1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur ALAPELVEK

1. Alapelvek

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 1

07/2012:10000

1. ALAPELVEK

1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek. Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó. Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható. Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett. A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozó, külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében. Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás. A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógy-szerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik. A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók. Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad.

1. Alapelvek


Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minőségi standardok csak abban az esetben érvényesek, ha a kérdéses cikkelyek tárgyát képező termékeket megfelelő minőségügyi rendszer keretében állítják elő. Általános cikkelyek. Az egyedi cikkelyekben szereplő anyagokkal és készítményekkel szemben követelmény, hogy megfeleljenek a rájuk vonatkoztatható általános cikkelyek követelményeinek is. Az egyedi cikkelyekben általában nem található utalás az alkalmazandó általános cikkelyekre. Az általános cikkelyek minden olyan anyagra és készítményre vonatkoznak, amelyek az általános cikkely „Definíció” részében leírtaknak megfelelnek, kivéve, ha az általános cikkely bevezető része (preambuluma) például a Gyógyszerkönyvben egyedi cikkellyel rendelkező anyagokra és készítményekre korlátozza alkalmazásukat. A gyógyszerformákkal foglalkozó általános cikkelyek minden olyan készítményre vonatkoznak, amelyek az ott meghatározott típusokhoz tartoznak. Ezek nem szükségszerűen tartalmazzák az egyedi készítményekre vonatkozó összes követelményt, az illetékes hatóság azonban az általános cikkelyben foglaltakon túlmenően további követelményeket is előírhat. Az általános és egyedi cikkelyek kiegészítik egymást. Amennyiben egy általános cikkely rendelkezései nem érvényesek egy adott termékre, akkor ezt az egyedi cikkely egyértelműen közli. A gyógyszerkönyvi módszerek validálása. A cikkelyekben és általános fejezetekben szereplő vizsgálati módszereket az elfogadott tudományos gyakorlattal és az analitikai validálásokra vonatkozó aktuális ajánlásokkal összhangban validálták. A vizsgálatokat, hacsak az adott általános fejezetben vagy a cikkelyben nincs más előírás, az analitikusnak nem szükséges validálnia. Hagyományos kifejezések. Az „illetékes hatóság” azt a nemzeti, nemzetek feletti vagy nemzetközi testületet, ill. szervezetet jelenti, amely az adott kérdésben döntéshozói hatalommal rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóság, a gyógyszerengedélyező hatóságok vagy a hivatalos gyógyszerellenőrző laboratóriumok. Az „indokolt és engedélyezett esetek kivételével” kifejezés azt jelenti, hogy a készítménynek meg kell felelnie a követelményeknek, hacsak az illetékes hatóság egyedi, megindokolt esetben nem engedélyezi a követelmény módosítását vagy nem ad felmentést az alól. Egyes cikkelyekben vagy egyéb gyógyszerkönyvi szövegekben az „alkalmas” vagy „megfelelő” kifejezés használatos bizonyos reagensek, mikroorganizmusok, vizsgálati módszerek, stb. megjelölésére. Ha a cikkely nem közli az alkalmassági kritériumokat, az alkalmasságot az illetékes hatóság számára bizonyítani kell. Gyógyszer. Gyógyszernek nevezünk a) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, melyről azt közlik, hogy rendelkezik az emberek és/vagy állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére alkalmas tulajdonságokkal b) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, amelyet embereknek és/vagy állatoknak azzal a céllal adhatnak, hogy farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatása által helyreállítsa, javítsa vagy módosítsa azok élettani folyamatait, vagy, hogy az orvosi diagnózist lehetővé tegye. Hatóanyag. Hatóanyagnak nevezünk minden anyagot, amelyet gyógyszer előállítására szánnak, és amely ily módon felhasználva a gyógyszer hatékony (aktív) alkotórésze lesz. Ezen anyagokat farmakológiai vagy egyéb közvetlen hatás kifejtésére használják a betegségek diagnosztizálásában, gyógyításában, enyhítésében, kezelésében, illetve megelőzésében, vagy annak érdekében, hogy a szervezetet és annak működését befolyásolják. Segédanyag. A hatóanyag kivételével a gyógyszer valamennyi összetevőjét segédanyagnak nevezzük. Így például segédanyagok az adjuvánsok, a stabilizáló szerek, a mikrobiológiai tartósítószerek, a hígító anyagok, az antioxidánsok. Kölcsönösen felcserélhető módszerek. Néhány általános fejezetben utalás található arra, hogy a kérdéses szöveget egyeztették a Japán és/vagy az Amerikai Gyógyszerkönyv megfelelő szövegeivel, és ezek a szövegek kölcsönösen felcserélhetők. Ez azt jelenti, hogy az anyag vagy készítmény akkor is megfelel az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek, ha a vizsgálatokat a nevezett gyógyszerkönyvek vizsgálati módszerével végeztük. Bármely kétség vagy vita felmerülése esetén egyedül az Európai Gyógyszerkönyv a mérvadó.

1. Alapelvek


Szabályozó dokumentumokra történő utalások. A cikkelyek és általános fejezetek hivatkozhatnak a gyógyszerhatóságok által kiadott dokumentumokra, például az Európai Unió irányelveire és útmutatásaira. Ezek a hivatkozások a Gyógyszerkönyv felhasználói számára tájékoztatásként szolgálnak. Az ilyen utalások nem változtatják meg a hivatkozott dokumentum státuszát, amely egyaránt lehet kötelező vagy útmutató jellegű.

1.2. AZ ÁLTALÁNOS FEJEZETEKRE ÉS A CIKKELYEKRE VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK Mennyiségek. A számszerű határértékekhez kötött vizsgálatokhoz és a tartalmi meghatározásokhoz előírt anyag mennyisége közelítő értéknek tekintendő. A ténylegesen felhasznált anyagot, amelynek mennyisége legfeljebb 10 százalékkal térhet el a megadottól, pontosan kell tömeg vagy térfogat szerint bemérni, és az eredményt erre a pontos bemérésre kell kiszámolni. Olyan vizsgálatok esetén, amelyekben nincs előírt számszerű határérték, hanem csak az azonos körülmények között vizsgált összehasonlító anyag viselkedéséhez viszonyítunk, a megadott anyagmennyiséget kell bemérni. A reagenseket az előírt mennyiségben kell alkalmazni. Az anyagmennyiségeket a jelzett pontosságnak megfelelően kell bemérni. Tömegméréskor a pontosság ±5 egység az utolsó megadott számjegy után (pl. 0,25 g-ot 0,245 és 0,255 g közé esőnek kell tekinteni). Térfogatméréskor, ha a tizedesvessző utáni számjegy nulla vagy a szám tizedesvessző utáni része nullára végződik (pl. 10,0 vagy 0,50 ml), a térfogatot célszerűen kétjelű hasas pipettával, mérőlombikkal vagy bürettával kell mérni; egyébként mérőhengert vagy osztott pipettát használhatunk. A mikroliterben megadott térfogatokat mikropipettával vagy mikrofecskendővel mérjük be. Előfordul, hogy egyes esetekben az előiratban megadott mennyiségek pontossága nem felel meg a követelményben megadott értékes számjegyek számának. Ilyen esetben mind a tömeg-, mind a térfogatmérést kielégítően megnövelt pontossággal kell végezni. Készülékek és eljárások. A térfogatmérő üvegeszközöknek a vonatkozó Nemzetközi Szabvány „A” osztályú követelményeinek kell megfelelniük; ez utóbbiakat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) állapítja meg. Ha más előírás nincs, az analitikai vizsgálatokat 15–25 °C hőmérsékleten kell elvégezni. Az összehasonlító vizsgálatokhoz – hacsak más előírás nincs – színtelen, átlátszó és semleges üvegből készült, lapos aljú, egyforma kémcsöveket használunk; az előírt folyadéktérfogatokat 16 mm belső átmérőjű kémcsövekre adják meg. Nagyobb belső átmérőjű kémcsövek is használhatók, ekkor azonban a folyadéktérfogatot arányosan meg kell növelni (2.1.5). Az összehasonlítandó folyadékok azonos térfogatait fehér vagy szükség esetén fekete alap felett, felülnézetben vizsgáljuk. A vizsgálatot szórt fényben végezzük. Ha egy vizsgálat vagy tartalmi meghatározás során indikátort kell alkalmaznunk, az oldószert az előírt indikátorra nézve előzetesen semlegesítenünk kell, hacsak üres kísérletet nem írtak elő. Vízfürdő. A „vízfürdő” kifejezés, hacsak más hőfokú víz nincs előírva, forrásban lévő vizet jelent. A melegítésnek más módja is lehetséges, feltéve, hogy a hőmérséklet megközelíti, de nem haladja meg a 100 °C-ot vagy az előírt hőmérsékletet. Szárítás és izzítás tömegállandóságig. A „tömeg-állandóságig szárítunk” és a „tömegállandóságig izzítunk” kifejezések azt jelentik, hogy két, egymást követő mérés eredménye legfeljebb 0,5 mg-mal különbözhet egymástól. A második mérés előtt az anyagot tovább szárítjuk vagy izzítjuk; ennek időtartama a visszamaradó anyag minőségétől és mennyiségétől függ. Ha a szárítási művelet leírásában az „exszikkátorban” vagy „vákuumban” kifejezés szerepel, azt a Szárítási veszteség (2.2.32) című fejezetben leírt módon végezzük. Reagensek. A Gyógyszerkönyvben leírt analitikai eljárások megfelelő elvégzése és az eredmények megbízhatósága részben a felhasznált reagensek minőségétől függ. A reagenseket a 4. általános fejezet írja le. Kizárólag analitikai tisztaságú reagensek használhatók; néhány reagens esetében a reagens alkalmasságának megállapítására vizsgálatokat írnak elő.

1. Alapelvek


Oldószerek. Ahol az oldószer neve nem szerepel, ott az „oldat” kifejezés vizes oldatot jelent. Ha a gyógyszerkönyvi analitikai eljárásokhoz vagy reagensek készítéséhez víz használatát írják elő, akkor azon a Tisztított víz (0008) cikkelynek megfelelő minőségű vizet kell érteni, figyelembe véve, hogy bizonyos esetekben a bakteriális endotoxinvizsgálat (Letöltetlen tisztított víz) és a mikrobiológiai szennyezésvizsgálat (Letöltött tisztított víz) követelményeinek való megfelelés nem lényeges. A „desztillált víz” kifejezés desztillálással tisztított vizet jelent. A külön megjelölés nélküli „etanol” kifejezés vízmentes etanolt jelent. A külön megjelölés nélküli „alkohol” kifejezés 96 %V/V-os etanolt jelent. Az etanol egyéb hígításait az „etanol” vagy „alkohol” kifejezés után a megfelelő etanol (C2H5O) térfogatszázalék adat jelöli. A koncentráció kifejezése. A koncentráció megjelölésére utaló „százalék” kifejezés (illetve %-jel) az alábbi két lehetőség valamelyikét jelenti: –

%m/m (tömegszázalék) az anyag grammjainak száma 100 gramm végtermékben,

–

%V/V (térfogatszázalék) az anyag ml-einek száma 100 ml végtermékben.

A „milliomodrész” („parts per million” ill. „ppm”) kifejezés, ha más előírás nincs, tömeg/tömeg arányra utal. Hőmérséklet. Ha valamely analitikai eljárás előiratában a hőmérséklet számérték nélkül szerepel, akkor az általános kifejezések a következőket jelentik: –

mélyhűtőben:

–15 °C alatt

–

hűtőszekrényben:

2–8 °C

–

hideg vagy hűvös helyen:

8–15 °C

–

szobahőmérsékleten:

15–25 °C

1.3. ÁLTALÁNOS FEJEZETEK Gyógyszeres tartályok. A gyógyszeres tartályokhoz használatos anyagokat a 3.1. általános fejezet írja le. Az egyes anyagokra, különösen a műanyagokra használt általános nevek mindegyike egész sor olyan terméket jelöl, amelyek nemcsak a fő alkotórész sajátságaiban, hanem az adalékanyagokat tekintve is különböznek egymástól. A vizsgálati módszerek és a határértékek az összetételtől függnek, és így csak azon anyagokra alkalmazhatók, amelyeknek összetétele megfelel a követelmények bevezető részében megadottaknak. Az ettől eltérő összetételű anyagok használatát, a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekkel és határértékkel együtt, az illetékes hatóság engedélyezheti. A tartályokra vonatkozó követelményeket a 3.2. általános fejezet úgy fogalmazza meg, hogy azok az adott csoportba tartozó tartályokra általánosan alkalmazhatók. A beszerezhető tartályok sokfélesége és a további fejlődés miatt viszont az adott követelmények közzététele indokolt esetben nem zárja ki olyan tartályok felhasználását, amelyek más előírásoknak felelnek meg, ha ehhez az illetékes hatóság hozzájárul. A Gyógyszerkönyv cikkelyei a tartályokat illetően utalhatnak a 3.2. fejezetben található definíciókra és specifikációkra. A gyógyszerformák általános cikkelyei a „Definíció” ill. az „Előállítás” címszó alatt írhatják elő bizonyos típusú tartályok használatát, bizonyos egyéb cikkelyek pedig az „Eltartás” címszó alatt jelzik a használatra javasolt tartálytípust.

1.4. CIKKELYEK CÍM

1. Alapelvek


A cikkelyek főcíme az Európai Gyógyszerkönyvben a termék angol, ill. francia neve, ez alatt szerepel alcímként a latin név. (A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a cikkelyek főcíme a latin, alcíme pedig a magyar név – a szerk.) RELATÍV ATOMTÖMEG ÉS RELATÍV MOLEKULATÖMEG A relatív atomtömeg (Ar) vagy a relatív molekulatömeg (Mr) minden cikkely elején megtalálható, ahol az indokolt. A relatív atomtömeg és molekulatömeg, valamint az összegképlet és szerkezeti képlet nem jelent analitikai követelményt. CHEMICAL ABSTRACT SERVICE (CAS) REGISZTRÁCIÓS SZÁM A CAS Regisztrációs Számok adott esetben tájékoztatásként vannak feltüntetve, hogy a felhasználónak lehetővé tegyék a hasznos információk kényelmes elérését. A CAS Regisztrációs Szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) bejegyzett védjegye. DEFINÍCIÓ A „Definíció” címszó alatt a cikkely tárgyát képező gyógy-szeranyag, gyógyszerkészítmény, ill. egyéb termék hivatalos meghatározása található. Tartalmi határértékek. Ha a cikkely tartalmi határértékeket ír elő, akkor ezek a „Tartalmi meghatározás” cím alatt előírt módszerrel kapott értékre vonatkoznak. Növényi drogok. A növényi drogok cikkelyeiben a definíció például azt is jelzi, hogy az egész drog, vagy pedig annak porított formája képezi a cikkely tárgyát; ha a cikkely a drognak több formájára, például mind az egész drogra, mind a porítottra vonatkozik, a definíció ezt is rögzíti. ELŐÁLLÍTÁS Az „Előállítás” cím alatt közölt előírások a gyártási folyamatok bizonyos szempontjaira kívánják a figyelmet felhívni, de nem feltétlenül terjednek ki minden részletre. Ezek – hacsak nincs más előírás – kötelező követelmények a gyártó számára, és vonatkozhatnak például a kiindulási anyagokra, magára a gyártási folyamatra, annak validálására és ellenőrzésére, a gyártásközi ellenőrzésre vagy a végtermék vizsgálatára, melyet a gyártó felszabadítás előtt – akár kiválasztott tételekkel, akár minden egyes gyártási tétellel – köteles elvégezni. Ezen előírások betartását független analitikus a végtermékből vett minta alapján nem feltétlenül igazolhatja. Az illetékes hatóság például a gyártótól kapott adatok értékelésével, a gyártás ellenőrzésével vagy a megfelelő minták vizsgálatával állapíthatja meg, hogy követték-e az utasításokat. Amennyiben az „Előállítás” rész hiányzik, abból még nem következik, hogy az előzőekben vázolt szempontok figyelmen kívül hagyhatók. A vakcinatörzs és a vakcina összetételének kiválasztása. Egy adott cikkely „Előállítás” része definiálhatja a vakcinatörzset vagy a vakcina összetételét. Az ezen sajátságok igazolására szolgáló módszerek, hacsak nincs más előírás, az alkalmas módszerek példáiként szerepelnek és tájékoztatásul szolgálnak. Az illetékes hatóság hozzájárulásával más vizsgálati módszerek is használhatók, anélkül, hogy a cikkelyben megadott módszerre keresztvalidálást kellene végezni. LEHETSÉGES HAMISÍTÁSOK Az egyre terjedő tisztességtelen tevékenység és a hamisítási esetek növekvő száma miatt a hamisított anyagok (ti. hatóanyagok, segédanyagok, köztitermékek, letöltés előtti késztermékek és végtermékek) felismeréséhez az Európai Gyógyszerkönyv a felhasználói számára segítséget nyújthat.

1. Alapelvek


E célból az olyan anyagok esetében, amelyekkel kapcsolatban korábban hamisítási eset történt vagy amelyeknél a szándékos szennyezés kockázata fennáll, az egyedi cikkely ezen része a potenciális szennyezők kimutatására alkalmas módszereket tartalmazhat, a releváns határértékekkel együtt, továbbá egy emlékeztetőt is, arra vonatkozóan, hogy az előállításnak és a kiindulási anyagok beszerzésének egyaránt egy megfelelő minőségbiztosítási rendszer részét kell képezniük. A gyártók vagy a felhasználók által végzett ellenőrző vizsgálatok gyakoriságának (pl. köztitermék-, letöltés előtti késztermék- és, ahol ez lényeges, végtermékgyártók) kockázatbecslésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi a nemzeti követelményeket és a teljes ellátórendszerről rendelkezésre álló ismeretek szintjét. Ez a szakasz a gyártótól a felhasználóig, a teljes ellátórendszerre vonatkozóan (pl. köztitermék-, letöltés előtti késztermék- és, ahol ez lényeges, végtermékgyártók,) tartalmaz követelményeket. E bekezdés hiánya nem jelenti azt, hogy a fent említett sajátosságok nyomon követése ne lenne szükséges. SAJÁTSÁGOK A „Sajátságok” cím alatt leírtakat nem kell szigorúan értelmezni, és azok nem tekintendők vizsgálati követelményeknek. Oldékonyság. A „Sajátságok” címszó alatt az oldékonyság jellemzésére használt kifejezések 15–25 °C közötti hőmérsékletre vonatkoznak és jelentésük a következő: Kifejezés

1 g oldott anyagra vonatkoztatott megközelítő oldószertérfogat milliliterben

Nagyon bőségesen oldódik

<1

Bőségesen oldódik

1–10

Oldódik

10–30

Mérsékelten oldódik

30–100

Kevéssé oldódik

100–1000

Alig oldódik

1000–10 000

Gyakorlatilag nem oldódik

>10 000

A „részben oldódik” kifejezés rendszerint olyan keverék leírásában szerepel, amelynek csak egyes alkotórészei oldódnak. Az „elegyedik” kifejezés olyan folyadékra vonatkozik, amely minden arányban elegyedik a megadott oldószerrel. AZONOSÍTÁS A vizsgálatok célja. Az „Azonosítás” címszó alatt leírtak nem a termék kémiai szerkezetének vagy összetételének maradéktalan igazolására szolgálnak, hanem arra, hogy elfogadható biztonsággal megerősítsék, hogy a termék megegyezik azzal, amit a címke feltüntet. Első és második azonosítások. Egyes cikkelyekben az azonosítás „Első azonosítás” és „Második azonosítás” címen két részre oszlik. Az első azonosítást képező vizsgálat(ok) minden esetben alkalmazható(k) a termék azonosítására. A második azonosítást képező vizsgálat(ok) gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, olyan esetekben, amikor igazolható, hogy az anyag, ill. készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely „Vizsgálat” című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez felhasználható az azonosítást és az előírt vizsgálatokat egyaránt elvégző analitikus munkájának egyszerűsítésére. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja egy „Enantiomer tisztaság”

1. Alapelvek


vizsgálatra hivatkozik, míg a másik egy „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a meg-felelő enantiomer jelenlétének megerősítése. Porított növényi drogok. A növényi drogok cikkelyei tartalmazhatják a porított drog sematikus rajzát. Ezek a rajzok a megfelelő azonosítási vizsgálatban található leírást egészítik ki. VIZSGÁLATOK ÉS TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK A vizsgálatok célja. A követelmények nem terjednek ki valamennyi lehetséges szennyező figyelembevételére. Nem engedhető meg például olyan szennyező jelenléte, amely az előírt vizsgálati módszerekkel ugyan nem mutatható ki, de a józan felfogás és a jó gyógyszerészi gyakorlat megköveteli kizárását. Lásd még a „Szennyezők” címszó alatt leírtakat. Számolás. Ha valamilyen vizsgálat vagy tartalmi meghatározás eredményét szárított vagy vízmentes anyagra, ill. egyéb megadott alapra vonatkoztatva kell kiszámolni, akkor a szárítási veszteség, a víztartalom vagy egyéb jellemzők meghatározását a cikkelyben előírt megfelelő vizsgálati módszer szerint kell elvégezni. A „szárított anyagra” vagy „vízmentes anyagra” kifejezéseket, az eredmény után, zárójelben kell feltüntetni. Határértékek. Az előírt határértékek az általános analitikai gyakorlat során nyerhető adatokon alapulnak; figyelembe véve a szokványos analitikai hibákat, a gyártási folyamat elfogadható ingadozásait, valamint a megengedhető mértékű bomlást. Az előírt határértékeken túli engedmények nem tehetők, ha azt kívánjuk megállapítani, hogy a vizsgált termék megfelel-e a kérdéses cikkely követelményeinek. Annak megállapítására, hogy egy anyag megfelel-e valamilyen számszerű határértéknek, a vizsgálat vagy meghatározás kiszámolt eredményét mindenek-előtt a követelményben megadott számérték utolsó értékes számjegyéig kerekítjük, amennyiben más előírás nincs. Ha az első elhagyandó számjegy 5 vagy 5-nél nagyobb szám, az utolsó számjegyet eggyel megnöveljük, ha viszont az első elhagyandó szám 5nél kisebb, az utolsó számjegyet változatlanul hagyjuk. A szennyezők megengedett határértékének jelölése. A rokon vegyületekre vonatkozó elfogadási követelmények kifejeződése az egyedi cikkelyekben vagy a csúcs alatti területek összehasonlításával (összehasonlításon alapuló vizsgálat), vagy számszerű érték megadásával történik. Az összehasonlításon alapuló vizsgálatoknál a megengedett szennyező, ill. a szennyezők összegének megadott megközelítő mennyisége, melyet zárójelben jelölnek, csak tájékoztató jellegű. Az elfogadás ill. elutasítás alapja az előírt vizsgálat követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés. Ha valamilyen megnevezett szennyező kimutatásához nincs előírva a szennyező referenciaanyagának használata, a szennyező mennyisége – ha nincs más előírás – a cikkelyben megadott összehasonlító oldat készítéséhez használt anyag névleges koncentrációjában fejezhető ki. Növényi drogok. Növényi drogok esetében – ha a cikkelyben nincs más rendelkezés – a szulfáthamut, az összes hamut, a vízben oldódó részt, az alkoholban oldódó részt, a víztartalmat, az illóolaj-tartalmat és a hatóanyag mennyiségét a külön szárításnak alá nem vetett drogra vonatkoztatva számoljuk. Egyenértéktömeg. Ahol az egyenértéktömeg meg van adva, ott gyógyszerkönyvi célokra csakis ezt szabad alkalmazni az eredmények kiszámolásához. Táptalajok. A cikkelyekben és általános fejezetekben leírt táptalajokat az adott célra megfelelőnek találták. Ugyanakkor a táptalajok összetevői, különösen a biológiai eredetűek, változó minőségűek lehetnek, így az optimális teljesítőképesség érdekében szükségessé válhat egyes összetevők koncentrációjának módosítása, különösképpen a következőké: –

peptonok, illetve hús- vagy élesztőkivonatok, tápértékük figyelembevételével;

–

tompító anyagok;

–

epesók, epekivonat, dezoxikolát és festékek, szelektivitásuk alapján;

–

antibiotikumok, aktivitásuk alapján.

1. Alapelvek


ELTARTÁS Az „Eltartás” címszó alatt található információk és ajánlások nem jelentenek gyógyszerkönyvi követelményeket; az illetékes hatóság azonban előírhat különleges eltartási körülményeket, amelyek azután kötelező erejűek. A Gyógyszerkönyvben hivatalos termékeket úgy kell eltartani, hogy szennyeződésüket és bomlásukat – amennyire csak lehetséges – megakadályozzuk. Ha különleges eltartási körülmények javasoltak – beleértve a tartályok típusát (lásd jelen fejezet 1.3 Általános fejezetek részét) és a hőmérsékleti határokat is – ezeket az egyes cikkelyek tüntetik fel. A cikkelyek „Eltartás” részében használt alábbi kifejezések értelmezése a következő. A légmentesen záró tartályban kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket légmentesen záró tartályban (3.2) kell tartani. Ha a tartályt magas páratartalmú légtérben nyitjuk ki, akkor megfelelő elővigyázatossági intézkedések szükségesek. Szükség esetén az alacsony nedvességtartalom a tartályba helyezett szárítóanyaggal biztosítható. A szárítóanyag nem érintkezhet közvetlenül a tárolt anyaggal. A fénytől védve kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket olyan tartályban kell eltartani, amelynek anyaga megfelelő mértékben elnyeli a bomlást előidéző fénysugarakat, vagy olyan tartályban, amely fényvédő burkolattal van ellátva. Megoldás lehet az is, hogy olyan helyen tartjuk a terméket, ahol minden károsító fényhatás kizárható. FELIRAT A gyógyszerkészítmények feliratozását általában nemzetek feletti és nemzeti előírások, valamint nemzetközi megegyezések szabályozzák. A „Felirat” címszó alatt közölt adatok ennek folytán nem képeznek mindenre kiterjedő felsorolást, és gyógyszerkönyvi szempontból csak azon adatok feltüntetése kötelező, amelyek nélkülözhetetlenek annak igazolására, hogy a termék megfelel vagy nem felel meg a cikkely követelményeinek. Minden egyéb, a „Felirat” címszó alatt közölt információt ajánlásnak kell tekinteni. Ami-kor a Gyógyszerkönyv a „Felirat” szót használja, a feliratnak a tartályra, a csomagolásra, a kísérőiratra vagy a termékhez mellékelt analitikai bizonylatra kell kerülnie, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan határoz. FIGYELMEZTETÉSEK A cikkelyekben leírt anyagok és a gyógyszerkönyvi használatra előírt reagensek károsak lehetnek az egészségre, ha a szükséges óvintézkedéseket nem tartjuk be. A Helyes Minőségellenőrzési Laboratóriumi Gyakorlat (GCLP) irányelveit és a megfelelő rendelkezéseket mindig szem előtt kell tartani. Egyes cikkelyek szövegében külön figyelmeztetés utal bizonyos speciális veszélyekre, a külön figyelmeztetés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy kockázat nem áll fenn. SZENNYEZŐK Egyes cikkelyek felsorolják azokat az ismert és lehetséges szennyezőket, amelyeket a cikkelyben szereplő vizsgálatokkal biztosan ki lehet mutatni. Lásd még A gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet. A szennyezőket az ábécé betűivel jelölik. Ahol egy adott betű hiányzik, ott az általa jelölt szennyezőt a cikkely közzétételét megelőző kidolgozási fázis vagy a cikkely felújítása során törölték a listáról. A SEGÉDANYAGOK FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGAI A segédanyagok cikkelyei tartalmazhatnak egy, a felhasználást befolyásoló sajátságokra vonatkozó részt. Ezen sajátságok, valamint a meghatározásuk céljára szánt módszerek és tűréshatáraik tájékoztató jellegűek és nem tartoznak a kötelező érvényű követelmények közé, mindazonáltal fontosak lehetnek az adott segédanyag felhasználásának szempontjából (lásd még az 1.1 Általános tudnivalókat).

1. Alapelvek


REFERENCIASTANDARDOK Egyes cikkelyek referenciastandardok (kémiai referenciaanyagok, biológiai referenciakészítmények, gyógynövény eredetű referenciaanyagok, referenciaspektrumok) alkalmazását írják elő. Lásd még az 5.12. fejezetet. A hivatalos referenciastandardokat az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság hozza létre; döntővizsgálatok esetén kizárólag ezek tekinthetők mérvadónak. A referenciastandardok az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságtól (EDQM) szerezhetők be. A beszerezhető referenciastandardokról szóló információ, valamint a tételek érvényességére vonatkozó nyilatkozat az EDQM honlapján keresztül érhető el. 1.5. ÁLTALÁNOS RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK A

Abszorbancia

A 1% 1cm

Fajlagos abszorpciós koefficiens

Ar

Relatív atomtömeg

[α]20D

Fajlagos optikai forgatóképesség

fp

Forráspont

BRP

Biológiai Referenciakészítmény

CRS

Kémiai referencianyag

d 20 20

Relatív sűrűség

NE

Nemzetközi Egység (IU)

λ

Hullámhossz

HRS

Gyógynövény eredetű referencianyag

M

Molaritás

Mr

Relatív molekulatömeg

op

Olvadáspont

n20D

Törésmutató

Ph. Eur. E.

Európai Gyógyszerkönyvi Egység (Ph.Eur.U)

ppb

Billiomodrész (mikrogramm/kilogramm)

ppm

Milliomodrész (milligramm/kilogramm)

R

A 4. Reagensek című fejezetben definiált anyag vagy oldat jelölése

RF

Visszatartási (retenciós) faktor (lásd 2.2.46. fejezet)

Rst

Az anyag által megtett út és a referenciaanyag által megtett út hányadosának jelölése a kromatográfiában

RV

A térfogatos meghatározásban használatos titeralapanyag jelölése (4.2.1 fejezet)

Az immunglobulinok, immunsavók és vakcinák cikkelyeiben használatos rövidítések LD50 elhullását

Valamely anyag statisztikai módszerekkel meghatározott azon mennyisége, mely az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül várhatóan a kísérleti állatok 50%-ának okozza

MLD

Legkisebb halálos adag (Dosis letalis minima; DLM)

1. Alapelvek


L+/10 dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza L+ dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az elő-írt vizsgálati körülmények között, 1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza

lr/100 dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,01 NE antitoxinnal elegyítve és intrakután alkalmazva, adott időtartamon belül a beadás helyén jellegzetes reakciót vált ki

Lp/10 dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok bénulását okozza

Lo/10 dózis

Az a legnagyobb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, a megadott időtartamon belül nem okoz toxikus tüneteket a kísérleti állatokon

Lf dózis

A toxin vagy toxoid azon mennyisége, amely 1 NE antitoxinnal a legrövidebb időn belül flokkulál

CCID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely sejtkultúrákhoz adagolva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

EID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely előkeltetett tojásokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

ID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely a kísérleti állatokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

PD50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-át megvédi azon mikroorganizmus vagy toxin felülfertőző (provokációra használt) dózisával szemben, amely ellen a vakcinát alkalmazzák

ED50

Az a statisztikai módszerrel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-ában fajlagos ellenanyagképződést eredményez az adott vakcina antigénnel szemben

PFU

Pock- vagy plakk-képző egység

SPF

Meghatározott mikroorganizmusoktól mentes

Mikroorganizmus-gyűjtemények ATCC

American Type Culture Collection 10801 University Boulevard Manassas, Virginia 20110-2209, USA

C.I.P.

Collection de Bactéries de l’Institut Pasteur B.P. 52, 25 rue de Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

IMI

International Mycological Institute Bakeham Lane Surrey TW20 9TY, Great Britain

I.P.

Collection Nationale de Culture de Microorganismes (C.N.C.M.) Institut Pasteur 25, rue du Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

1. Alapelvek


NCIMB

National Collection of Industrial and Marine Bacteria Ltd 23 St Machar Drive Aberdeen AB2 1RY, Great Britain

NCPF

National Collection of Pathogenic Fungi London School of Hygiene and Tropical Medicine Keppel Street, London WC1E 7HT, Great Britain

NCTC

National Collection of Type Cultures Central Public Health Laboratory Colindale Avenue, London NW9 5HT, Great Britain

NCYC

National Collection of Yeast Cultures AFRC Food Research Institute Colney Lane, Norwich NR4 7UA, Great Britain

NITE

Biological Resource Center Departement of Biotechnology National Institute of Technology and Evaluation 2-5-8 Kazusakamatari, Kisarazu-shi, Chiba,292-0818 Japan

S.S.I.

Statens Serum Institut 80 Amager Boulevard, Copenhagen, Denmark

1.6. A GYÓGYSZERKÖNYVBEN HASZNÁLATOS NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) EGYSÉGEI ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÜK MÁS EGYSÉGEKKEL A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) A nemzetközi mértékegységrendszer egységei három osztályba sorolhatók: alapegységek, származtatott egységek és kiegészítő egységek1. Az alapegységeket és definícióikat az 1.6-1. táblázat foglalja össze. A származtatott egységek az alapegységekből képezhetők a megfelelő mennyiségek közti algebrai összefüggések felhasználásával. Néhány ilyen származtatott egységnek speciális elnevezése és jele van. Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos, alapegységeken kívüli SI-egységek az 1.6-2. táblázatban találhatók. Néhány fontos és széleskörűen használatos, de az SI-rendszerbe nem tartozó mértékegységet az 1.6-3. táblázatban tüntettünk fel. Az 1.6-4. táblázat azoknak a prefixumoknak a gyűjteménye, amelyekkel az SI-egységek tizes többszöröseit és törtrészeit képezzük. 1.6-1. táblázat – SI alapegységek Mennyiség neve

jele

Mértékegység neve jele

Hosszúság

l

méter

m

Tömeg

m

kilogramm

kg

Idő

t

másodperc

s

Elektromos

I

amper

A

Definíció A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt tesz meg. A kilogramm a nemzetközi kilogrammetalon tömegével azonos. A másodperc az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom energiaszintje közti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama. Az amper az az állandó áramerősség,

1 Az SI-egységek definíciói a Bureau International des Poids et Mesures, Pavillon de Breteuil, F-92310 Sevres által kiadott „Le Système International d’Unités (SI)” címû kiadványban találhatók.

1. Alapelvek

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 12 áramerősség

amely két végtelen hosszúságú, egyenes, párhuzamos, elhanyagolhatóan kicsi körkeresztmetszetű, egymástól 1 m távolságban vákuumban elhelyezett vezetőben áramolva, a két vezető között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre. A kelvin a víz hármaspontja Termodinamikai T kelvin K termodinamikai hőmérsékletének hőmérséklet 1/273,16-szorosa. A mól valamely rendszer azon anyagmennyisége, amely annyi részecskét2 Anyagmennyiség n mól mol tartalmaz, amennyi a 0,012 kilogramm 12 C-ben lévő atomok száma.* A kandela annak a fényforrásnak a fényerőssége adott irányban, amely 540·1012 hertz frekvenciájú monokroFényerősség Iv kandela cd matikus sugárzást bocsát ki, és energiájának intenzitása ebben az irányban 1/683 watt/szteradián. * Ha a mólt használjuk egységként, a részecskéket meg kell nevezni; ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb részecskék, ill. e részecskék meghatározott csoportjai.

1. Alapelvek


1.6-2. táblázat. – Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos SI-egységek és kifejezésük más egységekben Mennyiség Neve Hullámszám Hullámhossz Terület Térfogat Frekvencia Sűrűség

Mértékegység Kifejezése Jel SINeve Jele e alapegységben -1 reciprokméter 1/m m ν -6 μm 10 m λ mikrométer nanométer 10-9 m nm 2 m2 A, négyzetméter m S V köbméter m3 m3 hertz Hz s-1 ν -3 ρ kilogramm/kö kg/m kg·m 3 bméter

Kifejezése egyéb SIegységben

1 ml = 1 cm3 = 10–6 m3 1 g/ml = 1 g/cm3 = 103 kg·m–3

m/s

m·s-1

F

méter/ szekundum newton

N

m·kg·s-2

Nyomás

p

pascal

Pa

m-1·kg·s-2

N·m–2

Dinamikus viszkozitás

η

pascal szekundum

Pa⋅s

m-1·kg·s-1

N·s·m-2

Kinematikus viszkozitás

ν

m2·s-1

Pa·s·m3·kg–1 N·m·s·kg–1

Energia

W

négyzetméter m2/s per szekundum joule J

m2·kg·s-2

N·m

Teljesítmény Sugárzott teljesítmény

P

watt

W

m2·kg·s-3

N·m·s-1 J·s-1

Elnyelt sugárdózis Elektromos feszültség, elektromotoro s erő Elektromos ellenállás Elektromos

D

gray

Gy

m2·s–2

J·kg–1

U

volt

V

R

ohm

Ω

m2·kg·s-3·A- V·A-1

Q

coulomb

C

A·s

Sebesség

v

Erő

m2·kg·s-3·A- W·A-1

1

2

Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé

1 din = 1 g·cm·s–2 = 10–5 N 1 kp = 9,806 65 N 1 din/cm2 = 10–1 Pa = 10–1 N·m–2 1 atm = 101 325 Pa = 101,325 kPa 1 bar = 105 Pa = 0,1 MPa 1 Hgmm =133,322 387 Pa 1 Torr = 133,322 368 Pa 1 psi = 6,894 757 kPa 1P =10–1 Pa·s =101 N·s·m-2 1 cP = 1 mPa·s 1 St = 1cm2·s-1 = 10–4 m2·s–1 1 erg = 1 cm2·g·s-2 = 1 din·cm = 10-7 J 1 cal = 4,1868 J 1 erg/s = 1 din·cm·s–1 = 10-7 W = 10-7 N·m·s-1 = 10-7 J·s-1 1 rad = 10–2 Gy

1. Alapelvek


töltésmennyiség A Radioaktív anyag aktivitása Koncentráció, c Moláris koncentráció Tömegρ koncentráció

becquerel

Bq

mól/köbméter mol/ m3

s-1

1 Ci = 37·109 Bq = 37·109 s-1

mol·m-3

1 mol/l = 1M = 1 mol/dm3 = 103 mol·m– 3

kilogramm per köbméter

-3

1 g/l = 1 g/dm3 = 1 kg·m–3

kg/m kg·m 3

1.6-3. táblázat – Az SI egységeken kívül használatos egyéb mértékegységek Mértékegység

Mennyiség Idő

Neve

Síkszög

perc óra nap fok

Térfogat Tömeg Fordulatszám

liter tonna fordulat/perc

Jele

SI egységben kifejezve

min h d

1 min = 60 s 1 h = 60 min = 3600 s 1 d = 24 h = 86 400 s

° l t r/min

1° = (π/180) rad 1 l = 1 dm3 = 10-3 m3 1 t = 103 kg 1 r/min = (1/60) s-1

1.6.-4. táblázat – Az egységek tizes többszöröseinek és törtrészeinek jele Szorzószá m 1018 1015 1012 109 106 103 102 101

Előtag

Jele

Szorzószám

Előtag

Jele

exa peta tera giga mega kilo hekto deka

E P T G M k h da (dk)

10-1 10-2 10-3 10-6 10-9 10-12 10-15 10–18

deci centi milli mikro nano piko femto atto

d c m μ n p f a

MEGJEGYZÉSEK 1. A Gyógyszerkönyvben a Celsius fokokban kifejezett hőmérséklet (jele t) használatos. Ezt a t = T - T0 egyenlet definiálja, ahol T0 = 273,15 K (definíció szerint). A Celsius hőmérsékletet Celsius fokokban (jele °C) fejezzük ki. A Celsius fok és a Kelvin, mint egységek, azonosak. 2. A koncentráció megadására a Gyógyszerkönyvben használatos gyakorlati kifejezések definíciói az Alapelvek című fejezetben találhatók. 3. A radián a kör két azon sugara által bezárt síkszög, melyek által kimetszett körív hossza egyenlő a sugár hosszával. 4. A Gyógyszerkönyv a centrifugáláshoz szükséges gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz (g) viszonyítva adja meg. A nehézségi gyorsulás értéke:

1. Alapelvek


g = 9,80665 m·s–2 5. Gyógyszerkönyvben előfordulnak dimenzió nélküli mennyiségek, pl. a relatív sűrűség (2.2.5), az abszorbancia (2.2.25), a fajlagos abszorbancia (2.2.25) és a törésmutató (2.2.6). 6. Az enzimaktivitás egysége a mikrokatal. Egy mikrokatal az az enzimaktivitás, amely meghatározott körülmények között másodpercenként 1 mikromól szubsztrátum átalakulását (pl. hidrolízisét) eredményezi.

2.7.13. A humán anti-d immunglobulin hatóértékének…


2.7.13. A HUMÁN ANTI-D IMMUNGLOBULIN HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA „A” MÓDSZER A humán anti-D hatóértékét úgy határozzuk meg, hogy a D pozitív vörösvérsejtek agglutinációjának kiváltásához szükséges mennyiségét összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekre beállított referenciakészítmény azonos hatást kiváltó mennyiségével. A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének hatóértéke. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg. A BRP humán anti-D immunglobulint a Nemzetközi Standardhoz hasonlítva Nemzetközi Egységekre kalibrálják, és a humán anti-D immunglobulin vizsgálatához használják. Legalább négy, 0 R1R1 vércsoportú donortól származó, megfelelő módon, hét napnál rövidebb ideig tárolt D-pozitív vörösvérsejt-keveréket használunk. Az R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával előzetesen háromszor átmosott vörösvérsejtek megfelelő térfogatához, azonos térfogatú R bromelainoldatot adunk. A keveréket 37 °C-on 10 percig állni hagyjuk, majd centrifugáljuk; elkülönítjük a felülúszó folyadékot és a vörösvérsejteket R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával háromszor átmossuk. 20 térfogatrész vörösvérsejtet olyan keverékben szuszpendálunk, amely inert (irreguláris antitest mentes, AB) szérumból (15 térfogatrész), R szarvasmarha albumin 300 g/l oldatából (20 térfogatrész) és R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatából (45 térfogatrész) áll. A szuszpenziót jeges vízbe állítjuk és folyamatosan keverjük. Kalibrált automatahígítóval mind a vizsgálandó készítményből, mind a referenciakészítményből megfelelő hígításokat készítünk. A hígításokat 5 g/l R szarvasmarha albumint és 9 g/l R nátriumkloridot tartalmazó oldattal végezzük. Megfelelő, folyamatos analízisre alkalmas automata készüléket használunk. Az alábbi előírás általában megfelelő: az inkubációs spirálok kivételével a csőrendszerben 15°C-os hőmérsékletet tartunk fenn. A vörösvérsejt-szuszpenziót 0,1 ml/perc sebességgel, az R metilcellulóz 450 3 g/l-es oldatát 0,05 ml/perc sebességgel pumpáljuk a készülék csőrendszerébe. A vizsgálandó készítményből és a referenciakészítményből készült hígításokat 0,1 ml/perc sebességgel 2 percig vezetjük át a készüléken. Két hígítás bevezetése között 0,1 ml/perc sebességgel 4 percig a hígító oldatot áramoltatjuk. Ezt követően levegőt áramoltatunk a rendszerbe 0,6 ml/perc sebességgel, majd 18 percen át 37 °C-on inkubálást végzünk. Ezután a „tekercsek” szétoszlatása céljából 1,6 ml/perc sebességgel R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatát vezetjük be a készülékbe. Az oldat a buborékok elpukkadásának megelőzése érdekében megfelelő nedvesítőszert (pl. literenként 0,2 g R poliszorbát 20-at) is tartalmaz. Az agglutinátumokat hagyjuk leülepedni, majd kétszer dekantáljuk: először 0,4 ml/perc, másodszor 0,6 ml/perc sebességgel. A nem agglutinálódott vörösvérsejteket olyan 2,5 ml/perc sebességgel áramoltatott eleggyel lizáljuk, amely literenként 5 g R oktoxinol 10-et, 0,2 g R kálium-[hexacianoferrát(III)]-ot, 1 g R nátrium-hidrogén-karbonátot és 0,05 g R kálium-cianidot tartalmaz. Ezután egy tízperces késleltető spirált iktatunk be, hogy a hemoglobin átalakulása végbemehessen. Egy 540 és 550 nm között kiválasztott hullámhosszon folyamatosan regisztráljuk a hemolizátum abszorbanciáját (2.2.25). Meghatározzuk azt az antitest-koncentráció-tartományt, ahol a koncentráció és a kapott abszorbanciaváltozás (ΔA) közti összefüggés lineáris. Az eredmények alapján kalibrációs görbét veszünk fel és a görbe lineáris szakaszát felhasználva, meghatározzuk a vizsgálandó készítmény hatóértékét. A vizsgálandó készítmény hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3.) számoljuk ki.



„B” MÓDSZER A humán anti-D immunglobulin hatóértékét vörösvérsejtekkel fedett mikrotiter lemezeken kompetitív enzimhez-kapcsolt immunmeghatározással állapítjuk meg. A módszer alapja a versengés a poliklonális anti-D immunglobulin készítmény és egy D-antigén specifikus epitóp ellen irányuló biotinilált monoklonális anti-D között. A vizsgálandó készítmény aktivitását egy Nemzetközi Egységekre kalibrált referenciakészítményhez hasonlítjuk. A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének hatóértéke. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg. A BRP humán anti-D immunglobulint a Nemzetközi Standardhoz hasonlítva Nemzetközi Egységekre kalibrálják, és a humán anti-D immunglobulin vizsgálatához használják. ANYAGOK

Ahol ezt külön nem említjük, a reagensek analitikai tisztaságúak. PBS (foszfáttal tompított sóoldat). 8,0 g R nátrium kloridot, 0,76 g vízmentes R dinátrium hidrogén foszfátot, 0,2 g R kálium kloridot, 0,2 g R kálium dihidrogén foszfátot és 0,2 g R nátrium azidot R vízzel 1000 ml-re oldunk. TBS (Trissel-tompított sóoldat). 8,0 g R nátrium kloridot és 0,6 g R trometamolt R vízzel - a pH-t 1 M sósavval 7,2-re (2.2.3.) beállítva - 1000 ml-re oldjuk. Papain oldat. Oldatot készítünk olymódon, hogy 1 g R papaint 10 ml R 0,067M foszfáttompítóoldatban (pH 5,4) 37 °C-on 30 percig kevertetünk. Az oldatot 10 000 g-vel 5 percig centrifugáljuk, majd egy 0,22 μm pórusméretű szűrőn szűrjük. Az aktiváláshoz 1 ml szüredéket R Lcisztein 48,44 g/l oldatának és R nátrium edetát 3,72 g/l oldatának 1-1 ml-ével elegyítünk, majd az oldat térfogatát R 0,067 M foszfát-tompítóoldattal (pH 5,4) 10 ml-re egészítjük ki. Alikvot adagokban –20 °C-on, vagy alacsonyabb hőmérsékleten lefagyasztjuk. Vörösvérsejtek. D-pozitív vörösvérsejt-keveréket használunk, mely legalább három, 0 R2R2 vércsoportú donortól származik. A sejteket négyszer mossuk PBS-ben, majd 1800 g-vel 5 percig centrifugáljuk. Megfelelő térfogatú előmelegített sejtüledéket megfelelő térfogatú előmelegített papain oldattal (a 2 térfogat:1 térfogat arányt találták megfelelőnek) elkeverünk, és a keveréket 37 °C-on 10 percig inkubáljuk. A sejteket négyszer mossuk PBS-ben. Megfelelő stabilizátorral 4 °C-on 1 hétig eltarthatók. Biotinylált Brad-5. Alkalmazás a használati utasítás szerint. Alkalikus foszfatázzal-konjugált avidin/sztreptavidin reagens. Lehetőség szerint úgy módosítva, hogy a nagy specifikus aktivitás kismértékű nem-specifikus kötődéssel párosuljon. Alkalmazás a használati utasítás szerint. Szubsztrát oldat: para-nitrofenil foszfát. Alkalmazás a használati utasítás szerint. Sejtrögzítő tompító oldat. 18,02 g R glukózt, 4,09 g R nátrium-kloridot, 1,24 g R bórsavat, 10,29 g R nátrium-citrátot és 0,74 g R nátrium-edetátot R vízzel - a pH-t 1 M nátrium-hidroxid, vagy 1 M sósavoldattal 7,2 – 7,3-re (2.2.3) beállítva - 1000 ml-re oldunk. Az oldatot 4 °C-on tároljuk, majd a tárolóhelyről kivéve azonnal felhasználjuk. Glutáraldehid oldat. Közvetlenül használat előtt 750 μl 250 g/l R glutáraldehid oldatot adunk 50 ml hideg PBS-hez. Mikrotiter lemezek. A vörösvérsejtekkel olyan laposaljú mélyedéseket tartalmazó polisztirol lemezeket fedünk, amelyek felületi tulajdonságait enzim immunmeghatározás céljára és nagy fehérjekötő kapacitás elérésére optimalizálták. Az immunglobulin hígításokhoz U vagy V alakú mélyedéseket tartalmazó polisztirol vagy poli(vinyl-klorid) lemezeket használunk.



MÓDSZER A papainnal kezelt vörösvérsejtekből hideg sejtrögzítő tompító oldatban 0,1 (V/V) %-os szuszpenziót készítünk. 50-50 μl vörösvérsejt-szuszpenziót pipettázunk a laposaljú mélyedéseket tartalmazó lemez mindegyik mélyedésébe. A lemezt 350 g-vel 3 percig, lehetőleg 4 °C-on centrifugáljuk. A felülúszó eltávolítása nélkül 100-100 μl glutáraldehid oldatot adagolunk óvatosan mindegyik mélyedésbe és 10 percig állni hagyjuk. A lemez gyors felfordításával eltávolítjuk a folyadékot a mélyedésekből és azokat háromszor, 250-300 μl PBS-sel mossuk. Ezt végezhetjük manuálisan, vagy egy erre a célra szolgáló lemezmosó automatával. Ezután vagy folytatjuk a vizsgálatot az alábbiak szerint, vagy - miután eltávolítottuk a PBS-t, mindegyik mélyedésbe 100-100 μl sejtrögzítő tompító oldatot adagoltunk és a lemezt műanyag hártyával lefedtük - a lemezt 4 °C-on tároljuk. A lemezek 4 °C-on 1 hónapig tarthatók el. Vizsgálati oldatok. A liofilizált készítményeket a címke utasításainak megfelelően oldjuk fel. 30 NE/ml kiindulási koncentrációjú oldatból 10 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel ötlépcsős felező hígítási sort készítünk. 4 független oldatsorozatot állítunk elő. Ha szükséges, a kezdő hígítást változtassuk meg úgy, hogy a kapott értékek a dózis-válasz görbe lineáris szakaszára essenek. Összehasonlító oldatok. A referenciakészítményt az utasításoknak megfelelően oldjuk fel. 30 NE/ml kiindulási koncentrációjú oldatból 10 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel ötlépcsős felező hígítási sort készítünk. 4 független oldatsorozatot állítunk elő. U vagy V alakú mélyedéseket tartalmazó mikrotiter lemezeket használva 35-35 μl-nyit mérünk a vizsgálati vagy az összehasonlító oldatok hígításaiból egy-egy mélyedéssorozatba. Minden mélyedésbe 35 μl biotinilált Brad-5-öt (250 ng/ml) mérünk. A vörösvérsejtekkel fedett lemezek mélyedéseit a lemez felfordításával kiürítjük és papírtörlővel leitatjuk. 250-250 μl 20 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-t adagolunk a mélyedésekbe és a lemezt szobahőmérsékleten 30 percig állni hagyjuk. A mélyedéseket a lemez felfordításával ismét kiürítjük és papírtörlővel leitatjuk. A biotinilált Brad-5öt tartalmazó – U vagy V alakú mélyedésekkel ellátott lemezeken található – vizsgálati ill. összehasonlító oldat mindegyik hígításából 50-50 μl-t átviszünk a vörösvérsejtekkel fedett lemezek mélyedéseibe. Negatív kontrolként 50 μl 10 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-t használunk. A lemezt műanyag hártyával lefedjük és szobahőmérsékleten 1 órán át inkubáljuk. A mélyedésekből a folyadékot a lemez gyors felfordításával eltávolítjuk, és a lemezt háromszor 250300 μl TBS-sel mossuk. Az alkalikus foszfatázzal-konjugált avidin/sztreptavidin reagenst 10 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó TBS-sel hígítjuk és 50-50 μl-nyit mérünk belőle mindegyik mélyedésbe. A lemezt szobahőmérsékleten 30 percig inkubáljuk. A folyadékot a lemez mélyedéseiből a lemez gyors felfordításával ismét eltávolítjuk és háromszor 250-300 μl TBS-sel mossuk a lemezt. Ezután 100-100 μl szubsztrát oldatot adagolunk mindegyik mélyedésbe és a lemezeket szobahőmérsékleten 10 percig sötétben inkubáljuk. A reakciót úgy állítjuk le, hogy 50-50 μl 3 M nátrium-hidroxid-oldatot adunk mindegyik mélyedésbe. Az abszorbanciát 405 nm-en mérjük, a negatív kontrol értékét levonjuk belőle. A titrálási görbe lineáris szakaszán elhelyezkedő abszorbancia értékeket felhasználva a vizsgálandó készítmény hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítjuk ki. „C” MÓDSZER A humán anti-D immunglobulin hatóértékét mikrotiter lemezen előkészített minták áramlási citometriájával határozzuk meg. A módszer alapja az anti-D immunglobulin és a D-pozitív



vörösvérsejtek közötti specifikus kötődés. A vizsgálandó készítmény aktivitását egy Nemzetközi Egységekre beállított referenciakészítményhez hasonlítjuk. A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének hatóértéke. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg. A BRP humán anti-D immunglobulint a Nemzetközi Standardhoz hasonlítva Nemzetközi Egységekre kalibrálják, és a humán anti-D immunglobulin vizsgálatához használják. ANYAGOK

Ahol ezt külön nem említjük, a reagensek analitikai tisztaságúak. PBS (foszfáttal tompított sóoldat). 8,0 g R nátrium kloridot, 0,76 g vízmentes R dinátrium hidrogén foszfátot, 0,2 g R kálium kloridot, 0,2 g R kálium dihidrogén foszfátot és 0,2 g R nátrium azidot R vízzel 1000 ml-re oldunk. PBS-BSA oldat. 10,0 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS. Vörösvérsejtek. 0 R1R1 vércsoportú donortól származó D-pozitív vörösvérsejteket használunk a levételtől számított 2 héten belül. Ha szükséges, 4 °C-on, megfelelő stabilizátorban tároljuk őket. A sejteket legalább kétszer PBS-BSA oldattal mossuk, majd PBS-BSA oldattal olyan szuszpenziót készítünk belőlük, mely 1 x 104 – 5 x 104 sejtet tartalmaz mikroliterenként. A vizsgálathoz D-negatív, 0 rr vércsoportú donortól származó, hasonló módon előkészített vörösvérsejteket is használunk. Másodlagos antitest. Megfelelő fluoreszcens festékkel konjugált anti-IgG antitestet használunk, amely a humán IgG-re, vagy annak valamely részére specifikus. A gyártó utasításainak megfelelően tároljuk és használjuk. Mikrotiter lemezek. Laposaljú mélyedéseket tartalmazó lemezeket használunk, melyek felszínét nem kezelték abból a célból, hogy enzim-immunmeghatározás céljára alkalmassá tegyék.

MÓDSZER Vizsgálati oldatok. A liofilizált készítményeket a címke utasításainak megfelelően feloldjuk. 1,2-0,15 NE/ml kiindulási koncentrációjú oldatból PBS/BSA oldattal 3 lépcsős felező, vagy 1,5-es hígítási léptékű hígítási sort készítünk. 3 független oldatsorozatot állítunk elő. Ha szükséges, a kezdő hígítást úgy változtassuk meg, hogy az eredmények a dózis-válasz görbe lineáris szakaszára essenek. Összehasonlító oldatok. A referenciakészítményt az utasításoknak megfelelően feloldjuk. 1,2-0,15 NE/ml kiindulási koncentrációjú oldatból PBS/BSA oldattal 3 lépcsős felező, vagy 1,5-es hígítási léptékű hígítási sort készítünk. 3 független oldatsorozatot állítunk elő. Ha szükséges, a kezdő hígítást úgy változtassuk meg, hogy az eredmények a dózis-válasz görbe lineáris szakaszára essenek. A lemez mindegyik mélyedésébe 50-50 μl-nyi D-pozitív vörösvérsejtet mérünk. A vizsgálati vagy a összehasonlító anyagok hígításaiból egy-egy mélyedéssorozatba szintén 50-50 μl-nyit adagolunk. Negatív kontrolként 50 μl PBS-BSA oldatot használunk. Ugyanennek a lemeznek 4 mélyedésébe 5050 μl D-negatív vörösvérsejtet juttatunk és hozzáadunk 50-50 μl-t a vizsgált készítmény legalacsonyabb hígításából. A gyanús reakciók kiszűrésére 50-50 μl D-pozitív vörösvérsejtet mérünk ugyanennek a lemeznek 4 mélyedésébe és 50-50 μl PBS-BSA oldatot adunk hozzájuk. A lemezt műanyag hártyával lefedjük és 37 °C-on 40 percig inkubáljuk. A lemezeket 50 g-vel 3 percig centrifugáljuk, a felülúszót leöntjük és a sejteket 200-250 μl PBS-BSA oldattal mossuk. A műveletet legalább egyszer megismételjük.



A lemezeket 50 g-vel 3 percig centrifugáljuk, a felülúszót leöntjük és a mélyedésekbe 50 μl PBS-BSA oldattal a megfelelő fehérje-koncentrációra hígított másodlagos antitestet mérünk. Fedjük le a lemezt műanyag hártyával és inkubáljuk fénytől védett helyen 20 percig. A lemezeket 50 g-vel 3 percig centrifugáljuk, a felülúszót leöntjük és a sejteket 200-250 μl PBS-BSA oldattal mossuk. A műveletet legalább egyszer megismételjük. A lemezeket 50 g-vel 3 percig centrifugáljuk, a sejteket 200-250 μl PBS-BSA oldattal reszuszpendáljuk. A sejt-szuszpenziót a rendelkezésünkre álló áramlási citométernek megfelelő kémcsőbe visszük át, és ott tovább hígítjuk PBS-sel a megfelelő áramlási sebesség elérése érdekében. A vizsgálatot a medián fluoreszcencia intenzitás áramlási citométerben végzett mérésével haladéktalanul folytatjuk. Legalább 10000 sejtet mérünk le olymódon, hogy az élő sejtekre nem készítünk kaput, de a sejttörmeléket kizárjuk. A vizsgálandó készítmény hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítják ki, a dózisválasz görbe lineáris szakaszára eső medián fluoreszcencia-intenzitás értékek felhasználásával.

2.7.16 Biológiai értékmeghatározások

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.5 -1

07/2012:20716

2.7.16. SEJTMENTES PERTUSSZISZ-VAKCINA HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A pertusszisz-vakcinának a specifikus antitestképződés megindítására gyakorolt hatását egérben vagy tengerimalacban az egyidejűleg vizsgált referenciakészítmény ugyanilyen hatásával hasonlítjuk össze; az antitesteket megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), pl. enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározással (ELISA) határozzuk meg. Az olyan kombinált készítményeknél, amelyek a pertusszisz komponens mellett diftéria és tetanusz komponenst is tartalmaznak, a tengerimalacokon végzett szerológiai meghatározás az állatok ugyanazon csoportján végezhető, mint az adszorbeált diftéria vakcina (2.7.6) és az adszorbeált tetanusz vakcina (2.7.8) szerológiai meghatározása esetében, amennyiben az egyes komponensek általános immunizációs körülményei (pl. dózis, időtartam) bizonyítottan érvényesek a kombinált vakcinára is. A tengerimalac modell lehetővé teszi a felhasznált állatok számának további csökkentését; ezt a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló Európai Egyezmény előírásai értelmében minden analitikusnak figyelembe kell vennie. Az alábbiakban ismertetett A és B hatóérték-meghatározások kísérleti elrendezése a vizsgálati és referenciakészítmény többszöri hígításait alkalmazza. Az adott vakcinára történt validálást követően egyszerűsített modell, például a vizsgálati és referenciakészítmény egyszeri hígítása is alkalmazható. Az ilyen modell lehetővé teszi az analitikus számára annak eldöntését, hogy a vizsgálati készítmény immunogenitása összehasonlítható-e a referenciakészítményével, azonban nem nyújt információt a dózis–válasz görbék párhuzamosságáról és linearitásáról. Szerológiai vizsgálatok esetében a vizsgálatok állandóságának nyomon követésére az alábbi indikátorok alkalmasak: –

a vakcina referenciakészítmény meghatározott dózisának beadását követően nyert szérumminták relatív antitesttartalmainak vagy pontszámainak átlaga és szórása;

–

a sorozatellenőrzéseknél használt minták antitesttartalmai vagy pontszámai (referencia-antiszérum és negatív szérumminták);

–

a referencia-antiszérum és a referenciavakcinának megfelelő szérumminták antitesttartalmainak vagy pontszámainak aránya.

Amennyiben egyszeri hígításos meghatározást alkalmazunk, az előállítás és a vizsgálatok időbeli állandóságát alkalmas indikátorokkal és teljes, többszöri hígításos hatóérték-meghatározások adott időközönkénti (pl. 2 évenkénti) elvégzésével követjük nyomon. A MÓDSZER. SZEROLÓGIAI VIZSGÁLAT EGEREKEN Referenciavakcina. Referenciavakcinaként a vakcinának a klinikai vizsgálatok során hatékonynak bizonyult gyártási tétele vagy annak reprezentatív gyártási tétele használható. A reprezentatív gyártási tétel előállításakor szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kísérletek vizsgálatok során használt gyártási tételnél alkalmazott előállítási eljáráshoz. A referenciavakcina stabilitását nyomon kell követni és dokumentálni kell. Referencia-antiszérum. A vizsgálat során használt meghatározott aktivitású referencia-antiszérum a vizsgálati szérumok antitesttartalma kiszámításának alapjául szolgál. Referencia-antiszérumként például BRP Bordetella pertussis egér antiszérum használható. Az alábbi vizsgálati modell példaként szolgál egy megfelelőnek bizonyult módszerre. A kísérleti állatok kiválasztása és elosztása. A vizsgálathoz egészséges, ugyanazon állományból származó, körülbelül 5 hetes egereket (pl. CD1 törzs) választunk. Az állatokat hat, a meghatározás követelményeinek megfelelő létszámú csoportra osztjuk. Mind a vizsgálandó vakcinából, mind a



referenciavakcinából 3-3 hígítást készítünk, és minden egércsoporthoz egy-egy hígítást rendelünk. Valamennyi egérbe 0,5 ml-t oltunk intraperitoneálisan vagy szubkután a csoportjához rendelt hígításból. A validálás során negatív kontrollként egerek egy további csoportját is használhatjuk, melyet a hígításhoz használt oldószerrel oltunk. Szérumminták gyűjtése. A vakcinálást követő 4–5 hét elteltével az egerektől érzéstelenítés alkalmazása mellett egyenként vért veszünk. A szérumokat az antitest-meghatározásig –20 °C-on tároljuk. Antitest-meghatározás. Meghatározzuk az egyes szérumokban a specifikus antitestek mennyiségét a sejtmentes pertusszisz komponenssel szemben. A meghatározást validált módszerrel, például az alábbiakban ismertetett ELISA vizsgálattal végezzük. ELISA vizsgálat. Polivinil-kloridból vagy polisztirolból (aszerint, hogy a specifikus antigénhez melyik alkalmas) készült mikrotiter lemezeket bevonunk a tisztított antigénnel úgy, hogy az antigénmennyiség egy mélyedésre számítva 100 ng legyen. A lemezeket mossuk, a szabad kötőhelyeket szarvasmarha szérumalbumin–oldattal inkubálva blokkoljuk, majd a lemezeket ismét mossuk. A vizsgálati, ill. a referenciavakcinával immunizált egerek szérumából a lemezen felező hígításokat készítünk. Minden egyes lemezhez referencia-antiszérumot is adunk. A lemezeket egy órán át 22–25 °C-on inkubáljuk, majd újra mossuk. Ezt követően valamennyi mélyedésbe megfelelő, anti-egér IgG-enzim-konjugátumból készült oldatot mérünk, a lemezeket egy órán át 22–25 °C-on inkubáljuk, majd mossuk. A mélyedésekhez kromogén szubsztrátumot adunk, amelyből a konjugátumban kötött enzim kromofórt tesz szabaddá. A kromofór az abszorbancia mérésével határozható meg (2.2.25). Számolás. A referencia-antiszérum felhasználásával minden egyes sejtmentes pertusszisz antigénre kiszámoljuk a referencia- és a vizsgálati vakcinával immunizált egerek szérumainak antitest-titerét, és az így nyert értékekből a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) kiszámoljuk a vizsgálati vakcina referenciavakcinára vonatkoztatott hatóértékét. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha: −

a mérés megbízhatósági határai (P = 0,95) az egyes becsült sejtmentes pertusszisz antigénhatóértékek 50–200%-a között vannak;

−

a statisztikai elemzés alapján a dózis–válasz görbék meredeksége szignifikáns és a görbék párhuzamosak és lineárisak.

B MÓDSZER. SZEROLÓGIAI VIZSGÁLAT TENGERIMALACOKON A vizsgálati állatok kiválasztása és elosztása. A vizsgálathoz egészséges, ugyanazon állományból származó, egyenként 250-350 g testtömegű tengerimalacokat használunk. Azonos nemű állatokat használunk vagy a hímeket és nőstényeket azonos arányban osztjuk el a csoportok között. A tengerimalacokat legalább 6, azonos létszámú csoportra osztjuk. A csoportok létszáma feleljen meg az alábbiakban ismertetett, validált hatóérték-meghatározás követelményeinek. A validálás során negatív kontrollként tengerimalacok egy további csoportját is használhatjuk, melyet a hígításhoz használt oldószerrel oltunk. Referenciavakcina. Referenciavakcinaként a vakcinának a klinikai vizsgálatok során hatékonynak bizonyult gyártási tétele vagy annak reprezentatív gyártási tétele használható. A reprezentatív gyártási tétel előállításakor szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kísérletek vizsgálatok során használt gyártási tételnél alkalmazott előállítási eljáráshoz. A referenciavakcina stabilitását nyomon kell követni és dokumentálni kell. Referencia-antiszérum. A vizsgálat során meghatározott aktivitású, házi tengerimalac referenciaantiszérumot használunk, mely a vizsgálati szérumok antitesttartalma kiszámításának alapjául szolgál. A vizsgálati és referenciakészítmények hígítása. A vizsgálandó vakcinából és a referenciakészítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatokat készítünk;



2,5–5-szörös hígítási lépések alkalmasnak bizonyultak. A vakcina valamennyi komponensére alkalmasnak talált tartományon belül legalább 3 hígítást használunk. Az immunizálás céljára szánt hígításokat lehetőleg a készítésüket követő 1 órán belül felhasználjuk. Minden egyes tengerimalac csoporthoz 1-1 hígítást rendelünk. Immunizálás. Minden tengerimalacba az adott csoporthoz rendelt hígításból 1,0–1,0 ml-t oltunk szubkután. Vérminták gyűjtése. Az immunizálást követő 35–42. napon (5-6 hét elteltével) valamennyi vakcinált vagy negatív kontrollként használt tengerimalactól alkalmas módszerrel vért veszünk. A szérumokat az antitest-meghatározásig –20 °C-on tároljuk. A szérumminták ismételt fagyasztását és felolvasztását kerüljük. Antitest-meghatározás. Meghatározzuk az egyes szérumokban a specifikus antitestek mennyiségét a sejtmentes pertusszisz komponenssel szemben. A meghatározást validált módszerrel, például az alábbiakban ismertetett ELISA vizsgálattal végezzük. ELISA vizsgálat. Alkalmas 96 lyukú mikrotiter lemezeket a kombinált vakcina összetevőit reprezentáló tisztított antigénekkel (pl. pertusszisz toxinnal (PT), pertaktinnal (PRN), filamentózus hemagglutininnel (FHA) és/vagy fimbriális agglutinogénekkel (Fim 2/3)) bevonunk, úgy, hogy minden egyes mélyedés 200–400 ng antigént tartalmazzon. A lemezeket mossuk, a szabad kötőhelyeket alkalmas blokkoló tompítóoldattal inkubálva blokkoljuk, végül a lemezeket ismét mossuk. A vizsgálati, ill. a referenciavakcinával immunizált tengerimalacok szérumából a lemezen felező hígításokat készítünk. Minden egyes lemezhez referencia-antiszérumot is adunk. A lemezeket egy órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd újra mossuk. Ezt követően valamennyi mélyedésbe megfelelő, anti-tenegerimalac IgG-enzim-konjugátumból készült oldatot mérünk, a lemezeket egy órán át 37 °Con inkubáljuk, majd mossuk. A lemezekhez kromogén szubsztrátumot adunk, amelyből a konjugátumban kötött enzim kromofórt tesz szabaddá. A kromofór az abszorbancia mérésével határozható meg (2.2.25). Számolás. A referencia-antiszérum felhasználásával minden egyes sejtmentes pertusszisz antigénre kiszámoljuk a referencia- és a vizsgálati vakcinával immunizált tengerimalacok szérumainak antitesttiterét, és az így nyert értékekből a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) kiszámoljuk a vizsgálati vakcina referenciavakcinára vonatkoztatott hatóértékét. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha: –

a mérés megbízhatósági határai (P = 0,95) az egyes becsült sejtmentes pertusszisz antigénhatóértékek 50–200%-a között vannak;

–

a statisztikai elemzés alapján a dózis–válasz görbék meredeksége szignifikáns és a görbék párhuzamosak és lineárisak.

