WEKERLE
A We k e r l e i Tá r s a s kö r E g y e s ü l e t táj é ko z tat ó l a p ja 2007. június 20.
Megjelenik negyedévenként
Tartalomjegyzék
Nagy Tamás: Tisztelt wekerlei lakos! .............................. 1 Szándéknyilatkozat .................................... 2 Tóth Pál: Kallina Géza házai ..................................... 2 Tóth Pál: Házunkon kívül, házunkon belül ............ 3 Juhos-Kiss János „Ács lesz vagy miniszterelnök” ................ 4 Lechner Gábor: Templomszentelés a telepen ..................... 5 Mérai-Horváth Gusztáv: Hősök és áldozatok .................................... 5 Tóth Pál: Közös sírban nyugszanak ......................... 5 Juhos-Kiss János: Nyomaink a csúcsokon ............................. 6 Ferenczi István Élet autó nélkül .......................................... 8 A Föld napja a telepen .............................. 9 Jedlódczki Berta: Madárlátta ünnepelők ............................... 9 Lechner Gábor: Könyvről könyvre .................................... 10 Romhányi András: Életfaavatás ............................................... 11 Romhányi András: Verseny égi pártfogással ......................... 12 Gombai Eszter: Igazi telepi hangulat ................................ 12 Tóth Pál: A szobrász rajzai ...................................... 14 Szakács Gusztáv: Cserkésztörténelmi kronológia .............. 15 Csóka Eszter: Köszöntés három felvonásban ............... 17 Lénárt Katalin: Fordított nap a Kós Károly iskolában ..... 19 Farkas Ildikó: Karate és jellemfejlesztés ......................... 20 Juhos-Kiss János: Gondolatok a játszótéren ........................ 21 Szakács Gusztáv: Esküvői népszokások .............................. 23 Tóth Frank: A vérünket akarják .................................. 24
Wekerlei életfa
XIII. évfolyam, 2. szám
Hernádi Paula: Szférákon
Hernádi Paula: Kikelet
WEKERLE 2007/2.
TÁRSASKÖRI HÍREK
1
Tisztelt wekerlei lakos! Kedves olvasó! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm önt újra. Fontos ügyben szólítom meg. A Wekerlei Társaskör vezetősége önkéntes segítőinkkel együtt gőzerővel készül a jövőre esedékes Wekerle-telep-centenáriumra, a telep 100 éves évfordulójára. Munkálkodásunktól azt reméljük, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a Wekerle földi paradicsom legyen. A készülődés sokrétű. Elsősorban a társaskör aktivistáinak körét bővítjük, akikre a jubileumi rendezvények során számíthatunk. Az elmúlt
időszakban szép számmal és kitűnő ötletekkel érkeztek közénk idősebbek és fiatalok egyaránt. Tevékenységükkel már találkozhattak: a téren közösen feldíszített fenyővel, a karácsonyi szeretetcsomag kihordásával, a téltemetéssel és a lapban meghirdetett megannyi programmal. Önkéntesek terjesztik lapunkat. Nyugdíjasok és diákok, szabadidejüket feláldozó wekerleiek. A Társaskör kapuját tágra nyitottuk. Egymás után alakulnak meg a klubok, baráti körök, szakosztályok. Az egyesületben lázas társasági élet folyik. A jeles évforduló sikere rajtunk, wekerleieken múlik. Senki máson. Nagy fel-
XVI. Wekerlei napok – szeptember 14–16. Kedves Lakótársunk! Ötleteit várjuk! Segítségét kérjük! A Wekerle-telep jövőre ünnepli 100. születésnapját. Ebből az alkalomból a Wekerlei Társaskör és Kispest önkormányzata nagyszabású ünnepségsorozatot rendez. Azt szeretnénk, ha mi wekerleiek együtt találnánk ki a programot! Ha Önnek ezzel kapcsolatban javaslata van, kérjük, ossza meg velünk, és írja le röviden, mi az elképzelése. A levélre, kérjük, írja rá: 100 év! A borítékot dobja be a Wekerlei Társaskör levelesládájába. E-mailben is elküldheti javaslatait a
[email protected] címre. Minden levelet elolvasunk, minden jó ötletet felkarolunk. Gondolatait személyesen is megoszthatja velünk egy séta keretében. Szeretettel várjuk 2007. június 9-én 10 órakor a Kós Károly tér közepén! Klubok, szakosztályok • • • • • • • • • • •
Kalandklub Őszikék Filmklub Madarászklub Baba-mama klub Futóklub Horgászklub Adótanácsadás, jogsegélyszolgálat Építészklub Wekerlei önkéntesek klubja Rádióamatőrök klubja
Ha vannak további ötletei, keressen meg minket, és valósítsuk meg együtt! További információkat a Társaskörben félfogadási időben kaphat. 1192 Budapest, Kós Károly tér 10. Tel.: 280-0114
[email protected] Nyitva tartás
Pénztári órák
hétfő: 16.00–18.00 kedd: 15.00–17.00 szerda: 16.00–19.00
szerda: 16.00–19.00 csütörtök: 9.00–12.00 csütörtök, péntek: 9.00–12.00
adatot tűztünk magunk elé, amelynek végrehajtása során számítunk önre is. Tisztában vagyunk azzal, minden ember valamiben több, mint társai. Lehet, hogy éppen az a többlet segít át valamely akadályon, amivel ön rendelkezik. Hogy miképpen szerezhet tudomást céljainkról, aktuális feladatainkról? Nos, mi igyekszünk arról sűrűn hírt adni, de a legalkalmasabb módja az, ha ön eljön közénk a társaskörbe, belép a tagok közé. Szeretettel várjuk! Nagy Tamás, a WTE elnöke
Szeretettel várjuk önt is a Wekerlei Társaskör Egyesület tagjai közé! Nyári programok Június 8., 17.00 Szabó Győző kiállításának megnyitója a Wekerlei Társaskörben Június 9., 10.00 Séta Wekerlén – beszélgetés a centenáriumról Találkozó a Kós Károly tér közepén Június 23. 16.00 Lampionkészítés és piknik a Kós Károly téren Hozzon egy tálca süteményt és egy kis limonádét! 21.00 Lampionos felvonulás, tűzugrás Szervezés alatt: Térzene (a Magyar Kollégium rendezvénysorozata) Szabadtéri mozi
WEKERLE A Wekerlei Társaskör Egyesület tájékoztató lapja. Felelős szerkesztő: Vereckei Zoltán Szerkesztőbizottság tagjai: Csóka Eszter, Deák Márta, Juhász Magda, Juhos-Kiss János, Nagy Tamás, Szakács Gusztáv, Tóth Pál Munkatársaink: Gondán Aranka, Lechner Gábor Kiadó: Nagy Tamás WTE-elnök A szerkesztőség címe: 1192 Bp., Kós Károly tér 10. Tel.: 280-0114 Nyomda: SERIART Nyomdaipari Stúdió Megjelenik negyedévenként 6000 példányban. A szerkesztőség a kéziratok tartalmáért nem vállal felelősséget. Borító: Romhányi András
2
ÉPÍTÉSZET
WEKERLE 2007/2.
Szándéknyilatkozat A Wekerlei Társaskör Egyesület építészklubja és a Budapest, XIX. Kerület Polgármesteri Hivatal főépítészi iroda együttműködni kívánnak a XIX. Kerület Wekerle-telep mint egységes épületegyüttes épületállományának megőrzése védelmére, állapotának javítása és a lakók modernizációs igényének kielégítésére. A szándéknyilatkozat célkitűzésével összhangban elsősorban az alábbi területeken működnek együtt: • • • • • •
A Wekerle-telep épített környezetét érintő kérdésekben a felek egyeztetés nélkül nem hoznak döntéseket; Az önkormányzat lehetőséget nyújt a Wekerle-telep épületeit érintő tervzsűribe az építészklub tagjának szakmai delegálására; Közös megegyezéssel az eredeti telepi gondnokság visszaállításának lehetőségét megvizsgálják; Közös feladatnak tekintik a pályázati lehetőségek kihasználását; Az építészklub javaslataival segíti az önkormányzat munkáját, melyet az köteles megvitatni. Az építészklub a helyi lakosság bevonásával a Wekerle-telepre vonatkozó 40/2004. (XII. 14.) önkormányzati rendelettel jóváhagyott speciális szabályozási terv felülvizsgálatát kezdeményezi; • Megvizsgálja a műemléki védettség kiterjesztésének lehetőséget a Wekerle-telep egészére. • Felek kezdeményezik és támogatják a telep egységes arculatának megőrzése érdekében olyan kisiparosok kiválasztását, akik előminősítés után a lakosság szolgálatára állhatnak. • Kezdeményezik jogi lehetőség megvizsgálását, hogy az ingatlanok elidegenítésénél a Wekerle-telepre vonatkozó speciális kötelezettségek a vásárlók részéről megismerésre és elfogadásra kerüljenek. • Közösen segítik a lakossággal való kapcsolattartást a Wekerlei Társaskör Egyesület folyóiratán, a Wekerle újságon, a helyi kábeltelevízió-csatornákon és a wekerlei internetes fórumon keresztül. • A lakossággal való együttműködés érdekében az építészklub havi rendszerességgel szakmai fogadóórát tart, illetve elektronikus levelezést indít. • Az építészklub együttműködik a szabálytalan építkezések kiszűrésében. • Közösen segítik a lakosság lakás modernizációs törekvéseinek megvalósítását.
Építészeink telepünk jövőjéért A frissen megalakult WTE Építészek Klubja máris nagy erővel dolgozik azért, hogy a Wekerle-telep mint országosan is kiemelt jelentőségű épített és zöld területi műemlék jellegű együttes méltóképpen érje el a 100 éves kort. Számos fiatal építész él telepünkön. Jelentős részük azért költözött ide, mert magával ragadta őket a hely szelleme. A civil szervezet legfőbb célja: mind a lakosságnak, mind az önkormányzatnak segítségére legyen abban, hogy a külső értékek eredeti formában megőrződjenek, ugyanakkor a belső lakóterek megfeleljenek a modern élet követelményeinek. A klub második ülésére meghívta kerületünk főépítészét is, hogy a nemes célok megvalósítását az önkormányzattal közösen végezhessék. A találkozó alkalmával az alábbi ígéretes megállapodás aláírására került sor. Építészeink kezdeményezése és indítása példaszerű. A telep és mindnyájunk érdekében reméljük, hogy a folytatás is hasonló lesz, és ez más területeken is követőkre talál. Dr. Rosivall László, a WTE alelnöke
Somlói Judit építészmérnök, WTE vezetőségi tag
Kallina Géza házai Korábban, amikor a telepet tervező építészek közül Árkay Aladárról írtam pár sort, megemlítettem, hogy Árkay a fasori református templomot Kallina Mórral együtt dolgozta ki, aki építészirodát működtetett. Később Árkay Kallina Mór lányát vette feleségül. Így az irodában együtt dolgozott Kallina Mór és fia, Kallina Géza, valamint Árkay. Kallina Gézával a Wekerle-telep típusépületeinek pályázatán is részt vettek. Próbáltam Kallina munkáiról adatot gyűjteni, de kevés sikerrel jártam. Lássuk, mit tervezett, terveztek a telepen: Telepünkön az A. K. jelű típustervek kezdőbetűi dokumentálják, hogy Árkay és Kallina Géza közös munkáinak eredményei e két betűvel jelzett házak (A. K. I. – A. K. IV.). Ezek között találhatunk négylakásos egyszintest és tizenkét lakásos kétszintest.
Az egyszintes típusházak tömege azonos, de díszítésükben változók. Manapság több és változóan sikerült tornácbeépítést láthatunk a házaknál, illetve már láthatunk tetőtér-beépítésekkel is. Érdekes, hogy Árkay és Kallina nevet is adott II. sz. épülettípusának: „Sajó menti magyar ház”, mely a felvállalt építési stílust kiemeli a lakóépületen. Kallina Géza többi munkáját már nem találtam meg Budapesten. A jelzett telkeken már másfajta, újabb házak állnak, de azért megemlítem önálló és nagyobb terveit: a Kerepesi út középső szakaszán a Jungfer cég ipari épületeit (lakatosüzem), valamint Budán a Jungfer család villáját tudhatjuk neki. Kallina Géza telepünket szép házakkal gazdagította.
Emeletes épület
Az egyik földszintes lakóépület
Tóth Pál
WEKERLE 2007/2.
NÉZZEN JOBBAN KÖRÜL!
3
Házunkon kívül, házunkon belül 34. rész
Tóth Pál rovata
A legutóbbi számunkban leírtak után sok visszajelzést kaptam. Volt, aki közvetlen problémáját mondta el a mészhomok tégláról, volt, aki szakmai tapasztalatát osztotta meg velem. Volt olyan mérnökkolléga, aki épületgépész-szempontból is nézve erősítette meg az olvasottakat, komplex épületértékeléssel (épületszerkezetek, épületgépészet, hő- és légállapot) alátámasztva, és volt, aki még külföldön látott felújítási megoldásról is beszámolt. Ebből látszik, a már régen ismételgetett építészeti szabályozási viták mellett mennyire fontos a házak fő alkotóelemeinek ismerete. Beszélhetünk hosszan a házak újravakolásának színéről, a kicserélt ablakokról, a megújulás élményéről, ha a felhasznált anyaggal, pótolt és cserélt szerkezetekkel a lakhatás élményét összességében nem növeltük. Ez olyan tevékenység, mintha csak új nagykabátot adnánk egy aggastyánra (telep).
A szakmai kamarák, helyesen, már megkövetelik a mérnököktől a szakmai továbbképzést, a kreditpontok gyűjtését a tevékenység ellátásához szükséges és következő minősítéshez. Ennek vannak hasznos és kevésbé hasznos pontszerzési alkalmai. Erről – és a mészhomok tégláról – jutott eszembe egy olyan előadás, mely kimondottan a kőzetek, falazatok, más tartószerkezetek „mállásának” problematikáját elemezte. Az előadó kémikus végzettségű volt, az építőiparban dolgozott és dolgozik sok tíz éve. Ő mondta: a károsodások feltárására és elemzésére olyan komplex szakmai munka kell, mely több szakma képviselője közös munkájának eredményeként foglalja össze a jelenlegi állapotot, és adhat megoldást a bajok orvoslására. Tehát óvatosan kell bánni azokkal, akik vállalják, hogy szépen, tökéletesen minden felázást, mállást, penészedést megszüntetnek. Kérjünk referenciákat, a vállalkozó által jegyzett dokumentációt, és vállalkozásuknál ne felejtsük rögzíteni szavatossági igényünket (meg számla alapján kiegyenlíteni a vállalkozási összeget). Régebben már írtam, de most nem írok külön pontban arról, hogy a különböző felújítási, értékvédelmi stb. pályázatok általában mindig későn jelennek meg, így a beadáshoz szükséges dokumentációk megszerzése eleve halálra van ítélve. Ezért most csak annyit szeretnék mondani, hogy a következő (évi) pályázatokra már jóval előtte fel kell készülniük a tulajdonosoknak. És megfizetni a nem kevés előkészítő munkát. Minap olvastam, hogy idén csökkent az ún. ablakcserepályázók száma. A csökkenés a vissza nem térítendő kedvezmény csökkenésének „köszönhető”. Ezért csak azt tudom javasolni, minden pályázatot figyeljenek, és készüljenek rá, ha a felújítási, korszerűsítési akarat megvan önöknél.
105. Bottal védték a fákat Méltán lehetünk büszkék utcáink fáira, fasoraira. Sok környéken lakó jár telepünkre, hogy az érezhetően jobb levegőn sétáljon, vagy éppen kerékpározzon, kocogjon. Védjük is meg őket, és reméljük, az illetékesek, a szakemberek is védik fáinkat. Sokszor eszembe jut idős szomszédom – ki már nincs közöttünk –, aki azt mesélte, hogy az elmúlt háború idején a telepi lakosok összefogtak, és furkósbottal, miegyébbel felszerelkezve védték a szomszédos területekről átjáró fatolvajoktól a telepet. Nekünk is alapvető
feladatunk telepünk minden értékét védeni, és megszüntetni a bajok forrását. Ennek kapcsán bemutatok egy érdekes esetet. Saját házunk példáján biztosan többüknek ismerős a következő történet. Úgy húsz év óta már van tapasztalatom a közterületi fák és házunk viszonyáról. Először akkor találkoztam a lombkoronák tetőt veszélyeztető tényével, amikor a tetőteret szerettük volna beépíteni, ezáltal fel kellett mérni a tervezendő, kiugratott ablakok (tetőfelépítmény) és a környező fák viszonyát. Nehezen, de sikerült akkor, a nyolcvanas évek közepén elismertetni, hogy a fákat vissza kell vágni. De nem nekem, hanem az önkormányzatnak (akkor még tanács). Azóta most másodszor rugaszkodunk neki a lombok visszavágásának, másodszor éri el újra a tetőt a fa lombozata. Pár hónapja készítettem fotót is, akkor a még csupasz ágak úgy 40 cm-re lehettek a héjalástól (cserép). Most már hozzáér a lombozat! És szélcsendben! Kezdődik a játék újra; bejelentjük, hogy szükséges a fa visszavágása, mert megint ránőtt a tetőnkre. Nem mi tehetünk róla, az élet már csak ilyen. Első kérdés; melyik fasor, mert lehet, hogy nem hozzájuk tartozik. A válasszal fel vagyunk készülve, ismerve az intézkedést: ha az egyik utcáról ránk nyúló fák lennének a tettesek, akkor az a fővárosé, ha a másikról, akkor a kerületé. Ígéret volt az intézkedésre, favisszavágás nem volt a mai napig. Pedig írásban is megtörtént a bejelentés, ezenkívül kb. két hónapja gallyaztak a környéken. Lehet, hogy a favágók és vezetőjük nem néznek eléggé felfelé? A tetők fölé?
106. Függőfolyosóinkról Függőfolyosóink szerkezete jellemzően acélgerendák között lévő vasalt betonlemez. A 60as évek felújításaikor is ez maradt. Lehet, hogy esetleg van olyan is, ami ugyanúgy a korra még jellemző lehetett, egy korábbi évtizedek gyakorlatában gyakran alkalmazott megoldás: acélgerendák között téglaöv. Én eddig utóbbival még nem találkoztam. Azért írok róla, mert ismerőseim hívtak a telepen egy házhoz, súlyos-e a leszakadt vakolat alól látszó állapot. Igen, eléggé elszomorító volt a látvány. Gondolom, nem árt, ha az olvasók is jobban szemügyre veszik függőfolyosóikat, mert így majd fel lehet készülni egy esetleges javításra, cserére.
Jellemző, hogy a falba bekötött acélgerenda károsul. Leginkább a felülről nem vagy rosszul elkészített burkolat engedi bejutni a vizet a gerendához, ami aztán ott marad, és elkezdi „megenni”, vagyis csökkenteni a gerenda keresztmetszetét. Ha feltárjuk, láthatjuk a korrodált felületen, hogy levelesen válnak le a rétegek. Ha a javítás, felújítás során nem szüntetjük meg a vízutánpótlást, tovább korrodálódik. Ezért kell gondosan megtervezni a burkolatcserét, de a gerenda védésével együtt. Nem elégséges rárakni egy újabb burkolatot, eltakarni a régit. Egyrészt azért nem, mert az új burkolat tovább növeli a szerkezet önsúlyát, másrészt azért, mert a nem megfelelő ágyazó-, ragasztó- és fugázóanyagok egy idő után elöregednek, és kezdődik az egész elölről. Vigyázni kell az oldalról bejutó, visszajutó vizekre is, mert akkor már innét is támadja az acélgerendát. Egy jól elkészített ún. vízorr nagyon sokat segít a szerkezetnek. A vasalt betonlemezben lévő vasalás ugyanúgy viselkedik a bejutó víz hatására, mint azt a gerendánál említettem. A rozsdaréteg ugyanúgy ledobja a rétegeket, lerobbantja, aztán egyszerre csak kilátszik az alsó vasalás. Azonkívül, hogy ezeket a szerkezeteket javítani, netán cserélni kell, felhívom a figyelmet a baleset elleni védelemre, a baleset-elhárításra, mert a függőfolyosók alatt közlekedünk. Az első leválások észlelésekor már tanácsos a felületet átnézni, és leverni a laza részeket, hogy fel lehessen mérni a helyzetet. Statikus szakember segítségét és véleményét kell kikérni, aki aztán – és valószínűleg további feltárások birtokában – minősíti az állapotot, és megadja a vállalkozóval, esetlegesen építész bevonásával folytatott egyeztetés után a részleges vagy végső megoldást. További feltárás és adatgyűjtés kiterjedhet az acélgerendák befogásaira, anyagmintavételre, korlátok felülvizsgálatára és még sok egyéb dologra. A fő tanulság pedig maradjon a fentiekből: mint a ház többi szerkezeti elemét, a függőfolyosót is szükséges időnként megszemlélni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok és sokszor gondok összegyűjtéséhez, az ezekből levonható tanulságok rendezéséhez továbbra is várjuk leveleiket a következő címre: Wekerlei Társaskör Egyesület (Tóth Pál) 1192 Budapest, Kós Károly tér 10. Tóth Pál
4
EMLÉKEZÉS
WEKERLE 2007/2.
