VÁSÁROK ÉS KERESKEDŐK DEBRECENBEN A FEUDÁLIS KOR VÉGÉN

VÁSÁROK ÉS KERESKEDŐK DEBRECENBE N A FEUDÁLIS KOR VÉGÉ N Gyimesi Sándor

a) Kirakodd vásárok Debrecen kereskedelme nem azonos a debreceniek kereskedelmével . `Meg kell ugyanis különböztetnünk a város lakosainak (hivatásos kereskedőknek, alkalmi árusoknak, saját termékeiket árusító iparosoknak és agrártermel őknek) kereskedelmi tevékenységét (a debreceniek kereskedelmét, ami túl is terjed t Debrecen határain), a városban, mint piacközpontban lezajló árucserét ől (Debrecen kereskedelmétől), amelyben nem városbeliek is részt vettek. Ez utóbbiaknak csak a vásárokon engedték meg az árusítást ; a kereskedele m egyébként a városi polgárok féltékenyen őrzött monopóliuma volt . Széles környék, távoli területek áruinak találkozására így az országos vásárok nyújtottak lehetőséget. Megtartásuk maga is kiváltság, királyi privilégium mai biztosított és szabályozott jog volt . Debrecen 1508 óta hét országos vásár t tarthatott, s ezt az 1693-as szabad királyi városi kiváltság is meger ő sítette . A forgalom csökkenése - amir ől később még b ővebben lesz szó -, 1717-be n arra késztette a várost, hogy négyre szállítsa le az országos sokadalmak számát ; s ennyi maradt az a kés őbbiekben is . A vásárok forgalma nem volt egyenlő. 1773 és 1800 között tíz különböző év adatait összesítve az évi vásárjövedelem 17,47-24,61-29,97-27,95%-o s arányban oszlott meg a négy vásár között . A nyárvégi (Boldogasszony napi , később a XIX. században L őrinc napi és az őszi (Dénes napi) volt tehát a jelentősebb, míg a télvégi (Antal napi) és a tavaszi (Szent György napi) valamive l kisebb forgalmú volt . Egy-egy vásár két hétig tartott, az els ő héten inkább nagyban, a keresked ők számára és az iparosok nyersanyagszükségleteinek fedezésére árultak, a második héten apróban, a nép fogyasztási szükségleteire . ' A vásárokat mindig annak a hétnek a hétf őjén kezdték, amelyik hétre a sokadalomnak nevet adó ünnep esett. Előfordult azonban, hogy valamilyen oknál fogva elhalasztották a megtartását . Igy kérték például 1827-ben a pest i és budai zsidó keresked ők, hogy a Szent György napi vásárt ünnepjük miat t halasszák a következ ő hétre? Az árusok gyakran már napokkal a nyitás el őtt megérkeztek, hogy portékáikat rendezzék, a külföldr ől hozottakat harmincadoltassák, sátraikat felverjék s vásárnyitáskor korán kezdhessék az árulást . Mivel a nagybani üzletkötések a vásár elején történtek, a korai kezdésnek nagy jelentősége volt. Ezért panaszolták 1746-ban a tokaji görögök, hogy a debre 1 Szimics Mária : A debreceni országos vásárok története. Budapest, 1938. 28. old . Balogh István : A város és népe. Palugyai Imre : Szabad királyi városok leírása . I . Pest, 1853 . 438. old .

2 HBmL . IV. A . 1011/m . 332/1826 .

5

ceni tanács nem engedi, hogy portékáikat a harmincadosok vásárkezdés el őtt 3-4 nappal megvizsgálják, egyik vásárról a másikra kimaradt és Debrecenbe n beraktározott árujukról kés őn szedik le a pecsétet, s így késleltetik az árulás megkezdését . Ez pedig - gyakran a debreceniek javára -, legjobb vevőik el szalasztásával járt . A város azután a Helytartótanács közbenjárására annyit engedett, hogy bár - mint megjegyezték -, a sátrak állítása szokás szerint csa k szombat délben volt elkezdhet ő -, a görögök már a péntek délutáni harangozáskor hozzáláthassanak a sátorveréshez . Később már nem ragaszkodtak enynyire a vásárkezdés idejéhez . A XVIII. század végén már a nyitás el őtti csütörtökön megengedték a vég- és tucatszám áruló nagykeresked őknek az árulás elkezdését . ' A vásárokon elkülönült egymástól a kirakodó- (iparcikk-), valamint a z állat- és terményvásár . A kirakodóvásár forgalmára a sátorbérek és az áruló helyek helypénzének összegéb ől következtethetünk . Ezek természetesen csak közvetett adatok, s nem is alkotnak hiánytalan id ősort. A főbb tendenciák jelzésére mégis alkalmasnak tűnnek. E jövedelmek alapján a XVIII . század elején szinte katasztrofális visszaesést tapasztalunk . 1676 és 1684 között a vásárok évi átlagban 1517 forintot jövedelmeztek, 1704-ben már csak 543 forintot . A nagyarányú csökkenés okait egyrészt a háborús viszonyokban, másrészt a Rákóczi-féle rézpénz elértékteledésének kereskedelmet károsító hatásában kereshetjük .4 E mellett a debrecenie k a harmincadszedést és a vele kapcsolatos visszaéléseket is vádolták a forgalom csökkenésével.5 Számolnunk kell azonban hosszabb távú hatásokkal is, mert a vásárjövedelem a szatmári béke és a város harmincad-mentességének biztosítása után is alacsony maradt : 1718-ban például 491 forint volt, 1719-ben, amikor a Boldogasszony napi vásárt meg sem tartották, csak 286 forint . Valamelyes regenerálódás az 1730-as évekre következett be, amikor a vásárjövedelem 7-800 forint körül mozgott . Az 1770-es évekig nincsenek meg bízható adataink, a közbees ő időre stagnálás vagy lassú növekedés volt a jellemző. A század 1770-es, 1780-as évtizedeit egy kisebb növekedési hullám jellemzi, a vásárjövedelem az 1780-as években elérte a XVII . század végének szintjét. A XIX . század eleje jelentős emelkedést hozott, a bevételek 2400 forint körül mozogtak, ami már közel 60 0/0 -os többletet jelent a XVII. század utolsó harmadához képest. Az 1810-es évek stagnálására a következ ő évtized lassú emelkedése, majd az 1830-as években ugrásszer ű, mintegy másfélszeres emelkedése következett. Ez a harmadik növekedési hullám az 1840-es években kezdett csillapodni .6 Érdekes következtetésre jutunk, ha a vásári forgalom alakulását a népességnövekedéssel vetjük össze. A kett ő az 1730-as évekt ől nagyjából együtt mozog, s a vásárjövedelem növekedési üteme csak a XVIII-XIXX . század fordulóján hagyja el a népességét . Ha a kirakodóvásár forgalmát az iparcikkfogyasztás jelzőjének tekintjük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a XVIII. 3 Zoltai Lajos : Debrecen város százéves küzdelme a görög keresked ő kkel. Db., 1935 . 48-49 . old . , Saimics Mária : i . m. 15 . old . . 4 A vásárjövedelem alakulására I . a grafikont . A rézpénzre Balogh Islván : Debrecen hadiszol-

