18. Fejezet. A nemzetközi pénzügyi rendszer, 1870 és 1973 között. Slides prepared by Thomas Bishop

18. Fejezet A nemzetközi pénzügyi rendszer, 1870 és 1973 között

Slides prepared by Thomas Bishop

Tartalom • A gazdaságpolitika céljai • Az aranystandard rendszer • A két világháború közötti időszak • Bretton Woods-i rendszer: 1944–1973 • Az IMF céljai és szervezeti felépítése • Az összeomlás: 1968-1973 • Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-2

A gazdaságpolitika céljai • A belső egyensúlyt a teljes foglalkoztatás és az árstabilitás együtteseként definiáljuk. • A belső egyensúly 

Egy gazdaság belső egyensúlya akkor áll fenn, ha az árszint stabilitása mellett a rendelkezésre álló termelőerő-források teljes mértékben hasznosulnak

Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-3

A belső egyensúly: teljes foglalkoztatottság és az árszínt szabályozása

• Az árszínt ingadozását elkerülendő a kormányzatnak tompítani kell a kibocsátás túlzott kilengéseit. • Ez utóbbi egyébként önmagában is kívánatos cél. • El kell kerülni továbbá a folyamtos inflációt és deflációt, vagyis a pénzkínálat nem növekedhet sem túl gyorsan, sem pedig túl lassan. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-4

A gazdaságpolitika céljai • A változékony árszint káros hatása a hitelszerződések reálértékének elbizonytalanodásából adódik. • Az árszint előre nem látható változása a hitelezők és az adósok között jövedelemátcsoportosítást eredményez. Az árszint hirtelen emelkedése révén az adósággal rendelkezők jól járnak, hiszen a tartozásuk javakban és szolgáltatásokban kifejezett értéke csökken. • A hitelezők ugyanakkor rosszul járnak az árszint emelkedésekor. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-5

A gazdaságpolitika céljai • Elméletileg az árak emelkedésének vagy esésének tökéletesen előre látható rendje nem okozna jelentős veszteséget, hiszen ekkor bárki képes lenne bármely időpontra vonatkozóan kiszámítani a pénz reálértéket. • De a nagy árváltozások időszakában az infláció bizonytalansága rendkívüli mértékben megnövekszik.


18-6

A gazdaságpolitika céljai • Ha a kormányzat az egyik jelentős hitelfelvevő a hazai valutában, ekkor a meglepetésszerű infláció, amely csökkenti az államadósság reálértékét, az adóztatás kényelmes módját jelentheti.


18-7

A gazdaságpolitika céljai A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya):  ha

az adott ország folyó fizetési mérlegének sem túlzott hiánya, amely jövőbeli nemzetközi fizetőképességét veszélyeztetné, sem pedig túlzott többlete nincs, amivel más országokat hozna hasonló helyzetbe. • Valójában a fenti két definíció nem fedi az összes lehetséges gazdaságpolitikai célt (jövedelmek elosztása, stb.) Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-8

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) • A külső egyensúly meghatározása nehezebb, mint a belső egyensúlyé. Egy gazdaság külső kapcsolatrendszerének vizsgálatához ugyanis nem áll rendelkezésünkre viszonyítási pont. • Az hogy egy gazdaság külkereskedelmi pozíciója fenntartható-e, nagymértékben függ az adott gazdaság jellemzőitől, a külvilág helyzetétől, és nem utolsó sorban a külfölddel fennálló kapcsolatok intézményei hátterétől.


18-9

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) • A folyó fizetési mérleg hiánya azt mutatja, hogy az ország külföldről erőforrásokat vesz kölcsön, amelyeket később vissza kell fizetnie. Ez akár kívánatos is lehet. • A folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságait a nemzetközi kereskedelem jótékony hatásaként is felfoghatjuk. • Az országok közötti csere ebben az esetben a fogyasztás különböző időszakok közötti elcserélését jelenti, amit intertemporális kereskedelemnek nevezünk. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-10

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) • Az intertemporális kereskedelem előnyeiről le kellene mondanunk, ha ragaszkodnánk ahhoz, hogy a világ összes országa folyamatosan egyensúlyban tartsa a folyó fizetési mérleget. 

