!HU000005911T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 911
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A61K 31/00
(21) Magyar ügyszám: E 03 734152 (22) A bejelentés napja: 2003. 05. 23. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030734152 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1511472 A1 2003. 12. 11. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1511472 B1 2009. 04. 29.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 383996 P 2002. 05. 29.
(73) Jogosult: Merck & Co., Inc., Rahway, New Jersey 070650907 (US)
US
(72) Feltalálók: XIONG, Yusheng, Rahway, NJ 07065-0907 (US); CHAPMAN, Kevin, Rahway, NJ 07065-0907 (US); SINGH, Suresh, Rahway, NJ 07065-0907 (US); GUO, Jian, Rahway, NJ 07065-0907 (US); PATCHETT, Arthur, A., Rahway, NJ 07065-0907 (US) (54)
(2006.01) A61K 35/00 (2006.01) C07D 309/06 (2006.01) C07D 317/62 (2006.01) C07D 333/24 (2006.01) C07D 333/28 (2006.01) C07D 413/04 (2006.01) C07D 209/20 (2006.01) C07C 311/29 (2006.01) C07D 211/34 (2006.01) C07D 233/66 (2006.01) C07C 317/48 (2006.01) C07C 311/19 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 03101382 PCT/US 03/016336
(74) Képviselõ: Kerény Judit, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Antrax kezelésénél és letális faktor gátlásánál hasznos vegyületek
(57) Kivonat
HU 005 911 T2
A találmány tárgya az 1. igénypont szerinti vegyületek, melyek alkalmasak antrax kezelésére vagy a letális faktor gátlására 1. igénypont szerinti vegyületet és gyó-
gyászatilag elfogadható hordozót tartalmazó készítmény adagolásával, elõnyösen intravénás vagy intramuszkuláris adagolásával.
A leírás terjedelme 22 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 911 T2
A találmány háttere A jelen bejelentésben idézett irodalmak nem jelentik az igényelt találmány szerinti technika állását. Az antrax Bacillus anthracis által okozott bakteriális fertõzés. A Bacillus anthracis endospórák a bõr horzsolásain keresztül tudnak bejutni a testbe, vagy ez történhet inhalálás vagy lenyelés révén. A Bacillus anthracis gyakran halálos antraxtoxint termel. [Dixon és munkatársai, (1999) N. Engl. J. Med. 341,815–26.] Az antraxtoxin három fehérjébõl áll, egy védõ antigénnek minõsülõ receptormegkötõ komponensbõl és két ödémafaktornak és letális faktornak („LF”) nevezett enzimes komponensbõl. [Mock és munkatársai, (2001) Annu. Rev. Microbiol. 55, 647–71.] A letális faktor egy cinkfüggõ metalloproteáz, amely úgy mutat toxikus hatást, hogy hasítja a mitogén-aktivált proteinkináz kinázokat (MKK¹k). [Vitale és munkatársai, (1998) Biochem. Biophys. Res. Commun. 248, 706–11, Vitale és munkatársai, (2000) Biochem. J. 352 Pt 3, 739–45, Duesbery és munkatársai, (1998) Science 280, 734–7, Duesbery és munkatársai, International Publication No. WO 99/50439, International Publication, 1999. október 7.] Vitale és munkatársai a letális faktorral hasított különbözõ MKK¹k helyének azonosítására mikroszekvenciálást alkalmaztak. [Lásd 1. táblázat, Vitale és munkatársai, (2000) Biochem. J. 352 Pt 3, 739–45.] Különbözõ MKK¹k letálisfaktor-hasítása fordult elõ a kinázterület elõtt az N¹terminális régióban. A hasítási hellyel szomszédos szekvenciák sorba állítása bizonyos konszenzusos motívumokat fedett fel: egy hidrofób maradék a P2 és P1’ helyzetben és legalább egy bázikus maradék a P4 és P7 között. [Vitale és munkatársai, (2000) Biochem. J. 352 Pt 3, 739–45.] Azt találták, hogy a letális faktor hasítja in vitro [Hammond és munkatársai, (1998) Infect. Immun. 66, 2374–8.] a szintetikus fehérjéket. Az in vitro hasítást az 1,10-fenantrolin vagy a 10 mmol EDTA gátolta, mindkettõ cinkkelát. A Bacillus anthracis egy spóraképzõ Gram-pozitív bacilus, amely az antrax etiológiai szere. Az antrax a mérsékelt égövben (például Dél- és Közép-Amerika, Dél- és Kelet-Európa, Ázsia, Afrika, Közel-Kelet és Karib-térség) területén globálisan található betegség, és emberre átvihetõ szennyezett állati termékek kezelése vagy fogyasztása folyamán (például fertõzött állatok nem eléggé megfõzött húsának fogyasztásával). A vadon élõ emlõsök, például szarvas, elefánt, lófarkú antilop és háziállatok, például kecske, juh, szarvasmarha, ló és sertés nagyon veszélyeztetettek abból a szempontból, hogy elkapják a betegséget. A betegség elkapása általában úgy történik, hogy szennyezett földön legelnek, szennyezett tápot fogyasztanak vagy szennyezett vízlyukakból isznak az állatok. A Bacillus anthracis-spórák sok évig maradhatnak a talajban életképesek. A Bacillus anthracis-szel kapcsolatban lásd még Helgason és munkatársai, Applied and Environmental Microbiology 2000 66(6)
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
