FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.4
Városi szennyvízhálózatban dolgozók kergekórral való fertőződésének veszélye – szakirodalmi áttekintés Tárgyszavak: szennyvíztisztítás; szarvasmarha-kergekór; prionfertőzés; munkavédelem; egészségvédelem.
A szarvasmarhák kergekórját, azaz szivacsos agysorvadását (Bovine Spongiforme Encephalopathie, BSE) kiváltó kórokozó lehetséges terjedési útvonalairól elegendő kutatás hiányában, viszont a jelenség hordereje által érzékenyítve sok különböző, sőt egymásnak ellentmondó közlés jelenik meg. Érdemes ezeket összevetve a szennyvízhálózat általi fertőzés elvben feltételezhető veszélyét megkülönböztetni az alkalmazottak valóságos fenyegettetésétől. Kutatási eredmények és hipotézisek A kórokozóról már 1982-ben megállapította egy Nobel-díjas kutató, hogy nem vírus, hanem egy „fehérjeszerű fertőző részecske” (proteinaceous infectious particle, prion). A szakterület akkori képviselői szinte kivétel néklül elképzelhetetlennek tartották, hogy bármilyen fertőzés felléphet és terjedhet genetikai anyag, azaz DNS vagy RNS részvétele nélküli szaporodással, ill. sokszorozódással. Az eredeti modell szerint a prion (Pi) a sejtek átviteli mechanizmusában részt vevő glikoproteinek egy proteinázoknak ellenálló szerkezeti változata, amely az idegsejtek falán található. A prionformák nem aminosav-sorrendjükben, hanem térbeli szerkezetükben térnek el az ártalmatlan glikoproteinektől (Pz), ezért nem váltják ki a BSE-vel fertőzött szervezet immunreakcióját. Az örökletes információ nélküli reprodukció úgy megy végbe, hogy a fiziológiás Pz-forma α-spirál-szerkezete a Pi-vel érintkezve átbillen annak rendellenes saját alakzatába. A Pi-formák ezután ellenálló oligomer szálakká tömörülnek. Egy-egy sejt elhalásakor a benne levő, újonnan képződött prionok, még tisztázatlan mechanizmus szerint kiválnak, az idegsejtek elpusztulása nyomán pedig „lyukak” képződnek, amelyek a központi idegrendszer degenerálódását, „szivacsosodását” okozzák.
A szivacsos agysorvadás változatai A legrégebben ismert szivacsos agysorvadás a juhon és kecskén Európában 200 év óta fellépő kergekór, amely koordinálatlan járást és viszketést okoz. Az állatok kínos vakaródzás közben kitépik a szőrüket, innen a betegség angol neve, scrapie (to scrape = vakarni). Ugyanezen kórokozó egy-egy változata megfertőzhet – tenyésztett nyérceket, – szarvasokat és – macskákat is. Emberi prionbetegségként tartják számon – a Gerstmann-Sträussler-Scheinker-szindrómát (GSS), – a fatális familiáris insomniát, FFI (vagyis öröklődő halálos álmatlanságot), – a Creutzfeldt-Jakob-kórt (CJK vagy CJD) és – ennek egy újabban fellépett változatát (vCJK, vCJD), valamint – a „kurut”, amely egy pápua törzs kannibalizmusának következménye volt, és halottaik agyvelejének rituális megevésével felhagyva megszűnt. Ezek azonban a CJK és a kuru kivételével, örökölhető genetikai rendellenességek következményei, sőt 15%-ban még a CJK is örökletes vagy sebészi beavatkozás okozza. Ugyancsak a mozgáskoordinálás, továbbá a beszédkészség és -értés elvesztésében nyilvánul meg. A betegség 60 év felett lép fel 1:106 gyakorisággal, és 6–12 hónap alatt halállal ér véget. Más neurodegeneratív betegségek: – Parkinson-kór, – laterális (oldal-) szklerózis (a gerincvelő mozgásirányító idegsejtjeinek sorvadása) – Alzheimer-kór kialakulását is prionok – bár a Pi-től eltérő PrP-típusú fehérjék – részvételéhez kötik. A Creutzfeldt-Jakob-kór klasszikus megjelenése és a BSE között nincs bizonyítható összefüggés. A bejelentési kötelesség 1994. évi bevezetése óta Németországban 369 esetet regisztráltak. 