Z S I D Ó M E D I TÁ C I Ó

meditacio*tördelt*200

2010/07/14 15:03

Page 1

ZSIDÓ M E D I TÁ C I Ó

(Black plate)


2010/07/14 15:03

Page 2

(Black plate)


2010/07/14 15:03

Page 3

(Black plate)

Aryeh Kaplan

ZSIDÓ M E D I TÁ C I Ó

GYAKORLATI ÚTMUTATÓ

VINCE KIADÓ


2010/07/14 15:03

Page 4

(Black plate)

A fordítás alapjául szolgáló mû: Aryeh Kaplan: Jewish Meditation: a Practical Guide Schocken Books, New York, 1985. Copyright © 1985 by Schocken Books Inc. All rights reserved under International and Pan-American Copyright Conventions. This translation published by arrangement with Schocken Books, a division of Random House, Inc. Fordította, a jegyzeteket és az Utószót írta: Tarnóc János Lektorálta: Barta Ágnes A szöveget az eredetivel egybevetette: Kovács Máté Szakmailag ellenôrizte: Raj Tamás A borítón az 1300-ban, Németországban megjelent héber nyelvû Biblia nyitóoldala Az elsô fülön Isten attribútumai: a tíz szefira ábrázolása A hátsó fülön az Isten-név, azaz a Tetragrammaton ábrázolása Hungarian translation © Tarnóc János, 2004

Kiadta 2004-ben a Vince Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1027 Budapest, Margit krt. 64/b Telefon: (36-1) 375-7288 Fax: (36-1) 202-7145 A kiadásért a Vince Kiadó igazgatója felel Felelôs szerkesztô: Sebes Katalin Borítóterv és tipográfia: Kálmán Tünde Tördelte: Jeges Erzsi Nyomás és kötés: Kaloprint Nyomda Kft., Kalocsa ISBN 963 9552 26 7


2010/07/14 15:03

Page 5

(Black plate)

Tartalom BEVEZETÔ

7

1. Mi a meditáció?

13

2. Miért meditáljunk?

19

3. Módszerek

27

4. Tudatállapotok

39

5. Zsidó meditáció

55

6. Mantrameditáció

71

7. Szemlélôdés

81

8. Vizualizálás

95

9. A semmi

102

10. Beszélgetés Istennel

112

11. Az ima útja

120

12. Kapcsolat Istennel

129

13. Egyesítés

145

14. A létra

156

15. Minden utadon

165

16. A parancsolatok

172

17. Férfi és nô között

179

18. A személyiség újraformálása

186

UTÓSZÓ

193


2010/07/14 15:03

Page 6

(Black plate)


2010/07/14 15:03

Page 7

(Black plate)

Bevezetô

A

„zsidó meditáció” kifejezés hallatán az emberek gyakran meglepôdnek. Tájékozott zsidók – köztük sok rabbi és tudós – sem tudnak arról, hogy létezik ilyesmi. Ha erre vonatkozó írást mutatnak nekik, azt mondják, hogy ez a judaizmus ezoterikus vagy okkult részéhez tartozik, kevés köze van a fôirányhoz. Ezért nem meglepô, hogy sok meditációról szóló friss mû alig szentel figyelmet a zsidóságnak. Habár a legtöbb író tisztában van a judaizmus misztikus elemeivel, a misztika körét mégis a kabbalára vagy a haszid mesterekre szûkítik le. A legtöbb meditációról szóló könyv a keleti technikákat és egyes alkalmakkor a keresztény meditációt tárgyalja, de a zsidó meditációt minden gyakorlati szempontból figyelmen kívül hagyja. Azoktól, akik meditációt tanulnak, ez igen komoly tévedés. A judaizmus hozta létre az egyik legfontosabb meditációs rendszert, amelynek ismerete nélkül minden tanulás befejezetlen marad. Ráadásul a judaizmus egy Nyugatra vándorolt keleti vallás, ezért meditációs gyakorlatai a nyugati emberek életében nagyon is idôszerûek lehetnek: ismeretük nélkül elvész egy fontos, a Keletet a Nyugattal összekötô kapocs. Azoknak a bizonyítékoknak ismeretében, hogy a zsidó misztikus tanítók dialó-


8

2010/07/14 15:03

Page 8

(Black plate)

Zsidó meditáció

gust folytattak szufi tanítókkal,1 és járatosak voltak az indiai iskolák tanításaiban is, ez a hiányosság még feltûnôbb. A zsidók számára ez a tájékozatlanság a legkomolyabb akadály. A zsidó nép természeténél fogva lelkileg fogékony; sok zsidó aktívan keresi a spiritualitást, gyakran a misztika szintjén is. Néhány nemzedékkel ezelôtt sokan vonzódtak olyan csoportok misztikus tradícióihoz, mint a szabadkômûvesek. Manapság legalább 75 százalékra becsülhetô a zsidó hívek száma sok asramban,2 és nagy számban akadnak olyanok is, akik a transzcendentális meditáció3 módszereit alkalmazzák. Ha velük beszélek, és megkérdezem, miért kutatnak más vallásokat a sajátjuk helyett, azt válaszolják, hogy a judaizmust nem találják elég elmélyültnek vagy lelkileg kielégítônek. Mikor elmondom nekik, hogy jelentôs hagyománya van a meditációnak és a misztikának a zsidóságban, méghozzá annak fô1

2 3

Szufizmus: iszlám miszticizmus, mely a középkor idején honosodott meg Perzsiában, beleértve a mai Törökország és Afganisztán területét is. Eksztatikus tánc, mint például a mevlevi derviseké, elmélyülés a fizikai lét szépségében, a bor élvezete és a testi szerelem misztikus jelentésének keresése jellemzik. Jelentôs hatást tett egyes költôkre, például Rumira. Dzselál ed-Din Rumi (1207–1273) egy vándorló dervis hatására lett szufi. Párversek címû tankölteménye, a Mesznevi-je ma’navi, a szufizmus lényegét tartalmazza. Rumi volt a Mevlevi dervisrend megalapítója. Magyarul ritkán publikálták verseit (Perzsa költôk antológiája. Budapest, 1968), angol nyelvterületen ismert és kedvelt költônek számít (lásd még Gombos Károly könyvét, mely Aszkéták, dervisek, imaszônyegek címmel jelent meg 1984-ben a Múzsák Kiadó gondozásában). Ávráhám Abuláfia (1240–1291), rabbi, a középkori kabbala jelentôs személyisége. Dialógust folytatott keresztényekkel, muszlimokkal egyaránt. Fômûve a Hájé Olám Hábá (Élet az eljövendô világban), a meditációt mint a megvilágosodás elnyerésének módját tárgyalja (lásd még Aryeh Kaplan: Meditation and Kabbalah. Samuel Wiser, York Beach, 1982). Asramok: hindu meditációs központok Indiában, de az Egyesült Államokban és több nyugati országban is. Transzcendentális meditáció: a hatvanas években Maharasi Mahes jógi nyugatra vitte a transzcendentális meditációt (szekuláris formában), és bátorította a tudósokat, hogy tudományos eszközökkel vizsgálják meg állításait. A transzcendentális meditáció lényege, hogy nem használ tudati kontrollt, csak egy, a Maharasi által képzett tanár által kijelölt mantrát, melynek segítségével kétszer egy nap, kb. húsz percen át kell meditálni. Ez a meditáció 1959-tôl kezdôdôen egyre népszerûbb az Egyesült Államokban. A hatvanas években több mint 250 000 ember sajátította el (lásd Frontiers of Consciousness. Ed. John White, Avon Books, New York, 1975).


2010/07/14 15:03

Bevezetô

Page 9

(Black plate)

9

áramlatában, kérdôen néznek rám. Amíg a zsidóknak nincs tudomásuk saját hagyományuk gazdag lelkiségérôl, érthetô, ha más vizeken eveznek. Néhány évvel ezelôtt meghívtak, hogy tartsak elôadást egy kis zsinagógában New York állam északi részén. Aznap este rossz volt az idô, csak húsz ember jött el, hogy meghallgasson. Így ahelyett, hogy beszédet mondtam volna, körbeültünk és beszélgettünk. A jelenlévôk többsége viszonylag keveset tudott a judaizmusról. A társalgás során a Smá Jiszráélrôl4 és meditációként való alkalmazásáról esett szó. Az egyik hölgy megkérdezte, vállalnám-e, hogy bemutatom a meditációt, és én beleegyeztem. A gyakorlat nem tartott tovább tíz-tizenöt percnél. A megszokott módon ez tovább tartott volna, de abban a helyzetben úgy éreztem, hogy szorít az idô. A végén mégis mindenkinek, nekem magamnak is, szinte elállt a lélegzetünk. A spirituális magas szintjére jutottunk el együtt. – Miért van az, hogy istentiszteleten sosem csinálunk ilyesmit? – kérdezte az egyik férfi. Erre nem tudtam válaszolni. A beszélgetés a zsinagógai szertartásra terelôdött, hogy milyen sterillé és hideggé válhat, s hogy egy efféle technika, amely oly jól mûködik csoportban, sokkal tartalmasabbá tenné az imádkozást. Közösen gondolkodtunk el azon, hogy vajon az ima eredetileg nem egyfajta meditatív tapasztalat-e. Ha a szellemi tartalom megtalálása nehéz a vallásuk iránt el nem kötelezett zsidóknak, akkor az ortodox zsidók számára ez néha még nehezebb. Megkerestek jesívanövendékek, akik buzgón gyakorolják a judaizmus szertartásait, de képtelenek meglátni, hogy mindezek miként tudnák lelkileg felemelni ôket. Ennél is zavaróbb azoknak az ortodox zsidóknak a száma, akik olyan figyelemirányító módszereket követnek, mint a transz4

Smá Jiszráél: Halljad Jiszráel, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló Egy (Deuteronimuim 6,4). Ha a zsidó vallás lényege összefoglalható egy mondatban, akkor ez az.


10

2010/07/14 15:03

Page 10

(Black plate)

Zsidó meditáció

cendentális meditáció. A legtöbbjük kifejezi kételyeit ezzel kapcsolatban, de úgy érzik, elônyei többet nyomnak a latban, mint veszélyei. Ha nekik szegezik a kérdést, hogy miért nem keresik ezt a típusú tapasztalatot a judaizmusban, ugyanazt válaszolják, mint az el nem kötelezett zsidók: nem tudnak róla, hogy ilyen jellegû ismeret létezne a zsidó hagyományban. Elsô könyvem, a Meditáció és a Biblia megjelenése (1978) ebben a témában új érdeklôdést ébresztett egyes körökben. Az emberek többsége ekkor értesült elôször arról, hogy egyáltalán létezik zsidó meditáció. Habár a mû hatalmas szakirodalomra támaszkodott, a forrásanyag javát korábban nem fordították le héberbôl, és csak a tapasztalt hebraisták számára volt elérhetô. Még így is homályos maradt az anyag nagy része azoknak, akik nem végeztek meditatív gyakorlatokat. Hogy mindezt hozzáférhetôvé tegyem, jelkulcs kellett a megértéshez, és ezek közül sok csak ôsi, publikálatlan kéziratokban maradt fenn. Figyelemre méltó, hogy a zsidó meditációról szóló legfontosabb szövegek még héberül is kiadatlanok. A lényeges munkák csak kéziratban találhatók meg, elzárva könyvtárakban és múzeumokban. Ennek a könyvnek a kutatómunkájához és egy további mûhöz, melynek címe Meditáció és kabbala, a kéziratokra mindenekelôtt rá kellett találnom, ami azt jelenti, hogy tudományos folyóiratokat és könyvtári katalógusokat kellett végigböngésznem, és amikor a kézirat megkerült, be kellett szereznem a példányokat. Ha ez olyan helyen volt található, mint a moszkvai Lenin Könyvtár, ez egyáltalán nem volt könnyû feladat. Sok kézirat több száz éves volt, idejétmúlt kézírással írva, mely csak óriási szellemi erôfeszítéssel vált érthetôvé. De megérte a fáradságot, és sok fontos jelkulcsot sikerült feltárnom a zsidó meditációval kapcsolatban. Mivel olyan kevés anyagot adtak ki a zsidó meditációról, sokan állítják, hogy a meditáció a zsidó irodalom holtága, és nem érdemes publikálni. Valójában sok könyv a kabbalisztikus meditációs módszerek veszélyei miatt maradt kiadatlan, mivel nem


