4 VASÁROK ÉS KERESKEDOK DEBRECENBEN AFEUDALIS KOR VÉGÉN II, rész'" Gyimesi Sándo r
c) A hetipia c Sem a termény- és állatforgalom, sem a debreceniek kereskedelmi tevékenysége nem értékelhet ő a hetipiacok figyelembevétele nélkül . A hetipiacokat általában úgy szoktuk tekinteni, mint amelyen a város és közelebbi környékéne k mindennapos szükségleteit elégítették ki . Debrecen tudatában volt a hetipia c ilyen funkciójának és szabályozó tevékenységét ennek megfelel ő en érvényesítette. Hetenként kétszer tartottak hetivásárt : minden kedden és szombaton . A két piaci nap közül a kedd volt a fontosabb, a szombati forgalom jóval csekélyeb b volt és ezért más napra való áthelyezésének gondolata is felrnerüit " A piacr a érkez ő ket már az előz ő nap estéjén beeresztették a városba, de árulniok csak másnap volt szabad . A piacon a debreceni polgároknak reggel kilenc óráig el ővételi joguk volt a nem nemesekkel szemben. (A nemesekkel szemben - a vár megyékkel való összeütközések elkerülése végett ---, a város nem élt el ő vételi jogával .)''' Kilenc óra után az el ővételnek, mint a kereskedelem szellemével ellenkezőnek nem adtak helyet, sőt kéményen büntették a vele való visszaélést: Különös gondot fordítottak az élelemellátásra : az élelmiszer-keresked ő knek csa k déli 12 óra után volt szabad a vásárlás, hogy a lakosság addig versenytárs nélkül szerezhesse be a saját szükségletei kielégítésére szolgáló cikkeket . Tiltottá k azt is, hogy a hetivásárt megel őz ő napon, vagy akár a vásár napján is, egyesek a kapuk elé kimenjenek, az ott behajtandó marhákra és egyéb jószágokra megalkudjanak és azokat saját házukhoz hajtsák, az élelemszállító szekerek áruit a város népe el ő l elkapkodják, s igy drágaságot idézzenek el ő .' A város piacain a kijelölt heti .két napon kívül is folyt árusitás . Mindennap . árultak például kenyeret, gyümölcsöt és élelmiszert . Ez alól a vasárnap sem volt kivétel, csupán azt tiltotta a tanács, hogy az istentisztelet ideje alatt is folyjon a z árusítás . Kenyeret vasárnap 11 órától, egyéb élelmiszert a déli harangszó utá n lehetett árusítani . Az áruforgalom növekedésével a keddi és szombati nappkon kívül más, speciális hetivásárok is kialakultak . Igy a XIX. század els ő felében hétfőnként ser-
* I . rész a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve IX . évfolyamában . 43 Salásházy János : Debrecen mint van s jövend ő je. Db ., 1844 . 63 . old .
44 L . például : HBmL. IV. A . 1011/m-90111792. 45 HBmL. IV. A . 1011/n . 1 . 46 Uo .
131:
BOLii KERESKEDELEM ÖSWESÍTETT LÉTSZÁMA ÉS 40ÓJ A /KALMnR, uizSgROS. SÓS, NÉMET KALMÁR KONWKER_SKmó RUTORKERE9{E(7C1, PATIKUS ECYUFÍ/ A06/RÉT/
000 - 900 800 1
LETSz si /FO/
150
f
. 100 _ .~ :t / _•
185'1/2
VGO
1770
17E0
1790
18011
1850
• •••f:~' .
103)
1930
18!0
Iti~ 7
tés-, épületf a- és deszkavásárt, szerdánként tüzifa-, szalma- és szénavásárt tartottakti 7 A hetivásárok rendszeres árui között már 1715-ben kiemelték a gabonaféléket és a sá.sott, sült kenyeret, mint a lakosság ellátásának fontos részét .'' 1737ben gabonát, káposztát, különféle gyümölcsöket, szénát, szalmát, fát, nádat, fa szenet, tölgyfakészítményeket, marhákat és apró árukat említenek . Az 1794 . évi részletes taxajegyzék közel százféle árut sorol föl : vas, vasedény, szerszám, serpenyő, lánc, singvas, lécszeg, zsindelyszeg, faragott épületfa, túzifa, tuskó, búza , árpa, rozs, zab, köles, lencse, szemes és csöves tengeri, aprómarha, vaj, sajt , tojás, kender, széna, szalma, nád, szén, sziksó, f ű teni való gaz, korc-vessző , gyékény, szekérkas, szekéralj, sövényvessz ő ből font kapu, kúthoz való bodon, dinynye, tök, fokhagyma, vereshagyma, répa, káposzta, petrezselyem, faggyú, gyapjú, méz, deszka, zsindely, faedény, dézsa, rocska, veder, szekrény, kaszanyél , ka 'efgel `oaly olozs `EjsQUOagE 'opaou 'a51zsap gjS5n 'O `2ojuzolsui 'allteeJ 'laSue d vályú, cserépedény, szekérhez való farészek (oldal, kerék, keréktalp, nyújtó stb .) , gesztenye, méz, ecet, hal, rák, csík, nyers és aszalt gyümölcs, alma, szilva, cseresznye, szől ő , csomózott dohány szerepelnek a listán . 1846-ban ezeken a portékákon kívül még kész hordót, hamuzsirt, cserépedényt, krumplit, salátát, zellert ,
47 Paluggaá Imre : Szabad királyi városok leírása . I. Pest . 1853 . 434 . old . 48 I3BmL . IV . A. 1011jt . 3 . 132
malomkövet, malomhoz való faeszközöket, gomolyát, pelyvát, nyers vásznat , szarvasmarhát, juhot, sertést, sáfrányos tótokat említenek a taxajegyzékek . ie E változatos árutömeg nagy részét északon Üjfehértáig, Hajdúnánásig, délen . Püspökladányig, Berettyóújfaluig, keleten Érmihályfalváig, nyugaton a Tiszái g terjedő körzet szolgáltatta . A csaknem szabályos - a sík vidék ezt természetess é teszi -, 40-50 km km sugarú körben elhelyezked ő 25-30 település népessége, amely két-két és félszeresen múlta felül Debrecen lakosságszámát, s természetesen maga az óriási határú Debrecen adta e napi és hetipiacok rendszeres eladói t és vásárlóit :° A város nagysága, a hetivásárain összegyűlő tömeg azonban, h a rendszertelenebbül is, de e körzeten túlnyúló helyekr ől is vonzott árucikkeket . A vasas és sáfrányos tótok, a hamuzsírt szállító szekerek, a Tiszán érkez ő épületfa távolabbi területek küldeményei voltak a debreceni piacon . A hetipiac forgalmának nagyságára a piacvám jövedelméb ől következtethetünk . Ez két összegb ől tevő dött össze : az úgynevezett vékapénzb ől és a cédulapénzböl . A vékapénz a városnak a piac alkalmával kölcsönadott mértékeiért fizetend ő díjakból, valamint a saját mértékek használata esetén az árusoktól szedet t hitelesítési pénzekb ő l állott . Ez az egész piacjövedelem 28-41 0/0 -át tette ki , A másik bevételi forrást, a cédulapénzt vagy helypénzt az árulásra jogosít ó cédulák ára alkotta . Az eladott cédulák számát a XVIII . század végéről ismerjük : 1794-ben összesen 65 ezer, 1795-ben 52 ezer áruló cédulával számoltak el a vásárbírák'' Ez hetenként 1000-1300 árust jelentett, akiknek számát még meg kell növelnünk'azokkal a nemesekkel, hajdúvárosiakkal stb . akik csakúgy, mint az országos vásárokon, nem fizettek vámot. Nem fizettek továbbá a debrecen i lakosok sem, ha saját termékeiket árusitották, s nincsenek benne a helypén z összegében a hivatásos debreceni árusok sem, akik mesterségük után külön rötták le az árulási taxát . Ezeket figyelembe véve egy-egy népesebb hetivásáron több ezer ember megjelenésével számolhatunk . A piaci bevételek változásaiból következtetve a forgalom alakulására, a XVIII . század elején meglehet ő sen gyenge hetivásárokkal találkozunk : a forgalom a századvéginek még csak körülbelül egytizedét érte el . Ez azonban aligha lehetett természetes állapot, inkább a Rákóczi-szabadságharc alatti-utáni gazda sági leromlás következménye. Az 1720-as években ugyanis az elő ző évtized átla gának már háromszorosa a piacjövedelem, ami aligha magyarázható másként , mint a békésebb id ő k alatt bekövetkezett gazdasági regenerálódás eredményeként . A növekedés egy, az 1750-es években bekövetkezett átmeneti visszaesést , s az éves hullámzásokat nem számítva, er ő teljes, s viszonylag egyenletes, a XVIIF . század utolsó és a XIX . század első évtizedében tetőz ő dik, s az - 1810-es , 1820-as évek enyhe visszaesése után újra emelkedni kezd . Tekintettel arra, hog y idő közben a piaci jövedelmek is bérleti kezelésbe kerültek, a piacbevétel arány á nál nagyobb forgalmat kell feltételeznünk az 1830-as, 1840-es években, s igy a századeleji konjunktúrának megfelel ő nagyságú forgalommal számolhatunk s a Érdekes következtetésre jutunk, ha az egy f őre es ő piaci forgalom nagyságát vizsgáljuk . Eszerint a XVIII . század folyamán a piaci áruforgalom jóval gyor 49 HBmL . IV . A . 1013/Ifja . 121 . - 1737 . és IV . A. 1003 . 2 . - 1794., valamint IV, A . 1013/I/b . 27 . és 28 . 50 Vö . : Dankó Imre : A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII---XIX . század foa- • dulóján . A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I . (Szerk . : Gazdag István) Db . , 1974 . 146 . old . 51 I•IBmL, IV . A. 1013/1/b . 27 . 52 L. sz . I . sz. táblát. 133
VgSI(ERESKE00K , SZÁMA ÉS Ap0.1A (9REGENBEH '
400 300 -
200'
100 - 80 -
LÉTSZÁM /F0/
20 -10
s __
1765
1 1768'1759
1 17791780
1 17691780
17991800
18091810
141197820
I
18351B3)
18331 1840
1547- 3843
sabban n ő tt, mint a lakosság száma . Ha a már normálisnak tekinthet ő 1720-a s évtized átlagát az 1780-as évek még konjunktúra el ő tti állapotot tükröz ő átlagával összevetjük, az áruforgalom növekedése 485 0/0 , ami az egy fő re eső áruforgalomnál is közel kétszeres emelkedést takar . Az önellátásból való kibontakozás el ő rehaladása, az árutermelés és az árucsere növekv ő szerepe nemcsak abszolú t értelemben, hanem relatíve is, az egyes háztartások életében, világosan látszi k ebb ő l . A növekedés méghozzá viszonylag arányosan oszlik el az egész században . A századfordulós konjunktúra csúcsértéke körülbelül 23 0/0 -kal nagyobb áru mennyiséget és az egy f ő re eső áruforgalomban 17%-os emelkedést hozott az 1780-as évekhez képest . Az árutömeg növekedési üteme nem nagyobb a megel ő z ő évtizedekénél . A konjunktúra hatása inkább abban ragadható meg, hogy a város lassudni látszó népességgyarapodása ellenére is fennmaradt a forgalo m növekedési üteme. A XIX . század következ ő évtizedei ezt már nem tudják bizto -
134
