Vajon kerülünk-e valaha is olyan helyzetbe, amikor ha nem is a fotelünkben, de az

Bevezetõ

Íme, a törvény elõkészület

V

ajon kerülünk-e valaha is olyan helyzetbe, amikor ha nem is a fotelünkben, de az íróasztalunknál ülve egy pillanatra elégedetten hátra dőlünk, és azt mondhatjuk, hát elkészült! Elkészült egy olyan törvény, ami végre valóban a magyar művelődést szolgálja, hogy az érte tenni akarók – ennek segítségével – nem ütköznek folyton falakba, nem söprik le őket, nem érzik magukat elhagyottnak, mellőzöttnek, akiknek nemcsak a hatalommal kell a maguk csatáját megvívniuk, hanem az egyébként egy ügyért fáradozók egymásnak feszülésével is. Ennél sokkal többet talán nem is lehetne várni egy törvénytől. Nincsenek illúzióink, hiszen – mint minden emberi létesítmény –, ez sem lehet soha tökéletes, s mindig van és lesz is mit javítani, alakítani rajta. De ha a törvény már azt lehetővé teszi és szavatolja, hogy a nemzeti kultúra és művelődés már többé nem magára hagyott, hanem megfelelő figyelmet és támogatást kap, hogy a hivatal is tisztában van annak fontosságával, és érte mindent megtesz. Például, hogy a sokszínűség elismerésével szabályoz, s elejét veszi a szét­ húzásnak és marakodásnak, a pozíciókkal való visszaélésnek – akkor valóban azt mondhatjuk, szabad az út. Teheti tisztességgel a dolgát a könyvtáros, a közösségi művelődés szervezője, a népfőiskolai szakember, a népművész, a tudós – és mindenki más, aki szívén viseli a magyar kultúra és művelődés helyzetét, jövőbeli sorsát. Sokan, akik a Magyar Népfőiskolai Társasághoz tartoztunk már 1997-ben is, azt hittük, hogy a törvény elfogadása kiemelkedően fontos évként fog bevonulni a magyar népfőiskolák történetébe, mert a megszületett közművelődési törvény végre a népfőiskoláknak is szólni fog. A két háború között virágzó népfőiskolák törvényelőkészítői munkáját a háború kitörése akadályozta meg. 1997 után a kijózanodás persze hamar megtörtént, de az okozott trauma máig is tart. Született egy olyan törvény, ami nemcsak a népfőiskolákat fokozta le, de lényegében senkinek – akinek szólnia kellett volna – nem szolgált jól. Most úgy néz ki, lehetőséget kap a szakmai közvélemény és a törvényhozás, hogy ezt a súlyos hibát helyrehozza és új törvényt/törvényeket alkosson. Ennek a sikerességét szeretnénk elősegíteni mostani lapszámunknak a törvénykezés fejezetében közzétett írásokkal, amelyek röviden felidézik a szabadművelődési időszak máig el nem évülő, sőt követendő értékeit, az 1997-ben elfogadott közművelődési törvény kirívó hibái és hiányosságai közül néhányat. Lapszámunk felidéz egy kitörési kísérletet 2009-ből, amikor a Magyar Népfőiskolai Társaság kidolgozta a szabadművelődés új intézményrendszerének javaslatát, egy új törvényhez és azt Művelt nép – emelkedő ország címen közzé is tette. S végezetül közöl a fejezet egy tanulmányt Sz. Tóth Jánostól „Még mindig a „népi társadalomban” maradt a legfőbb ép erő” címmel, amelyben a leendő új törvény számára fogalmaz meg ajánlásokat. Hogy megint mindez nem lesz-e haszontalan fáradozás és a nemzeti kultúra érdekeit az érdekcsoportok helyzetei, és helyezkedései akarják a maguk képére összemorzsolni, amellyel akkor el értékteleníthetik az egészet – még nem tudni. A tét óriási, hiszen egy ilyen alapvető ország átalakítás során, ha a köz művelődése vesztes lesz, akkor az ígéretes átalakulás egésze kerül megint veszélybe. Szeretnék felidézni egy 1997-ben megfogalmazott kijelentésünket, ha tetszik figyelmeztetésünket, ami így visszatekintve – ismerve a közművelődési törvény életképességét, szakszerűségét, elfogadottságát, hasznosságát – nagyon találó volt: „Bizonyos vélemények figyelembe vétele nélkül is lehet jogerős törvény egy tervezetből, de hosszabb távon a társadalom issza meg a levét az esetleges hiányoknak, amelyeket így elszenved, s a törvény haszna pedig nagymértékben attól függ majd, hogy a társadalom csoportjai mennyire tudják a magukénak”. Lapszámunk törvénykezési fejezeteit, mint az egész lapot is ajánlom szíves figyelmükbe.

„

Minden gondolatunk, minden tervünk azt célozza: hogy lehetne benneteket vidámabbá, életrevalóbbá, műveltebbé, derekabbá tenni. Karácsony Sándor

Mihályfi Márta szerkesztõ 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 1

Törvénykezés

Törvénykezés

Réthelyi Miklós: a népfõiskola elkötelezett hazafiakat nevel Sárospatak, 2011. november 5., szombat – A népfõiskolák jelentõségét, a szabad mûvelõdési, felnõttoktatási forma idõtálló és példaadó intézményét méltatta Réthelyi Miklós nemzeti erõforrás miniszter szombaton, Sárospatakon abból az alkalomból, hogy a magyar népfõiskolai mozgalom bölcsõjeként számon tartott Sárospataki Népfõiskola hetvenöt évvel ezelõtt kezdte meg mûködését.

A

miniszter úgy fogalmazott: a nép­ főiskolai mozgalom a hit, a haza, a haladás eszméire épül, elkötelezett hazafiakat akart és akar nevelni. Az 1936ban indított mozgalmat 1948-ban a kommunista hatalom egyetlen tollvonással megszüntette, a diktatúra ideológusai sze­ rint túlzottan magyar és hazafias eszméket hirdetett – tette hozzá. Réthelyi Miklós elmondta: NyugatEurópa több országában törvény sza­

2 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

bá­lyozza és biztosítja a népfőiskolai munkát, Magyarországon ez azonban még hiányzik. Törvényi szintén csupán a népfőiskola fogalma van meghatározva, a törvény átdolgozása napirenden szerepel – tette hozzá, megjegyezve: az ügyet sürgeti, hogy az új önkormányzati tör­ vény megjelenése után a szaktörvényekben tovább kell rendezni a múzeumok, a könyvtárak, a közművelődési intézmények jövőjét.

