h a n g Visszhang hang 2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
4.
A 44. Jókai Napok fesztivállakóinak napilapja
2. oldal
YVONNE
Vélemények a 2. oldalon
Az ördög tudja
6. oldal
Múzeumi Szalon:
Ferenczy Anna
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Fimfárum... méghogy az ördög tudja? ...és szerda délután Csizmadia Gabriella, a MÖSZ rendezője színházzá változtatta Jan Werich nagyszerű meséit, semmit sem kérdezve, csak odatéve; ördögöstül, emberestül, tanulságostul, mindenestül. Tovább is van ám... Szóval berontott a Jókai Napok tematikái közé egy mesével, hozva mindent, amit már megszokhattunk: kamara előadást árnyjátékkal, abszolút közönségbarát humorral, és mindezt eddig nem látott taktikai érzékkel kombinálva, végre ötletestül. És ha valami élvezhetővé tehet egy darabot az az, hogy minden utolsó kis tárgynak jelentősége van, hogy nincs kihasználatlan tér és objektum, hogy ami nem fér el a játéktéren, azt behozzák és a darab részévé teszik. Mindezt kellemetlen szünetek nélkül, sokszor komikus némajátékkal. Fontos tudni, Csizmadia Gabriella nem színészeket hozott, hanem elszánt bevállaló játszókat, pontosan felmérve, hogy brillíroznia senkinek sem kell egy amatőr színjátszó diákszínpadon. Olyan dolog ez, hogyha van egy lelkes, együtt lélegző csapat, egy remek színházkészítő nézőponttal megáldott rendezővel, már nem kell nagyokat játszani, mert senki sem kérheti számon. Talán egyszer annak is eljön az ideje, viszont addigra - bízom benne - még több színészi játékkal, sokszoros díjazott lehet az alsóbodoki társulat. Egy valami biztos, nem Csizmadia Gabriellán fog múlni… Horváth Gergő
Szerinted? – Fimfárum Pipacs: Tetszett, a Lakály előtt le a kalappal. Csízió: Nagyon tetszett, fantasztikus volt a szatír jelenet, jó volt, hogy ilyen merészek és vadak voltak, a méz, a toll... Igen jóó. Gábor: Rettentően jó volt. Palilány: A Gróf volt benne a legjobb. Cupi: Jó volt, bár nem értettem, hogyan függött össze a két sztori. Évike: Nagyon élvezhető előadás volt, végig lekötötte a figyelmemet. Alex, Évi
Szerinted? – Yvonne Ági: Erőteljes darab, jól esett, hogy végre ilyet is láthattam. Gábor: Tetszett a darab, Yvonne játéka egészen magával ragadott. Seth: A meleg ellenére élveztem, bár egy-két ponton érthetetlen, néhol elvesztettem a fonalat. Anonym: Till Timike nagyot alakított. Béla: Meleg volt, egyébként rendkívül szimpatikus a társulat. Aranyosak voltak. Fanni: Talán jobban tetszett volna, ha nem kerülget az ájulás, ha láttam volna valamit, és ha nem kellett volna kimennem a felénél levegőzni. PiPPancs: Sok tehetséges ember verődött itt össze. Hatásos volt, gratula! Pévi
2
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Pofonofon színes szélesvásznú álomkabátban Szódás: Szörnyűség! Gyalázat! Rágalma a bibliai történetnek! Marketing menedzser: Óriási! Ragyogó! Taps, sőt tapsvihar! Szódás: Kérem, uram, maga nem normális! Ez maga szerint mi volt? Minden villogott, cuppogott, csillogott, én meg nem tudtam, hova nézzek, aztán a színpadon oda nem illő szereplők ugrabugráltak. Marketing menedzser: Fiatalember, ön nem ért hozzá! Látta a nézőteret? Telis-tele volt diákkal. Jó, ez az előadás most nekik lett meghirdetve, de ez a darab nekik szólt. Az ifjabb nemzedéknek. Akik nem tudják, ki az a József. Akik gyakorlatilag annyit tudnak a Bibliáról, hogy az egy könyv. Ószövetség, Újszövetség...? Mit tudnak róla? A többség nem tud semmit a vallások sokszínűségéről, nem is érdekli. És ha most ezt az előadást belebugyolálták volna szürke köntösbe, fénylő keresztet állítottak volna a háttérbe, és súlyosan-érzelmesen, bibliai nyelven eljátszották volna a történetet, a közönség elalszik. Szódás: De hát pom-pom lányok? De hát Elvis? De hát árnyjáték és akciófilm-mozzanatok? Marketing