gáltatásai a Rákóczi-felkelés alatt . 1703-1711 . Db ., 1935 . 30. old . A különböző pénznemek ben megadott értékeket mindenütt ezüst értékű forintra számoltuk át az 1754-es pénzláb szerint . Ha külön nem jelöljük, szövegünkben mindig ezt értjük forinton . 5 HBmL . Iv . A. 1011/m . 6 . 6 L . az 1 . sz . grafikont .

6

század folyamán az egy főre eső fogyasztás nem nőtt. Fordúlat csak a XIX . század eleji növekedési hullám időszakában következett be, ettől kezdve a lakosság iparcikkek iránti kereslete rohamosan emelkedett . Erre utalnak azok a leíró források is, amelyek a XIX. század első felében a manufaktúra-áruk, különösen . a posztó nagy kelend őségét emlegetik a debreceni vásárokon .' A kirakodóvásáron résztvev őkről csak egy metszetben, az 1781-es téli é s tavaszi vásár sátorjegyzékei alapján tudunk részletes képet rajzolni a Ez kiemelkedően jó forgalmÜ év volt, s a két vásár az évi forgalom 42%-át jelentette . A téli vásárban, amelyet szokás szerint a város belsejében tartottak meg, összesen 253 sátrat vertek fel . Ez majdnem teljes látogatottságnak mondható, mive l csak 18 üresen maradt sátorhelyet mutattak ki . A sátrak közül 52-ben árultak a debreceniek, míg a többit 38 más városból érkez ő árus foglalta el . A keresked ők aránya mintegy 113 volt, a többit a céhes iparosok tették ki. A küls ő vásártéren megtartott tavaszi vásáron 408 sátrat vertek fel, ebb ől 56 volt a debrecenieké . Ehhez persze hozzá kell számítanunk, hogy a debreceni kalmárok és iparosok nem mentek ki valamennyien a vásártérre, hanem a sajá t állandó boltjaikban vagy színjeikben árultak nagyvásár ideje alatt is .9 Ezt figyelembe véve az árulóhelyek alapján a debreceniek részesedését az országos vásár forgalmában körülbelül 30%-osra tehetjük. A többi sátron 52 helység árusa i osztoztak . A keresked ők aránya a vásártéren hozzávet őlegesen kétötödöt tett ki. A két vásáron együttesen felvert 661 sátorból a kereskedők aránya 37% volt, ami arra enged következtetni, hogy az iparcikk kínálatnak a vásároko n hozzávet őlegesen kétharmadát a kézm űvesek nyújtották . A lakosság áruellátásában még nagyobb volta szerepük, mivel a kereskedők többsége nagyban árusított, s a kézművesek számára kínált feldolgozandó nyersanyagot vagy félkés z árut . A kézművesek között legnagyobb számmal a sz űcsök voltak, s talán a gyolcsosok (ha bennük nem viszonteladókat kell látnunk) . Rajtuk kívül csizmadiák, szabók, süvegesek, kalaposok, keszken ősök, fátylasok, paszomántosok, csipkever ők, paplanosok, pokrócosok, asztalosok, esztergályosok, tükrösök s még hangszerkészítők is, könyvkötők --- akik egyúttal könyvárusok i s voltak -, bádogosok, ónosok, lakatosok, tűkészítők, kötélverők stb . kínálták portékájukat . A kalmárok többsége textíliákat árult, de voltak külön divatáru kereskedők, fűszeresek, sáfrányosok, mazsolások, norinbergai áruval kereskedők, kordoványosok, rozsolis árulók stb . Két „fabrica" is állítótt sátrat : a gácsi és a hatvani posztómanufaktúra . 7 Pester Handlungszeitung, 1828 . No . 14 ., I830. No . 65 ., 1841 . No. 7 . stb . A népességnövekedés részletes rajzánál Debrecen lakosságváltozásainak Kováts Zoltán által feltárt menetére támaszkodunk . A vásárok ugyan nemcsak .Debrecen szükségleteit elégítették ki, hanem a környékét is , de mivel Debrecen lélekszáma nem nőtt gyorsabban az országosnál, ez aligha jelent nagy torzulást . A vásárforgalom változásánál - különösen ha a bolti kereskedelem egyidej ű hanyatlását is számba vesszük, nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy a XVII . századhoz képest a XVIII . század elsó felében nemcsak egy elszegényedés és igy az egy f őre eső iparcikkfogyasztás csökkenése megy végbe, hanem egy strukturális átrendez ődés is, ami fordítottja a XIX . század elejinek . Ügy véljük, nem az árumennyiség lesz kevesebb a vásárokon, hanem azok értéke : a drága, kül földi áruk helyett olcsóbb, helyi termékek. A XVII. század gazdag, luxusfogyasztóit a szerényebb igényű rétegek olcsó tömegfogyasztása váltja fel . A kutatás jelenlegi állása mellett azonban mindez még nem egyéb hipotézisnél . 8 HBmL . IV. A. 1013/I/b . 27 . cs . 9 ZolraiLajos : Debrecen város százados küzdelme . . . i. m . 56 . old .