Ezért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által létrehozott munkabizottság kifejezetten a közművelődési fejezet megújításán fáradozik, ebben képviseletik magukat a népfőiskolai szövetségek is – hangsúlyozta Réthelyi Miklós. A szaktárca vezetője Németh Lászlót idézve azt mondta: a műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell, a műveltség a helytállás segédeszköze, a műveltség nem ruha, ám mégis öltöztet, ki-ki ízlése szerint ölt magára ruhát, ugyan­úgy választ magának a könyvtárban Illyés Gyula-, Németh László- vagy éppen Babits-kötetet. Németh László gondolatait folytatva úgy fogalmazott: „ismeretanyagok nélkül képtelenek lennénk boldogulni a világban”. A sárospataki református kollégium pedagógusai közül a népfőiskola 1936-os elindításában kiemelkedő szerepet vállalók közül Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán professzorokat emelte ki Réthelyi Miklós. Mint mondta, „Újszászy Kálmán szerint csak ahol az evangélium van, ott beszélhetünk ember és hivatás, ember és nemzet, valamint ember és anyaszentegyház olyan kapcsolatáról, amely a népfőiskoláknak egyedül biztosíthat teret”. Jelenleg Magyarországon egyebek mel­lett a Lakiteleki Népfőiskola, a Ma­ gyar Népfőiskolai Kollégium, a Ma­ gyar Népfőiskolai Társaság, az Örökség Népfőiskolai Mozgalom, valamint ezen szervezetek keretein belül számos helyi kezdeményezés végez népfőiskolai munkát – sorolta a miniszter. Réthelyi Miklós örvendetesnek nevezte, hogy a hit, a haza és a haladás eszmeisége nemcsak az anyaországra terjed ki, hanem a Kárpát-medence egészére, sőt azon túlra is. Fontos feladatunk, hogy az eddigieknél is szorosabb együttműködést alakítsunk ki a határon kívül került nemzetrészek népfőiskoláival – tette hozzá. Sárospatakon 1986-ban született újjá a valójában soha meg nem szűnt, de a 70es évek óta csupán az öreg népfőiskolások találkozóin élő népfőiskola, amelyet egy független értelmiségiekből álló csoport a Comenius Tanítóképző Főiskola védőszárnyai alatt indította újra.

Ajánlás négy tételben a közmûvelõdést megújító törvénykezés elé 1. tétel:

A szabadmûvelõdés korszaka Levéltári anyagok

Karácsony Sándor „A népművelésben más műveli a népet, a szabadművelődésben maga művelődik a nép – ahogy igénye és kedve tartja” Új Szántás, 1947 A szabadművelődési tanácsok a 720/1946 ME. Sz. rendelet alapján alakultak meg. Feladatuk az iskolán kívüli nevelés­ ügy igazgatása volt. Az ország területe szabadművelődési kerületekre oszlott. Minden vármegye és törvényhatósági jogú város területe egy-egy szabadművelődési kerületet alkotott, élükön a vallás- és köz­ oktatásügyi miniszter által kinevezett felügyelők álltak. Első elnöke Karácsony Sándor lett. ……….. A szabad művelődés célja elsősorban az iskolán kívüli felnőtt lakosság művelődése volt. Ennek legelterjedtebb formája a szabadoktatás volt. Ezeknek a szabadiskoláknak nem volt részletesen megszabott tananyaguk, mindig a helyi hallgatóság igényeihez igazodtak. Bizonyos tárgyak tanítása azonban mégis kötelező volt: a férfiak számára a természettudományi, földrajzi ismeretek, a mindennapi életben fontos számtani és mértani ismeretek, gyakorlati egészség­ tan, társadalmi ismeretek, közegészség­ ügy, demokrácia polgári jogai és kötelességei, irodalom, művészet és történelem. A rendelet alsó-, közép- és felsőfokú szabadiskolát engedélyezett, de a különböző műveltségi fokon állóknak külön tanfolyamot rendeztek.

A szabadiskolák mellett léteztek un. közműveltségi tanfolyamok, amelyek elég változatos jellegű témakörökben jelentkeztek: alapismereti, nőnevelés, gazdaság, háziipar, előadóképző, csuhéjfonó, szabásvarrás, stb. A tanfolyamok mellett lehetőség nyílt műkedvelő előadások megtartására is. Ezek főleg a helyi lakosság kulturális igényeit elégítették ki aktivizálva a falvak fia­ tal lakosságát. Zala Vármegye Szabadművelődési Felügyelői Hivatalának Nagykanizsai Körzete iratai 1948-1949 Zala Megyei Levéltár Vannak, akik aszerint mérik egy nemzet műveltségét, hogy mennyi szappant fogyaszt. Én aszerint mérem, hogy melyik nemzetnek van több iskolája. Úgy látom, hogy a városi nép azért műveltebb, mint a parasztság, mert számára hozzáférhető az iskola. Az iskoláikra fordított összeg dúsan kamatozik a jövőben és a falusi ós tanyai iskolák számának gyarapításával érhetjük el azt, hogy a parasztság kultúrája emelkedjék. Végezetül beszélnem kell a szabad­ művelődésről. Ha a költségvetést nézzük, meg kell „állapítanunk, hogy az erre előirányzott összeg igen kevés és még kevesebbnek tűnik, ha összehasonlítjuk a művészi célokra előirányzott összegekkel. Nem akarok itt a számkülönbözeteknek és mennyiségeknek vizsgálatába bocsátkozni, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy akit ez a dolog érdekel, nézze meg a költségvetésben, hogy mekkora az az összeg, amelyet a Nemzeti Színház, vagy a Magyar Operaház kap és mekkora az az összeg, amelyet a szabadművelődés kap. Én mint a szabadművelődési tanács egyik tagja, látva azokat a buzgó törekvéseket, amelyeket a szabadművelődés kifejt, szükségét látom annak, hogy itt az országgyűlés színe előtt felhívjam a kultuszminiszter úr figyelmét arra, aminek előadásával a szabadművelődési tanács megbízott és amit tőlem, mint országgyűlési képviselőtől a szabadművelődési tanács joggal elvár. Igen t. Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a szabadművelődés új utakon

halad, különösképpen pedig arra, hogy a népfőiskolák, illetőleg a kultúrházak a szabadművelődés eredményes munkájának legelső feltételei, erre a célra külön rovatot kellene beállítani a költségvetésbe, (He­ lyeslés a kisgazdapárton.) még pedig olyan­ formán, hogy megyénként minden évben legalább egypár népfőiskolát és néhány kultúrházat lehessen felállítani. Rendkívül fontos lenne az önálló ügyvezetői kar kiképzése. Erre okvetlenül szükség van és erre okvetlenül áldoznia kell az államnak. Támogatom Kállai barátomnak azt a kijelentését, hogy a mai szabadművelődési kar nem megbízható. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ezt nem lehet mondani!) Minden­ esetre ehhez pénz kell, amire a költségvetés fedezetet nem biztosít, ha valóban azt akarjuk, hogy a parasztság művelődjék, akkor a szabadművelődést minden eszközzel támogatni kell. ……….. Elengedhetetlenül szükséges tehát népünk műveltségének emelése, országunk szellemi, lelki újjáépítése. Ennek érdekében a szabad-művelődés további tervszerű, intézményes, a magyar nép lelkiségének, nemzeti, népi, erkölcsi, kulturális igényeinek és szükségleteinek tiszteletben tartásával való fokozatos kiépítése. Az országgyűlés 52. ülése 1948. évi február 24-én, kedden

2. tétel:

A közmûvelõdési törvény megszületése

Magyarországon elõször törvényi elismerés A Magyar Népfőiskolai Társaság több éves, kitartó küzdelmének eredményeként Magyarországon először, az Országgyűlés 1997. december 9-i ülésén előterjesztett, közművelődésről szóló törvényben elismerésre kerültek a népfőiskolák. 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 3

