-
7
t
И xWsÂ*
ЛЧ' -I''!
D
KÂï?
«)
W
i l
ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ. A M. T U D . A K A D É M I A
ARCH.
BIZOTTSÁGÁNAK
És
AZ
ORSZ.
RÉGÉSZETI
S EMB.
TÁRSULATNAK
KÖZLÖNYE.
SZERKESZTI
H A M P E L JÓZSEF. UJ
FOLYAM.
XXVIIR.
KÉT KÉPMELLÉKLETTEL, NEGYVENEGY
KÖTET.
TÁBLÁVAL ÉS
HÁROMSZÁZHUSZONEGY
ÁBRÁVAL.
SODRONYZOMANCZOS
DISZ EGY BRASSAI
KEHELY
KUPP.ÁjAN.
BUDAPEST. KIADJA
A
MAGYAR
TUDOMÁNYOS
1908.
AKADÉMIA.
W
х х т
254ARCHZEOLOGIAI
ÉRTESÍTŐ.
készítésmódja is teljesen hasonló (mindkét fajtánál ugyanis a kézműves kész sávokkal dolgozott és ezeket az ornamentika figyelembevétele nélkül ollóval vagy fűrészszel szabta hozzá a feldíszítendő ládácska nagyságához és úgy szegezte fel), csaknem ránk kényszerítik azt a feltevést, hogy keletkezésük ideje is ugyanaz lehetett. Mivel pedig a pannóniai ládácskákat illetőleg a IV. és V. század van megállapítva, az elefáncsont ládácskákra nézve is ezt az időt kellene elfogadnunk. Hogy ebben az időben oly sok eltérés mutatkozik a klasszikus ábrázolásmódtól, az könnyen érthető, mivel nem egy esetben tapasztalhatjuk még а Кг. е. VI. és V. század művészetében is, hogy a művészek mintájuknak félreismerése következtében valami újat, tévését hoztak be ábrázolásukba. Hogy csak egy példát hozzak fel ennek megvilágítására, ilyen pl. mikor a vázafestő a tehénné átalakult Io mögött álló Hermes kardhüvelyétől félrevezetve, bikát fest a tehén helyett. Ha tehát olyanféle ábrázolást látunk, hogy Deidameia kis gyermeket nyújt Achilles felé, hogy evvel megindítsa, nem kell azt gondolnunk, hogy az ókor vége felé ilyen félreértés lehetetlen és nem kell a lemezt szükségképen a középkorba helyeznünk. Úgy vélem, az anyagi oldaláról is meg kellene behatóan vizsgálni a kérdést és utána kellene járni annak, hogy az Islam elterjedése után lehetett-e még az elefántcsontot a régi módon beszerezni és hogy a nyers anyag hiánya nem zárja-e ki az elefántcsont technika hatalmas felvirágzását épen azokra a századokra nézve, melyekre nézve ezt v. Schneider és Graeven megállapították ? Ezen az alapon és a pannóniai ládácskák segítségével tán azt a vitás kérdést is el lehetne dönteni ! Róma, 1908. január 29. Engelmann Rikárd.
VASKORI EMLÉKEKRŐL MUNKÁCS KÖRNYÉKÉN. (Harmadik
közlemény.)*
A Lovácskahegy északkeleti lejtőjén, jó magasan, egy újabban felásott ősrégi, keltaféle telepen, melynek tűzhelyén hamu s szén közt tört agyag- és grafitos cserepek hevertek, következő vas s egyéb tárgyak találtattak : egy nagy, 1650 gram súlyú ép tokos véső vagy fejsze, mely 18lU cm. hosszú, négyzetű tokja 4V2X5 cm. terjedelmű és 6 cm. mélységű; pengéje a középen 7 cm. széles és oldalain 2 7s cm. vastag, alul pedig félkörű íve 12 cm. széles. Egy kisebb hasonló tokos véső, mely csak 2CO gram nehéz, hossza ío'U cm., szája 2 V 2 X 3 cm.-nyi, mélysége 4 cm., félkörű éle 7 cm.-nyi. — Egy más 350 gram súlyú hosszú véső, mely 18 cm. hosszúságú, tokja hengeres, 4 cm. mélységű és fent 3 cm. átméretű, azontúl négyszögűvé válik, lévén oldalain 1V2 és lapjain 2 cm. széles. Előkerült egy ép és igen csinos, teljesen jól konzervált olló is, mely 25 cm. hosszú, meghajlított fogantyúja 11 hosszú s pántjai
* Az
első közleményt
É r t . 1907. 151—166.
lásd
Arch.
Ért.
1906. 337—346, a m á s o d i k
közleményt
Arch.
EMLÉKEK
ÉS
LELETEK.