menedzser: A fiatalságot a fénnyel lehet megfogni, a hanggal, a látvánnyal, az ismerős arcokkal, azokkal a nevekkel, akiket ők is ismernek. A darabban örülnek Józsefnek az emberek. Lehet, hogy nem pompom lányok, de biztos akkoriban is volt örvendezés, táncolás, boldogságuk kimutatása... Miért Elvis? Mert a fáraó megfoghatatlan. A király, bocsánat, a KIRÁLY viszont ismert számukra is. Örüljön, hogy nem Jimmy volt. Ami pedig a trükköket illeti: reklám. Eladható. Az a jó reklám, amiről beszélnek. Erről fognak. Szódás: Reklám? Akkor viszont a cigány miért nem maga Győzike volt? Marketing menedzser: Mert nem szemétdombról, hanem reklámról beszélünk. Szódás: Tegyük fel, hogy enyém a darab. Megvenné? Marketing menedzser: Alkudnék rá. Lenyomnám a felesleges lézer showt, mert a nézők háta mögötti zöld csíknak nincs értelme. Kidobnám a projektort, mert
azon kívül, hogy "10 perc szünet következik", erőltetett volt. A diszkófényeket és a buborékfújót eladnám egy lemezlovasnak, de egyébként megvenném. Mert olyan, mint a Passió. Eljátszhatjuk a történetet úgy is, ahogy mindenki más csinálja, de akkor unalmas és semmitmondó lesz. Egy a millióból, kit érdekel? Vagy bonthatunk formát, lázadhatunk, arcul csaphatjuk a világot. Most pofozkodás volt. Hangos és látványos. Erről beszélni fognak. Holnap is, holnapután is. És ezért le a kalappal! -tas-
Szerinted? József és a színes szélesvásznú álomkabát Palilány: Eltúlzott. Voltak jó megoldások, de a rendezés megint nem volt jó. A tavalyi előadásuk sem tetszett. Szerintem túlzásokba esnek. Orsi: Inkább nem mondok véleményt. Rita: Fantasztikus volt. Viki: Gusztustalan. Ez nem színház, csak ripacskodás… Pévi: A zene nem volt rossz, de hiányzott belőle a szöveg. Anna: Igényes volt. Ötletes volt az ének. A lehetőségekhez képest jó volt. Panni: Technikailag, színészileg, zeneileg jó volt. Alex és Pévi
3
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Előrejelző 2007. június 21. – csütörtök RÉV – 20.00 A losonci Kármán József Színház bemutatja Egressy Zoltán: SÓSKA, SÜLTKRUMPLI című vígjátékát Rendezte: Krizsik Alfonz A bíró és két partjelzője a mérkőzés elején, a szünetben és a végén feltárja emberi „értékeit“ – a többi majd kiderül. A tavalyi siker után természetesen újra Alfi – Krizsik Alfonz rendez Losoncon. Idén csak hárman játszunk. Egyrészt gyorsabban haladtunk – van aki lassan tanulja a szöveget – másrészt kevés időnk volt. Kipróbáltunk egy új tagot Zsombor személyében (Székelyföld szülötte). No, a sikerhez reméljük a közönség szeretete is elég...
2007. június 22. – péntek VMK – 14.30 Az Epopteia Társulás bemutatja Jevgenyij Griskovec: HOGYAN ETTEM KUTYÁT című művét
2007. június 22. – péntek VMK – 18.30 A NYEKK bemutatja AZ ŐRÜLT MESÉJE című színpadi játékot Woody Allen novellái alapján Rendezte: Horváth Virág „Még egyetemi éveimben történt meg velem, hogy képtelen voltam megkettyinteni egy szexis csajt, akinek egyetlen fejmozdulata halványan emlékeztetett Rifka nénémre. A lány ezerszer vonzóbb volt, mint gyermekkorom mókusképű nagynénje de a gondolat, hogy anyám nővérével szeretkezem, helyrehozhatatlanul tönkretette a pillanatot...“ Harold Cohen
A 44. Jókai Napok szervezői köszönik az alábbi támogatók hozzájárulását a fesztiválhoz, akik könyvjutalomban részesítik a fesztivál díjazottjait, Elbeszélő: Gál Tamás Rendezte: Czajlik József
Fesztiválklub RÉV – Magyar Kultúra Háza – 22.30 óra
Retrobuli a Big Man Banddel 4
illetve résztvevőit:
Diderot könyvesbolt Madách-Posonium Szövetség a Közös Célokért Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Találkozzunk a VASÁRNAP asztalánál! Újabb kedvezményes akció a helyszínen fizetőknek! A Vasárnap stábja várja a Kedves Érdeklődőket a VMK épületében, és az éppen aktuális előadások színhelyén.
