Harangszó. pironkodva kell felismernie a krisztusi feleletben az elhallgatott elnémulási

Harangszó A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA z 2007. JÚLIUS XVIII. ÉVFOLYAM 13–14. SZÁM

Õrségváltás a Harangszó élén Augusztus elsejétõl Fábián Tibor veszi át a Harangszó fõszerkesztõi feladatait. Hûséges olvasóink már találkoztak nevével és bizonyára többen emlékeznek jó humorú, apró részleteket is megörökítõ írásaira. Érzékenyen veti papírra az egyház gondjait és örömeit. Felfigyel és figyelmet kér a változtatásokat sürgetõ kérdésekre. Egyház és nemzet küzdelmeinek krónikásaként jelentkezik ezekben a mindkettõt megpróbáló viharos idõkben. Azon kevesek között maradt, akik nem tévesztették szem elõl magyarságunk megmaradásának követelményeit és nem ült azok közé, akik jövõnk „köntösére sorsot vetettek“. Nem lesz könnyû dolga. Szembe találja magát azokkal, akik bár egyetlen sort soha le nem írtak, de élezett nyelvvel szólnak ellene nem kevés epével átitatott szavakkal. Lesznek olyanok is, akik egyetlen sort sem fognak elolvasni, mégis tudni fogják, hogy semmit nem ér a lap, mert hallották az illetékes nagyhangúaktól a megdönthetetlen ítéletet. Híresztelni fogják a háta mögött, mert szemtõl-szembe nálunk még nem divat, hogy csak kiváltságosok cikkei jelenhetnek meg, és a többiek indexen vannak. Jelentkeznek a sorok között elrejtõztetett beszólások, átszólások vagy éppen a mindent tudás magaslatáról kijelentett rágalmak. Igyekezni fognak szépen csomagolni megavasodott eszméket. Némelyek huncut mosoly mögül jelentik majd, hogy egyetlen újságra sincs szükség a gyülekezetben, míg mások azzal hivalkodnak, hogy jobbat írnak egy füzetlapnyi terjedelemben. Megoszlanak a vélemények afölött is, hogy éppen melyik ünnepen milyen színbe nyomtassák a címoldalt. Nem lesz könnyû gyülekezeti lapnak maradni, hogy abban Krisztus munkája láttassék teljes terjedelemben. A fõszerkesztõ munkáját nekünk kötelességünk könnyebbé tennünk. A lelkipásztorok, presbiterek és gyülekezeti tagok vegyék a fáradságot, hogy megírják a közhírré tehetõ eseményeket. Ha a lapból fontos történés marad ki, akkor a felelõsség elsõsorban azé, aki résztvevõként jelen volt azon. Nincsenek szétküldhetõ újságíróink, de nincsenek autóink sem és nincs idõnk, sem pénzünk. Az önkéntességet ezentúl is bizalmatlanul fogják fogadni, mint ahogy hitetlenkedve vették tudomásul, hogy lapunk szerkesztõsége eddig egyetlen fizetett alkalmazottal dolgozott. Az egyházainkat sújtó megszorítások között nem lehet senkit sem azzal kecsegtetni, hogy holnapra minden megváltozik. Nem lehet azzal sem érvelni, hogy másokká válnak körülöttünk az emberek. Egy csapásra semmi sem fog megváltozni, de a változtathatóban máris lépnünk kell. Új szemlélettel segíthetünk egymásnak. Ennek alapját Jézus Krisztus fogalmazta

meg Pál apostolnak, aki egy nehezen eltelõ éjszakán a következõket hallhatta: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass. Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban.“ (ApCsel 18,9-10) A Megváltó a legmélyebben megrekedt okra hívja fel a figyelmünket. Amint az apostol sem tudta, de most szembesülhet a gondja igazi eredõjével, azaz figyelmen kívül hagyott szorongásával, elhanyagolt feszültségével, úgy kell nekünk is szembesülnünk a magunkéval. „Ne félj“, miként a próféták hallották annak idején, azonképpen kell nekünk is hallanunk és komolyan vennünk. Pál szolgálta az Urat, de lélekben már menekült Korinthusból. Készült felfüggeszteni bizonyságtevõ munkáját. Erre mondja az Aki a vívódások szorításában eltitkolt terveket is ismeri, hogy „szólj és ne hallgass“. A sátorlapkészítéshez visszakívánkozó ige-

hirdetõnek, pironkodva kell felismernie a krisztusi feleletben az elhallgatott elnémulási és menekülési szándék leleplezõdését. A kegyelemnek nemcsak felfedõ eszköze van, hanem a gyógyításban utógondozást is folytat. Kijelenti azt, amit Pál egyszerûen nem tud: „nékem sok népem van ebben a városban!“ Pálnak nincs, de Krisztusnak van embere, tehát rövidesen Pálnak is lesznek emberei. A Harangszónak vannak emberei. Olyanok között is, akik elfordultak valamilyen okból tõle. Olyanok között is, akik valamilyen okból nem szívlelték az eddigi fõszerkesztõt, vagy valamelyik munkatársát. Adja Isten, hogy sok olyan embere legyen, akik ezentúl lesznek betûszomjazó, Krisztusóhajtó olvasói. Láttassék Krisztus munkája teljes terjedelemben gyülekezeteink életébõl Fábián Tibor munkája és a megújuló Harangszó által, hogy boldogabbak lehessünk valamennyien Isten áldásával.

Nagyvárad-Õsi gyülekezetének temploma

CSÛRY ISTVÁN elköszönõ fõszerkesztõ

2. oldal z HARANGSZÓ „Athénban pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala õ benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélõ emberekel, és a piacon mindennap azokkal, akikket elõtalált. Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak õ vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetõjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván õt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajon megérthetjük-é mi azt az új tudományt, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.” (ApCsel 17,16-21)

1. A bálványimádás, babonaság jogosan felháborít Pál apostol Athénban járt, abban a városban, amely a tudományok, a mûvészetek bölcsõje volt, ahol az emberiességrõl tanítottak. Az athéniek büszkék is voltak származásukra, õseikre, azzal dicsekedtek, hogy az istenek is náluk születtek. Az athéni emberek nemcsak gõgösek voltak, hanem bálványimádók, babonásak is, egyre több emberi elképzeléssel, filozofálással tisztelték Istent. Istenségeket találtak ki, hogy a maguk gondolatait igazolják velük. Pál egyrészt zsidó neveltetésû egyistenhívõ, másrészt Krisztus igaz követõje, ezen az oktalan, elvakult és eltévelyedett gondolat- és viselkedésrendszeren felháborodik. Felháborodása nem megbotránkozást jelent, hanem olyan fajta haragvást, amellyel nemcsak elítéli a rosszat, a gonoszt, hanem tisztánlátásából lelkes igyekezettel elhatározza, hogy tesz valamit azért, hogy Isten igaz tisztelete helyreálljon, hogy a lelki sötétségbõl egyre többen kiszakadjanak. Az apostolt felháborodása tettekre, jó cselekedetekre sarkallja. A bûn láttán nem bénult meg, nem adta fel igaz hitét, nem vonult ki abból a bálványimádó, babonás közegbõl, hanem elindult kijavítani, helyreigazítani a gondolatokat, a helytelen életszemléletet és viselkedést. Isten tõlünk, ma élõ keresztyénektõl is elvárja, hogy észrevegyük az istentelen gondolkodásmódot, hamis istentiszteletet, a babonaságot. Megláttatja ma is a tévelygéseket. A keresztyén embernek szabad haragosnak lennie, amikor oktalan, tudatlanságból, gõgbõl származó tévelygésekkel, babonákkal találkozik, s ez a felháborodás minket a dolgok megjobbítására, kijavítására kell buzdítson. Testvéreim, ne törjetek le és ne törjetek meg a gonoszság miatt, tisztánlátásotok mellé, fájdalmas haragotok mellé kapcsoljátok azt az elhatározást, azt a tettrekészséget, amellyel az istenfélõket vagy hamis istentisztelõket meg akarjátok javítani, ki akarjátok igazítani. Legyen bennünk igyekezet a mai kor „athénieinek” kiigazítására!

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A LÉLEK CSENDJE 2. Pál elõbb a zsidóságnak tanította Krisztust, azután fordult a pogányokhoz Pál egyszemélyben és egyszerre volt zsidó és keresztyén. Az apostol nagyon szerette saját népét, nemzetét, hovatartozását soha nem tagadta meg, s noha Isten a pogányok apostolává hívta el, igyekezett minél több zsidót keresztyénné tenni. Athénben is, amikor látja a sok hamis istentiszteletet, elõször a zsinagógákba ment el, ott vitatkozott népe fiaival Krisztus Isten-fiúságát illetõen, s ezekben a zsinagógákban a prozelitákkal is szóba állt. Nekünk, magyar reformátusoknak is feladatunk, hogy elsõsorban saját családunk, saját népünk, magyar nemzetünk tagjait tanítsuk a tiszta igaz hit ismereteire, gyakorlására. Mi felelõsek vagyunk azért, hogy elsõsorban a magukat magyarnak vallók ismerjék meg Krisztust, maradjanak meg keresztyén vallásukban. Pál nem volt nacionalista amiért elsõsorban saját népéért érzett felelõsséget, értük szolgált, õket tanította. Mi sem válunk nacionalistává, ha mindenekelõtt magyar testvéreinket szolgáljuk, õket vezetjük a keresztyénség útján. A nemzetféltés, a nemzet krisztusi szolgálata nem nemzetgyûlölet, nem diszkrimináció. Pál tanításában nem volt szõrszálhasogató, gõgös, elmefitogtató, fölöslegesen szócsatázó. Nem volt gúnyolódó és nem volt gyûlölködõ, de szerényen kimondta az igazságot, nem kerülte a kényes pontokat, nem hallgatta el az igazat. Mindezt világos okfejtéssel, tömören és vonzóan beszélte el. Nekünk sem arra kell törekednünk, hogy teljesen elkerüljük a vitákat, a hitvitákat, hanem arra kell törekednünk, hogy világosan, határozottan, szerényen ejtsük ki a bibliai igazságot, az igaz hit tanítását. Pál bölcsen cselekedett és szólt Athénban. Imádkozzunk azért, hogy a mi beszédünk, kiállásunk is legyen tele bölcsességgel.

3. Epikureus és sztoikus filozófusok tévtanításai Az epikureusok azt tanították, hogy vannak istenek, de csak az égben semmittevésben élnek. Szerintük nincs isteni gondviselés, az emberek életét a véletlen szerencse határozza meg, az istenek külön világban élnek az emberektõl és nem is lehetnek semmilyen hatással az emberekre. Mesének tartották a lélek halhatatlanságát, tanításuk szerint az élet véget ér a halállal, ezért az ember, ha egyszer él, ki kell használja az élet minden élvezetét. Sokkal többet törõdtek az élvezetek szabad folyásával, mint a lélek dolgaival, különösen az istenek dolgaival. Sajnos ennek a filozófiai irányzatnak a gondolatai ma is elõ-elõbukkannak a közgondolkodásban, amikor a világ, a modernizmus a reklámok azt sulykolják az emberek tudatába, hogy csak a mindennapi élvezeteket kell kielégíteni, ki kell használni a földi élet minden lehetõségét, mert a „halál életközelben ólálkodik”, s aztán vége mindennek. Sajnos ma sem veszik sokan

komolyan azt, hogy nem a csillagok állása határozza meg az egyes emberek életfolytatását, hanem az élet gondviselõ Ura, Aki nem részvét nélkül megy el, saját kényelmét keresve, a láthatatlan égi világban trónolva, hanem Õ a cselekvõ szeretet, Õ az emberek õrizõje, és hozzánk fordul kegyelmével és irgalmával. A másik filozófiai irányzat képviselõi a sztoikusok voltak. Õk bár vallották, hogy van isteni gondviselés, mégsem azt tanították, hogy Isten Úr és Õ kormányoz. Szerintük a végzet kormányoz. Szerintük nem egyedül Isten a jó, hanem az erények. De pontos meghatározását ennek sem tudták megadni. A sztoikusok gõgösek és önteltek voltak, büszkék voltak erényeikre, pedig nagy érzéketlenséggel viselkedtek midennel szemben. Napjainkban is sokan vallják, hogy megtapasztalták Isten gondviselését, de szívükben nem Krisztus az Úr. Sokszor elfelejtik azt, hogy ami Isten kezébõl jön, az nincs az Õ akaratán kívül. Szeretetbõl cselekszik Isten, még akkor is, ha nekünk nem esik éppen a legjobban az ami velünk történik. Sokan azt mondják, hogy a végzet határozza meg életalakulásunkat, elõre megírt forgatókönyv szerint zajlik az életünk, amin úgy sem lehet változtatni, sem Istennek sem embernek. A Bibliában ilyesmit sehol nem találunk, csak a pogány filozófusoknál. Ma is sokan törekszenek erényes életre, mint a sztoikusok, de nem szabad vallanunk, hogy egyedül az erények a jók, mert egyedül Isten lehet igazán jó. Isten mércéje nélkül az ember nem tudja meghatározni a jót. Pál apostol akkor, mi pedig most, ebben a modern világban kell a pogány gondolkodásmóddal megküzdenünk. Ne adjuk fel a bibliai tisztánlátást és igaz hitvalló életet, ne cseréljük fel holmi babonáskodással. Számunkra Jézus Krisztus és az Õ feltámadásának ténye mindenkor kõszikla.