2
2-
I cm. szélesek és fél cm. vastagok, azontúl a pengéje a tövénél 2V2 cm. széles s így lefelé keskenyedik. Érdekes, hogy még most is ruganyos fogantyúja helyenkint rozsdátlan és sötétkék színű, bizonyára jó aczélból készültek ; fogantyújának 3V2 cm. átméretű háta kettős bevájt vonallal ékített. •—- Egy 16 cm. hosszú és fél cm. széles, fél cm. vastag vaspántdarab, melynek szemes végében e g y 31/* c m - átméretű, 1 cm. vastagságú karikája van ; súlya 75 gram. — Egy 12 cm. hosszú vashengerke, szúróféle eszköz ; a 3V2 cm. hosszú egyik végén 3 mm. vastagságú s ez úgy látszik nyélbe volt téve, míg a többi része a nyélnél I cm. vastag s lefelé hegyesedik ; súlya 25 gram. — Egy 11 cm. hosszú, 1 cm. széles és 2 mm. vastag vaspánt töredék ; súlya 36 gram ; egy másik 12 cm. hosszú, a harmadik hasonló pedig 8V2 cm.-nyi. — Egy két darabból álló 22 cm. hosszú pánt, mely a középen 17 mm. széles és hegyes végeik 2 cm.-nyire behajlítvák ; valamely tartálynak pántja lehetett. Volt itt továbbá egy kis lapos, levélalakú vasnyílhegycsúcs, mely 8 cm. hosszú, ebből esik az I cm.-nyi nyélre 2'A cm., a többi a tövénél 12 s a közepén 20 cm. széles pengére, mely azután éles hegyben végződik. E szerint az itteni volt lakók különféle alakú nyílhegyeket használtak, mert találtatott lapos, hengeres, árszerű, szakállas és négyszögű kúpalakú is. — Ismét előkerült egy 850 gram nehéz tokos véső, fejsze alakú, zömök idomú, mely 12V2 cm. hosszú, négyzetű szája 4X5V2 cm.-nyi és 8 cm. m é l y ; dereka 3 x 5 cm.-nyi és félkörű éle 8 cm. széles ; egyik oldala valamely erős munkában meghasadt s elvált az aljáig ; — de egy más itt még elő nem fordult alakú, súlyos vaskalapács is így elromlott s ketté törvén, csupán egyik fele maradt meg ; ez négyzetű alakú, 6 cm. hosszú, a kissé mélyített oldala a nyéllyuknál 5V2, egyik szélén 6V2 s a másikon 6 cm. széles és 3—4 cm. vastagságú ; kerek lyuka 2V2 cm. átméretű volt ; a használattól egyik megmaradt folka ellapult ; súlya 550 gramm. S így az egész jóval nehezebb volt ; de találtatott itt egy szubtilisabb kalapács is, mely csupán 100 gramm nehéz, 11 cm. hosszú, felső lapja 1V2 s oldala 2 s a végein Va—I cm. vastagságú; nyéllyuka a közepén iVa cm. hosszú és fél cm. széles. További kutatás folytán előkerült még egy 8Va cm. hosszú hengeres tokvég ; kúpos hegyes az egyik vége, a másik pedig 3 cm.-nyi szájjal ellátott; súlya 150 gramm. — Egy 19 cm. hosszú és 3V2 cm. széles, 2 mm. vastagságú vaspánt vagy ráftöredék, mely egyik oldalán 2 mm.-nyi párkánynyal ellátott, súlya 200 gramm. — Egy 10 cm. hosszú, 1 cm. széles és 2 mm. vastagságú szemes vaslemez, egyik vége gömbölyített és 2 mm.-nyi szemmel (lyukkal) ellátott ; szélei vonalakkal voltak ékítve ; súlya 50 gramm. — Egy 7 cm. hosszú 5 x 9 mm. vastagságú hengeres szög. Egy ép idomtalan agyag csuporka, mely durván készült tompa hengeralakú, 5V2 cm. magas, felső része ó cm. átméretű és szélei befelé lévén hajlítva, így nyílt szája csupán 3V2 cm.nyi ; lapos feneke 6 cm.-nyi, szine sárgás, súlya 150 g r a m m . — Egy trachitból faragott felső őrlőkő, mely 3 0 x 3 3 cm. terjedelmű s 6 cm. vastag ; közepén a szokásos vonal 22 cm. hosszú s az annak közepén levő maghintő lyuk kívül 5V2 s belül 2V2 cm. átméretű ; a mozgatásra való oldalbevágás 4 cm. hosszú és 1V2 cm. széles ; a másik itt előfordult felső őrlőkő annyival érdekesebb, hogy ezen, mi addig egyiknél sem találtatott, két maghintő lyuk van ; e kő-
ARCHEOLÓGIAI
ÉRTESÍTŐ.
lap 3 5 x 3 8 cm. terjedelmű, négyzetű, 10 cm. vastagságú, oldalbevágásai 7 cm. hosszúak és 2 cm. szélesek ; belül a szokásos vonal hiányzik, de a helyett a középen 6 cm.-nyire egymástól van a kettős 5 cm. átméretű lyuk kivágva, mely e szerint itt a maga nemében unikumot képez. A lakott hely környékén napfényre kerültek még következő tárgyak : egy 4—5 cm. magas és átmérőjű vágott karika, melynek kerete 2 cm. széles és 5 mm. vastag s külső lapja mélyített. — Egy äpU cm. átméretű egyszerű karika vasból, melynek hengeres kerete 6 mm. vastagságú. — Egy i11^ cm. széles vaslemezből hajlított 5 cm. átméretű korongos karikának fele része. — Egy 3 x 5 c m - terjedelmű négyzetű vascsat, melynek a hosszabb oldali kerete 3 a két ellentétes 6 mm. vastagok. — Egy La Tène alakú vaskapocsnak (fibula) négyrétbe csavart 3 mm. vastagságú sodrony tűjének göbe és 7 7* cm. hosszú kissé hajlított tűje. —• Egy 17 cm. hosszú s közepén 2V2 cm. széles vassarlónak pengéje, melynek peczke 2'A cm.-nyire kiáll. — Egy másik ilyen sarló, durva készítésű, 20 cm. hosszú és 27* cm. széles, fogantyúján a peczek 1V2 cm. magas és ettől 4 cm. távol van rajta egy fejes szög, melylyel a nyélhez volt erősítve. —- Egy 6 cm. hosszú és 3—3 V» cm. széles gyaluvas-féle 3 mm. vastag lemez. — Egy 5 cm. hosszú, 1—2 cm. vastag s végefelé keskenyedő négyszögű vasék-féle darabka. — Egy La Tène idomú bronzkarperecz, mely egy cm.-nyi vastag hajlított tömör hengerből áll, mely belül sima, kívülről pedig fél cm.-nyi göbökkel ékített ; e kiálló dudorok száma harmincz ; a nyitott két végén pedig 12 mm.