h a n g Visszhang hang 2007. június 19. KEDD
2.
A 44. Jókai Napok fesztivállakóinak napilapja
A látszat dzsal
Ma este
A Bárány(ok) nem hallgatnak... ....a 8. oldalon Vélemények a 2. oldalon Dosztojevszkij a 6. oldalon
Csak ülök és olvasok
Mert van álom Írásaink a 3. oldalon
és van valóság....
2007. június 19. KEDD
Így készült… Vannak az évnek napjai – nevezetesen a nagy ünnepek, amelyekre hetekig készül az ember testileg, lelkileg. Néha a születésnap is ilyen. Részemről a jókainapok is ebbe a sorba lép – május elseje óta hordozom a szivemben a gondolatot, hogy egyszer eljön, és valami egzisztenciális szintű mélységekben fájt, amikor kiderült, hogy nem tudok mindennap itt lenni… Szóval, az ünnepléshez néha fontosak a tárgyak és a ruhák is. Egy latyakos januári szombat délelőttön, újdonsült PriorPlázánkban (mentségemre legyen mondva, annak is az indiai bolt részén) rám talált egy szoknya. Ránézvén két dolgot tudtam rögtön: egyrészt, hogy meg fogom venni, másrészt, hogy ez lesz bizony az idei év Jókai Napok nyitószoknyája, ami egyben azt is jelenti, hogy addig nem vehetem fel. Így is lett bizony (na jó, egyszer fölvettem, mentségemre legyen mondva, az is színház volt, nemisakármilyen). Szóval úgy készültem idén, mint egy első randira. Hetek óta kavarogtak bennem a visszhangos nosztalgia foszlányai, melyeket gondosan igyekeztem melengetni egy kicsit, majd megosztani a kedves érintettekkel. És hát, amikor elérkezett a pillanat, az aztán tényleg valami jófajta körhinta-érzés. Még a belépéskor váratlanul ért politikuscsók is csak alig billent ki – úszkálok a
soook szép arcotok látványában és az újratalálkozás örömében. Döbbenetes felismerés néhányakat meglátva, hogy tényleg végignéztem ezen a fesztiválon, ahogy fölnőttek, de aztán amikor a Világegyetem Eleddig Egyetlen Zsírkutya-Pólóját Viselő Férfi mikorfonfejében is felfedezni vélek ősz hajszálat (ugye-ugye megbocsátasz ezért), megnyugszom, hogy nem csak felettem járt el az idő. És itt van a maga egyre inkább nagyvarázslós jelenlétével ZSHB, akivel év közben néha már az aligismerjükmegegymást határait súroljuk, most meg olyan szeretettel tekintünk egymásra, ami egy öleléssel is felér. Néhány biztató kósza hír és vallomás az új visszhangosok alázatos hozzáállásáról. Néhány meglepetés-ember vagy meglepetésszerep… Az „anyaországi” színjátszás meg drámajáték nagymesterei itt ülnek köreinkben évek óta, maguk is azt mondják, hogy mintha már hazajönnének, és ha körülnézek a Rév esti zsongásában, az fogalmazódik meg bennem, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy ki milyen társulatban játszik vagy nem játszik éppen, lényeg, hogy együtt vagyunk, naaagy cejetetben. Kérdezik sokan, hogy hogy vagyok. Most már, hogy belecsobbanhattam, nagyonjól. Kérdezik sokan, hogy írok-e idén. Hát, igyekszem… kriszta
A nagy felfalja a többi kisebbet, de kit érdekel? ...namármost, adott volt nekünk egy darab, csipetnyi iróniával fűszerezett világnézettel, társadalomkritikával, helyzetkomikummal, és a nézőkre kiélezett humorral. A közönség vette is a lapot, és annak rendje s módja szerint végignevette az előadást. Kételkedhetne még valaki, hogy valami igazán erőset láthattunk? Az öregek azt mondják, nem eszik olyan forrón a kását. És ha megvárjuk míg kicsit kihűl, már nem kell egészben lenyelni, lehet apránként ízlelgetni. Ekkorra az íz már kevésbé komplex, két összetevője adja meg egyediségét, Toepler Zoltán szövegkönyve, és Forgács András, Saláta Feri szerepében. Ott tartunk tehát, hogy Tóth Gábor, aki a színdarab rendezője és egyben szereplője is (Patkás Lajos), két pontban biztosan kellemes színházélményt szerzett, és a kérdés tehát nem más, hogy ez mennyire elég. A színházban máshogy működnek a dolgok, mint az életben. Úgy tűnik itt a nagy falja fel a többi kisebbet. Hisz egy ember végigbrillírozza a darabot, helyenként a maga karaktere nagyságához emelve a többieket, de mi így is felhőtlenül szórakozunk. A
Szerinted?– A látszat dzsal? Bogi: Nem dzsalódtam... Bogas: Nagyon jó volt, humoros, ötletes, eredeti. Lolek és Bolek: Jó alakítások, a két főszereplő tetszett a legjobban. Fanni: Fantasztikus volt, jó választás volt ezt betenni a megnyitó utánra. Noémi: Arik a fesztiválfiúkák. Kati: Nekem a Patkás tetszett, nagyon jól alakította a szerepét, lehetett rajta nevetni.
