1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:10000
1. ALAPELVEK
1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek. Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó. Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható. Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett. A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozó, külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében. Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás. A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógy-szerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik. A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók. Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad.
Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minőségi standardok csak abban az esetben érvényesek, ha a kérdéses cikkelyek tárgyát képező termékeket megfelelő minőségügyi rendszer keretében állítják elő.
Általános cikkelyek. Az egyedi cikkelyekben sze-rep-lő anyagokkal és készítményekkel szemben követelmény, hogy megfeleljenek a rájuk vonatkoztatható általános cikkelyek követelményeinek is. Az egyedi cikkelyekben általában nem található utalás az alkalmazandó általános cikkelyekre. Az általános cikkelyek minden olyan anyagra és készítményre vonatkoznak, amelyek az általános cikkely „Definíció” részében leírtaknak megfelelnek, kivéve, ha az általános cikkely bevezető része (preambuluma) például a Gyógyszerkönyvben egyedi cikkellyel rendelkező anyagokra és készítményekre korlátozza alkalmazásukat. A gyógyszerformákkal foglalkozó általános cikkelyek minden olyan készítményre vonatkoznak, amelyek az ott meghatározott típusokhoz tartoznak. Ezek nem szükségszerűen tartalmazzák az egyedi készítményekre vonatkozó összes követelményt, az illetékes hatóság azonban az általános cikkelyben foglaltakon túlmenően további követelményeket is előírhat. Az általános és egyedi cikkelyek kiegészítik egymást. Amennyiben egy általános cikkely rendelkezései nem érvényesek egy adott termékre, akkor ezt az egyedi cikkely egyértelműen közli.
A gyógyszerkönyvi módszerek validálása. A cikkelyekben és általános fejezetekben szereplő vizsgálati módszereket az elfogadott tudományos gyakorlattal és az analitikai validálásokra vonatkozó aktuális ajánlásokkal összhangban validálták. A vizsgálatokat, hacsak az adott általános fejezetben vagy a cikkelyben nincs más előírás, az analitikusnak nem szükséges validálnia.
Hagyományos kifejezések. Az „illetékes hatóság” azt a nemzeti, nemzetek feletti vagy nemzetközi testületet, ill. szervezetet jelenti, amely az adott kérdésben döntéshozói hatalommal rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóság, a gyógyszerengedélyező hatóságok vagy a hivatalos gyógyszerellenőrző laboratóriumok. Az „indokolt és engedélyezett esetek kivételével” kifejezés azt jelenti, hogy a készítménynek meg kell felelnie a követelményeknek, hacsak az illetékes hatóság egyedi, megindokolt esetben nem engedélyezi a követelmény módosítását vagy nem ad felmentést az alól. Egyes cikkelyekben vagy egyéb gyógyszerkönyvi szövegekben az „alkalmas” vagy „megfelelő” kifejezés használatos bizonyos reagensek, mikroorganizmusok, vizsgálati módszerek, stb. megjelölésére. Ha a cikkely nem közli az alkalmassági kritériumokat, az alkalmasságot az illetékes hatóság számára bizonyítani kell.
Gyógyszer. Gyógyszernek nevezünk a) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, melyről azt közlik, hogy rendelkezik az emberek és/vagy állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére alkalmas tulajdonságokkal b) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, amelyet embereknek és/vagy állatoknak azzal a céllal adhatnak, hogy farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatása által helyreállítsa, javítsa vagy módosítsa azok élettani folyamatait, vagy, hogy az orvosi diagnózist lehetővé tegye.
Hatóanyag. Hatóanyagnak nevezünk minden anyagot, amelyet gyógyszer előállítására szánnak, és amely ily módon felhasználva a gyógyszer hatékony (aktív) alkotórésze lesz. Ezen anyagokat farmakológiai vagy egyéb közvetlen hatás kifejtésére használják a betegségek diagnosztizálásában, gyógyításában, enyhítésében, kezelésében, illetve megelőzésében, vagy annak érdekében, hogy a szervezetet és annak működését befolyásolják. Segédanyag. A hatóanyag kivételével a gyógyszer valamennyi összetevőjét segédanyagnak nevezzük. Így például segédanyagok az adjuvánsok, a stabilizáló szerek, a mikrobiológiai tartósítószerek, a hígító anyagok, az antioxidánsok.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Kölcsönösen felcserélhető módszerek. Néhány általános fejezetben utalás található arra, hogy a kérdéses szöveget egyeztették a Japán és/vagy az Amerikai Gyógyszerkönyv megfelelő szövegeivel, és ezek a szövegek kölcsönösen felcserélhetők. Ez azt jelenti, hogy az anyag vagy készítmény akkor is megfelel az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek, ha a vizsgálatokat a nevezett gyógyszerkönyvek vizsgálati módszerével végeztük. Bármely kétség vagy vita felmerülése esetén egyedül az Európai Gyógyszerkönyv a mérvadó. Szabályozó dokumentumokra történő utalások. A cikkelyek és általános fejezetek hivatkozhatnak a gyógyszerhatóságok által kiadott dokumentumokra, például az Európai Unió irányelveire és útmutatásaira. Ezek a hivatkozások a Gyógyszerkönyv felhasználói számára tájékoztatásként szolgálnak. Az ilyen utalások nem változtatják meg a hivatkozott dokumentum státuszát, amely egyaránt lehet kötelező vagy útmutató jellegű.
1.2. AZ ÁLTALÁNOS FEJEZETEKRE ÉS A CIKKELYEKRE VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK
Mennyiségek.
A számszerű határértékekhez kötött vizsgálatokhoz és a tartalmi meghatározásokhoz előírt anyag mennyisége közelítő értéknek tekintendő. A ténylegesen felhasznált anyagot, amelynek mennyisége legfeljebb 10 százalékkal térhet el a megadottól, pontosan kell tömeg vagy térfogat szerint bemérni, és az eredményt erre a pontos bemérésre kell kiszámolni. Olyan vizsgálatok esetén, amelyekben nincs előírt számszerű határérték, hanem csak az azonos körülmények között vizsgált összehasonlító anyag viselkedéséhez viszonyítunk, a megadott anyagmennyiséget kell bemérni. A reagenseket az előírt mennyiségben kell alkalmazni. Az anyagmennyiségeket a jelzett pontosságnak megfelelően kell bemérni. Tömegméréskor a pontosság ±5 egység az utolsó megadott számjegy után (pl. 0,25 g-ot 0,245 és 0,255 g közé esőnek kell tekinteni). Térfogatméréskor, ha a tizedesvessző utáni számjegy nulla vagy a szám tizedesvessző utáni része nullára végződik (pl. 10,0 vagy 0,50 ml), a térfogatot célszerűen kétjelű hasas pipettával, mérőlombikkal vagy bürettával kell mérni; egyébként mérőhengert vagy osztott pipettát használhatunk. A mikroliterben megadott térfogatokat mikropipettával vagy mikrofecskendővel mérjük be. Előfordul, hogy egyes esetekben az előiratban megadott mennyiségek pontossága nem felel meg a követelményben megadott értékes számjegyek számának. Ilyen esetben mind a tömeg-, mind a térfogatmérést kielégítően megnövelt pontossággal kell végezni.
Készülékek és eljárások. A térfogatmérő üvegeszközöknek a vonatkozó Nemzetközi Szabvány „A” osztályú követelményeinek kell megfelelniük; ez utóbbiakat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) állapítja meg. Ha más előírás nincs, az analitikai vizsgálatokat 15–25 °C hőmérsékleten kell elvégezni. Az összehasonlító vizsgálatokhoz – hacsak más előírás nincs – színtelen, átlátszó és semleges üvegből készült, lapos aljú, egyforma kémcsöveket használunk; az előírt folyadéktérfogatokat 16 mm belső átmérőjű kémcsövekre adják meg. Nagyobb belső átmérőjű kémcsövek is használhatók, ekkor azonban a folyadéktérfogatot arányosan meg kell növelni (2.1.5). Az összehasonlítandó folyadékok azonos térfogatait fehér vagy szükség esetén fekete alap felett, felülnézetben vizsgáljuk. A vizsgálatot szórt fényben végezzük. Ha egy vizsgálat vagy tartalmi meghatározás során indikátort kell alkalmaznunk, az oldószert az előírt indikátorra nézve előzetesen semlegesítenünk kell, hacsak üres kísérletet nem írtak elő.
Vízfürdő. A „vízfürdő” kifejezés, hacsak más hőfokú víz nincs előírva, forrásban lévő vizet jelent. A melegítésnek más módja is lehetséges, feltéve, hogy a hőmérséklet megközelíti, de nem haladja meg a 100 °C-ot vagy az előírt hőmérsékletet.
Szárítás
és izzítás tömegállandóságig. A „tömeg-állandóságig szárítunk” és a „tömegállandóságig izzítunk” kifejezések azt jelentik, hogy két, egymást kö-vető mérés
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
eredménye legfeljebb 0,5 mg-mal különbözhet egymástól. A második mérés előtt az anyagot tovább szárítjuk vagy izzítjuk; ennek időtartama a visszamaradó anyag minőségétől és mennyiségétől függ. Ha a szárítási művelet leírásában az „exszikkátorban” vagy „vákuumban” kifejezés szerepel, azt a Szárítási veszteség (2.2.32) című fejezetben leírt módon végezzük.
Reagensek. A Gyógyszerkönyvben leírt analitikai eljárások megfelelő elvégzése és az eredmények megbízhatósága részben a felhasznált reagensek minőségétől függ. A reagenseket a 4. általános fejezet írja le. Kizárólag analitikai tisztaságú reagensek használhatók; néhány reagens esetében a reagens alkalmasságának megállapítására vizsgálatokat írnak elő. Oldószerek. Ahol az oldószer neve nem szerepel, ott az „oldat” kifejezés vizes oldatot jelent. Ha a gyógyszerkönyvi analitikai eljárásokhoz vagy reagensek készítéséhez víz használatát írják elő, akkor azon a Tisztított víz (0008) cikkelynek megfelelő minőségű vizet kell érteni, figyelembe véve, hogy bizonyos esetekben a bakteriális endotoxinvizsgálat (Letöltetlen tisztított víz) és a mikrobiológiai szennyezésvizsgálat (Letöltött tisztított víz) követelményeinek való megfelelés nem lényeges. A „desztillált víz” kifejezés desztillálással tisztított vizet jelent. A külön megjelölés nélküli „etanol” kifejezés vízmentes etanolt jelent. A külön megjelölés nélküli „alkohol” kifejezés 96 %V/V-os etanolt jelent. Az etanol egyéb hígításait az „etanol” vagy „alkohol” kifejezés után a megfelelő etanol (C2H5O) térfogatszázalék adat jelöli.
A koncentráció kifejezése. A koncentráció megjelölésére utaló „százalék” kifejezés (illetve %jel) az alábbi két lehetőség valamelyikét jelenti: −
%m/m (tömegszázalék) az anyag grammjainak szá-ma 100 gramm végtermékben,
− %V/V (térfogatszázalék) az anyag ml-einek száma 100 ml végtermékben. A „milliomodrész” („parts per million” ill. „ppm”) kifejezés, ha más előírás nincs, tömeg/tömeg arányra utal.
Hőmérséklet. Ha valamely analitikai eljárás előiratában a hőmérséklet számérték nélkül szerepel, akkor az általános kifejezések a következőket jelentik: –
mélyhűtőben:
–15 °C alatt
–
hűtőszekrényben:
2–8 °C
–
hideg vagy hűvös helyen:
8–15 °C
–
szobahőmérsékleten:
15–25 °C
1.3. ÁLTALÁNOS FEJEZETEK
Gyógyszeres tartályok. A gyógyszeres tartályokhoz használatos anyagokat a 3.1. általános fejezet írja le. Az egyes anyagokra, különösen a műanyagokra használt általános nevek mindegyike egész sor olyan terméket jelöl, amelyek nemcsak a fő alkotórész sajátságaiban, hanem az adalékanyagokat tekintve is különböznek egymástól. A vizsgálati módszerek és a határértékek az összetételtől függnek, és így csak azon anyagokra alkalmazhatók, amelyeknek összetétele megfelel a követelmények bevezető részében megadottaknak. Az ettől eltérő összetételű anyagok használatát, a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekkel és határértékkel együtt, az illetékes hatóság engedélyezheti. A tartályokra vonatkozó követelményeket a 3.2. általános fejezet úgy fogalmazza meg, hogy azok az adott csoportba tartozó tartályokra általánosan alkalmazhatók. A beszerezhető tartályok sokfélesége és a további fejlődés miatt viszont az adott követelmények közzététele indokolt esetben nem zárja ki olyan tartályok felhasználását, amelyek más előírásoknak felelnek meg, ha ehhez az illetékes hatóság hozzájárul.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
A Gyógyszerkönyv cikkelyei a tartályokat illetően utalhatnak a 3.2. fejezetben található definíciókra és specifikációkra. A gyógyszerformák általános cikkelyei a „Definíció” ill. az „Előállítás” címszó alatt írhatják elő bizonyos típusú tartályok használatát, bizonyos egyéb cikkelyek pedig az „Eltartás” címszó alatt jelzik a hasz-nálatra javasolt tartálytípust.
1.4. CIKKELYEK
CÍM A cikkelyek főcíme az Európai Gyógyszerkönyvben a termék angol, ill. francia neve, ez alatt szerepel alcímként a latin név. (A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a cikkelyek főcíme a latin, alcíme pedig a magyar név – a szerk.)
RELATÍV ATOMTÖMEG ÉS RELATÍV MOLEKULATÖMEG A relatív atomtömeg (Ar) vagy a relatív molekulatömeg (Mr) minden cikkely elején megtalálható, ahol az indokolt. A relatív atomtömeg és molekulatömeg, valamint az összegképlet és szerkezeti képlet nem jelent analitikai követelményt.
CHEMICAL ABSTRACT SERVICE (CAS) REGISZTRÁCIÓS SZÁM A CAS Regisztrációs Számok adott esetben tájékoztatásként vannak feltüntetve, hogy a felhasználónak lehetővé tegyék a hasznos információk kényelmes elérését. A CAS Regisztrációs Szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) bejegyzett védjegye.
DEFINÍCIÓ A „Definíció” címszó alatt a cikkely tárgyát képező gyógy-szeranyag, gyógyszerkészítmény, ill. egyéb termék hivatalos meghatározása található.
Tartalmi határértékek. Ha a cikkely tartalmi határértékeket ír elő, akkor ezek a „Tartalmi meghatározás” cím alatt előírt módszerrel kapott értékre vonatkoznak. Növényi drogok. A növényi drogok cikkelyeiben a definíció például azt is jelzi, hogy az egész drog, vagy pedig annak porított formája képezi a cikkely tárgyát; ha a cikkely a drognak több formájára, például mind az egész drogra, mind a porítottra vonatkozik, a definíció ezt is rögzíti.
ELŐÁLLÍTÁS Az „Előállítás” cím alatt közölt előírások a gyártási folyamatok bizonyos szempontjaira kívánják a figyelmet felhívni, de nem feltétlenül terjednek ki minden részletre. Ezek – hacsak nincs más előírás – kötelező követelmények a gyártó számára, és vonatkozhat nak például a kiindulási anyagokra, magára a gyártási folyamatra, annak validálására és ellenőrzésére, a gyártásközi ellenőrzésre vagy a végtermék vizsgálatára, melyet a gyártó felszabadítás előtt – akár kiválasztott tételekkel, akár minden egyes gyártási tétellel – köteles elvégezni. Ezen előírások betartását független analitikus a végtermékből vett minta alapján nem feltétlenül igazolhatja. Az illetékes hatóság pél-dául a gyártótól kapott adatok értékelésével, a gyártás ellenőrzésével vagy a megfelelő minták vizsgálatával állapíthatja meg, hogy követték-e az utasításokat. Amennyiben az „Előállítás” rész hiányzik, abból még nem következik, hogy az előzőekben vázolt szempon-tok figyelmen kívül hagyhatók.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 6
A vakcinatörzs és a vakcina összetételének kiválasztása. Egy adott cikkely „Előállítás” része definiálhatja a vakcinatörzset vagy a vakcina összetételét. Az ezen sajátságok igazolására szolgáló módszerek, hacsak nincs más előírás, az alkalmas módszerek példáiként szerepelnek és tájékoztatásul szolgálnak. Az illetékes hatóság hozzájárulásával más vizsgálati módszerek is használhatók, anélkül, hogy a cikkelyben megadott módszerre keresztvalidálást kellene végezni. SAJÁTSÁGOK A „Sajátságok” cím alatt leírtakat nem kell szigorúan értelmezni, és azok nem tekintendők vizsgálati követelményeknek.
Oldékonyság. A „Sajátságok” címszó alatt az oldékonyság jellemzésére használt kifejezések 15– 25 °C közötti hőmérsékletre vonatkoznak és jelentésük a következő: Kifejezés
1 g oldott anyagra vonatkoztatott megközelítő oldószertérfogat milliliterben
Nagyon bőségesen oldódik
<1
Bőségesen oldódik
1–10
Oldódik
10–30
Mérsékelten oldódik
30–100
Kevéssé oldódik
100–1000
Alig oldódik
1000–10 000
Gyakorlatilag nem oldódik
>10 000
A „részben oldódik” kifejezés rendszerint olyan keverék leírásában szerepel, amelynek csak egyes alkotórészei oldódnak. Az „elegyedik” kifejezés olyan folyadékra vonatkozik, amely minden arányban elegyedik a megadott oldószerrel.
AZONOSÍTÁS A vizsgálatok célja. Az „Azonosítás” címszó alatt leírtak nem a termék kémiai szerkezetének vagy összetételének maradéktalan igazolására szolgálnak, hanem arra, hogy elfogadható biztonsággal megerősítsék, hogy a termék megegyezik azzal, amit a címke feltüntet.
Első és második azonosítások. Egyes cikkelyekben az azonosítás „Első azonosítás” és „Második azonosítás” címen két részre oszlik. Az első azonosítást képező vizsgálat(ok) minden esetben alkalmazható(k) a termék azonosítására. A második azonosítást képező vizsgálat(ok) gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, olyan esetekben, amikor igazolható, hogy az anyag, ill. készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmaz-ható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely „Vizsgálat” című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez felhasználható az azonosítást és az előírt vizsgálatokat egyaránt elvégző analitikus munkájának egyszerűsítésére. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja egy „Enantiomer tisztaság” vizsgálatra hivatkozik, míg a má-sik egy „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a meg-felelő enantiomer jelenlétének megerősítése.
Porított növényi drogok. A növényi drogok cikkelyei tartalmazhatják a porított drog sematikus rajzát. Ezek a rajzok a megfelelő azonosítási vizsgálatban található leírást egészítik ki.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 7
VIZSGÁLATOK ÉS TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK A vizsgálatok célja. A követelmények nem terjednek ki valamennyi lehetséges szennyező figyelembevételére. Nem engedhető meg például olyan szennyező jelenléte, amely az előírt vizsgálati módszerekkel ugyan nem mutatható ki, de a józan felfogás és a jó gyógyszerészi gyakorlat megköveteli kizárását. Lásd még a „Szennyezők” címszó alatt leírtakat.
Számolás. Ha valamilyen vizsgálat vagy tartalmi meghatározás eredményét szárított vagy vízmentes anyag-ra, ill. egyéb megadott alapra vonatkoztatva kell kiszámolni, akkor a szárítási veszteség, a víztartalom vagy egyéb jellemzők meghatározását a cikkelyben előírt megfelelő vizsgálati módszer szerint kell elvégezni. A „szárított anyagra” vagy „vízmentes anyagra” kifejezéseket, az eredmény után, zárójelben kell feltüntetni. Határértékek. Az előírt határértékek az általános analitikai gyakorlat során nyerhető adatokon alapulnak; figyelembe véve a szokványos analitikai hibákat, a gyártási folyamat elfogadható ingadozásait, valamint a megengedhető mértékű bomlást. Az előírt határértékeken túli engedmények nem tehetők, ha azt kívánjuk megállapítani, hogy a vizsgált termék megfelel-e a kérdéses cikkely követelményeinek. Annak megállapítására, hogy egy anyag megfelel-e valamilyen számszerű határértéknek, a vizsgálat vagy meghatározás kiszámolt eredményét mindenek-előtt a követelményben megadott számérték utolsó értékes számjegyéig kerekítjük, amennyiben más előírás nincs. Ha az első elhagyandó számjegy 5 vagy 5-nél nagyobb szám, az utolsó számjegyet eggyel megnöveljük, ha viszont az első elhagyandó szám 5-nél kisebb, az utolsó számjegyet változatlanul hagyjuk.
A szennyezők megengedett határértékének jelölése. A rokon vegyületekre vonatkozó elfogadási követelmények kifejeződése az egyedi cikkelyekben vagy a csúcs alatti területek összehasonlításával (összehasonlításon alapuló vizsgálat), vagy számszerű érték megadásával történik. Az összehasonlításon alapuló vizsgálatoknál a megengedett szennyező, ill. a szennyezők összegének megadott megközelítő mennyisége, melyet zárójelben jelölnek, csak tájékoztató jellegű. Az elfogadás ill. elutasítás alapja az előírt vizsgálat követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés. Ha valamilyen megnevezett szennyező kimutatásához nincs előírva a szennyező referenciaanyagának használata, a szennyező mennyisége – ha nincs más előírás – a cikkelyben megadott összehasonlító oldat készítéséhez használt anyag névleges koncentrációjában fejezhető ki.
Növényi drogok. Növényi drogok esetében – ha a cikkelyben nincs más rendelkezés – a szulfáthamut, az összes hamut, a vízben oldódó részt, az alkoholban oldódó részt, a víztartalmat, az illóolaj-tartalmat és a hatóanyag mennyiségét a külön szárításnak alá nem vetett drogra vonatkoztatva számoljuk. Egyenértéktömeg. Ahol az egyenértéktömeg meg van adva, ott gyógyszerkönyvi célokra csakis ezt szabad alkalmazni az eredmények kiszámolásához. Táptalajok. A cikkelyekben és általános fejezetekben leírt táptalajokat az adott célra megfelelőnek találták. Ugyanakkor a táptalajok összetevői, különösen a biológiai eredetűek, változó minőségűek lehetnek, így az optimális teljesítőképesség érdekében szükségessé válhat egyes összetevők koncentrációjának módosítása, különösképpen a következőké: –
peptonok, illetve hús- vagy élesztőkivonatok, tápértékük figyelembevételével;
–
tompító anyagok;
–
epesók, epekivonat, dezoxikolát és festékek, szelektivitásuk alapján;
–
antibiotikumok, aktivitásuk alapján.
ELTARTÁS
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 8
Az „Eltartás” címszó alatt található információk és ajánlások nem jelentenek gyógyszerkönyvi követelményeket; az illetékes hatóság azonban előírhat különleges eltartási körülményeket, amelyek azután kötelező erejűek. A Gyógyszerkönyvben hivatalos termékeket úgy kell eltartani, hogy szennyeződésüket és bomlásukat – amennyire csak lehetséges – megakadályozzuk. Ha különleges eltartási körülmények javasoltak – beleértve a tartályok típusát (lásd jelen fejezet 1.3 Általános fejezetek részét) és a hőmérsékleti határokat is – ezeket az egyes cikkelyek tüntetik fel. A cikkelyek „Eltartás” részében használt alábbi kifejezések értelmezése a következő.
A légmentesen záró tartályban kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket légmentesen záró tartályban (3.2) kell tartani. Ha a tartályt magas páratartalmú légtérben nyitjuk ki, akkor megfelelő elővigyázatossági intézkedések szükségesek. Szükség esetén az alacsony nedvességtartalom a tartályba helyezett szárítóanyaggal biztosítha-tó. A szárítóanyag nem érintkezhet közvetlenül a tárolt anyaggal.
A fénytől védve kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket olyan tartályban kell eltartani, amelynek anyaga megfelelő mértékben elnyeli a bomlást előidéző fénysugarakat, vagy olyan tartályban, amely fényvédő burkolattal van ellátva. Megoldás lehet az is, hogy olyan helyen tartjuk a terméket, ahol minden károsító fényhatás kizárható.
FELIRAT A gyógyszerkészítmények feliratozását általában nemzetek feletti és nemzeti előírások, valamint nemzetközi megegyezések szabályozzák. A „Felirat” címszó alatt közölt adatok ennek folytán nem képeznek mindenre kiterjedő felsorolást, és gyógyszerkönyvi szempontból csak azon adatok feltüntetése kötelező, amelyek nélkülözhetetlenek annak igazolására, hogy a termék megfelel vagy nem felel meg a cikkely követelményeinek. Minden egyéb, a „Felirat” címszó alatt közölt információt ajánlásnak kell tekinteni. Ami-kor a Gyógyszerkönyv a „Felirat” szót használja, a feliratnak a tartályra, a csomagolásra, a kísérőiratra vagy a termékhez mellékelt analitikai bizonylatra kell kerülnie, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan határoz.
FIGYELMEZTETÉSEK A cikkelyekben leírt anyagok és a gyógyszerkönyvi használatra előírt reagensek károsak lehetnek az egészségre, ha a szükséges óvintézkedéseket nem tartjuk be. A Helyes Minőségellenőrzési Laboratóriumi Gyakorlat (GCLP) irányelveit és a megfelelő rendelkezéseket mindig szem előtt kell tartani. Egyes cikkelyek szövegében külön figyelmeztetés utal bizonyos speciális veszélyekre, a külön figyelmeztetés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy kockázat nem áll fenn.
SZENNYEZŐK Egyes cikkelyek felsorolják azokat az ismert és lehetséges szennyezőket, amelyeket a cikkelyben szereplő vizsgálatokkal biztosan ki lehet mutatni. Lásd még A gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet. A szennyezőket az ábécé betűivel jelölik. Ahol egy adott betű hiányzik, ott az általa jelölt szennyezőt a cikkely közzétételét megelőző kidolgozási fázis vagy a cikkely felújítása során törölték a listáról.
A SEGÉDANYAGOK FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGAI
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 9
A segédanyagok cikkelyei tartalmazhatnak egy, a felhasználást befolyásoló sajátságokra vonatkozó részt. Ezen sajátságok, valamint a meghatározásuk céljára szánt módszerek és tűréshatáraik tájékoztató jellegűek és nem tartoznak a kötelező érvényű követelmények közé, mindazonáltal fontosak lehetnek az adott segédanyag felhasználásának szempontjából (lásd még az 1.1 Általános tudnivalókat).
REFERENCIASTANDARDOK Egyes cikkelyek referenciastandardok (kémiai referenciaanyagok, biológiai referenciakészítmények, gyógynövény eredetű referenciaanyagok, referenciaspektrumok) alkalmazását írják elő. Lásd még az 5.12. fejezetet. A hivatalos referenciastandardokat az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság hozza létre; döntővizsgálatok esetén kizárólag ezek tekinthetők mérvadónak. A referenciastandardok az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságtól (EDQM) szerezhetők be. A beszerezhető referenciastandardokról szóló információ, valamint a tételek érvényességére vonatkozó nyilatkozat az EDQM honlapján keresztül érhető el. 1.5. ÁLTALÁNOS RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK
A
Abszorbancia
A 1% 1cm
Fajlagos abszorpciós koefficiens
Ar
Relatív atomtömeg
[α]20D
Fajlagos optikai forgatóképesség
fp
Forráspont
BRP
Biológiai Referenciakészítmény
CRS
Kémiai referencianyag
d 20 20
Relatív sűrűség
NE
Nemzetközi Egység (IU)
λ
Hullámhossz
HRS
Gyógynövény eredetű referencianyag
M
Molaritás
Mr
Relatív molekulatömeg
op
Olvadáspont
n20D
Törésmutató
Ph. Eur. E.
Európai Gyógyszerkönyvi Egység (Ph.Eur.U)
ppb
Billiomodrész (mikrogramm/kilogramm)
ppm
Milliomodrész (milligramm/kilogramm)
R
A 4. Reagensek című fejezetben definiált anyag vagy oldat jelölése
RF
Visszatartási (retenciós) faktor (lásd 2.2.46. fejezet)
Rst jelölése a
Az anyag által megtett út és a referenciaanyag által megtett út hányadosának kromatográfiában
RV
A térfogatos meghatározásban használatos titeralapanyag jelölése (4.2.1 fejezet)
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 10
Az immunglobulinok, immunsavók és vakcinák cikkelyeiben használatos rövidítések LD50 előírt elhullását
Valamely anyag statisztikai módszerekkel meghatározott azon mennyisége, mely az módon alkalmazva, adott időtartamon belül várhatóan a kísérleti állatok 50%-ának okozza
MLD
Legkisebb halálos adag (Dosis letalis minima; DLM)
L+/10 dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza L+ dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az elő-írt vizsgálati körülmények között, 1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza
lr/100 dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,01 NE antitoxinnal elegyítve és intrakután alkalmazva, adott időtartamon belül a beadás helyén jellegzetes reakciót vált ki
Lp/10 dózis
Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok bénulását okozza
Lo/10 dózis
Az a legnagyobb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, a megadott időtartamon belül nem okoz toxikus tüneteket a kísérleti állatokon
Lf dózis
A toxin vagy toxoid azon mennyisége, amely 1 NE antitoxinnal a legrövidebb időn belül flokkulál
CCID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, sejtkultúrákhoz adagolva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
EID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely előkeltetett tojásokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
ID50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely a kísérleti állatokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi
PD50
Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-át megvédi azon mikroorganizmus vagy toxin felülfertőző (provokációra használt) dózisával szemben, amely ellen a vakcinát alkalmazzák
ED50
Az a statisztikai módszerrel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-ában fajlagos ellenanyagképződést eredményez az adott vakcina antigénnel szemben
PFU
Pock- vagy plakk-képző egység
SPF
Meghatározott mikroorganizmusoktól mentes
Mikroorganizmus-gyűjtemények ATCC
American Type Culture Collection 10801 University Boulevard Manassas, Virginia 20110-2209, USA
C.I.P.
Collection de Bactéries de l’Institut Pasteur B.P. 52, 25 rue de Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France
IMI
International Mycological Institute
amely
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 11
Bakeham Lane Surrey TW20 9TY, Great Britain I.P.
Collection Nationale de Culture de Microorganismes (C.N.C.M.) Institut Pasteur 25, rue du Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France
NCIMB
National Collection of Industrial and Marine Bacteria Ltd 23 St Machar Drive Aberdeen AB2 1RY, Great Britain
NCPF
National Collection of Pathogenic Fungi London School of Hygiene and Tropical Medicine Keppel Street, London WC1E 7HT, Great Britain
NCTC
National Collection of Type Cultures Central Public Health Laboratory Colindale Avenue, London NW9 5HT, Great Britain
NCYC
National Collection of Yeast Cultures AFRC Food Research Institute Colney Lane, Norwich NR4 7UA, Great Britain
NITE
Biological Resource Center Departement of Biotechnology National Institute of Technology and Evaluation 2-5-8 Kazusakamatari, Kisarazu-shi, Chiba,292-0818 Japan Statens Serum Institut 80 Amager Boulevard, Copenhagen, Denmark
S.S.I.
1.6. A GYÓGYSZERKÖNYVBEN HASZNÁLATOS NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) EGYSÉGEI ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÜK MÁS EGYSÉGEKKEL
A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) A nemzetközi mértékegységrendszer egységei három osztályba sorolhatók: alapegységek, származtatott egységek és kiegészítő egységek1. Az alapegységeket és definícióikat az 1.6-1. táblázat foglalja össze. A származtatott egységek az alapegységekből képezhetők a megfelelő mennyiségek közti algebrai összefüggések felhasználásával. Néhány ilyen származtatott egységnek speciális elnevezése és jele van. Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos, alapegységeken kívüli SI-egységek az 1.6-2. táblázatban találhatók. Néhány fontos és széleskörűen használatos, de az SI-rendszerbe nem tartozó mértékegységet az 1.6-3. táblázatban tüntettünk fel. Az 1.6-4. táblázat azoknak a prefixumoknak a gyűjteménye, amelyekkel az SI-egységek tizes többszöröseit és törtrészeit képezzük. 1.6-1. táblázat – SI alapegységek Mennyiség neve Hosszúság
jele l
Mértékegység neve jele méter
m
Definíció A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc
1 Az SI-egységek definíciói a Bureau International des Poids et Mesures, Pavillon de Breteuil, F-92310
Sevres által kiadott „Le Système International d’Unités (SI)” címû kiadványban találhatók.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 12
alatt tesz meg. A kilogramm a nemzetközi kilogramm-etalon Tömeg m kilogramm kg tömegével azonos. A másodperc az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom energiaszintje közti átmenetnek Idő t másodperc s megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama. Az amper az az állandó áramerősség, amely két végtelen hosszúságú, egyenes, párhuzamos, elhanyagolhatóan kicsi Elektromos I amper A körkeresztmetszetű, egymástól 1 m áramerősség távolságban vákuumban elhelyezett vezetőben áramolva, a két vezető között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre. Termodinamikai A kelvin a víz hármaspontja termodinamikai T kelvin K hőmérséklet hőmérsékletének 1/273,16-szorosa. A mól valamely rendszer azon anyagmennyisége, amely annyi részecskét2 Anyagmennyiség n mól mol tartalmaz, amennyi a 0,012 kilogramm 12Cben lévő atomok száma.* A kandela annak a fényforrásnak a fényerőssége adott irányban, amely 540·1012 Fényerősség Iv kandela cd hertz frekvenciájú monokro-matikus sugárzást bocsát ki, és energi-ájának intenzitása ebben az irányban 1/683 watt/szteradián. * Ha a mólt használjuk egységként, a részecskéket meg kell nevezni; ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb részecskék, ill. e részecskék meghatározott csoportjai.
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 13
1.6-2. táblázat. – Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos SI-egységek és kifejezésük más egységekben Mennyiség Neve Hullámszám Hullámhossz
Mértékegység Jele
Neve
ν λ
Jele
1/m
Kifejezése SIalapegységben
Kifejezése egyéb SIegységben
m-1 10-6 m 10-9 m m2 m3 s-1
Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé
Terület Térfogat Frekvencia
reciprokméter mikrométer nanométer A, S négyzetméter V köbméter hertz ν
Sűrűség
ρ
kilogramm/köb kg/m3 kg·m-3 méter
Sebesség
v
m/s
m·s-1
Erő
F
méter/ szekundum newton
N
m·kg·s-2
Nyomás
p
pascal
Pa
m-1·kg·s-2
N·m–2
Dinamikus viszkozitás
η
pascal szekundum
Pa⋅s
m-1·kg·s-1
N·s·m-2
Kinematikus viszkozitás
ν
m2/s négyzetméter per szekundum
m2·s-1
Energia
W
joule
J
m2·kg·s-2
Pa·s·m3·kg–1 N·m·s·kg–1 N·m
Teljesítmény Sugárzott teljesítmény
P
watt
W
m2·kg·s-3
N·m·s-1 J·s-1
Elnyelt sugárdózis Elektromos feszültség, elektromotoros erő Elektromos ellenállás Elektromos töltésmennyiség Radioaktív anyag aktivitása Koncentráció, Moláris koncentráció Tömegkoncentráció
D
gray
Gy
m2·s–2
J·kg–1
U
volt
V
m2·kg·s-3·A-1
W·A-1
R
ohm
Ω
m2·kg·s-3·A-2
V·A-1
Q
coulomb
C
A·s
A
becquerel
Bq
s-1
1 Ci = 37·109 Bq = 37·109 s-1
c
mól/köbméter
mol/ m3
mol·m-3
1 mol/l = 1M = 1 mol/dm3 = 103 mol·m–3
ρ
kilogramm per köbméter
kg/m3 kg·m-3
μm nm m2 m3 Hz
1 ml = 1 cm3 = 10–6 m3 1 g/ml = 1 g/cm3 = 103 kg·m–3
1 din = 1 g·cm·s–2 = 10–5 N 1 kp = 9,806 65 N 1 din/cm2 = 10–1 Pa = 10–1 N·m–2 1 atm = 101 325 Pa = 101,325 kPa 1 bar = 105 Pa = 0,1 MPa 1 Hgmm =133,322 387 Pa 1 Torr = 133,322 368 Pa 1 psi = 6,894 757 kPa 1P =10–1 Pa·s =10-1N·s·m-2 1 cP = 1 mPa·s 1 St = 1cm2·s-1 = 10–4 m2·s–1 1 erg = 1 cm2·g·s-2 = 1 din·cm = 10-7 J 1 cal = 4,1868 J 1 erg/s = 1 din·cm·s–1 = 10-7 W = 10-7 N·m·s-1 = 10-7 J·s-1 1 rad = 10–2 Gy
1 g/l = 1 g/dm3 = 1 kg·m–3
1. Alapelvek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 14
1.6-3. táblázat – Az SI egységeken kívül használatos egyéb mértékegységek Mértékegység
Mennyiség Neve
SI egységben kifejezve Jele
Idő
perc óra nap
min h d
1 min = 60 s 1 h = 60 min = 3600 s 1 d = 24 h = 86 400 s
Síkszög
fok
°
1° = (π/180) rad
Térfogat
liter
l
1 l = 1 dm3 = 10-3 m3
Tömeg
tonna
t
1 t = 103 kg
Fordulatszám
fordulat/perc
r/min
1 r/min = (1/60) s-1
1.6.-4. táblázat – Az egységek tizes többszöröseinek és törtrészeinek jele Szorzószám 1018 1015 1012 109 106 103 102 101
Előtag exa peta tera giga mega kilo hekto deka
Jele E P T G M k h da (dk)
Szorzószám 10-1 10-2 10-3 10-6 10-9 10-12 10-15 10–18
Előtag deci centi milli mikro nano piko femto atto
Jele d c m μ n p f a
MEGJEGYZÉSEK 1. A Gyógyszerkönyvben a Celsius fokokban kifejezett hőmérséklet (jele t) használatos. Ezt a t = T - T0 egyenlet definiálja, ahol T0 = 273,15 K (definíció szerint). A Celsius hőmérsékletet Celsius fokokban (jele °C) fejezzük ki. A Celsius fok és a Kelvin, mint egységek, azonosak. 2. A koncentráció megadására a Gyógyszerkönyvben használatos gyakorlati kifejezések definíciói az Alapelvek című fejezetben találhatók. 3. A radián a kör két azon sugara által bezárt síkszög, melyek által kimetszett körív hossza egyenlő a sugár hosszával. 4. A Gyógyszerkönyv a centrifugáláshoz szükséges gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz (g) viszonyítva adja meg. A nehézségi gyorsulás értéke:
g = 9,80665 m·s–2 5. Gyógyszerkönyvben előfordulnak dimenzió nélküli mennyiségek, pl. a relatív sűrűség
(2.2.5), az abszorbancia (2.2.25), a fajlagos abszorbancia (2.2.25) és a törésmutató (2.2.6).
6. Az enzimaktivitás egysége a mikrokatal. Egy mikrokatal az az enzimaktivitás, amely meghatározott körülmények között másodpercenként 1 mikromól szubsztrátum átalakulását (pl. hidrolízisét) eredményezi.
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:20925
2.9.25. GYÓGYSZERES RÁGÓGUMIK HATÓANYAGÁNAK KIOLDÓDÁSI VIZSGÁLATA ALAPELV A vizsgálattal a gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási sebességét határozzuk meg. Ennek érdekében a rágógumi egy darabkáját a rágás szimulálására kialakított, kisméretű rágókamrába helyezzük, és mechanikai gyúróhatásnak vetjük alá. „A” KÉSZÜLÉK A rágást szimuláló „A” készülék (2.9.25.-1. ábra) részei: –
1 rágókamra,
–
1 függőleges dugattyú,
–
2 vízszintes dugattyú O-gyűrűkkel és tömítőgyűrűkkel.
A. vízszintes dugattyú
B. vezetőhenger
C. rágókamra
D. tölcsér
E.
2.9.25.-1. ábra – „A” készülék - Rágókamra a dugattyúkkal (méretek milliméterben)
függőleges dugattyú
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
A rágókamra 4 részből áll: –
1 központi kamra,
–
1 tölcsér (2.9.25.-2. ábra),
–
2 vezetőhenger a perselyekkel (2.9.25.-3. ábra).
A tölcsér és a vezetőhengerek a középső kamrára vannak szerelve. Az O-gyűrűk – a tömítőgyűrűkkel körülvéve – a dugattyú hornyaiban helyezkednek el; a tömítőgyűrűk biztosítják a kamra vízhatlanságát. A vízszintes dugattyúkat a vezetőhengerek vezetik a rágókamrába.
2.9.25.-2. ábra – Tölcsér (méretek milliméterben)
2.9.25.-3. ábra – Vezetőhenger (G-G metszet) (méretek milliméterben) A rágógumit a két vízszintes dugattyú mesterségesen rágja, a függőleges dugattyú pedig biztosítja, hogy a rágógumi a két vízszintes dugattyú között a megfelelő helyen maradjon. A készülék sebességét úgy kell beállítani, hogy a dugattyúk állandó ütemben mozogjanak. Egy ütem (rágóciklus) fogalma: a vízszintes dugattyúk elmozdulása külső holtpontjukról belső holtpontjuk
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
eléréséig, majd visszatérés külső holtpontjukra. Egy rágóciklus alatt a függőleges dugattyú alsó holtpontjáról felső holtpontjáig mozdul el, majd visszatér alsó holtpontjára. A két vízszintes dugattyú lökete egyenként 25,0 mm. A két dugattyú közti maximális távolság 50 mm, a minimális távolság 0,1-1,0 mm. A függőleges dugattyú lökete 22,0 mm. A vízszintes dugattyúmozgást úgy szabályozzuk, hogy a két dugattyú egyidejűleg érje el legbelső helyzetét (belső holtpontját); a függőleges dugattyúmozgást pedig úgy szabályozzuk, hogy ne zavarja a vízszintes dugattyúk mozgását. Szükség esetén – a maximális rágóhatás elérése érdekében – a készülék úgy is megszerkeszthető, hogy a rágóciklus befejeztével a vízszintes dugattyúk saját tengelyük körül, egymással ellentétes irányban elforduljanak. A készülék mindazon elemeinek, amelyek a készítménnyel vagy a kioldó közeggel érintkezhetnek, kémiailag közömböseknek kell lenniük, és nem adszorbeálhatják a mintát, és nem reagálhatnak, nem léphetnek kölcsönhatásba azzal. „B” KÉSZÜLÉK A rágást szimuláló „B” készülék (2.9.25.-4. ábra) részei: –
1 vizsgálókamra (2.9.25.-5, vagy 2.9.25.-6. ábra);
–
1 függőleges tengely felső rágófelülettel (2.9.25.-7, és 2.9.25.-8. ábra);
–
1 forgattyúház alsó rágófelülettel (2.9.25.-9, és 2.9.25.-10. ábra);
–
1 egység, amely a felfelé és lefelé mozgó rágást szimulálja;
–
1 forgató egység, a függőleges tengelyhez.
A rágógumit az alsó és felső rágófelület mesterségesen rágja. Az egyenletes ciklus fenntartása érdekében a készülék sebessége ellenőrzött. Az alsó és felső rágófelület távolsága legfeljebb 5 mm-re növelhető. A forgatóegység dőlésszöge kb. 20°. A vizsgálókamrába 1 vagy 2 üvegből készült mintavevő cső is szerelhető a termosztáló köpenyen át. E csövek lehetővé teszik külső tartály használatát, mely szükséges lehet a híg viszonyok körülményének biztosításához rosszul oldódó hatóanyagok esetében. A rágógumit legtöbbször két kör alakú műanyagháló közé helyezzük el, hogy elkerüljük szétesésüket Használhatók nejlonból (PA6) készült, 1,4mm-es fonalközű, 0,405mm szálátmérőjű műanyaghálók. A készülék mindazon elemeinek, amelyek a készítménnyel vagy a kioldó közeggel érintkezhetnek, kémiailag közömböseknek kell lenniük, és nem adszorbeálhatják a mintát, és nem reagálhatnak, nem léphetnek kölcsönhatásba azzal. VIZSGÁLAT Minden egyes meghatározáshoz a következő adatok megadása szükséges: –
az alkalmazott készülék típusa („A”, vagy „B” típus);
–
a kioldóközeg összetétele, térfogata és hőmérséklete;
–
a rágóciklusok száma percenként;
–
időtartam és mintavételi módszer;
–
az, hogy mi az analízis tárgya: a rágógumi maradványa vagy a kioldóközeg;
–
az analitikai módszer.
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
A kioldóközeg előírt térfogatát – rendszerint R2 foszfát–tompítóoldat (pH 6,0) 20 ml-ét – betöltjük a rágókamrába. A folyadék hőmérsékletét az „A” készülék esetében kívülről szabályozható elektromos készülékkel, a „B” készülék esetében termosztáttal 37±0,5 °C-ra állítjuk be. A dugattyú sebességének szabályozásával beállítjuk az előírt percenkénti rágóciklust (rendszerint 60). Pontosan lemérjük a rágógumi, vagy a rágógumi egy darabjának a tömegét, ezután a rágókamrába helyezzük, majd bekapcsoljuk a készüléket.
A.
forgató egység a felső rágófelülethez B.
állvány
C. vizsgálókamra
D.
tengely
E.
felső rágófelület
F.
G.
forgattyúház
H. felfelé és lefelé mozgó
alsó rágófelület
rágást szimuláló egység
2.9.25.-4. ábra – „A” készülék MINTAVÉTEL ÉS ÉRTÉKELÉS Az előírt idő leteltével leállítjuk a készüléket. A rágógumi-maradványt kiemeljük, majd a kioldóközegből mintát veszünk. Ezután megfelelő módszerrel meghatározzuk a mintában lévő hatóanyag(ok) mennyiségét. A kivett kioldófolyadékot az egyes mintavételek után pótolhatjuk; a kioldófolyadék térfogatának változását ill. a minta hígulását a számítás során figyelembe vesszük. Úgy is eljárhatunk, hogy a rágógumi-maradványban visszamaradt hatóanyag(ok) mennyiségét határozzuk meg. Hat gyógyszeres rágógumi egymás utáni vizsgálatát végezzük. A megadott időtartamon belül kioldódott hatóanyag(ok) mennyiségét a címkén feltüntetett tartalom százalékában fejezzük ki.
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
2.9.25.-5. ábra – Vizsgálókamra (méretek milliméterben)
2.9.25.-6. ábra – Vizsgálókamra (közvetlen) (méretek milliméterben)
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
2.9.25. Gyógyszeres rágógumik hatóanyagának kioldódási vizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 6
2.9.25.-7. ábra – Tengely (méretek milliméterben)
2.9.25.-9. ábra – Forgattyúház (méretek milliméterben)
2.9.25.-8. ábra – Felső rágófelület (méretek milliméterben)
2.9.25.-10. ábra – Alsó rágófelület (méretek milliméterben)
2.9.40. Az adagolási egységek egységessége
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:20940
2.9.40. AZ ADAGOLÁSI EGYSÉGEK EGYSÉGESSÉGE Az adagolási egységek állandóságának biztosítása érdekében a hatóanyagtartalomnak az adott gyártási tétel minden egységében a feliraton feltüntetett érték körüli szűk tartományon belül kell lennie. Adagolási egységnek nevezzük az egy adag vagy egy részadag hatóanyagot tartalmazó gyógyszerformát. Az „adagolási egységek egységessége” követelményt nem alkalmazzuk az egyadagos tartályban lévő, bőrfelületre szánt szuszpenziókra, emulziókra és gélekre. Az „adagolási egységek egységessége” megjelölés az egyes adagolási egységek egymáshoz viszonyított hatóanyagtartalmának egységességi fokát fejezi ki. Ezért e fejezet követelményeit az egy vagy több hatóanyagot tartalmazó adagolási egységek valamennyi hatóanyagára alkalmazni kell, kivéve, ha e Gyógyszerkönyv valahol másképp nem rendelkezik. Az adagolási egységek egységességének bizonyítására kétféle vizsgálati módszer között választhatunk: vagy a hatóanyagtartalom egységességét vagy a tömegingadozást határozzuk meg (lásd a 2.9.40. – 1. táblázatot).
2.9.40. – 1. táblázat. – A „hatóanyagtartalom egységessége” (CU; Content Uniformity) és a „tömegingadozás” (MV; Mass Variation) vizsgálat alkalmazása gyógyszerformákra Gyógyszerformák
Típus
tabletták
bevonat nélkül
Altípus
A hatóanyag mennyisége és aránya ≥ 25 mg és < 25 mg vagy < 25% ≥ 25%
filmbevonattal
MV MV
CU CU
egyéb
CU
CU
MV CU
CU CU
MV MV MV
MV MV MV
CU MV
CU MV
CU
CU
bevonattal
kapszulák
kemény lágy
szilárd gyógyszerformák egyadagos tartályban oldatok egyadagos tartályban egyebek
egy alkotórész több alkotórész
szuszpenziók, emulziók, gélek oldatok a végső tartályban liofilezett oldat egyéb
Az adagolási egységek formájában forgalmazott készítmények hatóanyagtartalmának egységességét úgy vizsgáljuk, hogy elvégezzük bizonyos számú adagolási egység hatóanyagának (hatóanyagainak) egyedi tartalmi meghatározását annak megállapítására, hogy az egyedi tartalmak a megadott határértékeken belül vannak-e. A „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálat minden esetben alkalmazható módszer. A „tömegingadozás” vizsgálat a következő gyógyszerkészítmények esetében alkalmazható: 1.) egyadagos tartályokban vagy lágy kapszulákban forgalomba hozott oldatok; 2.) egyadagos tartályokban forgalomba hozott szilárd anyagok (porok, granulátumok és steril szilárd anyagok), amelyek nem tartalmaznak hozzáadott hatóanyago(ka)t vagy egyéb anyago(ka)t; 3.) egyadagos tartályokban forgalomba hozott, hozzáadott hatóanyagokat és/vagy egyéb anyagokat tartalmazó, vagy nem tartalmazó szilárd készítmények (beleértve a steril szilárd készítményeket), amennyiben ezeket valódi oldatokból készítették, a végső tartályban liofilezték és ezt a készítési módot a feliraton feltüntették;
2.9.40. Az adagolási egységek egységessége
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
4.) azon kemény kapszulák, bevonat nélküli vagy filmbevonatú tabletták, amelyek 25 mg vagy ennél több, és az adagolási egység, illetőleg kemény kapszulák esetén a kapszulatöltet legalább 25%-át kitevő hatóanyagot tartalmaznak. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a készítmény kisebb arányban jelenlévő másik hatóanyagára nézve a „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálat követelményeinek való megfelelést igazolták. Minden olyan gyógyszerforma esetében, amely nem felel meg a „tömegingadozás” vizsgálat fentebb felsorolt feltételeinek, a „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálatot kell elvégezni. Azon termékek esetében, amelyek nem felelnek meg a 25 mg, illetőleg 25 % határértéknek, az „adagolási egységek egységessége” ellenőrzésére a „tömegingadozás” vizsgálatot is elvégezhetjük a „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálat helyett, amennyiben a hatóanyag koncentrációjának relatív szórása a végső adagolási egységekben – a gyártásvalidálási és a fejlesztési adatok alapján – legfeljebb 2 %, és a hatóság ezt jóváhagyta. A koncentráció relatív szórása egyenlő az adagolási egységekre meghatározott koncentrációk (m/m, ill. m/V) relatív szórásával, ahol az adagolási egységre vonatkozó koncentráció egyenlő az adagolási egységre vonatkozó tartalom per az egyedi adagolási egység tömege (lásd a 2.9.40. – 2. táblázatban a relatív szórásra vonatkozó összefüggést). A HATÓANYAGTARTALOM EGYSÉGESSÉGE Legalább harminc egységet kiválasztunk, majd az illető gyógyszerformára előírtak szerint járunk el. Ha az adott készítmény tartalmi meghatározására és a „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálatra különböző eljárásokat kell alkalmazni, szükség lehet egy, az utóbbi vizsgálat eredményeire alkalmazandó korrekciós faktor megállapítására. Szilárd gyógyszerkészítmények. Tíz egység tartalmi meghatározását végezzük el egyenként, megfelelő analitikai módszerrel. Kiszámítjuk az „elfogadási értéket” (lásd a 2.9.40. – 2. táblázatot). Folyékony, vagy félszilárd gyógyszerformák. Tíz egység tartalmi meghatározását végezzük el egyenként, megfelelő analitikai módszerrel. A tartalmi meghatározáshoz gondosan homogenizált anyagmennyiséget használunk, amelyet egy egyedi tartályból veszünk ki, a szokásos felhasználásnak megfelelő módon. Az eredményeket kibocsátott dózisként adjuk meg. Kiszámítjuk az elfogadási értéket (lásd a 2.9.40. – 2. táblázatot). Az elfogadási érték kiszámítása. Az elfogadási értéket (Acceptance Value; AV) az alábbi össszefüggés alapján számítjuk ki: ⎥ M – X ⎥ + ks, ahol a szimbólumok definíciójához lásd a 2.9.40. – 2. táblázatot. TÖMEGINGADOZÁS Megfelelő analitikai módszerrel elvégezzük a gyártási tételből vett reprezentatív minta hatóanyagának (hatóanyagainak) tartalmi meghatározását. Az így kapott érték A, a feliraton feltüntetett érték százalékában kifejezve (lásd az elfogadási érték kiszámítását). Feltételezzük, hogy a koncentráció (a hatóanyag tömege osztva az adagolási egység tömegével) egységes. Kiválasztunk legalább 30 adagolási egységet, majd az adott gyógyszerkészítményre leírtak szerint járunk el (lásd alább). Bevonat nélküli vagy filmbevonatú tabletták. Tíz tablettát egyenként, pontosan lemérünk. Az egyedi tabletták tömegéből és a tartalmi meghatározás eredményéből egyenként kiszámítjuk a tabletták hatóanyagtartalmát a feliraton feltüntetett érték százalékában kifejezve, majd kiszámítjuk az elfogadási értéket. Kemény kapszulák. Tíz kapszulát egyenként, pontosan lemérünk, ügyelve arra, hogy a további műveletek során minden egyes kapszula azonosítható legyen. Valamennyi kapszulát megfelelő módon kiürítjük. A kiürített héjakat egyenként lemérjük és – egy-egy kapszula össztömegéből levonva a megfelelő héj tömegét – kiszámoljuk minden egyes kapszula töltettömegét. Az egyes kapszulákból
2.9.40. Az adagolási egységek egységessége
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
kiürített anyag tömegéből és a tartalmi meghatározás eredményéből kiszámítjuk a kapszulák egyedi hatóanyagtartalmát, majd kiszámítjuk az elfogadási értéket. Lágy kapszulák. Tíz érintetlen kapszulát egyenként lemérünk, ügyelve arra, hogy a további műveletek során minden egyes kapszula azonosítható legyen. Ezután a kapszulákat megfelelő, tiszta, száraz vágóeszközzel, pl. ollóval vagy éles pengével felnyitjuk és tartalmukat megfelelő oldószer segítségével kimossuk. A héjakban visszamaradt oldószert szobahőmérsékleten hagyjuk elpárologni; erre – miközben nedvesség felvételének vagy leadásának megakadályozásáról is gondoskodunk – kb. 30 percet szánunk. Ezután a héjakat egyenként lemérjük és kiszámítjuk minden egyes kapszula töltettömegét. Az egyes kapszulákból kiürített anyag tömegéből és a tartalmi meghatározás eredményéből kiszámítjuk a kapszulák egyedi hatóanyagtartalmát, majd kiszámítjuk az elfogadási értéket. Szilárd gyógyszerformák (tabletták és kapszulák kivételével). A kemény kapszulákra adott utasítás szerint járunk el, minden egységet az ott leírtak szerint kezelve. Kiszámítjuk az elfogadási értéket. Folyékony, vagy félszilárd gyógyszerformák. Tíz egyedi tartályból a – szokásos felhasználásnak megfelelő módon kiürített – folyadékot külön-külön pontosan lemérjük. Szükség esetén – a sűrűség meghatározása után – kiszámítjuk a megfelelő térfogatokat. Az egyes tartályokból kiürített anyag tömegéből és a tartalmi meghatározás eredményéből kiszámítjuk a tartályok egyedi hatóanyagtartalmát, majd kiszámítjuk az elfogadási értéket. Az elfogadási érték kiszámítása. A „hatóanyagtartalom egységessége” vizsgálatnál ismertetett módon kiszámítjuk az elfogadási értéket (AV), kivéve, ha az egységek egyedi hatóanyagtartalmát az alább definiált, egyedileg kiszámított hatóanyagtartalommal helyettesítjük. x1, x2, … , xn
= a vizsgált adagolási egységek egyedileg kiszámított hatóanyagtartalma,
ahol xi = wi
A , W
= a vizsgált adagolási egységek egyedi tömege, w1, w2, … , wn A = megfelelő analitikai módszer alkalmazásával kapott hatóanyagtartalom (a feliraton feltüntett érték százalékában kifejezve), W = az egyedi tömegek (w1, w2, … , wn) átlagértéke. KÖVETELMÉNYEK Ha nincs más rendelkezés, az alábbi követelményeket alkalmazzuk. Szilárd, félszilárd és folyékony gyógyszerformák. Az „adagolás egységessége” követelményei abban az esetben teljesülnek, ha az első tíz adagolási egységből számított elfogadási érték L1, vagy ennél kisebb. Ha az elfogadási érték nagyobb, mint L1, megvizsgálunk további húsz adagolási egységet és ismét kiszámítjuk az elfogadási értéket. A követelmények abban az esetben teljesülnek, ha a harminc adagolási egységre számított végső elfogadási érték L1 vagy ennél kisebb és ha a hatóanyagtartalom egységessége, valamint a tömegingadozás elfogadási értékeinek kiszámítása során nem találunk (1 – L2 × 0,01)M-nél kisebb vagy (1 + L2 × 0,01)M-nél nagyobb egyedi tartalmat az adagolási egységek között. Ha nincs más rendelkezés, L1 = 15,0 és L2 = 25,0.