1995 óta, főleg Nagy-Britanniában és fiatalok körében szaporodnak a szivacsos agysorvadás új formájának, a vCJK-nak az előfordulásai, amelyre – ellentétben az ismert CJK domináns mozgászavarával – jellemzők a kezdeti depresszió, apátia, a kifejlett szakaszban a szellemi képességek elvesztése és izomrángások. A halál 8-22 hónap alatt következik be. Nagy-Britanniában 1995 és 2001 között 83 elhalálozást jelentettek. A prionfertőzés lehetőségei Mára bebizonyosodott, hogy a betegséget fertőzött állati termékek, főleg belsőségek és borjúhús fogyasztása terjeszti. Baromfi, sertéshús és hal
okozta fertőzés nem mutatható ki, megjegyzendő azonban, hogy ezek az állatok a vágásig, ill. fogyasztásig messze nem érik el a kritikus 30 hónapot. A veszély ennek ellenére nem zárható ki az állati liszt mint takarmány használata miatt. Mivel vegetáriánusok is megbetegedtek vCJK-ban, bizonyos, hogy nemcsak állati termékek terjesztik a kórt. Az egyik magyarázó elmélet szerint emberek és szarvasmarhák azért betegednek meg, mert egy rovarirtó mutációkat idéz elő a szervezetek saját ártalmatlan prionjaiban. Ez a peszticid, a Phosmet márkanevű szerves foszfát rezet von ki a szervezetből, ami mangán felvételével pótlódik, s ez a túladagolt mangán váltja ki a kóros mutációt. Az EU fogyasztóvédelmért és élelmiszer-biztonságért felelős bizottsága hivatalosan megállapította az összefüggést a Phosmet és vCJK között. Ezt az állásfoglalást alátámasztja, hogy Nagy-Britanniában 1982-ben törvény rendelte el a szer használatát és ahol tömegesen bevetették (a közép-angliai Leicester-grófság területén), ott volt a legtöbb vCJK-megbetegedés, 1998-tól 2000-ig öt halálesettel, 19 és 35 éves életkorban. A szokásos emberi érintkezés, a családi együttélés nem közvetíti a kórokozó prionokat. Veszélytelen a vér- és vérkészítmények beadása is, nem kapták meg a CJK-t azok sem, akik utóbb megbetegedett személyektől kaptak vért, így a hemofilia (vérzékenység) sem növeli az érintettek kockázatát. Fertőzést okozhatnak viszont olyan orvosi beavatkozások, mint betegek gerincfolyadékának befecskendezése, (liquor-injekció), emberi hipofízisből származó növekedési hormon beadása, szaruhártya vagy agyhártyaátültetés. Megjegyzendő azonban, hogy CJK-betegek vérének transzfúziója patkányokon szórványosan előidézte a betegséget. A kutatás tisztázta, hogy a kórokozó prionok a táplálékkal kerülnek a szervezetbe és nem bomlanak el az emésztőrendszerben, de nem világos, hogy miképpen jutnak a bélfalon át a véráramba (s vele az agyvelőbe). A prionokat valószínűleg mind a nyirok-, mind az idegrendszer szállítja, a kettő közötti „átjárás” ugyancsak tisztázatlan. Ismeretes viszont, hogy a prionok elsősorban a felső gerincvelőben és az agytörzsben tömörülnek, ott, ahol az emésztőszervekkel érintkező