VédikusCsávó 2004-09-19 17:57:09 A Kereszténység eredetének vizsgálata a holt-tengeri tekercsek tükrében - elhallgatott tények Michael Baigent, Richard Leigh: Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsek körül? ...Qumran tehát jóval nehezebben volt megközelíthető, mint manapság. A környéken emberi lények csak a beduinok voltak, ide terelték tevéiket és kecskéiket a tél és a tavasz idejére, amikor a sivatag - szinte meglepetésszerűen - vizet és füvet adott. 1947 telének vagy talán kora tavaszán azonban valami mást is adott korunk leggazdagabb régészeti lelet-együtteseinek egyikét. A holt-tengeri tekercsek fölfedezésének története mára a legendák számát szaporítja. Homályos részletein a tudósok még az 1960-as években is pörlekedtek. Az első fölfedezést egy pásztorfiúnak, Mohamed adh-Dhibnak tulajdonítják. Neve azt jelenti: Mohamed a farkas. A beduinok Taamireh törzséhez tartozott. Ő úgy mesélte el a fölfedezés történetét, hogy elkóborolt kecskéjét keresve útja a qumrani sziklák közé vezette, ahol a sziklafalban nyílást fedezett föl. Megpróbált bekukucskálni, de nem látott semmit. Akkor egy követ dobott az üregbe, mire olyan hangot hallott, mint amikor egy cserépedény összetörik. Mondanunk sem kell, ez további kutatásra késztette. Fölkapaszkodott, bemászott a nyílásba, aztán leugrott és egy magas, szűk kis barlangban találta magát, amelynek szélessége nem volt nagyobb két méternél, hosszúsága hét-nyolc méter lehetett. Rengeteg nagy, mintegy hatvan centiméter magas, 25 centiméter széles cserépedényt rejtett, köztük sok töröttet. Általában úgy tartják, csupán nyolc volt sértetlen, bár ezt sohasem állapították meg teljes bizonyossággal. Elbeszélése szerint Mohamed megijedt, kihátrált a barlangból, és elmenekült. Másnap visszatért néhány barátjával, és közelebbről szemügyre vette a barlangot. Látták, hogy néhány cseréptartály nagy, tálszerű fedővel van lezárva. Az egyikben három bőrtekercs volt, szétmálott vászonba csomagolva - az első holt-tengeri tekercs, amely napfényre került csaknem kétezer év óta... ...Eleinte azt hitték, a lelet öt tekercsből állt, ám kiderült, hogy csak négyből, az egyik ugyanis kettétört. A négy szöveg közül az egyik az ószövetségi Ézsaiás könyvének jó állapotban lévő példánya, amelynek pergamenje letekerve 730 centiméter hosszú. A másik három az ~Apokrif Genézis~, ~Habakuk könyvének~ egy kommentárja és az ún. ~Közösségi szabályok~ volt. (Később nevezték el őket így a tudósok.)... ...Majd 1949-ben újabb töredékeket találtak...
1
...Az ezt követő években a tekercsekből nagy üzlet lett, és a velük folytatott kereskedés rendkívül kifizetődőnek bizonyult. Töredékeket csempésztek ide-oda piszkos bőrtárcákban, cigarettás dobozokban... ...1951 októberében a Taamireh törzs tagjai Jeruzsálembe érkeztek új lelőhelyről származó tekercstöredékekkel.... ...Saad expedíciója négy barlang fölfedezéséhez vezetett Murabbaat vádinál, valamivel több, mint 22 kilométerre Qumrantól délre és mintegy három kilométerre a Holt-tengertől. ... ... A murabbaati barlangok fölfedezése után nem sokkal a Qumran körüli kutatótevékenység is új lendületet kapott. ... ... Az ásatások öt éven át, 1956-ig folytak. Egyebek közt föltártak egy épületkomplexumot, amelyet a Plinius említette ~esszénus közösség~ településének tartottak.... ... Bár az 1952-es földerítés műkedvelő jellegű volt, egy csakugyan fontos fölfedezést mégis tettek. Március 20-án, két nappal a kutatás befejezése előtt a 3. számú barlangnak jelölt helyen a kutatócsoport két összegöngyölt vörösréz tekercset talált, vagyis inkább ugyanannak a tekercsnek két darabját. A fém az oxidáció során annyira törékeny lett, hogy nem lehetett kigöngyölíteni, ezért a tekercseket fel kellett hasítani.... ...3 év múlva kapták meg a felhasításhoz az engedélyt... ...Kiderült, hogy a tekercs kincs leltár: arany- és ezüsttárgyak, rituális edények és más tekercsek összeírása. A római invázió kezdetén a jeruzsálemi templom kincseit nyilván fölosztották számos titkos rejtekhely között, a ~Réztekercs~ - így nevezték később - pedig részletesen leírja a rejtekhelyek tartalmát és helyét. Így például: ~7. tétel. A Régi Adóház üregében a Lánc fennsíkján: hatvanöt aranyrúd.~ A kutatók szerint az egész kincs mintegy hatvanöt tonna ezüstöt és talán huszonöt tonna aranyat tartalmazott. A mai napig folyik a vita, valóban létezette-e a kincs egyáltalán. A legtöbb tudós hajlik az elfogadására, és azt is elfogadja, hogy a tekercs a jeruzsálemi templom pontos leltárát tartalmazza. Sajnos, a megadott helyek két évezred elmúltával azonosíthatatlanok lettek. A kincsből nem találtak semmit. Pedig sokan eredtek a nyomába. 1952 szeptemberében, hat hónappal a hivatalos kutatás után, új lelőhelyet találtak. Új barlangot, mintegy tizenöt méternyire a qumrani romoktól, amelyeket de Vaux és Harding tártak föl 1951ben. Itt, a 4. számú barlangként jelölt lelőhelyen bukkantak rá a
2
legnagyobb fölfedezésre - mint sejthető volt, megint csak a beduinok. Néhány évre volt szükség az anyag összerakásához, 1959re azonban a legtöbb töredék a helyére került. A munkát a ~Tekercsterem~ nevű nagy helyiségben végezték, a Rockefeller Múzeumban. A Rockefeller Múzeum - írjuk ide a hivatalos nevét: a Palesztinai Régészeti Múzeum - 1938-ban nyílt meg, a brit mandátum idején, John. D. Rockefeller adományaiból. Nemcsak kiállítóhelységek voltak benne, hanem laboratóriumok, fényképészeti sötétkamrák, és itt kaptak helyet az irodák is. Nem sokkal a mandátum megszűnte előtt, 1948-ban a múzeumot átadták egy nemzetközi kuratóriumnak, amely különféle külföldi régészeti iskolák, mint például a francia Biblia Iskola, az amerikai Albright Intézet és a Brit Palesztinakutató Társaság jeruzsálemi képviselőiből állt. A Rockefeller tizennyolc éven keresztül mint független alapítványi társaság működött. Ezt a státust sikerült fönntartania még a szuezi válság idején, 1956-ban is, amikor pedig a kuratórium több tagját visszahívták hazájába. A válság szenvedő alanyai: Gerald Lankester Harding, akit elbocsátottak a Régészeti Osztály éléről, no meg maguk a tekercsek. A zavargások alatt elvitték őket a múzeumból, elhelyezték 36 dobozban, és bezárták egy ammani bankba. Csak 1957 márciusában juttatták őket vissza Jeruzsálembe, néhányuk kissé penészes és foltos lett a nyirkos páncélteremben.... ... 1952-ben mintegy nyolcszáz tekercset találtak a 4. számú barlangban.... ...Botrány a tekercsek körül... ...Már 1955-ben ráeszmélt (Edmund Wilson), hogy a ~szakemberek~ szeretnék távol tartani a qumrani tekercseket mind a zsidóságtól, mind a kereszténységtől, Föltünt neki, hogy a szakértők túlságosan hevesen tiltakoznak, és ez fölkeltette a gyanúját. ~Mihelyt az ember elkezdi tanulmányozni a holt-tengeri tekercsek kiváltotta vitákat, bizonyos ~feszültségekre~ lesz figyelmes... A feszültség azonban nem csupán az eleinte sokat vitatott datálási problémákból ered, ráadásul e vita hátterében is vannak talán másféle aggályok, mint pusztán tudományosak.~ Wilson rámutatott, mennyi közös vonásuk van a tekercseknek a rabbinikus judaizmussal is, amely a Kr. utáni első században alakult ki, valamint a kereszténység legkorábbi formáival. Észrevette, hogy mind a zsidó, mind a keresztény szemléletű tudósok ~ódzkodnak~ attól, hogy rámutassanak a nyilvánvaló összefüggésekre. ~Az ember szeretné, ha megvitatnák ezeket a problémákat, kénytelen azonban föltenni magának a kérdést, vajon a tekercsekkel dolgozó tudósokat - akik közül oly sokan szerzetesek, vagy rabbinikus
