1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–1 04/2010:10000
1. ALAPELVEK
1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek. Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó. Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható. Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett. A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozóan külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá, a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében. Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás. A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógyszerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–2
vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik. A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók. Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad. Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minőségi standardok csak abban az esetben érvényesek, ha a kérdéses cikkelyek tárgyát képező termékeket megfelelő minőségügyi rendszer keretében állítják elő. Általános cikkelyek. Az egyedi cikkelyekben szereplő anyagokkal és készítményekkel szemben követelmény, hogy megfeleljenek a rájuk vonatkoztatható általános cikkelyek követelményeinek is. Az egyedi cikkelyekben általában nem található utalás az alkalmazandó általános cikkelyekre. Az általános cikkelyek minden olyan anyagra és készítményre vonatkoznak, amelyek az általános cikkely „Definíció” részében leírtaknak megfelelnek, kivéve, ha az általános cikkely bevezető része (preambuluma) például a Gyógyszerkönyvben egyedi cikkellyel rendelkező anyagokra és készítményekre korlátozza alkalmazásukat. A gyógyszerformákkal foglalkozó általános cikkelyek minden olyan készítményre vonatkoznak, amelyek az ott meghatározott típusokhoz tartoznak. Ezek nem szükségszerűen tartalmazzák az egyedi készítményekre vonatkozó összes követelményt, az illetékes hatóság azonban az általános cikkelyben foglaltakon túlmenően további követelményeket is előírhat. Az általános és egyedi cikkelyek kiegészítik egymást. Amennyiben egy általános cikkely rendelkezései nem érvényesek egy adott termékre, akkor ezt az egyedi cikkely egyértelműen közli.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–3
A gyógyszerkönyvi módszerek validálása. A cikkelyekben és általános fejezetekben szereplő vizsgálati módszereket az elfogadott tudományos gyakorlattal és az analitikai validálásokra vonatkozó aktuális ajánlásokkal összhangban validálták. A vizsgálatokat, hacsak az adott általános fejezetben vagy a cikkelyben nincs más előírás, az analitikusnak nem szükséges validálnia. Hagyományos kifejezések. Az „illetékes hatóság” azt a nemzeti, nemzetek feletti vagy nemzetközi testületet, ill. szervezetet jelenti, amely az adott kérdésben döntéshozói hatalommal rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóság, a gyógyszerengedélyező hatóságok vagy a hivatalos gyógyszerellenőrző laboratóriumok. Az „indokolt és engedélyezett esetek kivételével” kifejezés azt jelenti, hogy a készítménynek meg kell felelnie a követelményeknek, hacsak az illetékes hatóság egyedi, megindokolt esetben nem engedélyezi a követelmény módosítását vagy nem ad felmentést az alól. Egyes cikkelyekben vagy egyéb gyógyszerkönyvi szövegekben az „alkalmas” vagy „megfelelő” kifejezés használatos bizonyos reagensek, mikroorganizmusok, vizsgálati módszerek stb. megjelölésére. Ha a cikkely nem közli az alkalmassági kritériumokat, az alkalmasságot az illetékes hatóság számára bizonyítani kell. Gyógyszer. Gyógyszernek nevezünk: a) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, melyről azt közlik, hogy rendelkezik az emberek és/vagy állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére alkalmas tulajdonságokkal; b) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, amelyet embereknek és/vagy állatoknak azzal a céllal adhatnak, hogy farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatása által helyreállítsa, javítsa vagy módosítsa azok élettani folyamatait, vagy, hogy az orvosi diagnózist lehetővé tegye. Növényi gyógyszer. Növényi gyógyszernek nevezünk minden olyan gyógyszert, amely hatóanyagként kizárólag egy- vagy többféle növényi drogot, illetve drogkészítményt tartalmaz, vagy ezen növényi drog(ok) és drogkészítmény(ek) kombinációját. Hatóanyag. Hatóanyagnak nevezünk minden anyagot, amelyet gyógyszer előállítására szánnak, és amely ily módon felhasználva a gyógyszer hatékony (aktív) alkotórésze lesz. Ezen anyagokat farmakológiai vagy egyéb közvetlen hatás kifejtésére használják a betegségek diagnosztizálásában, gyógyításában, enyhítésében, kezelésében, illetve megelőzésében, vagy annak érdekében, hogy a szervezetet és annak működését befolyásolják. Segédanyag. A hatóanyag kivételével a gyógyszer valamennyi összetevőjét segédanyagnak nevezzük. Így például segédanyagok az adjuvánsok, a stabilizáló szerek, a mikrobiológiai tartósítószerek, a hígító anyagok, az antioxidánsok.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–4
Kölcsönösen felcserélhető módszerek. Néhány általános fejezetben utalás található arra, hogy a kérdéses szöveget egyeztették a Japán Gyógyszerkönyv és/vagy az Amerikai Gyógyszerkönyv megfelelő szövegével, és ezek a szövegek kölcsönösen felcserélhetők. Ez azt jelenti, hogy az anyag vagy készítmény akkor is megfelel az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek, ha a vizsgálatokat a nevezett gyógyszerkönyvek vizsgálati módszerével végeztük. Bármely kétség vagy vita felmerülése esetén egyedül az Európai Gyógyszerkönyv a mérvadó. Szabályozó dokumentumokra történő utalások. A cikkelyek és általános fejezetek hivatkozhatnak a gyógyszerhatóságok által kiadott dokumentumokra, például az Európai Unió irányelveire és útmutatásaira. Ezek a hivatkozások a Gyógyszerkönyv felhasználói számára tájékoztatásként szolgálnak. Az ilyen utalások nem változtatják meg a hivatkozott dokumentum státuszát, amely egyaránt lehet kötelező vagy útmutató jellegű. 1.2. AZ ÁLTALÁNOS FEJEZETEKRE ÉS A CIKKELYEKRE
VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK Mennyiségek. A számszerű határértékekhez kötött vizsgálatokhoz és a tartalmi meghatározásokhoz előírt anyag mennyisége közelítő értéknek tekintendő. A ténylegesen felhasznált anyagot, amelynek mennyisége legfeljebb 10 százalékkal térhet el a megadottól, pontosan kell tömeg vagy térfogat szerint bemérni, és az eredményt erre a pontos bemérésre kell kiszámolni. Olyan vizsgálatok esetén, amelyekben nincs előírt számszerű határérték, hanem csak az azonos körülmények között vizsgált összehasonlító anyag viselkedéséhez viszonyítunk, a megadott anyagmennyiséget kell bemérni. A reagenseket az előírt mennyiségben kell alkalmazni. Az anyagmennyiségeket a jelzett pontosságnak megfelelően kell bemérni. Tömegméréskor a pontosság ±5 egység, az utolsó megadott számjegy után (pl. 0,25 g-ot 0,245 és 0,255 g közé esőnek kell tekinteni). Térfogatméréskor, ha a tizedesvessző utáni számjegy nulla vagy a szám tizedesvessző utáni része nullára végződik (pl. 10,0 vagy 0,50 ml), a térfogatot célszerűen kétjelű hasas pipettával, mérőlombikkal vagy bürettával kell mérni; egyébként mérőhengert vagy osztott pipettát használhatunk. A mikroliterben megadott térfogatokat mikropipettával vagy mikrofecskendővel mérjük be. Előfordul, hogy egyes esetekben az előiratban megadott mennyiségek pontossága nem felel meg a követelményben megadott értékes számjegyek számának. Ilyen esetben mind a tömeg-, mind a térfogatmérést kielégítően megnövelt pontossággal kell végezni. Készülékek és eljárások. A térfogatmérő üvegeszközöknek a vonatkozó Nemzetközi Szabvány „A” osztályú követelményeinek kell megfelelniük; ez
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–5
utóbbiakat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) állapítja meg. Ha más előírás nincs, az analitikai vizsgálatokat 15–25 °C hőmérsékleten kell elvégezni. Az összehasonlító vizsgálatokhoz – hacsak más előírás nincs – színtelen, átlátszó és semleges üvegből készült, lapos aljú, egyforma kémcsöveket használunk; az előírt folyadéktérfogatokat 16 mm belső átmérőjű kémcsövekre adják meg. Nagyobb belső átmérőjű kémcsövek is használhatók, ekkor azonban a folyadéktérfogatot arányosan meg kell növelni (2.1.5). Az összehasonlítandó folyadékok azonos térfogatait fehér vagy szükség esetén fekete alap felett, felülnézetben vizsgáljuk. A vizsgálatot szórt fényben végezzük. Ha egy vizsgálat vagy tartalmi meghatározás során indikátort kell alkalmaznunk, az oldószert az előírt indikátorra nézve előzetesen semlegesítenünk kell, hacsak üres kísérletet nem írtak elő. Vízfürdő. A „vízfürdő” kifejezés, hacsak más hőfokú víz nincs előírva, forrásban lévő vizet jelent. A melegítésnek más módja is lehetséges, feltéve, hogy a hőmérséklet megközelíti, de nem haladja meg a 100 °C-ot vagy az előírt hőmérsékletet. Szárítás és izzítás tömegállandóságig. A „tömegállandóságig szárítunk” és a „tömegállandóságig izzítunk” kifejezések azt jelentik, hogy két, egymást követő mérés eredménye legfeljebb 0,5 mg-mal különbözhet egymástól. A második mérés előtt az anyagot tovább szárítjuk vagy izzítjuk; ennek időtartama a visszamaradó anyag minőségétől és mennyiségétől függ. Ha a szárítási művelet leírásában az „exszikkátorban” vagy „vákuumban” kifejezés szerepel, azt a Szárítási veszteség (2.2.32) című fejezetben leírt módon végezzük. Reagensek. A Gyógyszerkönyvben leírt analitikai eljárások megfelelő elvégzése és az eredmények megbízhatósága részben a felhasznált reagensek minőségétől függ. A reagenseket a 4. általános fejezet írja le. Kizárólag analitikai tisztaságú reagensek használhatók; néhány reagens esetében a reagens alkalmasságának megállapítására vizsgálatokat írnak elő. Oldószerek. Ahol az oldószer neve nem szerepel, ott az „oldat” kifejezés vizes oldatot jelent. Ha a gyógyszerkönyvi analitikai eljárásokhoz vagy reagensek készítéséhez víz használatát írják elő, akkor azon a Tisztított víz (0008) cikkelynek megfelelő minőségű vizet kell érteni, figyelembe véve, hogy bizonyos esetekben a bakteriális endotoxinvizsgálat (Letöltetlen tisztított víz) és a mikrobiológiai szennyezésvizsgálat (Letöltött tisztított víz) követelményeinek való megfelelés nem lényeges. A „desztillált víz” kifejezés desztillálással tisztított vizet jelent.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–6
A külön megjelölés nélküli „etanol” kifejezés vízmentes etanolt jelent. A külön megjelölés nélküli „alkohol” kifejezés 96 %V/V-os etanolt jelent. Az etanol egyéb hígításait az „etanol” vagy „alkohol” kifejezés után a megfelelő etanol (C2H5O) térfogatszázalék adat jelöli. A tartalom kifejezése. A tartalom megjelölésére utaló „százalék” kifejezés (illetve %-jel) értelemszerűen az alábbi két lehetőség valamelyikét jelenti: −
%m/m (tömegszázalék): az anyag grammjainak száma 100 gramm végtermékben,
−
%V/V (térfogatszázalék): végtermékben.
az
anyag
ml-einek
száma
100
ml
A „milliomodrész” („parts per million”, ill. „ppm”) kifejezés, ha más előírás nincs, tömeg/tömeg arányra utal. Hőmérséklet. Ha valamely analitikai eljárás előiratában a hőmérséklet számérték nélkül szerepel, akkor az általános kifejezések a következőket jelentik: Mélyhűtőben:
–15 °C alatt
Hűtőszekrényben:
2–8 °C
Hideg vagy hűvös helyen:
8–15 °C
Szobahőmérsékleten:
15–25 °C
1.3. ÁLTALÁNOS FEJEZETEK Gyógyszeres tartályok. A gyógyszeres tartályokhoz használatos anyagokat a 3.1. általános fejezet írja le. Az egyes anyagokra, különösen a műanyagokra használt általános nevek mindegyike egész sor olyan terméket jelöl, amelyek nemcsak a fő alkotórész sajátságaiban, hanem az adalékanyagokat tekintve is különböznek egymástól. A vizsgálati módszerek és a határértékek az összetételtől függnek, és így csak azon anyagokra alkalmazhatók, amelyeknek összetétele megfelel a követelmények bevezető részében megadottaknak. Az ettől eltérő összetételű anyagok használatát, a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekkel és határértékkel együtt, az illetékes hatóság engedélyezheti. A tartályokra vonatkozó követelményeket a 3.2. általános fejezet úgy fogalmazza meg, hogy azok az adott csoportba tartozó tartályokra általánosan alkalmazhatók. A beszerezhető tartályok sokfélesége és a további fejlődés miatt viszont az adott követelmények közzététele, indokolt esetben, nem zárja ki olyan tartályok felhasználását, amelyek más előírásoknak felelnek meg, ha ehhez az illetékes hatóság hozzájárul. A Gyógyszerkönyv cikkelyei a tartályokat illetően utalhatnak a 3.2. fejezetben található definíciókra és specifikációkra. A gyógyszerformák általános
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–7
cikkelyei a „Definíció”, ill. az „Előállítás” címszó alatt írhatják elő bizonyos típusú tartályok használatát, bizonyos egyéb cikkelyek pedig az „Eltartás” címszó alatt jelzik a használatra javasolt tartálytípust.
1.4. CIKKELYEK CÍM A cikkelyek főcíme az Európai Gyógyszerkönyvben a termék angol, ill. francia neve, ez alatt szerepel alcímként a latin név. (A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a cikkelyek főcíme a latin, alcíme pedig a magyar név – a szerk.) RELATÍV ATOMTÖMEG ÉS RELATÍV MOLEKULATÖMEG A relatív atomtömeg (Ar) vagy a relatív molekulatömeg (Mr) minden cikkely elején megtalálható, ahol az indokolt. A relatív atomtömeg és molekulatömeg, valamint az összegképlet és szerkezeti képlet nem jelent analitikai követelményt. CHEMICAL ABSTRACT SERVICE (CAS) REGISZTRÁCIÓS SZÁM A CAS Regisztrációs Számok adott esetben tájékoztatásként vannak feltüntetve, hogy a felhasználónak lehetővé tegyék a hasznos információk kényelmes elérését. A CAS Regisztrációs Szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) bejegyzett védjegye. DEFINÍCIÓ A „Definíció” címszó alatt a cikkely tárgyát képező gyógyszeranyag, gyógyszerkészítmény, ill. egyéb termék hivatalos meghatározása található. Tartalmi határértékek. Ha a cikkely tartalmi határértékeket ír elő, akkor ezek a „Tartalmi meghatározás” cím alatt előírt módszerrel kapott értékre vonatkoznak. Növényi drogok. A növényi drogok cikkelyeiben a definíció például azt is jelzi, hogy az egész drog, vagy pedig annak porított formája képezi-e a cikkely tárgyát; ha a cikkely a drognak több formájára, például mind az egész drogra, mind a porítottra vonatkozik, a definíció ezt is rögzíti. ELŐÁLLÍTÁS Az „Előállítás” cím alatt közölt előírások a gyártási folyamatok bizonyos szempontjaira kívánják a figyelmet felhívni, de nem feltétlenül terjednek ki minden részletre. Ezek – hacsak nincs más előírás – kötelező követelmények a gyártó számára, és vonatkozhatnak például a kiindulási anyagokra, magára a
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–8
gyártási folyamatra, annak validálására és ellenőrzésére, a gyártásközi ellenőrzésre vagy a végtermék vizsgálatára, melyet a gyártó felszabadítás előtt – akár kiválasztott tételekkel, akár minden egyes gyártási tétellel – köteles elvégezni. Ezen előírások betartását független analitikus a végtermékből vett minta alapján nem feltétlenül igazolhatja. Az illetékes hatóság például a gyártótól kapott adatok értékelésével, a gyártás ellenőrzésével vagy a megfelelő minták vizsgálatával állapíthatja meg, hogy követték-e az utasításokat. Amennyiben az „Előállítás” rész hiányzik, abból még nem következik, hogy az előzőekben vázolt szempontok figyelmen kívül hagyhatók. A vakcinatörzs és a vakcina összetételének kiválasztása. Egy adott cikkely „Előállítás” része definiálhatja a vakcinatörzset vagy a vakcina összetételét. Az ezen sajátságok igazolására szolgáló módszerek, hacsak nincs más előírás, az alkalmas módszerek példáiként szerepelnek és tájékoztatásul szolgálnak. Az illetékes hatóság hozzájárulásával más vizsgálati módszerek is használhatók, anélkül, hogy a cikkelyben megadott módszerre keresztvalidálást kellene végezni. SAJÁTSÁGOK A „Sajátságok” cím alatt leírtakat nem kell szigorúan értelmezni, és azok nem tekintendők vizsgálati követelményeknek. Oldékonyság. A „Sajátságok” címszó alatt az oldékonyság jellemzésére használt kifejezések 15–25 °C közötti hőmérsékletre vonatkoznak és jelentésük a következő: Kifejezés
1 g oldott anyagra vonatkoztatott megközelítő oldószertérfogat, milliliterben
Nagyon bőségesen oldódik
<1
Bőségesen oldódik
1–10
Oldódik
10–30
Mérsékelten oldódik
30–100
Kevéssé oldódik
100–1000
Alig oldódik
1000–10 000
Gyakorlatilag nem oldódik
>10 000
A „részben oldódik” kifejezés rendszerint olyan keverék leírásában szerepel, amelynek csak egyes alkotórészei oldódnak. Az „elegyedik” kifejezés olyan folyadékra vonatkozik, amely minden arányban elegyedik a megadott oldószerrel. AZONOSÍTÁS
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–9
A vizsgálatok célja. Az „Azonosítás” címszó alatt leírtak nem a termék kémiai szerkezetének vagy összetételének maradéktalan igazolására szolgálnak, hanem arra, hogy elfogadható biztonsággal megerősítsék, hogy a termék megegyezik azzal, amit a címke feltüntet. Első és második azonosítás. Egyes cikkelyekben az azonosítás „Első azonosítás” és „Második azonosítás” címen két részre oszlik. Az első azonosítást képező vizsgálat(ok) minden esetben alkalmazható(k) a termék azonosítására . A második azonosítást képező vizsgálat(ok) gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, olyan esetekben, amikor igazolható, hogy az anyag, ill. a készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely „Vizsgálatok” című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez felhasználható az azonosítást és az előírt vizsgálatokat egyaránt elvégző analitikus munkájának egyszerűsítésére. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja egy „Enantiomer tisztaság” vizsgálatra hivatkozik, míg a másik egy „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a megfelelő enantiomer jelenlétének megerősítése. Porított növényi drogok. A növényi drogok cikkelyei tartalmazhatják a porított drog sematikus rajzát. Ezek a rajzok a megfelelő azonosítási vizsgálatban található leírást egészítik ki. VIZSGÁLATOK ÉS TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK A vizsgálatok célja. A követelmények nem terjednek ki valamennyi lehetséges szennyező figyelembevételére. Nem engedhető meg például olyan szennyező jelenléte, amely az előírt vizsgálati módszerekkel ugyan nem mutatható ki, de a józan felfogás és a jó gyógyszerészi gyakorlat megköveteli kizárását. Lásd még a „Szennyezők” címszó alatt leírtakat. Számolás. Ha valamilyen vizsgálat vagy tartalmi meghatározás eredményét szárított vagy vízmentes anyagra, ill. egyéb megadott alapra vonatkoztatva kell kiszámolni, akkor a szárítási veszteség, a víztartalom vagy egyéb jellemzők meghatározását a cikkelyben előírt megfelelő vizsgálati módszer szerint kell elvégezni. A „szárított anyagra” vagy „vízmentes anyagra” kifejezéseket, az eredmény után, zárójelben kell feltüntetni. Határértékek. Az előírt határértékek az általános analitikai gyakorlat során nyerhető adatokon alapulnak; figyelembe véve a szokványos analitikai hibákat, a gyártási folyamat elfogadható ingadozásait, valamint a megengedhető mértékű bomlást. Az előírt határértékeken túli engedmények nem tehetők, ha
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–10
azt kívánjuk megállapítani, hogy a vizsgált termék megfelel-e a kérdéses cikkely követelményeinek. Annak megállapítására, hogy egy anyag megfelel-e valamilyen számszerű határértéknek, a vizsgálat vagy meghatározás kiszámolt eredményét mindenekelőtt a követelményben megadott számérték utolsó értékes számjegyéig kerekítjük, amennyiben más előírás nincs. Ha az első elhagyandó számjegy 5 vagy 5-nél nagyobb szám, az utolsó számjegyet eggyel megnöveljük, ha viszont az első elhagyandó szám 5-nél kisebb, az utolsó számjegyet változatlanul hagyjuk. A szennyezők megengedett határértékének jelölése. Az összehasonlításon alapuló vizsgálatoknál a szennyező, ill. a szennyezők összegének megengedhető mennyiségére megadott közelítő érték csak tájékoztató jellegű. Az elfogadás, ill. elutasítás alapja az előírt vizsgálat követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés. Ha valamilyen megnevezett szennyező kimutatásához nincs előírva a szennyező referenciaanyagának használata, a szennyező mennyisége – ha nincs más előírás – a cikkelyben megadott összehasonlító oldat készítéséhez használt anyag névleges koncentrációjában fejezhető ki. Növényi drogok. Növényi drogok esetében – ha a cikkelyben nincs más rendelkezés – a szulfáthamut, az összes hamut, a vízben oldódó részt, az alkoholban oldódó részt, a víztartalmat, az illóolaj-tartalmat és a hatóanyag mennyiségét a külön szárításnak alá nem vetett drogra vonatkoztatva számoljuk. Egyenértéktömeg. Ahol az egyenértéktömeg meg van adva, ott gyógyszerkönyvi célokra csakis ezt szabad alkalmazni az eredmények kiszámolásához. Táptalajok. A cikkelyekben és általános fejezetekben leírt táptalajokat az adott célra megfelelőnek találták. Ugyanakkor a táptalajok összetevői, különösen a biológiai eredetűek, változó minőségűek lehetnek, így az optimális teljesítőképesség érdekében szükségessé válhat egyes összetevők koncentrációjának módosítása, különösképpen a következőké: –
peptonok, illetve figyelembevételével;
hús-
vagy
élesztőkivonatok,
tápértékük
–
tompító anyagok;
–
epesók, epekivonat, dezoxikolát és festékek, szelektivitásuk alapján;
–
antibiotikumok, aktivitásuk alapján.
ELTARTÁS Az „Eltartás” címszó alatt található információk és ajánlások nem jelentenek gyógyszerkönyvi követelményeket, az illetékes hatóság azonban előírhat különleges eltartási körülményeket, amelyek azután kötelező erejűek.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–11
A Gyógyszerkönyvben hivatalos termékeket úgy kell eltartani, hogy szennyeződésüket és bomlásukat – amennyire csak lehetséges – megakadályozzuk. Ha különleges eltartási körülmények javasoltak – beleértve a tartályok típusát (lásd jelen fejezet 1.3 Általános fejezetek részét) és a hőmérsékleti határokat is – ezeket az egyes cikkelyek tüntetik fel. A cikkelyek „Eltartás” részében használt alábbi kifejezések értelmezése a következő. A légmentesen záró tartályban kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket légmentesen záró tartályban (3.2) kell tartani. Ha a tartályt magas páratartalmú légtérben nyitjuk ki, akkor megfelelő elővigyázatossági intézkedések szükségesek. Szükség esetén az alacsony nedvességtartalom a tartályba helyezett szárítóanyaggal biztosítható. A szárítóanyag nem érintkezhet közvetlenül a tárolt anyaggal. A fénytől védve kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket olyan tartályban kell eltartani, amelynek anyaga megfelelő mértékben elnyeli a bomlást előidéző fénysugarakat, vagy olyan tartályban, amely fényvédő burkolattal van ellátva. Megoldás lehet az is, hogy olyan helyen tartjuk a terméket, ahol minden károsító fényhatás kizárható. FELIRAT A gyógyszerkészítmények feliratozását általában nemzetek feletti és nemzeti előírások, valamint nemzetközi megegyezések szabályozzák. A „Felirat” címszó alatt közölt adatok ennek folytán nem képeznek mindenre kiterjedő felsorolást, és gyógyszerkönyvi szempontból csak azon adatok feltüntetése kötelező, amelyek nélkülözhetetlenek annak igazolására, hogy a termék megfelel vagy nem felel meg a cikkely követelményeinek. Minden egyéb, a „Felirat” címszó alatt közölt információt ajánlásnak kell tekinteni. Amikor a Gyógyszerkönyv a „Felirat” szót használja, a feliratnak a tartályra, a csomagolásra, a kísérőiratra vagy a termékhez mellékelt analitikai bizonylatra kell kerülnie, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan határoz. FIGYELMEZTETÉSEK A cikkelyekben leírt anyagok és a gyógyszerkönyvi használatra előírt reagensek károsak lehetnek az egészségre, ha a szükséges óvintézkedéseket nem tartjuk be. A helyes minőségellenőrzési laboratóriumi gyakorlat irányelveit és a megfelelő rendelkezéseket mindig szem előtt kell tartani. Egyes cikkelyek szövegében külön figyelmeztetés utal bizonyos speciális veszélyekre, a külön figyelmeztetés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy kockázat nem áll fenn. SZENNYEZŐK Egyes cikkelyek felsorolják azokat az ismert és lehetséges szennyezőket, amelyeket a cikkelyben szereplő vizsgálatokkal biztosan ki lehet mutatni. Lásd
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–12
még A gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet. A szennyezőket az ábécé betűivel jelölik. Ahol egy adott betű hiányzik, ott az általa jelölt szennyezőt a cikkely közzétételét megelőző kidolgozási fázis vagy a cikkely felújítása során törölték a listáról. A SEGÉDANYAGOK FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGAI A segédanyagok cikkelyei tartalmazhatnak egy, a felhasználást befolyásoló sajátságokra vonatkozó részt. Ezen sajátságok, valamint a meghatározásuk céljára szánt módszerek és tűréshatáraik tájékoztató jellegűek és nem tartoznak a kötelező érvényű követelmények közé, mindazonáltal fontosak lehetnek az adott segédanyag felhasználásának szempontjából (lásd még az 1.1 Általános tudnivalókat). REFERENCIASTANDARDOK Egyes cikkelyek referenciastandardok (kémiai referenciaanyagok, biológiai referenciakészítmények, referenciaspektrumok) alkalmazását írják elő. Lásd még az 5.12. fejezetet. A hivatalos referenciastandardokat az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság hozza létre; döntővizsgálatok esetén kizárólag ezek tekinthetők mérvadónak. A referenciastandardok az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságtól (EDQM) szerezhetők be. A beszerezhető referenciastandardokról szóló információ, valamint a tételek érvényességére vonatkozó nyilatkozat az EDQM honlapján keresztül érhető el. 1.5. ÁLTALÁNOS RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK A
Abszorbancia
A 1% 1cm
Fajlagos abszorpciós koefficiens
Ar
Relatív atomtömeg
[α ]20 D
Fajlagos optikai forgatóképesség
fp
Forráspont
BRP
Biológiai Referenciakészítmény
CRS
Kémiai referencianyag
d 20 20
Relatív sűrűség
NE
Nemzetközi Egység (IU)
λ
Hullámhossz
M
Molaritás
Mr
Relatív molekulatömeg
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–13
op
Olvadáspont
n 20 D
Törésmutató
Ph.Eur.E.
Európai Gyógyszerkönyvi Egység (Ph.Eur.U)
ppm
Milliomodrész
R
A 4. Reagensek című fejezetben definiált anyag vagy oldat jelölése
Rf
Visszatartási (retenciós) faktor (lásd a 2.2.46. fejezetet)
Rst
Az anyag által megtett út és a referenciaanyag által megtett út hányadosának jelölése a kromatográfiában
RV
A térfogatos meghatározásban használatos titeralapanyag jelölése (4.2.1. fejezet)
Az immunglobulinok, használatos rövidítések
immunszérumok
és
vakcinák
cikkelyeiben
LD50
Valamely anyag statisztikai módszerekkel meghatározott azon mennyisége, mely az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül várhatóan a kísérleti állatok 50%-ának elhullását okozza
MLD
Legkisebb halálos adag (Dosis letalis minima; DLM)
L+/10 dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza
L+ dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza
lr/100 dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,01 NE antitoxinnal elegyítve és intrakután alkalmazva, adott időtartamon belül a beadás helyén jellegzetes reakciót vált ki
Lp/10 dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok bénulását okozza
Lo/10 dózis
Az a legnagyobb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–14 előírt módon alkalmazva, a megadott időtartamon belül nem okoz toxikus tüneteket a kísérleti állatokon
Lf dózis
A toxin vagy toxoid azon mennyisége, amely 1 NE antitoxinnal a legrövidebb időn belül flokkulál
CCID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely sejtkultúrákhoz adagolva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
EID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely előkeltetett tojásokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
ID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely a kísérleti állatokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
PD50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-át megvédi azon mikroorganizmus vagy toxin felülfertőző (provokációra használt) dózisával szemben, amely ellen a vakcinát alkalmazzák
ED50
Az a statisztikai módszerrel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-ában specifikus ellenanyagképződést eredményez az adott vakcina antigénnel szemben
PFU
Pock- vagy plakk-képző egység
SPF
Meghatározott mikroorganizmusoktól mentes
Mikroorganizmus-gyűjtemények ATCC
American Type Culture Collection 10801 University Boulevard Manassas, Virginia 20110-2209, USA
C.I.P.
Collection de Bactéries de l` Institut Pasteur B.P. 52, 25 rue de Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France
IMI
International Mycological Institute Bakeham Lane
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–15 Surrey TW20 9TY, Great Britain
I.P.
Collection Nationale de Culture de Microorganismes (C.N.C.M.) Institut Pasteur 25, rue du Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France
NCIMB
National Collection of Industrial and Marine Bacteria Ltd 23 St Machar Drive Aberdeen AB2 1RY, Great Britain
NCPF
National Collection of Pathogenic Fungi London School of Hygiene and Tropical Medicine Keppel Street, London WC1E 7HT, Great Britain
NCTC
National Collection of Type Cultures Central Public Health Laboratory Colindale Avenue, London NW9 5HT, Great Britain
NCYC
National Collection of Yeast Cultures AFRC Food Research Institute Colney Lane, Norwich NR4 7UA, Great Britain
S.S.I.
