h a n g Visszhang hang 2007. június 20. SZERDA
3.
A 44. Jókai Napok fesztivállakóinak napilapja
Dromedár úr Margarétát vesz
Vélemények a 6. oldalon
Paris de Café
3. oldal
Hétköznapi komédiák
Írásaink a 2. oldalon
2007. június 20. SZERDA
Párizs matt fényben ...mert aki nívódíjjal távozik a tavalyi fesztiválról, azzal szemben vannak elvárások. Hogy ezeknek cseppet sem könnyű megfelelni, azt talán fölösleges is lenne hangsúlyozni. A füleki Apropó Kisszínpad egyébként is félelmetes volumenű témát vett kezei közé, harminc perc alatt visszaadni Párizs, a világ egyik kulturális fővárosának huszadik század eleji hangulatát, abból is a kocsmák és kávéházak világára kihegyezve. Szajna, Moulin Rouge, parfümök, kávéházak, költő- és festőóriások, divat és kultúra. Ez jelentette és jelenti máig Párizst, és pontosan ezek azok az összetevői, amikért lehet szeretni a francia fővárost. De ez a világ lehet, hogy több is mint harminc perc éneklés és versmondás, még akkor is ha ezen jó értelemben vett, nagyrészt kommersz versek nagyon frappánsan és közönségbarát módon lettek megzenésítve. Valóban elvárható, hogy Villon (Faludy György), Verlaine, Ady, Apollinaire, József Attila verseit tartalmazó darab elég legyen ahhoz, hogy párizsi hangulatot varázsoljon minden díszletével és ruháival? Mi a fontosabb, ami elhangzik, vagy az, ahogy elhangzik? Vajon az Apropó Kisszínpad mit választana? Ezen kérdések megválaszolása mindannyiunk feladata, akik kedd délután ott voltunk az előadáson. Egy dolgot viszont mindenekelőtt tisztázni kell. A Paris de Café távolról sem egy "durva" előadás, de a gyémántfényhez csiszolás szükségeltetik... Horváth Gergő
Szerinted? – Paris de café Fanni: Fél óráig Párizsban éreztem magam. Köszönöm a fülekieknek. Zsombor: Kellemes csalódás az eddigi előadásokhoz képest. Balázs: Színház volt, erős atmoszféra, új értelmet kaptak az elhangzott dalok, például a Föl-földobott kő. Péter: Kellemes atmoszféra, kitűnően tükrözte a francia környezetet. Barti: Tetszett, mert kávézóban játszódott és szeretem a kávét. Kislány: Őszintén szólva nem ilyet vártam, de nem volt rossz, nekem az hiányzott, hogy nem volt tartalma. Zsani: Nagyon tetszett, főleg a szereplők hangja volt nagyon jó. Pévi, Alex
RE: Kintrekedve... (Visszhang, 2007. június 19., 6. oldal) A Visszhang keddi számában megjelenő Kintrekedve... című írásra reagáltak a Jókai Napok szervezői, amely a következőképpen hangzik: Az ajtók június 19-én, a Tiszti pavilon dísztermében 10.00 órakor kezdődő Szigetnyi ölelés című előadáskor a cikkben szereplő állítással ellentétben nem 10 óra 01 perckor zárultak be, hanem 10 óra 15 perckor, amely összhangban van a színházi etikett szabályaival.