4. A kíváncsiskodóknak is bizonyságot kell tenni a feltámadott Jézus Krisztusról Az athéniek és a sok átutazó idegen, vagy éppen a bevándorlók a fõtéren, a piacon gyûltek össze híreket hallani, az eseményeket megbeszélni. Sokuknak ez jelentette az egész napi idõtöltést. Pál apostolnak sikerült felkeltenie a kíváncsiskodók figyelmét is az idegen és újszerû tanításával Jézusról és a feltámadásról. Pál annak ellenére beszélt a Krisztuseseményrõl, hogy emberileg nem remélhetett nagy eredményt. De abban a reményben hirdette az igét, hogy a tömegbõl egyesek talán tovább fogják keresni az igazságot, s így nyerhet lelkeket Krisztusnak és a gyülekezetnek. Köztéren, közönséges utcai találkozásokon, temetéseken, egyházi és világi összejöveteleken ne szégyelljünk beszélni mi sem keresztyénségünkrõl, életünknek a Krisztusba vetett erejérõl. Amikor olyan alkalom adódik, hogy talán egyedül vagyunk bizonyságtevõk, akkor se szalasszuk el a bátor Krisztus melletti kiállást, és álljunk elõ az Igével. Ma már Athén sem pogány város, Pálnak kicsi, de bátor magvetésébõl gyülekezet és keresztyén szellemiség született. Ez indítson minket is lelkes és kitartó magvetésre. BALÁZSNÉ KISS CSILLA


Nemzeti sorskérdések. A magyarság jövõjének kilátásai. Az élet védelme. Ezek a témák mostanság egyre sürgetõbb eréllyel szerepelnek a keresztény értelmiségiek és az általuk életre hívott társadalmi szervezetek összejövetelein. E témák örök aktualitását azok az idõrõl-idõre nyilvánosságra hozott statisztikai adatok és szomorú tények szolgáltatják, amelyek szerint beigazolódni látszik Herder gyászos jóslata, miszerint a magyarság el fog tûnni a népek sorából. Többen azt vallják, a folyamatba nem szabad beavatkozni, bízzunk mindent a természetre. A természet valóban zseniális rendteremtõ. Racionalitása kifürkészhetetlen és misztikus. Mi mással lenne magyarázható (?) – megmagyarázhatatlan -, hogy például háborúkat követõen, amelyeknek tudvalevõen zömmel férfiak esnek áldozatául, jelentõs mértékben megnõ az újszülött fiúgyermekek száma. Békeidõben sem téveszt arányt, nagyjában-egészében azonos számú fiú- és leánygyermek születik. Mindig helyreállítja a rendet, az élet harmóniáját. De vajon milyen a viszonya a természetnek a nemzetekhez? A magyarsághoz például? Riasztó statisztikai adatok látnak mostanság napvilágot. Számításokon alapuló elõrejelzések szerint 2020-ra csupán tizenhárom millióan leszünk. A magyar népesség száma szerte a világban évrõl-évre csökken. Kiváltképp az anyaországban, ahol évrõl-évre egy kisvárosnyi lakossággal élnek kevesebben.

Lármafák lángja Fordított Malthus. Miközben földünk népességének háromnegyed része – méghozzá a szegény része, úgyszólván egyenes arányban elszegényedésével – mértani haladvány szerint gyarapszik, addig mi – a hozzájuk mért viszonylagos jólétben, a kelet-európai átlagot meghaladó egészségügyi és higiéniai viszonyok között – egyre apadunk. Ebbõl is látszik, a szegénység csöppet sem befolyásolja az anyák szülési kedvét. Annál inkább befolyásoló tényezõ, a mégoly viszonylagos gazdagodás. Ezt látszik igazolni az a tény, miszerint épp abban az idõben, amikor Malthus közzétette népesedési elméletét, valahol Délkelet-Európa szívében, a Dunántúltól a Vajdaságon át a Bánságig terjedõ bõ termésû területen – minden malthusi elmélet cáfolataként meghonosodni látszott az „új erkölcs”, amely a népesség fogyásában nyilvánult meg, s amely aztán, mint a fehér pestis járványa terjedt el, s szedi áldozatait mind a mai napig Európa módosabb részén. Ezzel a riasztó felismeréssel rázta fel a közvéleményt a 20. század elsõ felében a Baranya megyei Zengõvárkonyban Fülep Lajos szenvedélyes hangú vitairata. A ma megvallott riasztó válaszok (lásd az ismertetett statisztikai mutatókat) aggodalmaskodó kérdéseit bõ két emberöltõvel

A Hannie Herman Mostert irányításával Nagyváradon mûködõ nõi munkacsoport ötödik találkozójára 2007. július 4-én került sor. Herdeán Gyöngyi nagyvárad-újvárosi lelkipásztor Ésa 41,14 alapján tartott áhítata után Nagy Aranka elõadása következett, melyet az alábbiakban teszünk közzé. Elõadás után önismereti tréninget tartottak.

KÁNYA EMÍLIA Író, lapszerkesztõ, a 19. századi nõmozgalmak lelkes híve. Pesten született 1818. december 18-án. Apja Kánya Pál (1794-1876) pedagógus, szakíró, tankönyv író, 1821 és 1861 között a pesti Evangélikus Gimnázium tanára, majd igazgatója. Emília a szülõi házban kitûnõ nevelést kapott, családi összejöveteleiken énekeltek, kisebb színdarabokat mutattak be, a család kedvelte a finom szórakozást. Emíliát a német mûveltség nem vonta el a magyar irodalom lángoló szeretetétõl. 1849-ben férjhez ment Földényi Frigyes földbirtokoshoz, akinek Temesváron gyára is volt. Földényi testi fogyatékossággal született, Emília szült négy gyermeket, de hiába a gazdagság, nem érezte jól magát ebben a házasságban, tíz év után elvált. Az 1850-es évek folyóiratai szívesen közölték elbeszéléseit, jellemrajzát, elmélkedõ cikkeit, de még álnéven írt, csak 1858ban lépett fel Emília keresztnevén. Kánya Emília 1860-ban indította el a Családi Kör szépirodalmi nõi hetilapot. A szerkesztõségben ismerte meg Szegfi Mór Mihályt, akivel 1861-ben már szerelmi

házasságot kötött, László fia született ebbõl a házasságból. Szegfi Mór ekkor már keresztény volt, a házasság nem keltett nagyobb feltûnést. Szegfi Mór (1825-1896) szépirodalmi író tanulmányait Prágában és Berlinben végezte, majd hazajött és 1848-ig az akkor Pesten fennállott magyar nyelvterjesztõ egyesület titkára lett, s már akkor feltûnt népies tárgyú költõi munkáival. A szabadságharc alatt a tüzérségnél szolgált, majd megsebesült és Szemere titkára lett. Világos után külföldön bujdosott, 1861-ben tért haza és a Családi Kör szerkesztõjének volt szorgalmas segítõje. Emília a Családi Kört 1860-ban, 32 éves korában indította el. Õ volt az OsztrákMagyar Monarchia elsõ nõi lapszerkesztõje. Keltett is nagy felháborodást „magasabb férfi körökben“. Magyarország kormányzója, Benedek Lajos táborszernagy nem akart hozzájárulni a hatósági engedély megadásához, de Emília és a terveit támogató arisztokrata hölgyek bebizonyították, hogy egy szépirodalmi divatlap nem lehet veszedelmes az ország közbiztonságára. Emília 20 éven át szerkesztette a Családi Kört. Férje idõközben dolgozott a Kereskedelmi Minisztériumban, majd tanári vizsgát tett, elõbb Lõcsén majd Kassán a Fõreál-

3. oldal z HARANGSZÓb ezelõtt tették fel. És ha ehhez hozzávesszük, hogy már Fülep Lajos is egy katasztrófához – a nemzethalálhoz – vezetõ állapotot regisztrált, úgy a kérdés már sokkal elõbbrõl datálódik. A túl alacsony termékenység, a már ma is észrevehetõ fogyás igazi következményeit 50-70 év múlva érezzük meg. A fülepi lármafa lángja is csak most nyolcvan év múltán került látókörünkbe. Épp száztíz esztendõvel Fülep borzongató tényei és víziói elõtt, az 1800-as évek elején, amikor még nem volt bizonyos, hogy a magyar, mint nemzet fennmarad, nos ez idõ tájt hangzott el Herder – ránk nézve gyászos – történelemfilozófiai jóslata. Akkor is az értelmiség sietett felrázni a nemzetet. Ekkor írja Katona József a Bánk bánt, Kölcsey Ferenc a Himnuszt, Vörösmarty a Zalán futását – amelynek elsõ énekében koráról, a „tehetetlen korról” szól, amelyben „erõs apáktól puhányságra serény gyermekek álltak elõ”. Ez idõ tájt születik a Szózat is. Széchenyi ekkor tesz felajánlást az Akadémia létrehozására. Ekkor fedezi fel Jedlik Ányos elsõként a világon a dinamót. A mai értelmiségiek egyre gyakoribbá váló, aggodalmakat megfogalmazó, nemzetféltõ tanácskozásait látszólagos közöny kíséri korunk puhányságra-serény gyermekei részérõl. Ezeknek kell ma az emlékezetébe idézni Herdert, Fülep Lajost és a statisztikai hivatalt. PAIZS TIBOR

gimnáziumban tanított 1886-ig nyugdíjba vonulásáig. Az írásról soha nem mondott le, költeményeket, novellákat cikkeket írt a korabeli szépirodalmi lapokban, mint a Pesti Divat, Hölgyfutár, Családi lapok a Szépirodalmi Közlöny is közölte írásait. Írásaiban foglalkozott a zsidóság életével is. Mûvei: Magyar ragozási táblázat, 1853, Bp. A világ csudái, 1857, Bp. Regényei: Kis bajok-nagy gondok, 1856, Bp. A harmadik szomszéd, 1857, Bp. Emília fõbb munkái: Szép és életnovellák I-II, 1859, Bp. 1861-63 közt szerkeszti a Magyar Nõk évkönyvét és a Magyar Hölgyek Könyvtárát Regényei: Beszélyek I-II, 1861, Bp. Válságos napok I-II, 1860, Bp. Szeretet könyve I-II, 1863, Bp. Búvirágok – elbeszélések, 1867, Bp. Rudolf trónörökös emlékezete, 1906, Bp. A Szegfi házaspár a családfõ nyugdíjba vonulása után 1886-ban elköltözött László fiukhoz Fiuméba. Mór 1896 nyarán hazalátogatott Magyarországra és Tabon érte a halál ott van eltemetve. Emília 1905. december 29-én hunyt el Fiuméban, László fia otthonában, így õt Fiuméban temették el. Kánya Emília egész életpályája során, a nõi hivatással a magyar asszony társadalmi feladataival foglalkozott, valamint a nemzeti mûveltség elsajátításával. NAGY ARANKA

4. oldal z HARANGSZÓ


Árpádi ünnepség a honfoglaló nagyfejedelem halálának 1100. évfordulóján Hatalmas horderejû volt a megemlékezés, jó 2500 atyánkfia sereglett fel az „Árpád apánk“ nevét egyetlenként viselõ faluba. A Kárpát-medencében több helyen is találunk Árpád-halmot, és nemcsak a hagyomány tartja ezt így, de egy ilyen halom nyoma ma is látható az árpádi határban. Délelõtt zsúfolásig telt meg a templom, ahol a magyarországi testvérgyülekezet képviseletében Bikádi László Károly, Hajmáskér és Soly lelkipásztora prédikált. Kiemelt üzenete: fogadalmunkhoz legyünk hûek, becsüljük meg nemzeti örökségünket. Ábrahám is hit által engedelmeskedett, amikor elhivattatott arra, hogy új helyre költözzön. Díszõrséget állt az érmihályfalvi vitézi rend, és áldás után a helybéli gyermekek énekeltek, szavaltak. Istentisztelet végeztével folytatódott az ifjúsági mûsor: honfoglaláskori jurta állítása, korabeli öltözet és fegyverzet bemutatása, nyíllövés gyakorlása – hogy csak a látványosabbakat említsük. Magyaros közebéd várta a vendégeket, töltött káposztából 1500 töltelék kelt el, foszlós kalács és puha kenyér volt bõségesen, a maradéknak is volt becsülete. Az árpádi hívek és az Erdõháti Szövetség gyülekezetei kitettek magukért, megfelelõ képviselettel jelentkeztek. Ez a nap egyben a Szövetség XV. évi rendezvényének is számított. Reménység szerint jövõre Vadászon találkozunk, nem kisebb lelkesedéssel. Fõtiszteletû Tõkés László püspök urat most is örömmel fogadták. Éljenzés közepette érkeztek a hintók az emelvény elé a sarkadi lovasbandérium kíséretében. Lelki elõkészítés gyanánt a nagyszalontai református énekkar szolgált, ezt követõen pedig püspök úr emelkedett lélekkel hirdette Isten Igéjét az ötödik parancsolat alapján. Elhangzott az örök igazság: ahhoz, hogy hosszú ideig élhessünk ezen a földön, elsõsorban az istenfélelem gyakorlásában kell jeleskedni. Szükséges emlékeznünk a megtett útra, hõsi elõdeink áldozatára, amely Krisztusban nyeri el értelmét. (Püspökünk prédikációját nemsokára nyomtatásban is olvashatjuk, akárcsak az ünnepségen elhangzott köszöntõket és elõadásokat.) Az ünnepi mûsor részeként Kovács Zoltán fõgondnok üdvözölte a résztvevõket,

