1. Alapelvek ALAPELVEK

1. Alapelvek

6.5–1 07/2009:10000

1. ALAPELVEK

1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek. Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó. Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható. Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett. A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozó, külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében. Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás. A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógyszerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási

1. Alapelvek

6.5–2

vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik. A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók. Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad. Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minőségi standardok csak abban az esetben érvényesek, ha a kérdéses cikkelyek tárgyát képező termékeket megfelelő minőségügyi rendszer keretében állítják elő. Általános cikkelyek. Az egyedi cikkelyekben szereplő anyagokkal és készítményekkel szemben követelmény, hogy megfeleljenek a rájuk vonatkoztatható általános cikkelyek követelményeinek is. Az egyedi cikkelyekben általában nem található utalás az alkalmazandó általános cikkelyekre. Az általános cikkelyek minden olyan anyagra és készítményre vonatkoznak, amelyek az általános cikkely „Definíció” részében leírtaknak megfelelnek, kivéve, ha az általános cikkely bevezető része (preambuluma) például a Gyógyszerkönyvben egyedi cikkellyel rendelkező anyagokra és készítményekre korlátozza alkalmazásukat. A gyógyszerformákkal foglalkozó általános cikkelyek minden olyan készítményre vonatkoznak, amelyek az ott meghatározott típusokhoz tartoznak. Ezek nem szükségszerűen tartalmazzák az egyedi készítményekre vonatkozó összes követelményt, az illetékes hatóság azonban az általános cikkelyben foglaltakon túlmenően további követelményeket is előírhat. Az általános és egyedi cikkelyek kiegészítik egymást. Amennyiben egy általános cikkely rendelkezései nem érvényesek egy adott termékre, akkor ezt az egyedi cikkely egyértelműen közli.

1. Alapelvek

6.5–3

A gyógyszerkönyvi módszerek validálása. A cikkelyekben és általános fejezetekben szereplő vizsgálati módszereket az elfogadott tudományos gyakorlattal és az analitikai validálásokra vonatkozó aktuális ajánlásokkal összhangban validálták. A vizsgálatokat, hacsak az adott általános fejezetben vagy a cikkelyben nincs más előírás, az analitikusnak nem szükséges validálnia. Hagyományos kifejezések. Az „illetékes hatóság” azt a nemzeti, nemzetek feletti vagy nemzetközi testületet, ill. szervezetet jelenti, amely az adott kérdésben döntéshozói hatalommal rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóság, a gyógyszerengedélyező hatóságok vagy a hivatalos gyógyszerellenőrző laboratóriumok. Az „indokolt és engedélyezett esetek kivételével” kifejezés azt jelenti, hogy a készítménynek meg kell felelnie a követelményeknek, hacsak az illetékes hatóság egyedi, megindokolt esetben nem engedélyezi a követelmény módosítását vagy nem ad felmentést az alól. Egyes cikkelyekben vagy egyéb gyógyszerkönyvi szövegekben az „alkalmas” vagy „megfelelő” kifejezés használatos bizonyos reagensek, mikroorganizmusok, vizsgálati módszerek, stb. megjelölésére. Ha a cikkely nem közli az alkalmassági kritériumokat, az alkalmasságot az illetékes hatóság számára bizonyítani kell. Gyógyszer. Gyógyszernek nevezünk a) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, melyről azt közlik, hogy rendelkezik az emberek és/vagy állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére alkalmas tulajdonságokkal b) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, amelyet embereknek és/vagy állatoknak azzal a céllal adhatnak, hogy farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatása által helyreállítsa, javítsa vagy módosítsa azok élettani folyamatait, vagy, hogy az orvosi diagnózist lehetővé tegye. Hatóanyag. Hatóanyagnak nevezünk minden anyagot, amelyet gyógyszer előállítására szánnak, és amely ily módon felhasználva a gyógyszer hatékony (aktív) alkotórésze lesz. Ezen anyagokat farmakológiai vagy egyéb közvetlen hatás kifejtésére használják a betegségek diagnosztizálásában, gyógyításában, enyhítésében, kezelésében, illetve megelőzésében, vagy annak érdekében, hogy a szervezetet és annak működését befolyásolják. Segédanyag. A hatóanyag kivételével a gyógyszer valamennyi összetevőjét segédanyagnak nevezzük. Így például segédanyagok az adjuvánsok, a stabilizáló szerek, a mikrobiológiai tartósítószerek, a hígító anyagok, az antioxidánsok. Kölcsönösen felcserélhető módszerek. Néhány általános fejezetben utalás található arra, hogy a kérdéses szöveget egyeztették a Japán és/vagy az Amerikai Gyógyszerkönyv megfelelő szövegeivel, és ezek a szövegek kölcsönösen felcserélhetők. Ez azt jelenti, hogy az anyag vagy készítmény

1. Alapelvek

6.5–4

akkor is megfelel az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek, ha a vizsgálatokat a nevezett gyógyszerkönyvek vizsgálati módszerével végeztük. Bármely kétség vagy vita felmerülése esetén egyedül az Európai Gyógyszerkönyv a mérvadó. Szabályozó dokumentumokra történő utalások. A cikkelyek és általános fejezetek hivatkozhatnak a gyógyszerhatóságok által kiadott dokumentumokra, például az Európai Unió irányelveire és útmutatásaira. Ezek a hivatkozások a Gyógyszerkönyv felhasználói számára tájékoztatásként szolgálnak. Az ilyen utalások nem változtatják meg a hivatkozott dokumentum státuszát, amely egyaránt lehet kötelező vagy útmutató jellegű.

1.2. AZ ÁLTALÁNOS FEJEZETEKRE ÉS A CIKKELYEKRE

VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK Mennyiségek. A számszerű határértékekhez kötött vizsgálatokhoz és a tartalmi meghatározásokhoz előírt anyag mennyisége közelítő értéknek tekintendő. A ténylegesen felhasznált anyagot, amelynek mennyisége legfeljebb 10 százalékkal térhet el a megadottól, pontosan kell tömeg vagy térfogat szerint bemérni, és az eredményt erre a pontos bemérésre kell kiszámolni. Olyan vizsgálatok esetén, amelyekben nincs előírt számszerű határérték, hanem csak az azonos körülmények között vizsgált összehasonlító anyag viselkedéséhez viszonyítunk, a megadott anyagmennyiséget kell bemérni. A reagenseket az előírt mennyiségben kell alkalmazni. Az anyagmennyiségeket a jelzett pontosságnak megfelelően kell bemérni. Tömegméréskor a pontosság ±5 egység az utolsó megadott számjegy után (pl. 0,25 g-ot 0,245 és 0,255 g közé esőnek kell tekinteni). Térfogatméréskor, ha a tizedesvessző utáni számjegy nulla vagy a szám tizedesvessző utáni része nullára végződik (pl. 10,0 vagy 0,50 ml), a térfogatot célszerűen kétjelű hasas pipettával, mérőlombikkal vagy bürettával kell mérni; egyébként mérőhengert vagy osztott pipettát használhatunk. A mikroliterben megadott térfogatokat mikropipettával vagy mikrofecskendővel mérjük be. Előfordul, hogy egyes esetekben az előiratban megadott mennyiségek pontossága nem felel meg a követelményben megadott értékes számjegyek számának. Ilyen esetben mind a tömeg-, mind a térfogatmérést kielégítően megnövelt pontossággal kell végezni. Készülékek és eljárások. A térfogatmérő üvegeszközöknek a vonatkozó Nemzetközi Szabvány „A” osztályú követelményeinek kell megfelelniük; ez utóbbiakat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) állapítja meg. Ha más előírás nincs, az analitikai vizsgálatokat 15–25 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

1. Alapelvek

6.5–5

Az összehasonlító vizsgálatokhoz – hacsak más előírás nincs – színtelen, átlátszó és semleges üvegből készült, lapos aljú, egyforma kémcsöveket használunk; az előírt folyadéktérfogatokat 16 mm belső átmérőjű kémcsövekre adják meg. Nagyobb belső átmérőjű kémcsövek is használhatók, ekkor azonban a folyadéktérfogatot arányosan meg kell növelni (2.1.5). Az összehasonlítandó folyadékok azonos térfogatait fehér vagy szükség esetén fekete alap felett, felülnézetben vizsgáljuk. A vizsgálatot szórt fényben végezzük. Ha egy vizsgálat vagy tartalmi meghatározás során indikátort kell alkalmaznunk, az oldószert az előírt indikátorra nézve előzetesen semlegesítenünk kell, hacsak üres kísérletet nem írtak elő. Vízfürdő. A „vízfürdő” kifejezés, hacsak más hőfokú víz nincs előírva, forrásban lévő vizet jelent. A melegítésnek más módja is lehetséges, feltéve, hogy a hőmérséklet megközelíti, de nem haladja meg a 100 °C-ot vagy az előírt hőmérsékletet. Szárítás és izzítás tömegállandóságig. A „tömegállandóságig szárítunk” és a „tömegállandóságig izzítunk” kifejezések azt jelentik, hogy két, egymást követő mérés eredménye legfeljebb 0,5 mg-mal különbözhet egymástól. A második mérés előtt az anyagot tovább szárítjuk vagy izzítjuk; ennek időtartama a visszamaradó anyag minőségétől és mennyiségétől függ. Ha a szárítási művelet leírásában az „exszikkátorban” vagy „vákuumban” kifejezés szerepel, azt a Szárítási veszteség (2.2.32) című fejezetben leírt módon végezzük. Reagensek. A Gyógyszerkönyvben leírt analitikai eljárások megfelelő elvégzése és az eredmények megbízhatósága részben a felhasznált reagensek minőségétől függ. A reagenseket a 4. általános fejezet írja le. Kizárólag analitikai tisztaságú reagensek használhatók; néhány reagens esetében a reagens alkalmasságának megállapítására vizsgálatokat írnak elő. Oldószerek. Ahol az oldószer neve nem szerepel, ott az „oldat” kifejezés vizes oldatot jelent. Ha a gyógyszerkönyvi analitikai eljárásokhoz vagy reagensek készítéséhez víz használatát írják elő, akkor azon a Tisztított víz (0008) cikkelynek megfelelő minőségű vizet kell érteni, figyelembe véve, hogy bizonyos esetekben a bakteriális endotoxinvizsgálat (Letöltetlen tisztított víz) és a mikrobiológiai szennyezésvizsgálat (Letöltött tisztított víz) követelményeinek való megfelelés nem lényeges. A „desztillált víz” kifejezés desztillálással tisztított vizet jelent. A külön megjelölés nélküli „etanol” kifejezés vízmentes etanolt jelent. A külön megjelölés nélküli „alkohol” kifejezés 96 %V/V-os etanolt jelent. Az etanol egyéb hígításait az „etanol” vagy „alkohol” kifejezés után a megfelelő etanol (C2H5O) térfogatszázalék adat jelöli.

1. Alapelvek

6.5–6

A koncentráció kifejezése. A koncentráció megjelölésére utaló "százalék" kifejezés (illetve %-jel) az alábbi két lehetőség valamelyikét jelenti: −

%m/m (tömegszázalék) az anyag grammjainak száma 100 gramm végtermékben,

−

%V/V (térfogatszázalék) végtermékben.

az

anyag

ml-einek

száma

100

ml

A „milliomodrész” („parts per million” ill. „ppm”) kifejezés, ha más előírás nincs, tömeg/tömeg arányra utal. Hőmérséklet. Ha valamely analitikai eljárás előiratában a hőmérséklet számérték nélkül szerepel, akkor az általános kifejezések a következőket jelentik: Mélyhűtőben:

–15 °C alatt

Hűtőszekrényben:

2–8 °C

Hideg vagy hűvös helyen:

8–15 °C

Szobahőmérsékleten:

15–25 °C

1.3. ÁLTALÁNOS FEJEZETEK Gyógyszeres tartályok. A gyógyszeres tartályokhoz használatos anyagokat a 3.1. általános fejezet írja le. Az egyes anyagokra, különösen a műanyagokra használt általános nevek mindegyike egész sor olyan terméket jelöl, amelyek nemcsak a fő alkotórész sajátságaiban, hanem az adalékanyagokat tekintve is különböznek egymástól. A vizsgálati módszerek és a határértékek az összetételtől függnek, és így csak azon anyagokra alkalmazhatók, amelyeknek összetétele megfelel a követelmények bevezető részében megadottaknak. Az ettől eltérő összetételű anyagok használatát, a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekkel és határértékkel együtt, az illetékes hatóság engedélyezheti. A tartályokra vonatkozó követelményeket a 3.2. általános fejezet úgy fogalmazza meg, hogy azok az adott csoportba tartozó tartályokra általánosan alkalmazhatók. A beszerezhető tartályok sokfélesége és a további fejlődés miatt viszont az adott követelmények közzététele indokolt esetben nem zárja ki olyan tartályok felhasználását, amelyek más előírásoknak felelnek meg, ha ehhez az illetékes hatóság hozzájárul. A Gyógyszerkönyv cikkelyei a tartályokat illetően utalhatnak a 3.2. fejezetben található definíciókra és specifikációkra. A gyógyszerformák általános cikkelyei a „Definíció” ill. az „Előállítás” címszó alatt írhatják elő bizonyos típusú tartályok használatát, bizonyos egyéb cikkelyek pedig az „Eltartás” címszó alatt jelzik a használatra javasolt tartálytípust.

1. Alapelvek

6.5–7

1.4. CIKKELYEK

CÍM A cikkelyek főcíme az Európai Gyógyszerkönyvben a termék angol, ill. francia neve, ez alatt szerepel alcímként a latin név. (A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a cikkelyek főcíme a latin, alcíme pedig a magyar név – a szerk.) RELATÍV ATOMTÖMEG ÉS RELATÍV MOLEKULATÖMEG A relatív atomtömeg (Ar) vagy a relatív molekulatömeg (Mr) minden cikkely elején megtalálható, ahol az indokolt. A relatív atomtömeg és molekulatömeg, valamint az összegképlet és szerkezeti képlet nem jelent analitikai követelményt. CHEMICAL ABSTRACT SERVICE (CAS) REGISZTRÁCIÓS SZÁM A CAS Regisztrációs Számok adott esetben tájékoztatásként vannak feltüntetve, hogy a felhasználónak lehetővé tegyék a hasznos információk kényelmes elérését. A CAS Regisztrációs Szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) bejegyzett védjegye. DEFINÍCIÓ A „Definíció” címszó alatt a cikkely tárgyát képező gyógyszeranyag, gyógyszerkészítmény, ill. egyéb termék hivatalos meghatározása található. Tartalmi határértékek. Ha a cikkely tartalmi határértékeket ír elő, akkor ezek a „Tartalmi meghatározás” cím alatt előírt módszerrel kapott értékre vonatkoznak. Növényi drogok. A növényi drogok cikkelyeiben a definíció például azt is jelzi, hogy az egész drog, vagy pedig annak porított formája képezi a cikkely tárgyát; ha a cikkely a drognak több formájára, például mind az egész drogra, mind a porítottra vonatkozik, a definíció ezt is rögzíti. ELŐÁLLÍTÁS Az „Előállítás” cím alatt közölt előírások a gyártási folyamatok bizonyos szempontjaira kívánják a figyelmet felhívni, de nem feltétlenül terjednek ki

1. Alapelvek

6.5–8

minden részletre. Ezek – hacsak nincs más előírás – kötelező követelmények a gyártó számára, és vonatkozhatnak például a kiindulási anyagokra, magára a gyártási folyamatra, annak validálására és ellenőrzésére, a gyártásközi ellenőrzésre vagy a végtermék vizsgálatára, melyet a gyártó felszabadítás előtt – akár kiválasztott tételekkel, akár minden egyes gyártási tétellel – köteles elvégezni. Ezen előírások betartását független analitikus a végtermékből vett minta alapján nem feltétlenül igazolhatja. Az illetékes hatóság például a gyártótól kapott adatok értékelésével, a gyártás ellenőrzésével vagy a megfelelő minták vizsgálatával állapíthatja meg, hogy követték-e az utasításokat. Amennyiben az „Előállítás” rész hiányzik, abból még nem következik, hogy az előzőekben vázolt szempontok figyelmen kívül hagyhatók. A vakcinatörzs és a vakcina összetételének kiválasztása. Egy adott cikkely „Előállítás” része definiálhatja a vakcinatörzset vagy a vakcina összetételét. Az ezen sajátságok igazolására szolgáló módszerek, hacsak nincs más előírás, az alkalmas módszerek példáiként szerepelnek és tájékoztatásul szolgálnak. Az illetékes hatóság hozzájárulásával más vizsgálati módszerek is használhatók, anélkül, hogy a cikkelyben megadott módszerre keresztvalidálást kellene végezni. SAJÁTSÁGOK A „Sajátságok” cím alatt leírtakat nem kell szigorúan értelmezni, és azok nem tekintendők vizsgálati követelményeknek. Oldékonyság. A „Sajátságok” címszó alatt az oldékonyság jellemzésére használt kifejezések 15–25 °C közötti hőmérsékletre vonatkoznak és jelentésük a következő:

Nagyon bőségesen oldódik

1 g oldott anyagra vonatkoztatott megközelítő oldószertérfogat milliliterben <1

Bőségesen oldódik

1–10

Oldódik Mérsékelten oldódik

10–30 30–100

Kevéssé oldódik

100–1000

Alig oldódik

1000–10 000

Gyakorlatilag nem oldódik

>10 000

Kifejezés

A „részben oldódik” kifejezés rendszerint olyan keverék leírásában szerepel, amelynek csak egyes alkotórészei oldódnak. Az „elegyedik” kifejezés olyan folyadékra vonatkozik, amely minden arányban elegyedik a megadott oldószerrel.

1. Alapelvek

6.5–9

AZONOSÍTÁS A vizsgálatok célja. Az „Azonosítás” címszó alatt leírtak nem a termék kémiai szerkezetének vagy összetételének maradéktalan igazolására szolgálnak, hanem arra, hogy elfogadható biztonsággal megerősítsék, hogy a termék megegyezik azzal, amit a címke feltüntet. Első és második azonosítások. Egyes cikkelyekben az azonosítás „Első azonosítás” és „Második azonosítás” címen két részre oszlik. Az első azonosítást képező vizsgálat(ok) minden esetben alkalmazható(k) a termék azonosítására . A második azonosítást képező vizsgálat(ok) gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, olyan esetekben, amikor igazolható, hogy az anyag, ill. készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely "Vizsgálat" című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez felhasználható az azonosítást és az előírt vizsgálatokat egyaránt elvégző analitikus munkájának egyszerűsítésére. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja egy "Enantiomer tisztaság" vizsgálatra hivatkozik, míg a másik egy "Fajlagos optikai forgatóképesség" vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a megfelelő enantiomer jelenlétének megerősítése. Porított növényi drogok. A növényi drogok cikkelyei tartalmazhatják a porított drog sematikus rajzát. Ezek a rajzok a megfelelő azonosítási vizsgálatban található leírást egészítik ki. VIZSGÁLATOK ÉS TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK A vizsgálatok célja. A követelmények nem terjednek ki valamennyi lehetséges szennyező figyelembevételére. Nem engedhető meg például olyan szennyező jelenléte, amely az előírt vizsgálati módszerekkel ugyan nem mutatható ki, de a józan felfogás és a jó gyógyszerészi gyakorlat megköveteli kizárását. Lásd még a „Szennyezők” címszó alatt leírtakat. Számolás. Ha valamilyen vizsgálat vagy tartalmi meghatározás eredményét szárított vagy vízmentes anyagra, ill. egyéb megadott alapra vonatkoztatva kell kiszámolni, akkor a szárítási veszteség, a víztartalom vagy egyéb jellemzők meghatározását a cikkelyben előírt megfelelő vizsgálati módszer szerint kell elvégezni. A „szárított anyagra” vagy „vízmentes anyagra” kifejezéseket, az eredmény után, zárójelben kell feltüntetni. Határértékek. Az előírt határértékek az általános analitikai gyakorlat során nyerhető adatokon alapulnak; figyelembe véve a szokványos analitikai hibákat,

1. Alapelvek

6.5–10

a gyártási folyamat elfogadható ingadozásait, valamint a megengedhető mértékű bomlást. Az előírt határértékeken túli engedmények nem tehetők, ha azt kívánjuk megállapítani, hogy a vizsgált termék megfelel-e a kérdéses cikkely követelményeinek. Annak megállapítására, hogy egy anyag megfelel-e valamilyen számszerű határértéknek, a vizsgálat vagy meghatározás kiszámolt eredményét mindenekelőtt a követelményben megadott számérték utolsó értékes számjegyéig kerekítjük, amennyiben más előírás nincs. Ha az első elhagyandó számjegy 5 vagy 5-nél nagyobb szám, az utolsó számjegyet eggyel megnöveljük, ha viszont az első elhagyandó szám 5-nél kisebb, az utolsó számjegyet változatlanul hagyjuk. A szennyezők megengedett határértékének jelölése. Az összehasonlításon alapuló vizsgálatoknál a megengedett szennyező, ill. a szennyezők összegének megadott megközelítő mennyisége csak tájékoztató jellegű. Az elfogadás ill. elutasítás alapja az előírt vizsgálat követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés. Ha valamilyen megnevezett szennyező kimutatásához nincs előírva a szennyező referenciaanyagának használata, a szennyező mennyisége – ha nincs más előírás – a cikkelyben megadott összehasonlító oldat készítéséhez használt anyag névleges koncentrációjában fejezhető ki. Növényi drogok. Növényi drogok esetében – ha a cikkelyben nincs más rendelkezés – a szulfáthamut, az összes hamut, a vízben oldódó részt, az alkoholban oldódó részt, a víztartalmat, az illóolaj-tartalmat és a hatóanyag mennyiségét a külön szárításnak alá nem vetett drogra vonatkoztatva számoljuk. Egyenértéktömeg. Ahol az egyenértéktömeg meg van adva, ott gyógyszerkönyvi célokra csakis ezt szabad alkalmazni az eredmények kiszámolásához. Táptalajok. A cikkelyekben és általános fejezetekben leírt táptalajokat az adott célra megfelelőnek találták. Ugyanakkor a táptalajok összetevői, különösen a biológiai eredetűek, változó minőségűek lehetnek, így az optimális teljesítőképesség érdekében szükségessé válhat egyes összetevők koncentrációjának módosítása, különösképpen a következőké: –

peptonok, illetve figyelembevételével;

–

tompító anyagok;

–

epesók, epekivonat, dezoxikolát és festékek, szelektivitásuk alapján;

–

antibiotikumok, aktivitásuk alapján.

ELTARTÁS

hús-

vagy

élesztőkivonatok,

tápértékük

1. Alapelvek

6.5–11

Az „Eltartás” címszó alatt található információk és ajánlások nem jelentenek gyógyszerkönyvi követelményeket; az illetékes hatóság azonban előírhat különleges eltartási körülményeket, amelyek azután kötelező erejűek. A Gyógyszerkönyvben hivatalos termékeket úgy kell eltartani, hogy szennyeződésüket és bomlásukat – amennyire csak lehetséges – megakadályozzuk. Ha különleges eltartási körülmények javasoltak – beleértve a tartályok típusát (lásd jelen fejezet 1.3 Általános fejezetek részét) és a hőmérsékleti határokat is – ezeket az egyes cikkelyek tüntetik fel. A cikkelyek „Eltartás” részében használt alábbi kifejezések értelmezése a következő. A légmentesen záró tartályban kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket légmentesen záró tartályban (3.2) kell tartani. Ha a tartályt magas páratartalmú légtérben nyitjuk ki, akkor megfelelő elővigyázatossági intézkedések szükségesek. Szükség esetén az alacsony nedvességtartalom a tartályba helyezett szárítóanyaggal biztosítható. A szárítóanyag nem érintkezhet közvetlenül a tárolt anyaggal. A fénytől védve kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket olyan tartályban kell eltartani, amelynek anyaga megfelelő mértékben elnyeli a bomlást előidéző fénysugarakat, vagy olyan tartályban, amely fényvédő burkolattal van ellátva. Megoldás lehet az is, hogy olyan helyen tartjuk a terméket, ahol minden károsító fényhatás kizárható. FELIRAT A gyógyszerkészítmények feliratozását általában nemzetek feletti és nemzeti előírások, valamint nemzetközi megegyezések szabályozzák. A „Felirat” címszó alatt közölt adatok ennek folytán nem képeznek mindenre kiterjedő felsorolást, és gyógyszerkönyvi szempontból csak azon adatok feltüntetése kötelező, amelyek nélkülözhetetlenek annak igazolására, hogy a termék megfelel vagy nem felel meg a cikkely követelményeinek. Minden egyéb, a „Felirat” címszó alatt közölt információt ajánlásnak kell tekinteni. Amikor a Gyógyszerkönyv a „Felirat” szót használja, a feliratnak a tartályra, a csomagolásra, a kísérőiratra vagy a termékhez mellékelt analitikai bizonylatra kell kerülnie, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan határoz. FIGYELMEZTETÉSEK A cikkelyekben leírt anyagok és a gyógyszerkönyvi használatra előírt reagensek károsak lehetnek az egészségre, ha a szükséges óvintézkedéseket nem tartjuk be. A Helyes Minőségellenőrzési Laboratóriumi Gyakorlat (GCLP) irányelveit és a megfelelő rendelkezéseket mindig szem előtt kell tartani. Egyes cikkelyek szövegében külön figyelmeztetés utal bizonyos speciális veszélyekre,

1. Alapelvek

6.5–12

a külön figyelmeztetés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy kockázat nem áll fenn. SZENNYEZŐK Egyes cikkelyek felsorolják azokat az ismert és lehetséges szennyezőket, amelyeket a cikkelyben szereplő vizsgálatokkal biztosan ki lehet mutatni. Lásd még A gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet. A szennyezőket az ábécé betűivel jelölik. Ahol egy adott betű hiányzik, ott az általa jelölt szennyezőt a cikkely közzétételét megelőző kidolgozási fázis vagy a cikkely felújítása során törölték a listáról. A SEGÉDANYAGOK FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGAI A segédanyagok cikkelyei tartalmazhatnak egy, a felhasználást befolyásoló sajátságokra vonatkozó részt. Ezen sajátságok, valamint a meghatározásuk céljára szánt módszerek és tűréshatáraik tájékoztató jellegűek és nem tartoznak a kötelező érvényű követelmények közé, mindazonáltal fontosak lehetnek az adott segédanyag felhasználásának szempontjából (lásd még az 1.1 Általános tudnivalókat). REFERENCIASTANDARDOK Egyes cikkelyek referenciastandardok (kémiai referenciaanyagok, biológiai referenciakészítmények, referenciaspektrumok) alkalmazását írják elő. Lásd még az 5.12. fejezetet. A hivatalos referenciastandardokat az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság hozza létre; döntővizsgálatok esetén kizárólag ezek tekinthetők mérvadónak. A referenciastandardok az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságtól (EDQM) szerezhetők be. A beszerezhető referenciastandardokról szóló információ, valamint a tételek érvényességére vonatkozó nyilatkozat az EDQM honlapján keresztül érhető el. 1.5. ÁLTALÁNOS RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK A

Abszorbancia

A 1% 1cm

Fajlagos abszorpciós koefficiens

Ar

Relatív atomtömeg

[α ]20 D

Fajlagos optikai forgatóképesség

fp

Forráspont

BRP

Biológiai Referenciakészítmény

1. Alapelvek

6.5–13

CRS

Kémiai referencianyag

d 20 20

Relatív sűrűség

NE

Nemzetközi Egység (IU)

λ

Hullámhossz

M

Molaritás

Mr

Relatív molekulatömeg

op

Olvadáspont

n 20 D

Törésmutató

Ph.Eur.E.

Európai Gyógyszerkönyvi Egység (Ph.Eur.U)

ppm

Milliomodrész

R

A 4. Reagensek” című fejezetben definiált anyag vagy oldat jelölése

Rf

Visszatartási (retenciós) faktor (lásd 2.2.46. fejezet)

Rst

Az anyag által megtett út és a referenciaanyag által megtett út hányadosának jelölése a kromatográfiában

RV

A térfogatos meghatározásban használatos titeralapanyag jelölése (4.2.1 fejezet)

Az immunglobulinok, immunsavók és vakcinák cikkelyeiben használatos rövidítések LD50

Valamely anyag statisztikai módszerekkel meghatározott azon mennyisége, mely az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül várhatóan a kísérleti állatok 50%-ának elhullását okozza

MLD

Legkisebb halálos adag (Dosis letalis minima; DLM)

L+/10 dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza

L+ dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza

1. Alapelvek

6.5–14

lr/100 dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,01 NE antitoxinnal elegyítve és intrakután alkalmazva, adott időtartamon belül a beadás helyén jellegzetes reakciót vált ki

Lp/10 dózis

Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok bénulását okozza

Lo/10 dózis

Az a legnagyobb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, a megadott időtartamon belül nem okoz toxikus tüneteket a kísérleti állatokon

Lf dózis

A toxin vagy toxoid azon mennyisége, amely 1 NE antitoxinnal a legrövidebb időn belül flokkulál

CCID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely sejtkultúrákhoz adagolva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

EID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely előkeltetett tojásokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

ID50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely a kísérleti állatokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

PD50

Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-át megvédi azon mikroorganizmus vagy toxin felülfertőző (provokációra használt) dózisával szemben, amely ellen a vakcinát alkalmazzák

ED50

Az a statisztikai módszerrel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-ában fajlagos ellenanyagképződést eredményez az adott vakcina antigénnel szemben

PFU

Pock- vagy plakk-képző egység

SPF

Meghatározott mikroorganizmusoktól mentes

Mikroorganizmus-gyűjtemények

1. Alapelvek ATCC

6.5–15 American Type Culture Collection 10801 University Boulevard Manassas, Virginia 20110-2209, USA

C.I.P.

Collection de Bactéries de l` Institut Pasteur B.P. 52, 25 rue de Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

IMI

International Mycological Institute Bakeham Lane Surrey TW20 9TY, Great Britain

I.P.

Collection Nationale de Culture de Microorganismes (C.N.C.M.) Institut Pasteur 25, rue du Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

NCIMB

National Collection of Industrial and Marine Bacteria Ltd 23 St Machar Drive Aberdeen AB2 1RY, Great Britain

NCPF

National Collection of Pathogenic Fungi London School of Hygiene and Tropical Medicine Keppel Street, London WC1E 7HT, Great Britain

NCTC

National Collection of Type Cultures Central Public Health Laboratory Colindale Avenue, London NW9 5HT, Great Britain

NCYC

National Collection of Yeast Cultures AFRC Food Research Institute

1. Alapelvek

6.5–16 Colney Lane, Norwich NR4 7UA, Great Britain

S.S.I.

Statens Serum Institut 80 Amager Boulevard, Copenhagen, Denmark

1.6. A GYÓGYSZERKÖNYVBEN HASZNÁLATOS NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) EGYSÉGEI ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÜK MÁS EGYSÉGEKKEL A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) A nemzetközi mértékegységrendszer egységei három osztályba sorolhatók: alapegységek, származtatott egységek és kiegészítő egységek 1 . Az alapegységeket és definícióikat az 1.6-1. táblázat foglalja össze. A származtatott egységek az alapegységekből képezhetők a megfelelő mennyiségek közti algebrai összefüggések felhasználásával. Néhány ilyen származtatott egységnek speciális elnevezése és jele van. Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos, alapegységeken kívüli SI-egységek az 1.6-2. táblázatban találhatók. Néhány fontos és széleskörűen használatos, de az SI-rendszerbe nem tartozó mértékegységet az 1.6-3. táblázatban tüntettünk fel. Az 1.6-4. táblázat azoknak a prefixumoknak a gyűjteménye, amelyekkel az SIegységek tizes többszöröseit és törtrészeit képezzük.

1.6-1. táblázat – SI alapegységek Mennyiség neve

1

jele

Mértékegység neve jele

Hosszúság

l

méter

m

Tömeg

m

kilogramm

kg

Idő

t

másodperc

s

Definíció A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt tesz meg. A kilogramm a nemzetközi kilogramm-etalon tömegével azonos. A másodperc az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom energiaszintje közti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.

Az SI-egységek definíciói a Bureau International des Poids et Mesures, Pavillon de Breteuil, F-92310 Sevres által kiadott “Le Système International d’Unités (SI)” című kiadványban találhatók.

1. Alapelvek

6.5–17

Az amper az az állandó áramerősség, amely két végtelen hosszúságú, egyenes, párhuzamos, elhanyagolhatóan kicsi Elektromos I amper A körkeresztmetszetű, egymástól 1 m áramerősség távolságban vákuumban elhelyezett vezetőben áramolva, a két vezető között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre. Termodinamikai A kelvin a víz hármaspontja termodinamikai T kelvin K hőmérséklet hőmérsékletének 1/273,16-szorosa. A mól valamely rendszer azon anyagmennyisége, amely annyi részecskét 2 Anyagmennyiség n mól mol tartalmaz, amennyi a 0,012 kilogramm 12Cben lévő atomok száma.* A kandela annak a fényforrásnak a fényerőssége adott irányban, amely 540·1012 Fényerősség Iv kandela cd hertz frekvenciájú monokro-matikus sugárzást bocsát ki, és energi-ájának intenzitása ebben az irányban 1/683 watt/szteradián. * Ha a mólt használjuk egységként, a részecskéket meg kell nevezni; ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb részecskék, ill. e részecskék meghatározott csoportjai.

1.6-2. táblázat. – Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos SI-egységek és kifejezésük más egységekben Mennyiség Neve

Mértékegység Jele

Neve

Jele

Kifejezése SIalapegységben

Hullámszám

ν

reciprokméter

1/m

m-1

Hullámhossz

λ

mikrométer nanométer

μm nm

10-6 m 10-9 m

Terület

A, S négyzetméter

m2

m2

Térfogat Frekvencia

V

m3 Hz

m3 s-1

Sűrűség

ρ

kilogramm/köb kg/m3 kg·m-3 méter

Sebesség

v

méter/

ν

köbméter hertz

m/s

m·s-1

Kifejezése egyéb SIegységben

Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé

1 ml = 1 cm3 = 10–6 m3 1 g/ml = 1 g/cm3 = 103 kg·m–3

szekundum Erő

F

newton

N

m·kg·s-2

Nyomás

p

pascal

Pa

m-1·kg·s-2

1 din = 1 g·cm·s–2 = 10–5 N 1 kp = 9,806 65 N N·m–2

1 din/cm2 = 10–1 Pa =

1. Alapelvek

6.5–18 10–1 N·m–2 1 atm = 101 325 Pa = 101,325 kPa 1 bar = 105 Pa = 0,1 MPa 1 Hgmm =133,322 387 Pa 1 Torr = 133,322 368 Pa 1 psi = 6,894 757 kPa m-1·kg·s-1

N·s·m-2

1P =10–1 Pa·s =10-1N·s·m-2 1 cP = 1 mPa·s

négyzetméter m2/s per szekundum

m2·s-1

Pa·s·m3·kg–1 N·m·s·kg–1

1 St = 1cm2·s-1 = 10–4 m2·s–1

W

joule

J

m2·kg·s-2

N·m

1 erg = 1 cm2·g·s-2 = 1 din·cm = 10-7 J 1 cal = 4,1868 J

Teljesítmény Sugárzott teljesítmény

P

watt

W

m2·kg·s-3

N·m·s-1 J·s-1

1 erg/s = 1 din·cm·s–1 = 10-7 W = 10-7 N·m·s-1 = 10-7 J·s-1

Elnyelt sugárdózis

D

gray

Gy

m2·s–2

J·kg–1

1 rad = 10–2 Gy

Elektromos feszültség, elektromotoros erő

U

volt

V

m2·kg·s-3·A-1

W·A-1

Elektromos ellenállás

R

ohm

Ω

m2·kg·s-3·A-2

V·A-1

Elektromos töltésmennyiség

Q

coulomb

C

A·s

Radioaktív anyag aktivitása

A

becquerel

Bq

s-1

1 Ci = 37·109 Bq = 37·109 s-1

Koncentráció, Moláris koncentráció

c

mól/köbméter

mol/ m3

mol·m-3

1 mol/l = 1M = 1 mol/dm3 = 103 mol·m–3

Tömegkoncentráció

ρ

kilogramm per köbméter

kg/m3 kg·m-3

Dinamikus viszkozitás

η

pascal szekundum

Kinematikus viszkozitás

ν

Energia

Pa⋅s

1 g/l = 1 g/dm3 = 1 kg·m–3

1.6-3. táblázat – Az SI egységeken kívül használatos egyéb mértékegységek Mértékegység

Mennyiség Neve

SI egységben kifejezve Jele

Idő

perc óra nap

min h d

1 min = 60 s 1 h = 60 min = 3600 s 1 d = 24 h = 86 400 s

Síkszög

fok

°

1° = (π/180) rad

1. Alapelvek

6.5–19

Térfogat

liter

l

1 l = 1 dm3 = 10-3 m3

Tömeg

tonna

t

1 t = 103 kg

Fordulatszám

fordulat/perc

r/min

1 r/min = (1/60) s-1

1.6.-4. táblázat – Az egységek tizes többszöröseinek és törtrészeinek jele Szorzószám 1018 1015 1012 109 106 103 102 101

Előtag exa peta tera giga mega kilo hekto deka

Jele E P T G M k h da (dk)

Szorzószám 10-1 10-2 10-3 10-6 10-9 10-12 10-15 10–18

Előtag deci centi milli mikro nano piko femto atto

Jele d c m μ n p f a

MEGJEGYZÉSEK 1. A Gyógyszerkönyvben a Celsius fokokban kifejezett hőmérséklet (jele t) használatos. Ezt a t = T - T0 egyenlet definiálja, ahol T0 = 273,15 K (definíció szerint). A Celsius hőmérsékletet Celsius fokokban (jele °C) fejezzük ki. A Celsius fok és a Kelvin, mint egységek, azonosak. 2. A koncentráció megadására a Gyógyszerkönyvben használatos gyakorlati kifejezések definíciói az Alapelvek című fejezetben találhatók. 3. A radián a kör két azon sugara által bezárt síkszög, melyek által kimetszett körív hossza egyenlő a sugár hosszával. 4. A Gyógyszerkönyv a centrifugáláshoz szükséges gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz (g) viszonyítva adja meg. A nehézségi gyorsulás értéke: g = 9,80665 m·s-2 5. A Gyógyszerkönyvben előfordulnak dimenzió nélküli mennyiségek, pl. a relatív sűrűség (2.2.5), az abszorbancia (2.2.25), a fajlagos abszorbancia (2.2.25) és a törésmutató (2.2.6). 6. Az enzimaktivitás egysége a mikrokatal. Egy mikrokatal az az enzimaktivitás, amely meghatározott körülmények között másodpercenként 1 mikromól szubsztrátum átalakulását (pl. hidrolízisét) eredményezi.

2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5 – 1

07/2009:20612

2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁMMEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK

1. BEVEZETÉS Az itt ismertetett vizsgálatok aerob körülmények között szaporodó mezofil baktériumok és gombák számának meghatározására szolgálnak. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy egy adott anyagról vagy termékről megállapítható legyen: megfelel-e a mikrobiológiai minőségre megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatokat ebből a célból végezzük, a minták számát is figyelembe véve, az alábbi útmutatások szerint járunk el, és az eredményeket a következők szerint értelmezzük. A módszerek nem alkalmazhatók hatóanyagként tartalmazó termékekre.

életképes

mikroorganizmusokat

Más mikrobiológiai eljárások, beleértve az automatizált módszereket, is használhatók, amennyiben igazolták, hogy egyenértékűek a Gyógyszerkönyvben leírt módszerrel. 2. ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSOK A meghatározás körülményeit úgy kell kialakítani, hogy a vizsgálandó termék külső eredetű mikrobiológiai szennyeződését elkerüljük. Az óvintézkedések megtételekor ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy azok a vizsgálat során kimutatni kívánt mikroorganizmusokra ne legyenek kihatással. Adott esetben a termék esetleges antimikrobás hatását – amennyire lehetséges – meg kell szüntetni vagy semlegesíteni kell. Ha erre a célra inaktiválószereket használunk, igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. Amennyiben a mintaelőkészítés során felületaktív anyagokat használunk, igazolni kell, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak, továbbá hogy az inaktiválószerekkel nem összeférhetetlenek. 3. A MIKROORGANIZMUSOK SZÁMÁT MEGHATÁROZÓ MÓDSZEREK


Az előírás alapján a membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszerét alkalmazzuk. Noha a legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer a legkevésbé pontos a mikroorganizmusok számának megállapítására, egyes csekély mikrobiológiai szennyezettségű termékcsoportok esetében a legalkalmasabb módszer lehet. A módszer kiválasztása például olyan tényezőktől függ, mint a termék sajátságai és a mikroorganizmusszámra előírt határérték. A kiválasztott módszernek olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi megfelelő nagyságú minta vizsgálatát az előírt követelményeknek való megfelelés megállapításához. A választott módszer alkalmasságát bizonyítani kell. 4. A MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉS ELŐSEGÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA, A SZÁMLÁLÓMÓDSZER ALKALMASSÁGA ÉS A NEGATÍV KONTROLLOK 4-1. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas-e mikroorganizmusok kimutatására a vizsgálandó termék jelenlétében. A módszer alkalmasságát újból igazolni kell, ha a módszerben vagy a termékben olyan változás történik, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. 4-2. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek stabilizált szuszpenzióit használjuk vagy az alábbiak szerint referenciatörzseket készítünk. Oltócsíra-tenyészetet fenntartó módszereket (oltócsíra-rendszerek) alkalmazunk, oly módon, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az oltócsíra-törzstételhez képest legfeljebb 5 átoltásból származzanak. Az egyes baktérium- és gombareferenciatörzseket külön-külön, a 2.6.12.-1. táblázatban leírtak szerint tenyésztjük. A referencia szuszpenziók készítéséhez nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldatot (pH 7,2) használunk. Az A. niger spórák szuszpendálásakor a tompítóoldathoz 0,05% poliszorbát 80 adható. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve ha 2–8 °C-on tároltuk, 24 órán belül felhasználjuk. A vizsgálat során beoltásra – az A. niger vagy a B. subtilis vegetatív sejtjeiből készített és hígított friss szuszpenzió alternatívájaként – megfelelő térfogatú stabil spóraszuszpenzió is használható. A stabil szuszpenzió 2–8 °C-on egy megfelelően igazolt időtartamon belül eltartható.


2.6.12.-1. táblázat – A referencia-mikroorganizmusok előkészítése és használata Mikroorganizmus-növekedés elősegítése Mikroorganizmus

A referenciatörzs készítése

Staphylococcus aureus, pl. ATCC 6538 NCIMB 9518 CIP 4.83 NBRC 13276

Szója-kazein-agar vagy szója-kazein folyékony táptalaj 30–35 °C 18–24 óra

Szója-kazein-agar és szója-kazein folyékony táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap

Pseudomonas aeruginosa, pl. ATCC 9027 NCIMB 8626 CIP 82.118 NBRC 13275



Bacillus subtilis, pl. ATCC 6633 NCIMB 8054 CIP 52.62 NBRC 3134


Candida albicans, pl. ATCC 10231 NCPF 3179 IP 48.72 NBRC 1594 Aspergillus niger, pl. ATCC 16404 IMI 149007 IP 1431.83 NBRC 9455

A számlálómódszer alkalmassága a termék jelenlétében

Teljes élesztő- és penészgombaszám

Teljes aerob mikroorganizmusszám

Teljes élesztő- és penészgombaszám

–

Szója-kazeinagar/MPN szójakazein foly. táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 3 nap

–

–


–


–


–

Sabouraud-glükóz-agar vagy Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj 20–25 °C 2–3 nap

Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap

Sabouraud-glükózagar ≤ 100 CFU 20–25 °C ≤ 5 nap

Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas


Sabouraud-glükóz-agar vagy burgonya-glükóz-agar 20–25 °C 5–7 nap vagy megfelelő spóraképződésig

Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30 – 35 °C ≤ 5 nap


Szója-kazein-agar táptalaj ≤ 100 CFU 30–35 °C ≤ 5 nap MPN: nem alkalmas


Teljes aerob mikroorganizmusszám

4-3. NEGATÍV KONTROLL A vizsgálati körülmények ellenőrzésére negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálandó készítmény helyett a választott hígítófolyadékot


alkalmazzuk. Ebben mikroorganizmus-növekedés nem következhet be. Negatív kontrollt az 5. részben leírt vizsgálatok során is használunk. Azokat az eseteket, amikor a negatív kontrollok nem megfelelő eredményt adnak, ki kell vizsgálni. 4-4. A TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ HATÁSA A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az összetevőiből készített táptalajok minden gyártási tételét vizsgáljuk. Szója-kazein folyékony táptalaj vagy szója-kazein-agar táptalajrészleteket, illetve -lemezeket a 2.6.12-1. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön táptalajrészletet, illetve -lemezt használunk. Sabouraud-glükózagar táptalajlemezeket a 2.6.12-1. táblázatban feltüntett mikroorganizmusok kis mennyiségével (legfeljebb 100 CFU) beoltunk. Minden mikroorganizmus esetében külön táptalajlemezt használunk. Az inkubálást a 2.6.12.-1. táblázatban megadott körülmények között végezzük. Szilárd táptalajok esetén a növekedés nem térhet el a kétszeresnél nagyobb mértékben a standardizált inokulumra számított értéktől. Frissen készített inokulum esetén a mikroorganizmus-szaporodás mértéke hasonló legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. Folyékony táptalaj akkor alkalmazható, ha a mikroorganizmus-növekedés tisztán látható és hasonló mértékű a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. 4-5. A MIKROORGANIZMUS-SZÁMLÁLÁS MÓDSZERÉNEK ALKALMASSÁGA A TERMÉK JELENLÉTÉBEN 4-5-1. Mintaelőkészítés. A minta előkészítésének módszere a vizsgálandó termék fizikai sajátságaitól függ. Amennyiben az alábbi eljárások egyike sem bizonyul megfelelőnek, úgy más eljárást kell kifejleszteni. Vízben oldódó termékek. A vizsgálandó terméket nátrium-klorid–pepton– tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban oldjuk vagy hígítjuk (általában tízszeres hígítást készítünk). Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk. Vízben nem oldódó, nem zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket (általában tízszeres hígítást készítünk) nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatban (pH 7,0), foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) vagy szója-kazein folyékony táptalajban szuszpendáljuk. Rosszul nedvesedő anyagok szuszpendálását megfelelő felületaktív anyag, pl. literenként 1 g poliszorbát 80 hozzáadásával segíthetjük elő. Szükség esetén a pH-t 6–8 értékre állítjuk be. Szükség esetén ugyanazon hígítószerrel további hígításokat készítünk.


Zsírnemű termékek. A vizsgálandó terméket szűréssel sterilezett izopropilmirisztátban oldjuk, vagy steril poliszorbát 80, illetve más megfelelő (gátló hatással nem rendelkező) steril felületaktív anyag legkisebb szükséges mennyiségével elegyítjük. Az elegyet szükség esetén legfeljebb 40 °C-ra, illetve kivételes esetekben legfeljebb 45 °C-ra melegítve homogenizáljuk. A homogenizálást óvatos keveréssel végezzük, és ha szükséges, a kívánt hőmérsékletet vízfürdő alkalmazásával tartjuk fenn. Ezután az előmelegített hígítószerből annyit adunk a keverékhez, hogy az eredeti termékre vonatkoztatva tízszeres hígítást kapjunk. A keverést változatlan hőmérsékleten, az emulzióképződéshez szükséges legrövidebb ideig óvatosan folytatjuk. Megfelelő mennyiségű steril poliszorbát 80-at vagy más megfelelő (gátló hatással nem rendelkező) steril felületaktív anyagot tartalmazó hígítószerrel további tízszeres hígításokból álló sorozatot készíthetünk. Folyékony vagy szilárd aeroszolok. A további mintavételhez a terméket aszeptikus körülmények között membránszűrős készülékbe vagy steril tartályba visszük át. A tartályok teljes tartalmát, vagy meghatározott számú, pontosan mért részleteit használunk fel. Transzdermális tapaszok. A tapaszokról steril csipesz segítségével eltávolítjuk a védőréteget, majd öntapadó oldalukkal felfelé, steril üveg- vagy műanyaglapokra helyezzük őket. Az öntapadó felületet steril porózus anyaggal, pl. steril gézzel befedjük, hogy elkerüljük a tapaszok összetapadását, és a tapaszokat a megfelelő mennyiségű, megfelelő inaktivátorokat, pl. poliszorbát 80-at és/vagy lecitint tartalmazó kiválasztott hígítószerbe helyezzük. A tapaszokat legalább 30 percig erõteljesen rázatjuk. 4-5-2. Beoltás és hígítás. A 4-5-1. pont szerint előkészített mintához, valamint egy konrollkészítményhez (amely nem tartalmazza a vizsgálandó anyagot) mikroorganizmus-szuszpenziót adunk olyan mennyiségben, hogy a kapott inokulum legfeljebb 100 CFU-t tartalmazzon. Az inokulum-szuszpenzió térfogata nem haladhatja meg a hígított termék térfogatának 1%-át. Az elfogadható mikroorganizmus-visszanyerés igazolása érdekében a minta lehető legkisebb hígítását használjuk a vizsgálathoz. Ahol ez az antimikrobás hatás vagy a rossz oldékonyság miatt nem lehetséges, további megfelelő előírásokat kell kidolgozni. Ha a növekedés minta által okozott gátlása másképp nem kerülhető el, a mikroorganizmus-szuszpenziót semlegesítés, hígítás vagy szűrés után adjuk a mintához. 4-5-3. Az antimikrobás hatás semlegesítése/megszüntetése. Az előkészített mintából a 4-5-2. pont szerinti hígítás és a 4-5-4. pontban leírt inkubálás után mért mikroorganizmusszámot összevetjük a kontrollmintából kimutatott mikroorganizmusszámmal.


Ha a szaporodás gátolt (2-nél nagyobb faktor szerinti csökkenés), az eredmények érvényességének biztosítása céljából módosítjuk az adott mikroorganizmusszám-meghatározó eljárást. Az eljárást pl. a következőképpen módosíthatjuk: (1) a hígító folyadék vagy a táptalaj térfogatának növelése; (2) specifikus vagy általános semlegesítőszerek elegyítése a hígító folyadékba; (3) membránszűrés; (4) a fenti eljárások kombinálása. Semlegesítőszerek. Az antimikrobás anyagok hatásának közömbösítése céljából semlegesítőszerek alkalmazhatók (2.6.12.-3. táblázat), amelyeket lehetőleg a sterilezést megelőzően adunk a hígítószerhez vagy a táptalajhoz. Amennyiben semlegesítőszereket használunk, üres kísérlettel (semlegesítőszer alkalmazása a termék távollétében) igazolni kell azok hatékonyságát, továbbá azt, hogy a mikroorganizmusokra nem toxikusak. 2.6.12.-2. táblázat – Szokásos semlegesítőszerek a zavaró anyagok kiküszöbölésére Zavaró anyag

Lehetséges semlegesítő

Glutáraldehid, higanyvegyületek

Nátrium-hidrogénszulfit (nátriumbiszulfit)

Fenolok, alkohol, aldehidek, szorbátok

Hígítás

Aldehidek

Glicin

Kvaterner ammónium-vegyületek (KAV), para-hidroxibenzoátok (parabének), bisz-biguanidok

Lecitin

KAV, jód, parabének

Poliszorbátok

Higanyvegyületek

Tioglikolátok

Higanyvegyületek, halogének, aldehidek

Tioszulfátok

EDTA (edetátok)

Mg2+ vagy Ca2+ ionok

Ha nem találunk megfelelő semlegesítő módszert, akkor feltételezhető, hogy a beoltott mikroorganizmus izolálása azért nem sikerült, mert maga a termék mikrobaölő aktivitással rendelkezik. Ez az információ arra utal, hogy a termék valószínűleg nem szennyeződhet az adott mikroorganizmussal. Mindazonáltal lehetséges, hogy a termék csak néhány itt megadott mikroorganizmus növekedését gátolja, ugyanakkor nem gátol olyanokat, amelyek nincsenek megadva a referenciatörzsek között, illetve amelyekre nézve a referenciatörzsek nem reprezentatívak. Ilyen esetben a vizsgálatot azzal a legnagyobb hígítással végezzük, amely a mikroorganizmus-növekedésnek és a specifikus elfogadási követelményeknek megfelel.


4-5-4. Mikroorganizmusok kimutatása a termék jelenlétében. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikét külön-külön vizsgáljuk. Csak a hozzáadott referenciatörzs mikroorganizmusait számláljuk meg. 4-5-4-1. Membránszűrés. Legfeljebb 0,45 µm névleges pórusméretű membránszűrőket használunk. A szűrő anyagát úgy választjuk meg, hogy baktérium-visszatartó képességét a vizsgálandó minta komponensei ne befolyásolják. A felsorolt mikroorganizmusok mindegyikére egy membránszűrőt használunk. A 4-5-1.–4-5-3. pontban leírt módon előkészített minta megfelelő mennyiségét (lehetőleg a termék 1 g-jának megfelelő, vagy ha nagy telepszám várható, annál kisebb mennyiségét) a membránszűrőre visszük, késedelem nélkül szűrjük és a szűrőt megfelelő mennyiségű hígítószerrel mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC – total aerobic micro-organism count) meghatározásához a membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám (TYMC – total yeasts/moulds count) meghatározásához a szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalajra helyezzük. A lemezeket a 2.6.12.-2. táblázat szerint inkubáljuk, majd elvégezzük a számlálást. 4-5-4-2. A lemezen számlálás módszerei. A lemezen számlálást mindegyik táptalaj esetében legalább két párhuzamosban végezzük és az eredmények átlagát használjuk. 4-5-4-2-1. Lemezöntéses módszer A 4-5-1.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített mintából 1–1 ml-t 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe mérünk és mindegyikhez 15–20 ml szója-kazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt adunk; a táptalajok hőmérséklete legfeljebb 45 °C lehet. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok mennyiségét ezzel arányosan növeljük. A 2.6.12-1. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmus esetében legalább két Petri-csészével dolgozunk. Az inkubálást a 2.6.16.-1. táblázat szerint végezzük. A táptalajonként kapott mikroorganizmusszámok számtani átlagából kiszámoljuk az eredeti inokulumban található telepképző egységek (CFU) számát. 4-5-4-2-2. Felületi szélesztés. 9 cm átmérőjű Petri-csészékbe 15–20 ml, legfeljebb 45 °C hőmérsékletű szójakazein-agar táptalajt vagy Sabouraud-glükóz-agar táptalajt mérünk, és hagyjuk őket megszilárdulni. Ha nagyobb Petri-csészéket használunk, az agar-táptalajok térfogatát ezzel arányosan növeljük. A lemezeket – pl. lamináris áramlást biztosító fülkében vagy inkubátorban – megszárítjuk. A 2.6.12-1. táblázatban felsorolt minden egyes mikroorganizmus esetében legalább két Petri-csészével dolgozunk. A 4-5-1.–4-5-3. pontokban leírt módon előkészített minta ismert –


legalább 0,1 ml – térfogatát szélesztjük a táptalaj felületén. Táptalajonként minden hígítási fokozatban legalább két Petri-csészével dolgozunk. Az inkubálást és a telepképző egységek számának meghatározását a 4-5-4-2-1. pontban leírt módon végezzük. 4-5-4-3. Legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer torzításmentessége és pontossága rosszabb, mint a membránszűrésé vagy a lemezen számlálásé. Az eredmények különösen penészgombákra nem eléggé megbízhatóak. Ezért az MPN-módszert csak TAMC-meghatározásra alkalmazzuk, olyan esetekben, amikor más módszer nem alkalmazható. Ha a módszer használata indokolt, az alábbiak szerint járunk el. A termékből 4-5-1.–4-5-3. pontokban előírtak szerint legalább háromtagú, egymást követő tízszeres hígításokból álló sorozatot készítünk. Mindegyik hígítási fokozatból három 1 g-os (vagy 1 ml-es) részlettel beoltunk három kémcsövet, amelyek 9–10 ml szója-kazein folyékony táptalajt tartalmaznak. Szükség esetén felületaktív anyagot, pl. poliszorbát 80-at vagy antimikrobás szereket inaktiváló anyagokat is adhatunk a táptalajhoz. Tehát, ha három hígítási fokozatból álló sorozatot állítottunk elő, akkor kilenc kémcsövet oltunk be. A kémcsöveket legfeljebb 3 napon át 30–35 °C-on inkubáljuk. Amennyiben az eredmények – a vizsgálandó termék sajátosságai miatt – nehezen vagy bizonytalanul értékelhetők, ugyanazon táptalajba vagy szója-kazein-agar táptalajra átoltásokat végzünk. Az átoltott táptalajokat 1–2 napig az előbbivel azonos hőmérsékleten inkubáljuk, és az így kapott eredményeket vesszük figyelembe. A vizsgálandó készítmény 1 g-jára (vagy 1 ml-ére) vonatkozó legvalószínűbb baktériumszámot a 2.6.12.-3. táblázat alapján határozzuk meg.


2.6.12.-3. táblázat – A legvalószínűbb mikroorganizmusszámok (MPN) Az egyes sorozatokban mikroorganizmus-növekedést mutató kémcsövek számának kombinációi A termék mennyisége a kémcsövekben (g vagy ml) 0,1 0,01 0,001 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 1 1 0 2 0 0 3 0 1 0 0 1 0 1 1 0 2 1 1 0 1 1 1 1 2 0 1 2 1 1 3 0 2 0 0 2 0 1 2 0 2 2 1 0 2 1 1 2 1 2 2 2 0 2 2 1 2 2 2 2 3 0 2 3 1 3 0 0 3 0 1 3 0 2 3 1 0 3 1 1 3 1 2 3 1 3 3 2 0 3 2 1 3 2 2 3 2 3 3 3 0 3 3 1 3 3 2 3 3 3

MPN/g vagy MPN/ml

95%-os konfidenciahatár

<3 3 3 6,1 6,2 9,4 3,6 7,2 11 7,4 11 11 15 16 9,2 14 20 15 20 27 21 28 35 29 36 23 38 64 43 75 120 160 93 150 210 290 240 460 1100 >1100

0–9,4 0,1–9,5 0,1–10 1,2–17 1,2–17 3,5–35 0,2–17 1,2–17 4–35 1,3–20 4–35 4–35 5–38 5–38 1,5–35 4–35 5–38 4–38 5–38 9–94 5–40 9–94 9–94 9–94 9–94 5–94 9–104 16–181 9–181 17–199 30–360 30–380 18–360 30–380 30–400 90–990 40–990 90–1980 200–4000


4-6. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTELMEZÉSÜK A membránszűrés vagy a lemezen számlálás módszer alkalmasságának igazolása során a vizsgált mikroorganizmusokra kapott számok átlagértékei legfeljebb 2-es faktor értékkel térhetnek el a 4-5-2. pontban definiált kontrollra (termék nincs jelen) kapott eredménytől. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám (MPN) módszer alkalmasságának igazolása során az inokulumból számított értéknek a kontrollra kapott eredmények 95%-os konfidenciahatárain belül kell lennie. Ha a fenti kritériumok egy vagy több, a fent leírt módszerek bármelyikével vizsgált mikroorganizmusra nem teljesülnek, úgy a termék vizsgálatára olyan körülményeket és olyan módszert alkalmazunk, amely(ek)kel a kritériumok a lehető legjobban teljesülnek. 5. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 5-1. A VIZSGÁLT TERMÉKMENNYISÉG Ha más előírás nincs, a fent említett óvintézkedések alkalmazása mellett a vizsgálandó termék 10 g-ját vagy 10 ml-ét használjuk. A folyékony és szilárd aeroszolok esetében 10 tartályból veszünk mintát. Transzdermális tapaszok vizsgálatakor 10 tapaszt veszünk mintának. A vizsgált minta mennyisége csökkenthető olyan hatóanyagok esetén, amelyeket a következőképpen formulálnak: az adagolási egység (pl. tabletta, kapszula, injekció) hatóanyagtartalma kisebb, mint 1 mg, illetve (adagolási egység nélküli gyógyszerformák esetén) a grammonkénti/milliliterenkénti hatóanyag-tartalom kisebb, mint 1 mg. Ezekben az esetekben a vizsgálandó mintamennyiség legalább a 10 adagolási egységben, illetve a termék 10 g-jában vagy 10 ml-ében jelenlevő hatóanyagnak megfelelő mennyiség legyen. Az olyan hatóanyagok esetében, amelyeknek mennyisége korlátozott vagy a gyártási tételek nagysága nagyon kicsi (ti. kevesebb, mint 1000 ml vagy 1000 g), a gyártási tétel 1%-át használjuk, kivéve, ha kisebb mennyiséget írtak elő, illetve ha kisebb mennyiség használata indokolt és engedélyezett. Olyan termékeknél, ahol a gyártási tételben található egységek száma kisebb, mint 200 (pl. klinikai vizsgálatok esetén), a mintamennyiség 2 egységre csökkenthető, illetve – ha a gyártási tétel egységeinek száma kevesebb, mint 100 – 1 egység vizsgálata is lehetséges. A mintá(ka)t az ömlesztett anyagból vagy a készítmény rendelkezésre álló tartályaiból véletlenszerűen vesszük. A kívánt mennyiség kinyerése érdekében megfelelő számú tartály tartalmát összekeverjük.