idegek be-, ill. kilépnek. Így elképzelhető, hogy a kórokozó útja – a veszettség vírusáéhoz hasonlóan – a perifériás idegrendszeren át vezet az agyba. Egy másik feltevés szerint a prionok a vérárammal, fehérvérsejtekhez tapadva vándorolnak „végcéljuk” felé. Beteg marhák vérében ezideig nem találtak BSE-kórkozót, de ez a kevéssé érzékeny kimutatási módszereknek is tulajdonítható. Prionok a szennyvízben A vágóhídi adatok alapján brit kutatók évi 100 erősen fertőző marha levágásával számolnak, és a szokásos daraboló, öblítő stb. műveleteket figyelembe véve azzal, hogy évente 1 kg agy- és gerincvelő jut a szennyvízbe, ami a táplálékfelvételen keresztül mintegy 5000 halálos fertőzéséhez elegendő. A
„robusztus” prionok ugyanis túlélik a szennyvíztisztítás folyamatait, és az eleveniszapban leülepedve a rothasztást is. Ezért a német Északrajna-Vesztfáliatartományban egy 2001. évi rendelet megtiltja olyan szennyvíziszap talajjavító felhasználását, amely vágóhídi szennyvíz maradékát is tartalmazza. A Pi-prionoknak – a Pz glikoproteinekkel és más fehérjékkel ellentétben – nem ártanak sem az anyagcsere fehérjebontó enzimjei, sem az egyébként roncsoló, denaturáló vagy inaktiváló hatású, 300 °C-os hevítés, a pH-változás, a 10%-os formaldehid, a nátronlúg vagy tenzidek. Eszerint a fertőzés forrásai lehetnek a szennyvizen keresztül a húsból vagy csontból állati lisztet, továbbá fehérjehidrolizátumokat előállító üzemek, bőr- és zselatinágyak. Szakszerű munkavégzéssel gyakorlatilag a csatornahálózat és a tisztítóművek szennyvízhez kapcsolódó feladatokat ellátó dolgozóit sem fenyegeti a prionfertőzés veszélye. Nagy-Britannia Környezetvédelmi Hivatala szerint ennek esélye 1:106. Összehasonlításul az elhalálozás valószínűsége – a rákban 1:300, – a közúti balesetben 1:10 000, – vasúti szerencsétlenségben 1:500 000 évente. Ezen túl a kutatók nem zárják ki, hogy bizonyos szükséges génkonstelláció folytán 100 fertőzött ember közül csak 40 betegedik meg CJK-ban. A szennyvízzel esetleg érintkező munkások védelmében azonban figyelembe kell venni, hogy ismert ugyan egyes prionbetegségek ID50-értéke (az a kórokozó mennyiség, amelynek a szervezetbe jutása után a befogadók fele meghal, azaz kb. 0,1 g fertőző priontartalmú anyag), de nem ismert a minimálisan szükséges kórokozószám. Még a Nobel-díjas felfedező szerinti „worst-case”hipotézis alapján sem lehet elméletileg kizárni, hogy a fertőzéshez egyetlen prion is elég. Fertőzési utak A szennyvízhez kötött munkát végzőknél elvben az alábbi fertőzési útvonalakkal kell számolni: – Szájon át (orálisan) az említett módon elméletileg elsődleges a fertőzés lehetősége, a gyakorlatban a munkavédelmi előírások révén nincs realitása, és a szakirodalomban sincs erre utalás. – A szakirodalom elveti a bőrön keresztüli prionfertőzés esélyét is. – A bőrsérülés útján (az emésztőrendszer megkerülésével) történő, parenterális fertőzéssel kapcsolatban a német Robert-Koch Intézet úgy foglalt állást, hogy a vér- és vérkészítményekkel folytatott kísérletekből nem lehet az átvitel elméleti kockázatáról érvényes ítéletet levezetni, mivel • az agyvelő beoltásának hatékonysága nem hasonlítható össze a vénába vagy izomba adott injekcióéval, • különböző fajok beoltása nem engedi meg a biztos összehasonlítást és csökkenti a kimutathatóságot,