„Ács lesz vagy miniszterelnök” A dédunoka emlékei Wekerle Sándorról A Kispesti Önkormányzat, a Wekerlei Társaskör Egyesület tagjai, valamint Wekerle Sándor leszármazottai 1998. november 12-én koszorút helyeztek el Wekerle Sándor sírhantján a Kerepesi temetőben. Ezt követően a telep névadójának százötvenedik születésnapjára, Magyarország háromszor megválasztott miniszterelnökére, a Wekerle-telep alapítójára a kispesti Wekerle étteremben emlékeztek.
Idézzük fel Patay Géza (Wekerle Sándor dédunokája) történelmi forrásként is értékes előadását arról, ahogyan Wekerle Sándor él a család emlékezetében: „A reformkor legszebb évében született, 1848. november 15-én. Első emléke, elmondása szerint, körülbelül hároméves korából való. Nagybátyja bujdosó honvédként, mocskosan, sárosan beállított házukba, és ez reá olyan megrázó hatással volt, hogy végigkísérte egész életében. Mondhatjuk, már csecsemőként habzsolta az életet. Édesanyjának, bár volt teje, mégis nagy étvágya csillapítására két szoptatós dajka tejére volt még szükség. Körülbelül ezt lehet elmondani szellemi éhségéről is: négyéves volt, amikor – mivel szülei az eleven kisfiúval otthon már nehezen bírtak – iskolába adták Móron. Leültették az első padsor elé egy kisszékre – a pad magas volt –, elétettek egy kisasztalt, és játszi könnyedséggel megtanulta azt, amit előírtak számára. Kisiskolás idejéből való az a családi történet, hogy az életet olyanynyira meg akarta ismerni, hogy amikor a családi ház tetejét újrafedték, akkor nagy bajban volt a család, mert ő mindenféleképpen fel akart mászni a tetőre. Édesapja bölcs ember lévén azt mondta, hogy ne tiltsák meg neki, hanem tanítsák meg az ácsok, hogy kell ezt csinálni. Később is, ha a gyerekek vagy az unokák közül valamelyik tetőre akart mászni, azt mondták: lehet, hogy ács lesz belőle, vagy miniszterelnök. A fiatal móri évek után következtek a ciszterciták Székesfehérváron. Ebben az időszakban a családi emlékezet szerint az estéket történelemolvasással töltötte. Már a gimnázumi évek során szembetűnő volt közéletisége, hiszen az ottani diákszerveződések élére állt, és szépen ápolták ’48 hagyományait. Székesfehérváron iskolai szokás volt, hogy az érettségi utáni ünnepélyen az igazgató kiállította a legjobb tanulót, majd sorban a következőket. Wekerlével az esett meg, hogy kiállították az első helyre, a második és harmadik helyre nem állítottak senkit, s csak azután sorakoztak a többiek. A pályaválasztás nehéz kérdés volt, mert Wekerle tulajdonképpen orvos szeretett volna lenni, de egy kedves tanára unszolására jogász lett Pesten, közben igen aktív volt. A Segélyező Egyletnek volt az elnöke, s az akkori szokásoknak megfelelően sokat atletizált, vívott, lovagolt, táncolt, s ismerkedett az élettel. Szünidői során sokszor járt Velencében, mert nagynénje ott lakott, és nem volt gyerekük.
Így sokat vendégeskedett náluk, a Canal Grande építészetét közelről tanulmányozhatta. Politikai karrierjéből két fontos momentumot emelnék ki: neki jutott az a megtisztelő feladat, hogy Kossuth temetése, illetve II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról intézkedjen. A másodikkal nem volt sok gond, az elsővel annál több. A családi hagyomány szerint Kossuth nevét az uralkodó előtt kiejteni se volt szabad. Wekerle pedig úgy gondolta mély ’48-as eszméi alapján, hogy meg kell adni a módját, és szépen kell eltemetni Kossuthot. Amikor Ferenc Józseffel erről beszélgettek, aki hallani sem akart erről, akkor azt mondta: – Fenség, én azt hiszem, hogy Kossuthot jól el kell temetni ahhoz, hogy föl ne támadjon. A családban úgy maradt fenn, hogy ez hatott, és így meg lehetett rendezni a temetést. De
Wekerle kompromisszumkészségét jelzi – mivel állami temetést nem lehetett rendezni –, hogy ötlete alapján a főváros saját költségén temette el Kossuthot, ő pedig beszédet tartott a Parlamentben. Ugyancsak fönnmaradt a családban, hogy Wekerle fiatal korában szeretett ministrálni, olyannyira, hogy sokszor eldugta a ministránsruhát, hogy másnap megint csak ő ministrálhasson. Az építkezéseket tekintve még megemlíteném azt, hogy az Eötvös által elkezdett bazilika kupolája beomlott, és sokáig nem volt pénz a helyreállítására, de – ahogyan megörökíti ezt egy emléktábla a bazilikában – „Wekerle megoldotta az anyagi nehézségeket”. Juhos
A Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomba
Pipámhoz Írta: Wekerle Sándor Ha szenvedélytől űzve, léthajóm A semmiségbe elmerülni kész, Ha bősz haragra gyullasztja keblemet, S nyomorral egyre üt reám vész: Te hozzád fordulok csak, kis pipám, Hogy fegyverem te légy a vészcsatán! Keblem melengeti forró szíved, S a füstgomollyal oszlik bánatom, Szippantva csókod, hogyha élvezem, Elhagyja szűm a roppant fájdalom. Mert hő szíves dohánya értem ég,
S ennél édesbet még nem élvezék. Úgy kén-e más, mint egy forró kebel, S belé gyöngyként helyezve drága szív, Mely illatos csókkal jelenti azt, Hogy megmarad hozzám örökre hív? S e csókoló szív éltem hajnalán, Te vagy szerelmem, égő kis pipám. (A verset korábban a 85 éves a Wekerlei Társaskör Egyesület c. kiadvány, majd dr. Kóczán László: Wekerlei legenda c. 1997. évi összeállítása közölte.)
WEKERLE 2007/2.
EMLÉKEZÉS
5
Templomszentelés a telepen Közös sírban nyugszanak Felszentelésének 75. évfordulója alkalmából ünnepi mise keretében szentelték újra a wekerlei Munkás Szent József-templomot. A rendezvényen Erdő Péter prímás is részt vett. Kicsit hűvös, de annál ragyogóbb nap volt május elseje. És a maga nemében nagy. A misét ünnepélyes harangszó vezette fel. Elhalkulása után Erdő Péter először a harangtorony új óráját szentelte meg, majd következett a bevonulás, amelyet a templom kórustagjainak énekhangja tett még dicsőbbé. A ministránsok az orgona zenehangjával kísérve orgonasíp módjára – a legkisebbtől a nagyobbakig – vonultak az oltár elé. Őket követte a wekerlei Munkás Szent József-templom plébánosa, Tercsi Zoltán esperes, diakónusa, Kiss Vladimir, majd Erdő Péter, a római katolikus egyház bíborosa, Magyarország prímása és egyben az Esztergom–budapesti Főegyházmegye érseke. A bevonuló sort a templom cserkészei zárták hatalmas zászlóikkal. Erdő Péter emlékeztette az ünneplőket, hogy 75 évvel ezelőtt nem csak Wekerlén volt olyan kezdeményezés, hogy a közösséget alkotó egyének jogot formáltak vallásuk gyakorlására, és ezért megépítették templomaikat. Ez a hullám végigsöpört a fáradt, elcsüggedt, darabokra szakított magyarságon, így fejezve ki, hogy a lelki és testi traumák ellenére nem fordultak el az Úrtól, és ennek jeleként épültek meg „házai”, többek között itt. Az emberek szilárd, önálló egyházközségeket hoztak létre.
Istentől reményt és jövőt kértek, és meg is kapták ezeket templomaikban. A bíboros beszédében Szent József dicsőségéről is szólt. Arról az emberről, akiről sokszor elfeledkezünk, pedig nem kellene. Arról, akinek hitvallását és egyben nevét a Wekerle-telep katolikus temploma őrzi. A dolgozók, a családok védelmezőjének dicsőségéről beszélt. Szavaiban Szent József közbenjárását kérte a családokért, a családapákért, a dolgozni vágyókért. Megemlítette, hogy manapság egyre többen vannak olyanok, akik munka nélkül akarnak elérni valamit, munka nélkül akarnak meggazdagodni. Ezzel szemben a „tisztességesen végzett munka erkölcsi tartást ad” – mondta. Az igehirdetések között az ünnepség fényét a kórus tagjainak előadása is emelte. Vendégénekesekkel Mozart Koronázási miséjének részleteit adták elő, amelyet Mozart a salzburgi hagyomány szerint az egyik környékbeli búcsújáró hely templomában található csodatévő Mária-kép megkoronázására írt 1779-ben. Erdő Péter az úrvacsora után köszönetet mondott a kórusnak, hogy munkájával még magasztosabbá és meghittebbé tette ezt a napot. Az ünnepély a felújított plébánia megszentelésével zárult. Lechner Gábor
A tápióbicskei csatáról szóló cikk nyomában: Barátaimmal többször jártunk már a Tápió mentén. Egy ilyen alkalommal megmutattam nekik azt a helyet, amelyet a múltkori számban a Párbaj a csatamezőn című írás is említett. Nemrég jártam arra, és készítettem fotót az emlékhelyről, valamint leírtam a felirat szövegét. Remélem, ezzel is gazdagítottam 1848–49es szabadságharcunk történelmi és irodalmi emlékét.
Hősök és áldozatok Korábbi felhívásunk eredményeképpen a Kispesti Emlékmű Alapítvány 2005. 04. 11-i ülésén a II. világháború áldozatai névsorának kiegészítéseként 16 nevet tartalmazó névsort fogadott el. Mivel technikai akadály nem merült fel, a névsor kiegészítése a 2005. évi hősök napjára elkészült. Azóta megtekinthető a kispesti Nagyboldogasszonytemplomban elhelyezett réztáblákon. Feladatunkat nem tekinthetjük befejezettnek. Ezúton kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy akinek tudomása van kispesti illetőségű áldozatról, akinek neve hiányzik az említett névsorból, keresse fel Hegedűs László atyát a Nagyboldogasszony-templom plébániáján az azonosításhoz szükséges adatokkal (név, születési hely, idő, halálának időpontja és körülményei). Továbbá lehetőséget biztosítunk arra is, hogy az áldozat életének és halálának történetét ugyanitt emlékkönyvben rögzítsék. Most pedig rátérek egy konkrét történetre. Még jól emlékszem arra az időre, amikor először láttam orosz katonákat. Apró termetű tatár lovak ágyúkat vontattak az utca közepén. A tájat vastagon borította a hó. A szovjet hadsereg bevonulását követő napokban a szomszédok elbeszéléséből tudtam meg, hogy Wuster Nándi eltűnt, majd később arról tájékoztattak, hogy „meghalt, lelőtték, a kertben van eltemetve”.
Megkérdeztem testvérét, Lajost – akit gyermekkorom óta ismerek, és jó barátom –, hogyan emlékszik vissza a történtekre. Az általa mondottakat igyekszem pontosan visszaadni.
Wurster Nándor Született: 1926. évben, elhalálozott: 1945. január 7-én. Lakott: Wekerle-telep, Dobó Katica u. 23. (ma 63.) címen. Halála napján otthonából elindult egy ismerőséhez látogatóba. Szülei próbálták lebeszélni róla, féltették, hogy baj érheti az ostrom alatt. Családja két napig várta haza, és próbálták keresni. Majd megérkezett a rettenetes hír. A kispesti Wesselényi utcában találtak rá. Golyót kapott a fejébe. A helyszínen meghalt. Szülei a fiuk holttestét mosóteknőben hozták haza. A temetőben akkor nem volt temetkezés, ezért ideiglenesen a lakásuk előtti kis kertben temették el. Később, véglegesen a kispesti temetőben helyezték el. Így vesztette el ifjú életét, pedig boldog is lehetett volna szép feleséggel, gyermekekkel. Nándiról még megjegyzem – mondja Lajos –, hogy itt volt cserkész, és itt focizott a WSC-ben. Mérai-Horváth Gusztáv
„Emlékhely Itt nyugszanak közös sírban azok a magyar honvédek és osztrák katonák, akik 1849 ápr. 4-én a tápióbicskei csatában e helyen estek el. Itt zajlott az a párbaj Sebő alezredes és Riedesel őrnagy között, melyet Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. regényében megörökített. 1996. Tápióbicske önkormányzata, Tábióbicske Barátainak Köre” Kép és szöveg Tóth Pál
6
ÚTIRAJZ
WEKERLE 2007/2.
Nyomaink a csúcsokon Részlet a Kárpátalján jártunk című tanulmányból
A Vereckei-szoros látképe
Április elején ötnapos kárpátaljai kiránduláson voltunk. A wekerlei Kovács-féle, új, hófehér busszal 47-en utaztunk. A kirándulás célja, ahogyan Prokop Zoltánné matematika–kémia szakos tanárnő megfogalmazta: „Felkeresni Kárpátalja természeti, kulturális és történelmi nevezetességeit, különös tekintettel a honfoglalásra, a kuruc korra; az ott élő magyarság helytállásából erőt meríteni.” A Vereckei-hágó felé két útvonal „vezethet minket vissza”, a rosszabbik utat, de a szebb tájat választottuk. Vagyis az ellenőrző pontot és a jó utat kikerültük. A völgyben sok beteg fenyő szomorkodik félig kiszáradva, halványzöld tűlevelekkel. Tíz éve hurcolták be a betegséget a Tátrából, ha akkor kivágták volna a beteg fenyőket, talán meg lehetett volna állítani a kór
A szerző a millecentenáriumi emlékműnél
terjedését. A változatos völgy alján a lombhullató fák között a vadcseresznye és a cseresznyeszilva virágzása tavaszt sugall. Megfogadtam magamnak, hogy legközelebb az erdő őszi színpompáját, ruháját jövök megnézni. A hágó előtti utolsó falu Verebes (Verbias), ahol 1703-ban Esze Tamásék várták II. Rákóczi Ferencet, hogy a magyar szabadságharc (talpasai) élére álljon. Innen már meredekebbek a szerpentinek, a busszal csak lépésben lehet haladni, de annál többet lehet látni, érezni téridőben, Adyval is: „Góg és Magóg fia vagyok én, / Hiába döngetek kaput, falat / S mégis megkérdem tőletek: / Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?// Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal rivall, / Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?” Igen, ezzel a verssel kezdődően 1906-ban (Új versek címmel) megszületett a modern magyar irodalmunk, amely Párizsból tört be Dévénynél, de keleti szellemiségünket megőrizve. Költő zsenink száz évvel előre látta végzetünk? Azóta is csak sírunk, már rég semmink sincs, magyarul már kérdezni sem szabad… A Vereckeihágó a Máramarosi-havasok és
a Keleti-Beszkidek koszorúja közti 839 méter magas átjáró, ma már szinte csak turistaforgalom van. Az 1980-as olimpia előtt épült az új autóút Munkács és Lemberg között, elkerülve ezt a hágót. Ez nekünk jelentsen valamit! A hágó legmagasabb pontján egy évtizede befejezetlen hotel kesereg, pár száz méterre, lejjebb, az út mellett, egy nagy gránitkő felületén jól láthatók a magyar címer alakzatának, szegeinek nyomai. Ennyi maradt az eredeti, millenniumi szoborból. Észak felé már lejtős út visz Galíciába, de fölötte felénk néz a havasi pásztor kőszobra, kürtje félig letört, mégis olyan gyönyörű hangokat tud kicsalni belőle, hogy nem is csak a lelki szemeinkkel látjuk a szobor talapzatára bevésett: „VOLT 1000 évig” jelentőségét! Innen néhány perces gyaloglással egy még magasabb pontra érünk, ahol a torzón marad millecentenáriumi emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat, elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, a Boldogasszony anyánkat. Még a digitális fényképezőgépek is az agyunkban csattogtak, mert már a fekete márvány oltárkő sarkait is megrongálták! A kereszthez nem nyúltak, teljesen ép, mintha most aranyozták volna. Idegenvezetőnk mondta, hogy amikor itt járt utoljára, nem voltak ezek a rongálások. Galíciai soviniszta fiatalok szoktak átjönni… Tiszta szerencse, hogy azért a Kárpát-medence felől magyar csoportok gyakran látogatják! Igen, ide is vissza kell jönni, s elhelyezni az emlékezés és a kegyelet koszorúját! Aki látta Ópusztaszeren, a Fesztykörkép 120 méter hosszú és 15 méter magas, gigantikus méretének szépségét, az itt saját szemével fedezheti fel a táj erős zöldjeit, kékjeit és sötétliláit: megérteni véli Feszty Árpád és festőtársai itt töltött hosszú hetek alkotói lázát, mert a körkép elkészítéséhez számtalan olaj-, pasztell- és szénrajzot készítettek. Késő délután van. Mintha egy örökké tartó álomba merülnék. Hegyek ringatnak fenyveseket, félkörben egyre mélyebben, egyre kékebben, s az ég perspektíváján hullámokban hömpölyögnek a felhők: az égőnarancs nappal sokáig incselkednek, mint a gyerekek. Ezek a felhők bonyolult alakzatokba szerveződnek, ölelkeznek, kemény csatasorban képesek nekünk elhozni az áldást jelentő esőt. Hirtelen sötét, komor felhők takarják el a napot, aztán sietősen vonulnak tovább. Fehér bárányfelhők váltják fel őket, majd a csipkefátyol-utóvédjeinek sikerül győzedelmeskedni! Rahó felé tartunk. Lakossága 15 000 fő, ebből 1100 magyar. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején kiszámították az európai hoszszúságú és szélességű körök közepét, s ahová esett, díszes emlékművet építettek felirattal. Pár évvel ezelőtt az ukránok is nagy számításokba kezdtek, s háromszáz méterrel lejjebb határozták meg Európa földrajzi középpontját,
WEKERLE 2007/2.
ahova ők egy még csicsásabb emlékművet állítottak, de minek, az Európai Uniónak egyelőre nem kellenek. Ott van Jézus a keresztfán. Az út melletti meredek erdőn kapaszkodtam felfelé, hol eltűntek a csermelyek, hol zuhogó patakokban iramodtak alá. Inni is lehetett volna, tiszta, csak avarszagú. Sokszínű kőzetek hevernek mindenfelé, kezdve a sötétpirostól a fekete árnyalatáig, aztán az óarany színűtől az okkersárgákig. (Ahogyan pirit, csillám, úgy aranypor is lehetett benne, hisz a Felső-Tisza völgyében aranyat is mostak hajdanában.) Visszaérve, a keresztfa fölötti ösvényen leültem. Három fiatal közeledik erre, az egyik hirtelen megáll, keresztet vet, s gyorsan felmászik, pontosan Jézus mellé, a másik fiú lefényképezi, aztán a lány is felkapaszkodik, hogy lefényképezzék. A Felső-Tisza legnagyobb baloldali két mellékfolyója a Visó és az Iza. A Visó gyönyörű völgyében volt szerencsém járni, amikor meglátogattam oda költözött volt osztálytársamat. Az apósa régi magyar tisztviselőcsaládból származott, a nyolcvanas években nyugdíjaztatta magát, elege volt a román diktatúrából. (Ugyanis a Visó és az Iza völgye is Romániához tartozik, élnek még ott magyarok Borsán, Alsó-Visón, Felső-Visón, Hosszúmezőn.) Tehát barátom apósától hallottam a legendát, hogy a máramarosi hegyek között még Attila idejében két vár állott, az egyik a délceg Tiszáé, a másik a kikapós özvegyasszony Izáé. Iza szemet vetett Tiszára, aki egy pásztorleányba volt szerelmes, de nem sokáig, mert Iza azt a föld alatti börtönébe vetette. A szép Iza csábításainak nem tudott sokáig ellenállni Tisza, a pásztorleányt is elfelejtette, s feleségül vette. De amikor újra a csatamezőn harcolt, mindjárt a mézeshetek után megcsalta Iza. A havasok mindenható ura előtt nincsenek titkok, aki ezt a hűtlenséget és a hű pásztorlány sorsát elmondta a hazatérő Tiszának, akinek a szívébe fájdalom hasított, de nem tudott sírni. A havasok ura megszánta, és kősziklává változtatta. Elfojtott bánatának könnyeit vízforrássá változtatta, s ebből a forrásból ered még ma is a Tisza. A hűtlen özvegyet is forrásos kősziklává változtatta, de büntetésből mindig a Tisza kebelébe ömlik az Iza. A havasok ura kiszabadította a pásztorlányt, és neki ajándékozta Tisza és Iza várát. (A Fehér-Tisza forrásvidékéig sem mehetünk, ennyi idő alatt még meghalni sem lehet, hogy lehetne eljutni a legtávolabbi állandó forrás vidékéig az egykori magyar–lengyel–román hármas határhoz, ahol egy sziklaüregből bújik elő a forrás, egy fából készült vályú teszi jelképesen a Fehér-Tisza eredetévé. Ezt egy ott elhelyezett réztábla is hirdeti, amelyet 2000-ben egy szegedi és egy rahói kutatócsoport helyezett oda.) Rahó alatt a hídról bámultunk, s merengtünk a Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásának látványán. A Fekete-Tisza sokkal feketébbnek tűnt, a másik oldalról (szemben állva, keletről) ömlő Fehér-Tiszánál, amelynek habjai meg-megcsillanó ezüsttel ajándékoztak meg minket, messzire sodródókat.