õt követte Mikló Ferenc esperes, Toró T. Tibor parlamenti képviselõ, David Kilgour kanadai szenátor, Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke és mások. Filep Ferenc árpádi lelkipásztor köszöntõje után a meghívott elõadók beszéde hangzott el. Az ünnepi emelvényen, amelyet Egyházunk szimbólumai, a brassói Cenk-tetõrõl származó és Trianon óta féltve õrzött Árpád-fej, valamint a Tõkés László püspök úrnak ajándékozott Árpádpajzs díszített, fellépett Maczkó Mária és Miller Lajos, akik Árpád fejedelemrõl énekeltek, illetve Szörényi Levente mûveibõl adtak elõ részleteket. Tolnay István, egyházkerületünk világi fõjegyzõje, laudatióban ismertette Szörényi Levente zeneszerzõ és elõadómûvész tevékenységét. Méltatása után fõtiszteletû püspök úr Árpád-díjat adott át Szörényi Leventének, aki nemzedékekben „tartotta a lelket“ akkor, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Emlékoszlop állítására is sor került, amelyet Tõkés László püspök áldott meg. A négyméteres pompás emlékoszlopot a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állíttatta. Készítõi az alsócsernátoni Haszmann-fivérek. A tölgyfát a tusnádi Albert Tibor ajándékozta, aki szintén jelen volt az ünnepségen. Az emlékoszlop állításának ez az igei üzenete: mindezidáig megsegített minket az Úr! Dr. Hermán M. János beszédét követõen huszonnyolc faluból és Kárpát-medencei városból hoztak földet a zarándokok, ezzel is kifejezve összetartozásunkat, hisz ideje van az építésnek, a kövek és az õsi föld egybegyûjtésének. Az árpádi ünnepség jelentõs hozadéka a Tõkés László püspök által felolvasott Nyilatkozat, egybegyûlt népünk azon kívánsága, hogy a falu nevét Arpãºel-rõl hivatalosan is módosítsák Árpádra, legyen ez is úgy, mint régen volt. Sokat lehetne írni a környezõ magyar falvak néptáncosainak felléptérõl, a bográcsgulyás-fõzõ verseny remekeirõl, hosszasan lehetne sorolni azoknak a nevét, akik szervezték és lebonyolították Árpád nagyfejedelem halálának millecentenáriumi megemlékezését. DR. HERMÁN M. JÁNOS

Tõkés László püspök és Kovács Zoltán fõgondnok leleplezték a kopjafát, majd elismerõ Oklevéllel jutalmazták az árpádi gyülekezet szervezõi munkásságát


5. oldal z HARANGSZÓb

Életvédelem – családvédelem a politika erõterében Az Egyetlenem és az Áldás, népesség címû filmek megtekintése Csép Sándor bevezetõjével Az est a lelei néptánccsoport fellépésével zárul

MEGHÍVÓ A család iránti felelõsségünk idõszerû kérdéseit tárgyaló keresztyén politikai konferenciára mindenkit szeretettel várunk

Házigazdák: Nagy Sándor esperes, Lele; Mészáros Árpád lelkész, Hadad; Kurta Tõtös Szabolcs lelkész, Dobra; ifj. Tolnay István lelkész, NagykárolyKertváros; Szomor Attila lelkész, Gencs; a Hadadi Református Egyházközség Presbitériuma.

Hadad, 2007. július 20–21.

Degenfeld Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ A konferencia szervezõi: A Degenfeld család címere

Királyhágómelléki Református Egyházkerület Christen Unie – Keresztény Egység, politikai párt, Hollandia Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad Michiel de Ruyter Tudományos Társaság, Nagyvárad Nagykárolyi Református Egyházmegye Hadadi Református Egyházközség

PROGRAM Július 20., péntek 14.00 Érkezés, regisztráció 15.00 Virágaim – Horváth Piroska képkiállításának megnyitása Dr. Hermán M. János, Zwolle Csép Sándor, Kolozsvár Török Sándor, Nagyvárad 15.20 Könyvbemutató Szabadi István: Nagy Atyáinknak is az Attyaik szerzették... A Szatmári református egyházmegye egyházlátogatási jegyzõkönyvei 1808/1809 Ismerteti: Fazakas Márta egyházkerületi levéltáros Zenei közremûködés: Mészáros Árpád és ifj. Tolnay István 15.30 Nyitóáhítat Dr. Fodor Ferenc, Nagykõrös 15.55 Vendégek köszöntése Kurta Tõtös Beáta lelkész, a Degenfeld Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ igazgatója Moderátor: dr. Hermán M. János, a KRE Kiadói és Sajtóosztályának elõadótanácsosa 16.00 A holland és a svéd családpolitika magyar szemmel Kátay Emõke közgazdász, CU, Almere (Hollandia) 16.25 Családpolitika Romániában Tonk Gabriella, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, Bukarest 16.50 Mit tehet az egyház a családért? Lugosi Mihály lelkipásztor, Élesd 17.10 Kávészünet Moderátor: Vincze Judit a KRE Missziói Osztályának elõadó-tanácsosa 17.25 Spiritualitás és kommunikálás a családban Dr. Fodorné Nagy Sarolta fõiskolai tanár, Nagykörös

17.45 Szocializáció a vallásilag, etnikailag vegyes családokban Gombik Judit tanárnõ, PKE, Nagyvárad 18.05 Család és személyiségfejlõdés Dr. Urbán Károly orvos, Kassa 18.25 Kávészünet Moderátor: Csép Sándor író, az Áldás, Népesség Mozgalom alapítója 18.40 Áldás, népesség a Szilágyságban Molnár Kálmán Szilágycseh, esperes 19.00 Áldás, népesség a Bánságban Gazdáné Mátyus Melinda lelkész, Újmosnica 19.20 Áldás, népesség Biharban Jakabffy László mérnök, Nagyvárad 19.40 Népfõiskoláink a család megmaradása érdekében Dr. Kiss Boáz lelkész, a Magyar Népfõiskolai Collegium elnöke, Csákvár Közvacsora Esti áhítat Vincze Judit elõadó-tanácsos, Nagyvárad-Csillagváros Mészáros Árpád hadadi lelkipásztor köszöntése – Dr. Hermán M. János 20.30 Kerekasztal-beszélgetés Moderátor: Hannie Herman-Mostert Meghívottak: Caroline Otten, Hollandia; Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke; Molnár Kálmánné, Szilágycseh; Geréb Miklós, egyházmegyei fõgondnokpolgármester, Krasznamihályfalva; Csép Sándor, Kolozsvár; dr.Tóth Pál Péter demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézetének fõmunkatársa Budapest; Nagy Sándor, a nagykárolyi egyházmegye esperese; Dobai Zoltán egyházmegyei lelkészértekezleti elnök, Ákos; Horváth Piroska tanárnõ, Ried (Ausztria); dr. Korsós Bálint igazgató, Pápai Református Gimnázium; Paizs Tibor író, Pomáz; Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke. Esti mûsor, kötetlen beszélgetés Verset mond Török Sándor, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ igazgatója

Július 21., szombat 90.00 Reggeli áhítat Csûry István püspökhelyettes Közremûködik a Börvelyi Református Egyházközség Énekkara Moderátor: Hannie Herman-Mostert, C. U. Hollandia 09.40 A Christen Unie családpolitikai programja. Ben Nitrauw, Amersfoort, a Christen Unie Tudományos Intézetének munkatársa 10.10 Családpolitika Magyarországon Soltész Miklós országgyûlési képviselõ, a Fidesz MPSZ–KDNP frakciószövetség Népjóléti Kabinetének vezetõje, Budapest 10.40 Hozzászólások 11.00 Kávészünet Moderátor: Dr. Geréb Zsolt, a PKE rektora 11.20 Családléptékû gyülekezetmodell – a gyülekezet felelõssége a családért Dr. Juhász Tamás teológiai professzor, Kolozsvár 11.40 Megbeszélés, javaslatok 12.00 A konferencia bezárása Dr. Hermán M. János

A Degenfeld Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ ünnepélyes felavatása Istentisztelet – Ft. Tõkés László püspök Nagy Sándor esperes köszöntése Gr. Degenfeld Pál Pro Ecclesia-díjjal való kitüntetése – Laudatio – Csûry István püspökhelyettes 13. 00 Gr. Degenfeld Pál beszéde 13.00 A Hadadi Református Egyházközség ünnepi közgyûlése 14.00 Közebéd Jelentkezni lehet Kurta Tõtös Beáta e-mail címén és telefonszámán: 0744-511.934, [email protected] Dr. Hermán M. János elérhetõsége: [email protected] , tel: 0722-508.424 fax: 00-40-359-436.474



Anyaság és hivatás között „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberbõl, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: Ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2, 22-24) „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez...” (Ef 5, 31-32) Isten az embert a közösség számára teremtette. Ez mindenekelõtt azt jelenti, hogy emberi mivoltunk az Istennel való közösségben (communitas) valósul meg. Isten nélkül az ember nem csupán istentelen hanem társtalan is. Isten teremtési rendjéhez tartozik, azt akarja, hogy ne legyünk egyedül, hanem legyen társunk (1Móz 2,18). Istennek mi nem társai, hanem teremtményei vagyunk. Az Õ kimondhatatlan nagy szeretetének bizonysága az, hogy nekünk „embereknek” (Ádám-férfiak) hozzánk illõ segítõ társat (Éva-asszony) szerzett. Függetlenül attól, hogy a különbözõ bibliafordítások milyen megnevezéssel illetik a nõt, annyi bizonyos, hogy férfi és nõ között semmilyen módon nem igazolható valamilyen alá-, vagy fölérendeltségi viszony. Az viszont kétségtelen, hogy a bibliai üzenet szerint egymást kiegészítve lesz a férfi és a nõ igazán emberré, így töltvén be a teremtés rendje szerinti hivatásukat. Ezt olvassuk az 1Móz 1,27-28-ban: „Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonnyá teremté õket. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok...” Nagyon fontos ráfigyelnünk erre az isteni parancsra, amely szerint nem csupán az anyaság, hanem az apaság is Istentõl rendelt feladat, hivatás. A nõiesség teljes megvalósulásához, a „nõi hivatás” betöltéséhez hozzátartozik az életadás, az anyaság is. Ritkán vagy talán soha nem esik szó arról, hogy a „férfiúi hivatás” betöltéséhez is hozzátartozik az apaság és annak vállalása. Érdemes lenne külön konferenciát tartani az igazi férfiúi hivatásról ebben a témában! Manapság a férfi nagyobb identitásválsággal küzd mint a nõ. Megingott lába alatt az õsidõk óta szilárdnak vélt talaj, hagyományos férfiúi szerepe csorbát szenvedett. Nem tudja elképzelni, hogyan legyen apa, hogyan élje meg nemiségét egy emancipált nõ mellett, hogy ragaszkodjon-e férfiúi kiváltságaihoz, vagy talán neki is változnia kellene? Hivatás – A fogalom általában valamely pálya iránti hajlamot, elhivatottságot, illetve ezek alapján választott foglalkozást, életcélt, feladatot jelent, amely a másik ember szol-

