A
W
E K E R L E I
2002. június 15.
WEKERLE T
Á R S A S K Ö R
E
G Y E S Ü L E T
Megjelenik negyedévenként
T Á J É K O Z TAT Ó VIII. évfolyam, 2. szám
Tartalomjegyzék Fõhajtás a hõsök elõtt ..................... 1. oldal Szeitz János: Kristályfény falak között ................ 1. oldal Romhányi András: A Magyar Kollégium történeteibõl Magos Déva vára ............................ 2. oldal Nagy Tamás: Wekerlei famíliák A haza védelmében .......................... 4. oldal Romhányi András: Köztünk él A” Zoli .......................................... 8. ” oldal Padlások kincsei .......................... 10. oldal Ötvenéves az orgona ..................... 11. oldal Emlékezés P. Mellen József atyára .................. 11. oldal Tóth Pál: Nézzen jobban körül! Szabálytalan nyílászárók .............. 12. oldal Romhányi András Ne legyen károsult ......................... 13. oldal Hírek ............................................. 13. oldal Dr. Beke László: Régi idõk focija ............................. 14. oldal Juhász Magda: Gyereksarok .................................. 17. oldal Takáts Szabolcs, Somogyvári Márk, Zugor Márton: Madaraink Wekerlén ..................... 18. oldal Borító: Nagy Tamás: Május Hátoldal: A Wekerle újra gazdagodott Romhányi András felvételei
Autó-Hefter MÁRKAFÜGGETLEN AUTÓJAVÍTÓ BIZTOSÍTÓK SZERZÕDÖTT PARTNERE Suzuki, Ford, Volkswagen, Opel stb. teljes körû szervízelése • motordiagnosztika • karosszéria javítás, fényezés • mûszaki vizsgáztatás • zöldkártya • futómû javítás és beállítás • gumiszerelés és centírozás • autóvillamossági szerelés (riasztó, rádió)
Budapest, XIX. ker., Jósika u. 5. Tel.: 280-65-12 • Fax: 348-02-86 Nyitva: H-P: 7.30-16.30
WEKERLE 2002/2.
1
Fõhajtás a hõsök elõtt Torokszorító ünnepeink egyike a hõsök napja. Ilyenkor emlékezünk azokra, akik hazánkért és nemzetünkért áldozták a legdrágábbat, az életüket. Ilyenkor emlékezünk rájuk, akikre közel 50 esztendõn át tilos volt emlékezni. Hosszú, nyomasztó évtizedeken keresztül nem voltak halottaink, akik a hazát védték, nem voltak halottaink, akiket egy eltévedt golyó ölt meg, nem voltak halottaink, akik valahol, elhurcolásukat követõen haltak meg. Pedig voltak, hiszen a testük elpusztult, elvesztettük õket. Az életben maradt kortársaiknak és az utánuk következõ nemzedékeknek azonban a lelkét igyekeztek megsemmisíteni. Bûn a testet megölni, de az igazi, semmihez sem fogható bûn a lélek megölése. A golyók ugyanis a lelket nem képesek elpusztítani. A nemzet- és istenellenes hatalom szorításában azonban elõször a lélek kerül veszélybe. A legveszélyesebb léleksorvasztó eszmék ugyanis azok, amelyekben az eszme elõbbre való, mint maga az ember, tehát isten- és nemzetellenesek. Az utolsó pillanatban sikerült megszabadulni a lelkünket már-már elpusztító eszmé-
tõl, és ma újra emlékezhetünk az elmúlt viharos évszázad hõseire. A megemlékezés jár nekik, de nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiknek nem adatott meg a nemes halál dicsõsége, hanem elviselték a lelküket megnyomorítani és elpusztítani akaró könyörtelen hatalmi gépezet szorítását. Az õ nevük nem férne föl egy emlékmûre, hiszen egyországnyi ilyen hõsünk van. Az elsõ világháború halottainak tiszteletére 1917-ben törvény született arra, hogy „Minden város és község az anyagi erejének megfelelõ méltó emléken örökítse meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül életüket áldozták fel a hazáért.” (1917. évi VIII. tv.) 1924-ben törvény rendelte el, hogy május utolsó vasárnapja „hõsök emlékünnepe” néven nemzeti ünnep legyen. (1924. évi XIV. tv.) A második világháborús hõseinknek már nem adatott meg a méltó megemlékezés, a nemzeti hála és kegyelet. 1946-tól kezdõdõen elmaradtak a hivatalos ünnepélyek. Lassan már csak halottak napján mertek néhányan gyertyát gyújtani az elsõ világháborús emlékmûveknél. Eközben láthattuk, hogy gombamód szaporodtak a szovjet hõsi emlékmûvek. Ezeknél az obeliszkeknél mindig volt friss virág vagy koszorú. A hatalom gondoskodott róla, hogy így legyen. Ennek láttán a lelkekben jóvátehetetlen károk keletkeztek.
Ezeket a károkat növelte, hogy 1956 hõseire, mártírjaira nemcsak emlékezni nem le-hetett, de el kellett viselnünk, hogy ellenforradalmi brigantiknak nevezzék õket, és sok szabadságharcost bátor helytállásáért börtönbe vessenek vagy kivégezzenek. Mindezek ellenére azok az emberek, akiknek emlékét az itt és az ’56-osok terén ta-lálható emlékmûvek is õrzik, a kispestiek szí-vében mindig kaptak egy kis helyet. Ma már ismét szabadok vagyunk, tehát kegyelettel és tisztelettel adózhatunk azok elõtt, akik életüket áldozták értünk. Biztos vagyok benne, hogy soha nem kö-vetkezhet olyan korszak, amelyben meg akar-ják velünk tagadtatni õket. Nem következhet ilyen korszak, mert nem fogjuk megengedni, hogy még egyszer megessék rajtunk az a szégyen, hogy az értünk meghaltakat ellenségeinknek kelljen tekintenünk. Mára már elegen tudjuk, hogy „egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette halottait, és van méltó hely, ahol emlékezhet is rájuk”. Mivel ezt megtehetjük több mint tíz éve, végérvényesen békében élõ népnek érezhetjük magunkat. Ebben a tudatban hajtsunk fejet azok elõtt, akik hazánkért és nemzetünkért áldozták életüket. Timár Béla polgármester a Hõsök terén elmondott beszéde
Kristályfény falak között „Megöltek egy legényt kilenc forintjáért…” Réges-régrõl járt ez a ballada szájról szájra, mígnem a gyûjtõ lejegyezte, s közreadta. Ki volt az a le-gény? Hol és mikor rejtette zsebébe, tarsolyába, bugyellárisába a megszolgált pénzét? Mert bizonyosan élt valaha, és halála nagy bánattal szorí-totta valakinek a szívét. Hogy könnyített-e a búslakodó szomorúságán a „megéneklés”, ki tudja. És ki tudja, hány szülõ, testvér, mátka, barát for-málta még a sorokat? De az bizonyos, hogy a tisztes életû emberek fontosnak tartották erkölcsi intelemnek megõrizni a tett emlékét, s versbe for-málásával örök idõkre szóló ítéletet mondani a gyilkosok felett. Születnek-e balladák napjainkban, ha megölnek valakit? Lehet, ízléstelen, nem helyén való a kérdés! Azt firtatni pedig már cinikusnak tûnhet: hány legényt kell megölni, hogy balladába foglalják emléküket? De hunyják le egy pillanatra a szemüket, és gondoljanak csupán az elmúlt napok-ra, hetekre, és ha van bátorságuk, az elmúlt hónapokra! Hány embert öltek meg bosszúból, mindenre elszánt elvakult indulatoktól ûzetve? Nem a kérdés cinikus, erkölcstelen, hanem az eltorzult élet, az eltorzított lelkek, amelyeknek már nem támasza, létezésének nem feltétele a tiszta erkölcs. Különös háború dúl világszerte. Valóságos háború: fegyverrel, pénzzel, rágalmakkal és zsarolással. Sem a társadalmak alkotta törvények, sem a korhoz igazított erkölcsi szabályok nem képesek tenni ellene. Alattomosan, kiszámíthatatlanul tör hadban álló és ártatlan életekre. A féktelen fanatizmusba hajszolt kiszolgálók hajlandók felrobbantani magukkal másokat: a szenvedély, az önzés kilúgozta belõlük az erkölcsöt, s gátlástalanul ölnek. Terroristák, gengszterek, bér- és rablógyilkosok a háború zsoldosai. A múlt század örökségei, a vasbeton óvóhely, az atomsugárzás ellen védõ fehér lepel, a gázálarc és a többi már akkor sem nyújtott különösebb biztonságot. Ma pedig teljességgel fölöslegesnek tûnnek már. Egészen egyszerûen nincs idõ az önmagukat is felrobbantó gyilkosok, a repülõgépeltérítõk, az ámokfutók elõl óvóhelyre menekülni. Az emberi méltóság ellen indított háború fegyvereivel szemben (díszcsomagolás: szavakban, írásban, videoszalagon és az éterbe sugározva) a lelkeknek végképp nem nyújtanak védelmet acélburkok, leplek. Vélt ártatlanságunk pajzsa önmagában nem védi meg életünket a fegyvertõl, sem lelkünket az álnok szavak, képek éteren keresztüli támadásaitól. Valóban ártatlanok vagyunk, vagy csupán tehetetlenek? Tehetetlenségünkre mentségül szolgálhat-e vélt ártatlanságunk? Nem a rend egyes túlbuzgó õrei által a közrend fenntartásának alapjául szolgáló „mindenki gyanús, aki él” verdikt elfogadását jelentik számomra ezek a kérdések. Csupán annak továbbgondolása, hogy valóban nem tehetünk semmit a világot elborító testi-lelki öldöklésekkel szemben? Valóban reménytelenül ki vagyunk szolgáltatva az ellenünk hadat viselõknek? Nem tudom a választ. És vajon, ha tudnám, mire mennék vele, egyedül? Úgy vélem, sok milliárdan a frontnak ezen az oldalán magunknak, magunkban kell keresnünk a választ, amely a megoldáshoz, feloldozáshoz vezet majd egyszer. A telep utcáin szendergõ meleg nyári este nyugalma sétára késztet. Ez itt és most valóságos béke. A mi békénk: gondjainkkal, bajainkkal, vitáinkkal, múló és újraéledõ, vagy éppen elfelejtett haragjainkkal együtt. Biztonságot sugallnak a telep négy oldalát övezõ láthatatlan falak. Kristályfény falak, amelyek innen, belülrõl építkeznek az együvé tartozás érzelmeibõl, gondolataiból. Itt emberléptékû házakban, utcákban élünk, emberléptékû vágyainkkal, amelyekbõl, ha ki is törünk néha, a telep józansága rendre visszatérít. Már nem látok vibráló kék fényt egyetlen ablakban sem. A késõ éjszakai híradásoknak vége. Kristályfény falaink talán megvédik álmainkat
2
A MAGYAR KOLLÉGIUM TÖRTÉNETEIBÕL
WEKERLE 2002/2.
Magos Déva vára Romhányi András rovata
A legtöbb magyar ember csupán annyit tud Déváról, amennyi ebbõl a nagyon régi balladából kiderül. Hát akkor kezdjük a történetet mi is itt! A ballada – valószínûleg a legrégebbi magyar ballada – témája az építõáldozat. Eszerint az épülõ vár, kolostor, templom, híd stb. mindaddig leomlik, amíg a kõmûvesek áldozatot nem hoznak elkészültéért. Ennek legismertebb változata szerint az építkezést vezetõ kõmûves feleségét áldozzák fel. A történet vándormotívum: megtalálható a román, bolgár, görög, szerb, horvát, albán, szlovén párhuzamok mellett az észt, grúz, örmény, sõt a mordvin és a kazáni oszét folklórban is. Eredete minden bizonnyal valós: sok régi épület bontásakor is elõkerültek emberi csontok. Az albánok a szkadari várral, mi magyarok elsõsorban a dévai várral kapcsolatban tudunk errõl a szörnyû babonáról. De ha felmegyünk a vár romjaihoz, mi is elámulunk: vajon mi módon építhették a magas falakat, és hogyan állhatnak azok még ma is? Persze elõször el is kell ide jutni! Déva (románul Deva) Erdélyben, a Maros völgyében, Aradtól keletre mintegy 160 kmre fekszik. Közel százezer lelkes város, s ma lakosságának csak alig 10 százaléka magyar. Arad irányából közeledve egy útkanyar után hirtelen magasodik elénk a kúp alakú várhegy, rajta a rommal. Kelet felõl jõve már messzirõl látszik, s a város nevét jelzõ nagy fehér betûk is jól olvashatók a várrom tövében. Az erõdítmény története régi idõkre nyúlik vissza. Az egyik legenda szerint tündérek, a másik szerint törpék emelték. A tudományos gondolkozás persze nem ad hitelt az ilyen meséknek. Egy
dolog azonban bizonyos: Déva vára a dákok alatt az egyik legfontosabb erõd volt errefelé. Az egyik rege éppen az utolsó dák királlyal, Decebállal, illetve annak gyönyörû testvérhúgával, Diva Faustinával kapcsolatos. Eszerint Krisztus után 100 körül Trajánus haddal támadt a vidékre. A dákok bátran védekeztek, sokáig sikerrel. Ám egy áruló felfedte a rómaiaknak a várból kivezetõ alagút titkát, így Decebál és népének sorsa megpecsételõdött. A királylányba szerelmes gyõztes hadvezér, Maximus pedig Diváról nevezte el a várat, a név az idõk során Dévává változott. A valóságban a Déva minden bizonnyal az egykori magyar Gyõ személynévbõl származik. A kõvárat valószínûleg még a tatárjárás elõtt építették. 1849. augusztus 19-én – hat nappal a világosi fegyverletétel után – még magyar kézen volt, amikor egy váratlan aknarobbanás következtében romhalmazzá vált. Azóta csak pusztul. A több mint hat évszázad alatt azonban számos érdekes történetnek voltak szemtanúi a falak. Sok híres ember megfordult itt. Rájuk emlékezni menjünk fel a romokhoz. A hegy tövéhez hamar eljuthatunk. Itt könnyen rátalálunk ar-ra a szerpentinre, amely – a he-gyet körbejárván – a belsõ vár bejáratához vezet. Vágjunk hát neki! Alig teszünk meg néhány száz métert, kõbõl épült kapuboltozat áll elõttünk. Hajdan kaputorony magasodott itt. Az erõsség méreteit, haditechnikai fontosságát csak elképzelni tudjuk. A leírás szerint mintegy száz fegyveres õr befogadására volt alkalmas. Régebben az út kõsziklából épített hídban folytatódott. Ma már ennek nyoma sincs, hisz a várárkot egykor betemették. Jól látható azonban a külsõ várfal,
„A legnagyobb pallér azt a törvényt tötte: Kinek felesége legelõbb jõ ide, Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tûzbe, Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát. Avval állítsuk meg magos Déva várát.” amely mellett haladva hamarosan egy újabb strázsaházhoz vezet az ösvény, melynek hosszú alagútján át jutunk a belsõ vár közelébe. Itt megállhatunk, és egy pillantást vethetünk az alattunk elterülõ városra. Déva nem szép innen, csupa blokkház egymás hegyén-hátán. Csak a katolikus templom és a mellette lévõ kolostorépület visz egy kis üdeséget a panelházak egyhangúságába. A városon túl felfedezhetjük a Ma-ros csillogó szalagját is. De men-jünk tovább! Nem kell sokat ha-ladnunk, hamarosan széles, ma-gas falak romjai alá érünk. Sé-táljunk be az udvarra! Szomorú látvány fogad. A várudvar elhanyagolt állapotban van, mindent benõ a gaz. A falak pusztulófélben vannak, a termekben szemét, bûz. Hej, pedig micsoda élet volt itt egykor! Az
Valaha pompás vár magasodott itt
1600-as évek környékén így írt a várról Bethlen Miklós: „… az udvar közepében vagyon egy jó nagyocska tó, a lovak és marhák itatására, mely is telik meg az esõ és az elolvadt hóvíz által; de midõn nem elégséges, vagyon két kút, melybõl a víz nagy keréken ökrök által vontatik; ezen kutak igen mélyek, de az italra igen jók; vagyon még ezen kívül egy kis haltartó is, amelyben sok pisztrángot tartanak; ennek mellette jászoly módjára font ráktartó hely is, ebben mindenkor sok rák találtatik. Az egész várnak körülötte alatt boltok, üregek vagynak; azon felyül éléstartó helyek és pajták, az hol az életre minden szükségesek, úgy a marhák és lovak is tartatnak. A négy szegletiben ezen várnak van négy grádits, melyeken a körül lévõ folyosóra és a körös-körül
WEKERLE 2002/2.