sitani : az egy főre es ő áruforgalom értéke a dekonjunktúra utáni id ő szakban is csak az 1. 770-es évek szintjén mozog . 53 A hetivásárok forgalma nagyszámú kofa és mindenféle árus számára biztosított kenyeret . A város gondosan szabályozta tevékenységüket . Társaságokba kellett állniuk, s állandó helyen, meghatározott rend szerint árultak . Sokan ideiglenes „ernyő alatt", mások anélkül, megint mások állandó sátrakban . Ez utóbbiakban f őleg olyanok, akiknek áruját óvni kellett, s tisztaságára vigyázni . Igy például a perecesek, a kenyérárulók . Utóbbiaknak szegett . kenyeret sem volt szabad árusítaniuk, nehogy bepiszkolódjék . Egyeseknek, igy a mézárulókna k állandó boltocskáik is voltak . ' Az egyes társaságok - tagjaik többnyire asszonyok voltak -, minden új esztendő kor két-két gazdaasszonyt választottak . Ezek kötelessége volt beszedni a taxát, ügyelni az árulás rendjének betartására, az áruk megfelel ő voltára, a tisztaságra stb . A rend fenntartása is az ő kötelességük volt, a lármázókat, veszekedőket, az árulás rendje ellen vét ő ket megbüntették : megbírságolták, vagy 2- 3 hónapra eltiltották az árulástól . Súlyosabb vétségeknél, vagy ismétl ő dés eseté n a vásárbíró elé került az ügy . Gondoskodott a tanács arról hogy a gazdaaszszonyoknak engedelmeskedjenek, az engedetleneket megbüntessék . Arra i s ügyeltek azonban, hogy a gazdaasszonyok ne éljenek vissza megbízásukkal . Igy például 1809-ben a zsibvásárosok gazdaasszonyát azért fosztották meg tisztétő l , mert goromba volt társaihoz ' A társaságok tagjain kívül másoknak tilalmazták az árulást, portékájuka t elvették, megbüntették őket . Kivételt csak egy-két esetben tettek . Igy a molnárok feleségeinek szabad volt a férjeik által készített kását árulni anélkül, hogy a kásaárulók társaságába álltak volna . Hasonlóképpen szabadon árulhatták a mészárosok és hentesek feleségei is a belet, kolbászt, tepertőt stb' . A monopolizációs törekvéseket ugyanakkor igyekezett meggátolni a tanács . Igy nem járult hozzá, hogy korlátozzák az egyes társaságokba felvehet ő asszonyok . számát és mérsékelte a felvételi díjakat . Igy 1754-ben a kenyér- és perecsütő asszonyok társaságba állásakor fizetend ő taxát 20 forintról 2 forintra, a vásznas társaság 6-10 forintos belépési költségeit 1775-ben három máriásr a szállította le ." A társaságba a gazdaasszonyok és a tanács egyaránt felvehette a jelentkez ő ket . A felvételnél az volt a vézet ő szempont, hogy a dologtehet ő , fiatal asszonyok, leányok járjanak napszámba, s a kufárságot olyanok gyakorolják, akikne k más kereseti lehet ő ségük nincs . Két, a kereskedelem szabályozásánál is mindig érvényesülő elv, az egyesek megélhetésének biztosítása és a lakosság ellátása vezette a város magisztrátusát intézkedéseiben . Ehhez igazodott az árulás rendje is . A $ ételfő ző asszony közül például naponként sorban kett ő árult, keddi napokon - hetivásárokon -, valamennyi . A perecsüt ő k 4 hetenként egymást váltva árultak a perecsütő színben, s ha valaki nem tudta eladni áruját aznap, akkor más nap délig nem volt szabad friss sütés ű árut felvinni a piacra :" Az árusok társaságai igen sokfélék voltak : az 1745-ös vámszabályzat 29-et sorol fel : Fejérkenyérsütő, pártaáruló, perecáruló, sülthúsáruló, közkenyérsüt ő, vajaskalácssütő, soványkalácssüt ő , bélessütő , poltráscipósüt ő , csőrögesütö, ká 53 L . a 2 . sz . táblát. 54 HBmL . IV. A . 10111k . -- 4/1754 . és IV . A . 1013/I/t . 9 . 1808 . 55 I3BrimL. IV . A . 1013/I/f. 9 . 56 Uo . és IV. A . 1011/k. - 9/1775 ., 1/1754 . 57 HBrnL. IV. A . 1013/I/b, 27 . 135
posztaárulö, ecetáruló, vászonáruló, mézáruló, mézeskalácsáruló, pogácsaáruló , galléráruló, almakufár, sajtáruló, keményít ő áruló, kocsonyaáruló, máléáruló társaságokat . Egy 1758-as összeírás 23 társaságról tudósít, összesen 349 személylyel . 1821-ben 693 f ő fizetett piaci árulás után taxát 44 társaságban : Gyümölcsárulók, bélessütő k, kocsonyaárulók, sajtárulók, kész fehér ruhát árulók, lencseárulók, sertéskopasztók, túróárulók, lisztet-tésztát árulók, sóárulók, zsíroskalácssütők ; káposztaárulók, aprómarhát kopasztók, keményít őcsinálók, ócska ruhá t árulók, főköt ő árulók, hagymát árulók, málét süt ők, pecsenyesüt ő k, tejfelárulók , csőrögesüt ő k ; közkenyérsüt ők, perecsütSk, tengerit árulók, kását árulók, méz árulók, libakertesek (zöldségárulók), dohányárulók, olajárulók, készgyertyát áru lók, ócska vasakat árulók, gereblyét árulók, élesmosó (súroló) árulók, tobak áru lók, fonatos sütők, zsemlyekását (zsemlyemorzsát) árulók, cérnások, gertyát áru lók, bárányhúst . árulók, borjúnyúzók, kender árulók, seprőárulók, magáruló k társaságaiban .' Még ez sem teljes szám azonban : ném szerepel közöttük például a zsibárusok társasága, amelynek létéről pedig egyéb forrásból tudunk . Nagy számmal voltak továbbá pálinkaárulók, 1794-ben például 49 pálinkaárul ó asszonyt írtak összes e A társaságok tagjainak száma is változott, a tanács id őnként felülvizsgálta és szelektálta őket, kizárva a más megélhetéssel is rendelkez ő ket . Igy számuk egyegy hivatalos összeírás során rendszerint kisebb a valóságosnál . Összességében a XIX . század els ő felében az ezret is megközelítette a számuk ' Ez a szám - h a összevetjük a küls ő helyekről érkező árusok már ismert meennyiségévei - világosan mutatja ennek az „aprólék" kereskedelemnek a nagy jelent ő ségét . Áruösszetételük ugyanakkor arra utal, hogy feladatuk a városi lakosság élelmiszer és háztartási szükségleteinek fedezését volt hivatott ellátni, ezen a körön nemigen lépett túl . Tő kéjük ennek megfelel ő en csekély, adójuk egyenként egy-két forint volt, a kisebbeknek még ennyi sem, ami legfeljebb a szerény megélhetés t biztosította, vagyonképzés forrásául alig szolgálhatott .
d) Keresked ők és keresked őtársaságo k Debrecen a XIX . században már a vásárairól volt híres . Ez, mint láttuk, a XVIII . századi folyamatok következménye ; a XVIII . században még a keresked ők adták Debrecen hírnevét . E kereskedő k a korábbi századokban még ne m voltak szervezetekbe tömörülve . Csak a XVII . század végén, a hanyatlás küszöbén indult meg céhszerű szervez ő désük, nyilvánvaló összefüggésben a nehezedő viszonyokkal, növekvő konkurrenciával . A szervez ő dés csak az állandóan áru ló, bolttal is rendelkez ő keresked ő ket fogta át, a t ő zsérek, terménykeresked ő k stb . kívül maradtak 'a megalakuló társaságokon. Debrecen boltos keresked őit három társaság, a kalmároké, vasasoké és a só soké tömörítette . A legrégibb és legnépesebb közöttük a „Nemes Kalmár Társaság volt" . Megalakulását 1695-re tehetjük, amikor a városi tanács „az excessu 58 HBmL . IV. A . 1011/n. 1 ., IV. A . 1013/£, 9 . - 1808 . és IV. A . 1015/1 ., valamint IV . A. 1013/a . 721 . 59 Gidagi Kálmán : Hozzászólás Tolnai György vitacikkéhez . Századok, 1957. 759 . 60 Naggbákay Antal : A Debreceni Keresked ő Társulat 240 esztend ő s múltja . Db . , 1938. 8 . old ., Rickd Antal : Idegenek vagy magyarok voltak-e a debreceni keresked ő k a XVIII . században? Felelet egy kiváló történettudós téves állítására . DKK. 1929 . 95 sköv . old ., (Rickl Naggbákagl Antal : A Debreceni Nemes Vasáros Társaság története . Db ., 1930 . 23 . old ., HBmL . IX . 49 . 1 . 136
sok eltávoztatására" elrendelte, hogy a keresked ők gazdákat és tizedeséket válasszanak . Néhány évvel később alakult meg a vasárulással foglalkozók külö n testülete, majd 1717-ben a sósoké . Mindhárom társaság alkotmányának mintájául a Kalmár Társaság 1715-ö s kiváltságlevele szolgált, amelyet a város rendelkezései, korábbi kiváltságok és a l ő csei keresked ő testület szabályzatának figyelembe vételével szerkesztette k meg 1 1 Eszerint a társaság élén két - az 1770-es évekt ől csak egy -, gondviselő vagy gazda állott, akiket minden vízkeresztkor választottak a keresked ők gy űlésében egy évre . A gazdák esküvel kötelezték magukat arra, hogy a társasá g vagyonának gondját viselik, rendszabásait megtartják, és megtartatják, a vétke seket megbüntetik, a társaság érdekeit, különösen pedig privilégiumait megvédelmezik . A gazdák segítségére a kalmároknál tizedeseket is választottak, a kisebb lét számú vasárasoknál és sósoknál erre nem volt szükség . Ehelyett a legfiatalab b tagok segédkeztek a gyű lések összehívásánál, küldönci feladatok ellátásában stb . A tisztségek vállalása kötelez ő volt, aki kitért el ő le, az pénzbüntetést fizetett . A gazdákat ugyanakkor díjazásban is részítették : a társaság jövedelmeinek rend szerint egytizede volt az övék . A Kalmár Társaság gazdái ezenkívül évente eg y pár csizmát kaptak, s minden újonnan belép ő től egy pár keszty űt ajándékba . Ez t kés ő bb pénzben váltották meg . 1767 óta szokásba jött, hogy a gazdák feleségei i s kapjanak évente egy-egy pár csizmát és az új tagoktól ajándékot .62 A gazdák munkájukban a társaság szabályzata szerint jártak el, s f ő fel adatuk annak betartatása volt . Nagyobb horderej ű döntésekre, határozatok hozatalára a közgy ű lés volt illetékes, amelyet negyedévenként hivtak össze rendszeresen, de szükség esetén rendkívüli közgy űlés is összehívható volt . A gyű lések a céhszabályok felolvasásával kezdő dtek . Ezután került sor a folyó ügyek meg tárgyalására, ahol szótöbbséggel hozták döntéseiket, ezért a megjelenés pénz büntetés terhe mellett kötelez ő volt . A nagylétszámú Kalmár Társaság a kisebb dolgok eldöntésére „bizonyos számú személyt" választott a . gazdák mellé, igy csak a „derekasabb" ügyeket vitték a közgy űlés elé . A társaságok a városi magisztrátus felügyelete alatt állottak, gy űléseiken a város megbízottal képviseltette magát . A gazdák megválasztását be kellett jelenteni a tanácsnak, s ilyenkor szokás volt ajándékot is vinni a f ő bírónak . A társaság ítélete ellen fellebbezni lehetett a tanácshoz, s a bírságpénzekb ő l is rész illette meg a várost. A hamis mértékkel mér ő ket például 12 forint büntetés sújtotta, s ebb ő l 8 illette meg a várost, 4 a társaságot . Tiltott áruk elkobzására, s „személyhez nyúlni" csak a városnak volt joga . A gazdák kötelessége volt a társaság jövedelmeinek kezelése is . A bevétele k a birságpénzekből és a belépési illetékekb ő l állottak . A kalmárok ezenkívül tagdíjat is szedtek, osztálytól függ ő en negyedévenként 6-4-2 garast . A sósok pedig évente két keddi hetivásár nap árulásának hasznát adták a társaság szükségleteire . Ezekb ő l fedezték a közös kiadásokat, így a más városokban váltott közö s kalmárhelyek taxáját, a felségfolyamodványok költségeit, a gazdák tiszteletdí B1 A keresked őtársaságok életének, rendszabályainak ismertetését els ősorban kivált ságleveleik alapján adjuk . A kalmárok 1715-ös kiváltságlevelét közölte Nagy József : A debreceni keresked ő társulatról (1715-1915) . DKK. 1916 . 113-116 . old . Eredetije ; HBmL . IX . 19 . 1 . Az 1793-as módosítás ; IX . 14 . 3 ., az 1827-es IX. 14 . 4. , IV. A . 1013/1/f . L A vasárusok kiváltságlevelének csak 1807-es formáját ismerjük . Közölte : Nagybákay Antal : i . m . 33-55 . old . Eredetije : HBmL . IV. A. 10I3/Iff . I . 62 Nagybákag A . : i . m . 10 . old .