2.9.40. Az adagolási egységek egységessége
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
2.9.40 .– 2. táblázat Változó
X x1 x2,… ,xn n k
Definíció az egyedi tartalmak (x1 x2,… ,xn) átlagértéke a feliraton feltüntetett érték százalékában a vizsgált adagolási egységek hatóanyagtartalma a feliraton feltüntetett érték százalékában a minta nagysága (a mintában lévő adagolási egységek száma) elfogadhatósági állandó
s
a minta szórása
RSD (Relative Standard Deviation)
relatív szórás (a minta szórása az átlagérték százalékában kifejezve)
Feltételek
Érték
ha n = 10, akkor
2,4
ha n = 30, akkor
2,0
100 s X ha 98,5 % ≤ X ≤ 101,5 %, akkor
M (1. eset) akkor alkalmazandó, ha T≤101,5
M (2. eset) akkor alkalmazandó, ha T>101,5
referenciaérték
ha
X 〈 98,5 %, akkor
ha
X 〉 101,5 %, akkor
ha 98,5 % ≤ X akkor referenciaérték
ha
≤
T,
X 〈 98,5 %, akkor ha
X 〉 T, akkor
L2
T
X
(AV = ks)
M = 98,5% (AV = 98,5 –
X
+ ks)
M = 101,5 % (AV =
X
– 101,5 + ks )
M=X ( AV = ks) M = 98,5% (AV = 98,5 – X + ks) M=T% (AV = X – T + ks) általános képlet:
M − X + ks
elfogadási érték (AV; Acceptance Value) L1
M=
legmagasabb megengedett elfogadási érték a legkisebb adagolási egységre kapott eredmény nem lehet kisebb, mint 0,75 az egyes vizsgált adagolási egységek M, a legnagyobb adagolási legnagyobb megengedett eltérése a számított egységre kapott eredmény M értéktől pedig nem lehet nagyobb, mint 1,25M (ez az L2 = 25,0 értéken alapul) a vizsgált minta egy adagolási egységre eső – a feliraton feltüntetett érték százalékában kifejezett – hatóanyagtartalma a gyártáskor. Hacsak más előírás nincs, T = 100%, vagy a gyártó által jóváhagyott, adagolási egységre eső célzott tartalom
az egyes esetekre vonatkozó számításokat lásd fentebb L1 = 15,0, hacsak nincs más előírás
L2 = 25,0, hacsak nincs más előírás
2.9.41. Granulátumok és pelletek kopási vesztesége
Ph. Hg. VIII. Ph. Eur. 7.4 - 1
04/2012:20941
2.9.41. GRANULÁTUMOK ÉS PELLETEK KOPÁSI VESZTESÉGE Ez a fejezet granulumok és szferoidok porlékonyságának meghatározására két módszert ad meg, amelyek fejlesztési tanulmányok során (is) használhatók. Egyenértékű alkalmasság esetén azonban sok egyéb módszer is felhasználható. A vizsgálat célja granulátumok és szferoidok kopási veszteségének meghatározása rögzített körülmények között. Kopási veszteség alatt a granulátumok vagy pelletek tömegének csökkenése, vagy belőlük töredékek leválása értendő, mely akkor következik be, ha ezek, a velük végzett műveletek során (ömlesztés, rázás, fluidizálás) mechanikai igénybevételnek, terhelésnek vannak kitéve. A granulátumok vagy pelletek elváltozására példák a kopás, töredezés vagy alakváltozás. A-MÓDSZER Készülék (fluidágyas berendezés). A készülék (lásd a 2.9.41.-1. ábrát) egy üveghenger (A), kúpos alsórésszel. A henger 500 µm-es nyílásátmérőjű szűrőfedéllel (B), vagy más alkalmas szűrővel van ellátva. A kúpos alsórészhez U-alakú üvegcső (C) csatlakozik, amely a granulátumok vagy pelletek eltávolítása céljából az üveghengerről lekapcsolható. Az U-cső egy T-alakú összekötő részhez (D) kapcsolódik. A T-összekötő egyik bemeneti nyílása szilikoncső által a préslevegő áramlását szabályozó manométerhez csatlakozik (olyan préslevegőt használunk, amely megfelel a Gyógyászati levegő (1238) cikkelyben víztartalomra előírt vizsgálat követelményének). A T-összekötő másik nyílása – mellékágon – szilikoncsövön keresztül áramlásmérővel (E) van összekötve (az áramlásmérő méréshatárai: 0,10–1,00 m3/óra).
2.9.41.-1. ábra – Fluidágyas berendezés
Eljárás. A következő eljárás általában megfelelő.
2.9.41. Granulátumok és pelletek kopási vesztesége
Ph. Hg. VIII. Ph. Eur. 7.4 - 2
A finom részecskéket szitálással eltávolítjuk (710 µm nyílásátmérőjű, vagy valamely más alkalmas szita használható). Az A-hengerbe kb. 8,0 g (m1) granulumot vagy szferoidot mérünk. A készüléket a B-szűrőfedéllel lezárjuk. A préslevegő áramlását 0,45 m3/óra sebességre állítjuk. 15 perc elteltével a granulumokat/szferoidokat, az U-cső csatlakozásának megszakításával, eltávolítjuk a készülékből, majd tömegüket újból lemérjük (m2). Három mintát vizsgálunk és a középértéket számolunk. A részecskék elektrosztatikus feltöltődését megakadályozandó, ajánlatos a készülék belsejét minden 3 meghatározás után antisztatikus szerrel bepermetezni. Szárítási veszteség. Ha nincs más előírás, szárítószekrényben, 105 °C-hőmérsékleten szárítunk. A 2.2.32 általános fejezetben leírt más szárítási módszert is alkalmazhatunk.
Számítás F=
m1 (100 − T1 ) − m2 (100 − T2 ) ⋅ 100 m1
ahol F
= kopási veszteség;
T1 = szárítási veszteség százaléka a vizsgálat előtt (2 meghatározás átlaga); T2 = szárítási veszteség százaléka a vizsgálat után (2 meghatározás átlaga); m1 =
a granulátumok vagy pelletek vizsgálat előtt mért tömege, g-ban;
m2 =
a granulátumok vagy pelletek vizsgálat után mért tömege, g-ban.
B-MÓDSZER Készülék (oszcillációs berendezés). A készülék (lásd a 2.9.41.-2. ábrát) egy üvegtartályból áll, amely a vizsgálandó granulumokat/szferoidokat tartalmazza, és vízszintes rezgések hatásának van kitéve. A rezgések frekvenciája és időtartama folyamatosan változtatható. A frekvencia egy 0–400 rezgés/perc terjedelmű skálán szabályozható, és az időtartam a 0–0,9999 s tartományon belül állítható.
2.9.41.-2. ábra – Oszcillációs berendezés
Eljárás. A következő eljárás általában megfelelő. A finom részecskéket szitálással eltávolítjuk. 355 µm nyílásátmérőjű, vagy valamely más alkalmas szita használható. Az üvegtartályba kb. 10,00 g granulumot vagy szferoidot mérünk (m1). A tartályt ezután a készülékbe helyezzük. Kemény granulumokat/szferoidokat 240 másodpercig a legnagyobb frekvenciával rázatjuk, a lágy granulumokat/szferoidokat 120 másodpercig alacsonyabb frekvenciával rázatjuk (pl. 140 rezgés/perc). A rázatás után a granulumokat/szferoidokat (355 µm-es nyílásátmérőjű,
2.9.41. Granulátumok és pelletek kopási vesztesége
Ph. Hg. VIII. Ph. Eur. 7.4 - 3
vagy az előzetesen használt szitán) ismét szitáljuk, majd tömegüket újból meghatározzuk (m2). Három mintát vizsgálunk és a középértéket számolunk. Szárítási veszteség. Ha nincs más előírás, szárítószekrényben, 105 °C-hőmérsékleten szárítunk. A 2.2.32 általános fejezetben leírt más szárítási módszert is alkalmazhatunk.
Számítás F=
m1 (100 − T1 ) − m2 (100 − T2 ) ⋅ 100 m1
ahol F
=
kopási veszteség;
T1 = szárítási veszteség százaléka a vizsgálat előtt (2 meghatározás átlaga); T2 = szárítási veszteséh százaléka a vizsgálat után (2 meghatározás átlaga); m1 =
a granulumok vagy szferoidok vizsgálat előtt mért tömege, g-ban;
m2 =
a granulumok vagy szferoidok vizsgálat után mért tömege, g-ban.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.4-1
04/2012:40101
4.1.1. REAGENSEK Acetilaceton. 1000900. R2 acetilaceton–reagens. 1000902. 0,2 ml R acetilacetont, 3 ml R tömény ecetsavat és 25 g R ammónium-acetátot R vízben oldunk és R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Akteozid. C29H36O15. (Mr 624,6). 1145100. [61276-17-3]. 3-O-(6-Dezo-α-L-mannopiranozil)-2-(3,4-dihidroxi-fenil)etil-4-O-[(2E)-3-(3,4-dihidroxifenil)prop-2enoil]-β-D-glükopiranozid. Verbaszkozid. Halvány sárgás színű por. Vízben és metanolban bőségesen oldódik. op: kb. 140°C, bomlás közben. R3 anioncserélő gyanta. 1180900. A gyanta kvaterner ammónium-csoportokat tartalmaz, amelyeket 55% divinilbenzollal térhálósított etilvinilbenzol-lánchoz kötöttek. 4-Benzilpiridin. C12H11N. (Mr 169,2). 1181200. [2116-65-6]. Tartalom: legalább 98,0%. Sárga folyadék. op: 72–78 °C. Daidzin. C21H20O9. (Mr 416,4). 1178300. [552-66-9]. Daidzein-7-O-glükozid 7-(β-D-glükopiranozil)-3-(4-hidroxifenil)-4H-1-benzopirán-4-on. Dekanal. C10H20O. (Mr 156,3). 1149200. [112-31-2]. Olajszerű, színtelen, jellemző narancsszagú folyadék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik. A gázkromatográfiás célra szént dekanal feleljen meg az alábbi követelménynek is. Tartalmi meghatározás. Az Aurantii dulcis aetheroleum (1811) cikkelyben előírtak szerint gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Tartalom: legalább 97%, normalizációs eljárással számítva. Diazovörös B só. C17H13N3O9S2. (Mr 467,4). 1037500. [49735-71-9]. Schultz No. 155. Coluor Index No. 37125. Fast red B salt. (2-Metoxi-4-nitrobenzoldiazónium)-hidrogén-(naftalin-1,5-diszulfonát). Narancssárga por. Vízben oldódik, etanolban (96%) kevéssé oldódik. Eltartás: légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on. Dimetikon. 1105400. [9006-65-9]. Lásd Dimeticonum (0138). Dinitrobenzol. C6H4N2O4. (Mr 168,1). 1031200. [99-65-0]. 1,3-Dinitrobenzol. Sárgás színű, kristályos por vagy kristályok. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, etanolban (96%) kevéssé oldódik. op: kb. 90 ºC.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.4-2
Dinitrobenzol–oldat. 1031201. R etanollal (96%) készített, 10 g/l töménységű oldat. Metánszulfonil-klorid. CH3ClO2S. (Mr 114,6). 1181300. [124-63-0]. Tiszta, színtelen vagy halványsárga folyadék. Tartalom: legalább 99,0%. Sürüség: 1,48 g/cm3 n 20 D : kb. 1,452. fp: kb. 161 °C. (RS)-Metotrexát. C20H22N8O5. 1120200. [60388-53-6]. (RS)-2-[4-[[(2,4-Diaminopteridin-6-il)metil]metilamino]benzoilamino]-pentándikarbonsav. Tartalom: legalább 96,0%. op: kb. 195 °C. Meklozin-hidroklorid. 1051200. [1104-22-9]. Lásd Meclozini hydrochloridum (0622). Polimetilakrilát-gél. 1181100. Metakrilát alapú, vízoldható minták esetében alkalmazott méretkizárásos kromatográfiás állófázis. Sarafloxacin-hidroklorid. C20H18ClF2O3. (Mr 421,8)1181400. [91296-87-6]. fluorfenil)-4-oxo-7-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav]–hidrklorid.
[6-Fluor-1-(4-
Szilikagél, királis elválasztáscéljárara (szánt), urea típusú. 1076900. Nagyon kis szemcseméretű (5 µm) szilikagél, felületén a következő származékkal módosítva:
Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), fenilszililezett. 1110200. Nagyon kis szemcseméretű, fenilszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméretet az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után tüntetik fel. Szilikon–kvarc-polimer, amorf, poláris kötéssel propil-2-fenilszililezett, utókezelt. 1178100. Szintetikus, hibrid gömbrészecskék, amelyek szervetlen (szilicium-dioxid) és szerves (szerves sziloxánok) alkotórészeket egyaránt tartalmaznak; felületüket propil-2-fenilszilil-csoportok bevitelével kémiailag módosították. A bázisos vegyületekkel való kölcsönhatás csökkentésére a visszamaradó szilanol-csoportok zömét gondosan utókezelik. A szemcseméretet az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után tüntetik fel.
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:51000
5.10. GYÓGYSZERANYAGOK SZENNYEZÉSVIZSGÁLATA Bevezetés Az Európai Gyógyszerkönyv gyógyszeranyag-cikkelyeit úgy alakítják ki, hogy azok a felhasználók számára elfogadható minőséget biztosítsanak. A Gyógyszerkönyvnek a közegészségügy védelmében betöltött szerepe megköveteli, hogy a cikkelyek biztosítsák a szennyezők megfelelő ellenőrzését. A megkövetelt minőség tudományos, technikai és gyógyszerhatósági megfontolásokon alapul. A szennyezőkre vonatkozó követelményeket az egyedi cikkelyek, valamint a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely adják meg. Az egyedi és az általános cikkelyek kiegészítik egymást; az egyedi cikkelyek a szennyezőkre vonatkozó elfogadási követelményeket írják elő, míg az általános cikkely a hatóanyagokban megjelenő szerves szennyezők minősítésének, azonosításának és jelentésének szükségességével foglalkozik. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben a jelentésre, az azonosításra és a minősítésre vonatkozó határértékek valamennyi rokon vegyületre vonatkoznak. Ha azonban egy cikkely nem tartalmaz kvantitatív módszeren alapuló rokonvegyület-vizsgálatot, úgy egy új, a határértéken felüli szennyezés megjelenése észrevétlen maradhat, minthogy a vizsgálat nem alkalmas ezen szennyező kimutatására. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben a „Rokon vegyületek” címszó alatt található, azon belül is a határértékekre vonatkozó előírások, nem alkalmazhatók a segédanyagokra; ezen vizsgálati pont rendelkezései hasonlóképpen nem vonatkoznak: a biológiai és biotechnológiai termékekre, a peptidekre, az oligonukleotidokra, a radioaktív gyógyszerekre, a fermentációs termékekre és az ezekből származó félszintetikus termékekre; a gyógynövény-készítményekre, továbbá az állati, valamint növényi eredetű nyers termékekre. Noha az általános cikkelyben előírt határértékek ezekre nem vonatkoznak, a szennyezők leírására, azonosítására (amikor csak lehetséges) és minősítésére vonatkozó általános koncepció ezen terméktípusokra is érvényes. Az Európai Gyógyszerkönyvi cikkelyek kidolgozásának alapja Az Európai Gyógyszerkönyvi cikkelyeket olyan anyagokra dolgozzák ki, amelyek az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezmény Szerződő Feleinek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerek alkotórészei. Következésképpen ezen cikkelyek érvényessége nem terjed ki szükségszerűen a világpiacon megjelenő, bármely forrásból származó gyógyszeranyagra. Az illetékes hatóságok által értékelt anyagokban jelenlevő szerves és szervetlen szennyezők az engedélyezett legnagyobb mennyiségben (a maximális napi adagra vonatkoztatva) biztonsági szempontból minősítettnek tekinthetők, hacsak az értékelést követően napvilágot látott új biztonsági adatok nem indokolnak alacsonyabb határértékeket. Az Európai Gyógyszerkönyv gyógyszeranyagokra vonatkozó cikkelyeinek kidolgozását szakértői és munkacsoportok végzik, együttműködve a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóságokkal, a forgalmazást engedélyező illetékes hatóságokkal, a nemzeti ellenőrző laboratóriumokkal és az Európai Gyógyszerkönyv laboratóriumával. Munkájukat segítik az anyagok előállítói és/vagy az ezen anyagokat felhasználó gyógyszergyártók is. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata Egy cikkelyben a minőséget – szennyezők tekintetében – vizsgálatok sora ellenőrzi. Ezen vizsgálatoknak ki kell terjedniük az engedélyezett gyógyszerek hatóanyagaiban előforduló – a hatónyagok eredetéből következően releváns – szerves és szervetlen szennyezőkre. Az oldószermaradványok ellenőrzésével a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely és az 5.4. Oldószermaradványok című általános fejezet foglalkozik. Egy adott forrásból származó anyagra kiadott, az Európai Gyógyszerkönyv valamely cikkelyére vonatkozó Megfelelőségi Tanúsítvány feltünteti azon oldószermaradványokat, amelyeket ellenőrizni kell, a speciális elfogadási
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
követelményekkel együtt, és a validált ellenőrző módszereket is megadva, amennyiben ezek különböznek a 2.4.24. Oldószermaradványok azonosítása és ellenőrzése című általános fejezetben leírt módszerektől. A szerves vegyületek cikkelyei rendszerint „Rokon vegyületek” című vizsgálatot is tartalmaznak, amely kiterjed a fontos szerves szennyezőkre. Ez a vizsgálat specifikus vizsgálatokkal egészülhet ki, amennyiben az általános előirat egy adott szennyezőt nem mutat ki, vagy ha a speciális ellenőrzésnek különleges indokai vannak (pl. biztonsági okok). Ha valamely cikkely nem tartalmaz „Rokon vegyületek” (vagy ezzel egyenértékű) vizsgálatot, hanem csupán specifikus vizsgálatokat, az anyag felhasználója emellett köteles biztosítani a szerves szennyezők megfelelő ellenőrzését is; ezeket, ha az azonosítási határérték feletti mennyiségben fordulnak elő – ha csak lehetséges – azonosítani kell, és amennyiben a minősítési határérték feletti mennyiségben fordulnak elő – indokolt esetek kivételével – minősíteni kell (lásd alább, az „Ajánlások a hatóanyagok cikkelyeinek alkalmazói számára” pontban is). Ha valamely cikkely több, különböző szennyezés profilú anyagra is kiterjed, lehetséges, hogy a „Rokon vegyületek” vizsgálat valamennyi, a Szennyezők részben felsorolt szennyezőt ellenőrzi, de lehet, hogy több vizsgálat szükséges az összes ismert profil ellenőrzésére. A cikkelynek való megfelelés megállapítására elegendő az adott forrásból származó anyag szennyezés profiljának megfelelő vizsgálatot elvégezni. A szennyezők ellenőrzésére vonatkozó utasításokat a cikkely Előállítás része is tartalmazhat, ha pl. az egyetlen analitikai módszert, amely egy adott szennyező ellenőrzésére alkalmas, a gyártónak kell kiviteleznie, mivel a módszer az általános használat szempontjából technikailag túl bonyolult vagy a gyógyszeranyag-végtermékre nem alkalmazható és/vagy ahol a gyártási folyamat – beleértve a tisztítási lépést is – validálása, elegendő ellenőrzést biztosít. A „Szennyezők” rész a hatóanyagok cikkelyeiben A „Szennyezők” című rész olyan ismert, általában szerves szennyezőket sorol fel (lehetőleg szerkezettel és névvel együtt), amelyeket a cikkelyben előírt vizsgálatok kimutatnak. Ez a cikkely kidolgozásának vagy átdolgozásának idejében rendelkezésre állt ismereteken alapul, és szükségszerűen nem terjed ki mindenre. Ez a rész egyedi határértékhez kötött (specifikált, azaz a termék specifikációjában külön feltüntetett – a szerk.) szennyezőket és esetenként egyéb kimutatható szennyezőket is tartalmaz. Az Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők mennyiségének határértéke nem lehet nagyobb, mint az illetékes hatóságok által engedélyezett határérték. Az Egyéb kimutatható szennyezők ismert szerkezetű lehetséges szennyezők, amelyek ismereteink szerint a szokásos körülmények között nincsenek jelen az azonosítási határértéket meghaladó mértékben az Egyezményt aláíró Felek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban. Ezeket a „Szennyezők” részben tájékoztatásul adják meg. Ha egy hatóanyagban az egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkön kívül más szennyezőt is találnak, annak ellenőrzése, hogy ezen szennyezőt – tartalmától, jellegétől, a legnagyobb napi adagtól és a releváns azonosítási/minősítési határértékektől függően – a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” vizsgálatának értelmében kell-e azonosítani, ill. minősíteni, az anyag felhasználójának felelőssége. Megjegyzendő, hogy a kizárólag állatgyógyászati célra szolgáló anyagokra speciális határértékek vonatkoznak. A „Rokon vegyületek” vizsgálat értelmezése hatóanyagok cikkelyeiben A gyógyszeranyagokra vonatkozó egyedi cikkelyeket a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkellyel együtt kell olvasni és értelmezni. Ha a szennyezőkre vonatkozó – „egyéb szennyezők egyenként”, „egyéb szennyezők”, „szennyezők egyenként” címszavak alatt megadott – általános elfogadási határérték nagyobb, mint az alkalmazandó
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
azonosítási határérték (lásd a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyt), akkor ez csak a „Szennyezők” részben felsorolt egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkre érvényes. Az egyéb előforduló szennyezők azonosításának (ahol csak lehetséges), jelentésének, specifikálásának (azaz a termékjellemzőkben történő külön feltüntetésének – a szerk.) és minősítésének szükségességét az általános cikkely követelményeinek megfelelően kell mérlegelni. Az anyag felhasználójának felelőssége, hogy a „Szennyezők” részben nem említett szennyezők, valamint az „egyéb kimutatható szennyezők” címszó alatt említett szennyezők elfogadási követelményeinek érvényességét megállapítsa. A rokon vegyületek elfogadási határértékei különféle módon vannak megadva az érvényes cikkelyekben; a döntési fa (5.10.-1. ábra) segédletként szolgál az elfogadási határértékek és ezen határértékek valamint a kérdéses cikkely „Szennyezők” része kapcsolatának értelmezéséhez. Az „egyéb” szennyezők általános elfogadási határértékeit különféle módon fejezik ki az érvényes cikkelyekben: „ egyéb szennyezők egyenként”, „szennyezők egyenként”, „bármely folt”, „bármely sáv”, stb. Az általános elfogadási határértékek a hatóanyag természetétől és az alkalmazandó azonosítási határértékektől függően vagy csak bizonyos egyedi határértékhez kötött (specifikált), vagy az egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) és egyes egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkre vonatkoznak. Amíg a publikált cikkelyek stilisztikai módosítása - mely már az egyértelmű terminológiát vezeti be – meg nem történik, az 5.10.-1 ábrán látható döntési fa használható az alkalmazandó határértékek megállapításához. Ajánlások a hatóanyagok cikkelyeinek alkalmazói számára A cikkelyek az olyan szennyezésprofillal rendelkező anyagok megfelelő minőségére adnak specifikációt, amelyeket a cikkely kidolgozásának és/vagy átdolgozásának folyamán figyelembe vettek. Az anyag felhasználójának felelőssége azt megvizsgálni, hogy a cikkely biztosítja-e adott eredetű gyógyszeranyag szennyezőinek megfelelő ellenőrzését. Ennek igazolására különösen alkalmas az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyei megfelelőségének tanúsítási eljárása. Valamely cikkely a kvantitatív módszeren (mint folyadékkromatográfia, gázkromatográfia és kapilláris elektroforézis) alapuló „Rokon vegyületek” vizsgálata akkor biztosít megfelelő ellenőrzést egy adott eredetű anyag szennyezőit illetően, amennyiben az anyagnak az alkalmazható azonosítási határérték feletti mennyiségben jelenlevő szennyezői a cikkely a „Szennyezők” részében felsorolt specifikált szennyezők. Ha az anyag a cikkely „Szennyezők” részében megnevezetteken kívül más szennyezéseket is tartalmaz, úgy bizonyítani kell, hogy ezek a cikkelyben leírt módszerrel kimutathatók, ellenkező esetben új módszert kell kidolgozni, és a cikkely felülvizsgálatát kell kérni. A talált tartalmi értékektől és a javasolt követelményektől függően ezen szennyezők azonosítását és/vagy minősítését is fontolóra kell venni. Ha egyetlen „Rokon vegyületek” vizsgálat különböző szennyezésprofilokat ölel fel, úgy az analízisbizonylaton csak azokat a szennyezőket kell feltüntetni, amelyek az adott forrásból származó anyagra jellemzőek, kivéve, ha a forgalombahozatali engedély jogosultja különböző szennyezésprofilú hatóanyagokat használ. Szennyezők azonosítása (csúcs-asszignálás) Ha valamely cikkely egy szennyezőre egyedi követelményt szab meg, gyakran szükség van az azonosítás módjának megadására, mely történhet, pl. összehasonlító anyag használatával, mintakromatogrammal vagy relatív retenció közlésével. Az anyag felhasználója szükségesnek láthatja olyan szennyezők azonosítását is, amelyekre a cikkely nem ad meg azonosítási módszert, például annak ellenőrzésekor, hogy a cikkelyben megadott specifikáció alkalmas-e egy adott szennyezésprofil ellenőrzésére, melyhez utóbbit a „Szennyezők” részben megadott szennyezőkkel kell összevetni. Az Európai Gyógyszerkönyv nem bocsát rendelkezésre sem összehasonlító anyagokat, sem mintakromatogramokat, sem relatív retenciókról szóló információkat ilyen célra, kivéve, ha a cikkely ezek használatát előírja. Így az azonosítást magának a felhasználónak kell elvégeznie, a rendelkezésére álló tudományos technikákat alkalmazva.
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
Új szennyezők/előírt határértéküknél nagyobb mennyiségben jelenlevő specifikált szennyezők. Ha egy új gyártási eljárás vagy egy meglévő eljárás megváltozása új szennyező megjelenését eredményezi, alkalmazni kell a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely azonosításra és minősítésre vonatkozó rendelkezéseit, és bizonyítani kell, hogy a cikkely alkalmas a szennyező ellenőrzésére. Az Megfelelőségi Tanúsítvány olyan eszköz, amely megerősíti, hogy egy adott eredetű anyag új szennyezőjét a cikkely megfelelő módon ellenőrzi. Más lehetőségként a tanúsítvány megfelelő ellenőrző módszert és meghatározott elfogadási követelményt ír elő. Az utóbbi esetben kezdeményezni kell a cikkely felülvizsgálatát. Ha egy új gyártási eljárás vagy egy meglévő eljáráson történt változtatás valamely specifikált szennyezőnek a megadott határérték feletti megjelenéséhez vezet, úgy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely minősítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elfogadási követelmények kifejeződése A rokon vegyületekre vonatkozó elfogadási követelmények kifejeződése az egyedi cikkelyekben vagy a csúcs alatti területek összehasonlításával, vagy számszerű érték megadásával történik. Kromatográfiás módszerek A 2.2.46. Kromatográfiás elválasztási technikák c. általános fejezet a szennyezők ellenőrzésének különféle szempontjaival foglalkozik. A cikkelyek kidolgozása során alkalmasnak talált oszlopok, más reagensek és felszerelések kereskedelmi neveivel kapcsolatosan az EDQM (Európai Gyógyszerminőségi Igazgatóság) weboldalán (www.pheur.org.) találhatók információk. FOGALMAK Elhanyagolási határ: az a névleges tartalom, amelynél, vagy amely alatt a kromatográfiás vizsgálatok során a szennyezők összegének kiszámításához a csúcsokat/jeleket nem vesszük figyelembe. Az elhanyagolási határ és a jelentési határérték számértéke rendszerint azonos. Azonosítási határérték: az a határérték, amely fölött egy szennyezőt azonosítani kell. Azonosított szennyező: ismert szerkezetű szennyező. Szennyező: valamely gyógyszeranyag olyan komponense, amely kémiailag nem azonos magával az anyaggal. Névleges koncentráció: az előírt referenciaanyag koncentrációja alapján számított és az előírt korrekciós faktor figyelembevételével számított koncentráció. Egyéb kimutatható szennyezők: ismert szerkezetű lehetséges szennyezők, amelyek ismereteink szerint a szokásos körülmények között nincsenek jelen az azonosítási határértéket meghaladó mértékben az Egyezményt aláíró Felek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban. Ezek nem egyedi határértékhez kötött (nem specifikált) szennyezők, ennélfogva mennyiségüket általános elfogadási követelmény korlátozza. Lehetséges szennyező: olyan szennyező, amely elméletileg a gyártás vagy a tárolás folyamán keletkezhet. Vagy megjelenik az anyagban vagy nem. Az olyan lehetséges szennyező, melyről ismert, hogy a cikkely vizsgálatai kimutatják, de ismereteink szerint általában nem fordul elő az Egyezményt aláíró országok illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban, tájékoztatásul a cikkely „Szennyezők” pontjában az Egyéb kimutatható szennyezők között van feltüntetve.
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
Minősítés: olyan adatok gyűjtése és értékelése, melyekből megállapítható egy adott szennyező vagy egy adott szennyezési profil biológiai biztonságossága a megadott szinten. Minősítési határérték: az a határ, amely felett egy szennyezőt minősíteni kell. Rokon vegyületek: szerves szennyezők általános vizsgálatának címe a cikkelyben. Jelentési határérték: az a határ, amely felett egy szennyezőt jelenteni kell; más néven: jelentési szint/küszöb. Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: a cikkelyben egyedileg felsorolt és külön elfogadási határértékkel korlátozott szennyező; lehet azonosított vagy azonosítatlan. Azonosítatlan szennyező: olyan szennyező, amelynek szerkezetét ismeretlen, és amelyet csupán kvalitatív analitikai sajátságai (pl. relatív retenció) alapján definiálnak. Egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyező: általános elfogadási határértékkel behatárolt szennyező, amely nincs saját elfogadási határértékkel egyedileg feltüntetve.
5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata
Alkalmazni kell-e a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely Rokon vegyületek pontját*?
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 6
Nem
Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – az összes nem specifikált szennyezőre – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik.
Igen
Az általános elfogadási követelmény kisebb-e, vagy azonos, mint az alkalmazható azonosítási határérték?
Igen
Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – az összes nem specifikált szennyezőre – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik.
Nem
Igen Található-e a cikkelyben Szennyezők pont?
Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik. A nem specifikált szennyezők esetében a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek pontját kell alkalmazni.
Nem A gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” pontját kell alkalmazni**.
* Ezen cikkely követelményei hatóanyagokra vonatkoznak, kivéve: biológiai és biotechnológiai termékek; oligonukleotidok; radioaktív gyógyszerkészítmények; fermentációs termékek és azokból származó félszintetikus termékek; növényi vagy állati eredetű nyers termékek; gyógynövénykészítmények. ** A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” pontjának alkalmazásához: – egyedi elfogadási követelményt kell definiálni minden, a kimutatási határnál nagyobb mennyiségben jelen levő szennyezésre; – azonosítani kell minden olyan szennyezőt, melynek elfogadási követelménye az azonosítási határnál nagyobb; – minősíteni szükséges minden olyan szennyezőt, melynek elfogadási követelménye a minősítési határértéknél nagyobb.
5.10.-1. ábra –Döntési fa a cikkelyekben található „egyéb” szennyezők általános elfogadási követelményeinek értelmezéséhez.
5.16. Kristályosság
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:51600
5.16. KRISTÁLYOSSÁG E fejezet általánosságban tárgyalja a kristályosságot, és utal a különböző eljárásokra, amelyeket az Európai Gyógyszerkönyv a kristályosság meghatározására alkalmaz. BEVEZETÉS – A KRISTÁLYOSSÁG FOGALMA A gyógyszerészeti fontosságú szerves és szervetlen vegyületek többsége szilárd anyag, melynek rendezettsége a tökéletes rendezettségű kristály és az amorf anyag között található. A valódi kristályok az ideális kristályos állapot és az amorf állapot között helyezkednek el. Adott kristálynak e két szélső állapot által meghatározott skálán elfoglalt helyzetét nevezzük a kristály kristályosságának. A tökéletes rendezettségű kristály nagyon ritka, ha egyáltalán elérhető állapot. Adott kristály szerkezeti egységei – az elemi cellák – a tér mindhárom dimenziójában szabályosan és korlátlanul ismétlődnek. Az elemi cellának meghatározott irányítottsága és alakja van, amelyeket transzlációs vektorok (a, b és c), valamint szögek (α, β és γ) határoznak meg, következésképpen meghatározott – a kristály képződéséhez szükséges atomokat és molekulákat tartalmazó – térfogata (V) van. Egy kristályrendszert 3 hosszútávú rendezettségű (transzlációs, orientációs és konformációs) szimmetriaoperátor határoz meg; A különböző mezofázisoknak (folyadékkristály, kristály és plasztikus kristály) 1 vagy 2 hosszútávú rendezettségű szimmetriaoperátora van, az ideális amorf állapotot pedig mint mindhárom operátor hiányát határozzuk meg. Minden kristály besorolható a 7 lehetséges kristályrendszer valamelyikébe, amelyeket az elemi cella egyedi méretei (a, b és c) és szögei (α, β és γ) között fennálló kölcsönös összefüggések határoznak meg. Adott kristályszerkezet besorolható a 7 kristályrendszer vagy a 14 Bravais-rács vagy a 230 tércsoport egyikébe. A Nemzetközi Krisztallográfiás Táblázatokban (International Tables for Crystallography) a 230 lehetséges tércsoport mindegyike, ezek szimmetriái és diffrakciós mintázatuk szimmetriái összefoglalva megtalálhatók. Sok anyag több kristályrács típusban is képes kristályosodni; ez a jelenség polimorfia néven ismert. Szerves molekulák körében gyakran előfordul a polimorfia, ami eltérő fizikai-kémiai tulajdonságokat eredményez. A polimorf kristályok kémiai összetétele azonos, de belső kristályszerkezetük különböző, ezért térnek el a fizikai-kémiai tulajdonságok. A polimorf anyagok különböző kristályszerkezete az atomcsoportok különböző elrendeződésének és/vagy a molekulák különböző konformációjának köszönhető (lásd Polimorfia, 5.9. fejezet). A másik szélsőséges kristályállapot az ideális vagy valódi amorf állapot, amelyből mindennemű hosszútávú rendezettség hiányzik. A szerves rendszerek többségében megmarad bizonyos mértékű, rövidtávú rendezettség, de nem várható, hogy ez a legközelebbi szomszédnál (NN; nearest neighbour) vagy következő legközelebbi szomszédnál (NNN; next nearest neighbour) sokkal hosszabb távú kölcsönhatásokra is kiterjed; e távolság kis méretű szerves molekulák esetében általában kisebb, mint 2–2,5 nm. Az amorf anyagokra jellemző, hogy röntgen pordiffrakciós (XRPD; X-ray powder diffraction) képükből hiányoznak az elkülönülő reflexiók (2.9.33). Egy valóságos por kristályosságát két modellel írhatjuk le. Az 1. modellben minden részecske kristályossága azonos, míg a 2. modellben az egyes részecskék vagy kristályosak vagy amorfok, tehát a por aktuális kristályosságát e két szélsőséges kristályosság súlyozott átlaga fejezi ki. Ilyen port előállíthatunk tisztán kristályos és tisztán amorf fázis fizikai összekeverésével. A valóságban egy por valószínűleg különböző fokú kristályossággal rendelkező részecskéket tartalmaz, mint ahogy különböző méretű és alakú részecskéket is tartalmazhat.
5.16. Kristályosság
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
A szilárd kristályos anyagokban jelenlevő rendezetlenség mértéke hatással van a gyógyszeranyagok számos fizikai-kémiai tulajdonságára. E tulajdonságok fontossága miatt szükséges, hogy alkalmas kvantitatív módszerekkel megbecsülhessük a szilárd anyagokban uralkodó rendezetlenség vagy kristályosság mértékét. MÓDSZEREK A KRISTÁLYOSSÁG FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSÉRE ÉS MEGHATÁROZÁSÁRA Szilárd anyagok kristályosságának meghatározására különböző módszerek állnak rendelkezésre. Vannak eljárások, amelyek önmagukban nem alkalmasak ezen tulajdonságok független kimutatására, illetve mennyiségi meghatározására, ezért hasznos néhány alább ismertetett módszert összekapcsolni. Az ilyen módszerek sok esetben nem adnak pontos eredményt, és a mennyiségi meghatározások határértékei általában jóval nagyobbak, mint kémiai szennyezők esetében. Ráadásul bizonyos hipotézisünk kell, hogy legyen a kalibrálásra használt standardok (melyek rendszerint kristályos és amorf részecskék keverékei (2. modell)) és a vizsgálandó minták közötti rokonságról (ez utóbbiakban feltehetően az anyagnak legalább egy kis összetevője az 1. modell tulajdonságait mutatja). Végül, az ilyen módszerek validálását a jól definiált standardok – 100%-ban kristályos és 100%-ban amorf anyagok – hiánya is bonyolítja. A fentiekből nyilvánvaló, hogy adott szilárd por akár egymás mellett, egyidejűleg tartalmazhat különböző amorf vagy nemkristályos fázisokat. A szilárd anyagnak ezek a különböző, nemkristályos formái különböző válaszokat adhatnak a kristályosság mértékének megállapítására alkalmazott eljárástól függően. Röntgen pordiffrakció (2.9.33). A röntgen pordiffrakció (XRPD) még mindig a leggyakrabban alkalmazott módszer a kristályosság mértékének meghatározására, annak ellenére, hogy ezt a módszert némileg hátrányosan korlátozza a sávszélesedés, az amorf fényudvar és a kitüntetett orientáció; ezek ugyanis megnehezítik az értelmezést és a mennyiségi meghatározást. Az XRPD önmagában ritkán elegendő ahhoz, hogy a különböző nemkristályos fázisokat megkülönböztessük. A tisztán amorf és nanokristályos fázis röntgendiffrakciós mintázatára jellemző egy széles, diffúz fényudvar A röntgen pordiffrakciós mintázat részletes analízise rávilágít, hogy nanokristályos anyag mintázatában a diffúz fényudvar valamelyes korrelációt mutat az eredeti kristályos fázis mintázatával, míg tisztán amorf fázis esetében nincs ilyen korreláció. A röntgen pordiffrakcióval amorfnak mutatkozó anyagok valódi természetének megállapítására egyéb eljárásokat is be kell vonni. Termoanalízis. Kristályos anyagok termoanalízise (2.2.34) alkalmas a gyakran bomlással vagy oldószer elpárolgásával társuló olvadási folyamatok követésére. Valódi amorf anyagok esetében a termoanalízis kimutatja az üvegesedési folyamatot, míg nanokristályos anyagok esetében csak olvadás várható. Mikrokalorimetria. A mikrokalorimetria igen érzékeny módszer, amely lehetővé teszi kémiai reakciók, valamint fázis- és szerkezet-átalakulások sebességének és mértékének meghatározását. Ha egy mintát nagyobb relatív nedvességtartalmú térbe vagy szerves vegyület gőzterébe helyezünk, az anyag amorf részei átkristályosodhatnak. Az átkristályosodási hő mérése az átkristályosodási entalpia révén lehetővé teszi az amorf rész mennyiségi meghatározását. Mikrokaloriméterrel – a mintára kapott értékeket egy amorf standardra kapott értékhez viszonyítva – kvantitatíve meghatározhatjuk a minta amorf részének mennyiségét. Az amorf-tartalomnak a módszer által vizsgálható tartománya függ magától a vizsgálandó anyagtól; kedvező esetben 1% alatti kimutatási határ elérhető. Oldat kalorimetria. Az oldat kalorimetria alkalmas szilárd anyagok oldási entalpiájának megározására. A vizsgálandó szilárd minta kristályosságát megkapjuk, ha a szilárd minta oldási entalpiájából (ΔH sx ) kivonjuk az ugyanazon anyag kiválasztott referenciastandardjának azonos körülmények között mért oldási entalpiáját (ΔH sr ). Mivel a referenciastandardot nagyfokúnak tartott kristályossága alapján szokás megválasztani, oldási entalpiája algebrailag általában nagyobb (inkább endoterm vagy kevésbé exoterm), mint a vizsgálandó szilárd mintáé ugyanazon oldószerben. Következésképpen, a mért kristályosság SI egységekben (kJ/mól-ban vagy J/g-ban) kifejezve negatív mennyiség (a J/kg-ot nehézkes kezelhetősége és hibalehetősége miatt kerüljük). Az, hogy egy nagy
5.16. Kristályosság
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
mértékben kristályos referenciastandarddal szemben mérve legtöbbször negatív a kapott érték, összhangban van azzal a ténnyel, hogy a minták többségének kristályossága kisebb, mint a referenciastandardé. Közeli infravörös (NIR) spektroszkópia. A kristályosság fokának mérésére közeli infravörös (NIR) spektroszkópia (2.2.40) is alkalmazható, ezért e módszer is hasznosnak bizonyult a polimorfia tanulmányozására. Adott minta NIR-spektruma fizikai és kémiai információkat egyaránt tartalmaz. Mivel e módszer noninvazív, nondestruktív, és szobahőmérsékleten is alkalmazható, értékes eszközt jelent az amorf és kristályos átalakulások értékelésében. Infravörös abszorpciós spektrofotometria és Raman spektrometria. Az infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24) és a Raman spektrometria (2.2.48) szintén használatos módszer a kristályosság fokának mérésére, és mindkettő alkalmasnak bizonyult a polimorfia tanulmányozására is. Adott minta IR spektruma és a Raman spektruma fizikai és kémiai információkat egyaránt tartalmaz. Szilárd fázisú NMR. A szilárd fázisú magrezonancia spektroszkópia (ss NMR; solid-state NMR) alkalmas a polimorfia és az ezzel összefüggő relatív molekulakonformációk vizsgálatára. Az eredmények értelmezése során azonban óvatosan kell eljárni, minthogy nem mindig egyszerű különbséget tenni a különböző fizikai állapotú formák keverékét tartalmazó minták (2. modell) és azon minták között, amelyekben a kristályok rendezetlensége változik, és ez a változás az NMR időskálán lassú. Hasonlóképpen, az olyan minták spektrumában, amelyeknek kristályrácsában a különböző molekulakonformációk vagy a kissé eltérő rendezettség (1. modell) miatt hibák vannak, többlet jel mutatkozhat. A szilárd fázisú NMR meglehetősen lehet érzékeny erre, olyankor is, amikor a rács-paraméterek alig érintettek, és ezért az XRPD nem mutat ki változást. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszeranyagok kristályossága bonyolult lehet, és hibás kristályok és amorf anyagok akár egymás mellett létezhetnek. Optikai mikroszkópia. A részecskék kristályos vagy nemkristályos volta polarizáló mikroszkóppal (2.9.37) kimutatható; a mikroszóp állványát forgatva a részecskék kettőstörést és kioltási helyeket mutatnak.
MEGJEGYZÉS A FEJEZETHEZ Ez a fejezet azonos az „Iránymutatás az állati szivacsos agyvelőbántalom kórokozóinak emberi felhasználásra szánt és állatgyógyászati készítmények útján történő átviteli kockázatának minimálisra csökkentéséről” című dokumentum 3. Módosításával (EMA/410/01 rev. 3). A harmadik szakmai átdolgozás azért készült, hogy figyelembe vegye a fertőző szivacsos agyvelőbetegségek terén történt tudományos előrelépést, valamint a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegségével (BSE, Bovine Spongioform Encephalopathia) kapcsolatosan világszerte változó helyzetet. A felújított fejezet az országok, illetve régiók BSE-kockázat alapján történő besorolását illetően hivatkozik az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) által rögzített szabályzatra, amely felváltja a korábban érvényes GBR-osztályozást. Ugyanakkor a meglévő GBR-besorolás vonatkozik azokra az országokra, amelyeket a GBR-kritériumok alapján soroltak be, de az OIE-kritériumok szerint még nem, feltéve, hogy BSE-kockázatukban jelentős változásnak nincs jele. Az ember- vagy állatgyógyászati készítmények gyártása során használt zselatin és szarvasmarhaeredetű vérszármazékok beszerzésére és feldolgozására vonatkozóan új kritériumok, valamint a peptonokról egy új alpont kerültek bevezetésre. Az átdolgozott Iránymutatás az előző kiadás (az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett EMEA/410/01 Rev. 2 (C24., 2004.1.28., 6. o.)) helyébe lép, ahogy a felújított fejezet is az elsőként az 5. kiadásban megjelent legutóbbi változatot váltja fel. Az érvénybe lépés tervezett dátuma 2011. július 1. 07/2011:50208
5.2.8. AZ ÁLLATI SZIVACSOS AGYVELŐBETEGSÉG KÓROKOZÓINAK EMBER- ÉS ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNYEK ÚTJÁN TÖRTÉNŐ ÁTVITELI KOCKÁZATÁNAK MINIMÁLISRA CSÖKKENTÉSE Ez a fejezet megegyezik az „Iránymutatás az állati szivacsos agyvelőbántalom kórokozóinak emberi felhasználásra szánt és állatgyógyászati készítmények útján történő átviteli kockázatának minimálisra csökkentéséről” című dokumentum 3. Módosításával (EMA/410/01 rev. 3).
Tartalom 1. BEVEZETÉS 1-1. Tudományos háttér 1-2. A jogszabályoknak való megfelelés 2. HATÁSKÖR 3. ÁLTALÁNOS MEGFONTOLÁSOK 3-1. A kockázat minimálisra csökkentésének tudományos alapelvei 3-2. Forrásként felhasznált állatok 3-2-1. A földrajzi származási hely 3-2-1-1. Szarvasmarhából származó anyagok 3-2-1-2. Birkák és kecskék (kistestű kérődzők) 3-2-2. Elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományok
3-3. Kiindulási anyagként szolgáló állati testrészek, testnedvek és váladékok 3-4. Az állatok életkora 3-5. Gyártási folyamat 4. A GYÓGYSZER GYÁRTÁSA ÉS ELKÉSZÍTÉSE SORÁN FELHASZNÁLT ANYAGOK, ILLETVE KÉSZÍTMÉNYEK KOCKÁZATFELMÉRÉSE A JOGSZABÁLYOKNAK VALÓ MEGFELELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN 5. ELŐNY-KOCKÁZAT ÉRTÉKELÉS 6. SPECIÁLIS MEGFONTOLÁSOK 6-1. Kollagén 6-2. Zselatin 6-3. Szarvasmarha-eredetű vér és vérszármazékok 6-4. Faggyúszármazékok 6-5. Állati szén 6-6. Tej és tejszármazékok 6-7. Gyapjúszármazékok 6-8. Aminosavak 6-9. Peptonok 1. BEVEZETÉS 1-1. TUDOMÁNYOS HÁTTÉR A fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (Transmissible Spongiform Encephalopathy, TSE) krónikus degeneratív idegrendszeri betegségek, amelyeket egy celluláris glikoprotein (PrP-ként vagy prion proteinként ismert) kóros izoformájának felhalmozódása jellemez. A PrP kóros izoformája (PrPTSE) abban különbözik a normális Prp-től (PrPc), hogy proteázokkal és hődenaturációs kezelésekkel szemben igen ellenálló. A PrPTSE-t tartják a TSE- betegség átviteléért felelős kórokozónak. Az állatoknál előforduló TSE-betegségek közé a következők tartoznak: −
szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége (bovine spongiform encephalopathy, BSE),
−
birkák és kecskék súrlókórja,
−
szarvasfélék idült sorvadásos betegsége (chronic wasting disease, CWD), szarvasok és jávorantilopok esetében,
−
nyércek fertőző agyvelőbetegség (TME), tenyésztett nyércek esetében,
−
macskafélék szivacsos agyvelőbetesége (FSE), különösen házimacskáknál és fogságban lévő nagymacskáknál,
−
állatkerti egzotikus patás állatok szivacsos agyvelőbetesége.