7

A tarka képet apró kalmárok, holmijukat „karukon-hátukon" hordoz ó árusok, pálinka-, bor-, sör-, kávémér ők, lacikonyhák, mindenféle étel-, perec- , kalácsárulók tömege egészítette ki . A vásárokon árulók száma így jóval nagyobb volt a sátrakénál. Egyrészt a fent említett apró árusok sátrat nem állítottak, csak árulóhelyet váltottak, másrészt egy sátorban is árulhattak többen . 1781-ben a négy vásáron összesen 3080 árulócédulát adtak el, 1786-ban 2298-at , 1792-ben 2953-at, 1793-bari 3911-et .'0 Vásáronként ez átlagosan 600-100 0 személyt jelent, a sátrak számának két-két és félszeresét . Amennyiben az árusok számát arányosnak vesszük a vásárjövedelemmel, az 1820-as évekbe n 1300, az 1830-as években 2000, az 1840-es években 2300 árussal számolhatunk vásáronként . A sátorállítók származási helyeit vizsgálva felt űnő, hogy külföldi árus ali g volt közöttük . A két vásáron együttesen 19 sátrat (5%) foglaltak le, 9 ausztria i és csehországi helységb ől, mintegy fele részük Bécsből . Utal ez arra a már észlelt, s a történetírók által is hangoztatott jelenségre," hogy a XVII . századba n még erős közvetlen szálak, amelyek Debrecen kereskedelmét a külföldhöz, s j elent ő s mértékben a Habsburg-birodalmon kívüli országokhoz kötötték , ekkorra jelentősen elvékonyodtak, s a maradék is a birodalmon belül, Bécs fel é összpontosult. A sátorhely bérl ők országon belüli megoszlása két nagyobb térbeli csoportosulást mutat". Az egyik a Tokaj-Miskolc-Kassa-Késmárk útvona l köré szerveződő régió, amely Dél felé Nagyváradig hosszabbodott meg, s a z észak-magyarországi városokhoz fűződő hagyományos kapcsolatokat mutatja. E városcsoporthoz tartozott a sátrak körülbelül egyötöde. Az összeköttetések azonban már nem a régiek . Lazulásukat, amelyre már a XVIII. század derekától történik utalás," mutatja, hogy az Eger-Gyöngyös-Pest-Buda- Őbuda csoport jelent ősége - a sátrak egyharmada volt az övék - már felül múlta a felvidékiekét . Az erdélyi és az alföldi összeköttetések - az iparcikk ellátást mutató kirakodó vásárok tükrében gyengéknek mutatkoznak . A XVIII. század elején még erő sebb délvidéki kapcsolatok korán bomlásnak indulhattak. 1714-ben például a szegediek mellett kecskeméti és törökországi görögö k árultak. Helyükön 1723-ban azonban már miskolciakat találunk .14 A délvidék i kapcsolatok újbóli megerősödésére - mint még utalunk rá - csak a XIX . században került újra sor, elsősorban a debreceni kézműipar nyersanyag ellátása terén . A XIX . sz . egyébként Pest és Bécs további erősödését hozta, az állandóvá vált k ősátrakban sok pozsonyi, bécsi, pesti keresked ő létesített lerakatot, 15 s ők váltak a debreceni vásárok legfontosabb tényezőivé.

10 HBmL. IV . A . 1013/I/g . 1 . cs ., Szűcs István : Szabad királyi Debrecen város történelme. III. k. , Debrecen, 1871 . 990 . old . 11 Zoltai Lajos : Debrecen város lakossága foglalkozási ágak szerint a XVIII . század végéig . Rég i Okiratok és Levelek Tára, 1906 . 17 . old ., Takács Sándor ism . : Zoltai Lajos : Debrecen a törö k uralom végén . A város háztartása 1662-1692. Századok, 1905 . 12 L . a mellékelt térképvázlatot. 13 L . például HBmL . IV . A. 101I/k . 13/1752 . 14 Szimics Mária : i. m . 31-32 . old . 15 HBmL . IV . A. 1011/m . 450/1812 .