-nyire kitáguló nagyobb tompított göbök díszlenek, alul, felül körvonallal kerítve. — A perecz szine világoszöld s szivonya felülről krétaszerűleg könnyen mállik, miért is azt szükségesnek láttam lakkal bekenni. Ily szironyelmállást én egyébiránt itt már más lelt apróbb bronztárgyakon észleltem ; minek oka talán a trachitkő elmállásában keresendő. De ennél nagyobb érdeket kelt azon úgynevezett barbár ezüstérem, mely szintén e tanyahelyen találtatott s mely a mellékelt rajz szerint 22 mm. átméretű és 4 mm. vastagságú, súlya pedig 1275 gramm. A domború oldalán egy jobbra néző koszorús, szakállas, hosszú bajuszú és torzonborz hajú férfiarcz látható ; míg a másik homorú oldalán egy lovas üget jobb felé, ülvén nyergeletlen, de szépen alakított paripán, mely hosszú farkkal és sörénynyel díszlik. A lovag felett levő körirat, Göhl Ödön nézete szerint, Paeonia királyának nevére utal, kinek e tetradrachmáit itt utánozták s használták s e szerint ez érem is itt készülhetett mai hazánk területén, még pedig a Krisztus előtti negyedik évszázadban; a nevezett király 315—286 évben Krisztus előtt uralkodván. Kétségtelen, hogy ily barbár érmek nemcsak Beregmegye területén, hanem az ország számos vidékein, sőt hazánkkal határos országokban is előfordulván, ez arra mutat, hogy a kelták nagy kiterjedésű nemzetet képeztek s a legtávolabb vidékiekkel élénk kereskedésben állottak, a jólétnek magas fokán éltek és itt huzamosabb ideig, hosszú évek során tartózkodtak. E tanyahelyen volt még egy marhalábszárcsont töredéke is, mely 19 cm. hosszú, bütyke 9 cm. vastagságú s szára 4 cm. Szerfelett könnyű, puha, szivacsos és sárgaszínű. Itt ezt csak azért említem meg, mert e kelta telepeken, mint már előbb egyizben felhoztam, csontféle maradék ritkán akad, holott
EMLÉKEK
ÉS
LELETEK.
22 -
kétségtelen, hogy e tájon 6k sokáig tartózkodtak s nem csupán vadászat és halászatból éltek, hanem földmíveléssel is foglalkoztak, sót lovakat is tartottak. Valószinű, hogy a konyhahulladékot a meredek hegység lejtőjéről a csapadékok lemossák s így az azóta elmúlt kétezer év alatt teljesen eltűntek. Bizonyára azon időközökben is, midőn e tájon a kelták elköltözése után a vidék ismét
V. TÁBLA.
hosszú ideig lakatlanná vált, a csendes vadonságban és rengeteg erdőségben a dúvadak is elszaporodtak és itt nyugott tenyésző menhelyet találván, a meredek hegyoldalakról a konyhahulladékokat és különféle csontokat felemésztették s így nyomuk is egészen elenyészett ; a tűzhelyek körűi, tehát mélyebb tanyaüregekben azonban az edények cserepei s erősebb idomú ép czuprok, az itt hagyott egyéb érczből és kőből való házi és műszerekkel együtt a rájok
2 54
ARCHZEOLOGIAI
ÉRTESÍTŐ.
zúdult földréteg alatt megmaradván, azok így most kutatás folytán érintetlen állapotban napvilágra kerülnek. Az így előkerült agyagedényekre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy e népnél itt a keramikai iparüzlet nem épen virágzott, már annál inkább lehet csodálkozni, mert az elöttök hazánk mostani területén élt bronz- s főleg hallstattkori népeknél a keramikai mesterség már sokkal nagyobb fokon állott. Világos példa e tekintetben a hajdumegyei Egyek község területén napfényre került tömérdek edény, melyeket a zsugorított helyzetben eltemetett tetemek környezetében találtam,* lévén azok hét—nyolcz különféle szebbnél-szebb s díszes, bütykös, füles és ovális alakú tálakkal, korsókkal, csészékkel s kisebb-nagyobb bögrékkel körülrakva. De ugyanottani lakóhelyeikről kiásott ily házi edényeik is előhaladt ízlésről tanúskodnak, holott az itteni (beregmegyei) kelta nép edényei nagyobbára egyszerűek, sőt mondhatni kezdetleges, durva művűek, kivéve a grafittal erősen vegyített agyagból készült kisebb-nagyobb öblönyeiket s egyéb edényeiket, melyek úgy látszik, az érczböl való bográcsokat is teljesen pótolták s igen vastag, 3—4 cm.-nyi peremmel lévén ellátva, ezalatt vaslemezpánt vonult körül, melyre a kallantyú illesztetett. E grafitos edények többnyire függélyes sűrű vonalakkal és a nyak táján apró levélfüzér-fele díszítésekkel ékítvék. De mint gyanítom, ezek nem itt készültek, hanem távolabb vidékekről idehozattak ; a grafit minden bizonynyal messze vidékről került ide. S különös még, hogy itt sem bronz, sem vaslemezből készült bográcsra, vagy más ily edényre, tartályra nem akadtam, holott egy szép csüngő bográcsláncz egészben s több töredékesen fordult elő. (Arch. Ért. XXI. k. 201. 1.) Néhány méternyi távolságban az előbbitől egy másik ősrégi tanyahely nyomaira akadtunk, 65 cm.-nyi mélységben vöröses égetett rögök s alattuk hamús réteg tűnvén fel. Itt is, mint rendesen a többieknél, különféle szinű és vastagságú agyag- és grafitos edények cserepei hevertek. Egy grafitos agyagból gyúrt öblöny nyakán volt 2 cm. vastag pereme alatt egy 1 cm. széles vaspántlemez beillesztve ; míg egy másik ily edény eredetileg hatalmas mű lehetett, mert falának vastagsága i l U cm. volt s függélyes, sűrű vonalakkal diszíttetett ; míg a nyaka alatti perem majd 3 cm. vastagságú s lapos sima fenekének átmérete 29 cm. volt. Feltűnt az is, hogy a hamvas tűzhely körül egy 4 cm.-nyi fejér gömbölyű kvarzgörely és egy .másik 5 cm.-nyi tüdőszinű, pirosas kövecs hevert, melyeket a hegy déli alján egykor folyt víz medréből hozhatták fel s valószínűen gyermekek játékszerül használtak. Insitu feküdt itt egy bokor kézi örlőkö is az itteni trachit kőzetből való ; ennek alsó köve 2 7 x 3 8 cm. terjedelmű, míg a felső mozgatásra való lap 2 4 x 3 3 cm.-nyi és 8 cm. v a s t a g ; belső sima lapján a szokásos vízszintes vonal 16 cm. hosszú s közepén a maghintő függélyes lyuk 3 cm. átméretű. A földréteget itt tovább óvatosan feltárván, előkerültek szószerint következő tárgyak : egy bronzból való La Tènekori izlésű vékony karperecz, melynek hengeres kerete 5 mm. vastag, belső lapja sima, külseje pedig domború s borsó nagyságú sűrű dudorokkal ékített. Itt is az érez a zöld rozsdától annyira át volt hatva, hogy fe* L á s d Arch. É r t . X X I I I . kőt. 365—314. 1. és a V a s á r n a p i Ú j s á g 1905 évi 48. sz.