3
hagyományokon nőttek föl -, vallási elkötelezettségük nem akadályozhatja-e abban, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak... Az ember bizonyos idegességet észlel, valamiféle húzódozást attól, hogy a tárgyat történelmi perspektívába helyezzék.~ ~Ha mármost a tekercsek anyagának világánál nézzük Jézust, valami újfajta kontinuitást fedezhetünk föl, és végre valami értelmét látjuk annak a drámának, amely a kereszténységben csúcsosodott ki... A (qumrani) kolostor... sokkal inkább, mint Betlehem és Názáret, a kereszténység bölcsője.~ ...Az első nagyobb vihar 1956-ban tört ki, amikor Allegro három rövid fölolvasásból álló sorozatot készített a tekercsekről. A sorozatot az észak-angliai rádió sugározta január 16-án, 23-án és 30-án.... ...~John Allegro... azt mondta tegnap este a rádióban, hogy az Utolsó vacsora történelmi alapja és a Miatyánknak, valamint az újszövetségi krisztusi tanításoknak legalább egy része a qumrani közösségnek tulajdonítható.~ ...1956 szeptember 16-án kelt, tudóskollégáinak írt levelében kijelentette: ~Önök továbbra is úgy tesznek, mintha tudnák mit gondoltak az első zsidó-keresztények Jeruzsálemben, holott az egyedüli bizonyítékuk - ha ugyan ezt annak lehet nevezni - az Újszövetség. Márpedig ez a számtalanszor átdolgozott szöveg bizonyíték gyanánt két percig sem állná meg a helyét egyik bíróságon sem... Ami pedig azt illeti, hogy... Jézus ~Isten fia~ és ~Messiás~ volt, nem vitatom egy percig sem; de most megtudtuk a qumrani szövegekből, hogy az ő Dávidtól származó Messiásukat is ~Isten fiának~ tartották, akit Isten ~nemzett~. Ez azonban nem jogosítja föl az egyházat arra az elképesztő állításra, hogy Jézus maga is Isten volt. Terminológiájukban nincs ellentmondás, az ellentmondás az értelmezésben van.~ Itt kettős bizonyítékunk van mind a szándékos késleltetésre, mind a publikálatlan qumrani tekercsek értékes voltára. A szöveget, amelyre Allegro céloz, s amely ~Isten fiáról~ beszél, fontossága ellenére még a mai napig sem hozták nyilvánosságra, pedig már régen azonosították, és le is fordították. Csak 1990-ben szivárogtak ki belőle szemelvények a Régészeti Szemlében.... ... 1989... Puech atya elárulta, hogy a következő három fontos dologra jött rá: 1. Új átfedéseket talált a tekercsek és a Hegyi beszéd között, egyebek között jelentős utalásokat a ~lelki szegényekre~.
4
2. Barnabás levelében, amely egy már a 2. században említett apokrif keresztény szöveg, Puech talált egy mindeddig kinyomozatlan utalást, amelyet egy ~ismeretlen prófétának~ tulajdonítottak. Bebizonyosodott, hogy az idézet valójában a holttengeri tekercsek egyikéből való, így hát a Barnabás levelének szerzője vagy tagja volt a qumrani közösségnek, vagy legalábbis ismerte tanításait. Ez vitathatatlan kapocs a qumrani és a keresztény hagyomány között. 3. A 2. századi keresztény író, Justinianus vértanú munkájában is talált Puech atya egy, a qumrani tekercsből származó idézetet.... ...1989 közepére az ügy mind Amerikában, mind Izraelben az érdeklődés középpontjába került, s ha nem is olyan hévvel, de a brit sajtó is foglalkozott vele. Eisenmant bőven és ismételten idézte a Washington Post, a Los Angeles Times, a Chicago Tribune, a Time Magazine valamint Kanadában a Macleans Magazine. Eisenman öt fő pontot hangsúlyozott: 1. A holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos minden kutatást tisztességtelen módon kisajátított magának a tudósok egy zárt, elfogult és kétes szándékú kis csoportja. 2. A qumrani anyagnak csak egy kis részét jelentették meg, a legnagyobb részét még mindig visszatartják. 3. Félrevezető az az állítás, amely szerint az ún. ~bibliai anyag~ nagy része napvilágot látott, mert az anyag legjelentősebb része ún. ~szektás szöveg~. Ezek új, soha nem látott anyagok, igen nagy fontossággal bírnak az 1. század történelme és vallási élete szempontjából. 4. Negyven év elmúltával végre minden érdeklődő tudás számára hozzáférhetővé kéne tenni a szövegeket. 5. Független kutatóknak és laboratóriumoknak azonnal meg kellene kezdeni a qumrani dokumentumok C-14-es vizsgálatát.... ...Philip Davies 1988-ban a következőket írta: ~Minden régészt vagy tudóst, aki kiás vagy talál egy szöveget és nem közli azonnal, börtönbe kellene csukni mint a tudomány ellenségét. Negyven esztendő elmúltával sincs teljes és egyértelmű jelentésünk az ásatásokról, és a tekercseket sem publikálták.~... ...Manapság, a huszadik század vége felé megszoktuk, hogy a történelmi és régészeti kutatások eljárásait és módszereit készpénznek vegyük. 19. század közepéig azonban nem volt a mai értelemben vett történelmi és régészeti kutatás. Nem voltak elfogadott módszerek és eljárások, sem egységes tanítások vagy képzés. Az emberek fejében az efféle kutatás nem állt össze
5
