy a projekt a képzések filozófiájának, tartalmainak, módszereinek célirányos kifejlesztésével kívánta támogatni a konstrukció által megfogalmazott fő célkitűzéseket, különösen a reflexív gyakorlatot folytató szakember modelljét és a karrierjét reflexív módon tervező szakember modelljét. (Ehhez tartozott a konstrukció B/ komponensében azonosított kompetenciák beépítése a képzések


megfelelő moduljaiba, illetve a különféle korszerű tanulásirányítási módszerek adaptálása a képzésekbe.)

2.1. A projekt szakmai koncepciója A reflexív praxis és a reflektív tanulás egymással szervesen összefüggő koncepciók. A szakember akkor lesz képes reflexív praxist folytatni, ha megszerezte az ehhez szükséges kompetenciákat. Ezek a kompetenciák viszont úgy alakíthatók ki, ha a tanuló, a hallgató, a szakember megtanulja azt, hogy a tapasztalataira hogyan reflektáljon, és a reflexióiból miként építse fel a saját tudását. Tehát a praxisban, és a praxisra kell reflektálni, ami lehetővé teszi egyrészt a praxis reflektív módon történő folytatását, illetve a reflektív módon történő tanulást. Tekintettel a két koncepció elválaszthatatlanságára, a projekt keretében is egyszerre kellett gondolkodni a reflektivitásról, mint szakmai modellről, és a reflektivitásról, mint tanulási módszerről. A reflektivitásnak a szociális munkába való beépítésének koncepciója nem a projekt tervezőitől származik, hiszen a reflektivitás követelménye ma a szociális szakma nemzetközi kultúrájához tartozik. A szociális képzések megújítására irányuló projekt esetében a legtermészetesebb kiindulópontot a szociális munkás-képzés globális alapelvei jelentik. (Global standard for social work education and training. Magyarországi Szociális Szakembereket Képző Iskolák és Oktatók Egyesülete, Iskolaszövetség, 2006.) A globális alapelvek a szociális munkás szakma, valamint a szociális képző intézmények világméretű konszenzusát foglalják magukban arra nézve, hogy milyen keretek között kell szerveződniük a szociális munkás képzéseknek. A képző program célkitűzéseire és kimeneteire vonatkozó elvek között szerepel egy olyan elv, amely alkalmas volt arra, hogy a jelen projekt elvi alapjául szolgáljon: „utalni kell arra, hogy a szociális munkás gyakornokok miképpen válnak képessé egy kezdő szintű szaktudás elsajátítására, a szociális munka értékeinek, ismereteinek és készségeinek önreflektív alkalmazására a gyakorlatban.” Látható tehát, hogy a globális alapelvek a reflektivitást tartják a gyakorló szakember tevékenységét meghatározó legfontosabb jellemzőjének. A reflektivitás (ami gyakran reflexivitás néven szerepel) olyan jellemzője a szociális szakember tevékenységének, amely alkalmas arra, hogy alapelvként szolgáljon a szociális képzések fejlesztésére irányuló projekt keretében is. A reflektivitás vagy reflexivitás koncepciója ma jelentős helyet foglal el a szociális munka irodalmában, különösen a helyzetekben rejlő bizonytalanságra való reagálás módjával kapcsolatban. Ennél is fontosabb számunkra az, hogy nem csak elméleti konstrukcióként létezik, hanem beáramlott a szociális szakma gyakorlatába is. A reflexivitás (másképp reflektivitás) egyike azoknak a válaszoknak, amelyet a szociális munka környezetében bekövetkezett fordulat, a szociális munka instrumentális kontrollja váltott ki.


A reflektivitás (reflexivitás) másik értelme a tanulás módjára vonatkozik. A reflexív gyakorlatot folytató szociális szakember témájához szorosan kapcsolódik a reflektív tanulás témaköre. A reflektív tanulás – egyebek mellett – az adaptív tanulási stratégiák között helyezhető el. Az adaptív tanulási stratégia kiindulási tétele az a felismerés, hogy az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól lényegesen eltérnek. Ezt a helyzetet akkor kezeli adaptív módon az oktatási intézmény, ha egymástól lényegesen eltérő tanulási eljárásokat tesz lehetővé a hallgatók számára. Megjegyzendő, hogy a bolognai típusú felsőoktatás kreditrendszere önmagában is az adaptív tanulási stratégiákra épül. A reflektív tanulás többféle lehetséges értelmezése közül kiemeljük azt, amely szerint a középpontban a képzés résztvevője áll, aki részt vesz a saját tanulási programjának a megalkotásában, korrigálásában, alakításában, megvalósításában. A modell eredményes megvalósításához több feltétel szükséges: - az oktatási intézmény szerepének újraértelmezése a tanulás folyamatát illetően (nagyobb hangsúly helyeződik a tanuló által kiválasztott utakra és haladási ütemre) - az oktató szerepének újraértelmezése (nagyobb hangsúly helyeződik a tanuló induktív úton történő tanulására, melyet a sajátosan felépített tanulási és értékelési egységek, illetve az oktatók mentor-szerepe támogat) - a tanuló szerepében lévő személy képessé tétele saját képzése irányítására (mind a képzés folyamatának szervezése, mind pedig az ismeretek felépítése nagymértékben múlik a hallgató ehhez szükséges – reflektív - kompetenciáinak meglétén) Témánk szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetközi szakirodalomban megerősödött az a diskurzus, amely a reflektív tanulásnak a szociális munkás képzésben betöltött szerepét, a továbblépés lehetőségeit vizsgálja. A reflektív tanulás témaköréhez kapcsolódóan kell megemlíteni az élethosszig tartó tanulás, valamint a karriertervezés/karriertámogatás témaköreit. Míg korábbi történelmi időszakban standardizált módon követték egymást a tanulás, majd a munkavégzés életszakaszai, a gazdasági-társadalmi változások hatására ez a kiszámítható tagozódás érvényét vesztette. A munka világának átalakulása az egyéntől megköveteli a változó viszonyokhoz való adaptálódást, különösen pedig az egyén saját tanulási és karrierstratégiájának kialakítását. Míg korábban a tanulás ütemét az oktatási rendszer szerkezeti felépítése határozta meg, az élethosszig tartó tanulás ütemezése – végső soron - az egyén választására van bízva. A karriertervezés fogalma mind a munkavállalók, mind a munkáltatók oldalán azt a tudatos tevékenységet jelzi, mely révén tervezett lépések révén alakul az egyén pályája a munka világában. A karriertervezés elemei között az egyik legfontosabb az egyén által megszerzendő szakmai kompetenciák megtervezése.


A jelen projekt olyan professzió-modellt képvisel, amely tudomásul veszi a szociális szakma duális meghatározottságát, de prioritást biztosít a reflexív cselekvéshez szükséges kompetenciák kiépítésének. Olyan szakembert tekint modellszerűnek, aki képes a konkrét környezet strukturális viszonyai között dolgozni, tevékenységek professzionális tartalmát azonban a magához és a munkája tárgyához való reflexív viszonyulás határozza meg. A szakember reflexivitása kettős jelentésű; egyrészt utal a szakember szakmai tevékenységének alapvető irányára; másrészt a szakember és a tanulmányai közötti viszonyra. A reflexív tanulás keretében a képzést igénybe vevő maga is reflektál sajátképzésére, és hatékony stratégiát kell kiépítenie saját képzése, továbbképzése számára.

2.2. A képzési rendszer hálózatszerű kapcsolódásának továbbfejlesztése A projekt tartalma azon a felismerésen alapul, hogy a konstrukció keretében megfogalmazott célkitűzések csak töredékesen valósíthatók meg akkor, ha a pályázó csak egy-két képzést vagy képzési modult kíván fejleszteni. Ugyanakkor az sem lenne kívánatos, ha pusztán annyi történne, hogy a projekt egynél több képzési program fejlesztésére vállalkozna. Éppen ezért a projekt egyik alapvető koncepcionális eleme az, hogy a létező képzési rendszer hálózatszerű működését kell javítani. A szociális képzési rendszer keretei adottak, a keretek megváltoztatása (noha egyes pontokon indokolható lenne), meghaladja a konstrukció kereteit. A projekt a hálózatszerű működést elsősorban a következő pontokon kívánja javítani: a szervezeti kötöttségek illetve hivatásbeli autonómia szakmai szintek szerint történő meghatározása; a képzési szintek közötti tartalmi és módszertani munkamegosztás pontosítása; a képzési szintek közötti továbbhaladás megkönnyítése. A projekt keretében a hálózat elemeit – a formális kereteken túl - a kompetenciák fejlesztését szolgáló modulok kötik össze. A projekt azonosít olyan kompetenciákat, melyek a fejlesztés során beépülnek a képzési rendszerbe. A fejlesztés során ezek a modulok – a képzés jellegének megfelelő tárgykörben és mértékig – beépülnek a többi képzési formába is. A projekt keretében a hálózat elemeit – a jogszabályi előírások keretei között, azt tartalmi szempontból továbbfejlesztve – az egyes szinteken megszerzett kompetenciáknak a másik képzési szinten történő beszámítása is összeköti. A fejlesztés különösen a részképzés, a szakmai továbbképzés, valamint a szakirányú továbbképzés esetében fogja könnyebbé, rendszerszerűbbé tenni a megszerzett kompetenciákat igazoló kreditek továbbvitelét.

2.3. A tanulásirányítási módszerek tudatos megválasztása (tapasztalat alapú, problémaközpontú, kooperatív, reflektív, felfedező-konstruktivista, projektoktatás stb.). A konstrukció fontos szerepet szán a tanulásirányítási módszerek fejlesztésének, a képzést folytató szakemberek képzésmetodikai továbbképzésének, illetve a tanterv (kurrikulum)- és


képzésfejlesztésre történő felkészítésének. A projekt – igazodva az elvárásokhoz – a fejlesztés fontos területeként kezeli a megjelölt képzésmetodikai feladatokat. Noha a projekt kiemelt szerepet biztosít a reflexív szakember modelljét megalapozó módszereknek, más módszerek ugyancsak beemelésre kerülnek a fejlesztés tárgyaként szolgáló képzésekbe. A fejlesztés során kiválasztásra kerülnek azok a képzési elemek, amelyek keretében adekvát módon megvalósíthatók egyes korszerű tanulásirányítási módszerek. (Elsősorban a műhelymunka, a kutatómunka, a projektmunka, a terepfelkészítés és értékelés érdemel említést ebben a körben.)