EMLÉKEK
É SL E L E T E K .22-
lülete krétaszerűleg porladozott, miért is azt később szintén damarlakkal bekentem. — Egy bronzlemezből való 6 cm. magas és 4 cm. széles csészeféle műnek töredéke, aljának mintegy 2 cm.-nyi behajlított maradéka négy darabbá tört ; színe belül világoszöld, kívül hamvas, érdes. — Egy ácskapocs vasból, melynek egyenes pántja 11 cm. hosszú és 1 cm. széles s 2 mm. v a s t a g ; két végén 5 cm. hosszú hegyei derékszögben kinyúlnak. — Egy 13 cm. hosszú, középen l'A cm. széles félívű pánt, hegyes kinyúló fél cm.-nyi végekkel; — egy más ily vaspánt 13V2 cm. hosszú és 1 cm. széles ; ismét egy 16 cm. hosszú, I cm. széles ; egy töredékes 13 cm. hosszú ; egy 5 cm. hosszú, 2 cm. vastag vashengertöredék. — Egy 5 cm. átméretű, 1—2 cm. széles vaslemezből készült vágott karika ; — egy vaslemezből készült horgos kapocs, mely hegyes levélalakú és 8 cm. hosszú ; a lemezes pánt a vállán 2'A cm. széles s így lefelé 2 mm.-ig keskenyül, hol a végén horogszerűleg 2 cm.-nyire kihajlik s egy cm.-nyi gömböt visel ; felső részét pedig 2 cm.-nyi nyak és a felett két kinyúló ág képezi, melynél fogva az felfüggesztésre alkalmassá vált ; ezen csüngött egy 12 darabból álló с о alakú sodronyos láncz, melynek említett tagjai 4 cm. hosszúak és l'A cm. terjedelműek; a szemek némelyike törött, csonka s néhol egymásra rozsdásodva lévén, a láncznak hossza így is 45 cm. Találtatott itt továbbá: egy 11'A cm. hosszú tokos véső vasból ; hossznégyzetű tokja fent 2 x 3 cm. terjedelmű és 4V2 cm. magas, innen lefelé laposodik s így pengéje alul 5 cm. széles s éle homorúan behajlított ; famunkálathoz szerszámul szolgálhatott, különben ily műszerszámok itt nem gyéren fordulnak elő. — Érdekesnek találtam egy az ásó alól felkerült halaványkék szinű, l 2 / 3 cm. átméretű és 7 mm. vastagságú, domború hátú üvegkarikának felét, melyen fehér szinű szemek vannak : és egy ugyanoly kék szinű s fehér hullámvonalakkal diszített 2 cm. magas és 2'A cm. átméretű s egyik felén fél cm. vastag peremmel ellátott üveghengerkét, mely alakra nézve ásványvizes palaczkaink nyakához hasonlít. (Azt hiszem azonban, hogy e régi telepesek ha ittak is vidékünkbeli savanyúvíz forrásainkból, e czélra még nem iivegczilindert használtak.) — Volt itt továbbá egy szintén La Téne Ízlésű úgynevezett hólyagos karperecznek egyik csonkatetejű gömbje, mely kerülékes alakú, 6—8 cm. átméretű, behajlított párkánya 8 mm. széles s azon van egy 2 Ö2 cm. hosszú és l'A cm. magas dudora ; szine zöldes. — Találtunk továbbá egy táblás alakú bronzláncznak* két d a r a b j á t ; az egyik 7'A cm. hosszú, négyzetű táblája 2 x 3 cm. terjedelmű és 7 mm. vastagságú, egyik végén van átlyukasztott gömbös feje, mely i ' A - — 2 cm. vastag, nyaka 1 ' A cm.-nyi ; a tábla másik végéről egy 2 cm. hosszú és T'A cm. vastag hengerke nyúlik ki. A tábla külső kissé domború lapját a szélein vonal környezi, míg a közepét keresztbe fektetett éles vonal metszi át, minélfogva az mostani levélborítékainkhoz hasonlít ; a kereszt közepét négy szirmú virág díszíti. — A másik ehhez hasonló láncztag ugyanolyan, csakhogy a középső keresztvonal nincs rajta s azon csupán négyszirmú viráglenyomat látszik. Szine zöld, szironyos. — Volt itt még egy 6 mm. vastagságú hengeres vaskarika, 4 cm.-nyi átmérettel és egy 3'A cm. * L á s d Arch. É r t . X X I . k. 207. 1. h a s o n l ó t .