gálatára irányulva minden más szempontot háttérbe szorít. Ez az „egy élet egy eszméért” célkitûzése (pl. Albert Schweitzer). A hivatás latin kifejezése a vocatio. Az odahívásé pedig az advocatio. Minden hivatást és elhivatást megelõz az Úr hívása. Õ mielõtt elküldene bármely szolgálatra, hivatás betöltésére, elõbb magához szólít és hatalmat (erõt) ad annak elvégzésére. (Mt 10,1: „És elõszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erõtelenséget.”) Nõnek születtem, amihez Istentõl kaptam egy páratlanul nagy ajándékot: az anyaság lehetõségét, ami elemezhetetlen, nem elég hozzá mások elvárása, a természet törvényének ismerete, de még az ész döntése sem. Tudnom és örömmel vállalnom kell azt, amirõl Salamon király így vall: „Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.” (Zsolt 127,3) Sajnos, napjainkban az anyaság vállalása jutalom helyett igen sok anyagi, társadalmi és kulturális hátránnyal jár. A kor kórságosnak mondható közfelfogása szerint ugyanis az „anyaság” magánügy, a magánszféra sérthetetlen területéhez tartozik. Ebbõl az a fonákság adódik, hogy a következményt oknak tekintjük, és a nõket hibáztatjuk mind a magzatelhajtás magas arányszámáért, mind pedig a népesség riasztó csökkenéséért. A nemzet fennmaradásának feltétele a halálozást meghaladó születésszám. Az anya joga, hogy eldöntse: kíván-e szülni vagy nem, de ez a joga ütközik a magzatnak az élethez való jogával – mindez pedig Isten akaratával. Napjainkban megváltoztak az életpreferenciák is: míg régen a fiatalok számára a

családalapítás volt az elsõdleges szempont, ma sokkal inkább a képzettség, a tudás megszerzése, a munkahelyi egzisztencia megteremtése kerül az elsõ helyre és csak ezek után kerül szóba az anyaszerep. A képzetteket pedig egyre nehezebb feladat elé állítja a hivatás és az anyaság összehangolása. Érdekes problémafeltáró jellegû tanulmány készült az ötödéves orvostanhallgató lányok körében errõl a témáról: egyaránt fontosnak tarják az anyai és munkahelyi szerep párhuzamosságát. Vannak, akik a karriert tekintik elsõdleges célnak, ezek körében jelentõsen magasabb a depressziós tünetekrõl való beszámolók aránya, frusztráltabbak. Mások a családalapítást és gyermekvállalást tartják elsõdleges fontosságúnak, de jövõbeni terveikben számos ponton ellentmondás figyelhetõ meg. A válaszadók közel fele már hallgató korában elutasítja, hogy gyermekével két évig otthon maradjon. Életutunk során fontos a prioritásokat megjelölni, a továbbiakban ezek döntik el a fontossági sorrendek kialakítását. Alkut kötni tudni kell, de elveink ellenére soha ne kössünk kompromisszumot, inkább tegyük fel magunknak – életünk során akár számtalanszor is – a kérdést: Mi dolgunk a világon? Hivatásunknak, szakmánknak megfelelõ munkát még mindig könnyebb találni, mint a széthulló családot újraépíteni, gyermekünk lelki, érzelmi sérüléseit meggyógyítani. Azon szerencsések közé tartozom, akik szeretik a munkájukat, és nem akarom elveszíteni azt. Karrierista volnék? Nem hiszem. De igazságtalannak érzem a kényszert, hogy döntsek a nemes értelemben vett hivatás és az anyaság között. Hiába mondják, hogy a fõállású anyaság egyenlõ az intellektuális halállal, és azt is hiába, hogy a gyermek az élet legnagyobb ajándéka, ez nem elég a döntéshez, ha én magam ezt nem értem és nem érzem. Ezt érezni és érteni csak hit által lehetséges. (Credo ut intelligam= Hiszem, hogy értsem – Aquinoi Tamás). Magam is kaptam szerepeket, hivatásokat életem során: lehettem lelkész felesége, anya, orvos, kántor, nagymama. Ezek közül igyekeztem mindet jó lelkiismerettel elvégezni, volt amikor sikerült, volt amikor nem. Azt bátran állíthatom, hogy a magam erejébõl kevésre futotta volna, ha nincs mellettem egy megértõ társ. Sokszor eszembe jutott az is, hogy amikor a házasélet útján elindultunk, esketõ papunk azt a textust választotta amit írásom elején említettem, és megmagyarázta, hogy az Isten képére teremtett ember – férfiú és asszony – csak együtt képes betölteni a szép rendet (1Kor 12, 4-11).

A nagyváradi asszonytestvérek júniusi imalánc találkozójáról készült felvétel a nagyvárad-õsi gyülekezet kertjében

DR. PÁSZTORI KUPÁN MÁRIA gyermekorvos



A KIRÁLYHÁGÓMELLÉK MÁRTÍRJAINAK ÉLETÉBÕL

Templom mellett nem nyugodhat BÜTE JÁNOS hegyközkovácsi lelkész végakarata I. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc félszázados évfordulóján méltóképpen igyekeztünk emlékezni és összegyûjteni a mártírjainkra vonatkozó dokumentumokat. Az eredeti tárgyak sorában két palástot is kiállíthattunk az Egyházkerületi Székház Dísztermében. Balaskó Vilmos lelkészé volt az egyik, akit 1958-ban halálra ítéltek, de kegyelemben részesült és életben maradt. Büte János hegyközkovácsi lelkészé volt a másik palást, aki 1960. február 21-én hunyt el. Õt nem ítélték el, de úgy és annyit gyötörték a szekusok, hogy belehalt. Büte János fõbenjáró bûne az volt, hogy elutasította a kommunista ideológiát, nem írta alá a besúgásra kötelezõ nyilatkozatot, befogadta és vigasztalta a földig lerombolt Mezõfalva magyarságát, akiknek a tragédiája 1955 táján tetõzött. Prédikátori esküjét, hogy az Igét elegyítetlenül hirdeti, még a válogatott kínzások alatt sem szegte meg. Amire a régiek fájdalmasan emlékeznek, röviden így adható vissza: idõnként, a sötétség beálltával autóba tuszkolták, hajnalban pedig valamelyik faluszéli kukoricásba vetették az eszméletlenségig megtaposott lelkészt. A kórházban sem tudtak rajta segíteni, és ezzel õ is tisztában volt – búcsúlevele tanúsága szerint. Ilyen-olyan feljelentés alapján csaptak le rá, mintegy az alkalomra várva, mert 1956 óta szálka volt a hatóság szemében. Ez még a korabeli egyházi vezetõségre is vonatkozott, mert behódoltakként nem kedvelték az egyenes jellemû lelkipásztort. Kétszáz éves templomukat a hegyközkovácsiak 1957-ben újították fel teljesen. A teljes renoválás összege 21.874 lej volt, amelynek nyolcvan százalékát az önkéntes adományok képezték. Hegyközkovácsi gyülekezete sem tartozott a dédelgetett egyházközségek csoportjába, ugyanis nekik nem folyósítottak államsegélyt. Bizonyára az is feltûnt, hogy a 186 családot és 704 lelket számláló gyülekezetben ünnepenként 200-250 lélek vett úrvacsorát. Büte János idejében, 1957-ben például tizennyolcan konfirmáltak… Számos adattal lehetne még illusztrálni azt a fellendülést, amelynek õ munkálója volt, és amely ingerelte az elnyomókat. Hatalmuk fitogtatására a hitetlenek Büte Jánossal is állandóan írattatták a nyilatkozatokat, de ami megdöbbentõ, az a cinikus kegyetlenség kinyilvánítása volt a végtisztesség, a kegyelet területén. Még azt sem engedélyezték, hogy õsi hagyományainknak megfelelõen a lelkészt a cinterembe temessék. Nyilvánvaló, hogy rossz lelkiismeretük volt, és emiatt még a halottaktól is féltek. Egyházkerületi levéltárunkban fennmaradt a 965/1960-as jelzetû levél, ebbõl idézünk: „A hegyközkovácsi presbitérium kérvényezi a Püspöki Hivataltól, hogy engedélyezze Büte János hegyközkovácsi lelkipásztor utolsó kívánságát, hogy a templomkertben lévõ sír mellé

Büte János a hegyközkovácsi konfirmálók körében (1957) helyezzék örök nyugalomra.” Aláírók: Szabó Sándor gondnok és Büte Jánosné, 1960. febr. 23-án. Buthi Sándor akkori tanácsos nem járult hozzá az engedélyezéshez, azt viszont már nem mulasztotta el, hogy a temetést követõ napon errõl a kultuszdepartamentet, vagyis az állami egyházügyi hivatalt értesítse.

II. Önéletrajzi adataiból azért idézünk, mert Büte Jánosra ma is szeretettel emlékeznek Hegyközkovácsiban. Kegyes lelkek gondozzák a sírját, amelyet szerencsére nem gyaláztak meg a pár évvel ezelõtt átvonuló részeg rombolók. Fehér márvány sírkövének felirata: „Itt nyugszik Büte János ref. lelkész, élt 33 évet, meghalt 1960. február 21. Gyászolja szeretõ felesége és gyermekei, János és Pál, és szerettei.” Ott jártunkkor a nõszövetség pillanatok alatt kerítette elõ az utolsó, vagyis az 1957-ben konfirmáltak fényképét, amelyet Bagdi Margit testvérünk küldött a Harangszó szerkesztõségébe. Büte János 1926. november 8-án született a Szatmár megyei Batízon, gimnáziumba járt Szatmáron, ahol 1949-ben érettségizett. Jó osztályzatot szerzett az absolutorium alkalmával a Kolozsvári Református Teológián 1953-ban. Ezt követõen szalontai segédlelkésszé nevezték ki. Hegyközkovácsi szolgálatának kezdete 1955. szeptember 1., házasságkötésének dátuma 1955. november 5.: Avasújvároson vette feleségül Angi Violát. Szegényen indultak a közös úton, de mégsem féltek az élettõl, két gyermekük született. Hitére és életfelfogására is vall az, ahogyan Büte János nyilatkozott. Az akkori idõkre és viszonyokra gondoljunk (!!!), amikor a kötelezõ életrajzban ezt olvassuk: „A vagyoni helyzetemrõl csak azt írhatom, hogy nekem a vagyonom a Biblia, mert egyéb ingó vagy ingatlan vagyonom nincsen.” „Életemnek eddig lefolyt szakaszát és mûködését, hogy csupán két nevet említsek, ismerik, Erdei Endre segédlelkész és Baudics László tanító testvéreim. Boldogok a békességre igyekezõk: mert õk az Isten fiainak mondatnak. Mt.5:9” Bibliáját és a palástját a hegyközkovácsi templom portikusában található vitrinben õrzik

megbecsüléssel. Büte János néhai özvegye 2001ben Balázs Dénesné Kiss Csilla lelkipásztor kérésére ajándékozta e szolgálati szimbólumokat az egyházközségnek. Ez a hagyaték Forró László lelkipásztor közlése szerint 2003 nyarán egészült ki, amikor a parókia épületének a tetõszerkezetét alakították át. Az egyik sarokban homokkal letakart levéltárra bukkantak. Az értékes anyag ismertetését egy más alkalommal kívánjuk megejteni. Hálaadással vetítjük elõre, hogy olyan történelmi dokumentumok vészelték át a terhes idõket az 1600-as évekig visszamenõleg, amelyeket a csauseszkánus levéltári garázdálkodás csúcsán elkoboztak volna. A letakart halom õrizte a búcsúlevelet is, amelyet nem lehet könnyhullatás nélkül olvasni. Politikai üzenete volt ennek a halála elõtti, utolsó erejével véghezvitt mentésnek, hiszen tapasztalta, hogy a múltunkat is lopják. Keserû látnoksággal tette az elrejtett anyag tetejére a román alkotmánynak és a kommunista párt statútumának a brosúráit. Mintegy rejtjelezte azoknak, akik reménység szerint megérik, hogy ennyit ért a joggyakorlat, a vallásszabadság és az erõszakos népboldogítás… A krisztusi életkorú Büte János a templomkertben képzelte el földi porsátorának a sírba tételét, ott szeretett volna pihenni Olasz József nemesember társaságában, aki jóltevõ patrónusként 1826-ban zuhant le a torony fedése alkalmával. Úgy gondolta, hogy ennyi tisztesség az õ léleképítõ munkájának is kijár… Ismerte-e Büte János vagy sem Reményik Sándor Mindent felírunk címû versét, ma már nehéz lenne megmondani… De ösztönösen és még abban az összetört állapotában is úgy hagyakozott, úgy mentett és úgy írt, hogy halála után is tudjon megszólalni akkor, amikor elmúlóban lesz az ellenséges világ. Mert szentül hitte, hogy Isten a vasvesszõjével fenyíti meg a cserepeket, a tisztátalanná vált edényeket. Helyette immáron mi igyekszünk feljegyezni az emlékezetre méltó dolgokat, az õ küzdelmének a történetét is. Emberileg szólva még élhetne… A templom tövében pedig Mezõfalva cintermi emlékmûve, bár név nélkül, de beleértve õrzi Büte János becsületes kitartását. Mezõfalviaknak, hegyközkovácsiaknak mártír lelkésze volt, hív, mindhalálig! DR. HERMÁN M. JÁNOS



GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI

ROVAT

Kedves gyerekek! Mint ígértem, folytatjuk a Magyar történelem órákat. Igyekszek érdekes lenni. A múlt alkalommal Attilával ismerkedtünk meg, most legendával folytatjuk. Igyekezzetek kihasználni a nyarat, sokat olvasni, kirándulni. Álljatok fel a tévé mellõl és ismerkedjetek, olvassátok a gyermekrovatot is. Jó böngészést!