Emberben a következő szivacsos agyvelőbetegségek fordulnak elő: a Creutzfeldt–Jakob-kór (CJD) különböző formái, kuru, Gerstmann–Sträussler–Scheinker-szindróma (GSS) és a familiáris fatális álmatlanság (FFI). Beszámoltak a szivacsos agyvelőbetegség orvosi (iatrogén) úton történő átviteléről is. Birkáknál súrlókór véletlenszerű átvitelét idézték elő formaldehiddel kezelt birkaagyvelőből és lépből készült Louping Ill vakcinával, amelybe véletlenül súrlókórral fertőződött birkából származó anyag került. A súrlókór birkákra és kecskékre történő átvitele is előfordult fertőző agalactia elleni, formalinnal
inaktivált vakcina alkalmazása után, amelyet Mycoplasma agalactiae-val fertőzött birka agyának és emlőmirigyének homogenizátumaival állítottak elő. Emberben beszámoltak a CJD átvitelének eseteiről, amelyeket emberi tetemből származó agyalapi mirigyből kivont gonadotropin és növekedési hormon parenterális alkalmazásának tulajdonítanak. Más CJD-eseteket az agysebészetben alkalmazott szennyeződött eszközök használatával, valamint emberi kemény agyhártya és szaruhártya átültetésével is összefüggésbe hoztak. A TSE fajok közötti átvitelét számos természetes akadály gátolja, és az átvihetőséget befolyásolja betegséget hordozó faj, a prionlánc, a dózis, az expozíció módja, valamint néhány fajban a gazdaszervezet PRNP-génjének allélja is. A fajok közötti terjedést megakadályozó gátak bizonyos feltételek mellett átjárhatók. A BSE-t először 1986-ban, az Egyesült Királyságban diagnosztizálták, amikor nagyszámú szarvasmarhát és egyedi állományt érintett a betegség. Kétségtelen, hogy a BSE táplálék útján terjedő betegség, amely a TSE-vel fertőzött állatokból készült takarmánnyal (pl. hús és csontliszt) hozható összefüggésbe. Más országokban vagy az Egyesült Királyságból importált állatoknál vagy bennszülött állatok esetében tapasztaltak BSE-eseteket. Meggyőző bizonyítékok azt mutatják, hogy a CJD variáns formáját (vCJD) a szarvasmarhában a BSE-ért felelős kórokozó okozza. Ezért továbbra is óvatos megközelítés indokolt, amennyiben olyan fajokból – különösen szarvasmarhafajokból – előállított anyagokat használnak fel gyógyszergyártáshoz, amelyek TSE-betegségekkel természetes úton fertőződhetnek. Az aktív ellenőrző programok folyamán az atípusos BSE két korábban ismeretlen formáját (BSE-L, más néven BASE, valamint BSE-H) azonosították ritka sporadikus esetekben, amelyek Európában, Észak-Amerikában és Japánban fordultak elő. Az „L” és a „H” a proteázrezisztens PrPTSE-izoformák felső és alsó elektroforetikus pozícióját jelenti. Figyelemre méltó, hogy olyan országokban tapasztaltak atípusos BSE-eseteket, amelyekben eddig klasszikus BSE-t nem észleltek, mint például Svédországban, illetve amelyekben csak nagyon kevés BSE-eset fordult elő, mint például Kanadában vagy az USA-ban. Az atípusos BSE kórokozóját kísérletes úton sikeresen átvitték a humán prion proteint expresszáló transzgenikus egerekbe és egy makákómajomba. A súrlókór világszerte előfordul, és a legtöbb európai országban beszámoltak róla. Cipruson a legmagasabb az incidenciája. Bár az ember 250 éve ki van téve a természetben előforduló súrlókórnak, mégsincs olyan epidemiológiai bizonyíték, amely közvetlen összefüggést mutatna a súrlókór és az emberben előforduló szivacsos agyvelőbetegségek között.(1) Ugyanakkor továbbra is fennáll egy elméleti és jelenleg nem felbecsülhető kockázat arra nézve, hogy bizonyos BSE-vel szennyezett fehérjekiegészítőkkel táplálhatnak birkákat. Továbbá feltételezhető, hogy amennyiben bármilyen BSEkórokozó szennyezett táplálék útján bekerül a kistestű kérődzők populációjába, valószínűleg bekerül a körforgásba és amplifikálódik.(2) Érdeklődés övezi a sejtek TSE-kórokozókkal történő fertőzését tesztek kifejlesztése céljából és alapvető tudományos okok miatt. Beszámoltak némi sikerről, amelyet általában – de nem minden esetben – idegsejtvonalakkal értek el. A sejtek megfertőződéséhez szükséges feltételek még nem teljesen ismertek, és az eljárás bonyolult, mivel a kórokozó és a sejt meghatározott kombinációit igényli. Ezért nem helyénvaló konkrét javaslatokat tenni a biológiai/biotechnológiai úton előállított készítményekhez alkalmazandó sejtszubsztrátumok tekintetében. Mindazonáltal a sejtvonalak TSEkórokozókkal történő fertőződésének lehetőségét figyelembe kell venni a kockázatfelmérés során. 1-2. A JOGSZABÁLYOKNAK VALÓ MEGFELELÉS Kockázatfelmérés. Mivel a gyógyszergyártás során elkerülhetetlen az állati eredetű anyagok felhasználása, és az anyag forrását tekintve a kockázat teljes kiküszöbölése ritkán lehetséges, az állati (1)
(2)
Ennek felmérését jelenleg végzi az EFSA és az ECDC. Az aktualizált információkért látogasson el a következő oldalra: http:// registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/ questionsListLoader?mandate=M-2009-0221 2005 januárjában, miután Franciaországban megerősítettek egy kecskében kialakult BSE-esetet, további, a kistestű kérődzők ellenőrzésével és fokozott vizsgálatával kapcsolatos jogszabályi intézkedéseket vezettek be. A fokozott ellenőrzés során az EU-ban nem azonosítottak további BSE-eseteket birkákban és kecskékben.
TSE-k gyógyszerekkel való átviteli kockázatának kezelésére tett lépések inkább tekinthetők kockázatcsökkentésnek, mintsem a kockázat kiküszöbölésének. Következésképp a jogszabályoknak való megfelelésnek kockázatfelmérésen kell alapulnia, amelynek során figyelembe kell venni minden vonatkozó tényezőt, az e fejezetben meghatározottaknak megfelelően (lásd alább). Jogalap. Az Iránymutatást az Európai Bizottság teszi közzé, az alábbiakat követve: −
I. Melléklet, I. rész, 3. modul, 3.2-es pont: Tartalom: alapelvek és követelmények, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, módosított, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) 9. pontja,
−
Az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, módosított, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) I. Melléklete, I. Címe 2. részének C. pontja: Kiindulási anyag előállítása és ellenőrzése.
Ezek az irányelvek előírják, hogy az ember- és állatgyógyászati készítmények forgalombahozatali engedélyét kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, hogy a gyógyszerek gyártása az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent iránymutatás legfrissebb verziója szerint történik. Ez a kötelezettség a forgalombahozatali engedély kiadása után is fennáll. A 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(5) meghatározott különleges fertőzésveszélyt jelentő anyagok elve definíció szerint nem vonatkozik gyógyszerekre. Ugyanakkor az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6), amely 2003. május 1-je óta van hatályban, rögzíti a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírásokat. Általános szabályként – kivéve, ha indokolt ettől eltérni – a gyógyszergyártás során kiindulási anyagként felhasznált valamennyi állati mellékterméknek az 1774/2002/EK rendelet szerinti 3. kategóriájú (vagyis biztonságos) anyagnak vagy ezzel egyenértékűnek kell lennie. Az egyéb, nagy fertőzőképességű anyagokból származó készítmények használatára vonatkozó indokolást megfelelő előny/kockázat értékelésnek kell megelőznie (a továbbiakat lásd alább). Az Iránymutatást együtt kell alkalmazni a különböző európai joganyagokkal, köztük a bizottsági határozatokkal, amelyek végrehajtása 1991 óta, fokozatosan történik. Adott esetben a szövegben hivatkozások találhatók ezekre a határozatokra. Az Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Bizottsága (CHMP) és az Állatgyógyászati Készítmények Bizottsága (CVMP) által készített állásfoglalások és magyarázó megjegyzések továbbra is érvényesek a jogszabályoknak való megfelelés tekintetében, kivéve, ha az Iránymutatás ezektől eltérően rendelkezik. Az Európai Gyógyszerönyv Az állati eredetű szivacsos agyvelőbetegségek kórokozóival veszélyeztetett termékek c. általános cikkelye hivatkozik e fejezetre, amely megegyezik az Iránymutatás szövegével. A cikkely megteremti a TSE-bizonylat kiadásának alapját, amely eljárás az ember- és állatgyógyászati készítmények gyártása során felhasznált anyagok és eszközök TSE-re vonatkozó előírásoknak való megfelelését hivatott bizonyítani. Az Iránymutatás pontosítása. Ahogy a TSE-kre vonatkozó tudományos ismeretek – különösen a betegségek patogenezise terén – bővülnek, előfordulhat, hogy a CHMP-nek és biológiai gyógyszerekkel foglalkozó munkacsoportjának a CVMP-vel és annak immunológiai szerekkel foglalkozó munkacsoportjával együttműködésben kiegészítő iránymutatásokat kell kidolgozniuk állásfoglalások vagy magyarázó megjegyzések formájában az Iránymutatás pontosítására. A kiegészítő iránymutatást a Bizottságnak kell közzé tennie az Európai Gyógyszerügynökség honlapján, és ezt az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságnak (EDQM, European Directorate For The Quality Of Medicines & Healthcare) értelemszerűen figyelembe kell vennie a tanúsítási tevékenysége során.
(3) (4) (5) (6)
HL L 311, 2001.11.28., 67. o. HL L 311, 2001.11.28., 1. o. HL L 147, 2001.5.31. 1. o. HL L 273, 2002.10.10., 1. o. Az 1774/2002/EK rendeletet hatályon kívül helyezte az 1069/2009/EK rendelet (HL L 300, 2009.11.14., 1. o.), amely 2011. március 4-től lép hatályba
2. HATÁSKÖR TSE ÁTVITELE TEKINTETÉBEN RELEVÁNS ÁLLATFAJOK A szarvasmarhát, birkát, kecskét és – az ember(7), valamint a nem humán főemlősök kivételével – azokat az állatokat, amelyek természetes fogékonysággal rendelkeznek a fertőző szivacsos agyvelőbetegség kórokozóival vagy a szájon át terjedő fertőzéssel szemben, a „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajoknak” (8 ) nevezzük. ANYAGOK Ez a fejezet azokkal a „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó anyagokkal foglalkozik, amelyeket a következők előállítása során használnak fel: −
hatóanyagok,
−
segédanyagok és adjuvánsok,
−
az előállítás során használt nyersanyagok, kiindulási anyagok és reagensek (pl. szarvasmarhaszérumalbumin, enzimek, táptalajok, beleértve az új forgalomba hozatali engedélyezés tárgyát képező gyógyszerek előállításához használt szaporító sejtbankok vagy új törzssejtbankok készítéséhez használt táptalajokat is).
A fejezet azokra az anyagokra is vonatkozik, amelyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a gyógyszergyártás során használt berendezéssel, vagy amelyek érintkeznek a gyógyszerrel, és ennélfogva fennáll a szennyezés lehetősége. Az üzemek és berendezések minősítése során használt anyagok, például az aszeptikus letöltési eljárás validálásához a táptalajletöltési kísérleteknél használt táptalajok akkor tekinthetők megfelelőnek e fejezet követelményeinek, ha az összetevő vagy összetevők mérhető fertőzőképességgel nem rendelkező szövetekből („IC” kategóriába tartozó szövetek) származnak, ha a potenciálisan fertőző szövettel történő keresztszennyeződés kockázatát felmérték (lásd 3-3. pont), és amennyiben az anyagok beszerzése elhanyagolható vagy ellenőrzött BSE-kockázatú országokból történik (az elhanyagolható az „A”, míg az ellenőrzött BSE-kockázat a „B” kategória – lásd 3-2. pont). Ezeket az információkat meg kell adni a forgalombahozatali engedély iránti kérelemhez szükséges dossziéban, és a Helyes Gyógyszergyártási Gyakorlat (GMP) előírásainak való megfelelés rutinszerű ellenőrzése során igazolni kell. A gyógyszerrel annak rutinszerű gyártási folyamata során, a befejező fázisban vagy az elsődleges csomagoláskor érintkező egyéb anyagok, például tisztítószerek, lágyítószerek és síkosítószerek akkor tekinthetők megfelelőnek e fejezet követelményeinek, amennyiben ezek a 6. pontban leírt szigorú fizikai-kémiai eljárások alkalmazásával készült faggyúszármazékok.
(7)
(8)
Az Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Bizottsága és annak biológiai gyógyszerekkel foglalkozó munkacsoportja szabályozási útmutatást és állásfoglalásokat adott ki az emberi szövetekből származó gyógyszerekről a Creutzfeldt– Jakob-kórral (CJD) és a variáns CJD-vel (vCJD) összefüggésben. Ilyen iránymutatás a http://www. ema.europa.eu oldalon található. A sertések és a madarak, amelyek különösen jelentős állatfajok a gyógyszergyártás szempontjából, nem rendelkeznek természetes fogékonysággal az orális úton történő fertőződéssel szemben. Ezért ezek e fejezet értelmében a TSE átvitele tekintetében nem releváns állatfajok. E fejezet értelmében a kutya, a nyúl és a hal sem releváns állatfaj a TSE átvitele tekintetében.
OLTÓCSÍRATÉTELEK, SEJTBANKOK ÉS RUTINSZERŰ FERMENTÁCIÓ/ELŐÁLLÍTÁS(9) A jogszabályoknak való megfelelés érdekében a 2000. július 1. (emberi felhasználásra szánt gyógyszerek esetén), illetve 2000. október 1. (állatgyógyászati készítmények esetén) után benyújtott forgalombahozatali engedély iránti kérelmekben az oltócsíra-törzstételeknek, illetve a törzssejtbankoknak meg kell felelniük az Iránymutatásnak. Azokat az oltócsíra-törzstételeket és törzssejtbankokat, amelyeket: −
vakcina antigének,
−
a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) mellékletében foglaltak szerint biotechnológiai úton előállított gyógyszerek,
−
egyéb gyógyszerek használnak)
(amelyek
gyártásához
oltócsíratételeket
vagy
sejtbankrendszereket
előállításához alkalmaznak, akkor is az Iránymutatásnak megfelelőnek kell tekinteni, amennyiben ezek 2000. július 1. (embergyógyászati készítmények esetén), illetve 2000. október 1. (állatgyógyászati készítmények esetén) után benyújtott forgalombahozatali engedély iránti kérelemben szerepelnek. A 2000. július 1. (embergyógyászati készítmények esetében) vagy 2000. október 1. (állatgyógyászati készítmények esetében) előtt létesített, de engedélyezett gyógyszer összetevőjeként még nem jóváhagyott törzssejtbankok és oltócsíra-törzstételek esetében bizonyítani kell, hogy megfelelnek az Iránymutatás előírásainak. Amennyiben ezen sejtbankok vagy oltócsíratételek létrehozásához felhasznált bizonyos nyersanyagok, kiindulási anyagok vagy reagensek esetében már nem áll rendelkezésre a megfelelőséget bizonyító teljes dokumentáció, akkor a kérelmezőnek kockázatfelmérést kell benyújtania, az Iránymutatás 4. pontjában foglaltaknak megfelelően. Azon 2000. július 1. (embergyógyászati készítmények esetében) vagy 2000. október 1. (állatgyógyászati készítmények esetében) előtt engedélyezett gyógyszerek gyártása során használt, már létrehozott oltócsíra-szaporítótételeket vagy sejtbankokat is megfelelőnek kell tekinteni, amelyeket a tagállam szakhatósága vagy az Európai Gyógyszerügynökség megfelelő kockázatfelmérésnek vetett alá és elfogadhatónak nyilvánított. Ugyanakkor amennyiben „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó anyagokat használnak fel a fermentáció/rutinszerű gyártási folyamatok során vagy az oltócsíra-szaporítótételek és szaporítósejtbankok üzemében, a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy ezek teljes mértékben eleget tesznek az Iránymutatás előírásainak. 3. ÁLTALÁNOS MEGFONTOLÁSOK 3-1. A KOCKÁZAT MINIMÁLISRA CSÖKKENTÉSÉNEK TUDOMÁNYOS ALAPELVEI Amennyiben a gyártóknak lehetőségük van választani, akkor a „TSE átvitele tekintetében nem releváns állatfajokból” származó vagy nem állati eredetű anyagok használatát kell előnyben részesíteni. A „TSE átvitele tekintetében nem releváns állatfajokból” származó vagy nem állati eredetű anyagok helyett „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó anyagok használatát indokolni kell. Ha elkerülhetetlen a „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó anyagok használata, akkor meg kell fontolni a TSE átviteli kockázatának minimalizálásához szükséges összes intézkedést. A TSE-fertőzőképesség in vivo kimutatására azonnal alkalmazható diagnosztikai tesztek még nem állnak rendelkezésre. A diagnózis a jellegzetes agyi elváltozások post mortem hisztopatológiai (9)
10
Lásd még: Állásfoglalás az állati szivacsos agyvelőbántalom kórokozóinak állatgyógyászati vakcinák előállítása során alkalmazott oltócsíra-törzstételekkel történő átviteli kockázatának felmérésről (EMEA/CVMP/019/01 – 2001. február, elfogadta az Állatgyógyászati Készítmények Bizottsága (CVMP) 2001 júliusában, HL C 286, 2001.10.12., 12. o.). HL L 136, 2004.4.30., 1. o.
igazolásán és/vagy a PrPTSE Western blot módszerrel vagy immunmeghatározással történő kimutatásán alapul. Megerősítés céljából a fertőzőképesség igazolását is alkalmazzák, a gyanús szövet célfajokba vagy kísérleti állatokba történő beoltásával. Ugyanakkor a TSE-k valamennyi típusát jellemző hosszú lappangási idő miatt az in vivo vizsgálatok eredményei csak hónapok vagy évek múlva állnak rendelkezésre. Több immunkémiai tesztet is kifejlesztettek a PrPTSE post mortem mintákból történő kimutatására, és némelyikük ma már rendkívül érzékenynek tekinthető. Ugyanakkor az állatok fertőzöttségének kimutatására való képességük attól függ, hogy mikor történt a mintavétel az expozíció idejéhez képest, valamint a levett szövet típusától, a kapott infektív dózistól és a klinikai betegség kezdetének előbbi tényezőkből következő idejétől. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ arról, hogyan befolyásolják ezt a törzsvariációk. Bár az alapanyagként szolgáló állatok in vitro tesztekkel történő szűrésével megelőzhető a betegség lappangásának késői fázisában lévő állatok felhasználása, és információ nyerhető egy adott ország vagy régió epidemiológiai helyzetéről, egyik teszt sem tekinthető alkalmasnak az állat negatív státuszának egyértelmű igazolására. A TSE-átviteli kockázat minimalizálása három, egymást kiegészítő paraméteren alapul: −
a forrásként felhasznált állatok és földrajzi származási helyük,
−
a gyártás során felhasznált állati anyag típusa, valamint a nagyobb kockázatot jelentő anyagokkal történő keresztszennyeződés elkerülésére bevezetett esetleges eljárások,
−
az előállítási folyamat(ok), beleértve a készítmény állandósága és nyomonkövethetősége érdekében bevezetett minőségbiztosítási rendszert.
3-2. FORRÁSKÉNT FELHASZNÁLT ÁLLATOK A gyógyszergyártáshoz szükséges anyagok előállításához felhasznált alapanyagoknak olyan állatokból kell származniuk, amelyeket az EU előírásainak vagy ezekkel egyenértékű (harmadik országbeli) előírásoknak megfelelően végzett vágás előtti és vágás utáni vizsgálatot követően emberi fogyasztásra alkalmasnak találtak, kivéve az élő állatokból származó anyagok esetében, amikor az állatnak klinikai vizsgálat során kell egészségesnek bizonyulnia. 3-2-1. Földrajzi eredet 3-2-1-1. Szarvasmarhából származó anyagok Az Állategészségügyi Világszervezet (OIE)(11) a Nemzetközi Állategészségügyi Kódex szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegségéről szóló fejezetében rögzíti az országok helyzetfelmérésére vonatkozó feltételeket. Az országok vagy régiók osztályozása a következők szerint történik: A. elhanyagolható BSE-kockázatú országok vagy régiók; B. ellenőrzött BSE-kockázatú országok vagy régiók; C. nem meghatározott BSE-kockázatú országok vagy régiók. A módosított 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(12)foglaltak szerint az országok, illetve régiók OIE által lefektetett szabályok alapján történő, BSE-kockázat szerinti osztályozása 2007. július 1-je óta jogilag kötelező az EU-ban. A módosított 2007/453/EK bizottsági határozat(13) tartalmazza az országok, illetve régiók BSE-kockázat szerinti osztályozását.
(11) (12) (13)
http://www.oie.int/eng/Status/BSE/en_BSE_free.htm 722/2007/EK rendelet (HL L 164, 2007.6.26., 7. o.) HL L 172, 2007.6.30., 84. o.
Az Európai Bizottság Tudományos Operatív Bizottsága (SSC)(14) korábban létrehozott egy átmeneti rendszert az országok földrajzi BSE-kockázata (GBR)(15) szerinti osztályozásra. E fejezet céljaira az OIE szabályain alapuló BSE-osztályozást kell alkalmazni. Ha egy ország, amelyet korábban az SSC GBR-kritériumok alapján soroltak be, még nem került besorolásra az OIE szabályai szerint, akkor a GBR-besorolás alkalmazható, amíg az OIE szerinti besorolás meg nem történik, feltéve, hogy a BSE-kockázat tekintetében jelentős változásnak nincs jele.(16) Ahol van rá lehetőség, az állatokat olyan országokból kell beszerezni, ahol a lehető legkisebb a BSEkockázat (elhanyagolható BSE-kockázatú országok („A” kategória)), kivéve, ha a magasabb BSEkockázatú országból származó anyag alkalmazása indokolt. A 6. „Különleges feltételek” pontban megadott anyagok közül néhány beszerezhető kontrollált BSE-kockázatú („B” kategóriájú) országokból, és néhány esetben nem meghatározott BSE-kockázatú („C” kategóriájú) országokból is, feltéve, hogy az alábbi vonatkozó pontokban meghatározott ellenőrzéseket és előírásokat alkalmazzák. Ezektől a kivételektől eltekintve az állatokat tilos nem meghatározott BSE-kockázatú („C” kategóriájú) országokból beszerezni, és a nem meghatározott BSE-kockázatú („C” kategóriájú) országokból származó állatok felhasználását mindig indokolni kell. 3-2-1-2. Birkák és kecskék (kistestű kérődzők) Természetesen előforduló klinikai súrlókóros eseteket világszerte számos országban jelentettek. Mivel birkáknál és kecskéknél a BSE esetleg összetéveszthető a súrlókórral, ezért kistestű kérődzőkből származó anyagok beszerzése során óvintézkedésként figyelembe kell venni az adott országra jellemző BSE- és súrlókór-prevalenciát, valamint a szövet típusát, amelyből az anyagok származnak. Az „elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományokra” (lásd 3.2.2. pont) vonatkozó elvek ugyanúgy alkalmazhatók lehetnek a kistestű kérődzőkre is, hogy ki lehessen dolgozni a kis kérődzők állományában a TSE-státus meghatározásának kereteit. Birkák esetében a BSE birkákban való előfordulásának problémája miatt a TSE-mentes állományok létrehozása során megfontolható a BSE/súrlókór fertőzésre rezisztenciát mutató genotípus(ok) alkalmazása.(17) Ugyanakkor azt a lehetőséget is figyelembe kell venni, hogy a súrlókórra rezisztens genotípusok fogékonyak lehetnek a BSE-re (kísérleti orális expozíció) vagy az atípusos súrlókórra (természetes esetek). A kecskéket genotípus-specifikus érzékenység szempontjából nem vizsgálták kielégítően.
(14)
A 97/404/EK bizottsági határozattal (HL L 169, 1997.6.27., 85. o.) létrehozott Tudományos Operatív Bizottság segíti a Bizottságot abban, hogy az a fogyasztók egészségvédelmére vonatkozóan a lehető legjobb tudományos szakvéleményeket kapja. Feladatát 2003 májusától átvette az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA): http://www.efsa.europa.eu 15 ( ) Az Európai Tudományos Operatív Bizottság földrajzi BSE-kockázat szerinti besorolása (GBR) megmutatja egy adott országban a BSE kórokozójával fertőzött és a fertőzés klinikai állapotában vagy azt megelőző stádiumban lévő szarvasmarha, illetve szarvasmarhák jelenlétének valószínűségét. A táblázatban látható a négy kategória meghatározása: GBR-szint
A BSE kórokozójával fertőzött és a fertőzés klinikai állapotában vagy az azt megelőző stádiumban lévő szarvasmarha, illetve szarvasmarhák jelenlétének valószínűsége egy adott földrajzi régióban/országban
I.
Nagyon valószínűtlen
II.
Valószínűtlen, de nem kizárt
III.
Valószínű, de nem megerősített, illetve alacsony szintű kockázatként megerősített
IV.
Magas szintű kockázatként megerősített (legalább 100 eset/1 millió kifejlett szarvasmarha, évente)
Az országok GBR-értékelésére vonatkozó jelentések elérhetők az SSC honlapján: http://ec.europa.eu/food/fs/sc/ssc/outcome_en.html (16)
(17)
A szakértők úgy vélik, hogy a GBR besorolási rendszer eléggé stabil ahhoz, hogy az átmeneti időszak alatt továbbra is alkalmazni lehessen ezen iránymutatásnak való megfelelés bizonyításra. A biológiai veszélyekkel foglalkozó tudományos testület véleménye a „birkák TSE-rezisztenciáját célzó tenyésztési programról”: http:// www.efsa.europa.eu/EFSA/efsa_locale-1178620753812_ 1178620775678.htmHU
A kistestű kérődzőktől származó anyagokat lehetőleg olyan országokból kell beszerezni, ahol régóta nem fordult elő súrlókór. Amennyiben az anyag beszerzése más forrásból történik, azt indokolni kell. 3-2-2. Elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományok. A beszerzés olyan országokból vagy régiókból a legbiztonságosabb, amelyek elhanyagolható BSE-kockázatúak („A” kategóriájú országok). Egyéb országokban előfordulhatnak vagy valamikor előfordulhattak BSEesetek, ezért az SSC kidolgozta, a CHMP és a CVMP pedig támogatta az „elhanyagolható kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományok” gyakorlati elgondolását. Az „elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állomány” létrehozására és ennek fenntartására vonatkozó kritériumok az SSC 1999. július 22–23-i véleményében találhatók(18). Jelenleg nem lehetséges mennyiségileg meghatározni a földrajzi BSE-kockázat csökkenésének mértékét az „elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományokból” származó szarvasmarhák esetében. A kockázatcsökkenés azonban várhatóan jelentős. Ezért az ilyen zárt szarvasmarha-állományokból történő beszerzést figyelembe kell venni a kockázatfelmérés során, az adott ország OIE-besorolásával együtt. 3-3. KIINDULÁSI VÁLADÉKOK
ANYAGKÉNT
SZOLGÁLÓ
ÁLLATI
TESTRÉSZEK,
TESTNEDVEK
ÉS
A TSE kórokozójával fertőzött állat különböző szervei és váladékai különböző mértékű fertőzőképességgel rendelkeznek. Ha elkerülhetetlen a „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó anyagok használata, akkor oda kell figyelni arra, hogy a legalacsonyabb kockázati kategóriájú anyagok kerüljenek felhasználásra. A fejezet mellékletében szereplő táblázatok(19) összefoglalják az aktuális adatokat a fertőzőképesség, valamint a PrPTSE megoszlásáról BSE-ben szenvedő szarvasmarhákban, valamint súrlókóros birkákban és kecskékben(20). A táblázatokban szereplő adatok kizárólag a természetben előforduló megbetegedések megfigyelésén, illetve az orális úton történt elsődleges kísérletes fertőzésen alapulnak (szarvasmarhákban), és nem tartalmaznak kísérleti állatok számára módosított TSE-törzseket alkalmazó modellekre vonatkozó adatokat, mert az átoltott törzsek fenotípusa jelentősen és kiszámíthatatlan módon különbözhet a természetben előforduló betegségek kórokozóinak fenotípusától. Mivel a nem megfelelően feltekeredett gazdafehérje (PrPTSE) immunhisztokémiai és/vagy Western blot eljárással végzett kimutatása a fertőzőképesség helyettesítő markerének bizonyult, a PrPTSE vizsgálati eredményeket a biológiai meghatározás adataival párhuzamosan mutatjuk be. A szöveteket három nagy fertőzőképességi kategóriába sorolták a betegség stádiumától függetlenül: „IA” kategória
Nagy fertőzőképességű szövetek központi idegrendszeri szövetek, melyek valamennyi TSE késői stádiumában nagy fertőzőképességű titert érnek el, valamint bizonyos szövetek, melyek anatómiailag kapcsolatban állnak a központi idegrendszerrel
„IB” kategória
Kisebb fertőzőképességű szövetek olyan perifériás szövetek, amelyek a fertőzőképesség és/vagy a PrPTSE szempontjából pozitív vizsgálati eredményt adtak a TSE legalább egy formájban
„IC” kategória
Kimutatható fertőzőképességgel nem rendelkező szövetek fertőzőképességre megvizsgált szövetek kimutatható fertőzőképesség nélkül és/vagy negatív PrPSc vizsgálati eredménnyel
(18)
(19)
(20)
Az SSC tudományos véleménye az „elhanyagolható BSE-kockázatú (zárt) szarvasmarha-állományokra” vonatkozó feltételekről, melyet 1999. július 22–23-i ülésén fogadott el: http://ec.europa.eu/food/fs/sc/ssc/out56_en.html A szövetek osztályozását tartalmazó táblázatok „A szöveti fertőzőképesség megoszlásása a fertőző szivacsos agyvelőbetegségekben” című legújabb WHO-útmutatón (Tissue Infectivity Distribution in Transmissible Spongiform Encephalopathies, 2010) alapulnak: http://www.who.int/bloodproducts/tablestissueinfectivity.pdf Az EFSA jelenleg vizsgálja felül a kistestű kérődzők szöveteinek BSE/TSE fertőzőképességéről szóló tudományos véleményt (EFSA- Q-2010-052 számú kérdés). Az aktualizált információkért látogasson el a következő oldalra: http://registerofquestions.efsa. europa.eu/roqFrontend/questionsListLoader?mandate=M-2010-0041
Az „IA” kategóriájú szövetek és a belőlük származó anyagok nem használhatók gyógyszerek gyártása során, kivéve, ha ez indokolt (lásd 5. pont). Bár a kisebb fertőzőképességű szövetek kategóriája („IB” kategóriájú szövetek) csaknem biztosan tartalmaz néhány olyan szövetet (pl. vér), amely a többinél (például limforetikuláris szövetek) alacsonyabb kockázatot hordoz, e szövetek fertőzőképességének mértékére vonatkozó adatok túl korlátozottak ahhoz, hogy a kategóriát tovább lehessen bontani a kockázat különböző szintjei szerint. Az is egyértelmű, hogy egy adott szövet egyik vagy másik kategóriába való besorolása betegség- és fajfüggő lehet, illetve új adatok felmerülése esetén felülvizsgálatot igényel. A kockázatfelméréshez (lásd 4. pont) a gyártóknak és/vagy a forgalombahozatali engedély jogosultjainak/kérelmezőinek figyelembe kell venniük a fejezet mellékletét képező szövetbesorolási táblázatokat. A táblázatokban szereplő kategóriák csak tájékoztató jellegűek, és fontos figyelembe venni a következő pontokat: −
Bizonyos helyzetekben előfordulhat a különböző fertőzőképességi kategóriájú szövetek keresztszennyeződése. A szövetek eltávolításának körülményei befolyásolják a lehetséges kockázatot, különösen az alacsonyabb fertőzőképességű vagy kimutatható fertőzőképességgel nem rendelkező szövetek („IB” és „IC” kategóriájú szövetek) nagy fertőzőképességű szövetekkel („IA” kategóriájú szövetek) történő érintkezése útján. Ezért bizonyos szövetek keresztszennyeződése fokozott lehet, ha a fertőzött állatokat az agy elkábításával (penetráló vagy nem penetráló módszerrel) ölik le, illetve ha az agyat és/vagy a gerincvelőt átvágják. A keresztszennyeződés kockázata csökken, ha a testnedveket a szövet minimális károsításával veszik le, és a sejtes komponenseket eltávolítják, valamint ha a magzati vért az egyéb anyai vagy magzati szövetekkel történő szennyeződés nélkül gyűjtik össze, beleértve a placentát, a magzatvizet és az allantois folyadékot is. Bizonyos szövetek esetében nagyon nehéz vagy lehetetlen megakadályozni az „IA” kategóriájú szövetekkel (például koponya) történő keresztszennyeződést. Ezt a szempontot a kockázatfelmérés során figyelembe kell venni.
−
Az anyagok egyes osztályainál az alkalmazott kábítási/leölési technikák fontosak lehetnek a potenciális kockázat(21) meghatározásában, az agyszövetdarabkák perifériás szervekbe, különösen a tüdőbe történő szóródásának valószínűsége miatt. A kábítási/leölési technikákat, valamint a nagy fertőzőképességű szövetek eltávolítására alkalmazott eljárásokat ismertetni kell. A felhasználni kívánt állati szövetek/szervek kivételére alkalmazott eljárásokat, valamint a nagyobb kockázatú anyagokkal történő keresztszennyeződés elkerülésére foganatosított intézkedéseket szintén részletesen ismertetni kell.
−
A szarvasmarha leölésekor alkalmazott kábítási módszer következtében a szövetek és szervek központi idegrendszeri anyagban potenciálisan megbúvó BSE-kórokozóval történő szennyeződési kockázata a következő tényezőktől függ: −
a leölt állat agyában lévő BSE-fertőzőképesség mértéke,
−
az agykárosodás kiterjedése,
−
az agyszövetdarabkák szóródása az állat testében.
Ezeket a tényezőket a forrásként szolgáló állat OIE/GBR besorolásával, szarvasmarhák esetében az állatok életkorával és a szarvasmarha validált módszerrel történt post mortem vizsgálatával együtt kell mérlegelni. A fentiekben ismertetett alapelvek ugyanígy alkalmazhatók lennének birkák és kecskék esetében is. (21)
Az SSC véleménye az elkábítási módszerekről és a BSE-kockázatról (Agyszövetdarabkák vérbe és tetembe történő szóródásának kockázata bizonyos kábítási módszerek alkalmazása esetén), amelyet a 2002. május 10-én tartott ülésén fogadott el: http://ec.europa.eu/food/fs/ sc/ssc/out265_en.pdf Az EFSA Munkacsoport jelentése a vérbe és a tetembe szóródó agyszövetdarabkákból eredő BSE-kockázatáról. EFSA-Q-2003-122 számú kérdés, elfogadva 2004. október 21én: http://www.efsa.europa.eu/EFSA/efsa_locale-1178620753812_ 1178620777397.htm
A keresztszennyeződés jelentette kockázat több kiegészítő tényezőtől függ, köztük: −
a szövetgyűjtés során a szennyződés elkerülésére alkalmazott intézkedések (lásd fent),
−
a szennyeződés mértéke (a szennyeződött szövet mennyisége),
−
az azonos időpontban gyűjtött anyagok mennyisége és fajtája.
A gyártóknak vagy a forgalombahozatali engedély jogosultjainak/kérelmezőinek figyelembe kell venniük a keresztszennyeződés jelentette kockázatot. 3-4. AZ ÁLLATOK ÉLETKORA Mivel a TSE-fertőzőképesség többéves lappangási idő alatt akkumulálódik a szarvasmarhákban, ezért az tekinthető körültekintő eljárásnak, ha fiatal állatból veszik az anyagot. Fertőző anyag jelenlétéről alapvetően a központi idegrendszerben és a kapcsolódó szövetekben, valamint a limforetikuláris rendszerben számoltak be, a TSE-kórokozótól függően (BSE szarvasmarhában vagy súrlókór birkákban és kecskékben). A fertőzőképesség pontos időbeli alakulása a fertőzés kezdetétől a vonatkozó testrészekben és szövetekben egyik faj esetében sem ismert, ezért nehéz egyértelmű útmutatást adni arra vonatkozóan, hogy milyen életkor felett lehetnek fertőzöttek, és már nem használhatók a szövetek. A fenti ajánlás, miszerint a szöveteket a lehető legfiatalabb életkorban kell venni, itt is érvényes. Említésre méltó továbbá, hogy az életkori kritériumok a földrajzi származási helytől is függnek. Az életkor fontosabb paraméter a magasabb kockázatú országokból („B” és „C” kategóriájú országok) származó anyagok esetében, mint az elhanyagolható BSEkockázatú országokból („A” kategóriájú országok) származóknál. 3-5. GYÁRTÁSI FOLYAMAT Gyógyszerek esetében az átfogó TSE-kockázatcsökkentés felmérésekor figyelembe kell venni az alkalmazott ellenőrző intézkedéseket az alábbiak vonatkozásában: −
a nyers-/kiindulási anyagok beszerzése,
−
a gyártási folyamat.
Az ellenőrzött beszerzés nagyon fontos kritérium a készítmény elfogadható szintű ártalmatlanságának elérése szempontjából, mivel a TSE-kórokozók a legtöbb inaktiválási eljárással szemben dokumentáltan ellenállóak. A gyártási folyamat monitorozásához és a gyártási tételek jellemzéséhez (vagyis a tétel meghatározása, az egyes tételek elkülönítése, a tételek közötti tisztítás) minőségbiztosítási rendszert (például ISO 9000 tanúsítvány, HACCP(22) vagy GMP) kell felállítani. Eljárásokat kell rendszeresíteni a nyomonkövethetőség és a belső ellenőrzés biztosítása, valamint a nyers-/kiindulási anyagok beszállítóinak ellenőrzése érdekében. Bizonyos gyártási eljárások jelentősen hozzájárulhatnak a TSE kórokozóival történő szennyeződés kockázatának csökkentéséhez, például a faggyúszármazékok gyártása során alkalmazott eljárások (lásd 6. pont). Mivel ilyen szigorú feldolgozási folyamat számos készítmény esetében nem alkalmazható, a kémiai kezeléseknél valószínűleg megfelelőbbek a prionban gazdag anyagok fizikai eltávolítását magukban foglaló folyamatok, mint például a precipitáció vagy a szűrés. A gyártási folyamat leírását – a gyártásközi ellenőrzéseket is beleértve – be kell mutatni, és ismertetni kell azokat a lépéseket, amelyek hozzájárulhatnak a TSE-kórokozókkal történő szennyeződés csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez. Amennyiben a gyártás több helyszínen történik, egyértelműen meg kell határozni az egyes helyszíneken végzett lépéseket. Ismertetni kell azokat az intézkedéseket is, amelyek az egyes gyártási tételeknek az alapanyagforrásra való visszavezethetőségét biztosítják. Tisztítási folyamat. Nehézséget okozhat a folyamat során használt felszerelés tisztításának validálása a TSE-kórokozók eliminációja szempontjából. Beszámoltak róla, hogy a TSE-kórokozót nagy titerben (22)
Hazard Analysis Critical Control Point (veszélyelemzés és kritikus ellenőrzőpontok).
tartalmazó készítményekkel történt expozíció után kimutatható fertőzőképesség maradhat a rozsdamentes acél felszínéhez kötve. Az összes adszorbeált fehérje 1 M nátrium-hidroxiddal vagy klórt felszabadító fertőtlenítőszerekkel (például 20 000 ppm klór 1 órán át) történő eltávolítását megfelelő módszernek tartják olyan esetekben, amikor egy nem cserélhető eszköz potenciálisan szennyeződött anyaggal érintkezett. Kisebb töménységű lúgokkal vagy stabilizált hipóval végzett kíméletesebb kezelésekkel – amennyiben detergensekkel megfelelő módon formulálják és a megadott hőmérsékleten alkalmazzák őket – kapcsolatban igazolták, hogy a klasszikus NaOH-os és klóros kezelésekhez hasonló hatásosságot mutatnak a prionok eltávolítása terén. Egy porlasztott hidrogénperoxid alapú rendszer szintén hatásosnak tűnt a TSE-kórokozók inaktiválására. Ezek az új kezelések jobban megfelelnek a kényes anyagoknak, és alkalmasak lehetnek a gyakorlatban történő használatra.(23) Ha kockázatot jelentő anyagokat alkalmaznak egy készítmény gyártása során, akkor ellenőrző intézkedéseket is magukban foglaló tisztítási eljárásokat kell alkalmazni a gyártási tételek közötti keresztszennyeződés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében. Ez különösen fontos, ha ugyanabban az üzemben különböző kockázati kategóriájú anyagokat kezelnek ugyanazokkal az eszközökkel. Ha egy készítmény gyártása során „IA” kategóriájú anyagokat alkalmaznak, akkor külön e célra rendelt felszerelést kell használni, kivéve, ha indokolt ettől eltérni. Olyan anyagok és eszközök esetében, amelyek nem felelnek meg a WHO által ajánlott eljárásoknak, további kutatásra van szükség a keresztszennyeződés kockázatának csökkentését célzó új dekontaminációs eljárások kidolgozásához és validálásához. Az eltávolítás/inaktiválás validálása. A TSE-kórokozók eltávolítását/inaktiválását célzó eljárások validálási vizsgálatainak kiértékelése nehézséget okozhat. Figyelembe kell venni a beoltott anyag típusát és relevanciáját a természetes helyzet szempontjából, a vizsgálat felépítését (köztük a folyamatok arányos lerövidítését) és a kórokozó kimutatásának módszerét (in vitro vagy in vivo vizsgálat). A validálási vizsgálatokhoz legjobban megfelelő „oltókészítményre” vonatkozó ismeretek bővítéséhez további kutatásra van szükség. Ezért a validálási vizsgálatok jelenleg általában nincsenek megkövetelve. Ha azonban a készítmény TSE-kórokozókkal kapcsolatos biztonságosságáról információkat közölnek a gyártási folyamatok TSE-kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására való képessége alapján, akkor ezeket megfelelő kutatási vizsgálatokkal(24) kell alátámasztani. A megfelelő helyről történő beszerzésen kívül a gyártóknak törekedniük kell az eltávolítási és inaktiválási módszerek terén végzett vizsgálataik folytatására, hogy meg lehessen határozni olyan lépéseket/eljárásokat, amelyek a TSE-kórokozók eltávolításának és inaktiválásának biztosítása szempontjából előnyösek lennének. Ha csak lehetséges, a gyártási folyamat megtervezésekor minden esetben figyelembe kell venni a TSE-kórokozókat vélhetően inaktiváló vagy eltávolító módszerekre vonatkozóan rendelkezésre álló információkat. Bizonyos típusú készítmények esetében (lásd 6.3. pont: „Szarvasmarha-eredetű vér és vérszármazékok”), amelyeknél nincsen azonnal alkalmazható validált eltávolítási/inaktiválási módszer, folyamatértékelésre lehet szükség. Ennek a kiindulási anyagon és a TSE-kockázatról esetlegesen publikált adatokon kell alapulnia. 4. A GYÓGYSZER GYÁRTÁSA ÉS ELKÉSZÍTÉSE SORÁN FELHASZNÁLT ANYAGOK, ILLETVE KÉSZÍTMÉNYEK KOCKÁZATFELMÉRÉSE A JOGSZABÁLYOKNAK VALÓ MEGFELELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN A TSE-hez társuló kockázat felmérése az összes paraméter gondos mérlegelését igényli, a 3.1. pontban („A kockázat minimálisra csökkentésének tudományos alapelvei”) vázoltak szerint. (23)
(24)
„A szöveti fertőzőképesség megoszlása fertőző szivacsos agyvelőbetegségekben” című WHO-iránymutatás (2006) (Tissue Infectivity Distribution in Transmissible Spongiform Encephalopathies): http://www.who.int/ bloodproducts/tse/WHO%20TSE%20Guidelines% 20FINAL-22%20JuneupdatedNL.pdf A plazmából előállított gyógyszerek gyártási folyamatának vCJD-kockázat tekintetében történő vizsgálatára vonatkozó CPMP/BWP/5136/03 számú iránymutatás.
Amint azt az iránymutatás bevezetőjében is jeleztük, a jogszabályoknak való megfelelés a kockázatfelmérés kedvező eredményén alapul. A gyógyszergyártás során felhasznált, „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó különböző anyagokra vonatkozóan a gyártók és/vagy a forgalombahozatali engedély jogosultjai vagy kérelmezői által elvégzett kockázatfelmérésnek bizonyítania kell, hogy az összes TSE kockázati tényezőt figyelembe vették, és ahol lehetséges, minimálisra csökkentették a kockázatot az e fejezetben ismertetett alapelvek alkalmazásával. Az EDQM által kiadott TSE megfelelőségi bizonylatokat a forgalombahozatali engedély jogosultjai vagy kérelmezői felhasználhatják a kockázatfelmérés alapjaként. A gyógyszerre vonatkozóan a forgalombahozatali engedély jogosultjai vagy kérelmezői által elvégzett átfogó kockázatfelmérésnek figyelembe kell vennie valamennyi, a „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó különböző anyag esetében végzett kockázatfelmérést, valamint a hatóanyag és/vagy a késztermék gyártási lépései során a TSE-t okozó kórokozók csökkentését vagy inaktiválását. A jogszabályoknak való megfelelés megítélése végső soron az illetékes hatóságra tartozik. Mind az ember-, mind az állatgyógyászati gyógyszereknél a gyártók és/vagy a forgalombahozatali engedély jogosultjainak/kérelmezőinek feladata, hogy a tudomány és a technika legújabb vívmányainak figyelembevételével kiválassza és indokolja az adott „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból” származó készítmény esetében alkalmazandó ellenőrző módszereket. 5. ELŐNY-KOCKÁZAT ÉRTÉKELÉS Olyan adott gyógyszer elfogadhatóságának megállapításakor, amely „TSE átvitele tekintetében releváns állatfajból” származó anyagokat tartalmaz, vagy a gyártás eredményeként tartalmazhatja ezeket az anyagokat, a 3. pontban említett paramétereken (amelyeket magában foglalhat az EDQM által kiadott TSE megfelelőségi bizonylat) és a 4. pontban említett paramétereken túl a következő tényezőket is figyelembe kell venni: −
a gyógyszer alkalmazásának módja,
−
a felhasznált állati eredetű anyag mennyisége a gyógyszerben,
−
maximális terápiás adag (napi adag és a kezelés időtartama),
−
a gyógyszer javallata és klinikai előnyei,
−
a fertőzés fajok közötti terjedését megakadályozó gát jelenléte.
A nagy fertőzőképességű szövetek („IA” kategóriájú szövetek) és az ezekből származó anyagok nem használhatók fel gyógyszerek, illetve azok kiindulási anyagainak és köztitermékeinek (beleértve a hatóanyagokat, segédanyagokat és reagenseket) gyártása során, kivéve, ha ez indokolt. Indoklást kell benyújtani arra vonatkozóan, hogy miért nem használhatók más anyagok. Ilyen kivételes és indokolt körülmények között mérlegelhető nagy fertőzőképességű szövetek használata hatóanyagok gyártásához, amennyiben az e fejezet 4. pontjában ismertetett kockázatfelmérés elvégzése után, valamint a klinikai alkalmazási javallott figyelembevételével kedvező előny-kockázat elemzést tud benyújtani a forgalombahozatali engedély kérelmezője. Az „IA” kategóriájú anyagokból származó készítményeket – amennyiben alkalmazásuk indokolt – feltétlenül elhanyagolható BSE-kockázatú („A” kategóriájú) országból származó állatokból kell előállítani. 6. SPECIÁLIS MEGFONTOLÁSOK A következő, „TSE átvitele szempontjából releváns állatfajokból” előállított anyagok ezen iránymutatásnak megfelelőnek tekinthetők, amennyiben legalább az alább megadott feltételeknek eleget tesznek. A forgalombahozatali engedély kérelmezőjének/jogosultjának be kell nyújtania a releváns információkat vagy az EDQM által kiadott alkalmassági tanúsítványt.
6-1. KOLLAGÉN A kollagén az emlősök kötőszövetének rostos szerkezetű fehérje-komponense. A kollagén esetében be kell nyújtani az e fejezetnek való megfelelést igazoló dokumentációt, figyelembe véve a 3–5. pontokban felsorolt rendelkezéseket, továbbá figyelembe kell venni a következőket: −
A csontokból előállított kollagén esetében a zselatinra vonatkozó feltételek alkalmazandók (lásd alább). A kollagén gyártási folyamatától alacsonyabb inaktivációs kapacitás várható, mint a zselatinétól. Emiatt a beszerzés egyre kritikusabb megfontolandó szemponttá válik.
−
A kollagén, melyet az irha, a bőr és az ín szöveteiből állítanak elő, rendszerint nem jelent mérhető kockázatot a TSE szempontjából, feltéve, hogy kinyerésük során a szövetek nem szennyeződnek potenciálisan fertőzött anyagokkal, például kiömlő vérrel és/vagy központi idegrendszeri szövetekkel. Emiatt az irha biztonságosabb nyersanyagnak tekinthető kollagénből származó humán implantátumok készítéséhez. Ugyanakkor nehéz lehet kiküszöbölni a szennyeződést a leölés folyamata során felszabaduló agyszövettel, amely az irha felületére száradhat. Ez egy másik olyan szempont, amelyet meg kell fontolni ezen alapanyag ártalmatlanságának értékelése során.
A kollagén- és zselatingyártásnak lehet néhány közös lépése, például a lúgos és a nátrium-szulfátos kezelés, valamint a kalcium-hidroxidos és nátrium-hidroxidos vagy az enzimatikus kezelés. Ugyanakkor még ezek a közös lépések is különbözhetnek az időtartam és a pH tekintetében, ami jelentős különbségekhez vezethet inaktivációs kapacitásukban. A gyártóknak a készítmény ártalmatlanságának alátámasztása érdekében legalább egy folyamatértékelést kell végezniük a kollagénfeldolgozási lépésekkel való hasonlóságok alapján, a zselatingyártás ismert inaktiválási lépéseivel összehasonlítva. A feldolgozáson kívül az anyagok végső felhasználásukban – következésképpen kockázatfelmérésüket tekintve is – különböznek: míg a zselatint széles körben alkalmazzák orálisan, a kollagént sok esetben sebészeti implantátum formájában használják fel. Ezt a szempontot figyelembe kell venni a végső kockázatfelmérésnél. 6.2. ZSELATIN A zselatin természetes, gélesedő vagy nem gélesedő oldható fehérje, amelyet az állatok csontjából, irhájából és bőréből előállított kollagén részleges hidrolízisével nyernek. A zselatin esetében be kell nyújtani az e fejezetnek való megfelelést igazoló dokumentációt, a 3–5. pontban felsorolt rendelkezések figyelembevételével, továbbá figyelembe kell venni a következőket:(25) A felhasznált anyagok forrása A gyógyszerekben felhasznált zselatin csontokból vagy irhából állítható elő. Irha mint kiindulási anyag. Jelenlegi ismereteink szerint a zselatin előállításához felhasznált irha biztonságosabb alapanyag a csontokhoz képest. Az anyagok kinyerése során a potenciálisan fertőzött szövetekkel való keresztszennyeződés elkerülése érdekében azonban fokozottan ajánlott óvintézkedésekről gondoskodni. Csont mint kiindulási anyag. Amennyiben a zselatin gyártásához csontokat használnak fel, a kiindulási anyagok minőségét ellenőrizni kell a késztermék ártalmatlanságának további paramétereként. Ezért a következő eljárásokat kell alkalmazni: 1. A koponyákat és a gerincvelőt el kell távolítani az összegyűjtött csontok közül (nyers/kiindulási anyag), függetlenül a szarvasmarha életkorától, illetve származási országától. (25)
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság biológiai veszélyekkel foglalkozó tudományos testületének véleménye a zselatinhoz köthető humán BSE-kockázat mennyiségi felméréséről a reziduális BSE-kockázat tekintetében („Quantitative assessment of the human BSE risk posed by gelatine with respect to residual BSE risk”), The EFSA Journal, 312, (1–28. o.). http://www.efsa.europa.eu/EFSA/efsa_ locale-1178620753812_1178620776107.htm Az alapanyagok kiválasztására és gyártására vonatkozó előírások alkalmazandók az emberi felhasználásra szánt és állatgyógyászati készítményekben alkalmazandó orális vagy parenterális zselatinra.
2. A csigolyákat el kell távolítani azokból a nyers-/kiindulási anyagokból, amelyeket ellenőrzött vagy nem meghatározott BSE-kockázatú („B” vagy „C” kategóriájú) országokból származó, 30 hónapnál idősebb szarvasmarhákból nyertek. 3. Parenterális alkalmazásra szánt zselatint kizárólag elhanyagolható vagy ellenőrzött BSEkockázatú („A”, illetve „B” kategóriájú) országokból származó csontokból szabad gyártani. Orális alkalmazásra szánt zselatin elhanyagolható, ellenőrzött vagy nem meghatározott BSE-kockázatú („A”, „B”, illetve „C” kategória) országokból származó csontokból gyártható. 4. A zselatint az alábbiakban ismertetett gyártási módszerek valamelyikének alkalmazásával kell előállítani. Gyártási módszerek Irha. Az irhából előállított zselatin feldolgozási körülményeit illetően nincs szükség semmilyen különleges intézkedésre, feltéve, hogy az irha kinyerésekor és a gyártási folyamat során egyaránt alkalmaznak a keresztszennyeződés elkerülését szolgáló intézkedéseket. Csontok. Ha kiindulási anyagként csontokat alkalmaznak, akkor a gyártás módja lesz a második paraméter, mely biztosítja a zselatin ártalmatlanságát. −
A zselatint elhanyagolható, ellenőrzött vagy nem meghatározott BSE-kockázatú („A”, „B” vagy „C” kategória) országokból származó csontokból lehet előállítani, amelyeket a „6-2. A felhasznált anyagok forrása” pontban ismertetett feltételeknek megfelelően szereztek be, a savas, lúgos vagy hőt/nyomást alkalmazó gyártási eljárást alkalmazva.
