MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye
Szeretet-hullám
Bizonyára sokak számára ismerõs Szent Pál híres szeretet-himnusza: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint zengõ érc vagy pengõ cimbalom. És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is
szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok." De vajon mi is ez a szeretet, ami minden tudománynál fontosabb, értékesebb? Ez az érzés ember és ember, személy és személy között kölcsönösségen alapuló önzetlen kapcsolat. Az értelmezõ szótár szerint: ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem. A jézusi szeretet-parancs a mások iránti szeretet mércéjének az önszeretetet teszi meg: "Szeresd
felebarátodat, mint magadat!" Tehát ez a helyes értelemben vett önszeretetet is feltételezi, ami azonban nem történhet mások rovására. Meg kell próbálni a másik embert úgy szeretni, mint saját magunkat. Bár ez egyáltalán nem könnyû feladat! Mindenképpen csak a kölcsönösség talapzatára épülhet, mert a kölcsönös türelmet, figyelmet, gyengédséget, ragaszkodást, jó szándékot
feltételezi. " A szeretet hosszútûrõ, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát
- mondja a már említett apostoli tanítás. Ez az érzés tehát aminek nem csak decemberben kellene kiteljesedni -, feltételezi azt, hogy társunknak tudjuk elismerni a másikat, akinek más a véleménye, esetleg ellenvéleménye van. Ezt az elvet kellene szem elõtt tartanunk szûkebb és tágabb körben, különbözõ vallású, világnézetû, pártállású embereknek egyaránt. Bárcsak ez lehetne az emberek közötti kapcsolatok alapelve! Ugye milyen távol vagyunk tõle? Csak ilyenkor decemberben támad fel a szép Tündérország a szívünkben, ahogy Juhász Gyula fogalmazta. A keresztyén hit szerint a szeretet a lét legvégsõ, legbensõségesebb titkához vezet el. Teilhard de Chardin szerint ez a "legegyetemesebb, legmegdöbbentõbb és legtitokzatosabb kozmikus energia". Ha ennek csak az emberi oldalát vizsgáljuk meg, azonnal szembetûnik, hogy az embernek a legelemibb igénye az õt szeretni tudó személy iránti vágy. Már az újszülött sem csupán táplálékra éhezik, hanem az édesanyja jelenlétére. A gyermekeknek sem csak (nem elsõsorban!) drága ajándékra van szüksége, hanem arra, hogy édesanyja, édesapja vele legyen, leüljön mellé, játsszon, beszélgessen vele. Tehát a személyes szeretetre van szükségünk. Ez viszont nem csupán érzelem, hanem cselekvés. "Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel
" A szeretetre nevelésben döntõ szerepe lehet a családoknak, és az egyházaknak egyaránt. Kiemelkedõen fontosnak
w3.enternet.hu/muveszet
Losonczi Léna:
A lét legvégsõ, legbensõségesebb titkához vezet el Ismét december. Ismét karácsonyi hangulat. Rengeteg villódzó fény, mindenütt pazar csillogás, árukínálat
, mintha ez jelentené az ünnep lényegét. Újra felbuzog bennünk az ajándékozási, örömszerzési vágy. De minden évben úgy érzem, mintha ez csak egy szeretet-hullám lenne, ami hamar elcsitul, elül, megszûnik. Így van-e? Az érzelmek visszaszorítását hozó anyagias szemléletû világunkban néha úgy tûnik, hogy a szeretet érzése már-már szégyellni való. Pedig az ember legelemibb érzése a szeretet-éhség. Mindannyian, mint a szeretet koldusai, sóhajtjuk Adyval: "Szeretném, ha szeretnének." A keresztyén hit legfõbb mondanivalója, hogy a szeretet összefügg Isten titkával. "Az Isten szeretet" - mondja János apostol. Isten szeretetét pedig Jézus Krisztus által valósította meg az emberiség számára. Ezt ünnepeljük ilyenkor a karácsony ünnepén. Ezért is lett a szeretet ünnepe.
VI. évfolyam 4. szám 2006. december
Karácsonyi fény
tartom a személyes példamutatást. A gyermek a szülõktõl eltanulja a szeretet megnyilvánulási formáit. Ha emberi életünk az év minden hónapjában - nem csak karácsony táján - e csodás, meleget, fényt sugárzó, tettekben megnyilvánuló érzés által lenne vezérelve, az környezetünk és önmagunk boldogabbá tételét jelentené.
Szõllõsi Lajos grafikái
Meg kellene próbálni! Utolsó gondolatként még egy személyes vallomás. Így advent idején, mikor szívemhez settenkedik az este, anyám közelit. Kalácskészítõ kezére gondolok, s számban összefut gyermekkorom íze. Áldott emlékké sûrûsödik a múlt, melyben az ünnepvárás csodája ragyog, mint csillag a betlehemi égen. A nagycsalád megtartó melege úgy ölel át ma is a visszatekintés áramlatában, mint a gyermek Jézust Mária karja. Megtartó meleg! Hogy vágyik rá mindig az ember a didergõ lét peremén egyensúlyozva! Az adventi hosszú estéken magamhoz idézem az édesanyámat, hogy õ vezéreljen át e nehéz ünnepen. Velem marad gyermekségem karácsony-emlékeivel, a kántálók énekével, a lucfenyõág örökzöldöröklét hirdetésével. Alászáll hozzám szeretetével, mint mennybõl az angyal. Figyelmeztet, hogy bennem ne csituljon el ez a szeretet-hullám, és örömet hozzon pásztor-létembe, s reményt adjon egy újabb év felvállalásához Nélküle. Áldott, meghitt, boldog ünnepet kívánok a Tisztelt Olvasóknak az alábbi verssorokkal:
Óh, mennyi fény! Micsoda pazar csillogás! Abszurd karácsony-várás! Lámpák villogó garmadája szín-ezrét szórja szét, mintha ez jelenthetné a szent nap lényegét. Ál-világosságot adni az EGYETLEN helyett! Óh, balgaság, e tarka villogás itt, a sötétségben járó föld-jászolunk felett! Hiszen Jézus nem fényt igényel, mert Õ Maga a FÉNY! Csak befogadó szívet, miben hit van, s remény. Élõ hit, hogy az Isten az embert szereti, azért küldte el Fiát, érte, megmenteni. Nem palota fogadta, istálló volt a hely
Ne fényözönt varázsolj! Legyen szíved a jászol, s szereteted a fény!
TALÁLKOZÁSOK - 20 novella nõkrõl nõknek
"Ne fényözönt varázsolj! Legyen szíved a jászol, s SZERETETED a FÉNY!" Losonczi Léna Megvásárolható a Kõszikla Keresztyén Könyvesboltban
MÉCSVILÁG
2
Adventi, karácsonyi koncertek, megemlékezések Mátészalkán Az Ádám Jenõ Pedagóguskórus Karácsonyi Hangversenye a ráczkerti Katolikus Templomban December 15-én 18 órától Közremûködik, az Esze Tamás Gimnázium Leánykara és a Happy Nation Együttes, valamint a kórusok szólistái és a zenekar Rendezte és vezényel: Csányi Ottó Mindenki karácsonya a Boldog Családokért Egyesület rendezésében December 15-én 18 órakor a Mûvelõdési Központ színháztermében A Zenebarátok Kamarakórusa és vendégkórusainak karácsonyi koncertje december 17-én, 16 óra 30 perckor a Kossuth téri Római Katolikus templomban Karvezetõk: Balogh Ferencné és Jonucz Alfonz Az est házigazdája: Pénzes Ottó Kátai Zoltán és Róka Szabolcs adventi koncertje kerül megrendezésre a Mátészalkai Református Nagytemplomban december 18án este 6 órakor. A mûsorban lanton, kobzon és fidulán kísérve moldvai csángó adventi és karácsonyi énekek, óévbúcsúztatók és újévköszöntõk hangzanak el. Karácsonyi hangverseny 2006. december 20-án Program: Városi Mûvelõdési Központ elõtti tér 15.00- 19.00 :Állatsimogató (bárányok, kecskék, szamarak), Tábortûz, Forró tea Városi Mûvelõdési Központ színházterem: 18.00- 19.30 Képes Géza Általános Iskola: Népek karácsonya Szerkesztették és rendezték: Jóni Andrásné, Batizi Pócsi Györgyné, Filep Gergõ és Kárpátiné Longera Csilla Cantemus Vegyeskar ünnepi hangversenye Vezényel: Szabó Dénes Kossuth Díjas karnagy Mûsorvezetõ: Székely-Kulcsár Attila Belépõdíj: 600 Ft
Rendhagyó irodalom óra Különleges zenés-irodalmi élményben volt részük a Képes Géza Általános Iskola hetedikes és nyolcadikos tanulóinak, akik részt vettek Sipos Bea és Faggyas László elõadómûvészek délelõttjén. A mûvészházaspár mindig szívesen látogat "haza", Mátészalkára, és ilyenkor megajándékoznak bennünket egy maradandó élménnyel. Most is így történt. Mûsorukban XX. századi és kortárs magyar költõk megzenésített verseibõl hallottunk feldolgozásokat.. Többek között elhangzottak Ady Endre, József Attila, Ratkó József, Oláh András, Varró Dániel költeményei. A gyönyörû dalok mellett hangszerbemutatót is tartottak nekünk vendégeink, gitárokat, furulyákat, különleges hangzású ütõs hangszereket, mandolint ismerhettünk meg. A diákoknak nagyon tetszettek a megzenésített irodalmi alkotások- különösen a kicsit tréfás-ironikus hangú Varró Dani versek- és óriási tapssal köszönték meg a mûvészek produkcióját. Konczné Jeszenszki Éva