Statens Serum Institut 80 Amager Boulevard, Copenhagen, Denmark
1.6. A GYÓGYSZERKÖNYVBEN HASZNÁLATOS NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) EGYSÉGEI ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÜK MÁS EGYSÉGEKKEL A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI)
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–16
A nemzetközi mértékegységrendszer egységei három osztályba sorolhatók: alapegységek, származtatott egységek és kiegészítő egységek 1 . Az alapegységeket és definícióikat az 1.6-1. táblázat foglalja össze. A származtatott egységek az alapegységekből képezhetők a megfelelő mennyiségek közti algebrai összefüggések felhasználásával. Néhány ilyen származtatott egységnek speciális elnevezése és jele van. Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos, alapegységeken kívüli SI-egységek az 1.6-2. táblázatban találhatók. Néhány fontos és széleskörűen használatos, de az SI-rendszerbe nem tartozó mértékegységet az 1.6-3. táblázatban tüntettünk fel. Az 1.6-4. táblázat azoknak a prefixumoknak a gyűjteménye, amelyekkel az SIegységek tizes többszöröseit és törtrészeit képezzük. MEGJEGYZÉSEK 1. A Gyógyszerkönyvben a Celsius fokokban kifejezett hőmérséklet (jele t) használatos. Ezt a t = T - T0 egyenlet definiálja, ahol T0 = 273,15 K (definíció szerint). A Celsius hőmérsékletet Celsius fokokban (jele °C) fejezzük ki. A Celsius fok és a Kelvin, mint egységek, azonosak. 2. A koncentráció megadására a Gyógyszerkönyvben használatos gyakorlati kifejezések definíciói az Alapelvek című fejezetben találhatók. 3. A radián a kör két azon sugara által bezárt síkszög, melyek által kimetszett körív hossza egyenlő a sugár hosszával. 4. A Gyógyszerkönyv a centrifugáláshoz szükséges gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz (g) viszonyítva adja meg. A nehézségi gyorsulás értéke: g = 9,80665 m·s-2 5. A Gyógyszerkönyvben előfordulnak dimenzió nélküli mennyiségek, pl. a relatív sűrűség (2.2.5), az abszorbancia (2.2.25), a fajlagos abszorbancia (2.2.25) és a törésmutató (2.2.6). 6. Az enzimaktivitás egysége a mikrokatal. Egy mikrokatal az az enzimaktivitás, amely meghatározott körülmények között másodpercenként 1 mikromól szubsztrátum átalakulását (pl. hidrolízisét) eredményezi. 1.6-1. táblázat – SI alapegységek 1
Az SI-egységek definíciói a Bureau International des Poids et Mesures, Pavillon de Breteuil, F-92310 Sevres által kiadott “Le Système International d’Unités (SI)” című kiadványban találhatók.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–17
Mennyiség
Definíció
neve
jele
neve
jele
Hosszúság
l
méter
m
A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt tesz meg.
Tömeg
m
kilogramm
kg
A kilogramm a nemzetközi kilogramm-etalon tömegével azonos.
Idő
t
másodperc
s
A másodperc az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom energiaszintje közti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.
Elektromos áramerősség
I
amper
A
Az amper az az állandó áramerősség, amely két végtelen hosszúságú, egyenes, párhuzamos, elhanyagolhatóan kicsi körkeresztmetszetű, egymástól 1 m távolságban vákuumban elhelyezett vezetőben áramolva, a két vezető között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre.
Termodinamikai hőmérséklet
T
kelvin
K
A kelvin a víz hármaspontja termodinamikai hőmérsékletének 1/273,16-szorosa.
Anyagmennyiség
n
mól
mol
A mól valamely rendszer azon anyagmennyisége, amely annyi részecskét 2 tartalmaz, amennyi a 0,012 kilogramm 12Cben lévő atomok száma.*
cd
A kandela annak a fényforrásnak a fényerőssége adott irányban, amely 540·1012 hertz frekvenciájú monokro-matikus sugárzást bocsát ki, és energi-ájának intenzitása ebben az irányban 1/683 watt/szteradián.
Fényerősség
*
Mértékegység
Iv
kandela
Ha a mólt használjuk egységként, a részecskéket meg kell nevezni; ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb részecskék, ill. e részecskék meghatározott csoportjai.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–18
1.6-2. táblázat. – Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos SI-egységek és kifejezésük más egységekben Mennyiség Neve
Mértékegység Jele
Neve
Jele
Kifejezése SIalapegységben
Hullámszám
ν
reciprokméter
1/m
m-1
Hullámhossz
λ
mikrométer nanométer
μm nm
10-6 m 10-9 m
Terület
A, S négyzetméter
m2
m2
Térfogat
V
m3
m3
Hz
-1
köbméter
Frekvencia
ν
hertz
Sűrűség
ρ
kilogramm/köb kg/m3 kg·m-3 méter
Sebesség
v
méter/
Kifejezése egyéb SIegységben
Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé
1 ml = 1 cm3 = 10–6 m3
s
m/s
m·s-1
1 g/ml = 1 g/cm3 = 103 kg·m–3
szekundum Erő
F
newton
N
m·kg·s-2
1 din = 1 g·cm·s–2 = 10–5 N 1 kp = 9,806 65 N
Nyomás
p
pascal
Pa
m-1·kg·s-2
N·m–2
1 din/cm2 = 10–1 Pa = 10–1 N·m–2 1 atm = 101 325 Pa = 101,325 kPa 1 bar = 105 Pa = 0,1 MPa 1 Hgmm =133,322 387 Pa 1 Torr = 133,322 368 Pa 1 psi = 6,894 757 kPa
Dinamikus viszkozitás
η
pascal szekundum
Pa⋅s
m-1·kg·s-1
N·s·m-2
1P =10–1 Pa·s =10-1N·s·m-2 1 cP = 1 mPa·s
Kinematikus viszkozitás
ν
négyzetméter m2/s per szekundum
m2·s-1
Pa·s·m3·kg–1 N·m·s·kg–1
1 St = 1cm2·s-1 = 10–4 m2·s–1
Energia
W
joule
J
m2·kg·s-2
N·m
1 erg = 1 cm2·g·s-2 = 1 din·cm = 10-7 J 1 cal = 4,1868 J
Teljesítmény Sugárzott teljesítmény
P
watt
W
m2·kg·s-3
N·m·s-1 J·s-1
1 erg/s = 1 din·cm·s–1 = 10-7 W = 10-7 N·m·s-1 = 10-7 J·s-1
Elnyelt sugárdózis
D
gray
Gy
m2·s–2
J·kg–1
1 rad = 10–2 Gy
Elektromos feszültség, elektromotoros erő
U
volt
V
m2·kg·s-3·A-1
W·A-1
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.7–19
Elektromos ellenállás
R
ohm
Ω
m2·kg·s-3·A-2
V·A-1
Elektromos töltésmennyiség
Q
coulomb
C
A·s
Radioaktív anyag aktivitása
A
becquerel
Bq
s-1
1 Ci = 37·109 Bq = 37·109 s-1
Koncentráció, Moláris koncentráció
c
mól/köbméter
mol/ m3
mol·m-3
1 mol/l = 1M = 1 mol/dm3 = 103 mol·m–3
Tömegkoncentráció
ρ
kilogramm per köbméter
kg/m3 kg·m-3
1 g/l = 1 g/dm3 = 1 kg·m–3
1.6-3. táblázat – Az SI egységeken kívül használatos egyéb mértékegységek Mértékegység
Mennyiség Neve
SI egységben kifejezve Jele
Idő
perc óra nap
min h d
1 min = 60 s 1 h = 60 min = 3600 s 1 d = 24 h = 86 400 s
Síkszög
fok
°
1° = (π/180) rad
Térfogat
liter
l
1 l = 1 dm3 = 10-3 m3
Tömeg
tonna
t
1 t = 103 kg
Fordulatszám
fordulat/perc
r/min
1 r/min = (1/60) s-1
1.6.-4. táblázat – Az egységek tizes többszöröseinek és törtrészeinek jele Szorzószám 18
10
Előtag exa
Jele E
Szorzószám
Előtag
Jele
-1
deci
d
-2
centi
c
10
10
15
peta
P
10
1012
tera
T
10-3
milli
m
G
10
-6
mikro
μ
10
-9
nano
n
-12
piko
p
femto
f
atto
a
9
10
6
10
3
giga mega
M
10
kilo
k
10
102
hekto
h
10-15
10
1
deka
da (dk)
–18
10
2.4.14 Szulfáthamu
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:20414
2.4.14. SZULFÁTHAMU(2) Megfelelő tégelyt (pl. szilika-, platina-, porcelán- vagy kvarctégelyt) 30 percen át 600 ± 50 °C-on izzítunk, exszikkátorban szilikagél vagy más megfelelő szárítóanyag felett hagyjuk lehűlni, majd lemérjük. A vizsgálandó anyag előírt mennyiségét a tégelybe mérjük és R tömény kénsav kis mennyiségével (általában 1ml-rel) átnedvesítjük. A lehető legalacsonyabb hőmérsékleten mindaddig óvatosan melegítjük, amíg a minta gyakorlatilag teljesen el nem szenesedik. Lehűlés után a maradékot kevés R tömény kénsavval (általában 1ml-rel) átnedvesítjük, és előbb a fehér gőzök fejlődésének megszűnéséig óvatosan melegítjük, azután 600±50 °C-on a maradék teljes elhamvasztásáig izzítjuk. Ügyelünk arra, hogy az anyag ne gyulladjon meg a művelet egyik szakaszában sem. A tégelyt exszikkátorban szilikagél vagy más megfelelő szárítóanyag felett hagyjuk lehűlni, majd ismét mérjük és kiszámítjuk a maradék százalékos értékét. Amennyiben a kapott maradék tömege meghaladja az előírt határértéket, az R tömény kénsavas nedvesítést és az izzítást a fent leírtak szerint addig ismételjük, amíg a két, egymást 30 perc múlva követő mérés különbsége nem haladja meg a 0,5 mg-ot, vagy a maradék százalékos értéke meg nem felel az előírt határértéknek. A vizsgálandó anyag mennyiségét (kb. 1-2 g), úgy választjuk meg, hogy az előírt határértéknél (általában kb. 1 mg) a maradék tömegét kielégítő pontossággal tudjuk lemérni.
(2)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 1
04/2010:20612
2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁMMEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK(3)
1. BEVEZETÉS Az itt ismertetett vizsgálatok aerob körülmények között szaporodó mezofil baktériumok és gombák számának meghatározására szolgálnak. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy egy adott anyagról vagy termékről megállapítható legyen: megfelel-e a mikrobiológiai minőségre megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatokat ebből a célból végezzük, a minták számát is figyelembe véve, az alábbi útmutatások szerint járunk el, és az eredményeket a következők szerint értelmezzük. A módszerek nem alkalmazhatók életképes mikroorganizmusokat hatóanyagként tartalmazó termékekre. Más mikrobiológiai eljárások, beleértve az automatizált módszereket, is használhatók, amennyiben igazolták, hogy egyenértékűek a Gyógyszerkönyvben leírt módszerrel. 2. ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSOK A meghatározás körülményeit úgy kell kialakítani, hogy a vizsgálandó termék külső eredetű mikrobiológiai szennyeződését elkerüljük. Az óvintézkedések megtételekor ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy azok a vizsgálat során kimutatni kívánt mikroorganizmusokra ne legyenek kihatással. Adott esetben a termék esetleges antimikrobás hatását – amennyire lehetséges – meg kell szüntetni vagy semlegesíteni kell. Ha erre a célra inaktiválószereket használunk, igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. Amennyiben a mintaelőkészítés során felületaktív anyagokat használunk, igazolni kell, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak, továbbá hogy az inaktiválószerekkel nem összeférhetetlenek. 3. A MIKROORGANIZMUSOK SZÁMÁT MEGHATÁROZÓ MÓDSZEREK Az előírás alapján a membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszerét alkalmazzuk. Noha a legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer a (3)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 2
legkevésbé pontos a mikroorganizmusok számának megállapítására, egyes csekély mikrobiológiai szennyezettségű termékcsoportok esetében a legalkalmasabb módszer lehet. A módszer kiválasztása például olyan tényezőktől függ, mint a termék sajátságai és a mikroorganizmusszámra előírt határérték. A kiválasztott módszernek olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi megfelelő nagyságú minta vizsgálatát az előírt követelményeknek való megfelelés megállapításához. A választott módszer alkalmasságát bizonyítani kell. 4. A MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉS ELŐSEGÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA, A SZÁMLÁLÓMÓDSZER ALKALMASSÁGA ÉS A NEGATÍV KONTROLLOK 4-1. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas-e mikroorganizmusok kimutatására a vizsgálandó termék jelenlétében. A módszer alkalmasságát újból igazolni kell, ha a módszerben vagy a termékben olyan változás történik, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. 4-2. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek stabilizált szuszpenzióit használjuk vagy az alábbiak szerint referenciatörzseket készítünk. Oltócsíra-tenyészetet fenntartó módszereket (oltócsírarendszerek) alkalmazunk, oly módon, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az oltócsíra-törzstételhez képest legfeljebb 5 átoltásból származzanak. Az egyes baktérium- és gomba-referenciatörzseket külön-külön, a 2.6.12.-1. táblázatban leírtak szerint tenyésztjük. A referencia szuszpenziók készítéséhez nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldatot (pH 7,2) használunk. Az A. niger spórák szuszpendálásakor a tompítóoldathoz 0,05% poliszorbát 80 adható. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve ha 2–8 °C-on tároltuk, 24 órán belül felhasználjuk. A vizsgálat során beoltásra – az A. niger vagy a B. subtilis vegetatív sejtjeiből készített és hígított friss szuszpenzió alternatívájaként – megfelelő térfogatú stabil spóraszuszpenzió is használható. A stabil szuszpenzió 2–8 °C-on egy megfelelően igazolt időtartamon belül eltartható. 2.6.12.-1. táblázat – A referencia-mikroorganizmusok előkészítése és használata Mikroorganizmus-növekedés elősegítése Mikroorganizmus
A referenciatörzs készítése
Teljes aerob mikroorganizmusszám
Teljes élesztő- és penészgombaszám
A számlálómódszer alkalmassága a termék jelenlétében Teljes aerob mikroorganizmusszám
Teljes élesztő- és penészgombaszám
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 3
Staphylococcus aureus, pl. ATCC 6538 NCIMB 9518 CIP 4.83 NBRC 13276
Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra
Szója-kazein-agar és szója-kazein folyékony táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Szója-kazeinagar/MPN szójakazein foly. táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Pseudomonas aeruginosa, pl. ATCC 9027 NCIMB 8626 CIP 82.118 NBRC 13275
Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra
Szója-kazein-agar és szója-kazein folyékony táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Szója-kazeinagar/MPN szójakazein foly. táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Bacillus subtilis, pl. ATCC 6633 NCIMB 8054 CIP 52.62 NBRC 3134
Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra
Szója-kazein-agar és szója-kazein folyékony táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Szója-kazeinagar/MPN szójakazein foly. táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap
–
Candida albicans, pl. ATCC 10231 NCPF 3179 IP 48.72 NBRC 1594
Sabouraud-glükóz-agar vagy Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj 20–25 °C 2–3 nap
Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap
Sabouraud-glükózagar ≤ 100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap
Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas
Sabouraud-glükózagar ≤ 100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap
Aspergillus niger, pl. ATCC 16404 IMI 149007 IP 1431.83 NBRC 9455
Sabouraud-glükóz-agar vagy burgonya-glükóz-agar 20–25 °C 5–7 nap vagy megfelelő spóraképződésig
Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30 – 35 °C ≤ 5 nap
Sabouraud-glükózagar ≤ 100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap
Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas
Sabouraud-glükózagar ≤ 100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap
4-3. NEGATÍV KONTROLL A vizsgálati körülmények ellenőrzésére negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálandó készítmény helyett a választott hígítófolyadékot alkalmazzuk. Ebben mikroorganizmus-növekedés nem következhet be. Negatív kontrollt az 5. részben leírt vizsgálatok során is használunk. Azokat az eseteket, amikor a negatív kontrollok nem megfelelő eredményt adnak, ki kell vizsgálni. 4-4. A TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ HATÁSA A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az összetevőiből készített táptalajok minden gyártási tételét vizsgáljuk. Szója-kazein folyékony táptalaj vagy szója-kazein-agar táptalajrészleteket, illetve lemezeket a 2.6.12-1. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 4
táptalajrészletet, illetve -lemezt használunk. Sabouraud-glükóz-agar táptalajlemezeket a 2.6.12-1. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön táptalajlemezt használunk. Az inkubálást a 2.6.12.-1. táblázatban megadott körülmények között végezzük. Szilárd táptalajok esetén a növekedés nem térhet el a kétszeresnél nagyobb mértékben a standardizált inokulumra számított értéktől. Frissen készített inokulum esetén a mikroorganizmus-szaporodás mértéke hasonló legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. Folyékony táptalaj akkor alkalmazható, ha a mikroorganizmus-növekedés tisztán látható és hasonló mértékű a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. 4-5. A MIKROORGANIZMUS-SZÁMLÁLÁS MÓDSZERÉNEK ALKALMASSÁGA A TERMÉK JELENLÉTÉBEN 4-5-1. Mintaelőkészítés. A minta előkészítésének módszere a vizsgálandó termék fizikai sajátságaitól függ. Amennyiben az alábbi eljárások egyike sem bizonyul megfelelőnek, úgy más eljárást kell kifejleszteni. Vízben oldódó termékek. A vizsgálandó terméket nátrium-klorid–pepton– tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban oldjuk vagy hígítjuk (általában tízszeres hígítást készítünk). Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk. Vízben nem oldódó, nem zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket (általában tízszeres hígítást készítünk) nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban szuszpendáljuk. Rosszul nedvesedő anyagok szuszpendálását megfelelő felületaktív anyag, pl. literenként 1 g poliszorbát 80 hozzáadásával segíthetjük elő. Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk. Zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket szűréssel sterilezett izopropilmirisztátban oldjuk, vagy steril poliszorbát 80, illetve más megfelelő (gátló hatással nem rendelkező) steril felületaktív anyag legkisebb szükséges mennyiségével elegyítjük. Az elegyet szükség esetén legfeljebb 40 °C-ra, illetve kivételes esetekben legfeljebb 45 °C-ra melegítve homogenizáljuk. A homogenizálást óvatos keveréssel végezzük, és ha szükséges, a kívánt hőmérsékletet vízfürdő alkalmazásával tartjuk fenn. Ezután az előmelegített hígítószerből annyit adunk a keverékhez, hogy az eredeti termékre vonatkoztatva tízszeres hígítást kapjunk. A keverést változatlan hőmérsékleten, az emulzióképződéshez szükséges legrövidebb ideig óvatosan folytatjuk. Megfelelő mennyiségű steril poliszorbát 80-at vagy más megfelelő (gátló hatással nem rendelkező) steril felületaktív anyagot tartalmazó hígítószerrel további tízszeres hígításokból álló sorozatot készíthetünk. Folyékony vagy szilárd aeroszolok. A további mintavételhez a terméket aszeptikus körülmények között membránszűrős készülékbe vagy steril tartályba visszük át. A
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 5
tartályok teljes tartalmát, vagy meghatározott számú, pontosan mért részleteit használunk fel. Transzdermális tapaszok. A tapaszokról steril csipesz segítségével eltávolítjuk a védőréteget, majd öntapadó oldalukkal felfelé, steril üveg- vagy műanyaglapokra helyezzük őket. Az öntapadó felületet steril porózus anyaggal, pl. steril gézzel befedjük, hogy elkerüljük a tapaszok összetapadását, és a tapaszokat a megfelelő mennyiségű, megfelelő inaktivátorokat, pl. poliszorbát 80-at és/vagy lecitint tartalmazó kiválasztott hígítószerbe helyezzük. A tapaszokat legalább 30 percig erõteljesen rázatjuk. 4-5-2. Beoltás és hígítás. A 4-5-1. pont szerint előkészített mintához, valamint egy konrollkészítményhez (amely nem tartalmazza a vizsgálandó anyagot) mikroorganizmus-szuszpenziót adunk olyan mennyiségben, hogy a kapott inokulum legfeljebb 100 CFU-t tartalmazzon. Az inokulum-szuszpenzió térfogata nem haladhatja meg a hígított termék térfogatának 1%-át. Az elfogadható mikroorganizmus-visszanyerés igazolása érdekében a minta lehető legkisebb hígítását használjuk a vizsgálathoz. Ahol ez az antimikrobás hatás vagy a rossz oldékonyság miatt nem lehetséges, további megfelelő előírásokat kell kidolgozni. Ha a növekedés minta által okozott gátlása másképp nem kerülhető el, a mikroorganizmus-szuszpenziót semlegesítés, hígítás vagy szűrés után adjuk a mintához. 4-5-3. Az antimikrobás hatás semlegesítése/megszüntetése. Az előkészített mintából a 4-5-2. pont szerinti hígítás és a 4-5-4. pontban leírt inkubálás után mért mikroorganizmusszámot összevetjük a kontrollmintából kimutatott mikroorganizmusszámmal. Ha a szaporodás gátolt (2-nél nagyobb faktor szerinti csökkenés), az eredmények érvényességének biztosítása céljából módosítjuk az adott mikroorganizmusszámmeghatározó eljárást. Az eljárást pl. a következőképpen módosíthatjuk: (1) a hígító folyadék vagy a táptalaj térfogatának növelése; (2) specifikus vagy általános semlegesítőszerek elegyítése a hígító folyadékba; (3) membránszűrés; (4) a fenti eljárások kombinálása. Semlegesítőszerek. Az antimikrobás anyagok hatásának közömbösítése céljából semlegesítőszerek alkalmazhatók (2.6.12.-3. táblázat), amelyeket lehetőleg a sterilezést megelőzően adunk a hígítószerhez vagy a táptalajhoz. Amennyiben semlegesítőszereket használunk, üres kísérlettel (semlegesítőszer alkalmazása a termék távollétében) igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. 2.6.12.-2. táblázat – Szokásos semlegesítőszerek a zavaró anyagok kiküszöbölésére Zavaró anyag
Lehetséges semlegesítő
Glutáraldehid, higanyvegyületek
Nátrium-hidrogénszulfit (nátriumbiszulfit)
Fenolok, alkohol, aldehidek, szorbátok
Hígítás
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 6
Aldehidek
Glicin
Kvaterner ammónium-vegyületek (KAV), para-hidroxibenzoátok (parabének), bisz-biguanidok
Lecitin
KAV, jód, parabének
Poliszorbátok
Higanyvegyületek
Tioglikolátok
Higanyvegyületek, halogének, aldehidek
Tioszulfátok
EDTA (edetátok)
Mg2+ vagy Ca2+ ionok
Ha nem találunk megfelelő semlegesítő módszert, akkor feltételezhető, hogy a beoltott mikroorganizmus izolálása azért nem sikerült, mert maga a termék mikrobaölő aktivitással rendelkezik. Ez az információ arra utal, hogy a termék valószínűleg nem szennyeződhet az adott mikroorganizmussal. Mindazonáltal lehetséges, hogy a termék csak néhány itt megadott mikroorganizmus növekedését gátolja, ugyanakkor nem gátol olyanokat, amelyek nincsenek megadva a referenciatörzsek között, illetve amelyekre nézve a referenciatörzsek nem reprezentatívak. Ilyen esetben a vizsgálatot azzal a legnagyobb hígítással végezzük, amely a mikroorganizmus-növekedésnek és a specifikus elfogadási követelményeknek megfelel. 4-5-4. Mikroorganizmusok kimutatása a termék jelenlétében. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikét külön-külön vizsgáljuk. Csak a hozzáadott referenciatörzs mikroorganizmusait számláljuk meg. 4-5-4-1. Membránszűrés. Legfeljebb 0,45 µm névleges pórusméretű membránszűrőket használunk. A szűrő anyagát úgy választjuk meg, hogy baktériumvisszatartó képességét a vizsgálandó minta komponensei ne befolyásolják. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikére egy membránszűrőt használunk. A 4-5-1.–4-5-3. pontban leírt módon előkészített minta megfelelő mennyiségét (lehetőleg a termék 1 g-jának megfelelő, vagy ha nagy telepszám várható, annál kisebb mennyiségét) a membránszűrőre visszük, késedelem nélkül szűrjük és a szűrőt megfelelő mennyiségű hígítószerrel mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC – total aerobic micro-organism count) meghatározásához a membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám (TYMC – total yeasts/moulds count) meghatározásához a szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalajra helyezzük. A lemezeket a 2.6.12.-2. táblázat szerint inkubáljuk, majd elvégezzük a számlálást. 4-5-4-2. A lemezen számlálás módszerei. A lemezen számlálást mindegyik táptalaj esetében legalább két párhuzamosban végezzük és az eredmények átlagát használjuk. 4-5-4-2-1. Lemezöntéses módszer A 4-5-1.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített mintából 1–1 ml-t 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe mérünk és mindegyikhez 15–20 ml szója-kazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt adunk; a táptalajok hőmérséklete legfeljebb 45 °C lehet. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok mennyiségét ezzel arányosan növeljük. A 2.6.12-1. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmus
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 7
esetében legalább két Petri-csészével dolgozunk. Az inkubálást a 2.6.16.-1. táblázat szerint végezzük. A táptalajonként kapott mikroorganizmusszámok számtani átlagából kiszámoljuk az eredeti inokulumban található telepképző egységek (CFU) számát. 4-5-4-2-2. Felületi szélesztés. 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe 15–20 ml, legfeljebb 45 °C hőmérsékletű szójakazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt mérünk, és hagyjuk őket megszilárdulni. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok térfogatát ezzel arányosan növeljük. A lemezeket – pl. lamináris áramlást biztosító fülkében vagy inkubátorban – megszárítjuk. A 2.6.12-1. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmus esetében legalább két Petri-csészével dolgozunk. A 4-5-1.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített minta ismert – legalább 0,1 ml – térfogatát szélesztjük a táptalaj felületén. Táptalajonként minden hígítási fokozatban legalább két Petri-csészével dolgozunk. Az inkubálást és a telepképző egységek számának meghatározását a 4-5-4-2-1. pontban leírt módon végezzük. 4-5-4-3. Legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer torzításmentessége és pontossága rosszabb, mint a membránszűrésé vagy a lemezen számlálásé. Az eredmények különösen penészgombákra nem eléggé megbízhatóak. Ezért az MPN-módszert csak TAMCmeghatározásra alkalmazzuk, olyan esetekben, amikor más módszer nem alkalmazható. Ha a módszer használata indokolt, az alábbiak szerint járunk el. A termékből 4-5-1.–4-5-3. pontokban előírtak szerint legalább háromtagú, egymást követő tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Mindegyik hígítási fokozatból három 1 g-os (vagy 1 ml-es) részlettel beoltunk három kémcsövet, amelyek 9–10 ml szója-kazein folyékony táptalajt tartalmaznak. Szükség esetén felületaktív anyagot, pl. poliszorbát 80-at vagy antimikrobás szereket inaktiváló anyagokat is adhatunk a táptalajhoz. Tehát, ha három hígítási fokozatból álló sorozatot állítottunk elő, akkor kilenc kémcsövet oltunk be. A kémcsöveket legfeljebb 3 napon át 30–35 °C-on inkubáljuk. Amennyiben az eredmények – a vizsgálandó termék sajátosságai miatt – nehezen vagy bizonytalanul értékelhetők, ugyanazon táptalajba vagy szója-kazein-agar táptalajra átoltásokat végzünk. Az átoltott táptalajokat 1–2 napig az előbbivel azonos hőmérsékleten inkubáljuk, és az így kapott eredményeket vesszük figyelembe. A vizsgálandó készítmény 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkozó legvalószínűbb baktériumszámot a 2.6.12.-3. táblázat alapján határozzuk meg.
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 8
2.6.12.-3. táblázat – A legvalószínűbb mikroorganizmusszámok (MPN) Az egyes sorozatokban mikroorganizmus-növekedést mutató kémcsövek számának kombinációi A termék mennyisége a kémcsövekben (g vagy ml) 0,1 0,01 0,001 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 1 1 0 2 0 0 3 0 1 0 0 1 0 1 1 0 2 1 1 0 1 1 1 1 2 0 1 2 1 1 3 0 2 0 0 2 0 1 2 0 2 2 1 0 2 1 1 2 1 2 2 2 0 2 2 1 2 2 2 2 3 0 2 3 1 3 0 0 3 0 1 3 0 2 3 1 0 3 1 1 3 1 2 3 1 3 3 2 0 3 2 1 3 2 2 3 2 3 3 3 0 3 3 1 3 3 2 3 3 3
MPN/g vagy MPN/ml
95%-os konfidenciahatár
<3 3 3 6,1 6,2 9,4 3,6 7,2 11 7,4 11 11 15 16 9,2 14 20 15 20 27 21 28 35 29 36 23 38 64 43 75 120 160 93 150 210 290 240 460 1100 >1100
0–9,4 0,1–9,5 0,1–10 1,2–17 1,2–17 3,5–35 0,2–17 1,2–17 4–35 1,3–20 4–35 4–35 5–38 5–38 1,5–35 4–35 5–38 4–38 5–38 9–94 5–40 9–94 9–94 9–94 9–94 5–94 9–104 16–181 9–181 17–199 30–360 30–380 18–360 30–380 30–400 90–990 40–990 90–1980 200–4000
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 9
4-6. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTELMEZÉSÜK A membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszer alkalmasságának igazolása során a vizsgált mikroorganizmusokra kapott számok átlagértékei legfeljebb 2-es faktor értékkel térhetnek el a 4-5-2. pontban definiált kontrollra (termék nincs jelen) kapott eredménytől. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer alkalmasságának igazolása során az inokulumból számított értéknek a kontrollra kapott eredmények 95%-os konfidenciahatárain belül kell lennie. Ha a fenti kritériumok egy vagy több, a fent leírt módszerek bármelyikével vizsgált mikroorganizmusra nem teljesülnek, úgy a termék vizsgálatára olyan körülményeket és olyan módszert alkalmazunk, amely(ek)kel a kritériumok a lehető legjobban teljesülnek. 5. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 5-1. A VIZSGÁLT TERMÉKMENNYISÉG Ha más előírás nincs, a fent említett óvintézkedések alkalmazása mellett a vizsgálandó termék 10 g-ját vagy 10 ml-ét használjuk. A folyékony és szilárd aeroszolok esetében 10 tartályból veszünk mintát. Transzdermális tapaszok vizsgálatakor 10 tapaszt veszünk mintának. A vizsgált minta mennyisége csökkenthető olyan hatóanyagok esetén, amelyeket a következőképpen formulálnak: az adagolási egység (pl. tabletta, kapszula, injekció) hatóanyagtartalma kisebb, mint 1 mg, illetve (adagolási egység nélküli gyógyszerformák esetén) a grammonkénti/milliliterenkénti hatóanyag-tartalom kisebb, mint 1 mg. Ezekben az esetekben a vizsgálandó mintamennyiség legalább a 10 adagolási egységben, illetve a termék 10 g-jában vagy 10 ml-ében jelenlevő hatóanyagnak megfelelő mennyiség legyen. Az olyan hatóanyagok esetében, amelyeknek mennyisége korlátozott vagy a gyártási tételek nagysága nagyon kicsi (ti. kevesebb, mint 1000 ml vagy 1000 g), a gyártási tétel 1%-át használjuk, kivéve, ha kisebb mennyiséget írtak elő, illetve ha kisebb mennyiség használata indokolt és engedélyezett. Olyan termékeknél, ahol a gyártási tételben található egységek száma kisebb, mint 200 (pl. klinikai vizsgálatok esetén), a mintamennyiség 2 egységre csökkenthető, illetve – ha a gyártási tétel egységeinek száma kevesebb, mint 100 – 1 egység vizsgálata is lehetséges. A mintá(ka)t az ömlesztett anyagból vagy a készítmény rendelkezésre álló tartályaiból véletlenszerűen vesszük. A kívánt mennyiség kinyerése érdekében megfelelő számú tartály tartalmát összekeverjük. 5-2. A TERMÉK VIZSGÁLATA 5-2-1. Membránszűrés. Olyan szűrőkészüléket használunk, amelynek szűrőlemeze táptalajra áthelyezhető. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. részben leírtak
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 10
alapján igazolták, majd a megfelelő mennyiséget külön-külön 2 membránszűrőre visszük és késedelem nélkül megszűrjük. A szűrőket alkalmas eljárással mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC) meghatározásához az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám meghatározásához (TYMC) a másik szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükóz-agar táptalajt 20–25 °C-on 5–7 napig inkubáljuk. Kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát. Transzdermális tapaszok vizsgálata esetén a 4-5-1. pontban leírt készítmény térfogatának 10%-át külön-külön két membránszűrőn megszűrjük. Az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj, a másikat Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. 5-2-2. Lemezen számlálás. 5-2-2-1. Lemezöntéses módszer. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj számára legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígítás esetében. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükózagar táptalajt 20–25 °C-on 5–7 napig inkubáljuk. Ezután kiválasztjuk azon hígításnak megfelelő lemezeket, amelyen a TAMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 250), illetve a TYMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 50). Táptalajonként a számértékek számtani közepét véve kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát. 5-2-2-2. Felületi szélesztés módszere. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj esetében legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígításhoz. Az inkubálást és a telepképző egységek (CFU) számának kiszámítását illetően a „Lemezöntéses módszer” pontban leírtakkal megyező módon járunk el. 5-2-3. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszer A terméket olyan módszerrel készítjük elő, illetve hígítjuk, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. A kémcsöveket 30–35 °C-on 3–5 napig inkubáljuk. Szükség esetén alkalmas módszerrel átoltást végzünk. Minden hígítás esetében feljegyezzük azon kémcsövek számát, amelyekben mikroorganizmus-növekedés észlelhető. A 2.6.12.-3. táblázat alapján meghatározzuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott legvalószínűbb mikroorganizmusszámot. 5-3. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A teljes aerob mikroorganizmusszámot (TAMC) egyenlőnek tekintjük a szója-kazeinagar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő gombatelepek is a TAMC részét képezik. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszámot (TYMC) egyenlőnek tekintjük a Sabouraud-
2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7 – 11
glükóz-agar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő baktériumtelepek is a TYMC részét képezik. Ha a TYMC értéke a baktériumok elszaporodása miatt várhatóan túllépi az elfogadható határértéket, akkor antibiotikumot tartalmazó Sabouraud-glükóz-agar táptalajt használhatunk. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszer alkalmazása esetén a kapott érték a TAMC lesz. Ha a mikrobiológiai minőséget illetően követelményeket írtak elő, azt a következőképpen kell értelmezni: −
101 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 20,
−
102 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 200,
−
103 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 2000, és így tovább.