Egyedül nem megy! Légy a Visszhang munkatársa! Ha délig leadod rövid írásod a stábon, este megjelenik!
Aki ott helyben előfizeti a Vasárnapot, még a kedvezményre is kedvezményt kap!
Bennünket minden érdekel:
Színjátszó tábor 2007
Elő a tollat és a papírt!
Színjátszó tábort rendez Udvardon a Komáromi Jókai Napok Alapítvány 2007. augusztus 3. és 12. között. A táborba jelentkezni a fesztivál egész ideje alatt lehet a stábon.
Támogatók
Részvételi díj 1500 korona. Reggeli, ebéd, vacsora, szállás biztosítva.
Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!
A FESZTIVÁL DÍJAI: Fődíj Nívódíj felnőtt színjátszó együttes Nívódíj diákszínjátszó együttes
vélemény, kritika, üzenet.
A SZK KULTURÁLIS MINISZTÉRIUMA REGIONÁLIS ÉS KISEBBSÉGI KULTÚRÁK FŐOSZTÁLYA SEKCIA MENŠINOVEJ KULTÚRY MINISTERSTVA KULTÚRY SR NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM – BUDAPEST NYITRA MEGYE ÖNKORMÁNYZATA ÚRAD NITRIANSKEHO SAMOSPRÁVNEHO KRAJA KOMÁROM VÁROS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KULTURÁLIS INTÉZETE A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ
A legjobb rendezés díja A legjobb női alakítás díja A legjobb férfi alakítás díja Ferenczy Anna-díj
AZ ÉRSEKÚJVÁRI REGIONÁLIS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT REGIONÁLNE OSVETOVÉ STREDISKO, NOVÉ ZÁMKY A CSEMADOK KOMÁROMI VÁROSI SZERVEZETE
A Csemadok OT díja Díj a legkreatívabb előadásnak Csémy Éva díja
Szervezők
A VASÁRNAP magazin különdíja
KOMÁROMI JÓKAI NAPOK ALAPÍTVÁNY
A pénzjutalommal járó díjakat Komárom Város adományozza. A zsűrinek jogában áll bármely díjat megosztani vagy visszatartani, illetve más kiemelkedő alakításért odaítélni!
A KOMÁROMI VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT A CSEMADOK ORSZÁGOS TANÁCSA 5
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Ferenczy Anna 1933. augusztus 16-án született Nyitragerencséren. Az alapiskoláit 1939. és 1947. között szülőfalujában végezte1948/49-ben az elecskei Állami Gazdaság mezőgazdasági idénymunkása; 1949-ben kiscseléd. 1950. augusztus 1-től 1952. október 1-ig Pozsonyban az Állami Faluszínház magyar tagozatának drámai színésze. 1952. október 1-jén Komáromban a Magyar Területi Színház alapító tagja, és egészen a nyugdíjazásig – 1989. augusztus 18-ig – ennek a társulatnak vezető színésze. Főbb szerepei: 1953 – Bozi Marika (Tűzkeresztség), 1958 – Lujza (Ármány és szerelem), 1964 – Böske (Kismadár), 1966 – Carlotta (A néma levente), 1968 – Elisabeth (A salemi boszorkányok), 1970 – Anna (Anna Karenina), 1975 – Baradlayné (A kőszívű ember fiai), 1989 – Nagymama (A nagymama), 2003 – Higginsné (My fair lady). Pályafutása során több mint száz szerepet játszott, vendégszerepelt Magyarországon is. Húsznál is több hagjátékban működött közre a pozsonyi rádió magyar adásában. A szlovákiai játékfilmgyártás 2003-ban találta meg őt. A legjobb női alakítás díja A szovjet drámairodalom országos seregszemléjén: Anya – Ibragimbekov, Homokon épülő ház. 1982: Érdemes művész, 2001: Pribina-díj, II.fokozat. Műgyűjtőként elsősorban a (cseh)szlovákiai magyar képzőművészek alkotásait vásárolta. Kötetei: Pitypangkoszorú (szociográfiai családregény), Zoboralji mesék, Csintalan mesék. Komáromban és Dunaradványban él.