Törvénykezés

Törvénykezés

Mi, akik ismerjük a magyar és nemzetközi népfőiskola történet elmúlt 150 évének és jövőjének társadalmi jelentőségét, nagyra becsüljük ezt a szerény eredményt. (Idézet „Az újjászületés krónikája” című kötetből, Budapest, 1998. 385. lap) A Magyar Népfőiskolai Társaság (MNT) képviselői folyamatosan részt vettek az Országgyűlés törvényelőkészítő bizottsági ülésein és javaslatok sorát terjesztették elő. Az akkor ellenzéki Dobos Krisztina és Takács Péter MDF-es valamint Sasvári Szilárd FIDESZ-es képviselők támogatták az MNT előterjesztéseket. Mivel a folyamat végén azt tűnt ki, hogy a népfőiskola mégsem kerül be a törvénybe az MNT nyilvános nemzetközi petíciókat indított el. A nemzetközi szakmai szerveztek egy csoportja úgy döntött, hogy a Dán Munkásművelődési Szövetséget kéri fel a tiltakozás eljuttatására a magyar kormány képviselőinek, mindenek előtt Magyar Bálintnak és a miniszterelnöknek. Az 1997 október 13-án kelt levél megtalálható Az újraszületés krónikája c. kötetben (382. old.) Az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottsága ennek kapcsán berendelte az MNT képviselőjét egyik ülésére és azzal fenyegette meg, hogy eljárás indul ellenük az ország lejáratása és megrágalmazás miatt. A Társaság 1997. december 9-én tartott győri közgyűlésén a tiltakozást benyújtó dán szervezet Tessedik Sámuel díj kitüntetésben részesült, amit képviselője, Arvid Stück személyesen vett át. A közgyűlés itt határozott a határon túli szervezetek egyenlő tagsági lehetőségéről és erről közleményt hozott nyilvánosságra. Ezt követően a Társaság nagy erővel fogott hozzá ahhoz, hogy a törvény végrehajtásához minden segédeszközt megte­ remtsen.

Útmutató a törvényhez Minden törvény csak annyit ér, amennyit a polgárok a maguk érdekei alapján belőle felismerve és általa érvényesíteni akarnak és tudnak. A gyakorlati útmutatás csak keretet vázolhat föl, melyet a helyi társadalomban a kezdeményező polgároknak és közösségeiknek, s a közhatalom helyi megtestesítőinek, valamint a szak-embe­ reknek kell közösen, együttműködésben kialakítaniuk és megvalósítaniuk. A létrejövő gyakorlati megoldások tehát sokkal gazdagabb képet fognak mutatni, 4 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

s e jövőbeli tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése és közzététele vezethet csak el az útmutató tovább-gondolásához, ki­ egészítéséhez, folyamatos fejlesztéséhez.

A törvény-elõkészítés hátterérõl, a törvény értékérõl Azért kell szólnunk a törvény általános megítéléséről, nehogy bárki abba a hibába essen, hogy az elfogadott törvényt bármilyen formában túlértékelje, vagy leértékelje. Az intézmény- és főállású népművelő-központú, illetőleg a civil társadalom irányába nyitó, intézményreformot képviselő két fő megközelítés közül az utóbbi volt az erőtlenebb, s a közművelődési–felnőttoktatási szakmai körökben ma lényegében még nincs is megfogalmazva a közművelődés nemzeti fejlesztésének átfogó polgári koncepciója. Ilyen értelmű önszerveződő, érdekérvényesítő képessége pedig a tör­ vény előkésztésében nem volt sem a szakmai közvéleménynek, sem a civil társadalomnak A törvény közművelődési részét helyesebb lenne művelődési otthoni törvénynek nevezni mivel az, távlati prog­ ramadás helyett, főként a hagyományos intézmények megerősítését helyezte előtérbe. Ezt hangsúlyosabbá tette az a körülmény, hogy a tárca döntése alapján a teljesen eltérő szabályozást igénylő (valóban „intézményes” sajátságokkal rendelkező múzeumi, levéltári, könyvtári) szakterületekkel kerül egy törvénybe a közművelődés, miközben annak egyik elsődleges sajátossága az egyének és az állampolgári közösségek és szervezetek benne játszott kulcsszerepe. Az intézmények érdekeit joggal képviselőket – függetlenül az álláspontjuktól – ez abba a kényszerhelyzetbe szorította, hogy a művelődési otthonok és főállású szakmai alkalmazottaik más intézményekkel való egyenrangúságát és annak „szakmaiságát” kellett alátámasztaniuk. A csapdát csak a civil szektor irányába történő, bátor intézmény-reform és nyitás szakszerűségével lehetett volna áthidalni. A mai hivatás- és politikai köztudatban ez még nem eléggé világos és határozott, országos álláspont. Az érintettek folytonosan azt hangsú­ lyozták, hogy az intézmények és a munkatársaik a fontosak, (ami így igaz), s hogy a civil szervezetek is csak akkor tudnak fejlődni, ha intézményi háttér áll mögöttük. Azon az alapon helytelenítették az intézmények és a társadalmi szervezetek szembeállítását, hogy mindenképpen az

intézményeké az elsőbbség. Az a polgári közhely kevesebbszer jutott felszínre, hogy az egész tevékenység és intézményrendszer tulajdonképpen az állampolgárok pénzéből és értük van, s más értelme és haszna nincs is az egész közművelődésnekfelnőtt-oktatásnak. Az adott társadalmipolitikai helyzetben tehát elsikkadt az a lehetőség, hogy a mai európai normák szerinti, a polgárok irányába nyitott, maradéktalanul nemzeti érdekeket szolgáló és demokratikus törvény szülessen. Ez majd az európai integrációs jogharmonizáció vitorlájával, a társadalmi akaratnyilvánítás hátszelében kerül újra napirendre, amikor ezeket az elvi hiányosságokat nemzeti és európai érdekből ki kell majd igazítani. Jelenleg az lehet program, hogy a törvény­ kezési hajrában kivívott és jóváhagyott jogi kereteket az önkormányzatok és a tár­ sadalom hogyan tudja kihasználni a maga mozgásterének növelése és érdekei jobb érvényesítése érdekében.

A közmûvelõdési helyzetkép néhány eleme és a válaszlehetõségek A közművelődés–felnőttoktatásban a formális oktatatási és képzési intéz­mé­ nyek­kel szemben, egyebek között már a világbanki szakértők is a nem-formális és informális művelődési és tanulási formák fontosságára hívják fel a figyelmet. Brit kutatók szerint a formálisan intézményesült képzési tevékenység csak a jéghegy csúcsa, mert a szakemberek csak az általuk látható tantermekről, műhelyekről, konferenciákról beszélnek. Megállapításuk szerint száz tanulási programból húszat terveznek a szakemberek, 80-at maguk a tanulók, művelődők, és nem hivatásos programszervezők. A civil szervezetek világának növekedése és globalizációja elindult.