A nézői alázatról Muszáj írnom erről a késős dologról megint. Merthogy már megint kimaradtam. Vagyis beléptem, aztán meg kiléptem. Hjajjajjaj rettenetes ez. Tényleg csak három percet késtem, tényleg. Mondja is a CzP – akit a tulajdonképpen überelhetetlen Danczy óta a tördelők közül immár másodikként képes vagyok lassan a szívembe engedni, hogy úgy fog bemutatni, mint Kriszta, aki mindig késik... Valóban mindig kések. Dühös is vagyok mindig és első felindulásból beszélek meg írok összevissza, de igazából azért van ez, mert nevel engem ez a fesztivál. Ahol ellenállás van, ott kezdődik a tanulás, mondják az én szakmámban. Tehát hogy alázatos üzemmódba állok innentől ténylegtényleg, bocsánatos elnézést kérek mindenkitől, akinek ennek ellenkezője folytán bármit is beszóltam volna és ott leszek időben, ígérem. De legalábbis tanulom a pontosságot. Ha már ilyen csilláronlógós stílusban nyomjuk megint, hála Istennek... k
2
2007. június 20. SZERDA
Szerinted? Hétköznapi komédiák Ági: Nagyon tetszett. Kellemes volt így délután végignézni. Kellemes emberek, kellemes szerepekben. Ica: Tetszett, bohókás előadás. Ami nem tetszett az az volt, hogy a szereplők a közönség között járkáltak. Rudolf: Szórakoztató, az ágyjelenet tetszett, szépen artikuláltan beszéltek az előadók. Steffi: Jó vót… Laci: Joo! Csízió: Jó, humoros, érdekes, zene, opera, visszhang! Szabó Gábor: Kellemes volt a meleg kő, amin ültem, jó hogy minden este szex… tegnap is szex volt… Lilu: Az ágyas jelenet volt a legjobb. Csöveske: Jó a kifejezés képességük, dicsérem a rendezőnőt, jól megtalálta a szereplőket a szerepeikhez.
Pévi, Alex
Komédiákok Jaj, valami komolyat és szakmait akartam írni, de csak mondatfoszlányok jönnek elő ezen a késői órán… Amit az ÉS?! Színház közvetít és képvisel, az valami szívet melengető. Abszolút szeretet-színház kategória, de ezt már leírtam sokszor, idén is beigazolódott. A vásári komédiák műfaja fokozottan szívet melengető, mert van benne furfangos humor, mély és nagy életigazság, játékos jókedv, pimasz társadalomkritika és vidám életigenlés. És azért is, ahogyan történik. Ülünk a földön a napsütésben, kicsik és nagyok együtt, együtt. Ahogy az ÉS?! hozzányúl a szavakhoz és a tárgyakhoz, szövegekhez, eszközökhöz és nézőkhöz, az a kreativitás szintén felér egy köteg napsugárral. Ülnek az alkalmi színpad lépcsőjén, az előadás kezdete előtt, megérkezvén találkozik a tekintetünk egy baráti és játékos villanásnyira, üdvözölnek és együtt örülünk, ezt a képet magammal viszem az egész évre, és a hideg napokon majd előveszem néha… És bár nem angol, hanem francia téma, mégis olyan érzést hozott, mint egy csipetnyi komáromi Globe színházi komédia. Sok ilyet kívánok magunknak még! bog
És???
Hétköznapi komédiások A csoportot már a kezdetektől fogva ismerjük. Ismét nagyot arattak az őrsújfalusi És?! Színpad tagjai. Meglehet a sokéves tapasztalat, meglehet a nézők nevetni akarása tette az előadást ilyen nagysikerűvé. A publikum vastapssal jutalmazta a "Hétköznapi komédiákat". Talán épp azért, mert ilyen könnyed darabra vágyott a közönség. A díszlet rendkívül ötletes, egyszerű volt. Sok kellék segítette továbbá a szereplőket. Köszönjük nekik a csodás hangulatot, amelyet nekünk, nézőknek szereztek! J.Ö.