2
hiányérzet pedig lassan csökken Forgács András karjai alatt. Már csak egész mélyen motoszkál valami, de a nevetés elnyomja, és ettől még semmivel sem lesz kisebb az élmény. Mi meg köszönjük szépen, a játék nagyszerű volt. Magában viszont mindenkinek szükségszerű mérlegelni, mert hisz ők maguk tanították meg hétfő este, a látszat (néha) dzsal... Horváth Gergő
2007. június 19. KEDD
Próba feeling és felhőtlen szórakozás, avagy Gurigongo Symposium A felolvasó színház egy aránylag ritka színházi műfaj. Egyrészt magasabb szintű fantáziát igényel, mint a „hétköznapibb“ irányzatok, ugyanis nincs se díszlet, se jelmez. A tegnap esti felolvasáson a környezetről, a szereplőkről és magáról a történtekről is a mesélő segítségével szereztünk tudomást. Másrészt az egész előadásnak olyan érzete volt, mintha egy felolvasó próbát néztünk volna. A szereplőkön viszont látni lehetett, hogy fegyelmezettek voltak és jó improvizációs készséggel rendelkeztek. Nagyon tetszettek a végletekig kiélezett, humoros párbeszédek. Emellett szinte az utolsó pillnatig érezni lehetett a robbanás halálos fenyegetését. A legnagyobb csattanó az volt, hogy a bezárt ajtó tulajdonképpen nem is volt bezárva. Tudatlanságuk zárta be őket. A csukott ajtó és a zárt udvar akár egy belterjes, beteg világot szimbolizálhat, amelyből egyetlen kiút a kulcs, ami nem is létezik. Vajon a halál feloldozást jelenthetett volna számukra? LesTaT
Vakpali Szerencsés ember vagyok, mert olyan korban születtem, amikor a rádió még betöltötte hivatását. Hablaty és tuffogás helyett riportokat, rádiójátékokat, színházi előadásokat, koncerteket sugárzott. Az emberi és zenei hangok gyűjtője, őrzője, közlője volt. Lényegében ez – múltidő. Pedig első öreg sokbillentyűs „Pacsirta” rádiónknak mennyi mesés estét köszönhetek! Amikor a narrátor belesuttogta a mikrofonba: „balról bejön a gróf, odalép Ludmillához és homlokon csókolja”. Fantáziám elszabadulhatott, a szobám megtelt emberekkel, plusz a gróf és Ludmilla. Első színházi élményem bizonyos, hogy az éteren keresztül ért. Kicsit ilyen a felolvasó színház is. Nem köt meg díszlettel, jelmezzel, mozgással. A dráma emberei figurákon keresztül érkezik hozzám. Arcokat látok, a többit hozzájuk társítva elképzelhetem. Olyanok ott a színpadon tizenketten, mint az öltöztetős papírfigurák. Ha akarom a kerekasztal lovagjai, ha akarom vadhattyúk, ha akarom dühös emberek, apostolok… bármi. Csak a szövegtől függ. Olvasó emberek, akik engedik, hogy lássuk őket ebben az intim helyzetben, olvasás közben. Kicsit vakaródznak, orrot fújnak, cigiznek, lazítanak, rezdüléseikkel véleményezik a felolvasott szöveget. Tudom, hogy magánemberként mit gondolnak. Ez egy színházban, egy előadáson már teljességgel lehetetlen volna. Tizenkét különböző viszonyt látok P.N.L. (Parti Nagy Lajos – szerk. megjegyzése) „Mauzóleum” című drámájához kialakulni. Jaj és még milyen szerencsés vagyok! Olvasási szokásaim ugyanis lehetetlenné tették hogy ebbe a szövegbe belevágjak, végigolvassam és szuszókálás nélkül fejezzem be. Mert amúgy nem az én világom. Így pedig eljut hozzám, magam elé álmodhatom a kórházat,