Ha a folyó fizetési mérleg számottevő hiánya mögött olyan expanzív fiskális politika áll, amely nem növeli a belföldi beruházások jövedelemtermelő képességét, akkor a külső egyensúlyt a kormányzati gazdaságpolitika módosításával kell helyreállítani.


18-11

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) • A folyó fizetési mérleg többlete azt jelenti, hogy az ország külföldi vagyoneszközöket (aktívákat) halmoz fel. Miért gond? • A nemzeti megtakarítás adott szintje mellett a folyó fizetési mérleg aktívumának növekedése a hazai üzemekbe és berendezésekbe történő befektetések csökkenését is jelenti. • A döntéshozók is előnyösnek találhatják, ha a hazai megtakarításokat inkább belföldi beruházásokra fordítják (könnyebb adóztatni, munkahelyek, pozitív hatás a gazdaság többi részére) Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-12

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya)  Ha

a folyó fizetési mérleg tetemes aktívumával szemben a külföldiek túlzott mértékű eladósodása áll, elképzelhető, hogy a hitelező ország a jövőben esetleg nem tud hozzájutni a teljes követeléséhez.  Tehát az ország elveszítheti a külföldön tartott nemzeti vagyon egy részét. Ezzel szemben ha egy belföldi nem fizet, az ugyan a nemzeti vagyon újraelosztását jelenti, ugyanakkor a nemzeti vagyon teljes nagyságát nem befolyásolja.


18-13

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) A tetemes többletet felhalmozó országok protekcionista intézkedésekkel szembesülhetnek.

• Bár a jelentős többlet éppúgy okozhat problémát, mint a komoly hiány, a deficites ország kormányára általában nagyobb nyomás nehezedik az egyensúly helyreállítása miatt. • Ez az eltérés egy lényeges asszimetrián alapul. Az adós ország ki van szolgáltatva a hitelezőinek, akik bármikor visszavonhatják a pénzüket. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-14

A külső egyensúly (fizetési mérleg optimális egyensúlya) • A külső egyensúlyi cél aa folyó fizetési mérleg olyan pozíciója követeli meg, amely az intertemporális cseréből származó előnyöket úgy biztosítja, hogy nem jelentkeznek a fenti problémák. • A kormányzat mivel nem ismeri az ideális pozíciót ezért a jelentős többlet és hiány elkerülésére törekszik. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-15

Trilemma • Egy nyitott ország csak két célt tud megvalósítani 1. Exchange rate stability.

2. Monetary policy oriented toward domestic goals. 3. Freedom of international capital movements.

Trilemma


18-17

Az aranystandard rendszer • Az aranystandard mint jogi intézmény

1819-ben jött létre, amikor a brit parlament elfogadta a beváltási törvényt (Resumption Act).

• Ennek alapján a Bank of England felújította a bankjegyek rögzített árfolyamon történő aranyra váltását. (Napóleoni háborúk alatt szünetelt) • A törvény hatályon kívül helyezte az aranyérmék Angliából történő export korlátozásokat.


18-18

Az aranystandard rendszer • A külső egyensúlyi célt nem a folyó fizetési mérlegre vonatkozóan értelmezték, hanem olyan kívánatos helyzetként határozták meg, amikor a központi bankba nem érkezik külföldről, sem pedig onnan külföldiekhez nem kerül ki jelentős mennyiségű arany. • Ebben az időszakban a teljes fizetési mérleg többletét vagy hiányát a központi bankok közötti aranyszállításokkal kellett fedezni.


18-19

Az aranystandard rendszer • Egy országról akkor mondható, hogy

fizetési mérlege egyensúlyban van, ha a folyó fizetési mérleg és a tartalékeszközökön kívüli tőkemérleg egyenlegének összege nulla, azaz ha a folyó fizetési mérleg finanszírozása teljes egészében nemzetközi hitelnyújtással, a tartalékok változása nélkül történik. • .


