XXIII. évfolyam 4. szám 2008. május Ballagási különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja
A. J. T. P.
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
Karaktervers 2008
2008. május
Az AJTP-ben – mért lenne ez fura? – itt van az öccse is, hozzá meg az ura. Ezért aztán az már szinte hivatalos, hogy 221-es szobabeli lakos. A lányoknak ő lett önkéntes vekkere, rajta múlik az, hogy a szoba felkel-e. Az ébresztés után jön a cornflakes tejjel, utána már csak az indulásra kell jel. Jól értik, a söprés neki nem a dolga, ő csak ébreszt, és majd takarít a szolga. Ha valami baj van, morog, mint egy medve, a koleszban így a Maci nevet nyerte. Az órán figyel, mert tanulni nem szeret, mangától Fable-ig a könyvek kapnak teret. Megrögzött műszaki, bősz számítógépes, Playstation-t játszani órákig is képes. Van másik kedvence: az idegen nyelvek, a versenyben eddig az angol, s japán nyertek. Ha ebből se tudod, ki ez, nagyon ciki, mert ez nem lehet más, mint Árvay Brigi.
Ő a legszebb, legjobb, a legszupermenebb, ezért jutott rá a Horváth-kedvenc szerep. Meghatja őt minden misztikus sorozat, hol egy titkos erő átugrik korokat. Általában csöndes, nem verekszik, olvas, bandából kimarad – egy magányos farkas. Igen, mondom: csöndes – már úgy általában, de biz káromkodik, csak úgy magában. Evéskor kedvence nem a menza-vályú, nem sós, nem savanyú, hanem édesszájú. Ha angolja perfekt, s nem afféle hanyag, tudhatod: van benne bio üzemanyag. A görög ég alatt, kint a tengerparton, leégett a gyerek hason, fejen, talpon. Meglátszik rajta, hogy a Puskás neveltje: LED Zeppelin a zenei kedvence. Brigiről nem írni méltánytalan lenne, karaktervers-író ilyet sose tenne! Most, hogy Chaz elballag, hull könnyünk, mint zápor, ne felejtsd társaid soha Büki Gábor!
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Beceneve Dundus – jaj!, összezavarnak – összes közül pont a legvékonyabb csajnak. Nincs egyedül azzal, hogy szereti a testét: sok fiú töltené testével az estét. Szerelmes könyveken krokodilkönnyet ejt, aztán meg tapadós latin táncokat lejt. Zsanettel, Dórival eljárnak a Bankba, Bank-kártyájuk is van – virít az ablakba’. Látott banándugót ő a konnektorban, áram nélkül mértek két egész padsorban. Kajakártyáiból megtalált egy párat, az a baj, hogy előbb elveszített hármat. Ismerős neki a Koli Oscar tája, ő lett tavalyelőtt a koli lustája. Rá is rossz hatással van a túl sok pia, csúszdában aludni látta Itália. Imád shoppingolni, s ha nem talál cuccot, „Óh, kenyér!” – kiált föl, s elhagyja a placccot. A rímért nem -cica, hanem plázanyuszi, „Ennyi.” – mondaná ő maga: Dudás Zsuzsi. Lelkes és igazolt focista a szentem, benne szinte túlteng a fradista szellem. Részben a focizás okozza a vesztét, törések és sebek lepik el a testét. Beceneve talán ezért lett Spártai, s nem azért, mert szeret másoknak ártani. Mindig teljesíti, mit a foci ráró, Bundesliga miatt így lett séróbáró. Tonyval évente átugrik síelni, osztrák léccel szokott szlovák havat szelni. Kedvenc kolisportja esténként a pingpong, filmügyben egyszerre Hollywood és Hongkong. Kicsi a kolesz, ha ismerkedni kíván, épp ezért barátunk szerepelt a VIVA-n. Szokásává vált a gyakori look-váltás, némely lány számára ez maga a válás. Bezzeg a másikat ez hozza helyzetbe, a lányoldali lépcsőn, sötétben és este. Versemnek ím vége, csak egy csapás vár rám: ha önök nem tudják, hogy ez Halász Ádám.