ÚTIRAJZ
A Tatár-hágó felé, a Fekete-Tisza völgyében, ruszin falvakon haladtunk át. (Eszembe jutnak Kuttán András festőművész szavai, hogy ő Tiszasásváron (pontosan nem tudom, merre van) nőtt fel, ez egy ruszin falu volt, négyen voltak testvérek, ő az édesapját alig ismerte, mert ’45-ben elhurcolta a KGB. A faluban csak három magyar család volt, egyébként Kuttán nagyapja olasz mérnökként került a vidékre. Az apja volt a faluban az igazgató, nagyon szerették, árván sem szenvedtek hiányt, a ruszinok mindennel ellátták a családot. Minden nyáron ellátogat szülőfalujába, és kis ajándékokat visz. Azt is tőle hallottam, hogy Kárpátaljára 1945 után egymillió ukránt telepítettek be(!). Feketetisza (Podpoharszkij) hucul falu hosszasan terül el a völgyben, balra a Fagyalos-hegygerinchez tartozó Nagy-Mencsely csúcsa emelkedik (1403 m). A hegy északi oldalán, mint sok más helyen, a faúsztatás korában vízfogó működött, hogy a Fekete-Tiszát már tekintélyt követelő folyóvá árassza. Az út mellett ünneplőruhában mentek a templomba. A falu központjában, a Hosszú (Dovzsina)-patak torkolatánál emelkedő dombon található a Szűzanya Mennybevitele, 1836-ban épült pravoszláv fatemplom. Egy függőhídon (a pesti ember szerint a világ végén, de nem végzetén) átegyensúlyoztunk, a szemben lévő helyiek biztattak, mosolyogtak, mintha azt mondták volna, hogy nem kell annyira görcsösen ragaszkodni a feszítőkötelekhez, a rongy élethez, nem kell törődni az ártatlan kilengésekkel, egyenesen, határozottan kell járni! A szétszórt házak és gazdasági épületek között felmentünk a pravoszláv fatemplomhoz. Belülről nem láthattuk (azt mondják, hogy a faragott, hucul motívumos ikonosztáza csodálatos), mert a mise után bezárták, de a környék általánosiskolás-korú és kisebb palántái a templom körüli padokon gyűltek össze beszélgetni, viccelődni (egy pár kiskorú cigizett is). Kőrösmezőn haladtunk át, 630 m tengerszint feletti magasságban, egy impozáns medencében fekvő mezőváros, lakossága 8006 fő, ebből 809 magyar. 1940-ben, az anyaországhoz való visszacsatolás után, a Mezőháti (Lazescsina)-patak és a Fekete-Tisza találkozásánál a budapesti turistatársadalom összefogásával egy télen-nyáron üzemelő, 200 férőhelyes, fából készült, hucul stílusú s akkor is modernnek számító, kétemeletes szállót építettek. Akkor Budapest Turistaszálló volt a neve, ma újra felújították, Edelweis névre keresztelték. A turistaszálló gazdag díszítésű oszlopdíszei között megtalálható Budapest címerének intarziája. Az utolsó hágó előtti falunál – Mezőhát (Lazescsina) – megálltunk gyönyörködni a jól látható Csornahora-hegység legmagasabb pontján, a 2061 m magas Hóvár (Hoverla) fehér csúcsa és katlana felemelő látványában. (Jól lehetne ott síelni, gondoltam, pont úgy néz ki meszsziről, mint a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa, a 2303 méter magas Nagy-Pietrosz az erdélyi Radnai-havasokban, ahol volt al-
7
Kürtje már félig törött
kalmam síelni, sőt maradandó bokaficamot szenvedtem gimnazista koromban.) Mégsem ez jutott eszembe, hanem az, hogy a magyar térképeken miért nem írják ki magyarul is azt, hogy Hóvár! Miért csak a Hoverlát? 1939-ben, e terület anyaországhoz való visszacsatoláskor a Hóvár lett a legmagasabb csúcsunk, most Ukrajna legmagasabb csúcsa; aztán 1940-ben, Észak-Erdély viszszacsatolásakor a Nagy-Pietrosz csúcs lett a legmagasabb, de Dél-Erdélyben akkor is ott maradtak a Dél-Kárpátok magasabb csúcsai. Örökre ott maradt legalább a nyomunk? Van hónyomunk? A harci helyzet az, hogy mindenki sűrűn áradozik, gyorsan fényképezget körülöttem, hogy milyen szép, milyen gyönyörű, hogy is mondják, hogy is híják: Hoverla, Hoverla, Hoverla! Én meg csak úgy állok ott, mint a valamikor megírt és majdnem elfelejtett Hókirály képversem fenyőfája. A fenyő lekonyult ágait a „hó Esésben, Hó Sapkában, hó Ember, hó Virág, hópehely áramlatban, hódító hórengeteg, hófehér hófergeteg” szóösszetételek képezik; a fenyő törzsét a FENYVESEK szó visszaolvasása adja, de a törzsét a gyökere felé megtöri a HÓVIHAR, HÓDOLTSÁG, HÓMEZŐ szavak életérzése. A Tatár-hágótól el lehetne sétálni, a számomra képről ismert, most is álló, de nem őrt álló őrbástyáig, mely az ezeréves országhatárt jelöli. Ott még a fenyvesek lehetnek az urak, itt Mezőháton már csak 11 magyar lakos él, s virul-borul, ahogy tud, ahogy lehet a 4163 fő összlakossággal együtt. Juhos-Kiss János Fotó: Swiderski Gábor
8
ZÖLD HAJTÁS
WEKERLE 2007/2.
Élet autó nélkül Kerékpáron a városban – Felszabadultság és öröm
Ninja, azaz Kárpáti Richárd
Április 22-én, a Föld napján, a meghirdetett időpontban szép számú, 15–20 résztvevő gyűlt össze a Kós Károly téren, hogy együtt induljon a fenntartható városi közlekedés érdekében szervezett Critical Mass kerékpáros demonstrációra. Csapatunkban a wekerleieken kívül voltak kispesti kertvárosiak, lakótelepiek és erzsébetiek is, legtöbbünk gyerekekkel. Rövid tanakodás után a többség amellett döntött, hogy a legrövidebb útvonalon, az Üllői út – Kiskörút – Bajcsy-Zsilinszky út – körút útvonalon közelítsük meg a rakpartot. Hétköznapi körülmények között csak gyakorlott városi bringásoknak ajánlható ez az útvonal, de egy ekkora – kritikus – tömeggel már nagyon jól meg tudtuk oldani, hogy egy teljes sávot elfoglalva nyugodtan haladhassunk végig. A gyerekeket a jobb szélre tereltük, mi felnőttek pedig a belső sáv mellett kerekezve védtük őket az autós forgalomtól. Tekerés közben jutott eszembe, hogy azok érezhettek hasonló felszabadultságot és örömet, akik a taxisblokád idején az Erzsébet hídon terítették meg a kockás abroszos ebédlőasztalt. Egy kis időre visszafoglaltuk városi tereinket egy emberi léptékű életmód számára. A csapat az ötvenezres tömegben sem hullott szét, hála az egyik biciklire erősített zászlónak, amit messziről is jól lehetett látni. A Critical Mass apropóján ellátogattam Ninjához, azaz Kárpáti Richárdhoz, aki a Wekerlén él barátnőjével és egyéves lányukkal. Egykor biciklis futár volt, ma webfejlesztőként többek között a criticalmass.hu weboldalt gondozza, építi. Félig nyitott sufnijában, kerti szaletlijében beszélgettünk. – Egy-másfél éve költöztem a Wekerlére, és nagyon megszerettem – kezdte Ninja. – Nyugi van, olyan, mint egy falu. Gyermekem is épp másfél éves, most vették fel a wekerlei bölcsibe, aminek nagyon örülök. – Használod a Wekerle szolgáltatásait, közösségi tereit? – Piacra járok, nagyon szeretem. Nagyon jó, finom dolgokat lehet kapni, és ha háromszor megy az ember, már megismerik, olyan, mintha vidéken, faluban lennél. A kocsmába is néha beülök egy melegszendvicsre, az is nagyon jó. Részeg, randalírozó embereket még nem is láttam Wekerlén. A kocsma nem is arról szól. Látszik is: tízkor nyit, nem úgy, mint a városban, ötkor, és már negyed hatkor ott isznak. – A kerttel mit kezdtél, egyáltalán, hogy nézett ki, amikor megvetted?
A közlekedés a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátás egyik legnagyobb, meredeken növekvő forrása, gondoljunk csak az olcsó repülésre, az autópálya-építésekre vagy a városi dugókra. Már csak ezért sem mindegy, hogy időben változtatunk-e közlekedési szokásainkon, fenntarthatóvá formálva életünknek ezt a részét, vagy beletörődünk abba, hogy gyermekeink már nem jutnak a miénkhez hasonló létfeltételekhez. De ne feledkezzünk meg a városi zaj- és porszennyezésről, a szmogról és a balesetveszélyről sem. – Először a belvárosban nézegettünk lakásokat – a „nyóckerből” jövünk egy szoba-konyhából –, de azokra nem nagyon indultunk be. Akkor mondtam, hogy Wekerle, mert én azt nagyon bírom. Két lakást is megnéztünk ugyanabban az utcában, és a két vizit között volt egy fél óra. Amíg vártunk, nem nagyon jött kocsi. Ez kicsit furcsa volt, hogy nem jönnek autók. A második lakás nagyon megtetszett, azonnal eldöntöttük, hogy megvesszük. Csak ezután tudtuk meg, hogy a lakáshoz egy kb. negyven négyzetméteres sufni és egy még nagyobb kert is tartozik. Itt, ahol ülünk, csirkeólak voltak, a kertben különböző dolgokat tartott meg termesztett az előző tulaj. Na, ezt mind rendbe kellett rakni. Imádom a kertet! Vannak olyan napok, hogy nem kapcsolom be a számítógépet, csak ások meg barkácsolok. – Tehát itthon dolgozol, itthon vagy a kislányotokkal, de mi van, ha be kell menni a városba, hogyan közlekedsz? – Ritkán megyek be, de ha mégis, akkor biciklivel. Nagyon hamar beérek. Átmegyek a kis hídon, át a József Attilán, az Ecseri úti templomnál jövök ki az Üllőire, onnan pedig egyenesen befelé, a Fradi-pályánál fel a felüljáróra, ott begyorsulok, és egy-két perc alatt benn vagyok. – Ez azt jelenti, hogy nincs is autód? Hogy lehet megoldani az életeteket gyerekkel, autó nélkül? – Ha nagyon szükséges, taxizunk. – Nem drága? – Nem tudom. Soha nem volt autónk, nem tudom, mennyi a költsége, de ahogy a haverjaim mesélik, sok. Egy autó fenntartása 40 ezer forint lehet havonta, én meg beülök egy taxiba, bumm, bevisz kétezerért. Hazahoz, négyezer. Ha tízszer teszem meg egy hónapban, akkor még mindig csak ott tartok, mintha autóm lenne. De alapvetően nem ez motivál, hanem egyszerűen nem áll olyan közel hozzám az autó. Nem vagyok rá beindulva. – Lehet, hogy nincsen szükséged rá? – Lehet. Ferenczi István Kerékpáros útvonaltervek a belvárosba: http://www.gmap-pedometer.com/?r=961993 Wekerle – kiserdő – József Attila-lakótelep – Könyves Kálmán krt. – Mester utca – körút: 5,8 km; kis forgalmú utcák vagy bicikliutak, kivétel a Mester utca, ahol ügyeljünk a meg-
felelő távolságra a parkoló autóktól. Így nem nyithatják ránk az ajtót, illetve a mellékutcákba is jobban belátunk, és mi is jobban látszunk. Ne aggódjunk, a minket előző autóknak van elég helye a villamossíneken. http://www.gmap-pedometer.com/?r=962041 Wekerle – kiserdő – József Attila-lakótelep – Ecseri út – Népliget – Üllői út – Kálvin tér: 5,9 km, kis forgalmú utcák és bicikliút, forgalmas kereszteződések, forgalmas Üllői út, felüljáró, száguldó autók között száguldozás. Az Üllőin a padkától megfelelő távolságot tartsunk, hogy legyen hova menekülni, ha esetleg leszorítanak. Vigyázzunk a nyomvályúkkal, kátyúkkal! Az első útvonal, plusz a Lónyay utca ajánlhatóbb a nyugalmasabban a Kálvin térre jutni vágyóknak. A fenti weboldalon saját útvonalat is tervezhetünk: Tekerjük a térképet a startállomás fölé, klikkeljük be a metrikus számítást, nyomjuk meg a „start recording” fület, majd dupla klikkekkel jelöljük ki a konkrét útvonalat, kanyarokkkal, ott, ahol csak tetszik. A total distance az össztávot, a last leg a legutóbbi szakaszt mutatja meg.
Ajánló „... azt szeretnénk, ha az emberek elgondolkodnának mindennapi szokásaikon és azok következményein. Számunkra, a jelenkor nagyvárosaiban élők számára az egyik legfontosabb a közlekedés kérdése. Noha évente néhányszor adódhat olyan alkalom, amikor mindenképpen szükséged lehet autóra (ehhez amúgy nem is kellene saját kocsit fenntartanod), legtöbbször, ha menned kell, másképp is megtehetnéd. Ha viszont napi útjaidat autóval teszed meg, te is kiváltója vagy a globális környezeti válságnak: az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 20%áért ma már a személyautó-forgalom a felelős. – http://autoirto.hu Szállj ki és bringázz! Egy autóval kevesebb – http://www.vbb.hu/ Biciklizz minden hétköznap! – http://www.criticalmass.hu Magyar kerékpárutak szégyen- és dicsőségfala – http://www.bringaut.hu Magyar Kerékpáros Klub – http://www.kerekparosklub.hu Intergalaktikus Betyárok Csúcsmunkája – http://www.alleycat.hu/
WEKERLE 2007/2.
ZÖLD HAJTÁS
9
A Föld napja a telepen A wekerleiek is ott voltak az ötvenezer bringás között Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Húsz évvel később ő és barátai az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szenynyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy ezentúl évenként hívják fel a figyelmet a közös felelősségre. Azóta a Föld napját a világ sok országában megrendezik, 1990 óta Magyarországon is. A Wekerlei Társaskör Egyesület idén először tartotta meg a wekerlei Föld napját, hiszen úgy gondoljuk, az itt élőknek fontos szűkebb pátriájuk, és felelősséggel viseltetnek környezetük iránt. Udvari Hajnalka iparművész-tanár vezetésével kisebb és na-
gyobb gyerekek plakátokat terveztek és készítettek. A kisebbek rajzaikon elsősorban azt az ideális környezetet jelenítették meg, ahol sok szép virág, fa, állatok vesznek körül minket. A nagyobbak plakátjai már a közös felelősségre hívták fel a figyelmet: szelektív hulladékgyűjtés, gyárak környezetszennyezése, fogyasztói társadalom veszélyei, az erdők védelme. Dr. Fried Miklós fizikus az előadásában a globális klímaváltozás várható hatásairól beszélt, és arról, hogy ez a folyamat is megállítható, ha mindnyájan tudatosan figyelünk arra, hogy hogyan élünk. Első alkalommal indulhattak együtt a wekerlei kerékpárosok a Critical Massra, a nagy budapesti bringás felvonulásra. Öröm volt tudni, hogy a mintegy 50 ezer fős felvonulásban a wekerleiek együtt vesznek részt és demonstrálnak a városi bringázásért.
Madárlátta ünnepelők „Szeretem, ó, a fanépet, A fák is oly szépek, szépek. Nem mások ők, nézz csak rájok: Égig érő zöld virágok” – írta Szép Ernő. A tavasz második felében, amikor egymást követik jeles napjaink, a madarak és fák napjáról is illik megemlékeznünk. Arra gondoltunk tehát, hogy mi wekerleiek, akik Budapest egyik legszebb fás, madaras kertjében élünk, rendezhetnénk nekik egy pici ünnepet, nem lármásat, nehogy felverjük a nyugalmukat. Így a WTE kezdeményezésével és támogatásával néhányan összefogtunk, és május 13-án, egy napos vasárnap, kicsik és nagyok találkoztunk Kós Károly szobránál, Szenteltünk pár órát azoknak az élőlényeknek, „akik” nélkül sivárabb lenne életünk.
„Zöld bálba” invitáltuk az ovisokat, kisiskolásokat és szüleiket. Meglátogattunk néhány fát és csivitelő bérlőit, beszélgettünk róluk és velük, daloltunk, verseltünk. Ajándékba bionyakláncot vittünk: almafüzért kötöztünk a fák törzsére, amiből a madarak nassolhatnak. (Megígértük, hogy télen is gondolunk rájuk!) Elfáradtunk a vendégeskedésben, jólesett a fák árnyékában megpihenni. Aki a meleg elől a WTE pincéjébe húzódott, arra tartalmas pihenés várt, hiszen két egykori kicsi, ma már ifjú madarász (Takáts Szabolcs és Somogyvári Márk) sok-sok illusztrációval gazdagított, színvonalas előadást tartott, színesen, lelkesen beszéltek madarainkról.
Sajnos itt derült ki, hogy nem voltunk elég „lármásak” a program meghirdetésével, mert kevesen gyűltek össze ezen a szinte tíztől százéves korig ajánlható rendezvényen. A két fiatalnak ez mégsem szegte kedvét, elhatározták, hogy ősztől madarászklubot indítanak a társaskörben, melyre mindenkit szeretettel várnak. A hírt a szeptemberi kezdésig szétcsiripelik a cinkék, rigók, verebek, így biztosan minden érdeklődő időben hall róla. A pince hűséből kellemes volt újra a napfényes téren keresztül ballagni. A szobor előtt rigók csipegettek, Kós Károly rám kacsintott… Jedlóczki Berta Kós Károly Ált. Isk.
10
KÖZTÜNK ÉL, REJTVÉNY
WEKERLE 2007/2.
Könyvről könyvre Tizenegy év a wekerlei olvasók szolgálatában – A véletlenen múlt édesanyja élete Kosztáné Dlugos Katalin a Wekerlei Gyermekház „fennhatósága” alatt álló Családi Könyvtár vezetője. Több éve ismerem őt. Szerényen, egyszerűen mesél életéről, a könyvek szeretetéről.
Katalin édesanyja a Baross utcai ház udvarában
„Anyai nagyszüleim Erdélyből költöztek a Wekerle-telepre. Édes nagyapám ugyanis tisztinas volt, és mivel a katonatisztje Budapestre érkezett, ő követte urát, és nagyanyámmal együtt Magyarországra jött. Nagyapám mindig is visszavágyott szülőföldjére, és ha tehette volna, a legelső alkalommal visszatért volna Erdélybe. De mivel Trianon Magyarországon érte, megvalósíthatatlanná vált az álma. Majd amikor egy rövid időre a Felvidéket és ÉszakErdélyt visszacsatolták az anyaországhoz, nagyapám – nagyanyám testvérét meglátogatva – visszament hőn szeretett hazájába. Amint átlépte a határt, egy régi katonadallal, az „Édes Erdély, itt vagyunk” kezdetűvel köszöntötte soha nem feledett otthonát. Azonban nem sok ideig élvezhette imádott földje vendégszeretetét: tüdőgyulladást kapott, és meghalt. Nagyanyámat Wekerlén érte a férje halála. Mindeközben gyerekeket nevelt, élte szerény kis életét, és nagy nehezen átvergődött a második világháborún. Átvergődött, mert mindöszsze néhány percen és talán a szerencsén múlt
az élete: még a Baross utcában lakott, amikor egyszer csak megszólalt a háború vészjósló jele, egy sziréna. Nagyanyám, ahogy kellett, hasra vágta magát az ágy mellett. Néhány másodpercre rá egy lövedék suhant el felette, vízszintesen letarolva a ház teljes tetejét. Így lett belőle „ágyrajáró”. Egy idős néninél, a Tarka közben kapott egy kis zugot egy ággyal, havi 50 forintért. Aztán, hogy ő és a keresztanyám – anyám nővére, ő soha nem ment férjhez – ne legyen egyedül a Thököly utcai lakásában, nagyanyám odaköltözött hozzá. Én ebbe a virágzó közegbe kerültem bele. Szüleimmel Kőbányán éltem. Édesanyám adminisztrátor volt egy vállalatnál, édesapám pedig sofőr a honvédségnél. Nagyon beteges kisgyerek voltam, elkaptam minden gyerekkori nyavalyát, amit csak lehetett. Talán ezért kerültem ide, a telepre nagyanyámékhoz. Ők neveltek tovább, mivel ők otthon voltak, és tudtak rám vigyázni. Ingáztam Wekerle és Kőbánya között. Az általános iskolát is itt kezdtem, az akkor még I. számú, ma Pannónia Általános Iskolában lettem elsős. Majd, mivel a családi helyzet is javulni kezdett, általános másodikat már Kőbányán folytattam, majd középiskolát is ott választottam. Tanulmányaim végén adminisztrátor lettem, pontosan ott, ahol anyám is dolgozott. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, aki egy másik osztályon volt karbantartó. 1978-ban házasodtunk össze. Sajnos nagyanyám már nem lehetett ott az esküvőnkön. 1968-ban agyvérzést kapott, és elhunyt. Esküvőnk után nem volt kérdéses, hogy egyedül maradt keresztanyámhoz költözünk. Itt a Thököly utcában született nagyfiunk, Lóránd 1982-ben, majd három évre rá Bálint. Jelenleg mindketten felsőfokú iskoláikat végzik. Lóránd a Műszaki Egyetem gépész karán idén végez, túl van
Helyismereti rejtvény: 2. rész Mennyire ismerjük lakóhelyünket és környékét? A következő öt lapszámban 10-10 feladványt-kérdést fogalmazunk meg. Minden alkalommal megadjuk a beküldési határidőt, a következő számban pedig az előző megoldását is. Eredményhirdetésre és a legjobb három megoldás díjazására a 2008-as Wekerlei napokon kerítünk sort. Ezekre a WTE értékes könyveket ajánlott fel. Holtverseny esetén sorsolással döntjük el a nyerteseket. Remélhetőleg több 60 pontos megfejtőnk is lesz.