2.4. Tevékenységek, modulok A projekt teljesítését - a pályázati konstrukció logikai rendje szerint – egyrészt a tevékenységek végrehajtásán, másrészt az indikátorok teljesülésén lehet lemérni. A tevékenységeket, illetve indikátorokat a pályázati kiírás és a pályázati útmutató tételesen felsorolták. A jelentés keretében szükségesnek tartjuk – az áttekinthetőség érdekében – megfeleltetni egymással a projekt keretében végrehajtott fejlesztési tevékenységeket, illetve a projekt keretében létrejött új kurrikulumokat és képzéseket. Különösen a fejlesztést tartalmazó tevékenységek esetében tartottuk fontosnak leszögezni, hogy ezek együttesen adják ki azt a tevékenységrendszert, mely alkalmas a reflektív képzési rendszer kialakítására. Ugyanez persze igaz a képzések fejlesztését támogató funkcionális tevékenységekre (mint például a szükségletfelmérés) is. A projekt keretei között a fejlesztő tevékenységek, másrészről a kurrikulumok/képzések egymáshoz rendelése a következők szerint történt:

2.4.1. Új szociális képzések kimunkálása és beindítása Ennek a tevékenységnek kurrikulumokat dolgoztunk ki, illetve képzéseket hoztunk létre, mégpedig két típust, szociális szakemberek szakmai továbbképzéseit, illetve részismereti képzési programokat. Mindkét új képzés-típus jellemzője a reflektív tanulási módszer alkalmazása, illetve a hallgatók önálló, reflektív módon történő karriertervezése. A létrehozott kurrikulumok/képzések a következő modulokban jelennek meg: SZSZT Szociális szakemberek szakmai továbbképzései (01) SZSZT-1 Szociális szakemberek továbbképzése 1 (02) SZSZT-2 Szociális szakemberek továbbképzése 2 (03) SZSZT-3 Szociális szakemberek továbbképzése 3 (04) SZSZT-4 Szociális szakemberek továbbképzése 4 (05) SZSZT-5 Szociális szakemberek továbbképzése 5 (06) SZSZT-6 Szociális szakemberek továbbképzése 6


RK Részismereti képzések moduljai (csomagjai) (31) RK-1 Részismereti képzés 1. csomag (32) RK-2 Részismereti képzés 2. csomag (33) RK-3 Részismereti képzés 3. csomag (34) RK-4 Részismereti képzés 4. csomag (35) RK-5 Részismereti képzés 5. csomag Mind a moduláris rendszer, mind a reflexív praxis szempontjából perspektivikusan kiemelkedő jelentősége van a projekt keretében kidolgozott szakirányú továbbképzéseknek. A reflexív szakember számára nyitva kell hagyni a lehetőséget arra, hogy a számára szükséges irányban megtervezhesse kompetenciái fejlesztését, és azt a számára alkalmas ütemezésben valóra is válthassa. Ennek eszköze az a moduláris rendszer, mely a mesterképzési szak moduljait összekapcsolja a szakirányú továbbképzésekkel. A mesterképzési szakok különféle reflektív moduljai a jelen projekt fejlesztése során nyerték el moduláris szerkezetüket, továbbá reflektív tartalmaikat és módszereiket. Teljesítésükért a mesterképzési szak keretein belül megfelelő mennyiségű kredit jár. A fejlesztés lényeges eleme viszont az is, hogy a mesterképzési szak reflektív moduljának teljesítésével a hallgató egyidejűleg megszerzi a szakirányú továbbképzés megfelelő kreditjeit is. SZT Szakirányú továbbképzések (51) SZT-KRIZ Reflektív pszichoszociális krízistanácsadó szakirányú továbbképzési szak (52) SZT-ADD Reflektív addiktológiai segítés szakirányú továbbképzési szak (53) SZT- VTT Városfejlesztési társadalmi tanácsadó szakirányú továbbképzési szak (54) SZT-KSZSZ Komplex szociális szolgáltatások szakirányú továbbképzési szak (55) SZT-HSZP Helyi szociális politika szakirányú továbbképzési szak (A szakirányú továbbképzéseket az Oktatási Hivatal nyilvántartásba vette. A modulok kipróbálására – a fenti koncepciónak megfelelően – a mesterképzési szak keretében került sor.)

2.4.2. Meglévő, szociális területen képzést nyújtó szakirányok (orientációk), illetve speciális modulok vagy specializációk kidolgozása és alkalmazása A projekt alapvető teljesítménye az, hogy a meglévő szociális képzési rendszer kulcsfontosságú pontjain új, reflektív modulokat hoz létre, megváltoztatva ezzel a képzés jellegét. Nem volt lehetőség a képzés egészének reflektív jellegű átalakítására: nem minden kompetenciaterület alkalmas egyformán a reflektív fejlesztésre, és nem lenne gazdaságos egész képzéseket a reflektív tanulás módszerei szerint folytatni. Ezért elsősorban a készségfejlesztés, a műhelymunka, a projektmunka,


valamint a terepgyakorlat esetében került sor új, reflektív tanuláson alapuló modulok létrehozására. Ezt kiegészíti néhány olyan modul, amelyek különböző társadalmi problémákat dolgoznak fel a reflektív tanulás (valamint más módszerek, például problémacentrikus tanulás) módszereinek alkalmazásával. Itt is megemlítjük, hogy a mesterképzési szakok esetében a moduláris rendszer összekapcsolja a mesterképzési szak moduljait a hasonló tárgyú szakirányú továbbképzésekkel. A mesterképzési szak reflektív moduljának teljesítésével a hallgató egyidejűleg megszerzi a szakirányú továbbképzés megfelelő kreditjeit is. BA Alapképzési szak moduljai (21) BA-KM-GYV BA gyermekvédelmi komplex modul (22) BA-KM-ADD BA addiktológiai komplex modul (23) BA-KF BA készségfejlesztés modul (24) BA-RIM-GY BA reflektív írásmű és gyakorlat modul MA Mesterképzési szakok moduljai (41) MA-KRIZ MA krizeológia modul (42) MA-ADD MA addiktológia modul (43) MA-VTT MA tér és társadalom modul (44) MA-KSZSZ MA szociális szolgáltatás modul (45) MA-HSZP MA helyi szociálpolitika modul (46) MA-SZM-KF Szociális munka MA készségfejlesztés modul (47) MA-SZP-KF Szociálpolitika MA készségfejlesztés modul (481) MA-PROB-GYV Társadalmi probléma és gyermekvédelem modul (482) MA-PROB-KIR Társadalmi probléma és kirekesztés modul (483) MA-PROB-MIG Társadalmi probléma és migráció modul

2.4.3. Modulrendszerű szociális szakképzés A projekt keretében nagy hangsúlyt kapott a szakképzések és a többi képzési szint viszonyának vizsgálata, a fejlesztés lehetőségeinek mérlegelése. A nagy volumenű munkát különösen az indokolta, hogy a projekt befejezésének időpontjáig még csak nagyon szűk körben jött létre a szociális területen olyan szakképzés, mely képes összekötni a szakképzéseket és a felsőoktatási képzéseket. A 2012 május végén napvilágot látott kormányzati döntés értelmében átalakításra kerül a felsőfokú szakképzés rendszere, és közvetlen esély nyílik arra, hogy szociális területen is sor kerüljön ún. felsőoktatási szakképzés létrehozására. A projekt tervezése és végrehajtása során a tervek még nem voltak ismertek, ezért a projekt csak korlátozott mértékű fejlesztést hajtott végre a felsőfokú (új nevén felsőoktatási) szakképzéssel


kapcsolatban. A projekt alapkoncepciójának megfelelően kidolgozott olyan képzési modulokat, melyek azonos módszerekkel fejlesztik a hallgatók kompetenciáit mind a BA szakon, mind pedig a szakképzésben. Erre a célra két terület tűnt alkalmasnak, a készségfejlesztés modul, és a – reflektív módon feldolgozott – gyakorlati modul. (Mivel a projekt időszaka alatt még nem jött létre megfelelő felsőfokú (felsőoktatási) szakképzés, ezért a szakképzésben teljesített modulokat csak validáció révén lehetett volna beszámítani a BA képzés kreditjei közé. Feltehető, hogy a szociális irányú felsőoktatási szakképzés létrejötte után a kreditek beszámítása automatikusan megoldódik. Az érintett modulok – melyeknek kipróbálására a BA képzés keretei között került sor – a következők: FSZ Felsőfokú szakképzés (mai nevén: Felsőoktatási szakképzés) moduljai (11) FSZ-KF FSZ készségfejlesztés modul (12) FSZ-RIM-GY FSZ reflektív írásmű és gyakorlat modul

2.4.4. Idegen nyelvű szakmai képzési elemek fejlesztése A szociális képzési rendszeren belül elsősorban a mesterképzési szakok esetében van esély az idegen nyelvű képzési elemek igénybevételére, ezért a projekt a mesterképzési szakok keretében hozott létre ilyen modulokat. A modulok a hasonló tárgyú magyar nyelvű modulok angol nyelvű megfelelői. MA Mesterképzési szakok moduljai (411) MA-KRIZ MA krizeológia modul (421) MA-ADD MA addiktológia modul (431) MA-VTT MA tér és társadalom modul (441) MA-KSZSZ MA szociális szolgáltatás modul (451) MA-HSZP MA helyi szociálpolitika modul A moduláris rendszerben az idegen nyelven oktatott mesterképzési modul is összekapcsolódik a hasonló tárgyúm, idegen nyelven oktatott szakirányú továbbképzésekkel. A mesterképzési szak reflektív moduljának teljesítésével a hallgató egyidejűleg megszerzi a szakirányú továbbképzés megfelelő kreditjeit is. (511) SZT-E-CRIS (521) SZT-E-ADD (531) SZT-E-URB (541) SZT-E-SOCSERV (551) SZT-E-LOCSP

Psychosocial crisis counseling Postgraduate certificate program Reflective Recovery from Addictions Postgraduate certificate program Postgraduate certificate program Specialization in urban social development Postgraduate certificate program Specialization in complex social services Postgraduate certificate program specialization in local social policy

(A szakirányú továbbképzéseket az Oktatási Hivatal nyilvántartásba vette.)