• túl csekély az alkalmazott mennyiség. A német Szövetségi Munkaügyi Minisztérium biológiai munkaanyagokkal foglalkozó bizottsága 2000-ben azt javasolta az iparfelügyeleti hivataloknak és a szakszervezeteknek, hogy szúrt vagy vágott sérülés mellett, veszélyes anyagokkal (ezúttal szennyvízzel) való érintkezős esetén írja elő a sebek 2,5%-os nátrium-hipoklorit-oldattal öt percig tartó fertőtlenítését. – Bár a prionfertőzést az orr- és a szemnyálkahártyán át kísérletileg megállapították, a biológiai biztonság svájci szakbizottsága „csekélynek” minősíti az aeroszolos fertőzés kockázatát. Munkavédelmi rendszabályok A szennyvízzel kapcsolatos területen aeroszol hatásának kitéve, de kórokozókkal nem célzottan dolgozókat a biológiai anyagokra vonatkozó német rendelet a 2. és 3. rizikócsoportba sorolja. A fertőzést a szennyvízben esetleg jelen levő BSE-kórokozókkal biztonsággal megelőzi, ha az érintettek betartják az alábbi rendszabályokat: – szennyvízzel, iszappal vagy rostélyon felfogott anyaggal való érintkezéskor higiénikusan tartott, vízhatlan védőruházat, csizma és kesztyű viselése, – P3-légzésvédő viselése nagy, közvetlen vagy aeroszol-expozíció, pl. karbantartás, különösen csövek, szivattyúk stb. nagynyomású vízöblítése alkalmával, – bőrsérülések azonnali ellátása, – hegyes, éles tárgyak eltávolítása szerszámmal, – külön szekrény az utcai és a védőruházatnak, – zuhanyozás és ruhacsere a munkahely elhagyása előtt. (Dr. Boros Tiborné) Pullmann, R.; Pehl, B.: Literaturrecherche zur Einschätzung des Gesundheitsrisikos durch BSE für die in öffentlichen Abwasseranlagen arbeitenden Menschen. = KA-Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall, 48. k. 11. sz. 2001. p. 1580–1584. Marotzki, S.: Bioanalytik des BSE-Erregers. = CLB Chemie in Labor und Biotechnik, 52. k. 5. sz. 2001. p. 164–167.
HÍR Csökkent a munkahelyi halálesetek száma 2000-ben 2000-ben 5915 halálos munkahelyi balesetet jelentett az USA-ban a BLS (Bureau of Labor Statistics), ami 2%-os csökkenést jelent l999-hez viszonyítva, holott a foglalkoztatás nőtt az elmúlt évben. A legtöbben – 852-en – a teherautó-vezetők közül haltak meg, de a legnagyobb halálozási arányt az épületasztalosoknál tapasztalták, 1000 dolgozó közül 1,2 vesztette életét a munkahelyen. A halászoknál az arány 1,1 1000 dolgozónként, a pilótáknál ezerből egy. Az építőiparban az elmúlt évben igen nagy volt a halálos balesetek száma, de összességében 3%-kal csökkent.
A foglalkozással kapcsolatos gyilkosságok száma hat év óta először emelkedett, 651ről 677-re. Azon gyilkosságok száma, amelyek motivációja rablás volt, 225-ről 291-re emelkedett. A fehér és fekete munkások halálos balesete kevesebb volt 2000-ben, de a spanyol és latin munkások körében nőtt. A férfiak halálos balesete közel 3%-kal csökkent, a nőké kissé emelkedett. Átlagban naponta 16 munkás szenvedett halálos balesetet. Az államok közötti statisztikát tekintve, 33 államban és Columbia körzetében kevesebb volt 2000-ben a halálos baleset, a déli államokban tapasztalták a legnagyobb számokat. (Occupational Hazards, 63. k. 11. sz. 2001. p. 23.)
