19. Fejezet. Gazdaságpolitika és koordináció a lebegő árfolyamok rendszerében. Slides prepared by Thomas Bishop

19. Fejezet Gazdaságpolitika és koordináció a lebegő árfolyamok rendszerében

Slides prepared by Thomas Bishop

Tartalom • A lebegő árfolyamok rendszere melletti érvelés • Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen: fegyelem meglazul

• Esettanulmány: A valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973-1980

Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-2

A lebegő árfolyamok rendszere melletti érvelés • A monetáris politika autonómiája (ha a központi bank nem kényszerülne devizapiaci intervencióra a valutaárfolyam rögzitése érdekében, akkor a kormányzat önálló monetáris politikával biztositaná az egyensúlyt) • Szimmetria (az USA többé nem lenne képes a világgazdaság monetáris kondicióit egymaga meghatározni) • A valutaárfolyam mint automatikus stabilizátor (a spekulációk periódusai nem fordulhatnának elő)


19-3

A lebegő árfolyamok rendszere melletti érvelés: a monetáris politika autonómiája 





A BW-i rendszerben a központi banknak az árfolyam védelme érdekében hivatalos devizatartalékaiból kellene eladnia. A valutaárfolyamok rögzitésének megszüntetése visszaállitaná a központi bankok monetáris kontroll szerepét. Ha például a központi bank a munkanélküliség csökkentése érdekében a pénzkinálat növelésével kiván beavatkozni, lebegőárfolyam-rendszerben nincsenek jogi korlátai a lépés következtében kialakuló valuataárfolyam-leértékelődésnek.


19-4

A lebegő árfolyamok rendszere melletti érvelés: a monetáris politika autonómiája A

monetáris politika feletti ellenőrzés megerősödése pedig lehetővé tenné, hogy az országok lebontsák a nemzetközi fizetéseket eltorzitó korlátokat.


19-5

A lebegő árfolyamok rendszere melletti érvelés: a monetáris politika autonómiája • A BW-i rendszerben több országban úgy gondolták, hogy belföldi inflációjukat elsősorban az Egyesölt Államokból importált infláció határozta meg. A lebegőárfolyam rendszerben ez egyes országok elszigetelni akarták a belföldi gazdaságot a külföldi inflációs folyamatoktól. Példa: ha a pénzmennyiség növekedésének hatására az USA-ban az árszinvonal megduplázódik, mig Németorszgban változatlan marad, akkor a vásárlóerő-paritás alapján a dollár árfolyama – hosszú távon – megfeleződik. Ez a nominális árfolyamban bekövetkező változás a reálárfolyamot változatlanul hagyja és igy megőrzi Németorszg egyensúlyát. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-6

Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen: fegyelem meglazul • Megszabadulván a devizatartalékok csökkenése miatti aggodalmoktól, a gazdaságpolitikusok a túlságosan expanziv fiskális, illetve monetáris politika útjára léphetnek, igy inflációs csapdába vezethetik a gazdaságot (a gazdaság élénkitése politikai választások időszakában, vagy hozzá nem értés a politikusok oldaláról) Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-7

Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen: destabilizáló spekuláció • Ha a valutapiaci kereskedők azt látják, hogy egy valuta leértékelődik, akkor a jövőbeli leértékelődésre vonatkozó várakozások miatt nagymérvű eladásokat hajthatnak végre, függetlenül a valuta hosszú távú kilátásaitól • Minél több kereskedő cselekszik ezen logika alapján és adja el a valutáját, annál inkább várható, hogy a leértékelődési várakozások realizálódni fognak Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-8

Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen • a lebegő rendszerek támogatói szerint bárki, aki tartósan a valuta eladása mellett dönt, ha az a hosszú távú értékéhez képest leértékelődött, vagy vásárol, ha az felértékelődött, hosszú távon elkerülhetetlenül pénzt fog vesziteni. Ezért – lebegéspártiak vélekedése szerint – a destabilizáló spekulánsoknak hosszú távon ki kell esniük a piacról.


19-9

Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen: a nemzetközi kereskedelmet érő ártalmak • A valutaárfolyamok hullámzása növeli az importőrök bizonytalanságát az általuk fizetendő árak tekintetében és az exportőrök bizonytalanságát várható bevételük vonatkozásában. Ez a bizonytalanság költségesebbé teszi a nemzetközi kereskedelmet. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-10

Érvek a lebegő árfolyamok rendszere ellen: A gazdaságpolitikai koordináció hiánya • A kompetitiv valutaárfolyamleértékeléseket a rögzitett rendszer kiküszöbölte • Ha az országok újra szabad kezet kapnak valutájuk árfolyamának megváltoztatásához a történelem megismételheti önmagát


19-11

Az USA-dollár nominális és reál valutaárfolyam indexei


19-12

Esettanulmány: A valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973-1980 • 1973 háború Izrael és az arab országok között . OPEC embargó alá helyezte USAba irányuló olajszállitmányokat. • 1974 márciusára az olaj ára barrelenkénti 12 dollarra emelkedett. Ez a fogyastók által fizetett energiaárak emelkedéséhez és az energiát felhasználó vállalatok költségének növekedéséhez vezetett.