1'37
ját, a f ő bírónak adott ajándékokat stb . Ajándékokkal kedveskedtek alkalmanként más városok vezetőinek is . Igy például 1762-ben a nagyváradi bírákna k küldtek egy tábla szappant, és két süveg nádmézet . Hiteleztek is tagjaiknak a társaság ládájában összegy űlt pénzből . 1756-ban például Bodoki János 521 forin t után fizetett kamatot a Kalmár Társaságnak . 1762-ben 14 személynek összese n 1258 forintot adtak kölcsön es A keresked őtársaságok fontos társadalmi funkciót töltöttek be azzal, hogy anyagilag támogatták a szegény, de tehetséges diákokat, hogy tanulhassanak . A Kalmár Társaság egykilencedét, a Sós Társaság egynyolcadát adta oda évi jövedelmének a „scolabeli diákok" számára . A társaságok ösztöndíján tanuló diákokat ezen túlmen ő en is támogatták . 1765-ben például Kápolnás Istvánnak, aki t a Kalmár Társaság a maga alumniumára felvett, a deák öltözetet is megvásárolta . Külföldre utazó diákok is gyakran fordultak segélykérelemmel a társaságokhoz, sőt egyes protestáns iskolák is. Igy például 1741-ben a nagyenyedi, szatmári és nagybányai iskoláknak küldött kisebb, egy-három forintos segélyt a Kalmár Társaság! A társaságokba - legalábbis a kalmároknál és a vasasoknál --, csak a szakmában jártas embereket vettek fel . A kereskedő mesterség megtanulása a kéz m űves céheknél szokásos rendhez igazodott, amint hogy a társaságok egész szervezete is céhszerű volt, s gyakran céhnek is nevezték magukat (Kalmárcéh) . A tanulás az inasévekkel kezd ődött . Az inaskodás 5-6 évig tartott . A kalmárok nál a gyengébb gyermekeknek kellett 6 évet szolgálniuk, a vasasoknál annak , akit nem szülei, hanem mestere ruházott . A beszeg ő dtetésnél egyhónapi próbaid ő t kötöttek ki, s mivel a keresked őinas portékával, pénzzel bánt, kezeseket i s kellett állítania, akik vállalták az esetleges károkozás megtérítését . Az 1827-es új privilégium a kalmároknál 100 forint óvadék pénz letételét is elrendelte a Társaság Kasszájába . Ezenkívül beszegődtetéskor taxát is kellett fizetni, a kalmároknál két, a vasasoknál négy forintot . A beszeg ő dtetés ünnepélyes külsőségek között történt . A társaság gazdáj a ebédet adott a mester számára, aki kötelezte magát az inas illend ő tartására é s vállalta, hogy megtanítja a mesterség fogásaira . Az inasnak joga volt a társaságnál panaszt emelnie, ha mestere ezeket nem tartotta be, s ilyenkor a gazdák kötelesek voltak a panaszt kivizsgálni . Az inas viszont kötelezte magát, hogy mestere szavát megfogadja, üzleti titkait meg őrzi és hitelbe portékát nem ad . A z üzleti titkok védelmét szolgálta az a rendelkezés, hogy inast, legényt - mivel a gazdája vevőit és üzleti titkait ismerte --, nemcsak egymástól elcsalni nem volt szabad, hanem ezek csak úgy szeg ő dhettek máshoz, ha el ő bb egy évig a városo n kívül szolgáltak . Pénzzel bánó emberekként nagyobb kísértésnek lévén kitéve , szigorúan tiltották ő ket a kártyázástól, kockajátékoktól, s ő t még a tekézést ő l is . Az inasévek leteltével vizsgát kellett tenni a szakma elsajátításáról . Ezen a z írás, olvasás, számolás ismeretét, az üzleti könyvek vezetésében való jártasságot, áruismeretet, vasasoknál a német nyelvtudást is kellett bizonyítani . A sikere s vizsgát követően, a társaság gy űlésében a nyitott céhláda el ő tt ünnepélyesen felszabadították az inast . Ebből az alkalomból a kalmároknál 2 forint félszabadításí taxát kellett fizetni a társaság kasszájába . Mesterét ő l ugyanakkor 16 forintot és egy ünnepi „fájlondis" posztóköntöst kapott az újdonsült legény . 1827-től 30 forintra emelkedett ez a járandóság . 63 HBmL . IX, 14 . 5 . - 1763 ., IX . 14 . 1 . - 1741., 1756 ., IX . 14 . - 1762 ., IX . 49 . I . 64 Natgvbákay Antal : A debreceni Nemes Sós Társaság diákkapcsolatai . I7KK . 1944 . 33-34 . old ., HBmL. IX . 14, 7 . •- 1741 . 138
A felszabadított legénynek ezután illendő bérért még gazdájánál kellett szolgálnia egy évig, vagy vándorútra kellett indulnia . Ilyenkor bizonyságlevelet kapott a társaságtól, amelyért 12 forint társpohár-pénzt fizetett : 8 forintot a társaságnak, négyet legénytársainak . A legényévet, vagy a vándorlási kötelezettséget 24 forintért meg lehetett váltani, de a társpohár-pénzt ilyenkor is külön l e kellett tenni . A vasasoknál, akiknek szakmáját különösen nehéznek tartották a z árufajták és mennyiségek sajátos, német eredet ű jelrendszere és számítási mód ja miatt, a legény- vagy vándorlási évek száma három volt, s 1827-ben a kalmároknál is ennyire emelték fel . A legényév, illetve a vándorlási idő leteltével lehetett kérni a társaságb a való felvételt . Ilyenkor a társaság beállási taxát írt el ő . A kalmároknál eleinte osztálytól függő en 25, 1'2 vagy 6 forint, I 827-t ő l egységesen 40 forint volt a taxa . A vasasok 1818-ig 12 forintot, az idegenekt ől 25 forintot kértek, 1818-ban ezt 25 , illetve 100 forintra emelték fel . A sósoknál 10-22 forint között ingadozott a be lépési díj összege f' Kereskedő fia, veje, kereskedő özvegyét feleségül vev ő legény rendszerint fél taxát fizetett . E kedvezményt 1827-ben a Kalmár Társaság nál a keresked ő k fiaira korlátozták . A szokás előírta azt is, hogy az újdonsült keresked ő ajádékokkal kedveskedjék a város f ő bírájának a társaságba lépés alkalmával . Küls ő , nem városbeli emberek felvételénél a tisztes származást és annak bizonyítását kérték, hogy a szakmát valamely elismert társaságnál megtanulta . A kérelmet a közgyűlés elé terjesztették, ahol szavazással döntöttek felette . El ő feltétel volt ilyenkor, hogy a jelölt a concivitást, a városi polgárjogot szerezz e meg . A XIX . századra ez a kikötés megsz űnt . 1806-ban lpéldául Szűcs Györgyöt „a mostani praxis szerint, ámbár cívisnek bé nem vétet ődött is, maga száma közé bé vette" a Kalmár Társaság eti A keresked ő társaságoknál megfigyelhet ő a törekvés arra, hogy elzárkózza nak idegenek felvétele el ől . Mutatja ezt például Thirring Leopold esete c7 A soproni származású kalmárlegény Debrecenben tanulta a keresked ő szakmát, s magyarul is megtanult . A Kalmár Társaság azonban elutasította felvételét azzal , hogy nekik is sok fiaik\ vannak, akik a felvidéki városokban tanulják a szakmát , s más királyi városok nem akarják inkorporálni ő ket . Ezért Thirring is menjen vissza hazájába . A város eleinte Thirringnek fogta pártját, aki 1765-ben polgár jogot kért és kapott, de azzal a kikötéssel, hogy ha a Kalmár Társaságba belé p „mindenkar olyan legényeket és inasokat tartson, akik hazafiai, azaz ittvalók " (értsd : debreceniek) . A Kalmár Társaság errő l reverzálist kért, s ehhez a váro s is ragaszkodott azzal az indoklással, hogy „a Magisztrátusnak kötelességében áll , hogy az itt való hazafiakat, kiknek eleik a városban régtő l fogva szolgálatokat tettek, nagy terheket viseltek és az alatt elfogytanak, vagy most is nagy terheke t viselnek, elősegítse" . Thirringnek mégis sikerült - a Helytartótanács pártfogásával - bekerülni e a Kalmár Társaságba, s kés ő bb a város egyik tekintélyes keresked ő je lett . Nem minden ügy végz ő dött azonban ilyen szerencsésen. Korcsmaer Lajos lő csei keresked ő segéd például úgy .került Debrecenbe, hogy Szeremlei György, aki mag a nem értett a kereskedéshez, felfogadta az apjától rá maradt üzlet vezetésére . Kés ő bb, amikor önállósodni akart, a Kalmár Társaság elutasította felvételét, s 65 HBmL . IX . 49. 2-4 , 66 HBmL. IX . 14, 10 . 67 HBmL . IV . A. 1011/c . 61/1765 . 139
úgy látszik, sikerrel akadályozta meg, hogy gyökeret verjen Debrecenben, mer t később sem találkozunk nevével a kereskedők jegyzékében " Szinte pánikot okozott a kalmárok között 1845-ben, mikor Levkovics Sámuel budai keresked ő a Helytartótanács engedélyével akart vegyeskereskedést nyitni Debrecenben . Végromlást emlegettek, s Pestr ől terhelő adatokat szerezve, perrel kényszerítetté k visszavonulásr a Elzárkózási törekvéseiknek jogalapot kívánva szerezni, a Kalmár Társaság már az 1760-as években folyamodott Mária Teréziához azért, hogy tiltsa meg idegenek felvételét, mert a társaságbeliek igen nagy számmal vannak . Ez persze csak relatíve volt igaz, a kalmárok száma abban az évtizedben nem érte el a hetvenet, ami a századeleji létszámnak csak egyharmada volt . Az ok tehát inkább a kereskedelem általános pangásában keresend ő , amely - mint már a vásárok nál is láttuk -, ebben az id ő szakban általánosnak mondható . A társaság szabályainak 1793-as módosításába bele is került, hogy küls ő embert, mégha a városban tanult is, csak akkor vegyenek fel a társaság tagjai közé, ha a város iránt szembetű nő hű séget mutat, s magát érdemessé teszi arra . Lényegében igy foglalt állást az 1827-es megújított privilégium is . A keresked őtársaságokba való felvétel súlyát az adta, hogy kiváltságuk szerint a kereskedési körükbe tartozó árut a város területén más, mint a társasá g tagja, nem árulhatott . Ez alól a vásárok ideje kivétel volt, de a kalmárok kiváltsága szerint a vásárban sem lehetett a kereskedésükhöz tartozó árut singgel, lattal, fonttal vagy „akármi módon részekre szaggatva" ; azaz kis tételekben árulni . Ilyen árukat a társaság túdta nélkül nem is szabad behozni a városba . Ha valak i vásár idején kívül akart behozni portékát, azt csak becsomagolva és a társasá g pecsétjével lezárva lehetett megtenni, s így lezárva kellett ő rizni a vásárnyitásig . Tilos volt továbbá a vásárból egyszer kivitt árut visszahozni a vásár ideje alat t is, az idegen keresked ő k tehát nem járhattak ki debreceni sátraikból a környék re árulni . 70 A három kereskedő társaság szakmájához tartozó áruk köre az állat-, termény- és élelmiszeren kívül minden portékát felölelt . Különösen a kalmárok kereskedése volt sokoldalú . Az 1715-ös szabályzat az árusított cikkek alapján háro m osztályba sorolta őket . Az els ő osztályba tartozó „öreg kalmárok" arannyal, ezüsttel, bársonnyal, kamukával és egyéb selyemáruval, posztóval, rázsával é s egyéb ehhez hasonlókkal, a második osztálybeliek fontos borssal, patyolattal , gyolccsal, csipkével, a harmadik osztályba tartozók „kevés és aprólékos portékákkal" kereskedtek . A három csoport tehát egyúttal a gazdagság fokát is kifejezte . 1756-ban az osztályok számát felemelték ötre, majd később 10 és 12 között ingadozott a számuk . Ennek az osztálybasorolásnak az alapja már a kereskedelembe fektetett tő ke nagysága, illetve a jövedelem volt és eszerint változott a fizetett adó nagysága is . /1 A másik két társaság specializáltabb kereskedelmet folytatott . A sósok egész , darabos, ő rölt és darált són kívül gyékény- és faeszközöket, lapátot, favödröt , gereblyét, jármot; háncskötelet stb . árultak . A XVII-XVIII . század fordulójá n még. az egész országot bejárták a Tiszán érkező sóval, a XVIII . század elejé n azonban visszaszorult tevékenységük Debrecenre és környékére, s ett ől kezdve 68 69 70 71
HBmL . IV. A . 1011/k . 90/1774 . HBmL . IX . 14 . G . HBmL . IV, A . 1011/a. 25 . k . 527 . old . Nagybákay Antall : A Debreceni Keresked ő Társulat i . rn. 10 . old ., I-IBrnL . IV . A . 1013/I/f. passitn .