−
A kockázatfelmérés e fejezet 4. pontjában leírtaknak megfelelő elvégzése során figyelembe kell venni a gyártási folyamatot. A zselatin validációs kísérletek során összességében mind a savas, mind a lúgos gyártási módszerek hasonlónak mutatkoztak a TSE- fertőzőképesség inaktiválásában/eltávolításában. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a csontok/osszein további lúgos kezelése (pH 13, két órán át) tovább fokozza a gyártási folyamat TSE-inaktiváló/-eltávolító kapacitását. Az egyéb feldolgozási lépések, mint a szűrés, az ioncserélő kromatográfia és az ultramagas hőmérsékleten végzett (UHT) sterilezés szintén hozzájárulnak a zselatin ártalmatlanságához.
−
A tipikus lúgos gyártási folyamat során a csontokat finomra összezúzzák, forró vízzel zsírtalanítják és hígított sósavval (minimum 4 %-os, pH < 1,5) legalább két napon át kivonják belőle az ásványi anyagokat az osszein előállításához. Ezt követi egy legalább húsz napig tartó lúgos kezelés telített mészoldattal (pH legalább 12,5).
−
A szarvasmarhacsontok savas eljárással is kezelhetők. A mésszel való kezelési lépést egy savas előkezelés helyettesíti, amelynek során az osszeint legalább 10 órán át 3,5 alatti pH-értéken tartják.
−
Mind a savas, mind a lúgos gyártási folyamat során alkalmazzák a legalább 4 másodpercig tartó, 138 °C-on végzett „villám”-hőkezelést (sterilezést).
−
A hő/nyomás folyamat során a szárított, zsírtalanított, összezúzott csontokat 3 bart meghaladó nyomáson, legalább 133 °C-on, telített vízgőzzel, legalább 20 percig autoklávozzák, amit a fehérjék forró vízzel történő kivonása követ.
A lúgos, savas és hő/nyomás kezelés esetében a befejező lépesek hasonlóak, és a zselatin kivonását, mosását, szűrését és koncentrálását foglalják magukban. 6.3. SZARVASMARHA-EREDETŰ VÉR ÉS VÉRSZÁRMAZÉKOK A magzati szarvasmarhaszérumot gyakran használják sejttenyészetekben. A magzati szarvasmarhaszérumot vágóhidakon, egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas anyaállatok magzataiból kell kinyerni. A méhet teljesen el kell távolítani, és a magzati vért egy erre a célra kialakított helyen vagy területen, aszeptikus technika alkalmazásával, zárt vérvételi rendszerbe kell levenni, a szív punkciójával.
Az újszülöttborjú-szérumot húsz napnál fiatalabb borjaktól, a borjúszérumot pedig 12 hónapnál fiatalabb állatoktól kell levenni. Donor állatból származó szarvasmarhaszérum esetében – tekintettel arra, hogy ez 36 hónapnál fiatalabb állatból is vehető – a donorállomány TSE-negatív státuszának jól meghatározottnak és dokumentáltnak kell lennie. A szérum levételét minden esetben az ilyen eljárásokban jártas személyzetnek, meghatározott protokollok szerint kell végeznie, a magasabb kockázatú szövetekkel történő keresztszennyeződés elkerülése érdekében. A szarvasmarha-eredetű vér és vérszármazékok esetében be kell nyújtani e fejezetnek való megfelelést igazoló dokumentációt, a 3–5. pontokban felsorolt rendelkezések figyelembevételével, továbbá figyelembe kell venni a következőket: Visszavezethetőség A szérum vagy plazma minden egyes tétele esetében biztosítani kell a visszavezethetőséget egészen a vágóhídig. A vágóhidaknak rendelkezniük kell azon gazdaságok listájával, ahonnan az állatok származnak. Ha a szérumot élő állatokból állították elő, akkor a szérum minden egyes gyártási tétele esetében rendelkezni kell azokkal a dokumentumokkal, amelyek biztosítják a gazdaságra való visszavezethetőséget. Földrajzi eredet Bár szarvasmarhákban a BSE szövetfertőző-képessége korlátozottabb, mint a súrlókóré, elővigyázatosságból a szarvasmarhavért „A” kategóriájú országokból kell beszerezni. „B” kategóriájú országokból származó szarvasmarhavér szintén elfogadható, amennyiben a 21 hónapnál(26) idősebb állatok levágása során a vér agyszövettel történő keresztszennyezésére nézve kockázat nem áll fenn. Elkábítási módszerek Ha a minta leölt állatból származik, az anyag ártalmatlansága szempontjából fontos a levágás módja. Bizonyított, hogy az állat elkábítása rögzített závárzatú pisztollyal végzett kábítás (pálcázással vagy pálcázás nélkül), valamint a pneumatikus pisztollyal végzett kábítás, különösen ha az levegőt fecskendez be, roncsolhatja az agyat és az agyrészeket szétszórhatja a véráramba. A nem penetratív kábítás már nem tekinthető a penetratív kábítás alternatívájának, mert ennek során a vér agyszövettel történő szennyeződését igazolták(27). Az elektronarkózis során várható kockázat elhanyagolható(28), de szigorú értelemben véve még ez sem biztosítja az ártalmatlanságot, mivel ha sikertelen, előfordulhat, hogy az állatot más módszerekkel is el kell kábítani. A szarvasmarhavér levételéhez alkalmazott eljárásnál ezért le kell írni az elkábítási módszereket. Abban az esetben, ha ellenőrzött BSE-kockázatú országban („B” kategória) az állat szokásos levágása során a vér agyszövettel történő keresztszennyeződésének kockázata nem kerülhető el, biztonsági óvintézkedéseket kell alkalmazni, például korlátozni kell az állatok életkorát és/vagy a gyártás során csökkenteni kell a fertőző kórokozók számát. Az állat életkora Ellenőrzött BSE-kockázatú országokban („B” kategória) biztonsági okokból 21 hónapos korhatárt kell alkalmazni a szarvasmarha-eredetű vér és vérszármazékok esetében, amennyiben a gyártási folyamattól nem várható a TSE-kórokozók számának jelentős csökkenése. 30 hónapos korhatár is elegendőnek tekinthető a vér és vérszármazékok esetében, amennyiben bizonyítható a TSE-kórokozók jelentős mértékű csökkentése, az alábbiakban ismertetett módon.
(26)
(27)
(28)
A biológiai veszélyekkel foglalkozó tudományos testület véleménye a szarvasmarhák meghatározott veszélyes anyagok (Specified Risk Materials – SRM) eltávolítására vonatkozó korhatárának felméréséről. EFSA-Q-2004-146 számú kérdés, elfogadva 2005. április 28-án. „A szöveti fertőzőképesség megoszlása fertőző szivacsos agyvelőbetegségekben” című WHO útmutató (2006) (Tissue Infectivity Distribution in Transmissible Spongiform Encephalopathies): http://www.who.int/bloodproducts/tse/WHO%20TSE%20Guidelines% 20FINAL-22%20JuneupdatedNL.pdf Az EFSA Munkacsoport jelentése a vérbe és a tetembe szóródó agyszövetdarabkákból eredő BSE-kockázatáról. EFSAQ-2003-122 számú kérdés, elfogadva 2004. október 21-én: http://www.efsa.europa.eu/en/science/biohaz/ biohaz_opinions/opinion_annexes/733. html
A TSE-kórokozók számának csökkentése a gyártás során Vérszármazékok esetében a gyártási eljárás kapacitását a TSE-kórokozók számának csökkentésében/eliminációjában kutatási vizsgálatok alapján kell megbecsülni. A becslés alapulhat publikált adatokon vagy saját adatokon, amennyiben bizonyítható, hogy az adat az adott gyártási eljárásra nézve releváns. Ha nem lehet következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy a redukáló kapacitás hasonló, termékspecifikus kutatási vizsgálatok végzése javasolt a gyártók számára. Biokémiai meghatározásokon alapuló vizsgálatok elegendőek lehetnek, ha van arra vonatkozó tudományos bizonyíték, hogy az adott meghatározás korrelál a fertőzőképességi adatokkal. A TSEkórokozók számának csökkentésével foglalkozó kutatási vizsgálatokra vonatkozóan általános útmutató készült.(29) Agyból származó oltókészítmények megfelelőek az aggyal szennyeződött vérből eredő kockázatot értékelő vizsgálatokhoz. 5.2.8.-1. táblázat – A szarvasmarhavér/-szérum és származékaik elfogadására vonatkozó elv.
Készítmény
Magzati szarvasmarhaszérum
Donorborjúszérum
Felnőtt szarvasmarhadonorszérum
Borjúszérum
Felnőtt szarvasmarhaszérum/plazma
Felnőtt szarvasmarhaszérum/plazma/ szérumszármazék
Felnőtt szarvasmarhaszérumszármazék
Felnőtt szarvasmarhaszérumszármazék
A szarvasmarha földrajzi eredete
„A” és „B” kat.
„A” és „B” kat.
„A” és „B” kat.1
„A” és „B” kat.
„A” kat.
„B” kat.
„A” kat.
„B” kat.
A szarvasmarha életkora
magzat
< 1 év
< 36 hónap
< 1 év
Nincs korhatár
< 21 hónap2
Nincs korhatár
< 30 hónap
A leölés módja/ a vér keresztszennyeződése központi idegrendszeri eredetű anyaggal
Nem áll fenn a keresztszennyeződés kockázata
A prionszám gyártás során történő csökkentésének bizonyítása
Nem
Fennálló keresztszennyeződési kockázat
Nem
Igen3
1. Amennyiben „B” kategóriájú országokból szerezték be, a szarvasmarhának jól meghatározott és dokumentált állományból kell származnia. 2. Magasabb életkor is megengedhető, ha a vér központi idegrendszeri eredetű anyaggal történő keresztszennyeződése biztosan kizárható (pl.: altatással történő kábítás). 3. A prionszám csökkentésének igazolása nem feltétlenül szükséges, ha a vér központi idegrendszeri eredetű anyaggal történő keresztszennyeződése biztosan kizárható (pl.: altatással történő kábítás).
6-4. FAGGYÚSZÁRMAZÉKOK A faggyú a bőr alatti, hasi és izmok közötti területek szöveteiből, valamint a csontokból nyert zsír. A faggyúszármazékok gyártásához kiindulási anyagként használt faggyúnak a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott „3. kategóriájú vagy azzal egyenértékű anyagnak” kell lennie. Valószínűtlennek tartják, hogy a szigorú előírások betartásával faggyúból előállított faggyúszármazékok – mint a glicerin és a zsírsavak – fertőzőek lennének és ezeket a CHMP és a (29)
A plazmából előállított gyógyszerek gyártási folyamatának vCJD-kockázat tekintetében történő vizsgálatára vonatkozó CPMP/ BWP/5136/03 számú iránymutatás.
CVMP külön mérlegelte. Ezért azok az anyagok, amelyeket legalább az alább felsoroltakhoz hasonlóan szigorú feltételek mellett gyártanak, e fejezetnek megfelelőnek tekintendők, függetlenül a földrajzi származási helyüktől, és attól, hogy milyen szövettípusokból származnak. Példák a szigorú eljárásokra: −
transz-észterifikáció vagy hidrolízis legalább 200 °C-on, legalább 20 percen át, nyomás alatt (glicerin, zsírsavak és zsírsav-észterek gyártása),
−
elszappanosítás 12 M NaOH alkalmazásával (glicerin és szappan gyártása),
−
−
szakaszos eljárás: legalább 95 °C-on, legalább 3 órán át,
−
folyamatos eljárás: nyomás alatt, legalább 140 °C-on, legalább 8 percen át, vagy ezzel egyenértékű körülmények között,
desztilláció 200 °C-on.
Nem valószínű, hogy az ilyen feltételek mellett gyártott faggyúszármazékok bármilyen kockázatot jelentenének a TSE szempontjából, ezért azok e fejezetnek megfelelőnek tekintendők. Az egyéb körülmények között előállított faggyúszármazékok esetében bizonyítani kell az e fejezetnek való megfelelést. 6-5. ÁLLATI SZÉN Az állati szenet állati eredetű szövetek, például csontok elszenesítése útján, 800 °C-nál magasabb hőmérséklet alkalmazásával állítják elő. Ha másképp nem indokolt, az állati szén gyártásához használt kiindulási anyagnak a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott „3. kategóriájú vagy azzal egyenértékű anyagnak” kell lennie. Az állati szén a jogszabályoknak való megfelelés szempontjából a földrajzi eredettől és a szövet típusától függetlenül e fejezetnek megfelelőnek tekintendő. Nem valószínű, hogy az ilyen feltételek mellett gyártott szén bármilyen kockázatot jelentene a TSE szempontjából, ezért e fejezetnek megfelelőnek tekintendő. Az egyéb körülmények között előállított szén esetében bizonyítani kell az e fejezetnek való megfelelést. 6-6. TEJ ÉS TEJSZÁRMAZÉKOK A jelenlegi tudományos ismeretek fényében és a földrajzi származási helytől függetlenül nem valószínű, hogy a tehéntej bármilyen kockázatot jelentene a TSE-szennyeződés szempontjából.(30) Bizonyos anyagokat, köztük a laktózt tejsavóból vonják ki, amely a sajtgyártás során az alvasztásból visszamaradó folyadék. Az alvasztás során alkalmazhatnak borjúból származó tejoltóanyagot, amit az oltógyomorból vonnak ki, vagy más kérődzőkből származó tejoltót. A CHMP/CVMP kockázatfelmérést végzett a laktózt és egyéb, borjúból származó tejoltóanyag használatával készült tejsavószármazékokat illetően, és arra a következtetésre jutott, hogy a TSE-kockázat elhanyagolható, ha a borjúból származó tejoltóanyagot a kockázatfelmérési jelentésben leírt folyamatnak megfelelően
(30)
A kistestű kérődzőkből származó tejet és tejszármazékokat illetően lásd az EFSA által az EFSA-Q-2008-310 számú kérdésre adott, 2008. október 22-én elfogadott véleményt: http://www.efsa. europa.eu/en/scdocs/scdoc/849.htm
állítják elő.(31) A megállapítással egyetértett az SSC(32) is, amely szintén elvégzett egy általános felmérést a tejoltó enzim TSE-kockázata tekintetében.(33) Nem valószínű, hogy az alább ismertetett feltételek mellett gyártott tehéntejszármazékok bármilyen kockázatot jelentenének a TSE szempontjából, ezért ezek e fejezetnek megfelelőnek tekintendők: −
a tej beszerzése egészséges állatokból, ugyanolyan körülmények között történik, mint az emberi fogyasztásra szánt tej levétele,
−
ezen származékok előállításához a borjúból származó oltóenzim kivételével semmilyen egyéb, kérődző állatból származó anyagot (például hasnyálmirigyenzimmel emésztett kazeint) nem használnak fel.
Az egyéb eljárások alkalmazásával előállított tejszármazékok vagy más kérődzőfajokból származó oltóenzimek esetében bizonyítani kell az e fejezetnek való megfelelést. 6-7. GYAPJÚSZÁRMAZÉKOK Kérődzők gyapjából vagy szőréből készült származékok, például a lanolin és a gyapjúzsíralkohol fejezetnek megfelelőnek tekintendő, amennyiben a gyapjú és a szőr beszerzése élő állatokból történik. Azok a gyapjúból készült gyapjúszármazékok, amelyek leölt, „emberi fogyasztásra alkalmasnak” nyilvánított állatokból származnak, és gyártási eljárásuk a pH, a hőmérséklet és a kezelési időtartam tekintetében megfelel az alább felsorolt előírt gyártási feltételek legalább egyikének, nem valószínű, hogy bármilyen TSE-kockázatot jelentenének, és ezen iránymutatásnak megfelelőnek tekintendők: −
kezelés pH ≥ 13 értéken (kiindulási érték; legalább 0,1 M NaOH-koncentrációnak felel meg), legalább 60 °C-on és legalább 1 órán át. Ez rendszerint a szerves-lúgos kezelés reflux fázisa alatt történik,
−
molekuláris desztilláció legalább 220 °C-on, csökkentett nyomás alatt.
Az egyéb körülmények között előállított gyapjúszármazékok esetében bizonyítani kell az e fejezetnek való megfelelést. 6-8. AMINOSAVAK Aminosavak különféle forrásokból származó anyagok hidrolízise útján nyerhetők. Ha másképp nem indokolt, az aminosavak gyártásához kiindulási anyagként a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott „3. kategóriájú vagy azzal egyenértékű” anyagot kell felhasználni. A következő feldolgozási feltételek alkalmazásával előállított aminosavak nem valószínű, hogy bármilyen TSE-kockázatot jelentenének, és e fejezetnek megfelelőnek tekintendők: −
irhából és bőrből olyan eljárással előállított aminosavak, melynek során az anyagot 1 és 2 közötti pH-n, majd 11 feletti pH-n kezelik, végül 140 °C-on, 30 percen át, 3 bar nyomáson hőkezelik,
−
a kapott aminosavakat vagy peptideket előállításuk után szűrik,
(31)
Az Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Bizottsága és annak biológiai gyógyszerekkel foglalkozó munkacsoportja elvégezte a borjú eredetű tejoltó enzim felhasználásával készült laktóz kockázat- és szabályozási felmérését. A kockázatfelmérés magában foglalta az állatok eredetét, az oltógyomor kimetszésének módját, valamint a jól definiált minőségbiztosítási eljárások elérhetőségét. Különösen fontos az esetleges tejpótlók minősége, melyeket azoknak az állatoknak adnak, amelyekből az oltógyomor származik. A jelentés a http://www.ema.europa.eu/pdfs/human/press/ pus/057102.pdf oldalon található. (32) A laktózgyártáshoz felhasznált, borjúból származó tejoltó enzim biztonságosságára vonatkozó ideiglenes nyilatozat, amelyet az SSC 2002. április 4 –5-én tartott ülésén fogadott el: http://ec.europa.eu/ food/fs/sc/ssc/out255_en.pdf (33) Az SSC kiadott egy véleményt az állati eredetű tejoltó enzim biztonságosságáról, különösen az állati TSE és BSE tekintetében, amelyet a 2002. május 16-án tartott ülésén fogadott el: http://ec.europa.eu/ food/fs/sc/ssc/out265_en.pdf
−
validált és érzékeny módszerrel elemzést végeznek az esetlegesen visszamaradt intakt makromolekulák ellenőrzése céljából, megfelelően beállított határérték mellett.
Egyéb körülmények között előállított aminosavak esetében bizonyítani kell az e fejezetnek való megfelelésüket. 6-9. PEPTONOK A peptonok fehérjék részleges hidrolizátumai, amelyeket enzimatikus vagy savas emésztéssel állítanak elő. Mikrobiológiai táptalajokon alkalmazzák őket abból a célból, hogy biztosítsák olyan mikroorganizmusok tápanyagigényét, amelyek felhasználhatók oltócsíratételként, illetve ember- vagy állatgyógyászati készítmények, köztük vakcinák gyártása során az ipari méretű fermentációhoz. Jelentős az érdeklődés az állati eredetű fehérje helyett növényi eredetű fehérje alkalmazása iránt, ugyanakkor: −
amennyiben zselatint alkalmaznak fehérjeforrásként, utalunk a fejezet 6-2. „Zselatin” pontjára,
−
amennyiben kazeint alkalmaznak fehérjeforrásként, utalunk a fejezet 6-6. „Tej és tejszármazékok” pontjára,
−
amennyiben a TSE átvitele tekintetében releváns állatfajokból származó szövet a fehérjeforrás, a szövetnek fogyasztásra alkalmas állatból kell származnia (lásd a fejezet 3-2. „Forrásként felhasznált állatok” pontját), amely szarvasmarha esetében legfeljebb 30 hónapos lehet, és ellenőrzött BSE-kockázatú országból való („B” kategória). Az elhanyagolható BSE-kockázatú („A” kategória) országokból származó állatok esetében az állatok életkora minimális jelentőségű.
Függelék: a fertőzőképesség főbb kategóriái Az alábbi táblázatok A szöveti fertőzőképesség megoszlása fertőző szivacsos agyvelőbetegségekben című WHO útmutatóból (Tissue Infectivity Distribution in Transmissible Spongiform Encephalopathies, 2010) származnak. A táblázatokban szereplő adatok a következők: +
=
kimutatható fertőzőképesség vagy PrPTSE,
–
=
kimutatható fertőzőképesség vagy PrPTSE hiánya,
NV
=
nem vizsgálták,
NA
=
nem alkalmazható,
?
=
ellentmondásos vagy bizonytalan eredmények,
()
=
korátozott vagy előzetes adatok,
[]
=
olyan fertőzőképességi vagy PrPTSE adatok, amelyek kizárólag a PrP-t kódoló gént fokozott mértékben kifejező („over-expressing”) transzgenikus (Tg) egerekben végzett biológiai meghatározásokon vagy PrPTSE-sokszorozó módszereken alapulnak „IA” kategória: nagy fertőzőképességű szövetek
Szövet
Szarvasmarha BSE
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Agy
+
+
+
+
+
+
Gerincvelő
+
+
+
+
NV
+
Retina
+
NV
NV
+
NV
+
+
NV
NV
+
NV
+
2
Látóideg
Szövet
Szarvasmarha BSE
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Gerincvelői ganglion
+
+
+
+
NV
+
Trigeminus ganglion
+
+
NV
+
NV
–
Agyalapi mirigy3
–
NV
+
+
NV
+
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Kemény agyhártya3
„IB” kategória: kisebb fertőzőképességű szövetek Szövet
Szarvasmarha BSE Fertőzőképesség1
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Perifériás idegrendszer Perifériás idegek
[+]
+
+
+
NV
+
Vegetatív ganglionok4
NV
+
NV
+
NV
+
Lép
–
–
+
+
NV
+
Nyirokcsomók
–
–
+
+
NV
+
Mandula
+
–
+
+
NV
+
Pislogóhártya
+
–
[+]
+
NV
+
–
NV
+
+
NV
–
Nyelőcső
–
NV
[+]
+
NV
+
Előgyomor6 (kérődzőknél)
–
NV
[+]
+
NV
+
Gyomor/ oltógyomor
–
NV
[+]
+
NV
+
Patkóbél7
–
–
[+]
+
NV
+
–
+
[+]
+
NV
NV
+
+
+
+
NV
+
NA
NA
NA
NA
NA
NA
–
–
+
+
NV
+
NV
NV
NV
+
NV
+
–
NV
+
+
NV
–
Petefészek
–
NV
–
–
NV
–
3
–
NV
–
–
NV
–
–
NV
–
+
NV
NV
Limforetikuláris szövetek
Csecsemő-mirigy Emésztőrendszer
Éhbél
5
7
Csípőbél
7
Féregnyúlvány Vastagbél/ vakbél7 Végbél
Szaporítórendszer szövetei Méhlepény8 3
Méh
Egyéb szövetek Emlőmirigy/tőgy9
Szövet
Szarvasmarha BSE
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Bőr3,10
–
NV
–
+
[+]
[+]
Zsírszövet
–
NV
NV
NV
[+]
NV
Szív/szívburok
–
NV
–
NV
NV
+
Tüdő
–
NV
–
–
NV
+
3
–
NV
+
–
NV
–
Vese3,11
–
–
[+]
+
NV
+
[+]
+
+
–
NV
+
–
NV
+
NV
NV
+
[+]
NV
+
NV
NV
–
[+]
NV
[+]
+
[+]
–
–
NV
[+]
+
NV
–
–
NV
NV
+
NV
–
Orrnyálkahártya
–
NV
+
+
NV
+
Nyálmirigy
–
NV
+
NV
–
–
NV
NV
NV
NV
NV
NV
–
NV
+
–
NV
NV
–
?
+
?
+
?
NV
NV
–
NV
+
[–]
Máj
Mellékvese Hasnyálmirigy
3
12
Csontvelő
13
Vázizom 14
Nyelv
Vérerek 15
16
Szaruhártya
Testnedvek, váladékok, ürülék Liquor Vér
17
Nyál 18
Tej
–
–
+
[+]
NV
NV
19
–
NV
–
–
–[+]
[+]
19
–
NV
–
NV
–[+]
NV
Vizelet
Széklet
„IC” kategória: kimutatható fertőzőképességgel nem rendelkező szövetek Szövet
Szarvasmarha BSE Fertőzőképesség1
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Szaporítórendszer szövetei Here
–
NV
–
–
NV
–
Prosztata/ mellékhere/ ondóhólyag
–
NV
–
–
NV
–
Ondó
–
NV
–
–
NV
NV
Méhlepényfolyadék
–
NV
NV
NV
NV
NV
Magzat20
–
NV
–
–
NV
(–)
–
NV
?
NV
NV
NV
Csont
–
NV
NV
NV
NV
NV
Ín
–
NV
NV
NV
NV
NV
20
Embriók
Támasztószövetek
Egyéb szövetek
Szövet
Szarvasmarha BSE
Birka és kecske súrlókór
Jávorantilop és szarvas CWD
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Fertőzőképesség1
PrPTSE
Ínyszövet
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Fogbél
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Légcső
–
NV
NV
NV
NV
–
NV
NV
–
NV
NV
–
(–)
–
(?)
NV
NV
NV
–
NV
NV
NV
NV
NV
Verejték
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Könny
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Orrnyálkahártya
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Epe
NV
NV
NV
NV
NV
NV
Pajzsmirigy
Testnedvek, váladékok, ürülék Föcstej (kolosztrum) 21 Köldökvér21
1. Az emberi szövetek fertőzőképességének biológiai meghatározását főemlősökön vagy egereken (vagy mindkettőn) végezték; a szarvasmarha szövetek biológiai vizsgálatait szarvasmarhákon vagy egereken (vagy mindkettőn) végezték; a birka- és/vagy kecske-eredetű szövetek biológiai tesztjeit a legtöbb esetben csak egereken végezték. A birka és a kecske esetében nem egyezik meg minden eredmény a két fajnál; például két kecske természetes úton kapta meg a BSE-t (de egyetlen birka sem) [Eurosurveillance, 2005, Jeffrey et al., 2006]. Hasonlóképpen, a CWD-nél leírt eredmények legtöbbje szarvasokkal folytatott vizsgálatokból származott, és előfordulhat, hogy jávorantilopoknál és egyéb szarvasféléknél nem azonosak az eredmények. 2. A TSE kísérleti modelljeiben a látóideg az idegrendszerbe való bejutás egyik lehetséges útjának bizonyult, továbbá fertőzőképességi titere is magas. 3. Emberben a humán TSE egyik formájában sem számoltak be az agyalapi mirigy vagy a kemény agyhártya fertőzőképességére vonatkozó kísérleti adatokról, de tetemből származó kemény agyhártya darabok, illetve tetemek agyalapi mirigyéből származó növekedési hormon emberek százainak adta át a betegséget, ezért a nagy kockázatú szövetek közé kell sorolni. Egy vCJD-s beteg dura materéből immunoblot vizsgálattal mutattak ki PrPTSE-t, aki az USAban, szokatlanul hosszú inkubációs periódus után halt meg (a további pozitív szöveteket illetően lásd még az IB táblázatot: bőr, vese, máj, hasnyálmirigy, petefészek és méh) [Notari et al., 2010]. Megemlítendő, hogy számos eset Nagy-Britanniában végzett korábbi vizsgálatai során ezen szövetek mindegyikénél negatív eredményről számoltak be [Ironside et al., 2002; Head et al., 2004]. 4. Szarvasmarháknál arról számoltak be, hogy a PrPTSE nem volt jelen következetesen az enterális plexusban a disztális ileumban, de egy Japánban történt, BSE miatt „elhullott állomány” egyetlen esetéből származó szövetek immunohisztokémiai vizsgálata arra utalt (bár nem egyértelműen), hogy a plexus myentericusok érintettek a vékony- és a vastagbél teljes hosszában [Kimura and Haritani, 2008]. 5. vCJD-ben a PrPTSE a bélhez kapcsolódó nyirok- és idegszövetre korlátozódik (a mucosa, az izom és a serosa negatív). 6. A kérődzők előgyomrát (recésgyomor, bendő és százrétű gyomor) széles körben fogyasztják, ahogy a valódi gyomrot (oltógyomor) is. A szarvasmarha (és néha a birka) oltógyomra a tejoltóenzim forrásaként is szolgál. 7. Ha kísérleti körülmények közt orálisan nagy dózisú BSE-vel fertőzték meg a szarvasmarhákat, akkor a PrP-t fokozott mértékben kifejező Tg egereknél fertőzőképességet mutattak ki az éhbélben és a csípőbél-vakbél átmenet (ileocoecalis szájadék) területén [dr. M. Groschup szíves hozzájárulásával]. Orális úton hasonló módon megfertőzött szarvasmarhákban [EFSA, 2009] kis előfordulási gyakorisággal PrPTSE volt kimutatható a csípőbél nyirokszövetében [Terry et al., 2003] és még kisebb gyakorisággal az éhbél nyirokszövetében. 8. Sporadikus CJD-fertőzés humán placentából történő átvitelének egyetlen jelentett esetét nem erősítették meg, és valószínűtlennek tartják. 9. A PrPTSE-t kimutatták krónikus emlőgyulladásban szenvedő súrlókóros birkákban, emlőgyulladásban nem szenvedő súrlókóros birkákban azonban nem [Ligios et al., 2005]. 10. Súrlókorral orálisan megfertőzött hörcsögökkel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a bőrben lévő PrPTSE-lerakódás elsősorban a kis idegrostokban helyezkedett el. Beszámoltak továbbá arról is, hogy a CWD-vel fertőzött szarvasokból vett apikális szarvasagancsbársony PrPTSE-t tartalmaz és fertőzőképes [Angers et al., 2009]. 11. Immuncitokémiai módszerrel kimutatták a PrPTSE-t súrlókóros birkák vesemedencéjében [Siso et al., 2006]; és CWDfertőzött öszvérszarvasban a vesemedencével szomszédos kötőszövetben lévő nyiroktüszőkben [Fox et al., 2006]. 12. Egyetlen pozitív csontvelő több fertőzési kísérletből szarvasmarhában, melynek során BSE-vel fertőzőtt agyat adagoltak orálisan [Wells et al., 1999; Wells et al., 2005; Sohn et al., 2009].
13. Izomhomogenizátumokkal nem lehetett átvinni a betegséget sporadikus CJD-ben szenvedő emberekről főemlősre, illetve BSE-ben szenvedő szarvasmarháról szarvasmarhára. Ugyanakkor egy klinikailag BSE-ben szenvedő tehén semitendinosus izmából készült homogenizátumnak (mely ideg- és nyirokelemeket is tartalmazott) intracerebralis beoltása révén a betegséget olyan gyakorisággal lehetett átvinni a PrP-t fokozott mértékben kifejező transzgenikus egerekre, ami nyomokban jelen lévő fertőzőképességet jelez [Buschmann and Groschup, 2005]. Néhány, a közelmúltban közzétett, illetve nem publikált vizsgálatban szintén beszámoltak a PrPTSE vázizomban való jelenlétéről rágcsálóknál a súrlókór és vCJD kísérletes modelljeiben [Beekes et al., 2005], birkák és kecskék kísérletes és természetes súrlókóros fertőzésében [Andreoletti et al., 2004], orálisan BSE-vel fertőzött birkákban [Andreoletti, nem publikált adatok], valamint a CJD-fertőzés sporadikus, iatrogén és variáns formájában szenvedő embereknél [Glatzel et al., 2003; Kovacs et al., 2004; Peden et al., 2006]. A szarvas PrP-t expresszáló transzgenikus egerek izomszövetének biológiai vizsgálata fertőzőképességet igazolt CWD-fertőzött öszvérszarvasokban [Angers et al, 2006], és kísérleteket folytatnak annak meghatározására, hogy a kimutatható PrPTSE a TSE más formáiban is fertőzőképességgel jár-e. 14. Szarvasmarháknál a nyelv fertőzőképességének biológiai vizsgálata negatív volt, viszont a szájpadmandulában jelen lévő fertőzőképesség aggodalomra ad okot, mivel fertőzőképesség jelenhet meg a nyelv bázisánál, a nyelv tonsillaris szövetében, ami az állat leölésekor nem távolítható el [Wells et al., 2005; EFSA, 2008]. A súrlókórral természetes úton megfertőzött birkákban, tízből hét állatban volt kimutatható a PrPTSE a nyelvben [Casalone et al., 2005; Corona et al., 2006]. 15. Elsősorban azokra a területekre korlátozódik, amelyek a szaglóingerek fogadásában vesznek részt. 16. Mivel a recipiensek százezrei között csak egyetlen iatrogén CJD-s esetet tulajdonítottak biztosan szaruhártyatranszplantátumnak (további egy esetet valószínűnek, valamint egy másik esetet csak lehetségesnek tartanak), ezért a szaruhártyát az alacsonyabb kockázatú szövetek közé sorolták be; az elülső csarnok egyéb szöveteinek (lencse, csarnokvíz, szivárványhártya, kötőhártya) vizsgálata negatív eredményt adott mind a vCJD, mind egyéb humán TSEfertőzések esetében, továbbá nincs epidemiológiai bizonyíték arra sem, hogy ezek összefüggésbe hozhatók volnának a betegség iatrogén úton történő átvitelével. 17. A vér fertőzőképességének a TSE kísérletes rágcsáló modelljein végzett vizsgálataiból származó nagyszámú adatot bővítették azok a közelmúltban végzett vizsgálatok, amelyek igazolták a fertőzőképességet természetes úton fellépett súrlókórban szenvedő birkák vérében, valamint olyan birkáknál, melyek BSE-vel fertőzött szarvasmarhától részesültek vérátömlesztésben [Houston et al., 2008], természetes úton fellépett CWD-ben szenvedő szarvasoknál [Mathiason et al., 2006], továbbá (epidemiológiai megfigyelések alapján) vCJD-fertőzések preklinikai fázisában lévő négy vérdonor vörösvértest-frakciójában (amely jelentős mennyiségű plazmát és fehérvérsejtet is tartalmazott) [áttekintés Brown, Hewitt et al., 2006 munkájában]. A VIII. véralvadási faktor adásának potenciális szerepe szintén felmerült egy haemofiliás betegnél kialakult szubklinikai vCJD-s esetben [Peden et al., 2010]. Nem igazolódott, hogy a betegség vér útján átvihető lenne a „klasszikus” TSE bármely formájában szenvedő emberről [Dorsey et al., 2009], vagy BSE-ben szenvedő szarvasmarháról (beleértve a magzati borjúvért). Számos laboratórium, amely új, nagy érzékenységű módszereket alkalmaz a PrPTSE kimutatására, sikerről számol be különféle állati és emberi TSE-k esetében. Ugyanakkor sokaknak okozott nehézséget, hogy reprodukálható eredményeket kapjanak plazmában, és még nem tisztázott, hogy a pozitív eredmények a betegség átvihetőségének lehetőségét jelentik-e, akár a hamis pozitív eredmények miatt, akár az olyan „valós” pozitív eredmények miatt, amelyek a PrPTSE átvihetőségi határ alatti koncentrációjából adódnak. Ezen megfontolások miatt (és mivel még nem állnak rendelkezésre természetes úton fertőződött emberekből és állatokból származó minták vak vizsgálatára vonatkozó adatok) a szakértői csoport úgy érezte, még túl korai lenne ezen tesztek érvényességének kielégítően meggyőző értékelése ahhoz, hogy akár pozitív, akár negatív következtetést lehessen levonni. 18. A bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a fertőzőképesség nincs jelen a BSE-kórokozóval fertőzött szarvasmarhák tejében, a következőkből származnak: térbeli és időbeli epidemiológiai megfigyelések, amelyek szerint a hosszú ideig szoptatott borjak nem fertőződtek az anyától; több mint száz, olyan fertőzött tehén által szoptatott borjú klinikai megfigyelése, amelyeknél nem alakult ki BSE; valamint kísérletes megfigyelések, miszerint olyan fertőzött tehenek teje, amelyeknél már eltelt a minimális lappangási időszak, nem vitte át a betegséget intracerebrálisan vagy orálisan kezelt egerekbe [Middleton and Barlow, 1993; Taylor et al., 1995]. A PrPTSE a kísérletes orális fertőzés után a BSE inkubációs periódusában lévő szarvasmarhák tejéből sem volt kimutatható [SEAC, 2005]. Ugyanakkor a normál PrP alacsony koncentrációban (µg-ng/l) kimutatható volt a tejben mind állatok, mind emberek esetében [Franscini et al., 2006]. Súrlókórral fertőzött, krónikus emlőgyulladásban szenvedő birkák emlőmirigyeiben kimutatható volt a PrPTSE [Ligios et al., 2005], és mostanában számoltak be arról, hogy súrlókórral fertőzött birkák teje (amely néhány esetben kolosztrumot is tartalmazott) átvitte a betegséget egészséges állatokra [Konold et al., 2008; Lacroux et al., 2008]. 19. Egy vizelet és széklet keverékéből álló inokulum, amely CWD-vel természetes úton fertőződött szarvasokból származott, az egészséges, heterozigóta (96 G/S) PRNP genotípusú szarvasokba a 18 hónapos megfigyelési időszak alatt nem vitte át a betegséget [Mathiason et al., 2006]. Ugyanakkor a Tg egereken végzett legújabb biológiai próbák szerint mind a vizelet [Haley et al., 2009], mind a széklet [Tamgüney et al., 2009] átvitte a betegséget. Továbbá, Tg egereken végzett biológiai próbák alapján, olyan limfocitás nefritiszes egerek, amelyeket kísérleti úton súrlókórral fertőztek meg, vizeletükkel PrTSEt és fertőzőképességet is ürítettek [Seeger et al., 2005]. A fertőzőképesség nagyon alacsony szintjeit kísérleti úton súrlókórral fertőzött hörcsögök vizeletében (és szövettanilag normál veséjében) is kimutatták [Gregori and Rohwer, 2007; Gonzalez-Romero et al., 2008]. Végül, egy kísérleti súrlókóros hörcsögmodellben az orális adagolás fertőző székletet eredményezett a PrP-t fokozott mértékben kifejező Tg egerekkel végzett biológiai próbák során [Safar et al., 2008]. 20. BSE-vel fertőzött szarvasmarhák embriói nem vitték át a betegséget egerekre, de magzati szarvasmarha szöveteken, a vér kivételével, nem végeztek a fertőzőképességre vonatkozó méréseket (negatív egér biológiai próba) [Fraser and Foster, 1994]. Olyan anyaállatoktól származó borjak, amelyeket BSE-vel fertőzött szarvasmarha termékenyített meg, túlélték az
akár hét évig tartó megfigyelési periódust is, és sem a BSE-vel nem fertőzött anyaállatok, sem utódaik agyának vizsgálata nem mutatott szivacsos agyvelőbetegséget vagy PrPTSE-t [Wrathall et al., 2002]. 21. A sporadikus CJD fertőzőképesség humán köldökvérrel és kolosztrummal történő átviteléről szóló korábbi jelentéseket nem igazolták és nem tartják valószínűnek. Egy BSE-ben szenvedő tehénből származó biológiai próba szarvasmarha PrPt fokozott mértékben kifejező transzgenikus egerekben negatív eredményt adott [Buschmann és Groschup, 2005], továbbá a PrPTSE-t nem mutatták ki kísérletes orális fertőzést követően a BSE lappangási periódusában lévő szarvasmarha kolosztrumában sem [SEAC, 2005].
Acidum valproicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1378
ACIDUM VALPROICUM Valproinsav
C8H16O2 [99-66-1]
Mr 144,2
DEFINÍCIÓ 2-Propilpentánsav. Tartalom: 99,0–101,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy nagyon enyhén sárgás, kissé viszkózus folyadék. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanollal (96%) és diklórmetánnal elegyedik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS valproinsavval. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S5 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R hígított nátrium-hidroxid–oldattal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R heptánnal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valproinsavat (amely Kszennyezőt is tartalmaz) 1 ml R heptánban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R heptánnal 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –
anyaga: nagy átmérőjű kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, ∅ = 0,53 mm;
Acidum valproicum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
állófázis: R makrogol-20 000-2-nitrotereftalát (filmvastagság 0,5 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 8 ml/perc. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc) 0–5 5 – 15 15 – 28,3 28,3 – 30
Injektor Detektor
Hőmérséklet (°C) 80 80 → 150 150 → 190 190 220 220
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Relatív retenció a valproinsavra (retenciós ideje kb.17 perc) vonatkoztatva: K-szennyező kb. 0,97. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a K-szennyező és a valproinsav között. Követelmények: − K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,15-szorosa (0,15%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%); − elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,03szorosa (0,03%). Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 2,0 g-ját R etanollal (80 %V/V) 20 ml-re oldjuk. Az így kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot olyan ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük, melyet R ólom–mértékoldat (100 ppm Pb) R etanollal (80 %V/V) történő hígításával nyertünk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 25 ml R etanolban (96%) oldjuk, majd 2 ml R vizet adunk az oldathoz. Az így nyert oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőldattal 14,42 mg C8H16O2 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.
Acidum valproicum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: K.
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, L.
A. pentánsav (valeriánsav), és enantiomere
B. (2RS)-2-etilpentánsav, és enantiomere
C. (2RS)-2-(1-metiletil)pentánsav,
D. 2,2-dipropilpentánsav,
E. pentánamid (valeramid),
F. 2-propilpentánamid,
G. 2,2-dipropilpentánamid,
H. pentánnitril (valeronitril),
Acidum valproicum
I.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
2-propilpentánnitril,
J. 2,2-dipropilpentánnitril, és enantiomere
K. (2RS)-2-etil-2-metilpentánsav, és enantiomere
L. (2RS)-2-metilpentánsav.
Adeps lanae cum aqua
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0135
ADEPS LANAE CUM AQUA Víztartalmú gyapjúviasz
DEFINÍCIÓ A víztartalmú gyapjúviasz 75% m/m gyapjúviasz és 25% m/m víz keveréke. Úgy nyerik, hogy a megolvasztott gyapjúviaszhoz részletekben, folyamatos keverés közben vizet adagolnak. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, kenőcsállományú anyag.
AZONOSÍTÁS A. 0,5 g anyagot kémcsőben 5 ml R diklórmetánban oldunk. 1 ml R ecetsav-anhidrid és 0,1 ml R tömény kénsav hozzáadására az oldat zöld színű lesz. B. 50 mg anyagot 5 ml R diklórmetánban oldunk, az oldathoz 5 ml R tömény kénsavat adunk és a keveréket összerázzuk. Vörös színeződés keletkezik és az alsó fázis élénkzöld színnel fluoreszkál, ha a vizsgálatot napfénynél végezzük a megfigyelő mögül megvilágítva.
VIZSGÁLATOK Vízben oldódó, savas vagy lúgos kémhatású anyagok. 6,7 g anyagot vízfürdőn megolvasztunk. Az olvadékot 75 ml, 90–95 °C-os R vízzel 2 percig erőteljesen rázogatjuk. Lehűlés után a folyadékot R vízzel megnedvesített papírszűrőn megszűrjük. A – nem feltétlenül tiszta – szüredék 60 ml-éhez 0,25 ml R1 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Az indikátor színének megváltozásához legfeljebb 0,2 ml 0,02 M sósav–mérőoldat vagy 0,15 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyhat. Cseppenéspont (2.2.17): 38–44 °C. A “Gyapjúviasz-tartalom” vizsgálat során nyert maradékot vizsgáljuk. A fém vizsgálóedénykébe töltéshez a maradékot vízfürdőn megolvasztjuk, majd kb. 50 °C-ra lehűtve az edénykébe öntjük, és ezután 24 órán keresztül 15–20 °C-on tartjuk. Vízfelvevőképesség. A “Gyapjúviasz-tartalom” vizsgálat során nyert maradék 10 g-ját mozsárba mérjük, majd bürettából, 0,2–0,5 ml-es részletekben R vizet adunk hozzá. A vízfelvétel elősegítésére minden egyes részlet hozzáadása után erőteljesen megkeverjük az anyagot. A végpontot az jelzi, hogy látható cseppecskék maradnak vissza, melyeket az anyag már nem tud felvenni. Az anyag legalább 20 ml R vizet vegyen fel. Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,8. A vizsgálathoz 5,0 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk.
Adeps lanae cum aqua
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Peroxidszám (2.5.5, A módszer): legfeljebb 15. Szappanszám (2.5.6): 67–79. 2,00 g anyagot vizsgálunk; visszafolyóhűtő alatt, 4 órás melegítést alkalmazunk. Vízben oldódó, oxidálható anyagok. A „Vízben oldódó, savas vagy lúgos kémhatású anyagok” vizsgálat során nyert szüredék 10 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 0,1 ml 0,02 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. 10 perc elteltével az oldat nem lehet teljesen színtelen. Paraffinok: legfeljebb 1,0%. A vizsgálat során használt csapnak és vattadugóknak zsírmentesnek kell lenniük. Egy 230 mm hosszú és 20 mm átmérőjű, vízmentes alumínium-oxid oszlop készítése céljából egy R1 petrolétert tartalmazó, csappal ellátott üvegcsőbe R vízmentes alumínium-oxidból R1 petroléterrel készített, sűrű szuszpenziót töltünk. Hagyjuk, hogy a szuszpenzió ülepedjék és az oszlop felett kialakult oldószerréteg magasságát kb. 40 mm-re csökkentjük. A „Gyapjúviasz-tartalom” vizsgálat során nyert maradék 3,0 g-ját 50 ml meleg R1 petroléterben oldjuk; az oldatot lehűtjük, majd 3 ml/perc sebességgel átengedjük az oszlopon. Az oszlopot 250 ml R1 petroléterrel mossuk. A mosófolyadékkal egyesített eluátumot desztillálással kis térfogatra betöményítjük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot 105 °C-on, 10 perces szakaszokban történő melegítéssel szárítjuk mindaddig, amíg két, egymást követő tömegmérés között legfeljebb 1 mg eltérés lesz. A maradék tömege legfeljebb 30 mg lehet. Klorid: legfeljebb 115 ppm. 1,3 g anyagot 20 ml R alkohollal (90 % V/V), visszafolyóhűtőt alkalmazva, 5 percig forralunk. Az oldatot lehűtjük, 40 ml R vizet és 0,5 ml R tömény salétromsavat elegyítünk hozzá, majd megszűrjük. A szüredékhez 10 g/l R ezüst-nitrát R alkohollal (90 % V/V) készült oldatának 0,15 ml-ét elegyítjük, majd az elegyet 5 percre fénytől védett helyre tesszük. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg készített összehasonlító oldaté; az összehasonlító oldatot úgy készítjük, hogy 0,2 ml 0,02 M sósav, 20 ml R alkohol (90 % V/V), 40 ml R víz és 0,5 ml R tömény salétromsav elegyéhez R ezüstnitrát R alkohollal (90 % V/V) készült oldatának (10 g/l) 0,15 ml-ét elegyítjük. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 5,0 g anyagot izzítunk és a maradékot vizsgáljuk. Gyapjúviasz-tartalom: 72,5–77,5%. 30,0 g anyagot üvegbottal együtt lemért, megfelelő tálkában, vízfürdőn, állandó kevergetés közben, tömegállandóságig melegítünk. A maradék tömegét mérjük.
ELTARTÁS 25°C alatti hőmérsékleten.
Adeps lanae hydrogenatus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0969
ADEPS LANAE HYDROGENATUS Hidrogénezett gyapjúviasz
DEFINÍCIÓ Az anyag magasabb szénatomszámú alifás alkoholok és szterinek keveréke, amelyet gyapjúviasz (0134) magas hőmérsékleten végzett, közvetlen, nagynyomású hidrogénezésével állítanak elő; az előállítás folyamán az észterek és a savak a megfelelő alkoholokká redukálódnak. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, kenőcsállományú anyag. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; forrásban lévő vízmentes etanolban és petroléterben oldódik.
AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Az anyag feleljen meg az „Olvadáspont” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. B. A „Zsíralkoholok és szterinek” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Eredmények: A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsok – retenciós idejüket és méretüket tekintve – egyezzenek meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsokkal. C. 50 mg anyag 5 ml R diklórmetánnal készült oldatához 1 ml R ecetsav-anhidridet és 0,1 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldat zöldre színeződik.
VIZSGÁLATOK Olvadáspont (2.2.15): 45–55 °C. Az anyagot 16 órán át 20 °C hőmérsékleten tartjuk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 1,0. 5,0 g anyagot vizsgálunk. Hidroxilszám (2.5.3/A): 140–180. Szappanszám (2.5.6): legfeljebb 8,0. Visszafolyóhűtő alatt, 4 órás melegítést alkalmazunk. Zsíralkoholok és szterinek. Gázkromatográfia (2.2.28).
Adeps lanae hydrogenatus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Vizsgálati oldat. 0,25 g vizsgálandó anyagot 60 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 0,25 g CRS hidrogénezett gyapjúviaszt 60 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 50 mg CRS cetil-alkoholt és 50 mg CRS sztearil-alkoholt 60 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
anyaga: kvarcüveg,
−
méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm,
−
állófázis: R poli(dimetil)sziloxán vagy más, nem-poláris fázis (filmvastagság: 0,25 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–5
100
5 – 45
100 → 300
45 – 60
300
Injektor
325
Detektor
350
Detektálás: lángionizációs detektorral. Injektálás: 1 μl. A vizsgálati oldat kromatogramja nem térhet el lényegesen az a) összehasonlító oldat kromatogramjától (0969.-1. ábra); azok a csúcsok, amelyek retenciós idő tekintetében megegyeznek a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható cetil-alkohol-, illetve sztearil-alkohol-csúccsal, nem lehetnek ez utóbbiaknál nagyobbak. Nehézfémek (2.4.8): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk (C vizsgálatnak megfelelően). Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. 2,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on 1 órán át szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb. 0,1%. 5,0 g anyagot vizsgálunk.
ELTARTÁS Színültig töltött tartályban, fénytől védve.
Adeps lanae hydrogenatus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
0969.-1. ábra. – Kromatogram a „Zsíralkoholok és szterinek” vizsgálathoz hidrogénezett gyapjúviaszban. (Az a) összehasonlító oldat kromatogramja.)
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0134
ADEPS LANAE Gyapjúviasz DEFINÍCIÓ Juhok (Ovis aries) gyapjából nyert, tisztított, vízmentes, viasszerű anyag. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, kenőcsállományú anyag. Melegítve tiszta vagy csaknem tiszta, sárga folyadékká olvad. Petroléteres oldata opálos. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; forrásban lévő vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Szaga jellegzetes. AZONOSÍTÁS A. 0,5 g anyagot kémcsőben 5 ml R diklórmetánban oldunk. 1 ml R ecetsav-anhidrid és 0,1 ml R tömény kénsav hozzáadására az oldat zöld színű lesz. B. 50 mg anyagot 5 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldathoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Összerázáskor vörös színeződés észlelhető; a ráeső nappali fénnyel megvilágított alsó fázis intenzív zöld színnel fluoreszkál. VIZSGÁLATOK Vízben oldódó savas vagy lúgos kémhatású anyagok. 5,0 g anyagot vízfürdőn megolvasztunk. Az olvadékot 75 ml 90–95 °C-os R vízzel 2 percig erőteljesen rázogatjuk. Lehűlés után a folyadékot R vízzel megnedvesített szűrőpapíron megszűrjük. A nem feltétlenül tiszta szüredék 60 ml-éhez 0,25 ml R1 brómtimolkék–oldatot adunk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M sósav–mérőoldat vagy 0,15 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia. Vízfelvevő-képesség. 10 g megolvasztott gyapjúviaszt mozsárba mérünk, majd hagyjuk, hogy az anyag szobahőmérsékletűre hűljön. A mozsarat lemérjük. Ezután az anyaghoz 0,2–0,5 ml-es adagokban R vizet adunk. A vízfelvétel elősegítésére minden egyes adag hozzáadása után erőteljes keverést alkalmazunk, melyhez pisztillus helyett henger alakú, nagy sűrűségű polipropilénből készült (pl. 120 mm hosszú és 10 mm átmérőjű) botot használunk. A végpontot az jelzi, hogy látható cseppecskék maradnak vissza, amelyeket az anyag már nem tud felvenni. A mozsarat ismét lemérjük, és a tömegkülönbségből meghatározzuk a felvett víz mennyiségét. Az anyag legalább 20 g R vizet vegyen fel. Savszám (2.5.1): legfeljebb 1,0. A vizsgálathoz 5,0 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk. Peroxidszám (2.5.5, A-módszer): legfeljebb 20. A 0,5 ml R telített kálium-jodid–oldat hozzáadása előtt az anyag oldatát szobahőmérsékletűre hűtjük. Szappanszám (2.5.6): 90–105. 2,00 g anyagot vizsgálunk; visszafolyóhűtő alatt, 4 órás melegítést alkalmazunk.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Vízben oldódó oxidálható anyagok. A „Vízben oldódó savas vagy lúgos kémhatású anyagok” vizsgálat során nyert szüredék 10 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 0,1 ml 0,02 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldat 10 perc elteltével sem színtelenedhet el teljesen. Paraffinok: legfeljebb 1,0%. A vizsgálat során használt csapnak és vattadugóknak zsírmentesnek kell lenniük. Egy 0,23 m hosszú, 20 mm átmérőjű vízmentes alumínium-oxid oszlop készítése céljából egy R1 petrolétert tartalmazó, csappal ellátott üvegcsőbe R vízmentes alumínium-oxidból R1 petroléterrel készített, sűrű szuszpenziót töltünk. (A vízmentes alumínium-oxidot felhasználás előtt szárítószekrényben 3 órán át 600 °C-on történő melegítéssel dehidratáljuk.) Hagyjuk, hogy a szuszpenzió ülepedjék, és az oszlop felett kialakult oldószerréteg magasságát kb. 40 mm-nyire csökkentjük. A vizsgálandó anyag 3,0 g-ját 50 ml meleg R1 petroléterben oldjuk; az oldatot lehűtjük, majd 3 ml/perc sebességgel átengedjük az oszlopon. Az oszlopot 250 ml R1 petroléterrel mossuk. A mosófolyadékkal egyesített eluátumot desztillálással betöményítjük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot 105 °C-on, 10 perces szakaszokban történő melegítéssel szárítjuk mindaddig, amíg két, egymást követő tömegmérés között legfeljebb 1 mg eltérés lesz. A maradék tömege legfeljebb 30 mg lehet. Növényvédőszer-maradványok: szerves klórtartalmú növényvédőszerek egyenként: legfeljebb 0,05 ppm; egyéb növényvédőszerek egyenként: legfeljebb 0,5 ppm; összes növényvédőszer együttesen: legfeljebb 1 ppm. Foszfátmentes mosogatószerrel minden üvegeszközt gondosan meg kell tisztítani, az alábbiak szerint. Az üvegeszközöket a mosószertartalmú fürdőbe (5%-os, ionmentesített vízzel készült oldat) merítjük és 24 órán át áztatjuk. A mosószert növényvédőszer-analízishez való acetonnal és hexánnal történő bőséges mosással távolítjuk el az üvegeszközökről. Fontos, hogy azokat az üvegeszközöket, amelyeket növényvédőszer-vizsgálatokhoz használunk, külön kezeljük, és ne keverjük más célú vizsgálatokhoz használt eszközök közé. Az üvegeszközöknek klórtartalmú oldószerektől, műanyagoktól, gumitól, különösen pedig ftalát-típusú lágyítóktól, oxigéntartalmú vegyületektől és nitrogéntartalmú oldószerektől, pl. acetonitriltől mentesnek kell lenniük. Használható oldószer a növényvédőszeranalízisre szánt hexán, toluol és aceton. Ha etil-acetátot, ciklohexánt vagy vizet használunk, ezeknek folyadékkromatográfiás minőségűeknek kell lenniük. A vizsgálat menete: a növényvédőszer-maradványok izolálása méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) és ezt követő szilárdfázisú extrakció segítségével, majd azonosítás gázkromatográfiás módszerrel, elektronbefogásos detektor, illetve termoionizációs detektor alkalmazásával. A NÖVÉNYVÉDŐSZER-MARADVÁNYOK IZOLÁLÁSA.