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Társai azt mondják, bolgárul álmodik, a magyar nyelv neki csak holmi második. Cigizett fürdőben, tetőn és erkélyen, bizony ám, megszívta némelykor jó mélyen. Nevéhez tapintat és finomság társul, legföljebb azt töri, amihez hozzányúl. Amióta műfüvön lefejelt egy csövet, az igazi fűért sok mindent elkövet. Ideálja szép: a földi paradicsom, megvalósítását elkezdte a falon. Második lépésként, mint valaha Ádám, folyosón föl-alá csak pucéran jár ám. Egykor rocker volt, ma trance avagy progresszív. „Fogd be a pofádat!” – mondja, hogyha beszív. Tonynak is beszól, nem egy félénk alak, ha Balázzsal boxol, remegnek a falak. Bundesligás séró, fekete, mint korom, vajon mivel festi? – én azt föl nem fogom. Ha nem ismerted, most megtudtad, hogy milyen, építésznek készül, de nem tanul Milen. Zsámboki a gyerkőc, onnan került ide, hosszú évek alatt nem hagyta el hite. Nem bizony, mert olyan nem nagyon van neki, ezért bentmaradás soha itt nem leli. „Mindenkit szeretek” – állítja magáról, semmi nem vonja el figyelmét a máról. A jövő messze még, a múlt meg nem számít, terveivel Tacskó biztosan nem kábít. Ha mások dumálnak, álmában hozzászól, a beszéd nem kelti legmélyebb álmából. Sőt, egyszer egy este párnáját ölelte, és testét a banda a tanulóban lelte. Berlinben a csacska pórul járt egészen, szőke helyett barnát szeretett merészen. Voltaire nyomán kincset nem lelt az ablakban, de a szesz kísérti ezeregy alakban. Ha Milen pucér volt, annak ő volt oka, a törölközőjét nem hagyta ott soha. Elveszti cuccait, kéne egy vasvilla, hogy mindet összegyűjtse Horváth Attila.
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Egy marék gyógyszertől a társai között, Pécstől Pestig végig a vonaton röhögött. „Reformkonyhán” él, de attól is fog halni, nem kellene annyi kék-zöld penészt falni! A hét végén ő már csakis haza vágyik, a vonata viszi Pesttől el Budáig. Budáig bizony, mert neki mást jelent, Barbarája az, ki viseli e nevet. A múlt nyáron otthon leveleket hordott, kevés fizetésből nem nagyon vett Fordot. Kiegészítésül keresett egy ácsot, de ott is bagóért ácsolta a rácsot. Sokszor csukott szemmel virraszt a buliban, bezzeg nyitott szemmel alszik a suliban. Azt a jegyet, amit munkával nem ért el, eléri, ha kisír, meggyőz, meghat, kérlel. Nagymarosi, s mondják: egész jó kosaras, kár, hogy emellett még hírhedett poharas! Jövőre már talán másfelé ver tábort, búcsúztatjuk Jecót, vagyis Jetzin Gábort. Az erőmű fényétől aludni nem tudott, az ágya irányán a kísérlet elbukott. A horkolást sem bírja, ez az egyik réme, ellene kispárnát szorít a fülére. Amit elmeséltem, látja abból bárki, hogy a versem tárgya Borsószem királyfi. Érzékenységéről írhatnék egy regényt, Annyi minden bántja a kétméteres legényt. Merthogy még nincs vége! Fázós is a pasi, zokni, mackónadrág kell éjszaka neki. „Mit adsz érte?” – kérdi, ha bármit kérsz tőle, Biztos attól fél, hogy éhen hal jövőre. Hadtörténelemből nem erősebb senki, főleg Napóleon korszaka érdekli. Vajon katonái dagadtak, vékonyak? Na és vajon mitől voltak mozgékonyak? Dolgozott nyomdában, majd forgalmat számlált, „Szigetelt” is, aztán barackot konzervált. Bőrkabátja hosszú, bakancstalpa bordás, nem semmi figura Kápolnai András.
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Nehezen kel reggel, és sokáig készül, s persze a suliba késve ér be végül. Ugyanígy hozzánk is késéssel érkezett, miután elhagyta Zalaegerszeget. Utána bezzeg már nem késett sokáig, eltalált Zsuzsával egy fiúszobáig. Kerekedett ebből szép kis kalamajka, majdnem kirúgástól görbült le az ajka. Sok pazarló között egy igazi gyűjtő, nem pénzt, vagy bélyeget, hanem embert gyűjt ő. Zsuzsi, PaSa, Tamás, Ádám, Tuccsi, Yeti, a legfontosabb, hogy sok ember szereti. Sziló helyett inkább a könyveket falja, jöhet a legjava, a közepes s az alja. Ha teheti rajzol, tündért, rózsát, embert, filmből vámpírost néz, musical-ből a Hair-t. Ami a szívén, egyúttal a száján, szeret kóborolni az iskola táján. Miután Csöpinél poharát kiitta, eljött meghallgatni versét Kiss Brigitta. Kisfiús, gyermekes, ártatlan a képe, de titokban ő a pesti hidak réme. Megmászta már egyszer a Szabadság hidat, lekúszott egyedül – tűzoltót nem szívat. Aztán körbejárt az Erzsébet híd lábán, ott is káromkodott, ahogy kifért száján. Megiszik két üveg ice tea-t is naponta, emellett legfeljebb chipset nyel el gyomra. Roppantul érzékeny, sértődős egy szóra, majd azután így szól: „Gyere ki a hóra! Hogyha nincsen hó, hát jó a tornaterem, hol véres orrommal Dávid öklét verem.” Híralap iránt a szerelme szívbeli, elektrót, „D” betűt sehogy se szíveli. Simson, vagy Suzuki? Mindkettővel száguld, neki aztán mindegy, a benzin hogyan drágult. Ukrajnába jár át néhanap seftelni, a nagy rakománytól kidurran a felni. Traktorral szánt, arat, mert nincs többé paci, Kandóra készül a csendes Koszta Laci.