2010/07/14 15:03

Bevezetô

Page 11

(Black plate)

11

a széles tömegeknek íródott. Mégis, a megjelent, fôsodorba tartozó munkák az egésznek több homályos szakaszát világítják meg elválaszthatatlan részeként, és nélkülük a judaizmus központi területeit csak részben vagy egyáltalán nem értenénk meg. Ahogy a rejtély kezdett megoldódni, világossá vált számomra, hogy a múlt zsidó vezéregyéniségei különbözô meditációs technikákat alkalmaztak. A Meditáció és a Biblia publikálásával megnôtt az érdeklôdés a zsidó meditáció iránt. Még a lubavicsi rebbe is irányvonalként jelölte meg a meditáció különbözô formáinak a kutatását. Csoportok alakultak az Egyesült Államokban és Izraelben, melyek a meditációt tanították és gyakorolták. Kitüntetésnek érzem, hogy könyveim szolgáltak alapul sok ilyen csoport számára. Sajnos ezeknek a közösségeknek egy része olyan „zsidó meditációt” alkalmazott, amely messze esik a judaizmustól. Néhányan megpróbáltak keleti gyakorlatokat adaptálni zsidó a közönség számára, vagy judaizálni a keleti tanításokat. Habár ezek a csoportok is vonzottak követôket, nem tanítottak zsidó meditációt. Ezzel egy idôben egy csoport elkötelezett pszichiáterrel és pszichológussal elkezdtem a technikákkal kísérletezni, úgy, ahogy azokat a könyvekben találtam. Együtt fedeztük föl a meditatív állapot belsô terét. A résztvevôk közt volt David Sheinkin (legyen emléke áldott), Seymour Appelbaum és Paul (Pinchas) Bindler. Jelentôs mértékben járultak még hozzá a munkához Amie és Roz Gellman, Miriam Benhaim Circlin, Sylvia Katz, Jeff Goldberg, Gerald Epstein, Perle Epstein és sokan mások. Megfigyeltük, hogy a legtöbb zsidó meditációval foglalkozó szöveg feltételezi az olvasó elôismereteit az alapvetô technikákkal kapcsolatban, és az író csak további részletekkel szolgál hozzájuk. Amikor gyakorlatban akartuk alkalmazni ôket, kiderült, hogy túl sok információ hiányzik: mintha egy francia konyhával foglalkozó könyvet használnánk a fôzés ismerete nélkül. A receptek kéznél vannak, de a kezdô nem tud mit kezdeni


12

2010/07/14 15:03

Page 12

(Black plate)

Zsidó meditáció

velük. A zsidó meditáció esetében az alapanyagok megvoltak, de az elkészítés fortélyainak ismerete nélkül vagy azokat titokban tartva. Egy bizonyos szintig a rejtvény részeit már összeraktam két korábbi meditációról szóló könyvemben. Ezek közül viszont egyiket sem szándékoztam gyakorlati útmutatóként kiadni. Sokan mutattak rá arra, hogy mekkora szükség volna egy olyan zsidó meditációs mûre, amely egyszerûen fogalmaz, és a laikusoknak szól. Ebbôl az igénybôl született meg e kötet ötlete. Könyvem a zsidó meditáció legalapvetôbb formáit taglalja, különös figyelmet szentelve a fôsodorba tartozó mûveknek, és nem feltételez különleges elôismeretet sem a judaizmus, sem a meditáció területén. Remélem, hogy elindít egy folyamatot, amelyben az olvasó bepillanthat a zsidó örökség lelki dimenzióiba. Aryeh Kaplan 1982. december 17.


2010/07/14 15:03

Page 13

(Black plate)

1. Mi a meditáció?

M

i a meditáció? Annak, aki járatos a meditáció gyakorlatában, ezt a kérdést nem szükséges feltennie. Viszont annak számára, akinek semmilyen kapcsolata sem volt még a meditációval, ezt a témát a titokzatosság leple fedi. Sokaknak a „meditáció” kifejezés olyan képet sugall, amelyben valaki törökülésben, szemét lehunyva, nyugodtan koncentrál. Mások pedig lehet, hogy szentséggel és spiritualitással azonosítják a meditációt. Minden spiritualitást keresô ember megpróbálkozhat a meditáció különbözô iskoláival anélkül, hogy tudná, valójában mit is keres. A legáltalánosabb jelentése szerint a meditáció abból áll, hogy uraljuk és irányítjuk a gondolkodásunkat. Vagyis eldöntjük, pontosan hogyan kívánjuk a tudatot irányítani egy meghatározott idôre, majd ekképp cselekszünk. Elméletben ez nagyon könnyûnek hangozhat, de a gyakorlatban nem az. Az emberi tudat nem háziállat, inkább egy, a gondolkodó személyt meghaladó, önálló lénynek tûnik. Bárki, aki megpróbált már egy témára összpontosítani, és észrevette, hogy figyelme elkalandozik, tudatában van ennek. Néha úgy érzôdik, hogy minél inkább kontrollálni akarjuk a gondolatainkat, azok annál erôsebben ellenállnak. Különös, hogy a legtöbben sosem gondolkodnak a gondola-


14

2010/07/14 15:03

Page 14

(Black plate)

Zsidó meditáció

taikról. A gondolataink annyira lényünk részévé váltak, hogy mi magától értetôdônek vesszük ôket. A meditáció egyik elsô lépéseként azt kell megtanulnunk, hogy ezt ne tartsuk természetesnek. Egy egyszerû gyakorlat megmutatja, milyen nehéz a gondolatainkat uralni. Elméletileg ez a gyakorlat nevetségesen egyszerû, de a valóságban fájdalmasan bonyolult. Íme a gyakorlat: Hagyjuk abba a gondolkodást. Rendszerint, ha nem vagyunk mással elfoglalva, a gondolatok folyamatosan áramlanak át a tudatunkon. Amikor valaki így ábrándozik, egyik gondolata a másikba folyik át, majdnem teljesen automatikusan. Az áramlás folytonos, és olyan, mint egy belsô beszélgetés önmagunkkal. Általában véve az ábrándozás annyira részévé vált szellemi közegünknek, hogy nem is figyelünk rá. Az elsô gyakorlat tehát a gondolataink tudatosítására irányul azáltal, hogy megpróbáljuk megállítani ôket. Próbáljuk meg kiüresíteni az elménket néhány percre, és ne gondoljunk semmire. Könnyûnek hangzik? Tegyük le a könyvet, és próbáljuk ki. Rendben van. Mennyi ideig tartott? Hacsak nincsenek rendkívüli adottságaink, vagy esetleg jártasak vagyunk a meditációban, nem lehettünk képesek néhány másodpercnél hosszabb ideig üresen tartani az elménket. Ha más nem is, de a gondolat, hogy „nem gondolkodom”, vagy „próbálok nem gondolkodni”, valószínûleg megszakította a tudati csöndet. A gyakorlatban rendkívül nehéz a gondolatok kikapcsolása. Mint ahogy látni fogjuk, vannak olyan meditációs irányzatok, amelyekben az egyik fô cél éppen a gondolkodás folyamata felett való kontroll biztosítása. Van egy másik módja is annak, hogy a tudatunkat uralni tudjuk. Amikor ezt a bekezdést elolvastuk, hunyjuk le a szemünket. Valószínûleg apró fényeket vagy képeket látunk majd felvillanni. Pihenjünk meg néhány pillanatra, míg ezek a villódzó fé-


2010/07/14 15:03

Page 15

Mi a meditáció?

(Black plate)

15

nyek alábbhagynak, majd kaleidoszkópszerû képek sorozataként jelennek meg a tudatunkban. Spontán módon bukkannak föl és változnak a képek a tudatos értelem irányítása nélkül, vagy annak esetleg jelentéktelen irányításával. Az egyik kép átáramlik a másikba, s még több követi, majd átalakulnak. Szinte lehetetlen agyunk e szüleményeire összpontosítanunk, mert amikor így teszünk, szertefoszlanak. Most lehunyt szemmel próbáljuk meg a képeket kontrollálni. Próbáljuk belsô látómezônkben lerajzolni az A betût. Csak akkor tudjuk megtartani a képet, ha ezt a technikát korábban már gyakoroltuk. Az egyik meditációs módszer a „kép-zés”, egy kép elôhívása és megtartása a belsô látómezôben. A zsidó meditációban ezt gravírozásnak hívják. Ez esetben a kép a tudatban úgy szilárdul meg, mintha be lenne vésve, így a szemlélô számára bármilyen hosszú idôn át megtartható. Ezt a technikát csak alapos gyakorlással lehet elsajátítani. Ha az elôbbi két gyakorlatot megpróbáltuk elvégezni, láthatjuk, hogy a tudat „tudatos lény”. Ebbôl következik, hogy a tudatnak két része van. Az egyik a tudatos akarat uralma alatt áll, a másik nem. A tudatnak az akarat által kontrollált részét tudatosságnak, az akarat által kontrollálatlan részét pedig tudattalannak vagy tudatalattinak1 nevezzük. Mivel az akarat a tudatalattit nem uralja, ezért ami onnan a tudatosba átjut, nem ellenôrizhetô. A meditáció egyik célja tehát az, hogy irányítást szerezzünk a tudat tudatalatti része felett. Ha valaki ezt eléri, akkor az önuralom igen magas fokára jut. Ez szintén a meditáció egyik célja. 1

D. H. Lawrence (1885–1930) két írása, a Psychoanalysis and the Unconscious (1921), valamint a Fantasia of the Unconscious (1922) tesz megkülönböztetést a tudatalatti és a tudattalan között. A hasi idegközpontra (solar plexus) hivatkozva elveti a freudi tudatalatti koncepcióját. Lawrence szerint a hasi idegközpontunkon keresztül érzékelünk olyan ôsi ösztöni és spirituális, nem feltétlenül szexuális eredetû impulzusokat, melyeket a társadalmi tudat tabuként kezel, és a modern társadalomban élô ember elnyom önmagában.


16

2010/07/14 15:03

Page 16

(Black plate)

Zsidó meditáció

Itt találunk magyarázatot arra is, miért használja sok irányzat a légzést meditációs módszerként. A lélegzés általában automatikus, következésképp a tudatalatti uralma alatt áll. Ha nem kontrolláljuk tudatosan a lélegzést, akkor az a saját tudatalatti állapotunkat fogja tükrözni. Ez az oka annak, miért a légzés a hazugságvizsgálat egyik fô indikátora. Mégis, ha akarjuk, kontrollálhatjuk légzésünket, méghozzá egész könnyedén. Tehát a lélegzés kapcsolatot hoz létre a tudat és a tudatalatti között. Azáltal, hogy megtanulunk koncentrálni rá, és kontrollálni tudjuk, megtanuljuk irányítani a tudatalattit. A gondolkodás folyamata maga is nagymértékben a tudatalatti befolyása alatt áll, de a tudatos értelem által is irányíthatóvá válhat. A legnyilvánvalóbban ez a képzelôdés esetében látható. Hogyha valaki pihen, és nem szentel ennek különösebb figyelmet, a képzelete tudatos erôfeszítés nélkül áramlik egyik gondolattól a másikig. Több olyan pszichológiai módszer létezik, amely ezt a „szabad asszociációt” próbálja utánozni, annak érdekében, hogy mélyebben belelásson a tudatalattiba. De mégsem számít, hogy milyen szabadon asszociálunk egy másik személy jelenlétében, mert az sohasem lehet annyira szabad, mint amikor egyedül vagyunk. Tehát az álmodozás határterületnek is tekinthetô a tudatos és a tudatalatti között. Azáltal, hogy megtanuljuk kontrollálni az álmodozást, azt is megtanuljuk, hogy a tudatalattink hogyan irányítható. Ugyanez vonatkozik azokra a víziókra, amelyek belsô látómezônkben jelennek meg. Mivel ezek nincsenek a tudatos értelem hatalmában, nyilvánvaló, hogy a tudatalattiból származnak. Gyakorlat nélkül rendkívül nehéz a víziókat irányítani; bár szabályozásuk megtanulható, és ez esetben hídépítô szerepet játszhatnak a tudat és a tudatalatti között. A meditáció egyik legnagyobb haszna az, hogy kontrollálja a tudatalattit. Általa megtanulhatjuk a tudatot olyan folyamatok irányítására használni, amelyek egyébként a tudatalatti hatalma alatt állnak. Fokozatosan a tudatalattinak egyre nagyobb része


2010/07/14 15:03

Page 17

Mi a meditáció?