~tudománnyá~, amely ugyanannyi pontosságot, tárgyilagosságot, rendszeres eljárásmódot igényel, mint bármely más tudományág. A kutatóterep tehát nem a formális akadémikus tanulmányozás színhelye volt, hanem tudós - de még gyakrabban tudatlan amatőrök vadászterülete. A 19. század elején a gazdag európaiak világkörüli útjaik során turkáltak egy kicsit a görög vagy római terepeken, a talált műtárgyakat pedig hazavitték palotáikba, kastélyaikba vagy vidéki kúriáikba. A régiségek fölkutatásában némelyek távolabbi terepekre merészkedtek, s óriási lyukakat ástak a hatalmas és hanyatló ottomán birodalom földjén. Az ilyesfajta vállalkozások célja persze nem a régészkedés, hanem a kincskeresés volt. A kutatásokat különféle múzeumok finanszírozták, óriási közönségigény mutatkozott ugyanis a nagy méretű , látványos szobrokra. Az emberek csak úgy tódultak a kiállításokra megnézni a legújabb trófeák bemutatóját, s a bulvársajtónak ilyenkor nagy napja volt.... ...A 19. század közepéig meglehetősen siralmas volt, amit régészet címszó alatt műveltek. A fölfedezők, akiknek fogalmuk sem volt a műemlékvédelemről vagy a konzerválásról, csak értetlenkedve bámulták, hogy mennek tönkre a szemük láttára a falfestmények, faragványok és más műkincsek. Óriási értékű szobrokat tettek tönkre, mert kincset reméltek találni a belsejükben... ... Maguknak az ásatóknak sem volt elegendő tudásuk, képzettségük és műszerkészletük, hogy igazán értékessé tegyék fölfedezéseiket. ~A modern régészet atyja~ a német Heinrich Schliemann (1822-90) volt. DE EZT CSAK AKKOR MODJUK, HA NEM ISMERJÜK TORMA ZSÓFIA ÉS ŐT MEGELŐZVE ÉS TERMÉSZETESEN SEGÍTVE, TANÍTVA DOLGOZÓ ATYJA MUNKÁSSÁGÁT... LÁSD: TORMA ZSÓFIA: SUMÉR NYOMOK ERDÉLYBEN CÍMŰ KÖNYVÉNEK ELEJÉT... IDÉZEK A KÖNYVBŐL: „ELSŐ NYILVÁNOS SZEREPLÉSE A IX. NEMZETKÖZI ŐSTÖRTÉNELMI ÉS EMBERTANI KONGRESSZUS ALKALMÁVAL TÖRTÉNT... AZT MONDHATNÁNK, HOGY ELLENSÉGEINEK ZÖME AZ AKKORI MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS AZ EGYETEMI PROFESSZOROK SORÁBÓL KERÜLT KI, MÍG LEGJOBB BARÁTAI, SAYCE, LANGENSCHMIT, VIRKOW ÉS FŐKÉNT SCHLIEMANN EKKOR ISMERTÉK EL A ZSENIÁLIS MAGYAR LEÁNY ESZMETÁRSÍTÁSAIT AZ ŐSKULTÚRÁK KÉNYES PROBLÉMÁINAK EGYSZERŰSÍTÉSÉN ÉS KAPCSOLÁSÁN. EKKOR MERÜLT FEL TORDAS-TRÓJA-MEZOPOTÁMIA KULTÚRÁINAK SZERVES ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK A GONDOLATA, AMELYHEZ EGYRE TÖBB KÜLFÖLDI TUDÓS CSATLAKOZOTT HÓDOLVA A MAGYAR RÉGÉSZNŐ INTUITÍV ÉS MÉGIS TÁRGYTÖRTÉNELMI MEGLÁTÁSAINAK. LEVELEK SZÁZAI TANUSKODNAK ERRŐL... TÉGLÁSI GÁBOR ÍRJA A SZINTE NÉPSZÍNMŰBE KÍVÁNKOZÓ JELENETET, A MÁR ISMET ZSÓFIA SZEMÉLYÉT OLY KÖZTISZTELETBEN TARTÓ KÖRNYEZETBEN. EZEK SZERINT VÉN ANDRÁS TORDOSI TANÍTÓ 1875 ÁPRLISÁBAN BEKOPOGOTT NAGY TISZTESSÉGGEL A SZÁSZVÁROSI KÚRIÁBA ÉS A KONYHA ASZTALÁRA RAKTA SZEREDÁSA TARTALMÁT: ÖSSZETÖRT EDÉNYDARABOKAT, ZÚZOTT CSEREPEKET. FURFANGOS SZÉKELY MOSOLLYAL BAJUSZA ALATT FIGYELTE A FIATAL NEMES KISASSZONY
6
LELKENDEZŐ IZGALMÁT ÉS PÁR „MELLESLEG” ELEJTETT SZÓVAL ELMESÉLTE, HOGY ILYESMISÉGEK EZRÉVEL AKADNAK A TORDAS FALU HATÁRÁT EGYRE PORLASZTÓ, LOPAKODÓ MAROS PART HOMOKJÁBAN. MÉG AZT IS KIBÖKKENTETTE, HOGY BIZONY SAJÁT TULAJDON KÉT SZEMÉVEL Ő MAGA IS LÁTTA, HOGY MISZERINT AZ IFJONTI LEGÉNYEK TÉLVÍZ IDEJÉN, JÉGRIANÁSKOR UGYANCSAK MULATOZNAK AZZAL, HOGY A MEREDEK ÉS MÁLLADOZÓ PARTBÓL KIHULLÓ, KIGURULÓ EDÉNYEKET A BEFAGYOTT MAROS JEGÉRE VAGDOSSÁK, HOGY ÉKTELEN PUFFOGTATÁSSAL RÉMÍSZTGESSÉK A CSICSONKÁZNI ODAGYÜLEKEZŐ LEÁNYSEREGET. A TOVÁBBI LEÍRÁS SZERINT VÉN ANDRÁS URAMNAK VOLT IS MIT HALLANIA A FELHÁBORODOTT KISASSZONYTÓL ÉS LÓHALÁLÁBAN SIETETT A TORDOSI LEGÉNYEK TUDOMÁSÁRA HOZNI, HOGY MIFÉLE „ISTENTELENSÉGEKET” KÖVETTEK EL EDDIG ÉS MAGUKAT IS SZEGÉNYÍTETTÉK VELE, MERT HISZENT MINDEN DARABÉRT SZÉP PÉNZT KAPHATNÁNAK A NEMES GYŰJTŐTŐL. ÍGY GYŰLT ÖSSZE A TORDOSI KULTÚRA FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ GYŰJTEMÉNYE, AMELY AZ 1876 SZEPTEMBERÉBEN LEZAJLOTT NEMZETKÖZI RÉGÉSZETI KONGRESSZUS LEGNAGYOBB LÁTVÁNYOSSÁGA VOLT ÉS LEGTÖBB KÜLFÖLDI TUDÓS ZSONGOTT KÖRÜLÖTTE...” A TELJES KÖNYV LETÖLTHETŐ MARYAM OLDALÁRÓL... VÉDIKUSCSÁVÓ Schliemannt fiatal korától lenyűgözte Homérosz Iliásza és Odüsszeiája. Meggyőződése szerint mindaz, amit olvas, nem csupán mese, hanem mitologizált történelem. Nem törődve kortársai gúnyolódásával és szkepticizmusával, Schliemann ragaszkodott hozzá: a trójai háború - történelmi tény. Trója nem csupán a költő agyának szüleménye, ellenkezőleg, valódi város volt. Úgy vélte Schliemann, hogy Homérosz művét valójában térképként lehet használni, azonosítva a fölismerhető földrajzi és topográfiai adatokat. Az akkori utazási sebesség kiszámításával pontosan meghatározhatók a Homérosz említette helyek egymástól való távolságai is. Schliemann konklúziója szerint: ha az Iliász alapján rekonstruálja a görög hajóhad útvonalát, megállapíthatja, hol feküdt Trója. A szükséges számítások elvégzése után Schliemann szilárdan hitte, hogy megtalálta az ~ismeretlen X pontot~. Kereskedéssel szerzett vagyonából belevágott a kortársai szerint esztelen vállalkozásba. 1868-ban elindult Görögországba, egy két és fél évezreddel korábbi könyvet használva útikalauzul, hogy végigmenjen a görög flotta útvonalán. Trója feltételezett helyén, amely szerinte Törökországban volt, ásatni kezdett. És a világ legnagyobb megdöbbenésére megtalálta Tróját, vagy legalábbis megtalált egy várost, amely megfelelt Homérosz Trójájának. Schliemann tulajdonképpen nem is egy várost talált. Négy ásatási szakaszban összesen kilenc, egymás romjaira épült települést tárt föl. Néhány évvel később, 1874 és 1876 között kiásta a görögországi Mükénét, ahol talán még jelentősebb fölfedezéseket tett, mint Törökországban. Schliemann fényesen igazolta, hogy a régészet többet is tehet, mint hogy történelmileg alátámasztja vagy cáfolja az ősi legendákat. Azt is bebizonyította, hogy a régészeti kutatásoknak köszönhetően a múlt gyakran száraz leírásainak szereplői megtelnek élettel, a leletek emberi és társadalmi összefüggésbe helyezik a krónikákat, hogy a régmúlt
7
korok mindennapi életének bemutatása lehetővé teszi, hogy megértsük a környezetet és a gondolkodásmódot, amelyben a krónikák keletkeztek.... ...A 19. századi régészetfejlődését lényegében az határozta meg, hogy Schliemann aprólékos részletességgel és kritikus szemmel olvasta Homérosz eposzait, és módszeresen ragaszkodott ahhoz, hogy a tényeket és a fikciót elválassza egymástól. Nem telt sok időbe, és a Szentírást is ugyanilyen alapos vizsgálatnak vetették alá. Ennek egyik úttörője a francia teológus-történész Ernest Renan volt. Az 1823-ban született Renan papnak készült, és a St. Sulpice szemináriumra iratkozott be. 1845-ben azonban megváltoztatta szándékát, mivel a német bibliakutatók munkái nyomán megkérdőjelezte a keresztény tanítások szó szerinti igazságát... ...1860-ban régészeti kutatóútra indult Palesztinába és Szíriába. Három évvel később adta ki híres könyvét, La Vie de Jesus (Jézus élete) címmel. Renan a kereszténység demisztifikálását tűzte ki célul. Jézust ~egyedi, senki máshoz nem hasonlítható~ embernek mutatja be, ám embernek, vagyis halandó, nem pedig isteni személynek. Olyan értékrendet állított föl, amit ma ~világi humanizmusnak~ neveznénk. Renan nem volt sem elvont tudós, sem felelőtlen szenzációvadász.... ...A Jézus élete drámai módon megváltoztatta a bibliakutatást. Életének hátralevő harminc évében Renan szálka maradt az egyház szemében... ...Ugyanakkor természetesen más oldalról is támadások érték Rómát. A Jézus élete megjelenése előtt négy évvel adta ki Darwin A