2006. december
Karácsonyi mélázás
Kikapcsolni a világot és a rohanást a fejekbõl Sokszor elgondolkodom életünk dolgairól. Most például arról, hogy mostanság mirõl is szól a Karácsony és hogy tulajdonképpen mirõl is kellene szólnia. Ma már nem az eredeti üzenetet közvetíti, hanem egy kereskedelmi üzenetet, mely semmiképpen sem egyeztethetõ össze Jézus születésével, sem a másikra való odafigyeléssel. A televíziók karácsonyra hangolódás címén reggeltõl-estig ontják az erõszakos - karácsonyi! - filmeket, így nehéz lélekben készülõdni a Karácsonyra. Hosszú-hosszú hetekkel a szeretet ünnepe elõtt karácsonyi díszbe borulnak a hatalmas bevásárlóközpontok, vásárlókedvet hoznak a folyamatosan játszott karácsonyi zenék és az elõünnepi díszkivilágítás. Mi pedig rendületlenül vásárolunk, vásárolunk és vásárolunk. Olyan kiábrándító, buta dolog csak azért ajándékozni, hogy MEGMUTASSUK, mi bezzeg megtehetjük! Én is rendszerint vásárolom a karácsonyi ajándékokat. Nem bûn az, bár nem szeretem, ha az anyagi javakról szól az
ünnep. No meg sokkal jobban esne egy saját, kézzel készített holmit ajándékozni, de idõ sincs mindenkinek barkácsolni valamit és különben is vásárolni is lehet szépet, a másikhoz illõt és egyedit. Mindenkinek egyegy kis apró, praktikus holmit, amire vágyakozik. De a legnagyobb ajándék az, hogy ha családi körben telik el az ünnep. Istentisztelet, majd közös étkezés, nagy beszélgetés. Hány embertõl hallani, hogy családon belül is ahányan, annyifelé élik mindennapjaikat, ha meg együtt vannak, akkor is csak téblábolnak, kerülgetik egymást és a folytonosan kirobbanni akaró vitákat. Vannak, akik szótlanul tudomásul veszik, hogy össze vannak zárva néhány napig, de kibírják veszekedés nélkül. Annyian vannak, akik nem tudnak az ünnepnek sem, egymásnak sem örülni. És van még ennél is rosszabb: akik inkább vágynak egy "egymást kerülgetõs", veszekedõs karácsonyra, mert akkor legalább lenne valaki körülöttük a négy fal adta társaságon kívül. Kár, hogy már
akkor sem figyelünk a másikra, ha bajban van, ha segítségre szorul, ha egyedül van, csak akkor érdekel, ha érdekünk úgy kívánja. Milyen bizonyítványt állítunk ki így magunkról? Reményeim szerint sokan vannak úgy, mint én: ha szeretnek valakit, akkor szeretik feltétlenül és önzetlenül. Elfogadják minden hibáját és bíznak benne és Istenem, ezt mennyien kihasználják és sajnos ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha nem játszik tovább az ember ilyen "barátságot". Nagyon nehéz barátokat találni a világban, és lehet hogy vénasszonyi bölcsességként hangzik, de fáj, hogy kiveszett belõlünk az egymás iránti igaz szeretet és tisztelet. Nem csak az idõsebbeket nem tiszteljük, hanem egymást sem. Tudom, hogy nagyon nehéz felismerni az igazi barátokat, de ha már megvannak akkor meg kell tartani és becsülni kell õket. Szerintem a Karácsonynak valami ilyesmirõl (is) kell szólni. Nekem az a legnagyobb kívánságom így, Karácsony
tájékán, hogy kicsikét többet figyeljenek egymásra az emberek, szeressék egymást és legalább ekkor vegyék le az álarcot: legyenek õszinték egymáshoz. Nem igaz, hogy az embereknek nincs lelke, vagy hogy úgy érzik, mélyen el kell rejteni a másik elõl! Nem igaz, hogy egy kicsit nem tudnak kibújni a mindennapok szorításából, a taposásból, hazugságból, figyelmetlenségbõl! Nem igaz, hogy nem vagyunk képesek legalább a szeretet ünnepén egy ölelést ajándékozni és azt mondani azoknak, akik fontosak nekünk, hogy "Szeretlek!", vagy hogy "Örülök neked!". Ja, hogy ezt nem lehet becsomagolni és árcímkézni? Szerintem nagy baj lenne, ha lehetne! Mégis miként kell eltölteni az igazi Karácsonyt? Természetesen úgy, hogy mindenki jól érezze magát. Kapcsolják ki a nagyvilágot, a rohanást a fejükben és figyeljenek a szeretteikre teljes szívbõl, teljes figyelemmel! Kívánom, hogy teljen nagyon kellemesen a karácsonyuk! Gergely Judit
Ünnepre hívtak a templomi harangok
Emlékmûsor, koncert és Istentisztelet a reformáció napján
A református ifjúság mûsora 2006. október 31-én ünnepre hívtak a templomi harangok. Így történt ez Mátészalkán is, ahol a város Önkormányzatának és Református Egyházának közös ünnepségein emlékezhettek meg a város keresztyén szellemiségû lakói a reformáció 489. évfordulójáról. "Itt az idõ, hogy Lélek vezessen, S azt tegyük, mit az Úr ma ránk kiró: Nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak Majd református reformáció!" - így hangzanak Bódás János Református reformáció címû versének utolsó sorai, amely tartalmánál fogva, talán jól kifejezi a 2006-os mátészalkai reformációs ünnepségek üzenetét. Az emléknap eseményei a
Kálvin-szobornál kezdõdtek. A Himnusz elhangzása után a megemlékezést Szalai Eszternek, a Kálvin János Református Általános Iskola 6. osztályos tanulójának szavalata nyitotta. Azt követõen Szabó István, Mátészalka város polgármestere mondott gondolatébresztõ, mélyreható beszédet. Többek között felidézte az 1517-es eseményeket, összevetette a lutheri és kálvini reformációt, és végezetül rávilágított arra, hogy a reformáció nem lezárt esemény, a megújulást a ma emberének önmagában is el kell végeznie. Azután a mátészalkai Református Egyház ifisei nyújtottak felejthetetlen perceket a jelenlévõk számára. A Szózat eléneklése után az ünnepségsorozat levezetõje,
Losonczi Léna költõ-pedagógus a Mûvelõdési Központ Színháztermébe invitálta az ünneplõket, ahol sokszínû, színvonalas mûsorral folytatódott a megemlékezés. A vendégeket és résztvevõket Fülöp István országgyûlési képviselõ, a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke köszöntötte meleg, szívhez szóló szavakkal. Ezt követõen a Kálvin János Református Általános Iskola tanulói léptek színpadra. Énekeikkel és verseikkel a Biblia örök érvényére, annak erejére és a hitben való megújulás fontosságára hívták fel a figyelmet. Kerek egészet adó kis mûsoruk templomi keretek közé való helyezése fokozta az ünnepség meghitt hangulatát. A folytatásban a hagyományokhoz híven az Ádám Jenõ Pedagóguskórus lépett színpadra Csányi Ottó vezényletével. A rendezvény színvonalát Hûvösvölgyi Ildikó színmûvész szavalatai emelték. A mûvésznõ lélekmelengetõ versekkel, könnyeket csalogató elõadásmóddal ejtette rabul a jelenlévõk szívét. Nagy György lelkipásztor rendhagyó ünnepi beszéde képekkel illusztrálva a reformok fontosságára, és a
mai keresztyén emberekre háruló feladatokra irányította az emlékezõ közönség figyelmét. Az est igazi fénypontja volt a Szabó Dénes vezette Pro Musica kórus megjelenése. Lenyûgözõ hangzású énekeik méltóképpen zárták a színházi elõadások sorozatát. Az emléknap eseményei a Kossuth-téri templomban ünnepi istentisztelettel értek véget. A református szellemiség erõsödését és a lelki épülést nagyban szolgáló igehirdetést nagytiszteletû Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese végezte. A helyi gyülekezet énekkarának szépen csengõ, Urat magasztaló énekei pedig messze vitték a hírt, hogy a reformáció eszméi élnek, a nagy reformátorok tanai közöttünk munkálkodnak. A nap végeztével a résztvevõk Füle Lajos örök reformációra buzdító gondolatataival térhettek meg hajlékaikba, hogy ott tovább folytassák azt, amit a nagy elõdök elindítottak: Napom felett írás lebeg: "Reformari semper debet." Uram, akit szeretsz, beteg. Reformáld meg a lelkemet! Murgulyné Kovács Edit
MÉCSVILÁG
2006. december
3
"Emberszeretet nélkül Istenszeretet sincs
."