A vásári komédiázás a műfaj könnyűsége ellenére a legnehezebb színjáték-forma, már ami a játékosok munkáját illeti. Kitűnő improvizációs készséget, erőnlétet, türelmet, hangerőt, mozgáskultúrát igényel. A játékos csak önmagába kapaszkodhat, nincsenek fénytervek, homogenitás, takarások. A világosításról a Jóisten gondoskodik, a hangosításról a Játékos tüdeje, az alapzajt pedig a madarak, a szél, az autóduda, a gyereksírás, fecsegés adja. Közönség nincs, a közönséget be kell szerezni. A potenciális közönség jön-megy, iszogat, kvaterkázik, figyelmetlen és fegyelmezetlen. Meg kell őt állítani ezen tevékenységében, odaédesgetni, ottfogni, lekötni, mert negatív véleményét igen gyorsan, – távozásával – nyilvánítja ki. A játszó feladata tehát, hogy a járókelőket nézővé avassa, hogy őket térből és időből kizökkentse, megnevettesse, vagy gyorsan valami bölcsességgel nyakonöntse… hogy megszeretgesse, hogy a gyerekek száját kitátsa, hogy a játék örömét a Világba kiáltsa. Az őrsújfalusi És?! Színház vásári komédiája mindezeket megteszi velünk. Hallatlan bájjal, jó ízléssel, életerővel bírnak, odaadással idézik meg a régfeledett, vásári játékok szellemét. Ha tehetném, a fiatal színész-tanoncokat rögvest pálmájuk elején „kiraknám” az utcára. Tanulni önmagukat, egymást, mozgást, beszédet, improvizációt, és nem utolsó sorban a játék örömét. Mert úgy érzem nem csak mi szórakozunk, nevetünk, hanem ők is. Ez az öröm ránk ragad, mint kisgyerek szájára a vattacukor, és mosolygunk, mosolygunk hazafelé az utcán a szembejövőkre, akik ezt persze nem tudják mire vélni, és visszamosolyognak. Ilyen egyszerű az örömöt tovább adni. Ők nekünk, mi egymásnak. Szívből. És… T.K.Á.
3
2007. június 20. SZERDA
Előrejelző 2007. június 20. – szerda VMK – 21.00 A komáromi Selye Egyetemi Színpad bemutatja Witold Gombrowitz: Yvonne – című szín-játékát Rendezte: Csengel Mónika „Amikor a körülmények súlya alatt összetörünk, s rákényszerülünk, hogy belsőleg teljesen átalakuljunk, a nevetés az egyetlen támaszunk. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz rá, hogy porhüvelyünk minden fájdalmas változásától függetlenül megőrizzük emberségünket.” Witold Gombrowitz
A Duna Televízió A nemzet televíziója
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ Beszélgetés Cselényi Lászlóval, a Duna Televízió elnökével a Duna Televízió népszerű műsorvezetőivel: Banner Gézával, a felvidéki származású Ciprusz Évával és Asbóth Józseffel. Kellemes, kötetlen beszélgetés és kívánságok teljesítése a RÉV-ben Csütörtök délután öt órakor! 2007. június 21. – csütörtök VMK – 13.30 A NEFISZ, a Nemesócsai Ifjú Színjátszók bemutatják ILLYÉS GYULA: TŰVÉTEVŐK című parasztkomédiáját Rendezte: Csorba István
Yvonne – mint egy vonzó és iszonytató, bűvöletes tárgy – leleplező tényezőként működik. Talán megtudjuk, kik és milyenek vagyunk… Miért van szó egy képzeletbeli királyság hamis udvartartásáról? Tulajdonképpen kik ők? És – alapjában véve – mi kik vagyunk?
Fesztiválklub RÉV – Magyar Kultúra Háza – 22.30 óra
Benkó Ákos és Zsapka Attila koncertje 4
A csoport a helyi Móra Ferenc Alapiskola tanulóiból alakult 1998-ban. Több éven keresztül a március 15.-i ünnepségekre készítettünk műsort. Így került bemutatásra több rockopera – A költő visszatér; Attila, az Isten kardja; István, a király; A megfeszített. Majd egy merész váltás után a Pomádé című musicalt állítottuk színpadra. Idén egy prózai darabbal készültünk, Illyés Gyula: Tűvétevők című művével. Ez egy falusi komédia, a nagyravágyás, zsugoriság, kapzsiság, egyszerű tipikus példája fantasztikus humorral fűszerezve.
2007. június 20. SZERDA
Találkozzunk a VASÁRNAP asztalánál! Újabb kedvezményes akció a helyszínen fizetőknek! A Vasárnap stábja várja a Kedves Érdeklődőket a VMK épületében, és az éppen aktuális előadások színhelyén.
Aki ott helyben előfizeti a Vasárnapot, még a kedvezményre is kedvezményt kap! 2007. június 21. – csütörtök RÉV – 15.00 Samko Tále (Daniela Kapitáňová): TEMETŐ-KÖNYV (Kniha o cintoríne) groteszk élet-játék A komáromi születésű írónő első könyvének színpadi változata, melyet immár 16 nyelvre lefordítottak és mint világsiker jutott el hozzánk, remek karakterábrázolás, kiváló nyelvi-irodalmi stílus, abszurd humor – és a színész számára jutalomjáték.