fajok eredetét, 1871-ben pedig valamelyest teológiai irányultságú művét, Az ember származását, amely megkérdőjelezte a teremtés bibliai fölfogását.... ...A tudomány, a filozófia, a művészetek és a világi katonai hatalmak csapásainak súlya jobban megrázta Rómát, mint bármi a háromszázötven évvel korábbi Reformáció óta.... ...1870. július 18-án az Első Vatikáni Zsinat szavazása alapján IX. Pius - akit Metternich úgy jellemzett, hogy ~melegszívű, gyenge fejű, teljesen ésszerűtlen~ - kihírdette a Pápai Csalatkozhatatlanság dogmáját. Renan és a német bibliatudósok által a Szentírásra mért csapás ellensúlyozására az egyház elkezdte kiképezni saját tudóskádereit: afféle értelmiségi elit rohamosztagot, amelynek az volt a dolga, hogy a katolicizmus ellenfeleit a saját fegyverükkel győzze le. Így született meg a katolikus modernista mozgalom. Az egyház fáradhatatlan munkával képezett ki egy vallásos tudósnemzedéket, hogy a legmodernebb kritikai tudomány minden nehézfegyverzetét bevetve megvédjék az Írás szó szerinti
8
igazságát. Róma legnagyobb bánatára és megdöbbenésére azonban a terv visszaütött. Bár kiválóan fölfegyverezték a fiatal egyházi szakembereket a vita arénájában megharcolandó ütközetre, ezek a szakértők kezdték elhagyni az ügyet, amelynek védelmére toborozták őket. A Biblia kritikai tanulmányozása rengeteg következetlenséget és ellentmondást vetett föl, valamint egy sor utalást, amelyek ellentétben álltak a római dogmákkal. Hamarosan épp maguk a modernisták kérdőjelezték meg azt, és fordultak el attól, amit védeniük kellett volna. Alfred Loisy, az egyik legkiválóbb és legtekintélyesebb modernista például azt fejtegette, hogy az újabb bibliakutatás és régészet fényében még mindig tartható-e sok egyházi tantétel. ~Jézus a Királyság eljövetelét jövendölte~ - mondta - ~de helyette az egyház jött el.~ Azt állította, hogy a dogma számtalan tétele bizonyos eseményekre adott, történelmileg meghatározott válaszként kristályosodott ki, helyek és korszakok összefüggéseiben. Következésképpen nem megingathatatlan igazságoknak kell tekinteni őket, hanem legfeljebb jelképeknek. Loisy szerint a keresztény tanok olyan alapvető tételei, mint a szeplőtlen fogantatás és Jézus isteni volta - tarthatatlanok. Róma, afféle Frankensteinként, maga hozta létre a szörnyet saját vegykonyhájában. 1903-ban, nem sokkal halála előtt XIII. Leó pápa megalapította a Pápai Biblia Bizottságot, hogy felügyelje és irányítsa a katolikus bibliakutatás munkáját. Utódja, X. Pius indexre tette Loisy műveit. Az új pápa 1904-ben két enciklikában támadott minden, a kereszténység eredetét és őstörténetét megkérdőjelező tudományos munkát. A ~modernista szemlélettel~ gyanusított katolikus tanárokat elbocsátották állásukból. A modernisták, az egyházon belül a legműveltebb, legtanultabb és legvilágosabb fejű társaság, természetesen nem késlekedtek a visszavágással.... ...Antonio Fogarazzo A szent című, 1905-ben megjelent könyvében ezt írja: ~A katolikus egyház, amely magát az igazság forrásának nevezi, manapság ellenzi az igazság kutatását, ha az alapjai, a szent könyvei, a dogmái, a föltételezett csalhatatlansága lesznek e kutatás tárgyává. Ez azt jelzi, hogy nem hisz többé saját magában.~ Persze Fogarazzo műve is azonnal indexre került, az egyház kampánya pedig fölerősödött a mozgalom ellen, amelynek létrejötténél bábáskodott. 1907 júliusában a Szentszék dekrétumot bocsátott ki, amelyben az egyházi doktrinákat, a pápa tekintélyt és a bibliai szövegek történelmi hitelességét megkérdőjelező modernista törekvéseket hivatalosan is elitélte. Nem egészen két hónappal később, szeptemberben a modernizmust eretnekségnek nyilvánították, és hivatalosan betiltották. Hirtelen tetemesen megnőtt az indexre tett könyvek száma. Új és sokkal szigorúbb cenzúrát hoztak létre. Egyházi biztosok szinte középkori módszerekkel ellenőrizték az oktatást. Végül egy 1910-ben kiadott
9
dekrétumban minden tanítással vagy prédikálással foglalkozó katolikus számára kötelezővé tették, hogy esküvel tagadja meg a ~modernizmus tévelygéseit~. Kiközösítettek egy sor modernista írót, a papi szemináriumok és a teológiai főiskolák hallgatóinak még az újságolvasás is tilos volt.... ...A jeruzsálemi Biblia Iskolát - amely később a tekercsek kutatását is irányította - az első modernista generáció alapította, még mielőtt az egyház ráeszmélt volna, hogy a saját sírját ássa.... ...Független tudósoknak hosszú éveken át fogalmuk sem volt arról, hogy a Bibliai Iskolának ilyen ~isteni küldetése~ van, sem pedig arról, hogy ezt a Vatikán is mennyire óhajtja. Ellenkezőleg, eleinte úgy látszott, hogy a Biblia Iskola pártatlan intézmény, amely egyebek között vállalta, hogy összegyűjti, kutatja, lefordítja és jegyzetekkel látja el a holt-tengeri tekercseket, nem pedig elrejti, vagy a keresztény propaganda eszközéül használja föl őket. Így például egy angol, amerikai vagy bármilyen más nemzetiségű bibliakutatással foglalkozó tudós joggal elvárta, hogy hozzáférhessen a qumrani anyaghoz. Semmiképpen sem gondolt arra, hogy kérését elutasítják, hiszen a tekercseknek elérhetőeknek kell lenniük a szakemberek számára. Mindazonáltal az összes olyan esetben, amelyről tudomásunk van, az ilyesfajta kéréseket mindenfajta magyarázkodás nélkül elutasították, sejtetve ráadásul, hogy a kérelmező maga is nemkívánatos személy.... ...A modernizmus egyre terjedő járványa ellenszereként, 1903-ban XIII. Leó pápa létrehozta a Pápai Biblia Bizottságot, azzal a céllal, hogy ellenőrizze, hogyan haladnak (vagy nem haladnak) a bibliai tudományokkal foglalkozó katolikus tudósok kutatásai.... ...A Pápai Biblia Bizottság mind a mai napig felügyeli és ellenőrzi a katolikus egyház irányításával folytatott bibliai tanulmányokat, és hivatalos dekrétumokat ad ki arról, ~hogyan kell helyesen tanítani a Szentírást~. 1907-ben X, Pius pápa kötelező érvényűvé tette ezeket a rendeleteket. Így például a bizottság ~elrendelte~, hogy maga Mózes volt az öt mózesi könyv szerzője. 1909-ben hasonló dekrétumban szögezték le a Genesis első három könyvének irodalmi és történelmi hitelességét.... ...A Pápai Biblia Bizottság feje ma Joseph Ratzinger bíboros. A bíboros egy másik katolikus intézménynek, a Hittudományi Kongregációnak is a vezetője. Ez a poszt viszonylag új keletű, 1965 óta létezik, és a legtöbb világi ember számára ismeretlen, ám maga az intézmény hosszú múltra, valójában a XIII. századra tekint vissza. 1542-ben kapta meg a Szent Hivatal nevet. Annak előtte egyszerűen csak Szent Inkvizíciónak nevezték. Ratzinger bíboros tehát nem más, mint az Egyház jelenlegi főinkvizítora....