Dr. Csókay András agysebész a római katolikus közösség vendége volt
Czine Árpád fotója
Többször leírtam, elmondtam, de ismét csak világgá kiabálom, hogy szerencsés helyre születtünk, mi szalkaiak. Ki sem kell a lábunkat húzni szûkebb lakóhelyünkrõl, mert a világ és a világ érdekes és értékes emberei a helyünkbe jönnek. Nekünk csak el kell menni a színházterembe, esetleg a kamarába, a múzeumba, a zsinagógába, vagy a könyvtárba és máris szemtõl szembe ülünk egy Kossuth- és Liszt-díjas zongoramûvésszel Bogányi Gergellyel, a talpalávalót a másik helyen a szintén Kossuth-díjas Muzsikás húzza, és még az esti mesét is egy Magyar Mûvészetértdíjas mesemondó, Berecz András meséli. Egyszóval általában szerencsések vagyunk mi valamennyien, de különösen szerencsés embernek tartom magam én. Felkaphatják Önök a fejüket, és csodálkozhatnak, hiszen ma nem divatos
bevallani a szerencsénket, pláne így ország-világ elõtt. A szerencsém nem a lottó ötösben nyilvánult meg, hanem a találkozásokban. Szeretek találkozni. Szeretek találkozni régi ismerõsökkel, friss ismerõsökkel, szóba elegyedek néha idegenekkel is, egyszerûen ilyen a természetem. De életem fontos találkozói közé sorolhatok két olyat, amikor a másik fél nem is tudta, hogy velem találkozott, mivel én a közönség soraiban ültem. Nekem mégis ezek voltak életem "nagy találkozásai". Talán két éve volt vendégünk Dr. Papp Lajos, szívsebész. Hallgatva elõadását, azt gondoltam, ennyire tiszta, mélyen hívõ, elkötelezett magyarságtudattal bíró ember talán nincs is még egy. Az õsmagyarok sámánjait tudtam így elképzelni, és mind a mai napig úgy érzem, õ biztosan az
ivadékuk. A hit, a gyógyítás tudása, a mély emberszeretet olyan karizmatikus erõvel ruházta fel õt, amely alól nehéz lett volna kivonni magunkat. 2006 novembere is megajándékozott egy ilyen élménnyel. A római katolikus egyházközség meghívására érkezett városunkba Dr. Csókay András agysebész. A katolikus templomba hívta a híveket. Elõször nem is igazán értettem, miért. Szerintem egy elõadás kényelmesebb a színházban, vagy bármelyik jól fûtött teremben. Már az elõadás elsõ öt perce után éreztem, hogy amit Csókay András mond, annak igen, itt kell elhangoznia. A templom falai között. Az a mély hit és alázat, amely minden mondatából áradt, lehet, hogy hiteltelennek tûnt volna egy világi helyszínen. Az az ember, aki olyan sebészeti eljárást dolgozott ki az agymûtétek terén, amellyel már világhírûvé vált, nem szégyellte bevallani emberi gyengeségeit, nem szégyellte bevallani azt, hogy elfordult Istentõl, majd megtalálta õt, és azt sem szégyellte elmondani, hogy mindazt, amit most a munkájában elért, egyedül csak a Jóisten kegyelmének köszönheti. Úgy vallott, hogy a templomban valamennyien éreztük: egy esendõ ember áll elõttünk,
aki legyõzte a hit segítségével gyengeségeit, ma is mindennap megvívja a maga harcát önmagával. Igen, önmagával, nem a világgal. Valamennyien önmagunkkal vívunk harcot akkor, amikor nem tudjuk azt kimondani, amit dr. Csókay András már kimondott: "ha el akarnak taposni, ne utána bocsáss meg, hanem már elõtte
.a keresztény embernek nincs ideje megsértõdni
A bûnöket jóvá kell tenni. Nemcsak Istentõl kell bocsánatot kérni, hanem attól is, aki ellen elkövettük." Lehetne még idézni szavait, de a pillanat varázsát, amit ott éreztem vasárnap délután a templomban, bizonyára nem tudom viszszaadni. Csak továbbgondolásra ajánlhatom Csókay doktor szavait: "Törékeny hitünk rendre kapaszkodót keres, hiszen nem csak az istenszeretet, hanem az emberszeretet is hibádzik. Márpedig emberszeretet nélkül istenszeretet sincs." Vajon mit üzenne nekünk így karácsony közeledtét várva Papp Lajos és Csókay András? Milyen szavak lennének felírva képzeletbeli táblánkra? Hit? Emberszeretet? Haza? Szív? Istenszeretet? Magyarság?
.. Lehet választani! De tudunk-e választani? Kapturné Bíró Beáta
Elment Kövendy Lajos
Az embernek az a - hamis érzése támad, hogy lassan, lassan senki sem marad, aki õrizheti, aki hitelesen õrizheti tovább azt a kis lángot, amit érdek nélküli szépnek, felemelõnek, értékesnek mondhatunk ebben a huzatos világban. A mi kis városunkban is búcsúzunk nap, mint nap olyanoktól, akik vitték,
õrizték, táplálták. S, most elment az is, aki akkor is õrizte, amikor mi még nem is tudtunk róla. Alig voltam húszéves, amikor az akkori Tanácsházán kellett jelentkeznem, gyakornoki évem letöltésére. Kedvesen fogadtak, s végül az elnökhelyettes elé kerültem. Suhogó fehér öltöny, felemelt fej, barátságos, érdeklõdõ hang. Éreztem, ennek az embernek kisugárzása van, s mondhatott ezentúl bárki bármit, nekem Õ volt ettõl kezdve a város elsõ embere! Személyes tragédiaként éltem meg, amikor váratlanul jött, súlyos betegsége kiragadta Õt a mindennapjainkból, s csodálattal figyeltem,
ahogyan családja, mindenre elszánt, oroszlánként küzdõ felesége, Évike harcolt az életéért, gyógyulásáért. Ez a kitartás, ez az élni akarás a Jóisten számára sem volt közömbös, s visszaadta Õt, s nem csak a családjának, hanem nekünk mátészalkaiaknak is! Milyen érzékenyen figyelt a bajbajutottakra, milyen fontos volt számára, hogy erõt adjon a nála gyengébbeknek! Nekem is. Köszönöm Neki! Ezután a civil élet lett az Ö igazi színtere. Nem múlhatott el Rotary összejövetel, nyugdíjas találkozó, mûvészetbarát rendezvény, kiállítás, színházi elõadás, koncert nélküle. S, nem
egyszerû résztvevõje volt az eseményeknek, hanem mozgatója, szervezõje, motorja. Amikor aztán a megosztottság ütötte fel a fejét, Ö akkor is mindenkit szeretett, s Õt akkor is mindenki szerette. Ez volt a nagyságának a titka. "Csak a jók mennek el váratlanul.." mondja a dal, s bár nem tudom hitelt adjak-e neki, de az biztos, hogy jó ember, igaz ember volt, s az is igaz, nem számítottunk arra, hogy itt hagy minket. Kövendy Lajos elment, s mi szegényebbek lettünk. Visszavonhatatlanul, végérvényesen szegényebbek lettünk. Isten nyugosztaljon drága Lajos bácsi! Pénzes Ottó
Losonczi Léna:
Hallod-e
Hallod-e, hogy zörget Jézus, kopog szíved ajtaján? Bebocsátást kér tetõled új életed hajnalán. Ajtódat nyitni belülrõl lehet csak, ott a kilincs. Törd fel a zárat, s meglátod, szabad vagy, hull a bilincs. Nem töri rád soha ajtód, várja, hogy nyisd ki magad. Nem küld el bûnöst magától, hívd be, s szívedbe fogadd! Más lesz az életed útja, boldog leszel idelenn. Szeretet tölti be szíved, s vár rád a menny odafenn. Dr. Csókay András elõadása után 2006. nov. 5-én
Reviczky Imre posztumusz vezérõrnagy, a "Világ jámbora" a magyar humanista katona emlékezete Születésének 110. évfordulóján emléktábla avatásával rótták le kegyeletüket és tiszteletüket a Nyíri Honvéd egyesület tagjai az épület valamikori hivatali lakója, Reviczky Imre alezredes, ma már posztumusz vezérõrnagy emléke iránt 2006. nov. 4-én a Szatmári Múzeumban. Dr. Cservenyák László múzeumigazgató köszöntõje után Tóth Sándor nyá. Honvéd ezredes tartotta meg avató beszédét, melyben elmondta, hogy az ezredes Mátészalkán élt feleségével és fia családjával 1945 tavaszától 1947 õszéig. "Reviczky ezredes ember volt ott és akkor, amikor semmi sem volt nehezebb, mint embernek maradni. Úgy volt ember s egyben igaz hazafi, hogy szívével, szavával, s mindennapos, de életet jelentõ tettekkel állt az üldözöttek, az emberi lét legaljára szorított páriák mellé. Maradandó példáját adta annak, mit tehet valaki szolgálati helyén parancs és rendelkezés híján, sõt ellenére is, az emberség örökös szent nevében. Életpályáját, mely egyben a XX. századi történelmük feltárását is igényli Tóth Sándor ez alkalomra megjelent "A lelkiismeret parancsára" c. könyvébõl ismerhetjük meg. Farkas Judit
Köszönet Fodor István, Széchenyi-díjas mérnök, egyesületünk tiszteletbeli tagja ismét jelentõs támogatást nyújtott egyesületünknek. Hálásan köszönjük!
MÉCSVILÁG
4
Mûvek a természet törvénye szerint
Dr. Ujváry Zoltán professzor adománya a Szatmári Múzeumnak Õ szerkesztette az 1992-ben megjelent Mátészalka története és néprajza c. monográfiát, mely legjelentõsebb tudományos igényû feldolgozása városunk múltjának..
Ihanus Sirpa Hannale kiállítása a budapesti Erlin Klub Galériában A Mátészalkán élõ finn születésû kiváló képzõmûvész, Ihanus Sirpa Hannale munkáit mutatták be a budapesti Erlin Klub Galériában november 16-án. A kiállítást P. Szabó Ernõ a neves mûvészettörténész nyitotta meg, akinek gondolatait a Magyar Nemzet november 17-ei száma is közölte. Nagy örömmel tesszük közzé az írást teljes terjedelmében lapunkban: Formák, faktúrák, anyagok, színek, az élõ és élettelen részletek szerves kapcsolata, az élet. A formálódás szüntelenül ismétlõdõ, gazdagodó folyamata. A finn tájban semmi sem látványos önmagában, de mindennek része van a nagy egészben, amelynek az ember is úgy lett lakója, részese, hogy nem a körülötte lévõ világot akarta átformálni, hanem a természet törvényei szerint alakította életét. A magyar mûvészet számára éppen ezért vált etalonná úgy száz évvel ezelõtt a finn mûvészet, olyannyira, hogy valóságos sztárként ünnepelték Akseli Gallen Kallelát a gödöllõi mûvésztelepen. De ha kortárs képzõmûvészeti alkotással találkozunk, érezzük, az a kapcsolat, ami a finn mûvészet és a természet, hagyomány között kialakult, ma is változatlan, értékteremtõ ereje nem csökken. Ihanus Sirpa Hannale mûvein az aranyfelület egy földöntúli, transzcendens világba vezeti nézõjét, olyan világba, amelynek igazságai örökké érvényesek, s amelyek igézetében keressük mi is az emberi értékeket. Ezzel a transzcendens világgal köti össze a földi szférát a torony, amely mintha egyszerre fogadná a fölülrõl érkezõ, s továbbítaná a végtelenbe a földi üzeneteket. A plasztikák által megidézett másik forma a ház, ugyancsak a menedék, az élet, a közösség jelképe, s ahogyan a rajta megjelenõ arany jelzi, ugyancsak összeköttetést jelent a különbözõ szférák között. Miközben azonban az arany az immateriális, szellemi, szakrális értékek világával köti össze a mûalkotást, a papírmunkákon megjelenõ különleges, olykor talán kifejezetten kézi merítéssel készült, egyedi hordozóanyag, a tradicionális anyaghasználattal, a kézmûvesség sok évszázad alatt kialakult, formálódott hagyományaival köti össze a kortárs mûalkotást.