140
csak a debreceni kamarai sóhivataltól mázsaszám átvett só kicsinyben történ ő értékesítését végezték . A vasasok vasat, önt, rezet, horgonyt s ezekből készített termékeket forgalmaztak . Kovácsvasat és egyszerűbb vasárut fő leg Gömörb ő l hoztak, az igényesebb fémeszközöket Stájerországból és Csehországból . A XIX . században belg a vasáru is (például lüttichi puskacső) megfordult a debreceni piacon . Vásárlói k közé pedig nemcsak a környék lakosságát sorolhatták, hanem egész Erdély szükségleteinek nagy részét is a debreceni vasasok fedezték .i2 A Vasáros Társaság már alakulásakor összeütközött a Kalmár Társasággal , valamint a kovács és lakatos céhekkel az árusítás és vásárlás monopóliuma miatt . A kalmárok ugyanis - régi gyakorlatra hivatkozva -, úgy vélték, hogy a vas árukkal való kereskedés is szabadságukban áll . A kovács és lakatos céh pedi g konkurrenst látott a vasárosokban, akik részben portékáiknak támasztottak versenyt, részben nyersanyagellátásukat akarták monopolizálni . A viszályban a város úgy döntött, hogy a Tiszán inneni hámorokban készült fémáruk csak a vasárosok, a Tiszán túlról, valamint Bécsb ől stb . hozott acél, vas, réz, ón bádogm űvet" a kalmárok is árulhattak . Megengedték továbbá azt is, hogy vassal kereskedő emberek ne csak az országos vásárokon hanem hetivásárkor is árulhassa nak, hetenként két napon . Ilyenkor a vásárlás joga déli 12 óráig a kovácsoknak és a lakatosoknak volt fenntartva.' ` A város tehát a megélhetés biztosításának alapelvéb ő l kiindulva a kézm ű vesek javára korlátozta a hivatásos keresked ő k tevékenységét . Hasonlóképpen járt el akkor is, amikor a Kalmár Társaság került viszályba a céhekkel . A kalmáro k ugyanis - különösen a XVIII . század derekától kezdve ---, kész ruházati cikkr e is megpróbálták kiterjeszteni tevékenységüket . Ez tiltakozást váltott ki a céhekből . 1754-ben például a szabó céh panaszára a magisztrátus végigjárta a kalmá r boltokat - köztük a város fő bírájáét is -, s az ott talált kész szabómunkákat , lajbikat, köpönyegeket, köntösöket leltárba vette azzal, hogy ezeket ugyan mé g eladhatják, újakat azonban elkobzás terhe mellett nem árulhatnak . A rendelet ellenére a kalmárók nem hagyhattak fel a készruha-árulással, mert 1760-ban kilenc kalmártól koboztak el ruházati cikkeket, s a viszály kés őbb is ki-kiújult a szab ő -céhek és a kalmárok között . " A versengésnek a fordítottja is megvolt, amikor tudniillik a kalmárok igyekeztek korlátozni a kézm űvesek árusító tevékenységét . A Kalmár Társaság kiváltságlevelei szigorúan tiltották, hogy a mesteremberek vagy feleségeik kalmár i portékát áruljanak . Az 1715-ös szabályzat szerint sokan voltak, akik mesterségükkel fel nem hagytak, hanem feleségüket felvették a Kalmár Társaságba é s így kereskedtek . Ezt a. kiváltságlevél a jövőre nézve nem engedte meg . 1793-ban azt is kimondták, hogy ha kalmár özvegye nem keresked ő höz megy férjhez, a kalmársághoz többé jussa ne legyen . Hasonlóképpen tilos volt a keresked ő knek társas viszonyt létesíteni olyan személlyel, aki nem volt tagja a társaságnak . Ezek mögött az intézkedések mögött szintén kitapintható a kinek-kinek a magáé t biztosítani akaró gazdasági felfogás, s ez érvényesült a keresked őtársaságok árusításának belső szabályozásában is . A Kalmár Társaság el őírta, hogy ha tagjai küls ő vásárba mennek, a váro s kapuja előtt várják be egymást, együtt menjenek, s útközben egymást segítsék . 72 Nagybákay Antal : Debrecen és a vas. DKK . 1940 . 1--7 . old . 73 HBmL . IX. 54. 1 ., Nagybákay A . : Debrecen és a vas . i. m . 1-7, old . 74 HBmL . IV . A. 1011/k . - 1/1754 ., 1/1780 ., 23/1776 ., 79/1776 ., 255/1785 . stb . 141
Ha társukat útközben cserbenhagynák, kárát tartoznak megtéríteni . 1793-tól a z együttes utazás már nem volt kötelez ő többé (az üthálózat és a közbiztonság fejlődése ezt szükségtelenné tette) . Továbbra is nyílvetés szerint kellett azonba n kijelölni az árulóhelyeket, hogy ezzel az esélyeket kiegyenlítsék . Ezt szolgálta a tisztességtelen verseny tilalma is . Nem' volt szabad például egymás elől elkapkodni az árut, elcsalni a vásárlót, felverni az árat, vásáron kívül elébe menni a z eladóknak, vev őknek stb . 1762-ben a Társaság azért büntette meg egyik tagját, mert a küls ő vásáron himpelléreket fogadott fel, s velük másoktól elcsalta a vásárlókat . 1764-ben azért fizetett bírságot az egyik kalmár, mert gyermekekkel citromot hordoztatott házanként eladni stb . T Ezek az eredetileg inkább szolidaritást és jó rendet szolgáló intézkedések a kereskedelem egy-egy pangó id ő szakában az elzárkózás és az üzleti tevékenysé g korlátozásának eszközei lehettek . Láttuk ezt a belépési feltételek szigorodásánál , s ezt tükrözi ag 1827-es új szabályzat ama intézkedése is, amely kimondta, hog y - a korábbiakkal ellentétben, amikor ilyen korlátozás nem volt -, egy keresked ő nek két nyitva áruló boltja nem lehet, s országos vásárokat kivéve, boltjá n kívül sátorban vagy egyéb módon nem árulhat . A korlátozások utalnak 'arra, hogy a debreceni kereskedelemnek ez a sajá t keresked ő i által képviselt ága sem fejl ő dött töretlenül és egyenletesen . Id ő bel i mozgásának megragadására három oldalról tehetünk kísérletet : a boltbérek, a kereskedő k számának és a kereskedők adójának alakulása oldaláról . Itt is szem előtt tartva természetesen azokat a bizonytalansági tényezőket, amelyeket a vásárforgalom becslésénél említettünk . A boltbérek - mint tudjuk -, a város tulajdonában levő üzlethelyisége k bérleti díját jelentették . Mivel nem tudjuk pontosan nyomon követni a nem városi tulajdonban levő boltok számának alakulását, a bérösszeg változásai csa k hozzávető leges tájékoztatást adhatnak a bolti kereskedelem alakulásáról . A kép , amit mutatnak, még így is érdekes . 1676-1684 átlagában a város évi bevétele 1622 forint volt boltjaiból . Utána nagy évi ingadozásokkal csökken ő tendenciát mutat, s az 1720-as évtizedben már 1000 forint alá esik . A mélypont 910 forinto s átlaggal a 1740-es évtizedben van . Ezután lassú emelkedéssel találkozunk : a következő évtizedben a boltbérek ismét 1000 forint felett vannak . A csúcsot a z 1790-es évek jelentik : a radikális felemelés folytán megközelíti a 3000 forintot . Ez azonban inkább csak a város pénzügyi politikájának következménye, s ne m is tartható sokáig . A XIX. század els ő évtizedében az átlag 1595 forint, s lényegében e körül a szint körül mozog az 1830-as évekig, amikor ismét lassú, hossza s csökkenés áll be. 76 A keresked ő k számáról csak a XVIII . század derekától van összefügg ő adatsorunk . A Kalmár Társaságról tudjuk, hogy 1713-ban 190 tagot számlált . A legközelebbi adatunk 1755-ből való, ekkor 83-an voltak . A csökkenés ezután is tovább tartott . 1780-ig csak két évben emelkedett hetven fölé a számuk . (Mindi g csak a mesterséget ténylegesen gyakorlókat véve figyelembe .) A mélypontot a z 1776-os év mutatja, amikor mindössze 53 kalmár árult Debrecenben . Kés ő b b egyre több és több kalmár kezdett m ű ködni, a XIX . század második és harmadik évtizedében rendszeresen 80, néha 90 fölött volt a számuk, 1827-ben pedi g elérte a százat. Ezután ismét egyre kevesebben vannak, 1847-ben mindössz e 51-en . 75 HBmL . IX . 14. 5 . 76 L . a 3 . sz . táblát és a 3. sz. grafikont. 142
A' kalmárok mesterségük után fizetett adója sokban hasonló képet mutat .'? Fokoztatos csökkenés után 1776-ban érte el a mélypontot 542 forinttal. Innen lassú, majd a századfordulóról felgyorsuló emelkedéssel 1817-ben tetőzik 170 8 forinttal, hogy egyre rohamosabb eséssel az 1840-es években 600 forint alá essék . A különbség a létszám alakulásához képest kett ős. Egyrészt az adóösszeg emelkedése jóval nagyobb ütem ű, tehát n ő az egy f ő re es ő forgalom értéke : az 1776-os mélyponton a legmagasabb adótétel 65, a legkisebb 2,2 forint, az átla g 10,53 forint . Az 1817-es csúcson az adótételek 60 és 3 forint között mozognak, a z átlag 18,98 forint, pedig közben - mint kés ő bb látni fogjuk -, az adókulcs felé re csökkent, tehát ugyanannyi adó mögött kétszeres jövedelemmel kell számolnunk . Az 1843-as új mélyponton a szélső értékek 40 és 3 forint, az átlag 9,43 forint . A másik különbség az, hogy az .adóösszeg által képviselt forgalomhoz képest a létszámalakulás fáziskésében van : a kalmárok száma még akkor is n ő eg y darabig - idő kell ahhoz, hogy a gazdaságban bekövetkezett fordulat tudatosuljon -, amikor a bevételek már csökkenni kezdenek . A vásárosok számra és összforgalomra nézve messze elmaradtak a kalmáro k mögött, kereskedelmük azonban koncentráltabb volt . A XVIII . század elején 2 0 körül lehetett a számuk, 1751-ben 18-an voltak,`a 1765-ben 16-an . Ezután is általában 10 és 20 között ingadozott a vasasok száma, s csak egyszer (1777-ben) ért e el a 20-at, az 1830-as évekt ől egyre gyakrabban 10 alá süllyedt . Adójuk összeg e hullámzó : 1765-ben 116, 1770-ben 220 forint (ez a csúcs), 1773-ban 83 forinttal mélypontra süllyedt . 1776-ban közel duplájára nő tt, majd újabb hanyatlás utá n 1790-től emelkedett, s 1814-ben 351 forinttal tet őzött . Ebben az évtizedben mindig magasan állott, majd lassan hanyatlani kezdett, 1834-ben újabb mélypontj a volt 130 forinttal, s az 1840-es években 200 forint körül állapodott meg? A vas kereskedelem tehát egyrészt jobban reagált a piac rövidtávú ingadozásaira, min t a kalmároké, másrészt létszámalakulásuk kevésbé igazodott a gazdaság mozgásához, illetve fellendülések idején er ő s vagyonfelhalmozás figyelhet ő meg . 1765ben például 7,25 forint volt az egy f ő re eső adóátlag, a legmagasabb 18, a legalacsonyabb 4 forint . Az 1773-as mélyponton az átllag 8,14, az 1834-esen 10,8 0 forint, a széls ő értékek 20-4, illetve 25-8 forint. Ugyanakkor az 1770-es csúcson 18,30, az 1815-ösön 23,40, 1848-ban 26 forint . A szélső értékek rendre 15 4 , 50-5, 40-8 forint . Egyértelmű hanyatlással találkozunk az egész korszakban a Sós Társasá g vonatkozásában . Számukat, adójukat csak 1765-től ismerjük, de - mint már utaltunk rá ---, a XVII-XVIII . század fordulóján még országos méretekben kereskedtek . 1737-ben már a debreceni kontár árusok ellen panaszkodtak .' 1765ben 27 tagja volt a társaságnak, s számuk kés ő bb 26-34 között ingadozott . Adójuk 1765-ben csak 125 forint volt, legmagasabb adótételük 20, a legkisebb 2 forint volt, az átlag 4,63 forint. 1772-től a keresked ő k egységesen 8,50 forinttal adóztak .yt Adóösszegük 1773-ban érte el a csúcsot 246,5 forinttal . Ezután másfél évtizedig 200 forint felett maradt . Az 1780-as évekt ől kezdett ismét hanyatlani ,
77 L . a . 2 . sz . táblát uo.
78 Nagybákay Antal : A Debreceni Nemes Vasáros Társaság története . . . 23 ., 31 . 79 L . a . 3 . sz . táblát és a 2 . sz . grafikont. 80 HBmL, IX . 49 . 1 . 81 HBmL . IV . A . 1013/1/f . - 1772 . és az 5 . sz . táblát.
