Siófok anno Siófok egyszerre ősi és fiatal. Ősi, mert már a rómaiak is számon tartották: a közeli Ságvárnál (6 km) városuk volt, Triciana, ahol zsilipet építettek 292-ben Galerius császár parancsára. Ez a zsilip minden bizonnyal nem ott volt ahol a jelenlegi, amelyen ma már háromszori átépítés után - ezer tonnás hajók is áthaladhatnak. A honfoglaló magyarok is korán birtokba vették, később pedig fontos hadiút állomásaként és vámszedőhelyként került az okiratokba. A törökök 1552-ben foglalták el, erődöt és hadikikötőt építettek. A 17. század végén szabadult fel és települt újra. Stratégiai helyzete folytán szerepe volt a Rákóczi-szabadságharcban: első címerét is ekkor,1705-ben kapta a fejedelemtől, és ezt használja a város ma is. Temploma 1736-ban épült (a század elején átépítették), s ebben az időben szaporodtak meg a Sión a vízszabályozást akadályozó vízimalmok: "elrontásukat" Beszédes József már a múlt század első felében szorgalmazta. A mai Siófok területén két falu fejlődött ki: Kiliti és Fok. A Sió csatorna vonalában húzódó megyehatár választotta el őket. Kezdetben Kiliti volt a nagyobb, népesebb jelentősebb. Változást a Déli-vasút megépítése hozott a 19. század második felében. Az első években még nem volt indóház Siófokon, s amikor megépült, akkor sem Siófok kedvéért szálltak le itt az utasok, hanem azért hogy áthajózzanak a régóta ismert Balatonfüredre. Csak később jöttek rá a déli part kedvező strandolási lehetőségeire. Ettől kezdve Siófok fejlődése megugrott, népessége, gazdasági szerepe megelőzte Kilitit. A múlt század végén kezdődött meg a központi strand építése, a mai fürdőtelep kialakítása, a parcellázások és a partszabályozások. A Sió csatorna Nyugati felén, Balatonkiliti vízparti részén is megkezdődött az üdülőtelep kialakulása. Vilmatelepnek nevezték.1939-től Balatonújhely néven önálló község lett, területe nagyjából a mai belterületi határig terjedt ki. A siófokiak régóta szerették volna, hogy a Sió csatorna túloldalán lévő területeket a községhez csatolják, hiszen többek között itt voltak a fokiak szőlői, s itt volt a temetőjük is. 1950-ben került erre sor, amikor Balatonújhelyt Siófokhoz csatolták, a megyehatárt módosították és Siófokot járási székhellyé tették. Mindez a korábbi dinamikus fejlődés következménye és a további fejlődés elősegítője volt. 1966-ban Balatonszabadi-Fürdőtelepet, 1968-ban pedig Balatonkiliti községet csatolták Siófokhoz. Ekkor kapta meg a városi rangot.
A mesterségesen egyesített, megnövelt település az 1970-es,1980-as esztendőkben látványosan fejlődött. Ezalatt új intézményekkel, családi házas lakóterületekkel, többszintes lakóházakkal, nagyszabású szállodasorokkal, rengeteg nyaralóépülettel, korszerű közlekedési létesítményekkel gyarapodott. Nemzetközi ismertségre is szert tett, külföldiek tízezrei keresték fel, a hazai vendégek mellett. Volt olyan hétvége, hogy - becslések szerint - 130 ezer ember is tartózkodott a városban, a helybeliekkel együtt. Az 1990-es évtizedre a kisebb, hangulatosabb, barátságosabb szálláshelyek, vendéglátóhelyek, üzletek létesítése, a természet által kínált programlehetőségek kiegészítése, az üdülési idény meghosszabbodását szolgáló létesítmények megvalósítása lesz a jellemző, hogy Siófok ezután is a víz, a napfény és a programok városa lehessen.
1968-ban , Siófok várossá emelésének alkalmából készült kiadvány néhány gondolatát, fényképét szeretnénk bemutatni | a kiadványt írta : Iby András, Jenőfi Károly, Sára Gyula, | a fényképeket készítette: Hollósi László, Jávori Béla, valamint MTIFOTO | kiadja a Siófoki Városi Tanács...