A gélpermeációs oszlop kalibrálásához detektorként 254 nm-en regisztráló UV-látható spektrofotométert használunk.
A gélpermeációs kromatográfiában a kalibrálás rendkívül fontos annak ellenőrzésére, hogy a nyomás, az oldószeráramlás sebessége, a hőmérséklet és az oszlop jellemzői megtartják-e állandó értéküket a vizsgálat folyamán. A gélpermeációs oszlopot szabályos időközönként kalibrálni kell. Erre a célra standard keveréket használunk, melyet a következőképpen készítünk: 1000 ml-es mérőlombikba 50,00 g R kukoricaolajat, 0,20 g R metoxiklórt, 50,0 mg R perilént mérünk. A keveréket R ciklohexán és R etil-acetát azonos térfogatarányú elegyével 1000,0 ml-re hígítjuk. Az oszlop kalibrálásához R ciklohexán és R etil-acetát azonos térfogatarányú elegyét alkalmazva, a mozgófázis áramlási sebességét 5 ml/perc értékre állítjuk be. A standard keverék 5 ml-ét injektáljuk, és felvesszük a kromatogramot. Egy-egy kalibrálást összehasonlítva, az összetevőkre vonatkozó retenciós idők közötti különbség legfeljebb ±5% lehet. Amennyiben a retenciós idő eltolódása ±5%-nál nagyobb, korrekciót kell végrehajtani. A retenciós idő nagyobb mérvű eltolódását okozhatja: –
a laboratórium nem kielégítő hőmérséklet-szabályozása,
–
a pumpában lévő levegő. Ezt az áramlási sebesség mérésével bizonyíthatjuk: az oszlopról 25 ml eluátumot gyűjtünk egy mérőlombikba és mérjük az ehhez szükséges időt (300±5 másodperc),
–
szivárgás a rendszerben.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
A növényvédőszer-maradványok retenciós idejét befolyásolhatja a nyomásnak, a mozgófázis áramlási sebességének, valamint az oszlop hőmérsékleti viszonyainak megváltozása, továbbá az oszlop szennyezettsége is, ezért ezeknek a jellemzőknek változását követni (monitorozni) kell. Amennyiben az áramlási sebesség vagy az oszlopnyomás túllépi a megengedett értékhatárokat, az előtétoszlopot, ill. az oszlopot ki kell cserélni. Vizsgálati oldat. Pontosan mért 1 g gyapjúzsírt mérőlombikban 1 térfogatrész R etil-acetát és 7 térfogatrész R ciklohexán elegyében oldunk. Az oldathoz 1 ml belső standardot (2 ppm) – R izodrint vagy R ditalimfoszt – mérünk, majd az oldatot 20 ml-re hígítjuk. A belső standard oldatokat arra használjuk, hogy a növényvédőszerek visszanyerési szintjét a GPC-tisztítás, valamint a bepárologtatás és a szilárdfázisú kivonás szakaszában biztosítsuk. A belső standard oldatok gyapjúzsírból történő visszanyerési szintjét a gyapjúzsírkivonatok csúcsterületeinek és a belső standard oldatok csúcsterületeinek összehasonlításával állapítjuk meg. Előtétoszlop: –
méretei: l = 0,075 m, ∅ = 21,2 mm,
–
állófázis: R sztirol–divinilbenzol–kopolimer (5 μm).
Gélpermeációs oszlop: –
méretei: l = 0,3 m, ∅ = 21,2 mm,
–
állófázis: R sztirol–divinilbenzol–kopolimer (5 μm).
Mozgófázis: R etil-acetát – R ciklohexán (1+7 V/V). Áramlási sebesség: 5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. A vizsgálati oldat 5 ml-ét injektáljuk. Az eluátum első 95 ml-ét (19 perc), amely a vizsgálandó anyagot tartalmazza, elöntjük. Az eluátum következő 155 ml-ét (31 perc), amely az esetleges növényvédőszer-maradványokat tartalmazza, bepárló edénybe gyűjtjük. A gélpermeációs oszlopról gyűjtött, 155 ml eluátumot tartalmazó bepárló edényt az automata bepárló készülékbe helyezzük. A készülékben a vízfürdő hőmérsékletét 45 °C-ra, a nitrogén nyomását 55 kPara állítva, az eluátum térfogatát 0,5 ml-re bepároljuk. A szilárdfázisú kivonáshoz való patronok készítéséhez R növényvédőszer-maradványok vizsgálatára szánt magnézium-szilikátot 4 órán át 700 °C-on tokoskemencében hevítünk, a nedvesség és a poliklórbifenil-származékok eltávolítására. Ezután a magnézium-szilikátot 2 órán át hűlni hagyjuk, majd közvetlenül egy 100–105 °C-os szárítószekrénybe tesszük át; innen 30 perc múlva dugóval ellátott üvegedénybe tesszük és a lezárt edényt – az egyensúly kialakulásáig – 48 órán át állni hagyjuk. Az így előkészített magnézium-szilikát 2 hétig használható, amelynek elteltével reaktiválni kell. A reaktiváláshoz 2 órán át 600 °C-on tokoskemencében hevítjük. A kemencéből kivett magnéziumszilikátot lehűtjük, és a dugóval lezárt üvegedényben tároljuk. A magnézium-szilikátot 1% R víz hozzáadásával dezaktiváljuk. Közvetlenül a felhasználás előtt hozzáadjuk a vizet, majd – időnként rázogatva – 15 percen át állni hagyjuk. A dezaktivált magnézium-szilikát 1 hétig használható. Fontos, hogy kizárólag dezaktivált magnézium-szilikátot használjunk. A dezaktivált magnézium-szilikát 1 g-ját egy 6 ml-es, szilárdfázisú kivonáshoz való, üres patronba mérjük. Ebben a szakaszban a GPC-frakció még kb. 10% vizsgálandó anyagot tartalmaz, tehát további tisztításra van szükség. Külön eljárással kell elválasztani a) a szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszereket és b) a szerves foszfortartalmú növényvédőszereket. Az előkezelt, szilárdfázisú kivonáshoz való patront, amelyet 1 g dezaktivált R növényvédőszer-maradványok vizsgálatára szánt magnézium-szilikáttal töltöttünk meg, megfelelő csappal vákuumhoz csatlakoztatjuk.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
A patront 10 ml R toluol ráöntésével és átengedésével előkezeljük. Ezután a bepárló edényben visszamaradt 0,5 ml oldószerfrakciót az előkezelt patronra visszük. A növényvédőszer-frakciók eluálásához 20 ml-t használunk az alábbi két oldószer egyikéből: a) a szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszerek meghatározásához: R toluol. A vizsgálandó anyag igen kis mennyisége is eluálódik, b) a szerves foszfortartalmú növényvédőszerek meghatározására: 2 térfogatrész R aceton és 98 térfogatrész R toluol elegye. Ezt az oldószerrendszert az összes növényvédőszer eluálására használhatjuk, beleértve a polárisabb szerves foszfortartalmú növényvédőszereket is. Sajnálatos módon, a vizsgálandó anyagok némelyike is eluálódik ezzel az oldószerrendszerrel, és ez zavarhatja az elektronbefogásos detektálást. A kivonó patronokról lecsepegő eluátumot 25 ml-es üvegcsékbe gyűjtjük. Az eluátumot 3×10 ml R hexánnal kvantitatíve átmossuk az üvegcséből egy bepárló edénybe. A bepárló edényt az automata bepárló készülékbe helyezzük és a vízfürdő hőmérsékletét 45 °C-ra, a nitrogén nyomását 55 kPa-ra állítva, a szilárdfázisú kivonás frakcióit tartalmazó eluátum térfogatát 0,5 ml-re csökkentjük. A bepárlási maradékokat – elektronbefogásos és termoionizációs detektort alkalmazva – az alábbiak szerint gázkromatográfiásan (2.2.28) vizsgáljuk. Visszanyerés. Kiszámítjuk a vizsgálati oldathoz kevert belső standardok (R ditalimfosz vagy R izodrin) visszanyerési korrekciós faktorát (Rcf):
A2 × 100 A1 ahol: A1 = 1 ppm töménységű belső standard oldat csúcsterülete, A2 = a vizsgálati oldatból kivont belső standard csúcsterülete. A 2 ppm-es belső standard 1 ml-ét tartalmazó 20 ml vizsgálati oldat 5 ml-e, 0,5 ml-re betöményítve, megfelel egy 1 ppm-es belső standard oldatnak. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a belső standardok visszanyerése 70–110%. Összehasonlító oldatok. A növényvédőszer standardok felhasználásával 0,5 ppm töménységű növényvédőszer összehasonlító oldatokat készítünk (összetételüket A-tól D-ig lásd a 0134.-1. táblázatban). A kereskedelmi forgalomban lévő növényvédőszerek felhasználhatók. Az egyes standardok koncentrációja 10 ppm. Egyidejűleg olyan növényvédőszer-oldatokat készítünk, amelyeknek koncentrációja megfelel a módszer kimutatási határának (a javasolt összetételeket lásd a 0134.-1. táblázatban). Ezeket az összehasonlító oldatokat (E és F összehasonlító oldat) használjuk az elektronbefogásos detektor és a termoionizációs detektor optimalizálásához, melyet a módszer kimutatási határainak elérése érdekében végzünk. A különböző koncentrációjú összehasonlító oldatok készítéséhez kalibrált pipettát és mérőlombikot, a G és H belső standard oldatok készítéséhez négy tizedesjegy pontossággal mérő analitikai mérleget, pipettát és mérőlombikot használunk.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
0134.-1. táblázat. – Az összehasonlító oldatok összetétele A összehasonlító oldatB összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l)(0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves klórtartalmú és(szerves klórtartalmú és szintetikus piretroidszintetikus piretroid növényvédőszerek) növényvédőszerek) R cihalotrin R cipermetrin R o,p’-DDE R p,p’-DDE R p,p’-DDT R deltametrin R endrin R heptaklór R heptaklór-epoxid R hexaklórbenzol R lindán R teknazén
R aldrin R o,p’-DDT R o,p’-DDD R p,p’-DDD R dieldrin R α-endoszulfán R β-endoszulfán R fenvalerát R α-hexaklórciklohexán R β-hexaklórciklohexán R δ-hexaklórciklohexán R metoxiklór R permetrin
C összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves foszfortartalmú növényvédőszerek)
D összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves foszfortartalmú növényvédőszerek)
R bromofosz-etil R karbofenotion R klórfenvinfosz R diazinon R diklofention R etion R fenklórfosz R malation R propetamfosz
R bromofosz R klórpirifosz R klórpirifosz-metil R kumafosz R foszalon R pirimifosz-etil R tetraklórvinfosz
E összehasonlító oldat F összehasonlító oldat (elektronbefogásos detektor (termoionizációs detektor kalibrálására szánt keverék) kalibrálására szánt keverék) R aldrin (0,01 mg/l) R cipermetrin (0,1 mg/l) R o,p’-DDD (0,01 mg/l) R deltametrin (0,1 mg/l) R endrin (0,01 mg/l) R β-hexaklórciklohexán (0,01 mg/l)
R klórfenvinfosz (0,05 mg/l) R diazinon (0,05 mg/l) R etion (0,05 mg/l) R fenklórfosz (0,05 mg/l) R propetamfosz (0,05 mg/l)
G összehasonlító oldat (belső standard szerves foszfortartalmú növényvédőszerekhez)
H összehasonlító oldat (belső standard szerves klórtartalmú növényvédőszerekhez)
R ditalimfosz (2 ppm, ill. 2,0 mg/l) R ditalimfosz (1 ppm, ill. 1,0 mg/l)
R izodrin (2 ppm, ill. 2,0 mg/l) R izodrin (1 ppm, ill. 1,0 mg/l)
A NÖVÉNYVÉDŐSZER-MARADVÁNYOK AZONOSÍTÁSA ÉS MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA. A növényvédőszer-maradványokat úgy azonosítjuk, hogy kromatogramjaikat az A–D összehasonlító oldatok kromatogramjaival hasonlítjuk össze.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
A növényvédőszerek azonosítását alátámaszthatjuk mesterségesen szennyezett minták vizsgálatával, vagy kromatogramok egymásra helyezésével, ami integráló programmal rendelkező számítógéppel végezhető el. A növényvédőszer-maradványok nyomanalíziseinek értelmezése rendkívül összetett feladat. A detektorok működését – különösen az elektronbefogásos detektorét – maga a vizsgálandó anyag, továbbá az oldószerek, a reagensek és a kivonáshoz használt eszközök is befolyásolhatják; az így létrejövő csúcsokat esetleg tévesen azonosíthatjuk vagy álpozitív eredményként értelmezhetjük. A növényvédőszerek azonosítását megerősíthetjük a minták és a standardok különféle kapillárisoszlopokon végzett kromatografálásával (lásd az alább ismertetett „A” és „B” kromatográfiás rendszert). A csúcsokat a 0134.-2. táblázat segítségével azonosíthatjuk. 0134.-2. táblázat. – A növényvédőszerek elúciós sorrendje az „A” és a „B” kromatográfiás rendszerben „A” kromatográfiás rendszer
„B” kromatográfiás rendszer
teknazén
teknazén
α-hexaklórciklohexán
hexaklórbenzol
hexaklórbenzol
α-hexaklórciklohexán
β-hexaklórciklohexán
diazinon
lindán
lindán
propetamfosz
propetamfosz
δ-hexaklórciklohexán
heptaklór
diazinon
diklofention
diklofention
aldrin
klórpirifosz-metil
klórpirifosz-metil
heptaklór
fenklórfosz
fenklórfosz
β-hexaklórciklohexán
aldrin
δ-hexaklórciklohexán
malation
pirimifosz-etil
klórpirifosz
klórpirifosz
bromofosz
bromofosz
pirimifosz-etil
malation
heptaklór-epoxid
heptaklór-epoxid
klórfenvinfosz (E)
o,p’-DDE
klórfenvinfosz (Z)
klórfenvinfosz (E)
bromofosz-etil
α-endoszulfán
o,p’-DDE
klórfenvinfosz (Z)
α-endoszulfán
bromofosz-etil
tetraklórvinfosz
p,p’-DDE
dieldrin
dieldrin
p,p’-DDE
tetraklórvinfosz
o,p’-DDT
o,p’-DDT
endrin
endrin
β-endoszulfán
o,p’-DDD
o,p’-DDD
p,p’-DDD
p,p’-DDD
β-endoszulfán
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 7 „A” kromatográfiás rendszer
„B” kromatográfiás rendszer
etion
etion
karbofenotion
p,p’-DDT
p,p’-DDT
karbofenotion
metoxiklór
metoxiklór
foszalon
cihalotrin
cihalotrin (2 izomer)
cisz-permetrin
cisz-permetrin
foszalon
transz-permetrin
transz-permetrin
kumafosz
cipermetrin (4 izomer)
cipermetrin (4 izomer)
kumafosz
fenvalerát (2 izomer)
fenvalerát (2 izomer)
deltametrin
deltametrin
Az ismeretlen csúcsok azonosításához hasznos információt jelent a növényvédőszerek különböző válaszainak ismerete a kétféle detektoron. Miután a növényvédőszereket azonosítottuk, az alábbi összefüggés alapján mennyiségüket is kiszámítjuk:
Cp =
Pp × D × C e Pe
×
100 Rcf
ahol: CP
=
az azonosított növényvédőszer koncentrációja (ppm),
PP
=
az egyedi növényvédőszer csúcsterülete a vizsgálati minta kromatogramján,
Ce
=
az egyedi növényvédőszer koncentrációja a külső standardban (ppm),
Pe
=
az egyedi növényvédőszer csúcsterülete a külső standardban,
D
=
hígítási faktor,
Rcf
=
visszanyerési korrekciós faktor.
A hígítási faktor (D) a következőképpen definiálható:
V1 V m× 2 V3 ahol: V1
=
a második bepárlás után nyert minta térfogata;
m
=
a minta tömege;
V2
=
injektált térfogat a GPC vizsgálatban;
V3
=
a mintát tartalmazó mérőlombik térfogata.
„A” kromatográfiás rendszer: Előtétoszlop: –
anyaga: dezaktivált kvarc,
Adeps lanae
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 8
méretei: l = 4,5 m, ∅ = 0,53 mm.
Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg,
–
méretei: l = 60 m, ∅ = 0,25 mm,
–
állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság 0,25 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/s. Nyomás: 180 kPa. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–1
75
1–5
75 → 175
5–30
175 → 275
30–40
275 → 285
40–55
285
Injektor
300
Detektor
350
Detektálás: elektronbefogásos vagy specifikus termoionizációs detektorral. Injektálás: 2 μl. „B” kromatográfiás rendszer, amely a vizsgálati eredmények megerősítésére használható: Előtétoszlop: –
anyaga: dezaktivált kvarc,
–
méretei: l = 4,5 m, ∅ = 0,53 mm.
Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg,
–
méretei: l = 60 m, ∅ = 0,25 mm,
–
állófázis: R poli(cianopropil)(7)(fenil)(7)(metil)(86)sziloxán (filmvastagság 0,25 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/s. Nyomás: 180 kPa.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 9
Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–1
75
1–5
75 → 175
5–30
175 → 275
30–40
275 → 285
40–55
285
Injektor
300
Detektor
350
Detektálás: elektronbefogásos vagy specifikus termoionizációs detektorral. Injektálás: 2 μl. Klorid: legfeljebb 150 ppm. 1,0 g anyagot 20 ml R etanollal (90 %V/V) gömblombikban, visszafolyóhűtőt alkalmazva 5 percig forralunk. Az oldatot lehűtjük, 40 ml R vizet és 0,5 ml R tömény salétromsavat elegyítünk hozzá, majd megszűrjük. A szüredéket R ezüst-nitrát R etanollal (90 %V/V) készült, 10 g/l töménységű oldatának 0,15 ml-ével elegyítjük, majd 5 percre fénytől védett helyre tesszük. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot úgy készítjük, hogy 0,2 ml 0,02 M sósav, 20 ml R etanol (90 %V/V), 40 ml R víz és 0,5 ml R tömény salétromsav elegyét R ezüst-nitrát R etanollal (90 %V/V) készült, 10 g/l töménységű oldatának 0,15 ml-ével elegyítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 1 órán át, 105 °C-on szárítószekrényben szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,15%. 5,0 g anyagot izzítunk és a maradékot vizsgáljuk. ELTARTÁS 25 °C alatti hőmérsékleten. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a V/O típusú kenőcsökben és lipofil krémekben használt gyapjúviasz esetében.
Adeps lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 10
Vízfelvevő-képesség (lsd. Vizsgálatok) Cseppenéspont (2.2.17, A-módszer): 38–44 °C. A fém vizsgálóedénykébe töltéshez a gyapjúzsírt vízfürdőn megolvasztjuk, majd kb. 50 °C-ra lehűtve az edénykébe öntjük és ezután 24 órán keresztül 15–20 °C-on tartjuk.
Alcoholes adipis lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0593
ALCOHOLES ADIPIS LANAE Gyapjúviasz-alkoholok DEFINÍCIÓ Gyapjúviaszból nyert szterinek és hosszú szénláncú, alifás alkoholok elegye. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. Tartalom: legalább 30,0% koleszterin. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga vagy barnássárga, törékeny tömeg, amely melegítés hatására meglágyul. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; forrásban lévő vízmentes etanolban és diklórmetánban oldódik; etanolban (90 %V/V) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS 50 mg anyag 5 ml R diklórmetánnal készített oldatához 1 ml R ecetsav-anhidridet és 0,1 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Néhány másodpercen belül az oldat zöld színű lesz. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot 10 ml R1 petroléterrel vízfürdőben melegítve rázogatunk. Az anyagnak teljesen fel kell oldódnia. Az oldat lehűtés után is tiszta legyen (2.2.1). Lúgosság. 2,0 g anyagot 25 ml forró R etanolban (90 %V/V) oldunk. Az oldat 0,5 ml R1 fenolftalein– oldat hozzáadására nem pirosodhat meg. Olvadáspont (2.2.15): legalább 56 °C. A vizsgálandó anyagot a várható olvadáspontot legfeljebb 10 °C-kal meghaladó hőmérsékletű vízfürdőben megolvasztjuk; a megolvasztott anyagot kapillárisokba töltjük, melyeket ezután legalább 2 órán keresztül jégen tartunk. Vízfelvevő-képesség. Mozsárba mért, 0,6 g vizsgálandó anyagot és 9,4 g R fehér vazelint vízfürdőre helyezünk, és megolvasztunk. A kihűlt keverékhez kis részletekben 20 ml R vizet keverünk. Csaknem fehér, kenőcsszerű emulzió keletkezik, amelyből 24 órán belül nem válhat szabaddá víz. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, visszafolyóhűtőt alkalmazva, vízfürdőben melegítéssel oldjuk. Hidroxilszám (2.5.3, A-módszer): 120–180. Peroxidszám (2.5.5, A-módszer): legfeljebb 15. A vizsgálandó anyagból ék alakú darabkákat vágunk ki, oly módon, hogy az ékek alapját az anyag felülete képezze. A darabkákat a meghatározás megkezdése előtt megolvasztjuk. A vizsgálat során nyert oldatot a 0,5 ml R telített kálium-jodid–oldat hozzáadása előtt szobahőmérsékletűre hűtjük.
Alcoholes adipis lanae
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Szappanszám (2.5.6): legfeljebb 12,0. Az anyag 10,00 g-ját vizsgáljuk. Az oldatot, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 4 órán át melegítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 2,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28). Felhasználás előtt a mintát homogenizáljuk. Belső standard oldat. 0,125 g CRS pregnenolon-izobutirátot R heptánnal 50,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó anyagot 10,0 ml belső standard oldatban oldunk, majd az oldatot R heptánnal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 25,0 mg CRS koleszterint 10,0 ml belső standard oldatban oldunk, majd az oldatot R heptánnal 25,0 ml-re hígítjuk. Injektorbetét: –
töltet: üveggyapot;
– Oszlop:
méretek: l = 78,5 mm, Ø = 4,0 mm.
–
anyaga: kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm;
– állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság: 0,25 μm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet: − oszlop: 275 °C; − injektor: 285 °C; − detektor: 300 °C. Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenció pregnenolon-izobutirátra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: koleszterin kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 5,0, a pregnenolon-izobutirát és a koleszterin között. A vizsgálandó anyag százalékos koleszterintartalmát a CRS koleszterin deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Színültig töltött tartályban, fénytől védve.
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1491
AMLODIPINI BESILAS Amlodipin-bezilát
és enantiomere
C26H31ClN2O8S [111470-99-6]
Mr 567,1
DEFINÍCIÓ [3-Etil-5-metil-[(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin-3,5dikarboxilát]]-benzolszulfonát. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik; 2-propanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amlodipin-beziláttal. VIZSGÁLATOK Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS amlodipin-B-szennyezőt és 5 mg CRS amlodipin-G-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt amlodipint (amely D-, E- és F-szennyezőt is tartalmaz) 10 ml mozgófázisban oldunk.
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS amlodipin-A-szennyezőt R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 50 mg CRS amlodipin-bezilátot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);
–
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: R ammónium-acetát 2,3 g/l töménységű oldata – R metanol (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 237 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az amlodipin retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: a D-, E- és F-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt amlodipinhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az Aszennyező azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció az amlodipinre (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: G-szennyező kb. 0,21; Bszennyező kb. 0,25; D-szennyező kb. 0,5; F-szennyető kb. 0,8; E-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a G-szennyező között.
Követelmények: –
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: D-szennyező: 1,7; F-szennyező: 0,7;
–
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének másfélszerese (0,15%);
–
E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: legfeljebb 0,8%;
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). A benzolszulfonsav csúcsát (relatív retenciója kb. 0,14) nem vesszük figyelembe.
Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon, az alábbi módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat, e) összehasonlító oldat.
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
A százalékos C26H31ClN2O8S-tartalmat a CRS amlodipin-bezilát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet is): B, G, H.
és enantiomere
A. 3-etil-5-metil-[(4RS)-4-(2-klórfenil)-2-[[2-(1,3-dioxo-1,3-dihidro-2H-izoindol-2-il)etoxi]metil]-6metil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát],
és enantiomere
B. 3-etil-5-metil-[(4RS)-4-(2-klórfenil)-6-metil-2-[[2-[[2(metilkarbamoil)benzoil]amino]etoxi]metil]-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát),
D. 3-etil-5-metil-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metilpiridin-3,5-dikarboxilát,
Amlodipini besilas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
és enantiomere
E. dietil-(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát,
és enantiomere
F. dimetil-(4RS)-2-[(2-aminoetoxi)metil]-4-(2-klórfenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát,
G. dimetil-4-(2-klórfenil)-2,6-dimetil-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát,
és enantiomere
H. 2-[[2-[[(4RS)-4-(2-klórfenil)-3-(etoxikarbonil)-5-metoxikarbonil)-6-metil-1,4-dihidropiridin-2il]metoxi]etil]karbamoil]benzoesav.
Articaini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:1688
ARTICAINI HYDROCHLORIDUM Artikain-hidroklorid
C13H21ClN2O3S [23964-57-0]
Mr 320,8
DEFINÍCIÓ Metil-[4-metil-3-[[(2RS)-2-(propilamino)propanoil]amino]tiofén-2-karboxilát]-hidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%-os) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. 50,0 mg anyagot R tömény sósav 1 g/l-es oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R tömény sósav 1 g/l-es oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat spektrumát 200−350 nm között vizsgálva (2.2.25), 272 nm-en abszorpciós maximum található. A maximumon mért fajlagos abszorpciós koefficiens: 290−320. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 20 μl vizsgálati oldatot egy 300 mg-os pasztillára cseppenként viszünk fel. Vizsgálati oldat. 0,1 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot R nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatának 3 ml-ével elegyítjük, majd 2×2 ml R diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített diklórmetános réteget az oldószerrel 5,0 ml-re hígítjuk és R nátrium-szulfát fölött szárítjuk. Összehasonlítás: CRS artikain-hidrokloriddal.
Articaini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 7.4 - 2
C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R rtanolban (96%) oldunk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS artikain-hidrokloridot 5 ml R etanolban (96%) oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R trietil-amin − R etil-acetát − R heptán (10+35+65 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve az előírt változás észlelhető (2.3.1). VIZSGÁLATOK S oldat. 0,50 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 színmértékoldaté (2.2.2, I. módszer). pH (2.2.3): 4,2−5,2. 0,20 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Az utóbbi oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS artikain-A-szennyezőt és 5,0 mg CRS artikain-E-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot 50,0 mg CRS artikain-hidrokloridhoz mérünk és az oldatot a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: − − −
méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök), melynek fajlagos felülete 335 m2 /g és 19% szén-tartalmú. hőmérséklet: 45 °C.
Mozgófázis: 25 térfogatrész R acetonitrilt 75 térfogatrész, következőképpen készített oldattal elegyítünk: 2,02 g R nátrium-heptánszulfonátot és 4,08 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk; az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,0 értékre állítjuk be.
Articaini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 7.4 - 3
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: 276 nm-en spektrofotométerrel. Injektálás: 10 μl; a vizsgálati oldatot, valamint az a), a c) és a d) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: az artikain retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenciók az artikainra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8; Eszennyező kb. 0,86; Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,2, az A-szennyező és az E-szennyező között.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe a d) összehasonlító oldat kromatogramján (0,2%),
–
egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%),
–
egyéb szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 5 ppm. 4,0 g anyagot 20,0 ml R vízben oldunk és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, 105 °Con 5 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 50 ml R alkohol elegyében oldjuk. Az oldatot potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 32,08 mg C13H21ClN2O3S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.
Articaini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 7.4 - 4
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, D, E, F, G, H, I, J.
és enantiomere
A. R = CH3, R’ = H: metil-[4-metil-3-[[2-(propilamino)acetil]amino] tiofén-2-karboxilát] (acetamidoartikain), B. R = H, R’ = CH3 : 4-metil-3-[[(2RS)-2-(propilamino)propanoil]amino]tiofén-2-karbonsav (artikainsav), C. R = CH(CH3)2, R’ = CH3: 1-metiletil-[4-metil-3-[[(2RS)-2-(propilamino)propanoil]amino]tiofén2-karboxilát] (artikain-izopropil-észter),
és enantiomere
D. R1 = CH2-CH3, R2 = H, R3 = OCH3 : metil-[3-[[(2RS)-2-(etilamino)propanoil]amino]-4metiltiofén-2-karboxilát] (etilartikain), E. R1 = CH(CH3)2, R2 = H, R3 = OCH3 : metil-[4-metil-3-[[(2RS)-2-[(1metiletil)amino]propanoil]amino]tiofén-2-karboxilát] (izopropilartikain), F. R1 = CH2-CH2-CH3, R2 = H, R3 = NH-CH2-CH2-CH3: 4-metil-N-propil-3-[[(2RS)-2(propilamino)propanoil]amino]tiofén-2-karboxamid (artikainsav-propionamid), G. R1 = (CH2)3-CH3, R2 = H, R3 = OCH3 : metil-3-[[(2RS)-2-(butilamino)propanoil]amino]-4metiltiofén-2-karboxilát] (butilartikain), H. R1 = R2 = CH2-CH2-CH3, R3 = OCH3 : metil-[3-[[(2RS)-2-(dipropilamino)propanoil]amino]4-metiltiofén-2-karboxilát] (dipropilartikain),
Articaini hydrochloridum
I.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 7.4 - 5
metil-[3-amino-4-metiltiofén-2-karboxilát] (3-aminoartikain),
és enantiomere
J. metil-[3-[[(2RS)-2-brómpropanoil]amino]-4-metiltiofén-2-karboxilát] (brómszármazék).
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0809
BETAMETHASONI DIPROPIONAS Betametazon-dipropionát
C28H37FO7 [5593-20-4]
Mr 504,6
DEFINÍCIÓ (9-Fluor-11β-hidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-17,21-diil)-dipropanoát. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D, E. A. 10,0 mg anyagot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét üvegdugós kémcsőben 10,0 ml R fenilhidrazin–kénsav–oldattal elegyítjük, az elegyet 60 °C-os vízfürdőben 20 percig melegítjük, majd azonnal lehűtjük. Az oldat 419 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,10 lehet. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria(2.2.24). Összehasonlítás: CRS betametazon-dipropionáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal óvatosan melegítve 5 ml-re oldunk (Aoldat). 2 ml A-oldatot R diklórmetánnal 10 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat (b). 2 ml A-oldatot csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 15 ml-es üvegkémcsőbe mérünk. Az oldathoz 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk, majd haladéktalanul R nitrogént vezetünk az oldatba. A gázt 5 percen át élénken áramoltatjuk az oldaton keresztül. Ezután lezárjuk a kémcsövet, majd fénytől védett helyen két órán át 45 °C-os vízfürdőben melegítjük. Hagyjuk lehűlni.
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS betametazon-dipropionátot R metanollal óvatosan melegítve 5 ml-re oldunk (B-oldat). 2 ml B-oldatot R diklórmetánnal 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 2 ml B-oldatot csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 15 mles üvegkémcsőbe mérünk. Az oldathoz 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk, majd haladéktalanul R nitrogént vezetünk az oldatba. A gázt 5 percen át élénken áramoltatjuk az oldaton keresztül. Ezután lezárjuk a kémcsövet, majd fénytől védett helyen két órán át 45 °C-os vízfürdőben tartjuk.Hagyjuk lehűlni. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán keverékéhez 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol keverékét elegyítjük. Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldatok kromatogramjain látható főfoltok – helyüket és méretüket tekintve – egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldatok kromatogramjain látható főfoltokkal. B-előhívás: a lemezeket R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 10 percig, illetve a foltok megjelenéséig 120 °C-on melegítjük. Lehűlés után a kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldatok kromatogramjain látható főfoltok – helyüket, nappali fényben észlelhető színüket, 365 nm-en mutatkozó fluoreszcenciájukat, valamint méretüket tekintve – egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldatok kromatogramjain látható főfoltokkal; mind a b) vizsgálati oldat, mind a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt RF-értéke határozottan alacsonyabb legyen, mint az a) vizsgálati oldat, illetve az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt RF-értéke. D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavba szórunk és rázogatással oldunk. Az oldat 5 percen belül mély vörösesbarnára színezik. Ezt az oldatot 10 ml R vízhez öntjük; elegyítéskor az oldat elszíntelenedik és feltisztul. E. 45 mg R nehéz magnézium-oxiddal kevert, kb. 5 mg anyagot izzítótégelyben elégetünk. Az izzítást addig folytatjuk, amíg az anyag csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot és az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét a 0,1 ml R alizarin S–oldatból és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy azonos módon készített, üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű lesz. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +84 és +88 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 60,0 mg-ját a mozgófázissal 25,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt betametazon-dipropionátot (amely B-, C-, D-, E- és G- szennyezőket is tartalmaz) a mozgófázissal 2,0 ml-re oldunk.
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 60,0 mg CRS betametazon-dipropionátot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt betametazon-diproprionátot (amely Hszennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 2,0 ml-re oldunk. Oszlop: − méretei: l = 0,10 m; ∅ = 2,0 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (2,5 μm); − hőmérséklet: 20 ± 2 °C. Mozgófázis: 35 ml R vizet 56 ml R acetonitrillel elegyítünk. Miután az elegy egyensúlyba került, térfogatát R vízzel 100 ml-re kiegészítjük és ismét összekeverjük. Áramlási sebesség: 0,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 5 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a betametazon-dipropionát retenciós idejének háromszorosa. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, D-, E- és G-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt betametazon-dipropionáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a H-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt betametazon-dipropionáthoz mellékelt kromatogramot, és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a betametazon-dipropionátra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,5; D-szennyező kb. 0,7; E-szennyező kb. 1,2; H-szennyező kb. 1,7; G-szennyező: kb. 2,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: − hegy-völgy arány: legalább 4,0, ahol Hp = az E-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = az E-szennyező csúcsát a betametazon-dipropionát csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. Követelmények: –
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő faktorokkal szorozzuk: G-szennyező 1,3; H-szennyező 1,4;
− C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); − B- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); − D-, E- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%); − elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C28H37FO7-tartalmat a CRS betametazon-dipropionát deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C, D, E, G, H. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, F.
A. 9-fluor-11β,17,21-trihidroxi-16β-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion (betametazon),
B. (9-fluor-11β,21-dihidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-17-il)-propanoát 17-propionát),
(betametazon-
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
C. (9-fluor-11β,17-dihidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-propanoát 21-propionát),
(betametazon-
D. 21-(acetiloxi)-9-fluor-11β-hidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-17-il)-propanoát (betametazon-21-acetát-17-propionát),
E. (9-klór-11β-hidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-17,21-diil)-dipropanoát (beklometazondipropionát),
F. (9,11β-epoxi-16β-metil-3,20-dioxo-9β-pregna-1,4-dién-17,21-diil)-dipropanoát epoxibetametazon-dipropionát),
G. 9-fluor-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-11β,17,21-triil)-tripropanoát tripropionát),
(9β,11β-
(betametazon-
Betamethasoni dipropionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
H. 6α-bróm-9-fluor-11β-hidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-17,21-diil)-dipropanoát brómbetametazon-dipropionát.
(6α-
Bifonazolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1395
BIFONAZOLUM Bifonazol
és enantiomere
C22H18N2 [60628-96-8]
Mr 310,4
DEFINÍCIÓ 1-[(RS)-(Bifenil-4-il)-fenilmetil]-1H-imidazol. Tartalom: 98,0–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS bifonazollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérŐek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a szükséges legkisebb mennyiségű R 2-propanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat (pH 3,2). 980 ml R vízhez 2,0 ml R tömény foszforsavat elegyítünk. Ezután az oldat pHját (2.2.3) R trietil-aminnal 3,2-re állítjuk be, majd térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re egészítjük ki. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 25 ml R acetonitrilben oldunk és az oldatot a tompítóoldattal (pH 3,2) 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a tompítóoldattal (pH 3,2) 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét ugyanezen tompítóoldattal 10,0 ml-re hígítjuk.
Bifonazolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bifonazolt (amely A-, B-, C-, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) 2 ml R acetonitrilben oldunk, és az oldatot a tompítóoldattal (pH 3,2) 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,125 m ∅ = 4,0 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril – tompítóoldat (pH 3,2) (20+80 V/V);
–
B-mozgófázis: tompítóoldat (pH 3,2) – R1 acetonitril (20+80 V/V). Idő (perc)
A-mozgófázis (% V/V)
B-mozgófázis (% V/V)
0–8
60
40
8–12
60 → 10
40 → 90
12–30
10
90
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 50 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és E-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bifonazolhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a bifonazolra (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,2; BszennyezŐ kb. 0,7; A-szennyező kb. 3,2; D-szennyező kb. 3,6; E-szennyező kb. 5,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,5, a B-szennyezŐ és a bifonazol között.
Követelmények: − korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét kettővel szorozzuk; − B- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); − A- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); − E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%); − elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Bifonazolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot 80 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérŐoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérŐoldattal 31,04 mg C22H18N2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. és enantiomere
A. (RS)-(bifenil-4-il)fenilmetanol,
és enantiomere
B. 4-[(RS)-(bifenil-4-il)fenilmetil]-1H-imidazol,
C. 1H-imidazol,
D. 1,3-bisz[(bifenil-4-il)fenilmetil]-1H-imidazolium-ion,
Bifonazolum
E. 1,4-bisz[(bifenil-4-il)fenilmetil]-1H-imidazol.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1079
CAPTOPRILUM Kaptopril
és enantiomere
C9H15NO3S [62571-86-2]
Mr 217,3
DEFINÍCIÓ (2S)-1-[(2S)-2-Metil-3-szulfanilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav. Tartalom: 98,0–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik, diklórmetánban és metanolban bőségesen oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS kaptoprillal. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 2,0–2,6. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –132 és –127 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. F-szennyező. Gázkromatográfia (2.2.28). Reagens-oldat. 17,2 ml R vízmentes metanolhoz 0 °C-on cseppenként 2,8 ml R acetil-kloridot elegyítünk. Az oldatot felhasználás előtt 20 percen át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. Vizsgálati oldat. Üvegcsébe mért, 20,0 mg vizsgálandó anyaghoz 1,0 ml reagens-oldatot elegyítünk. Az elegyet 60 °C-ra melegítjük, és 30 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezután az oldatot R nitrogén-áramban szárazra párologtatjuk. A maradékot 0,5 ml R etil-acetátban oldjuk, és az oldatot
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
0,5 ml R pentafluorpropionsav-anhidrid hozzáadása után 30 percen át ismét 60 °C-on melegítjük; ezután R nitrogén-áramban szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 1,0 ml R butil-acetátban oldjuk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kaptoprilt (amely F-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml reagens-oldatban oldunk. A továbbiakban a vizsgálati oldat készítésével azonos módon járunk el. Összehasonlító oldat (b). 0,25 ml a) összehasonlító oldat és 0,75 ml R butil-acetát elegye. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg;
–
méretei: l = 25 m, Ø = 0,32 mm;
–
állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság 1 μm);
Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:20. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0 – 10
200
10 – 14
200 → 240
14 – 34
240
Injektor
270
Detektor
300
Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenció a kaptoprilra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,96. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az F-szennyező és a kaptopril között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;
–
jel/zaj viszony: legalább 10, az F-szennyezőre számolva a b) összehasonlító oldat kromatogramján.
Az F-szennyező százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számoljuk ki:
100
A A+ B ,
ahol A = az F-szennyező csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; B = a kaptopril csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján. Követelmény: –
F-szennyező: legfeljebb 0,2%;
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tömény foszforsav – R1 acetonitril – R víz (0,08+10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk.
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Összehasonlító oldat (a). 4,0 mg CRS kaptopril-J-szennyezőt, 5,0 mg CRS kaptopril-B-szennyezőt, 5,0 mg CRS kaptopril-C-szennyezőt és 5,0 mg CRS kaptopril-D-szennyezőt az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Összehasonlító oldat (b). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS kaptopril-E-szennyezőt R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 4 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az A-szennyező in situ előállítása céljából 1,0 ml vizsgálati oldatot mérőlombikban 230 μl 0,05 M jód–oldattal elegyítünk. Ha az oldat nem színtelen, cseppenként adagolt 0,1 M nátrium-tioszulfát–oldattal elszíntelenítjük, majd az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,3 m, Ø = 3,9 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (10 μm);
–
hőmérséklet: 50 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz (0,08+100 V/V);
–
B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R1 acetonitril – R víz (0,08+50+50 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5 5 – 20 20 – 45
90
10
90 → 50 50
10 → 50 50
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 25 μl. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, D- és J-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az A-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; Relatív retenciók a kaptoprilra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,6; Dszennyező kb. 0,8; E-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,17; J-szennyező kb. 1,22; A-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B- és a J-szennyező között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;
–
csúcsfelbontás: legalább 2,0, az E-szennyező és a kaptopril között a b) összehasonlító oldat kromatogramján;
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 10-szerese (1,0%);
–
J-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 2,5-szerese (0,2%);
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
–
B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: legfeljebb 1,2%;
–
elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R víz. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot 3 órán át, erősen csökkentett nyomáson, 60 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 30 ml R vízben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést (2.2.20) alkalmazva, 0,05 M jód–mérőoldattal titráljuk. Kombinált platinaelektródot használunk. 1 ml 0,05 M jód–mérőoldattal 21,73 mg C9H15NO3S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): G, H, I, L, M, N, O.
A. 1,1’-[diszulfándiilbisz[(2S)-2-metil-1-oxopropán-3,1-diil]]bisz[(2S)-pirrolidin-2-karbonsav] (kaptopril-diszulfid),
B. (2S)-1-[(2S)-3-bróm-2-metilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav, és enantiomere
C. (2RS)-2-metil-szulfanilpropánsav,
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5 és enantiomere
D. (2RS)-3-bróm-2-metilpropánsav,
E. (2S)-1-(2-metilpropanoil)pirrolidin-2-karbonsav,
F. (2S)-1-[(2R)-2-metil-3-szulfanilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav (epi-kaptopril),
és enantiomere
G. (2RS)-3-(acetilszulfanil)-2-metilpropánsav,
H. (2S)-1-[(2S)-3-[[(2R)-3-(acetilszulfanil)-2-metilpropanoil]-szulfanil]-2-metilpropanoil]pirrolidin2-karbonsav,
I.
(2S)-1-[(2S)-3-[[[(2S)-1-[(2S)-2-metil-3-szulfanilpropanoil]pirrolidin-2-il] metilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav,
karbonil]szulfanil]-2-
J. (2S)-1-[(2S)-3-(acetilszulfanil)-2-metilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav (acetilkaptopril),
L. 1,1’-[metilénbisz[szulfándiil[(2S)-2-metil-1-oxopropán-3,1-diil]]]bisz[(2S)-pirrolidin-2karbonsav],
M. (2S)-1-[(2S)-3-[[(2S)-2-karboxipropil]diszulfanil]-2-metilpropanoil]pirrolidin-2-karbonsav,
Captoprilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
N. 3,3-diszulfándiilbisz[(2S)-2-metilpropánsav],
O. 1,1'-[propán-2,2-diilbisz[szulfándiil[(2S)-2-metil-1-oxopropán-3,1-diil]]]bisz[(2S)-pirrolidin-2karbonsav.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1745
CARVEDILOLUM Karvedilol
és enantiomere
C24H26N2O4 [72956-09-3]
Mr 406,5
DEFINÍCIÓ (2RS)-1-(9H-Karbazol-4-iloxi)-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propán-2-ol. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; híg savakban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karvedilollal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R 2-propanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS karvedilol-C-szennyezőt a mozgófázis 5,0 ml-ében oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 4,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszerazonossági vizsgálatra szánt karvedilolt (amely A- és Dszennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,150 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 μm),
–
hőmérséklet: 55 °C.
Mozgófázis: 1,77 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 650 ml-re oldunk; az oldatot R tömény foszforsavval pH 2,0-re állítjuk be, majd 350 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a karvedilol retenciós idejének hatszorosa. Szennyezők azonosítása: az A- és a D-szennyező azonosításához a CRS rendszerazonossági vizsgálatra szánt karvedilolhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a karvedilolra (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Cszennyező kb. 2,9; B-szennyező kb. 3,8. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 3,5, az A-szennyező és a karvedilol között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján.
–
jel/zaj viszony: legalább 10, a C-szennyező csúcsára számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.
Követelmények: –
korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 2,0-vel szorozzuk,
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
–
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező, a C-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 0,5-szerese. (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R dimetil-szufoxid.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,350 g-ját 60 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 40,65 mg C24H26N2O4 egyenértékű. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. (Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B.
A. 1-[[9-[2-hidroxi-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propil]-9H-karbazol-4-il]oxi]-3-[[2-(2metoxifenoxi)etil]amino]propán-2-ol,
B. 1,1’-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]nitrilo]bisz[3-(9H-karbazol-4-iloxi)propán-2-ol],
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
és enantiomere
C. (2RS)-1-[benzil-[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]-3-(9H-karbazol-4-iloxi)propán-2-ol,
D. 1-(9H-karbazol-4-iloxi)-3-[4-[2-hidroxi-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propoxi]-9H-karbazol9-il]propán-2-ol.
Cellulosum micricristallinum et carmellosum natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
01/2008:2050 javított 7.4
CELLULOSUM MICROCRISTALLINUM ET CARMELLOSUM NATRICUM Mikrokristályos cellulóz és karmellóz-nátrium keveréke DEFINÍCIÓ Mikrokristályos cellulóz (0316) és 5–22% Karmellóz-nátrium (0472) porított, kolloidképző keveréke. Tartalom: a karmellóz-nátrium névleges mennyiségének 75,0–125,0%-a (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, durva vagy finom por. Oldékonyság: vízben diszpergálható: a diszpergálás során fehér, átlátszatlan, kolloid diszperzió képződik; szerves oldószerekben és híg savakban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. 6 g anyagot 300 ml R vízzel elkeverünk, majd a pépet percenként 18 000-es fordulatszámon 5 percig kevertetjük. Fehér, átlátszatlan, felülúszómentes diszperzió keletkezik. B. Az „Azonosítás” A pontja szerint nyert diszperzióból néhány cseppet R alumínium-klorid 10 m/V%-os oldatába cseppentünk. Minden csepp fehér, átlátszatlan gömböcskét képez, amely állás közben sem diszpergálódik. C. Az „Azonosítás” A pontja szerint nyert diszperzióhoz 2 ml R kálium-jodid–jód–oldatot elegyítünk. Sem kék, sem bíbor színeződés nem keletkezik. D. Az anyag megfelel a tartalomra előírt követelménynek. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. 10 ml R réz(II)-tetraammin–oldatba 50 mg anyagot szórunk. Összerázáskor az anyag maradéktalanul feloldódik. pH (2.2.3): 6,0–8,0. Az „Azonosítás” A pontja szerint nyert diszperziót vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 8,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 7,4%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 2,00 g anyagot 75 ml R vízmentes ecetsavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 2 órán át forralunk. Az oldatot ezután lehűtjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk.
Cellulosum micricristallinum et carmellosum natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 29,6 mg karmellóz-nátrium egyenértékű. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a karmellóz-nátrium névleges százalékos (m/m) értékét. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha az anyagot szuszpendálószerként alkalmazzák. Látszólagos viszkozitás (2.2.10): a névleges érték 60–140%-a. Kiszámoljuk azt a mennyiséget, amely a megadott m/m százalékos (szárított anyagra vonatkoztatott) diszperziójának pontosan 600 g elkészítéséhez szükséges (x g). Nagysebességű keverővel ellátott, gömbölyű, 1000 ml-es turmix-edényben lévő (600–x) g, 23-25 °C-os R vízhez hozzáadjuk a vizsgálandó anyag x g-ját és csökkentett sebességgel keverjük, ügyelve arra, hogy a por ne érintkezzék az edény oldalával. A por hozzáadása után 15 másodpercig csökkentett sebességű keverést, majd pontosan 2 percen át, percenként 18 000 fordulatszámú keverést alkalmazunk. A viszkozitást alkalmas relatív rotációs viszkoziméterrel határozzuk meg a következő mérési körülmények között: – megfelelően kiválasztott orsó; – 20 r/perc-es fordulatszám. Amint a szuszpenzió elkészült, az orsót haladéktalanul belemerítjük, 30 másodperc múlva bekapcsoljuk a rotációs orsót, további 30 másodperc elteltével leolvassuk a skálán kijelzett értékeket, és a műszerhez mellékelt útmutató szerint kiszámoljuk a viszkozitást.
Ciprofloxacini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2011:0888 javított 7.4
CIPROFLOXACINI HYDROCHLORIDUM Ciprofloxacin-hidroklorid
C17H19ClFN3O3,xH2O [86393-32-0]
Mr 367,8 (vízmentes anyagra)
DEFINÍCIÓ [1-Ciklopropil-6-fluor-4-oxo-7-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav]–hidroklorid. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, kristályos por; kissé nedvszívó. Oldékonyság: vízben oldódik; metanolban kevéssé oldódik; etanolban alig oldódik; acetonban, etilacetátban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciprofloxacin-hidrokloriddal. B. 0,1 g anyaggal a kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldat 10 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re hígítjuk. pH (2.2.3): 3,5–4,5. Az S oldatot vizsgáljuk. A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk.
Ciprofloxacini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat. 10 mg CRS ciprofloxacin-A-szennyezőt 0,1 ml R1 hígított ammónia–oldat és 90 ml R víz elegyében oldunk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Felvitel: 5 µl. Egy kromatografáló kamra aljára 50 ml R tömény ammónia–oldatot tartalmazó bepárlótálat helyezünk. A lefedett kamrában a lemezt 15 percre az ammónia-gőztérbe helyezzük. Ezután a lemezt kivesszük, egy másik kromatografáló kamrába áthelyezzük, és kifejlesztjük a kromatogramokat. Kifejlesztőszer: R acetonitril – R tömény ammónia–oldat – R metanol – R diklórmetán (10+20+40+40 V/V). Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Követelmények: –
A-szennyező: az A-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltnál (0,2%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS ciprofloxacin-hidrokloridot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt ciprofloxacin-hidrokloridot (B-, C, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázisal 50,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: R acetonitrilt (13 térfogatrész) R tömény foszforsav 2,45 g/l töménységű, előzetesen R trietil-aminnal pH 3,0-ra beállított oldatával (87 térfogatrész) elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 278 nm-en. Injektálás: 50 µl. Kromatografálási idő: a ciprofloxacin retenciós idejének 2,3-szerese. Relatív retenciók a ciprofloxacinra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,6; C-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,3, a B-szennyező és a C-szennyező között.