Teli ment fénnyel a szived Hát erről csak annyit, hogyha ezeket az embereket összeültetnénk, és a 2005. évi Uborkaszezon szalaghíreit olvastatnánk fel velük az MTI archívumából, akkor is jól szórakozna mindenki. Ők is és mi is. Másik oldal: Parti Nagy Lajost olvasni önmagában is gyönyör. Hát még így… Szóval ja. Szerintem rettenetesen jó ötlet összeruccanni egy ilyen közös alkotás - közös örvendezés típusú rendezvényre. Legyen ilyen sokszor. Az elejében az a legizgibb, amikor elhangzik a következő színre érkező delikvensről a néhány bevezető mondat, és találgatja az ember, hogyazvajon ki lesz. Vagy hogy figyeli a zenészeket a sarokban és szaladoznak a dallamok a fejében arra várva, hogy az övékből vajon most mi fog megszólalni. Nagyon jó volt, tényleg. Irtó helyesek voltatok. Legközelebb legyen egy picit rövidebb. Megkívánja ezek után az ember a színházcsinálást maga is… Merthát, hogy a klasszikusokat idézzük: „nem egymás túszai vagyunk mindannyian?” K
a játszók személyével elképzelhetem a legjobb rendezésben, a legtalálóbb díszletek között, kifejező jelmezekkel, virtuóz mozgással, hiszen a fantáziánál tökéletesebb alkotó kevés van. Ők a színpadon dolgoznak, én fejben. Még azok a pillanatok is megjelennek, mikor az ember olvasás közben „kicsit kinéz az ablakon”. Ezt itt a zene pótolja. Elméláz, groteszk véleményt fűz, ellenpontoz, oldja a feszültséget, gúnyolódik. Szeretem. Felolvasó színház szeretnék lenni. Jó, de meg tudná nekem végre mondani valaki ki az a Vakpali? Kislány korom óta töprengek rajta! T.K.Á.
Beindultunk… Tizenkét órát üt a számítógépek óramutatója. Lapzárta van. Ha látnátok mi zajlik itt… mindenki ezerrel pörög a szerkesztőségben, nyikorognak az agytekervények, szorgalmasan pötyögnek az ujjak a billentyűzeten… mindenki alkot, szöszög. Beindult a gépezet! Újra! Olajozottan működnek a fogaskerekek, hiszen egy éve mindenki erre vár… egy hét nyüzsgés, egy hét kaland, egy hét kultúrahabzsolás, egy hét hatalmas buli… Tördelőnk is visszajött a nagybevásárlásból, mostmár van minden, ami egy szerkesztőségbe kell… csoki, cukorka, mogyi, és persze a legfontosabb: kávé! Na meg az energiaital, amit ugyan Czékus barátunk elfelejtett hozni. De ezt majd még pótoljuk. Bárányunk is betoppant, Margarétát hozott, ránk bízta, hogy gondozzuk egy héten át, öntözzük, beszéljünk hozzá… fura, hogy most nem marad sokáig, más dolga van… nagy felelősség hárult rám azzal, hogy idén én helyettesítem őt. De azért igyekszem… ígérem! Ha nem sikerül, hát ne haragudjatok rám! -nyuszifüle-
3
2007. június 19. KEDD
Előrejelző 2007. június 19. – kedd Tiszti pavilon – 21.30 A Komáromi Köd Színház bemutatója Molnár Miklós: DROMEDÁR ÚR MARGARÉTÁT VESZ Federico Garcia Lorca Retablillo de Don Cristóbal című műve nyomán, András László fordításának felhasználásával
2007. június 20. – szerda VMK – 14.00 Az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magánszakközépiskola színjátszóköre, a MÖSZ bemutatója ÖRDÖG TUDJA… mesék
A Komáromi Köd Színház tavaly ősszel alakult olyan fiatalokból, akik imádják a színházat. Szinte valamennyien álltak már színpadon, különböző színházi műhelyek tagjaiként, többen jelenleg is futó produkciók szereplői. A Csemadok Komáromi Városi Szervezetének székházában álmodták színpadra Federico Garcia Lorca hőseit, Dromedár urat, akinek feleség kell, Anyucit, aki eladja neki a lányát és Margarétát, a szabadon szárnyaló szerelemmadarat. Hogy miképp kerül a képbe a színigazgató, a költő, az ápolónő és a többiek, kiderül a Komáromi Köd Színház bemutatkozó produkciójából.