Városunk helyén már időszámításunk előtt – 2000 és 1000 között – is volt település. Az ásatások nyomán a Vadkacsás területen feltárt száztíz sírhely gazdag leletanyaga, mészbetétes edényei utalnak az itt élő népek kultúrájára. A korábbi ásatások földbe vájt kunyhókat, tűzhelyek maradványait, jáspisból és tűzkőből pattintott szerszámokat, kőedényeket hoztak a felszínre. Ennek a gyűjteménynek nagy része elveszett a második világháború zűrzavarában. de tudunk arról, hogy illír-kelta pénzdarabok is előkerültek városunk határából, és hogy a rómaiak is jártak ezen a területen. Emléküket a feltárt hadiút maradványok őrzik. Erre vezették hadiútjukat, amely Pécsről a Kapos völgyén, Ságváron és Kilitin át vezetett Győrbe.
. Városunk határában, a Kaposvárra vezető vasút mentén megtalálták a Galerius császár építtette zsilipmaradványt.
A népvándorlás évszázadaiban hunok, gótok, avarok, frankok, szlávok váltották egymást a somogyi tájon. A mocsaras tópart elhagyatott volt ebben az időben. A századok során Fok-ban is telepedtek le emberek, s a község fejlődésnek indult. A falu lakói a tihanyi apátsági hűbérbirtokon dolgoztak. A középkori fejlődésnek azonban véget vetett a török hódoltság, s a lakosság mindenét hátrahagyva menekült. Másfélszáz év alatt szinte nyoma sem volt a fejlődésnek. A törökök csupán földerődítményt építettek a Balaton partján, és kikötőhelyet alakítottak ki maguknak. Amikor kitakarodtak az országból, már a császári seregekkel folyt tovább a küzdelem a létért, a fennmaradásért. A megmaradt erődítményekben, a gránáriumi földvárban (ma a magtár alatti terület) Vak Bottyán János kuruc generálist segítették az itt élő népek hazánk és a maguk szabadságát védve. A XVIII. század elején két megye urainak zsarnokságát szenvedték a falu lakói, és hadakoztak a kíméletlen kizsákmányolás ellen. Megyénkben mintegy ötven főúri család szipolyozta ki harmincezer jobbágy erejét. Ahogy Csokonai vallotta fájdalmasan: „Szomorú sorsa" volt az itt élő embereknek. Többségük nádfedeles viskókban élt, a szegénység kémény nélküli füstös házakba kényszerítette őket. Nem csoda, hogy a mocsaras vidék, a Balaton nádas világa nemcsak a madarak búvóhelye volt, hanem a betyároké és a zsiványoké is. Siófok néven 1791-től említjük a települést...
A XVIII. század közepe táján a birtokosok kihasználták a Sió folyását és malmokkal rakták tele partjait. A gátak építésével csaknem végzetes változást idéztek elő. Eliszaposodott a vidék, mocsarassá vált az egész Sió-völgy. A lecsapolás és szabályozás Mária Terézia rendeletére kezdődött meg. Két mérnök, Krieger Sámuel és Beszédes József párharcából az utóbbi került ki győztesen. Az értelmesebb, a fejlődést elindító terv, Beszédes József terve valósult meg. (Városunk méltán adózott a kiváló mérnök emlékének azzal, hogy róla nevezte el a Sió-parti múzeumot. – azóta sajnos lebontva, a Flört Disco melletti területen bank épült). A tervezés körüli vitákat végül a Déli Vaspálya Társaság döntötte el. 1858-ban megkezdték a vasút pályatöltési munkálatait, s ez hozzájárult a tó déli partjának megszilárdításához, hisz a vasúti töltés gátat emelt a tavaszi áradások elé.
Az áradások megakadályozására határozták el a Sió zsiliprendszerének kiépítését és medrének szabályozását is. Ezek a munkálatok 1863-ban fejeződtek be. Ettől az évtől számítjuk Siófok fürdőhellyé alakulását. A zsilipépítéssel együtt ugyanis rendezték a Sió torkolati szakaszát, s kikötőt építettek a Kisfaludy gőzhajó számára. A déli vasút állomása csak két év múlva készült el Siófokon. Egy korabeli baedeker így emlékezik meg a községről: „Siófok fontos kereskedelmi piac, nagy mennyiségű gabonaexporttal. A község mintegy 3000 tiszta magyar lakossal közvetlen az állomás mellett fekszik. A Balaton-tavi kirándulások legkényelmesebb központja".