Az ajánlott oldatok és táptalajok leírását a 2.6.13. általános fejezet tartalmazza.
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 1
04/2010:20613
2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA(4)
1. BEVEZETÉS Az alábbiakban leírt vizsgálatok lehetővé teszik az adott körülmények között kimutatható, meghatározott mikroorganizmusok távollétének vagy korlátozott jelenlétének megállapítását. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy egy adott anyagról vagy termékről megállapítható legyen: megfelel-e a mikrobiológiai minőségre megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatokat ebből a célból végezzük, az előírt mintaszámot is figyelembe véve az alábbi útmutatások szerint járunk el, és az eredményeket a következők szerint értelmezzük. Más mikrobiológiai eljárások, például automatizált módszerek is használhatók, amennyiben igazolták, hogy egyenértékűek a Gyógyszerkönyvben leírt módszerrel. 2. ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSOK A mintákat a 2.6.12 általános fejezetben leírtak szerint készítjük elő. A termék esetleges antimikrobás hatását – adott esetben – amennyire lehetséges meg kell szüntetni vagy semlegesíteni kell, a 2.6.12. általános fejezetben leírtak szerint. Amennyiben a mintaelőkészítésnél felületaktív anyagokat használunk, úgy a 2.6.12 általános fejezetben leírtak szerint igazolni kell, hogy a mikroorganizusokra nem toxikusak és az inaktiválószerekkel nem összeférhetetlenek.
3. A TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI, A VIZSGÁLAT ALKALMASSÁGA ÉS A NEGATÍV KONTROLLOK (4)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 2
Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas-e mikroorganizmusok kimutatására a vizsgálandó termék jelenlétében. A módszer alkalmasságát újra igazolni kell, ha a módszerben vagy a termékben olyan változás történik, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. 3-1. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek stabilizált szuszpenzióit használjuk vagy az alábbiak szerint referenciatörzseket készítünk. Oltócsíra-tenyészetet fenntartó módszereket (oltócsíra-rendszerek) alkalmazunk, oly módon, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az oltócsíra-törzstételhez képest legfeljebb 5 átoltásból származzanak. 3-1-1. Aerob mikroorganizmusok. Az egyes baktérium referenciatörzseket különkülön folyékony szója-kazein táptalajon vagy szója-kazein-agar táptalajon 30– 35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. A Candida albicans referenciatörzset külön Sabouraud-glükóz-agar táptalajon vagy folyékony Sabouraud-glükóz táptalajon 20–25 °C-on 2–3 napig inkubáljuk. −
Staphylococcus aureus pl. ATCC 6538, NCIMB 9518, CIP 4.83 vagy NBRC 13276;
−
Pseudomonas aeruginosa pl. ATCC 9027, NCIMB 8626, CIP 82.118 vagy NBRC 13275;
−
Escherichia coli pl. ATCC 8739, NCIMB 8545, CIP 53.126 vagy NBRC 3972;
−
Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus, pl. ATCC 14028, vagy más lehetőségként Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus, pl. NBRC 100797, NCTC 6017 vagy CIP 80.39;
−
Candida albicans pl. ATCC 10231, NCPF 3179, IP 48.72 vagy NBRC 1594.
A szuszpenziók készítéséhez nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldatot (pH 7,2) használunk. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve, ha 2–8 °C-on tároltuk, 24 órán belül felhasználjuk. 3-1-2. Clostridiumok. Például a Clostridium sporogenes következő törzseit használhatjuk: ATCC 11473 (NBRC 14293, NCIMB 12343, CIP 100651) vagy ATCC 19404 (NCTC 532 vagy CIP 79.03) vagy NBRC 14293. A clostridiumreferenciatörzset anaerob körülmények között, clostridiumokhoz készült megerősített táptalajon 30–35 °C-on 24–48 órán át szaporítjuk. A vizsgálati beoltásra – a Cl. sporogenes vegetatív sejtjei friss szuszpenziójának készítése és azt követő hígítása alternatívájaként – stabil spóraszuszpenzió is használható. A stabil szuszpenzió 2–8 °C-on egy megfelelően igazolt időtartamon belül eltartható.
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 3
3-2. NEGATÍV KONTROLL A vizsgálati körülmények ellenőrzésére negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálandó készítmény helyett a választott hígítófolyadékot alkalmazzuk. Ebben mikroorganizmus-növekedés nem következhet be. Negatív kontrollt a 4. részben leírt vizsgálatok során is használunk. Azokat az eseteket, amikor a negatív kontrollok nem megfelelő eredményt adnak, ki kell vizsgálni. 3-3. TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az összetevőiből készített táptalajok minden gyártási tételét vizsgáljuk. A 2.6.13.-1. táblázat szerint ellenőrizzük a releváns táptalajok megfelelő tulajdonságait. 2.6.13.-1. táblázat – A táptalajok mikroorganizmus-növekedést elősegítő, gátló és jelző tulajdonságai
Vizsgálat epeálló Gram-negatív baktériumokra
Vizsgálat Escherichia coli-ra
Táptalaj
Tulajdonság
Referenciatörzs
Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj enterobaktériumokhoz
Szaporodás-serkentő
E. coli P. aeruginosa
Gátló
S. aureus
Szaporodás-serkentő + jelző
E. coli P. aeruginosa
Szaporodás-serkentő
E. coli
Gátló
S. aureus
Szaporodás-serkentő + jelző
E. coli
Szaporodás-serkentő
Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus vagy Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus
Gátló
S. aureus
Szaporodás-serkentő + jelző
Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus vagy Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus
Kristályibolya-neutrálvörösepesavas-agar táptalaj glükózzal MacConkey-féle folyékony táptalaj MacConkey-féle agar-táptalaj
Rappaport Vassiliadis-féle folyékony Salmonella-dúsító táptalaj Vizsgálat Salmonella-ra Xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalaj
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 4
Vizsgálat Pseudomonas aeruginosa-ra
Cetrimid-agar táptalaj
Vizsgálat Staphylococcus aureus-ra
Mannit-nátrium-klorid táptalaj
Vizsgálat clostridiumokra Vizsgálat Candida albicans-ra
Szaporodás-serkentő
P. aeruginosa
Gátló
E. coli
Szaporodás-serkentő + jelző
S. aureus
Gátló
E. coli
Megerősített táptalaj clostridiumokhoz
Szaporodás-serkentő
Cl. sporogenes
Columbia-agar táptalaj
Szaporodás-serkentő
Cl. sporogenes
Szaporodás-serkentő
C. albicans
Szaporodás-serkentő + jelző
C. albicans
Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj Sabouraud-glükóz-agar táptalaj
A mikroorganizmus-növekedést elősegítő tulajdonság vizsgálata folyékony táptalajok esetén: a megfelelő táptalaj adott mennyiségét kisszámú (legfeljebb 100 CFU) megfelelő mikroorganizmussal beoltjuk. A beoltott táptalajt a megadott hőmérsékleten legfeljebb a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamig inkubáljuk. A mikroorganizmus-növekedés tisztán látható legyen, és mértéke hasonló legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. A mikroorganizmus-növekedést elősegítő tulajdonság vizsgálata szilárd táptalajok esetén: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk, és a megadott hőmérsékleten legfeljebb a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamig inkubáljuk. A mikroorganizmus-növekedés hasonló mértékű legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. A gátló tulajdonság vizsgálata folyékony vagy szilárd táptalajok esetén: a megfelelő táptalajt a megfelelő mikroorganizmus legalább 100 CFU mennyiségével beoltjuk. A táptalajokat a megadott hőmérsékleten legalább a vizsgálatban megadott leghosszabb időtartamig inkubáljuk. Mikroorganizmusszaporodás ne legyen megfigyelhető. A jelző tulajdonság vizsgálata: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk, és a megadott hőmérsékleten annyi ideig inkubáljuk, ami a vizsgálatban megadott legrövidebb és leghosszabb időtartam közé esik. A mikroorganizmus-telepeknek – küllemüket és jelző reakciójukat tekintve – hasonlónak kell lenniük a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. 3-4. A VIZSGÁLATI MÓDSZER ALKALMASSÁGA
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 5
A mintaelőkészítést minden egyes vizsgálandó termék esetében a 4. rész megfelelő pontjában előírtak szerint végezzük. Az egyes referenciatörzseket keverés közben adjuk az előírt táptalajhoz. A referenciatörzseket egyenként oltjuk be. A beoltott vizsgálati készítményben a mikroorganizmusok legfeljebb 100 CFU-nak megfelelő mennyiségét alkalmazzuk. A vizsgálatot a 4. rész megfelelő pontja szerint végezzük; a legrövidebb előírt inkubálási időt alkalmazzuk. A megadott mikroorganizmusokat a 4. részben előírt jelző reakciókkal kell kimutatni. Amennyiben a termék bármilyen antimikrobás hatással rendelkezik, a vizsgálati módszert módosítani kell [lásd a 2.6.12 általános cikkely 4-5-3. pontját]. Amennyiben nem semlegesíthető az adott termék antimikrobás aktivitása a vizsgálandó mirkoorganizmussal szemben, úgy azt kell feltételezni, hogy a gátolt mikroorganizmus nem lesz jelen a termékben.
4. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 4-1. EPEÁLLÓ GRAM-NEGATÍV BAKTÉRIUMOK 4-1-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk, azzal az eltéréssel, hogy hígítófolyadékként szója-kazein folyékony táptalajt használunk. Az összekeverést követően a mintát 20–25 °C-on annyi ideig inkubáljuk, amely elegendő a baktériumok újraélesztéséhez, szaporodásukhoz azonban nem (általában 2, de legfeljebb 5 óra). 4-1-2. Vizsgálat mikroorganizmus távollétére. Hacsak nincs más előírás, a termék 4-1-1. szerint készített, 1 g-nak megfelelő térfogatát enterobaktériumok dúsítására szánt Mossel-féle táptalajba oltjuk. A beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18– 24 órán át inkubáljuk. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha telepek nem fejlődnek ki. 4-1-3. Kvantitatív vizsgálat. 4-1-3-1. Kiválasztás és átoltás. A 4-1-1. szerint készített terméket és/vagy annak rendre 0,1, 0,01 és 0,001 g (vagy 0,1, 0,01 és 0,001 ml) terméket tartalmazó hígításait megfelelő mennyiségű enterobaktériumok dúsítására szánt Mossel-féle táptalajba oltjuk. A beoltott táptalajt 30–35 °C-on 24–48 órán át inkubáljuk. Ezt követően a tenyészeteket egyenként glükóztartalmú kristályibolya-neutrálvörös-
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 6
epesavas-agar táptalaj lemezre oltjuk át. A lemezeket 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-1-3-2. Értékelés. A telepek megjelenése pozitív eredményt jelent. Feljegyezzük a termék legkisebb pozitív és a legnagyobb negatív eredményt adó mennyiségét. A 2.6.13.-2. táblázat alapján meghatározzuk a valószínű baktériumszámot. 2.6.13.-2. táblázat – Az eredmények értékelése
0,1 g vagy 0,1 ml
0,01 g vagy 0,01 ml
0,001 g vagy 0,001 ml
Valószínű baktériumszám 1 g termékre vonatkoztatva
+
+
+
>103
+
+
–
>102 és <103
+
–
–
>10 és <102
–
–
–
<10
Az egyes termékmennyiségek esetén kapott eredmények
4-2. ESCHERICHIA COLI 4-2-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-2-2. Kiválasztás és átoltás. A tartály összerázását követően 1 ml szója-kazein folyékony táptalajt 100 ml MacConkey-táptalajba viszünk át, és a keveréket 42– 44 °C-on 24–48 órán át inkubáljuk. Ezt követően Mac Conkey-agar-lemezre átoltva, a lemezt 30–35 °C-on 18–72 órán át inkubáljuk. 4-2-3. Értékelés. A telepek megjelenése E. coli lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-3. SALMONELLA 4-3-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termékből mintát készítünk. A minta 10 g, ill. 10 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 7
vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-3-2. Kiválasztás és átoltás. 10 ml szója-kazein folyékony táptalajt 10 ml Salmonella dúsítására szánt Rappaport Vassiliadis-táptalajba viszünk át, és a keveréket 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. Ezt követően xilóz-lizindezoxikolát-agar táptalajra átoltást végzünk, majd a lemezeket 30–35 °C-on 18–48 órán át inkubáljuk. 4-3-3. Értékelés. Jól fejlett, vörös, esetleg fekete centrummal rendelkező telepek megjelenése Salmonella lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-4. PSEUDOMONAS AERUGINOSA 4-4-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Amennyiben transzdermális tapaszokat vizsgálunk, a minta 2.6.12 általános cikkelyben („B. A harmonizált módszer” 4-5-1. pont) leírtak alapján készült, 1 tapasznak megfelelő térfogatát steril membránszűrőn szűrjük, majd 100 ml szója-kazein folyékony táptalajba visszük. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-4-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás cetrimid-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 18–72 óra. 4-4-3. Értékelés. A telepek megjelenése P. aeruginosa lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-5. STAPHYLOCOCCUS AUREUS 4-5-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Amennyiben transzdermális tapaszokat vizsgálunk, a minta 2.6.12
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 8
általános cikkelyben leírtak alapján készült 1 tapasznak megfelelő térfogatát steril membránszűrőn szűrjük, majd 100 ml szója-kazein folyékony táptalajba visszük. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-5-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás mannit-nátrium-klorid-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 18–72 óra. 4-5-3. Értékelés. Sárga/fehér, sárga zónával körülvett telepek megjelenése S. aureus lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-6. CLOSTRIDIUMOK 4-6-1. Mintaelőkészítés és hőkezelés. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 2 g-jának vagy 2 ml-ének tízszeres hígításából (legalább 20 ml térfogatú) mintát készítünk. A kapott mintát két, legalább 10 ml térfogatú részre osztjuk, amelyek közül az egyiket 10 percig 80 °Con melegítjük, majd gyorsan lehűtjük, a másikat viszont nem melegítjük. 4-6-2. Kiválasztás és átoltás. A két részre osztott mintaoldat mindkét részéből legalább 10-10 ml-t vagy 1 g, illetve 1 ml vizsgálandó terméknek megfelelő mennyiséget megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) clostridiumokhoz készült megerősített táptalajba oltunk. A táptalajokat anaerob körülmények között 30–35 °C-on 48 órán át inkubáljuk, majd Columbia-agar táptalajra átoltást végzünk, amelyet ismét 30–35 °C-on 48 órán át inkubálunk. 4-6-3. Értékelés. Endospórás vagy endospóráktól mentes, negatív kataláz-reakciót adó anaerob pálcák telepeinek megjelenése clostridiumok jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-7. CANDIDA ALBICANS 4-7-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termékből mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy legalább 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét 100 ml Sabouraud-glükóz folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30– 35 °C-on 3–5 napig inkubáljuk.
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 9
4-7-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás Sabouraud-glükóz-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 24–48 óra. 4-7-3. Értékelés. Fehér telepek megjelenése C. albicans lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak.
A fejezet következő része tájékoztató jellegű. 5. AJÁNLOTT OLDATOK ÉS TÁPTALAJOK A következő oldatok és táptalajok alkalmasnak bizonyultak a mikrobiológiai szennyezésekre előírt gyógyszerkönyvi vizsgálatokhoz. Más táptalajok is használhatók, ha alkalmasságukat előzetesen igazoltuk. Tompító törzsoldat. Egy 1000 ml-es mérőlombikban 34 g kálium-dihidrogénfoszfátot 500 ml tisztított vízben oldunk. Az oldat pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,2 ± 0,2-re állítjuk be, majd térfogatát tisztított vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Homogenizálást követően a tompítóoldatot tartályokba töltjük, sterilezzük és 2– 8 °C-on tároljuk. Foszfát–tompítóoldat (pH 7,2). A tompító törzsoldatot tisztított vízzel 1:800 V/V arányban elegyítjük. Az oldatot sterilezzük. Nátrium-klorid–pepton–tompítóoldat (pH 7,0) Kálium-dihidrogén-foszfát Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát
3,6 g 7,2 g; 0,067 M foszfáttal egyenértékű
Nátrium-klorid
4,3 g
Pepton (hús- vagy kazeinpepton)
1,0 g
Tisztított víz
1000 ml
Az oldatot autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Szója-kazein folyékony táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)
17,0 g
Szójapepton (papain-hidrolizátum)
3,0 g
Nátrium-klorid
5,0 g
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 10
Dikálium-hidrogén-foszfát
2,5 g
Glükóz-monohidrát
2,5 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Szója-kazein-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)
15,0 g
Szójapepton (papain-hidrolizátum)
5,0 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Agar Tisztított víz
15,0 g 1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Sabouraud-glükóz-agar táptalaj Glükóz
40,0 g
Állati szövet (pepszin-hidrolizátum) és kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 1:1 arányú elegye
10,0 g
Agar
15,0 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Burgonya-glükóz-agar táptalaj Burgonyafőzet
200 g
Glükóz
20,0 g
Agar
15,0 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 11
Glükóz
20,0 g
Állati szövet (pepszin-hidrolizátum) és kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 1:1 arányú elegye
10,0 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj enterobaktériumok vizsgálatához Zselatin (pankreász-hidrolizátum)
10,0 g
Glükóz-monohidrát
5,0 g
Szárított marhaepe
20,0 g
Kálium-dihidrogén-foszfát
2,0 g
Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát
8,0 g
Brillantzöld Tisztított víz
15 mg 1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,2 ± 0,2 legyen. A táptalajt 100 °C-on 30 percig melegítjük, majd késedelem nélkül lehűtjük. Kristályibolya-neutrálvörös-epesavas-agar táptalaj glükózzal Élesztőkivonat
3,0 g
Zselatin (pankreász-hidrolizátum)
7,0 g
Epesavas sók
1,5 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Glükóz-monohidrát
10,0 g
Agar
15,0 g
Neutrálvörös
30 mg
Kristályibolya
2 mg
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy melegítés után 25 °C-on mért értéke 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt forrásig melegítjük. Autoklávban nem szabad hevíteni. MacConkey-féle folyékony táptalaj
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 12
Zselatin (pankreász-hidrolizátum)
20,0 g
Laktóz-monohidrát
10,0 g
Szárított marhaepe
5,0 g
Brómkrezolbíbor Tisztított víz
10 mg 1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. MacConkey-agar táptalaj Zselatin (pankreász-hidrolizátum) Pepton (hús- és kazeinpepton) Laktóz-monohidrát
17,0 g 3,0 g 10,0 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Epesavas sók
1,5 g
Agar Neutrálvörös Kristályibolya Tisztított víz
13,5 g 30,0 mg 1 mg 1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,1 ± 0,2 legyen. A táptalajt állandó rázogatás közben 1 percen át forraljuk, majd autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Rappaport Vassiliadis-féle folyékony dúsító táptalaj Salmonella-hoz Szójapepton Magnézium-klorid-hexahidrát
4,5 g 29,0 g
Nátrium-klorid
8,0 g
Dikálium-foszfát
0,4 g
Kálium-dihidrogén-foszfát
0,6 g
Malachitzöld
0,036 g
Tisztított víz
1000 ml
Az oldást enyhe melegítés mellett végezzük. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük, 115 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. A melegítést és az autoklávozást követően a táptalaj pH-ja 25 °C-on mérve 5,2 ± 0,2 legyen.
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 13
Xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalaj Xilóz
3,5 g
L-lizin
5,0 g
Laktóz-monohidrát
7,5 g
Szacharóz
7,5 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Élesztőkivonat
3,0 g
Fenolvörös
80 mg
Agar
13,5 g
Nátrium-dezoxikolát
2,5 g
Nátrium-tioszulfát
6,8 g
Ammónium-vas(III)-citrát
0,8 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke melegítés után 25 °C-on 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt forrásig melegítjük, majd 50 °C-ra lehűtve Petri-csészékbe osztjuk szét. Autoklávban nem szabad melegíteni. Cetrimid-agar táptalaj Zselatin (pankreász-hidrolizátum) Magnézium-klorid Kálium-szulfát Cetrimid Agar
20,0 g 1,4 g 10,0 g 0,3 g 13,6 g
Tisztított víz
1000 ml
Glicerin
10,0 ml
A táptalajt rázogatás közben forrásig melegítjük és egy percig ezen a hőmérsékleten tartjuk; pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on mérve 7,2 ± 0,2 legyen. A táptalajt végül autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Mannit-nátrium-klorid-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)
5,0 g
Állati szövet (pepszin-hidrolizátum)
5,0 g
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 14
Marhahúskivonat
1,0 g
D-mannit
10,0 g
Nátrium-klorid
75,0 g
Agar
15,0 g
Fenolvörös
0,025 g
Tisztított víz
1000 ml
A táptalajt rázogatás közben egy percig forraljuk; pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on mérve 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt végül autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Folyékony megerősített táptalaj clostridiumokhoz Marhahúskivonat
10,0 g
Pepton
10,0 g
Élesztőkivonat
3,0 g
Oldható keményítő
1,0 g
Glükóz-monohidrát
5,0 g
Cisztein-hidroklorid
0,5 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Nátrium-acetát
3,0 g
Agar
0,5 g
Tisztított víz
1000 ml
Az agart duzzasztjuk, majd folyamatos keverés közben forrásig melegítve oldjuk. Amennyiben szükséges, a táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 6,8 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Columbia-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)
10,0 g
Húspepton (pepszin-hidrolizátum)
5,0 g
Szívpepton (pankreász-hidrolizátum)
3,0 g
Élesztőkivonat
5,0 g
Kukoricakeményítő
1,0 g
Nátrium-klorid
5,0 g
Agar (gélképző-képességtől függően)
10,0–15,0 g
2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 15
Tisztított víz
1000 ml
Az agart duzzasztjuk, majd folyamatos keverés közben forrásig melegítve oldjuk. Amennyiben szükséges, a táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük, majd 45-50 °C-ig hagyjuk lehűlni. A táptalajhoz szükség esetén 20 mg gentamicinbázisnak megfelelő mennyiségű gentamicinszulfátot adunk, majd Petri-csészékbe osztjuk szét.
2.9.17. Paranterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 – 1
04/2010:20917
2.9.17. PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA(5) A szuszpenziókat és az emulziókat tartalmuk kivétele és sűrűségük meghatározása előtt felrázzuk. Az olajos és viszkózus készítményeket a címkén feltüntetett tájékoztatásnak megfelelően szükség esetén felmelegíthetjük, és közvetlenül tartalmuk kivétele előtt alaposan felrázzuk. Térfogatmérés előtt a folyadékot 20–25 °C-ra lehűtjük. EGYADAGOS TARTÁLYOK A 10 ml-es vagy ennél nagyobb névleges térfogatú tartályokból egyet, a 3 ml-nél nagyobb, de 10 ml-nél kisebb tartályokból hármat, a 3 ml-es vagy ennél kisebb névleges térfogatú tartályokból ötöt használunk a vizsgálathoz. A tartályok teljes tartalmát külön-külön felszívjuk egy-egy legalább 2,5 cm hosszú, 21-es méretű injekciós tűvel felszerelt száraz fecskendőbe, amelynek térfogata nem haladja meg a mérendő térfogat háromszorosát. A fecskendőből és a tűből eltávolítjuk a légbuborékokat, azután a fecskendő tartalmát – a tű kiürítése nélkül – egy olyan száraz mérőhengerbe juttatjuk, amelyet inkább a benne lévő térfogat, mintsem a belőle kiöntött térfogat mérésére hitelesítettek. A mérőhenger méretét úgy választjuk meg, hogy a mérendő térfogat a beosztott résznek legalább 40%-át kitöltse. A tartalom milliliterben kifejezett térfogatát úgy is megkaphatjuk, hogy grammban mért tömegét elosztjuk a sűrűségével. A 2 ml-es vagy ennél kisebb névleges térfogatú tartályok tartalmát oly módon is vizsgálhatjuk, hogy a méréshez előírt térfogat eléréséhez elegendő számú tartály tartalmát egyesítjük, feltéve, hogy mindegyik tartályhoz külön, száraz injekciós felszerelést használunk. A 10 ml-es vagy ennél nagyobb tartályok tartalmát vizsgálhatjuk úgy is, hogy felnyitásuk után tartalmukat közvetlenül a mérőhengerbe vagy egy lemért edénybe juttatjuk. A kivehető térfogat az egyenként vizsgált tartályok esetében nem lehet kisebb, mint a névleges térfogat; a 2 ml-es vagy kisebb tartályok esetében a kivehető térfogat nem lehet kisebb, mint az együtt vizsgált tartályok névleges térfogatainak összege. TÖBBADAGOS TARTÁLYOK A többadagos tartályban forgalmazott injekciókból, amelyek címkéjén feltüntetik a meghatározott térfogatú dózisok számát, egy tartályt használunk fel. A vizsgálatot
(5)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
2.9.17. Paranterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 – 1
az egyadagos tartályokra leírtak szerint végezzük, annyi injekciós fecskendőt használva, amennyi a dózisok feltüntetett száma. A folyadéktérfogatnak akkorának kell lennie, hogy valamennyi fecskendőből legalább a feltüntetett dózisnak megfelelő mennyiség kivehető legyen. PATRONOK ÉS ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐK A 10 ml-es vagy ennél nagyobb névleges térfogatú tartályokból egyet, a 3 ml-nél nagyobb, de 10 ml-nél kisebb tartályokból hármat, a 3 ml-es vagy ennél kisebb névleges térfogatú tartályokból ötöt használunk a vizsgálathoz. Amennyiben szükséges, a tartályokat összekapcsoljuk a használatukhoz szükséges szerelékekkel (tű, dugattyús szelep, fecskendő), és az egyes tartályok teljes tartalmát – a tű kiürítése nélkül – a dugattyú állandó, lassú nyomásával, előzetesen lemért, száraz edénybe juttatjuk. A tartalom milliliterben kifejezett térfogatát úgy kapjuk meg, hogy a grammban mért tömeget elosztjuk a folyadék sűrűségével. A mért térfogat a vizsgált tartályok egyikében sem lehet kisebb a névleges térfogatnál. INFÚZIÓK A vizsgálathoz egy tartályt használunk fel. A tartály tartalmát száraz mérőhengerbe töltjük át. A mérőhenger méretét úgy választjuk meg, hogy a mérendő térfogat a mérőhenger névleges térfogatának legalább 40%-át kitöltse. A betöltött folyadék térfogatát leolvassuk. A mért térfogat nem lehet kisebb a névleges térfogatnál.
5.1.4. Gyógyszerkészítmények mikrobiológiai tisztasága
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 1
04/2010:50104
5.1.4. NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA(1) Bizonyos mikroorganizmusok jelenléte nem steril készítményekben csökkentheti vagy éppen megszüntetheti a termék terápiás aktivitását és károsan befolyásolhatja a beteg egészségét. A gyártóknak ezért a Helyes Gyártási Gyakorlat (GMP) érvényes irányelveinek betartásával biztosítaniuk kell a kész gyártási tételek alacsony mikrobiológiai terheltségét a gyógyszerkészítmények gyártása, tárolása és forgalmazása során. A nem steril termékek mikrobiológiai ellenőrzését a 2.6.12. és a 2.6.13. általános fejezetekben foglalt módszerek szerint kell elvégezni. A nem steril gyógyszerkészítmények összes aerob mikroorganizmusszámra (TAMC) és egyesített összes élesztő-/penészgombaszámra (TYMC) vonatkozó elfogadhatósági követelményeit az 5.1.4-1. és az 5.1.4.-2. táblázat tartalmazza. Az elfogadhatósági követelmények egyedi eredményekre vagy ismételt számlálási eredmények átlagára vonatkoznak[amennyiben végeztek ismételt számlálásokat (pl. közvetlen lemezes módszerek)]. Amennyiben a mikrobiológiai tisztaságra vonatkozó elfogadhatósági követelmény van előírva, az a következőképpen értelmezendő: −
101 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 20;
−
102 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 200;
−
103 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 2000, és így tovább.