4
Ördög tudja… Vagy talán ő sem tudja, mire mert a meséből nem lehet kinőni, a mesével együtt lehet sírni, nevetni, felelőtlen kalandokba keveredni és nagylelkűen boldognak lenni. És főleg játszani. Így történt, hogy a MÖSZ ezúttal a Jan Werich megálmodta Fimfárum-mesékből szemezgetett, és két ördögi történetet dolgozott fel (köszönet az ötletért Gabtsinak). Čupera és a kovács története bizonyos értelemben egyszerre meglepően reális és finom humorral megfűszerezett mese. A történetek közös figurája maga az ördög, aki bármit képes megtenni, hogy megszerezze az ember lelkét. Még segít is az emberen, csakhogy utóbb többet árthasson. De jól tudjuk: az ember már eléggé furfangos és megrontott lélek ahhoz, hogy ne hagyja magát csak úgy átverni. Melyik fél az erősebb? Legyőzheti-e egymást valaha a két fél? Sőt, az a kérdés is felmerül, hogy ki valójában az ellenfél. Biztos, hogy mindig az ördög a legrosszabb? Az eredeti mesefilm bábfigurákkal készült, ami egészen más világban mozgatja hőseit, mint a színpadi tér, ezért izgalmas feladat volt a történet adaptálása. A bábfigurák báját most a középiskolás diákok megszólalásmódja váltja fel. Mi ezen a szűrőn át nézzük a meséket. Végtelen játékként…
2007. június 19. KEDD
2007. június 20. – szerda Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpad – 17.00 Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, 44. Jókai Napok szervező bizottsága, Komáromi Jókai Színház
MÚZEUMI SZALON a Magyar Területi Színház megalakulásának 55. évfordulója alkalmából A vendégszékben:
Ferenczy Anna, érdemes művész, állami díjas színművész, a MATESZ alapító tagja Beszélgetőtárs:
Miklósi Péter
Fesztiválklub RÉV – Magyar Kultúra Háza – 23.00 óra
Sörözés, borozgatás, ismerkedés...
Meli szösszenetei Kenyér?!
3:00 van, a Tv-ben a Himnusz szól, most picit nem írok........most értem haza a RÉV-ből. Az eredeti szándékom az este az volt, hogy megidézem a szellemet. Tudjátok, azt a kis aranyosat, aki magával hozza mindazt, amire oly szívesen emlékezünk. Nem kellett, mint ahogy sosem kell. Ott álltunk és beszélgettünk, de milyen jókat! Belegondolok, mennyivel tartalmasabb így az életem. Eltelt egy év és most úgy érzem, mintha tegnap búcsúztam volna el azoktól az emberkéktől, akiket oly jó látni! Talán csak annyi a gondunk, hogy NINCS ZSÍROSKENYÉR! Lehetne így papíron egy kérésünk? Szeretnénk zsíroskenyeret majszolni, mert az is hozzánk tarozik! Mert szeretjük! És azt is aki elkészíti nekünk!?
Az álom ablak, mely által lelkünk szeme jövőbe néz...
Mi is álmodtunk ilyet. Petőfi tudta, és talán mi is tudjuk. Álmodunk és élünk. Éljük álmainkat. Az ablak újra kitárul. Aki bekukkant rajta nem csak azt látja, hogy itt színház van, akarat és szeretet, de azt is, hogy van aki fogja kezünket. Köszönjük, hogy ők is itt vannak. E földi világon belül vagy kívül. Milyen úton indulunk el csak mi tudjuk, de mindig előttünk az álom amely visz előre. Most az lenne jó, ha magam is tudnám hová, de nem tudom. Csak annyi a biztos, hogy míg együtt vagyunk és együtt dolgozunk nem veheti el tőlünk senki, mert csak a miénk. Anyám az álmok nem hazudnak...
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában, a Brämer-kúriában 2005 februárjában indította útjára a Múzeumi Szalon című társalgósorozatát, amelynek vendégszékébe rendre olyan személyiségeket hívnak meg a szervezők, akik meghatározó egyéniségei a szlovákiai magyar kultúra, tudomány és közélet egy-egy szeletének. Izgalmas és tanulságos „embermesék” ezek, amelyek – a hang és képrögzítés révén – egyúttal a meghívott személyiségek munkásságát, életét dokumentálják; s ezt a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma további kutatás céljából az érdeklődők számára hozzáférhetővé teszi.