KURTA-TÕTÖS BEÁTA

Emese álma Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetõen hódoltságba, mások függõségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott õseink szívében. Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják õseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az õ kardja elõtt bizony minden nép meghajolt. Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élõ testvérnépek

függõsége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsõség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a fõtáltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicsõ kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fõvel nézhet a jövõbe. A jóslatot követõ éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövõdött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét. A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe: - Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelmébõl fiad születik, õ és utódai dicsõ uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata. A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt. - Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta. – Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más - gondolta Emese.

Emese álma (Kurinszky Kata)

Bûvös négyzetek 1. 2. 3. 4. 5.

Tavaszi munkálat a földeken Attila névváltozata A földre tapaszt, lever Léte Had 1

2

3

4

5

1. 2. 3. 4. 5.

Harc Ide állítják a rossz tanulót Gabonát levágó Összeg idegen szóval Hordót mérõ 1

2

2

3

3

4

4

5

5

2

3

4

5

Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytõl ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára. - Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.

Játsszunk, de mit? A nyár nagy kérdése idõnként: mit játsszunk? Ha összegyûlt egy kis csapat nem csupán mp4-est lehet hallgatni, hanem jókat lehet játszani is. Legkézenfekvõbb játékok azok, amelyekhez semmi sem kell. Pl. Barkóba: találj ki egy személyt, tárgyat vagy fogalmat és a körülötted ülõk máris találgathatnak, aztán a nyertes, hogy mit kapjon, hát azt már találd ki te! Aztán ott van a fekete-fehér, igen-nem játék. Kérdezz okosan, hogy a játszótársak feleljenek, csak nem mondhatják ki a címében levõ bûvös szavakat. Látszatra könnyû, de gyorsan rájössz, milyen nehéz fekete-fehér, igen-nem szavak nélkül válaszolni. Ha van egy labdátok is, akkor rengeteg versenyszámot lehet variálni belõle. Íme egy példa: játsszatok stafétát, versenyszerûen. Álljon fel két csapat egymás mellett szépen egymás háta mögé állva, jelöljetek ki egy távot és lehet a labdát lábak között ugrálva vinni, négykézláb a hason, vagy akár pattogtatva vinni. Lényeg az, hogy mindenki sorra kerüljön, s gyõzzön a gyorsabbik csapat. Ne feledd: nem kell mindig a számítógép elõtt ülni!



PRESBITERI SZÖVETSÉG „A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“ KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PRESBITERI SZÖVETSÉGE RO 450010 ZALÃU str. Kossuth Lajos nr. 16. Tel/fax. 0040-(0)260-661495 E-mail: [email protected]

MEGHÍVÓ A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége ez évben is megrendezi, immár harmadik alkalommal a Presbiter Szövetségi Konferenciáját. Erre az idén augusztus 31. és szeptember 2. között Désházán (Zilahi Egyházmegye) kerül sor. Témája „Bizalom és bizalmatlanság kérdése a gyülekezet életében”. Erre az alkalomra szeretettel meghívunk minden érdeklõdõ presbitert, aki egyházmegyei Presbiter Szövetségi elnökéhez elõzetesen bejelentkezik. A jelentkezéseket kérem 2007. augustus 15-ig megejteni a megyei elnököknél. Részvételi díj: 20 Ron lej/ fõ. Zilah, 2007. június 25. Tisztelettel: LÁSZLÓ KÁLMÁN elnök

MÁRTON JENÕ jegyzõ

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének III. Konferenciája A Konferencia témája: „Bizalom és bizalmatlanság kérdése a gyülekezet életében” Helyszín: Zilahi Egyházmegyébe kebelezett Désházai Egyházközség Idõpont: 2007. augusztus 31–szeptember 2.

Elsõ nap 2007. augusztus 31., péntek 12.00-14.00 Érkezés (A meszirõl érkezettek részére ebéd) 14.00-14.45 Nyitó istentisztelet Igét hirdet: Tõkés László püspök Énekel: Nagy Judith Noémi, a PSZ ifjúsági bizottság elnöke, orgonán kísér: Uszkai Éva kántor 14.45-16.00 Köszöntések: Bogdán Zsolt, a Zilahi Egyházmegye esperese Uszkai Zoltán désházi lelkipásztor Vincze János zilahi egyházmegye PSZ elnöke Hazai és határontúlról érkezett vendégeink részérõl A konferencia megnyitása: László Kálmán, a KREK PSZ elnöke 16.00-17.00 A bizalom fogalma a Szentírásban – Kiss Jenõ teológiai professzor Kolozsvár

17.00-18.00 Az elõadás megbeszélése 18.00-19.00 Népmûvészeti kiállítás megtekintése 19.30-20.00 Esti áhítat – Bogdán Zsolt esperes Családoknál elszállásolás

Második nap 2007. szeptember 1., szombat 8.00-8.45 Reggeli családoknál 9.00-9.45 Reggeli bûnbánati istentisztelet: Igét hirdet: Szilágyi Zoltán szilágyszentkirályi lelkipásztor 10.00-10.45 A bizalom és bizalmatlanság kérdése a társadalomban Elõadó: Péter István lelkipásztor-szociológus 10.45-11.00 Szünet 11.00-11.45 A bizalom kiépítése a gyülekezettel és presbiterekkel Elõadó: Csûry István püspökhelyettes

11.45-13.00 Elõadások megbeszélése 13.00-15.00 Ebéd 15.00-16.00 A bizalom feltételei és bizalmatlanság kialakulásának okai a lelkipásztor és presbiter viszonyában Elõadó: Nagy Ákos Sepsiszentgyörgy, az erdélyi PSZ leköszönt elnöke 16.00-17.00 Megbeszélés 17.00-19.00 Kulturális mûsor 19.30-20.00 Esti áhítat – Szász Bálint Róbert szilágysámsoni lelkipásztor

Harmadik nap 2007. szeptember 2., vasárnap 11.00 Záró istentisztelet. Igét hirdet Szabó Dániel lelkipásztor, az MPSZ elnöke Sárospatak - ágendázik Kovács Péter désházi segédlelkész 13.00 Ebéd, hazautazás



PRESBITERI SZÖVETSÉG Az úrvacsorázó presbiter (Folytatás elõzõ lapszámunkból) Egy másik, ma élõ hívõ bizonyságtevõ szavait is szeretném idézni, mikor próbálja ezt a titkot megfogni, körülírni: „Krisztus valóságosan szeretne megjelenni az életünkben. Ezért lett testté, ezért vállalta a halált is. A valós életünkkel szeretne egyesülni. Amikor ezt az egységet éppen a kenyérevés gesztusában éljük meg, akkor ebben benne van minden izzadság, amivel az a kenyér azt asztalunkra kerülhet. Krisztus a betevõért való görnyedésünkben is benne akar lenni. A víz és a kenyér jelképezi mindazt, ami alapvetõen kell az élethez. A kenyérben, azaz létünk alapelemében lesz velünk egy a Krisztus. A borra viszont nincs szüksége a szervezetünknek. Az ünnepnek a része ez az ital, jelezve, hogy Krisztus nemcsak kemény küszködéseinkben, hanem örömünnepeinkben is jelen van. A feltámadásban is egy akar lenni velünk, a gyõzelem diadalában is, életünk magaslatain, amikor felülkerekedünk ennek az életnek minden nyûgén és terhén. A vele való egységet kínálja. Nemcsak azt, hogy mint egy nagyapa segít minket kinyújtott karjával, hanem hogy bennünk él.” Azt hiszem elõször úrvacsorázó fiataljaink remegésében, idõsebbek, sokszor úrvacsorázott testvéreink meghatottságában ennek a titoknak az érintése van benne. Bárcsak sose válna a kenyér elfogadása, a pohár megfogása megszokott, automatikus, magabiztos mozdulattá, bárcsak mindig tudna átjárni bennünket Isten megbocsátó kegyelmének elfogadásakor a meghatottság! Végül: ha ezt a titokzatos és megmagyarázhatatlan egységet a Krisztussal megéljük, akkor abban a pillanatban meglátjuk õt a másik emberben is. Mert az úrvacsora szeretetközösséget is jelent. Isten elõtt mindnyájan elveszett bûnösök vagyunk, de Krisztus érdeméért mindnyájunkat visszafogad az Atya gyermekeivé. Ha Õ így Atyánkká lett, akkor mi mindnyájan egymásnak testvéreivé lettünk! Bárki a másik, ha ismeretlen, ha eddig valamiért ellenszenves volt, ha haragudtam rá valamiért, a közös úrvacsorában mindez megszûnik. Ahogyan nekem megbocsátott Isten, úgy kell nekem is megbocsátanom mindenkinek. Ahogyan velem, bûnössel közösséget vállalt Krisztus, úgy kell nekem is közösséget vállalnom a többiekkel, és úgy kell szolgálnom nekik.

Mit jelent nem élni vele? Jelenti, hogy nem engedelmeskedem Jézusnak, hogy nem veszem komolyan az õ parancsát. Persze, sokszor szoktak arra hi-

vatkozni, hogy nincsenek felkészülve, mert nem voltak bûnbánati héten. A felkészülés nem azt jelenti, hogy valaki részt vesz a bûnbánati héten. Nem csak ezáltal készül valaki méltó módon az úrvacsorára. A bûnbánati istentiszteletek segítenek abban, hogy tudatosítsák bennem, mennyire méltatlan vagyok Isten megbocsátására, hogy mennyire kegyelemre szorulok. Ezek az alkalmak az önvizsgálat alkalmai, amelyek lehetõséget teremtenek arra, hogy valóban bánkódjam bûneim miatt, azokat Isten színe elõtt megvalljam, és kérjem Isten bocsánatát. Ha azonban ott az istentiszteleten támad vágy bennem az úrvacsora után, nyugodtan éljek vele, hiszen nem a hosszas elõkészület, hanem a szív õszinte bûnbánata tesz alkalmassá reá. Egészen gyakorlati tanács: nézzük meg becsületesen, mivel vétkeztünk Isten és az emberek ellen, bánjuk-e igazán, és akarunk-e változni? Mert, ha nem, akkor „méltatlanul” fogunk úrvacsorázni, s úgy nem szabad. Tehát nem az veszi magához a jegyeket méltatlanul, aki elõtte vétkezett, hanem aki ezt nem bánja, és azt akarja folytatni az úrvacsora után is, amit elõtte cselekedett. Nem megyek, mert ott van ez meg az, akivel haragban vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem bocsátottál meg neki. Mi mindig azzal foglalkozunk, hogy milyen az a másik. Ha magadban neki õszintén megbocsátottál, ha õszintén bocsánatot is kértél tõle, ha minden erõddel törekszel, hogy elfelejtsd azt a sérelmet, ami részérõl ért, akkor nyugodtan úrvacsorázhatsz. Tudom, hogy bûnös, és én bûnösökkel nem veszek részt közös úrvacsorán. 1. Magad is bûnösként vagy ott jelen. 2. Ha Krisztus méltóztatott arra, hogy érted, bûnösért életét adja, vállalta veled, bûnössel a közösséget, hogyan helyezed magad Krisztusénál magasabb ítélõszékbe? Ha úgy gondolod, hogy van valaki, aki nálad méltatlanabb, akkor biztos, hogy méltatlan vagy. Pál két kifejezését kell magunkévá tegyük, hogy méltóképpen járuljunk az úrasztalához: bûnösök közt elsõ vagyok én, illetve: óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg a halálnak e testébõl. Jelenti, hogy nem bánom eléggé bûneimet, s nem is akarok tõlük szabadulni. Mert amennyiben bánom, amennyiben bánt bûnös életem, akkor szeretnék szabadulni ettõl. De rájövök, hogy semmiképpen másképpen nem tudom õket jóvátenni, csak úgy, ha Isten megbocsátja õket, és sehogy másképpen nem tudok új életet kezdeni, csak ha Õ segít engem. Emberi példa: ha valakit megbántok, megsértek, s ez nagyon

fáj nekem, akkor csak úgy tudok ettõl szabadulni, ha bocsánatot kérek tõle, bármilyen kínos is adott esetben. Ha pedig nem teszem, azt jelenti, nem is igazán bánt az egész. A bûnbánat és a bûnbocsánat rendszeres alkalmait adják elénk az úrvacsorai közösségek, s bizony ezekre kiemelten vonatkozik az apostol figyelmeztetése: áron is megvegyétek az alkalmat.