18-20

Az aranystandard rendszer:A pénzáramlási mechanizmus 

Tegyük fel, hogy Anglia folyó fizetési többlete nagyobb, mint a tartalékeszközökön kivüli tőkemérleg hiánya. Minthogy a külföldiek Angliából származó nettó importját nem fedezik teljes egészében az Angliából származó hitelek, igy a különbséget nemzetközi tartalékok – vagyis az arany – áramlásának kell ellentételeznie.

• Az aranynak ez az áramlása automatikusan csökkenti a külföldi, és duzzasztja az angol pénzkínálatot, így csökkenti a külföldi, és növeli az angol árszintet.


18-21

Az aranystandard rendszer:A pénzáramlási mechanizmus • Az angliai árak emelkedése csökkenti az angol termékek iránti külföldi keresletet, miközben növeli a külföldi javak iránti angol keresletet.

• Ezek a keresleti változások az angol folyó fizetési mérleg többlete és a külföldi folyó fizetési mérleg hiánya mérséklődésének irányában hatnak. • Végül a tartalékok áramlása megszűnik, és mindkét ország mérlege egyensúlyba kerül. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-22

Az aranystandard rendszer •

Hume és a merkantilisták vitája 

A merkantilisták a pénzérmék külföldre kerülésében súlyos veszélyt láttak, és gazdaságpolitikájuk középpontjába a fizetési mérleg folyamatos többletének biztosítását állították

• Hume érvelése megmutatta, hogy nem lehet örökös többletet fenntartani: mivel a nemesfémek beáramlása felhajtja a hazai árakat és ezáltal helyreállítja a fizetési mérleg egyensúlyát, így bármiféle többlet végső soron önmagát szünteti meg. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-23

Az arany standard „játékszabályai” • The “Rules of the Game” (Keynes) arany standarban a központi bankok többlet esetén az első világháborút követően hazai befektetési eszközöket vásároltak, deficit esetén pedig piacra dobták ezeket. • Mindez látszólag növelte az arany standard hatékonyságát, azonban a deficites országok lényegesen erősebb késztetést éreztek a szabőlyok betartására mint a többlettel rendelkezők. • A gyakorlatban ezek az országok viselték az összes ország fizetési egyensúlyát biztosító intézkedések terhét. A többlettel rendelkező országok pedig nem gátolták az arany áramlását,

• A gyakorlatban a kormányzatok a játékszabályokat figyelmen kívül hagyták.

A két világháború közötti időszak • A kormányok az első világháború alatt felfüggesztették az aranystandardrendszert, és a rendkívüli katonai kiadásokat részben a bankóprés működtetésével fedezték. • A háború 1918-ban történt lezárásakor az árszint mindenütt magasabb volt, mint korábban.


18-25

A két világháború közötti időszak • A német hiperinfláció: az árindex az 1919. januári 262-ről 1923 decemberére 126 160 000 000 000-ra emelkedett. • Az első világháborút lezáró versailles-i béke Németországot hatalmas jóvátételre kötelezte. A német kormány az adók emelése helyett a bankópréshez nyúlt. • A hiperinfláció 1923 vége felé szűnt meg, sikerült elérnie a jóvátételi kötelezettség enyhítését, lépések a költségvetés kiegyensúlyozása érdekébe. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-26

A két világháború közötti időszak: Átmeneti visszatérés az aranyhoz • Az 1920-s évek elején számos országban egyre növekvő nosztalgiával gondoltak vissza az aranystandard időszakában tapasztalt viszonylagos pénzügyi stabilitásra • Genova 1922, az aranystandard-rendszerre való visszatérés programja: a rendelkezésre álló arany mennyisége nem fedezi a központi bankok tartalékigényeit • A Genovai Konferencia résztvevői aranydevizarendszer mellett kötelezték el magukat, amelyben a kisebb országok nemzetközi tartalékaikat a nagy országok devizájában is tarthatták, míg a nagyok tartalékai teljes egészében aranyban nyugodtak. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-27

A két világháború közötti időszak: Átmeneti visszatérés az aranyhoz • 1925-ben Anglia a fontot a háború előtti árfolyamon az aranyhoz rögzítette, és visszatért az aranystandard-rendszerhez. • Churchill a háború előtti árfolyam visszaállítása, bizalom. Bár az angol árszint a háborút követően folyamatosan esett, 1925-ben még mindig magasabb volt, mint a háborút megelőző aranystandard idején. • Ennek megfelelően az aranystandard régi paritáson történő bevezetése érdekében a Bank of England jelentős monetáris megszorításra kényszerült, ami hozzájárult a súlyos munkanélküliség kialakulásához.