143
végül 1794-ben a sóárulás szabaddá tételével a társaság megsz ű nt . e`' Kisebb só s boltokkal persze még ezután is találkozunk még, de a sóárulást egyre inkább a fű szeresek vették át . Megpróbálva, következtetéseket levonni a keresked ő társaságok létszáma , adója és a boltbérek alakulása alapján, szembet ű n ő a XViiI . század nagyob b részét átfogó hanyatlás és depresszió . A statisztikai adatok sugallta képet má s források és megerősítik . A debreceni kereskedők már az 1715-ös összeírás kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy a görög, rác, örmény, török és zsidó keresked ők úgy elözönlötték az országot, hogy a hazaiak alig tudják magukat fenntartani és a terheket viselni a városban8 3 A vasárosok arról panaszkodtak 1754-ben, hog y annyira megromlottak, hogy alig élhetnek és egész héten alig tudnak 1-2 máriást árulni . A kalmárok 1765-ben igy vélekedtek : „sokan vagyunk, mely miat t sokan közülünk napról-napra alig tengő dhetnek . . . sokan ki is kopnak a kalmárságból és kénteleníttetnek csaplári és más hivatalokat sollicitálni"8' A be jegyzett kalmárok közül valóban sok nem folytatta mesterségét : például 1751 ben 84-bő l 17, 1758-ban 73-ból 19. A nem árulók közül 1751-ben négy csaplárnak , egy fogadósnak ment, négy pedig a városhoz szegődött, mint bels ő szolga a' A hanyatlás okát - mint láttuk -, maguk a keresked ő k az idegen, f őleg a görög kereskedők versenyében látták . Az ország kereskedelmében olyan nag y szerepet játszó balkáni, összefoglalóan görögöknek nevezett keresked ők, akik , mint török alattvalók élvezték a Törökországgal kötött kereskedelmi egyezmények (1665, 1718) nyújtotta kedvezményeket, FelsőMagyarországról kerültek Debrecenbe, I . Lipóttól kapott 1667-es kiváltságlevelük alapján .' A kiváltság levél biztosította számukra a szabad árulást vásáron kívül is, s erre támaszkodv a 1668-ban tíz görög keresked ő le is telepedett Debrecenben . A város azonban nem engedte meg, hogy ingatlant szerezzenek, csak bérelt házakban és boltokban helyezkedhettek el . Számuk ennek ellenére 1688-ban már 36-ra nött 87 Mivel Debrecen ekkor még nem volt szabad királyi város, .a görögök ki eszközölték, hogy 1690-ben kelt második privilégiumuk az ingatlanszerzésre i s feljogosítsa ő ket .' Realizálására azonban nem került sor, mert 1693-ban Debrecen megkapta a szabad királyi városi rangot, s ez ellene mondott a görögök ki váltságlevelének . Az ellentmondást egyezséggel próbálták feloldani, amely 1 5 görög családnak adott lehet őséget házak és boltok bérletére . A görögök szám a azonban tovább nő tt, s 1695-ben már 30-an voltak . A város mindenképpen korlátozni igyekezett tevékenységüket, magas adót és bért követelt, segédek 'tartását tiltotta stb . A zaklatás végre távozásra bírta ő ket ; 1708 táján elszámoltak a várossal és Tokajba költöztek . ' A görög keresked ő k alkották tulajdonképpen az els ő debreceni keresked ő társaságot, s példájuk, konkurrenciájuk szerepet játszhatott abban, hogy a debreceniek megszervezzék a maguk keresked ő társaságait . Jelent ő ségüket mutatja , 82 RickL A . : Idegenek vagy magyarok voltak-e a debreceni keresked ő k . . . i . m . 95 . sköv. old . 83 HBmL. IV . A . 1011/t . 3 . 84 HBmL. IX. 54 . I . és IV. A. 1011/c. - G1/1765 . 85 HBmL. IV. A . 1013/I/f. - 1751 .
86 Zoltai Lajos : Debrecen város százados küzdelme a görög keresked ő kkel . Db . , 1935 . 21 . old . 87 Zoltai Lajos : A szabad királyi városi rangra emelt Debrecen életének első .esztendeib ől . Régi Okiratok és Levelek Tára, (Szerk . : Kardos Samu) Db . 1906. 5. 17 . old . 88 Zoltai Lajos : Debrecen város százados küzdelme . . . I . m, 21 . old . 89 Uo. 41 . old . 144
hogy a közterhek viselésén kívül csak bolt- és házbér fejébén 1000 magyar forintot (= 833 rénes forint) fizettek, ami körülbelül feleannyi, mint az össze s debreceni keresked ő boltbére. Helyüket a debreceniek nem is tudták átvenni, távozásuk nem állította 'me g a debreceni keresked ő k számának és forgalmának csökkenését, ami arra utal , hogy szerepüket szélesebb összefüggésben, más tényez őkkel együtt kell értelmezni . A debreceni kereskedelem hanyatlásának egy másik ismert összetev ő je külföldi kapcsolatainak megszakadása volt . Ebben --- mint utaltunk rá -, a török ' kiű zésének és az így megváltozott viszonyoknak is volt szerepe, a f ő okot azonban a Habsburg kormányzat vámpolitikájában szokás keresni 90 Ennek hatását korábbi id ő kb ő l származó összehasonlító adatok híján nehéz számszerűsíteni . Az 1754-es vámrendelet mindenesetre a kalmáráruk általános drágulását okozta . Debrecenben .°i A debreceniek külföldi szállítói ugyanis - mint azt Poroszlá y Sámuel elsőosztályú debreceni kalmár panaszolta -, az új vámokat, mint szállítási költségeket a portékák árához hozzácsapták,, s így a hazai keresked ő kre hárították át. Debrecennek, mint szabad királyi városnak a polgárai jog szerint harmincadmentességet élveztek, s ezt a XVIII . század elején szívós küzdelemmel sikerül t a gyakorlatban is elisrnertetniük . .Az 1754-es vámtételek azonban már rájuk is vonatkoztak, s a város ezt úgy fogta fel, hogy privilégiuma ellenére a bevezetet t „új harmincad" alá vetették . (Megkönnyítette az azonosítást, hogy az örökös tartományokban vásárolt árukra kivetett 5°/a vám összege egyezett a harmincad é s az 1635 óta pótlékként hozzákapcsolt fél-harmincad együttes összegével ") Ezért, hogy tiltakozásának alapot adjon, összeíratta a keresked ői által 1754 és 1765 között kifizetett vámokat ." Az összeírásból igen szerény kép bontakozott ki . A kül földi forgalmat szinte teljesen a Béccsel való kapcsolat jelentette, mellette csa k a Brassón át folyó kereskedelem érdemel említést . `1 Mindössze kilenc kalmár folytatott külkereskedelmet (is), a kalmárok egyheted része . Az általuk kifizetett vámösszeg évi átlaga 1864 forint volt, ami körülbelül 37 ezer forint áruértéknek felel meg . Arra nézve, hogy milyen részarányt jelentett ez kereskedelmük egészében, csak durva becslésre vagyunk utalva . A kilenc kalmár együttes adój a 1765-ben 475 forint volt. E mögött - a késő bb ismertetendő számítások alapján -17 ezer forint, az egész Kalmár Társaság 954 forintos adója mögött 38 ezer forint körüli évi jövedelem állott, ami 10%-os haszonkulcsot számítva 170000, illetve 380 000 forintos áruforgalomnak felel meg. Eszerint a külföldi vásárlások a kilenc kalmár áruforgalmának alig több, mint kéttized részét, az összes kalmá r által lebonyolított forgalom egytized részét tették . Ha ehhez még azt 'is hozzá = tesszük, hogy a vámösszegnek csaknem felét a két Verzár testvér fizette, aki k polgárjogot szereztek ugyan Debrecenben is, üzletük központja azonban Szamosújvárott volt, akkor Debrecen közvetlen külföldi kapcsolatainak összezsugorodása nyilvánvaló . A debreceni kalmár, boltos kereskedelem hanyatlásának harmadik tényez ő je a kirakodó vásárok szerepének növekedésében keresend ő . Említettük már, 90 L . például Balogh István : A cívisek világa . Bp ., 1973 . 75 . old . 91 . HBmL . IV. A . 1011/n . 4 . k . 252 . old. 92 A félharmincadra 1, 1635 : 1 . 4., 1638 : tc ., 1647 : t . c . 93 HBmL, IV, A . 1021/b . N° 336, 338, 342, IV . A. 1011/r . b . 94 Sz ű cs István : Szabad királyi Debrecen város történelme III, k . Db ., 1871 . 987 . old . Hamburgot és Boroszlót említ, de ez téves olvasás Hainburg és Brassó helyett .
145
hogy a XVII . század a kalmárok virágkora volt . A boltbérek például még a XVII/XVÍII . század fordulóján is háromszorosan, a görögök boltbérét figyelem be véve több, mint négyszeresen múlták felül a kirakodóvásárok jövedelmét. A keresked ő k együttes adóját nem ismerjük a XVII/XVIII . század fordulójáról , de számukból és adójuknak a boltbérhez viszonyított kés ő bbi viszonyából (általában kevéssé maradt el attól, a csúcsokon meg is haladta), Iarra következtethetünk, hogy az is többszöröse volt a vásárbevételnek . A bolti kereskedelem szerepe tehát lényegesen nagyobb lehetett a hasonló termékeket forgalmazó kirakodóvásárokénál . A XVIII . század folyamán a helyzet lényegesen megváltozott . A bolti kereskedelem hanyatlásával ellentétben a kirakodóvásárok forgalma a XVIII . század eleji mélypont után elóbb lassan, majd lendületesebben emelkedett. Bevétele i az 1770-es években már meghaladták mind a boltbérek, mind a három kereskedő ,társaság adójának együttes összességét . Az iparcikk stb . forgalomban a boltokról: a vásárok felé tolódott el tehát a vásárlók érdekl ődése. A kirakodóvásárok előtérbe kerülése más oldalról vetette fel a görög kereskedők versenyének kérdését . A görögök Debrecenb ől való távozásuk után sem sz ű ntek meg látógatni a debreceni vásárokat : a vásárokon megjelent idegen kereskedőknek még 1781-ben is körülbelül egyharmada volt görög . A küzdele m közöttük és a város között tovább folyt . Debrecen -- más városokkal együtt -- az országgyű lésen is követelte, hogy korlátozzák ő ket a törökországi árukkal val ó kereskedelemre . A görögök viszont a Helytartótanácsnál találtak támogatást . 95 Figyelemre méltó, hogy az összeütközések a XVIII . század második felében ne m a kalmárok és a görögök, hanem a görög keresked ő k és a kézmű vesek között történtek, akik sérelmezték, hogy a görögök kézm űvesipari termékeket , is árusítottak . Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy - mint láttuk -, a debreceni kézm űvese k ugyanebben az idő ben saját városuk kalmáraival is emiatt viszálykodtak, akko r a kézmű ipari termékeknek a fogyasztásban, s ezzel a forgalomban is megnövekedett szerepére kell gondolnunk . Láttuk már korábban, hogy a hetipiacok forgalma a XVIII . század folyamán erő teljesen növekedett . Ez egyértelm űen utal a mezőgazdasági árutermelés emelkedésére . Kézenfekvő arra gondolnunk, hogy a vidéki-paraszti népessé g megnövekedett vásárlóereje a városi kézműipar termékei felé fordult . Mivel pedik a kézm űves maga árulta termékeit, a megnövekedett forgalom kevéssé táplálta a hivatásos kereskedelmet, illetve konkurrenciaharcot vezetett a kézm űvesek és a keresked ők között . Megmagyarázná ez azt a jelenséget is, miért ne m mutatható ki növekedés a kereskedelmi forgalmon keresztülmen ő iparcikkek egy fő re es ő forgalmában . Ebben az esetben számolnunk kellene bizonyos kézm ű ipari konjunktúrával . Ez azonban forrásainkból nem igazolható egyértelműen . Az iparosok száma -ellentétben a kereskedőkével -, az egész XVIII . században n őtt ugyan, de növekedési üteme valamelyest elmaradt a ' lakosságéhoz képest . Arra sem igen gondolhatunk - mint erre másutt van példa --, hogy a mez ővárosi-falusi ipar növekedne meg : a hajdúvárosok iparosszáma például n őtt ugyan a XVIII . században , de szintén lassabban, mint az össznépesség Y A kézm ű ipari termelés persze nőhe tett a mesterszám emelkedése nélkül is, hiszen tudjuk, hogy a céhes m űhelyek 95 Zoltai Lajos : Debrecen város százados küzdelme . . . i . m . 56. old ., HBmL . IV. A .
1011/n. 4 . k. 192 . old .