2006. december
Nem mindennapi eseménynek adott otthont szokásos év végi kiállításán a Szatmári Múzeum. Ujváry Zoltán professzor nagy értékû képzõmûvészeti gyûjteményt, a 120 éve született Holló László grafikáit és 30 kortárs képzõmûvész alkotását ajándékozta az intézménynek. S miért éppen Mátészalka lett a kedvezményezett? Gömör után Szatmár a második legfontosabb kutatási területe. Néprajzi gyûjtõútjai legelõbb ugyanis Szatmárba vezették elsõ megjelent tudományos munkáinak egyike is a szatmári farsangokról szólt -, az 1950-es évektõl kezdõdõen mind a mai napig számtalan alkalommal megfordult a vidéken. A Folklór és Etnográfia sorozatban számos kötet szerkesztõjeként jelentetett meg tanulmányokat Szatmár néprajzából. "Lélekben is könnyen azonosulni tudtam a szatmári néppel vallotta egyik beszélgetésünk alkalmával Ujváry Zoltán -, s lelkisége mellett az itteni kultúra, a mindennapi élet számos, érzékeny megnyilvánulása az én gömöri létezésemmel szintén szoros kapcsolatban áll. Magam egy kicsit már szatmárinak is érzem." Ujváry professzor amellett, hogy bábáskodhatott a Szatmári Múzeum születésénél, több évtizedes szakmai és emberi kapcsolatai fûzik a múzeumhoz és Mátészalkához.
UJVÁRY ZOLTÁN professzor a néprajztudomány számos hazai s nemzetközi díjjal elismert, kiemelkedõ személyisége, illetve nemzedékeket felnevelõ tanár, könyvkiadó és folyóirat-szerkesztõ, tudomány- és mûvészetszervezõ. A neves folklórkutató, a Debreceni Egyetem professor emeritusa a mecenatúra és az adományozás területén is példa nélküli szerepet vállaló egyéniség. Közel száz saját kötet szerzõje, több száz tudományos kiadvány szerkesztõje, ezernél több tanulmány, cikk szerzõje. Nevére kattintva, az internetes keresõ 18.600 találatot jelzett. Szinte felsorolni is hosszú lenne, hogy milyen gyûjteményekkel gazdagodott több múzeumi és mûvészeti intézmény. Ujváry Zoltán élete egyik nagy eredményének tekinti a Gömöri Múzeum létrehozását. Az alapítás gondolatát 1979-ben vetette fel, s annak megvalósítását legfontosabb törekvései közé sorolta. A múzeum végül 1987 februárjában nyílt meg Putnokon. A professzor úr az új intézménynek ajándékozta több száz darabból álló, teljes kerámia-gyûjteményét. Alapító adományával ugyancsak Putnokon teremtette meg egy gazdag képzõmûvészeti gyûjtemény kialakításának tárgyi feltételeit. A történelmi Gömör kutatásában és bemutatásában feledhetetlen érdemeket szerzett tudós 1994-ben 150 alkotást (festményeket, grafikákat, kisplasztikákat és érmeket) ajándékozott a Holló László Galériának,. Ujváry professzor úr nemcsak a képi vagy tárgyi adományokkal
gyarapítja a nagyközönséghez közgyûjtemények közvetítésével eljutó néprajzi és képzõmûvészeti értékeket, hanem köztéri alkotások elhelyezését is elõsegítette. 2002-ben,Holló László születésének 115. évfordulóján az õ támogatásával állították fel Kövér József szobrászmûvész Holló-mellszobrát az alkotó egykori lakóházával szemben. A jó egészségben lévõ Ujváry professzor közelgõ 75. születésnapja körül következõképpen vélekedik: "Van-e amit meg kell tartanod? Mindened, amid van, egyszer átadatik. Adakozz tehát ma, hogy az adakozás ideje a Te idõd legyen ne az örököseidé!" A Szatmári Múzeumnak ajándékozott, a XX.századi magyar festészet egyik legkiválóbb alakja a Kossuthés Munkácsy-díjas, Kiváló és Érdemes Mûvész Holló László 30 db-os grafikai kollekciójában szerepel a diópác, ceruzarajz, vonalas és lavírozott tusrajz; festménytéma grafikai vázlata, portré, több alakos kompozíció, munkafolyamat ábrázolása, illetve az adomány több mint egynegyedét aktrajzok képezik. Idõben az 1920-as évek korai grafikáitól (9 darab), a második világháború elõtti (újabb 9 rajz) és a háború utáni esztendõk munkáin keresztül (7 lap) Holló László 1976-os halála elõtti korszakig (az 1960-as évekbõl összesen 5 darab, 1969-bõl két lap) reprezentálja a mûvész grafikai érdeklõdését. Harminc kortárs képzõmûvész összesen ötven alkotása képezi azt a gyûjteményt, amely 2006 decemberében szintén a mátészalkai Szatmári Múzeumba került. Közülük sajnos, többen már csak az égi mûtermekben alkotnak (D. Kovács Éva, Réti Mátyás, Karlovics Tibor), sokan a képzõmûvészet nagy öregjei, mai mesterei közé tar-
toznak (Bényi Árpád, Cs. Uhrin Tibor, Feledy Gyula, Prudzik József). A mûvészek jelentõs része Debrecenhez, illetve a tágabb értelemben vett régióhoz kötõdik, de találhatunk a névsorban határon túli magyar (vajdasági, kárpátaljai), valamint Erdélybõl áttelepült, illetve ukrán és osztrák nemzetiségû alkotókat. A mûfaji és technikai változatok is gazdag variációt mutatnak: olaj-, akrill-, pasztell és akvarell képek, önálló grafikák, monotípiák, rézkarcok, linómetszetek, szitanyomatok és vegyes technikájú munkák, portrék, tájfestmények, csendéletek, realista és absztrakciós ábrázolások egyaránt fellelhetõk a kollekcióban. Az összeállítás értékét egyébként még tovább növeli az a tény, hogy az adományozott, Ujváry Zoltán magángyûjteményébõl származó festmények és grafikák készítõi közül többen állami kitüntetést kaptak, illetve még felsorolni is hosszú lenne azoknak a díjaknak a sorát, amelyekkel elismerték a mûvészek alkotótevékenységét. Az adomány értékét tovább növeli, hogy Professzor Úr az adományhoz "A Szatmári Múzeum gyûjteményei" címmel egy kiállítás vezetõ szakkatalógust is ajándékozott. Ezzel megteremtette egy újabb kiadványsorozat alapjait. A kötet szerzõje dr. Vitéz Ferenc fõiskolai docens, mûvészeti író. Holló László (1887-1976) fogadott fiaként tekintett Ujváry Zoltánra, amikor alkotásainak egy részét neki adományozta. Tudta, hogy mûvei biztos kezekbe kerülnek. S most, a hagyaték a Szatmári Múzeumot és Mátészalkát gazdagítja, ígérem továbbra is biztos kezekben van. Professzor Úr! Köszönjük! Dr. Cservenyák László múzeumigazgató
A Magyar Mûvészeti Akadémia küldöttsége városunkban Makovecz Imre elnök vezetésével az Akadémia tizenöt tagja járt Mátészalkán
Szabó István polgármester látogatóban Makovecz Imrénél
Nagy megtiszteltetés érte a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületet, s ez még akkor is igaz, ha a Magyar Mûvészeti Akadémia küldöttségének ere-
deti célja nem városunk, hanem Erdély, pontosabban Kolozsvár volt. A Makovecz Imre elnök és a nemrég éppen Mátészalkán járt Somogyi
Gyõzõ elnökségi tag vezette delegáció úgy döntött, néhány órára megszakítja útját, s látogatást tesz abba a szatmári kisvárosba, ahol az emberek széthúzás helyett a kultúrában, a mûvészetekben és a lokálpatriotizmusban találták az együttmûködés igazi lehetõségeit. S, ha az országban ez a hírt kezd lábra kapni, akkor nekünk mátészalkaiaknak már nincs is más teendõnk, mint méltóknak lenni erre az egyébként jó szívvel és örömmel vállalható megállapításra. A küldöttség tagjai meglátogatták a Szatmári Múzeumot, rövid sétát tettek a belvárosban, majd jóízûen ettek Pap János csodás hangulatú
Nagymajtényi falatozójában. A két nagyhírû mûvész mellett, - többek között - Ács Margit a Kortárs folyóirat szerkesztõje, Molnár Edit fotómûvész és Somos Miklós Munkácsy-díjas festõmûvész Szabó István polgármester úrtól és Pénzes Ottó egyesületi titkártól tájékozódott a város és az egyesület életérõl. Makovecz Imre budapesti látogatásra hívta meg városunk elsõ polgárát, - úgy is mint építész kollegát - aki azóta már fel is kereste a világhírû építészt a fõvárosban, a Magyar Mûvészeti Akadémia székhelyén. Pénzes Ottó
MÉCSVILÁG
2006. december
5
"Vakondnézet", avagy más világ
Régészeti homokozó és helyszíni restaurálás a Szatmári Múzeumban