A válaszlehetõségek A mai magyar társadalomban olyan közművelődési és felnőttoktatási tevékeny­ ségformákat kell kifejleszteni, amelyek legyenek akár ismeretterjesztő, művészeti, népművészeti és bármely közösségi mű­ velődési és népfőiskolai tevékenységek, módszereiket és intézményesülésüket tekintve a legfontosabb életproblémákból és szükségletekből kell kiinduljanak. Ez a megközelítés változtathatja meg a hagyományos intézmény-, rendezvény- és

szakember-centrikus gondolkodásmódot, amennyiben a. teret adnak az állampolgári kezdeményezések és érdekek többnyire nem kulturális és képzési szükséglet formájában történő felismerésének és tömeges önszerveződési és művelődési tevékenységgé transzformálásának, b. az intézményi, szolgáltató tevékenység reformjának és újraértelmezésének, c. az irányítás, finanszírozás, érdekérvényesítés, szervezeti autonómiák és szakmai kompetenciák újraértelmezésének, d. a szakemberképzés és továbbképzés továbbfejlesztésének. Céljában a közösségi művelődés első­ sorban az egyéni és közösségi öntudat, a bizalom fejlesztését, a közösségi és nemzeti felelősségtudat helyreállítását és a cselekvőkészség feltételeinek megteremtését, a tanulás-művelődés örömének és technikájának elsajátítását szolgálja, s a magyar művelődés népi hagyományai­nak minden értékét a korszerű nemzeti kultúra részévé teszi. A fenti célkitűzések megvalósítását szolgáló szakmai feladatokat az életproblémákból kiindulva kell kialakítani. Példaszerűen: – tömeges az igény a munkanélküliek képzési, átképzési segítésére, a munkahelyteremtés képzési feladatai iránt, ugyan­akkor a felülről irányított bürokratikus és csak a gazdasági növekedés szempontjának alávetett megközelítés monopolhelyzete következtében a jelenlegi rendszer feltehetően pénzemésztő zsákutca; – a szociális problémák képzési, közösségi, önszerveződésen alapuló enyhítése, kezelése milliókat érintő képzési, felvilágosítási feladat; – ilyen az egészségügyi, mentális és környezetvédelmi problémák megoldá­ sának segítése is; – a deviáns ifjúsági rétegek és csoportok kezelése, általában az ifjúság közösségi és nemzeti szellemű nevelése; – előtérbe kell állítani az európai normáknak megfelelő társadalmi, szer­ vezeti, civil szerveződési technikák megtanulását, az egyházi szervezetektől a szakszervezetekben folyó munkáig mindenütt; – fontos új jelenség a modern kommunikációs technológiák, az idegen nyelvek elsajátításának elősegítése (távoktatás Interneten, a telekommunikáció térhódítása a képzésben és a multimédia eszközök betörése a min­ dennapi használatba).

Népfőiskolai Kalauz, 1998. Magyar Népfőiskolai Társaság (részletek)

Révfülöpi Nyilatkozat Az Ifjúság 2000-ben című nemzetközi tanácskozást használta fel a Társaság arra, hogy megemlékezzen a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1948 júniusában tartott országos révfülöpi szabadművelődési értekezletéről, amely a szabadművelődés állami felszámolása volt. Az erre visszatekintő Révfülöpi Nyilatkozat (MNT V. évf. 1998 2. sz.) egyebek között megállapítja: „Fél évszázaddal ezelőtt, 1848. nyarán, Révfülöpön rendezték meg azt az országos konferenciát, ahol a sztálinista diktatúra végérvényes és döntő ideológiai támadást indított a szabadművelődés alapvető elképzelései ellen. Ezzel egy olyan korszak kezdődött Magyarországon, amely több évtizeden keresztül a legnagyobb mértékű rombolást a művelődési, szellemi és erkölcsi viszonyokban vitte véghez.” A nyilatkozat aláírói fogadalmat tettek, hogy rendszeresen visszatérő tanácskozás helyszíne lesz Révfülöp, „Azzal a céllal és reménnyel, hogy a következő évtizedek a magyar nemzeti fejlődés saját történeti folytonosságának és az európai fejlődéssel való összhang visszavonhatatlan hely­ reállításának a korszaka legyen.”

Az 1997. évi CXL. törvény céljai, tapasztalatai, és megvalósulása a gyakorlatban… Vagy inkább ezek meg nem valósulása? Avagy: „Jól tudjuk, hogy minden törvény foglya annak a kornak, annak a politikai környezetnek, amelyben megszületett” „Meddig őrzi meg érvényességét egy ilyen törvény? Azt gondolom, hogy a kultúra olyan terület, amely kifejezett gyor­ sasággal fejlődik, állandó változáson megy át. Hatással van rá az életnek szinte minden terülte. A gépesítés, a moder­nizáció folyamata, de még akár egy autópálya építése is. Épp ezért meglepő számomra, hogy a törvény nem került módosításra, ki­ egészítésre, annak ellenére, hogy az érintett intézmények és szervezetek nemegy­szer emelték fel hangjukat a közművelődési törvény hiányosságaival szemben.” „Az intézményigazgató szerint, a tör­ vény­ben mindenek előtt a létszámkeret kérdése – valamint hogy milyen finanszírozás mellett biztosítható ezeknek a kulturális intézményeknek a működése – tartozik a legégetőbb hiányosságok közé, amelye­ket mihamarabb pótolni kellene. Hiszen e törvény a finanszírozás kérdésénél alig ad támpontot, amelyre hivatkozhatnának, és ami a legfontosabb, támaszkodhatnának az ilyen célt magukra vállaló intézmények és különféle szervezetek. Működésük nagyrészt az állam „jószívűségén” múlik. Ma egy közművelődési intézmény elsődleges célja a fennmaradás. Hiszen bővítésre, fejlődésre nemigen futja szűkös költség­ vetési keretükből, és sajnos néha már maga az intézmény létezése bizonyos fajta elégedettséggel tölti el az ott dolgozókat,

A Társaság 1998. évi decemberi közgyűlését Sárospatakon tartotta, ahol az újjáválasztott Országgyűlés promi­nens képviselői vettek részt és folytattak kerekasztal beszél­getést a közművelődés és a népfőiskolák fejlesztéséről. A képen (balról jobbra) Halász János, Sasvári Szilárd és Le­zsák Sándor képviselők és a kerekasztalt vezető Sz. Tóth János látható.

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 5

Törvénykezés

Törvénykezés

tudván tudva azt, hogy nap mint nap az életben maradásért küzdenek.” „Minden kutatás, megkérdezés nélkül, saját tapasztalataiból megállapíthatja az átlagos, ………… ember, hogy mit ért el a törvény, és mit nem. Idén 10 éves, és máris arról beszélnek a szakértők, hogy bizonyos részei elavultak. Arról nem is szólva, hogy néhány gondolat meg se valósult, azóta sem. Míg a múlt század közepén kibírta az ország 30 évig is, hogy ne hozzanak új törvényt …… addig a 21. században 10 év alatt elkophatnak a meglévők.” „Az 1997. évi CXL törvényről elmondható, hogy kerettörvény, mely rengeteg lehetőséget ad a kiegészítésre. Ez fennállásának tíz éve alatt beigazolódott. Számos kormányrendelet született, a törvény bizonyos részeit hatályon kívül helyezték. Módosítások sorozatával találkozhatunk tehát. Lehet, hogy merész kijelentésnek tűnik, de az alapszabályozás, melyet 1997-ben elfogadtak, elsikkadni látszik. A kiegészítő törvénykezések és más, hasonló jogszabályok azok, amelyekkel az illetékes intézmények élni próbálnak. Pedig függetlenül mindentől, sokkal jobban kellene élnie a köztudatban az 1997. évi CXL törvény­nek. Reméljük, hogy a közművelődés és annak minden része nagyobb figyelmet fog kapni a jövőben mind az állam vezetőitől, mind pedig a törvényhozóktól. Döntéseikkel pedig igyekeznek elősegíteni Magyarország közművelődésének fejlődését, színvonalának emelését.” Részletek a 10 éves törvény értékeléséhez készült interjúkból (Művelődés – Népfőiskola – Társadalom, 2007/nyár)