96 Zoltai L . : .Uo. 48-53 . old . 146
termelőképessége távolról sem volt \ kihasználva . Termelési adatok híján azonban ezt nem tudjuk, megítélni . ' Megnövekszik viszont a mez ővárosi, falusi keresked ő k száma, kezd kiépülni bolthálózatuk . Erre utalnak a debreceni keresked ő k helyzetmegítélései . A sósok szerint például azért nem folyhat a kereskedésük olyan haszonnal, mint eddig, mert - a városon belüli konkurrencia mellett -- a falukon nagyon elsza- ; porodtak az apró sóárulók ss A vasasok a hetipiacra bejáró, vassal keresked ő . emberek konkurrenciáját emlegetik . Elmondják azt is, hogy a körül fekvő vám- , sokban . és falvakban boltok nyíltak - többnyire görög kalmároké -, amelyek , mindenféle vas portékákat is árulnak s° Hasonló a kalmárok vélekedése . akárhol próbálják keresni kenyereket, éppen a kalmári hivatallal egy helységben sem élhetnek el a sok görög és zsidó miatt, akik annyira vitték a dolgot, hog y rajtuk kívül másnak meg sem enged ő dik a kalmári hivatal folytatása a küls ő . helységekben" .'" A debreceni árukereskedelem XVIII . századi válsága tehát összetett jelenségcsoport függvényében alakult . A század végén meginduló fellendülés viszon t - mai tudomásunk szerint - egyértelm ű en kötődni látszik a századforduló is mert konjunktúrájához, amelyet a francia háborúk, s a hozzá kapcsolódó események által kiváltott élelmiszerkereslet következményeként szoktunk felfogni . Az egyéb árucikkekkel való kereskedelem - mint a kirakodóvásároknál is láthattuk - bizonyos id őbeli eltolódással követi az élelmiszerkereskedelem alaku- . lását : kés ő bb indul, s éri el a csúcsot, ennek megfelel ő en a dekonjunktúra hatása is kés őbb érz ő dik rajta . Ez természetes ; a gazdasági élet mechanizmusa szerint a konjunktúrában felhalmozott többletjövedelemnek bizonyos id ő kell ahhoz, hogy megtalálja a maga realizálásának területeit és többletfogyasztást váltson ki. A konjunktúra tulajdonképpen megnöveli, felgyorsítja - s nagyságrendjét . tekintve egyben bizonyos mértékig él is torzítja - 'a népesség és a mez ő gazda sági árutermelés növekedéséből származó alaptrendet, amelyet a konjunktúrára alig reagáló hetipiac mozgása közelíthet meg legjobban . A vásárlóerő - növekedése mellett a fogyasztási szerkezet és a fogyasztók körének átalakulása adja enne k másik összetevőjét . A XVIII . század végétő l itt már nemcsak arról van szó, hogy ' az önellátás kereteib ő l kibontakozö lakosság fokozottan fordul a hivatásos kéz műipar termékei felé . A kézm űipar hagyományos készítményeinek korábbi fogyasztói is lépnek egyet, igényesebb, vagy legalábbis divatosabb portékák fel é fordul az érdeklő désük . E jelenség együttesen mutatkozik meg a bolti kereskedelem és a kirakodóvásárok forgalmában, de részben a céhes ipar saját értékesítö tevékenységében is, amelyeket intézményi kereteik szétválasztanak ugyan , árukészletük hasonlósága, egymást kiegészítő volta azonban összekapcsol. A fogyasztói szerkezet változása, magasabb szintre emelkedése több jele n ségben megfigyelhető . A textiláruk között egyre gyakoribbak lesznek a kor di -
97 Hajdúnánáson a népességszám például 1700-1787 között 3500-ról 6072-re, az iparosok száma 19-rő l 32-re n ő tt . L . (Rhcz Isivfin szerk .) Hajdúnánás története, Hajdúnánás, 1973 . 77-79 ., 210 . old.
98 Varga Gyula tanulmánya a Debrecen monográfia 2 . kötetében az 1740-1780 . és az 1780-1800 közötti kézm ű vesadó-átlag összehasonlítását teszi lehetővé : Az emel kedés azonban elhanyagolhatóan kicsi . 99 HBmL . IV . A . 1013/I/f . - 1774 . 100 HBmL . IX . 54 . .1 . 147,
vatos anyagai : a selyem, a karton és a czicz . A hagyományos fazekaskészítmények mellett feltű nik az angol k ő edény . A pesti és bécsi divatárukeresked ő k mind nagyobb számban vesznek részt a debreceni vásárokon, köztük egy debreceni származású, Bécsben székel ő magyar kereskedő is, Meggyaszai István, aki az árulhatás állandósága végett - a debreceni kalmárok közé is be volt jegyezve. Jellemz ő az a hirdetés is, amely azzal ajánlja a debreceniek figyelmébe ké t pesti bútorkészítő Czegléd utcai lerakatát, hogy ott „ . . ; a legjobb ízlés ű Anglus és Frantzia Országi új találmányokkal fognak a Magyar Publikumnak szol gálni" . A kirakodóvásárban pedig külön „üri vásár" formálódott ki az el ő kelőb b rétegek ruházati igényeinek kielégítésére, elkülönülve a köznépet szolgáló sz űr-, csizma-, kalap- stb : vásártól . 1°1 A fogyasztási ízlés változását á kézm űvesek is érzékelték és több-keveseb b sikerrel alkalmazkodni próbáltak hozzá . A süvegesek például, mivel árujuk ne m volt kelend ő , a f ő bíró tanácsára (!) kalapokat kezdtek készíteni . A gubacsapó k -- mivel a nép szerintük a szű rviseletet elhagyta -, gubaszövésre, a sz ű rszabó k gubák varrására tértek át . A paplanosok 1802-es céhlevele pedig követelmény ként fogalmazta meg az új igényekhez alkalmazkodást . „Minthogy a ruhákna k formája az id ő vel együtt eddig is sokat változott és fel lehet tenni, hogy ezutá n is változni fog, így a matériák is . Azért mind a zubbonyokat, mind paplanokat , lajbikat, kantusokat, palatindlikat és más egyéb ruhákat, melyeket ez ideig készítettek a paplanosok mind férfiaknak, mind asszonyoknak és gyermekeknek valókat, olyan matériákból, olyan módon készíttessenek, aminem ű eket a nép szeret és kíván ." rD 2 A fogyasztás igényesebbé válásának jelét láthatjuk az olyan speciális üzletek, mint a könyvesboltok és bútorüzletek megjelenésében . Az első könyvkereskedés 1805-ben nyílt meg Debrecenben, addig csak a könyvkötőknél vagy a vásárokon lehetett könyvet venni . Tíz év múlva már három könyvkereskedés vol t a városban . Ez idő tájt létesült az els ő állandó bútorüzlet is : az összeírások 1815 ben említik először, évi 40 forint adóval, ami egy másodosztályú kalmár adójáva l egyenl ő. 1834-ben egy másik, kisebb bútorüzlet is nyílott 1 1k1 . A specializálódás abban is megnyilvánult, hogy a kalmárok a textil- és b ő ráruk, divatáruk árusitására koncentráltak, míg a f űszer- és gyarmatáru kereskedelem kivált tevékenységi körükb ől, s külön erre szakosodott, úgynevezett német kalmárok üzletkörét alkotta . Az első német kalmárt (Lesser Andrást) 1786 ban említik az összeírások, 20 forintos adója a negyedosztályú kalmárokkal helyezi egy sorba . Számuk lassan, de folyamatosan n ő , az 1840-es években 16-1 9 között ingadozik . Hasonló képet mutat adójuk is . Adótételeik széls ő határai 1820ig 50 és 15 forint, az 1820-as évektől kisebb, 5 forintot fizető fűszerboltok is nyíltak . Összaddjuk 1817-ben elérte a 300 forintot . Az 1820-as évek elején közel 50%-os csökkenést tapasztalunk, de 1829-ben már ismét 305 forint adót fizetnek , s•a kés ő bbiekben is nagyjából ezen a szinten maradnak . 19' A XIX . század derekára Debrecen már az egész Tiszántúl f ő gyarmatáru ellátója . A gyarmatáru t 101 HBrnL_ IV . A. I011Jc . - 86/1765 . 102 Csatkai Endre : Adalékok a debreceni vásárokhoz a XVIII-XIX . század fordulóján . DME 1960 . 73-75 . old ., Debrecen-Nagyváradi Értesítő , 1845 . 17 . sz . Az „id ősb" Móricz Pál két írása (Szerk . : Dankó Imre) Db ., 1970. 22 . old . 103 HBmL . IV . A . 1011/k . - 225/1785 ., IX . II. . 4 ., IV. A . 1013J1/f . I . A fogyasztási ízlés változása másutt is kimutatható . L . Gyimesi Sándor : A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet id őszakában. Bp., 1975 . 171 . old. I04 HBmL . IV . A . 1013/f . a megfelel ő éveknél . Zoltai Lajos : A Csáthy-féle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég százéves története 1805-1905 . Db ., 1905 . 7. old . .
148
főleg Triesztb ő l . kapták, de a . jelent ősebb kereskedők maguk is kezdtek Stuttgart . tal , , sőt Londonnal közvétlen kapcsolatot teremteni . ` A fggyasitői igényelt .változása 'mögött egy összetételében is változó fogyasi r tói réteg áIIott. ' Ahogy á kereskedelem áruválasztéka kezdte igényeiket kielégíteni, s ahogy anyagi viszonyai megengedték, úgy fordult a vidéki nemesség á debreceni' vásárok és 'üzletek árukínálata felé. Vele együtt a növekvő számú vi= déki értelníiség is ' , gyarapítátta 'az `igényesebb vev ők táborát . A már említet t „úri vásár" kialakulásán túl a , ,keresked ő k vevő köre is tükrözte ezt . A . Kis Orbán-féle textil-, bő r- és divatáru-kereskedés 1813-as pénztárkönyvében szerepl ő 84 adós között például 14 keresked ő , 10 viszonteladó árus (fő kötős stb .), 29 iparos (ebb ől 9 vásárolt feldolgozásra, a többi saját fogyasztásra), 2 csapláros, 3 városi alkalmazott, 4 városi értelmiségi (fiskális ; doktor), 3 paraszt és 21 egyéb foglalkozású (vidéki földbirtokos, vidéki lelkész, jegyz ő , prédikátor) volt. ' A fogyasztás szerkezetének változása ugyanakkor együttjárt az idegen kereskedő k versenyének fokozódásával : A divatosabb árukat - köztük növekvő mértékben manufaktúra termékeket --- főleg ezek közvetítették . Mellettük a debreceni kereskedő k második helyre szorultak, gyakran adósai leven az idegenekriek A debreceni tanács 1812-es jelentése szerint a legtöbb debrecen i csinyben kereskedik, s áruja jó részét hitelbe kapja a pozsonyi, bécsi, pesti kereskedőktől, akik -lerakatokat tartanak Debrecenben. Igy érthet ő , hogy a kon junktúra elmúltával ' a kalmárréteg nem tudta megtartani korábbi helyét á kereskedeZemben. Sajátságos folyámatót figyélhetünk .még tehát. Míg a .XVIII . , század Debrecen kereskedelmét a nemzetközi szintérről regionális szerepkörre szorította, addig a XIX . század ismét tágítani kezdte ezeket a kapcsolatokat, egy szélesebb vévőkárré és sűrű szálákkal befont széles régióra támaszkodva . Ebben azonban csak kevés debreceni kalmárcsalád vett részt, a távolsági kereskedelem lebonyolitása jórészt idegen, főleg pesti és bécsi kereskedő k kezébe jutott .1Q7 Markets and Tradesmen in Debrecen at the End o f