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
A ladánybenei disco vip-vendége, bicik-li-muzinon zárul az estéje. Bentmaradós week-end őt nem nagyon látta, a sok bulis barát otthon nagyon várta. Utálja a koleszt, utál tanulni is, bár tanárok szerint okos, és nem dilis. Évi fogyasztása kilenc kajakártya, ki tudja, hogy miért, ez a kedvenc tárgya. Azt, hogy hangulata, kedve hogyan áll ma, meghatározza a sokszor tréfás álma. Az álmokon kívül tenyérből is jósol, a jövőbe gyakran bele-belekóstol. Pécsett a kultúra szokott fesztiválján szökőkútba ugrott alkoholba mártván. Kedvence a csocsó, az az ő terepe, kapus-csatár-hátvéd a hármas szerepe. Miért hívják Wildfire-nak, én azt nem is sejtem, ezért ezt a témát mihamarabb ejtem. Heti két-három könyv neki az olvasás, ballagj el hát szépen, barátunk, Kris-(t)Ta-más!
Elsős korában őt sok vadállat nyúzta, közülük némelyik a rövidebbet húzta. Lakhelyén jól tartják. Neve Mikebuda, ki is gömbölyödött szépen, mint a duda. Mikor horkolása fölhangzik az égig, tollas párnájával András veri végig. Azt beszélik róla, hogy pályát tévesztett, lelke mélyén borász, kedvence a szesz-tett. Munkahelye nyáron ezért egy borászat, muszájból kóstolja a bort – de vagy százat. A suliban haja elomlik tarkóján, mikor órán álla pihen tolltartóján. A mostohájának az volt legszebb tette: egy matekpéldáért éjfélkor keltette. Tekintélyre tett szert épp a matek révén, döntőbe is került most az OKTV-n. Teli a tarisznya: víz, elemózsia, jó utat, koleszunk Monori Józsija!
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Bár gyúrja a testét, inkább karcsú fajta, a sok izom kívül alig látszik rajta. Élete fonalát a lányok képezik, akik lelkét – meg a testét – térképezik, és ha kedvencei komolyan nem veszik, Hawaii pizzából négyet is megeszik. Tudásnak – mint tudjuk – ismétlés az atyja, és a tudásvágyát Milen támogatja. Hogy belekóstoljon mindenféle jóba, évek óta jár a tízes tanulóba. Úgy tűnik, hogy inni nem tanult senkitől, így aztán a bortól mások előtt kidől. Föl és alá mászkál, meg még ide-oda, délután és éjjel nem látja a szoba. De a tanár hallja, ahogy telefonál, hatvanezer pénzért ezer órát dumál. Hja, a hosszú éjek… azok sokat láttak, erkélyen, holdfényben füstöltek a bátrak. Látták késve jönni, hamis kimenővel, mert Casanovánknak dolga akadt nővel.
Ártatlan kék szeme hat a tanítóra, pedig a tokajit kiitta húzóra. Hosszú foci alatt (tartama húsz óra), Jägermeister küldte majdnem a padlóra.
Bárcsak ne lenne már ámítás vagy csalás, s éjjel-nappal legény lennél most Nagy Balázs.