2.5. A Dél-Dunántúli Regionális Forrásközpont tevékenységei

Szociális szakemberek szakmai továbbképzési programjai

I. Tervezett tevékenységek: A tevékenység keretében a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és szociális szakvizsgáról szóló 9/2000 (VIII. 4.) SzCsM rendelet 3. § (5) bekezdés a) és b) pontja szerinti minősített továbbképzési programok kifejlesztésére kerül sor. (Az idézett jogszabályhely szerint a továbbképzés céljából szervezett tanfolyam feltételei: az elméleti és gyakorlati foglalkozások keretében egyes szakmai témaköröket legalább 30 órában feldolgozó, számonkéréssel végződő képzés, amelyen való részvétellel legalább 30, legfeljebb 50 továbbképzési pont szerezhető. A szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás feltételei: a szakmai önismeretet, készséget, képességet fejlesztő legalább 25 órából álló csoportmunkát - ideértve az esetmegbeszélő és szupervíziós csoportot is - feltételező foglalkozás, amelyen való részvétellel legalább 25, legfeljebb 35 továbbképzési pont szerezhető.) II. Eredmények, tapasztalatok: Megtörtént a képzések tananyagának és módszereinek kifejlesztése. Összesen 26 pályázat került benyújtásra, melyek közül 21 programot minősítettek.

Cím

Képzés típusa

Képzési partner

„Financial Education - A pénzügyi írástudatlanság felszámolása, a lakosság eladósodásának megelőzése, kezelése a szociális munkások képzésével„ c. szakmai műhely

Műhely

SZOCIONET – DélDunántúli Regionális Módszertani Humán Szolgáltató Konzorcium

„ A szociális munka gyakorlatában megjelenő krízisek…” c. szakmai műhely

Műhely

PTE Pécs


Akkreditálási engedélyszám

M-01-007/2011

Elutasításra került

„Szociális munka speciális csoportokkal” c. szakmai műhely

Műhely

PTE Pécs

M-01-012/2011

„Szervezeti hatékonyságfejlesztés a szociális szférában„ c. szakmai műhely

Műhely

PTE Pécs

M-01-009/2011

„Szociális munka aktuális módszerei” című szakmai műhely

Műhely

PTE Pécs

M-01-010/2011

„Szociális Szakemberek Kávéháza„ c. szakmai műhely

Műhely

PTE Pécs


Demens ellátottak a tartós bentlakást nyújtó szociális intézményekben

tanfolyam


Hálózatépítés a szociális szférában

tanfolyam

PTE Pécs

Komplex rehabilitációs mentor

tanfolyam

PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szekszárd

T-01-009/2011

tanfolyam


T-01-034/2011

Szociális alapszolgáltatásban és szakosított ellátásban dolgozók alapozó felkészítése a fogyatékossággal élők gondozására

tanfolyam


T-01-035/2011

„ A kliens, a segítő… és még sokan mások” – rendszerkompetencia fókuszú

szakmai személyiség-

DDRFK

S-01-019/2011

Pszichiátriai és szenvedélybetegek testi - lelki segítése professzionális módon


T-01-008/2011


esetmegbeszélő-csoport szociális segítő szakemberek számára

fejlesztőfoglalkozás

Kommunikációs tréning

szakmai személyiségPTE Pécs fejlesztőfoglalkozás

V. Regionális konferencia

Konferencia tanácskozás


Pszichoszociális tanácsadás és szolgáltatások

Műhely

DDRFK SZOSZE-val együttműködve

Alternatív módszerek a segítő tevékenységben

SZOCIONET – DélTréning (szakmai Dunántúli Regionális személyiségMódszertani Humán fejlesztőfoglalkozás) Szolgáltató Konzorcium

S-01-020/2011

K-01-002/2011

M-01-038/2011

S-01-021/2011

Szakmai kompetencia-fejlesztés a gyermekjóléti szolgáltatások, Tréning (szakmai különös tekintettel az PTE Illyés Gyula Főiskolai személyiségegyszemélyes gyermekjóléti Kar, Szekszárd fejlesztőfoglalkozás) szolgálatok szakmai támogatására

S-01-013/2011

Műhely


M-01-005-2011

Műhely


M-01-006-2011

MÁLTAI Szeretetszolgálat

K-01-054/2011

SzocioNet Alapszolgáltatási Műhely SzocioNet Fogyatékosügyi Műhely: az életminőség javításának lehetőségei a fogyatékkal élők intézményi ellátása során

A lét peremén - család központú Konferencia -


komplex szociális munka mélyszegénységben élőkkel

tanácskozás

A lét peremén - család központú komplex szociális munka Műhely mélyszegénységben élőkkel

MÁLTAI Szeretetszolgálat

M-01-077/2011

Tananyagfejlesztés összehangolása a munkaerő-piaci elvárásokkal, munkaerő-piaci szereplők bevonása a tananyagfejlesztésbe:

I. Tervezett tevékenységek: A tevékenység műhelymunka keretében zajlik, a munkaerő-piaci elvárások azonosítása érdekében. Ugyanezen együttműködés bázisán kerül sor a tananyagok meghatározott, gyakorlatorientált elemeinek kiválasztására és fejlesztésére. Résztevékenységek: - szükségletek közös értékelése, - tananyagok gyakorlatorientált elemeire javaslattétel, - javaslatok közös értékelése, - tananyagok meghatározott moduljainak elkészítése. II. Eredmények, tapasztalatok: Az átlag havonta megrendezésre került workshopok keretében - a szükségletek közös értékelésével, illetve a tananyagok gyakorlatorientált elemeinek a megvitatásával, az azokra való javaslattétellel lehetőség nyílt a szakmai fejlesztések és a munkaerő-piac közötti összhang megteremtésére. A workshopok helyszínéül a pécsi Civil Közösségek Háza szolgált. A workshopok módszertanilag két részből álltak: 1. rész: előadás, 2. rész: moderált csoportmunka az előadáshoz kapcsolódóan. A workshopok időpontjai és témái a következők voltak: •

2011. június 8. 1. A „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” program bemutatása Előadő: Vojtek Éva, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék 2. Kompetenciák és a munkavállalás


Előadő: Forróné Dr. Déri Sarolta irodavezető helyettes, PTE Humán Szolgáltató Iroda 3. Szakismeret, készségek és egyéb kompetenciák a szociális szakmában Előadő: Dr.Szöllősi Gábor, Ph.D. szemináriumvezető, egyetemi docens, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék •

2011. október 6. 1. A gyakorlati képzések szerepe, lehetőségei a szociális munkás és szociálpolitikus képzésben (pl. terepgyakorlatok) Előadó: Brettner Zsuzsanna – PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, egyetemi tanársegéd 2. Gyakorlat-orientált kurzusok/ tananyag-tartalmak a szociális munkás és szociálpolitikus képzésben / a jelenlegiek, ill. az 544c projekt ez irányú fejlesztései/ Előadó: Mándi Nikoletta – PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, egyetemi tanársegéd 3. Az önkéntesség / önkéntes munkavégzés és a szociális felsőoktatás lehetséges kapcsolódási pontjai, együttműködése Előadó: Knyihár Éva – BM Önkéntes Központ vezetője

•

2011. november 3. 1. A modulrendszerű szociális szakképzés: a Forrásközpont e témában tervezett és megvalósult projekt-tevékenységei Előadó: Szatmári Réka, DDRFK – képzésszervező 2. A szociális ápoló-és gondozó képzés gyakorlati oktatásának tapasztalatai Előadó: Horváthné Nőth Edit, Türr István Képző és Kutató Intézet – instruktor

•

2011. december 6. A szociális ágazati jogszabályokban (A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló – többször módosított – 1993. évi III. törvény, valamint az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről, és a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről) foglalt képesítési előírások és a konkrét munkakör ellátásához szükséges kompetenciák viszonyának elemzése 2-3 végzettség, szakképesítés tükrében (követelmény- és tananyagmodulok, stb).

•

2012. január 19. A szociális szakemberek karrier-tervezésének pszichológiai alapjai Előadó: Major Zsolt Balázs, pszichológus


•

2012. március 13. A szociális szakemberek képzési szükségletei és igényei: az elkészült munkakör -, kompetenciaelemzések (Megjegyzés: az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről, és a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló jogszabályokban szereplő szolgáltatási típusok közül a nevelőszülői hálózat, családok átmeneti otthona, és az idősek számára biztosított szociális alapszolgáltatások- és szakellátások munkaköreire vonatkozóan) ismertetése és kiértékelése.

•

2012. április 19. A tananyagtartalmak fejlesztési eredményeinek megosztása a munkaerőpiac szereplőivel. Reflektivitás - a gyermekvédelmi modul-gyakorlatban. Előadó: Brettner Zsuzsanna egyetemi tanársegéd

•

2012. május 3. A tananyagtartalmak fejlesztése eredményeinek megosztása a munkaerőpiac szereplőivel: Reflexió a reflektivitásra - Hallgatói visszajelzések összegzése a készségfejlesztés tekintetében Előadó: Dr. Csürkéné Mándi Nikoletta egyetemi tanársegéd

•

2012. május 31. A szociális szakemberek képzési szükségletei és igényei: (A 6. workshop munkájának folytatása.) az elkészült munkakör -, kompetencia-elemzések (Megjegyzés: az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről, és a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló jogszabályokban szereplő szolgáltatási típusok közül a nevelőszülői hálózat, családok átmeneti otthona, és az idősek számára biztosított szociális alapszolgáltatások- és szakellátások munkaköreire vonatkozóan) értékelése, különös tekintettel a szociális munka BA és MA szakok tananyagtartalmaira.