Az alábbi rész tájékoztató jellegű.

Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóérték-meghatározása: útmutató B MÓDSZER. ANTITEST-MEGHATÁROZÁS TENGERIMALACOKBAN Az alábbiakban ismertetett ELISA vizsgálat példaként szolgál egy alkalmasnak bizonyult immunkémiai módszerre. Antitesttiter meghatározása pertusszisz toxin (PT), filamentózus hemagglutinin (FHA), fimbriális agglutinogének (Fim 2/3) és pertaktin (PRN) meghatározására alkalmas ELISA módszerrel. Sejtmentes pertusszisz antigénekkel (PRN, PT, FHA vagy Fim 2/3) bevont ELISA lemezen a vizsgálati és referenciavakcinából származó szérumokból felező hígításokat készítünk. Minden lemezhez tengerimalac referencia-antiszérumot és negatív tengerimalac szérumot is adunk. A lemezekhez tengerimalac IgG elleni peroxidáz-konjugált nyúl vagy kecske antitestet, majd azt követően peroxidáz-szubsztrátumot adunk. Optikaisűrűség-mérést követően, a szokásos statisztikai módszerek alkalmazásával (5.3) kiszámítjuk a relatív antitesttitert.



Reagensek és felszerelés: –

ELISA lemezek: 96 mélyedés, oszlopok 1-12, sorok A-H.

–

Referencia antiszérum (tengerimalac).

–

Peroxidáz-konjugátum. Tengerimalac IgG elleni peroxidáz-konjugált nyúl vagy kecske antitest.

–

Bordetella pertussis antigének (PRN, PT, FHA vagy Fim 2/3).

–

Karbonátos bevonó tompítóoldat (pH 9,6). 1,59 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 2,93 g R nátrium-hidrogén-karbonátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldatot 150 ml-es tartályokba szétosztjuk, majd 121 °C-on 15 percig autoklávozva sterilezzük.

–

Nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldat (PBS). 80,0 g R nátrium-kloridot, 2,0 g R káliumdihidrogén-foszfátot, 14,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot és 2,0 g R kálium-kloridot 1000 ml R vízben kevertetés közben oldunk. Az oldatot a kristályképződés elkerülése céljából szobahőmérsékleten tároljuk; használat előtt tízszeresére hígítjuk.

–

Citromsav-oldat. 10,51 g R citromsavat 1000 ml R vízben oldunk, és az oldat pH-ját R nátriumhidroid 400 g/l töménységű oldatával 4,0-re állítjuk.

–

Mosó tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS.

–

Hígító blokkoló tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at és 25 g szárított fölözött tejet tartalmazó PBS.

–

Peroxidáz-szubsztrátum. Nem sokkal használat előtt 10 mg R diammónium-2,2’-azinobisz(3etilbenzotiazolin-6-szulfonát)-ot 20 ml citromsav-oldatban oldunk. Közvetlenül a felhasználás előtt az oldathoz 5 µl R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk.

Módszer. Az alábbi leírás egy alkalmas lemezelrendezésre szolgál példaként, de más elrendezések is alkalmazhatók. Az 1A-H jelű mélyedéseket a negatív kontroll számára tartjuk fenn. A 2-12 A-H jelű mélyedések a tengerimalac referencia-antiszérum (általában 2 helyen) és a vizsgálati vagy referenciavakcinával immunizált tengerimalacokból származó egyedi szérumok helyéül szolgálnak. Az ELISA lemezek valamennyi mélyedését a megfelelő antigén-oldat (2–2 µg/ml PT, FHA és Fim 2/3, valamint 4 µg/ml PRN a karbonátos bevonó tompítóoldatban (pH 9,6) oldva) 100 µl-ével vonjuk be. A lemezeket egy éjszakán át 4 °C-on nedves légtérben állni hagyjuk. A hőmérséklet-gradiens kiküszöbölésének érdekében 4 lemeznél többet ne helyezzünk egymásra! A következő napon a lemezeket a mosó tompítóoldattal alaposan lemossuk. A lemezek blokkolása céljából minden egyes mélyedésbe 150–150 µl hígító blokkoló tompítóoldatot mérünk. A lemezeket 37 °C-os nedves légtérben 1 órán keresztül inkubáljuk, majd a mos tompítóoldattal ismét alaposan lemossuk. Az A sor kivételével valamennyi mélyedésbe további 100-100 µl hígító blokkoló tompítóoldatot mérünk. Az egyedi vizsgálati és referenciavakcina szérummintákból, illetve a referencia-antiszérum és negatív kontroll szérum mintákból megfelelő hígításokat készítünk. A negatív kontroll szérumokat az 1es oszlophoz, a referencia-antiszérumokat legalább 2 további oszlophoz, az egyedi vizsgálati és referenciavakcina szérumokat pedig a maradék oszlopokhoz rendeljük. Minden egyes szérumból 100100 µl-t mérünk annak az oszlopnak az első két mélyedésébe, amelyhez az adott szérumot hozzárendeltük. Sokcsatornás mikropipettával a B-től a H sorig haladva sorozatos felező hígításokat készítünk, úgy, hogy az egymást követő mélyedésekbe mindig 100-100 µl-t viszünk át. Az utolsó sor mélyedéseiből 100 µl folyadékot eltávolítunk, hogy minden egyes mélyedés 100 µl-t tartalmazzon. A lemezeket 2 órán keresztül 37 °C-on inkubáljuk, majd a mosó tompítóoldattal alaposan lemossuk. A peroxidáz-konjugátumból a hígító blokkoló tompítóoldattal alkalmas hígítást készítünk, majd a kapott hígításból minden mélyedésbe 100-100 µl-t mérünk. A lemezeket 1 órán keresztül 37 °C-on nedves légtérben inkubáljuk, majd a mosó tompítóoldattal alaposan lemossuk. Ezt követően minden egyes mélyedéshez 100-100 µl peroxidáz-szubsztrátumot adunk, és a lemezeket fénytől védve, szobahőmérsékleten 30 percre állni hagyjuk. A lemezeket 405 nm-en, a szubsztrátum hozzáadásának megfelelő sorrendben értékeljük ki.

07/2012:20910

2.9.10. ETANOLTARTALOM Az itt előírt módszerek etanoltartalmú folyékony gyógyszerkészítmények vizsgálatára vonatkoznak. Valamely folyadék etanoltartalmát a folyadék 100 térfogategységében lévő etanol térfogategységeinek száma jelenti, 20±0,1 °C hőmérsékleten mérve. Ennek ismert elnevezése: térfogatszázalékban (%V/V) kifejezett etanoltartalom. Az etanoltartalmat a 100 gramm folyadékra vonatkoztatott, grammokban mért etanol mennyiségével is kifejezhetjük. Ennek elnevezése: tömegszázalékban (%m/m) kifejezett etanoltartalom.

"A" MÓDSZER Oldott anyagokat tartalmazó készítmények vizsgálata során az oldott anyagokat el kell távolítani az etanolból, amelyet desztillálással határozunk meg. Ha etanolon és vizen kívül egyéb illékony anyagok is desztillálhatnak, az adott cikkely előírja a megfelelő óvintézkedéseket. Valamely etanol-víz elegy etanoltartalma, 20±0,1 °C-on mért sűrűsége és relatív sűrűsége (vákuumra korrigált) közti összefüggés az alkoholtáblázatokban található, melyeket a Nemzetközi Mérésügyi Szervezet (International Organisation for Legal Metrology) a 22. sz. Nemzetközi Ajánlásában tett közzé (1972). Készülék. (2.9.10.-1. ábra). A gömblombikhoz (A) cseppfogóval ellátott desztillációs feltét (B) csatlakozik, mely leszálló hűtőhöz (C) illeszkedik. A hűtő alsó vége hosszú csőben (D) folytatódik, melyen át a desztillátum a felfogóként használt 100 vagy 250 ml-es mérőlombik aljába vezethető. A mérőlombikot desztillálás közben jeges vízzel telt edényben (E) tartjuk. A gömblombik (A) alá 6 cm átmérőjű kerek nyílással ellátott hőelosztó hálót helyezünk, hogy megakadályozzuk az oldott anyagok elszenesedését. Vizsgálat Meghatározás piknométerrel vagy oszcillációs denzitométerrel. A desztilláló készülék lombikjába 25,0 ml 20±0,1 °C-os készítményt juttatunk; ezt 100-150 ml R desztillált vízzel hígítjuk, és kevés horzsakövet szórunk bele. A lombikot összeszereljük a feltéttel és a hűtővel, majd desztillálunk. A szedőként használt 100 ml-es mérőlombikban legalább 90 ml desztillátumot fogunk fel. A desztillátum hőmérsékletét 20±0,1 °C-ra állítjuk be, és térfogatát 20±0,1 °C-os R desztillált vízzel 100,0 ml-re kiegészítjük. A relatív sűrűséget piknométerrel vagy oszcillációs denzitométerrel 20±0,1 °C hőmérsékleten határozzuk meg. A 2.9.10.-1. táblázat harmadik oszlopában feltüntetett értékeket néggyel szorozva kapjuk a készítmény térfogatszázalékban (%V/V) kifejezett etanoltartalmát. Az etanoltartalmat a kapott érték kerekítésével, egy tizedes pontossággal adjuk meg. Meghatározás areométerrel. A desztilláló lombikba 50,0 ml 20±0,1 °C-os készítményt juttatunk, 200300 ml R desztillált vizet adunk hozzá, majd az előzőekben leírtak szerint desztillálunk. A desztillálást addig folytatjuk, míg a felfogó edényként alkalmazott mérőlombikban legalább 180 ml desztillátum gyűlik össze. A desztillátum hőmérsékletét 20±0,1 °C-ra állítjuk be, és térfogatát 20±0,1 °C-os R desztillált vízzel 250,0 ml-re egészítjük ki. Ezután a desztillátumot olyan mérőhengerbe öntjük, melynek átmérője legalább 6 mm-rel nagyobb az areométer gömbjénél. Ha a térfogat nem elegendő, a minta mennyiségét megkétszerezzük, és a desztillátumot R desztillált vízzel 20±0,1 °C-on 500,0 ml-re hígítjuk. A kapott értéket - a meghatározás során alkalmazott hígításnak megfelelően - öttel szorozzuk. A 2.9.10.1. táblázat alapján kiszámított etanoltartalmat kerekítéssel, egy tizedes pontossággal adjuk meg.

2.9.10.-1. ábra. Készülék az etanoltartalom meghatározásához (méretek milliméterben) 2.9.10.-1. táblázat. A sűrűség, a relatív sűrűség és az etanoltartalom közti összefüggés ρ20 (kg.m−3)

A desztillátum levegőn mért relatív sűrűsége 20 d 20

Etanoltartalom (%V/V, 20°C)

968,0 968,5 969,0 969,5 970,0 970,5 971,0 971,5 972,0 972,5 973,0 973,5 974,0 974,5 975,0 975,5 976,0

0,9697 0,9702 0,9707 0,9712 0,9717 0,9722 0,9727 0,9733 0,9738 0,9743 0,9748 0,9753 0,9758 0,9763 0,9768 0,9773 0,9778

25,09 24,64 24,19 23,74 23,29 22,83 22,37 21,91 21,45 20,98 20,52 20,05 19,59 19,12 18,66 18,19 17,73

ρ20 (kg . m−3)

A desztillátum levegőn mért relatív sűrűsége 20 d 20

%V/V-ban, 20°C-on

976,0 977,0 977,5 978,0 978,5 979,0 979,5 980,0 980,5 981,0 981,5 982,0 982,5 983,0 983,5 984,0 984,5 985,0 985,5 986,0 986,5 987,0 987,5 988,0 988,5 989,0 989,5 990,0 990,5 991,0 991,5 992,0 992,5 993,0 993,5 994,0 994,5 995,0 995,5 996,0 996,5 997,0 997,5 998,0

0,9783 0,9788 0,9793 0,9798 0,9803 0,9808 0,9813 0,9818 0,9823 0,9828 0,9833 0,9838 0,9843 0,9848 0,9853 0,9858 0,9863 0,9868 0,9873 0,9878 0,9883 0,9888 0,9893 0,9898 0,9903 0,9908 0,9913 0,9918 0,9923 0,9928 0,9933 0,9938 0,9943 0,9948 0,9953 0,9958 0,9963 0,9968 0,9973 0,9978 0,9983 0,9988 0,9993 0,9998

17,25 16,80 16,34 15,88 15,43 14,97 14,52 14,07 13,63 13,18 12,74 12,31 11,87 11,44 11,02 10,60 10,18 9,76 9,35 8,94 8,53 8,13 7,73 7,34 6,95 6,56 6,17 5,79 5,42 5,04 4,67 4,30 3,94 3,58 3,22 2,86 2,51 2,16 1,82 1,47 1,13 0,80 0,46 0,13

"B" MÓDSZER Gőztér gázkromatográfia (2.2.28).

Etanoltartalom

Belső standard oldat. 1,0 ml R 1-propanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény 1 g etanolnak megfelelő térfogatát R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-éhez 1,0 ml belső standard oldatot elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 ml R1 etanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 25,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,5 ml a) összehasonlító oldatot 1,0 ml belső standard oldattal elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot 1,0 ml belső standard oldattal elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1,5 ml a) összehasonlító oldatot 1,0 ml belső standard oldattal elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 1,0 ml R vízmentes metanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk, és az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 1,0 ml belső standard oldatot 2,0 ml a) összehasonlító oldattal és 2,0 ml e) összehasonlító oldattal elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,53 mm;

–

állófázis: R poli[(cianopropil)(fenil)][dimetil]sziloxán (filmvastagság 3 μm);

Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. A statikus gőztér-gázkromatográfia javasolt körülményei: –

egyensúlyi hőmérséklet: 85 °C;

–

egyensúly beállítás ideje: 20 perc.

Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc) 0-1,6 1,6-9,9 9,9-13,6 13,6-20

Injektor Detektor

Hőmérséklet (°C) 40 40→65 65→175 175 200 200

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: legalább háromszor 1,0-1,0 ml; a vizsgálati oldat, valamint a b), a c), a d) és az f) összehasonlító oldat gőzfázisa. Elúciós sorrend: metanol, etanol, 1-propanol. Relatív retenciók etanolra (retenciós ideje kb. 5,3 perc) vonatkoztatva: metanol kb. 0,8; 1-propanol kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: f) összehasonlító oldat:

–

csúcsfelbontás: legalább 5, a metanol és az etanol között.

Kalibrációs görbét szerkesztünk: az abszcisszán a b), a c), a d) és az f) összehasonlító oldat etanolkoncentrációját vesszük fel, az ordinátán pedig az etanol csúcsterülete és a belső standard csúcsterülete közti arány átlagértékét, a megfelelő kromatogramokra vonatkozóan. Kiszámítjuk a vizsgálandó készítmény százalékos etanoltartalmát.

"C" MÓDSZER Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 1,0 ml R 1-propanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény 1 g etanolnak megfelelő térfogatát R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml belső standard oldatot elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml R1 etanolt R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml R vízmentes metanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk, és az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml belső standard oldatot 1,0 ml a) összehasonlító oldattal és 2,0 ml b) összehasonlító oldattal elegyítünk; az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,53 mm;

–


Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc) 0-1,6 1,6-9,9 9,9-13,6 13,6-20

Injektor Detektor

Hőmérséklet (°C) 40 40→65 65→175 175 200 200

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: legalább háromszor 1,0-1,0 μl; vizsgálati oldat, valamint c) összehasonlító oldat. Elúciós sorrend: metanol, etanol, 1-propanol. Relatív retenció etanolra (retenciós ideje kb. 5,3 perc) vonatkoztatva: metanol kb. 0,8, 1-propanol kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: csúcsfelbontás: legalább 5, a metanol és az etanol között. A százalékos etanoltartalmat (%V/V) a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A1 ⋅ I 2 ⋅ p , A2 ⋅ I 1 ⋅ V1 ahol A1 =

az etanolnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2 =

az etanolnak megfelelő csúcsterület a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

I1 =

a belső standardnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

I2 =

a belső standardnak megfelelő csúcsterület a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

V1 =

a vizsgálandó készítmény térfogata a vizsgálati oldatban, milliliterben;

P

az R1 etanol százalékos etanoltartalma.

=

07/2012:20911

2.9.11. VIZSGÁLAT METANOL- ÉS 2PROPANOLSZENNYEZÉSRE

"A" MÓDSZER Gőztér gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 1,0 ml R 1-propanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 1,0 ml belső standard-oldatot 4,0 ml vizsgálandó készítménnyel elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml R vízmentes metanolt 1,0 ml R 2-propanollal elegyítünk, és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml R1 etanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 25,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml belső standard-oldat, 2,0 ml a) összehasonlító oldat és 2,0 ml b) összehasonlító oldat elegyét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,53 mm;

–


Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. A statikus gőztér gázkromatográfia javasolt körülményei: –

egyensúlyi hőmérséklet: 85 °C;

–

egyensúly beállítás ideje: 20 perc.

Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc) 0-1,6 1,6-9,9 9,9-13,6 13,6-20

Injektor Detektor

Hőmérséklet (°C) 40 40→65 65→175 175 200 200

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: legalább háromszor 1,0-1,0 ml; a vizsgálati oldat, valamint a c) összehasonlító oldat gőzfázisa. Elúciós sorrend: metanol, etanol, 2-propanol, 1-propanol. Relatív retenció etanolra (retenciós ideje kb. 5,3 perc) vonatkoztatva: metanol kb. 0,8; 2-propanol kb. 1,2; 1-propanol kb. 1,6.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –


A százalékos metanoltartalmat (%V/V) a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A1 ⋅ I 2 ⋅ p , A2 ⋅ I 1 ⋅ 40 ahol A1

= a metanolnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2

= a metanolnak megfelelő kromatogramján;

I1

= a belső standardnak kromatogramján;

I2

= a belső standardnak megfelelő csúcsterület a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

P

= a R vízmentes metanol százalékos metanoltartalma.

csúcsterület

megfelelő

a

c)

csúcsterület

összehasonlító a

vizsgálati

oldat oldat

A százalékos 2-propanoltartalmat (%V/V) a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A3 ⋅ I 2 ⋅ p , A4 ⋅ I 1 ⋅ 40 ahol A3

= a 2-propanolnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

A4

= a 2-propanolnak megfelelő csúcsterület a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

I1


I2


P

= a R 2-propanol százalékos 2-propanoltartalma.

megfelelő

csúcsterület

a

vizsgálati

oldat

"B" MÓDSZER Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 1,0 ml R 1-propanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 1,0 ml belső standard oldatot 4,0 ml vizsgálandó készítménnyel elegyítünk, és az elegyet R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml R vízmentes metanolt 1,0 ml R 2-propanollal elegyítünk; az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml R1 etanolt R vízzel 50,0 ml-re hígítunk

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml belső standard oldatot 1,0 ml b) összehasonlító oldattal és 2,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítünk; az elegyet R vízzel 20,0 mlre hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,53 mm;

–


Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet: Idő (perc) 0-1,6 1,6-9,9 9,9-13,6 13,6-20

Oszlop

Hőmérséklet (°C) 40 40→65 65→175 175 200 200

Injektor Detektor

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: legalább háromszor 1,0-1,0 μl; vizsgálati oldat, valamint c) összehasonlító oldat. Elúciós sorrend: metanol, etanol, 2-propanol, 1-propanol. Relatív retenció etanolra (retenciós ideje kb. 5,3 perc) vonatkoztatva: metanol kb. 0,8; 2-propanol kb. 1,2; 1-propanol kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –


A százalékos metanoltartalmat (%V/V) a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A1 ⋅ I 2 ⋅ p , A2 ⋅ I 1 ⋅ 40 ahol A1

= a metanolnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2

= a metanolnak megfelelő kromatogramján;

I1


I2


P

= a R vízmentes metanol százalékos metanoltartalma.

csúcsterület

megfelelő

a

c)

csúcsterület

összehasonlító a

vizsgálati

oldat oldat

A százalékos 2-propanoltartalmat (%V/V) a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A3 ⋅ I 2 ⋅ p , A4 ⋅ I 1 ⋅ 40 ahol A3

= a 2-propanolnak megfelelő csúcsterület a vizsgálati oldat kromatogramján;

A4

= a 2-propanolnak megfelelő csúcsterület a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

I1


I2


P

= a R 2-propanol százalékos 2-propanoltartalma.

megfelelő

csúcsterület

a

vizsgálati

oldat

3.1.1.1. Emberi vér és vérkészítményektartályainak előállításához használt lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok


01/2008:90001 javított 7.5

3.1.1.1. EMBERI VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK TARTÁLYAINAK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINILKLORID)-ALAPÚ ANYAGOK DEFINÍCIÓ A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok legalább 55% poli(vinil-klorid)-ot tartalmaznak; vinilklorid polimerizációjával előállított nagymolekulatömegű polimerből, továbbá különböző adalékanyagokból állnak. Az emberi vér és vérkészítmények tárolására szánt tartályok lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagainak jellemzőit az előállításukhoz használt anyagok tulajdonságai és arányai határozzák meg. ELŐÁLLÍTÁS A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagokat olyan polimerizációs eljárással állítják elő, amely biztosítja, hogy a termékben a vinil-klorid-monomer legfeljebb 1 ppm legyen. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelel az alábbi vizsgálatoknak: Vinil-klorid. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. Mikropipettával 10 μl R étert injektálunk 20,0 ml R dimetilacetamidba, oly módon, hogy a pipetta hegyét az oldószerbe merítjük. Közvetlenül felhasználás előtt az oldatot R dimetilacetamiddal ezerszeresére hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50 ml-es injekciós üvegbe mért 1,000 g vizsgálandó anyaghoz 10,0 ml belső standard oldatot adunk. Az üveget lezárjuk és dugóját rögzítjük. A keveréket összerázzuk ügyelve arra, hogy a dugó a folyadékkal ne érintkezzék. Az üveget 2 órára 60±1°C-os vízfürdőbe merítjük. Vinil-klorid–alapoldat. Jól húzó vegyifülkében készítjük. 50 ml-es injekciós üvegbe 50,0 ml R dimetilacetamidot mérünk. Az üveget lezárjuk, dugóját rögzítjük, majd 0,1 mg pontossággal lemérjük. 50 ml-es polietilén- vagy polipropilén-fecskendőt megtöltünk R vinil-klorid gázzal és kb. 3 percen át hagyjuk, hogy a gáz a fecskendővel érintkezzék. Ezután a fecskendőt kiürítjük, majd újból megtöltjük R vinil-klorid gázzal. A fecskendőre injekciós tűt helyezünk és a gáz térfogatát 50 ml-ről 25 ml-re csökkentjük. A megmaradt 25 ml vinil-kloridot lassan, enyhe rázogatás közben az injekciós üvegbe fecskendezzük oly módon, hogy a tű ne érintkezzék a folyadékkal. Az üveget újból lemérjük; a várható tömegnövekedés kb. 60 mg (az így készített oldat 1 μl-e kb. 1,2 μg vinil-kloridot tartalmaz). Az oldatot 2 órán át állni hagyjuk. A vinil-klorid-alapoldatot hűtőszekrényben tároljuk. Vinil-klorid standard oldat: 1 térfogatrész vinil-klorid-alapoldatot 3 térfogatrész R dimetilacetamiddal elegyítünk. Összehasonlító oldatok. Hat 50 ml-es injekciós üveg mindegyikébe 10,0 ml belső standard oldatot mérünk. Az üvegeket lezárjuk és dugójukat rögzítjük. Öt üvegbe 1 μl, 2 μl, 3 μl, 5 μl illetve10 μl vinil-klorid standard oldatot injektálunk. A hat oldat vinil-klorid-tartalma 0 μg, kb. 0,3 μg, kb. 0,6 μg, kb. 0,9 μg, kb. 1,5 μg illetve kb. 3 μg. Az injekciós üvegek tartalmát összerázzuk ügyelve arra, hogy a folyadékok ne érintkezzenek a dugókkal. Az üvegeket 2 órára 60 ± 1 °C-os vízfürdőbe merítjük. Oszlop: –

anyaga: rozsdamentes acél;



–

méretei: l = 3 m, Ø = 3 mm;

–

állófázis: 5 m/m% R dimetilsztearamiddal és 5 %m/m R makrogol 400-zal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatómafölddel töltött,

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet: –

oszlop: 45°C;

–

injektor: 100 °C

–

detektor. 150 °C

Detektálás.lángionizációval. Injektálás: a gőzteréből 1 ml. Követelmény: – vinil-klorid: legfeljebb 1 ppm. Adalékanyagok A polimerekhez meghatározott adalékanyagokat adnak a célból, hogy kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaikat a várható felhasználás szempontjából előnyösen befolyásolják. Az alábbi felsorolás a választható adalékanyagokat és megengedett legnagyobb mennyiségüket tartalmazza: –

bisz(2-etilhexil)ftalát („01” műanyagadalék) legfeljebb 40%,

–

cink-oktanoát (cink-2-etilhexanoát) („02” műanyagadalék) legfeljebb 1%,

–

kalcium-sztearát vagy cink-sztearát egyenként legfeljebb 1%, ill. a két anyag keveréke legfeljebb 1%,

–

N,N’-diacil-etilén-diamin-vegyületek („03” műanyagadalék ) legfeljebb 1%,

–

következő epoxidált olajok egyike vagy a két anyag keveréke legfeljebb 10%:

–

epoxidált szójaolaj („04” műanyagadalék), amelynek az oxirán-oxigén-tartalma 6-8% és a jódszáma legfeljebb 6,

–

epoxidált lenolaj („05” műanyagadalék), amelynek az oxirán-oxigén-tartalma legfeljebb 10% és a jódszáma legfeljebb 7.

A vinil-klorid-monomerhez adott antioxidáns nagyon kis mennyiségben jelen lehet a polimerben. A polimerhez antioxidáns adalékanyag hozzáadása nem megengedett. A színezékek közül csak az ultramarinkék használható. A forgalmazónak igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Színtelen vagy halványsárga por, gyöngyök, szemcsék, illetve – megmunkálás után – különböző vastagságú, áttetsző lemezek vagy tartályok. Szaga enyhe. Elégetéskor sűrű, fekete füstöt áraszt. AZONOSÍTÁS



A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. 2,0 g vizsgálandó anyagot 200 ml R peroxidmentes éterrel, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 8 órán át melegítünk. A B maradékot szűréssel különítjük el az A oldattól. Az A oldatot 30°C-os vízfürdőn, csökkentett nyomáson szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban oldjuk (A1 oldat). A B maradékot 60 ml R diklóretánban, visszafolyóhűtő alkalmazásával, vízfürdőn melegítve oldjuk. A megszűrt oldatot erős rázogatás közben csaknem forrásig melegített R heptán 600 ml-éhez csepegtetjük. A meleg keverékből a B1 koagulátumot a szerves oldattól szűréssel különítjük el. A szerves oldatot szobahőmérsékleten hagyjuk lehűlni, és a kiváló B2 csapadékot előzetesen lemért zsugorított üvegszűrőre (40) (2.1.2) gyűjtjük. A. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Készítés. A B1 koagulátumot 30 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldathoz rázogatás közben, kis részletekben 40 ml R etanolt elegyítünk. A leváló B3 csapadékot szűrőre gyűjtjük, és R foszfor(V)-oxid felett, 50 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, vákuumban szárítjuk. A B3 csapadék néhány milligrammját 1 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentve, 100–105 °C-on szárazra párologtatjuk. Összehasonlítás. CRS poli(vinil-klorid)-dal. B. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). A „01”, „04” és „05” műanyagadalék” vizsgálatban kapott C maradékot vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 5,0 g vizsgálandó anyagot roncsolólombikban 30 ml R tömény kénsavval fekete, szirupszerű tömeg képződéséig melegítünk. Lehűtjük és óvatosan 10 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk hozzá. A keveréket enyhén melegítjük, majd hagyjuk lehűlni és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük; a betöményítést és a hidrogén-peroxid–oldat hozzáadását felváltva addig ismételjük, míg a folyadék színtelenné nem válik. A kb. 10 ml-re betöményített folyadékot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. S2 oldat. 25 g vizsgálandó anyaghoz boroszilikátüveg lombikban 500 ml R injekcióhoz való vizet adunk. A lombik száját boroszilikátüveg főzőpohárral lefedjük. Autoklávban 20 percen át 121±2 °Con melegítjük. A lehűlt oldatot dekantáljuk és térfogatát 500 ml-re egészítjük ki. Az S2 oldat külleme. Az S2 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S2 oldat 100 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzon. Az S2 oldat másik 100 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,0 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S2 oldat 100,0 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R hexánban oldjuk. 250 és 310 nm között az oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet. Redukáló anyagok. A vizsgálatot az S2 oldat készítésétől számított 4 órán belül el kell végezni. Az S2 oldat 20,0 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, késedelem nélkül 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 2,0 ml lehet.



Primer aromás aminok: legfeljebb 20 ppm. 2,5 ml A1 oldathoz (lásd Azonosítás) 6 ml R vizet és 4 ml 0,1 M sósavat elegyítünk. Erősen összerázzuk és a felső fázist elvetjük. A vizes fázist R nátrium-nitrit 10g/l töménységű oldatának 0,4 ml-ével elegyítjük, és 1 percen át állni hagyjuk. Az oldathoz R ammónium-szulfamát 25 g/l-es oldatából 0,8 ml-t, 1 perc elteltével pedig R naftiletiléndiamin-dihidroklorid 5 g/l-es oldatából 2 ml-t adunk. Egyidejűleg azonos módon összehasonlító oldatot készítünk úgy, hogy a vizes fázist a következő eleggyel helyettesítjük: R naftilamin 0,1 M sósavval készített, 0,01 g/l töménységű oldatának 1 ml-éhez 5 ml R vizet és 4 ml 0,1 M sósavat elegyítünk. 30 perc elteltével a vizsgált oldat színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. „01”, „04” és „05” műanyagadalék. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Összehasonlító oldatok. CRS „01”műanyagadalék, CRS „04” műanyagadalék és CRS „05” műanyagadalék felhasználásával R toluollal külön-külön 0,1 mg/ml töménységű oldatokat készítünk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R toluol. Felvitel: az A1 oldatból (lásd Azonosítás) 30×3 mm-es sáv formájában 0,5 ml és az összehasonlító oldatokból 5-5 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk. Azonosítjuk a „01” műanyagadalék sávját (RF-érték kb. 0,4). A sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről, majd 40 ml R éterrel 1 percig rázzuk. A szuszpenziót megszűrjük, 2×10 ml R éterrel átmossuk és az egyesített éteres oldatot szárazra párologtatjuk. A kapott C maradék tömege legfeljebb 40 mg lehet. B-előhívás. A lemezt 5 percre jód-gőztérbe helyezzük. Azonosítjuk a „04”és a”05” műanyagadalék sávját (RF-érték 0), és a sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről. Üres kísérlet céljára is eltávolítunk egy hasonló méretű szilikagélfelületet. A leválasztott szilikagélmintákat külön-külön 40 ml R metanollal 15 percen át rázatjuk. A szuszpenziókat megszűrjük, 2×10 ml R metanollal átmossuk és az egyesített oldatokat szárazra párologtatjuk. A két maradék tömege közti különbség legfeljebb 10 mg lehet. „03” műanyagadalék. Az előzetesen lemért zsugorított üvegszűrőre (40) (2.1.2) gyűjtött B2 csapadékot (lásd Azonosítás) R vízmentes etanollal átmossuk, majd R foszfor(V)-oxid felett tömegállandóságig szárítjuk. A csapadék tömege legfeljebb 20 mg lehet. Infravörös abszorpciós spektrofotometra (2.2.24). Összehasonlítás. CRS „03” műanyagadalékkal. Bárium: legfeljebb 5 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot kvarctégelyben elégetünk. A maradékot 10 ml R tömény sósavban felvesszük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük 20 ml 0,1 M sósavban.



Összehasonlító oldat. A 0,25 ppm báriumot tartalmazó oldat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a bárium emisszióját 455,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 455,30 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. Kadmium: legfeljebb 0,6 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldat 10 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük R tömény sósav 1 %V/V-os oldatának 5 ml-ében. Megszűrjük és a szüredéket az előbbi hígított sósavval 10,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kadmium–mértékoldatot (0,1% Cd) R tömény sósav 1%V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm. Atomizáló egység: acetilén-levegő láng. A vizsgálathoz használt sósav kadmium-mentességét ellenőrizni kell. Kalcium: legfeljebb 0,07%. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. A „Bárium” pont szerint készített vizsgálati oldatot használjuk. Összehasonlító oldat. Az 50,0 ppm kalciumot tartalmazó oldat készítéséhez R kalcium–mértékoldatot (400 ppm Ca) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a kalcium emisszióját 315,89 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 315,60 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav kalcium-mentességét ellenőrizni kell. Ón: legfeljebb 20 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot közvetlenül felhasználás előtt R vízzel tízszeresére hígítjuk. Összehasonlító oldat. R tömény kénsav 20 %V/V-os oldatának 5 ml-ét tartalmazó, 50 ml-es mérőlombikba 2 ml R ón–mértékoldatot (5 ppm Sn) mérünk. Az oldatot, közvetlenül felhasználás előtt, R vízzel jelig kiegészítjük. Hullámhossz: az ón emisszióját 189,99 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 190,10 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt kénsav ón-mentességét ellenőrizni kell. Cink: legfeljebb 0,2 %. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot 0,1 M sósavval százszorosára hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk.



Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén láng. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 50 ppm. Az S1 oldat 10 ml-éhez 0,5 ml R fenolftalein–oldatot és annyi R tömény nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk, hogy halvány rózsaszínű legyen. Az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Vízzel kivonható anyagok: legfeljebb 0,3%. Az S2 oldat 50 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékot szárítószekrényben 100–105 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. 50,0 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. Az S2 oldat maradéka, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét, legfeljebb 7,5 mg lehet. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 50,0 mg anyagot oxigénnel töltött lombikban elégetünk (2.5.10). Az égéstermékeket 20 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldatban fogjuk fel. 2,5 ml R tömény salétromsav, 10,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldat, 5 ml R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldat és 1 ml R dibutil-ftalát hozáadása után, az oldatot 0,05 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga szín megjelenéséig titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 6,25 mg poli(vinil-klorid) egyenértékű. A következő, kiegészítő vizsgálatokat üres, steril tartályok ellenőrzésére alkalmazzuk. S3 oldat. Ha a vizsgálandó tartály alvadásgátló oldatot tartalmaz, a tartályt kiürítjük, és belső felületét 250 ml, 20±1 °C-os R injekcióhoz való vízzel átöblítjük. A mosóvizet elöntjük. Ezután a tartályba a készítményével megegyező térfogatú R injekcióhoz való vizet töltünk. A lezárt tartályt autoklávban 30 percig melegítjük úgy, hogy eközben a folyadék hőmérséklete 110 °C legyen. Lehűlés után a tartályt névleges térfogatáig feltöltjük R injekcióhoz való vízzel. Összehasonlító oldat. Boroszilikátüvegből készült lombikban R injekcióhoz való vizet autoklávban 30 percen át 110 °C-on melegítünk. Redukáló anyagok. A frissen készített S3 oldatból a tartály névleges térfogata 8%-ának megfelelő mennyiséget boroszilikátüveg lombikba mérünk. Egyidejűleg, egy másik boroszilikátüveg lombikban, a frissen készített összehasonlító oldat azonos térfogatával üres kísérletet végzünk. Mindkét oldathoz 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát–mérőoldatot és 1 ml R hígított kénsavat mérünk. Az oldatokat fénytől védve 15 percen át állni hagyjuk. Mindkét oldatban 0,1 g R kálium-jodidot oldunk és fénytől védett helyen 5 percig ismét állni hagyjuk. Indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, az oldatokat késedelem nélkül 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. A két fogyás közti különbség legfeljebb 2,0 ml lehet. Savasság, lúgosság. A tartály névleges térfogata 4%-ának megfelelő mennyiségű S3 oldathoz 0,1 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen, de 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid– mérőoldattól rózsaszínűre változzék. Az így nyert oldat 0,1 ml R metilvörös–oldat és 0,8 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására narancsvörös vagy vörös színű legyen.



Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,4 ppm. Az S3 oldat 15 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1,2 ml R klorid–mértékoldatból (5 ppm Cl) 13,8 ml R víz hozzáadásával készítjük. Ammónium (2.4.1/A): legfeljebb 2 ppm. A vizsgálathoz az S3 oldat 5 ml-ét R vízzel 14 ml-re hígítjuk. Vízzel kivonható anyagok. Az S3 oldat 100 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk, és a maradékot szárítószekrényben 100–105 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. Az összehasonlító oldat 100 ml-ével üres kísérletet végzünk. Az S3 oldatból kapott maradék, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét, legfeljebb 3 mg lehet. Abszorbancia (2.2.25). Az S3 oldat abszorbanciáját 230 és 360 nm között vizsgáljuk; kompenzáló folyadékként az összehasonlító oldatot használjuk. Az oldat abszorbanciája 230 és 250 nm között legfeljebb 0,30, 251 és 360 nm között pedig legfeljebb 0,10 lehet. Kivonható „01” műanyagadalék. Kivonószerként R alkoholból és R vízből készült elegyet használunk, amelynek piknométerrel mért relatív sűrűsége (2.2.5): 0,9389–0,9395. Alapoldat. 0,100 g CRS „01” műanyagadalékot a kivonószerrel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. 1,0 ml, , 2,0 ml, 5,0 ml, 10,0 ml és 20,0 ml alapoldatot a kivonószerrel 100,0 ml-re hígítunk. Az összehasonlító oldatok abszorbanciáját a 272 nm-es maximumon mérjük (2.2.25); kompenzáló folyadékként a kivonószert használjuk. Az abszorbancia-értékeket a „01” műanyagadalék koncentrációinak függvényében kalibrációs görbén ábrázoljuk. Kivonási eljárás. A kivonószert jól záró lombikban 37°C-ra melegítjük. Az üres tartályba a transzfúziós szerelék csöve és tűje vagy feltétje segítségével névleges térfogata felének megfelelő mennyiségű, előmelegített kivonószert töltünk. A tartály teljes légtelenítése után a csövet lezárjuk. A megtöltött tartályt vízszintes helyzetben, rázás nélkül 60±1 percre 37±1 °C-on tartott vízfürdőbe merítjük. A vízfürdőből kiemelt tartályt tízszer óvatosan megforgatjuk, majd tartalmát egy üveglombikba öntjük. Az oldat abszorbanciáját, kompenzáló folyadékként a kivonószert használva, a 272 nm-es maximumon késedelem nélkül meghatározzuk. A kalibrációs görbe segítségével megállapítjuk a 100 ml kivonatban lévő, milligrammban kifejezett „01” műanyagadalék mennyiségét. A koncentráció nem haladhatja meg a következő értékeket: –

300 ml-nél nagyobb, de 500 ml-nél kisebb névleges térfogatú tartályok esetében: 10 mg/100 ml;

–

150 ml-nél nagyobb, de 300 ml-nél kisebb névleges térfogatú tartályok esetében: 13 mg/100 ml;

–

150 ml-nél kisebb névleges térfogatú tartályok esetében: 14 mg/100 ml.

Ha a tartályokat alvadásgátló oldatok tárolására szánják, meg kell felelniük a „Solutiones anticoagulantes et sanguinem humanum conservantes” (0209) cikkely követelményeinek és az alábbi vizsgálatnak: Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,5, 280 nm-es maximumon mérve. A tartályból kivett alvadásgátló oldat abszorbanciáját 250 és 350 nm között mérjük; kompenzáló folyadékként olyan, azonos összetételű alvadásgátló oldatot használunk, amely nem érintkezett műanyag tartállyal.

3.1.1.2. Emberi vér és vérkészítmények transzfúziós csöveinek előállításához használt lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok


01/2008:90002 javított 7.5

3.1.1.2. EMBERI VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK TRANSZFÚZIÓS CSÖVEINEK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINIL-KLORID)-ALAPÚ ANYAGOK DEFINÍCIÓ Tartalom: legalább 55% poli(vinil-klorid). Lágyítóanyagként bisz(2-etilhexil)-ftalátot (01 műanyagadalék) tartalmaznak. ELŐÁLLÍTÁS A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagokat olyan polimerizációs eljárással állítják elő, amely biztosítja, hogy a termékben a vinil-klorid-monomer legfeljebb 1 ppm legyen. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelel az alábbi vizsgálatoknak: Vinil-klorid. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. Mikropipettával 10 μl R étert injektálunk 20,0 ml R dimetilacetamidba oly módon, hogy eközben a pipetta hegyét az oldószerbe merítjük. Közvetlenül felhasználás előtt az oldat térfogatát R dimetilacetamiddal ezerszeresére hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50 ml-es injekciós üvegbe mért 1,000g vizsgálandó anyaghoz 10,0 ml belső standard oldatot adunk. Az üveget lezárjuk és dugóját rögzítjük. A keveréket összerázzuk úgy, hogy a dugó a folyadékkal ne érintkezzék. Az üveget 2 órára 60±1°C-os vízfürdőbe merítjük. Vinil-klorid-alapoldat. Jól húzó vegyifülkében készítjük. 50 ml-es injekciós üvegbe 50,0 ml R dimetilacetamidot mérünk. Az üveget lezárjuk, dugóját rögzítjük, majd 0,1 mg pontossággal lemérjük. 50 ml-es polietilén- vagy polipropilén-fecskendőt megtöltünk R vinil-klorid gázzal és kb. 3 percen át hagyjuk, hogy a gáz a fecskendővel érintkezzék. Ezután a fecskendőt kiürítjük, majd újból megtöltjük R vinil-klorid gázzal. A fecskendőre injekciós tűt helyezünk és a gáz térfogatát 50 ml-ről 25 ml-re csökkentjük. A megmaradt 25 ml vinil-kloridot lassan, enyhe rázogatás közben az injekciós üvegbe fecskendezzük oly módon, hogy a tű ne érintkezzék a folyadékkal. Az üveget újból lemérjük; a várható tömegnövekedés kb. 60 mg (az így készített oldat 1μl-e kb. 1,2 μg vinil-kloridot tartalmaz). Az oldatot 2 órán át állni hagyjuk. A vinil-klorid-alapoldatot hűtőszekrényben tároljuk. Vinil-klorid standard oldat. 1 térfogatrész vinil-klorid-alapoldatot 3 térfogatrész R dimetilacetamiddal elegyítünk (1+3 V/V). Összehasonlító oldatok. Hat 50 ml-es injekciós üveg mindegyikébe 10,0 ml belső standard oldatot mérünk. Az üvegeket lezárjuk és dugójukat rögzítjük. Öt üvegbe 1 μl, 2 μl, 3 μl, 5 μl illetve 10 μl vinil-klorid standard oldatot injektálunk. A hat oldat vinil-klorid-tartalma 0 μg, kb. 0,3 μg, kb. 0,6 μg, kb. 0,9 μg, kb. 1,5 μg illetve kb. 3 μg. Az injekciós üvegek tartalmát összerázzuk oly módon, hogy a folyadékok ne érintkezzenek a dugókkal. Az üvegeket 2 órára 60±1 °C-os vízfürdőbe merítjük. Oszlop: – anyaga: rozsdamentes acél; – méretei: l = 3 m, Ø = 3 mm;



– állófázis: 5 m/m% R dimetilsztearamiddal és 5 %m/m R makrogol 400-zal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatómafölddel töltött, Hőmérséklet: – oszlop: 45 °C; – injektor: 100 °C – detektor. 150 °C Detektálás: lángionizációval. Injektálás: a gőzteréből 1 ml. Követelmény: – vinil-klorid: legfeljebb 1 ppm. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Csaknem színtelen vagy halványsárga por, gyöngyök, szemcsék, illetve – megmunkálás után – csövek. Szaga enyhe. Elégetéskor sűrű, fekete füstöt áraszt. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. A. 0,5 g anyagot 30 ml R tetrahidrofuránnal vegyifülkében vízfürdőn, keverés közben 10 percig melegítünk. Eközben az anyag teljesen feloldódik. Az oldathoz keverés közben R metanolt csepegtetünk. A keletkező szemcsés csapadékot leszűrjük, majd 60 °C-on megszárítjuk és infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálathoz készítjük elő. 50 mg csapadékot 2 ml R tetrahidrofuránban oldunk, az oldatot tárgylemezre öntjük, majd szárítószekrényben 80 °C-on szárítjuk. A képződött filmet levesszük és megfelelő tartóban rögzítjük. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS poli(vinil-klorid) spektrumával hasonlítjuk össze. B. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS „01” műanyagadalékkal. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 5,0 g vizsgálandó anyagot roncsolólombikban 30 ml R tömény kénsavval fekete, szirupszerű tömeg képződéséig melegítünk. Lehűtjük és óvatosan 10 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk hozzá. A keveréket enyhén melegítjük, majd hagyjuk lehűlni és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük; a betöményítést és a hidrogén-peroxid–oldat hozzáadását felváltva addig ismételjük, míg a folyadék színtelenné nem válik. A kb. 10 ml-re betöményített folyadékot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.



S2 oldat. 25 g vizsgálandó anyaghoz boroszilikátüveg lombikban 500 ml R vizet adunk. A lombik száját boroszilikátüveg főzőpohárral lefedjük. Autoklávban 20 percen át 121±2 °C-on melegítjük. A lehűlt oldatot dekantáljuk és térfogatát 500 ml-re egészítjük ki. Az S2 oldat külleme . Az S2 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). „01” műanyagadalék. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 g vizsgálandó anyagot 200 ml R peroxidmentes éterrel, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 8 órán át melegítünk. A maradékot szűréssel különítjük el az oldattól. Az oldatot 30°C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban oldjuk Összehasonlító oldat. 0,8 g CRS „01” műanyagadalékot R toluollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R toluol. Felvitel: az A1 oldatból (lásd Azonosítás) 30×3 mm-es sáv formájában 0,5 ml és az összehasonlító oldatokból 5-5 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: ultraibolya fényben 254 nm-en. Értékelés: azonosítjuk a „01” műanyagadalék sávját. A sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről, majd 40 ml R éterrel 1 percig rázzuk. A szuszpenziót kvantitatíve megszűrjük, és a szüredéket szárazra párologtatjuk. A kapott maradék tömege legfeljebb 40 mg lehet. Bárium: legfeljebb 5 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot kvarctégelyben elégetünk. A maradékot 10 ml R tömény sósavban felvesszük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük 20 ml 0,1 M sósavban. Összehasonlító oldat. A 0,25 ppm báriumot tartalmazó oldat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a bárium emisszióját 455,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 455,30 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. Kadmium: legfeljebb 0,6 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldat 10,0 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük R tömény sósav 1 %V/V-os oldatának 5 ml-ében. Megszűrjük és a szüredéket az előbbi sósavval 10,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kadmium-mértékoldatot (0,1% Cd) R tömény sósav 1 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm.



Atomizáló egység: acetilén-levegő láng. A vizsgálathoz használt sósav kadmium-mentességét ellenőrizni kell. Ón: legfeljebb 20 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot közvetlenül felhasználás előtt R vízzel tízszeresére hígítjuk. Összehasonlító oldat. R tömény kénsav 20% V/V-os oldatának 5 ml-ét tartalmazó, 50 ml-es mérőlombikba 2 ml R ón–mértékoldatot (5 ppm Sn) mérünk. Az oldatot, közvetlenül felhasználás előtt, R vízzel jelig kiegészítjük. Hullámhossz: az ón emisszióját 189,99 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 190,10 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt kénsav ón-mentességét ellenőrizni kell. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 50 ppm. Az S1 oldat 10 ml-éhez 0,5 ml R fenolftalein–oldatot és annyi R tömény nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk, hogy halvány rózsaszínű legyen. Az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,500 g anyagot 30 ml R tetrahidrofuránnal vegyifülke alatt, vízfürdőn, keverés közben 10 percig melegítünk. Az anyag eközben teljesen feloldódik. Az oldathoz keverés közben 60 ml R metanolt csepegtetünk. Szemcsés csapadék formájában poli(vinil-klorid) válik le. Néhány perc várakozás után az R metanol hozzáadását, keverés közben, addig folytatjuk, míg további csapadékképződés már nem észlelhető. A csapadékos folyadékot zsugorított üvegszűrőre (40) gyűjtjük. A csapadék felvitelét és egyben mosását háromszor kismennyiségű R metanollal végezzük. A szűrőn levő csapadékot 60°C-on tömegállandóságig szárítjuk, majd mérjük. A sterilezett transzfúziós szerelékeket az alábbi vizsgálatokkal is ellenőrizzük. S3 oldat. Három transzfúziós szerelékből és egy 300 ml-es boroszilikátüveg edényből zártáramlású rendszert állítunk össze. Az edényhez termosztátot csatlakoztatunk, amely az edényben lévő folyadék hőmérsékletét 37±1 °C-on tartja. A rendszeren 2 órán át, óránként 1 l áramlási sebességgel 250 ml R injekcióhoz való vizet áramoltatunk, miközben az áramlás iránya megegyezik a transzfúziónál alkalmazottéval (használhatunk pl. egy perisztaltikus pumpát, amelyet egy rövid, megfelelő szilikoncső darabbal csatlakoztatunk). Az összegyűjtött oldatot lehűlés után használjuk. Az oldat külleme. Az S3 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S3 oldat 25 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S3 oldat másik 25 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S3 oldat abszorbanciája 230 és 250 nm között legfeljebb 0,30, 251 és 360 nm között pedig legfeljebb 0,15 lehet. Redukáló anyagok. A vizsgálatot az S3 oldat készítésétől számított 4 órán belül el kell végezni. Az S3 oldat 20,0 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát–mérőoldatot



elegyítünk. Az oldatot 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 2,0 ml lehet. Vízzel kivonható anyagok. Az S3 oldat 50,0 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot szárítószekrényben 100–105°C-on tömegállandóságig szárítjuk. Egyidejűleg 50,0 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. Az S3 oldat maradéka, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét, legfeljebb 1,5 mg lehet.

3.1.10 Nem injektálásra szánt, vizes oldatok tartályainak előállításához használt nem-lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok


01/2008:30110 javított 7.5

3.1.10. NEM INJEKTÁLÁSRA SZÁNT, VIZES OLDATOK TARTÁLYAINAK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT NEMLÁGYÍTOTT POLI(VINIL-KLORID)-ALAPÚ ANYAGOK DEFINÍCIÓ Nem injektálásra szánt, vizes oldatok tartályainak előállításához az alábbi követelményeknek megfelelő nem-lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok alkalmasak. Az ilyen tartályok bevételre szánt, szilárd gyógyszerkészítmények eltartására is használhatók, továbbá egyes esetekben, amennyiben a tartályok és tartalmuk kompatibilitását speciális vizsgálatoknak is alávetették, kúpok tárolására is alkalmazhatók. Az anyagok a következő egy vagy több alkotórészből állnak: poli(vinilklorid/vinil-acetát), poli(vinil-klorid) és poli(vinil-acetát) keveréke, poli(vinil-klorid). Legfeljebb 1 ppm vinil-klorid-monomert tartalmazhatnak. Poli(vinil-klorid)-ban kifejezett klórtartalmuk legalább 80% legyen. Legfeljebb 15%-ban olyan kopolimereket is tartalmazhatnak, amelyeknek előállításához: akrilsavat és/vagy metakrilsavakat és/vagy ezek észtereit és/vagy sztirolt és/vagy butadiént használnak. ELŐÁLLÍTÁS A nem-lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagokat megfelelő polimerizációs eljárással állítják elő, amely biztosítja, hogy a termékben a vinil-klorid-monomer legfeljebb 1 ppm legyen. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelel az alábbi vizsgálatoknak: Vinil-klorid. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. Mikropipettával 10 μl R étert injektálunk 20,0 ml R dimetilacetamidba oly módon, hogy a pipetta hegyét az oldószerbe merítjük. Közvetlenül felhasználás előtt az oldatot R dimetilacetamiddal ezerszeresére hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50 ml-es injekciós üvegbe mért 1,000 g vizsgálandó anyaghoz 10,0 ml belső standard oldatot adunk. Az üveget lezárjuk és dugóját rögzítjük. A keveréket összerázzuk, ügyelve arra, hogy a dugó a folyadékkal ne érintkezzék. Az üveget 2 órára 60±1 °C-os vízfürdőbe merítjük. Vinil-klorid–alapoldat. Jól húzó vegyifülkében készítjük. 50 ml-es injekciós üvegbe 50,0 ml R dimetilacetamidot mérünk. Az üveget lezárjuk, dugóját rögzítjük, majd 0,1 mg pontossággal lemérjük. 50 ml-es polietilén- vagy polipropilén-fecskendőt megtöltünk R vinil-klorid gázzal és kb. 3 percen át hagyjuk, hogy a gáz a fecskendővel érintkezzen. Ezután a fecskendőt kiürítjük, majd újból megtöltjük R vinil-klorid gázzal. A fecskendőre injekciós tűt helyezünk és a gáz térfogatát 50 ml-ről 25 ml-re csökkentjük. A megmaradt 25 ml vinil-kloridot lassan, enyhe rázogatás közben az injekciós üvegbe fecskendezzük oly módon, hogy a tű ne érintkezzen a folyadékkal. Az üveget újból lemérjük; a várható tömegnövekedés kb. 60 mg (az így készített oldat 1 μl-e kb. 1,2 μg vinil-kloridot tartalmaz). Az oldatot 2 órán át állni hagyjuk. A vinil-klorid–alapoldatot hűtőszekrényben tároljuk. Vinil-klorid összehasonlító oldat: vinil-klorid–alapoldat, R dimetilacetamid (1+3 V/V). Összehasonlító oldatok. Hat 50 ml-es injekciós üveg mindegyikébe 10,0 ml belső standard oldatot mérünk. Az üvegeket lezárjuk és dugójukat rögzítjük. Öt üvegbe 1 μl, 2 μl, 3 μl, 5 μl illetve 10 μl vinil-klorid standard oldatot injektálunk. A hat oldat vinil-klorid-tartalma 0 μg, kb. 0,3 μg, kb. 0,6 μg,



kb. 0,9 μg, kb. 1,5 μg illetve kb. 3 μg. Az injekciós üvegek tartalmát összerázzuk ügyelve arra, hogy a folyadékok ne érintkezzenek a dugókkal. Az üvegeket 2 órára 60±1 °C-os vízfüdőbe merítjük. Oszlop: – anyaga: rozsdamentes acél; – méretei: l = 3 m, Ø = 3 mm; – állófázis: 5% m/m R dimetilsztearamiddal és 5% m/m R makrogol 400-zal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatómaföld Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet: – oszlop: 45 °C; – injektor: 100 °C; – detektor: 150 °C Detektálás: lángionizációval. Injektálás: a gőzteréből 1 ml-t injektálunk. Követelmények: – vinil-klorid: legfeljebb 1 ppm. Adalékanyagok A nem-lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok a kellő mechanikai és stabilitási tulajdonságok biztosítása érdekében az alábbi anyagokat tartalmazhatják: – epoxidált szójaolaj amelynek az oxirán-oxigén-tartalma 6-8% és a jódszáma legfeljebb 6: legfeljebb 8%, – hétnél nagyobb szénatomszámú alifás zsírsavak kalcium- vagy cinksója egyenként legfeljebb 1,5%, ill. a két anyag keveréke legfeljebb 1,5%, – folyékony paraffin: legfeljebb 1,5%, – viaszok: legfeljebb 1,5%, – hidrogénezett olajok vagy alifás zsírsav-észterek: legfeljebb 2%, – makrogol-észterek: legfeljebb 1,5%, – szorbit: legfeljebb 1,5%, – 2,4-dinonilfenil-foszfit vagy di(4-nonilfenil)-foszfit vagy trisz(nonilfenil)-foszfit: legfeljebb 1%. Az anyagok az alábbi stabilizátorcsoportok közül egyet tartalmazhatnak: – ón kb. 27% tri(izooktil)-2,2’,2”-[(monooktilsztannilidin)trisz(tio)]triacetátot tartalmazó di(izooktil)2,2’-[(dioktilsztannilén)bisz(tio)]diacetát formájában:legfeljebb 0,25%, – ón legfeljebb 76% di(izooktil)-2,2’-[(dimetilsztannilén)bisz(tio)]diacetátot és legfeljebb 85% tri(izooktil)-2,2’,2”-[(monometilsztannilidin)trisz(tio)]triacetátot tartalmazó keverék formájában (izooktil pl. -2-etilhexil): legfeljebb 0,25%,



– 1-fenilejkozán-1,3-dion (benzoilsztearoilmetán) vagy 2-(4-dodecilfenil) indol vagy didodeci1-1,4dihidropiridin-2,6-dimetil-3,5-dikarboxilát egyenként legfeljebb 1%, ill. a két anyag keveréke: legfeljebb 1%. Tartalmazhatnak színezéket vagy pigmentet, és homályosító anyagként titán-dioxidot is. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Küllem: por, gyöngyök, szemcsék, különböző vastagságú lemezek vagy a késztermékből vett minták. Oldékonyság: az anyag vízben gyakorlatilag nem oldódik; tetrahidrofuránban oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik; etanolban gyakorlatilag nem oldódik. Meggyújtva zöld szélű, narancssárga lánggal ég, miközben sűrű, fekete füstöt áraszt. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Készítés. Az A maradékot (lásd Vizsgálatok: S2 oldat) 5 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentjük, és szárítószekrényben 100 – 105 °C-on szárazra párologtatjuk. Abszorpciós maximumok: 2975, 2910, 2865, 1430, 1330, 1255, 690 és 615 cm–1 hullámszámokon. A vizsgálandó anyag spektruma megegyezik a jellegmintának kiválasztott anyagéval. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 25 g anyagot boroszilikátüveg lombikba mérünk és 500 ml R vizet adunk hozzá. A lombik száját alumíniumfóliával vagy boroszilikátüveg főzőpohárral befedjük. A keveréket autoklávban 121±2 °C-on 20 percen át melegítjük. Hagyjuk lehűlni, eközben a szilárd részek leülepednek. S2 oldat. 5,0 g anyagot R tetrahidrofuránnal 100 ml-re oldunk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük (az oldat opaleszkálhat). Az oldat 20 ml-éhez enyhe rázogatás közben 70 ml R etanolt (96%) csepegtetünk. A keveréket 1 órán át jeges vízben hűtjük, majd szűrjük vagy centrifugáljuk. Az így kapott A maradékot R etanollal (96%) mossuk. A mosófolyadékot a szüredékkel vagy a felülúszó folyadékkal egyesítjük, és a folyadék térfogatát R etanolllal (96%) 100 ml-re egészítjük ki. S3 oldat. 5 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 100 ml 0,1 M sósavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 1 órán át forralunk. A keveréket hagyjuk lehűlni, eközben a szilárd részek leülepednek. Az S1 oldat külleme. Az S1 oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1), és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Az S1 oldat abszorbanciája (2.2.25). Az S1 oldat 100 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot 5 ml R hexánban oldjuk. Az oldatot, ha szükséges, előzetesen R hexánnal átöblített szűrőn megszűrjük. A 250–310 nm között mért abszorbancia legfeljebb 0,25 lehet.



Az S2 oldat abszorbanciája (2.2.25). Az S2 oldat abszorbanciája a 250–330 nm hullámhossztartományban az ónnal stabilizált anyagok esetében legfeljebb 0,2, egyéb anyagok esetében pedig legfeljebb 0,4 lehet. Kivonható bárium: legfeljebb 2 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldat. Az 0,1 ppm báriumot tartalmazó oldat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a bárium emisszióját 455,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 455,30 nm-en mérhető. A vizsgálathoz használt sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. A vizsgálati oldat 455,40 nm-en mért emissziója nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Kivonható kadmium: legfeljebb 0,6 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I-módszer). Vizsgálati oldat. Az S3 oldat. Összehasonlító oldat. A 0,03 ppm kadmiumot tartalmazó oldat készítéséhez R kadmium–mértékoldatot (0,1% Cd) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. A vizsgálathoz használt sósav kadmium-mentességét ellenőrizni kell. A vizsgálati oldat 228,8 nm-en mért abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Ónnal stabilizált anyagok: legfeljebb 0,25% Sn. Ón–alapoldat. 81 mg CRS „23” műanyagadalékot mérőlombikban R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re oldunk. Ón összehasonlító oldat. Kémcsőbe mért 0,10 ml S2 oldathoz 0,05 ml 1 M sósavat, 0,5 ml R káliumjodid–oldatot és 5 ml 96%-os R etanolt elegyítünk. Az oldatot alaposan összekeverjük, majd 5 percig várakozunk. Ezután 9 ml R vizet és R nátrium-szulfit 5 g/l töménységű oldatából 0,1 ml-t adunk hozzá. Gondos összekeverés után R diklórmetánnal frissen százszorosára hígított R ditizon–oldat 1,5 ml-ével elegyítve, 15 másodpercig rázzuk, majd 2 percig állni hagyjuk. Egyidejűleg azonos körülmények között 0,1 ml ón-mértékoldattal összehasonlító oldatot készítünk. Az S2 oldattal kapott reakcióelegy alsó rétegének ibolyaszíne nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldattal kapott színeződés. A ditizon–oldat zöldeskék színe ón jelenlétében rózsaszínűre változik. Nem ónnal stabilizált anyagok: legfeljebb: 25 ppm Sn. Kémcsőbe mért 5 ml S2 oldathoz 0,05 ml 1 M sósavat és 0,5 ml R kálium-jodid–oldatot elegyítünk. Az oldatot alaposan összekeverjük, majd 5 percig várakozunk. Ezután 9 ml R vizet és R nátrium-szulfit 5 g/l töménységű oldatából 0,1 ml-t adunk hozzá. Gondos összekeverés után R diklórmetánnal frissen százszorosára hígított R ditizon–oldat 1,5 ml-ével elegyítve, 15 másodpercig rázzuk, majd 2 percig állni hagyjuk. Egyidejűleg azonos körülmények között 0,05 ml ón-mértékoldattal összehasonlító oldatot készítünk. Az S2 oldattal kapott reakcióelegy alsó rétegének ibolyaszíne nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldattal kapott színeződés. Kivonható nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.



Az S3 oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Kivonható cink: legfeljebb 100 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot R vízzel tízszeresére hígítjuk. Összehasonlító oldat. A 0,50 ppm cinket tartalmazó oldat készítéséhez R cink–mértékoldatot (5 mg/ml Zn) 0,01 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. A vizsgálati oldat 214,0 nm-en mért abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Ha az anyag titán-dioxidot tartalmaz, a szulfáthamu legfeljebb 4,0% lehet. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 50,0 mg anyagot oxigénnel töltött lombikban elégetünk (2.5.10). Az égéstermékeket 20 ml 1 M nátriumhidroxid–mérőoldatban fogjuk fel. 2,5 ml R tömény salétromsav, 10,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldat, 5 ml R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldat és 1 ml R dibutil-ftalát hozzáadása után az oldatot 0,05 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga szín megjelenéséig titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 6,25 mg poli(vinil-klorid) egyenértékű.

3.1.14. Vizes infúziós oldatok tartályainak előállításához használt lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok


01/2008:30114 javított 7.5

3.1.14. VIZES INFÚZIÓS OLDATOK TARTÁLYAINAK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINILKLORID)-ALAPÚ ANYAGOK DEFINÍCIÓ A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok legalább 55% poli(vinil-klorid)-ot tartalmaznak; vinilklorid polimerizációjával előállított nagymolekulatömegű polimerből, továbbá különböző adalékanyagokból állnak. A vizes, infúziós oldatok tárolására szánt tartályok lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagainak jellemzőit az előállításukhoz használt anyagok tulajdonságai és arányai határozzák meg. ELŐÁLLÍTÁS A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagokat olyan polimerizációs eljárással állítják elő, amely biztosítja, hogy a termékben a vinil-klorid-monomer legfeljebb 1 ppm legyen. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelel az alábbi vizsgálatoknak: Vinil-klorid-monomer. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. Mikropipettával 10 μl R étert injektálunk 20,0 ml R dimetilacetamidba oly módon, hogy a pipetta hegyét az oldószerbe merítjük. Közvetlenül felhasználás előtt az oldat térfogatát R dimetilacetamiddal ezerszeresére hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50 ml-es injekciós üvegbe mért 1,000 g vizsgálandó anyaghoz 10,0 ml belső standard oldatot adunk. Az üveget lezárjuk és dugóját rögzítjük. A keveréket összerázzuk ügyelve arra, hogy a dugó a folyadékkal ne érintkezzék. Az üveget 2 órára 60±1°C-os vízfürdőbe merítjük. Vinil-klorid–alapoldat. Jól húzó vegyifülkében készítjük. 50 ml-es injekciós üvegbe 50,0 ml R dimetilacetamidot mérünk. Az üveget lezárjuk, dugóját rögzítjük, majd 0,1 mg pontossággal lemérjük. 50 ml-es polietilén- vagy polipropilén-fecskendőt megtöltünk R vinil-klorid gázzal és kb. 3 percen át hagyjuk, hogy a gáz a fecskendővel érintkezzék. Ezután a fecskendőt kiürítjük, majd újból megtöltjük 50 ml R vinil-klorid gázzal. A fecskendőre injekciós tűt helyezünk és a gáz térfogatát 50 ml-ről 25 mlre csökkentjük. A megmaradt 25 ml vinil-kloridot lassan, enyhe rázogatás közben az injekciós üvegbe fecskendezzük oly módon, hogy a tű ne érintkezzék a folyadékkal. Az üveget újból lemérjük; a várható tömegnövekedés kb. 60 mg (az így készített oldat 1μl-e kb. 1,2 μg vinil-kloridot tartalmaz). Az oldatot 2 órán át állni hagyjuk. A vinil-klorid-alapoldatot hűtőszekrényben tároljuk. Vinil-klorid standard oldat. 1 térfogatrész vinil-klorid-alapoldatot 3 térfogatrész R dimetilacetamiddal elegyítünk (1+3 V/V). Összehasonlító oldatok. Hat 50 ml-es injekciós üveg mindegyikébe 10,0 ml belső standard oldatot mérünk. Az üvegeket lezárjuk és dugójukat rögzítjük. Öt üvegbe 1 μl, 2 μl, 3 μl, 5 μl illetve 10 μl vinil-klorid standard oldatot injektálunk. A hat oldat vinil-klorid-tartalma 0 μg, kb. 0,3 μg, kb. 0,6 μg, kb. 0,9 μg, kb. 1,5 μg illetve kb. 3 μg. Az injekciós üvegek tartalmát összerázzuk ügyelve arra, hogy a folyadékok ne érintkezzenek a dugókkal. Az üvegeket 2 órára 60±1 °C-os vízfürdőbe merítjük. Oszlop: – anyaga: rozsdamentes acél;



– méretei: l = 3m, Ø = 3 mm; – állófázis: 5% m/m R dimetilsztearamiddal és 5% m/m R makrogol 400-zal impregnált, gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatómaföld Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet: – oszlop: 45°C; – injektor: 100 °C; – detektor: 150 °C Detektálás: lángionizációval. Injektálás: a gőzteréből 1 ml-t injektálunk. Követelmény: – vinil-klorid: legfeljebb 1 ppm. Adalékanyagok A polimerekhez meghatározott adalékanyagokat adnak a célból, hogy kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaikat a várható felhasználás szempontjából előnyösen befolyásolják. Az alábbi felsorolás a választható adalékanyagokat és azok megengedett legnagyobb mennyiségét tartalmazza: – bisz(2-etilhexil)ftalát („01” műanyagadalék): legfeljebb 40%, – cink-oktanoát (cink-2-etilhexanoát) („02” műanyagadalék): legfeljebb 1%, – kalcium-sztearát vagy cink-sztearát egyenként legfeljebb 1%, ill. a két anyag keveréke: legfeljebb 1%, – N,N’-diacil-etilén-diamin-vegyületek („03” műanyagadalék): legfeljebb 1%, – a következő epoxidált olajok egyike vagy a két anyag keveréke legfeljebb 10%: – epoxidált szójaolaj („04” műanyagadalék), amelynek az oxirán-oxigén-tartalma 6-8% és a jódszáma: legfeljebb 6, – epoxidált lenolaj („05” műanyagadalék), amelynek az oxirán-oxigén-tartalma legfeljebb 10% és a jódszáma legfeljebb 7. Az anyagok színezésére ultramarinkék használható. Egyéb, szervetlen színezékek használata is megengedett, azzal a feltétellel, hogy az illetékes hatóság hozzájárulásához az anyag megfelelő biztonságát igazolták. A vinil-klorid-monomerhez adott antioxidáns nagyon kis mennyiségben jelen lehet a polimerben. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Színtelen vagy halványsárga por, gyöngyök, szemcsék, illetve – megmunkálás után – különböző vastagságú, áttetsző lemezek vagy tartályok. Az anyag szaga enyhe. Elégetéskor sűrű, fekete füstöt áraszt.



AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. 2,0 g vizsgálandó anyagot 200 ml R peroxidmentes éterrel, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 8 órán át melegítünk. A B maradékot szűréssel különítjük el az A oldattól. Az A oldatot 30 °C-os vízfürdőn, csökkentett nyomáson szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban oldjuk (A1 oldat). A B maradékot 60 ml R diklóretánban, visszafolyóhűtő alkalmazásával, vízfürdőn melegítve oldjuk. A megszűrt oldatot erős rázogatás közben csaknem forrásig melegített R heptán 600 ml-éhez csepegtetjük. A meleg keverékből a B1 koagulátumot a szerves oldattól szűréssel különítjük el. A szerves oldatot szobahőmérsékleten hagyjuk lehűlni, és a kiváló B2 csapadékot előzetesen lemért zsugorított üvegszűrőre (40) (2.1.2) gyűjtjük. A. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24) Elkészítés. A B1 koagulátumot 30 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldathoz rázogatás közben, kis részletekben 40 ml R vízmentes etanolt elegyítünk. A leváló B3 csapadékot szűrőre gyűjtjük, és R foszfor(V)-oxid felett, 50°C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, vákuumban szárítjuk. A B3 csapadék néhány milligrammját 1 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentve, 100–105 °C-on szárazra párologtatjuk. Összehasonlítás: CRS poli(vinil-klorid)-dal. B. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24) A „01”, „04” és „05” műanyagadalék” vizsgálatban kapott C maradékot vizsgáljuk. Összehasonlítás: CRS „01” műanyagadalékkal. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 5,0 g vizsgálandó anyagot roncsolólombikban 30 ml R tömény kénsavval fekete, szirupszerű tömeg képződéséig melegítünk. Lehűtjük és óvatosan 10 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk hozzá. A keveréket enyhén melegítjük, majd hagyjuk lehűlni és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük; a betöményítést és a hidrogén-peroxid–oldat hozzáadását felváltva addig ismételjük, míg a folyadék színtelenné nem válik. A kb. 10 ml-re betöményített folyadékot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. S2 oldat. 25 g vizsgálandó anyaghoz boroszilikátüveg lombikban 500 ml R injekcióhoz való vizet adunk. A lombik száját alumíniumfóliával vagy boroszilikátüveg főzőpohárral lefedjük. Autoklávban 20 percen át 121±2 °C-on melegítjük. A lehűlt oldatot dekantáljuk. S2 oldat külleme. Az S2 oldat színtelen (2.2.1) és tiszta legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S2 oldat 100 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S2 oldat másik 100 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,0 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S2 oldat 100,0 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R hexánban oldjuk. 250 és 310 nm között az oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet.



Redukáló anyagok. A vizsgálatot az S2 oldat készítésétől számított 4 órán belül el kell végezni. Az S2 oldat 20,0 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, késedelem nélkül 0,0 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 2,0 ml lehet. Primer aromás aminok: legfeljebb 20 ppm. 2,5 ml A1 oldathoz (lásd Azonosítás) 6 ml R vizet és 4 ml 0,1 M sósavat elegyítünk. Erősen összerázzuk és a felső fázist elvetjük. A vizes fázist R nátrium-nitrit 10g/l töménységű oldatának 0,4 ml-ével elegyítjük, és 1 percen át állni hagyjuk. Az oldathoz R ammónium-szulfamát 25 g/l-es oldatából 0,8 ml-t, 1 perc elteltével pedig R naftiletiléndiamin-dihidroklorid 5 g/l-es oldatából 2 ml-t adunk. Egyidejűleg azonos módon összehasonlító oldatot készítünk, úgy, hogy a vizes fázist a következő eleggyel helyettesítjük: R naftilamin 0,1 M sósavval készített, 0,01 g/l töménységű oldatának 1 ml-éhez 5 ml R vizet és 4 ml 0,1 M sósavat elegyítünk. 30 perc elteltével a vizsgált oldat színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. „01”, „04” és „05” műanyagadalék. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Összehasonlító oldatok. CRS „01”műanyagadalék, CRS „04” műanyagadalék és CRS „05” műanyagadalék felhasználásával R toluollal külön-külön 0,1 mg/ml töménységű oldatokat készítünk. Lemez: R vékonyrétegkromatográfiás szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R toluol. Felvitel: az A1 oldatból (lásd „Azonosítás”) 30×3 mm-es sáv formájában 0,5 ml, és az összehasonlító oldatokból 5-5 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Azonosítjuk a „01” műanyagadalék sávját (RF-érték kb. 0,4). A sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről, majd 40 ml R éterrel 1 percig rázzuk. A szuszpenziót megszűrjük, 2×10 ml R éterrel átmossuk és az egyesített éteres oldatot szárazra párologtatjuk. A kapott C maradék tömege legfeljebb 40 mg lehet. B-előhívás: a lemezt 5 percre jód-gőztérbe helyezzük. Azonosítjuk a „04”és a”05” műanyagadalék sávját (RF-érték 0), és a sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről. Üres kísérlet céljára is eltávolítunk egy hasonló méretű szilikagélfelületet. A leválasztott szilikagélmintákat külön-külön 40 ml R metanollal 15 percen át rázatjuk. A szuszpenziókat megszűrjük, 2×10 ml R metanollal átmossuk és az egyesített oldatokat szárazra párologtatjuk. A két maradék tömege közti különbség legfeljebb 10 mg lehet. „03” műanyagadalék. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Elkészítés. Az előzetesen lemért zsugorított üvegszűrőre (40) gyűjtött B2 csapadékot (lásd „Azonosítás”) R etanollal átmossuk, majd R foszfor(V)-oxid felett tömegállandóságig szárítjuk. A csapadék tömege legfeljebb 20 mg lehet. Összehasonlítás. CRS „03”műanyagadalékkal. Bárium: legfeljebb 5 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57).



Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot kvarctégelyben elégetünk. A maradékot 10 ml R tömény sósavban felvesszük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük 20 ml 0,1 M sósavban. Összehasonlító oldat. A 0,25 ppm báriumot tartalmazó oldat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a bárium emisszióját 455,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 455,30 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. Kadmium: legfeljebb 0,6 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldat 10 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük R tömény sósav 1% V/V-os oldatának 5 ml-ében. Megszűrjük és a szüredéket az előbbi hígított sósavval 10,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kadmium–mértékoldatot (0,1% Cd) R tömény sósav 1 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén láng. A vizsgálathoz használt sósav kadmium-mentességét ellenőrizni kell. Kalcium: legfeljebb 0,07%. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. A „Bárium” pont szerint készített vizsgálati oldatot használjuk. Összehasonlító oldat. Az 50,0 ppm kalciumot tartalmazó oldat készítéséhez R kalcium–mértékoldatot (400 ppm Ca) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a kalcium emisszióját 315,89 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 315,60 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav kalcium-mentességét ellenőrizni kell. Ón: legfeljebb 20 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot, közvetlenül felhasználás előtt, R vízzel tízszeresére hígítjuk. Összehasonlító oldat. R tömény kénsav 20 %V/V-os oldatának 5 ml-ét tartalmazó, 50 ml-es mérőlombikba 2 ml R ón–mértékoldatot (5 ppm Sn) mérünk. Az oldatot, közvetlenül felhasználás előtt, R vízzel jelig kiegészítjük. Hullámhossz: az ón emisszióját 189,99 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 190,10 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt kénsav ón-mentességét ellenőrizni kell. Cink: legfeljebb 0,2%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot 0,1 M sósavval százszorosára hígítjuk.



Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén láng. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 50 ppm. Az S1 oldat 10 ml-éhez 0,5 ml R fenolftalein–oldatot és annyi R tömény nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk, hogy halvány rózsaszínű legyen. Az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Vízzel kivonható anyagok: legfeljebb 0,3%. Az S2 oldat 50 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékot szárítószekrényben 100– 105°C-on tömegállandóságig szárítjuk. 50,0 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. Az S2 oldat maradéka, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét, legfeljebb 7,5 mg lehet. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 50,0 mg anyagot oxigénnel töltött lombikban elégetünk (2.5.10). Az égéstermékeket 20 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldatban fogjuk fel. 2,5 ml R tömény salétromsav, 10,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldat, 5 ml R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldat és 1 ml R dibutil-ftalát hozzáadása után, az oldatot 0,05 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga szín megjelenéséig titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 6,25 mg poli(vinil-klorid) egyenértékű.

3.1.15. Nem parenterális készítmények tartályainak előállításához használt poli(etilén-tereftalát)


01/2008:30115 javított 7.5

3.1.15. NEM PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK TARTÁLYAINAK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT POLI(ETILÉN-TEREFTALÁT)

DEFINÍCIÓ Poli(etilén-tereftalát) előállítása során tereftálsavat vagy dimetil-tereftalátot etilénglikollal polimerizálnak. A polimerizációhoz izoftálsav, dimetil-izoftalát, 1,4-bisz(hidroximetil)ciklohexán (ciklohexán-1,4-dimetanol), illetve dietilénglikol is alkalmazható. Az anyag legfeljebb 0,5% szilicium-dioxidot vagy szilikátot és az illetékes hatóság által engedélyezett színezékanyagot is tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyagban az acetaldehidmaradvány mennyisége nem haladja meg a 10 ppm-et. SAJÁTSÁGOK Küllem: átlátszó vagy átlátszatlan szemcsék. Oldékonyság: vízben, alkoholban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Erős lúgok hidrolizálják. AZONOSÍTÁS A. 0,10 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikba mérünk. R kálium-hidroxid 50 %V/V-os R vízmentes etanollal készített, 200 g/l töménységű oldatából 25 ml-t mérünk hozzá, és az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 30 percig forraljuk. Lehűlés után R vízzel 100 ml-re hígítjuk és szükség esetén megszűrjük. A szüredék 1,0 ml-ét R vízzel 100 ml-re hígítjuk. A hígított oldat spektrumát 210 és 330 nm között vizsgálva (2.2.25), 240 nm-en abszorpciós maximum található. B. 0,05 g anyagot 2 ml R 1,1,1,3,3,3-hexafluorpropán-2-ol-ban oldunk. Kb. 15×15 mm-es film készítéséhez az oldat néhány cseppjét vízfürdőre helyezett üveglemezre cseppentjük. Az oldószert vegyifülkében elpárologtatjuk. A filmet vízsugár és alkalmas eszköz segítségével leválasztjuk, majd szárítószekrényben, 100–105 °C-on, 1–2 órán át szárítjuk. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). A vizsgálandó anyag spektrumán jellemző abszorpciós maximum az 1725, 1410, 1265, 1120, 1100, 1020, 875 és 725 cm-1-en



látható. A vizsgálandó anyag spektruma továbbá megegyezik a jellegmintának kiválasztott anyag spektrumával. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm oldalhosszúságú darabokra vágjuk. S1 oldat. 10,0 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 200 ml R vízzel 50 °C-on 5 órán át melegítünk. Lehűlés után az oldatot dekantáljuk. Az S1 oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. S2 oldat. 10 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 100 ml R etanollal (96%) 50 °C-on 5 órán át melegítünk. Lehűlés után az oldatot dekantáljuk. Az S2 oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. S3 oldat. 20 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 50 ml 0,1 M sósavval 50 °C-on 5 órán át melegítünk. A lehűlt oldatot dekantáljuk. Az S3 oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. S4 oldat. 20 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 50 ml 0,01 M nátrium-hidroxid– oldattal 50 °C-on 5 órán át melegítünk. A lehűlt oldatot dekantáljuk. Az S4 oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. Az S1 oldat külleme. Az S1 oldat tiszta legyen (2.2.1). Az S2 oldat külleme. Az S2 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S1 oldat 50 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Az oldat sárga színű legyen. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzon. Az S1 oldat másik 50 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Az oldat sárga színű legyen. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól az oldat narancsszínűre változzék. Az S1 oldat abszorbanciája (2.2.25). Az S1 oldat abszorbanciája 220 és 340 nm között legfeljebb 0,20 lehet. A színezéket tartalmazó poli(etilén-tereftalát) esetében további követelmény, hogy a 400 és 800 nm között mért abszorbancia legfeljebb 0,05 lehet. Az S2 oldat abszorbanciája (2.2.25). Az S2 oldat abszorbanciája 400 és 800 nm között legfeljebb 0,05 lehet. Redukáló anyagok. Az S1 oldat 20,0 ml-éhez 2 ml 0,5 M kénsavat és 20,0 ml 0,002 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot 3 percig forraljuk, majd azonnal szobahőmérsékletűre hűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20,0 ml R vízzel üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 0,5 ml lehet. Dioxánban oldódó anyagok: legfeljebb 3%. 2 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 20 ml R dioxánnal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 2 órán át forralunk. A szüredék 10 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk, és a maradékot 100–105 °C-on szárítjuk. A maradék legfeljebb 30 mg lehet. Kivonható alumínium: legfeljebb 1 ppm.



Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R alumínium–mértékoldatot (200 ppm Al) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 396,15 nm; a háttérsugárzás 396,25 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav alumínium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható antimon: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S4 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R antimon–mértékoldatot (100 ppm Sb) 0,01 M nátrium-hidroxid–oldattal különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 231,15 vagy 217,58 nm; a háttérsugárzás 231,05 nm-en észlelhető. Kivonható bárium: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 455,40 nm; a háttérsugárzás 455,30 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható kobalt: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kobalt–mértékoldatot (100 ppm Co) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 228,62 nm; a háttérsugárzás 228,50 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav kobalt-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható germánium: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S4 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R germánium–mértékoldatot (100 ppm Ge) 0,01 M nátrium-hidroxid–oldattal különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 206,87 vagy 265,12 nm; a háttérsugárzás 206,75 nm-en észlelhető. Kivonható mangán: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk.



Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R mangán-mértékoldatot (100 ppm Mn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 257,61 nm; a háttérsugárzás 257,50 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav mangán-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható titán: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R titán–mértékoldatot (100 ppm Ti) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 323,45 vagy 334,94 nm; a háttérsugárzás 323,35 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav titán-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható cink (2.2.22, I. módszer): legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: 213,86 nm; a háttérsugárzás 213,75 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt 0,1 M sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

3.1.3. Poliolefinek


01/2008:30103 javított 7.5

3.1.3. POLIOLEFINEK DEFINÍCIÓ A poliolefineket etilén vagy propilén polimerizációjával, illetve e vegyületek és legfeljebb 25% nagyobb szénatomszámú (C4–C10) karbonsav- vagy észter-homológ kopolimerizációjával állítják elő. Egyes anyagok különböző poliolefinek keverékei is lehetnek. ELŐÁLLÍTÁS A polimerekhez számos adalékanyagot adnak a célból, hogy kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaikat a várható felhasználás szempontjából előnyösen befolyásolják. Az alábbi felsorolás a választható adalékanyagokat és azok megengedett legnagyobb mennyiségét tartalmazza. A poliolefinek legfeljebb három antioxidánst, egy vagy több lubrikánst és blokkolásgátló anyagot, továbbá a termék fényvédelmének biztosítása érdekében titán-dioxidot, mint fény-áteresztést gátló anyagot tartalmazhatnak. – butil-hidroxitoluol („07” műanyagadalék) legfeljebb 0,125%; – pentaeritrit-tetrakisz[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)]propionát („09” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%; – 1,3,5-trisz(3,5-di-terc-butil-4-hidroxibenzil)-s-triazin-2,4,6(1H,3H,5H,)trion („13” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%; – oktadecil-[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)propionát] („11” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – etilén-bisz[3,3-bisz(3-terc-butil-4-hidroxifenil)butanoát] („08” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-diszulfid („15” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 4,4’,4”-(2,4,6-trimetilbenzil-1,3,5-triiltriszmetilén)trio[2,6-bisz(1,1-dimetiletil)fenol] („10” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 2,2’-di(oktadeciloxi)-5,5’-spirobi(1,3,2-dioxafoszforinán) („14” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – didodecil-3,3’-tiodipropionát („16” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-3,3’-tiodipropionát („17” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – trisz(2,4-di-terc-butilfenil)-foszfit („12” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – „18” műanyagadalék legfeljebb 0,1%, –

dimetil-szukcinát és (4-hidroxi-2,2,6,6-tetrametilpiperidin-1-il)etanol műanyagadalék) legfeljebb 0,3%.

Az antioxidáns adalékanyagok együttes mennyisége legfeljebb 0,3% lehet. – hidrotalcit legfeljebb 0,5%, – alkánamidok legfeljebb 0,5%, – alkénamidok legfeljebb 0,5%, – alumínium-nátrium-szilikát legfeljebb 0,5%, – szilicium-dioxid legfeljebb 0,5%,

kopolimerje

(„22”

3.1.3. Poliolefinek


– nátrium-benzoát legfeljebb 0,5%, – zsírsav-észterek vagy -sók legfeljebb 0,5%, – trinátrium-foszfát legfeljebb 0,5%, – folyékony paraffin legfeljebb 0,5%, – cink-oxid legfeljebb 0,5%, – talkum legfeljebb 0,5%, – magnézium-oxid legfeljebb 0,2%, – kalcium- vagy cink-sztearát egyenként legfeljebb 0,5%, ill. a két anyag keveréke legfeljebb 0,5%, – titán-dioxid; legfeljebb 4%. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Küllem: por, szemcsék vagy gyöngyök, illetve – megmunkálás után – különböző vastagságú lemezek vagy tartályok. Oldékonyság: az anyag vízben gyakorlatilag nem oldódik; forró aromás szénhidrogénekben oldódik; etanolban, hexánban és metanolban gyakorlatilag nem oldódik. 65–165 °C közötti hőmérsékleten meglágyul. Meggyújtva kék lánggal ég. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Készítés: 0,25 g anyagot 10 ml R toluollal visszafolyóhűtő alkalmazásával kb. 15 percig forralunk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentjük és az oldószert szárítószekrényben 80 °C-on elpárologtatjuk. Abszorpciós maximumok: 2920, 2850, 1475, 1465, 1380, 1170, 735 és 720 cm-–1--en. A kapott spektrumnak meg kell egyeznie a jellegmintának kiválasztott anyag spektrumával. Ha a vizsgálandó anyag lemezekből áll, megfelelő méretűre vágott darabjával a spektrum közvetlenül is felvehető. B. Az anyag megfelel az adalékanyagaira jellemző „Kiegészítő vizsgálatok” (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. C. Platinatégelyben kb. 20 mg anyagot 1 g R kálium-hidrogén-szulfáttal elkeverünk és teljes megolvadásig hevítünk. Lehűlés után a keveréket 20 ml R hígított kénsavval enyhén melegítjük. A kapott oldatot szűrjük, és a szüredéket 1 ml R tömény foszforsavval és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük. Ha az anyag titán-dioxidot tartalmaz, narancssárga színeződés keletkezik. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk.

3.1.3. Poliolefinek


S1 oldat. Az oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. 25 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 500 ml R injekcióhoz való vízzel, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 5 órán át forralunk. Lehűlés után az oldatot dekantáljuk. Az oldat egy részletével végezzük el az „Oldhatatlan és színező anyagok” pontban előírt vizsgálatot. A megmaradt oldatot zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. S2 oldat. 2,0 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 80 ml R toluollal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 90 percig forralunk. A 60 °C-ra lehűlt oldathoz, a keverést folytatva, 120 ml R metanolt elegyítünk, majd a keveréket zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. A lombikot és a szűrőt 25 ml, 40 térfogatrész R toluolból és 60 térfogatrész R metanolból készült eleggyel átmossuk, és a mosófolyadékot a szüredékkel egyesítjük. Az oldat térfogatát az előbbi oldószereleggyel 250 ml-re egészítjük ki. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. S3 oldat. 100 g anyagot csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 250 ml 0,1 M sósavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 1 órán át forralunk. A lehűlt oldatot dekantáljuk. Az S1 oldat külleme. Az S1 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S1 oldat 100 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S1 oldat másik 100 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S1 oldat abszorbanciája 220 és 340 nm között legfeljebb 0,20 lehet. Redukáló anyagok. Az S1 oldat 20 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő– oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal haladéktalanul titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 3,0 ml lehet. Hexánban oldódó anyagok. 10 g anyagot 250 ml-es, csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyerlombikban 100 ml R hexánnal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 4 órán át forralunk. A keveréket jeges vízben lehűtjük és zsugorított üvegszűrőn (16) gyorsan megszűrjük (a szűrés időtartama ne haladja meg az 5 percet; ha szükséges, a szűrést nyomás alkalmazásával gyorsíthatjuk). Szűrés közben az oldat hőmérsékletét kb. 0 °C-on tartjuk. A szüredék 20 ml-ét előzetesen lemért boroszilikátüveg bepárlócsészében vízfűrdőn bepárologtatjuk. A maradékot szárítószekrényben 100– 105 °C-on 1 órán át szárítjuk. A vizsgálandó anyaggal kapott maradék tömege legfeljebb 5%-kal térhet el a jellegmintával kapott maradék tömegétől. Kivonható alumínium: legfeljebb 1,0 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R alumínium–mértékoldatot (200 ppm Al) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: az alumínium emisszióját 396,15 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 396,25 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav alumínium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható titán: legfeljebb 1,0 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57).

3.1.3. Poliolefinek


Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R titán–mértékoldatot (100 ppm Ti) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a titán emisszióját 336,12 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 336,16 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav titán-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható cink: legfeljebb 1 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23 I-módszer). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (10 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. Atomizáló egység: acetilén-levegő láng. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 2,5 ppm. Az S3 oldat 50 ml-ét vízfürdőn kb. 5 ml-re betöményítjük. Az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 5,0 g anyagot vizsgálunk. Ez a határérték nem alkalmazható titán-dioxid-tartalmú anyagokra. KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK A következő vizsgálatokat – vagy azok egy részét – csak akkor kell elvégezni, ha azt az anyag deklarált összetétele vagy alkalmazási módja indokolja. Fenolos antioxidánsok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril-R tetrahidrofurán (50+50 V/V) S21 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot R acetonitril és R tetrahidrofurán egyenlő térfogatarányú elegyének 5,0 ml-ében oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. S22 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R diklórmetánban oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. S23 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml oldószerelegyben oldjuk. Az oldószerelegy készítése: R acetonitril és R terc-butil-hidroperoxid R tetrahidrofuránnal készített, 10 g/l-es oldata egyenlő térfogatait elegyítjük. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. Az alábbi összehasonlító oldatok közül csak azokat készítjük el, amelyek a vizsgálandó anyag összetételében deklarált fenolos antioxidánsok vizsgálatához szükségesek.

3.1.3. Poliolefinek


Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS butil-hidroxitoluolt („07” műanyagadalékot) és 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS „07” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 60,0 mg CRS „13” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (g). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (h). 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (i). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (j). 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (k). 20,0 mg CRS „18” műanyagadalékot 10,0 ml R acetonitril és R terc-butilhidroperoxid R tetrahidrofuránnal készített, 10 g/l-es oldata egyenlő térfogatait elegyített oldószerelegyben oldunk Az oldatot zárt tartályban 1 órán át állni hagyjuk. Az oldat 2,0 ml-ét R acetonitril és R tetrahidrofurán egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. A.

Amennyiben a vizsgálandó anyag „07” műanyagadalékot és/vagy „08” műanyagadalékot tartalmaz a vizsgálatot az alábbiak szerint végezzük.

Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R víz – R acetonitril (30+70 V/V) Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 280 nm-en. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres-oldat, az a) összehasonlító oldat, a d) vagy az e) összehasonlító oldat egyike, illetve a d) és az e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: 30 perc. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 8,0 a "07" és a "08" műanyagadalékok csúcsai között az a) vizsgálati oldat kromatogramján. – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg.

3.1.3. Poliolefinek


Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint a d) és/vagy e) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. B.

Ha a vizsgálandó anyag az alábbi antioxidánsok közül egyet vagy többet tartalmaz: – „09” műanyagadalék, – „10” műanyagadalék, – „11” műanyagadalék, – „12” műanyagadalék, – „13” műanyagadalék, az előzőekben leírt vizsgálatot az alábbi módosításokkal végezzük el. Mozgófázis. R víz – R tetrahidrofurán – R acetonitril (10+30+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, a b) összehasonlító oldat és az és valamennyi, a fenti felsorolásban és az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsból készült összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a "09 és "10" műanyagadalékok csúcsai között a b) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsokból készült összehasonlító oldatok kromatogramjain látható csúcsok területe.

C.

Amennyiben a vizsgálandó anyag „11” műanyagadalékot és/vagy „12” műanyagadalékot tartalmaz, a vizsgálatot a „07” és/vagy „08” műanyagadalékra előírt vizsgálat szerint végezzük az alábbi módosításokkal. Mozgófázis: R víz –R 2-propanol – R metanol (5+45+50 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S22 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, (c) összehasonlító oldat, az i) vagy a j) összehasonlító oldatok egyike, vagy az i) és a j) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0 a a "11 és "12" műanyagadalékok csúcsai között a c) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S22 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: az S22 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az i) és/vagy j) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe.

D.

Amennyiben a vizsgálandó anyag „18” műanyagadalékot tartalmaz, a vizsgálatot a „07” és/vagy 08” műanyagadalékra előírt vizsgálat szerint végezzük az alábbi módosításokkal. Mozgófázis: R tetrahidrofurán – R acetonitril (20+80 V/V).

3.1.3. Poliolefinek


Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 270 nm-en. Injektálás: 20-20 μl S23 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat és a k) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 6,0, a főcsúcs között (a retenciós idők kb. 3,5 és 5,8) a k) összehasonlító oldat kromatogramján. – az S23 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: az S23 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint a k) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. Nem-fenolos antioxidánsok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). S24 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 100 ml-ét 45 °C-on, vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 2 ml R savas diklórmetánban oldjuk. Összehasonlító oldat (l). 60 mg CRS „14” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (m). 60 mg CRS „15” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (n). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (o). 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (p). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot és 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R diklórmetán. Felvitel: 20-20 μl S24 vizsgálati oldat, p) összehasonlító oldat, továbbá a vizsgálandó anyag összetételében feltüntetett, fenolos és nem-fenolos antioxidánsok összehasonlító oldatai. A-kifejlesztés: 18 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 17-cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. Előhívás: ultraibolya fényben, 254 nm-en; ezután R alkoholos jód–oldattal bepermetezzük és 10-15 perc elteltével ismét 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: p) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két egymástól jól elkülönülő folt látható. Követelmény: Az S24 vizsgálati oldat kromatogramján egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő helyzetű foltoknál. „22” műanyagadalék. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

3.1.3. Poliolefinek


Vizsgálati oldat. Az S2 oldat 25 ml-ét 45 °C-on, vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban és R tetrabutilammónium-hidroxid, 35 térfogatrész R toluol és 65 térfogatrész R vízmentes etanol elegyével készített, 10 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldjuk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk, majd lehűlés után, ha szükséges, megszűrjük. Összehasonlító oldat. 30 mg CRS „22” műanyagadalékot 50 ml R toluolban oldunk. Az oldat 1 ml-ét 25 ml, az S2 oldatnak megfelelő üres oldathoz mérjük és az elegyet 45 °C-on, vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban és R tetrabutilammónium-hidroxid, 35 térfogatrész R toluol és 65 térfogatrész R vízmentes etanol elegyével készített, 10 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldjuk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk, majd lehűlés után, ha szükséges, megszűrjük. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropil-szililezett szilikagéllel (5 µm), Mozgófázis: R vízmentes etanol – R hexán (11+89 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 227 nm-en. Injektálás: 20 μl. Futtatási idő: 10 perc. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 7, a diol-komponens és az összehasonlító oldat oldószere között. Követelmény: a vizsgálati oldat kromatogramján a „22” műanyagadalék diol-komponensének csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe. Amidok és sztearátok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A „Nem-fenolos antioxidánsok” pontban előírt S24 vizsgálati oldat. Összehasonlító oldat (q). 20 mg sztearinsavat (CRS „19” műanyagadalékot) 10 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (r). 40 mg oleamidot (CRS „20” műanyagadalékot) 20 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (s). 40 mg erukamidot (CRS „21” műanyagadalékot) 20 ml R diklórmetánban oldunk. Lemez: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez (2 db). A. Mozgófázis: R vízmentes etanol – R trimetilpentán (25+75 V/V). Felvitel: 10-10 μl S24 vizsgálati oldat és q) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórfenolindofenol(nátriumsó), R vízmentes etanollal készített, 2 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd, hogy a foltok intezívebbé váljanak a lemezt szárítószekrényben 120 °C-on néhány percig melegítjük. Értékelés: S24 oldat kromatogramján a „19” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,5) – egyezzék meg a q) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal, azonban intenzitása nem haladhatja meg azét.

3.1.3. Poliolefinek


B. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R metanol – R diklórmetán (5+95 V/V). Felvitel: 10-10 μl S24 vizsgálati oldat, és r) és s) összehasonlító oldatok. A-kifejlesztés: 13 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Előhívás: A lemezt R foszfor-molibdénsav, R vízmentes etanolos, 40 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd szárítószekrényben 120 °C-on a foltok megjelenéséig melegítjük. Értékelés: Az S24 oldat kromatogramján a „20” műanyagadalék vagy a „21” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,2) – egyezzék meg az r) vagy az s) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő folttal, de intenzitása nem haladhatja meg a megfelelő összehasonlító oldat foltjáét.

3.1.5 Parenterális és szemészeti készítmények tartályainak előállításához használt, adalékanyagokat tartalmazó polietilén


01/2008:30105 javított 7.5

3.1.5. PARENTERÁLIS ÉS SZEMÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK TARTÁLYAINAK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT, ADALÉKANYAGOKAT TARTALMAZÓ POLIETILÉN DEFINÍCIÓ Az adalékanyagokat tartalmazó polietiléneket nyomás alatt, katalizátor jelenlétében, etilén polimerizációjával, illetve etilén és 25% nagyobb szénatomszámú (C3–C10) alkén-homológok kopolimerizációjával állítják elő. ELŐÁLLÍTÁS A polimerekhez számos adalékanyagot adnak a célból, hogy kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaikat a várható felhasználás szempontjából előnyösen befolyásolják. Az alábbi felsorolás a választható adalékanyagokat és azok megengedett legnagyobb mennyiségét tartalmazza. A polietilének legfeljebb három antioxidánst, egy vagy több lubrikánst és blokkolásgátló anyagot, továbbá a termék fényvédelmének biztosítása érdekében titán-dioxidot, mint fény-áteresztést gátló anyagot tartalmazhatnak. – butil-hidroxitoluol („07” műanyagadalék) legfeljebb 0,125%, – pentaeritrit-tetrakisz[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)]propionát („09” műanyag-adalék) legfeljebb 0,3%, – 1,3,5-trisz(3,5-di-terc-butil-4-hidroxibenzil)-s-triazin-2,4,6(1H,3H,5H,)trion („13” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – oktadecil-[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)propionát] („11” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – etilén-bisz[3,3-bisz(3-terc-butil-4-hidroxifenil)butanoát] („08” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-diszulfid („15” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 2,2’,2”,6,6’,6”-hexa(terc-butil)-4,4’,4”-[(2,4,6-trimetilbenzil-1,3,5-triil)triszmetilén]-trifenol („10” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 2,2’-di(oktadeciloxi)-5,5’-spirobi(1,3,2-dioxafoszfinán) („14” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – didodecil-3,3’-tiodipropionát („16” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-3,3’-tiodipropionát („17” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – trisz(2,4-di-terc-butilfenil)-foszfit („12” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%. Az antioxidáns adalékanyagok együttes mennyisége legfeljebb 0,3% lehet. – hidrotalcit legfeljebb 0,5%, – alkánamidok legfeljebb 0,5%, – alkénamidok legfeljebb 0,5%, – aluminium-nátrium-szilikát legfeljebb 0,5%, – szilicium-dioxid legfeljebb 0,5%,



– nátrium-benzoát legfeljebb 0,5%, – zsírsav-észterek vagy -sók legfeljebb 0,5%, – trinátrium-foszfát legfeljebb 0,5%, – folyékony paraffin legfeljebb 0,5%, – cink-oxid legfeljebb 0,5%, – magnézium-oxid legfeljebb 0,2%, – kalcium- vagy cink-sztearát egyenként legfeljebb 0,5%, ill. a két anyag keveréke legfeljebb 0,5%, – titán-dioxid legfeljebb 4%, kizárólag szemészeti készítmények tartályaihoz. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Küllem: por, szemcsék vagy gyöngyök, illetve – megmunkálás után – különböző vastagságú, áttetsző lemezek vagy tartályok. Oldékonyság: az anyag vízben gyakorlatilag nem oldódik; forró aromás szénhidrogénekben oldódik; etanolban, hexánban és metanolban gyakorlatilag nem oldódik. 70–140 °C közötti hőmérsékleten meglágyul. Az anyag relatív sűrűsége (2.2.5): 0,890–0,965. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. A. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Készítés: 0,25 g anyagot 10 ml R toluollal visszafolyóhűtő alkalmazásával kb. 15 percig forralunk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentjük és az oldószert szárítószekrényben 80 °C-on elpárologtatjuk. Abszorpciós maximumok: 2920 cm–1, 2850 cm–1, 1465 cm–1, 1375 cm–1, 1170 cm–1, 730 cm–1 és 720 cm–1. A kapott spektrum megegyezik a jellegmintának kiválasztott anyag spektrumával. Ha a vizsgálandó anyag lemezekből áll, megfelelő méretűre vágott darabjával a spektrum közvetlenül is felvehető. B. Az anyag megfelel az adalékanyagaira jellemző „Kiegészítő vizsgálatok” (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. C. Platinatégelyben kb. 20 mg anyagot 1 g R kálium-hidrogén-szulfáttal elkeverünk és teljes megolvadásig hevítünk. Lehűlés után a keveréket 20 ml R hígított kénsavval enyhén melegítjük. A kapott oldatot szűrjük, és a szüredéket 1 ml R tömény foszforsavval és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük. Ha az anyag titán-dioxidot tartalmaz, narancssárga színeződés keletkezik. VIZSGÁLATOK



A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 25 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 500 ml R injekcióhoz való vízzel, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 5 órán át forralunk. Lehűlés után az oldatot dekantáljuk. Az oldat egy részletével végezzük el az „Oldhatatlan és színező anyagok” pontban előírt vizsgálatot. A megmaradt oldatot zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. Az S1 oldatot készítésétől számított 4 órán belül vizsgáljuk. S2 oldat. 2,0 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 80 ml R toluollal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 90 percig forralunk. A 60 °C-ra lehűlt keverékhez, a keverést folytatva, 120 ml R metanolt elegyítünk, majd a keveréket zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. A lombikot és a szűrőt 25 ml, 40 térfogatrész R toluolból és 60 térfogatrész R metanolból készült eleggyel átmossuk, és a mosófolyadékot a szüredékkel egyesítjük. Az oldat térfogatát az előbbi oldószereleggyel 250,0 ml-re egészítjük ki. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. S3 oldat. 100 g anyagot csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 250 ml 0,1 M sósavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 1 órán át forralunk. A lehűlt oldatot dekantáljuk. Az oldat külleme. Az S1 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S1 oldat 100 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S1 oldat másik 100 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,0 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzon. Abszorbancia (2.2.25). Az S1 oldat abszorbanciája 220 és 340 nm között legfeljebb 0,20 lehet. Redukáló anyagok. Az S1 oldat 20 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő– oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal haladéktalanul titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 0,5 ml lehet. Hexánban oldódó anyagok: legfeljebb 5%. 10 g anyagot 250 ml-es, csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 100 ml R hexánnal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 4 órán át forralunk. A keveréket jeges vízben lehűtjük és zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) gyorsan megszűrjük (a szűrés időtartama ne haladja meg az 5 percet; ha szükséges, a szűrést nyomás alkalmazásával gyorsíthatjuk). Szűrés közben az oldat hőmérsékletét kb. 0°C-on tartjuk. A szüredék 20 ml-ét előzetesen lemért boroszilikátüveg bepárlócsészében vízfürdőn bepárologtatjuk. A maradékot szárítószekrényben 100–105°C-on 1 órán át szárítjuk. A vizsgálandó anyaggal kapott maradék tömege legfeljebb 5%-kal térhet el a jellegmintával kapott maradék tömegétől. Kivonható alumínium: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R alumínium–mértékoldatot (200 ppm Al) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: az alumínium emisszióját 396,15 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 396,25 nm-en észlelhető.



A vizsgálathoz használt sósav alumínium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható króm: legfeljebb 0,05 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R króm–mértékoldatot (100 ppm Cr) 2 térfogatrész R tömény sósav és 8 térfogatrész R víz elegyével különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a króm emisszióját 205,55 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 205,50 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav króm-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható titán: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R titán–mértékoldatot (100 ppm Ti) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: A titán emisszióját 336,12 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 336,16 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav titán-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható vanádium: legfeljebb 0,1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R vanádium-mértékoldatot (1 g/l V) 2 térfogatrész R tömény sósav és 8 térfogatrész R víz elegyével különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: A vanádium emisszióját 292,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 292,35 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav vanádium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható cink (2.2.23, I. módszer): legfeljebb 1 ppm. Atomabszorpciós spektrometri (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (10 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell Kivonható cirkónium: legfeljebb 0,1 ppm. , Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk.



Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cirkónium–mértékoldatot (1 g/l Zr) 2 térfogatrész R tömény sósav és 8 térfogatrész R víz elegyével különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a cirkónium emisszióját 343,82 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 343,92 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav cirkónium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 2,5 ppm. Az S3 oldat 50 ml-ét vízfürdőn kb. 5 ml-re betöményítjük. Az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 5,0 g anyagot vizsgálunk. Ez a határérték nem alkalmazható titán-dioxid-tartalmú anyagokra.

KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK A kövekező vizsgálatokat – vagy azok egy részét – csak akkor kell elvégezni, ha azt az anyag deklarált összetétele indokolja. Fenolos antioxidánsok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril-R tetrahidrofurán (50+50 V/V) S21 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot az oldószerelegy 5,0 ml-ében oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. S22 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R diklórmetánban oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. Az alábbi összehasonlító oldatok közül csak azokat készítjük el, amelyek a vizsgálandó anyag összetételében deklarált fenolos antioxidánsok vizsgálatához szükségesek. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS butil-hidroxitoluolt („07” műanyagadalék) és 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS butil-hídroxitoluolt („07” műanyagadalék) 10,0 ml oldószerelegyben oldunk Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 60,0 mg CRS „13” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (g). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (h). 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (i). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (j). 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. A. Amennyiben a vizsgálandó anyag „07” műanyagadalékot és/vagy „08” műanyagadalékot tartalmaz az alábbiak szerint járunk el.

Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R víz – R acetonitril (30+70 V/V) Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 280 nm-en. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres-oldat, az a) összehasonlító oldat, a d) vagy az e) összehasonlító oldat egyike, illetve a d) és az e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: 30 perc. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 8,0 a "07" és a "08" műanyagadalékok csúcsai között az a) vizsgálati oldat kromatogramján. – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint a d) és/vagy e) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. B. Ha a vizsgálandó anyag az alábbi antioxidánsok közül egyet vagy többet tartalmaz: –„09” műanyagadalék, –„10” műanyagadalék, –„11” műanyagadalék, –„12” műanyagadalék, –„13” műanyagadalék, az előzőekben leírt vizsgálatot az alábbi módosításokkal végezzük el. Mozgófázis. R víz – R tetrahidrofurán – R acetonitril (10+30+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, a b) összehasonlító oldat és az és valamennyi, a fenti felsorolásban és az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsból készült összehasonlító oldat.



Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a "09 és "10" műanyagadalékok csúcsai között a b) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsokból készült összehasonlító oldatok kromatogramjain látható csúcsok területe. C. Amennyiben a vizsgálandó anyag „11” műanyagadalékot és/vagy „12” műanyagadalékot tartalmaz, a vizsgálatot a „07” és/vagy „08” műanyagadalékra előírt vizsgálat szerint végezzük az alábbi módosításokkal. Mozgófázis: R víz –R 2-propanol – R metanol (5+45+50 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S22 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, (c) összehasonlító oldat, az i) vagy a j) összehasonlító oldatok egyike, vagy az i) és a j) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0 a a "11 és "12" műanyagadalékok csúcsai között a c) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S22 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: az S22 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az i) és/vagy j) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. Nem-fenolos antioxidánsok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). S23 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 100 ml-ét 45 °C-on, vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 2 ml R savas diklórmetánban oldjuk. Összehasonlító oldat (k). 60 mg CRS „14” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (l). 60 mg CRS „15” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (m). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (n). 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (o). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot és 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R diklórmetán. Felvitel: 20-20 μl S23 vizsgálati oldat, o) összehasonlító oldat, továbbá a vizsgálandó anyag összetételében feltüntetett, fenolos és nem-fenolos antioxidánsok összehasonlító oldatai.



A-kifejlesztés: 18 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 17-cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. Előhívás: ultraibolya fényben, 254 nm-en; ezután R alkoholos jód–oldattal bepermetezzük és 10-15 perc elteltével ismét 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: o) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két egymástól jól elkülönülő folt látható. Követelmény: Az S23 vizsgálati oldat kromatogramján egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő helyzetű foltoknál. Amidok és sztearátok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A „Nem-fenolos antioxidánsok” pontban előírt S23 vizsgálati oldat. Összehasonlító oldat (p). 20 mg sztearinsavat (CRS „19” műanyagadalék) 10 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (q). 40 mg CRS „20” műanyagadalékot 20 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (r). 40 mg CRS „21” műanyagadalékot 20 ml R diklórmetánban oldunk. Lemezek: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez (2 darab). A. Mozgófázis: R vízmentes etanol – R trimetilpentán (25+75 V/V). Felvitel: 10-10 μl S23 vizsgálati oldat és p) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórfenolindofenol(nátriumsó), R vízmentes etanollal készített, 2 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd, hogy a foltok intezívebbé váljanak a lemezt szárítószekrényben 120 °C-on néhány percig melegítjük. Értékelés: S23 oldat kromatogramján a „19” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,5) – egyezzék meg a p) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal, azonban intenzitása nem haladhatja meg azét. B. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R metanol – R diklórmetán (5+95 V/V). Felvitel: 10-10 μl S23 vizsgálati oldat, q) és r) összehasonlító oldatok. A-kifejlesztés: 13 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. Előhívás: A lemezt R foszfor-molibdénsav, R etanolos, 40 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd szárítószekrényben 120 °C-on a foltok megjelenéséig melegítjük.



Értékelés: Az S23 oldat kromatogramján a „20” műanyagadalék vagy a „21” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,2) – egyezzék meg az q) és r) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő folttal, de intenzitása nem haladhatja meg a megfelelő összehasonlító oldat foltjáét.

3.1.6 Parenterális és szemészeti készítmények tartályainak és záróelemeinek előállításához használt polietilén


01/2008:30106 javított 7.5

3.1.6. PARENTERÁLIS ÉS SZEMÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK TARTÁLYAINAK ÉS ZÁRÓELEMEINEK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT POLIPROPILÉN DEFINÍCIÓ A polipropilén a propilén homopolimerje vagy legfeljebb 25% etiléntartalmú propilén-etilénkopolimer, illetve legfeljebb 25% etiléntartalmú polipropilén-polietilén-keverék („ötvözet”). Adalékanyagokat is tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A polimerekhez számos adalékanyagot adnak a célból, hogy kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaikat a várható felhasználás szempontjából előnyösen befolyásolják. Az alábbi felsorolás a választható adalékanyagokat és azok megengedett legnagyobb mennyiségét tartalmazza. A polipropilének legfeljebb három antioxidánst, egy vagy több lubrikánst és blokkolásgátló anyagot, továbbá a termék fényvédelmének biztosítása érdekében titán-dioxidot, mint fény-áteresztést gátló anyagot tartalmazhatnak. – butil-hidroxitoluol („07” műanyagadalék) legfeljebb 0,125%, – pentaeritrit-tetrakisz[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)]propionát („09” műanyag-adalék) legfeljebb 0,3%, – 1,3,5-trisz(3,5-di-terc-butil-4-hidroxibenzil)-s-triazin-2,4,6(1H,3H,5H,)trion („13” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – oktadecil-[3-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxifenil)propionát] („11” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – etilén-bisz[3,3-bisz(3-terc-butil-4-hidroxifenil)butanoát] („08” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-diszulfid („15” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 2,2’,2”,6,6’,6”-hexa(terc-butil)-4,4’,4”-[(2,4,6-trimetilbenzil-1,3,5-triil)triszmetilén]-trifenol („10” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – 2,2’-di(oktadeciloxi)-5,5’-spirobi(1,3,2-dioxafoszforinán) („14” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – didodecil-3,3’-tiodipropionát („16” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – dioktadecil-3,3’-tiodipropionát („17” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%, – trisz(2,4-di-terc-butilfenil)-foszfit („12” műanyagadalék) legfeljebb 0,3%. Az antioxidáns adalékanyagok együttes mennyisége legfeljebb 0,3% lehet. – hidrotalcit legfeljebb 0,5%, – alkánamidok legfeljebb 0,5%, – alkénamidok legfeljebb 0,5%, – alumínium-nátrium-szilikát legfeljebb 0,5%, – szilicium-dioxid legfeljebb 0,5%,



– nátrium-benzoát legfeljebb 0,5%, – zsírsav-észterek vagy -sók legfeljebb 0,5%, – trinátrium-foszfát legfeljebb 0,5%, – folyékony paraffin legfeljebb 0,5%, – cink-oxid legfeljebb 0,5%, – talkum legfeljebb 0,5%, – magnézium-oxid legfeljebb 0,2%, – kalcium- vagy cink-sztearát egyenként legfeljebb 0,5%, ill. a két anyag keveréke legfeljebb 0,5%, – titán-dioxid legfeljebb 4%, kizárólag szemészeti készítmények tartályaihoz. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Küllem: por, gyöngyök vagy szemcsék, illetve – megmunkálás után – különböző vastagságú, áttetsző lemezek vagy tartályok. Oldékonyság: az anyag vízben gyakorlatilag nem oldódik; forró aromás szénhidrogénekben oldódik; etanolban, hexánban és metanolban gyakorlatilag nem oldódik. 120 °C-on kezd meglágyulni. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Készítés: 0,25 g anyagot 10 ml R toluollal visszafolyóhűtő alkalmazásával kb. 15 percig forralunk. Az oldat néhány cseppjét nátrium-klorid lemezre cseppentjük és az oldószert szárítószekrényben 80 °C-on elpárologtatjuk. Abszorpciós maximumok: 1375, 1170, 995 és 970 cm–1-en. A vizsgálandó anyag spektruma megegyezik a jellegmintának kiválasztott anyag spektrumával. Ha a minta lemezekből áll, megfelelő méretűre vágott darabjával a spektrum közvetlenül is felvehető. B. Az anyag megfelel az adalékanyagaira jellemző „Kiegészítő vizsgálatok” (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. C. Platinatégelyben kb. 20 mg anyagot 1 g R kálium-hidrogén-szulfáttal elkeverünk és teljes megolvadásig hevítünk. Lehűlés után a keveréket 20 ml R hígított kénsavval enyhén melegítjük. A kapott oldatot szűrjük, és a szüredéket 1 ml R tömény foszforsavval és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük. Ha az anyag titán-dioxidot tartalmaz, narancssárga színeződés keletkezik. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk.



S1 oldat. Az S1 oldatot készítésétől számított 4 órán belül használjuk. 25 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg lombikban 500 ml R injekcióhoz való vízzel, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 5 órán át forralunk. Lehűlés után az oldatot dekantáljuk. Az oldat egy részletével végezzük el az „Oldhatatlan és színező anyagok” pontban előírt vizsgálatot. A megmaradt oldatot zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. S2 oldat. 2,0 g anyagot csiszolatos boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 80 ml R toluollal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 90 percig forralunk. A 60 °C-ra lehűlt oldathoz, a keverést folytatva, 120 ml R metanolt elegyítünk, majd a keveréket zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) megszűrjük. A lombikot és a szűrőt 25 ml, 40 térfogatrész R toluolból és 60 térfogatrész R metanolból készült eleggyel átmossuk, és a mosófolyadékot a szüredékkel egyesítjük. Az oldat térfogatát az előbbi oldószereleggyel 250,0 ml-re egészítjük ki. Egyidejűleg üres kísérletet is végzünk. S3 oldat. 100 g anyagot csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyer-lombikban 250 ml 0,1 M sósavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 1 órán át forralunk. A lehűlt oldatot dekantáljuk. Az oldat külleme. Az S1 oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S1 oldat 100 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S1 oldat másik 100 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,0 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S1 oldat abszorbanciája 220 és 340 nm között legfeljebb 0,2 lehet. Redukáló anyagok. Az S1 oldat 20 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő– oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal haladéktalanul titráljuk. Egyidejűleg üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 0,5 ml lehet. Hexánban oldódó anyagok: 10 g anyagot 250 ml-es, csiszolatos, boroszilikátüveg Erlenmeyerlombikban 100 ml R hexánnal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, állandó keverés közben 4 órán át forralunk. A keveréket jeges vízben lehűtjük és zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) gyorsan megszűrjük (a szűrés időtartama ne haladja meg az 5 percet; ha szükséges, a szűrést nyomás alkalmazásával gyorsíthatjuk). Szűrés közben az oldat hőmérsékletét kb. 0 °C-on tartjuk. A szüredék 20 ml-ét előzetesen lemért boroszilikátüveg bepárlócsészében vízfürdőn bepárologtatjuk. A maradékot szárítószekrényben 100–105 °C-on 1 órán át szárítjuk. A vizsgálandó anyaggal kapott maradék tömege legfeljebb 10%-kal térhet el a jellegmintával kapott maradék tömegétől és legfeljebb 5% lehet. Kivonható alumínium: legfeljebb 1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R alumínium–mértékoldatot (200 ppm Al) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: az alumínium emisszióját 396,15 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 396,25 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav alumínium-mentességét ellenőrizni kell.



Kivonható króm: legfeljebb 0,05 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R króm–mértékoldatot (100 ppm Cr) 2 térfogatrész R tömény sósav és 8 térfogatrész R víz elegyével különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a króm emisszióját 205,55 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 205,50 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav króm-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható titán: legfeljebb 1ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R titán–mértékoldatot (100 ppm Ti) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a titán emisszióját 336,12 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 336,16 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav titán-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható vanádium: legfeljebb 0,1 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R vanádium–mértékoldatot (1 g/l V) 2 térfogatrész R tömény sósav és 8 térfogatrész R víz elegyével különböző mértékben hígítunk. Hullámhossz: a vanádium emisszióját 292,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 292,35 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav vanádium-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható cink: legfeljebb 1 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S3 oldatot vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (10 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. A vizsgálathoz használt sósav cink-mentességét ellenőrizni kell. Kivonható nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 2,5 ppm. Az S3 oldat 50 ml-ét vízfürdőn kb. 5 ml-re betöményítjük. Az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.



Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 5,0 g anyagot vizsgálunk. Ez a határérték nem alkalmazható titán-dioxid-tartalmú anyagokra. KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK A kövekező vizsgálatokat – vagy azok egy részét – csak akkor kell elvégezni, ha azt az anyag deklarált összetétele indokolja. Fenolos antioxidánsok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril-R tetrahidrofurán (50+50 V/V). S21 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot az oldószerelegy 5,0 ml-ében oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. S22 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 50 ml-ét 45 °C-on vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R diklórmetánban oldjuk. Az S2 oldatnak megfelelő üres oldattal egyidejűleg üres kísérletet végzünk. Az alábbi összehasonlító oldatok közül csak azokat készítjük el, amelyek a vizsgálandó anyag összetételében deklarált fenolos antioxidánsok vizsgálatához szükségesek. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS butil-hidroxitoluolt („07” műanyagadalék) és 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot és 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg butil-hidroxitoluolt („07” műanyagadalék) 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 60,0 mg CRS „08” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 60,0 mg CRS „13” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (g). 60,0 mg CRS „09” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (h). 60,0 mg CRS „10” műanyagadalékot 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (i). 60,0 mg CRS „11” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (j). 60,0 mg CRS „12” műanyagadalékot 10,0 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. A. Amennyiben a vizsgálandó anyag „07” műanyagadalékot és/vagy „08” műanyagadalékot tartalmaz az alábbiak szerint járunk el.

Oszlop:



– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R víz – R acetonitril (30+70 V/V) Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 280 nm-en. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres-oldat, az a) összehasonlító oldat, a d) vagy az e) összehasonlító oldat egyike, illetve a d) és az e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: 30 perc. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 8,0 a "07" és a "08" műanyagadalékok csúcsai között az a) vizsgálati oldat kromatogramján. – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint a d) és/vagy e) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. B. Ha a vizsgálandó anyag az alábbi antioxidánsok közül egyet vagy többet tartalmaz: –„09” műanyagadalék, –„10” műanyagadalék, –„11” műanyagadalék, –„12” műanyagadalék, –„13” műanyagadalék, az előzőekben leírt vizsgálatot az alábbi módosításokkal végezzük el. Mozgófázi: R víz – R tetrahidrofurán – R acetonitril (10+30+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S21 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, a b) összehasonlító oldat és az és valamennyi, a fenti felsorolásban és az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsból készült összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a "09 és "10" műanyagadalékok csúcsai között a b) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S21 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: Az S21 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az anyag deklarált összetételében feltüntetett antioxidánsokból készült összehasonlító oldatok kromatogramjain látható csúcsok területe. C. Amennyiben a vizsgálandó anyag „11” műanyagadalékot és/vagy „12” műanyagadalékot tartalmaz, a vizsgálatot a „07” és/vagy „08” műanyagadalékra előírt vizsgálat szerint végezzük az alábbi módosításokkal. Mozgófázis: R víz –R 2-propanol – R metanol (5+45+50 V/V).



Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Injektálás: 20-20 μl S22 vizsgálati oldat, a megfelelő üres oldat, (c) összehasonlító oldat, az i) vagy a j) összehasonlító oldatok egyike, vagy az i) és a j) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,0 a a "11 és "12" műanyagadalékok csúcsai között a c) összehasonlító oldat kromatogramján; – az S22 vizsgálati oldat kromatogramján csak az anyag összetételében feltüntetett antioxidánsok csúcsai, továbbá az üres oldatok kromatogramjain is látható, kisebb csúcsok jelenhetnek meg. Követelmény: az S22 vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsok területe nem lehet nagyobb, mint az i) és/vagy j) összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő csúcsok területe. Nem-fenolos antioxidánsok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). S23 vizsgálati oldat. Az S2 oldat 100 ml-ét 45 °C-on, vákuumban szárazra párologtatjuk. A maradékot 2 ml R savas diklórmetánban oldjuk. Összehasonlító oldat (k). 60 mg CRS „14” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (l). 60 mg CRS „15” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (m). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (n). 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (o). 60 mg CRS „16” műanyagadalékot és 60 mg CRS „17” műanyagadalékot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldat 2 ml-ét R savas diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R diklórmetán. Felvitel: 20-20 μl S23 vizsgálati oldat, o) összehasonlító oldat, továbbá a vizsgálandó anyag összetételében feltüntetett, fenolos és nem-fenolos antioxidánsok összehasonlító oldatai. A-kifejlesztés: 18 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 17-cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. Előhívás: ultraibolya fényben, 254 nm-en; ezután R alkoholos jód–oldattal bepermetezzük és 10-15 perc elteltével ismét 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: o) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két egymástól jól elkülönülő folt látható. Követelmény: Az S23 vizsgálati oldat kromatogramján egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldatok kromatogramjain látható, megfelelő helyzetű foltoknál.



Amidok és sztearátok. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A „Nem-fenolos antioxidánsok” pontban előírt S23 vizsgálati oldat. Összehasonlító oldat (p). 20 mg sztearinsavat (CRS „19” műanyagadalék) 10 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (q). 40 mg CRS „20” műanyagadalékot 20 ml R diklórmetánban oldunk. Összehasonlító oldat (r). 40 mg CRS „21” műanyagadalékot 20 ml R diklórmetánban oldunk. Lemezek: R vékonyréteg-kromatográfiás szilikagél GF254 lemez (2 darab). A. Mozgófázis: R vízmentes etanol – R trimetilpentán (25+75 V/V). Felvitel: 10 μl S23 vizsgálati oldat és p) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórfenolindofenol(nátriumsó), R vízmentes etanollal készített, 2 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd, hogy a foltok intezívebbé váljanak a lemezt szárítószekrényben 120 °C-on néhány percig melegítjük. Értékelés: S23 oldat kromatogramján a „19” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,5) – egyezzék meg a p) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal, azonban intenzitása nem haladhatja meg azét. B. A-kifejlesztőszer: R hexán. B-kifejlesztőszer: R metanol – R diklórmetán (5+95 V/V). Felvitel: 10-10 μl S23 vizsgálati oldat, q) és r) összehasonlító oldatok. A-kifejlesztés: 13 cm-es fronttávolságig az A-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. B-kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig a B-kifejlesztőszerrel. Szárítás: levegőn. Előhívás: A lemezt R foszfor-molibdénsav, R etanolos, 40 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd szárítószekrényben 120 °C-on a foltok megjelenéséig melegítjük. Értékelés: Az S23 oldat kromatogramján a „20” műanyagadalék vagy a „21” műanyagadalék foltja – helyét tekintve (RF -érték kb. 0,2) – egyezzék meg az q) és r) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő folttal, de intenzitása nem haladhatja meg a megfelelő összehasonlító oldat foltjáét.

4.1.1. Reagensek

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.5-1

07/2012:40101

4.1.1. REAGENSEK Aktein. C37H56O11. (Mr 677). 1181500. [18642-44-9]. (23R,24R,25S,26S)-3β-(β-D-Xilopiranoziloxi)-16β23:23,26:24,25-triepoxi-26-hidroxi-9,19ciklolanosztán-12β-il acetát. Adamantán. C10H16. (Mr 136,2). 1181600. [281-23-2]. Triciklo[3.3.1.1.3,7]dekán. op.: kb. 270 °C. Albumin, szarvasmarha. 1002300. [9048-46-8]. 96% fehérjét tartalmazó szarvasmarha-szérumalbumin. Fehér vagy halvány barnássárga por. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%. 0,800 g anyagot vizsgálunk. Cimifugin. C6H18O6. (Mr 306,3). 1181700. [37921-38-3]. (2S)-7-(Hidroximetil)-2-(1-hidroxi-1-metiletil)-4-metoxi-2,3-dihidro-5H-furo[3,2-g][1]benzopirán-5on. Dietil-amin. 1028000. R1 Dietil-amin. C4H11N. (Mr 73,1). 1028001. [109-89-7]. Iminodietán. Tartalom: legalább 99,5%. Tiszta, színtelen, gyúlékony folyadék, erősen lúgos kémhatású. Vízzel és etanollal (96%) elegyedik. 20 d 20 : kb. 0,71.

fp: kb. 55 ºC. 2-(Dimetilamino)tioacetamid-hidroklorid. C4H11ClN2S. (Mr 154,7). 1181800. [27366-72-9]. Hiperozid. C21H20O12. (Mr 464,4). 1045000. 2-(3,4-Dihidroxifenil)-3-(β-D-galaktopiranoziloxi)-5,7-dihidroxi-4H-kromén-4-on. Halványsárga tűkristályok. Metanolban oldódik. op: kb. 240 °C, bomlás közben. Abszorbancia (2.2.25). Az anyag R metanolos oldata 259 nm és 364 nm hullámhosszakon mutat abszorpciós maximumot. Izometileugenol. C11H14O2. (Mr 178,2). 1181900. [93-16-3]. 1,2-Dimetoxi-4-(prop-1-én-1-il)benzol. A gázkromatográfiás célra szánt izometileugenol feleljen meg a következő követelménynek is: Tartalmi meghatározás. A Niaouli typo cineolo aetheroleum (2468) cikkelyben előírtak szerint gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Tartalom: legalább 97,0%, normalizációs eljárással számítva.

4.1.1. Reagensek

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.5-2

Metileugenol. C11H14O2. (Mr 178,2). 1182000. [93-15-2]. 1,2-Dimetoxi-4-(prop-2-én-1-il)benzol. A gázkromatográfiás célra szánt metileugenol feleljen meg a következő követelménynek is: Tartalmi meghatározás. A Niaouli typo cineolo aetheroleum (2468) cikkelyben előírtak szerint gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Tartalom: legalább 97,0%, normalizációs eljárással számítva. 4-Metilfenazon. C12H14N2O. (Mr 202,3). 1182100. [56430-08-1]. 1,5-Dimetil-2-(4-metilfenil)-1,2-dihidro-3H-pirazol-3-on. Neoheszperidin. C28H34O15. (Mr 610,6). 1182200. [520-26-3]. Heszperetin-7-neoheszperidozid. (S)-7-[[2-O-(6-Dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-Dglükopiranozil]oxi]-5-hidroxi-2-(3-hidroxi-4-metoxifenil)-2,3-dihidro-4H-1-benzopirán-4-on. Nátrium-hexánszulfonát-monohidrát, (Mr 206,2). 1182300. [207300-91-2]

ionpár-kromatográfiára

(szánt).

C6H13NaO3S,H2O.

Tartalom: legalább 99,0%. Nátrium-szulfát, vízmentes. 1083800. [7757-82-6]. R1 Nátrium-szulfát, vízmentes. 1083801. Megfelel az R nátrium-szulfátnál előírt követelményeknek, az alábbi határértékekkel kiegészítve. Cl: 20 ppm. Pb: 10 pp. As: 3 ppm. Ca: 50 ppm. Fe: 10 ppm. Mg: 10 ppm. Urzolsav. C30H48O3. (Mr 456,7). 1141600. [77-52-1]. 3β-Hidroxiurz-12-én-28-sav. Fehér vagy csaknem fehér por. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, metanolban mérsékelten oldódik, alkoholban kevéssé oldódik. [α] 21 D : kb. 67,50 (R kálium-hidroxid 56,1 g/l-es, R alkoholos oldatával készített, 10 g/l töménységű oldatban mérve). op : 285−288 °C.

Acidum acetylsalicylicum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5- 1

07/2012:0309

ACIDUM ACETYLSALICYLICUM Acetilszalicilsav

C9H8O4 [50-78-2]

Mr 180,2

DEFINÍCIÓ 2-(acetiloxi)benzoesav Tartalom: 99,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. op: kb. 143 °C-on megolvad (gyors módszer). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS acetilszalicilsavval. B. 0,2 g anyagot 4 ml R hígított nátrium-hidroxid−oldattal három percig forralunk. A lehűtött oldatból 5 ml R hígított kénsav hozzáadására kristályos csapadék válik le. A leszűrt, átmosott, majd 100–105 °C-on szárított kristályok olvadáspontja (2.2.14): 156–161 °C. C. 0,1 g anyag és 0,5 g R kalcium-hidroxid keverékét kémcsőben hevítjük. Füst képződik, amely a fölé tartott, 0,05 ml R nitrobenzaldehid−oldattal átitatott szűrőpapírszeletet zöldeskékre vagy zöldessárgára színezi. A papírt R hígított sósavval megnedvesítve, ez a szín kékre változik. D. A szalicilátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz a B) pont szerinti azonossági vizsgálat során nyert csapadékból kb. 20 mg-ot 10 ml R vízben melegítéssel oldunk; az oldatot lehűtjük.



VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Az anyag 1,0 g-ját 9 ml R etanolban (96%) oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R szalicilsavat a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk, majd az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R szalicilsavat (C-szennyező) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez a vizsgálati oldat 0,2 ml-ét adjuk. Az elegyet a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt acetilszalicilsav (A-, B-, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) tartalmát 1,0 ml R acetonitrilben oldunk. Oszlop: –

méretei: l=0,25 m, Ø= 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R tömény foszforsav, R kromatográfiás célra szánt acetonitril, R víz (2+400+600 V/V), Áramlási sebesség: 1 ml/perc Detektálás: spektrofotométerrel, 237 nm-en. Injektálás: 10µl. Kromatografálási idő: az acetilszalicilsav retenciós idejének hétszereséig. Szennyezők azonosítása: a C-szennyező azononosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját, az A-, B-, D-, E- és F-szennyezők azonosításához CRS csúcsazonosításra szánt acetilszalicilsavhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az acetilszalicilsavra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 1,3; D-szennyező kb. 2,3; E-szennyező kb. 3,2; F-szennyező kb. 6,0. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 6,0 az acetilszalicilsav és a C-szennyező csúcsa között.

Követelmények: –

A-, B-, C-, D-, E-, F-szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének felel (0,05%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,25%).

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm.



1,0 g anyagot 12 ml R acetonban oldunk, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Ehhez R ólom−mértékoldatot (100 ppm Pb) 6 térfogatrész R víz és 9 térfogatrész R aceton elegyével százszorosára hígítunk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot vákuumban szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 1,000 g anyagot csiszolatos lombikban 10 ml R alkoholban oldunk. Az oldathoz 50,0 ml 0,5 M nátrium-hidroxid−mérőoldatot mérünk. A lombikot lezárjuk és az oldatot egy óra eltelte után, 0,2 ml R fenolftalein−oldatot alkalmazva indikátorként, 0,5 M sósav−mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 45,04 mg C9H8O4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. 4-hidroxibenzoesav,

B. 4-hidroxibenzol-1,3-dikarbonsav (4-hidroxiizoftálsav),

C. szalicilsav,

D. 2-[[2-(acetiloxi)benzoil]oxi]benzoesav (acetilszaliciloilszalicilsav),


E. 2-[(2-hidroxibenzoil)oxi]benzoesav (szaliciloilszalicilsav),

F. 2-[2-(acetiloxi)benzoesav]-anhidrid (acetilszalicilsav-anhidrid).


07/2012:0873

ACIDUM AMIDOTRIZOICUM DIHYDRICUM Amidotrizoesav-dihidrát

C11H9I3N2O4 · 2H2O [50978-11-5]

Mr 650

DEFINÍCIÓ 3,5-Bisz(acetilamino)-2,4,6-trijódbenzoesav–dihidrát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) alig oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amidotrizoesav–dihidráttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R ammónia–oldat R metanollal készített, 3 %V/V-os oldatával 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS amidotrizoesav–dihidrátot R ammónia–oldat R metanollal készített, 3 %V/V-os oldatával 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R etil-metil-keton – R toluol (20+25+60 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, az oldószerek elpárolgásáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

C. 50 mg anyagot kis porcelántálban nyílt láng felett enyhén melegítünk. Ibolyaszínű gőzök fejlődnek. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot R hígított nátrium-hidroxid–oldattal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. 0,250 g R nátrium-hidroxidot és 0,860 g R nátrium-dihidrogén-foszfátdihidrátot 50 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot ultrahang alkalmazásával 10,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 10,0 mlre hígítunk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amidotrizoesavat (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 3,4 g R tetrabutil-ammónium-hidrogén-szulfátot 230 ml R acetonitril és 770 ml R víz elegyében oldunk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 236 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az amidotrizoesav retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, a B-, a C- és a D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amidotrizoesavhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az amidotrizoesavra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 0,9; A-szennyező kb. 1,4; D-szennyező kb. 1,8. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B-szennyező és a C-szennyező között a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

−

jel/zaj arány: legalább 25, a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra vonatkoztatva.