2627–2630. oldalak; Wber és munkatársai, Antimicrob Agents and Chemotherapy 1988 32(5): 642–645; és Doganay és munkatársai, Scand. J. Inf. Dis. 1991 23:333–335. Az embernél az antraxfertõzés három formája léphet fel, kután, gasztrointesztinális és inhaláló. A kután formánál a fertõzések akkor fordulnak elõ, amikor a baktérium vagy spóra a bõr nyílásán vagy horzsolásán behatol. Lásd Synder, J. W., Shapiro, D. S., Gilchrist, M. J. R. és munkatársai, „Basic Diagnostic Testing Protocols for Level A Laboratories (For The Presumptive Identification of Bacillus anthracis)” a www.ban.asm.la.cp.102401f oldalon 2001. október 24., 1–20. oldal, és Dixon és munkatársai, NEJM 341:815–826 1999. szeptember 9., Number 11. A bõr fertõzésének tünetei általában kiemelkedõ viszketõs dudorok vagy olyan dudor, amely rovarcsípéshez hasonlít. Egy vagy két napon belül a dudorok vagy a dudor folyadékkal teli hólyaggá fejlõdik, amely felszakad és fájdalom nélküli fekélyt képez a központban jellegzetes fekete elhaló területtel. Ha kezeletlenül hagyják, halálos is lehet, azonban megfelelõ antibiotikus terápia alkalmazásával ritkán fordul elõ halál. A gasztrointesztinális, azaz gyomor-bél rendszeri antrax általában baktériummal fertõzött hús fogyasztása eredményeképpen fordul elõ, ez a béltraktus akut gyulladását eredményezi. A gyomor-bél rendszeri antrax jellemzõ tünetei a szédülés jelei, étvágyvesztés, hányás, láz, az alhasi fájdalom, vérhányás és súlyos hasmenés. Ennek a humán antraxnak a mortalitási arányát 25–60%-osra becsülik. Az inhalálási antrax leginkább a Bacillus anthracis szándékos aeroszolos kibocsátásának eredménye, ilyen például egy bioterrorista akció. Az ilyen humán antrax fertõzésformának rendszerint egy–hat napos az inkubációs periódusa, lázzal, rossz közérzettel, fáradtsággal, száraz köhögéssel és/vagy enyhe mellkasi kényelmetlenséggel járó kezdeti tünetekkel. Ezeket a kezdeti tüneteket gyakran rövid javulási periódus követi, majd hirtelen súlyos légúti fájdalom fejlõdik ki nehézlégzéssel, izzadással és kékes bõrszín-elszínezõdéssel. A halál rendszerint a légúti fájdalom után 24–36 óra alatt bekövetkezik agresszív kezelés ellenére. A legtöbb Bacillus anthracis törzs érzékeny az antibiotikumok széles skálájára. A manapság gyakran elõírt gyógyszerek a ciprofloxacin, penicillin vagy doxiciklin. Ezen szerek hatékonysága és mellékhatásprofilja azonban nem ideális. Míg az antibiotikumok az antraxot elõidézõ baktériumokat megölik, a három részbõl álló antraxtoxin továbbra is károsítja a testet, még akkor is, ha már maguk a baktériumok elhaltak. Ezért még mindig szükség van új és jobb hatékonyságú gyógymódokra, amelyek kevés vagy semmilyen mellékhatást nem mutatnak, és amelyek gátolják a letális faktor ollószerû képességét, hogy fontos gazdamolekulákat szétvágjanak. A következõ szabadalmi dokumentumok, újságcikkek és kémiai Abstractok különbözõ szulfonil-amino-
1
HU 005 911 T2
szubsztituált hidroxámsavakat írnak le, melyek közül sok metalloproteáz-inhibitor, de nem szerepel az antrax kezelésében történõ alkalmazhatóság leírása: WO 98/42659; WO 99/06340; US–A–5 804 593; Scozzafava és munkatársai, Journal of Medicinal Chemistry, 43(20), 3677–3687; EP–A–0 757984; WO 97/05865; EP–A–1 069 110; WO 99/58947; US–B1–6 277 987; JP 11 035557 Database CA (online) Chemical Abstracts Service, Columbus, Ohio, US; Natelson és munkatársai, accession no. 1990:179786 katalógusszám; Database CA (online) Chemical Abstracts Service, Columbus, Ohio, US; Yoneda és munkatársai, katalógusszám: 1969:88228; Tamura és munkatársai, Journal of Medicinal Chemistry, 41(4), 640–649; Reddy, G. Vidyasagar, Synthetic Communications, 29(20), 3613–3619; WO 98/18754 WO 98/17645 A találmány összegzése A találmány új vegyületekre és ezek gyógyászatilag elfogadható sóira, enantiomerjeire, diasztereomerjeire vagy elegyeire vonatkozik, ahogy az az 1. igénypontban szerepel. A találmány kiterjed továbbá az 1. igénypont szerinti vegyületekre antrax kezelésében és egyéb állapotok kezelésében történõ felhasználásra, mely állapotok az antraxfertõzéssel kapcsolatosak. A találmánynak ez és egyéb aspektusai a találmány egészében realizálódnak.
5
10
15
20
25
30
35
40 A találmány részletes leírása A jelen találmány tárgya az 1. igénypont szerinti vegyületek, melyek alkalmasak antrax kezelésére vagy a letális faktor gátlására 1. igénypont szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmazó készítmény adagolásával, elõnyösen intravénás vagy intramuszkuláris adagolásával. A találmány részletes leírása következik az alább definiált fogalmak alkalmazásával. A találmány egy további aspektusa gyógyszerkészítmény, amely egy 1. igénypont szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz. A találmány további változata kiterjed az 1. igénypont szerinti vegyület alkalmazására gyógyszer elõállítására antrax és hasonló állapotok kezelésére vagy megelõzésére. A találmány további tárgya az (I) képletû vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására letális faktor gátlására.