3. tétel:

egy kitörési kísérlet 2009-tõl

A nemzeti hagyomány kincsestára a XXI. századi magyar mûveltség alapja A definíció szerint a népfőiskola az egyes polgárok csoportjai, a helyi társadalom közössége által, felnőttek vagy felnőtt fiata­ lok részvételével, önállóan – bentlakásos, vagy nappali kurzus keretében – szervezett 6 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

közösségi és szabad művelődés. Terjedelme lehet a néhány napos, egy hetes rövid és célirányos kurzustól, a több hónapos bentlakásos, kollégiumszerű tanfolyamig. Benne a résztvevők érdekei – tanulók, tanárok – egyaránt érvényesülnek, szabályozására csak a törvényi előírások vonatkoznak, belső szabályzat, előírásrendszer csak abban az esetben él, ha ezt maga a tanulócsoport hozza létre, kívánja. Közvetlen szervezeti kereteit, független döntéseit a közösség maga alakítja ki, róla minden adatszolgáltatás önkéntes jellegű, s az is csak a szakmai, anyagi, erkölcsi, politikai támogatást és fejlődést szolgálhatja. Népfőiskolát fenntarthat bármely állampolgári csoportosulás, önálló jogi személy, egyesület, önkormányzat vagy önkormányzati szerv, intézmény, egyház, társadalmi szervezet és magánszemély is, amennyiben elfogadja a népfőiskolai gondolatot és alapelveket. Lehetőleg törekedni kell arra, hogy a népfőiskola fenntartója önálló jogi személy legyen.3 A népfőiskolai gondolat, a népfőiskolák megalakulása óta konkrét formájában többször változott, de alapértékei állandóak maradtak. Így a helyi közösség szervezése és az önszerveződés segítése, az ehhez nél­ külözhetetlen állampolgári ismeretek és a nemzeti öntudat kialakulásának segítése, fejlesztése, valamint az egyéni és közösségi társadalmi kezdeményezésekhez szükséges készségek kiformálása. Az oktatás és a nevelés kérdései mellett a népfőiskola fontos teret szentel az erkölcsi kérdéseknek, így kiemelt a szerepe a hátrányos helyzetű csoportok és térségek fejlesztésében, az ott felmerülő gondok enyhítésében.

Az autonóm személyiség és a közösségért felelõs polgár eszménye A rendszerváltás eufórikus időszakában a 80-as évek közepén, végén létrejött népfőiskolák lényegében két típusba voltak sorolhatók. Az elsőbe tartozók (elsősorban) gyakorlati segítséget kínáltak a gazdaságitársadalmi változások veszteseinek, a má­ sikban olyan emberek találtak egymásra, akik évtizedek frusztrációjaként élték meg a politikai véleménynyilvánításnak, a nemzettudat megélésének, a vallási identitás kinyilvánításának veszélyét, kockázatát. Közvetlenül az első szabad választás előtt létezett egy harmadik, erős típus is: a „közéleti, politikai fórum”, ahol a rend-

szerváltó szellemi körök képviselői járták a vidéket, ismertették a régi új értékeket, mint a pluralizmus, a többpártrendszer, a jogállam stb. A történeti fejlődés főleg az első típushoz tartozó „munkaerő-piaci esélyteremtő” kezdeményezések szerepét tartósította – függetlenül attól, hogy a kezdeményezők vallásos vagy világi filozófiával közelítettek az egyre szorongatóbb szociális kérdésekhez.4 Ezek a népfőiskolák voltak valójában a „klasszikus” (északi, skandináv és magyar) népfőiskolai mozgalom „egyenes ági” örökösei. Az, hogy nálunk a társadalmi demokrá­ cia fejlődése a 90-es évektől nemhogy szár­ ba szökkent volna, hanem csak formálisan jött létre, miközben valójában stagnált és elfajult, nem kedvezett a Bíbó István által a „szabadság kis körei” népfőiskola-típus kiteljesedésének. Meg is lett a következ­ ménye az elmúlt két évtizedben, ami a manipulálható tömegtársadalomban, a tekintélyelvű társadalomvezetés és a „felettes szerepet” vivő politikai osztály nyomasztó jelenségében nyilvánul meg. A gyakorlati, hasznos és szakmai ismeretek, információk közvetítése mellett az általános műveltség fejlesztését, az öntudatos állampolgári lét és gondolkodás kialakítását elősegítő népfőiskolai tevékeny­ ség mindemellett élt és fejlődött. De hát úgy, ahogy a pld. az 50-es évek leg­ rosszabb, rákosista éveiben is a falvak egy részében tovább működött a hittanoktatás, ahová „fű alatt” a párttitkárok is járatták a gyerekeiket. A különbség annyi volt a népfőiskolák 90-es évekbeli történetében, hogy a demokráciatanulási tevékenységet immáron csak legális, „demokratikus pénzügyi” eszközökkel mellőzték. A társadalom modernizációs kívánalmaira válaszoló művelődés-tanulás és megfelelés mellett a népfőiskola kiemelt gondot fordít a hagyományok és a nemzeti önazonosság ápolására. Ezek az elvek a népfőiskolák eredetéből és hagyományaiból következnek. Másrészt a népfőiskolák a felnőttoktatás intézmény- és funkciórendszerében, sajátosan és középpontba helyezve, a teljes személyiségre irányuló Népfőiskolai kalauz, 1998. Ezeket a 97-s tv. megszületésekor megfogalmazott ajánlásokat módosítani lehet a mai elvárások alapján. 4 Lásd az MNT 2004-ben született „A tanulás hatalma” c. küldetésnyilatkozatát www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/downloads/ a1bkuldetesmarta.doc 3

komplex hatásrendszer működtetését vállalják, hiszen a felnőttoktatás más terüle­ tein a programok viszonylag szűk, erősen szakirányultságú, pragmatikus szakkép­ zésként kezelik a felnőttoktatást és az élethosszig tartó tanulást.