Az idegen fürdővendégek száma 1865-ben már felülmúlta a százat. Nagy előny volt, hogy a pesti reggeli lapokat már 11 órakor olvashatták, és távirati összeköttetés volt a fővárossal. Ebben az időben kezdték meg a homokos Balaton part fásítását. Az első fürdőjog bérleti szerződést is a következő évben kötötték (Vég Ignác volt a vállalkozó). Siófok ebben az időben kapott engedélyt országos vásártartásra, s ezzel mezővárosi rangja lett.
A századforduló idején Siófok már keresett, nagy forgalmú fürdőhely.
Budapesthez való közelsége és jó vasúti összeköttetése miatt főleg a fővárosi gazdag polgárság nyaralóhelyévé vált. A rohamos fejlődést még az első világháború kitörése sem akadályozhatta meg, jóllehet a község lakossága ugyanúgy szenvedett a háború nyomorától, mint bármely település népe. Az idegen érdekekért folyó harc Siófokon is szedte áldozatait. A nyomorgó hadiözvegyek és árvák nyaranként elgyötörten nézték a háború gondtalanul mulatozó vámszedőit. Nem véletlen hogy Siófok népe nagy lelkesedéssel fogadta a Tanácsköztársaság hozta gyökeres változást. Megalakult a direktórium, a nép szakított a régi rendszerrel, s meggondolta, hogy kiket hív meg a munkás, paraszt és katona tanácsba. Népgyűlést tartottak, majd a község lakosságának minden rétegéből meghívtak negyven személyt – zömük nincstelen proletár volt. Ők választották meg az ideiglenes munkástanácsot, amelynek élére háromtagú direktóriumot választottak. A direktórium feladata az volt, hogy biztosítsa a közélelmezést, a rend fenntartását és a kormányzótanács rendeleteinek végrehajtását. Az iskolákba bevezették a kötelező nyolcosztályos tanítást, és megszüntették a felekezeti iskolákat.
. A Tanácsköztársaság bukása után szörnyű napok szakadtak Siófokra. Az uralkodó osztályok kegyetlenül bosszút álltak a népen. Már a Fridrich-kormány megalakulása idején is elszabadult a pokol, de Horthy fehérterrorja, pribékjeinek vérengzése ezen is túltett. Az ellenforradalom áldozatainak emlékét ma is kegyelettel őrzi városunk lakossága. 1948-ban bronz szobrot, Megyeri Barna alkotását állítottuk föl emlékezetükre. Az ő emléküket hirdeti a fürdőtelep legszebb utcája is, amelyet Mártírok útjának neveztek el. 1958-ban új díszsírhelyet kaptak mártírjaink a siófoki temetőben. A borzalmas tragédiák után néhány hónappal újra azok lepték el a siófoki fürdőtelepet, akik felelősek voltak a háború borzalmaiért és bűnösek népünk szabadság törekvéseinek vérbetiprásában. Siófok a Horthykorszakban újra a kiváltságosok, a pénzarisztoktraták fürdőhelye lett, S amíg a siófoki kaszinókban egy éjszaka vagyonok cseréltek gazdát, addig belső Somogyban, s a parttól alig pár kilométerrel beljebb a múlt századra jellemző, elhanyagolt, poros utakon ballagott a mezítlábas agrárproletár, hogy napi 70 fillérért bocsássa áruba munkaerejét. Ez idő alatt a község képe nem változott, fejlődést csak a fürdőtelepen tapasztalhattunk. Ha a fürdőtelep árnyas fasorai közül a vasúti hídon át a faluba ért az ember, földbesüppedt házakat, elhanyagoltságot tapasztalt. Ez is azt a kiáltó társadalmi ellentétet tükrözte, amely a henyélő uralkodó osztály és a dolgozó nép között volt a Horthy-korszak idején. A második világháború utolsó napjaiban sokat szenvedett Siófok. Az úgynevezett „Balatoni csata" idején az állandóan változó harcvonal középpontjába került, de 1944. november végén megindult a német csapatok visszavonulása. Főként a Kaposvár irányából visszavonuló egységek jelezték a siófokiak számára, hogy