(Black plate)

17

válik elérhetôvé a tudatos értelem számára, míg végül a teljes gondolkodási folyamat felett megszerezzük a hatalmat. Néha úgy tûnik, hogy a tudat különbözô szintjei egymástól teljesen függetlenül mûködnek. A tudat két szintje közötti konfliktus olyan erôssé válhat, hogy egy ember két teljesen eltérô személyiségnek érezheti magát. Egy ilyen belsô küzdelem során úgy érezhetjük, hogy ha tudatunk egyik része tenni szeretne valamit, a másik rész annak ellentétét hajtja végre. Egy példával élve, ha valakit szexuális vágy kerít a hatalmába, tudatának egy része ezt hevesen igenli, mégis, ezzel egyidejûleg, a tudata másik része úgy érezheti, hogy a tett morálisan elfogadhatatlan, és azonos hevességgel nemet kiált. Az én középütt találhatja magát, döntésképtelenül a két hang között. A klasszikus freudi pszichológiában2 ez a konfliktus az id (ösztönén) és a szuperego (felettes-én) között zajlik. A mi példánk szerint az id igent mondana a kísértésre, míg a felettes én nemet. Az ego (az „én”) a két tudatalatti hang között közvetít valamiképp. Habár Freud képlete találóan rendszerez, mégis, az önmegfigyelés megmutatja: a konfliktus sokkal összetettebb annál, hogy pusztán az id és a felettes-én között nyilvánuljon meg. Néha nem kettô, de három, négy vagy akár több hang is jelezhet egyszerre.3 Ha képesek lennénk tudatalattinkat kontrollálni, sok belsô konfliktust elkerülhetnénk. Rengeteg teória született a tudatalattiról, de részletesebb tár2

3

Sigmund Freud (1856–1939): osztrák neurológus, a pszichoanalízis megalapítója. Edward Hoffman The Way of Splendor, Jewish Mysticism and Modern Psychology (A tündöklô fény útja, zsidó misztika és modern pszichológia) címû mûvében (Jason Aronson Inc., New Jersey, 1992, 221–222.) felhívja a figyelmet arra, hogy Freud tanulmányozta a zsidó misztikát, noha ezt – valószínûleg a racionális korszellem miatt – igyekezett titokban tartani. „Az embernek nincs állandó és változatlan énje”, írja P. D. Uszpenszkij az In Search of the Miraculous címû mûvében (Harcourt Brace and World Inc., New York, 1949, 59–61. Magyar nyelven: Egy elfelejtett tanítás töredékei. Püski, Budapest, 1995). A könyv G. I. Gurgyijev tanításait foglalja össze, melynek lényege, hogy az ember az önemlékezés gyakorlásával tudja a különbözô énjeit egyesíteni, vagyis a tudatalattiból a tudatos én szintjére emelkedve válik harmonikus lénnyé.


18

2010/07/14 15:03

Page 18

(Black plate)

Zsidó meditáció

gyalásuk meghaladná e könyv céljait. Ha a meditáció nem más, mint kontrollált gondolkodás, akkor ez azt jelenti, hogy az individuum a gondolkodás teljes folyamatát az ellenôrzése alatt tartja, beleértve a tudatalattiból érkezô információkat is. A tapasztalt meditáló megtanulja, miképp gondolja, amit gondolni akar, és mikor akarja azt gondolni. Ellenállva a tudatalattira nehezedô pszichológiai nyomásnak, mindig ura lehet a helyzetnek. Saját maga urává válik, sohasem téve olyat, amirôl tudja, hogy nem akarja megtenni. Több meditációs iskola szerint a meditáció leglényegesebb célja az önuralom.


2010/07/14 15:03

Page 19

(Black plate)

2. Miért meditáljunk?

A meditáció, vagyis az akarat által irányított gondolkodás sok

elônnyel jár. A legtöbb ember kiskorában tanul meg gondolkodni, és egész felnôttkora folyamán sem gondolkodik másképp, mint gyermekként. Azt is mondhatnánk, hogy az, ahogy az értelmünket használjuk, lényegében nem különbözik hatéves kori szintünktôl. A meditáción keresztül vonhatjuk ellenôrzésünk alá a gondolkodás folyamatát, megtanulhatunk másféleképpen gondolkodni, hogy értelmünk újabb és gazdagabb tapasztalatokkal gyarapodjék. Nagy jelentôsége van annak, hogy a kabbala az ember normális, hétköznapi gondolkodásmódját „gyermekkori mentalitásnak” (mohin de-kátnut), míg a fejlettebb gondolkodásmódokat és tudatállapotokat „felnôttkori mentalitásnak” (mohin de-gádlut) nevezi. A meditáció révén sajátíthatjuk el a „felnôtt gondolkodást”, és általa fejleszthetjük ki azt képességet, hogy meghaladjuk a gyermekkorunkban tanult gondolkodásmódot. Az elsô fejezetben például azt tárgyaltuk, hogy az eltérô tudatszintek miként mûködhetnek egymástól teljesen függetlenül. Tehát ha valaki összpontosítani szeretne egy feladatra, egyidejûleg olyan dolgok juthatnak eszébe, amelyek megzavarják a koncentrációban. Míg a tudat egyik része egy problémára fókuszál, más részek elvonhatják a figyelmét különbözô öt-


20

2010/07/14 15:03

Page 20

(Black plate)

Zsidó meditáció

letek irányába. Amíg ez a jellemzô, a koncentráció nem tökéletes. Ez az oka annak, hogy az ember általában értelmének csak kis részét használja. Ugyanannyira lekötik más tevékenységek is, amennyire egy gondolatra vagy feladatra összpontosít. Néha tudata többi része egyszerûen csak passzív. Máskor pedig koncentrációjával ellentétes irányú gondolati tevékenységet folytat. Aki nem képes egész tudatát az irányítása alá vonni, az nem tudja kifejleszteni a teljes összpontosítás képességét. Sokan úgy vélekednek a koncentrációról, mint valami problémamegoldó képességrôl, még akkor is, ha egészen egyszerû dologról van szó. Tételezzük fel, hogy egy rózsa szépségét szeretnénk megcsodálni. Ugyanakkor üzleti jellegû gondolatok tódulnak a tudatunkba. Figyelmünk nem összpontosul a rózsára, így nem láthatjuk a maga teljes szépségében. Van még egy tényezô, mely megakadályozza, hogy a rózsát egészében tapasztaljuk meg. Az imént beszéltünk azokról a spontán képekrôl, amelyek a látómezônkben jelennek meg, ha lehunyjuk a szemünket. Egy elsötétített szobában ezek a képek nyitott szemmel is láthatók. Ha a képeket már tudatosítottuk, nyitott szemmel, egy világos helyiségben is észlelhetôk. Ezek a képek nagyon elmosódottak azokhoz képest, amelyeket nyitott szemmel látunk, és ez az oka annak, hogy általában nem vesszük észre ôket. Ettôl függetlenül mindig jelen vannak. Képzeljük el, hogy egy rózsa szépségét próbáljuk élvezni. Attól függetlenül, hogy a rózsára mekkora intenzitással fókuszálunk, az általunk generált belsô képek elnyomják a rózsa képét. Olyasmihez hasonlíthatnánk ezt, mintha az idegen képek árnyékolóernyôként állnának közénk és a rózsa közé, megakadályozva, hogy azt teljesen letisztult formában láthassuk. Meditatív állapotban viszont megszüntethetjük a zavaró hatást, és teljesen a rózsára figyelhetünk. Miként azt látni fogjuk, a spontán, öngerjesztett képek gyakorlással kiiktathatók, és így


2010/07/14 15:03

Page 21

Miért meditáljunk?

(Black plate)

21

az árnyékolóernyô eltüntethetô. A virág szépsége ezekben a magasabb rendû tudatállapotokban leírhatatlan egy olyan ember számára, aki efféle tapasztalatokkal nem rendelkezik. A legtöbb, amit mondhatok, hogy a rózsából szinte árad a szépség. És ez a világon bármire nézve igaz lehet. A meditáció egy másik fontos célja a fokozott éberség és észlelés. A tudat minél nagyobb része fókuszál egy élményre, annál fokozottabb a tapasztalás. Amikor minden agysejtünkkel ráhangolódunk a rózsa szemlélésére, érzékelésünk elmondhatatlanul különbözik mindennapos tudatállapotunktól. Mindez kétféleképpen mûködik. A meditáció legegyszerûbb formája, ha lecsendesítjük a tudat különbözô részeit, melyek nem vesznek részt a meditációs tapasztalatban. Ebben az esetben nem a tapasztalás fokozódik, hanem az akadályoztatás csökken. Tehát elképzelhetô, hogy a rózsát ugyanolyan éberséggel szemléljük, mint korábban, de tudati árnyékolás nélkül, s így jóval élénkebben láthatjuk. Mintha egy távoli rádióállomásra hangolódnánk rá: bár a hangerôt nem növelhetjük, tisztábban halljuk az adást, ha kiszûrjük a zajt. Ez a meditációs mód a legtöbb technika segítségével könnyen elsajátítható, s ez a tudatállapot, legalábbis a meditáció alacsonyabb szintjein, a leginkább elérhetô. Másrészt, a meditációs élményt úgy fokozhatjuk, hogy tudatunkat jobban összpontosítjuk az élményre. Végül, ahogy tapasztaltabb meditátorrá válik az ember, megtanulhatja, miként fókuszáljon egész értelmével egyetlen benyomásra. Ez olyan, mintha a rádió hangerejét növelnénk, vagy a zörejt csökkentenénk. A haladó meditátorok számára ez könnyebben elérhetô, s arra használható, hogy tudatuk teljes koncentrációjával tudjanak figyelni bármire, amit kiválasztanak. Természetesen egyik módszert sem lehet elsajátítani a másik teljes hiányában. Amikor a tudat egyes területeit lecsendesítjük, az élményre is jobban odafigyelünk. Megfordítva pedig, ha a tudatunk nagy része az élményre fókuszál, ez majdnem mindig


22

2010/07/14 15:03

Page 22

(Black plate)

Zsidó meditáció

magában foglalja azt is, hogy más gondolatokat és élményeket kizárunk. Sokféleképpen alkalmazható ez a fokozottan éber állapot. A meditáció arra is használható, hogy a körülöttünk lévô világot nagyobb és tisztább éberséggel éljük meg. Meditatív tudatállapotban egy rózsából sokkal több látható, mintha hétköznapi módon tekintenénk rá. Ahogy a költô mondja, az egész világegyetem látható egy porszemben.1 Egy magas szintû meditációs szinten ez valóban lehetséges. Amennyire nô a koncentrációs készség, annyira válnak láthatóvá azok a finom jelenségek, amelyek egyébként nem vehetôk észre. A meditáló személy világa így gazdagabbá válhat, mint azoké, akik nem rendelkeznek efféle tapasztalattal. Itt újra felmerül a nyelvi akadályoztatás kérdése is. Ha valaki még sosem tapasztalt hasonló jelenségeket, leírásukat sem értheti meg igazán. A helyzetet ismét egy analógián keresztül érthetjük meg jobban. Egy átlagos látású ember számára egy lap Braille-írás semmi más, mint hepehupás papír. Ugyanakkor egy vak embernek nincs látása, mely versenyezhetne a tapintásával, ezért az érzékelése kevésbé „zajos”. Továbbá, mivel gyakrabban használja a tapintását, ez az érzéke fokozottabb. Gyakorlással könnyen megtanulja betûkként és szavakként értelmezni a kiemelt pontok mintázatát. Noha igaz, hogy látók is megtanulhatják a vakírást, de akik elsajátították, általában csukott szemmel olvasnak, így a látás nem zavarja a tapintás érzékelését. A Braille-írás jó példa erre a tapasztalatra, mely érthetetlen 1

William Blake (1757–1827): angol romantikus költô, az angolszász profetikus költészet ihletett mûvelôje. Swedenborg svéd misztikus tanításait, továbbá a kabbala egyes elemeit is felhasználta mûveiben. Az idézet az Auguries of Innocence (Az ártatlanság jövendölései) címû vers elsô sora: „To see the world in a grain of sand…”, magyarul az elsô négy sor: „Egy porszem világot jelent, / s egy szál vadvirág az eget, / fogd föl tenyeredben a végtelent, / s egy percben élj évezredet.” Kálnoky László fordítása. William Blake versei. Szerk. Szenczi Miklós. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, Lyra Mundi.