Egységes nemzeti kultúra a Kárpát medencében A Kárpát-medencei magyar népfő­ iskoláknak jelentős történeti hagyományai vannak. Az erdélyi Wesselényi-féle Makk­ falvi iskolát, melynek 1836-os elindulását sokszor a hazai népfőiskola intézmény születésének tekintik. Erdő János unitárius lelkész, Balázs Ferenc kortársa, aki életét püspökként fejezte be Kolozsváron, éppen a mészkői népfőiskola-kezdeményezés kapcsán írta egyik tanulmányában: „…A népfőiskolához cselekvési szabadság és kitartó prófétalelkű emberek szükségesek. A népfőiskola múltja bizonyítja ezt! Ne várjunk mindent az államtól, vagy az illetékes hatóságoktól! Fogjunk mi magunk a munkához!” Akár az erdélyi ma­ gyar kisebbség két világháború közötti cselekvésprogramja is lehetett volna ez a kijelentés. Márton Áron, Erdély nagy katolikus püspöke sem maradt távol a népfőiskola intézményének gondolatától. Népnevelő rendszerének a kialakításában számtalan alkalommal idézi Grundtvigot, gyakran emlegetve, hogy: „ez az idegen férfi nagyon is rokonunk”. A legjelentősebb erdélyi KALOT népfőiskola a csiksomlyói volt, amelynek épületét Kós Károly tervezte és szobrász tanára Szervátiusz Jenő volt. A 80-as évek végén az erdélyi menekültáradat idején Németh Géza lelkésszel szerveztünk ún. befogadó népfőiskolákat, s a Németh László-i Kárpát - medencei népek tejtestvérisége jegyében indultunk el minden irányba, a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe és a Vajdaságba népfőiskola szer­ vezésre. Az MNT alapszabályát a 90-es évek elején módosítottuk, amely lehetővé tette a határon túli magyar szervezetek egyenjogú tagságát szervezetünkben, ahol az elnökségben mindig biztosított volt egy fenntartott hely egy ún. határon túli magyarnak. Néhány szerencsésebb évjáratban az Illyés Alapítványtól – emlékszik még itt valaki erre a névre? – nyert támogatásból hasznos programokat szerveztünk. Népfőiskola vezetőképzést Szabadkán, Szovátán, Kárpát medencei ifjúsági népfőiskola programot, továbbá elsőként rendeztük meg a Magyar Kultúra

Napját Nagyváradon, amit a város román polgármestere nyitott meg. Később a pénz fogytán egy-egy találkozóra futotta, ahová egy helyre gyűjtve hívtunk mindenkit. Az anyaország és a Kárpát-medence magyar közösségei kapcsolat történetének hányattatottságához hasonló lehetett csak a mi akadozó együttműködésünk is, a sokfelé húzás, az elhagyatottság, a némasággal és tűrésben elfogyott energiák a sok oldalról körbevevő korlátozottság. A lehetőségek újra kitárása mindezt csak múló, rossz álommá változtathatja.

A nagyobb vita arról parázslott fel újra máris, hogy a jövő közművelődése egy intézménytípus legyen, vagy egy meghatározott tevékenység együttes és persze mindkettő milyen módon működjön. Most arról sem érdemes hosszan elmélkednünk (ámbár kibeszélni egyszer nem ártana), hogy a magyar „kulturális elit” és „ politikai osztály” – tisztelet a kivételnek – sosem kezelte rangján a kulturális és művelődési élet e területét, amiért a fő felelősség is őket terheli. Adatokkal alátámasztott bizonyítékokat lehet és kell feltárni, hogy Klebelsberg működése óta lényegében a kulturális elit önérvényesítő dominanciája és a politikai osztály nyugati országokhoz képest fejletlenebb, kevésbé demokratikus magatartása és műveltségi szintje miatt – megint tisztelet a kivételeknek – mostohán kezelték ezt a nagy társadalmi csoportot érintő ügyet, a közösségi műveltség ügyét. Mégis Klebelsberg örökségéről hallunk nap, mint nap szónoklatokat.

Még mindig a „népi társadalomban” maradt a legtöbb ép erõ

A nagyon sok egyedi vállalkozás, a heroikus egyéni nekibuzdulások, a választási pártprogramok – amelyből bőven volt – hol tisztességes szándékból, hol rövidtávú politikai érvényesülésből, hol hozzá nem értésből sosem hozhattak tartós struktúraváltást és fejlődést a közművelődésében. Kodály, s talán még mások is sokan azt mondhatnák ma, hogy a kultúra vezető emberei, és a politikai osztály magára hagyta a „népi társadalmat” miközben az ún. modernizáció sikeresen tömegtársadalommá züllesztette a nemeztet. Az önvizsgálat e téren elkerülhetetlen. A történteket felülvizsgálni persze nem azért kellene, mert ez tévút volt, vagy mert lelkiismeret is van a világon, hanem mert más nemzetekkel szemben – esetleg vég­ zetesen elkésve – már lemaradtunk egy versenyben. Ma sincs nemzeti kulturális stratégia, az ún. magas kultúra botrányai és a pénztelenség töltik ki a vákuumot.

Talán arról már nem is érdemes vitatkozni, hogy a 1997. évi CXL. törvényben presztízs okokból is több kulturális alrendszer összevonása nem vált hasznára az egyes részterületeknek. (A törvény teljes nevét: a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről – azóta is kevesen tanultuk meg.) Egy új szabadművelődési, vagy közösségi művelődési törvényben talán a közkönyvtári és a hagyományos közművelődési terület együttesét lehet megtartani, persze differenciáltan elkülönülő szabályozási fejezetek alapján.

Most a magára hagyott „közművelő­ désben„ érdekelt kisebb értelmiségi csoport belső vitáiról kell többet szólnunk. Az egyetértés megteremtése lehetne fontos, a megosztottsággal, egymás tudatos mellőzésével és kijátszásával szemben, hogy ne egy-egy éppen ügyeletes kulturális főfej dobjon oda néhány hamis gyöngyöt, hanem a szélesebb értelmiségi körökkel és a társadalmi közösségekkel lehessen összefogni, dialógust kezdeni a valóságos, közös, jövőbeli célokért. Ez a kohéziós vágy hiányzik a „közművelődésiekből” is és hiányzik a fragmentált kulturális elitből

Kivonat a „Művelt nép – emelkedő ország”című tanulmányból Kiadta a Magyar Népfőiskolai Tár­ saság, 2010. februárjában (54 oldal)

4. tétel:

a készülõ szabadmûvelõdési törvény elé

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 7

Törvénykezés

Törvénykezés

is. Még mindig a „népi társadalomban” maradt a legtöbb ép erő, itt kell a szövetséget keresni. Ma már aligha érdemes a csatabárdot kiásva visszamenni, s a szovjet tí­ pusú művelődési otthoni mozgalom hát­ terével izgatni az intézmények harcos pozícióvédőit. A közművelődési intézmények so­ kat változtak és fejlődtek és nélkülöz­ hetetlenül fontos feladatokat láttak és látnak el, de végül is alapvetően megmaradt, majdhogynem mindnyájunkban az a több mint 6 évtizedes magatartás, hogy a társadalmi bázis építésénél és demokratikus közreműködésénél fontosabbnak véltük a mindenkori feletteseknek való hízelgést. Ez egzisztenciális kérdés volt és részben ma is az. Más szóval a demokratizálás helyett a tekintélyelvűség kultúrájában ragadtunk. Remélhetően nem végleg. Ennek a szocializációnak mindnyájan érintettjeivé, áldozataivá, vagy hívőivé váltunk. Mi mást is tehettünk volna, amikor most, még 2011-ben is a„ pozíció zsákmányolás” és a közszolgálatban a hatalmi pozícióval való visszaélés gyakori jelenségeinek átélői, vagy elszenvedői vagyunk. Egyelőre nehezen látszanak beérni a kormányzat elszánt és bátor törekvései. Ha végigvesszük a közművelődés be­ vésődött fogalmát – amely a 70-es évek népművelés fogalmához képest nagy előrelépést jelentett 1976-ban – s összevetjük a ma helyesebb kifejezésekkel, láthatjuk, melyek azok a különbségek, amelyek indokolják, hogy a jövőben inkább közösségi művelődésről és sza­ badművelődésről beszéljünk. (a fogalomtár a mellékletben.) Álláspontom sze­rint az a lényegi különbség, hogy minden te­ vékenység magába foglal intézményi, inf­ rastrukturális feltételeket, csak alapvetően különbözik a működésük modellje. A közművelődés fejlettségét – hagyományos felfogású hívei szerint – az mutatja hány, intézmény van, mekkora támogatást kap, hány alkalmazottja és látogatója van. A szabadművelődés eredményeit a szerint lehet mérni, hogy mely társadalmi csoportok jutottak művelődési és tanulási lehetőségekhez, s általa előbbre, amelynek a létrehozásában maguk is döntően részt vettek és, amely konkrétan, mérhető eredményeket hozott a helyi társadalom közösségiségében, az esélyek egyenlőbbé válásában, a társadalmi közérzet javulásában, a gazdaság fejlődésében. 8 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