Vallomástöredékek ...Nem termettem falusi életre. Álmaimban szárnyaim nőttek, és elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal megszököm otthonról. Otthon gyakran szerepelgettem a zárdai és a falusi ünnepségeken, és amikor 1950-ben megalakult a faluszínház, éltem az alkalommal, és jelentkeztem a színésztoborzást végző Fellegi Istvánéknál. Sosem hittem volna, hogy éppen engem, a bokorugró szoknyás, két copfos, kopott bőröndös, idétlen tájszólással beszélő lánykát fognak kiválasztani. Amikor az évad elején bekopogtam a társulathoz, hogy „engem is fővettek“, leendő kollégáim biz´isten halálra röhögték magukat... Persze, sok jóindulatú segítőtársam is akadt, s nagyon jó, összetartó csapattá kovácsolódtunk. ...1952-ben Fellegi Istvánt, az atyuskát, bízták meg a Magyar Terület Színház létrehozásával, ahova mi is követtük őt, s október 1-jétől hozzáfogtunk a színházalapításhoz. A hajdani legényegylet épületét saját kezűleg pofoztuk át színházépületté – teljesen ingyen fűrészeltünk, szereltünk, festettünk... Fellegi direktor a saját pénzén etetett bennünket. Soha annyi mustáros meg lekváros kenyeret nem ettem, mint a „hőskorban“. De zokszó nélkül bármit vállaltunk – nagyon akartuk a magyar színházat. ...Januárban mutattuk be az első darabot, Urbán Ernő Tűzkeresztségét. A torkomban vert a szívem, annyira izgultam. De amikor meghallottam a közönség zongását meg ovációját, visszatért a bátorságom. Később egy-egy előadást harmincszor vagy még többször is eljátszottunk. Ünnepnek számított minden fellépésünk. A falvakban birkát vágtak az érkezésünkkor, megvendégeltek, elszállásoltak, óriási szeretettel fogadtak mindenütt. Dérynéhez hasonlóan utaztunk (még trágyásszekéren is!), de leginkább rozoga autóbuszon, amit a Faluszínháztól örököltünk. Olyan volt, mint a Don Quijotte lova – hiszen nemegyszer cserbenhagyott minket. ...Negyven
évnyi
színészmúlttal
a
hátam mögött, nyugdíjasként létrehoztam a Ferenczy Anna-díjat, hogy szerény lehetőségeim szerint támogassam a Jókai Napokon és a társulatunkban felbukkanó ifjú tehetségeket. Az általuk gyújtott fáklyát minden körülmények között tovább kell vinni!
6
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
...a nem-megértés megfeneklett hajójáról... ...a történet ugyanis nem másról szól, mint a nemmegértés megfeneklett hajójáról. A tegnap esti Visszhangban megjelent egy cikk, egy kritikus elmélkedés -Vtollából, a tegnap esti Dromedár úr Maragétát vesz című darabbal kapcsolatosan. Szép műfaj ez, a világ és önmagunk megértéséhez, a dolgok valahova helyezéséhez, és így a színházéhoz is a legalkalmasabb. A Kritika. Kulcsszó ez, ami egyesek kezében a megértéshez való hatalom, mások kezében felelőtlenség. Végtelenül fontos, hogy minden ember más kritikai nézőponttal viseltetik a dolgok iránt, de épp ilyen léyeges, hogy valahol megvan a közös lényeg, az esszencia, még akkor is ha a mai világ a szubjektivitás fellegvára, a nagybetűs ego. Szükségszerű a lényeg, kell, mert vannak általános értékek mindenhol, beleértve a színházat is. Nem jelenthető ki ugyan, hogy a legjobb darabot láthattuk a Jókai Napok keretében. Ezt senki nem állítja, viszont -V- hajója az, ami igazán megfeneklett. Hogy mennyire kidolgozatlan a darab? Az igazgató maga az elnyomó? Hiányosak-e a helyszínek? A mű nem volna egész? Először is a legfontosabb, hogy az Igazgató létezik csupán, és az ápolónő. Minden az ő fejében játszódik, s ez már a darab eleji ’’szanatórium szagból‘‘ is érződik. Amikor a beteg, haldokló