18-28

A két világháború közötti időszak: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok felbomlása • A világgazdasági válság során azok az országok jártak legrosszabbul, amelyek ragaszkodtak az aranystandard-rendszerhez, és nem értékelték le a valutájukat. • A legújabb kutatások a válság nemzetközi terjedését is nagyrészt magának az aranystandard-rendszernek a rovására írják. • A legnagyobb kárt a nemzetközi kereskedelmet és fizetési rendszert érintő korlátozások okozták Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-29

A két világháború közötti időszak: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok felbomlása 



Az ’ inkább a szomszédod legyen koldus’ politikának azon intézkedéseket nevezhetjük, amelyek csakis úgy képesek segíteni a hazai gazdaságot, hogy közben külföldön kárt okoznak Egyes kormányok adminisztratív eszközökkel, kettős árfolyam bevezetésével próbálták a szűkös valutatartalékok felosztását befolyásolni.

• Az 1930-as évek elején a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jelentős részben felbomlottak, az egyes országok mind jobban bezárkóztak, és egyre inkább önellátásra törekedtek Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-30

A két világháború közötti időszak • A több mint egy évtizedig elhúzódó válság egyik sajátossága a recesszió globális jellege volt • A piacgazdaságok többsége 1929-re már visszatért az aranystandardrendszerbe • 1932-re USA és Franciaország az arany készletek 70 százalékát birtokolta.


18-31

A két világháború közötti időszak • Az aranystandard rendszerben részt vevő többi jegybanknak nemigen maradt más választása, mint hogy apadó tartalékai megőrzése érdekében belföldi aktívákat dobott piacra. • Az igy világszerte kialakuló monetáris restrikció a világgazdaságot mély válságba sodorta. • A világszerte kialakuló bankcsőd hullám csupán tovább erősítette a világgazdasági mélyrepülést. Több ország megpróbálta védelmezni aranytartalékait, hogy fenntarthassa az aranystandard-rendszert. • Ez gyakran ahhoz vezetett, hogy megtagadták a gyengélkedő bankoktól a túleléshez nélkülözhetetlen likviditást.


18-32

A két világháború közötti időszak 

Az aranystandard rendszert elhagyó országok (Anglia) számára lehetővé vált, hogy expanziv monetáris politikát folytassanak, amellyel képesek voltak csökkenteni mind a belföldi deflációt, mind pedig a termelés visszaesését.



A legnagyobb deflációt és termelés legerőteljesebb visszaesést elszenvedő országok között találjuk Franciaországot, Svájcot, Belgiumot, Hollandiát amelyek egészen 1936-ig fenntartották az aranystandardrendszert.


18-33

Bretton Woods-i rendszer: 1944–1973 • A teljes foglalkoztatottság és árstabilitás elérése a cél egy nemzetközi pénzügyi rendszerrel.

• Valamint a korlátozás nélküli nemzetközi kereskedlem elérése. • A világ-gazdasági válságot és a háborút követően a kormányzatokat széles körben felelősnek tartották a teljes foglalkoztatás biztositásáért. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-34

Bretton Woods-i rendszer: 1944–1973 • A részt vevő országok hivatalos nemzetközi tartalékait túlnyomó részét aranyban illetve dollárban tartották, és jogukban állt dollárjaikat a hivatalos árfolymon aranyra váltani a Fed-nél (1 uncia = 35 dollár). • Ez egy aranydeviza- (standard) rendszer volt, ahol az elsődleges tartalékvaluta a dollár volt.. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-35