Követelmények: –
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: B-szennyező: 0,7; C-szennyező: 0,6; D-szennyező: 1,4; Eszennyező: 6,7;
Ciprofloxacini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
–
E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a v) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%);
–
B, C, D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,2%);
–
egyedi határértéknhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének a fele (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%);
–
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/E): legfeljebb 20 ppm. 0,25 g anyagot R vízzel 30 ml-re oldunk. Elvégezzük az előszűrést, és a szüredéket vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 5 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 6,7%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal: Injektálás: 10 µl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kiszámítjuk a C17H19ClFN3O3 százalékos mennyiségét. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. Egyéb kimutatható szennyező (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): F.
A. 7-klór-1-ciklopropil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (fluorkinolonsav),
Ciprofloxacini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
B. 1-ciklopropil-4-oxo-7-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (dezfluor-származék),
C. 7-[(2-aminoetil)amino]-1-ciklopropil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav diamin-származék),
D. 7-klór-1-ciklopropil-4-oxo-6-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav.
E. 1-ciklopropil-6-fluor-7-(piperazin-1-il)kinolin-4(1H)-on (dekarboxilezett származék),
F. 1-ciklopropil-6-hidroxi-4-oxo-7-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav,
(etilén-
Crospovidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0892
CROSPOVIDONUM Kroszpovidon
(C6H9NO)n [9003-39-8]
Mr (111,1)n
DEFINÍCIÓ 1-Etenilpirrolidin-2-on térhálós szerkezetű homopolimerje. Tartalom: 11,0–12,8% nitrogén (N; Ar 14,01) (szárított anyagra). A részecskemérettől függően kétféle kroszpovidont különböztethetünk meg: A típus és B típus. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, nedvszívó por, illetve lemezkék. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS kroszpovidonnal. B. 1 g anyagot 10 ml R vízben szuszpendálunk, a szuszpenziót 0,1 ml 0,05 M jód–oldattal elegyítjük, majd 30 másodpercig rázogatjuk. Ezután 1 ml R keményítő–oldatot adunk hozzá, és összerázzuk. 30 másodpercen belül nem észlelhető kék színeződés. C. 10 ml R vízhez 0,1 g anyagot adunk, és a keveréket összerázzuk. Szuszpenzió képződik, amely 15 percen belül nem válik tiszta oldattá. D. Az alábbi vizsgálathoz használt analitikai szűrők tiszták és szárazak legyenek. Ennek érdekében a szűrőket forró vízzel mossuk, és egy éjjelen át szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. 20 g anyagot 1000 ml-es Erlenmeyer-lombikba helyezünk, és 500 ml R vizet adunk hozzá. A szuszpenziót 30 percen át rázatjuk; ezután 63 μm-es, előzetesen lemért analitikai szűrőre öntjük, és a szűrőt R vízzel addig mossuk, míg tiszta szüredéket nem kapunk. A szűrőt a rajta lévő maradékkal együtt 5 órán át 105 °C-os szárítószekrényben, légáramban szárítjuk; ezután exszikkátorban 30 percig hűtjük, majd lemérjük. A szűrési maradék százalékos mennyiségét (a minta 63 μm-nél nagyobb átmérőjű részecskékből álló frakciója) az alábbi kifejezéssel számítjuk ki:
2 Crospovidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
m1 − m3 ⋅ 100 m2 ahol m1 =
az 5 órán át szárított szűrő és a mintamaradék együttes tömege, grammban,
m2 =
a minta kezdeti tömege, grammban,
m3 =
a szűrő tömege, grammban.
Ha a szűrési maradék frakció 15%-nál több, az anyagot az A típusba soroljuk; ha szűrési maradék frakció 15% vagy annál kevesebb, a mintát B típusúnak jelöljük. VIZSGÁLATOK Peroxidok. A típus: legfeljebb 400 ppm, H2O2-ben kifejezve; B típus: legfeljebb 1000 ppm, H2O2-ben kifejezve. 2,0 g anyagot 50 ml R vízben szuszpendálunk. A szuszpenzió 25 ml-éhez 2 ml R titán(III)-klorid– kénsav–reagenst adunk. Ezután a keveréket 30 percig állni hagyjuk, majd megszűrjük. A szüredék 405 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,35 lehet. A kompenzáló folyadék készítéséhez a vizsgálandó anyag 40 g/l-es szuszpenziója szüredékének 25 ml-ét R tömény kénsav 13 %V/V töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítjük. B típusú anyag esetében a vizsgálathoz 10 ml szuszpenziót R vízzel 25 ml-re hígítunk. Vízben oldódó anyagok: legfeljebb 1,5%. 25,0 g anyagot 400 ml-es főzőpohárba mérünk, 200 ml R vizet adunk hozzá, majd mágneses keverővel 1 órán át kevertetjük. Ezután a szuszpenziót 250,0 ml-es mérőlombikba töltjük, a főzőpoharat R vízzel átöblítjük, és a lombik tartalmát R vízzel jelig kiegészítjük. Hagyjuk a szilárd tömeget leülepedni. A csaknem tiszta felülúszó folyadék kb. 100 ml-ét 0,45 µm névleges pórusméretű membránszűrőn keresztül megszűrjük. A membránszűrőt egy másik, 3 µm névleges pórusméretű membránszűrő ráhelyezésével védjük. Szűrés közben a membránszűrő feletti folyadékot manuálisan vagy mechanikus keverővel keverjük, ügyelve arra, hogy a szűrő ne sérüljön. A tiszta szüredék 50,0 ml-ét egy előzetesen lemért, 100 ml-es főzőpohárba visszük át, szárazra párologtatjuk, majd 105–110 ºC-on 3 órán át szárítjuk. A maradék legfeljebb 75 mg lehet. A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 1,250 g anyagot 50,0 ml R metanolban szuszpendálunk, és 60 percig rázatunk. Ezután a szilárd tömeget hagyjuk leülepedni, majd a folyadékot membránszűrőn (névleges pórusméret 0,2 µm) megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 50 mg R 1-vinil-2-pirrolidont (A-szennyező) R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az utóbbi oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R 1-vinil-2-pirrolidont (A-szennyező) és 0,50 g R vinil-acetátot R metanollal 100 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: −
méretei: l = 0,025 m, Ø = 4 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4 mm,
3 Crospovidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),
−
hőmérséklet: 40 ºC.
Mozgófázis: R acetonitril – R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 50 µl. A vizsgálati oldat minden injektálása után az előtétoszlopot a mozgófázis visszaáramoltatásával 30 percig mossuk; ekkor ugyanazt az áramlási sebességet alkalmazzuk, mint a vizsgálat során. Rendszeralkalmasság: −
csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a vinil-acetát között a b) összehasonlító oldat kromatogramján,
−
ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.
Százalékos tartalom számolása: az A-szennyező esetében az a) összehasonlító oldat A-szennyező tartalmát használjuk a számoláshoz. Követelmény: −
A-szennyező: legfeljebb 10 ppm.
Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 ºC-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját (m mg) roncsolólombikba mérjük, majd egy 1 g R réz(II)-szulfátból, 1 g R titán-dioxidból és 33 g R kálium-szulfátból álló keverékből 5 g-ot adunk hozzá. 3 üveggyöngyöt is dobunk a lombikba. A lombik nyakához tapadt részecskéket kis mennyiségű R vízzel a lombikba mossuk. 7 ml R tömény kénsavat adunk hozzá, hagyva a savat a lombik falán végigfolyni, majd az edény tartalmát forgatással megkeverjük. A lombikot fokozatosan melegítjük, míg az oldat tiszta sárgás-zöld színű nem lesz és a lombik belső falán már nincsenek elszenesedett anyagrészecskék. A melegítést 45 percig folytatjuk. Ezután a lombik tartalmát lehűtjük, óvatosan hozzáadunk 20 ml R vizet, és a lombikot egy vízgőzdesztilláló készülékhez csatlakoztatjuk, melyet előzőleg vízgőz átáramoltatásával átmostunk. A szedőedénybe 30 ml R bórsav 40 g/l-es töménységű oldatát, 0,15 ml R brómkrezolzöld-metilvörös–oldatot és annyi R vízet öntönk, hogy az elegy a hűtő végét elfedje. A desztilláló lombikba egy tölcséren keresztül 30 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldatot adunk, a tölcsért 10 ml R vízzel óvatosan leöblítjük, és az elegyet vízgőz átvezetésével késedelem nélkül desztilláljuk. 80−100 ml desztillátumot gyűjtünk össze. A desztillálás vége felé a szedőt úgy süllyesztjük, hogy a hűtő vége a savas oldat felszíne fölé kerüljön, és a hűtővégződést kis mennyiségű R vízzel leöblítjük. A desztillátumot 0,025 M kénsav–mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat színe zöldről, halvány szürkéskéken keresztül halvány szürkés-bíborvörösre nem változik (n1 ml 0,025 M kénsav–mérőoldat). Üres titrálást is végzünk, és elvégezzük a szükséges korrekciókat. 1 ml 0,025 M kénsav–mérőoldat 0,700 mg N-nel egyenértékű.
4 Crospovidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni az anyag típusát (A típus vagy B típus). SZENNYEZŐK
A. 1-etenilpirrolidin-2-on (1-vinil-2-pirrolidon). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A következő sajátságok fontosak lehetnek, ha a kroszpovidont szétesést elősegítő segédanyagként használjuk. Vízfelvevő képesség. Egy 100 ml-es centrifugacsőbe mért 2,0 g anyagot 40 ml R vízzel erőteljesen addig rázzuk, míg szuszpenziót nem nyerünk. Ekkor 5 percig, utóbb 10 percig tovább rázzuk, majd 15 percig 750 g-vel centrifugáljuk. A felülúszó folyadékot dekantáljuk, és a maradékot lemérjük. A vízfelvevő képesség a maradék tömegének és a minta kezdeti tömegének aránya. Ez az érték jellemzően 3−9. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31). Porfolyás (2.9.36). A következő sajátság fontos lehet, ha a kroszpovidont szuszpenzió-stabilizáló segédanyagként használjuk. Ülepedési térfogat. 10 g anyagot 100 ml-es mérőhengerbe mérünk. 90 ml R víz hozzáadása után a keveréket hevesen rázzuk, majd térfogatát R vízzel 100 ml-re egészítjük ki, oly módon, hogy közben lemossuk az anyag maradékát a mérőhenger faláról. 24 órán át tartó állás után leolvassuk az üledék térfogatát. Ez az érték jellemzően nagyobb 60 ml-nél.
Cyproteroni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1094
CYPROTERONI ACETAS Ciproteron-acetát
C24H29ClO4 [427-51-0]
Mr 416,9
DEFINÍCIÓ (6-Klór-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát. Tartalom: 97,0−103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; acetonban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. op.: kb. 210 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciproteron-acetáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS ciproteron-acetátot R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez Kifejlesztőszer: R ciklohexán – R etil-acetát (50+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: két egymásutáni kifejlesztés a lemezmagasság háromnegyedéig; a két kifejlesztés között a lemezt levegőn megszárítjuk. Szárítás: levegőn.
Cyproteroni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 1 mg anyaghoz 2 ml R tömény kénsavat adunk. Az elegy vízfürdőn 2 percig melegítve vörösre színeződik. Az oldatot lehűtjük, majd óvatosan 4 ml R vízhez elegyítjük, és az elegyet összerázzuk. Az oldat ibolyaszínűvé válik. D. Kb. 30 mg anyagot R vízmentes nátrium-karbonát 0,3 g-jával nyílt lángon kb. 10 percig hamvasztunk. Lehűtés után a maradékot 5 ml R hígított salétromsavban feloldjuk, majd az oldatot megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet adunk. Az oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. E. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +152 és +157 között (szárított anyagra). Az anyag 0,25 g-ját R acetonnal 25,0 ml-re oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10,0 mg-ját R acetonitrillel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS ciproteron-szennyező-keveréket (amely F- és I-szennyező keveréke) a vizsgálati oldat 1,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt ciproteron-acetátot (B-, C-, E- és Gszennyezőket is tartalmaz) tartalmát 2,0 ml R acetontrilben oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 μm),
Mozgófázis: R acetonitril – R víz (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a ciproteron-acetát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az F- és az I-szennyező azonosításához a CRS ciproteron-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-, C-, E- és G-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt ciproteron-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a ciproteron-acetátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,5; I-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az I-szennyező és a ciproteron-acetát között.
Követelmények:
Cyproteroni acetas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező 1,8; E-szennyező 0,7;
– F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,4-szerese (0,4%); –
E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);
–
B-, C- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,15-szorosa (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,1szerese (0,10%);
–
szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs 0,05-szorosa (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 80 °C-on, legfeljebb 0,7 kPa nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Az anyag 50,0 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat abszorbanciáját (2.2.25) a 282 nm-es maximumon határozzuk meg. 1% = 414) alapján számítjuk ki. A C24H29ClO4-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ELTARTÁS
Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: B, C, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, D, H, I, J.
A. (3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,
Cyproteroni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
B. (6-metoxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,
C. (6-klór-1α-(klórmetil)-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,
D. 1α-(klórmetil)-3,6,20-trioxopregn-4-én-17-il)-acetát,
E. 3,6,20-trioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,
F. (6-klór-17-hidroxi-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-3,20-dion,
G. (6β-klór-7α-hidroxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,
Cyproteroni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
H. (3,20-dioxopregna-1,4-dién-17-il)-acetát,
I.
(6-klór-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát (delmadinon-acetát).
J. (6α,7α-epoxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,
Diltiazemi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1004
DILTIAZEMI HYDROCHLORIDUM Diltiazem-hidroklorid
C22H27ClN2O4S [33286-22-5]
Mr 451,0
DEFINÍCIÓ [(2S,3S)-5-[2-(Dimetilamino)etil]-2-(4-metoxifenil)-4-oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1,5-benzotiazepin-3-il]acetát–hidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben, metanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. op: kb. 213 oC (bomlás közben). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS diltiazem-hidrokloriddal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat.50 mg vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 50 mg CRS diltiazem-hidrokloridot R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R ecetsav − R víz − R diklórmetán − R vízmentes etanol (1+3+10+12 V/V).
Diltiazemi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat főfoltjával. C. 50 mg anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldathoz R Reinecke-só−oldat 1 ml-ét adjuk. Rózsaszínű csapadék képződik. D A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 1,00 g-ját R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. pH (2.2.3): 4,3−5,3. Az S oldat 2,0 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +115 és +120 között (szárított anyagra). Az S oldat 5,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 200,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt diltiazem-hidrokloridot (amely A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Majd ezen oldat 1,0 ml-ét 10,0 ml-re hígítjuk mozgófázissal. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS diltiazem-hidrokloridot amely F-szennyezőt tartalmaz a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Majd ezen oldat 1,0 ml-ét 10,0 ml-re hígítjuk mozgófázissal. Oszlop: −
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).
Mozgófázis: R vízmentes etanol (5 térfogatrész), R acetonitril (25 térfogatrész) és egy, R hígított foszforsavval pH 4,5-re beállított, literenként 6,8 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 0,1 ml R dimetiloktil-amint tartalmazó oldat (70 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a diltiazem retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása: az F-szennyező csúcsát a c) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk.
Diltiazemi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Relatív retenció a diltiazemre (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,5, Aszennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a diltiazem között;
−
szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0, az A-szennyező csúcsára vonatkozóan; szükség esetén módosítjuk a dimetil-oktil-amin koncentrációját a mozgófázisban.
Követelmények: −
F-szennyező: nem több mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2-szerese (0,2%).
−
egyéb (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szöröse (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját R vízzel 20,0 ml-re oldjuk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 oC-on 2 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját 2 ml R vízmentes hangyasav és 60 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav-mérőoldattal 45,1 mg C22H27ClN2O4S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, E.
Diltiazemi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
A. [(2R,3S)-5-[2-(dimetilamino)etil]-2-(4-metoxifenil)-4-oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1,5-benzotiazepin-3il]-acetát,
B. [(2S,3S)-2-(4-metoxifenil)-4-oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1,5-benzotiazepin-3-il]-acetát,
C. [(2S,3S)-5-[2-(dimetilamino)etil]-2-(4-hidroxifenil)-4-oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1,5-benzotiazepin-3il]-acetát,
D. [(2S,3S)-2-(4-metoxifenil)-5-[2-(metilamino)etil]-4-oxo-2,3,4,5-tetrahidro-1,5-benzotiazepin-3-il]acetát,
E. (2S,3S)-3-hidroxi-2-(4-metoxifenil)-2,3-dihidro-1,5-benzotiazepin-4(5H)-on,
Diltiazemi hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
F. (2S,3S)-5-[2-(dimetilamino)etil]-3-hidroxi-2-(4-metoxifenil)-2,3-dihidro-1,5-benzotiazepin-4(5H)on.
Diphenoxylati hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0819
DIPHENOXYLATI HYDROCHLORIDUM Difenoxilát-hidroklorid
C30H33ClN2O2
[3810-80-8]
Mr 489,1
DEFINÍCIÓ Etil-[1-(3-ciano-3,3-difenilpropil)-4-fenilpiperidin-4-karboxilát]–hidroklorid. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS difenoxilát-hidrokloriddal. B. Kb. 30 mg anyagot 5 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 0,25 ml R tömény salétromsavat és 0,4 ml R1 ezüst-nitrát–oldatot elegyítünk. Az elegyet összerázzuk, majd állni hagyjuk. Túrós csapadék válik le. Centrifugálás után a csapadékot 3×2 ml R metanollal mossuk. Ezt a műveletet gyorsan, erős fénytől védett helyen végezzük. A csapadékot 2 ml R vízben szuszpendáljuk; 1,5 ml R ammónia–oldatot hozzáadásakor a csapadék jól oldódik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1) Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk.
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29) A-oldat. 900 ml R víz pH-ját R tömény foszforsavval 2,3-ra állítjuk be, majd térfogatát 1000,0 ml-re kiegészítjük. Oldószerelegy: R1 acetonitril – A-oldat (50+50 V/V).
Diphenoxylati hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyaghoz 20 ml oldószerelegyet adunk, a keveréket 2 percen át ultrahangos vízfürdőben kezeljük, majd lehűtjük, és az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b).2 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt difenoxilátot (amely A-szennyezőt is tartalmaz) 2,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: A-oldat;
–
B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
75
25
5 – 40
75 → 15
25 → 85
Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a difenoxilátra (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és a difenoxilát között.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját 40 ml R etanolban (96%) oldjuk, majd az oldathoz 5,0 ml 0,01 M sósav– mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), etanolos, 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml etanolos, 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 48,91 mg C30H33ClN2O2 egyenértékű.
Diphenoxylati hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C.
A. 1-(3-ciano-3,3-difenilpropil)-4-fenilpiperidin-4-karbonsav (difenoxilsav),
B. 1-cianometánamid,
C. 4-bróm-2,2-difenilbutánnitril.
Doxycyclini hyclas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1 javított 7.4
01/2008:0272 javított 7.4
DOXYCYCLINI HYCLAS Doxiciklin-hiklát
(C22H25ClN2O8).½C2H6O.½H2O [24390-14-5]
Mr 512,9
DEFINÍCIÓ [(4S,4aR,5S,5aR,6R,12aS)-4-(Dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid]–hidroklorid–hemietanol–hemihidrát. Az anyag oxitetraciklinből, metaciklinből vagy más úton nyerhető. Fermentációs termékből előállított félszintetikus anyag. Tartalom: 95,0–102,0% C22H25ClN2O8 (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Alkálilúgok és alkáli-karbonátok oldatai oldják. AZONOSÍTÁS A. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és területét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. B. Kb. 2 mg anyaghoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Sárga színeződés keletkezik. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 2,0–3,0. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –105 és –120 között (vízmentes anyagra).
Doxycyclini hyclas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2 javított 7.4
0,250 g anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 99 térfogatrész R metanol elegyével 25,0 ml-re oldunk. A vizsgálatot az oldat elkészítése után 5 percen belül elvégezzük. Fajlagos abszorpciós koefficiens (2.2.25): 300–335, a 349 nm-es abszorpciós maximumon meghatározva (vízmentes anyagra). 25,0 mg anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 99 térfogatrész R metanol elegyével 25,0 ml-re oldunk, majd az oldat 1,0 ml-ét 1 térfogatrész 1 M sósav és 99 térfogatrész R metanol elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. A vizsgálatot az oldat készítése után 1 órán belül elvégezzük. Fényt abszorbeáló szennyezők. 490 nm-en az oldat abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,07 (vízmentes anyagra). 0,10 g anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 99 térfogatrész R metanol elegyével 10,0 ml-re oldunk. A vizsgálatot az oldat készítése után 1 órán belül elvégezzük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot 0,01 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS doxiciklin-hiklátot 0,01 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS 6-epidoxiciklin-hidrokloridot 0,01 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 20,0 mg CRS metaciklin-hidrokloridot 0,01 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 4,0 ml a) összehasonlító oldathoz 1,5 ml b) összehasonlító oldatot és 1,0 ml c) összehasonlító oldatot elegyítünk, majd az oldatot 0,01 M sósavval 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 2,0 ml b) összehasonlító oldathoz 2,0 ml c) összehasonlító oldatot elegyítünk, majd az oldatot 0,01 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (8 µm),
–
hőmérséklet: 60 °C.
Mozgófázis: 60,0 g R terc-butil-alkoholt 200 ml R víz segítségével egy 1000 ml-es mérőlombikba viszünk, majd hozzáadunk 400 ml R tompítóoldatot (pH 8,0), R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 10 g/l töménységű, R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 8,0-re beállított oldatából 50 ml-t és R nátrium-edetát 40 g/l töménységű, R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 8,0-re beállított oldatából 10 ml-t. Az így kapott oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint d) és e) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a doxiciklinre (retenciós idő: kb. 17 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,2; Dszennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,5; B-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,85; F-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,25, a B-szennyező (első csúcs) és az A-szennyező (második csúcs) között, és legalább 2,0, az A-szennyező és a doxiciklin (harmadik csúcs) között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis terc-butil-alkohol-tartalmát,
Doxycyclini hyclas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3 javított 7.4
szimmetriafaktor: legfeljebb 1,25, a doxiciklin csúcsra vonatkozóan.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (2,0%),
–
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (2,0%),
–
C-, D-, E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyezőnek megfelelő csúcs területének negyedrésze (0,5%),
–
egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyezőnek megfelelő csúcs területének negyedrésze (0,5%),
–
elhanyagolási határ: az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,05-szorosa (0,1%).
Etanol. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,50 ml R 1-propanolt R vízzel 1000,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 0,10 g-ját R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). A vizsgálandó anyag 0,10 g-ját a belső standard oldattal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 0,50 ml R etanolt a belső standard oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 1,5 m, ∅ = 4,0 mm,
–
állófázis: R etilvinilbenzol-divinilbenzol-kopolimer (150–180 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Hőmérséklet: –
oszlop: 135 °C,
–
injektor és detektor: 150 °C.
Detektálás: lángionizációval. Az etanoltartalmat a 20 °C-on mért sűrűség (2.2.5) értékét 0,790 g/ml-nek véve számítjuk ki. Követelmény: –
etanol: 4,3–6,0%.
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 50 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 1,4–2,8%. Az anyag 1,20 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,4%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1,14 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.
Doxycyclini hyclas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4 javított 7.4
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosítással: Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kiszámítjuk a C22H25ClN2O8 (Mr = 480,9) százalékos mennyiségét. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, légmentesen záró, garanciazáras, steril tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.
A. (4S,4aR,5S,5aR,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (6-epidoxiciklin),
B. (4S,4aR,5S,5aR,12aS)-4-(dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metilidén-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (metaciklin),
C. (4R,4aR,5S,5aR,6R,12aS)-4-(dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epidoxiciklin),
Doxycyclini hyclas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5 javított 7.4
D. (4R,4aR,5S,5aR,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epi-6-epidoxiciklin),
E. (4S,4aR,5S,5aR,6R,12aS)-(dimetilamino)-3,5,6,10,12,12a-hexahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (oxitetraciklin),
F. (4S,4aR,5S,5aR,6R,12aS)-2-acetil-4-(dimetilamino)-3,5,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil4a,5a,6,12a-tetrahidrotetracén-1,11(4H,5H)-dion (2-acetil-2-dekarbamoildoxiciklin).
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0140
ETHINYLESTRADIOLUM Etinilösztradiol
C20H24O2 [57-63-6]
Mr 296,4
DEFINÍCIÓ 19-Nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol. Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy kissé sárgásfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Híg alkálilúgok oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9).
AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS etinilösztradiollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS etinilösztradiolt az oldószereleggyel 25 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R etanol (96%) – R toluol (10+90 V/V).
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, az oldószer elpárolgásáig. Előhívás: a lemezt 10 percig 110 °C-on melegítjük; a még forró lemezt R alkoholos kénsav– oldattal bepermetezzük, majd ismét 10 percig 110 °C-on melegítjük. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét, fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R1 acetonitril (40+60 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 30 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS ösztront (C-szennyező) 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét használjuk egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiol oldására. (A CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiol B-, F-, H-, I- és K-szennyezőt is tartalmaz). Összehasonlító oldat (c). Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, butilszililezett, utókezelt szilikagél (5 µm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril–R víz (30+50 V/V);
–
B-mozgófázis: R víz–R1 acetonitril (25+75 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–35
100
0
35–65
100 → 0
0 → 100
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 30–30 μl vizsgálati oldat, a) és b) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: A B-, C-, F-, H-, I- és K-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etinilösztradiolhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az etinilösztradiolra (retenciós ideje kb. 35 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,2; H-szennyező kb. 0,5; I-szennyező kb. 0,8; B-szennyező kb. 0,88; C-szennyező kb. 0,92; K-szennyező kb. 1,3.
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,2, az I- és a B-szennyező között.
Követelmények: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő faktorokkal szorozzuk: B-szennyező 0,7; I-szennyező 0,4; −
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5%);
−
H-, I- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
−
C- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (0,8%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C20H24O2-tartalmat a CRS etinikösztradiol deklarált tartalma alapján számoljuk ki.
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C, F, H, I, K.
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, D, E, G, J, L, M.
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
A. 19-norpregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (17β-etinilösztradiol),
B. 19-nor-17α-pregna-1,3,5(10),9(11)-tetraén-20-in-3,17-diol,
C. 3-hidroxiösztra-1,3,5(10)-trién-17-on (ösztron),
D. ösztra-1,3,5(10)-trién-3,17β-diol (ösztradiol),
E. 19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,6α,17-triol (6α-hidroxi-etinilösztradiol),
F. 19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,6β,17-triol (6β-hidroxi-etinilösztradiol),
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
G. 3,17-dihidroxi-19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-6-on (6-oxo-etinilösztradiol),
H. 3,17-dihidroxi-19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-16-on (16-oxo-etinilösztradiol),
I.
19-nor-17α-pregna-1,3,5(10),6-tetraén-20-in-3,17-diol,
J. 1-metil-19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (1-metil-etinilösztradiol),
K. 4-metil-19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (4-metil-etinilösztradiol),
L. ösztra-1,3,5(10)-trién-3,17α-diol (17α-ösztradiol),
Ethinylestradiolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 6
M. 2-metil-19-nor-17α-pregna-1,3,5(10)-trién-20-in-3,17-diol (2-metil-etinilösztradiol).
Genatmicini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0331 javított 7.4
GENTAMICINI SULFAS Gentamicin-szulfát
Gentamicin
Összegképlet
R1
R2
R3
C1
C21H43N5O7
CH3
CH3
H
C1a
C19H39N5O7
H
H
H
C2
C20H41N5O7
H
CH3
H
C2a
C20H41N5O7
H
H
CH3
C2b
C20H41N5O7
CH3
H
H
[1405-41-0] DEFINÍCIÓ A gentamicin-szulfát a Micromonospora purpurea által termelt antimikrobás hatású anyagok szulfátjainak keveréke. Fő összetevői: gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b. Tartalom: legalább 590 NE/mg (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Olddékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R vízben oldunk. Az oldatot R tömény kénsav oldatának (400 g/l) 5 mlével 100 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtés után R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat spektrumában, 240 és 330 nm között vizsgálva (2.2.25), abszorpciós maximum nem található. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk.
Genatmicini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat. CRS gentamicin-szulfát egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 5 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat, R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú keverékének alsó fázisa. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük és 5 percig 110 °C-on melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának 3 főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható 3 főfolttal. C. Az „Összetétel” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós idejével. D. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,8 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló 6-os számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5–5,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +107 és +121 között (vízmentes anyagra). 2,5 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást csak a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok figyelembe vételével alkalmazzuk. Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 25.0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt gentamicint (B-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS szizomicin-szulfátot (A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1 ml b) összehasonlító oldathoz 5 ml a) vizsgálati oldatot adunk és a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5μm);
–
hőmérséklet: 35 °C.
Mozgófázis: 900 ml R szén-dioxid-mentes vízhez 7,0 ml R trifluorecetsavat és 250 μl R pentafluorpropánsavat és R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldatot adunk, az elegyet állni
Genatmicini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
hagyjuk az egyensúly beálltáig, majd pH-ját R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldattal (1:25 arányban hígított) 2,6-ra állítjuk be. Az oldathoz 15 ml R acetonitrilt adunk, és R szén-dioxid-mentes vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Oszlop utáni oldat: 1:25 arányban hígított, előzetesen gázmentesített R karbonátmentes nátriumhidroxid–oldat, amelyet egy 375 μl-es polimer keverőspirál segítségével pulzálásmentesen adagolunk az oszlopról távozó eluenshez. Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc. Detektálás: pulzáló amperometriás detektor vagy más, ezzel egyenértékű detektor, arany indikátorelektróddal, ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektróddal és egy – a cellatestet képező – rozsdamentes acél segédelektróddal; az elektródokat rendre +0,05 V detektáló, +0,75 V oxidációs, illetőleg –0,15 V redukciós potenciálon tartjuk, mégpedig az adott műszernek megfelelő pulzálással. Injektálás: 20 μl, b) vizsgálati oldat, a), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a gentamicin C1 retenciós idejének 1,2-szerese. Csúcsok azonosítása: a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot használjuk. Relatív retenciók az A-szennyezőre (retenciós ideje kb. 23 perc) vonatkoztatva: gentamicin C1a kb. 1,1; gentamicin C2 kb. 1,8; gentamicin C2b kb. 2,0; gentamicin C2a kb. 2,3; gentamicin C1 kb. 3,0. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legfeljebb 1,2 az A-szennyező és a gentamicin C1a között, és legfeljebb 1,5 a gentamicin C2 és a C2b között a d) összehasonlító oldat kromatogramján; amennyiben szükséges a mozgófázis acetonitril-tartalmát – összesen literenként 50 ml-rel – módosíthatjuk.
–
jel/zaj viszony: legalább 20 a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.
Követelmények: –
gentamicin C1: 25,0–45,0%,
–
gentamicin C1a: 10,0–30,0%,
–
gentamicin C2, C2a és C2b összesen: 35,0–55,0%,
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29), az „Összetétel” pontban előírtak szerint, a következő módosításokkal; a c) összehasonlító oldatot használjuk a szennyezők százalékos tartalmának meghatározásához. Injektálás: 20 μl a) vizsgálati oldat, a), b) és c) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Követelmények –
A-, B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),
–
szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),
–
szennyezők összesen: csúcsterületül összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 10-szerese (10%),
Genatmicini sulfas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,5%)
Metanol (2.4.24, B-rendszer): legfeljebb 1,0%. Szulfát: 32,0–35,0% (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot 100 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldat pH-értékét R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk be. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldat és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbor hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amikor az oldat színe változni kezd, 50 ml R alkoholt adunk hozzá, és a titrálást az ibolyáskék szín eltűnéséig folytatjuk. 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldattal 9,606 mg SO4 egyenértékű. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 15,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,71 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük az „Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése” (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D, E.
A. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,3,4,6tetradezoxi-α-D-glicero-hex-4-enopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin (szizomicin),
Genatmicini sulfas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
B. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin (garamin),
C. 4-O-(6-amino-6,7-didezoxi-D-glicero-α-D-glüko-heptopiranozil)-6-O-[4-C-metil-3-(metilamino)3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin (gentamicin B1),
D. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,6-didezoxi-αD-glüko-hexopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin,
E. 2-dezoxisztreptamin.
Glyceroli dibehenas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1427
GLYCEROLI DIBEHENAS Glicerin-dibehenát DEFINÍCIÓ Diacil-gliceridek keveréke; fő alkotórésze a dibehenil-glicerid, emellett változó mennyiségû mono- és triacil-gliceridet is tartalmaz. Glicerin (0496) behensavas (dokozánsavas) észteresítésével állítják elő. Tartalom: –
monoacil-gliceridek: 15,0–23,0%,
–
diacil-gliceridek: 40,0–60,0%
–
triacil-gliceridek: 21,0–35,0%.
SAJÁTSÁGOK Küllem: szilárd, viasszerû tömeg vagy por, illetőleg fehér vagy csaknem fehér, zsíros tapintású lemezkék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; forró etanolban (96%) részben oldódik. AZONOSÍTÁS A. Olvadáspont (2.2.14): 65–77 °C. B. Zsírsavösszetétel (lásd „Vizsgálatok”). C. Az anyag feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” (diacil-glicerid-tartalom) követelményeinek. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 4,0. 1,0 g anyagot vizsgálunk; oldószerként R etanol (96%) és R toluol azonos térfogatarányú elegyét alkalmazzuk, és az oldódást enyhe melegítéssel segítjük elő. Jódszám (2.5.4, A-módszer): legfeljebb 3,0. Szappanszám (2.5.6): 145–165. Titrálás közben az oldatot melegítjük. Szabad glicerin: legfeljebb 1,0%. A meghatározást a „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint végezzük. Zsírsavösszetétel. (2.4.22, C-módszer). Az oszlop hőmérsékletét 240 °C-ra emeljük, és a 2.4.22.3.táblázat kalibráló keverékeit használjuk. Az anyag zsírsavfrakciójának összetétele: –
palmitinsav: legfeljebb 3,0%;
Glyceroli dibehenas
–
sztearinsav: legfeljebb 5,0%;
–
arachinsav: legfeljebb 10,0%;
–
behensav: legalább 83,0%;
–
erukasav: legfeljebb 3,0%;
–
lignocerinsav: legfeljebb 3,0%.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Nikkel (2.4.31): legfeljebb 1 ppm. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként R piridint alkalmazunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Törzsoldat. Lombikba mért, 0,100 g R glicerint R tetrahidrofuránnal 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat. 0,200 g (m) vizsgálandó anyagot 15 ml-es lombikba mérünk. Az anyaghoz 5,0 ml R tetrahidrofuránt adunk, és a lombikot enyhén (kb. 35 °C-ra) melegítve, az anyag oldódásáig rázogatjuk. A lombikot ismét lemérjük és kiszámoljuk az oldószer és az anyag együttes tömegét (M). Az oldatot a készítés után azonnal felhasználjuk. Összehasonlító oldatok. Négy 15 ml-es lombikba sorra 0,25 ml, 0,5 ml, 1,0 ml, illetve 2,5 ml törzsoldatot, továbbá 5,0–5,0 ml R tetrahidrofuránt mérünk. A lombikokat lemérjük és kiszámoljuk az egyes összehasonlító oldatok mg/g-ban kifejezett glicerinkoncentrációját. Oszlop: –
méretei: l = 0,6 m, ∅ = 7 mm;
–
állófázis: R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (5 µm); pórusmérete 10 nm.
Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktometria. Injektálás: 40 µl; a vizsgálati oldat injektálása folyamán – csapadék leválásának megakadályozására – a lombikot kb. 35 °C-on tartjuk. Relatív retenciók a glicerinre (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: triacil-gliceridek kb. 0,73; diacil-gliceridek kb. 0,76; monoacil-gliceridek kb. 0,82. Számolások: –
szabad glicerin: az összehasonlító oldatokkal kapott kalibrációs görbéből meghatározzuk a vizsgálati oldat mg/g-ban kifejezett glicerinkoncentrációját (C), és az alábbi összefüggés alapján kiszámoljuk a vizsgálandó anyag százalékban kifejezett szabad-glicerin-tartalmát (A):
C⋅M , m ⋅ 10 –
szabad zsírsavak: a százalékban kifejezett szabad-zsírsav-tartalmat (D) az alábbi összefüggés alapján számoljuk ki:
Glyceroli dibehenas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
I A ⋅ 340 , 561,1 ahol IA = savszám. –
monoacil-gliceridek: a százalékos monoacil-glicerid-tartalmat az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:
X ⎡ ⎤ ⎢ X + Y + Z (100 − A − B)⎥ − D , ⎣ ⎦ ahol A = a százalékban kifejezett szabad glicerin mennyisége (lásd Vizsgálatok); B = a százalékban kifejezett víztartalom (lásd Vizsgálatok); D = a százalékban kifejezett szabad zsírsavak mennyisége; X = a monoacil-glicerideknek megfelelő csúcs területe; Y = a diacil-glicerideknek megfelelő csúcs területe; Z = a triacil-glicerideknek megfelelő csúcs területe; –
diacil-gliceridek: a százalékos diacil-glicerid-tartalmat az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:
Y ⎡ ⎤ ⎢⎣ X + Y + Z (100 − A − B )⎥⎦ , –
triacil-gliceridek: a százalékos triacil-glicerid-tartalmat az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:
Z ⎡ ⎤ ⎢⎣ X + Y + Z (100 − A − B )⎥⎦
Hydrochlorothiazidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0394
HYDROCHLOROTHIAZIDUM Hidroklorotiazid
C7H8ClN3O4S2 [58-93-5]
Mr 297,7
DEFINÍCIÓ (6-Klór-3,4-dihidro-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid)-1,1-dioxid. Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Híg alkálilúgok oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS
Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot 10 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 2,0 ml-ét 0,01 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re tovább hígítjuk. Hullámhossztartomány: 250–350 nm. Abszorpciós maximumok: 273 és 323 nm. Abszorbanciák aránya: A273/A323 = 5,4–5,7. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidroklorotiaziddal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R1 etanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R acetonnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50 mg CRS hidroklorotiazidot R acetonnal 10 ml-re oldunk.
Hydrochlorothiazidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (b). 25 mg R klorotiazidot az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R etil-acetát. Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig. Szárítás: levegőáramban. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két, jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 1 mg anyagot R kromotrópsav-dinátriumsó oldatának 2 ml-ével óvatosan melegítve, ibolya színeződés keletkezik (a 0,5 g/l töménységű reagens-oldatot 35 térfogatrész R víz és 65 térfogatrész R tömény kénsav lehűtött elegyével, frissen készítjük). VIZSGÁLATOK Savasság, lúgosság. 0,5 g elporított vizsgálandó anyagot 25 ml R vízzel 2 percig rázogatunk, majd a folyadékot megszűrjük. A szüredék 10 ml-e 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal és 0,15 ml R metilvörös–oldattal elegyítve sárga színű legyen, majd legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vörösre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. R acetonitril és R metanol azonos térfogatarányú elegyének 50,0 ml-ét R1 foszfát– tompítóoldattal (pH 3,2) 200,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (a). 30,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitril és R metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 3 mg CRS klorotiazidot (A-szennyező) és 3 mg CRS hidroklorotiazidot R acetonitril és R metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS hidroklorotiazidot R acetonitril és R metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).
Mozgófázis:
Hydrochlorothiazidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
–
A-mozgófázis. 940 ml R1 foszfát–tompítóoldathoz (pH 3,2) 60,0 ml R metanolt és 10,0 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk;
–
B-mozgófázis. 500 ml R metanol és 500 ml R1 foszfát–tompítóoldat (pH 3,2) elegyéhez 50,0 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–17
100 → 55
0 → 45
17–30
55
45
30–35
55 → 100
45 → 0
35–50
100
0
Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc: Detektálás: spektrofotométerrel, 224 nm-en. Injektálás: 10 µl; a) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Retenciós idők: A-szennyező kb. 7 perc, hidroklorotiazid kb. 8 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,5, az A-szennyező és a hidroklorotiazid között.
Követelmények: –
A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területénél (0,5%),
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%),
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 100 ppm. 1,0 g anyagot 25 ml R acetonban oldunk, majd az oldatot R vízzel 30 ml-re hígítjuk. Az összehasonlító oldatot 15 %V/V R vizet tartalmazó R aceton 5 ml-ével és 10 ml R klorid–mértékoldattal (5 ppm Cl) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírásai szerint, a következő eltérésekkel. Mozgófázis:
Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–4
80
20
4–10
80 → 20
20 → 80
Hydrochlorothiazidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
Áramlási sebesség: 1,6 ml/perc. Injektálás: b) vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenció a hidroklorotiazidra (retenciós ideje kb. 2,2 perc) vonatkoztatva: A-szennyező: kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A-szennyező és a hídroklorotiazid között.
A százalékos C7H8ClN3O4S2-tartalmat a CRS hidroklorotiazid deklarált tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.
A. (6-klór-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid)-1,1-dioxid (klorotiazid),
B. 4-amino-6-klórbenzol-1,3-diszulfonamid (szalamid),
C. [6-klór-N-[[[(6-klór-7-szulfamoil-2,3-dihidro-4H-1,2,4-benzotiadiazin)-4-il]-1,1-dioxid]metil]3,4-dihidro-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid]-1,1-dioxid.
Kalii metabisulfis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
01/2008:2075 javított 7.4
KALII METABISULFIS Kálium-diszulfit K2S2O5 [16731-55-8]
Mr 222,3
DEFINÍCIÓ Kálium-diszulfit (kálium-metabiszulfit). Tartalom: 95,0–101,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a pH vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. B. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 5 ml-éhez 0,5 ml 0,05 M jód–oldatot elegyítünk. Az elegy színtelen és adja a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1). C. A káliumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az S oldatot vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). pH (2.2.3): 3,0–4,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Tioszulfát. 2,00 g anyaghoz R nátrium-hidroxid 42,5 g/l töménységű oldatából 25 ml-t, R vízből pedig 75 ml-t adunk. A keveréket az anyag feloldódásáig rázogatjuk, majd 10 ml R formaldehidet és 10 ml R ecetsavat elegyítünk hozzá; az így nyert oldatot 5 perc elteltével 1 ml R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként 0,05 M jód–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. A két mérőoldatfogyás közti különbség legfeljebb 0,15 ml lehet. Vas: legfeljebb 10 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat 20 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R vas–mértékoldatot (20 ppm Fe) R vízzel megfelelő mértékben hígítunk.
Kalii metabisulfis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Fényforrás: vas vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 248,3 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Szelén: legfeljebb 10 ppm. 3,0 g anyag és 10 ml R formaldehid keverékéhez óvatosan, kis részletekben 2 ml R tömény sósavat adagolunk. Az elegyet 20 percen át vízfürdőn melegítjük. Az oldat esetleges rózsaszíne nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon, de 1,0 g vizsgálandó anyag és 0,2 ml R szelén– mértékoldat (100 ppm Se) felhasználásával készített összehasonlító oldaté. Cink: legfeljebb 25 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat 20 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) R vízzel megfelelő mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. Atomforrás: levegő–acetilén láng. Nehézfémek (2.4.8/E): legfeljebb 10 ppm. 40 ml S oldathoz kvarc bepárlótálban 10 ml R tömény sósavat elegyítünk. Az elegyet szárazra párologtatjuk. A maradékot 19 ml R vízben oldjuk, és az oldathoz R nátrium-fluorid 40 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük. Az összehasonlító oldatot 20 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Egy 50,0 ml 0,05 M jód–mérőoldatot tartalmazó 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba 0,150 g anyagot mérünk. Az oldathoz 5 ml R tömény sósavat adunk. A jód feleslegét 0,1 M nátrium-tioszulfát– mérőoldattal titráljuk, 0,1 ml R keményítő–oldatot – mint indikátoroldatot – adva hozzá a titrálás végpontjának közelében. 1 ml 0,05 M jód–mérőoldattal 5,558 mg K2S2O5 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0926
LEVONORGESTRELUM Levonorgesztrel
C21H28O2 [797-63-7]
Mr 312,5
DEFINÍCIÓ 13-Etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). C. Összehasonlítás: CRS levonorgesztrellel. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –35 és –30 között. 0,200 g anyagot R diklórmetánnal 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz – R1 acetonitril (30+70 V/V) Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot ultrahang segítségével 7 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelt (amely A-, H-, K-, M-, O- és S-szennyezőt is tartalmaz) ultrahang segítségével 3,5 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk.
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS levonorgesztrel-B-szennyezőt 35 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS noretiszteront (U-szennyező) 35 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.
Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, oktilszililezett szilikagél (5 μm);
–
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (40+60 V/V);
–
B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 50
100 → 20
0 → 80
Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 215 nm-en; az O-szennyező vizsgálatához pedig 200 nm-en. Injektálás: 50 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, H-, K-, M- és S-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk 215 nm-en, az O-szennyező azonosításához pedig 200 nm-en; a Bszennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az U-szennyező azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a levonorgesztrelre (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,5; U-szennyező kb. 0,8; K-szennyező kb. 0,85; A-szennyező kb. 0,91; M-szennyező kb. 0,95; Oszennyező kb. 1,16; B-szennyező kb. 1,26; S-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: –
jel/zaj viszony: legalább 60, a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsra számolva;
–
hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp = az M-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = az M-szennyező csúcsát az A-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: –
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő faktorokkal szorozzuk: A-szennyező 0,4; M-szennyező 3,1; Oszennyező 2,6.
− A- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); − B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének háromszorosa (0,3%);
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
− O-szennyező 200 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); − M- és S-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); − U-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%); − H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); − összes szennyező, az O-szennyező kivételével: legfeljebb 1,0%; − elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 45 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldatot R ezüst-nitrát 100 g/l-es oldatának 10 ml-ével elegyítjük. 1 perc elteltével az elegyet, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 31,25 mg C21H28O2 egyenértékû. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, H, K, M, O, S, U. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, G, I, J, L, N, P, Q, R, T.
A. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregna-4,8(14)-dién-20-in-3-on,
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
B. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-5(10)-én-20-in-3-on,
C. 13-etil-3-etinil-18,19-dinor-17α-pregna-3,5-dién-20-in-17-ol,
D. 13-etil-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-17-ol (3-dezoxolevonorgesztrel),
G. 13-etil-6α,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (6α-hidroxilevonorgesztrel),
H. 13-etil-6β,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (6β-hidroxilevonorgesztrel),
I.
13-etil-10,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (10-hidroxilevonorgesztrel),
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
J. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3,6-dion (6-oxolevonorgesztrel),
K. 13-etil-17β-dihidroxigon-4-én-3-on (18-metilnandrolon),
L. 13-etilgon-4-én-3.17-dion (levodion),
M.
13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregna-4,6-dién-20-in-3-on (Δ6-levonorgesztrel),
N. 13-etilgon-5(10)-én-3,17-dion (Δ5(10)-levodion),
O. 13-etil-17-hidroxi-5α-metoxi-18,19-dinor-17α-pregn-20-in-3-on (4,5-dihidro-5α-metoxilevonorgesztrel),
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
P. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-5-én-20-in-3-on (Δ5-levonorgesztrel),
Q. 13-etil-3-metoxigona-2,5(10)-dién-17β-ol,
R. 13-etil-3-metoxigona-2,5(10)-dién-17-on,
S. 13-etil-3-metoxi-18,19-dinor-17α-pregna-3,5-dién-20-in-17-ol,
T. 13-etil-3-metoxi-18,19-dinor-17α-pregna-2,5(10)-dién-20-in-17-ol,
U. 17-hidroxi-19-nor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (noretiszteron).
Lovastinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:1538
LOVASTATINUM Lovasztatin
C24H36O5 [75330-75-5]
Mr 404,5
DEFINÍCIÓ [(1S,3R,7S,8S,8aR)-8-[2-[(2R,4R)-4-Hidroxi-6-oxotetrahidro-2H-pirán-2-il]etil]-3,7-dimetil1,2,3,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]-[(2S)-2-metilbutanoát]. Tartalom: 97,0−102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS lovasztatinnal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +325 és +340 között (szárított anyagra). 0,125 g anyagot R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. E-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R1 acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk.
Lovastinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Összehasonlító oldat (a). 5,0 ml vizsgálati oldatot R1 acetonitrillel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R1 acetonitillel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 4 mg CRS csúcsazonosításra szánt lovasztatint (amely A-, B-, C-, D- E- és F-szennyezőt is tartalmaz) R1 acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 µm).
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: R tömény foszforsav 1,1 g/l töménységű oldatának 7 térfogatrészét R1 acetonitril 13 térfogatrészével elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a lovasztatin retenciós idejének háromszorosa. Szennyező azonosítása: az E-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt lovasztatinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenció a lovasztatinra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0, a lovasztatin és az E-szennyező között.
Követelmény: –
korrekciós faktor: az E-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,6-del szorozzuk;
–
E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS lovasztatint R acetonitrillel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml vizsgálati oldatot R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 4 mg CRS csúcsazonosításra szánt lovasztatint (amely A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyezőt is tartalmaz) R acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R tömény foszforsav 0,1 %V/V töménységű oldata;
–
B-mozgófázis: R acetonitril;
Lovastinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–7
40
60
7–9
40 → 35
60 → 65
9 – 15
35 → 10
65 → 90
15 – 20
10
90
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 238 nm-en. Injektálás: 10 µl; vizsgálati oldat, valamint b), és c) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D és F-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt lovasztatinhoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a lovasztatinra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,6; Aszennyező kb. 0,8; F-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 1,6; D-szennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
hegy–völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp az F-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága és Hv az ugyanezen csúcsot és a lovasztatin csúcsát elválasztó görbeszakasz minimumán mért, alapvonaltól számított távolság.
Követelmények: –
A-, B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6-szerese (0,3%);
–
F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,15%);
–
egyéb (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át, exszikkátorban, nagy vákuumban, 60 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosítással.
Lovastinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az anyag C24H36O5-tartalmát a CRS lovasztatin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Nitrogén alatt, 2−8 °C-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E,F.
A. [(1S,7S,8S,8aR)-8-[2-[(2R,4R)-4-hidroxi-6-oxotetrahidro-2H-pirán-2-il]etil]-7-metil-1,2,3,7,8,8ahexahidronaftalin-1-il]-[(2S)-2-metilbutanoát] (mevasztatin),
B. (3R,5R)-7-[(1S,2S,6R,8S,8aR)-2,6-dimetil-8-[[(2S)-2-metilbutanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8ahexahidronaftalin-1-il]-3,5-dihidroxiheptánsav (lovasztatin-hidroxikarbonsav),
C. [(1S,3R,7S,8S,8aR)-3,7-dimetil-8-[2-[(2R)-6-oxo-3,6-dihidro-2H-pirán-2-il]etil]-1,2,3,7,8,8ahexahidronaftalin-1-il]-[(2S)-2-metilbutanoát] (dehidrolovasztatin),
Lovastinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
D. [(2R,4R)-2-[2-[(1S,2S,6R,8S,8aR)-2,6-dimetil-8-[[(2S)-2-metilbutanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8ahexahidronaftalin-1-il]etil]-6-oxotetrahidro-2H-pirán-4-il]-[(3R,5R)-7-[(1S,2S,6R,8S,8aR)-2,6dimetil-8-[[(2S)-2-metilbutanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]-3,5-dihidroxiheptanoát] (lovasztatin-dimer),
E. [(1S,3S,4aR,7S,8S,8aS)-8-[2-[(2R,4R)-4-hidroxi-6-oxotetrahidro-2H-pirán-2-il]etil]-3,7-dimetil1,2,3,4,4a,7,8,8a-oktahidronaftalin-1-il]-[(2S)-2-metilbutanoát] (4,4a-dihidrolovasztatin).
F. [(1S,3R,7S,8S,8aR)-8-[2-[(2R,4R)-4-hidroxi-6-oxotetrahidro-2H-pirán-2-il]etil]-3,7-dimetil1,2,3,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]-[(2Z)-2-metilbut-2-enoát].
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
07/2010:0229 javított 7.4
MAGNESII STEARAS Magnézium-sztearát DEFINÍCIÓ Növényi vagy állati eredetű, szilárd, szerves savak keverékének magnézium vegyülete, amely főként magnézium-sztearát és magnézium-palmitát változó arányát tartalmazza. Tartalom: –
magnézium (Mg; Ar 24,305): 4,0–5,0% (szárított anyagra);
–
sztearinsav a zsírsavfrakcióban: legalább 40,0%;
–
sztearinsav és palmitinsav összege a zsírsavfrakcióban: legalább 90,0%.
SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, igen finom, könnyű, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben és vízmentes etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Dermedéspont (2.2.18): legalább 53 °C. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) készítésénél kapott maradékot vizsgáljuk. B. Savszám (2.5.1): 195–210. Az S oldat készítésénél kapott maradék 0,200 g-ját az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldjuk. C. A sztearinsav és palmitinsav tartalmi meghatározásánál kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján a két főcsúcs – a retenciós idő tekintetében – egyezzen meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúccsal. D. 1 ml S oldathoz 1 ml R1 hígított ammónia–oldatot adva fehér csapadék keletkezik, amely 1 ml R ammónium-klorid–oldat hozzáadására feloldódik. Ehhez az oldathoz R dinátrium-hidrogénfoszfát-dodekahidrát 1,2 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét adva fehér, kristályos csapadék válik le. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyaghoz 50 ml R peroxidmentes étert, 20 ml R hígított salétromsavat és 20 ml R vizet adunk. Visszafolyó hűtőfeltéttel a teljes oldódásig melegítjük, majd megvárjuk, amíg lehűl. Választótölcsérben elválasztjuk a vizes fázist, majd az éteres fázist 2×4 ml R vízzel kirázzuk. A vizes fázisokat egyesítjük, 15 ml R peroxidmentes éterrel mossuk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk (S oldat). A szerves fázist szárazra párologtatjuk, a maradékot 100–105 °C-on megszárítjuk. A maradékot az A és a B pont szerinti azonosításhoz használjuk.