8

b) Állat- és terményvásárok

Az állat- és terményvásár forgalmára az úgynevezett bels ő vám nagyságából következtethetünk . Debrecen vámszedési jogát az 1693-as kiváltságlevé l régi gyakorlatra hivatkozva erősítette meg.'s Kétféle vámról van tudomásunk . Az úgynevezett küls ő vámot a mátai hídnál szedték, míg a belső vámot a város határán belül . Ez utóbbi jövedelme három f ő részből tevődött össze : az egyiket az átmen ő forgalomra kivetett díjak alkották, a másikat az áruszállít ó szekerek és eladásra szánt állatok helypénze, a harmadikat a vásárra hajtot t szarvasmarhák stb. legel ő bére jelentette . E három jövedelemcsoport egymáshoz viszonyított arányát az 1795-ö s vásárokon eladott vámcédulák alapján tudjuk meghatározni . 17 A belső vám összege ebben az évben 3894 forintot tett ki . Ennek 19%-a volt a legel őbér, összesen 19 651 marha és ló után . A többi 3140 forintból az átmen ő forgalomra esett 343 forint, azaz 11% . Mivel azonban az átmen ő forgalom vámtételei feleakkorák voltak, mint az árulásra érkez ő é, a Debrecenbe áramló termékekne k és jószágoknak hozzávet őlegesen egyötödét vitték keresztül a városon, négy ötödének célja a debreceni vásár volt . A 2797 forintra rúgó vásárforgalomból 1195 forintot, tehát 43%-ot tet t ki az áruszállító szekerek vámja, a többi az él őállatra esett . A vámelszámoláso k nem említik külön a lovat és a juhot . Mivel azonban a tarifáknál a lovat a szarvasmarhával, a juhot a sertéssel vették azonos díjt,étel alá, fel kell tételezzük, hogy az elszámolásokban is együtt szerepelnek . igy a szarvasmarhák é s lovak vámja 1495 forintot (53%), a juhoké és a sertéseké 107 forintot (4% ) tett ki . A vám azonban nem értékvám, hanem útvám volt, amelyet szekerenként , illetve darabszám szerint szedtek, az áru értékét ől függetlenül . igy az élőállat és a szekerek közötti arány csak hozzávet őleges tájékozódásul szolgálhat . Fenti értékekhez hozzá kell még számítanunk a vámmentesen hozott áru k mennyiségét is . Vámmentesek voltak a nemesek, a szabad királyi városok polgá rai, valamint --- a jószomszédi viszony és a viszonosság alapján -- a hajdúvárosok lakosai, a karcagiak és a hegyköziek .' s Ezeknek - igazolásul --, szintén adtak cédulákat „szabad árulásra" . Az ilyen cédulák értéke 1795-ben 69 8 forint volt, tehát a vámjövedelem alapján számított áruforgalom minteg y 25 %-kal növelhető . Másként fogalmazva azt jelenti ez, hogy a debreceni vásárokra szánt áruk egyötödét szállították vámmentesen keresked ők. (Természetesen voltak visszaélések is . A nemesek közé keveredve vagy azok fuvarosaina k mondva magukat, sokan próbáltak kibújni a vámfizetés alól . Ugyanakkor a nemesek részér ől is hallunk panaszokat a jogtalan vámoltatás miatt .) A helypénzcédulát - a szabad árulásra kiadottakon kívül -, 29 89 8 szarvasmarhára és lóra, valamint 3213 sertésre és juhra váltották ki 1795-ben . A szekerek száma nincs részletezve, de a vámösszeg körülbelül 24 ezer terhe s szekér vámjának felel meg . Ez azt jelenti, hogy 1795-ben - a szabadon árulókat is figyelembe véve -, egy vásárra átlag 6-7 ezer szekeret és 9 ezer marhát , lovat hajtottak. A legmagasabb általunk ismert vámösszeg, az 1802-es, a z 1795. évinek 2,2-szerese . Ha a belső arányokat változatlanoknak vesszük, akkor a XIX . század els ő felének legforgalmasabb vásárain 14-15 ezer szekérrel 16 A kiváltságlevél közölve : Palugyai Imre i . m. 387-390 . old . 17 HBmL . IV . A . 1013/I/b. 27. cs_ 18 HBmL . IV . A . 1011/n . 5 . k . 145-147. old . Ez a Hegyköz a Nagyváradtól keletre elterül ő, a Partrumhoz csatlakozó dombvidék volt .

9

számolhatunk. Ez megegyezik azzal a becsléssel, amelyet az 1820-as évekbe n Csaplovics János tett . Ó a vámhivatal adatai alapján a pesti vásár forgalmát a hajókon kívül -, 13-14 ezer szekérre tette, s megjegyezte, hogy Debrecen ben, ahol a szekér volt a fő szállítóeszköz, legalább ennyi vagy még több járm űvei kell számolnunk .'9 Természetesen ezek nem egyszerre voltak jelen : a két hétig tartó vásáron jöttek-mentek az emberek, állatok, járm ű vek közben is . A XVII . század végéről nem ismerjük a vámjövedelmek nagyságát, így nem tudjuk megmondani, volt-e és milyen mérték ű visszaesés a XVIII . század elejéte. A XVIII . századi adatok azt sugallják, hogy a visszaesés kés őbb kezdődött és nem volt olyan méret ű, mint a kirakodó vásároknál. A századelőn a vámbevételek elég magasak : 1704-ben 3330, 1705-ben 3579 forint. Az els ő mélypont 1707-ben volt, amikor a vámjövedelem 1704-hez képest a felére eset t vissza . A visszaesés csak átmeneti, a következ ő évtizedben a vám átlaga 3459 forint, s csak ezután kezd ődik lassú hanyatlás . Az 1730-as évek végén, az 1740-e s évek elején mutatkozó mély hullámvölgy ugyanis a pestisjárványnak tudhat ó be, . amikor nem tudtak megtartani minden vásárt .20 Ha a pestises éveke t (1736, 1739-1743) leszámítjuk, akkor az évi átlág az 1730-as években is alig kisebb (3189 forint) az el őző évtizednél . A mélypontot az 1760-as évek jelen tették 2035 forintos átlaggal . További adataink csak az 1790-es évekből vannak, ez már jelentékeny emelkedést mutat, 36-65%-kal haladva meg a század eleji szintet. A századforduló ugrásszer ű, mintegy 40%-os emelkedést hozott , s ez valószín űleg a csúcsot is jelenti. A későbbi évek adatai nehezen értékelhetők . Egyrészt, mert a város az 1820-as évektől bérbeadta a vámjövedelmeket . Másrészt a vámtételek Debrecenben sokáig nem változtak, s a díjtételek ugyan azok maradtak váltóforintban is, mint voltak korábban ezüstben. Igy a forgalmat tulajdonképpen úgy vethetjük össze, ha a korábbi ezüstforint adatokhoz a váltóforint összegeket hasonlítjuk, nem a valóságos pénzértéket . így az 1820-as évek 5500, illetve az 1830-as évek 5110 váltóforintos összege körülbelül egyötödös forgalomcsökkenést takarna a századfordulóhoz képest . Ehhez azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a bérleti kezelés kevesebbet hozott, mint a tényleges díjbeszedés . A bérbeadásnál szokásos licitációknál a vállalkozók tudatosan is törekedtek az összegek leszorítására .21, A kortársak ugyanis népe s és forgalmas vásárokról adnak számot, s megegyeznek abban hogy Pest utá n Debrecen sokadalmai a legnépesebbek az egész országban . Igy valószín űnek látszik, hogy az 1840-es évek forgalma nem sokkal lehetett kisebb a századelej i konjunktúra vásárainál . Ha a népességnövekedést is figyelembe vesszük, az egy lakosra es ő vámjövedelem alapján mért forgalom a XVIII . század elején volt a legnagyobb . Az egy fő re eső forgalom az 1760-as években kevesebb, mint egyharmadára esett , s a XIX. század elején is elmaradt attól . A kirakodó- valamint az állat- és terményvásár értékviszonyainak arányá t csak annak a feltételezésével tudjuk megbecsülni, hogy a helypénz- és vámtétele ket egymáshoz képest értékarányosan határozták meg, azaz a kereskedele m mindkét típusát azonos arányban terhelték meg . Figyelembe véve, hogy a vámbevételeknek mintegy 20%-át a legel őbér tette, akkor az állat- és terményforgalom nagysága a XVII . század végén majdnem kétszeresen múlta felül a kira19 Csaplovics . Johann, Gemalde von Ungarn I-II. Pesth, 1829. II . 81 . k . 20 L. pl . HBmL . IV . A. 1011/n . 4 . k . 2-3 ., 90., 107 . old . 21 A bérbeadás másutt is csökkentette a jövedelmeket . Vö . : Balázs Péter : Győ r a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején . Kandidátusi értekezés . Kézirat . Budapest, 1978 . 168 . s köv .