•

2012. június 13. „Karrierpálya a szociális képzésekben” A szociális szakképzési rendszer jelene és jövője, fókuszban: a szociális szakemberek kompetencia-elemzése: A szociális szakemberek karrierpályája, különös tekintettel a kisgyermeknevelő munkakörre


Előadó: Lajtai Zsoltné Kollár Mónika - Regionális módszertani vezető, PMJV KSZI Dél-dunántúli Regionális Napsugár Módszertani Bölcsőde

Workshop – 2012.04.19.

Modulrendszerő szociális szakképzés: Középfokú OKJ-s szakképzés I.

Tervezett tevékenységek:

E résztevékenység célja az OKJ szociális szakmacsoportjába tartozó szakképesítések követelménymoduljainak elemzése és összehangolása a szociális munka BA és MA szak moduljainak a tartalmával. A Jelenleg hatályos Országos Képzési Jegyzékben 10 szociális szakképesítés szerepel és az országban 125 helyen folyik szociális szakképzés, a legtöbben (a hallgatók 65%-a) a szociális gondozó és ápoló képzésben vesznek részt. A szakképzések tekintetében a két legfontosabb kihívás: a gyakorlati képzés színvonalának emelése (e célból az ágazati tárca ún. terepintézményi projektet indított), illetve a modulrendszerre történő átállás (figyelemmel az EU-s elvárásokra), vagyis a képzések tananyag tartalmának modul rendszerbe


történő rendezése. Ez lehetővé teheti a továbbtanulást, illetve új szakma megszerzését anélkül, hogy a már ismert tananyag-tartalmakat ismételni kellene. Résztevékenységek: − A jelenlegi középfokú OKJ-s szociális képzések moduljainak áttekintése, értékelése, majd „összehangolása” a szociális munka MA szak moduljainak tartalmával. − A jelenlegi – a szociális szakemberek által végzett tevékenységekhez/betöltött munkakörökhöz kötődő – nem szociális, elsősorban: egészségügyi, pedagógiai és foglalkoztatási középfokú OKJ-s képzések feltérképezése, értékelése, majd „összehangolása” a szociális munka MA szak moduljainak tartalmával. − A szociális szakemberek körében végzett szükséglet- és igényfelmérés alapján (e projektkonstrukció A. és B. komponensei keretében végzett ilyen irányú felmérések tapasztalatait is hasznosítva) ún. próba-oktatás megvalósítása, s annak értékelése – tananyag tartalmak fejlesztése céljából.

II. Eredmények, tapasztalatok: Megtörtént az OKJ szociális szakmacsoportjába tartozó szakképesítések követelménymoduljainak kompetencia-fókuszú elemzése, átfedések keresése. Egyrészt a 10 szakképesítés vonatkozásában, illetve részletesebben a Gyermek és ifjúságfelügyelő szakképesítés vonatkozásában. Ezt követően vizsgálatra került a szociális ágazati jogszabályokban (A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló – többször módosított – 1993. évi III. törvény, valamint az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről, és a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről) foglalt képesítési előírások és a konkrét munkakör ellátásához szükséges kompetenciák viszonya, 2-3 végzettség, szakképesítés tükrében. E munka keretében részletesen a Gyermekfelügyelő, a Gyermekvédelmi asszisztens, és a Gondozó (Családok Átmeneti Otthona) munkakörökre vonatkozóan készültek el a munkakör -, kompetencia-elemzések, különös tekintettel a munkaköri tevékenységek, a végzettség/ képzettség, illetve a szociális szakképzések SZVK-, KKK-jának kapcsolatára.

Felsőfokú szakképesítést nyújtó OKJ-s programok I.



A tevékenység keretében szükséglet- és igényfelmérést végzünk a szociális szakemberek körében, melynek célja, hogy feltérképezzük e képzési forma „indokoltságát”, illetve azon szakmai/téma területeket, melyeken célszerű felsőfokú szakképesítést biztosító szakképzés nyilvántartásba vétele, majd ezt követően ilyen képzések szervezése és lebonyolítása a szociális (szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásokban dolgozó munkatársak), illetve a szociális szféra határterületein – pl. egészségügy, foglalkoztatáspolitika, területfejlesztés, oktatás, szociális igazgatás – szociális/szociális jellegű segítő tevékenységet végzők számára. A pályázat előkészítése során megfogalmazható – szükségletfelméréseken alapuló – főbb szakképzési területek: − Krízisintervenció/ pszicho-szociális intervenciók − Pszicho-szociális gondoskodás − Családgondozási, családsegítési szakismeretek − Szociális menedzsment (kliens-orientált) − Mentálhigiénés szakismeretek − Szociális tanácsadás és ügyintézés − Interprofesszionális szociális munka − Szakmai együttműködési hálózatok kiépítése és működtetése. A fenti felsőfokú szakképzési programok indokoltsága esetén itt is célunk a képzések tananyag tartalmának modul rendszerbe történő rendezése, elsősorban a szociális munka BA és MA, illetve a szociálpolitika MA szakok moduljainak tartalmával. Jelenlegi feltételezésünk szerint a felsőfokú szakképesítést nyújtó szakképzési formák segíthetik a szociális szolgáltatás terén dolgozó, nem szociális közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők továbbképzését, illetve „hidat képezhetnek” az OKJ-s szakképzések és a szociális felsőfokú képzések – alap- és mesterképzési szakok – között, elősegítve a projekt egyik fő céljának megvalósítását is: a szociális szakemberek karrier-tervezésének és támogatásának biztosítását. Résztevékenységek: − A szociális szakemberek körében végzett szükséglet- és igényfelmérés, annak értékelése, a kialakítani kívánt kompetenciák definiálása. − A felsőfokú szakképzést biztosító programok indokoltsága esetén a képzések tananyagának és módszereinek kifejlesztése. II. Eredmények, tapasztalatok: A tevékenység műhelymunka keretében zajlott, a felsőfokú szakképzésben (felsőoktatási szakképzés) érdekelt felek (oktatási rendszer, felnőttképzés és munkaerőpiac szereplői) elvárásainak azonosítása és tapasztalatainak, javaslatainak a megosztása érdekében.


2012. május 15. – én megrendezésre került ”Szociális szakképzés: a felsőfokú szakképzés és a szakirányú továbbképzés” című workshop keretében került sor a felsőfokú szakképzés múltjának – jelenének – jövőjének, indokoltságának, illetve egy a rá vonatkozó kutatás során megvalósuló szükséglet- és igényfelmérés eredményeinek a bemutatására és megvitatására. A workshop témái: 1. A felsőfokú szakképzés dilemmái Előadó: Dr. Reisz Terézia, PhD egyetemi docens (PTE FEEK Kultúratudományi Intézet Kultúraelméleti és -Szociológiai Intézeti Tanszék) 2. A szociális szakirányú továbbképzések helye és szerepe a szociális szakképzés rendszerében Előadó: Dr.Szöllősi Gábor, Ph.D. szemináriumvezető, egyetemi docens (PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék)

Képzésfejlesztésben résztvevő szakemberek képzésmetodikai továbbképzése, ill. a tanterv (kurrikulum)- és képzésfejlesztésre történő felkészítése I.


A tevékenység keretében a különböző képzési formákban oktatók képzésmetodikai továbbképzésére, képzésfejlesztési felkészítésére kerül sor. Résztevékenységek: - Szakképzések oktatóinak továbbképzése; - Felsőoktatási képzésekben oktatók továbbképzése. II. Eredmények, tapasztalatok: Képzésfejlesztésben résztvevő szakemberek képzésmetodikai továbbképzése I. 2011.04.12. 1. A reflektív tanulás – különös tekintettel a szociális szakmákra Dr. Szöllősi Gábor, Ph.D. szemináriuvezető, egyetemi docens, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék 2. Kooperatív tanulás, projekt alapú oktatás Arató Ferenc, PTE BTK Neveléstudományi Intézet 3. A kompetencia alapú tanulás környezete a szociális képzésekben Dr. Budai István Ph.D. főiskolai tanár, tanszékvezető, Széchenyi István Egyetem Petz Lajos Egészségügyi és Szociális Intézet Szociális Munka Tanszék 4. A probléma alapú (problem based) tanulás környezete a szociális képzésekben -


Prof. Dr. habil. Baráth Árpád, Ph.D., egyetemi tanár, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék Képzésfejlesztésben résztvevő szakemberek képzésmetodikai továbbképzése II. 2011.04.26. 1. A reflexív praxis a szociális szakmában Dr. habil Kelemen Gábor, Ph.D. tudományos főmunkatárs, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék 2. A reflektív tanulás és a terepmunka kapcsolata a szociális képzésekben Dr. Szöllősi Gábor, Ph.D. szemináriumvezető, egyetemi docens, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék 3. E-learning és blended learning lehetőségei a felnőttképzésben Fodorné Tóth Krisztina egyetemi tanársegéd, PTE BTK Andragógiai Intézet 4. A tényalapú (evidence based) tanulás környezete a szociális képzésekben – Kozma Judit, szociálpolitikus

A kidolgozott képzések, tananyagok kipróbálása a gyakorlatban I.


A szociális szakképzések esetén ún. próba-oktatást terveztünk (lásd: Megvalósíthatósági tanulmány III.4.3.5. sz. címnél (Modulrendszerű szociális szakképzés)) II. Eredmények, tapasztalatok: A projekt során az „Alternatív módszerek a segítő tevékenységben”(S-01-021/2011) és „Szakmai kompetencia-fejlesztés a gyermekjóléti szolgáltatások, különös tekintettel az egyszemélyes gyermekjóléti szolgálatok szakmai támogatására” (S-01-013/2011) c. akkreditált szakmai személyiségfejlesztő tréningek kidolgozására, illetve megvalósítására került sor, a próba-oktatás keretében.