................blöff..............
Voltál ott akkor, amikor én is bekuktam? Nemgondolod, hogy ide világ oda meg a semminek? Csak mert nekem nem az a valami, amikor előjött az a kibontatlan szafaládé? És hová lett a pados színrevitelének a háta meg az elöl bezárt? Nem monda lőve beknek szarvas. Ha bakot hát fán keresztül belehajtva! Nem érted? Én sem, de ez így jó! Rájöttem kérem miért nem megy nekem ez az átverés! Felfordult a rendszer! Ezt sem érted? Nem baj! Megtanítanak itt kérem mindenre! Ha kimossák az agyad arra szavazol akire nem akarsz, azt szereted akit nem és annak adod vagyonod, akit nem ismersz! Tessék kérem bedőlni, behódolni! Tudod, aki a csorát hajtja, annak mindig nagy a szája! Most kérdezhetném azt is hova fut a kövér? Mit tudja ő azt! Azt mondták fusson, hát csak fut. Túl van rajta művészileg! Nem érdekli a dolog. Hm....meg hümmm.... Csak hümmögök meg blöffölök. Megy ez, mint az a bizonyos művelet amit az ember jobb esetben csak gyermekkorában művelt! Igenis én megértettem miről van a szó! De nem árulom el! Ez az én blöffelméletem!
5
2007. június 19. KEDD
Zene, fények, Dosztojevszkij Beszélgetés Jakubecz Lászlóval és Hlavaty Mártával, akik megmagyarázták, hogy Dosztojevszkij mégsem teljesen Dosztojevszkij Dosztojevszkij egy komoly író, mennyire nehéz tőle ez a darab egy diákszínpadnak? J.L.-Tisztázni szeretném, hogy ez nem egy Dosztojevszkij darab. Ez egy saját szerzemény, saját ötlet alapján írodott, viszont a mester ihletésével. H.M.-Biztos, hogy olyan problémákat is felvet, amelyekre majd néhányan azt mondják, felnőtt problémák, de a fiatalok küzül is egyik-másik már biztosan átélte ezeket. Hangsúlyoznám én is, hogy ez nem a Dosztojevszkij darab dramatizált változata, csupán annak ihletése alapján készült. Ez az első előadás, amelyet közösen rendeznek? J.L.-Bevallom igen, ez volt az első rendezésem Hlavaty Márta tanár nő társrendezésével. Közösen állítottuk össze a műsort, amely lényegében egy egyfelvonásos tragikomédia. Beszélgetésünk már az előadás után jelenik meg, ennek ellenére egypár mondatban ejtsünk szót róla. H.M.-A Dosztojevszkij-féle történet nem jelenik meg a színpadon, csak a mű egy-két szereplőjét mentettük át a mi előadásunkba. Igyekeztünk az eredeti művet jellemző légkört visszaadni, vagy legalábbis ahhoz hasonlatosat,
amely bizony nem nélkülözi a realizmus és irrealizmus közti csapongást. Minden embernek van egy valóságos és egy álomképe. Sok esetben az elképzelt, vagy vélt valóságot egy álomképben próbáljuk megélni. Remélem, ezt tükrözi majd az előadásunk is... J.L.-Nagyon jó társasággal volt alkalmunk dolgozni. A kezdeti időszak bizony nehéz volt, viszont a fesztiválra nagyon jól összekovácsolódott a csapat. Ezek szerint a diákokkal való munka sikeresnek bizonyult? J.L.- Természetesen igen. Az majd elválik, hogy az előadás sikeres lesz-e, vagy sem, de azt hiszem nem a siker a lényeges, hanem az, hogy kellemes pár hónapot tölthettünk együtt. Az előadás próbáján komoly fénytechnikát sorakoztattak fel. H.M.-A realitás, és az irrealitás közti különbség kidomborítását szolgálja. A fénytechnika adta lehetőségekkel igyekszünk a szereplők gondolatát fontosságuk alapján kiemelni.
Kintrekedve...