Az 5.1.4.-1. táblázat azon nevesített mikroorganizmusok listáját tartalmazza, amelyekre elfogadási követelményeket adtak meg. A lista nem terjed ki szükségszerűen mindenre, és egy adott készítményt szükséges lehet más mikroorganizmusokra (is) megvizsgálni, a kiindulási anyagok természetétől és a gyártási eljárástól függően. Amennyiben bizonyítást nyert, hogy az előírt vizsgálatok egyike sem teszi lehetővé a mikroorganizmusszám meghatározását az előírt szinten, úgy olyan validált módszert kell alkalmazni, amelynek kimutatási határa a lehető legjobban megközelíti a feltüntetett elfogadási követelményt.
(1)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
5.1.4. Gyógyszerkészítmények mikrobiológiai tisztasága
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 2
5.1.4.-1. táblázat – Nem steril gyógyszerformák mikrobiológiai tisztaságának elfogadhatósági követelményrendszere TAMC Az alkalmazás módja
TYMC A nevesített mikroorganizmusok
(CFU/g vagy (CFU/g vagy CFU/ml) CFU/ml)
Orális alkalmazásra szánt nemvizes készítmények
103
102
Eschericha coli nem lehet jelen (1 gban vagy 1 ml-ben)
Orális alkalmazásra szánt vizes készítmények
102
101
Eschericha coli nem lehet jelen (1 gban vagy 1 ml-ben)
Rektális alkalmazás
103
102
–
102
101
Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Vaginális alkalmazás
102
101
Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és Candida albicans nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Transzdermális tapaszok (egy tapaszra vonatkozó határértékek a tapadó- és hordozóréteget is beleértve)
102
101
Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa nem lehet jelen (1 tapaszban)
101
Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és epeálló Gram-negatív baktériumok nem lehetnek jelen (1 g-ban vagy 1 mlben)
Szájnyálkahártyán történő, Fogínyen történő, Bőrön történő, Nazális, Fülészeti alkalmazás
Inhalációs alkalmazás (a porlasztásra szolgáló folyadékokra külön követelmények vannak)
A Ph. Eur. külön követelményei olyan természetes (állati, növényi vagy ásványi) eredetű kiindulási anyagokat tartalmazó orális gyógyszerformákra, amelyeknek mikrobiológiai előkezelése nem lehetséges, és amelyekre az illetékes hatóság elfogadja, hogy a kiindulási anyag TAMC-értéke meghaladja a 103 CFU/g vagy CFU/mg értéket
102
Legfeljebb 102 epetűrő Gramnegatív baktérium lehet jelen (1 gban vagy 1 ml-ben) 104
102
Salmonella nem lehet jelen (10 gban vagy 10 ml-ben) Staphylococcus aureus és Escherichia coli nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Az 5.4.1.-1. táblázatban felsorolt mikroorganizmusokon kívül kitenyésző egyéb mikroorganizmusok jelentősége az alábbi szempontok szerint értékelendő: −
(1)
a termék felhasználása: a kockázat az alkalmazási helytől (szem, orr, légutak) függően változik;
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
5.1.4. Gyógyszerkészítmények mikrobiológiai tisztasága
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.7. – 3
−
a termék sajátsága: mikroorganizmus-növekedést elősegítő képessége, megfelelő mikrobiológiai tartósítószer jelenléte;
−
az alkalmazás módja;
−
a kezelt csoport: a kockázat újszülöttek, csecsemők és legyengültek esetében eltérő lehet;
−
immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok használata;
−
betegség, sebesült állapot, szervi károsodás.
Ahol indokolt, a releváns tényezők kockázat-alapú értékelését mikrobiológiai szakképzettséggel rendelkező és mikrobiológiai adatok értelmezésében járatos személyek végezzék. Kiindulási anyagok esetén az értékelés során figyelembe kell venni a termék feldolgozását, az adott vizsgálati technológiát és a megkívánt minőségű anyagok hozzáférhetőségét. 5.1.4.-2. táblázat – Nem steril gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztaságának elfogadhatósági követelményei
Gyógyszeranyagok
TAMC
TYMC
(CFU/g vagy CFU/ml)
(CFU/g vagy CFU/ml)
103
102
A bevételre szánt növényi gyógyszerek mikrobiológiai tisztaságának javasolt elfogadhatósági követelményeit az 5.1.8 általános fejezet tartalmazza.
(1)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-1
04/2010:50800
5.8. GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓ Jelen általános fejezet útmutatóul szolgál a felhasználók számára. Információt nyújt az Európai, az Amerikai és a Japán Gyógyszerkönyv különböző általános fejezeteit, illetve cikkelyeit érintő harmonizáció fokáról. Abban az esetben, ha az Európai Gyógyszerkönyvnek való megfeleléssel kapcsolatban bármilyen kétség vagy vitás kérdés merül fel, ez a fejezet nem befolyásolja a cikkelyek és általános fejezetek azon jogi státuszát, hogy hivatalos hivatkozási alapnak kell őket tekinteni. Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság nagyra értékeli annak a közös munkának a hasznosságát, amelyet más gyógyszerkönyvi testületekkel együttesen, harmonizált cikkelyek és általános fejezetek kidolgozása érdekében végzett. Az ilyenfajta harmonizáció tökéletesen összhangban van a Bizottság által kitűzött célokkal, és számos előnye van, melyek közül kiemelkedik a minőségellenőrzési módszerek és engedélyező eljárások egyszerűsítése és racionalizálása. Ez a harmonizáció növeli a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmonisation, ICH) és a Nemzetközi Állatgyógyászati Harmonizációs Együttműködés (Veterinary International Cooperation on Harmonisation, VICH) munkájából származó előnyöket is, mivel számos kidolgozott irányelv alkalmazása a gyógyszerkönyvi általános fejezeteken alapul. A harmonizációs tevékenységet az Európai, Japán és az Amerikai Gyógyszerkönyvek társulásával létrejött Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group, PDG) megfelelően kialakított, de nem hivatalos eljárás szerint végzi. Jelen általános fejezet tartalmazza az információkat azon témakörökben, amelyekkel e csoport már foglalkozott. Az általános fejezetek harmonizálásának célja, egymással kölcsönösen felcserélhető módszerek és követelmények kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy termék a három gyógyszerkönyv egyikének általános fejezetét alkalmazva megfelelőnek bizonyul, akkor a másik két gyógyszerkönyv általános fejezetét alkalmazva is ugyanahhoz az eredményhez jutnánk. Ez az általános fejezet mindig külön felhívja a figyelmet arra, ha az ICH a kölcsönös felcserélhetőség hivatalos közzétételét javasolta. Ha a harmonizált általános fejezetekben maradnak még eltérések, az ezekre vonatkozó információkat ez az általános fejezet tartalmazza. Az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy a három gyógyszerkönyvben az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. Néhány termék esetében azonban jogi vagy értelmezésbeli különbözőségek miatt különösen nehéz a teljes harmonizációt megvalósítani. Ennek következtében a Tárgyalócsoport érdemesnek vélte jóvá hagyni és kiadni azokat a cikkelyeket is, amelyekben a lehető legtöbb minőségi jellemző egységesítésére sor került. A nem harmonizált jellemzőkre vonatkozó információt jelen általános fejezet tartalmazza. A három Gyógyszerkönyv vállalta, hogy sem a harmonizált cikkelyeket, sem az általános fejezeteket nem módosítja egyoldalúan, hanem egyeztetett felülvizsgálati eljárást alkalmaz, melynek során a partnerek egyidőben fogadják el a változtatást.
2.2.31. ELEKTROFORÉZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 23. Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1056> Biotechnológiai termékek – Poliakrilamid gélelektroforézis című fejezetére valamint a Ph. Eur. 2.2.31. Elektroforézis című fejezetére vonatkozik.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-2
Az Európai Gyógyszerkönyvben a harmonizált fejezetet egy általánosabb, az Elektroforézis fejezet Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című bekezdése tartalmazza. Az általános fejezet további, nem harmonizált részei: Alapelvek, Szabad vagy mozgó határfelületű elektroforézis, Hordozóanyaggal végzett zónaelektroforézis, Poliakrilamidrúd gélelektroforézis. A fejezet ezen részeit fekete rombuszok határolják (♦♦). Mivel az általános rész további információkat is tartalmaz, ezért az Európai Gyógyszerkönyvben található fenti eltérések nem befolyásolják a harmonizációs eljárást. Ezért a három gyógyszerkönyv szövegei harmonizáltnak tekinthetők.
2.2.47. KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS Az következő összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 4. Kapilláris elektroforézis című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <727> Kapilláris elektroforézis című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.47. Kapilláris elektroforézis című fejezetére vonatkozik. Az USP egy, a harmonizálttól eltérő fejezetet jelentetett meg. Ezért csupán a Ph. Eur. és a JP szövegei tekinthetők harmonizáltnak.
2.2.54. IZOELEKTROMOS FÓKUSZÁLÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 9. Izoelektromos fókuszálás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1054> Biotechnológiai termékek – Izoelektromos fókuszálás című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.54. Izoelektromos fókuszálás című fejezetére vonatkozik. Általános elvek (USP). Az USP a festési eljárás során alkalmazott időtartamokra vonatkozóan további ajánlásokat tesz. Az USP fenti fejezeteiben megtalálható a fehérjekoncentráció meghatározását szolgáló denzitométer, de kvantitatív IEF-ről nem tesz említést. Eljárás (USP). Amennyiben a fehérjekoncentráció túl kicsi, az USP több impregnált papírszeletke (legfeljebb négy) gélre helyezését is megengedi. Megjegyzés (USP). Szokásos mintafelvitel esetén az USP egyéb indikátorokat is ajánl. A fenti különbségek az USP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és a JP szövegét tekintjük harmonizáltnak.
2.2.55 PEPTIDTÉRKÉP-VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 15. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1055> Biotechnológiai termékek – Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.55. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére vonatkozik. A peptidkötés szelektív hasítása - 1. táblázat. Példák hasítószerekre (USP). Az USP a pepszin hasítására csak az EC 3.4.23.1 enzim alkalmazását engedélyezi, a harmonizált szöveg azonban mind az EC 3.4.23.1-es, mind az EC 3.4.23.2-es enzim alkalmazására utal.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-3
Amennyiben egy vizsgálati eredmény megfelel az USP korlátozásoknak, akkor az eredmény megfelel a Ph. Eur. és a JP követelményeinek is. A Ph. Eur. vagy a JP követelményinek megfelelő vizsgálati eredmény nem felel meg az USP követelményeinek, ha az EC 3.4.23.2. enzimet használjuk. Validálás (USP). Az USP ezt Rendszeralkalmassági vizsgálat címen tartalmazza. Ezt a terminológiát mindhárom gyógyszerkönyv elfogadja. A peptidtérkép-vizsgálat alkalmazása genetikai stabilitás becslésére (USP). Ez a kiegészítő bekezdés nem érinti a harmonizációt, mivel csak módszerfejlesztésre használják. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető.
2.2.56 AMINOSAV-ANALÍZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. Aminosav-analízis fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1052> Biotechnológiai termékek – Aminosav-analízis szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.2.56. Aminosavanalízis fejezetére vonatkozik. Az aminosav-analízis módszertana: általános alapelvek (USP). Az USP a „6-aminokinolilN-hidroxiszukcinimidil-karbamát, vagy o-ftálaldehid” szövegrészt „6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbonát”-tal helyettesítette. Ezen reagensek különböznek ugyan, de kompatibilisek, és bármelyiket alkalmazzuk, ez nem érinti a harmonizációt. Az USP valamennyi alább felsorolt módszer leírására részletes példával szolgált: –
1. módszer: oszlop utáni ninhidrines származékképzés;
–
2. módszer: oszlop utáni OPA származékképzés;
–
3. módszer: oszlop előtti PITC származékképzés;
–
4. módszer: oszlop előtti AQC származékképzés;
–
5. módszer: oszlop előtti OPA származékképzés;
–
6. módszer: oszlop előtti DABS-Cl származékképzés;
–
7. módszer: oszlop előtti FMOC-Cl származékképzés;
–
8. módszer: oszlop előtti NBD-F származékképzés.
A fenti példák a további tájékoztatást szolgálják, és nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető.
2.4.14 SZULFÁTHAMU Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 2.44. Izzítási maradék fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <281> Izzítási maradék szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.4.14. Szulfáthamu fejezetére vonatkozik.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-4
A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, így nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP a 600±50 °C-tól eltérő hőmérsékleten is megengedi a vizsgálat elvégzését, amennyiben azt az egyedi cikkely előírja. Ugyanígy, amennyiben az egyedi cikkely megengedi, a vizsgálat során általánosan alkalmazott 1–2 g-os mintamennyiségtől való eltérést is megengedi. Az USP egy további bekezdést is tartalmaz (melyet fekete rombuszok határolnak), melyben tokos kemence használatát is megengedi a vizsgálat során. E készülék alkalmazásával kapott vizsgálati eredmények nem felelnek meg a Ph. Eur. és a JP szerinti vizsgálati eredményeknek. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁM-MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: I. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Mikroorganizmusszámmeghatározó vizsgálatok című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <61> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: II. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <62> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.9.7 BEVONAT NÉLKÜLI TABLETTÁK KOPÁSI VESZTESÉGE A XV. Japán Gyógyszerkönyv 26. Tabletták kopási veszteségének vizsgálata című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötete <1216> Tabletták kopási
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-5
vesztesége című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.9.7. Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak.
2.9.17 PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.05. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <1> Injekciók szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.9.17. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP-ben ezt a szövegrészt az <1> Injekciók általános fejezet Tartályos Injekciók Térfogatának Meghatározása című pontja tartalmazza. Ez nem érinti a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek deklarálja az ICH régiókon belül.
2.9.26. FAJLAGOS FELÜLET MEGHATÁROZÁSA GÁZADSZORPCIÓVAL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.02. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <846> Fajlagos felület című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.9.26. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére vonatkozik. A JP 3.02 fejezete minden hőmérsékleti értéket Celsius fokban ad meg. Többpontos meghatározás (JP). A JP nem közli a fajlagos felület (S) definíciójában szereplő állandó (értéke 22400) jelentését, és nem követeli meg a módszer linearitásának ellenőrzését. Egypontos mérés (JP). A JP nem közli a gáz P/P0 értéknek megfelelő egyenérték mennyiségét, továbbá, ezt az értéket kisebb pontossággal adja meg (0,30), mint a többi gyógyszerkönyv (0,300). A JP nem tekinti feltételnek, hogy a C anyagi állandó nem változhat. Vizsgálatok (JP). A JP egyik módszer esetében sem adja meg a vizsgálat kivitelezéséhez szükséges hőmérsékletet. A JP hagyományos készülékek használatára korlátozza térfogatos módszerét, és nem vesz figyelembe alternatív eszközöket. Az említett különbségek a JP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak.
2.9.36 PORFOLYÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 18. Porfolyás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1174> Porfolyás című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.36. Porfolyás című fejezetére vonatkozik.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 6.7.-6
Áramlás kifolyónyíláson keresztül (JP). A JP klasszikus kifolyónyílások alkalmazását írja elő, és nem engedélyezi sem vibrátorok, sem mozgó kifolyónyílások alkalmazását. A JP módszerével végzett vizsgálat eredménye kompatibilis a Ph. Eur. és az USP módszerével kapott eredménnyel. A Ph. Eur., illetve az USP módszerével végzett vizsgálat viszont nem felel meg a JP követelményének, ha a vizsgálatot vibrátor vagy mozgó kifolyónyílás alkalmazásával végezték.
2.9.37 OPTIKAI MIKROSZKÓPIA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötete <776> Optikai mikroszkópia című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.9.37. Optikai mikroszkópia című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.38 RÉSZECSKEMÉRET-ELOSZLÁS BECSLÉSE SZITAANALÍZISSEL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <786> Részecskeméret-eloszlás meghatározása szitaanalízissel című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.38. Részecskeméret-eloszlás becslése szitaanalízissel című fejezetére vonatkozik. Szitaanalízis módszerei - Száraz szitaanalízis módszer (JP): A JP megengedi a szita alsó felületén visszamaradt por összegyűjtését és egyesítését a következő szita frakciójával. Ez a különbség a Japán Gyógyszerkönyv szövegében érintheti a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak.
5.1.4 NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 12. Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <1111> Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:1275
ACIDUM URSODEOXYCHOLICUM Urzodezoxikólsav
C24H40O4 [128-13-2]
Mr 392,6
DEFINÍCIÓ 3α,7β-Dihidroxi-5β-kolán-24-sav. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; acetonban kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. op: kb. 202 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C.
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS urzodezoxikólsavval. B. A „C-szennyező” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R tömény kénsavban oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R formaldehid–oldatot, majd 5 perc elteltével 5 ml R vizet adunk. Zöldeskék színű szuszpenzió keletkezik.
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +58,0 és +62,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,500 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. C-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R aceton (10+90 V/V). Vizsgálati oldat (a). 0,40 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 40 mg CRS urzodezoxikólsavat az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS litokólsavat (C-szennyező) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk (A-oldat). Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 ml A-oldathoz 10 mg CRS kenodezoxikólsavat (Aszennyező) mérünk. Az így nyert oldatot az oldószereleggyel 50 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R aceton – R diklórmetán (1+30+60 V/V). Felvitel: 5 µl.
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: 120 °C-on 10 percig. Előhívás: a lemezt haladéktalanul bepermetezzük R foszfor-molibdénsav – 1 térfogatrész R tömény kénsav és 20 térfogatrész R tömény ecetsav elegyével készült – 47,6 g/l töménységű oldatával, majd 120 °C-on melegítjük, míg a világosabb háttérből kék foltok tűnnek elő. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.
Követelmény: a) vizsgálati oldat: – C-szennyező: a C-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt (0,1%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R metanol – mozgófázis (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 60 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt urzodezoxikólsavat (amely A- és H-szennyezőt is tartalmaz) oldunk 1,0 ml oldószerelegyben. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
− hőmérséklet: 40±1 °C. Mozgófázis: R acetonitrilt (30 térfogatrész) R nátrium-dihidrogén-foszfátdihidrát 0,78 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3-ra beállított oldatával (37 térfogatrész) és R metanollal (40 térfogatrész) elegyítünk.
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: refraktométerrel, 35±1 °C-on. Injektálás: 150 μl. Kromatografálási idő: az urzodezoxikólsav retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a H-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt urzodezoxikólsavhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az urzodezoxikólsavra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,9; A-szennyező kb. 2,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:
− csúcsfelbontás:
legalább 1,5, a H-szennyező és az urzodezoxikólsav
között. Követelmények:
− A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);
− egyedi
határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat tizenötszöröse (1,5%);
kromatogramján
látható
főcsúcs
területének
− elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,350 g-ját 50 ml, előzetesen 0,2 ml R fenolftalein–oldat mellett semlegesített R etanolban (96%) oldjuk. 50 ml R víz hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal rózsaszínig titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőldattal 39,26 mg C24H40O4 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, D, E, F, G, H, I.
A.
3α,7α-dihidroxi-5β-kolán-24-sav (kenodezoxikólsav),
B.
3α,7α,12α-trihidroxi-5β-kolán-24-sav (kólsav),
Acidum ursodeoxycholicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
C.
3α-hidroxi-5β-kolán-24-sav (litokólsav),
D.
3α,7β,12α-trihidroxi-5β-kolán-24-sav (urzokólsav),
E.
3α,12α-dihidroxi-5β-kolán-24-sav (dezoxikólsav),
F.
3α-hidroxi-7-oxo-5β-kolán-24-sav,
Acidum ursodeoxycholicum
G.
metil-(3α,7β-dihidroxi-5β-kolán-24-oát),
H.
3β,7β-dihidroxi-5β-kolán-24-sav,
I.
5β-kolán-3α,7β,24-triol.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 7
Alprenololi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:0876
ALPRENOLOLI HYDROCHLORIDUM Alprenolol-hidroklorid
C15H24ClNO2 [13707-88-5]
Mr 285,8
DEFINÍCIÓ [(2RS)-1-[(1-Metil)amino]-3-[2-(prop-2-én-1-il)fenoxi]propán-2-ol]– hidroklorid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 108–112 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS alprenolol-hidrokloriddal. C. A "Rokon vegyületek'' A kromatogramokat vizsgáljuk.
pontjában
leírt
vizsgálat
során
nyert
Alprenololi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7. - 2
Előhívás: a lemezt 30 percre jód-gőztérbe helyezzük, majd nappali fényben értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B9 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,2 ml R metilvörös–oldattal és 0,2 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítve vörös színű legyen, de ez a szín 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól sárgára változzék. C-szennyező: legfeljebb 0,1%. 0,25 g anyagot R etanollal (96%) 25 ml-re oldunk. Az oldat abszorbanciája (2.2.25) 297 nm-en legfeljebb 0,20 lehet. D-szennyező.Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS alprenolol-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS alprenolol-hidrokloridot és 10 mg CRS oxprenolol-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A b) vizsgálati oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Lemez: R sziliklagél G lemez. Mozgófázis: a kamra aljára két, 30–30 ml R ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk. A kamra R metanol (5 térfogatrész), és R etil-acetát (95 térfogatrész) elegyét is tartalmazza. Felvitel: 5 μl.
Alprenololi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7. - 3
Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig, a legalább 1 órán át telített kamrában. Szárítás: 100 °C-on 15 percig. Előhívás: a lemezt 6 órára jód-gőztérbe helyezzük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon 2, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a) vizsgálati oldat: – D-szennyező: a főfolt RF-értékénél nagyobb RF-értékű foltok közül egy sem lehet intenzívebb a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 4,0 mg CRS alprenolol-hidrokloridot és 0,8 mg CRS 4-izopropilfenolt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 4,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re továbbhígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, Ø = 4 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagéllel (5 μm) Mozgófázis: 0,656 g R nátrium-oktánszulfonátot 150 ml R acetonitrillel elkeverünk, majd a keveréket a foszfát–tompítóoldattal (pH 2,8) 500 ml-re hígítjuk. A foszfát–tompítóoldat elkészítéséhez 1,78 g R tömény foszforsavat és 15,6 g R nátrim-dihidrogén-foszfát-dihidrátot R vízzel 2000 ml-re oldunk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az egyensúly beállítása: a mozgófázissal kb. 1 órán keresztül. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az alprenolol retenciós idejének kétszerese. Retenciós idők: alprenolol kb. 11 perc; 4-izopropilfenol kb.18 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 5, az alprenolol és a 4-izopropilfenol között; amennyiben szükséges, módosítjuk a mozgófázis nátrium-oktánszulfonát- és /vagy acetonitril-tartalmát (az alprenolol retenciós idejének növeléséhez a
Alprenololi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7. - 4
nátrium-oktánszulfonát koncentrációját növeljük, mindkét vegyület retenciós idejének csökkentéséhez az acetonitril koncentrációját növeljük). Követelmények: – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szerese (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,4%). – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,04%). Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot R foszfor(V)oxid felett, legfeljebb 2,7 kPa nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot R etanol és R víz azonos térfogatarányú elegyének 25 ml-ében oldunk. Az oldatot 10 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M egyenértékű.
nátrium-hidroxid–mérőoldattal
28,58
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, D.
mg
C15H24ClNO2
Alprenololi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7. - 5
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B..
A. R1 = OH, R2 = CH2-CH=CH2: (2RS)-3-[2-(prop-2-én-1-il)fenoxi]propán1,2-diol, C. R1 = NH-CH(CH3)2, R2 = CH=CH-CH3: (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3[2-(prop-1-én-1-il)fenoxi]propán-2-ol,
B. 2-(prop-2-én-1-il)fenol,
D. 1,1,-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[2-(prop-2-én-1-il)fenoxi]propán-2-ol].
Amiloridi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:0651
AMILORIDI HYDROCHLORIDUM Amilorid-hidroklorid
C6H9Cl2N7O.2H2O [17440-83-4]
Mr 302,1
DEFINÍCIÓ 3,5-diamino-N-karbamimidoil-6-klórpirazin-2-karboxamid hidroklorid dihidrát. Tartalom 98,0−101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, vagy zöldessárga por. Oldékonyság: vízben és vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amilorid-hidrokloriddal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 40 mg CRS amilorid-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk.
Amiloridi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R1 hígított ammónia–oldat – R víz – R dioxán (6+6+88 V/V); az elegyet közvetlenül felhaszálás előtt készítjük.
Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyed részéig. Szárítás: levegőáramban. Előhívás: 365 nm-es ultraibolya fénnyel. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, fluoreszcenciáját és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 10 mg anyagot 10 ml R vízben oldunk, majd R cetrimid 200 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét, R hígított nátrium-hidroxid−oldat 0,25 mlét és R brómos víz 1 ml-ét elegyítjük az oldathoz. Az oldat zöldessárga színű lesz, amely R hígított sósav hozzáadására sötét sárgára színeződik, és 365 nm-es ultraibolya fényben kéken fluoreszkál. D. A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Szabad sav. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot 50 ml R metanol és 50 ml R víz elegyében oldunk, majd az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. A végpontig legfeljebb 0,3 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldat fogyhat. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot 1 térfogatrész R acetonitril és 3 térfogatrész R víz elegyével 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot 1 térfogatrész R acetonitril és 3 térfogatrész R víz elegyével 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot 1 térfogatrész R acetonitril és 3 térfogatrész R víz elegyével 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS amilorid-A-szennyezőt 1 térfogatrész R acetonitril és 3 térfogatrész R víz elegyével 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 mlét 1 térfogatrész R acetonitril és 3 térfogatrész R víz elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
Amiloridi hydrochloridum
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: 5 térfogatrész R tetrametilammómium-hidroxid−oldat, 250 térfogatrész R acetonitril és 745 térfogatrész R víz elegye; az oldat kémhatását 1 térfogatrész R tömény foszforsav és 9 térfogatrész R víz elegyével pH 7,0-re állítjuk be. Az acetonitril koncentrációját úgy állítjuk be, hogy az A–szennyező retenciós ideje 5–6 perc legyen (az acetonitril koncentrációjának növelése a retenciós időt csökkenti). A tetrametilammónium-hidroxid és a foszforsav mennyiségét úgy állítjuk be, a pH-t 7,0 értéken tartva, hogy az amilorid retenciós ideje 9–12 perc legyen (a koncentráció növelése a retenciós időt csökkenti). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az amilorid retenciós idejének ötszöröse. Rendszeralkalmasság: b) oldat: −
jel/zal viszony: legalább 5,0 az amilorid csúcsára.
Követelmények: –
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) öszehasonlító oldat kromatogramján az A-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,2szerese (0,10 %)
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az A-szennyezőnek megfelelő csúcs területe c) összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%);
−
elhanyagolási határ: az A–szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,1szerese a c) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).
Víztartalom (2.5.12): 11,0−13,0%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 26,61 mg C6H9Cl2N7O egyenértékű.
Amiloridi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): A.
A. metil-(3,5-diamino-6-klórpirazin-2-karboxilát).
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:1491
AMLODIPINI BESILAS Amlodipin-bezilát
és enantiomere
C26H31ClN2O8S [111470-99-6]
Mr 567,1
DEFINÍCIÓ 3-Etil-5-metil-[(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil-1,4dihidropiridin-3,5-dikarboxilát]-benzolszulfonát. Tartalom: 97,0−102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik; 2-propanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amlodipin-beziláttal. VIZSGÁLATOK
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Optikai forgatóképesség (2.2.7): −0,10o és +0,10o között. 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R metanollal 10,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS amlodipin-B-szennyezőt és 5 mg CRS amlodipin-G-szennyezőt R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt amlodipint (amely D-, E- és F-szennyezőt is tartalmaz) 10 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS amlodipin-A-szennyezőt R acetonitrillel 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re továbbhígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 50 mg CRS amlodipin-bezilátot R metanollal 50,0 mlre oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: R ammónium-acetát 2,3 g/l töménységű oldata – R metanol (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 237 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat valamint az a), b), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az amlodipin retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: a D-, E- és F-szennyező csúcsának azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt amlodipinhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az A-szennyező csúcsának azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját hasunáljuk.
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Relatív retenció az amlodipinre (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: Gszennyező kb. 0,15; B-szennyező kb. 0,2; D-szennyező kb. 0,5; F-szennyező kb. 0,8; E-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a G-szennyező között.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: Dszennyező: 1,7, F-szennyező: 0,7;
−
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (0,3%);
−
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének másfélszerese (0,15%);
−
E- és F-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb,mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 8-szorosa (0,8%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). A benzolszulfonsav csúcsát (relatív retenció kb. 0,14) nem vesszük figyelembe.
Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon, az alábbi módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat, e) összehasonlító oldat. A C26H31ClN2O8S százalékos tartalmát a CRS amlodipin-bezilát feltüntetett tartalma alapján számítjuk ki.
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet is: B, G, H.
és enantiomere
A. 3-etil-5-metil-[(4RS)-4-(2-klórfenil)-2-[[2-(1,3-dioxo-1,3-dihidro-2Hizoindol-2-il)etoxi]metil]-6-metil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát],
és enantiomere
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
B. R = NHCH3: 3-etil-5-metil-[(4RS)-4-(2-klórfenil)-6-metil-2-[[2-[[2(metilkarbamoil)benzoil]amino]etoxi]metil]-1,4-dihidropiridin-3,5dikarboxilát), H. R = OH: 2-[[2-[[(4RS)-4-(2-klórfenil)-3-(etoxikarbonil)-5-metoxikarbonil)6-metil-1,4-dihidropiridin-2-il]metoxi]etil]karbamoil]benzoesav,
D. 3-etil-5-metil-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metilpiridin-3,5dikarboxilát,
és enantiomere
E. R = C2H5: dietil-(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil-1,4dihidropiridin-3,5-dikarboxilát, F. R = CH3: dimetil-(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát,
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
G. dimetil-4-(2-klórfenil)-2,6-dimetil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát.
Azaperonum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 1
04/2010:1708
AZAPERONUM AD USUM VETERINARIUM Azaperon, állatgyógyászati célra
C19H22FN3O
Mr 327,4
[1649-18-9]
DEFINÍCIÓ 1-(4-Fluorfenil)-4-[4-(piridin-2-il)piperazin-1-il]bután-1-on. Tartalom: 99,0 − 101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és diklórmetánban bőségesen oldódik; alkoholban oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Azaperonum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6. 0- 2
Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS azaperonnal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R borkősav 14 g/l töménységű oldatának 25 mlében oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS azaperont és 6,0 mg CRS benperidolt R metanollal 200,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R metanollal 20,0 ml-re egészítjük ki. Oszlop: −
méretei: l = 0,10 m; ∅ = 4,6 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm),
−
hőmérséklet: 25 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: 1,4 g R vízmentes nátrium-szulfátot 900 ml R vízben oldunk; az oldatot 16,0 ml 0,01 M kénsavval elegyítjük, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk,
−
B-mozgófázis: R metanol. Idő (perc) 0 − 15
A-mozgófázis (%V/V) 95 → 20
B-mozgófázis (%V/V) 5 → 80
15 − 20
20
80
20 − 21
20 → 95
80 → 5
Azaperonum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6. 0- 3
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: 230 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Egyensúly beállítása: legalább 4 percen át a kezdeti összetételű mozgófázissal. Injektálás: 10 μl. Relatív retenciók az azaperonra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,15. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 8,0, az azaperon és a benperidol között.