Visszacsatolás, a tesztelés értékelése, az értékelés eredményeinek beépítése a képzésekbe és tananyagokba I.



A projekt keretében azoknak a képzéseknek, képzési moduloknak a kipróbálására kerül sor, amelyek esetében az engedélyezési, regisztrálási eljárás időtartama nem akadályozza a projekt keretében történő kipróbálást. A tananyagok tesztelése igazodik a képzések, képzési modulok kipróbálásának lehetőségéhez. Résztevékenységek: − A próba eredményeinek regisztrálása, elemzése; − Az értékelés eredményeinek beépítése a képzésekbe és tananyagokba. II. Eredmények, tapasztalatok: „Alternatív módszerek a segítő tevékenységben” c. akkreditált szakmai személyiségfejlesztő tréningek (S-01-021/2011) A résztvevőknek az utolsó foglakozások alkalmával kérdőíves visszajelzésre volt lehetőségük. Az elégedettségmérés eredményeiről mindhárom csoport esetében elmondható, hogy maximálisan pozitívak voltak. A résztvevők több mint 95 %-a számára új és a munkája során hasznosítható információkat biztosított a tréning, mely így eredményesnek mondható. A 20-as létszámmal indított kaposvári helyszínen jelezték a szakemberek, hogy kisebb létszám hatékonyabb lett volna. Az időkereteket mind az alkalmak, mind egy-egy alkalom esetében a téma feldolgozásához kevésnek ítélték, s hasonló képzésen a résztvevők nagy része ismételten részt venne. A tréner felkészültsége és a résztvevőkkel való kommunikációja az adható maximum 5 pontból elérte a 4,95-ös átlagot. „Szakmai kompetencia-fejlesztés a gyermekjóléti szolgáltatások, különös tekintettel az egyszemélyes gyermekjóléti szolgálatok szakmai támogatására” (S-01-013/2011) c. szakmai személyiségfejlesztő tréningek megvalósítása, 2012. A tréning kettős vezetéssel zajlott, a modulokban az esetbemutatásokat követően interaktív volt az esetfeldolgozás, így a megoldási alternatívák meghatározása közös munka eredménye volt. Az eltérő munkaterületeken dolgozó szakemberek együttműködési szintje, készsége jó volt, nyitottak és érdeklődőek voltak egymás szakterületei, munkaterülete, problémái és megoldási javaslatai iránt. A résztvevők rendkívül aktívak voltak, így a tematikus ismeretanyag mellett sok elméleti és gyakorlati ismeretet tudtak adni egymás számára is. A tréning utolsó napján a résztvevői értékelést végeztünk, kérdőíves formában, a tréning felépítéséről, az ismeretanyagok újszerűségéről, gyakorlati hasznosíthatóságukról, a demostrációk arányáról és hasznosságáról a mindennapi munka során. A szakemberek 1-6-ig pontoztak pontozhattak az egyes válaszokban, nem érkezett 5 pont alatti érték, mely jóra minősíti a képzés hasznosságát és eredményességét. A trénerek munkáját rendkívüli együttműködőnek és szakmailag


megalapozottnak tartották a résztvevők. Szöveges értékelésben jelezték többen, hogy a későbbiekben tudatosabban építik fel munkájukat. A képzés nézőpontjai segítséget nyújtottak a résztvevők személyiségének használatában/védelmében.

3. Képzési rendszer értékelése (múlt – jelen - jövő) 3.1. Modulrendszerű szociális szakképzés: Középfokú OKJ-s szakképzés Az OKJ szociális szakmacsoportjába tartozó szakképesítések követelménymoduljainak és a BA és MA szak moduljainak tartalmi összehasonlítása, átfedések keresése, valamint egymásra épülésük vizsgálata során a workshopon jelenlévő szakemberek megállapították, hogy az OKJ-ben szereplő középfokú szociális szakképesítések moduljait nem lehetséges összehangolni szociális munka MA szak moduljaival, mivel óriási a tartalombeli különbség van köztük. Megállapítások: Az ágazati törvényekben foglalt munkaköri elvárások nem kellően differenciáltak, az előírások egyes munkaköröknél ma már kiegészítésre szorulnak a személyes gondoskodást nyújtó szociális szakterületen. Nem életképes már a mai szolgáltatás rendszerben a képesítések előírása sem. Ezen kívül fontos lenne látni, hogy a törvényekben meghatározott végzettségeken túl, mely kompetenciákkal kell rendelkezni az adott munkakör betöltéséhez. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a középfokú OKJ-s szociális szakmacsoportba tartozó szakképesítések az adott munkakör ellátása szempontjából „felesleges”, túlzott követelményeket támasztanak (pl.: Gyermek- és Ifjúsági Felügyelő). Felsőfokú szakképesítést nyújtó OKJ-s programok Az 1993. évi felsőoktatási törvény 1996. évi szeptemberi módosítása hozta létre a felsőfokú szakképzést, mellyel egy új felsőfokú képzés-típus jelent meg Magyarországon. Az akkori hivatalos megnevezése akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (AIFSZ). Ezt a 2003. évi XXXVIII. törvény felsőfokú szakképzésre (FSZ), majd a 2012. évi CCIV. törvény felsőoktatási szakképzésre módosította. A szociális szakmacsoportban két felsőfokú szakképesítés volt eddig található: az ifjúságsegítő és a csecsemő- és gyermeknevelő gondozó. Az 55-ös szakképzési formák a 2013.b-an bevezetésre kerülő új OKJ-vel megszűnnek. A jövőben a felsőoktatási szakképzés indítása már meglévő BA szakokhoz lesz csak köthető. A szükséglet- és igényfelmérést egy 2008-ban az NSZFI megbízásából végzett országos kutatás eredményeinek a másodelemzéseként valósítottuk meg.


A kutatás eredményeit a Felsőfokú? Szakképzés? című 2009-ben megjelenő könyvben publikálták. A vizsgálat részletes megismerése érdekében egy workshop keretében vendégül láttuk a kutatócsoport egyik vezetőjét, dr. Reisz Teréziát, aki részletesen bemutatatta az általuk végzett munkát. A kutatás célja a hazai Fsz képzés hatékonyságának a vizsgálata volt, így a mintavétel a felsőfokú szakképzést folytató hazai felsőoktatási és középfokú intézményekből történt. Az adatközlők: szakvezetők (85 fő), jelenlegi 2. és 4. évfolyamos hallgatók, végzős középiskolai tanulók, valamint korábbi években Fsz képzésben végzettek (jelenlegi és volt hallgatók összesen 1956 fő), és az Oktatási Hivatal. A kutatás során meghatározásra kerültek a felsőfokú szakképzésről kialakult munkaadói és szakértői vélemények. A képzési forma erősségeként a következőket tartják: • Rövid idő alatt minőségi képzés, magas követelményekkel; • Együtt jelenik meg benne a szakelméleti és szakmai gyakorlati tanulás; • Intenzív, szakmai felkészültség a végzetteknél; • Szaktudást igénylő munkára készít fel; • Gyorsan képez szakosodott munkaerőt; • Megfelel a továbbtanuláshoz (működő beszámítási rendszer - kredit), de speciális szakmai ismereteket is nyújt; • Adottak hozzá a korszerű technikai eszközök. A gyengeségeihez sorolták: • Kevés a szakmai gyakorlat; • Az idegen nyelv oktatás bizonyos területeken nem kötelező; • Tömegképzés; • Jogszabályi háttere fejlesztésre szorul; • A képzők és a munkaerőpiac kapcsolata nem megfelelő; • Anyagi és társadalmi elismerés hiánya; • Külső szakmai gyakorlati helyek hiánya; • Sem a munkáltatók, sem a tanulók, szülők nem ismerik eléggé a képzést. A felsőfokú szakképzésben rejlő lehetőségnek vélték az alábbiakat: • Kétirányú átjárhatóság a FSZ és BSc szakok között; • Kompetencialapú oktatás elterjedése; • A piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodhat a képzés; • A képzési forma ismertségének növelése, mivel a szakképzett munkaerő iránti igény is nő; • Új oktatási modellek és módszerek bevezetésére, illetve új technológiák megismerésére nyújt lehetőséget. Veszélyként jelölték meg: • Sok esetben parkolópályaként funkcionál – csak kényszerből vállalják a hallgatók;


• • • • •

Az FSZ az egyetem „előszobája”; A felsőoktatás csak anyagi okokból fogadja be, továbbá ugyanezzel az ondokkal sok esetben együtt képezik a FSZ és BSc hallgatókat, amely mindkét félnek hátrányos. Problémás és nehézkes a kreditek elismertetése és beszámítása, különösen ha nem egy intézményen belül történik; Gyakorlat hiánya; Bizonytalanság és ismertség hiánya a szülők és a hallgatók részéről egyaránt.