Az Érsekújvári Rockszínpad nyilvános főpróbája június 21-én, csütörtökön reggel 9 órakor a VMK-ban Andrew Lloyd Webber - Tim Rice:
Az Adulár egy kő, ami hideg. Annak aki előrelát, addig kell szorongatnia az Adulárt, amíg fel nem melegszik. Aztán, amikor már annyira felmelegedett, hogy rendesen meleg, oda kell adni az öreg Gusto Ruhénak. És akkor ő összevissza hörög, meg egyebek és krétával leírja az aszfaltra az előrelátását. Nekem azt írta, hogy: „Könyvet fog írni a temetőről.“
Színjátszó tábor 2007 Színjátszó tábort rendez Udvardon a Komáromi Jókai Napok Alapítvány 2007. augusztus 3. és 12. között. A táborba jelentkezni a fesztivál egész ideje alatt lehet a stábon. Részvételi díj 1500 korona. Reggeli, ebéd, vacsora, szállás biztosítva.
Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!
József és a színes szélesvásznú álomkabát musical két részben
A 44.Jókai Napok szervezői köszönik az alábbi támogatók hozzájárulását a fesztiválhoz, akik könyvjutalomban részesítik a fesztivál díjazottjait, illetve résztvevőit:
Diderot könyvesbolt Madách-Posonium Szövetség a Közös Célokért Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 5
2007. június 20. SZERDA
Hold-varázs – Amikor a színház szeretetből születik Nagy-nagy örömöt szerez az idei fesztiválon, hogy a felolvasószínház után, ma este is egy olyan produkciót volt szerencsém látni, amely garantáltan az alkotók színház iránti szeretetéből született. Igen megnyugtató ez, mert alátámasztja az együttlétünk létjogosultságát és őszinteségét. Ismerem és szeretem a rendezőt, láttam már őt sokszor, sokféle helyzetben. János az egyik ember, akit bármi történik, bármit tesz vagy mond - nem tudok nem szeretni. Tegnap este ült a Rév-ben, talpig fehérben, kezében egy levesestálnyi csipsszel, és valami irtózatos lendülettel, már-már neurotikusan nyomta a krumpliszeleteket az arcába. Kérdezem, mi a baj… Háromnegyedévnyi munkája mérettetik itt meg - mondja, és mesél pár dolgot arról, hogyan is kezdődött. Aztán még pár villanás ma, napközben – ekkor már teljesen nyugodtnak tűnik. A színjátszók egy részét is ismerem innenonnan, végülis a Visszhang a közös gyökerünk. Fölnézek rájuk azért, mert nem csak ácsingóztak a tollforgatás közepette arról, hogy milyen lenne a színpadon, hanem át is lépték ezt a határt. A téma klasszikus háromszögben mozog: színházszerelem-halál. Az eszközhasználat, a színek, tárgyak, fények és árnyak kezelése varázslatos, a játék néhol klasszikusan amatőr, néhol félelmetesen erőteljes, ami ugye teljes mértékben helyénvaló, sőt...