2
54
ARCHZEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ.
magas s közepén 4 cm. vastag tompított végű agyaggömb 12 mm.-nyi lyukkal. Orsósúly lehet. Közelebb ismét a Gallishegy nyugoti lejtőjén eszközölvén ásatást, ott a feltárt kelta-telepen cserepeken kívül következő tárgyakat gyűjtöttem : egy 25 cm. hosszú, szárnyas köpüvel ellátott vaskapát vagy ásót. Mennyiben ily földmívelésre való eszköz a mai kapáknál jóval hosszabb és keskenyebb, én azt inkább ásónak, mint kapának tartom, annál inkább, mert előfordulnak szárnyas, szélesebb, lapátos eszközök, melyek kétségtelenül kizárólag ásóul használtattak. Hogy itt a földmívelést tüzetesen gyakorolták e régi telepesek, arra a nagy számmal és az egész területen napfényre kerülő ily kisebb és nagyobb gazdasági eszközök engednek következtetést. Az itt most kiásott ily szerszám szokatlan nagy, 25 cm.-nyi ; nyilt tokja 11 cm. hosszú, 3 cm. széles és i 2 / 3 cm. mély; pengéje a tövénél 6 cm. széles, homorú s vége felé keskeny, vastagsága 1 cm., súlya 650 gram. Volt e mellett egy vaslándzsacsúcs, mely 11V2 cm. hosszú, hengeres tokja 6 cm. hosszú, kinyúló karimával ellátott szája 2 cm. átméretű és S cm. mélységű ; pengéje idomtalan, 5'A cm. hosszúságú, a közepén, hol háromszögűre alakul, 2 cm. széles és l'A cm. vastag s így élig hegyesedik. Hasonlít az úgyneveztem tokvéghez, de lándsaidoma lévén, így határozottan ily fegyverül szolgált ; súlya 200 gramm. — Egy tört vaskés ; az egyélű pengének töredéke 17 cm. a hossza s tört részén 3V2 cm. a szélessége, honnan a vége felé keskenyedik ; súlya 143 gramm. — Egy más csonka vaskés, mely 12'Л cm. hosszú, lapos nyele l'A cm.-nyi, a penge a tövénél 2'A cm. széles s innen jatagánszerűleg kissé kihajlottan keskenyedik a vége felé ; súlya 70 gramm. — Egy vassarlónak töredéke, mely 18 cm. hosszú, félkövú, 2rA cm. széles, 2 cm.-nyi lapos fogantyúján kiáll egy 11U cm.-nyi vasszög, súlylyal a fanyélhez volt erősítve, peczke pedig 2 cm. — Egy 19 cm. hosszú, 2 cm. széles egyélű késpengének két töredéke ; nyulványos lapos nyele 4 cm. hosszú és i J A cm. széles; a penge ívszerűleg hajlított. — Egy csonka 14 cm. hosszú, 8 mm. széles egyenes vastőr vagy pengeféle szúró eszköz. A köszörülésre szolgált egy homokkőből idomított fenőkő, mely 18 cm. hosszú, 4 cm. széles, 2'A cm. vastag s a használattól elkoptatott, súlya 450 gramm ; egy másik ily lapos fenőkő 800 gramm nehéz, 20 cm. hosszú, kerekített végeinél 3—7 cm. széles és 2 r A cm. v a s t a g ; ezen is látszanak a használat nyomai. -—- Egy agyagból való lapos, 5 cm. átmérőjű és 8 mm. vastagságú korong, közepén 13 mm.-nyi lyukkal. — Egy felső örlőkő trachitból, mely négyzetű, 2 7 x 2 8 cm. terjedelmű, 4 cm. vastagságú, felső lapja kissé domború, belsője sima, azon vonul át egy 1 cm. széles egyenes vonal, melynek közepén van a szokásos maghintő lyuk, mely kívülről 3 s belül 3 cm.-nyi, oldalain a belvágás 3 cm. hosszúságú. — Egy másik felső örlőkő 3 6 x 3 7 cm. terjedelmű, 5 cm. vastagságú, lapos, a használattól jól elkoptatva ; közepén a lyuk kívülről 7 és belül 2V2 cm.-nyi. — Egy harmadik ily örlőkő 3 3 x 3 7 cm.-nyi, 5 cm. vastag, oldalain a mozgatásra szánt bevágások 4—5 cm.-nyiek és mi szokatlan, ennek belső sima lapjain a hosszú vonal nem egyes, hanem keresztalakú kettős, melynek közepén van a kívül 4 és belül 2'A cm. átméretű maghintő lyuka.
EMLÉKEK
ÉS
22 -
LELETEK.