Követelmények: −

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

−

és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,01%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−

elhanyagolási határ: az A- és a D-szennyező kivételével, az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Halogenidek kloridban kifejezve (2.4.4): legfeljebb 150 ppm. 0,55 g anyagot 4 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 15 ml R víz elegyében oldunk; 6 ml R hígított salétromsavat adunk hozzá és a kapott oldatot megszűrjük. Szabad aromás aminok. Az oldatokat és reagenseket jeges vízben, erős fénytől védve tartjuk. 50 ml-es mérőlombikba mért, 0,50 g anyagot 15 ml R vízzel összerázunk. Ezután 1 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk hozzá. Az oldatot jeges vízben lehűtjük, majd R nátrium-nitrit frissen készített, 5 g/l töménységű oldatából 5 ml-t és 12 ml R hígított sósavat adunk hozzá. Óvatosan összerázzuk, és a sósav hozzáadásától számítva, pontosan 2 percig állni hagyjuk. Ezután R ammóniumszulfamát 20 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét elegyítjük az oldathoz. Gyakori rázogatás közben 5 percig állni hagyjuk, majd R 1-naftol R etanollal (96%) készített, 100 g/l töménységű oldatának 0,15 ml-ét adjuk hozzá. Összerázzuk és 5 percig állni hagyjuk. Végül az oldatot 3,5 ml R tompítóoldattal (pH 10,9) elegyítjük, és R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat abszorbanciája 485 nm-en, 20 percen belül mérve, legfeljebb 0,30 lehet (2.2.25). A kompenzáló folyadékot egyidejűleg és azonos módon, de a vizsgálandó anyag nélkül készítjük. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g anyagot 4 ml R hígított-nátrium-hidroxid–oldatban oldunk és az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 4,5–7,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-jához 250 ml-es gömblombikban 5 ml R tömény nátrium-hidroxid– oldatot, 20 ml R vizet, 1 g R cinkport és néhány üveggyöngyöt adunk. Visszafolyóhűtőt alkalmazva 30 percig forraljuk. Ezután hagyjuk lehűlni és a hűtőt 20 ml R vízzel átöblítjük. Az öblítésre használt részleteket a lombik tartalmához adjuk. A lombik tartalmát zsugorított üvegszűrőn megszűrjük (2.1.2), majd a szűrőt R vízzel néhányszor átmossuk. A szüredéket és a mosófolyadék-részleteket egyesítjük. Az így kapott oldatot, 40 ml R hígított kénsav hozzáadása után, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal késedelem nélkül megtitráljuk. A méréshez alkalmas – pl. ezüst–higany(I)-szulfát elektródrendszert – használunk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 20,47 mg C11H9I3N2O4 egyenértékű.

ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, E.

A. 3-(acetilamino)-5-amino-2,4,6-trijódbenzoesav,

B. 3,5-bisz(acetilamino)-2,4-dijódbenzoesav,

C. 3,5-bisz(acetilamino)-2,6-dijódbenzoesav,

D. 3-(acetilamino)-5-[(jódacetil)amino]-2,4,6-trijódbenzoesav,

E. 3-(acetilamino)-5-(diacetilamino)-2,4,6-trijódbenzoesav.

Acidum pipemidicum trihydricum


07/2012:1743

ACIDUM PIPEMIDICUM TRIHYDRICUM Pipemidinsav-trihidrát

C14H17N5O3.3H2O [72571-82-5]

Mr 357,4

DEFINÍCIÓ [8-Etil-5-oxo-2-(piperazin-1-il)-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karbonsav]–trihidrát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: Halványsárga vagy sárga, kristályos por. Oldékonyság: Vízben és diklórmetánban alig oldódik, etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg savak és híg alkálilúgok oldják.

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spekrofotometria (2.2.24.). Összehasonlítás: CRS pipemidinsav-trihidráttal.

VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat: 20 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (b). 1,0 mg R etil-parahidroxibenzoátot 2,0 ml vizsgálati oldatban oldunk, majd az így nyert oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5μm),

Mozgófázis: R acetonitrilt (20 térfogatrész), R metanolt (20 térfogatrész) és R citromsavra nézve 5,7 g/l, R nátrium-dekánszulfonátra nézve pedig 1,7 g/l töménységű oldatot (60 térfogatrész) elegyítünk. Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: 275 nm-en regisztráló spektrofotométer. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a pipemidinsav retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a pipemidinsavra (retenciós idő kb. 15 perc) vonatkoztatva: etil-parahidroxibenzoát kb.: 0,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, az etil-parahidroxibenzoát és a pipemidinsav között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján láthat főcsúcs területének 0,5-szerese (0,1%).

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,2%),

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 20 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 14,0–16,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 ºC-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,240 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 30,33 mg C14H17N5O3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.



SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet).

A. 8-etil-2-hidroxi-5-oxo-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karbonsav,

B. 8-etil-2-metoxi-5-oxo-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karbonsav,

C. 2-etoxi-8-etil-5-oxo-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karbonsav,

D. etil-[2-klór-8-etil-5-oxo-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karboxilát],



E. etil-[8-etil-5-oxo-2-(piperazin-1-il)-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karboxilát],

F. 2-(4-acetilpiperazin-1-il)- 8-etil-5-oxo-5,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-6-karbonsav (acetilpipemidinsav).

07/2012:0463

AMANTADINI HYDROCHLORIDUM Amantadin-hidroklorid

HCl

C10H18ClN [665-66-7]

Mr 187,7

DEFINÍCIÓ Triciklo[3.3.1.13,7]dekán-1-amin–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik. Melegítés hatására szublimál. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amantadin-hidrokloriddal. B. 0,1 g anyaghoz 1 ml R piridint adunk, összerázzuk, majd 0,1 ml R ecetsav-anhidridet adunk hozzá. Ezután a keveréket felforraljuk, és kb. 10 másodpercig forraljuk. A forró oldatot 10 ml R hígított sósavba öntjük, a keveréket 5 °C-ra lehűtjük és megszűrjük. Az R vízzel mosott és 60 °Con, 1 órán át, vákuumban szárított csapadék olvadáspontja (2.2.14): 147–151 °C. C. 0,2 g anyagot 1 ml 0,1 M sósavban oldunk. Az oldathoz R nátrium-nitrit 500 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük. Fehér csapadék képződik. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az S oldat 1 ml-ét vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 2 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Az oldat, 0,1 ml R metilvörös–oldattal és 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve sárga színű legyen, de 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására vörösre változzék. Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,500 g R adamantánt R diklórmetánnal 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat. 0,5 g vizsgálandó anyagot centrifugacsőbe mérünk. R diklórmetánból 9 ml-t, R nátrium-hidroxid 210 g/l töménységű oldatából 10 ml-t adunk hozzá. A keveréket 10 percig rázatjuk. Ezután a felső fázist elöntjük, az alsó fázist pedig R vízmentes nátrium-szulfáttal megszárítjuk, majd megszűrjük. A mérőlombikba gyűjtött szüredéket, 0,1 ml belső standard oldat hozzáadása után R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS amantadin-hidrokloridot centrifugacsőbe mérünk. R diklórmetánból 9 ml-t, R nátrium-hidroxid 210 g/l töménységű oldatából 10 ml-t adunk hozzá. A keveréket 10 percig rázatjuk. Ezután a felső fázist elöntjük, az alsó fázist pedig R vízmentes nátrium-szulfáttal megszárítjuk, majd megszűrjük. A mérőlombikba gyűjtött szüredéket, 0,1 ml belső standard oldat hozzáadása után R diklórmetánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – anyaga: kvarcüveg; – méretei: l = 30 m, ∅ = 0,53 mm; – állófázis: R bázis-dezaktivált poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság 1 μm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 4 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0-5 5-23 23-40

70 70 → 250 250

Injektor

220

Detektor

300

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Relatív retenció amantadinra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: belső standard kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 5,0 a belső standard és az amantadin között. Követelmények: – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: az összehasonlító oldat kromatogramjából kiszámoljuk az amantadin csúcsterületének a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát (R1); a vizsgálati oldat kromatogramjából kiszámoljuk az egyes csúcsterületeknek (a főcsúcs és a belső standard csúcsterületének kivételével) a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát: ezen arányok egyike sem haladhatja meg R1 értékét (0,10%);

– összes szennyező: az összehasonlító oldat kromatogramjából kiszámoljuk az amantadin 3-mal szorzott csúcsterületének a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát (R2); a vizsgálati oldat kromatogramjából kiszámoljuk a csúcsterületek összegének (a főcsúcs és a belső standard csúcsterületének kivételével) a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát: ez az arány nem haladhatja meg R2 értékét (0,3%); – elhanyagolási határ: az összehasonlító oldat kromatogramjából kiszámoljuk az amantadin 0,5-del szorzott csúcsterületének a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát (R3); a vizsgálati oldat kromatogramjából kiszámoljuk az egyes csúcsterületeknek (a főcsúcs és a belső standard csúcsterületének kivételével) a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát: azokat a csúcsokat, amelyekre vonatkozóan ez az arány kisebb, mint R3, nem vesszük figyelembe (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 2,00 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 18,77 mg C10H18ClN egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B.

A. 1-klórtriciklo[3.3.1.13,7]dekán,

B. N-(triciklo[3.3.1.13,7]dec-1-il)acetamid.

07/2012:1290

AMIKACINI SULFAS Amikacin-szulfát

C22H47N5O21S2 [39831-55-5]

Mr 782

DEFINÍCIÓ [6-O-(3-Amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N-[(2S)-4amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamínium-bisz(szulfát). Kanamicin-A-ból elôállított antibiotikum. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 96,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bôségesen oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amikacin-szulfáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS amikacin-szulfátot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS kanamicin-monoszulfátot a vizsgálati oldat 1 ml-ében oldunk, majd az oldatot R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztôszer: R diklórmetán – R ammónia–oldat – R metanol (25+30+40 V/V) Felvitel: 5 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegôn. Elôhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük, majd 5 percig 110 °C-on melegítjük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülô folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának fôfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható fôfolttal. C. Az anyaggal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1), elvégezve az elôírt változás észlelhetô. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 2,0–4,0. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +76 és +84 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 33 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amikacint (amely A-, B-, F- és H-szennyezőt is tartalmaz) az A-mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 6,6 mg CRS amikacin-I-szennyezőt az A-mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm); – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 20 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 1,4 %V/V R tetrahidrofuránt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz; − B-mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 28 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 1,4 %V/V R tetrahidrofuránt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0-3

100

0

3-38,0

100 → 30

0 → 70

38,0-38,1

30 → 0

70 → 100

38,1-68

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/min. Elúció utáni oldat: 1 térfogatrész R karbonátmentes nátrium-hidroxid–oldat és 24 térfogatrész előzetesen gázmentesített R szén-dioxid-mentes víz elegye, amelyet 375 μl-es polimer keverő-hurok alkalmazásával pulzálásmentesen adagolunk az oszlopon áthaladó eluenshez. Elúció utáni oldat áramlási sebessége: 0,3 ml/perc. Detektálás: pulzáló amperometriás detektorral, vagy ezzel egyenértékű arany indikátor-elektród és ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektród alkalmazásával, a cellatestet képező rozsdamentes acél segédelektróddal, az alkalmazott potenciálprogram: + 0,05 V mérő, + 0,75 V oxidációs és – 0,15 V redukciós potenciál, az alkalmazott műszernek megfelelő pulzus-időtartammal. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, a B-, az F- és a H-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amikacinhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az I-szennyező azonosításához a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az amikacinra (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: I-szennyező kb. 0,13; Fszennyező kb. 0,92; B-szennyező kb. 0,95; A-szennyező kb. 1,62; H-szennyező kb. 1,95. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: − hegy-völgy arány: legalább 5, ahol Hp = a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a B-szennyező csúcsát az amikacin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága; szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a tetrahidrofurán mennyiségét. Követelmények: − A-, B-, F- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%); − I-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%); − egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%); − elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%). Szulfát: 23,3–25,8% (szárított anyagra). 0,250 g anyagot 100 ml R vízben oldunk, és az oldat pH-ját R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk be. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérôoldat és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbor hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérôoldattal titráljuk. Amikor az indikátor színváltozása megkezdôdik, 50 ml R etanolt (96%) elegyítünk az oldathoz, és a titrálást az ibolyakék szín eltûnéséig folytatjuk. 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérôoldattal 9,606 mg szulfát (SO4) egyenértékû. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 13,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 3 órán keresztül 105 °C-on, legfeljebb 0,7 kPa nyomáson szárítunk. Pirogének (2.6.8). A parenterális gyógyszerkészítmények elôállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény elôállítása során nem alkalmaznak a pirogének eltávolítására megfelelô eljárást –

feleljen meg e vizsgálat követelményének is. A vizsgálathoz használt nyulakba testtömegkilogrammonként a vizsgálandó anyag R injekcióhoz való vízzel készített, 25 mg/5 ml töménységû oldatának 5 ml-ét injektáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 50,0 mg CRS amikacin-szulfátot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm); – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 20 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 5,8 %V/V R1 acetonitrilt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz. Áramlási sebesség: 1,0 ml/min. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az amikacin retenciós idejének 1,3-szerese. Retenciós idő: amikacin kb. 30 perc. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − szimmetriafaktor: legfeljebb 1,5, az amikacin csúcsára számolva; szükség esetén módosítjuk az R1 acetonitril mennyiségét a mozgófázisban; ha a retenciós idő túl rövid, csúcshasadás fordulhat elő; ismételhetőség: 6 injektálás után a szórás legfeljebb 1,5%. A százalékos C22H47N5O21S2-tartalmat a CRS amikacin-szulfát deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. ELTARTÁS Ha az anyag steril, légmentesen záró, steril, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, H, I. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, E, G.

A. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

B. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1,3-N,Nbisz[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

C. 4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-[3-[[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino]-3dezoxi-α-D-glükopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

D. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-2dezoxi-D-sztreptamin (kanamicin),

E. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-[6-[[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino]-6dezoxi-α-D-glükopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

F. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-[6-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino-6dezoxi-α-D-glükopiranozil]-1-N-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

G. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N[(2R)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

H. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-4-O-(2,6diamino-2,6-didezoxi-α-D-glükopiranozil)-2-dezoxi-D-sztreptamin,

I.

(2S)-4-amino-2-hidroxibutánsav.

07/2012:1289

AMIKACINUM Amikacin

C22H43N5O13 [37517-28-5]

Mr 585,6

DEFINÍCIÓ 6-O-(3-Amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N-[(2S)-4amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamin. Kanamicin-A-ból előállított antibiotikum. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 96,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; metanolban kevéssé oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amikacinnal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS amikacint R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS kanamicin-monoszulfátot a vizsgálati oldat 1 ml-ében oldunk, és az oldatot R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R diklórmetán – R ammónia–oldat – R metanol (25+30+40 V/V). Felvitel: 5 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük, majd 5 percig 110 °C-on melegítjük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal.

VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 9,5–11,5. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +97 és +105 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amikacint (amely A-, B-, F- és H-szennyezőt is tartalmaz) az A-mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS amikacin-I-szennyezőt az A-mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm); – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 20 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 1,4 %V/V R tetrahidrofuránt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz; − B-mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 28 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 1,4 %V/V R tetrahidrofuránt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0-3

100

0

3-38,0

100 → 30

0 → 70

38,0-38,1

30 → 0

70 → 100

38,1-68

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/min. Oszlop utáni oldat: 1 térfogatrész R karbonátmentes nátrium-hidroxid–oldat és 24 térfogatrész előzetesen gázmentesített R szén-dioxid-mentes víz elegye, amelyet 375 μl-es polimer keverő-hurok alkalmazásával pulzálásmentesen adagolunk az oszlopon áthaladó eluenshez. Oszlop utáni oldat áramlási sebessége: 0,3 ml/perc. Detektálás: pulzáló amperometriás detektorral, vagy ezzel egyenértékű arany indikátor-elektród és ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektród alkalmazásával, a cellatestet képező rozsdamentes acél segédelektróddal, az alkalmazott potenciálprogram: + 0,05 V mérő, + 0,75 V oxidációs és – 0,15 V redukciós potenciál, az alkalmazott műszernek megfelelő pulzus-időtartammal. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, a B-, az F- és a H-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amikacinhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az I-szennyező azonosításához a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az amikacinra (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: I-szennyező kb. 0,13; Fszennyező kb. 0,92; B-szennyező kb. 0,95; A-szennyező kb. 1,62; H-szennyező kb. 1,95. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

hegy-völgy arány: legalább 5, ahol Hp = a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a B-szennyező csúcsát az amikacin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága; szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a tetrahidrofurán mennyiségét.

Követelmények: − A-, B-, F- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%); − I-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%); − egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%); − elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%). Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 8,5%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 50,0 mg CRS amikacint amozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: R szén-dioxid-mentes vízzel készült, gázmentesített elegy, amely 1,8 g/l R nátriumoktánszulfonátot, 20 g/l R1 vízmentes nátrium-szulfátot, 5,8 %V/V R1 acetonitrilt és R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 5 %V/V R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot tartalmaz. Áramlási sebesség: 1,0 ml/min. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az amikacin retenciós idejének 1,3-szerese. Retenciós idő: amikacin kb. 30 perc. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − szimmetriafaktor: legfeljebb 1,5, az amikacin csúcsára számolva; szükség esetén módosítjuk az R1 acetonitril mennyiségét a mozgófázisban; ha a retenciós idő túl rövid, csúcshasadás fordulhat elő; − ismételhetőség: 6 injektálás után a szórás legfeljebb 1,5%. A százalékos C22H43N5O13-tartalmat a CRS amikacin deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, H, I. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, E, G.

A. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

B. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1,3-N,Nbisz[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

C. 4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-[3-[[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino]-3dezoxi-α-D-glükopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

D. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-2dezoxi-D-sztreptamin (kanamicin),

E. 4-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-6-O-[6-[[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino]-6dezoxi-α-D-glükopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin,

F. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-[6-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]amino-6dezoxi-α-D-glükopiranozil]-1-N-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

G. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N[(2R)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-2-dezoxi-D-sztreptamin,

H. 6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-1-N-[(2S)-4-amino-2-hidroxibutanoil]-4-O-(2,6diamino-2,6-didezoxi-α-D-glükopiranozil)-2-dezoxi-D-sztreptamin,

I.

(2S)-4-amino-2-hidroxibutánsav.

Amiodaroni hydrochloridum


01/2008:0803 javított 7.5

AMIODARONI HYDROCHLORIDUM Amiodaron-hidroklorid

C25H30ClI2NO3 [19774-82-4]

Mr 682

DEFINÍCIÓ [(2-Butilbenzofurán-3-il)-[4-[2-(dietilamino)etoxi]-3,5-dijódfenil]metanon]–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amiodaron-hidrokloriddal. B. A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS5 vagy a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 3,2–3,8. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízben 80 oC-ra melegítve oldunk, majd az oldatot lehűtjük és 20 ml-re hígítjuk. H-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük és erős fénytől védett helyen tartjuk. Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 5,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg R [2-(klóretil)-dietil-amin]-hidrokloridot (H-szennyező) R diklórmetánnal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml vizsgálati oldatot és 2,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R metanol – R diklórmetán (5+10+85 V/V). Felvitel: 50–50 μl vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat; 100 μl b) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagsság kétharmadáig. Szárítás: hideg levegőáramban. Előhívás: a lemezt előbb R1 kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)]–oldattal, majd R hígított hidrogénperoxid–oldattal bepermetezzük. A kromatogramokat nappali fényben azonnal értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a H-szennyező foltja tisztán látható.


H-szennyező: a H-szennyező foltjának megfelelő RF értékű folt a b) összehasonlító oldat kromatogramján nem lehet intenzívebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő folt (0,02%).

Rokonvegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompító oldat (pH 4,9). 800 ml R vízhez 3,0 ml R tömény ecetsavat adunk, majd az oldat pH-ját R1 hígított ammónia–oldattal 4,9-re állítjuk be és térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Vizsgálati oldat. 0,125 g anyagot R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS amiodaron-D-szennyezőt, 5 mg CRS amiodaron-E-szennyezőt és 5,0 mg CRS amiodaron-hidrokloridot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (5 μm);

–

hőmérséklete: 30 °C.

Mozgófázis: tompító oldat (pH 4,9) – R metanol – R acetonitril (30+30+40 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: az amiodaron retenciós idejének kétszerese. Relatív retenciók az amiodaronra (retenciós ideje kb. 24 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,26; D-szennyező kb.0,29; E-szennyező kb. 0,37; B-szennyező kb. 0,49; C-szennyező kb. 0,55; Gszennyező kb. 0,62; F-szennyező kb. 0,69. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,5 a D-szennyező és az E-szennyező között.


A, B, C, D, E, F és G szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján (0,2%),



–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csúcs területének fele az összehasonlító oldat kromatogramján (0,10%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csúcs területének 2,5-szerese az összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%),

–

elhanyagolási határ: az összehasonlító oldat kromatogramján az amiodaronnak megfelelő csúcs területének negyedrésze (0,05%).

Jodid: legfeljebb 150 ppm. A vizsgálati és az összehasonlító oldatokat egyidejűleg készítjük. A-oldat. 1,50 g vizsgálandó anyagot 40 ml 80 °C hőmérsékletű R vízhez adunk és a teljes oldódásig rázogatjuk. Ezután az oldatot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 15,0 ml A-oldathoz 1,0 ml 0,1 M sósavat és 1,0 ml 0,05 M kálium-jodát–oldatot elegyítünk. Ezután az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, majd fénytől védett helyen 4 órán keresztül állni hagyjuk. Összehasonlító oldat. 15,0 ml A-oldathoz 1,0 ml 0,1 M sósavat, R kálium-jodid 88,2 mg/l töménységű oldatának 1,0 ml-ét és 1,0 ml 0,05 M kálium-jodát–oldatot elegyítünk. Ezután az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, majd fénytől védett helyen 4 órán keresztül állni hagyjuk Az oldatok abszorbanciáját 420 nm-en határozzuk meg (2.2.25). A kompenzáló folyadék 15,0 ml Aoldat és 1,0 ml 0,1 M sósav elegye, melyet R vízzel 20,0 ml-re hígítunk. A vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb fele az összehasonlító oldat abszorbanciájának. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 50 oC-on, 0,3 kPa-t meg nem haladó nyomáson 4 órán keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1% 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,600 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 75 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 68,18 mg C25H30ClI2NO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H



és enantiomere

A. (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2-(dietilamino)etoxi]fenil]metanon,

és enantiomere

B. (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2-(etilamino)etoxi]-3,5-dijódfenil]metanon,

és enantiomere

C. (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2-(dietilamino)etoxi]jódfenil]metanon,

D: (2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxi-3,5-dijódfenil)metanon,

E.

(2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxifenil]metanon,

F.

(2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxi-3-jódfenil]metanon,

és enantiomere

G. [2-[(1RS)-1-metoxibutil]benzofurán-3-il]-[4-[2-(dietilamino)etoxi]-3,5-di-jódfenil]metanon,


H. 2-klór-N,N-dietiletánamin, (2-klóretil)-dietil-amin.


Ammonii bromidum

Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 7.5 – 1

07/2012:1389

AMMONII BROMIDUM Ammónium-bromid NH4Br

Mr 97,9

[12124-97-9] DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, vagy színtelen kristályok; nedvszívó. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban mérsékelten oldódik. Levegő vagy fény hatására megsárgul. AZONOSÍTÁS A. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. B. Az ammóniumsók azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. 10 ml S oldatot (lásd Vizsgálatok) vizsgálunk. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,05 ml R metilvörös–oldatot adunk. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldat vagy 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia. Bromát. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R keményítő-oldatot adunk. Ezután az oldatot R kálium-jodid 100 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ével és 0,25 ml 0,5 M kénsavval elegyítjük, majd fénytől védett helyre tesszük. 5 perc elteltével az oldat nem lehet sem kék, sem ibolyaszínű. Klorid és szulfát: Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 0,400g vizsgálandó anyagot 50,0 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, majd 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). 25,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 ml a) vizsgálati oldathoz 1,0 ml R szulfát–mértékoldatot (10 ppm SO4) és 12,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra szán vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Ammonii bromidum


Összehasonlító oldat (b). 10,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 2,0 ml-éhez 8,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra szánt vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: R kromatográfiás célra szánt víz. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 2 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen bázisos anioncserélő gyanta (13 μm).

Mozgófázis:0,600 g R kálium-hidroxidot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Áramlási sebesség: 0,4 ml/perc. Detektálás: megfelelő ionelnyomóval ellátott vezetőképességi detektor. Injektálás: 50-50 μl a b) vizsgálati oldatból, az a) és b) összehasonlító oldatból valamint a vakoldatból. Kromatografálási idő: a bromid retenciós idejének 2,5-szereséig. Retenciós idő: klorid kb. 5 perc; bromid kb. 8 perc; szulfát kb. 16 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 8,0, a klorid és bromid csúcsai között.

Követelmények: a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat csúcs területeit a vakoldattal korrigáljuk: –

klorid: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a klorid csúcs területe nem lehet nagyobb mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján kapott klorid csúcs területei közötti különbség (0,6%).

–

szulfát: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a szulfát csúcs területe nem lehet nagyobb mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján kapott klorid csúcs területei közötti különbség (100 ppm).

Jodid. Az S oldat 5 ml-éhez 0,15 ml R1 vas(III)-klorid–oldatot és 2 ml R diklórmetánt adunk. A keveréket összerázzuk. A fázisok szétválása után az alsó fázis színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium és alkáliföldfémek (2.4.7): legfeljebb 200 ppm, Ca-ban kifejezve. 10,0 g anyagot vizsgálunk. A 0,01 M nátrium-edetát–mérőoldat-fogyás legfeljebb 5,0 ml lehet. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Ammonii bromidum


Az anyag 80,0 mg-ját R vízben oldjuk. Az oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat adunk majd R vizzel 50 ml-re hígítjuk. A kapott oldatot potenciometriás végpontjelzés mellett (2.2.20) 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 9,794 mg NH4Br egyenértékű. A százalékos NH4Br-tartalmat az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:

a − 2 ,763b , ahol a

= az anyag NH4Br-ban kifejezett, százalékos NH4Br- és NH4Cl-tartalma a tartalmi meghatározás során nyert adatok alapján,

b

=

az anyag százalékos Cl-tartalma a “Klorid” vizsgálat eredménye alapján.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

07/2012:0136

APOMORPHINI HYDROCHLORIDUM HEMIHYDRICUM Apomorfin-hidroklorid-hemihidrát

C17H18ClNO2. ½ H2O [41372-20-7]

Mr 312,8

DEFINÍCIÓ (6aR)-6-Metil-5,6,6a,7-tetrahidro-4H-dibenzo[de,g]kinolin-10,11-diol–hidroklorid–hemihidrát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárgásbarna vagy zöldes árnyalatú szürkés színű, kristályos por, illetve kristályok; fény és levegő hatására a zöldes árnyalat kifejezettebbé válik. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) mérsékelten oldódik; toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat.10,0 mg anyagot R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Spektrumtartomány: 230 – 350 nm. Abszorpciós maximum: 273 nm. Váll: 300 – 310 nm. 1% ) az abszorpciós maximumon: 530 – 570. Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS apomorfin-hidroklorid–hemihidráttal. C. 5 ml S oldathoz (lásd Vizsgálatok) addig adagolunk néhány ml R nátrium-hidrogén-karbonát– oldatot, amíg maradandó fehér csapadék nem képződik. A csapadék lassan zöldes színűvé válik. 0,25 ml 0,05 M jód–oldattal összerázva a csapadék szürkészöld színű lesz. Az elkülönített csapadék R diklórmetánban ibolyáskék színnel, R etanolban (96%) pedig kék színnel oldódik.

D. 2 ml S oldathoz (lásd Vizsgálatok) 0,1 ml R tömény salétromsavat adunk. Az elegyet összerázzuk és megszűrjük. A szüredékkel elvégezve a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel, melegítés nélkül, 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5, vagy a ZS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,0–5,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –52 és –48 között (szárított anyagra). 0,25 g anyagot R tömény sósav 2,06 g/l-es oldatával 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R tömény ecetsav 1 %V/V-os oldatával 20,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R tömény ecetsav 1 %V/V os oldatával 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R tömény ecetsav 1 %V/V os oldatával 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 12,5 mg CRS apomorfin–B-szennyezőt R tömény ecetsav 1 %V/V-os oldatával 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 2,0 ml b) összehasonlító oldatot R tömény ecetsav 1 %V/V os oldatával 10,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R tömény ecetsav 1 %V/V os oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25 mg R boldint R tömény ecetsav 1 %V/V os oldatával 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-éhez 1 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd az elegyet R tömény ecetsav 1,0 %V/V-os oldatával 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méret: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm), – hőmérséklet: 35 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: R nátrium-oktánszulfonát R tömény foszforsav 50 %m/m-os oldatával pH 2,2-re beállított 1,1 g/l-es oldata; – B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)



0-2 2-32 32-37

85 85 → 68 68

15 15 → 32 32

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 μl.

Szennyezők azonosítása: a B-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az apomorfinra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; boldin kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,5, a boldin és az apomorfin között. Követelmények: – B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 0,75-szorosa (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs (0,10%), – összes szennyező: legfeljebb 0,5%. – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): 2,5–4,2%. 1,000 g anyagot 2 órán át szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk az első két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 30,38 mg C17H18ClNO2 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, C.

A. (6aR)-10-metoxi-6-metil-5,6,6a,7-tetrahidro-4H-dibenzo[de,g]kinolin-11-ol (apokodein).

B. 7,8-didehidro-4,5α-epoxi-17-metilmorfinán-3,6α-diol (morfin).

C. (6αR)-9-[7,8-didehidro-4,5α-epoxi-3-hidroxi-17-metilmorfinán-6α-il]-6-metil-5,6,6a7-tetrahidro4H-dibenzo[de,g]kinolin-10,11-diol (morfin-apomorfin dimer).

Carbimazolum

Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 7.5 - 1

07/2012:0884

CARBIMAZOLUM Karbimazol

C7H10N2O2S [22232-54-8] DEFINÍCIÓ Etil-(3-metil-2-tioxo-2,3-dihidro-1H-imidazol-1-karboxilát). Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; acetonban és alkoholban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 122–125 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karbimazollal. C: Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS karbimazolt R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R aceton – R diklórmetán (20+80 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn 30 percig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Mr 186,2

Carbimazolum


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 50 ml R víz és 0,05 ml R hígított sósav elegyében oldunk. Az oldathoz 1 ml R kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)]–oldatot elegyítünk. Vörös csapadék válik le. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálathoz frissen készített oldatokat használunk. Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (20+80 V/V) Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS tiamazolt (A-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét 2 ml vizsgálati oldattal elegyítünk, majd az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS tiamazolt (A-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS karbimazolt az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (5μm).

Mozgófázis: R acetonitril – R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10–10 μl a vizsgálati oldatból, az a), b), és c) összehasonlító oldatból. Kromatografálási idő: a karbimazol retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a karbimazolra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és a karbimazol csúcsa között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,75-szorosa (0,15%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%).

–

szennyezők összesen: legfeljebb 0,2%,

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele, nem vesszük figyelembe (0,05%)

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot exszikkátorban R foszfor(V)-oxid felett 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson, 24 órán át szárítunk.

Carbimazolum


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és d) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C7H10N2O2S-tartalmát a CRS karbimazol deklarált tartalma alapján számoljuk. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

A. 1-metil-1H-imidazol-2-tiol (tiamazol).

Chlorpromazini hydrochloridum


07/2012:0475

CHLORPROMAZINI HYDROCHLORIDUM Klórpromazin-hidroklorid

C17H20Cl2N2S [69-09-0]

Mr 355,3

DEFINÍCIÓ [3-(2-Klór-10H-fenotiazin-10-il)-N,N-dimetilpropán-1-amin]–hidroklorid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Levegő és fény hatására bomlik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Az oldatokat erős fénytől védett helyen készítjük és az abszorbanciákat azonnal mérjük. Vizsgálati oldat: 50,0 mg anyagot R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatával 500,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–340 nm. Abszorpciós maximum: 254 és 306 nm-en. Fajlagos abszorpciós koefficiens a 254 nm-es abszorpciós maximumon: 890–960. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 60 g/l töménységű, R diklórmetánnal készített oldat, 0,1 mm méretű cellát használunk. Összehasonlítás: CRS klórpromazin-hidrokloriddal.



C. Fenotiazin-származékok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálata (2.3.3): az összehasonlító oldatot CRS klórpromazin-hidrokloriddal készítjük. D. A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 3,5–4,5. A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük, és frissen készített oldatokat használunk. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. F szennyező. Vékonyréteg kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük és erős fénytől védett helyen tartjuk. Oldószerelegy: R dietil-amin – R metanol (5+95 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját az oldószereleggyel 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). CRS klórpromazin-F-szennyező egy üvegcséjének tartalmát az 2,0 ml oldószerelegben oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat300 µl ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálandó anyag 0,10 mg-ját az oldószereleggyel oldjuk, 1,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük és az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R aceton – R dietil-amin – R ciklohexán (10+10+80 V/V). Felvitel: 10–10 µl az b) és c) összehasonlító oldatokból. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Retenciós faktorok: F-szennyező kb. 0,5; klórpromazin kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon az F-szennyezőnek és a klórpromazinnak megfelelő két, egymástól jól elkülöníthető folt látható.


F-szennyező: bármely, az F-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható folt (0,15%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük, és frissen készített oldatokat használunk. Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS klórpromazin-D-szennyezőt a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét 1 ml vizsgálati oldattal elegyítjük és az elegyet a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 4,0 mg CRS klórpromazin-A-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (d). 4 mg CRS promazin-hidrokloridot (C-szennyező) és 4,0 mg CRS klórpromazin-E-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R tiodietilénglikolból (0,2 térfogatrész), R acetonitrilből (50 térfogatrész) és R tetrametiletiléndiaminnal pH 5,3-re beállított R trifluorecetsav 0,5 %V/V-os oldatából (50 térfogatrész) készült elegy. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a klórpromazin retenciós idejének négyszerese. Szennyezők segítségével segítségével segítségével

azonosítása: az A-szennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram azonosítjuk; a C- és E-szennyezőket a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogram azonosítjuk; a D-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram azonosítjuk.

Relatív retenció: a klórpromazinra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 3,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a D-szennyező és a klórpromazin között.


B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6-szerese (0,3%);

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R víz. Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,25 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.



Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 5,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 35,53 mg C17H20Cl2N2S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. 3-(2-klór-10H-fenotiazin-10-il)-N,N-dimetilpropán-1-amin-S-oxid (klórpromazin-szulfoxid),

B. N-[3-(2-klór-10H-fenotiazin-10-il)propil]-N, N’, N’-trimetilpropán-1,3-diamin,

C. 3-(10H-fenotiazin-10-il)-N,N-dimetilpropán-1-amin (promazin),

D. 3-(2-klór-10H-fenotiazin-10-il)-N-metilpropán-1-amin (demetilklórpromazin),


E. 2-klór-10H-fenotiazin,

F. 3-(4-klór-10H-fenotiazin-10-il)-N, N-dimetilpropán-1-amin.


7/2012:0173

CHLORTETRACYCLINI HYDROCHLORIDUM Klórtetraciklin-hidroklorid

Vegyület

R

Összegképlet

Mr

Klórtetraciklin-hidroklorid

Cl

C22H24Cl2N2O8

515,3

Tetraciklin-hidroklorid

H

C22H25ClN2O8

480,9

Klórtetraciklin-hidroklorid: [64-72-2] Tetraciklin-hidroklorid: [64-75-5] DEFINÍCIÓ Antibiotikumok keveréke; fő összetevője a (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid hidrokloridja (klórtetraciklin-hidroklorid), amelyet a Streptomyces aureofaciens bizonyos törzseinek növesztésével, vagy egyéb módon állítanak elő. Tartalom: −

− klórtetraciklin-hidroklorid (C22H24Cl2N2O8): legalább 89,5% (vízmentes anyagra),

−

− tetraciklin-hidroklorid ( C22H25ClN2O8): legfeljebb 6,0% (vízmentes anyagra),

−

− klórtetraciklin-hidroklorid és tetraciklin-hidroklorid együttes mennyisége: 94,5–102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) kevéssé oldódik; alkálilúgok és alkáli-karbonátok oldatai oldják. AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, C. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS klórtetraciklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS klórtetraciklin-hidrokloridot, 5 mg R doxiciklint és 5 mg R demeklociklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R acetonitril, 20 térfogatrész R metanol és R oxálsav 63 g/l töménységû, előzetesen R tömény ammónia–oldattal pH 2-re beállított oldatának (60 térfogatrész) elegye. Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: a b) összehasonlító oldat kromatogramján három, jól elkülönült folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Kb. 2 mg vizsgálandó anyaghoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Az oldat sötétkékre majd kékeszöldre színeződik. 2,5 ml R víz hozzáadására barnás színű lesz. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. D. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – RF-értékét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 2,3–3,3. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot 10 ml R szén-dioxid-mentes vízben enyhe melegítéssel oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –250 és –235 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 0,125 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Abszorbancia (2.2.25): 460 nm-en legfeljebb 0,40. A vizsgálathoz 0,125 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS klórteraciklin-hidrokloridot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a B-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klóretraciklint (amely A-, B-, D-, E-, G-, H-, J-, K- és L-szennyezőt is tartalmaz) a B-mozgófázissal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 25,0 mg CRS tetraciklin-hidrokloridot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

− méretei: l = 0,075 m, ∅ = 4,6 mm;

−

− állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó oktilszililezett szilikagél (3,5 µm),

−

− hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis: − A-mozgófázis: 725 ml R vízhez 50 ml R perklórsav–oldatot elegyítünk, az elegyet összerázzuk és 225 ml R dimetil-szulfoxidot elegyítünk hozzá; − B-mozgófázis: 250 ml R vízhez 50 ml R perklórsav–oldatot elegyítünk, az elegyet összerázzuk és 700 ml R dimetil-szulfoxidot elegyítünk hozzá; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0-46

100 → 0

0 → 100

Áramlási sebesség: 0,4 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 µl; vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, D-, E-, G-, H-, J-, K- és L-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klórtetraciklinhez mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a klórtetraciklinre (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,5; tetraciklin kb. 0,6; E-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,86; G-szennyező kb. 0,9; H-szennyező kb. 1,1; J-szennyező kb. 1,4; K-szennyező kb. 1,67; L-szennyező kb. 1,71. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −

− csúcsfelbontás: legalább 1,5 a tetraciklin és az E-szennyező között; legalább 1,5 az A- és a G-szennyező között; legalább 1,5 a K- és az L-szennyező között; szükség esetén módosítjuk az A-mozgófázis dimetil-szulfoxid-tartalmát.

Követelmények: − korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületeiket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: G-szennyező 1,4; J-szennyező 0,3; K-szennyező 0,4; L-szennyező 0,4; −

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (4,0%);

−

B- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

−

J-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

D-, G-, H- és L-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

−

K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%);

−

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 50 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatánál leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és e) összehasonlító oldat. A C22H24Cl2N2O8 százalékos mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, a CRS klórtetraciklin-hidroklorid deklarált tartalmát figyelembe véve számoljuk ki. A C22H25ClN2O8 százalékos mennyiségét az e) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, a CRS tetraciklinhidroklorid deklarált tartalmát figyelembe véve számoljuk ki.

ELTARTÁS Fénytől védve. Amennyiben az anyag steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D, E, G, H, J, K, L. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, F, I.

A. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epiklórtetraciklin),

B. (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (demeklociklin),

C. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epidemetiltetraciklin),

D. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epitetraciklin),

E. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epidemetilklórtetraciklin),

F. (4R,4aS,6S,8aS)-6-[(1R)-7-klór-4-hidroxi-1-metil-3-oxo-1,3-dihidro-2-benzofurán-1-il]-4(dimetilamino)-3,8a-dihidroxi-1,8-dioxo-1,4,4a,5,6,7,8,8a-oktahidronaftalin-2-karboxamid epiizoklórtetraciklin),

G. (4S,4aS,6S,8aS)-6-[(1R)-7-klór-4-hidroxi-1-metil-3-oxo-1,3-dihidro-2-benzofurán-1-il]-4(dimetilamino)-3,8a-dihidroxi-1,8-dioxo-1,4,4a,5,6,7,8,8a-oktahidronaftalin-2-karboxamid (izoklórtetraciklin),

H. (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-2-acetil-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil4a,5a,6, 12a-tetrahidrotetracén-1,11(4H,5H)-dion (2-acetil-2-dekarboxamidoklórtetraciklin),

(4-

I.

(4R,4aS,12aS)-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,11,12ahexahidrotetracén-2-karboxamid (4-epianhidrotetraciklin),

J. (4S,4aS,12aS)-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,11,12ahexahidrotetracén-2-karboxamid (anhidrotetraciklin),

K. (4R,4aS,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5, 11,12a-hexahidrotetracén-2-karboxamid (4-epianhidroklórtetraciklin),

L. (4S,4aS,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5, 11,12a-hexahidrotetracén-2-karboxamid (anhidroklórtetraciklin).

Ciclopirox olaminum


07/2010:1302 javított 7.5

CICLOPIROX OLAMINUM Ciklopirox-olamin

C14H24N2O3 [41621-49-2]

Mr 268,4

DEFINÍCIÓ 6-Ciklohexil-1-hidroxi-4-metilpiridin-2(1H)-on és 2-aminoetanol. Tartalom: –

ciklopirox (C12H17NO2; Mr 207,3): 76,0–78,5% (szárított anyagra);

–

2-aminoetanol (C2H7NO; Mr 61,1): 22,2–23,3% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; etil-acetátban kevéssé oldódik; ciklohexánban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciklopirox-olaminnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R etil-acetátban feloldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS ciklopirox-olamint R metanollal 10 ml-re oldunk.

Ciclopirox olaminum


Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Felhasználás előtt két lemezt készítünk elő (mosunk) úgy, hogy 10 térfogatrész R tömény ammónia–oldat, 15 térfogatrész R víz, és 75 térfogatrész R vízmentes etanol elegyét a lemezek tetejéig vándoroltatjuk. A lemezeket 5 percig levegőn hagyjuk száradni. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R víz – R vízmentes etanol (10+15+75 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn 10 percig. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: az egyik lemezt R3 vas(III)-klorid–oldattal permetezzük be. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C-előhívás: a másik lemezt R ninhidrin–oldattal permetezzük be, majd 110 °C-on a foltok megjelenéséig melegítjük. C-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 8,0–9,0. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A műveleteket bomlást előidéző fénytől védve végezzük. A vizsgálandó anyaggal közvetlenül érintkező anyagok – mint például az oszlop anyaga, a kémszerek, az oldószerek, stb. – csak nagyon kis mennyiségben tartalmazhatnak extrahálható fémkationokat. Oldószerelegy: R acetonitril – mozgófázis (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot (mely kb. 30 mg ciklopiroxnak felel meg) 20 µl R vízmentes ecetsav, 2 ml R acetonitril és 15 ml mozgófázis elegyében oldunk. Szükség esetén ultrahangos vízfürdőt használunk. A kapott oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 15,0 mg CRS ciklopirox-A-szennyezőt és 15,0 mg CRS ciklopirox-Bszennyezőt 1 ml R acetonitril és 7 ml mozgófázis elegyében oldunk. A kapott oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az b) összehasonlító oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a vizsgálati oldat 5,0 ml-ével elegyítjük.

Ciclopirox olaminum


Oszlop: –

méretei: l = 80 mm, ∅ = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt cianopropilszililezett szilikagél (5 µm).

A zavaró fémionok eltávolítása érdekében minden új oszlopot át kell mosni: először legalább 15 órán keresztül az öblítő oldattal, majd legalább 5 órán keresztül a mozgófázissal, 0,2 ml/perc áramlási sebességgel. Öblítő oldat: R acetilaceton – R vízmentes ecetsav – R acetonitril – R víz (1+1+500+500). Mozgófázis: R vízmentes ecetsav (0,1 térfogatrész), R acetonitril (230 térfogatrész) és R nátrium-edetát 0,96 g/l töménységű oldatának (770 térfogatrész) elegye. Ha a vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje nem 8 és 11 perc közé esik, megfelelően módosítjuk a 0,96 g/l töménységű nátrium-edetát–oldat és az acetonitril arányát. Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 és 298 nm-en . Injektálás: 10 µl; a vizsgálati oldat, valamint a b), a c) és a d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a ciklopirox retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a ciklopiroxra vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,9; Bszennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: 284 nm-nél: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a d) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyező és a ciklopirox között,

–

szimmetriafaktor: 0,8–2,0, a vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcsra vonatkozóan.


A-szennyező 220 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5%);

–

B- és C-szennyező 298 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők 298 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen a B-szennyező kivételével, 298 nm-en: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területe (0,5%);

–

elhanyagolási határ 298 nm-en: a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,5-szerese a c) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,5%. 1,000 g anyagot erősen csökkentett nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Ciclopirox olaminum


TARTALMI MEGHATÁROZÁS 2-Aminoetanol. Az anyag 0,250 g-ját 25 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 6,108 mg C2H7NO egyenértékű. Ciklopirox. Az anyag 0,200 g-ját 2 ml R metanolban oldjuk, majd az oldathoz, az edényt körkörösen mozgatva, 38 ml R vizet elegyítünk. A kapott oldatot, késedelem nélkül, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. A 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat titerét a fent megadott körülmények között 0,100 g RV benzoesavat alkalmazva határozzuk meg. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 20,73 mg C12H17NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

és enantiomere

A. (RS)-2-(3-ciklohexil-5-metil-4,5-dihidroizoxazol-5-il)ecetsav,

B. 6-ciklohexil-4-metil-2H-pirán-2-on,

C. 6-ciklohexil-4-metilpiridin-2(1H)-on.

Ciclopiroxum


07/2012:1407 javított 7.5

CICLOPIROXUM Ciklopirox

C12H17NO2 [29342-05-0]

Mr 207,3

DEFINÍCIÓ 6-Ciklohexil-1-hidroxi-4-metilpiridin-2(1H)-on. Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Olvadáspont (2.2.14): 140–145 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciklopiroxxal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS ciklopiroxot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Előkészítés: felhasználás előtt előfuttatást végzünk, úgy, hogy a mozgófázist a lemez tetejéig vándoroltatjuk. A lemezt 5 percig levegőn hagyjuk száradni. Mozgófázis: R tömény ammónia–oldat – R víz – R etanol (96 %)(10+15+75 V/V). Felvitel: 10 µl.

Ciclopiroxum


Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, 15 percen át. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét és méretét tekintve, egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R vas(III)-klorid R etanollal készült, 20 g/l töménységű oldatával permetezzük be. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S5 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A műveleteket bomlást előidéző fénytől védve végezzük. A vizsgálandó anyaggal közvetlenül érintkező anyagok – mint például az oszlop anyaga, a kémszerek, az oldószerek, stb. – csak nagyon kis mennyiségben tartalmazhatnak extrahálható fémionokat. Oldószerelegy: R acetonitril – mozgófázis (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot 15 ml oldószerelegyben oldunk. Szükség esetén ultrahangos vízfürdőt használunk. A kapott oldatot az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 15,0 mg CRS ciklopirox-A-szennyezőt és 15,0 mg CRS ciklopirox-Bszennyezőt az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a vizsgálati oldat 5,0 ml-ével elegyítjük. Oszlop: –

méretei: l = 80 mm, Ø = 4 mm;

–

állófázis: R2 kromatográfiás célra szánt cianopropilszililezett szilikagél.

A zavaró fémionok eltávolítása érdekében minden új oszlopot át kell mosni: először legalább 15 órán keresztül az öblítő oldattal, majd legalább 5 órán keresztül a mozgófázissal, 0,2 ml/perc áramlási sebességgel átmosunk. Öblítő oldat: R tömény ecetsav – R acetilaceton – R acetonitril – R víz (1+1+500+500 V/V). Mozgófázis: 0,1 ml R tömény ecetsav, 230 ml R acetonitril és R nátrium-edetát 0,96 g/l töménységű oldata 770 ml-ének elegye. Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 és 298 nm-em. Injektálás: 10 µl a vizsgálati oldatból illetve a b), c) és d) összehasonlító oldatokból; üres oldatként az oldószerelegyet injektáljuk.

Ciclopiroxum


Kromatografálási idő: a ciklopirox retenciós idejének 2,5-szerese. Retenciós idő: ciklopiroxra 8–11 perc; amennyiben szükséges, a mozgófázisban módosítjuk a 0,96 g/l töménységű nátrium-edetát– oldat : acetonitril arányt. Relatív retenciók a ciklopiroxra vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,9; Bszennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: 284 nm-nél −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a d) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyező és a ciklopirox között;

−

szimmetriafaktor: 0,8–2,0, a főcsúcsra vonatkozóan a vizsgálati oldat kromatogramján.


A-szennyező, 220 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján láható megfelelő csúcs területe (0,5%).

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők, 298 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennezőnek megfelelő csúcs területe (0,10%);

–

B, és C-szennyező 298 nm-en: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyező csúcsterülete (0,5%);

–

szennyezők összesen, a B-szennyező kivételével, 298 nm-en: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területe (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyező csúcsterületének a fele (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson 60 °C-on R foszfor(V)-oxid felett szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 20 ml R metanolban oldjuk, majd az oldathoz 20 ml R vizet elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 20,73 mg C12H17NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

Ciclopiroxum


Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

és enantiomere

A. (RS)-2-(3-ciklohexil-5-metil-4,5-dihidroizoxazol-5-il)ecetsav,

B. 6-ciklohexil-4-metil-2H-pirán-2-on,

C. 6-ciklohexil-4-metilpiridin-2(1H)-on.

Ciclosporinum


07/2012:0994

CICLOSPORINUM Ciklosporin

C62H111N11O12 [59865-13-3]

Mr 1203

DEFINÍCIÓ Ciklo[[(2S,3R,4R,6E)-3-hidroxi-4-metil-2-(metilamino)okt-6-enoil]-L-2-aminobutanoil-N-metilglicilN-metil-L-leucil-L-valil-N-metil-L-leucil-L-alanil-D-alanil-N-metil-L-leucil-N-metil-L-leucil-N-metil-Lvalil]. A ciklosporin a Beauveria nivea (Tolypocladium inflatum Gams) által termelt anyag, de más úton is előállítható. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciklosporinnal. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Követelmények: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,5 g anyagot R etanollal 15 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S5, BS5 vagy a P7 szín-mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –185 és –193 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,125 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk.

Ciclosporinum


Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (50+50 V/V). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószerleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30,0 mg CRS ciklosporint az oldószerleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 2,0 ml-ét az oldószerleggyel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ciklosporint tartalmazó üvegcse tartalmát a mozgófázis 5,0 ml-ében oldjuk. Oszlop: –

méretei: l =25 m, Ø = 4 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3–5 µm);

–

hőmérséklet: 80 °C.

Az oszlop az injektálás helyéhez egy kb. 1 m hosszú és 0,25 mm belső átmérőjű acél kapillárissal csatlakozik. A kapilláris hőmérsékletét 80 °C-on tartjuk. Mozgófázis R tömény foszforsav – R terc-butil-metil-éter – R acetonitril – R víz (1+50+430+520 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 210 nm-en. Injektálás: 20 μl a vizsgálati oldatból, valamint a b) és c) összehasonlító oldatból. Kromatografálási idő: a cikklosporin retenciós idejének 1,7-szereséig. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

retenciós idő: ciklosporin kb. 25–30 perc; szükség esetén a mozgófázisban az acetonitril – víz arányt módosítjuk.

–

hegy–völgy arány: legalább 1,4, ahol Hp a ciklosporin U csúcsának megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága, és Hv az ugyanezen csúcsot a ciklosporin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért magassága; szükség esetén a terc-butil-metil-éter – acetonitril arányt módosítjuk.


szennyezők egyenként: egy csúcs területe sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének0,7-szerese. (0,7%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. A „Szárítási veszteség” vizsgálatban nyert maradékot vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot 60 °C-on, 15 Pa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán keresztül szárítunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,84 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. A vizsgálathoz 50 mg vizsgálandó anyagot 280 mg R etanol (96%) és 650 mg R polietoxilezett ricinusolaj elegyében oldunk, majd az oldatot BET-vízzel a szükséges koncentrációjúra hígítjuk.

Ciclosporinum


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). a „Rokon vegyületek” pontban leírtak szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

ismételhetőség: a 6 injektálásból számított relatív szórás legfeljebb 1,0% lehet.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, légmentesen záró, garanciazáras, steril tartályban.

SZENNYEZŐK

A. különböző ciklosporinok [eltérések a ciklosporintól (R = CH3: ciklosporin A)]; ciklosporin B [7-LAla]; ciklosporin C [7-L-Thr]; ciklosporin D [7-L-Val]; ciklosporin E [5-L-Val]; ciklosporin G [7(L-2-aminopentanoil)]; ciklosporin H [5-D-MeVal]; ciklosporin L [R = H]; ciklosporin T [4-LLeu]; ciklosporin U [11-L-Leu]; ciklosporin V [1-L-Abu],

B. [6-[(2S,3R,4R)-3-hidroxi-4-metil-2-(metilamino)oktánsav]]ciklosporin A, C. izociklosporin A.

Corpora ad usum pharmaceuticum


07/2009:2034 javított 7.5

CORPORA AD USUM PHARMACEUTICUM Gyógyszeranyagok

DEFINÍCIÓ Gyógyszeranyagnak nevezünk minden olyan szerves és szervetlen anyagot, amelyet ember- vagy állatgyógyászati készítmények előállításához hatóanyagként vagy segédanyagként felhasználnak. Ezen anyagok nyerhetők természetes forrásokból, előállíthatók nyersanyagokból történő kivonással, továbbá fermentációval vagy szintézissel. Jelen cikkely előírásai nem vonatkoznak a növényi drogokra, homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokra, a növényi drogkészítményekre, a kivonatokra és a homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrákra; ezekre a következő általános cikkelyek előírásai vonatkoznak: Növényi drogok (1433), Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045), Növényi drogkészítmények (1434), Kivonatok (0765), Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029). A cikkely előírásai nem vonatkoznak a homeopátiás készítmények előállítására szánt nyersanyagokra sem, kivéve azon anyagokat, amelyeknek egyedi cikkelyei megtalálhatók a Gyógyszerkönyv nem-homeopátiás részében. Ha valamely – egyes betegek különleges szükségletei miatt készített − gyógyszerhez olyan gyógyszeranyagot használnak, amelynek nincs egyedi cikkelye a Gyógyszerkönyvben, akkor azt, hogy az anyagnak meg kell-e felelnie jelen általános cikkely követelményeinek, kockázatelemzés alapján kell eldönteni, melynek során a beszerezhető anyag minőségét és felhasználásának célját is figyelembe kell venni. Amikor a gyógyszerek előállítása során, emberi vagy állati eredetű gyógyszeranyagot használnak fel, figyelembe kell venni az 5.1.7 Vírusbiztonság c. fejezet követelményeit. A gyógyszeranyagok felhasználhatók önmagukban, vagy gyógyszerformulálás kiindulási anyagaiként is gyógyszerkészítmények előállítására. Bizonyos gyógyszeranyagok – a formulálástól függően – hatóanyagként és segédanyagként is használhatók. A szilárd gyógyszeranyagok különböző eljárásokkal, pl. tömörítéssel, bevonással, granulálással, adott finomságúra porítással, ill. egyéb feldolgozási műveletekkel előkezelhetők. A cikkelyek előírásai csak akkor alkalmazhatók segédanyag hozzáadásával előkezelt anyagokra, ha az egyedi cikkely Definíció részében utalás található az ilyen előkezelésre. Különleges minőségű gyógyszeranyagok. Ha az egyedi cikkely nem rendelkezik másként, vagy nem tartalmaz valamilyen megszorítást, egy adott gyógyszeranyag mind ember- mind állatgyógyászati célra alkalmazható, és minősége megfelelő kell, hogy legyen minden olyan gyógyszerforma készítéséhez, amelyben az adott anyag felhasználható. Polimorfia. Az egyedi cikkelyek általában nem írnak elő meghatározott kristályformát vagy amorf módosulatot, kivéve, ha a módosulat befolyásolja a biohasznosulást. Ha nincs más rendelkezés, a gyógyszeranyagok minden módosulatának meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. ELŐÁLLÍTÁS A gyógyszeranyagok előállítására olyan eljárásokat kell kidolgozni, amelyekkel biztosítható, hogy az anyag minősége egyenletes legyen, és megfeleljen az egyedi cikkelyek, ill. a jóváhagyott minőségi előírások követelményeinek.



A gyógyszeranyagok szennyezőinek ellenőrzésére alkalmazni kell az 5.10. általános fejezet rendelkezéseit. Függetlenül attól, hogy az egyedi cikkely tartalmaz-e megállapítást arra vonatkozóan, hogy a gyógyszeranyag −

rekombináns fehérje vagy egyéb olyan anyag, amelyet genetikai módosításon alapuló eljárással direkt géntermékként állították elő, meg kell felelnie a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;

−

fertőző spongiform encephalopathiára természetes körülmények között is fogékony állatfajokból származik, meg kell felelnie Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encephalopathia) átvivő ágenseivel veszélyeztetett termékek (1483) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;

−

fermentációs eljárásból származik – tekintet nélkül arra, hogy a felhasznált mikroorganizmusok módosítása hagyományos eljárással vagy rekombináns DNS (rDNS) technológiával történt – meg kell felelnie a Fermentációs termékek (1468) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá.

Amennyiben az előállítás folyamán oldószereket alkalmaznak, azoknak megfelelő minőségűeknek kell lenniük. A felhasznált oldószerek toxicitására és maradványuk szintjére is figyelmet kell fordítani (5.4). Az előállítás során felhasznált víz minőségének megfelelőnek kell lennie. Amennyiben az előállítás vagy az előkezelés célja meghatározott módosulatú vagy minőségi fokozatú anyag nyerése, az anyag ezen módosulatának vagy minőségi fokozatának is meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. Az anyag alkalmazhatóságát és ezáltal a belőle készült gyógyszerformák tulajdonságait befolyásoló sajátságok ellenőrzésére előírhatók bizonyos vizsgálatok. Porított anyagok esetében az előkezelés célja a kívánt porfinomság (2.9.35) elérése lehet. Tömörített anyagok esetében az előkezelés célja a szemcseméret növelése, ill. meghatározott formájú részecskék és/vagy nagyobb tömörítetlen sűrűségű anyag nyerése. A bevont hatóanyagokat úgy nyerik, hogy a hatóanyag részecskéit megfelelő segédanyaggal/ segédanyagokkal vonják be. A granulált hatóanyagok meghatározott méretű és/vagy formájú részecskékből állnak, melyeket a hatóanyagból közvetlen, vagy megfelelő segédanyaggal (segédanyagokkal) végzett granulálással nyernek. Amennyiben az anyagok előkezeléséhez segédanyagokat alkalmaznak, e segédanyagoknak meg kell felelniük a vonatkozó cikkely követelményeinek, illetve – ilyen cikkely hiányában – a jóváhagyott előírás követelményeinek. Amennyiben a hatóanyagok feldolgozásához – például annak érdekében, hogy bevont vagy granulált hatóanyagokat nyerjenek – segédanyagokat használnak fel, a feldolgozást a helyes gyártási gyakorlat (GMP) követelményeinek megfelelő körülmények között kell végezni, és a feldolgozáshoz felhasznált anyagokat az adott gyógyszerelőállítás köztitermékeinek kell tekinteni. SAJÁTSÁGOK A Sajátságok címszó alatt közölt adatokat (pl. oldékonyság, bomlási hőmérséklet) nem kell szigorúan értelmezni, ezek nem követelmények, hanem csak tájékoztató jellegű adatok. A polimorfiára való hajlam adott esetben a Sajátságok címszó alatt jelenik meg, hogy ilymódon hívja fel azon felhasználók figyelmét, akiknek ezt a sajátságot adott készítmény formulálása során esetleg szem előtt kell tartani.



AZONOSÍTÁS Ha valamely egyedi cikkelyben az Azonosítás címszó alatt Első azonosítás és Második azonosítás is található, az Első azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok) minden körülmények között alkalmazható(k). A Második azonosítást képező vizsgálat(ok) a gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, ha az anyag, illetve készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely "Vizsgálat" című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez egyszerűsítheti az azonosítást és az előírt vizsgálatokat végző analitikus munkáját. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja az "Enantiomer tisztaság" vizsgálatra utal, míg a másik a "Fajlagos optikai forgatóképesség" vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a megfelelő enantiomer jelenlétének bizonyítása. VIZSGÁLATOK Polimorfia (5.9). Ha egy anyag felhasználása gyógyszerkészítményekben az anyag valamelyik kristályos vagy amorf módosulatának tulajdonságai miatt korlátozott, a megfelelő kristályformát, illetve amorf módosulatot azonosítani kell, a kristálytani tulajdonságokat megfelelő módon ellenőrizni kell, és az azonosságot a feliraton fel kell tüntetni. Rokon vegyületek. Előírt, vagy indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a hatóanyagokban lévő szerves szennyezőket a 2034.-1. táblázat alapján, a kémiai szintézissel előállított peptideket pedig a 2034.-2. táblázat alapján jelenteni, lehetőleg azonosítani és minősíteni kell. Az erős hatású, toxikus, vagy nem várt farmakológiai hatásokkal rendelkező szennyezők esetén speciális határértékek alkalmazhatók. Amennyiben az egyedi cikkely nem tartalmaz megfelelő módszert egy új szennyező ellenőrzésére, megfelelő ellenőrző vizsgálatot kell kifejleszteni, és ezt fel kell venni az anyagra vonatkozó követelmények közé. A fenti követelményeket biológiai és biotechnológiai termékekre, oligonukleotidokra, radioaktív gyógyszerkészítményekre, fermentációs termékekre és ezekből származó félszintetikus termékekre, továbbá állati vagy növényi eredetű nyers termékekre, valamint gyógynövénytermékekre nem kell alkalmazni. 2034.-1. táblázat – A hatóanyagban található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Használat

Legnagyobb napi adag

Jelentési határérték

Azonosítási határérték

Minősítési határérték

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra

≤ 2 g/nap

> 0,05%

>0,10% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)

> 0,15% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra

> 2 g/nap

> 0,03%

> 0,05%

> 0,05%

Kizárólag állatgyógyászati célra

–

> 0,1%

> 0,2%

>0,5%

2034.-2. táblázat – A kémiai szintézissel előállított peptidekben található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Jelentési határérték

Azonosítási határérték

Minősítési határérték

Corpora ad usum pharmaceuticum > 0,1%

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 4 > 0,5%

>1,0%

Oldószermaradványok. Az oldószermaradványok határértékét az 5.4. általános fejezetben megadott elvek szerint, és a 2.4.24. általános fejezetben leírt módszer vagy egyéb megfelelő módszerek alkalmazásával kell megállapítani. Amennyiben az oldószermaradványt mennyiségileg meghatározzuk, „Szárítási veszteség” vizsgálatot viszont nem végzünk, a hatóanyagtartalom, a fajlagos abszorpciós koefficiens és a fajlagos optikai forgatóképesség kiszámításánál az oldószermaradvány-tartalmat kell figyelembe venni. Mikrobiológiai tisztaság. Az egyedi cikkelyek – amennyiben szükséges – elfogadási követelményeket adnak meg a mikrobiológiai tisztaságra vonatkozóan. A Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című általános fejezet 5.1.4-2. táblázata (Nem steril gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztaságának elfogadási követelményei) általánosan ajánlásokat ad azon anyagok mikrobiológiai tisztaságára vonatkozóan, amelyek esetében előfordulhat mikrobiológiai szennyeződés. A gyógyszeranyag felhasználásától és természetétől függően különböző elfogadási követelmények lehetnek indokoltak. Sterilitás (2.6.1). A gyógyszeranyag, amennyiben „steril” jelzéssel hozzák forgalomba, vagy steril gyógyszerformák további megfelelő sterilezési eljárás nélküli előállítására szánják, feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A gyógyszeranyag, amennyiben „bakteriális endotoxinoktól mentes” jelzéssel hozzák forgalomba, feleljen meg a bakteriális endotoxinok vizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert (ha az nem az A gél-koagulációs módszer) az egyedi cikkely írja elő. A határértéket az Útmutató a bakteriális endotoxin vizsgálat alkalmazásához (5.1.10) fejezetnek megfelelően kell kiszámítani, kivéve, ha a gyártási tételek eredményei alapján alacsonyabb határérték indokolt, vagy az illetékes hatóság ír elő alacsonyabb határértéket. Ha bakteriális endotoxinok vizsgálatát írják elő, pirogénvizsgálatot nem kell végezni. Pirogének (2.6.8). Amennyiben a pirogénvizsgálat indokoltabb, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat, és ha a gyógyszeranyagot „pirogénmentes” jelzéssel hozzák forgalomba, akkor meg kell felelnie a pirogénvizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert az egyedi cikkely írja elő, vagy az illetékes hatóság hagyja jóvá. A bakteriális endotoxin vizsgálat és a pirogénvizsgálat megfelelő validálása alapján a bakteriális endotoxin vizsgálat helyettesítheti a pirogénvizsgálatot. Egyéb tulajdonságok. Egyes gyártási eljárásokhoz vagy gyógyszerformákhoz az anyagok egyéb tulajdonságainak (pl. fizikai jellemzők, az anyag felhasználását befolyásoló sajátságok) ellenőrzésére is szükség lehet. Parenterális vagy egyéb gyógyszerformák készítéséhez különleges minőségi fokozatú (pl. steril, endotoxinmentes, pirogénmentes) anyagokat állítanak elő; a megfelelő követelmények ilyen esetekben az egyedi cikkelyben találhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A gyógyszeranyagok hatóanyagtartalmát – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell határozni. E célra megfelelő módszereket kell választani. FELIRAT A feliratozás általában nemzetközi és nemzeti szabályozás tárgya, és nemzetközi megállapodásoktól is függ. Ezért a cikkelyekben a Felirat címszó alatt felsorolt közlések nem terjednek ki mindenre, sőt gyógyszerkönyvi szempontból csak azok a közlések kötelező erejűek, amelyek a cikkely



követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés igazolásához szükségesek. A Felirat többi közlését ajánlásnak kell tekinteni. Amennyiben a gyógyszerkönyvi cikkely tartalmaz Felirat címszót, ennek közléseit fel lehet tüntetni a tartályon, a csomagoláson vagy a kísérőiraton, illetve a terméket kísérő analízisbizonylaton, az illetékes hatóság döntése szerint. A feliraton adott esetben szerepel, hogy az anyag –

speciális célra használható,

–

jól meghatározott kristályformával rendelkezik,

–

meghatározott porfinomságú,

–

tömörített,

–

bevont,

–

granulált,

–

steril,

–

bakteriális endotoxinoktól mentes,

–

pirogénmentes, csúsztató anyagokat tartalmaz.

Adott esetben a feliraton fel kell tüntetni: –

a hidratáció mértékét, minden segédanyag nevét és koncentrációját.

07/2012:0549

DEXAMETHASONI NATRII PHOSPHAS Dexametazon-nátrium-foszfát

C22H28FNa2O8P [2392-39-4]

Mr 516,4

DEFINÍCIÓ Dinátrium-(9-fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-foszfát. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, igen nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, G. Második azonosítás: A, C, D, E, F. A. 10,0 mg anyagot 5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét üvegdugós kémcsőbe mérjük, majd 10,0 ml R fenilhidrazin–kénsav–oldatot adunk hozzá, összerázzuk és 60 °C-os vízfürdőben 20 percig melegítjük. Ezután az oldatot késedelem nélkül lehűtjük. Az oldat 419 nm-es maximumon mért abszorbanciája (2.2.25) legalább 0,20. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dexametazon-nátrium-foszfáttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb térfogatú R etanolban (96%) feloldjuk; az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat vesszük fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS dexametazon-nátrium-foszfátot R metanollal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS prednizolon-nátrium-foszfátot az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R 1-butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a kromatogramokat 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük, végül hagyjuk lehűlni. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényben mutatott színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két, egymástól nem feltétlenül teljesen elkülönülő folt látható. D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavval oldódásig rázogatunk. Az oldat 5 percen belül halvány sárgásbarnára színeződik. Ezután az oldatot 10 ml R vízhez öntve felhígítjuk. A színeződés elhalványul, de az oldat tiszta marad. E. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük és addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot és az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét a 0,1 ml R alizarin S–oldatból és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy azonos módon készített üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű. F. 40 mg anyaghoz 2 ml R tömény kénsavat adunk és az oldatot fehér füst képződéséig enyhén melegítjük, majd cseppenként R tömény salétromsavat adunk hozzá és a melegítést addig folytatjuk, amíg az oldat csaknem színtelen nem lesz. Ezután lehűtjük, majd 2 ml R víz hozzáadása után addig melegítjük, amíg újból fehér füst nem képződik. Az oldatot ismét lehűtjük, 10 ml R vizet adunk hozzá és R piros lakmuszpapír mellet R1 hígított ammónia–oldattal semlegesítjük. Az így nyert oldattal a nátrium a) pont szerinti (2.3.1) és a foszfátion b) pont szerinti (2.3.1) azonossági reakcióját elvégezve, az előírt változások észlelhetők. G. A "Tartalmi meghatározás" során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve –egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 7,5–9,5. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 5 ml-re hígítunk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +75 és +83 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A-oldat. 7,0 g R ammónium-acetátot 1000 ml R vízben oldunk. Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS betametazon-nátrium-foszfátot (B-szennyező) és 2 mg dexametazon-nátrium-foszfátot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt dexametazon-nátrium-foszfátot (amely A, C-, D,- E-, F- és G-szennyezőt is tartalmaz) az A-mozgófázissal 2,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígtunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,125 m; ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktilszililezett szilikagél (5 µm);

−


Mozgófázis: − A-mozgófázis: 300 ml A-oldat és 350 ml R víz elegyének pH-ját R ecetsavval 3,8-ra állítjuk be; a kapott oldathoz 350 ml R metanolt elegyítünk; − B-mozgófázis: 300 ml A-oldat pH-ját R ecetsavval 4,0-re állítjuk be; a kapott oldathoz 700 ml R metanolt elegyítünk; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0-3,5

90

10

3,5-23,5

90 → 60

10 → 40

23,5-34,5

60 → 5

40 → 95

34,5-50

5

95

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt dexametazon-nátrium-foszfáthoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a dexametazon-nátrium-foszfátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 0,5; D-szennyező kb. 0,6; E-szennyező kb. 0,8; F-szennyező kb. 0,92; B-szennyező kb. 0,95; A-szennyező kb. 1,37; G-szennyező kb. 1,41. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B-szennyező és a dexametazon-nátrium-foszfát között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához 0,75-dal szorozzuk a megfelelő csúcsterületet; −

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

B-, C-, D-, E-, és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%),

−

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Szervetlen foszfát: legfeljebb 1%. 50 mg anyagot R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat 10 ml-ét 5 ml R molibdenát-vanadát–reagenssel elegyítjük, majd 5 percig állni hagyjuk. Az oldat sárga színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot 10 ml R foszfát– mértékoldattal (5 ppm PO4) készítjük. Etanoltartalom. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 1,0 ml R 1-propanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot 5,0 ml belső standard oldatban oldunk és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 1,0 g R vízmentes etanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 2,0 ml-ét 5,0 ml belső standard oldattal elegyítjük, majd R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 1 m, ∅ = 3,2 mm;

−

állófázis: R1 etilvinilbenzol-divinilbenzol-kopolimer (150-180 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet: −

oszlop: 150 °C,

−

injektor: 250 °C,

−

detektor: 280 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 2 µl Követelmény: – etanol: legfeljebb 3,0 %m/m. Etanol- és víztartalom: a százalékos víz- és etanoltartalom összege legfeljebb 13,0 %m/m.