the Fercdat Age Part II by Sándor Gyimes i The paper first examined the role of the weekly market . In Debrecen market s were held trvice a week but selling went mi not only on the assigned days . It served as an opportonity for the póptrIation of the city and its surroundings tó meet thei r everyday requirernents and to' 'trade' ith thefr products. The rnarkets 'were freguented by the inhabitants bf 25-30 . settlelrients situated on a circle of a radiüs of 40-50 kilometres the total populatión of which was twice or two and a half tinies ás muél s as that of Debrecen . A more crowded weekly market could attract several thousand sellers . The majority of them consisted of provinciai producers but the number of the tradsmen wa s several undred, which, by the beginning of the nineteenth century, amounted t o nearly a thousand . The city organized them into commercial assotzati•ons, which wer e not, however, of a closed, monopolistic nature but were rather established for th e sake of a better regulahon of the commerce of the market . The turnover of the weekly markets increased vigorously and more or less steadi ly . The relatively short prosperity at the turn of the eighteenth and nineteenth centuries was followed by a recession, and until the rniddle of the nineteenth centur y the turnover per capita could not exceed the levet reachedd by the 1770s . 105 HBmL, IV . A. 1013/1jf . passim . 106 Bericht des Handeis - und Gewerbekammer, in . Debreczin . 1852 . 107 HBmL . XI . 107. 4 . 149
Important figures in trade were those salesmen who had a permanent shop, They forméd three guüd-líke commercial associations : that of the salt-traders, the ironmongers and the merchants. The latter was the most significant as the scope of their business included a wide range of products front colonial gog ds to textile fabrics . , The commerce of thesé associations Went through a critical transformation dur ing this ..period. The major causes of the crisis were the weakening of the old foreign relations mainly. as a result of customs reguiations -, , the rivalry of . the stall keepers, and 'of the develgping provincia) trade and shop-network . At, the same time , however, one can Iioti'ce the transformation of the structure of consuption and th conformity of commerce and to a certain extent; of handicraft, to the new requireement. 5IPMAPKI4 14 IIPOJJABII1I4K14 B FOPOJIE ,11E5PEIXEH E B KOHIXE 3IIOXI4 EDEOAAfI143MA 11 . lűaudop ,Qaunseui u
B nepaoi1 -iacTH cTaTbx paccMaTp$eaeTcx ponti 6a3apa . B ropoge ,Eteópeueee .gpouon,HnH da3a p Aex pasa B HegeJDO, Ho Ha pbDacax KpoMe Ha3Ha'eirH6lx Ansr 3ro11 nemi AHOit H a ApyrNe AIrBf ropro BaJnr npOjlj IcraMH s TosapaMH . 3r0 ,i(aBaJI0 'BO3MOB[HOCTb nnS HKHrCnCií rOpo,J;a s' ero oKpeCTHOCT H yAOKYICTBOp3iTb CBOH e7KenHesHbiC norpe6HOCTH H peanH3OBaTb 1f3.MtMHHe -roBapbr . Jhsiia, peryaxp.HO aocen,alouiHe pbrHxH, óta« :KHrenamH 25-30 IIOCenxOB, Haxon sns«xcst Ha Kpyroo6pa3HOfr TeppsTOpHH C paaKyCOM 40-50 .x u s oxpeCTHOCrH ropoAa. 14x coB14ecTHOe urrcno $ Aaa xnx ABa. C nonOBHHOiI pasa DpeBbICHJiO '1HCneHHOCTb HSCCJICHRH ,i[e6pesem . Há MBoronIOAHbrx 6a3apax TOprOBaJIH HeCKOnbKO TbICfi4 rrpoAaBILHÍKOB . B 6om mKHCTae OH H 65unr .cpelBenexEma npOHBBOAkrreJIRMK CeaacxoxowsrifCTBeHHbIx apoAyxroB. ~IHCno rrpolieecHo Hainnu,ix .ApO,IIaBIrwKOB COCTarilrJIO BCerO . secKOJI6KO . COTLH, HO K HS'rany XIX-oro HeKa mm yMHO7KjfnOCb H CraJIO HCCKOJwxO ibiCA'I . TOpOncKoe pyéoBOACTaO opraHH30ean0 oóElrecrBa .gJVr npOAaaÍlt«KoB, KQTOpS[e He sBJIAJfHCb 3I lCpSITbIMH OpCaHH838IIliAMnl MOHOnoirrtcrF >zreclCOrO xapaKrepa . OH H Ő MJdI C03AaHSI pJÚI yJIy'lmeAHH pSIHO'[HOrO AOp%HKa . B Te'IeHHOXVIII-Ol-o Bem pOCT 6a3apHgrO TOBap006MeH Ű ő rnn ÜOnb num H 6QneE-MCHee pOBHbdM . B KOInIe XVII Hasane XIX Bexoa Ha6J ionanaCb CpaBHSTedn.HO KpaTKOBQCMEHHaá KOHbIOHKrypa pblHKa, 3a rCOTOpoi1 CneAOBaJr ynaAOK, H no ROJIOBHHbI XX-oro BCHa TOHapoo6MeH Ha ,rlyxry HaceneHHS RpeB~an ypoBeHb .xoaapOo6MeHa 1770 roAoa . TOproapbr, pacrtonararolÍf He C06crBCHIIOii naBK031, mMeJIH BaNfHoe 3Ha*ieHHe ,ZInA roproBJDí. OHH o6be,IIHHHRHCb B TpH TOprOBbrx oólgeCTBax rima rsnbpyrH : B 06rrHeCTaO TOproBl ;eB npOAaroAIHx COJIb H IRCne3Hbre TOaapSl I D oőrIKLCTBO KyAr,IOB. IIOCJreAHeC OKa3aJ10C6 CaMbIM 3Ha4HrenbHb IM . B ctbepy ero J CNTCAbHOCTH BOIILIIa TDprOBnsr pa3HSIMH TOBapaMx, Hanp . KOJIOHHanbHb[MIr ToEapaMi; H TeKCrSn6HbIMS-H3aCAHHMH . 3a HCCJIeAoBaHHoe HaMH BpeMá TOprOB ŰH AeATeJI6HOCrb 051~ rrepLxcHJia Kpx3HCHOC Rpeodpa3ósa.HHe . OcnaőneHHe CTapblx 3arpaHssHaIK CBA3(6naroAapB TaMO)KCHRaIM paCnOpAJKeHHAM) s KOHKypéBim g nseacoy spMapxaMH H TOprOBneII, pa3B4pTi .IBaroDleiYca 6 npoBHHyHH (naao'iHoi f Marasmmo t cCTMO) Orcasa.nscb rJIaBHbrMH npx'rsHaMH Kpsssca . B TO KCe apeMn Ha6nlonaeresi ilpeo6pa3oaaHrie nOTpe6HTCJIbHO$Í cTpyKTyprd . B HeKoxopoiÍ areneHFC roproBnsr H peMecnexHO e 11pOH3BOACTBO TO>ICe DpHCDOCa őiüisanHCb K HOBBIM TpeődBaHHAM.
150
1 . sz . tábla HETIVASAROK JÖVEDELM E Év
Forint
Év
Forint
Év
Forint
1704 1705 1706 1710 1711 1712 1713 1716 1717 1718 1719 1720 1721 1722 1723 1724 1725 1726 1727 1728 1729
267 226 144 171 138 171 224 115 153 232 334 248 292 469 523 478 481 391 429 437 300
1730 , 1731 1732 1733 1734 1735 1736 1 .737 1738 '1739 1740 1741 1742 1743 1745 1746 1747 1748 1749 1753 1754
749 888 699 559 854 783 152 798 836 180 408 727 1177 916 888 1172 908 1148 930 755 106 7
1764 1765 1766 1767 1768 1780 1781 1782 1783 1784 1785 1794 1795 1801 1802 1804 1821 1826 1834 1837
100 0 107 1 193 6 104 9 173 3 2090 261 3 2456 270 5 271 5 2164 323 3 242 2 334 7 230 2 368 9 489 5 5400 639 2 511 1
Forrás : HBmL . IV. A. I. 1013/a ., IV . A . 1013/IJb. 27 . , Az 1794, 1795 és 1802-es adatokban nincs benne a vékapénz, Igy az összehasonlításko r 28-41%-kal növelendők.
2. sz . tábla
AZ AD ŐZ Ő LAKOSSÁG ES A KERESKEDŐK MEGOSZLÁS A ADONAGYSÁG SZERINT 1769-BE N Adóösszeg/frt . 0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-100 100Összesen
Adózók száma 3123 919 127 47 19 14 3 4252
a
73,44 21,61 2,99 1,11 0,45 0,33 0,071 100
Keresked ő k száma 54 38 11 2 2 6 2 125
% 46,9 6 33,0 4 9,5 7 1,74 1,74 5,2 2 1,74 100
Forrás : HBraL . IV . A . 1011/V . 2 . 15 1
3. sz . tábla
BOLTpSKERESKEDÓK SZÁMA ÉS ADÓJ A Kalmár
1762 1765 1768 1769 1770 1772 1773 1775 1777 1780 1784 1785 1787 1.788 . 1795 1796 1797 1798 1799_ 7800 1801 1802 1803 1804 1805 1811 1812 1813 1815 1816 1817 1818 1819 1820 1821 1824 1825 1826 1829 1830 I831 1832 1833 1834 1835 1836 1839 1840 1841 1842 1843 1844 1845 1846 1847
fő
írt
65 63 56 67 68 73 8 59 57 9 74 66 78 76 76 77 74 73 79 81 80 78 68 76 69 77 82 87 99 89 90 86 90 87 8i 85 87 82 89 85 85 .80 75 75 70 69 62 59 60 62 59 59 57 63 51
.689 954 641 672 720 877,5 718,2 548,9 542 615 580,7 563,2 577 539,9 845,7 850,1 831,4 800,9 781,9 867,7 1034,4 1059,2 1010 1184,8 1135 1464,2 1490 1526 1663,5 1642,5 1708 1235 1156 1134,5 1139 987 887,5 870,5 792773,5 739,5 719,5 675,5 667 675 686 570 599,5 583,5 567 551 563 575 575,5 552
Német kalmá r
Sós
Vasárus
Év
fő
frt
fő
frt
fő
-fr t
17 16 12 14 12 18 14 17 20 17 14 14 14 14 13 13 13 13 12 14 16 15 15 12 • 11 15 15 15 15 15 13 13 13 15 13 12 14 13 11 11 13 12 12 12 11 11 9 10 8 11 8 10 10 9 9
136 116 165 114 220 94 86 112 154,3 101 98 104,3 92 89 142,3 148,8 189,3 197,8 169,3 179,3 220 191,5 196 177,5 172,5 333 333 183 288 351 322 322 290 286 256 222 202 202 167 192 192 192 142 134 130 .130 194 201 201 212 173 220 174 186 184
25 27 34 29 31 28 29 29 -28 29 28 28 28 .28
126 125 . 170; 3 156 97 238 746,4 246,5 238 246,5 238 23 8 238 168 -
-
-
-
_
3 5 6 3 4 4 4 6 6 6 6 7 7 8 6 8 11 11 9 8 9 12 14 14 .16 15 15 15 13 13 15 16 16 17 19 I9 17 17 16 17 17
11 5 155 190 90 110 13 5 13 0 150 14 0 140 140 155 250 19 5 15 5 220 30 0 29 5 22 9 21 5 24 0 20 5 20 5 210 30 5 30 5 29 0 32 0 26 5 265 285 29 5 300 32 5 340 30 0 295 340 280 28 5 275
Forrás : HBmL. IV . A . 10131I/f.
-
llútarkereskedő
Patikus
Könyvkeresked ő
összese n
fő
frt
fő
frt
fő
frt
fű
-
---
--
-
-
---
107 106 102 110 112 119 111 105 105 125 1I6 108 . 120 118 92 97 95 91 97 102 102 101 91 97 91 104 109
--
1 1 1
1 1 1 2 2 2 3 3 3 3 3 2 2 3 3
--40 40 40 40 40 40 40 40 40 .40 40 40 40
40 40 60 ' 70 80 105 .105 105 105 105 70 70 100 100
-
-
---
1
10
2 1 1 1 t 3 3 3 2 2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2
20 20 20 20 20 60 60 60 32 32 46 33 33 33 33 33 33 33 33 33 53 53 33 33 23 23 23 23 20 20 20
-2 2 2 3 3 2 2 2 2 3 4 4 4 4 5 6 5 6 4 6 6 6 6 6 5 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 7 7 7 7
40 40 40 50 50 40 40 40 40
45 45 45 75 70 80 90 80 90 70 110 92 99 84 77 76 84 77 77 77 91 126 125 115 115 115 110 125 115 115 110
115
126 121 124 119 121 117 113 119 125 119 126 120 123 117 110 Ill 107 107 99 98 98 103 95 97 94 101 89
fr t 95 3 1195 976, 3 94 2 1037 1209, 5 1050, 7 097,4 934, 3 962, 5 916, 7 905, 5 .90 7 796,9 110 3 1193, 9 1250,7 1128, 7 1111, 2 123 2 1424, 4 1440, 7 1386 1552, 3 1512, 5 2017, 2 2138 1999 2236, 5 2393, 5 2520 203 2 183 7 1777, 5 183 1 1579 1466, 5 1439, 5 141 4 1419, 5
1378, 5 1381, 5 1232, 5 123 6 128 6 136 9 1327 1378,5 1367, 5 1322 1257 134 1 1234 1281, 5 1241
15 3
4 . sz. táfiia KALMAROK SZÁMA ES ADNA OSZTALYONKÉNT Qsztá
fő 1715 1716 1717 1715 1719 1720 1751 1758 1765 1768 1768/69 1769/70 1771/72 1772/73 1773/74 1774/75 1775/76 1776/77 1779/80 1781/82 1783/84 1784/85 1785/86 1786/87 1787/88 1789190 1790J91 1792/93 1794/95 1795/96 I796/97 1797/98 1798/99 17991800 1800/1 1801J2 1808/9 1803/4 1804/5 180516 1806/7 1807/8 ' 1808/9 1809/10 1810111 1811/12 1812/13 1813114 1814/15 1815/16 1816/17 1817/18 1818/19 1819J20 - 154
2
1
Év
`
21 21 22 2l 20 20 5 1 2 2 2 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 2 1 1 3 I 1 1 1 í 1 1 1 1 I 1 1 1 1 í 1
Ft
.