Követelmények: −
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,25%),
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,8-szerese (0,20%),
−
B- és C-szennyező együttesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (0,75%),
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének négyszerese (1,0%),
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének egyötöde (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot vákuumban, 60 °C-on 4 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,130 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etilmetil-keton elegyének 70 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein−oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 16,37 mg C19H22FN3O egyenértékű.
Azaperonum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6. 0- 4
ELTARTÁS Fénytől védve.
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.
A. 1-(2-fluorfenil)-4-[4-(piridin-2-il)piperazin-1-il]bután-1-on,
B. 4-[4-(piridin-2-il)piperazin-1-il]-1-[4-[4-(piridin-2-il)piperazin-1il]fenil]bután-1-on,
C. 4-hidroxi-1-[4-[4-(piridin-2-il)piperazin-1-il]fenil]bután-1-on.
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2008:2168 javított 6.7
ß-ACETYLDIGOXINUM β-Acetildigoxin
C43H66O15 [5355-48-6]
Mr 823
DEFINÍCIÓ 3β-[(4-O-Acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5βkard-20(22)-enolid. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik.
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ß-acetildigoxinnal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +26,2 és +28,2 között (szárított anyagra).0,50 g anyagot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy. R2 metanol és R kromatográfiás célra szánt acetonitril azonos térfogatarányú elegye. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS ß-acetildigoxint az oldószereleggyel 20,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS gitoxint (D-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-éhez 0,5 ml a) összehasonlító oldatot adunk, és az elegyet az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt ß-acetildigoxint (A- és B-szennyezőt tartalmaz) az oldószerelegy 10,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,0 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (4 μm).
Mozgófázis: A-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz; B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril;
Idő (perc)
A-mozgófázi (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 10 10 – 20 20 – 20,1 20,1 – 25
70 70 → 35 35 → 70 70
30 30 → 65 65 → 30 30
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és D-szennyezők azonosítására a c) és a d) összehasonlító oldat kromatogramjait használjuk. Relatív retenciók a ß-acetildigoxinra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,3; A-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a ß-acetildigoxin és a D-szennyező között;
−
szimmetriafaktor: legfeljebb 2,5, a ß-acetildigoxin csúcsára számolva.
Követelmények: −
A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%),
−
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6-szerese (0,3%);
−
egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,2%);
−
szennyezők összesen, az A-, B- és D-szennyezők kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,2-szerese (0,6%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (1,5%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).
A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben – a „Rokon vegyületek” minősítéséhez – megadott határértékeket (2034.-1. táblázat) itt nem alkalmazzuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. A “Szárítási veszteség” vizsgálat során nyert maradékot vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírásai szerint végezzük, a következő eltéréssel.
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C43H66O15-tartalmát a CRS ß-acetildigoxin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) általános fejezetet): C, E, F, G, H.
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
A. 3β-[(3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (α-acetildigoxin),
B. 3β-[(2,6-Didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi5β-kard-20(22)-enolid (digoxin),
C. 3β,12β,14-trihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigenin).
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
D. 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-14,16β-dihidroxi5β-kard-20(22)-enolid (gitoxin),
E. 3β-[(O-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-O-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-14-hidroxi5β,14β-kard-20(22)-enolid digitoxin,
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 7
F. 3β-[(3,4-O-diacetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-βD-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (diacetildigoxin),
ß -Acetyldigoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 8
G. 3β-[(3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-14-hidroxi5β-kard-20(22)-enolid (α-acetildigitoxin),
H. 3β-[(4-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-14-hidroxi5β-kard-20(22)-enolid (β-acetildigitoxin).
Carbamazepinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:0543
CARBAMAZEPINUM Karbamazepin
C15H12N2O
Mr 236,3
[298-46-4] DEFINÍCIÓ 5H-dibenzo[b,f]azepin-5-karboxamid. Tartalom: 98,0 – 102,0 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban és etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9); a CRS karbamazepinnek megfelelő kristályforma az elfogadott. AZONOSÍTÁS A. Olvadáspont (2.2.14): 189 – 193 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karbamazepinnel. Mintakészítés: az anyagokat pasztillaként, előzetes kezelés nélkül vizsgáljuk.
Carbamazepinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
VIZSGÁLATOK Savasság, lúgosság. 1,0 g anyaghoz 20 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, 15 percig rázzuk és szűrjük. A szüredék 10 ml-e 0,05 ml R1 fenolftalein– oldattal és 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve vörös színű legyen, de 1,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására színtelenedjék el. 0,15 ml R metilvörös–oldattól az oldat vörösre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 60 mg vizsgálandó anyagot, ultrahangos vízfürdőben történő kezelést alkalmazva, R2 metanollal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 10,0 ml-ét R2 metanol és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 7,5 mg CRS karbamazepint, 7,5 mg CRS karbamazepin A-szennyezőt és 7,5 mg R iminodibenzilt (E-szennyező) R2 metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R2 metanol és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 60 mg CRS karbamazepint, ultrahangos vízfürdőben történő kezelést alkalmazva, R2 metanollal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 mlét R2 metanol és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
−
állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt cianopropilszililezett szilikagél (10 μm).
Mozgófázis: R tetrahidrofurán – R2 metanol – R víz (3+12+85 V/V). Ezen oldat 1000 ml-éhez 0,2 ml R vízmentes hangyasavat és 0,5 ml R trietil-amint elegyítünk. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 μl; az a) vizsgálati oldatot és az a) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: a karbamazepin retenciós idejének 8-szorosa. Relatív retenció a karbamazepinre vonatkoztatva (retenciós idő kb. 10 perc): Aszennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 3,5. Rendszeralkalmasság: −
csúcsfelbontás: legalább 1,7 a karbamazepin és az A-szennyező között az a) összehasonlító oldat kromatogramján.
Követelmények:
Carbamazepinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
−
A-, E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese az a) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%),
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: területük nem lehet nagyobb, mint a karbamazepin csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján (0,10 %),
−
szennyezők összesen: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a karbamazepin csúcsterületének 5szöröse (0,5 %),
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján a karbamazepin csúcsterületének 0,5-szerese (0,05 %).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 140 ppm. 0,715 g anyagot 20 ml R vízben szuszpendálunk és 10 percig forralunk. A szuszpenziót lehűtjük és R vízzel 20 ml-re hígítjuk, majd membránszűrőn (névleges pórusmérete: 0,8 μm) szűrjük. A szüredék 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk, és az így kapott oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5 szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán át szárítunk.
%.
1,000
g
anyagot
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1 %. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatnál leírtak szerint. Injektálás: b) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: −
ismételhetőség: b) összehasonlító oldat.
Az m/m százalékos mennyiséget a szárított anyagra számítjuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.
Carbamazepinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.): B, C, D, F, G.
A. R = CO-NH2: 10,11-dihidro-5H-dibenzo[b,f]azepin-5-karboxamid (10,11dihidrokarbamazepin),
E. R = H: 10,11-dihidro-5H-dibenzo[b,f]azepin (iminodibenzil),
B. 9-metilakridin,
Carbamazepinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
C. R = CO-NH-CO-NH2: (5H-dibenzo[b,f]azepin-5-ilkarbonil)karbamid (Nkarbamoilkarbamazepin),
D. R = H: 5H-dibenzo[b,f]azepin (iminostilben),
F. R = CO-Cl: [5H-dibenzo[b,f]azepin-5-karbonil]-klorid klórkarboniliminostilben).
G. 10-bróm-5H-dibenzo[b,f]azepin-5-karboxamid (10-brómkarbamazepin)
(5-
04/2010:1185
CARBASALATUM CALCICUM Karbaszalát-kalcium
C19H18CaN2O9 [5749-67-7]
Mr 458,4
DEFINÍCIÓ Kalcium-bisz[2-(acetiloxi)benzoát] és karbamid ekvimoláris vegyülete. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és dimetilformamidban bőségesen oldódik; acetonban és vízmentes metanolban gyakorlatilag nem oldódik. Az anyagot a vele végzett munka során nedvességtől védeni kell. A vizes oldatokkal történő vizsgálatokat az oldatok elkészülte után azonnal el kell végezni. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotmetria (2.2.25).
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
2
Carbasalatum calcicum
Vizsgálati oldat. 0,250 g anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez 75 ml R vizet és 5 ml R hígított sósavat elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldatot azonnal vizsgáljuk. Hullámhossztartomány: 220−350 nm. Abszorpciós maximumok: 228 és 276 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiensek ( A1cm ), az abszorpciós maximumon:
–
228 nm-en: 363–379,
–
276 nm-en: 49–53.
B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a karbaszalát-kalcium Ph.Eur. referenciaspektrumával. C. 0,1 g anyagot 10 ml R vízben oldunk, az oldatot 2 percig forraljuk, majd lehűtjük. Az oldattal a szalicilát a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. D. 0,2 g anyagot 0,2 g R nátrium-hidroxiddal hevítünk. Sárga vagy sárgásbarna szín keletkezik. A keltkező gőz az R piros lakmuszpapír színét kékre változtatja. E. A kalcium a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Az oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 2,5 g anyagot 50 ml R vízben oldunk. Rokon vegyületek: Folyadékkromatográfia (2.2.29.). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.. Oldószerelegy: R foszforsav – R metanol – R kromatográfiás célra szánt acetonitril (0,5 + 8 + 92 V/V). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálati anyagot 5 ml oldószerelegyben oldunk, 15 percig ultrahangos vízfürdőbe helyezzük, majd az oldatot oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot 0,45 μm pórusátmérőjű szűrőn megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS szalicilsavat (C-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
3
Carbasalatum calcicum
Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS karbaszalát-B-szennyezőt 20,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (d). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez 5,0 ml a) összehasonlító oldatot adunk és 1,0 ml c) összehasonlító oldatot adunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök);
−
hőmérséklet: 40 ºC.
Mozgófázis: R foszforsav – R kromatográfiás célra szánt acetonitril – R víz (0,5 + 40 + 60 V/V). Áramlási sebesség: 1,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 μl a vizsgálati oldatból, a b) összehasonlító oldatból és a d) összehasomlító oldatból. Kromatografálási idő: az acetilszalicilsav retenciós idejének nyolcszorosa Szennyezők azonosítása: a B és C-szennyező azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk Relatív retenciók az acetilszalicilsavra (retenciós idője kb. 2 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb.1,3, B-szennyező kb. 2,5. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat −
csúcsfelbontás: legalább 5,0 az acetilszalicilsav és a C-szennyező között.
Követelmények: −
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5 %);
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
4
Carbasalatum calcicum
−
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hétszerese (0,7%)
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%)
Nátrium: legfeljebb 0,10%. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. 1,0 g anyagot 500,0 ml R vízben oldunk. Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 8 ml R vízben melegítéssel oldunk, az oldatot lehűtjük, és 12 ml R acetont elegyítünk hozzá. A kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként 15 ml R vízmentes metanol és 15 ml R dimetilformamid elegyét használjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Üvegdugós lombikba mért 0,400 g anyagot 25 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 25,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldatot elegyítünk, a lombikot lezárjuk, és 2 óra hosszat állni hagyjuk. A lúgfelesleget, 0,2 ml R fenolftalein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 22,92 mg C19H18CaN2O9 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
5
Carbasalatum calcicum
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyi vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A,D.
A. 2-(acetiloxi)benzoesav-anhidrid,
B. 2-[[2-(acetiloxi)benzoil]oxi]benzoesav (acetilszalicil-szalicilsav),
C. szalicilsav,
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
6
Carbasalatum calcicum
D. 2-[(2-hidroxibenzoil)oxi]benzoésev (szalicil-szalicilsav)
Clobetasoni butyras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2010:1090 javított 6.7
CLOBETASONI BUTYRAS Klobetazon-butirát
C26H32ClFO5 [25122-57-0]
Mr 479,0
DEFINÍCIÓ (21-Klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20-trioxopregna-1,4-dién-17-il)-butanoát. Tartalom: 97,0−102,0% (szárított anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. op: kb. 178 °C.
AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS klobetazon-butiráttal.
2 Clobetasoni butyras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.6 - 2
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +131 és +138 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R1 etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R vízmentes hangyasav − R acetonitril − R víz (0,1+43+57 V/V). Vizsgálati oldat. 65 mg vizsgálandó anyagot 5,0 ml R acetonitrilben oldunk, és az oldatot az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 13 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klobetazon-butirátot (amely F-szennyezőt is tartalmaz) 1 ml R acetonitrilben oldunk, és az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm);
−
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R vízmentes hangyasav − R víz (0,1+99,9 V/V);
–
B-mozgófázis: R vízmentes hangyasav − R acetonitril (0,1+99,9 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0−3
57
43
3 − 26
57 → 43
43 → 57
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 241 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyező azonosítása: az F-szennyező csúcsának azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klobetazon-butiráthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a klobetazon-butirátra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,9.
3 Clobetasoni butyras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.6 - 3
Rendszeralkalmasság: −
csúcsfelbontás: legalább 3,5, az F-szennyező és a klobetazon-butirát között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;
−
jel/zaj viszony: legalább 10, a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsra vonatkozóan.
Követelmények: −
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.
0,5%.
Az
anyag
1,000
g-ját
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 20,0 mg-ját R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldjuk. Az oldat 5,0 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat abszorbanciáját a 235 nm-es abszorpciós maximumon határozzuk meg (2.2.25). % = 327) alapján A C26H32ClFO5-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens (A 11cm számítjuk ki.
ELTARTÁS
Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a
4 Clobetasoni butyras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.6 - 4
szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D, E, F, G, H, I.
A. R1 = H, R2 = Cl: 21-klór-9-fluor-17-hidroxi-16β-metilpregna-1,4-dién3,11,20-trion (klobetazon), G. R1 = CO-CH2-CH2-CH3, R2 = O-CO-CH2-CH3: [9-fluor-16β-metil -3,11,20trioxo-21-(propanoiloxi)pregna-1,4-dién-17-il]-butanoát, H. R1 = CO-CH2-CH3, R2 = Cl: [21-klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20-trioxopregna1,4-dién-17-il]-propanoát, (17-O-propionil-klobetazon), I.
R1 = CO-CH(CH3)2, R2 = Cl: (21-klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20trioxopregna-1,4-dién-17-il)-2-metilpropanoát, (17-O-izobutiril-klobetazon),
C. (21-klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20-trioxopregn-1-én-17-il)-butanoát dihidroklobetazon)-butirát],
[(4,5-
5 Clobetasoni butyras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.6 - 5
D. R = Br: (2α-bróm-21-klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20-trioxopregn-4-én-17-il)butanoát (2-brómklobetazon-butirát), E. R = H: (21-klór-9-fluor-16β-metil-3,11,20-trioxopregn-4-én-17-il)-butanoát (1,2-dihidroklobetazon-butirát),
F. (21-klór-9-fluor-16α-metil-3,11,20-trioxopregna-1,4-dién-17-il)-butanoát(16αmetilklobetazon-butirát).
Desoxycortoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 1
04/2010:0322
DESOXYCORTONI ACETAS Dezoxikorton-acetát
C23H32O4 [56-47-3]
Mr 372,5
DEFINÍCIÓ 3,20-Dioxopregn-4-én-21-il-acetát. Tartalom: 97,0–103,0 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; propilénglikolban és zsíros olajokban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 157–161 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dezoxikorton-acetáttal.
Desoxycortoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg oldószereleggyel 20 ml-re oldunk.
CRS
dezoxikorton-acetátot
az
Összehasonlító oldat (b). 10 mg R kortizon-acetátot az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez keverjük. Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav−oldattal bepermetezzük, ezután 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, nappali fényben látható színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját, valamint méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavval oldódásig rázogatunk. Az oldat 5 percen belül megsárgul. Ezután az oldatot 2 ml R vízhez elegyítjük. Az így kapott oldat dikroizmust mutat: áteső fényben intenzív kék színű és vörösen fluoreszkál. A vörös fluoreszcencia 365 nm-es ultraibolya fényben különösen intenzív. E. Az anyag kb. 10 mg-jával az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.
Desoxycortoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +171 és +179 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R dioxánnal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS dezoxikorton-acetátot és 2 mg CRS betametazon-17-valerátot a mozgófázissal 200,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 200,0 ml-re hígítunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
Mozgófázis: 1000 ml-es mérőlombikban 350 ml R vizet 600 ml R acetonitrillel elegyítünk, és hagyjuk az egyensúlyt beállni; az elegy térfogatát ezután R vízzel 1000 ml-re kiegészítjük és az elegyet újból összekeverjük. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Egyensúly beállítása: a mozgófázissal, kb. 30 percig. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a dezoxikorton-acetát retenciós idejének háromszorosa. Retenciós idők: betametazon-17-valerát kb.7,5 perc; dezoxikorton-acetát kb. 9,5 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 4,5, a betametazon-17-valerát és a dezoxikorton-acetát között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis acetonitriltartalmát.
Követelmények: −
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,10%),
Desoxycortoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%),
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%);
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.
0,5%.
0,500
g
anyagot
TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk, majd az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat abszorbanciáját a 240 nm-es abszorpciós maximumon határozzuk meg (2.2.25). 1% A C23H32O4-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm = 450) alapján számítjuk ki.
ELTARTÁS Fénytől védve.
Dexamethasoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 1
04/2010:0548
DEXAMETHASONI ACETAS Dexametazon-acetát
C24H31FO6 [1177-87-3]
Mr 434,5
DEFINÍCIÓ (9-Fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C, D, E, F. A. 10,0 mg anyagot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét üvegdugós kémcsőbe mérjük, 10,0 ml R fenilhidrazin-kénsav−oldatot elegyítünk hozzá, majd 60 °C-os vízfürdőben 20 percig melegítjük. Ezután
Dexamethasoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 2
késedelem nélkül lehűtjük. Az oldat 419 nm-es maximumon mért abszorbanciája (2.2.25) legalább 0,35. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dexametazon-acetáttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R diklórmetánban oldjuk, az oldatot szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS dexametazon-acetátot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R kortizon-acetátot az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. Kihűlés után a lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényben mutatott színét, 365 nm-es ultraibolya fényben mutatott fluoreszcenciáját, valamint méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:
Dexamethasoni acetas
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 3
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
D. 2 ml R tömény kénsavhoz kb. 2 mg anyagot adunk és a keveréket az anyag oldódásáig rázogatjuk. Az oldat 5 percen belül halvány vörösesbarnára színeződik; ezután 10 ml R vízhez elegyítve, elszíntelenedik, és tiszta oldatot kapunk. E. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük és addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein−oldatot, majd az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük, és a szűredék 1,0 ml-ét egy, 0,1 ml R alizarin S−oldatból és 0,1 ml R cirkonilnitrát−oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy azonos módon készített, de üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű. F. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +94 és +99 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia védett helyen végezzük.
(2.2.29). A vizsgálatot fénytől
Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot kb. 4 ml R acetonitrilben oldunk, majd az oldat térfogatát R vízzel 10,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS dexametazont (A-szennyező) és 2 mg CRS betametazon-acetátot (D-szennyező) a mozgófázis 100,0 ml-ében oldunk. Az oldatot kb. 10 percen át ultrahangos fürdőben kezeljük (A-oldat). 6,0 ml vizsgálati oldat és 1,0 ml A-oldat elegyét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS dexametazon-acetát-E-szennyezőt a mozgófázis 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
Dexamethasoni acetas
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 4
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);
Mozgófázis: 380 ml R acetonitrilt 550 ml R vízzel elegyítünk, és megvárjuk az egyensúly beállását; ezután az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, gondoskodva a jó elegyedésről. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a dexametazon-acetát retenciós idejének 2,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a D-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók dexametazon-acetátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; D-szennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 3,3 a D-szennyező és a dexametazon-acetát között.
Követelmények: −
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
−
A- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben, csökkentett nyomáson, 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Dexamethasoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 5
0,100 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat abszorbanciáját a 238,5 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25). 1% A C24H31FO6-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm = 357) alapján számítjuk ki.
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, D, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, F, G, H.
A. 9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion (dexametazon),
Dexamethasoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 6
B. (14-Fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)acetát,
C. (9-Fluor-11β,17β-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)acetát,
D. (9-Fluor-11β,17-dihidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)acetát (betametazon-acetát),
E. (9-Fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát,
Dexamethasoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 7
F. (17-hidroxi-16α-metil-3,20-dioxo-9β,11β-epoxipregna-1,4-dién-21-il)acetát,
G. (9-Fluor-11β-hidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát,
H. [17-hidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4,9(11)-trién-21-il]-acetát.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:0388
DEXAMETHASONUM Dexametazon
C22H29FO5
Mr 392,5
[50-02-2] DEFINÍCIÓ 9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C, D, E. A. 10,0 mg anyagot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét üvegdugós kémcsőbe mérjük, 10,0 ml R fenilhidrazin-kénsav−oldatot elegyítünk hozzá, majd 60 °C-os vízfürdőben 20 percig melegítjük. Ezután
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
késedelem nélkül lehűtjük. Az oldat 419 nm-es maximumon mért abszorbanciája (2.2.25) legalább 0,4. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dexametazonnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat: 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS dexametazont az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS betametazont az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízzel telített R 1-butanol – R toluol – R éter (5+10+85 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. Lehűlés után a kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényben látható színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját, valamint méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól esetleg nem teljesen elkülönülő folt látható.
D. 2 ml R tömény kénsavhoz kb. 2 mg anyagot adunk és a keveréket az anyag oldódásáig rázogatjuk. Az oldat 5 percen belül halvány vörösesbarnára színeződik; ezután 10 ml R vízhez elegyítve, elszíntelenedik.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
E. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük és addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein−oldatot, majd az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét egy, 0,1 ml R alizarin S−oldatból és 0,1 ml R cirkonilnitrát−oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy azonos módon készített, de üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +86 és +92 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot 1,5 ml R acetonitrilben oldunk, majd 5 ml A-mozgófázist adunk hozzá. Ezután teljes oldódásig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd az így nyert oldatot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt dexametazont (amely B-, F- és G-szennyezőt is tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben oldunk, majd 1 ml A-mozgófázist adunk hozzá. Ezután teljes oldódásig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd az így nyert oldatot az Amozgófázissal 2,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);
−
hőmérséklete: 45 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: 250 ml R acetonitrilt 700 ml R vízzel elegyítünk, és megvárjuk az egyensúly beállását; ezután az oldatot R vízzel 1000 mlre hígítjuk, gondoskodva a jó elegyedésről;
−
B-mozgófázis: R acetonitril;
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 15
100
0
15 – 40
100 → 0
0 → 100
Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; az A-mozgófázist üres kisérletként injektáljuk. Szennyezők azonosítása: a B-, F- és G-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt dexametazonhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók dexametazonra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,94; F-szennyező kb. 1,5; G-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp = a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a B-szennyező csúcsát a dexametazon csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: −
G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
−
B- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
0,100 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat abszorbanciáját a 238,5 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25). 1% = 394) alapján A C22H29FO5-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm számítjuk ki.
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, C, D, E, H.
A.
14-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion,
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
B.
9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16β-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion (betametazon),
C.
9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregn-4-én-3,20-dion,
D.
17,21-dihidroxi-16α-metil-9β,11β-epoxipregna-1,4-dién-3,20-dion,
E.
17,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4,9(11)-trién-3,20-dion,
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 7
F.
9-Fluor-11β,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion,
G.
(9-Fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21il)-acetát (dexametazon-acetát),
H.
[17-hidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4,9(11)-trién-21-il]-acetát.
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2008:0079 javított 6.7
DIGOXINUM Digoxin
C41H64O14 [20830-75-5]
Mr 781
DEFINÍCIÓ 3β-[(2,6-Didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)enolid. Tartalom: 96,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanol és diklórmetán azonos térfogatarányú elegyében oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS digoxinnal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). 50 mg anyagot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +13,9 és +15,9 között (szárított anyagra). 0,50 g anyagot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 100,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS digoxint R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2,5 mg CRS digoxigenint (C-szennyező) R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 50,0 mg R lanatozid-C-t (H-szennyező) R metanollal 100,0 mlre oldunk. Az oldat 1,0 ml-ének és a vizsgálati oldat 1,0 ml-ének elegyét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt digoxint R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R acetonitril – R víz (10+90 V/V);
–
B-mozgófázis: R víz – R acetonitril (10+90 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
78
22
5 – 15
78 → 30
22 → 70
15 – 16
30→ 78
70 → 22
16 – 30
78
22
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint b), c), d) és e) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, E-, F-, G- és K-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt digoxinhoz mellékelt kromatogramot, valamint az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a digoxinra (retenciós ideje kb. 4,3 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 0,5; F-szennyező kb. 0,6; G-szennyező kb. 0,8; L-szennyező kb. 1,4; K-szennyező kb. 1,6; B-szennyező kb. 2,2; A-szennyező kb. 2,6. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a H-szennyező és a digoxin között.
Követelmények: –
F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (2,5%);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 5-szöröse (1,0%);
–
E- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),
–
G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,8-szerese (0,8%);
–
A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);
–
L-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);
–
egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);
–
összes szennyező, az A-, B-, C-, E-, F-, G-, K- és L-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,7-szerese (0,7%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3,5-szerese (3,5%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%).
A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben – a „Rokon vegyületek” minősítéséhez – megadott határértékeket (2034.-1. táblázat) itt nem alkalmazzuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben vákuumban szárítunk.
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. A “Szárítási veszteség” vizsgálat során nyert maradékot vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírásai szerint végezzük, a következő eltéréssel. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C41H64O14-tartalmát a CRS digoxin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, E, F, G, K, L. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, H, I, J.
2,6-didezoxi-ß-D-
β-D-digitoxozil
β-D-glükopiranozil) glükopiranozil
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
A. R1 = R2 = R3 = R4 = H: β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]14-hidroxi-5β-kard-20(22)-enolid digitoxin, B. R1 = R3 = R4 = H, R2 = OH: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]14,16β-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (gitoxin), E.
R1 = R2 = OH, R3 = R4 = H: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil- (1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]12β,14,16β-trihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (diginatin),
H. R1 = OH, R2 = H, R3 = CO-CH3, R4 = Glu: 3β-[(β-D-glükopiranozil-(1→4)-3-Oacetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5βkard-20(22)-enolid (lanatozid-C), I.
R1 = OH, R2 = R4 = H, R3 = CO-CH3: 3β-[(3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (α-acetildigoxin),
J. R1 = OH, R2 = R3 = H, R4 = CO-CH3: 3β-[(4-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (β-acetildigoxin), K. R1 = OH, R2 = R3 = H, R4 = Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)-
Digoxinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)enoli (digoxigenin-tetrakiszdigitoxozid),
C. R = H: 3β,12β,14-trihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigenin), D. R = Dig: 3β-(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranoziloxi)-12β,14-dihidroxi-5β-kard20(22)-enolid (digoxigenin-monodigitoxozid), F. R = Dig-(1→4)-Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxiβ-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigeninbiszdigitoxozid), G. R = Gdd-(1→4)-Dig-(1→4)-Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-arabino-hexopiranozil(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (neodigoxin), L. ismeretlen szerkezetű anyag.
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur.6.7-1
04/2010:0485
DIHYDROSTREPTOMYCINI SULFAS AD USUM VETERINARIUM Dihidrosztreptomicin-szulfát, állatgyógyászati célra
Vegyület dihidrosztreptomicinszulfát sztreptomicin-szulfát
R
Összegképlet
Mr
CH2OH
C42H88N14O36S3
1461
CHO
C42H84N14O36S3
1457
[5490-27-7] DEFINÍCIÓ Főkomponens: N,N’’’-[(1R,2R,3S,4R,5R,6S)-4-[[2-O-[2-(metilamino)-2-dezoxiα-L-glükopiranozil]-3-C-(hidroximetil)-5-dezoxi-α-L-lixofuranozil]oxi]-2,5,6trihidroxiciklohexán-1,3-diil]diguanidin–kénsav (2/3). Az anyag a sztreptomicinből katalitikus hidrogénezéssel vagy egyéb eljárással előállított vegyület szulfátsója. Fermentációs termékből előállított félszintetikus vegyület. Stabilizátorokat is tartalmazhat. Tartalom: −
dihidrosztreptomicin-szulfát és 95,0−102,0% (szárított anyagra);
sztreptomicin-szulfát
összesen:
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
−
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–2
sztreptomicin-szulfát: legfeljebb 2,0% (szárított anyagra).
ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelelne az alábbi vizsgálat követelményének, amennyiben a vizsgálatot elvégeznék. Abnormális toxicitás (2.6.9). Az egerekbe egyenként 1 mg, 0,5 ml R injekciós célra szánt vízben oldott anyagot fecskendezünk. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; acetonban, etanolban (96%) és metanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. A „Tartalmi meghatározás” során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). CRS dihidrosztreptomicin-szulfát üvegcséjének tartalmát 5,0 ml R vízben oldjuk.
egy
Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét 5,0 ml R vízben oldjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS kanamicin-monoszulfátot és 10 mg CRS neomicin-szulfátot R vízben oldunk. Az oldatot az a) összehasonlító oldat 2,0 ml-ével alaposan összekeverjük, majd R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–3
Kifejlesztőszer: R kálium-dihidrogén-foszfát 70 g/l töménységű oldata. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt R 1,3-dihidroxinaftalin R etanollal (96%) készített, 2 g/l töménységű oldatának és R tömény kénsav 460 g/l töménységű oldatának azonos térfogatarányú elegyével bepermetezzük, majd 5−10 percig 150 °Con melegítjük. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon három, egymástól jól elkülönülő folt jelenik meg.
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az b) összehasonlító oldat főfoltjával. C. 0,1 g anyagot 2 ml R vízben oldunk. Az oldathoz R 1-naftol−oldat 1 ml-ét, valamint R tömény nátrium-hipoklorit−oldat és R víz azonos térfogatarányú elegyének 2 ml-ét elegyítjük. Az oldat vörösre színeződik. D. 10 mg anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml 1 M sósavval elegyítjük, majd vízfürdőben 2 percig melegítjük. Ezután R 1-naftol 1 M nátrium-hidroxid−oldattal készített, 5 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítve vízfürdőben 1 percig melegítjük. Az oldat ibolyás-rózsaszínűvé válik. E. Az anyaggal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló 5-ös számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldatot fénytől védve kb. 20 °C-on 24 órán át állni hagyjuk; az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). pH (2.2.3): 5,0−7,0; az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −83,0 és −91,0 között (szárított anyagra).