10

kodóvásárét. A XVIII . század elején (a kirakodóvásár gyors hanyatlása miatt ) az arány már hatszoros . Az 1770-es években mindkett őnél közel azonos értékeket találunk, a XIX . század elején pedig ismét háromszoros többlet mutatkozik a termény- és állatforgalom javára . A későbbiekben a vásár két típusána k áruforgalma nagyságrendben megint közeledett egymáshoz, az iparcikkfogyasztás emelkedésének megfelel ően. Az állat- és terményforgalom vámja az 1820-a s években 42, az 1830-as években 22%-kal múlta felül a kirakodóvásárok jövedelmét . Mivel pedig - mint láttuk - a vámbevételek mögött nagyobb áru mennyiséget kell sejtetnünk, mint amennyit a pélazérték aránya mutat, továbbr a is jóval nagyobb jelentő séget kell tulajdonítanunk a termény- és állatforgalom nak, mint az egyéb (főleg ipari) termékekének . A debreceni vásárokat tehát a pestiekhez képest a nyerstermékek nagyobb részaránya jellemezte . Pesten ugyanis a kereskedők helypénze már 1762-ben utolérte az állatok helypénzének értékét, s Schams Ferenc 1821-es forgalombecslése szerint is közel azonos vol t az iparcikkek és gyarmatáruk értéke a termény- és állatkínálatéval . 22 A termény- és állatvásár jelent ősége maradt tehát, belső szerkezetében azonban jelentős változások mentek végbe. Az állatvásár a XVIII . század els ő felében még döntően szarvasmarha-kereskedelmet jelentett . Mutatja ezt, hogy az 1715-ös összeírás készítői külön foglalkoztak vele, s az ország kereskedelm i viszonyait az udvar megbízásából tanulmányozó Haugwitz és Procop is az t tapasztalta Debrecenben, hogy ott a legkiterjedtebb kereskedelem marhákka l folyik . Diderot Enciklopédiája pedig - némi túlzással -, egyenesen azt írta , hogy Debrecenben kizárólag marhával kereskednek .23 1785-ben a debreceni tanács már a szarvasmarhák mellett a lovat, juhot és sertést is megemlíti, mint olyanokat, amelyekkel jelent ős kereskedést űznek .24 A szarvasmarha nagyrészt a környékről került ki . A XVIII . század derekán a város által vásárolt 122 0 szarvasmarha származási helyeit vizsgálva több mint egyharmadot a debrecen i határból, a másik harmadot Biharból, a többit Szabolcs és Szatmár megyéb ől láttuk kikerülni.25 Palugyai Imre száz évvel kés őbbi véleménye szerint is a közeli szomszédság látta el marhával a debreceni vásárokat, ahova a felvidék i megyékb ől igás-, tenyész- és hízott állatokért egyaránt sokan lejártak, 26 de felkeresték a debreceni vásárt a pesti mészárosok is . Nem tudjuk határozottan megmondani, hogy ez a marhakereskedelem hogyan változott a XVTTI, század folyamán . A vámjövedelmek alakulása az t sugallja, hogy a század második harmadában er ős visszaeséssel kell számolnunk . A század végén . a városi tanács is panaszkodik a marhatenyésztés és -forgalo m hanyatlásáról, s okát a bécsi állatfelvásárlási monopólium árleszorító hatásába n és a juhtenyésztés elterjedésében látta .27 A juhtenyésztés és ezzel együtt a juhkereskedelem (nemcsak, s nem els ősorban a gyapjú!) előtérbe kerülése mellett ekkor kezdett növekedni a sertés kereskedelem is . A Szerbiából, Boszniából Magyarországra irányuló sertéskereskedelem egyik ága erre haladt keresztül . A sovány sertéseket tavasszal felvásárolták, s Bihar, Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben makkon felhizlalták, majd ő sszel ismét vásárra hajtották . 22 Budapest története. Budapest II[ . 118 ., 316 . old . 23 Bárdos József : Debrecen városa és a XVIII . századi enciklopédiák. Debreceni Szemle, 1933 . 32 . old . 24 HBmL . IV. A . 1011/a . 70. k . 394-410 . old .