Az FSZ szakvezetők a következő javaslatokat fogalmazták meg a képzési forma megújítására: Az FSZ jogi szabályozását világosabbá, egyértelművé kell tenni, meg kell teremteni az FSZ és a BSc képzés összhangját, közelíteni kell egymáshoz az OKJ-s és az egyetemi követelményeket. Ugyanakkor meg kellene húzni a határt az FSZ és az alapképzési tudásszint között. Fontos lenne a gyakorlati képzés korszerűsítése és hangsúlyosabbá tétele, a vizsgarendszer reformálása (pl.: egyszerűbb záróvizsga), valamint a nyelvtudás kötelezővé tétele. A szakvezetők szerint nincs a helyén a felsőoktatásban ez a szakképzés. Következtetések és megállapítások: A projekt tervezése és megvalósításának kezdete óta komoly változások történtek a felsőfokú szakképzéssel. Ezek a kétéves képzések kikerülnek az Országos Képzési Jegyzékből (OKJ) és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően Magyarországon is a felsőoktatás rendszerébe illesztik ezt a rövid, gyakorlati és elméleti tudást egyaránt nyújtó oktatási formát. A megszerezhető bizonyítvány eddig az OKJ egy elkülönülő, felsőfokú képzettségi szintjének felelt meg. A továbbiakban sem jár diploma az elvégzéséjért. A képzési forma átalakulása ellenére foglalkoztunk a projektmunka során az eddig működő rendszer értékelésével, a vele kapcsolatos tapasztalatokkal. Ezek foglaljuk össze a következőkben. A felsőfokú szakképzés iránti igény meg volt és van is az érdekeltek körében, a probléma azonban, hogy sem a hallgatók, sem a munkáltatók nem ismerték kellően. Feltétlenül szükséges lenne tehát, hogy a munkaadók és a potenciális jelentkezők minél szélesebb körben megismerjék a felsőfokú szakképzést és annak munkaerő-piaci hozadékát. Erősíteni kellene továbbá a képzés gyakorlati oldalát, – a szakemberek a gyakorlati idő növelésével lehetne vonzóbbá tenni ezt a képzési formát – illetve a munkaerőpiacra való belépés lehetőségét, nem pedig a BSc –re való átlépést. Az FSZ-nek önálló képzési célként kell megjelennie a képzési palettán, nem a felsőoktatásba való belépés eszközeként. Nyitottá, elérhetővé és vonzóvá kell tenni a klasszikus értelemben vett „felnőtt korosztály” számára is. Ezt támogatja a modulrendszer rugalmassága, ugyanakkor minél több levelező munkarendű képzést kellene indítani, hogy a munkában állók is részt tudjanak venni benne.


Mindezeken túl fontolóra kellene azt is venni, hogy a középfokú szakképesítések miként számíthatóak be felsőfokú szakképzésbe. Ezek a megállapítások a jövőre vonatkozóan is megállják a helyüket, az oktatási forma átalakulásától függetlenül. A felsőfokú szakképzések utolsó évfolyama 2012 szeptemberében indult, januártól a felsőoktatási szakképzés veszi át a helyét. A felsőoktatási szakképzések indításánál a szakemberek szerint kihívást jelenthet, hogy a szakok új neveket kapnak, ami a már eddig szerzett csekély ismertséget is megszűnteti, tehát újra be kell vezetni a szakokat a piacra és megismertetni a felvételizőkkel, munkaerő-piaci szereplőkkel. További nehézséget okoz a cégeknél eltöltendő kötelező féléves gyakorlat, amely során a cégek nem csak szerződést kötnek majd a hallgatókkal, hanem bérért foglalkoztatják őket. Az oktatók szerint gondot okozhat szakmai gyakorlati helyek biztosítása, különösen a fizetés biztosítása miatt.

3.2 Akkreditált szakmai továbbképzések A reflektív projekt keretében a TÁMOP 544B biztosította források felhasználások felhasználásával „kipróbált” szakmai személyiségfejlesztő tréningeket két tematika mentén, a régió 3 megyéjében egy-egy csoportban valósítottuk meg. „Alternatív módszerek a segítő tevékenységben” c. akkreditált szakmai személyiségfejlesztő tréningek (S-01-021/2011) megvalósítása 2012-ben. A tréner Dr. József István egyetemi docens, okleveles szakpszichológus, szupervízor volt. A tréning 5 alkalmat ölelt fel, összesen 30 órában. A résztvevők köre a tematika alapján az alábbi szolgáltatások munkatársai közül kerültek ki: családsegítés, támogató szolgálat, fogyatékos személyek nappali, és bentlakásos ellátása, hajléktalan ellátás, szenvedélybetegek közösségi ellátásai. A résztvevők különböző szolgáltatóknál (intézményekben és civil szervezeteknél) eltérő munkakörben dolgoznak a fentiek szerint, de valamennyien a szociális ellátás területén. A csoporttagok szakmai ismeretszintje alkalmas volt a közös munkára. A tréner beszámolója alapján az egyének aktivitása együttműködési szintje és készsége a reflektív munkához megfelelő volt. Helyszínek, létszámok az alábbiak szerint alakultak: Pécs: 2012.05.17-31. – 12 fő Kaposvár: 2012.06.01.-28. – 20 fő Szekszárd: 2012.06.29.,07.10 – 15 fő


A tematika tartalmi elemei: Az önismereti alapok, személyes és szakmai erőforrások, csoportépítés, csoportdinamika. Társas kapcsolataink. Helyünk és szerepünk a szociális munkában. A szociális csoport. Empátia és együttműködés. A segítő személyisége. A kommunikációs folyamat, kommunikációs helyzetek. A playback technika fogalma, alkalmazási lehetőségei, a szociális munkában használatos készségek felsorolása. Konfliktusok, és kommunikáció. Kommunikációs zavarok és kezelésük. Hatékony önkifejezés. Hatékony kommunikációs eszközök a hétköznapokban. Hatékonyság és sikerélmény a szociális szakmában. Az asszertív viselkedés. A szociálisan kompetens segítő. Módszerek: elméleti összefoglalót követő csoportos feladatmegoldások, strukturált gyakorlatok. A foglalkozások során rövid elméleti megközelítést követően az elméletre építve strukturált gyakorlat keretében „vált alkalmazhatóvá” a korábban megbeszélt tananyag. Az egyes modulok közben és a végén is lehetősége volt a résztvevőknek a témakörrel kapcsolatban reflexiókat adni, az elhangzottakra reagálni, véleményt nyilvánítani, mely lehetőséggel aktívan éltek is. „Szakmai kompetencia-fejlesztés a gyermekjóléti szolgáltatások, különös tekintettel az egyszemélyes gyermekjóléti szolgálatok szakmai támogatására” (S-01-013/2011) c. szakmai személyiségfejlesztő tréningek megvalósítása, 2012-ben. A trénerek elismert elméleti és gyakorlati szakemberei voltak: Tolácziné Varga Zsuzsanna főiskolai adjunktus PTE IGYK SZMSZI Szekszárd, szakvizsgázott szociálpolitikus, szociális munkás, módszertani munkatárs (Módszertani Gyermekjóléti Központ, Szekszárd), Szabó Aliz szociális munkás, szakvizsgázott szociálpolitikus, szakmai vezető (Gyermekjóléti Központ Szekszárd.) A tréning 4 alkalomból állt, összesen 30 órában. A résztvevők köre a tematikában meghatározott célcsoportból került ki, elsősorban a gyermekjóléti és családsegítő szolgáltatásban dolgozó családgondozók vettek részt a továbbképzésen, szakmai ismeretszintjük és szakmai identitás különbségük nagyban eltérő volt. Elsősorban a kis és nagytelepüléseken dolgozók közti eltérések voltak érzékelhetőek. Különböző volt a szakemberek ismeretanyagbeli különbsége is annak függvényében, hogy mely szakterületen dolgoznak, illetve meghatározó volt a gyakorlatban eltöltött évek száma is. Helyszínek, létszámok az alábbiak szerint alakultak: Kaposvár: 2012.06.06-07.02. 10 fő Pécs: 2012.06.07-07.03. 11 fő


Szekszárd: 2012.06.08-07.04. 14 fő A tematika tartalmi elemei A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszeri tagokkal való együttműködés módszertani megalapozása, a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer hatékony koordinálásának feltételei, nehézségei, a hozzájuk kapcsolódó dilemmák, azok megvitatása, elemzése. Szakmai kommunikáció tere, lehetősége, fontossága, szabályai. Szociális területeken végzett szakmai verbalitás, nonverbalitás. Jogszabályi háttér ismertetése, egyéb szociális munka gyakorlatához kapcsolódó elméletek ismertetése, irodalomajánlás. Az esetmegbeszélés, esetkonferencia lebonyolítása, szervezése, települési tanácskozás, szakmaközi beszélgetések módszerei. Szakmaközi konzultáció, egyéni konzultáció, mint további lehetőségek a hatékony együttműködés érdekében (ezen technikák lebonyolítása, szervezése és a hozzájuk kapcsolódó kompetenciák, kompetencia kérdések elemzése). Moderátori szerepek a gyakorlatban Módszerek A tréningek kettős tréningvezetéssel folytak. Modulonként elméleti bevezetőt hallgattak a résztvevők a trénerektől, melyet gyakorlat, demonstráció követett. Az esetbemutatást követően csoportos formában a probléma-megbeszélés, megoldási alternatívák feltárása reflektív módon, a hallgatók aktív részvételével történt. Az interaktív/reflektív munka eredményképpen került összeállításra az a szakmai dokumentáció/segédanyag, melyet valamennyi résztvevő CD-n kapott meg.