Szerinted? – Szigetnyi ölelés
Hát kéremszépen, ilyen még nem volt. Tavaly már majdnem megtörtént, hogy nem jutottam be valamelyik előadásra, de aztán végül mindig becsusszantam, viszont most… bekövetkezett. 10:14 van, már túl vagyok a kezdeti sokkon, és egy kába visszasétáláson a Tiszti Pavilonból a Visszhang szerkesztőségébe. 10:01-kor érkeztünk a galántai Tsízió Diákszínpad előadására, és ekkor már csak néhány csalódott sorstárs elbeszéléséből szembesültünk a ténnyel, hogy egyrészt teltház van és nem volna hova ülni, másrészt pedig zavarnánk az előadást a késésünkkel, ezért kizárt, hogy beengedjenek. Hát ez döbbenet. Sajnálom nagyon, hogy lemaradok az élményről. Másrészt büszke vagyok rájuk, hogy fityiszt mutattak nekem, aki eleve 10:05-re tervezi az érkezését (ahogy Jóskabá tanította nekünk annak idején, hogy bár a közönség mindig késik, de a közönség szent, ezért megvárjuk, míg megérkezik… ugyanaz a Jóskabá, aki ezen a napon kiüzente a későknek, hogy kizárt, hogy bejöjjenek). Aztán végső döfésként még a Tiszti Pavilon külső kapuját is kulcsra zárták. (Szlovákiai magyar média jeles képviselőivel, akik még utánunk érkeztek, diskurálunk egy kicsit, majd kénytelenek vagyunk alternatív szórakozást keresni). És a többi kintrekedőből pedig alakul egy szubkultúra. Hát, valahogy így születnek a párhuzamos fesztiválprogramok. Asszem. Jó úton vagyunk ? kriszta
6
Horváth Gergő, LesTaT
Myka: Tök joo volt... Noname: Lelkes csapat volt. Apropó: Kicsit hosszú, nem lehetett nagyon érteni miről szólt. Pipoo: Nem volt olyan rossz, csak voltak benne fura részek. Kényszeredett dolgokat csináltak... ja és SOK A LEVES!!! Csambi: ...nemértettem... Palilány: Nekem legjobban az őrült lány teccett... az eleje nemjött be ... túl vontatott volt... Tutuska: Nemértettem miért keveredtek benne a magyar és az orosz nevek... de azért joo volt... Kisgöri: Na neeee!!! Alex
Visszhang az interneten is! www.klkomarno.sk, www.komarno.sk, www.bumm.sk
2007. június 19. KEDD A füleki Apropó Kisszínpad már évek óta visszatérő vendége, és sikeres fellépője a fesztiválnak. Ez alkalommal egy összeállítással érkeztek Komáromba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismertessék velünk a Szajna-parti város, Párizs lelkét. Hogy miért épp egy összeállítást visznek színpadra a füleki színjátszók, arról Szvorák Zsuzsa rendezőt kérdeztük.
Párizsi miliő a RÉV-ben Beszélgetés Szvorák Zsuzsával, a füleki Apropó Kisszínpad rendezőjével - A műsorfüzetben párizsi összeállításként jelent meg az előadás, amely részben igaz, részben nem. Műfaját tekintve inkább egy irodalmi jellegű, verses-zenés összeállítás, melyben olyan költők versei hangzanak el, akik vagy Párizsban éltek, vagy egy ideig kötődtek a Szajna-parti városhoz. Az összeállítás nem a fesztiválra készült, először egy otthoni rendezvényen adtuk elő, majd a Tompa Mihály Napokon kaptunk lehetőséget a bemutatására. A csoport fennállása óta most fordult elő első alkalommal, hogy nem készült el a tervezett darabunk a fesztiválra, úgyhogy számunkra az is nagy öröm, hogy ezzel a rövid szösszenettel is meghívást kaptunk a fesztiválra. Ez akkor azt jelenti, hogy szeretnek Komáromba járni? - Természetesen, találkozhatunk a régi barátokkal, az ismerős csoportok tagjaival, a szervezőkkel, a technikusok gyöngyeivel, és a mindig megújuló Visszhang szerkesztőivel... Kit dícsérjek még? De való igaz, nagyon nagy öröm számunkra, hogy itt lehetünk. Tavaly komédiáztunk, felhőtlen szórakozást nyújtott a nívódíjas Fulkó lovag története; az idén komolyabb jelleget öltött az előadás; a füleki diákok zenélnek, énekelnek, verselnek és igyekeznek visszavarázsolni a párizsi miliőt. Az előbb említett Fulkó lovag valóban szép sikert könyvelhetett el a tavalyi fesztiválon. Milyen volt a