25 L. a mellékelt térképet . 26 Palugyai Imre : i . m. 434 . old . 27 HBmL. IV. A . 1011/k. 374/1744 .

11

A XIX . század első felében a sertés- és juhkereskedelem jelent ősége már ve tekedett a szarvasmarháéval . Az 1840-es évekre vonatkozóan Palugyai Imre a z egy vásárra felhajtott szarvasmarhák számát 5-6 ezerre becsülte . Ez a XVIII . század végéhez képest is jelent ős csökkenés. A vásárra hajtott juhok számá t Palugyai ugyanakkor 50-60 ezer darabra, Móricz Pál visszaemlékezéseibe n 30-40 ezer birkára (merinó) és ugyanannyi magyar és erdélyi fajtájú juhr a tette . Sertésből 10--20 ezer darabbal számoltak vásáronként . A vásárforgalo m növekedése tehát a sertésre és főleg a juhra esett. Ugyanakkor nőtt a lóvásárok jelent ősége is, a keresked ők 40-50 darabos falkákban hajtották őket Erdélyből, s őt Moldvából és Lengyelországból is a debreceni vásárokra? e Az élőállatok mellett az állati termékek forgalma is számottevő volt . A marhabőr és a faggyú a kor fontos árucikke volt : a vágómarhák kiméréseko r az értéknek csak körülbelül 60%-a esett a húsra, s nagyjából 20-20% esett a faggyúra, illetve a bőrre?9 A juhbőrökkel a helybeli szűcsökön kívül idege nek is vásárolták, s nagy tételekben szállítottak nyíratlan b őröket Lengyelországba is. Jelentős volt a nyúlb őrök forgalma ; 5 ezer darabos üzletkötésekről is van tudomásunk . A gyapjú szintén keresett cikk volt, ezt azonban gyakra n már vásáron kívül felvásárolták a falvakat járó keresked ők ." Fontos kereskedelmi cikke volt Debrecennek a sertészsír, valamint a sózott sertéshús és szalonna . Ez utóbbi legnagyobb keresked őhelyének az egész országban Debrecent tartották, s évente több ezer mázsát szállítottak innen a nyugati, főleg azonban a felvidéki vásárokba, s tudunk pestiek nagy tétel ű szalonnavásárlásairól is .31 Gyakran emlegetett kereskedelmi cikke volt Debrecennek a méz és a vias z is . Az 1836-os őszi vásárra érkezett méz mennyiségét például 4 ezer bécsi mázsára tették . Borból az érmelléki (Bihar m .) és a ménesi (Arad m .) volt kedvelt , ezt Szabolcs és Szatmár megyékbe és Erdélybe hordták . Fogyasztását csökken tette a pálinka terjedése, amit sepr őn kívül főleg törkölyb ől és szilvából főztek. A XVIII . század végét ől a gabonapálinka is terjedt . A lent és a kendert nagyrészt bánáti keresked ők vásárolták . Dohányt, gubacsot szintén nagy mennyiségben árultak, ezeknek árát azonban a monopolizált felvásárlás leszorította . A pesti keresked ő k ezeken kívül még a hamuzsírt, tollat, timsót tartották számon a debreceni vásárokon kapható termékek között . Gabonafélékkel (zab, árpa, búza, köles) a környék b őven ellátta a debreceni vásárt, a kínálat általában b őségesebb volt a keresletnél . Főleg Erdély (Kolozsvár, Marosvásárhely, Szeben, Brassó) és az északi „hegyes részek " fedezte terményszükségletei egy részét a debreceni vásárról . A XVIII. száza d végét ől a terménykereskedelem jelent ősége növekszik, felnyomul az állatkereskedelem mellé . Ezzel együtt a földesúri gazdaságok termékei is egyre nagyobb tömegben jelennek meg a debreceni vásáron, és az 1840-es években már áru minta szerinti árusítás is el őfordul . 3 2 28 Palugyai Imre : I . m . 1134 . 435 . old ., Az „id ősb" Móricz Pál két írása . (Szerk. és bev. : Dankó Imre) Db, 1970 . 20 . old .

29 HBmL . IV . A . 1013/I/b . 24 . es. található kimérési adatok alapján . 30 HBmL . IV . A . 1011/k . 237/1777 ., 374/1794 ., Pester Handlungszeitung 1828 . No . 14 . 31 HBmL. IV . A . 1011/k . 374/1794. és IV. A . 1013/f. 10 . 1809 . 32 Az egyes termékekre I . HBmL . IV . A. 1011/k. 374/1794 ., IV . A. 101I/a . 70 . 394-410. old . , Fényes Elek : Magyarország leírása I-II. Pesten, 1847 . I . 90-91 . old ., II . 389. old ., Palugya i Imre : I, m . 434-435 . old ., Pester Handlungszeitung, 1836 . 344 ., Móricz Pál : L m . 20-21 . old . , Dankó Imre : A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX . század fordulóján. A HajdúBihar megyei Levéltár Évkönyve I . (Szerk . : Gazdag István) Debrecen, 1974 . 143-144 . old .