Az első percekben nehéz volt felvenni a ritmust, játszóknak és nézőknek egyaránt, de aztán volt a nyitójelenetben egy teljesen kézzelfogható pillanat, amikor előbbiek belezuhantak a helyzetbe, magukkal vonva az utóbbiakat is, és onnantól rendben volt minden. Nem könnyű, ugyanakkor remekbeszabott szövegekkel dolgoztak a Köd Színház tagjai, viszont az egyik legnehezebb körülménnyel, a terem akusztikájával nem mindenkinek sikerült megküzdenie. Az egyébként szép hangú Dobos Boglárka (Margaréta) lendületes és leleményes mondataiból például alig lehetett érteni valamit. Nem úgy a Dromedár urat alakító Finta Márk esetében, aki várakozásainkon túlmenően nyújtotta az előadás legkiemelkedőbb alakítását (vagyis: sejtettem, hogy jó lesz, nadehogy ennyire…). Félelmetesen hihetően őrült, aki valami elementáris energiával képes robbanni, és valami igényes humorral, ripacsságtól mentesen, könnyedén, mintha minden nap ezt csinálná. És az előadás végén, amikor a Hold végigvonul, az az érzés kerít hatalmába a régiszépidőkből, amikor az újvári gimisek hozták a mozgásszínházas performanszokat, valami olyan energiák mozognak bennük és körülöttük (bennem és körülöttem), rég nem érzett ízek jönnek elő újra. És minden tünetet produkálunk, ami arra utal, hogy mély, komplex élmény volt: percekig ülünk még a játéktérben, nehéz megszólalni, emészteni kell. Huhh. k
Mese a megfeneklett hajóról
Szerinted? Dromedár úr Margarétát vesz Ágica: Nagyon jó volt, főleg Dromedár úr és Margaréta. Feco: Nekem a legjobban Margaréta tetszett. Nagyon hitelesen játszotta el, illett neki a szerep, persze pozitív értelemben. Zoli: Jó színészi alakítások, csak sajnos Margaréta nagyon halkan beszélt. Anna: Jó volt, csak hátulról nem lehetett látni. Ancsi: Nekem a zene tetszett a legjobban, nagyon hatásos volt, beleéltem magam. Vivi: Fantasztikus volt, kicsit elvont, de meg lehetett érteni.
6
Telnek, múlnak a percek, órák, napok, de mind hiába. Már öt éve vagyok rendszeres követője a Jókai Napok műsorainak, de az eddigi két nap programja nem volt valami lenyűgöző számomra. Sajnos azt tapasztaltam, hogy manapság a modern művészetet már nem lehet mással társítani, csak vulgarizmussal és szexuális elemekkel, mintha a rendezés fontossága háttérbe szorult volna... Tegnap este egy Jókai Napokhoz nem méltó darab tárult a nézők elé. A darab kidolgozatlansága és dramaturgiai hiányosságai már az elején kitűntek. Hiányosnak mondható a helyszínek és jelenetek aprólékos kidolgozása, az egész mintha egy hatalmas zűrzavar lett volna. Egyszerűen miről szólt ez? A történet mintha megfeneklett volna. Az egész előadás alatt vártam a sztori csattanóját, de valahogy nem lett belőle semmi. Egyszerűen nem ragadja magával az embert. Hiába, hogy a végén meghal az elnyomó (igazgató), magát ezt a tényt azonban mégsem érzem feloldozásnak. Hiányoznak azok az elemek, amelyekre ez a vég alapozva van. Olyan, mintha a mű nem alkotna egészet. Az előadásról kijövet feltettem magamban azt a kérdést, vajon csak nekem furcsa ez az egész? Mígnem Révbe érkezésem után több ismerősöm véleménye hallatán rájöttem, hogy talán nemcsak bennem vannak kétes érzések a darabbal kapcsolatban. Mindenkin az a tipikus kínos csend uralkodott, de sajnos nem a katarzis miatt. A tavalyi szereplésük ismeretében kíváncsi lennék, hogy vajon mit tudott volna ez a csapat, ha egy jobb lehetőséget kapott volna... -V-
2007. június 20. SZERDA Csengel Mónika minden évben oroszlánrészt vállal a Jókai Napok szervezésében. Idén, sok egyéb tevékenysége mellett, rendezésre adta fejét. Hogy miért? Beszélgetésünk során ezt is megkérdeztük... Mikor fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy te is rendezői munkába kezdesz? Már nagyon régóta dédelgetett álmom, hogy kipróbáljam magam rendezőként is, ne csak dramaturgként. Tavaly nyáron nagyon sok impulzust kaptam, nagyon sok irányból, hogy mostmár ideje lenne... Nagyon sok ember löködött és biztatott, hogy „tessék magadat kipróbálni“. Majd jött egy csapat, amely megkeresett, hogy szeretne velem dolgozni, így aztán ez megadta a végső lökést. Anno te is Gimiszes voltál, Kiss Péntek József mellett pedig rengeteg tapasztalatra tettél szert, gondolom megszületett benned egy elképzelés, amit szerettél volna megvalósítani... Jóska bá mellett tényleg nagyon sokat tanultam. A színjátszói múltam azonban még az alapiskolában kezdődött, azután jött a Gimisz, amit mi kezdtünk, mi voltunk az alapító évfolyam. Kialakult bennem egy kép, milyen színház is az, amit szeretnék csinálni. Elég biztosan tudtam azt, milyen formák azok, amikkel én szeretnék dolgozni. Milyen színházi formák, és milyen játékok. Gyakorlatilag a darab is adta magát. Mi alapján választottad a darabot? Nagyon sok mindenen gondolkodtam, gyakorlatilag az egész nyaram, és az ősz is erre ment el, és ahogy ismertem meg a társaságot, úgy szűkült a kör, aztán a végén maradt az Yvonne. Hogyan sikerült a társaságot megszervezni? Mindenkit ismertél már a kezdetekkor?