45
50
55
60 3
2
Az 1. igénypont szerinti vegyületeket egy vagy több alábbi gyógyszerekkel kombinálhatjuk. Klinikailag hasznos antibakteriális szerek (például egyéb béta-laktámok vagy aminoglikozidok), béta-laktamáz inhibitorok, vese tubuláris blokkoló szerek (például probenecid) és metabolizáló enzim inhibitorok (például dehidropeptidáz inhibitorok, például Z¹2-acil-amino-3szubsztituált propenoátok, például cilasztatin) és N¹acilezett aminosavak (például EP–A–178911), melyek a vesére gyakorolt káros hatásokat csökkentik. Ezek a gyógyszerek, amelyek az 1. igénypont szerinti vegyületekkel kombinálhatók, lehetnek például imipenem, meropenem, vankomicin, cilasztatin, cefoxitin, penicillin, klavulánsav, probenecid, tetraciklin, ciprofloxacin, norfloxacin vagy ezek elegye. Elõnyös, hogy ha imipenemet használunk gyógyszerként, akkor ezt cilasztatinnal kombinációban alkalmazzuk (ezt a kombinációt PRIMAXIN® néven forgalmazzák). A találmány szerinti vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóihoz tartoznak a savaddíciós sók, például hidroklorid, hidrobromid, citrát, maleát és foszforsavval és kénsavval képezett sók. Bázikus sóként alkalmasak az alkálifémsók, például nátrium- vagy káliumsók, alkáliföldfémsók, például kalcium- vagy magnéziumsók, szerves aminsók, például trietil-aminnal, morfolinnal, n¹metil-piperidinnel, N¹etil-piperidinnel, prokainnal, dibenzil-aminnal, N,N-dibenzil-etil-aminnal vagy aminosavval, például lizinnel képezett sók. Elõnyös gyógyászatilag elfogadható sók a nátrium- és káliumsók. In vivo hidrolizálható észterek azok a gyógyászatilag elfogadható észterek, amelyek az emberi testben a kiindulási anyaggá hidrolizálnak. Az ilyen észtereket például úgy azonosíthatjuk, hogy a tesztállatnak intravénásan beadjuk a tesztelt vegyületet, majd megvizsgáljuk a kísérleti állat testfolyadékait. Alkalmas in vivo hidrolizálható észterek a karboxilcsoport esetén az 1–6 szénatomos alkoxi-metil-észterek, például metoximetil, 1–6 szénatomos alkanoil-oxi-metil-észterek, például pivaloil-oxi-metil¹, ftalodil-észter, és további észterek találhatók az 5,478,820 számú USA szabadalmi leírásban. A találmány szerint alkalmazott vegyületek a következõk: N-terc-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3¹(S)-ciklopropil-butiramid; és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diasztereomerjei vagy in vivo hidrolizálható észterei vagy ezek elegyei. A találmány szerinti további vegyületek leírása az 1. táblázatban található:
1
HU 005 911 T2
1. táblázat
2
Példa száma
5 11.
Példa száma
R1
R2
10 13.
3.
15
14.
4.
20
5.
25
15.
30 16.
6.
35 17.
7.
40
19.
8.
45
9.
50
20.
55 21.
10.
60 4
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 34. 22.
10 35. 23.
15
36. 26.
20
25
37.
28.
30 38. 29.
35 39. 30.
40
40. 31.
45
50
41.
32.
55 42. 33.
60 5
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 58. 43.
10 59. 44.
15
60. 45.
20
25
61.
46.
30 62. 48.
35 63. 50.
40
64. 52.
45
50
65.
53.
55 66. 57.
60 6
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 78. 67.
10 79. 69.
15
84. 70.
20
25
85.
71.
30 86. 72.
35 87. 73.
40
88. 74.
45
50
89.
76.
55 91. 77.
60 7
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 106. 95.
10 107. 96.
15
108. 97.
20
25
109.
99.
30 110. 100.
35 111. 101.
40
113. 102.
45
50
115.
104.
55 116. 105.
60 8
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma
R1
R2
R2
5 133. 117.
10 134. 119.
15
135. 120.
20
25
136.
122.
30
138.
125.
35 140. 126.
40
141. 127.
45
142.
50 130.
55
143.
132.
és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, dia60 sztereomerjei vagy ezek elegyei. 9
1
HU 005 911 T2
További találmány szerinti vegyületek találhatók a 2. táblázatban: 2. táblázat 5
10
Példa száma
R1
R2
15 146.
Me
20 147.
Me
25 148.
Me
30 149.
H
35 150.
Me
40 151.
Me
152.
Me
45
50 153.
Me
és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diasztereomerjei vagy ezek elegyei. Elõnyös találmány szerint alkalmazott vegyületek a következõk: N-terc-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid;
2
N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3¹(S)-ciklopropil-butiramid; és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diaszteromerjei vagy ezek elegyei. Az 1. igénypont szerinti vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, enantiomerjét, diasztereoizomerjét vagy ezek elegyét emlõsök, különösen ember gyógyászati kezelésére, különösen antrax kezelésére vagy letális faktor gátlására történõ alkalmazás céljából rendszerint gyógyszerkészítményként szereljük a szokásos gyógyászati gyakorlatnak megfelelõen. A találmány szerinti vegyületeket gyógyászatilag hatásos mennyiségben adagolhatjuk intravénásan, szubkután, intramuszkulárisan vagy más, szakember számára ismert módon (pl. rektálisan, orálisan vagy parenterálisan). A találmány szerint használt elõnyös