19-13

Esettanulmány: A valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973-1980 • Főbb ipari országokban az infláció közel megkétszereződött annak ellenére, hogy a munkanélküliségi ráta emelkedett. Stagfláció: a stagnáló kibocsátás és a magas infláció kombinációja. • 1974-75-ben az országok többsége az expanziv fiskális és monetáris politika felé mozdultak. Az ipari országok munkanélküliségi rátája azonban még a kibocsátás növekedése ellenére sem tért vissza a recessziót megelőző szintre. • Az OPEC országok jelentős folyófizetésimérlegtöbbletet halmoztak fel. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-14

Esettanulmány: A valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973-1980 • 1975 végén Rambouillet-kastélyban az IMF Egyezmény (Articles of Agreement) módosítása: a részt vevő kormányok ellenállnak az árfolyamok kiszámíthatatlan ingadozásának, de lemondanak a fix árfolyamok visszaállitásáról. • Az USA expanziv gazdaságpolitikája; az USA sürgette Németországot és Japánt, hogy hozzá hasonló módon expanziv gazdaságpolitikát folytassanak a világgazdasági pangás felszámolása érdekében. • Csak az 1978 júliusában Bonnban rendezett csúcstalálkozó idejére csökkent Németország és Japán inflációs félelme annyira, hogy beleegyeztek. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-15

Esettanulmány: A valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973-1980 • Erőteljes expanzió az USA-ban: eredményeként a dollár meredeken értékelődött le 1976-tól kezdődően. • A dollár iránti bizalom visszaállitásá érdekében Carter elnök Paul A. Volckert nevezte ki a Fed elnökévé.

• A második olajválság: 1979-1980.


19-16

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • A lebegőárfolyam-rendszerben lényegesen nagyobb inflációs különbségek jellemezték a világgazdaságot, mint a rögzitettben • Magas inflációjú országok általában gyengébb valutával rendelkeztek, mint az alacsonyabb inflációjú szomszédaik • Az árfolyam lebegése nem szigeteli el tökéletesen a gazdaságokat a külső sokkoktól • 1973-at követően a jegybankok újra és újra interveniáltak a devizapiacon az árfolyamok befolyásolása céljából.


19-17

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • A lebegő rendszerek támogatóinak korábbi érvelése szerint a jegybankoknak nem lesz szükségük devizatartalékokra, mégis az államok tartalékai erőteljesen növekedtek • Az ipari gazdaságok bizonyosan nem vészelhették volna át a két olajválságot úgy, ahogy tették, ha még az árfolyamok megvédésére is figyelniük kellett volna


19-18

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • A lebegő rendszerben ugyanakkor a legtöbb ország feloldhatta a korábbi években a tőkeáramlás korlátozására hozott intezkedéseit. A korlátozások fokozatos feloldása felgyorsitotta a globális pénzügyi szektor növekedését. • Az árupiaci feltételekben bekövetkező tartós változás a reálárfolyam végleges alkalmazkodását kivánja meg, amelynek folyamatát a lebegő rendszer fel tudja gyorsitani. • A rögzített árfolyam megvédése érdekében folytatott devizapiaci intervenció nem tudja megakadályozni ezt a végső alkalmazkodást, hiszen a pénz hosszú távon semleges és igy nem képes tartósan megakadályozni a relativ árak változását. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-19

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • Az 1979-et követő közös dezinflációs folyamat az ipari országokban bebizonyitotta, hogy a központi bankok ellen tudnak állni a lebegő árfolyamok mellett fellepő inflációs csábitásnak. • Az a kérdés, hogy az árfolyamok volatilitása túlzott mértékű-e az elméletileg indokolhatónál, ellentmondásos, és kutatást igényel. • Drámai módon bővült a határidős és egyéb derivativák alkalmazása. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-20

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • Néhány közgazdász állitása szerint a valatuaárfolyam-kockázat költségei csökkentik a kereskedelemből származó hasznot, és igy a nemzetközi kereskedelem lassabban növekedett, mint tehette volna rögzitett árfolyamok rendszerében. • De a legtöbb ország számára a kereskedelem növekvő trendet mutat a teljes háború utáni időszakban, a lebegő rendszerre való áttérést követően sem alakult ki kifejezett csökkenő trend.