Mit jelent hiába élni vele? Ha csak megszokásból, veszel részt. Vagy azért, mert így illik. Mert ezt várja el a gyülekezet a presbiterektõl. A Kánon presbiterekrõl szóló paragrafusaiban szó van arról, hogy azok választhatóak presbitereknek, akik az úrvacsorával rendszeresen élnek. Azonban, ha ez csak szertartás, valamiféle áldozat, amit Istennek bemutatok, minden õszinte bûnvallás és bûnbánat nélkül, akkor képmutatás. Fontos figyelmeztetése az Igének: Istennek kell inkább tetszeni, hogynem az embereknek. Annak az Istennek, aki a szívek és a vesék vizsgálója, s Õ tudja, hogy mi van a szívünk mélyén, hogy milyen indulattal állunk meg az úrasztala elõtt. Vigyázzatok azért, hogy magatokban hiábavalóvá ne tegyétek Isten veletek közölt kegyelmét! Ha nem egyedül magadra figyelsz, miközben az úrvacsorára készülsz, hanem azokkal foglalkozol, akik ott még jelen vannak. S nem azzal a kérdéssel, hogy mivel vétkeztél a másik ember ellen, hanem azzal, hogy na, ez meg vajon mit keres itt, pedig egész héten nem láttam a bûnbánati istentiszteleten? Gyökössy Endre írja le az alábbiakat: „Egyszer valaki szigorúan számon kérte tõlem, hogy: „Maguknál mindenki vehet úrvacsorát? Mert a mi közösségünkben meg van mondva, hogy nem mindenki!” – Csak annyit tudtam mondani, hogy úgy tudom, az elsõ úrvacsorán Júdás is jelen volt. Jelen lehetett. Ki üdvösségre, ki kárhozatra veszi. Milyen alapon merném én azt mondani, hogy te igen, a másik nem? Akkor elõször magamnak kellene mondanom, hogy: te nem.” Ha nem hiszitek el mindazt, amirõl az úrvacsora elõtti hitvallástételben bizonyságot tettetek. Hogy mindenestõl gyarlók, esendõk és bûnösök vagytok, s hogy Isten kegyelembõl, Krisztus érdeméért megigazít, hogy Jézus feltámadása a ti feltámadásotok biztos záloga. Ha nem változik meg semmi életetekben. Sokszor lehet látni, hogy azok az évek óta folyó ellenségeskedések, ugyanúgy folytatódnak az úrvacsora után is, miközben mindkét fél részt vesz az úrvacsorán. Cseri Kálmán írja: „Mindenképpen jó, ha az úrva-



PRESBITERI SZÖVETSÉG csora mérföldkõ a hívõ ember életében. Lezárul egy szakasz, és új kezdõdik, amiben engedelmesebb, használhatóbb tanítványai lehetünk a mi Urunknak.“ Ha ez nem így van, ha minden folytatódik a régiben, akkor hiábavaló volt az úrvacsora. Elgondolkoztatóak Jeremiás próféta szavai. „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: és eljöttök, és megálltok elõttem e házban, amely az én nevemrõl neveztetik, és azt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek!” (Jer 7,9-10) Kemények is ezek a szavak, de ugyanilyen kemény Istennek az ítélete azokon, akik komolytalanul, méltatlanul vesznek részt az úrvacsora közösségében. Jól ismert sorai Pál apostolnak: „aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” (1Kor 11,29)

Befejezés Befejezésként a Jelenések könyvébõl szeretnék egy igerészt idézni: „íme, adtam elõdbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat”. (Jel 3,8) Az úrvacsora ez a nyitott ajtó, amelyet Jézus Krisztus maga tárt ki számunkra a bûnbocsánat, az újjászületett élet, az örökélet felé. A kegyelem csodálatos ajtaja ez, amelyet ugyan senki be nem zárhat, de te megteheted, hogy nem lépsz be rajta. Vagy belépsz rajta a királyi vendégségbe, de méltatlanul, mint a példázat szerinti ember. „Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzõi ruhája. És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád. Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás” (Mt 22,11-13). De nyitott ajtó ez a világ, a másik ember felé is: az Istentõl kapott szeretet, jóság, vigasztalás, békesség, bocsánat továbbadásának lehetõsége. Ahogy Joó Sándor írta: „Ha te igazán bejársz Istenhez, - mondhatnánk mai témánk, az úrvacsora összefüggésében, ha te igazán úrvacsorázol, - akkor meg kell, hogy érezzék rajtad a családod tagjai, meg a kollégáid, meg a barátod, meg az ellenségeid, hogy te az Istentõl kapott ajándékokkal megrakodva jöttél hozzájuk, Istentõl hoztál üzenetet számukra, olyan üzenetet, amit vagy egy szóval, vagy egy mozdulattal adsz tovább nekik.” SZILÁGYI ZOLTÁN lelkipásztor, zilahi egyházmegyei katekétikai elõadó

Szilánkok „Ne légy ma ez, holnap emez s jövõre ismét mást szemezz! Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék – dirib-darab.” HENRIK IBSEN

„Ha szörnyû az élet otthon, nem lehet, hogy te vagy a szörny?” EVAN ESAR

* * *

* * *

„Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylõ eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent!”

„Fényedben sötétnek látom magam, de a sötétben õrzöm emberi méltóságom.” KOVÁCS TIBOR

WILLIAM BLAKE * * *

„Nem kívánom senkitõl, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitõl, hogy mindig ember legyen.” ADY ENDRE * * *

„Az ember lábának saját hazájában kell gyökeret vernie, de a szemeinek a világot kell fürkésznie.” GEORGE SANTAYANA

* * *

Az embernek semmije sincs, ami Istenhez hasonlóbbá teszi, mint a jóság. NASSZIANSZI GERGELY * * *

A jövendõ világ erõi szeretet-erõk. Ezekbõl lehet már most elõvételezni. FARKAS JÓZSEF

* * *

„A kedvesség fontosabb, mint a bölcsesség, és ennek a gondolatnak a felismerése a bölcsesség kezdete.” THEODORE ISAAC RUBIN * * *

„Nem számít, hány X van nevem mellett! Higgyétek el, hogy nem számít az évszám! Csak az a fontos, hogy feljebb vagy lejjebb léptem-e ama láthatatlan létrán.” HORVÁTH IMRE * * *

„A felebaráti szeretet az egyetlen lehetséges reálpolitika.” FRIEDTJOF NANSEN

* * *

Kövek, melyeken elbukunk, az építésnél felhasználhatók. ERNST P. HAUSCHKA * * *

„Meg kell találni az utakat, melyek a vallástól Isten országához, az egyháztól a világhoz, a magunkról való gondoskodástól az egész mindenség felõli reménységhez vezetnek.” CHRISTOPH BLUMHARDT

A klímaváltozás és a bankvilág a legnagyobb globális kihívás Az EKD elnöke, W. Huber püspök a klímaváltozást jelölte meg korunk legnagyobb kihívásaként, ennek ellenére jelenleg még hiányoznak azok a korrekciós stratégiák, melyek életbevágóan fontosak. Ezt azon a kollokviumon mondta el, amire a marburgi Philipps-Egyetemen került sor. Ennek a klímapolitikai változásnak hamar be kell következnie, mert az idõ nagyon sürget. Az egyházakban ennek a témának speciális figyelmet kell szentelni. A marburgi egyetem protestáns szociáletikai tanszékének 75 éves fennállása alkalmából tartott tudományos ülésen bírálta a börzespekulációt és a kamatbevételek révén munka nél-

kül gazdagodó mentalitást, s megállapította: ahol a teljesítményarányos bérezés nem mûködik, ott a társadalom alapvetõen egyensúlyzavarba sodródik. Az ilyen „fejlõdést“ minden erõvel meg kell akadályozni - tette hozzá a szociáletikus püspök. Szerinte a protestáns szociáletika/közösségi erkölcs feladata, hogy segítse a jogállamiság és a szociális állam továbbfejlõdését, s a puszta piaci államszerkezet ellenpontozását is végezze el hatékony modellek kidolgozásával. „Nem szolgáltathatjuk ki a társadalmat a cinizmusnak és a közönynek“ - szólt a püspök felhívása a hallgatósághoz.



Elõkészület a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre Nagyvárad, 2007. július 6.

Részlet Virgil Bercea püspök felszólalásából „Aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi.” (Filippi 1,6) A történelem értelmérõl feledkezünk meg, ha megpróbáljuk kiszakítani a keresztyén értékek körébõl. Ezekhez viszonyulni napjainkban – elhanyagolhatatlan igénye az idõszerûségnek. […] Ebben az értelemben kell felfognunk a kontinens rész-egyházainak hiteles együttmûködését; dinamikus egységben, egymás felé közeledve. A Nagyszeben felé zarándokló európai egyházak különféle kegyelmi ajándékaik révén testvéri beszélgetésre egybegyûlve megpróbáljuk megközelíteni azt a sokféle árnyalatot, amelyet a Szentlélek munkája ihlet bennünk, abban a pillanatban, amikor az európai tudat valóságos válságával találjuk szembe magunkat. Mert ennek a tudatnak nem más a meghatározója, mint éppen a keresztyén értékrend. Sürgetõ belsõ kényszer indít válaszkeresésre a világ minden tájáról érkezõ kérdések sokasága: mi az élet és a halál értelme? A család léte, az abortusz és az eutanázia kérdésköre, a háborúé és a terrorizmusé. A történelemben újra meg újra megfeszített Úr Jézus Krisztus orcájára nézünk. Mennyire állnak készen a kormányok, állami intézmények, általában adottságaink, értelmünk és lépéseink arra, hogy manipulációk nélküli választ nyújtsanak ezekre a kérdésekre? Egyre nyilvánvalóbb lesz minden olyan emberi kí-

Mi, romániai, magyarországi és szlovákiai egyházak képviselõi, akik az Európai Egyházak Konferenciája fõtitkárával, Colin Williamsszel egyetemben részt vettünk a Nagyváradon, 2007. július 6-án, a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés nagyszebeni záró-rendezvényére tekintõ találkozón, kifejezzük egyetértésünket a következõkben: 1. Örömünket fejezzük ki, hogy a Nagyszeben felé vezetõ úton a januári, gyulai és az áprilisi, temesvári találkozók nyomán most Nagyváradon is egybegyûlhettünk. Mindenekelõtt teljes egyetértésünket nyilvánítjuk ki a 2007. április 26-i, temesvári Nyilatkozat üzenetével, és annak célkitûzéseit támogatásunkról biztosítjuk. Ennek megfelelõen indítványozzuk, hogy: – A III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés, a nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetek – a fasizmushoz hasonlóan – ítéljék el a kommunizmust. – Induljon párbeszéd a nemzeti, kisebbségi kérdések rendezésére, a kisebbségi etnikai és egyházi közösségekkel szembeni diszkrimináció és jogfosztás minden formájának a megszüntetése érdekében.

sérlet szégyenteljes hiábavalósága, amely a Szentlélek munkájának figyelmen kívül hagyásával keres megoldást, hiszen létünk egyre inkább belegabalyodik annak a sötétségnek és félelemnek a hálójába, amely a halál és az ember drámájának ugyanabban a mysterium tremendum-ának láttán vesz körül. „Ne félj, kicsiny nyáj” – az európai keresztyén közösség egyre kisebb lesz, ezért az ökumenikus párbeszéd alapvetõ dimenziókat ölt. Oikumené – „a civilizációtól áthatott lakott világ”, annak nemcsak földrajzi vagy politikai értelemben, hanem még mélyebben, emberi és különösen szellemi értelemben vett lakhatóvá tétele lehet a legmagasabb rendû cél. Az ökumenizmus szava ezért rendkívül gazdag jelentésû, mert az oikosz mindazt jelenti, amit a ház. […] Európai lakozásunk közös házát, az örökkévalóságra tekintõ otthonunkat nem épít-

ÁLLÁSFOGLALÁS 2. Hasonlóképpen egyetértésünket fejezzük ki az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetõinek 2007. június 6-án kialakított közös álláspontjával. Ennek megfelelõen ezúton is sürgetjük, hogy: Románia Alkotmányának megfelelõen, az ország Parlamentje a Tanügyi Törvény módosítása által törvényesítse a felekezeti oktatást – mint harmadik törvényes oktatási formát az állami és a magánoktatás mellett. Az ügy sürgõsségére való tekintettel kormányhatározatban elõlegezzék meg a Parlament döntését. 3. Ezeken túlmenõen egyetértésben foglalnak állást a következõk vonatkozásában: – A nagyszebeni Ökumenikus Nagygyûlésen részt vevõ egyházak képviselõiként szorgalmazzuk és vállaljuk az Ökumenikus Charta aláírását a rendezvénysorozat alkalmával. – Szorgalmazzuk és sürgetjük a romániai országos ökumenikus tanács megalakítását, mihelyt az ennek útjában álló külsõ és belsõ akadályok elhárulnak.