2010/07/14 15:03

Page 23


(Black plate)

23

egy érzékennyé nem tett ember (nonsensitized person) számára, és egész jelentésvilágot rejt egy érzékennyé tett embernek (sensitized person). Sok ilyen tapasztalat létezhet a világon, és a meditáció megtaníthatja, hogy miként „olvassuk” ezeket az üzeneteket. Egy másik analógia talán még tisztábban fejezi ki ezt. Sok vak ember tanul meg tájékozódni annak alapján, hogy épületek és más óriási tárgyak tudatküszöb alatti hangjának az echóját füleli. Ezért kopogtatnak a vakok fehér botjaikkal folyamatosan: a visszhangot figyelik, mert az akadályokra figyelmezteti ôket. Ebben az a furcsa, hogy a vakok azt állítják, nem a hallásukkal érzékelik ezeket a hangokat, hanem egy általuk le nem írható módon. Egy vak ember inkább az akadály érzékelésérôl beszél, mint az echó hangjának észlelésérôl. A látó ember nem hallja a visszhangokat, mert az információáradat, mely a látáson keresztül jut el hozzá, teljesen túlterheli az érzékelését. Továbbá van egy tanulási idôszak, melynek folyamán a vak ember érzékennyé válik ezekre a visszhangokra. Ezoterikusabb szinten, a tibeti orvoslásban, mint ahogy a kabbalában is, számos betegség diagnosztizálható pusztán csak a pulzus kitapintásával. A gyakorlott gyógyító képes a pulzus jellegének és ritmusának különbségeit érzékelni, és ezáltal hátborzongatóan pontos képet ad a test állapotáról. Amikor egy híres orvos megfigyelte a dalai láma háziorvosát, amint egy ilyen diagnózist állított fel, elmondása szerint majdnem természetfölötti élményben volt része. A titok azonban kettôséget rejt magában. Elôször is, a gyógyítónak meg kell tanulnia olyan mélyen koncentrálni, hogy a pulzus érzete betöltse teljes érzékelôvilágát, így a legkifinomultabb variánsok is tisztán és élénken láthatók. Így szerez a gyógyító hatalmas mennyiségû információt a pulzus kitapintásából. Számára a pulzus minden egyes lüktetése a test információkkal teli enciklopédiája. Amint megtanulja a pulzust ily módon „olvasni”, azt is megtanulja, hogy a ritmuskülönbségek


24

2010/07/14 15:03

Page 24

(Black plate)

Zsidó meditáció

mit jelentenek. Többen, akik megkísérelték ezt a módszert megtanulni, azt állítják, legalább tizenöt év kell a tudás olyan szintû elsajátításához, hogy pontos diagnózist lehessen felállítani. Számos zsidó forrás említi a meditációt mint a természetfölötti érzékelés (ESP)2 megszerzésének a módszerét, olyan területeken, mint a telepátia, gondolatolvasás, jövôbelátás és jövendômondás. Ezek az erôk is fokozott éberséget feltételeznek. Hétköznapi tudatállapotunkban az általunk fogott ESP-jelek elhomályosulnak az agyba érkezô érzékelési információk, valamint a természetes tudati „zavarás” vagy „zaj” által. Ahogy korábban már említettük, ez a zaj gondolatokból és spontán módon felmerülô képekbôl áll, melyek nincsenek a tudatos értelem irányítása alatt. Meditatív állapotban, amikor a zaj vagy zavarás lecsöndesül, az ESP-jelenségek könnyebben észlelhetôk. Úgy tûnik, hogy az ESP-kísérletek nagy számban igazolják ennek az igazságát, s hogy a meditáció fokozza a hatást. Sajnos a legtöbb ESP-kísérlet esetében az eredmények nagymértékben függnek a körülményektôl, ezért nehéz egyértelmû következtetéseket levonni. A meditáció másik célja, hogy a tudatot ráhangoljuk bizonyos igazságokra (vagy Igazságokra). Amikor megpróbálunk olyan kérdések mélyére hatolni, mint például a lét értelme, az élet igazi célja, vagy a valóság végsô természete, a válaszok megfoghatatlanok, szinte csiklandozzák a kíváncsiságunkat. A lehetséges válaszok a tudat határa felett lebegnek, de olyan szubtilisak, hogy nem érthetôk a tudatot árnyékoló „zörejek” miatt. Az egyik legmegfoghatatlanabb igazság az önismeret. Általában az ego vastag fátylán keresztül tekintünk önmagunkra. Ennélfogva lehetetlen úgy látnunk magunkat, ahogy mások látnak minket. Ellenben a meditáció révén elmozdíthatjuk az ego fáty2

ESP: extrasensory perception, vagyis természetfeletti érzékelés.


2010/07/14 15:03

Page 25


(Black plate)

25

lát, s így bizonyos szintû objektivitással vizsgálhatjuk önmagunkat. Tehát mintegy harmadikként, tárgyilagosan szemlélhetjük saját személyünket. Ekként válhatunk képessé arra, hogy észrevegyük és legyôzzük hibáinkat. Ez a meditáció által létrehozott ön-tudat meg is erôsítheti az egót, amikor szükséges. Ily módon egy gyenge önképpel rendelkezô, elégtelenségérzéssel küszködô személy magabiztosabbá válhat. Képes lesz megvizsgálni motivációit, megtanul belülrôl vezéreltebb ember lenni, olyan dolgokat téve, amiket szeretne, és nem olyanokat, amiket mások várnak el tôle. Tárgyilagosan tudja szemlélni a kapcsolatait másokkal, és megtanulja jobbá tenni azokat. Az egyik legfôbb haszna a meditációnak az, hogy tudatosítja a spiritualitást. Még ha a szellemiség tengere vesz is körül minket, a legtöbbször nem veszünk tudomást róla. Szellemi érzékelésünk elég gyatra, és a fizikai érzékelés gyakran beárnyékolja. Ha kizárjuk a fizikai érzékelést, öngerjesztett gondolataink akkor is akadályozhatják a spirituális érzékelést. Viszont, ha valaki le tudja csendesíteni külsô gondolatait, „ráhangolódhat” a szellemire. Ezt a ráhangolódást nevezzük misztikus élménynek. Ebben az értelemben a meditáció a misztikusok legfontosabb eszköze a világon. A bibliai próféták a legélénkebb tapasztalatokkal rendelkeztek. Bibliai értelemben a próféta több mint jövôbe látó személy. Inkább olyasvalaki, akinek annyira erôteljes szellemi tapasztalatai vannak, hogy információkat tud gyûjteni belôlük. Néha ez az információ magában foglalja a jövô ismeretét, innen az általános nézet, hogy a próféta a még meg nem történt események látnoka. Mindazonáltal, az igazi próféta hozzájut sok más igazsághoz a jövôbelátáson túl. Fontos felismernünk a meditáció óriási szerepét Izrael prófétáinak pályafutásában. A meditáció a legmagasabb fokon Isten megtapasztalását jelentheti. Ez bizonyosan a lehetséges legmagasabb rendû lelki élmény. Az ego és az antropomorfizmus gyakran árnyékolja be


26

2010/07/14 15:03

Page 26

(Black plate)

Zsidó meditáció

Isten érzékelését, és így arra hajlunk, hogy Istent a magunk tükörképének lássuk. Ha felszabadítjuk a tudatunkat az ilyen terheltségek alól, akkor a meditáció segíthet megnyitni értelmünket Isten élménye elôtt. Sok vallási hagyomány, így a judaizmus is, ezt tartja a meditáció legfontosabb céljának.


2010/07/14 15:03

Page 27

(Black plate)

3. Módszerek

E

nnél a pontnál hasznos lehet a különbözô zsidó és nem zsidó meditációs módszerek megtárgyalása és besorolása. Majdnem minden meditációs technika hasonló módon osztályozható, de ez önmagában nem utal semmilyen különleges kapcsolatra zsidó és nem zsidó meditáció között. Mivel létezik a meditációnak egy általános koncepciója, és minden meditációtípus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, ezek egyenlôképp használhatók az eltérô technikák osztályozására. Ugyanez áll fenn az ima esetében, mely minden vallási hagyományban fontos. Az imára bizonyos tulajdonságok jellemzôek. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik imarendszer a másikból eredeztethetô, vagy hogy bármilyen kapcsolat lenne közöttük. Valójában a hasonlóság abból a ténybôl származik, hogy meghatározott számú alapvetô módja van az Istennel való kapcsolatnak, és ezek megtalálhatók bárhol, ahol emberek imádkoznak. Ennélfogva majdnem minden ima belefér három kategória közül az egyikbe: dicséret, könyörgés, hálaadás. Dicsérhetjük Istent, és beszélhetünk az Ô nagyságáról. Könyöröghetünk Istenhez, és kérhetjük, hogy adjon meg nekünk mindent, amire szükségünk van, amire vágyunk. Végül megköszönhetjük Istennek mindazt, amit adott nekünk. A zsidó imában ez a hármas


28

2010/07/14 15:03

Page 28

(Black plate)

Zsidó meditáció

felosztás úgy van kialakítva, hogy elôre meghatározott sorrendben követik egymást. Mindamellett, ha megvizsgálnánk a világ összes vallásának imáit, azt találnánk, hogy néhány kivételtôl eltekintve besorolhatók a fent említett három kategória egyikébe. Ugyanez igaz a meditációra is. A saját tudatunkkal való kölcsönhatásba kerülésnek véges számú módja van, ezek adják a meditáció kategóriáit. Így ha valaki megérti a meditációt általánosságban, akkor megérti a zsidó meditációt is annak sajátos mivoltában. Mivel a meditáció szubtilis tapasztalatokat tartalmaz, melyek ismeretlenek lehetnek sok olvasó számára, egy hétköznapi példával fogom kezdeni. Úgy határoztuk meg a meditációt, mint irányított gondolkodást. A legegyszerûbb szintje az, ha úgy döntünk, leülünk egy fél órára, és egy bizonyos témára gondolunk. Mondjuk, úgy döntünk, hogy a következô harminc percben átrendezzük a szobát. Lehet, hogy tudatunkban megjelennek a különbözô elrendezési módok képei, és esetleg eltervezzük, hogyan mozgatnánk a nehezebb bútorokat. Ebben a fél órában a bútorok elrendezésének problémáján meditáltunk. Ez ilyen egyszerû. A meditáció témája nem kell hogy ezoterikus vagy misztikus legyen. Nem kell hogy környezetünk különleges legyen, és nem kell speciális pozitúrákban ülnünk. Meditálhatunk úgy is, hogy teszünk egy kört a háztömb körül, a karosszékünkben ülünk, netán egy kád forró vízben. Az a tény, hogy egy bizonyos ideig egy meghatározott dologra gondolunk ahelyett, hogy a gondolataink ide-oda csaponganának, ezeket az élményeket meditatív tapasztalatokká teszi. Persze ez nem mindig ennyire könnyû. Mit tesz, ha más gondolatok kezdenek bekúszni a tudatába? Emlékezzen, hogy az elhatározása a bútorok átrendezésén való gondolkodásra vonatkozott, és semmi másra. Ha a meditáció valóban az irányított gondolkodásról szól, akkor szükségünk van egy technikára, hogy megszabaduljunk a nemkívánatos gondolatoktól. Lehet,


2010/07/14 15:03

Módszerek

Page 29

(Black plate)

29

hogy gyengéden kiszorítjuk a nem oda tartozó gondolatokat, vagy esetleg a tudatunkat visszairányítjuk az eredeti témára. Bármilyen módszert használunk is az összpontosításhoz, általa kifejleszthetjük egy teljes értékû meditációs technika alapjait. Lehetséges, hogy a bútorrendezés-meditáció túl triviális példa. De tételezzük fel, hogy fél órán át az életünk átrendezésén akarunk meditálni. Rajtakaphatjuk magunkat, hogy olyan kérdéseken gondolkodunk, mint a következôk: Végül is, mit akarok az élettôl? Mi ad értelmet az életemnek? Mit jelent az élet általában? Ha újból leélhetném az életemet, mit kezdenék vele? Milyen eszméért, ha van ilyen, lennék hajlandó az életemet áldozni? Mi okozná nekem a legnagyobb örömöt a világon? Életünk során már nyilván gondolkodtunk ilyen kérdésekrôl. Mégis valószínû, hogy csak rövid ideig. Hacsak nem vagyunk egy erre sarkalló módszer ismerôi, akkor feltehetôleg még sosem töltöttünk harminc percet egyvégtében ezekre a kérdésekre összpontosítva. Ha pedig egyáltalán nem próbáltuk, az elsô alkalom sokkoló élmény lehet. Talán rádöbbenünk, hogy fogalmunk sincs, mi a célunk az életben. Talán még sosem gondoltunk arra, mi is az élet értelme. És valóban, miután a fenti kérdéseken fél órát töprengtünk, még úgy is dönthetünk, hogy a kérdés további meditációs üléseket kíván. Hetente fél órát erre szánhatunk. De ha valóban folytatni akarjuk, érdemes minden héten egy bizonyos idôpontot kijelölni, amikor az élet értelmén és személyes céljainkon tudunk gondolkodni. Így biztos úton haladhatunk afelé, hogy kifejlesszük a meditáláshoz szükséges belsô fegyelmet. Ha így meditálunk, néhány hét elteltével valószínûleg észrevesszük, hogy személyiségünk több területen fejlôdést mutat.