Nagy súlyt fektethettek az akkori itteni férfiak arra, hogy vágó és szúró fegyvereik és szerszámaik a kellő élességgel legyenek ellátva, mert tanyáikon a fenőkövek bőven találtatnak. Most is vetett ki az ásó egyet, mely ép állapotjában súlyos és tetemes lehetett ; lévén most csonkán 800 gramm nehéz, 12 cm. hosszú, 7 cm. széles és 6 cm. vastag finom, sárgás homokkőből, mely mindkét oldalán a használattól jól elkoptatott. A lakóhely környékén napfényre került még egy kis, vékony alig egy milliméter vastagságú lemezből készült levélalakú bőrvágó kés, mely nyelestül csak 12 cm. hosszú ; lehajló apró nyele 2 cm. hosszú és 1 cm. széles, míg a tövénél kikerekített pengéje itt з'/г, a közepén 3 s a hegyesedő végén egy mm.-nyi széles ; különben jó aczélból készülhetett, mert a rozsda nem igen hatotta át. E mellett feküdt egy súlyos (575 grammnyi) és 31 cm. hosszúságú vaslándzsacsúcs, mely sajátságos idomú ; hengeres tokos nyele egyenes, 18 cm. hosszú és 2'Л cm. átmérető s mintha a 13 cm. hosszú s négyszögű, a tövénél kitáguló pengébe be lenne dugva ; ez a tövénél 3 x 4 cm. terjedelmű s így vége felé keskenyedik akkép, hogy a szélesebb lapja a közepén 3 s a végén I cm. széles, a keskenyebb oldala pedig a közepén 1 s a végén fél cm.-nyi. Igen durva készítmény, mert a tompa penge a tövénél olyan, mintha csak a nyeléhez idomtalanul ráhajlítva lenne. Hasonló alakú lándzsacsúcsot birok gyűjteményemben Nyitramegyéből Szakolczáról, hol azt egy halomból ásták ki, de ennek készítése sokkal finomabb, összeillőbb De úgy látszik, hogy a kelták nyomai még a Lovácskával kelet felől összefüggésben levő Vöröshegyre is kiterjednek ; mert koronkint ott is feltűntek egyes ily emlékek; így egy 3 4 x 5 0 cm. terjedelmű alsó örlőkő, minők trachitkőből faragva amott bőven előfordulnak ; egy 24 cm. hosszú és 1—7 cm. széles s 3 cm. vastagságú fenőkő és egy 500 gram súlyú, 7 cm. átméretű lapított gömbű parittyakő. Egy vízmosásos árokban találtam itt egy 2 1 x 3 8 cm. átméretű és 5 cm. vastagságú alsó őrlőkövet ; számos különféle cserepeket, edények vastag füleit, simított homokkődarabokat, különösen egy félkorongalakú, 8 cm. magas és 6 cm. átméretű barnaszinű kemény palakövet, melyet csiszolásra használhattak s mely 975 gramm nehéz. — Egy vas tokosvésőt, mely II cm. hosszú, tokja 27«—3V2 П c m . - n y i és b'A cm. mélységű; éle 8 cm. széles és félkörű, súlya 300 gramm. — Egy késpenge alakú vaslemezt, mely ívezett, 19 cm. hosszú, közepén l'A cm. széles és 2 mm. vastag, végei felé keskenyedik ; vékony nyele 2V4 cm. hosszú. Más helyen előfordultak különféle cserepek, ezek közt egy 13—14 cm. széles és 4V2 cm. magas csészealj-féle tálacska, melynek behorpasztott feneke 8 l U cm. átméretű és karimája 5 cm. széles s I cm. vastag ; szine vereses. Egy feketeszinű fővénynyel sűrűn vegyített agyagból készült csonka bögre, lapos feneke 7 cm. átméretű, nyaka 5 cm. magas s azon van egy 3 cm.-nyire kiálló bütyök. Egy vaskés, mely 26 cm. hosszú, I — 1 V 2 cm. széles s fél cm. vastag, laposos nyílnyulványa a végén 3 cm. átméretű szemmel van ellátva, a nyélnél a jatagányszerüleg kihajló penge 4 cm. széles s végéig keskenyedik ; súlya 150 gramm ; e mellett feküdt egy 2 cm. göbbel ellátott 3 cm. hosszú vaslemez töredék, egy 4 cm. átméretű vaskorong és I vaskarikának 6 cm. hosszú és XU—1 cm. vastagságú henger töredéke. A r c h . É r t e s í t ő . 1908. 3. f ü z e t .
17
254A R C H Z E O L O G I A I
ÉRTESÍTŐ.
A fönnebbi leírásokból kitűnik immár az, hogy az a nép, mely e tájon, különösen a Lovácska- és Gallishegyen s közvetlen környékén lakott, elhagyott telepein nemcsak a súlyos s így elköltözésre alkalmatlan tömérdek örlőköveit, hanem az akkor, a vaskor elején bizonyára még értékes ily érczű szerszámait, fegyvereit s keramikai műveit, sőt bronz- s ezüstműveit, ékszereit is itt hagyta és mint gyaníthatni, sebbel-lobbal eltávozott, holott megelőzőleg itt huzamosb ideig tartózkodott. Azt tartjuk, hogy a vas a Krisztus előtti Vl-ik században kezdé kiszorítani a bronzot s az így beállott vaskort a régészek két részre osztják : első vagy régibb és második vagy újabb vaskorra. A régibb vaskort a hallstatti s az újabb kort a La Tène izlés jellemzi, állítólag amazt az illirség, ezt pedig a keltaság a Krisztus előtti negyedik században honosította volna meg. Ez állításokat itt most bővebben fejtegetni helytelen lenne ; az itt lelt tárgyak, különösen szárnyas és tokos vasvésők, a tekercses fibula s keramikai művek stb. vegyesen a hallstatti és La Tènei korra mutatnak, de e felett s arról vitatkozni, hogy illir vagy kelta nép használta-e, azt hiszem nehéz s megoldhatatlan feladatot képezne ; itt tehát csak arra szorítkozom, hogy e népség, mely e tájon a vad, hal és egyéb gazdasági s élelmezési szükségleteknek bőségében volt s bizonyára itt könnyű és boldog életet élt, oly hirtelen, nem minden kényszerítő ok nélkül hagyta el kedves őstelepét s alig tévedek, ha állítom, hogy egy oly idegen nép, mely északról a beszkidi hegységen át a Latorcza mentében vonult be a mostani hazánk területére, szorította azt ki az itteni telepekről ; sőt talán ismét nem tévedek, ha állítom, hogy a két nép a Háthegy körül mérkőzött meg s az őt itt ért