5-2. A TERMÉK VIZSGÁLATA 5-2-1. Membránszűrés. Olyan szűrőkészüléket használunk, amelynek szűrőlemeze táptalajra áthelyezhető. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. részben leírtak alapján igazolták, majd a megfelelő mennyiséget külön-külön 2 membránszűrőre visszük és késedelem nélkül megszűrjük. A szűrőket alkalmas eljárással mossuk. A teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC) meghatározásához az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj felületére helyezzük. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszám meghatározásához (TYMC) a másik szűrőt Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükóz-agar táptalajt 20–25 °Con 5–7 napig inkubáljuk. Kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát. Transzdermális tapaszok vizsgálata esetén a 4-5-1. pontban leírt készítmény térfogatának 10%-át külön-külön két membránszűrőn megszűrjük. Az egyik membránszűrőt szója-kazein-agar táptalaj, a másikat Sabouraud-glükóz-agar táptalaj felületére helyezzük. 5-2-2. Lemezen számlálás. 5-2-2-1. Lemezöntéses módszer. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj számára legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígítás esetében. A szója-kazein-agar táptalajt 30–35 °C-on 3–5 napig, a Sabouraud-glükóz-agar táptalajt 20–25 °C-on 5–7 napig inkubáljuk. Ezután kiválasztjuk azon hígításnak megfelelő lemezeket, amelyen a TAMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 250), illetve a TYMC érték a legnagyobb (de kevesebb, mint 50). Táptalajonként a számértékek számtani közepét véve kiszámítjuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott telepképző egységek (CFU) számát. 5-2-2-2. Felületi szélesztés módszere. A terméket olyan módszerrel készítjük elő, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. Minden táptalaj esetében legalább 2 Petri-csészét készítünk, minden hígításhoz. Az inkubálást és a telepképző egységek (CFU) számának kiszámítását illetően a „Lemezöntéses módszer” pontban leírtakkal megyező módon járunk el. 5-2-3. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszer


A terméket olyan módszerrel készítjük elő, illetve hígítjuk, amelynek alkalmasságát a 4. rész alapján igazolták. A kémcsöveket 30–35 °C-on 3–5 napig inkubáljuk. Szükség esetén alkalmas módszerrel átoltást végzünk. Minden hígítás esetében feljegyezzük azon kémcsövek számát, amelyekben mikroorganizmus-növekedés észlelhető. A 2.6.12.-3. táblázat alapján meghatározzuk a termék 1 g-jára vagy 1 ml-ére vonatkoztatott legvalószínűbb mikroorganizmusszámot. 5-3. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A teljes aerob mikroorganizmusszámot (TAMC) egyenlőnek tekintjük a szójakazein-agar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő gombatelepek is a TAMC részét képezik. A teljes élesztőgomba-/penészgombaszámot (TYMC) egyenlőnek tekintjük a Sabouraud-glükóz-agar táptalajon megjelenő telepképző egységek (CFU) számával. A táptalajon esetlegesen megjelenő baktériumtelepek is a TYMC részét képezik. Ha a TYMC értéke a baktériumok elszaporodása miatt várhatóan túllépi az elfogadható határértéket, akkor antibiotikumot tartalmazó Sabouraud-glükóz-agar táptalajt használhatunk. A legvalószínűbb mikroorganizmusszám módszer alkalmazása esetén a kapott érték a TAMC lesz. Ha a mikrobiológiai minőséget illetően követelményeket írtak elő, azt a következőképpen kell értelmezni: −

101 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 20,

−

102 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 200,

−

103 CFU: az elfogadhatóság felső határa: 2000, és így tovább.

Az ajánlott oldatok és táptalajok leírását a 2.6.13. általános fejezet tartalmazza.

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 1

07/2009:20613

2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA

1. BEVEZETÉS Az alábbiakban leírt vizsgálatok lehetővé teszik az adott körülmények között kimutatható, meghatározott mikroorganizmusok távollétének vagy korlátozott jelenlétének megállapítását. A vizsgálatok kialakításának fő szempontja az volt, hogy egy adott anyagról vagy termékről megállapítható legyen: megfelel-e a mikrobiológiai minőségre megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatokat ebből a célból végezzük, az előírt mintaszámot is figyelembe véve az alábbi útmutatások szerint járunk el, és az eredményeket a következők szerint értelmezzük. Más mikrobiológiai eljárások, például automatizált módszerek is használhatók, amennyiben igazolták, hogy egyenértékűek a Gyógyszerkönyvben leírt módszerrel. 2. ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSOK A mintákat a 2.6.12 általános fejezetben leírtak szerint készítjük elő. A termék esetleges antimikrobás hatását – adott esetben – amennyire lehetséges meg kell szüntetni vagy semlegesíteni kell, a 2.6.12. általános fejezetben leírtak szerint. Amennyiben a mintaelőkészítésnél felületaktív anyagokat használunk, úgy a 2.6.12 általános fejezetben leírtak szerint igazolni kell, hogy a mikroorganizusokra nem toxikusak és az inaktiválószerekkel nem összeférhetetlenek.

3. A TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI, A VIZSGÁLAT ALKALMASSÁGA ÉS A NEGATÍV KONTROLLOK Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas-e mikroorganizmusok kimutatására a vizsgálandó termék jelenlétében. A módszer alkalmasságát újra igazolni kell, ha a


módszerben vagy a termékben olyan változás történik, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. 3-1. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek stabilizált szuszpenzióit használjuk vagy az alábbiak szerint referenciatörzseket készítünk. Oltócsíra-tenyészetet fenntartó módszereket (oltócsíra-rendszerek) alkalmazunk, oly módon, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az oltócsíra-törzstételhez képest legfeljebb 5 átoltásból származzanak. 3-1-1. Aerob mikroorganizmusok. Az egyes baktérium referenciatörzseket különkülön folyékony szója-kazein táptalajon vagy szója-kazein-agar táptalajon 30– 35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. A Candida albicans referenciatörzset külön Sabouraud-glükóz-agar táptalajon vagy folyékony Sabouraud-glükóz táptalajon 20–25 °C-on 2–3 napig inkubáljuk. −

Staphylococcus aureus pl. ATCC 6538, NCIMB 9518, CIP 4.83 vagy NBRC 13276;

−

Pseudomonas aeruginosa pl. ATCC 9027, NCIMB 8626, CIP 82.118 vagy NBRC 13275;

−

Escherichia coli pl. ATCC 8739, NCIMB 8545, CIP 53.126 vagy NBRC 3972;

−

Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus, pl. ATCC 14028, vagy más lehetőségként Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus, pl. NBRC 100797, NCTC 6017 vagy CIP 80.39;

−

Candida albicans pl. ATCC 10231, NCPF 3179, IP 48.72 vagy NBRC 1594.

A szuszpenziók készítéséhez nátrium-klorid–pepton–tompítóoldatot (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldatot (pH 7,2) használunk. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve, ha 2–8 °C-on tároltuk, 24 órán belül felhasználjuk. 3-1-2. Clostridiumok. Például a Clostridium sporogenes következő törzseit használhatjuk: ATCC 11473 (NBRC 14293, NCIMB 12343, CIP 100651) vagy ATCC 19404 (NCTC 532 vagy CIP 79.03) vagy NBRC 14293. A clostridiumreferenciatörzset anaerob körülmények között, clostridiumokhoz készült megerősített táptalajon 30–35 °C-on 24–48 órán át szaporítjuk. A vizsgálati beoltásra – a Cl. sporogenes vegetatív sejtjei friss szuszpenziójának készítése és azt követő hígítása alternatívájaként – stabil spóraszuszpenzió is használható. A stabil szuszpenzió 2–8 °C-on egy megfelelően igazolt időtartamon belül eltartható. 3-2. NEGATÍV KONTROLL


A vizsgálati körülmények ellenőrzésére negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálandó készítmény helyett a választott hígítófolyadékot alkalmazzuk. Ebben mikroorganizmus-növekedés nem következhet be. Negatív kontrollt a 4. részben leírt vizsgálatok során is használunk. Azokat az eseteket, amikor a negatív kontrollok nem megfelelő eredményt adnak, ki kell vizsgálni. 3-3. TÁPTALAJOK MIKROORGANIZMUS-NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az összetevőiből készített táptalajok minden gyártási tételét vizsgáljuk. A 2.6.13.-1. táblázat szerint ellenőrizzük a releváns táptalajok megfelelő tulajdonságait. 2.6.13.-1. táblázat – A táptalajok mikroorganizmus-növekedést elősegítő, gátló és jelző tulajdonságai

Vizsgálat epeálló Gram-negatív baktériumokra

Vizsgálat Escherichia coli-ra

Táptalaj

Tulajdonság

Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj enterobaktériumokhoz

Szaporodás-serkentő

Kristályibolya-neutrálvörösepesavas-agar táptalaj glükózzal MacConkey-féle folyékony táptalaj MacConkey-féle agar-táptalaj

Vizsgálat Salmonella-ra

Rappaport Vassiliadis-féle folyékony Salmonella-dúsító táptalaj

Referenciatörzs E. coli P. aeruginosa

Gátló

S. aureus

Szaporodás-serkentő + jelző

E. coli P. aeruginosa


E. coli

Gátló

S. aureus


E. coli


Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus vagy Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus

Gátló

S. aureus



Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípus vagy Salmonella enterica ssp. enterica abony szerotípus


P. aeruginosa

Gátló

E. coli


S. aureus

Gátló

E. coli

Megerősített táptalaj clostridiumokhoz


Cl. sporogenes

Columbia-agar táptalaj


Cl. sporogenes

Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj


C. albicans

Sabouraud-glükóz-agar táptalaj


C. albicans

Xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalaj

Vizsgálat Pseudomonas aeruginosa-ra

Cetrimid-agar táptalaj

Vizsgálat Staphylococcus aureus-ra

Mannit-nátrium-klorid táptalaj

Vizsgálat clostridiumokra

Vizsgálat Candida albicans-ra

A mikroorganizmus-növekedést elősegítő tulajdonság vizsgálata folyékony táptalajok esetén: a megfelelő táptalaj adott mennyiségét kisszámú (legfeljebb 100 CFU) megfelelő mikroorganizmussal beoltjuk. A beoltott táptalajt a megadott hőmérsékleten legfeljebb a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamig inkubáljuk. A mikroorganizmus-növekedés tisztán látható legyen, és mértéke hasonló legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. A mikroorganizmus-növekedést elősegítő tulajdonság vizsgálata szilárd táptalajok esetén: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk, és a megadott hőmérsékleten legfeljebb a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamig inkubáljuk. A mikroorganizmus-növekedés hasonló mértékű legyen a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. A gátló tulajdonság vizsgálata folyékony vagy szilárd táptalajok esetén: a megfelelő táptalajt a megfelelő mikroorganizmus legalább 100 CFU mennyiségével beoltjuk. A táptalajokat a megadott hőmérsékleten legalább a vizsgálatban megadott leghosszabb időtartamig inkubáljuk. Mikroorganizmusszaporodás ne legyen megfigyelhető. A jelző tulajdonság vizsgálata: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk,


és a megadott hőmérsékleten annyi ideig inkubáljuk, ami a vizsgálatban megadott legrövidebb és leghosszabb időtartam közé esik. A mikroorganizmus-telepeknek – küllemüket és jelző reakciójukat tekintve – hasonlónak kell lenniük a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tételéhez. 3-4. A VIZSGÁLATI MÓDSZER ALKALMASSÁGA A mintaelőkészítést minden egyes vizsgálandó termék esetében a 4. rész megfelelő pontjában előírtak szerint végezzük. Az egyes referenciatörzseket keverés közben adjuk az előírt táptalajhoz. A referenciatörzseket egyenként oltjuk be. A beoltott vizsgálati készítményben a mikroorganizmusok legfeljebb 100 CFU-nak megfelelő mennyiségét alkalmazzuk. A vizsgálatot a 4. rész megfelelő pontja szerint végezzük; a legrövidebb előírt inkubálási időt alkalmazzuk. A megadott mikroorganizmusokat a 4. részben előírt jelző reakciókkal kell kimutatni. Amennyiben a termék bármilyen antimikrobás hatással rendelkezik, a vizsgálati módszert módosítani kell [lásd a 2.6.12 általános cikkely 4-5-3. pontját]. Amennyiben nem semlegesíthető az adott termék antimikrobás aktivitása a vizsgálandó mirkoorganizmussal szemben, úgy azt kell feltételezni, hogy a gátolt mikroorganizmus nem lesz jelen a termékben.

4. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 4-1. EPEÁLLÓ GRAM-NEGATÍV BAKTÉRIUMOK 4-1-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk, azzal az eltéréssel, hogy hígítófolyadékként szója-kazein folyékony táptalajt használunk. Az összekeverést követően a mintát 20–25 °C-on annyi ideig inkubáljuk, amely elegendő a baktériumok újraélesztéséhez, szaporodásukhoz azonban nem (általában 2, de legfeljebb 5 óra). 4-1-2. Vizsgálat mikroorganizmus távollétére. Hacsak nincs más előírás, a termék 4-1-1. szerint készített, 1 g-nak megfelelő térfogatát enterobaktériumok dúsítására szánt Mossel-féle táptalajba oltjuk. A beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18– 24 órán át inkubáljuk. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha telepek nem fejlődnek ki.


4-1-3. Kvantitatív vizsgálat. 4-1-3-1. Kiválasztás és átoltás. A 4-1-1. szerint készített terméket és/vagy annak rendre 0,1, 0,01 és 0,001 g (vagy 0,1, 0,01 és 0,001 ml) terméket tartalmazó hígításait megfelelő mennyiségű enterobaktériumok dúsítására szánt Mossel-féle táptalajba oltjuk. A beoltott táptalajt 30–35 °C-on 24–48 órán át inkubáljuk. Ezt követően a tenyészeteket egyenként glükóztartalmú kristályibolya-neutrálvörösepesavas-agar táptalaj lemezre oltjuk át. A lemezeket 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-1-3-2. Értékelés. A telepek megjelenése pozitív eredményt jelent. Feljegyezzük a termék legkisebb pozitív és a legnagyobb negatív eredményt adó mennyiségét. A 2.6.13.-2. táblázat alapján meghatározzuk a valószínű baktériumszámot. 2.6.13.-2. táblázat – Az eredmények értékelése

0,1 g vagy 0,1 ml

0,01 g vagy 0,01 ml

0,001 g vagy 0,001 ml

Valószínű baktériumszám 1 g termékre vonatkoztatva

+

+

+

>103

+

+

–

>102 és <103

+

–

–

>10 és <102

–

–

–

<10

Az egyes termékmennyiségek esetén kapott eredmények

4-2. ESCHERICHIA COLI 4-2-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-2-2. Kiválasztás és átoltás. A tartály összerázását követően 1 ml szója-kazein folyékony táptalajt 100 ml MacConkey-táptalajba viszünk át, és a keveréket 42– 44 °C-on 24–48 órán át inkubáljuk. Ezt követően Mac Conkey-agar-lemezre átoltva, a lemezt 30–35 °C-on 18–72 órán át inkubáljuk. 4-2-3. Értékelés. A telepek megjelenése E. coli lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg.


A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-3. SALMONELLA 4-3-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termékből mintát készítünk. A minta 10 g, ill. 10 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-3-2. Kiválasztás és átoltás. 10 ml szója-kazein folyékony táptalajt 10 ml Salmonella dúsítására szánt Rappaport Vassiliadis-táptalajba viszünk át, és a keveréket 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. Ezt követően xilóz-lizindezoxikolát-agar táptalajra átoltást végzünk, majd a lemezeket 30–35 °C-on 18–48 órán át inkubáljuk. 4-3-3. Értékelés. Jól fejlett, vörös, esetleg fekete centrummal rendelkező telepek megjelenése Salmonella lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-4. PSEUDOMONAS AERUGINOSA 4-4-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Amennyiben transzdermális tapaszokat vizsgálunk, a minta 2.6.12 általános cikkelyben („B. A harmonizált módszer” 4-5-1. pont) leírtak alapján készült, 1 tapasznak megfelelő térfogatát steril membránszűrőn szűrjük, majd 100 ml szója-kazein folyékony táptalajba visszük. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-4-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás cetrimid-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 18–72 óra. 4-4-3. Értékelés. A telepek megjelenése P. aeruginosa lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg.


A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-5. STAPHYLOCOCCUS AUREUS 4-5-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 1 g-jának tízszeres hígításából mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) szója-kazein folyékony táptalajba oltjuk. Amennyiben transzdermális tapaszokat vizsgálunk, a minta 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján készült 1 tapasznak megfelelő térfogatát steril membránszűrőn szűrjük, majd 100 ml szója-kazein folyékony táptalajba visszük. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 4-5-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás mannit-nátrium-klorid-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 18–72 óra. 4-5-3. Értékelés. Sárga/fehér, sárga zónával körülvett telepek megjelenése S. aureus lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-6. CLOSTRIDIUMOK 4-6-1. Mintaelőkészítés és hőkezelés. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termék legalább 2 g-jának vagy 2 ml-ének tízszeres hígításából (legalább 20 ml térfogatú) mintát készítünk. A kapott mintát két, legalább 10 ml térfogatú részre osztjuk, amelyek közül az egyiket 10 percig 80 °Con melegítjük, majd gyorsan lehűtjük, a másikat viszont nem melegítjük. 4-6-2. Kiválasztás és átoltás. A két részre osztott mintaoldat mindkét részéből legalább 10-10 ml-t vagy 1 g, illetve 1 ml vizsgálandó terméknek megfelelő mennyiséget megfelelő mennyiségű (a 3-4. pont szerint vizsgált) clostridiumokhoz készült megerősített táptalajba oltunk. A táptalajokat anaerob körülmények között 30–35 °C-on 48 órán át inkubáljuk, majd Columbia-agar táptalajra átoltást végzünk, amelyet ismét 30–35 °C-on 48 órán át inkubálunk. 4-6-3. Értékelés. Endospórás vagy endospóráktól mentes, negatív kataláz-reakciót adó anaerob pálcák telepeinek megjelenése clostridiumok jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg.


A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak. 4-7. CANDIDA ALBICANS 4-7-1. Mintaelőkészítés és inkubálás. A 2.6.12 általános cikkelyben leírtak alapján a vizsgálandó termékből mintát készítünk. A minta 10 ml-ét vagy legalább 1 g, ill. 1 ml terméknek megfelelő mennyiségét 100 ml Sabouraud-glükóz folyékony táptalajba oltjuk. Az összekeverést követően a beoltott táptalajt 30– 35 °C-on 3–5 napig inkubáljuk. 4-7-2. Kiválasztás és átoltás. Az átoltás Sabouraud-glükóz-agar-lemezre történik. Az inkubálás hőmérséklete 30–35 °C, időtartama 24–48 óra. 4-7-3. Értékelés. Fehér telepek megjelenése C. albicans lehetséges jelenlétére utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal erősítjük meg. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredményt adnak.

A fejezet következő része tájékoztató jellegű. 5. AJÁNLOTT OLDATOK ÉS TÁPTALAJOK A következő oldatok és táptalajok alkalmasnak bizonyultak a mikrobiológiai szennyezésekre előírt gyógyszerkönyvi vizsgálatokhoz. Más táptalajok is használhatók, ha alkalmasságukat előzetesen igazoltuk. Tompító törzsoldat. Egy 1000 ml-es mérőlombikban 34 g kálium-dihidrogénfoszfátot 500 ml tisztított vízben oldunk. Az oldat pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,2 ± 0,2-re állítjuk be, majd térfogatát tisztított vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Homogenizálást követően a tompítóoldatot tartályokba töltjük, sterilezzük és 2– 8 °C-on tároljuk. Foszfát–tompítóoldat (pH 7,2). A tompító törzsoldatot tisztított vízzel 1:800 V/V arányban elegyítjük. Az oldatot sterilezzük. Nátrium-klorid–pepton–tompítóoldat (pH 7,0) Kálium-dihidrogén-foszfát Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid

3,6 g 7,2 g; 0,067 M foszfáttal egyenértékű 4,3 g

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 10 Pepton (hús- vagy kazeinpepton) Tisztított víz

1,0 g 1000 ml

Az oldatot autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Szója-kazein folyékony táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

17,0 g

Szójapepton (papain-hidrolizátum)

3,0 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Dikálium-hidrogén-foszfát

2,5 g

Glükóz-monohidrát

2,5 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Szója-kazein-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

15,0 g

Szójapepton (papain-hidrolizátum)

5,0 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Agar Tisztított víz

15,0 g 1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Sabouraud-glükóz-agar táptalaj Glükóz

40,0 g

Állati szövet (pepszin-hidrolizátum) és kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 1:1 arányú elegye

10,0 g

Agar

15,0 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Burgonya-glükóz-agar táptalaj

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 11 Burgonyafőzet

200 g

Glükóz

20,0 g

Agar

15,0 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Sabouraud-glükóz folyékony táptalaj Glükóz

20,0 g

Állati szövet (pepszin-hidrolizátum) és kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 1:1 arányú elegye

10,0 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 5,6 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj enterobaktériumok vizsgálatához Zselatin (pankreász-hidrolizátum)

10,0 g


5,0 g

Szárított marhaepe

20,0 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

2,0 g

Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát

8,0 g

Brillantzöld Tisztított víz

15 mg 1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,2 ± 0,2 legyen. A táptalajt 100 °C-on 30 percig melegítjük, majd késedelem nélkül lehűtjük. Kristályibolya-neutrálvörös-epesavas-agar táptalaj glükózzal Élesztőkivonat

3,0 g

Zselatin (pankreász-hidrolizátum)

7,0 g

Epesavas sók

1,5 g

Nátrium-klorid

5,0 g


10,0 g

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 12 Agar

15,0 g

Neutrálvörös

30 mg

Kristályibolya

2 mg

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy melegítés után 25 °C-on mért értéke 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt forrásig melegítjük. Autoklávban nem szabad hevíteni. MacConkey-féle folyékony táptalaj Zselatin (pankreász-hidrolizátum)

20,0 g

Laktóz-monohidrát

10,0 g

Szárított marhaepe

5,0 g

Brómkrezolbíbor Tisztított víz

10 mg 1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. MacConkey-agar táptalaj Zselatin (pankreász-hidrolizátum) Pepton (hús- és kazeinpepton) Laktóz-monohidrát

17,0 g 3,0 g 10,0 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Epesavas sók

1,5 g

Agar Neutrálvörös Kristályibolya Tisztított víz

13,5 g 30,0 mg 1 mg 1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,1 ± 0,2 legyen. A táptalajt állandó rázogatás közben 1 percen át forraljuk, majd autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Rappaport Vassiliadis-féle folyékony dúsító táptalaj Salmonella-hoz Szójapepton Magnézium-klorid-hexahidrát

4,5 g 29,0 g

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 13 Nátrium-klorid

8,0 g

Dikálium-foszfát

0,4 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

0,6 g

Malachitzöld

0,036 g

Tisztított víz

1000 ml

Az oldást enyhe melegítés mellett végezzük. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük, 115 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. A melegítést és az autoklávozást követően a táptalaj pH-ja 25 °C-on mérve 5,2 ± 0,2 legyen. Xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalaj Xilóz

3,5 g

L-lizin

5,0 g

Laktóz-monohidrát

7,5 g

Szacharóz

7,5 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Élesztőkivonat

3,0 g

Fenolvörös

80 mg

Agar

13,5 g

Nátrium-dezoxikolát

2,5 g

Nátrium-tioszulfát

6,8 g

Ammónium-vas(III)-citrát

0,8 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke melegítés után 25 °C-on 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt forrásig melegítjük, majd 50 °C-ra lehűtve Petri-csészékbe osztjuk szét. Autoklávban nem szabad melegíteni. Cetrimid-agar táptalaj Zselatin (pankreász-hidrolizátum) Magnézium-klorid Kálium-szulfát Cetrimid Agar

20,0 g 1,4 g 10,0 g 0,3 g 13,6 g

2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5. – 14 Tisztított víz

1000 ml

Glicerin

10,0 ml

A táptalajt rázogatás közben forrásig melegítjük és egy percig ezen a hőmérsékleten tartjuk; pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on mérve 7,2 ± 0,2 legyen. A táptalajt végül autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Mannit-nátrium-klorid-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

5,0 g

Állati szövet (pepszin-hidrolizátum)

5,0 g

Marhahúskivonat

1,0 g

D-mannit

10,0 g

Nátrium-klorid

75,0 g

Agar

15,0 g

Fenolvörös

0,025 g

Tisztított víz

1000 ml

A táptalajt rázogatás közben egy percig forraljuk; pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on mérve 7,4 ± 0,2 legyen. A táptalajt végül autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Folyékony megerősített táptalaj clostridiumokhoz Marhahúskivonat

10,0 g

Pepton

10,0 g

Élesztőkivonat

3,0 g

Oldható keményítő

1,0 g


5,0 g

Cisztein-hidroklorid

0,5 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Nátrium-acetát

3,0 g

Agar

0,5 g

Tisztított víz

1000 ml

Az agart duzzasztjuk, majd folyamatos keverés közben forrásig melegítve oldjuk. Amennyiben szükséges, a táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés


után 25 °C-on 6,8 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük. Columbia-agar táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

10,0 g

Húspepton (pepszin-hidrolizátum)

5,0 g

Szívpepton (pankreász-hidrolizátum)

3,0 g

Élesztőkivonat

5,0 g

Kukoricakeményítő

1,0 g

Nátrium-klorid

5,0 g

Agar (gélképző-képességtől függően) Tisztított víz

10,0–15,0 g 1000 ml

Az agart duzzasztjuk, majd folyamatos keverés közben forrásig melegítve oldjuk. Amennyiben szükséges, a táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy értéke sterilezés után 25 °C-on 7,3 ± 0,2 legyen. A táptalajt autoklávban, validált ciklus alkalmazásával sterilezzük, majd 45-50 °C-ig hagyjuk lehűlni. A táptalajhoz szükség esetén 20 mg gentamicinbázisnak megfelelő mennyiségű gentamicinszulfátot adunk, majd Petri-csészékbe osztjuk szét.

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétéreoltócsíra-tételekben

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 1

07/2009:20624 2.6.24. MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK a) A következő vizsgálatokban használt csirkék és/vagy csirkéktől származó anyagok, mint például tojások és sejttenyészetek meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származzanak. b) Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatban használt sejttenyészetek feleljenek meg az 5.2.4. Állatgyógyászati vakcinák előállítására szánt sejttenyészetek fejezet törzs-sejtbankra vonatkozó követelményeinek, kivéve a kariotípusra és a daganatkeltő tulajdonságra vonatkozó vizsgálatokat, melyeket nem kell elvégezni. c) A sejttenyészetek alkalmazásával végzett vizsgálatokban pontosan meg kell határozni a párhuzamos tenyészetek számát, az egyrétegű tenyészet felületnagyságát és a tenyészetek minimális túlélési arányát. Más párhuzamos tenyészetszámot és sejttenyészet felületnagyságot is lehet használni, ha legalább két párhuzamos tenyészetet alkalmaznak, és az alkalmazott vizsgálatban a vizsgált anyag teljes felületének nagysága és teljes térfogata nem kisebb, mint az itt előírt érték, és a túlélési arányra vonatkozó követelményeket megfelelően adaptálják. d) A fagyasztva szárított készítményeket megfelelő folyadékban reszuszpendáljuk. Amennyiben nincs más előírás, vagy másképp nem indokolt, a vizsgálathoz használt anyag 0,1 ml inokulumonként legalább tíz adaggal egyenértékű vírusmennyiséget tartalmazzon. e) Ha az oltócsírában lévő vírus a vizsgálat lefolytatását vagy érzékenységét befolyásolja, a vírust monospecifikus immunsavóval közömbösítjük. f) A felsorolt vizsgálatokban a sejttenyészetekhez, vagy más célra használt monospecifikus immunsavók és madár eredetű savók nem tartalmazhatnak ellenanyagokat a 7. „Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatokban használt savók ellenanyagtartalmának jellemzői” pontban felsorolt organizmusok ellen, illetve nem fejthetnek ki gátló hatást ezekre. g) Ahol egy cikkely követelményei között szerepel, vagy más okból indokolt az oltócsíra-vírus közömbösítése, de ennek kivitelezése nehézségekbe ütközik, akkor az alábbiakban leírt in vitro vizsgálatokat kell szükség szerint úgy adaptálni, hogy kellő biztonsággal megállapítható legyen az idegen kórokozóktól való mentesség. h) A felsorolt vizsgálatokon kívül más vizsgálatok is alkalmazhatók, ha legalább azonos érzékenységűek és megfelelően specifikusak. A nukleinsav-



amplifikációs módszerek (2.6.21) is lehetőséget adnak számos kórokozó specifikus kimutatására; alkalmazásuk az érzékenység és a szelektivitás validálása után válik lehetővé. 1. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE ELŐKELTETETT TYÚKTOJÁSOK FELHASZNÁLÁSÁVAL Annyi vizsgálati anyagot használunk, szükség esetén megfelelően hígítva, amely legalább tíz adag vakcinával egyenértékű semlegesített vírust tartalmaz 0,2 ml inokulumban. A vakcinához megfelelő antibiotikumok adhatók. Három, egyenként tíz előkeltetett tyúktojásból álló csoportot a vizsgálati anyaggal az alábbiak szerint oltunk: −

1. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás allantois-üregébe,

−

2. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás chorio-allantois-hártyájára,

−

3. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 5-6 napos előkeltetett tyúktojás szikzsákjába.

Az 1. és a 2. csoportba tartozó tojásokat 7 napon keresztül, míg a 3. csoport tojásait 12 napon keresztül naponta lámpázzuk. Az első 24 órában elhalt embriókat mint nem specifikus elhullásokat a vizsgálat értékelésénél nem vesszük figyelembe: a vizsgálat csak akkor értékelhető, ha mindegyik csoportból legalább hat embrió túléli az oltás utáni első 24 órát. Minden embrión, amely az oltást követő 24. órán túl hullik el, vagy amelyik túléli az inkubálási időszakot, megvizsgáljuk a makroszkópos elváltozásokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy ezeknek a tojásoknak a chorio-allantois-hártyáján megfigyelhető-e valamilyen elváltozás; vizsgáljuk továbbá, hogy az allantoisfolyadék tartalmaz-e hemagglutinációt kiváltó kórokozót. Az előző vizsgálat után egy újabb embrió-passzázst végzünk. A túlélő, az elhullott és a rendellenesen fejlődött embriókból származó anyagokat különkülön összegyűjtjük. Az összegyűjtött elegyeket tíz-tíz tojásba oltjuk minden egyes, a fentiekben megadott módon, a chorio-allantois-hártyákból nyert anyagot a tojások chorio-allantois-hártyájára, az allantois-folyadékból nyert anyagot a tojások allantois-üregébe és az embriókból nyert anyagot a tojások szikzsákjaiba oltva. Az allantois-üregbe és a chorio-allantois-hártyákra oltott tojásokat hét napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata azonos a fentiekben leírtakkal. A szikzsákba oltott tojásokat 12 napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata itt is azonos a fentiekben leírtakkal. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy embrió sem mutat makroszkópos rendellenességeket, vagy hullik el az oltócsírának



tulajdonítható okokból, illetve a chorioallantois-hártyák és az allantoisfolyadékok vizsgálata nem utal idegen kórokozók jelenlétére. 2. CSIRKE VESESEJTEKEN VÉGZETT VIZSGÁLAT Hét darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm2 felületű tenyészetet készítünk csirke vesesejtekből. Két egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk, és ezeket ugyanúgy kezeljük, mint a vizsgált anyaggal az alábbiak szerint beoltott öt egyrétegű tenyészetet. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, a tápfolyadékot leöntjük. Az öt egyrétegű tenyészetre egyenként 0,1-0,1 ml vakcinát oltunk. Egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk az anyagot, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A tenyészeteket összességében legalább 21 napig inkubáljuk, olyan módon, hogy 4-7 napos időközönként továbboltásokat készítünk. Minden továbboltást az öt egyrétegű tenyészetről összegyűjtött sejtek és folyadékok elegyével végzünk egy fagyasztási-felolvasztási ciklust követően. Mindegyik átoltásnál az elegy 0,1 ml-ét 5 frissen készített, csirkeembrió fibroblaszt sejtekből álló, kb. 25 cm2 felületű egyrétegű tenyészetre oltjuk. Az „A” pontban leírt vizsgálathoz az utolsó továbboltásnál a sejteket egy olyan megfelelő hordozón is elszaporítjuk, hogy az egyes egyrétegű tenyészetek területe kb. 10 cm2 legyen. A vizsgálat nem értékelhető, ha az egyes átoltásoknál a túlélő vizsgálati egyrétegű tenyészetek aránya kisebb, mint 80%. A teljes inkubálási időszak alatt gyakori időközönként megvizsgálunk minden egyes sejttenyészetet mikroszkóp alatt, hogy mutatkozik-e sejtkárosító hatás vagy szennyező kórokozó jelenlétére utaló jel a vizsgálati anyagban. A teljes inkubálási idő végén a következő műveleteket végezzük el: A. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 10 cm2-nyi összefüggő sejtréteget fixálunk és megfestünk (Giemsa vagy hematoxilin-eozin festéssel). A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, hogy van-e sejtkárosító hatás, vagy zárvány- illetve syncytium-képződés, vagy bármely más bizonyíték, amely a vizsgálati anyagban levő szennyező kórokozó jelenlétére utal. B. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 25 cm2-nyi összefüggő sejtrétegről leöntjük a tápfolyadékot és mossuk a tenyészetet. A sejtekre mosott csirke vörösvérsejtek 0,5%-os szuszpenzióját rétegezzük (a sejtréteg minden egyes 5 cm2-éhez legalább 1-1 ml szuszpenziót használunk). A sejteket 4 ºC-on 20 percig inkubáljuk, majd nátrium-klorid-tartalmú foszfát– tompítóoldattal (pH 7,4) óvatosan mossuk. A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a vizsgálati anyagban jelenlévő hemadszorpciót előidéző kórokozók által okozott hemadszorpció jelenlétére. C. A vizsgálati anyagban jelenlevő hemagglutináló kórokozók által okozott hemagglutinációt az egyes sejttenyészet-felülúszókon külön-külön, csirke vörösvérsejtek segítségével vizsgáljuk.



A vizsgálat nem értékelhető, ha a negatív kontroll tenyészetekben idegen kórokozók mutathatók ki. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs idegen kórokozó jelenlétére utaló bizonyíték. 3. VIZSGÁLAT MADÁRLEUKÓZIS VÍRUSOK JELENLÉTÉRE DF-1 sejtekből vagy 9-11 napos embriók szöveteiből származó, a madárleukózis vírusok A, B és J alcsoportjaira genetikailag fogékony, az exogén madárleukózis vírusok szaporodását elősegítő, az endogén vírusokét nem támogató elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) csirkeembrió fibroblasztokból 13 darab egyrétegű, egyenként legalább 50 cm2 felületű tenyészetet készítünk (a C/E törzs csirkéiből származó sejtek megfelelőek). Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. Öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk a vizsgálati anyagból. Az anyagot egy órán keresztül hagyjuk adszorbeálódni, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül kettőt pozitív kontroll létrehozása céljából a madárleukózis vírus A alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50), kettőt a madárleukózis vírus B alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50), kettőt pedig a madárleukózis vírus J alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50) oltunk. Legalább két oltatlan egyrétegű tenyészetet meghagyunk negatív kontrollnak. A sejteket összesen legalább kilenc napon keresztül inkubáljuk, miközben három-négy napos időközönként továbboltásokat készítünk. A sejteket minden egyes átoltási lépésből megtartjuk, és a teljes inkubálási idő elteltével is learatjuk. Minden egyes átoltási lépés minden egyes párhuzamos tenyészetének sejtjeit mossuk, majd a Madárleukózis Komplementkötési Próbához (Complement Fixation for Avian Leucosis, COFAL) nátrium-klorid-tartalmú barbitál–tompítóoldattal, illetve az enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározáshoz (Enzyme-Linked Immunosorbent Assay, ELISA) nátriumklorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal 107 sejtszám/ml-re reszuszpendáljuk. Ezután három fagyasztás-felolvasztási ciklust végzünk, hogy a csoportspecifikus antigének felszabadulhassanak, majd minden egyes extraktumon elvégezzük a COFAL vagy az ELISA vizsgálatot az esetlegesen jelenlevő csoportspecifikus madárleukózis antigén kimutatására. A vizsgálat nem értékelhető, ha a hat párhuzamos pozitív kontroll tenyészet közül ötnél kevesebb esetben mutatható ki csoportspecifikus ellenanyag, vagy ha bármely negatív kontroll egyrétegű tenyészetnél pozitív eredményt kapunk, illetve ha a két negatív kontroll egyrétegű tenyészetre kapott eredmény nem egyértelmű. Ha a vizsgálati mintával készült párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül egynél több eredménye nem egyértelmű, akkor a fibroblaszt egyrétegű tenyészetek megmaradt részéből újabb továbboltásokat készítünk, és



vizsgálatokat végzünk mindaddig, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Ha a vizsgálati mintával készült bármelyik egyrétegű tenyészet esetében pozitív eredményt kapunk, az a madárleukózis vírus jelenlétét bizonyítja a vizsgálati anyagban. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, madárleukózis vírus jelenlétére utaló bizonyíték.

ha

nincs

4. VIZSGÁLAT A MADÁR RETIKULOENDOTELIÓZIS VÍRUSÁNAK JELENLÉTÉRE 11 darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm2 felületű tenyészetet készítünk 9-11 napos embriók szöveteiből származó, elsődleges vagy másodlagos csirkeembrió fibroblasztból vagy 13-14 napos embriók szöveteiből származó kacsaembrió fibroblasztból. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. A vizsgálati anyagból öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk. Az anyagot egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk, majd tápfolyadékot adunk hozzá. Négy egyrétegű tenyészetet pozitív kontrollként a madár retikuloendoteliózis vírusával oltunk (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50). Két oltatlan egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk. Összesen legalább tíz napon keresztül inkubáljuk a sejteket, miközben háromnégy napos időközzel két továbboltást végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha bármelyik továbboltást követően a négy pozitív kontrollból háromnál kevesebb, vagy az öt egyrétegű, a vizsgálati mintát tartalmazó tenyészetből négynél kevesebb, illetve a két negatív kontroll egyike sem éli túl az átoltásokat. A következő vizsgálathoz mind a 11 eredeti egyrétegű sejttenyészet utolsó továbboltásánál a fibroblasztokat olyan megfelelő edényzetben tenyésztjük, hogy az összefüggő egyrétegű tenyészetek felülete egyenként kb. 10 cm2 legyen: a 11 eredeti egyrétegű tenyészetből származó összefüggő fibroblasztok kb. 10-10 cm2-ét immunfestéses módszerrel vizsgáljuk a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. A vizsgálat nem értékelhető, ha a madár retikuloendoteliózis vírust a négy pozitív kontroll egyrétegű tenyészetből háromnál kevesebbnél lehet kimuatatni, ha a negatív kontroll egyrétegű tenyészetek bármelyikénél pozitív eredményt kapunk, illetve amennyiben a két negatív kontroll egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű. Ha egynél több, a vizsgálati mintát tartalmazó egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű, akkor a megmaradt fibroblaszt egyrétegű tenyészetekből addig készítünk újabb továbboltásokat, és végzünk vizsgálatokat, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk.



Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs bizonyíték a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. 5. VIZSGÁLAT CSIRKE ANÉMIA VÍRUS JELENLÉTÉRE 11×20 ml, milliliterenként kb. 5×105 sejtet tartalmazó szuszpenziót készítünk az MDCC-MSBI sejtvonalból vagy egy másik, ugyanolyan érzékenységű sejtvonalból 25 cm2-es lombikokban. Öt lombikba egyenként 0,1 ml vizsgálati vakcinát oltunk. Négy másik szuszpenziót pozitív kontrollként 10 CCID50 csirke anémia vírussal oltunk. Legalább két szuszpenziót oltatlanul hagyunk. A sejttenyészeteket összesen legalább 24 napig tartjuk fenn, miközben 3-4 napos időközökben nyolcszor továbboltjuk azokat. A továbboltások készítése során a csirke anémia vírus jelenlétére utalhat a fertőzött tenyészeteknek a metabolizmus következtében fellépő színváltozása, melynek során a tápfolyadék a kontroll tenyészetekkel szemben vörösre színeződik. A sejtkárosító hatás kimutatására a sejteket mikroszkóp alatt vizsgáljuk. Ekkor, vagy az inkubációs időszak végén a sejteket lombikonként külön-külön kis fordulatszámmal centrifugáljuk, majd milliliterenként kb. 106 sejtszámra reszuszpendáljuk, majd soklyukú lemez tíz mélyedésébe 25-25 μl-t mérünk belőlük. A sejteket immunfestéssel vizsgáljuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a csirke anémia vírus a négy pozitív kontroll közül háromnál kevesebből mutatható ki, vagy ha bármelyik oltatlan kontrollból kimutatható. Ha a vizsgált szuszpenzióra kapott eredmények közül egynél több nem egyértelmű, akkor a vizsgált szuszpenziók visszamaradt részéből mindaddig újabb továbboltásokat készítünk és vizsgálunk, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs a csirke anémia vírus jelenlétére utaló bizonyíték. 6. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE CSIBÉK FELHASZNÁLÁSÁVAL Legalább tíz csibét intramuszkulárisan száz, illetve szembe cseppentéssel tíz adag vakcinával oltunk. A vizsgálathoz kéthetes csibéket használunk, kivéve, ha az oltócsíra vírus patogén az ilyen korú madarakra, ilyenkor, amennyiben szükséges és indokolt, idősebb madarakat lehet használni. Ha az oltócsíra vírus az oltás időpontjában patogén az adott korcsoportra, kivételes esetekben az inaktivált vakcináknál a vírust fajlagos immunsavóval közömbösíthetjük. Az oltásokat két hét múlva megismételjük. Az állatokat az első oltás napjától számított öt héten át megfigyelés alatt tartjuk. A csirkéket a megfigyelési idő alatt nem szabad antimikrobás szerekkel kezelni. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha azt a csirkék legalább 80%-a túléli.



A vizsgálat végén minden egyes csibéből vért veszünk. Minden egyes savómintát megvizsgálunk valamennyi, az alábbiakban felsorolt kórokozó elleni ellenanyagra (kivéve az oltócsíra vírusát), az illető kórokozó vizsgálatára feltüntetett valamelyik vizsgálati módszerrel. A vizsgálat ideje alatt a csibéken fellépő, betegségre utaló klinikai tünetek (az oltócsíra-tétel vírusának tulajdoníthatókat leszámítva), és az oltás után a csibék szervezetében kimutatott ellenanyagok (az oltócsíra-tétel vírusa elleni ellenanyagok kivételével) az oltócsíra-tételben idegen kórokozók jelenlétét bizonyítják. Ajánlatos megőrizni az ezekből a madarakból származó savókat, hogy a követelmények megváltozása esetén további vizsgálatok elvégzése lehetséges legyen. A. Standard vizsgálatok Kórokozó

A vizsgálat típusa

Madár adenovírusok, 1. csoport

SN, EIA, AGP

Madár enkefalomielitisz vírus

AGP, EIA

Fertőző madár bronchitis vírus

EIA, HI

Fertőző madár laryngotracheitis vírus

SN, EIA, IS

Madárleukózis vírusok

SN, EIA

Madár nefritisz vírus

IS

Madár ortoreovírusok

IS, EIA

Madár retikuloendoteliózis vírus

AGP, IS, EIA

Csirke anémia vírusa

IS, EIA, SN

Egg drop syndrome (EDS) vírus

HI, EIA

Fertőző madár bursitis vírus

1. szerotípus: AGP, EIA, SN 2. szerotípus: SN

Influenza A vírus

AGP, EIA, HI

Marek betegség vírusa

AGP

Newcastle betegség vírusa

HI, EIA

Pulyka rhinotracheitis vírusa

EIA

Salmonella pullorum

Agg

Agg: agglutináció AGP: agargél precipitáció EIA: enzim-immun meghatározás, pl. ELISA, azaz enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározás HI: hemagglutináció gátlás



IS: immunfestés, pl. fluoreszcens ellenanyaggal SN: savóközömbösítés

B. Kiegészítő vizsgálatok pulyka-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus pulyka-eredetű vagy pulykából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó


Chlamydia spp.

EIA

Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírus

AGP

Madár paramyxovírus 3

HI

Fertőző madár bursitis vírus, 2. típus

SN

A pulykák limfoproliferatív betegség vírusától való mentesség vizsgálatát húsz, négyhetes pulykapipe intraperitoneális oltásával végezzük. Negyven napon keresztül megfigyelés alatt tartjuk a pulykapipéket. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pulykapipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha két héttel az oltás után tíz pulykapipe lépe és thymusa közül egyik sem mutat sem makroszkópos, sem mikroszkópos károsodást (az oltócsíra-tétel vírusa által okozotton kívül) és egy pulykapipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. C. Kiegészítő vizsgálatok kacsa-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus kacsa-eredetű vagy kacsából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó


Chlamydia spp.

EIA

Kacsa és liba parvovírusok

SN, EIA

Kacsa enteritis vírus

SN

I. típusú kacsa hepatitis vírus

SN

Az oltócsíra megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha idegen kórokozó jelenléte nem mutatható ki. D. Kiegészítő vizsgálatok liba-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus liba-eredetű vagy libából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni.



Kórokozó


Kacsa és liba parvovírusok

SN, EIA

Kacsa enteritis vírus

SN

Liba haemorrhagiás polyomavírus

az alábbiakban leírt, pipéken végzett vizsgálat vagy más megfelelő vizsgálat

Tíz, 1 napos életkorú, fogékony libapipe mindegyikét legalább 10 adag vakcinával szubkután oltjuk. A pipéket 28 napon keresztül megfigyeljük. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy pipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. 7. AZ IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATOKBAN HASZNÁLT SAVÓK ELLENANYAGTARTALMÁNAK JELLEMZŐI Az idegen kórokozók kimutatására szolgáló savók minden egyes tételének, akár a vakcinavírus közömbösítéséhez használjuk (az oltócsírában vagy a késztermék gyártási tételében), akár kiegészítésként adjuk a szövettenyésztéshez használt tápfolyadékokhoz, megfelelően érzékeny vizsgálatokkal igazoltan mentesnek kell lenniük az alábbi mikroorganizmusok elleni ellenanyagoktól, illetve nem fejthetnek ki gátló hatást az alábbi mikroorganizmusokra:

Madár adenovírusok Madár enkefalomielitisz vírus Fertőző madár bronchitis vírus Fertőző madár bursitis 1. és 2. típusú vírusa Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírusa Fertőző madár laryngotracheitis vírus Madár leukózis vírusok Madár nephritis vírus Madár paramyxovírus 1-9 Madár ortoreovírusok Madár reticuloendotheliosis vírus Csirke anémia vírusa Kacsa enteritis vírus I. típusú kacsa hepatitisz vírus

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétéreoltócsíra-tételekben 10

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 -

Egg drop syndrome (EDS) vírus Baromfihimlő vírusa Influenza vírusok Marek betegség vírusa Pulyka herpeszvírus Pulyka rhinotracheitis vírusa A táptalajhoz adott nem-immun savó a fenti vírusok ellenanyagától mentesnek fogadható el, ha az adott kórokozóról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ekkor nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra megvizsgálni. A vírusközömbösítéshez használt monospecifikus immunsavót a fenti vírusok ellenanyagaitól mentesnek fogadjuk el, ha az immunizáló antigénről igazolható, hogy nem szennyeződött az adott vírus antigénjével, és ha a vírusról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ilyen esetben nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra vizsgálni. A meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományból (5.2.2) származó madarakból származó savót nem szükséges újra vizsgálni. A vakcinavírus semlegesítéséhez előállított savók gyártási tételeit nem szabad sem az oltócsíra törzstétel elkészítéséhez használt vírusizolátum bármely átoltásával (passzázs), sem pedig egy ugyanazon sejtvonalon tenyésztett izolátumból előállítani.

2.6.26. Intravénás alkalmazásra szánt humán immunglobulin Ph.Hg.VIII-Ph.Eur.6.5 anti-D ellenanyagainak meghatározási módszere

1

07/2009:20626

2.6.26. INTRAVÉNÁS ALKALMAZÁSRA SZÁNT HUMÁN IMMUNGLOBULIN ANTI-D ELLENANYAGAINAK MEGHATÁROZÁSI MÓDSZERE ANYAGOK Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (PBS). 8,0 g R nátriumkloridot, 0,76 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,2 g R káliumkloridot és 0,2 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Ha az oldatot néhány napig el kell tartani, akkor – a mikrobiológiai szennyezés elkerülése érdekében – 0,2 g R nátrium-azidot adhatunk hozzá. Papain oldat. Kereskedelmi forgalomban beszerezhető, minőségű, validált aktivitású papaint használunk.

szerológiai

Vörösvérsejtek. Legalább három, lehetőleg OR2R2 vércsoportú donortól származó D-pozitív vörösvérsejt keveréket használunk. A D-pozitív vörösvérsejteket OR1R1 vagy OR1R2 donoroktól is beszerezhetjük. A különböző fenotípusok keverését nem vizsgálták, ezért használatuk nem ajánlott. Lehetőleg legalább három Orr-vércsoportú donortól származó D-negatív vörösvérsejt-keveréket használunk. Amennyiben csak egy Orr-vércsoportú donor áll rendelkezésre, úgy ettől az egy donortól származó D-negatív vörösvérsejte is használhatók. A sejteket PBS-sel négyszer, vagy mindaddig mossuk, míg a felülúszó tiszta nem lesz. A sejteket ezután 1800 g mellett 5 percig centrifugáljuk. A vörösvérsejt-masszát papain oldattal a gyártó előírásainak megfelelően kezeljük. A vörösvérsejt massza legfeljebb egy hétig tartható el az alábbi összetételű konzerváló oldatban: Nátrium-citrát

8 g/l

D-glükóz

20 g/l

Citromsav

0,5 g/l

Nátrium-klorid

4,2 g/l

Inosit

0,938 g/l

Adenozin-trifoszfát (ATP)

0,4 g/l

Klóramfenikol

0,34 g/l

Neomicin-szulfát

0,1 g/l


2

Mikrotitráló lemezek. V-alakú mélyedéseket tartalmazó, merev anyagú mikrotitráló lemezeket használunk. Összehasonlító standardok. A BRP Immunglobulin (anti-D antitestek vizsgálatára) és a BRP Immunglobulin (anti-D antitestek negatív kontroll vizsgálatára) alkalmas összehasonlító készítményként, illetve negatív kontrollként történő felhasználásra. MÓDSZER Az ebben a fejezetben leírt vizsgálatot szobahőmérsékleten végezzük, az összehasonlító oldatokat, a negatív kontroll oldatokat és a vizsgálati oldatokat egyidejűleg, azonos körülmények között vizsgáljuk. Összehasonlító oldatok és negatív kontroll oldatok. Az összehasonlító készítményt és a negatív kontrollt az előírásoknak megfelelően feloldjuk. Az immunglobulin G (IgG) töménysége mindegyik feloldott készítményben 50 g/l legyen. Minden egyes feloldott készítményből – 2 g/l töménységben R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel – felező hígítást készítünk, úgy, hogy 25 g/l IgG-tartalmú oldatokat nyerjünk. Ezt követően mindegyik készítményből – 2 g/l töménységben R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel – további 7 felező hígítást készítünk, 1/256-ig (0,195 g/l IgG) kiterjesztve ezáltal a hígítási sort. Minden egyes hígításból 20 µl-t mérünk a mikrotitráló lemez mélyedéseibe. Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó készítményt 2 g/l töménységben R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel úgy hígítjuk, hogy 25 g/l töménységű kezdő IgG-koncentrációt kapjunk. 50 g/l töménységű termékek esetében ez kétszeresre való hígítást jelent; a nem 50 g/l töménységű mintákra a hígítási tényezőt úgy állítjuk be, hogy a vizsgálathoz 25 g/l kezdő töménységet érjünk el. A referencia-készítményekkel való összehasonlításkor ehhez a 25 g/l-es oldathoz egy névlegesen kétszeres hígítási tényezőt rendelünk, még akkor is, ha ez nem fejezi ki a 25 g/l elérésére használt valódi hígítási faktort. A névleges hígítási sornak 1/256-ig (0,195 g/l IgG) való kiterjesztésére – 2 g/l töménységben R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel – mindegyik készítménnyel további 7 felező hígításból álló hígítási sort készítünk. Ezt a sort az azonos IgG-koncentrációt tartalmazó referenciakészítményekkel történő összehasonlítás céljából készítjük. Minden egyes készítményből 2 különálló hígítási sorozatot készítünk. Mindegyik hígításból 20 µl-t mérünk a mikrotitráló lemez mélyedéseibe. A papainnal kezelt D-pozitív (lehetőleg OR2R2 donoroktól származó, de OR1R1 vagy OR1R2 eredetű is használható) és D-negatív (Orr) vörösvérsejtekből – 2 g/l töménységben R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel – 3%V/V töménységű szuszpenziókat készítünk. A vizsgálandó


3

készítmény, a referenciakészítmény és a negatív kontroll egyik hígítási sorozatának minden egyes hígításához 20 µl D-pozitív sejtet adunk, a vizsgálandó készítmény a referenciakészítmény és a negatív kontroll másik hígítási sorozatának minden egyes hígításához pedig 20 µl D-negatív sejtet mérünk. A lemezt 10 másodpercen át rázógépen rázatva végezzük el a keverést. A lemezt 80 g-vel 1 percen át centrifugáljuk a sejtek leülepítése céljából. A lemezt ezután megközelítőleg 70°-os szögbe állítjuk. A lemez leolvasását legalább 3 perc múlva és azután végezzük, hogy a sejtek a negatív kontrollt tartalmazó mélyedésekben, és azokban a mélyedésekben, amelyekhez a Dnegatív sejteket adtuk, szabadon áramlanak. A mélyedés alján képződő sejtcsomó pozitív eredményt jelez. A sejtek szabad áramlása negatív eredményt jelent. A végpont titereként a pozitív eredményt adó legnagyobb hígítás reciprok értékét tekintjük. A negatív kontroll titere nem lehet 2-nél nagyobb, különben el kell végezni a vizsgálati reagensek és a meghatározás körülményeinek ellenőrző vizsgálatát. A vizsgálandó készítmény titere nem lehet nagyobb, mint a referenciakészítmény titere, ha az összes készítményt 25 g/l töménységből titráltuk.

2.7.9. Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálata

Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 6.5-1

07/2009:20709

2.7.9. IMMUNGLOBULIN FC-FUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálatára az A- vagy a B-módszert használjuk. A B-módszer az A-módszer szerinti eljárás alkalmazása komplement közvetítésével létrejött hemolízis méréséhez, mikrotiter-lemezek használatával. A vizsgálat kitér az A- és a B-módszer szerinti eljárások közötti különbségekre. REAGENSEK Stabilizált emberi vér. ACD alvadásgátló oldatba 0 (nulla) vércsoportú emberi vért gyűjtünk. A tartósított vért 4 °C-on, legfeljebb 3 hétig tároljuk. Nátrium-klorid–tartalmú foszfát-tompítóoldat (pH 7,2). 1,022 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,336 g vízmentes R nátrium-dihidrogén-foszfátot és 8,766 g R nátrium-kloridot 800 ml R vízben oldunk, majd az oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Magnézium-kalcium–alapoldat. 1,103 g R kalcium-kloridot és 5,083 g R magnéziumkloridot R vízzel 25 ml-re oldunk. Barbitál tompító alapoldat. 207,5 g R nátrium-kloridot és 25,48 g R barbitálnátriumot 4000 ml R vízben oldunk és az oldat pH-ját 1 M sósav–oldattal 7,3-re állítjuk be. Az oldathoz 12,5 ml magnézium-kalcium alapoldatot elegyítünk, majd R vízzel 5000 ml-re hígítjuk. A kapott oldatot 4 °C-on, átlátszó tartályokban tároljuk. Albumin-barbitál–tompítóoldat. 0,150 g R szarvasmarha-albumint 20 ml barbitál tompító–alapoldatban oldunk és az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Csersav-oldat. 10 mg R csersavat 100 ml nátrium-klorid–tartalmú foszfát– tompítóoldatban (pH 7,2) oldunk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Tengerimalac-komplement. Legalább tíz tengerimalac véréből kevert szérumot készítünk. A szérumot a megalvadt vértől kb. 4 °C-on, centrifugálással különítjük el. A szérumot kis adagokban –70 °C alatt tároljuk. Közvetlenül a komplement által megindított hemolízis előtt a szérumot albumin-barbitál–tompítóoldattal 125-200 CH50/ml értékre hígítjuk és a vizsgálat időtartama alatt jeges vízben tartjuk. Rubeola-antigén. Hemagglutináció-gátlás titer vizsgálathoz (HIT) alkalmas rubeolaantigén. Titere legalább 256 HA-egység.