Összejött egy jó kis csapat Nem, a csoportból néhányan régi Gimiszesek voltak, ők azok többek közt, akik megkerestek, hogy szeretnének dolgozni, én pedig mondtam, hogy nincs akadálya. Velük is, tehát három-négy emberrel is nagyon szívesen dolgozom, de mondtam nekik ha többen lesznek annál jobb, és így fogták magukat, és szerveztek egy csapatot. Mikor kezdtetek el igazán próbálni? Milyen hangulatban teltek a próbák? Magát az előadást január végén kezdtük próbálni, de már ősztől kezdve ismerkedtünk, drámajátékokat játszottunk, építettük a csapatot. Akkor elmondható, hogy egy abszolút jó csapat jött össze... Én nagyon büszke vagyok rájuk. Le a kalappal előttük, amiért végigcsinálták. Milyenek az elvárásaid? Mit vársz a darabtól? Nincsenek elvárásaim, csak szerettem volna véghez vinni azt, amit elkezdtem, szerettem volna befejezni, szerettem volna színpadra állítani azt, amit megálmodtam. Ez sikerült, nekem már ez öröm. Már az is sikernek számít, hogy összejött egy jó kis csapat, mely jól érzi magát együtt. Szeretnek együtt dolgozni, szeretik, tisztelik egymást, az nélkül ezt az előadást nem tudták volna megcsinálni. Ha úgy teljesítenek, ahogyan a premieren teljesítettek, akkor az már nagyon jó lesz. Honnan gyűjtöd az energiádat, hogy a fesztivál szervezése mellett, műsorvezetői szerep mellett még rendezésre is marad időd?
Nem tudom honnan szedem az energiámat... Vannak olyan reggelek, amikor felébredek és nem tudok kiszállni az ágyból, de aztán megrázom magam és megyek tovább. De hogy honnét jön az energia, nem tudom... Szervezői szempontból mit vársz a fesztiváltól? Ha legalább annyira jó lesz, mint amilyen a tavalyi volt, már akkor is elégedett leszek, mert a tavalyi visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Körülbelül ugyanazt várom; hogy érezzék magukat jól itt Komáromban azok, akik ide jönnek. A zsűri pedig legyen korrekt, de ők amúgy is azok, tehát ezzel nincs is gond. Ezek után majd lehet álmodozni a 45. Jókai Napokról... Hát, arról már álmodozunk. Az egyik fesztivál még le sem zárul, de a tervek a következő évre már rajzolódnak. Merthogy jövőre jubilálunk... Továbbra is tervezed a társulattal való munkát? Igen. Volt egy jó kis beszélgetésünk a premier után; olyan válaszokat kaptam, kérdezés nélkül, hogy ők folytatni akarják, együtt akarnak maradni, és hajrá jövőre... Ezt én reméltem is, és ennek fényében már keresgettem anyagokat, úgyhogy a nyaram és az ősz megint azzal fog telni, hogy szűkítem a kört, mert már most sok ötletem van a következő évre is... Sok sikert kívánunk a további munkához! Tompa Gabriella
7
2007. június 20. SZERDA
Ördög tudja… Az alsóbodoki MÖSZ Diákszínpad másodszor szerepel a Jókai Napok keretében. Idei szereplésükkel kapcsolatosan a csapat rendezőjét, Csizmadia Gabriellát kérdeztük. Akkor idén már nem vagytok Miért pont erre a darabra esett boldogtalanok... a választás? Tavaly sem voltunk, csak megtaníSokat keresgéltünk, szerettünk volna valami komolyabb témával tottuk a közönségnek, hogyan boldogtalanok, foglalkozni, de az a tervünk kudarcba legyenek fulladt. Aztán tulajdonképpen úgy