A MAGYAR KOLLÉGIUM TÖRTÉNETEIBÕL
3
„A Maros folyó völgyében Erdélybe vezetõ igen fontos útvonalat védõ királyi várat bizonyára a tatárjárás elõtt emelték. 1264-ben már biztosan állt; ekkor ütköztek meg a közelében IV. Béla király és fia, a késõbbi V. István király csapatai. Általában a mindenkori erdélyi vajdai tisztség tartozéka; várnagyát, aki egyben Hunyad vármegye ispánja is volt, az erdélyi vajda nevezte ki. Uradalma igen tekintélyes nagyságú, több mint félszáz falut számlált. A négy kerületbe szervezett román kenézségek igazgatási központja is.” Csorba Csaba: Regélõ váraink (58. oldal) (Magyar Könyvklub, Budapest, 1997)
Itt raboskodott Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius egyház alapítója
levõ lakszobákba, és töltésekre mehetni. Mind ezek olyan kemény kõbõl és kõsziklából vagynak alkotva, hogy semmi repedést, egymástól való elválást azokon nem láthatni; a töltés is, amely ezen egész épületet elfedi, oly ép és erõs, mintha csak mostan építtetett volna; holott ezen vár emlékezhetetlen idõknek elõtte építtetett.” Képzeljük csak el! Egy ilyen várban nagyon hosszú idõn keresztül tarthatták magukat a védõk. Felhalmozták az élelmet – még rák és pisztráng is szerepelt az étlapon! –, a marhák tejet ad-tak, a tyúkok tojást, volt saját kútjuk, azaz vizük. Nem csoda, hogy Bethlen Gábor egy alka-
lommal úgy ment tárgyalni a törökhöz, hogy a császári csapatok várható támadásával szemben feleségére, Károlyi Zsuzsannára bízta a várat. S a nemes lelkû asszony meg is védelmezte azt! Számtalan történet fûzõdik az erõsséghez. Ejtsünk szót két híres foglyáról! Négy évvel híres egri gyõzelmét követõen, 1556-ban – Izabella királyné paran-csára – itt raboskodott Dobó Ist-ván a családjával. (Ám nemcsak a szerencse, a balsors is forgandó: Dobó késõbb erdélyi vajda lett.) Alig húsz esztendõvel késõbb, 1579-ben a dévai vár börtönébe került a súlyosan beteg Dávid Ferenc püspök, az erdélyi unitárius egyház alapítója.
„A Kõmûves Kelemen címû népballadából is ismert várat a 371 méter magas Várhegy tetején építették a XIII. században, lõporrobbanás döntötte romba 1849-ben. Egy XVI. századi épület átalakítása folytán jött létre 1621-ben Bethlen Gábor négy sarokbástyás, reneszánsz stílusú, barokk elemekkel kiegészített kastélya, a Magna Cu-ria. Bejárata felett erkéllyel, nagytermében színes, címeres kan-dallóval. Sándor András, a város prédikátora lett Erdély elsõ református püspöke, a XVI. század második felében. Itt halt meg a vallásalapító Dávid Ferenc (1510–1579).” Cseh Gusztáv: Jeles házak (129. oldal) (Múzsák Közmûvelõdési Kiadó, Budapest, 1988/11378)
Néhány hónapi fogság után itt is halt meg töretlen hitben. Egykori börtönének ajtaján ma em-léktábla van. Nagyvilági élet folyt itt az 1600-as évek elsõ harmadában. Itt lakott a világszép Széchy Mária, aki 17 évesen ment férjhez Bethlen Istvánhoz. Öt évre rá özvegyen maradt, de két esztendõ múlva ismét házasságot kötött, ezúttal Kun Istvánnal. Ezt a kapcsolatot hamar megunta, és férjétõl visszaszökött Dévára. Indulatos férje kisebb sereggel jött érte, de a nagyvilági asszony „öreg lövõszerszámokkal” elûzte a követelõzõ embert. A víg özvegy és szalmaözvegy ezután meglehetõsen szabados életet élt. (Késõbb – ahogy egy levélben írják róla – „Széchy Mária szentté lött, … kapuját betéve tartják, senki kéretlen oda nem megyen.” Harmincéves volt, amikor Dévát el-adta az erdélyi fejedelemnek, I. Rákóczi Györgynek, s a Felvidékre, Murányba költözött. A „Murányi Vénusz” szépsége ezután a délceg Wesselényi Ferencet, Fülek kapitányát bûvölte el.) Déva városa azonban ma is szolgál csodás történettel. A várból lejõve kopogtassunk csak be a – fentrõl látott – kolostor ajtaján, s keressük meg Böjte Csabát. Több mint háromszáz gyermek társaságában találjuk. Csaba testvér – római katolikus pap – arra tette fel az életét, hogy az árva, elhagyott, kivert gyerekeken segítsen. Létrehozta a Szent Ferenc Alapítványt. Megvette a kolostor melletti blokkházat. Minden lakásban egy „család” lakik. A család: 8-12 gyermek egy nevelõ vagy egy nevelõpár szülõi irányítása alatt. Iskolát és kollégiumot mûködtet. A magyarság itt szórványban él. Errefelé 150 km-es körzetben nincs más magyar tannyelvû iskola. A gyermekek a pályaudvarról, az utcáról, a nyomortanyáról itt biztonságba kerültek. Szeretet veszi körül
õket, enni-inni kapnak, fedél van a fejük fölött, ruházzák õket. Ta-nulhatnak. Még a szórakozásukról is gondoskodnak. Egy szûkebb és egy szélesebb család közössége vigyáz rájuk. Önként adódik az összehasonlítás: Böjte Csaba mûve nem más, mint a lel-ket emelõen szép „Legyetek jók, ha tudtok” címû olasz film törté-netének mai változata. A falba épített asszony históriájától a történelem rejtélyes kacskaringóin át eljutottunk egy másik történethez: a modern kor zsákutcáiból kimentett életekéhez. Az emberi gyarlóságok és nagyszerûségek eseménycsokra fölött pedig ott trónol ma is a romlásában is fenséges Déva vára.
Az õrtoronyhoz vezetõ út
••• A Magyar Kollégium Kispesten bejegyzett, wekerlei székhelyû civil szervezet, amely a kisebbségben élõ magyarság kulturális életét segíti. A napi és pártpolitikától független. Állami támogatást nem élvez, pályázatokból tartja fenn ma-gát. A Magyar Kollégium munkája során része-sévé válik nagyszerû eseményeknek. Ezek a nemzeti kultúra részei. A Magyar Kollégium cikk-sorozat ezen értékeket mutatja be. Ha Ön szíve-sen olvassa ezeket az írásokat, ha szándékában és módjában áll segíteni, adományaival hozzájá-rulhat a további munkák sikeréhez. A Magyar Kollégium számlaszáma: 65100118-10016659. A Magyar Kollégium mûködését 2002-ben az alábbi szervezetek támogatása teszi lehetõvé: Budapest Fõváros XIX. Kerület Kispest Önkormányzata, Magyar Országgyûlés, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Országépítõ Alapítvány,
4
WEKERLEI FAMÍLIÁK
WEKERLE 2002/2.
A haza védelmében Koroly T. György, a hazafi
Ezzel a sorozattal az a célunk, hogy bemutassunk a sok száz wekerlei családból néhány olyant, amelyik életútjával, tagjainak a wekerlei közösségért végzett munkásságával, haza- és családszeretetével például szolgálhat valamennyiünk számára. Igyekszünk olyan családok tagjait megszólaltatni, akik-nek felmenõi „honfoglaló”, fészekrakó wekerleiek voltak, s leszármazottaik ma is közöttünk élnek. Kérjük kedves olvasóinkat, ha van javaslatuk saját vagy más család megismertetésére, tudassák
Nagy Tamás rovata A Népköztársaság nevében! A Budapesti Katonai Bíróság különtanácsa Budapesten 1958. április 24.-tõl május 15.-ig megtartott folytatólagos zárt tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: Az 1957. szeptember 13. napja óta elõzetes letartóztatásban lévõ Koroly T. György hdgy., aki Budapesten született (…), büntetlen elõéletû I. r. vádlottat népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének büntettében bûnösnek mondja ki. Koroly T. György hdgy. I. r. vádlottat halálra, mint fõbüntetésre, továbbá lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre (…) ítéli. *** A Magyar Népköztársaság Legfelsõbb Bírósága katonai kollégiumának különtanácsa Budapesten, 1958. július hó 29. napján zárt fellebbezési tárgyaláson meghozta a következõ ítéletet: I. r. Koroly T. György hadnagy vádlottat 15 (tizenöt) évi börtönre, mint fõbüntetésre (…) ítéli. A Koroly névvel igen ritkán lehet találkozni. A közel kétezer oldalas budapesti telefonkönyvben is mindössze három lelhetõ fel. Vajon honnan származnak a Korolyok, s vane jelentése e különös névnek? – tudakolom Koroly Tivadar György nyugállományú honvéd ezredestõl.
Medveölõ õsök A Korolyok õsi fészke a Felvidék északkeleti részén, Kárpátalján, a Turja folyó mentén fekvõ környék. Ott található Turjaremete, ahol apja is született, és ahol a fõutca egyik fele csupa Koroly, a másik fele Szkubenics. Valamennyien ruszinok. A ruszinok az ezeréves Magyarország északkeleti gyepûjén élnek, életterük a Kárpátok magas vonulatain túl az egykori Galíciába nyújtózik át. A családi legenda feljegyezte, hogy a Korolyok emberemlékezet óta vas- és rézfõzõk (vas- és rézöntõk – a szerk.) voltak. A foglalkozásra a faluban a még a negyvenes években sok helyütt megtalálható hámorok emlékeztettek. Nevüket – a fáma szerint – a kijevi nagyfejedelemség uralkodóinak, a Rurikoknak a fejdíszérõl, a koronagyûrûrõl kapták, így a család nevének jelentése: fejgyûrû, korona, király. Ezt a hitet az ifjú Ko-roly T. Györgyben a nagyszülõi háznál tett lá-togatása alkalmával a helybéli görög katoli-kus pap is megerõsítette. Koroly nagyapja, K. Fedor (magyarul Tivadar) a családi hagyománynak megfelelõen a vas- és a rézbányák kincseit olvasztotta, ahogy õk mondták: fõzte. Amikor elérkezett a nõsülés ideje, feleségül vette a megözvegyült menekült lengyel asszonyt, Miczka Máriát, akinek akkor már négy gyermeke volt egy bi-
líciában, szolgált Zentán és Laibachban (ma zonyos Szkubenics Mihálytól. Koroly Fedor Ljubjana – a szerk.), harcolt Doberdónál, nem maradt el az elsõ férjtõl, õ is négy gyermajd fogságba esett Piavénál. (Itt egy érdekes meket nemzett. Miczkáék a Kosciuszko Tádé epizódot ismerhetünk meg. A két Koroly vezette felkelés idején menekültek el Lentestvér – Tivadar és Mihály – hadifogolyként gyelországból, s telepedtek le a határvidéken úgy voltak ugyanabban a nápolyi fogolytáés a Monarchiában. Miczka Mária fivére a borban, hogy egymásról mit sem tudtak. Lévén Ludovika Akadémián volt vívómester. Tivadar tiszt, míg Miska csak honvéd, így Miczka Mária fiai – a Szkubenics és aztán más-más körletben voltak elhelyezve.) Koroly fiúk – igen vadak voltak, amit egyrészt az õket körülvevõ természet vadságának, másrészt a köztük dúló rivalizálásnak köszönhettek. Tettrekészségüket, erejüket a betiltott, de titokban nagy elismerésnek örvendõ medveviadalban való részvételükkel bizonyították. Közülük három Szkubenics ilyen viadalban veszítette életét. Azt hinnénk, ilyen csak a mesében van: a fiatal férfiak egy karámban ölre mentek a medvével. A fiúk csak egy kést vihettek be magukkal. Õk négy medvét küldtek az örök vadászmezõkre. A maradék három fiát anyjuk eltávolította a karám közelébõl, elküldte õket bátyjához a Ludovikára. Közülük kettõ – Szkubenics Mihály és Koroly Tivadar – elvégezte, a legkisebbnek, K. Mihálynak nem akaródzott tanulni. Koroly Tivadar, hõsünk apja, az 1910-es években az FTC-ben focizott. Az elsõ világháborúban bejárta az egész Monarchiát, megsebesült GaMesél a halálra ítélt
WEKERLE 2002/2.
Mialatt Tivadar a galíciai sebesülése miatt a sebészeti klinikán gyógyult, megismerkedett a kórház fõgépészének, bizonyos Obendorfer Jánosnak Mária nevû leányával, akinek családja ott lakott egy szolgálati lakásban. Mária édesanyja Táncsics Mihály unokahúga, Táncsics Terézia volt.
Hitler volt az írnoka? A Monarchia felbomlása után azokat, akiknek az otthona vagy illetõsége a határon kívülre rekedt, felszólították, jelentkezzenek az új hatóságoknál. Koroly Tivadar Komáromnál kiszállt a vonatból és a nagy keleteurópai népvándorlásból. Õt arája várta az Üllõi úti klinikán.
WEKERLEI FAMÍLIÁK
járatták, a rendõrök és a közvasutasok a Nyolc Órai Újságot fizették elõ. Egyik nap az újságok hozták a hírt és a fényképet Hitlerrõl, miszerint kancellár lett. Apja a képet látván felkiáltott: „Ez a hülye? Hát ez volt az írnokom Laibachban!” 1930 szeptemberében – dacára annak, hogy a családfõ még nem volt véglegesítve, de sokgyermekes vasutas dolgozó volt – lakásbérletet kaptak a Wekerle-telepen, ahova három poronttyal költöztek az Újlaky u. 7.-be. Nem sokkal ezután megszületett a negyedik kicsi. 1945-ben bombatalálat érte a házat, és akkor a Winkler plébános lelki barátnõje, Fanni néni felajánlotta, hogy költözzenek be a Hungária út 46. szám alatt lévõ tanítói házba. Õ maga késõbb elköltözött, s a gondnokság kiutalta a lakást Korolyéknak. K. Tivadar 1976-ban halt meg, felesége tíz évvel élte túl. A gyerekek innen repültek ki az életbe. A la-kásban Koroly Magdolna legidõsebb fia, Gá-bor élt tovább.