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–4
0,200 g anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). CRS dihidrosztreptomicin-szulfát egy üvegcséjének tartalmát (A, B- és C-szennyezőt tartalmaz) R vízzel 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 10 mg CRS sztreptomicin-szulfátot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat 0,1 ml-ét az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ével elegyítjük. Összehasonlító oldat (e). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),
−
hőmérséklet: 45 °C.
Mozgófázis: R vízzel készített, literenként 4,6 g R vízmentes nátrium-szulfátot, 1,5 g R nátrium-oktánszulfonátot, 120 ml R1 acetonitrilt és R káliumdihidrogén-foszfát 27,2 g/l töménységű oldatának 50 ml-ét tartalmazó oldat, amelyet R tömény foszforsav 22,5 g/l töménységű oldatával pH 3,0-re állítunk be. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a dihidrosztreptomicin retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: a sztreptomicin, valamint az A-, B- és C-szennyező csúcsának azonosításához a CRS dihidrosztreptomicin-szulfáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a dihidrosztreptomicinre (retenciós ideje kb. 57 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; B-szennyező kb. 0,8; sztreptomicin kb. 0,9; C-szennyező kb. 0,95. Rendszeralkalmasság:
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–5
−
hegy-völgy arány (a): legalább 1,1, ahol Hp = a sztreptomicin csúcsának alapvonaltól mért magassága, és Hv = az ezt a csúcsot a Cszennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága, a d) összehasonlító oldat kromatogramján,
−
hegy-völgy arány (b): legalább 5, ahol Hp = a C-szennyező csúcsának alapvonaltól mért magassága, és Hv = az ezt a csúcsot a dihidrosztreptomicin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága, a d) összehasonlító oldat kromatogramján,
−
az a) összehasonlító oldat kromatogramja egyezzék meg a CRS dihidrosztreptomicin-szulfáthoz mellékelt kromatogrammal.
Követelmények: −
korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 0,5-del szorozzuk,
−
A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),
−
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%),
−
egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (5,0%),
−
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); a sztreptomicin csúcsát nem vesszük figyelembe.
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.
oldatot
2
ml
R
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%; az anyag 1,000 g-ját nagy vákuumban, 60 °C-on, 4 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%; az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–6
Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,50 NE/mg. A parenterális készítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és e) összehasonlító oldat. A százalékos sztreptomicin-szulfát-tartalmat az e) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS dihidrosztreptomicin-szulfát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. A százalékos dihidrosztreptomicin-szulfát-tartalmat az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS dihidrosztreptomicin-szulfát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D.
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–7
A. N,N'''-[(1R,2s,3S,4R,5r,6S)-2,4,5,6-tetrahidroxiciklohexán-1,3diil]diguanidin (sztreptidin),
B. N,N'''-[(1S,2R,3R,4S,5R,6R)-2,4,5-trihidroxi-6-[[β-D-mannopiranozil(1→4)-2-(metilamino)-2-(dezoxi)-α-L-glükopiranozil-(1→2)-3-C(hidroximetil)-5-dezoxi-α-L-lixofuranozil]oxi]ciklohexán-1,3diil]diguanidin (dihidrosztreptomicin B), C. ismeretlen szerkezetű anyag,
Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.7–8
D. N,N'''-[(1R,2R,3S,4R,5R,6S)-4-[[2-O-[2-(metilamino)-2-dezoxi-α-Lglükopiranozil]-3-(hidroximetil)-3,5-didezoxi-α-L-arabinofuranozil]oxi]2,5,6-trihidroxiciklohexán-1,3-diil]diguanidin (dezoxidihidrosztreptomicin).
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2009:2372 javított 6.7
Esomeprazolum magnesicum trihydricum Ezomeprazol-magnézium-trihidrát
C34H36MgN6O6S2. 3H2O [217087-09-7]
Mr 767,2
DEFINÍCIÓ Magnézium-bisz[5-metoxi-2-[(S)-(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metánszulfinil]-1H-benzimidazol-1-id]–trihidrát. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy kissé színes, enyhén nedvszívó por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban oldódik; heptánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Az A, B és C vagy az A, B és E vagy a B, C és D vagy a B, D és E vizsgálatot végezzük. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –137 és –155 között. 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ezomeprazol-magnézium–trihidráttal.
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
C. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23) a "Magnézium" vizsgálatban előírtak szerint. A vizsgálati oldat abszorpciós maximuma 285,2 nm-en található. D. Enantiomertisztaság (lásd Vizsgálatok). E. Kb. 0,5 g vizsgálandó anyagot a "Szulfáthamu" vizsgálatban előírtak (2.4.14) szerint elégetünk. A maradékot 10 ml R vízben oldjuk. Az oldat 2 ml-ével a magnéziumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): 440 nm-en legfeljebb 0,20. 0,500 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Az oldatot 0,45 μm névleges pórusméretű membránszűrőn megszűrjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 3,5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 mg CRS omeprazolt és 1 mg CRS omeprazol-Dszennyezőt a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt omeprazolt (amely E-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R acetonitril (27 térfogatrész) és R dinátrium-hidrogén-foszfát– dodekahidrát R tömény foszforsavval pH 7,6-ra beállított, 1,4 g/l töménységű oldatának (73 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 40 μl. Kromatografálási idő: az ezomeprazol retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása:
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
– az E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt omeprazolhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. – a D-szennyezőt az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók az ezomeprazolra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 3,0, a D-szennyező és az omeprazol között. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a vizes összetevő pH-ját vagy az acetonitril térfogatarányát. A pH növelése javítja a felbontást.
Követelmények: −
D-szennyező: legfeljebb 0,2%;
−
E-szennyező: legfeljebb 0,1%;
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%;
−
összes szennyező: legfeljebb 0,5%;
−
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat (pH 6,0). R nátrium-dihidrogén-foszfát–dihidrát 156,0 g/l töménységű oldatának 70 ml-ét R dinátrium-hidrogén-foszfát–dodekahidrát 179,1 g/l töménységű oldatának 20 ml-ével elegyítjük. Az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, majd ezen oldat 250 ml-ét R vízzel 1000,0 ml-re tovább hígítjuk. Tompítóoldat (pH 11,0). R trinátrium-foszfát–dodekahidrát 95,0 g/l töménységű oldatának 11 ml-ét R dinátrium-hidrogén-foszfát–dodekahidrát 179,1 g/l töménységű oldatának 22 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot a pH 11,0-es tompítóoldattal 25 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a pH 11,0-es tompítóoldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS omeprazolt a pH 11,0 -es tompítóoldattal 10,0 ml-re oldunk, majd az oldat 1,0 ml-ét a pH 11,0-es tompítóoldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a pH 11,0-es tompítóoldattal 50,0 ml-re hígítunk. Oszlop:
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
−
méretei: l = 0,1 m, Ø = 4,0 mm;
−
állófázis: R királis kromatográfia céljára szánt AGP szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R acetonitril – tompítóoldat (pH 6,0) (65+435 V/V); Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 302 nm-en. Injektálás: 20 μl. Elúciós sorrend: F-szennyező, ezomeprazol. Retenciós idő: ezomeprazol kb. 4 perc. Rendszeralkalmasság: −
csúcsfelbontás: legalább 3,0, az F-szennyező és az ezomeprazol között, az a) összehasonlító oldat kromatogramján,
−
jel/zaj viszony: legalább 10, az összehasonlító oldat kromatogramján.
F-szennyezőre
számolva,
a
b)
Az F-szennyező százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján számoljuk ki:
⎛r 100 ⎜⎜ i ⎝ rs
⎞ ⎟⎟ , ⎠
ahol ri
=
az F-szennyező csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
rs
=
az ezomeprazol és az F-szennyező csúcsterületének összege a vizsgálati oldat kromatogramján.
Követelmény: −
F-szennyező: legfeljebb 0,2%.
Magnézium: 3,30–3,55% (vízmentes anyagra). Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 0,250 g anyagot R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 20 ml-ében – a savat lassan adagolva – oldunk. Az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 10,0 ml-éhez 4 ml R lantán(III)-klorid–oldatot elegyítünk, és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R magnézium– mértékoldatot (1000 ppm Mg) használunk, melyet szükség szerint hígítunk. A hígításra használt oldat készítése: R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossz: 285,2 nm.
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
Víztartalom (2.5.32): 6,0–8,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat (pH 11,0). R trinátrium-foszfát–dodekahidrát 95,0 g/l töménységű oldatának 11 ml-ét R dinátrium-hidrogén-foszfát–dodekahidrát 179,1 g/l töménységű oldatának 22 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot kb. 10 ml R metanolban oldunk. Az oldatot 10 ml tompítóoldat (pH 11,0) hozzáadása után R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 10,0 mg CRS omeprazolt kb. 10 ml R metanolban oldunk. Az oldatot 10 ml tompítóoldat (pH 11,0) hozzáadása után R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R acetonitril (35 térfogatrész) és R dinátrium-hidrogén-foszfát– dodekahidrát R tömény foszforsavval pH 7,6-ra beállított, 1,4 g/l töménységű oldatának (65 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az ezomeprazol retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: ezomeprazol kb. 4 perc. A százalékos C34H36MgN6O6S2-tartalmat a CRS omeprazol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. 1 g omeprazollal 1,032 g ezomeprazol-magnézium egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C.
A. 5-metoxi-1H-benzimidazol-2-tiol,
B. R = H, X = SO: 2-[(RS)-(3,5-dimetilpiridin-2-il)metánszulfinil]-5-metoxi1H-benzimidazol, C. R = OCH3, X = S: 5-metoxi-2-[[(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metil]szulfanil]-1H-benzimidazol (ufiprazol), D. R = OCH3, X = SO2: 5-metoxi-2-[(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metánszulfonil]-1H-benzimidazol (omeprazol-szulfon),
és enantiomere E. 4-metoxi-2-[[(RS)-(5-metoxi-1H-benzimidazol-2-il)szulfinil]metil]-3,5dimetilpiridin-1-oxid,
Esomeprazolum magnesicum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 7
F. 5-metoxi-2-[(R)-(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2-il)metánszulfinil]-1Hbenzimidazol ((R)-omeprazol).
Ethinylestradiolum
6.7
04/2010:0140
ETHINYLESTRADIOLUM Etinilösztradiol
C20H24O2 [57-63-6]
Mr 296,4
DEFINÍCIÓ 19-Nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy kissé sárgásfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Híg alkálilúgok oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9).
AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS etinilösztradiollal.
Ethinylestradiolum
6.7
Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS etinilösztradiolt az oldószereleggyel 25 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R etanol (96%) – R toluol (10+90 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, az oldószer elpárolgásáig. Előhívás: a lemezt 10 percig 110 °C-on melegítjük; a még forró lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd ismét 10 percig 110 °C-on melegítjük. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét, fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R1 acetonitril (40+60 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 6 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS ösztront (C-szennyező) 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét használjuk egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiol oldására. (A CRS
Ethinylestradiolum
6.7
rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiol B-, F-, H-, I- és Kszennyezőt is tartalmaz). Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, butilszililezett, utókezelt szilikagél (5 µm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: – A-mozgófázis: R víz; – B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc) 0 – 35
A-mozgófázis (%V/V) 70
B-mozgófázis (%V/V) 30
35 – 65
70 → 25
30 → 75
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 30 μl. Szennyezők azonosítása: A B-, C-, F-, H-, I- és K-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiolhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az etinilösztradiolra (retenciós ideje kb. 35 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,2; H-szennyező kb. 0,5; I-szennyező kb. 0,8; B-szennyező kb. 0,88; C-szennyező kb. 0,92; K-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,2, az I- és a B-szennyező között.
Követelmények: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő faktorokkal szorozzuk: B-szennyező 0,7; Iszennyező 0,4; −
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5%);
−
H-, I- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
Ethinylestradiolum
6.7
−
C- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5szerese (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (0,8%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 40 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldathoz R ezüstnitrát 100 g/l-es oldatának 5 ml-ét elegyítjük. Az így nyert oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. Az elektródot minden egyes titrálás után R acetonnal lemossuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 29,64 mg C20H24O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C, F, H, I, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, D, E, G, J, L, M.
Ethinylestradiolum
6.7
B. 19-nor-17α-pregna-1,3,5(10),9(11)-tetraén-20-in-3,17-diol,
C. R1 = R2 = R3 = R4 = R5 = H, R6 + R7 = O: 3-hidroxiösztra-1,3,5(10)trién-17-on (ösztron), F. R1 = R2 = R4 = R5 = H, R3 = R7 = OH, R6 = C≡CH: 19-nor-17α-pregna1,3,5(10)-trién-20-in-3,6β,17-triol (6β-hidroxi-etinilösztradiol), H. R1 = R2 = R3 = H, R4 + R5 = O, R6 = C≡CH, R7 = OH: 3,17-dihidroxi19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-16-on (16-oxo-etinilösztradiol), K. R1 = CH3, R2 = R3 = R4 = R5 = H, R6 = C≡CH, R7 = OH: 4-metil-19-nor17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (4-metil-etinilösztradiol),
I. 19-nor-17α-pregna-1,3,5(10),6-tetraén-20-in-3,17-diol,
Ethinylestradiolum
6.7
A. R1 = R2 = R3 = R4 = H, R5 = OH, R6 = C ≡ CH: 19-norpregna-1,3,5(10)trién-20-in-3,17-diol (17β-etinilösztradiol), D. R1 = R2 = R3 = R4 = R5 = H, R6 = OH: ösztradiol, E. R1 = R2 = R4 = H, R3 = R6 = OH, R5 = C ≡ CH: 19-nor-17α-pregna1,3,5(10)-trién-20-in-3,6α,17-triol (6α-hidroxi-etinilösztradiol), G. R1 = R2 = H, R3 + R4 = O, R5 = C ≡ CH, R6 = OH: 3,17-dihidroxi-19nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-6-on (6-oxo-etinilösztradiol), J. R1 = CH3, R2 = R3 = R4 = H, R5 = C ≡ CH, R6 = OH: 1-metil-19-nor17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (1-metil-etinilösztradiol), L. R1 = R2 = R3 = R4 = R6 = H, R5 = OH: ösztra-1,3,5(10)-trién-3,17α-diol (17α-ösztradiol), M. R1 = R3 = R4 = H, R2 = CH3, R5 = C ≡ CH, R6 = OH: 2-metil-19-nor17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (2-metil-etinilösztradiol).
Gyógyszerformák
Ph.Eur.6.7 – 1
04/2010:1502 FOGALMAK A következő bevezető szöveg olyan fogalmak, szakkifejezések definícióját, ill. magyarázatát tartalmazza, amelyek a gyógyszerformák általános cikkelyeiben és a Gyógyszertechnológiai vizsgálati módszerek (2.9) c. rész megfelelő fejezeteiben előfordulnak vagy ezekkel kapcsolatban használatosak, de nincsenek definiálva ezekben a cikkelyekben, illetve fejezetekben. Ahol ez lényeges, utalás található az egyéb kiadványokban vagy szövegkörnyezetben előforduló, egyenértékű fogalmakra. Ez a fogalomgyűjtemény tájékoztató jellegű. Hatóanyag A hatóanyag fogalomra alkalmazott további angol kifejezések: active ingredient, drug substance, medicinal substance, active pharmaceutical ingredient. Készítményalap Készítményalapnak nevezzük a félszilárd vagy szilárd halmazállapotú készítmények hatóanyagának/hatóanyagainak egy vagy több segédanyagból álló hordozóját. Kolloid diszperzió A kolloid diszperzió olyan rendszer, amely bármilyen – szilárd, folyékony vagy gáz – halmazállapotú, kolloid méretű (kb. 1–500 nm-es) részecskéket tartalmaz, egy eltérő összetételű és/vagy halmazállapotú, összefüggő közegben eloszlatva. Hagyományos hatóanyagleadású gyógyszerformák Hagyományos hatóanyagleadású gyógyszerformának az olyan készítményeket nevezzük, amelyeknek a hatóanyagleadását különlegesen tervezett összetétellel és/vagy gyártási eljárással szándékosan nem módosították. Szilárd gyógyszerformák esetében a hatóanyag kioldódási profilja alapvetően annak anyagi tulajdonságaitól függ. Egyenértékű kifejezés: azonnali hatóanyagleadású (immediate-release) gyógyszerforma. Késleltetett hatóanyagleadású gyógyszerformák
Gyógyszerformák
Ph.Eur.6.7 – 2
Késleltetett hatóanyagleadású készítményeknek azokat a módosított hatóanyagleadású készítményeket nevezzük, amelyeknek hatóanyagleadását különlegesen tervezett összetétellel és/vagy gyártási eljárással késleltetik. A késleltetett hatóanyagleadású gyógyszerformák közé tartoznak a gyomornedvellenálló készítmények, mint azt a szilárd, bevételre szánt (orális) gyógyszerformákra vonatkozó általános cikkelyek definiálják. Emulzió Emulziónak nevezzük azt a diszperz rendszert, amely legalább két, egymással nem elegyedő folyadék keverékéből áll. Az egyik folyadék a másik folyadékot finom cseppekre eloszlatott (diszpergált) formában tartalmazza. Nagytérfogatú parenterális készítmények Nagytérfogatú parenterális készítmények azok az infúziók és injekciók, amelyeknek tartályaiban a készítmény névleges térfogata 100 ml-nél nagyobb. Módosított hatóanyagleadású gyógyszerformák Módosított hatóanyagleadású gyógyszerformának az olyan készítményeket nevezzük, amelyeknek hatóanyagleadási sebessége és/vagy helye eltér az azonos módon alkalmazott, hagyományos hatóanyagleadású készítményekétől. Ezt a módosítást különlegesen tervezett összetétellel és/vagy gyártási eljárással érik el. A módosított hatóanyagleadású gyógyszerformák közé tartoznak a nyújtott, a késleltetett és a szakaszos hatóanyagleadású gyógyszerformák is. Nyújtott hatóanyagleadású gyógyszerformák Nyújtott hatóanyagleadású gyógyszerformának azokat a módosított hatóanyagleadású készítményeket nevezzük, amelyeknek hatóanyagleadása lassabb, mint az azonos módon alkalmazott, hagyományos hatóanyagleadású készítményeké. A nyújtott hatóanyagleadást különlegesen tervezett összetétellel és/vagy gyártási eljárással érik el. Szakaszos hatóanyagleadású gyógyszerformák Szakaszos hatóanyagleadású gyógyszerformának azokat a módosított hatóanyagleadású készítményeket nevezzük, amelyeknek hatóanyagleadása egymást követő szakaszokban történik. A szakaszos hatóanyagleadást különlegesen tervezett összetétellel és/vagy gyártási eljárással érik el.
Gyógyszerformák
Ph.Eur.6.7 – 3
Kistérfogatú parenterális készítmények Kistérfogatú parenterális készítmények azok az infúziók és injekciók, amelyeknek tartályaiban a készítmény névleges térfogata 100 ml vagy annál kisebb. Oldat Az oldat egyetlen fázist képező, egy vagy több oldott anyagot tartalmazó keverék; ez azt jelenti, hogy az anyagok valamely oldószerben vagy oldószerelegyben molekuláris állapotban vannak eloszlatva (diszpergálva). Szferoidok Szferoidoknak nevezzük azokat a gömb alakú vagy megközelítőleg gömb alakú granulátumokat, amelyeknek mechanikai ellánállóképessége általában nagyobb, mint a hagyományos Granulátumoké (0499). A szferoidok felülete sima, egyenletes; jellemző mérettartományuk: 200 μm – 2,8 mm. Előállításukra bármilyen alkalmas módszer használható. Szuszpenzió Szuszpenziónak nevezzük azt a diszperz rendszert, amely valamely folyékony vagy félszilárd összefüggő fázisban eloszlatott (diszpergált), abban gyakorlatilag nem oldódó szilárd részecskéket tartalmaz. Szabványos szakkifejezés A gyógyszerkészítmények gyógyszerformájának leírására, az alkalmazás módjára, valamint a tartályokra vonatkozó szabványos szakkifejezéseket az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság állapítja meg és Szabványos Szakkifejezések (Standard Terms) címmel külön kiadványban adja közre. Vivőanyag Vivőanyagnak nevezzük a folyékony halmazállapotú készítmények hatóanyagának/hatóanyagainak egy vagy több segédanyagból álló hordozóját.
04/2010:1694
GEMFIBROZILUM Gemfibrozil
C15H22O3
Mr 250,3
[25812-30-0] DEFINÍCIÓ 5-(2,5-Dimetilfenoxi)-2,2-dimetilpentánsav. Tartalom: 99,0−101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, viasszerű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és metanolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Olvadáspont (2.2.14): 58−61 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS gemfibrozillal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
2
Gemfibrozilum
Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot a A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt gemfibrozil (amely C-, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 2 ml R acetonitrilben oldjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg R 2,5-dimetilfenolt (A-szennyező) az Amozgófázissal 10 ml-re hígítunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,250 m, ∅ = 4,0 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: 0,49 g R kálium-acetátot 400 ml R vízben oldunk, és az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 4,0 értékre beállítjuk; ezután az oldathoz 600 ml R acetonitrilt elegyítünk;
−
B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
100
0
5 – 20
100 → 0
0 → 100
20 – 25
0
100
25 – 30
0 → 100
100 → 0
30 – 35
100
0
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 276 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: a C-, a D- és az E-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt gemfibrozilhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja, az A-szennyezőt pedig a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a gemfibrozilra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 1,3; D-szennyező kb. 1,5; E-szennyező kb. 1,7; I-szennyező kb. 2,0; H-szennyező kb. 2,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
−
3
Gemfibrozilum
csúcsfelbontás: legalább 6,0, a gemfibrozil és a C-szennyező között, és legalább 2,0, a D-szennyező és az E-szennyező között.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: az alábbi szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező 0,5; D-szennyező 3,3; E-szennyező 0,2; Iszennyező 2;
−
E- és I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%),
−
A-, D- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%),
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%),
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,25%. Az anyag 2,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az első megnedvesítés után, melegítés előtt a mintát 1 órán át állni hagyjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 25 ml R metanolban oldjuk. Az oldatot 25 ml R vízzel és 1 ml 0,1 M sósav−mérőoldattal elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 25,03 mg C15H22O3 egyenértékű. ELTARTÁS
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
4
Gemfibrozilum
Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, D, E, H, I. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): B, C, F, G.
A. R = H: 2,5-dimetilfenol (p-xilenol), C. R = [CH2]3-O-[CH2]2-O-C2H5: dimetilbenzol,
2-[3-(2-etoxi-etoxi)propoxi]-1,4-
F. R = [CH2]4-C6H5: 1,4-dimetil-2-(4-fenilbutoxi)benzol, G. R = CH2-CH=CH2: 1,4-dimetil-2-(prop-2-eniloxi)benzol,
B. R1 = NH2, R2 = R3 = H: 5-(2,5-dimetilfenoxi)-2,2-dimetilpentánamid, D. R1 = OH, R2 = CH2-CH=CH2, R3 = H: 5-[3,6-dimetil-2-(prop-2enil)fenoxi]-2,2-dimetilpentánsav, E. R1 = OH, R2 = H, R3 = CH=CH-CH3: 5-[2,5-dimetil-4-(prop-1enil)fenoxi]-2,2-dimetilpentánsav,
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
I.
R1 = OCH3, R2 dimetilpentanoát],
=
5
R3
=
Gemfibrozilum
H:
metil-[5-(2,5-dimetilfenoxi)-2,2-
H. 1,1’-[(propán-1,3-diilbisz(oxi)]bisz(2,5-dimetilbenzol).
Immunoglobulinum humanum normale
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2010:0338 javított 6.7
IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE Humán normál immunglobulin
DEFINICIÓ A humán normál immunglobulin olyan folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. A humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. A terméket intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás céljára használják. A termék a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából készül. A felhasznált plazmához antibiotikum nem adható. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, amely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben nincs kedvezőtlen hatással az immunglobulinnal kezelt betegekre. Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás esetén jól tolerálható. A humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, amelyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék: −
nem terjeszt fertőzést,
−
160 g/l fehérjekoncentrációnál, a kiindulási kevert plazmához képest legalább tízszeres koncentrációban tartalmaz legalább egy olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, amelyből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre.
Immunoglobulinum humanum normale
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin esetében igazolni kell, hogy az előállítási eljárás minden esetben az Immunglobulin Fc funkciójának vizsgálata (2.7.9) című általános fejezet követelményeinek megfelelő terméket eredményez. A humán normál immunglobulint stabilizált oldatként, pl. nátrium-klorid 9 g/l töménységű vagy glicin 22,5 g/l töménységű oldatában állítják elő, fagyasztva szárított készítmény esetén azonban a glicin oldat töménysége 60 g/l. A többadagos készítmények mikrobiológiai tartósítószert tartalmaznak, az egyadagosak azonban nem. Bármilyen mikrobiológiai tartósítószer vagy stabilizátor alkalmazása esetén bizonyítani kell, hogy ezen anyagoknak, a hozzáadott mennyiségben, nincs káros hatásuk a végtermékre. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át. A készítményt ezután fagyasztva szárítási eljárásnak vethetik alá. Ilyenkor a tartályokat vákuumban vagy inert gáz atmoszférában zárják le. A készítmény stabilitását a fejlesztés folyamán megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell. SAJÁTSÁGOK A folyékony készítmény tiszta; színe halványsárga vagy világosbarna. Eltartás közben enyhe zavarosság léphet fel, illetve kis mennyiségben szilárd részecskék keletkezhetnek az oldatban. A fagyasztva szárított készítmény nedvszívó, fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon, közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt oldjuk fel (kivéve az oldékonyság és a víztartalom vizsgálatot). AZONOSÍTÁS A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva, összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt. Az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek. VIZSGÁLATOK
Immunoglobulinum humanum normale
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményhez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk. A készítménynek 20-25 °C-on 20 percen belül teljesen fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 5,0–7,2. A vizsgálathoz a vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk. Összes fehérje. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk. A fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,25-dal szorozzuk. A készítmény fehérjetartalma 100–180 g/l, illetve a címkén megjelölt tartalom 90–110%-a legyen. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként pedig R1 barbitál–tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 50 g/l legyen. Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a kapott oldat fehérjetartalma 50 g/l legyen. A vizsgálati oldat 2,5 μl-ét 10 mm széles sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,25 μl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontrollcsíkra felvitt humán normál szérum albuminsávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete10B–oldattal 5 percig festjük, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik, végül 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R
Immunoglobulinum humanum normale
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük olyan eszközzel, amely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt minden csíkra 3 mérés átlagából számoljuk ki. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya a referenciakészítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen. Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fő sávétól eltérő mozgékonyságú fehérjék aránya legfeljebb 10% lehet. Molekulaméret-eloszlás. Folyadékkromatográfia (2.2.29) Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, amely alkalmazható a használt kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő. Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval megegyező fehérjekoncentrációjú oldatot kapjunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,6 m, Ø = 7,5 mm [vagy l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm],
−
állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.
Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátriumdihidrogén-foszfát-monohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátriumazidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. Egy további, a monomerhez viszonyítva kb. 0,85 relatív retenciójú csúcs a dimernek felel meg. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimernél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. A vizsgálandó készítmény megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a vizsgálati oldat kromatogramján: −
relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1 ± 0,02;
Immunoglobulinum humanum normale
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legalább 85%-a, a polimerek és aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legfeljebb 10%-a.
Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin esetében az anti-A és anti-B hemagglutininek vizsgálatát is el kell végezni. A vizsgálat során használt hígítások elkészítése előtt a vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk, hogy immunglobulintartalma 30 g/l legyen. A 64-szeres hígításban agglutináció nem jelenhet meg. Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulinnak meg kell felelnie az intravénás alkalmazásra szánt humán immunglobulin anti-D ellenanyagaira vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Hepatitisz B felszíni antigén elleni ellenanyag. Legalább 0,5 NE, 1 g immunglobulinra számolva. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Hepatitisz A vírus elleni ellenanyag. Amennyiben a hepatitisz A profilaxisában való alkalmazásra szánták, a készítmény feleljen meg a következő követelményeknek is. Megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározzuk az ellenanyag-tartalmat, egy Nemzetközi Egységekre kalibrált referenciakészítménnyel való összehasonlítás alapján. Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz A elleni immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. A BRP humán hepatitisz A immunglobulint a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján Nemzetközi Egységekre kalibrálják. A deklarált hatóérték legalább 100 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határa (P=0,95) 80–125% legyen. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). követelményeinek.
A
készítmény
feleljen
meg
a
sterilitási
vizsgálat
Immunoglobulinum humanum normale
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogénvizsgálathoz a vizsgálandó készítményből kilogrammonként 1 ml-t fecskendezünk be.
a
nyulakba
testtömeg-
Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény kevesebb, mint 5 NE/ml endotoxint tartalmazzon. ELTARTÁS Folyékony készítmény esetében színtelen üvegtartályban, fénytől védve. Fagyasztva szárított készítmény esetében légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
folyékony készítményeknél a tartályban lévő folyadék térfogatát és g/l-ben kifejezett fehérjetartalmát,
−
fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,
−
az alkalmazás módját,
−
fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,
−
adott esetben, hogy a készítmény hepatitisz A fertőzés megelőzésére alkalmas,
−
adott esetben a készítmény hepatitisz A vírus elleni aktivitását NE/ml-ben,
−
adott esetben a készítményhez adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét.
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2010:0918 javított 6.7
IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE AD USUM INTRAVENOSUM Humán normál immunglobulin, intravénás alkalmazásra
DEFINÍCIÓ Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin olyan folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. Ez a cikkely nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyeket szándékosan úgy készítettek, hogy IgG fragmentumokat vagy kémiailag módosított IgG-t tartalmazzanak. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek megfelelő humán plazmából készül. A felhasznált plazmához antibiotikum nem adható. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, amely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben nincs kedvezőtlen hatással az immunglobulinnal kezelt betegekre. Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intravénás alkalmazás esetén jól tolerálható. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, amelyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék(ben): −
nem terjeszt fertőzést,
−
50 g/l immunglobulin koncentrációnál, a kiindulási kevert plazmához képest legalább háromszoros koncentrációban tartalmaz legalább egy olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, amelyből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre,
−
az immunglobulin G alosztályok eloszlása meghatározott,
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
megfelel az immunglobulin Fc funkciójára irányuló vizsgálat (2.7.9) követelményeinek.
Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint stabilizált oldatként vagy fagyasztva szárított készítményként állítják elő. A készítményhez stabilizáló anyag hozzáadása megengedett. A készítményt mindkét esetben baktériumszűrőn bocsátják keresztül. A készítményt ezt követően fagyasztva száríthatják, amit a tartályok vákuumban vagy inert gáztérben történő lezárása követ. Mikrobiológiai tartósítószer sem frakcionálás közben, sem a letöltés előtti végtermék-oldatban nem alkalmazható. A készítmény stabilitását a fejlesztés folyamán megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell. SAJÁTSÁGOK A folyékony készítmény tiszta vagy enyhén opálos, és színtelen vagy halványsárga lehet. A fagyasztva szárított készítmény nedvszívó, fehér vagy halványsárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon, közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt oldjuk fel (kivéve az oldékonyság és a víztartalom vizsgálatot). AZONOSÍTÁS A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt. Az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek. Amennyiben a készítményhez stabilizáló anyagként humán albumint adnak, lehetséges, hogy főkomponensként jelenik meg. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményhez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk. A készítménynek 20-25 °C-on 30 percen belül teljesen fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 4,0–7,4. A vizsgálathoz a vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk.
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje: legalább 30 g/l, illetve a címkén megjelölt tartalom 90–110%a. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk. A fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,25-dal szorozzuk. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként pedig R1 barbitál–tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat immunglobulin-koncentrációja 30 g/l legyen. Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy az oldat immunglobulin-koncentrációja 30 g/l legyen. A vizsgálati oldat 4,0 μl-ét, 10 mm-es sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,4 μl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontroll csíkra felvitt normál humán szérum albuminsávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete-10B–oldattal 5 percig festjük, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik, végül 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük, olyan eszközzel, amely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt minden csíkra 3 mérés átlagából számoljuk ki. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya az összehasonlító készítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen.
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fő sávétól eltérő mozgékonyságú fehérjék aránya legfeljebb 5% lehet. Ez a határérték nem alkalmazható, ha a készítményhez stabilizáló anyagként albumint adtak. Ilyen készítmények esetén a fehérjeösszetétel vizsgálatát gyártás közben kell elvégezni, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt. Molekulaméret-eloszlás. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, amely alkalmazható a használt kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő. Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval azonos fehérjekoncentrációjú oldatot kapjunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,6 m, ∅ = 7,5 mm [vagy l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm],
−
állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálásra alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.
Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. Egy további, a monomerhez viszonyítva kb. 0,85 relatív retenciójú csúcs a dimernek felel meg. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimerénél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján: −
relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1 ± 0,02,
−
csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legalább 90%-a, a polimerek és az aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legfeljebb 3%-a. Ez a követelmény nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyekhez stabilizáló anyagként albumint adtak. Albuminnal stabilizált termékek esetén a
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
molekulaméret eloszlásának vizsgálatát gyártás közben végzik el, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt. Antikomplement aktivitás.(2.6.17). A komplementfogyás legfeljebb 50% lehet (1 mg immunglobulinra vonatkoztatva 1 CH50). Prekallikrein aktivátor (2.6.15). legfeljebb 35 NE/ml, a vizsgálandó készítmény 30 g/l immunglobulint tartalmazó hígítására számolva. Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20). Elvégezzük az anti-A és anti-B hemagglutininek vizsgálatát. Ha a vizsgálandó készítmény immunglobulintartalma több, mint 30 g/l, hígítsuk ilyen töménységűre, mielőtt elkészítenénk a vizsgálatban használandó hígításokat. Az 1:64-es hígítások nem mutathatnak agglutinációt. Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A készítmény feleljen meg az intravénás alkalmazásra szánt humán immunoglobulin anti-D ellenanyagaira vonatkozó vizsgálat követelményének. Hepatitisz B felszíni antigén elleni ellenanyag: Legalább 0,5 NE, 1 g immunglobulinra számolva. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Immunglobulin A. A készítmény immunglobulin A tartalma nem haladhatja meg a feliraton feltüntetett legnagyobb értéket. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32), vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként 0,5 g vizsgálandó készítménynek megfelelő térfogatot adunk, de testtömegkilogrammonként legfeljebb 10 ml-t. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény 50 g/l-es fehérjetartalmú oldatok esetében kevesebb, mint 0,5 NE/ml endotoxint, 50–100 g/l-es fehérjetartalmú oldatok esetében pedig kevesebb, mint 1,0 NE/ml endotoxint tartalmazhat.
Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
ELTARTÁS Folyékony készítmény esetében színtelen üvegtartályban, fénytől védve, a címkén megadott hőmérsékleten. Fagyasztva szárított készítmény esetében légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
folyékony készítmény esetén a tartályban levő folyadék térfogatát és g/lben kifejezett fehérjetartalmát,
−
fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,
−
a tartályban levő immunglobulin mennyiségét,
−
az alkalmazás módját,
−
fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,
−
a készítményben jelen levő immunglobulin G alosztályok eloszlását,
−
adott esetben a hozzáadott stabilizáló albumin mennyiségét,
−
a maximális immunglobulin A tartalmat.
Isoconazoli nitras
1
01/2008:1017 javított 6.7
ISOCONAZOLI NITRAS Izokonazol-nitrát
és enantiomere . HNO3
C18H15Cl4N3O4
Mr 479,1
[24168-96-5] DEFINÍCIÓ 1-[(2RS)-2-[(2,6-Diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol–nitrát. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 178−182 oC.
Isoconazoli nitras
2
B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS izokonazol-nitráttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 30 mg-ját R metanollal 5 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS izokonazol-nitrátot R metanollal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS izokonazol-nitrátot és 30 mg CRS ekonazol-nitrátot R metanollal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez. Mozgófázis: R ammónium-acetát−oldat – R dioxán – R metanol (20+40+40 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jód-gőztérbe helyezzük; nappali fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. A nitrátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,20 g anyagot R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Optikai forgatóképesség (2.2.7): −0,10° és +0,10° között. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).
Isoconazoli nitras
3
Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS izokonazol-nitrátot és 2,5 mg CRS ekonazol-nitrátot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,1 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).
Mozgófázis: 6,0 g R ammónium-acetátot 300 ml R acetonitril, 320 ml R metanol és 380 ml R víz elegyében oldunk. Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Egyensúly beállítása: a mozgófázissal kb. 30 percen át. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: az izokonazol retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: ekonazol kb. 10 perc; izokonazol kb. 14 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 5,0, az ekonazol és az izokonazol között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis összetételét.
Követelmények: −
A-, B- és C-szennyező: a csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,25%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,5%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,05%); a nitrátion csúcsát nem vesszük figyelembe.
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 szárítószekrényben 105 oC-on 2 órán keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.
g
anyagot
Isoconazoli nitras
4
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,350 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 75 ml-ében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 47,91 mg C18H15Cl4N3O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.
és enantiomere
A. (1RS)-1-(2,4-diklórfenil)-2-(1H-imidazol-1-il)etanol,
és enantiomere
B. (2RS)-2-[(2,6-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etánamin,
Isoconazoli nitras
5
és enantiomere
C. 1-[(2RS)-2-[(2,4-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol.
01/2008:0937 javított 6.7
MINOXIDILUM Minoxidil
C9H15N5O
Mr 209,3
[38304-91-5] DEFINÍCIÓ (6-(Piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin)-3-oxid. Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban és propilénglikolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat (a). 20,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk (A-oldat). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
2
Minoxidilum
Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M nátrium-hidroxid−oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 200−350 nm. Abszorpciós maximumok: 230 és 281 nm-en (a) vizsgálati oldat); 230, 262 és 288 nm-en (b) vizsgálati oldat). % Fajlagos abszorpciós koefficiensek (A 11cm ), az abszorpciós maximumokon:
–
230 nm-en: 1015−1120 (a) vizsgálati oldat); 1525−1685 (b) vizsgálati oldat);
–
262 nm-en: 485−535 (b) vizsgálati oldat);
–
281 nm-en: 1060−1170 (a) vizsgálati oldat);
–
288 nm-en: 555−605 (b) vizsgálati oldat).
B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS minoxidillal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS minoxidilt R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat − R metanol (1,5+100 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R réz(II)-szulfát−oldatot elegyítünk. Az oldat zöldre színeződik. E szín 0,1 ml R hígított sósav hozzáadására zöldessárgára változik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot 12,5 ml R metanolban oldunk és az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
3
Minoxidilum
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS dezoximinoxidil (E-szennyező) egy üvegcséjének tartalmát 1 ml mozgófázisban oldunk. Az oldatot 1 ml vizsgálati oldattal elegyítjük, és a mozgófázissal 5 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 3 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: 3,0 g R dokuzát-nátriumot 10 ml R tömény ecetsav, 300 ml R víz és 700 ml R metanol elegyében oldunk; az oldat pH értékét R perklósavval 3,0-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a főcsúcs retenciós idejének kétszerese. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a minoxidil és az E-szennyező között.
Követelmények: −
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5szerese (1,5%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%).
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.
oldatot
2
ml
R
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
4
Minoxidilum
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 20,93 mg C9H15N5O egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK
A. (6-klórpirimidin-2,4-diamin)-3-oxid.
B. 6-klórpirimidin-2,4-diamin.
C 3-(cianoimino)-3-(piperidin-1-il)propánamid.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.7
5
Minoxidilum
D. (6-[[4-metilfenil)szulfonil]oxi]pirimidin-2,4-diamin)-3-oxid.
E. 6-(piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin (dezoximinoxidil)
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:1731
MISOPROSTOLUM Mizoprosztol
C*-epimere és enantiomereik
C22H38O5 [59122-46-2]
Mr 382,5
DEFINÍCIÓ Metil-[7-[(1RS,2RS,3RS)-3-hidroxi-2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5oxociklopentil]heptanoát] és metil-[7-[(1RS,2RS,3RS)-3-hidroxi-2-[(1E,4SR)-4hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] elegye. A négy sztereoizomer aránya megközelítőleg azonos. Tartalom: 96,5–102,0 % (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy sárgás színű, olajszerű folyadék; nedvszívó.
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) oldódik; acetonitrilben mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS mizoprosztollal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS mizoprosztolt a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt mizoprosztolt (amely A-, B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 1 ml mozgófázisban oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: 5 térfogatrész R1 acetonitril, 215 térfogatrész R dioxán és 780 térfogatrész R heptán keverékét 10 percen át ultrahanggal kezeljük. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a mizoprosztol retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt mizoprosztolhoz mellékelt kromatogramot, és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a mizoprosztolra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 0,2; A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező (első csúcs) kb. 0,85; Bszennyező (második csúcs) kb. 0,91. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,2, a B-szennyező (második csúcs) és a mizoprosztol között. Követelmények: –
korrekciós faktor: a C-szennyező csúcsterületét 0,13-dal szorozzuk;
mennyiségének
kiszámításához
–
B-szennyező (első és második csúcs): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 15-szöröse (1,5%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
Diasztereomerek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 µm),
−
hőmérséklet: 40 ºC.
Mozgófázis: 20 térfogatrész R 2-propanol, 40 térfogatrész R vízmentes etanol és 940 térfogatrész R heptán elegyét 10 percen át ultrahanggal kezeljük. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a mizoprosztol első csúcsának 1,5-del szorzott retenciós ideje. Retenciós idő: első mizoprosztol-csúcs kb.19 perc; második mizoprosztol-csúcs kb. 21 perc. Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0, az első és a második mizoprosztol-csúcs között.
Követelmény: − első mizoprosztol-csúcs: területösszegének 45−55%-a.
csúcsterülete
a
két
mizoprosztol-csúcs
Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 1,0%. A vizsgálandó anyag 10 mg/ml töménységű, R metanollal készült oldatának 1,0 ml-ét vizsgáljuk.
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
TARTALMI MEGHATÁROZÁS A „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29), a következő módosításokkal. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
szimmetriafaktor: legfeljebb 3,7, a mizoprosztolnak megfelelő csúcsra vonatkoztatva.
A százalékos C22H38O5-tartalmat a CRS mizoprosztol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, −20 ºC-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők: (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): D, E, F.
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
C*-epimere és enantiomereik
A. R = H, R’ = OH : metil-[7-[(1RS,2SR,3SR)-3-hidroxi-2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] és metil-[7-[(1RS,2SR,3SR)-3hidroxi-2-[(1E,4SR)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] elegye (8-epimizoprosztol), B. R = OH, R’ = H : metil-[7-[(1RS,2SR,3RS)-3-hidroxi-2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] és metil-[7-[(1RS,2SR,3RS)-3hidroxi-2-[(1E,4SR)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] elegye (12-epimizoprosztol),
C*-epimere és enantiomereik
C. metil-[7-[(1RS,2SR)-2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopent3-enil]heptanoát] és metil-[7-[(1RS,2SR)-2-[(1E,4SR)-4-hidroxi-4-metilokt-1enil]-5-oxociklopent-3-enil]heptanoát] elegye (mizoprosztol A),
Misoprostolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 7
és enantiomere
D. metil-[7-[2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopent-1enil]heptanoát] (mizoprosztol B),
C*-epimere és enantiomereik
E. metil-[7-[(1RS,2RS,3SR)-3-hidroxi-2-[(1E,4RS)-4-hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5oxociklopentil]heptanoát] és metil-[7-[(1RS,2RS,3SR)-3-hidroxi-2-[(1E,4SR)-4hidroxi-4-metilokt-1-enil]-5-oxociklopentil]heptanoát] elegye (11-epimizoprosztol),
és enantiomere
F. metil-7-[(3RS)-3-hidroxi-5-oxociklopent-1-enil]heptanoát.
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2008:0097 javított 6.7
MORPHINI HYDROCHLORIDUM Morfin-hidroklorid
, HCl , 3 H2O
C17H20ClNO3.3H2O [6055-06-7]
Mr 375,8
DEFINÍCIÓ [17-Metil-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-3,6α-diol]–hidroklorid–trihidrát. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen, selyemfényű tűk vagy kocka alakú részecskék; száraz levegőn elmállik. Oldékonyság: vízben oldódik, etanolban (96%) kevéssé oldódik; toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS morfin-hidrokloriddal. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25).
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
A-oldat. 25,0 mg anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 10,0 ml A-oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat (b). 10,0 ml A-oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Hullámhossztartomány : 250–350 nm (a) és b) vizsgálati oldatok). Abszorpciós maximum: az a) vizsgálati oldatnál 285 nm-en; a b) vizsgálati oldatnál 298 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: a) vizsgálati oldat 37-43; b) vizsgálati oldat: 64–72.
C. Porcelántálba mért kb. 1 mg porított anyaghoz 0,5 ml R kénsav-formaldehid– reagenst adunk. Bíbor színeződés keletkezik, mely ibolyaszínűre változik. D. Az alkaloidok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. E. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 vagy a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 10 ml S oldathoz 0,05 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól vagy 0,02 M sósav– mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –110 és –115 között (vízmentes anyagra); az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgáati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt morfint (amely B-, C-, E- és F-szennyezőt tartalmaz) R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 2 ml-re oldunk. Oszlop:
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
−
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5µm);
−
hőmérséklet: 35 .°C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R nátrium-heptánszulfonát 1,01 g/l töménységű, R tömény foszforsav 50 %V/V töménységű oldatával pH 2,6-re beállított oldata;
−
B-mozgófázis: R metanol; Idő (perc) 0–2 2 – 35 35 – 40
A-mozgófázis (%V/V) 85 85 → 50 50
B-mozgófázis (%V/V) 15 15 → 50 50
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, E- és F-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt morfinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenció a morfinra (retenciós ideje kb. 12,5 perc) vonatkoztatva: Fszennyező kb. 095; E-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,6; B-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
hegy-völgy arány: legalább 2, ahol Hp = az F-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hv = az F-szennyező csúcsát a morfin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós tényezővel szorozzuk: B-szennyező: 0,25; C-szennyező: 0,4; E-szennyező: 0,5.
−
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,4%);
−
C- és E-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs teülete (0,2%);
−
egyéb szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján láthtó főcsúcs területe (0,2%);
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).
A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely “Rokon vegyületek” részében feltüntetett határértékek (2034.-1.táblázat) erre a gyógyszeranyagra nem vonatkoznak. Víztartalom (2.5.12): 12,5–15,5%. Az anyag 0,10 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 5 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 30 ml R etanol (96%) elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 32,18 mg C17H20ClNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B. C. E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános előírások határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet: A, D, F.
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
A. 4,5α-epoxi-3-metoxi-17-metil-7,8-didehidromorfinán-6α-ol (kodein),
B. 17,17’-dimetil 7,7’,8,8’-tetradehidro-4,5α:4’,5’α-diepoxi-2,2’-bimorfinán3,3’,6α,6’α-tetraol (2,2’-bimorfin),
C. 6-metoxi-17-metil-6,7,8,14-tetradehidro-4,5α-epoximorfinán-3-ol (oripavin),
Morphini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
D. 17-metil-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-3,6α,10α-triol(10S-hidroximorfin),
E. 3-hidroxi-17-metil-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6-on (morfinon),
F. [17(S)-17-metil-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-3,6α-diol]-17-oxid (morfinN-oxid).
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2008:1244 javított 6.7
MORPHINI SULFAS Morfin-szulfát
H2SO4 . 5H2O
C34H40N2O10S.5H2O [6211-15-0]
Mr 759
DEFINICIÓ Di(7,8-didehidro-4,5α-epoxi-17-metilmorfinán-3,6α-diol)-szulfát-pentahidrát. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; gyakorlatilag nem oldódik.
etanolban
(96%)
alig
oldódik;
toluolban
AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 20 mg anyagot 1 ml R vízben oldunk, az oldathoz 0,05 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot mérünk és a folyadékot összerázzuk. A csapadékossá
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
vált folyadékot megszűrjük, a szűrőt 2×0,5 ml R vízzel mossuk, majd a csapadékot 1 órán át 145 °C-on szárítjuk. A megszárított csapadékból pasztillákat készítünk. Összehasonlítás: a műveleteket 20 mg CRS morfin-szulfáttal megismételjük. B. Abszorpciós spektrofotometria az ultraibolya és a látható színképtartományban (2.2.25). A-oldat. 25 mg anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 10,0 ml A-oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat (b). 10,0 ml A-oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Spektrális sávszélesség: 250-350 nm az a) és a b) vizsgálati oldatból. Abszorpciós maximum: az a) vizsgálati oldatnál 285 nm-en; a b) vizsgálati oldatnál 298 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens az abszorpciós maximumnál: A1cm = 37-43 az
1% a) vizsgálati oldatnál, A1cm = 64-72 a b) vizsgálati oldatnál.
C. Porcelántálba mért kb. 1 mg porított anyaghoz 0,5 ml R kénsav-formaldehid– reagenst adunk. Bíbor színeződés keletkezik, amely ibolyaszínűre változik. D. Az alkaloidok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők. E. A szulfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1.) az előírt változások észlelhetők. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 vagy a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 10 ml S oldathoz 0,05 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól vagy 0,02 M sósav– mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –107 és –110 között (vízmentes anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 50 ml-re oldunk.
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt morfint (B-, C-, E- és F-szennyezőt tartalmaz) R ecetsav 1 %V/V töménységű oldatával 2 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5µm);
−
hőmérséklet: 35 .°C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R nátrium-heptánszulfonát 1,01 g/l töménységű, R tömény foszforsav 50 %V/V töménységű oldatával pH 2,6-re beállított oldata;
−
B-mozgófázis: R metanol; Idő (perc) 0–2 2 – 35 35 – 40
A-mozgófázis (%V/V) 85 85 → 50 50
B-mozgófázis (%V/V) 15 15 → 50 50
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, E- és F-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt morfinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenció a morfinra (retenciós ideje kb. 12,5 perc) vonatkoztatva: Fszennyező kb. 095; E-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,6; B-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
hegy-völgy arány: legalább 2, ahol Hp = az F-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hv = az F-szennyező csúcsát a morfin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós tényezővel szorozzuk: B-szennyező:
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
0,25; C-szennyező: 0,4; E-szennyező: 0,5. −
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,4%);
−
C- és E-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs teülete (0,2%);
−
egyéb szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján láthtó főcsúcs területe (0,2%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).
A Gyógyszeranyagok általános cikkely (2034) “Rokon vegyületek” részében feltüntetett határértékek (2034.-1.táblázat) nem vonatkoznak Vas (2.4.9): legfeljebb 5 ppm. A “Szulfáthamu” vizsgálatban nyert maradékot R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. A vizsgálatot az így kapott oldattal végezzük. Víztartalom (2.5.12): 10,4-13,4%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,500 g anyagot 120 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 66,88 mg C34H40N2O10S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B. C. E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen.
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános előírások határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet: A, D, F.
A. 4,5α-epoxi-3-metoxi-17-metil-7,8-didehidromorfinán-6α-ol (kodein),
B. 7,7’,8,8’-tetrahidro-4,5α:4’,5’α-diepoxi-17,17’-dimetil-2,2’-bimorfinánil3,3’,6α,6’α-tetrol (2,2’-bimorfin),
C. 6,7,8,14-tetradehidro-4,5α-epoxi-6-metoxi-17-metilmorfinán-3-ol (oripavin),
Morphini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 6
D. 7,8-didehidro-4,5α-epoxi-17-metilmorfinán-3,6α,10α-triol(10S-hidroximorfin),
E. 7,8-didehidro-4,5α-epoxi-3-hidroxi-17-metilmorfinán-6-on (morfinon),
F. (17S)-7,8-didehidro-4,5α-epoxi-17-metilmorfinán-3,6α-diol-17-oxid (morfin-N-oxid).
Nitrazepamum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:0415
NITRAZEPAMUM Nitrazepám
C15H11N3O3
Mr 281,3
[146-22-5] DEFINÍCIÓ 7-Nitro-5-fenil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Nitrazepamum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Összehasonlítás: CRS nitrazepámmal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS klonazepámot R acetonitrillel 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a vizsgálati oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm); –
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 7,8 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldata;
–
B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–3
65
35
3 – 10
65 → 50
35 → 50
10 – 20
50
50
Áramlási sebesség: 1 ml/perc.
Nitrazepamum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
Detektálás: spektrofotométerrel, 270 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a nitrazepámra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: klonazepám kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 4,0, ahol Hp = a klonazepámnak megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a klonazepám csúcsát a nitrazepám csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények:
− egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
− elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az szárítószekrényben 4 órán keresztül 105 ˚C-on szárítjuk.
anyag
1,000
g-ját
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 25 ml R ecetsav-anhidridben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsavmérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav-mérőoldattal 28,13 mg C15H11N3O3 egyenértékű.
Nitrazepamum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D.
A. 3-amino-6-nitro-4-fenilkinolin-2(1H)-on,
B. (2-amino-5-nitrofenil)-fenilmetanon,
Nitrazepamum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 5
C. 2-bróm-N-(4-nitro-2-(benzoil)fenil)acetamid,
D. 2-(1,3-dioxo-1,3-dihidro-2H-izoindol-2-il)-N-(4-nitro-2(benzoil)fenil)acetamid.
Omeprazolum magnesicum
1
01/2009:2374 javított 6.7
OMEPRAZOLUM MAGNESICUM Omeprazol-magnézium
és enantiomere
C34H36MgN6O6S2 [95382-33-5]
Mr 713
DEFINÍCIÓ Magnézium-bisz[5-metoxi-2-[(RS)-(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metánszulfinil]-1H-benzimidazol-1-id]. Változó mennyiségű vizet tartalmaz. Tartalom: 97.5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; heptánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Vagy az A, B és C vagy az A, B és D vizsgálatot végezzük.
Omeprazolum magnesicum
2
A. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS omeprazol-magnéziummal. C. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23) a "Magnézium" vizsgálatban előírtak szerint. A vizsgálati oldat abszorpciós maximuma 285,2 nm-en található. D. Kb. 0,5 g vizsgálandó anyagot a "Szulfáthamu" vizsgálatban előírtak (2.4.14) szerint elégetünk. A maradékot 10 ml R vízben oldjuk. Az oldat 2 ml-ével a magnéziumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): 440 nm-en legfeljebb 0,10. 0,500 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Az oldatot 0,45 μm névleges pórusméretű membránszűrőn megszűrjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 3,5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 mg CRS omeprazolt és 1 mg CRS omeprazol-Dszennyezőt a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt omeprazolt (amely E-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm).
Omeprazolum magnesicum
3
Mozgófázis: R acetonitril (27 térfogatrész) és R dinátrium-hidrogén-foszfát– dodekahidrát R tömény foszforsavval pH 7,6-ra beállított, 1,4 g/l-es oldatának (73 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 40 μl. Kromatografálási idő: az omeprazol retenciós idejének ötszöröse. – az E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt omeprazolhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. – a D-szennyezőt az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók az omeprazolra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: Eszennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:
− csúcsfelbontás:
legalább 3,0, a D-szennyező és az omeprazol között. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a vizes összetevő pH-ját, vagy az acetonitril térfogatarányát. A pH növelése javítja a felbontást.
Követelmények:
− D- és E-szennyező: egyenként legfeljebb 0,1%; − egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%;
− összes szennyező: legfeljebb 0,5%; − elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Magnézium: 3,30–3,55% (vízmentes anyagra). Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 0,250 g anyagot R tömény sósav 103 g/l-es oldatának 20,0 mlében – a savat lassan adagolva – oldunk. Az oldatot R vízzel 100,0 ml-re
Omeprazolum magnesicum
4
hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 10,0 ml-éhez 4 ml R lantán(III)-klorid–oldatot elegyítünk, és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R magnézium– mértékoldatot (1000 ppm Mg) használunk, melyet szükség szerint hígítunk. A hígításra használt oldat készítése: R tömény sósav 103 g/l-es oldatának 1 ml-ét R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossz: 285,2 nm. Víztartalom (2.5.32): 7,0–10,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat (pH 11,0). R trinátrium-foszfát–dodekahidrát 95,0 g/l-es oldatának 11 ml-ét R dinátrium-hidrogén-foszfát–dodekahidrát 179,1 g/l-es oldatának 22 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot kb. 10 ml R metanolban oldunk. Az oldatot, 10 ml tompítóoldat (pH 11,0) hozzáadása után R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 10,0 mg CRS omeprazolt kb. 10 ml R metanolban oldunk. Az oldatot, 10 ml tompítóoldat (pH 11,0) hozzáadása után R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R acetonitril (35 térfogatrész) és R dinátrium-hidrogén-foszfát– dodekahidrát R tömény foszforsavval pH 7,6-ra beállított, 1,4 g/l-es oldatának (65 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl.
Omeprazolum magnesicum
5
Kromatografálási idő: az omeprazol retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: omeprazol kb. 4 perc. A százalékos C34H36MgN6O6S2-tartalmat a CRS omeprazol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. 1 g omeprazollal 1,032 g omeprazol-magnézium egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: D, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nemspecifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C.
A. 5-metoxi-1H-benzimidazol-2-tiol,
B. R = H, X = SO: 2-[(RS)-(3,5-dimetilpiridin-2-il)metánszulfinil]-5-metoxi1H-benzimidazol,
Omeprazolum magnesicum
6
C. R = OCH3, X = S: 5-metoxi-2-[[(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metil]szulfanil]-1H-benzimidazol, D. R = OCH3, X = SO2: 5-metoxi-2-[(4-metoxi-3,5-dimetilpiridin-2il)metánszulfonil]-1H-benzimidazol,
és enantiomere
E. 4-metoxi-2-[[(RS)-5-metoxi-1H-benzimidazol-2-szulfinil]metil]-3,5dimetilpiridin-1-oxid.
Törölt: j
Praeparationes homoeopathicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
04/2010:1038
HOMEOPÁTIÁS KÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes homoeopathicas
DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítményeket, ősanyagnak nevezett anyagokból, termékekből vagy készítményekből, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint állítják elő. A homeopátiás készítményeket általában az ősanyag latin nevével jelölik, a név mellett azonban a hígítás fokát is feltüntetik. Nyersanyagok A homeopátiás készítmények előállításához természetes vagy szintetikus eredetű nyersanyagokat használnak. Az állati és humán eredetű nyersanyagok esetén megfelelő intézkedéseket kell hozni a belőlük előállított homeopátiás készítményekben esetlegesen jelenlevő kórokozók – beleértve a vírusokat is (5.1.7) – jelenlétének minimalizálása céljából. Erre vonatkozóan a következőket kell bizonyítani: −
a gyártási eljárás tartalmaz olyan lépést vagy lépéseket, amely bizonyítottan eltávolítja, vagy inaktiválja a kórokozókat,
−
adott esetben, az állati eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük „Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encelaphalopathia) kórokozóival veszélyeztetett termékek” (1483) cikkelyben leírt követelményeknek,
−
adott esetben, a nyersanyagok előállítására szánt állatoknak és szöveteknek meg kell felelniük az illetékes hatóság által az emberi fogyasztásra szánt állatokkal szemben támasztott egészségügyi követelményeknek,
−
a humán eredetű anyagok esetén – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a donoroknak mind a vérdonorokra, mind pedig a donorok által adott vérre vonatkozó előírásoknak (lásd a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) című cikkelyt) meg kell felelniük.
A növényi, állati és humán eredetű nyersanyagokat friss vagy szárított állapotban lehet felhasználni. Megfelelő esetben a friss nyersanyagok mélyhűtve is tárolhatók. A növényi eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük a Homeopátiás
Praeparationes homoeopathicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045) című cikkelyben előírt követelményeknek. Szállítás és tárolás céljából – indokolt és engedélyezett esetekben – a friss nyersanyagok etanolban (96 %V/V) vagy megfelelő töménységű alkoholban is eltarthatók, feltéve, hogy a feldolgozás során a nyersanyag egésze – beleértve az alkoholt is – felhasználásra kerül. A nyersanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns cikkelyeiben előírt követelményeknek. Vivőanyagok Vivőanyagoknak nevezzük az egyes ősanyagok előállításához vagy a potenciálási eljáráshoz felhasznált segédanyagokat. Ilyenek pl. a tisztított víz, a megfelelő töménységű alkohol, a glicerin és a laktóz. A vivőanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns cikkelyeiben előírt követelményeknek. Ősanyagok Az ősanyagok olyan anyagok, termékek, illetve készítmények, amelyeket kiindulási anyagként használnak fel, homeopátiás készítmények előállítására. Az ősanyag általában a következő csoportok egyikébe sorolható: őstinktúra vagy glicerines macerátum, ha a nyersanyag növényi, állati vagy humán eredetű, illetve maga az anyag, ha a nyersanyag kémiai vagy ásványi eredetű. Az őstinktúráknak meg kell felelniük a Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029) című cikkelyben előírt követelményeknek. A glicerines macerátumok növényi, állati vagy humán eredetű nyersanyagokból glicerinnel vagy glicerin és megfelelő töménységű alkohol elegyével, illetve glicerin és megfelelő töménységű nátrium-klorid–oldat elegyével kinyert, folyékony készítmények. Potenciálás A hígításokat és a triturációkat ősanyagból nyerik, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint végzett potenciálási eljárással: folyékony készítmények esetében ez váltakozva végzett hígítást és dinamizálást (ütverázást), szilárd készítmények esetében pedig egymás után végzett, megfelelő triturálást jelent, egyes esetekben pedig a két eljárás kombinációját. A potenciálási lépések általában a következők:
Praeparationes homoeopathicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
−
1 rész ősanyag és 9 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „D”, „DH” vagy „X” (decimális) szimbólumokkal jelöljük, vagy
−
1 rész ősanyag és 99 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „C” vagy „CH” (centezimális) szimbólumokkal jelöljük.