Igazgató van szerepben, minden megszűnik, minden szereplő, és csak rajta van a reflektor fénye. Az ő elméje szüli meg a színházat a színházban. Már alapból van tehát két helyszínünk, a senki által sem zavart Igazgató és alteregójának, önmaga kivetülésenek világa (Költő), és az elképzelt szereplőké. Mindez egy mozdulatba került, fények le, reflektor fel. Fontos a kidolgozottság szempontjából, hogy kamaradarabot láthattunk, egyfelvonásosat, ahol a helyszínek száma igencsak korlátozott. Kettő már van, és több se kell, mert a darab sem követelte meg. Mi hiányzik tehát? Továbbá, a mű ott válik egésszé, mikor a végén az Igazgató halálával szinte meghasad az így bejezetlennek tűnő darab, pont azért, mert ez az elvont, csupán fejben megalkotott világ véget ér, nincs többé Dromedár úr, nincs többé Margaréta. Ez annál logikusabb, ha belátjuk, sosem voltak. A képzelet hívta őket életre, és a képzelet halála pusztítja el őket. Egyszóval, csattanó, az volt. A kezdeti hitből, hogy tán mindez nem igaz, bizonyosság lett. A darab egy őrült elme, az Igazgató képzelgése. Végszó... Horváth Gergő
Színház a város
Megfeneklettem?! Nem állt szándékomban bármily módon is kommentálni saját előadásunkat. Ugye ezt megérti mindenki. Viszont ebben a helyzetben szeretnék egy kis szösszenetet írni. Nem kívánom firtatni a méltó, vagy nem méltó darab néző elé tárását, végülis van egy komoly színházi emberekből álló beválogató bizottság, akik biztosan közölték volna velünk, ha nem lennénk méltóak e nívós fesztiválhoz. Egy, csak egy kérdésem van! Mondja meg kérem, tisztelt -V- úr vagy hölgy, milyen szerepet játszottam tavaly, mert azt hiszem valami mirózisban szenvedek és nem tudom. Ha az emlékezetem nem csal, Köd sem volt... vagy igen? És ha volt, akkor olyan sűrű, hogy nem láttam benne saját magam! Köszönöm! Vargha Melanie
Felelet V-nek a „Mese a megfeneklett hajóról” című cikkére Bár a cím a heves hitvitázó irodalom hangnemében született, jómagam igyekszem rövid lenni, s nem vitázni. A modern művészet sajátja, hogy megpróbálja szétfeszíteni elődei kereteit. Döntse el ki-ki maga, hogy mennyire tetszik az neki. Justus Lipsius a leideni egyetem kiváló professzora írta egy levelében a méltán híres királytükréről: „Bevallom, írása sok fáradtságomba került, de nektek írtam, nektek, s nem a tömegnek, amely nem fogja azt megérteni…” Megvallom, tényleg nem egy könnyen emészthető darab a Dromedár úr Margarétát vesz, s talán tényleg több benne a hiba, mint a dícséretre érdemes pillanat. Azt azonban meg kell jegyeznem, nagyon sok eltöltött délután, délelőtt van utánunk, rengeteg energiát fektettünk bele ebbe a szösszenetbe, még ha ezt nem is lehetett észrevenni. Továbbá, ajánlom becses figyelmébe a mélyen tisztelt cikkírónak, hogy e kedves kis csapat tavaly ősztől alkot egészet, ezért lehet - persze ez csak a személyes véleményem -, hogy kevesebbet kellene a Rév-ben a pohár fenekére nézni, s egy picivel többet foglalkozni a Jókai Napokkal, s általában a művészetekkel. -shiliquarmagamtól. Nem magamért, a csoportért próbáltam teljesíteni, hiszen majd egy éves kemény munka áll
E szürke, nyugodt kisváros, egy varázsütésre
mögöttünk. S természetesen a nézőknek is kijár a
hatalmas színházzá változott. Az utcákon sok-sok
tőlünk telhető legjobb, hisz miért is vagyunk itt?
színes ember. A munkából hazarohanó szürke tömeg
Szórakozunk és szórakoztatunk. Esztinek köszönöm
is érzi, itt valami történik. Valószínűleg nem értik,
az előadás előtti fáradtság- és feszültséglevezetést.