Meggyújtotta a harangkötelet
A demokratikus néphadsereg tisztje
Azért volt még egy utolsó katonai kalandja: a legitimisták valahogyan besorozták Károly király újonnan verbuvált seregébe, amelyet végül Budaörsnél Horthy csapatai szétzavartak, és a királyt rabul ejtették. „Nagy csata volt, tartott vagy fél órát, és senki sem halt meg.” Koroly Tivadart ezután rendelkezési állományba tették, ami gyakorlatilag a katonai pályafutása végét jelentette. 1921-ben megvált a seregtõl, és új életet kezdett, civillé lett. Egyik barátja unszolására tõzsdézésbe fogott. Kezdetben jól ment, majd jött a tõzsdekrach, és elúszott még a szülõk péceli va-gyona is. El kellett mennie dolgozni, ismerõsök bejuttatták a vasúthoz. Krampácsolóként kezdte. Koroly Tivadarnak és Obendorfer Máriá-nak öt gyermeke született. Ma is valamennyien élnek. Történetünk hõse, György, 1928. november 1-jén, Mindszentek napján látta meg a napvilágot. Koroly T. György wekerlei kortársunknak tehát dédnagyapja volt Táncsics Mihály István nevû öccse. A kis Gyuri 1933-ban még csak ötéves, s máris politikai leckéket kapott a szomszédoktól. A suszterok és szabók voltak a leginkább politizálók. A mozdonyvezetõk a Frissújságot
Korolyné mélyen vallásos volt, valamennyi gyermekét templomba járatta. Az új – a mai – templom felépítéséig és felszenteléséig a római katolikus kápolna a III-as iskola tornatermében mûködött. A kis Gyurka és öccse, Gabi rendszeresen ministráltak. Ké-sõbb az új templomban, mint „öreg” ministránsok, elõjogokat követeltek maguknak. Emiatt sokszor gyûlt meg a bajuk a tiszivel, azaz Winkler tisztelendõ úrral. Egy alkalommal Gábor kíváncsiságból meggyújtotta a harangkötelet, majd saját tenyerével oltotta el. Nem volt elég büntetés a sajgó tenyér, a lépcsõszolgálattól is eltiltották egy darabig. Koroly T. Györgyöt ’39-ben íratták be
5
a Széchenyi gimnáziumba. Gyalog járt õ is, négy kilométer reggel és ugyanannyi vissza délután. A jegy ugyanis drága volt: egy hétre a diákbérlet hat pengõbe került. Akkor a családfõ keresete 120 pengõ volt. Gimnazista ko-rában az Örökimádás templomába járt minist-rálni a kongregációba. Ott olyan személyisé-gekkel találkozott többek közt, mint Angelo Rotta pápai nuncius, nagykövet, avagy Eu-genio Pacelli bíboros, a késõbbi XII. Pius pápa. Tanulni nemigen szeretett. „Általában rosszul tanultam. Rosszul vagy még rosszab-bul” – mond ítéletet maga fölött. 1947-ben le-érettségizett, majd jelentkezett a jogra. Akkor még csak az orvosira és a Mûegyetemre kel-lett felvételezni. Kamasz korában Gyurka bomolt a szép lányokért. Múltba révedve idézi fel a környék szépségeit. A nála jóval idõsebb Pulay lányokat, a festékes Stefanikét, aztán a Szomorúék csemetéit. Sorolja, sorolja – megjegyezni nem tudom mind. Ebben a korban kötõdött a ma is tartó barátság Lendvai Ferenccel. A fiatal felnõtt Korolyok falták a könyveket. Ebben különösen elöl járt Magdi, a leg-nagyobb, de nem maradt le Gyuri sem. Mag-di, amint állásba került, elõfizetett a Magyar Kultúra címû katolikus folyóiratra, s ezt Gyu-ri mindig az utolsó betûig kiolvasta. Miután a család ’45-ben átköltözött a Hungária útra, Korolyék elõszeretettel jártak át a nagyszülõk révén rokonságban álló Marosiékhoz. Marosi Marcsa egy alkalommal azzal állt elõ, hogy Gyuri elmehetne az énekkarba, mert szép basszus hangja van. Az öreg Hajnal Pista bácsi, a kántor és a Harmonia Sacra karvezetõje az elsõ meghallgatáskor azonnal ott is marasztalta. Gyuri nõvérei – Magdi és Zsuzsi – már elõtte is odajártak. Magdi elsõ férjét is ott ismerte meg. Gyuri is itt ismerkedett meg szerelmeivel: Pötyivel, Marival, Tündével, Pirivel, s végül nagy szerelmével, késõbbi feleségével,
Koroly T. György édesapja a Monarchia tisztjeként (az álló sor jobb szélén)
6
Slezák Ferenc, Herminke atyja bohém ember volt. Aranykezû lakatosként tartották számon a MÁVAG-ban, ahol nyugdíjaskoráig szolgált. 14 ezer koronát keresett ’26-ban. Akkor vette belõle azt a biciklit, ami ma is a kertben van. A Lucifert.
A nagy szerelem: Slezák Herminke
Prominens tagja volt az Ezermester Cserkészcsapatnak és a híres Acélhang Dalárda férfikórusnak. A kart nem kisebb személyiségek dirigálták, mint Vass Lajos és Anker Antal. Slezák a kórussal bejárta Európát. Az öreg Slezákot – felesége tatáját – Koroly jól ismerte régrõl a templomból, mert az öreg – aki nevét még Ferencznek írta – sekrestyés volt. Szép, hófehér haja és bajusza volt. Slezákéknak egy gyermekük volt, aki a keresztségben anyja nevét kapta. Herminke 1930. december 26-án látta meg a világot a kispesti Rózsa utcai szülõotthonban. Az apa nem engedte tovább dolgozni a feleségét. Akkor még megengedhette magának egy munkásember, hogy a felesége otthon maradjon a gyerekekkel.
Kézitusában megsebesült 1944-ben Koroly T. Györgyöt behívták katonai szolgálatra a Honvéd Kisegítõ Karhatalom Nemzetõrségbe, Kispestre. Kivitték a frontra, Dunakeszibe, ahol kézitusában megsebesült. Az ellenfele is, õ is ti-zenhat éves kölyök volt. A sérülése után Vi-segrádra vezényelték, onnan gyalog jöttek Pestre. A mai Békásmegyernél átosontak a fõ-város köré vont szovjet gyûrûn. December 28-án éjszaka már otthon bújhatott ágyba, igaz, az üres lakásban, mert a többiek Budára menekültek. Apja segítségével eltüntette fegyverét, katonaruháját, és visszavedlett civillé, így ment õ is a család után a Duna túlsó oldalára. Amikor hazatértek Kispestre, hullahegyek közt jöttek. Lótetemek, szétszórt fegyverek mindenfelé. Itthon, a Wekerlén valamennyi iskolában oroszok voltak elszállásolva. Legnagyobb nõvérének, Magdinak eb-ben az idõben elsõ csecsemõje szabálysze-
WEKERLEI FAMÍLIÁK
rûen éhen halt. Magdi hajszolt életet élt a terhessége alatt. Zsidókat mentett. Nem csak Pesten, vidéken is. Egy alkalommal Gyuri is részt vett egy men-tésben, Sárváron. Gyermekeket menekítettek. S lám, milyen az élet? Még õt vonták fe-lelõsségre olyan holmik eltulajdonításáért, amit az üldözöttek rábíztak, pedig azt távollétében az oroszok rekvirálták. A front elvonultával ki-ki visszatért a munkahelyére, a családjához vagy az iskolapadba. Koroly T. György jót derülve idézi fel az akkori helyzetet: ott álltak a tanáraik elõtt, mint hadviselt kiskatonák, akik úgy érezték, õket már nem lehet újra tanítani. Koroly késõbb rövid jogi egyetemi tanulmányok után – amelyet a munka miatt hagyott félbe – cséplõgépkezelõként, traktorvezetõként, járási üzemanyag-ellenõrként dolgozott. Amikor a demokratikus néphadseregbe toboroztak önkénteseket, jelentkezett, majd ’49. április 1-jén bevonult. Õ ugyan re-pülõs szeretett volna lenni, de Szolnokra, lég-védelmi tüzérnek sorozták be. Az év õszén felhozták a Zalka Máté Híradótiszti Iskolára. 1950 õszén felavatták alhadnagynak, és kikerült a honvédség kötelékébe. Elsõ állomáshelye Nagykanizsa volt. Itteni elsõ fizetésébõl megvette a jegygyûrûket. Önálló szakaszparancsnok lett, egy „A” ezredben. Akkor két év volt a kiképzés, annak viszont, aki elérte a tiszthelyettesi rangot, három év volt a kötelezõ gyakorlat. „Rettenetesen iparkodtak nem tizedesnek lenni a katonák!” – mondja ki ma is az ítéletet. Ez a sza-bályozás a katonai rang legbiztosabb lejáratása volt. „Ha valakit büntetéssel fenyegettünk, elég volt annyit mondanunk: elõléptetlek tizedesnek” – emlékezik vissza jóízûn nevetve. 1951-ben megnõsült, két év múlva született meg egyetlen gyermeke, Judit. ’51 végén hadnaggyá léptették elõ, visszarendelték Pestre. Sztálin halálakor jött Taszárról a telefon: „Meghalt a Sztálin, elvitte a kórság, nem rabol több országot, nem rabol több postát!” Már akkor ilyen volt a hangulat. Ez volt Ma-gyarország, az egyik fele örült, a másik – amelyiket fotózták – sírt-rítt. 1954 és ’56 között Tökölön szolgált, itt érte október eleje. 1956. október 23-án délben a laktanyaõrségen kívül csak tisztek tartózkodtak a tököli laktanyában. 12 órakor felolvasták a feloszlatási parancsot. Miután feloszlatták az egységét, hazament, és elsétált a felesége elé a gyárba. Tõle értesült a városban történtekrõl. Hazasiettek, és a rádióra tapasztották a fülüket. Másnap a feloszlatási parancsnak megfelelõen jelentkeznie kellett a Petõfi laktanyában. A zûrzavar miatt inkább azonban a kispesti kiegészítõ parancsnokságot választotta. Onnan beküldték a rendõrkapitányságra, ahol õrizetbe vették. Sorsában további 30-40 katona osztozott.
WEKERLE 2002/2.
Csillik Gábor rendõrkapitányhoz küldöttséget menesztettek, elérték, hogy rendészeti szolgálatra osszák be õket. Ezt követõen járõröztek. „A Határ út magasságában az egykori vámház környékén komoly tömeg verõdött össze, akik majd meg nem lincseltek bennünket az egyenruhánk miatt. Szerencsére több wekerlei haver is ott volt, azok mentették meg a helyzetet. Végül mi zavartuk haza õket, mert az Üllõi úton érkezõ tankoszlop biztos odapörkölt volna közéjük” – eleveníti fel az akkori izgalmakat.
Statáriumot hirdetett Másnap jött a parancsolat, a délpesti katonák az Üllõi úton álló Gábor Áron laktanyában (ma Bolyai János fõiskola) jelentkezzenek szolgálatra. Onnan voltak szemtanúi a Népligetben álló víztorony körüli ellenállásnak s a szovjet tankok szakadatlan áramlásának a Belváros felé. Délután a laktanyában lévõket paranccsal hazaküldték. Október 26-án megjelentek a Hodosán ezred katonái, és házról házra jártak igazoltatni. Koroly mint fegyelmezett katona nem mozdult el hazulról hosszú idõre, várta az ígért parancsot. Elsõsorban a Wekerlén, annak fõútvonalú határain tett nap mint nap szemlét, majd a kíváncsiság bevitte a tanácsházára. Ott pezsgett az élet, hírek és emberek jöttekmentek, sok ismerõsével találkozott össze. A nagy forgatagban szinte észre sem vette, máris beválasztották a Forradalmi Bi-zottságba, annak lett katonai felelõse. „Ott volt egy csomó fegyveres gyerek, élükön Gyurika Laci. »Jó leszel te nekünk parancs-noknak – mondták. – Ne hülyéskedjetek, nem is
Juditka a ‘60-as évek elején
WEKERLE 2002/2.
már mi is ismerünk« – replikáztak. Így dõltek el dolgok akkor.” Korolyt elõbb a téren a felkelõk, majd a tanácsteremben a Forradalmi Bizottság megválasztotta parancsnoknak. A Forradalmi Bizottság elnöke dr. Mikófalvy lett, tagjai közé választották a tanácselnök Ladosnét és Csilliket, a rendõrkapitányt. „Mi rendet és demokráciát akartunk, nem vérengzést” – mondja meggyõzõdéssel. A kinevezése ma is megvan. A rendõrkapitányság legfelsõ emeletét megkapta a nemzetõrség, ami akkorra jó 120150 fõre duzzadt. A Budapesti Rendõr-fõkapitányságon megalakult a Nemzetõrség. Kispesten Korolyt választották meg nemzetõrparancsnoknak. Október 30–31-én kidolgozták a védelmi tervet, elosztották az erõket, megszervezték a járõrözést. Rendszeresen kellett járnia a BRFK-ra tárgyalni Király Bélával, a Kiliánba Maléter Pállal, Guba ezredessel. Õ adta a fegyvereket a Timót utcából. Egy bibi volt: lõszert nem kaptak hozzá. „November 3-án, szombaton holtfáradtan mentem haza lepihenni. Arra számítottunk, hétfõn megkezdjük a munkát. Legalábbis ezt ígérte a miniszterelnök, Nagy Imre. Mélyen és hosszan aludtam. Még sötét volt, kora hajnal, amikor dübörgésre, lövések zajára ébredtem. Majd apám rontott be lélekszakadva. Bejöttek az oroszok.” Koroly és apja a kapitányságra igyekezett. Ott már sokan voltak, és hallgatták a rá-diót. Akkor értek oda, amikor Nagy Imre be-jelentette, a kormány a helyén van. Azt kö-vetõen Kádár beszédét közvetítették Szolnokról. A vasutasoktól – akikkel állandó összeköttetésben álltak – hírt kaptak arról, micsoda méretû csapatok özönlötték el az országot. Korolynak az lebegett a szeme elõtt, hogy a civil lakosság körében minél kisebb kár keletkezzék. Tudta, bûn lenne a várost, az embereket, az otthonokat harcoknak kitenni. Statáriumot hirdetett a rablás, erõszakoskodás, fosztogatás és gyilkolás esetére. A kapitányságot kiürítették, a legényeket mozgó védelemre rendelték. Szegedi Flórián, Ruttkai László és csapatuk a III-as iskola tornatermében, Porubszky Potyka István és az Árvai fiúk a Határ út és Ady utca sarkán, megint mások négy ágyúval a Cséri-telep környékén, a Hoffherr traktorgyár meg a lajosmizsei vasút mellett strázsáltak. Csiszárék a kátránygyár környékén telepedtek meg, és ügyelték a Ferihegyre vezetõ utat. Volt õrzõje a Nefelejcs utcai vasúti átkelõnek. Olaj Ernõék a Határ út és Gyáli út keresztezõdését õrizték. A sebesültek ellátásában a wekerleiek közül Jelentsik György és öccse, Ferenc jeleskedtek. Egyre fogytak, helyükre serdülõk álltak. Õket mindenképpen le kellett szerelni. A katonai parancsnok a forradalom elkötelezettjeként és katonai esküjének eleget téve, katonai és emberi kvalitásánál fogva megszervezte Kispest védelmét és rendjét,
WEKERLEI FAMÍLIÁK
a szovjet hatalomátvételt követõen pedig – ahelyett, hogy elmenekült volna – megakadályozta a rablást, fosztogatást és az erõszakot. Nevéhez fûzõdik a traktorgyár fel-robbantásának, valamint az akkori tanácselnök asszony és leánya meglincselésének megakadályozása, illetve a november 18án feloszlott Nemzetõrség helyén maradt ûr káros következményeinek meggátolása. A tanácsi rendszer újraindításáig biztosította a legszükségesebb hatósági feladatok ellátását. „Budapest utolsó nagy csatáját november 20-án Potykáék vívták meg a ruszkikkal a Wekerle sarkán, ahol most az Europark áll. Potyka nagyon súlyos fejsérülést szenvedett, Árvaiék meghaltak. Még hosszú évekig ott állt a sírjuk a Pannónia út végén. Megérdemelnének egy táblát.”
A szabadságharc után A tél folyamán a kispesti forradalmárok közül sokan menekültek külföldre. Koroly úgy vélte, neki nincs oka rá: õ katonai esküjének, valamint az alkotmánynak megfelelõen cselekedett. Valamikor a hónap végétõl kezdõdõen Koroly újra kijárt a volt szolgálati helyére, a Budaörsi útra. A tél fo-lyamán a Petõfi laktanya személyzetét áthelyezték Vácra. 1957 nyarán a Gyorskocsi utcába, a politikai rendõrségre invitálták, kihallgatták, majd hazaküldték. Szeptemberben Balatonkenesén, a honvédségi üdülõben nyaralt a családjával. 13-án (pénteken!) ott tartóztatták le. 1958. május 10-én az úgynevezett kispestiek katonaperében elsõ fokon halálra ítélték. Három hónapig élt halálra ítélten, majd júliusban a másodfokon eljáró bíróság 15 év börtönre ítélte. Kislányát, Juditot a börtönben töltött öt és fél év alatt mindössze egyszer engedték be hozzá. „Miért vagy csíkos ruhában?” – kérdezte apjától elhúzódva a kicsi a beszélõn. „Mert én vagyok a rab oroszlán” – vidította fel a fogoly. „Véleményem szerint nem tettem semmi olyat, amiért csak felelõsségre is vonhattak volna” – vallja ma is meggyõzõdve. – De hiszen harcoltak, nem? – tudakolom. „Dehogynem. Ez kötelességem volt, benne volt az al-kotmányban és a katonai eskümben. Az alkotmány kimondta: a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának szent kötelessége. Az eskü pedig így szólt: Hazámat, a Magyar Népköztársaságot – ha kell, életem árán is – megvédem. A szolgálati szabályzatot is citálhatom: Ha a katonát õrhelyén nyilvánvaló támadás éri, akkor köteles fegyverét használni.” Elítélése után a vádhatóság egyik tisztjét elkapta, és azt mondta neki: „Megnézhetitek a hadsereg fegyelmét ezek után. A katonától a jövõben mit vártok? Az esküszegõ lesz a fasza gyerek? Nem válaszolt semmit, de nem is láttam többet.” – háborodik föl még ma is Koroly.