Az IMF céljai és szervezeti felépítése • Ha egy nem amerikai jegybank túlságosan laza monetáris politikát folytat, akkor csökkennek a nemzetközi tartalékai, ami veszélybe sodorhatja a dollárhoz rögzitett árfolyam fenntarthatóságát • Az IMF kész volt arra, hogy tagjainak devizahitelt nyújtson a folyó fizetési mérleg deficites időszakában, ha a hiányt csökkentő monetáris és fiskális megszoritás kedvezőtlenül érintette a tagországbeli foglalkoztatást. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-36

Az IMF céljai és szervezeti felépítése • A Valutaalaphoz csatlakozó ország számára megállapitottak egy kvótát, amely meghatározta egyrészt az IMF közös pénzalapjához való kötelező hozzájárulás, másrészt a tagország által lehivható hitel nagyságát


18-37

Az IMF céljai és szervezeti felépítése A tagok nemzeti valutájukért az aranybefizetésük mértékéig átmenetileg aranyat vagy külföldi valutát vásárolhattak az IMF-től.  A tagok ezen felül is kölcsönözhettek külföldi valutát, erre azonban csak a hitelt felvevő ország gazdaságpolitikájának felügyelete mellett volt lehetőség.  A súlyos adósok gazdaságpolitikai felügyeletét az IMF feltételességi szabályai fogalmazzák meg 


18-38

Az IMF céljai és szervezeti felépítése  Az

IMF alapszabály bizonyos esetekben lehetőséget adott a dollárhoz viszonyitott paritás megváltoztatására (kiigazítható fel- és leértékelésre).  A kiigazításra akkor kerülhetett sor, ha az IMF ugy találta, hogy a tagország fizetési mérlege a fundamentális egyensúlyhiány állapotában van.

• A hatékony többoldalú kereskedelem előmozditása érdekében az IMF alapszerződése szorgalmazta, hogy a tagországok minél előbb konvertibilissé tegyék valutáikat. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-39

Az IMF céljai és szervezeti felépítése • Egy valutát akkor nevezzünk konvertibilisnek, ha szabadon átváltható külföldi valutákra.

• Az IMF alapszerződése a konvertibilitást csupán a folyó műveletek tekintetében irja elő. • A tagországok lehetőséget kaptak, hogy korlátozzák a tőkemérleghez kapcsolódó ügyleteket, amennyiben biztosítják a folyó mérleggel kapcsolatos tranzakciók teljes szabadságát.


18-40

Az IMF céljai és szervezeti felépítése • A legtöbb európai ország csak 1958 végére állitotta helyre a konvertibilitást, amit Japán 1964-ben követett. • Anglia 1947-ben kísérletet tett a konvertibilitás megteremtésére, devizatartalékának csökkenését követően azonban meghátrálásra kényszerült. • Az amerikai dollárt korán elért konvertibilitása, a nemzetközi kereskedelem jelentős részét dollárban számolták el, és a külkereskedelmének résztvevői pénzügyi tranzakciókat dollárszámlákon bonyolitották. • A dollár dominánciájához az amerikai gazdaságnak a lerombolt európai és japán gazdaságokhoz mért ereje is hozzájárult.


18-41


18-42

A belső egyensúly fenntartása • A 18.2. ábrán található II görbe az árfolyam és a fiskális politika olyan kombinációit mutatja, ahol a Y (kibocsátás) rögzített, azaz teljesül a belső egyensúly feltétele. • A görbe negatív meredekségű mert a valuta leértékelése (E – árfolyam emelkedése), mind a fiskális expanzió (G – kiadások emelkedése, és T – adók csökkentése) növeli a kibocsátást.

• A II görbe azt mutatja, hogy az árfolyamváltozás hatására miként kell a költségvetési pozíciónak módosulnia, hogy fennmaradjon a teljes foglalkoztatás. • A görbétől jobbra a fiskális expanzió nagyobb, mint a mi a teljes foglalkoztatáshoz szükséges. A görbétől balra pedig a költségvetési politika túlságosan restriktív, így jelen van a munkanélküliség.