A potenciálási lépések száma határozza meg a hígítási fokot; pl. a „D3”, „3 DH” vagy „3 X” jelzés három decimális potenciálási lépést, a „C3”, „3 CH” vagy „3 C” jelzés pedig három centezimális potenciálási lépést jelent. Az „LM-” (vagy „Q-”) jelzés különleges eljárással elvégzett potenciálási lépést jelent. Gyógyszerformák A homeopátiás készítmények gyógyszerformáinak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns gyógyszerforma cikkelyeinek, a következő kiegészítésekkel: −
a homeopátiás célra szánt gyógyszerformák esetében „hatóanyagok” kifejezésen a „homeopátiás ősanyagok hígításait és triturációit” értjük,
−
a homeopátiás gyógyszerformákat megfelelő segédanyagok felhasználásával kell készíteni,
−
a hatóanyagtartalom egységességére (2.9.6) és az adagolási egységek egységességére (2.9.40) vonatkozó vizsgálat általában nem alkalmazható, bizonyos körülmények között azonban az illetékes hatóság megkövetelheti az ezeknek való megfelelést is.
Homeopátiás golyócskák A homeopátiás célra szánt golyócskák szacharózzal, laktózzal vagy más, alkalmas segédanyaggal készített, szilárd halmazállapotú készítmények. Előállításukhoz vagy az előre gyártott golyócskákat impregnálják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításaival, vagy az említett segédanyagokat fokozatosan adagolják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításához, illetve hígításaihoz. A golyócskákat bevételre vagy szublingvális alkalmazásra szánják. Homeopátiás tabletták A homeopátiás célra szánt tabletták szacharózt, laktózt, vagy más, alkalmas segédanyagot tartalmazó, a Tabletták (0478) cikkely előírásainak megfelelő készítmények. Előállíthatók a szilárd hatóanyag(ok) és segédanyagok tablettázásával, vagy úgy, hogy előre gyártott tablettákat impregnálnak a homeopátiás ősanyag(ok) hígításával, illetve hígításaival. A impregnálás céljára előre gyártott tabletták szacharózból, laktózból, vagy más, alkalmas segédanyagból
Praeparationes homoeopathicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
készíthetők, a Tabletták (0478) cikkely előírásainak megfelelően. A homeopátiás tablettákat bevételre vagy szublingvális alkalmazásra szánják.
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-1 04/2010:0132
BŐRFELÜLETRE SZÁNT (DERMÁLIS), FÉLSZILÁRD GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes molles ad usum dermicum E cikkely követelményei minden bőrfelületre szánt, félszilárd gyógyszerkészítményre vonatkoznak. Bizonyos testfelületek vagy nyálkahártyák kezelésére szánt, félszilárd készítményekre adott esetben további, speciális követelmények találhatók egyéb általános cikkelyekben, mint pl. a „Fülészeti gyógyszerkészítmények” (0652), az „Orrüregben alkalmazott gyógyszerkészítmények” (0676), a „Végbélben alkalmazott (rektális) gyógyszerkészítmények” (1145), a „Szemészeti gyógyszerkészítmények” (1163) és a „Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények” (1164) című cikkelyekben is. DEFINÍCIÓ A bőrfelületre szánt, félszilárd gyógyszerkészítményeket azzal a céllal alkalmazzák, hogy a hatóanyagok helyileg vagy a bőrön keresztül felszívódva fejtsék ki hatásukat, de cél lehet bőrpuhító vagy bőrvédő hatás elérése is. A készítmények homogén külleműek. A bőrfelületre szánt, félszilárd készítmények egyszerű vagy összetett készítményalapban (pl. alapkenőcsben) oldva, ill. egyenletesen eloszlatva, rendszerint egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak. A készítményalap – összetételétől függően – befolyásolhatja a készítmény hatását. A készítményalap összetevői között természetes és mesterséges anyagok egyaránt találhatók; maga az alap egyfázisú és többfázisú rendszer is lehet. A gyógyszerkészítmény – a készítményalaptól függően – hidrofil vagy hidrofób tulajdonságú. Tartalmazhat alkalmas segédanyagokat is, pl. mikrobiológiai tartósítószereket, antioxidánsokat, stabilizátorokat, emulgenseket, viszkozitásnövelő és penetrációt elősegítő anyagokat. A súlyosan sérült bőr kezelésére szánt készítményeknek sterileknek kell lenniük. A készítmények tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) és a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra. A bőrfelületre szánt, félszilárd gyógyszerkészítményeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: – kenőcsök,
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-2
– krémek, – gélek, – paszták, – borogató kenőcsök, – gyógyszeres tapaszok, – bőrfelületre szánt tapaszok. A kenőcsök, krémek és gélek szerkezetüknek megfelelően általában viszkózuselasztikus anyagként viselkednek és a nem-newtoni folyadékokra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek, ilyen pl. a nagy nyírófeszültség hatására fellépő plasztikus, pszeudoplasztikus vagy tixotróp típusú folyás. Paszták esetében gyakran tapasztalható dilátancia. ELŐÁLLÍTÁS Ha a bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, akkor a készítmény kifejlesztése során a választott tartósítószer szükségességét és hatékonyságát az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani kell. A felhasznált anyagok tartósító tulajdonságainak megítélésére alkalmas vizsgálati módszer és követelmények A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata (5.1.3) című fejezetben találhatók. A dermális, félszilárd gyógyszerkészítmények gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve a Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezetben találunk ajánlásokat. A steril készítményeket olyan anyagokból és olyan eljárásokkal kell előállítani, melyekkel biztosítható a sterilitás, elkerülhető a szennyezések bevitele és a mikroorganizmusok szaporodása; erre vonatkozó ajánlások a Steril készítmények előállítása (5.1.1) című fejezetben találhatók. A készítmény kifejlesztése során igazolni kell, hogy az egyadagos tartályban forgalomba hozott, bőrfelületre szánt, félszilárd készítmény a tartályból a névleges tartalomnak megfelelő mennyiségben kivehető. A bőrfelületre szánt, félszilárd gyógyszerkészítmények gyártása során megfelelő módon biztosítani kell, hogy a készítmény reológiai tulajdonságai kielégítsék a kívánt követelményeket. Adott esetben ajánlatos elvégezni a következő, nem kötelező vizsgálatokat is: a konzisztencia penetrometriás mérése (2.9.9), viszkozitás (látszólagos viszkozitás) meghatározása (2.2.10) és alkalmas vizsgálat a megfelelő hatóanyagleadás igazolására. Amennyiben a dermális, félszilárd készítmény olyan hatóanyago(ka)t tartalmaz, amelyek nem oldódnak az alapkenőcsben (pl. emulziós, ill. szuszpenziós készítmények esetében), az előállítás során biztosítani kell, hogy a készítmény homogenitása megfelelő legyen.
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-3
Diszpergált részecskéket tartalmazó dermális, félszilárd gyógyszerkészítmények előállítása során biztosítani kell, hogy a részecskeméret az alkalmazási módnak megfelelő és ellenőrzött legyen.
VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége. Az – egy adag hatóanyagot tartalmazó – egyadagos tartályban, vagy meghatározott dózist adagoló tartályban forgalomba hozott, és hatóanyagaikat a bőrön keresztüli felszívódásra szánt félszilárd készítményeknek – szisztémás hatásuk miatt – meg kell felelniük az Adagolási egységek egységessége (2.9.40) fejezetben előírt vizsgálat követelményeinek. A hatóanyago(ka)t oldott állapotban tartalmazó félszilárd készítményeknek meg kell felelniük a "Tömegingadozás" vizsgálat követelményeinek, a hatóanyago(ka)t szuszpendált állapotban tartalmazó félszilárd készítményeknek pedig a "Hatóanyagtartalom egységessége" vizsgálat követelményeinek. A vizsgálatokat a folyékony adagolási formákra előírtak szerint kell végezni. Jelen fejezet rendelkezései nem vonatkoznak az adagolt formában forgalomba hozott gyógynövényekre és gyógynövény-készítményekre. A meghatározott dózist adagoló tartályokban forgalomba hozott félszilárd készítmények esetében, amelyekben a hatóanyag(ok) oldott állapotban van(nak) jelen, a következő módon kell eljárni. A tartályból egy adagot a levegőbe ürítünk. Ezután legalább 5 másodperc várakozás után 5 másodpercig rázogatjuk a tartályt, ha szükséges, majd ismét a levegőbe ürítünk egy adagot. Így eljárva, további három adagolást végzünk. Lemérjük a tartályt, egy adag gyógyszerkészítményt a levegőbe ürítünk, majd ismét lemérjük a tartályt, és kiszámoljuk a két tömeg közti különbséget. Az eljárást további 9 tartállyal megismételjük. A kapott adatok alapján kiszámoljuk a tömegingadozást (2.9.40). A meghatározott dózist adagoló tartályokban forgalomba hozott félszilárd készítmények esetében, ha a hatóanyag(ok) szuszpendált állapotban van(nak) jelen, a következő módon kell eljárni. Olyan készüléket alkalmazunk, amely alkalmas a meghatározott dózist adagoló tartályból kijuttatott dózis kvantitatív felfogására. A tartályt 5 másodpercig rázogatjuk, majd egy adag gyógyszerkészítményt a levegőbe ürítünk. Ezután legalább 5 másodperc várakozás után 5 másodpercig rázogatjuk a tartályt, majd ismét a levegőbe ürítünk egy adagot. Így eljárva, további három adagolást végzünk. 2 másodperc elteltével a meghatározott dózist adagoló tartályból egy adag gyógyszerkészítményt a felfogó edénybe ürítünk. A felfogó edény tartalmát egymásután átöblítve, egyesítjük, és meghatározzuk a egyesített részletek hatóanyagtartalmát. Az eljárást további 9 tartállyal megismételjük. A kapott adatok alapján kiszámoljuk a hatóanyagtartalom egységességét (2.9.40). Sterilitás (2.6.1). A felirata szerint steril készítménynek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek.
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-4
ELTARTÁS Ha a készítmény vizet vagy egyéb illó anyagokat tartalmaz, akkor légmentesen záró tartályban kell tárolni. A steril készítményt steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban kell tárolni.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –
minden segédanyag nevét;
–
adott esetben, hogy a készítmény steril.
Kenőcsök DEFINÍCIÓ A kenőcsök olyan félszilárd gyógyszerkészítmények, amelyek szilárd vagy folyékony anyagokat tartalmaznak egyfázisú készítményalapban (alapkenőcsben) diszpergálva. Hidrofób kenőcsök A hidrofób kenőcsök csak csekély mennyiségű vizet képesek felvenni. A hidrofób kenőcsök készítéséhez leggyakrabban használt alapkenőcsök összetevői: szilárd és folyékony paraffinok, növényi olajok, állati zsiradékok, mesterséges gliceridek, viaszok és folyékony polialkilsziloxánok. Vizet emulgeáló kenőcsök A vizet emulgeáló kenőcsök nagyobb mennyiségű vizet képesek felvenni, és ezáltal homogenizálás után – a felhasznált emulgensek természetétől függően – víz az olajban (v/o) vagy olaj a vízben (o/v) típusú emulziót képeznek. Ilyen célra használható v/o típusú emugeálószerek: gyapjúviasz-alkoholok, szorbitán-észterek, monogliceridek és zsíralkoholok; o/v típusú emulgeálószerek: zsíralkoholszulfátok, poliszorbátok, makrogol-cetilsztearil-éter vagy zsírsavak makrogolokkal képezett észterei. Alapkenőcsük megegyezik a hidrofób kenőcsökével. Hidrofil kenőcsök A hidrofil kenőcsök alapkenőcse vízzel elegyedik. Az alapkenőcs rendszerint folyékony és szilárd makrogolok (polietilénglikolok) keverékéből áll. Megfelelő mennyiségű vizet is tartalmazhat.
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-5
Krémek DEFINÍCIÓ A krémek lipofil és vizes fázisból álló, többfázisú készítmények. Lipofil krémek A lipofil krémek külső fázisát a lipofil fázis képezi; általában v/o típusú emulgenseket pl. gyapjúviasz-alkoholokat, szorbitán-észtereket és monoglicerideket tartalmaznak. Hidrofil krémek A hidrofil krémek külső fázisát a vizes fázis képezi; ezek o/v típusú emulgenseket, pl. nátrium- vagy trolamin-szappanokat, zsíralkohol-szulfátokat, poliszorbátokat, valamint polioxi-zsírsavakat és zsíralkohol-észtereket tartalmaznak, szükség esetén v/o típusú emulgensekkel együtt.
Gélek DEFINÍCIÓ A gélek alkalmas segédanyagokkal gélesített folyadékok. Lipofil gélek A lipofil gélek (oleogélek) esetén a készítményalap (az alapgél) rendszerint folyékony paraffinnak polietilénnel vagy zsíros olajjal képezett keveréke, amelyet kolloid szilícium-dioxiddal ill. alumínium- vagy cink-szappannal gélesítettek. Hidrofil gélek A hidrofil gélek (hidrogélek) esetén a készítményalap (az alapgél) összetevői rendszerint víz, glicerin vagy propilénglikol, amelyeket alkalmas gélképzőszerekkel, pl. poloxamerekkel, keményítővel, cellulóz-származékokkal, karbomerekkel és alumínium-magnézium-szilikátokkal gélesítettek.
Paszták DEFINÍCIÓ
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-6
A paszták olyan bőrfelületre alkalmazható, félszilárd gyógyszerkészítmények, amelyek – a készítményalaphoz (alapkenőcshöz) viszonyítva – nagy mennyiségű, finoman diszpergált, szilárd anyagot tartalmaznak.
Borogató kenőcsök DEFINÍCIÓ A borogató kenőcsök hidrofil, hővisszatartó alapkenőcsből és a bennük diszpergált szilárd vagy folyékony hatóanyagokból állnak. A készítményeket megfelelő kötszerre kenve, rendszerint vastag rétegben, alkalmazás előtt felmelegítve helyezik a bőrre.
Gyógyszeres tapaszok DEFINÍCIÓ A gyógyszeres tapaszok egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, flexibilis, bőrfelületre szánt gyógyszerkészítmények. A gyógyszeres tapaszokat úgy alakítják ki, hogy a hatóanyag szoros érintkezésben legyen a bőrrel, és így lehetővé váljék a lassú felszívódás, illetve a védő vagy keratolitikus hatás. A gyógyszeres tapaszok természetes vagy szintetikus anyagból készült, megfelelő hordozóra egyenletes rétegben felvitt, egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, esetenként színes, tapadó alapból állnak. A tapasz nem irritálhatja, és nem szenzibilizálhatja a bőrt. A tapadó réteget alkalmas védőlap borítja, amelyet el kell távolítani, mielőtt a tapaszt a bőrre helyeznénk. A védőlap eltávolítása közben a készítmény nem válhat le a külső hordozórétegről. A gyógyszeres tapaszokat a célra közvetlenül alkalmazható méretekben, vagy használat előtt méretre vágandó, nagyobb lapok formájában forgalmazzák. A gyógyszeres tapasz már enyhe nyomásra is szorosan rátapad a bőrre, és eltávolítható róla anélkül, hogy a bőr számottevően megsérülne, vagy a készítmény a külső hordozórétegről leválna. VIZSGÁLATOK Kioldódás. A megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal, pl. a Transzdermális tapaszok hatóanyagok kioldódási vizsgálata (2.9.4) fejezetben előírt vizsgálatok egyikével bizonyítjuk.
Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd…..
Ph.Hg.VIII.-Ph.Eur.6.7-7
Bőrfelületre szánt tapaszok DEFINÍCIÓ A bőrfelületre szánt tapaszok egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, flexibilis, bőrfelületre szánt gyógyszerkészítmények. A bőrfelületre szánt tapaszokat úgy alakítják ki, hogy a hatóanyag szoros érintkezésben legyen a bőrrel, és így lehetővé váljék a helyi hatás. A bőrfelületre szánt tapaszok természetes vagy szintetikus anyagból készült, megfelelő hordozóra egyenletes rétegben felvitt, egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, esetenként színes, tapadó alapból állnak. A tapasz nem irritálhatja, és nem szenzibilizálhatja a bőrt. A tapadó réteget alkalmas védőlap borítja, amelyet el kell távolítani, mielőtt a tapaszt a bőrre helyeznénk. A védőlap eltávolítása közben a készítmény nem válhat le a külső hordozórétegről. A bőrfelületre szánt tapaszokat a célra közvetlenül alkalmazható méretekben forgalmazzák. A bőrfelületre szánt tapasz már enyhe nyomásra is szorosan rátapad a bőrre, és eltávolítható róla anélkül, hogy a bőr számottevően megsérülne, vagy a készítmény a külső hordozórétegről leválna. VIZSGÁLATOK Kioldódás. A megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal, pl. a Transzdermális tapaszok hatóanyagok kioldódási vizsgálata (2.9.4) fejezetben előírt vizsgálatok egyikével bizonyítjuk.
Sesami oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 1
01/2010:0433 javított 6.7
SESAMI OLEUM RAFFINATUM Szezámolaj, finomított DEFINÍCIÓ A Sesamum indicum L. érett magvaiból sajtolással vagy kivonással és finomítással előállított zsíros olaj. További finomítással az olaj színe és szaga javítható. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, csaknem színtelen, tiszta folyadék. Oldékonyság: etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik; petroléterrel elegyedik. Relatív sűrűség: kb. 0,919. Törésmutató: kb. 1,473. Az anyag –4 °C-on vajszerű tömeggé dermed. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B. A. Triglicerid-összetétel (lásd „Vizsgálatok”). B. Elvégezzük a zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálatát (2.3.2). Értékelés: a kapott kromatogram egyezzék meg a 2.3.2.-1. ábra megfelelő kromatogramjával. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,5. Az anyag 10,0 g-ját vizsgáljuk; parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb 0,3.
Sesami oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 2
Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 10,0; parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 2,0%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Lúgos szennyezők (2.4.19). Az anyag feleljen meg a „Lúgos szennyezők zsíros olajokban” című általános fejezet követelményének. Gyapotmagolaj. 5 ml anyaghoz kémcsőben 5 ml olyan elegyet mérünk, amelyet R pentanol, valamint R kén R szén-diszulfiddal készült, 10 g/l töménységű oldata azonos térfogatainak elegyítésével készítettünk. A kémcső tartalmát a szén-diszulfid elpárolgásáig óvatosan melegítjük, majd a kémcsövet magasságának egyharmadáig forrásban levő R telített nátrium-klorid–oldatba merítjük. Az elegy 15 percen belül nem változhat vöröses színűre. Triglicerid-összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R aceton és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldatok. 80,0 mg R trioleint R aceton és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat hígításával 5 összehasonlító oldatot készítünk, úgy, hogy a kapott oldatok felöleljék az elhanyagolási határtól (0,5%) az OLL-re vonatkozó felső határértékig (30,0%) terjedő koncentrációtartományt. Ábrázoljuk a triolein-csúcsterületek logaritmusát az összehasonlító oldat triolein-koncentrációja logaritmusának függvényében. Oszlop: 2 oszlop, sorba kötve: −
az egyes oszlopok méretei: l = 0,25 m, Ø = 4 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (4 µm).
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R aceton – R diklórmetán – R acetonitril (5+15+80 V/V);
−
B-mozgófázis: R aceton – R acetonitril – R diklórmetán (20+20+60 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 - 15
100 → 75
0 → 25
15 - 25
75
25
25 - 70
75 → 0
25 → 100
70 - 75
0 → 100
100 → 0
75 - 80
100
0
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.
Sesami oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 3
Detektálás: elpárologtatással egybekötött fényszórás detektorral (ELSD); a következő beállítások alkalmasnak bizonyultak: ha a detektor különböző beállítási paraméterekkel rendelkezik, akkor a detektorbeállítást úgy választjuk meg, hogy a rendszeralkalmassági vizsgálat követelményei teljesüljenek: −
vivőgáz: R nitrogén;
−
áramlási sebesség: 0,7 l/perc;
−
elpárologtató hőmérséklete: 85 °C;
−
porlasztó hőmérséklete: 45 °C.
Injektálás: 20 µl. Csúcsok azonosítása: a trioleincsúcs azonosítására az összehasonlító oldatok kromatogramjait használjuk; a többi csúcsot a 0433.-1. ábrán látható kromatogram csúcsainak felhasználásával azonosítjuk. A zsírsavak jelölésére használt jelek: linolénsav (Ln), linolsav (L), olajsav (O), palmitinsav (P) és sztearinsav (S). Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az OOO (triolein) és a SOL között.
Az összehasonlító oldattal kapott kalibrációs görbét felhasználva, meghatározzuk az elhanyagolási határt (0,5%) meghaladó területű csúcsokhoz tartozó százalékos mennyiséget. Feltéve, hogy ezen százalékos értékek összege 100%, normalizáljuk az alább feltüntetett 8 triglicerid százalékos mennyiségét. Triglicerid-összetétel: −
LLL: 7,0–19,0%;
−
OLL: 13,0–30,0%;
−
PLL: 5,0–9,0%;
−
OOL: 12,0–23.0%;
−
POL: 6,0–14,0%;
−
OOO: 5,0–14,0%;
−
SOL: 2,0–8,0%;
−
POO: 2,0–10,0%.
Sesami oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 4
0433.-1. ábra – Jellemző kromatogram a finomított szezámolaj trigliceridösszetétel vizsgálatához Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,05%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve; a parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyagot légmentesen záró tartályban, inert gáztérben. Ha a tartályt felnyitjuk, tartalmát a lehető legrövidebb idő alatt fel kell használni. Az anyag azonnal fel nem használt részét inert gáztérrel kell védeni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni:
Formázott: Magyar
Sesami oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7- 5
−
hogy az olajat sajtolással vagy kivonással állították-e elő;
−
adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas;
−
adott esetben az alkalmazott inert gáz nevét.
Soiae oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2010:1473 javított 6.7
SOIAE OLEUM RAFFINATUM Szójaolaj, finomított
DEFINÍCIÓ A Glycine max (L.) Merr. [G. hispida (Moench) Maxim.] magvaiból kivonással és azt követő finomítással előállított zsíros olaj. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, tiszta folyadék. Oldékonyság: petroléterrel (fp: 50−70 °C) elegyedik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Relatív sűrűség: kb. 0,922. Törésmutató: kb. 1,475. AZONOSÍTÁS Zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálata (2.3.2). Értékelés. A kapott kromatogram egyezzék meg a 2.3.2.-1. ábra megfelelő kromatogramjával VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,5. Peroxidszám (2.5.5, A-módszer): legfeljebb 10,0; a parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Lúgos szennyezők követelményeinek.
(2.4.19).
Az
anyag
feleljen
meg
a
vizsgálat
Soiae oleum raffinatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
Zsírsavösszetétel (2.4.22, A-módszer). A 2.4.22.-3. táblázatban leírt kalibráló keveréket használjuk. Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele: –
C14-nél rövidebb szénláncú telített zsírsavak: legfeljebb 0,1%,
−
mirisztinsav: legfeljebb 0,2%,
−
palmitinsav: 9,0−13,0%,
−
palmitoleinsav: legfeljebb 0,3%,
−
sztearinsav: 2,5−5,0%,
−
olajsav: 17,0−30,0%,
−
linolsav: 48,0−58,0%,
−
linolénsav: 5,0−11,0%,
−
arachinsav: legfeljebb 1,0%,
−
ejkozénsav: legfeljebb 1,0%,
−
behensav: legfeljebb 1,0%.
Brasszikaszterin (2.4.23): legfeljebb 0,3%, az olaj szterinfrakciójában. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Színültig töltött tartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas.
04/2010:0644
TETRACOSACTIDUM Tetrakozaktid H −Ser − Tyr − Ser − Met − Glu − His − Phe − Arg − Trp − Gly − Lys − Pro − Val − Gly − Lys − Lys − Arg − Arg − Pro − Val − Lys − Val − Tyr − Pro − OH
C136H210N40O31S [16960-16-0]
Mr 2933
DEFINÍCIÓ Szintetikus terakozapeptid, amelynek aminosavszekvenciája megegyezik a humán kortikotropin első 24 aminosav-egységének szekvenciájával. A mellékvesében kiválasztódó kortikoid hormonok termelésének ütemét serkenti. Acetátsó formájában forgalmazzák. Tartalom: 90−102% (vízmentes és ecetsavmentes anyagra). Megegyezés szerint 1 μg anyag 1 Nemzetközi Egység tetrakozaktiddal egyenértékű. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárga, amorf por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon peptidek" vizsgálatban leírtak szerint. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával. B. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer szerint, az analízist ugyancsak az 1. módszer szerint végezzük. Az egyes aminosavak részarányát mólokban fejezzük ki. A valin részarányát három egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.3
Tetracosactidum
relatív mennyiségét. Az így számított értékeknek a következő határok közé kell esniük: lizin 3,5−4,7; hisztidin 0,9−1,1; arginin 2,7−3,3; szerin 1,1−2,2; glutaminsav 0,9−1,1; prolin 2,5−3,5; glicin 1,8−2,2; metionin 0,9−1,1; tirozin 1,7−2,2; fenilalanin 0,9−1,1. Egyéb aminosavak csak nyomokban fordulhatnak elő. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −99 és −109 között (vízmentes és ecetsavmentes anyagra). 10,0 mg anyagot R tömény ecetsav − R víz (1+99 V/V) elegyének 1,0 ml-ében oldunk. Abszorbancia (2.2.25): 0,51−0,61 (vízmentes és ecetsavmentes anyagra). Az abszorbanciát a 240 nm és 280 nm közötti abszorpciós maximumon, 276 nm-en határozzuk meg. A 276 nm-es maximumon és a 248 nm-en mért abszorbanciák aránya: 2,4−2,9. 1,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 5,0 m-re oldunk. Rokon peptidek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs módszert alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag pontosan bemért mennyiségét R vízben oldjuk. A kapott oldat koncentrációja egyezzen meg az a) összehasonlító oldat koncentrációjával. Összehasonlító oldat (a). CRS tetrakozaktid 1 üvegcséjének tartalmát annyi R vízben oldjuk, hogy a kapott oldat koncentrációja kb. 1,0 mg/ml legyen, az összehasonlító anyaghoz mellékelt kísérőiratnak megfelelően. Összehasonlító oldat (b). Az A-szennyező in situ előállítása céljából 1,0 mg vizsgálandó anyagot R tömény ecetsav 1 %V/V töménységű oldatának 1 mlében oldunk. Az oldatot R tömény hidrogén-peroxid−oldat − R víz (1+999 V/V) elegyének 50 μl-ével elegyítjük, majd 2 órán át állni hagyjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm);
−
hőmérséklet: 25 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: 5,0 ml R tömény ecetsav és 60 ml R acetonitril elegyében 5,0 g R ammónium-szulfátot oldunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk;
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.3
Tetracosactidum
−
B-mozgófázis: 5,0 ml R tömény ecetsav és 310 ml R acetonitril elegyében 5,0 g R ammónium-szulfátot oldunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk;
−
C-mozgófázis: R acetonitril. Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
C-mozgófázis (%V/V )
0−50
55 → 40
45 → 60
0
50−50,1
40 → 0
60 → 15
0 → 85
50,1−55
0
15
85
55 − 55,1
0 → 55
15 → 45
85 → 0
55,1 −60
55
45
0
Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: a B-szennyező csúcsát a CRS tetrakozaktidhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk; az A-szennyező csúcsának azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a tetrakozaktidra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,95. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
hegy-völgy arány: legalább 3, ahol Hρ = a B-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hν = ezt a csúcsot a tetrakozaktid csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság.
Követelmények: −
A-szennyező: legfeljebb 3%;
−
B-szennyező: legfeljebb 4%;
−
egyedi határértékhez nem egyenként legfeljebb 2,5%;
−
összes szennyező, az A-szennyező kivételével: legfeljebb 9%.
kötött
(nem-specifikált)
szennyezők:
Ecetsavtartalom: (2.5.34): 8,0−13,0%. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot a B-mozgófázis és az Amozgófázis (5+95 V/V) elegyével 10,0 ml-re oldunk. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 14,0%. 20,0−50,0 mg anyagot vizsgálunk.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.3
Tetracosactidum
Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − amennyiben a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a "Rokon peptidek" vizsgálatban előírtak szerint. A C136H210N40O31S-tartalmat a CRS tetrakozaktid deklarált tartalmi értékének felhasználásával számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve, 2−8 °C hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
a tartályonkénti peptidtartalmat;
−
adott esetben azt, hogy az anyag gyógyszerkészítmények előállítására.
alkalmas
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. A. tetrakozaktid-szulfoxid, B. nem azonosított szennyező.
parenterális
Vinpocetinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 1
01/2008:2139 javított 6.7
VINPOCETINUM Vinpocetin
C22H26N2O2 [42971-09-5]
Mr 350,5
DEFINÍCIÓ Etil-[(13aS,13bS)-13a-etil-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1H-indolo[3,2,1de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12]-karboxilát. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vinpocetinnel. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +127 és +134 között (szárított anyagra).
Vinpocetinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 2
0,25 g anyagot R dimetilformamiddal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS vinpocetin-B-szennyezőt, 6,0 mg CRS vinpocetin-A-szennyezőt, 5,0 mg CRS vinpocetin-C-szennyezőt és 5,0 mg CRS vinpocetin-D-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot és 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk.
Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R ammónium-acetát 15,4 g/l-es oldata – R acetonitril (45+55 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 15 μl. Kromatografálási idő: a vinpocetin retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenció vinpocetinre (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,4; D-szennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,75; C-szennyező kb. 0,83. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:
− csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a D-szennyező között. Követelmények:
− A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,6%);
− B- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5%);
− C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 0,6-szerese (0,3%);
− D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5%);
Vinpocetinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 3
− határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetin csúcsterülete (0,10%);
− szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetin csúcsterületének tízszerese (1,0%);
− elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetin csúcsterületének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át vákuumban szárítószekrényben 100 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot R ecetsav-anhidrid és R vízmentes ecetsav azonos térfogatarányú elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 35,05 mg C22H26N2O2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.
és enantiomere
A. etil-[(12RS,13aSR,13bSR)-13a-etil-12-hidroxi-2,3,5,6,12,13,13a,13boktahidro-1H-indolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (etil-vinkaminát),
Vinpocetinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.7 - 4
B. metil-[(13aS,13bS)-13a-etil-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1H-indolo[3,2,1de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (apovinkamin),
C. etil-[(13aS,13bS)-13a-etil-9-metoxi-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1Hindolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (metoxivinpocetin).
és enantiomere
D. etil-[(12RS,13aRS,13bRS)-13a-etil-2,3,5,6,12,13,13a,13b-oktahidro-1Hindolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (dihidrovinpocetin).