Csersavval kezelt humán vörösvértestek készítése. Megfelelő térfogatú tartósított emberi vérből centrifugálással leválasztjuk a vörösvérsejteket. A sejteket nátriumklorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) legalább háromszor átmossuk, majd ugyanilyen tompítóoldattal 2 %V/V-os szuszpenziót készítünk belőlük. 0,2 ml csersav–oldatot 14,8 ml nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) elegyítünk. 1 térfogatrész frissen készített hígítás és 1 térfogatrész humán vörösvértest-szuszpenzió keverékét 10 percig 37 °C-on inkubáljuk. A vérsejteket centrifugálással (800 g, 10 perc) elkülönítjük, a felülúszót elöntjük és a vérsejteket nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) egyszer mossuk. A csersavval kezelt vörösvérsejtekből nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) 1 %V/V-os szuszpenziót készítünk. Csersavval kezelt humán vörösvérsejtek bevonása antigénnel. Megfelelő térfogatú (Vs) csersavval kezelt vörösvérsejt szuszpenzióhoz milliliterenként 0,2 ml rubeola-antigént keverünk és a keveréket 30 percig 37 °C-on inkubáljuk. A vérsejteket centrifugálással (800 g, 10 perc) leválasztjuk, a felülúszó folyadékot elöntjük, majd a vérsejtekhez az elöntött felülúszó térfogatával azonos mennyiségű albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk. A vérsejteket újraszuszpendáljuk, a leírt módon leválasztjuk és a mosási eljárást megismételjük. Ezután a Vs térfogat háromnegyedének megfelelő térfogatú albumin-barbitál–tompítóoldattal a sejteket újraszuszpendáljuk, ily módon megkapva a kiindulási térfogatot (Vi). 900 µl albuminbarbitál–tompítóoldatot 100 µl Vi-vel elegyítünk, utóbbi ezáltal a maradék térfogatra (Vr) csökken; ezután 541 nm-en meghatározzuk az elegy kezdeti abszorbanciáját (A). A Vr térfogatot albumin-barbitál–tompítóoldattal A-szorosára hígítjuk. A szenzibilizált emberi vörösvérsejt végső térfogata tehát Vf = Vr·A lesz, és tízszeres hígításának abszorbanciája A = 1,0 ± 0,1. Antitest kötés az antigénnel bevont, csersavval kezelt humán vörösvérsejtekhez. A következő oldatokból rendre két-két párhuzamost készítünk. Mindegyik oldathoz külön félmikro küvettát (például egyszer használatosat) vagy megfelelő kémcsövet használunk. (1) Vizsgálati oldatok. Szükség esetén a vizsgálandó immunglobulin pH értékét 7-re állítjuk. Ha az A-módszert alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény 30 és 40 mg immunglobulinnak megfelelő térfogatait albumin-barbitál–tompítóoldattal 900 µl-re hígítjuk. Ha a B-módszert alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény 15 és 30 mg immunglobulinnak megfelelő térfogatait albumin-barbitál–tompítóoldattal 1200 µl-re hígítjuk.



2.) Referenciaoldatok. A vizsgálati oldatokkal azonos módon készítjük, de BRP humán immunglobulin felhasználásával. 3.) Komplement kontroll oldat. Albumin-barbitál–tompítóoldat. Ha az A-módszert alkalmazzuk, mindegyik küvetta, ill. kémcső tartalmát alaposan elkeverjük 100 µl szenzibilizált humán vörösvérsejttel. A keverékeket 15 percig állni hagyjuk, majd mindegyikhez hozzáadunk 1000 µl albumin-barbitál–tompítóoldatot, a vérsejteket a küvetta, ill. kémcső centrifugálásával (1000 g, 10 perc) elkülönítjük és a felülúszó 1900 µl-ét elöntjük. Az 1900 µl folyadékot albumin-barbitál– tompítóoldattal pótoljuk és megismételjük a teljes mosási eljárást úgy, hogy végül 200 µl térfogat maradjon. A vizsgálati minták gondosan lezárt küvettákban/kémcsövekben 4 °C hőmérsékleten legfeljebb 24 órán át tarthatók el. Ha a B-módszert alkalmazzuk, mindegyik kémcső tartalmát alaposan elkeverjük 300 µl szenzibilizált humán vörösvérsejttel (a végső immunglobulin koncentráció a 10-20 mg/ml tartományban van). A keveréket 15 percig állni hagyjuk, majd mindegyikhez 1500 µl albumin-barbitál–tompítóoldatot adva, enyhén kevergetve homogenizáljuk. A sejteket a kémcső centrifugálásával (1000 g, 10 perc) elkülönítjük, a felülúszót elöntjük és a sejtekhez kb. 3 ml albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk. A teljes műveletet négyszer megismételjük úgy, hogy végül 300 µl térfogat maradjon. A vizsgálati minták gondosan lezárt kémcsövekben, 4 °C-on, legfeljebb 24 órán át tarthatók el. Komplement által megindított hemolízis. Az A-módszer alkalmazása esetén a hemolízis mérésére a vizsgálati mintához 600 µl 37 °C-ra melegített albumin-barbitál–tompítóoldatot keverünk, és a vérsejteket ismételt (legalább ötszöri) pipettázással óvatosan újraszuszpendáljuk. A küvettát spektrofotométer termosztált küvettatartójába helyezzük. 2 perc elteltével hozzáadunk 200 µl hígított tengerimalac-komplementet (125-200 CH50/ml) és kétszeres pipettázással jól elkeverjük. A második pipettázás után azonnal megkezdjük az abszorbancia időbeli regisztrálását 541 nm-en. Összehasonlító oldatként albuminbarbitál–tompítóoldatot alkalmazunk. A mérést akkor fejezzük be, amikor az időabszorbancia görbe egyértelműen túlhaladt az inflexiós ponton. A B-módszer alkalmazása esetén a hemolízis mérésére mindegyik kémcsőhöz 900 µl, 37 °C-ra melegített albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk, és a vérsejteket ismételt (legalább ötszöri) pipettázással óvatosan újraszuszpendáljuk. A vizsgálat elindítása előtt a mikrotiter lemezt 37 °C-ra előmelegítjük. A mikrotiter lemez 4 mélyedésébe mindegyik oldatból 240 µl-t mérünk, majd a lemezt 6 percig 37 °C-on inkubáljuk. Inkubálás közben 10 másodpercenként enyhe keverést alkalmazunk. Ezután mindegyik mikrotiterlemez-mélyedésbe 60-60 µl hígított tengerimalac komplementet (150 CH50/ml) mérünk. 10 másodpercig tartó keverést követően



késedelem nélkül elkezdjük az abszorbancia mérését 541 nm-en, 37 °C-on. A mérést 20 másodperces időközönként végezzük és akkor fejezzük be, amikor az idő-abszorbancia görbe egyértelműen túlhaladt az inflexiós ponton. Értékelés. Minden egyes küvetta/kémcső/mélyedés esetében meghatározzuk a hemolízis-görbe meredekségét (S) az inflexiós pont közelében úgy, hogy a legmeredekebb részt megfelelő Δt intervallumokra (pl. Δt = 1 perc) osztjuk, és két-két szomszédos metszéspont között sorra kiszámoljuk a ΔA/perc-ben kifejezett Sértékeket. S legnagyobb értéke jelenti az Sexp-értéket. Az első néhány percben közel lineáris és az időtengellyel csaknem párhuzamos görbe extrapolálásával meghatározzuk a vizsgálat kezdeti időpontjára eső abszorbanciát (AS) is. Az Sexp értékét az alábbi kifejezés segítségével korrigáljuk:

S' =

S exp As

Valamennyi készítményre (vizsgálati és referencia oldatok) kiszámoljuk az S'-értékek számtani középértékét. Az Fc-funkció indexét (IFc) az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

I Fc =

100 ⋅ ( S ' − S c' ) S s' − S ' c

ahol S ' = a korrigált meredekség számtani középértéke a vizsgált készítmény esetében,

S s' = a korrigált meredekség számtani középértéke a referenciakészítmény esetében, S c' = a korrigált meredekség számtani középértéke a komplement kontroll oldat esetében. A vizsgált készítmény Fc-funkciójának a fentiek szerint kiszámolt indexe nem lehet kisebb, mint a referenciakészítmény kísérőiratában megadott érték.

2.7.25. Humán plazmin-inhibitor meghatározása

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5.-1

07/2009:20725

2.7.25. HUMÁN PLAZMIN-INHIBITOR MEGHATÁROZÁSA A humám plazmin-inhibitor, amelyet humán α2-antiplazminnak is neveznek, olyan plazmafehérje, amely a szabad plazminnal (szerin-proteáz) történő gyors komplexképzés révén gátolja a fibrinolízis plazminos reakcióútját. Ezen felül a véralvadáskor a humán plazmin-inhibitor a XIII. faktor hatására a fibrin láncokkal keresztkötéseket képez, és akadályozza a plazminogén proenzim kötődését a fibrinhez. A humán plazmin-inhibitor hatóértékét úgy mérik, hogy a vizsgálandó készítménynek egy specifikus kromogén-szubsztrátum plazmin által történő hasítását gátló képességét hasonlítják össze a humán plazmin-inhibitor referenciastandardjának azonos képességével. A plazmin hasítás eredményeképpen a kromogén-szubsztrátumból kromofór keletkezik, amely spektrofotometriás úton mennyiségileg meghatározható. A meghatározáshoz használt reagensek külön-külön vagy kereskedelmi forgalomban levő készlet formájában szerezhetők be; végpontjelzéses és kinetikus módszerek egyaránt rendelkezésre állnak. A különböző készletek esetében alkalmazott eljárások és reagensek különbözhetnek, de mindig a gyártó előírásait kell követni. Az eljárás lényegét a következő mikrotiter lemezen végzett kinetikus módszeren mutatjuk be. REAGENSEK Hígító tompítóoldat (pH 7,5). Megfelelő tompítóoldatot használunk, a gyártó előírásai szerint. Szükség esetén beállítjuk a pH-t (2.2.3). Plazmin. Lehetőleg olyan humán plazmin készítményt használjunk, amely nem tartalmaz jelentős mennyiségű egyéb proteázt. Az anyagot a gyártó előírásainak megfelelően oldjuk és tároljuk. Kromgén szubsztrátum a plazminhoz. A plazminhoz való megfelelő kromogén szubsztrátumot: H-Dciklohexilalanil-norvalil-lizil-p-nitroanilin-hidrokloridot (H-D-CHA-Nva-Lys-pNA.HCL) vagy Lpiroglutamil-L-fenilalanil-L-lizin-p-nitroanilin-hidrokloridot (Glp-Phe-Lys-pNA.HCL) használunk. A kromogént a gyártó előírásainak megfelelő koncentráció eléréséhez R vízben oldjuk fel. MÓDSZER A vizsgálandó készítmény különböző mennyiségét a megadott mennyiségű plazminnal elegyítjük, és a maradék plazmin-aktivitást megfelelő kromogén szubsztrátum alkalmazásával határozzuk meg. A vizsgálandó készítményt a gyártó előírásainak megfelelően feloldjuk, ill. felolvasztjuk, ezután hígító tompítóoldattal (pH 7,5) hígítjuk és a vizsgálandó készítményből, valamint a referenciastandardból legalább két független, 3 vagy 4 hígításból álló hígítási sorozatot készítünk. Az egyes hígításokból 0,020 ml-t külön-külön 0,020 ml hígító tompítóoldattal (pH 7,5) elegyítünk, majd az elegyeket 37 °C-ra melegítjük. Az elegyekhez egyenként 0,040 ml, előzetesen 37 °C-ra melegített plazmin oldatot (a koncentrációt 0,2 nkat/ml és 1,6 nkat/ml között vizsgáljuk) adunk, percig ezen a hőmérsékleten állni hagyjuk őket, majd 0,020–0,020 ml, előzetesen 37 °C-ra melegített kromogén szubsztrátum oldatot adunk hozzájuk. Mikrotiter lemez leolvasó segítségével 405 nm -es hullámhosszon (2.2.25) késedelem nélkül megkezdjük az abszorbancia változásának mérését.

2.7.25. Humán plazmin-inhibitor meghatározása

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5.-2

Kiszámítjuk az abszorbanciaváltozás sebességét (ΔA/perc). Más lehetőségként végpont-meghatározást is végezhetünk, úgy, hogy a reakciót ecetsavval leállítjuk, és 405 nm-en mérjük az abszorbanciát. A kromogén szubsztrátum hasadásának időtartamát mindkét esetben úgy kell megválasztani, hogy a 405 nm-en mért abszorbancia növekedése a szubsztrátum mennyiségének jelentős kimerülését megelőzően lineáris legyen. Ha a vizsgálatot kémcsőben vagy küvettában, spektrofotometriás módszerrel végezzük, a reagensoldatok térfogatait arányosan módosítjuk. A vizsgálandó készítmény optikai sűrűségéből levonjuk a vak [hígító tompítóoldattal (pH 7,5) készített minta] optikai sűrűségét. A meghatározás értékelhetőségének ellenőrzését, valamint a vizsgált készítmény hatóértékének kiszámítását a szokásos statisztikai módszerek (5.3.) alkalmazásával végezzük.

2.9.34. Tömörítetlen és tömörített porok sűrűsége

Ph.Hg.VIII-Ph.Eur. 6.5. - 1

07/2009:20934

2.9.34. POROK TÖMÖRÍTETLEN ÉS TÖMÖRÍTETT SŰRŰSÉGE Tömörítetlen sűrűség Tömörítetlen sűrűségnek nevezzük a tömörítetlen porminta tömegének és térfogatának hányadosát; a térfogathoz tartozónak tekintjük a részecskék közti üregeket is. Ezért a tömörítetlen porok sűrűsége nem csak az egyes porrészecskék sűrűségétől, hanem a részecskéknek a porágyon belüli, térbeli elrendeződésétől is függ. Mivel a méréseket mérőhengerrel végezzük, a tömörítetlen porok sűrűségét g/ml-ben fejezzük ki annak ellenére, hogy az SI egység a kg/m3 (1 g/ml = 1000 kg/m3). A g/cm3 egység is használható. A tömörítetlen porok tulajdonságai függnek a minta készítésétől, kezelésétől és tárolásától. A por különböző betöltése a tömörítetlen sűrűség-értékek széles skáláját eredményezheti, és a porágy legkisebb megbolygatása megváltoztathatja a tömörítetlen sűrűséget. Ebből következik, hogy a tömörítetlen porok sűrűségét többnyire igen nehéz reprodukálható módon meghatározni, és a vizsgálati jegyzőkönyvben az eredmények mellett elengedhetetlen a meghatározás módjának feltüntetése is. A porok tömörítetlen sűrűségének meghatározásához vagy ismert tömegű, s esetenként átszitált porminta térfogatát mérjük mérőhenger segítségével (1. módszer), vagy ismert térfogatú, voluméteren keresztül pohárba töltött (2. módszer), vagy mérőedénybe juttatott (3. módszer) por tömegét mérjük. Az 1. és a 3. módszert részesítjük előnyben. 1. MÓDSZER: MEGHATÁROZÁS MÉRŐHENGERREL Vizsgálat. A vizsgálathoz szükséges mennyiségű port szükség esetén átszitáljuk egy legalább 1,0 mm-es fonálközű szitán, hogy a tárolás során esetleg csomóssá vált port fellazítsuk; ezt a műveletet kíméletesen kell végezni, nehogy megváltoztassuk az anyag tulajdonságait. A 0,1% pontossággal lemért, kb. 100 g (m) vizsgálandó mintát kíméletesen, tömörítés nélkül egy 250 ml-es (legalább 2 ml-es beosztású), száraz mérőhengerbe töltjük. Ha szükséges, óvatosan – a tömörítést kerülve – lesimítjuk a por felszínét, és a mérőhenger beosztása által megengedett pontossággal, még tömörülés előtt leolvassuk a látszólagos térfogatot (V0). Az m/V0 képlet alkalmazásával g/ml-ben kiszámoljuk a tömörítetlen por sűrűségét. A tömörítetlen sűrűség meghatározásához általában ajánlatos párhuzamos méréseket végezni. Ha a por sűrűsége túl kicsi vagy túl nagy, azaz a vizsgálandó minta tömörítetlen, látszólagos térfogata nagyobb, mint 250 ml vagy kisebb, mint 150 ml, akkor nem lehet 100 g pormintát használni. Ilyen esetben a vizsgálandó porból annyit mérünk be, hogy a kivett minta tömörítetlen, látszólagos térfogata 150 és 250 ml között legyen (azaz, a látszólagos térfogat a mérőhenger térfogatának legalább 60%-a legyen); az eredmények mellett a vizsgálati minta tömegét is fel kell tüntetni. Az 50–100 ml látszólagos térfogatú minták vizsgálatához 1 ml pontossággal leolvasható, 100 ml-es mérőhengert használunk; az eredmények mellett a mérőhenger térfogatát is fel kell tüntetni. 2. MÓDSZER: MEGHATÁROZÁS VOLUMÉTERREL



Készülék. A készülék (2.9.34.-1. ábra) részei: egy „terelődoboz” fölé szerelt, 1,0 mm-es szitával ellátott felső tölcsér; a terelődobozban 4 db üveg terelőlemez található, az áthaladó por a terelőlemezeken csúszik le, illetve azoknak ütközve esik le. A terelődoboz alján lévő tölcsér összegyűjti a port, és a közvetlenül alá illesztett pohárba engedi. A pohár hengerformájú (térfogata 25,00 ± 0,05 ml, belső átmérője 30,00 ± 2,00 mm) vagy négyzetes alapú (térfogata 16,39 ± 2,00 ml, belső méretei: 25,4 ± 0,076 mm).

A. B. C. D. E. F. G.

1,0 mm-es szita portölcsér töltő tölcsér terelődoboz üveg terelőlemez pohár állvány

2.9.34.-1. ábra – Voluméter



Vizsgálat. Olyan mennyiségű port engedünk át a készüléken keresztül a mintatartó pohárba, hogy az túlcsorduljon a poháron; ha a szögletes poharat használjuk, akkor legalább 25 cm3 port, ha a hengeralakú poharat, akkor legalább 35 cm3 port használunk. Egy spatula lapátjának élével a pohár szélét érintve, és arra merőlegesen, óvatosan, simító mozgatással eltávolítjuk a pohár széléről a por feleslegét, miközben a spatula merőlegesen tartásával ügyelünk arra, hogy a por lenyomódását vagy éppen kisodródását a pohárból elkerüljük. A pohár oldaláról mindennemű anyagot eltávolítunk, és 0,1% pontossággal meghatározzuk a por tömegét (M). Az M/V0 képlet segítségével (ahol V0 a pohár térfogata) kiszámoljuk a tömörítetlen por g/ml-ben kifejezett sűrűségét, és a három különböző pormintával végzett három meghatározás eredményének átlagát feljegyezzük. 3. MEGHATÁROZÁS MÉRŐEDÉNYBEN Készülék. A készülék rozsdamentes acélból készült, hengeralakú, 100 ml-es edény. Méreteit a 2.9.34.-2. ábra tünteti fel.

2.9.34.-2. ábra – Mérőedény (baloldalon) és kupak (jobboldalon) Méretek milliméterben Vizsgálat. A vizsgálathoz elegendő pormennyiséget szükség esetén 1,0 mm-es szitán átszitáljuk, hogy a tárolás során esetleg keletkezett csomók szétessenek, és az így kapott mintát addig folyatjuk szabadon a mérőedénybe, míg túl nem csordul. A porfelesleget a 2. módszernél leírtak szerint, óvatosan eltávolítjuk az edény szájáról. A por tömegét, az üres mérőedény előzetesen lemért tömegének levonásával, 0,1%-os pontossággal meghatározzuk (M0). Az M/100 képlet segítségével kiszámoljuk a tömörítetlen por g/ml-ben kifejezett sűrűségét, és a három különböző pormintával végzett három meghatározás eredményének átlagát feljegyezzük.

Tömörített sűrűség A tömörített sűrűség – a pormintát tartalmazó edény mechanikus ütögetésével elért – megnövekedett tömörítetlen sűrűség. A tömörített sűrűséget a pormintát tartalmazó mérőhenger vagy mérőedény mechanikus ütögetésével nyerjük. Miután feljegyeztük a por kezdeti térfogatát vagy tömegét, a mérőhengert vagy mérőedényt mechanikusan ütögetjük, és közben térfogat- illetve tömeg-meghatározásokat végzünk, mindaddig, amíg már csak csekély további térfogat- vagy tömegváltozás figyelhető meg. A mechanikus ütögetést a mérőhenger vagy mérőedény meghatározott mértékű felemelésével, majd saját súlya alatt történő leejtésével érjük el, az alább leírt három módszer egyikével. Előnyös lehet olyan eszközök alkalmazása, amelyek ütögetés közben forgatják a mérőhengert/mérőedényt, ezzel a lehető legjobban visszaszorítva az anyag esetleges fajtázódását az ejtegetés folyamán.



1. MÓDSZER Készülék. A készülék (2.9.34.-3. ábra) részei: −

250 ml-es (2 ml-es beosztású) 220±44 g tömegű mérőhenger;

−

tömörítő berendezés, amely a következő névleges teljesítményre képes: percenként 250±15 ütés 3±0,2 mm magasságból, vagy 300±15 ütés 14±2 mm magasságból. A mérőhengertartó tömege a nyelével együtt 450±10 g.

2.9.34.-3. ábra – Tömörítő berendezés porminták vizsgálatához. Méretek milliméterben Vizsgálat. A tömörítetlen sűrűség (V0) meghatározására fentebb leírtak szerint járunk el. A mérőhengert rögzítjük a tartóban. Egyazon pormintával 10, 500 és 1250 ütögetést végzünk, és a mérőhenger beosztásának megfelelő legnagyobb pontossággal leolvassuk a megfelelő térfogatokat. Ha a V500 és a V1250 közti különbség kisebb, mint 2 ml, akkor V1250 a tömörített térfogat. Ha a V500 és a V1250 közti különbség nagyobb, mint 2 ml, akkor lépcsőzetesen, pl. további 1250-nel növeljük az ütögetések számát, mindaddig, amíg két egymásutáni mérés különbsége kisebb nem lesz, mint 2 ml. Néhány por esetében, ha a validálás ezt megengedi, kevesebb ütögetés is elegendő lehet. Az m/Vf képlet segítségével kiszámoljuk a g/ml-ben kifejezett tömörített sűrűségét, ahol Vf a végső tömörített térfogat. A tömörített sűrűség meghatározásához általában párhuzamos mérésekre van szükség. Az eredmények mellett az ejtési magasságot is fel kell tüntetni. Ha nincs lehetőségünk arra, hogy a vizsgálathoz 100 g mintát használjunk fel, akkor csökkentett mennyiséget vizsgálunk, és ehhez megfelelő, 100 ml-es (1 ml-es beosztású) mérőhengert



használunk, amelynek tömege 130 ± 16 g, tartójának tömege 240 ± 12 g. Az eredmények mellett fel kell tüntetni a módosított vizsgálati körülményeket is. 2. MÓDSZER Vizsgálat. Az 1. módszer előírásai szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy e vizsgálathoz 3±0,2 mm-es ejtési magasságra és 250 ütés/perc névleges sebességre állítjuk be a mechanikus tömörítő berendezést. 3. MÓDSZER Vizsgálat. A tömörítetlen sűrűség meghatározására leírt 3. módszer szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy kupakkal ellátott mérőedényt használunk (lásd a 2.9.34.-2. ábrát). A kupakkal lefedett mérőedényt az erre alkalmas vizsgáló berendezésben percenként 50-60-szor rázatjuk függőleges irányban. 200 ütés után levesszük a kupakot, és a por feleslegét, a tömörítetlen sűrűség meghatározás 3. módszerében előírtak szerint, óvatosan eltávolítjuk a mérőedény szájáról. Az eljárást, további 400 ütést alkalmazva, megismételjük. Ha a 200 és a 400 ütés utáni tömegmérés eredménye közti eltérés nagyobb, mint 2%, akkor újabb 200 ütéssel mindaddig ismételjük a vizsgálatot, amíg két egymásutáni mérés különbsége kisebb nem lesz, mint 2%. Az Mf /100 képlet segítségével kiszámoljuk a g/ml-ben kifejezett tömörített sűrűségét, ahol Mf a mérőedényben lévő por tömege. Három különböző porminta felhasználásával, három meghatározás alapján kiszámoljuk a mérések átlagát.

A porok préselhetőségének mérőszámai Mivel azok a részecskék közötti kölcsönhatások, amelyek valamely pornak a tömöríthetőséggel összefüggő tulajdonságait befolyásolják, a porfolyást is befolyásolják, a tömörítetlen és tömörített sűrűség arányával jellemezni lehet az ilyen kölcsönhatások mértékét. A kétféle sűrűség arányát gyakran alkalmazzuk a porok folyási képességének mennyiségi jellemzésére; példa erre a préselhetőségi index vagy a Hausner-arány. A fentiek értelmében a préselhetőségi index, és a Hausner-arány valamely por összenyomhatóságának mérőszámai. Mint ilyenek, a por ülepedőképességének mértékét is jelzik, és lehetővé teszik a részecskék közötti kölcsönhatások viszonylagos fontosságának becslését. Szabadon folyó porban ezek a kölcsönhatások kevésbé szignifikánsak, és a tömörítetlen sűrűség csaknem megegyezik a tömörített sűrűséggel. Kevésbé gördülékeny anyagokban többnyire nagyobbak a részecskék közötti kölcsönhatások, és nagyobb különbség figyelhető meg a tömörítetlen és a tömörített sűrűség között. Ezek a különbségek tükröződnek a préselhetőségi indexben és a Hausner-arányban. Préselhetőségi index:

100 (V0 − V f ) V0 ahol V0 =

a tömörítetlen por látszólagos térfogata;

Vf =

a végső tömörített térfogat.

,



Hausner-arány:

V0 Vf A préselhetőségi index – a vizsgálandó anyagtól függően – V0 helyett V10 alkalmazásával is meghatározható.

Reagensek, mértékoldatok, tompítóoldatok

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5.-1

07/2009:40101

4.1.1. REAGENSEK Ammónium-karbonát. 1005200. R1 ammónium-karbonát–oldat. 1005202. 20 g R ammónium-karbonátot 20 ml R1 hígított ammónia–oldatban oldunk, majd R vízzel 100 mlre hígítjuk. Ánizsketon. C10H12O2. (Mr 164,2). 1174700. [122-84-9]. 1-(4-metoxifenil)propán-2-on. 4-Metoxifenilaceton. Brómtimolkék. 1012900. R4 brómtimolkék–oldat. 1012904. 100 mg R brómtimolkéket R alkohol (96%) és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 100 ml-re oldunk. Az oldatot szükség esetén szűrjük. Bután-1,4,-diol. HO(CH2)4OH. (Mr 90,12).1174800. [110-63-4]. Kadmium-nitrát-tetrahidrát. Cd(NO3)2.4H2O. (Mr 308,5). 1174900. [10022-68-1]. Rombos kristályok, vízben nagyon jól oldódik, acetonban és etanolban (96%) oldódik. Higroszkópos. op.: kb. 59,5 °C. Kortizon. C21H28O5. (Mr 360,4). 1175000. [53-06-5]. Tartalom: leglább 95,0%. op.: 223–228 °C. Metildopa, racém. C10H13NO4.1½ H2O. (Mr 238,2). 1175100. (2S) és (2R)-2-amino-3-(3,4-dihidroxifenil)-2-metilpropánsav 1:1 arányú elegye. N-metil--m-toluidin. C8H11N. (Mr 121,2). 1175200. N,3-Dimetilanilin. Tartalom: legalább 97%. Nikkel-nitrát-hexahidrát. Ni(NO3)2.6H2O. (Mr 290,8). 1175300. [13478-00-7]. Piridin 2-amin. C5H6N2. (Mr 94,1). 1073400. [504-29-0]. 2-Aminopiridin. Nagyméretű kristályok. Vízben és alkoholban oldódik. fp: kb. 210 ºC. op: kb. 58 ºC. Reichstein S anyag. C21H30O4. (Mr 346,5).1175400. [152-58-9]. 17,21-dihidroxipregn-4-én-3,20-dion. Reichstein-féle anyag.

Reagensek, mértékoldatok, tompítóoldatok

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.6.5.-2

Tartalom: legalább 95,0%. op.: kb. 208 °C. Trietil-amin. 109300. R2 Trietil-amin. C6H15N. (Mr 101,2). 1093002. [121-44-8]. Nitrilotrietán. Az R trietil-aminra előírtakon túlmenően feleljen meg a következő vizsgálat követelményének is: Tartalom: legalább 99,5%, Gázkromatográfiával meghatározva. Víztartalom: legfeljebb 0,2%. Az anyag folyadékkromatográfiában gradiens elúcióhoz használható. Közvetlenül felhasználás előtt desztillált anyagot használunk, vagy a tartályt közvetlen felhasználás előtt nyitjuk ki.

1

07/2009:50205 javított 6.5

5.2.5. ÁLLATGYÓGYÁSZATI IMMUNOLÓGIAI GYÓGYSZEREK ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ÁLLATI EREDETŰ ANYAGOK 1. ALKALMAZÁSI TERÜLET Az állatgyógyászati célra szánt immunológiai gyógyszerek előállítása során állati eredetű anyagok (pl. szérum, tripszin és szérumalbumin) használhatók fel. Az ebben a fejezetben felsorolt követelmények a gyártás bármely fázisában, pl. táptalajokban vagy a termékek keverésekor adalékanyagokként használt, gyártási tételekben előállított állati eredetű anyagokra vonatkoznak. Ezek a követelmények nem alkalmazhatók tenyészanyagok ??, vagy olyan állati eredetű anyagok ellenőrzésére, amelyekre más gyógyszerkönyvi fejezetekben, például az Állatgyógyászati vakcinák (0062) cikkelyben vagy az 5.2.4. Állatgyógyászati vakcinák előállítására szánt sejttenyészetek c. fejezetben foglalt követelmények vonatkoznak. 2. ÁLTALÁNOS ELVEK ÉS KÖVETELMÉNYEK Az állati eredetű anyagok feleljenek meg az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek (amennyiben vonatkozó cikkely létezik). Az állati eredetű anyagok felhasználását korlátozni kell a bennük esetlegesen előforduló kórokozókkal kapcsolatos biztonsági, valamint meghatározott (élő vagy inaktivált) antigének jelenlétéből eredő járványtani és/vagy hatósági kockázatok miatt. Általános elvek: −

amennyiben megvalósítható, ajánlatos az állati eredetű anyagok felhasználását minimálisra korlátozni;

−

indokolt esetek kivételével, állati eredetű anyagok csak abban az esetben használhatók fel gyógyszerek előállítására, ha a felhasználásukat megelőzően az élő idegen kórokozókat validált eljárással inaktiválták.

Általános követelmények: −

minden olyan (adott esetben inaktiválás és/vagy feldolgozás utáni) gyártási tételt, amely élő idegen kórokozót ténylegesen vagy gyaníthatóan tartalmaz – meg kell semmisíteni, illetve csak kivételes és indokolt esetben lehet

2

felhasználni; ahhoz, hogy a felhasználás elfogadható legyen, olyan további eljárást kell alkalmazni, amely biztosítja az idegen kórokozó eltávolítását és/vagy inaktiválását, továbbá bizonyítani kell, hogy az eltávolítás és/vagy inaktiválás kielégítő eredménnyel járt; −

az olyan gyártási tételt, amely szennyezésként inaktivált idegen kórokozót tartalmazhat, így a kockázatelemzés alapján a célfajban elfogadhatatlan, kimutatható immunválaszt válthat ki, az adott immunológiai állatgyógyászati készítmény előállítására nem szabad felhasználni.

3. KOCKÁZATKEZELÉS Semmilyen óvintézkedés/óvintézkedések nem szavatolhatja/szavatolhatják az állati eredetű anyagok felhasználásának biztonságát, de csökkentheti/ik a felhasználásukból eredő kockázatot. Ezt az állatgyógyászati célra szánt immunológiai anyagok gyártójának számításba kell vennie, amikor állati eredetű anyagot választ gyártási felhasználásra, továbbá kockázatbecslést kell végeznie, figyelembe véve az anyag eredetét és az alkalmazott gyártási lépéseket. Az eddigieken felül kockázatkezelő eljárásokat is alkalmazni kell. Az állatgyógyászati immunológiai gyógyszerek előállítására szánt állati eredetű anyagokat értékelni kell a fennmaradó kockázatok és a felhasználásukból származó előnyök tekintetében. 3-1. KOCKÁZATBECSLÉS A kockázatbecslés során figyelembe kell venni a felhasználásra kerülő állatok származási országában előforduló állatbetegségeket, a forrásként alkalmazott állatfajok lehetséges fertőző betegségeit és a felhasznált szerv vagy szövet fertőzőképességének valószínűségét. Ezen információ alapján – a kockázatbecslés részeként – jegyzék készíthető az anyagban esetleg jelenlevő kórokozókról. Az anyag és a belőle előállított immunológiai állatgyógyászati gyógyszer élő idegen kórokozóval való fertőzöttségének kockázatát becsléssel értékelni kell. Az anyag és a belőle előállított immunológiai állatgyógyászati gyógyszer inaktivált idegen kórokozóval való fertőzöttségének kockázatát adott eseben szintén meg kell becsülni. Ez például abban az esetben fordulhat elő, amikor olyan szennyezőről van szó, amelytől egy európai ország hivatalosan mentes és/vagy olyan szennyezőről, amely egy európai ország valamilyen specifikus kór-ellenőrző programjának tárgya, továbbá olyan esetben, amikor az inaktivált kórokozó jelenléte kimutatható immunválaszt gerjeszthet a készítményt kapó állatokban. A kockázatbecslés részeként azt is figyelembe kell venni, hogy az anyagban jelen vannak-e olyan antitestek, amelyek befolyásolhatják az élő idegen kórokozók kimutatását és/vagy inaktiválását.

3

A kockázatbecslés megismétlése, illetve a későbbiekben leírt lépéseinek újraértékekése és felülvizsgálata szükségessé válhat a következő változások figyelmbevételéhez: −

abban az esetben, ha az anyag forrásaként felhasznált állatok származási országában vagy országaiban előforduló betegségek gyakoriságában változás következik be, beleértve az újonnan megjelenő állatbetegségeket (új kórokozók) is;

−

abban az esetben, ha azokban az európai országokban, amelyekben a felhasznált anyagból állatgyógyászati immunológiai gyógyszereket állítanak elő, változás következik be a betegség, illetve a betegség-ellenőrző intézkedések gyakoriságában.

3-2. KOCKÁZATELLENŐRZÉS A kockázatbecslés során azonosított valamennyi potenciális kórokozóra – figyelembe véve az anyag javasolt felhasználását – kockázatellenőrzést kell végezni, az alábbi intézkedések egyikének vagy kombinációjának alkalmazásával: −

az anyag forrásának korlátozásával és ennek auditálásával;

−

validált inaktiváló eljárások felhasználásával;

−

a kórokozók eltávolítására illetve hatástalanítására szolgáló gyártási lépés alkalmasságának bizonyításával;

−

kórokozókra végzett vizsgálatokkal.

4. ELLENŐRZŐ INTÉZKEDÉSEK 4-1. FORRÁS Az állatgyógyászati immunológiai gyógyszerek gyártásában (beleértve a keverést is) felhasznált valamennyi állati eredetű anyagnak ismert és dokumentált forrásból kell származnia (beleértve a forrásként használt állatok és szövetek származási országát és a fajt). 4-2. ELŐÁLLÍTÁS Az állati eredetű anyagokat gyártási számmal ellátott, homogén alapanyagból kell előállítani. Egy gyártási tétel tetszőleges számú állatból származó anyagból állhat, de amint az anyagot definiálták és gyártási számmal ellátták, a továbbiakban a tételhez más anyag nem adható.

4

A nyersanyagból állati eredetű anyag előállítására alkalmazott gyártási eljárás hozzájárulhat az idegen kórokozók eltávolításához és/vagy inaktiválásához (lásd a 4-3. fejezetet). 4-3. INAKTIVÁLÁS ÉS/VAGY MÁS GYÁRTÁSI LÉPÉS IDEGEN KÓROKOZÓK ELTÁVOLÍTÁSÁRA A kiválasztott inaktiválási eljárás és/vagy egyéb gyártási lépést validálni kell, és bizonyítani kell alkalmasságát arra, hogy az illető anyagban az alább leírt lehetséges idegen kórokozók titerét legalább 6 nagyságrenddel képes csökkenteni. Amennyiben ez a titercsökkenés kísérletesen nem igazolható, meg kell állapítani az idegen kórokozók kezelés előtti maximális titerét, figyelembe véve azt a titercsökkenést, amit az alkalmazott inaktiválás/gyártási lépés biztosít, 100-szoros biztonsági ráhagyással számolva. A kezelés előtti kiindulási titer meghatározása céljából az anyag minden egyes tételét meg kell vizsgálni, és igazolni kell, hogy a titer nem nagyobb a megállapított határértéknél, hacsak érvényes és alkalmas adatokon alapuló megfelelő kockázatbecslés azt nem mutatja, hogy a titer mindenképpen az inaktiválás által hatékony módon biztosítható érték századrésze alatt van. Az eljárások validálásához vírusok olyan csoportját kell kiválasztani, amely a különböző típusú és méretű vírusokat megfelelő módon reprezentálja (proteinburokkal vagy anélkül, DNS és RNS, egyszálú vagy kétszálú, hő- és pHtűrő), beleértve a különböző mértékben ellenálló tesztvírusokat, figyelembe véve az alkalmazandó műveletek típusait és az anyagban esetlegesen jelenlevő vírusokat. Az eljárás hatékonyságának bizonyítására szakirodalmi közleményekre és/vagy a gyártótól származó kísérleti adatokra lehet hivatkozni, azonban a bizonyításnak az előállítás és az inaktiválás/feldolgozás során alkalmazott körülményekre érvényesnek kell lennie. Inaktivált állatgyógyászati immunológiai gyógyszerek esetében az aktív komponens inaktiválására használt módszer is validálható, annak érdekében, hogy ezen aktív komponens gyártásában használt állati eredetű anyagok lehetséges szennyezőit inaktiválják. 4-4. VIZSGÁLATOK A kockázatbecslés eredményétől és az alkalmazott eljárás validációs adataitól függően az egyes gyártási tételek esetében az inaktiválási/feldolgozási lépés előtt vagy után vizsgálatok végezhetők idegen kórokozókra. Idegen kórokozóktól való mentességre történő vizsgálathoz a szilárd anyagot úgy készítjük elő, hogy alkalmas közegben feloldjuk vagy szuszpendáljuk. Megfelelően érzékeny vizsgálat céljából a készítménynek a validációs tanulmányok során megállapított megfelelő mennyiségét vizsgáljuk.

5

A megállapított kovckázatoktól függően adott esetben inaktivált, valamint élő idegen ágensekre vizsgálatokat kell végezni. Élő idegen vírusoktól való mentesség. Az anyag minden egyes gyártási tételéből egy mintát – általános és specifikus vizsgálati módszerekkel – meg kell vizsgálni idegen vírusokra. Ezeket a vizsgáló módszereket a lehetséges idegen vírusok egy megfelelő csoportjára vonatkozóan validálni kell a kimutatás érzékenységére és specifitására. Idegen vírusok vizsgálatára megfelelően érzékeny sejttenyészeteket kell használni, beleértve a vizsgálandó anyaggal azonos fajból származó elsődleges sejteket. Általános vizsgálat. A beoltott sejttenyészeteket rendszeresen 21 naponként ellenőrizzük sejtkárosító hatásra. A kiindulási tenyészetek egy részét minden hétnapos időszak végén fixáljuk, megfestjük és vizsgáljuk sejtkárosító hatásra. A tenyészetek egy további részét hemadszorbeáló ágensekre vizsgáljuk. Specifikus vizsgálatok. Az általános vizsgálat végén rendelkezésre álló sejtek egy részét specifikus vírusokra vizsgáljuk. A vizsgálandó specifikus vírusok olyan potenciális idegen vírusok, amelyek a kockázatbecslés során azonosíthatók és amelyeket nem mutat ki az általános vizsgálat. Pestivírusokra vonatkozó vizsgálatot akkor végzünk, ha a kiinduló fajta érzékeny ezekre. Baktériumok és gombák. Az anyagokkal felhasználás előtt sterilitásvizsgálatot végzünk (2.6.1), vagy a bakteriális és gombaeredetű szennyezők inaktiválása céljából sterilezzük őket. Mikoplazma. Az anyagokat felhasználás előtt mikoplazma-mentességre vizsgáljuk (2.6.7) vagy az esetleges mikoplazma eredetű szennyezők inaktiválása céljából sterilezzük.vonatkozó

5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata

Ph.Hg.VIII.–Ph.Eur.6.5 - 1 01/2008:51000 javított 6.5

5.10. GYÓGYSZERANYAGOK SZENNYEZÉSVIZSGÁLATA Bevezetés Az Európai Gyógyszerkönyv gyógyszeranyag-cikkelyeit úgy alakítják ki, hogy azok a felhasználók számára elfogadható minőséget biztosítsanak. A Gyógyszerkönyvnek a közegészségügy védelmében betöltött szerepe megköveteli, hogy a cikkelyek biztosítsák a szennyezők megfelelő ellenőrzését. A megkövetelt minőség tudományos, technikai és gyógyszerhatósági megfontolásokon alapul. A szennyezőkre vonatkozó követelményeket az egyedi cikkelyek, valamint a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely adják meg. Az egyedi és az általános cikkelyek kiegészítik egymást; az egyedi cikkelyek a szennyezőkre vonatkozó elfogadási követelményeket írják elő, míg az általános cikkely a hatóanyagokban megjelenő szerves szennyezők minősítésének, azonosításának és jelentésének szükségességével foglalkozik. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben a jelentésre, az azonosításra és a minősítésre vonatkozó határértékek valamennyi rokon vegyületre vonatkoznak. Ha azonban egy cikkely nem tartalmaz kvantitatív módszeren alapuló rokonvegyület-vizsgálatot, úgy egy új, a határértéken felüli szennyezés megjelenése észrevétlen maradhat, minthogy a vizsgálat nem alkalmas ezen szennyező kimutatására. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben a „Rokon vegyületek” címszó alatt található, azon belül is a határértékekre vonatkozó előírások, nem alkalmazhatók a segédanyagokra; ezen vizsgálati pont rendelkezései hasonlóképpen nem vonatkoznak: a biológiai és biotechnológiai termékekre, a peptidekre, az oligonukleotidokra, a radioaktív gyógyszerekre, a fermentációs termékekre és az ezekből származó félszintetikus termékekre; a gyógynövény-készítményekre, továbbá az állati, valamint növényi eredetű nyers termékekre. Noha az általános cikkelyben előírt határértékek ezekre nem vonatkoznak, a szennyezők leírására, azonosítására (amikor csak lehetséges) és minősítésére vonatkozó általános koncepció ezen terméktípusokra is érvényes. Az Európai Gyógyszerkönyvi cikkelyek kidolgozásának alapja Az Európai Gyógyszerkönyvi cikkelyeket olyan anyagokra dolgozzák ki, amelyek az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezmény Szerződő Feleinek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerek alkotórészei. Következésképpen ezen cikkelyek érvényessége nem terjed ki szükségszerűen a világpiacon megjelenő, bármely forrásból származó gyógyszeranyagra. Az illetékes hatóságok által értékelt anyagokban jelenlevő szerves és szervetlen szennyezők az engedélyezett legnagyobb mennyiségben (a maximális napi adagra vonatkoztatva) biztonsági szempontból minősítettnek tekinthetők, hacsak az értékelést követően napvilágot látott új biztonsági adatok nem indokolnak alacsonyabb határértékeket. Az Európai Gyógyszerkönyv gyógyszeranyagokra vonatkozó cikkelyeinek kidolgozását szakértői és munkacsoportok végzik, együttműködve a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóságokkal, a forgalmazást engedélyező illetékes hatóságokkal, a nemzeti ellenőrző laboratóriumokkal és az Európai Gyógyszerkönyv laboratóriumával. Munkájukat segítik az anyagok előállítói és/vagy az ezen anyagokat felhasználó gyógyszergyártók is. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata Egy cikkelyben a minőséget – szennyezők tekintetében – vizsgálatok sora ellenőrzi. Ezen vizsgálatoknak ki kell terjedniük az engedélyezett gyógyszerek hatóanyagaiban előforduló – a hatónyagok eredetéből következően releváns – szerves és szervetlen szennyezőkre.


Ph.Hg.VIII.–Ph.Eur.6.5 - 2

Az oldószermaradványok ellenőrzésével a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely és az 5.4. Oldószermaradványok című általános fejezet foglalkozik. Egy adott forrásból származó anyagra kiadott, az Európai Gyógyszerkönyv valamely cikkelyére vonatkozó Megfelelőségi Tanúsítvány feltünteti azon oldószermaradványokat, amelyeket ellenőrizni kell, a speciális elfogadási követelményekkel együtt, és a validált ellenőrző módszereket is megadva, amennyiben ezek különböznek a 2.4.24. Oldószermaradványok azonosítása és ellenőrzése című általános fejezetben leírt módszerektől. A szerves vegyületek cikkelyei rendszerint „Rokon vegyületek” című vizsgálatot is tartalmaznak, amely kiterjed a fontos szerves szennyezőkre. Ez a vizsgálat specifikus vizsgálatokkal egészülhet ki, amennyiben az általános előirat egy adott szennyezőt nem mutat ki, vagy ha a speciális ellenőrzésnek különleges indokai vannak (pl. biztonsági okok). Ha valamely cikkely nem tartalmaz „Rokon vegyületek” (vagy ezzel egyenértékű) vizsgálatot, hanem csupán specifikus vizsgálatokat, az anyag felhasználója emellett köteles biztosítani a szerves szennyezők megfelelő ellenőrzését is; ezeket, ha az azonosítási határérték feletti mennyiségben fordulnak elő – ha csak lehetséges – azonosítani kell, és amennyiben a minősítési határérték feletti mennyiségben fordulnak elő – indokolt esetek kivételével – minősíteni kell (lásd alább, az „Ajánlások a hatóanyagok cikkelyeinek alkalmazói számára” pontban is). Ha valamely cikkely több, különböző szennyezés profilú anyagra is kiterjed, lehetséges, hogy a „Rokon vegyületek” vizsgálat valamennyi, a Szennyezők részben felsorolt szennyezőt ellenőrzi, de lehet, hogy több vizsgálat szükséges az összes ismert profil ellenőrzésére. A cikkelynek való megfelelés megállapítására elegendő az adott forrásból származó anyag szennyezés profiljának megfelelő vizsgálatot elvégezni. A szennyezők ellenőrzésére vonatkozó utasításokat a cikkely Előállítás része is tartalmazhat, ha pl. az egyetlen analitikai módszert, amely egy adott szennyező ellenőrzésére alkalmas, a gyártónak kell kiviteleznie, mivel a módszer az általános használat szempontjából technikailag túl bonyolult vagy a gyógyszeranyag-végtermékre nem alkalmazható és/vagy ahol a gyártási folyamat – beleértve a tisztítási lépést is – validálása, elegendő ellenőrzést biztosít. A „Szennyezők” rész a hatóanyagok cikkelyeiben A „Szennyezők” című rész olyan ismert, általában szerves szennyezőket sorol fel (lehetőleg szerkezettel és névvel együtt), amelyeket a cikkelyben előírt vizsgálatok kimutatnak. Ez a cikkely kidolgozásának vagy átdolgozásának idejében rendelkezésre állt ismereteken alapul, és szükségszerűen nem terjed ki mindenre. Ez a rész egyedi határértékhez kötött (specifikált, azaz a termék specifikációjában külön feltüntetett – a szerk.) szennyezőket és esetenként egyéb kimutatható szennyezőket is tartalmaz. Az Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők mennyiségének határértéke nagyobb, mint az illetékes hatóságok által engedélyezett határérték.

nem lehet

Az Egyéb kimutatható szennyezők ismert szerkezetű lehetséges szennyezők, amelyek ismereteink szerint a szokásos körülmények között nincsenek jelen az azonosítási határértéket meghaladó mértékben az Egyezményt aláíró Felek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban. Ezeket a „Szennyezők” részben tájékoztatásul adják meg. Ha egy hatóanyagban az egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkön kívül más szennyezőt is találnak, annak ellenőrzése, hogy ezen szennyezőt – tartalmától, jellegétől, a legnagyobb napi adagtól és a releváns azonosítási/minősítési határértékektől függően – a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” vizsgálatának értelmében kell-e azonosítani, ill. minősíteni, az anyag felhasználójának felelőssége. Megjegyzendő, hogy a kizárólag állatgyógyászati célra szolgáló anyagokra speciális határértékek vonatkoznak.



A „Rokon vegyületek” vizsgálat értelmezése hatóanyagok cikkelyeiben A gyógyszeranyagokra vonatkozó egyedi cikkelyeket a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkellyel együtt kell olvasni és értelmezni. Ha a szennyezőkre vonatkozó – „egyéb szennyezők egyenként”, „egyéb szennyezők”, „szennyezők egyenként” címszavak alatt megadott – általános elfogadási határérték nagyobb, mint az alkalmazandó azonosítási határérték (lásd a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyt), akkor ez csak a „Szennyezők” részben felsorolt egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkre érvényes. Az egyéb előforduló szennyezők azonosításának (ahol csak lehetséges), jelentésének, specifikálásának (azaz a termékjellemzőkben történő külön feltüntetésének – a szerk.) és minősítésének szükségességét az általános cikkely követelményeinek megfelelően kell mérlegelni. Az anyag felhasználójának felelőssége, hogy a „Szennyezők” részben nem említett szennyezők, valamint az „egyéb kimutatható szennyezők” címszó alatt említett szennyezők elfogadási követelményeinek érvényességét megállapítsa. A rokon vegyületek elfogadási határértékei különféle módon vannak megadva az érvényes cikkelyekben; a döntési fa (5.10.-1. ábra) segédletként szolgál az elfogadási határértékek és ezen határértékek valamint a kérdéses cikkely „Szennyezők” része kapcsolatának értelmezéséhez. Az „egyéb” szennyezők általános elfogadási határértékeit különféle módon fejezik ki az érvényes cikkelyekben: „ egyéb szennyezők egyenként”, „szennyezők egyenként”, „bármely folt”, „bármely sáv”, stb. Az általános elfogadási határértékek a hatóanyag természetétől és az alkalmazandó azonosítási határértékektől függően vagy csak bizonyos egyedi határértékhez kötött (specifikált), vagy az egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) és egyes egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezőkre vonatkoznak. Amíg a publikált cikkelyek stilisztikai módosítása - mely már az egyértelmű terminológiát vezeti be – meg nem történik, az 5.10.-1 ábrán látható döntési fa használható az alkalmazandó határértékek megállapításához. Ajánlások a hatóanyagok cikkelyeinek alkalmazói számára A cikkelyek az olyan szennyezésprofillal rendelkező anyagok megfelelő minőségére adnak specifikációt, amelyeket a cikkely kidolgozásának és/vagy átdolgozásának folyamán figyelembe vettek. Az anyag felhasználójának felelőssége azt megvizsgálni, hogy a cikkely biztosítja-e adott eredetű gyógyszeranyag szennyezőinek megfelelő ellenőrzését. Ennek igazolására különösen alkalmas az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyei megfelelőségének tanúsítási eljárása. Valamely cikkely a kvantitatív módszeren (mint folyadékkromatográfia, gázkromatográfia és kapilláris elektroforézis) alapuló „Rokon vegyületek” vizsgálata akkor biztosít megfelelő ellenőrzést egy adott eredetű anyag szennyezőit illetően, amennyiben az anyagnak az alkalmazható azonosítási határérték feletti mennyiségben jelenlevő szennyezői a cikkely a „Szennyezők” részében felsorolt specifikált szennyezők. Ha az anyag a cikkely „Szennyezők” részében megnevezetteken kívül más szennyezéseket is tartalmaz, úgy bizonyítani kell, hogy ezek a cikkelyben leírt módszerrel kimutathatók, ellenkező esetben új módszert kell kidolgozni, és a cikkely felülvizsgálatát kell kérni. A talált tartalmi értékektől és a javasolt követelményektől függően ezen szennyezők azonosítását és/vagy minősítését is fontolóra kell venni. Ha egyetlen „Rokon vegyületek” vizsgálat különböző szennyezésprofilokat ölel fel, úgy az analízisbizonylaton csak azokat a szennyezőket kell feltüntetni, amelyek az adott forrásból származó anyagra jellemzőek, kivéve, ha a forgalombahozatali engedély jogosultja különböző szennyezésprofilú hatóanyagokat használ. Szennyezők azonosítása (csúcs-asszignálás)



Ha valamely cikkely egy szennyezőre egyedi követelményt szab meg, gyakran szükség van az azonosítás módjának megadására, mely történhet, pl. összehasonlító anyag használatával, mintakromatogrammal vagy relatív retenció közlésével. Az anyag felhasználója szükségesnek láthatja olyan szennyezők azonosítását is, amelyekre a cikkely nem ad meg azonosítási módszert, például annak ellenőrzésekor, hogy a cikkelyben megadott specifikáció alkalmas-e egy adott szennyezésprofil ellenőrzésére, melyhez utóbbit a „Szennyezők” részben megadott szennyezőkkel kell összevetni. Az Európai Gyógyszerkönyv nem bocsát rendelkezésre sem összehasonlító anyagokat, sem mintakromatogramokat, sem relatív retenciókról szóló információkat ilyen célra, kivéve, ha a cikkely ezek használatát előírja. Így az azonosítást magának a felhasználónak kell elvégeznie, a rendelkezésére álló tudományos technikákat alkalmazva. Új szennyezők/előírt határértéküknél nagyobb mennyiségben jelenlevő specifikált szennyezők. Ha egy új gyártási eljárás vagy egy meglévő eljárás megváltozása új szennyező megjelenését eredményezi, alkalmazni kell a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely azonosításra és minősítésre vonatkozó rendelkezéseit, és bizonyítani kell, hogy a cikkely alkalmas a szennyező ellenőrzésére. Az Megfelelőségi Tanúsítvány olyan eszköz, amely megerősíti, hogy egy adott eredetű anyag új szennyezőjét a cikkely megfelelő módon ellenőrzi. Más lehetőségként a tanúsítvány megfelelő ellenőrző módszert és meghatározott elfogadási követelményt ír elő. Az utóbbi esetben kezdeményezni kell a cikkely felülvizsgálatát. Ha egy új gyártási eljárás vagy egy meglévő eljáráson történt változtatás valamely specifikált szennyezőnek a megadott határérték feletti megjelenéséhez vezet, úgy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely minősítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Kromatográfiás módszerek A 2.2.46. Kromatográfiás elválasztási technikák c. általános fejezet a szennyezők ellenőrzésének különféle szempontjaival foglalkozik. A cikkelyek kidolgozása során alkalmasnak talált oszlopok, más reagensek és felszerelések kereskedelmi neveivel kapcsolatosan az EDQM (Európai Gyógyszerminőségi Igazgatóság) weboldalán (www.pheur.org.) találhatók információk. FOGALMAK Azonosítási határérték: az a határérték, amely fölött egy szennyezőt azonosítani kell. Azonosítatlan szennyező: olyan szennyező, amelynek szerkezetét ismeretlen, és amelyet csupán kvalitatív analitikai sajátságai (pl. relatív retenció) alapján definiálnak. Azonosított szennyező: ismert szerkezetű szennyező. Egyéb kimutatható szennyezők: ismert szerkezetű lehetséges szennyezők, amelyek ismereteink szerint a szokásos körülmények között nincsenek jelen az azonosítási határértéket meghaladó mértékben az Egyezményt aláíró Felek illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban. Ezek nem egyedi határértékhez kötött (nem specifikált) szennyezők, ennélfogva mennyiségüket általános elfogadási követelmény korlátozza. Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: a cikkelyben egyedileg felsorolt és külön elfogadási határértékkel korlátozott szennyező; lehet azonosított vagy azonosítatlan. Egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyező: általános elfogadási határértékkel behatárolt szennyező, amely nincs saját elfogadási határértékkel egyedileg feltüntetve.



Elhanyagolási határ: az a névleges tartalom, amelynél, vagy amely alatt a kromatográfiás vizsgálatok során a szennyezők összegének kiszámításához a csúcsokat/jeleket nem vesszük figyelembe. Az elhanyagolási határ és a jelentési határérték számértéke rendszerint azonos. Jelentési határérték: az a határ, amely felett egy szennyezőt jelenteni kell; más néven: jelentési szint/küszöb. Lehetséges szennyező: olyan szennyező, amely elméletileg a gyártás vagy a tárolás folyamán keletkezhet. Vagy megjelenik az anyagban vagy nem. Az olyan lehetséges szennyező, melyről ismert, hogy a cikkely vizsgálatai kimutatják, de ismereteink szerint általában nem fordul elő az Egyezményt aláíró országok illetékes hatóságai által engedélyezett gyógyszerekhez felhasznált anyagokban, tájékoztatásul a cikkely „Szennyezők” pontjában az Egyéb kimutatható szennyezők között van feltüntetve. Minősítés: olyan adatok gyűjtése és értékelése, melyekből megállapítható egy adott szennyező vagy egy adott szennyezési profil biológiai biztonságossága a megadott szinten. Minősítési határérték: az a határ, amely felett egy szennyezőt minősíteni kell. Névleges koncentráció: az előírt referenciaanyag koncentrációja alapján számított és az előírt korrekciós faktor figyelembevételével számított koncentráció. Rokon vegyületek: szerves szennyezők általános vizsgálatának címe a cikkelyben. Szennyező: valamely gyógyszeranyag olyan komponense, amely kémiailag nem azonos magával az anyaggal.



Alkalmazni kell-e a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely Rokon vegyületek pontját*?

Nem

Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – az összes nem specifikált szennyezőre – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik.

Igen

Az általános elfogadási követelmény kisebb-e, vagy azonos, mint az alkalmazható azonosítási határérték?

Igen

Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – az összes nem specifikált szennyezőre – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik.

Nem

Igen Található-e a cikkelyben Szennyezők pont?

Az általános elfogadási követelmény alkalmazandó: – a specifikált szennyezőkre, kivéve, amelyekre az egyedi cikkelyekben saját egyedi elfogadási követelmény vonatkozik. A nem specifikált szennyezők esetében a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek pontját kell alkalmazni.

Nem A gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” pontját kell alkalmazni**.

* Ezen cikkely követelményei hatóanyagokra vonatkoznak, kivéve: biológiai és biotechnológiai termékek; oligonukleotidok; radioaktív gyógyszerkészítmények; fermentációs termékek és azokból származó félszintetikus termékek; növényi vagy állati eredetű nyers termékek; gyógynövénykészítmények. ** A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” pontjának alkalmazásához: – egyedi elfogadási követelményt kell definiálni minden, a kimutatási határnál nagyobb mennyiségben jelen levő szennyezésre; – azonosítani kell minden olyan szennyezőt, melynek elfogadási követelménye az azonosítási határnál nagyobb; – minősíteni szükséges minden olyan szennyezőt, melynek elfogadási követelménye a minősítési határértéknél nagyobb.

5.10.-1. ábra –Döntési fa a cikkelyekben található „egyéb” szennyezők általános elfogadási követelményeinek értelmezéséhez.

Aceclofenacum


07/2009:1281

ACECLOFENACUM Aceklofenák

C16H13Cl2NO4 [89796-99-6]

Mr 354,2

DEFINÍCIÓ [[[2-[(2,6-Diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi]ecetsav. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. 50,0 mg anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat spektrumát 220 és 370 nm között vizsgálva (2.2.25), 275 nm-en abszorpciós maximum található. Az 1% abszorpciós maximumon mért fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) 320−350.

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Aceclofenacum


Összehasonlítás: az aceklofenák Ph. Eur. referenciaspektrumával. C. 10 mg anyagot 10 ml R etanolban (96 %) oldunk. Az oldat 1 ml-éhez R kálium-[hexaciano-ferrát(III)] 6 g/l töménységű oldata és R vas(III)-klorid 9 g/l töménységű oldata egyenlő térfogatú elegyének 0,2 ml-ét adjuk. Az elegyet fénytől védve 5 percig állni hagyjuk, majd R tömény sósav 10,0 g/l töménységű oldatának 3 ml-ét elegyítjük hozzá. Az oldatot fénytől védve 15 percig állni hagyjuk. Kék színeződés képződik, és csapadék válik le. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Az oldatokat közvetlen felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyével 25,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 21,6 mg CRS diklofenák-nátriumot (A-szennyező) 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyével 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyével 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot 1,0 ml b) összehasonlító oldattal elegyítünk, majd az oldatot 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 4,0 mg CRS aceklofenák-F-szennyezőt, 2,0 mg CRS aceklofenák-H-szennyezőt 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész Bmozgófázis elegyével 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot 1,0 ml d) összehasonlító oldattal elegyítünk, majd az oldatot 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). CRS diklofenák-A-szennyező (aceklofenák-I-szennyező) 1 üvegcséjének tartalmát 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész Bmozgófázis elegyének 1,0 ml-ében oldjuk, majd hozzáadunk 1,5 ml-t ugyanebből az oldószerelegyből, és összekeverjük. Összehasonlító oldat (g). 4 mg CRS csúcsazonosításra szánt aceklofenákot (B, C, D, E és G szennyezőket tartalmaz) 30 térfogatrész A-mozgófázis és 70 térfogatrész B-mozgófázis elegyének 2,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: 10 nm pórusméretű, 19% széntartalmú, R kromatográfiás célra szánt, utókezel, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök),

Aceclofenacum

−


hőmérséklet: 40 oC.