7
Ezután következtek az Ismerd meg szép hazád börtöneit mozgalom évei. Együtt raboskodott Fehér Gyulával, Kispest díszpolgárával, Csiszár Lászlóval, Manger Józseffel az Etele utcából, Kun Kálmánnal és más kispestiekkel. Közülük ma már egyedül õ él. Egy cellában ült Bibóval, ismerte Obersovszky Gyulát, Déry Tibort.
Megbékülve 1963 márciusában amnesztiával szabadult. Ezt követõen 24 évig kellett harmadrendû állampolgárként élnie, megfosztva minden jogától. Sokáig egy vágóhídon marhakísérõként, majd másfajta segédmunkákkal kereste kenyerét. Több szakmát megtanult, és tett le sikeres szakmunkásvizsgát. A polgári életben 1988. december 31-én vonult nyugdíjba. 1989-ben másokkal együtt megalapította a TIB-et (Történelmi Igazságtétel Bizottság). Még ebben az évben semmisségi határozattal mentették fel a jogfosztottság (majdnem) minden következménye alól. 1990-ben visszakapta rendfokozatát, 1991-ben alezredesnek, 1993-ban ezredesnek léptették elõ. 1993 óta nyugállományú ezredes. Birtokosa az Ötvenhatos Emlékéremnek, a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjének. Legnagyobb fájdalmára Koroly T. György elvesztette drága feleségét és egyetlen gyermekét. Hûséges társa ma a Tóbiás névre hallgató öreg kutya.
Koroly T. György a 301-es parcellánál
8
KÖZTÜNK ÉL
WEKERLE 2002/2.
„A” Zoli Húsz esztendeje hozzátartozik a telephez. Szinte mindenki ismeri a Wekerlén. Neve fogalom. Nem itt lakik, mégis velünk él. A Kós Károly tér elképzelhetetlen nélküle. Újságárusstandja elõtt valóságos wekerlei agóra alakult ki. Van, aki így hívja: Zoltán Mûvek. Az emberek ott beszélik meg vele és egymással ügyesbajos dolgaikat. Tanácsot kérnek tõle és rábízzák titkaikat. Sze-retik. Ám ennek ellenére sokan még a tisztességes nevét sem is-merik, kevesen tudják, hogyan gondolkozik a világról és mit tart rólunk, weker-leiekrõl. Nekik szól ez az írás. Höller Zoltán Romhányi Andrásnak mesélt az életérõl. — A család apai ágon sváb származású. Apukám, Höller Alajos Pesten született, anyukám, Polócz Aranka Pozsonyban, ami akkor még Magyarországhoz tartozott – kezdi Höller Zoltán. – Szüleim a második kerületben, a Horvát utcában laktak. Anyukám munkás volt egy öntödében, azután hivatalsegéd lett egy klinikán. Apukám asztalosnak tanult, de rak-tárosként dolgozott a Villamosszigetelõ és Mûanyaggyárban. A házasságukból három gyermek született: van két nõvérem. 1952-ben láttam meg a napvilágot. Ötvennégyben megkaptam a Heine-Medinbe-tegséget, közismert nevén a gyermekparalízist. Betegségemet a szüleim nehezebben viselték, mint én. Kisgyermekként nem is nagyon fogtam fel, mi történik velem. Anyukám mesélte, hogy gyerekfejjel mindig Puskás Öcsi akartam lenni. Ma már csak egy fénykép emlékeztet arra, hogy valamikor egészségesen születtem és két lábon jártam, s nem két segédbottal, két járógéppel. Az egyik kórház követte a másikat. 1957ben kerültem a Villányi útra, a Mozgássérültek Intézetébe (ma Petõ Intézet), ahol volt egy nagyon-nagyon rendes nevelõtanárom, Székely Ferencnek hívták. Tõle rengeteg mindent kaptam. Általa tanultam meg újra járni. A szüleim biztosan nem tudtak volna segíteni nekem, hogy önállóan tudjak közlekedni, öltözködni, ellátni magamat. A szüleim rendszeresen látogattak az intézetben, testvéreimmel akkor találkoztam, amikor hazamentem. 1960-tól ’68-ig a Mozgássérültek Általános Iskolájába jártam, a Mexikói útra. Eleinte nagyon rossz volt, hogy kiszakadtam otthonról. Aztán, ahogy teltek az évek, az ember egyre jobban felfogta, hogy mi van körülötte. Nyolc év után már nagyon sajnáltam, hogy el kell jönnöm onnan. Annyi minden jó volt ott: a közösség, az önállóság. Teljes értékû em-berként kezeltek bennünket, nem sajnált sen-ki. Ennek ellenére valóságos védõburok vett körbe minket. Az intézetbõl kikerülve nagyon nehéz lett az életem. Megszoktam a védelmet. Otthon laktam, de rosszul esett, hogy szinte egyedül vagyok. Bezárkóztam, nem mentem sehova.
Kilátás a világra A tinikor volt a legnehezebb, amikor láttam, hogy a barátaim, a nõvéreim táncolni, szórakozni járnak. Volt egy nagyon jó barátom, szintén paralízises, Molnár Sanyinak hívták. Õ vitt bele az életbe. Õ ébresztett rá arra, hogy nem kell félni az emberektõl, s az sem jó, ha sajnáltatom magam. – Ne ülj otthon, gyere, mozdulj ki! – mondta. Mentünk jobbra-balra, kirándulni, az Ifjúsági Parkba. Sok mindenen átsegített. A mai napig is barátom. Hamarosan a mozgássérültek internátusába kerültem, a Május 1. útra. Ott is óvtak min-ket, mégsem éreztem magam jól. Össze is szedtem három igazgatói intõt, végül két év után kirúgtak. Akkor elmentem az Orionba dolgozni, bérelszámoló, majd SZTK-ellenõr voltam. Megszerettek az emberek, jól éreztem magam. Munkaidõ alatt végeztem el a közgazdasági szakközépiskolát. Tíz évet dolgoztam az Orionban, utána leszázalékoltak. Akkor egy évet a Madách Színházban töltöttem mint telefonközpontos. Kezdettõl fogva tisztában voltam azzal, hogy a betegségem végleges. Fiatal koromban ülõröplabdáztam, kézifociztam, csúszókorongoztam. 1972-ben a mozgássérültek olimpiáján is részt vettem. Nyilvánvaló volt, hogy aki a sorstársaim közül sportol, az többre viszi. Sokan talán el sem hiszik, hogy gyakran kirándultam. Jártunk Ürömre, hegyen-völgyön keresztül. Még most is szoktam pingpongozni. Akkoriban nagyon nehéz volt egy mozgássérültnek pályát választania. Vagy órás lett, vagy továbbtanult. Én szerettem volna órás lenni, de nagyon erõs volt hozzá a kezem. Elég késõn jöttem rá, hogy pénzügyi vonalra kell mennem. 1975-ben megnõsültem. Magdolnát úgy ismertem meg, hogy eltört a térdem, s õ az ORFI-ban volt írnok, ahova utókezelésre jártam. Õ is paralízises, csak rajta nem látszik annyira, mint rajtam. A családjának volt egy szoba-konyhás szuterén albérlete. Oda költöztünk. Volt idõ, amikor azon gondolkoztunk, hogy Svédországba disszidálunk, mert egy szintén mozgássérült barátunknak ez bejött. De 1982-ben megkaptuk azt a lõrinci pa-
nellakást, ahol jelenleg is élünk, így végül elvetettük az ötletet. A lakóhelyemen kevesebben ismernek, mint itt, de annyira azért igen, hogy ha a lift elromlik és telefonálok, azonnal kijönnek és megjavítják. Van két lányom. A nagyobbik 26 éves, varrónõnek tanult, az egyik filmstúdiónál dolgozik. Õk forgatták a Valami Amerika címû filmet. A lányom volt benne az öltöztetõ, a stáblistára ki is van írva: Höller Mónika. Ha van szabadideje, besegít nekem. A kisebbik, Viktória 21 éves. Gép- és gyorsíró meg számítástechnikai iskolát végzett, majd gimnáziumba ment. Most érettségizett. Szeretném megfûzni, hogy tanuljon még valami szakmát, mert érettségivel ma már nem lehet megélni. A család összetartó, különösen a nagyobbik lányom segít sokat. Nagyon fontos, hogy megbízható, szavahihetõ teremtés. Hála istennek, nem vagyok beteges. Néhány balesettel megúsztam. 1993-ban combnyaktörésem volt. Tél volt, elcsúsztam. Nagyon megijedtem, attól féltem, hogy nem fogok többé járni. Volt egy nagyon rendes orvos, Martos Misi. A mûtét után szóltam neki, hogy mi van velem. Neki köszönhetem, hogy újra tudok járni. Nem azt mondta, hogy feküdjek be rehabilitációra, hanem biztatott, hogy a sa-ját lábamon járjak be a kórházba. Nem kívánom senkinek azt a kínlódást, de megérte: fél év múlva már újra munkába álltam. A Wekerlén akkor jártam elõször, amikor ide kerültem dolgozni. Gyerekként, fiatalemberként nekem a Nagyvárad térig tartott Budapest: itt volt a Heim Pál Gyermekkórház. Csodálkoztam is, hogy milyen szépek itt a há-zak, milyen gyönyörû a tér. A Wekerlére úgy kerültem, hogy az egyik barátom újságárus volt. Õ mondta, hogy ez jó munka, nem kell irodába menni, sok emberrel lehet megismerkedni. Nagyon nehéz volt be-jutnom, de sikerült. Pontosan emlékeszem, 1982. június 24-én kerültem ide. Elõször a bó-déban voltam, amelyik a hentesüzlet elõtt állt. Akkor még úgy volt, hogy csak pár hónapra kapom meg a helyet, de azóta is itt vagyok. Tulajdonképpen 5-6 évre terveztem, hogy ma-radok, de nagyon
WEKERLE 2002/2.
Zoli, épen
kellett volna valakinek a helyem, de két vevõm elment a posta vezérigazgatójához, és elintézték, hogy maradhassak. Aztán másodszor is veszélybe került a stand. Ez már ’96-ban volt. Rokkantnyugdíjas voltam, a szerzõdésem lejárt. Jöttek, és mindent kidobtak velem együtt: megszüntették az üzletet. Valakinek az útjában álltam, mert nagy volt a forgalom, jól kerestem. De szerencsém volt, s az emberek is jók voltak hozzám. Volt egy nagyon rendes ember a Hírkernél, az megsúgta nekem, hogy Höller névre nem fognak engedélyt adni, ne is számítsak rá. Konkurenciát jelentettem annak, akit a korábbi helyemre tettek. A kapu alatti helyiség a trafikosné lányának az üzlete volt. A nagyobbik lányom ötlete volt, hogy kérdezzük meg Gabikát: tud-e segíteni. Természetesen – mondta õ. S akkor döntöttünk úgy, hogy Gabika, azaz Regula Lászlóné nevére kérünk újságot. Vereczkei Dezsõ bácsi alakította ki a belsõ berendezést. Egy hét után már újra dolgoztam. Ennyire jók voltak a wekerleiek: segítettek, hogy maradhassak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Volt olyan is, aki felajánlotta, ha nem lesz munkám, menjek hozzá a pizzasütõjébe, alkalmaz. A vendégeimnek szoktam lapokat ajánlani. De csak olyanokat, amelyeket én is megvennék! Ha látom, hogy két forintot sem ér valamelyik, akkor inkább lemondom. Valahogy megérzem azt, hogy kinek mit kell ajánlani. Szokták kérdezni: Zoltán, melyik a jó új-ság? Erre azt felelem: jó újság nincs, csak el-fogadható. Jómagam elsõsorban gazdasági, zenei témájú lapokat olvasok. A rejtvényeket is gyakran megfejtem. Az emberek szívesen jönnek a legkisebb gyerektõl a legidõsebbig kicsit beszélgetni. Van, aki újságot olvas. Olyan, akinek nem te-lik rá. – Zoltán! Elolvashatom? – kérdezik. – Csak nyugodtan – mondom ilyenkor. Abból nekem semmi károm nem származik, de segítek neki. Hajnali negyed ötkor már az üzletben vagyok. Szeretem a vidám embereket. Mindig azon vagyok, hogy a vevõimet mosolygósnak lássam. Van, aki segítséget kér tõlem. Ha
KÖZTÜNK ÉL
tudok, persze hogy segítek. Húsz év alatt sok ismeretség és barátság alakult ki a vevõk és köztem. A legtöbb vendégem lakcímét nem tudom. Nevüket is csak így: Erzsi néni, Marci bácsi, Zoli, Pisti. Sok vevõm van, aki nem wekerlei, hanem Kispestrõl, vidékrõl jár hoz-zám. Hogy mitõl lett fogalom a Zolihírlap-bolt, erre nem tudok válaszolni. Ezt a weker-leiektõl kellene megkérdezni. A rendszerváltás óta kevesebb lett a vevõ. A wekerlei közösség is széttagolódott. Korábban sokkal családiasabb volt a Wekerle, mint mostanában. Amióta a lakásokat eladták – a vevõk mondják –, más lett. Volt, aki mesélte, hogy a szomszédjával – akivel régebben kiült a kertbe kártyázni – most haragban van. Szeretném, ha az emberek barátságosabbak, megértõbbek lennének egymással. Ha fáradt vagyok, otthon leülök a számítógép elé. Pasziánszozok, keresgélek az interneten, levelezek. Fontos, hogy ismerjem a korszerû technikát, mert a vendégeim errõl is kérdeznek. De nem is akarok lemaradni semmirõl. Még legalább tíz évig szeretnék itt dolgozni. Ott az autó, annak az árát is vissza kell fizetnem. A kisebbik lányomnak is tovább
Szûk családi körben
9
kel-lene tanulnia. Ha nyernék a totón, a panellakásból rögtön ide költöznék. Fiatal koromban nagyon szerettem csibészkedni. Ebbõl valami mostanra is megmaradt. Sokan mondják, hogy nem vagyok elég komoly ahhoz képest, hogy 50 éves vagyok. Nem is akarok én már megváltozni. Arra vigyázok, hogy senkit ne bántsak meg. Ha mégis megtörténne, akkor az elsõ dolgom, hogy elnézést kérjek. Amikor nem dolgoztam, mert beteg voltam, nagyon hiányzott már a munka. Úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban. De ehhez nagyon kellett az ittlakók segítsége. Ha nem állnak ki mellettem kétszer is, nem is tudom, most hol lennék. Én egyedül kis pont vagyok. A Wekerle nekem egy nagy családot jelent. Egy nagyon szép telepet. Jelenti a munkámat, az embereket, akik itt laknak. A friss levegõt. A hajnali csendet. Reggelenként a té-ren a madarak énekét. A buszok zaját. Nem is tudom, hogyan tudnék nélküle meglenni. Üzenem a wekerleieknek, hogy nagyon szeretem õket, és köszönöm a segítséget, amit eddig kaptam tõlük. Romhányi András
10
PADLÁSOK KINCSEI
Virágmintás gyógyszerdoboz
WEKERLE 2002/2.
Radnóti Miklós:
Naptár (részletek) Május Szirom borzong a fán, lehull; fehérlõ illatokkal alkonyul. A hegyrõl hûvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Június
Wekerlei lakótársunk, Császár Péter lakásának padlásán kutatott. S nemcsak azt találta meg, amit keresett, de kezébe akadt néhány érdekes régi wekerlei tárgy és okmány is. Felhívott, és felajánlotta szerkesztõségünknek a kincseket. Most ezek egyikét mutatjuk be. Egy kis papírdoboz. Olyan, mint egy nagyra nõtt gyufásskatulya. A kitolható fiók és a dobozhüvely apró lila virágmintás papírral van bevonva. A címkére pedig ezt írták: Magyar kir. állami Munkástelep gyógyszertára Kispesten. Nem tudni, milyen gyógyszer volt benne, csak azt, hogy a patikus ráfirkantotta: „Naponta 2-szer egy port” kell bevenni belõle. Akkoriban (nem derül ki, melyik évben, csak az, hogy IX/2-án) ilyen csinos „kiszerelésben” adták ki a gyógyszert a Fõ téri pa-
tikában. Ma sokkal korszerûbb a csomagolás, higiénikusabb is. Valahogy mégis fáj egy ki-csit a szívünk azokért a szép dobozokért, amelyekbe – kifogyván a gyógyszer belõlük – bele lehetett tenni rajzszöget, radírt, spárgát vagy pántlikát, gombot, csatot. Az a világ elmúlt. De a gyógyszertár belül most is szép. Szépek régi szekrényei, polcain a korabeli orvosságosüvegek, régi órája, amely még most is jár, fából készült pultja. A forgalom itt most biztosan nagyobb, mint régen volt, de a benti nyugalom a múltat idézi. Szívesen bemutatunk minden olyan emléktárgyat, amely Wekerle múltjával kapcsolatos. Nemcsak a padlás, de a pince, a fás-kamra vagy a szekrény mélyére dugott doboz is rejtegethet efféle kincseket. Küldjék el ne-künk! Jelentkezésüket várja a rovat gondozója Romhányi András
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derûs, nincs homlokán redõ, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nõ, s a fényes levegõbe villogó jeleket ír egy lustán hõsködõ gyémántos testû szitakötõ.