nincs messze a felszabadulás órája. Az utolsónak visszavonuló német egységek felrobbantották a két Sióhidat. December 3-án Kiliti felől megjelentek a szovjet hadsereg előőrsei, egy új korszak hírnökei. A Háború szenvedései azonban ezzel még nem értek véget. A hitleri hadsereg jól tudta, hogy Budapest elvesztése számunkra a háború gyorsabb befejezését jelenti, ezért újabb páncélos egységeket nyomultatott előre. Így jutott el egy részük Siófokra 1945. január 18-án. A másodszori német megszállás – amely 21 napig tartott – a fasiszta terror tobzódását jelentette. A hírhedt terrorszervezet, a számon kérő szék megkezdte működését és könyörtelenül döntött emberi sorsok felett. A szovjet csapatok 1945. február 8-i előrenyomulása Siófok számára a második világháború befejezését jelentette. Siófok fejlődésének tehát új szakasza kezdődött. A romba dőlt épületek helyreállítása után településünk fokozatosan a munkásüdültetés fellegvárává nőtt. Siófok, a Balaton déli partjának legnagyobb települése, közlekedési csomópont. Földrajzi fekvésénél fogva rendkívül fontos szerepet tölt be az ország városhálózati rendszerében. A fejlődés különösen 1957 óta rendkívül gyors ütemű. Ez összefüggésben van Siófok üdülőhelyi jellegével, hazai és külföldi vendégforgalmának növekedésével. Nemzetközileg elismert üdülőhely, tehát magas szintű szervezettséget, és egyre nagyobb arányú fejlesztést kíván.
. 1967 őszén felülvizsgálták a korábban készült és már elavulttá vált fejlesztési terveket, és Balatonkilitivel együtt új, egyszerűsített, rugalmasabb általános és részletes terv készült. A fejlesztés homlokterében a városközpont kialakítása áll.
A Szakszervezetek Országos Tanácsának irányításával Siófok folyamatosan a munkásüdülők városa lett. A beutaltak száma megkétszereződött és számottevő minőségi változás történt. Felnőttek, családosok, gyermekek és külföldi beutaltak változatos formákban találnak felfrissülést a SZOT üdülőben. 1967-ben nagyszabású fejlesztési program készült. A korszerűtlen régi épületek helyére modern üdülőszállók épülnek. A SZOT Csepel-üdülőjének ősparkjában megkezdődött öt, egyenként kétszáz személyes szálloda építése konyhával és éttermekkel. 1969-ben kitárják kapuikat az Ezüstpart üdülőtelepének épületei 900 hellyel, 1500 adagos konyhával és étteremmel. Ebben az időben elkészül a korszerűsített Viola üdülő is. 1969-ben lebontják a nagy strand előtti régi kis üdülőket, helyükre ezer személyes modern üdülősor épül. A következő években 2500-al nő a SZOT-üdülők befogadóképessége. Ez évente újabb 25 000 dolgozó üdülését teszi lehetővé. A jól felszerelt üdülők kényelmén, a színvonalas étkeztetésen, a gondozott parkokon kívül gazdag kulturális és sportlehetőséget biztosítunk.
A könyvtárak, a művelődési termek, a szabadtéri előadások és a szervezett kirándulások változatossá, tartalmassá varázsolják az üdülést. Az állami vendéglátóipar hőskorában, 1950-ben mindössze száz helyet tudtak biztosítani naponta az üdülők számára. Az idegenforgalom növekedésével együtt azonban már 1958-ban megkezdődött a fejlesztés. Az első lépcsőfok a brüsszeli világkiállításon vásárolt Motel szállodák felépítése volt. A szállodaépítés ütemét az Idegenforgalom növekedése határozta meg. Így került sor a Vénusz, a Balaton, a Lidó, a Napfény és a tizenhárom emeletes Európa Szálló megépítésére. E szállodák színvonala, berendezése és környezete vetekszik a külföldi nyaralóhelyekével.
1968-ban további lépéseket tettünk az átmenő vendégek elhelyezésének biztosítására. Megépült a Touringhotel, amely területi elhelyezésével igazodik a város vendégforgalmához. A Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalatnak 1967-ben már 1900 szálloda helye volt. A szállodákban 51 304 vendég nyaralt, közülük 14 099 hazai, 17 586 szocialista- és 19 619 nyugati országból való volt. Szükséges tehát egy megfelelő színvonalú kereskedelmi képzést megvalósító iskola felállítása...