12

Nem könnyű választ adni arra a kérdésre, hogy milyen mértékben vette k részt a debreceniek az állat- és terményforgalom lebonyolításában . Forrásaink e téren szűkszavúak, s mivel a kereskedelmi tevékenység gyakran összefonódot t a tenyésztéssel vagy legalábbis a hizlalással, nehéz eldönteni, mi volt a saját állat eladása és mi a viszonteladó kereskedelem . A XVIII . század elején mindenesetre jelentékeny állatkeresked ő réteggel számolhatunk Debrecenben . A nagyon hiányos 1715-ös összeírás, amely, úgy tűnik, csak egyharmadát tartalmazza a debreceni lakosságnak, főleg olyanokat, akik mesterségükön kívü l más után is adóztak, 42 marhakeresked őt tüntet fel .33 Ez az összeírt családfők 4,2%-a. Az egyik legnagyobb ismert debreceni keresked ővagyon eredete is a marhakereskedésben gyökerezett : Báthori Szabó András, a XVIII. század elejének leggazdagabb debreceni polgára sőrepásztorként kezdte, t őzsérként folytatta, s öreg korára - mikor már pénzkölcsönzéssel foglalkozott -, sz őlőin é s földjein kívül több mint százezer forint készpénze volt .34 Olyan vagyon ez, amelyet korszakunkban kés őbb sem igen múltak felül . Sok marhakeresked ő kölcsönpénzen vette az ökröket, amelyeket kiteleltetett, felhizlalt és ősszel eladott . Erre a tevékenységükre utalt s őregy űjtő elnevezésük . A XVIII. század elején még közvetlenül maguk szállítottak Ausztriába és Morvaországba .35 Később tevékenységük sz űkebb körre szorult. A század derekán például Szőke János debreceni sőrés már csak Pestig, Vácig hajtotta a marhákat és ott adta el azokat. Évente 200 marhát is eladott, s lovakkal, juhokkal is kereskedett. Elszámolásai évi 8-10 ezer forintos t őkebefektetést mutatnak, 3 6 A sőregyűjtők száma Debrecenben 1772-ben 40 volt . Hat adóosztályba voltak sorolva aszerint, hogy évente hány s őre fordult meg a kezükön . Az els ő osztálybeli kereskedő évi forgalma 100-150 ökör volt, adótétele 40 forint, am i kétszerese egy els ő osztálybeli vaskeresked ő adójának, de alig több mint a fel e a legelőkelőbb kereskedők, a kalmárok hasonló osztálybeli adótételének . A kezeiken évente összesen megforduló 2500-3000 ökör37 a debreceni vásárok marhaforgalmának egyharmad-egynegyed részére becsülhet ő. Ez azonban már csak egy korábbi virágkor utóélete . Az 1779/80-as adókivetés már csak 31 sőrést talált, s évi összforgalmukat 1400 ökörre tette .38 Számuk és tevékenységük tovább csökkent és 1799-ben már csak 17-en voltak, s mindössze néhány száz marha fordult meg a kezükön. A századforduló konjunktúrájában is csak az 1780-as szintig tudtak eljutni, s hanyatlásuk inne n megállíthatatlan : a XIX. század els ő felében már csak alig néhányan vannak. 3 9 Eltűnésük tulajdonképpen a debreceniek távolsági marhakereskedelmének végét jelentette . A sőrések mellett az állatkereskedelemnek másik típusát képviselték a vásárról vásárra nyerészked ő, szűkebb regionális keretekben működő marhaés lókupecek. Az összeírások együttesen emlegetik őket, az 1770-es években kö 33 HBmL . IV . A. 1011/t. 3 . 34 Bákay Antal (Rickl) : Sátori Szabó András debreceni keresked ő polgár, a kistemplom nagy alapítója . Debreceni Képes Kalendárium, 1935 . 96. old . 35 HBmL . IV. A. 1011/t . 3 . A költségek között a határvám is szerepel . 36 A hatszáz éves Debrecen (Szerk . : Komorócsy György) Db ., 1961 . 53-54 . old ., HBmL . IV. A . 1013/I/b_ 37 Giday Kálmán : A debreceni sörések. Erhnographia - Népélet, 1943 . 38 HBmL. IV . A . 1013/f. 1779/80. 39 Ezeket és a további adatokat a HBmL. IV. A . 1013/f . összeírásai alapján számítottuk .

13

rülbelül kétötödük volt lókeresked ő, a többi marhákat adott-vett . Nem egysze r természetesen, vegyesen is űzték mesterségüket . 1773-ban 56 volt a számuk, s adótételeik alapján forgalmuk a sőrésekével vetekedett . Az 1780-as, 1790-es évek hullámvölgye után a századforduló konjunktúrája náluk jelent ős és tartós, kereskedelmi tevékenységük az 1770-es évekhez képest másfélszeresére n őtt. Különösen a lókereskedelem vigárzott : 1809-ben például egy elsó osztály ú lókereskedő legelőbérét 100 forintban, egy első osztályú marhakereskedő legelőbérének duplájában szabták meg .40 Egy évtizedes virágzás után azonban ők is elveszítik jelentőségüket ; az 1830-as évekb ől már alig néhányukat tartják nyilván az összeírások . Ellenkez ő irányú tendenciát tapasztalhatunk a sertéskeresked őknél . Az 1780-as évekig csak egy-két tucat volt a számuk, s ezek is kis tőkével dolgozó kupecek inkább, mint tekintélyes keresked ők. Kereskedelmi tevékenységük az 1790-es évektől - az 1810-es évek átmerteti visszaesését ől eltekintve -, folyamatosan növekszik, s az 1840-es évekre korábbi forgalmuk közel dupláját bonyolítják le . Ekkor már körükben is elterjedt a sovány sertés felvásárlása é s felhizlalása utáni továbbadása.4' Nem annyira a számuk, mint t őkéjük nőtt meg . Egy elsó osztályú sertéskeresked ő adója 20 forintra, az 1770-es évekhe z képest két és félszeresére n őtt, ami egy negyedosztályú kalmárénak felelt meg . Számolnunk kell azonban mellettük - s talán még inkább, mint a marhakereskedelemben -, egy saját tenyésztési tevékenységgel elegyed ő , s így az adójegyzékek számára rejtve maradó kereskedelmi tevékenységgel is . Másként alig értelmezhető az a kortársi megfigyelés, hogy a legnagyobb sertéskeresked ők maguk a debreceniek, akik között nem egy dúsgazdag ember található . 42 Hasonlóan alakult a terménykereskedők tevékenysége, de méreteit tekintve többszörösen,mnagyobb arányokban . Az 1780-as évek elejéig csak néhány alkalmi „kapadozó" képviselte őket, olyanok, akikrő l az összeírások azt jegyezték meg, hogy ha pénzük vagy alkalmuk van, adnak-vesznek . Érdekes, hogy a zá7adforduló konjunktúráját alig érzik, lassú növekedés után az 1810-es évek ben nőtt meg számuk és t őkeerejük : 1812-ben 61 „leapadozót" írtak össze, összesen 561 forint adóval, ami akkor körülbelül egyharmada volt a kalmárokénak. Az 1820-as évek hullámvölgye után az 1830-as évek derekától lendült fel ismé t tevékenységük, hogy azután töretlenül növekedjék . Az 1840-es évek másodi k felében már közel másfélszázan voltak, összadójuk ezer forint felett volt . így a korabeli Debrecen legerősebb keresked őcsoportját alkották. Els ő osztálybeli tagjaik a város leggazdagabb kereskedőivel voltak egy sorban, mutatva 'azt az átrendez ődési folyamatot, amely Debrecen kereskedelmében végbement .