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Savasság, lúgosság. 1,0 g anyaghoz 20 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, és a keveréket folyamatos rázás közben 1 percig forraljuk, majd lehűtjük és szűrjük. A szüredék 10 ml-éhez 0,05 ml R4 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,05 ml 0,1 M sósav–mérőoldattól vagy 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Klorid: legfeljebb 0,1%. 10,0 ml S oldatot R vízzel 40 ml-re hígítunk. Az oldatot, szükség esetén, R tömény salétromsavval semlegesítjük, R lakmuszt használva indikátorként. 1 ml R tömény salétromsav és 1 ml 0,1 M ezüstnitrát–mérőoldat hozzáadása után R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Keverés után a folyadékot fénytől védett helyen 5 percig állni hagyjuk. Az esetleg fellépő zavarosság nem lehet nagyobb, mint az 1,4 ml 0,02 M sósav–mérőoldattal készült oldaté. Szulfát: legfeljebb 1,0%. 6,0 ml S oldatot R vízzel 40 ml-re hígítunk. Az oldatot, szükség esetén, R tömény sósavval semlegesítjük, R lakmuszt használva indikátorkent. 1 ml 3 M sósavat és R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 3 ml-ét adva hozzá, R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Keverés után a folyadékot 10 percig állni hagyjuk. Az esetleg fellépő zavarosság nem lehet nagyobb, mint a 3,0 ml 0,02 M kénsav– mérőoldattal készült oldaté. Kadmium: legfeljebb 3 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer). Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb kadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk. Üres oldat. 25 ml R kadmium- és ólommentes, tömény salétromsavat R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Módosító oldat. 20 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot és 1 g R magnézium-nitrátot R vízzel 100 mlre oldunk. Másik lehetőségként a grafitkemencés atomabszorpciós spektrométer (GFAA) gyártója által ajánlott megfelelő mátrix módosítót alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Teflonanyagú roncsoló bombába a vizsgálandó anyag 0,100 g-ját helyezzük, és erre 2,5 ml R kadmium- és ólommentes, tömény salétromsavat mérünk. A bombát a gyártó használati utasításának megfelelően lezárjuk. (Roncsoló bomba alkalmazásához a biztonsági és használati utasítások tökéletes ismerete szükséges. Gondosan követni kell a bomba gyártójának óvatossági és kezelési előírásait. Ne használjunk olyan fémköpenyes bombákat vagy béléscsöveket, amelyeket a fémköpeny korróziós szennyezőinek eltávolítására sósavval kezeltek.) A bombát 3 órán át 170 °C-os kemencében melegítjük, majd a gyártó előírása szerint levegőn lassan szobahőmérsékletre hűtjük. A bombát ezután, a maró gázok elűzése céljából, elszívó fülke alatt óvatosan felnyitjuk. A maradékot R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 0,0030 µg/ml Cd–oldatot készítünk R kadmium-nitrát-tetrahidrát – üres oldattal készült – 0,00825 µg/ml töménységű oldatának megfelelő hígításával. 1,0 ml vizsgálati oldatot az üres oldattal 10,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat, az összehasonlító oldat és az üres oldat következő arányú elegyítésével: (1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V) és (1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl módosító oldatot adunk. Az így készült oldatok ml-enként rendre 0 µg, 0,00075 µg és 0,0015 µg az összehasonlító oldatból származ kadmiumot tartalmaznak (a vizsgálati oldat fennmaradó részét félretesszük az ólom és a nikkel vizsgálatához). Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolitikusan bevont.
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Működési körülmények: a GFAA gyártója által a kadmium meghatározásához ajánlott hőmérsékletprogramot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához kadmium GFAAanalízisében alább következik. Szakasz
Végső hőmérséklet Felfűtési idő Tartási idő (°C) (mp) (mp)
szárítás
110
10
20
hamvasztás
600
10
30
atomizálás
1800
0
5
Ólom: legfeljebb 10 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer) Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb kadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk Üres oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Módosító oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Vizsgálati oldat. A kadmium vizsgáltánál leírt oldatot használjuk. Összehasonlító oldat. R ólom–mértékoldatnak (100 ppm Pb) az üres oldattal történő megfelelő hígításával 0,100 µg/ml töménységű Pb-oldatot készítünk. A vizsgálati oldat, az összehasonlító oldat és az üres oldat következő arányú elegyítésével (1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V) és (1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl módosító oldatot elegyítünk. Az így készült oldatok ml-enként rendre 0 µg, 0,025 µg és 0,05 µg – az összehasonlító oldatból származó – ólmot tartalmaznak. Fényforrás: ólom vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 283,3 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolitikusan bevont. Működési körülmények: a GFAA gyártója által az ólom meghatározásához ajánlott hőmérsékletprogramot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához az ólom GFAAanalízisében az alább következő. Szakasz
Végső Felfűtési idő hőmérséklet (°C) (mp)
Tartási idő (mp)
szárítás
110
10
20
hamvasztás
450
10
30
atomizálás
2000
0
5
Nikkel: legfeljebb 5 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer). Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb kadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk Üres oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Módosító oldat. 20 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 100 ml-re oldunk. Másik lehetőségként a GFAA spektrométer gyártója által ajánlott megfelelő mátrix módosítót alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Összehasonlító oldat. 0,050 µg/ml töménységű Ni-oldatot készítünk. Az oldatot R nikkel-nitráthexahidrátnak üres oldattal készült, 0,2477 µg/ml töménységű oldatának hígításával készítjük. A vizsgálati oldat, az összehasonlító oldat és az üres odat következő arányú elegyítésével (1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V és 1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl mátrix módosító oldatot keverünk. Az így készült összehasonlító oldatok mlenként rendre 0 µg, 0,0125 µg és 0,025 µg – az összehasonlító oldatból származó – nikkelt tartalmaznak. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolitikusan bevont. Működési körülmények: a GFAA gyártója által a nikkel meghatározásához ajánlott hőmérsékletprogramot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához a nikkel GFAA analízisében az alább következő. Szakasz szárítás
Végső Felfűtési idő hőmérséklet (°C) (mp)
Tartási idő (mp)
110
10
20
hamvasztás
1000
20
30
atomizálás
2300
0
5
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 6,0%. Az anyag 1,000 g-ját anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Magnézium. 0,500 g anyaghoz 250 ml-es Erlenmeyer-lombikban R 1-butanol és R vízmentes etanol 1:1 térfogatarányú elegyének 50 ml-ét, 5 ml R tömény ammónia–oldatot, 3 ml R ammónium-klorid– tompítóoldatot (pH 10,0), 30,0 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldatot és 15 mg R eriokrómfekete-T– porhígítást adunk. Az oldatot feltisztulásáig 40–50 °C-on melegítjük, majd 0,1 M cink-szulfát– mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe kékről ibolyaszínűre nem változik. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 2,431 mg Mg egyenértékű. Sztearinsav és palmitinsav. Gázkromatográfia (2.2.28) a normalizációs eljárást alkalmazzuk.
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
Vizsgálati oldat. Visszafolyóhűtővel ellátott Erlenmeyer-lombikban 0,10 g vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolos bór-trifluorid–oldatban oldunk. Az oldatot visszafolyóhűtőt használva 10 percig forraljuk. A hűtőn keresztül 4 ml R heptánt adunk hozzá, majd a visszafolyóhűtő alkalmazásával 10 percig ismét forraljuk. Az elegyet ezután hagyjuk lehűlni, 20 ml R telített nátrium-klorid–oldatot adunk hozzá, összerázzuk, majd a fázisok szétválásáig várakozunk. A szerves fázist 0,1 g (előzetesen R heptánnal mosott) R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét R heptánnal 10,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal azonos módon készítjük, a vizsgálandó anyag helyett 50,0 mg CRS palmitinsavat és 50,0 mg CRS sztearinsavat használva. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, ∅ = 0,32 mm;
–
állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,4 ml/perc. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–2
70
2 – 36
70 → 240
36 –41
240
Injektor
220
Detektor
260
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Relatív retenció a metil-sztearát : metil-palmitát arányra vonatkoztatva kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metil-palmitát és a metil-sztearát között;
–
relatív szórás: legfeljebb 3,0%, a metil-palmitát és a metil-sztearát 6 injektálásból megállapított csúcsterületére és legfeljebb 1,0% a metil-palmitát és a metil-sztearát 6 injektálásból megállapított csúcsterületének arányára vonatkoztatva.
A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.
Magnesii stearas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákban és kapszulákban lubrikánsként használt magnézium-sztearát esetében. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31) Fajlagos felület (2.9.26, I. módszer). A fajlagos felületet a 0,05–0,15 P/P0 tartományban határozzuk meg. A minta gázmentesítése: 2 órán át 40 °C-on. Termoanalízis (2.2.34).
Methylis parahydroxybenzoas natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:1262
METHYLIS PARAHYDROXYBENZOAS NATRICUM Metil-parahidroxibenzoát-nátrium
C8H7NaO3 [5026-62-0]
Mr 174,1
DEFINÍCIÓ Nátrium-4-(metoxikarbonil)fenolát. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. 0,5 g anyagot 50 ml R vízben oldunk. Az oldathoz, késedelem nélkül, 5 ml R1 sósavat öntünk. A csapadékos folyadékot megszűrjük. A csapadékot R vízzel mossuk majd 2 órán keresztül vákuumban, 80 °C-on szárítjuk.. A csapadék olvadáspontja (2.2.14): 125–128 ºC. B.
Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az "Azonosítás" A pontja szerint nyert csapadékból. Összehasonlítás: CRS metil-parahidroxibenzoáttal.
C.
Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,10 g vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz, késedelem nélkül, 2 ml R tömény sósavat adunk, majd a keveréket 50 ml R 1,1-dimetiletil metil éterrel kirázzuk. A felső fázist szárazra párologtatjuk, és a kapott maradékot 10 ml R acetonban oldjuk. Vizsgálati oldat (b). 1 ml a) vizsgálati oldatot R acetonnal 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS metil-parahidroxibenzoátot R acetonnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS etil-parahidroxibenzoátot 1 ml a) vizsgálati oldatban oldunk, majd az oldatot R acetonnal 10 ml-re hígítjuk.
Methylis parahydroxybenzoas natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (1+30+70 V/V). Felvitel: 5 μl; b) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. 1 ml S oldathoz (lásd Vizsgálatok) 1 ml R vizet elegyítünk. Az oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat, közvetlenül elkészítés után vizsgálva, tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 9,5–10,5. A vizsgálathoz az S oldat 1 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg R 4-hidroxibenzoesavat (A-szennyező) és 5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS metil-parahidroxibenzoátot 2,5 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 6,8 g/l töménységű oldata – R metanol (35+65 V/V). Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 272 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a metil-parahidroxibenzoát retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenció a metil-parahidroxibenzoátra (retenciós ideje kb. 2,3 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,6.
Methylis parahydroxybenzoas natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a metil-parahidroxibenzoát között.
Követelmények: –
korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához 1,4-el szorozzuk a megfelelő csúcsterületet;
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (3,0%);
–
egyéb (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);
–
összes szennyező, az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);
–
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2szerese (0,1%).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 350 ppm. Az S oldat 10 ml-éhez 30 ml R vizet és 1 ml R tömény salétromsavat elegyítünk, majd a térfogatot R vízzel 50 ml-re egészítjük ki. A csapadékos folyadékot összerázzuk, majd megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk, és az így kapott oldatot vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 14 ml R klorid–mértékoldat (5 ppm Cl) és 1 ml R víz elegyével készítjük. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. Az S oldat 25 ml-éhez 5 ml R desztillált vizet és 10 ml R tömény sósavat elegyítünk, majd a térfogatot R desztillált vízzel 50 ml-re egészítjük ki. A csapadékos folyadékot összerázzuk, majd megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk, és az így kapott oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C8H7NaO3-tartalmat a CRS metil-parahidroxibenzoát deklarált tartalma alapján, és 1,145-el – mint korrekciós faktorral – szorozva számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi
Methylis parahydroxybenzoas natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, D.
A. 4-hidroxibenzoesav,
B. etil-4-hidroxibenzoát (etil-parahidroxibenzoát),
C. propil-4-hidroxibenzoát (propil-parahidroxibenzoát),
D. butil-4-hidroxibenzoát (butil-parahidroxibenzoát).
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0937
MINOXIDILUM Minoxidil
C9H15N5O [38304-91-5]
Mr 209,3
DEFINÍCIÓ (6-(Piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin)-3-oxid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban és propilénglikolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat (a). 20,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk (A-oldat). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 200–350 nm. Abszorpciós maximumok: 230 és 281 nm-en (a) vizsgálati oldat); 230, 262 és 288 nm-en (b) vizsgálati oldat). 1% Fajlagos abszorpciós koefficiensek ( A1cm ) az abszorpciós maximumokon:
– 230 nm-en: 1015–1120 (a) vizsgálati oldat); 1525–1685 (b) vizsgálati oldat); – 262 nm-en: 485–535 (b) vizsgálati oldat); – 281 nm-en: 1060–1170 (a) vizsgálati oldat); – 288 nm-en: 555–605 (b) vizsgálati oldat). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS minoxidillal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS minoxidilt R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol (1,5+100 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R metanolban oldunk. 0,1 ml R réz(II)-szulfát–oldat hozzáadására az oldat zöldre színeződik. E szín 0,1 ml R hígított sósav hozzáadására zöldessárgára változik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot 12,5 ml R metanolban oldunk, és az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt minoxidilt (amely A-, Bés E-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,30 m, ∅ = 3,9 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (10 µm).
Mozgófázis: 3,0 g R dokuzát-nátriumot 10 ml R tömény ecetsav, 300 ml R víz és 700 ml R metanol elegyében oldunk; az oldat látszólagos pH-ját R perklórsavval 3,0-ra állítjuk be. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a minoxidil retenciós idejének kétszerese.
Szennyezők azonosítása: az A-, B- és E-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt minoxidilhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók: a minoxidilra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,6; E-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság:
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
–
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a minoxidil és az E-szennyező között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján;
–
jel/zaj viszony: legalább 5, a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.
Követelmények: –
korrekciós faktor: a B-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,6-del szorozzuk.
–
A-, B- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,2%);
–
határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,10%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%);
–
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R metanol. 1,0 g anyagot 25 ml oldószerben ultrahang segítségével oldunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 20,93 mg C9H15N5O egyenértékû. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D.
Minoxidilum
A. (6-klórpirimidin-2,4-diamin)-3-oxid,
B. 6-klórpirimidin-2,4-diamin,
C. 3-(cianoimino)-3-(piperidin-1-il)propánamid,
D. (6-[[(4-metilfenil)szulfonil]oxi]pirimidin-2,4-diamin)-3-oxid,
E. 6-(piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin (dezoximinoxidil).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
Natrii cromoglicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.1 - 1
04/2012:0562
NATRII CROMOGLICAS Nátrium-kromoglikát
C23H14Na2O11 [15826-37-6]
Mr 512,3
DEFINÍCIÓ Dinátrium-[5,5’-[(2-hidroxipropán-1,3-diil)bisz(oxi)]bisz(4-oxo-4H-1-benzopirán-2-karboxilát)]. Tartalom: 98,0–101,0% (száratott anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 10,0 mg anyagot R foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximumok: 239 nm-en és 327 nm-en. Abszorbancia arány: A239/A327 = 0,25–0,30. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nátrium-kromoglikáttal. C. Kb. 5 mg anyagot 0,5 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 3 ml, 5 g/l töménységben R aminopirazolont és 1 %V/V töménységben R tömény sósavat tartalmazó R metanolos oldatot elegyítünk. Az oldat 5 perc elteltével intenzív sárga színű lesz. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK
Natrii cromoglicas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.1 - 2
S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1) színe pedig nem lehet erősebb, mint a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,1 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. 0,2 ml 0.01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására az oldat rózsaszínű legyen. 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadása után az oldat színtelen legyen. 0,25 ml R metilvörös–oldat hozzáadása után az oldat vörös legyen. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R acetonitril (40+60 V/V). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 7 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nátrium-kromoglikátot (C-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R acetonitril – 10 g/l töménységű R tetrabultilamónium-hidrogén-szulfát oldat (5+95 V/V).
–
B-mozgófázis: R acetonitril – 10 g/l töménységű R tetrabultilamónium-hidrogén-szulfát oldat (50+50 V/V). Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–15
100 → 0
0 → 100
51–20
0
100
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 330 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a nátrium-kromoglikátra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0, a nátrium-kromoglikát és a C-szennyező között.
Követelmények: –
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
Natrii cromoglicas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.1 - 3
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Oxalát: legfeljebb 0,35%. 0,10 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldatot, 5,0 ml R vas(III)-szalicilát–oldat hozzáadása után, R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 480 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) nem lehet kisebb, mint az azonos módon készített, de a vizsgálandó anyag helyett 0,35 mg R oxálsavat tartalmazó összehasonlító oldaté.
Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az anyag 1,000 g-ját R foszfor(V)-oxid felett 105 °C-on, 0,3–0,6 Pa nyomáson szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 5 ml R 2-propanol és 25 ml R etilénglikol elegyében melegítéssel oldunk. Az oldatot lehűtjük, 6 ml R tetrahidrofuránt és 24 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,62 mg C23H14Na2O11 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B.
A. 1-(2,6-dihidroxifenil)etanon,
B. dietil-[5,5'-[(2-hidroxipropán-1,3-diil)bisz(oxi)]bisz(4-oxo-4H-1-benzopirán-2-karboxilát)], C. ismeretlen szerkezet.
Natrii metabisulfis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
01/2008:0849 javított 7.4
NATRII METABISULFIS Nátrium-diszulfit Na2S2O5 [7681-57-4]
Mr 190,1
DEFINÍCIÓ Nátrium-diszulfit (más néven nátrium-metabiszulfit).
Tartalom: 95,0–100,5%. SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS
A. pH (lásd Vizsgálatok). B. 0,4 ml R kálium-jodid–jód–oldathoz 8 ml R desztillált vizet adunk. Az oldathoz az S oldat R desztillált vízzel készített, tízszeres hígításából 1 ml-t elegyítünk. Az így nyert oldat színtelen legyen. Ezzel az oldattal elvégezve a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1), az előírt változás észlelhető.
C. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az S oldatot vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK
S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5–5,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Tioszulfát. Az S oldat 5 ml-ét 5 ml R hígított sósavval elegyítjük. Az oldat legalább 15 percig tiszta maradjon (2.2.1). Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 5 ppm. Bepárlócsészébe mért, 0,20 g anyaghoz 2 ml R vizet, majd cseppenként 1,5 ml R tömény salétromsavat elegyítünk. Az elegyet vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd nyílt lángon addig melegítjük, míg gázfejlődés már nem észlelhető. A vizsgálathoz a maradékot 25 ml R vízben oldjuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. Az S oldatot vizsgáljuk.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.
Natrii metabisulfis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
40 ml S oldatot kvarctégelybe mérünk, hozzáadunk 10 ml R tömény sósavat és szárazra párologtatjuk. A maradékot 19 ml R vízben oldjuk és R nátrium-fluorid 40 g/l-es oldatából 1 ml-t adunk hozzá. Az így kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 50,0 ml 0,05 M jód–mérőoldatban oldjuk. Az oldatot 5 ml R hígított sósavval elegyítjük és 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Az indikátorként használt 1 ml R keményítő–oldatot a végpont közelében adjuk az oldathoz. 1 ml 0,05 M jód–mérőoldattal 4,753 mg Na2S2O5 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.
Natrii valproas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0678
NATRII VALPROAS Nátrium-valproát
C8H15NaO2 [1069-66-5]
Mr 166,2
DEFINÍCIÓ Nátrium-2-propilpentanoát.
Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS nátrium-valproáttal. Amennyiben a szilárd állapotú vizsgálandó anyag és referenciaanyag spektrumai között eltérés mutatkozik, további spektrumfelvételeket készítünk. Az anyagokból külön-külön, 100 g/l töménységű R metanolos oldatot készítünk, az oldatokból 50–50 µl-t R kálium-bromid pasztillákra viszünk, majd az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A pasztillákat késedelem nélkül használjuk a vizsgálathoz. B. A nátriumion a) pont szerinti azonossági vizsgálatát elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 2 ml-ét vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK
S oldat. 1,25 g anyagot választótölcsérben 20 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R hígított salétromsavval összerázzuk. A keveréket 12 órán át állni hagyjuk. Az alsó, vizes fázist használjuk.
Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 2,0 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk.
Natrii valproas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Savasság, lúgosság. 1,0 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R fenolftalein– oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,75 ml 0,1 M sósav–mérőoldattól vagy 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat (a). 0,500 g vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R hígított kénsav hozzáadása után 3×20 ml R heptánnal kirázzuk. A felső fázisokat egyesítjük, és az így kapott oldatot R heptánnal 100,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valproinsavat (amely K-szennyezőt is tartalmaz) 1 ml R heptánban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R heptánnal 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –
anyaga: nagy átmérőjű kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, ∅ = 0,53 mm;
–
állófázis: R makrogol-20000-2-nitrotereftalát (filmvastagság 0,5 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 8 ml/perc. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–5
80
5 – 15
80 → 150
15 – 28,3
150 → 190
28,3 – 30
190
Injektor
220
Detektor
220
Detektálás: lángionizációval.
Injektálás: 1 µl. Relatív retenció a valproinsavra (retenciós ideje kb. 17 perc) vonatkoztatva: K-szennyező kb. 0,97.
Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a K-szennyező és a valproinsav között.
Követelmények: –
K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,15-szöröse (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%),
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);
Natrii valproas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,03szorosánál kisebb csúcsokat nem vesszük figyelembe (0,03%).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-éhez 10 ml R vizet elegyítünk.
Szulfát (2.4.13): legfeljebb 200 ppm. Az S oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot szárítószekényben 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,150 g anyagot 25 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 16,62 mg C8H15NaO2 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, F, G, I, J, L.
A. pentánsav (valeriánsav), és enantiomere
B. (2RS)-2-etilpentánsav, és enantiomere
C. (2RS)-2-(1-metiletil)pentánsav,
Natrii valproas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
D. 2,2-dipropilpentánsav,
F. 2-propilpentánamid,
G. 2,2-dipropilpentánamid,
I.
2-propilpentánnitril,
J. 2,2-dipropilpentánnitril, és enantiomere
K. (2RS)-2-etil-2-metilpentánsav, és enantiomere
L. (2RS)-2-metilpentánsav.
Ondansetroni hydrochloridum dihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
07/2011:2016 javított 7.4
ONDANSETRONI HYDROCHLORIDUM DIHYDRICUM Ondanszetron-hidroklorid-dihidrát
és enantiomere
C18H20ClN3O.2H2O [103639-04-9]
Mr 365,9
DEFINÍCIÓ [(3RS)-9-Metil-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on]–hidroklorid– dihidrát. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) mérsékelten oldódik; metanolban oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidráttal. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK B-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R tömény ammónia–oldat – R etanol (96 %) – R metanol (0,5+100+100 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,125 g-ját oldószereleggyel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 12,5 mg CRS VRK rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetront (A- és B-szennyezőt tartalmaz) oldószereleggyel 1,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 100 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 4,0 ml-ét oldószerkeverékkel 10,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.
Ondansetroni hydrochloridum dihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R etil-acetát – R diklórmetán (2+40+50+90 V/V). Felvitel: 20 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.
Retenciós faktorok: A szennyező kb. 0,3; B szennyező kb. 0,4; ondanszetron kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: az a) összehasonlító oldat kromatogramján három, egymástól jól elkülönülő folt legyen látható. Követelmények: −
B-szennyező: a vizsgálati oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltnál (0,4 %).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). A vizsgálandó anyag 90,0 mg-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS ondanszetron-E-szennyezőt és 5 mg CRS ondanszetron-Aszennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS folyadékkromatográfiás rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetront (C- és D-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS ondanszetron-D-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 90,0 mg CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidrátot a mozgófázissal 100,0 mlre oldunk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 5,0 mg CRS ondanszetron-F-szennyezőt és 5 mg CRS ondanszetron-Gszennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (g). 1,0 ml b) összehasonlító oldathoz 1,0 ml f) összehasonlító oldatot adunk, és a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
−
állófázis: 220 m2/g fajlagos felületű és 8 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt, cianopropilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).
Mozgófázis: R1 acetonitril (20 térfogatrész) és R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrát 2,8 g/l töménységű, R nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldatával előzetesen pH 5,4 értékre beállított oldatának (80 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 216 nm-en. Injektálás: 20 µl; az a) vizsgálati oldatot, valamint az a), b), c), d), f) és g) összehasonlító oldatokat injektáljuk. Kromatografálási idő: az ondanszetron retenciós idejének 1,5-szerese.
Ondansetroni hydrochloridum dihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
A szennyezők azonosítása: −
a C- és D-szennyezők csúcsait a CRS folyadékkromatográfiás rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetronhoz mellékelt kromatogram, valamint a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk,
−
az A- és E-szennyezők csúcsait a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk,
−
az F- és G-szennyezők csúcsait az f) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.
Relatív retenciók az ondanszetronra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,17; F-szennyező kb. 0,20 (az E- és F-szennyezők együtt is eluálódhatnak); C-szennyező kb. 0,35; Dszennyező kb. 0,45; A-szennyező kb. 0,80; G-szennyező kb. 0,89 (az A-és G-szennyezők együtt is eluálódhatnak vagy retenciós sorrendjük felcserélődhet). Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 2,5, a C-szennyező és a D-szennyező között.
Követelmények: −
korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 0,6-del szorozzuk.
−
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító ??? oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),
−
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%),
−
A- és G-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),
−
E- és F-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a g) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcsok területének összege (0,2%),
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,10%),
−
szennyezők összesen: legfeljebb 0,4%,
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05 %).
Víztartalom (2.5.12): 9,0–10,5%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, az alábbi módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és e) összehasonlító oldat. A C18H20ClN3O százalékos mennyiségét a CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidrát deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve.
Ondansetroni hydrochloridum dihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): H.
és enantiomere
A. (3RS)-3-[(dimetilamino)metil]-9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,
B. 6,6’-metilénbisz[(3RS)-9-metil-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4Hkarbazol-4-on],
C. 9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,
D. 9-metil-3-metilén-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,
E. 1H-imidazol,
F. 2-metil-1H-imidazol,
Ondansetroni hydrochloridum dihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 5
és enantiomere
G. (3RS)-3-[(1H-imidazol-1-il)metil]-9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on (Cdezmetilondanszetron),
és enantiomere
H. (3RS)-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on (N-dezmetilondanszetron).
Pheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:1357
PHENIRAMINI MALEAS Feniramin-maleát
és enantiomere,
C20H24N2O4 [132-20-7]
Mr 356,4
DEFINÍCIÓ [(3RS)-N,N-Dimetil-3-fenil-3-(piridin-2-il)propán-1-amin]-(Z)-butándisav. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%), metanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. Második azonosítás: A, B, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 106–109 °C. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat: 40,0 mg anyagot 0,1 M sósav–mérőoldattal 100,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 5,0 ml-ét 0,1 M sósav–mérőoldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 220–320 nm. Abszorpciós maximum: 265 nm-en. Abszorpciós váll: 261 nm-en. % ) az abszorpciós maximumon: 200–220. Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A 11 cm C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS feniramin-maleáttal. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 65 mg R maleinsavat R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 0,10 g CRS feniramin-maleátot R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R vízmentes hangyasav – R metanol – R diizopropil-éter (3+7+20+70 V/V).
Pheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható. A felső folt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal. Az alsó folt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható alsó folttal. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,5–5,5. A vizsgálathoz 0,20 g anyagot 20 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – A-mozgófázis (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS feniramin-A-szennyezőt és 10 mg R 4-benzilpiridint (Bszennyező) 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml vizsgálati oldatot az a) összehasonlító oldattal 10,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,30 m; ∅ = 3,9 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (10 μm).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 5,056 g R nátrium-heptánszulfonátot 900 ml R vízben oldunk. Az oldat pH-ját R hígított foszforsavval 2,5-re állítjuk be, és az így kapott oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk;
–
B-mozgófázis: R acetonitril; A-mozgófázis (%V/V)
Idő (perc)
−
0–2
−
2 – 37
− −
−
90 90 → 62
Áramlási sebesség: 1 ml/min. Detektálás: spektrofotométerrel, 264 nm-en. Injektálás: 20 μl.
B-mozgófázis (%V/V)
−
10 10 → 38
Pheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a feniraminra (retenciós ideje kb. 31 perc) vonatkoztatva: maleinsav kb. 0,1; Aszennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 0,97. Rendszeralkalmaság: d) összehasonlító oldat. –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B-szennyező és a feniramin között.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%);
–
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: legfeljebb 1,0%;
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%); a maleinsavnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 60 °C-on, csökkentett nyomáson, 3 órán keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,130 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 17,82 mg C20H24N2O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.
A. 2-benzilpiridin,
B. 4-benzilpiridin.
Phenobarbitalum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0201
PHENOBARBITALUM Fenobarbitál
C12H12N2O3 [50-06-6]
Mr 232,2
DEFINÍCIÓ A fenobarbitál szárított anyagra vonatkoztatott 5-etil-5-fenilpirimidin-2,4,6(1H,3H,5H)-trion-tartalma 99,0–101,0%. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Vízben alig oldódik; alkoholban bőségesen oldódik. Alkáli-hidroxidokkal, alkáli-karbonátokkal és ammóniával vízben oldódó vegyületeket képez. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Meghatározzuk a vizsgálandó anyag olvadáspontját (2.2.14), majd a vizsgálandó anyagból és CRS fenobarbitálból 1:1 arányú keveréket készítünk, és a keveréknek is meghatározzuk az olvadáspontját. A két olvadáspont között (értékük kb. 176 °C) a különbség legfeljebb 2 °C lehet. B. Infravörös spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS fenobarbitáléval hasonlítjuk össze. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat.10 mg vizsgálandó anyagot R alkohollal (96%) 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS fenobarbitált R alkohollal (96%) 10,0 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R alkohol (96%) – R diklórmetán (5+15+80 V/V) Az alsó fázist használjuk. Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.
Phenobarbitalum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A nitrogénen nem szubsztituált barbitursav-származékok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot 4 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 6 ml R víz elegyében oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság. 1,0 g anyagot 50 ml R vízzel 2 percig forralunk. A folyadékot lehűlés után szűrjük. A szüredék 10 ml-éhez 0,15 ml R metilvörös–oldatot elegyítve az oldat narancssárga színű legyen. E szín legfeljebb 0,1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól sárgára változzék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0, 125 g vizsgálandó anyagot 5,0 ml R metanolban oldjuk, majd a kapott oldatott a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldat és 20,0 ml Rmetanol elegyéta mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét 2,0 ml r metanollal elegyítjük, majd a mozgófázissal 10,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS fenobarbitál A-szennyezőt, és 5,0 mg CRS fenobarbitál Bszennyezőt 2,0 ml R metanolban oldjuk, majd a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét 20,0 ml R metanollal elegyítjük, majd a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 mm, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél.
Mozgófázis: 6,60 g R nátrium-actátot 900 ml R vízben oldunk,3 ml R tömény ecetsavat adunk hozzá, majd a pH-t R tömény ecetsavval 4,5-re állítjuk és R vízzel 1000 ml-re egészíítjük ki a kapott oldatot. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: 254 nm-en, spektrofotométerrel. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a fenobarbilál retenciós idejének 2,1-szerese. Szennyezők azonosítása: az A- és B-szennyezőt a b) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a fenobarbitálra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,3. Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
Egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mintaz a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük össezge nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,20%);
Phenobarbitalum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 40 ml R etanol (96%) és 20 ml R víz elegyében oldjuk. Az oldatot potenciometriás végpontjelzés (2.2.20) mellett 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml etanolos 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 23,22 mg C12H12N2O3 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A,B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C.
A. (5RS)-etil-2,6-diimino-5-feniltetrahidropirimidin-4(1H)-on,
B. (5RS)-etil-6-imino-5-fenildihidropirimidin-2,4(1H,3H)-dion,
C. 5-metil-5-fenilpirimidin-2,4,6(1H,3H,5H)-trion,
Pholcodinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:0522
PHOLCODINUM Folkodin
C23H30N2O4.H2O [509-67-1]
Mr 416,5
DEFINÍCIÓ [17-metil-3-[2-(morfolin-4-il)etoxi]-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6α-ol]–monohidrát. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; acetonban és etanolban (96%) bőségesen oldódik. Híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS folkodinnal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –94 és –98 között (szárított anyagra). 1,000 g anyagot R etanollal (96%) 50,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). 0,02 M foszfát–tompítóoldat. 80,0 ml 0,2 M nátrium-hidroxid–oldathoz 100,0 ml 0,2 M káliumdihidrogén-foszfát–oldatot elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Oldószerelegy. 80 ml R acetonitrilt a 0,02 M foszfát–tompítóoldattal 1000 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg R kodeint (B-szennyező) az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Az oldat 0,5 ml-ét 0,5 ml vizsgálati oldattal elegyítjük, és az oldatot az oldószereleggyel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re tovább hígítjuk.
Pholcodinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt folkodint (A-, B- és D-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 5 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,075 m, Ø = 4,6 mm;
−
állófázis: 400 m2/g fajlagos felületű, 10 nm-es pórusméretű R kromatográfiás célra szánt utókezelt fenilhexilszililezett szilikagél (3 µm-es gömbök);
−
hőmérséklet: 35 °C.
Mozgófázis: 50 ml R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofuránt 75 ml R acetonitrillel elegyítünk, majd az oldatot 0,02 M foszfát–tompítóoldattal 1000 ml-re hígítjuk; az így kapott oldat pH-ját 0,2 M nátrium-hidroxid–oldattal 7,9±0,5-re beállítjuk; a pH nem haladhatja meg a 8,0 értéket. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 238 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a folkodin retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és D-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt folkodinhoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenció a folkodinra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 3, a B-szennyező és a folkodin között.
Követelmények: −
A-, B- és D-szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramjánlátható főcsúcs területe (0,10%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hétszerese (0,7%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): 3,9–4,5%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,180 g anyagot, enyhe melegítés közben, 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 19,93 mg C23H30N2O4 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D.
Pholcodinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, E, F.
A. 7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-3,6α-diol, (morfin),
B. 7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6α-ol, (kodein),
és N* epimere
C. [(17RS)-17-metil-3-[2-(morfolin-4-il)etoxi]-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6α-ol]-17-oxid (folkodin-N-oxid),
D. 17-metil-3,6α-bisz[2-(morfolin-4-il)etoxi]-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán,
E. 17-metil-3-[2-(morfolin-4-il)etoxi]-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6α-ol (folkodin-N’-oxid),
Pholcodinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
és N* epimere
F. [(17RS)-17-metil-3-[2-(4-oxidomorfolin-4-il)etoxi]-7,8-didehidro-4,5α-epoximorfinán-6α-ol]-17oxid (folkodin –N,N’-dioxid).
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -1
04/2012:1807
SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes buccales Ez a cikkely nem alkalmazható a fogászati készítményekre és az olyan készítményekre, mint pl. a rágótabletták (0478), gyógyszeres rágógumik (1239), orális liofilizátumok, és egyéb, szilárd vagy félszilárd készítmények, amelyeket e cikkely nem sorol fel. A cikkely - indokolt és engedélyezett esetekben - állatgyógyászati készítményekre sem alkalmazandó. DEFINÍCIÓ A szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények olyan szilárd, félszilárd vagy folyékony, egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyeket a szájüregben és/vagy a torokban alkalmazunk lokális vagy szisztémás hatás elérése érdekében. A lokális alkalmazásra szánt készítmények úgy is tervezhetők, hogy a szájüreg megadott területén, pl. a fogínyen, vagy a torokban fejtsék ki a hatásukat (fogíny- ill. száj-garat-készítmények). A szisztémás hatás elérésére szánt készítményeket úgy kell megtervezni, hogy hatóanyaguk döntően a szájnyálkahártya egy vagy több pontjáról szívódjon fel (pl. nyelvalatti készítmények). A nyálkahártyához tapadó készítményeket úgy tervezik, hogy a szájnyálkahártya hámrétegéhez tapadva a szájüregben maradjanak. Ezek a készítmények módosíthatják a hatóanyagnak az alkalmazás helyéről történő felszívódását. Számos szájnyálkahártyán alkalmazott készítmény hatóanyagának egy részét a beteg lenyeli és így az a gyomor-bél traktuson keresztül is felszívódhat. A szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények megfelelő mikrobiológiai tartósítószer(eke)t,és egyéb segédanyagokat pl. diszpergáló, szuszpendáló, viszkozitást növelő, emulgeáló, tompító, nedvesítő, szolubilizáló, stabilizáló, ízjavító anyagokat és édesítőszereket is tartalmazhatnak. A szilárd készítmények ezen kívül tartalmazhatnak még csúsztató és síkosító anyagokat valamint a hatóanyag kioldódását befolyásoló segédanyagokat is. A szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények tartályainak meg kell felelniük. A gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 fejezet és alfejezetei) és a Gyógyszeres tartályok (3.2 fejezet és alfejezetei) fejezetekben leírt követelményeknek. A szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények több típusát különböztetjük meg. Ilyenek pl. a –
toroköblítők,
–
szájöblítők,
–
fogínyecsetelők,
–
szájnyálkahártyán alkalmazott oldatok és szuszpenziók,
–
szájnyálkahártyán alkalmazott félszilárd készítmények (pl. a fogínygélek, a fogínypaszták, a szájnyálkahártyán alkalmazott gélek és paszták),
–
szájnyálkahártyán alkalmazott cseppek, a szájnyálkahártyán alkalmazott és a nyelvalatti spray-k (beleértve a száj-garat spray-ket is)
–
szopogató tabletták és pasztillák,
–
préselt szopogató tabletták,
–
nyelvalatti (szublingvális) tabletták és bukkális tabletták,
–
szájnyálkahártyán alkalmazott kapszulák,
–
szájnyálkahártyához tapadó készítmények,
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -2
szájban diszpergálódó filmek.
ELŐÁLLÍTÁS
A mikrobiológiai tartósítószert tartalmazó, szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények kifejlesztése során a választott tartósítószer hatékonyságát az illetékes hatóságok számára kielégítő módon bizonyítani kell. A készítmények tartósító tulajdonságának értékelésére alkalmas vizsgálati módszert és követelményeket A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata (5.1.3) című fejezetben találhatunk. A szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása során, megfelelő módon biztosítani kell a készítmények mikrobiológiai tisztaságát. Erre vonatkozó ajánlások a Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezetben találhatók. A diszpergált részecskéket tartalmazó félszilárd és folyékony, szájnyálkahártyán alkalmazott készítmények gyártása során biztosítani kell a készítmény alkalmazási módjának megfelelő és ellenőrzött részecskeméretet. VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége. Az egyadagos szájnyálkahártyán alkalmazott készítményeknek meg kell felelniük Az adagolási egységek egységessége (2.9.40) fejezetben előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben „A hatóanyagtartalom egységessége” vagy „A tömeg egységessége” alább leírt vizsgálatok követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). A 2 mg-nál vagy az össztömeg 2 százalékánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó egyadagos készítményeknek – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell felelniük Az egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége című vizsgálat A pontjában (préselt vagy öntött gyógyszerformák) vagy B pontjában (kapszulák) leírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény több hatóanyagot is tartalmaz, a követelmény csak azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek a fent említett feltételnek. A tömeg egységessége (2.9.5). Az egyadagos szilárd készítményeknek meg kell felelniük Az Egyadagos gyógyszerkészítmények tömegének egységessége című vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a hatóság valamennyi hatóanyagra a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát írja elő, vagy indokolt esetben azt engedélyezi, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni. FELIRAT
A feliraton fel kell tüntetni az alkalmazott mikrobiológiai tartósítószer(ek) nevét. TOROKÖBLÍTŐK DEFINICÍÓ A toroköblítők gargarizálásra, és ezzel helyi hatás elérésére szánt vizes oldatok, amelyeket lenyelés nélkül alkalmazunk. A forgalmazott készítmények lehetnek használatra kész vagy hígítandó, tömény oldatok. A toroköblítők, porokból vagy tablettákból vízben való oldással, felhasználás előtt is elkészíthetők.
A toroköblítők tartalmazhatnak a lehetőség szerint semleges pH beállítására alkalmas segédanyagokat is.
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -3
SZÁJÖBLÍTŐK DEFINICÍÓ A szájöblítők a szájüreg nyálkahártyájával történő közvetlen érintkezésre szánt vizes oldatok, amelyeket általában vízzel való hígítás után, lenyelés nélkül alkalmazunk. A forgalmazott készítmények lehetnek használtra kész vagy hígítandó, tömény oldatok. A szájöblítők porokból vagy tablettákból vízben való oldással, felhasználás előtt is elkészíthetők. A szájöblítők tartalmazhatnak a lehetőség szerint semleges pH beállítására alkalmas segédanyagokat is. FOGÍNYECSETELŐK DEFINICÍÓ A fogínyecsetelők a fogínyen történő alkalmazásra szánt oldatok, melyek felvitelére megfelelő eszközöket használnak. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT OLDATOK ÉS SZUSZPENZIÓK DEFINÍCÍÓ A szájnyálkahártyán alkalmazott oldatok és szuszpenziók a szájüregbe történő bevitelre szánt folyékony készítmények, melyek szájüregbe juttatására megfelelő eszközöket használnak. A szájnyálkahártyán alkalmazott szuszpenziókban előfordulhat üledék, de ennek rázogatással könnyen diszpergálódnia kell, és olyan szuszpenziónak kell képződnie, amely elég stabil marad ahhoz, hogy a készítmény pontosan adagolható legyen. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT, FÉLSZILÁRD KÉSZÍTMÉNYEK DEFINÍCÍÓ A szájnyálkahártyán alkalmazott félszilárd készítmények a szájüregben vagy annak meghatározott részén, - mint pl. a fogínyen (fogínygél, fogínypaszta) – történő alkalmazásra szánt hidrofil gélek vagy paszták, melyek egyadagos készítmények is lehetnek. A szájnyálkahártyán alkalmazott félszilárd készítményeknek meg kell felelniük a Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd készítmények (0132) című cikkely követelményeinek. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT CSEPPEK, SPRAY-K ÉS NYELVALATTI (SZUBLINGVÁLIS) SPRAY-K DEFINÍCÍÓ A szájnyálkahártyán alkalmazott cseppek, spray-k valamint a nyelvalatti spray-k helyi vagy szisztémás hatást kifejtésére alkalmas oldatok, emulziók vagy szuszpenziók. Ezeket a készítményeket becsepegtetéssel vagy bepermetezéssel juttatják a szájüregbe vagy a szájüreg egy megadott területére, pl. a nyelv alá (nyelvalatti spray) vagy a torokba (száj-garat spray). Az emulziók szétválhatnak ugyan, de rázogatásra könnyen újra kell képződniük. A szuszpenziókban előfordulhat üledék, de ennek rázogatással könnyen diszpergálódnia kell, és olyan szuszpenziónak kell képződnie, amely elég stabil marad ahhoz, hogy a készítmény pontosan adagolható legyen. A szájnyálkahártyán alkalmazott folyékony spray-ket mechanikus porlasztó szeleppel lezárt tartályban vagy adagoló illetve folyamatosan működő szeleppel ellátott és a Túlnyomásos gyógyszerkészítmények (0523) cikkelyben leírt követelményeknek megfelelő, túlnyomásos tartályokban hozzák forgalomba.
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -4
A spray-k cseppecskéinek méretét úgy kell szabályozni, hogy azok az alkalmazási szándéknak megfelelően a szájüregben vagy a torokban rakódjanak le. VIZSGÁLATOK
A szájnyálkahártyán alkalmazott, egyadagos tartályokban kiszerelt cseppek, a szisztémás hatást kifejtő, adagolható spray-k, valamint a nyelvalatti spray-k egyedi adagjainak - az indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell felelniük az alábbi vizsgálatok követelményeinek. EGYADAGOS TARTÁLYOKBAN FORGALMAZOTT SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT CSEPPEK Az adagolási egységek egységessége. Az egyadagos tartályokban forgalmazott szájnyálkahártyán alkalmazott cseppeknek meg kell felelniük Az adagolási egységek egységessége (2.9.40) fejezetben előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben „A tömeg egységessége” vagy „A hatóanyagtartalom egységessége” alább leírt vizsgálatok követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A tömeg egységessége. Az oldatos szájnyálkahártyán alkalmazott cseppeknek meg kell felelniük a következő vizsgálat követelményeinek. Tíz, lehetőleg tökéletesen kiürített tartály tartalmát egyenként lemérjük, és kiszámítjuk az átlagos töltettömeget. Legfeljebb két tartály egyedi töltettömege térhet el 10%-nál nagyobb mértékben az átlagtömegtől, de 20 %-nál nagyobb eltérés egyetlen egyedi töltettömeg esetében sem lehet. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). A szuszpenziós és emulziós szájnyálkahártyán alkalmazott cseppeknek meg kell felelniük a következő vizsgálat követelményeinek. A tartályokat lehetőleg tökéletesen kiürítjük, és a hatóanyagtartalmat egyenként meghatározzuk. Az eredmények feleljenek meg a hatóanyagtartalom egységessége B vizsgálat követelményeinek. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT ADAGOLÓ SPRAY-K ÉS SZUBLINGVÁLIS SPRAY-K Az adagolási egységek egységessége. Az szájnyálkahártyán alkalmazott adagoló spray-knek és szublingvális spray-knek meg kell felelniük Az adagolási egységek egységessége (2.9.40) fejezetben előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben „A tömeg egységessége” vagy „A kibocsátott dózis egységessége” alább leírt vizsgálatok követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. Az oldatos szájnyálkahártyán alkalmazott adagoló spray-ket és szublingvális spray-ket a következő módon vizsgáljuk. Egy alkalommal a levegőbe fúvatunk, ezután legalább 5 másodpercig várunk, majd 5 másodperces rázogatás után ismét kifúvatunk. Ezt a műveletet még háromszor megismételjük. Lemérjük a tartály tömegét, ismét kifúvatunk egyszer a levegőbe, majd újra lemérjük a tartályt. A két mérés különbségét feljegyezzük. Így járunk el további kilenc tartállyal is. Kiszámítjuk a tömegingadozás értékét (2.9.40). A szuszpenziós és emulziós szájnyálkahártyán alkalmazott adagoló spray-ket és szublingvális sprayket a következő módon vizsgáljuk. Olyan készüléket használunk, amely alkalmas a permetező feltéttel kifúvatott dózisok mennyiségi felfogására. A tartályt 5 másodpercig rázogatjuk, majd egy dózist a levegőbe fúvatunk. Ezután legalább 5 másodpercig várunk, és 5 másodperces rázogatás után ismét a levegőbe fúvatunk egy dózist. Ezt a műveletet még háromszor megismételjük. 2 másodperc várakozás után a permetező feltét működtetésével egy adag spray-t a felfogó edénybe fúvatunk. A felfogó edény tartalmát többszöri átmosással kiürítjük, és az egyesített mosófolyadékban meghatározzuk a hatóanyagtartalmat. Így járunk el további kilenc tartállyal is. Kiszámítjuk a hatóanyagtartalom egységességét (2.9.40). A tömeg egységessége. Az oldatos szájnyálkahártyán alkalmazott adagoló spray-knek és szublingvális spray-knek meg kell felelniük a következő vizsgálat követelményeinek. Egy alkalommal a levegőbe
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -5
fúvatunk, ezután legalább 5 másodpercig várunk, majd 5 másodperces rázogatás után ismét kifúvatunk. Ezt a műveletet még háromszor megismételjük. Lemérjük a tartály tömegét, ismét kifúvatunk egyszer a levegőbe, majd újra lemérjük a tartályt. A két mérés különbségét feljegyezzük. Így járunk el további kilenc tartállyal is. A készítmény akkor tekinthető megfelelőnek, ha legfeljebb két egyedi érték tér el az átlagértéktől 25%-nál nagyobb mértékben, és egyetlen érték sem mutat 35%-nál nagyobb eltérést. A kibocsátott dózis egységessége. A szuszpenziós és emulziós szájnyálkahártyán alkalmazott adagoló spray-knek és szublingvális spray-knek meg kell felelniük a következő vizsgálat követelményeinek. Olyan készüléket használunk, amely alkalmas a permetező feltéttel kifúvatott dózisok mennyiségi felfogására. A tartályt 5 másodpercig rázogatjuk, majd egy dózist a levegőbe fúvatunk. Ezután legalább 5 másodpercig várunk, és 5 másodperces rázogatás után ismét a levegőbe fúvatunk egy dózist. Ezt a műveletet még háromszor megismételjük. 2 másodperc várakozás után a permetező feltét működtetésével egy adag spray-t a felfogó edénybe fúvatunk. A felfogó edény tartalmát többszöri átmosással kiürítjük, és az egyesített mosófolyadékban meghatározzuk a hatóanyagtartalmat. Így járunk el további kilenc tartállyal is. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készítmény akkor tekinthető megfelelőnek, ha legfeljebb egy egyedi hatóanyagtartalom esik kívül az átlagérték 75 – 125%-án, de mindegyik a 65 – 135%-os határok között található. Amennyiben két vagy legfeljebb három egyedi hatóanyagtartalom kívül esik ugyan az átlagérték 75 – 125%-án, de a 65 – 135%-os határértékeken belül található, a vizsgálatot további húsz tartállyal megismételjük. A készítmény akkor tekinthető megfelelőnek, ha a harminc egyedi hatóanyagtartalomból legfeljebb három esik kívül az átlagérték 75 – 125%-án, de egyetlen egyedi érték sem lépi túl a 65 – 135%-os határértékeket. SZOPOGATÓ TABLETTÁK ÉS PASZTILLÁK DEFINÍCÍÓ A szopogató tabletták és a pasztillák szilárd, egyadagos készítmények, melyeket arra szánnak, hogy elszopogatva őket, helyi hatást fejtsenek ki a szájüregben és a torokban. Rendszerint ízesített és édesített alapkészítménybe ágyazva egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, és szopogatás közben a szájban lassan feloldódnak ill. szétesnek. A szopogató tabletták öntéssel nyert kemény készítmények. A pasztillák viszont lágyabb, rugalmas készítmények, amelyeket természetes és szintetikus polimerek ill. gumi és édesítőszerek keverékeinek felhasználásával, szintén öntéssel állítanak elő. PRÉSELT SZOPOGATÓ TABLETTÁK DEFINÍCÍÓ A préselt szopogató tabletták szilárd egyadagos készítmények, amelyek elszopogatva helyi vagy szisztémás hatást fejtenek ki. Ezeket a készítményeket préseléssel állítják elő és általában romboid alakúak. A préselt szopogató tabletták megfelelnek a tabletták általános definíciójának. ELŐÁLLÍTÁS A gyártási műveletekkel biztosítani kell, hogy a tabletták megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek, ne morzsolódjanak és ne töredezzenek. Ezek a tulajdonságok a Bevonat nélküli
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -6
tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és a Tabletták törési szilárdsága (2.9.8) fejezetekben leírt vizsgálatokkal bizonyíthatók. VIZSGÁLATOK Kioldódás. A szisztémás hatás elérésére szánt préselt szopogató tabletták esetében alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell a megfelelő hatóanyagleadást. NYELVALATTI (SZUBLINGVÁLIS) TABLETTÁK ÉS BUKKÁLIS TABLETTÁK DEFINÍCIÓ
A nyelvalatti tabletták és a bukkális tabletták szilárd, egyadagos készítmények, amelyeket a nyelv alatt ill. a szájüreg speciális részén, a fogíny külső része és a szájüreg belső fala között (bukkális üreg) alkalmazunk, azzal a céllal, hogy szisztémás hatást fejtsenek ki. Előállításuk úgy történik, hogy a porkeveréket vagy granulátumot a felhasználási módnak megfelelő alakú tablettává préselik. A nyelvalatti tablettáknak és a bukkális tablettáknak meg kell felelniük a tabletták általános definíciójának. ELŐÁLLÍTÁS
A nyelvalatti tabletták és a bukkális tabletták gyártása során biztosítani kell a tabletták megfelelő mechanikai szilárdságát, amely lehetővé teszi törés és szétmorzsolódás nélküli felhasználásukat. A nyelvalatti tabletták és a bukkális tabletták megfelelő mechanikai szilárdsága, a Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és Tabletták törési szilárdága (2.9.8) című fejezetekben leírt vizsgálati módszerekkel igazolható. VIZSGÁLAT
Kioldódás. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell a megfelelő hatóanyagleadást. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁN ALKALMAZOTT KAPSZULÁK DEFINÍCÍÓ
A szájüregben alkalmazott kapszulák rágásra vagy elszopogatásra szánt lágy kapszulák. SZÁJNYÁLKAHÁRTYÁHOZ TAPADÓ KÉSZÍTMÉNYEK DEFINÍCÍÓ A szájnyálkahártyához tapadó készítmények egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyek hatóanyaga a szájnyálkahártyán keresztül, hosszabb idő alatt, szisztémásan szívódik fel. Ezek a készítmények lehetnek szájnyálkahártyához tapadó bukkális tabletták, bukkális filmek vagy szájnyálkahártyához tapadó egyéb, szilárd vagy félszilárd készítmények. Rendszerint hidrofil polimereket tartalmaznak, amelyek nyál általi nedvesedésük után a szájnyálkahártyához tapadó hidrogélt képeznek; a bukkális filmek ezen felül fel is oldódhatnak. A szájnyálkahártyához tapadó bukkális tabletták préseléssel előállított egy vagy többrétegű tabletták. A bukkális filmek megfelelő anyagból készült egy- vagy többrétegű lapok. ELŐÁLLÍTÁS
Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 -7
A gyártási műveletek során biztosítani kell, hogy a szájnyálkahártyához tapadó bukkális tabletták és bukkális filmek megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek, ne morzsolódjanak és ne töredezzenek. Szájnyálkahártyához tapadó bukkális tabletták ezen tulajdonságai a Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és a Tabletták törési szilárdsága (2.9.8) fejezetekben leírt vizsgálatokkal bizonyíthatók.