7 1 180 180 180 180 198 160 150 150 130 65 65 65 65 65 60 60 60 60 60 60 60 60 50 50 100 50 160 50 50 150 50 50 50 50 50 50 50 50 50 50 60 60 60 60 45 45
fő 88 89 87 86 141 99 21 5 2 1 1 I I 2 2 1 1 1 1 1 ` 1 ' 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 2 1 2 2 4 7 4 6 5 5 6 7 6 5 5 5 7 7 6 6 3 2 4
f
3 Ft
fő
4 , Ft
5 fő
6 Ft
fő
Ft
Ft
fő
--
----- -20 --8 6 120 5 75 3 90 1 20 3 45 2 60 1 20 3 45 1 30 60 2 30 4 120 3 1 22 5 81, 5 4 132 4 4 66 4 65,2 44 4 65,2 4 44 4 66 4 44 3 22 3 48,9 3 3 33 4 30 45 4 60 2 30 44 3 5 75 5 55 4 80 8 88 3 60 6 90 40 4 44 2 4 60 44 1 20 5 75 4 7 20 3 60 1 15 70 2 40 3 45 7 60 3 30 1 20 4 6 3 60 2 30 60 4 60 3 75 2 40 5 125 2 40 7 105 2 9 13 5 5 125 40 5 2 40 9 13 5 125 2 40 9 13 5 5 125 150 2 40 6 13 5 6 8 3 75 2 ' 40 90 100 2 40 12 180 4 225 5 125 t 80 15 7 176 6 120 14 21 0 13 5 5 125 14 280 9 150 7 140 9 13 5 6 13 5 5 125 10 200 9 150 180 9 13 5 6 9 180 5 125 9 9 135 240 II 165 5 125 12 13 5 5 125 14 280 9 300 7 105 5 125 15 7 7 175 19 380 105 20 400 7 105 6 150 6 150 19 380 7 105 175 15 300 13 l95 7 17 25 5 8 200 16 320 240 16 252 12 19 2 8 264 14 224 9 270 12 12 264 12 192 7 210 Ti 11 0 8 176 12 192 110 II 176 12 120 5
I
I
50 120 60 60 60 66 110 100 55 40 44 40 40 40 40 38 38 38 38 48 40 80 80 80 80 40 40 80 160 280 160 240 200 200 240 280 240 200 200 200 280 280 270 270 135 70 140
83 83 83 56 22 27 20 2 1 2 1 3 2 2 1 1 3 I 3 1 1 i í 1 1 1 1 2 2 2 1 4 4 3 2 4 5 7 8 9 9 4 2 3 3 13 9 9 8 10 13 10 10
_ 100 50 100 50 165 66 66 33 30 90 30 90 30 30 28 28 28 28 30 30 60 60 61 30 120 120 90 60 120 150 210 240 270 270 120 360 390 390 390 220 270 280 350 105 300 300
C5i ZZ
81 Ei 81 ZZ
61
S ' b£l 1 951 I S£Z 1 HOL T S ` Zb9 í S'E99 T £OS 1 9ZS 1 0617 1 Z '6917 1 b8£ T i'OZ I ÍZE L 91Z1 Z' 8IZl S£T I 8 ' 1781 1 010 1 Z '6S0 1 b'b£0 1 L 'L9 8 6 ` 18 L 6 `008 Ob ' 1£ $ Z`OS 8 L ' Sb8 6' Z9L 8 ' 6L9 S '09S 6`6£S L L5 9'L5 5 Z'£9 5 L`O S S '8T L S17 9 Zb S 9b5 6'817S Z ' 81 L Z ' 81 L S ' GL $ OZ L ZL9 1b9 17S6 S178
LS 06 98 06 68 66 S8 L8 Z8 LL 9L ZL 8L 08 LL 69 91. 89 8L 08 18 £L £L bL LL 9L £L 89 ZL 91. 8L bL 99
-
xrz
-oSI°P maH
13
uas3ZSS
bL
17 L 6L LS £S 6S 89 89 EL 89 L9 9S £9 bS £ 917 1 £8 Z61 Z6 1 £61
-
-
trZ IZ LZ LZ
-°
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Zt r
-
-
Z17
-
-
Z17
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
017
-
-
-
-
-
-
Z ' 17Z 8147 8`1b Z'S£ Z`bZ b'8 £ t''817 8`O £ Z'17Z
-
-
8Z
-
-
-
-
91 ZZ Z£ Zl -
8 11 91 9 -
-
-
-
-
-
-
-
-
-
L
6 6 9 L 6 6
'L £
-
-
8
LZ Z
-
-
-
81 TZ
Zb Z '9b £9 8 ' 8S £9 Z`85 b' 1 L Z 18 8 17 ' 1 L 17 ' 1 L b`[L 9`SL Z'L9 b iL
01 01 01 01 1I SI 17 1
Sl 17 1 L1 1Z L1
LI L C
81 91 Cl l
11 61 6i 91 Ti 61 ZZ b[ 11 b1 11 11 8Z OZ ET [i 8 -
ZZ ZZ 178 09 6£ £E bZ -
£E 9£ OZ 0£ 0£ 01 S1 OZ 0[ 01 01 SI 01 0£ S£ 5Z tr`OZ SZ SZ SZ 0£ OZ OZ Sz 817 017
11 ZI b 9 9 Z £ b Z Z Z £ Z 9 L S .17 S S S 9 b b
s
6 S L I[ 91 Z[ 6 8 01 I1 L1 ZI b 9 b 61 61 6 L
S£
55 8`Z S 9`6£ L'6Z 17'9Z EE £ `4f b 'Zb 9`6£ Z ' £1 8 ' 61 ZI LS LS
9£ 8Z Z£ OZ 9£ -
S S 6 -
S£ SE OE bZ b£ 17Z 0£ 0£ 81 11 Zl Zl bZ bZ Z[ ZI 9 Zl 9 81 Z1 Zb Zt' 09 S17 bS O£ 09 US 59 S9
L L S 17
17 17 S S E Z Z Z 17
b Z Z 1 Z
I £ Z L L 01 L 6 5 01 01 £1 £l 51 01 8 61 £1 8 6 L1 S 5 9 01 Z1 £í L -
SL
OS 017 S9 S9 Oh Sb S8 SZ SZ 0£ OS 09 S9 S£ -
8L Z17 S17 517 S`L9 S ' LZ 1 09 09 09 S17 09
£l L 9 9 6 Li
8 8 8 9 8 01 01 8 8 9 9 OI 01 8 £T £T L1 0I 6 6 11 6 .L L
SL
SL 09 09 517 S17 SL SL 09 S 'L 6 S 'L 6 S 'LZ T SL S `L9 S `L9 S 'Z $ S'L 9 S' S b 55'17 S' I L 8L 9 01. OL £9 b8 £9 14' LL LL bZ 017 bZ 9S 17 9 -
11
Zl 8 01 01 6 Z1 6
L 11 11 £
S £ L S -
S ' L6 OS i 05 1 O5 1 001 06 01 1 OZ l 08 09 08 OL 08 00 1 01 1 0£ OL I 0£ 0h 1 09 1 017 1 OZ l 00 1 0[ l 0£ 1 LT i bb l 14' 1 ZI T Z1 1 88 V. 9Z 1 L1 1 80 1 bS Sb 9£ LZ 9£
£T OZ S1 51 01 6 11 Z1 8 9 8 L S OT 11 £ L1 E VI 91 17 1 Zl 01 1T £i £I 91 91 Sl 171 1 I 6
9£ ££ OZ OS Oh
b £
17 1
Cl ZI 9 S b £ 17
Z S 17
01 1 -
-
-----------
-
-
-
-
I 9J
a .3
~. .
Z1
-
-
-
-
3 oJ
-
_.._
11
-.
_... --
pJ
13
01
_. ._. -
-
9_;
13
.._ -
6
-
-- ----
9J
33
-
8
-
-
sJ
33
-
1 .
-
14J L Notl
4. sz . tábla (folytatás) Oszt á Év
182{1/2( 1821/22 1822/23 1823/24
1824/25 1825/26 1826/27
1827/28
1828/29 1829/30 1830/31 1831/32 1832/33 1833/34 1834/35 1835/36 1836/37 1837138 1838/39 1839/40 1840/41 1841/42 1842/43 1843/44 1844/45 1845146 1846/47
2
1
4
fő
'Ft
fő
Ft
fő
Ft
fő
Ft
1 I 1 3 2 2 2 2 2 3 2 2 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
45 45 45 135 90 90 90
4 3 4 5 4 3 3 3 2 1 2 2 1 l 1 1 1 1 I 1 1 1 1 2
140 105 140
10 12 11 2 2 3 3 2 2 1 1 2 1
300 360
7 5 6 6 5 6 3 3 3 4 2 1 4 3 3 2 6 5 2 2 2 1 1 2 5
154 110
90
90 135 90 90 45 45 90 45 45 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40
Forrás : HBmL . IV . A . 1013/I/f.
.156
3
175
140 105 105 150 70 35 70 . 70 35 35 35 35 35 35 35 35 35 35 35 70
1 3 3 3 2 3 2 2 1 1 I . 2 2
330
60 60 90 90 60 60 30 . 30 60 30 30' 30 90 90 90 . 60 90 60 60 30 30 30 60 60
4
3
132
132 1I0 132 66 66 66 88 44 22 88 66 . 66 66 66 110 44 44 44 , 22 22 44 110 88 60
5 fő I Ft 10 10 9 7 3 3 3 3 3 2 3 3 6 6 5 6 11 4 6 9 9 8 8 5 6 4
160 130 144 112 . 48 48 48 48 48 32 48 48 96 96 80 96 176 64 66 144 144 144 128 128 80 96 64
6 fő
Ft
11 11 8 13 16 16 15 16 13 14 15 14 10 12 7 10
11 0 11 0 80 13 0
8 7 4 4 4 5 6 7 7 .6
160
160 15 0
160 130 140 150
140 100 1 20 70 100 20 80 70 40 40 40 50 ' 60 70 70 60
L91.
Z£ Z£ 1£ 0£
xiz -03IoP
'N
Z5 S S ' SL SL S £9 S iS S L9 S S ' £8 S S ' 66S OL S 9 9 S '6L9 989 L S9 L9 9 S' SL 9 5' 61 L 5 `6E L S '£L L Z6L S' 606 Z£ $ S ' 0L 8 S 'L8 8 L86 5 ' ZII 1 S ' SZI 1
IS £S LS 6S 65 Z9 09 6S Z9 t'9 5L 69 OL SL SL 08
58 S$ 68 00 1
6£II
58 Z8 LS 58 S8 L8 [8
#d
,.).J
uasazssQ
---.
~
#d I
Zi
--
-
4J
#d
-43 11
LZ 17Z 0£ 9£ ££ ££ 17Z bZ
LZ 9£ 9£ Z17 8b Sb
[S 17S Sb 09 1S IS s I Sb
LS Zb
Z17 Zl #d
6 8 01 Zl 1l lI
8 8 6 Z1 Z1 b[ 91
SC
LI 81 91
OZ L1 L! LC 91 61 bi 17 1 b
I 43 0C
9 L S 8 9 8 5 S 8 9
££ S`8£
1717 1717 ££ 1717
S 'LZ S ' LZ bb
££ SL S£
51
L 8 01
Ob
05 SS 09 SL 06 S$
li ZI SI $I
LC OZ L]
00 1
98 0L 517 SS S17 Sb S£
bl £
CL
6 6 L
;~
4J 6
9 9 8 L
9£ 9£ 8t7 Zb
09 Z9
01 Zl VI £l Zl ZI Sl
b8
8L L. ZL 06 8L 17S
£C 6 L 6
Zb
17 S 96 96 8L SL
91
91 £i £I
LI ZI L 6 6
ZO I
ZL
Zb bS
b5 ZL 99 8L
Z1 iI £l
gl
d
8
Z1
96 88 88
ü II
£C
b0 [ OZC Z1 1 OZI Z[ l Z1 1
51 bl 51 bl b1
96 Z I 5 ' ZS 1 1 S0 1 b i OS I OZ S£ I 8 1 5' LZ I L I 5 'Z8 1 1 5 'Z 8 i [ 5 `L6 £ 1 50 1
17 1 L1 01 11 L1
S ' LZ [ SL S ` Z8 S ` Z£ C SL S `Z$ S 'Z 8 S01
01 11 II bi
1d + 43
L )Io,tl
.