30

2010/07/14 15:03

Page 30

(Black plate)

Zsidó meditáció

Még úgy is dönthetünk, hogy újraértékeljük, milyen irányban haladjunk tovább az életben, és nagymértékben megváltoztatjuk az életstílusunkat. Lehet, hogy biztosabbnak érezzük majd magunkat az emberekkel való bánásmódunkban, és abban, hogy miként használjuk ki az idônket. Valószínûleg azt is tapasztaljuk majd, hogy folyamatosan új bepillantást nyerünk személyiségünkbe és motivációinkba. Ekkor úgy tûnhet, hogy a heti egy alkalom nem elég. Eldönthetjük, hogy az ülések gyakoriságát heti kétszeri, háromszori vagy akár naponkénti alkalmakra növeljük. Ekkor azt is felfedezzük majd, miért javasolják vagy igénylik a különbözô meditációs irányzatok a naponkénti gyakorlást. Ahogy lassan felfedezzük, minek van értelme a számunkra, elérkezhetünk odáig, hogy úgy érezzük, átléptünk egy új küszöböt. Mert lehet, hogy míg a saját életünk értelmérôl gondolkodunk, a végén már a létezés értelmét is meg akarjuk fejteni. Amikor is felfedezzük Istent. Mielôtt ezt tovább tárgyalnánk, fontos, hogy definiáljuk Istent. Gyakran gondolunk úgy Istenre, mint egy lényre, aki „odakint” van, messze a világtól. De fontos rájönnünk, hogy Isten „idebent” is van, a lélek legelrejtettebb zugaiban. Íme két módja annak, ahogy valaki Istent felfedezheti. Elôször is olyan kérdéseken elmélkedhetünk, mint: Mi található téren és idôn túl? Hogyan jött létre a világ? Miért létezik a világ? Mi volt az idôt megelôzôen? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken gondolkodva megtalálható Isten, de így Ô csak „ott kint” lehet. A másik módja, hogy Istent megtaláljuk, az, hogy mélyebbre és mélyebbre hatolunk az énben, a korábban említett módon. Így szintén megtalálható Isten, de ekkor „itt bent” van. Isten felfedezésének ez a kettôs formája ahhoz a kabbalisztikus nézethez kapcsolódik, hogy Isten körülöleli és egyszersmind


2010/07/14 15:03

Módszerek

Page 31

(Black plate)

31

megtelíti a teremtett világot. Amikor Istenrôl azt mondjuk, hogy felette van minden létezônek, és meghalad mindent, akkor úgy beszélünk róla, mint aki körbeveszi és meghatározza a teremtést. Ez az „odakint” lévô Isten koncepciója. Mégis, egy másik értelemben Isten nagyon közel van hozzánk, közelebb, mint a levegô, amit belélegzünk, mint a mi saját lelkünk – és ebben az értelemben megtölti a teremtést, és itt van „idebent”. Amint valaki így fedezi fel Istent, lehet, hogy a meditációt át akarja alakítani párbeszéddé Vele. Ha egy ember felismeri Istent mint lénye legvégsô mélyét, akkor az efelé vezetô út azonos az Istenhez vezetô úttal. Ezen a ponton, a létezés értelmét keresô meditáció átalakulhat egy csöndes, Istennel folytatott párbeszéddé. Jelentôségteljes az a tény, hogy a Midrás1 szerint Ábrahám pályafutása is pontosan így kezdôdött. Elôször Ábrahám az élet és a létezés értelmén elmélkedett, és így felfedezte Istent. Ezután párbeszédet kezdett Vele. Ábrahám tapasztalata a paradigmája annak, miként kezdhetünk kapcsolatba kerülni Istennel. Az elkalandozó gondolatok problémája itt újból felmerülhet. Segíthetünk csökkenteni a problémát azzal, hogy hangosan beszélünk Istennel, nemcsak magunkban. A beszélgetés mint meditációs technika már ôsidôk óta ismert a zsidóságban, és ezt több fontos kézirat is dokumentálja. Különösen a braclavi Náhmán rabbi2 hangsúlyozta a módszer fontosságát, ahogy majd a 10. fejezetben is látni fogjuk. Három lényeges dolgot mondhatunk az elôbb említett meditációról: 1

2

Midrás: rabbinikus bibliakommentár. Hálákhikus (törvénymagyarázati) és ággádikus (homiletikai) részekbôl áll. Az erre vonatkozó rabbinikus, szövegmagyarázati irodalom közel kétezer éves; az 1–10. századig virágzott. A braclavi Náhmán rabbi (1772–1811): haszid és cáddik, Bál Sém Tov dédunokája. A bensôséges ima és a zene fontosságát hangsúlyozta. Halála után is ôt tartották a braclavi közösség vezetôjének, ezért követôi nem kerestek utódot a közösség élére. Meditációs módszerei, továbbá történetekben, mesékben elmondott tanításai ma már világhírûek. Mûvei magyarul alig hozzáférhetôk.


32

2010/07/14 15:03

Page 32

(Black plate)

Zsidó meditáció

1. verbális jellegû: inkább gondolt és beszélt szavakat foglal magában, mint képeket; 2. befelé irányuló: a meditáció teljes egészében a meditáló személybôl származik, így külsô hatások által nem determinált; 3. nincs struktúrája: amikor a személy leül meditálni, nincs elôre kitalált ötlete, hogy a meditáció milyen irányban haladjon. Lehet, hogy lesznek, akik túl lazának fogják tartani a rendszert nélkülözô meditációt. Ha struktúrát szeretnénk adni a meditációnak, készíthetünk egy vázlatos tervet. Dönthetünk úgy, hogy egy meghatározott idôn át, mondjuk a hét minden napján, egy témán fogunk meditálni, a következô héten pedig egy másikon. Így ha meditációnk témája az, miként alakítsuk másként az életünket, dönthetünk úgy, hogy egy héten át a párunkkal, a következôn a gyermekeinkkel való kapcsolatunkon, majd két hétig a karrierünkön meditálunk. Amint valaki idôbeosztást készít hozzá, a meditációja rendszerezetté válik. Persze a meditáció lazán vagy szorosan rendezett is lehet, attól függôen, hogy ki mit kíván elérni. A zsidó hagyományon belül az úgynevezett muszár iskola3 részesíti elônyben az idôben kötött, rendszerezett meditációt. Ez a meditációtípus különösen akkor hatékony, ha valaki a jellemét és életbeli szokásait kívánja tökéletesíteni. Meditációnkat úgy tehetjük még rendszerezettebbé, hogy egy bibliai verset használunk szemlélôdésünk tárgyaként. Találomra kiválaszthatunk egy igét, de olyat is kereshetünk, amelyik megfelel meditációnk témájának. Akár egy teljes meditációs idôszak, egy nap, egy hét vagy egy hónap is szánható egy bib3

Muszár mozgalom: a 19. század vége táján kifejlôdött erkölcsi-vallásos mozgalom a zsidóságon belül, melynek elindítója Izrael Szalanter Lipkin (1810–1883) volt.


2010/07/14 15:03

Módszerek

Page 33

(Black plate)

33

liai versre. Célunk még mindig a saját életünk újraszervezése, de most ennek a versnek a kontextusában történhet meg mindez. Az ige alapjául szolgálhat az Istennel való beszélgetésnek. A bibliai igén történô meditáció, az úgynevezett gérusin, a 16. századi cfáti misztikusok4 nyomán vált ismertté. Habár a módszer széles körben használatos volt, a kéziratok néhány érdekes részlettel szolgálnak. Úgy tûnik, többféle módszer is létezett. Egy bibliai vers legegyszerûbb meditációs használata az, ha az igét elolvasása és esetleges megtanulása után kiindulópontként alkalmazzuk a rendszer nélküli elmélkedéshez. A meditáló személy elôször a versre koncentrál, onnan továbbirányítja figyelmét arra a témára, amelyen meditálni szeretne. A meditálás folyamata messzire vezethet a vers eredeti jelentésétôl; az ige a meditáció kiindulópontja, és nem szolgáltatja a meditáció teljes témakörét. Az erre vonatkozó zsidó irodalom részletesen tárgyalja ezt a módszert. Emellett a verset leírhatjuk egy darab papírra. A meditálás során újraolvashatjuk, s így figyelmünket többször visszairányíthatjuk az igére. Ez a módszer elsôsorban akkor hatékony, ha a verset egy konkrét életproblémára szeretnénk alkalmazni; ekként az ige a meditáció szerves részévé válik. Végül az is lehetséges, hogy maga az ige legyen a meditáció témája. Így bizonyos értelemben a meditáció egy bibliai verssel való párbeszéddé válik. Gondolkodhatunk a versrôl, megnézhetjük több szempontból, kereshetünk különbözô interpretációkat, és megkísérelhetjük életkérdéseinkre alkalmazni. Ha az ige egyedi tanítást rejt magában, felhasználhatjuk több meditációs idôszakon keresztül, hogy beépüljön a személyiségünkbe. Noha egy bibliai verset vettünk példaként, bármilyen mondás vagy tanítás lehet a meditáció kezdôpontja. Hogy témánk tár4

Cfát (Száfed): város Izraelben, Felsô-Galileában. A 13. század óta a zsidó misztika egyik központja. Száfed fénykorában Jichák Lurjá (Ha-Ári, 1534–1572), Joszéf Káro (1488–1575) és Hájim Vital (1542–1620) volt a közösség legnagyobb szellemi vezetôje.


34

2010/07/14 15:03

Page 34

(Black plate)

Zsidó meditáció

gyalásának menetét egyszerûsítsük, továbbra is bibliai igérôl fogunk beszélni. Az ige vizuálisan és verbálisan is alkalmazható. Amennyiben a verset vizuálisan használjuk mint meditációs alapot, írjuk le egy papírra, és fókuszáljunk rá. Irányítsuk figyelmünket a versre, és ne vegyük le róla a szemünket. Az igének a figyelmünk központjává kell válnia, akár minden mást kizárva, mintha semmi egyéb nem létezne a világon, csak ez a vers. Ekkor tekintetünket a versre rögzítve, engedjük szabadon szárnyalni a gondolatainkat. Felsôfokon a vers arra is használható, hogy a tudatot megtisztítsuk minden más gondolattól. Ez a módszer szemlélôdésként ismert. Az ige effajta használata csak egy lehetséges módja a hasonló meditációk megvalósításának. De szemlélhetünk gyertyalángot, virágot, képet, kavicsot is, vagy bármilyen más tárgyat. Mivel ez a gyakorlat egy tudatunkon kívül esô dologhoz kapcsolódik, ezt a módszert kívülrôl irányított meditációnak nevezzük. Ez is lehet rendszerezett vagy rendszerezetlen meditáció. A meditáció legegyszerûbb módja az lehetne, hogy egy tárgyat nézünk, és engedjük, hogy a gondolataink szabadon áramoljanak. Ez a struktúra nélküli meditáció. Viszont ha a módszert arra használjuk, hogy a tudatunkat teljesen betöltsük és minden más gondolatot kizárjunk, akkor már önmagában rendszert adunk a meditációnak, ez pedig strukturált meditáció. Ha valaki egy tárgyat szemlél, akkor megnézi azt, és minden részletet alaposan megvizsgál. A folyamatos figyelem révén minden apró részlet jelentôségteljessé válik. Egyre mélyebbre mehetünk egy tárgy megfigyelésében, megpróbálva belsô lényegét látni, és kizárni minden egyéb gondolatot a tudatból. A tárgy esszenciáján túl arra is törekedhetünk, hogy meglássuk Isten jelenlétet a tárgyban, s hogy ezt dobbantóként használjuk Isten elérésére. Amellett, hogy tekintetünket egy írott igére szegezzük, a verset ismételgethetjük magunkban a meditáció teljes periódusa