A második feladvány beküldési határideje július 28. – a beérkezés napja. A megoldásokat kérjük lezárt borítékban, névvel, címmel ellátva a WTE ügyeletére személyesen, vagy postán az 1192 Budapest, Kós K. tér 10.-be címezve eljuttatni „Wekerlei Társaskör Egyesület – Helyismereti rejtvény” megjelöléssel. II. forduló: minden jó válasz 1 pontot ér 1. Ki az alkotója Kós Károly wekerlei szobrának? 2. Milyen lény van a talapzaton?
már a szakdolgozatírás minden nehézségén. Bálint pedig első éves a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán, villamosmérnöki szakon. Nagyon kicsi korom óta elbűvölt a könyvek világa. Pici lányként hurcoltam magam után a mesekönyveimet, és a közelemben lévő rokonaimat mindig arra akartam rávenni, hogy olvassanak fel nekem. Már nagyon hamar folyékonyan olvastam. Nagybátyám a mostani Kós Károly téri vegyes- és élelmiszerbolt „raktárának” helyén lévő kisebb bibliotékába beíratott, ahová nekem protekcióm volt. Akkoriban ugyanis egy pult választotta el az olvasók világát a könyvtáros világától, s az embernek meg kellett mondania, mit szeretne kikölcsönözni, és úgy kapta meg a kívánt könyvet. Nem engedélyeztek semmiféle nézelődést, beleolvasgatást a kiválasztott könyvbe. Ide voltam én bejáratos: a könyvtárosok ugyanis megengedték, hogy a pult alatt átmászva kutakodjak a szebbnél szebb A nagymama kötetek között. Aztán persze felnőttem, és egyszer csak valaki megkérde zte, hogy nem akarok-e én is a másik oldalon állni, nem akarok-e könyvtáros lenni. Akartam. Munka mellett elvégeztem az akkori egri Ho Si Minh főiskola könyvtár–pedagógiai szakát, és most itt vagyok: 11 éve dolgozom a telep Családi Könyvtárában. Lechner Gábor
3. Mi Kós Károly sztánai házának a neve? 4. Hány templomot terveztek eredetileg építeni a Wekerle-telepen? 5. Milyen feliratok vannak a katolikus templom homlokzatán? 6. Ki volt a Wekerlei Társaskör Egyesület újabb kori első elnöke? 7. Hol van a sírja? 8. Hol találtak középkori településnyomokat a telep építése során? 9. Hogy hívták azt a régi települést, amihez ezek az épületek tartoztak? 10. Az első református parókiát nem fejezhették be, lebontatták. A mostani parókia mikor vált beköltözhetővé? Szakács Gusztáv
WEKERLE 2007/2.
RENDEZVÉNY
11
Életfaavatás a székelykapu-napon Kedves wekerleiek! Kedves vendégeink! Itt állunk egy alkotás előtt. Kicsit elfogódottan, kicsit megrendülten. Lenyűgöz bennünket szépsége, méltósága. Tiszteletet parancsol. Amikor az ember először látja meg, az első pillanatban nem is tudja, mi ez, hiszen ehhez hasonlót még sohasem látott. És mégis, valahogyan azt biztosan érzi: ez az enyém, ez a mienk! Igen, ez a szobor a Wekerle-telep jelképe. „Ha jót teszel, megvádolnak – mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és ellenségeket nyersz – mégis érj célt! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy – mégis tedd a jót! A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz – mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják – mégis építs! Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz, támadás érhet – mégis segíts! A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe – mégis a legjobbat add a világnak, amid van!” Ezek az emberek, akik itt állnak körülöttem, megfogadták a tanácsot: ilyen emberek!
Elmondom, hogyan készült. A tavalyi wekerlei székelykapu-napon a kézműves-tevékenységeket egy világfa köré szerveztük. Idén nem volt módunk ezt a szolgáltatást igénybe venni; így itt maradtunk világfa nélkül. De az idei rendezvény előkészítése során egy beszélgetés alkalmával valaki egyszer csak kimondta: miért ne lehetne nekünk saját világfánk? Aztán az egyik este, munka után, úgy 10 óra körül összegyűltünk néhányan: egy művész, három mérnök és néhány népművelő. Elkezdtünk beszélgetni. Volt, aki rajzot hozott; volt, aki ugyanezt a számítógépén: s volt, aki ötletét adta közre. Közben elfogyott néhány pohár bor is. A negyedik, éjszakába nyúló beszélgetésen már tudtuk, jó úton járunk; csak be kell fejezni a közös szellemi alkotást. Ez is megtörtént! Egyik társunk, Iváncsics László pedig nekilátott. Három héten át, napi tizenkét órában faragta, illesztgette, ragasztotta a fát. Időnként meglátogattuk őt, mondtunk neki néhány biztató szót; és csodáltuk az egyre inkább kibontakozó alkotás szépségét. S tegnapelőtt éjjel végre felállítottuk Laciék kertjében. Most pedig itt áll önök előtt! Miért fontos ez? Olyan világban élünk, amely nem kedvez az olyasfajta értékeknek, mint a barátság, a szeretet, az önzetlenség, a közösségért végzett munka, a nemzethez való tartozás megvallása. Aki ilyen, kinevetik. És mégis, újra és újra akadnak olyanok, akik szembeszállnak ezzel a szemlélettel. Akik konokul hisznek abban, hogy a világ minden mocska ellenére érdemes a jót választani. Hadd idézzem Kalkuttai Teréz anya gondolatait!
Itt van ez a gyönyörű építmény. Lent, a talapzat: a telep alaprajza. Fent a fa. Gyökereinek ága-boga olyan, mint a székely kapunk tetején ülő kopjafa egyik motívumának áttört változata. De láthatjuk úgy is: összefutnak itt az utak, egyesülnek, hogy megtartsák a fát, mely az égbe tör. Wekerlei életfa. Jelképezi azt, hogy a Wekerle-telep él, fejlődik, szellemiekben is gazdagodik. Önök talán nem is gondolnak arra: lehet, hogy mi már régen halottak leszünk, amikor a wekerlei életfa még mindig itt fog állni. Édesanyám akkor költözött a telepre, amikor még nem állt a katolikus templom. Amikor fölépült, rácsodálkoztak, s – mint új kincset – birtokba vették. Mi pedig nem is tudjuk elképzelni a teret a templom nélkül. Így vagyunk a wekerlei életfával is! Minékünk még újdonság ez a mű, de – ha itt marad – a jövő nemzedéke
nem kérdezi majd: honnan ered; egyszerűen birtokolja majd. Létezése az akkori középkorúaknak is természetes lesz már, hiszen ők is gyerekkoruktól kezdve ismerik majd. Ez az alkotás része lesz a telepnek, annak elválaszthatatlan része. Történelmi pillanatot élünk tehát most meg! Engedjék meg, hogy bemutassam azokat, akiknek köszönhetjük ezt a pillanatot. A fa és gyökere elsősorban Urmai Ungurán László képzőművész szellemiségét tükrözi. Somlói Judit építész álmodta meg azt, hogy az életfa szinte lebeg az oszlopokon. A már említett Iváncsics László munkájának köszönhető, hogy a gondolat fizikai valóságában is itt állhat előttünk. Urmai Laci ezt így öntötte szavakba: ő volt az, aki „testet adott a léleknek”. Az „áttört székely kereszt” ötlete először Fazekas Csaba építész agyában fogalmazódott meg, s ő segített nekünk a számítógépes tervezésben. Az alapötlet – mármint az, hogy de jó is lenne, ha lenne saját élet(világ)fánk – Romhányiné Kovács Máriában és Szebenyi Mariannában fogalmazódott meg először, és az életfa funkciójával kapcsolatban sok-sok ötlettel szolgált Csóka Eszter. Sokat segített a kivitelezésben Horányi Szabolcs, Szomszéd János és Veres Vince. S – talán – némi szerepem nekem is volt abban, hogy most, kicsit elfogódottan, kicsit megrendülten itt állhatunk egy lenyűgöző, szép és méltóságos alkotás, a wekerlei életfa alatt. Fogadják szeretettel! Hajrá, Wekerle! Romhányi András (elhangzott május 21-én a Kós Károly téren) Fotó: Makk István
12
RENDEZVÉNY
WEKERLE 2007/2.
Verseny égi pártfogással
Csaknem ötszáz versenyző indult az 5. Wekerlei székelykapu-futáson
Ez már az ötödik volt! S úgy zajlott le, ahogyan az elő van írva! Kora reggel volt még, amikor vagy ötven önkéntes segítő ellepte a Kós Károly téri székely kapu környékét. Pavilont állítottak, asztalt és padokat hordtak, beüzemelték a hangosítóberendezést, kifeszítették a feliratot a kapu alá és a regisztrációs asztalok fölé, felállították a befutókaput. Fél kilenc tájban nagy lett a sürgés-forgás, mert az érkező vendégek azt akarták tudni, hol is lesz a kerékpárverseny. Bizony, sokan érdeklődtek! Persze nem volt nehéz megtalálniuk Katona Borit és Babály Lászlót a Kós Károly Általános Iskola udvarán és a Vonás utcában. Azután fél tízkor megszólalt a zene és a moderátor hangja is, hiszen akkor már gyülekezni kezdtek az első futók. Még soha nem indultak ilyen sokan: a regisztrációsok alig győzték a munkát. Nézni a több mint száz ovist, ahogyan elszántan vetették magukat a felvezető
Keményvári Balázs nyomába. Ők lesznek a későbbi versenyek indulói! Aztán kezdetét vette a bemelegítés. Közel ötszázan hajlongtak, ugráltak a vezényszóra. De ekkor már nagy volt az izgalom, mert közelgett a start időpontja. Wagner zenéjére gyülekeztek a futók a rajtvonalhoz. Az óvodások (törpilla és törpe) a Vajk utcában, a többiek a Hungária úton startoltak. Babály László olimpikon, magyar bajnok futó, wekerlei testnevelő tanár indította útnak a mezőnyt. Azaz a két mezőnyt. Impozáns látvány volt, amikor
Igazi telepi hangulat Csörgött az óra, kipattantam az ágyból, és már indultam is. Először 8 órakor színpadbejárás, majd rohantam, mert a regisztrációs csapatot segítettem a munkámmal. Eleinte nem volt túl
sok a vállalkozó szellemű ember a 4,2 km-es távra, de ahogy telt az idő, és közeledett a rajt időpontja, egyre többen lettek. Végül 276-an futották a tizedmaratont. A székelykapu-futást
a rendőrmotoros a tizedmaratonnyi táv élére állt! S alig telt el tizenhárom perc, már be is kanyarodott a célegyenesbe. Mögötte pedig ott futott Olasz László, aki átlagban gyorsabb volt, mint 18 km/h! Azután sorra érkeztek a többiek. S csak jöttek, jöttek, közel háromszázan. A befutókat futókapu és igazi futóóra várta, no meg üdítő és nagy taps. Az 5. Wekerlei székelykapu-futáson 110 óvodás indult, közülük 94 volt kispesti, a „hosszú távon” 296 fő érkezett célba, többségük itt is kispesti (241 versenyző). Amíg a résztvevők és a nézők az eredményhirdetésre vártak, a wekerlei karatésok tartották hagyományos bemutatójukat, azután látványos táncműsor következett, majd egy meglepetés: a budakalászi ugrókötelesek rukkoltak elő fergeteges programmal. Idén az égiek is pártfogásba vették a versenyt: gyönyörű idő volt. (Futáshoz talán picit túl meleg is.) De az égieken túl a földiek is segítettek: több mint ötven támogató tett hozzá valamit. Külön köszönet illeti a Kispesti Polgárőrséget, amely az útvonal-biztosító csapatnak idén is megbízható tagja volt. A (képzeletbeli) tapsot persze a háttérben dolgozó, közel száz segítő is megérdemelte. A Wekerlei Futóklub 2007-ben is igazi, közösségi rendezvényt, profi futóversenyt szervezett! Romhányi András Fotó: Makk István immár ötödik alkalommal tartották, és tíz kategóriában lehetett nevezni. Aki kis családjával akarta megmérettetni magát, annak külön családi kategória is volt, a legkisebbek pedig a Kós iskola körül futhatták a 420 méteres távot. A verseny után különböző bemutatókat láthattunk (karate, ugrókötél), amíg nem érkezett el
WEKERLE 2007/2.
RENDEZVÉNY
13
Eredmények
az eredményhirdetés időpontja. Minden kategóriában a három legjobbat díjazták. Futás után volt egy kis időm, így hát körbenéztem a Kós Károly téren belül, hogy ott milyen programok is vannak? Ahogy bementem az egyik kapun, rögtön egy sátorba botlottam. Egy nagy Wekerle-térkép uralta az asztalt, melyen kis zászlók voltak. Mindenki megkereshette, hogy hol lakik, kapott egy kis lobogót (még a színekben is lehetett válogatni), amelyre a nevét kellett ráírni, és arra a helyre szúrhatta, ahol az otthona van. Kicsit továbbmentem, és a dombnál a Pannónia Általános Iskola sátrát találtam meg, ahol íjászatot lehetett gyakorolni. Itt derült ki számomra, hogy a kerület legtöbb iskolája képviseltette magát különböző sátrakban, melyekből a legtöbb az életfa körül volt felállítva. Itt kézműves-foglalkozásokon lehetett részt venni, például volt rongybabakészítés, textilfestés, gyöngyfűzés, szövés-fonás, papírból és csipeszből készíthető állatkák a gyerekek nem kis örömére. Fél kettőkor avatták fel a wekerlei életfát, amelyet itt élők terveztek és állítottak fel. Ezt a szép eseményt a Kós Károly Általános Iskola 2. b osztályos tanulói gyönyörű énekükkel és táncukkal tették emlékezetessé. Az avatás után a színpadon többnyire Kispesten és Wekerlén működő profi és amatőr művészeti csoportok szórakoztatták a közönséget, amit „Tiéd a színpad” néven rendeztek. Aki a nagy szórakozásban megéhezett, az a kihelyezett konyhasátrakban élvezhette a kitűnő
magyaros ételeket, mint például a sült kolbászt. Aki desszertre is vágyott, megrohamozhatta a mézeskalácsárus pultját, ahogy én is tettem. Az örök kedvencemet, tejkaramellát ettem. Isteni volt, mint minden évben. Miután már nem korgott a gyomrom, elmentem próbálni, majd visszamentem a színpadhoz készülődni a többi hastáncossal együtt. Amíg mi készülődtünk a fellépésre, fél héttől élő zenés koncertet hallhattunk és láthattunk kiváló slágerekkel, amely köreinkben is oldotta a feszültséget sminkelés és öltözködés közben. A műsor után mi, hastáncosok léptünk fel, és nagy sikert arattunk Hargitai Anettal az élen. Utánunk a Pászto-Rock zenekar lépett fel a Jézus Krisztus szupersztár c. darabbal, ami szintén tetszett a közönségnek. Ötödszörre is nagyon színvonalas, színes programokkal teli napot sikerült összehozni a szervezőknek a wekerlei lakosok számára. Biztos vagyok benne, hogy aki először volt kint a rendezvényen, jövőre is eljön majd, mert volt gyertyafény, zene, barátok, szomszédok, ismerősök és ismeretlenek. És ami a legfontosabb: wekerlei hangulat. Gombai Eszter, Kispesti Deák Ferenc Gimnázium
Törpillák 400m (2001 – 2003): I. Deme Luca, II. Jósvai Panna, III. Mike Panna Törpék 400 m (2001 – 2003): I. Beliczay Bendegúz, II. Kubicza Ádám, III. Frisch Martin Kisgyerek, lány (1999 – 2001): I. Ürögi Petra, II. Kovács Gabriella, III. Dikácz Csilla Kisgyerek, fiú (1999 – 2001): I. Ékes Ágoston, II. Horgos Norbert, III. Gladys Bálint Gyerek, lány (1997 – 1998): I. Rajszki Lili, II. Molnár Rita, III. Somogyi Barbara Gyerek, fiú (1997 – 1998): I. Bogdán Bence Zoltán, II. Kardos Bence, III. Rohonczi Jenő Kiskamasz, lány (1995 – 1996): I. Radványi Noémi, II. Bartus Ági, III. Pázmány Bettina Kiskamasz, fiú ( 1995 – 1996): I. Nikoletti Zsolt, II. Rubold Bálint, III. Szollár Bálint Kamasz, lány (1993 – 1994): I. Sinkovics Mercédesz, II. Györgyös Daniella, III. Somogyi Szilvia Kamasz, fiú (1993 – 1994): I. Gement József, II. Furiák Gergő, III. Kalocsay Gergő Fiatal, lány (1982 – 1992): I. Varga Judit, II. Bartus Rita, III. Barabás Zsófia Fiatal, fiú (1982 – 1992): I. Karádi Kristóf, II. Felsővári Nagy Péter, III. Birizdó Máté Fiatal, felnőtt, nő (1972 – 1981): I. Mészáros Dóra, II. Juhászné dr. Ábel Ágota, III. Mag Júlia Fiatal felnőtt, férfi (1972 – 1981): I. Olasz László, abszolút győztes ffi: 13’34’’, II. Bihal András, III. Gladys Zoltán Felnőt, nő (1960 – 1971): I. Ternai Mónika, abszolút győztes nő: 16’27”, II. Szalayné Fröhlich Nikolett, III. Gyirkis Ildikó Felnőt, férfi (1960 – 1971): I. Csonka István, II. Rajszki László, III. Révhegyi Zoltán Serdülő, nő (1947 – 1959): I. Birizdóné Mislai Ildikó, II. Imre Ildikó, III. Virág Tiborné Szenior, férfi (1947 – 1959): I. Harsányi Tamás, II. Szollár András, III. Nagy Zoltán Silver, nő (– 1947): I. Keszthelyi Ildikó, II. Nyilas Piroska Silver, férfi (– 1947): I. Koós Péter, II. Kummer Péter, III. dr. Csolnoky Győző
A V. Wekerlei székelykapu-futás támogatói Budapest Főváros XIX. kerület Kispest Önkormányzata (főtámogató), Magyar Kollégium, BRFK XIX. kerületi rendőrkapitányság, Kispesti Polgárőrség, Munkás Szent József Közösségi Ház, Wekerlei Társaskör Egyesület, Kós Károly Általános Iskola, Kispesti Mentőszervezet, Kispesti Tűzoltóság, Vénusz Esküvő és Rendezvényszervező Iroda, Szívbeteg Csecsemőkért Alapítvány, Asztmás és Allergiás Gyerekek Magyarországi Egyesülete, UNIVERSITAS Iskolai Szövetkezet, Diákmunka, Shetland U.K. Nyelviskola, UNISOX Kft. Kisvakond kertépítés, K&H Bank, Chio-Chips, Wekerlei Minibazár KKT Halásztanya étterem, Szervez Rendez Bt., Messer Hungaria Kft., Koller bácsi cukrászdája, Két Barát vendéglő, Szolárium Thököly utca, Veres Vince, Szabó Kuksi S. E., Pizzafutár, Pontos idő Kft. Vitalade sportital, ANKH Az Örök Élet Egyháza, Kispiaci Közért, McDonald’s, Gulliver vendéglő, Wekerle Csemege, Betűgyár, Element System, Arany Korona Gyógyszertár, Wekerle Gyógyszertár, Szomszéd János, Omega Kht., Wekerle Gyógyszertár, Gajdos Rózsika, Virág Gyöngyi, Jánosi Györgyi, Diego, Sáfrány Viki, Szegedi Éva, Unicredit Bank, Kispest újság, Kispest honlap, Helyi téma, és a wekerlei önkéntesek. Köszönjük a segítségüket!