Az utóbbi idõk egyik leglátogatottabb kiállítását nyitottuk a mátészalkai Szatmári Múzeumban 2006. október 09-én "Autópálya vakondnézetbõl" címmel. Már az elnevezés is utal a kiállítás szervezõinek jó humorérzékére, azon felül, hogy egy igen jól szervezett, látványos, pedagógiai szempontból abszolút tökéletes bemutatóról van szó. A megnyitón is szép számú közönség hallgatta Dr. Kurucz Katalin régész, megyei múzeumigazgató-helyettes elõadását az M3-as autópálya feltárásának régészeti munkálatairól, annak nehézségeirõl, szépségeirõl. A kiállítás 2 év munkáját mutatja be, amelyben 27 régész (Németh
Péter, Kurucz Katalin, Istvánovits Eszter, Almássy Katalin és még sokan mások) vett részt, 36,2 km-t jártak be, 44 lelõhelyen 6400 év anyagából 400. 000 leletet hoztak felszínre. De látunk itt fotóanyagot nemcsak a régészek, hanem a restaurátorok, kutatósok, rajzolók, technikusok munkájáról, s nem utolsósorban a gépészekrõl, segédunkásokról, akik nélkül szintén elképzelhetetlen lenne ez a hatalmas méretû vállalkozás. Szerencsés párosítás volt október hónapban múzeumunk számára, hogy részt vettünk a Múzeumok Õszi Fesztiválja programsorozatban, melynek egyik témája egy restaurátormûhely
bemutatása. Nagy örömünkre a Jósa András Múzeum három kiváló restaurátora Szinyéri Péterné, Varga Ágnes és Németh Erika eleget téve kérésünknek ízelítõt nyújtottak munkájukból az érdeklõdõk számára. Jó volt látni a sok-sok gyermekarcot, amint csoportokba dolgozva, teljes odaadással tisztították a középkori pénzeket próbálták összerakni, mint egy puzzle-t a millió darabra tört cserépedényt, vagy megkopott fémtárgyakat csillogóvá varázsolni. A jó szervezõmunka eredményeként, - és fõleg azoknak a történelemtanároknak köszönhetõen, akik vették a fáradtságot és elhozták osztályaikat, mert felismerték, hogy a kiállítás által nyújtott élmény szervesen építhetõ be a történelem órák anyagába - nagyon sok iskoláscsoport nézte meg az értékes anyagot. (Külön kiemelve a Képes Géza Általános Iskola pedagógusait, akik közül volt aki napjában többször is hozott egy-egy osztályt). Hiszen megtudhatjuk hol és hogyan éltek õseink a vas- és rézkorban, milyen használati és dísztárgyaik voltak, milyen
állatokat háziasítottak stb. Mindez kiegészítve a régész, a restaurátor az antropológus stb. munkájának bemutatásával. A diákok számára kétségtelenül a legizgalmasabb darab a kb. ezerhétszáz éves fiatal szarmata nõ csontváza volt, mely felett sûrûn csattogtak a mobiltelefonok fényképezõgépeinek gombjai. Minden jó, ha a vége jó. Örök igazság. Ez itt is megállta a helyét. Nagy ötlet volt, bárkitõl is származik a "Régészeti homokozó". A tárlatvezetés végén a földbõl kifordított kincs reményében ugyanolyan lelkesedéssel vetette bele magát az ásatási munkálatokba, kis- és nagy lapátot, ecsetet ragadva minden gyerek, legyen az hat vagy tizenhat éves. Végül minden látogató köszönetét tolmácsolva munkájukhoz további sikereket kívánunk a feltárásban résztvevõknek, a kiállítás szervezõitõl és rendezõitõl pedig várjuk a következõ szellemes és gazdag anyagot. Farkas Judit múzeumpedagógus
"Magad, hogy el ne botolj, másnak is világolj" Berecz András nevettetett, ríkatott és gondolkodtatott Mátészalkán
Berecz András
Van egy bajszos kis magyar ember, akinek mindenrõl megvan a maga véleménye, szilárd értékrendje, beszél is, s mégsem mond szónoklatot, nem locsog bulvárlapoknak, szenzációhajhász médiáknak, de még a legszûkebb baráti körben sem okoskodik. Csak egyszerûen mesél, vagy énekel. Mindenre van egy dala, mindenre van egy meséje. A nevetésbõl sírás lehet, vagy éppen a sírásból nevetés, de még az is elõfordul, hogy elmélázó gon-
dolkodásba mered a hallgató egy-egy csattanó után. Õsi dolog ez. Bölcs dolog ez. Ezt hozta el nekünk újból Mátészalkára Berecz András. Ismét csordultig vagyunk a kamarateremben, s nincs egy perc, egy pillanat, amikor ne történne valami nagyon fontos dolog, holott András csak áll és mesél, vagy dalol. Néha iszik egy kortyot a jófajta vörösborból, amit már mint régi ismerõje az asztalra készítettem. S, ha valaki
egy picit - vagy nagyon késve érkezik, hát összefoglalja a kedvéért, hogy mirõl is volt szó addig. Mi pedig csapkodjuk a térdünket, töröljük a könnyeinket, majd szétkapkodjuk lemezeit, könyveit, s viszszük dedikálni. De jó így látni a mátészalkai embereket, ebben a felszabadult, emelkedett állapotban. Mennyi feszültség oldódik bennem is, látva, hogy sikerült sok apró munkával elõkészíteni, egy ilyen estet. Kérdezik néha barátaim, hogy mi az én
Dedikálás a polgármesternek
fizetségem ezért? Hát az, hogy "bereczandrásokkal" tölthetek estéket, kora hajnali perceket az állomásra igyekezvén, ahol még az integetõ kézhez jár egy "ratkói" gondolat, egy útravaló nekem is ettõl a csodálatos kis embertõl: "Magad, hogy el ne botolj, másnak is világolj." Ez az én fizetségem. Drága barátaim, én milliomos vagyok! Irigyeljetek! Pénzes Ottó
Köszönet és köszöntés régi és új városvezetõinknek A nemrégiben lezajlott önkormányzati választások után, egyesületünk vezetõsége köszönetet mond a várost négy esztendeig vezetõ képviselõ testületi tagoknak, mindenekelõtt Bíró Miklós volt polgármester úrnak. Nem tisztünk, hogy teljes körû értékelést adjunk az elmúlt esztendõk várospolitikájáról, de azt nem hallgathatjuk el, hogy a kultúra ügye nem szorult háttérbe, sõt, új lehetõségek is teremtõdtek a közismerten tragikusan alakuló pénzügyi helyzet ellenére. Gondoljunk csak a Fényes Napok Kulturális és Idegenforgalmi Fesztivál életre hívására, s négy éven át igen magas színvonalon történõ megszervezésére. Egyesületünk kiemelt támogatását, s a polgármesteri alapból történõ segítését is örömmel vettük, s ezúton is köszönjük! Bíró Miklós urat, egyesületünk vezetõsége tiszteletbeli tagnak kérte fel, amit Õ kedves hangú levélben fogadott el és köszönt meg. Közgyûlésünk januári ülésére vár ennek megerõsítése. Jó reménnyel nézünk a következõ évek elé is, hiszen Mátészalka új polgármestere Szabó István úr jelenleg is személyes támogatója tevékenységünknek, - eleinte még országgyûlési képviselõi minõségében, - s maga is tagja szervezetünknek. A kultúrát reményeink szerint továbbra is támogató testületben ott találhatjuk egyesületünk tagjai közül Dr. Szászi István alpolgármester urat, Szondi Erikát újságunk fõszerkesztõjét, Oláh Andrást, Kovács Sándort, Lukács Bertalant, Kövendy Zsoltot, Virovec Pálnét, aztán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnökét Fülöp Istvánt és támogatónkat Dankai Tamást is, így továbbra is bízhatunk abban, hogy a kultúra jelentõsége, mindent átható jelenléte, önbecsülésünk alapja kellõ figyelmet kap a jövõben is. Biztatóak Szabó István polgármester úr beiktatáskor mondott szavai is: "Mindenkire számítok, és mindenki számíthat rám, aki egyenes úton jár". Igyekszünk magunk továbbra is ezen járni s ehhez az úthoz kívánunk mindnyájuknak erõt, egészséget, isteni gondolattal áthatott felelõsséget. Pénzes Ottó
Köszönõlevél Ezúttal egyesületünk kapott köszönõlevelet, mégpedig a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola rektorától Soós Kálmántól, s könyvtárának igazgatójától Szamborovszkyné Nagy Ibolyától. Talán emlékszik még a kedves olvasó az elõzõ számunkban közölt, Összeadtuk c. írásra, amelyben a mátészalkai polgárok segítõkészségérõl adtunk hírt, több mint 13.000 könyv határon túlra juttatásának ügyében. A Kárpátaljai "Kárpát Info" c. lapban közölt írást is mellékelték a levélírók, s mi, szalkaiak boldogok lehetünk azért, mert segíthettünk. A levél záró sorai azonban elgondolkodtatásra késztethetnek mindnyájunkat: "Magyarország keleti felébõl, amelynek lakossága többet tud és több szállal is kapcsolódik a kárpátaljai magyarsághoz, egyedül Mátészalka városa és annak polgárai méltatták az itteni magyar közösség anyanyelvû felsõoktatási intézményét figyelemre és támogatásra"
MÉCSVILÁG
6
Koncertlemez és zeneakadémiai fellépés
Podolyák József Paul Harris díjas!