katasztrófa következtében a munkácsvidéki telepesek is elmenekültek innen oly gyorsan, hogy sok becses s használható készleteiket is itt hagyták. A Háthegy Beregmegyében mértföldekre nyúló erdőség, mely jóformán Munkácstól, északról dél felé egész a Borsova folyóig nyúlik s a beregmegyei síkságot a hegyektől elválasztja ; annak közepe táján, Munkácstól mintegy 20—25 kilométernyire fekszik Ardónháza nevű népes ruthén község, mely falu felett egy oromszerű kiemelkedésen, fensíkon maiglan áll egy magas földtöltéssel körülvett ősrégi erődítés, ruthénül horod, melynek neve Boguszláv («Istennek dicsőség») ; én e földvárat többször nagy érdeklődéssel szemléltem meg s nem csekély meghatottsággal jártam be csendes s terebélyes lombfáktól beárnyékolt komor tereit, sőt kétszer némi próbaásatást is tétettem rajta, midőn őskori cserepekre akadtam ; de az itteni erdőkerülőtől vas- és bronztárgyakat is kaptam, melyeket ő e tájon véletlenül talált ; így vas- és bronzlándzsát is szereztem ; de innen eredt az a 24 cm. hosszú és 1—2 cm. széles és négy cm.-nyi szívalakú keresztvassal ellátott tőr is, melyet szkithiai származásúnak mondanak s mely rajzban is többször közöltetett s minők Relnecke Pál s más régészek állítása szerint, Szibériában és az Orosz birodalomm ás északi részein előfordultak s hazánkban csupán néhány példányban találtattak. Kutatásaim folytán a földvár tájáról került gyűjteményembe egy súlyos egyélű vaskés, melynek hossza 36 cm. ; ebből esik a 2'/a cm. széles és lapos nyélnyúlványra 4 cm., a többi a tövénél 4V2 széles s végefelé keskenyedő pengése. Egy 6 cm. á t m é r e t ű hengerestagú vaskarika és egy barnás palakőből alakított 7 cm. át-
EMLÉKEK
»
ÉS
22 -
LELETEK.
méretű gömb, bunkó, melynek fúrt lyuka nem egyenlő, 1 l h—1 TA cm.-nyi. — Azonban nemcsak Ardákházán, hanem a szomszédos Sztánfalva nevű ruthén helység határában is fordultak elő ősrégi bronz- és vastárgyak ; így egy hosszú, kétélű vaskard, bronzlándsa, egy 19 cm. hosszú vaslándsacsúcs, melyet a rozsda nagyon megviselt és egy 572 cm. hosszú kétágú súlyos vasnyílhegy, melynek 3'A cm. hosszú köpűje alól 1 cm. átméretű ; itt a Kameni horb nevű hegylejtőn öt csészés markolatú bronzkard is egy csomóban és a Sztánfalva helység közelében fekvő Kislucska ruthén falu határából egy 83 cm. hosszú és 5'A cm. széles, egyenes kétélű vaskard, tört nyélnyulványnyal, mely 5 G cm. hosszú és 'A—1 2 / 3 cm. széles, lemezszerű, sőt helyenkint ezüst barbárfény is, minőről az Arch. Ért. XXI. köt. 219. lapján tevék rajzban említést. Természetes, hogy ily nyomok birtokában mindig nagy érdeklődéssel jártam-keltem alkalmilag e vidéken s vágytam alaposabb tájékozódásra ; a koronként felásatott egyes halmok vajmi kevés sikert eredményezvén. S épen azért nem csekély örömemre szolgált, midőn az ardánházai lelkész nemrég értesített, hogy az említett őskori földvár alatti lejtőn szántással és kaszálással foglalkozó gazdák fegyverrel eltemetett csontvázra akadtak. Nem is késtem azonnal odautazni s a derék lelkészszel s néhány felfogadott napszámosai a helyszínére kimenni és ásó s kapával kutatni. Megjegyzem, hogy az igen nagy terjedelmű földvár, mely kerülékes alakú s észak, nyugot' és keletről széles sánczokkal és földtöltéssel van körülvéve, délnyugot felől pedig magas, meredek sziklák védik s észak és kelet felől bejárata látszik, a magas lejtőn fekvő falu felett nyúlik el, míg a falut nyugot és dél felől tarkás szántóföldek környezik; e lejtőn a vártól mintegy 3- 4 kilométernyire fekvő és hullámos domborulatot képező Ternik (tövises) és Rokutai nevű dülőkbeli szántóföldeken tűntek fel a tetemek, melyek már alig 50—60 cm.-nyire voltak mélyen a földben, bizonyára az esővíz le-lemosván róluk a földréteget. Egy nagy 1'A méter hosszú és 1 méter vastagságú kődúcz is volt itt egy helyen felállítva, melyet jó reménység fejében nagy ügygyeibajjal elhengerítettem s alatta szintén ásattam, de semmi nyomra sem akadtam s így meg kellett elégednünk azzal, hogy a Terniken és Rokutai dűlőkön Lakatos Iván és Pékár Vabril gazdák földrészleteit átkutassuk, hol két sírra akadtunk. A két tetem a puszta földön É D. irányban volt kinyújtóztatott helyzetben eltemetve s oly elkorhadt állapotban találtuk, hogy fejérlő csontjaik a legkisebb érintésre szétporlottak ; egynél egy vöröses szubtilis agyagbögre is állott, mely szintén elmorzsolódott. A vitézek mellett a kétélű széles egyenes kardok három rétben voltak összehajtva. Az egyik penge 86 cm. hosszú s .4'A- 4 cm. széles s egyenes vékony nyelének nyújtványa 14V2 cm.-nyi; a másik kard úgy látszik jobb aczélból volt, mert a rozsda nem hatotta át annyira s ez 90 cm. hosszú ; 3A—2 cm. széles és JA cm. átméretű apró lapos gömbbel ellátott fogantyúja 19 cm. hosszú, míg a penge a nyélnél 5 és röviden kihegye-sített végén 4 cm. széles. A kardon kívül volt az egyik tetemnél egy 29 cm. hosszú vaslándsa, melynek szubtilis hengeres köpűje 2 cm. átméretű és 14 cm. hosszú, a penge kétélű, levélalakú, a közepén 3V2 cm. széles s bordás ; súlya 200 gr. Egy egyélű, 17 cm. hosszú késpenge, 6'A cm. hosszú, J A—1 cm. széles •markolattal. Egy lemezszerű késpengetöredék, 7 cm. hosszú és 2 cm. széles ; I
7*
2I6
ARCHEOLÓGIAI
ÉRTESÍTŐ.