A víztartalmat 0,200 g anyag bemérésével határozzuk meg (2.5.12). A százalékos víztartalmat és az „Etanoltartalom” vizsgálatban nyert százalékos etanoltartalmat összeadjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS dexametazont (A-szennyező) és 2 mg CRS dexametazon-nátriumfoszfátot 2 ml R tetrahidrofuránban oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg CRS dexametazon-nátrium-foszfátot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (7 μm). Mozgófázis: 520 ml R vizet 2 ml R tömény foszforsavval elegyítünk. A 20 °C-osra beállított oldat pHját R nátrium-hidroxiddal 2,6-re állítjuk be. Az így nyert oldatot 36 ml R tetrahidrofuránnal és 364 ml R metanollal elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a dexametazon-nátrium-foszfát retenciós idejének háromszorosa. Szennyező azonosítása: az A-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció: dexametazon-nátrium-foszfátra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 2,0. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 6,0 a dexametazon-nátrium-foszfát és az A-szennyező között. A százalékos C22H28FNa2O8P-tartalmat a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, a CRS dexametazon-nátrium-foszfát deklarált tartalmának figyelembe vételével számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket

nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): H.

A. 9-fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion (dexametazon),

B. 9-fluor-11β,17-dihidroxi-16β-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il-dihidrogén-foszfát (betametazon-foszfát),

illetve

C. D, E, F. E szennyezők mindegyike a (9-fluor-11β,17a-dihidroxi-16-metil-3,17-dioxo-D-homoandroszta-1,4-dién-17a-il)metil-dihidrogén-foszfát (nem bizonyított térállás a C16-on és a C17an), illetve a (9-fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,17a-dioxo-D-homo-androszta-1,4-dién-17il)metil-dihidrogén-foszfát (nem bizonyított térállás a C17-en) diasztereomerje (vagy diasztereomerjeiből áll),

G. 9-fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién-17β-karbonsav,

H. 9-fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregn-4-én-21-il-dihidrogén-foszfát.

07/2012:2449

DOCETAXELUM TRIHYDRICUM Docetaxel-trihidrát

C43H53NO14.3H2O [148408-66-6]

Mr 862

DEFINÍCIÓ [4-(Acetiloxi)-2α-(benzoiloxi)-1,7β,10β-trihidroxi-9-oxo-5β,20-epoxitax-11én-13α-il]-[(2R,3S)-3-[[1,1-dimetiletoxi)karbonil]amino]-2-hidroxi-3fenilpropanoát]−trihidrát. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban bőségesen oldódik; diklórmetánban oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS docetaxel-trihidráttal.

VIZSGÁLATOK

2

Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B5 színmértékoldaté (2.2.2, I. módszer). 1,0 g anyagot R vízmentes etanollal 20 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −41,5 és −38,5 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tömény ecetsav − R1 acetonitril − R víz (0,05+50+50 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 2,5 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS docetaxel-trihidrátot 2,5 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt docetaxelt (amely A-, B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 0,25 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm);

−


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R víz;

–

B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)



0−9

72

28

9 → 39

72 → 28

28 → 72

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 232 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.

3

Szennyezők azonosítása: az A-, a B- és a C-szennyező csúcsának azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt docetaxelhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a docetaxelre (retenciós ideje kb. 27 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,97; B-szennyező kb. 1,08; C-szennyező kb. 1,13. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a docetaxel között.


korrekciós faktor: az A-szennyező csúcsterületét 1,6-del szorozzuk;

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

mennyiségének

kiszámításához

− B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat háromszorosa (0,3%);

kromatogramján

látható

főcsúcs

területének

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. Oldószerelegy: R víz – R dimetilformamid (15+85 V/V). 1,0 g anyagot − ultrahangos kezelést alkalmazva − az oldószereleggyel 20 mlre oldunk, és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot olyan ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük, amelyet R ólom−mértékoldatból (100 ppm Pb) az oldószereleggyel hígítottunk. Víztartalom (2.5.32): 5,0−7,0%. A vizsgálandó anyag R dimetilformamiddal készített, 100 mg/ml töménységű oldatának 200 μl-ét injektáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,3 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális

4

endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C43H53NO14-tartalmat a CRS docetaxel-trihidrát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nemspecifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D.

A. [4-(acetiloxi)-1,7β,10β-trihidroxi-2α-[[(2E)-2-metilbut-2-enoil]oxi]-9-oxo5β,20-epoxitax-11-én-13α-il]-[(2R,3S)-3-[[(1,1dimetiletoxi)karbonil]amino]-2-hidroxi-3-fenilpropanoát] (2-O-dezbenzoil2-O-tiglildocetaxel)

5

B. [4-(acetiloxi)-2α-(benzoiloxi)-1,7β-dihidroxi-9,10-dioxo-5β,20-epoxitax11-én-13α-il] -[(2R,3S)-3-[[(1,1-dimetiletoxi)karbonil]amino]-2-hidroxi-3fenilpropanoát] (10-dehidroxi-10-oxodocetaxel)

C. [4-(acetiloxi)-2α-(benzoiloxi)-1,7α,10β-trihidroxi-9-oxo-5β,20-epoxitax11-én-13α-il]-[(2R,3S)-3-[[(1,1-dimetiletoxi)karbonil]amino]-2-hidroxi-3fenilpropanoát] (7-epi-docetaxel),

D. [4-(acetiloxi)-2α-(benzoiloxi)-1,7α-dihidroxi-9,10-dioxo-5β,20-epoxitax11-én-13α-il]-[(2R,3S)-3-[[(1,1-dimetiletoxi)karbonil]amino]-2-hidroxi-3fenilpropanoát] (10-dehidroxi-10-oxo-7-epi-docetaxel).

Etofenamatum


07/2012:1513

ETOFENAMATUM Etofenamát

C18H18F3NO4 [30544-47-9]

Mr 369,4

DEFINÍCIÓ [2-(2-Hidroxietoxi)etil]-[2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoát]. Tartalom: 98,5–101,5% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgás színű, sűrűnfolyó folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; alkohollal és etil-acetáttal elegyedik.

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS etofenamáttal. Mintakészítés: film.

VIZSGÁLATOK Küllem. A vizsgálandó anyag tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS1 szín– mértékoldaté (2.2.2, II.módszer). F-szennyező. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard: R tetradekán. A–oldat. 6,0 mg R tetradekánt R hexánnal 10,0 ml-re oldunk. B–oldat. 6,0 mg R dietilénglikolhoz 10 ml-es mérőlombikban 3 ml R N-metiltrimetilszililtrifluoracetamidot elegyítünk. Az elegyet 30 percig 50 °C-on melegítjük, majd lehűtés után R Nmetiltrimetilszilil-trifluoracetamiddal 10,0 ml-re hígítjuk.

Etofenamatum


Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyaghoz 10 μl A–oldatot mérünk. Az oldatot 2 ml R Nmetiltrimetilszilil-trifluoracetamiddal elegyítjük és 30 percig 50 °C-on melegítjük. Összehasonlító oldat. 2,0 ml R N-metiltrimetilszilil-trifluoracetamidhoz 10 μl A–oldatot és 10 μl B– oldatot elegyítünk. Oszlop: –

méretei: l = 25 m, Ø = 0,20 mm,

–

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság 0,33 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hidrogén. Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


Felfűtési sebesség (°C/perc)

0 – 13

60 → 150

7

13 – 19

150 → 300

25

19 – 34

300

Injektor

150

Detektor

300

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 0,2 μl. Követelmény: –

F-szennyező: legfeljebb 0,1%.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 30 ml R metanolban oldunk és az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS etofenamát-G-szennyezőt R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,2 ml-ét 40 térfogatrész R víz és 60 térfogatrész R metanol elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 0,2 ml-ét 40 térfogatrész R víz és 60 térfogatrész R metanol elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-éhez a b) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldat (d). 10,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt etofenamátot (amely kb. 1 % A-, B-, C-, D-, és E-szennyezőt tartalmaz) 6,0 ml R metanolban oldunk, és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm),

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 1,3 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot és 4,0 g R tetrabutilammónium-hidroxidot 900 ml R vízben oldunk. Az oldatot R hígított foszforsavval pH 8,0-ra állítjuk be, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

Etofenamatum

–


B-mozgófázis: R metanol. Idő (perc)



0 – 13

40

60

13 – 20

40 → 10

60 → 90

20 – 25

10

90

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: 286 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, és E-szennyezők azonosításához CRS csúcsazonosításra szánt etofenamáthoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját, a Gszennyező azononosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az etofenamátra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Cszennyező kb. 0,7; G-szennyező kb. 0,85; E-szennyező kb. 1,5; B-szennyező kb. 1,6; D-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,3, a G-szennyező és az etofenamát között.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező: 0,62; C-szennyező: 0,45; D-szennyező: 0,77,

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,25-szorosa (0,25%),

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%),

–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%),

–

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (1,2%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

Etofenamatum


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 3,000 g anyaghoz 20 ml R 2-propanolt és 20,0 ml 1 M nátrium hidroxid–mérőoldatot mérünk és az elegyet, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 2 órán át melegítjük. 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldatot adunk hozzá és az oldatot lehűlés után 1 M sósav–mérőoldattal elszíntelenedésig titráljuk. Üres titrálást is végzünk.

1 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,3694 mg C18H18F3NO4 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.

A. 2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoesav (flufenaminsav),

B. butil-[2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoát] (butil-flufenamát),

C. N-fenil-3-(trifluormetil)anilin,

D [2,2’-oxibisz(etilén)]bisz[2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoát],

Etofenamatum

E. [2-(2-butoxietoxi)etil]-[2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoát],

F. 2,2’-oxidietanol,

G. 2-hidroxietil-[2-[[3-(trifluormetil)fenil]amino]benzoát].


Fluoresceinum


07/2012:2348

FLUORESCEINUM Fluoreszcein

C20H12O5 [2321-07-5]

Mr 332,3

DEFINÍCIÓ 3',6'-Dihidroxi-3H-spiro[izobenzofurán-1,9'-xantén]-3-on. Tartalom: 97,0−102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: narancsvörös, finom por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; forró etanolban (96%) oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS fluoreszceinnel. A vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb térfogatú R etanolban (96%) oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból vesszük fel a spektrumokat. B. 0,1 ml S oldatot (lásd Vizsgálatok) R vízzel 10 ml-re hígítunk. Az oldat sárgászöld színnel fluoreszkál. A fluoreszcencia 0,1 ml R hígított sósav hozzáadására eltűnik, de 0,2 ml R hígított nátrium-hidroxid−oldattól visszatér. C. A B azonossági vizsgálat során − a sósav hozzáadása előtt − készített oldat 0,05 ml-e szűrőpapír darabkán sárga színnel abszorbeálódik. A még nedves papírt 1 percig bróm-, majd ammónia-gőzbe tartva, e szín intenzív rózsaszínűre változik.

Fluoresceinum


D. 0,5 g anyag 50 ml R vízzel készített szuszpenzióját 10 percig rázatjuk. Az anyag nem oldódhat fel teljesen. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyag 35,0 ml R vízzel készített szuszpenziójához 4,5 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldatot csepegtetünk. A pH-t további 1 M nátrium-hidroxid−oldat hozzáadásával 8,5−9,0 értékre állítjuk be, majd a folyadékot − tiszta oldat nyerése érdekében − R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és sárgászöld árnyalattal fluoreszkáló, narancsos-sárga színű legyen. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt acetonitril − A-mozgófázis (30+70 V/V). Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg vizsgálandó anyagot 15,0 ml R etanolban (96%) diszpergálunk. A folyadékot ultrahanggal kezeljük, majd az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 250,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS fluoreszceint 15,0 ml R etanolban (96%) diszpergálunk. A folyadékot ultrahanggal kezeljük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS ftálsavat (B-szennyező) és 10,0 mg CRS rezorcint (Aszennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). A c) összehasonlító oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). Egy üvegcse CRS fluoreszcein-C-szennyezőt 1 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R3 kromatográfiás célra szánt, oktililszililezett szilikagél (5 μm);

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 0,610 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk; a pH-t R tömény foszforsavval 2,0-re állítjuk be, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk;

−

B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V )

B-mozgófázis (%V/V )

0 − 20

85 → 20

15 → 80

20 − 29

20

80

29 −30

20 → 85

80 → 15

30 − 40

85

15

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Fluoresceinum


Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl; a) vizsgálati oldat, valamint b), c), d) és e) összehasonlító oldat. C-szennyező azonosítása: a szennyező csúcsát az e) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenció a fluoreszceinre (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,42; Bszennyező kb. 0,48; C-szennyező kb. 0,86. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A- és a B-szennyező között.


korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,9-del szorozzuk;

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,2-szerese (0,6%);

−

A- és B-szennyező : csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (0,1%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,10%);

−

összes szennyező, az A-, B- és C-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4szerese (0,2%);

−

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,25%. 10,0 ml S oldathoz 90,0 ml R vizet és 3,0 ml R hígított salétromsavat elegyítünk, majd a folyadékot legalább 30 perc várakozás után megszűrjük. A szüredék 10,0 ml-ét R vízzel 15,0 ml-re hígítjuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C20H12O5-tartalmat a CRS fluoreszcein deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve.

Fluoresceinum

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. benzol-1,3-diol (rezorcin),

B. benzol-1,2-dikarbonsav (ftálsav),

C. 2-(2,4-dihidroxibenzoil)benzoesav.


Fluphenazini dihydrochloridum


07/2012:0904

FLUPHENAZINI DIHYDROCHLORIDUM Flufenazin-dihidroklorid

C22H28Cl2F3N3OS [146-56-5]

Mr 510,4

DEFINÍCIÓ 2-[4-[3-[2-(Trifluormetil)-10H-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol–dihidroklorid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximumok: 260 nm-en és kb. 310 nm-en (széles sáv). Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11% cm ) 260 nm-en: 630–700. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS flufenazin-dihidrokloriddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS flufenazin-dihidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS perfenazint az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk.



Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R1 tömény ammónia–oldat – R víz – R metanol (1+4+95 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 1,9–2,4. 0,5 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük, és az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

A oldat: 4 ml R ecetsav és R nátrium-oktánszolfonát 4,33 g/l töménységű oldata 996 ml-ének elegye. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5,0 ml-ét az A-mozgófázissal 25,0 ml-re tovább hígítunk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS flufenazin szennyező-keveréket (amely A-, B-, C- és Dszennyezőt tartalmaz) a vizsgálati oldat 5 ml-ében oldunk, majd 1 percre ultrahangos fürdőbe tesszük. A kapott oldat 1,0 ml-ét 1,0 ml vizsgálati oldattal elegyítjük. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS flufenazin-szulfoxidot (A-szennyező) az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 g/l töménységű oldata, R hígított sósavval pH 7,5-re beállítva;

–

B-mozgófázis: R-ecetsav – R acetonitril – R metanol – A-oldat (2+150+400+450 V/V); Idő (perc)



0–7

100

0

15–35

100 → 30

0 → 70

35–50

30

70

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.



Detektálás: spektrofotométerrel, 260 és 274 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező azonosítására a CRS flufenazin szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a flufenazinra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,3; D-szennyező kb. 2,0; C-szennyező kb. 2,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás 274 nm-en: legalább 2,5, az A- és a B-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező 0,3; C-szennyező 0,6;

–

A-szennyező, 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%);

–

B-szennyező, 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

C- és D-szennyező, 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők, 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

–

szennyezők A- és B-szennyezőt kivéve 260 nm-en, továbbá A- és B-szennyező, 274 nm-en: összesen legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ, 260 nm-en: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 3 órán át, 60 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az izzítást platinatégelyben végezzük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

A túlmelegedés elkerülése érdekében titrálás közben erőteljesen kevertetjük az oldatot, és a titrálást a végpont elérése után azonnal befejezzük. 0,220 g anyagot 10 ml R vízmentes hangyasav és 40 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,52 mg C22H28Cl2F3N3OS egyenértékű. ELTARTÁS



Fénytől védve. SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet).: E, F.

A. 2-[4-[3-[5-oxo-2-(trifluormetil)-10H-5λ4-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazinS-oxid),

B. 2-[4-[3-[5,5-dioxo-2-(trifluormetil)-10H-5λ6-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazin-S,S-dioxid),

C. 2-[4-[3-[2’,8-bisz(trifluormetil)-10H-3,10’-bifenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol,



D. 10,10’-[piperazin-1,4-diilbisz(propán-3,1-diil)]bisz[2-(trifluormetil)-10H-fenotiazin],

E. 2-[4-[3-[2-klór-10H-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (perfenazin),

F. 2-[4-[3-[7-[3-[4-(2-hidroxietil)piperazin-1-il]propoxi]-2-(trifluormetil)-10H-fenotiazin-10il]propil]piperazin-1-il]etanol.

Fosinoprilum natricum


07/2012:1751

FOSINOPRILUM NATRICUM Foszinopril-nátrium

C30H45NNaO7P [88889-14-9]

Mr 585,7

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-[(1S)-2-metil-1-(1-propanoiloxi)propoxi](4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karboxilát]. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik; hexánban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –6,7 és –4,7 között (vízmentes anyagra). 0,500 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS foszinopril-nátriummal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön oldjuk 2 %V/V R vizet tartalmazó R metanolban, az oldatot szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek A. Folyadékkromatográfia (2.2.29).



Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. A teljes feloldódásig ultrahangos kezelést alkalmazunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg vizsgálandó anyagot, 2 mg CRS foszinopril-A-szennyezőt, 2 mg CRS foszinopril-B-szennyezőt, 2 mg CRS foszinopril-I-szennyezőt és 2 mg CRS foszinopril-K-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm);

−


Mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz – R1 acetonitril (0,5+3,5+1000 V/V); Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a foszinopril retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, I- és K-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a foszinoprilre (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: K-szennyező kb. 0,3; Iszennyező kb. 0,5; B-, E- és H-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 2,0. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B-szennyező és a foszinopril között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

−

jel/zaj viszony: legalább 40, a főcsúcsra számolva a c) összehasonlító oldat kromatogramján.


korrekciós faktor: az I-szennyező csúcsterületet1,3-del szorozzuk;

−

B-, E-, és H-szennyező: csúcsterületeik összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

I és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe(0,10%);

mennyiségének

kiszámításához

a

megfelelő

B. C- és D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldódást az anyag teljes feloldódásáig ultrahangos kezeléssel segítjük elő. Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5,0 mg CRS foszinopril-C-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS foszinopril-D-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen bázisos anioncserélő gyanta (5 μm);

−


Mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz – R1 acetonitril (0,2+1,5+400 V/V); Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a foszinopril retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: a C-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját, a Dszennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a foszinoprilre (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 1,2; Dszennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a foszinopril és a C-szennyező között.

Követelmény: −

C-szennyező: csúcsterület nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,3%).

−

D-szennyező: csúcsterület nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,3%).

C. E- és F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS foszinopril-szennyezőkeveréket (amely E- és Fszennyezőt tartalmaz) az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (5 μm);

−


Mozgófázis: R tömény foszforsav 0,2 %V/V-os, R vízzel készült oldatának (44 térfogatrész) R1 acetonitrillel (56 térfogatrész) készített elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/min. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.



Kromatografálási idő: a foszinopril retenciós idejének háromszorosa. Szennyezők azonosítása: az E- és az F-szennyező azononosításához a CRS foszinoprilszennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a foszinoprilre (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,8; Fszennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az F-szennyező és a foszinopril között.


korrekciós faktor: az E-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,7-del szorozzuk;

−

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

2-Etilhexánsav (2.4.28): legfeljebb 0,2 %m/m. Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 0,50 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,450 g anyagot 50 ml R vízben oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 58,57 mg C30H45NNaO7P egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, H, I, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): N.

A. (2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-hidroxi(4-fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav,



B. (2RS,4RS)-4-ciklohexil-1-[[(RS)-[(1SR)-2-metil-1-(1-propanoiloxi)propoxi]-(4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav ,

C. (2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(S)-[(1S)-2-metil-1-(propanoiloxi)propoxi]-(4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav és (2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-[(1R)-2-metil-1(propanoiloxi)propoxi]-(4-fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav elegye.

D. (2S,4R)-4-ciklohexil-1-[[(R)-[(1S)-2-metil-1-(propanoiloxi)propoxi]-(4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav,

E. (2S,4S)-1-[[(R)-[(1S)-2-metil-1-(propanoiloxi)propoxi]-(4-fenilbutil)foszforil]acetil]-4fenilpirrolidin-2-karbonsav (fenilfoszinopril).



F. (2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-(4-fenilbutil)-[(1S)-1-(propanoiloxi)-propoxi] foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav,

H. (2R,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-[(1S)-2-metil-1-(propanoiloxi)propoxi]-(4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-karbonsav,

és enantiomere

I.

[(RS)-[(1SR)-2-metil-1-propanoiloxi)propoxi]-(4-fenilbutil)foszforil]ecetsav,

K. (2S,4S)-4-ciklohexil-1-(2,2-dimetilpropanoil)pirrolidin-2-karbonsav,

N. (2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(2S,4S)-4-ciklohexil-1-[[(R)-[(1S)-2-metil-1-(propanoiloxi)propoxi]-(4fenilbutil)foszforil]acetil]pirrolidin-2-il]karbonil]pirrolidin-2-karbonsav.

Genatmicini sulfas


07/2012:0331

GENTAMICINI SULFAS Gentamicin-szulfát

Gentamicin

Összegképlet

R1

R2

R3

C1

C21H43N5O7

CH3

CH3

H

C1a

C19H39N5O7

H

H

H

C2

C20H41N5O7

H

CH3

H

C2a

C20H41N5O7

H

H

CH3

C2b

C20H41N5O7

CH3

H

H

[1405-41-0] DEFINÍCIÓ A gentamicin-szulfát a Micromonospora purpurea által termelt antimikrobás hatású anyagok szulfátjainak keveréke. Fő összetevői: gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b. Tartalom: legalább 590 NE/mg (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Olddékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. CRS gentamicin-szulfát egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 5 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat, R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú keverékének alsó fázisa.

Genatmicini sulfas


Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük és 5 percig 110 °C-on melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának 3 főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható 3 főfolttal. C. Az „Összetétel” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós idejével. D. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,8 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló 6-os számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5–5,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +107 és +121 között (vízmentes anyagra). 2,5 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást csak a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok figyelembe vételével alkalmazzuk. Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 25.0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt gentamicint (B-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS szizomicin-szulfátot (A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1 ml b) összehasonlító oldathoz 5 ml a) vizsgálati oldatot adunk és a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5μm);

–


Mozgófázis: 900 ml R szén-dioxid-mentes vízhez 7,0 ml R trifluorecetsavat és 250 μl R pentafluorpropánsavat és R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldatot adunk, az elegyet állni hagyjuk az egyensúly beálltáig, majd pH-ját R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldattal (1:25

Genatmicini sulfas


arányban hígított) 2,6-ra állítjuk be. Az oldathoz 15 ml R acetonitrilt adunk, és R szén-dioxid-mentes vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Oszlop utáni oldat: 1:25 arányban hígított, előzetesen gázmentesített R karbonátmentes nátriumhidroxid–oldat, amelyet egy 375 μl-es polimer keverőspirál segítségével pulzálásmentesen adagolunk az oszlopról távozó eluenshez. Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc. Detektálás: pulzáló amperometriás detektor vagy más, ezzel egyenértékű detektor, arany indikátorelektróddal, ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektróddal és egy – a cellatestet képező – rozsdamentes acél segédelektróddal; az elektródokat rendre +0,05 V detektáló, +0,75 V oxidációs, illetőleg –0,15 V redukciós potenciálon tartjuk, mégpedig az adott műszernek megfelelő pulzálással. Injektálás: 20 μl, b) vizsgálati oldat, a), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a gentamicin C1 retenciós idejének 1,2-szerese. Csúcsok azonosítása: a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot használjuk. Relatív retenciók az A-szennyezőre (retenciós ideje kb. 23 perc) vonatkoztatva: gentamicin C1a kb. 1,1; gentamicin C2 kb. 1,8; gentamicin C2b kb. 2,0; gentamicin C2a kb. 2,3; gentamicin C1 kb. 3,0. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legfeljebb 1,2 az A-szennyező és a gentamicin C1a között, és legfeljebb 1,5 a gentamicin C2 és a C2b között a d) összehasonlító oldat kromatogramján; amennyiben szükséges a mozgófázis acetonitril-tartalmát – összesen literenként 50 ml-rel – módosíthatjuk.

−

jel/zaj viszony: legalább 20 a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.


gentamicin C1: 25,0–45,0%,

−

gentamicin C1a: 10,0–30,0%,

−

gentamicin C2, C2a és C2b összesen: 35,0–55,0%,

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29), az „Összetétel” pontban előírtak szerint, a következő módosításokkal; a c) összehasonlító oldatot használjuk a szennyezők százalékos tartalmának meghatározásához. Injektálás: 20 μl a) vizsgálati oldat, a), b) és c) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Követelmények: −

A-, B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

−

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületül összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 10-szerese (10%),

Genatmicini sulfas

−


elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,5%)

Metanol (2.4.24, B-rendszer): legfeljebb 1,0%. Szulfát: 32,0–35,0% (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot 100 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldat pH-értékét R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk be. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldat és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbor hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amikor az oldat színe változni kezd, 50 ml R alkoholt adunk hozzá, és a titrálást az ibolyáskék szín eltűnéséig folytatjuk. 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldattal 9,606 mg SO4 egyenértékű. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 15,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,71 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük az „Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése” (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D, E.

A. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,3,4,6tetradezoxi-α-D-glicero-hex-4-enopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin (szizomicin),

Genatmicini sulfas


B. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin (garamin),

C. 4-O-(6-amino-6,7-didezoxi-D-glicero-α-D-glüko-heptopiranozil)-6-O-[4-C-metil-3-(metilamino)3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin (gentamicin B1),

D. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,6-didezoxi-αD-glüko-hexopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin,

E. 2-dezoxisztreptamin.

Glimepiridum


01/2008:2223 javított 7.5

GLIMEPIRIDUM Glimepirid

C24H34N4O5S [93479-97-1]

Mr 490,6

DEFINÍCIÓ 3-Etil-4-metil-N-[2-[4-[[(transz-4-metilciklohexil)karbamoil]szulfamoil]fenil]etil]-2-oxo-2,5-dihidro1H-pirrol-1-karboxamid. Tartalom: 97,0−102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik; metanolban alig oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS glimepiriddel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és az összehasonlító anyagot külön-külön R dimetilformamidban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat 12 °C alatti hőmérsékleten tartjuk, és 15 órán belül felhasználjuk. Oldószerelegy. R kromatográfiás célra szánt víz − R kromatográfiás célra szánt acetonitril (1+4 V/V). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.

Glimepiridum


Összehasonlító oldat (a). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt glimepirid (amely B-, C- és Dszennyezőt is tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 2,0 ml vizsgálati oldatban oldjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 20,0 mg CRS glimepiridet az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 3 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 μm).

Mozgófázis: 0,5 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot 500 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, és az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,5 értékre beállítjuk. Ezután az oldathoz 500 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 228 nm-en. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a glimepirid retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a glimepiridre (retenciós ideje kb. 17 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,2; Cszennyező kb. 0,3; D-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, a B-szennyező és a C-szennyező között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%),

–

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%),

–

szennyezők összesen (a B-szennyező kivételével): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),

–


A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R diklórmetánban oldunk, és az oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 0,8 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 mg CRS glimepiridet (amely A-szennyezőt is tartalmaz) 1 ml R diklórmetánban oldunk, és az oldatot a mozgófázissal 4,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél-diolszármazék (5 μm).

Mozgófázis: R vízmentes ecetsav − R 2-propanol − R heptán (1+100+899 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc.

Glimepiridum


Detektálás: spektrofotométerrel, 228 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a glimepirid retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező csúcsát a CRS glimepiridhez mellékelt kromatogram, valamint a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenció a glimepiridre (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy−völgy arány: legalább 2,0, ahol Hρ az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hν az ugyanezen csúcsot a glimepirid csúcsát elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.

Követelmény: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,8%).

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,250 g-ját R dimetilformamiddal 5,0 ml-re oldjuk, és az oldat 1,0 ml-ét vizsgáljuk. Üres titrálást is végzünk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29); a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: a vizsgálati oldat és a c) összehasonlító oldat. A százalékos C24H34N4O5S-tartalmat a csúcsterületek és a CRS glimepirid deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.): C, E, F, G, H, I, J.

A. 3-etil-4-metil-N-[2-[4-[[(cisz-4-metilciklohexil)karbamoil]szulfamoil]-fenil]etil]-2-oxo-2,5dihidro-1H-pirrol-1-karboxamid,

Glimepiridum


B. 3-etil-4-metil-2-oxo-N-[2-[4-[[(cisz-4-szulfamoilfenil)etil]-2,5-dihidro-1H-pirrol-1-karboxamid,

C. metil-[[4-[2-[[(3-etil-4-metil-2-oxo-2,5-dihidro-1H-pirrol-1-l)karbonil]amino]etil]benzolszulfonil]karbamát],

D. 3-etil-4-metil-N-[2-[3-[[(transz-4-metilciklohexil)karbamoil]szulfamoil]-fenil]etil]-2-oxo-2,5dihidro-1H-pirrol-1-karboxamid,

E. 3-etil-4-metil-2-oxo-N-[2-(3-szulfamoilfenil)etil]-2,5-dihidro-1H-pirrol-1-karboxamid,

F. metil-[[2-[2-[[(3-etil-4-metil-2-oxo-2,5-dihidro-1H-pirrol-1-l)karbonil]amino]etil]benzolszulfonil]metilkarbamát],

Glimepiridum


G. metil-[[4-[2-[[(3-etil-4-metil-2-oxo-2,5-dihidro-1H-pirrol-1-l)karbonil]amino]etil]benzolszulfonil]N-metilkarbamát],

H. 3-etil-4-metil-N[2-[4-[[(4-metilfenil)karbamoil]szulfamoil]fenil]etil]-2-oxo-2,5-dihidro-1H-pirrol1-karboxamid,

I.

3-etil-4-metil-N-[2-[2-[[(transz-4-metilciklohexil)karbamoil]szulfamoil]-fenil]etil]-2-oxo-2,5dihidro-1H-pirrol-1-karboxamid,

J. 4-(2-aminoetil)-N-[[(transz-4-metilciklohexil)karbamoil]benzolszulfonamid.

07/2012:0334

HYDROCORTISONI ACETAS Hidrokortizon-acetát

C23H32O6 [50-03-3]

Mr 404,5

DEFINÍCIÓ (11β,17-Dihidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidrokortizon-acetáttal. B. A "Tartalmi meghatározás" során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk (A-oldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2 ml-ét csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 15 ml-es kémcsőbe mérjük, 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk hozzá, majd késedelem nélkül, 5 percen át, gyors áramban R nitrogént vezetünk át az oldaton. Ezután a kémcsövet lezárjuk és 45 °C-os vízfürdőben, fénytől védve 2 óra 30 percig melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS hidrokortizon-acetátot R metanollal 5 ml-re oldunk (Boldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A B-oldat 2 ml-ét csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 15 ml-es kémcsőbe mérjük, 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk hozzá, majd késedelem nélkül, 5 percen át, gyors áramban R nitrogént vezetünk át az oldaton. Ezután a kémcsövet lezárjuk és 45 °C-os vízfürdőben, fénytől védve 2 óra 30 percig melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a kromatogramokat 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a két vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – hely és méret tekintetében – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. A lehűlt lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a két vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – hely, nappali fényben észlelhető szín, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcencia és méret tekintetében – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Mind a b) vizsgálati oldat, mind a b) összehasonlító oldat kromatogramján határozottan kisebb legyen a főfolt RF-értéke, mint az a) vizsgálati oldat illetve az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt RF-értéke. D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavban rázogatás közben oldunk. Az oldat 5 percen belül intenzív barnásvörös színű lesz és zölden fluoreszkál. A fluoreszcencia különösen intenzív, ha 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk. 10 ml R vízhez elegyítve, az oldat színe elhalványul, de ultraibolya fényben mutatkozó fluoreszcenciája nem tűnik el. E. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Kb. 10 mg anyagot vizsgálunk. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +158 és +167 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R dioxánnal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R metanollal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS hidrokortizon-acetátot és 2 mg CRS prednizolon-acetátot (Cszennyező) a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizon-acetátot (amely A-, B-, D-, E- és G-szennyezőt is tartalmaz) 2,0 ml R metanolban oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS hidrokortizon-acetátot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 400 ml R acetonitrilt 550 ml R vízzel elegyítünk. Az egyensúly beállta után az elegy térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük és ismét homogenizáljuk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat, valmint a), b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a hidrokortizon-acetát retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, D-, E- és G-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizon-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók hidrokortizon-acetátra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,2; G-szennyező kb. 1,8; Eszennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a C-szennyező és a hidrokortizon-acetát között.


C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%);

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%);

−

B-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−


−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5 %. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át, vákuumban 60 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és d) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: a hidrokortizon-acetát retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: hidrokortizon-acetát kb. 10 perc. A százalékos C23H32O6-tartalmat a CRS hidrokortizon-acetát deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): F.

A. 11β,17,21-trihidroxipregn-4-én-3,20-dion (hidrokortizon),

B. 11β,17-dihidroxipregn-4-én-3,20-dion (oxenol),

C. (11β,17-dihidroxi-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát (prednizolon-acetát),

D. (17-hidroxi-3,11,20-trioxopregn-4-én-21-il)-acetát (kortizon-acetát),

E. (17-hidroxi-3,20-dioxopregna-4,9(11)-dién-21-il)-acetát,

F. (11α,17-dihidroxi-3, 20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát (epi-hidrokortizon-acetát),

G. (17-hidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-11β,21-diil)-diacetát.

Iecoris aselli oleum A


07/2012:1192

IECORIS ASELLI OLEUM A Csukamájolaj (A típus) DEFINÍCIÓ A vadon élő tőkehal – Gadus morhua L. és más Gadus-fajok friss májából nyert, tisztított zsíros olaj, amelyből a szilárd anyagokat hűtéssel és szűréssel eltávolították. Alkalmas antioxidánst tartalmazhat. Tartalom: – A-vitamin: grammonként 600−2500 NE (180−750 μg); – D3-vitamin: grammonként 60−250 NE (1,5−6,25 μg). ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, sárgás színű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; petroléterrel elegyedik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, C. Második azonosítás: C, D. A. Az A-vitamin A-módszer szerinti tartalmi meghatározásában a vizsgálati oldat 325±2 nm-nél abszorpciós maximumot (2.2.25) mutat. Az A-vitamin B-módszer szerinti tartalmi meghatározásában a vizsgálati oldat kromatogramján legyen látható az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő all-transz-retinol csúcsának megfelelő csúcs. B. A D3-vitamin tartalmi meghatározásában az a) vizsgálati oldat kromatogramján legyen látható egy, a b) összehasonlító oldat kromatogramján a kolekalciferolnak megfelelő csúcs. C. Az anyag feleljen meg a „Zsírsavösszetétel” vizsgálatában (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. D. 0,1 g anyagot 0,5 ml R diklórmetánnal és 1 ml R antimon(III)-klorid−oldattal elegyítünk. Az elegy kb. 10 másodpercen belül sötétkékre színeződjék. VIZSGÁLATOK Szín. Az olaj színe nem lehet erősebb, mint a következő összehasonlító oldaté: 3,0 ml piros törzsoldathoz 25,0 ml sárga törzsoldatot elegyítünk és az elegyet R tömény sósav 10 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re hígítjuk (2.2.2, II. módszer). Relatív sűrűség (2.2.5): 0,917−0,930.



Törésmutató (2.2.6): 1,477−1,484. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 30,0. Jódszám (2.5.4, „B” módszer): 150−180. R2 keményítő−oldatot használunk. Peroxidszám (2.5.5, „B” módszer): legfeljebb 10,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5%. A vizsgálathoz 2,0 g anyagot 3×50 ml R peroxidmentes éterrel extrahálunk. Sztearin. Legalább 10 ml anyagot 60–90 °C-ra felmelegítünk, majd az anyagot jeges vízben vagy termosztált vízfürdőben, 0±0,5 °C-on 3 órán át hűtjük; amennyiben az oldhatatlan anyagok eltávolítása érdekében szükséges, a melegítés után megszűrjük a mintát. A minta tiszta maradjon. Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.2.28). Nevezéktan

Terület alsó határa (%)

Terület felső határa (%)

Mirisztinsav

14:0

2,0

6,0

Palmitinsav

16:0

7,0

14,0

Sztearinsav

18:0

1,0

4,0

Palmitoleinsav

16:1 n-7

4,5

11,5

cisz-Vakcénsav

18:1 n-7

2,0

7,0

Olajsav

18:1 n-9

12,0

21,0

Gadoleinsav

20:1 n-11

1,0

5,5

Ejkozénsav

20:1 n-9

5,0

17,0

Erukasav

22:1 n-9

0

1,5

22:1 n-11+13

5,0

12,0

Linolsav

18:2 n-6

0,5

3,0

α-linolénsav

18:3 n-3

0

2,0

Sztearidonsav

18:4 n-3

0,5

4,5

Ejkozapentaénsav (EPS)

20:5 n-3

7,0

16,0

Dokozahexaénsav (DHS)

22:6 n-3

6,0

18,0

A zsírsav triviális neve Telített zsírsavak:

Egyszeresen telítetlen zsírsavak:

Cetoleinsav (22:1 n-11) Többszörösen telítetlen zsírsavak:

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag kb. 0,45 g-ját 10 ml-es mérőlombikba mérjük és literenként 50 mg R butil-hidroxitoluolt tartalmazó R hexánnal 10,0 ml-re oldjuk. Az oldat 2,0 ml-ét kvarc kémcsőbe pipettázzuk, és az oldószert R nitrogén enyhe áramoltatásával elpárologtatjuk. A maradékhoz R nátrium-hidroxid R metanollal készült, 20 g/l töménységű oldatának 1,5 ml-ét adjuk, a folyadék feletti légteret R nitrogénnel töltjük, majd a kémcsövet teflonborítású kupakkal szorosan lezárjuk. Tartalmát megkeverjük és vízfürdőben 7 percig melegítjük, majd lehűtjük. 2 ml R metanolos bór-triklorid−oldat hozzáadása után újból R nitrogént rétegezünk föléje, majd szorosan lezárjuk, megkeverjük és vízfürdőben 30 percig melegítjük; ezután 40−50 °C-ra hűtjük, 1 ml R trimetilpentánt adunk hozzá, lezárjuk és legalább 30 másodpercig vortex-keverőn kevertetjük vagy erőteljesen rázzuk. Rögtön ezután 5 ml R telített nátrium-klorid−oldatot adunk a folyadékhoz, R nitrogén légteret létesítünk, a kémcsövet lezárjuk és legalább 15 másodpercig erőteljesen rázzuk. A felső réteget feltisztulása után kis választótölcsérbe visszük át. A metanolos réteget 1 ml R trimetilpentánnal még egyszer kirázzuk,



és a trimetilpentános kivonatokat egyesítjük. Az egyesített kivonatokat 2¯1 ml R vízzel mossuk, majd R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Mintánként 2 oldatot készítünk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm,

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,25 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hidrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium; az oxigén eltávolítására előtétként megfelelő mosópalackot kapcsolunk. Mintaáram-elosztási arány: 1:200. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


0 – 55

170 → 225

55 – 75

225

Injektor

250

Detektálás

280

Detektálás: lángionizáció.

Injektálás: 1 μl, kétszer. Rendszeralkalmasság: –

a vizsgálandó 15 zsírsav a jellemző kromatogramból (1192.-1. ábra) kielégítően azonosítható legyen,

–

R metil-palmitát, R metil-sztearát, R metil-arachinát és R metil-behenát azonos mennyiségét tartalmazó elegy injektálása után a zsírsav-metilészterek százalékos területe sorrendben 24,4, 24,8, 25,2 és 25,6 (± 0,5%) legyen,

–

csúcsfelbontás: a metil-oleát és a metil-cisz-vakcenát között legalább 1,3; a metil-gadoleát és a metil-ejkozenát közti csúcsfelbontás mind az azonosítás, mind a területmérés céljára elegendő legyen.

Az egyes zsírsav-metilészterek százalékos területét az alábbi képletből számítjuk:

Ax ⋅ 100 At ahol Ax =

az x-edik zsírsav csúcsterülete,

At =

a csúcsterületek összege (C22:6 n-3 –ig bezárólag).

A számítás csak abban az esetben érvényes, ha –

a csúcsok összterületét kizárólag az egyes zsírsav-metilésztereknek megfelelő csúcsok alapján számoljuk,

–

az összterület 0,05%-át meghaladó zsírsav-metilészter-csúcsok száma legalább 24,

–

a 24 legnagyobb metilésztercsúcs területösszege meghaladja az összterület 90%-át. (Ezek a szokásos elúciós sorrend esetén a következők: 14:0, 15:0, 16:0, 16:1 n-7, 16:4 n-1, 18:0, 18:1 n-9, 18:1 n-7, 18:2 n-6, 18:3 n-3, 18:4 n-3, 20:1 n-11, 20:1 n-9, 20:1 n-7, 20:2 n-6, 20:4 n-6, 20:3 n-3, 20:4 n-3, 20:5 n-3, 22:1 n-11, 22:1 n-9, 21:5 n-3, 22:5 n-3, 22:6 n-3.)



1192.-1. ábra. − A csukamájolaj (A típus) kromatogramja a zsírsav-összetétel vizsgálatához TARTALMI MEGHATÁROZÁS A-vitamin. A tartalmi meghatározást a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő behatását, oxidáló anyagok és oxidációs katalizátorok (pl. réz és vas) valamint savak behatását. Az A-módszert alkalmazzuk. Ha az A-módszer alkalmatlannak bizonyul, a B-módszert alkalmazzuk. A-MÓDSZER Ultraibolya abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Gömblombikba mért 1,00 g anyaghoz R kálium-hidroxid frissen készített 50 %m/mos oldatának 3 ml-ét és R etanol 30 ml-ét adjuk. A folyadékot, visszafolyóhűtő alkalmazásával, R nitrogén áramoltatása közben, 30 percig forraljuk. Gyorsan lehűtjük és 30 ml R vizet adunk hozzá, majd 50 ml R éterrel kirázzuk. A kirázást háromszor megismételjük; a fázisok teljes szétválása után az alsó réteget elvetjük. Az egyesített felső fázisokat 4×50 ml R vízzel mossuk, majd 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogén áramban, szárazra párologtatjuk. A bepárologtatást, rotációs bepárlókészülékkel, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, csökkentett nyomáson (vízlégszivattyú) is végezhetjük. A maradékot annyi R1 2-propanolban oldjuk, hogy az oldat várható Avitamin koncentrációja 10−15 NE/ml legyen. Megmérjük az oldat abszorbanciáját 300, 310, 325 és 334 nm-en, valamint a maximum hullámhosszán, alkalmas 1 cm-es küvettában, R1 2-propanollal, mint kompenzációs folyadékkal szemben. Az all-transz-retinolban kifejezett, NE/g-ban megadott A-vitamin-tartalmat, az alábbi képlet segítségével számítjuk ki: A325 ⋅

1821 ⋅V 100m

ahol A325 =

a 325 nm-en mért abszorbancia,

m

=

a vizsgálandó anyag tömege, g-ban,

V

=

a ml-enként 10 − 15 NE A-vitamint tartalmazó oldat össztérfogata,


1821 =


faktor az all-transz-retinol fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységre való átszámításához.

A fenti képlet csak abban az esetben alkalmazható, ha A325 értéke nem nagyobb az A325,corr/0,970 tört értékénél, ahol A325,corr a 325 nm-nél mért korrigált abszorbancia,amely az alábbi egyenlettel számítható: A325,corr = 6,815 A325 − 2,555A310 − 4,260A334 A az alsó indexben jelzett hullámhosszra vonatkozó abszorbanciát jelenti. Ha A325 értéke nagyobb az A325,corr /0,970 tört értékénél, úgy az A-vitamin-tartalmat az alábbi képlettel számítjuk:

A325,corr ⋅

1821 ⋅V 100m

A tartalmi meghatározás csak abban az esetben értékelhető, amennyiben –

az abszorpciós maximum 323 nm és 327 nm között jelenik meg,

–

a 300 nm-nél mért és a 325 nm-nél mért abszorbanciák aránya legfeljebb 0,73.

B-MÓDSZER Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A mintából két párhuzamos mérést végzünk. Gömblombikba mért 2,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített, 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét, R kálium-hidroxid frissen készített, 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét, valamint R vízmentes etanol 100 ml-ét adjuk. A folyadékot visszafolyóhűtő alkalmazásával, 15 percig vízfürdőn melegítjük, majd R nátrium-klorid 10 g/l-es oldatának 100 ml-ével elegyítjük és lehűtjük. Az oldatot 500 ml-es választótölcsérbe visszük át és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elvetjük. A felső fázist előbb R káliumhidroxid R vízmentes etanollal (10 %V/V-os) készült, 30 g/l töménységű oldatának 50 ml-ével, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. Az átmosott felső fázist gyors szűrőpapírra rétegezett, 5 g R vízmentes nátrium-szulfáton át − rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható − 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért a kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk, szűrjük; a szerves fázisokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson (víz-légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegezünk. Az oldószert 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogén árammal is elpárologtathatjuk. A maradékot R 2-propanolban oldjuk, az oldatot 25 ml-es mérőlombikba visszük át és R 2-propanollal jelig töltjük. Enyhe melegítés − pl. ultrahangos vízfürdőben − szükséges lehet. A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének mintegy 50 %-át teszi ki. Összehasonlító oldat (a). CRS retinol-acetátból R1 2-propanollal olyan oldatot készítünk, amely mlenként kb.1000 NE all-transz-retinolt tartalmaz. Az a) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). Az a) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett koncentrációja 10 − 15 NE/ ml legyen. 326 nm-en, 1 cm-es küvettában, R1 2-propanol kompenzációs folyadékkal szemben, megmérjük az oldat abszorbanciáját. Az a) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett A-vitamin-tartalmát a következő − a CRS retinolacetát megadott tartalmát figyelembe vevő − képlet felhasználásával számítjuk:

A326 ⋅ ahol A326 =


1900 ⋅ V2 100 ⋅ V1



V1

=

a felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata,

V2

=

a hígított oldat térfogata,

1900 =

faktor a CRS retinol-acetát fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységekre való átszámításához.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett 2,00 ml a) összehasonlító oldatot használunk. A b) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). A b) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett all-transz-retinol koncentrációja 10 − 15 NE/ml legyen. 325 nm-en, 1 cm-es küvettában, R1 2-propanol kompenzációs folyadékkal szemben megmérjük az oldat abszorbanciáját. A b) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett all-transz-retinol-tartalmát a következő képlet felhasználásával számítjuk:

A325 ⋅

1821 ⋅ V3 100 ⋅ V4

ahol A325 =


V3

=


V4

=

a felhasznált b) összehasonlító oldat térfogata,

1821 =


Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5-10 μm).

Mozgófázis: R víz−R metanol (3+97 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 325 nm-en. Injektálás: 10 μl; a vizsgálati oldatot is és a b) összehasonlító oldatot is háromszor injektáljuk. Retenciós idő: all-transz-retinol 5±1 perc. Rendszeralkalmasság: –

a vizsgálati oldat kromatogramján jelenjék meg egy, a b) összehasonlító oldat kromatogramján az all-transz-retinol csúcsának megfelelő csúcs,

–

a vizsgálati oldat esetében a két párhuzamosra kapott eredmény legfeljebb 5%-kal térhet el egymástól,

–

direkt abszorpciós spektrofotometriás módszerrel mérve, a b) összehasonlító oldat all-transzretinol-tartalmának visszanyerése legalább 95%.

Az A-vitamin-tartalmat a következő képlet felhasználásával számítjuk:

A1 ⋅

C ⋅V 1 ⋅ A2 m

ahol A1 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján,

A2 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a b) összehasonlító oldat kromatogramján,



C =

a CRS retinol-acetát koncentrációja az a) összehasonlító oldatban, elszappanosítás előtt meghatározva, NE/ml-ben (= 1000 NE/ml),

V

a felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata (2,00 ml),

=

m =

a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban (2,00 g).

D3-vitamin. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A tartalmi meghatározást a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő behatását. Belső standard oldat. 0,50 mg CRS ergokalciferolt 100 ml R etanolban oldunk. Vizsgálati oldat (a). Gömblombikba mért 4,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített, 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét és R kálium-hidroxid frissen készített, 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét, valamint R etanolt 100 ml-ét adjuk. A folyadékot, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 30 percig vízfürdőn melegítjük, majd R nátrium-klorid 10 g/l-es oldatának 100 ml-ével elegyítjük és szobahőmérsékletre hűtjük. Az oldatot 500 ml-es választótölcsérbe visszük át és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l-es oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elvetjük. A felső fázist előbb R kálium-hidroxid R etanollal (10 %V/Vos) készült, 30 g/l töménységű oldatának 50 ml-ével, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. A felső fázist gyors szűrőpapírra rétegezett, 5 g R vízmentes nátriumszulfáton át − rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható − 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért a kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk. A szerves fázisokat ezután szűrjük és egyesítjük, majd csökkentett nyomáson (víz-légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegezünk. Az oldószert 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogén árammal is elpárologtathatjuk. A maradékot a „Tisztítás” részben leírt mozgófázis 1,5 ml-ében oldjuk. Enyhe melegítés pl. ultrahangos vízfürdőben szükséges lehet. A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének mintegy 50 %m/m-át teszi ki. Vizsgálati oldat (b). Két párhuzamos mérést végzünk. 4,00 g anyaghoz 2,0 ml belső standard oldatot adunk és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. Összehasonlító oldat (a). 0,50 mg CRS kolekalciferolt 100,0 ml R etanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). Egy gömblombikba 2,0 ml a) összehasonlító oldatot és 2,0 ml belső standard oldatot pipettázunk, és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. TISZTÍTÁS Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt cianopropilszililezett szilikagél (filmvastagság 10 μm).

Mozgófázis: R izopentil-alkohol – R hexán (1,6+98,4 V/V). Áramlási sebesség: 1,1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. A b) összehasonlító oldat 350 μl-ét injektáljuk. Az eluátumot olyan időszakaszban, amely a kolekalciferol retenciós idejét megelőző 2 perctől a retenciós időt követő 2 percig tart, olyan csiszoltdugós kémcsőbe gyűjtjük, amely R butil-hidroxitoluol R hexánnal készült 1 g/l-es oldatának 1 ml-ét tartalmazza. A műveletet elvégezzük az a) és a b) vizsgálati oldattal is. A b) összehasonlító oldatból, valamint az a) és a b) vizsgálati oldatból nyert eluátumokat, külön-külön, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, enyhe R nitrogén áramban, szárazra párologtatjuk. Az egyes maradékokat 1,5 − 1,5 ml R acetonitrilben oldjuk. MEGHATÁROZÁS Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,


–


állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R tömény foszforsav − R acetonitril 96 %V/V-os oldata (0,2+99,8 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: a „Tisztítás” részben előállított három oldat mindegyikéből kétszer, 200 μl-t meg nem haladó mennyiséget injektálunk. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: a b) összehasonlító oldat kromatogramján az ergokalciferol és a kolekalciferol között legalább 1,4 legyen,

–

a b) vizsgálati oldat esetében a két párhuzamosra kapott eredmény legfeljebb 5%-kal térhet el egymástól.

A NE/g-ban kifejezett D3-vitamin-tartalmat − a CRS kolekalciferol megadott tartalmát figyelembe véve − a következő képlet felhasználásával számítjuk:

m V A2 A3 ⋅ ⋅ 2 ⋅ 2 ⋅ 40 A A6 A − 5 ⋅ A m1 V1 4 2 A1 ahol m1 =

a minta tömege a b) vizsgálati oldatban, grammban,

m2 =

a CRS kolekalciferolnak az a) összehasonlító oldat készítésére felhasznált össztömege, mikrogrammban (500 μg),

A1 =

a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján,

A2 =

a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján,

A3 =

az ergokalciferol-csúcs területe (vagy magassága) a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

A4 =

az ergokalciferol-csúcs területe (vagy magassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján,

A5 =

az olyan lehetséges csúcs területe (vagy magassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján, amelynek retenciós ideje az ergokalciferoléval megegyezik és a b) vizsgálati oldatban az ergokalciferollal együtt eluálódik,

A6 =

a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága) a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

V1 =

az a) összehasonlító oldat össztérfogata (100 ml),

V2 =

a b) összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata (2,0 ml).

ELTARTÁS Színültig töltött, légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag antioxidáns adalékot nem tartalmaz, inert gáz alatt kell tárolni. A felnyitott tartály tartalmát a lehető leggyorsabban fel kell használni. Az azonnal fel nem használt anyagot inert gáz alkalmazásával védjük. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

az A-vitamin-tartalmat, Nemzetközi Egység/grammban kifejezve,

–

a D3-vitamin-tartalmat, Nemzetközi Egység/grammban kifejezve.

Iecoris aselli oleum B


07/2012:1193

IECORIS ASELLI OLEUM B Csukamájolaj (B típus) DEFINÍCIÓ A vadon élő tőkehal – Gadus morhua L. és más Gadus-fajok friss májából nyert, tisztított zsíros olaj, amelyből a szilárd anyagokat hűtéssel és szűréssel eltávolították. Alkalmas antioxidánst tartalmazhat. Tartalom: – A-vitamin: grammonként 600−2500 NE (180−750 μg); – D3-vitamin: grammonként 60−250 NE (1,5−6,25 μg). ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, sárgás színű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; alkoholban kevéssé oldódik; petroléterrel elegyedik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, C. Második azonosítás: C, D. A. Az A-vitamin A-módszer szerinti tartalmi meghatározásában a vizsgálati oldat 325±2 nm-nél abszorpciós maximumot (2.2.25) mutat. Az A-vitamin B-módszer szerinti tartalmi meghatározásában a vizsgálati oldat kromatogramján legyen látható az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő all-transz-retinol csúcsának megfelelő csúcs. B. A D3-vitamin tartalmi meghatározása során az a) vizsgálati oldat kromatogramján is megjelenik a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő, a kolekalciferolnak megfelelő csúcs. C. Az anyag feleljen meg a „Zsírsavösszetétel” vizsgálatban (lásd „Vizsgálatok”) előírt követelménynek. D. 0,1 g anyagot 0,5 ml R diklórmetánnal és 1 ml R antimon(III)-klorid−oldattal elegyítünk. Az elegy kb. 10 másodpercen belül sötétkékre színeződjék. VIZSGÁLATOK Szín. Az olaj színe nem lehet erősebb, mint a következő összehasonlító oldaté: 3,0 ml piros törzsoldathoz 25,0 ml sárga törzsoldatot elegyítünk, és az elegyet R tömény sósav 10 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re hígítjuk (2.2.2, II. módszer). Relatív sűrűség (2.2.5): 0,917−0,930.



Törésmutató (2.2.6): 1,477−1,484. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Jódszám (2.5.4, „B” módszer): 150−180. R2 keményítő−oldatot használunk. Peroxidszám (2.5.5, „B” módszer): legfeljebb 10,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5%. A vizsgálathoz 2,0 g anyagot 3×50 ml R peroxidmentes éterrel extrahálunk. Sztearin. Legalább 10 ml anyagot 60–90 °C-ra felmelegítünk, majd az anyagot jeges vízben vagy termosztált vízfürdőben, 0±0,5 °C-on 3 órán át hűtjük; amennyiben az oldhatatlan anyagok eltávolítása érdekében szükséges, a melegítés után megszűrjük a mintát. A minta tiszta maradjon. Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.2.28). Nevezéktan

Csúcsterület alsó határa (%)

Csúcsterület felső határa (%)

Mirisztinsav

14:0

2,0

6,0

Palmitinsav

16:0

7,0

14,0

Sztearinsav

18:0

1,0

4,0

Palmitoleinsav

16:1 n-7

4,5

11,5

cisz-Vakcénsav

18:1 n-7

2,0

7,0

Olajsav

18:1 n-9

12,0

21,0

Gadoleinsav

20:1 n-11

1,0

5,5

Ejkozénsav

20:1 n-9

5,0

17,0

Erukasav

22:1 n-9

0

1,5

22:1 n-11+13

5,0

12,0

Linolsav

18:2 n-6

0,5

3,0

α-linolénsav

18:3 n-3

0

2,0

Sztearidonsav

18:4 n-3

0,5

4,5

Ejkozapentaénsav (EPA)

20:5 n-3

7,0

16,0

Dokozahexénsav (DHA)

22:6 n-3

6,0

18,0

A zsírsav triviális neve Telített zsírsavak:

Egyszeresen telítetlen zsírsavak:

Cetoleinsav (22:1 n-11) Többszörösen telítetlen zsírsavak:

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag kb. 0,45 g-ját 10 ml-es mérőlombikba mérjük és literenként 50 mg R butil-hidroxitoluolt tartalmazó R hexánnal 10,0 ml-re oldjuk. Az oldat 2,0 ml-ét kvarc kémcsőbe pipettázzuk és az oldószert R nitrogén enyhe áramoltatásával elpárologtatjuk. A maradékhoz R nátrium-hidroxid R metanollal készült, 20 g/l töménységű oldatának 1,5 ml-ét adjuk, a folyadék feletti légteret R nitrogénnel töltjük, majd a kémcsövet teflonborítású kupakkal szorosan lezárjuk. Tartalmát megkeverjük és vízfürdőben 7 percig melegítjük, majd lehűtjük. 2 ml R metanolos bór-triklorid−oldat hozzáadása után újból R nitrogént rétegzünk az oldat fölé, majd szorosan lezárjuk, megkeverjük és vízfürdőben 30 percig melegítjük; ezután 40−50 °C-ra hűtjük, 1 ml R trimetilpentánt adunk hozzá, lezárjuk és legalább 30 másodpercig vortex-keverőn kevertetjük vagy erőteljesen rázzuk. Rögtön ezután 5 ml R telített nátrium-klorid−oldatot adunk a folyadékhoz, légterét R nitrogénnel telítjük, a kémcsövet lezárjuk és legalább 15 másodpercig vortex-keverőn kevertetjük vagy erőteljesen rázzuk. A felső réteget, feltisztulása után, kis választótölcsérbe visszük át. A metanolos réteget 1 ml R trimetilpentánnal még egyszer kirázzuk és a trimetilpentános kivonatokat egyesítjük. Az egyesített kivonatokat 2×1 ml R vízzel mossuk, majd R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Mintánként 2 oldatot készítünk.



Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm,

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,25 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hidrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium; az oxigén eltávolítására előtétként megfelelő mosópalackot kapcsolunk. Mintaáram-elosztási arány: 1:200. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


0 – 55

170 → 225

55 – 75

225

Injektor

250

Detektor

280

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 µl, kétszer. Rendszeralkalmasság: –

a vizsgálandó 15 zsírsav a jellemző kromatogramból (1193.-1. ábra) megfelelő mértékben azonosítható legyen,

–

R metil-palmitát, R metil-sztearát, R metil-arachinát és R metil-behenát azonos mennyiségét tartalmazó elegy injektálása után a zsírsav-metilészterek százalékos területe sorrendben 24,4, 24,8, 25,2 és 25,6 (±0,5%) legyen,

csúcsfelbontás: legalább 1,3, a metil-oleát és a metil-cisz-vakcenát között; a metil-gadoleát és a metilejkozenát közti csúcsfelbontás mind az azonosítás, mind a területmérés céljára elegendő legyen. Az egyes zsírsav-metilészterek százalékos területét az alábbi képletből számítjuk:

Ax ⋅ 100 At ahol Ax =

az x-edik zsírsav csúcsterülete,

At =

a csúcsterületek összege (C22:6 n-3-ig bezárólag).

A számítás csak abban az esetben érvényes, ha –

a csúcsok összterületét kizárólag az egyes zsírsav-metilésztereknek megfelelő csúcsok alapján számoljuk,

–

az összterület 0,05%-át meghaladó zsírsav-metilészter-csúcsok száma legalább 24,

–

a 24 legnagyobb metilésztercsúcs területösszege meghaladja az összterület 90%-át. (Ezek a szokásos elúciós sorrend esetén a következők: 14:0, 15:0, 16:0, 16:1 n-7, 16:4 n-1, 18:0, 18:1 n-9, 18:1 n-7, 18:2 n-6, 18:3 n-3, 18:4 n-3, 20:1 n-11, 20:1 n-9, 20:1 n-7, 20:2 n-6, 20:4 n-6, 20:3 n-3, 20:4 n-3, 20:5 n-3, 22:1 n-11, 22:1 n-9, 21:5 n-3, 22:5 n-3, 22:6 n-3.)



1193.-1. ábra. − A csukamájolaj (B típus) kromatogramja a zsírsav-összetétel vizsgálatához TARTALMI MEGHATÁROZÁS A-vitamin. A tartalmi meghatározást a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő, oxidáló anyagok és oxidációs katalizátorok (pl. réz és vas), valamint savak behatását. Az A-módszert alkalmazzuk. Ha az A-módszer alkalmatlannak bizonyul, a B-módszert alkalmazzuk. A-MÓDSZER Ultraibolya abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Gömblombikba mért 1,00 g anyaghoz R kálium-hidroxid frissen készített 50 %m/mos oldatának 3 ml-ét és R etanol 30 ml-ét adjuk. A folyadékot, visszafolyóhűtő alkalmazásával, R nitrogén áramoltatása közben 30 percig forraljuk, majd gyorsan lehűtjük, 30 ml R vizet adunk hozzá, végül 50 ml R éterrel kirázzuk. A kirázást háromszor megismételjük; a fázisok teljes szétválása után az alsó réteget elöntjük. Az egyesített felső fázisokat 4×50 ml R vízzel mossuk, majd 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogén áramban szárazra párologtatjuk. A bepárologtatást rotációs bepárlókészülékkel, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, csökkentett nyomáson (vízlégszivattyú) is végezhetjük. A maradékot annyi R1 2-propanolban oldjuk, hogy az oldat várható Avitamin koncentrációja 10−15 NE/ml legyen. Az oldat abszorbanciáját 300, 310, 325 és 334 nm-en, valamint az abszorpciós maximum hullámhosszán mérjük; alkalmas spektrofotométert és 1 cm-es küvettát használunk. Kompenzációs folyadékként R1 2-propanolt alkalmazunk. Az all-transz-retinolban kifejezett, NE/g-ban megadott A-vitamin-tartalmat az alábbi képlet segítségével számítjuk ki: A325 ⋅

1821 ⋅V 100m

ahol A325 =


m

=

a vizsgálandó anyag tömege, g-ban,

V

=

a ml-enként 10−15 NE A-vitamint tartalmazó oldat össztérfogata,


1821 =



A fenti képlet csak abban az esetben alkalmazható, ha A325 értéke nem nagyobb az A325,corr/0,970 tört értékénél, ahol A325,corr a 325 nm-nél mért korrigált abszorbancia, amely az alábbi egyenlettel számítható: A325,corr = 6,815 A325 − 2,555A310 − 4,260A334 A az alsó indexben jelzett hullámhosszra vonatkozó abszorbanciát jelenti.

Ha A325 értéke nagyobb az A325,corr /0,970 tört értékénél, úgy az A-vitamin-tartalmat az alábbi képlettel számítjuk:

A325,corr ⋅

1821 ⋅V 100m

A tartalmi meghatározás csak abban az esetben értékelhető, ha –

az abszorpciós maximum 323 nm és 327 nm között jelenik meg,

–

a 300 nm-nél mért és a 325 nm-nél mért abszorbanciák aránya legfeljebb 0,73.

B-MÓDSZER Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A mintából két párhuzamos mérést végzünk. Gömblombikba mért 2,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét, R kálium-hidroxid frissen készített 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét, valamint R etanol 100 ml-ét adjuk. A folyadékot, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 15 percig vízfürdőn forraljuk, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 100 ml-ével elegyítjük és lehűtjük. Az oldatot 500 ml-es választótölcsérbe visszük át, és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elöntjük. A felső fázist előbb R káliumhidroxid R etanol 10 %V/V-os oldatával készült, 30 g/l töménységű oldatának 50 ml-ével, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. Az átmosott felső fázist gyors szűrőpapírra rétegzett 5 g R vízmentes nátrium-szulfáton keresztül rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért a kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk, és az elegyet megszűrjük; a szerves fázisokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson (víz-légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegzünk. Az oldószert 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogénárammal is elpárologtathatjuk. A maradékot R 2-propanolban oldjuk, az oldatot 25 ml-es mérőlombikba visszük át és R 2-propanollal jelig töltjük. Enyhe melegítés − pl. ultrahangos vízfürdőben − szükséges lehet. (A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének mintegy 50%-át teszi ki.) Összehasonlító oldat (a). CRS retinol-acetátból R1 2-propanollal olyan oldatot készítünk, amely milliliterenként kb. 1000 NE all-transz-retinolt tartalmaz.

Az a) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). Az a) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett koncentrációja 10−15 NE/ml legyen. 326 nm-en, 1 cm-es küvettában, R1 2propanol kompenzációs folyadékkal szemben megmérjük az oldat abszorbanciáját. Az a) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett A-vitamin-tartalmát a következő − a CRS retinolacetát megadott tartalmát figyelembe vevő − képlet felhasználásával számítjuk:

A326 ⋅

1900 ⋅ V2 100 ⋅ V1



ahol A326 =


V1

=

a felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata,

V2

=


1900 =

faktor a CRS retinol-acetát fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységekre való átszámításához.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldatnál előírtak szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett 2,00 ml a) összehasonlító oldatot használunk.

A b) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). A b) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett all-transz-retinol koncentrációja 10−15 NE/ml legyen. 325 nm-en, 1 cm-es küvettában, R1 2-propanol kompenzációs folyadékkal szemben megmérjük az oldat abszorbanciáját. A b) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett all-transz-retinol-tartalmát a következő képlet felhasználásával számítjuk ki:

A325 ⋅

1821 ⋅ V3 , 100 ⋅ V4

ahol A325

=


V3

=


V4

=

a felhasznált b) összehasonlító oldat térfogata,

1821 =


Oszlop:

−

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5-10 µm).

Mozgófázis: R víz − R metanol (3+97 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 325 nm-en. Injektálás: 10 µl; a vizsgálati oldatot is és a b) összehasonlító oldatot is háromszor injektáljuk. Retenciós idő: all-transz-retinol 5±1 perc. Rendszeralkalmasság:

−

a vizsgálati oldat kromatogramján jelenjen meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján az all-transz-retinol csúcsának megfelelő csúcs,

−

a vizsgálati oldat esetében a két párhuzamosra kapott eredmény legfeljebb 5%-kal térhet el egymástól,

−

direkt abszorpciós spektrofotometriás módszerrel mérve, a b) összehasonlító oldat all-transzretinol-tartalmának visszanyerése legalább 95%.