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R tömény foszforsav 1,12 g/l töménységű oldatát R nátriumhidroxid 42 g/l töménységű oldatával pH 7,0-re állítjuk be,

−

B-mozgófázis: R víz − R acetonitril (1+9 V/V), Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 25

70 – 50

30 → 50

25 – 30

50 → 20

50 → 80

30 – 50

20

80

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 10 μl vizsgálati oldat, c), e) f) és g) összehasonlító oldat. A szennyezők azonosítása: a B-, C-, D-, E- és G- szennyezőnek megfelelő csúcsok azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt aceklofenákhoz mellékelt kromatogramot és a g) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel. Relatív retenciók az aceklofenákra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8; G-szennyező kb. 1,3; H-szennyező kb. 1,5; I-szennyező kb. 2,3; D-szennyező kb. 3,1; B-szennyező kb. 3,2; E-szennyező kb. 3,3; Cszennyező kb. 3,5; F-szennyező kb. 3,7. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és az aceklofenák között.

Követelmények: −

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,2%),

−

B-, C-, D-, E-, G szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján az aceklofenáknak megfelelő csúcs területe (0,2%),

−

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (0,2%),

−

H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,1%),

−

I-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az f) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,1%),

Aceclofenacum


−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján az aceklofenák csúcsterületének a fele (0,10%),

−

összes szennyező: legfeljebb 0,7%,

−

elhanyagolási határ: az e) összehasonlító oldat kromatogramján az aceklofenák csúcsterületének a 0,1-szerese (0,02%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

Kvarctégelybe mért 2,0 g anyagot 2 ml R tömény kénsavval átnedvesítünk. A keveréket fokozatosan izzásig hevítjük és a hevítést addig folytatjuk, míg a maradék csaknem fehérré vagy legalább szürkéssé nem válik. Az izzítást legfeljebb 800 oC hőmérsékleten végezzük. A lehűlt, kiizzított maradékhoz 3 ml R tömény sósavat és 1 ml R tömény salétromsavat adunk. Az elegyet lassú melegítéssel szárazra párologtatjuk. Ezt követően lehűtjük, majd R tömény sósav 100 g/l-es oldatából 1 ml-t és 10,0 ml R desztillált vizet adunk hozzá. Az elegyet, indikátorként 0,1 ml R fenolftalein-oldatot alkalmazva, R ammónia−oldat 1,0 g/l töménységű oldatával semlegesítjük. A semlegesített oldathoz R vízmentes ecetsav 60 g/l töménységű oldatának 2,0 ml-ét elegyítjük, majd az oldatot R desztillált vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 105 oC-on szárítunk.

0,5%.

1,000

g

anyagot

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 40 ml R metanolban oldjuk. 0,1 M nátriumhidroxi−mérőoldattal potenciometriás titrálást végzünk (2.2.20). 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 35,42 mg C16H13Cl2NO4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I.

Aceclofenacum


A. R = H : [2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]ecetsav (diklofenák), B. R = CH3 : metil-[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetát] (diklofenák-metilészter), C. R = C2H5: etil-[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetát] (diklofenák-etilészter),

D. R = CH3: metil-[[[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi]acetát] (aceklofenák-metil-észter), E. R = C2H5: etil-[[[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi]acetát] (aceklofenák-etil-észter), F. R = CH2-C6H5: benzil-[[[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi]acetát] (aceklofenák-benzil-észter), G. R = CH2-CO2H: [[[[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi]acetil]oxi] ecetsav (aceklofenák-ecetsav), H. R = CH2-CO-O-CH2-CO2H:[[[[[[[2-[(2,6-diklórfenil)amino]fenil]acetil]oxi] acetiloxi]acetil]oxi]ecetsav (aceklofenák-diecetsav),

Aceclofenacum

I.

1-(2,6-diklórfenil)-1,3-dihidro-2H-indol-2-on.


Acidum etacrynicum

6.5 - 1

07/2009:0457

ACIDUM ETACRYNICUM Etakrinsav

C13H12Cl2O4 [58-54-8]

Mr 303,1

DEFINÍCIÓ [2,3-Diklór-4-(2-metilidénbutanoil)fenoxi]ecetsav. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Ammónia-oldat, valamint alkáli-hidroxidok és -karbonátok híg oldatai oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. Második azonosítás: A, B, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 121–124 °C. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Oldószerelegy: R tömény sósav 103 g/l töménységű oldata – R metanol (1+99 V/V).

Acidum etacrynicum

6.5 - 2

Vizsgálati oldat: 50,0 mg anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximum: 270 nm-en. Váll: kb. 285 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: 110– 120.C.

C Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS etakrinsavval. D. Kb. 30 mg anyagot 2 ml R aldehidmentes alkoholban oldunk. 70 mg R hidroxilamin–hidroklorid 0,1 ml R vízzel készült oldatához 7 ml R alkoholos kálium-hidroxid–oldatot adunk, és az elegyet R aldehidmentes alkohollal 10 ml-re hígítjuk. Állás után a felülúszó folyadék 1 ml-ét a vizsgálandó anyag oldatához elegyítjük. A keveréket vízfürdőn 3 percig melegítjük, majd lehűtés után 3 ml R vizet és 0,15 ml R tömény sósavat elegyítünk hozzá. 254 nm-es ultraibolya fényben a keverék intenzív kék színnel fluoreszkál. E. Kb. 25 mg anyagot R nátrium-hidroxid 42 g/l-es oldatának 2 ml-ében oldunk, és az oldatot 5 percig vízfürdőben melegítjük. A lehűtött oldatot R víz és R tömény kénsav azonos térfogatarányú elegyének 0,25 ml-ével, R kromotrópsav(dinátriumsó) oldatának (100 g/l) 0,5 ml-ével, végül óvatosan R tömény kénsav 2 ml-ével elegyítjük. Intenzív ibolya színeződés észlelhető. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (40+60 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Acidum etacrynicum

6.5 - 3

Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etakrinsavat (amely A-, B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 5,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

−

hőmérséklet: 25 °C.

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R trietil-amin R tömény foszforsavval pH 6,8-re beállított, 1 %V/V-os oldata;

−

B-mozgófázis: R acetonitril;

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0 – 2,5

70

30

2,5 – 3

70 → 65

30→ 35

3–6

65

35

6–7

65 → 45

35 → 55

7 – 22

45

55

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, a B- és a C-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt etakrinsavhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók az etakrinsavra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,8; B-szennyező kb. 1,3; C-szennyező kb. 1,7.

Acidum etacrynicum

6.5 - 4

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és az etakrinsav között.

Követelmények: –

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő faktorral szorozzuk: Aszennyező 0,6; B-szennyező 0,6; C-szennyező 1,3.

–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (0,8%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 2,000 g-ját 60 °C-on R foszfor(V)-oxid felett 0,1–0,5 kPa nyomáson szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 100 ml R metanolban oldjuk. 5 ml R víz hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. A végpontot potenciometriásan határozzuk meg (2.2.20). 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 30,31 mg C13H12Cl2O4 egyenértékű.

Acidum etacrynicum

6.5 - 5

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

és enantiomere

A.

R = H: (4-butanoil-2,3-diklórfenoxi)ecetsav,

B.

R = CH2Cl: [2,3-diklór-4-[2-(klórmetil)butanoil]fenoxi]ecetsav,

és enantiomere

C.

[4-[2-[4-(karboximetoxi)-2,3-diklórbenzoil]-2,5-dietil-3,4-dihidro-2Hpirán-6-il]-2,3-diklórfenoxi]ecetsav.

Acidum oxolinicum


07/2009:1353

ACIDUM OXOLINICUM Oxolinsav

C13H11NO5 [14698-29-4]

Mr 261,2

DEFINÍCIÓ Az oxolinsav szárított anyagra vonatkoztatott 5-etil-8-oxo-5,8-dihidro-1,3dioxolo[4,5-g]kinolin-7-karbonsav-tartalma 98,0–102,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy halványsárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban alig oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Abszorpciós spektrofotometria színképtartományban (2.2.25)

az

ultraibolya

és

látható

Vizsgálat oldat: 25,0 mg anyagot, vízfürdőn melegítve, 5 ml 0,1 M nátrium–hidroxid–oldatban oldunk. Az oldatot hagyjuk lehűlni, majd R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk.

Acidum oxolinicum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5. - 2

Hullámhossztartomány: 220-350 nm. Abszorpciós maximumok: 260, 322 és 336 nm. Abszorbancia arány: A260/A336:4,9-5,2 B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla Összehasonlítás: CRS oxolinsavval. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 3 ml R hígított nátriumhidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R etanollal (96%) 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS oxolinsavat 3 ml R hígított nátriumhidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R etanollal (96%) 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS ciprofloxacin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. 1 ml oldatot az a) összehasonlító oldattal 2 mlre hígítunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R acetonitril– R tömény ammónia–oldat–R metanol–R diklórmetán (10+20+40+40 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: A kromatografáló kamra aljára 50 ml R tömény ammónia– oldatot tartalmazó bepárlótálat helyezünk. A kamrát lefedjük és a lemezt 15 percig az ammónia-gőztérben tartjuk. A lemezt ezután kivesszük és egy másik kromatografáló kamrába helyezzük; a kifejlesztést 15 cm-es fronttávolság eléréséig végezzük. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Követelmény: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja helyét, fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK

Acidum oxolinicum


S oldat. 0,6 g anyagot R nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldatával 20 mlre oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Rokon vegyületek. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot 3 ml R hígított nátrium-hidroxid– oldatban oldunk, majd az oldatot R etanollal (96%)10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 mlre hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 5,0 ml-re továbbhígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS oxolinsav-B-szennyezőt R etanollal (96%) 10 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 10 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS oxolinsav-Aszennyezőt 2 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R etanollal (96%) 40 ml-re hígítjuk. Lemez: réteganyagként R kromatográfiás célra szánt cellulózt használunk. Kifejlesztőszer: R ammónia–oldat – R víz – R 1-propanol (15+30+55 V/V) Felvitel: 5 μl, kis foltok elérése céljából az oldatokat kis részletekben visszük fel Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.


B-szennyező: a B-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%);

−

A-, és C-szennyező: az A vagy a C-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,4%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Acidum oxolinicum

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 105 ºC-on szárítunk.


0,5%.

1,000

g

anyagot

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 150 ml R dimetilformamidban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üveg indikátor-elektródot, kalomel összehasonlító-elektródot használunk. Utóbbiban elektrolit-oldatként R kálium-klorid R metanollal készített, telített oldatát alkalmazzuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 26,12 mg C13H11NO5 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. 8-hidroxi-1,3-dioxolo[4,5-g]kinolin-7-karbonsav,

B. R1 = R2 = C2H5 : etil-[5-etil-8-oxo-5,8-dihidro-1,3-dioxolo[4,5-g]kinolin7-karboxilát],

Acidum oxolinicum


C. R1 = CH3, R2 = H : 5-metil-8-oxo-5,8-dihidro-1,3-dioxolo[4,5-g]kinolin-7karbonsav.

Acidum stearicum


07/2009:1474

ACIDUM STEARICUM Sztearinsav

DEFINÍCIÓ Növényi vagy állati eredetű zsírokból, ill. olajokból nyert, főként sztearinsavból (C18H36O2; Mr 284,5) és palmitinsavból (C16H32O2; Mr 256,4) álló keverék. Tartalom: Sztearinsav 50

Sztearinsav 70

Sztearinsav 95

Sztearinsav: 40,0–60,0%. Sztearinsav- és palmitinsav-tartalom összesen: legalább 90,0% Sztearinsav: 60,0–80,0%. Sztearinsav- és palmitinsav-tartalom összesen: legalább 90,0% Sztearinsav: legalább 90,0%. Sztearinsav- és palmitinsav-tartalom összesen: legalább 96,0%

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér, viasszerű, réteges kristályok vagy fehér, vagy csaknem fehér, kemény tömeg vagy fehér, illetve sárgásfehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) és petroléterben (50 – 70 °C) oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a “Dermedéspont” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. B. Savszám (2.5.1): 194 – 212. 0,5 g anyagot vizsgálunk. C. A “Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat vizsgáljuk. A vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcsok retenciós ideje megközelítőleg azonos legyen az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsok retenciós idejével. VIZSGÁLATOK

Acidum stearicum


Küllem. A vizsgálandó anyagot kb. 75 °C-ra melegítjük. Az így kapott folyadék színe nem lehet intenzívebb, mint az S7 vagy a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). Savasság. 5,0 g anyagot megolvasztunk. Az olvadékot 2 percig 10 ml forró R szén-dioxid-mentes vízzel rázzuk. A folyadékot lassan lehűtjük és megszűrjük. A szüredék 0,05 ml R metilnarancs–oldat hozzáadása után nem lehet vörös színű. Jódszám (2.5.4): lásd az 1474.-1. táblázatot. Dermedéspont (2.2.18): lásd az 1474.-1. táblázatot. 1474.-1. táblázat Típus Sztearinsav 50 Sztearinsav 70 Sztearinsav 95

Jódszám

Dermedéspont (°C)

legfeljebb 4,0 legfeljebb 4,0 legfeljebb 1,5

53 - 59 57 - 64 64 - 69

Nikkel (2.4.31): legfeljebb 1 ppm. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját visszafolyóhűtővel ellátott Erlenmeyer-lombikban 5 ml R metanolos bór-trifluorid–oldatban oldjuk. Az oldatot, a visszafolyóhűtőt alkalmazva, 10 percen át forraljuk. Ezután a hűtőn keresztül 4,0 ml R heptánt juttatunk az oldatba és az oldatot ismét 10 percen át forraljuk. A lehűlt oldatot összerázzuk R nátrium-klorid telített oldatának 20 ml-ével. A fázisok szétválása után a szerves fázisból kiveszünk egy kb. 2 ml-es részletet és ezt 0,2 g R vízmentes nátrium-szulfát felett megszárítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét R heptánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal azonos módon készítjük, de a vizsgálandó anyag helyett 50 mg CRS palmitinsavat és 50 mg CRS sztearinsavat mérünk be. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg,

−

méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm,

−

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,4 ml/perc. Hőmérséklet:

Acidum stearicum

Oszlop


Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–2

70

2 – 36

70 → 240

36 – 41

240

Injektor

220

Detektor

260

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenció a metil-sztearátra vonatkoztatva: metil-palmitát kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat. −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metil-sztearát és a metil-palmitát között,

−

ismételhetőség: az oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás a metil-palmitát, illetve a metil-sztearát csúcsok esetében legfeljebb 3,0%; az oldat hatszori injektálása alapján a metil-palmitát és a metilsztearát csúcsterületek arányának relatív szórása legfeljebb 1,0%.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a sztearinsav típusát (50, 70, 95).

Alcohol benzylicus


07/2009:0256

ALCOHOL BENZYLICUS Benzil-alkohol

C7H8O [100-51-6]

Mr 108,1

DEFINÍCIÓ Fenilmetanol. Tartalom: 98,0–100,5%. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen, olajszerű folyadék. Oldékonyság: vízben oldódik; etanollal (96%), zsíros olajokkal és illóolajokkal elegyedik. Relatív sűrűség: 1,043–1,049. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS benzil-alkohollal. VIZSGÁLAT Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 2,0 ml anyag 60 ml R vízben – rázogatás közben – tökéletesen oldódjék fel.

Alcohol benzylicus


Savasság. 10 ml anyag, 10 ml R etanol (96%) és 1 ml R fenolftalein–oldat elegye legfeljebb 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék. Törésmutató (2.2.6): 1,538–1,541. Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 5. Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag. Standard oldat (a). 0,100 g R etilbenzolt a vizsgálati oldat 10,0 ml-ében oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Standard oldat (b). 2,000 g R diciklohexilt a vizsgálati oldat 10,0 ml-ében oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 0,750 g R benzaldehidet és 0,500 g R ciklohexilmetanolt a vizsgálati oldattal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 2,0 ml a) standard oldat és 3,0 ml b) standard oldat elegyéhez mérjük és az így nyert elegyet a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,250 g R benzaldehidet és 0,500 g R ciklohexilmetanolt a vizsgálati oldattal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 2,0 ml a) standard oldat és 2,0 ml b) standard oldat elegyéhez mérjük és az így nyert elegyet a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg,

−

méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm,

−

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/másodperc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


0 – 34

50 → 220

34 – 69

220

Injektor

200

Detektor

310

Detektálás: lángionizációval. Nem parenterális célra szánt benzil-alkohol.

Alcohol benzylicus


Injektálás: légdugó nélkül, 0,1 μl vizsgálati oldat és 0,1 μl a) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a benzil-alkoholra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: etilbenzol kb. 0,28; diciklohexil kb. 0,59; A-szennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,71. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a B-szennyező között.

A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, az etilbenzoléval, vagy diciklohexiléval azonos retenciós idejű csúcsok területét az a), vagy b) összehasonlító oldatok kromatogramján, azonos retenciós időnél megjelenő csúcsok területéből levonjuk (az etilbenzol és a diciklohexán korrigált csúcsterülete). A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármely ilyen csúcs területét az egyéb csúcsok összes területének számításánál vesszük figyelembe. Követelmények: −

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe közötti különbség (0,15%);

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható B-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható B-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,10%);

−

a benzil-alkoholénál kisebb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének négyszerese (0,04%);

−

a benzil-alkoholénál nagyobb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható diciklohexil (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterülete (0,3%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének századrésze (0,0001%).

Parenterális célra szánt benzil-alkohol. Injektálás: légdugó nélkül, 0,1 μl vizsgálati oldat és 0,1 μl b) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a benzil-alkoholra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: etilbenzol kb. 0,28; diciklohexil kb. 0,59; A-szennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,71. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

Alcohol benzylicus

−


csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a B-szennyező között.

A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, az etilbenzoléval, vagy diciklohexiléval azonos retenciós idejű csúcsok területét az a), vagy b) összehasonlító oldatok kromatogramján, azonos retenciós időnél megjelenő csúcsok területéből levonjuk (az etilbenzol és a diciklohexán korrigált csúcsterülete). A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármely ilyen csúcs területét az egyéb csúcsok összes területének számításánál vesszük figyelembe. Követelmények: −

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható A-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,05%);

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható B-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható B-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,10%);

−

a benzil-alkoholénál kisebb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének kétszerese (0,02%);

−

a benzil-alkoholénál nagyobb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható diciklohexil (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterülete (0,2%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének századrésze (0,0001%).

Bepárlási maradék: legfeljebb: 0,05%. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a vizsgálandó anyag megfelel a „Peroxidszám” vizsgálatban előírt követelménynek, 10,0 g-ot fűtőlapra helyezett letárált kvarc- vagy porcelántégelyben vagy platinatálban 200 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten szárazra párologtatunk. Biztosítjuk, hogy a vizsgálandó anyag a bepárlás során ne forrjon. A maradékot a fűtőlapon 1 órán keresztül szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A maradék tömege legfeljebb 5 mg lehet. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Alcohol benzylicus


0,900 g (m g) anyagot 1 térfogatrész R ecetsav-anhidrid és 7 térfogatrész R piridin frissen készített elegyének 15,0 ml-ével – visszafolyóhűtőt alkalmazva – 30 percig vízfürdőn forralunk. Az oldatot lehűtjük, 25 ml R vizet adunk hozzá, és 0,25 ml R fenolftalein–oldatot alkalmazva indikátorként, 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk (n1 ml). Üres titrálást is végzünk (n2 ml). A százalékos C7H8O-tartalmat a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

10,81(n2 − n1 ) m ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2–8 °C-on. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag felhasználható parenterális gyógyszerkészítmények előállítására. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. benzaldehid,

B. ciklohexilmetanol.

Amantadini hydrochloridum


01/2008:0463 javított 6.5

AMANTADINI HYDROCHLORIDUM Amantadin-hidroklorid

C10H18ClN [665-66-7]

Mr 187,7

DEFINÍCIÓ Triciklo[3.3.1.13,7]dekán-1-amin–hidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik. Melegítés közben szublimál. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS amantadin-hidrokloriddal. B. 0,1 g anyaghoz 1 ml R piridint adunk, összerázzuk, majd 0,1 ml R ecetsavanhidridet adunk hozzá. Ezután a keveréket kb. 10 másodperc alatt forrásig melegítjük. A forró oldatot 10 ml R hígított sósavba öntjük, majd a



folyadékot 5 ºC-ra lehűtjük és megszűrjük. Az R vízzel mosott és 60 ºC-on, 1 óráig vákuumban szárított csapadék olvadáspontja (2.2.14) 147−151 ºC. C. 0,2 g anyagot 1 ml 0,1 M sósavban oldunk, majd az oldathoz 1 ml 500 g/l töménységű R nátrium-nitrit oldatot adunk. Fehér csapadék képződik. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Az S oldat 1 ml-ét vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 2 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Az oldat, 0,1 ml R metilvörös−oldattal és 0,2 ml 0,01 M nátriumhidroxid−mérőoldattal elegyítve sárga színű legyen, azonban 0,4 ml 0,01 M sósav−mérőoldattól vörösre változzék. Rokon vegyületek. Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot 2 ml R vízben oldunk. Ezután az oldathoz 200 g/l töménységű R nátrium-hidroxid oldat 2 ml-ét és 2 ml R kloroformot adunk, majd a folyadékot 10 percig rázzuk. A kloroformos réteget elválasztjuk, R vízmentes nátrium-szulfát alkalmazásával megszárítjuk, majd szűrjük. Oszlop: −

anyaga: üveg,

−

méretei: l = 1,8 m, Ø = 2 mm,

−

állófázis: 19,5 g R gázkromatográfiás célra szánt szilanizált diatómaföldet és R kálium-hidroxid R metanollal készült, 3,3 g/l töménységű oldatának 60 ml-ét összekeverjük, majd a keverék (hordozó) lassú forgatása közben, az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk; R kis gőznyomású szénhidrogének (L típus) 0,4 g-ját 60 ml R toluolban oldjuk (az oldódáshoz kb. 5 órára lehet szükség), majd az oldatot a hordozóhoz adjuk és a keverék lassú forgatása közben, az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet:


Oszlop


Idő

Hőmérséklet

(perc)

(°C)

0 - 16,7

100 → 200

Injektor

220

Detektor

300

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 µl, illetve más, választott térfogat. Kromatografálási idő: az amantadin retenciós idejének 2,5-szerese. Követelmények: −

szennyezők egyenként: legfeljebb 0,3%,

−

szennyezők összesen: legfeljebb 1%,

−

elhanyagolási határ: az oldószercsúcsot nem vesszük figyelembe.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 2,000 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 18,77 mg C10H18ClN egyenértékű.

Bifonazolum


01/2008:1395 javított 6.5

BIFONAZOLUM Bifonazol

és enantiomere

C22H18N2 [60628-96-8]

Mr 310,4

DEFINÍCIÓ 1-[(RS)-(Bifenil-4-il)-fenilmetil]-1H-imidazol. Tartalom: 98,0–100,5%. (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS bifonazollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a szükséges legkisebb mennyiségű R 2propanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

Bifonazolum


VIZSGÁLATOK Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. A vizsgálathoz 0,20 g anyagot 20,0 ml R metanolban oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat (pH 3,2). R vízzel 2,0 ml R tömény foszforsavat elegyítünk, majd R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Az oldat pH-ját (2.2.3) R trietil-aminnal 3,2-re állítjuk be. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 25 ml R acetonitrilben oldunk és az oldatot a tompítóoldattal (pH 3,2) 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 0,25 ml-ét a tompítóoldattal (pH 3,2) 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 25,0 mg R imidazolt (C-szennyező) R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,25 ml-ét a tompítóoldattal (pH 3,2) 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c).5,0 mg CRS bifonazol B-szennyezőt R acetonitrillel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 0,25 ml vizsgálati oldat és 0,25 ml c) összehasonlító oldat elegyét a tompítóoldattal (pH 3,2) 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m Ø = 4,6 mm

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis. R acetonitril – tompítóoldat (pH 3,2) (20 + 80 V/V). –

B-mozgófázis. tompítóoldat (pH 3,2) – R acetonitril (20 + 80 V/V). Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)

B-mozgófázis (% V/V)

0–8

60

40

8 – 12

60 → 10

40 → 90

12 – 30

10

90

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 50–50 μl vizsgálati oldat, a), b) és d) összehasonlító oldat. Retenciós idő: B-szennyező kb. 4 perc; bifonazol kb. 4,5 perc.

Bifonazolum


Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,5 a B-szennyező és a bifonazol között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összeahasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (1,5%);

–

C-szennyező: a megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,25%);

–

A- és D-szennyező egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

–

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszrese (2%);

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese, nem vesszük figyelembe.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%.1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot 80 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 31,04 mg C22H18N2 egyenértékű.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

R- =

A. R-OH: (RS)-(bifenil-4-il)-fenilmetanol,

és enantiomere

Bifonazolum


B. 4-[(RS)-(bifenil-4-il)-fenilmetil]-1H-imidazol,

C. 1H-imidazol

D. 1,3-bisz[(bifenil-4-il)-fenilmetil]-1H-imidazolium-ion.

Bismuth subgallas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6.5-1 01/2008:1493 javított 6.5

BISMUTHI SUBGALLAS Bázisos bizmut-gallát C7H5BiO6

Mr 394,1

DEFINÍCIÓ Bizmut és galluszsav komplexe. Tartalom: 48,0−51,0%Bi (Ar 209,0) (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Ásványi savakban bomlás közben, alkálilúgokban vörösesbarna szín képződése közben oldódik. AZONOSÍTÁS A. 0,1 g anyag 5 ml R vízzel és 0,1 ml R tömény foszforsavval készült keverékét forrásig melegítjük és 2 percig forrásban tartjuk. Lehűlés és szűrés után a szüredékhez 1,5 ml R1 vas(III)-klorid−oldatot adva feketéskék szín keletkezik. B. A bizmut b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0g anyagot porcelán, vagy kvarc edényben, a hőmérsékletet fokozatosan emelve kiizzítunk, majd tokos kemencében 600±50oC-on 2 órán keresztül melegítünk. Az izzítási maradékot hagyjuk lehűlni, majd melegítés közben R ólommentes salétromsav és R víz egyenlő térfogatarányú elegyének 4 ml-ében oldjuk, majd R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Savasság: 1,0 g anyagot 20 ml R vízzel 1 percig rázunk, majd a szuszpenziót megszűrjük. A szüredékhez 0,1 ml R metilvörös−oldatot adunk. Legfeljebb 0,15

Bismuth subgallas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6.5-2

ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldat hozzáadására az indikátor színe sárgára változzék. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. 0,5 g anyagot 10 ml R hígított salétromsavval vízfürdőn 5 percig melegítünk, majd a keveréket megszűrjük. A vizsgálathoz a szüredék 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Nitrát: legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyaghoz 25 ml R vizet, majd 2 térfogatrész R tömény kénsav és 9 térfogatrész R víz elegyének 25 ml-ét adjuk. Az elegyet, keverés közben, 1 percig kb. 50 °C-ra melegítjük és szűrjük. A szüredék 10 ml-éhez óvatosan 30 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldat barnássárga színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg készített alábbi összehasonlító oldaté: 0,4 g R galluszsavhoz R nitrát−mértékoldat (100 ppm NO3) 20 ml-ét, valamint 2 térfogatrész R tömény kénsav és 9 térfogatrész R víz elegyének 30 ml-ét adjuk; az elegyet megszűrjük. A szüredék 10 ml-éhez óvatosan 30 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Réz: legfeljebb 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R réz−mértékoldatot (10 ppm Cu) R ólommentes salétromsav 6,5 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: réz vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 324,7 nm Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Ólom: legfeljebb 20 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R ólom−mértékoldatot (10 ppm Pb) R ólommentes salétromsav 6,5 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: ólom vájtkatód lámpa Hullámhossz: 283,3 nm (a készüléktől függően a 217,0 nm-es vonal is használható). Atomizáló egység: levegő–acetilén láng.

Bismuth subgallas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6.5-3

Ezüst: legfeljebb 25 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R ezüst−mértékoldatot (5 ppm Ag) R ólommentes salétromsav 6,5 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: ezüst vájtkatód lámpa Hullámhossz: 328,1 nm Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Ammóniával le nem választható anyagok: legfeljebb 1,0%. 2,0 g anyagot porcelán vagy kvarc tégelyben izzítunk, a hőmérsékletet csak fokozatosan emelve 600 oC ± 50 oC -ig. Lehűlés után a maradékot 2 ml R tömény salétromsavval megnedvesítjük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot óvatosan felhevítjük és újból kiizzítjuk 600±50oC-on. Lehűlés után a maradékot 5 ml R tömény salétromsavban feloldjuk és az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 10 ml-ét R tömény ammónia−oldattal átlúgosítjuk, majd szűrjük. A szűrőn maradó csapadékot R vízzel mossuk, majd a mosófolyadékkal egyesített szüredéket vízfürdőn szárazra párologtatjuk és 0,3 ml R hígított kénsavat adva hozzá, kiizzítjuk. A maradék legfeljebb 10 mg lehet. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 7,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyaghoz R tömény salétromsav és R víz egyenlő térfogatarányú elegyének 10 ml-ét adjuk, az elegyet forrásig melegítjük és 2 percig forrásban tartjuk. Ezután 0,1 g R kálium-klorátot adunk hozzá, forrásig melegítjük és 1 percig forraljuk. Az oldathoz 10 ml R vizet adunk és elszíntelenedésig melegítjük. A még meleg oldathoz 200 ml R vizet, majd 50 mg R xilenolnarancs−porhígítást adunk. Az oldatot 0,1 M nátrium-edetát−mérőoldattal sárga színig titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát−mérőoldattal 20,90 mg Bi egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

Buprenorphini hydrochloridum


07/2009:1181 javított 6.5

BUPRENORPHINI HYDROCHLORIDUM Buprenorfin-hidroklorid

. HCl

C29H42ClNO4 [53152-21-9]

Mr 504,1

DEFINÍCIÓ [(2S)-2-[17-(Ciklopropilmetil) -3-hidroxi-6-metoxi-4,5α-epoxi-6α,14-etano14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol]–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik; ciklohexánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS buprenorfin-hidrokloriddal. B. 3 ml S oldattal (lásd Vizsgálatok) a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK



S oldat. Az anyag 0,250 g-ját 5,0 ml R metanolban oldjuk, majd az oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel, keverés közben, 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10,0 ml-éhez 0,05 ml R metilvörös−oldatot adunk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M nátrium-hidroxid−mérőoldat vagy 0,2 ml 0,02 M sósav−mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −92 és −98 között (szárított anyagra). 0,200 g anyagot R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt buprenorfin 5 mg-ját (A-, B-, F-, G-, H- és J-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 µm); – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: 5,44 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsav 5 %V/V töménységű oldatával 4,5 értékre beállítjuk, majd térfogatát R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 90 térfogatrészét 10 térfogatrész R acetonitrillel elegyítjük. – B-mozgófázis: R acetonitril;

Buprenorphini hydrochloridum Idő (perc) 0-2

A-mogófázis (%V/V) 89

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5. - 3 B-mozgófázis (%V/V) 11

1-12

89→64

11→36

12-15

64→41

36→59

15-20

41→39

59→61

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 5 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, F-, G-, H- és J-szennyezők azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt buprenorfin és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.. Relatív retenciók a buprenorfinra (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; J-szennyező kb. 1,1; F-szennyező kb. 1,27; H-szennyező kb. 1,33; A-szennyező kb. 1,40; G-szennyező kb. 1,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a buprenorfin és a J-szennyező között. Követelméyek: – korrekciós faktor: a G-szennyező mennyiségének számításához csúcsterületét 0,3-del szorozzuk; – H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,25%); – A-, B-, F- és J-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látató főcsúcs területének másfélszerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a)



összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hétszerese (0,7%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0 %. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 115−120 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot 5 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat fogyást. Üres titrálást is végzünk 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 50,41 mg C29H42ClNO4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, G, H, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) általános fejezetet is ): C, D, E, I.

A. R = CH2-CH2-CH=CH2: (2S)-2-[17-(but-3-enil)-3-hidroxi-6-metoxi 4,5αepoxi- -6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol,



B. R H: (2S)-2-(3-hidroxi-6-metoxi 4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán7α-il)-3,3-dimetilbután-2-ol (norbuprenorfin), H. R = CH2-CH2-CH2-CH3: (2S)-2-(17-butil-3-hidroxi-6-metoxi-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il)-3,3-dimetilbután-2-ol,

C. 7α-[(1S)-1-hidroxi-1,2,2-trimetilpropil]-3,6-dimetoxi-4,5α-epoxi-6α,14etano-14α-morfinán-17-karbonitril,

D. R1 = R2 = CH3: (2S)-2-[17-(ciklopropilmetil)-3,6-dimetoxi-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol (3-O-metilbuprenorfin) E. R1 = R2 = H: 17-(ciklopropilmetil)-7α-[(1S)-1-hidroxi-1,2,2trimetilpropil]-4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán-3,6-diol ( 6-Odezmetilbuprenorfin).

F. 17-(ciklopropilmetil)-6-metoxi-7α-[1-(1,1-dimetiletil)etenil]-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-3-ol,



G. R-R: 17,17´-bisz(ciklopropilmetil)-7α,7α´-bisz[(1S)-1-hidroxi-1,2,2trimetilpropil]-6,6´-dimetoxi-2,2´-bi(4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán)3,3´-diol (2,2´-bibuprenorfin),

I. 17-(ciklopropilmetil)-4´´,4´´,5´´,5´´-tetrametil-4´´,5´´-dihidro-5βH,7βH)6α,14-etanodifurano[2´,3´,4´,5´:4,12,13,5;2´´,3´´:6,7]-14α-morfinán-3-ol,

J. (2S)-2-[17-(ciklopropilmetl) -3-hidroxi-6-metoxi--4,5α-epoxi-6α,14-eteno14α-morfinán-17α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol.

Buprenorphinum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.4. - 1

07/2009:1180 javított 6.5

BUPRENORPHINUM Buprenorfin

C29H41NO4 [52485-79-7]

Mr 467,6

DEFINÍCIÓ (2S)-2-[17-(Ciklopropilmetil)-3-hidroxi-6-metoxi-4,5α-epoxi-6α,14-etano14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; acetonban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; ciklohexánban kevéssé oldódik. Híg savak oldják. Op: kb. 217 °C. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS buprenorfinnal.

Buprenorphinum


VIZSGÁLATOK S oldat. 0,250 g anyagot R etanollal (96%) 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −103 és −107 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt buprenorfin 5 mg-ját (A-, B-, F-, G-, H- és J-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 µm); – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: 5,44 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsav 5 %V/V töménységű oldatával 4,5-re beállítjuk, majd térfogatát R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 90 térfogatrészét 10 térfogatrész R acetonitrillel elegyítjük. – B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc) 0-2

A-mozgófázis (%V/V) 89

B-mozgófázis (%V/V) 11

2-12

89→64

11→36

12-15

64→41

36→59

Buprenorphinum

15-20


41→39

59→61

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 5 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, F-, G-, H- és J-szennyezők azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt buprenorfin és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a buprenorfinra (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; J-szennyező kb. 1,1; F-szennyező kb. 1,27; H-szennyező kb. 1,33; A-szennyező kb. 1,40; G-szennyező kb. 1,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a buprenorfin és a J-szennyező között. Követelmények: – korrekciós faktor: a G-szennyező mennyiségének számításához csúcsterületét 0,3-del szorozzuk; – H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,25%); – A-, B-, F- és J-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látató főcsúcs területének másfélszerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hétszerese (0,7%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Buprenorphinum


Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0 %. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot 40 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva, 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 46,76 mg C29H41NO4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, G, H, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) általános fejezetet is ): C, D, E, I.

A. R = CH2-CH2-CH=CH2: (2S)-2-[17-(but-3-enil)-3-hidroxi-6-metoxi 4,5αepoxi- -6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol, B. R H: (2S)-2-(3-hidroxi-6-metoxi 4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán7α-il)-3,3-dimetilbután-2-ol (norbuprenorfin), H. R = CH2-CH2-CH2-CH3: (2S)-2-(17-butil-3-hidroxi-6-metoxi-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il)-3,3-dimetilbután-2-ol,

Buprenorphinum


C. 7α-[(1S)-1-hidroxi-1,2,2-trimetilpropil]-3,6-dimetoxi-4,5α-epoxi-6α,14etano-14α-morfinán-17-karbonitril,

D. R1 = R2 = CH3: (2S)-2-[17-(ciklopropilmetil)-3,6-dimetoxi-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-7α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol (3-O-metilbuprenorfin) E. R1 = R2 = H: 17-(ciklopropilmetil)-7α-[(1S)-1-hidroxi-1,2,2trimetilpropil]-4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán-3,6-diol ( 6-Odezmetilbuprenorfin).

F. 17-(ciklopropilmetil)-6-metoxi-7α-[1-(1,1-dimetiletil)etenil]-4,5α-epoxi6α,14-etano-14α-morfinán-3-ol,

Buprenorphinum


G. R-R: 17,17´-bisz(ciklopropilmetil)-7α,7α´-bisz[(1S)-1-hidroxi-1,2,2trimetilpropil]-6,6´-dimetoxi-2,2´-bi(4,5α-epoxi-6α,14-etano-14α-morfinán)3,3´-diol (2,2´-bibuprenorfin),

I. 17-(ciklopropilmetil)-4´´,4´´,5´´,5´´-tetrametil-4´´,5´´-dihidro-5βH,7βH)6α,14-etanodifurano[2´,3´,4´,5´:4,12,13,5;2´´,3´´:6,7]-14α-morfinán-3-ol,

J. (2S)-2-[17-(ciklopropilmetl) -3-hidroxi-6-metoxi--4,5α-epoxi-6α,14-eteno14α-morfinán-17α-il]-3,3-dimetilbután-2-ol.

Carboplatinum


07/2009:1081

CARBOPLATINUM Karboplatin

C6H12N2O4Pt [41575-94-4]

Mr 371,3

DEFINÍCIÓ [(SP-4-2)-Diammin-[ciklobután-1,1-dikarboxiláto(2-)-O,O']-platina(II)]. Tartalom: 98,0–102,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: színtelen, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; acetonban és alkoholban alig oldódik. op. kb. 200 °C-on, (bomlás közben).

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a karboplatin Ph. Eur referenciaspektrumával hasonlítjuk össze.

VIZSGÁLATOK S oldat. 0,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk.

Carboplatinum


Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). B-szennyező és savasság. Az S oldat 10 ml-e 0,1 ml R1 fenolftalein-oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,7 ml 0,01 M nátrium-hidroxid– mérőoldattól rózsaszínűre változzék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 20,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét a mozgófázissal 200,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt aminopropilszililezett szilikagéllel (5 μm).

Mozgófázis: R víz – R acetonitril (13+87 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a karboplatin retenciós idejének 2,5-szerese. Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: –

elméleti tányérszám (n) legalább 5000; szükség esetén a mozgófázis acetonitril-tartalmát módosítjuk;

–

tömeg-megoszlási arány (Dm’) legalább 4,0; szükség esetén a mozgófázis acetonitril-tartalmát módosítjuk;

–

szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0; szükség esetén a mozgófázis acetonitriltartalmát módosítjuk.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,25%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az öüsszehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

Carboplatinum

–


elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, amelyeknek területe kisebb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese, nem vesszük figyelembe.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 100 ppm. 0,5 g anyagot, ha szükséges enyhe melegítés közben, R vízzel 20 ml-re oldunk. Szükség esetén megszűrjük az oldatot, majd 10 ml-étR vízzel tovább hígítjuk. Az összehasonlító oldatot 5 ml R klorid–mértékoldattal (5 ppm Cl) készítjük. Ammónium (2.4.1/B): legfeljebb 100 ppm. 0,20 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 0,2 ml R ammónium–mértékoldattal (100 ppm NH4) készítjük. Ezüst: legfeljebb 10 ppm. Atomemissziós spektrometriás meghatározást végzünk (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. 0,50 g anyagot R tömény salétromsav 1 %V/V-os oldatával 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R ezüst– mértékoldatot (5 ppm Ag) R tömény salétromsav 1 %V/V-os oldatával megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: 328,1 nm. Oldódó bárium: legfeljebb 10 ppm. Atomemissziós spektrometriás meghatározást végzünk (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az „Ezüst” vizsgálathoz előírt oldatot használjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R bárium– mértékoldatot (50 ppm Ba) R tömény salétromsav 1 %V/V-os oldatával megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: 455,4 nm. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A „Szárítási veszteség” vizsgálat során nyert maradék 0,200 g-ját 800±50 °C-on tömegállandóságig izzítjuk.

Carboplatinum


Az izzítási maradék 1 mg-jával 1,903 mg C6H12N2O4Pt egyenértékű.

ELTARTÁS Fénytől védve.

SZENNYEZŐK A. ciszplatin,

B. ciklobután-1,1-dikarbonsav.

Carmellosum natricum conexum


01/2009:0985 javított 6.5

CARMELLOSUM NATRICUM CONEXUM Kroszkarmellóz-nátrium

DEFINÍCIÓ Keresztkötéses karboximetilcellulóz-nátrium. Keresztkötéses, részlegesen O-karboximetilezett cellulóz nátriumsója. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy szürkésfehér por. Oldékonyság: acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. 1 g anyagot 100 ml, 4 ppm R metilénkéket tartalmazó oldattal elkeverünk. A szuszpenziót keverés után hagyjuk leülepedni. A vizsgálandó anyag a metilénkéket megköti, és kék színű, rostos tömeg formájában leülepszik. B. 1 g anyagot 50 ml R vízzel elkeverünk. 1 ml keveréket kis kémcsőbe öntünk, majd 1 ml R vizet és R 1-naftol R metanollal frissen készített, 40 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét adjuk hozzá. A kémcsövet megdöntjük, és a folyadékhoz a kémcső falán csorgatva óvatosan 2 ml R tömény kénsavat adunk, úgy, hogy a sav az alsó réteget képezze. A rétegek érintkezésénél vörösesibolya színeződés észlelhető. C. A „Nehézfémek” vizsgálatban használt, a szulfáthamuból készített oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,0−7,0; a szuszpenziót vizsgáljuk.

Carmallosum natricum conexum


1 g anyagot 100 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig rázogatunk. Nátrium-klorid és nátrium-glikolát: a két anyag százalékos mennyiségének összege legfeljebb 0,5% (szárított anyagra). Nátrium-klorid. 5,00 g anyagot 250 ml-es Erlenmeyer-lombikba mérünk, majd 50 ml R vizet és 5 ml R tömény hidrogén-peroxid−oldatot adunk hozzá. A keveréket vízfürdőn 20 percig melegítjük, közben a teljes átnedvesedés biztosítása céljából időnként megkeverjük. Lehűtjük, majd 100 ml R vizet és 10 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá. A folyadékot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), állandó keverés közben 0,05 M ezüstnitrát−mérőoldattal titráljuk. Ezüst indikátorelektródot és kettős sóhidas összehasonlító elektródot használunk. A külső tér R kálium-nitrát 100 g/l-es töménységű oldatát, a belső tér a standard elektrolit-oldatot tartalmazza. 1 ml 0,05 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 2,922 mg NaCl egyenértékű. Nátrium-glikolát. A vizsgálandó anyag 0,500 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 100 ml-es főzőpohárba mérjük, 5 ml R tömény ecetsavat, valamint 5 ml R vizet adunk hozzá, majd a teljes átnedvesedésig kevertetjük (kb. 15 perc). Ezután 50 ml R acetont és 1 g R nátrium-kloridot adunk hozzá, majd néhány percig, a karboximetilcellulóz teljes kicsapódásáig keverjük. A folyadékot R acetonnal átitatott, gyors szűrést biztosító szűrőpapíron egy 100 ml-es mérőlombikba szűrjük. A főzőpoharat és a szűrőt 30 ml R acetonnal átmossuk, és az egyesített szüredéket R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezután − anélkül, hogy felráznánk − 24 órán át állni hagyjuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk vizsgálati oldatként. Az összehasonlító oldatokat az alábbiak szerint készítjük: R foszfor(V)-oxid felett előzetesen egy éjszakán át, szobahőmérsékleten vákuumban szárított 0,100 g R glikolsavat mérőlombikban R vízzel 100,0 ml-re oldunk. (Az oldatot 30 napon belül felhasználjuk.) Az oldatból rendre 1,0, 2,0, 3,0 ill. 4,0 ml-t egyegy mérőlombikba mérünk. A lombikok tartalmát R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk, majd 5 ml R tömény ecetsav hozzáadása után R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk, és homgenizáljuk. A vizsgálati oldat és mindegyik összehasonlító oldat 2,0 ml-ét egy-egy 25 mles mérőlombikba mérjük. A nyitott lombikokat az aceton elpárologtatása céljából 20 percig vízfürdőn melegítjük. Ezután az oldatokat hagyjuk lehűlni, majd mindegyikhez 5,0 ml R naftalin-2,7-diol−oldatot elegyítünk. A lombikok tartalmához további 15,0 ml R naftalin-2,7-diol−oldatot adunk, és az oldatokat újból homogenizáljuk. A lombikokat alumínium fóliával lefedjük, és vízfürdőn 20 percig melegítjük. Ezután az oldatokat lehűtjük, majd R tömény kénsavval 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldatok abszorbanciáját 540 nm-en határozzuk meg (2.2.25). 5 V/V % R tömény ecetsavat és 5 V/V % R vizet tartalmazó R aceton 2,0 ml-ével üres oldatot is készítünk. Az összehasonlító oldatokkal mért abszorbanciák



felhasználásával kalibrációs görbét szerkesztünk. A vizsgálati oldat abszorbanciájából a kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk a vizsgálandó anyagban levő, milligrammban kifejezett glikolsav tömegét (a). A nátrium-glikolát-tartalmat az alábbi kifejezéssel számítjuk ki:

10 ⋅ 1,29 ⋅ a (100 − b)m ahol 1,29 = a glikolsavat nátrium-glikoláttá konvertáló tényező; b

= a szárítási veszteség, százalékban,

m

= a vizsgálandó anyag tömege, grammban.

Vízben oldható anyagok: legfeljebb 10,0%. 10,00 g anyagot 800,0 ml R vízben szuszpendálunk, és a szuszpenziót az első 30 percben, 10 percenként, 1−1 percig kevertetjük. Ezután 1 órán át állni hagyjuk, és ha szükséges, centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 200,0 ml-ét vákuum szűrőtölcsérbe helyezett, gyors szűrést biztosító szűrőpapírra öntve dekantáljuk, és vákuum alkalmazásával 150,0 ml szüredéket gyűjtünk. A szüredéket szárazra párologtatjuk, és a maradékot 100−105 °C-on 4 órán át szárítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. A „Szulfáthamu” vizsgálat során nyert maradékhoz 1 ml R tömény sósavat adunk, és a keveréket vízfürdőn bepárologtatjuk. A maradékot 20 ml R vízben oldjuk, és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 6 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): 14,0 − 28,0% (szárított anyagra). R tömény kénsav és R víz azonos térfogatarányú elegyét használva, 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen.(2.6.13).



A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd. 5.15 általános fejezet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a kroszkarmellóz-nátriumot szétesést elősegítő segédanyagként használjuk. Ülepedési térfogat: 10,0−30,0 ml. 75 ml R vizet 100 ml-es mérőhengerbe mérünk, és 0,5 g-os részletekben 1,5 g vizsgálandó anyagot adunk hozzá. A mérőhenger tartalmát minden hozzáadás után erőteljesen összerázzuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítva addig rázzuk, míg homogén diszperziót nem nyerünk. 4 óra várakozás után leolvassuk a leülepedett anyag térfogatát. Szubsztitúciós fok: 0,60−0,85 (szárított anyagra) 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba mért 1,000 g anyaghoz hozzáadjuk R nátriumklorid 100 g/l töménységű oldatának 300 ml-ét és 0,1 M nátriumhidroxid−mérőoldat 25,0 ml-ét. A lombikot lezárjuk és 5 percig állni hagyjuk, közben tartalmát időnként összerázzuk. Ezután 0,05 ml R mkrezolbíbor−oldatot és bürettából kb. 15 ml 0,1 M sósav−mérőoldatot juttatunk a lombikba. A dugójával lezárt lombikot összerázzuk. Ha az indikátor ibolyaszínű, 1 ml-es adagokban 0,1 M sósav−mérőoldatot adunk a keverékhez, egészen addig, míg színe sárgára nem változik. A lombik tartalmát minden mérőoldat-részlet hozzáadása után összerázzuk, ezután 0,1 M nátriumhidroxid−mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe sárgára nem változik. Kiszámítjuk az 1 g szárított anyag semlegesítéséhez szükséges lúg milliekvivalenseinek számát (M). A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a savas karboximetil szubsztitúció fokát (A):

1150 M (7102 − 412 M − 80C )



ahol C

= a szulfáthamu, százalékban.

A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a karboximetil-nátrium szubsztitúciós fokát (S):

(162 + 58 A)C (7102 + 80C ) A szubsztitúciós fok: A és S összege. Részecskeméret (2.9.31) vagy (2.9.38). Hausner arány (2.9.36).

Cefaclorum


01/2008:0986 javított 6.5

CEFACLORUM Cefaklór

C15H14ClN3O4S.H2O [70356-03-5]

Mr 385,8

DEFINÍCIÓ [(6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3-klór-8-oxo-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav]–monohidrát. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 96,0–102,0% C15H14ClN3O4S (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cefaklórral. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 3,0–4,5.

Cefaclorum


A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízben szuszpendálunk, majd a szuszpenzió térfogatát R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re egészítjük ki. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +101 és +111 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R tömény sósav 10 g/l töménységű oldatával 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R nátrium-dihidrogén-foszfátdihidrát 2,7 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,5-re beállított oldatának 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS cefaklórt és 5,0 mg CRS delta-3-cefaklórt (D-szennyező) R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 2,7 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,5-re beállított oldatának 100,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R nátrium-dihidrogén-foszfátdihidrát 2,7 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,5-re beállított oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 7,8 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 4,0-re beállított oldata;

–

B-mozgófázis: 450 ml R acetonitril és 550 ml A-mozgófázis elegye; Idő (perc)



0 – 30

95 → 75

5 → 25

30 – 45

75 → 0

25 → 100

45 – 55

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc; Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2, a cefaklór és a D-szennyező között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis acetonitril-tartalmát;

Cefaclorum

–


szimmetriafaktor: legalább 1,2, a cefaklórra vonatkoztatva; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis acetonitril-tartalmát.


szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

–

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 30 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 3 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 3,0–6,5%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 15,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 15,0 mg CRS cefaklórt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 3,0 mg CRS cefaklórt és 3,0 mg CRS delta-3-cefaklórt (D-szennyező) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm;

–


Mozgófázis: 780 ml R víz, 10 ml R trietil-amin és 1 g R nátrium-pentánszulfonát keverékének pH-ját R tömény foszforsavval 2,5-re állítjuk be, és az így nyert oldathoz 220 ml R metanolt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: 20 μl. Rendszeralkalmasság:

Cefaclorum


–

csúcsfelbontás: legalább 2,5, a cefaklór és a D-szennyező között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis acetonitril-tartalmát;

–

szimmetriafaktor: legalább 1,5, a cefaklórra vonatkoztatva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

ismételhetőség: legfeljebb 1,0% relatív szórás, az a) összehasonlító oldat hatszori injektálását követően.

SZENNYEZŐK

A. (2R)-2-amino-2-fenilecetsav (fenilglicin),

B. (6R,7R)-7-amino-3-klór-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

C. (6R,7R)-7-[[(2S)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3-klór-8-oxo-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

Cefaclorum


és C*-epimere

D. (2R,6R,7R)- és (2S,6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3-klór-8oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-3-én-2-karbonsav (delta-3-cefaklór),

E. 2-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-2-(5-klór-4-oxo-3,4-dihidro-2H-1,3tiazin-2-il)ecetsav,

F. 3-fenilpirazin-2-ol,

és C*-epimere

G. (2R,6R,7R)- és (2S,6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3-metilidén8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]oktán-2-karbonsav (izocefalexin),

Cefaclorum


H. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-2-fenilacetil]amino]-3klór-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (Nfenilglicilcefaklór).

Cefadroxilum monohydricum


04/2008:0813 javított 6.5

CEFADROXILUM MONOHYDRICUM Cefadroxil-monohidrát

C16H17N3O5S.H2O [66592-87-8]

Mr 381,4

DEFINÍCIÓ [(6R,7R)-7-[[(2R)-2-Amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav]–monohidrát. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cefadroxillal. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 4,0–6,0.



1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízben szuszpendálunk, majd a szuszpenzió térfogatát R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re egészítjük ki. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +165 és +178 között (vízmentes anyagra). 0,500 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját az A-mozgófázissal 50,0 mlre oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS D-α-(4-hidroxifenil)glicint (Aszennyező) az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS 7-aminodezacetoxicefalosporánsavat (B-szennyező) R5 foszfát-tompítóoldattal (pH 7,0) 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldat és 1,0 ml b) összehasonlító oldat elegyét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 10 mg R dimetilformamidot és 10 mg R dimetilacetamidot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 1,0 ml c) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 25,0 ml-re hígítunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R foszfát–tompítóoldat (pH 5,0),

−

B-mozgófázis: R2 metanol, Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–1

98

2

1 – 20

98 → 70

2 → 30

20 – 23

70 → 98

30 → 2

23 – 30

98

2

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.



Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl; a vizsgálati oldatot, valamint a c), a d) és az e) összehasonlító oldatot injektáljuk. Relatív retenciók cefadroxilra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: dimetilformamid kb. 0,4; dimetilacetamid kb. 0,75. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a c) összehasonlító oldat kromatogramján az A-szennyező és a B-szennyező között,

−

jel/zaj viszony: legalább 10, az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható második csúcsra számolva.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az első csúcs területe a c) összehasonlító oldat kromatogramján (1,0%),

−

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a második csúcs területe a c) összehasonlító oldat kromatogramján (1,0%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő második csúcs területének háromszorosa (3,0%),

−

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő második csúcs területének huszadrésze (0,05%); a dimetilformamidnak és a dimetilacetamidnak megfelelő csúcsokat nem vesszük figyelembe.

N,N-Dimetilanilin. (2.4.26, B-módszer): legfeljebb 20 ppm. Víztartalom (2.5.12): 4,0–6,0%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS cefadroxilt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS cefadroxilt és 50 mg CRS amoxicillintrihidrátot a mozgófázissal 100 ml-re oldunk.



Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−


Mozgófázis: R acetonitril – R kálium-dihidrogén-foszfát 2,72 g/l töménységű oldata (4+96 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a cefadroxil és az amoxicillin között.

Kiszámoljuk a százalékos cefadroxil-tartalmat. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. (2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)ecetsav,

B. (6R,7R)-7-amino-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2karbonsav (7-ADCA),



és C*-epimere

C. (2R,5RS)-2-[(R)-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]karboximetil]-5-metil-5,6-dihidro-2H-1,3-tiazin-4-karbonsav,

D. (6R,7R)-7-[[(2S)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (L-cefadroxil),

és C*-epimere

E. (6RS)-3-(aminometilidén)-6-(4-hidroxifenil)piperazin-2,5-dion,

és C*-epimere

F. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-[[(2RS)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-2-(4hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én2-karbonsav,



G. 3-hidroxi-4-metiltiofén-2(5H)-on,

H. (6R,7R)-7-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (7-ADCA pivalamid).

07/2009:1405

CEFTAZIDIMUM PENTAHYDRICUM Ceftazidim-pentahidrát

. 5H2O C22H22N6O7S2.5H2O [78439-06-2]

Mr 637

DEFINÍCIÓ [(6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-Aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát]–pentahidrát. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és metanolban kevéssé oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Savas és lúgos oldatok oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ceftazidimmel.

2 Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.5

Ceftazidimum pentahydricum

VIZSGÁLATOK S oldat. 0,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH. (2.2.3): 3,0–4,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,150 g vizsgálandó anyagot 5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 100 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldathoz 5,0 ml R acetonitrilt elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 3 mg CRS ceftazidim-A-szennyezőt és 3 mg CRS ceftazidimet 5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimet (amely A-, B- és G-szennyezőt is tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 2 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

−


Mozgófázis: − A-mozgófázis: 1 liter R vízben 3,6 g R dinátrium-hidrogén-foszfátdodekahidrátot és 1,4 g R kálium-dihidrogén-foszfátot tartalmazó, R tömény foszforsav 10 %V/V töménységű oldatával pH 3,4-re beállított oldat; − B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril;



Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–4

96 → 89

4 → 11

4–5

89

11

5–8

89 → 84

11 → 16

8 − 11

84 → 80

16 → 20

11 − 15

80 →50

20 →50

15 − 18

50 →20

50 →80

18 − 22

20

80

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenciók a ceftazidimre (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: Fszennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,4. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és G-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimhez mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és a ceftazidim között.

Követelmények: − korrekciós faktor: a G-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 3,0-del szorozzuk; −

A-, B-, G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);


−


elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,05 %); az F-szennyező csúcsát nem vesszük figyelembe.

F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V-os oldatával 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,00 g R piridint R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 ml-ét elegyítjük, majd az így nyert elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1 ml-ét R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V-os oldatával 200,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1 ml-éhez az a) összehasonlító oldat 20 ml-ét elegyítjük, majd az így nyert elegyet R4 foszfát– tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V-os oldatával 200 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R ammónium-dihidrogén-foszfát – R ammónia–oldattal előzetesen pH 7,0-re beállított – 28,8 g/l töménységű oldata (8 térfogatrész), R acetonitril (24 térfogatrész) és R víz (68 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc, Detektálás: spektrofotométerrel, 255 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: 10 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 7,0, a ceftazidim és az F-szennyező között. Követelmény:



− F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (500 ppm). Nehézfémek: (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,0 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 13,0–15,0%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,10 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS ceftazidimet a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS ceftazidim-A-szennyezőt 5,0 ml a) összehasonlító oldatban oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, hexilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 4,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrátot és 2,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 980 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 20 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 245 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: 6 perc.



Relatív retenció a ceftazidimre (retenciós ideje kb. 4,5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és az F-szennyező között. A ceftazimidtartalmat (C22H22N6O7S2) a CRS ceftazimid deklarált C22H22N6O7S2-tartalmából számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban tartjuk. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nemspecifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, E, H.

és C*-epimere

A. (2RS,6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-3-én-2-karboxilát (Δ-2-ceftazidim),



B. (6R,7R)-7-[[(2E)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

C. (6R,7R)-7-amino-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt2-én-2-karboxilát,

E. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[[1-(1,1-dimetiletoxikarbonil)-1metiletoxi]imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

F. piridin,



G. 2-[[[(1Z)-1-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-oxoetil)amino]-2oxoetilidén]amino]oxi]-2-metilpropánsav,

H. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-metoxi-1,1-dimetil-2oxoetoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát.