19-21

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • A korábbinál turbulensebb gazdasági környezettel szembenézve a multinacionális vállalatok több országra is kiterjesztették tevékenységüket abban a reményben, hogy ezzel csökkenthetik az egyes kormányok gazdaságpolitikai szabályozásától való függőségüket. • Egy pénzügyileg integrált világban, amelyben a pénztőke pillanatok alatt átáramlik a nemzeti pénzügyi piacok között, a rögzitett árfolyamokat nem lehet hitelesen fenntartani hosszabb távon, hacsak nem hajlandók az országok szigorúan korlátozni a tőke nemzetközi áramlását, vagy közös valutát bevezetni.


19-22

Mit tanulhattunk 1973 óta ? • A rögzitett árfolyamok rendszerének ezen pesszimista szemlélete azon az elméleten alapszik, amely szerint a spekulativ valutaválságok, legalábbis részben, önbeteljesitő események lehetnek. Ezen nézet szerint egy ország rögzitett árfolyama még szigorú monetáris és fiskális politika mellett sincs biztonságban a spekulativ támadásokkal szemben.


19-23

Összefoglalás 1.

A Bretton Woods-i rendszer gyengeségei miatt több közgazdász már 1973 elött a lebegő árfolyamrendszer támogatójává vált.

A lebegés mellett elsősorban három fő érvet hoztak fel. Egyrészt ügy érveltek, hogy a lebegő árfolyamok a gazdaságpolitika irányítói számara nagyobb autonómiát biztosítanak a gazdaság menedzselésé során. Másrészt a lebegő árfolyamok várhatóan megszüntetik a Bretton Woods-i rendszer aszimmetriáját.

Harmadrészt rámutattak, hogy a lebegő árfolyamok gyorsan felszámolnak a „fundamentális egyensúlytalanság” állapotát, amely a valutaárfolyamok aranyainak megváltozásához és spekulatív támadások sorozatdhoz vezetett a rögzített árfolyam rendszerben.


19-24

Összefoglalás (2) 1973 és 1980 között a lebegő árfolyamok egészében véve jól működtek. Különösen mert valószínűtlennek tűnik, hogy az ipari országok fenntarthattak volna rögzített árfolyamaikat a két olajválság hatására kibontakozott stagflációs időszakban. 1976- ot követően a dollár meredeken leértékelődött az Egyesült Âllamok a többi ipari országhoz képest lazább gazdaságpolitikájának következtében.


19-25

Összefoglalás (3) A dollar 1980 és 1985 közötti jelentös felértékelôdéséhez vezetett az Egyesült Âllamokban a lassabb monetdris nôvekedés irányába tôrtént hirtelen fordulat, a növekvö amerikai kôltségvetési deficittel parosulva. A többi fejlett orszdg az Egyesült Államokhoz hasonlöan dezinflációs folyamaton ment keresztül, és az ennek eredményeként közvetlenül a második olajválságot követő világméretű monetáris lassulás az 1930-as éveket követő legmélyebb válság kialakulásidhoz vezetett. Amikor a recesszióból való kilábalás lassulni kezdett 1984 második felében és az USA folyó fizetési mérlegének hiánya rekordnagyságú értékeket mutatott, a széles korú kereskedelmi korlátozások érdekében kifejtett politikai nyomás egyre erősebben nehezedett Washingtonra. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-26

Összefoglalás • Az 19S7 februárjában a Louvre-megegyezés kezdeményezéseként folytatott kísérlet a bizonytalanul meghatározott árfolyam célsávokkal vegyes sikereket ért el a stabilabb valuta árfolyamok támogatása terén.

A valutád folyamok stabilitása kevésbé fontos szerepet játszott az 1990-es években. Ehelyett a kormányok a belföldi infláció visszaszólítását tűztek ki célul a gazdasági növekedés fenntartása mellett. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

19-27

Összefoglalás (5) A lebegő árfolyamrendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok nem támasztjak alá teljes mertekben sem korai támogatóinak, sem kritikusainak érveléseit. Az egyik kétségtelen tanulság ugyanakkor az, hogy egyik árfolyamrendszer sem működhet megfelelően nemzetközi gazdasági együttműködés hiányában. Nem valószínű, hogy az árfolyam-rugalmasság szigorú korlátozást Leptetnek életbe a közeljövőben. De a fejlett országok gazdaságpolitikásai közötti egyre gyakoribb tanácskozások javíthatjak a lebegő árfolyamok működését.


19-28

Kulcsfogalmak • Stagfláció

• Destabilizáló spekuláció


19-29

19. Fejezet. Gazdaságpolitika és koordináció a lebegő árfolyamok rendszerében. Slides prepared by Thomas Bishop

Recommend Documents