hetjük a párbeszédnek a résztvevõk orcáját megvilágító fénye nélkül. […] Nem kényelmes, nem áldozatok nélküli szolgálat ez, de erõsítsen meg vállalkozásunkban Szent Ágoston szava: „A magad számára teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned”. Isten országának e világbeli jövendõjérõl van szó. Istennek a világról és az emberiségrõl alkotott tervét semmiféle emberi elõítélet nem hiúsíthatja meg. A dialógust több síkon kell folytatni: a tanítás, a lelkiség és a gyakorlat szintjén. Mindenfajta kihívással szemben megoldást kell találnunk. Megoldásainkban a reménységnek kell érvényre jutnia. A mi reménységünk pedig Jézus Krisztus! Ez az értelme a nagyszebeni harmadik Európai Ökumenikus Találkozónak. A világosság, a sokszínûség, a reménység. Fordította: DR. PÉTER MIKLÓS

– Sürgetjük azoknak a kisebbségi természetû konkrét problémáknak a megoldását, melyek feszültség forrását képezik a romániai nemzeti és egyházi közösségek viszonyában, mint amilyenek: – a római katolikus csángó-magyarok anyanyelvû vallásgyakorlata – az elkobzott egyházi ingóságok és ingatlanok – köztük a román görög katolikus és római katolikus templomok – visszaszolgáltatásának a folytatása – az erõvel megszüntetett magyar nyelvû egyetemi oktatás teljes körû helyreállítása A nagyszebeni gyûlés fõtémájához kapcsolódva kijelentjük, hogy egyházaink továbbra is elkötelezettek Európa megújulása és egysége iránt, és kifejezzük abbéli reményünket, hogy Románia uniós csatlakozása, másfelõl a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés fontos segítséget jelenthetnek Románia megújulásában, hogy a szabad vallásgyakorlás útjából régiónkban is minden akadály elháruljon, és „Krisztus világossága mindannyiunkra ráragyogjon”. 2007. július 6.



Javaslat az Erdélyi Magyar Alap létrehozására – vitaindító – 1. CÉLJA a. Az erdélyi magyar családok gyermekvállalásának elõsegítése, a nagycsaládosok segítése, nemzeti közösségünk fogyásának megállítása. b. A magyar intézmények támogatása, anyagi megsegítése. c. A magyarsághoz való tartozás társadalmi presztízsének növelése. d. Karitatív segítségnyújtás az arra rászorultaknak. 2. LÉTREJÖTTE Az Erdélyi Magyar Alap (EMA) beindítását egy kezdeményezõ bizottság vállalja magára, melynek tagjai a csatlakozó szervezetek által kijelölt személyek. Az elsõ év után kötelezõ módon választott kuratórium, Országos Tanács (OT) veszi át a kezdeményezõ bizottság jogköreit. Az országos testület választási módja a következõ ajánlat szerint történne : a. Kik a választhatók: az abban részt venni kívánó szervezetek jelöltjei és független jelöltek, akik legalább 100 támogatói aláírást gyûjtenek. A jelöltek kötelezõ mód regisztrálták már magukat az Erdélyi Magyar Nemzeti Kataszterben (EMNK), és a választás napjáig betöltötték a 18-ik életévüket. b. Kik választanak: azok, akik regisztrálják magukat az Erdélyi Magyar Nemzeti Kataszterben, és a választás napjáig betöltötték a 18-ik életévüket. c. Hogyan választhatunk: javaslatunk szerint listás és egyéni választási rendszerben, közvita által, a létrehozó szervezetek közötti megegyezéssel kell eldönteni a módszertanát a választás mechanizmusának. d. Az OT vezetõségét (elnök, alelnökök), a területi elvek és a kompetenciák tiszteletben tartásával, a választott tagok elektori minõségben az alakuló ülésen választják meg. 3. JOGI FORMÁJA - javaslatunk szerint: Egyesület 4. SZERKEZETE Javasoljuk, az EMA védnökségét az erdélyi magyar történelmi egyházfõk vállalják. Az Országos Tanács és ennek elnöksége, egy, a belsõ választásokon elnyert legitimitással felügyeli és irányítja az Alap (EMA) mûködését. Az Országos Tanácsot elsõ két alkalommal kétévente, késõbbiekben négyévente választják. Az EMA mûködése egy országos (erdélyi) központi koordinációs irodával indul, területi önkéntesek segítik munkáját. Amennyiben mûködése stabilizálódik, területi irodákat nyit. Szoros együttmûködés kiépítése szükségeltetik egyházi és oktatási intézményekkel. 5. MÛKÖDÉSE Az EMA a magyar szolidaritáson alapul. Lényege, hogy az abban részt vevõk önkén-

tesen vállalják, hogy anyagi hozzájárulást vállalnak saját közösségük megmaradása érdekében. A támogatási kérelmek benyújtása és elbírálása az Országos Tanács által meghatározott szabályzat és eljárási rend szerint mûködik. A vissza nem térítendõ támogatás lehetséges és javasolt formái: a. egyszeri alapon a gyermek keresztelésénél (a történelmi magyar egyházak hivatalai által kiadott igazolás alapján) b. egyszeri alapon a gyermek iskolakezdésénél ( csak ha magyar oktatásban részesül, az iskolai intézmény igazolása alapján) c. a gyermekszaporulat támogatására, a harmadik vagy további gyermek megszületésekor, ha az elõzõ gyermekek az egyházi és az iskolai igazolások alapján már részeseivé váltak a támogatásnak. A harmadik és további gyermek számára biztosított támogatás nagyságát lehetõség szerint javasoljuk megemelni az elõbbiekhez képest. d. a nagycsaládosok (négy vagy annál több gyermek) rendszeres járulékot kaphatnak e. intézményi támogatások: oktatási, egyházi, kulturális (minden magyar intézmény pályázatok alapján kérhet támogatást a beérkezõ célirányos források függvényében) A támogatás odaítélésének szabályai: Alapgondolat: szükséges, de nem elégséges feltétele a támogatásnak, hogy a pályázó személy, szervezet vagy intézmény regisztrálja magát az Erdélyi Magyar Nemzeti Kataszterben, tartsa tiszteletben annak belsõ elõírásait. Támogatásban az részesülhet, aki: a. maga is hozzájárul anyagilag az Erdélyi Magyar Alap mûködéséhez. b. Amennyiben anyagi helyzete ezt nem engedi meg: - befizeti a havi egy eurónak megfelelõ lej/hónap minimális hozzájárulást - egyedi esetekben méltányossági elbírálást kérhet, felmentést a befizetés kötelezettsége alól. 6. ANYAGI HÁTTERE a. Tagok hozzájárulása: aki részt vesz az EMA fenntartásában, az vállalja, hogy havi fizetésének 0,1%-át befizeti az alapba. A befizetés lehet negyed éves, fél éves vagy egész éves, ahogy azt beiratkozáskor önként felvállalja. b. A törvény adta lehetõség szerint az éves jövedelemadó 2%-át befizeti az alapba. c. Névtelen adományok különbözõ formája. d. A magyar diaszpóra közösségeinek támogatásai. e. Céltámogatások formájában (egy meghatározott célra, meghatározott csoportoknak vagy személyeknek, meghatározott intézmény támogatására).

f. Külföldi (beleértve a magyarországi-) magánszemélyek adományai g. Külföldi (beleértve a magyarországi-) intézmények adományai h. Magyar állami költségvetési támogatás i. Román állami költségvetési támogatás j. Európai uniós pénzforrások k. Hazai és külföldi pályázati források l. Az EMA profitorientált tevékenységébõl fakadó jövedelmek (a román törvények lehetõséget adnak gazdasági tevékenység folytatására, amennyiben a profitot az egyesület céljaira használják föl) m. Egyéb források 7. TERVEZETT HATÁSA 7.1 A saját erõ, a magyar szolidaritás, a magyar összefogás intézményes megvalósítása növeli a magyarsághoz való tartozás társadalmi presztízsét, disszimilációs folyamatokat indíthat el (elsõsorban a szórványban). Az Alap mûködése a belsõ erõn alapuló saját önigazgatás formája, tartalmi megjelenítõje és jelképe lehet az autonómiának, alapját képezheti a politikai értelemben vett belsõ választások megszervezésének. 7.2 Megkezdõdik az Erdélyi Magyar Nemzeti Kataszter összeállítása (szervezetek, intézmények és magánszemélyek számára). 7.3 A román állam által önrendelkezésünk jogának megtagadása nyomán az EMA a saját ügyintézés, a belsõ ügyek önálló intézése, az autonómia intézményes keretének csíráját és lehetõségét teremtheti meg. 7.4 Az egymással versengõ szervezetek jelöltjei a nemzeti sorskérdések kapcsán együtt kell dolgozzanak, ez a közös fellépés lehetõségét hordozza. 7.5 A sokak által vitatott jelenlegi forrás elosztási rendszer helyett egy mindenki által támogatható, átlátszó, teljes nyilvánosságot élvezõ módozat vezethetõ be a közösségi ellenõrzés felügyelete alatt. 7.6 A román és a magyar költségvetéstõl való végzetes függõség a gyengeség és a kiszolgáltatottság érzését hordozza. A saját erõ felmutatása (még, ha kezdetben nagyságrendekkel más tételekrõl van is szó) a magyar-magyar szolidaritás, a nemzeti célokért való állandó anyagi áldozat a megmaradás, az önbizalom üzenetét hordozza. 7.7 Az EMA megalakulásával mozgalom indulhat annak mûködtetésére, anyagi megsegítésére. Az erdélyi magyarok önerõbõl segítenek saját magukon. Nem külsõ, hanem elsõsorban saját, belsõ erõbõl építhetjük erdélyi magyar jövõnket. Magyar Polgári Egyesület, Nagyvárad A javaslat megfogalmazói: SZILÁGYI ZSOLT és CSUZI ISTVÁN



EGYHÁZI A 2006/2007-es tanév júniusi vizsgaidõszakában 15 Erdélyi Református Egyházkerülethez, 8 Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez és 2 Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozó ifjú tette le az elsõ lelkészképesítõ szakvizsgát. Az Erdélyi Református Egyházkerületbõl: 1. Csenteri Levente 2. Demeter Jenõ 3. Fazakas Csaba-Árpád 4. Gábor Áron Árpád 5. Lázár Balázs 6. Márton Elõd 7. Nagy Aranka 8. Nagy Gábor 9. Nagy Zsolt Zsigmond 10. Puskás Ferenc Csaba 11. Ruszka Sándor-József 12. Szakács Elõd 13. Szász Lóránt-Levente 14. Vinczi Botond-László 15. Vitus István

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületbõl: 1. Forró Csaba 2. Geréb Miklós 3. Orbán László-Csongor 4. Rácz Ervin-Lajos 5. Szabó Árpád-Csaba 6. Szabó József-Levente 7. Tóbiás Tibor György 8. Tolvaj László

HÍREK

Kitüntetett református és evangélikus lelkipásztorok Aranydiplomások 2007.: 1. Balogh Károly 2. Biró Albert 3. Borsi Zsigmond 4. Ady Béláné született Dénes Ilona 5. Fodor László 6. Fejér Endréné született Mántó Júlia 7. Kiss Béla – evangélikus 8. Mike Bálint 9. Muntyán János 10. Nagy Lóránt Géza 11. Czira Andrásné született Nagy Piroska 12. Nagy S. Dániel 13. Szabó Dániel 14. Vida Istvánné született Szabó Edit 15. Szatmári Elemér 16. Székely István 17. Szövérfi István 18. Szûz Károly 19. Zsisku János

Gyémántdiplomások 2007.: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Dr. Gálfy Zoltán Havadtõy Sándor Molnár József Károly Szabó Frigyes Sámuel Vetési Sándor Virág Károly Nándor Fodor Sándor

Unitárius lelkipásztorok 1. Fazakas Károly 2. D. Dr. Szabó Árpád

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházból: 1. Deák Bálint Sándor 2. Torzsa Tamás

A II. LELKÉSZKÉPESÍTÕ vizsgát sikeresen letett lelkipásztorok névsora: Antal Attila Apjok Artúr Balla Árpád Barabás Attila Debreceni András Erdõs Csaba Farkas Zsolt Fazakas Ildikó Gödri Réka-Melinda Jakó Sándor-Zsigmond Kiss József Kovács István Kovács Mátyás Péter Kövendi István Megyasszai Bíró Attila Szabó-Soós Noémi-Márta Tóth László Úri Imre

Kolozsvár, 2007. július 1.