Az A-vitamin-tartalmat a következő képlet felhasználásával számítjuk ki:

A1 ⋅

C ⋅V 1 ⋅ A2 m

ahol A1 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján,

A2 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a b) összehasonlító oldat kromatogramján,


C = V

=

m =


a CRS retinol-acetát koncentrációja az a) összehasonlító oldatban, elszappanosítás előtt meghatározva, NE/ml-ben (= 1000 NE/ml), a felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata (2,00 ml), a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban (2,00 g).

D3-vitamin. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A tartalmi meghatározást a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő behatását. Belső standard oldat. 0,50 mg CRS ergokalciferolt 100 ml R etanolban oldunk. Vizsgálati oldat (a). Gömblombikba mért 4,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét és R kálium-hidroxid frissen készített 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét, valamint R etanol 100 ml-ét adjuk. A folyadékot, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 30 percig vízfürdőn forraljuk, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 100 ml-ével elegyítjük és szobahőmérsékletűre hűtjük. Az oldatot 500 ml-es választótölcsérbe visszük, és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elvetjük. A felső fázist előbb R kálium-hidroxid R etanol 10 %V/V-os oldatával készült, 30 g/l töménységű oldatának 50 ml-ével, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. A felső fázist gyors szűrőpapírra rétegzett 5 g R vízmentes nátriumszulfáton át rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért a kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk. A szerves fázisokat ezután szűrjük és egyesítjük, majd csökkentett nyomáson (víz-légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegezünk. Az oldószert 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, lassú R nitrogén árammal is elpárologtathatjuk. A maradékot a „Tisztítás” részben leírt mozgófázis 1,5 ml-ében oldjuk. Enyhe melegítés pl. ultrahangos vízfürdőben szükséges lehet. (A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének mintegy 50 %m/m-át teszi ki.) Vizsgálati oldat (b). Két párhuzamos mérést végzünk. 4,00 g anyaghoz 2,0 ml belső standard oldatot adunk és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. Összehasonlító oldat (a). 0,50 mg CRS kolekalciferolt 100,0 ml R etanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). Egy gömblombikba 2,0 ml a) összehasonlító oldatot és 2,0 ml belső standard oldatot pipettázunk, és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. TISZTÍTÁS Oszlop:

−

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt cianopropilszililezett szilikagél (filmvastagság 10 µm).

Mozgófázis: R izopentil-alkohol-R hexán (1,6+98,4 V/V). Áramlási sebesség: 1,1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en.

A b) összehasonlító oldat 350 µl-ét injektáljuk. Az eluátumot olyan időszakaszban, amely a kolekalciferol retenciós idejét megelőző 2 perctől a retenciós időt követő 2 percig tart, olyan csiszolt dugós kémcsőbe gyűjtjük, amely R butil-hidroxitoluol R hexánnal készült 1 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét tartalmazza. A műveletet elvégezzük az a) és a b) vizsgálati oldattal is. A b) összehasonlító oldatból, valamint az a) és a b) vizsgálati oldatból nyert eluátumokat, külön-külön, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, enyhe R nitrogén áramban, szárazra párologtatjuk. Az egyes maradékokat 1,5−1,5 ml R acetonitrilben oldjuk. MEGHATÁROZÁS Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,


–


állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R tömény foszforsav − R acetonitril 96 %V/V-os oldata (0,2+99,8 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: a „Tisztítás” részben előállított három oldat mindegyikéből kétszer, 200 μl-t meg nem haladó mennyiséget injektálunk. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 1,4, a b) összehasonlító oldat kromatogramján az ergokalciferol és a kolekalciferol között,

–

a b) vizsgálati oldat esetében a két párhuzamosra kapott eredmény legfeljebb 5%-kal térhet el egymástól.

A NE/g-ban kifejezett D3-vitamin-tartalmat − a CRS kolekalciferol megadott tartalmát figyelembe véve − a következő képlet felhasználásával számítjuk:

m V A2 A3 ⋅ ⋅ 2 ⋅ 2 ⋅ 40 A6 A − A5 ⋅ A m1 V1 4 2 A1 ahol m1 =

a minta tömege a b) vizsgálati oldatban, grammban,

m2 =

a CRS kolekalciferolnak az a) összehasonlító oldat készítésére felhasznált össztömege, mikrogrammban (500 µg),

A1 =

a kolekalciferol csúcs területe (vagy magassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján,

A2 =

a kolekalciferol csúcs területe (vagy magassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján,

A3 =

az ergokalciferol csúcs területe (vagy magassága) a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

A4 =

az ergokalciferol csúcs területe (vagy magassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján,

A5 =

az olyan lehetséges csúcs területe (vagy magassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján, amelynek retenciós ideje az ergokalciferoléval megegyezik és a b) vizsgálati oldatban az ergokalciferollal együtt eluálódik,

A6 =

a kolekalciferol csúcs területe (vagy magassága) a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

V1 =

az a) összehasonlító oldat össztérfogata (100 ml),

V2 =

a b) összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata (2,0 ml).

ELTARTÁS Színültig töltött, légmentesen záró tartályban, fénytől védve; ha az anyag antioxidáns adalékot nem tartalmaz, inert gáz alatt kell tárolni. A felnyitott tartály tartalmát a lehető leggyorsabban fel kell használni. Az azonnal fel nem használt anyagot inert gáz alkalmazásával védjük. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

az A-vitamin-tartalmat, Nemzetközi Egység/grammban kifejezve,

–

a D3-vitamin-tartalmat, Nemzetközi Egység/grammban kifejezve.

Iecoris aselli oleum domestici


07/2012:2398

IECORIS ASELLI OLEUM DOMESTICI Csukamájolaj, tenyésztett halból származó DEFINÍCIÓ Tenyésztett tőkehal, Gadus morhua L., friss májából előállított, a szilárd anyagoktól hűtéssel és szűréssel mentesített, tisztított zsíros olaj. Tartalom: –

ejkozapentaénsav (EPS) és dokozahexaénsav (DHS) (trigliceridekben kifejezett) együttes mennyisége: 10,0–28,0%;

–

A-vitamin: 50–500 NE/g (15–150 µg/g);

–

D3-vitamin: legfeljebb 50 NE (1,3 µg)/g.

Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A halak tenyésztéséhez csak olyan összetételű takarmány használható, amely összhangban áll az illetékes EU vagy más ide vonatkozó szabályzatokkal. A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, halványsárgás színű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; alkoholban (96%) kevéssé oldódik; petroléterrel elegyedik. AZONOSÍTÁS A. A „β(2) helyzetű acil-csoport százalékos aránya” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) során nyert 13C NMR spektrumokat értékeljük. A spektrumok 172 ppm és 173 ppm közötti csúcsokat tartalmazzanak, a 2398-1. ábra spektrumán látható eltolódásokkal. A cervonsav (dokozahexaénsav) (C22:6 n-3; DHS), timnodonsav (ejkozapentaénsav) (C20:5 n-3; EPS) és moroktsav (C18:4 n-3) esetében a β(2)-helyzetű acil-csoport százalékos aránya feleljen meg a követelményeknek. B. Linolsav (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 10,0.



Peroxidszám (2.5.5,B módszer): legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. A kivonást 3×50 ml R peroxidmentes éterrel végezzük. Sztearin. Legalább 10 ml anyagot 60-90 °C-ra melegítünk, majd 3 órán át jeges vízfürdőben, vagy termosztatikusan szabályozott fürdőben 0±0,5 °C-on hagyjuk hűlni. Szükség esetén, az oldhatatlan anyagok kiküszöbölése céljából, a melegítés után megszűrjük az anyagot. A lehűtött minta tiszta maradjon. A β(2) helyzetű acilcsoport százalékos aránya. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). Vizsgálati oldat. 190-210 mg vizsgálandó anyagot 500 µl R deuterokloroformban oldunk. Legalább 3 mintát készítünk, és ezeket 3 napon belül megvizsgáljuk. Készülék: legalább 300 MHz-s nagyfelbontású FT-NMR spektrométer. 13

C NMR spektrumok felvétele. Az alábbi mérési beállításokat használjuk.

–

spektrumszélesség: 200 ppm (–5 ppm és 195 ppm között);

–

besugárzási frekvencia: 95 ppm;

–

időtartomány: 64 K;

–

pulzus késleltetés: 2 s;

–

pulzusprogram: zgig 30 (inverz kapuzott, 30°-os gerjesztő pulzus);

–

próbafelvételek száma: 4;

–

felvételek száma: 4096.

Adatfelolgozás. Az alábbi paramétereket használjuk: –

méret: 64 K (zérótöltés);

–

ablakfüggvény: exponenciális;

–

Lorentz-féle vonalszélesedési faktor: 0,2 Hz.

A CDCl3-jelét használjuk referenciának. Az 1:1:1-arányú triplett középső jelének eltolódását 77,16 ppm-re állítjuk. A 171,5 – 173,5 ppm spektrális tartományt ábrázoljuk. Az így kapott spektrumot hasonlítjuk össze a 2398.-1. ábrán látható spektrummal. A kémiai eltolódás értékei a 2398.-1. táblázatban leírt tartományokba esnek. 2398.-1. táblázat – Eltolódásértékek Jel

Eltolódás tartománya (ppm)

β(2) DHS

172,05 – 172,09

α(2) DHS

172,43 – 172,47

β(2) EPS

172,52 – 172,56

α(2) EPS

172,90 – 172,94

β(2) C18:4

172,56 – 172,60

α(2) C18:4

172,95 – 172,99



1. α C18:4

3. β C18:4

5. α DHS

2. α EPS

4. β EPS

6. β DHS

2398.-1. ábra – Tenyésztett halból származó csukamájolaj karbonil-régiójának 13C NMR spektruma Rendszeralkalmasság: –

jel/zaj viszony: legalább 5, az α(2) C18:4 jelnek megfelelő legkisebb jel esetében (a δ = 172,95–172,99 ppm tartományban);

–

csúcsszélesség a félmagasságnál: legfeljebb 0,02 ppm, a középső CDCl3 jel esetében (δ = 77,16 ppm-nél).

A helyzeti eloszlás számítása (β(2)-acilcsoport): a számításhoz a következő kifejezést használjuk:

100 ⋅ β (2) α (2) + β (2) ahol α(2) =

a megfelelő α(2)-karboniljel csúcsterülete;

β(2) =

a C22:6 n-3, C20:5 n-3 illetve C18:4 n-3 karboniljel csúcsterülete.

Követelmények: a β(2) helyzetű acilcsoport százalékos aránya az egyes zsírsavakra vonatkozóan: cervonsav (dokozahexaénsav) (C22:6 n-3; DHS) 71–81%, timnodonsav (ejkozapentaénsav) (C20:5 n-3; EPS) 32–40%, moroktsav (C18:4 n-3) 28–38%. Zsírsavösszetétel (2.4.29). A csúcsok azonosításához lásd a 2398.-2. ábrán feltüntetett kromatogramot.



A metil-észterek 24 legnagyobb csúcsának területösszege az összterület több, mint 90%-át teszi ki (ezek a szokásos elúciós sorrendben a következőknek felelnek meg: 14:0, 15:0, 16:0, 16:1 n-7, 16:4 n1, 18:0, 18:1 n-9, 18:1 n-7, 18:2 n-6, 18:3 n-3, 18:4 n-3, 20:1 n-11, 20:1 n-9, 20:1 n-7, 20:2 n-6, 20:4 n-6, 20:3 n-3, 20:4 n-3, 20:5 n-3, 22:1 n-11, 22:1 n-9, 21:5 n-3, 22:5 n-3, 22:6 n-3). Linolsav (2.4.29): 3,0%–11,0%.

2398.-2. ábra – Kromatogram a tenyésztett halból származó csukamájolaj zsírsav-összetételének vizsgálatához TARTALMI MEGHATÁROZÁS EPS és DHS (2.4.29). Lásd a 2398.-2. ábrán feltüntetett kromatogramot. A-vitamin. A vizsgálat műveleteit a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől védve, oxidálószerek, oxidációt katalizáló szerek (pl. réz és vas), valamint savak kizárásával végezzük. Az A-módszert alkalmazzuk. Amennyiben az A-módszer nem bizonyul alkalmasnak, úgy a Bmódszert használjuk.



A-MÓDSZER Ultraibolya abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Gömblombikba mért 1,00 g anyaghoz R kálium-hidroxid frissen készített, 50 %m/mos oldatának 3 ml-ét és R vízmentes etanol 30 ml-ét adjuk. Visszafolyó hűtőt alkalmazva a folyadékot – R nitrogén átáramoltatása mellett – 30 percig forraljuk, majd gyorsan lehűtve 30 ml R vizet adunk hozzá. Az így nyert oldatot 50 ml R éterrel kivonjuk. A kivonást még 3 ízben megismételjük. A teljes kivonás után megmaradó alsó fázist elvetjük. Az egyesített felső rétegeket 4×50 ml R vízzel mossuk, majd gyenge R nitrogén áram alkalmazása mellett, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, vagy rotációs desztillálót használva, ugyancsak 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, csökkentett nyomáson (vízsugár légszivattyú) szárazra párologtatjuk. A maradékot olyan mennyiségű R1 2propanolban oldjuk, hogy az oldat várható A-vitamin koncentrációja 10–15 NE/ml legyen. Alkalmas spektrofotométerrel megmérjük az oldat abszorbanciáját 300, 310, 325 és 334 nm-en, valamint a maximális abszorpció hullámhosszán. A méréseket 1 cm-es, ellenőrzött küvettában végezzük, R1 2-propanolt használva kompenzáló folyadékként. Kiszámítjuk az all-transz-retinolban kifejezett A-vitamin-tartalmat Nemzetközi Egység/g-ban, a következő kifejezés alkalmazásával:

A325 ⋅

1821 ⋅V 100m

ahol A325 =

a 325 nm-en mért abszorbancia;

M

=

a vizsgálandó anyag tömege, g-ban;

V

=

a ml-enként 10-15 NE A-vitamint tartalmazó oldat össztérfogata;

1821 =

átszámítási faktor az all-transz-retinol fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységekre történő átalakításához.

A fenti kifejezés csak aban az esetben használható, ha A325 értéke nem nagyobb A325,korr/0,970 értékénél, ahol A325,korr a 325 nm-nél mért, korrigált abszorbancia, amelyet a következő egyenlet fejez ki: A325,korr = 6,815A325 – 2,555A310 – 4,260A334 A mutatja az abszorbanciát az alsó index által jelzett hullámhossznál. Amennyiben A325 értéke nagyobb, mint A325,korr/0,970, úgy az A-vitamin tartalmat a következő kifejezés alkalmazásával számítjuk ki: A325,korr ⋅

1821 ⋅V 100m

A tartalmi meghatározás csak abban az esetben értékelhető, ha: –

az abszorpciós maximum hullámhossza 323 nm és 327 nm közötti;

–

a 300 nm-en és a 325 nm-en mért abszorbanciák aránya legfeljebb 0,73.

B-MÓDSZER Folyadékkromatográfia(2.2.29).



Vizsgálati oldat. Két példányban készítjük. Gömblombikba mért 2,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített, 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét, R kálium-hidroxid frissen készített, 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét és R vízmentes etanol 100 ml-ét adjuk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 15 percig vízfürdőn forraljuk, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 100 ml-ével elegyítve lehűtjük. Az oldatot ezután 500 ml-es választótölcsérbe visszük át és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elvetjük. A felső fázist előbb R kálium-hidroxid R vízmentes etanol 10 %V/V-os oldatával készült 30 g/l-es oldatának 50 ml-ével, majd R nátriumklorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. Az átmosott felső fázist gyors szűrőpapírra rétegezett, 5 g R vízmentes nátrium-szulfáton keresztül – rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható – 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért friss kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk, és a folyadékot szűrjük. Az egyesített felső fázisokat csökkentett nyomáson (vízsugár légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegezünk. Úgy is eljárhatunk, hogy az oldószert, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, R nitrogén lassú áramoltatásával párologtatjuk el. A maradékot R 2-propanolban oldjuk, az oldatot 25 ml-es mérőlombikba visszük át és R 2-propanollal jelig töltjük. Az oldáshoz ultrahang fürdőben végzett enyhe melegítés szükséges lehet. A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének közel 50 %m/m-át teszi ki. Összehasonlító oldat (a). CRS retinol-acetátból R1 2-propanollal olyan oldatot készítünk, amely mlenként kb. 1000 NE all-transz-retinolt tartalmaz. Az a) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). Az a) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett koncentrációja 10–15 NE/ml legyen. Ezt követően 326 nm-en, 1 cm-es küvettában, R1 2-propanol kompenzációs folyadékkal szemben, megmérjük az oldat abszorbanciáját. Az a) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett A-vitamin tartalmát – a CRS retinol-acetát megadott tartalmának figyelembe vételével – a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

A326 ⋅

1900 ⋅ V2 100 ⋅ V1

ahol A326 =


V1

=

a felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata;

V2

=

a hígított oldat térfogata;

1900 =

átszámítási faktor a CRS retinol-acetát fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységekre történő átalakításához.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldatra leírt módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett 2,00 ml a) összehasonlító oldatot használunk. A b) összehasonlító oldat pontos koncentrációját ultraibolya abszorpciós spektrofotometriás módszerrel határozzuk meg (2.2.25). A b) összehasonlító oldatot R1 2-propanollal olyan mértékben hígítjuk, hogy feltételezett all-transz-retinol koncentrációja 10–15 NE/ml legyen. Ezt követően, 325 nm-en, 1 cm-es küvettában megmérjük az oldat abszorbanciáját, R1 2-propanolt használva kompenzációs folyadékként. A b) összehasonlító oldat NE/ml-ben kifejezett all-transz-retinol tartalmát a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

A325 ⋅ ahol

1821 ⋅ V3 100 ⋅ V4


A325 =



V3

=

a hígított oldat térfogata;

V4

=

a felhasznált b) összehasonlító oldat térfogata;

1821 =

átszámítási faktor az all-transz-retinol fajlagos abszorpciós koefficiensének Nemzetközi Egységekre történő átalakításához

Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5-10 µm).

Mozgófázis: R víz – R metanol (3+97 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 325 nm-en. Injektálás: 10 µl; a vizsgálati oldatot és a b) összehasonlító oldatot is háromszor injektáljuk. Retenciós idő: all-transz-retinol: 5 ± 1 perc. Rendszeralkalmasság: –

a vizsgálati oldat kromatogramján jelenjen meg egy, a b) összehasonlító oldat kromatogramján az all-transz-retinol csúcsának megfelelő csúcs;

–

a két vizsgálati oldattal kapott eredmény nem különbözhet egymástól 5%-nál nagyobb mértékben;

–

közvetlen abszorpciós spektrofotometriával mérve a b) összehasonlító oldat all-transz-retinol tartalmának több, mint 95%-át vissza kell nyernünk.

Az A-vitamin tartalmat a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

A1 ⋅

C ⋅V 1 ⋅ A2 m

ahol A1 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2 =

az all-transz-retinol csúcsterülete a b) összehasonlító oldat kromatogramján;

C =

a CRS retinol-acetát koncentrációja az a) összehasonlító oldatban, az elszappanosítás előtt meghatározva, NE/ml-ben (= 1000 NE/ml);

V

a kezelt a) összehasonlító oldat térfogata (2,00 ml);

=

M =

a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban (2,00 g).

D3-vitamin. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A tartalmi meghatározást a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő behatását. Belső standard oldat. 0,50 mg CRS ergokalciferolt 100 ml R vízmentes etanolban oldunk. Vizsgálati oldat (a). Gömblombikba mért 4,00 g anyaghoz R aszkorbinsav frissen készített, 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét, R kálium-hidroxid frissen készített 800 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét és R vízmentes etanol 100 ml-ét adjuk. A folyadékot vízfürdőn, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 30 percig forraljuk, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 100 ml-ét elegyítve hozzá, szobahőmérsékletre hűtjük. Az oldatot 500 ml-es választótölcsérbe visszük át, és a gömblombikot R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának kb. 75 ml-ével, majd R1 petroléter és R éter egyenlő térfogatarányú elegyének 150 ml-ével átöblítjük. 1 percig tartó rázást követően, a rétegek teljes szétválása után, az alsó fázist elvetjük. A felső fázist előbb R kálium-hidroxid R vízmentes etanol 10 %V/V-os oldatával készült, 30 g/l töménységű oldatának 50 ml-ével, majd R nátrium-klorid 10 g/l töménységű oldatának 3×50 ml-ével mossuk. A felső fázist ezután gyors



szűrőpapírra rétegezett 5 g R vízmentes nátrium-szulfáton át – rotációs bepárlókészülékhez csatlakoztatható – 250 ml-es lombikba szűrjük. A tölcsért a friss kivonóelegy újabb 10 ml-ével mossuk, és a folyadékot szűrjük. Az egyesített felső fázisokat ezután csökkentett nyomáson (vízsugár légszivattyú), 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten ledesztilláljuk. A teljes elpárologtatást követően a maradék fölé R nitrogént rétegezünk. Úgy is eljárhatunk, hogy az oldószert, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérékleten R nitrogén lassú áramoltatásával párologtatjuk el. A maradékot a „Tisztítás” részben leírt mozgófázis 1,5 ml-ében oldjuk. Az oldáshoz ultrahang-fürdőben végzett enyhe melegítés szükséges lehet. A fehér maradék nagy hányada koleszterin, amely a csukamájolaj el nem szappanosítható részének közel 50%-át teszi ki. Vizsgálati oldat (b). Két példányban készítjük. 4,00 g anyaghoz a belső standard oldat 2,0 ml-ét adjuk, és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. Összehasonlító oldat (a).0,50 mg CRS kolekalciferolt 100,0 ml R vízmentes etanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). Egy gömblombikba 2,0 ml a) összehasonlító oldatot és 2,0 ml belső standard oldatot pipettázunk, és a továbbiakban az a) vizsgálati oldatra leírtak szerint járunk el. TISZTÍTÁS Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, cianopropilszililezett szilikagél (10 µm).

Mozgófázis: R izopentil-alkohol – R hexán (1,6+98,4 V/V). Áramlási sebesség: 1,1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. A b) összehasonlító oldat 350 µl-ét injektáljuk. Az eluátumot olyan időszakban, amely a kolekalciferol retenciós idejét megelőző 2 perctől a retenciós időt követő 2 percig tart, olyan csiszoltdugós kémcsőbe gyűjtjük, amely R butilhidroxitoluol R hexánnal készült, 1 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét tartalmazza. A műveletet elvégezzük az a) és a b) vizsgálati oldattal is. A b) összehasonlító oldatból, valamint az a) és a b) vizsgálati oldatból nyert eluátumokat, külön-külön, 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, enyhe R nitrogén áramban, szárazra párologtatjuk. Az egyes maradékokat 1,5–1,5 ml R acetonitrilben oldjuk. MEGHATÁROZÁS Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R tömény foszforsav – R acetonitril 96 %V/V-os oldata (0,2+99,8 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/ perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: a „Tisztítás” részben előállított három oldat mindegyikéből kétszer, 200 µl-t meg nem haladó mennyiséget injektálunk. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 1,4, az ergokalciferol és a kolekalciferol között a b) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

a b) vizsgálati oldat két pédányával kapott eredmények nem térhetnek el egymástól 5%-nál nagyobb mértékben.



A D3-vitamin NE/g-ban kifejezett tartalmát – a CRS kolekalciferol megadott tartalmát figyelembe véve – a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

A2 ⋅ A6

A3

⎡A ⎤ A4 − ⎢ 5 ⎥ ⋅ A2 ⎣ A1 ⎦

⋅

m 2 V2 ⋅ ⋅ 40 m1 V1

ahol m1 =

a minta tömege a b) vizsgálati oldatban, g-ban;

m2 =

az a) összehasonlító oldat készítésére felhasznált CRS kolekalciferol össztömege, µg-ban (500 µg);

A1 =

a kolekalciferol csúcsterülete (vagy csúcsmagassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján;

A2 =

a kolekalciferol csúcsterülete (vagy csúcsmagassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján;

A3 =

az ergokalciferol kromatogramján;

A4 =

az ergokalciferol csúcsterülete (vagy csúcsmagassága) a b) vizsgálati oldat kromatogramján;

A5 =

egy olyan lehetséges csúcs területe (vagy magassága) az a) vizsgálati oldat kromatogramján, amelynek retenciós ideje megegyezik a b) vizsgálati oldatban az ergokalciferollal együtt eluálódó csúcs retenciós idejével;

A6 =

a kolekalciferol kromatogramján;

V1 =

az a) összehasonlító oldat össztérfogata (100 ml);

V2 =

a b) összehasonlító oldat készítésénél felhasznált a) összehasonlító oldat térfogata (2,0 ml).

csúcsterülete

csúcsterülete

(vagy

(vagy

csúcsmagassága)

csúcsmagassága)

a

a

b)

b)

összehasonlító

összehasonlító

oldat

oldat

ELTARTÁS Légmentesen záró és színültig töltött tartályban, fénytől védve. Ha az anyag antioxidáns-adalékot nem tartalmaz, inert gáz alatt kell tárolni. Ha a tartályt egyszer felnyitották, tartalmát a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni. Az azonnal fel nem használt anyagot inertgázzal védjük. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

az EPS és a DHS együttes tartalmát;

–

az A-vitamin-tartalmat, NE/g-ban kifejezve;

–

a D3-vitamin-tartalmat, NE/ g-ban kifejezve.

01/2012:0918

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE AD USUM INTRAVENOSUM Humán normál immunglobulin, intravénás alkalmazásra

DEFINÍCIÓ Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin steril folyékony vagy immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmazó fagyasztva szárított készítmény. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. Ez a cikkely nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyeket szándékosan úgy készítettek, hogy IgG fragmentumokat vagy kémiailag módosított IgG-t tartalmazzanak. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek megfelelő humán plazmából készül. A készítmény adalékanyagot tartalmazhat, például stabilizátorokat. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, amely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert fertőző ágensek eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben nincs kedvezőtlen hatással az immunglobulinnal kezelt betegekre. Ugyanakkor az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t is kell tartalmaznia, amely(ek)ről igazolták, hogy alkalmasak trombózist-generáló ágensek eltávolítására. Hangsúlyt kell fektetni az aktivált koagulációs faktorok és zymogénjeinek azonosítására, és azon eljárási lépésekre melyek során aktiválódnak. Szintén figyelembe kell venni más, a gyártási folyamatnak köszönhető prokoaguláns ágenst is. Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intravénás alkalmazás esetén jól tolerálható. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, melyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék: −

nem terjeszt fertőzést,

−

50 g/l immunglobulin koncentrációnál a kiindulási kevert plazmához képest legalább háromszoros koncentrációban tartalmaz legalább egy

olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, amelyből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre, −

az immunglobulin G alosztályok eloszlása meghatározott,

−

megfelel az immunglobulin Fc funkciójára irányuló vizsgálat (2.7.9) követelményeinek.

−

nem mutat trombogén (prokoaguláns) aktivitást.

Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint stabilizált oldatként vagy fagyasztva szárított készítményként állítják elő. A készítményt mindkét esetben baktériumszűrőn bocsátják keresztül. A készítményt ezt követően fagyasztva száríthatják, amit a tartályok vákuumban vagy inert gáztérben történő lezárása követ. A felhasznált plazmához antibiotik nem adhatók. Mikrobiológiai tartósítószer sem frakcionálás közben, sem a letöltés előtti végtermék-oldatban nem alkalmazható. A készítmény stabilitását a fejlesztés folyamán megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell. SAJÁTSÁGOK − folyékony készítmény tiszta vagy enyhén opálos, és színtelen vagy halványsárga lehet; − fagyasztva szárított készítmény: higroszkópos, halványsárga por, vagy porlékony szilárd anyag.

fehér

vagy

A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon – közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével) – feloldjuk. AZONOSÍTÁS A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt; az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben jelen lehetnek más plazmafehérjék is. Amennyiben a készítményhez humán albumint adnak stabilizáló anyagként, lehetséges, hogy főkomponensként az látható. VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményhez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk, a javasolt hőmérsékleten. A készítménynek 20-25 °C-on, 30 percen belül teljesen fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 4,0–7,4. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje. legalább 30 g/l, illetve a címkén megjelölt tartalom 90–110%a. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként pedig R1 barbitál–tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat immunglobulin koncentrációja 30 g/l legyen. Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 30 g/l legyen. A vizsgálati oldat 4,0 μl-ét, 10 mm-es sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,4 μl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontroll csíkra felvitt normál humán szérum-albumin sávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete-10B–oldattal 5 percen keresztül festjük. A csíkokat ezután 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik. A

csíkokat 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük, olyan eszközzel, mely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt csíkonként 3 mérés átlagából számoljuk ki. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya az összehasonlító készítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen. Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fehérjék legfeljebb 5%-ának lehet a fősávétól eltérő mozgékonysága. Ez a határérték nem alkalmazható, ha a készítményhez albumint adtak stabilizáló anyagként. Ilyen készítmények esetén a fehérjeösszetétel vizsgálatát gyártás közben kell elvégezni, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt. Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, amely alkalmazható a használt kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 μg mennyiségű injektált fehérje általában megfelelő. Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval azonos fehérjekoncentrációjú oldatot nyerjünk. Oszlop: −

méret: l = 0,6 m, ∅ = 7,5 mm vagy l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm,

−

állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömeg-tartományba eső globuláris fehérjék frakcionálásra alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Csúcsok azonosítása: Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. Egy további csúcs a dimernek felel meg, a monomerhez viszonyított kb. 0,85 relatív retencióval. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimerénél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján:

−

relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1 ± 0,02;

−

csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogram teljes csúcsterületének legalább 90%-a, a polimerek és az aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogram teljes csúcsterületének legfeljebb 3%-a; ez a követelmény nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyekhez albumint adtak stabilizáló anyagként. Albuminnal stabilizált termékek esetén a molekulaméret eloszlásának vizsgálatát gyártás közben végzik el, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt.

Antikomplement aktivitás.(2.6.17). A komplement-fogyás legfeljebb 50% (1 CH50 immunglobulin milligrammonként). Prekallikrein aktivátor (2.6.15). legfeljebb 35 NE/ml, a vizsgálandó készítmény 30 g/l immunglobulin tartalmú hígítására számolva. Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20). Elvégezzük az anti-A és anti-B hemagglutininek vizsgálatát. Ha a vizsgálandó készítmény immunglobulin tartalma több, mint 30 g/l, hígítsuk ilyen töménységűre, mielőtt elkészítenénk a vizsgálatban használandó hígításokat. Az 1:64-es hígítások nem mutathatnak agglutinációt. Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A készítmény feleljen meg az intravénás alkalmazásra szánt humán immunoglobulin anti-D ellenanyagainak meghatározására irányuló vizsgálat követelményének. Hepatitisz B felszíni antigén elleni ellenanyag: legalább 0,5 NE/g immunglobulin, melyet megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) határozunk meg. Immunglobulin A. Megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva, az immunglobulin A tartalom nem lehet magasabb, mint a címkén feltüntetett legnagyobb érték. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32), vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, illetve indokolt és

engedélyezett esetben, ha csak lehetséges, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként 0,5 g vizsgálandó készítménynek megfelelő térfogatot adunk be, de semmiképpen sem többet, mint testtömeg-kilogrammonként 10 ml-t. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény legfeljebb 50 g/l fehérjetartalmú oldatok esetében kevesebb, mint 0,5 NE/ml endotoxint, 50–100 g/l fehérjetartalmú oldatok esetében pedig kevesebb, mint 1,0 NE/ml endotoxint tartalmazhat.

ELTARTÁS A folyékony készítményt színtelen üvegtartályban, fénytől védve, a címkén megadott hőmérsékleten. A fagyasztva szárított készítményt légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

folyékony készítmény esetén a tartályban levő folyadék térfogatát, és g/l-ben kifejezett fehérjetartalmát,

−

fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,

−

a tartályban levő immunglobulin mennyiségét,

−

az alkalmazás módját,

−

fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,

−

a készítményben jelen levő immunglobulin G alosztályok eloszlását,

−

adott esetben a hozzáadott stabilizáló albumin mennyiségét,

−

a legnagyobb immunglobulin A tartalmat.

Kalii bromidum


07/2012:0184

KALII BROMIDUM Kálium-bromid KBr [7758-02-3]

Mr 119,0

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben és glicerinben bőségesen oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. B. A káliumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők. Az S oldatot (lásd Vizsgálatok) vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-ét 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vagy 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Bromát. Az S oldat 10 ml-éhez R keményítő–oldatból 1 ml-t, R kálium-jodid oldatából (100 g/l) 0,1 ml-t és 0,5 M kénsavból 0,25 ml-t elegyítünk. Az elegyet fénytől védett helyre tesszük; 5 perc elteltével az oldatban sem kék, sem ibolya színeződés nem keletkezhet. Klorid és szulfát. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 0,400 g vizsgálandó anyagot 50,0 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, majd 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). 25,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 ml a) vizsgálati oldathoz 1,0 ml R szulfát–mértékoldatot (10 ppm SO4) és 12,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra használt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Kalii bromidum


Összehasonlító oldat (b). 10,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra használt vízzel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 2,0 ml-éhez 8,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra használt vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: R kromatográfiás célra használt víz. Oszlop: –

méretei: l=0,25 m, Ø= 2 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen bázisos anioncserélő gyanta (13 µm).

Mozgófázis: 0,600 g R kálium–hidroxidot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Áramlási sebesség: 0,4 ml/perc Detektálás: megfelelő ionelnyomóval felszerelt vezetőképességi detektor. Injektálás: 50µl b) vizsgálati oldat, a) és b) összehasonlító oldat, valamint üres oldat. Kromatografálási idő: a bromid retenciós idejének 2,5-szerese. Retenciós idők: klorid kb. 5 perc;bromid kb. 8 perc; szulfát kb. 16 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 8,0 a klorid és a bromid csúcsa között.

Követelmények: a b) vizsgálati oldattal és az a) összehasonlító oldattal kapott csúcsokat az üres oldattal kapott csúcsok területével korrigáljuk: –

klorid: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a kloridhoz tartozó csúcs területe nem lehet nagyobb, mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján a kloridnak megfelelő csúcs területei közötti különbség (0,6%).

–

szulfát: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a szulfáthoz tartozó csúcs területe nem lehet nagyobb mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján a szulfátnak megfelelő csúcs területei közötti különbség (100 ppm).

Jodid. Az S oldat 5 ml-éhez 0,15 ml R1 vas(III)-klorid–oldatot és 2 ml R diklórmetánt adunk. A keveréket összerázzuk. Szétválás után az alsó fázis színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium és alkáliföldfémek (2.4.7): legfeljebb 200 ppm, Ca-ban kifejezve. 10,0 g anyagot vizsgálunk. Legfeljebb 5,0 ml 0,01 M nátrium-edetát–mérőoldat fogyhat. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 3 órán keresztül 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 100,0 mg-ját R vízben oldunk, 5 ml R hígított salétromsavat adunk hozzá, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A kapott oldatot potenciometriás végpontjelzés mellett (2.2.20) 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldattal titráljuk.

Kalii bromidum


1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 11,90 mg KBr egyenértékű. A százalékos KBr-tartalmat a következő összefüggés alapján számoljuk ki: a – 3,357 b, ahol a

=

a tartalmi meghatározás eredményeként kapott százalékos KBr- és KCl-tartalom, KBr-ban kifejezve;

b

=

a „Klorid” vizsgálatban kapott százalékos kloridion-tartalom.

07/2012:0185

KALII CHLORIDUM Kálium-klorid KCl [7447-40-7]

Mr 74,6

DEFINÍCIÓ Tartalom: 99,0–101,0% KCl (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. A kloridion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. B. Az S oldattal (lásd Vizsgálatok) a káliumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 50 ml-ét 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vagy 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Bromid: legfeljebb 0,1%. Az S oldat 1,0 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-éhez 2,0 ml R2 fenolvörös– oldatot és 1,0 ml R1 klóramin–oldatot elegyítünk, és az oldatot késedelem nélkül homogenizáljuk. Pontosan 2 perc elteltével 0,15 ml 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldatot elegyítünk az oldathoz és az így nyert elegy térfogatát R vízzel 10,0 ml-re kiegészítjük. Az oldat 590 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) nem lehet nagyobb, mint azé az összehasonlító oldaté, amelyet egyidejűleg és azonos módon, de R kálium-bromid 3,0 mg/l töménységű oldatának 5 ml-ével készítettünk; kompenzáló folyadékként R vizet alkalmazunk. Jodid. 0,15 ml R nátrium-nitrit–oldat, 2 ml 0,5 M kénsav és 25 ml R jodidmentes keményítő–oldat elegyét 25 ml R vízzel hígítjuk. A frissen készített elegy cseppenként történő adagolásával átnedvesítünk 5 g anyagot. Az anyagon, 5 perc elteltével nappali fényben vizsgálva, ne legyen látható kék színeződés. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Alumínium (2.4.17): legfeljebb 1,0 ppm. A hemodializáló oldatok előállítására szánt anyag feleljen meg e vizsgálat követelményének is. Előírt oldat. A vizsgálathoz az anyag 4 g-ját 100 ml R vízben oldjuk, majd az oldathoz 10 ml R acetát– tompítóoldatot (pH 6,0) elegyítünk. Összehasonlító oldat. 2 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 98 ml R víz elegye. Üres oldat. 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 100 ml R víz elegye. Bárium. Az S oldat 5 ml-éhez 5 ml R desztillált vizet és 1 ml R hígított kénsavat elegyítünk. 15 perc elteltével az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az 5 ml S oldat és 6 ml R desztillált víz elegyítésével készített oldaté. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium és alkáliföldfémek (2.4.7): legfeljebb 200 ppm, Ca-ban kifejezve. 10,0 g anyagot vizsgálunk (a vizsgálathoz 0,15 g R eriokrómfekete-T–porhígítást használunk). A 0,01 M nátriumedetát–mérőoldat fogyása legfeljebb 5,0 ml lehet. Nátrium: legfeljebb 0,1 % Na. A parenterális gyógyszerkészítmények vagy hemodializáló oldatok előállítására szánt anyag feleljen meg e vizsgálat követelményének is. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Előzetesen 3 órán keresztül 100–105 °C-on szárított R nátrium-klorid 0,5084 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk (200 µg Na/ml). A kapott oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossz: 589 nm. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 3 órán keresztül 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 60,0 mg-ját R vízben oldjuk, hozzáadunk 5 ml R hígított salétromsavat és az így kapott oldatot R vízzel 50 ml-re hígítjuk Az oldatot 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal – potenciometriás végpontjelzést alkalmazva – titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 7,46 mg KCl egyenértékű. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy −

az anyag felhasználható parenterális gyógyszerkészítmények előállítására,

−

az anyag felhasználható hemodializáló oldatok készítésére.

Levothyroxinum natricum


01/2012:0401 javított 7.5

LEVOTHYROXINUM NATRICUM Levotiroxin-nátrium

C15H10I4NNaO4.xH2O; x ≈ 5 [25416-65-3]

Mr 799 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ A levotiroxin-nátrium szárított anyagra vonatkoztatott nátrium-[(2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propanoát]-tartalma 97,0−102,0%. Tartalom: 97,0–102,0 % (vízmentes anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz. SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy enyhén barnássárga por, illetve finom, enyhén nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg alkáli lúgok oldják. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS levotiroxin-nátrium spektrumával hasonlítjuk össze. B: 200 mg anyagot 2 ml R hígított kénsavval először vízfürdőn, majd óvatosan nyílt lángon melegítünk. A hőmérsékletet kb. 600±50 °C-ig fokozatosan emeljük, és az anyagot addig izzítjuk, míg a fekete részecskék csaknem teljesen eltűnnek. A maradékot 2 ml R vízben oldjuk. Az oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) enyhe forrásban lévő elegyének 23 ml-ében oldunk. A lehűtött oldat térfogatát 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) elegyével 25,0 ml-re egészítjük ki. Az oldat külleme. A frissen készített S oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS3 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +16 és +20 között (vízmentes anyagra). A frissen készített S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A meghatározást fénytől védve végezzük.



Oldószerelegy: A-mozgófázis – R etanol (96%) (1+2 V/V). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS levotiroxin-nátriumot és 2,5 mg CRS liotironinnátriumot (A szennyező) az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 mlét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 50,0 ml-re. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS levotiroxin-nátriumot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re. Összehasonlító oldat (d). 2,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxint (F- és Gszennyezőt tartalmaz) az oldószerelegy 10,0 ml-ében oldunk és 10 percig ultrahanggal kezeljük. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m; Ø = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (3 μm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R vízzel 2 literre hígítunk;

–

B-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R1 acetonitrillel 2 literre hígítunk; Idő (perc)



0–10

70

30

10–40

70 → 20

30 → 80

40–50

20

80

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 25-25 μl a vizsgálati oldatból, az a), b), és d) összehasonlító oldatból Szennyezők azonosítása: az F- és G- szennyezőket a CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxinhoz mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a levotiroxinra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Fszennyező kb. 2,0; G-szennyező kb. 2,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat. –

csúcsfelbontás: legalább 5,0 az A-szennyező és a levotiroxin között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (1,0%);

–

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének háromszorosa (0,3%);



–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%);

–

szennyezők összesen: legfeljebb 2,0%,

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének a fele, nem vesszük figyelembe (0,05%).

A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Víztartalom (2.5.32): 6,0–12,0 %. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C15H10I4NNaO4-tartalmát a CRS levotiroxin-nátrium deklarált tartalma alapján számoljuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2−8 °C-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): B, C, D, E, H, J, K.

A. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (liotironin),

B. (2S)-2-amino-3-[4-(3-kloro-4-hidroxi-5-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav,



C. [4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (trijódtiroecetsav),

D. [4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (tetrajódtiroecetsav),

E. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxifenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (dijódtironin),

F. (2S)-2-amino-3-[4-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenoxi]-3,5-dijódfenil]propánsav, G. ismeretlen szerkezet,

H. 4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódbenzoesav,

J. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav,

K. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav.

Magaldratum


07/2012:1539

MAGALDRATUM Magaldrát Al5Mg10(OH)31(SO4)2.xH2O [74978-16-8]

Mr 1097 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ A magaldrát alumínium és magnézium hidroxidjaiból és szulfátjaiból áll. Összetétele közelítőleg megfelel az Al5Mg10(OH)31(SO4)2.xH2O képletnek. Tartalom: 90,0–105,0 % (szárított anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg ásványi savak oldják.

AZONOSÍTÁS A. 0,6 g anyagot 20 ml R 3 M sósavban oldunk, majd kb. 30 ml R vízzel való elegyítés után az oldatot forrásig melegítjük. Az oldat pH-ját R1 hígított ammónia–oldattal 6,2-re állítjuk be, majd a folyadékot további 2 percig forrásban tartjuk, azután szűrjük, és a csapadékot valamint a szüredéket félretesszük. A szüredék 2 ml-éhez 2 ml R ammónium-klorid–oldatot adunk, majd semlegesítjük. A semlegesítéshez szükséges oldat készítése: 2 g R ammónium-karbonátot 2 ml R1 hígított ammónia–oldat és 20 ml R víz elegyében oldunk. A semlegesítés során csapadék nem képződik. Az oldathoz ezután R dinátrium-hidrogén-foszfát–oldatot adunk; fehér, kristályos csapadék képződik, amely R1 hígított ammónia–oldatban nem oldódik. B. Az „Azonosítás” A pontjában nyert csapadékkal az alumínium azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. Az „Azonosítás” A pontjában nyert szüredékkel a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK Oldódó klorid: legfeljebb 3,5%. 1 g anyagot 50 ml R vízben eloszlatunk, a szuszpenziót 5 percig forraljuk, majd lehűtjük, térfogatát 50,0 ml-re kiegészítjük, összerázzuk és szűrjük. A szüredék 25,0 ml-éhez 0,2 ml R kálium-kromát–

Magaldratum


oldatot adunk, majd 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal addig titráljuk, amíg a folyadék maradandóan ibolyásvörösre színeződik. A titrálás során legfeljebb 5,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldat fogyhat. Oldódó szulfát: legfeljebb 1,9%. Az oldódó klorid vizsgálatánál nyert szüredék 2,5 ml-éhez 30 ml R vizet adunk, majd az oldatot, R kék lakmuszpapírt alkalmazva indikátorként, R tömény sósavval semlegesítjük. Ezután 1 M sósav, és R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 3-3 ml-ét elegyítjük hozzá, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A folyadékot összerázzuk, majd 10 percig állni hagyjuk. A vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml szüredék helyett 1 ml 0,01 M kénsavval készítjük. Szulfát: 16,0–21,0% (szárított anyagra). 0,875 g anyagot 5 ml R tömény ecetsav és 10 ml R víz elegyében oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Előkészítünk egy 1 cm belső átmérőjű, 15 ml R kationcserélő gyantával (150–300 µm) töltött, előzőleg 30 ml R vízzel átmosott kromatográfiás oszlopot. A vizsgálandó oldat 5,0 ml-ét visszük fel az oszlopra, majd 15 ml R vízzel eluáljuk. Az eluátumhoz R magnézium-acetát 53,6 g/l töménységű oldatából 5 ml-t, 32 ml R metanolt és 0,2 ml R alizarin S–oldatot adunk. Bürettából kb. 4,0 ml 0,05 M bárium-klorid−mérőoldatot, és további 0,2 ml R alizarin S–oldatot elegyítünk hozzá, majd a csapadékos elegyet lassan addig titráljuk, amíg a sárga szín eltűnik, és ibolyásvörös színárnyalat válik láthatóvá. 1 ml 0,05 M bárium-klorid−mérőoldattal 4,803 mg SO4 egyenértékű. Alumínium-hidroxid: 32,1–45,9%, szárított anyagra vonatkoztatva. 0,800 g anyagot, vízfürdőn melegítve, 10 ml R hígított sósavban oldunk. Lehűtés után az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-éhez addig adunk R1 hígított ammónia–oldatot, amíg éppen csapadék kezd képződni. Hozzáadjuk a csapadék oldásához szükséges legkisebb mennyiségű R hígított sósavat, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az alumíniumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 7,80 mg Al(OH)3 egyenértékű. Magnézium-hidroxid: 49,2–66,6% (szárított anyagra). 0,100 g vizsgálati mintát 2 ml R hígított sósavban oldunk, majd R víz segítségével 500 ml-es gömblombikba mossuk. Az oldat térfogatát R vízzel 200 ml-re egészítjük ki, majd rázogatás közben 20 ml R trietanolamint, 10 ml R ammónium-klorid–tompítóoldatot (pH=10,0) és kb. 50 mg R eriokrómfekete-T–porhígítást adunk hozzá. Az oldatott 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal addig titráljuk, míg az ibolyaszínű oldat tiszta kékre nem változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 5,832 mg Mg(OH)2 egyenértékű. Nátrium: legfeljebb 0,10%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 2,00 g-ját 100 ml-es mérőlombikba mérjük, jeges vízfürdőbe helyezzük, 5 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá, majd rázogatással megkeverjük. A folyadékot szobahőmérsékletűre hagyjuk melegedni, majd R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Amennyiben szükséges, megszűrjük, hogy tiszta oldathoz jussunk. A szüredék 10,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R nátrium−mértékoldatot (200 ppm Na) R hígított salétromsavval megfelelő mértékben hígítunk.

Magaldratum


Fényforrás: nátrium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 589 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 30 ppm. 2,0 g anyagot 30 ml R1 sósavban oldunk, majd a kapott oldatot 50 ml R izobutil-metil-ketonnal 2 percig rázzuk. A keveréket állni hagyjuk, majd a vizes fázist elválasztjuk és szárazra párologtatjuk. A maradékot 30 ml R vízben oldjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 10,0–20,0 %. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 200 °C-on 4 órán keresztül szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 1,500 g anyaghoz 50,0 ml 1 M sósav−mérőoldatot adunk. A sósavfelesleget 1 M nátriumhidroxid−mérőoldattal pH 3,0 eléréséig titráljuk; potenciometriás végpontjelzést alkalmazunk (2.2.20). Üres titrálást is végzünk. 1 ml 1 M sósav−mérőoldattal 35,40 mg Al5Mg10(OH)31(SO4)2 egyenértékű.

Magnesii aspartas dihydricus


07/2012:1445

MAGNESII ASPARTAS DIHYDRICUS Magnézium-aszpartát-dihidrát

C8H12MgN2O8.2H2O

Mr 324,5

DEFINÍCIÓ Magnézium-bisz[hidrogén-[(2S)-2-aminoszukcinát]]–dihidrát. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: Vízben bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS A: Az anyag feleljen meg a "Fajlagos optikai forgatóképesség" vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. B. A "Ninhidrin-pozitív anyagok" vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. A b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 15 mg anyagot addig izzítunk, amíg a maradéka ki nem fehéredik. A maradékot 1 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot R piros lakmuszpapírt alkalmazva, R hígított nátriumhidroxid–oldattal semlegesítjük és szükség esetén megszűrjük. Az oldattal elvégezve a magnézium azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 6,0–8,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +22,0 és +24,0 között, vízmentes anyagra vonatkoztatva. A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R tömény sósav 515 g/l töménységű oldatával 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív anyagok. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálathoz R VRK szilikagél lemezt használunk.

vizsgálatot

Vizsgálati oldat (a). 0,10 g vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk.

végzünk

(2.2.27).

A



Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS magnézium-aszpartát-dihidrátot R vízzel 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A b) vizsgálati oldat 5 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS magnézium-aszpartát-dihidrátot és 10 mg CRS glutaminsavat 2 ml R vízben oldunk és az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: R ninhidrin–oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percig melegítjük. Rendszeralkalmasság: a c) összehasonlító oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható. Követelmény: –

bármely szennyező: az a) vizsgálati oldat kromatogramján a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,5%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 12 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. A kiértékelést 30 perc elteltével végezzük. Ammónium (2.4.1/B): legfeljebb 200 ppm. 50 mg anyagot vizsgálunk Az összehasonlító oldatot 0,1 ml R ammónium–mértékoldattal (100 ppm NH4) készítjük. Vas (2.4.9): legfeljebb 50 ppm. 0,20 g anyagot rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3×10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy rázás időtartama legalább 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben enyhe melegítéssel oldunk. 12 ml oldatot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 10,0–14,0% 0,100 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk. A vizsgálandó anyagot 10 ml R1 formamidban, nedvességtől védve, 50 °C-on oldjuk, majd az oldathoz 10 ml R vízmentes metanolt elegyítünk, és megvárjuk, amíg az elegy lehűl. Üres kísérletet is végzünk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A magnéziumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). A titráláshoz 0,260 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 28,85 mg C8H12MgN2O8 egyenértékű.

SZENNYEZŐK


A. α-amino-borostyánkősav (aszparaginsav).


Magnesii subcarbonas levis


04/2009:0042 javított 7.5

MAGNESII SUBCARBONAS LEVIS Magnézium-karbonát, bázisos, könnyű DEFINÍCIÓ Víztartalmú bázisos magnézium-karbonát. Tartalom: magnézium-oxidban kifejezve (MgO; Mr 40,30): 40,0–45,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik. Híg savak élénk pezsgés közben oldják. AZONOSÍTÁS A. Tömörítetlen sűrűség (2.9.34): legfeljebb 0,15 g/ml. B. A karbonátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. A magnéziumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz kb. 15 mg anyagnak 2 ml R hígított salétromsavval készült, majd R hígított nátrium-hidroxid–oldattal semlegesített oldatát használjuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot 100 ml R hígított ecetsavban oldunk. Az oldatot a pezsgés megszűntével 2 percig forraljuk, majd lehűtés után, R hígított ecetsavval 100 ml-re kiegészítjük. Amennyiben az oldat nem tiszta, megfelelő pórusméretű, előzetesen kiizzított és lemért porcelán vagy kvarc szűrőtégelyen megszűrjük. Az oldat külleme. Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a B4 szín–mértékoldaté. (2.2.2, II. módszer). Oldható anyagok: legfeljebb 1,0%. Az anyag 2,00 g-ját 100 ml R vízben eloszlatva 5 percig forraljuk, majd zsugorított üvegszűrőn (40) (2.1.2) még forrón megszűrjük. A szüredéket hagyjuk lehűlni, majd R vízzel 100 ml-re kiegészítjük. Ezután 50 ml-ét szárazra párologtatjuk, és a maradékot 100–105 °C-on szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 10 mg lehet. Ecetsavban nem oldódó anyagok: legfeljebb 0,05%. Amennyiben az S oldat készítése során az anyag nem oldódott maradéktalanul, a szűrőn maradt anyagot mossuk, szárítjuk és 600±50 °C-on kihevítjük. A maradék tömege legfeljebb 2,5 mg lehet. Klorid (2.4.4): legfeljebb 700 ppm.

Magnesii subcarbonas levis


A vizsgálathoz 1,5 ml S oldatot R vízzel 15 ml-re hígítunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,3%. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 2 ppm. A vizsgálathoz 10 ml S oldatot használunk. Kalcium (2.4.3): legfeljebb 0,75%. Az S oldat 2,6 ml-ét R desztillált vízzel 150 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 15 ml-ét használjuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm. Az anyag 0,1 g-ját 3 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot R vízzel 10 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz az így nyert oldat 2,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re továbbhígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 20 ml S oldat és 15 ml R1 sósav elegyét 25 ml R izobutil-metil-ketonnal 2 percig rázzuk. Az állás után elkülönült alsó, vizes réteget szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 1 ml R ecetsavban oldjuk és az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 20 ml R víz és 2 ml R hígított sósav elegyében oldjuk. A magnéziumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 4,030 mg MgO egyenértékű. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a bevételre szánt szilárd gyógyszerkészítményekben töltőanyagként használt könnyű bázisos magnézium-karbonát esetében. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Tömörítetlen és tömörített sűrűség (2.9.34).

Menthae piperitae aetheroleum


07/2012:0405

MENTHAE PIPERITAE AETHEROLEUM Borsosmentaolaj DEFINÍCIÓ Az illóolajat a Mentha × piperita vízgőzdesztillációval állítják elő.

L.

virágzó

növényének

friss

földfeletti

részeiből

SAJÁTSÁGOK Küllem: színtelen, halványsárga vagy halvány zöldessárga folyadék. Szaga, íze jellegzetes, hűsítő utóérzettel. Oldékonyság: alkohollal és diklórmetánnal elegyedik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A. A. „Mentaolaj” A vizsgálata során nyert kromatogramokat értékeljük. A-értékelés: A zónák sorrendje az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján az alábbi ábrán látható. A lemez teteje _________

__________

Timol: kioltási zóna Kioltási zónák (karvon, pulegon)jelenhetnek meg __________

___________

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

B-értékelés: A zónák sorrendje az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján az alábbi ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további, kevésbé intenzív színű zónák is megjelenhetnek. A lemez teteje Intenzív ibolyásvörös zóna (az oldószerfronthoz közel) (szénhidrogének) Barnássárga zóna (mento-furán)

_____ Mentil-acetát: ibolyáskék zóna Timol: rózsaszínű zóna

_______ Ibolyáskék zóna (mentil-acetát) Zöldeskék zóna (menton)


Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 2 Világos rózsaszínű vagy szürkéskék vagy szürkészöld zónák (karvon, pulegon, izomenton) lehetnek jelen

1,8-Cineol: ibolyáskék vagy barna színű zóna _______

Halvány ibolyáskék vagy barna színű zóna (cineol) _______

Mentol: intenzív kék vagy ibolya színű zóna

Intenzív kék vagy ibolya színű zóna(mentol)

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

B „Kromatográfiás profil” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő1,8-cineol, menton, mentofurán, izomenton, mentil-acetát és mentol jellegzetes csúcsok − retenciós idejüket tekintve − egyezzenek meg az összehasonlító a) oldat kromatogramján megjelenő csúcsokkal. A vizsgálati oldat kromatogramján a z izopulegol, a pulegon és a karvon is megjelenhet. VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5): 0,900−0,916. Törésmutató (2.2.6): 1,457−1,467. Optikai forgatóképesség (2.2.7): −10° és −30° között. Savszám (2.5.1): legfeljebb 1,4. A vizsgálathoz 5,0 g anyagot az előírt oldószereleggyel 50 ml-re hígítunk. Zsíros olajok és elgyantásodott illóolajok (2.8.7). Az anyag feleljen meg az előírásnak. Mentaolaj A. Vékonyréteg-kromatogáfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,1 g-ját R toluollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 50 mg R mentolt, 20 μl R cineolt, 10 mg R timolt és 10 μl R mentil-acetátot R toluollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez (5-40 μm) [vagy R VRK szilikagél F254 lemez (2-10 μm)]. Kifejlesztőszer: R etil-acetát − R toluol (5+95 V/V). Felvitel: az összehasonlító oldatból 10 μl-t (vagy 1μl-t) , a vizsgálati oldatból 20 μl-t (vagy 2μl-t) viszünk fel, 10 mm (vagy 8 mm) sávok formájában. Kifejlesztés: 15 (vagy 6) cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. B-előhívás: a lemezt R ánizsaldehid−oldattal kezeljük és 5 − 10 percen át 100 − 105 °C-on melegítjük, majd nappali fényben azonnal értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján nem jelenhet meg kék zóna az 1,8-cineol és a mentol zónája között. B. „Kromatográfiás profil” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján nem jelenhet meg az izopulegol retenciós idejével olyan csúcs, amelynek területe meghaladja a csúcsok összterületének 0,2%-át.



Kromatográfiás profil. Gázkromatográfia (2.2.28). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,20 g-ját R heptánnal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A következő anyagokat R heptánnal 10,0 ml-re oldjuk: 10 μl R limonén, 20 μl R cineol, 40 μl R menton, 10 μl R mentofurán, 10 μl R izomenton, 40 μl R mentil-acetát, 20 μl R izopulegol, 60 mg R mentol, 20 μl R pulegon, 10 μl R piperiton és 10 μl R karvon. Összehasonlító oldat (b). 5 μl R izopulegolt R heptánnal 10 ml-re oldunk, majd az oldat 0,1 ml-ét R heptánnal 5 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg,

−

méretei: l = 60 m, ∅ = 0,25 mm,

−

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,25 μm.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


0 − 10

60

10 − 70

60 − 180

70 − 75

180

Injektor

200

Detektor

220

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Elúciós sorrend: az a) összehasonlító oldat készítésénél megadott sorrend; regisztráljuk a komponensek retenciós idejét. Csúcsok azonosítása: Az a) összehasonlító oldat kromatogramjából megállapított retenciós idők felhasználásával a vizsgálati oldat kromatogramján azonosítjuk az a) összehasonlító oldat komponenseit. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a limonén és a 1,8-cineol között, és legalább 1,5 a piperiton és a karvon csúcsok között.

Meghatározzuk az azonosított komponensek százalékos mennyiségét. A százalékos értékek a következő határok közé essenek: −

limonén: 1,0−3,5%,

−

1,8-cineol: 3,5−8,0%,

−

menton: 14,0−32,0%,

−

mentofurán: 1,0−8,0%,

−

izomenton: 1,5−10,0%,



−

mentil-acetát: 2,8−10,0%,

−

izopulegol: legfeljebb 0,2%,

−

mentol: 30,0−55,0%,

−

pulegon: legfeljebb 3,0%,

−

karvon: legfeljebb 1,0%,

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldattal kromatogramján látott főcsúcs területe (0,05%).

Az 1,8-cineoltartalom limonéntartalomhoz viszonyított aránya legalább 2 legyen. ELTARTÁS 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten.

07/2012:1346

METAMIZOLUM NATRICUM MONOHYDICUM Metamizol-nátrium-monohidrát

C13H16N3NaO4S.H2O [5907-38-0]

Mr 351,4

DEFINÍCIÓ Nátrium-[[(1,5-dimetil-3-oxo-2-fenil-2,3-dihidro-1H-pirazol-4-il)-N-metilamino]metánszulfonát]– monohidrát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra) SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metamizol-nátriummal. B. 50 mg anyagot 1 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatban oldunk. Kék színeződés keletkezik, amely gyorsan elhalványul, majd néhány percen belül intenzív pirossá változik. C. 0,10 g anyagot kémcsőbe mérünk, és néhány üveggyöngy jelenlétében 1,5 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 1,5 ml R hígított sósavat elegyítünk és a kémcső nyílására olyan szűrőpapírt helyezünk, amelyet 20 mg R kálium-jodátnak 2 ml R keményítő–oldattal készített oldatával itattunk át. Az enyhe melegítéskor fejlődő kén-dioxid gőzök a szűrőpapírt kékre színezik. Egy percig tartó, enyhe melegítés után a kémcső nyílásához olyan üvegbotot tartunk, amelyen R kromotropsav(dinátriumsó) R tömény kénsavas, 10 g/l töménységű oldatának egy cseppje függ. 10 percen belül a csepp kékesibolyára színeződik. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 0,5 ml-ét vizsgáljuk.

VIZSGÁLATOK S oldat. 2,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 40 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). A frissen készített oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). Savasság, lúgosság. 5 ml S oldatot 0,1 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítünk. Az oldat színtelen legyen, de legfeljebb 0,1 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS metamizol-A-szennyezőt R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS metamizol-E-szennyezőt R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A C-szennyező in situ elkészítéséhez 40 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk, és az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 10 percen át forraljuk; a szobahőmérsékletűre lehűlt oldatot R metanollal 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (e). 0,4 ml a) összehasonlító oldatot 0,4 ml b) összehasonlító oldattal elegyítünk. Az elegyet R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,05 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (1,8 μm).

Mozgófázis: 28 térfogatrész R metanol és 72 térfogatrész tompítóoldat elegye. A tompítóoldat készítése: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 6,0 g/l-es oldatának 1000 térfogatrészéhez 1 térfogatrész R trietanolamint elegyítünk, és az elegy pH-ját R tömény nátrium-hidroxid–oldattal 7,0-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint c), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a metamizol retenciós idejének 4,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A- és az E-szennyező azonosításához az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a metamizolra (retenciós ideje kb. 2 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,6; Eszennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 2,9. Rendszeralkalmassság: e) összehasonlító oldat −

hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp = az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = az A-szennyező csúcsát az E-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.


korrekciós faktor: az E-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 1,5-del szorozzuk;

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,1%. 0,150 g anyagot R desztillált vízzel 15 ml-re oldunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. A frissen készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 4,9–5,3%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 10 ml, jeges vízben lehűtött 0,01 M sósavban oldunk. Az oldatot késedelem nélkül, cseppenként adagolt 0,05 M jód–mérőoldattal titráljuk. A keletkezett csapadékot minden mérőoldatrészlet hozzáadása előtt rázogatással feloldjuk. A végpont előtt 2 ml R keményítő–oldatot adunk az elegyhez, és addig titrálunk, míg a kék szín legalább 2 percen át megmarad. A titrálás folyamán az oldat hőmérséklete nem haladhatja meg a 10 °C-ot. 1 ml 0,05 M jód–mérőoldattal 16,67 mg C13H16N3NaO4S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, D.

A. 4-(formilamino)-1,5-dimetil-2-fenil-2,3-dihidro-1H-pirazol-3-on,

B. 4-amino-1,5-dimetil-2-fenil-2,3-dihidro-1H-pirazol-3-on,

C. 1,5-dimetil-4-(metilamino)-2-fenil-2,3-dihidro-1H-pirazol-3-on,

D. 1,5-dimetil-4-(dimetilamino)-2-fenil-2,3-dihidro-3H-pirazol-3-on,

E. [(1,5-dimetil-3-oxo-2-fenil-2,3-dihidro-1H-pirazol-4-il)amino]metánszulfonsav demetilmetamizol).

(4-N-

Midazolamum


07/2012:0936

MIDAZOLAMUM Midazolám

C18H13ClFN3 [59467-70-8]

Mr 325,8

DEFINÍCIÓ 8-Klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-4H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin. Tartalom: 98,5−101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és etanolban (96%) bőségesen oldódik; metanolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 161–164 ºC. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS midazolámmal. C. A „C-szennyező” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 90 mg anyagot 0,30 g R vízmentes nátrium-karbonáttal összekeverünk, majd a keveréket izzítótégelyben addig izzítjuk, amíg a maradék csaknem kifehéredik (rendszerint 5 percen belül). A maradékot hagyjuk kihűlni, majd 5 ml R hígított salétromsavban feloldjuk. Ezután az oldatot megszűrjük (a szüredéket használjuk az „Azonosítás” E pontjában előírt vizsgálathoz is). A szüredék 1,0 ml-ét 0,1 ml R alizarin-S–oldat és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldat frissen készített

Midazolamum


elegyéhez adjuk. Az összekevert oldat színét 5 perc elteltével összehasonlítjuk az azonos módon készített üres oldatéval. A vizsgálati oldat színe sárga, az üres oldaté vörös. E. Az „Azonosítás” D pontjában nyert szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet elegyítünk. Az oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,1 g anyagot 0,1 M sósavval 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt midazolám (amely A-, B-, E-, G- és H-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 1,0 ml R metanolban oldjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett, utókezelt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: literenként 7,7 g R ammónium-acetátot és 10 ml R tetrabutilammónium-hidroxid−oldatot (400 g/l) tartalmazó oldatot készítünk, és az oldat pH-ját R tömény ecetsavsavval 5,3 értékre állítjuk be; ezen oldat 44 térfogatrészét R metanol 56 térfogatrészével elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a midazolám retenciós idejének 2,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, E-, G- és H-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt midazolámhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a midazolámra (retenciós ideje kb. 17 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,5; Aszennyező kb. 0,9; G-szennyező kb. 1,2; H-szennyező kb. 1,9; B-szennyező kb. 2,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

jel/zaj viszony: legalább 40 az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.

–

hegy−völgy arány: legalább 3,0, ahol Hρ az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hν az ugyenezen csúcsot a midazolám csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező 2,0; E-szennyező 2,0; H-szennyező 1,7;

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

A-, E-, G- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

Midazolamum


–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

C-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,20 g vizsgálandó anyagot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1 ml a) vizsgálati oldatot R etanollal (96%) 50 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). CRS midazolám-C-szennyező egy üvegcséjének tartalmát 2,0 ml R metanolban oldjuk. Összehasonlító oldat (b). 8 mg CRS midazolámot R etanollal (96%) 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 40 mg vizsgálandó anyagot 1 ml a) összehasonlító oldatban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav − R víz − R metanol − R etil-acetát (2+15+20+80 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Követelmény: –

C-szennyező: az a) vizsgálati oldat kromatogramján a C-szennyező foltja nem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,1%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 ºC-on 2 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját platinatégely alkalmazásával vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,120 g-ját 30 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk, majd az oldathoz 20 ml R ecetsavanhidridet elegyítünk. Az elegyet, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal a második inflexiós pontig titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 16,29 mg C18H13ClFN3 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, E, G, H. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a


Midazolamum

szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, F, I, J.

és enantiomere

A. (6RS)-8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-5,6-dihidro-4H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin,

és enantiomere

B. (6RS)-8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-6H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin,

C. 8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-4H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin-3-karbonsav,

D. [8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-4H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin]-5-oxid,

és enantiomere


Midazolamum

E. [(2RS)-7-klór-5-(2-fluorfenil)-2,3-dihidro-1H-1,4-benzodiazepin-2-il]metánamin,

F. 7-klór-5-(2-fluorfenil)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on,(1-dez[(dietilamino)etil]flurazepám),

G. 8-klór-1-metil-6-fenil-4H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin, (dezfluormidazolám),

H. 6-klór-4-(2-fluorfenil)-2-metilkinazolin,

és enantiomere

I.

(3aRS)-8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-3a,4-dihidro-3H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin,

J. 8-klór-6-(2-fluorfenil)-1-metil-3a,4,5,6-tetrahidro-3H-imidazo[1,5-a][1,4]benzodiazepin.

Natrii bromidum


07/2012:0190

NATRII BROMIDUM Nátrium-bromid NaBr Mr 102,9 [7647-15-6] DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, szemcsés por vagy apró, színtelen, átlátszó vagy áttetsző kristályok; kissé nedvszívó. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban oldódik. AZONOSÍTÁS A. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. B. A nátriumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők. Az S oldatot (lásd Vizsgálatok) vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-ét 0,1 ml R1 brómtimolkék−oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01M sósav−mérőoldattól vagy 0,01M nátrium-hidroxid−mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Bromát. Az S oldat 10 ml-ét 1 ml R keményítő−oldattal, R kálium-jodid 100 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ével és 0,25 ml 0,5M kénsavval elegyítjük, majd az oldatot fénytől védett helyen, 5 percig állni hagyjuk. Nem keletkezhet kék vagy ibolyaszínű színeződés. Klorid és szulfát Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 0,400g vizsgálandó anyagot 50,0ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, majd 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). 25,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 ml a) vizsgálati oldathoz 1,0 ml R szulfát–mértékoldatot (10 ppm SO4) és 12,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Natrii bromidum


Összehasonlító oldat (b). 10,0 ml a) vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0ml-re hígítunk. A kapott oldat 2,0 ml-éhez 8,0 ml R klorid–mértékoldatot (50 ppm Cl) adunk, majd R kromatográfiás célra szánt vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: R kromatográfiás célra szánt víz. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 2 mm;

–

állófázis:R kromatográfiás célra szánt, erősen bázisos anioncserélő gyanta (13 μm).