Chitosani hydrochloridum


01/2008:1774 javított 6.5

CHITOSANI HYDROCHLORIDUM Kitozán-hidroklorid

DEFINÍCIÓ A kitozán-hidroklorid egy N-acetil-D-glükózamin és D-glükózamin egységekből álló, el nem ágazó, biner heteropoliszacharid klorid-sója, amelyet kitin részleges dezacetilezésével nyernek. A dezacetilezés mértéke általában 70,0 − 95,0%. A kitint garnélarák és tengeri rák páncéljából vonják ki. ELŐÁLLÍTÁS A kitozán-hidroklorid előállítására felhasznált állatoknak meg kell felelniük az illetékes hatóságok által, az emberi fogyasztásra szánt állatok egészségi állapotával szemben támasztott követelményeknek. Igazolni kell, hogy az alkalmazott előállítási eljárás a vírus-szennyezőket vagy egyéb kórokozókat milyen mértékben inaktiválja vagy távolítja el. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS kitozán-hidrokloriddal.. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 50 ml-ét R ammóni–oldat 25 %V/V-os oldatával 250 ml-re hígítjuk. Kocsonyás állományú, voluminózus csapadék képződik. D. 10 ml S oldathoz 90 ml R acetont adunk. Kocsonyás állományú, voluminózus csapadék képződik.



VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 1,0 g-ját 20 percen át tartó erős, mechanikai kevertetéssel 100 ml R vízben oldjuk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzió (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Vízben oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,5%. 400,0 ml R vízhez kevertetés közben 2,00 g anyagot adunk. A kevertetést addig folytatjuk, amíg további oldódás már nem következik be. Az oldatot 2 literes főzőpohárba töltjük és 200 ml R vizet adunk hozzá. Az oldatot, a főzőpoharat a művelet alatt lefedve, 2 órán át enyhén forraljuk. Ezután az oldatot zsugorított üvegszűrőn (40) (2.1.2) megszűrjük, a maradékot vízzel mossuk, majd szárítószekrényben 100 − 105oC-on tömegállandóságig szárítjuk. A maradék legfeljebb 10 mg lehet. pH (2.2.3): 4,0 − 6,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Viszkozitás (2.2.10): a feliraton feltüntetett érték 80 − 120 %-a. Az S oldatot vizsgáljuk. A viszkozitást rotációs viszkoziméterrel, 20 oC-on, 20 r/perc henger-forgási sebességgel határozzuk meg. A várt viszkozitásnak megfelelő, alkalmas hengert használunk. A dezacetilezés mértéke Vizsgálati oldat. Az anyag 0,250 g-ját R vízzel erőteljes keverés közben 50,0 ml-re oldjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. 200 és 205 nm között felvesszük az abszorbancia görbe első deriváltját (2.2.25). Meghatározzuk az oldat pH-ját. Összehasonlító oldatok. R N-acetilglükózaminból R vízzel 1,0 μg/ml, 5,0 μg/ml, 15,0 μg/ml és 35,0 μg/ml töménységű oldatokat késztítünk. A felsorolt oldatok abszorbancia görbéjének (2.2.25) első deriváltját a 200 − 205 nm tartományban mérjük. Kalibrációs görbét készítünk, amelyen a első derivált 202 nm-en mért értékét az N-acetilglükózamin koncentrációjának függvényében ábrázoljuk. Az egyenes meredekségét a legkisebb négyzetek módszerén alapuló lineáris regresszióval számítjuk ki. A kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk a vizsgálandó anyag N-acetilglükózamin-tartalmát. A dezacetilezés moláris mértékét az alábbi kifejezéssel számítjuk ki:

100M 1 (C1 − C 2 ) ( M 1 ⋅ C1 ) − [( M 1 − M 3 )C 2 ] ahol



C1

= a vizsgálati oldat kitozán-hidroklorid-tartalma, μg/ml-ben kifejezve;

C2

= a vizsgálati oldatnak az összehasonlító oldatokkal nyert kalibrációs görbe alapján meghatározott N-acetilglükozamin koncentrációja, μg/ml-ben;

M1

= 203 (a polimer N-acetilglükózamin-egységének (C8H13NO5) relatív molekulatömege);

M3

= a kitozán-hidroklorid relatív molekulatömege.

Az M3 értékét az oldat pH-jából az alábbi kifejezéssel számítjuk ki, feltételezve, hogy a pKa értéke 6,8: M3 = f · M2 + ( 1 − f ) · ( M2 + 36,5 )

f =

p 1+ p

p = 10 (pH −pKa) M2

= 161 (a polimer dezacetilezett részének (glükózamin) (C6H11NO4) relatív molekulatömege).

Klorid : 10,0−20,0%. Az anyag 0,200 g-ját visszafolyóhűtővel ellátott, 250 ml-es, boroszilikát lombikba mérjük. A bemért anyaghoz 1 térfogatrész R tömény salétromsav és 2 térfogatrész R víz elegyének 40 ml-ét adjuk. Az elegyet visszafolyóhűtő alkalmazásával 5 percig enyhén forraljuk. Lehűtés után a hűtőn keresztül 25 ml R vizet adunk hozzá. Ezt követően 16,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldatot mérünk az elegyhez, erőteljesen összerázzuk, majd indikátorként 1 ml R2 vas(III)-ammóniumszulfát−oldatot alkalmazva, 0,1 M ammónium-tiocianát−mérőoldattal titráljuk. A végponthoz közeledve a titrált oldatot erőteljesen rázogatjuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 3,55 mg Cl egyenértékű. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 40 ppm. A vizsgálatot 1,0 g anyaggal végezzük. Az összehasonlító oldatot 4 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10 %. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 oC-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. ELTARTÁS 2−8 oC-on, nedvességtől és fénytől védve.



FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

az R vízzel készített, 10 g/l töménységű oldat névleges viszkozitását, mPa·s-ban kifejezve.

Cholecalciferoli pulvis


01/2008:0574 javított 6.5

CHOLECALCIFEROLI PULVIS Kolekalciferol-koncentrátum, poralakú

DEFINÍCIÓ A poralakú kolekalciferol-koncentrátumot Kolekalciferol (0072) olajos oldatának alkalmas hordozóban történő diszpergálásával állítják elő; a hordozó alapját – az illetékes hatóság által engedélyezett – általában zselatin- és szénhidrát-alapú, megfelelő minőségű kombináció képezi. Tartalom: a feliraton feltüntetett kolekalciferoltartalomnak, amely legalább 100 000 NE/g, 90,0–110,0%-a. Alkalmas stabilizátorokat, például antioxidánsokat is tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, apró szemcsék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik, megduzzad, illetve –formulálásától függően – diszperziót képez. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: A, B. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint készített vizsgálati oldat 10,0 ml-ét alkalmas lombikba töltjük és 40 °C-os vízfürdőn, csökkentett nyomáson, élénk keveredést biztosítva szárazra párologtatjuk. A lombikot folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot R szkvalánt (10,0 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó R diklóretán 0,4 ml-ében késedelem nélkül oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS kolekalciferolt – R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó – R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Az oldatot közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS ergokalciferolt – R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó – R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Az oldatot közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R ciklohexán és R peroxidmentes éter egyenlő térfogatarányú, 0,1 g/l töménységben R butil-hidroxitoluolt tartalmazó elegye.



Felvitel: 20 μl. Kifejlesztés: késedelem nélkül, fénytől védett helyen, 15 cm-es fronttávolság eléréséig. Szárítás: levegőn. Előhívás: bepermetezés R tömény kénsavval. Kiértékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján azonnal megjelenik egy élénksárga főfolt, amely gyorsan narancsosbarna lesz, majd fokozatosan zöldesszürkévé változik és 10 percig ilyen színű marad. Ez a folt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal. A b) összehasonlító oldat kromatogramján ugyanilyen magasságban azonnal megjelenik egy narancsszínű főfolt, amely fokozatosan vörösesbarna lesz és 10 percig ilyen színű marad. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat: A „Tartalmi meghatározás” pontban leírtak szerint készített oldat 5,0 ml-ét alkalmas lombikba töltjük és 40 °C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson, élénk keveredést biztosítva, szárazra párologtatjuk. Ezután a lombikot folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot késedelem nélkül oldjuk 50,0 ml R ciklohexánban. Hullámhossztartomány: 250–300 nm. Abszorpciós maximum: 265 nm-en. C. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” bekezdésben feltüntetett (2034.-1 táblázat) határértékeket nem kell alkalmazni.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A meghatározást a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől mentes helyen és levegőtől védve végezzük. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény 0,1% pontossággal mért, kb. 100 000 NE-nek megfelelő mennyiségét elszappanosító lombikba mérjük. Hozzátöltünk 5,0 ml R vizet, 20 ml R vízmentes etanolt, 1 ml R nátrium-aszkorbát–oldatot és R kálium-hidroxid frissen készített 50 %m/m-os oldatából 3 ml-t. A folyadékelegyet, visszafolyóhűtőt alkalmazva, vízfürdőben 30 percig melegítjük, majd folyó víz alatt gyorsan lehűtjük, és 2×15 ml R víz, 1×10 ml R etanol (96%) és 2×50 ml R pentán segítségével választótölcsérbe visszük; 30 másodpercig erőteljesen rázzuk, majd mindaddig állni hagyjuk, amíg a két fázis feltisztul. Az alsó, vizes-alkoholos fázist



egy második választótölcsérbe visszük, és 10 ml R etanol (96%) és 50 ml R pentán keverékével kirázzuk. A fázisok szétválása után a vizes-alkoholos fázist egy harmadik választótölcsérbe, a pentános fázist pedig az első választótölcsérbe visszük át. A második választótölcsért 2×10 ml R pentánnal mossuk, a mosófolyadékot az első választótölcsérbe töltve. A vizes-alkoholos fázist 50 ml R pentánnal kirázzuk, és a pentános fázist az első választótölcsérbe töltjük. A pentános fázist először R kálium-hidroxid R etanollal (10 %V/V) készült, 30 g/l-es oldatának 2×50 mlével, erőteljes rázást alkalmazva mossuk, majd R víz 50 ml-es részleteivel folytatjuk a mosást, mindaddig, amíg a mosófolyadék fenolftaleinre semleges nem lesz. Az így mosott pentános kivonatot üvegdugós lombikba töltjük. A lombik tartalmát 40 °C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson, élénk keverés közben szárazra párologtatjuk. Folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot 5,0 ml R toluolban haladéktalanul oldjuk, és az oldathoz 20,0 ml mozgófázist elegyítünk, hogy ily módon kb. 4000 NE/ml-es oldatot nyerjünk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kolekalciferolt 10,0 ml R toluolban melegítés nélkül oldunk, és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kolekalciferolt a mozgófázissal 5,0 ml-re hígítunk. A hígított oldatot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 45 percig melegítjük, majd lehűtjük. Összehasonlító oldat (c). 0,10 g CRS kolekalciferolt R toluollal melegítés nélkül 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot jeges vízben tartjuk. Összehasonlító oldat (e). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét mérőlombikba mérjük, hozzáadunk kb. 10 mg R butil-hidroxitoluolt, és R nitrogénnel kiűzzük a levegőt a lombikból. Ezután a lombikot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, fénytől védve, R nitrogén alatt 45 percig melegítjük, majd lehűtjük, és a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R pentanol – R hexán (3+997 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: az oldatokból megfelelő térfogatrészleteket (az a) összehasonlító oldatból és a vizsgálati oldatból azonos térfogatokat) injektálunk; automatikus injektáló eszköz vagy hurokinjektor használata ajánlott. Relatív retenciók a kolekalciferolra vonatkoztatva: pre-kolekalciferol kb. 0,4; transzkolekalciferol kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,0, a pre-kolekalciferol és a transzkolekalciferol között; e felbontás elérése érdekében, szükség esetén módosítjuk a mozgófázis összetevőinek arányát és áramlási sebességét.

–

ismételhetőség: a kolekalciferol-csúcsra vonatkozó relatív szórás – a kolekalciferol hatszori injektálása után – legfeljebb 1,0%.



Az átszámítási faktort (f) a következő kifejezés alapján számítjuk ki:

f =

K −L M

ahol

K

=

a d) összehasonlító oldat kromatogramján a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága),

L

=

az e) összehasonlító oldat kromatogramján a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága),

M =

az e) összehasonlító oldat kromatogramján a pre-kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága).

A kétszer, két különböző napon meghatározott f érték az egész eljárás során alkalmazható.

A NE/g-ban kifejezett kolekalciferol-tartalmat az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki: m' V S D + ( f ⋅ S p ) ⋅ ⋅ ⋅ 40 000 ⋅ 1 000 V' m S 'D ahol m

=

a vizsgálandó készítmény tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban,

m' =

a CRS kolekalciferol tömege az a) összehasonlító oldatban milligrammban,

V

a vizsgálati oldat térfogata (25 ml),

=

V’ =

az a) összehasonlító oldat térfogata (100 ml),

SD =

a vizsgálati oldat kromatogramján a kolekelciferol-csúcs területe (vagy magassága),

S'D =

az a) összehasonlító oldat kromatogramján a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága),

Sp =

a vizsgálati oldat kromatogramján a pre-kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága),

f

átszámítási faktor.

=

ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve. A felnyitott tartály tartalmát a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni; a tartályban maradt anyagot nitrogén gáztérrel kell védeni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a NE/g értéket.

Cholecalciferolum densatum oleosum


01/2008:0575 javított 6.5

CHOLECALCIFEROLUM DENSATUM OLEOSUM Kolekalciferol-koncentrátum, olajos

DEFINÍCIÓ Az olajos kolekalciferol-koncentrátum a Kolekalciferolnak (0072) az illetékes hatóság által engedélyezett, alkalmas, növényi zsíros olajjal készült oldata. Tartalom: a feliraton feltüntetett kolekalciferoltartalomnak, amely legalább 500 000 NE/g, 90,0–110,0%-a. Alkalmas stabilizátorokat, például antioxidánsokat is tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, sárga folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik; zsíroldó szerekkel elegyedik. Részleges kidermedés – a hőmérséklettől függően – előfordulhat. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: A, B. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 400 000 NE-nek megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R szkvalánt (10 g/l) és R butil-hidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS kolekalciferolt R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS ergokalciferolt R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R ciklohexán és R peroxidmentes éter egyenlő térfogatarányú, 0,1 g/l töménységben R butil-hidroxitoluolt tartalmazó elegye.



Felvitel: 20 μl. Kifejlesztés: késedelem nélkül, fénytől védett helyen, 15 cm-es fronttávolság eléréséig. Szárítás: levegőn. Előhívás: bepermetezés R tömény kénsavval. A vizsgálati oldat kromatogramján azonnal megjelenik egy élénksárga főfolt, amely gyorsan narancsosbarna lesz, majd fokozatosan zöldesszürkévé változik és 10 percig ilyen színű marad. Ez a folt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal. A b) összehasonlító oldat kromatogramján ugyanilyen magasságban azonnal megjelenik egy narancsszínű főfolt, amely fokozatosan vörösesbarna lesz és 10 percig ilyen színű marad. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Kb. 400 NE/ml készítménynek megfelelő töménységű oldatot készítünk R ciklohexánnal. Hullámhossztartomány: 250–300 nm. Abszorpciós maximum: 267 nm-en. C. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. 5,0 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk. Peroxidszám (2.5.5, „A” módszer): legfeljebb 20. Rokon vegyületek. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” bekezdésben feltüntetett (2034.-1 táblázat) határértékeket nem kell alkalmazni.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A meghatározást a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől mentes helyen és levegőtől védve végezzük. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény kb. 400 000 NE-nek megfelelő, 0,1% pontossággal mért mennyiségét, 10,0 ml R toluolban oldjuk és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kolekalciferolt 10,0 ml R toluolban melegítés nélkül oldunk és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kolekalciferolt a mozgófázissal 5,0 ml-re hígítunk. A hígított oldatot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva 45 percig melegítjük, majd lehűtjük. Összehasonlító oldat (c). 0,10 g CRS kolekalciferolt R toluollal melegítés nélkül 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot jeges vízben tartjuk. Összehasonlító oldat (e). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét mérőlombikba mérjük, hozzáadunk kb. 10 mg R butil-hidroxitoluolt és R nitrogénnel kiűzzük a levegőt a lombikból. Ezután a lombikot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, fénytől védve, R nitrogén alatt 45 percig melegítjük, majd lehűtjük, és az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−


Mozgófázis: R pentanol – R hexán (3+997 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: az oldatokból megfelelő térfogatrészleteket (az a) összehasonlító oldatból és a vizsgálati oldatból azonos térfogatokat) injektálunk; automatikus injektáló eszköz vagy hurokinjektor használata ajánlott. Relatív retenciók a kolekalciferolra vonatkoztatva: pre-kolekalciferol kb. 0,4; transzkolekalciferol kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


−



f=

K− L M

ahol K =



L


=


M =


A kétszer, két különböző napon meghatározott f érték az egész eljárás során alkalmazható. A NE/g-ban kifejezett kolekalciferol-tartalmat az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki:

m ' V S D + (f ⋅ S p ) ⋅ ⋅ ⋅ 40 000 ⋅ 10 00 V' m S' D

ahol m =

a vizsgálandó készítmény tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban,

m' = a CRS kolekalciferol tömege az a) összehasonlító oldatban, milligrammban , V

=

V’ =

a vizsgálati oldat térfogata (100 ml), az a) összehasonlító oldat térfogata (100 ml),

SD = a vizsgálati oldat kromatogramján a kolekalciferol-csúcs területe (vagy magassága), S'D =


Sp =


f

=


ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve. A felnyitott tartály tartalmát a lehető leghamarabb fel kell használni; a tartályban maradó anyagot nitrogén gáztérrel kell védeni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a NE/g értéket,

−

részleges kidermedés esetén az oldatos forma visszaállításának módját.

Cholecalciferolum in aqua dispergibile


01/2008:0598 javított 6.5

CHOLECALCIFEROLUM IN AQUA DISPERGIBILE Kolekalciferol-koncentrátum, vízben diszpergálható

DEFINÍCIÓ A vízben diszpergálható kolekalciferol-koncentrátum a Kolekalciferolnak (0072) az illetékes hatóság által engedélyezett, alkalmas növényi zsíros olajjal készült oldata, amely megfelelő szolubilizáló szereket is tartalmaz. Tartalom: a feliraton feltüntetett kolekalciferoltartalomnak, amely legalább 100 000 NE/g, 90,0–115,0%-a. Alkalmas stabilizátorokat, például antioxidánsokat is tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: enyhén sárgás, változó opálosságú és viszkozitású folyadék. A töményebb oldatok alacsony hőmérsékleten zavarossá válhatnak, szobahőmérsékleten pedig kocsonyásodhatnak. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint készített vizsgálati oldat 10,0 ml-ét alkalmas lombikba töltjük és 40 °C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson, élénk keveredést biztosítva szárazra párologtatjuk. A lombikot folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot R szkvalánt (10,0 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó R diklóretán 0,4 ml-ében késedelem nélkül oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS kolekalciferolt, R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (1 g/l) tartalmazó, R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Az oldatot frissen készítjük. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS ergokalciferolt, R szkvalánt (10 g/l) és R butilhidroxitoluolt (0,1 g/l) tartalmazó, R diklóretánnal 4 ml-re oldunk. Az oldatot frissen készítjük. Lemez: R VRK szilikagél G lemez.



Kifejlesztőszer: R ciklohexán és R peroxidmentes éter egyenlő térfogatarányú, 0,1 g/l töménységben R butil-hidroxitoluolt tartalmazó elegye. Felvitel: 20 μl. Kifejlesztés: késedelem nélkül, fénytől védett helyen, 15 cm-es fronttávolság eléréséig. Szárítás: levegőn. Előhívás: bepermetezés R tömény kénsavval. Kiértékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján azonnal megjelenik egy élénksárga főfolt, amely gyorsan narancsosbarna lesz, majd fokozatosan zöldesszürkévé változik és 10 percig ilyen színű marad. Ez a folt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható folttal. A b) összehasonlító oldat kromatogramján ugyanilyen magasságban azonnal megjelenik egy narancsszínű főfolt, amely fokozatosan vörösesbarna lesz és 10 percig ilyen színű marad. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat: A „Tartalmi meghatározás” pontban leírtak szerint készített oldat 5,0 ml-ét alkalmas lombikba töltjük és 40 °C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson, élénk keveredést biztosítva, szárazra párologtatjuk. Ezután a lombikot folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot késedelem nélkül oldjuk 50,0 ml R ciklohexánban. Hullámhossztartomány: 250–300 nm. Abszorpciós maximum: 265 nm-en. C. A „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. D. Kb. 1 g anyagot 10 ml, előzetesen 50 °C-ra melegített R vízzel elkeverünk, majd a keveréket 20 °C-ra lehűtjük. A hűtés után azonnal egyenletes, enyhén opálos és enyhén sárga diszperzió képződik. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” bekezdésben feltüntetett (2034.-1 táblázat) határértékeket nem kell alkalmazni.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A meghatározást a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől mentes helyen és levegőtől védve végezzük. Folyadékkromatográfia (2.2.29).



Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény 0,1% pontossággal mért, kb. 100 000 NE-nek megfelelő mennyiségét elszappanosító lombikba mérjük. Hozzátöltünk 5,0 ml R vizet, 20 ml R vízmentes etanolt, 1 ml R nátrium-aszkorbát–oldatot és R kálium-hidroxid frissen készített 50 %m/m-os oldatából 3 ml-t. A folyadékelegyet, visszafolyóhűtőt alkalmazva, vízfürdőben 30 percig melegítjük, majd folyó víz alatt gyorsan lehűtjük, és 2×15 ml R víz, 1×10 ml R etanol (96%) és 2×50 ml R pentán segítségével választótölcsérbe visszük; 30 másodpercig erőteljesen rázzuk, majd mindaddig állni hagyjuk, amíg a két fázis feltisztul. Az alsó, vizes-alkoholos fázist egy második választótölcsérbe visszük, és 10 ml R etanol (96%) és 50 ml R pentán keverékével kirázzuk. A fázisok szétválása után a vizes-alkoholos fázist egy harmadik választótölcsérbe, a pentános fázist pedig az első választótölcsérbe visszük át. A második választótölcsért 2×10 ml R pentánnal mossuk, a mosófolyadékot az első választótölcsérbe töltve. A vizes-alkoholos fázist 50 ml R pentánnal kirázzuk, és a pentános fázist az első választótölcsérbe töltjük. A pentános fázist először R kálium-hidroxid R etanollal (10 %V/V) készült, 30 g/l-es oldatának 2×50 mlével, erőteljes rázást alkalmazva mossuk, majd R víz 50 ml-es részleteivel folytatjuk a mosást, mindaddig, amíg a mosófolyadék fenolftaleinre semleges nem lesz. Az így mosott pentános kivonatot üvegdugós lombikba töltjük. A lombik tartalmát 40 °C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson, élénk keverés közben szárazra párologtatjuk. Folyó víz alatt lehűtjük, és R nitrogénnel helyreállítjuk a légköri nyomást. A maradékot 5,0 ml R toluolban haladéktalanul oldjuk, és az oldathoz 20,0 ml mozgófázist elegyítünk, hogy ily módon kb. 4000 NE/ml-es oldatot nyerjünk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kolekalciferolt 10,0 ml R toluolban melegítés nélkül oldunk, és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kolekalciferolt a mozgófázissal 5,0 ml-re hígítunk. A hígított oldatot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 45 percig melegítjük, majd lehűtjük. Összehasonlító oldat (c). 0,10 g CRS kolekalciferolt R toluollal melegítés nélkül 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot jeges vízben tartjuk. Összehasonlító oldat (e). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét mérőlombikba mérjük, hozzáadunk kb. 10 mg R butil-hidroxitoluolt, és R nitrogénnel kiűzzük a levegőt a lombikból. Ezután a lombikot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, fénytől védve, R nitrogén alatt 45 percig melegítjük, majd lehűtjük, és a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−


Mozgófázis: R pentanol – R hexán (3+997 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: az oldatokból megfelelő térfogatrészleteket (az a) összehasonlító oldatból és a vizsgálati oldatból azonos térfogatokat) injektálunk; automatikus injektáló eszköz vagy hurokinjektor használata ajánlott.



Relatív retenciók a kolekalciferolra vonatkoztatva: pre-kolekalciferol kb. 0,4; transzkolekalciferol kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


−



f=

K− L M

ahol K =


L

=


M =


A kétszer, két különböző napon meghatározott f érték az egész eljárás során alkalmazható. A NE/g-ban kifejezett kolekalciferol-tartalmat az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki:

m ' V SD + (f ⋅ Sp ) ⋅ ⋅ ⋅ 40 000 ⋅ 1 000 V' m S'D ahol m = a vizsgálandó készítmény tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban, m' = a CRS kolekalciferol tömege az a) összehasonlító oldatban milligrammban, V

=

a vizsgálati oldat térfogata (25 ml),

V’ = az a) összehasonlító oldat térfogata (100 ml), SD = a vizsgálati oldat kromatogramján a kolekelciferol-csúcs területe (vagy magassága), S'D =


Sp =


f


=



ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve, a feliraton feltüntetett hőmérsékleten. A felnyitott tartály tartalmát a lehető leghamarabb fel kell használni; a tartályban maradt anyagot inert gáztérben kell tartani. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a NE/g értéket,

−

a tárolási hőmérsékletet.

Coffeinum monohydricum 6.5

1

07/2009:0268

COFFEINUM MONOHYDRICUM Koffein-monohidrát

C8H10N4O2.H2O [5743-12-4]

Mr 212,2

DEFINÍCIÓ 1,3,7-Trimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion–monohidrát. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGO K Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve selyemfényű, fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Alkáli-benzoátok és alkáliszalicilátok tömény oldatai oldják. Szublimálásra hajlamos. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, E. Második azonosítás: A, C, D, E, F. A. Olvadáspont (2.2.14): 234–239 °C. A 100−105 °C-on szárított anyagot vizsgáljuk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: a 100−105 °C-on szárított anyagot vizsgáljuk.


2

Összehasonlítás: CRS koffeinnel. C. Az anyag telített oldatának 2 ml-e 0,05 ml R kálium-jodid–jód–oldattal elegyítve tiszta marad. Az oldatból 0,1 ml R hígított sósav hozzáadására barna csapadék válik le, amely feloldódik, ha az oldatot R hígított nátriumhidroxid–oldattal semlegesítjük. D. Kb. 10 mg anyagot üvegdugós kémcsőben 0,5 ml R acetilaceton és 5 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat elegyének 0,25 ml-ében oldunk. Az oldatot 7 percig 80 °C-os vízfürdőben melegítjük. A lehűtött oldatot 0,5 ml R2 dimetilaminobenzaldehid–oldattal elegyítjük, és ismét 7 percig 80 °C-os vízfürdőben melegítjük. A lehűlt oldat, 10 ml R vízzel hígítva, intenzív kék színű lesz. E. Szárítási veszteség (lásd Vizsgálatok). F. A xantin-származékok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,5 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes víz 50 ml-ében melegítéssel oldunk, majd a lehűtött oldat térfogatát ugyanezzel az oldószerrel 50 ml-re kiegészítjük. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,05 ml R1 brómtimolkék–oldatot adva, az oldat zöld vagy sárga színű legyen, de legfeljebb 0,2 ml 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattól kékre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,110 g vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt koffeint (amely A-, C-, D- és F-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

3


−

állófázis: R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

szánt,

utókezelt,

dezaktivált,

Mozgófázis: 20 térfogatrész R tetrahidrofuránt 25 térfogatrész R acetonitrillel és 955 térfogatrész 0,82 g/l R vízmentes nátrium-acetátot tartalmazó – R tömény ecetsavval előzetesen pH 4,5-re beállított – oldattal elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a koffein retenciós idejének másfélszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, C-, D- és F-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt koffeinhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Retenciós idő: koffein kb. 8 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,5, a C- és a D-szennyező között; legalább 2,5, az F- és az A-szennyező között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm. Az S oldat 15 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 7,5 ml R szulfát–mértékoldat (10 ppm SO4) és 7,5 ml R desztillált víz elegyével készítjük. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 5,0−9,0%. Az anyag szárítószekrényben 1 órán keresztül 105 °C-on szárítjuk.

1,000

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

g-ját


4

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A 100−105 °C-on szárított anyag 0,170 g-ját 5 ml R vízmentes ecetsavban melegítéssel oldjuk. Az oldathoz lehűlés után 10 ml R ecetsav-anhidridet és 20 ml R toluolt elegyítünk. Az így nyert oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 19,42 mg C8H10N4O2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, E, F. A. teofillin,

B. N-(6-amino-1,3-dimetil-2,4-dioxo-1,2,3,4-tetrahidropirimidin-5il)formamid,

C.

1,3,9-trimetil-3,9-dihidro-1H-purin-2,6-dion (izokoffein),

D. teobromin,


E. N,1-dimetil-4-(metilamino)-1H-imidazol-5-karboxamid (koffeidin),

F. 1,7-dimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion.

5

Corpora ad usum pharmaceuticum

6.5 - 1

07/2009:2034

CORPORA AD USUM PHARMACEUTICUM Gyógyszeranyagok

DEFINÍCIÓ Gyógyszeranyagnak nevezünk minden olyan szerves és szervetlen anyagot, amelyet ember- vagy állatgyógyászati készítmények előállításához hatóanyagként vagy segédanyagként felhasználnak. Ezen anyagok nyerhetők természetes forrásokból, előállíthatók nyersanyagokból történő kivonással, továbbá fermentációval vagy szintézissel. Jelen cikkely előírásai nem vonatkoznak a növényi drogokra, homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokra, a növényi drogkészítményekre, a kivonatokra és a homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrákra; ezekre a következő általános cikkelyek előírásai vonatkoznak: Növényi drogok (1433), Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045), Növényi drogkészítmények (1434), Kivonatok (0765), Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029). A cikkely előírásai nem vonatkoznak a homeopátiás készítmények előállítására szánt nyersanyagokra sem, kivéve azon anyagokat, amelyeknek egyedi cikkelyei megtalálhatók a Gyógyszerkönyv nem-homeopátiás részében. Ha valamely – egyes betegek különleges szükségletei miatt készített − gyógyszerhez olyan gyógyszeranyagot használnak, amelynek nincs egyedi cikkelye a Gyógyszerkönyvben, akkor azt, hogy az anyagnak meg kell-e felelnie jelen általános cikkely követelményeinek, kockázatelemzés alapján kell eldönteni, melynek során a beszerezhető anyag minőségét és felhasználásának célját is figyelembe kell venni. Amikor a gyógyszerek előállítása során, emberi vagy állati eredetű gyógyszeranyagot használnak fel, figyelembe kell venni az 5.1.7 Vírusbiztonság c. fejezet követelményeit. A gyógyszeranyagok felhasználhatók önmagukban, vagy gyógyszerformulálás kiindulási anyagaiként is gyógyszerkészítmények előállítására. Bizonyos gyógyszeranyagok – a formulálástól függően – hatóanyagként és segédanyagként is használhatók. A szilárd gyógyszeranyagok különböző eljárásokkal, pl. tömörítéssel, bevonással, granulálással, adott finomságúra porítással, ill. egyéb feldolgozási műveletekkel előkezelhetők. A cikkelyek előírásai csak akkor alkalmazhatók segédanyag hozzáadásával előkezelt anyagokra, ha az egyedi cikkely Definíció részében utalás található az ilyen előkezelésre.


Különleges minőségű gyógyszeranyagok. Ha az rendelkezik másként, vagy nem tartalmaz valamilyen gyógyszeranyag mind ember- mind állatgyógyászati minősége megfelelő kell, hogy legyen minden készítéséhez, amelyben az adott anyag felhasználható.

6.5 - 2

egyedi cikkely nem megszorítást, egy adott célra alkalmazható, és olyan gyógyszerforma

Polimorfia. Az egyedi cikkelyek általában nem írnak elő meghatározott kristályformát vagy amorf módosulatot, kivéve, ha a módosulat befolyásolja a biohasznosulást. Ha nincs más rendelkezés, a gyógyszeranyagok minden módosulatának meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. ELŐÁLLÍTÁS A gyógyszeranyagok előállítására olyan eljárásokat kell kidolgozni, amelyekkel biztosítható, hogy az anyag minősége egyenletes legyen, és megfeleljen az egyedi cikkelyek, ill. a jóváhagyott minőségi előírások követelményeinek. A gyógyszeranyagok szennyezőinek ellenőrzésére alkalmazni kell az 5.10. általános fejezet rendelkezéseit. Függetlenül attól, hogy az egyedi cikkely tartalmaz-e megállapítást arra vonatkozóan, hogy a gyógyszeranyag −

rekombináns fehérje vagy egyéb olyan anyag, amelyet genetikai módosításon alapuló eljárással direkt géntermékként állították elő, meg kell felelnie a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;

−

fertőző spongiform encephalopathiára természetes körülmények között is fogékony állatfajokból származik, meg kell felelnie Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encephalopathia) átvivő ágenseivel veszélyeztetett termékek (1483) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;

−

fermentációs eljárásból származik – tekintet nélkül arra, hogy a felhasznált mikroorganizmusok módosítása hagyományos eljárással vagy rekombináns DNS (rDNS) technológiával történt – meg kell felelnie a Fermentációs termékek (1468) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá.

Amennyiben az előállítás folyamán oldószereket alkalmaznak, azoknak megfelelő minőségűeknek kell lenniük. A felhasznált oldószerek toxicitására és maradványuk szintjére is figyelmet kell fordítani (5.4). Az előállítás során felhasznált víz minőségének megfelelőnek kell lennie. Amennyiben az előállítás vagy az előkezelés célja meghatározott módosulatú vagy minőségi fokozatú anyag nyerése, az anyag ezen módosulatának vagy


6.5 - 3

minőségi fokozatának is meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. Az anyag alkalmazhatóságát és ezáltal a belőle készült gyógyszerformák tulajdonságait befolyásoló sajátságok ellenőrzésére előírhatók bizonyos vizsgálatok. Porított anyagok esetében az előkezelés célja a kívánt porfinomság (2.9.35) elérése lehet. Tömörített anyagok esetében az előkezelés célja a szemcseméret növelése, ill. meghatározott formájú részecskék és/vagy nagyobb tömörítetlen sűrűségű anyag nyerése. A bevont hatóanyagokat úgy nyerik, hogy a hatóanyag részecskéit megfelelő segédanyaggal/ segédanyagokkal vonják be. A granulált hatóanyagok meghatározott méretű és/vagy formájú részecskékből állnak, melyeket a hatóanyagból közvetlen, vagy megfelelő segédanyaggal (segédanyagokkal) végzett granulálással nyernek. Amennyiben az anyagok előkezeléséhez segédanyagokat alkalmaznak, e segédanyagoknak meg kell felelniük a vonatkozó cikkely követelményeinek, illetve – ilyen cikkely hiányában – a jóváhagyott előírás követelményeinek. Amennyiben a hatóanyagok feldolgozásához – például annak érdekében, hogy bevont vagy granulált hatóanyagokat nyerjenek – segédanyagokat használnak fel, a feldolgozást a helyes gyártási gyakorlat (GMP) követelményeinek megfelelő körülmények között kell végezni, és a feldolgozáshoz felhasznált anyagokat az adott gyógyszerelőállítás köztitermékeinek kell tekinteni. SAJÁTSÁGOK A Sajátságok címszó alatt közölt adatokat (pl. oldékonyság, bomlási hőmérséklet) nem kell szigorúan értelmezni, ezek nem követelmények, hanem csak tájékoztató jellegű adatok. A polimorfiára való hajlam adott esetben a Sajátságok címszó alatt jelenik meg, hogy ilymódon hívja fel azon felhasználók figyelmét, akiknek ezt a sajátságot adott készítmény formulálása során esetleg szem előtt kell tartani. AZONOSÍTÁS Ha valamely egyedi cikkelyben az Azonosítás címszó alatt Első azonosítás és Második azonosítás is található, az Első azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok) minden körülmények között alkalmazható(k). A Második azonosítást képező vizsgálat(ok) a gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, ha az anyag, illetve készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének.


6.5 - 4

Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely "Vizsgálat" című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez egyszerűsítheti az azonosítást és az előírt vizsgálatokat végző analitikus munkáját. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja az "Enantiomer tisztaság" vizsgálatra utal, míg a másik a "Fajlagos optikai forgatóképesség" vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a megfelelő enantiomer jelenlétének bizonyítása. VIZSGÁLATOK Polimorfia (5.9). Ha egy anyag felhasználása gyógyszerkészítményekben az anyag valamelyik kristályos vagy amorf módosulatának tulajdonságai miatt korlátozott, a megfelelő kristályformát, illetve amorf módosulatot azonosítani kell, a kristálytani tulajdonságokat megfelelő módon ellenőrizni kell, és az azonosságot a feliraton fel kell tüntetni. Rokon vegyületek. Előírt, vagy indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a hatóanyagokban lévő szerves szennyezőket a 2034.-1. táblázat alapján, a kémiai szintézissel előállított peptideket pedig a 2034.-2. táblázat alapján jelenteni, lehetőleg azonosítani és minősíteni kell. Az erős hatású, toxikus, vagy nem várt farmakológiai hatásokkal rendelkező szennyezők esetén speciális határértékek alkalmazhatók. Amennyiben az egyedi cikkely nem tartalmaz megfelelő módszert egy új szennyező ellenőrzésére, megfelelő ellenőrző vizsgálatot kell kifejleszteni, és ezt fel kell venni az anyagra vonatkozó követelmények közé. A fenti követelményeket biológiai és biotechnológiai termékekre, oligonukleotidokra, radioaktív gyógyszerkészítményekre, fermentációs termékekre és ezekből származó félszintetikus termékekre, továbbá állati vagy növényi eredetű nyers termékekre, valamint gyógynövénytermékekre nem kell alkalmazni. 2034.-1. táblázat – A hatóanyagban található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Használat

Legnagyobb napi adag

Jelentési határérték

Azonosítási határérték

Minősítési határérték

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra

≤ 2 g/nap

> 0,05%

>0,10% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)

> 0,15% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra

> 2 g/nap

> 0,03%

> 0,05%

> 0,05%

Corpora ad usum pharmaceuticum Kizárólag állatgyógyászati célra

–

6.5 - 5 > 0,1%

> 0,2%

>0,5%

2034.-2. táblázat – A kémiai szintézissel előállított peptidekben található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Jelentési határérték

Azonosítási határérték

Minősítési határérték

> 0,1%

> 0,5%

>1,0%

Oldószermaradványok. Az oldószermaradványok határértékét az 5.4. általános fejezetben megadott elvek szerint, és a 2.4.24. általános fejezetben leírt módszer vagy egyéb megfelelő módszerek alkalmazásával kell megállapítani. Amennyiben az oldószermaradványt mennyiségileg meghatározzuk, „Szárítási veszteség” vizsgálatot viszont nem végzünk, a hatóanyagtartalom, a fajlagos abszorpciós koefficiens és a fajlagos optikai forgatóképesség kiszámításánál az oldószermaradvány-tartalmat kell figyelembe venni. Mikrobiológiai tisztaság. Az egyedi cikkelyek – amennyiben szükséges – elfogadási követelményeket adnak meg a mikrobiológiai tisztaságra vonatkozóan. A Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című általános fejezet 5.1.4-2. táblázata (Nem steril gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztaságának elfogadási követelményei) általánosan ajánlásokat ad azon anyagok mikrobiológiai tisztaságára vonatkozóan, amelyek esetében előfordulhat mikrobiológiai szennyeződés. A gyógyszeranyag felhasználásától és természetétől függően különböző elfogadási követelmények lehetnek indokoltak. Sterilitás (2.6.1). A gyógyszeranyag, amennyiben „steril” jelzéssel hozzák forgalomba, vagy steril gyógyszerformák további megfelelő sterilezési eljárás nélküli előállítására szánják, feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A gyógyszeranyag, amennyiben „bakteriális endotoxinoktól mentes” jelzéssel hozzák forgalomba, feleljen meg a bakteriális endotoxinok vizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert (ha az nem az A gél-koagulációs módszer) az egyedi cikkely írja elő. A határértéket a Bakteriális endotoxinok (2.6.14) fejezethez fűzött alfejezettel (Irányelvek a bakteriális endotoxinok vizsgálatához) összhangban kell kiszámítani, kivéve, ha a gyártási tételek eredményei alapján alacsonyabb határérték indokolt, vagy az illetékes hatóság ír elő alacsonyabb határértéket. Ha bakteriális endotoxinok vizsgálatát írják elő, pirogénvizsgálatot nem kell végezni.


6.5 - 6

Pirogének (2.6.8). Amennyiben a pirogénvizsgálat indokoltabb, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat, és ha a gyógyszeranyagot „pirogénmentes” jelzéssel hozzák forgalomba, akkor meg kell felelnie a pirogénvizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert az egyedi cikkely írja elő, vagy az illetékes hatóság hagyja jóvá. A bakteriális endotoxin vizsgálat és a pirogénvizsgálat megfelelő validálása alapján a bakteriális endotoxin vizsgálat helyettesítheti a pirogénvizsgálatot. Egyéb tulajdonságok. Egyes gyártási eljárásokhoz vagy gyógyszerformákhoz az anyagok egyéb tulajdonságainak (pl. fizikai jellemzők, az anyag felhasználását befolyásoló sajátságok) ellenőrzésére is szükség lehet. Parenterális vagy egyéb gyógyszerformák készítéséhez különleges minőségi fokozatú (pl. steril, endotoxinmentes, pirogénmentes) anyagokat állítanak elő; a megfelelő követelmények ilyen esetekben az egyedi cikkelyben találhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A gyógyszeranyagok hatóanyagtartalmát – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell határozni. E célra megfelelő módszereket kell választani. FELIRAT A feliratozás általában nemzetközi és nemzeti szabályozás tárgya, és nemzetközi megállapodásoktól is függ. Ezért a cikkelyekben a Felirat címszó alatt felsorolt közlések nem terjednek ki mindenre, sőt gyógyszerkönyvi szempontból csak azok a közlések kötelező erejűek, amelyek a cikkely követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés igazolásához szükségesek. A Felirat többi közlését ajánlásnak kell tekinteni. Amennyiben a gyógyszerkönyvi cikkely tartalmaz Felirat címszót, ennek közléseit fel lehet tüntetni a tartályon, a csomagoláson vagy a kísérőiraton, illetve a terméket kísérő analízisbizonylaton, az illetékes hatóság döntése szerint. A feliraton adott esetben szerepel, hogy az anyag −

speciális célra használható,

−

jól meghatározott kristályformával rendelkezik,

−

meghatározott porfinomságú,

−

tömörített,

−

bevont,

−

granulált,

−

steril,


−

bakteriális endotoxinoktól mentes,

−

pirogénmentes,

−

csúsztató anyagokat tartalmaz.

Adott esetben a feliraton fel kell tüntetni: −

a hidratáció mértékét,

−

minden segédanyag nevét és koncentrációját.

6.5 - 7

07/2009:0817

CYPROHEPTADINI HYDROCHLORIDUM Ciproheptadin-hidroklorid

C21H22ClN.1½H2O

[41354-29-4]

Mr 350,9

DEFINÍCIÓ [4-(5H-Dibenzo[a,d][7]annulén-5-ilidén)-1-metilpiperidin]– hidroklorid−szeszkvihidrát. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciproheptadin-hidrokloriddal.

Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.5 gydrochloridum

B.

2

Cyproheptadini

Az anyag telített oldatával a kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK Savasság. 0,10 g anyagot R vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldatot 0,1 ml R metilvörös–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,15 ml 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 mg CRS dibenzocikloheptént (Aszennyező), 2,0 mg CRS dibenzoszuberont (B-szennyező) és 2,0 mg CRS ciproheptadin-C-szennyezőt az A-mozgófázisban oldunk. Az oldatot 1,0 ml vizsgálati oldattal elegyítjük, és az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot az Amozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: − A-mozgófázis: 6,12 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldatot R tömény foszforsavval pH 4,5- re beállítjuk, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; az így készített oldat 60 térfogatrészét R kromatográfiás célra szánt acetonitril 40 térfogatrészével elegyítjük;


3

Cyproheptadini

− B-mozgófázis: 6,12 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldatot R tömény foszforsavval pH 4,5- re beállítjuk, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; az így készített oldat 40 térfogatrészét R kromatográfiás célra szánt acetonitril 60 térfogatrészével elegyítjük;

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–10,0

100

0

10,0–10,1

100 → 0

0 → 100

0

100

10,1–35

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenciók a ciproheptadinre (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 2,6; A-szennyező kb. 3,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 7,0, a C-szennyező és a ciproheptadin között. Követelmények: − A-, B-, C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területének 1,5-szerese (0,15%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);


4

Cyproheptadini

− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); − elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Víztartalom (2.5.12): 7,0–9,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 32,39 mg C21H22ClN egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. 5H-dibenzo[a,d][7]annulén (dibenzocikloheptén),


5

Cyproheptadini

B. 10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,d][7]annulén-5-on (dibenzoszuberon),

C. 5-(1-metilpiperidin-4-il)-5H-dibenzo[a,d][7]annulén-5-ol.

Desmopressinum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5- 1

07/2007:0712

DESMOPRESSINUM Dezmopresszin

C46H64N14O12S2 Mr 1069 [16679-58-6] DEFINÍCIÓ 31,S6-szulfándiilpropanoil-L-tirozil-L-fenilalanil-L-glutaminill-L-aszparaginil-Lciszteinil-L-prolil-D-arginilglicinamid. Szintetikus gyűrűs nonapeptid, acetátként kerül forgalomba. Tartalom: 95,0–105,0% (víz- és ecetsavmentes anyagra vonatkoztatva).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, pelyhes por. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és tömény ecetsavban oldódik.

AZONOSÍTÁS A. A "Tartalmi meghatározás" pontban kapott kromatogramokat vizsgáljuk. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje körülbelül ugyanakkora legyen, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje. B. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer, az analízist az 1. módszer szerint kell elvégezni. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aszparaginsav, glutaminsav, prolin, glicin , arginin, és fenilalanin móljai összegének egyhatodát egy egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak részarányát. Az így kiszámított értékeknek a következő határok közé kell esniük:

Desmopressinum


aszparaginsav: 0,90–1,10; glutaminsav: 0,90–1,10; prolin: 0,90–1,10; glicin: 0,9–1,10; arginin: 0,9–1,10; fenilalanin: 0,9–1,10; tirozin: 0,7–1,05; fél cisztin: 0,30–1,05. A lizin, izoleucin és leucin nincsenek jelen; egyéb aminosavak csak nyomnyi mennyiségben fordulhatnak elő.

VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –72 és –82 között. A vizsgálathoz 10,0 mg anyagot R tömény ecetsav 1% V/V-os oldatával 5,0 ml-re oldunk. Az eredményt a víz- és ecetsavmentes anyagra vonatkoztatjuk. Rokon peptidek. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,0 mg-ját 2,0 ml R vízben oldjuk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. A CRS oxitocin/dezmopresszin validálásra szánt keverék egy üvegének tartalmát 500 μl R vízben oldjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,12 m, Ø = 4,0 mm;

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R 0,067 M foszfát-tompítóoldat (pH 7,0), szűrve és gázmentesítve.

–

B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril – A-mozgófázis (50+50 V/V), szűrve és gázmentesítve. Idő (perc)



0–4

76

24

4 – 18

76 → 58

24 → 42

18 – 35

58 → 48

42 → 52

35 – 40

48 → 76

52 → 24

40 – 50

76

24

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 50 μl. Retenciós idő: dezmopresszin kb. 16 perc; oxitocin kb. 17 perc. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat:

Desmopressinum


– csúcsfelbontás: legalább 1,5, a dezmopresszin és az oxitocin között. Követelmények: –

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: legfeljebb 0,5%;

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,5%;

–

elhanyagolási határ: 0,05%.

Ecetsav (2.5.34): 3,0–8,0%. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját 5 térfogatrész B-mozgófázis és 95 térfogatrész A-mozgófázis elegyével 10,0 ml-re oldunk. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 6,0%, az anyag 20,0 mg-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 500 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29), a"Rokon vegyületek" pontban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Összehasonlító oldat. CRS dezmopresszin 1 üvegcséjének tartalmát, R vízzel 0,5 mg/ml töménységűre oldjuk. Mozgófázis: B-mozgófázis – A-mozgófázis (40+60 V/V) Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Retenciós idő: dezmopresszin kb. 5 perc. A dezmopresszin (C46H64N14O12S2) tartalmat a CRS dezmopresszin deklarált C46H64N14O12S2 tartalmából számoljuk ki.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on. Amennyiben a készítmény steril, steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartályban levő peptid tömegét;

Desmopressinum

–


adott esetben, hogy az anyag alkalmas parenterális gyógyszerkészítmények előállítására.

SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, E, F, G.

A. X = Gln, Y = Asp, Z = D-Arg: [5-L-aszparaginsav]dezmopresszin, B. X = Gln, Y = Asn, Z = D-Arg: [4-L-glutaminsav]dezmopresszin, D. X = Gln, Y = Asn, Z = L-Arg: [8-L-arginin]dezmopresszin,

C. R = OH, R4 = R5 = H: [9-glicin]dezmopresszin, E. R = NH2, R4 = CH2-NH-CO-CH3, R5 = H: N5,4-[(acetilamino)metil]dezmopresszin, F. R = NH2, R4 = H, R5 =: CH2-NH-CO-CH3 N4,5-[(acetilamino)metil]dezmopresszin, G. R = N(CH3)2, R4 = R5 =: H: N1,9, N1,9-dimetildezmopresszin.

Dimenhydrinatum


07/2009:0601

DIMENHYDRINATUM Diménhidrinát

C24H28ClN5O3 [523-87-5]

Mr 470,0

DEFINÍCIÓ 2-(Difenilmetoxi)-N,N-dimetiletánamin és 8-klór-1,3-dimetil-3,7-dihidro-1Hpurin-2,6-dion. Tartalom: −

difenhidramin (C17H21NO; Mr 255,4): 53,0−55,5% (szárított anyagra)

−

8-klórteofillin (C7H7ClN4O2; Mr 214,6): 44,0−46,5% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. Második azonosítás: A, B, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 102−106 °C.

Dimenhydrinatum


B. Az anyag 0,1 g-ját 3 ml R víz és 3 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az így nyert oldathoz 6 ml R vizet és 1 ml R hígított sósavat adunk, majd az elegyet jeges vízben 30 percen át hűtjük; eközben, szükség esetén, a kristályosodás megindítása céljából, a kémcső falát üvegbottal kapargatjuk. Az így kapott csapadék kb. 10 mg-nyi mennyiségét R tömény sósav 1 mlében oldjuk. Az oldathoz 0,1 g R kálium-klorátot adunk, majd az elegyet porcelántálban szárazra párologtatjuk. A maradék vöröses színű és ammónia gőzök hatására ibolyásvörösre változik. C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS diménhidrináttal. D. Az anyag 0,2 g-ját 10 ml R etanolban (96 %) oldjuk. Az oldathoz 10 ml R pikrinsav−oldatot adunk és a kristályosodás megindítása céljából, a kémcső belső falát üvegbottal kapargatjuk. A csapadékot R vízzel mossuk, majd 100−105 °C-on szárítjuk. A kristályok 130−134 °C-on olvadnak (2.2.14). VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. Az anyag 1,0 g-ját R etanollal (96%) 20 ml-re oldjuk. pH (2.2.3): 7,1−7,6. A vizsgálathoz az anyag 0,4 g-ját 20 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 2 percig rázogatjuk, majd az elegyet szűrjük. A szüredéket vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (18+82 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 57 mg CRS difénhidramin-hidrokloridot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS difénhidramin-A-szennyezőt (Fszennyező) az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ében oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk.

Dimenhydrinatum


Összehasonlító oldat (d). CRS csúcsazonosításra szánt diménhidrinát (A- és E szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát az oldószerelegy 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm)

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 10,0 g R2 trietilamint 950 ml R vízben oldunk. Az oldat pHját R tömény foszforsavval 2,5-re beállítjuk, majd az oldatott R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

−

B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)



Áramlási sebesség (ml)

0–2

82

18

1,2

2 – 15

82 → 50

18 → 50

1,2

15 – 20

50 → 20

50 → 80

1,2 → 2,0

20 – 30

20

80

2,0

Detektálás: spektrofotométerrel. 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: az A- és az E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt diménhidrinát és a d) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk; az F-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a difénhidraminra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 0,7; F-szennyező kb. 0,95. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5 az F-szennyező és a difénhidramin között.


A-, F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

−

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromnegyede (0,15%);

Dimenhydrinatum


−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5szerese (0,5%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyede (0,05 %).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Difénhidramin. Az anyag 0,200 g-ját R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav− mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 25,54 mg C17H21NO egyenértékű. 8-Klórteofillin. Az anyag 0,800 g-jához 50 ml R vizet, 3 ml R1 hígított ammónia-oldatot és 0,6 g R ammónium-nitrátot adunk, az elegyet vízfürdőn 5 percig melegítjük, majd 25,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát−oldatot adunk hozzá. A vízfürdőn való melegítést, gyakori kevergetés közben, további 15 percig folytatjuk. Az oldatot lehűtjük, 25 ml R hígított salétromsavat adunk hozzá, majd R vízzel 250,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot megszűrjük, a szüredék első 25 ml-ét elöntjük. A szüredék 100,0 ml-ét, 5 ml R2 vas(III)-ammóniumszulfát−oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammóniumtiocianát−mérőoldattal sárgásbarna szín eléréséig titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 21,46 mg C7H7ClN4O2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából

Dimenhydrinatum


azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): C, D, G, H, I, J, K. A. teofillin, C. koffein,

D R1=CH2-N(CH3)2, 1,2-diamin,

R2=H: N-[2-(difenilmetoxi)etil]-N,N’,N’-trimetiletán-

G. R1=H, R2=CH3: N,N-dimetil-2-[(RS)-(4-metilfenil)-(fenil)metoxi]etánamin (4-metildifénhidramin), H. R1=H, R2=Br: 2-[(RS)-(4-brómfenil)-(fenil)metoxi]-N,N-dimetiletánamin (4-brómdifénhidramin)

E. 8-klór-1,3,7-trimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion (8-klórkoffein)

F. 2-(difenilmetoxi)-N-metiletánamin (difénhidramin-A-szennyező)

Dimenhydrinatum

I. R=H: difenilmetanol (benzhidrol) K. R=CH(C6H5)2: [oxibisz(metántriil)]tetrabenzol,

J. difenilmetanon(benzofenon).


Flurbiprofenum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 6.5. - 1

01/2008:1519 javított 6.5

FLURBIPROFENUM Flurbiprofén

és enantiomere

C15H13FO2 [5104-49-4]

Mr 244,3

DEFINÍCIÓ (2RS)-2-(2-fluorbifenil-4-il)propánsav. Tartalom: 99,0 − 101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban bőségesen oldódik. Alkálilúgok és alkáli-karbonátok vizes oldatai oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 114 − 117 oC. B. Abszorpciós spektrofotometria színképtartományban (2.2.25)

az

ultraibolya

és

látható

Flurbiprofenum


Vizsgálati oldat: Az anyag 0,10 g-ját 0,1 M nátrium-hidroxid−oldattal 100,0 ml-re oldjuk. Az oldat 1,0 ml-ét 0,1 M nátrium-hidroxid−oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230-350 nm. Abszorpciós maximum: 247 nm. 1% Az abszorpciós maximum mért fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ): 780 − 820.

C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS flurbiprofénnel. D. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük és addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot és az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét a 0,1 ml R alizarin S–oldatból és 0,1 ml R cirkonilnitrát–oldatból frissen készített elegyhez adjuk. 5 perc elteltével az oldat színét egy – azonos módon készített – vak oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, a vak oldat vörös színű. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. 1,0 g anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Optikai forgatóképesség (2.2.7): −0,1o és +0,1o között. A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (45+55 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,20 g-ját az oldószereleggyel 100,0 mlre oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re továbbhígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS flurbiprofén-A-szennyezőt az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.

Flurbiprofenum


Összehasonlító oldat (c). A vizsgálandó anyag 10 mg-ját 100,0 ml oldószerelegyben oldjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a b) összehasonlító oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;

−


Mozgófázis: R tömény ecetsav – R acetonitril – R víz (5+35+60 V/V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc, Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: c) összehasonlító oldat −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a flurbiprofén között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő csúcs területe (0,5%);

−

B, C, D, E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,2%);

−

összes szennyező az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,1-szerese (0,02%).

Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját 10 térfogatrész R víz és 90 térfogatrész R metanol elegyével 20 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot olyan R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük, amelyet R ólom– mértékoldatból (100 ppm Pb) 10 térfogatrész R víz és 90 térfogatrész R metanol elegyével való hígítással nyertünk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 60 oC-on, 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1% 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk.

Flurbiprofenum


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 50 ml R etanolban (96%) oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1M nátriumhidroxid−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 24,43 mg C15H13FO2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

és enantiomere

A. R = R’ = H: (2RS)-2-(bifenil-4-il)propánsav, B. R = CH(CH3)-CO2H, R’ = F : 2-(2-fluorbifenil-4-il)-2,3-dimetilbutándisav, C. R = OH; R’ = F: (2RS)-2-(2-fluorbifenil-4-il)-2-hidroxipropánsav,

D. R = CO-CH3: 1-(2-fluorbifenil-4-il)etanon, E. R = CO2H: 2-fluorbifenil-4-karbonsav.

Foscarnetum natricum hexahydricum


01/2008:1520 javított 6.5

FOSCARNETUM NATRICUM HEXAHYDRICUM Foszkarnet-nátrium-hexahidrát

CNa3O5P.6H2O [34156-56-4]

Mr 300,0

DEFINÍCIÓ Trinátrium-foszfonátoformiát-hexahidrát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS foszkarnet-nátrium-hexahidráttal. B. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az I. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Az oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 9,0–11,0. Az S oldatot vizsgáljuk.



D-szennyező. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. 0,25 g vizsgálandó anyagot, mágneses keverőt alkalmazva, 9,0 ml 0,1 M ecetsavban oldunk, majd az oldathoz 1,0 ml R etanolt elegyítünk. Összehasonlító oldat. 25 mg R trietil-foszfonoformiátot R etanollal 100 ml-re oldunk, majd az oldat 1 ml-ét R etanollal 10 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg;

−

méretei: l = 25 m, Ø = 0,31 mm;

−

állófázis:R poli(dimetil)(difenil)(divinil)sziloxán (filmvastagság 0,5 µm);

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium, Mintaáram - elosztási arány: 1:20. Hőmérséklet: Idő (perc)

Hőmérséklet (oC)

0–8

100 → 180

Oszlop Injektor

200

Detektor

250

Detektor: lángionizációs detektor, Injektálás: 3 μl. Követelmények: −

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS foszkarnet-B-szennyezőt a mozgófázisban oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, és az elegyet a mozgófázissal 50,0 mlre hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: 3,22 g R nátrium-szulfát-dekahidrátot R vízben oldunk, az oldathoz 3 ml R tömény ecetsavat és R nátrium-difoszfát 44,61 g/l töménységű oldatából 6 ml-t adunk, majd az oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki (A-oldat); 3,22 g R nátrium-szulfátdekahidrátot R vízben oldunk, az oldathoz 6,8 g R nátrium-acetátot és R nátrium-difoszfát 44,61 g/l töménységű oldatából 6 ml-t adunk, majd az oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re



egészítjük ki (B-oldat). Kb. 700 ml A-oldatot kb. 300 ml B-oldattal elegyítünk, úgy hogy a kapott oldat pH-ja 4,4 legyen. Ezen oldat 1000 ml-éhez 0,25 g R tetrahexilammóniumhidrogén-szulfátot és 100 ml R metanolt adunk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc, Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a foszkarnet retenciós idejének 2,5-szerese. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 7 a foszkarnet és a B-szennyező között.