10
...Kiábrándító arra gondolni, hogy ha Ratzinger bíboros akarata érvényesül, amit a qumrani szövegekről megtudunk, a Hittudományi Kongregáció cenzúragépezetén megy át, vagyis az inkvizíció szűri meg. Mivel a Biblia Iskola szorosan függ a Kongregációtól, az ember joggal teszi föl a kérdést: vajon megbízhat-e benne. Még ha az izraeli kormány elrendelné is, hogy azonnal adják ki az anyagot, hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy az egyházat kompromittáló szövegek valaha is napvilágra kerülnek?... ... A keresztény ortodoxia dilemmája Abban jobbára minden érdekelt egyetért - kivéve természetesen a nemzetközi tudóscsoportot és a Bibliai Iskolát -, hogy a holttengeri tekercsek kutatásának története: botrányok sorozata. Nem kétséges, hogy valami nem egészen ~rendes~ dolog lappang a késlekedések, halogatások, ködösítések és korlátozások hátterében. Az ok természetesen bizonyos fokig egyszerűen az elfogultság, a tudósok féltékenysége, rivalizálása és az érdek-összefonódások. Ahogy a hírnév megszerezhető, úgy el is múlhat, és a tudósvilágban nincs nagyobb érték, mint a hírnév. Ezért aztán, főleg a bennfentesek számára, igen nagy a tét. S mindenütt nagy lenne, ahol a megbízható, első kézből származó adatok hiányát történelmi és régészeti kutatások jórészt feltevéseken alapuló következtetéseivel kellene pótolni.... ...Roppant gyanús, hogy az egyház ennyire belebonyolódott a holttengeri tekercsek kutatásába. Lehet-e figyelmen kívül hagyni a kapcsolatot az említett élénk érdeklődés és a qumrani kutatás zátonyra futása között? Föl kell tenni a kérdést (sok jól informált ~kívülmaradott~ föl is tette): nem forog-e több is kockán, mint néhány tudós személyes hírneve? Nem magának a kereszténységnek, a hagyományos keresztény tanoknak a reputációjáról van itt szó? Amióta megtalálták az első holttengeri tekercset, egyetlen központi kérdés lebegett a levegőben izgalmat, félelmet és talán rettegést is okozva. Vajon ezek a szövegek, amelyeket a ~forrás~ közvetlen közelében találtak, és ellentétben az Újszövetséggel, még senki sem nyúlt hozzájuk és nem szerkesztette őket, nem helyezik-e teljesen más megvilágításba a kereszténység eredetét, a jeruzsálemi ún. ~kora kereszténységet~ vagy óegyházat és talán magát Jézust is? Lehet-e bennük valami, ami kompromittáló, ami kétségbe vonja vagy egyenesen megcáfolja a meglévő hagyományokat?... ...Ha például a tekercsek jóval Krisztus előttre datálhatók, akkor Jézus eredetisége és egyénisége kérdőjeleződne meg, mert kiderülne, hogy néhány általa használt szó és fogalom nem egészen az övé volt, hanem egy már meglevő gondolatsorból, tanításból és tradícióból fejlődött, úgyszólván már ~a levegőben volt~. Ha a tekercsek Jézus korából származnak vagy nem sokkal azutánról, akkor talán még sokkal kínosabb a helyzet. Fölhasználhatók ugyanis
11
annak kimutatására, hogy a tekercsben szereplő ~Igaz Tanító~ maga Jézus volt, akit kortársai nem tekintettek isteni eredetűnek.... ...Van azonban egy sor olyan pont, ahol a qumrani szövegek és a közösség, ahonnan származnak, egybeesett a kora kereszténység és az óegyház szövegeivel. E párhuzamok közül sok igencsak szembeötlő. Először is a qumrani közösségben is létezett a keresztséghez - a mai kereszténység egyik fő szentségéhez - hasonló szertartás. A Közösségi Szabályzatként ismert holt-tengeri tekercs szerint az új tag ~megtisztul minden bűnétől a szentség szelleme által, s belép az igazság birodalmába... Amikor testét meghintik tisztító vízzel, és megszentelik, megtisztul, mert lelkét alázatosan átadja Istennek~. Másodszor: Az Apostolok cselekedeteiben az olvasható az őskeresztény egyház tagjairól, hogy mindenük közös volt: ~Mindnyájan pedig, akik hívének, együtt valának és mindenük köz vala. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztották azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.~ A qumrani Közösségi Szabályzat szerint: ~Mindenki... elhozza tehetségét, hatalmát és javait a közösségbe...~ ~Együtt étkeznek, és együtt imádkoznak...~ Egy további helyen azt olvashatjuk a közösség új tagjáról, hogy ~vagyonát beadja a közösségbe és tanácsait és segítségét fölajánlja a közösségnek.~ Az Apostolok cselekedeteiben (5.1-11) szó esik egy bizonyos Ananiásról és feleségéről, akik vagyonukból, amelyet föl kellett volna ajánlaniuk a jeruzsálemi egyháznak, sok mindent megtartottak. Mindketten holtan rogytak össze, mert lesújtott rájuk Isten bosszúálló haragja. Qumranban az efféle vétkekért nem járt ilyen szigorú büntetés, mindössze hat hónapi vezeklés. Harmadszor: Az Apostolok cselekedetei szerint a jeruzsálemi óegyház vezetése tizenkét apostolból állt. A galáciabeliek szerint hárman Jakab (az Úr testvére), János és Péter - különös tekintélynek örvendenek. A Közösségi Szabályzat szerint Qumrant egy tizenkét fős ~tanács~ igazgatta. Szó esik három ~papról~ is, bár a szöveg nem tartalmaz világos utalást arra, vajon ezek a tizenkettőbe tartoztak-e, vagy azon kívül voltak még hárman. Negyedszer, ami a legfontosabb: mind a qumrani közösség, mind az őskereszténység messianisztikus orientációjú volt, legalább egy új Messiás eljövetelét jósolták. Mindkét közösség egy lenyűgöző személyiségű, karizmatikus központi figuráról írt, akinek a tanításai a hit alapjául szolgáltak. Az óegyházban ez természetesen Jézus volt. A qumrani szövegekben ~Igaz Tanító~ a neve.
12
Néha úgy tűnik, mintha az Igaz Tanítóról szóló qumrani szövegek Jézusra vonatkoznának, nem egy tudós utalt erre. Az Igaz Tanítót nem ábrázolták isteni eredetűnek, de életében Jézust sem, csak halála után. A qumrani szövegeknek és az ősegyháznak nemcsak eszméik, fogalmaik vagy elveik közösek, hanem képi és frazeológiai világuk is meglepően hasonló. ~Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet~, mondja Jézus a Hegyi beszéd talán legismertebb soraiban. (Máté 5.5). Ez a 37.11 zsoltárból származik: ~A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.~ Ugyanez a zsoltár igen jelentős volt a qumrani közösség életében is. A holt-tengeri tekercsekben megvan a magyarázata is: ~Ez a Szegények Gyülekezetére vonatkozik...~, írják. A qumrani közösség egyik neve ~A Szegények (vagy szelídek) Gyülekezete~ volt. Nem ez az egyetlen párhuzam: ~Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa~ prédikálja Jézus (Máté 5.3). Az 1. számú barlangból származó ~Háborús tekercs~ szerint: ~A lelki szegényeknek hatalmuk van...~ MEGYJEGYZÉS: MIVEL KÉTFÉLEKÉPPEN FORDÍTHATÓ A KIFEJEZÉS - LELKI SZEGÉNYEK VAGY LELKI SZELÍDEK - JAVASLOM A ~SZELÍD~ FORDÍTÁST, MELY LEGKÖZELEBB ÁLL A VÉDIKUS SHANTI, LECSENDESEDÉS, BÉKE, SZELÍDSÉG FOGALMÁRA. EZEN MÉLY, TUDATI BELSŐ CSENDBEN MŰKÖDNEK MIND A KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGEK, SZIDHIK, ÍGY CSAK EZEN A NYUGODT ~SZELÍD~ SZINTEN VAN ~HATALMA~ AZ EMBERNEK. (LÁSD: PATANYDZSALI JÓGASZÚTRÁI 3. FEJEZET.) - VédikusCsávó Máté evangéliuma, különösen annak 10. és 18. fejezete, majdnem szó szerint megegyezik a qumrani tekercsek Közösségi Szabályzatával. Máténál például, (5,48) Jézus a tökéletesség fogalmát hangsúlyozza: ~Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.~ A Közösségi Szabályzat említi azokat, ~akik a tökéletesség útján haladnak, mint ahogy Isten parancsolta.~ A szöveg szerint ~nem lesz kegyelem azoknak, akik letérnek az útról... sem vigasz, míg útjuk nem lesz tökéletes~. ... ...Tehát a qumrani szövegek és az evangéliumok rímelnek egymásra... ...A Közösségi Szabályzat kezdő sora szerint azonban: ~A Mester megtanítja a szenteket, hogy a Közösségi Szabályzat könyve szerint éljenek...~... ...Világos, hogy Szent Pál ismerte a szófordulatokat és hasonlatokat, amelyeket a qumrani közösség az Ószövetségi szövegek értelmezésére alkalmazott, de, mint látni fogjuk, ezt a tudását egészen más célra használta föl....