Egy jó hangulatú tréning Szekszárdon

3.3. Szociális munka BA és Ma képzés

Magyarországon a bolognai folyamat eredményeként 2004-től megkezdődött a fokozatos áttérés az egyetemi vagy főiskolai végzettséget adó felsőoktatási rendszerről az egymásra épülő három cikluson alapuló felsőoktatási rendszerre. A folyamat alapelveit és céljait az alábbiakban összegezhetjük: - könnyen érthető és összehasonlítható képzési rendszer kialakítása, - két fő, egymásra épülő képzési szakaszon (cikluson) alapuló képzési rendszer bevezetése, melyben már az első ciklusban (alapképzés) szerzett fokozat szakképzettséget nyújt a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez, az első ciklus teljesítése emellett szükséges feltétele a második képzési ciklusba (mesterképzésbe) történő belépésnek, - egységes kreditátviteli rendszer kialakítása, - széleskörű oktatói, kutatói, hallgatói mobilitás elősegítése, - az egész életen át tartó tanulás támogatása,


- nemzeti képesítési keretek megalkotása (amely közös jellemzők szerint írja le az adott államban megszerezhető végzettségekhez kapcsolódó ismereteket, kompetenciákat), - közös képzések támogatása, közös oklevelek kiadása és elismerése, - a felsőoktatási képzési, ismeretszerzési lehetőségek rugalmasabbá tétele, a korábban szerzett ismeretek, képességek elismerésének, beszámítási módjának megteremtése (Dr. Nemeskéri, 2008). A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettséget adó képzési ciklusai az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Az alap- és a mesterképzés egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, illetve jogszabályban meghatározott esetben egységes, osztatlan képzésként folyhat. A felsőoktatási intézmények az Európai Kreditátviteli Rendszerre épülő kreditrendszert használnak. Egy kredit 30 hallgatói tanulmányi munkaóra elvégzésével egyenértékű. Első felsőfokú végzettségként alapfokozat és szakképzettség szerezhető. Az alapképzésben 180–240 kreditet kell teljesíteni, a képzési idő 6–8 félév. Az alapfokozatot nyújtó első képzési ciklus a munkaerőpiacon hasznosítható szakmai ismereteket nyújt a végzés utáni azonnali elhelyezkedés elősegítése érdekében, valamint megfelelő elméleti alapozással a tanulmányok mesterképzésben történő folytatásához ad lehetőséget, akár azonnal, akár néhány év kihagyással is. Második felsőfokú végzettségként mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Az alapfokozatra épülő mesterképzésben 60–120 kreditet kell megszerezni, a képzési idő 2–4 félév. Ennek a szintnek szintén két kimenete lehet, a munkaerőpiac, illetve a doktori képzés, amely a tudományos fokozat megszerzésére készít fel és a képzési piramis csúcsát jelenti. A mesterképzés szakstruktúrája nem pontosan képezi le az alapképzést. A többciklusú rendszerben lehetőség van arra, hogy a hallgató mesterszinten más területen folytassa tanulmányait, mint ahol alapszakon befejezte. A három, egymásra épülő képzési ciklusból álló képzési rendszer kevesebb bemenetet, de benne több átmeneti lehetőséget teremt, mely több időt ad a saját képességek felismerésére. A szociális munka BA szak bemeneti oldalról igen nyitott, hiszen nem kíván meg semmilyen korábbi szociális területen folytatott tanulmányokat, így nincsenek hátrányban azok, akik közvetlenül az érettségi megszerzését követően érkeznek, azonban azok számára jelentős előnyöket kínálhat, akik valamilyen OKJ-s végzettséget szereztek. A szociális munka BA képzések tehát érettségi letételét határozzák meg belépési követelményként, így a 8 és 10 évfolyam elvégzését előíró OKJ-s képzésekről történő továbblépés során elsődlegesen az érettségi megszerzése jelent fontos pontot, mely lényeges távolságot jelent a BA képzés és ezen képzések között, melyekről nem lehet folytatólagosan belépni a felsőoktatás rendszerébe.


A BA képzésekre való felvételi során a korábban OKJ-s képzések keretében megszerzett ismeretek beszámíthatóak. Az alábbi szakirányú OKJ-s képzésekre adható 30 többletpont szociális munka alapszakra történő jelentkezés esetén: szociális asszisztens, szociális gondozó és szervező, szociális gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző, csecsemő- és kisgyermekgondozó, csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó, mentálhigiénés asszisztens, bölcsődei szakgondozó, mentálhigiénés asszisztens, gerontológiai gondozó, családpedagógiai mentor, gyermek és ifjúságvédelmi asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, ifjúságsegítő. A fenti területen középszintű végzettséget szerzettek tehát 30 többletponttal számolhatnak a felvételi eljárás során, valamint a képzés folyamatában is alkalmazhatóak a korábbi ismereteik, tapasztalataik hasznosítását lehetővé tevő módszerek.

3.4. Szakirányú továbbképzés

A szakirányú továbbképzésben - az alapfokozat vagy a mesterfokozatot követően, felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként - szakirányú szakképzettség szerezhető. A szakirányú továbbképzésben legalább 60 kreditet kell és legfeljebb 120 kreditet lehet megszerezni, a képzési idő legalább 2, legfeljebb 4 félév. A képzés időtartama a teljes idejű képzés tanóráinak legalább 20, legfeljebb 50 százaléka lehet. Szakirányú továbbképzésre az vehető fel, aki alapképzésben vagy mesterképzésben szerzett fokozattal és szakképzettséggel rendelkezik. Szakirányú továbbképzés esetében felvételi előfeltételként meghatározott munkakör betöltése, meghatározott időtartamú szakmai gyakorlat, valamint további szakképzettség megléte is kiköthető.


3.

Karrierpálya, karrierlehetőségek a szociális szakmában (kompetencia-, és munkaerő-piaci fókusszal)

A képzési rendszerekben számos egyéni út elképzelhető, a hallgatók érkezhetnek a felsőoktatásba közvetlenül az érettségi bizonyítvány megszerzését követően, de akár jóval később valamilyen felsőfokú szakképzés elvégzés után is. Megfogalmazható tehát egy „alapeset”, egy igen egyszerű karrierpálya, mely lineáris haladást mutat a képzési rendszerben:

Forrás: nyme.hu

Érettségi birtokában felsőfokú szakképzésre, alapképzésre vagy osztatlan képzésre lehet jelentkezni. Aki érettségi után elsőként felsőfokú szakképzésre jelentkezik és nyer felvételt, annak elvégzése után is jelentkezhet alapképzésre. Felsőfokú szakképzettség birtokában lehetséges a munkaerőpiacon való elhelyezkedés vagy továbbtanulás az alapképzésben. A szakirányban való továbbtanulás azért is előnyös, mert felvétel esetében a teljesített kreditek 1/3-a beszámításra kerülhet az alapképzésben. Alapképzésben csak egy alapfokozatú szakképzettség szerezhető, amely lehetőséget biztosít meghatározott munkakörök betöltésére, illetőleg mesterképzésben vagy szakirányú továbbképzésben való továbbtanulásra. Azt, hogy mely alapképzési szakról, mely mesterképzési szakra és milyen feltételekkel lehet bejutni, az egyes felsőoktatási intézmények határozzák meg. A főiskolák és egyetemek írják elő a mesterképzésre bejutás feltételeit, amely a felvételi vizsga mellett bizonyos alapképzésben megszerezhető kreditek teljesítését is megkövetelheti. Mesterfokozat megszerzését követően a munkaerőpiacon való elhelyezkedés mellett lehetőség van szakirányú továbbképzésben vagy doktori képzésben való részvételre is.


Az ábra az optimális „karrier-/életpálya” egyes állomásait és fejlődési útvonalait mutatja be kompetencia – és munkaerő-piaci fókusszal. (A jobb áttekinthetőség érdekében jelölésre került rajta a jövő évtől megszűnő OKJ-s Felsőfokú Szakképzés is.) A piros nyilak a „klasszikus tanulási utat” jelzik, vagyis az oktatási rendszer egyes szintjei közti fejlődési útvonalat, mely egyben együtt jár az iskolai végzettség emelkedésével vagy a bemeneti (Pl.: Felsőoktatási szakképzés) vagy a kimeneti (Pl.: Felsőfokú Alapképzés), vagy akár mindkét oldalon (Pl.: Doktori képzés). A sárga nyilak az egyéb kompetenciafejlesztési és tanulási lehetőségeket mutatják az egyes oktatási/képzési formák között. Itt az esetek többségénél az átjárhatóság kétirányú, így például az akkreditált szakmai továbbképzések résztvevői közül sokan rendelkeznek diplomával, ugyanakkor


elképzelhető, hogy a résztvevő az ilyen típusú továbbképzések után vagy akár mellett, további felsőoktatási tanulmányokat végez. Az ábrán külön nyilakkal nem jelöltük a non-formális és informális tanulás színterei (Pl.: általános felnőttképzés, belső munkahelyi képzések, munkatapasztalat, team-támogatás, stb.), mivel ezek mindegyik tanulási, kompetenciafejlesztési formához kapcsolódnak. Ugyanez a helyzet az egyes oktatási/képzési formák, tanulási színterek és a munkaerő-piac között. A csillagozott elemek a validálás lehetőségét jelzik. Nagyon fontos, hogy a validáció beépüljön a rendszerbe, és lehetőség nyíljon mind a non-formális és informális tanulás útján szerzett tudás, mind az oktatási és egyéb képzési formák elvégzése során szerzett kompetenciák és kvalitások elismerésére. A jelenlegi rendszer sajnos ezen a téren még komoly hiányosságokkal küzd, főként a non-formális és informális úton szerzett tudás felmérése és beszámítása okoz nagy problémát. A hallgatók oktatási rendszeren belüli előrehaladásának elősegítése:

1. Validáció

A fejlesztés során a szociális munka és szociálpolitika mesterszakokra a nem szociális alapvégzettséggel jelentkező, különbözeti (részismereti) tárgyak teljesítésére kötelezett hallgatók számára tananyag-csomagok, illetve az e tárgyak teljesítésébe beszámítható ismeretek validálásának szempontjai kerültek kidolgozásra. Öt tananyag-csomag készült el, melyek a mesterszakokra különböző típusú diplomákkal jelentkezők speciális különbözeti kreditigényeinek megfelelően lettek kialakítva: a szociális munka mesterszak esetében ez egy 30, egy 45 és egy 60 kredites, a szociálpolitika mesterszak esetében pedig egy 30 és egy 60 kredites tananyag-csomagot jelent. A tananyag-csomagok funkciója, hogy összehangolja a különbözeti tárgyak teljesítésére kötelezett hallgatók számára törvényileg előírt bemeneti feltételeket a Tanszék által szükségesnek ítélt ismeretekkel, illetve orientálja a hallgatók részismereti tanulmányait. A részismereti képzési forma egyik legjellemzőbb tapasztalata, hogy a mesterszakjainkra jelentkező, nem szociális alapvégzettségű hallgatók zöme a szociális szférában főállásban dolgozó szakember, ezért, bár a részismereti képzés tantárgyai a szociális munka BA szak nappali képzésében vannak meghirdetve, a hallgatók e speciális körétől nem várható el a nappali tanrend szerinti óralátogatás. Számukra ezért biztosítjuk a kedvezményes tanulmányi rendben történő teljesítés lehetőségét, amely csökkenti ugyan a hallgató óralátogatási kötelezettségből adódó terhelését, ezzel arányosan növeli ugyanakkor az intézményen kívül elvégzendő tanulási feladatok mennyiségét és a tanulmányokra való reflektálás követelményét. Ezeknek a hallgatói reflexióknak az oktatóval folytatott konzultációkon számot kell adniuk arról, hogy a kurzus tartalma milyen kapcsolatban áll a hallgató egyéb ismereteivel, illetve szakmai tapasztalataival. E reflektív tanulási módszernek már mintegy megelőlegezését jelenti, hogy a részismereti kurzusok felvételekor a hallgató validáltathatja, a kurzus teljesítésébe beszámíttathatja


gyakorlati jellegű, vagy különböző képzéseken szerzett, de kreditátviteli eljárással nem elismerhető ismereteit, tapasztalatait, tudását. A validáció megvalósíthatja az elmélet és a gyakorlat közötti könnyebb átjárhatóságot, az eljárás legfontosabb szegmense a jelöltek önreflexiója és az önértékelésre való képessége, melynek segítségével a munkatapasztalat egyes elemeit kell összevetnie „a tanulónak” a képzési kimeneti követelményekben megfogalmazott kompetenciákkal. A validációs eljárás során a jelöltek nem csak formálisan elismert tudásra tesznek szert, hanem az önreflexió képességének fejlődése segíti a helyes önértékelés kialakítását is. A szociális ellátások területén folytatott munka igen értékes tapasztalatokat nyújt a terepen dolgozó kollégák számára, a megszerzett tapasztalatok, készségek, képességek, tudások képzési rendszerünkhöz jól illeszthetők. A Pécsi Tudományegyetem Tanulmányi és Vizsgaszabályzata lehetőséget biztosít a validációs eljárás lebonyolítására, a kérelem/kérelmek kreditértéke nem haladhatja meg a TVSZ-ben meghatározott, 30 kreditnyi mértéket a nappali valamint a levelező képzések, valamint a 15 kreditnyi értéket a szakirányú továbbképzések esetében. A validáció létjogosultságát az alábbi tényezők tették lehetővé: - Az ismeretanyag elsajátításának nem kizárólagos helye a formális képzési rendszer, hanem attól függetlenül is megvalósulhat. - A gyakorlati munkasorán lehetséges korszerű és új ismeretek megtanulására, valamint azok rendszerezésére egy adott tárgykörben. - A tudás minden megjelenési formája értékelhető, mérhető. - A jelentkezőknek meg kell adni az előzetes tudás elismertetésének esélyét (Gourmelen 2006). A projekt keretében megneveztük azokat a tapasztalatszerzési lehetőségeket, amelyeket a különböző tudások megszerzésének formális, non-formális és informális terepének tekintünk, valamint a hazai és a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve javaslatot tettünk a validációs eljárás lebonyolítási folyamatára.

2. Mentori rendszer

A reflektív képzési rendszer egyik sarkalatos pontja az, hogy a képzésben résztvevők képessé váljanak reflektálni mind a saját tanulási folyamataikra, mind pedig a képzés jellemzőire (struktúrájára, tartalmaira, módszereire, stb.). A pályázati konstrukció keretében célul tűztük ki egy olyan program kidolgozását, mely segíti a hallgatókat, hogy tudatosan miképp reflektáljanak saját tanulmányaikra. A mentori rendszer szükségességének indoklása:


A benyújtott pályázat előkészítése során végzett szükségletfelmérés igazolta azt a tapasztalatot, hogy a szociális szolgáltatások körében dolgozó munkavállalók jobbára direkt kényszerek alapján kezdenek bele egy-egy következő képzési szakaszba (elsősorban a munkaköri képesítési előírások, a szakvizsga-kötelezettséget előíró rendelkezések, a továbbképzési rendszer szabályai miatt). Ugyancsak tapasztalható volt a tudatos karriertervezés hiánya. A projekt keretében megvalósult hallgatói szükségletfelmérés (Molnár, 2011) egyértelműen alátámasztotta a mentori rendszer felállításának szükségességét. A felmérés során nem találtunk olyan területet, ahol a képzési programok elején megvalósuló tájékoztatók teljes mértékben elérnék a kitűzött célokat. Célunk volt olyan mentori program kialakítása, mely a szociális munka alapképzésben, továbbá a szociális munka és a szociálpolitika mesterképzésben, nappali képzési formában résztvevő hallgatókat felkészíti a tanulmányaikhoz való reflektív viszonyra, és támogatja őket ennek megvalósításában. A felsőbb évesek mentorokként való bevonása a rendszerbe biztosítja, hogy naprakész információval és tapasztalati tudással rendelkezzenek mentoráltjaik képzési struktúrájának ismeretéről. A hallgatói mentorok olyan segítők, akik hallgatótársaikat személyesen kísérik, támogatásukkal, tanácsaikkal, konkrét segítségnyújtással az alsóbb évesek saját képzési útjaikon történő haladását, előrejutását facilitálják. A mentorok további feladata, hogy segítsék mentoráltjaikat a választott szak és a választott szakma mélyebb megismerésében, akár saját tapasztalataik, élményeik átadásával, akár közös tanulási folyamat keretében. Továbbá a mentorok és az oktatók törekszenek képessé tenni a hallgatókat a szakjukkal kapcsolatos önálló információszerzésre, felsőbb évesekkel, oktatókkal való önálló kapcsolatteremtésre. A mesterszintű képzések esetében a hallgatók jellemzően tudatosan döntenek a szociális munka és a szociálpolitika szak mellett. A BA képzés során elegendő ismeretet gyűjtöttek ahhoz, hogy tudják, szakmai életpályájuk tekintetében mely területen szeretnének mélyebb tudásra, tapasztalatokra, kompetenciákra szert tenni. Esetükben egy oktatóval és egy gyakorlatban dolgozó szakemberrel való kapcsolattartás volna indokolt. Tanévenként egyszer nyílna lehetőségük reflektálni saját karrier terveikre, szakmai fejlődésükre és későbbi elhelyezkedési esélyeiket illetően. Az oktató és a gyakorlatban dolgozó kolléga szükség esetén segítene a hallgatók terveinek reális irányba történő elmozdításában, s visszajelzéseket adnának a hallgatók számára azokról a konkrét tevékenységekről, fejlődési irányokról, melyek a hallgatók céljainak elérésében előmozdító erővel bírnak. Közösen megkeresnék a még fejlesztésre szoruló kompetenciákat és hozzá a fejlődési lehetőségeket. A jövőtervezéssel kapcsolatos problémák felmerülése esetén tanácsokkal, információkkal látnák el a hallgatókat, hogy képessé váljanak saját karrierútjuk tudatos megtervezésére és szakmai személyiségük fejlesztésére, folyamatos formálódásra.


A mentori rendszer egyes elemei a gyakorlatban: A program tervének fogadtatása pozitív. A hallgatók hasznosnak ítélik alsóbb éves társaik mentorálását, a megbeszélések alkalmával egyértelműen igazolódott, hogy képesek is erre a képzés során eddig megszerzett tudásaik és kompetenciáik alapján. Az oktatók a mentori program hosszú távú pozitív hozadékait emelték ki, mely egyrészt a képzés színvonalának fejlődésében, másrészt hallgatóink tudatos, reflektív szakemberré válásában játszik kulcsszerepet véleményük szerint. A program terve a tanszékkel együttműködő külsős szakemberek körében is bemutatásra került, ők a tudatos karriertervezés előnyeire helyezték a hangsúlyt a hallgatók szakemberré válása során; továbbá, véleményük szerint a reflexív cselekvéshez szükséges kompetenciák kiépítése elengedhetetlen a hatékony és hiteles szakmai munkához. A félév során sikerült megszervezni a szociális munka BA képzésében résztvevő hallgatók és a gyakorlatban tevékenykedő szakemberek találkozóját. A szakemberek saját tapasztalatainak átadása és ez által hallgatóink szakmai identitásának fejlesztése jelen mentori programunk egyik hangsúlyos eleme. Meghívott szociális munkás szakembereink a szociális ellátórendszer különféle területeiről érkeztek, ezzel is reprezentálva e szakma sokszínűségét és e munkában rejlő gazdag tapasztalatszerzési és fejlődési lehetőségeket A szociális munkások e találkozás alkalmával őszintén beszéltek hallgatóinknak saját szakmai identitásuk formálódásáról, karrierútjuk alakulásáról, szakemberré válásuk folyamatáról. Saját munkájuk során szerzett pozitív- és negatív tapasztalataikat, szakmai- és személyes élményeiket is megosztották. A hallgatók számára mindvégig lehetőség nyílt kérdéseik feltevésére és folyamatos reflexiókra. A szakemberek hasznos tanácsokkal látták el a jövő leendő szociális munkásait karrierútjuk formálására vonatkozóan, a munkahely-, szakterület választással kapcsolatos fontos szempontokra is kitértek. E találkozót követően a hallgatók 8 fős kiscsoportokban, 5 fő oktató vezetésével közösen dolgozták fel az őket ért élményeket. Mindenkinek lehetősége nyílt a szakemberek által elmondott véleményekre, gondolatokra reagálni, és ez által önmaga jelenlegi szakmai identitását megfogalmazni, saját kételyeit, dilemmáit megosztani, félelmeit feldolgozni csoporttársai és az oktató segítségével. A hallgatói visszajelzések alapján e találkozás és az azt követő kiscsoportos feldolgozás rendkívül hasznosnak bizonyult, mindenki profitálhatott belőle. Külön kiemelték a szakemberek őszinteségének és hitelességének pozitív modell hatását, mindez sokak számára azonosulási pontként is szolgált.


2-C Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században

Recommend Documents