Július Düh csikarja fenn a felhõt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak mezétlábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestû hõség ül a fényesarcú fák felett.
Augusztus A harsány napsütésben
Ady Endre: Alszik a magyar Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkre jut: Igy akartam.
Nagy dolgok folynak, fujnak, keserednek, De – holott láttam egyet és mást – Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben.
Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerüen magyarnak lenni, Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel?
Minden fajtát szeretek s áldva áldok, De ha fölébresztik a magyart, Ha bennem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok.
WEKERLE 2002/2.
11
Ötvenéves az orgona Ötven évvel ezelõtt, 1952-ben újították és bõvítették fel a Munkás Szent József római katolikus templom orgonáját. Az építést dr. Tóth János plébános és Dauner János karnagy kezdeményezték. Az orgona építését Gergely Ferenc zeneakadémiai tanár tervei alapján a budapesti Hangszerkészítõ Vállalat végezte, a munkálatokat Szeidl János, a vállalat mûvezetõje felü-gyelte. A kezdetekben a templomi zenét a IIIas iskolából áthozott harmónium szolgálta, amelyet késõbb nagyobbra cseréltek. Ez utóbbi ma is a kóruson található. Az elsõ or-gonában egy egymanuálos játszóasztalhoz tartozó síprendszer volt, amelyet meghagytak az átépítés során, és az asztalt hárommanuálosra építették ki, de csak kettõhöz rendeltek sípokat. A hagyományoknak megfelelõen az új or-gona építésekor meghirdették az orgonajegyek jegyzését. Ismereteim szerint legalább 100 forintnyi adománnyal lehetett egy sípjegyhez jutni, Az erre a célra postán feladott összegrõl szóló nyugta bemutatásával jogot szerzett az adományozó, hogy az általa kívánt nevet az orgona sípjára felírják. A felírás részben közvetlenül a sípra festéssel, de a leg-több esetben a nevet viselõ papírcédula fel-ragasztásával történt. A sípok nagy részén ma is láthatók e nevek. A felépítés óta jelentõs karbantartást nem végeztek a hangszeren, a körülbelül tízéven-
kénti nagytakarítás alkalmával javították meg a halasztást tûrõ hibákat. A takarítások, be-avatkozások során azonban mindig megrongálódott, elveszett néhány felírás. Az orgona állapota jelenleg rossz, komoly felújításra szorul. Elhatároztam, és ehhez a plébánia engedélyét megkaptam, hogy a következõ karbantartás során fényképpel és leírással dokumentáljam a még fellelhetõ neveket, s ezzel az utókor számára megõrizzük adakozó elõdeink emlékét. Egri Tibor úr – aki a Fõ tér 10.-ben nõtt föl, és aki az orgonát mintegy harminc éve karbantartja, javítja – az alábbiakat közölte velem. Emlékezete szerint 1952-ben, Krisztus Király vasárnapján (advent elõtti utolsó vasárnap) avatták fel a két sípszekrényt és a középsõ manuál sípjait. 1953 húsvétján (esetleg pünkösdkor) történt meg a teljes átadás, a felszentelés és az avatás. Anker Antal orgonamûvész adott hangversenyt. Az azóta eltelt idõ alatt – két eset kivételével – gyakorlatilag minden karbantartást, javítást maga végzett el. Ötven évvel ezelõtt õ maga is megépítette az orgona játszóasztalát. Igaz, kicsinyített mását. A makettet Egri Tibor, arról a fényképet nagybátyja, Egri Gyula, a kottatartóra az orgona és a rozetta karcát Földesi Mária énekkari tag készítette. Nagy Tamás
A Wekerlei Társaskör Egyesület elnöksége az orgona átépítésének erkölcsi és anyagi támogatásáról határozott. Ebbõl a célból megállapodást köt a plébániával. Az orgona felújítására a pályázók közül a móri Korb Gábor orgonaépítõ mestert, mûvezetõnek dr. Kormos Gyula budapesti mérnököt kéri fel. A sípokon szereplõ neveket a felújítás végeztével réztáblán örökítteti meg, amelyet az orgona mellett helyez
Felhívás Szerkesztõségünk tagjai felvetették annak lehetõségét, hogy az ötven évvel ezelõttihez hasonlóan most is érdemes volna ezerforintos címletû sípjegyeket kibocsátani. A kérdésben még nem született semmilyen konkrét javaslat, határozat. Nem ismerjük sem a WTE vezetõségének, sem a plébániának az álláspontját. Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére. Kérjük, telefonon vagy írásban fejtsék ki nekünk, támogatnának-e egy ilyen ügyet, s ha igen, mekkora összeggel. Ha az ötven évvel ezelõtti orgonaépítéshez adatokkal tudnak szolgálni, kérjük, juttassák el hozzánk. Közremûködésüket köszöni a lap szerkesztõsége.
EMLÉKEZÉS P. MELLEN JÓZSEF ATYÁRA 2002. április 23-án szomorú veszteség érte plébániánkat: elhunyt Mellen József szalézi atya, aki ötven éven át hûségesen szolgálta a wekerlei híveket. József atya 1912. október 24-én született Dorogon. A családi szálak a Felvidékre nyúlnak vissza. A vasutas édesapa késõbb Rákospalota MÁV-telepén teremtett otthont családjának. József atya 1927-ben jelentkezett a szalézi rendbe. A noviciátust a rend magyarországi központján, Péliföldszentkereszten töltötte, itt végezte teológiai tanulmányait, majd 1938. június 19-én Esztergomban pappá szentelték. Fiatal, lelkes szalézi papként 1938-tól 1945-ig Nyergesújfalun, a rend gimnáziumában tevékenykedett mint katekista és házgondnok. 1945-tõl 1947-ig Újpesten, a Baross utcai rendházban ismét katekista lett, késõbb, 1947 és 1949 között Balassagyarmaton, a Szalézi Kollégiumban hitoktató és házgondnok, majd 1950-ben ismét visszatér Újpestre,
ahol a rendek feloszlatásáig gyóntatóként mû-ködik. A rendek feloszlatásakor, amikor az ÁVO-sok elhurcolták a szerzeteseket, a rend-ház kerítésén átmászva menekült meg az el-fogástól. 1950 után különbözõ helyeken kisegítõ lelkész, majd 1951–52-ben gyári munkás. 1952. április 27-én jött a Wekerle-telepre. Elõbb templomunkban volt sekrestyés, majd egyre jobban bekapcsolódott a lelkipásztori munkába. Ki volt õ a wekerleiek számára? A kérdésre választ adtak, valamint az ötven év áldozatos és értékes lelkipásztori munkáját szépen méltatták a május 6-án tartott gyászmise és beszentelés alkalmával elhangzott gyászbeszédek. Mellen József atya temetése május 7-én volt: testét az örök élet hitében és a föltámadás reményében az Óbudai temetõ Szalézi-kriptájában helyeztük végsõ nyugalomra. Tercsi Zoltán plébános
12
NÉZZEN JOBBAN KÖRÜL
WEKERLE 2002/2.
Szabálytalan nyílászárók (16. rész)
Tóth Pál rovata A sorozat elõzõ része a témák sorszámozása nélkül jelent meg. Most csak azért pótlom emlékeztetésül, mert ismerõseim és addig ismeretlenek szólítanak meg, hogy errõl vagy arról miért nem szólok, pedig biztosan mindenkit érdekel. Ilyenkor elõször csak emlékezetbõl válaszolok, hogy bizony arról már vagy kétszer is írtam, akár három éve is lehe-tett. Nos, lehet, hogy az illetõ nem olvasta ak-kori lapszámunkat, és ezért nem emlékszik rá, de meglehet, hogy valaminek újból aktuali-tása van. Nem elég egyszer körbejárni azt, aminek nincs eredménye. Fõleg akkor, ha sem mi, sem a lapot hivatalból olvasó illetékesek nem teszünk, tesznek az esetleges hibák ki-javítása érdekében. Én a magam részérõl tehát – közös célunk, a Wekerle-telep védelme érdekében – inkább visszatérek egy-egy té-mához, olvassa mindenki, legyen az közvet-lenül érintett, vagy csak egyszerûen „wekerlei”. Az elmaradt sorszámok tehát a következõk voltak: 63. Szabálytalanul tempóznak, 64. Hiányzó lámpák és 65. Csúfító klímakészülékek. Sorozatom elmúlt részének végén a nyílászárókról szóló részletes rendezési tervbõl (RRT) idéztem az ide vonatkozó részt, és vár-tam visszajelzéseiket. Tehát kezdem a nyílás-zárókkal: 66. Régi, felújított és új nyílászárók. Kezdjük a Kós Károly téren lévõ házakkal! Az egyik ház tér felé nézõ homlokzatán valaki kicserélte az ablakát. Szerencsére elég sok fénykép készült e szép házról, ahol még látszik az eredeti üvegosztás, takaróléc. Ott nem. Ízléstelenül alakították át. Ezzel megsértették az RRT ide vonatkozó paragrafusát. Hangsúlyozom, hogy a Kós Károly tér összes háza szerepel az országos mûemlékjegyzékben, tehát kiemelten védett a telephez képest. A felügyelet ezeknél a házaknál még szigorúbb szabályokat alkalmaz, mint azoknál, amelyekre „csak” a Fõpolgármesteri Hivatal települési értékvédelmi ügyosztálya szakértõi véleményét kell a Wekerlén megszerezni az építési engedélyezési tervek benyújtásához. Itt kell megjegyeznem, hogy az építési engedélyezési határozatot kik kapják meg: az érintett szakhatóságok, a tulajdonos, a haszonélvezõ, az építtetõ, az elsõfokú építési hatóság, a fent említett ügyosztály (köznapi nyelven a mûemlékesek), valamint az ingatlannal érintkezõ szomszédos ingatlanok közös képviselõi. És eljutottunk a közös képviselõig, aki-
nek a jelzett fellebbezési határidõig lehet beadni az építéssel kapcsolatos kifogásai miatt fellebbezését. A tervek az elsõfokú építési hatóságnál megtekinthetõk, ezek alapján lehet kifogást emelni. Hogy miért hangsúlyozom ezt? Mert a közös képviseletet ellátó felelõssége nagy. Nemcsak a ház egyéb ügyesbajos dolgait köteles intézni, hanem ilyen ese-tekben szakemberként kell helytállnia. Ez persze nem egyszerû dolog, de elmulasztott fellebbezése miatt olyan állapot alakulhat ki, hogy a probléma orvoslása esetleg már csak bírósági úton lehetséges. Egy másik Kós Károly téri ház belsõ homlokzatán az elmúlt hetekben visszabontottak és terasszá alakítottak egy tetõidomot. Mint kiderült, a közös képviselõ egyáltalán nem tudott az érintett lakás (ház) jogerõre emelkedett építési határozatáról, nem hogy építési határozatról. A helyzetet színesítette, hogy az alatta lakók eleve érzékenyek voltak az építésre, mert lakásuk beázott. Jelenleg a „kész mû”, a tetõtéri erkélykialakítás ponyvázottan, letakarva áll. Remélem, az építési hatóság elvégzi a feladatát. Úgy, ahogy ezt a törvénytisztelõ állampolgár elvárja, mivel tudja, hogy mindenkinek vannak jogai, ugyanakkor kötelességei is. És most menjünk bárhová a telepre. Új bejárati ajtók. Volt az IKV-korszak. A bérlõ bejelentette, hogy ajtaja tönkrement, és ha szerencséje volt, kicserélték parkettamintás, középen kitekintõablakos, natúrfenyõ-színû bejárati ajtóra. Általában ezek az ajtók ma is megtartották natúr színüket. Nem szépek, nem egyeznek a külsõ nyílászárók mázolásával. De ha valaki kicseréli, legalább ne aszimmetrikus mintás (betétes) üvegezett ajtóra, fe-hér mûanyagra cserélje, mert azon kívül, hogy ronda, nem a Wekerlére való, és sérti az ide vonatkozó RRT-jogszabályt. A bejárati ajtók kedvezõtlen kinézetét csak fokozhatja egy kifelé nyíló, plusz teli biztonsági ajtó, különösen akkor, ha azt nem az adott nyílásméretre gyártották. Kicserélt ablakok. Itt még gazdagabb a paletta. A legtöbbször nem az adott nyílásméretet és kávakialakítást veszik figyelembe a mesterek. Nekik sokszor mindegy, csak megfizessék munkájukat. De nekünk? A válaszadásnál általában két tábor alakul ki Az egyiknek mindegy, mert esztétikai érzékénél elsõbbrendû egy készen kapható típusablakot beépítgetni. A fõ, hogy ne legyen többé huzat, és olcsó legyen. Az ablaktábla is sokszor elmarad, és talán még redõnyt is szereltet fel, mindegy, hogy milyen színût. A másiknak nem, legyen az építtetõ vagy csak járókelõ. Õ megnézi, hogy milyen a házra jellemzõ üvegosztás, nyílásméret, homlokzati díszítõléc, ablaktábla, azok színe stb., és ezek alapján bízza meg a szakembert a cse-rére. Igen, ez több elõkészítõ munkát, valószínûleg több forrást igényel, de ezzel egyben emeli a telep értékét. Félmegoldás sok
van, ezek elkerülésére a tervezõnek is fel kell hívnia a figyelmet mûszaki dokumentációjában. Lehet egy ablak új, jó lég- és hõzáró, ha pl. kiugróan széles az ablaktábla és ablaktok mérete, ezáltal azok együttes összege is nagy (pl. felújított és bõvített idõsek otthona, és még sok helyen). Kivitelezõi oldalról is több körültekintést igényelnek a munkák. Nem véletlen, hogy a telepen nehéz megfelelõ kivitelezõt találni. Olyat, aki elolvassa a mûszaki leírást, aki a mûszaki dokumentációt teljes egészében kezeli és érti. Már több esetben találkoztam olyan ácsokkal, akik csak a 150-es szöget ismerték, és a hagyományos fakötést elfelejtették (alkalmazni), annak ellenére, hogy a dokumentációban erre a tervezõk külön felhívták a figyelmet. 67. A színekrõl Idézetek az RRT-bõl: 4. § (8) A fõépület bõvítésekor a homlokzatokat egységes színben fel kell újítani. 4. § (9) A fõépületek bõvítése során a bõvítményeket épületenként egységes méretben és a fõépülettel egyezõ színezéssel kell kialakítani. 6. § (2) Nyílászárók: az egész épületen egységes mázolású legyen. 6. § (7) Épületek színezése: az épületek külsõ homlokzatának színezését egységesen kell kialakítani, a fõépítészi iroda által ajánlott színterv alapján. 6. § (9) A spaletták egy épületen csak egységes méretben, formában és színben jelenhetnek meg. Értelmezzük ezeket! 4. § (8) és (9): valaki bõvíteni akarja pl. négylakásos családi házában lévõ lakását. Ezek szerint kötelezni kell a többi tulajdonost is a ház homlokzatának felújítására? Vagy a bõvíteni szándékozó saját költségén újítsa fel a többi három lakás homlokzatát? Én nem értem ezt a paragrafust. És Önök? 6. § (2) és (9): a nyílászárók felújításánál ugyanez a helyzet. Teljesen eltérõ színû mázolások találhatók, sokszor az ablaktábla oldalai is mások, mint ugyanannál a háznál, amelyhez nem nyúltak. Javaslom, hogy társasházuk alapító okiratának mûszaki mellékleteiben rögzítsék a házak megjelenését (ezt lehet írásban, fényképekkel vagy mindkettõvel dokumentálni), hogy a tulajdonosokra nézve ezek megtartása legyen kötelezõ érvényû. Ez mindaddig hatályban maradna, amíg egy magasabb jogszabály vagy határozat nem módosítja. Ide kívánkozik pl. az épülethez tartozó rácsok, kis kerítések mázolásának színrögzítése is. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok és sokszor gondok összegyûjtéséhez, az ezekbõl levonható tanulságok rendezéséhez továbbra is várjuk leveleiket a következõ címre: Wekerlei Társaskör Egyesület (Tóth Pál), 1192 Budapest, Kós Károly tér 10.