13
...Szent Pál nem tulajdonít nagy jelentőséget a Törvénynek. A qumrani szövegekben azonban a Törvény igen nagy fontosságú. A Közösségi Szabályzat így kezdődik: ~A Mester megtanítja a szenteket, hogy a Közösségi Szabályzat könyve szerint éljenek, hogy keressék Istent... és azt cselekedjék, ami az ~szemében helyes és jó, mint ahogyan azt elrendelte Mózes és a Próféták által...~ A Közösségi Szabályzat egy másik helyén ezt olvashatjuk: mindenki, aki ~megszegi Mózes törvényeinek akár csak egyetlen szavát is, kiűzetik~ és hogy a Törvény addig lesz érvényben, ~amíg a Sátán birodalma él~. A Törvényhez való ragaszkodásában Jézus eléggé meglepő módon - sokkal közelebb áll a qumrani közösséghez, mint Szent Pálhoz. A Hegyi beszédben (Máté 5,17-19) Jézus egyértelművé teszi álláspontját, azt, amelytől Pál később elfordult: ~Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában a legkisebb lészen...~ ...A qumraniak szoláris naptárt használtak a Templom papjainak lunáris, azaz a holdhónapokkal számoló időszámítása helyett. A Húsvét minden naptárban más időpontra esett, világos azonban, hogy Jézus ugyanazt az időszámítást használta, mint a qumrani közösség. Bizonyos, hogy a qumraniak tartottak egy olyan ünnepet, amely szertartásaiban igen hasonlatos az evangéliumokban leírt Utolsó Vacsorához. A Közösségi Szabályzat szerint ~amikor elkészült az asztal... a Pap lesz az első, aki kinyújtja kezeit, hogy megáldja az új kenyeret és az új bort~. Egy másik qumrani szöveg, a Messianisztikus Szabályzat szerint: ~összegyűlnek a közös asztalnál, hogy egyenek, és igyanak az új borból... és senki fia nem nyújtja ki kezét az ételhez és az italhoz a Pap előtt... aztán majd Izrael Messiása nyújtja ki kezét a kenyér fölött.~... ...A qumrani tekercsek legnagyobb része az Ószövettség könyveinek vagy az apokrif és pszeudoepigráf szövegeknek a kommentárja. Vannak azonban közöttük nagyon is említésre méltók; különösen kettőt emelnénk ki, amelyek nemcsak hogy szerfölött sokatmondók, hanem vitát is válthatnak ki.... ...A ~Réztekercs~ A 3. számú qumrani barlangban talált tekercs leltárszerűen fölsorol hatvannégy lelőhelyet, ahol aranyat, ezüstöt és értékes edényeket rejtettek el. Sok lelőhely Jeruzsálemben van, sok pedig a Templom alatt vagy mellett. Vannak vidéken, így talán Qumranban is. Ha a tekercsekben fölsorolt számok pontosak, akkor hatvanöt
14
tonna ezüst, huszonhat tonna arany van elrejtve, ami mai áron mintegy 30 millió font értéknek felel meg. Nem igazán meglepő összeg, egy elsüllyedt spanyol gályán például sokkal több kincs is lehetett, ám mégsem lebecsülendő, vallási és szimbolikus jelentősége pedig messze túlszárnyalja pénzbeli értékét. Bár ezt nem hozták nyilvánosságra, amikor a tekercsek tartalmát megfejtették, a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a kincs a jeruzsálemi Templomból származik, valószínűleg a rómaiak támadása elől mentették ki onnan. Így aztán levonható a következtetés: a ~Réztekercs~ a 68-as római megszálláskor készült. Mint már említettük a nemzetközi csapat néhány tagja szerint a kincs nem létezett. A legtöbb független tudós ma egyetért abban, hogy igenis létezett, bár eddig még senki sem találta meg. A helymeghatározásnál olyan nevek szerepelnek, amelyek ma már nem azonosíthatók, s a táj is megváltozott kétezer év alatt és a véget nem érő háborúk során. 1988-ban, valamivel északra attól a barlangtól, amelyből a ~Réztekercs~ előkerült, a jelenlegi felszín alatt vagy egy méterrel kiástak egy Heródes idejéből származó kis korsót. Minden bizonnyal nagy becsben tarthatták annak idején, mert igen nagy gonddal rejtették el, még pálmarostokba is betekerték. Sűrű, vörös olaj volt benne. A vegyelemzés során kiderült, hogy egyetlen ma ismeretes olajhoz sem hasonlít. Az elfogadott nézet szerint balzsam olaj, amely a szomszédos Jerikóban készülhetett, s Izrael királyait kenték föl vele. Biztosra csak azért nem vehető mindez, mert a balzsamfa vagy 1500 évvel ezelőtt kihalt. Ha valóban balzsamolaj van a talált korsóban, akkor lehet, hogy a ~Réztekercsben~ szereplő kincs része. Egy a sivatagban elvonultan élő aszkétacsoport számára ugyanis túlságosan drága dolog az ilyesmi. Mint már említettük, a ~Réztekercs~-nek az az egyik legfőbb jelentősége, hogy bebizonyítja, Qumran nem is volt olyan elszigetelt. Ellenkezőleg, a ~Réztekercs~ kapcsolatot teremt a qumrani közösség és a jeruzsálemi Templom között. A Közösségi Szabályzat A qumrani 1. számú barlangban talált Közösségi Szabályzat, mint láttuk, a sivatagi közösség életét irányító rítusok és szabályok gyűjteménye. Meghatározza a tekintélyhierarchiát, fölsorolja a közösség Mesterének és alárendeltjeinek a tennivalóit. Foglalkozik a szabályok megszegőinek büntetésével is. Így például ~aki szándékosan hazudott, hat hónapig vezekelnie kell.~ Minden tagnak szövetségre kell lépnie Istennel, ~hogy megtartja parancsolatait~, aki engedelmes, ~megtisztul bűneitől~. Igen nagy hangsúlyt helyeztek a Törvény betartására. A közösség tagjainak számtalan elnevezése van, például ~a Szövetség megtartói~ vagy ~a törvénytisztelők~.
15
Az említett szertartások között szerepel a keresztségben történő megtisztulás; a qumraniak életükben nemcsak egyszer, hanem föltehetően naponta keresztelkedtek. Naponta hajnalban és alkonyatkor kellett imádkozniuk, imáikban a Törvényből is idéztek. Volt egy rituális közös étkezés, más tekercsek szerint ez igen hasonlít az őskeresztények Utolsó vacsorájához. A Közösségi Szabályzat említi a közösség tanácsát is, amely tizenkét tagból állt, és valószínűleg még három papból. Említettük már, milyen érdekes a párhuzam a Máté evangéliumában szereplő ~szegletkő~ és a közösség tanácsáról mondottak között. A tekercsből az is kitűnik, hogy a tanács ~jámboran és állhatatosan megőrzi az országba vetett hitet, és vezekel a bűnökért úgy, hogy keservesen megbánja őket és igazságot szolgáltat~.... ...A Közösségi Szabályzat említi a Messiást vagy messiásokat. A közösség tagjainak, akik ~a tökéletesség útján járnak~, a Törvényhez kell ragaszkodniuk, ~míg el nem jönnek a próféta és Áron, valamint Izrael messiásai~... ...Abban az időben természetesen a Messiás még nem azt jelentette, amit később a keresztény tradícióban. Egyszerűen ~Fölkentet~ jelentett, olajjal fölszentelt személyt. Az izraelita hagyományban mind a királyokat, mind a papokat fölkenték, így azok mind Messiások voltak.... ...A Háborús tekercs A Háborús tekercs példányai a qumrani 1. és 4. számú barlangból kerültek elő. A tekercs egyedi jellegű stratégiai és taktikai kézikönyv, nyilvánvalóan különleges céllal készült, meghatározott helyen és időben való alkalmazásra. Például: ~Hét lovascsoport az alakulat jobb és bal oldalán álljon...~ Másfelől viszont buzdító és profetikus propagandát tartalmaz, az ellenséggel, a ~kittimekkel~ szembeni harci morál javítására.... ...A Háborús tekercs metafizikai és teológiai dimenziót ad a rómaiak ellen vívott küzdelemnek, mégpedig azzal, hogy ~a fény gyermekei~ és a ~sötétség gyermekei~ közötti harcnak nevezi.... ...Amikor a kittimekről, a rómaiakról beszél, a szöveg világosan utal a ~királyukra~.... ...A Templomi tekercs A Templomi tekercsről azt tartják, hogy a 11. számú barlangból került elő, bár ezt pontosan nem lehet bizonyítani. Mint a neve is mutatja, a tekercs, legalábbis részben, a jeruzsálemi Templom tervezésével, berendezésével és építésével foglalkozik. A templomi szertartások egyes részleteit is tartalmazza....