18-43


18-44

A külső egyensúly fenntartása • A 18.2. ábrán található XX görbe az árfolyam és a fiskális politika olyan kombinációit mutatja, amely mentén teljesül a külső egyensúly feltétele. • A görbe pozitív meredeksége megmutatja, hogy adott nagyságú valutaleértékelésnek milyen mértékű fiskális expanzióval kell párosulnia ahhoz, hogy a folyó fizetési mérleg célzott többlete (X) megvalósuljon. • A XX görbétől felfelé a folyó fizetési mérleg többletet mutat a célzott értékhez képest. A görbétől lefelé (alatt) amérleg deficites.


18-45

A külső és belső egyensúlyt biztosító politika


18-46

Külső és belső egyensúly a BW-i rendszerben • a háború sújtotta gazdaságok újjaépitése számos országban a folyó fizetési mérleg hiányával járt együtt • az újjáépítéssel bajlódó országok csoportjának legfontosabb külső célja az volt, hogy a szükséges amerikai import beszerzéséhez kellő mennyiségű dollárhoz jusson. • ezt az időszakot a dollárhiány korának nevezik. • 1948-ban elinditott Marshall-terv.


18-47

Külső és belső egyensúly a BW-i rendszerben • 1958-ig gyakorlatilag nem volt magántőke-áramlás, a folyó fizetési mérleg egyensúly-hiányait hivatalos tartalék műveletekkel és kormányzati hitelekkel kellett ellensúlyozni. • 1958 utáni konvertibilitás nem vezetett azonnali és teljes körű nemzetközi pénzügyi integrációhoz. • A legtöbb ország továbbra is korlátozta a tőkemérleget érintő műveleteket. • Számottevően bővültek azonban a burkolt tőkeáramlás lehetőségei. • Fizetési előlegek és késedelmek is lehetővé tették a magántőke-áramlás hivatalos akadályainak megkerülését. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-48

Külső és belső egyensúly a BW-i rendszerben • Az 1960-as évektől az 1970-es évek elejéig tartó időszakban a valutaválságok egyre gyakoribbá váltak.

• 1964 elején a brit kereskedelmi mérleg rekordnagyságú hiányának hatására rendszeres spekulativ támadások indultak a font ellen, és ez 1967 novemberében végül a font leértékeléséhez vezetett.


18-49

Külső és belső egyensúly a BW-i rendszerben • Hasonló spekulativ támadások hatására 1969-ben Franciaország a frank leértékelésére, mig Németország a márka felértékelésére kényszerült. • Az 1970-es évek elejére az ilyesfajta válságok annyira elszaporodtak, hogy a rögzített árfolyamok Bretton Woods-i rendszere végül fenntarthatlanná vált.


18-50

A külső egyensúly problémája az Egyesült Államokban • A külső egyensúly problémája az Egyesült Államok számára másként merült fel, mint a Bretton-Woods-i rendszer többi országában. • A világ aranykészleteinek bővülése nem tudott lépést tartani a világgazdasági növekedéssel, igy a központi bankok csak dolláraktiváik bővitésével biztosithatták a nemzetközi tartalékok megfelelő szintjét (ha el akarták kerülni a deflációt).


18-51

A külső egyensúly problémája az Egyesült Államokban • Triffin Robert, Gold and the Dollar Crisis, 1960. Triffin felhivta a figyelmet a bizalmi problémára. • A könyv megirásakor az Egyesült Államok aranytartalékai meghaladták a külföldi jegybankok dollárköveteléseit. • Triffin azonban felismerte: ahogy a központi bankok nemzetközi tartalékigénye idővel nő, dolláraktiváik szükségszerűen addig bővülnek, mig végül felülmúlják az amerikai aranykészlet értékét. • Igy ha valamennyi dollártulajdonos egyszerre akar dollárjáért aranyhoz jutni, az Egyesült Államok nem tud majd eleget tenni átváltási kötelezettségének a 35 dolláros unciánkénti ár mellett. Ez bizalmi válságot okozhat. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-52

A külső egyensúly problémája az Egyesült Államokban • A bizalmi probléma megoldását az jelenthette volna, ha az arany dollárban és minden más valutában mért árát megemelik. • Az arany dollárárának emelése olyan várakozásokat ébreszthetett volna a központi bankokban, hogy dollártartalékaik aranyban mért értéke a jövőben újra csökken, ami a bizalmi válság megoldása helyett csak annak súlyosbodáshoz vezetett volna. • Triffin azt javasolta, hogy az IMF bocsásson ki saját valutát, amellyel a központi bankok a dollárt helyettesithetik.