darab utóélete? - Tavaly csodálatosan sikerült minden. Gyönyörű, napsütéses időben tartottuk meg az előadást az Anglia parkban. Számunkra a legnagyobb sikert az jelentette, hogy mindenki végignézte, végigtapsolta Fulkó lovag történetét, amelyet később több fesztiválon is sikerrel mutattunk be; Szepsiben az Egressy Béni Színjátszófesztiválon, Zsámbékon. Voltunk Mátészalkán is, ahol a legkreatívabb darab díjával jutalmazták az előadást, sőt Budapesten a Lánchídon is felléptünk. Bízik az idei előadás sikerében is? - Az idén semmilyen elvárásunk nincs. Megtiszteltetésnek vesszük, hogy meghívást kaptunk az idei Jókai Napokra, annak ellenére, hogy mi is tudjuk, ez az összeállítás nem tükrözi a fesztivál előadásainak profilját. Csak azt szeretném, ha a harmincegy diákszínjátszó gyerek jól érezné magát, ismerkedne és szellemiekben feltöltődve térne haza a szünidőre. Viszont az bánt, hogy a diákszínjátszók kifáradtak, a kezdeti eufórikus hangulat alább hagyott. Több alkalommal is elhangzott a zsűri értékelésében, hogy dícséretes az a lendület, amely a hazai diákszínjátszást jellemzi, hiszen rengeteg energia van a gyerekekben. Most viszont nagyon hiányzik a GIMISZ, a kassai Diákszínpad, a Kaos és a pozsonyiak. Azt hittük, velük is találkozhatunk. Horváth Gergő, LesTaT
Tanyaszínház az életről, felvidéki köntösben
Az élet szép!
Hétköznapi komédiák. Az ÉS?! Színház francia vásári komédia összeállításáról, az első felvidéki tanyaszínházi produkcióról kérdeztük a társulat egyik tagját, Bahorec Ágotát, a Jókai Napok megnyitója után. – A Hétköznapi komédiák nem versenydarabnak készült, és nem a Jókai Napokra. Úgy készítettük, hogy bármelyik kis faluba el lehessen vinni. Ott az emberek egy vásári komédiában mégiscsak jobban felszabadulnak, jobban tetszik nekik. A középkori vásári komédiák hangulatát akartuk visszaadni. Mi ezt már rengeteg helyen játszottuk, több százan látták már az előadást. Nagyon reméljük hogy majd itt is sikert aratunk. Miért éppen erre a darabra esett a választás? – Praktikus okokból kifolyólag. Lényegében alig van díszlet, alig van kellék, csak a színészek játéka számít. Nincs háttér, nincs függöny, ezért bárhol játszhatjuk a darabot. Játszottuk már kukoricaföld szélén, fák alatt, színpadon, hiszen tényleg bárhol játszható. Reméljük, hogy kedden a lépcsőkön is tetszeni fog majd közönségünknek. Horváth Gergő és LesTaT
Reggel az ébresztőóra kegyetlen hangjára riadtam fel. Még kómás fejjel, szerencsétlen mozdulatokkal próbáltam elkészíteni az éltető nedüt. A koffein elérte a kívánt hatást. A fürdő felé indulva kezembe akadt a tegnapi Visszhang. Megvilágosult agyamban miért is e hatalmas áldozat! 10.00 előadás a Tiszti Pavilonban! Fejvesztve kapkodtam magamra azokat a ruhadarabokat, melyek épp kezembe akadtak. Peches ember ne menjen a jégre alapon mindenhol pirosat kaptam, megállított a koldus, kiesett kezemből a nehezen összekapart aprópénz. Gyerünk ember szedje míg van, nekem sietnem kell! Sebesen rohanó gyorsvonat módjára fújtatok... Sajnos lekéstem a darabot, de így maradt időm papírra vetni kavargó gondolataimat. Az élet szép! Ez jutott eszembe apropóként a tegnap estéről amikoris egy év után újra láttam a jól ismert arcokat. Kisherceg ismét hozta magát, csak van egy kis gondom vele. Eltörpülök mellette. Noé
7
2007. június 19. KEDD