A, B és C szennyezők egyenként: egy csúcs területe sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,4%);

−

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyeknek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,04%), valamint azokat a csúcsokat, melyeknek relatív retenciója kisebb, mint 0,6 nem vesszük figyelembe.

Foszfát és foszfit. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 60,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 28 mg R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot R vízzel 100 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). 43 mg R nátrium-foszfit-pentahidrátot R vízzel 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldat és 1,0 ml b) összehasonlító oldat elegyét R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 3 ml a) összehasonlító oldat és 3 ml b) összehasonlító oldat elegyét R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt anioncserélő gyanta.

Mozgófázis: 0,102 g R kálium-hidrogén-ftalátot R vízben oldunk, az oldathoz 2,5 ml 1 M salétromsavat adunk, majd az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Detektor: spektrofotométerrel, 290 nm-en (indirekt detektálás). Injektálás: 20–20 µl-t a vizsgálati oldatból és a c) d) összehasonlító oldatból. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0 a foszfát (első csúcs) és a foszfit között;


−


jel/zaj viszony: legalább 10, a főcsúcsra számolva.


foszfát: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a emgfelelő csúcs területe (0,3%);

−

foszfit: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a emgfelelő csúcs területe (0,3%).

Nehézfémek: legfeljebb 10 ppm. 1,25 g anyagot 12,5 ml 1 M sósavban oldunk. Az oldatot vízfürdőn 3 percig melegítjük, majd szobahőmérsékletűre hűtjük. Az oldatot főzőpohárba visszük át és pH-ját R1 hígított ammónia–oldattal kb. pH 3,5-re állítjuk be, majd térfogatát R vízzel 25 ml-re egészítjük ki. (A-oldat). Az A-oldat 12 ml-éhez 2,0 ml R tompítóoldatot (pH 3,5) elegyítünk. Az elegyet gyorsan egy csepp R nátrium-szulfid–oldatot tartalmazó kémcsőbe öntjük. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldat készítésekor 5,0 ml R ólom–mértékoldat (1 ppm Pb), 5,0 ml R víz, 2,0 ml A-oldat és 2,0 ml R tompítóoldat (pH 3,5) elegyét öntjük az egy csepp R nátrium-szulfid–oldatot tartalmazó kémcsőbe. Szárítási veszteség (2.2.32): 35,0–37,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 150 °C-on szárítunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 83,3 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 50 ml R vízben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,05 M kénsav–mérőoldattal az első inflexiós pontig titráljuk. 1 ml 0,05 M kénsav–mérőoldattal 19,20 mg CNa3O5P egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.



A. R1 = OC2H5, R2 = R3 = ONa: dinátrium-(etoxikarbonil)foszfonát, B. R1 = R2 = ONa, R3 =OC2H5 : dinátrium-(etoxi-oxidofoszforil)formiát, C. R1 = R2 = OC2H5, R3 = ONa: nátrium-etil-(etoxikarbonil)foszfonát, D. R1 = R2 = R3 = OC2H5: etil-(dietoxifoszforil)formiát.

Frangulae corticis extractum siccum normatum


07/2009:1214

FRANGULAE CORTICIS EXTRACTUM SICCUM NORMATUM Frangulakéreg száraz kivonat, standardizált

DEFINÍCIÓ A standardizált frangulakéreg száraz kivonatot Kutyabengekéregből (0025) állítják elő. Tartalom: 15,0–30,0% glükofrangulin, glükofrangulin A-ban (C27H30O14; Mr 578,5) kifejezve (szárított kivonatra). A mért tartalom legfeljebb ±10%-kal térhet el a feliraton feltüntetett értéktől. ELŐÁLLÍTÁS A kivonatot a drogból és 50–90 %V/V-os etanolból, megfelelő eljárással állítják elő. SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásbarna, finom por. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,05 g kivonatot 5 ml R etanollal (70 %V/V) forrásig melegítünk. A folyadékot lehűtjük, centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot haladéktalanul dekantáljuk és 30 percen belül felhasználjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg R barbaloint R etanollal (70 %V/V) 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R etil-acetát (13+17+100 V/V). Felvitel: 10 μl, sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig.



Szárítás: levegőn, 5 percig. Előhívás: a lemezt R kálium-hidroxid 50 g/l töménységű, R etanollal (50 %V/V) készült oldatával bepermetezzük, majd 15 percig 100–105 °Con melegítjük. A kromatogramokat melegítés után azonnal értékeljük. Értékelés: az összehasonlító oldat kromatogramjának középső harmadában a barbaloinnak megfelelő, vörösesbarna zóna látható. A vizsgálati oldat kromatogramjának alsó harmadában két narancsosbarna színű zóna (glükofrangulinok), felső harmadában pedig 2–4 vörös zóna (a nem mindig jól elkülönülő frangulinok, felettük a frangula-emodin zónájával) látható. B. Kb. 25 mg kivonatot 25 ml R hígított sósavval 15 percig vízfürdőn melegítünk. A keveréket lehűlés után 20 ml R éterrel kirázzuk. A vizes fázist elöntjük, az éteres fázist pedig 10 ml R1 hígított ammónia–oldattal összerázzuk. A vizes fázis vörösesibolya színű lesz.

VIZSGÁLATOK Szárítási veszteség (2.8.17): legfeljebb 5,0%. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadhatósági követelmény: 104 CFU /g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Lemért, üvegdugós gömblombikba 0,100 g vizsgálandó készítményt mérünk. R metanol 70 %V/V-os oldatából 25,0 ml-t adunk hozzá, a keveréket homogenizáljuk, és a lombikot ismét lemérjük. Ezután a lombikot, visszafolyóhűtő alkalmazásával 15 percig 70 °C-on, vízfürdőben melegítjük. Lehűlés után tömegét ismét lemérjük és R metanol 70 %V/V-os oldatával az eredeti értékre kiegészítjük. A keveréket megszűrjük és a szüredék 5,0 ml-ét választótölcsérbe visszük. 50 ml R vizet és 0,1 ml R tömény sósavat elegyítünk hozzá, majd 5×20 ml R1 petroléterrel kirázzuk. A fázisok szétválása után a vizes fázist 100 ml-es mérőlombikba visszük. A petroléteres fázisokat egyesítjük és 2×15 ml R vízzel mossuk. A mosóvizet a választótölcsér átöblítésére is felhasználjuk, és a mérőlombikban lévő vizes oldathoz öntjük. R nátrium-karbonát 50 g/l töménységű oldatából 5 ml-t adunk hozzá, majd



R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A petroléteres fázist elöntjük. A vizes oldat 40,0 ml-ét 200 ml-es üvegdugós gömblombikba visszük, R vas(III)-klorid 200 g/l töménységű oldatából 20 ml-t elegyítünk hozzá és visszafolyóhűtő alkalmazásával 20 percig olyan vízfürdőben melegítjük, melyben a víz szintje magasabb, mint a lombikban lévő folyadéké. Az oldathoz 2 ml R tömény sósavat elegyítünk és a melegítést, gyakori rázogatással, további 20 percig folytatjuk, hogy a csapadék feloldódjék. Lehűlés után a keveréket választótölcsérbe visszük, 3×25 ml R éterrel, amelyet előzetesen a lombik átöblítésére is felhasználunk, kirázzuk, az éteres fázisokat egyesítjük és 2×15 ml R vízzel mossuk. Az éteres fázist mérőlombikba visszük és R éterrel 100,0 ml-re hígítjuk. Az éteres oldat 20,0 ml-ét óvatosan szárazra párologtatjuk. A maradékot R magnézium-acetát 5 g/l töménységű, R metanollal készített oldatának 10,0 ml-ében oldjuk és az így nyert oldat abszorbanciáját 515 nm-en mérjük (2.2.25), kompenzációs folyadékként R metanolt használva. A glükofrangulinok glükofrangulin A-ban kifejezett százalékos mennyiségét a glükofrangulin A-nak a barbaloin fajlagos abszorpciós koefficiense alapján % számított A 11cm = 204 fajlagos abszorpciós koefficiensét alapul véve az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

3,06 A , m ahol A = az 515 nm-en mért abszorbancia, m = a vizsgálandó készítmény tömege, g-ban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a glükofrangulin-tartalmat.

Ginkgo folium


07/2009:1828

GINKGO FOLIUM Páfrányfenyőlevél

DEFINÍCIÓ A drog a Ginkgo biloba L. egész vagy aprított, szárított levele. Tartalom: flavon-glikozidban (Mr 757) kifejezett flavonoidtartalma legalább 0,5% (szárított drogra vonatkoztatva). AZONOSÍTÁS A. A páfrányfenyőlevél szürkés- vagy sárgászöld, illetve sárgásbarna színű; színi oldala kissé sötétebb, mint a fonáki oldala. A levélnyél kb. 4-9 cm hosszú. A levéllemez kb. 4-10 cm széles, legyező alakú, általában kétlebenyű, vagy ritkán tagolatlan. Mindkét oldala sima, az erezet villásan elágazó, az erek a levéllemez alapjától kiindulva sugárirányúak és mindkét felszínen egyenlő mértékben kidomborodnak. A levél csúcsa szabálytalanul és változó mértékben bemetszett, szabálytalanul kicsípett, vagy lebenyes. A levélszél ép, a levéllemez az alapja felé elkeskenyedik. B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor szürkés- vagy sárgászöld vagy sárgásbarna színű. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát– oldatban vizsgáljuk. Benne a levéllemez szabálytalan alakú töredékei láthatók felülnézetben. A színi epidermiszt szabálytalanul, mélyen hullámos falú, hosszúkás sejtek alkotják. A fonáki epidermiszsejtek kisebbek, kutikulájuk finoman ráncolt és mindegyikük kis papillákat visel. A nagy, kb. 60 μm-es gázcserenyílások mélyen besüllyedtek, 6-8 melléksejttel rendelkeznek, és a fonáki epidermiszben sűrűbben fordulnak elő. A mezofillumban gyakoriak a nagy, változatos méretű kalcium-oxalát rozettakristályok. A levélnyélből és -erekből származó szállítószövetrészletek is megfigyelhetők.

Ginkgo folium


A.

Fonáki epidermisz felülnézetben, papillás felszínű sejtekkel (Aa) és gázcserenyílásokkal (Ab)

D.

Színi epidermisz felülnézetben (Da), paliszád parenchimával (Db)

B.

Fonáki epidermisz oldalnézetben

E.

C.

Szállítószövet farésszel (Ca) és kalcium-oxalát rozettakristályokkal (Cb)

A levéllemez széle, színi oldal, oldalnézet

1828-1. ábra. Illusztráció a porított páfrányfenyőlevél droghoz (lásd B azonosítás) C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 g porított droghoz (710) (2.9.12) 10 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percig 65 °C-os vízfürdőben melegítjük, közben gyakran rázogatjuk. A megadott idő letelte után hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd megszűrjük. Összehasonlító oldat. 1,0 mg R klorogénsavat és 3,0 mg R rutint 20 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Ginkgo folium


Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R tömény ecetsav – R víz – R etilacetát (7,5+7,5+17,5+67,5 V/V). Felvitel: 20 µl, sávok formájában. Kifejlesztés: 17 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 100 – 105 °C-on. Előhívás: a meleg lemezt R 2-aminoetil-difenilborinát R metanollal készített 10 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. Ezt követően a lemezt R makrogol 400 R metanollal készített 50 g/l töménységű oldatának azonos mennyiségével permetezzük be. A lemezt kb. 30 percig levegőn hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: A vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbiakban látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további, gyengébb fluoreszcenciájú zónák is láthatók. A lemez teteje Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Intenzív világoskéken fluoreszkáló zóna, melyet gyakran átfed egy zöldesbarnán fluoreszkáló zóna Klorogénsav: világoskéken fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Rutin: sárgásbarnán fluoreszkáló zóna

Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 5% szár és legfeljebb 2% egyéb idegen anyag. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 11,0%. 1,000 g porított drogot (355) (2.9.12) szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 11,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Ginkgo folium


Flavonoidok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,500 g porított drogot (710) (2.9.12) R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 50 ml-ében, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 30 percig melegítünk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket félretesszük. A drog maradékát R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 40 ml-ével, azonos módon, másodszor is extraháljuk, a keveréket megszűrjük. A szüredékeket egyesítjük, majd R aceton 60 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re egészítjük ki. Az oldat 50,0 ml-ét az aceton eltávolítása cáljából bepároljuk, majd a maradékot, az átmosáshoz 30 ml R metanolt használva, 50,0 ml-es üvegcsébe visszük. Az oldathoz 4,4 ml R1 sósavat adunk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk, végül centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 10 ml-ét barna üvegű üvegcsébe visszük. Az üveget gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk, majd tartalmát vízfürdőn 25 percig melegítjük. A kapott oldatot hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Összehasonlító oldat. 10,0 mg R kvercetin-dihidrátot 20 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 15,0 ml R hígított sósavat és 5 ml R vizet elegyítünk, majd R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R tömény foszforsav pH 2,0-ra beállított, 0,3 g/l töménységű oldata,

−

B-mozgófázis: R metanol, Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–1

60

40

1 – 20

60 → 45

40 → 55

20 – 21

45 → 0

55 → 100

21 – 25

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 370 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenció a kvercetinre (retenciós ideje = kb. 12,5 perc) vonatkoztatva: kempferol = kb. 1,4; izoramnetin = kb. 1,5.

Ginkgo folium


Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5 a kempferol és az izoramnetin között.

A vizsgálati oldat kromatogramján a kvercetin előtt és az izoramnetin után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe. A flavon-glikozidokban kifejezett százalékos flavonoid-tartalmat az alábbi összefüggés szerint számítjuk:

2⋅

F1 ⋅ m1 ⋅ 2,514 ⋅ p F2 ⋅ m2

ahol: F1

=

az összes figyelembe vett csúcs területének összege a vizsgálati oldat kromatogramján,

F2

=

a kvercetinnek megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,

m1 =

az összehasonlító oldat készítéséhez használt kvercetin tömege grammban,

m2 =

a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó drog tömege grammban,

p

az R kvercetin-dihidrát százalékban kifejezett vízmentes kvercetin tartalma.

=

Guaiacolum


07/2009:1978

GUAIACOLUM Gvajakol

C7H8O2 [90-05-1]

Mr 124,1

DEFINÍCIÓ 2-Metoxifenol. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: kristályos tömeg vagy színtelen, esetleg sárgás színű folyadék; nedvszívó. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. op: kb. 28 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS gvajakollal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,5 g vizsgálandó anyagot R metanollal 25 ml-re oldunk.

Guaiacolum


Összehasonlító oldat. 0,5 g CRS gvajakolt R metanollal 25 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes ecetsav – R metanol – R toluol (6+14+80 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 vas(III)-klorid–oldattal permetezzük be. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,00 g anyagot R etanollal (96%) 10,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 5,0 ml-éhez 10 ml R szén-dioxid-mentes vizet és 0,1 ml R metilvörös–indikátorkeverék–oldatot elegyítünk. Az indikátor színének legfeljebb 0,05 ml 0,1 M sósav–mértékoldat vagy 0,1 M nátrium-hidroxid– mértékoldat hozzáadására meg kell változnia. A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tömény foszforsav – R víz – R metanol (1+499+500 V/V). Vizsgálati oldat (a). 1,0 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 20,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,20 g R pirokatechint (A-szennyező) és 0,20 g R fenolt (B-szennyező) az oldószereleggyel 100 ml-re oldunk. Ezen oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 20,0 g CRS gvajakolt az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.

Guaiacolum


Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R metanol – R víz (1+150+849 V/V).

–

B-mozgófázis: R metanol. Idő (perc)



0 – 28

100

0

28 – 30

100 → 35

0 → 65

30 – 40

35

65

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 270 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Retenciós idő: gvajakol kb. 20 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5, az A-szennyező (1. csúcs) és a B-szennyező (2. csúcs) között.

Követelmény: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Rokon vegyületek. alkalmazzuk.

Gázkromatográfia

(2.2.28):

a

normalizációs

eljárást

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,00 g-ját R acetonitrillel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 0,20 g R fenolt (B-szennyező) és 0,40 g R metil-benzoátot (E-szennyező) R acetonitrillel 50 ml-re oldunk. Ezen oldat 1 ml-ét R acetonitrillel 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg R veratrolt (C-szennyező) R acetonitrillel 10 ml-re oldunk.

Guaiacolum


Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 25 m, Ø = 0,53 mm,

–

állófázis: R poli(cianopropil)(7)(fenil)(7)(metil)(86)]sziloxán (filmvastagság 2 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 5 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:5. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet

0 – 15 15 – 45

90 90 → 180

(°C)

Injektor

200

Detektor

220

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenciók a gvajakolra (retenciós ideje kb. 25 perc) vonatkoztatva: Eszennyező 0,88; B-szennyező kb. 0,92; C-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az E-szennyező (1. csúcs) és a B-szennyező (2. csúcs) között.


C-szennyező: legfeljebb 0,4%;

–

E-szennyező: legfeljebb 0,2%;

–

B-szennyező: legfeljebb 0,15%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%,

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%.

–

elhanyagolási határ: a kromatogramján (0,05%).

főcsúcs

területe

a

b)

összehasonlító

oldat

Guaiacolum


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 2,000 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) az „A-szennyező” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C7H8O2-tartalmat a CRS gvajakol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): D, F, G, H.

A. R1 = R2 = H: benzol-1,2-diol (pirokatechin), B. R1 = OH, R2 = H: fenol, C. R1 = R2 = OCH3: 1,2-dimetoxibenzol (veratrol), E. R1 = CO-O-CH3, R2 = metil-benzoát,

Guaiacolum


D. R2 = R5 = OCH3, R3 == R4 = R6 = H: 2,5-dimetoxifenol, F. R2 = OCH3, R3 = R4 = R5 = H, R6 = CH3: 2-metoxi-6-metilfenol (6metilgvajakol), G. R2 = R3 = R5 = R6 = H, R4 = OCH3: 4-metoxifenol, H. R2 = R4 = R5 = R6 = H, R3 = OCH3: 3-metoxifenol.

Hydrocortisonum


07/2009:0335

HYDROCORTISONUM Hidrokortizon

C21H30O5 [50-23-7]

Mr 362,5

DEFINÍCIÓ 11β,17,21-Trihidroxipregn-4-én-3,20-dion. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetanolban és etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidrokortizonnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges

Hydrocortisonum


legkisebb mennyiségű R acetonban feloldjuk az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a “Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a c) összehasonlító oldat. .

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzen meg a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal.

C. Vékonyréteg kromatográfia (2.2.27). A-oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk. B-oldat. 25 mg CRS hidrokortizont R metanollal 5 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 2 ml A-oldatot R diklórmetánnal 10 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat (b). 0,4 ml A-oldatot csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott 100×20 mm-es kémcsőbe mérünk. Az oldószert enyhe melegítéssel, R nitrogén áramoltatása közben, elpárologtatjuk. A maradékhoz R tömény ecetsav oldatából (15 %V/V) 2 ml-t és 50 mg R nátrium-bizmutátot adunk. A kémcsövet lezárjuk és a szuszpenziót 1 órán keresztül, fénytől védett helyen, mechanikusan rázatjuk. Ezután a szuszpenziót R tömény ecetsav oldatának (15 %V/V) 2 ml-ével elegyítjük, majd 50 ml-es rázótölcsérbe szűrjük. A szűrőt 2×5 ml R vízzel mossuk. A tiszta szüredéket 10 ml R diklórmetánnal kirázzuk. A szerves fázist 5 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldattal, és 2×5 ml R vízzel mossuk, majd R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Összehasonlító oldat (a). 2 ml B-oldatot R diklórmetánnal 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 0,4 ml B-oldatot csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 100×20 mm-es kémcsőbe mérjük, majd az oldószert enyhe melegítéssel, R nitrogén áramoltatása közben, elpárologtatjuk A maradékhoz R tömény ecetsav oldatából (15 %V/V) 2 ml-t és 50 mg R nátrium-bizmutátot adunk. A kémcsövet lezárjuk, és a szuszpenziót 1 órán keresztül fénytől védett helyen, mechanikusan rázatjuk. Ezután R tömény ecetsav oldatának (15 %V/V) 2 ml-ével elegyítjük, majd 50 ml-es rázótölcsérbe szűrjük. A szűrőt 2×5 ml R vízzel mossuk. A tiszta szüredéket 10 ml R diklórmetánnal kirázzuk. A szerves fázist 5 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldattal, majd 2×5 ml R vízzel mossuk, végül R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.

Hydrocortisonum


A-kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez keverjük. B-kifejlesztőszer: R vízzel telített R 1-butanol–R toluol–R éter (5+15+80 V/V). Felvitel: 5 µl a) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat, 25 µl b) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat; a két utóbbi oldatot – kis foltok elérése céljából – kis adagokban visszük fel. Kifejlesztés: az A-kifejlesztőszerrel 15 cm fronttávolság eléréséig, majd a Bkifejlesztőszerrel 15 cm fronttávolság eléréséig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: az a) és a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal permetezzük be és 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük A lehűlt lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: az a) és a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és nappali fényben észlelhető színét, valamint 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. A b) vizsgálati oldat és a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt RF-értéke határozottan nagyobb legyen, mint az a) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján lárható főfolt RF-értéke. D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavba szórunk és rázogatással oldunk. Az oldat 5 percen belül élénk barnásvörös színű lesz és zölden fluoreszkál. A fluoreszcencia különösen 365 nm-es ultraibolya fényben intenzív. Az oldatot 10 ml R vízhez elegyítve, az oldat tiszta marad és színe megfakul, de ultraibolya fényben mutatkozó fluoreszcenciája nem tűnik el. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +162 és +168 között (szárított anyagra). 0,200 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk és az oldatot ultrahangos fürdőben 10 percig kezeljük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril–R víz (40+60 V/V).

Hydrocortisonum


Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk, és az oldatot ultrahangos fürdőben 10 percig kezeljük. Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS prednizolont (A-szennyező), 2 mg R kortizont (B-szennyező), 8 mg CRS hidrokortizon-acetátot (C-szennyező) és 6 mg R Reichstein S anyagot (F-szennyező) 40 ml R acetonitrilben oldunk és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 0,5 ml-ét a vizsgálati oldattal 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS hidrokortizont 1,0 ml oldószerelegyben oldunk és az oldatot 10 percig ultrahangos fürdőben kezeljük. Összehasonlító oldat (d). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizont (D-, E-, G-, H-, I- és N-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk és az oldatot 10 percig ultrahangos fürdőben kezeljük. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; –

állófázis: R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

szánt,

dezaktivált,

utókezelt,

Mozgófázis: – A-mozgófázis: R víz; – B-mozgófázis: R acetonitril; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(% V/V)

(% V/V)

0 – 18

74

26

18 – 32

74→55

26→45

32 – 48

55→30

45→70

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 µl vizsgálati oldat és a), b) valamint d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: a D-, E-, G-, H-, I- és N-szennyezők azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizonhoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az A-, B-, C- és Fszennyező csúcsát az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk.

Hydrocortisonum


Relatív retenciók a hidrokortizonra (reteciós ideje kb. 24 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,2; H-szennyező kb. 0,3; I-szennyető kb. 0,5; G-szennyező kb. 0,8; E-szennyező kb. 0,86; A-szennyező kb. 0,96; B-szennyező kb. 1,1; Fszennyező kb. 1,4; C-szennyező kb. 1,5; N-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv az A-szennyező csúcsát a hidrokortizon csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. Követelmények: –

korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: Dszennyező: 1,8; E-szennyező: 2,7;

– C-, D-, E- és I-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); – F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); – A-, B- és G-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – H- és N-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (0,5%); –

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 20-szorosa (2,0%); –

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Hydrocortisonum


Az anyag 1,100 g-ját R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldjuk, majd az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat abszorbanciáját a 241,5 nm-es maximumon mérjük (2.2.25). % A C21H30O5-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11cm = 440) alapján számítjuk ki.

ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, N. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet is): J, K, L, M, O. A. prednizolon,

B. 17,21-dihidroxipregn-4-én-3,11,20-trion (kortizon), C. hidrokortizon-21-acetát (hidrokortizon-acetát),

Hydrocortisonum


D. R1 = R3 = OH, R2 = R4 = H, R5 = CH2OH: 6β,11β,17,21 tetrahidroxipregn-4-én-3,20-dion (6β-hidroxihidrokortizon), F. R1 = R2 = R3 = R4 = H, R5 = CH2OH: 17,21-dihidroxipregn-4-én-3,20dion (Reichstein-féle anyag), G. R1 = R2 = R4 = H, R3 = OH, R5 = CHO: 11β,17-dihidroxi-3,20dioxopregn-4-én-21-al (hidrokortizon-21-aldehid), H. R1 = R4 = H, R2 = R3 = OH, R5 = CH2OH: 7α,11β117,21tetrahidroxipregn-4-én-3,20-dion (7α-hidroxihidrokortizon), I.

R1 = R2 = H, R3 = R4 = OH, R5 = CH2OH: 11β,14,17,21tetrahidroxipregn-4-én-3,20-dion (14α-hidroxihidrokortizon),

K. R1 = R2 = R3 = R4 = H, R5 = CH2-O-CO-CH3: (17-hidroxi-3,20dioxopregn-4-én-21-il)-acetát (Reichstein anyag S-21-acetát),

E. 11β,17,21-trihidroxipregna-4,6-dién-3,20-dion (∆6-hidrokortizon),

Hydrocortisonum


J. R1 = H, R2 = CO-CH3, R3 = OH: (11β,21-dihidroxi-3,20-dioxopregn-4én-17-il)-acetát (hidrokortizon-17-acetát), L. R1 = R2 = R3 =H: 11β,17-dihidroxipregn-4-én-3,20-dion (oxenol), O. R1 = R3 = OH, R2 = H: 11β,17,19,21-tetrahidroxipregn-4-én-3,20-dion (19-hidroxihidrokortzon),

M. 11α,17,21-trihidroxipregn-4-én-3,20-dion (11-epi-hidrokortizon),

N. 11β,17,21-trihidroxi-21-(11β,17,21-trihidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-21il)pregn-4-én-3,20-dion (hidrokortizon dimer).

Imipramini hydrochloridum


07/2008:0029 javított 6.5

IMIPRAMINI HYDROCHLORIDUM Imipramin-hidroklorid

C19H25ClN2 [113-52-0]

Mr 316,9

DEFINÍCIÓ [3-(10,11-Dihidro-5H-dibenzo[b,f]azepin-5-il)-N,N-dimetilpropán-1-amin]−hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonoítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 170–174 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS imipramin-hidrokloriddal. C. Kb. 5 mg anyag 2 ml R tömény salétromsavval készített oldata intenzív kék színű. D. Kb. 20 mg anyaggal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK S oldat. 3,0 g anyagot 20 ml R szén-dioxid-mentes vízben gyorsan, rázogatással és üvegbottal eldörzsölve oldunk, majd az oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 30 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Az oldatot a készítést követően késedelem nélkül azonos térfogatú R vízzel hígítjuk. Az így kapott oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,6–5,0. Az S oldatot készítése után azonnal vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt imipramint (amely B-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R utókezelt, poláris kötéssel oktadecilszililezett, amorf szilikon−kvarc-polimer (5 μm);

–


Mozgófázis: R1 acetonitril (40 térfogatrész) és R dikálium-hidrogén-foszfát 5,2 g/l töménységű, előzetesen R tömény foszforsavval pH 7,0-re beállított oldatának (60 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: az imipramin retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenció az imipraminra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a B-szennyező és az imipramin között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (0,1%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható imipramincsúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható imipramin-csúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható imipramin-csúcs területének fele (0,05%).



Nehézfémek (2.4.8): legfeljebb 20 ppm. Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot 20 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat. 10 ml R ólom–mértékoldatot (1 ppm Pb) R vízzel 20 ml-re hígítunk. Üres oldat. 20 ml R víz. Ellenőrző oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot 10 ml R ólom−mértékoldatban (1 ppm Pb) oldunk, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Mindegyik oldathoz 2 ml R tompítóoldatot (pH 3,5) elegyítünk, majd 1,2 ml R tioacetamid−reagenst adunk hozzájuk, ügyelve a gyors elegyítésre. Az oldatokat ezután alkalmas membránszűrőkön (pórusméret: 0,45 μm) megszűrjük. Az egyes oldatokkal kapott, a szűrőkön látható foltok színeződését hasonlítjuk össze. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat és az ellenőrző oldat − az üres oldathoz hasonlítva − halvány barna színeződést idéz elő. A vizsgálandó anyag akkor felel meg a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldattal kapott folt barna színeződése nem erősebb, mint az összehasonlító oldattal kapott folté. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °Con szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot 50 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadása után, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 31,69 mg C19H25ClN2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C.



A. 3-(10,11-dihidro-5H-dibenzo[b,f]azepin-5-il)-N-metilpropán-1-amin (dezipramin),

B. 3-(5H-dibenzo[b,f]azepin-5-il)-N,N-dimetilpropán-1-amin (depramin),

C. 10-[3-(dimetilamino)propil]akridin-9(10H)-on.

Interferoni beta-1a solutio concentrata


01/2009:1639

INTERFERONI BETA-1A SOLUTIO CONCENTRATA Tömény béta-1a-interferon-oldat (képlet helye) a glikoziláltság helye

C908H1406N246O252S7

Mr kb. 22 500

DEFINÍCIÓ A tömény béta-1a-interferon-oldat egy glikozilált fehérje oldata; a fehérje aminosav-sorrendje és a diszulfid-híd helye azonos, glikozilációs mintázata pedig hasonló a humán diploid fibroblasztok által a vírusos fertőzések ellen és egyéb kiváltó okok hatására termelt béta interferonéval. A készítmény antivirális, antiproliferatív és immunmodulátor hatású. Tartalom: milliliterenként legalább 0,20 mg fehérje. Hatóérték: fehérje-milligrammonként legalább 1,5⋅108 NE. Tompító(só)kat tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS A tömény béta-1a-interferon-oldatot rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel, emlőssejtek tenyészetében állítják elő. Felszabadítás előtt a termék valamennyi, letöltés előtti, gyártási tételét meg kell vizsgálni az alábbi vizsgálatok előírásai szerint, kivéve, ha az illetékes hatóság ez alól felmentést ad. Gazdasejt eredetű fehérje. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg. Gazdasejt eredetű, illetve vektor eredetű DNS. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg. N-terminálison hasított formák. Az anyagot megfelelő technikával, például N-terminális szekvencia analízissel vizsgálni kell bizonyos, N-terminálison hasított formákra. A követelményeket az illetékes hatóság állapítja meg. Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek: legfeljebb az illetékes hatóságok által megállapított mennyiség lehet jelen. Megfelelő, validált folyadékkromatográfiás módszert alkalmazunk. SAJÁTSÁGOK



Küllem: tiszta vagy kissé opálos, színtelen vagy kissé sárgás folyadék. AZONOSÍTÁS A. A készítmény rendelkezzék a várt biológiai aktivitással (lásd a "Tartalmi meghatározás" pontot). B. Izoformák megoszlása. Tömegspektrometria (2.2.43). Mintabevitel: közvetlen bevitel a sómentesített vizsgálandó készítmény esetében, vagy folyadékkromatográfiával kombinált tömegspektrometria. Ionizációs mód: elektrospray ionizáció. Adatgyűjtés: teljes tartományban.

spektrum

üzemmódban,

1100-tól

2400

m/z

Kalibrálás: a 600-tól 2400-ig terjedő m/z tartományba eső mioglobint alkalmazunk; a készüléken beállítjuk a validált tartományon belüli értékeket, és elvégezzük a minta vizsgálatát. A mért tömeg eltérése a deklarálttól nem lehet nagyobb, mint a mért tömeg 0,02%-a. Az eredmények értelmezése: a jellemző spektrum 6 fő glikoformából áll (Atól F-ig), amelyek abban különböznek egymástól, hogy különböző mértékben szializáltak és/vagy antennaritásuk típusa eltérő (lásd a 1639.-1 táblázatot). 1639-1. táblázat Ms-csúcs

Glikoform*

várt Mr

Szializálás mértéke

A

2A2S1F

22 375

diszializált

B

2A1S1F

22 084

monoszializált

C

3A2S1F és/vagy 2A2S1F + 1 HexNacHex ismétlés

22 739

diszializált

D

3A3S1F

23 031

triszializált

E

4A3S1F és/vagy 3A3S1F + 1 HexNacHex ismétlés

23 400

triszializált

F

2A0S1F

21 793

nem-szializált

* 2A = biantennáris komplex típusú oligoszacharid; 3A = triantennáris komplex típusú oligoszacharid; 4A = tetraantennáris komplex típusú oligoszacharid; 0S = nem-szializált; 1S = monoszializált; 2S = diszializált; 3S = triszializált; 1F = fukozilált.

Értékelés: a vizsgálandó készítmény tömegspektruma a 6 fő csúcs tekintetében feleljen meg a CRS béta-1a-interferon tömegspektrumának.



C. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55) és folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. R trometamol 242 g/l töménységű oldatából 5 μl-t, a vizsgálandó készítményből pedig 20 μg fehérjének megfelelő térfogatot 0,5 ml-es polipropilén kémcsőbe mérünk. A keverékhez R endoproteáz LysC 1 mg/ml töménységű, 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH 9,0) készített oldatából 4 μl-t mérünk. Óvatos elegyítés után az elegyet 2 órán át 30 °C-on inkubáljuk, majd R ditiotreitol 15,4 g/l töménységű oldatából 10 μl-t adunk hozzá. Az elegyet R guanidin–hidroklorid 573 g/l töménységű oldatának azonos térfogatával hígítjuk, és az így nyert oldatot 3-4 órán át 4 °C-on inkubáljuk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal azonos módon és egyidejűleg készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó készítmény helyett CRS béta-1a-interferont használunk. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,02 m; Ø = 2,1 mm;

– állófázis: 30 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök); Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 2,1 mm;

–

állófázis: 30 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök);

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 1 ml R trifluorecetsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk;

– B-mozgófázis: 1 ml R trifluorecetsavat 700 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel hígítunk, majd ezt az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; Idő (perc) 0 - 30

A-mozgófázis (%V/V) 100 → 64

B-mozgófázis (%V/V) 0 → 36

30 – 45

64 → 55

36 → 45

45 – 50

55 → 40

45 → 60

50 – 70

40 → 0

60 → 100

70 – 83

0

100

83 – 85

0 → 100

100 → 0




Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μg hidrolizált fehérjének megfelelő térfogat. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat kromatogramja kvalitatíve egyezzék meg a hidrolizált béta-1a-interferonnak a CRS béta-1ainterferonhoz mellékelt kromatogramjával. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának profiljával. VIZSGÁLATOK A béta-1a-interferon molekulatömegétől eltérő molekulatömegű szennyezők. Poliakrilamid gélelektroforézis (2.2.31), redukáló körülmények között. Elválasztó gél: 12%-os akrilamid. Tömény mintaoldó tompítóoldat: redukálószerként 2-merkaptoetanolt tartalmazó, R tömény, SDS-PAGE-hoz szánt, mintaoldó, redukáló tompítóoldat. Mintaoldó tompítóoldat: R tömény, SDS-PAGE-hoz szánt, mintaoldó, redukáló tompítóoldat és R víz azonos térfogatarányú elegye. Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó készítményt megfelelő módszerrel betöményítjük; az így nyert oldat fehérjetartalma 1,5 mg/ml legyen. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat és a tömény mintaoldó tompítóoldat azonos térfogatarányú elegye. Vizsgálati oldat (c). Az a) vizsgálati oldatot úgy hígítjuk, hogy fehérjetartalma 0,6 mg/ml legyen. Ezen oldatot azonos térfogatrész tömény mintaoldó tompítóoldattal elegyítjük. Vizsgálati oldat (d). 8 μl c) vizsgálati oldat és 40 μl mintaoldó tompítóoldat elegye. Vizsgálati oldat (e). 15 μl d) vizsgálati oldat és 35 μl mintaoldó tompítóoldat elegye. Vizsgálati oldat (f). 18 μl e) vizsgálati oldat és 18 μl mintaoldó tompítóoldat elegye. Vizsgálati oldat (g). 12 μl f) vizsgálati oldat és 12 μl mintaoldó tompítóoldat elegye. Összehasonlító oldat (a). SDS-PAGE gélek kalibrálására (15–67 kDa tartomány) szánt relatív-molekulatömeg-markerek oldata. Az oldatot a mintaoldó–tompítóoldatottal készítjük. Összehasonlító oldat (b). CRS béta-1a-interferon 0,75 mg/ml töménységű, mintaoldó tompítóoldattal készített oldata.



A minta kezelése: forralás 3 percen át. Felvitel: 20 μl; vizsgálati oldatok b)-től g)-ig, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Előhívás: Coomassie-festés a következő módon: a gélt 33-37 °C-os R1 Coomassie-festőoldatba merítjük, 90 percen át enyhe rázogatás közben ott tartjuk, majd eltávolítjuk a festőoldatot. A gélt 1 térfogatrész R tömény ecetsav, 1 térfogatrész R 2-propanol és 8 térfogatrész R víz nagy feleslegben alkalmazott elegyével festékmentesítjük. Látszólagos molekulatömegek: béta-1a-interferon kb. 23 000, részlegesen glikozilált béta-1a-interferon kb. 21 000; deglikozilált béta-1a-interferon kb. 20 000; béta-1a-interferon dimer kb. 46 000; Sávok azonosítása: A CRS béta-1a-interferonhoz mellékelt elektroferogram felhasználásával. Rendszeralkalmasság: –

a validálási követelmények teljesülése (2.2.31);

–

a g) vizsgálati oldat elektroferogramján megjelenik egy sáv;

–

a vizsgálati oldatok elektroferogramjainak festődésében b)-től g)-ig lépcsőzetes intenzitásváltozás figyelhető meg.


a c) vizsgálati oldat elektroferogramján a részlegesen glikozilált béta-1ainterferonnak megfelelő sáv nem lehet intenzívebb, mint az e) vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv (5%);

–

a b) vizsgálati oldat elektroferogramján a deglikozilált béta-1ainterferonnak megfelelő sáv nem lehet intenzívebb, mint az e) vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv (2%); a béta-1a-interferonnál kisebb molekulatömegű szennyezőknek megfelelő sávok egyike sem lehet intenzívebb, mint az f) vizsgálati oldat elektroferogramján megjelenő fősáv – eltekintve a részlegesen glikozilált béta-1a-interferonnak megfelelő sávtól (1%).

Oxidált béta-1a-interferon: legfeljebb 6%. A C pont szerinti azonosítás során, a vizsgálati oldattal nyert kromatogramot értékeljük. A 34. és 45. közötti aminosavakat tartalmazó peptid-fragmensnek és oxidált formájának megfelelő csúcsokat az oxidált béta-1a-interferon hidrolizátumnak a CRS béta-1a-interferonhoz mellékelt kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Az oxidált béta-1a-interferon százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján számoljuk ki:

A34−45ox ⋅ 100 A34−45 + A34− 45ox



ahol A34-45ox = az oxidált 34–45 peptid-fragmensnek megfelelő csúcs területe; A34-45

= 34–45 peptid-fragmensnek megfelelő csúcs területe.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,7 NE, 1⋅106 NE béta-1ainterferont tartalmazó térfogatban. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – felejen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Fehérje. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Valamennyi oldatból három független hígítást készítünk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 100 μg/ml legyen. Összehasonlító oldat. Egy üvegcse CRS béta-1a-interferont úgy hígítunk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 100 μg/ml legyen. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,02 m; Ø = 2,1 mm;

–

állófázis: 30 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt butilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 2,1 mm;

–

állófázis: 30 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt butilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R trifluorecetsav 0,1 %V/V-os oldata;

–

B-mozgófázis: 300 ml R vízhez 1 ml R trifluorecetsavat adunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk; Idő (perc) 0 - 20

A-mozgófázis (%V/V) 100 → 0

B-mozgófázis (%V/V) 0 → 100

20 – 25

0

100

25 – 26

0 → 100

100 → 0

26 – 40

100

0




Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 50 μl. Retenciós idő: béta-1a-interferon kb. 20 perc. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

szimmetriafaktor: 0,8–2,0 a béta-1a-interferon csúcsára számolva.

–

ismételhetőség: legfeljebb 3,0 % relatív szórás a három független hígítás injektálása után kapott csúcsterületek között.

A béta-1a-interferon-tartalmat (C908H1406N246O252S7) a CRS béta-1a-interferon deklarált C908H1406N246O252S7-tartalma alapján számoljuk ki. Hatóérték A béta-1a-interferon hatóértékét a sejtekre gyakorolt, virális citopátiás hatással szembeni védőhatásán keresztül mérjük, összehasonlítva ezt a tulajdonságát a humán rekombináns béta-1a-interferon megfelelő Nemzetközi Standardja, vagy egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény ugyanilyen tulajdonságával. A Nemzetközi Egység a megfelelő Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg. A hatóérték meghatározását alkalmas módszerrel, a következő vizsgálati terv alapján végezzük. A vizsgáathoz olyan, standardizált tenyésztési körülmények között kialakított sejtvonalat használunk, amely egy alkalmas vírus citopátiás hatására érzékeny, és interferonra reagál. A következő sejttenyészetek és vírusok alkalmasnak bizonyultak e célra: –

WISH sejtek (ATCC No. CCL-25) és vezikuláris stomatitis vírus VSV, Indiana törzs (ATCC No. VR-158) mint fertőző ágens;

–

A549 sejtek (ATCC No. CCL-185) és encephalomyocarditis vírus EMC (ATCC No. VR-129B) mint fertőző ágens.

A vizsgálandó készítményt és az összehasonlító készítményt három vagy több koncentrációban, legalább négy sorozatban – valamennyi sorozatban megfelelő kezeletlen kontroll-sejttel együtt – mikrotiterlemezen inkubáljuk. A készítmények koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a virális citopátiás hatással szemben a legkisebb koncentrációnak is legyen valamelyes védőhatása, a legnagyobb koncentráció védőhatása pedig kisebb legyen a maximális védőhatásnál. A citopátiás hatású vírust megfelelő időpontban bejuttatjuk valamennyi mélyedésbe, kivéve bizonyos – elegendő – számú mélyedést, amelyeket minden sorozatban a nem fertőzött kontrollsejteknek tartunk fenn. Megfelelő módszerrel mennyiségileg meghatározzuk a vírus citopátiás hatását. A vizsgálandó készítmény hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki.



A becsült hatóérték a deklarált hatóérték 80–125% között legyen. Az alsó konfidenciahatár (P = 0,95) nem lehet kisebb, a felső pedig nem lehet nagyobb a becsült hatóérték 64, ill. 156%-ánál. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, –70 °C alatti hőmérsékleten. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a béta-1a-interferon-tartalmat, milligramm/milliliterben;

–

az antivirális aktivitást, NE/milliliterben;

–

adott esetben azt, hogy az anyag alkalmas parenterális készítmények előállítására.

Lacttitolum monohydricum


01/2009:1337

LACTITOLUM MONOHYDRICUM Laktit-monohidrát

C12H24O11.H2O [81025-04-9]

Mr 362,3

DEFINÍCIÓ 4-O-(β-D-Galaktopiranozil)-D-glucit. Tartalom: 96,5−102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS laktit-monohidráttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS laktit-monohidrátot R metanollal 2 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2,5 mg CRS szorbitot (E-szennyező) feloldunk 1 ml a) összehasonlító oldatban, majd az oldatot R metanollal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz− R acetonitril (25+75 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R 4-aminobenzoesav−oldattal bepermetezzük, hideg levegőáramban az oldószer eltávozásáig szárítjuk, majd 15 percig 100 °C-on melegítjük. Lehűlés után R nátrium-perjodát 2 g/l töménységű oldatával permetezzük be, és a hideg levegőáramban való szárítást és a 15 perces 100 °C-on való melegítést megismételjük. Rendszeralkalmasság: a b) összehasonlító oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával.

VIZSGÁLATOK S oldat. 5,000 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 10 ml S oldathoz 10 ml R szén-dioxid-mentes vizet elegyítünk. A hígított oldat 10 ml-e 0,05 ml R fenolftalein–oldattal elegyítve legfeljebb 0,2 ml 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre változzék. A hígított oldat másik 10 ml-e 0,05 ml R metilvörös−oldattal elegyítve legfeljebb 0,3 ml 0,01 M sósav−mérőoldattól vörösre változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +13,5 és +15,5 között (vízmentes anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS laktit-monohidrátot és 5 mg R glicerint R vízzel 25,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2,5 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Oszlop:



−

méretei: l = 0,30 m, ∅ = 7,8 mm,

−

állófázis: R erősen savas kationcserélő gyanta (kalcium-formában),

−


Mozgófázis: R víz. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: állandó hőmérsékletű, refraktometriás detektorral. Injektálás: 100 μl; a) vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a laktit retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a laktitra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7; Bszennyező kb. 0,8; glicerin kb. 1,3; C-szennyező kb. 1,5; D-szennyező kb. 1,8; E-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5, a laktit és a glicerin között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a laktit csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján (1,0%),

−

összes egyéb szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a laktit csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján (1,0%),

−

elhanyagolási határ: a főcsúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%); az oldószerből származó csúcsokat nem vesszük figyelembe.

Redukáló cukrok: legfeljebb 0,2%. 5,0 g anyagot 3 ml R vízben enyhe melegítés közben oldunk. A lehűtött oldathoz 20 ml R réz(II)-citrát−oldatot és néhány üveggyöngyöt adunk. Az oldatot olyan ütemben melegítjük, hogy 4 perc után forrni kezdjen, ezután a forralást 3 percig folytatjuk. Az oldatot gyorsan lehűtjük, R tömény ecetsav 2,4 %V/V töménységű oldatának 100 ml-ével és 0,025 M jód−mérőoldat 20,0 ml-ével elegyítjük, majd állandó rázogatás közben 6 térfogatrész R tömény sósav és 94 térfogatrész R víz elegyének 25 ml-ét adjuk hozzá. A képződött csapadék oldódása után − indikátorként 1 ml R keményítő−oldatot alkalmazva − a jódfelesleget 0,05 M nátriumtioszulfát−mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a titrálás vége felé adjuk az oldathoz. Legalább 12,8 ml 0,05 M nátrium-tioszulfát−mérőoldatnak kell fogynia. Ólom (2.4.10): legfeljebb 0,5 ppm. Nikkel (2.4.15): legfeljebb 1 ppm. Víztartalom (2.5.12): 4,5–5,5%. Az anyag 0,30 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadási követelmény 103 CFU/g (2.6.12).



TYMC: elfogadási követelmény 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). Pseudomonas aeruginosa nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek " vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C12H24O11-tartalmat a b) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával a CRS laktit-monohidrát deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. A. laktóz,

B. 3-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-glucit (laktulit), C. mannit,

D. galaktit (dulcit), E. szorbit.

Lactosum anhydricum


07/2009:1061

LACTOSUM ANHYDRICUM Laktóz, vízmentes

α-laktóz

β-laktóz

C12H22O11

Mr 342,3

DEFINÍCIÓ vagy O-β-DAz O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-β-D-glükopiranóz galaktopiranozil-(1→4)-α-D-glükopiranóz és az O-β-D-galaktopiranozil(1→4)-β-D-glükopiranóz keveréke. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen, de lassan oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Lactosum anhydricum


Összehasonlítás: CRS vízmentes laktózzal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R metanol (2+3 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS vízmentes laktózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10–10 mg CRS glükózt, CRS vízmentes laktózt, CRS fruktózt és CRS szacharózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R vízmentes ecetsav – R diklóretán (10+15+25+50 V/V); A kifejlesztőszer összetevőit pontosan mérjük, mivel a víz kis feleslege is zavarosságot okoz. Felvitel: 2 μl; a startpontokat gondosan megszárítjuk. Kifejlesztés A: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás A: meleg levegőáramban. Kifejlesztés B: késedelem nélkül, a kifejlesztőszer megújítása után, 15 cmes fronttávolságig. Szárítás B: meleg levegőáramban. Előhívás: 0,5 g R timol, 5 ml R tömény kénsav és 95 ml R etanol (96%) elegyével egyenletesen bepermetezzük, majd 130 ºC-on 10 percig szárítjuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

C. 0,25 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R ammónia–oldattal elegyítjük, majd 80 ºC-os vízfürdőben 10 percig melegítjük. Az oldat pirosra színeződik. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK

Lactosum anhydricum


Az oldat külleme. 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 6,0 g anyagot melegítéssel 25 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. A lehűtött oldat 0,3 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre, vagy pirosra változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +54,4 és +55,9 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 10,0 g anyagot 80 ml R vízben, 50 ºC-on melegítéssel oldunk, majd az oldatot hagyjuk lehűlni, és 0,2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk hozzá. Ezután az oldatot 30 percig állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b): 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: az a) vizsgálati oldatot 400 nm-en, a b) vizsgálati oldatot 210–300 nm között vizsgáljuk. Értékelés: –

400 nm-nél az a) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,04 lehet;

–

210–220 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet;

–

270–300 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,07 lehet.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 5 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1,0 ml R ólom-mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk; oldószerként 1 térfogatrész R formamid és 2 térfogatrész R metanol elegyét használjuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).

Lactosum anhydricum


A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek túlnyomórészt szilárd (préselt és por alakú) gyógyszerformák estében töltő-, illetőleg hígítóanyagaként használt vízmentes laktózra vonatkozóan. Részecskeméret eloszlás. (2.9.31 vagy 2.9.38). Tömörítés előtti és tömörített sűrűség (2.9.34). Meghatározzuk a tömörítés előtti és a tömörített sűrűséget, majd a következő kifejezés segítségével kiszámoljuk a Hausner indexet:

V0 Vf V0 =

a tömörítetlen anyag térfogata,

Vf =

a tömörített anyag térfogat.

α-Laktóz és β-laktóz. Gázkromatográfia (2.2.28). Szililező reagens. 28 térfogatrész R N-(trimetilszilil)imidazol és 72 térfogatrész R piridin elegye. Vizsgálati oldat. Kb. 1 mg vizsgálandó anyagot 0,45 ml R dimetil-szulfoxidban oldunk, majd az oldathoz 1,8 ml szililező reagenst elegyítünk. Az elegyet óvatosan megkeverjük, majd 20 percig állni hagyjuk. Összehasonlító oldat. Az α-laktóz-monohidrát és a β-laktóz feltüntetett anomer-tartalma alapján elkészítjük az R α-laktóz-monohidrát és az R β-laktóz kb. 1:1 anomer arányú keverékét. A keverék kb. 1 mg-ját 0,45 ml R dimetilszulfoxidban oldjuk, majd az oldathoz 1,8 ml szililező reagenst elegyítünk. Az elegyet óvatosan megkeverjük, majd 20 percig állni hagyjuk. Oszlop: –

anyaga: üveg,

Lactosum anhydricum


–

méretei: l = 0,9 m, Ø = 4 mm,

–

állófázis: 3 %m/m R poli[(cianopropil)(metil)][(fenil)(metil)] sziloxánnal impregnált R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatomaföld,

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium, Áramlási sebesség: 40 ml/perc, Hőmérséklet: –

oszlop: 215 ºC,

–

injektor és detektor: 275 ºC,

Detektálás: lángionizációs detektor. Injektálás: 2 μl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

relatív retenciók a β-laktózra vonatkoztatva: α-laktóz kb. 0,7,

–

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az α-laktóznak és a β-laktóznak megfelelő csúcsok.

Az α-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki:

100 S a S a + Sb A β-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki:

100 Sb S a + Sb ahol: Sa =

az α-laktóznak megfelelő csúcs területe,

Sb =

a β-laktóznak megfelelő csúcs területe.

Szárítási veszteség (2.2.32). 1,000 g anyagot szárítószekrényben 2 órán keresztül 80 ºC-on szárítunk.

Lactosum monohydricum


07/2009:0187

LACTOSUM MONOHYDRICUM Laktóz-monohidrát

C12H22O11.H2O

Mr 360,3

DEFINÍCIÓ O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-α-D-glükopiranóz monohidrát. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen, bár lassan oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS laktózzal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R metanol (2+3 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS laktózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10-10 mg CRS glükózt, CRS laktózt, CRS fruktózt és CRS szacharózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R vízmentes ecetsav – R diklóretán (10+15+25+50 V/V); a kifejlesztőszert pontosan kell összemérni, mert csekély víztöbblet is zavarosságot eredményezhet. Felvitel: 2 μl; a startpontokat alaposan megszárítjuk. A-kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. A-szárítás: meleg levegőáramban. B-kifejlesztés: haladéktalanul, 15 cm-es fronttávolságig, újonnan készített kifejlesztőszerrel. B-szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt 0,5 g R timol 5 ml R tömény kénsav és 95 ml R etanol (96%) elegyével készített oldatával bepermetezzük, majd 130 °C-on 10 percig melegítjük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. 0,25 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldat, 5 ml R ammónia–oldatttal 10 percig 80 °C-os vízfürdőben melegítve, vörösre színeződik. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot forrásban lévő R vízzel 10 ml-re oldunk. Savasság, lúgosság. 6,0 g anyagot melegítéssel 25 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. A lehűtött oldat 0,3 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre, vagy pirosra színeződjék.



Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): + 54,4 és + 55,9 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 10,0 g anyagot – 50 °C-ra melegítve – 80 ml R vízben oldunk. A lehűlt oldatot 0,2 ml R1 hígított ammónia–oldattal elegyítjük, majd 30 perces várakozás után R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b): 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: az a) vizsgálati oldatot 400 nm-en, a b) vizsgálati oldatot 210–300 nm között vizsgáljuk. Értékelés: −

–

−

– 210–220 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet;

−

– 270–300 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,07 lehet.

400 nm-nél az a) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,04 lehet;

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 5 ppm. 4,0 g anyagot melegítés közben R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml 0,1 M sósavval elegyítjük, majd R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 12 mlét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 4,5–5,5%. 0,50 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk; oldószerként 1 térfogatrész R formamid és 2 térfogatrész R metanol elegyét alkalmazzuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK



Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek túlnyomórészt szilárd (préselt és por alakú) gyógyszerformák estében töltő-, illetőleg hígítóanyagaként használt laktóz-monohidrátra vonatkozóan. Szemcseméret (2.9.31 vagy 2.9.38). Töltési és tömörített sűrűség (2.9.34). Meghatározzuk a tömörítés előtti és a tömörített anyag látszólagos sűrűségét. Az alábbi kifejezés segítségével kiszámoljuk a Hausner-indexet:

V0 , Vf ahol V0

=

a tömörítetlen anyag térfogata,

Vf

=

a tömörített anyag térfogata.

Levomethadoni hydrochloridum


01/2008:1787 javított 6.5

LEVOMETHADONI HYDROCHLORIDUM Levometadon-hidroklorid

C21H28ClNO [5967-73-7] DEFINÍCIÓ [(6R)-6-(Dimetilamino)-4,4-difenilheptán-3-on]–hidroklorid. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; alkoholban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Olvadáspont (2.2.14): 239−242 °C. C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Mr 345,9



Összehasonlítás: a metadon-hidroklorid Ph. Eur. referenciaspektrumával. D. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 1 ml-ét R vízzel 5 ml-re hígítjuk és az oldathoz 1 ml R1 hígított ammónia−oldatot elegyítünk. 5 perc várakozás után a folyadékot megszűrjük. A szüredékkel elvégezve a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 10 ml-éhez 0,2 ml R metilvörös−oldatot és 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldatot elegyítünk. Az oldat sárga legyen, de színe 0,4 ml 0,01 M sósav−mérőoldat hozzáadására vörösre változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −125 és −135 között (szárított anyagra); az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 12,0 mg CRS imipramin-hidrokloridot a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét 5 ml vizsgálati oldattal elegyítjük és az elegyet a mozgófázissal 10 ml-re egészítjük ki. Oszlop: −

méretei: l = 0,125 m; ∅ = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),

−

hőmérséklet: 25 ˚C.

Mozgófázis: R acetonitril (35 térfogatrész) és R tömény foszforsav 11,5 g/l-es − R tetrametilamónnium-hidroxid−oldattal pH 3,6-re beállított − oldatának (65 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.



Egyensúly-beállítás: kb. 30 perc. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a levometadon retenciós idejének hétszerese. Retenciós idő: levometadon kb. 5 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,5, az imipramin és a levometadon között.


egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 2,5szerese (0,5%),

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Dextrometadon. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt 2-hidroxipropilbetadex (5 μm),

−


Mozgófázis: R tömény foszforsavval pH 4,0-re beállított R trietil-amin (1 térfogatrész), R acetonitril (15 térfogatrész) és R kálium-dihidrogén-foszfát 13,6 g/l töménységű oldatának (85 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel ,210 nm-en. Egyensúly-beállítás: kb. 30 perc. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a levometadonra vonatkoztatva: dextrometadon kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: −

elméleti tányérszám: legalább 2000, a levometadon-csúcsra számolva,


−

csúcsaszimmetria vonatkoztatva.

faktor:


legfeljebb

3,

a

levometadon-csúcsra


dextrometadon: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a főcsúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 40 ml R víz és 5 ml R ecetsav elegyében oldjuk. Az oldatot 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal titráljuk. A végpontot, ezüst-elektród alkalmazásával, potenciometriásan határozzuk meg (2.2.20). 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 34,59 mg C21H28ClNO egyenértékű. ELTARTÁS

Fénytől védve. SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

és C*-epimerje

A. R = H, R’= CH3: (6S)-6-(dimetilamino)-4,4-difenilheptán-3-on, D. R = CH3, R’ = H: (5RS)-6-(dimetilamino)-5-metil-4,4-difenilhexán3-on,



és enantiomerje

B. R = H, R’= CH3: (4RS)-4-(dimetilamino)-2,2-difenilpentánnitril, C. R = CH3, R’= H: (3RS)-4-(dimetilamino)-3-metil-2,2difenilbutánnitril,

E. difenilacetonitril,

F. (2S)-2-[[(4-metilfenil)szulfonil]amino]pentándisav (N-p-tozil-Lglutaminsav).

Magnesii stearas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 1 07/2009:0229 javított 6.5

MAGNESII STEARAS Magnézium-sztearát

DEFINÍCIÓ Növényi vagy állati eredetű, szilárd, szerves savak keverékének magnézium vegyülete, amely főként magnézium-sztearát és magnézium-palmitát változó arányát tartalmazza. Tartalom: – magnézium (Mg; Ar 24,305): 4,0–5,0% (szárított anyagra); – sztearinsav a zsírsavfrakcióban: legalább 40,0%; – sztearinsav és palmitinsav összege a zsírsavfrakcióban: legalább 90,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, igen finom, könnyű, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben és vízmentes etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Dermedéspont (2.2.18): legalább 53 °C. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) készítésénél kapott maradékot vizsgáljuk.