2010/07/14 15:03

Módszerek

Page 35

(Black plate)

35

alatt. Ekkor már verbális meditációnak tekinthetô, nem vizuális kontemplációnak. Itt a szemlélôdés újra rendszer nélküli, megengedjük a tudatnak, hogy oda irányuljon, ahová a vers viszi. Ellenben ez a meditáció is rendszerezetté válik, amennyiben minden a verstôl eltérô gondolatot eltávolítunk a tudatunkból. Természetesen ebben az esetben sem kötelezô bibliai idézetet alkalmazni. Bármilyen mondat vagy kifejezés megteszi. Amint látni fogjuk, a nagy haszid5 mester, a braclavi Náhmán rabbi „a mindenség Ura” formulát ajánlotta meditatív eszközül. A keleti hagyományokban az ismételt formulát mantrának, illetve az ezen alapuló meditációt mantrameditációnak nevezik. A mantrameditációra épülô legismertebb rendszer az úgynevezett transzcendentális meditáció. Mivel nincs terminus technikus erre a típusú meditációra, a „mantra” szót fogom használni, ahol szükséges. A fentebb említett meditációkat tehát három csoportba lehet sorolni: vizuális vagy verbális, rendszerezett vagy rendszerezetlen, belülrôl vagy kívülrôl irányított. A belsô irányítású, rendszerezetlen meditáció akkor a leghasznosabb, ha valaki az életét szeretné megvizsgálni, és abban értelmet találni. A kívülrôl irányított, rendszerezett meditáció leginkább akkor használatos, ha a tudatot és a gondolkodási folyamatot szeretnénk összpontosítani, vagy ha érzékfeletti élményeket kívánunk szerezni. Habár a legtöbb meditációs módszer vizuális vagy verbális, más érzékek is lehetnek a meditáció fókuszpontjai. Így az egy tárgyon vagy bibliai igén történô meditáció helyett egy hangot, 5

Haszidizmus: vallásos és társadalmi mozgalom, melyet Eliezer Bál Sém Tov alapított a 18. században. Korai fázisaiban az elmélyült, egyben eksztatikus imát helyezte elôtérbe a talmudi stúdiumokkal szemben. A hívek általában egy karizmatikus vezetô, a cáddik köré csoportosultak, aki halála elôtt autoritását egy leszármazottjának adta át, hogy a közösséget tovább irányítsa. Ez a mozgalom ma már csak Izraelben és Amerikában virágzik, mert a holokauszt kipusztította az európai haszid közösségeket.


36

2010/07/14 15:03

Page 36

(Black plate)

Zsidó meditáció

például a tücsök ciripelését, egy vízesés zuhogását, vagy egy többször ismételt zenei hangot is használhatunk meditáláshoz. A hallásérzékünkkel is irányíthatjuk a meditációt, de ezekben az esetekben a meditálás nem verbális. Hasonlóképp, a szaglás is alkalmas a meditációra. Egyébként léteznek héber áldások, melyeket illatokra lehet mondani, és a gyakorlatban egy illat élvezetét meditatív élménnyé változtatják. Az ételre mondott áldások meditációvá alakíthatják az ízlelést és a táplálkozást. Az érintés élménye is lehet a meditáció fókuszpontja. A mozgásérzet szintén lehet a meditáció tárgya. Ez testmozgáson vagy testgyakorlatok sorozatán történô meditációból áll. A szufik alkalmaznak ilyet táncmeditációikban. A haszidok is gyakran használják a meditációnak ezt a formáját táncaikban és lassú, hajlongó mozgásukban ima közben. Úgy tekinthetünk bármelyik mozgásmeditációra, mint csak a mozgásérzet használatára, még akkor is, ha más érzékünket is igénybe vesszük. A lényeg az, hogy csak egy cselekvésre összpontosítunk, és azt megpróbáljuk Isten iránti tiszteletünk kifejezésének szintjére emelni. Mindez olyan mindennapos tevékenységekre is vonatkozhat, mint a mosogatás. A judaizmusban a cselekvésmeditáció akkor a legfontosabb, amikor összekapcsolódik egy parancsolat vagy egy rítus végrehajtásával. Sokan, zsidók és nem zsidók, úgy gondolnak a parancsolatokra, mint egyfajta rutinra és külsôségre. Sok zsidó mû viszont arra mutat, hogy a parancsolatok meditatív eszközök, melyek egy embert az istentudatosság magas szintjére emelhetnek. Ha ebben a fényben látjuk a parancsolatokat, akkor spirituális értelemben óriási a jelentôségük. Végül pedig meditálhatunk saját érzelmeinken is. Így például összpontosíthatunk a szeretet érzésére ugyanúgy, ahogy egy virágra vagy a gyertya fényére fókuszálunk. Szemlélhetjük a szeretetet, amit valaki iránt érzünk, fokozhatjuk, megtapasztalva azt a maga teljességében, a külsô interferenciáktól mentesen.


2010/07/14 15:03

Módszerek

Page 37

(Black plate)

37

Ugyanezt az intenzíven megélt szeretetet Isten vagy egy embertársunk felé is irányíthatjuk. Igazából a parancsolatok, mint „Szeresd tehát az Örökkévalót, az Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erôddel” (Deuteronomium 6,5) és „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Leviticus 19,18), pontosan ilyen meditációra szólítanak fel. Ha valaki tudatát az Istenés emberszeretet felé irányítja, úgy teljesen új fókuszba helyezi saját életét. Az érzelmek kontrollja nagyon fontos eleme az önuralomnak általában. Sokszor az önuralom gondolata egy érzelemmentes, száraz és szigorú életstílus képét idézi fel. Viszont ha valaki teljesen ura az érzelmeinek, akkor szándéka szerint hív elô érzelmeket, és szabadon fokozhatja ôket, ahogy akarata diktálja. Ahelyett, hogy olyan érzelmek uralkodnának fölötte, mint a szerelem, sóvárgás vagy megilletôdés, ô maga uralkodik rajtuk. Az ember elôhívhatja ezeket az érzelmeket, és összevegyítheti ôket, az élet minden aspektusát az érzelmek gazdag változataival színesítheti. Tehát az emóciók fölötti uralom az embert érzelmeinek mélyebb és változatosabb megtapasztalásához segíti mindennapjaiban, mint ahogy azokat általában megéljük. A magas szintû meditációs technikákban nincs szükség segédeszközökre, mert a gondolkodás irányítása közvetlenül történik. Általában ezeket tartják a meditáció legfejlettebb formáinak. Egy ehhez hasonló módszerrel volt dolgunk az elsô fejezetben, melyben meg kellett állítanunk gondolkodásunkat egy bizonyos idôtartamra. A legtöbb ember számára ez megvalósíthatatlan, és ez egyben kitûnôen demonstrálja, hogy a tudat nem áll teljesen az akarat uralma alatt. Néhány másodperc nem gondolkodás után a gondolatok elkezdenek bekúszni tudatunkba, egy rövid periódus után pedig áradatszerûen térnek vissza. Mint sok más diszciplína, ez is fejleszthetô. Ha valaki gyakorolja a gondolkodási folyamat megszakítását, egyre hosszabb szakaszokban lesz erre képes; végül elsajátítja a gondolkodás fo-


38

2010/07/14 15:03

Page 38

(Black plate)

Zsidó meditáció

lyamatának akaratlagos ki- és bekapcsolását. Mindez talán könynyûnek hangzik, de a valóságban évek hosszú gyakorlása kell a feladat tökéletesítéséhez. Mivel ez a meditációs módszer nem igényel segédeszközt, nem irányított meditációnak nevezzük. Fejlettebb változataiban a meditálás fókusza a „nem-gondolat”, avagy a semmi. Ez a meditáció veszélyes lehet, és gyakorlott vezetô nélkül nem ajánlott kipróbálni. Az általam ebben a könyvben tárgyalt módszerek elég lényegre törôk és biztonságosak, ha megfelelôen alkalmazzuk ôket. Emellett könnyen megtanulhatók, és a meditátor fokozottabb éberséget, valamint magasabb rendû tudatállapotokat élhet meg.


2010/07/14 15:03

Page 39

(Black plate)

4. Tudatállapotok

A

meditálással foglalkozó tanítások olyan magasrendû tudatállapotokról tesznek tanúságot, amelyek elérhetôk a meditáció gyakorlása révén. Beavatottak számára ismerôs tudatállapotokról van szó, de egy kívülálló még elképzelni sem tudja ôket. Sok mindent írtak már ezekrôl a magasrendû tudatállapotokról, de a téma tárgyalása általában megreked azon a ponton, hogy megmagyarázhatatlan és szavakkal ki nem fejezhetô élményekrôl van szó. Fontos oka van annak, hogy az ilyen tapasztalatok miért leírhatatlanok. Egy objektív, külsô jelenség esetén néhányan megegyezhetnek, hogy milyen szavakat használjanak a definiálására. Maga a nyelv is így alakult ki. Tehát két ember, ha megnéz egy rózsát, megegyezhet abban, hogy a színe piros. Mivel mindketten ugyanazt a rózsát látják, ugyanazzal a tapasztalattal rendelkeznek, és közösen tudnak nyilatkozni róla. Viszont, ha emberek magasrendû tudatállapotokról mint személyes élményekrôl próbálnak meg beszélni, tudják, hogy tapasztalataik teljesen belsô jellegûek. Nem tudjuk, mi zajlik le a másik ember fejében, még akkor sem, ha megpróbálja elmondani. Nem lehetünk egészen bizonyosak abban, hogy a másik ember mire gondol. Továbbá, mivel az említett élmények belsôk és személyesek, nehéz közös nevezôre jutni a leíró szókin-


40

2010/07/14 15:03

Page 40

(Black plate)

Zsidó meditáció

cset illetôen. A szókincs közös megtapasztalást feltételez, és a belsô élményeket nehéz vagy inkább lehetetlen másokkal megosztani. Tételezzük fel például, hogy míg meditatív állapotban voltam, olyan színt láttam, amelynek nincs megfelelôje a külsô világban, s annyira különbözik minden más színtôl, hogy lehetetlen más színekkel összehasonlítani. Miként kezdhetném el leírni, milyen az a szín? Nem lenne rá szó a szótáramban. Ugyanez igaz sok meditációs élményre nézve is. Ez a tény teszi kifejezetten nehézzé a meditatív állapot episztemológiájának kifejlesztését. Az ember végül olyan élmények leírásával próbálkozik, amelyekre nincs nyelvi kifejezôeszköze. Mindez így van, mivel azonban a meditáció egyik célja a magasabb rendû tudatállapotok elérése, nem árt, ha legalább némi fogalmunk támad arról, mit is jelent ez. A probléma az, hogy a magasrendû tudatállapotok nemcsak nehezen írhatók le, de nehezen is definiálhatók. Úgy látszik, nincs objektív ismeretelmélet, mely által megtudható, hogy egy tudatállapot miben különbözik a hétköznapi, ébrenléti állapotunktól. Ugyanakkor a szubjektív tapasztalatok és a róluk szóló beszámolók alapján valamelyest mégis megérthetjük ôket. A két legismertebb tudatállapot az ébrenlét és az alvás. Ezek általánosan ismertek és elfogadottak. Továbbá tudjuk azt, hogy néha álmosnak, néha pedig különösen ébernek érezzük magunkat. Ez azt demonstrálja, hogy az ébrenléti tudatállapotnak többféle szintje van. Kísérletek, amelyekben agyhullámokat mérnek, igazolják, hogy különbözô szintû agytevékenységek jellemzôek az ébrenlétre. Alváskutatásból szerzett bizonyítékok arra utalnak, hogy legalább két tudatállapot jellemzô az alvásra, az elsô álom nélküli, a másik, amelyben álmodunk. Ekkor figyelhetô meg a gyors szemmozgás, az úgynevezett REM (rapid eye movement). Bizonyos drogok is hatással vannak egy ember tudatállapotára. Az alkohol a legismertebb, melynek általános hatása az