A Bárány(ok) nem hallgatnak Az idei Jókai Napokon új társulat mutatkozik be, a Komáromi Köd Színház. A rendező Bárány János, aki sok éven keresztül volt (és lesz) a Visszhang méltán híres főszerkesztője. Az idén viszont nem tudta vállalni ezt a posztot. A miértről és hogyanról kérdeztük. Vajon visszatér még a Visszhang szerkesztőségébe? János, mit szólsz ahhoz a kije- Egyrészt etikai szempont, ha valaki lentéshez: ötvenegy hét munka, indul a fesztiválon megmérettetésként, csoportvezetőként, renegy hét Jókai napok? – Ehhez mit szólok? Ez így van dezőként, szerintem etikátlan, hogyrendjén, és aki komolyan veszi fela- ha más csoportok munkájáról ír kridatát, az így csinálja. A szombati tikát. A másik szempont, hogy a záróbulival véget érnek a Jókai Komáromi Jókai Színház, ahol dolgoNapok, és vasárnap már mindenki zom, fesztiválokra készül és a túrócarról beszél, milyen lesz a következő. szentmártoni fesztiválon én képviseHány évig szerkesztetted a fes- lem a színházat. Ez lesz az első darab amit a ztiválújságot? – Ha én azt tudnám... Nem tudom Jókai Napokra rendezel? – Nem, nem. Rendeztem már hogy jött az életembe a Visszhang, egyszerűen csak ott volt. Annak darabot Érsekújvárban, Galántán, kimondottan örülök, hogy sikerült Pozsonyban, Nagymegyeren és most összehozni egy jó kis törzscsapatot. Komáromban. Ezek mind eljutottak a A tavalyi Visszhang úgy készült, hogy Jókai Napokra. Végre valahára találmár hetekkel előtte hívtak az tam egy olyan csoportot, amellyel jól emberkék; mikor kezdjük készíteni az megértjük egymást. A mostani darab első számot. Aki csapatépítésben egy tízemberes csapatmunka eredelér egy ilyen szintet, az nagyon ménye – a Dromedár Úr Margarétát vesz. boldog lehet. Beszéljünk az elvárásaidról... Végleges a szakításod a VisszMit szeretnél elérni, mit vársz az hang főszerkesztői posztjával? – Dehogy! Nem! Ez kimondottan előadástól? – Játékot. Azt várom, hogy ennek két szempontra vezethető vissza. a kilenc embernek - akikkel szeptembertől dolgozunk -, maradandó játék legyen, hogy ne versenyezzenek, hanem játszanak. Mondanál pár szót a darabról, és magáról a társulatról? Hogy érzed magad velük? – Nagyon jól. Ez a darab - mondhatni - az ölembe hullott. Tavaly nyáron bent voltam a Csemadokban körülnézni; ahogy ott ültem és nézegettem a polcot, egyszercsak találtam egy újságot, és abban láttam meg a Dromedár Úr Margarétát vesz című szöveget. Aznap este elolvastam, már akkor tudtam, hogy ezt szeretném megcsinálni. A tavalyi Visszhangosok adták az alapot a színjátszó csoporthoz. A darab tulajFinta Márk és Németh Noémi
8
Azt várom, hogy ennek a kilenc embernek - akikkel szeptembertől dolgozunk -, maradandó játék legyen, hogy ne versenyezzenek, hanem játszanak. donképpen Garcia Lorca több bábjátékából lett összegyúrva, a szerző, Molnár Miklós által. Elolvastuk az eredeti bábjátékokat, és nagyon sok időt töltöttünk elemzéssel. Ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, hiszen az őszi hónapok olvasással teltek, többek között Lorca verseket is olvastunk, zenés improvizációkat csináltunk. Tehát improvizáltak, és tulajdonképpen valamikor januárban kezdtünk csak konkrétan foglalkozni a próbákkal. Kielemeztük, mondhatni atomjaira bontottuk ezeket a karaktereket, aztán újra összeraktuk, és ez az előadás lett a végeredmény. Kilenc olyan ember munkájának az eredménye, akik azelőtt is álltak már színpadon. Fiatal világukban megkeresték azokat a műfajokat, amelyekben jónak tűnnek és valóban jók is. Finta Márk Magyarországon a József Attiláról szóló rockoratóriumban szerepelt, Dobos Boglárka a kassai X-ben játszott és a D-rím Színházban, Németh Noémi szavalt, Juhász Tamás jelenleg is énekel az István a királyban. Tehát színpadi rutinjuk, színpadi gyakorlatuk van. A régebben összeszedett tapasztalokat bőven kamatoztatták ebben a darabban, remélhetőleg nagy sikerrel. Köszönjük a beszélgetést, és sok sikert kívánunk az előadáshoz! Horváth Gergő, LesTaT