gyógyszerkészítményt steril vizes injekció formájában állítjuk elõ, amely 1–50 tömeg/tömeg% találmány szerinti vegyületeket tartalmaz. A találmány szerinti készítmények elõnyösen a következõknek adagolhatók: fõemlõsök, az ember és egyéb állatok, különösen az ember és háziállatok, például macska, nyúl és kutya. Az alábbi nem korlátozó jellegû példákat illusztráció céljából adjuk meg, hogy demonstrálják, hogy a jelen találmány szerint használt vegyületet antrax kezelésére és letális faktor gátlására lehet használni. Fogalmak definíciói: HOBT – hidroxibenzotriazol DMF – dimetil-formamid DIEA – diizopropil-etil-amin TMSONH2 – O¹trimetil-szilil-hidroxil-amin PyBOP – benzotrizol-1-il-oxi-trisz-pirrolidinofoszfónium-hexafluorfoszfát TFA – trifluor-ecetsav HPLC – nagy felbontású folyadékkromatográfia DCM – diklór-metán EDC – 1¹(3¹dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid THF – tetrahidrofurán DIC – N,N’-diizopropil-karbodiimid MDF – dimetil-formamid DMAP – 4¹dimetil-amino-piridin NMP – 1¹metil-2-pirrolidinon EDTA – etilén-diamin-tetraecetsav 1. példa
55
1,8 g (4,99 mmol) N¹terc-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-me60 til-fenil-szulfonil)]-amino-3-metil-butiramidot 0,30 ml 10
1
HU 005 911 T2
(5 mmol) etanolt tartalmazó 75 ml vízmentes diklóretánban feloldunk 0 °C¹on, majd 30 percig sósavgázt buborékoltatunk rajta keresztül. A lombikot egy szeptummal lezárjuk és a reakcióelegyet 2 napig keverjük. Az oldószer rotációs bepárlón történõ eltávolítása után a maradékot feloldjuk 1¹2 ml metanolban, és 20 ml DCM-mel hígítjuk. A keletkezõ kristályokat összegyûjtjük, DCM-mel mossuk, és így vákuumszárítás után N¹hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino3-metil-butiramidot kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 0,86 (d, 3H), 0,91 (d, 3H), 1,86 (m, 1H), 2,30 (d, 3H), 3,30 (d, 1H), 7,16 (t, 1H), 7,67 (m, 1H), 7,72 (m, 1H). Az 1. példa szerinti kiindulási anyagot a következõképpen állítjuk elõ: 1,39 g (11,9 mmol) D¹valint feloldunk 3,3 g (24 mmol) kálium-karbonátot tartalmazó 80 ml dioxán és víz 1:1 arányú elegyében. Alapos keverés közben hozzácsepegtetjük 10 mmol 4¹fluor-3-metil-fenilszulfonil-klorid 4 ml dioxános oldatát. A reakcióelegyet 30 percig szobahõmérsékleten keverjük. 80 ml etil-acetátot és 50 ml 1 N sósavat adunk hozzá. A szerves fázist kétszer 1 N sósavval mossuk és 3×25 ml 5%¹os kálium-karbonáttal extraháljuk. Az egyesített bázikus extraktumokat megsavanyítjuk és 80 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist telített konyhasóoldattal kétszer mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az oldószert rotációs bepárlón eltávolítjuk, és a maradékot hexánnal eldörzsöljük. A kapott szilárd anyagot szárítva 2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3-metilvajsavat kapunk. 2,64 g (9,12 mmol) 2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenilszulfonil)]-amino-3-metil-vajsavat feloldunk 30 ml DCMben, majd hozzáadunk 3,18 ml (2 ekv.) DIEA¹t és 2,3 g (2 ekv.) O¹t-butil-hidroxil-amin-hidrokloridot. 2,1 g (1,2 ekv.) EDC.HCl¹t adunk ezután részletekben hozzá szilárd anyag formájában. 40 perc múlva hozzáadunk még 0,6 g (0,5 ekv.) EDC¹t, és a reakcióelegyet még 30 percig keverjük. Az oldószert rotációs bepárlón szobahõmérsékleten eltávolítjuk, és a maradékot 80 ml etil-acetáttal és 50 ml 1 N sósavval kirázzuk. A szerves fázist 1 N sósavval, majd telített konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk, a nyersterméket 5–12% etil-acetát DCM¹es gradiens oldószeres elegyével gyorskromatográfiásan tisztítjuk, és így fehér hab formájában kapjuk a terméket, N¹t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3-metil-butiramidot. Vékonyréteg-kromatográfia (1:10 etil-acetát: DCM) Rf 0,16. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 0,89 (d, 3H), 0,90 (d, 3H), 1,08 (s, 9H), 1,86 (m, 1H), 2,30 (d, 3H), 3,44 (d, 1H), 7,18 (t, 1H), 7,70 (m, 1H), 7,77 (m, 1H). 2. példa
5
10
2
Az 1. példa szerint D¹4’-tetrahidropiranil-glicint állítunk elõ N¹hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamidból. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 1,19 (m, 1H), 1,34 (m, 1H), 1,40 (m, 1H), 1,74 (m, 1H), 1,80 (m, 1H), 2,32 (d, 3H), 3,31 (m, 2H), 3,37 (d, 1H), 3,90 (m, 2H), 7,18 (t, 1H), 7,65 (m, 1H), 7,72 (m, 1H). 3–144. példa Az 1. táblázatban található 3–144. példa szerinti vegyületeket szilárd fázison állítjuk elõ, és a következõképpen illusztráljuk: 1. lépés: gyantafunkcionalizáció
15