Kitörõ ovációval fogadták társai a rangos elismerés bejelentését
Hauser Adrienne egy igazi tûzoszlop Tûzoszlopként ragyog és mutatja az utat, az igazi utat! De vajon miért nem látja ezt soksok ember? Miért gondolják, hogy a hasunk, s a primitív örömök tesznek boldoggá? Miért nem hagyják, hogy simogassák a lelküket? Azt hiszem, tudom a választ: Tudatos félrevezetés áldozatai vagyunk! Mert a gondolkodó, érzõ, szolidáris ember nem mohó, nem ideális FOGYASZTÓ! Ennek a világnak márpedig erre van szüksége, hát mindenféle szabadságeszme, politikai és gazdasági zagyvaság jegyében vagyunk a vályúhoz terelve, ahol gondolkodás nélkül, vizenyõs tekintettel zabálhatjuk az elénk öntött kultúrmoslékot. Innen pedig már csak egy ugrás a
pláza és a lakodalmas rock! No, de szerencsére vannak tûzoszlopok is, akiket érdemes figyelni, mert a szépre, a jóra, az értékre, a tisztességesre, a szeretnivalóra hívják fel a figyelmünket. Ilyen Hauser Adrienne is, aki a Tiszadobi Zongorafesztivállal olyan máglyát rakott, hogy az messze földre világít és végre kezünkbe vehetjük már azt a Cd-t is, amelyik tiszadobi koncertfelvételeket is tartalmaz. Ez is egy izzó parázs, de igazi feltörõ lángnyelv volt az a zeneakadémiai koncert, amelyet november 30-án adott nagy sikerrel a mûvésznõ. Az említett koncertlemez nagyszerû karácsonyi ajándék lehet a "látóknak és hallóknak"! Megvásárolható e sorok írójánál, a Mûvészetbarát Egyesület titkáránál is. Pénzes Ottó
2006. december
Podolyák József Különleges rotarys eseménynek volt helyszíne Mátészalka 2006. november elsõ keddjén. A Rotary Club Mátészalka titkára, Podolyák
József - s egyben a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tagja is - az egyik legrangosabb, Rotary-tagnak adományozható kitüntetést a
Paul Harris-díjat vehette át Townes Lavidge Osborn asszonytól a Knoxville-i Rotary Club egyik vezetõjétõl. A díjat 1957-ben hozta létre a Rotary Alapítvány, s Paul Harrisrõl, a világ elsõ Rotary Clubjának alapítójáról nevezték el. Ez a díj a rotariánusoknak egyfajta szimbólum. A kitüntetett igazi elkötelezettségének szimbóluma. Elkötelezettségének a Rotary nemzetközi programjai iránt és elkötelezettségének a saját klubjában végzett munkája iránt. A díj átadása meglepetés volt a kitüntetett Podolyák Józsefnek és a klubtagoknak
is. Egyedül az elnök, Bíró Lajos tudott róla, s emberpróbáló feladat volt számára ezen örömhír titokban tartása. Osborn asszony megköszönte Jóska lelkiismeretes, pontos munkáját, ami nélkül a két klub együttmûködése nem lenne ilyen sikeres. Méltató szavait, s a díj átadását a klubtagok kitörõ ovációja fogadta. Bíró Lajos záróbeszédében kiemelte, hogy bár a Paul Harris-díj a kiemelkedõ egyéni teljesítmények jelzõje, klubunkat is minõsíti. A Rotary Club Mátészalkának nem volt még Paul Harris-díjasa. Köszönjük József! Katona István
Nívódíjas a Zenebarátok Kamarakórusa
Balogh Ferencné karnagyi díjat kapott a Kállai kettõs Kórustalálkozón
Zenebarátok "
nem sokat ér ha magunknak dalolunk, szebb ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg végül megszólal a nagy Harmónia, melyben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd igazán:
Örvendjen az egész világ!" (Kodály Zoltán) Ezzel az idézettel hívta harmadik alkalommal a nagykállói "Kállai kettõs kórustalálkozó" az énekelni szeretõ felnõtt kórusokat
2006. nov. 11-12-én. Az ünnepség szombat délelõtt kezdõdött. A Mûvelõdési Központ aulájában kiállítást rendeztek Kodály és Bartók kiadványokból, zenei szemelvényekbõl. Élõben láthattuk és hallhattuk egy hagyományörzõ csoporttól a híres Kállai kettõst. Harsányi Gézáné helytörténet-kutató Kodály Zoltán nagykállói gyûjtõ útjairól beszélt. Kiemelte népdalkincsünk ápolásának fontosságát. Szép szavai lelkesítõleg hatottak a közönségre. A Kodály-dombormû koszorúzása után a kórusok bemutatkozó mûsora következett.
A mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa is részt vett a találkozón. A zsûri Daróci Bárdos Tamás zeneszerzõ, és Fehér Ottó karnagy vezetésével szakmai értékelést végzett. A Zenebarátok Kamarakórusa nívódíjas lett. Külön öröm számunkra még az is, hogy Balogh Ferencné kórusunk - vezetõje karnagyi díjban részesült. Az estét közös vacsora, kórus-party és táncház zárta. Vasárnap délelõtt folytatódott a kórusok bemutatkozása. A program délután 15 órakor eredményhirdetéssel és gálamûsorral ért véget. Siket Vilmosné
Stúdióba vonul az Unicum Plus Band Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak a polgároknak, akik úgy gondolták, hogy elõzõ évi jövedelmük 1 %-át egyesületünk kultúraszervezõ, tehetségeket támogató, lokálpatrióta tevékenységének segítésére ajánlják fel. 2006-ban ebbõl a forrásból 238.057 Ft-ot fordíthattunk céljaink megvalósítására. Köszönjük!
A mátészalkai rock-zenekar tagjai szinte az anyatejjel szívták magukba a zenét, s néhányuknak klasszikus képzettsége, nagy-nagy rutinja is van már. Van közöttük igazi õstehetség is. Elég csak a 18 éves gimnazistára
Kovács Balázsra gondolni, aki a dobok mûvésze lett az évek során. Tíz saját dal született meg az unicummûhelyben, s a kritikai visszajelzések alapján úgy tûnik, valami igazán érdekes dolog született! A Keserû
pohár c. lemezanyag egyik dalában közremûködést vállalt három igazi rockklasszikus, Hobo Földes László, Somló Tamás és Takáts Tamás is. Dalt kapott a csapat Szekeres Tamástól és attól a Horváth Attilától, akit az egykori Piramis és a mai Charlie szövegekrõl ismert meg az ország. Lelkes, dicsérõ kritikát fogalmazott meg az anyagról az ország egyik legnevesebb zenekritikusa Zoltán János is. Óriási elismerésnek számít az is, hogy a híres TOM-TOM Stúdió tulajdonosa Dorozsmai Péter is a fiúk mögé állt, így 2007. január 20-án elkezdõdhetnek a felvételek a fõvárosi legendás hang-mûhelyben. A mátészalkai, illetve a Mátészalkáról elszármazott képzõmûvészek is önzetlenül
álltak a zenekar mellé: Bócsi Krisztián fotográfus és Asztalos Zsolt képzõmûvész olyan borítótervet készített, ami túlzás nélkül mûvészi alkotásnak nevezhetõ. A soksok lelkes segítõ mellett azért komoly anyagi támogatásra is szüksége van az Unicum Plus Band-nek, hogy a vállalkozás sikerrel járjon, s hogy a legszélesebb nyilvánosság elé léphessenek saját dalaikkal. Van rá példa, hogy vidéki rock-zenekarok tesznek ismertté, népszerûvé egy-egy vidéki várost. Ez a lehetõség most Mátészalka elõtt is itt áll. A fiúk több mátészalkai vállalkozót is megkerestek, kérve, álljanak az ügyük mögé. Rövidesen kiderül, sikerrel jártak-e. Egyesületünkre mindenesetre számíthatnak.
MÉCSVILÁG
2006. december
7
Amatõr Színjátszó Találkozó Mátészalkán " A mûkedvelõ mozgalom nem tõkés vállalkozás: a nép önmagáért és önmagának játszik. Miért ne vinné színpadra Arisztophanészt is, ha úgy tetszik neki? Nemzetiségi állapotunkban a magyar klasszikusokról nem is beszélve. Sajnos még eleven a hivatali felfogás, miszerint a mûkedvelõ játékost más kosztra kell fogni: igényei, képességei nem azonosak a hivatásos színészével. Én azt mondanám: játsszék Shakespeare-t is, ha akar, teljesítményét ugyanis eleve nem szabad a hivatásos színpadéhoz mérni." - Sütõ András gondolatait választották mottóul az egyre rangosabb fesztivál szervezõi. A Városi Mûvelõdési Központ munkatársai, Tóth Istvánné igazgatónõ vezetésével azt a lelkes, hozzáértõ munkát produkálták a rendezvény megszervezésével, mint a saját örömükre a színpadon játszó csillogó szemû amatõr színészek. A találkozó azért egy bizonyos fokú megmérettetés is volt, hiszen szakmai zsûri elemezte a produkciókat, s ahogy az ilyenkor szokás, díjakat is adott ki. Ebben az esztendõben a
következõ kategóriákban ítélték oda az elismeréseket: A "legjobb elõadás" díj: Szentegyházi Színi Kör (Románia): Mrozek: Az arckép címû elõadása és a Bodrogközi Színjátszó Csoport Királyhelmec (Szlovákia) : Schwajda György: Csoda címû elõadás Mûvészeti nívódíj: Apropó Kisszínpad Fülek (Szlovákia) a Fulkó Lovag címû elõadásért és Tánc-lánc Színkör Nagykálló TÁNC-OK címû elõadásáért A "Legjobb rendezés" díj: Kiss László - Szentegyházi Színi Kör (Románia) Az arckép címû elõadás rendezéséért A "legjobb nõi fõszereplõ" díj: Eperjesy Mária -Bodrogközi Színjátszó Csoport Királyhelmec (Szlovákia) a Csoda címû elõadásban Veronika alakításárért A "legjobb férfi fõszereplõ" díj: Papp Ferdinánd - Bodrogközi Színjátszó Csoport Királyhelmec (Szlovákia) a Csoda címû elõadásban Nagy Vencel alakításárért és Samu Imre (Szentegyházi Színi Kör, Az arckép címû elõadásában Anaton alakításáért.