14
MŰVÉSZET
A szobrász rajzai Nikmond Beáta szobrászművész rajzaiból nyílt kiállítás áprilisban, a KMO Előtér Galériájában. Beátát a telepen sokan ismerik. Emlékszem, a nyolcvanas évek elején, gyermekeimmel sétálva a Bercsényi utcában, ők mindig megjegyezték, hogy a sarkon lévő nénitől kopácsolás hallatszik. Nos, a „kopácsolásnak” igencsak ellentmondott Beáta mostani kiállításának anyaga, amikor nem kő- és faszobrait, hanem rajzait láthattuk. A megnyitót Forgon Miklós, a galéria programjainak szervezője tartotta. Tőle tudhattuk meg, hogy Beáta begipszelt keze egy időre megakadályozta őt a nehéz kőmunkában, és ekkor elkezdett rajzolni. Szerencsére, mert a kőbe vésett alakokat így össze lehetett hasonlítani a rajzokon láthatóakkal: hasonlóan tömbszerűen formálta azokat, asszonyokat, gyermekeket és állatokat. Érdekes volt hallgatni a művészettörténész gondolatait, aki a példaképek (Laborcz Ferenc, Brancusi és Henry Moore) műveit hasonlította össze Beáta műveivel és véleményével: A felsorolt művészek világai „… egy lényeges dologban különböznek, és ez a különbség a női-
WEKERLE 2007/2.
ségből fakad. Beáta szerint az első szobrászok bizonyosan nők voltak, hiszen az agyag megmunkálása a szobrász által hasonlatos ahhoz, ahogyan az asszonyok a tésztát gyúrják. Ettől a nőiségtől sokkal lágyabbak, puhábbak alakjai, noha a legkeményebb kövekből készülnek.” Mondandóját azzal a gondolattal zárta, hogy Beáta műveit a KMO-ba járó sok gyerek is bizonyára megjegyzi, mert kifejezésében a gyermekvilághoz is közel állnak a rajzok. Így ajánlotta a műveket a látogatók számára: „Beáta szobrait köztereken is el tudnám képzelni, és itt eszembe jut Henri de Miller szobra, egy hatalmas fej, mely Párizsban fekszik az utcán, és gyerekek másznak rajta. Annyira élő lesz ettől. Mert ezek az ívelt, domború, gömbölyű formák szinte ingerlik az ember kezét, hogy megérintse, megsimogassa őket. A rajzokat simogatni, főleg üveg alatt, elég nehézkes, és hát a hatás, mi tagadás, nem is ér fel egy szobor megérintésével. Ezeket a rajzokat simogassuk a szemünkkel. A kiállítást ezennel megnyitom.” Tóth Pál Utószó: Azóta megkerestem a világhálón az általam igazán nem ismert Henri de Miller jelzett szobrát, mely Párizs egyik gótikus temploma melletti téren fekszik. Címe: A hallgató. Egy indokkal több, hogy újra lássam Párizst.
Grafikák számítógéppel: Hernádi Paula
Tojás 2
Hernádi Paula, a Wekerle-telepen élő grafikusművész Kikelet című, számítógépes grafikáiból összeállított kiállítása nyílt meg május 4-én a KMO Előtér Galériájában. Paulával egy éve készítettem riportot a Wekerle lapnak. Azóta már
második kiállítását láthattam, igaz, a mostanit – más elfoglaltságom miatt – csak a megnyitó után. A megnyitót Szepesi Hédi művészettörténész tartotta. Az ő beszédéből idézek: „… Komputer segítségével készült képeit ugyanaz az érzelmi indíttatás hatja át, mint a hagyományos technikával létrehozott műveket. Csupán a képeket közvetítő eszköz módosul, melyet azonban ugyanúgy az ember, tehát ő befolyásol és irányít. Milyenek is Paula kiállított munkái? A természeti formák elvontságait, az időt, a kozmoszt, a jelképet, a dolgok mögöttit láttatja velünk. A munkák lendületesek, dinamikusak. Egy kompozíció dinamikája akkor valósul meg, amikor a részletek mozgása beilleszkedik az egész mozgásába. A képek szinte rétegekre bonthatók. Van az alapmotívum (tojás), melyre formában, színben, mélységben, térben elmozdulások variációit alkalmazza. A mozgásban való látás az egyidejűség és a tér-idő szinonimája, eszköz az új dimenziók megértéséhez. A gesztus és a szerkezet harmóniáját, diszharmóniáját egyensúlyban tudja tartani. Megteremti a jelenségek egyidejűségét, melyből egy tér-idő együttes művészi jelei jönnek
létre. S valahol megérezteti velünk a végtelent, amely felfoghatatlan, leírhatatlan, definiálni nem lehet, s természetesen ábrázolni sem. … Ha a munkákra nézünk, három dolog fog meg bennünket: a forma, a szín és a fény. A fény átszövi a képeket, s egyben a mindenséget. Ez a fény tiszta forrás, melyben megfürödhetünk. A képek belső fénnyel ragyognak, szinte misztikus magasságokba röpítve, egy belső kozmosz tereire kalauzolva bennünket. Hernádi Paula műveihez az érzések sokasága asszociálódik: létbizonytalanság, félelem, szeretet, anyaság. Filozófiai gondolatsort, láncot elindító képi asszociációkat teremt. Mindezt rendkívül finoman, érzékenyen megfogalmazva.” Engem mindig lenyűgöz, ha egy grafikus a sok elektronikus jelből – nem ceruzával, hanem „egérrel” – varázsol számomra élményt; színeket, hangulatot, időt és időtlenséget. A kiállításon is látható dinamikus képek egészükben és részeiben is azok maradnak, felrajzolva a végtelen lehetőségeket, ugyanakkor engem megnyugtatva, hogy ezek összességében valahol egyensúlyban vannak. TP.
A Skoda Galériában (Hunyadi u. 129/A) Faktúrák címmel képzőművészeti kiállítást nyitottak meg június 9-én 17 órakor. A művészek között három Wekerle-telepi is részt vesz: Hegyi Ibolya, Udvari Hajnalka és Varga Géza. A rendezvényt – amely június 29-ig tekinthető meg – Wéner Tibor nyitotta meg.
WEKERLE 2007/2.
CSERKÉSZET
15
Cserkésztörténelmi kronológia Az előző lapszámban bemutattam Lord Baden Powellt (Bi-Pi), a cserkészet megalapítóját. Következzen egy történelmi áttekintés az elmúlt száz évről. 1907 • Brownsea szigetén Bi-Pi táborozik húsz 14–16 éves fiúval. Ennek tapasztalatai alapján írta meg könyvét. 1908 • Január 24.: a cserkészet megalakulása, (Birkenhead; YMCA). 1908 • Megjelenik a Scouting for Boys. 1908 • Megindul a The Scout folyóirat. 1909 • Nyugat-európai körútra indul Bi-Pi, hogy népszerűsítse a cserkészetet. 1909 • Megalakulnak a brit területeken a cserkészszövetségek. 1909 • I. cserkésztalálkozó, London, Crystal Palace. Itt jelennek meg először lányok cserkészként. 1910 • Bi-Pi két őrssel Kanadába utazik. 1910 • Bi-Pi nyugdíjba vonul a katonaságtól, és csak a cserkészetnek szenteli életét. 1910 • Megalakul az Amerikai Cserkészfiúk mozgalma. 1910 • A lánycserkészet megalakulása. 1910 • Az első csapatok alakulása Magyarországon. 1911 • I. vezetőképző tanfolyam, Bi-Pi vezetésével. 1911 • Erdélyben megalakult az első cserkészcsapat Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban, Z. Sebess József testnevelő tanár vezetésével. 1912 • Bi-Pi Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában népszerűsíti a cserkészetet. 1912 • December 28-án megalakul a Magyar Cserkészszövetség. 1913 • A vági tutajút. 1914 • Leánykiscserkészet kezdete. 1916 • Bi-Pi megírja a farkaskölyköknek szóló könyvet. 1916 • Megindul a kisfiúcserkészet (cub scout). 1916 • Megindul a leányrovercserkészet (ranger). 1918 • MCsSz újjáalakulása. 1918 • Megjelenik a Girl Guiding, a lánycserkészek könyve. 1918 • A fiúrovercserkészet kezdetei (rover). 1919 • MCsSz újjáalakulása. Az első magyarországi lánycsapatok. 1919 • Lady Olave Baden-Powell of Gilwell megírja a lánycserkészvezetők könyvét, a Training Girl as Guidest. 1919 • A Szovjetunióban betiltják a cserkészmozgalmat, helyette megalakulnak a pionírcsapatok. 1920 • A Világiroda megalakulása, melynek az MCsSz alapító tagja. 1920 • Az I. Nemzetközi Cserkészkonferencia. 1920 • I. Jamboree (London, Nagy-Britannia), Magyarország nem vehet részt rajta.
1922 • Megjelenik Sík Sándortól a Vezetők könyve, amelyet több nyelvre lefordítanak. 1922 • Gr. Teleki Pált kinevezi a kormányzó főcserkésszé. 1922 • II. Nemzetközi Cserkészkonferencia. 1922 • Bi-Pi megírja a Boldogulás ösvényein című könyvét. 1923 • Teleki lemond a főcserkészi címről, betegségére hivatkozva. Haláláig tiszteletbeli főcserkész lesz. 1923 • Az új főcserkész Khuen-Héderváry Károly. 1924 • II. Jamboree (Koppenhága, Emelunden), ahol a versenyeken 3. helyezést ér el a magyar küldöttség, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok után. 1924 • Megjelenik a Vezetők Lapja. 1924 • A szövetségből kilépnek a lányok, önálló szövetséget alkotnak. 1924 • Az I. központi tiszti tábort Hédervárott, teljes tematikával és próbáztatási rendszerrel. 1926 • Megyeri nagytábor. 1928 • Bi-Pi Magyarországra látogat. 1928 • Az I. Nemzetközi Leánycserkész-konferencia, Parád. 1928 • Megalakul a WAGGS. 1929 • III. Jamboree (Birkenhead, Nagy-Britannia). 1930 • Lady Olave Baden-Powell of Gilwell, a világ leányfőcserkésze. 1933 • IV. Jamboree (Gödöllő, táborparancsnok: gr. Teleki Pál). 1933 • Bemutatkozik a repülőscserkészet. 1933 • Németországban feloszlatják a cserkészmozgalat, és létrehozzák a Hitlerjugendet. 1937 • V. Jamboree (Vogelenzang, Hollandia). 1939 • Pax Ting, az I. leánycserkész Jamboree (Gödöllő, Magyarország) 1939 • Felvidéken és Erdélyben megindul az önálló magyar cserkészet. 1941 • Gr. Teleki Pál és Bi-Pi halála 1946 • Megalakulnak az első menekültcsapatok nyugaton. 1947 • VI. Jamboree (Moisson, Franciaország). 1947 • 200 magyar cserkész vehet részt a Jamboreen, politikai kísérettel. 1948 • A magyar cserkészcsapatok „önként” beleolvadnak az úttörőmozgalomba, betiltják a lánycserkészmozgalmat Magyarországon. 1948 • A WOSM törli az MCsSz-t tagjai közül. 1951 • VII. Jamboree (Bad Ischl, Ausztria).
1955 • VIII. Jamboree (Niagara-tó, Kanada). 1957 • IX. Jamboree (Sutton Park, Nagy-Britannia). 1959 • X. Jamboree (Makiling hegy, Filippi szigetek). 1963 • XI. Jamboree (Marathon, Görögország). 1967 • XII. Jamboree (Farragut State Park, Idaho, USA). 1971 • XIII. Jamboree (Asagiri Heights, Japán). 1975 • XIV. Jamboree (Mjosa tó, Lillehammer, Norvégia). 1977 • Meghal Bi-Pi felesége, Lady Olave. 1979 • World Jamboree Year — világdzsembori év — a helyszín az egész világ, időtartama az egész év. 1983 • XV. Jamboree (Kananaskis Country, Alberta, Kanada). 1987–1988 • XVI. Jamboree (Cataract Scout Park, Új-Dél Wales, Ausztrália). 1990 • Megalakulnak a kárpát-medencei magyar cserkészszövetségek. 1990 • Május 15–24. között Gyergyószárhegyen, RMCSSZ alapító közgyűlés. 1991 • XVII. Jamboree (Mt. Sorak Nemzeti Park, Dél-Korea). 1993 • Emléktábor Gödöllőn a IV. Jamboree emlékére. 1995 • XVIII Jamboree (Flevoland, Hollandia). 1996 • A „Kárpát-medence Cserkésztestvériség Nagytábor” (Ópusztaszer). 1998-1999 • XIX. Jamboree (Picarquin, Chile). 2000 • Millenniumi Emléktábor 2000 (MET 2000). 2002–2003 • XX. Jamboree (Sattahip, Thaiföld). E nagyszerű sorozat folytatásaként az idén kerül sor Angliában a jubileumi jamboreera. A 100 éves ünnepségsorozat azonban már elkezdődött. Április 27–29-én Budapesten rendezték a jubileumi cserkésznapokat, melyen a 93. sz. Erő Cserkészcsapat is részt vett, és képeket készített. A folytatásban beszámolunk az augusztus elseje körüli a „Cserkészet hajnala” rendezvényről. Szakács Gusztáv cst.
16
Ajánló • Most is, mint minden nyáron, a hétvégeken a gyerekeké a Hajógyári-sziget. Érdemes böngészni a honlapot (www.sziget.hu/gyereksziget), június 2-tól július 8-ig válogathatunk a jobbnál jobb programok között. Én a színpad előtti tolongás és a nagy légvárak előtti sorban állás helyett a sátras programokat szeretem jobban. Kicsi bábszínház, hangszerkészítés, vándorvurstli, célba dobás stb. Mindenkinek jó barangolást kívánok. • A Mini Tipp vakációs programgyűjteményt és az internetes adatbázist a Budapesti Művelődési Központ információs osztálya szerkeszti (www.tabor.bmknet. hu). A honlapon komplex módon gyűjtik
CSALÁDI MOZAIK
és rendszerezik a bentlakásos és napközis táborozási és szálláslehetőségeket, az erdei iskolák programjait és más vakációs programokat. Az adatbázist a nyári szezon folyamán naponta frissítik, így érdemes gyakran rákattintani. • Egy 424-es mozdony a Közlekedési Múzeum teraszán található, korabeli vasútállomás a múzeum hosszcsarnokában, a múzeum legszebb és legérdekesebb autói pedig a kupolateremben kaptak helyet. A Hírességek csarnoka összeköti a múzeum két épületszárnyát, és a vitorlázástól az űrhajózásig minden elfér benne. Esős nyári napokra ajánlom ezt az úti célt. (Városligeti krt. 11., tel.: 273-3840). Nyitva tartás májustól októberig, kedd–péntek 10–17 óráig, szombat, vasárnap és ünnepnap 10–18 óráig, hétfőn
WEKERLE 2007/2.
zárva. S ha közben kiderül az idő, sétáljunk egy nagyot a Városligetben. • Heike Baum: Tapintás, szaglás, látás, hallás. A könyv több száz olyan játékot mutat be, amelyben csak az érzékszerveinkre hagyatkozhatunk. Találunk köztük minden évszakra és alkalomra, pl. születésnapi zsúrra megfelelő szabadtéri vagy szobai játékot. Illat-, hang- és ízfelismerő, mozgásfejlesztő és ügyességi, zenei és ritmus-, nyelvi és tapintó-, valamint vízi és havas játékokat. A könyv a játékleírások mellett tartalmazza az ajánlott életkort, létszámot, valamint a szükséges eszközöket. Dalok, mondókák, ételreceptek és barkácsötletek egészítik ki a játékokat az adott évszakhoz kapcsolódóan. Indul a játékkaland! Csóka Eszter
Nyaralj velünk!
Babaklub
Táborok a Wekerlei Gyermekház szervezésében
Örömmel adunk hírt arról, hogy március végén megalakult a Wekerlei Babaklub, amely minden hónap utolsó péntekén tartja öszszejövetelét a WTE különhelyiségében, a Kós Károly tér 11. számú ház udvarán. Indulása alkalmából a klub áprilisban szervezett egy babaruhabörzét, amelyet – tekintettel a kisgyermekesek körében aratott nagy sikerre – szeretne rendszeressé tenni. A következő börze szeptemberben várható. Terveink között szerepelnek közös babás programok, kisebb kirándulások, „ovikeresők”, babás receptkönyv szerkesztése és a kapott kis helyiség csinosítása is. „Azért, mert szerettek, jöttem a világra. Lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek nagyon, igaz szeretettel, a kincsetek vagyok, kicsi kincs, de ember!” A babaklubba szeretettel várunk minden érdeklődő kismamát, anyukát, apukát és babát. Debreceni Zsuzsanna, a klub „anyukája”
Kedves kis látogatónk! Ha már olyan nagy vagy, hogy a bábszínházba mindig eljöttél hozzánk, és a táncházat sem hagytad volna ki soha, akkor már bizonyára óvodás vagy. Szóval elég nagy ahhoz is, hogy táborozz velünk. Ezen a nyáron óvodástáborban egy egész hetet tölthetsz nálunk egy kedves óvó néni vezetésével. Sok érdekes játék, mese és kézművesség vár. Mi is várunk téged! Ha nagyobb vagy már, iskolás, tudod, hogy milyenek a szakkörök, tanfolyamok nálunk. Meg azt is tudod, milyen hamar elrepül a szakköri két óra. Hát itt a nyár, a sok szabadidő, szánj kicsit több időt kedvenc időtöltésedre. Kell jobb, mint reggeltől estig agyagozni – ha azzal szeretsz foglalkozni –, vagy táncolni, esetleg a színjátszás rejtelmeiben elmerülni? Nyelvtanulással foglalkozni mindennap bizony nagyon eredményes tevékenység. A kézművestáborban meg végre hozzá lehet fogni olyan munkákhoz is, amelyek időigényesek ugyan, de nagyon érdekesek. És még valami, ami minden táborunkra érvényes: nem kell korán kelni, a nagyobbak akár egyedül is eljöhetnek. Szóval minden gyermeket szeretettel várunk nyáron is. Érdeklődjetek szüleitekkel a Wekerlei Gyermekházban személyesen vagy telefonon, vagy megnézhetitek a honlapunkat is. Vakáció kilenc hétig. Igen, mert a napközis tábor kilenc hétig működik. Ha kispesti általános iskolába jársz, csatlakozz hozzánk osztálytársaiddal, barátaiddal. Tudod, milyen régóta szervezi a Wekerlei Gyermekház a napközis tábort? Több mint egy évtizede. Tehát igazán sok tapasztalatunk van ebben a munkában, szeretik is a tábort a gyerekek. A napközis tábor helye most is a Vass Lajos iskolában lesz. A táborban mindennap 100–120 gyermek számára tesszük élményekben gazdagabbá, szebbé a nyarat. Kispest önkormányzata mindenben segítséget nyújt ehhez. Csak az étkezésért
kell fizetni. A gazdag tábori programkínálat megvalósításához azonban a gyerekek közreműködése is kell ám, a jókedvet nekik kell hozniuk. Mindennap átmegyünk az uszodába, ezért szabályos úszócuccra mindenkinek szüksége lesz. Autóbusz-kirándulásokra, múzeumlátogatásra, városnézésre és sok-sok, gyermekszívnek kedves helyre is elmegyünk majd együtt. A táborban mindennap lesz egy kis kézműveskedés is, mert a táborzárón – mert hát ez egy igazi tábor – kiállítást rendezünk a munkákból, és tortát eszünk vendégeinkkel, mert meghívunk mindenkit, aki részt vett a tábori életben a nyár folyamán, vagy munkájával segítette a működését. Minden érdeklődő gyermeknek és szülőnek szívesen válaszolunk valamennyi felmerülő kérdésére, kérem, keressenek bizalommal minket. A Wekerlei Gyermekház műsorfüzetében azt ígértem, hogy a legközelebb induló foltvarró tanfolyamon én is el fogom sajátítani ennek a szép kézimunkának az alapjait. A húszórás tanfolyamon valóban csak az első lépések megtételére volt idő. Az viszont, hogy kialakult egy remek kis csoport, melynek tagjai azóta is rendszeresen találkoznak, már túlmutat a foltvarrás tevékenységén. Ez a kis közösség a kismamától az aktív dolgozón keresztül a nyugdíjasig minden korosztályt összefog. Közös takaró készítésébe is belevágtunk, amit a játszósarokban fogunk majd használni a Gyermekházban. Kedves wekerlei asszonytársak! Ha a szekrényrendezés során adódik a háztartásokban fölöslegessé váló pamutholmi, mi örömmel elfogadjuk, hogy új életre kelhessenek foltvarrott virágként. Mestermunkákban is gyönyörködhetnek látogatóink, mert június 4-től egy hónapig Szomor Ágnes foltvarró mester munkáiból rendezett kiállítás látható a Wekerlei Gyermekház falain. Horvay Marianne igazgató
Gyermekszáj Matyi a kanári kalitkája előtt állva, tágra nyitott szemmel, ujját kinyújtva mondta: bagoly! *** Timikém Rakó Alex csudaszép természetfotóit végignézve minden állatnál a tévedhetetlenség biztos tudatával állapította meg: kutya! Türelmesen magyaráztuk neki, melyik állatnak mi a neve. A kiállítást végigjárva, a szórólappal kezében boldogan szaladt oda páromhoz, a farkasra mutatott, s megingathatatlan magabiztossággal állította: cica! *** Furcsállva, kicsit megrökönyödve néztem kisfiamat az akvárium előtt, amint cuppog. Mondom neki: Marcikám, gyere, indulnunk kellene haza! Mire ő: Várj, anyu! Még beszélgetek a halakkal.