20 1 2,8 g (17 mmol) N¹hidroxiftálimid, 3,0 ml (17 mmol) DIE 30 ml diklór-metánnal és 15 ml DMF25 fel képezett oldatát gyorsan hozzáadjuk 4,39 g 2¹klórtritil gyantához (1,1 mmol/g töltés) egy frittel fölszerelt betétben. A gyantaszuszpenziót váltakozva rázzuk, és egész éjjel a munkaasztalon hagyjuk. A gyantát DMF-fel ötször mossuk, majd 40 ml hidrazinoldattal 30 (0,5 M THF-ben) 2 óra hosszat kezeljük. A gyanta körül nagy mennyiségû fehér szilárd anyag képzõdik. Ezt kétszer mossuk DMF-H2O 1:1 arányú elegyével és 4×DMF-fel. További 3 óra hosszat még egyszer megismételjük a hidrazinos kezelést. A gyantát DMF35 H2O 1:1 arányú elegyével 2×, DMF-fel 4×, DCM-mel 5×mossuk, vákuumban egész éjjel szárítjuk. 4,53 g 1 képletû gyantát kapunk. 2. lépés: Aminosav betöltése 40
45
1
2
500 mg (1,0 mmol/g töltet) 1 képletû O¹rögzített 50 hidroxil-amin gyantát DMC-vel duzzasztunk egy frittel felszerelt töltetben és lecsapoljuk. 530 mg (1,5 mmol, 3 ekv.) Fmoc-D-allo-izoleucin, 0,120 ml (0,75 mmol, 1,5 ekv.) DIC, 3 ml DMF-fel képezett oldatát adjuk hozzá. A töltetet lassan rázzuk és egy órát hagyjuk áll55 ni a munkaasztalon. További 0,04 ml (0,25 mmol, 0,5 ekv.) DlC¹et adunk hozzá. Egy további egy óra múlva a gyantát DMF-fel 4×, DCM-mel 4×mossuk és vákuumban egész éjjel szárítva a 2 gyantát kapunk. A hozzávetõleges terhelés 0,70 mmol/g per súlygyara60 podás. 11
1
HU 005 911 T2
2
3. lépés:
2 150 mg (0,7 mmol/g töltet) 2 gyantát 2 órát kezelünk 2 ml 25%¹os piperidin/DMF-fel. A gyantát DMF-fel 3×, DCM-mel 3×mossuk, 2 mg DMAP¹t tartalmazó 73 ml (0,42 mmol, 4 ekv.) DIEA 0,5 ml THF-DCM-mel képezett 1:1 arányú elegyét adjuk a gyantához, majd hozzáadunk 66 mg (3 ekv.) 3¹klór-fenil-szulfonil-kloridot 0,5 ml THF-DCM-ben oldva. 3 óra múlva a gyantát DMF-fel 3×, DCM-mel 3×mossuk, 0,5 ml TFA/DCMmel kétszer hasítjuk 30 percig. Az egyesített hasított oldatokat lepároljuk. A maradékot CH3CN:H2O elegyben oldjuk, reverz fázisú HPLC-vel tisztítjuk, a 25. példa szerinti N¹hidroxi-2(R)-(3¹klór-fenil-szulfonil)-amino3(S)-metil-valeriánsav-amidot kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 0,82 (d, d, 6H), 1,04 (m, 1H), 1,35 (m, 1H), 1,64 (m, 1H), 3,52 (d, 1H), 7,50 (t, 1H), 7,60 (d, 1H), 7,76 (d, 1H), 7,84 (m, 1H). Az 1. táblázat a 3–144. példák szerinti szerkezeteket adja meg. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a 4–144. példa szerinti vegyületeket a 3. példának megfelelõen némi módosítással állítjuk elõ. Néhány vegyület esetében a védõcsoport eltávolítása volt szükséges a gyanta lehasítása után (50% TFA/DCM-mel történõ kezelés). 145. példa
25. példa
15
20
25
30
35
40
10 mg (31 mmol) 2¹(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil)-szulfonil]-amino-3¹(S)-ciklopropil-vajsavat feloldunk 0,3 ml DMF-ben, és 4,5 mg (0,031 mmol) HOBt-vel, 11 ml (0,062 mmol) DIEA-val, 20 ml (0,16 mmol) O¹trimetilszilil-hidroxil-aminnal kezeljük. 20 mg (0,038 mmol) PyBOP 0,3 ml DMF¹es oldatát adjuk hozzá, a reakciót 30 perc után befagyasztjuk 5% TFA¹t tartalmazó acetonitril:víz 1:1 arányú elegyével, és reverz fázisú HPLC¹n engedjük keresztül, hogy liofilizálás után N¹hidroxi2¹(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil)-szulfonil]-amino-3¹(S)-ciklopropil-butiramidot kapjunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: –0,04 (m, 1H), 0,20 (m, 1H), 0,35 (m, 1H), 0,41 (m, 1H), 0,54 (m, 1H), 0,90 (d, 3H), 1,08 (m, 1H), 2,32 (d, 3H), 3,60 (d, 1H), 7,17 (t, 1H), 7,68 (m, 1H), 7,75 (m, 1H). MS: 331,1 (M+H+). A kiindulási anyagot a 145. példához a következõképpen állítjuk elõ.
45
50
55
60 12
10,4 g (114 mmol) metil-glikolátot, 100 ml krotil-alkohol-felesleget 1 órát reflux alatt melegítjük 0,8 g káliumkarbonát jelenlétében, ezalatt körülbelül a kondenzátum 10 ml¹ét Dean–Stock-féle csapdán keresztül eltávolítjuk. 100 ml hexánnal hígítjuk, a szilárd anyagot 50 g rövid szilikagéloszlopon leszûrjük, 250 ml etil-acetát:hexán 1:5 arányú elegyével mossuk. Az egyesített szûrletet és a mosófolyadékokat 100 ml¹re bepároljuk, és 100 ml hexánnal újra hígítjuk. Szilikagéloszlopon engedjük keresztül és mossuk. Az oldatot 12,5 g olajjá sûrítjük, melyet vákuumdesztillálva 9,3 g (97 °C/20 Hgmm) krotilglikolátot kapunk a cisz és transz vegyület 1:10 arányú elegye formájában. NMR (500 MHz, CDCl3) d: 1,3 (m, 3H), 4,15 (s, 2H), 4,62 (d, 2H), 5,6 (m, 1H), 5,84 (m, 1H). cisz izomer: 1,71 (m, 3H), a maradék csúcsok átfedésben vannak a transz izomerrel. 9,3 g (71 mmol) fent elõállított krotil-glikolátot 10 ml THF-ben lassan hozzáadunk 200 ml (1,0 mol) LiN(TMS) 2 200 ml THF¹es oldatához –78 °C¹on. 40 perc múlva ezen a hõmérsékleten hozzáadunk 25,5 ml (200 mmol) trimetil-szilil-kloridot. A hûtõfürdõt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet egész éjjel keverjük. A reakcióelegyet 150 ml¹re bepároljuk és 500 ml etilacetáttal hígítjuk. Ezt kétszer mossuk 2 N sósavval. A mosófolyadékot további etil-acetáttal visszaextraháljuk. Az egyesített szerves réteget 3×extraháljuk 5%¹os kálium-karbonáttal. Az egyesített bázikus oldatot hideg koncentrált sósavval megsavanyítjuk, etil-acetáttal extraháljuk, az etil-acetátos oldatot telített nátrium-kloriddal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert lepároljuk, vákuumban szárítjuk. 