18-53

A külső egyensúly problémája az Egyesült Államokban • 1967-ben az IMF tagországai megállapodtak abban, hogy létrehozzák a különleges lehivási jogot (SDR); • Az SDR viszonylag csekély hatást gyakorolt. • Ennek részben az volt az oka, hogy az 1960as évek végére a rögzitett árfolyamok rendszerében olyan feszültségek jelentkeztek, amelyek hamarosan a rendszer összeomlásához vezettek.


18-54

Az összeomlás: 1968-1973 • 1967 végén és 1968 elején piaci spekulánsok az arany dollárban mért árának emelésében bízva nagyszabású aranyvásárlásba kezdtek. • 1968 március 15-én a Bank of England felfüggesztette az aranypiaci kereskedést. • Két nappal később a központi bankok bejelentették, hogy az egységes aranypiacot két részre bontják. • A kettős aranypiac egyik részét a magántőke, másik részét a hivatalos jegybanki műveletek számára tartották fenn.


18-55

Az összeomlás: 1968-1973 • 1971. augusztus 15-én Nixon bejelentette, hogy az Egyesült Államok többé nem váltja át a külföldi jegybankok dollárjait aranyra, ezzel felszámolta a dollár és az arany közötti kapcsolatot. • Nixon elnök 10 százalékos adót vetett ki az amerikai importra, amelyet addig kivánt érvényben tartani, amig az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei elfogadják valutáik dollárral szembeni felértékelését. • 1971 decemberében, a washingtoni Smithsonian Intézetben megállapodás született az árfolyamok kiigazításáról. • A dollárt átlagosan 8 százalékkal értékelték le, és eltörölték a 10 százalékos importadót. A hivatalos aranyárat unciánként 38 dollárra emelték. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-56

Az összeomlás: 1968-1973 • 1973 március 19 után a jen, márka már nem volt a dollárhoz rögzítve. • Az 1973 márciusában elfogadott, átmenetinek szánt rendszer azonban állandósult.

• Lezárult a rögzitett árfolyamok időszaka, és a nemzetközi pénzügyi rendszer új korszaka kezdődött. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-57

A gazdaságpolitika lehetőségei a BrettonWoods-i rendszerben • Az árfolyam rugalmatlansága időnként nehéz helyzetbe hozta a gazdaságpolitikusokat. • A fiskális expanzió önmagában nem volt képes a külső és belső egyensúly fellálításához.


18-58

Összefoglalás (1) Nyitott gazdasdgban a gazdasagpolitika kettös célt követ, fenn keli tartania a belsö egyensulyt (a teljes foglalkoztatâst es az árstabilitdst) és a külsö egyensúlyt (a folyö fızetösi mérleg olyan szintjet, amely nem jelent sem akkora deficitet, hogy az ország jövöbeli fizetökepességet veszelyeztetné, sem akkora többletet, amellyel másokat hozna hasonlö helyzetbe. (2) Az aranystandard rendszer penzáramlâsi mechanizmusa automatikusan biztositja a külsö egyensülyt. A hiany vagy többlet kialakulasa nyomán megindulö aranyaramlâs olyan árvaltozast eredmenyez, amely megszünteti a folyö fizetési mérleg egyensülytalansagait, igy mindcn orszagban helyreáll a külsö egyensüly. Az aranystandard rendszer a belsö egyensüly eléréseben azonban felemás eredmenyeket mutatott. 1914ben, az elsö vilagháború kitörésekor felfüggesztették az aranystandardot. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-59