Molnár József Károly átveszi a gyémántdiplomát Rezi Elek rektortól

Tudományos konferencia Kolozsváron A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adott helyet az International Reformed Theological Institute (IRTI) évi konferenciájának 2007. július 3–7. között. A rangos nemzetközi református szervezet 1995-ben alakult Visegrádon, majd Hollandiában, Dél-Afrikában, az Egyesült Államokban, Indonéziában, Dél-Koreában tartotta eddigi összejöveteleit. A kolozsvári konferencián Egyházkerületünket Csûry István püspökhelyettes képviselte. A megbeszélés témája a református egyház egységének és hagyományainak ügye volt.



EGYHÁZI

HÍREK

Szokatlan tanévzárás Apátkeresztúr csendes, kicsiny, magyar falu Szekelyhíd és Margitta között, de itt a kicsiben ugyanazzal az örömmel ünnepelnek, szorgoskodnak az itteniek, mint mások a zajos és híres nagyban. Az idén rendkívüli tanévzáró istentiszteletre került sor a református templomban, június 17-én vasárnap. Tanácsos és áldásos dolog, ha az ember számtásaiban a teremtõ és gondviselõ Isten létét és jelenlétét nem hagyja ki, ahogyan a Szentírásban a 127. zsoltárban olvashatjuk: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi“. Vannak lelki, szellemi házak is, erre gondoltak az apátkeresztúri ifjak is. Aki egy hagyományos egyházi tanévzárásra számított, az meglepõdött, hogy ezen az ünnepi református istentiszteleten az ifjak és gyermekek csoportja felnõtteket megszégyentõ bátorsággal állt ki a gyülekezet elé, bibliaolvasással, énekkel, imádsággal hirdették Istent és köszönték meg a mögöttük hagyot iskolai évet, a szerzett tapasztalatokat, az ismereteket. A gyermekek és ifjak csoportja két új éneket mutatott be a gyülekezetnek, melyet reményeik szerint õk is megtanulnak. A konfirmált ifjak pedig felnõtteket idézõ komolysággal és felelõsséggel végezték el az énekvezetés, imádság, igeolvasás szolgálatát. Az ifjúsági istentisztelet céljára az alapigében találhattak rá, mely a Zsoltárok 78, 7 alapján így szól: „Hogy Istenbe vessék reménységüket, és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák”. A lelkipásztornak „már csak annyi” feladata maradt, hogy az igehirdetési szolgálatot elvégezze. A lelkipásztor köszöntötte a megjelent gyülekezetet, szülõket, nagyszülõket elmondta, hogy a holland, svájci, vagy ma-

gyarországi református egyházakban már hagyománnyá vált, hogy a gyermekeknek és konfirmált ifjaknak nagyobb teret engednek az istentiszteleti liturgiában, mint általában a vallásos ünnepeken. Erre az egyházi törvénykönyv is lehetõséget biztosít, ti. a lelkész felügyelete alatt laikusok is szolgálhatnak bizonyos területeken. Beszédében kiemelte, hogy az ifjúságnak szívét Istentõl kapott jósággal és emberszeretettel kell kitölteni, hogy valóban fiatalok maradjanak, és õk, ne legyenek koravének, sem kifáradtak, hanem tudjanak lelkesedni szépet és eredményt ígérõ dolgokért. Istentiszteletet követõen a parókián szeretetvendégségre került sor, ahol már a szolgálat izagalmain túl a fiatalok jó étvággyal ültek asztalhoz. Kötetlen beszélgetésben a felnõttek örömmel jelentették ki, hogy büszkék lehetünk, ha ilyen fiataljaink vannak. KOVÁCS SZABADI LEVENTE

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A NYUGAT-EURÓPAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKIGONDOZÓ SZOLGÁLAT 2007. HITTUDOMÁNYI ÉS VEZETÕSÉGI TANÁCSKOZÁSÁRÓL A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) névadásának félévszázados évfordulóját ünnepelte a bajorországi Bayreuth-Oberwaiz református gyülekezeti központban 2007. július 5-8. között. A háromnapos tanácskozás vezérigéje „Épüljetek fel lelki házzá” (1Péter 2,5.9) apostoli intése volt. A reggeli és az esti áhítatokat az egyes országokból érkezettek tartották. Két elõadás hangzott el: dr. Fodorné dr. Nagy Sarolta református lelkész, fõiskolai tanár „Történelmi lecke” - a Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948-ban létrejött egyezmény megkötésének körülményeirõl és hatásáról különös tekintettel a nevelésre és dr. Rémesné, dr Köpeczi Bócz Edit, egyetemi magántanár, történelemkutató az „Állami Egyházügyi Hivatalról” és annak áldatlan tevékenységérõl. A Vezetõségi ülés foglalkozott a nyugat-európai gyülekezetek gondjaival, egyházpolitikai kérdésekkel és jövõt meghatározó terveket dolgozott ki. A NyEMRLSz megerõsítette eredeti és hagyományos küldetését. Kinyilvánította ökuménikus nyitottságát és együttmûködési készségét a területén mûködõ egyházi közösségekkel. Református hitvallása megtartásával és közös református hagyományai keretében gondolkodva, a Szolgálat saját történelmi múltja, ill. a jelenkor kérdéseinek feldolgozásával meghatározta az egyetemes magyar református egyházépítésben reá vá-

ró feladatait. Önerejébõl középiskolás ifjúsági táborozást szervez jövõ év júliusára, amelynek házigazdájául az õshonos felsõõri református egyház vállalkozott (Ausztriában). Ezen a nyugat-európai magyar reformátusok és a Kárpát-medence magyar nemzetrész református ifjúsága (Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Erdély) találkozhat a magyar határ közelében. A NyEMRLSz ismét megerõsítette elkötelezettségét a Magyar Református Egyházak Egyetemes (Tanácskozó) Zsinata és a Magyar Reformátusok Világszövetsége mellett. Közös célkitûzésének tartja a Kárpátmedencén túli magyar reformátusság összefogását és a világon szétszórt magyar reformátusok számon tartását, illetve misszionálását. E két törvényesen bejegyzett szervezetet és azok jogszerûen megválasztott elnökségét - mint eddig is - anyagilag támogatja. A magyar reformátusság gazdag szellemi kincseinek továbbadása embertársaink javát szolgálja az egész világon. A résztvevõk megtekintették a mártírlelkészekrõl a Duna TV által is bemutatott dokumentumfilmet. Bayreuth építészeti nevezetességeinek megtekintése után a „Tudom az én Megváltóm él” dicséret eléneklésével tisztelegtek Liszt Ferenc síremléke elõtt. A tanácskozás vasárnap istentisztelettel és úrvacsorával zárult. A NyEMRLSz Enöksége megbízásából, DR. BÉKÁSSY N. ALBERT világi elnök


KÉRELEM Tisztelt szolgatársak! Kedves gyülekezeti tagok! A Józsefházi Egyházközség (150 lélek) nevében fordulunk segélykéréssel Hozzátok. Templomunk az idén lesz 100 éves és ebbõl az alkalomból egy teljes felújítást szeretnénk végezni. Sajnos a munkálatok költségei meghaladják a gyülekezet anyagi teherbíró képességeit, ezért fordulunk Hozzátok is segítségért. Gyülekezetünk a költségek 70%-át összegyûjtötte saját erõbõl, a fennmaradó 30%-ot (20000 RON) különbözõ támogatásokból szeretnénk fedezni. Kérjük, hogy lehetõségeitekhez mérten támogassátok gyülekezetünket, tudván azt, hogy „a jókedvû adakozót szereti és megáldja az Isten.” Elérhetõségeink: 0788-036.704 vagy 0742-020.317 Tisztelettel és köszönettel: VARGA SZILÁRD CSABA lelkipásztor HANKOVSZKI SÁNDOR gondnok


Emléktábla-avató a nagyváradi vártemplomban A nagyváradi várnapok ünnepségsorozat egyik kiemelkedõ eseménye volt 2007. július 7-én szombaton, amikor is a 11 órától kezdõdõ szentmise végén felavatták a vártemplomban azt a táblát, amely az 1102 és 1556 között Váradon szolgált negyvenhat püspöknek állít emléket. A szentmisét Tempfli József római katolikus megyés püspök celebrálta. Az ünnepi szertartást a református és az ortodox egyházak képviselõi is megtisztelték jelenlétükkel. A hívek soraiban ott volt Biró Rozália alpolgármester, Tódor Albert alprefektus, Lakatos Péter parlamenti képviselõ és Szabó Ödön, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke is. Az ünneplõ gyülekezetet Mîrþ Mihály, a vártemplom plébánosa is köszöntötte, s akárcsak a püspök, õ is a vár dicsõ múltját, valamint a négy és fél évszázadon át egymást követõ püspökök áldozatos tevékenységét méltatta. Tempfli püspök figyelmeztetett: az emléktáblába vésett nevek által tudatosítani akarjuk, hogy 1102 óta jelen vagyunk itt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet Csûry István püspökhelyettes képviselte, aki a történelmi múltunkról,

Bibliaiskola

Értékeink ápolása és átadása Lelkész- és vallástanár továbbképzés Nagyváradon Értékápolás és értékátadás a keresztyén szolgálatban - ez a központi gondolata, a július 9. és 13. között tartott lelkész-vallástanár továbbképzõ elõadás-sorozatnak. A nyitónapon, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) dísztermében, mintegy 25-en gyûltek össze: elõadók, szervezõk, lelkészek és vallástanárok. A Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete (SITTI) és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) szervezte rendezvény fõelõadója Demeter László, oktatási tanácsadó, a Keresztyén Iskolák Nemzetközi Szövetsége (ACSI) Európai Központjának igazgatóhelyettese volt. Az elõadássorozat Csûry István egyházkerületi fõjegyzõ igehirdetésével kezdõdött, az ApCsel 18,9-10 igerész alapján. Az igehirdetõ párhuzamot vont Pál apostol és a mai egyház helyzete között. Gondjaink és bajaink között nem csak baráti körünkbõl és ismerõseink közül kell várjuk a jó szót, hanem magától az Úr Jézus Krisztustól is. Szét kell néznünk, milyen eszközeink vannak, amelyekkel a gyülekezeteinket építhetjük és erõsíthetjük. Az Úr Jézus mindig ad ilyen új alkalmakat, eszközöket, amelyekkel építhetjük reformátusaink életét, de

elért eredményeinkrõl és a még ránk váró feladatokról szólt. A szentmise végén Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színmûvészek rövid történelmi mûsort adtak elõ Szent István koráról, a királyról, aki „megtanította imádkozni a magyar népet, aki országgá tette azt”. Az elõadás végén Varga Vilmos elszavalta Vörösmarty Mihálytól A vén cigányt. Ezután a székelyhídi férfikórus középkori dalokat énekelt, majd a püspök és Jakabbfy László, a mûemlékvédelmi alapítvány igazgatója leplezte le a templombelsõben, a bejárattól balra elhelyezett emléktáblát. Tempfli József és a testvéregyházak képviselõi megáldották a táblát, majd a megjelentek elhelyezték elõtte a kegyelet virágait. Az ünnepség nemzeti imánk eléneklésével zárult.

személyes életünket is - mutatott rá a lelkipásztor. Felelõsek vagyunk a jövendõ generációért és azért az igehirdetésért, amit elmondunk vasárnaponként - jelentette ki, nagy tetszést aratott beszédében dr. Eszenyeiné Széles Mária. Isten ezt bízta ránk, és számon is kéri rajtunk - hangsúlyozta. A továbbképzés hármas céljául elsõként az ismeretek átadását említette, másodikként az egymás hite általi épülést, harmadikként pedig a hit közösségteremtõ erejét hangsúlyozta a professzorasszony. Saját ars poeticáját is ismertette: tudás, hit és erkölcsi tartás - ez a lelkipásztor profilja, melyre minden igehirdetõnek szüksége van mutatott rá. A tavalyi sikeresnek bizonyult közös lelkész, vallástanár továbbképzést idén is folytatjuk, immár a hagyományteremtés céljával - közölte a szervezõk részérõl Kasza Ida. A programot ismertetve elmondta, hogy elsõsorban a gyakorlatra fókuszál, interaktív foglalkozásokkal. Az az elmélet a jó elmélet, amelynek van gyakorlati alkalmazása is – hangsúlyozta a PKE tanára. F.T.

Szeretettel várunk minden érdeklõdõt, aki betöltötte 14. életévét, az augusztus 3–11 között Feketegyarmaton tartandó Bibliaiskolába. Részvételi díj 40 RON. Érdeklõdni lehet Pap Zsolt lelkipásztornál a 0744/980672, valamint a 0740/203081 és a 0261/822035 telefonszámokon.

Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Dr. Hermán M. János Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Fotó: Gergely Károly Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Tel: 0259/43-46-64; Tel/fax: 41-60-67; Mobil: 0742/61-18-56 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro Megjelenik kéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte











Harangszó. pironkodva kell felismernie a krisztusi feleletben az elhallgatott elnémulási

Recommend Documents