VIZSGÁLATOK Kioldódás. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell a megfelelő hatóanyagleadást. SZÁJBAN DISZPERGÁLÓDÓ FILMEK DEFINÍCÍÓ A szájban diszpergálódó filmek megfelelő anyagból készült, egy- vagy többrétegű lapok, melyek a szájba helyezve gyorsan szétoszolnak. ELŐÁLLÍTÁS A gyártási műveletek során biztosítani kell, hogy a szájban diszpergálódó filmek megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek, hogy ne károsodjanak. VIZSGÁLATOK Kioldódás. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell a megfelelő hatóanyagleadást.
Bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:1808
BŐRFELÜLETRE SZÁNT, FOLYÉKONY ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes liquidae veterinariae ad usum dermicum Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítményeknek meg kell felelniük a „Bőrfelületre szánt (dermális), folyékony gyógyszerkészítmények” (0927) című cikkely követelményeinek. Ezen túlmenően a bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítményekre a következő előírásokat is alkalmazni kell. DEFINÍCIÓ A bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítményeket a bőrön, helyi vagy szisztémás hatás elérésére alkalmazzák. A készítmények olyan oldatok, szuszpenziók vagy emulziók, amelyek megfelelő vivőanyagban egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak. Előfordulhatnak koncentrátumok mint pl. nedvesíthető porok, paszták, oldatok vagy szuszpenziók - formájában is, amelyeket a hatóanyagok hígított szuszpenzióinak vagy oldatainak elkészítésére használnak. Tartalmazhatnak megfelelő mikrobiológiai tartósítószereket, antioxidánsokat vagy egyéb segédanyagokat is, pl. stabilizátorokat, emulgeálószereket vagy viszkozitásnövelő anyagokat. A bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítményeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: –
bőrfelületere szánt habok (lásd Bőrfelületre szánt, folyékony gyógyszerkészítmények (0927)),
–
fürösztő-koncentrátumok,
–
ráöntő-készítmények (pour-on),
–
samponok (lásd Bőrfelületre szánt, folyékony gyógyszerkészítmények (0927)),
–
rácsepegtető készítmények (spot-on),
–
aeroszolok (spray-k),
–
tőgybimbó-fürösztők,
–
tőgybimbó-spray-k,
–
tőgy-lemosók. FÜRÖSZTŐ-KONCENTRÁTUMOK
DEFINÍCIÓ A fürösztő-koncentrátumok olyan egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények - általában nedvesíthető porok, paszták, oldatok vagy szuszpenziók - amelyeket a hatóanyagok hígított szuszpenzióinak vagy oldatainak elkészítésére használnak. A hígított készítményeket az állatok teljes bemerítésére alkalmazzák. RÁÖNTŐ-KÉSZÍTMÉNYEK DEFINÍCIÓ A ráöntő-készítmények egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyeket állatok ektoparazitás és/vagy endoparazitás fertőzéseinek megelőzésére vagy kezelésére használnak. A készítményeket általában 5 ml-nél nagyobb térfogatban az állatok hátközepére öntve alkalmazzák. RÁCSEPEGTETŐ-KÉSZÍTMÉNYEK DEFINÍCIÓ A rácsepegtető-készítmények egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyeket állatok ektoparazitás és/vagy endoparazitás fertőzéseinek megelőzésére vagy kezelésére használnak. A
Bőrfelületre szánt, folyékony állatgyógyászati készítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
készítményeket általában 10 ml-nél kisebb térfogatban az állatok kisebb testfelületén, fején vagy hátán alkalmazzák. SPRAY-K DEFINÍCIÓ
A spray-k egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, amelyeket gyógykezelés ill. megelőzés céljából külsőlegesen alkalmaznak. A készítményeket aeroszolok formájában juttatják ki, egy megfelelő szelep működtetésével, vagy porlasztó berendezéssel, amely utóbbi lehet a tartály beépített része, de különálló egységként is szerepelhet. A spray-ket túlnyomásos tartályokban is forgalmazhatják (lásd Túlnyomásos gyógyszerkészítmények (0523)). Az ily módon forgalmazott spray-k egy, vagy több hatóanyagot megfelelő vivőanyagban tartalmazó készítmények, amelyeknél a túlnyomást megfelelő hajtógáz, vagy hajtógáz keverék biztosítja. Más esetekben a spray-ket jól záró tartályokban forgalmazzák. ELŐÁLLÍTÁS A spray kifejlesztése és gyártása során megfelelő módon biztosítani kell, hogy a termékegyüttes megfeleljen a szórássebességre és a szóráskép jellemzőire előírt követelményeknek. TŐGYBIMBÓ-FÜRÖSZTŐK
DEFINÍCIÓ A tőgybimbó-fürösztők egy vagy több fertőtlenítő hatóanyagot tartalmazó készítmények. Az általában oldat formájú készítményekben állatok tőgybimbóit fürösztik – ha szükséges – fejés előtt és fejés után azzal a céllal, hogy csökkentsék a tőgy felületén található patogén mikroorganizmusok számát. A tőgybimbó-fürösztőket forgalmazhatják használatra kész termékként, de előállíthatók fürösztő-koncentrátumok hígításával is. A fejés előtt és a fejés után használt tőgybimbó-fürösztők készítési módja gyakran eltér egymástól. A készítmények a bőr hidratálása, illetve puhítása céljából általában emollienseket is tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a mikroorganizmusok behatolási helyéül szolgáló sérülések gyógyulásához is. TŐGYBIMBÓ-SPRAY-K
DEFINÍCIÓ A tőgybimbó-spray-k egy vagy több fertőtlenítő hatóanyagot tartalmazó készítmények. Az általában oldat formájú készítményekkel állatok tőgybimbóit permetezik be – ha szükséges – fejés előtt és fejés után azzal a céllal, hogy csökkentsék a tőgy felületén található patogén mikroorganizmusok számát. A tőgybimbó-spray-ket forgalmazhatják használatra kész termékként, de előállíthatók spray-koncentrátumok hígításával is. A fejés előtt és a fejés után használt tőgybimbó-spray-k készítési módja gyakran eltér egymástól. A készítmények a bőr hidratálása, illetve puhítása céljából általában emollienseket is tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a mikroorganizmusok behatolási helyéül szolgáló sérülések gyógyulásához is. TŐGY-LEMOSÓK
DEFINÍCIÓ A tőgy-lemosók egy vagy több fertőtlenítő hatóanyagot tartalmazó készítmények. Az általában oldat formájú készítményekkel állatok tőgyét és tőgybimbóit permetezik be azzal a céllal, hogy a tőgybimbó-fürösztő vagy -spray használata előtt eltávolítsák a sár- és trágyaszennyezéseket. A tőgy-lemosókat általában koncentrátumok vagy használatra kész tőgybimbó-fürösztők, illetve -spray-k hígításával állítják elő.
Prednicarbatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1467
PREDNICARBATUM Prednikarbát
C27H36O8 [73771-04-7]
Mr 488,6
DEFINÍCIÓ [17-(Etoxikarboniloxi)-11β-hidroxi-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il]-propanoát-tartalma Tartalom: 97,0−102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és etanolban (96%) bőségesen oldódik; propilénglikolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS prednikarbáttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb térfogatú R etanolban (96%) feloldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS prednikarbátot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS prednizolon-acetátot az a) összehasonlító oldat 5 ml-ében oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.
Prednicarbatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter 77 érfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. Kihűlés után a lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényen mutatott színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt legyen látható.
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +60 és +66 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R etanollal (96%) 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt prednikarbátot (A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 200,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS prednikarbátot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: R acetonitril – R víz (5+6 V/V). Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 243 nm-en. Injektálás: 20 µl, a vizsgálati oldatot és az a) valamint a b) összehasonlító oldatot injektáljuk Kromatografálási idő: a prednikarbát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező csúcsának azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt prdnikarbáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.
Prednicarbatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Relatív retenció a prednikarbátra (retenciós ideje kb.20 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,1; Bszennyező kb. 0,25; C-szennyező kb. 0,35; D-szennyező kb. 0,4; E-szennyező kb. 0,6; F-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 3,0, a prednikarbát és az F-szennyező között, legalább 1,5, a Cszennyező és a D-szennyező között.
Követelmények: −
F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);
−
A-, B-,C-, D-, E-szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált szennyezők):egyikük csúcsterülete sem lehet nagybb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,1%)
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (2,0%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon, a következő módosítással. Injektálás: a vizsgálati oldatot és a c) összehasonlító oldatot injektáljuk. A C27H36O8 százalékos mennyiségét a CRS prednikarbát deklarált tartalmának felhasználásával számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.
A. prednizolon,
Prednicarbatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
B. prednizolon-17-(etil-karbonát),
C. prednizolon-21-propanoát,
D. prednizolon-21-(etil-karbonát),
E. prednizolon-21-acetát-17-(etil-karbonát),
F. [17-(etoxikarboniloxi)-11β-hidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-21-il]-propanoát (1,2dihidroprednikarbát).
Propylis parahydrohybenzoas natricus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7,4 - 1
04/2012:1263
PROPYLIS PARAHYDROXYBENZOAS NATRICUS Propil-parahidroxibenzoát-nátrium
C10H11NaO3 [35285-69-9]
Mr 202,2
DEFINÍCIÓ Nátrium-4-(propoxikarbonil)fenolát. Tartalom: 94,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. 0,5 g anyagot 50 ml R vízben oldunk, majd késedelem nélkül 5 ml R1 sósavat elegyítünk az oldathoz. A csapadékos folyadékot megszűrjük. A csapadékot R vízzel átmossuk, majd 2 órán keresztül vákuumban, 80 °C-on szárítjuk. A csapadék olvadáspontja (2.2.14): 96–99 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az „Azonosítás” A pontja szerint nyert csapadékból. Összehasonlítás: CRS propil-parahidroxibenzoáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,10 g vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz késedelem nélkül 2 ml R tömény sósavat elegyítünk, majd az elegyet 50 ml R 1,1-dimetiletil metil éterrel kirázzuk. Ezután a felső fázist szárazra párologtatjuk, és a maradékot 10 ml R acetonban feloldjuk. Vizsgálati oldat (b). 1 ml a) vizsgálati oldatot R acetonnal 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS propil-parahidroxibenzoátot R acetonnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS etil-parahidroxibenzoátot 1 ml a) vizsgálati oldatban oldunk, majd az oldatot R acetonnal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (1+30+70 V/V).
Propylis parahydrohybenzoas natricus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7,4 - 2
Felvitel: 5 μl; b) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz 1 ml S oldat (lásd Vizsgálatok) és 1 ml R víz elegyét használjuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Közvetlenül a készítés után az S oldat tiszta legyen (2.2.1), színe pedig nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 9,5–10,5. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS etil-parahidroxibenzoátot (C-szennyező), 5 mg R 4hidroxibenzoesavat (A-szennyező) és 5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS propil-parahidroxibenzoátot 2,5 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 6,8 g/l-es oldata – R metanol (35+65 V/V); Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 272 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a propil-parahidroxibenzoát retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a propil-parahidroxibenzoátra (retenciós ideje kb. 4,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:
Propylis parahydrohybenzoas natricus
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7,4 - 3
csúcsfelbontás: legalább 5,0, a C-szennyező és a propil-parahidroxibenzoát között.
Követelmények: –
korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 1,4del szorozzuk;
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (4,0%);
–
egyéb (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%);
–
összes szennyező, az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);
–
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2szerese (0,1%).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 350 ppm. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R tömény salétromsavat és 30 ml R vizet elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Ezután az oldatot összerázzuk és megszűrjük; a szüredék 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Az összehasonlító oldat készítéséhez 14 ml R klorid–mértékoldat (5 ppm Cl) és 1 ml R víz elegyét használjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. Az S oldat 25 ml-ét 5 ml R desztillált vízzel és 10 ml R tömény sósavval elegyítjük, majd az oldatot R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk. Ezután az oldatot összerázzuk és megszűrjük; a szüredék 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C10H11NaO3-tartalmat a CRS propil-parahidroxibenzoát 1,122 korrekciós faktorral szorzott, deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS
Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a
Propylis parahydrohybenzoas natricus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7,4 - 4
Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, D.
A. 4-hidroxibenzoesav,
B. metil-4-hidroxibenzoát (metil-parahidroxibenzoát),
C. etil-4-hidroxibenzoát (etil-parahidroxibenzoát),
D. butil-4-hidroxibenzoát (butil-parahidroxibenzoát).
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
01/2011:1559 javított 7.4
RISPERIDONUM Riszperidon
C23H27FN4O2 [106266-06-2]
Mr 410,5
DEFINÍCIÓ 3-[2-[4-(6-Fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2a]pirimidin-4-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Híg savak oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS riszperidonnal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R borkősav 7,5 g/l töménységű oldatával 100 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt riszperidont (amely A-, B-, C-, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5,0 ml-ét R metanollal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). CRS riszperidon-K-szennyező egy üvegcséjének tartalmát 1,0 ml R metanolban oldjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm),
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R ammónium-acetát 5 g/l töménységű oldata,
−
B-mozgófázis: R metanol, Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–2
70
30
2–17
70 → 30
30 → 70
17–22
30
70
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és E-szennyező csúcsait a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt riszperidonhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. A k-szennyezőt a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a riszperidonra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7; Bszennyező kb. 0,75; C-szennyező kb. 0,8; K-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 0,94; E-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
hegy-völgy arány: legalább 1,5, ahol Hp a D-szeny-nyező alapvonaltól mért csúcsmagassága és Hv az ugyanezen csúcsot és a riszperidon csúcsát elválasztó görbeszakasz minimumán mért, alapvonaltól számított távolság,
−
a kapott kromatogram egyezzék meg a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt riszperidonhoz mellékelt kromatogrammal.
Követelmények: −
A-, B-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),
−
K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,75-szorosa (0,15%),
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,10%),
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%),
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25szorosa (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 4 órán keresztül 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját platinatégelyben izzítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,160 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 70 ml-ében oldjuk, majd az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 20,53 mg C23H27FN4O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): F, H, I, J, L, M.
A. 3-[2-[4-[(E)-(2,4-difluorfenil)-(hidroxi-imino)metil]piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetra-hidro4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4-on,
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
B. 3-[2-[4-[(Z)-(2,4-difluorfenil)-(hidroxi-imino)metil]piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetra-hidro4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4-on,
és enantiomere
C. (9RS)-3-[2-[4-(6-fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]etil]-9-hidroxi-2-metil-6,7,8,9tetrahidro-4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4-on,
D. 3-[2-[4-(5-fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2a]pirimidin-4-on,
és enantiomere
E. (6RS)-3-[2-[4-(6-fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]etil]-2,6-dimetil-6,7,8,9-tetrahidro-4Hpirido[1,2-a]pirimidin-4-on,
F. [2-[2-metil-4-oxo-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2-a]pirimidin-3-il]etil]-[4-(6-fluor-1,2benzizoxazol-3-il)piperidin-1-karboxilát],
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
H. 3-[2-[4-(2,4-difluorbenzoil)piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4on,
I.
3-[2-[4-[4-fluor-2-[4-(6-fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]benzoil]piperidin-1-il]etil]-2metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4-on.
J. 3-[2-[4-[(Z)-[4-fluor-2-[4-(6-fluor-1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1il]fenil](hidroxiimino)metil]piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2a]pirimidin-4-on,
K. 3-[2-[4-(1,2-benzizoxazol-3-il)piperidin-1-il]etil]-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2a]pirimidin-4-on (dezfluorriszperidon),
Risperidonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 6
L. 3-(2-klóretil)-2-metil-6,7,8,9-tetrahidro-4H-pirido[1,2-a]pirimidin-4-on (piperidopirimidinon intermedier),
M. 6-fluor-3-(piperidin-4-il)-1,2-benzizoxazol.
Rutosidum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
01/2008:1795 javított 7.4
RUTOSIDUM TRIHYDRICUM Rutozid-trihidrát
C27H30O16·3H2O [250249-75-3]
Mr 665
DEFINÍCIÓ 3-[[6-O-(6-Dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-D-glükopiranozil]oxi]-2-(3,4-dihidroxifenil)-5,7-dihidroxi4H-1-benzopirán-4-on. Tartalom: 95,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga vagy zöldessárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban oldódik; etanolban mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. 50,0 mg anyagot R metanollal 250,0 ml-re oldunk, az oldatot szükség esetén szűrjük. Az oldat 5,0 mlét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat spektrumát 210 és 450 nm között vizsgálva (2.2.25) 257 és 358 nm-en abszorpciós maximum található. A 358 nm-es maximumon a vízmentes anyagra 1% vonatkoztatott fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ): 305–330. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS rutozid-trihidráttal. 15 Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS rutozid-trihidrátot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez.
Rutosidum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
Mozgófázis: R 1-butanol – R vízmentes ecetsav – R víz – R etil-metil-keton – R etil-acetát (5+10+10+30+50 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: A lemezt R kálium-[hexacianoferrát(III)] 10 g/l töménységű oldatának 7,5 ml-ét és 2,5 ml R1 vas(III)-klorid–oldatot tartalmazó eleggyel bepermetezzük és 10 elteltével vizsgáljuk. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. 15 10 mg anyagot 5 ml R alkoholban oldunk. Az oldathoz 1 g R cinket és 2 ml R1 sósavat adunk, melynek hatására vörös színeződés alakul ki.
VIZSGÁLATOK Fényelnyelő szennyezők (2.2.25): az abszorbancia legfeljebb 0,10, a 450 és 800 nm közötti hullámhossz tartományban. A vizsgálathoz 0,200 g anyagot 40 ml R 2-propanolban oldunk. 15 perc keverés után az oldatot R 2propanollal 50,0 ml-re hígítjuk és szűrjük. Metanolban nem oldódó anyagok: legfeljebb 3%. 2,5 g anyagot 50 ml R metanolban 20–25 °C-on 15 percig rázunk. A folyadékot, előzetesen 15 percig 100–105 °C-on szárított és exszikkátorban történt lehűlés után lemért, zsugorított üvegszűrőn (1,6) csökkentett nyomáson szűrjük. A szűrőt 3-szor 20 ml R metanollal mossuk, majd 30 percig 100–105 °C-on szárítjuk és lehűlés után mérjük. A maradék tömege legfeljebb 75 mg lehet. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot 20 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a Bmozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS rutozid-trihidrátot 10,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 µm),
–
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 5 térfogatrész R tetrahidrofuránt 95 térfogatrész R nátrium-dihidrogénfoszfátdihidrát 15,6 g/l-es oldattával elegyítünk, miután az utóbbi oldat kémhatását R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítottuk,
–
B-mozgófázis: 40 térfogatrész R tetrahidrofuránt 60 térfogatrész R nátrium-dihidrogénfoszfátdihidrát 15,6 g/l-es oldattával elegyítünk, miután az utóbbi oldat kémhatását R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítottuk,
Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
Rutosidum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
0–10
50 → 0
50 → 100
10–15
0
100
15–16
0 → 50
100 → 50
16–20
50
50
Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Relatív retenció a rutozidra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,1; Aszennyező kb. 1,2; C-szennyező kb. 2,5. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 10, ahol Hp a B-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hv a görbe ezt a csúcsot a rutozid csúcstól elválasztó szakaszán található legalacsonyabb pontjának az alapvonaltól mért magassága.
Követelmények: a szennyezők helyét a CRS rutozid-trihidrát kromatogramjával összehasonlítva állapítjuk meg. –
korrekciós faktorok: a tartalom kiszámításához a következő szennyezők csúcsterületét a megfelelő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező: 0,8; C-szennyező: 0,5,
–
A-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%),
–
B-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%),
–
C-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%),
–
szennyezők összesen: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (4,0%),
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,1%).
Víztartalom (2.5.12): 7,5–9,5%. 0,100 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 20 ml R dimetilformamidban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 30,53 mg C27H30O16 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.
SZENNYEZŐK
Rutosidum trihydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
A. 2-(3,4-dihidroxifenil)-3-(β-D-glükofuranoziloxi)-5,7-dihidroxi-4H-1-benzopirán-4-on (izokvercitrozid),
B. 3-[[6-O-(6-dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-D-glükopiranozil]oxi]-5,7-dihidroxi-2-(4-hidroxifenil)4H-1-benzopirán-4-on (kempferol 3-rutinozid),
C. 2-(3,4-dihidroxifenil)-3,5,7-trihidroxi-4H-1-benzopirán-4-on (kvercetin).
Selamectinum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
04/2012:2268
SELAMECTINUM AD USUM VETERINARIUM Szelamektin állatgyógyászati célra
C43H63NO11 [165108-07-6]
Mr 770
DEFINÍCIÓ (2aE,2’R,4E,5’S,6S,6’S,7S,8E,11R,15S,17aR,20Z,20aR,20bS)-6’-ciklohexil-7-[(3-O-metil-2,6didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)oxi]-20b-hidroxi-20-(hidroxiimino)-5’,6,8,19-tetrametil3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidro-2H, 17H-spiro[11,15-metanofuro[4,3,2pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’-pirán]-17-on[(5Z,25S)-25-ciklohexil-5-(hidroxiimino)-4’-Odez(3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)-5-dezmetoxi-25-dez(1-metilpropil)-22,23dihidroavermektin A1a]. Fermentációs termékből nyert félszintetikus termék. Tartalom: 96,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; izopropil-alkoholban bőségesen oldódik; acetonban és diklórmetánban oldódik; metanolban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS szelamektinnel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R acetonitril (40+60 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk.
Selamectinum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Összehasonlító oldat (b). 2,5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szelamektint (A-, B-, Cés D-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 5 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 µm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R víz;
−
B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 28
40
60
28 – 45
40 → 20
60 → 80
Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 243 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szelamektinhez mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenció a szelamektinre (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,5; D-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 4,0, a B- és a C-szennyező között.
Követelmények: −
korrekciós faktor: mennyiségének számításához a D-szennyező csúcsterületét 1,5-del szorozzuk;
−
A- és B-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%);
−
C- és D-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs 1,5-szerese (1,5%);
−
egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);
−
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (4,0%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,2%).
Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g anyagot R etanollal (96%) 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Összehasonlító oldatként ólom–mértékoldatot (2 ppm Pb) használunk, amelyet R ólom–mértékoldatból (100 ppm Pb) R etanollal (96%) történő hígítással készítünk. Az oldatot membránszűrőn (pórusméret 0,45 µm) megszűrjük. A különböző oldatok szűrésével az egyes szűrőkön kapott foltokat összehasonlítjuk. A
Selamectinum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
vizsgálati oldattal esetleg kapott folt barnásfekete színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldattal kapott folté. Víztartalom (2.5.12, A-módszer): legfeljebb 7,0%. Az anyag 0,20 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 250,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 50,0 mg CRS szelamektint a mozgófázissal 250,0 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 µm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: R víz – R acetonitril (20+80 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 243 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a szelamektin retenciós idejének kétszerese. Retenciós idő: szelamektin: kb 9 perc. A C43H63NO11 százalékos mennyiségét a CRS szelamektin feltüntetett tartalmának felhasználásával számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.
A. (2aE,2’R,4E,5’S,6S,6’S,7S,8E,11R,15S,17aR,20Z,20aR,20bS)-6’-ciklohexil-7-[(3-O-metil-2,6didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)oxi]-4’,20b-dihidroxi-20-(hidroxiimino)-5’,6,8,19-tetrametil3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidro-2H,17H-spiro[11,15-metanofuro[4,3,2pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’-pirán]-17-on[(5Z,21R,23S,25R)-25-ciklohexil-4’-O-
Selamectinum ad usum veterinarium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 4
dez(3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)-5-demetoxi-25-dez(1-metilpropil)-22,23dihidro-23-hidroxi-5-(hidroxiimino)avermektin A1a],
B. (2aE,2’S,4E,5’S,6S,6’R,7S,8E,11R,15S,17aR,20Z,20aR,20bS)-6’-ciklohexil-7-[(-3-O-metil-2,6didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)oxi]-20b-hidroxi-20-(hidroxiimino)-5’,6,8,19-tetrametil5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-dodekahidrospiro[2H,17H,-11,15-metanofuro[4,3,2pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’-pirán]-17-on[(5Z,25R)-25-ciklohexil-4’-O-dez(2,6didezoxi-3-O-metil-α-L-arabino-hexopiranozil)-5-dezmetoxi-25-dez(1-metilpropil)-5(hidroxiimino)avermektin A1a],
C. (2aE,2’R,4E,4’S,5’S,6S, 6’R,7S,8E,11R,15S,17aR,20Z,20aR,20bS)-6’-ciklohexil-4’,7,20btrihidroxi-20-(hidroxiimino)-5’,6,8,19-tetrametil-3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20btetradekahidrospiro[2H,17H-11,15-metanofuro[4,3,2-pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’pirán]-17-on[(5Z,13S,25R)-25-ciklohexil-25-dezmetil-5-dezoxi-13-hidroxi-5(hidroxiimino)milbemicin α1],
D. (2aE,2’R,4E,5’S,6S,6’S,7S,8E,11R,15S,17aR,20Z,20aR,20bS)-6’-ciklohexil-7-[(3-O-metil-2,6didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil-(1→4)-3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabinohexopiranozil)oxi]-20b-hidroxi-20-(hidroxiimino)-5’,6,8,19-tetrametil3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidrospiro[2H,17H,-11,15-metanofuro[4,3,2pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’-pirán]-17-on[(5Z,21R,25S)-25-ciklohexil-5-dezmetoxi25-dez(1-metilpropil)-22,23-dihidro-5-(hidroxiimino)avermektin A1a].
Stanozololum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:1568
STANOZOLOLUM Sztanozolol
C21H32N2O [10418-03-8]
Mr 328,5
DEFINÍCIÓ 17-Metil-2’H-5α-androszt-2-eno[3,2-c]pirazol-17β-ol. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; diklórmetánban alig oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Infravörös spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS sztanozolollal Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérôek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a szükséges legkisebb mennyiségû R diklórmetánban feloldjuk, az oldatokat levegôáramban, szobahômérsékleten szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírásai szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának fôfoltja – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg a c) összehasonlító oldat kromatogramjának fôfoltjával. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +37 és +41 között (szárított anyagra). 60,0 mg anyagot R metanollal 20,0 ml-re oldunk.
Stanozololum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
A és B-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R1 metanol – R diklórmetán (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat. 2 mg CRS sztanozololt, 2,0 mg CRS sztanozolol-A-szennyezőt és 2,0 mg CRS sztanozolol-B-szennyezőt 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 0,1 ml-ét az oldószereleggyel 2,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R etil-acetát – R ciklohexán (2+48+50 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R vanillin-reagenssel bepermetezzük, majd 120 °C-ra hevítjük. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
a kromatogramon három, egymástól jól elkülönülő folt látható; növekvő RF-értékük sorrendjében: sztanozolol, A-szennyező, B-szennyező.
Követelmények: –
A-szennyező: az A-szennyező foltja nem lehet erősebb, mint a megfelelő folt az összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%);
–
B-szennyező: a B-szennyező foltja nem lehet erősebb, mint a megfelelő folt az összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 15,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1 mg CRS sztanozololt és 1 mg CRS sztanozolol-B-szennyezőt R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c).15,0 mg CRS sztanozololt R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 1 g/l-es, R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldatának (30 térfogatrész) R metanollal (70 térfogatrész) készített elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 228 nm-en. Injektálás: 25 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a sztanozolol retenciós idejének háromszorosa. Szennyező azonosítása: a B-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a sztanozololra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:
Stanozololum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
csúcsfelbontás: legalább 4,0, a sztanozolol és a B-szennyező között.
Követelmények: –
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját 105 °C-on, 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav–mérôoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérôoldattal 32,85 mg C21H32N2O egyenértékû. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytôl védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.
A. 17β-hidroxi-17-metil-5α-androsztán-3-on (mesztanolon),
B. 17β-hidroxi-2-(hidroximetilidén)-17-metil-5α-androsztán-3-on (oximetolon).
Talcum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0438
TALCUM Talkum [14807-96-6] DEFINÍCIÓ A talkum porított, válogatott, természetes eredetű, hidratált magnézium-szilikát. A tiszta talkum összegképlete [Mg3Si4O10(OH)2; Mr 379,3]. Változó mennyiségben járulékos ásványi anyagokat tartalmazhat, melyek közül a kloritok (hidratált alumínium- és magnézium-szilikátok), a magnezit (magnézium-karbonát), a kalcit (kalcium-karbonát) és a dolomit (kalcium- és magnézium-karbonát) a legfontosabbak. ELŐÁLLÍTÁS Gyógyászati célra nem alkalmazható olyan talkum, amely azbesztet is tartalmazó lelőhelyről származik. Az előállító felelős azért, hogy amfibolokra és szerpentinekre történő vizsgálattal igazolja a termék azbesztmentességét. Az amfibolok és a szerpentinek jelenlétét röntgendiffrakciós eljárással vagy infravörös spektrofotometriával kell vizsgálni (lásd A és B). Ha ezek kimutathatók, az azbeszt specifikus morfológiai tulajdonságait alkalmas, az alábbiakban megadott optikai mikroszkópos módszerrel vizsgáljuk. Ezzel megállapítható, hogy tremolit- vagy krizotil-azbeszt van-e jelen. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal készült pasztilla. Az anyagot a 740–760 cm–1 tartományban skálanyújtás alkalmazásával vizsgáljuk. A 758±1 cm–1-en megjelenő abszorpciós sáv tremolit vagy klorit jelenlétére utalhat. Ha az anyagnak 850±50 °C-on, legalább 30 percig tartó izzítása után az abszorpciós sáv megmarad, akkor az a tremolit jelenlétét jelzi. Az anyagot 600–650 cm–1 tartományban, skálanyújtás alkalmazásával vizsgálva, bármilyen abszorpciós sáv vagy váll, szerpentinek jelenlétére utal. B. Röntgendiffrakciós vizsgálat. Mintakészítés: a mintát a mintatartóra helyezzük; a felvitelt és a simítást egy üvegből készült, csiszolt mikroszkóp-tárgylemezzel végezzük. Sugárzás: Cu Kα monokromatikus, 40 kV, 24–30 mA. Beesési rés: 1°. Érzékelő rés: 0,2°. Goniométer sebessége: 1/10° 2θ/perc. Pásztázó tartomány: 10–13° 2θ és 24–26° 2θ. Minta: nem orientált. Értékelés: amfibolok jelenlétét a 10,5±0,1° 2θ-nál lévő diffrakciós csúcs jelzi, szerpentinek jelenlétét a 24,3±0,1° 2θ-nál és a 12,1±0,1° 2θ-nál lévő diffrakciós csúcsok jelzik. Ha a két módszer egyikével amfibolokat és/vagy szerpentineket mutatunk ki, az optikai mikroszkópia egy alkalmas módszerével vizsgálatot végzünk az azbeszt jellegének meghatározására. Azbeszt jelenlétét bizonyítja, ha a következő 2 kritérium teljesül:
Talcum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
–
a rostszálak hosszúságának vastagságukhoz viszonyított aránya 20:1 és 100:1 között van, 5 μm-nél hosszabb szálak esetében az arány ennél nagyobb,
–
hasadóképesség nagyon vékony rostszálakká,
és ha a következő 4 kritérium közül 2 vagy több teljesül: –
párhuzamos rostszálak előfordulása kötegekben,
–
rostszálkötegek rojtos végződéssel,
–
rostszálak vékony tűformában,
–
egyedi rostszálakból és/vagy görbült rostszálakból álló, összetapadt csomók.
SAJÁTSÁGOK Küllem: könnyű, homogén, fehér vagy csaknem fehér por síkos (nem dörzsölő) tapintású. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%), savak és alkálilúgok híg oldataiban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal készült pasztilla. Abszorpciós sávok: 3677±2 cm–1, 1018±2 cm–1 és 669±2 cm–1. B. 0,2 g R vízmentes nátrium-karbonát és 2,0 g R kálium-karbonát keverékét platinatégelyben megolvasztjuk. 0,1 g vizsgálandó anyagot a megolvasztott tömeghez adunk, és a keveréket a teljes megolvadásig melegítjük. Ezután hagyjuk lehűlni, majd a megolvadt tömeget 50 ml forró R vízzel átvisszük egy bepárló csészébe. A pezsgés megszűnéséig R tömény sósavat adagolunk hozzá. Ezután további 10 ml R tömény sósavat elegyítünk a keverékhez, és vízfürdőn szárazra párologtatjuk. Hagyjuk lehűlni, majd 20 ml R vizet adunk hozzá, forrásig melegítjük, és megszűrjük. (A szűrőn maradt anyagot az „Azonosítás” C pontjában előírt vizsgálathoz használjuk). 5 ml szüredékhez 1 ml R ammónia–oldatot és 1 ml R ammónium-klorid–oldatot elegyítünk, és az elegyet megszűrjük. A szüredékhez 1 ml R dinátrium-hidrogén-foszfát–oldatot adva fehér, kristályos csapadék képződik. C. Az „Azonosítás” B pontjában nyert, a szűrőn maradt anyaggal a szilikát azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S1 oldat. 10,0 g vizsgálandó anyagot visszafolyóhűtővel ellátott Erlenmeyer-lombikba mérünk. Keverés közben részletekben 50 ml 0,5 M sósavat adunk hozzá, majd vízfürdőn 30 percig melegítjük. Ezután hagyjuk lehűlni, majd a keveréket főzőpohárba töltjük, és az oldhatatlan anyagot hagyjuk leülepedni. A felülúszót közepes sebességű szűrőpapíron keresztül 100 ml-es mérőlombikba szűrjük, ügyelve arra, hogy a lehető legtöbb oldhatatlan anyag a főzőpohárban maradjon. A maradékot és a főzőpoharat 3×10 ml forró R vízzel átmossuk. A szűrőt 15 ml forró R vízzel mossuk, a szüredéket hagyjuk kihűlni, majd R vízzel 100,0 ml-re hígitjuk. S2 oldat. A perklorátok nehézfémekkel keverve robbanást okozhatnak. Ennek elkerülésére megfelelő óvintézkedéseket kell tenni. 0,5 g vizsgálandó anyagot 100 ml-es teflontálba mérünk, majd 5 ml R
Talcum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
tömény sósavat, 5 ml R ólommentes tömény salétromsavat és 5 ml R perklórsavat adunk hozzá. Gyengén keverjük, majd 35 ml R hidrogén-fluorid–oldatot adunk hozzá, és főzőlapon óvatosan szárazra párologtatjuk. A maradékot 5 ml R tömény sósav hozzáadása után óraüveggel lefedjük, a keveréket forrásig melegítjük, majd hagyjuk kihűlni. Az óraüveget és a tálat R vízzel öblítjük. Az oldatot mérőlombikba visszük, a tálat R vízzel átöblítjük, és az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Savasság, lúgosság. 2,5 g anyagot 50 ml R szén-dioxid-mentes vízzel – visszafolyóhűtőt alkalmazva – felforralunk. A folyadékot vákuumban megszűrjük. 10 ml szüredékhez 0,1 ml R1 brómtimolkék– oldatot elegyítünk; legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól az indikátor színének zöldre kell változnia. A szüredék másik 10 ml-es részletéhez 0,1 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk; legfeljebb 0,3 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének rózsaszínűre kell változnia. Vízben oldódó anyagok: legfeljebb 0,2%. 10,0 g anyaghoz 50 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, a keveréket – visszafolyóhűtőt alkalmazva – forrásig melegítjük, majd 30 percen át forraljuk. Ezután hagyjuk lehűlni, majd közepes sebességű szűrőpapíron keresztül megszűrjük, és R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. A szüredék 25,0 ml-ét szárazra párologtatjuk, és a maradékot 1 órán keresztül 105 °C-on melegítjük. A maradék tömege legfeljebb 10 mg lehet. Alumínium: legfeljebb 2,0%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 5,0 ml S2 oldathoz R cézium-klorid 25,34 g/l-es oldatának 10 ml-ét és R tömény sósav 10,0 ml-ét elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. 10,0–10,0 ml R tömény sósavat és 10–10 ml R cézium-klorid oldatot (25,34 g/l) tartalmazó 4 egyforma mérőlombikba sorrendben 5,0 ml, 10,0 ml, 15,0 ml, ill. 20,0 ml R alumínium–mértékoldatot (100 ppm Al) mérünk, majd az oldatokat R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Fényforrás: alumínium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 309,3 nm. Atomizáló egység: dinitrogén-oxid–acetilén láng. Kalcium: legfeljebb 0,9%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 5,0 ml S2 oldathoz 10,0 ml R tömény sósavat és 10 ml R lantán(III)-klorid–oldatot adunk, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígitjuk. Összehasonlító oldatok. 10,0–10,0 ml R tömény sósavat és 10–10 ml R lantán(III)-klorid–oldatot tartalmazó 4 egyforma mérőlombikba sorrendben 1,0 ml, 2,0 ml, 3,0 ml, ill. 4,0 ml R1 kalcium– mértékoldatot (100 ppm Ca) mérünk, majd az oldatokat R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Fényforrás: kalcium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 422,7 nm. Atomizáló egység: dinitrogén-oxid–acetilén láng. Vas: legfeljebb 0,25%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 2,5 ml S1 oldathoz 50,0 ml 0,5 M sósavat adunk, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. 50,0–50,0 ml 0,5 M sósavat tartalmazó 4 egyforma mérőlombikba sorrendben 2,0 ml, 2,5 ml, 3,0 ml, ill. 4,0 ml R vas–mértékoldatot (250 ppm Fe) mérünk, majd az oldatokat R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Fényforrás: vas vájtkatód lámpa.
Talcum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 4
Hullámhossz: 248,3 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Korrekció: deutérium lámpával. Ólom: legfeljebb 10 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot használjuk. Összehasonlító oldatok. 50,0–50,0 ml 0,5 M sósavat tartalmazó 4 egyforma mérőlombikba sorrendben 5,0 ml, 7,5 ml, 10,0 ml, ill. 12,5 ml R1 ólom–mértékoldatot (10 ppm Pb) mérünk, majd az oldatokat R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Fényforrás: ólom vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 217,0 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Magnézium: 17,0–19,5%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 0,5 ml S2 oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az így nyert oldat 4,0 ml-éhez 10,0 ml R tömény sósavat és 10 ml R lantán(III)-klorid–oldatot mérünk, majd az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. 10,0–10,0 ml R tömény sósavat és 10–10 ml R lantán(III)-klorid–oldatot tartalmazó 4 egyforma mérőlombikba sorrendben 2,5 ml, 3,0 ml, 4,0 ml, ill. 5,0 ml R1 magnézium– mértékoldatot (10 ppm Mg) mérünk, majd az oldatokat R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Fényforrás: magnézium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 285,2 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Izzítási veszteség: legfeljebb 7,0%. Az anyag 1,00 g-ját 1050–1100 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. Mikrobiológiai szennyezés Dermális alkalmazásra szánt anyag esetén: – TAMC: elfogadási követelmény 102 CFU/g (2.6.12). Orális alkalmazásra szánt anyag esetén: –
TAMC: elfogadási követelmény 103 CFU/g (2.6.12).
–
TYMC: elfogadási követelmény 102 CFU/g (2.6.12).
FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag orális vagy dermális alkalmazásra felhasználható. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok,
Talcum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 5
amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek ha a talkumot tablettákban és kapszulákban tapadásgátló anyagként vagy glidánsként, vagy bevont és filmbevonatú tabletták esetén antiadhéziós szerként alkalmazzák.. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31). Fajlagos felület (2.9.26).
Technetium(99mTc)-macrosalbi suspensio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1
01/2009:0296 javított 7.4
TECHNETII (99mTc) MACROSALBI SUSPENSIO INIECTABILIS Technécium(99mTc)-makroszalb injekció
DEFINÍCIÓ A készítmény humán albumin steril szuszpenziója, amely humán albumin vizes oldatának denaturálásával kapott, szabálytalan alakú, oldhatatlan aggregátumokból áll. A készítményt Nátriumpertechnetát (99mTc) injekcióból (hasadványtermék) (124) vagy Nátrium-pertechnetát (99mTc) injekcióból (nem hasadványtermék) (0283) állítják elő. A részecskék technécium-99m radioizotóppal jelzettek és jellemző átmérőjük 10–100 μm. Az injekció redukálóanyagokat, pl. ón-sókat tartalmaz;m megfelelő tompítóanyagokat, pl. acetátot, citrátot, ill. foszfát puffert, továbbá nem-denaturált humán albumint, valamint mikrobiológiai tartósítószert, pl. benzil-alkoholt is tartalmazhat. A felhasznált humán albumin megfelel a Humán albumin oldat (0255) cikkely követelményeinek. Technécium-99m: az injekció radioaktivitása a feliraton feltüntetett napon és órában a technécium99m deklarált radioaktivitásának 90,0–110,0%-a. Fajlagos radioaktivitás: a technécium-99m-nek az aggregált albumin mg-jaira vonatkoztatva legalább 37 MBq a felhasználás napján és órájában.
SAJÁTSÁGOK Fehér szuszpenzió, amely állás közben ülepedhet. A technécium-99m gamma-sugárzó; felezési ideje 6,02 óra. AZONOSÍTÁS A. Megfelelő készülékkel felvesszük a gamma-spektrumot. A spektrum nem térhet el szignifikánsan a standardizált technécium-99m-oldat spektrumától, sem közvetlen összehasonlítás esetén, sem standardizált oldattal kalibrált készülék alkalmazása esetében. Standardizált technécium-99m- és molibdén-99-oldatok az illetékes hatóság által elismert laboratóriumokból szerezhetők be. A technécium-99m legjellegzetesebb gamma-fotonjának energiája 0,140 MeV. B. Mind a „Nem-szűrhető anyagok radioaktivitása”, mind a „Részecskeméret” vizsgálat az azonosítás részét képezi. C. 1 ml injekciót centrifugacsőben 2500 g-vel 5–10 percen át centrifugálunk. A felülúszó folyadék dekantálása után a maradékhoz 5 ml R2 réz(II)-tartarát–oldatot elegyítünk. Az elegyet 10 percig hagyjuk állni, majd – ha szükséges – melegítjük, hogy a részecskék feloldódjanak. A lehűlt oldathoz gyors mozdulattal – és azonnal elegyítve – 0,5 ml R hígított foszfor-molibdénvolfrámsav–reagenst adunk. Az oldat kékre színeződik. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3). Az injekció pH-ja: 3,8–7,5.
Technetium(99mTc)-macrosalbi suspensio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2
Nem-szűrhető anyagok radioaktivitása. Polikarbonát membránszűrőt alkalmazunk, melynek átmérője 13–25 mm, vastagsága 10 μm, pórusai kör alakúak és 3 μm átmérőjűek. A membránt elhelyezzük a megfelelő szűrőberendezésben, 0,2 ml injekciót viszünk fel rá, és szűrés közben R nátrium-klorid 9 g/l-es oldatából 20 ml-t adagolunk hozzá. A membránon maradó anyag radioaktivitása az injekció összes radioaktivitásának legalább 90%-a legyen. Részecskeméret. Mikroszkópos vizsgálatot végzünk. Az injekciót, szükség szerint, éppen csak annyira hígítjuk, hogy az egyes részecskék megkülönböztethetők legyenek. A minta megfelelő térfogatát ezután – egy legalább 0,35 mm belső átmérőjű tűvel ellátott fecskendővel – megfelelő számlálókamrába, pl. hemocitométer kamrájába töltjük, ügyelve arra, hogy a kamrát ne töltsük túl. A szuszpenziót 1 percig hagyjuk ülepedni, majd – anélkül, hogy a mintára nyomást gyakorolnánk – óvatosan ráhelyezünk egy fedőlemezt. Egy legalább 5000 részecskét magában foglaló területet vizsgálunk. Legfeljebb 10 részecske legnagyobb mérete haladhatja meg a 100 μm-t; olyan részecske pedig, amelynek legnagyobb mérete meghaladja a 150 μm-t, nem lehet jelen. Aggregált albumin Vizsgálati oldat. Az injekciónak kb. 1 mg aggregált albumint tartalmazó térfogatát centrifugacsőben kb. 2500 g-vel 5–10 percen át centrifugáljuk. A felülúszó folyadék dekantálása után az üledéket R nátrium-klorid 9 g/ml-es oldatának 2,0 ml-ében szuszpendáljuk, és az így nyert szuszpenziót 2500 g-vel 5–10 percen át centrifugáljuk. A felülúszó folyadék dekantálása után az üledéket R1 nátriumkarbonát–oldat 5,0 ml-ében szuszpendáljuk. A szuszpenziót 80–90 °C-os vízfürdőben melegítjük, hogy az aggregált albumin feloldódjék. Az így nyert oldatot lehűlés után mérőlombikba töltjük, és R1 nátrium-karbonát-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. R humán albumin oldatból R1 nátrium-karbonát–oldattal hígítási sort készítünk úgy, hogy a kapott oldatok koncehígítunk és olyan összehasonlító oldatsorozatot készítünk, amelyben a humán albumin koncentráció-tartománya milliliterenként 0,05 és 0,2 mg közé esik. Az oldatokból 3,0–3,0 ml-t mérünk 25 ml-es lombikokba. Valamennyi oldathoz 15,0 ml R2 réz(II)tartarát–oldatot elegyítünk. 10 perc elteltével az oldatokhoz gyors mozdulattal – és azonnal elegyítve – 1,5 ml R hígított foszfor-molibdén-volfrámsav–reagenst adunk. Az oldatok abszorbanciáját 30 perc elteltével 750 nm-en mérjük (2.2.25); kompenzáló folyadékként R1 nátrium-karbonát-oldatot használunk. Az összehasonlító oldatok abszorbanciaértékeinek felhasználásával kalibrációs görbét szerkesztünk, és ennek alapján kiszámítjuk az injekció aggregált-albumin-tartalmát. Ón: legfeljebb 3 mg/ml (Sn). Vizsgálati oldat. Az injekció 1,0 ml-éhez 1,0 ml 2 M sósavat adunk. Az elegyet 30 percen át vízfürdőben melegítjük, majd lehűtjük, és 10 percen át 300 g-vel centrifugáljuk. A felülúszó 1,0 ml-ét 1 M sósavval 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 0,115 g R ón(II)-kloridot 1 M sósavval 1000,0 ml-re oldunk. A két oldat 1,0–1,0 ml-éhez R nátrium-lauril-szulfát 20 g/l-es oldatából 0,4 ml-t, R tioglikolsavból 0,05 ml-t, R ditiol–reagensből 0,1 ml-t és 0,2 M sósavból 3,0 ml-t elegyítünk. Mindkét oldat abszorbanciáját 540 nm-en mérjük (2.2.25); kompenzáló folyadékként 0,2 M sósavat alkalmazunk. A vizsgálati oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Fiziológiás megoszlás. Három, egyenként 150–250 g-os patkány farokvénájába legfeljebb 0,2 ml oldatot fecskendezünk. A patkányokat 15 perccel a beadás után leöljük. A májat, a lépet és a tüdőt kivesszük, majd megfelelő készülékkel mérjük ezen szervek radioaktivitását. A farok eltávolítása után, vérrel együtt lemérjük a maradék testrész radioaktivitását is. Ezután a következő kifejezés alapján egyenként meghatározzuk a tüdő, a máj és a lép százalékos radioaktivitását:
100 ahol
A , B
Technetium(99mTc)-macrosalbi suspensio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3
A
=
radioaktivitás a vizsgált szervben,
B
=
a máj, a lép és a tüdő, valamint a maradék testrész radioaktivitásának összege.
A radioaktivitás a háromból legalább két patkány tüdejében legalább 80% legyen, a májban és lépben pedig együttesen legfeljebb 5,0% lehet. Az injekció a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. Sterilitás. Az anyag feleljen meg a Radioaktív gyógyszerkészítmények (0125) cikkelyben előírt „Sterilitás” vizsgálat követelményeinek. Az injekció a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 175/V NE/ml. RADIOAKTIVITÁS A radioaktivitást megfelelő számláló berendezéssel mérjük; összehasonlítóként standardizált technécium-99m-oldatot alkalmazunk, vagy standardizált oldattal kalibrált készüléket használunk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –
adott esetben az ón milligramm/milliliter-ben kifejezett mennyiségét,
–
azt, hogy a készítmény használat előtt felrázandó,
–
azt, hogy a készítmény nem használható fel, ha felrázás után a szuszpenzió nem tűnik homogénnek.
Testosteroni propionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 1
04/2012:0297
TESTOSTERONI PROPIONAS Tesztoszteron-propionát
C22H32O3 [57-85-2]
Mr 344,5
DEFINÍCIÓ (3-Oxoandroszt-4-én-17β-il)-propanoát. Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Oldhatóság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és etanolban (96%) bőségesen oldódik; zsíros olajokban oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tesztoszteron-propionáttal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +84 és +90 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tesztoszteron-propionátot (amely A-, B- és C- szennyezőt is tartalmaz) 5,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 20,0 mg CRS tesztoszteron-propionátot 50,0 ml R metanolban oldunk. Oszlop:
Testosteroni propionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 2
–
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R víz – R metanol (20+80 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idŐ: a tesztoszteron-propionát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tesztoszteron-propionáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a tesztoszteron-propionátra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: C-szennyezŐ kb. 0,4; A-szennyezŐ kb. 0,7; B-szennyezŐ kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp = a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a B-szennyező csúcsát a tesztoszteron-propionát csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható fŐcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyezŐ: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható fŐcsúcs területének hétszerese (0,7%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható fŐcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán keresztül szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírásai szerint, a következő eltéréssel. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C22H32O3-tartalmat a CRS tesztoszteron-propionát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C.
Testosteroni propionas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4- 3
Egyéb kimutatható szennyezŐk: Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, D, E.
A. (3-oxoandroszt-4-én-17β-il)-acetát (tesztoszteron-acetát),
B. (3-oxoandroszt-4-én-17β-il)-2-metilpropanoát (tesztoszteron-izobutirát),
C. 17β-hidroxiandroszt-4-én-3-on (tesztoszteron),
D. (3-oxoandroszta-1,4-dién-17β-il)-propanoát,
E. (3-oxoandroszta-4,6-dién-17β-il)-propanoát.
Triglyceroli diizostearas
Ph. Hg. VIII. Ph. Eur. 7.4 - 1
04/2012:2032
TRIGLYCEROLI DIISOSTEARAS Triglicerin-diizosztearát DEFINÍCIÓ Főként izosztearinsavval képezett poliglicerin diésztereinek keveréke, amelyet poliglicerin és izosztearinsav észterképzésével nyernek. A poliglicerin főként triglicerinből áll. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, sárgásszínű, viszkózus folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik, etanollal (96%) és zsíros olajokkal elegyedik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R nátrium-kloridból préselt 2 korong közötti film. Összehasonlítás: CRS triglicerin-diizosztearáttal.
B. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. A oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS3 szín–mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). 10 ml anyagot 10 ml R etanollal (96%) elegyítünk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 3,0. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Hidroxilszám (2.5.3, A módszer): 180-230. Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Jódszám (2.5.4, B módszer): legfeljebb 5,0. Peroxidszám (2.5.5, B módszer): legfeljebb 6,0. Szappanszám (2.5.6): 128-160. Zsírsavösszetétel (2.4.22, B módszer): a 2.4.22.-1. táblázatban foglalt kalibráló keverékeket használjuk. Az anyag zsírsav-frakciójának összetétele: –
a palmitinsav és a sztearinsav között eluálódó zsírsavak mennyiségének összege: legalább 60,0%.
– a mirisztinsav, palmitinsav és sztearinsav mennyiségének összege: legfeljebb 11,0%. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 2,00 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Egy kvarctégelyt 30 percen át vörösizzáson tartunk, majd exszikkátorban lehűlni hagyjuk és lemérjük. A vizsgálandó készítmény 1,00 g-ját a tégelyben egyenletesen eloszlatjuk és lemérjük. 100–105 °C-on 1 órán át szárítjuk, majd tokoskemencében 600±25 °C-on addig izzítjuk, mígnem az anyag teljesen
Triglyceroli diizostearas
Ph. Hg. VIII. Ph. Eur. 7.4 - 2
elszenesedik. A kapott maradékkal elvégezzük a szulfáthamu-vizsgálatot (2.4.14) az előírat következő mondatától kezdve: „Lehűlés után a maradékot kevés R tömény kénsavval átnedvesítjük . . .”. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.