A készülő önkormányzati törvény – figyelem csak tervezetet idézek! – az 5. § a) pontja kimondja: a helyi önkormány­ zat „támogatja a lakosság önszerveződő közösségeit, együttműködik e közösségekkel, biztosítja a helyi közügyekben való széles körű állampolgári részvételt;” II. fejezet 13. § (1) A helyi önkormány­ zat ellátandó feladatai között találjuk: f) kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári, közművelődési tevékenység támogatása; filmszínház, színház fenntartás, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közművelődési tevékenység támogatása; A parlamenti vitákban elhangzó ellenzéki feltételezések, mely szerint egyik oldalon a magára hagyás, a másikon a centralizációs törekvések jelennek meg a tervezetben, egyelőre teljesen alátámasztás nélküli szócsép­lés, hiszen az önkormányzat az állam része, s az államháztartás preferenciák alapján támogatja az önkormányzati kötelezettségek teljesítését. Így a szabadművelődési törvény alapján az ágazati működés feltételeit is garantálnia kell. A szabadművelődési tevékenység más feladatok megvalósulásához is nagyban hozzá tud járulni, az ágazatközi gondolkodás korlátainak megszüntetésével, ezek közül ugyanezen jogszabály tervezeti passzusa g, m, és n. pontjait emelhetjük ki, ezek: szociális alapellátás, sport és ifjúsági ügyek, nemzeti etnikai kisebbségi ügyek. A tervezet III. fejezet 20§-a külön szól a járás székhely szolgáltatási funkcióiról, továbbá a II. fejezet 12. § (1) bekezdése javasolja az önkormányzatok társulásával létrejövő feladat átvállalást. Vagyis a működést alulról építkező társulási formában is kivitelezhetőnek tartja. Az ugyancsak most vita alatt álló 2011. évi törvény az egyesülési jogról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról – preambuluma leszögezi, hogy Az Országgyűlés elismeri, hogy - az emberek önkéntes összefogása nél­ külözhetetlen Magyarország fejlődéséhez A szabadművelődési intézményeknek nem intézményi létük jogán, hanem fela­ datvállalásuk és teljesítésük jogán lesz e törvénytervezet alapján lehetőségük arra, hogy köztámogatásban részesüljenek. A tervezet 2§ k pontja szerint: k) közhasznú tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban

megjelölt – törvényben nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására irányuló – célkitűzés elérését közvetlenül szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükség­ leteinek kielégítéséhez;

Népfõiskola és szabadmûvelõdés Véleményem szerint a megszülető szabad­ művelődési törvénynek a következő fő területekkel kell foglalkoznia, illetve ezeket kell átfognia, és szabályoznia: a.) a közművelődés hagyományos tevékeny­ ségei, a népművészeti és nem hivatásos művészeti és szabadidős tevékenységek b.) a közkönyvtárak c.) a népfőiskolák, a nem szakképzési felnőttoktatás, a nem formális tanulás, amibe beleértendők a szociális társadalmi integrációs célok is d.) a vidékfejlesztés és közösségi gazdaságfejlesztés, a szociális gazdaság és szövetkezetek, a védett munkaerőpiac és foglalkoztatás létrehozása Melyek a legfontosabb területek a gyors és sikeres előrelépés ígéretével, amelyben a népfőiskolák döntő szerepet játszhatnak? • a demokratikus állampolgárképzés és művelődés • az alapkészség fejlesztés és kulcskompetencia fejlesztések • a közösségi és kompetenciafejlesztési roma programok • a járási szintű tanuló régiófejlesztés • a kistelepülések és közösségek terület és vidékfejlesztési, hazai és nemzetközi projektjeinek tervezése, lebonyolítása • a nemzetközi szakmai kapcsolatrend­ szert és együttműködést segítő szolgáltatás kiépítése

A szabadmûvelõdési intézmények mûködési modellje A jogszabályi és finanszírozási rendszer és a társadalmi partnerség megváltoztatása: a működési biztonság és intézményesítés minimális követelményei

lehetőség nyílik, szabályozókkal kell ösztönözni, hogy a művelődési házak, és más közművelődési intézmények társadalmasítására kerüljön sor, a népfőiskolát vagy más társadalmi szervezetet a helyi társadalom alapintézményévé téve. A népfőiskola a köz, a magán és a nem-kormányzati szféra együttműködéseként valósuljon meg. Ez a helyi önkormányzatot, a társadalmi szervezeteket, benne hangsúllyal a történeti egyházakat értjük, s a társulásban feltétlenül működjenek közre a helyi gazdasági élet szervezetei is. • A népfőiskolai szolgáltatások ellátását biztonságos és tervezhető szakember foglalkoztatással kell biz­ tosítani. A túlméretezett intézményi személyi állomány helyett, a korszerű menedzsment megteremtése és az önkéntesség növelésére, a törvényességi, szakmai felügyeletre, a társadalmi közreműködés és ellenőrzés, irányítás rendszerére van szükség. Meg kell újítani a szakmai képesítési akkreditációt és képzést is, amelyben nagy súlyt kell helyezni az önkéntes, rugalmas részfoglalkozású közreműködőkre a járási és megyei szintű szakmai szolgáltatásokra.

A szabadmûvelõdés helyi intézményi modelljei: Meghatározott beleszólási jogosítványokkal helyi szabadművelődési testület létrehozása indokolt, amelybe bevonják, a • a helyi iskolát, óvodát, könyvtárat, hely­történeti gyűjteményt • a helyi történeti egyházat/egyházakat • valamennyi közösségi és kulturális egyesületet • a gazdaság szereplőit és szervezeteit • a szociális és egészségügyi intézmények képviselőit, a falugondnoki intézményt • a helyi önkormányzat képviselőjét • a helyi szellemi elit (művész vagy más alkotó) egy-egy képviselőjét

Az intézményrendszer társadalmasítása és a kisközösségek előtérbe helyezése:

A helyi szabadmûvelõdési feladatokat ellátó intézményi megoldások:

• Javaslataink az alulról építkezés elvét követik. Minden kistelepülésen és a településeken ahol erre igény és

Minden megoldásban az állam és a társadalom partnerségén alapuló együttműködés az alapelv.