40 HBmL . IV . A . 1013/f. I809. 41 Balásházy János : Debrecen mint van s jövendője . Db ., 1844. 31 . old . 42 Balogh István : A cívisek világa . Budapest, 1973 . 82. old . Tdrsalkodb, 1837 .

14

Markecs and merchants in Debrecen at the end of the feudal er a Sándor Gyimes i The scenes of the arrangement of the regional trade as well as the extensive comrnerce were th e annual fairs. For a long time 7 annual fairs had been held in Debrecen, however, swce 1917 only 4 fairs were held . The open market (manufactured goods and groceries) was separated from the stock market and the crop market . In general, value of the trade of the latter exceeded many times th e value of the open markets in the 17th century . In the 19th century this difference decreased brit dominance of the stock- and crop market remained troughout . Trade of the fairs showed three growth waves from the 1770s after the almost disastrou s decline of the early years of the 17th century . In the first wave the leve] the end of the 17th century was reached . The second wave was an increase of 60% while the third one represented a sudden, a half times as great rise . There were 600-1000 and 1300-2300 hucksters ina fair in the 17th century and in the first par t of the 19th century, respectively. At the turn of the century one third of ütem were merchants whil e the others were guildsmen . Share of the citizens of Debrecen was about 30% . Except for a fe w foreigners the others were from the settlements lain along the axis Kassa-Tokaj-Nagyvárad and th e route Eger-Pest showing a gradual shift in favour of the latter. Cattle-trade determinating on the stock markets still in the early years of the 17th century ha s been succeeded by regional stock-trade with the rise of the role of sheep and swine . Since the end of the 18th century trade of crops has been increasing coming up slowly to the stock trade . At the end of the 18th century 6-7 thousands of tarts and 9 thousands of hoarses and cattle s in the average were brought up to a market_ In the first half of the 19th century this sum could b e twice as much . XpMapa ű 3noxu Illaxdop ,l(auMeutu IVIeCTOM pCyn eCTBJICHHA McCTHOIS H 3apy5eKHOlc TOprOBOlí J ;CKTCflbHOCTH RBJIAJIHCb ApMapx x rOcyAapCTBeHHOTO 3xa=teHHA. B Jxe6peiteHe HAHTeJIbnoe BpeMá xppBOBKTIOCb 7, a IIOCJIC 1917-or o rO,ga 4 ApMapBH . PaaJIHYaJIHcb ApMapxH peMecneHxarx x KOJIOHHaJIbIrbIK npOAYKTOB H ApMapKx aCxBOrHbIX N CeIIhCKORO3AllCTBCHHOII npOZKIxAH . TgBap00öopOF CenbCKOXO3R:rlcTBeHHbIX ApMdpOK B XVII-O M Bexe O őwmo B HecxpJlóxo pa3 npeS6lman TOBapOoópppT npOMstr utexlibnl RpMapOK . B XIX-p M Bexe 3Ta paaHHI;a yNtexbmHnacb, HO no npe)FgleMy upe póna,galpulee aHaKexae HMeJIa npoAaxca xcx BOIHhlR H ceHbcKOxp3AltCTBeHHOIÍ npoHyxgHH . 06opoT ApMappx nocne Karacrpot lwlecxoro cnaAa a xaYane XVII-oro ama, HaxnHaA c 1770bIR roAOB HcnalTan Tpx nepx pj a pocra. B nepBmlt aepxoA npoa3oBlJiO ycraxosneHHe ypoBHA xoaita XVII-oro aexa, na BTopolí cTyneHH - yseJnlneHHe Ha 60%, ma Tperaea - cKanlxooópa3Hoe ysertH'eerrae obopora ApMapox a 1,5 pasa. Ha Bblxnal ptTxblx ApMapKax XVII-oro Bexa y'ntcTBOBaAO 600-1000 TOproBixeB, B nepaoltt noJioBHHC XIX-oro aexa 1300-2300 roproBneg . Ha nosopore CTOJIeTxA TOnaxo rperbA ,tacT L JIJOHeII 5auia Toproeilarrx, a OCTaJlbHbIC ItexOBbie perlecHeHnHxH . Cpegx Hxx 30% őaous He6peHeHCKxe. A ocraJIbHble, He esxTaR HeCxoaslcxx x«ocTpaHiieB, 113 ceBepHbix BeHrepcxiü ropOAOB Mpamo nposecrx JmtlRio 'iepea Kanlmy, Toxaií, HaHsaapo,q x H3 IIoceneHH , Aeacalruoi na Aopore 3rep-IIelnr, npHggM npx HocreneHHoM npeo6HauaaHH nocneRlliix . Ha ApMapKax JICHBOTFIIrx Hauana XVII-oro Bexa AOMHHHpytOil[yyio ToprasniO KpyIIiiblM pora TMM cKOroM nOCTCUCHHO CMeHAeT TOproBJIA MCCTxbIMH ncaBOIHbTMH, r,Ile BeJxyry i p pOJib xrpaloT OBIiM x CBSHbx• C KOHIta XVIII-oro Bexa oMCHanseTCa TpprpBJIR cenbcKOxO3AffcTBeHHr IIV X npOZtyK raMH H MejIJIeHHO cóJlxxcaCTCK C TOBFOBHC l JKFIIiorH6IM3;‘ . B KOHge XVIII-orO Bexa B cpCHHeM 6-7 TMCA9 IIOBO3Ox H 9 TbICA'I TCWOB KpytlxOrO paraTOro cxoTa, noruaJlel3 npxroHRRH Ha ApMapxy . A B nepBolj nOJIOBHHC XIX-oro aexa xxxee tIHCAO yBestinnrJIOCb TBC-TO Bpjsoe .

15