mazochisták... Hogy érzed, sikerült felkészülajánlották nekem ezt a mesét, ami igazából egy mesesorozat. Meg- nie a csapatnak? Őszintén szólva, ez most nagyon néztük dvd-n, megtetszett és így húzós volt, mert több versenyre is aztán feldolgoztuk. Milyen formában mutatja be ez készültünk, voltunk más színjátszó fesztiválon is, még az előző darabbal. a mese az ördögöt? Több formában, több szerepben, Tulajdonképpen március végén kezdtünk el igazából foglalkozni a több szereplőn keresztül... Két mese ötvözéséről van szó. darabbal úgy, hogy a társulat összes A mese általában vidám fiú tagja érettségizett. Ráadásul én is érettségiztettem őket? Volt amikor hangvételű műfaj... Így van. Az író, Jan Werich, a cseh kénytelenek voltunk hétvégére is abszurd dráma úttörője. Ez a mű ere- maradni, másképp nem készült volna detileg egy bábjáték. Már mozikban el. A próbák nagyon jó hangulatban is adják, Fimfárum 3. címmel, egy teltek, nagyon jó kis csapatról van csokorba kötött változatként. Ezek szó. Szeretik egymást, tudnak együtt elég modern mesék, érdekes kísér- dolgozni, maximálisan megbízom letezésnek tartom, ezért is tetszett bennük. Beszélgetésünk az előadás után meg. Modernségük ellenére, a megjelenni, de azért mesék elemei; számai, szimbólumai, fog mit vársz a felépítésük ugyanúgy működik, de megkérdezem, mégis van bennük valami, ami maivá darabtól, mit vársz magától a feszteszi őket. Talán a modern, abszurd tiváltól? Szerinted díjjal távoztok az gondolkodás. Az abszurd talán egy idei fesztiválról? Mi mindenhová úgy indulunk, kicsit erős kifejezés rá, mert teljesen követhető, egyszerű történetek, vis- hogy egyáltalán nem gondolkodunk nyereményekben, csak hogy tényleg zont frissek, maiak.
Visszhang, a fesztivál újságja Berta Mátyás, Czékus Péter, Finta Alexandra, Finta Márk, Görözdi Szilárd, Horváth Gergő, Németh Noémi, Pelcsák Éva, Vargha Melanie Főszerkesztő: Tompa Gabriella
Lapzárta naponta 12.00 óra 8
arról szóljon, amiről szólnia kell. Nálunk ez nem téma. Az volt a lényeg, hogy sikerüljön felkészülni. Ami nagyon fontos, és ami mindig a célunk, hogy mi jól érezzük magunkat a fellépés közben, és persze a közönséget is szeretnénk szórakoztatni. Reméljük, sikerül valamit nyújtanunk az embereknek, hogy nem lesz kínos, hogy nem fognak bennünk csalódni. Tavaly pozitív kritikát kaptatok... Igen, úgy éreztem, tavaly sikerült. Azt a darabot többször is előadtuk, és nekem úgy tűnt, az a darab élt. Én ettől az előadástól is ezt várom. Hogy éljen, hogy élvezhető legyen.
Tompa Gabriella
Támogatók A SZK KULTURÁLIS MINISZTÉRIUMA REGIONÁLIS ÉS KISEBBSÉGI KULTÚRÁK FŐOSZTÁLYA SEKCIA MENŠINOVEJ KULTÚRY MINISTERSTVA KULTÚRY SR NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM – BUDAPEST NYITRA MEGYE ÖNKORMÁNYZATA ÚRAD NITRIANSKEHO SAMOSPRÁVNEHO KRAJA KOMÁROM VÁROS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KULTURÁLIS INTÉZETE A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ AZ ÉRSEKÚJVÁRI REGIONÁLIS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT REGIONÁLNE OSVETOVÉ STREDISKO, NOVÉ ZÁMKY A CSEMADOK KOMÁROMI VÁROSI SZERVEZETE