Szeret száguldozni régi motorokon, félti ezért okkal sok old-timer rokon. Szókincse „Igen”, „Nem” és „Nem tudom”-ból áll, ámde néha beszól, és az ész is megáll. Bandi „fogyatékos”, Zsuzsi meg „szőke”, lassan csak Attila nem kap sokkot tőle. Nem csak szól, de üt is, mikor agya felforr, és ha vérszemet kap, Lacié a vérorr. Hogy nem tanul tovább? Az állítás téves, a nemtanulás nála immáron sokéves. A dogákat mégis valahogy megírja, jó jegyével mások idegeit nyírja. Bizniszel a buszon, trolin, földalattin, csodalámpát szállít jó pénzért Aladdin. Javaslom, munkával keresd meg a gázsid, hogy büszkék lehessünk rád itt, Takács Dávid.
www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Szentlőrinckátáról, hol a vidék kies, jött ez a jelenség, könnyed és légies. Véletlen Dóra is erre járt akkortájt, együtt járták végig a legelső osztályt. Van egy régi Zsukja, azt szokta szerelni, viszonya van vele, méghozzá szerelmi. Kell neki motor is, nem fontos, hogy megy-e, csak a berregését halgassa a megye! Egyszer fodrászt játszott, használt bőven benzint, majdnem fűnyíróval kopasztotta Jetzint. Baleset is érte, a szívét fájlalta, a rázós hegesztő rosszabb, mint a balta. Ősi ellensége a paprika magja, ő meg Zsuzsa egymást békén sose hagyja. Hogy, hogy sem, nem tudni – elröpült szendvicse, majdnem Katonát ölt, az se volt egy pite. Jegyezd meg, kiskomám: ha fölvesz a Kandó, tanulni kell, mert a szerencse forgandó. Feje vörös, mintha befestené piktor, amikor ideges „Kisnyúl” Varga Viktor.
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Kedves Ballagók! Számtalan ünnepi gondolat jutott eszembe, mikor erre a beszédre készültem, de aztán eszembe jutott, hogy valami újat, vicceset és eredetit kellene írni. Túl sok okosat nem tudok mondani, mivel az a ti dolgotok, ti vagytok a nagyok, az okosak és a szépek, így maradok valami búcsúfélénél. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyszerűbb lesz a dolgom, ha a társaságot két csoportra osztom. Először talán azoktól búcsúzom el, akik az aranyosabbak, tehát AJTP-sek. Lássuk csak: sokáig laktunk egymás mellett, és lassan két éve hetente egyszer együtt focizunk, így azt hiszem, nagyjából ismerjük egymást. Végiggondoltam, mit kaptunk mi tőletek, és itt megállok egy picit – ugyanis rossz a fogalmazás. Nem is mit, hanem kit kaptunk tőletek? Látom, valaki mosolyog, mert tudja kiről van szó, valaki más kicsit elszomorodik, mert mégiscsak eggyel kevesebb…. De hát ez van: kaptunk tőletek egy osztálytársat, sőt én még szobatársat is… De menjünk is tovább: az elmúlt évek ballagási beszédeiben benne volt, és én sem hagyom ki a Jäger nevű helyi testleépítő klubba tett közös látogatásokat. De nehogy csak a rossz dolgokat említsem, mondok egypár dicsérő szót is. Kezdjük a legelején: van köztetek, aranyosok között sok okos is, például Tömörkény díjazott, matek OKTV-s, nyelvzseni, meg nagy sportember is. Egyszóval színes a paletta. Még szerencse, hogy itt a koliban is kaptatok egy anyát, Méhesné tanárnő személyében, aki szárnya alá vett titeket, és ápolgatta burjánzó tehetségeteket. Így legfőképp ő búcsúzik tőletek. Másodjára azoktól búcsúzom, akik kevésbé aranyosak, mint az előbbiekben említettek, de legalább olyan okosak és szépek. Közületek van, akit ismerek és van, akit nem, de ti kevésbé ismerősök is bizton hiányozni fogtok társaitoknak, és nevelőiteknek. Nektek és az összes ballagó diáknak van egy-két jó tanácsom: 1. Ami nem öl meg, attól erősebb leszel: koli, Virágné Marika, szilencium – és ti ezt mind túléltétek 2. Legyetek mindig őszinték, és járjatok emelt fővel a világban, mosolyogjatok a szembejövő gondokra, mivel a pesti élet megedzett azok leküzdésére 3. Amikor innen elmentek, nézzetek vissza az ajtóból, intsetek egy nagy PÁ-t a kollégiumnak, majd menjetek tovább, és őrizzetek meg mindent jó emlékezetetekben 4. Hiába érzitek úgy, hogy rossz volt, az idő mindent megszépít. Van, amit csak soksok idő szépít meg, kinek-kinek más. Végezetül kívánok nektek sok szerencsét az életben, és kívánom, hogy ha egyszer lepereg előttetek életetek filmje, érdemes legyen végignézni, és érdemes legyen emlékezni. Apátoknak majd megbocsássátok, ha bús szemében megrezdül egy könnycsepp, mikor kihull száján a búcsúszó, s a régi partok lassan tovatűnnek – fiaim, holnap indul a hajó.