hogyan és miért is került ide ennyi ember. Nem
És az egész csoportnak a velük töltött egy évet, és a
tagadom, tegnap féltem. Talán a bukástól, vagy a
sok mosolyt.
nagy számú közönségtől, de azt hiszem, legfőképp
Noé
7
2007. június 21. CSÜTÖRTÖK
Buli a köbön Egy fiataloknak szóló fesztivál se létezhetne buli, fesztiválklub nélkül. Vagyis létezhetne, de nem lenne ennyire tuti. Mert kell egy hely... egy hely, ahol kifújhatjuk magunkat egy sör mellett és megbeszélhetjük az aznapi történéseket. Ezért szeretjük a Rév-et. Sör. Hideg sör, ami enyhíti a szenvedésünket. Zene nélkül mit sem érne az egész. Erről az este folyamán kitűnő kocsmazenészeink gondoskodnak. Jöhet a tánc, a mulatság és így észre sem veszi az ember, hogy már vége a napnak. Haza kell menni, ugyanis alvás nélkül, fáradtan nem lehet Visszhangozni. Buli a köbön, gyertek el, ne hagyjátok ki! LesTaT
Emlékszel? Egy kislánynak - aki jégkrémmel a kezében futott be a VMK presszójába, nevetett, csodálkozott és játszott - a színpad volt az élete. Emlékszel a pörgő szoknyákra, a Nádasban megünnepelt születésnapra, a csicsói szökésre és a soksok mosolyra? Ez a lány még őszintén és naivan élt. Illúziókkal és rengeteg mesés álommal. Megcsodálta az alkonyuló égboltot, a virágba boruló természetet, és örült minden kedves szónak. Most egy kis időre ismét visszaváltoztam őszinte, boldog, tiszta lénnyé... Noé
BALÁZS F. ATTILA
Casanova átváltozásai és Z. NÉMETH ISTVÁN
Anticitrom című könyvének bemutatója. Közreműködnek: H. NAGY PÉTER irodalomkritikus és BÁRCZI ZSÓFIA író, egyetemi tanár. ZSAPKA ATTILA, gitár Helyszín: A Csemadok Kossuth téri székháza Időpont: 2007. június 22., péntek 17.00
Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség!
8
Esteledik Leül. Kinyújtja a lábát, majd hátradől, élvezve a lemenő nap utolsó sugarait. Kezeit a tarkóján összekulcsolta, elégedetten engedte ki magából a levegőt. Benyúlt a zsebébe, előhúzott egy doboz cigit. Kivett egy szálat, majd az üres dobozt összegyűrte, és hátrahajította. A cigit bevette a szájába, a zsebeit tapogatva keresni kezdte az öngyújtóját. Keserű arccal állt fel és indult meg a legközelebbi bolt felé, amikor észrevette, hogy nincs nála. Sétál. Megáll, a rágógumit a folyóba hajítja. Szőke fürtjein megcsillan a nap. Arca hirtelen otromba grimaszba borul, és elfordítja tekintetét. Mit láthatott? Ellép a korláttól. Közelít, de nem. Nem ül le. Elrobog az egyik közeli utca felé. Nincs erő felállni, pedig érdekel, hogy miért távozott ilyen sietősen a hölgy. Egy görnyedt hátú asszony lép oda hozzám, de nem érzek rajta semmi rossz szándékot. Leguggol mellém, majd mikor felfedezi, hogy még élek, feláll, és botjára támaszkodva tovább botorkál. Egyre kevesebb az erőm. Nyár van, de nem tudok keresni magamnak egy olyan zugot, ahol végre nyugodtan álomra hajthatnám a fejemet. Két kis suhanc közeledik, egy botot rángatva. Az egyik észrevesz. Behunyom a szemem, hisz tudom, ezek sem puszta baráti társalgásra vágyva közelednek felém. Fáj. De nem merek megmozdulni. Az egyik odasúg valamit a barátjának, mire felállnak és végre távoznak. Ismét becsukom a szemem. Ez volnék én? Az lehetetlen. De miért? Máris vége, pedig szerettem nézni az embereket, ahogy a parton sétálnak, leülnek, vagy csak állnak a korlátnál. De legalább nem fájt annyira. A nap már mélyen a város mögé bukott, és a fényét is felváltották az utcai lámpák sárga sugarai. A víz nyugodtan folyik, nem zavarja meg egy árva falevél sem. Az éjszakai levegő megtelik hullaszaggal. Seth