16
...A Templomi tekercs valójában a Tórának, azaz a Törvények Könyvének egy válfaja. Tulajdonképpen a qumrani és a többi palesztin közösség által használt, alternatív Tóra. A judaizmus ~hivatalos~ Tórája az Ószövetség első öt könyvét tartalmazza, ezek a mózesi könyvek, a Genesis, Exodus, Leviticus, Numeri és a Deuteronomium. Ezek a törvénynek azok a könyvei, amelyeket Mózes kapott a Sínai-hegyen, szövegüket magának Mózesnek tulajdonítják. A templomi tekercsben van egy hatodik törvénykönyv is. Az ott szereplő törvények nem korlátozódnak a templomi szertartásokra. Vannak általánosabb dolgokat érintő törvények is, például a rituális tisztálkodásra, a házaséletre és a szexuális szokásokra vonatkozó törvények. A legérdekesebbek és legfontosabbak az izraeli királyságot szabályozó törvények, a király jelleméről, viselkedéséről és kötelességeiről. Például a király nem lehet idegen.... ...Heródes az akkori júdeai fogalmak szerint idegen, arab származású volt, a Júdeától délre eső Idumaeából.... ...A Damaszkuszi dokumentum A világ már jóval korábban ismerte a Damaszkuszi dokumentumot, mint ahogy a holt-tengeri tekercsek Qumranban napvilágra kerültek. Kellő összefüggések híján azonban a tudósok nemigen tudták, mit kezdjenek vele. A múlt század vége felé egy ősi kairói zsinagóga padlásán egy fölösleges vagy már nem használatos vallási szövegeket tartalmazó tárolót fedeztek föl. A Kr. u. 9. századból származott. 1896-ban néhány töredék egy bizonyos Solomon Schecterhez, a cambridge-i egyetem akkor éppen Kairóban tartózkodó tanárához került. Kiderült, hogy az egyik részlet egy olyan szövegnek az eredeti héber változata, amelyet addig csak fordításokból ismertek a tudósok. Ezen fölbuzdulva Schecter tovább kutatott. 1896 decemberében összecsomagolta valamennyi iratot vagy 100 ezer kéziratot 164 ládában, és Cambridge-be szállította. Innen került elő a később Damaszkuszi dokumentumnak nevezett szöveg két héber verziója is. A Kairóból származó változatok egyértelműen egy sokkal korábbi mű másolatai. A szövegek nem voltak teljesek, az anyagnak a közepéből egy nagyobb rész teljesen hiányzott, ami pedig a sorrendet illeti, kevés volt benne a logika, annál nagyobb az összevisszaság. Ám a Damaszkuszi dokumentum még ebben a rendezetlen állapotában is igen értékesnek bizonyult, mondhatni robbanóanyagnak. Schecter első ízben 1910-ben adta ki, és 1913-ban R. H. Charles reprint kiadásban fölvette gyűjteményes kötetébe, Az Ótestamentum apokrif és pszeudoepigráf szövegei közé. Amikor Eisenmannak a kezébe került a qumrani anyag számítógépes leltára, amely a nemzetközi tudóscsoportra bízott szövegeket tartalmazta, egyebek között szerepeltek benne a Damaszkuszi dokumentum további verziói és részletei. Mivel Qumranban találták
17
őket, nyilván sokkal korábbiak, mint a kairói változatok, és minden bizonnyal teljesebbek is. Épp a Damaszkuszi dokumentum qumrani példányai voltak azok, amelyeket Eisenman és a sheffieldi Philip Davies levelében kértek John Strugnelltől. Ezzel váltották ki az 1989. évi, elmérgesedett vitát. Vajon miért botránykő ez a dokumentum? A Damaszkuszi dokumentum először említi a zsidóknak egy csoportját, akik a többiektől eltérően hűek maradtak a Törvényhez. Megjelent köztük egy Igaz Tanító. Mint Mózes, ő is elvitte embereit a pusztába, egy Damaszkusznak nevezett helyre, ahol megújították szerződésüket Istennel. Számos szövegbeli utalás alapján elmondhatjuk, hogy ez a Szerződés azonos a qumrani Közösségi Szabályzattal. Nyilvánvaló - egyetlen tudós sem vitatja -, hogy a Damaszkuszi dokumentum ugyanarról a közösségről beszél, mint a többi qumrani tekercs. Mégis, itt Damaszkuszt említi helynévként. A szövegösszefüggésből kiderül, hogy a pusztában található helység nem lehet a szíriai romanizált város.... ...Mindenesetre aligha lehet véletlen, hogy a Damaszkuszi tekercsnek nem kevesebb mint tíz példánya került elő a qumrani barlangokból. Csakúgy, mint a Közösségi Szabályzat, a Damaszkuszi dokumentum is előírásokat, szabályokat sorol föl. Némelyikük azonos a Közösségi Szabályzatban foglaltakkal, de van néhány további is, amelyek közül kettő említést érdemel. Az egyik a házasságra és a gyermekekre vonatkozik. A másik - szinte csak futólag, mintha köztudomású dologról volna szó - a Palesztinában másutt is létező társközösségekre hivatkozik. Más szóval, qumran nem volt annyira elzárva az akkori világtól.... ...És utal, mint majd látni fogjuk egy, a közösségben dúló vitára is, amely egy másik holt-tengeri tekercsben, a Habakukkommentárban még nagyobb hangsúlyt kap. Szó esik ebben egy bizonyos ~Hazugról~, aki megszökik a közösségből és ellene fordul. A Damaszkuszi dokumentum elítéli azokat, akik ~Damaszkusz földjén belépnek az Új Szövetségbe, s akik aztán elárulják és eltávoznak~. Egy másik helyen a dokumentum említi azokat, akik ~átszöktek a Hazughoz~. A Damaszkuszi dokumentum abban is megegyezik a Közösségi Szabályzattal és a Háborús tekerccsel, hogy említ egy messianisztikus figurát (vagy talán kettőt is), aki majd elmegy ~Damaszkuszba~ - egy prófétát vagy ~a Törvény magyarázóját~, akit a ~Csillagnak~ neveznek és egy Dávid házából származó herceget, a ~Jogart~. A szövegben még öt egymást követő alkalommal egyetlen személyt emel ki, az ~Áron és Izrael házából származó Messiást~. E Messiás-alak jelentőségével majd a későbbiekben foglalkozunk. Most érdemes eltűnődni, hogy vajon a Damaszkusz név Qumrant fedie. A legtöbb keresztény számára Damaszkusz természetesen ismerős,
18
mégpedig az Apostolok cselekedeteinek 9. fejezetéből, amely a Szíriában levő elrómaiasodott városra utal. Ez a város különben ma az ország fővárosa. A damaszkuszi úton lesz a tarsusi Saulusból Paulus, azaz Szent Pál. A fejezet az egész Újszövetségnek talán a legismertebb és legfontosabb része. Az Apostolok cselekedetei szerint Saulus inkvizítor és végrehajtó volt, akit a jeruzsálemi Templom főpapja bízott meg, hogy számolja föl a Damaszkuszban élő eretnek zsidók, azaz az őskeresztények közösségét. A papság kollaborál a római megszáló katonákkal, és Saulus az egyik eszközük. A hírek szerint Jeruzsálemben már aktív részt vállalt a kora keresztények elleni támadásokban. Valóban, ha az Apostolok cselekedeteinek hihetünk, Pál személyesen részt vett az eseményekben, amelynek során egy István nevű embert, az első keresztény mártírt halálra köveztek. Ő maga is beismeri, hogy áldozatait a ~halálba~ kergette. Fanatizmusában Saulus ekkor elindult Damaszkuszba, hogy kiűzze az ott letelepedett kora keresztényeket. Egy fegyveres csoport kísérte, és Saulusnál ott voltak a jeruzsálemi főpapoktól kapott letartóztatási parancsok. Szíria akkoriban nem volt Izrael része. Különálló római provincia volt, amelyet egy római legátus kormányzott, és sem adminisztratív, sem politikai kapcsolata nem volt Palesztinával. Hogyan képzelhető el akkor, hogy a főpap parancsa ott is érvényes lehetett? A Római Birodalom nemigen egyezett volna bele, hogy önjelölt rohamosztagok ide-oda mozogván a területen letartóztatásokat hajtsanak végre, gyilkoljanak és veszélyeztessék a polgári rend stabilitását. A hivatalos politika minden vallást eltűrt, ha nem jelentett veszélyt a világi hatóságokra és a társadalmi rendre. Egy Szíriában ténykedő, jeruzsálemi központú rohamosztagra olyan megtorlás várt volna a római kormányzat részéről, hogy azt egyetlen főpap sem merte volna vállalni. (A főpapok pozíciója a rómaiak kegyétől függött.) Figyelembe véve ezeket a körülményeket, a tarsusi Saulus, a főpap parancsával fölfegyverezve hogyan vállalhatta büntetőexpedícióját Damaszkuszba, ha azt a bizonyos Damaszkuszt Szíriába helyezzük? Ha azonban Damaszkuszon Qumrant értjük, Saulus küldetése történelmileg értelmezhető. Szíriával ellentétben, Qumran valóban olyan területen feküdt, ahol érvényben volt a főpap parancsa. Teljesen érthető volna, ha a jeruzsálemi főpap a Jerikótól csupán harminckét kilométerre fekvő Qumranba küld osztagot az ottani eretnek zsidók megzabolázására. Egy ilyen akció megfelelt volna a római politikának, amely igen nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy ne avatkozzék tisztán belső ügyekbe. Más szóval a zsidóknak szabad volt a saját földjükön más zsidókat üldözni, mindaddig, amíg akcióik nem ütköztek a római kormányzat érdekeivel. És mivel a főpap a rómaiak bábja volt, csak jó néven vehették minden olyan kísérletét, amely a vele egy vallású lázadók megsemmisítésére törekedett.