Magnesii stearas


B. Savszám (2.5.1): 195–210. Az S oldat készítésénél kapott maradék 0,200 g-ját az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldjuk. C. A sztearinsav és palmitinsav kromatogramokat értékeljük.

tartalmi

meghatározásánál

kapott

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján a két főcsúcs – a retenciós idő tekintetében – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúccsal. D. 1 ml S oldathoz 1 ml R1 hígított ammónia–oldatot adva fehér csapadék keletkezik, amely 1 ml R ammónium-klorid–oldat hozzáadására feloldódik. Ehhez az oldathoz R dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrát 1,2 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét adva fehér, kristályos csapadék válik le. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyaghoz 50 ml R peroxidmentes étert, 20 ml R hígított salétromsavat és 20 ml R vizet adunk. Visszafolyó hűtőfeltéttel a teljes oldódásig melegítjük, majd megvárjuk, amíg lehűl. Választótölcsérben elválasztjuk a vizes fázist, majd az éteres fázist 2×4 ml R vízzel kirázzuk. A vizes fázisokat egyesítjük, 15 ml R peroxidmentes éterrel mossuk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk (S oldat). A szerves fázist szárazra párologtatjuk, a maradékot 100–105 °C-on megszárítjuk. A maradékot az A és a B pont szerinti azonosításhoz használjuk. Savasság, lúgosság. 1,0 g anyaghoz 20 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, és a keveréket folyamatos rázás közben 1 percig forraljuk, majd lehűtjük és szűrjük. A szüredék 10 ml-éhez 0,05 ml R4 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,05 ml 0,1 M sósav–mérőoldattól vagy 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Klorid: legfeljebb 0,1%. 10,0 ml S oldatot R vízzel 40 ml-re hígítunk. Az oldatot, szükség esetén, R tömény salétromsavval semlegesítjük, R lakmuszt használva indikátorként. 1 ml R tömény salétromsav és 1 ml 0,1 M ezüstnitrát–mérőoldat hozzáadása után R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Keverés után a folyadékot fénytől védett helyen 5 percig állni hagyjuk. Az esetleg fellépő zavarosság nem lehet nagyobb, mint az 1,4 ml 0,02 M sósav– mérőoldattal készült oldaté.

Magnesii stearas


Szulfát: legfeljebb 1,0%. 6,0 ml S oldatot R vízzel 40 ml-re hígítunk. Az oldatot, szükség esetén, R tömény sósavval semlegesítjük, R lakmuszt használva indikátorkent. 1 ml 3M sósavat és R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 3 ml-ét adva hozzá, R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Keverés után a folyadékot 10 percig állni hagyjuk. Az esetleg fellépő zavarosság nem lehet nagyobb, mint a 3,0 ml 0,02 M kénsav–mérőoldattal készült oldaté. Kadmium: legfeljebb 3 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer). Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb cadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk. Üres oldat. 25 ml R kadmium- és ólommentes, tömény salétromsavat R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Módosító oldat. 20 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot és 1 g R magnéziumnitrátot R vízzel 100 ml-re oldunk. Másik lehetőségként a grafirkemencés atomabszorpciós spektrométer (GFAA) gyártója álal ajánlott megfelelő mátrix módosítót alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Teflonanyagú roncsoló bombába a vizsgálandó anyag 0,100 g-ját helyezzük, és erre 2,5 ml R kadmium- és ólommentes, tömény salétromsavat mérünk. A bombát a gyártó használati utasításának megfelelően lezárjuk. (Roncsoló bomba alkalmazásához a biztonsági és használati utasítások tökéletes ismerete szükséges. Gondosan követni kell a bomba gyártójának óvatossági és kezelési előírásait. Ne használjunk olyan fémköpenyes bombákat vagy béléscsöveket, amelyeket a fémköpeny korróziós szennyezőinek eltávolítására sósavval kezeltek.) A bombát 3 órán át 170 °C-os kemencében melegítjük, majd a gyártó előírása szerint levegőn lassan szobahőmérsékletre hűtjük. A bombát ezután, a maró gázok elűzése céljából elszívó fülke alatt óvatosan felnyitjuk. A maradékot R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 0,0030 µg/ml Cd–oldatot készítünk R kadmium-nitráttetrahidrát – üres oldattal készült – 0,00825 µg/ml töménységű oldatának megfelelő hígításával.1,0 ml vizsgálati oldatot az üres oldattal 10,0 ml-re hígítunk.

Magnesii stearas


Ezen oldat, az összehasonlító oldat és az üres oldat következő arányú elegyítésével :(1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V) és (1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl módosító oldatot adunk. Az így készült oldatok mlenként rendre 0 µg, 0,00075 µg és 0,0015 µg az összehasonlító oldatból származ kadmiumot tartalmaznak (a vizsgálati oldat fennmaradó részét félretesszük az ólom és a nikkel vizsgálatához). Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolítikusan bevont. Működési körülmények: a GFAA gyártója által a kadmium meghatározásához ajánlott hőmérséklet-programot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához kadmium GFAA-analízisében alább következik. Szakasz

Végső hőmérséklet

Felfűtési idő

Tartási idő

(°C)

(mp)

(mp)

szárítás

110

10

20

hamvasztás

600

10

30

atomizálás

1800

0

5

Ólom: legfeljebb 10 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer) Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb kadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk Üres oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Módosító oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Vizsgálati oldat. A kadmium vizsgáltánál leírt oldatot használjuk. Összehasonlító oldat. R ólom–mértékoldatnak (100 ppm Pb) az üres oldattal történő megfelelő hígításával 0,100 µg/ml töménységű Pb-oldatot készítünk.

Magnesii stearas


A vizsgálati oldat, az összehasonlító oldat és az üres oldat következő arányú elegyítésével (1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V) és (1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl módosító oldatot elegyítünk. Az így készült oldatok ml-enként rendre 0 µg, 0,025 µg és 0,05 µg – az összehasonlító oldatból származó – ólmot tartalmaznak. Fényforrás: ólom vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 283,3 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolítikusan bevont. Működési körülmények: a GFAA gyártója által az ólom meghatározásához ajánlott hőmérséklet-programot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához az ólom GFAA-analízisében az alább következő. Szakasz


Felfűtési idő

Tartási idő

(°C)

(mp)

(mp)

szárítás

110

10

20

hamvasztás

450

10

30

atomizálás

2000

0

5

Nikkel: legfeljebb 5 ppm. Atomabszorpciós spektrofotometria (2.2.23, II. módszer). Mindegyik vizes oldat készítéséhez és az üvegeszközök használatbavétel előtti öblítéséhez olyan vizet használunk, amelyet előzőleg erősen savas, erősen bázisos, kevertágyas ioncserélő gyantán bocsátottunk át. A reagenseket úgy választjuk meg, hogy azok a gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb kadmium-, ólom-, valamint nikkeltartalmúak legyenek, és az összes reagensoldatot boroszilikát üvegtartályban tároljuk. Az üvegeszközöket használat előtt 30 percre meleg, 8 M salétromsavba mártva, majd ionmentesített vízzel történő öblítéssel tisztítjuk Üres oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk. Módosító oldat. 20 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 100 ml-re oldunk. Másik lehetőségként a GFAA spektrométer gyártója által ajánlott megfelelő mátrix módosítót alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A kadmium vizsgálatánál leírt oldatot használjuk.

Magnesii stearas


Összehasonlító oldat. 0,050 µg/ml töménységű Ni-oldatot készítünk. Az oldatot R nikkel-nitrát-hexahidrátnak üres oldattal készült, 0,2477 µg/ml töménységű oldatának hígításával készítjük. A vizsgálati oldat, az összehasonlító oldat és az üres odat következő arányú elegyítésével (1,0:0:1,0 V/V), (1,0:0,5:0,5 V/V) és 1,0:1,0:0 V/V) oldat-elegyeket készítünk. Az elegyek mindegyikéhez 50 µl mátrix módosító oldatot keverünk. Az így készült összehasonlító oldatok ml-enként rendre 0 µg, 0,0125 µg és 0,025 µg – az összehasonlító oldatból származó – nikkelt tartalmaznak. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomforrás: grafitkemence. Mintatartó betét (platform): beépített, pirolítikusan bevont. Működési körülmények: a GFAA gyártója által a nikkel meghatározásához ajánlott hőmérséklet-programot alkalmazzuk. Egy példa a hőmérsékleti paraméterek megválasztásához a nikkel GFAA analízisében az alább következő. Szakasz


Felfűtési idő

Tartási idő

(°C)

(mp)

(mp)

110

10

20

hamvasztás

1000

20

30

atomizálás

2300

0

5

szárítás

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 6,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

anyagot

Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Magnézium. 0,500 g anyaghoz 250 ml-es Erlenmeyer-lombikban R 1-butanol és R vízmentes etanol 1:1 térfogatarányú elegyének 50 ml-ét, 5 ml R tömény ammónia–

Magnesii stearas


oldatot, 3 ml R ammónium-klorid–tompítóoldatot (pH 10,0), 30,0 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldatot és 15 Idő Hőmérséklet mg R eriokrómfekete-T–porhígítást (perc) (°C) adunk. Az oldatot feltisztulásáig 40– oszlop 0–2 70 50 °C-on melegítjük, majd 0,1 M cink-szulfát–mérőoldattal addig 2 – 36 70→240 titráljuk, míg az indikátor színe 36 – 41 240 kékről ibolyaszínűre nem változik. injektor 220 Üres kísérletet is végzünk. detektor

260

1 ml 0,1 mérőoldattal

M nátrium-edetát– 2,431 mg Mg

egyenértékű. Sztearinsav és palmitinsav. Gázkromatográfia (2.2.28) a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Visszafolyóhűtővel ellátott Erlenmeyer-lombikban 0,10 g vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolos bór-trifluorid–oldatban oldunk. Az oldatot visszafolyóhűtőt használva 10 percig forraljuk. A hűtőn keresztül 4 ml R heptánt adunk hozzá, majd a visszafolyóhűtő alkalmazásával 10 percig ismét forraljuk. Az elegyet ezután hagyjuk lehűlni, 20 ml R telített nátrium-klorid–oldatot adunk hozzá, összerázzuk, majd a fázisok szétválásáig várakozunk. A szerves fázist 0,1 g (előzetesen R heptánnal mosott) R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét R heptánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal azonos módon készítjük, a vizsgálandó anyag helyett 50,0 mg CRS palmitinsavat és 50,0 mg CRS sztearinsavat használva. Oszlop: – anyaga: kvarcüveg; – méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm; – állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 µm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,4 ml/perc. Hőmérséklet:

Magnesii stearas


Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 µl. Relatív retenció a metil-sztearát : metil-palmitát arányra vonatkoztatva kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metil-palmitát és a metil-sztearát között; – relatív szórás: legfeljebb 3,0%, a metil-palmitát és a metil-sztearát 6 injektálásból megállapított csúcsterületére és legfeljebb 1,0% a metil-palmitát és a metil-sztearát 6 injektálásból megállapított csúcsterületének arányára vonatkoztatva. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15.). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok igazolása. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszerkészítmény minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználása során mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátság lényeges lehet a szilárd (préselt és por alakú) gyógyszerformák esetében lubrikánsként használt magnézium-sztearátra vonatkozóan. Fajlagos felület (2.9.26, I. módszer). A fajlagos felületet a 0,05–0,15 P/P0 tartományban határozzuk meg. A minta gázmentesítése: 2 órán át 40 ºC-on.

Magnesii subcarbonas ponderosus


07/2008:0043 javított 6.5

MAGNESII SUBCARBONAS PONDEROSUS Magnézium-karbonát, bázisos, nehéz

DEFINÍCIÓ Víztartalmú bázisos magnézium-karbonát. Tartalom: 40,0−45,0%, magnézium-oxidban (MgO; Mr 40,30) kifejezve. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik. Híg savak pezsgés közben oldják. AZONOSÍTÁS A. A tömörítetlen anyag sűrűsége (2.9.34): 0,25 g/ml. B. A karbonátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. A magnéziumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz kb. 15 mg anyagnak 2 ml R hígított salétromsavval készült, majd R hígított nátrium-hidroxid−oldattal semlegesített oldatát használjuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot 100 ml R hígított ecetsavban oldunk. Az oldatot a pezsgés megszűntével 2 percig forraljuk, majd lehűtés után, R hígított ecetsavval 100 ml-re kiegészítjük. Amennyiben az oldat nem tiszta, megfelelő pórusméretű, előzetesen kiizzított és lemért, porcelán vagy kvarc szűrőtégelyen megszűrjük. Az oldat külleme. Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a B4 szín– mértékoldaté. (2.2.2, II. módszer).



Oldható anyagok: legfeljebb 1,0%. Az anyag 2,00 g-ját 100 ml R vízben eloszlatva 5 percig forraljuk, majd zsugorított üvegszűrőn (40) még forrón megszűrjük (2.1.2). A szüredéket hagyjuk lehűlni, majd térfogatát R vízzel 100 ml-re kiegészítjük. Ezután 50 mlét szárazra párologtatjuk és a maradékot 100−105 °C-on szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 10 mg lehet. Ecetsavban nem oldódó anyagok: legfeljebb 0,05%. Az S oldat készítése során kapott maradékot mossuk, szárítjuk és 600 ± 50 °Con kihevítjük. A maradék tömege legfeljebb 2,5 mg lehet. Klorid (2.4.4): legfeljebb 700 ppm. A vizsgálathoz 1,5 ml S oldatot R vízzel 15 ml-re hígítunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,6%. A vizsgálathoz 0,5 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Arzén (2.4.2, A-módszer): legfeljebb 2 ppm. A vizsgálathoz 10 ml S oldatot használunk. Kalcium (2.4.3): legfeljebb 0,75%. Az S oldat 2,6 ml-ét R desztillált vízzel 150 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 15 ml-ét használjuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm. Az anyag 0,1 g-ját 3 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot R vízzel 10 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 2,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re tovább hígítva használjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 20 ml S oldat és 15 ml R1 sósav elegyét 25 ml R izobutil-metil-ketonnal 2 percig rázzuk. Az állás után elkülönült alsó vizes réteget szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 1 ml R ecetsavban oldjuk és az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 20 ml R víz és 2 ml R hígított sósav elegyében oldjuk. A magnéziumot komplexometriásan (2.5.11) titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát−mérőoldattal 4,030 mg MgO egyenértékű.



A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tabletták esetében töltőanyagként használt nehéz, bázisos magnézium-karbonát esetében. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). A tömörítetlen és a tömörített anyag sűrűsége (2.9.34).

Maltodextrinum


07/2009:1542

MALTODEXTRINUM Maltodextrin

DEFINÍCIÓ Glükóz, diszacharidok és poliszacharidok keveréke, amelyet keményítő részleges hidrolízise révén nyernek. A hidrolízis foka glükóz-egyenértékben (GE) kifejezve kevesebb, mint 20 (névleges érték). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, enyhén nedvszívó por vagy szemcsék. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. 0,1 g anyagot 2,5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot 2,5 ml R réz(II)tartarát–oldattal melegítjük. Vörös színű csapadék képződik. B. A vizsgálandó anyag 100 g/l töménységű oldatába 1 másodpercre olyan alkalmas reagenscsíkot mártunk, amely glükóz-oxidázt, peroxidázt és hidrogéndonor anyagot (pl. tetrametilbenzidint) tartalmaz. Megfigyeljük a reagenscsík színét, amely 60 másodpercen belül sárgáról zöldre vagy kékre változik. C. Az anyag por vagy szemcse állományú. D. Glükóz-egyenérték (lásd „Vizsgálatok”). VIZSGÁLATOK S oldat. 12,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Maltodextrinum


pH (2.2.3): 4,0–7,0. Az S oldat (30 ml) és R kálium-klorid 223,6 g/l töménységű oldatának (1 ml) elegyét vizsgáljuk. Kén-dioxid (2.5.29): legfeljebb 20 ppm. Nehézfémek (2.4.8/E): legfeljebb 10 ppm. 4 ml S oldatot R vízzel 30 ml-re hígítunk, és az így kapott elegyet vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 6,0%. 10,00 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Glükóz-egyenérték. A glükóz-egyenértéknek (GE) a névleges értékhez képest 2 GE egységen belül kell lennie. A vizsgálandó minta 2,85–3,15 g redukáló szénhidrátnak megfelelő, glükózegyenértékre számított mennyiségét 500 ml-es mérőlombikba pontosan bemérjük. Az anyagot R vízzel 500,0 ml-re oldjuk, majd az oldatot 50 ml-es bürettába töltjük. 25,0 ml R réz(II)-tartarát–oldatot egy 250 ml-es lombikba pipettázunk, a bürettából 18,5 ml vizsgálandó oldatot elegyítünk hozzá, majd néhány üveggyöngyöt szórunk bele. A lombikot melegítőlapra helyezzük, amelyet előzőleg úgy állítottunk be, hogy az oldat 2 perc ± 15 másodpercen belül kezdjen forrni. Pontosan 120 másodpercig forrni hagyjuk, majd R metilénkék 1 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük hozzá; ezután a vizsgálandó oldattal a kék szín eltűnéséig titráljuk (V1). A titrálás folyamán az oldatot forrásban tartjuk. A réz(II)-tartarát–oldatot R glükóz 6,00 g/l töménységű oldatával standardizáljuk (V0). A glükóz-egyenértéket (GE) az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki:

GE =

300 ⋅ V0 ⋅100 V1 ⋅ M ⋅ D

ahol V0 =

a glükóz standard-oldat össztérfogata, milliliterben,

V1 =

a vizsgálandó oldat össztérfogata, milliliterben,

M =

a minta tömege, grammban,

D =

az anyag százalékos szárazanyag-tartalma.

Maltodextrinum


Mikrobiológiai tisztaság TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a glükóz-egyenértéket (GE = névleges érték). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákban és kapszulákban töltőanyagként és kötőanyagként használt maltodextrin esetében. Glükóz-egyenérték (lásd Vizsgálatok). Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Porfolyás (2.9.36).

Methyldopum

6.5. - 1

07/2009:0045

METHYLDOPUM Metildopa

C10H13NO4.1½H2O [41372-08-1]

Mr 238,2

DEFINÍCIÓ (2S)-2-Amino-3-(3,4-dihidroxifenil)-2-metilpropánsav. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, kristályos por, illetve színtelen vagy csaknem színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Híg ásványi savak bőségesen oldják. AZONOSÍTÁS Vagy az A és a B vagy a B és a C vizsgálatot kell elvégezni A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metildopával. B. Enantiomer tisztaság (lásd Vizsgálatok).

Methyldopum

6.5. - 2

C. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –25,0 és –28,0 között. 2,20 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiséget R alumínium-klorid– oldattal 50,0 ml-re oldunk. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot 1 M sósavval 25 ml-re oldunk. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS6 vagy a B6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság. 1,0 g anyagot melegítés közben 100 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk; legfeljebb 0,5 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat tiszta sárgára színeződjék. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat. 40,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10.0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximum: 280 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: 122–137 (vízmentes anyagra).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot 0,1 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét 0,1 M sósavval 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metildopát (amely A-, B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml 0,1 M sósavban oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: 8 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, diizobutiloktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Methyldopum

6.5. - 3

Mozgófázis: R metanol – R 0,1 M foszfát–tompítóoldat (pH 3,0) (15+85 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a metildopa retenciós idejének hatszorosa. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metildopához mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a metildopára (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 1,9; B-szennyező kb. 4,3; C-szennyező kb. 4,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a C-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező: 2,6; C-szennyező: 1,3;

−

A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,5szerese (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg R racém metildopát a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk.

Methyldopum

6.5. - 4

Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Mozgófázis: 0,200 g R réz(II)-acetátot és 0,387 g R N,N-dimetil-L-fenilalanint R vízben külön-külön oldunk; a két oldatot összekeverjük, és a keverék pH-ját R ecetsavval haladéktalanul 4,3-ra állítjuk be. Az így kapott oldatot 50 ml R metanollal elegyítjük, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, és összekeverés után megszűrjük. Az oszlop egyensúlybeállítását a mozgófázissal végezzük; ennek időtartama kb. 2 óra. Szükség esetén csökkentjük a R metanol koncentrációját annak érdekében, hogy a D-metildopának megfelelő csúcs jól láthatóan elkülönüljön a kb. 6 percnél megjelenő negatív rendszer-csúcstól. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az L-metildopa retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció az L-metildopára (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: Dmetildopa kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a D-metildopa és az L-metildopa között.


D-metildopa: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

oldatot

Víztartalom (2.5.12): 10,0–13,0%. Az anyag 0,20 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

2

ml

R

Methyldopum

6.5. - 5

0,180 g anyagot 50 ml R tömény ecetsavban – szükség esetén melegítéssel – oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav-mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav-mérőoldattal 21,12 mg C10H13NO4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. R1 = OCH3, R2 = OH: (2S)-2-amino-3-(4-hidroxi-3-metoxifenil)-2metilpropánsav (3-metoximetildopa), B. R1 = H, R2 = OCH3: (2S)-2-amino-3-(4-metoxifenil)-2-metilpropánsav, C. R1 = R2 = OCH3: (2S)-2-amino-3-(3,4-dimetoxifenil)-2-metilpropánsav,

D. (2R)-2-amino-3-(3,4-dihidroxifenil)-2-metilpropánsav (D-metildopa).

07/2009:1788

METHYLERGOMETRINI MALEAS Metilergometrin-maleát

C24H29N3O6 [57432-61-8]

Mr 455,5

DEFINÍCIÓ (6aR,9R)-N-[(1S)-1-(Hidroximetil)propil]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid-[(2Z)-but-2-endioát]. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metilergometrin-maleáttal. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,100 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk.

Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.5 maleas

2

Methylergometrini

pH (2.2.3): 4,4–5,2. Az S oldat 2,0 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +44,0 és +50,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a B-mozgófázis 15 ml-ében oldunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metilergometrint (amely A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és I-szennyezőt is tartalmaz) a B-mozgófázis (30 térfogatrész) és R víz (70 térfogatrész) elegyének 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-karbamát 2 g/l-es oldata;

–

B-mozgófázis: R acetonitril – R víz (50+50 V/V); Idő (perc)



0−2

85

15

2−7

85 → 65

15 → 35

7 − 12

65

35

12 – 17

65 →20

35 → 80

17 − 19

20

80

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 310 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és I-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metilergometrinhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.


3

Methylergometrini

Relatív retenciók a metilergometrinre (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; B-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,7; I-szennyező kb. 1,10; E-szennyező kb. 1,14; Fszennyező kb. 1,2; G-szennyező kb. 1,3; H-szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, a metilergometrin és az I-szennyező között; legalább 1,5 az I- és az E-szennyező között.


I-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

− C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-,H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); −

– a)

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%);

–


Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 60 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk.


4

Methylergometrini

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 45,55 mg C24H29N3O6 egyenértékű.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I.

A. R = H, R’ = CO2H: (6aR,9R)-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karbonsav, B. R = CO2H, R’ = H: (6aR,9S)-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karbonsav, C. R = H, R’ = CONH2: (6aR,9R)-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid, E. R = CONH2, R’ = H: (6aR,9S)-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid,

D. R1 = R2 = H, R3 = OH: (6aR,9R)-N-[(1S)-2-hidroxi-1-metiletil]-7-metil4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (ergometrin),


5

Methylergometrini

G. R1 = R2 = CH3, R3 = OH: (6aR,9R)-N-[(1S)-1-(hidroximetil)propil]-4,7dimetil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9karboxamid(metizergid), I.

R1 = H, R2 = OH, R3 = CH3: (6aR,9R)-N-[(1R)-1-(hidroximetil)propil]-7metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (1’-epimetilergometrin),

F. R = H: (6aR,9S)-N-[(1S)-2-hidroxi-1-metiletil]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (ergometrinin), H. R = CH3: (6aR,9S)-N-[(1S)-1-(hidroximetil)propil]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (metilergometrinin).

Mirtazapinum


07/2009:2338

MIRTAZAPINUM Mirtazapin

és enantiomere

C17H19N3 [61337-67-5]

Mr 265,4

DEFINÍCIÓ (14bRS)-2-Metil-1,2,3,4,10,14b-hexahidropirazino[2,1-a]pirido[2,3c][2]benzazepin. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, enyhén nedvszívó, illetve nedvszívó. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban bőségesen oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS mirtazapinnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R vízmentes etanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

Mirtazapinum


VIZSGÁLATOK Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (50+50 V/V). Tompítóoldat. 18,0 g R tetrametilammonium-hidroxidot 950 ml R vízben oldunk. Az oldat pH-ját, keverés közben, R tömény foszforsavval 7,4 értékre beállítjuk, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk és homogenizáljuk. Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt mirtazapint (A-,B-,C-,D-,E-és F-szennyezőt tartalmaz) 2 ml oldószerelegyben oldunk. Össszehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

–


Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofurán – R metanol – R acetonitril – tompítóoldat (7,5+12,5+15+65 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a mirtazapin retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-,B-,C-,D-,E- és F-szennyezők csúcsainak azonosítására a CRS rendszeralkalmassági célra szánt mirtazapinhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a mirtazapinra (retenciós ideje kb. 25 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb.0,2; B-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,35; D-szennyező kb. 0,4; E-szennyező kb. 1,3, F-szennyező kb. 1,35. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az E- és F-szennyező között.

–

szimmetriafaktor: 0,8–2,0 a b) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsára vonatkozóan.

Mirtazapinum



korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező = 1,3, B-szennyező = 1,3, F-szennyező = 0,2;

–

A-,B-,C-,D-, E-,F-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mnt a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,5%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot 35 ml R tömény ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 13,27 mg C17H19N3 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A,B,C,D,E F.

ennek N*-epimere és ezek enantiomere

Mirtazapinum


A. (14bRS)-2-metil-1,2,3,4,10,14b-hexahidropirazino[2,1-a]pirido[2,3c][2]benzazepin-2-oxid,

és enantiomere

B. R = OH: [2-[(2RS)-4-metil-2-fenilpiperazin-1-il]piridin-3-il]metanol, E. R = H: (2RS)-4-metil-1-(3-metilpiridin-2-il)-2-fenilpiperazin,

és enantiomere

C. R = CH3, X = H2, X’= O: (14bRS)-2-metil -3,4,10,14b-tetrahidropirazino[2,1a]pirido[2,3-c][2]benzazepin-1(2H)-on, D. R = H, X = X’ = H2: (14bRS)-1,2,3,4,10,14b-hexahidropirazino[2,1a]pirido[[2,3-c][2]benzazepin, F. R = CH3, X = O, X’ = H2: (14bRS)-2-metil-1,3,4,14b-tetrahidropirazino[2,1a]pirido[2,3-c][2]benzazepin-10(2H)-on.

Molsidominum


04/2008:1701 javított 6.5

MOLSIDOMINUM Molszidomin

C9H14 N4O4 [25717-80-0]

Mr 242,2

DEFINÍCIÓ N-(Etoxikarbonil)-3-(morfolin-4-il)szidnonimin. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten diklórmetánban oldódik.

oldódik;

vízmentes

etanolban

és

op: kb. 142 °C. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS molszidominnal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot R vízmentes etanollal 20,0 ml-re oldunk.

2

Molsidominum


pH (2.2.3): 5,5−7,5. 0,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal.

vegyületek”

Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Relatív retenció a molszidominra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,43. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 20, a főcsúcsra vonatkoztatva.

Követelmény: −

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (3 ppm).

E-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R kromatográfiás célra szánt morfolint 500,0 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldat 20,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 500,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 10,0 ml-ét az a) összehasonlító oldat 10,0 ml-ével elegyítjük. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;

−

állófázis: R fordított fázisú ionkromatográfia céljára szánt gyanta;

−


Mozgófázis: 3,0 ml R metánszulfonsav és 75 ml R acetonitril elegyét R kromatográfiás célra szánt vízzel 5000 ml-re hígítjuk. Az ionelnyomó (szupresszor) regenerálása: R kromatográfiás célra szánt vízzel. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Elvárt háttér-vezetőképesség: kisebb, mint 0,5 µS. Detektálás: vezetőképességi detektorral, 10 µS-en.

3

Molsidominum


Injektálás: 50 µl. Kromatografálási idő: 20 perc. Relatív retenció a molszidominra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: Eszennyező kb. 2,4. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 6, az E-szennyező csúcsára vonatkoztatva.

Követelmény: −

E-szenyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,01%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat fénytől védjük. Oldószerelegy: R metanol − A-mozgófázis (10+90 V/V). Vizsgálati oldat (a). 0,200 g vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot az A-mozgófázissal 5,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A b) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,4 mg CRS molszidomin-B-szennyezőt 80 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg R linszidomin-hidrokloridot (A-szennyező) és 5 mg CRS molszidomin-D-szennyezőt 10 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

−

hőmérséklet : 30 °C.

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 4,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re oldunk;

4

Molsidominum

−


B-mozgófázis: R1 metanol; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–3

90

10

3 – 10

90 → 20

10 → 80

10 – 13

20

80

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl; b) vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a molszidominra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; D-szennyező kb. 0,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 3,5, az A- és a D-szennyező között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek: legfeljebb 20 ppm. Előírt oldat. 0,5 g anyagot 20 ml R etanolban (96%) oldunk. Vizsgálati oldat. Az előírt oldat 12 ml-e. Összehasonlító oldat. 6 ml ólom−mértékoldatot (1 ppm Pb) (amelyet R ólom−mértékoldat (100 ppm Pb) R etanolos (96%) hígításával készítettünk) 2 ml előírt oldattal és 4 ml R vízzel elegyítünk. Üres oldat. 10 ml R etanolt (96%) 2 ml előírt oldattal elegyítünk. Az oldatokhoz 2 ml R tompítóoldatot (pH 3,5) mérünk, majd az elegyeket 1,2 ml R tioacetamid−reagenshez adjuk, ügyelve a gyors elegyítésre. Ezután az oldatokat 0,45 µm pórusméretű membránszűrőn megszűrjük (2.4.8). Lassú, egyenletes szűrést végzünk, a dugattyú mérsékelt, állandó nyomásával. Összehasonlítjuk az egyes szűrőkön kapott foltokat. A vizsgálat csak akkor

5

Molsidominum


értékelhető, ha az összehasonlító oldat − az üres oldathoz hasonlítva − halvány barna színeződést mutat. A vizsgálandó anyag megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldattal kapott barna folt színe nem erősebb, mint az összehasonlító oldat foltjáé. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 5 ml R ecetsav-anhidrid és 50 ml R vízmentes ecetsav elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 24,22 mg C9H14 N4O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D.

A. 3-(morfolin-4-il)szidnonimin (linszidomin),

6

Molsidominum

B. R = NO: 4-nitrozomorfolin, D. R = CHO: morfolin-4-karbaldehid, E. R = H: morfolin,

C. (E)-(morfolin-4-ilimino)acetonitril.


Moxidectinum ad usum veterinarium


01/2008:1656 javított 6.5

MOXIDECTINUM AD USUM VETERINARIUM Moxidektin állatgyógyászati célra

C37H53NO8 [113507-06-5]

Mr 640

DEFINÍCIÓ (2aE,2’R,4E,4’E,5’S,6R,6’S,8E,11R,15S,17aR,20R,20aR,20bS)-6’-[(1E)-1,3-dimetilbut-1-enil]20,20b-dihidroxi-4’-(metoxiimino)-5’6,8,19-tetrametil3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidrospiro[2H,17H-11,15metanofuro[4,3,2-pq][2,6]benzodioxaciklooktadecin-13,2’-pirán]-17-on ((6R,23E,25S)-5Odemetil-28-dezoxi-25-[(1E)-1,3-dimetilbut-1-enil]-6,28-epoxi-23-(metoxiimino)milbemicin B). Fermentációs termékből előállított félszintetikus termék. Megfelelő stabilizálószereket, például antioxidánsokat tartalmazhat. Tartalom: 92,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga színű, amorf por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) nagyon bőségesen oldódik; hexánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS



Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS moxidektinnel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,40 g anyagot R benzil-alkohollal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt moxidektint (amely A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H-, I-, J- és K-szennyezőt tartalmaz) 5 ml R acetonitrilben oldunk. Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS moxidektint R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 μm).

−


Mozgófázis: 7,7 g R ammónium-acetátot 400 ml R vízben oldunk, az oldatot R tömény ecetsavval pH 4,8-re állítjuk be, majd 600 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá. Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 242 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a moxidektin retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E+F- és G-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt moxidektinhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a moxidektinre (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,75; D-szennyező kb. 0,94; E+F-szennyező kb. 1,3-1,5; G-szennyező kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp = a D-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága, és Hv = ezt a csúcsot a moxidektin csúcsától elválasztó görbeszakasz legalacsonyabb pontjának az alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények:



−

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (2,5%);

−

E- és F-szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,7-szerese (1,7%);

−

A-, C- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%);

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

a G-szennyező előtt eluálódó, egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%); a stabilizálószernek megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe (e csúcs azonosításához – adott esetben – megfelelő összehasonlító oldatot injektálunk).

B. Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt moxidektint (amely A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H-, I-, J- és K-szennyezőt tartalmaz) 5 ml R acetonitrilben oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 μm);

−


Mozgófázis: 3,8 g R ammónium-acetátot 250 ml R vízben oldunk, az oldatot R tömény ecetsavval pH 4,2-re állítjuk be, majd 750 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 242 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a moxidektin retenciós idejének tízszerese. Szennyezők azonosítása: a H+I-, a J- és a K-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt moxidektinhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a moxidektinre (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: G-szennyező kb. 1,4; H+I-szennyező kb. 2,0; J-szennyező kb. 2,2; K-szennyező kb. 3,4. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: alapvonalon történő elválás, a H+I- és a J-szennyező között.

Követelmények:



−

H- és I-szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

−

J- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

a G-szennyező után eluálódó, bármely szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%); a stabilizáló3szernek megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe (e csúcs azonosítására – adott esetben – megfelelő összehasonlító oldatot injektálunk).

Összes szennyező. Kiszámoljuk az A pont szerint kapott kromatogram kezdőpontjától a Gszennyezőig eluálódó szennyezők mennyiségét, valamint a B pont szerint kapott kromatogramm alapján a H+I szennyezőtől a kromatografálás befejezéséig eluálódó szennyezők mennyiségét. Az összes szennyező együttes mennyisége legfeljebb 7,0% lehet. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az előírt vizsgálatot a következő módosításokkal végezzük el. Előírt oldat. 0,50 g anyagot 20 ml R etanolban (96%) oldunk. Vizsgálati oldat: 12 ml előírt oldat. Üres oldat. 2 ml előírt oldatot 10 ml R etanollal (96%) elegyítünk. Az elegyeket membránszűrőn szűrjük (pórusméret 0,45 μm). Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,3%. Az anyag 0,50 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálat A pontja szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C37H53NO8-tartalmat a CRS moxidektin deklarált tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K.



A. R1 = R2 = R3 = R4 = CH3, R5 = R6 = H: 25-dez[(1E)-1,3-dimetilbut-1-enil]-25-[(1E)-1metilprop-1-enil]moxidektin, B. R1 = R2 = R3 = R5 = R6 = CH3, R4 = H: 24-demetilmoxidektin, C. R1 = R2 = R3 = R4 = R5 = CH3, R6 = H: 25-dez[(1E)-1,3-dimetilbut-1-enil]-25-[(1E)-1metilbut-1-enil]moxidektin, F. R1-től R6-ig az egyik csoport C2H5-, a többi CH3-csoport: x-demetil-x-etilmoxidektin,

D. 2-epi-moxidektin,



E. (4S)-2-dehidro-4-hidromoxidektin,

G. (23E,25S)-5O-demetil-28-dezoxi-25-[(1E)-1,3-dimetilbut-1-enil]-23(metoxiimino)milbemicin B,



H. 2,5-didehidro-5-dezoximoxidektin,

I.

(23S)-23-dez(metoxiimino)-23-[(metilszulfanil)metoxi]moxidektin,


J. R = CH2-S-CH3, R’ = H: 7-O-[(metilszulfanil)metil]-moxidektin, K. R = H, R’ = CO-C6H4-pNO2: 5-O-(4-nitrobenzoil)moxidektin,

L. (23Z)-moxidektin.



Natrii picosulfas

07/2009:1031

NATRII PICOSULFAS Nátrium-pikoszulfát

C18H13NNa2O8S2.H2O

Mr 499,4

DEFINÍCIÓ Dinátrium-[(piridin-2-ilmetilén)bisz(4,1-fenilén)]-biszulfát]–monohidrát. Tartalom: 98,5–100,5% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nátrium-pikoszulfáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk.

Natrii picosulfas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5- 0 -2

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS nátrium-pikoszulfátot R metanollal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav–R víz–R metanol–R etil-acetát (2,5+12,5+25+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig. Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az összehasonlító oldat főfoltjával. C. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 5 ml-éhez 1 ml R hígított sósavat elegyítünk és az elegyet forrásig melegítjük. Az oldathoz 1 ml R1 bárium-klorid–oldatot adunk. Fehér csapadék válik le. D. Kb. 10 mg anyaghoz 3 ml R tömény kénsavat és 0,1 ml R1 kálium-dikromát– oldatot adunk. Az oldat ibolyaszínű lesz. E.

Az S oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,05 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. Legfeljebb 0,25 ml 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattól az oldat színének rózsaszínűre kell változnia.

Natrii picosulfas


Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29) Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pikoszulfát (amely A- és B-szennyezőt is tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 1,0 ml mozgófázisban oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél, gömbalakú (5µm); – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: 2,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot 800 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, az oldathoz 0,2 g R cetiltrimetilammónium-bromidot adunk, majd pH-ját R tömény foszforsavval 7,5-re beállítjuk; az oldat térfogatát R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk; az így kapott oldat 550 ml-ét 450 ml R acetonitrillel elegyítjük (szükség esetén – a csúcsfelbontás követelményét kielégítendő – a tompító/acetonitril arányát 10 ml-es adagokban változtatjuk). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 263 nm-en. Injektálás: 40 µl. Kromatografálási idő: a pikoszulfát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező csúcsának azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pikoszulfáthoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a pikoszulfátra (retenciós ideje kb. 7,4 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,7.

Natrii picosulfas


Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 4,0, a B- és az A-szennyező között. Követelmények: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezővel szorozzuk: A-szennyező = 0,7; B-szennyező = 0,5; – A- és B-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. 5 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. 7,5 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Víztartalom (2.5.12): 3,0–5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot 80 ml R metanolban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 48,14 mg C18H13NNa2O8S2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen.


Natrii picosulfas

Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet is): C.

és enantiomere

A. R = SO3Na: nátrium-[4-[(RS)-(4-hidroxifenil)-(piridin-2-il)metil]fenil]-szulfát, B.

R = H: 4,-4’-[(piridin-2-il)metilén]difenol,

és enantiomere

C. dinátrium -[2-[(RS)-(piridin-2-il)-[4-szulfonátooxi)fenil]metil]fenil-szulfát.

Penicillaminum


07/2009:0566

PENICILLAMINUM Penicillamin

C5H11NO2S [52-67-5]

Mr 149,2

DEFINÍCIÓ (2S)-2-amino-3-metil-3-szulfanilbutánsav. Tartalom: 98,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. 0,5 g anyagot 0,5 ml R tömény sósav és 4 ml meleg R aceton elegyében oldunk. Az elegyet jeges vízben lehűtjük és a kristályosodás megindításához a kémcső falát üvegbottal dörzsölgetjük. Fehér csapadék képződik. A csapadékot vákuum alkalmazásával leszűrjük, R acetonnal átmossuk és szívatással szárítjuk. A csapadék 10 g/l töménységű oldata jobbraforgató.

Penicillaminum


B. Az „A-szennyező” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa − retenciós idejét és megközelítő méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 4 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS penicillamint 4 ml R vízben oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R 1-butanol (18+18+72 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 100–105 °C-on, 5-10 percig. Előhívás: jód-gőztérben, 5-10 percig. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 40 mg anyag 4 ml R vízzel készült oldatához 2 ml R foszfor-volfrámsav−oldatot elegyítünk és 5 percig várakozunk. Az oldat kékre színeződik. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 6-os számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,5−5,5. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −61,0 és −65,0 között (szárított anyagra).

Penicillaminum


A vizsgálathoz 0,500 g anyagot 1 M nátrium-hidroxid−oldattal 10,0 ml-re oldunk. Ultraibolya fényt abszorbeáló anyagok: legfeljebb 0,5% penillosav. 0,100 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 268 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,07 lehet. A-szennyező. Folyadékkromatográfia felhasználás előtt készítjük el.

(2.2.29).

Az

oldatokat

közvetlenül

Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 40 mg CRS penicillamint a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS penicillamin-diszulfidot (A-szennyező) a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: − –

–

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (10 µm).

Mozgófázis: literenként 0,1 g R nátrium-edetátot és 2 g R metánszulfonsavat tartalmazó oldat. Áramlási sebesség: 1,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20μl. Relatív retenció a penicillaminra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb 1,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat –

csúcsfelbontás: legalább 4,0 a penicillamin és az A-szennyező csúcsa között.

Követelmény: −

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (1%).

B-szennyező: legfeljebb 0,1 ppm.

Penicillaminum


Minden műveletet penicillin-mentes légtérben és kizárólag ehhez a vizsgálathoz használt eszközökkel végzünk. Felhasználás előtt az eszközöket 180 °C-on 3 órán át, a tompítóoldatokat 121 °C-on 20 percig sterilezzük. Vizsgálati oldat (a). 1,000 g vizsgálandó anyagot 8 ml R tompítóoldatban (pH 2,5) oldunk. Az oldatot 8 ml R éterrel 1 percen át erőteljesen rázzuk. A kivonást megismételjük, az éteres rétegeket egyesítjük, majd 8 ml R tompítóoldattal (pH 2,5) 1 percig rázzuk. A rétegek szétválása után a felső, éteres réteget, a vizes réteg teljes eltávolításával, kvantitatíve elkülönítjük. (Mivel a penicillin pH 2,5 értéken instabil, ügyeljünk arra, hogy a műveletek ezen a pH-értéken legfeljebb 6-7 percig tartsanak.) Az éteres oldatot 8 ml R2 foszfát−tompítóoldattal (pH 6,0) 5 percig rázatjuk, majd a rétegek szétválása után, elkülönítjük a vizes réteget és ellenőrizzük a megfelelő pH-értéket (6,0). Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 2 ml-éhez 20 μl R penicillináz−oldatot mérünk és az oldatot 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg R benzilpenicillin-nátriumot 500 ml R2 foszfát−tompítóoldatban (pH 6,0) oldunk. Az oldat 0,25 ml-ét R tompítóoldattal (pH 2,5) 200,0 ml-re hígítjuk. A kivonást az oldat 8 ml-ével az a) vizsgálati oldatnál leírtak szerint végezzük. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-éhez 20 μl R penicillináz−oldatot mérünk és az oldatot 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Üres oldat. Az oldatot az a) vizsgálati oldatnál leírtak szerint, de vizsgálandó anyag nélkül készítjük. A megfelelő táptalajt, mint pl. az alább leírtat, felolvasztjuk és alkalmas hőmérsékleten Kocuria rhizophila (ATCC 9341) tenyészetével beoltjuk, úgy, hogy a táptalaj milliliterenként 5⋅104 vagy ha szükséges, ettől eltérő mennyiségű mikroorganizmust tartalmazzon, hogy elérjük a kívánt érzékenységet és megfelelő átmérőjű, egyértelműen mérhető gátlási zónák alakuljanak ki. A beoltott táptalajt késedelem nélkül öt, 10 cm átmérőjű Petri-csészébe öntjük oly módon, hogy egyenletes, 2-5 mm vastag rétegeket nyerjünk. Kétrétegű táptalajt is alkalmazhatunk, ez esetben azonban csak a felső réteget oltjuk be. A Petricsészéket ezután úgy tároljuk, hogy felhasználás előtt a mikroorganizmusok ne szaporodjanak, de ne is pusztuljanak észrevehető mértékben, és amikor az agaragar felhasználásra kerül, felülete száraz legyen. Mindegyik Petri-csészébe egyegy, a csészével koncentrikus, kb. 25 mm sugarú kör mentén azonos távolságra öt darab, rozsdamentes acélból készült, 6 mm átmérőjű hengert helyezünk el az agaragar felületén. Az öt hengerbe sorra az a) és b) vizsgálati oldatból, az a) és b) összehasonlító oldatból, valamint az üres oldatból egyaránt 0,15-0,15 ml-t viszünk.

Penicillaminum


A hőmérsékletet legalább 24 órán át 30 °C-on tartjuk, majd a gátlási zónák átmérőjét legalább 0,1 mm-es pontossággal lemérjük. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha az a) összehasonlító oldattól egyértelműen mérhető gátlási zóna alakul ki, és ha a b) összehasonlító oldat és az üres oldat nem alakít gátlási zónát. Amennyiben az a) vizsgálati oldat gátlási zónát mutat, ez csak akkor tulajdonítható a penicillinnek, ha a b) vizsgálati oldat hatására nem keletkezik gátlási zóna. Ebben az esetben az a) vizsgálati oldattól az öt Petri-csészében kialakult gátlási zónák átmérőjének átlaga nem lehet kisebb, mint az a) összehasonlító oldattól azonos körülmények között kialakult gátlási zónák átmérőjének átlaga. Táptalaj (pH 6,0) Pepton

5g

Élesztőkivonat

1,5 g

Húskivonat

1,5 g

Nátrium-klorid

1,5 g

Agar-agar

15 g

R desztillált víz

1000 ml

Higany: legfeljebb 10,0 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot 10 ml R víz és 0,15 ml R perklórsav hozzáadása után oldódásig kevergetünk. Az oldathoz R ammóniumpirrolidinditiokarbamát 10 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t elegyítünk. (A reagensoldatot közvetlenül felhasználás előtt azonos térfogatú R izobutil-metilketonnal háromszor átmossuk.) Az elegyet 2,0 ml R izobutil-metil-ketonnal 1 percen át rázzuk. A folyadék térfogatát R vízzel 25,0 ml-re egészítjük ki és a rétegek elkülönüléséig várakozunk. Az izobutil-metil-ketonos réteget használjuk. Összehasonlító oldatok. 0,108 g HgO-val egyenértékű R higany(II)-oxidot a lehető legkisebb mennyiségű R hígított sósavban oldunk, és az oldatot R vízzel 1000,0 mlre hígítjuk (100 ppm Hg). Az összehasonlító oldatokat a vizsgálati oldatnál leírtak szerint készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett a 100 ppm Hg-t tartalmazó oldat megfelelő térfogatait használjuk. Fényforrás: higany vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 254 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén láng.

Penicillaminum


A készülék nulla-pontjának beállításához a vizsgálati oldat készítésénél leírtak szerint nyert, de vizsgálandó anyagot nem tartalmazó izobutil-metil-keton réteget alkalmazunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 12 ml S oldatot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját R foszfor(V)oxid felett, legfeljebb 0,67 kPa nyomáson, 60 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,1000 g-ját 30 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav− mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav− mérőoldattal 14,92 mg C5H11NO2S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. 3,3’-(diszulfándiil)bisz[(2S)-2-amino-3-metilbutánsav] (penicillamindiszulfid).

Penicillaminum

B. penicillin.


Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.0

01/2008:1355

PENTAERYTHRITYLI TETRANITRAS DILUTUS Pentaeritrit-tetranitrát porhígítás

C5H8N4O12

Mr 316,1

DEFINÍCIÓ A porhígítás [2,2-bisz(hidroximetil)propán-1,3-diol]-tetranitrát (pentaeritrittetranitrát) Laktóz-monohidráttal (0187) vagy Mannittal (0559) készült, száraz keveréke. Tartalom: a deklarált pentaeritrit-tetranitrát-tartalom 95,0−105,0%. FIGYELMEZTETÉS! A hígítatlan pentaeritrit-tetranitrát ütés vagy túlmelegítés hatására robbanhat. Felhasználáskor megfelelő óvintézkedéseket kell tenni, és az anyagnak csak nagyon kis mennyiségeit szabad kezelni. SAJÁTSÁGOK A pentaeritrit-tetranitrát külleme: fehér vagy enyhén sárgás árnyalatú por. A pentaeritrit-tetranitrát oldékonysága: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. A porhígítás oldékonysága a hígítóanyagtól és a koncentrációtól függ. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24)

Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur.6.0

2 Pentaerythrityli tetranitras dilutus

Mintakészítés: 25 mg pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot és referenciaanyagot külön-külön 10 ml R acetonnal 5 percig rázatunk, majd a szuszpenziókat megszűrjük. A szüredékeket 40 °C alatti hőmérsékleten szárazra párologtatjuk, és a maradékokat R foszfor(V)oxid felett 0,7 kPa nyomáson 16 órán át szárítjuk. A spektrumfelvételeket a pasztillává sajtolt maradékokból készítjük. Összehasonlítás: CRS pentaeritrit-tetranitrát porhígítással. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 10 ml R etanollal (96%) 5 percig rázatunk, majd a szuszpenziót megszűrjük. Összehasonlító oldat. 10 mg pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű CRS pentaeritrit-tetranitrát porhígítást 10 ml R etanollal (96%) 5 percig rázatunk, majd a szuszpenziót megszűrjük. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R etil-acetát − R toluol (20+80 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt frissen készített R kálium-jodid−keményítő−oldattal bepermetezzük, majd 15 percen át 254 nm-es ultraibolya fénnyel besugározzuk; a kromatogramokat nappali fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat főfoltjával. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,10 g laktóznak vagy mannitnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 10 ml R vízzel összerázunk, majd az oldatot szükség esetén megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 0,10 g R laktózt R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 0,10 g R mannitot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). Az a) és a b) összehasonlító oldat azonos térfogatait elegyítjük. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz − R metanol − R vízmentes ecetsav − R diklóretán (10+15+25+50 V/V). Ajánlatos a kifejlesztőszert pontosan összemérni, mert a víz kis feleslege is zavarosságot okozhat.



Felvitel: 1 μl; a startpontokat gondosan megszárítjuk. A-kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. A-szárítás: meleg levegőáramban. B-kifejlesztés: a kifejlesztést a kifejlesztőszer megújítása után azonnal, a lemezmagasság kétharmadáig megismételjük. B-szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt R 4-aminobenzoesav−oldattal bepermetezzük, majd az aceton eltávozásáig hideg levegőáramban szárítjuk; ezt követően a lemezt 100 °C-on 15 percig melegítjük, és lehűlés után R nátrium-perjodát 2 g/l-es oldatával permetezzük be; hideg levegőáramban megszárítjuk, majd 15 percig 100 °C-on melegítjük. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával, ha a porhígítás laktózt tartalmaz, illetőleg egyezzék meg a b) összehasonlító oldat főfoltjával, ha a porhígítás mannitot tartalmaz.

VIZSGÁLATOK A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,10 g pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 5 ml R etanollal (96%) összerázunk, majd a szuszpenziót megszűrjük. Összehasonlító oldat. 10 mg R kálium-nitrátot 1 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R etanollal (96%) 100 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav − R aceton − R toluol (15+30+60 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőáramban, az ecetsav teljes eltávozásáig. Előhívás: a lemezt frissen készített R kálium-jodid−keményítő−oldattal bepermetezzük, majd 15 percen át 254 nm-es ultraibolya fénnyel besugározzuk; a kromatogramokat nappali fényben értékeljük. Követelmény:


−


nitrát: a nitrát foltja nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő foltnál (0,5%, kálium-nitrátban kifejezve).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyag és 20 ml mozgófázis keverékét 15 percen át ultrahanggal kezeljük, majd a térfogatot a mozgófázissal 25,0 ml-re kiegészítjük. Ezután a folyadékot megszűrjük. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg pentaeritrit-tetranitrátnak megfelelő mennyiségű CRS pentaeritrit-tetranitrát porhígítás és 20 ml mozgófázis keverékét 15 percen át ultrahanggal kezeljük, majd a térfogatot a mozgófázissal 25,0 ml-re kiegészítjük. Ezután a folyadékot megszűrjük. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 0,3 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 200 μl CRS glicerin-trinitrát−oldatot a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (e). 1 ml b) összehasonlító oldat és 1 ml d) összehasonlító oldat elegyét a mozgófázissal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,5 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm);

Mozgófázis: R víz − R acetonitril (35+65 V/V). Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl; a) vizsgálati oldat, valamint c), e) és f) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a pentaeritrit-tetranitrát retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenció a pentaeritrit-tetranirátra (retenciós ideje kb. 2,4 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 3,0. Rendszeralkalmasság: e) összehasonlító oldat:


−


csúcsfelbontás: legalább 3,0, a glicerin-trinitrát és a pentaeritritteranitrát között.


C, D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,3%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az f) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,6%);

−

elhanyagolási határ: az f) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C5H8N4O12-tartalmat a CRS pentaeritrit-tetranitrát porhígítás deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől és hőtől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a pentaeritrit-tetranitrát százalékos tartalmi értékét;

−

a felhasznált hígítóanyag nevét.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak



jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B.

A. NO3: szervetlen nitrátok,

B. [2,2-bisz(hidroximetil)propán-1,3-diol]-trinitrát (pentaeritrit-trinitrát),

C. [2,2-bisz[[3-hidroxi-2,2-bisz(hidroximetil)propoxi]metil]propán-1,3-diol]oktanitrát (tripentaeritrit-oktanitrát),

D. [2,2'-(oxibiszmetilén)bisz[2-(hidroximetil)propán-1,3-diol]]-hexanitrát (dipentaeritrit-hexanitrát).

Piperazini citras


01/2008:0424 javított 6.5

PIPERAZINI CITRAS Piperazin-citrát

C24H46N6O14,xH2O

Mr 643 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ A piperazin-citrát vízmentes anyagra vonatkoztatott piperazin–(2-hidroxi-propán-1,2,3trikarbonsav) (3/2)-tartalma 98,0−101,0%. Víztartalma változó. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, szemcsés por. Vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. 100−105 °C-on történő szárítás után kb. 190 ºC-on megolvad. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS piperazin-citrátéval hasonlítjuk össze. A vizsgálandó anyagot és referenciaanyagot 120 °C-on 5 órán keresztül szárítjuk, majd az anyagokat – ügyelve, hogy vizet ne vegyenek fel – elporítjuk, pasztillákat készítünk, végül a pasztillákból késedelem nélkül felvesszük a spektrumokat. B. A „Rokon vegyületek” vizsgálat során, a két ninhidrin–oldattal történő bepermetezés után nyert kromatogramokat értékeljük. A b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. A citrátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz 0,5 g anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,25 g anyagot R vízzel 25 ml-re oldunk.

Piperazini citras


Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B8 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Rokon vegyületek. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Réteganyagként alkalmas szilikagélt használunk. Vizsgálati oldat (a). 1,0 g vizsgálandó anyagot 6 ml R tömény ammónia−oldatban oldunk, majd az oldatot R vízmentes etanollal 10 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). 1 ml a) vizsgálati oldatot 2 térfogatrész R vízmentes etanol és 3 térfogatrész R tömény ammónia−oldat elegyével 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 0,1 g CRS piperazin-citrátot 2 térfogatrész R vízmentes etanol és 3 térfogatrész R tömény ammónia−oldat elegyével 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 25 mg R etilén-diamint 2 térfogatrész R vízmentes etanol és 3 térfogatrész R tömény ammónia−oldat elegyével 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 25 mg R trietiléndiamint 2 térfogatrész R vízmentes etanol és 3 térfogatrész R tömény ammónia−oldat elegyével 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 12,5 mg R trietiléndiamint 5,0 ml a) vizsgálati oldatban oldunk, majd az oldatot 2 térfogatrész R vízmentes etanol és 3 térfogatrész R tömény ammónia−oldat elegyével 50 ml-re hígítjuk. Az oldatokból 5−5 μl-t viszünk fel a rétegre. A kromatogramokat 20 térfogatrész R tömény ammónia−oldat és 80 térfogatrész R aceton elegyével 15 cm-es fronttávolság eléréséig kifejlesztjük. A lemezt 105 °C-on megszárítjuk, ezután R ninhidrin 3 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 100 térfogatrész R butanol elegyével készült, 3 g/l töménységű oldatával, majd R ninhidrin R vízmentes etanollal készült, 1,5 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. A lemezt 105 °C-on 10 percig szárítjuk. Az a) vizsgálati oldat kromatogramján a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható folt (0,25%). Ezután a lemezt 0,05 M jód−oldattal bepermetezzük, majd kb. 10 percig állni hagyjuk. Az a) vizsgálati oldat kromatogramján a trietiléndiaminnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható folt (0,25%). A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a d) összehasonlító oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható. A startvonalon maradó foltokat figyelmen kívül hagyjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom-mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 10,0−14,0%. 0,300 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját, enyhe melegítés közben, R vízmentes ecetsavban oldjuk, majd az oldatot ugyanezzel az oldószerrel 70 ml-re hígítjuk. Az oldatot, 0,25 ml R naftolbenzein−oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav−mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe barnássárgáról zöldre változik. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 10,71 mg C24H46N6O14 egyenértékű.

Általános cikkelyek

6.5. -1

07/2009:2045

PLANTAE MEDICINALES AD PRAEPARATIONES HOMOEOPATHICAS Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok

DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok feldolgozatlan, általában friss állapotú, főként egész, darabolt vagy aprított növények, növényi részek, beleértve algákat, gombákat és zuzmókat is. Az Európai Gyógyszerkönyv egyedi cikkelyei, ennek hiányában pedig a nemzeti Gyógyszerkönyv egyedi cikkelyei utalnak arra, hogy az adott drogot friss vagy szárított állapotban kell használni. Ilyen cikkely hiányában rögzíteni kell, hogy a drog milyen állapotban alkalmazható. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok közé sorolhatók bizonyos, feldolgozatlan növényi váladékok is. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokat a származási növényfaj kettős nevezéktan szerint képzett botanikai tudományos nevével (nemzetség, faj, változat és az első leíró neve) egyértelműen definiálják. ELŐÁLLÍTÁS A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok termesztett vagy vadon termő növényekből származnak. A megfelelő minőség biztosítása érdekében nélkülözhetetlen fontosságú a növények megfelelő termesztése, betakarítása, begyűjtése, válogatása, szárítása, aprítása és a tárolási körülmények helyes megválasztása. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak, amennyire csak lehet, menteseknek kell lenniük olyan szennyező anyagoktól, mint pl. föld, por, szemét, továbbá más szennyeződésektől, pl. gombáktól, rovaroktól és egyéb, állati eredetű szennyezőktől. Nem mutathatják rothadás jeleit sem. Ha a növényi drogokat szennyezésmentesítésnek vetették alá, szükséges annak bizonyítása, hogy a növény hatóanyagai nem szenvedtek károsodást és a drogban nem maradtak káros anyagok. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok szennyezésmentesítésére etilén-oxid nem használható.