Mozgófázis: 0,600 g R kálium–hidroxidot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Áramlási sebesség: 0,4 ml/perc. Detektálás: egy megfelelő ionelnyomóval ellátott vezetőképességi detektor. Injektálás: 50–50 μl b) vizsgálati oldat, a) és b) összehasonlító oldat, valamint üres oldat. Kromatografálási idő: a bromid retenciós idejének 2,5-szerese. Retenciós idő: klorid kb. 5 perc; bromid kb. 8 perc; szulfát kb. 16 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 8,0, a klorid és bromid csúcsa között.

Követelmények: a b) vizsgálati oldattal és az a) összehasonlító oldattal kapott csúcsokat az üres oldattal kapott csúcsok területével korrigáljuk: –

klorid: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a kloridhoz tartozó csúcs területe nem lehet nagyobb, mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján a kloridnak megfelelő csúcs területei közötti különbség (0,6%).

–

szulfát: a b) vizsgálati oldat kromatogramján a szulfáthoz tartozó csúcs területe nem lehet nagyobb mint a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján a szulfátnak megfelelő csúcs területei közötti különbség (100 ppm).

Jodid. Az S oldat 5 ml-ét 0,15 ml R1 vas(III)-klorid−oldattal és 2 ml R diklórmetánnal összerázzuk, majd a rétegeket hagyjuk szétválni. Az alsó réteg színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium és alkáliföldfémek (2.4.7): legfeljebb 200 ppm, Ca-ban kifejezve. 10,0 g anyagot vizsgálunk. A 0,01M nátrium-edetát–mérőoldat fogyása legfeljebb 5,0 ml lehet. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán keresztül szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 85,0 mg-ját R vízben oldjuk. Az oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat adunk majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A kapott oldatot potenciometriás végpontjelzés mellett (2.2.20) 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldattal titráljuk.

Natrii bromidum


1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 10,29 mg NaBr egyenértékű. A százalékos NaBr-tartalmat a következő kifejezés segítségével számítjuk ki: a − 2,902 b ahol a

=

a tartalmi meghatározás eredményeként kapott százalékos NaBr és NaCl tartalom, NaBr-ban kifejezve,

b

=

a „Klorid” vizsgálatban kapott százalékos kloridion-tartalom.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

Nitrendipinum


07/2012:1246

NITRENDIPINUM Nitrendipin

és enantiomere

C18H20N2O6 [39562-70-4]

Mr 360,4

DEFINÍCIÓ Etil-metil-[(4RS)-2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát]. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etil-acetátban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és metanolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). Ultraibolya fény hatására nitrofenilpiridin-származékká alakul át. Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt, fénytől védve vagy 420 nm-nél nagyobb hullámhosszú fényben készítjük. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nitrendipinnel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, az anyagokból R diklórmetánnal 20 g/l töménységű oldatokat készítünk és 0,2 cm-es küvetta alkalmazásával az oldatok spektrumait is felvesszük. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját 2,5 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, majd az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Nitrendipinum


Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS nitrendipin-A-szennyező 15,0 mg-ját 2,5 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, majd az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-éhez a c) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét elegyítjük, majd az oldatot a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt nitrendipint (B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 0,5 ml R tetrahidrofuránban oldunk, majd a mozgófázissal 1,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

−


Mozgófázis: R acetonitril – R tetrahidrofurán – R víz (14+22+64 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a nitrendipin retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása: a B- és C-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt nitredipinhez mellékelt kromatogramot, az e) összehasonlító oldat kromatogramját, az A-szennyező azonosításához és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciós idők a nitredipinre (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8;C-szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a nitrendipin között.


B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a nitrendipinnek megfelelő csúcs területének négyszerese (0,4%);

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,10%);

−

szennyezők összesen: legfelejebb 0,7%;

−

elhanyagolási határ: a nitrendipinnek megfelelő csúcs területének fele az a) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 ˚C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Nitrendipinum


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,160 g-ját 25 ml R terc-butil-alkohol és 25 ml R perklórsav-oldat elegyében – szükség esetén enyhe melegítéssel – oldjuk. Az oldatot R ferroin-oldat 0,1 ml-ével elegyítjük, majd 0,1 M cérium(IV)-szulfát-mérőoldattal titráljuk. A titrálás végpontjához közeledve lassan titrálunk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M cérium(IV)-szulfát-mérőoldattal 18,02 mg C18H20N2O6 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. etil-metil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)piridin-3,5-dikarboxilát],

B. dimetil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát],

C. dietil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát].

Nizatidinum


07/2012:1453

NIZATIDINUM Nizatidin

C12H21N5O2S2 [76963-41-2]

Mr 331,5

DEFINÍCIÓ (EZ)-N-[2-[[[2-[(Dimetilamino)metil]-tiazol-4-il]metil]szulfanil]etil]-N’-metil-2-nitroetén-1,1-diamin. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy enyhén barnás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik, metanolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. Második azonosítás: A, B, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 131–134 ˚C. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 0,10 g anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 220–350 nm. Abszorpciós maximumok: 242 és 325 nm-en. Abszorbanciaarány: A325/A242 = 2,2–2,5. C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nizatidinnel. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50 mg CRS nizatidint R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 50 mg CRS nizatidint és 50 mg CRS ranitidin– hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk.

Nizatidinum


Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R1 tömény ammónia-oldat – R 2-propanol – R etil-acetát (4+8+30+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: jód-gőztérben, amíg a foltok jól láthatóvá nem válnak. A kromatogramokat nappali fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja - helyét és méretét tekintve - egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S5 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,2 g anyagot R tömény sósav 10 g/l-es oldatával 20 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 8,5–10,0. 0,2 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: B-mozgófázis – A-mozgófázis (15+85 V/V). Vizsgálati oldat (a). 50 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 15,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a) Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 15,0 mg CRS nizatidint az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS nizatidint és 0,5 mg CRS nizatidin-F-szennyezőt az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 5 mg R 2-(dimetilamino)tioacetamid-hidrokloridot (a H-szennyező sósavas sója) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 20,0 ml-re. Ezen oldat 1,0 ml-ben feloldunk 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nizatidint (A-, B-, C-, D-, G-, J- és K-szennyezőt tartalmaz). Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 5,9 g R ammónium-acetátot 760 ml R vízben oldunk, az oldathoz 1 ml R dietil-amint elegyítünk, és az oldat pH-ját R tömény ecetsavval 7,5-re állítjuk be;

–

B-mozgófázis: R metanol;

Nizatidinum


Idő (perc)



0–3

85

15

3 – 20

85→ 50

15 → 50

20 – 45

50

50

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20–20 μl a) vizsgálati oldat, valamint a), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, G-, H-, J- és K szennyezőket a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nizatidinhez mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk; az F-szennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a nizatidinre (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,19; Kszennyező kb. 0,21; H-szennyező kb. 0,5; B-szennyező kb. 0,6; C-szennyező kb. 0,66; J-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 0,75; F-szennyező kb. 1,03; G-szennyező kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a nizatidin és az F-szennyező csúcsa között a c) összehasonlító oldat kromatogramján; legalább 1,5 az A- és a K-szennyező csúcsa között a d) összehasonlító oldat kromatogramján.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: B-szennyező 1,7; D-szennyező 2,3; H-szennyező 0,5;

–

A-, B-, C-, D-, F-, G-, H-, J- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 15-szöröse (1,5%);

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese, nem vesszük figyelembe (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R metanol. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal. Mozgófázis: B-mozgófázis – A-mozgófázis(35+65 V/V).

Nizatidinum


Injektálás: b) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Retenciós idő: nizatidin 9 perc. A százalékos C12H21N5O2S2-tartalmat a CRS nizatidin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, J, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E,I.

A. N,N’-dimetil-2-nitroetén-1,1-diamin,

B. (EZ)-N-metil-1-(metilszulfanil)-2-nitroetén-1-amin,

C. (EZ)-N-[2-[[[2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]metil]szulfinil]etil]-N’-metil-2-nitroetén-1,1diamin,

D. 2-[[[2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]metil]szulfanil]-etánamin,

E. N-[2-[[[2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]-metil]szulfanil]etil]-2-nitroacetamid,

Nizatidinum


F. (EZ)-N-metil-N’-[2-[[[4-[[[2-[[(EZ)-1-(metilamino)-2-nitroetenil]amino]etil]szulfanil]metil]tiazol2-il]metil]szulfanil]etil]-2-nitroetén-1,1-diamin),

G. N,N’-bisz[2-[[[2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]metil]szulfanil]etil]-2-nitroetén-1,1-diamin,

H. 2-(dimetilamino)tioacetamid,

I.

N-[2-[[[2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]-metil]szulfanil]etil]-N’-metilkarbamid,

J. [2-[(dimetilamino)metil]tiazol-4-il]metanol,

K. [3-(metilamino)-5,6-dihidro-2H-1,4-tiazin-2-on]-oxim.

Omega-3 acidorum esteri ethylici 60


07/2012:2063

OMEGA-3 ACIDORUM ESTERI ETHYLICI 60 Omega-3-sav-etilészterek 60

DEFINÍCIÓ Az alfa-linolénsav (C18:3 n-3), a moroktsav (sztearidonsav; C18:4 n-3), az ejkozatetraénsav (C20:4 n-3), a timnodonsav (ejkozapentaénsav) (C20:5 n-3; EPS), a henejkozapentaénsav (C21:5 n-3), a klupanodonsav (C22:5 n-3) és a cervonsav (dokozahexaénsav) (C22:6 n-3; DHS) etilésztereinek elegye. Az omega-3-sav-etilésztereket az Engraulidae, Carangidae, Clupeidae, Osmeridae, Salmonidae és Scombridae családokból származó halfajtákból, vagy a Cephalopoda osztályba tartozó élőlényekből származó olaj átészterezésével, majd ezt követő, vízgőzdesztillációt is magában foglaló fizikai-kémiai tisztító eljárásokkal állítják elő. Az anyag omega-3-sav-etilésztereket, ezen belül EPS- és DHSetilésztereket legalább a 2063.-1. táblázatban feltüntetett mennyiségben tartalmazzon.

2063.-1. táblázat Összes omega-3sav-etilészter

EPS- és DHS-

EPS-

DHS-

etilészter

etilészter

etilészter

Legkisebb tartalom (%) 65

50

25

20

60

50

–

40

55

50

40

–

Engedélyezett antioxidánsokat az illetékes hatóság által megállapított szintet meg nem haladó koncentrációban tartalmazhat. Megfelelő antioxidáns tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal.

SAJÁTSÁGOK Küllem: világossárga folyadék. Enyhén halszagú.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, etanolban (96%), heptánban és metanolban nagyon bőségesen oldódik.



AZONOSÍTÁS A. Az EPS- és DHS-etilészter tartalmi meghatározása során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján az ejkozapentaénsav-etilészternek és a dokozahexaénsavetilészternek megfelelő csúcsok retenciós ideje egyezzen meg az a1) és a2) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcsok retenciós idejével. B. A vizsgálandó anyag feleljen meg az összes omega-3-sav-etilészter-tartalomra előírt követelménynek.

VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,60, 233 nm-en. A vizsgálandó anyag 0,300 g-ját R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 2,0 ml-ét R trimetilpentánnal 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. A vizsgálathoz az anyag 10 g-ját az előírt oldószerelegy 50 ml-ében oldjuk. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 20,0. Peroxidszám (2.5.5/A): legfeljebb 10,0. Oligomerek és részleges gliceridek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat. 100 ml-es mérőlombikban 50 mg R monodokozahexaenoint, 30 mg R didokozahexaenoint és 20 mg R tridokozahexaenoint R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re oldunk.

Oszlop: 3 oszlopot sorba kötünk: − –

méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm,

állófázis: R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (5 µm), a következő pórusméretekkel: − − −

1. oszlop: 50 nm; 2. oszlop: 10 nm; 3. oszlop: 5 nm;

–0az oszlopok összekötésének sorrendje: injektor – 1. oszlop – 2. oszlop – 3. oszlop –detektor.

Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométerrel. Injektálás: 40 µl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −

elúciós sorrend: tridokozahexaenoin, didokozahexaenoin és monodokozahexaenoin;

−

csúcsfelbontás: a monodokozahexaenoin és a didokozahexaenoin között legalább 2,0; a didokozahexaenoin és a tridokozahexaenoin között legalább 1,0.



Az oligomerek és a részleges gliceridek együttes százalékos arányát az alábbi kifejezés segítségével számítjuk ki:

100

B , A

ahol A

=

a kromatogramon látható összes csúcs területének összege,

B

= az etilészter-csúcsokénál kisebb retenciós idejű csúcsok területének összege.

Az etilészter-csúcsok, amelyek egy szét nem vált kettős csúcs alakjában is megjelenhetnek, a kromatogramon látható legnagyobb csúcsok (2063.-1. ábra). Követelmény:

– oligomerek és részleges gliceridek együttesen: legfeljebb 7,0%.

1. oligomerek

2. monogliceridek

3. zsírsav-etilészterek

2063.-1. ábra – Kromatogram az omega-3-sav-etilészterek 60 „Oligomerek és részleges gliceridek” vizsgálatához

TARTALMI MEGHATÁROZÁS EPS- és DHS-etilészter (2.4.29). A csúcsok azonosításához lásd a 2063.-2. ábrát. Összes omega-3-sav-etilészter (2.4.29). Lásd a 2063.-2. ábrát.

ELTARTÁS

Inert gáztérben, légmentesen záró tartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

az összes omega-3-sav-etilészter tartalmat,


−


az EPS- és DHS-etilészter-tartalmat.

1. C16:0 2. C18:0 3. C18:1 n-9 4. C18:1 n-7

5. C18:2 n-6 6. C18:3 n-3 7. C18:4 n-3 8. C20:0

9. C20:1 n-9 9a. C20:1 n-11 10. C20:1 n-7 11. C20:4 n-3

12. C20:4 n-6 13. EPS 14. C22:1 n-11 15. C22:1 n-9

16. C21:5 n-3 17. C22:5 n-6 18. C22:5 n-3 19. DHS

2063.-2. ábra – A tartalmi meghatározás során kapott kromatogram

Omega-3 acidorum esterici ethylici 90


07/2012:1250

OMEGA-3 ACIDORUM ESTERI ETHYLICI 90 Omega-3-sav-etilészterek 90

DEFINÍCIÓ Az alfa-linolénsav (C18:3 n-3), a moroktsav (sztearidonsav; C18:4 n-3), az ejkozatetraénsav (C20:4 n-3), a timnodonsav (ejkozapentaénsav) (C20:5 n-3; EPS), a henejkozapentaénsav (C21:5 n-3), a klupanodonsav (C22:5 n-3) és a cervonsav (dokozahexaénsav) (C22:6 n-3; DHS) etilésztereinek elegye. Az omega-3-sav-etilésztereket az Engraulidae, Carangidae, Clupeidae, Osmeridae, Salmonidae és Scombridae családok halfajtáiból, vagy a Cephalopoda osztályba tartozó élőlényekből származó olaj átészterezésével, majd ezt követő, karbamidos frakcionálást, majd vízgőzdesztillációt is magába foglaló fizikai-kémiai tisztító eljárásokkal állítják elő. Tartalom: −

EPS- és DHS-etilészter: legalább 80%; ezen belül legalább 40% EPS-etilészter és legalább 34% DHS-etilészter,

−

összes omega-3-sav-etilészter: legalább 90%.

Megfelelő antioxidáns tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal.

SAJÁTSÁGOK Küllem: világossárga folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, etanolban (96%), heptánban és metanolban nagyon bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az EPS- és DHS-etilészter tartalmi meghatározása során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján az ejkozapentaénsav-etilészternek és a dokozahexaénsav-etilészternek megfelelő csúcsok retenciós ideje és mérete egyezzen meg az a1) és a2) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcsok retenciós idejével. B. A vizsgálandó anyag feleljen meg az összes omega-3-sav-etilészter-tartalomra előírt követelménynek.



VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,55, 233 nm-en. A vizsgálandó anyag 0,300 g-ját R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 2,0 ml-ét R trimetilpentánnal 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. A vizsgálathoz az anyag 10 g-ját az előírt oldószerelegy 50 ml-ében oldjuk. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 20,0. Peroxidszám (2.5.5/A): legfeljebb 10,0. Oligomerek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat. 100 ml-es mérőlombikban 50 mg R monodokozahexaenoint, 30 mg R didokozahexaenoint és 20 mg R tridokozahexaenoint R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re oldunk.

Oszlop: 3 oszlopot sorba kötünk: –

− méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm, állófázis: R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (5 µm), a következő pórusméretekkel: − − −

–

1. oszlop: 50 nm; 2. oszlop: 10 nm; 3. oszlop: 5 nm;

az oszlopok összekötésének sorrendje: injektor – 1. oszlop – 2. oszlop – 3. oszlop –detektor.


elúciós sorrend: tridokozahexaenoin, didokozahexaenoin és monodokozahexaenoin;

−


Az oligomerek százalékos mennyiségét az alábbi kifejezés segítségével számítjuk ki: 100

B , A

ahol A

=

a kromatogramon látható összes csúcs területének összege,

B

=

az etilészter-csúcsokénál kisebb retenciós idejű csúcsok területének összege.

A kromatogramon látható legnagyobb csúcsok (1250.-1. ábra) az etilészter-csúcsok, amelyek egy szét nem vált kettős csúcs alakjában lehetnek láthatók.



Amennyiben monogliceridek jelenléte miatt a kapott eredmény nem felel meg a követelménynek, a következő módszert kell alkalmazni.

1. oligomerek

2. etilészterek

1250.-1. ábra – Kromatogram az oligomerek vizsgálatához: mesterségesen szennyezett minta Vizsgálati oldat. Egy kvarckémcsőbe 50,0 mg vizsgálandó anyagot mérünk. Az anyagot R nátriumhidroxid R metanollal készített 20 g/l töménységű oldatának 1,5 ml-ében oldjuk, ezután R nitrogént vezetünk az oldat fölé, majd a kémcsövet egy teflonsapkával szorosan lezárjuk. A folyadékot kevertetés közben vízfürdőn 7 percig melegítjük, majd hagyjuk lehűlni; ezután 2 ml R metanolos bór-triklorid– oldatot adunk hozzá, majd R nitrogént vezetünk az elegy fölé, és a kémcsövet ismét szorosan lezárjuk. A folyadékot kevertetés közben vízfürdőn 30 percig melegítjük, majd hagyjuk 40–50 °C-ra lehűlni, 1 ml R trimetilpentánt adunk hozzá, majd a kémcsövet lezárjuk, és legalább 30 másodpercig erősen rázzuk. Ezután azonnal 5 ml R telített nátrium-klorid–oldatot adunk az elegyhez, majd R nitrogént vezetünk fölé, a kémcsövet lezárjuk, és legalább 15 másodpercig alaposan rázzuk. A felső réteget átöntjük egy másik kémcsőbe. A metanolos réteget R trimetilpentán 1 ml-ével újból kirázzuk. Az összegyűjtött



trimetilpentános extraktumokat 2 × 1 ml R vízzel mossuk. Az oldószert R nitrogén áramoltatásával óvatosan elűzzük, majd a maradékhoz 10,0 ml R tetrahidrofuránt adunk. Az elegyhez R vízmentes nátrium-szulfátot adunk, majd a keveréket megszűrjük.

Az oligomerek százalékos mennyiségét az alábbi kifejezés segítségével számítjuk ki: 100

B′ , A

ahol B’ =

a metilészter-csúcsokénál kisebb retenciós idejű csúcsok területének összege.

Követelmény: −

oligomerek: legfeljebb 1,0%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS EPS- és DHS-etilészter (2.4.29). A csúcsok azonosításához lásd az 1250.-2. ábrát. Összes omega-3-sav-etilészter (2.4.29). Lásd az 1250.-2. ábrát.

ELTARTÁS Inert gáztérben, légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

1. fitánsav 2. C16:3 n-4 3. C16:4 n-1 4. C18:3 n-6 5. C18:3 n-4 6. C18:3 n-3

7. C18:4 n-3 8. C18:4 n-1 9. furánsav 5 10. C19:5 11. C20:3 n-6 12. C20:4 n-6

13. furánsav 7 14. C20:4 n-3 15. furánsav 8 16. EPS 17. furánsav 9 18. C21:5 n-3

19. C22:4 20. furánsav 10 21. C22:5 n-6 22. furánsav 11 23. C22:5 n-3 24. DHS



1250.-2. ábra – A tartalmi meghatározás során kapott kromatogram

Omega-3 acidorum triglycerida


07/2012:1352

OMEGA-3 ACIDORUM TRIGLYCERIDA Omega-3-sav-trigliceridek

DEFINÍCIÓ Omega-3-savak glicerinnel képezett mono-, di- és triésztereinek elegye; főleg triésztereket tartalmaz. Koncentrált és tisztított omega-3-savak glicerinnel történő észterezésével vagy omega-3-savak etilésztereinek glicerinnel történő átészterezésével nyerik. Az omega-3-savak többek között az Engraulidae, Carangidae, Clupeidae, Osmeridae, Salmonidae és Scombridae családokból származó halfajták testének olajából, vagy Cephalopoda osztályba tartozó élőlényekből származnak. Az omega-3savak a következők: alfa-linolénsav (C18:3 n-3), moroktsav (sztearidonsav; C18:4 n-3), ejkozatetraénsav (C20:4 n-3), timnodonsavsav (ejkozapentaénsav) (C20:5 n-3; EPS), henejkozapentaénsav (C21:5 n-3), klupanodonsav (C22:5 n-3) és cervonsav (dokozahexaénsav) (C22:6 n-3; DHS).

Tartalom: −

az EPS és a DHS omega-3-savak trigliceridekben kifejezett együttes mennyisége: legalább 45%;

−

az omega-3-savak trigliceridekben kifejezett összmennyisége: legalább 60%.

Megfelelő antioxidáns tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal.

SAJÁTSÁGOK Küllem: világossárga folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és heptánban nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Az „EPS és DHS” tartalmi meghatározás során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján az ejkozapentaénsav-metilészternek és a dokozahexaénsav-metilészternek megfelelő csúcsok retenciós ideje egyezzen meg az a1) és a2) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcsok retenciós idejével. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,73, 233 nm-en.



A vizsgálandó anyag 0,300 g-ját R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 2,0 ml-ét R trimetilpentánnal 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 3,0. A vizsgálathoz az anyag 10,0 g-ját az előírt oldószerelegy 50 ml-ében oldjuk. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 30,0. Peroxidszám (2.5.5, „A” módszer): legfeljebb 10,0. Oligomerek és részleges gliceridek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat. 100 ml-es mérőlombikban 50 mg R monodokozahexaenoint, 30 mg R didokozahexaenoint és 20 mg R tridokozahexaenoint R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re oldunk.



–

méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm, 1. oszlop: 50 nm; 2. oszlop: 10 nm; 3. oszlop: 5 nm;



elúciós sorrend: tridokozahexaenoin, didokozahexaenoin, monodokozahexaenoin,

−




1. oligomerek

2. trigliceridek

3. digliceridek

4. monogliceridek

1352.-1. ábra – Kromatogram az oligomerek és részleges gliceridek vizsgálatához

1. C14:0 2. C16:0 3. C16:1 n-7 4. C16:4 n-1 5. C18:0

6. C18:1 n-9 7. C18:1 n-7 8. C18:2 n-6 9. C18:3 n-3 10. C18:4 n-3

11. C20:0 12. C20:1 n-11 13. C20:1 n-9 14. C20:1 n-7 15. C20:2 n-6

16. C20:4 n-6 17. C20:4 n-3 18. EPS 19. C22:0 20. C22:1 n-11

21. C22:1 n-9 22. C21:5 n-3 23. C22:5 n-6 24. C22:5 n-3 25. DHS 26. C24:1 n-9

1352.-2. ábra – Kromatogram a tartalmi meghatározáshoz



A kromatogramon (1352.-1. ábra) megjelenő csúcsokat azonosítjuk. Az oligomerek százalékos mennyiségét az alábbi kifejezés segítségével számoljuk ki:

100 ×

B A

A = a kromatogramon látható összes csúcs területének összege, B = a triglicerid-csúcsnál kisebb retenciós idejű csúcs területe. A részleges gliceridek százalékos mennyiségét az alábbi kifejezésből számítjuk: 100 ×

C A

C = a mono- és diglicerideknek megfelelő csúcs(ok) területe (területeinek összege). Követelmények: −

oligomerek: legfeljebb 3,0%,

−

részleges gliceridek: legfeljebb 50,0%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS EPS és DHS (2.4.29). A csúcsok azonosításához lásd az 1352.-2. ábrát.

Összes omega-3-sav (2.4.29). Lásd az 1352.-2. ábrát. ELTARTÁS

Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve, inert gáztérben.

Papaverini hydrochloridum


01/2008:0102 javított 7.5

PAPAVERINI HYDROCHLORIDUM Papaverin-hidroklorid

C20H22ClNO4 [61-25-6]

Mr 375,9

DEFINÍCIÓ 1-(3,4-Dimetoxibenzil)-6,7-dimetoxiizokinolin–hidroklorid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS papaverin-hidrokloriddal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 5 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS papaverin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R dietil-amin – R etil-acetát – R toluol (10+20+70 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: 100–105 °C-on 2 órán át. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.



C. 10 ml S oldathoz (lásd Vizsgálatok) cseppenként 5 ml R ammónia–oldatot adunk és 10 percig állni hagyjuk. A kivált csapadékot mossuk és szárítjuk. A csapadék olvadáspontja (2.2.14): 146– 149 °C. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 0,4 g-ját R szén-dioxid-mentes vízben szükség esetén enyhe melegítéssel oldjuk, majd az oldatot az előbbi oldószerrel 20 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,0–4,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – A-mozgófázis (20+80 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 12 mg CRS noszkapint 1,0 ml vizsgálati oldatban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt dezaktivált oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 3,4 g/l töménységű R kálium-dihidrogén-foszfát oldatát R hígított foszforsavval pH 3,0-re állítjuk be;

–

B-mozgófázis: R acetonitril;

–

C-mozgófázis: R metanol; Idő (perc)



C-mozgófázis (%V/V)

0–5

85

5

10

5–12

85 → 60

5

10 → 35

12–20

60

5

35

20–24

60 → 40

5 → 20

35 → 40

24–27

40

20

40

27–32

40 → 85

20 → 5

40 → 10

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 238 nm-en. Injektálás: 10 µl.



Relatív retenciók a papaverinre (retenciós ideje kb. 24 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,7; Cszennyező kb. 0,75; B-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; F-szennyező kb. 1,1; D-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a papaverin között.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező: 6,2; C-szennyező: 2,7; D-szennyező: 0,5;

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. A vizsgálatot a „Szárítási veszteség” vizsgálat maradékából végezzük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R alkohol elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 37,59 mg C20H22ClNO4 egyenértékű. SZENNYEZŐK

A (3S)-6,7-Dimetoxi-3-[(5R)-4-metoxi-6-metil-6 metil-5,6,7,8-tetrahidro-1,3-dioxolo[4,5-g]izokinolin-5-il]izobenzofurán-1(3H)-on (noszkapin),

és enantiomere

B. (RS)-(3,4-dimetoxifenil)-(6,7-dimetoxiizokinolin-1-il)metanol (papaverinol),



C. 1-(3,4-dimetoxibenzil)-6,7-dimetoxi-3,4-dihidroizokinolin (dihidropapaverin),

és enantiomere

D. (3,4-dimetoxifenil)-(6,7-dimetoxiizokinolin-1-il)metanon (papaveraldin),

és enantiomere

E. (1RS)-1-(3,4-dimetoxibenzil)-6,7-dimetoxi-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin (tetrahidropapaverin),

F. 2-(3,4-dimetoxifenil)-N-[2-(3,4-dimetoxifenil)etil]acetamid.

Piretanidum


07/2012:1556

PIRETANIDUM Piretanid

C17H18N2O5S [55837-27-9]

Mr 362,4

DEFINÍCIÓ 4-fenoxi-3-(pirrolidin-1-il)-5-szulfamoilbenzoesav. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásfehér – sárgás por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS piretaniddal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból a spektrumokat újból felvesszük. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS4 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,1 g anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. R vízmentes etanol – R acetonitril – R víz (10+45+45 V/V).

Piretanidum


Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS piretanidot és 3 mg CRS piretanid-A-szennyezőt az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 0,3 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 35 térfogatrész R acetonitril és a következő összetételű oldat 65 térfogatrészének elegye: 500 ml R kromatográfiás célra szánt vízhez 1 ml R trifluorecetsavat, majd 1 ml R trietilamint mérünk, végül az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 232 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a piretanid retenciós idejének 5-szöröse. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt piretanidhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenció a piretanidra (retenciós idő kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező: kb. 0,8; Bszennyező: kb. 3,1; C-szennyező: kb. 4,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2, az A-szennyező és a piretanid csúcs között.


A-, B-, C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a főcsúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött ( nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének egyharmada (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 3,33-szorosa (1,0%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,17-szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 4 órán keresztül 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Piretanidum


Az anyag 0,300 g-ját 25 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 36,24 mg C17H18N2O5S egyenértékű. ELTARTÁS

Fénytől védve. SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. 4-fenoxi-3-(1H-pirrol-1-il)-5-szulfamoilbenzoesav,

B. metil-[3-[[(dimetilamino)metilidén]szulfamoil]-4-fenoxi-5-(pirrolidin-1-il)benzoát],

C. 4-(pirrolidin-1-il)dibenzo[b,d]furán-2-karbonsav.

Piroxicamum


07/2012:0944

PIROXICAMUM Piroxikám

C15H13N3O4S [36322-90-4]

Mr 331,4

DEFINÍCIÓ [4-hidroxi-2-metil-N-(piridin-2-il)-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid]-1,1-dioxid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS piroxikámmal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R diklórmetánban oldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 75 mg vizsgálandó anyagot – szükség esetén enyhe melegítés közben – R1 acetonitrillel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 7 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt piroxikámot (A-, B-, D-, G- és J-szennyezőt tartalmaz) R1 acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk.

Piroxicamum


Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R1 acetonitrillel 10,0 ml-re hígítunk, majd a hígított oldat 1,0 ml-ét R1 acetonitrillel 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt dezaktivál, utókezeltt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R1 acetonitril (30 térfogatrész) és R kálium-dihidrogén-foszfát R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 6,81 g/l töménységű oldatának (70 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a piroxikám retenciós idejének 5-szöröse. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, D-, G- és J-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt piroxikámhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a piroxikámra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 16 perc): A-szennyező kb. 0,1; Dszennyező kb. 0,6; G-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; J-szennyező kb. 1,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a G- és B-szennyező csúcsa között.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 0,6-del szorozzuk.

–

A-, B-, D-, G-, J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a főcsúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,2%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületükegyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,4%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját csökkentett nyomás alkalmazásával 4 órán keresztül 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját R ecetsav-anhidrid és R vízmentes ecetsav egyenlő térfogatarányú elegyének 60 ml-ében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk.

Piroxicamum


1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 33,14 mg C15H13N3O4S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D, G, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, E, F, H, I, K, L.

A. piridin-2-amin,

B.

[4-hidroxi-N-(piridin-2-il)-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid]-1,1-dioxid,

C.

[4-hidroxi-2-metil-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid]-1,1-dioxid,

D. metil-[(1,1,3-trioxo-1-λ6-1,2-benzizotiazol-2(3H)-il)acetát],

E.

etil-[(1,1,3-trioxo-1-λ6-1,2-benzizotiazol-2(3H)-il)acetát],

Piroxicamum

F.


1-metiletil-[(1,1,3-trioxo-1-λ6-1,2-benzizotiazol-2(3H)-il)-acetát],

G. metil-(4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid,

H. etil-(4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid,

I.

1-metiletil-(4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid,

J.

metil-(4-hidroxi-2-metil-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid,

K. etil-(4-hidroxi-2-metil-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid,

L.

1-metiletil-(4-hidroxi-2-metil-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát)-1,1-dioxid.

Piscis oleum omega-3 acidis abundans


07/2012:1912

PISCIS OLEUM OMEGA-3 ACIDIS ABUNDANS Halolaj, omega-3 savakban gazdag DEFINÍCIÓ Az Engraulidae, Carangidae, Clupeidae, Osmeridae, Scombridae (a Thunnus és Sarda nemzetségek kivételével) vagy Ammodytidae családba (I. típus), illetve a Scrombridae család Thunnus vagy Sarda nemzetségébe (II. típus) tartozó halakból nyert tisztított, kifagyasztott és szagtalanított zsíros olaj. Az omega-3 savak a következők: alfa-linolénsav (C18:3 n-3), moroktsav (sztearidonsav, C18:4 n-3), ejkozatetraénsav (C20:4 n-3), timnodonsav (ejkozapentaénsav, C20:5 n-3; EPS), henejkozapentaénsav (C21:5 n-3), klupanodonsav (C22:5 n-3) és cervonsav (dokozahexaénsav, C22:6 n-3; DHS). Tartalom: EPS, trigliceridekben kifejezve DHS, trigliceridekben kifejezve Omega-3 savak összesen, trigliceridekben kifejezve

I. típus

II. típus

legalább 13%

4–8%

legalább 9%

legalább 20%

legalább 28%

legalább 28%

Megfelelő antioxidáns tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és heptánban nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. A „Tartalmi meghatározás” rész „EPS- és DHS-tartalom” pontjában kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján az ejkozapentaénsav- metilészternek és a dokozahexaénsav-metilészternek megfelelő csúcsok – retenciós idejüket tekintve – egyezzenek meg az a1) és a2) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcsok retenciós idejével. B. Az anyag feleljen meg az EPS-tartalomra (I. vagy II. típus) előírt követelményeknek. VIZSGÁLATOK



Küllem. A vizsgálandó anyag színe nem lehet erősebb, mint az alábbiak szerint készített összehasonlító oldaté: 3,0 ml piros törzsoldathoz 25,0 ml sárga törzsoldatot mérünk, majd a kapott oldatot R tömény sósav 10 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re hígítjuk (2.2.2, II. módszer). Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,70 (I. típus), illetve legfeljebb 0,50 (II. típus), 233 nm-en. A vizsgálathoz 0,300 g anyagot R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítunk. Az oldat 2,0 ml-ét R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,5. 20,0 g anyagot vizsgálunk. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 30,0 (I. típus), illetve legfeljebb 15,0 (II. típus). Peroxidszám (2.5.5, A módszer legfeljebb 10,0 (I. típus), illetve legfeljebb 5,0 (II. típus). El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Sztearin. 10 ml anyag, 3 órán keresztül, 0 °C-on végzett hűtés után tiszta maradjon. Oligomerek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 100 ml-es mérőlombikban 50 mg R monodokozahexaenoint, 30 mg R didokozahexaenoint és 20 mg R tridokozahexaenoint R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re oldunk.



–

méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm, 1. oszlop: 50 nm; 2. oszlop: 10 nm; 3. oszlop: 5 nm;



elúciós sorrend: tridokozahexaenoin, didokozahexaenoin, monodokozahexaenoin,

−

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a didokozahexaenoin és a monodokozahexaenoin között, és legalább 1,0, a tridokozahexaenoin és a didokozahexaenoin között.

A csúcsokat az 1912.-1. ábra kromatogramja alapján azonosítjuk. Az alábbi képlet segítségével kiszámítjuk az oligomerek százalékos mennyiségét: 100 ⋅

B , A

ahol A

=

a kromatogram összes csúcsának területösszege,

B

=

a triglicerid csúcs retenciós idejénél kisebb retenciós idejű csúcs területe.



Követelmény: −

oligomerek: legfeljebb 1,5%.

1912.-1. ábra – Kromatogram az omega-3 savakban gazdag halolaj „Oligomerek” vizsgálatához TARTALMI MEGHATÁROZÁS EPS- és DHS-tartalom (2.4.29). A csúcsok azonosításához lásd a 1912.-2. ábrát. Összes omega-3-sav (2.4.29). Lásd a 1912.-2. ábrát. ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve, inert gáztérben. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

az EPS, a DHS és az összes omega-3-sav trigliceridekben kifejezett koncentrációját,


−


az omega-3 savakban gazdag halolaj típusát (I. vagy II. típus).

1912.-2. ábra – Kromatogram az omega-3 savakban gazdag halolaj összes omega-3 sav-tartalmának meghatározásához

Propyphenazonum


07/2012:0636

PROPYPHENAZONUM Propifenazon

C14H18N2O [479-92-5]

Mr 230,3

DEFINÍCIÓ A propifenazon szárított anyagra vonatkoztatott 1,5-dimetil-4-(1-metiletil)-2-fenil-1,2-dihidro-3Hpirazol-3-on-tartalma 99,0−101,0%.

SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén sárgás színű, kristályos por. Vízben kevéssé oldódik; alkoholban és diklórmetánban bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 102–106 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS propifenazonnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 80 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 80 mg CRS propifenazont R metanollal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK HF254 szilikagél. Kifejlesztőszer: R 1-butanol – R ciklohexán –R etil-acetát (10+45+45 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasságkétharmadáig. Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig.

Propyphenazonum


Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja helyét és méretét tekintve egyezzen meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 1 ml S oldat (lásd Vizsgálatok) 0,1 ml R1 vas(III)-klorid−oldattal elegyítve barnásvörösre színeződik. E szín 1 ml R hígított sósav hozzáadására sárgára változik. VIZSGÁLATOK S oldat. 2 g anyagot R alkohol és R szén-dioxid-mentes víz egyenlő térfogatarányú elegyével 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,1 ml R fenolftalein−oldattal elegyítve színtelen legyen, de 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldattól rózsaszínűre változzék. Az így nyert oldat 0,4 ml 0,01 M sósav−mérőoldat hozzáadására színtelen legyen; ez az oldat 0,2 ml R metilvörös−oldattól narancssárgára vagy vörösre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1 mg R 4-metilfenazont és 1 mg R fenazont (A-szennyező) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l=0,25 m, Ø= 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 13,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, R híg nátrium-hidroxid– oldattal beállítjuk az oldat pH-ját 5,2-re, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 60 térfogatrészét 40 térfogatrész R1 acetonitrillel elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20µl. Kromatografálási idő: a propifenazon retenciós idejének négyszerese. Relatív retenciók az propifenazonra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; 4metilfenazon kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0 az A-szennyező és a 4-metilfenazon csúcsa között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%).

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Propyphenazonum


Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán keresztül vákuumban 60 ºC-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 10 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk, majd az oldatot 75 ml R diklóretánnal elegyítjük. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 23,03 mg C14H18N2O egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C.

A. 1,5-dimetil-2-fenil-1,2-dihidro-3H-pirazol-3-on (fenazon),

B. 5-metoxi-3-metil-4-(1-metiletil)-1-fenil-1H-pirazol,

és enantiomere C. 4-[(1RS)-1,3-dimetilbutil]-1,5-dimetil-2-fenil-1,2-dihidro-3H-pirazol-3-on.

Rosae pseudo-fructus


01/2008:1510 javított 7.5

ROSAE PSEUDO-FRUCTUS Csipkerózsa áltermés DEFINÍCIÓ A drog a gyepű- (vad-) rózsa – Rosa canina L., a havasalji rózsa – R. pendulina L. és más rózsafajok megszárított, aszmagtermésektől mentes, csészelevelek maradványait viselő virágtengelye (vacokja). Tartalom: legalább 0,3% aszkorbinsav (C6H8O6; Mr 176,1) (szárított drogra). AZONOSÍTÁS A. A drog húsos, üreges, serleg alakú, csészelevelek maradványait viselő vacok darabkáiból áll, színe világos rózsaszín – narancsos rózsaszín. A vacok külső felszíne domború, fényes, ráncos. Belső oldala serteszőrökkel gazdagon fedett. B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor narancssárga színű. Mikroszkóp alatt, R klorálhidrát–oldat alkalmazásával vizsgálva, benne nagy tömegben láthatók a vacok darabkái, melyek narancssárga tartalommal rendelkező külső epidermisszel és vastag kutikulával borítottak. A belső epidermisz kalcium-oxalát rozettákat, alkalmanként kalcium-oxalát hasábokat tartalmazó, vékony falú sejtekből áll. Elszórtan láthatók a szőrök alapi részéhez tartozó, azonos átmérőjű, vastagodott, fásodott, gödörkés falú sejtek. Gyakori az egysejtű, max. 2 mm hosszúságú és 30-45 μm vastagságú szőrök előfordulása, melyek erősen vastagodott falúak és csúcsi részüknél elvékonyodók. A szőrökön – az őket borító viaszszerű kutikula elrendeződése miatt – spirálisan húzódó barázda látható. A mintában nagy számban fordulnak elő narancssárga színű zsírosolajcseppek. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 g porított drogot (355) (2.9.12) 25 ml R etanollal (96%) 30 percig rázogatunk, majd a kivonatot megszűrjük. Összehasonlító oldat. 10 mg R aszkorbinsavat 5,0 ml R etanolban (60 %V/V) oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R aceton – R tömény ecetsav – R metanol – R toluol (5+5+20+70 V/V). Felvitel: a vizsgálati oldatból 20 μl, az összehasonlító oldatból 2 μl. Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján jelentkező kioltó zóna – elhelyezkedését tekintve – megegyezik az összehasonlító oldat kromatogramján látható főzónával. B-előhívás: a lemezt R diklórfenolindofenol (nátriumsó) R etanollal (96%) készült oldatával (0,2 g/l) bepermetezzük, majd nappali fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján rózsaszín háttérben fehér zóna jelentkezik, mely – helyzetét és színét tekintve – megegyezik az összehasonlító oldat kromatogramján látható főzónával. A kromatogramon az oldószerfront közelében egy intenzív narancssárga zóna, a felső harmadban pedig egy sárga zóna (karotinoidok) is látható.

Rosae pseudo-fructus


VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 1%. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g porított drogot (355) (2.9.12) szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 7,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Vizsgálati oldat. 0,500 g frissen porított drogot (710) (2.9.12) 1,0 g R oxálsav 50,0 ml R metanollal készült oldatával, gömblombikban, visszafolyóhűtőt alkalmazva 10 percig forralunk, majd a kivonatot jeges vízben 15–20 ºC-ra hűtjük és leszűrjük. A szüredék 2,0 ml-ét 50 ml-es Erlenmeyer-lombikba visszük, és 2,0 ml R standardizált diklórfenolindofenol–oldatot, majd pontosan 60 másodperc elteltével R tiokarbamid R etanollal (50 %V/V) készült oldatának (100 g/l) 0,5 ml-ét, majd R kénsavas dinitrofenilhidrazin–oldat 0,7 ml-ét adjuk hozzá egymás után, az oldatokat óvatos rázogatással elegyítve. Az elegyet 50 ºC-on – visszafolyóhűtőt alkalmazva – 75 percig melegítjük, majd haladéktalanul 5 percre jeges vízbe tesszük. Ezután 12 ml R víz és 50 ml R tömény kénsav elegyének 5,0 ml-ét adagoljuk 90 – 120 másodperc alatt cseppenként az oldathoz és közben az elegyet jeges vízben erőteljesen kevergetjük. Az elegyet ezután 30 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 520 nm-en, az „A” oldattal, mint kompenzáló oldattal szemben mérjük az abszorbanciáját (2.2.25). „A” oldat. A vizsgálati oldat készítésekor nyert szüredék 2,0 ml-ével a fent leírt módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy az R kénsavas dinitrofenilhidrazin–oldatot csak közvetlenül az abszorbancia mérése előtt adjuk hozzá. Összehasonlító oldat. 40,0 mg R aszkorbinsavat R oxálsav R metanollal frissen készült oldatában (20 g/l) oldunk, és az így nyert oldat térfogatát R metanollal 100,0 ml-re egészítjük ki. Ez utóbbi oldat 5,0 ml-ét a metanolos oxálsav–oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ével a vizsgálati oldat készítésénél fentebb leírtak szerint járunk el. 520 nm-en, a „B” oldattal, mint kompenzáló oldattal szemben mérjük az oldat abszorbanciáját (2.2.25). „B” oldat. Az összehasonlító oldat 2,0 ml-ével az „A” oldatnál leírt módon járunk el. A százalékos aszkorbinsav-tartalmat a következő egyenlet segítségével számoljuk ki: 2 ,5 ⋅ A1 ⋅ m2 A2 ⋅ m1

ahol A1 =

a vizsgálati oldat abszorbanciája,

A2 =

az összehasonlító oldat abszorbanciája,

m1 =

a vizsgálandó anyag tömege, grammban,

m2 =

a bemért aszkorbinsav tömege, grammban.

Salmonis domestici oleum


07/2012: 1910

SALMONIS DOMESTICI OLEUM Lazacolaj, tenyésztett halból származó

DEFINÍCIÓ Tenyésztett friss nemes lazacból (Salmo salar) előállított tisztított zsíros olaj. A β(2) helyzetű acilcsoport százalékos aránya az egyes zsírsavakra vonatkozóan: cervonsav (dokozahexaénsav, C22:6 n-3; DHS) 60−70%, timnodonsav (ejkozapentaénsav, C20:5 n-3; EPS) 25−35%, moroktsav (sztearidonsav, C18:4 n-3) 40−55%. Tartalom: −

az EPS- és a DHS-tartalom összege (trigliceridben kifejezve): 10,0−28,0%.

Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A hal tenyésztéséhez csak olyan takarmány használható, amelynek összetétele összhangban áll a megfelelő EU vagy más vonatkozó szabályozással. A dioxinok és a dioxin-szerű PCB-k (poliklórozott bifenilek) mennyiségét, olyan módszerekkel és határértékek alkalmazása mellett ellenőrzik, melyek összhangban vannak az Európai Unióban megállapított követelményekkel vagy egyéb ide vonatkozó szabályzatokkal. Az olajat a friss, feldolgozatlan halból mechanikus sajtolással állítják elő vagy a teljes halból vagy olyanból, amelyről a húst már eltávolították. Az előállítás során a hőmérséklet nem haladhatja meg a 100 °C-ot, és oldószer nem használható az előállításhoz. Az olajtól a szilárd részt centrifugálás utáni hűtéssel és ezt követő szűréssel (kifagyasztás) távolíthatják el. SAJÁTSÁGOK Küllem: halvány rózsaszínű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és heptánban nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A „β(2) helyzetű acilcsoport százalékos aránya” vizsgálat (lásd Tartalmi meghatározás) során nyert C NMR spektrumokat értékeljük. A spektrumon a 172 ppm és 173 ppm között észlelhető eltolódásjelek egyezzenek meg az 1910.-2. ábrán bemutatott jellemző spektrumon láthatókkal. A vizsgálandó olaj feleljen meg a tartalmi meghatározásban előírt határértékeknek.

13

VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legalább 0,10, 470 nm és 480 nm között mérve. 5,0 ml anyagot 5,0 ml R trimetilpentánban oldunk.



Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Anizidin-érték (2.5.36): legfeljebb 10,0. Peroxidszám (2.5.5, "A" módszer): legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,5 %. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Linolsav (2.4.29): legfeljebb 11,0%. A linolsav csúcsát az 1910.-1. ábrán látható kromatogram segítségével azonosítjuk. A százalékos tartalmat normalizációs eljárással határozzuk meg.

1. C14:0

6. C18:1 n-9

11. C20:1 n-9

16. C21:5 n-3

2. C16:0

7. C18:1 n-7

12. C20:4 n-6

17. C22:5 n-6

3. C16:1 n-7

8. C18:2 n-6

13. C20:4 n-3

18. C22:5 n-3

4. C16:4 n-1

9. C18:3 n-3

14. EPS

19. DHS

5. C18:0

10. C18:4 n-3

15. C22:1 n-11

1910.-1. ábra. − A lazacolaj zsírsavösszetételének kromatogramja

TARTALMI MEGHATÁROZÁS



A β(2) helyzetű acilcsoport százalékos aránya. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). Nagy felbontású, legalább 300 MHz-es FT-NMR spektrométert használunk. Vizsgálati oldat. 190–210 mg friss lazacolajat 500 µl R deuterokloroformban oldunk. Legalább 3 mintát készítünk, és a vizsgálatot 3 napon belül elvégezzük. 13

C NMR spektrumok felvétele. Az alábbi mérési beállításokat használjuk.

–

spektrumszélesség: 200 ppm (–5 – 195 ppm),

–

besugárzási frekvencia: 95 ppm,

–

időtartomány: 64 K,

–

pulzuskésleltetés: 2 s,

–

pulzusprogram: zgig 30 (inverz kapuzott, 30°-os gerjesztő pulzus),

–

próbafelvételek száma: 4,

–

felvételek száma: 4096.

Adatfeldolgozás. Az alábbi paramétereket használjuk: –

méret: 64 K (zérótöltés),

–

ablakfüggvény: exponenciális,

–

Lorentz-féle vonalszélesedési faktor: 0,2 Hz.

A CDCl3-jelét használjuk referenciának. Az 1:1:1 arányú triplett középső jelének eltolódását 77,16 ppm-re állítjuk. A 171,5–173,5 ppm spektrális tartományt ábrázoljuk. Az így kapott spektrumot hasonlítjuk össze a referenciaspektrummal (1910.-2. ábra). A kémiai eltolódás értékei a 1910.-1. táblázatban leírt tartományokba esnek.

1. α C18:4

3. β C18:4

5. α DHS

2. α EPS

4. β EPS

6. β DHS

1910.-2. ábra – A lazacolaj karbonil régiójának 13C NMR spektruma



1910.-1. táblázat – Eltolódás értékek Jel

Eltolódás tartománya (ppm)

β DHS

172,05 – 172,09

α DHS

172,43 – 172,47

β EPS

172,52 – 172,56

α EPS

172,90 – 172,94

β C18:4

172,56 – 172,60

α C18:4

172,95 – 172,99

Rendszeralkalmasság: –

jel/zaj viszony: legalább 5 az α C18:4 jelhez (a 172,95–172,99 ppm tartományban) tartozó legkisebb jel esetében

–

csúcsszélesség: legfeljebb 0,02. A középső CDCl3 jel (77,16 ppm) esetében mérjük a jel félmagasságánál vett szélességét.

Helyzeti eloszlás számítása: a β(2) helyzetű acilcsoport arányát az alábbi kifejezés alapján számítjuk: 100

β α+β

,

ahol α

=

a megfelelő α-karbonil jel alatti terület,

β

=

a C22:6 n-3, a C20:5 n-3, illetve a C18:4 n-3 β-karbonil jel alatti terület.


cervonsav (dokozahexaénsav, C22:6 n-3; DHS): 60-70 %

–

timnodonsav (ejkozapentaénsav, C20:5 n-3; EPS): 25-35 %

–

moroktsav (sztearidonsav, C18:4 n-3): 40−55%.

EPS- és DHS-tartalom (2.4.29). Lásd az 1910.-1- ábrát. ELTARTÁS Inert gáz alatt, színültig töltött, légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

07/2012:0294

SULFADIAZINUM Szulfadiazin

C10H10N4O2S [68-35-9]

Mr 250,3

DEFINÍCIÓ 4-Amino-N-(pirimidin-2-il)benzolszulfonamid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes-fehér, kristályos por, illetve kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Alkálilúgok és híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24); Összehasonlítás: CRS szulfadiazinnal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R tömény ammónia–oldat – R metanol (4+96 V/V). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegy 3 ml-ében oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS szulfadiazint az oldószerelegy 3 ml-ében oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R1 hígított ammónia–oldat – R víz – R nitrometán – R dioxán (3+5+40+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: 105 °C-on. Előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. C. 3 g anyagot száraz kémcsőbe mérünk. A 45°-os szögben megdöntött kémcső alsó részét szilikonolaj-fürdőbe merítjük, és a fürdőt kb. 270 °C-ra melegítjük. A vizsgálandó anyag elbomlik és fehér vagy sárgásfehér szublimátum képződik. Az R toluolból átkristályosított és 100 °C-on szárított szublimátum olvadáspontja (2.2.14) 123–127 °C. D. Kb. 5 mg anyagot R tömény sósav 103 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldunk. Az oldat 1 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Ezen oldattal – további savanyítás nélkül – az aromás primer aminok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az S5, a BS5 vagy a ZS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,8 g anyagot 5 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 5 ml R víz elegyében oldunk. Savasság. 1,25 g finoman elporított anyagot 25 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig kb. 70 °C-on melegítünk. A folyadékot ezután kb. 15 percig jeges vízben hûtjük, majd szûrjük. A szüredék 20 mléhez 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldata – R acetonitril – R víz (2+20+60 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegyben oldjuk, és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS szulfadiazin-A-szennyezőt és 5,0 mg RV szulfanilsavat (Bszennyező) az oldószerelegyben oldunk, és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 3,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS acetilszulfadiazint (E-szennyező) 1 ml mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS F-szennyező azonosítására szánt szulfadiazint az oldószerelegyben oldunk, és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Mozgófázis: R acetonitril – R tömény foszforsav 2,8 g/l-es oldata (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a szulfadiazin retenciós idejének hétszerese.

Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az F-szennyező azonosítására pedig a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a szulfadiazinra (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,26; B-szennyező kb. 0,30; E-szennyező kb. 2,1; F-szennyező kb. 6,0. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A- és a B-szennyező között.


korrekciós faktor: az E-szennyező mennyiségének kiszámításához 0,7-del szorozzuk a megfelelő csúcsterületet.

−

A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,3%);

−

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

−

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%);

−

összes szennyező: legfeljebb 0,5%;

−


Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 20 ml R hígított sósav és 50 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot jeges vízben lehûtjük, majd elvégezzük az Aromás primer aminocsoport meghatározása (2.5.8) fejezetben előírt vizsgálatot. Elektrometriás végpontjelzést alkalmazunk. 1 ml 0,1 M nátrium-nitrit–mérőoldattal 25,03 mg C10H10N4O2S egyenértékû. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, E, F.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D.

A. pirimidin-2-amin,

B. 4-aminobenzolszulfonsav (szulfanilsav),

C. [(4-aminofenil)szulfonil]guanidin (szulfaguanidin),

D. 4-aminobenzolszulfonamid (szulfanilamid),

E. N-[4-(pirimidin-2-ilszulfamoil)fenil]acetamid (acetilszulfadiazin), F. ismeretlen szerkezetű vegyület.

07/2012:0212

THIOPENTALUM NATRICUM ET NATRII CARBONAS Tiopentál-nátrium és nátrium-karbonát

és enantiomere

C11H17N2NaO2S

Mr 264,3

DEFINÍCIÓ 5-etil-5-[(1RS)-1-metilbutil]-4,6-dioxo-1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-tiolát karbonát keveréke.

és

vízmentes

nátrium-

Tartalom: −

tiopentál: 84,0– 87,0% (szárított anyagra);

−

nátrium: 10,2–11,2% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásfehér színű, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban részben oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 10 ml-ét R hígított sósavval megsavanyítjuk; eközben pezsgés észlelhető. Az oldatot 20 ml R terc-butil-metil-éterrel kirázzuk. A felső fázist elkülönítjük, 10 ml R vízzel átmossuk, R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd megszűrjük. A szüredéket szárazra párologtatjuk, és a maradékot 100–105 °C-on szárítjuk. Meghatározzuk a maradék olvadáspontját (2.2.14), majd a maradékból és CRS tiopentálból 1:1 arányú keveréket készítünk; a keverék olvadáspontját is meghatározzuk. A két olvadáspont (kb. 160 °C) közötti különbség legfeljebb 2 °C lehet. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Előkészítés: A vizsgálathoz az A. pont szerinti azonosítás során nyert maradékot használjuk. Összehasonlítás: CRS tiopentállal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27);

Vizsgálati oldat. 0,1 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 85 mg CRS tiopentált 10 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Lemez: VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R etanol (96%) – R diklórmetán (5+15+80 V/V). Az alsó fázist használjuk. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben, késedelem nélkül. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A nitrogénen nem szubsztituált barbitursav-származékok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. E. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS3 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tiopentált (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 2,0 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Mozgófázis: R1 acetonitril – R tömény foszforsav 1 g/l-es oldata (35+65 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a tiopentál retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tiopentálhoz (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt is tartalmaz) mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a tiopentálra (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5 az A- és a B-szennyező között; legalább 1,5 a C-szennyező és a tiopentál között.


korrekciós faktor: a B-szennyező mennyiségének kiszámításához 1,5-del szorozzuk a megfelelő csúcsterületet.

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (3,0%);

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);

−

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6-szerese (0,3%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (5,0%);

−

elhanyagolási határ: az c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 330 ppm. Az S oldat 5 ml-éhez 35 ml R vizet és 10 ml R hígított salétromsavat elegyítünk. Az oldatot 3×25 ml R terc-butil-metil-éterrel kirázzuk. A felső fázist elvetjük. A szerves oldószert vízfürdőn melegítéssel elűzzük az alsó fázisból. Az oldat 15 ml-ét vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,5%. Az anyag 0,500 g-ját vákuumban 100 °C-on 4 órán át szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nátrium. Az anyag 0,400 g-ját 30 ml R vízben oldjuk. Az oldatot, indikátorként 0,1 ml R metilvörös– oldatot használva, 0,1 M sósav–mérőoldattal vörös színig titráljuk. Az oldatot 2 percig enyhén forraljuk. Lehűlés után, ha szükséges, folytatjuk a titrálást a vörös szín ismételt megjelenéséig. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 2,299 mg Na egyenértékű. Tiopentál. Az anyag 0,150 g-ját 5 ml R vízben oldjuk. Az oldatot 2 ml R hígított kénsavval elegyítjük, majd 4×10 ml R kloroformmal kirázzuk. Az egyesített kloroformos fázist megszűrjük, és a szüredéket vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot 30 ml, előzetesen semlegesített R dimetilformamidban oldjuk. Az oldatot 0,1 M lítium-metoxid–mérőoldattal késedelem nélkül, kék színig titráljuk. Indikátorként R timolkék R metanollal készített, 2 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ét alkalmazzuk. A titrálás folyamán az oldatot óvni kell a levegő szén-dioxidjától. 1 ml 0,1 M lítium-metoxid–mérőoldattal 24,23 mg C11H18N2O2S egyenértékű.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A.

és enentiomere

A. 5-[(1RS)-1-metilbutil]-2-tioxo-2,3-dihidropirimidin-4,6(1H,5H)-dion,

és enantiomere

B. 5-etil-5-[(1RS)-1-metilbutil]pirimidin-2,4,6(1H,3H,5H)-trion,

C. 5-etil-5-(1-etilpropil]-2-tioxo-2,3-dihidropirimidin-4,6(1H,5H)-dion,

C*-epimere és ezek enantiomerei

D. (2RS,3RS)-2-(karbamotioilkarbamoil)-2-etil-3-metilhexánsav és (2RS,3SR)-2(karbamotioilkarbamoil)-2-etil-3-metilhexánsav keveréke.

Titanii dioxidum


07/2012:0150

TITANII DIOXIDUM Titán-dioxid TiO2 [13463-67-7]

Mr 79,9

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–100,5%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik. Híg ásványi savak nem oldják, de forró tömény kénsavban lassan feloldódik. AZONOSÍTÁS A. Erős hevítés hatására a por halványsárgára színeződik; lehűlve azonban visszafehéredik. B. 5 ml S2 oldatot (lásd Vizsgálatok) 0,1 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldattal elegyítünk. Az oldat narancsvörösre színeződik. C. Az S2 oldat 5 ml-ébe 0,5 g granulált R cinket szórunk. A keverék 45 perc múlva ibolyáskék színű lesz. VIZSGÁLATOK S1 oldat. 20,0 g anyagot 30 ml R tömény sósavval 1 percig rázunk, majd 100 ml R desztillált víz hozzáadása után a keveréket forrásig melegítjük. A forró keveréket keményített szűrőpapíron tisztára szűrjük. A szűrőt 60 ml R desztillált vízzel mossuk, majd a mosófolyadékkal egyesített szüredéket R desztillált vízzel 200 ml-re hígítjuk. S2 oldat. 300 ml-es roncsoló lombikban 0,500 g anyagot (m g) 5 g R vízmentes nátrium-szulfáttal elkeverünk, majd 10 ml R vizet adunk hozzá. A vizes keverékhez – a szokásos elővigyázattal – 10 ml R tömény kénsavat adunk és az elegyet élénken forraljuk, míg tiszta oldatot nem nyerünk. Ezután lehűtjük, majd lassú ütemben 30 ml R víz és 10 ml R tömény kénsav lehűtött elegyét adjuk hozzá. A lombik tartalmát újból lehűtjük, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S2 oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Az oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 5,0 g anyagot 50 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig rázunk. A szuszpenziót addig centrifugáljuk vagy szűrjük, míg tiszta oldatot nem nyerünk. Az oldat 10 ml-ét 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 1,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vagy 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Vízben oldódó anyagok: legfeljebb 0,5%.

Titanii dioxidum


Az anyag 10,0 g-ját 0,5 g R ammónium-szulfát 150 ml R vízzel készült oldatával 5 percig forraljuk. A csapadékos folyadékot lehűtjük, majd R vízzel 200 ml-re hígítjuk és tisztára szűrjük. A szüredék 100 ml-ét – előzetesen lemért – bepárló csészében szárazra párologtatjuk, majd kiizzítjuk. A maradék tömege legfeljebb 25 mg lehet. Antimon: legfeljebb 100 ppm. Az S2 oldat 10 ml-ét 10 ml R tömény sósavval és 10 ml R vízzel elegyítjük. Az oldatot – ha szükséges –20 °C-ra hűtjük, majd 0,15 ml R nátrium-nitrit–oldattal elegyítjük. 5 perc múlva R hidroxilammónium-klorid 10 g/l-es oldatának 5 ml-ét és R rodamin B frissen készített, 0,1 g/l-es oldatának 10 ml-ét adjuk az oldathoz. Az oldatot minden egyes reagens hozzáadása után gondosan összekeverjük. Ezután az elegyet 10,0 ml R toluollal 1 percen át erőteljesen rázzuk. Megvárjuk a fázisok elkülönülését, és ha szükséges, 2 percig centrifugáljuk a folyadékot. A toluolos fázis rózsaszíne nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon készített standard toluolos fázisáé. A standard készítéséhez – a 10 ml S2 oldat, 10 ml R tömény sósav és 10 ml R víz elegye helyett – a következő reagensek elegyét használjuk: 5,0 ml R antimon–mértékoldat (1 ppm Sb), 10 ml R tömény sósav és 15 ml olyan oldat, amely 0,5 g R vízmentes nátrium-szulfátot és 2 ml R tömény kénsavat tartalmaz. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 5 ppm. Az anyag 0,50 g-ját – hőmérővel, csapos tölcsérrel és gőzkivezető csővel ellátott – 250 ml-es gömblombikba mérjük. A gőzkivezető cső egy – 30 ml R vizet tartalmazó – lombikba nyúlik. A gömblombikba mért anyaghoz 50 ml R vizet, 0,5 g R hidrazin-szulfátot, 0,5 g R kálium-bromidot és 20 g R nátrium-kloridot mérünk. A csapos tölcséren keresztül 25 ml R tömény kénsavat csepegtetünk a lombikba. A gömblombik tartalmát ezután felmelegítjük, és 20 percen át 110–115 °C hőmérsékleten tartjuk. A fejlődő gőzöket a 30 ml R vízben fogjuk fel, majd ennek térfogatát R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz az oldat 20 ml-ét használjuk. Bárium. Az S1 oldat 10 ml-ét 1 ml R hígított kénsavval elegyítjük. 30 perc elteltével az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint 10 ml S1 oldat és 1 ml R desztillált víz elegyéé. Vas: legfeljebb 200 ppm. Az S2 oldat 8 ml-ét 4 ml R vízzel elegyítjük, majd 0,05 ml R brómos vizet adunk hozzá, és 5 percig állni hagyjuk. A bróm feleslegét levegőárammal eltávolítjuk, majd 3 ml R kálium-tiocianát–oldatot adunk hozzá. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg, azonos módon készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot R vas–mértékoldat (2 ppm Fe) 4 ml-ének és R tömény kénsav 200 g/l-es oldata 8 ml-ének elegyével készítjük. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S1 oldat 10 ml-éhez R tömény ammónia–oldatot adunk cseppenként az oldat pH értékének 4-re állításához, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS R cink szemcsék (710) 300 g-jára R higany(II)-nitrát 20 g/l töménységű oldatából 300 ml-t öntünk. Az oldathoz 2 ml R tömény salétromsavat adunk. 10 perc rázogatás után az amalgámozott cinket R vízzel mossuk, majd egy 400 mm hosszú és kb. 20 mm átmérőjű, csappal és szűrőlemezzel ellátott üvegcsőbe töltjük. Az így készített oszlopon 100 ml R hígított kénsavat, majd 100 ml R vizet bocsátunk keresztül, ügyelve arra, hogy az amalgámot állandóan ellepje a folyadék. Ezután lassú, kb. 3 ml/perc-es ütemben, előbb 100 ml R hígított kénsav és 100 ml R víz elegyét, majd 100 ml R vizet bocsátunk át az oszlopon. Az eluátumokat olyan 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba gyűjtjük, amely R ammónium-vas(III)-szulfát 1 térfogatrész R tömény kénsav és 3 térfogatrész R víz elegyével készült, 150 g/l töménységű oldatának 50,0 ml-ét tartalmazza. 0,1 ml R ferroin–oldat hozzáadása után az

Titanii dioxidum


oldatot, késedelem nélkül, 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát–mérőoldattal a zöldes szín megjelenéséig titráljuk (n1 ml). Ezt követően lassú, kb. 3 ml/perc-es ütemben, előbb 50 ml R hígított kénsav és 50 ml R víz elegyét, majd 20,0 ml S2 oldatot, 50 ml R hígított kénsav és 50 ml R víz elegyét, végül 100 ml R vizet engedünk át az oszlopon. Az eluátumokat olyan 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba gyűjtjük, amely R ammónium-vas(III)-szulfát 1 térfogatrész R tömény kénsav és 3 térfogatrész R víz elegyével készült 150 g/l töménységű oldatának 50,0 ml-ét tartalmazza. Az oszlop alsó végét R vízzel leöblítjük, 0,1 ml R ferroin–oldatot adunk a folyadékhoz és az oldatot, késedelem nélkül, 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát–mérőoldattal zöldes szín megjelenéséig titráljuk (n2 ml). Az anyag százalékos TiO2-tartalmát az alábbi kifejezésből számítjuk ki:

3,99 × (n2 − n ) m ahol m =

,

a vizsgálandó anyagnak az S2 oldat készítéséhez bemért tömege, g-ban.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A következő sajátságok fontosak lehetnek, ha a titán-dioxidot fedőképességet biztosító anyagként használjuk szilárd, bevételre és bőrfelületre szánt gyógyszerformák esetén. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31).

Torasemidum anhydricum


07/2012:2132

TORASEMIDUM ANHYDRICUM Toraszemid, vízmentes

C16H20N4O3S [56211-40-6]

Mr 348,4

DEFINÍCIÓ 1-(1-Metiletil)-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg alkálilúgok mérsékelten oldják; híg savak kevéssé oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vízmentes toraszemiddel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A-oldat. 2,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 950 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 3,5 értékre beállítjuk, majd térfogatát R vízzel 1000 ml-re kiegészítjük. Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot 15 ml R metanolban oldunk. Az oldatot 15 percig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd 22,5 ml A-oldatot adunk hozzá, végül a szobahőmérsékletűre hűtött oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (a). 2,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt toraszemidet (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt tartalmaz) 2,5 ml R metanolban oldunk, majd 5,0 ml A-oldatot adunk hozzá. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS toraszemid C-szennyezőt 0,5 ml R metanolban oldunk., majd 0,5 ml A-oldatot adunk hozzá. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R metanol – A-oldat (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 288 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a toraszemid retenciós idejének 2,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt toraszemidhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók toraszemidre (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,5; E-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, a B-szennyező és a C-szennyező között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: a b) összehasonlító kromatogram főcsúcsára legalább 100.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós tényezővel szorozzuk: A-szennyező 5,1; B-szennyező 0,76;

–

A-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyob, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%);

–


Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítjuk.



Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 34,84 mg C16H20N4O3S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. [4-(3-metilfenil)-2H-pirido[4,3-e]-1,2,4-tiadiazin-3(4H)-on]-1,1-dioxid,

B. 4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-szulfonamid,

C. 1-etil-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid,


D. 1-butil-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid.

E. etil-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamát].


07/2012:0533

TRIAMCINOLONI ACETONIDUM Triamcinolon-acetonid

C24H31FO6 [76-25-5]

Mr 434,5

DEFINÍCIÓ 9-Fluor-11β,21-dihidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)pregna-1,4-dién-3,20-dion. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: B, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS triamcinolon-acetoniddal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R metanolban feloldjuk, és az oldatokat szárazra párologtatjuk. A maradékokból halogenidsó-pasztillákat vagy – R folyékony paraffinnal – szuszpenziókat készítünk, és új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük, és fénytől védjük. Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS triamcinolon-acetonidot R metanollal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS triamcinolon-hexacetonidot az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.

Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez keverjük. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: kifejlesztés után késedelem nélkül, 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. C. A "Tartalmi meghatározás" során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. D. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük, és addig izzítjuk, míg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot és az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük, és a szüredék 1,0 ml-ét az 0,1 ml R alizarin S–oldatból és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét az azonos módon készített üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres kísérlet során készített oldat vörös színű. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +110 és +117 között (vízmentes anyagra). 0,100 g anyagot R etanollal (96%) 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25,0 mg-ját a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt triamcinolon-acetonidot (amely B- és C-szennyezőt is tartalmaz) a B-mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS triamcinolon-acetonidot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (32+68 V/V);

−

B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz – R acetonitril (35+65 V/V).

Idő (perc)



0-20

100

0

20-40

100 → 0

0 → 100

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: a B- és a C-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt triamcinolon-acetonidhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a triamcinolon-acetonidra (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,5 a C-szennyező és a B-szennyező között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

−


−

–összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A meghatározást fénytől védett helyen végezzük. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosításokkal. Mozgófázis: A-mozgófázis. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a triamcinolon-acetonid retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: triamcinolon-acetonid kb. 16 perc. A százalékos C24H31FO6-tartalmat a CRS triamcinolon-acetonid deklarált tartalmának figyelembe vételével számoljuk ki. ELTARTÁS

Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, D, E, F.

A. 9-fluor-11β,16α,17,21-tetrahidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (triamcinolon),

B. 9-fluor-11β,21-dihidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)pregna-1,4,14-trién-3,20-dion (Δ14triamcinolon-acetonid),

C. 9-fluor-11β,21,21-trihidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)pregna-1,4-dién-3,20-dion (triamcinolon-acetonid-21-aldehid–hidrát),

D. 9-klór-11β,21-dihidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)pregna-1,4-dién-3,20-dion (9αklórtriamcinolon-acetonid),

E. 9-fluor-11β,21-dihidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)pregna-4-én-3,20-dion (1,2dihidrotriamcinolon-acetonid),

F. 9-fluor-11β-hidroxi-16α,17-(1-metiletilidéndioxi)-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il-acetát (21acetát-triamcinolon-acetonid).

Vaccinum diphtheriae, tetani et pertussis ex cell. int. ads.


07/2012:0445

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI ET PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes) vakcina (adszorbeált)

DEFINÍCIÓ A diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes) vakcina (adszorbeált) diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból és egy ásványi eredetű adszorbensből álló készítmény, amelyhez Bordetella pertussis inaktivált szuszpenzióját adják. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, mely befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injektálástól számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során több mint egy állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. TISZTÍTOTT DIFTÉRIA ÉS TETANUSZ TOXOID KÉSZTERMÉK, INAKTIVÁLT B. PERTUSSIS SZUSZPENZIÓ KÉSZTERMÉK A tisztított diftéria és tetanusz toxoid, illetve inaktivált B. pertussis szuszpenzió késztermékeket rendre a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) és a Pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált) (0161) cikkelyekben leírtak szerint állítják elő, és az e cikkelyekben előírt követelményeknek kell megfelelniük. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő adszorbeáltatásával, és inaktivált B. pertussis szuszpenzió megfelelő mennyiségének hozzáadásával állítják elő; az így kapott keveréknek a vérrel megközelítőleg izotóniásnak kell lennie. A letöltés előtti késztermék vakcina B. pertussis koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy az opacitás nem haladhatja meg a 20 Nemzetközi Egységet, egy emberi adagra vonatkoztatva. Ha B. pertussis két vagy több törzsét használják a vakcina előállításához, az egymást követő letöltés előtti késztermék vakcina gyártási tételek összetételének következetesen azonosnak kell lennie, az egyes törzsek opacitási egységben mért arányát tekintve. A letöltés előtti késztermékhez megfelelő mikrobiológiai tartósítószer adható. Bizonyos mikrobiológiai tartósítószerek, különösen a fenol típusúak, csökkenthetik az antigenitást, így nem alkalmazhatók. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.



Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között osztják szét steril, garanciazáras tartályokba. A tartályokat úgy zárják le, hogy megakadályozzák a szennyeződést. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az alábbi, „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a pertusszisz komponens fajlagos toxicitása, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigének vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. AZONOSÍTÁS A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A csapadékot a C vizsgálat során használjuk fel. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, majd centrifugáljuk, hogy a baktériumok kicsapódjanak. A baktériumoknak az adszorbens felületéről való leválasztására más megfelelő módszer is alkalmazható. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékban lévő baktériumoknak B. pertussisra specifikus immunszérummal történő agglutinációjával vagy a hatóérték meghatározásával azonosítjuk.

VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens fajlagos toxicitása. Legalább öt-öt, egyenként 14-16 g tömegű egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátrium-klorid oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat egyenlően osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt legalább 2 órával, majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitonálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, mely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert is tartalmaz. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó



egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben: (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért, egy oltott egérre számított átlagos súlynövekedés nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60%-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és az egyes vizsgálatok eredményei egyesíthetők. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 30 NE legyen emberi adagonként. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. Amennyiben a vizsgálatot tengerimalacokon végezzük, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 40 NE legyen emberi adagonként; amennyiben a vizsgálatot egereken végezzük, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 60 NE legyen emberi adagonként. Pertusszisz komponens. A Teljes sejtes pertusszisz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4,0 NE legyen; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 2,0 NE legyen emberi adagonként. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

mindhárom komponens Nemzetközi Egységben kifejezett minimális hatóértékét emberi adagonként,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−

az adszorbens nevét és mennyiségét,

−

hogy a vakcina használat előtt felrázandó,

−

hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.

07/2012:1356

VACCINUM PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ADSORBATUM Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált, sejtmentes, alegység pertusszisz vakcina a Bordetella pertussis antigén jellegű alkotórészeiből álló, egyedileg előállított és tisztított, ásványi eredetű hordozóra, például alumíniumhidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra adszorbeált készítmény. A vakcina pertusszisztoxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz-toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védőképességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina előállításához genetikailag módosított B. pertussist használnak, a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) cikkelyben előírt követelményekkel összhangban biztosítani kell a termelés állandó minőségét és a genetikai stabilitást.

Összehasonlító vakcina. A klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható összehasonlító vakcinaként. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amelyről stabilizált és nem stabilizált gyártási tételeket összehasonlítva igazolt, hogy nincs jelentős hatással a hatóérték-meghatározásra.

AZ ALKOTÓRÉSZEK JELLEMZÉSE A vakcina kifejlesztése során a gyártási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy az egyedileg előállított alkotórészek következetesen megfelelnek az alábbi követelményeknek; az előállítás állandóságának bizonyítása után a vizsgálatokat nem szükséges minden egyes gyártási tételen elvégezni.

Adenilát-cikláz. Legfeljebb 500 ng, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. Az adenilátcikláz mennyiségét immunoblot analízissel vagy más megfelelő módszerrel határozzuk meg.

Tracheális citotoxin. Legfeljebb 2 pmol, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. A tracheális citotoxin mennyiségét megfelelő módszerrel, például biológiai értékméréssel vagy folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

Maradék dermonekrotikus toxin mentesség. Három szopós egér mindegyikének 0,1 ml térfogatban olyan mennyiségű antigénfrakciót adunk be intradermálisan, amennyit a kész gyártási tétel egy adagja tartalmaz. Az állatokat 48 órán keresztül megfigyelés alatt tartjuk. Bőrelhalásra utaló reakció nem lehet megfigyelhető.

Specifikus sajátságok. A vakcina alegységeit az alábbiakban felsorolt módszerek közül egy vagy több módszerrel vizsgálják, megfelelő referenciakészítményekkel összehasonlítva, az egyes alkotórészek azonosítása és specifikus sajátságainak (az egységnyi fehérjemennyiség aktivitása) meghatározása céljából.

Pertusszisztoxin. In vitro módszerek: kínai hörcsög ovárium-teszt (CHO) és hemagglutináció; in vivo módszerek: limfocita-promóciós aktivitás, hisztamin-szenzibilizáló és inzulinszekréciós aktivitás. A toxin, transzducint használva akceptorként, ADP-riboziltranszferáz aktivitást mutat.

Filamentózus hemagglutinin. Hemagglutináció és annak gátlása specifikus antitestek hatására. Pertaktin, fimbria-2 és fimbria-3 antigének. Reaktivitás specifikus antitestekkel. Pertusszisztoxoid. A pertusszisztoxinra jellemző összes hatás gátlására képes antitestek termelését váltja ki állatokban.

TISZTÍTOTT ALEGYSÉGEK Az egyes alegységek előállítása oltócsíra-rendszerben történik. Az oltócsíra-tenyészeteket olyan módon tartják fenn, hogy megtartsák toxintermelő képességüket, illetve amennyiben szükséges, ez tudatos újraválogatással helyreállítható legyen. Emberi vért vagy vérkészítményeket a tenyésztőtáptalajok egyike sem tartalmazhat. Az oltócsíratételek és az inokulumok előállításához használt táptalajok tartalmazhatnak állati eredetű vért vagy vérkészítményeket. A pertusszisztoxint, illetve adott esetben a filamentózus hemagglutinint és pertaktint tisztítják, majd tulajdonságainak meghatározása után megfelelő kémiai anyagokkal detoxifikálják olyan módszerrel, amely biztosítja, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná, különösen a tárolás során, illetve hőhatás esetén. A többi alegységet, mint a fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket egyedileg, illetve együttesen tisztítják, tulajdonságaikat meghatározzák, és igazolják toxikus anyagoktól való mentességüket. A tisztítási eljárás validálásával bizonyítani kell a tenyésztés és a tisztítás során használt anyagok megfelelő mértékű eltávolítását. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a bakteriális endotoxin tartalmat (2.6.14). A határértékeket az egyes alegységekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne érje el a 100 NE-t. A detoxifikálás előtt az alegységek tisztaságát megfelelő módszerrel, például poliakrilamidgélelektroforézissel (PAGE) vagy folyadékkromatográfiával meg kell határozni. Az alegységek SDSPAGE, vagy specifikus mono- illetve poliklonális antitesteket alkalmazó immunoblot analízissel jellemezhetők. A követelményeket az egyes termékekre vonatkozóan egyedileg kell megállapítani. Csak azok a tisztított alegységek használhatók a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek.

Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra olyan mennyiséget viszünk a tisztított alegységekből, amely legalább 100 adag kész gyártási tétellel egyenértékű.

Maradék pertusszisz-toxin mentesség. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Egy legalább 5, egyenként 18–26 g testtömegű hisztaminérzékeny egérből álló csoportot használunk a vizsgálathoz. Az egerek mindegyikének 1 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk be intravénásan, vagy 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk be intraperitoneálisan, 2 g/l

töménységben zselatint tartalmazó nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal legfeljebb 0,5 ml térfogatúra hígítva. Az egerek egy másik, kontrollként használt csoportjának intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és az állatokat 24 órán keresztül megfigyeljük. A készítmény megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egyetlen állat sem hullik el a vizsgálat során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy összehasonlító pertusszisz-toxin készítmény 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült háromszoros hígításaival oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a vált érzékennyé 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Referenciatoxinként BRP pertusszisztoxin használható. Az egereken végzett vizsgálat helyett olyan validált módszer is alkalmazható, mely a toxin kínai hörcsög ováriumsejtre (CHO) kifejtett hatásán alapul.

Maradék detoxifikáló anyagok és egyéb reagensek. Ezen anyagok mennyiségét meg kell határozni, és igazolni kell, hogy mennyiségük alacsonyabb az elfogadott határértéknél. Ettől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha az eljárás validálásával igazolták, hogy ezek az anyagok a folyamat során megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek.

Antigéntartalom. Az antigéntartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), a fehérjenitrogént kénsavas roncsolással (2.5.9), vagy egyéb alkalmas módszerrel határozzuk meg. Az antigénmennyiség fehérje-nitrogénhez viszonyított aránya a készítményre megállapított határértékek között legyen. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A vakcinát tisztított alegységek megfelelő mennyiségének alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát hordozóra történő egyedi vagy együttes adszorbeáltatásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer, a szabad formaldehid és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. AZONOSÍTÁS A vakcinát megfelelő módszerrel, mint például az alábbi, példaként megadott módszer, deszorbeáljuk. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta

felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) vizsgálva, reagál a vakcinában lévő alkotórészekre specifikus immunszérummal. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisztoxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, egyenként legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoportba tartozó egereknek a 4 hétig 37 °C-on inkubált vakcinából adunk intraperitoneálisan 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk be. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy összehasonlító pertusszisz-toxin készítmény 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült háromszoros hígításaival oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékennyé vált 50 ng pertusszisztoxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A pertusszisz-vakcina (sejtmentes) hatóértékének meghatározása (2.7.16) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége.FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a vakcinában található alegységek megnevezését és mennyiségét,

−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz,

−

az adszorbens nevét és mennyiségét,

−


−


07/2012:1931

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI ET PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A formol toxoidok a Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő.

A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék és a pertusszisz alegységek bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket, illetve a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában a 100 NE-et.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító

vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására.

A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) és a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően állítják elő.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, illetve pertusszisz-alegységek ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes, vagy egyedi adszorbeálásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a szabad formaldehid, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigén késztermék vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.

B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.

C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint

nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz-toxin mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoport egereinek 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 4 hétig 37 °C-on inkubált vakcinából. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálatnak, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisz-toxin készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékenyítődött 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisz toxin használható.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább a címkén feltüntetett hatóértéknek megfelelő legyen. A hatóérték emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték.

Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. Egy emberi adag becsült hatóértékének alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább 40 NE legyen.

Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) sz. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT −

A feliraton fel kell tüntetni:

−

a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban,

−

az egyes pertusszisz alegységek megnevezését és mennyiségét egy emberi adagban,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−

az adszorbens megnevezését és mennyiségét,

−


−

hogy a vakcinát tilos lefagyasztani,

−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulitis ex elementis...


07/2012:1933

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ET HEPATITIDIS B (ADNR) ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és hepatitisz B (rDNS) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és hepatitisz B (rDNS) adszorbeált vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg előállított és tisztított antigén jellegű alegységeiből, hepatitisz B felületi antigénből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) álló összetett készítmény. A formol toxoidok a Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A hepatitisz B felületi antigén a hepatitisz B vírus egyik alkotó fehérjéje; az antigént rekombináns DNS technológiával állítják elő. ELŐÁLLÍTÁS


A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék és a pertusszisz alegységek bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes



komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) és a Hepatitisz B vakcina (rDNS) (1056) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően kell előállítani.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, sejtmentes pertusszisz-alegységek, illetve hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes, vagy egyedi adszorbeálásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer is alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehidet a tisztított antigén-késztermék, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy a kész gyártási tételben tartalma nem haladja meg a 0,2 g/l mennyiséget, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a hepatitisz B komponensre in vivo hatóérték-meghatározást alkalmaznak, azt a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R



nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. D. A hepatitisz B komponenst a hatóérték-meghatározással, illetve adott esetben az elektroforetikus profil alapján azonosítjuk. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz-toxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoportba tartozó egereknek a 4 hétig 37 °C-on inkubált vakcinából adunk intraperitoneálisan 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy összehasonlító pertusszisz-toxin készítmény 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült háromszoros hígításaival oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékenyítődött 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisz toxin használható.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.



Pirogének (2.6.8). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Minden nyulat 1 emberi adagnak megfelelő mennyiségű vakcinával oltunk. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) c. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége.

Hepatitisz B komponens. A vakcina feleljen meg a hepatitisz-B vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.15) fejezetben előírt követelményeknek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a HbsAg mennyiségét egy emberi adagban,

–

a hepatitisz-B komponens előállításához használt sejttípust,

–


–


–


–


–


Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine...


07/2012:1934

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ET POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység)-poliomielitisz (inaktivált) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység)-inaktivált poliomielitisz (adszorbeált) vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, 1., 2., és 3. típusú humán poliovírus alkalmas sejttenyészeten szaporított és validált módszerrel inaktivált megfelelő törzseiből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) áll. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védőképességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a célcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő.

A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek és a tisztított, inaktivált monovalens poliovírus aratások bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az



endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket; az endotoxintartalom a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-et.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) és a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően kell előállítani. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcina a tisztított diftéria toxoid, a tisztított tetanusz toxoid, a sejtmentes pertusszisz komponensek és az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított monovalens aratásának, vagy az ilyen monovalens aratásokból álló trivalens keverékek megfelelő mennyiségének külön-külön vagy együttesen ásványi eredetű vivőanyagra (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) történő adszorbeálása útján készül. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel a letöltött végtermék előállítására, mely megfelel az alábbi követelményeknek.

Szarvasmarha szérumalbumin: a kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a vírusaratást követően, a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a között legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás és a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra, illetve a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóértékének meghatározására már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigén késztermék vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben az adszorbens hozzáadása előtt, a letöltés előtti késztermék vakcina készítése során sor került a készítmény D-antigén tartalmának meghatározására, és a vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.



Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat a vakcina egyes tételeinek elfogadása tekintetében azonos eredményt ad az in vivo hatóérték-meghatározással. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékeknek megfelelő legyen. AZONOSÍTÁS

A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.


C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

D. A vakcina 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tartalmát alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatják ki. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz-toxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoport egereinek 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 4 hétig 37 °C-on inkubált vakcinából. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha sem az első, sem a második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok



eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét vakcinával kezelt csoportban az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisz-toxin készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékenyítődött 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisz toxin használható.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak.

Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.





Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően meg kell határozni, a vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt használva. A feliraton feltüntetett D-antigén mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus mindegyik típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egymással megegyezik.



In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a vakcinában lévő poliovírus típusokat,

–

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, a Dantigén Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben megadott értéke szerint,

–

a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust,

–


–


–


–


–


07/2012:2329

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ET POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM, ANTIGENI-O(-IS) MINUTUM, ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység)-poliomielitisz (inaktivált) vakcina (csökkentett antigéntartalmú, adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált, csökkentett antigéntartalmú diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység) inaktivált poliomielitisz vakcina diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, a poliovírus megfelelő 1., 2. és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas sejttenyészeten állítottak elő és inaktiváltak), és ásványi, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből álló többkomponensű készítmény. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcinában a diftéria toxoid egyetlen emberi adagra vonatkoztatott mennyisége az alapoltásokra általánosan alkalmazott vakcinákban lévő mennyiségekhez képest csökkentett, a tetanusz toxoid és a pertusszisz komponens mennyisége szintén csökkenthető. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS


Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására.

A diftéria és a tetanusz komponensek fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat

követelményeinek. 5 egészséges, 250–350 g súlyú tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést semmilyen anyaggal, amely a vizsgálatot zavarná. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül bármelyik állat a diftéria toxémia vagy a tetanusz tüneteit mutatja, vagy elpusztul, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz komponensek és az inaktivált monovalens poliovírus aratások bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az illetékes hatóság által az adott vakcinára elfogadott értéket; az endotoxintartalom olyan legyen, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-t.

A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) és a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően állítják elő.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid és tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes, vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Szarvasmarha szérumalbumin. A kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a vírusaratást követően, a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között osztják szét steril, garanciazáras tartályokba. A tartályokat úgy zárják le, hogy megakadályozzák a szennyeződést. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az alábbi, „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra, illetve a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóérték-meghatározására már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigének vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a

formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a kész gyártási tétel esetében nem kivitelezhető a D-antigén tartalom meghatározása, a vizsgálatot az adszorbens hozzáadása előtt, a letöltés előtti késztermék vakcina készítése során kell elvégezni. Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósága tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. Ha alumínium-hidroxid adszorbenst tartalmazó vakcina esetén nem kapunk kielégítő eredményt, az alábbiak szerint végezzük el a vizsgálatot. A vizsgálni kívánt vakcina 15 ml-ét centrifugáljuk, az üledéket R nátrium-edetát 56 g/l töménységű oldatának 1 térfogatrészéből és R dinátriumhidrogén-foszfát 90 g/l töménységű oldatának 49 térfogatrészéből frissen készített elegyének 5 ml-ében szuszpendáljuk. A szuszpenziót legalább 6 órán keresztül 37 °C-on tartjuk, majd centrifugáljuk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.


C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

D. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz-toxin mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny

egerekből 3, legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoportba tartozó egereknek 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 4 hétig 37 °Con inkubált vakcinából. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisz referenciatoxin készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékenyítődött 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisz toxin használható.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.


Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben leírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább 2 NE legyen emberi adagonként.

Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben leírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább 20 NE legyen emberi adagonként.


Poliomielitisz komponens

D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigénmennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a D-antigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egymással megegyezik.

In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: − a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban, −


−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz,

−

a vakcinában előforduló poliovírus típusokat,

−

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, a D-antigén Európai Gyógyszerkönyvi Egységben megadott értéke szerint,

−


−


−


−


Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum


07/2012:1219

VACCINUM HAEMOPHILI STIRPI B CONIUGATUM Konjugált b típusú hemofilusz vakcina DEFINÍCIÓ A konjugált b típusú hemofilusz vakcina folyadék halmazállapotú vagy fagyasztva szárított készítmény, mely megfelelő b típusú Haemophilus influenzae törzsből származó, kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliszacharidot tartalmaz. A poliszacharid rész poliribozilribitol-foszfát, (PRP) meghatározott molekulaméretű lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárás emberre nézve mindig megfelelő immunizáló képességű és ártalmatlan konjugált b típusú hemofilusz vakcinát eredményez. A PRP és a hordozófehérje előállítása oltócsíra-rendszeren alapszik. Az előállítási módszert validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az emberigyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9), valamint a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A pirogén vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina mindig T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. A kész gyártási tétel és a fontosabb köztitermékek stabilitását egy vagy több indikátorvizsgálattal ellenőrizni kell. Ilyen vizsgálat lehet többek között a molekulaméret-meghatározás, a konjugátum szabad PRP-tartalmának meghatározása vagy az immunizáló képesség vizsgálata egerekben. A stabilitási vizsgálatok alapján úgy kell meghatározni a gyártási tétel ezen indikátorok alapján történő felszabadítására vonatkozó követelményeket, hogy a vakcina a felhasználhatósági időtartam végén is megfelelő legyen.

BAKTERIÁLIS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK A b típusú H. influenzae oltócsíra-tételek szennyeződésmentességét megfelelő érzékenységű módszerekkel igazolni kell. Ez magában foglalhatja a megfelelő közegre való oltást, a telepmorfológia értékelését, Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, illetve tenyészet-agglutinációt megfelelő specifikus antiszérummal. A törzs életképességének megóvására alkalmazott stabilizátor nem tartalmazhat állati eredetű termékeket, sem fagyasztva szárításos, sem fagyasztásos tárolás esetén.



Ajánlatos az oltócsíra-tétel által termelt PRP szerkezeti jellemzése mágneses magrezonancia spektrometriával (2.2.33). b TÍPUSÚ H. INFLUENZAE POLISZACHARID (PRP) A b típusú H. influenzae-t nagy molekulatömegű poliszacharidot nem tartalmazó folyékony táptalajban kell szaporítani; ha a táptalaj bármely összetevője vércsoport-anyagokat tartalmaz, eljárásvalidálással bizonyítani kell, hogy a tisztítási lépés után ezek már nem mutathatók ki. A tenyészet bakteriális tisztaságát megfelelő módszerekkel igazolni kell. Ez magában foglalhatja a megfelelő közegre való oltást, a telepmorfológia értékelését, Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, illetve tenyészet-agglutinációt, megfelelő specifikus antiszérummal. A tenyészet inaktivált is lehet. A PRP-t megfelelő módszerrel kell a táptalajból kivonni, majd tisztítani. Az illékony anyagok, például víz mennyiségét a tisztított poliszacharidban megfelelő módszerrel meg kell határozni, és az érték felhasználásával kell bizonyos, az alábbiakban leírt vizsgálatok szárított anyagra vonatkoztatott eredményeit kiszámítani. A konjugátum előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő PRP alkalmazható. Azonosítás. A PRP-t immunkémiai (2.7.1) vagy más alkalmas módszerrel, például 1H mágneses magrezonancia spektrometriás vizsgálattal (2.2.33) azonosítjuk. Molekulaméret-eloszlás. Az adott K0 érték előtt, vagy az adott K0 tartományon belül leoldódó PRP százalékos mennyiségét méretkizárásos kromatográfiával (2.2.30) határozzuk meg; bizonyítani kell, hogy a PRP minden egyes gyártási tétele megfelel az adott készítmény esetében megállapított határértékeknek. A jelenleg engedélyezett készítmények határértékei tájékoztatásul a 1219.-1. táblázatban láthatók. A megadott határértékek a jelzett állófázis esetében érvényesek. Adott esetben a poliszacharid kémiai módosítása után szintén meg kell határozni a molekulaméret-eloszlást. A molekulaméret-eloszlás meghatározására sokszögű lézerfény-szóródásos detektálást alkalmazó folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) is használható. A molekulaméret-eloszlás meghatározása helyett a polimerizációs fok vagy a súlyozott átlagos molekulatömeg és a molekulatömegek szórásának valamely validált módszerrel történő meghatározása is alkalmazható. Ribóz (2.5.31): az illetékes hatóság által az adott készítményre jóváhagyott határértékek között, szárított anyagra vonatkoztatva. Foszfor (2.5.18): az illetékes hatóság által az adott készítményre jóváhagyott határértékek között, szárított anyagra vonatkoztatva. Fehérje (2.5.16): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva. A meghatározáshoz olyan mennyiségű PRP-t használunk, ami lehetővé teszi az 1% vagy az ennél nagyobb mennyiségű fehérje kimutatását. Nukleinsav (2.5.17): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 10 NE/mikrogramm PRP. Reagensmaradványok. Adott esetben vizsgálatokat kell végezni az inaktiválás és tisztítás során alkalmazott reagensek maradványainak meghatározására. Az egyes reagensekre vonatkozó elfogadhatósági értéket minden egyes készítmény esetében külön kell megállapítani, és a PRP minden egyes gyártási tétele esetén bizonyítani kell, hogy az megfelel a követelményeknek. Amennyiben egy adott reagens eltávolítását validációs vizsgálatokkal bizonyítottuk, a PRP vizsgálata elhagyható.



1219-1. táblázat – A jelenleg engedélyezett készítmények jellemzői, illetve az alkalmazott PRP és hordozófehérje leírása Hemofilusz poliszacharid Konjugálás Adagonkénti A PRP típusa Adagonkénti Kapcsolási Eljárás névleges névleges módszer mennyisége mennyisége Diftéria toxoid >1500 Lf/mg a PRP Méretcsökkentett Aktivált diftéria 25 μg 18 μg nitrogén PRP cianogéntoxoid (D-AH+), cianogén-bromid K0: 0,6-0,7 bromidos aktivált PRP aktiválása R kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz Tetanusz >1500 Lf/mg PRP 10 μg Karbodiimid ADH-aktivált PRP 20 μg toxoid nitrogén közvetítés (PRP-kov.≥50% AH)+tetanusz K0 ≤0,30, R toxoid+EDAC kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz CRM 197 >90% diftéria 25 μg Méretcsökkentett 10 μg Reduktív A PRP közvetlen diftéria fehérje fehérje PRP aminálás kötése a Dp= 15-35 vagy (egylépéses (cianobórhidrid 10-35 módszer),vagy aktivált) CRM 197N-hidroxihez szukcinimides aktiválás B csoportú Külső 125 vagy 250 Méretcsökkentett 7,5 vagy 15 Tioéter kötés PRP aktiválás CDI Meningococcus membránfehérje μg PRP μg PRPkülső vezikulumok:≤8% K0<0,6, R IM+BuA2+BrAc=prpmembránlipopoliszacharid kromatográfiás BuA2fehérje (OMP) célra szánt BrAc+tioaktivált térhálós agaróz OMP vagy Mw>50·103 ADH = adipinsav dihidrazid Dp = polimerizációs fok BrAc = brómacetil-klorid EDAC = 1-etil-3-(3-dimetilaminopropil)karbodiimid BuA2 = bután-1,4-diamid IM = imidazolium CD1 = karbonil-diimidazol Mw = súlyozott átlagos molekulatömeg Típusa

Hordozófehérje Tisztasága

HORDOZÓFEHÉRJE A hordozófehérjét úgy kell megválasztani, hogy a PRP-vel kialakuló konjugátum képes legyen a Tsejt-függő B-sejtes immunválasz kiváltására. A jelenleg engedélyezett hordozófehérjék és a kapcsolási technikák tájékoztatásul a 1219.-1. táblázatban láthatók. A hordozófehérjéket megfelelő mikroorganizmusok tenyésztésével állítják elő; a tenyészet bakteriális tisztaságát igazolni kell; a tenyészet inaktivált is lehet; a hordozófehérjét megfelelő módszerrel tisztítani kell. A konjugátum előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő hordozófehérje alkalmazható. Azonosítás. A hordozófehérjét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra az anyag 10 ml-ét vagy 100 dózisnak megfelelő mennyiségét visszük, aszerint, hogy melyik a kevesebb. Diftéria toxoid. A diftéria toxoidot a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443) cikkely előírásai szerint kell előállítani. A toxoid feleljen meg az ezen cikkelyben tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek.



Tetanusz toxoid. A tetanusz toxoidot a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) cikkelyben előírtak szerint kell előállítani. A toxoid feleljen meg az ezen cikkelyben a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve, hogy antigéntisztasága legalább 1500 Lf/mg fehérje nitrogén legyen. CRM 197 diftéria fehérje: legalább 90%, megfelelő módszerrel meghatározva. Annak igazolására, hogy a termék nem toxikus, a validálás, illetve a rutinvizsgálatok során megfelelő vizsgálatokat kell végezni. OMP (B csoportú meningococcus külső membrán fehérjekomplex). Az OMP feleljen meg a lipopoliszacharidokra és a pirogénekre vonatkozó alábbi követelményeknek. Lipopoliszacharid: legfeljebb 8%, megfelelő módszerrel meghatározva. Pirogének (2.6.8). Minden vizsgált nyúlba testtömeg kilogrammonként 0,25 μg OMP-t injektálunk. KÉSZTERMÉK KONJUGÁTUM A PRP kémiai módosítás révén válik képessé a konjugációra; a molekulát a módosítás előtt vagy közben rendszerint részlegesen depolimerizálják. A hordozófehérjébe vagy a PRP-be a konjugációt megelőzően reaktív funkciós csoportokat, vagy térközszabályozó molekulákat vihetnek be. A származékképzés mértékét, amely a minőség állandóságát tükrözi, folyamatosan monitorozni kell. A konjugátum a PRP és a hordozófehérje kovalens kötésével alakul ki. Adott esetben a nem reagált, de potenciálisan reakcióképes funkciós csoportokat alkalmas molekulákkal történő lefedéssel reakcióképtelenné teszik; a reagensek eltávolítására a konjugátumot tisztítják. A letöltés előtti késztermék vakcina előállítására csak olyan késztermék konjugátum alkalmazható, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Minden egyes készítményre és minden egyes vizsgálatra elfogadhatósági határértéket kell megállapítani, és bizonyítani kell, hogy a konjugátum minden gyártási tétele megfelel ezen követelményeknek. A jelenleg engedélyezett készítmények egyes vizsgálatok esetében érvényes határértékei tájékoztatásul a 1219.-2. táblázatban láthatók. Fagyasztva szárított vakcina esetén egyes vizsgálatokat javasolt a késztermék konjugátum helyett a kész gyártási tételen elvégezni, mivel a fagyasztva szárításos eljárás hatással lehet a vizsgálandó komponensre is. PRP. A PRP-tartalmat a foszfor- (2.5.18) vagy ribóztartalom (2.5.31) meghatározásával vagy immunkémiai módszerrel (2.7.1) határozzuk meg. Fehérje. A fehérjetartalmat alkalmas kémiai módszerrel határozzuk meg (például 2.5.16). PRP/fehérje arány. Számítással határozzuk meg. Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.30). Szabad PRP. Számos módszer alkalmazható a szabad PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A nem kötődött PRP-t különböző eljárásokkal, például pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy anti-PRP antitesteket alkalmazó immunmeghatározással határozhatjuk meg. Szabad hordozófehérje. A szabad hordozófehérje-tartalmat alkalmas módszerrel vagy közvetlenül, vagy más vizsgálatok eredményeiből számítva határozzuk meg; mennyisége az adott készítményre elfogadott határértékeken belül legyen. 1219.-2.-táblázat – A jelenleg engedélyezett készítmények előállítására használt késztermék konjugátumokra vonatkozó követelmények Vizsgálat Szabad PRP

Diftéria toxoid <37%

Tetanusz toxoid <20%

Hordozófehérje CRM 197 <25%

OMP <15%

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Szabad fehérje PRP/fehérje arány


<4%

adott esetben <1%

<1% vagy <2%, a kapcsolási módszertől függően

nem alkalmazható

1,25-1,8

0,30-0,55

0,3-0,7

0,05-0,1

95%<0,75

60%<0,2

50% 0,3-0,6

85%<0,3

0,6-0,7

85%<0,5

Molekulaméret (K0): R kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz R1 kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz

Nem reagált funkciós csoportok. Nem reagált funkciós csoportok nem lehetnek jelen a késztermék konjugátumban, kivéve, ha az eljárás validálása során bizonyossá válik, hogy az előállítás e lépésében kimutatható nem reagált funkciós csoportok a következő előállítási lépésekben eliminálódnak (például rövid felezési idejük miatt). Reagensmaradványok. A reagensmaradványok, például a cianid, az EDAC (etildimetilaminopropilkarbodiimid) és a fenol eltávolítását alkalmas vizsgálatokkal vagy az eljárás validálásával bizonyítani kell. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra az anyag 10 ml-ét vagy 100 dózisnak megfelelő mennyiségét visszük, aszerint, hogy melyik a kevesebb.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A késztermék konjugátumhoz – megfelelő oldószerrel végső koncentrációra történő hígítása előtt – adjuváns, mikrobiológiai tartósítószer és stabilizátor adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Mikrobiológiai tartósítószer. Adott esetben a mikrobiológiai tartósítószer mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a megengedett érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel használatra, amely megfelel az alábbiakban leírt, illetve az „Azonosítás” és „Vizsgálatok” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina esetében sor került, a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. pH (2.2.3). A vakcina pH-ja, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítmény esetében elfogadott határértékeken belül legyen. Szabad PRP. Számos módszer alkalmazható a szabad PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A nem kötődött PRP-t különböző eljárásokkal, például pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy anti-PRP antitesteket alkalmazó immunmeghatározással határozhatjuk meg. A szabad PRP mennyisége nem haladhatja meg az adott termékre jóváhagyott értéket. AZONOSÍTÁS



A vakcinát a PRP-re alkalmazott megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk. VIZSGÁLATOK PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított vakcinára vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termékre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a PRP mikrogramm/emberi adagban kifejezett mennyiségét,

−

a hordozófehérje típusát és egy emberi adagra vonatkoztatott névleges mennyiségét.

Vaccinum pertussis sine cellulis copurificatum adsorbatum

Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 7.5 - 1

07/2012:1595

VACCINUM PERTUSSIS SINE CELLULIS COPURIFICATUM ADSORBATUM Pertusszisz vakcina (sejtmentes, együtt tisztított, adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált, sejtmentes, együtt tisztított pertusszisz vakcina a Bordetella pertussis antigén jellegű alkotórészeiből álló, ásványi eredetű hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra adszorbeált készítmény. A vakcina az egyes antigén alkotórészek szétválasztása nélkül tisztított antigénfrakcióból áll. Az antigénfrakciót olyan módszerrel kezelik, amely a pertusszisztoxint – immunogén hatását megőrizve – ártalmatlan toxoiddá alakítja át, és biztosítja, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. Az antigénfrakció pertusszisz toxoidból, filamentózus hemagglutininből, pertaktinból (69 kDa tömegű külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészekből, például fimbria-2 és fimbria-3 antigénekből áll. A vakcina tartalmazhat maradék pertusszisz toxint, az illetékes hatóság által elfogadott mennyiségben. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, amelynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Összehasonlító vakcina. Összehasonlító vakcinaként a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény lehetőleg stabilizált legyen. A stabilizálást olyan módszerrel kell végezni, amelyről stabilizált és nem stabilizált gyártási tételek összehasonlításával bizonyították, hogy nincs jelentős hatással a hatóértékmeghatározásra. AZ ALKOTÓRÉSZEK SAJÁTSÁGAI A vakcina kifejlesztése során a gyártási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy az antigénfrakció mindig megfelel az alábbi követelményeknek; az előállítás állandóságának bizonyítása után a vizsgálatokat nem szükséges minden egyes gyártási tételen elvégezni. Adenilát-cikláz: legfeljebb 500 ng, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. Az adenilát-cikláz mennyiségét megfelelő módszerrel, például biológiai értékméréssel vagy folyadékkromatográfiásan (2.2.29) határozzuk meg. Tracheális citotoxin: legfeljebb 2 pmol, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. A tracheális citotoxin mennyiségét megfelelő módszerrel, például biológiai értékméréssel vagy folyadékkromatográfiásan (2.2.29) határozzuk meg.



Maradék dermonekrotikus toxin mentesség. Három szopós egér mindegyikének 0,1 ml térfogatban olyan mennyiségű antigénfrakciót adunk be intradermálisan, amennyit a kész gyártási tétel egy adagja tartalmaz. Az állatokat 48 órán keresztül megfigyelés alatt tartjuk. Bőrelhalásra utaló reakció nem jelenhet meg. Specifikus sajátságok. Az antigénfrakciót az alábbiakban felsorolt módszerek közül egy vagy több módszerrel vizsgáljuk, megfelelő referenciakészítményekkel összehasonlítva, az egyes alkotórészek azonosítása és specifikus sajátságainak (az egységnyi fehérjemennyiség aktivitásában kifejezve) meghatározása céljából. Pertusszisztoxin. In vitro módszerek: kínai hörcsög ovárium-teszt (CHO) és hemagglutináció; in vivo módszerek: limfocita-promóciós aktivitás, hisztamin-szenzibilizáló és inzulinszekréciós aktivitás. A toxin, transzducint használva akceptorként, ADP-riboziltranszferáz aktivitást mutat. Filamentózus hemagglutinin. Hemagglutináció; gátlás, specifikus antitestek hatására. Pertaktin, fimbria-2 és fimbria-3 antigének. Reaktivitás specifikus antitestekkel. Pertusszisz toxoid. A pertusszisztoxinra jellemző összes hatás gátlására képes antitestek termelését váltja ki állatokban. TISZTÍTOTT ANTIGÉNFRAKCIÓ Az antigénfrakció előállítása oltócsíra-rendszerben történik. Az oltócsíra-tenyészeteket olyan módon tartják fenn, hogy megtartsák toxintermelő képességüket, illetve amennyiben szükséges, ez tudatos újraválogatással helyreállítható legyen. Emberi vért vagy vérkészítményeket a tenyésztőtáptalajok egyike sem tartalmazhat. Az oltócsíra-tételek és az inokulumok előállításához használt táptalajok tartalmazhatnak állati eredetű vért vagy vérszármazékokat. Az antigénfrakciót tisztítják, majd tulajdonságainak meghatározása után megfelelő anyagokkal és olyan eljárással detoxifikálják, ami biztosítja, hogy a toxoid lehető legkisebb mennyisége alakulhasson vissza toxinná, különösen a tárolás során, illetve hőhatás esetén. A tisztítási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy a tenyésztés és a tisztítás során használt anyagok megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek. A tisztítási folyamat nyomon követése céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a bakteriális endotoxin tartalmat (2.6.14). A határértékeket úgy kell megállapítani, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-t. A detoxifikálás előtt az antigénfrakció tisztaságát megfelelő módszerrel, például poliakrilamidgélelektroforézissel (PAGE) vagy folyadékkromatográfiásan meg kell határozni. Az alegységek SDSPAGE vagy specifikus mono-, illetve poliklonális antitesteket alkalmazó immunblot analízissel jellemezhetők. A követelményeket az egyes termékekre vonatkozóan egyedileg kell megállapítani. Csak az a tisztított antigénfrakció használható a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra olyan mennyiséget viszünk fel a tisztított antigénfrakcióból, amely a kész gyártási tétel legalább 100 adagjával egyenértékű. Maradék pertusszisztoxin vizsgálat. 18–26 g testtömegű hisztaminérzékeny egerekből 3, legalább 55 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. A tisztított antigénfrakcióból nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó oldattal olyan hígítási sorozatot készítünk, amely bizonyítottan dózisfüggő választ eredményez. Az egyes hígításokat egyegy egércsoporthoz rendeljük, és az egereket az adott csoporthoz rendelt hígítással intraperitoneálisan oltjuk. Az egerek egy negyedik, kontrollként használt csoportjának a hígításhoz használt oldószert



adjuk be intraperitoneálisan. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 1 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban. A hisztaminhatás következtében 24 órán belül elhullott állatok számát feljegyezzük. Megfelelő statisztikai módszert, például probit analízist (5.3) használva kiszámítjuk, hogy mekkora tömegű vagy térfogatú készítmény szenzibilizálja a beoltott állatok 50%-át. A maradék pertusszisztoxin-aktivitás nem haladhatja meg azt az értéket, amely a klinikai kipróbálás során használt gyártási tétel esetében ártalmatlannak bizonyult. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon kell igazolni: az egereket nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisztoxin készítmény hármas léptékű hígításaival oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékennyé vált 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Referenciatoxinként BRP pertusszisz-toxin használható. Az egereken végzett vizsgálat helyett olyan validált módszer is alkalmazható, mely a toxin kínai hörcsög ováriumsejtre (CHO) kifejtett hatásán alapul. A detoxifikáló anyagok és egyéb reagensek maradványai. Ezen anyagok mennyiségét meg kell határozni, és igazolni kell, hogy mennyiségük alacsonyabb az elfogadott határértéknél, kivéve, ha az eljárás validálásával igazolták, hogy ezek az anyagok a folyamat során megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek. Antigéntartalom. Az antigénfrakció teljes antigénösszetételét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), a fehérje-nitrogént kénsavas roncsolással (2.5.9) vagy egyéb alkalmas módszerrel határozzuk meg. A teljes antigénmennyiség fehérje-nitrogénhez viszonyított aránya a készítményre megállapított határértékek között legyen. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A vakcinát megfelelő mennyiségű antigénfrakció alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumíniumfoszfát hordozóra történő adszorbeáltatásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer is alkalmazható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható a kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a megengedett érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer, a szabad formaldehid, és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina esetében sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség.



AZONOSÍTÁS A vakcinát megfelelő módszerrel deszorbeáljuk. A következő módszer példaként szolgál: a vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) vizsgálva, reagál a vakcinában lévő alkotórészekre specifikus immunszérummal. VIZSGÁLATOK Maradék pertusszisztoxin vizsgálat. 18–26 g testtömegű hisztaminérzékeny egerekből 3, legalább 55 egyedet tartalmazó csoportot képezünk (lásd az „Előállítás” részt). A tisztított antigénfrakcióból nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó oldattal olyan hígítási sorozatot készítünk, amely bizonyítottan dózisfüggő választ eredményez. Az egyes hígításokat egy-egy egércsoporthoz rendeljük, és az egereket az adott csoporthoz rendelt hígítással intraperitoneálisan oltjuk. Az egerek egy negyedik, kontrollként használt csoportjának a hígításhoz használt oldószert adjuk be intraperitoneálisan. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 1 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban. A hisztaminhatás következtében 24 órán belül elhullott állatok számát feljegyezzük. Megfelelő statisztikai módszert, például probit analízist (5.3) használva kiszámítjuk, hogy mekkora tömegű vagy térfogatú készítmény szenzibilizálja a beoltott állatok 50%-át. A maradék pertusszisztoxin-aktivitás nem haladhatja meg azt az értéket, amely a klinikai kipróbálás során használt gyártási tétel esetében ártalmatlannak bizonyult Toxoid visszaalakulás. A maradék pertusszisztoxin vizsgálatot végezzük el a fentiekben leírtak szerint egy olyan vakcinán, amelyet 4 hétig 37 °C-on tartunk, párhuzamosan egy másik mintával, melyet 4 hétig 2-8 °C-on tartunk. A visszaalakulás mértéke nem haladhatja meg azt az értéket, amelyet a klinikai kipróbálás során használt, ártalmatlannak bizonyult gyártási tételek esetében találtak. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton jelzett érték 115%-ánál. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT



A feliraton fel kell tüntetni: −

a vakcinában található antigénösszetevők megnevezését és mennyiségét,

−

a vakcinában található maradék pertusszisztoxin mennyiségének legnagyobb lehetséges értékét,

−

a lejárati idő végéig toxinná visszaalakuló toxoid maximális mennyiségét,

−


−


−


Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis preparatum et haemophili stirpe b conjugatum adsorbatum


07/2012:1932

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM CUMQUE HAEMOPHILI STIRPI B CONJUGATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység) és adszorbeált konjugált b típusú hemofilusz vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből, és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A b típusú hemofilusz komponenst külön tartályba is tölthetik. Ilyenkor ennek tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunizáló képességét megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok során a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponens meghatározását az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. A diftéria és a tetanusz komponens specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat



követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalacot a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, amely befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria toxémia vagy tetanusz jeleit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek és a PRP-konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket; ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz és pertusszisz antigén tartalom olyan legyen, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-et. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az emberi felhasználásra szolgáló immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Ha a hemofilusz komponens külön tartályban található, az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a hemofilusz komponens, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység-, adszorbeált) (1356) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA Az előállításhoz különböző módszerek használhatók: a letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, sejtmentes pertusszisz-alegységek és PRP-konjugátum ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumíniumfoszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával állítható elő; készíthető két letöltés előtti késztermék vakcina is, melyek közül az egyik a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponenseket, a



másik a hemofilusz komponenst tartalmazza utóbbi lehet fagyasztva szárított is. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehidet a tisztított antigén késztermék, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy a kész gyártási tételben tartalma nem haladja meg a 0,2 g/l mennyiséget, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. pH (2.2.3). A vakcina pH-ja, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítmény esetében elfogadott pH-tartományon belül legyen. Szabad PRP. A nem kötődött PRP-t a konjugátum eltávolítása után, például anioncserés, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel vagy más validált módszerrel határozzuk meg. A szabad PRP mennyisége nem lehet nagyobb, mint az adott termékre elfogadott határérték. AZONOSÍTÁS Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az A, B és C azonosítást a diftéria, a tetanusz és a pertusszisz komponenst tartalmazó tartály tartalmával, a D azonosítási vizsgálatot pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

Megjegyzés [U1]: Ez nagyon furcsa fordítása az "intended"nek…



D. A hemofilusz komponenst a PRP vizsgálatához megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). VIZSGÁLATOK Ha a termék hemofilusz komponense külön tartályban található, a maradék pertusszisztoxinmentességre, a toxoid visszaalakulásra, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, a tetanusz és a pertusszisz komponenseket tartalmazó tartály, a PRP tartalomra, a víztartalomra (adott esetben), a sterilitásra és a bakteriális endtoxinokra vonatkozó vizsgálatokat pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük el. Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, egyes vizsgálatokat célszerű a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken elvégezni, amennyiben a fagyasztva szárítási eljárás befolyásolhatja a vizsgálandó komponenst. Maradék pertusszisztoxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5-5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak a 2–8 ˚C-on tárolt vakcinából 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan. A második csoport egereinek a 4 hétig 37 ˚C-on inkubált vakcinából 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan a hígításhoz használt oldószert adjuk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálatnak, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, akár a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisztoxin-készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékennyé vált 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a a hígításhoz használt oldószert kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztaminszenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisztoxin használható. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton jelzett érték 115%-ánál.



Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termék hemofilusz komponensére jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) nem lehet kisebb, mint a címkén feltüntetett hatóérték. A hatóérték emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. Egy emberi adag becsült hatóértékének alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 40 NE legyen. Pertusszisz komponens. A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének maghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −


−


−


−

a hordozófehérje típusát és egy emberi adagra vonatkoztatott névleges mennyiségét,

−


−


−


−


−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulis ex cellulis integris et poliomyelitidis inactivatum adsorbatum


07/2012:2061

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS (EX CELLULIS INTEGRIS) ET POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (teljes sejtes) és poliomielitisz (inaktivált) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (teljes sejtes) és poliomielitisz (inaktivált) vakcina többkomponensű készítmény, amely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis inaktivált szuszpenziójából, alkalmas sejttenyészeten elszaporított és validált módszerrel inaktivált, megfelelő 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus törzsekből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) áll. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig az emberben klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához monokomponensű összehasonlító vakcinák használata megengedett, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, úgy a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A diftéria és a tetanusz komponens specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltjuk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria toxémia vagy tetanusz jeleit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (adszorbeált) (0161) és a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően történik.



LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcina a tisztított diftéria toxoid, a tisztított tetanusz toxoid, a B. pertussis megfelelő mennyiségű inaktivált szuszpenziója és az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított monovalens aratásának, vagy az ilyen monovalens aratásokból álló trivalens keverék megfelelő mennyiségének külön-külön vagy együttesen ásványi eredetű vivőanyagra (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) történő adszorbeálása útján készül. A termék megfelelő mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhat. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Szarvasmarha szérumalbumin. A kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben, alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a között lehet. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a pertusszisz komponens specifikus toxicitása, illetve a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra és a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóértékének meghatározására, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók. Amennyiben a tisztított antigén késztermék, az inaktivált B. pertussis szuszpenzió és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus késztermékek vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében minden egyes poliovírus típusra igazolták, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes gyártási tételei elfogadhatóságának tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre jóváhagyott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

Megjegyzés [U1]: ?



A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. Az A pontban leírtak szerint nyert centrifugált csapadék használható a vizsgálathoz. A baktériumoknak az adszorbensről történő elkülönítésére más alkalmas módszer is használható. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékból származó baktériumoknak B. pertussisra specifikus immunszérummal történő agglutinációjával, vagy a „Hatóérték-meghatározás” pontban a pertusszisz összetevő meghatározására előírtak szerint azonosítjuk.

D. A vakcina 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tartalmát alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens specifikus toxicitása. Legalább öt-öt, egyenként 14–16 g testtömegű, egészséges egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátrium-klorid–oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat azonos arányban osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt 2 órával, majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitoneálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, amely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért átlagos súlynövekedés egy oltott egérre számítva nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60 %-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és a vizsgálatok eredményei egyesíthetők. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 30 NE. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 40 NE, amennyiben a vizsgálatot tengerimalacon végezzük, ill. emberi adagonként legalább 60 NE, amennyiben a vizsgálatot egereken végezzük. Pertusszisz komponens. A Teljes sejtes pertusszisz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4,0 NE; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 2,0 NE. Poliomielitisz komponens D-antigén-tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében, deszorbeálást követően, a Dantigén-tartalmat az 1., 2. és 3. típusú poliovírusokra megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigén mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus mindegyik típusára az adott termékre jóváhagyott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egyenértékűek. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) fejezet követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértékét egy emberi adagban, – a pertusszisz vakcina Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértékét egy emberi adagban, – a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, Európai Gyógyszerkönyvi D-antigén Egységekben kifejezve, – a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust, – adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására, – az adszorbens megnevezését és mennyiségét, – hogy a vakcina használat előtt felrázandó, – hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis praeparatum, poliomyelitidis inactivatum et haemophili stirpe B coniugatum adsorbatum


07/2012:2065

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM, POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STIRPE B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, poliovírus megfelelő 1., 2. és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas sejttenyészeten állítottak elő és inaktiváltak), kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből és ásványi, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből álló, többkomponensű készítmény. A termék vagy egy tartályba töltött ötkomponensű, folyékony készítmény, vagy pedig négykomponensű folyékony készítmény, ahol a fagyasztva szárított hemofilusz komponenst külön tartályba töltik. Utóbbi tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunizáló képességét megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, amelynek kezelésére a vakcinát szánják. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. A diftéria és a tetanusz komponensek specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. 5 egészséges, 250-350 g súlyú tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett



emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést semmilyen anyaggal, amely a vizsgálatot zavarná. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül bármelyik állat diftéria toxémia vagy tetanusz tüneteit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria toxoid és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek, az inaktivált monovalens poliovírus aratások és a PRP-konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát. A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom kisebb legyen az illetékes hatóság által az adott vakcinára elfogadott értéknél. Készítményfejlesztés és állandósági vizsgálatok. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre Tsejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok részeként a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponens meghatározását az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a hemofilusz komponens, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység-, adszorbeált) (1356), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A négykomponensű, diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponensekből álló letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid és tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú



alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. Amennyiben a vakcina mind az 5 komponense ugyanabban a tartályban található, a letöltés előtti késztermék vakcina készítése során a hemofilusz konjugátum megfelelő mennyiségét adják a négykomponensű letöltés előtti késztermék vakcinához. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a letöltés előtti késztermék vakcina a konjugátumnak megfelelő, fagyasztva szárításra alkalmas hígítófolyadékkal a végső koncentrációra történő hígításával készül. A letöltés előtti késztermék vakcinához stabilizálószer is adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Szarvasmarha szérumalbumin: a kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben, alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehid tartalmat a tisztított antigén-késztermék és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus aratások, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy mennyisége a kész gyártási tételben nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens esetében az in vivo hatóérték-meghatározást végzik el, és a vizsgálat a letöltés előtti késztermék vakcinán megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósága tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Megjegyzés [U1]: ?



Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. Szabad PRP. Amennyiben a hemofilusz komponens a folyékony készítményben található, a többi komponens jelenléte zavarhatja a meghatározást, illetve előfordulhat, hogy a PRP nem választható el az adjuvánstól. A szabad PRP mennyisége a konjugátumban, a többi komponens hozzáadása előtt, illetve a kész gyártási tétel nem adszorbeált frakcióján is meghatározható. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, számos módszer alkalmazható a PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A szabad PRP mennyisége különféle technikákkal határozható meg, például pulzáló amperometriás detektálással végzett nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy PRP elleni ellenanyagokkal végzett immunmeghatározással. A szabad PRP mennyisége nem haladhatja meg az adott termékre jóváhagyott határértéket. AZONOSÍTÁS Az A, B, C és D azonosításokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, az E azonosítást az 5 komponens mindegyikét tartalmazó tartály vagy a hemofilusz összetevőt külön tartalmazó tartály tartalmával végezzük. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. D. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. E. A hemofilusz komponenst alkalmas immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). VIZSGÁLATOK Ha a termék hemofilusz komponense külön tartályban található, a maradék pertusszisztoxinmentességre, a pertusszisz toxoid visszaalakulásra, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, a PRP tartalomra, a víztartalomra, a sterilitásra és a bakteriális endotoxinokra vonatkozó vizsgálatokat pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük el.



Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, egyes vizsgálatokat célszerű a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken elvégezni, amennyiben a fagyasztva szárítási eljárás befolyásolhatja a vizsgálandó komponenst. Maradék pertusszisztoxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5-5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak a 2–8 °C-on tárolt vakcinából 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan. A második csoportba tartozó egereknek a 4 hétig 37 °C-on inkubált vakcinából 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan a hígításhoz használt oldószert adjuk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, akár a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisz referenciatoxin készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50 %-a érzékennyé vált 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a a hígításhoz használt oldószert kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztaminszenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisztoxin használható. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feltüntetett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termék hemofilusz komponensére jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 40 NE. Pertusszisz komponens. A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének maghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően, meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrált D-antigén referenciakészítményt használunk. A feliraton feltüntetett D-antigén-mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott termékre jóváhagyott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egyenértékűek. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) fejezet követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −


−


−

a poliovírus egyes (1., 2. és 3.) típusainak D-antigénben kifejezett, Európai Gyógyszerkönyvi Egységben megadott névleges mennyiségét egy emberi adagban,

−


−


−


−


−


−


−



−


adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani et pertussis, poliomyelitidis inactivatum et haemophili stirpe B coniugatum adsorbatum


07/2012:2066

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS, POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STIRPI B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (teljes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (teljes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, inaktivált Bordetella pertussis-ból, a poliovírus megfelelő 1., 2. és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas szövetkultúrán állítottak elő és megfelelő módszerrel inaktiváltak), kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből, és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A hemofilusz komponens külön tartályban található, melynek tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. A készítményfejlesztés során és minden olyan esetben, amikor a gyártási folyamat újravalidálására van szükség, állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Az állandósági vizsgálatok során a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponensek meghatározását megfelelő számú gyártási tételen, az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált vakcinával kell elvégezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. A hemofilusz komponens esetében az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a hemofilusz komponens, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a



vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A diftéria és a tetanusz komponensek specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. 5 egészséges, 250-350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő vakcinával szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést olyan anyaggal, amely befolyásolná a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria toxémia vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (adszorbeált) (0161), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Hemofilusz b konjugált vakcina (1219) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát a tisztított diftéria és tetanusz toxoid komponensek megfelelő mennyiségének ásványi eredetű vivőanyagra, például alumínium-hidroxidra vagy hidratált alumíniumfoszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeálása, majd megfelelő mennyiségű B. pertussis inaktivált szuszpenzió és 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásáa útján készül. A termék megfelelő mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhat. A letöltés előtti hemofilusz komponens késztermék a konjugátumnak megfelelő oldószerrel történő végső koncentrációra hígításával készül. A letöltés előtti hemofilusz komponens késztermékhez stabilizálószer adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Szarvasmarha szérumalbumin. A kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a megengedett érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük.



KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a pertusszisz komponens specifikus toxicitása, a mikrobiológiai tartósítószer és a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóérték-meghatározása vizsgálatra, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók. Amennyiben a szabad formaldehid-tartalmat a tisztított antigén-késztermék, az inaktivált B. pertussis szuszpenzió és a tisztított monovalens aratások vagy trivalens poliovírus késztermékek vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy a kész gyártási tételben tartalma nem haladja meg a 0,2 g/l mennyiséget, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcinán a poliomielitisz komponens in vivo hatóértékmeghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósági feltételei tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. Szabad PRP. A nem kötődött PRP-t a konjugátum eltávolítása után, például anioncserés, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel, vagy más validált módszerrel határozzuk meg. A szabad PRP mennyisége nem haladhatja meg az adott termékre jóváhagyott határértéket. AZONOSÍTÁS Az A, B, C és D azonosításokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, az E azonosítást a hemofilusz összetevőt tartalmazó tartály tartalmával végezzük. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.



C. Az A pontban leírtak szerint nyert centrifugált csapadék használható a vizsgálathoz. A baktériumoknak az adszorbensről történő elkülönítésére más alkalmas módszer is használható. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékból származó baktériumoknak B. pertussisra specifikus immunszérummal történő agglutinációjával, vagy a „Hatóérték-meghatározás” pontban a pertusszisz összetevő meghatározására előírtak szerint azonosítjuk. D. A vakcina 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tartalmát alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. E. A hemofilusz komponenst alkalmas immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens specifikus toxicitására, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, a PRP tartalomra, a víztartalomra, a sterilitásra és a bakteriális endotoxinokra vonatkozó vizsgálatokat pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük el. Amennyiben a fagyasztva szárítási eljárás befolyásolhatja a hemofilusz komponenst, egyes vizsgálatokat célszerű a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken elvégezni, A pertusszisz komponens specifikus toxicitása. Legalább öt-öt, egyenként 14–16 g testtömegű, egészséges egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátrium-klorid–oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat azonos arányban osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt 2 órával, majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitonálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, mely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert tartalmazzon. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért átlagos súlynövekedés egy oltott egérre számítva nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60%-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és az egyes vizsgálatok eredményei egyesíthetők. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1), vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát.. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer



mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6..14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termék hemofilusz komponensére jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 30 NE. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 40 NE, amennyiben a vizsgálatot tengerimalacon végezzük, ill. emberi adagonként legalább 60 NE, amennyiben a vizsgálatot egereken végezzük. Pertusszisz komponens. A Teljes sejtes pertusszisz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4,0 NE; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 2,0 NE. Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően, meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrált D-antigén referenciakészítményt használunk. A feliraton feltüntetett D-antigén-mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott termékre jóváhagyott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egyenértékűek. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −




−

a pertusszisz vakcina Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban,

−

a poliovírus egyes (1., 2. és 3.) típusainak D-antigénben kifejezett, Európai Gyógyszerkönyvi Egységben megadott névleges mennyiségét egy emberi adagban,

−

a poliovírus komponens előállítására felhasznált sejttípust,

−


−


−


−


−


−


Vaccinum diphthteriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis...


07/2012:2067

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM, HEPATITIDIS B (ADNR), POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STRIPI B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység), hepatitisz B (rDNS), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység), hepatitisz B (rDNS), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, hepatitisz B felületi antigénből (HBsAg), a humán poliovírus megfelelő 1., 2., és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas sejttenyészeten állítottak elő és inaktiváltak) és kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből álló összetett készítmény. A vakcinában lévő antigének ásványi hordozóra (például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát) adszorbeálhatók. A készítmény külön tartályban tartalmazhatja a hemofilusz komponenst; utóbbi tartalmát közvetlenül felhasználás előtt vagy felhasználás közben kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A hepatitisz B felületi antigén a hepatitisz B vírus egyik alkotó fehérjéje; az antigént rekombináns DNS technológiával állítják elő. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok részeként a diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliomielitisz komponens meghatározását az



alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető.

A diftéria és a tetanusz komponensek fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. 5 egészséges, 250–350 g súlyú tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést semmilyen anyaggal, amely a vizsgálatot zavarná. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül bármelyik állat a diftéria toxémia vagy a tetanusz tüneteit mutatja, vagy elpusztul, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek, a hepatitisz B felszíni antigén, a tisztított inaktivált monovalens poliovírus aratások és a letöltés előtti késztermék PRP konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén pirogénvizsgálatot (2.6.8) végzünk nyulakban, a kész gyártási tétel megfelelő mennyiségének beadásával. A vakcina abban az esetben elfogadható, amennyiben igazolt, hogy nincs pirogén aktivitása. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. A kész gyártási tétel és a megfelelő köztitermékek stabilitását egy vagy több indikátorvizsgálat alapján értékelik. A hemofilusz komponens esetében ezek a vizsgálatok magukban foglalhatják a molekulaméret, a konjugátumban lévő szabad PRP és a depolimerizáció kinetikájának meghatározását. A stabilitási vizsgálatok eredményeit figyelembe véve, a felszabadítási követelményeket úgy állapítják meg ezen indikátorvizsgálatokra, hogy a vakcina a lejárati idő végéig megfeleljen.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356), a Hepatitisz B vakcina (rDNS) (1056), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően állítják elő. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA

Mindegyik komponenst ugyanabban a tartályban tartalmazó vakcina. A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid, tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek és hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumíniumhidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd megfelelő mennyiségű PRP konjugátum és 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens



aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható.

A hemofilusz komponenst külön tartályban tartalmazó vakcina. A diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliovírus komponenst tartalmazó letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid, tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek és hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított és inaktivált monovalens aratások vagy az ezekből készült megfelelő aratáskeverék megfelelő mennyiségének hozzáadásával állítják elő. Ezt a letöltés előtti késztermék vakcinát külön töltik le. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A hemofilusz komponens letöltés előtti késztermék vakcina a késztermék konjugátumnak megfelelő hígítófolyadékkal a végső koncentrációra történő hígításával készül. A letöltés előtti késztermék vakcinához stabilizálószer is adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Szarvasmarha szérumalbumin. A kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; az aratások tisztítása után és a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása előtt, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben az ozmolalitás, a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatokra és a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóérték-meghatározására már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehid tartalmat a tisztított antigén-késztermék és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus aratások, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatározták, és igazolt, hogy mennyisége a kész gyártási tételben nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a szarvasmarha szérumalbumin vizsgálatot a poliovírus inaktivált monovalens aratásaiból készült háromkomponensű aratáskeveréken vagy a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és a vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, elvégzésére a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a hepatitisz B komponensre in vivo hatóérték-meghatározást alkalmaznak, azt a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens esetében az in vivo hatóérték-meghatározást végzik el, és a vizsgálat a letöltés előtti késztermék vakcinán megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.



A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósága tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Szabad PRP. Amennyiben az összes komponens azonos tartályban található, a szabad PRP tartalmat a nem adszorbeált frakcióban kell meghatározni. A hemofilusz komponens esetében a nem kötött PRP-t a konjugátum eltávolítása után kell meghatározni, például anioncserélő, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel vagy egyéb validált módszerrel. A szabad PRP mennyisége nem lehet nagyobb a készítmény esetében elfogadott értéknél.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): mennyisége nem lehet nagyobb, mint a készítmény esetében elfogadott érték.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály tartalmával az A, B, C, D és E azonosítást; a hemofilusz komponenst külön tartalmazó tartály tartalmával az F azonosítást végezzük el. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi módszer példaként szolgál. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.

B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi módszer példaként szolgál. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.

C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

D. A hepatitisz B komponenst megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például in vitro vizsgálattal vagy megfelelő elektroforézises módszerrel (2.2.31) azonosítjuk. E. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki.

F. A PRP-t és a hordozó fehérjét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk. VIZSGÁLATOK

Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz, pertusszisz, poliomielitisz és hepatitisz B komponenseket tartalmazó tartály tartalmával a



maradék pertusszisz toxin mentességre és toxoid visszaalakulásra, a szabad formaldehidre, alumíniumra, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat; a hemofilusz komponenst külön tartalmazó tartály tartalmával a PRP-tartalomra, a víztartalomra, adott esetben a mikrobiológiai tartósítószerre, adott esetben az alumíniumra és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat végezzük el. A hemofilusz komponensre vonatkozó egyes vizsgálatokat, melyek esetében a fagyasztva szárítás hatással lehet a vizsgálandó komponensre, a fagyasztva szárított készítményen kell elvégezni. Maradék pertusszisz-toxin-mentesség és toxoid visszaalakulás vizsgálat. Ezt a vizsgálatot géntechnológiai módszerrel előállított termékek esetén nem kell elvégezni. Hisztamin-érzékeny egerekből 3, legalább 5 egyedet tartalmazó csoportot képezünk. Az első csoportnak 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 2–8 °C-on tárolt vakcinából. A második csoportba tartozó egereknek 2 emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk intraperitoneálisan a 4 hétig 37 °Con inkubált vakcinából. A harmadik csoportnak intraperitoneálisan hígító oldatot adunk. Öt nap elteltével minden egérnek intraperitoneálisan 2 mg hisztamin bázist adunk be, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban, és 24 órán keresztül megfigyelést végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha 1 vagy több kontroll egér elpusztul a hisztaminhatás következtében. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az első vagy második csoportból egyetlen állat sem pusztul el a hisztaminhatás következtében. Ha 1 egér pusztul el akár az első, a második, vagy mindkét csoportból, a vizsgálat megismételhető azonos, vagy nagyobb számú egéren, és az értékelhető vizsgálatok eredményeit együttesen kell értékelni; a vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindkét csoportban, amelyben az egereket vakcinával oltották, az egerek legfeljebb 5%-a pusztul el a hisztaminpróba során. A vizsgálathoz használt egértörzs hisztaminérzékenységét megfelelő időközönként az alábbi módon igazolni kell: az egereket egy nátrium-klorid-tartalmú foszfát−tompítóoldattal készült, 2 g/l töménységben zselatint tartalmazó összehasonlító pertusszisz referenciatoxin készítmény háromszoros hígításával oltjuk, majd a fent leírtak szerint hisztaminnal kezeljük. A törzs megfelelő a vizsgálathoz, ha az állatok több, mint 50%-a érzékenyítődött 50 ng pertusszisz-toxin hatására, illetve a kontroll egerek közül, melyek csak a hígító oldatot kapták, és a vizsgálati csoporthoz hasonlóan kaptak hisztaminkezelést, egyiken sem mutatkoznak a hisztamin-szenzibilizáció jelei. Pertusszisz referenciatoxinként BRP pertusszisz toxin használható.

PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a, a hemofilusz komponenst külön tartályban tartalmazó készítmény esetében. Azon készítmények esetében, ahol az összes komponens azonos tartályban található, a nem adszorbeált frakció PRP tartalma nem lehet kevesebb a készítményre elfogadott értéknél. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1), vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): egy emberi adagban legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva.




Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) nem lehet alacsonyabb, mint a feltüntetett minimális hatóérték. Igazolt és engedélyezett esetek kivételével, a feliraton feltüntetett minimális hatóérték 30 NE emberi adagonként.



Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigénmennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a D-antigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egymással megegyezik.

In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a HbsAg mennyiségét egy emberi adagban,

–

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, a Dantigén Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben megadott értéke szerint,

–

a poliomielitisz és a hepatitisz B komponensek előállítására felhasznált sejttípust,

–


–




–


–


–


–


–

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur ALAPELVEK

Recommend Documents