19
Ez a magyarázat történelmileg igen valószínű, de azért néhány igen kényes kérdést vet föl. A nemzetközi tudóscsoport konszenzusa szerint a qumrani közösség ún. esszénusokból állt, ez egy judaikus, pacifista, aszketikus szekta volt, nem volt semmilyen kapcsolata sem a korai kereszténységgel, sem az akkori judaizmus fő áramlatával. Mégis, Saulus, az Apostolok cselekedetei szerint, azért indul Damaszkuszba, hogy az óegyház tagjait üldözze. Meglehetős provokatív tétel ez, mind a keresztény tradíció, mind a konszenzus követői címére, akik gondosan kerülték, hogy egyáltalán szembenézzenek a kérdéssel. Mert vagy őskeresztények bujkáltak a qumrani közösségben, vagy pedig az őskeresztények és Qumran egy és ugyanaz volt. Bármelyik verzió igaz, a Damaszkuszi dokumentum arra utal, hogy a holt-tengeri tekercsek elválaszthatatlanok a kereszténység kezdeteitől.... ...A Habakuk-kommentár A qumrani 1. számú barlangban talált Habakuk-kommentár vagy Habakuk Pesher az ismert holt-tengeri tekercsek közül talán a leghívebb krónikája a qumrani közösségnek vagy legalábbis a közösség legfontosabb eseményeinek. Középpontjában a Damaszkuszi dokumentumban idézett probléma áll. Ez a kezdődő szakadás minden bizonnyal a szakadás határát súroló, traumatikus esemény lehetett a qumrani közösség életében. Nemcsak a Damaszkuszi dokumentum és a Habakuk-kommentár említi, hanem még négy qumrani szöveg is, négy továbbiban pedig utalás történik rá. A Damaszkuszi dokumentumhoz hasonlóan, a Habakuk-kommentár is említi, hogy a közösség néhány tagja a Hazug gonosz felbujtására megszegte az Új Szövetséget és semmibe vette a Törvényt. Így összeütközésbe kerültek ezek az emberek a közösség vezetőjével, az Igaz Tanítóval. Említés történik egy ~Gonosz Papnak~ nevezett ellenlábasról is. A konszenzus követői általában azt tartják, hogy a Hazug és a Gonosz Pap ugyanarra a személyre vonatkozó két elnevezés. Nemrégiben azonban Eisenman bebizonyította, hogy a kettő nem ugyanaz. Világossá tette, hogy a Hazug ellentétben a Gonosz Pappal, belülről, a közösségből lett annak ellenségévé. Miután befogadták maguk közé, elhagyta őket. Így nem pusztán ellenfél, de áruló is. A Gonosz Pap ezzel szemben kívülről jött, a jeruzsálemi papok képviselője. Így aztán jóllehet ellenség, de nem áruló.... KÉRDÉSEM: HAZUG = JÚDÁS? GONOSZ PAP = SAULUS RABBI? – VÉDIKUS CSÁVÓ ...Ha az ember ma elmegy Qumranba, azonnal szemébe ötlenek a hatalmas védőtornyok romjai, méter vastag falakkal, amely toronynak csak a második szinten van bejárata. Kevésbé feltűnő egy, a toronytól csak egy kis átjárónyival távolabb álló épület, amelynek a funkciója nem mindjárt nyilvánvaló. Egy igen jól megépített kovácsműhely maradványa ez, saját vízellátással a benne készült szerszámok és fegyverek edzésére. Nem meglepő, hogy
20
létezése ugyancsak kínosan érinti azokat a tudósokat, akik ragaszkodnak a ~pacifista esszénusok~-teóriához. De Vaux szerint: ~Volt egy műhely is, kemencével, fölötte egy bevakolt rész, vízvezetékkel. A berendezés azt sugallja, hogy az ott végzett munkához hatalmas tűz és igen sok víz kellett. A helység célját ennél pontosabban nem merném meghatározni.~... ...Golb professzor a chicagói egyetemről az egész együttesnek katonai jelleget tulajdonított. Golb szerint a tekercseket nem Qumranban írták vagy másolták, oda csak Jeruzsálemből vitték, megmentésük céljából. ~Egyetlen tekercstöredék nem került elő a romok közül... és egyetlen írószerszám sem...~ írja Golb.... ... Az esszénusok Plínius nőtlenségben élő remetéknek írja le őket, akiknek ~nem volt más társuk, csak a pálmafák~, egy olyan területen, amely ráillik Qumranra. Josephus Flavius, akit Philón idéz, tovább finomítja ezt a képet. Szerinte az esszénusok nőtlenségben élnek, bár, mintegy mellékesen hozzáteszi, ~az esszénus szektának van egy másik ága is; ennek tagjai... házasodnak.~ Az esszénusok megvetik az élvezeteket és a gazdagságot. Minden vagyonuk közös, akik soraikba lépnek, le kell mondaniuk a magántulajdonról. Vezetőiket maguk közül választják. Palesztina minden városában megtalálhatók, élnek elszigetelt közösségekben is, ám a városokban is elkülönülnek. Flavius leírásában az esszénusok egy ókori misztikus iskola szerzetesrendjére hasonlítanak. A jelentkezőknek hároméves próbaidőt kell letölteniük, ami nagyjából a noviciátusnak felel meg. Míg ezt a próbaidőt sikeresen le nem tölti valaki, nem lehet hivatalosan a közösség tagja. A végzett kitanult esszénusok hajnalban imádkoznak, majd öt óra hosszat dolgoznak, ezután tiszta ágyékkötőt vesznek, és elvégzik rituális napi fürdőjüket. Így megtisztulván, összegyűlnek egy közösségi helyiségben, s együtt fogyasztják el egyszerű ebédjüket.... ...igen járatosak az Ószövetségben és a próféták tanításaiban. Ők is tanulják a jóslás mesterségét, s a szent szövegek tanulmányozásával, valamint bizonyos megtisztulási eljárások útján meg tudják mondani a jövőt... ...1770-ben nem kisebb személyiség, mint Nagy Frigyes írja: ~Jézus valójában esszénus volt, mélyen át volt itatva esszénus ethosszal.~... ...ÉS EZUTÁN, KÉRLEK OLVASD EL EDMOND BORDEAUX SZÉKELY: ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM I-IV. KÖTETEIT ÉS AZ ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM FEFEDEZÉSÉT... VÉDIKUSCSÁVÓ vagyis v. Dudás Jenő ZSOLT
21
22