WEKERLE 2007/2.
CSALÁDI MOZAIK
17
Köszöntés három felvonásban Ünnepek és hétköznapok a családban, 2. rész: Iváncsicsék A születésnap? Hát az a nap, amikor valaki született. Nem, nem. Nem ilyen egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy emlékezetes legyen egy születésnap, át kell gondolni, miről is szól ez az ünnep. Kikkel ünnepeljük és hogyan? Az Iváncsics családhoz kopogtattam be, ahol a szülőknek – Ritának és Lacinak – nagy gyakorlata van a szülinapok szervezésében. Öt csemetéjüknek álmodják meg, tervezik és készítik elő a nagybetűs ünnepeket. A lényege az ünnepnek az örömszerzés, melyet fáradságot nem kímélve, nagy-nagy szeretettel készítünk. Fontos, hogy érezzék, milyen boldogok vagyunk, hogy ők a mi gyerekeink. Több napon keresztül ünneplünk. Azon a naptári napon, amikor a születésnap van, azon a hétvégén, amikorra a család egybegyűjthető és azon a napon, amikor óvodás, illetve iskolás társaikkal együtt bulizhatnak. Az első felvonás, hogy közös énekléssel ébresztjük az ünnepeltet, ez amolyan „pizsamakórus” Mi magyar dalokat szoktunk énekelni, a „Serkenj fel, kegyes nép” és a „Boldog születésnapot”, ill. az Ároni áldás után az ünnepelt begyűjti a puszikat, és indul az ő napja. Ha ez éppen hétköznapra esik, akkor mindenki fut a dolgára, és késő délután – amikor a család apraja-nagyja hazaért – folytatjuk az ünneplést. Ilyenkor mindig kérik a gyerekek, anya, meséld el azt, amikor én születtem, és vége-hossza nincs a róluk szóló történeteknek. Nálunk mindenki külön köszönti a szülinapost, és személyre szólóan készít neki valamit: rajzol, kézműveskedik, barkácsol, de volt már, hogy egy zongoradarab volt a személyes meglepetés. A vacsora és az ebéd mindig a születésnapos kedvence, még akkor is, ha a bundás kenyeret szereti a legjobban. Ezek után jön a torta. Ezt mindig én készítem, ez is meglepetés, mindig az ő kedvence, vágya stb. Így került már az ünnepi asztalra autó, vonat, focipálya, copfos kislány alakú torta vagy éppen sajttorta (legutóbb marcipánból mobiltelefon). – Ha jól értem, a „forintosítható” kívánságlisták teljesítése helyett a meglepetés erejét és a személyre szabott ajándékokat tartjátok fontosnak. – Igen, így sokkal jobban megértik és átérzik a gyerekek, hogy nemcsak kapni, de adni is nagyon jó érzés. Elmondható, hogy mindenki születésnapját várják, és még izgatottabbak a meglepetés előkészítésekor, mint a saját szülinapjukon. A másik fontos dolog, hogy a készülődésből mindenki kiveszi a részét, előkerül a szülinapos doboz, tele dekorációkkal, lufikkal, feliratokkal, és az egész lakást feldíszítjük. Közösen készítjük a marcipánfigurákat, a gesztenyesüniket, kókuszgolyókat, és ezekkel várjuk a vendégeket. Ilyenkor a nagyszülőkön kívül a keresztszülők és a nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek is meghívottak (kb. 30 fő). Ezt nevezhetjük a második felvonásnak. – Azt sejtem a szavaidból, hogy van harmadik felvonás is. – Igen, ez az elmaradhatatlan gyerekbuli. Ezen mi ketten – Lacival – mint játékvezetők veszünk részt, és próbáljuk terelgetni a kb. 20 fős gyerekcsapatot. Vetélkedőt szervezünk különböző ügyességi feladatokból. Igaz, hogy némi előkészületet igényel, de megéri. Ha 4-5
egyszerű játékkal készülünk (kötélhúzás, wcpapírral múmiakészítés egymásból, célba dobás papírgalacsinokkal stb.), a többit már úgyis a gyerekek találják ki, vagy éppen követelik a már jól bevált kedvenceket, mint a székfoglaló. A nagyobbaknak találós kérdéseket találunk ki, társasjátékpartit szervezünk, vagy ők is bekapcsolódnak a kicsik szórakoztatásába, mint játékmesterek. Mindig szoktunk tombolahúzást szervezni, ekkor minden gyerek, az ünnepelt is felajánl az apróságai közül néhányat, kinderfigurát, valamilyen játékot. – Aha…itt is a nemcsak kapni, de adni is jó …. – bólogatunk egyszerre. – Van olyan hagyomány vagy ünnepi elem, amit a szüleitektől vettetek át, és most a saját családotokban csináljátok, viszitek tovább? – Én a mai napig köszöntöm egy szál virággal az édesanyámat a saját születésnapomon. Laci ezt látta, és most az ő segédletével a gyerekeim is szoktak köszönteni engem. Ez már nálunk szokás, ami generációról generációra hagyományozódik – És mi történik, ha egy újszülött érkezik a családba? – Természetesen ő is kap ajándékot, neki is jár a köszöntés, ez a családba való befogadás része. Rövid fejszámolás: egy születésnap három felvonásból áll, szorozva a gyerekek számával, öttel. Az tizenöt, na és persze a szülőkről se feledkezzünk meg, az 2×3 felvonás. 15+6=21. Egy alkalomra legalább két torta kell, és kókuszgolyóból sem elég 80. Azt hiszem, erre mondják, hogy sok boldog születésnapot kívánok.
Hétköznapi körkérdések Kedvenc könyvek: Máté 11 éves: éppen, amit olvas. (Balogh Béni: Vadócok a Bükkben) Anna 9 éves, Tutsek Anna: Cilike-sorozat. Barnabás 7,5 éves, Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás. Ágoston 5,5 éves, Berze Nagy János: Szőlőszem királyfi. Ambrus 3,5 éves, Kányádi Sándor: Talpas történetek. Mi szülők: jelenleg Wass Albert és Márai Sándor könyveit gyűjtjük és olvassuk. A család kedvenc filmje: Legjobban a családi videókat szeretjük. A kedvenc vasárnapi program: biciklis karaván indul Wekerléről. És ha esik?: közös legóváros építése, társasjátékozás, családi előadás készítése, amiben a legkisebbek is szerepelnek. A család kedvenc menüje: császármorzsa, palacsinta minden mennyiségben és variációban. És amit mindenki kerülget: szerencsére nem válogatós a csapat, ha nem a fogára való valamelyiknek, akkor csak egy kicsit eszik belőle. Palackposta: üzenet a megszólaltatott családtól a következőnek, amelyik szerepelni fog az újságban, tehát most a Makk családnak. Kedves mindnyájan! Mivel tetszett nektek, hogy az előző számban mi kaptuk a palackpostát, így most mi szerzünk nektek meglepetést. Érdeklődéssel várjuk a veletek készült interjút. Csóka Eszter
Apa: Iváncsics László (építőmérnök, mérnök-közgazda), Anya: Makk Rita (mikrobiológus), Gyerekek: Máté László 11 éves, Anna Rebeka 9 éves, Barnabás Pál 7,5 éves, Ágoston Márton 5,5 éves, Ambrus Balázs 3,5 éves
18
ÓVODÁK OLDALA
WEKERLE 2007/2.
Adományozó kerestetik óvodaátalakításhoz Úgy hiszem, kedves olvasó, hogy mindenki környezetében van legalább egy óvodáskorú vagy egy kicsit kisebb gyermek, akit majdan szülei óvodába szeretnének íratni itt, a Wekerlén. Május első heteiben már megtapasztalhatták a szülők, hogy idén egy kicsit minden másként alakult, mint az elmúlt években. Kispest képviselő-testülete március 20-i ülésén elfogadta az új közoktatási tervezetet, amely nemcsak iskolákat, de óvodákat is érintett. Nevezetesen: a Corvin körút és Esze Tamás utca sarkán lévő Napsugár Óvoda idén nem indít kiscsoportot. Kispest önkormányzata döntését egyrészt a szűkös anyagi erőforrásokra és a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva indokolja, másrészt azzal, hogy az óvoda nem felel meg az EU-szabványnak. E szerint ugyanis minden intézménynek saját, önálló tornaszobával kell rendelkeznie. Idén nyáron, amíg zárva lesznek az óvodák, itt az egyik foglalkoztatóterem tornaszobává alakul, így szeptembertől az eddigi négy helyett három csoporttal folytatódik a nevelőmunka. Ismeretes, hogy itt a Wekerlén szerencsére nem kell tartanunk drasztikus gyermeklétszám-csökkenéstől. Szívesen költöznek ide a családalapítást tervező, illetve a kisgyermekes családok, és az itt lakók is szívesebben vállalnak gyermek(ek)et: ezt a statisztikai adatok is jól mutatják. Az óvodáskorú gyermekek száma stagnálni látszik, de az óvodai férőhelyek a mostani csoportmegszüntetéssel csökkentek. Eddig sem tudtak minden olyan kisgyermek
számára a telepen helyet biztosítani, akit itt szerettek volna szülei oviba járatni, a következő tanévtől ez még nehezebb lesz. Néhány adat: idén várhatóan 147 wekerlei kisgyermeket fognak (szeretnének) a szüleik óvodába íratni, de a telepen lévő öt intézményben mindösszesen 77(!) kiscsoportos számára van férőhely. Az öt működő óvoda közül a Vonás utcai Árnyas Óvoda szintén nem rendelkezik tornaszobával, tehát minden valószínűség szerint – várhatóan rövid időn belül – ott is ki kell alakítani e helyiséget, hiszen a törvény rájuk is vonatkozik. Ez újabb kb. 25 hellyel fogja csökkenteni a már eddig is szűkös férőhelyszámot. Mi, a Napsugár Óvodába járó gyermekek szülei sok utánajárással és nem kevés kitartással elértük, hogy az önkormányzat elkészítse az óvoda tetőterének hasznosítási tervét. Eszerint ha sikerül forrást szereznünk hozzá, akkor a tetőtérben egy foglalkoztatószobát, egy öltözőt és egy vizes helyiséget alakítanak ki, ami azt eredményezné, hogy ismét négy csoporttal működhetne az óvoda, és további 25 kisgyermek számára lenne biztos óvodai férőhely. A tervek elkészültek. A számítások szerint körülbelül 25 millió forintba kerülne a beruházás, aminek 20%-át tudná az önkormányzat biztosítani, vállalva természetesen a működés megnövekedő költségeit is. A fennmaradó öszszeget szülői felajánlásokból (ezek vannak szép számmal, pl. lenne, aki vállalná a víz-, gáz-, fűtésszerelés elvégzését stb.), szponzori pénzekből, pályázatokból stb. kellene hozzátenni! De
KRESZ-versenyt nyertek Első helyezést ért el a Wekerle-telepi Árnyas Óvoda áprilisban a fővárosi Mini-KRESZ versenyen. Az óvoda a májusi országos megmérettetés eredményéről lapzártánkig még nem kapott hivatalos értesítést. Az 1980-as évek elején a pedagógusok, közlekedési szakemberek, tudományos kutatók egyaránt egyetértettek abban, hogy a gyerekek közlekedésre nevelése több, mint egy iskolai tantárgy, hiszen a szabályismeret, a kialakult szemlélet egy életen át érvényesül. Nem a szabályok szóról szóra bemagolása a lényeg, hanem az, hogy azokat a gyakorlatban tudják alkalmazni. Ma már a három–hat éves apróságok közlekedésre nevelése és az általános iskolában a gyerekek felkészítése országosan általánossá vált. Ennek tükrében a Nemzedékek Biztonságáért Közhasznú Alapítvány, az ORFK-OBB és az MRS „Sport, Művészet, Rendvédelem” az esélyegyenlőség jegyében országos MiniKRESZ programot hirdetett a gyermekbalesetek megelőzése érdekében. A program célja, hogy az óvodás és kisiskolás (1. és 2. osztályos) gyermekek játékos eszközökkel elsajátítsák a közlekedés alapvető szabályait, valamint a rendőrökben segítőt lássanak. A Mini-KRESZ
program fővárosi versenyén 8 főből álló nagycsoportos óvodás, illetve az iskolások közül az 1. és 2. osztályos tanulók voltak nevezhettek. Kerületünkben három óvoda 24 gyermekkel nevezett a versenyre, de csak nyolc gyermek mehetett tovább a fővárosi versenyre, ezért a helyi selejtezőre március 8-án került sor. Az Országos Baleset-megelőzési Bizottság és a Nemzedékek Biztonságáért Közhasznú Alapítvány április 28-án szervezte meg a Pindur-Pandúr Mini-KRESZ verseny fővárosi döntőjét a Városligetben. Kerületünket a helyi selejtezők győztes csapata, a Wekerletelepi Árnyas Óvoda képviselte. Az izgalmas verseny A bajnokok és kísérőik végeredményeként
ez még így is rengeteg pénz! Mi, a Napsugár Óvoda szülői szervezete és a Corvin Óvoda Alapítvány úgy gondoljuk, hogy ez már meghaladja a mi személyes érdekeinket és anyagi lehetőségeinket. Úgy véljük, hogy ez már a Wekerlén élő minden szülőnek, nagyszülőnek is az ügye, azoké is, akiknek gyermekei, unokái még nem járnak óvodába, esetleg még meg sem születtek! Hiszen az ő érdekük is, hogy ha majd az ő gyermekeik, unokáik óvodáskorúak lesznek, akkor bekerülhessenek a lakóhelyükhöz legközelebbi óvodába! Fontos szempontnak tartjuk továbbá, hogy lakóhelyünk, a szeretett Wekerle – amely 2008ban centenáriumát ünnepli – fejlődjön, képes legyen továbbra is betölteni azt a kezdetek óta szem előtt tartott célt, hogy az itt élők igényeit kiszolgálja, hiszen a postánk már méltatlanul a gazdaságosság, „racionalizálás” áldozata lett. Ezért is kérjük önöket, hogy segítsenek szponzort, adományozót találni! Mentsük meg értékeinket, ne hagyjuk elsorvasztani azt, amire igény van, gondoljunk gyermekeink és a magunk érdekeire. Kérjük, segítsenek, hogy gyermekeink a lakóhelyükön tudjanak óvodába járni! Minden felajánlásra és adományra szükségünk van! Amennyiben bármilyen segítséget tudnak nyújtani, kérjük, vegyék fel a kapcsolatot az óvoda alapítványával (Móczárné Sergő Katalin – a kuratórium elnöke –, tel.: 282-9497) vagy a cikk írójával. Köszönjük! Debreceni Zsuzsa, a Corvin Óvoda szülői szervezet elnöke, 357-9978, 30/207-5576 a kispestiek mind a 16 induló csapatot maguk mögé utasították, és első helyezést értek el. Ennek megfelelően kerületünk is képviselte Budapestet a május 25-i országos versenyen. A győztes csapat: Eiler Kinga, Fejes Marci, Madarász Réka, Mészáros Bence, Mihalovics Márk, Miháldák Marcell, Tóth Franka. Nagy Krisztina, XIX. ker. rendőrkapitányság
WEKERLE 2007/2.
ISKOLÁK OLDALA
19
Fordított nap a Kós Károly iskolában A szivárvány szineiben A fordított nap április 3-ra volt kitűzve, április elseje, a bolondok napja alkalmából. Már egy héttel április 3-a előtt egy nagy tabló hirdette a programot és az osztályok színbeosztását. Igen, a színbeosztást, mivel a móka kedvéért az évfolyamok más-más színbe öltöztek. Az első és az ötödik évfolyam sárga színbe öltözött, a második, hatodik évfolyam lilában és rózsaszínben pompázott, a harmadik, hetedik évfolyam zöld ruhákba bújt, a negyedik és a nyolcadik évfolyam pedig piros ruhát húzott. A tanári kar is készült egy kis meglepetéssel erre a vidám napra. Rockernak öltözve jelentek meg az iskolában, fekete, tépett ruhában és fekete sminkkel ültek be az órákra. A fordított nap alkalmából a tanároknak engedélyezett volt a rágógumi és az MP3-, néhol MP5- (!) lejátszó hallgatása is. A hangosbeszélőből egész nap zene szólt, amit a tanulók hoztak be, így mindenkinek akadt a
zenék között kedvenc száma. Az órákat, a nap nevéhez híven, a gyerekek tartották a tanárok/ tanárnők helyett. Akik jelentkeztek erre a „munkára”, azok megtapasztalhatták, milyen nehéz felkészülni egy óra megtartására, és milyen nehéz kivívni és ébren tartani a gyerekek figyelmét. Az egyik meghosszabbított szünet alatt az összes osztály levonult az iskolaudvarra, ahol az iskola tornatanárnője, Sárossy Ági néni tartott egy rövid tornabemutatót, és ezzel sikerült megmozgatnia az egész színes társaságot. Hogy a tanárok se unatkozzanak, a gyerekek egy totót állítottak össze nekik, kizárólag sztárokról szóló kérdésekkel, ezzel is nehezítve a megoldást. Többen meglepően jól tájékozottak voltak a sztárok életével kapcsolatban, ám akadt olyan is, aki megbukott a sztárkvízen. A nyereményeket a torna után osztották ki. Az első három helyezett egy doboz csokit, míg a többiek egy-egy darab csokiszeletet
Élet az Erkel Ferencben Iskolánk június 1-jén tartotta a már hagyományosnak tekinthető rendezvényét, a családi és gyermeknapot. Az egész napos programsorozat délelőtti részében játékos vetélkedők, egészséges életmódra nevelés, kézműves-foglalkozások, sportversenyek és egyéb színes programok vártak az iskola diákjaira. Ezenkívül egész nap légvár és eurobungee szolgálta a felhőtlen szórakozást. Délután a szülőket, rokonokat és az ismerősöket is várták. Aszfaltrajzverseny, arcfestés, ugrókötél-bemutató mellett tréfás családi vetélkedőn, családi távolugró-bajnokságon, agyagozáson, márványpapír-készítésen és más érdekes programokon vehettek részt az érdeklődők. Kórusunk hatalmas sikerrel szerepelt az április végén megrendezett kerületi Éneklő IfjúKosztolányi Dezső Engem a gyermekek érdekelnek... Engem a gyermekek érdekelnek, akik ma élnek, és azok, akik még meg se születtek. Ezek évről évre eltipegnek az iskolába. Lelkük még szűz. Agyvelejük beíratlan, fehér lap. Azt írhatjuk rá, amit akarunk. őket kell megtanítani nyelvünkre okos tanítóknak, kitűnő tanároknak, velős tankönyveknek, s akkor ők fogják elmagyarosítani közéletünket. Az iskolával feltétlenül rendelkezünk. Ezt még nem rabolták el tőlünk. Hát éljünk vele. Kezdődjék itt a nyelvtisztítás, a nyelvművelés, a nyelvújítás. Még arra sincs szükségünk, hogy ezt a mozgalmat kivigyük az iskola falain kívül. Ott benn dolgozzanak, csöndesen és serényen. Neveljünk gyermekeinkből
ság hangversenyen – mind a nagykórus, mind a Kicsinyek kórusa előadásukkal elkápráztatta a jelenlévőket. A Kicsinyek kórusát május elején felkérték, hogy szerepeljen a Bárdos Lajos-emlékhéten. A Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében megtartott hangverseny tovább öregbítette hírnevüket. Német tagozatos diákjaink május második hetében, Ausztriában voltak nyelvi táborban. Semmering falucska festői tája elvarázsolta a táborozókat. A délelőttök tanulással teltek, míg a délutánok kirándulásokkal. Nagy élmény volt a schönbrunni kastély és a téli sportokat bemutató múzeum megtekintése. olyan embereket, akik nem kongó szólamokra büszkék, akik mélyen érzik anyanyelvükkel való kapcsolatukat, ennek minden árnyalatát és finomságát, a múltját és a jelenét is. Legyen az iskola a leendő olvasók előkészítő tanfolyama. Van-e ennél nagyobb föladat? Hagyják a remekírók életrajzát, születési és halálozási évszámát, mindig kétes értékelését s mindig vitatható jellemzését. Inkább szeressék meg azt, amit írtak, anélkül hogy tudnák, kik is írták. Ez többet ér minden beszajkózott adatnál. Fogadják szívükbe - ösztönösen - pár versszakukat, pár sorukat, pár mondásukat. [...] Ha így nő fel egy nemzedék, s az iskola padjaiban olvassa el, amit otthon sohase olvas el, ha élő anyagból ismeri meg, hogy mi a szép és jó, akkor számára az irodalom mindennapi szükség lesz.
kaptak vigaszdíjul. Ezzel a megoldással minden versenyzőnek jutott az édes nyalánkságból. Mindent összevetve szerintem ez egy nagyon jó és vidám nap volt! Remélem, jövőre is sikerül ilyet szervezni! Lénárt Karolina, 7. a Fotó: hátsó borítón Reviczky Gyula Nyár Ki tavaszát el nem fecsélte, Gyümölcsöző leszen nyara, S mire amit vetett megérik Learathatja mind maga. Az élet és természet egykép Bevált sok dús igéretet. Virágból lesz gyümölcs a fákon, S ábrándokból lesz férfitett. A fészek-épitési gondot Majd kárpótolja víg család. Ki ifjan gyüjtött lelki kincset, Élvezni fogja kamatát. De a kinek életvetését Megcsípte dér, elverte jég, S gyümölcsfájáról életének Hullatja bőven férgesét: Kinek szivét, mint puszta tarlót, A nap kopárrá égeti: A szép nyár ragyogó egével Csak lassu fonnyadás neki.