2010/07/14 15:03

Tudatállapotok

Page 41

(Black plate)

41

éberség csökkenése, viszont oldja a gátlásokat, ami egyes területeken fokozott tudatossághoz is vezethet. Más, erôsebb drogok, mint az LSD és a meszkalin, úgy tûnik, megnövelik az összpontosítás képességét, például a szépség, szín, forma és hasonlók érzékelésekor. A drogok tudatra gyakorolt hatásának részletes tárgyalása meghaladná könyvünk kereteit. Ehelyett a belülrôl ébresztett tudatállapotokat fogjuk megvizsgálni. Emlékszem, amikor jesívában tanultam, néhányan versenyeztünk, hogy ki tud a Talmudból1 több oldalt fejbôl megtanulni. Érdekes élmény volt ez számomra. Az elsô oldalt meglehetôsen nagy erôfeszítés árán és hosszú idô után tudtam csak megtanulni, talán több óra is beletelt. De ahogy folytattam, a tanulás minden oldallal egyre könnyebben ment. Végül, úgy tíz oldal után kiderült, hogy egy lap szövegét három-négy olvasatra memorizálom. Mire végighaladtam vagy húsz oldalon, a következôt már elsô olvasatra megjegyeztem. Amit eleinte kifejezetten nehéz feladatnak éreztem, a végére viszonylag könnyû lett. A barátaim ugyanilyen tapasztalatokról számoltak be. Köztudomású, hogy az emlékezet készsége fejleszthetô. Akik rendszeresen memorizálnak nagyobb mennyiségû szöveget, tudják, hogy ez könnyen megvalósítható. Hivatásos színészek például egy vagy két olvasatra megtanulják egy színdarab vagy egy film szövegét. Ugyanez a helyzet a hivatásos zenészekkel is, akik a kottát jegyzik meg rendkívül gyorsan. Számomra talán az volt a legérdekesebb, hogy nem a memóriám tûnt élesebbnek. Azt fedeztem fel, hogy amikor egy lapot nézek, maga a nézésem más. Úgy éreztem, hogy a memóriám teljesen nyitva áll, az információ pedig egyenesen beleáramlik. Mintha az érzékelés és a memória között korábban akadály lett volna, amely most eltûnt. 1

Talmud: a zsidó törvénykezés tárháza, a Tóra után a második legfontosabb mû. A szóbeli hagyomány összeállítása a Misna lezárásával kezdôdött a 2. században, ezt követte a Palesztinai Talmud (4. század), majd pedig a Babilóniai Talmud lezárása (6. század).


42

2010/07/14 15:03

Page 42

(Black plate)

Zsidó meditáció

Van ebben valami logika. Ha mindenre emlékeznénk, amit láttunk vagy tanultunk, eldugulna ez emlékezetünk a sok haszontalan információtól. Az értelem ennélfogva rendelkezik egy szûrôvel, mely kiválogatja, hogy mit raktározzon el az emlékezetben. A gond egyedül az, hogy a szûrô akkor is ott van, amikor nem akarjuk, például ha memorizálni szeretnénk valamit. Gyakorlással egyébként bármikor elmozdítható. A lényeg az, hogy amikor valaki már kifejlesztette a memóriáját, egészen más a figyelme egy szöveg tanulásakor, mint korábban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a memoriter ideje alatt más tudatállapotban van. Hadd mondjak még egy példát. Amikor nukleáris fizikából doktoráltam, egy rendkívül bonyolult matematikai feladatot kellett megoldanom egy esszéírás folyamán. Annyira belemerültem a feladatba, hogy majdnem hetvenkét órán keresztül, megszakítás nélkül dolgoztam rajta. Hogy a problémát megoldhassam, eredeti matematikai technikákat és procedúrákat kellett kitalálnom. Az volt a legkülönösebb, hogy két évvel késôbb, amikor a munkámat újraolvastam, a matematikai részt szinte alig értettem. Nehezen hittem el, hogy ezt a matematikai rendszert én magam alkottam meg. Bárki, aki megoldott már bonyolult problémát, különösen a matematikában vagy más tudományokban, tudja, hogy egy bizonyos ponton a tudat „rákattan” a témára. Ilyenkor a megoldás válik a világ legfontosabb dolgává, és az ember minden idegszálával erre koncentrál. Személyesen is tudom, hogy ebben a „rákattant” állapotban olyan dolgokat tudok elvégezni, amelyekre egyébként nem vagyok képes. Felsôfokú fizikai tanulmányaim során egy vizsgatesztben találkoztam egy nehéz matematikai kérdéssel. Egy darabig dolgoztam rajta, majd amikor láttam, hogy nem tudom a megoldást, a következô példával kezdtem el foglalkozni. Szerencsére ez olyan teszt volt, amelyben ötbôl csak három kérdésre kellett helyesen válaszolni. Hónapokkal késôbb, egy esszét írva, kalku-


2010/07/14 15:03

Tudatállapotok

Page 43

(Black plate)

43

lációim folyamán hasonló kérdéssel találkoztam. Ekkor azonban „rákattantam” a problémára, és legnagyobb meglepetésemre képes voltam megoldani azt, amit a tesztben nem, méghozzá másodpercek alatt. A világon a legegyszerûbbnek éreztem, és az is volt, mert számításaim közben rutinszerûen oldottam meg ennél jóval komplexebb és bonyolultabb problémákat. A „rákattanás” kifejezést azért használom, mert ez személyes érzést ír le, amit az említett probléma megoldásakor tapasztalunk. Amikor valaki rákattan egy problémára, hatalmas, majdnem érzéki örömöt érez, ha megoldja. Táplálék és alvás nélkül és minden kimerültség ellenére halad ilyenkor a megoldás felé. Úgy érezhetjük, hogy olyan intellektuális tartalékaink vannak, amirôl korábban nem is volt tudomásunk. Egy problémára való rákattanás más, a normálistól különbözô tudatállapotba helyezi az embert. Az elmének jóval nagyobb része vesz részt a megoldásban, mint hétköznapi tudatállapotunkban. Tehát úgy is gondolhatunk rá, mint „problémamegoldó” tudatállapotra. Egy olyan idôszakra is emlékszem az életembôl, amikor festettem. Éppen akkor tanultam meg az akrilfestékkel bánni, s úgy éreztem, hogy egész jó festményeket készítek. Bármikor, ha festettem, rákattantam, s nem tudtam abbahagyni a munkát. Festményeket hoztam létre, melyek még engem is megleptek. Az alkotás folyamatában is megéltem a magasabb rendû tudatállapotot. Nemcsak éberebb vagy élénkebb voltam, hanem teljesen más módon gondolkodtam. Az általános intelligencia és a zsenialitás közötti különbség nem a személy adottságaiban mutatkozik meg, hanem a „rákattanásra” való képességében és a magasabb tudatállapotba kerülési készségében. Az emberek a zseniális mûveket elérhetetlennek tartják, de ez nem feltétlenül igaz, hiszen az alkotó is meglepôdhet azon, amit létrehozott, amikor „rákattant” tudatállapotban volt. A kreativitás szintje a mûvészetben vagy a


44

2010/07/14 15:03

Page 44

(Black plate)

Zsidó meditáció

problémamegoldásban hatványozottan magasabb lehet a „rákattanás” állapotában, mint normál tudatállapotban. Lehet, hogy a zsenialitás titka abban a képességben rejlik, milyen mélyen tud valaki egy problémára vagy mûalkotásra koncentrálni. A rákattanás tudatállapota megnövekedett fizikai energiával jár együtt. A pulzus felgyorsul, a test erôsen izzadni kezd. Néha úgy is érezheti az ember, hogy szinte remeg a kreativitástól. Amíg valaki ebben a tudatállapotban van, az energia, amit felhasznál, általában nagyobb a hétköznapinál, továbbá nemcsak az értelem, hanem a test is részt vesz a kreatív erôfeszítésben. Valószínû, hogy egy másik típusú problémamegoldó tudatállapot is létezik. Amikor ezt felfedeztem, éppen kutatásokat végeztem a kabbalával kapcsolatban, és az ötdimenziós kocka tulajdonságait próbáltam meghatározni. A probléma igen bonyolult volt, mert a forgó kockát egy ötdimenziós térben kellett vizualizálnom. Több délutánon át töprengtem anélkül, hogy közelebb kerültem volna a megoldáshoz. Míg egyszer, egy esti fürdôzés közben véletlenül eszembe jutott ez a probléma. Hirtelen a kérdés minden aspektusa tökéletesen kitisztult, és az összefüggések, amelyek kibogozhatatlannak látszottak, könnyen vizualizálhatók és érthetôk lettek. Mire kiszálltam a fürdôkádból, megoldottam a feladatot. Végül pedig kezdtem megérteni, hogy ez már gyakran megtörtént velem. A fürdôzés kitûnô alkalom volt a nehéz problémák megoldására. De ez az élmény egészen más volt, mint amikor rákattantam egy problémára. Sôt, a gondolataim éppen hogy szabadon kalandoztak, mégis meglepô pontossággal találtak rá a megfelelô válaszokra. Valószínû, hogy a tudatnak két módozata van, melyekben rendkívüli képességgel old meg problémákat. Az egyik a „rákattant” mód, amelyben az energia megnövekszik a tudatban és a testben is, a másik az, amikor valaki teljesen nyugodt, és a gondolkodás önállóan keresi a probléma megoldását. A „rákattant” állapot „forró”, míg a nyugodt „hûvös”. A prob-


2010/07/14 15:03

Page 45

(Black plate)

Tudatállapotok

45

lémamegoldó képesség mindkét esetben rendkívül kiterjedt. A „forró” koncentráció az egész testet igénybe veszi, mintegy megemeli az adrenalinszintet. A „hûvös” koncentrációban tudat és test, amennyire lehet, elcsendesedik, hogy a gondolkodás lézersugárként pásztázhassa a problémát. Ezzel a két példával látszólag messze kerültünk a tudatállapotok és a meditáció kapcsolatának témájától. Mégis fontos összefüggésekre mutathatunk rá. Elôször is, vannak intellektuális meditációs formák. Bizonyos tradíciókban ezt az „intellektus útjának” nevezik. Egyes meditációs típusok bizonyára azt a célt szolgálják, hogy meghatározott tudatállapotok váljanak elérhetôvé, melyekben a problémamegoldó képesség fokozódik. Emellett van egy közvetlen kapcsolat a jobban ismert meditációkkal is. A mantrameditáció, mely egy szó vagy egy mondat ismétlésébôl áll, állítólag elôidézi a „relaxációs választ”. Sok klinikai pszichológus használja ezt a meditációt, hogy a pácienseiket relaxálják. Létrehozták a mantrameditáció egy fajtáját, az SCM-meditációt,2 mely mint terápiás eszköz mentes minden misztikus elemtôl. Ez a technika relaxálja a testet, miközben megnöveli a tudati tevékenységet is. A mantrameditáció a test nyugalmát és a tudat „hûvös” koncentrációját hozza létre. Ha valaki ebbe a tudatállapotba kerül, a szellemi tevékenységek folyamatának kontrollja megnövekszik. Egy egyszerû példával demonstrálhatjuk ezt. Foglaljunk helyet egy egyenes támlájú széken. Hátunkat tartsuk egyenesen, mert ha görbe háttal ülünk, egy idô után kissé elgyötörtnek érezzük majd magunkat. A gyakorlatot olyankor érdemes elvégezni, amikor tudjuk, hogy senki nem fogja megzavarni vagy megszakítani. Kezdjük úgy, hogy teljesen ellazulunk, majd hunyjuk be a szemünket. Elôször fényeket és képeket fogunk látni, ahogy meg2

SCM: Standardized Clinical Meditation, szabványosított klinikai meditáció.