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
Jaj, annyit kellene még mondani, de fáj a nyelv és néma már a száj, az ájult szív verése elhaló, s a fáradt vágyak csapzott szárnya fáj – fiaim, holnap indul a hajó.
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársak! Elérkezett hát ez az idő is, amikor saját ballagásunk résztvevői vagyunk. Öt évvel ezelőtt léptünk be először a kollégiumba, még 14-15 éves kiskamaszként. Eleinte furcsa volt, hogy iskola után nem haza, hanem egy új helyre, a kollégiumba térünk vissza. Furcsák voltak a szobák, az emberek, az ételek. Mára mindez megszokottá vált. Öt hosszú év telt el, és vidáman gondolunk vissza a kezdetekre. Hányszor éreztük magunkat egyedül szüleink nélkül, hányszor vágytunk az otthon kényelmére, és hányszor ettünk volna mást, mint ami a menüben szerepelt. Nem is beszélek a szilenciumok kezdeti szokatlanságáról, mely gyakran sarkallt minket elalvásra. Később hányszor könyörögtünk éjszakai kimenőért, majd jöttünk rá görcsösen, hogy nem tanultunk semmit a következő napi nagydolgozatra? Azok az áttanult éjszakák… Közben az évek elrepültek, és most eljött a búcsú ideje. Tisztelt Tanáraink! Köszönjük az odafigyelést, a bizalmat, a rengeteg segítséget, amit Önöktől kaptunk. Igazán hálásak vagyunk, még ha nem is látszik mindig. Bocsánatot kérünk minden baklövésért, csínyért és előre eltervezett szabályszegésért. Őszintén reméljük, nem ezek miatt emlékeznek majd ránk. Minden jót kívánunk Önöknek! Kedves Diáktársak! Talán nem most találkozunk utoljára, bár többé biztos nem alszunk együtt. Azért ne felejtsük el egymást, maradjunk meg barátoknak, hisz az itt eltöltött öt év örökre összeköt minket. Emlékezzetek majd ránk, ne felejtsétek: társak voltunk jóban-rosszban, és ezután is azok maradunk. Végül egy Ady Endre idézetet ajánlok mindenkinek: „Mikor mindenek vesznek, tűnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának, avagy bűnnek.” Halász Ádám
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXIII. évf. 4. szám
2008. május
A hónap kérdése Te mit Puskáztál el? − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −
Elpuskáztam az egy hónapja vett puskát, amellyel a puskásosokkal akartam puskázni. (T. R.) Tegnap 8 s… (TT cenzúra) vagyis f… kenyér (TT cenzúra) helyett csak hetet ittam! Én személy szerint azt egy kicsit bánom, hogy kevés energiát fektettem a sakkba. Ha elpuskáztam valamit, az az önismeret leépítő hatása miatt történt. Én mindig mindent tökéletesen csinálok, tehát eleve rossz a kérdés. Azt, hogy elsőre a Csefkóétól különböző csoportba kerültem. Nappal lebuktam a lányoldalon… (de éjjel egyszer se ☺) A speces matekórákat. Mármint a zsebpénzemen kívül. Hát, hol kezdjem? Úgy különösebben semmi extra. Legalább négy tucat százszázalékos gólhelyzetet. Elfelejtettem megnézni a dolgozat másik oldalát. A fénymásolót. (Az érintett helyett a szerk.) Ki találja ki ezeket a bugyuta kérdéseket? Én nem puskázom, én elsülök. (Nem Cs.) Az összes speces szakköri dolgozatomat. Hogy nem Tolnoi csoportjába kerültem. Saját érdekemben nem nyilatkozom… Jobbak vagyunk, mint négy éve. Hát, hogy a Puskásból jöttem. Matekdolgozat, vagy valami. Talán elcseszni, az találóbb. Én nem tudok… …semmit! Amit csak módomban állt. Így kapásból most nehéz. Szinte semmit, ezideig. Azt az egyéves kitérőt. Én a fizika jegyeimet. Az ECDL vizsgámat. A csoportnevelőmet. Én nem Puskázom. Késtem a randiról. Mit kellett volna? Egy hétvégét. Főszerkesztő: Demjén József A kardomat. Diákszerkesztő: Tubak Dániel Mit nem? Tördelő: Csefkó Zoltán Azt én is. Korrektor: Csonka János Mikor? Címlap: Király-Nagy Éva
www.tankol.hu
12