Ady Endre A magyar tanítókhoz Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, Tespedt tavat mely fenékig zavar? Alázását ki oly bűnösen tűrte, Lázad hát már az Élet alágyűrtje, A tanitó, a legrababb magyar? Gyújtatott lelkek víg mécsesének, Ott, hol Sötét ül várost és falut S hol eped fényért cellák milliója, Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. Bús ébredők! a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül S kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül. Ha itt a Szélvész, szívet elébe, Ha itt az óra, verjen hangosan: Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már, csak szélvész-roham. S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, Köszöntjük ezt a zárka-nyitót. Lelkünknek fényét ezer éve orzák, Kapja meg végtén szegény Magyarország A szabaditó magyar tanitót.
20
SPORT
WEKERLE 2007/2.
Karate és jellemfejlesztés Farkas Ildikó csak 19 évesen kezdte az edzéseket
A Black Belt Karate-Do SE immár három éve működik Kispest Wekerle-telepén az Erkel Ferenc Általános Iskolában és az Árnyas Óvodában. Célom, hogy minél több gyermeknek biztosítsak rendszeres, testet-lelket építő elfoglaltságot a délutáni órákban, amikor a csellengés, a bandákba verődés és az unatkozás veszélyeinek leginkább ki vannak téve a tizenévesek. Az iskolai szünetek időszakában pedig hazai, illetve külföldi edzőtáborokat szervezünk számukra. A kimagaslóan tehetséges gyermekeknek lehetőségük van versenyzésre is. Edzéseinken nagy hangsúlyt kap a karate eszmeiségének átadása és elfogadtatása, mely remélhetőleg a gyermekek iskolai viselkedésében és eredményeiben, valamint az otthoni, civil életében is megmutatkozik. Ezen eszmék közül hadd említsek meg néhányat: tisztelet, becsületesség, a kemény munka megbecsülése és elismerése, küzdőszellem, tökéletességre törekvés, valamint a tiszta, káros szenvedélyektől mentes életmód. Tudom, hogy hiteles csak akkor lehetek, ha ezeket az eszméket a személyes példamutatáson keresztül is erősítem. Sok szülő úgy gondolja, hogy a harcművészetek csak fiúgyermekeknek valók. Az én
szüleim is ezt gondolták. A bátyám egészen kicsi korától fogva cselgáncsozott, engem pedig minden eszközzel tiltottak a karatétól. Így történt, hogy csak 19 évesen kezdhettem el edzésekre járni, amikor kikerültem a szülői védőszárnyak alól. Soha nem csalódtam ebben a mozgásrendszerben, és soha nem szembesültem azzal, hogy ezt nő ne gyakorolhatná ugyanolyan elhivatottan, mint a férfiak. Megtanultam megismerni saját testi és lelki teljesítőképességem korlátait, sőt azokat apránként kitolni. Immár több mint 16 éve gyakorolom a karatét, 3 danos mester vagyok. Most már nemcsak elfogadom Funakoshi mester (a modern karate atyja és a shotokan karate megalapítója) szavait, de értem is, és teljes valómmal törekszem megvalósítani lényegét: „A karate-do végső célja nem a győzelem és a vereség eldöntése, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése.” Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki kíváncsi kis csapatunk munkájára, hétfőnként és csütörtökönként 18 órakor az Erkel Ferenc Általános Iskola tornatermébe. Valamint szívesen vesszük azokat a partneri együttműködéseket is, amelyek szeretnék megkönnyíteni a mindennapi munkánkat. Az elmúlt három év alatt a következő versenyeredményeket értük el: Diákolimpia 2007 Molnár Zsolt 14 éves kumite 3. hely, kata 4. hely
WKF Magyar Bajnokság 2007 Molnár Zsolt 14 éves kumite SMKSz Kupa 2006 Lengyel Kristóf 9 éves kumite Illés Ferenc 9 éves kata Illés Gyula 10 éves kata Molnár Zsolt 13 éves kata kumite
5. hely 3. hely 3. hely 1. hely 1. hely, 2. hely
WSKF EB Isztambul, 2005 Farkas Ildikó vegyes csapat kata 3. hely (a csapat tagjai: Nagy Lajos 5 dan, Farkas Ildikó 3 dan, Mohácsi Lajos 2 dan) Gerecse Open, (utánpótlás nemzetközi verseny), Tatabánya 2005 Verle Kristóf 8 éves kata 3. hely Verle Vanda 9 éves kata 2. hely WSKF VB Tokió, 2004 Farkas Ildikó egyéni kata
6. hely
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a gyermekek 2004 szeptemberében kezdtek el karatézni, teljesen kezdő szinttől. Az eredményeik az ő elkötelezettségüket és kitartó munkájukat is tükrözik. Személyes adataim: Matematika–angol szakos tanár és három kislány édesanyja vagyok. Elvégeztem a TF középfokú edzői tanfolyamát. Az egy- és háromdanos vizsgát japán mesterek előtt tettem le. Három első danos tanítványom van. Ebből kettő kispesti lakos. Farkas Ildikó
Kalandtáborok határainkon belül és túl
Magyarságismereti
Túlélő
Erdélyi túlélő
A Sopron melletti Brennbergbányán lévő erdei iskola területén lesz. A Magyar Hagyományműhely Gyermekvilág-táborához csatlakozunk. Programok: kézműves-foglalkozások, népi kultúra, hadijátékok gyakorlófegyverekkel, kalandozások. A tábor tervezett időpontja: június 30., szombat–július 08. A tábori költségekhez, a hozzájárulás összege (előreláthatólag): 25 000 Ft/fő. Alsó korhatár: 10. életévét betöltött gyermek (ha a szülő is jön, ifjabbak is jöhetnek). Jelentkezési határidő: 2007. június 27., szerdáig, a 10 000 Ft-os előleg befizetésével.
Csobánkáról indulva, a Rám-szakadékon át (menetgyakorlattal, közben sziklamászással) jutunk el Neszmélyre, ahol egy szigeten fogjuk kialakítani a nomád sátortáborokat. Programok: felderítőtúra, alapvető kötéltechnikák, álcázás, rejtőzködés, hálókötés, csapdakészítés, elsősegélynyújtás, sérültszállítás, vízi átkelés, tűzkezelés, tábori építmények készítése természetes anyagokból, kés- és baltahajítás, dobócsillag használata, célba lövés. A tábor időpontja: július 22.–július 29. A tábor költsége (előreláthatólag): 15 500 Ft/fő. Alsó korhatár: 14. életévét betöltött gyermek (fiatalabbak csak szülővel együtt jöhetnek). Jelentkezési határidő: július 18., szerdáig, a 10 000 Ft-os előleg befizetésével
Részletes információkat az erdélyi szervezőktől később kapott adatok alapján adunk az érdeklődőknek. Tervezett programok: lásd a fenti listát. A tábor időpontja: augusztus 25.–szeptember 1. A tábor költsége (előreláthatólag): 20 000 Ft/fő. Alsó korhatár: 15. életévét betöltött gyermek. Jelentkezési határidő: július 18., szerdáig a 10 000 Ft-os előleg befizetésével. A hozzájárulás összege nem tartalmazza: az utazási és a biztosítási költségeket. Lakósátráról mindenki maga gondoskodjon! Csordás Imre sportrekreáció-edző. Levélcím: H-1051 Bp., Bajcsy-Zs. út 24. Tel.: (1) 302-1457, v. (30) 612-9539. E-mail (személyes):
[email protected] Honlapunk: www.csaladi-kalandklub.hu
WEKERLE 2007/2.
21
Gondolatok a játszótéren Íme, a Kós Károly téri játszótér. A csöppségeknek a világ közepét jelenti. Először azért, mert a játék a lélek, az öröm kiteljesülésének bölcsője. Másodszor, jól elrendezett a nagycsúszda, kreatív erőbedobást kíván egy járni már tudó gyermektől: minden játék jól körbejárható, nem is baj, hogy nincs bekerítve, így megmaradt a hívogató hangulata – nyáron – a lombkorona alatti idillben, utódainkkal együtt érezve lehet szemlélődni, reménykedni, üldögélni a padon. Felnőtt-eszmefuttatással, gyerek fizikai erővel, gyermeki őszinteséggel – talán – meg lehet állítani a vesztébe rohanó világot. Tele a játszótér gyerekkel, szülővel. Az egyik anyuka két vederrel, lapáttal és gereblyével játszik a homokban. A kétéves fiam az anyukával jól feltalálja magát. A többi gyerekekhez is odamegy, és saját játékaikat kínálja fel nekik, de olyan kedvesen, hogy aztán engedélyt kap az anyukáktól, és sok biztatást, hogy játsszál csak vele! Hirtelen észrevesz, kipattan a homokozóból, megfogja a kezemet, és erőnek erejével behúz, hogy megtanítson játszani. Én nem szeretnék homokozni, mert cigarettacsikket vélek látni, kutyagumira gondolni se merek, nehogy felbukkanjon, mint a virágok gumója! Fiamat a cigarettacsikk gyűjtéséről már leszoktattam; elég, ha egy-egy cigarettadobozt közösen viszünk a szemetesbe. (Kérem a késő este itt tanyázó, barátkozó fiatalokat, hogy ne szemeteljenek! Az asztaloknál sem illik!) Most tisztaság van. Akácillat. A fiam szerint játszani muszáj! Tehát nagy beleéléssel homokozunk, fiam buzdít, bátorít, s kénytelen vagyok minden formát kiönteni, lett is nekünk háromgombócos fagyink, kutyánk és sok-sok autónk. Otthon egy sincs. Néha alig tudom a játszótérről hazacsalni, legjobb esetben megmutatja, hogy merre kell hazamenni, aztán mindenki elmegy, de nekünk még fel kell futnunk a dombra, aztán a Pannónia útról még be kell néznünk a bekerített másik játszótérre, hogy ő kormányozza a játékautót, én pedig egy helyben rázzam. A Kós Károly téren lévő mogyorófa, hársfa, platán és a nyugati ostorfák között jól elandalog az ember, akárcsak a szófogadó kicsi fia. Meg lehet nézni a tornyos házat, ki lehet menni a Kós Károly által tervezett kapun, ja, ott a cukrászda, ja, a közért. Nesze neked, kultúra, hagyjuk magányosan búslakodni NagyBalogh János és Kós Károly szobrát. A kertemben és a kert előtt már kinyílt a lila és sárgás szirmú nőszirom, de a sárga és lila csíkos nőszirmom sem kutya, de a kutyák is szeretik, igaz, nem szagolni, csak megjelölni. Kórózik a molyhos ökörfarkkóró. Besötétedett, megyünk haza a játszótérről, mindezt már nem láthatjuk, de bárcsak otthon lehet-
nénk. A Munkás Szent József-templom ablakai sötétek, rég harangoztak misére: otthon, az ágy mellett az anyukák már mesélnek, őszinte gyerekdalokat énekelnek, aztán a gyerekek édes álomba merülnek, Csak fiammal kell játszadozni jó későig, de déli alvással kipótolja. Önfeledt mosolya, sajátos viccei, kreativitása akkora boldogságot jelent, amit sok pesti embernek szinte már tanítani kellene. Maximum az amerikai előírt etikettmosolyt ismerik. Legnagyobb áldás a gyerek. De most inkább a kis verebeket és a cinegéket mutatom a fiamnak, hangjaikat jól utánozza. A Kós Károly térre a közért oldala felől szoktam bemenni. A csintalan gyerek bújt ki belőlem, és hangosan károgtam: káár, káár! S a fűben és fákon keresgélő, bambuló varjak mind felszálltak. A fiam kacagott, ő is mondta: káár, káár! A fa alsó ágán ott maradt varjú csak fejével biccentett, mintha azt mondaná: káár, káár, azért sem megyek el! Igen, az ég madarai… Igen, az ember a madaraktól is tanulhatna, nem henyélést, csipkelődést, hanem például turbékolást a gerléktől: higgyék azt, hogy szerelmes jó dolgukban teszik, akkor is, ha egyes tudósok azt mondják, hogy ilyenkor veszekszenek. Ezt a károgást sem én találtam ki, a fiam már a napokban így jelezte, hogy a fán varjú gubbaszt. Mi volt előbb, a károgás, vagy a varjak? Maradt a kár. A nagy kártól és a kártékonyoktól szabadulni sem tudunk: főleg elrepülni nem! Büszkén betolom a gyerekkocsit a hintákkal szembeni oldalra, a Kós Károly térre. S máris vesszük ki a fiammal a nagy plasztik betonkavaró autót. Kicsi tenyere közepébe helyezem a madzagot, ő „apa, apa” hangokkal nyújtja a másik kezét felém, hogy mehetünk. Autónk csörgő hangot hallat, nem zavarót, egyébként a játszóra ki sem hoztam volna, de itt mindenkinek van játéka, ha nem is játszik vele. Aki gyerekkorában nem tanul meg játszani, felnőttkorában nem fog tudni dolgozni. Nobel-díjasaink karrierje a kreativitásukból nőtte ki magát, és a jó magyar oktatásból… Nem mondok semmit, inkább költőnek vallom magamat, mint tanárnak. Tehát fogom Csaba kezét, ő meg előre néz, és hallgatjuk betonkeverőnk sercegését a homokos járdán. Az első padon egy idős ember ül, simléderes sapka a fején, eddig nem láttam a téren, de rögtön megijedek, hisz már csak vagy két méterre vagyunk az előtte parkoló, fényes, távirányítású kocsitól. Ha ezt a fiam meglátja, nekiesik, hogy azonnal indítsa el. Izgatottan fogom a kicsi kezét, megnézi az autót, s már büszkén lépkedünk is tova, de ugyanabban a pillanatban „öreg barátunk” a távirányító gombját megnyomja, s máris nagy csörömpöléssel rohan a kocsi át a járdán,
aztán vissza a bokorba. Már jócskán elhaladunk. A fiam látja, de nem foglalkozik vele. Öreg barátunk mászik be a bokorba… Én meg álmélkodom, hogy tényleg van második gyerekkor. Valahol olvastam, hogy minél közelebb áll hozzánk valaki, annál nagyobb a súrlódási felület. Nem hiszem, az öreggel később összebarátkoztunk. Ugyanúgy, spontánul, s Csaba fiam vette a lapot. A szegények körül is a legszegényebbek az érzelmi szegények, s ezek menthetetlenek… Nem segít rajtuk a drága távirányítású autó, de még a világ legszebb és legdrágább babája sem! A Corvin körúton átnyomom a kocsit. Jó, hogy hazáig csak itt van kimenő forgalom. Majd iskolába is ide fog járni, s nem kell átmennie még az Ady Endre úton sem. Egyébként ott a kocsik a zebránál sem állnak meg. Volt, amikor tíz-húsz kocsi is elsuhant, míg átengedtek a másik oldalra. Egy száguldó némber a minap a villamossíneken s zebrán át tört össze egy éppen kitérni akaró autót, amelyik ki is gyúlt, a kiszálló tűzoltók oltották el. Isteni szerencse, hogy a wekerlei nő kisebb sérüléssel megúszta. Délben a feleségem a fiammal volt vásárolni, olyankor ki szokta vinni a játszótérre, de elaludt a kocsiban s így a ház előtt szunyókált egy sort. Felébredt, mehetnéke volt… Motoroztunk. Vagyis ő. A Kós Károly téren két gyerek van. Esőt nem mondtak, fúj a szél, a fiam is utánozza a szelet, s a karjaimba menekül, de csak azért, mert megszoktattam, aztán máris büszkén lépkedünk a kövecses részen, felülünk a mérleghintára. Megkerüljük ötször a homokozót, mert számba kell venni a homokmunkák nyomait. Jut eszembe, a fiam azt élvezné a legjobban, ha felmásznék a fára, és huhognék, mint egy majom, de legalábbis lengenék a szélben. Nevetek magamban, mert egy rég látott karikatúra elevenedik fel bennem. Egy nagy fán egy gyerekféle, alatta egy apuka ácsorog türelmetlenül. A kép alatt olvasható: – Gyere le, fiam, a fáról, mert sosem lesz ember belőled! Ha fára nem is mászunk, de kipróbáljuk a nagy csúszdát. Fenn szeret ácsorogni, egy-egy apró kavicsot tanulmányoz, aztán ledobja nekem, mintha nem lenne elég itt lenn. Mondom, hogy hideg van, gyere, menjünk haza. Borzong, mint amikor hideget teszek a szájába, de aztán mosolyogva inti, hogy nem fázik, s ne menjünk haza. Igaz, a télen sem fázott, sokszor egy-egy lélek sem járt a téren, csak kóboroltunk órákon át. Annak az ötödikes fiúnak nyelvtanórán nagyon hidege lehetett, amikor a tanárnő felszólította, hogy feleljen. – Milyen (ige)időben van az, hogy én fázom, te fázol, ő fázik? – kérdezte. – Tanárnő kérem, az nagyon-nagyon rossz időben lehet! – felelte. Juhos-Kiss János
22
KEDVES GYEREKEK!
WEKERLE 2007/2.
Kedves gyerekek! Juhász Magda rovata
Újra itt van a nyár! Vidáman szállnak a madaraink, de még mindig leselkednek egy kis dióbél vagy napraforgómag után. Csakhogy hiába, mert ilyen jó időben már nem szabad etetni őket. Most nekik kell megkeresni a táplálékot, és segíteniük kell megtisztítani a növényeket. Meghálálhatják a téli etetésüket, hiszen itt a terülj-terülj asztalkám, sok a bogár. Ni csak! Éppen itt kéreget egy kis cinke, de én nem dőlök be neki.
Kedves gyerekek! A jó idő nemcsak a virágok és a madarak érkezését hozta el, hanem hamarosan beköszönt az iskolai szünidő is. Hurrá, nyaralunk! – kiáltjátok boldogan, és talán már tudjátok is, hogy ki hol tölti a vakációt. Gyerekkoromban legtöbbször a nagyszüleimnél, vidéken nyaraltam. Ma már egyre inkább a külföldi utazásokat tervezik, ami, valljuk be, nem kis kiadást jelent. Persze annak idején én is vágyakozva gondoltam a távoli utazásokra, sóvárogva néztem a felettem szálló repülőgépeket. Egyszer aztán én is felülhettem egy ilyen vasmadárra, igaz, már felnőtt fejjel. Mit gondoltok, hová utaztam? Akkortájt mindenki nyugatra törekedett, engem pedig három hétre Mongóliába utalt be a szakszervezet. Azt hiszem, erre nem is volt más jelentkező. Amikor megtudtam, hogy kb. hétezer kilométernyi utat kell háromszori leszállással megtennem, kicsit inamba szállt a bátorság. Na de aztán megnyugodtam, mert a csoporttársaim közt akadt egy hölgy, aki pártfogásába vett, mondva, hogy ő már sokat utazott repülőgépen, és majd segít nekem. Ennek ellenére bevettem vagy három rosszullét elleni tablettát. Alig szállt fel a gép, útitársnőm elhaló hangon megkért, hogy zsebkendőjét megvizezve, tegyem a homlokára, mert rosszul van. – Úristen! – jajdultam fel. – Hol van itt víz? Arra mutatott, ahol a toalett volt, de közben kiírták, hogy „smoking”. Na, mondom, ide csak szmokingban lehet bemenni, az meg nekem nincs. – Ne butáskodj – hangzott a halvány vá-
Juhász Magda Szúnyogzene Három szúnyog hegedül, Bözsi ennek nem örül, csapkod jobbra, balra, és nem fakad dalra. Szegény inkább aludna, fején van már a dunna, de hiába minden, nyugalma így sincsen. Nem kell néki a zene, újra jár már a keze, egy, kettő, három, – jöhet már az álom.
lasz. Rohantam, ahogy tudtam, de a célzott helyiségbe érve újabb meglepetés várt. Nem volt vízcsap, csak gombok! Kerestem összevissza, mindet megnyomtam, de víz helyett a felháborodott légikisasszony rontott be, és valamit oroszul ordibált. Már azt hittem, hogy én vezetem a gépet, és rossz irányba kanyarodtam. Végül rájöttem, hogy csak a segélykérő gombot nyomtam meg. Akkor meg mi a baj? – gondoltam, és miközben a kisasszony próbált kirángatni a fülkéből, makacs ellenállást tanúsítva, csekély nyelvtudásomat összeszedve visszakiabáltam, hogy voda, voda, vagyis víz, víz! Erre megenyhült a kedves, és megmutatta a helyes gombot. Így lettem én majdnem terrorista, de mivel ez akkoriban még kevéssé volt központi téma, ennyivel és néhány rosszalló pillantással megúsztam az ügyet. Mongóliában újabb kalandok vártak rám, szerintem máig nem felejtették el, hogy ott jártam. Úgy kell nekik! Mi sem felejtjük el a tatárjárást. Kedves gyerekek! Az utazás álmainkban is gyakran megesik velünk, sőt időnként repülni és hajókázni is tudunk. Egy kisgyerek csodás, álombéli utazását most versben mesélem el. Utazzatok ti is vele! Végezetül kívánok nektek nagyon szép nyarat, sok kalandot, kedves szüleiteknek és pedagógusaitoknak pedig jó pihenést. Írjatok nekem ti is a nyári kalandjaitokról, majd megmutatom a szerkesztő bácsinak, és ha jó a történet, belekerülhet az újságba is.