WEKERLE 2002/2.
KÖZBIZTONSÁG, HÍREK
Ne legyen károsult! Hiába a gyakoribb rendõri járõrszolgálat a te-lepen és hiába a polgárõrség munkája is, ha ön, kedves lakótársunk, nem teszi meg a legelemibb óvintézkedéseket annak érdekében, hogy ne legyen károsult. Tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt évtizedben jelentõsen romlott a közbiztonság. Tapasztaljuk ezt a Wekerlén is. A közelmúlt bûncselekményei kapcsán hadd javasoljunk néhány dolgot, hogy ön ne legyen áldozat. Az esemény: lakótársunk reggel kihajtott autójával az úttestre. Amíg visszament bezárni a kaput (csupán 3 méter!), nem állította le a motort, a kocsiban hagyta az indítókulcsot. Egy fiatalember, aki edzõruhája miatt kocogónak látszott, odafutott hozzá, lelökte õt a földre, beült az autóba és elhajtott. Tanács: soha, semmilyen rövid idõre ne hagyja az indítókulcsot az autójában! Amikor magára hagyja jármûvét, nézzen körül; nem lát-e gyanús alakot a közelben. (Gyanús alak lehet egy jól öltözött fiatalember is. Lehet, hogy már napok óta figyeli az ön reggeli indulási szokásait, és így biztosra megy.) Minden ki- és beszállásnál nézzen körül! Az esemény: valakinek egyperces elintéznivalója akadt otthon. Megállt autójával a háza elõtt. Kiszállt, kocsiját gondosan bezárta, de táskáját bent hagyta az autójában. Bement a lakásba. Még a kaput is tárva hagyta, hiszen úgyis jön vissza pillanatok múlva. Valóban
hamar végzett. Az eltelt egy perc alatt kocsiját kirabolták. Nemcsak készpénzt, de pótolhatatlan, illetve nehezen beszerezhetõ iratokat, számlákat vittek el. Barátaival azonnal szétszóródtak a környéken. Senkit sem találtak. A tettes nyomtalanul tûnt el. Tanács: soha, semmilyen rövid idõre ne hagyjon értéket az autójában! Az autófeltörõk nagyon gyorsan dolgoznak. Egy átlagos – egyszerûbb riasztóval ellátott – gépkocsi fel-töréséhez elegendõ fél perc is. Amint ön el-tûnik a házában, azonnal akcióba lépnek. Az esemény: lakótársunk már átélt egyet s mást, s tudta, hogy semmilyen értéket nem szabad a jármûben hagyni. Nem is hagyott mást a lezárt autó utasterében, mint egy üres aktatáskát. Mire visszatért, kocsiját feltörték és az aktatáskát elvitték. Tanács: soha ne hagyjon olyan tárgyat az autójában, amelyrõl feltételezhetõ, hogy a tar-talma értékes! A lezárt autót kívülrõl szemlélõ betörõ nem tudja, hogy a táska üres. Hiába, hogy az elvitt tárgy értéke csak néhány forint, az okozott kár – és a bosszúság! – ennél sokkal nagyobb. Az esemény: lakótársunk beszállt a kocsijába és retiküljét maga mellé, az anyósülésre tette. Piros lámpánál várakozott, amikor egy motoros állt meg mellette. Betörte az ablakot, a táskát kivette és eltûnt a forgalomban.
13
Tanács: a retiküljét, autóstáskáját vagy kis csomagját ne tegye maga mellé, vagy ha mégis, rögzítse azt! Egyszerû módszer: a vállpántot rá lehet tekerni a kézifékre, vagy/és át lehet rajta hurkolni a biztonsági övet. Biztosabb, ha a táskát a zárt csomagtérbe teszi, ahol az nem is látszik. Az esemény: lakótársunk az Europarkban vásárolt. Elõször megvette a hi-fi tornyot. Hogy az ne legyen útban, amíg az élelmiszert és a többi apróságot megvásárolja, az elektronikus berendezést levitte az autójához. Tudta, hogy a készüléket az utastérben veszélyes tárolni, ezért a zárható csomagtérben helyezte el, ahol az nem volt látható. Mire befejezte a vásárlást, autóját kirabolták. Tanács: bevásárlóközpont parkolójában ne tegyen semmi értékesnek látszó csomagot a kocsi csomagterébe, ha utána magára hagyja azt! A parkolóban várakozó bûnözõ kifigyeli ezt, és bõven marad ideje a rablásra. Kedves lakótársunk! Kedves olvasó! Ön talán úgy gondolja, hogy ilyen esemény önnel nem eshet meg, az mindig másokkal történik. Nos, a károsultak korábban maguk is így gondolták. Talán úgy véli, hogy nem ilyen apró fogások akadályozzák meg a bûncselekményt. Valóban, lehet, hogy ezek nem minden esetben elegendõek. De alkalmazásuk az elkövetõk esélyét csökkentik, Önnek meg nem kerül semmibe. A tanácsokat semmibe veheti, de meg is fogadhatja. Önön múlik… Romhányi András
— Hírek — A brit kertváros-építészetet és a mintájára felépült Wekerle-telepet bemutató kiállítás nyílt a budapesti angol nagykövetségen. A tárlat azokat az épületeket mutatja be, amelyeket Nagy Gergely építész és Szelényi Károly fotómûvész tanulmányozott Angliában, illetve Magyarországon. A kiállításról a Magyar Nemzet június 6-i száma közölt részleteket. Csaknem negyven szülõ és apróság részvéte-
lével tartottak gyereknapi rendezvényt május 22-én a Huba utcai bölcsõdében. (képünkön) A programokat (légvár, játszóház) a Wekerlei Tipegõk Bölcsõdei Alapítvány és a szülõk támogatták. A közhasznú alapítvány a nevelés minõségének javítására és a bölcsõdébe járó gyermekek színvonalasabb ellátásához kér segítséget vállalko-zóktól, magánszemélyektõl. Számlaszám: 11719001-20313153 *** A Wekerlei Társaskör Egyesület idén is megrendezte a hagyományos virág- és földvásárt a Kós Károly téren május 11-én és 12-én. Az érdeklõdõ családok szokás szerint egy-egy zacskó virágföldet kaptak ajándékba. A tavalyi e r e d m é n y e k megismétlésében
bízva újra parlagfûgyûjtést szervez a társaskör az önkormányzat segítségével. Az akcióra az elkövetkezõ hetekben kerül sor. *** Az idei wekerlei napokat szeptember 6-tól 8-ig tartjuk. A részletes programot a következõ számban közöljük. Reméljük, az idei rendezvények is olyan sikeresek lesznek, mint az elõzõ évben, és az idõjárás is a kegyeibe fogad minket. *** Tagdíjfizetési felhívás Tisztelt társasköri tagok! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az idei, a 2002. esztendõre szóló tagdíjakat – akiknek esetleg elmaradásuk van – szerdánként 16 órától 18.30-ig fizethetik be a Kós Károly téri irodában. A díj összege dolgozóknak havonta 50 forint, nyugdíjasoknak, illetve munkanélkülieknek 20 forint.
14
RÉGI IDÕK FOCIJA
WEKERLE 2002/2.
Régi idõk focija A Wekerle-telepi Sport Club fél évszázada Mielõtt a Wekerle-telepi sportélet születésével és eredményekben gazdag évtizedeivel foglalkoznék, néhány gondolat erejéig ismertetni szeretném a hazai labdarúgás korai történetét, amely visszanyúlik a múlt század végére. Budapestre egykori feljegyzések szerint csak 1896-ban, a millennium évében került az elsõ futball-labda a Nyugatot megjárt lelkes sportbarátok jóvoltából, és ezzel egy új sportág népszerû diadalútja vette kezdetét. A magyar labdarúgás elindulását jelentette, amikor hivatalos formában, 1897 januárjában megalakult a BTC tagjaiból az elsõ magyar labdarúgócsapat. Az újdonsült csapat elsõ közönség elõtti nyilvános mérkõzése 1897. május 9-én, a Millenáris pályán volt. A kezdeti sikerekben gazdag indulás után a magyar labdarúgás történetét beárnyékolta az 1914-ben kezdõdõ elsõ világháború, majd az ezt követõ trianoni országcsonkítás és nem utolsósorban a mindezeket kísérõ pénzügyi nehézségek, valamint egy-egy külföldi kudarc. A nehézségek ugyan késleltették, de megakadályozni nem tudták a fejlõdést. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mintn hogy a magyar futballválogatott már a harmincas években világbajnoki döntõt játszott, s ezüstérmet nyert. A foci népszerûségét jelzi az is, hogy országszerte nagy igyekezettel és hozzáértéssel nevelték a csapatok az utánpótlás tagjait, és 1939-ben az egyesületek száma már 487 volt. A szegényebb rétegekhez tartozó fiataloknak számos esetben a futballkarrier révén sikerült tisztes megélhetéshez, népszerûséghez jutniuk az országon belül és kívül is. A Wekerle-telepi sportélet csak évtizedekkel késõbb követte a hazai futballsport kezdeti lépéseit, hiszen a korábbi Sárkány-birtokon csak 1908–1925 között épültek fel a lakások. A bérlõk többsége vidékrõl került ide, foglalkozását tekintve közalkalmazott volt. A lakók kifejezetten közösségi életet éltek, és hamar lokálpatriótákká váltak, egyszóval összetartozó közösségé formálódtak. A társas életben már kezdetben is jelentõs szerepe volt a különbözõ sporttevékenységeknek. Ezek közül fõképpen a labdarúgás érdekelte a telep ifjúságát. A WSC Gyõri Ottmár telepgondnok védnöksége alatt alakult meg 1913-ban, sportszeretõ gondoskodásának és fáradhatatlan munkásságának köszönhetõen. A telep gondnoksága, a kispesti rendõrség és a város vezetõsége, fõképpen dr. Válya Gyula polgármester a húszas években minden komoly kulturális, sport- és társadalmi intézményt a lehetõségeken belül erkölcsi és fõleg anyagi támogatásban részesített. Hogy a sportélet kibontakozhasson, ehhez elengedhetetlen feltétel volt egy sportpálya létesítése. Ezt a Wekerle-telep építési és fejlesztési tervében szerencsére idõben kijelölték. Így a Wekerle-telepi Sport Club a Zoltán u. 54. szám alatt épült sporttelepen kezdhette meg mûködését. A sporttelep befogadóképessége 5000 személy volt. A pálya Zoltán utcai oldalán gondnoki lakás, iroda és a helyi csapat részére öltözõ is épült, és a pályát magas deszkakerítéssel vették körül. A vendégcsapat játékosainak kezdetben a pályával szemben, a Dobó Katica utca 90. szám alatti házban biztosítottak öltözõt. A lakás 1931. május 1. után Orosz Jenõ I. osztályú futballbíróé és családjáé lett, mivel akkorra a futballpályán, a Nádasdy és Dobó Katica utca keresztezõdésében felépült a vendégcsapatoknak egy új öltözõ. A sportpálya elkészülte után fellendült a sportélet. A fejlõdést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1930-ban már három sportegyesület mûködött a telepen: a WSC, a WTV és a Szondy S. C. csapata. A sporttelepet csekély bérleti díj ellenében kapták meg a használók, de nagy anyagi áldozatok árán nekik kellett a bekerítésérõl gondoskodni, és a különbözõ sportágak igényeinek megfelelõen kialakítani. Itt szeretném megemlíteni, hogy ebben az idõben a Wekerle-telepi III.
számú polgári fiúiskola válogatott futballcsapata is engedélyt kapott, hogy a WSC telepén, illetve futballpályáján gyakoroljon, illetve egyegy iskolák közötti mérkõzést lejátsszon. A WSC labdarúgó-szakosztály 120 taggal indult meg, és létszáma az évek során szépen emelkedett. A Wekerle-telepi sportélet sokszínûségét mutatja, hogy a teniszszakosztály 60, a korcsolyázók szintén 60, a kézilabdázók 50 fõvel alakult meg. A WSC elsõ elnökévé Kálmán Ferenc rendõr fõtisztet választották. A Wekerle-telepi Sport Club késõbbi tisztségviselõi az alább felsorolt személyek voltak: Elnöke: Mezigratzky Frigyes dr. Ügyvezetõ elnöke: Pölöskei József. Szakosztályvezetõk: Stark Vencel, Arató József, Feleki László és Nemeskéri Lajos. A labdarúgó-szakosztály intézõje: Soós Lajos. Edzõ: Gallovich Tibor. Hogy milyen tehetséges sportnevelõ volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy egy ideig a magyar válogatott csapat szövetségi kapitányi tisztségét is õ látta el. Az egyesület életében fontosabb szerepkört töltött még be: Fehér Gyula rendõrtiszt, az egyesület alapító tagja, Brugovitzky Dezsõ, Fehér István, Erlich István, Zeemann Ferenc, Jakab Lóránt, Mátéffy János, Jánossy Zoltán és Borsós József. Az elõzõekben ismertetett tisztségviselõk neve mellett néhány olyan sportoló, illetve sportbarát nevét és tevékenységét szeretném röviden ismertetni, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a WSC életében: Radics bácsi: 1911-tõl a WSC vezetõ pénztárosa volt. Erlich István: cégvezetõ, a harmincas években társelnöke volt a WSC-nek. Mint labdarúgó 1916–1936-ig a WSC csapatának állandó tagja volt. A csapat mûködése az elsõ világháború miatt közel két évig szünetelt. Erlich 1916-ban néhány társával együtt az egyesületet újjászervezte, és több mint 25-éven keresztül segítette mûködését. Munkássága elismeréséül 1931-ben az MLSZ plakettel tüntette ki. Raicz Gusztáv: magántisztviselõ, 1919 elõtt a WSC-ben, majd 1919– 1932-ig a KAC, illetve a Kispest színeiben játszott labdarúgóként. Négyszer volt országos válogatott, ötször pedig B válogatott. Stark Vencel: mûszaki tisztviselõ, a WSC társelnöke. Mint labdarúgó, sportszereplését 1914-ben Désen kezdte. Budapestre kerülése után belépett a WSC-be. Hat éven át intézõje volt, öt évig alelnöke és 18 évig irányította a WSC labdarúgó-szakosztályát. Vezetése alatt a csapat az NB III. osztályba került fel. Jánossy Zoltán: postafõtiszt, a Wekerle-telepi SC tagjaként sokoldalú sporttevékenységet fejtett ki mint atléta, tornász, labdarúgó, vívó és sportrepülõ pilóta. Labdarúgóként Debrecenben és Szarvason az I. csapat játékosa volt több éven át. A WSC-nek 5 éven át az alelnöke. Az egyesület mûködését önzetlen munkásságával mozdítja elõ. Többek között átszervezte az atlétikai és ökölvívó-szakosztályt. Német László: lakatos, a WSC nagy arzenáljából került ki. Több ifjúsági ezüst- és bronzérem tulajdonosa. Késõbb a MÁVAG játékosa lett. Orosz Jenõ: I. osztályú futballbíró, aki ugyan nem lehetett tisztségénél fogva a WSC-futballcsapat tagja, de kapcsolata a WSC klubbal így is jó volt. A WSC-pályán sokszor vezette a futballmérkõzéseket a játékosok és a közönség nagy elismerése mellett, 1931. május 1-jétõl egészen 1945-ig. Senkei Gyula: városi tisztviselõ Kispesten. Fénykorát az MTK-ban szereplése idején érte el. Abban az idõben gyakran volt tagja a
WEKERLE 2002/2.