6.5. -2

A friss növényi drogokat a begyűjtést követően a lehető leggyorsabban fel kell dolgozni. A friss növényi drogok – indokolt és engedélyezett esetekben – szállítás és tárolás céljából lefagyaszthatók; a drogok eltarthatók 96 %V/V-os vagy más, megfelelő koncentrációjú etanolban is, ha a teljes anyagot – a droggal együtt a tároláshoz használt oldószert is – felhasználják a feldolgozás során. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az egy vagy több növényi drogot tartalmazó homeopátiás készítmények mikrobiológiai tisztasága megfeleljen A nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezet ajánlásainak. AZONOSÍTÁS A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokat makroszkópos, és ahol szükséges, mikroszkópos leírásuk alapján azonosítjuk. Egyéb vizsgálati módszerek (pl. vékonyréteg-kromatográfia) használata is megkövetelhető. VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2). Ha a homeopátiás készítmények előállításához felhasznált kiindulási anyag friss növény, ennek idegen anyag tartalma a lehető legkisebb legyen. Ha szükséges, az egyedi cikkely megadja az idegen anyag határértékét. Ha a homeopátiás készítmény előállításához kiindulási anyagként szárított növényt használunk, akkor elvégezzük az idegen anyagok vizsgálatát, hacsak az egyedi cikkelyben nincs más előírás. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az idegen anyagok mennyisége legfeljebb 2 %m/m lehet. Hamisítás. A könnyen hamisítható növényi drogok esetében megfelelő specifikus vizsgálat alkalmazható. Szárítási veszteség (2.2.32). A homeopátiás készítmények előállítására szánt szárított drogokkal el kell végezni a szárítási veszteség vizsgálatot. Víztartalom (2.2.13). A homeopátiás készítmények előállítására szánt, nagy illóolajtartalmú drogok víztartalmát meg kell határozni. Megfelelő módszerrel a homeopátiás készítmények előállítására szánt friss drogok víztartalma is meghatározható. Növényvédőszer-maradványok (2.8.13). A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak meg kell felelniük a növényvédőszermaradványok vizsgálat követelményeinek. A követelményeknek figyelembe kell


6.5. -3

venniük az egyes növények tulajdonságait, és szükség esetén azt is, hogy a drogot milyen készítmény előállítására használhatják. Figyelembe kell venni továbbá a növény adott tételének kezelési naplójában található összes adatot, ahol ilyen napló rendelkezésre áll. A növényvédőszer-maradványokat az általános fejezet függelékében előírt vizsgálatokkal határozhatjuk meg. Adott esetben a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak meg kell felelniük egyéb vizsgálatoknak is, ilyenek pl.a következők: Összes hamu (2.4.16). Keserűérték (2.8.15). Nehézfémek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok nehézfémekkel is szennyeződhetnek. Ha az egyedi cikkely nem ír elő határértékeket nehézfém- vagy más, meghatározott elem-szennyezésre, indokolt esetben megkövetelhető ilyen határértékek előírása. Aflatoxinok (2.8.18). Aflatoxin-szennyezésre vonatkozó határértékek előírása is szükséges lehet. Radioaktív szennyeződés. Egyes, különleges esetekben radioaktív szennyeződés lehetőségével is számolni kell. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Adott esetben, megfelelő módszerrel el kell végezni a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok tartalmi meghatározását. ELTARTÁS A szárított növényi drogokat fénytől védve kell tárolni.

07/2009:0428

POLYSORBATUM 80 Poliszorbát 80

DEFINÍCIÓ Etoxilezett szorbitnak és anhidridjeinek részleges zsírsav-, főként Olajsav (0799)-észtereiből álló keveréke. A szorbit és a szorbitanhidrid mólonként kb. 20 mól etilén-oxidot tartalmaz.

SAJÁTSÁGOK Küllem: olajszerű, színtelen vagy barnássárga színű, tiszta vagy enyhén opálos folyadék. Oldékonyság: vízben, vízmentes etanolban, etil-acetátban és metanolban diszpergálható; zsíros olajokban és folyékony paraffinban gyakorlatilag nem oldódik. Relatív sűrűség: kb. 1,10. Viszkozitás: kb. 400 mPa·s 25 ºC-on.

AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a poliszorbát 80 Ph.Eur. referenciaspektrumával. B. Hidroxilszám (lásd Vizsgálatok). C. Szappanszám (lásd Vizsgálatok). D. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok). E. 0,1 g anyagot 5 ml R diklórmetánban oldunk, majd 0,1 g R káliumtiocianátot és 0,1 g R kobalt(II)-nitrátot adunk hozzá. Az üvegbottal megkevert oldat színe kékre változik.


2

Polysorbatum 80

VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. 5,0 g anyagot az előírt oldószerelegy 50 ml-ében oldunk. Hidroxilszám (2.5.3, A. módszer): 65–80. Peroxidszám: legfeljebb 10,0. Az anyag 10,0 g-ját 100 ml-es főzőpohárba mérjük, majd R tömény ecetsavval 20 ml-re oldjuk. Az oldathoz 1 ml R telített kálium-jodid–oldatot elegyítünk, majd 1 percig állni hagyjuk. Ezután 50 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk hozzá és mágneses keverést alkalmazva, az oldatot 0,01 M nátrium-tioszulfát– mérőoldattal potenciometriásan titráljuk (2.2.20). Üres kísérletet is végzünk. A peroxidszámot a következő kifejezéssel számoljuk ki:

1000 ⋅ M ⋅ (n1 − n 2 ) m ahol n1 = a vizsgálandó anyagra fogyott 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat, milliliterben, n2 = az üres kísérletben fogyott 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat, milliliterben, M =

a nátrium-tioszulfát-oldat molaritása, mol/l,

M =

a vizsgálati anyag tömege, grammban.

Szappanszám (2.5.6): 45–55. Az anyag 4,0 g-ját vizsgáljuk. A titrálás megkezdése előtt az anyagot 30,0 ml alkoholos 0,5 M káliumhidroxid–mérőoldattal, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 60 percig melegítjük, majd 50 ml R vízmentes etanolt adunk hozzá. Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.4.22, C módszer). A 2.4.22.-3. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm;

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris sebesség: 50 cm/s. Hőmérséklet: Idő

Hőmérséklet


Oszlop

3

Polysorbatum 80

( perc )

( ºC )

0 – 14

80 → 220

14 – 54

220

Injektor

250

Detektor

250

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Az anyag zsírsavfrakciójának összetétele: –

mirisztinsav: legfeljebb 5,0%;

–

palmitinsav: legfeljebb 16,0%;

–

palmitoleinsav: legfeljebb 8,0%;

–

sztearinsav: legfeljebb 6,0%;

–

olajsav: legalább 58,0%;

–

linolsav: legfeljebb 18,0%;

–

linolénsav: legfeljebb 4,0%.

Etilén-oxid és dioxán: legfeljebb 1 ppm etilén-oxid és legfeljebb 10 ppm dioxán. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Etilén-oxid−alapoldat. 0,5 ml, a kereskdelemből beszerezhető, diklórmetánnal készített etilén-oxid−oldatot (50 mg/ml) R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. (Megjegyzés: az oldat teflonnal bevont szilikon-membrándugóval és alumíniumkupakkal lezárt üvegekben −20 °C-on tárolva 3 hónapig állandó). Az oldatot hagyjuk állni, amíg eléri a szobahőmérsékletet; ezután 1,0 ml oldatot R vízzel 250,0 ml-re hígítunk. Dioxán−alapoldat. 1,0 ml R dioxánt R vízzel 200,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Acetaldehid−alapoldat. 100 ml-es mérőlombikba mért kb. 0,100 g R acetaldehidet R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Standard oldat. 6,0 ml etilén-oxid−alapoldathoz 2,5 ml dioxán−alapoldatot mérünk, és az elegyet R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (a). 1,00 g vizsgálandó anyagot 10 ml-es gőztérgázkromatográfiás üvegbe mérünk. 2,0 ml R víz hozzáadása után az üveget késedelem nélkül teflonnal bevont szilikon-memrbándugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk. Az elegyet gondosan homogenizáljuk.


4

Polysorbatum 80

Vizsgálati oldat (b). 1,00 g vizsgálandó anyagot 10 ml-es gőztérgázkromatográfiás üvegbe mérünk. 2,0 ml standard oldat hozzáadása után az üveget késedelem nélkül teflonnal bevont szilikon-membrándugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk. Az elegyet gondosan homogenizáljuk. Összehasonlító oldat. 2,0 ml acetaldehid−alapoldatot és 2,0 ml etilénoxid−alapoldatot 10 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mérünk. Az üveget késedelem nélkül teflonnal bevont szilikon-membrándugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk. Az elegyet gondosan homogenizáljuk. Oszlop: − R kvarcüveg; −

méretei: l = 50 m, ∅ = 0,53 mm;

−

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (5 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 4,0 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:3,5. A gőztér-gázkromatográfiás eljárás javasolt körülményei: − egyensúlybeállítás hőmérséklete: 80 °C; − egyensúlybeállítás ideje: 30 perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő

Hőmérséklet

( perc )

( ºC )

0 – 18

70 → 250

18 – 23

250

Injektor

85

Detektor

250

Detektálás: lángionizációval.


5

Polysorbatum 80

Injektálás: 1,0 ml; a) és b) vizsgálati oldat, valamint az összehasonlító oldat. Relatív retenciók az etilén-oxidra (retenciós ideje kb. 6,5 perc) vonatkoztatva: acetaldehid kb. 0,9; dioxán kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az acetaldehid és az etilén-oxid között.

Az etilén-oxid-tartalmat a következő kifejezéssel számoljuk ki: 2 CEO ⋅ Aa __-----------------------

ahol

Ab − Aa

CEO = az etilén-oxid koncentrációja az a) vizsgálati oldatban, μg/ml-ben, Aa

= az etilén-oxid csúcsterülete az a) vizsgálati oldat kromatogramján,

Ab = az etilén-oxid csúcsterülete a b) vizsgálati oldat kromatogramján. A dioxántartalmat a következő kifejezéssel számoljuk ki:

ahol CD

2 ⋅ 1,03 ⋅ CD ⋅ Aa' ______________ Ab' − Aa' = a dioxán koncentrációja az a) vizsgálati oldatban, μl/ml-ben,

1,03 = a dioxán sűrűsége, g/ml-ben, Aa'

= a dioxán csúcsterülete az a) vizsgálati oldat kromatogramján,

Ab

= a dioxán csúcsterülete a b) vizsgálati oldat kromatogramján.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb ) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,25%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk.


6

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

Polysorbatum 80

Povidonum


07/2009:0685

POVIDONUM Povidon

C6nH9n+2NnOn [9003-39-8] DEFINÍCIÓ α-Hidro-ω-hidropoli[1-(2-oxopirrolidin-1-il)etilén]. etenilpirrolidin-2-on lineáris polimerjeiből áll.

Az

anyag

l-

Tartalom: 11,5−12,8% nitrogén (N; Ar 14,01) (vízmentes anyagra). A különböző típusú povidonokat oldatuk viszkozitásával jellemzik, K-értékként kifejezve. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér por vagy lemezkék; nedvszívó. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és metanolban bőségesen oldódik; acetonban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az anyagot előzetesen 105 °C-on 6 órán át szárítjuk; a szárított anyag 4 mg-jának spektrumát óvesszük fel. Összehasonlítás: CRS povidonnal.

Povidonum


B. Az S1 oldat (lásd Vizsgálatok) 0,4 ml-éhez 10 ml R vizet, 5 ml R hígított sósavat és 2 ml R kálium-dikromát−oldatot elegyítünk. Narancssárga csapadék válik le. C Az S1 oldat 1 ml-éhez 0,2 ml R1 dimetilaminobenzaldehid−oldatot és 0,1 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldat rózsaszínűre színeződik. D Az S1 oldat 0,1 ml-éhez 5 ml R vizet és 0,2 ml 0,05 M jód−oldatot elegyítünk. Az oldat vörösre színeződik. E. 0,5 anyagot 10 ml R vízzel összerázunk. Az anyag feloldódik. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe. S1 oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) legyen. Színe nem lehet erősebb, mint a B6, BS6, vagy P6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3). A legfeljebb 30 deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat pH-ja 3,0−5,0. A 30 feletti deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat pH-ja 4,0−7,0. Viszkozitás, K-értékként kifejezve. A 18 vagy annál kisebb névleges K-értékű povidonok vizsgálatakor 50 g/l koncentrációjú oldatot használunk. A 18-nál nagyobb, de 95-nél nem nagyobb névleges K-értékű povidonokból 10 g/l koncentrációjú oldatot készítünk. A 95-nél nagyobb névleges K-értékű povidonok esetében 1,0 g/l koncentrációjú oldatot használunk. Az oldatot 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd az oldat viszkozitását (2.2.9) 25 °C-on az 1. sz. viszkoziméterrel határozzuk meg; az átfolyási idő legalább 100 másodperc. A K-értéket az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki:

300c logη + (c + 1,5c logη ) 2 1,5 logη − 1 + 0,15 + 0,003c 0,15c + 0,003c 2 ahol c

=

a vizsgálandó anyag vízmentes anyagban kifejezett koncentrációja, g/100 ml-ben,

Povidonum


η = az oldat R vízre vonatkoztatott kinematikai viszkozitása. A 15 vagy annál kisebb deklarált K-értékű povidonok K-értéke a deklarált érték 85,0−115,0%-a legyen. Azon povidonok esetében, melyeknél a deklarált K-érték vagy a deklarált tartomány átlaga 15-nél nagyobb, a K-érték a deklarált értéknek vagy a deklarált tartomány átlagának 90,0−108,0%-a legyen. Aldehidek: legfeljebb 5,00×102 ppm, acetaldehidben kifejezve. Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot R foszfát−tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re oldunk. A lezárt lombikot 1 órán át 60 °C-on melegítjük, majd szobahőmérsékletűre hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat. 0,140 g R acetaldehid-ammónia-trimer-trihidrátot R vízzel 200,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R foszfát−tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re hígítjuk. Három, egyforma, 1 cm rétegvastagságú spektrofotometriás küvettába különkülön 0,5 ml vizsgálati oldatot, 0,5 ml összehasonlító oldatot és 0,5 ml R vizet (üres kísérlet) mérünk. Mindegyikhez hozzáadunk 2,5 ml R foszfát−tompítóoldatot (pH 9,0) és 0,2 ml R nikotinamid-adenindinukleotid−oldatot. Az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 °C-on 2-3 percig állni hagyjuk, majd 340 nm-en mérjük az egyes oldatok abszorbanciáját (2.2.25), R vizet használva kompenzáló folyadékként. Ezután mindegyik küvettába 0,05 ml R aldehiddehidrogenáz−oldatot mérünk, az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 °C-on 5 percig állni hagyjuk, majd az így kapott oldatok abszorbanciáját 340 nm-en mérjük, R vizet használva kompenzáló folyadékként.

Az aldehidtartalmat a következő kifejezéssel számítjuk ki:

( At 2 − At1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) 100000 ⋅ C ⋅ ( As 2 − As1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) m ahol At 1 =

a vizsgálati oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

At 2 =

a vizsgálati oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után,

As 1 =

az összehasonlító oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

Povidonum


As 2 =

az összehasonlító oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után,

Ab1 =

az üres kísérlet során kapott oldat abszorbanciája az aldehiddehidrogenáz hozzáadása előtt,

Ab2 =

az üres kísérlet során kapott oldat abszorbanciája az aldehiddehidrogenáz hozzáadása után,

m =

a povidon vízmentes anyagra számított tömege, grammban,

C =

az acetaldehid koncentrációja az acetaldehid-ammónia-trimer-trihidrát számolva, milligramm/milliliterben.

összehasonlító oldatban, az tömegéből 0,72 faktorral

Peroxidok: legfeljebb 400 ppm, H2O2-ban kifejezve. 4,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 100 ml R vízben oldunk (alapoldat). Az oldat 25,0 ml-éhez 2,0 ml R titán(III)-kloridkénsav−reagenst elegyítünk és 30 percig állni hagyjuk. Az oldat abszorbanciáját (2.2.25) 405 nm-en mérjük. Kompenzáló folyadékként a következő elegyet használjuk: a vizsgálandó alapoldatának 25,0 ml-éhez R tömény kénsav 13 %V/V-os oldatából 2,0 ml -t elegyítünk. Az abszorbancia legfeljebb 0,35 lehet. Hangyasav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk (vizsgálati alapoldat). Oszlopkromatográfiás célra szánt R erősen savas ioncserélő gyanta R vízzel készített szuszpenzióját egy 0,8 cm belső átmérőjű üvegcsőbe visszük úgy, hogy a töltethossz kb. 20 mm legyen, és az ioncserélő gyantaréteget állandóan R vízbe merítve tartjuk. 5 ml R víz betöltése után az áramlási sebességet úgy állítjuk be, hogy a víz kb. 20 csepp/perc sebességgel csepegjen. Ha a vízszint az erősen savas ioncserélő réteg tetejéhez közeledik, rávisszük a vizsgálati alapoldatot az oszlopra. 2 ml oldat lecsepegése után felfogjuk a következő 1,5 ml-es részletet, és ezt használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. 0,100 g R vízmentes hangyasavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25-0,30 m, ∅ = 4-8 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen savas ioncserélő gyanta (5–10 μm),

–


Mozgófázis: 5 ml R perklórsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk.

Povidonum


Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a hangyasav retenciós ideje kb.11 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 50 μl; vizsgálati oldat és összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: –

ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.

Követelmény: –

hangyasav: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (0,5%).

Hidrazin. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Frissen készített oldatokat használunk. Vizsgálati oldat. 2,5 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 25 ml R vízben oldunk. Az oldatot R szalicilaldehid R metanollal készített, 50 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ével elegyítjük. Összekeverjük és vízfürdőben 60 °C-on 15 percig melegítjük. Megvárjuk, amíg lehűl, majd hozzáadunk 2,0 ml R toluolt, 2 percig rázzuk és centrifugáljuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk. Összehasonlító oldat. 90 mg R szalicilaldehid-azint R toluollal 100 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét R toluollal 100 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilanizált szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz − R metanol (1+2 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 365 nm-es ultraibolya fényben. RF-érték: szalicilaldehid-azin kb. 0,3. Követelmény: –

hidrazin: a vizsgálati oldat kromatogramján a szalicilaldehid-azinnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (1 ppm).

A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,250 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk.

Povidonum


Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R 1-vinilpirrolidin-2-ont R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R 1-vinilpirrolidin-2-ont és 0,5 g R vinilacetátot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,025 m, ∅ = 4 mm,

–


Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),

−


Mozgófázis: R acetonitril − R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy az A-szennyezőnek megfelelő csúcs retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 50 μl. A vizsgálati oldat injektálása után kb. 2 percet várunk, majd átmossuk az előtétoszlopot oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott, azonos áramlási sebességgel 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: –csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a vinil-acetát között a b) összehasonlító oldat kromatogramján, –

ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (10 ppm).

B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 0,100 g R 2-pirrolidont R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 3,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: −

méretei: l = 0,025 m, ∅ = 3 mm,

Povidonum

−


állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililett szilikagél (5 μm).

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 3 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),

–


Mozgófázis: R tömény foszforsavval pH 2,4-re beállított R víz. Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a B-szennyező retenciós ideje kb. 11 perc legyen. Detektálás: spektofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 50 μl. A vizsgálati oldat valamennyi injektálása után lemossuk a povidon-polimereket az előtétoszlopról oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott, azonos áramlási sebességgel kb. 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: –

ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.

Követelmény: –

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3,0%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

oldatot

2,0

ml

R

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 100,0 mg vizsgálandó anyagot (m mg) roncsolólombikba helyezünk. 1 g R réz(II)-szulfát, 1 g R titán-dioxid és 33 g R kálium-szulfát keverékéből 5 g-ot és 3 üveggyöngyöt juttatunk a lombikba. A lombik nyakához tapadt részecskéket, szükség esetén, kevés R vízzel bemossuk. Hozzáadunk 7 ml R tömény kénsavat a lombik oldalán lecsurgatva. Előbb fokozatosan addig melegítjük a lombikot, amíg az oldat színe tiszta sárgászöldre nem változik, és a lombik falán már nem láthatók elszenesedett anyagok. A hevítést ezután további 45 percig folytatjuk.

Povidonum


A lombik tartalmát lehűtjük, a keverékhez óvatosan 20 ml R vizet adunk, majd a lombikot olyan vízgőzdesztilláló készülékhez csatlakoztatjuk, amit előzetesen vízgőz átáramoltatásával átmostunk. A szedő lombikba R bórsav 40 g/l töménységű oldatából 30 ml-t, 3 csepp R brómkrezolzöld−metilvörös–oldatot, valamint annyi R vizet adunk, hogy a folyadék ellepje a hűtő végét. A tölcséren keresztül 30 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldatot juttatunk a roncsolólombikba, a tölcsért 10 ml R vízzel óvatosan leöblítjük, majd haladéktalanul lezárjuk a gumicső szorítóját, és megindítjuk a vízgőzdesztillálást. 80−100 ml desztillátumot fogunk fel. Ezután a szedőt eltávolítjuk a hűtő végétől, és a cső alsó részét kevés R vízzel a szedőbe öblítjük. A desztillátumot 0,025 M kénsav−mérőoldattal addig titráljuk, amíg az oldat színe zöldből halvány szürkéskéken át halvány szürkés-vöröses-bíborra nem változik. Üres meghatározást is végzünk. 1 ml 0,025 M kénsav−mérőoldattal 0,7004 mg N egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A címkén feltüntetjük a névleges K-értéket. SZENNYEZŐK

A R = CH=CH2: 1-etenilpirrolidin-2-on (1-vinilpirrolidin-2-on), B. R = H: pirrolidin-2-on (2-pirrolidon).

Pyrrolidonum


07/2009:2180

PYRROLIDONUM Pirrolidon

C4H7NO

Mr 85,1

DEFINÍCIÓ Pirrolidin-2-on. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy enyhén szürkés árnyalatú folyadék, illetve fehér vagy csaknem fehér kristályok, esetleg színtelen tűkristályok. Oldékonyság: vízzel, etanollal (96%) és a legtöbb szerves oldószerrel elegyedik. op: kb. 25 °C; a megolvadt anyag az olvadáspont alatti hőmérsékleten is folyékony marad. fp: kb. 245 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS pirrolidonnal. B. Relatív sűrűség (2.2.5): 1,112−1,115. C. Törésmutató (2.2.6): 1,487−1,490. VIZSGÁLATOK A vizsgálatokat a megolvasztott anyaggal végezzük. Küllem. A vizsgálandó anyag tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló 7-es számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Pyrrolidonum


Lúgosság. 100 ml R víz és 1,0 ml R1 brómtimolkék−oldat elegyét 0,02 M káliumhidroxid−mérőoldattal vagy 0,02 M sósav−mérőoldattal zöld színűre állítjuk be. Az így készített oldat 50 ml-éhez 20 ml vizsgálandó anyagot elegyítünk, és az oldatot 0,02 M sósav−mérőoldattal a kezdeti színig titráljuk. A 0,02 M sósav−mérőoldat fogyása legfeljebb 8,0 ml lehet. Rokon vegyületek. alkalmazzuk.

Gázkromatográfia

(2.2.28);

a

normalizációs

eljárást

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag. Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálandó anyagot és 1 ml R N-metilpirrolidont (C-szennyező) R diklórmetánnal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,1 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R diklórmetánnal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c): 1 ml R butirolaktont (B-szennyező) és 1 ml R bután-1,4diolt (A-szennyező) R diklórmetánnal 20 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,32 mm;

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 5 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:80. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)


0 – 18,75

100 → 250

18,75 – 30

250

Injektor

250

Detektor

250

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 0,1 μl. Relatív retenciók a pirrolidonra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,73; A-szennyező kb. 0,76; C-szennyező kb. 0,97. Az A- és B-szennyezőnek megfelelő csúcsok azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját, a C-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogramot használjuk. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

Pyrrolidonum


csúcsfelbontás: legalább 2,0, a pirrolidon és a C-szennyező között. Követelmények: –

B-szennyező: legfeljebb 0,5%;

–

A- és C-szennyező egyenként: legfeljebb 0,15%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők egyenként: legfeljebb 0,10%;

–

összes szennyező: legfeljebb 0,7%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. bután-1,4-diol,

B. 4,5-dihidrofurán-2(3H)-on (γ-butirolakton),

C. 1-metilpirrolidin-2-on (N-metilpirrolidon).

Sacchari monopalmitas

6.5

07/2009:2319

SACCHARI MONOPALMITAS Szacharóz-monopalmitát DEFINÍCIÓ Szacharóz monoésztereinek keveréke, amely főként szacharóz-monopalmitátot tartalmaz. Növényi eredetű palmitinsav-metilészterek és Szacharóz (0204) átészteresítésével állítják elő. A zsírsav-metilészterek előállításának egy desztillációs lépést is tartalmaznia kell. Az anyag változó arányban tartalmaz mono-, di-, tri- és poliésztereket. Tartalom: −

monoészterek: legalább 55,0%;

−

diészterek: legfeljebb 40,0%;

−

tri- és poliészterek összesen: legfeljebb 20,0%.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok). B. Megfelel a tartalmi meghatározás követelményeinek. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 6,0. Az anyag 3,00 g-ját vizsgáljuk.


6.5

Oldószerként 1 térfogatrész R víz és 2 térfogatrész R 2-propanol frissen semlegesített elegyét használjuk; az oldáshoz enyhe melegítést alkalmazunk. Zsírsavösszetétel (2.4.22, „C” módszer). A 2.4.22.-1. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk. Az anyag zsírsavfrakciójának összetétele: −

laurinsav: legfeljebb 3,0%;

−


−

palmitinsav: 70,0–85,0%;

−

sztearinsav: 10,0–25,0%;

−

palmitinsav és sztearinsav összesen: legalább 90,0%.

Szabad szacharóz. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz – R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofurán (12,5+87,5 V/V). Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 4,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS szacharózt az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Négy mérőlombikba bemérünk rendre 5,0 mg, 10,0 mg, 20,0 mg, illetve 25,0 mg CRS szacharózt, és az oldószereleggyel mindegyiket 10,0 ml-re oldjuk.

Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (4 μmes gömbök).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R ammónium-acetát R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel készült 0,01 g/l-es oldata;

−

B-mozgófázis: R ammónium-acetát 10 térfogatrész R kromatográfiás célra szánt víz és 90 térfogatrész R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofurán elegyével készült 0,01 g/l-es oldata;


6.5

Idő (perc)



Áramlási sebesség (ml/perc)

0–1

100

0

1,0

1–9

100 → 0

0 → 100

1,0

9 – 16

0

100

1,0

16 – 16,01

0

100

1,0 → 2,5

16,01 – 32

0

100

2,5

32 – 33 33 – 36

0 → 100 100

100 → 0 0

2,5 2,5 → 1,0

Detektálás: elpárologtatással egybekötött fényszórásos detektorral (evaporating light scattering, ELSD). Az alábbi beállítások bizonyultak megfelelőnek; ha a detektor beállítási paraméterei eltérnek az alább felsoroltaktól, akkor úgy kell a beállítást elvégezni, hogy a rendszeralkalmassági követelménynek teljesüljenek: −

vivőgáz: R nitrogén;

−

áramlási sebesség: 1,0 ml /perc;

−

párologtatási hőmérséklet: 45 °C;

−

porlasztási hőmérséklet: 40 °C.

Injektálás: 20 μl. Retenciós idő: kb. 26 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 10.

Követelmény: legfeljebb 4,0%. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. Az anyag 0,20 g-ját vizsgáljuk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 1,5%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 60,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 4,0 ml-re oldunk.


6.5

Oszlop: −

méretei: l = 0,6 m, Ø = 7 mm;

−

állófázis: 10 nm pórusméretű R sztirol-divinilbenzol-kopolimer (5 μm).

Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: differenciálrefraktométer. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a monoészterekre (retenciós idő kb. 10 perc) vonatkoztatva: diészterek kb. 0,92; tri- és poliészterek kb. 0,90. Számítások: −

elhanyagolási határ: azon csúcsokat, amelyeknek jel/zaj viszonya 10-nél kisebb, nem vesszük figyelembe;

−

szabad zsírsavak: a szabad zsírsavak százalékos mennyiségét (D) a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

256 I A , 561,1 ahol

IA −

=

savszám.

monoészterek: a monoészterek százalékos mennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

A (100 − D − S − E ) 100 −

diészterek: a diészterek százalékos mennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

B (100 − D − S − E ) 100 −

tri- és poliészterek együttes mennyisége: a tri- és poliészterek százalékos összmennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:


6.5

C (100 − D − S − E ) , 100 ahol

A S E B C

= monoészterek százalékos mennyisége, normalizációs eljárással meghatározva; = a szabad szacharóz százalékos mennyisége (lásd Vizsgálatok); = százalékos víztartalom (lásd Vizsgálatok); = diészterek százalékos mennyisége, normalizációs eljárással meghatározva; = a tri- és poliészterek százalékos összmennyisége, normalizációs eljárással meghatározva.

ELTARTÁS Nedvességtől védve.

Saccharini Stearas


07/2008:2318

SACCHARI STEARAS Szacharóz-sztearát DEFINÍCIÓ Szacharóz-észterek keveréke, amely főként szacharóz-sztearátot tartalmaz. Növényi eredetű sztearinsav-metilészterek Szacharózzal (0204) történő átészteresítésével állítják elő. A zsírsav-metilészterek előállításának egy desztillációs lépést is tartalmaznia kell. Az anyag változó arányban tartalmaz mono-, di-, tri- és poliésztereket. Tartalom: I. típusú szacharóz-sztearát: −

monoészterek: legalább 50,0%;

−

diészterek: legfeljebb 40,0%;

−

tri- és poliészterek együttes mennyisége: legfeljebb 25,0%.

II. típusú szacharóz-sztearát: −

monoészterek: 20,0–45,0%;

−

diészterek: 30,0–40,0%;

− tri- és poliészterek együttes mennyisége: legfeljebb 30,0%. III. típusú szacharóz-sztearát: −

monoészterek: 15,0–25,0%;

−

diészterek: 30,0–45,0%;

−

tri- és poliészterek együttes mennyisége: 35,0–50,0%.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik.

Saccharini Stearas


AZONOSÍTÁS A. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok). B. Megfelel a tartalmi meghatározás követelményeinek. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 6,0. Az anyag 3,00 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként 1 térfogatrész R víz és 2 térfogatrész R 2-propanol frissen semlegesített elegyét használjuk; az oldáshoz enyhe melegítést alkalmazunk. Zsírsavösszetétel (2.4.22, „C” módszer). A 2.4.22.-1. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk. Az anyag zsírsavfrakciójának összetétele: −

laurinsav: legfeljebb 3,0%;

−


−

palmitinsav: 25,0–40,0%;

−

sztearinsav: 55,0–75,0%;

−

palmitinsav és sztearinsav együttes mennyisége: legalább 90,0%.

Szabad szacharóz. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz – R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofurán (12,5+87,5 V/V). Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 4,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS szacharózt az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Négy mérőlombikba bemérünk rendre 5,0 mg, 10,0 mg, 20,0 mg, illetve 25,0 mg CRS szacharózt, és az oldószereleggyel mindegyiket 10,0 ml-re oldjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

Saccharini Stearas

−


állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (4 μmes gömbök).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R ammónium-acetát R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel készült 0,01 g/l-es oldata;

−

B-mozgófázis: R ammónium-acetát 10 térfogatrész R kromatográfiás célra szánt víz és 90 térfogatrész R kromatográfiás célra szánt tetrahidrofurán elegyével készült 0,01 g/l-es oldata; Idő (perc)



Áramlási sebesség (ml/perc)

0–1

100

0

1,0

1–9

100 → 0

0 → 100

1,0

9 – 16

0

100

1,0

16 – 16,01

0

100

1,0 → 2,5

16,01 – 32

0

100

2,5

32 – 33

0 → 100

100 → 0

2,5

33 – 36

100

0

2,5 → 1,0

Detektálás: elpárologtatással egybekötött fényszórásos detektorral (evaporating light scattering, ELSD). Az alábbi beállítások bizonyultak megfelelőnek; ha a detektor beállítási paraméterei eltérnek az alább felsoroltaktól, akkor úgy kell a beállítást elvégezni, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek. −

vivőgáz: R nitrogén;

−

áramlási sebesség: 1,0 ml /perc;

−

párologtatási hőmérséklet: 45 °C;

−

porlasztási hőmérséklet: 40 °C.

Injektálás: 20 μl. Retenciós idő: kb. 26 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 10.

Követelmény: legfeljebb 4,0%. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. Az anyag 0,20 g-ját vizsgáljuk.

Saccharini Stearas


Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 1,5%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 60,0 mg vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 4,0 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,6 m, Ø = 7 mm;

−

állófázis: 10 nm pórusméretű R sztirol-divinilbenzol-kopolimer (5 μm).

Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: differenciálrefraktométer. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a monoészterekre (retenciós idő kb. 10 perc) vonatkoztatva: diészterek kb. 0,92; tri- és poliészterek kb. 0,90. Számítások: −

elhanyagolási határ: azon csúcsokat, amelyeknek jel/zaj viszonya 10-nél kisebb, nem vesszük figyelembe;

−

szabad zsírsavak: a szabad zsírsavak százalékos mennyiségét (D) a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

284,5 I A , 561,1 ahol

IA −

=

savszám.

monoészterek: a monoészterek százalékos mennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

A (100 − D − S − E ) 100

Saccharini Stearas

−


diészterek: a diészterek százalékos mennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

B (100 − D − S − E ) 100 −

tri- és poliészterek együttes mennyisége: a tri- és poliészterek százalékos mennyiségét a következő kifejezés segítségével számoljuk ki:

C (100 − D − S − E ) , 100 ahol

A S E B C

= monoészterek százalékos mennyisége, normalizációs eljárással meghatározva; = a szabad szacharóz százalékos mennyisége (lásd Vizsgálatok); = százalékos viztartalom (lásd Vizsgálatok); = diészterek százalékos mennyisége, normalizációs eljárással meghatározva; = tri- és poliészterek százalékos mennyisége, normalizációs eljárással meghatározva.

FELIRAT A címkén fel kell tüntetni a szacharóz-sztearát típusát (I., II. vagy III. típus). ELTARTÁS Nedvességtől védve.

Tamsulosini hydrochloridum


01/2008:2131 javított 6.5

TAMSULOSINI HYDROCHLORIDUM Tamszulozin-hidroklorid

C20H29ClN2O5S Mr 445,0 [106463-17-6] DEFINÍCIÓ [5-[(2R)-2-[[2-(2-Etoxifenoxi)etil]amino]propil]-2-metoxibenzolszulfonamid]–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; hangyasavban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. op: kb. 230 °C. AZONOSÍTÁS Vagy az A-, C-, D-vizsgálatot vagy az A-, B-, D-vizsgálatot végezzük. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tamszulozin-hidrokloriddal. B. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –17,5 és –20,5 közt (szárított anyagra). C. Enantiomer tisztaság (lásd Vizsgálatok). D. 0,75 g anyagot, melegítés közben, R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5 ml-ét jeges fürdőben lehűtjük, majd 3 ml R hígított salétromsavat adva hozzá, összerázzuk. Ezután 30 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd megszűrjük. A szüredékkel a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK



Rokon vegyületek. A. A tamszulozin előtt eluálódó szennyezők. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 4 mg CRS tamszulozin-D-szennyezőt és 4 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 4 mg CRS tamszulozin-H-szennyezőt és 4 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

–


Mozgófázis: 3,0 g R nátrium-hidroxidot 8,7 ml R perklórsav és 1,9 liter R víz elegyében oldunk; az oldat pH-ját 0,5 M nátrium-hidroxid–oldattal 2,0 értékre állítjuk; az így nyert oldatot R vízzel 2 literre hígítjuk. Ezen oldat 1,4 literéhez 600 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: a vizsgálati oldat valamint az a) és a b) összehasonlító oldat 10 µl-ét injektáljuk. Kromatografálási idő: a tamszulozin retenciós idejének (kb. 6 perc) másfélszerese. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 6, a D-szennyező és a tamszulozin közt.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%);

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%). B. A tamszulozin után eluálódó szennyezők. Folyadékkromatográfia (2.2.29) az A pontban leírt vizsgálat szerint, a következő módosításokkal. –

Mozgófázis: 3,0 g R nátrium-hidroxidot 8,7 ml R perklórsav és 1,9 liter R víz elegyében oldunk; az oldat pH-ját 0,5 M nátrium-hidroxid–oldattal 2,0 értékre állítjuk, majd az így nyert oldatot R vízzel 2 literre hígítjuk. Ezen oldathoz 2 liter R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Injektálás: a vizsgálati oldat valamint az a) és a c) összehasonlító oldat 10 µl-ét injektáljuk. Kromatografálási idő: a tamszulozin retenciós idejének ( kb. 2,5 perc) ötszöröse. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2, a tamszulozin és a H-szennyező közt.




egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%);

–

az A-vizsgálatban a tamszulozin előtt eluálódó és a B-vizsgálatban a tamszulozin után eluálódó szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%). Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat: 50,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS tamszulozin racemátot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R királis elválasztás céljára szánt AD szilikagél;

–


Mozgófázis: R dietil-amin – R metanol – R vízmentes etanol – R hexán (1+150+200+650 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenció a tamszulozinra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: G-szennyező: kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2, a G-szennyező és a tamszulozin közt.

Követelmény: –

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,0 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



0,350 g anyagot 5,0 ml R vízmentes hangyasavban oldunk, majd az oldathoz R ecetsav-anhidrid (2 térfogatrész) és R tömény ecetsav (3 térfogatrész) elegyének 75 ml-ét elegyítjük. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), késedelem nélkül, 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 44,50 mg C20H29ClN2O5S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet: A, B, C, D, E, F, H, I.

A. 5-[(2R)-2-[bisz[2-(2-etoxifenoxi)etil]amino]propil]-2-metoxibenzolszulfonamid, (3. képlet helye) B. 5-[(2R)-2-aminopropil]-2-metoxibenzolszulfonamid,

C. R1=SO2-NH2, R2=H: 2-metoxi-5-[(2R)-2-[(2-fenoxietil)amino]propil] benzolszulfonamid, D. R1 = SO2-NH2, R2 = OCH3: 2-metoxi-5-[(2R)-2-[[2-(2metoxifenoxi)etil]amino]propil]benzolszulfonamid, H. R1=H, R2=OC2H5: (2R)-N-[2-(2-etoxifenoxi)etil]-1-(4-metoxifenil)propán-2-amin,

E. 5-formil-2-metoxibenzolszulfonamid,



F. R=NH2: 2-(2-etoxifenoxi)etánamin, I.

R=Br: 1-(2-brómetoxi)-2-etoxibenzol,

G. 5-[(2S)-2-[[2-(2-etoxifenoxi)etil]amino]propil]-2-metoxibenzolszulfonamid.

Tenoxicamum

6.5- 1

07/2009:1156

TENOXICAMUM Tenoxikám

C13H11N3O4S2 [59804-37-4]

Mr 337,4

DEFINÍCIÓ [4-Hidroxi-2-metil-N-(piridin-2-il)-2H-tieno[2,3-e]1,2-tiazin-3-karboxamid]-1,1dioxid. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; vízmentes etanolban alig oldódik. Savak és lúgok oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tenoxikámmal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R

Tenoxicamum

6.5- 2

diklórmetánban feloldjuk, az oldatokat szárazra maradékokból felvesszük az új spektrumokat.

párologtatjuk,

majd

a

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). 0,10 g anyagot R diklórmetánnal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Oldószerelegy. R acetonitril és R víz azonos térfogatarányú elegyének látszólagos pH-ját R1 hígított foszforsavval 3,2-re állítjuk be. Vizsgálati oldat. 35 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegyben oldunk, és ultrahangos kezelés után az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 7 mg R piridin-2-amint (A-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS tenoxikám-szennyezőkeveréket (amely B-, G- és H-szennyezőt tartalmaz) a vizsgálati oldat 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, cianoszililezett szilikagél (3,5 μm);

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 25 térfogatrész R2 metanol és 75 térfogatrész R víz elegyének látszólagos pH-ját R1 hígított foszforsavval 3,2-re állítjuk be;

−

B-mozgófázis: 25 térfogatrész R víz és 75 térfogatrész R2 metanol elegyének látszólagos pH-ját R1 hígított foszforsavval 3,2-re állítjuk be; Idő (perc)



0–5

96

4

5 – 16

96 → 76

4 → 24

Formázott: Betűtípus: Nem Dőlt

Tenoxicamum 16 – 25

6.5- 3 76

24

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: −

az A-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk;

−

a B-, a G- és a H-szennyező azonosításához a CRS tenoxikámszennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a G- és a H- szennyező elúciós sorrendje megfordulhat, ezért azonosításuk érdekében figyelembe vesszük a megfelelő csúcsok magasságát a CRS tenoxikám-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramon.

Relatív retenciók a tenoxikámra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,1; G-szennyező kb. 0,85; H-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,3, a H-szennyező (vagy ha a sorrend megfordult, a G-szennyező) és a tenoxikám között, valamint a G- és a Hszennyező között; szükség esetén a mozgófázis látszólagos pH-ját optimalizáljuk a 3,0–3,4 tartományon belül.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő faktorral szorozzuk: Aszennyező 0,2; B-szennyező 2,0;

−

A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5szerese (0,15%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

Tenoxicamum

−

6.5- 4


Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Az ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük.

összehasonlító

oldatot

5

ml

R

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 5 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. Az oldatot 70 ml R vízmentes ecetsavval elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 33,74 mg C13H11N3O4S2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, E, F, G, H.

Tenoxicamum

6.5- 5

A. piridin-2-amin,

B. metil-[4-hidroxi-2-metil-2H-tieno[2,3-e][1,2]-tiazin-3-karboxilát]-1,1-dioxid,

C. R1 = NH-CH3, R2 = H: N-metiltiofén-2-karboxamid, H. R1 = OH, R2 = SO2-NH-CH3: 3-[(metilamino)szulfonil]-tiofén-2-karbonsav,

D. N-metil-N'-(piridin-2-il)-etándiamid,

E. [2-metiltieno[2,3-d]izotiazol-3(2H)-on]-1,1-dioxid,

Tenoxicamum

6.5- 6

F. [4-hidroxi-N,2-dimetil-N-(piridin-2-il)-2H-tieno[2,3-e]1,2-tiazin-3karboxamid]-1,1-dioxid,

G. [4-hidroxi-2-metil-2H-tieno[2,3-e]1,2-tiazin-3-karboxamid]-1,1-dioxid.

Tetrazepamum


01/2008:1738 javított 6.5

TETRAZEPAMUM Tetrazepám

C16H17ClN2O [10379-14-3]

Mr 288,8

DEFINÍCIÓ 7-Klór-5-(ciklohex-1-enil)-1-metil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga vagy sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonitrilben oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a tetrazepám Ph. Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg vizsgálandó anyagot és 5,0 mg CRS tetrazepám-C-szennyezőt R acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítjuk.

Tetrazepamum


Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R acetonitril 40 térfogatrészét R kálium-dihidrogén-foszfát 3,4 g/l töménységű oldatának 60 térfogatrészével elegyítjük,

–

B-mozgófázis: R acetonitril, Idő (perc)



0 – 35

100

0

35 – 40

100 → 55

0 → 45

40 – 50

55

45

50 – 60

55 → 100

45 → 0

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 229 nm-en. Injektálás: 20 μl. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a tetrazepám és a C-szennyező között.


szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (1,0%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 100 ppm. 0,750 g anyagot 10 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldatot 15 ml R vízzel összerázzuk, majd a rétegeket elválasztjuk. A vizes réteg 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re kiegészítve vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °Con szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Tetrazepamum


Az anyag 0,230 g-ját 50,0 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 28,88 mg C16H17ClN2O egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. R=CH3, X=O: 7-klór-1-metil-5-(3-oxociklohex-1-enil)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin2-on, E. R=H, X=H2: 7-klór-5-(ciklohex-1-enil)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on,

B. R=R’=H: 7-klór-5-ciklohexil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on, C. R=CH3, R’=H: 7-klór-5-ciklohexil-1-metil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on, D. R=CH3, R’=Cl: 7-klór-5-(1-klórciklohexil)-1-metil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on.

Tiamulinum ad usum veterinarium


01/2008:1660 javított 6.0

TIAMULINUM AD USUM VETERINARIUM Tiamulin állatgyógyászati célra

C28H47NO4S [55297-95-5]

Mr 493,8

DEFINÍCIÓ [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-Etenil-5-hidroxi-4,6,9,10-tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-[[[2-(dietilamino)etil]szulfanil]acetát]. Fermentációs termékből származó félszintetikus készítmény. Tartalom: 96,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: ragacsos, áttetsző, sárgás, kissé nedvszívó tömeg. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban igen bőségesen oldódik; vízmentes etanolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a tiamulin Ph. Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). 420 nm-en az oldat abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,050 lehet. 2,5 g anyagot 50 ml R metanolban oldunk.



Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Ammónium-karbonát–tompítóoldat (pH 10,0). 10,0 g R ammónium-karbonátot R vízben oldunk, 22 ml R perklórsav–oldatot elegyítünk hozzá, majd az így nyert oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Az oldat pH-ját R1 tömény ammónia–oldattal 10,0-re állítjuk be. Oldószerelegy. ammónium-karbonát–tompítóoldat (pH 10,0) – R1 acetonitril (50+50 V/V). Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,250 g CRS tiamulin-hidrogén-fumarátot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 0,1 ml R toluolt R acetonitrillel 100 ml-re hígítunk. Ezen oldat 0,1 mlét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),

−


Mozgófázis: R1 acetonitril – ammónium-karbonát–tompítóoldat (pH 10,0) – R1 metanol (21+30+49 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 212 nm-en Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a tiamulin retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a tiamulinra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,22; B-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,66; D-szennyező kb.1,1; F-szennyező kb. 1,6; Eszennyező kb. 2,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

alapvonalelválás a tiamulin és a D-szennyező csúcsa között.


A-, B-, C-, D-, E- és F- szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),

−

egyéb szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,2%),

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (3,0%),

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%); a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat nem vesszük figyelembe.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 80 °Con szárítjuk.



Bakteriális endotoxinok (2.6.14, D-módszer): kevesebb, mint 0,4 NE/mg. A vizsgálathoz az anyag endotoxinmentes R vízmentes etanollal készült, 1 mg/ml töménységű oldatát bakteriális endotoxinok vizsgálatára szánt vízzel negyvenszeresre hígítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatára leírtak szerint, a következő eltéréssel. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C28H47NO4S-tartalmat a CRS tiamulin-hidrogén-fumarát deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet:is: G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R..

A. R1 = R2 = H: (3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5,8-dihidroxi-4,6,9,10tetrametiloktahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-1(4H)-on (mutilin), G. R1 = CO-CH2OH, R2 = H: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5-hidroxi-4,6,9,10tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-hidroxiacetát (pleuromutilin),



J. R1 = CO-CH3, R2 = H: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5-hidroxi-4,6,9,10tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-acetát (mutilin-14acetát), K. R1 = H, R2 = CO-CH3: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-8-hidroxi-4,6,9,10tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-5-il]-acetát (mutilin-11acetát), L. R1 = CO-CH2-O-SO2-C6H4-pCH3, R2 = H: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5hidroxi-4,6,9,10-tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il][[(4-metilbenzol)szulfonil)oxi]acetát] (pleuromutilin-22-tozilát), M. R1 = R2 = CO-CH3: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-4,6,9,10-tetrametil-1oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-5,8-diil]-diacetát (mutilin-11,14diacetát), P. R1 = CO-CH2-O-SO2-C6H5, R2 = H: [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5-hidroxi4,6,9,10-tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il][[(benzolszulfonil)oxi]acetát],

B. R = CH2-C6H5: 2-(benzilszulfanil)-N,N-dietiletánamin, C. R = S-CH2-CH2-N(C2H5)2: 2,2’-(diszulfán-1,2-diil)bisz(N,N-dietiletánamin), O. R = H: 2-(dietilamino)etántiol,

D. [(3aR,4R,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenilhidroxi-4,6,9,10-tetrametil-5-oxodekahidro-3a,9propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-[[[2-(dietilamino)etil]szulfanil]acetát],



E. [(3aS,4R,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-4,6,9,10-tetrametil-1,5-dioxodekahidro-3a,9-propano3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-[[[2-(dietilamino)etil]szulfanil]-acetát] (11-oxotiamulin),

F. [(1RS,3aR,4R,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-1-hidroxi-4,6,9,10-tetrametil-5-oxodekahidro3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-[[[2-(dietilamino)etil]szulfanil]acetát] (1hidroxi-11-oxotiamulin),

H. (2E)-4-[(2RS)-2-[(3aS,4R,5S,6R,8R,9R,9aR,10R)-8-[[[[2(dietilamino)etil]szulfanil]acetil]oxi]-5-hidroxi-4,6,9,10-tetrametil-1-oxodekahidro-3a,9propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-6-il]-2-hidroxietoxi]-4-oxobut-2-énsav (19,20dihidroxitiamulin-20-fumarát),

I.

(2E)-4-[[(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-8-[[[[2-(dietilamino)etil]szulfanil]acetil]oxi]-6etenil-1,5-dihidroxi-4,6,9,10-tetrametildekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén2-il]oxi]-4-oxobut-2-énsav (2,3-dihidroxitiamulin-2-fumarát),



N. (2E)-4-[2-[[(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,9aR,10R)-6-etenil-5-hidroxi-4,6,9,10-tetrametil-1oxodekahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]oxi]-2-oxoetoxi]-4-oxobut-2énsav (pleuromutilin-22-fumarát),

Q. [(3aS,4R,5S,6S,8R,9R,10R)-6-etenil-2,5-dihidroxi-4,6,9,10-tetrametil-2,3,4,5,6,7,8,9oktahidro-3a,9-propano-3aH-ciklopenta[8]annulén-8-il]-[[[2(dietilamino)etil]szulfanil]acetát] (3,4-didehidro-2-hidroxitiamulin),

R. N-benzil-N,N-dibutilbután-1-aminium.

07/2009:1158

TOLNAFTATUM Tolnaftát

C19H17NOS [2398-96-1]

Mr 307,4

DEFINÍCIÓ (O-naftalin-2-il)-[N-metil-N-(3-metilfenil)tiokarbamát]. Tartalom: 97,0–103% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér színű por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tolnaftáttal. VIZSGÁLATOK D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29) Vizsgálati oldat (a). 0,400 g vizsgálandó anyagot 2 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldatot 3×3 ml 0,01 M sósavval kirázzuk, majd az egyesített vizes fázisokat 0,01 M sósavval 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg R N-metil-m-toluidint (D-szennyező) R diklórmetánnal 50,0 ml-re oldunk.


2

Tolnaftatum

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R diklórmetánnal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét 3×3 ml 0,01 M sósavval kirázzuk, majd az egyesített vizes fázisokat 0,01 M sósavval 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg vizsgálandó anyagot 25 ml R metanolban oldunk. Az oldat 2 ml-ét az a) összehasonlító oldat 2 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet R metannollal 25 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−


−


Mozgófázis: − A-mozgófázis: R trifluorecetsav − R metanol − R víz (0,1+10+90 V/V); − B-mozgófázis: R trifluorecetsav − R víz −R metanol (0,1+10+90 V/V);

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0–3

70

30

3–8

70 → 0

30 → 100

8 – 20

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 100 μl vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat; 10 μl c) összehasonlító oldat. Relatív retenció a tolnaftátra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: Dszennyező kb. 0,25. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:


−

3

Tolnaftatum

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a D-szennyező és a tolnaftát között.

Követelmény: − D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (20 ppm). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot R metanollal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tolnaftátot (amely A-szennyezőt is tartalmaz) 5,0 ml R metanolban oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−


Mozgófázis: − A-mozgófázis: R trifluorecetsav − R víz −R metanol (0,1+30+70 V/V); − B-mozgófázis: R trifluorecetsav − R víz −R metanol (0,1+10+90 V/V);

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0 – 12

100

0

12 – 30

100 → 0

0 → 100

30 – 33

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl.


4

Tolnaftatum

Relatív retenció a tolnaftátra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: Aszennyező felbontási származéka kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező felbontási származéka és a tolnaftát között.

Követelmények: − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált szennyezők): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,2%); − elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 60 °C-on 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson 3 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 50,0 mg anyagot R metanollal 250,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. A 257 nm-es maximumon megmérjük a hígított oldat abszorbanciáját (2.2.25). 1% A C19H17NOS-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm = 720) alapján számítjuk ki.

ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikus) szennyezők: D.


5

Tolnaftatum

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nemspecifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B.

A. naftalin-2-ol (2-naftol),

B. O,O-di(naftalin-2-il)-tiokarbonát,

D. N,3-dimetilanilin (N-metil-m-toluidin).

Vaselinum album


07/2009:1799

VASELINUM ALBUM Fehér vazelin

DEFINÍCIÓ Kőolajból nyert, félszilárd szénhidrogének tisztított és elszíntelenített vagy csaknem elszíntelenített elegye. Az anyag megfelelő antioxidánst is tartalmazhat. Az e cikkelyben leírt fehér vazelin nem alkalmas orális alkalmazásra. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, áttetsző, lágy, kenőcsállományú anyag; olvadéka nappali fényben gyengén fluoreszkál. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik; etanolban (96%) és glicerinben gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, D. Második azonosítás: A ,C, D. A. Cseppenéspontja 35 °C és 75 °C között van. A 2.2.17. fejezetben előírt módszerrel, az alábbiakban leírt (a vizsgálóedényke megtöltésére vonatkozó) módosítással megállapított érték legfeljebb 5 °C-kal térhet el a feliraton feltüntetett értéktől. A vizsgálandó anyagot – homogenitását keveréssel biztosítva – 80 °C-ot nem meghaladó hőmérsékletre melegítjük. A fém vizsgálóedénykét szárítószekrényben szintén 80 °C-ot nem meghaladó hőmérsékletre melegítjük, majd a szárítószekrényből kivesszük, tiszta lemezre vagy csempére helyezzük és teljesen megtöltjük a megfelelő mennyiségű megolvasztott anyaggal. A megtöltött edénykét 30 percen át hagyjuk hűlni a lapon vagy csempén, majd 30–40 percre 24–26 °C-os vízfürdőbe helyezzük. Ezután a minta felszínét – a minta összenyomódását elkerülve – kés vagy penge segítségével, egyetlen mozdulattal elsimítjuk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: kb. 2 mg anyagot egy R nátrium-klorid lemezre helyezünk, egy másik R nátrium-klorid lemezzel elkenjük, majd az egyik lemezt eltávolítjuk.

Vaselinum album


Összehasonlítás: ugyanezt az eljárást végezzük el CRS fehér vazelinnel. C. 2 g anyagot megolvasztunk. A homogénné vált olvadékhoz 2 ml R vizet és 0,2 ml 0,05 M jód-oldatot adunk. Összerázás után a keveréket hűlni hagyjuk. A felső szilárd fázis lilás-rózsaszínű vagy barna színű. D. Küllem (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK Küllem. Az anyag fehér színű. 12 g anyagot vízfürdőn megolvasztunk; az olvadék színe nem lehet erősebb, mint azé az elegyé, amelyet sárga törzsoldatból (1 térfogatrész) és R tömény sósav 1 %m/V-os oldatából (9 térfogatrész) készítettünk (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 10 g anyaghoz 20 ml forrásban lévő R vizet öntünk. A keveréket 1 percig erőteljesen rázzuk, ezután hagyjuk lehűlni, majd dekantáljuk. A vizes fázis 10 ml-e 0,1 ml R fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására pirosra színeződjék. Konzisztencia (2.9.9): 60–300. Policiklusos aromás szénhidrogének: Az ultraibolya spektrofotometriás célra szánt reagenseket használunk. 1,0 g anyagot 50 ml – előzetesen 2 × 10 ml R dimetil-szulfoxiddal kirázott – R hexánban oldunk. Az oldatot 125 ml-es választótölcsérbe visszük. (A választótölcsér csiszolatai kenőanyagmentesek legyenek!) Az oldatot 20 ml R dimetil-szulfoxiddal 1 percig erőteljesen rázzuk, majd állni hagyjuk. A fázisok feltisztulása után az alsó fázist egy másik választótölcsérbe visszük. A kivonást újabb 20 ml R dimetil-szulfoxiddal megismételjük. Az egyesített alsó fázisokat 20 ml R hexánnal 1 percig erőteljesen rázzuk. Megvárjuk, míg a fázisok feltisztulnak, majd az alsó fázist elkülönítjük, és R dimetil-szulfoxiddal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat abszorbanciáját 260 és 420 nm között, 4 cm-es rétegvastagságban mérjük (2.2.25). A kompenzáló folyadékot 10 ml R dimetil-szulfoxidból és 25 ml R hexánból készítjük: a két oldószer keverékét 1 percig erőteljesen rázzuk, majd feltisztult alsó fázist alkalmazzuk. Összehasonlító oldatként 6,0 mg/l R naftalint tartalmazó R dimetil-szulfoxidot alkalmazunk; ennek abszorbanciáját a 278 nm-es maximumon mérjük, 4 cm-es rétegvastagságban, és R dimetilszulfoxiddal, mint kompenzáló folyadékkal szemben. A vizsgálati oldat abszorbanciája a 260 – 420 nm-es hullámhossztartományban egyetlen hullámhosszon sem haladhatja meg az összehasonlító oldat 278 nm-en mért abszorbanciáját. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,05%. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS

Vaselinum album


Fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a névleges cseppenéspontot.

Zidovudinum


07/2009:1059

ZIDOVUDINUM Zidovudin

C10H13N5O4 [30516-87-1]

Mr 267,2

DEFINÍCIÓ 1-(3-azido-2,3-didezoxi-β-D-eritro-pentofuranozil)-5-metilpirimidin-2,4(1H,3H)-dion. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy barnás színű por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; vízmentes etanolban oldódik. op.: kb. 124 °C. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS zidovudinnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R vízben feloldjuk; az oldatokat exszikkátorban erősen csökkentett

Zidovudinum


nyomáson R foszfor(V)-oxid felett szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS5 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot 50 ml R vízben, szükség esetén melegítéssel oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +60,5 és +63,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz az anyag 0,50 g-ját R vízmentes etanollal 50,0 ml-re oldjuk. A vizsgálatot 25 °C-on végezzük. Rokon vegyületek A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,20 g-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). R timin (C-szennyező), CRS zidovudin-Aszennyező és R trifenilmetanol (D-szennyező) 5–5 mg-ját R metanolban oldjuk, az oldatot a vizsgálati oldat 0,25 ml-ével elegyítjük, majd R metanollal 25 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét R metanollal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R metanol – R diklórmetán (10+90 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: 12 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Követelmények: −

A-szennyező: az A-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő folt (0,5%),

−

egyéb szennyezők egyenként: a főfolttól, valamint a folyadékkromatográfiásan ellenőrzött C-szennyezőnek megfelelő folttól eltekintve, egy folt sem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, a zidovudinnak megfelelő folt (0,5%).

Zidovudinum


B-előhívás: a lemezt R vanillin R tömény kénsavval készített 10 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. Követelmények: −

D-szennyező: a trifenilmetanolnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő folt (0,5%).

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható, amelyek az RF-érték növekvő sorrendjében a C-szennyezőnek, az Aszennyezőnek, a zidovudinnak és a D-szennyezőnek felelnek meg.

B. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). CRS zidovudin 10,0 mg-ját a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). R timin (C-szennyező) 10,0 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). CRS zidovudin-B-szennyező 5 mg-ját az a) összehasonlító oldat 25,0 ml-ében oldjuk, majd az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). A c) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). Az a) vizsgálati oldat 0,25 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−


Mozgófázis: R metanol – R víz (20+80 V/V). Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Egyensúly beállítása: a mozgófázissal, kb. 45 percig. Injektálás: 10 μl, az a) vizsgálati oldatból, illetve a b), c), d) és e) összehasonlító oldatból.

Zidovudinum


Kromatografálási idő: a zidovudin retenciós idejének 1,5-szerese. Elúciós sorrend: C-szennyező, zidovudin, B-szennyező. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a zidovudin és a B-szennyező között.


C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (2%),

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (1%),

−

egyéb szennyezők egyenként: egyetlen csúcs területe sem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területe (0,5%),

−

szennyezők összesen: a csúcsterületek összege nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területének hatszorosa (3,0%),

−

elhanyagolási határ: az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területének 0,1-szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. 1,00 g anyaggal végezzük a vizsgálatot. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom-mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,25%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” pontban leírtak alapján, az alábbi módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A C10H13N5O4-tartalmat a CRS zidovudin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve.

Zidovudinum


SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. 1-[(2R,5S)-5-(hidroximetil)-2,5-dihidrofurán-2-il]-5-metilpirimidin2,4(1H,3H)-dion,

B. 1-(3-klór-2,3-didezoxi-β-D-eritro-pentofuranozil)-5-metilpirimidin2,4(1H,3H)-dion,

C. 5-metilpirimidin-2,4(1H,3H)-dion (timin),

D. trifenilmetanol.

1. Alapelvek ALAPELVEK

Recommend Documents