2¹Hidroxi-3-metil-propén-4-én-savat kapunk diasztereomer elegy formájában. NMR (500 MHz, CD3OD) 1. Diasztereomer: [(2R, 3S) és (2S, 3R)] d: 1,02 (d, 3H), 2,60 (m, 1H), 4,05 (d, 1H), 5,02 (m, 1H), 5,09 (m, 1H), 5,87 (m, 1H); 2. diasztereomer: [(2R, 3R) és (2S, 3S)] d: 1,11 (d, 3H), 2,6 (m, 1H), 4,03 (d, 1H), 5,0 (m, 1H), 5,09 (m, 1H), 5,80 (m, 1H). A diasztereomerarány az NMR szerint körülbelül 7:1, ahol a fõ termék az 1. diasztereomer. 8,5 g (65 mmol) fenti savat feloldunk 100 ml vízmentes DMF-ben és 16 ml (91 mmol) DIEA-ban. Hozzáadunk 11,7 ml (85 mmol) metil-jodidot. 15 órát keverjük, és 500 ml etil-acetáttal hígítjuk, 0,1 N sósavval 3×, telített konyhasóoldattal 2×mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert lepárolva metil-2-hidroxi-3metil-pentén-4-énsav-észtert kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) az 1. diasztereomerre: [(2R, 3S) and (2S, 3R)] d: 1,02 (d, 3H), 2,55 (m, 1H), 3,70 (s, 3H), 4,04 (d, 1H), 5,02 (m, 1H), 5,06 (m, 1H), 5,81 (m, 1H); a 2. diasztereomerre [(2R, 3R) and (2S, 3S)] d: 1,08 (d, 3H), 2,58
1
HU 005 911 T2
(m, 1H), 3,70 (s, 3H), 4,07 (d, 1H), 5,00 (m 1H), 5,06 (m, 1H), 5,80 (m, 1H). 2,9 g (20 mmol) fent elõállított metil-észtert feloldunk 100 ml vízmentes DCM-ben 8,1 ml (100 mmol) dijód-metán hozzáadásával, és lehûtjük 0 °C¹ra. 100 ml dietil-cink hexános 1 mólos oldatát adjuk hozzá, a hûtõfürdõt eltávolítjuk, és az elegyet nitrogénáramban 3 napig keverjük. Ammónium-klorid-oldat hozzáadásával a reakciót befagyasztjuk. A szerves fázist sósavval 2× és telített konyhasóoldattal 2×mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószert lepárolva 70% metil-2-hidroxi-3-ciklopropil-butirát terméket és 30% kiindulási anyagot tartalmazó olajat kapunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel. 3 g (20 mmol) fenti észter 2,0 ml (24 mmol) piridin 10 ml vízmentes DCM-mel képezett oldatát adjuk lassan 4,0 ml (24 mmol) Tf2O 100 ml DCM-mel készített kevert oldatához 0 °C¹on. 1 óra múlva 0 °C¹on a reakció befagyasztására vizet adagolunk. Ezután ezt az elegyet 0,1 N híg sósavval és telített konyhasóoldattal mossuk, majd nátrium-szulfát felett szárítjuk, az oldószert lepárolva 5,3 g triflátot kapunk olaj formájában, ezt 2,4 g (36 mol) nátrium-aziddal 80 ml DMF-ben 15 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet 400 ml etilacetáttal hígítjuk, híg sósavval 3× és telített konyhasóoldattal 2× mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószer lepárlása után 2,96 g olajat kapunk. Szilikagélen gyorskromatográfiásan 5%¹ot tartalmazó éter hexános elegyével eluálva színtelen olaj formájában metil2-azido-3-ciklopropil-butirátot kapunk. A [(2R, 3S) és (2S, 3R)] 1¹es diasztereomert preparatív reverz fázisú HPLC-vel izolálhatjuk, CH3CN:H2O gradiens oldószerrel eluáljuk. NMR (500 MHz, CDCl3) az 1. diasztereomerre [(2R, 3S) és (2S, 3R)] d: 0,04 (m, 1H), 0,18 (m, 1H), 0,48 (m, 2H), 0,74 (m, 1H), 1,09 (d, 3H), 1,35 (m, 1H), 3,80 (s, 3H), 3,92 (d, 1H). 400 mg (2,2 mmol) fent izolált [(2R, 3S) és (2S, 3R)] azid diasztereomert feloldunk 10 ml metanolban és lehûtjük vízfürdõn 20 °C¹on. Hozzáadunk 860 mg (4,4 mmol) ón¹kloridot. Ezt 15 órát keverjük, a reakcióelegyhez 10 ml dioxánt és 10 ml 1,5 g (10,1 mmol)/H2O adagolunk. A szilárd anyagot leszûrjük, 5 ml dioxánnal mossuk, az egyesített szûrlethez és mosófolyadékhoz 560 mg (2,4 mmol) 4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil-klorid 5 ml dioxános oldatát adjuk. Körülbelül 20 perc múlva a reakcióelegyet sósavval pH 3¹ra savanyítjuk, és CH3CN:H2O-val hígítjuk. A terméket preparatív reverz fázisú HPLC-vel izoláljuk (ismételt befecskendezésekkel) és metil-2-(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonamido)-3ciklopropil-butirátot kapunk. Chiralpk AD oszlopon keresztül további szétválasztással és 7% etanolt tartalmazó heptánnal történõ eluálással két enantiomert kapunk, amelyek közül elõször a kívánt (2R, 3S) 1¹es izomer eluál. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 0,01 (m, 2H), 0,39 (m, 2H), 0,62 (m, 1H), 1,01 (d, 3H), 1,19 (m, 1H), 2,312 (d, 3H), 3,23 (s, 3H), 3,90 (d, 1H), 7,18 (t, 1H), 7,68 (m, 1H), 7,73 (m, 1H). 20 mg (0,061 mmol) metil 2(R)-[(4¹fluor-3-metilfenil)-szulfonil]-amino-3¹(S)-ciklopropil-vajsav-észtert feloldunk 0,2 ml metanolban, majd hozzáadunk 8 mg lí-
5
2
tium-hidroxid/H2O (0,15 ml) felesleget, 2 óra múlva a reakcióelegyet megsavanyítjuk 1,5 ml CH3CN:H2O 1:1 arányú elegyével, amely 5% TFA¹t tartalmaz, és reverz fázisú HPLC-vel kromatografálva 2¹(R)-(4¹fluor-3metil-fenil-szulfonamido)-3¹(S)-ciklopropil-vajsavat kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: –0,01 (m, 1H), 0,15 (m, 1H), 0,40 (m, 2H), 0,65 (m, 1H), 1,02 (d, 3H), 1,22 (m, 1H), 2,31 (d, 3H), 4,83 (d, 1H), 7,16 (t, 1H), 7,69 (m, 1H), 7,75 (m, 1H).