A "legjobb nõi epizódszereplõ" díj: Rigó Katalin -Bodrogközi Színjátszó Csoport Királyhelmec (Szlovákia) a Csoda címû elõadásban Bíborka alakításárért A "legjobb férfi epizódszereplõ" díj: id. Mag István Szentegyházi Színi Kör (Románia) Az arckép címû elõadásában Bartoziez alakításáért "Társulati " díj: Szamosparti Nyugdíjas Klub Panyola A "a legjobb férfi karakter" különdíj: Lilik Ákos (Lámpaláz
társulat Túristvándi) Mrozek. Stiptease címû elõadásában nyújtott alakításáért A "legjobb díszlet" különdíj: Vándorok Színjátszó Csoport Nagykároly (Románia) a Vladimir vagy Estragon vagy mindegy címû elõadás díszletéért. "Ígéretes pályakezdõ": Kontársulat Vásárosnamény Különdíj az elõadás értékû táncjelenetért: Szatmár Táncegyüttes Mátészalka: Legénybúcsú táncjelenetéért
50 éve - 1956-ra emlékeztünk Ihanus Sirpa Nagy Imre szobrának avatásával, nívós irodalmi összeállításokkal, számvetésre és összefogásra buzdító ünnepi beszédekkel, diákok írásaiból készült kiadvánnyal és vetélkedõkkel emlékezett városunk az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján. Az Ifjúság téren felállított Nagy Imre mellszobor avatásán Dr. Cservenyák László az ünnep tartalmát boncolgatva, a szembenállások megszüntetésére, az összefogás szükségességére helyezte a hangsúlyt. A Mûvelõdési Központ színháztermében megrendezett ünnepség keretében Dr. Takács Péter egyetemi tanár kemény szavakkal bírálta a hatalom mai gyakorlóit, s történészi alapossággal vont párhuzamot 1956 és 2006 októberének eseményei között. Tõkés Szilárdné szerkesztésében és rendezésében a Déri Miksa Szakközépiskola és Szakiskola diákjai adtak rendkívül értékes és nívós ünnepi mûsor, majd Tóth Szilvia színmûvész csoportja zárta szép elõadással az estet. A Városi Könyvtárban történelmi vetélkedõt rendeztek, az Esze Tamás Gimnázium gondozásában pedig "Az ifjúság ma történelmet ír" címmel diákesszéket tartalmazó kiadvány jelent meg. Ez utóbbi rendkívül igényes szerkesztését Vargáné Herman Anna tanárnõ, a gimnázium könyvtárosa végezte, akinek tevékenysége rendkívüli jelentõségû az ifjúság igényes szellemi nevelésében.
Részlet a királyhelmeciek elõadásából
Mi történt a Városi Könyvtárban? Átadták az Örökös Könyvtári Tag címeket soknak és kisiskolásoknak, Nagy Emese és Hajdú Ágota Paripakeresõ címû mûsorával. A játékos, népzenei kísérettel tarkított elõadásában, a kunok földjérõl megidézett Réti emberek társaságában mondókákat, énekeket tanulhattak a gyerekek, miközben az elõadókkal együtt útra keltek az elbitangolt ló után. Forradalmi vetélkedõ
Szivák Gábor, Szeifried Zoltán, Sallai Emília A könyvtárban október 8-án adták át, kedves, családias ünnepség keretében a Képes Géza Városi Könyvtár Örökös Könyvtári Tagja címeket. Olyan régi, hûséges olvasók részesülhettek a megtisztelõ elismerésben, akik évtizedek óta rendszeresen látogatják a könyvek házát, s Pilniussal együtt vallják: "Sokat, vagy nem sokat; olvasni kell! A Könyves Vasárnap címû országos rendezvénysorozat keretében idén Bihari János, Jakab Dániel, Jakab Dánielné, Csiki János és
Makár Ákos kapta meg ezt a címet. Emléklapot vehettek át és könyvajándékot Sallai Emiliától a könyvtár igazgatójától. A Népmese Napja A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 õsze óta, szeptember 30. -Benedek Elek születésének évfordulója a Magyar Népmese Napja. A Képes Géza Városi Könyvtár az országos rendezvénysorozathoz csatlakozva idén is színvonalas programot nyújtott az óvodá-
Az 1956-os események 50-ik évfordulója alkalmából, egy középiskolásoknak szervezett vetélkedõvel emlékeztek meg 2006. október 25-én a Képes Géza Városi Könyvtárban. A versenyen a város szakközépiskoláinak csapatai mérhették össze tudásukat a helyi és az országos történések ismeretébõl. A szoros versenyben elsõ helyen az Esze Tamás Gimnázium csapata végzett, akik felfegyverkezve, korhû ruhában jelentek meg az olvasóteremben. Másodikak a Déri Miksa Szakközépiskola és Szakiskola diákjai lettek, harmadik helyezést a Gépészeti
Szakközépiskola csapata ért el. A díjazottak könyvvásárlási utalványt kaptak jutalmul. A vetélkedõnek vesztesei nem voltak, ugyanis október 28-án minden résztvevõ diák és felkészítõ tanáraik ellátogathattak Recskre a Nemzeti Emlékparkba, a könyvtár szervezésében. Csillagok útján In memoriam 1956 Szeifried Zoltán festõ-garfikus kamara tárlatát november 30-án nyitotta meg Szivák Gábor, a Kisvárdai Városi Könyvtár igazgatója a Képes Géza Könyvtárban. A Kisvárdán született és élõ mûvész kiállított grafikái az októberi forradalom 50. évfordulójára készültek. Szeifried Zoltán grafikusként már számos könyvet illusztrált, de jelentõs a vallásos témájú, egyházi munkássága is. Számos templomot díszítenek freskói, oltárképei. A grafikák 2006. december 20-ig tekinthetõk meg a könyvtárban. Czine Árpád
Üdv az otthoniaknak!
Tempfli József a rendszeres támogató Egyesületünk bankszámláján havi rendszerességgel - immár több mint egy éve - megjelenik egy állandó összeg, egy támogatói ajándék, a következõ üzenettel és aláírással: Üdv az otthoniaknak! Tempfli Jóska. Igen, nagyon sok mátészalkai
szívét melengeti ez a név, hiszen generációkat tanított, nevelt a rendkívüli mûveltséggel rendelkezõ, tekintélyes tanárházaspár! Tempfli tanár úr és Katika néni neve fogalomként cseng mai is, holott sajnos már nincsenek közöttünk. A Budapesten
élõ fiúk azonban nem akarja, hogy nyomtalanul eltûnjenek a szép mátészalkai évek, s hogy a Tempfli név ismeretlenné váljon városunkban. Személyesen már csak ritkán jöhet, de jön a támogatás és az üzenet: Üdv az otthoniaknak. Igen, ez az, amit a mi
egyesületünk szeretne: Ne szakadjanak el a szülõfölhöz kötõ szálak, inkább erõsödjenek, s ha bárhol a világban elhangzik a név, Mátészalka, hát büszke lehessen mindenki, akinek köze van e kis szatmári városhoz. Köszönjük Tempfli Jóska!
A szoboravatás pillanata
Príma Primissima
Még nem kötelezõ, de nem árt a Mátészalkához való kötõdés Nagy örömmel konstatálhatjuk, hogy Magyarország legtõkeerõsebb vállalkozói komolyan véve a vagyonnal járó felelõsséget, mecénási szerepet vállalva immár negyedik éve jutalmazzák az igazán értékes szellemi teljesítményeket. Nekünk mátészalkaiaknak külön öröm, hogy a jelöltek, a késõbbi prímák és primissimák között több olyan nagyszerû tudós és mûvész van, akik kedves vendégeink voltak, s akikkel egyesületünk kapcsolata azóta sem szûnt meg, s akik már mindnyájan tudják - s talán velünk együtt is vallják - hogy: A mi kis városunk a világ közepe! Volt, aki viccesen már azt is mondta, hogy valószínûleg a jelölés egyik kritériuma az lehet, hogy az illetõnek milyen a kapcsolata Mátészalkával. Hát, ha valójában ez még nem is tartozik a szempontok közé, mindenesetre mi büszkék lehetünk arra, hogy értékrendünk szerint olyanokat invitáltunk magunk közé, akiket az igazán hozzáértõk is a szellemi élet krémjének tartanak: Ezúttal szívbéli gratulációnkat a közönségdíjas Dr. Papp Lajos szívsebész professzor úrnak, a primissima Osskó Judit Ybl-díjas építésznek, televíziós szerkesztõnek, Kõ Pál szobrászmûvésznek, a príma Nagy Gáspár költõnek küldjük Mátészalkáról. A hozzánk kötõdõ, minket szeretõ kiváló alkotók közül az elõzõ években is nagyon sokan kapták meg már a magas elismerést. Gondoljunk csak a primissimákra, Makovecz Imrére, Sváby Lajosra, Melocco Miklósra, a Kaláka együttesre vagy a prímákra, Sára Sándorra, Berecz Andrásra, Somogyi Gyõzõre, Szörényi Leventére, Korniss Péterre, Grétsy Lászlóra, Kocsis Zoltánra, Mácsai Pálra, vagy a Benkó Dixiland Band-re. Ma éppen az okozza a legfõbb gondot, hogy milyen alapon válasszuk ki magunknak azokat az igazi szellemi nagyságokat, akikre figyelni érdemes, akiknek véleményére adni kell. A Príma Primissima erre is jó. Pénzes Ottó
MÉCSVILÁG
8
Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Egyesületünk tagságának lelkes munkája, adománya, valamint együttmûködõ partnereink és állandó támogatóink nagyvonalú segítsége teszi lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók támogatója, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet. Partnereink: Szatmári Múzeum, Városi Mûvelõdési Központ, Képes Géza Városi Könyvtár, Alapfokú Mûvészeti Iskola, Esze Tamás Gimnázium Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület. Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Szabó István városunk polgármestere Carl Zeiss Vision Optikai Kft - Radics Ilona Nobilis Rt. - Novák Tibor MOM Vízméréstecnikai Rt. Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán Infó-West Kft - Juhász Katalin KATI Optika - Szováti Tiborné Medivox Bt. - Szondi Erika Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor Multilink Kft -PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Medicus Universalis Bt. - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor Flabeg Automatíve Gyártó és Kereskedelmi Kft Kelet - Holz Kft - Szegedi Tibor Képes Géza Általános Iskola Korcsmáros István Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-1Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet
MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VI. évfolyam 4. szám Belsõ terjesztésû hírlevél
Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:
4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail):
[email protected]
Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail:
[email protected]
2006. december
Mennyit érünk?