RÉGI IDÕK FOCIJA
válogatottnak. Késõbb a Kispest FC játékosa volt. 1931–1934-ig a WSC edzõjeként mûködött. Rott Nándor: magántisztviselõ, mint labdarúgó és teniszezõ szerepelt a Kispest AC és a WSC színeiben. Késõbb a Pestszentlõrinci Botond SE elnöke lett. Szalay Lajos: MÁV-fõtiszt. Mint labdarúgó, sportszereplését a WSC-ben kezdte, 1936 õszétõl a Budapesti Vasutas SC tagja és öt csapat intézõje volt. Az MLSZ-ben az NB-ügyeket intézõ egyes bíró jegyzõje. Vécsey (Wéber) Adolf: villanyhegesztõ. Futballistakarrierjét a WSCben kezdte, majd a Soproni FAC, a Várpalotai Unió, az Újpest, a Salgótarjáni SE és a Sigmund SE színeiben tette ismerté a nevét. Hatszor volt a B-válogatott tagja és tízszer a válogatott tartalékkapusa. Budavári Elemér: a WSC játékosaként kezdte pályafutását. Õt és Orbán Gyulát a pestszenterzsébeti ETC vásárolta meg, amely négy bajnokságot nyert meg. 1959 évben fejezte be futballkarrierjét, majd játékvezetõi szakvizsgát tett le, és a játékvezetõk JT szervezete õt választotta meg bizalminak. Húszévi bíráskodása alatt kb. 3000 mérkõzést vezetett serdülõkortól az NB III osztályig. Végh Ferenc és felesége: 1936-tól 1948-ig a WSC szertárosai voltak. Juliska néni tisztán tartotta a felszerelést. Volt egy síkkötõgépe is, amelyet ingyenesen bocsátott a csapat rendelkezésére. Budavári Jánosné: Budavári Elemér játékos édesanyja, aki a csapat lelkes támogatója volt közvetlenül a második világháború után. Látva a klub nehézségeit, társadalmi munkában varrta az elszakadt mezeket és klottnadrágokat. A kezdeti idõszakból csak néhány tisztségviselõrõl és futballjátékosról sikerült adatot gyûjteni. Ebben közrejátszott az is, hogy az elsõ világháború a csapat mûködését évekig lehetetlenné tette, és már élõ tanúkkal sem találkozhattam. A húszas-harmincas, negyvenes-ötvenes évekbõl viszont a Wekerle-telepi sportélet vezetõ személyeirõl és sportolóiról részletes adatok állnak rendelkezésre. Továbbá ifjúkori emlékeim felidézése mellett szerencsére sikerült volt WSC-játékosokkal is találkoznom. A WSC többségében munkásfiatalokból állt, bár kisszámban értelmiségiek is játszottak a csapatban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a WSC vezetõi a munkásfiatalok felkarolásával és egészséges sportra nevelésével el nem múló érdemeket szereztek. Nagy szolgálatot tettek a telep lakosságának is, amelynek kellemes idõtöltést jelentettek a hét végi rangadók. A futballmérkõzések ideje alatt a pályán és a pályán kívül is zajlott az élet. Orosz Jenõ I. oszt. futballbíró leányával, Vereczkey Jánosné Orosz Mártával közösen igyekeztünk az ifjúkori emlékeket felidézni. A környéken lakók közül többen a padlások világítóablakából szemlélték a mérkõzéseket, mások a deszkakerítés lyukain keresztül kukucskáltak a pályára. Kívül sok esetben körbejártak a lovas rendõrök, biztosítva a rendet és nyugalmat. Fehér Gyulát, a sportbarát rendõrtisztet legtöbbször az ellenfél kapuja mögött láttam sétálni, illetve drukkolni. A csapat tiszta zöld mezben, fekete csíkokkal és fekete klottnadrágban vonult a pályára: a mezek közepét „W” betû díszítette. A WSC felnõttcsapatáról a legkorábbi hiteles adatok az 1927/28-as évrõl állnak rendelkezésre: Bencsik kapus Muzsik Lajos
Plaveczky hátvédek Szabó Mihály Markos Mihály Mézes vagy Kántor középpályások Szabó János Szabó M. Szabó Lajos Mátéffy János Kapcsos Mihály (beceneve: Paraszt) (bn.: Toka) a csatársor tagjai Ugyanebbõl az idõbõl Ambrusek István barátomtól sikerült a WSC ifjúsági csapatáról adatokat szerezni, aki ugyan a nyolcvanas évei
15
végén jár, de szívesen emlékezett a csapatban töltött ifjúkori éveire. Elmondása szerint az 1927/28-ban Molnár István, az ifjúsági csapat intézõje igazolta le õt a WSC ifjúsági csapatába. A csapat tagjai a következõk voltak: Tarcsafalvi (beceneve: Zénó) Némethy Ernõ, Kovács Károly hátvédek Juhász László, Maczon Vilmos, Õsz József középpályások Ambrusek I. Molnár L. Baranyai J. Szõke J. Kovács N. (bn.: Colos) (bn.: Banya) (bn.: Kazán) csatársor tagjai Ez az ifjúsági csapat kétszer nyert bajnokságot: az 1930/31-es és 1932/33-as évben. A játékosok közül többen felkerültek késõbb a nagy csapatba: így Õsz József, Baranyai János, Szõke József és Babolcsai József. A csapat minden mérkõzésre gondosan felkészült: edzés kedden és csütörtökön volt. Az ifjúsági csapat tagjai a mérkõzések után a Pannónia úti Széphelyi vendéglõbe (ma Wekerle Étterem és Cukrászda) mentek, ahol ebben az idõben a Wekerle-telepi Társaskör összejöveteli székháza és a WSC klubháza is volt, egyúttal a sportolók vezérkarának és a tagoknak második otthonául szolgált. Itt értékelték a futballpályán történteket, és együtt szórakoztak a szurkolótáborral. A harmincas évek közepére új WSC-játékosok neve vált ismerté: Klimcsók kapus Csesznák Jenõ (beceneve: Csabai) hátvédek Csurgó
Négyesi
Molnár I.
Perjési
Horváth (beceneve: Tuki) középpályások Kulinyi Ferenc Kovács Kovács (bn.: Janus) (bn.: Ketya) csatársor tagjai
Berényi
A csapat 1938-ban a Budapest amatõr bajnoka címet is elnyerte kb. 6000 nézõ tapsa közepette. Hogy milyen gazdag játékosgárdája volt a WSC-nek, jól mutatja, hogy egy másik, hasonló tudású csapatot is ki tudott volna állítani. Talán néhány év korkülönbséggel, de nagy játéktudással rendelkezõt. Ebben az idõben játszottak a WSC elsõ csapatában a következõ játékosok: Pósa Mihály kapus Szõke (beceneve: Kazán) Czumpf István Szabó (bn.: Bigyisz)
Sterk
Dezsõ Pál
hátvédek dr. Konc Pál Babolcsai (bn.: Csuti) középpályások Ulicska Jankovics Szücs János (bn.: Cigány) a csatársor tagjai
Az elõbbieken kívül Potecz Sándor és testvére is ebben az idõben játszott a csapatban. Szabó (beceneve: Bigyisz), mint kiváló jobbszélsõ, pár évig a Kispest KAC csapatában rúgta a labdát. A Wekerle-telepi gondnokság és a WSC vezetõi a harmincas évek közepén, látva a társasági élet nagyfokú fejlõdését, a csapat sikereit és a közönség lelkes támogatását, új helyiségrõl gondoskodtak: a Kálmán kir. út és a Zoltán utca sarkán álló ingatlan lett a Wekerle-telepi Társaskör otthona (ma öregek otthona) és egyúttal a WSC klubháza
16
RÉGI IDÕK FOCIJA
java. Az épületben söntés, vendégszoba, könyvtár és gondnoki lakás volt. A tágas udvaron az árnyas fák alatt kerti asztalok és székek voltak, valamint kuglipálya az udvar szélén. A harmincas évek végére és a negyvenes évek elejére igazi sztárok lettek a telepen a focisták, miután a BLASZ-III-ból indulva, évrõl évre egy újabb osztály bajnokságát megnyerve, felverekedték magukat a csúcsra, az NB III vezetõhelyére. A csapat az 1942-es Magyar Kupában NB I osztályú csapatot vert ki, és a kupa elõdöntõjébe került. A Szegedi Vasutas ellen 4-0-ra gyõzött, a Salgótarján futballcsapatával pedig 1-1-es döntetlent játszott. 1943ban a WSC eljutott a Magyar Kupa nyolcas döntõjéig, és ekkor zúgott csak igazán a Nádasdy és Zoltán utca szegletében lévõ pályán a hagyományos biztatás: „Tempó, Wekerle!”, „Hajrá, telep!”. Amikor a harmincas évek elején, gyermekkoromban a vasárnapi szentmise után, illetve a 185-ös Wekerle cserkészcsapat összejövetelét követõen hazafelé vettem az utamat, a WSC-pálya környékére érve, de esetenként már a Fõ téren megkapott az a lelkes hangulat, amely a közönség hozzáállását jellemezte. Télen ugyan szünetelt a futballozás, de a csapat tagjai – különösen az ifjúságiak – akkor sem tétlenkedtek, hanem a sporttelepen jégpályát csináltak, és ennek a bevételét felhasználva a felszerelésüket újították fel. A negyvenes évek elején az alábbi játékosok képezték a WSC csapatát: Vereckei kapus Perjési Õsz Molnár II.
Baranyi
Csapó hátvédek Nagy II Kántor középpályások Kulinyi Berényi Kertész (bn.: Ketya) csatársor
Az évek múlásával sok minden megváltozott. Sajnos a II. világháború erõsen éreztette hatását. A vezetõk és sportolók a mostoha viszonyok között is igyekeztek méltóak maradni az elõdeikhez, és minden erejükkel az egyesület jó hírnevét megõrizni. A II. világháború után, 1945-ben átalakult a csapat, és megszûnt a WSC elnevezése is. A Kispesti Férfiruhagyár vette át a futballcsapatot, és új szakosztályokat létesített: volt labdarúgó, kézilabda (férfi-nõi), ezek vezetõje Nemeskéri Lajos kipróbált, kiváló szaktudással rendelkezõ sportvezetõ lett. Nemeskéri minden erejét latba vetve NB-s nõi kézilabdacsapatot tudott felnevelni, és a vezetése alatt álló szakosztályok részére a Lehel utca és Felsõerdõsor utca keresztezõdésében, a jelenlegi KõbányaKispest metró- és vasúti sín mellett épített füves pályán végezhették a sporttevékenységüket.
WEKERLE 2002/2.
1946-ban a férfiruhagyár csapata újjáalakult: ekkor a csapat három forduló után a BLASZ I. osztályban az utolsó helyen állt. Budavári Elemért ekkor Benedek bácsi (akinek a fia az MLSZ-ben bizottsági tag volt) felkérte, hogy mint gyakorlott és nagy tapasztattal rendelkezõ futballista szervezze újjá a csapatot. Ez megtörtént, aminek következtében a következõ csapat alakult meg: Engelman kapus Magera I.
Bajnóczi hátvédek Õsz József Beszterczei Ákos Horváth középpályások Marinák L. Orbán Gy. Budavári E. Molnár III. Endrõdi (bn.: Pickard) csatársor A csapat a BLASZ I. osztályban a bajnokság végén a harmadik helyen végzett, amiért mindannyian dicséretben részesültek. A „harmadik félidõt” 1946-tól Budaváriéknál (aki akkor a Szigetvári köz 5.-ben lakott) a lakásban és az udvaron szórakozással töltötték, emlékezve a régi Wekerle-telepi társasköri kedves napokra. Nemcsak a WSC nevét viselõ csapat, hanem a futballpálya is sok változáson ment keresztül a késõbbiekben, ugyanis egy idõben a futballpálya a Hungária Jacquard Selyemszövõgyár tulajdonát képezte. Ha utam a volt WSC-pálya felé vezet, és a 194-es busz ablakából kitekintek, ma is a fél évszázad elõtti emlékeim hatása alá kerülök, an-nak dacára, hogy már csak a kissé átalakított gondnoki lakás van a régi helyén. A pályát körülvevõ deszka helyén betonlapokból álló kerítés húzódik, a régi vendégcsapat öltözõjét már régen lebontották. A ho-mokos, földes pálya helyén szépen gondozott teniszpályák vannak, és a régi futballpálya középen egy hatalmas sátor áll. Ilyenkor arra gon-dolok, ami elmúlt, többé már nem jõ vissza, ahogy az üde tavaszi fia-talságot felváltják az õszi zord napok. De mindez nem ad okot a csüggedésre. 1897-tõl, a magyar labdarúgás hõskorától kezdve egyetlen más sportág sem mozgatott meg annyi fiatal tehetséget, mint a labdarúgás. Ennek mottója az, amit õseink vallottak: „A jövõ nemzedék nevelése fontos, hogy jó kezekben legyen!” Még ma is, ha a WSC-pálya környékén járok, a fülembe csengenek a varázslatos biztatások: „Hajrá, Wekerle, hajrá, fiúk!” Végül hálás köszönetet mondok mindazoknak a volt WSCjátékosoknak, akik segítettek a régi hiteles emlékek felelevenítésében. Dr. Beke László lokálpatrióta
Szász velõs káposztaleves (Nagy Tamás gyûjtése) Hozzávalók (8 személyre): 1 nagy fej vöröshagyma 1 kg savanyú káposzta felaprítva 3-4 babérlevél 1 kávéskanál (kk) õrölt bors 1 kk kömény 5 dg füstölt szalonna 10 dg szárazbab 1 csípõs csöves paprika ízlés szerint só 4-5 virsli juhbélben, karikára vágva 20 dg félszáraz füstölt kolbász 1 sertésvelõ kisebb darabokra vágva maroknyi gersli (vagy nagyon apró csipetke, esetleg rizs)
A füstölt szalonnát kisütjük, rajta az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk. Ezen a levétõl kinyomott káposztát 10-15 percig pároljuk. Beletesszük a babot, a babért és a fûszereket, a karikára vágott kolbászt. Két liter vízzel felöntjük – hozzátehetjük a káposzta levét –, és addig fõzzük, míg a káposzta félig meg nem puhul. Ekkor kell megnézni, kíván-e még sót. Ezután tesszük bele a virslit. Lassú tûzön 8-10 perces fõzés után hozzáadjuk a velõt, majd egyet rottyantunk még a levesen. Forrón tesszük fel. Tálaláskor tejföllel gazdagíthatjuk.
WEKERLE 2002/2.
GYEREKSAROK
Kedves gyerekek, drága kis barátaim ! Május van, kint ülök a kertben, és gyönyörködöm a természet tavaszi ébredésében. Csodálatos ez az örökös körforgás: megújulás és elmúlás. Figyeljétek ti is, ahogy a tavasz tündére elindul, és varázspálcájával életre kelti az erdõket, réteket, vizeket és a mi kertjeinket is. Ahogy elnézem a hársfák levelein táncoló napsugarat, arra gondolok, hogy szerencsés vagyok, mert a Wekerlén születtem. Igen, azt hiszem, mindenki szerencsés, aki itt lakhat. Természetközelben élhetünk, és mégis pillanatok alatt a fõváros forgatagába juthatunk. Vigyázzunk együtt erre a kedves városrészre, a tisztaságára, növényzetére, állatvilágára, beleértve szeretett háziállatainkat, a kutyákat és a cicákat is. Kedves gyerekek! Levelet nem kaptam tõletek, de sokan meglátogattatok a Kós Károly téri élelmiszerbolt könyvesstandján. Itt mindig jókat tudunk beszélgetni. Évek óta találkozunk ezen a helyen. Ismerem gondjaitokat, eredményeiteket, érdeklõdési körötöket. Tudom, hogy Dá-vidkát nagyon érdekli a vasút fejlõdése, kívülrõl fújja a mozdonyok mûszaki adatait, Olivért szinte minden, még az ûrkutatás is magával ragadja. Aztán itt van a ragyogó szemû Soma, aki szintén a technika iránt érdeklõdik, és Péterke (inkább már Péter), akinek komoly ásvány-gyûjteménye van. Mennyi okos, jó gyerek él közöttünk, szinte felsorolni se tudom valamennyit! Egy wekerlei nagymamától – Erzsike nénitõl – kaptam egy lírai hangulatú verset, melyet egykor unokája születésére írt. Erzsike nénit régóta ismerem, de csak a közelmúltban derült ki, hogy az õ édesanyja volt az én kedves kémiatanárnõm a II. sz. Általános Iskolában (most Erkel Ferenc Általános Iskola). Mire ez a lap megjelenik, túl leszünk egy jeles eseményen, a gyermeknapon. Így utólag kívánunk nektek hosszú, örömteli gyermekkort, és sok-sok boldogságot. Mielõtt befejezném levelemet, emlékeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy nyáron nemcsak növényeink, hanem madaraink is sokat szenvednek a szomjúságtól. Ezért az én kertemben mindig van friss víz, mert azt gondolom: egy csepp víz, egy csepp szeretet, hisz fütyülnek nékünk érte éppen eleget. Ha ti is így gondoljátok, ne feledkezzetek meg róluk. Kedves gyerekek! Búcsúzóul küldök nektek néhány ajándék verset, mondókát, köztük azt is, amelyet Erzsike nénitõl kaptam. Továbbra is várom leveleiteket, rajzaitokat erre a címre: Wekerlei Társaskör Egyesület 1192 Budapest, Kós Károly tér 10. Sok szeretettel gondolok rátok, jó nyaralást kívánok, és a nehéz iskolatáskát jól dugjátok el a nyáron. Remélem, hogy beszámoltok majd nekem a szünidei élményeitekrõl, de ne feledjétek: „Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít.”