10 146. példa
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
11 mg (0,03 mmol) 2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil)-szulfonil]-amino-3(R)-ciklopentoxi-vajsavat feloldunk 200 ml DMF-ben, amely 12 ml (0,12 mmol) DIEA¹t, 8 mg (0,06 mmol) HPBt¹t és 10 ml (0,08 mmol) TMSONH2¹t tartalmaz. Hozzáadjuk 31 mg (0,06 mmol) PyBOP 100 ml DMF-fel képezett oldatát. A reakciót 20 perc múlva befagyasztjuk 5% TFA/H2O eleggyel. A terméket reverz fázisú HPLC-vel izoláljuk, liofilizálás után N¹hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil)-szulfonil]-amino3¹(R)-ciklopentoxi-butiramidot kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 0,97 (d, 3H), 1,44–1,68 (m, 8H), 2,32 (d, JH–F, 3H), 3,61 (d, 1H), 3,72 (m, 1H), 3,67 (m, 1H), 7,18 (m, 1H), 7,70 (m, 1H), 7,76 (m, 1H). A 146. példához a kiindulási anyagot a következõképpen állítjuk elõ: 2,5 g (5,5 mmol) N¹tritil-D-treonin-benzil-észtert, 2,8 ml (20 mmol) TEA¹t feloldunk –50 °C¹on 100 ml vízmentes toluolban. 15 percen belül hozzáadjuk 800 ml (8 mmol) szulfuril-klorid 20 ml toluolos oldatát. A reakcióelegyet hagyjuk szobahõmérsékletre felmelegedni, hozzáadunk 100 ml etil-acetátot, és telített nátrium-kloriddal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, a terméket 10 ml metanolból kristályosítva benzil-N-tritil-3(S)metil-aziridin-2(R)-karboxilátot kapunk. NMR (500 MHz, CDCl3) d: 1,37 (d, 3H), 1,64 (m, 1H), 1,95 (d, 1H), 5,15 (d, J=12 Hz, 1H), 5,28 (d, J=12 Hz, 1H), 7,19–7,28 (m, 12H), 7,33–7,36 (m, 1H), 7,36–7,39 (m, 3H), 7,51–7,54 (m, 4H). 2,13 g (4,92 mmol) benzil N¹tritil-3(S)-metil-aziridin2(R)-karboxilátot 20 ml metanol és DCM 1:1 arányú elegyében oldunk 0 °C¹on, majd hozzáadunk 20 ml TFA¹t. Szobahõmérsékleten 1 órát keverjük, majd a reagens és az oldószer feleslegét rotációs bepárlón 25 °C alatti hõmérsékleten eltávolítjuk. A maradékot 50 ml DCM-mel és 100 ml vízzel kirázzuk. A vizes fázist DCM-mel egyszer mossuk, a pH¹t nátrium-hidrogén-karbonáttal bázikusra állítjuk, etil-acetáttal extraháljuk, és nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az oldószer eltávolításával 650 mg benzil-3(S)-metil-aziridin-2(R)-kar-
1
HU 005 911 T2
boxilátot kapunk. Ezt feloldjuk 0 °C¹on 15 ml DMF-ben. Hozzáadunk 2,1 ml (15 mmol) TEA¹t, majd 1,64 g (7,5 mmol) Boc2O¹t. A reakcióelegyet egész éjjel keverjük szobahõmérsékleten, hozzáadunk 100 ml etilacetátot és 100 ml vizet, a szerves fázist 10%¹os citromsavval kétszer és telített konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk. A nyersterméket gyorskromatográfiásan tisztítjuk, 0,1% TEA¹t tartalmazó 5%–10% EA/hexán gradiens oldószerrel eluáljuk, benzil N¹Boc-3(S)-metil-aziridin-2(R)-karboxilátot kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 1,21 (d, 3H), 1,44 (s, 9H), 2,82 (m, 1H), 3,21 (d, 1H), 5,2 (q, 2H), 7,30–7,38 (m, 5H). 50 mg (0,17 mmol) benzil N¹Boc-3(S)-metil-aziridin2(R)-karboxilátot, 0,5 ml (5,5 mmol) ciklopentil-alkoholt feloldunk DCM-ben, majd hozzácsepegtetünk néhány csepp BF3.Et2O¹t. Szobahõmérsékleten 10 órát keverjük, az oldószert eltávolítjuk, a maradékot reverz fázisú HPLC-vel tisztítjuk, a terméket izoláljuk, 50% TFA/DCM-mel kezeljük, benzil-2(R)-amino-3(R)ciklopentoxi-butirát-trifluor-acetátot kapunk. NMR (500 MHz, CD3OD) d: 1,28 (d, 3H), 1,4–1,7 (m, 8H), 3,92 (m, 1H), 4,06 (d, 1H), 4,14 (dq, 1H), 5,26 (d, J=12 Hz, 1H), 5,31 (d, J=12 Hz, 1H), 7,38 (m, 3H), 7,43 (m, 2H). 63 mg (0,16 mmol) benzil-2(R)-amino-3(R)ciklopentoxi-butirát-trifluor-acetátot, 174 ml (1,0 mol) DIEA¹t, 1 mg DMAP¹t feloldunk 2 ml dioxánban, majd lassan hozzáadjuk 0,33 mmol 4¹fluor-3-metil-fenilszulfonil-klorid 1 ml dioxános oldatát. 15 perc múlva az elegyet 5% TFA/H2O elegyével befagyasztjuk, és reverz fázisú HPLC-vel tisztítjuk. Benzil-2(R)-[(4¹fluor-3metil-fenil)-szulfonil]-amino-3(R)-ciklopentoxi-butirátot kapunk. A benzil-észter védõcsoportot egész éjjel MeOH:EA (1 ml) elegyében 2 mg 10%¹os Pd/C katalizátor alkalmazásával hidrogénezve távolítjuk el, és így 2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil)-szulfonil]-amino-3(R)-ciklopentoxi-vajsavat kapunk. A szakember számára ismeretes módosításokkal a 146. példa szerint állítjuk elõ a 2. táblázatban felsorolt 147–153. példa szerinti anyagokat. A letálisfaktor-gátlás meghatározását szolgáló kísérlet Az alábbi kísérlet leírása megtalálható a következõ irodalmi helyen: Cummings és munkatársai, PNAS, 2002. május 14., 99. kötet, 10. szám, 6603–6606. oldal és az US 03/05552 számú PCT szabadalmi bejelentés, melyet 2003. február 21¹én nyújtottak be (60/359,707 számú USA szabadalmi bejelentés, 2002. február 25¹én nyújtották be). Ezt alkalmazzuk a letálisfaktor-gátlás meghatározására, miután egy letálisfaktor-inhibitorként tekintett vegyülettel reagáltattuk. A letálisfaktor-inhibitor vegyületeket alkalmazhatjuk a letálisfaktor-hatás további vizsgálatára, és a megfelelõ farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezõ gátló vegyületeket használhatjuk antrax kezelésének vagy megelõzésének elõsegítésére. A megfelelõ farmakológiai tulajdonságokhoz tartozik a hatékonyság, a metabolizmus és a nem elfogadható mellékhatások hiánya.