Juhász Gyula Mese Egy világvégi házban világszép lány lakott, világ végére néztek ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, nem látott senkit ő, az Óperencián túl megállt a vén idő. A világszép lány nézte a csillagos eget, tavasz táján szívében valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, valakit várt nagyon, de csak a csillag nézett be a kis ablakon. S a csillag oly közömbös, hideg és halovány. S hiába várt örökké a világszép leány...
Ennek reményében búcsúzik tőletek: Magda néni
[email protected] vagy Wekerlei Társaskör Egyesület 1192 Bp., Kós Károly tér 10. (Magda néninek)
Juhász Magda Álomhajó Aludni szeretek, aludni jó, mert elindul velem egy nagy hajó. Utasa megannyi tarka sereg, királyok, tündérek és hercegek. Amikor meglátnak, köszöntenek: – De jó, hogy megjöttél, te kisgyerek. Velük járhatom a tengereket, a kapitányuk is én lehetek. Van egy kis sziget, mely igen csodás, ott lakik régóta egy óriás. Nem félek tőle, mert vidám fickó, igaz, hogy nagyra nőtt, de szíve jó. Vidáman fogad, ha megérkezem, és mindig boldog, hogy játszhat velem. Mikor a vállára felültet ő, magasabb vagyok, mint a hegytető. Egy éjjel kalózok támadtak rám, de persze kéznél volt a parittyám. Ettől a sok zsivány úgy megijedt, elúsztak, és szabad lett egy sziget. A sziget lakói éljeneztek, azt mondták, királyuk én lehetek. Koronát, kincseket hoztak oda, de én már vágyódtam újra haza. Így szóltam: – Köszönöm, jó emberek, nem kell a királyság, a kincsetek, mert van egy kis ország, egy kis falu, ott vár sok jó barát és az anyu. És reggel amikor hazaértem, anyunak én mindent elmeséltem. Nem lettem király, és hős se talán, de büszkén nézett rám édesanyám. Aludni szeretek, aludni jó, elvisz és visszahoz az a hajó. Sok kaland történik éjjel velem, de mégis itthon a legjobb nekem.
WEKERLE 2007/2.
HAGYOMÁNY
23
Esküvői népszokások Kanáltánc, útelzárás, árverezés, házi hírmondó és egyéb babonák A hagyományok és szokások mindig is rányomták bélyegüket a házasságkötésekre, részben babonából, részben pedig megszokásból. Ezeknek manapság már nem tulajdonítanak jelentőséget, mégis szívesen élnek velük abból a célból, hogy az esküvői ünnepet színesebbé tegyék. Itt, kedves jegyespár, szeretnénk önöknek bemutatni néhány ilyen szokást, esetleg ötlettel szolgálhatunk esküvőjükhöz. Menyasszonyfillérek gyűjtése: fiatal lányok ma is gyűjtögetnek filléreket, hogy maguk vehessék meg menyasszonyi cipőjüket, hogy így biztosítsák a házasság sikerességét. A régi szokás szerint ez a menyasszony takarékosságának bizonyítéka volt. A leánykérés: manapság sajnos már nem szokás, hogy a vőlegény a szülőktől megkéri a lány kezét. Ha azonban ezt óhajtja tenni, ám tegye! A menyasszony szülei biztosan örülnek ennek a gesztusnak. Valami kis figyelmesség, amit a vőlegény a lány szüleinek ilyenkor átnyújt, bizonyára könnyebbé teszi a dolgot. Az anyának általában virágot, az apának egy üveg bort vagy konyakot szoktak vinni. Esküvői újság: a barátok közösen összeállítanak egy újságot hírekkel, időjárás-jelentéssel stb. Ezek a hírek azonban kizárólag a fiatal párra vonatkoznak. Minél eredetibb, annál jobb. A ki kicsodától kezdve a főzési és barkácsolási tanfolyamokról szóló hirdetésekig minden lehet az újságban, amelyet azután emlékként megőrizhetnek maguknak. Legénybúcsú: a múltban a lármával és edények zajos összetörésével a gonosz szellemek elriasztására szolgált. Ma már nem hiszünk a gonosz szellemekben, de megrendezzük, mivel jó szórakozás, és ezzel a jegyespár barátai sok szerencsét akarnak kívánni. A legénybúcsú mindenesetre főleg arra szolgál, hogy a vőlegény elbúcsúzzon a legényélettől. Ilyenkor nemcsak porcelánt törnek össze (a menyaszszony és vőlegény régi kávéscsészéjét), hanem konfettit, WC-papírt dobálnak, luftballont, papírsárkányt engednek fel a levegőbe. A jegyespárnak saját kezűleg kell az edényeket és egyéb használati tárgyakat eldobnia, így lesz tartós a szerencséje. Merőkanáltánc: a legénybúcsú egyik fénypontja a kanáltánc, amikor a vendégek fazekakkal és fedőkkel felszerelve, lármázva szaladgálnak az ifjú pár lakásában. Ennek a szokásnak is a gonosz szellemek elűzése volt eredetileg az értelme. A vőlegény ennek napján valami régit, valami újat és valami kölcsönvett dolgot visel. A babona szerint ez sok szerencsét hoz. és boldog jövőt biztosit. Virágszórás: az egyik legszebb régi szokás, a termékenységet jelképezi, amit úgy csalogatnak oda, hogy virágot szórnak az oltárhoz vezető útra, hogy a fiatal pár bő gyermekáldás-
ban részesüljön, és a házasság sokszor göröngyös és nehéz útját elegyengesse. A rizs- vagy gabonadobálás is a termékenység kívánalmának a jele: ez a szokás Ázsiából származik. Esküvői sorfal: az ifjú házasoknak gyakran a vendégek és barátok sorfala között kell elhagyniuk a templomot. Ilyenkor ők megpróbálják megakadályozni, hogy a pár átjusson. Ez a házasság folyamán felmerülő akadályok együttes legyőzésére utal. Útelzárás: ez vidéken még mindig gyakori szokás. A templom elhagyásakor gyerekek és fiatalemberek zsinórokkal és szalagokkal próbálják a pár útját elzárni. Ilyenkor pénzzel, borral vagy édességekkel kell megvásárolni a szabad utat a házasságba. A menyasszony elrablása: régebben ez nagyon komoly dolog volt, mivel gyakran előfordult, hogy a menyasszonyt már az esküvői szertartás alatt elrabolták. Ha a vőlegény nem tudott menyasszonyára kellőképpen vigyázni, nem érdemelte meg, hogy feleségül vegye. Manapság ez a szokás csak arra szolgál, hogy a fiatal párt egy rövid időre elválasszák egymástól. Van azonban néhány szabálya az elrablásnak, amit mindenképpen figyelembe kell venni. Nem szabad hosszú ideig elmaradni, mert különben a vendégek unatkoznak, és a hangulat elromlik. A vőlegénynek különösen vigyáznia kell a menyasszonyi csokorra, mert ez a menyasszony kiszabadításakor felmenti a fizetési kötelezettség alól, és az elrablónak magának kell fizetnie a cechet. A menyasszony cipőjének árverezése: sok vidámságra okot adó és a fiatal párnak igen jövedelmező árverés. A tanúk felkínálják eladásra a menyasszony cipőjét. Az egyik vendég egy kalappal körbejár, és minden licitáló bedobja az előző által felajánlott összeg és a saját ajánlata közötti különbséget a kalapba. Legutolsóként, hogy így feleségének újra meglegyen az egész pár cipője, az asszony megkapja a kalapot is az egész bevétellel. A menyasszonyi csokor eldobása: ez a még el nem kelt hölgyek számára kellemes szokás. A menyasszony hátat fordít a hajadonoknak, és feldobja a levegőbe a csokrot. Aki elkapja, az lesz a következő menyasszony. Harisnyakötő eldobása: a menyasszonyi csokor után a legkedveltebb szokás a harisnyakötő eldobása. Ezúttal a nőtlen férfiaknak kell megkísérelniük, hogy elkapják a menyasszony által eldobott harisnyakötőt. Az lesz a következő házasuló, akinek sikerül. A fátyol levetése (vagy koszorútánc): ez is kedvelt esküvői szokás. Az örömanya leveszi lánya fejéről a fátylat, a menyasszonyt bevezetik egy lányok által alkotott körbe. A lányok a fátylat mint egy tetőt feszítik ki a menyasszony feje fölé, és körtáncot lejtenek
körülötte. A tánc után a menyasszony fogja a fátylat, és annak a lánynak a fejére teszi, akiről úgy gondolja, hogy a legközelebbi menyasszony lesz. Éjfélkor egy verset mondanak el, a menyasszonynak pedig az asztal körül kell ugrálnia, hogy megmutassa, egészséges. A fátylat leveszi, helyette egy fejkendőt és egy főzőkanalat kap, ezután pedig mindenki, aki a menyasszonnyal táncolni akar, pénzt dob egy kalapba. A lakás feldúlása: ennek az értelme az, hogy a fiatal pár ne feledkezzen meg a házasság rögös útjáról. Ilyenkor a vendégek szétszórják az edényeket, kirámolják a szekrényeket, és mindent szétszórnak a lakásban. Az is előfordul, hogy szétdúlják az ágyakat és elbarikádozzák az ajtókat. De olyan is előfordult már, hogy az egész lakást kirámolták. Ilyenkor azután a fiatal párnak szállodába kellett mennie, de teljes titokban, nehogy ott is ugyanaz történjen, mint a lakásban. Nászutasok: ki ne ismerné ezt a szokást? Sok fiatal házast indítottak már el rokonai és barátai nagy hangerővel az új élet felé úgy, hogy az autójukra egy csomó öreg konzervdobozt és cipőt kötöttek, és egy „nászutasok” táblát is erősítettek a kocsira. Ennek a szokásnak az alapja szintén az, hogy a zajjal elűzzék a szegénységet és a gonosz szellemeket. A menyasszony átvitele a küszöbön: ha az ifjú pár már szerencsésen túl van az esküvői ünnepségen, a vőlegénynek még van egy kedves kötelessége, hogy a menyasszonyt a küszöbön átvigye, amikor először lépnek be együtt új otthonukba. Ezzel a babona szerint becsapják a gonosz szellemeket, hogy csak egy személy megy be a lakásba. Nászajándék: az a szokás, hogy az ifjú férj a nászéjszaka után adja át a nászajándékot a menyasszonynak. Az esküvő tervezésébe ezt a mozzanatot is bele kell építeni, mint a szerelem és az esküvőre való emlékezés jelét. Régebben ez az ajándék gazdasági biztosítékot jelentett a fiatalasszony számára. A régi nemesi körökben jószágot, várakat és földeket adtak a menyasszonynak. Manapság ékszert (gyűrűt, medált, órát, fülbevalót stb.) szokás. A menyasszony is adhat a vőlegénynek nászajándékot. Nincsenek szabott határok: mandzsettagomb, nyakkendőtű és óra ajándékozása az általános. Minél egyénibb és fantáziadúsabb, annál értékesebb. Só és kenyér ajándékozása: jó szokásként tartották meg, hogy a rokonok és ismerősök kenyeret és sót nyújtanak át az ifjú párnak általában akkor, amikor először látogatják meg őket az új lakásukban. Régen a kenyér a legfontosabb élelem volt, a só pedig igen drága ajándék. Ma azt jelképezi, hogy a jólét sohase múljon el az új otthonból. Szakács Gusztáv
24
ESSZÉ
WEKERLE 2007/2.
A vérünket akarják Eredetisúlyának kétszázszorosát is elérheti a nőstény kullancs
Nem kell a szomszédba mennünk, Erdélybe, vérszívóért! Van nekünk is, itt a Wekerlén! Sajnos Magyarország erdőségei nagyon fertőzöttek kullancsokkal, ezalól Budapest sem kivétel. A vérszívók nemcsak emberre, hanem az állatokra is ugyanolyan veszélyesek. A közhiedelemmel ellentétben nem a fák lombjain él, hanem a talaj közeli növényzet az igazi életközege. Amíg nem jut vérhez, addig a lábaikon lévő karmok és tapadókorongok segítségével az alacsonyabb növényeken él, bokrok és füvek nedveiből táplálkozik. Tóth Frank rovata Itt a Wekerlén a kertes házak és a Kós Károly tér területein vagyunk a legjobban kitéve a kullancs támadásainak. Nagy számban különösen tavaszszal, április–június között és ősszel, szeptemberben fordulnak elő. Ősszel energiát kell gyűjteniük télire, ami tavaszra el is fogy. Az állat a támadáskor az áldozat meleg lélegzetének szén-monoxid-tartalmát érzékeli. Érzésteleníti a bőrt, és azután szúrja a bőrbe sajátos, nyílhegy formájú ormányát. A kifejlett kullancs 2 mm, de a nőstény a vérszívás során képes akár testsúlyának kétszázszorosára is felfújnia magát. A vérszívás – táplálkozás – akár napokig is eltarthat. A vért beüríti, tömöríti, és úgy tárolja.
A kullancs kész táplálékot fogyaszt, nem ürít salakanyagot, a belei vakon végződnek. A táplálék felvétele után egyszerűen lehullik áldozatáról. Ha hazaérve kullancsot fedezünk fel önmagunkon, mihamarabb távolítsuk el, mert idővel arányosan nő a fertőzöttség veszélye. A népi hagyomány rengeteg módszert ismer, de ezek használata is veszélyes. Ne kenjük be a kullancsot légzést akadályozó folyadékkal (pl. zsír, olaj), mert a fulladozó állat visszaöklendezi a fertőzött vért. Megelőzés: séta esetében: zárt ruha, kullancsriasztó spray, oltás (főleg gyermekek esetében) Ha a kullancsok elleni védekezés hiányában
kialakul a fertőzés, az alábbi betegségeket szenvedheti el az ember vagy háziállat: kullancs-encephalitis (agyvelő- és agyhártyagyulladás), Lyme-kór, ehrlichiosis (vérzéses kullancsláz), Q-láz (kérdőjeles láz), tularemia (nyúlpestis), mediterrán foltos láz, tibola, baberiosis (vérfesték-vizeléses láz) Megemlíteném a gyógyszertárban kapható kullancscsipeszt, mellyel gyorsan és biztonságosan szedhető ki a vérszívó. De a biztonság kedvéért forduljunk szakorvoshoz. Remélem, senkinek nem vettem el a kedvét a meghitt, esti sétától! A kullancs nem lehet kifogás! Tóth Frank gyógyszerész
A gyászoló család értesíti a wekerlei közösséget, hogy Büki Béláné, Gabika a WTE alapító tagja 2007. március 22-én életének 75. évében elhunyt. A wekerlei Munkás Szent József-templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Drága emléke szívünkben él!
Gratulálunk!
Shetland U. K. Nyelviskola
KISPESTEN, ZÖLDÖVEZETBEN, JÓ PARKOLÁSI LEHETŐSÉGGEL
DR. UDVARDI KATALIN VEZETÉSÉVEL 1192 Bp., Kábel u. 10. T.: 281-0822, 30/952-4202 www.shetland.hu INTENZÍV NYÁRI NYELV TANFOLYAMOK KISPESTEN 2007. Angol, német, spanyol, francia és olasz nyelvoktatás WEKERLEI helyszínekkel Oktatás: 5-7 fős csoportokban anyanyelvű és magyar tanárokkal A tanfolyamok szintjei: kezdőtől a felsőfokú nyelvvizsga előkészítőig Hetente 5 alkalommal; Délelőtt: 9.00 – 12.15 vagy Este: 17.00 – 20.15 1. Nyári Intenzív 2007. 06. 18. – 2007. 06. 29. 40 óra (heti 5x4 óra) 2. Nyári Intenzív 2007. 07. 02. – 2007. 07. 13. 40 óra (heti 5x4 óra) 3. Nyári Intenzív 2007. 07. 16. – 2007. 07. 27. 40 óra (heti 5x4 óra) 4. Nyári Intenzív 2007. 07. 30. – 2007. 08. 10. 40 óra (heti 5x4 óra) 5. Nyári Intenzív 2007. 08. 13. – 2007. 08. 24. 40 óra (heti 5x4 óra) Junior csoportok indítását az 1., 3. és 5. szakaszban tervezzük!
Árak szinttől függően: 30.100 Ft – 32.100 Ft /40 óra Akkreditált programmal rendelkezünk angol, német, spanyol és francia nyelvből, ezért ezeket a tanfolyamokat áfa nem terheli. Nyelviskolánk az Euro vizsgaközpont akkreditált vizsgahelye
Április 24.-én megszületett Szögi Petra Zoé. A babát (4 kg és 58 cm) már nagyon várták szülei, Csóka Eszter és Szögi Szabolcs és testvére, Maja. Újabb wekerlei polgárral gyarapodtunk.
ANGLIAI, SKÓCIAI, ÍRORSZÁGI, NÉMETORSZÁGI ÉS MÁLTAI NYELVTANFOLYAMOKAT IS SZERVEZÜNK.
WEKERLE INGATLAN IRODA XIX. (WEKERLE) THÖKÖLY ÚT 23. TEL.: 280-48-23 06/30-9-332-592 HONLAP: www.ingatlanvarazs.hu IRODÁNK ELADÓ-KIADÓ INGATLANOKAT KERES ÜGYFELEI RÉSZSÉRE! FIGYELEM! JÚLIUS AUGUSZTUS HÓNAPBAN IRODÁNK 2% KÖZVETITÖI DIJJÉRT VÁLLALJA INGATLANA, GYORS, SZAKSZERÜ, ÉRTÉKESITÉSÉT! – INGYENES NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL, ÉS CIMKIADÁS – ADÁS-VÉTELI SZERZÖDÉSEK ELKÉSZITÉSE, – FÖLDHIVATALI ÜGYINTÉZÉS,INGATLANÉR TÉKBECSLÉS – INGYENES HITELÜGYINTÉZÉS – LAKÁSBIZTOSITÁSOK
HIRDETÉS FELVÉTEL: 06 70 333 9868
MITKU ÉS TÁRSA BT.
WEKERLEI MOZGÁS-MÛHELY
Foglalkozásvezetõ: Romhányiné Kovács Mária gyógytestnevelõ-testnevelõ tanár Telefon: 28-28-445, 06/70-381-61-22 weblap: http://www.wekerleimozgasmuhely.hu
AEROBIC
2360 Gyál Bartók Béla u. 117. www.mitku.hu Tel./fax: 29-341-036
EREDETI WEKERLEI SPALETTÁK GYÁRTÓJA!
GERINCTORNA (gyerek-felnôtt)
TAJ-CHI ALAKFORMÁLÓ TRÉNING
PILATES WEKERLEI FUTÓKLUB
HASTÁNC
A foglalkozások helyszínei: A Kós Károly Általános Iskola külsõ tornaterme (XIX., Hungária út – Vonás utca sarok) A Kós Károly téri katolikus templom Közösségi Háza (XIX., Pannónia út 26., templomkert) Azok az új jelentkezôk, akik ezt a hírdetést felmutatják, 50% engedményt kapnak az elsô megvásárolt bérlet árából.
Kedves Ügyfeleim! Mostantól önállóan, a megszokott színvonalas szolgáltatással, változatos lakáskínálattal, még barátságosabb jutalékkal állok a Wekerle-telep és Kispest lakóinak rendelkezésére!
Amennyiben lakást keres vagy eladni szeretne a kerületben, kérem hívjon!
Rothman Krisztina Telefon: 06-30/223-0986 Drótposta:
[email protected]
Fordított nap a Kós Károly Általános Iskolában