egy io cm. hosszú és 3V2 cm. széles vékony vaslemez, kés vagy törféle alakú töredék, hátán XA cm.-nyi behajlással. A képekre nézve megjegyzem, hogy azok a kelta-féle rövidszárú nyéllel ellátott jellegzetes késekhez nem hasonlítanak. -— Előkerült továbbá egy vashorog-féle töredék, mely 8 cm. hosszú, végén levő kampója 3 cm. hosszú és 1 — IXA cm. széles s */» cm. vastag. E g y nyeregalakú 7 cm. hosszú s 8—13 cm. széles vasfibula, 7'A cm.-nyi visszahajlított sodronytúvel, a rozsdától töredezett. Egy vaslemezből készült paizsdudor, mely töltésalakú, 3 cm. széles kiálló karimával, 10 cm. magas és alsó átmérője I i cm. ; hegyes ormáról kiáll egy 7 cm. hosszú és i'A cm. vastag hengeres peczek, mely döfésre szolgálhatott. Egy kis tüskés vassarkantyú, melynek 6 cm. átméretű a körívű szára s végein apró gömbök vannak a felcsatoló szíj befogadására ; a szár közepéről kinyúlik a 3 cm. hosszú hegyes tüske. Egy 7'A cm. hosszú sallangszerű lemez, melynek félkörű alja 6XA cm. átméretű, 3 cm. széles nyakán egy kivert félhenger domborodik ki, mely 2TA cm.-nyi s a lemezen szögfej van, melylyel valami tárgyhoz volt erősítve. Ilyen lemezke a másik tetemnél is találtatott. — Egy 26 cm. hosszú és 2 cm. széles, tehát feltűnően keskeny kétélű lándsacsúcs, melynek 2XA cm.-nyi átméretű tokja 11 cm. hosszú s pengéje bordával ellátott. Egy 4V2 cm. hosszú, a közepén, tövénél 1 cm. széles szárnyas nyílcsúcs. Valamivel tovább a földben találtunk egy más hasonló
lándsacsúcsot. A második tetemnek csontváza szintén elporlott volt s csupán málló fejérsége mutatta fekvő helyzetét ; e mellett a kardon kívül feküdt egy 25'A cm. hosszú vékony vaslándsacsúcs, melynek köpűje i x A—2 cm. átméretű és 6XA cm. hosszú, pengéje tövénél 4 cm. széles s vége felé keskenyedik. Egy másik lándsacsúcs 21 cm. hosszú, tokja 2 cm. átméretű és 10 cm. hosszú. A sallang-féle 12 cm. hosszú lemez ; egy 4'/« cm. terjedelmű félkörű csat, 4xA cm.-nyi peczekkel. Egy apró, kis vassarkantyú, melynek ives szára 6XA cm. átméretű, a közepén 1 rA cm. széles, végén gömbös s kúpalakú hengeres, hegyes tüskéje 3 cm. hosszú. Néhány töredezett alaktalan lemez is hevert még itt. Egy ily kis sarkantyú más helyen is akadt még itt, de ennek ágát a rozsda teljesen elpusztítá. Mindenesetre feltűnő, hogy a most leírt, a tetemeknél lelt tárgyak oly alakúak, minők a lovácskai és gallishegyi kelta-telepeken
EMLÉKEK ÉS
LELETEK.
22 -
elő nem fordultak ; sem a kések, sem a paizsdudorok, sem a kis sarkantyúk s így más e korbeli beözönlött népnek vagyok hajlandó azokat tulajdonítani. — Figyelemre méltó körülmény továbbá az is, hogy Beregmegyének északi részén, a Latorcza folyó mentében Szolyva és Hársfalva közti széles völgyben vasútépítés alkalmával 1885-ben a vasúti munkások oly leletre akadtak, melynél az itt most napfényre került vaspaizsdudor, de itteniekhez teljesen hasonló kétélű egyenes kard, négy hosszú keskeny vaslándsacsúcs, kés s egyéb apró lemeztöredék hevert vékony szubtilis agyagedény-töredékkel, s melyek birto-
VII.
ÁBRA.
komba kerülvén, az Arch. Ért. VI. kötete, 151. lapján leírtam s most összehasonlítván az ardánházai sírlelettel, lehetetlen volt az azzal való összefüggést észre nem vennem. Feltehető ennélfogva, hogy ez ismeretlen jövevény népség északról a Beszkid-hegységen át nyomult be e tájon ; de itt mi sors érte, az ép oly bizonytalan, mint az, hogy azok a népek, melyeknek emlékei itt és Munkácsnál feltűntek s én megőrizvén leírtam, a szláv, germán vagy latin fajhoz tartoztak-e? Nem kétlem egyébként, hogy tüzetes és kitartó további kutatás e tekintetben is sikeresebb és biztosabb eredményre vezetne, melyhez ha Isten erőt ad, közelebb még hozzálátandok. Lehóczky Tivadar.
a)
b) VIII. ÁBRA.