5
10
15
20
25
2
A letálisfaktor-inhibitorok nagy teljesítményû szkrínelését használhatjuk nagyszámú vegyület kiszûrésére, hogy azonosítsuk a letálisfaktor-hatást befolyásoló vegyületeket. A nagy teljesítményû szûrést elõsegíti egy könnyen automatizált kísérlet, melynek során tisztított enzim kis mennyiségeit használjuk. A hatás mérése A Bacillus anthracis letálisfaktor-hatást mérõ módszerekben letálisfaktor-anyagokat használhatunk, és mérhetjük a vegyület hatását az ilyen aktivitásra. A módszerek közé tartozik az itt leírt letálisfaktor-anyag inkubálása Bacillus anthracis letális faktorral olyan inkubálóközeg alkalmazásával, amelyben a Bacillus anthracis letálisfaktor-aktív, és magában foglalhatja a tesztelt vegyület jelenlétét. Az anyag felhasadását a Bacillus anthracis letálisfaktor-aktivitás mértékeként vagy a letálisfaktor-aktivitásra gyakorolt hatásként mutathatjuk ki. A mérés lehet kvalitatív vagy kvantitatív. A letális faktor enzim megkötõ kísérletben kapott IC50 a találmány szerinti vegyületek esetében 15 mmol-tól vagy kisebbtõl indul. Konkrétan N¹hidroxi-2(R)[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3-metilbutiramidra és N¹hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenilszulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamidra az IC50 érték 0,13 mmol és 0,06 mmol.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 30 1. Vegyület, amely a következõ csoportból választható: N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]35 amino-3-metil-butiramid; N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-ami40 no-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3¹(S)-ciklopropil-butiramid és az 1. és 2. táblázatból lásd alább: 1. táblázat
45
50
Példa száma
55 3.
60 14
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 14. 4.
10 15. 5.
15
16. 6.
20
25
17.
7.
30 19. 8.
35 20. 9.
40
21. 10.
45
50
22.
11.
55 23. 13.
60 15
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 36. 26.
10 37. 28.
15
38. 29.
20
25
39.
30.
30 40. 31.
35 41. 32.
40
42. 33.
45
50
43.
34.
55 44. 35.
60 16
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 60. 45.
10 61. 46.
15
62. 48.
20
25
63.
50.
30 64. 52.
35 65. 53.
40
66. 57.
45
50
67.
58.
55 69. 59.
60 17
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 84. 70.
10 85. 71.
15
86. 72.
20
25
87.
73.
30 88. 74.
35 89. 76.
40
91. 77.
45
50
95.
78.
55 96. 79.
60 18
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma R2
5 108. 97.
10 109. 99.
15
110. 100.
20
25
111.
101.
30 113. 102.
35 115. 104.
40
116. 105.
45
50
117.
106.
55 119. 107.
60 19
R1
R2
1
HU 005 911 T2
1. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
2
Példa száma
R1
R2
R2
5
135.
10
136.
120.
122.
15 138.
125.
20 140.
25 126.
141.
30 127.
35
142.
130.
40 143.
132.
45
2. táblázat
50 133.
55
Példa száma
R1
R2
134. 146.
60 20
Me
1
HU 005 911 T2
2. táblázat (folytatás) Példa száma
R1
R2
5 147.
Me
148.
Me
149.
H
10
15
150.
Me
20
151.
Me
25 152.
Me
30
153.
Me
35 és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diasztereomerjei vagy ezek elegyei. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amely a következõ vegyületekbõl álló csoportból választható meg:
40
21
2
N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; N-t-butoxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid; N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-3¹(S)-ciklopropil-butiramid és gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diasztereomerjei vagy ezek elegye. 3. A 2. igénypont szerinti vegyület, amely a következõ lehet: N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]amino-3-metil-butiramid; vagy N-hidroxi-2(R)-[(4¹fluor-3-metil-fenil-szulfonil)]-amino-2-(4’-tetrahidropiranil)-acetamid vagy gyógyászatilag elfogadható sói, enantiomerjei, diasztereomerjei vagy ezek elegyei. 4. Gyógyszerkészítmény, amely bármelyik elõzõ igénypont szerinti vegyületet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz. 5. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására emlõsökben baktériumokból felszabaduló letális faktor (LF) hatásának gátlására. 6. Az 5. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer tartalmaz még egy vagy több ismert gyógyszert a következõk közül: béta-laktámok, aminoglikozidok, béta-laktamáz inhibitorok, vese tubuláris blokkolószerek, metabolizálóenzim-inhibitorok, N¹acilezett aminosavak. 7. A 6. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az ismert gyógyszereket a következõkbõl álló csoportból választjuk ki: imipenem, meropenem, vankomicin, cilasztatin, cefoxitin, penicillin, klavulánsav, probenecid, tetraciklin, ciprofloxacin és norfloxacin vagy ezek elegye, ahol hogy ha imipenemet használunk gyógyszerként, akkor cilasztatinnal kombinációban használjuk.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