Összefoglalás (3) 1918 után a vilâghaború elötti aranystandard visszaállitâsât célzó kísérletek rendre kudarcot vallottak. 1929-et kövctöen a vilaggazdasâg valságba került, ami a helyreállitott aranystandard és a nemzetközi gazdasdgi együttmüködes felbomlâsahoz ve-zetett. A zürzavaros gazdasâgi feltetelek mellett a kormanyok inkább a belsö egyensúlyra ügyeltek, és úgy próbalták megkerülni a külső egyensullyal kapcsolatos problémákat, hogy részben elzárkóztak a külsö kapcsolatoktól. Nemzetközi együttmüködéssel valamennyi ország jobban járhatott volna.


18-60

Összefoglalás (4) A Nemzetközi Valutaalap (IMF) életre hivói olyan arfolyamrögzitesen alapulö rendszert kívántak létrehozni, amely elösegíti a nemzetközi kereskedelem bövüleset, ugyanakkor kellően rugalmassak, a belsö egyensúlyi célok feláldozása nelkül is teljesithctöve teszi a külsö egyensülyi követelményeket. Ennek megfelelöen az IMF alapszerzödöse lehetőseget adott arra, hogy a külsö hiánnyal küzdő orszagok pénzügyi segitséget kapjanak, illetve kiigazítsák árfolyamukat. Valamennyi orszag valutaját a dollárhoz rögzítettek. Az Egyesült Âllamok az aranyhoz kötötte a dollart, és vállalta, hogy 35 dolláros unciánkénti áron a külföldi központi bankok dollarjait aranyra váltja. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-61

Összefoglalás (5) Miutan 1958-ban Európában visszaállitottak a konvertibilitást, a pénzügyi piacok közötti kapcsolat egyre szorosabb lett, a monetáris politika hatásossága csökkent (kivvéve az Egyesült Államokban), és a nemzetközi tartalékok mozgása változekonyabba váltak. A változasok nyilvánvalóvá tették a rendszer alapvető gyengeséget. A belsö es külső egyensúly egyidejű eléréséhez kiadâs vâltoztató és kiadás âtterelöpolitikára is szükseg volt. A kiadasátterelő politika (az drfolyamkiigazitas) lehetősege azonban spekulativ tökedramlast indithatott el, ami alááshatta a rögzitett drfolyamot. A bizalmi problema akkor merült fel, ha a külföldi jcgybankok dollartartalékokai addig bővülnek, míg végül felülmúlják az amerikai aranykeszlet értékét. 18-62


Összefoglalás (6) Az 1960-as évek végénck amerikai gazdasâgpolitikâja hozzâjârult ahhoz, hogy 1973 elején a Bretton Woods-i rendszer összeomlott. A túlzott fiskâlis expanzio is szükségessé têtte a dollar leérlékelését az 1970-cs évek elején, a leértékelési félelmek spekulativ dolláreladâshoz és a külföldi pénzkinâlat felduzzadâsâhoz vezettek. Az amerikai pénzkinâlat bôvülüse felgyqrsult, ami belföldön és külföldön egyarânt magasabb inflâciot eredményezett. A külföldi gazdasâgpolitikusok egyre inkâbb vonakodtak attöl, hogy a rögzitett ârfolyamon keresztül importâljâk az amerikai inflàciot. 1971 tavaszatól kezdödöen a kirobbanó nemzetközi vâlsagok nyoman végül mind a dollár-arany kapcsolatot, mind a fejlett orszdgok rögzitett dollarârfolyamât megszüntették. Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-63

Kulcsfogalmak • Belső egyensúly • Bizalmi probléma

• Bretton Woods-i egyezmény • IMF feltételessegi szabálya

• Konvertibilis valuta • Különleges lehivâsi jog (SDR) • Nemzetközi Valutaalap (IMF) • Pénzáramlási mechanizmus Copyright © 2006 Pearson Addison-Wesley. All rights reserved.

18-64

18. Fejezet. A nemzetközi pénzügyi rendszer, 1870 és 1973 között. Slides prepared by Thomas Bishop

Recommend Documents