46

2010/07/14 15:03

Page 46

(Black plate)

Zsidó meditáció

jelennek a tudatunkban. Egy-két perc után a villanások összeolvadnak és kaleidoszkópszerû képekké alakulnak át, ahogy errôl korábban már volt szó. Relaxáció közben a képek váltakozása fokozatosan lelassul, végül olyan hosszan jelennek meg a tudatunkban, hogy elég idônk lesz fókuszálni rájuk. Összpontosítsunk a képekre. Ha más gondolatok jelennének meg, gyengéden toljuk ki ôket a tudatunkból. Próbáljuk fenntartani a koncentrációt a tudatban megjelenô alakzatokon, kizárva minden mást. Felfedezzük majd, hogy fokozatosan növelni tudjuk a fókuszálás idejét. Az elsô néhány alkalommal próbáljunk meg relaxálni és csak a tudatunkban felmerülô képekre koncentrálni. Az idôtartam legalább húsz vagy harminc perc legyen. Folyamatosan növekedni fog az a képességünk, hogy egy képet a tudatunkban megtartsunk, és arra összpontosítsunk. Amint elérjük ezt a szintet, készen leszünk rá, hogy demonstráljuk magunknak a mantrameditáció hatásait. Mivel jelenleg csak kísérletezünk, és nem készülünk hosszabb távú gyakorlatra, nem számít, hogy mit alkalmazunk mantraként. Állhat a mantra egy értelmetlen frázisból, egy kedvenc verssorból, egy bibliai versbôl vagy bármilyen szócsoportból. Vannak, akik könnyû kezdô mantrának tartják ezt a mondatot: „A nevem…” Ha ennél spirituálisabb élményre vágyunk, használhatjuk Náhmán rabbi mantráját: „a Világegyetem Ura”, vagy ennek héber megfelelôjét (lásd az 5. fejezetet). Kényelmesen ülve, többször ismételjük el a kísérleti mantrát. Ennél a pontnál nem számít, milyen módon tesszük ezt. Lehet, hogy lassan kántálni szeretnénk, suttogva mondani, vagy csak csöndesen motyogva. A frázist mindenestre érdemes lassan ismételni egész idô alatt. Hamarosan egyre nyugodtabbnak és egyben éberebbnek fogjuk érezni magunkat. Most pedig, ahogy a mantrát ismételgetjük, figyeljünk a tudatunkban megjelenô képekre. A tudat lecsendesítésével egy idôben a képek még élettelibbé válnak, s egyre hosszabb ideig le-


2010/07/14 15:03

Tudatállapotok

Page 47

(Black plate)

47

szünk képesek megtartani ôket. Lehet, hogy látványossá, sôt olyan gyönyörûvé válnak, hogy magunk is megdöbbenünk tôle. A tudatban megjelenô képek adják az egyébként nem nagy számú meditációs jelölôk egyikét. Tudható, hogy az ember meditatív állapotban van abban az esetben, ha a tudatában megjelenô képek elkezdenek egyre szubsztanciálisabb és állandóbb alakot ölteni. Még akkor is, ha a „kép-zés” nem az egyetlen meditációs jelölôje a magasabb rendû tudatállapotoknak, fontos mérô, mert könnyû objektívan leírni. A többi indikátor is a tudati folyamatok felett való uralom megnyilvánulása, mint ahogy a vizualizálás is az. Mivel mindezeket kísérletként hajtottuk végre, nem tanácsos túl messzire menni anélkül, hogy megterveznénk a meditáció irányát. De a kísérlet azt bizonyítja, hogy a magasrendû tudatállapotokban az egyén képalkotó és koncentrációs képessége jelentôs mértékben növekszik. A meditációban való elôrehaladás, valamint a koncentráció megtanulása nyomán – mely hetekig vagy akár hónapokig tartó folyamat – a tudatban megjelenô képek feletti uralom elsajátítható. Ekkor a képek megidézhetôvé válnak, s olyan hosszú ideig tarthatjuk meg ôket a látómezôben, amíg csak akarjuk. Ahogy majd látni fogjuk, ez önmagában a meditáció egyik formájává válhat. Korábban már tárgyaltuk a tudatban véletlenül megjelenô képek kérdését, és megállapítottuk róluk, hogy az agy által gerjesztett zavarások. Habár ez a „zavarás” csukott szemmel is könnyen észlelhetô, jelen van akkor is, amikor dolgokat nézünk, és ekkor leginkább tompítja az érzékelésünket. Tehát ha valaki egy rózsát szemlél, a „zavarás” miatt csökken a rózsa szemlélésének élvezete. Ha megtanuljuk a képeket a tudatunkban megtartani, akkor a „zavarást” is kontrollálni tudjuk. Úgy tudunk tárgyakat megfigyelni, hogy nem zavarnak be az agy öngerjesztette képek. Ez különösen fontos a szépség élvezetekor. Ha valaki „kikapcsol-


48

2010/07/14 15:03

Page 48

(Black plate)

Zsidó meditáció

ja” a tudati zavarást, és azután tekint a rózsára, a rózsa tudatban megjelenô képe semmi mást nem fog tartalmazni a rózsán kívül. Mivel ekkor a rózsát „zavarás” nélkül nézi, a szépsége megsokszorozódik. Ez az oka annak, hogy sok ember számol be a szépség fokozott érzékelésérôl meditatív állapotban. Sôt sokan elsôsorban azért tanulnak meg meditálni, hogy magasabb rendû tudatállapotokban új esztétikai élményeket szerezzenek. Amint valaki megtanulja kontrollálni a tudatban megjelenô képeket, fokozatosan továbbléphet magasabb szintû vizualizációk használatára. A vizualizálás alapvetô lépései egyszerûek: alakzatok képeit idézzük fel, betûket, tárgyakat vagy jelenetek képeit. Ami ilyenkor látható, nem igazán különbözik attól, amit mindennapos körülmények között látunk. Ahhoz azonban, hogy a tudatunkban megjelenô képeket szilárdnak és valóságosnak lássuk, rengeteg gyakorlás szükséges. Ahogy valaki egyre gyakorlottabbá válik, úgy a képek néha valóságosabbnak tûnhetnek, mint azok, amelyeket nyitott szemmel látunk. Minél inkább ura az ember a tudatának, annál több kontrollja lesz a tudatában megjelenô képek felett. Ha már jártas valaki a vizualizálásban, képes olyan képeket látni, amelyeket sosem láthatna fizikai szemével. Kabbalista és más misztikus munkákból kiderül, hogy sok magasrendû tudatállapotban megélt élmény tartozik ebbe a kategóriába. Ezért ír a Zohár3 is a „sötétség lámpájáról”. Ez olyan sötétség, ami fényt sugároz. Hasonlóképp, a Talmud többször utal „feke3

Zohár: az elméleti kabbala alapmûve, melyet a hagyomány szerint Simon bár Joháj rabbi (2. század) állított össze Mózes öt könyvéhez és a Megilákhoz (Eszter könyve, Énekek éneke, Ruth könyve, Jeremiás siralmai és A prédikátor könyve) írott kommentárként. Évszázadokon keresztül ismeretlen volt, míg a 13. században Mose de Leon spanyolországi rabbi (1250 k.–1305) hagyatékából került elô. Gershom Scholem (1897–1982), aki a jeruzsálemi Héber Egyetem Zsidó misztika tanszékének világhírû professzora volt, lingvisztikai okokból a középkorra teszi a Zohár születésének idejét, de elismeri, hogy ôsi részeket is tartalmaz. Véleménye szerint nagyobbrészt zsidó neoplatonista mû (Major Trends in Jewish Mysticism, 5. fejezet. Lásd még az 5. jegyzetet). A Zohár a kabbala fômûve, a zsidóság harmadik legszentebb könyve a Biblia és a Talmud után.


2010/07/14 15:03

Tudatállapotok

Page 49

(Black plate)

49

te tûzre”. Egy tanítás szerint az ôseredeti4 Tóra „fekete tûzzel íródott fehér tûzön”. Ez pedig olyan kép, amely nem látható szokványos látással, sôt elképzelni is nehéz hétköznapi tudatállapotban. Általában a fényes színeket, nem a feketeséget vagy a sötétséget érzékeljük ragyogónak. A tudat számára azonban lehetséges, hogy egy sötétséget sugárzó lámpát jelenítsen meg. Ez egy fényt sugárzó lámpa negatív képe. Mint ahogy a fény látható, mert érezzük, hogy energia sugárzik felénk, ugyanúgy érezhetjük negatív energia sugárzását a sötét lámpa megjelenítésekor. A „fekete tûz” megidézése a tudatban hasonló tapasztalat. Ha valaki már megtanulta uralni a vizualitását, akkor egyszerû a negatív energia láthatóvá tétele is a tudatban. Az is fontos, hogy a tudatban megjelenô kép szépsége fokozható legyen. Többrôl van szó, mint a szép fokozott érzékelése, amikor is a zavarást iktatjuk ki, hogy egy gyönyörû tárgyra koncentrálhassunk. Inkább arról van szó, hogy „megnyomjuk a szépséggombot” a tudatban, ami által kifejezetten érzékennyé és befogadóképessé válunk a szépre. A szépség tudatban megjelenô képe ezerszer szebb, mint a fizikai szemmel látható szép, mivel ilyenkor szándékosan erôsítjük a szépség érzékelését. Ez azért jelentôségteljes, mert a szépség (tiferet) a tíz szefira5 egyike a kabbalában. A tíz szefira a következô: akarat (keter), tanulási képesség (hokhmá), értelem (bina), szeretet (heszed), erô (gevurá), szépség (tiferet), dominancia (necáh), alázat (hod), szexualitás (jeszod) és befogadókészség (málkut). Úgy tekinthetünk 4

5

Ôseredeti (primeval) Tóra: a Zohár szerint „Isten a Tórába tekintett és megteremtette a világot” (1,34a, 2,161a). Bál Sém Tov magyarázata szerint: „A Tóra a legfôbb bölcsességbôl származik. Isten látta, amit a Gondolatában teremteni akart, és ez az, amit teremtett.” Lásd Rabbi Aryeh Kaplan The Light Beyond címû haszid írásokból álló gyûjteményét (Maznaim Publ. Corp., New York, Jerusalem, 1981). A tíz szefira Gershom Scholem megfogalmazásában „tíz olyan alapvetô isteni attribútum (tulajdonság), melyek egyben tíz szintet is képviselnek, és amiken keresztül az isteni lét pulzál” (Major Trends in Jewish Mysticism. Schoken Books, New York, 1995, 208.).


50

2010/07/14 15:03

Page 50

(Black plate)

Zsidó meditáció

ezekre a szefirákra, mint „kapcsolókra” a tudatunkban, amelyek erôsítôként szolgálnak a velük kapcsolatos tapasztalatokhoz. Így, mivel a szépség a szefirák egyike, ha „a kapcsolót megnyomjuk”, az érzékelés felerôsödik. Egy másik fontos jelenség, amely magasabb rendû, kontrollált tudatállapotban ismerhetô meg, a panoszkopikus látás. Ha valaki egy tárgyat néz, normál körülmények között egyszerre csak egy oldalát láthatja. Hasonlóképp, a tudati látásban egy oldalról vizualizálunk dolgokat. Természetesen egy valóságos tárgyat elfordíthatunk, hogy a másik oldalát is lássuk, és ugyanez lehetséges a tudatban megjelenô képek esetében is. Magasrendû tudatállapotban viszont megvalósítható a panoszkopikus látás, melynek révén egy tárgy tudatban megjelenô képét minden oldalról egyszerre láthatjuk. Például, ha megnézzük, hol van Amerika a földgömbön, nem láthatjuk Ázsiát, mert az a föld másik oldalán van. Viszont a magasabb rendû tudatállapotban a két földrész egyszerre vizualizálható a földgömbön. Lehetetlen ezt az élményt leírni valakinek, aki még nem tapasztalt ilyet. Néhány modern mûvész, például Picasso, feltehetôleg rendelkezett ilyen élményekkel, és megpróbálta lefesteni. Az emberi tudat általában egy oldalról vizualizál dolgokat, mert így látjuk ôket a szemünkkel. Ez nem más, mint csecsemôkorból velünk maradt megszokás. Ha megtanuljuk kontrollálni a tudati folyamatokat, az ilyen szokások megtörhetôk, és teljesen új perspektívákból leszünk képesek látni. A panoszkopikus látás ennek a jelenségnek az egyik példája. Bizonyítható, hogy Ezékiel híres látomása hasonló tapasztalatokból ered. Ezékiel bizonyos angyalokról (khajot) számol be, akiknek négy oldalról négyféle arcuk van: emberé, oroszláné, ököré és sasé. Mégis, többször megjegyzi, hogy „az alakok nem fordultak meg mentükben” (Ezékiel 1,12). Vagyis, habár csak egy oldalról látta az angyalokat, s azok nem forogtak, mégis mind a négy arcukat látta egyszerre, egy idôben.

Z S I D Ó M E D I TÁ C I Ó

Recommend Documents