Ajándék versek a kicsiknek és a még kisebbeknek Bertalan Erzsébet Dalocska (Bálint unokám születésére) Ajtónk elõtt egy hársfa áll. Jöttöd vártam, Bálint. Finom illata átölel, szép neved van, Bálint. Egyszer innen elmegyek majd, felnõtt leszel, Bálint. Ez a hárs még itt áll akkor, Lombja súgja: Bálint !
Juhász Magda Tili-toli-taliga
Ott egy taliga tolja Marika, Tili-toli-taligában benne ül egy barika. Sír a barika, állj meg Marika, Szétesett alattam, ez a Tili-toli-taliga. Nézi Marika, rom a taliga, kezét-lábát majd kitörte,
17
Megfejtések Elõzõ számunk keresztrejtvényének helyes megfejtése: Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsõség halvány kísértete. A helyesen megfejtõk közül könyvutalványt nyertek: Beluch Dániel, Hungária út 30. • Dobi Dorián, Rákóczi u. 102. • Vincze Ádám, Dobó Katica u. 65. A nyeremények a társaskör helyiségében, a Kós Károly téren átvehetõk. Találós kérdések (sorban): ablak, ajtó, kilincs, ágy, kályha. RÉG ENT EMP LOM ÁLL TEH ELY ENR OMJ AIB ÓLV ALO EKÖ Ez olvasható a Hungária út 5. számú ház falán lévõ emléktáblán. SZÉKELY KAPU – székelyrovásírással, jobbról balra olvasandó.
Juhász Magda
Tündérvarázs Tündér táncol a hegy tetején. Arany ruháján csillan a fény. Varázsol kéket, varangyból szépet, fû között, sok kis tücsök zenél. Szivárványhídon, esõcsepp ül, a varázslatnak, õ is örül. Kristálygömb kéne, libben a légben, kis buborékja, vígan repül. A tánc nyomában, virág fakad, messzire ûzi az árnyakat. Hat a varázslat, csiga kap lábat, zöld lombok közt, egy gerle kacag. Szundító õz, a bokrok alatt, a víg kacajra csak felriad. Ámulva nézi, aztán megérti, Tündér varázsol, S gerle kacag. A tündér álmos, pihenni tér csendesen alszik, a hold ölén Az ezüst hinta, el is ringatja. Aludj csak kedves, kicsiny tündér.
18
ÉLÕVILÁGUNK
WEKERLE 2002/2.
Madaraink a Wekerlén TAKÁTS SZABOLCS
SOMOGYVÁRI MÁRK
Dolmányos varjú
Zöld küllõ
A dolmányos, más néven szürke varjú (Corvus corone cornix) hazánk egyik legnagyobb énekesmadara. Méretei nagyok: testhossza eléri a 40-50 cm-t, szárnyfesztávolsága pedig meghaladhatja az egy métert is. Szürke dolmánya alapján könnyedén meg lehet különböztetni még a rá legjobban hasonlító vetési varjútól is. Dolmányán kívül a madár szinte teljesen mélyfekete, talán csak a csõre világosabb egy leheletnyivel.
A dolmányos varjú tulajdonképpen fajának csak keleti alfaja. A nyugati alfajt kormos varjúnak (Corvus corone corone) nevezik, és Nyugat-Európában él. A kormos változat egyöntetûen fekete, és Magyarországon nagyon ritkán, csak a nyugati részeken fordul elõ. Ezzel szemben a dolmányos alfaj nálunk mindenütt gyakori. A dolmányos varjú elsõ-sorban a ritkásabb erdõket kedveli, de szívesen megtelepszik az emberek közelében. Szívesen keresi fel a hulladéktelepeket is. A varjúfélék életerõs, alkalmazkodó madarak, kitûnõen beleillenek az ember által formált környezetbe. A párok egymást soha nem hagyják el, sõt életük kockáztatásával védik párjukat még a nagyragadozókkal szemben is. A költési idõ márciustól júniusig tart. Egy fészekalj 4-5 tojásból áll, a fiókák 18–21 nap alatt kelnek ki és 30–35 napig maradnak a fészekben. Érdekes, hogy a csupaszon kikelt fiókáknak életük elsõ hat napjában gyakorlatilag nincs állandó testmelegük. Hõmérsékletük változó, mint hüllõõseiké. Ilyenkor elviselik az erõs lehûlést is. A dolmányos varjú igazi mindenevõ. A Wekerlén mindenütt elõfordul és költ is. Én például nap mint nap nézegetek a kertembõl egy fészket, ami egy magas platánfán van a Corvin körúton. A dolmányos varjú szeren-csére még nem veszélyeztetett faj. Remélem, egyre gyakrabban lehet majd látni a Wekerlén.
A Wekerle ritka, de rendkívül szép madara (Picus viridis). Zöld tollazatáról és nagy termetérõl könnyû felismerni. Harkályféle. Színezete élénk. Fejteteje piros, háta élénkzöld. Szárnyának végei barnásfeketék, krémszínû csíkokkal. A hímet úgy lehet megkülönböztetni a tojótól, hogy a hím bajuszsávja is piros. Csõre szürke, az alsó káva sárgás. Amikor repül, láthatóvá válik sárga farkcsík-ja. Az egyik legnagyobb harkály 31–33 cm hosszú. Leginkább csak egyfajta táplálékot eszik, a hangyát. Ha bolyt talál, oldalról megfúrja, és szó szerint kiirtja belõle az állatokat. Néha karhosszúságú lyukat is vág az erdei vöröshangyák bolyaiba. A várukat védõ rovarokat hosszú, ragadós nyelvével szedi össze. Elõfordul az is, hogy a méhkaptárt lékeli meg. Télen is itt marad. Ha leesik a hó, a madár meglepõ biztonsággal találja meg a „hangyás” helyeket. Lehet a takaró akár 25-30 cm magas is, a zöld küllõ vagy szétdobálja azt, vagy ha nincs más megoldás, alagutat fúr magának a talajig. Költõhelyéhez ragaszkodik, ezért meglehet, hogy a párok több évig együtt vannak. Párba tavasszal állnak. Ha a tavalyi odút hasz-nálják, akkor csak vésnek benne egy kicsit, hogy forgács kerüljön a tojások alá. Ha új odút készítenek, akkor azt 2-4 hét alatt fejezik be. Mindkét madár dolgozik vele. Az odú 2–10 méter magasan van, és 35–40 cm mély. Fészekanyagot nem hordanak. Ez azt bizonyítja, hogy törzsfejlõdésük kezdete óta odúban élnek. 5–8 fehér tojásukat áprilisban rakják le. 18–19 nap múlva kikelnek a fiókák. Körülbelül háromhetes korukban hagyják el az odút. Rögtön jól repülnek, és hamar önállóak lesznek. Bár a zöld küllõ sok helyütt még gyakori, mégis védenünk kell, hogy ez a színpompás madár minél többet röpködhessen
l a k h e l y ü n k környékén. ZUGOR MÁRTON
Az énekes rigó Az énekes rigó (Turdus philomelos) gyakran megfordul kertjeinkben. A hím és a tojó tollazata hasonló: hátuk lágybarna, a hasa sûrûn pöttyözött. A begy felsõ része és az oldalak sárgás árnyalatúak. A fiatalok hasonlítanak a kifejlett példányokhoz, de szárnyfedõik hegye homokszínû. Röptükben a sárga alsó szárnytollak jellegzetesek. Éneke erõteljes, tiszta, változatos és strófáját akár négyszer is megismétli. Fõképp hajnalban és alkonyatkor énekel. Kiváló hangutánzó! Erdei madár, de parkokban, városi kertekben is költ. Gyümölcsfákkal, bogyós bokrokkal könnyen kertünkbe csalogathatjuk. Rovart, gilisztát, bogyót, magot, zöld növényi
hajtást egyaránt fogyaszt. Kedvenc természetes táplálékai közé tartozik a csiga. Ennek házát valamely kemény tárgyhoz csapva töri fel, majd lágy belsejét elfogyasztja. Ha egy kõ körül sok törött csigaházat látunk, biztosak lehetünk abban, hogy az egy énekes rigó kedves „szerszáma”. Ágvillákba, bokorba vagy az épületekhez közeli kúszónövények közé rakja fészkét. A csésze alakú, mutatós, tömött fészket a tojó készíti levelekbõl, gallyakból, gyökerekbõl, száraz levelekbõl és zuzmókból. Belsejét sárral vagy korhadó fával kitapasztja. A pár április és július között kétszer költ. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki az égszínkék alapon feketével ritkán pettyezett tojásokból, és ugyanennyi ideig maradnak a fészekben. A fiatal hímek néha már a fészekben elkezdik a halk csicsergést. Az egyik kedvenc madaram. Nálunk is két-három pár él. A Wekerlén a természetvédelemnek köszönhetõen egyelõre van belõlük
WEKERLE 2002/2.
OLVASÓI LEVELEK, REJTVÉNY
19
KERESZTREJTVÉNY Vízszintesek: 1. Aki szereti a bókokat, jó ha ezen is elgondolkozik. (Zárt betûk: Õ, K, A.) 14. Ismert tüdõgyógyász v. (Frigyes) 15. Ételt feldolgozó. 16. Hajó kikötése (ABORD) 17. … Ekran (TV mûsor v.) 19. Angliai iparváros. 20. Szolmizációs hang. 21. Elõre zuhant. 24. Milliméter. 25. Jármûvel lehagy. 26. Arab város (TAIF) 28. Ébred. 30. Ínyencség. 33. Felsõfok jele. 25. Torreádorok indulatszava. 37. Óriáskígyó. 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 38. … Haná (cseh tájegység) 39. Metszeni. 40. 1 Rád ragyog a Nap. 41. … Kobo (japán író) 42. Nemzetközi. 44. Továbbá. 45. Párosan alakít(!) 14 15 48. Gyõri sportklub. 49. Vesztegel. 51. Miatt népiesen. 53. A vízsz. 1. sz. sor folytatása. 58. 16 17 18 18 19 Szeged belvárosa(!) 59. … avis (ritka madár) 60. Úny melletti község. 61. Föléje. 62. … 21 22 23 24 24 hág (csúcsra ér) 65. Ligetes pagony. 67. Japán 20 államférfi v. 68. Gátat rongáló folyó jelzõje. 71. Az elvakultság istennõje. 72. Utcára taszigál 25 26 27 régiesen. 73. Kiugró épületrész. 28 Függõlegesek: 1. Kötözködõ. 2. Amerikai csavargó. 3. Literátor. 4. Hatóságilag lefoglal. 6. Gyomával egyesített község. 6. Kettõsbetû. 35 7. … Lollobrigida. 8. Skóciai tó. 9. Emelet röv. 10. Érdemeket felsorol. 11. Csutkából alakított 39 becenév. 12. Szent röv. 13. Elemi parány. 18. A. Tolsztoj regénye. 22. Ny-Lengyelországi város. 42 23. Szénhidrogén tartalmú. 25. Lassan tovább száll. 27. Palackozott. 29. Ismert oroszlán. 31. Latin 51. 32. Kiütés jele. 34. Kocsival gázol- 36. 46 A létezéshez elen- gedhetetlen. 38. Csípõs gúny. 43. Pépes étel. 44. Magához tér. 46. Ellátják 53 étellel. 48. Távolabb pakol. 50. Kétell(!) 51. Fûszerez. 52. Csavar tartozéka. 54. Tûzbe rakja. 58 55. Fonalat erõsítõ. 56. Idõs férfi. 57. Tartalmától megszabadítja. 63. Nyom. 64. Ellenben. 66. Sasztri egyik neve (LAL) 69. Juttat költõien. 70. 62 Francia arany. Lélfay 67 72
29
30 36
31
32
33
37
38
38
45
45
34
40 41 47
48
54
42
43
47
49
44 50
49
55 57 63 68
52
56
59 63
51
69
57
60
64
61 65
70 73
66 71
20
WEKERLE 2002/2.
ÉTTEREM
WEKERLE KERTVÁROS 1192 Budapest, Pannónia u. 45. Telefon: 282-9807
NYITVA TARTÁS: Hétfõ, kedd, szerda, csütörtök, vasárnap: 11–22 óráig péntek, szombat: 11–24 óráig Hétfõtõl péntekig elõfizethetik ebédjüket! Rendezvényeiket, baráti összejöveteleiket kívánságuk szerint szervezzük meg. A forró nyárban fagylalttal, fagylaltkelyhekkel várjuk a vendégeket!
SERIART Nyomdaipari Stúdió
1097 Budapest, Földváry u. 4-10. • Telefon/Fax: 215-1533, 215-4975, 455-0934 • E-mail:
[email protected]
LADA NIVA 1,7i A legolcsóbb terepjáró: 3 ajtós 2.485.000,- Ft-tól!
HEFTER KFT.
1191 Kispest, Attila u. 35. Tel.: 280-65-12, 348-02-86 és 348-02-87 Nyitva tartás: H–P: 7.30 – 16.30
Gulliver és a törpék
Esküvõk, rendezvények, baráti és családi összejövetelek lebonyolítását vállaljuk! Nálunk megtalálja a kisvendéglõk kellemes hangulatát! Látogasson el hozzánk és gyõzõdjön meg róla személyesen!
1191 Budapest, XIX., Üllõi út 208. Asztalfoglalás: 282-3110, 280-8100 Nyitva tartás: 12-23 óráig
Kevés a nyugdíja és elmúlt 70 éves?
...hosszú forró nyár... “ TEGYE HÛVÖSRE ” WIFT EDAN AGONR+
A Budapest XIX. kerület Kispest Önkormányzata által létrehozott
S
“lakásért életjáradék” program
Lehetõséget kínálunk, hogy nyugdíjas éveit biztos anyagi háttérrel élhesse. *** Érdeklõdjön és kérjen tájékoztatót irodánkban.
OMEGA Közhasznú Társaság 1192 Budapest, Bercsényi u. 18.
W
ajándék klímával
az Ön segítségére is szolgálhat. Rendszeres havi járadék mellett saját tulajdonú lakása, ingatlana értékének 10%-át egyszeri kifizetésként felveheti.
S
• • • • • •
ÚJ SUZUKIK MÁR 175.000 FT-TÓL HITELKAMAT MÁR ÉVI 7%-TÓL IS EURO ALAPÚ HITEL KÖZALKALMAZOTT, PEDAGÓGUS, ORVOS, TAXIS KEDVEZMÉNY ÜZEMBEHELYEZÉS KEZELÉSI DÍJ NÉLKÜL MINDEN TÍPUSÚ GÉPKOCSI BESZÁMÍTÁS
CARKOMPLEX 1184 Budapest, Hengersor u 25. Telefon: 292-0958, 296-0203 • Fax: 295-3575 E-mail:
[email protected] Internet: www.carkomplex.hu
WEKERLE A Wekerlei Társaskör Egyesület tájékoztató lapja Szerkesztõ: Vereckei Zoltán Szerkesztõbizottság tagjai: Deák Márta, Mérai Horváth Gusztáv, dr. Mosonyi Annamária, Nagy Tamás, Szakács Gusztáv, Tóth Pál, Szeitz János, Romhányi András. Felelõs kiadó: Katona Áron Sándor WTE-elnök A szerkesztõség címe: 1192 Bp., Kós Károly tér 10. Tel.: 280-0114. Nyomda: SERIART Nyomdaipari Stúdió Megjelenik negyedévenként 6000 példányban
Szülõi segítséggel építettek játszóteret a Pannónia Általános Iskolában. Az új létesítményt a gyermeknap alkalmából május 27-én adták át.