"
a papírok mondják meg hogy ki vagy
"? Adamis Anna 30 éves lettem címû mûvét hallgatva egy dallamsor és az ahhoz tartozó szöveg zümmögött az elmúlt héten a fülemben: "
a papírok mondják meg hogy ki vagy és azt hogy mennyit érsz, de boldog akkor is lehetsz, ha fél cédulán élsz." Ahhoz, hogy papírja legyen az embernek, be kell ruházni rá: idõt és pénzt. Nem kevés idõ és nem olcsó mulatság ma már egy szakképzés, diploma, doktori megszerzése. És pénz kell mindenhez: hétköznapokhoz, szórakozáshoz, sporthoz, udvarláshoz, családalapításhoz. De vajon a boldogsághoz is? Tudom és folyamatosan hallom, hogy a házaspárok hosszú távú anyagi tervei között szerepel örök dilemmaként, hogy mi legyen: gyermek vagy lakás esetleg autó. Mindegyik fenntartása igen-igen költséges. Az ember életét és az ember halálát is pénzben mérjük. A újszülött érkezése óriási öröm (+ a sok drága babaholmié). A másik véglet, a halál azonban senkinek nem érdeke, hiszen ha
nyugdíjkorhatár elõtt halunk meg, az nagy anyagi veszteséget jelent a családnak (jövedelemkiesés), és az államnak (adó) is. Egy átlagos pedagógus évente mennyivel ér többet vagy kevesebbet, mint egy bankár vagy egy bolti eladó? Döbbenetes, hogy pénzalapú az életünk: adatok vagyunk, semmi más. Adat a gyermek, adat a férj, adat a feleség és adat a szomszéd is. Ránézünk a másik emberre és lassan már nem azt mondjuk, hogy "Szia, barátom! Hogy vagy?", hanem, hogy "Ma jól nézel ki, megérsz vagy 100.000 Ft-ot!" Nem szeretjük a "hogy néz ki, hogy öltözik, milyen a háza" sznobsági allûröket sem, de jobban elviseljük, mint azt, hogy azt számolgassuk, hogy anyagilag megéri-e férjhez menni, vagy gyereket szülni. Ismertem egy menyasszonyvadászt, aki a leendõ kapcsolata minden momentumát az anyagiak köré csoportosította. Bár szép dolog az anyagi biztonság, de egy kapcsolatot inkább az érzelmi biztonságra kellene helyezni. Ha nem lehet, akkor nincs értelme.
Vagy nem mûködnek az érzelmi alapú kapcsolatok hosszú távon? Nem bízunk egymásban? Magunkban? Tele vagyunk félelmekkel? Még a félelmeinktõl is félünk? Vajon csak a magány miatti félelembõl menekülünk bele a házasságba? Hazudunk egymásnak és önmagunknak? Lejátszottam magamban egy anyagi alapú lánykérést: Férfi: "Hozzám jössz és a közös kasszába adsz havi nettó 120.320 Ft-ot, mivel annyi a rád esõ költség havonta?" Nõ: "Igen, drágám, de csak ha segítesz megpumpolni a szüleinket, hogy havi 60-80 ezerrel támogassák a gyermek-projektet." Kiábrándító, vérlázító, szomorú! Ennyire semmit nem ér már az emberélet, hogy csak anyagiakban ölthet testet? Miért nem klónoztatjuk akkor magunkat? Kicsit drágább, de hajszálra olyan lesz, amilyet mi magunk óhajtunk és nem szülõszobai zsákbamacska: "Fiú, lány egészséges?" Fizetünk a nõgyógyásznak, a szülésznõnek, az ápolónõnek, hogy megszülhessük a gyermeket, kirabolnak
minket a babaáruházak, a gyermekorvosok, a patikusok, az oktatásban dolgozók és ehhez mosolyogjunk!? Hogy legyünk úgy büszkék az utódainkra, ha folyton azt kell mérlegelnünk, hogy kire mennyit tudunk költeni. Pl. "Béluska kisfiam, ma 345 Fttal többet kellett rád költenünk, tegnap 120-szal többet, mint amennyit rád szánhatunk. A bátyád már 3. hónapja veszteséget termel. A húgodat viszont egyelõre sokkal gazdaságosabb tartani." Adjuk bérbe a gyermeket, ha veszteségesnek mutatkozik a tartásuk?? Hogy mondja a kedves olvasó? Túldramatizálom? Ez igaz. Felsóhajthatunk: szerencsére nem ilyen kegyetlen (még) a valóság. Én hiszek és reménykedem abban, hogy a keresztyén családok soha nem engedik, hogy az anyagiak kiirtsák a szíveikbõl a szeretetet. Ugye nem csak mondogatjuk, de tudjuk is, hogy a szeretet mindennél erõsebb, hogy "A szeretet soha el nem múlik." 1Kor 13,8. Gergely Judit
Nógrádi Gábor Mátészalkán A városi Képes Géza Könyvtár meghívására 2006. október 24én második alkalommal látogatott el Mátészalkára a népszerû gyermekkönyvíró, Nógrádi Gábor. (Nógrádi Gábor PetePite címû regénye, 2000-ben az "Év gyerekkönyve" lett Magyarországon, majd a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa, az IBBY a világ legjobb gyerekkönyvei közé választotta. A Nagy Könyv játékban ez a
mûve bekerült a 100 legjobb közé.) A találkozó helyszíne ezúttal a Mûvelõdési Központ kamaraterme volt, ahol köszöntõként László Dávid, a Képes Géza Általános Iskola 3. b osztályos tanulója az író Macska címû mûvét adta elõ. Ezután Nógrádi Gábor mesélni kezdett. Arról, hogyan is lett író, hogyan készül egy új regény, hogyan választja ki mûvei témáját és a szerep-
lõket, s így beavatott bennünket a regényírás rejtelmeibe. A zseniség kérdéseit is fejtegettük közösen, majd megtudtuk, miért is jó olvasni. Az Édes MunyiMunyi! címû könyvébõl részleteket olvasott fel Nógrádi, a gyerekek pedig maguk is írókká válhattak, hiszen lehetõségük nyílt kitalálni a történet folytatását. A közönség nagyon érdeklõdõ volt, a "kis regényírók" rengeteget jelent-
keztek, jobbnál jobb, ötletesebbnél ötletesebb folytatásokat javasoltak. A találkozó végén kedvezményes áron vásárolhattuk meg az író regényeit, és a dedikálás sem maradhatott el. Köszönjük az együtt töltött kellemes délelõttöt, visszavárjuk Nógrádi Gábort jövõre is! Konczné Jeszenszki Éva
Lovasverseny a Fõnix parkban Elsõ Esze Tamás lovas emlékversenyre szólt a meghívó október 14 és 15-ére a Fõnix parkba Mátészalka egyik legújabb, leghangulatosabb "lovasparadicsomába". Aki járt már a Keresztcsárdánál, Dr. Ungvári Zsigmond és Dr. Ilku Magdolna fantasztikus birtokán, tudta, remek hétvégére lesz kilátás ezúttal is. A Hunor Sportegyesület által jegyzett pro-
gramsorozat minden várakozást felülmúlt, s versenyzõk, felvonulók, drukkerek, bámészkodók igazán nagyszerûen érezhették magukat. Volt díjlovaglás, - ami egyben a megyei bajnokság hetedik fordulója -, aztán kezdõ és haladó kategóriában ügyességi versenyszám, ugróstílus bírálat és military terep ugratása. Vasárnap parádés fogathajtó
akadályverseny láthattak az érdeklõdõk, majd a kuruc bandérium bemutatójában gyönyörködhettek. Íjászok mutatták be tudásukat, s volt síkverseny is a "Rákóczi hadnagya" címért. Ritka látványosságban lehetett részük azoknak, akik nem sajnálták az idejüket, hiszen a program végén sor került méneshajtásra, s a nagyecsedi Czine Gyula híres "Lápi ötös"
bemutatójára is. Hadd ajánljuk minden mátészalkainak, környékbelinek, s idelátogatónak figyelmébe ezt a nagyszerû, több mint hatvan hektáron elhelyezkedõ lovas-centrumot, ahol kulturális rendezvények lebonyolítására is nagyszerû lehetõség van. Egyesületünk szabadtéri rendezvényeinek is egyik lehetséges helyszíne lehet majd ez a kedves, barátságos hely.
EGYESÜLETI HÍREK
Kovácsné Kiss Csillának csodálatos elõadásában hangzanak el régi és új versek. - 2007 tavaszán Kepes András a neves televíziós személyiség jelenlétében kerül majd aláírásra az az újabb három évre szóló támogatói együttmûködés, amelyet a város tekintélyes vállalkozói, vállalkozásai kötnek egyesületünkkel. A Szatmári Múzeumban sorra kerülõ eseményen jelen lesznek városunk vezetõi, Mátészalka kulturális közintézményeinek irányítói és a partner szervezetek képviselõi is. - Egyesületünk segítségével si-
került egy elektromos zongorát vásárolni a Szatmári Múzeum részére. A hangszer felavatására is sor került október 9-én, amikor Dobay Zsuzsa festõmûvész kiállításának megnyitóján Pénzes Máté az Unicum Plus Band együttes tagja játszott népszerû dallamokat. - A Halmozottan Sérültek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szülõszövetsége rendezett gyûjtést a legelesettebbek számára karácsony közeledvén. Egyesületünk tagja a közismert és népszerû gyógytornász Nagy László koordinálásával a Kálvin János Református Általános
Iskola és a Képes Géza Általános Iskola tanulói vállaltak szolidaritást elesett társaikkal. Egyesületünk könyvcsomagot ajánlott tombolatárgyként a szervezet által rendezett jótékonysági estre. - Oláh András, Mátészalkán élõ költõ Fagyöngy és jégcsapok címû, nemrég megjelent kötetének versei ihlették meg Szendi Ágnes Esztergomban élõ zeneszerzõt, elõadómûvészt, aki mûvét október 6-án mutatta be az Óbudai Társaskör koncerttermében. Az est házigazdája Tarján Tamás, a neves irodalomtörténész volt.
- Rövidesen megjelenhet a rendkívül tehetséges költõ, Kürti László legújabb verseskötete. A Parnasszus Kiadó gondozásában, Turczi István bábáskodása mellett készülõ könyv mellékleteként, egyesületünk támogatásával egy úgynevezett hangoskönyv is kiadásra kerül. A felvételek Mátészalkán készülnek Kovács Balázs és Pénzes Máté technikai segítségével. Kürti László mellett az Esze Tamás Gimnázium tanárnõjének,