Melléklet Fogalmak az 1997. évi CXL. törvényhez 1. számú melléklet

p) Közművelődési intézmény: a lakosság közösségi közművelődési tevékenységéhez erre a célra alapított, fenntartott, működtetett, megfelelő szakmai, személyi, infrastrukturális feltételekkel és alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv vagy egyéb fenntartású intézmény. r) Közművelődési tevékenység: a polgárok iskolán kívüli, öntevékeny, önművelő, megismerő, kultúraelsajátító, művelődő és alkotó célú cselekvése, amely jellemzően együttműködésben, közösségekben valósul meg. w) Népfőiskola: olyan felnőttoktatási célú tanfolyamokat szervező, helyi önszerveződés alapján létrejött szervezet, amelynek pedagógiai programja a szakismeretek átadásán túl személyiségfejlesztő (állampolgári, közéleti) elemet is tartalmaz, s melyek lebonyo­ lítási, oktatási rendszerét, módszereit a résztvevők maguk is alakíthatják. Egyéb fogalmak Közművelődés A/ A kulturális szféra azon ágazata, amely a közművelődési tevékenység gyakorlásához biztosított – elsősorban állami és önkormányzati – költségvetést kiegészítő egyéb forrásokból, az ágazati irányításához kialakult általános és specifikus jogszabályok alapján működik, folyamatának irányításhoz közművelődési szakképesítés szükséges, valamint elsősorban közművelődési intézményekben és közösségi színterekben valósul meg. B/ • A polgárok művelődési aktivitását felkeltő, segítő, biztosító feltétel és tevékenységrendszer, amely lehetőséget nyújt az önművelésre, a civil önszerveződésre, a közösségi művelődésre az egész életen át tartó és az élet minden körére kiterjedő művelődésre. • Egy olyan ön- és társadalomfejlesztő tevékenységrendszer, amelyben a művelő­ désszervezés, felnőttoktatás, kultúraközvetítés végső célja és tartalma az életminőség javítása és a humán erőforrás fejlesztés. (Forrás: Zsikó János: A kultúraközvetítés funkciói, fogalma) A közösségi művelődés lokális, a helyi társadalomban zajló közművelődési folyamatok összessége. Magában foglalja az állampolgárok öntevékenységére alapozó képzési, alkotó művelődési, ismeretszerző tevékenységek összességét. Meghatározó eleme a lokalitás mellett az egyének aktív részvétele a művelődési folyamatok tervezésében, célrendszerének megfogalmazásában valamint a megvalósításban az együttműködő partnerként való részvétel. Szervezetrendszere a közművelődési intézmények, közművelődési célú civil szervezetek, művészeti alkotóközösségek. (Forrás: Zsikó János: A kultúraközvetítés funkciói, fogal­ ma) Szabadművelődés: „A népművelésben más műveli a népet, a szabadművelődésben maga művelődik a nép - ahogy igénye és kedve tartja” Karácsony Sándor Új Szántás, 1947 Élethosszig tartó tanulás „Az egész élet során megvalósuló bármely tanulás, amely a tudás, a készségek és kompetenciák fejlesztését célozza meg, akár személyes, állampolgári, társadalmi, vagy foglalkoztatási célú távlatból tekintjük” EU Bizottság COM678, Brüsszel 2001 Nem-formális tanulás: „Olyan nem kifejezetten tanulásként leírt megtervezett tevékeny­ ségekbe ágyazott tanulás, amely nagyon fontos tanulási elemeket tartalmaz. A formális tanulással ellentétben ,a nem-formális tanulás magában foglalja azt amit 1. néha félstrukturált tanulásnak írunk le, azaz azt a fajta tanulást, ami olyan környezetbe ágyazódik, amelyek tanulási (minőségkezelési) komponenssel rendelkeznek 2. a véletlenszerű tanulást, amely a mindennapi élethelyzetek ( ideértve a munkahelyet is) eredménye, és amit informális tanulásként határozunk meg.” forrás: Szakképzettségek meghatározása, ér­ tékelése és elismerése. Brüsszel 2004

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 9

Népfõiskolai programok

Népfõiskolai programok

1. A települési szintű szabadművelődési feladatot ellátó intézmény, működtetője lehet egy akkreditált társaság, egyesü­ let, amely szolgáltatási szerződést köt az illetékes közszolgálati kötelezettséget viselő önkormányzattal 2. Lehet a helyi iskola és annak (félállású, főállású) tanári irányításával működő A finn modellben meg kell különböztetünk a bentlakásos, felekezeti vagy világi népfőiskolákat, mint intézményeket és a „nappali népfőiskolákat” amelyek helyi felnőttképzési központokban, vagy ún. tanuló köri szövetségek (országos művelődési szervezetek) tagjaiként „tanu­ ló körként” és szervezett tanfolyamokként működnek. A tanulóköri szövetségek felekezeti és világi jellegűek, illetve kötődhetnek egyegy párthoz. Ez a szelíd „politikai pluralizmus” részben Németországban is jelen van főként a pártalapú alapítványok működésében. 3

tevékenység – a fentiek szerinti megállapodás alapján 3. Lehet a helyi közösségi ház, amely státusza szerint, a helyben érdekelt és regisztrált helyi művelődési és kulturális szervezetek által létrehozott fenti testület és az önkormányzat irányítása alá tartozik 4. Lehet, a helyi történeti egyház (vagy több történeti felekezet önkéntesen közös) fenntartásában működő intézmény, amelyre közszolgálati feladatok vállalása esetén a jogok és elvárások ugyanúgy vonatkoznak.

A népfõiskola helye és szerepe a helyi szabadmûvelõdési intézményi modellben: 1. A népfőiskola, mint jogi személyiséggel rendelkező egyesület lehet a helyi szabadművelődés fő, ellátó intézmé­

nye (bajor és német modell) ez az önkormányzattal közös fenntartásban működik. 2. A népfőiskola a helyi szabadművelődési ellátó szervezetek tagjaként lehet az egyik szolgáltató, amely önállóan, vagy az iskola, az egyház, a helyi gazdasági szerveződés, a szociális intézmény, könyvtár stb. részeként tevékenykedik (ez a finn modell).1 Javaslataink a 2009-ben készült és 2010-ben publikált, Művelt nép – emelkedő ország. Egy kitörési esély c. tanulmányból is átvett gondolatok, amelyek ütköztetésre, továbbfejlesztésre várnak. A teljes tanulmány elérhető a honlapon: www.nepfoiskola.hu Szigeti Tóth János

„Szánjon 1 órát naponta a tanulásra”, nem fogja megbánni! Találkozzunk 10 napon át reggel 9-kor a Könyvtárban ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára képzési programunkat ,a megye három településén – Jászfényszarun,Szolnokon és Mezőtúron – az őszi hónapokban. Elsősorban alacsony iskolai végzettségű, tartós munkanélkülieket, gyes-en, gye­­ den lévőket, 50 év feletti nőket vártunk. A csoportok összetétele végül valóban ilyen sokrétűen alakult .A résztvevők között megjelentek a pályakezdő munkanélküli fiatalok, az évek óta álláskeresők, akik ugyan rövid időkre-egy-két hónapra találnak munkát,de hosszabb távon nem tudnak meggyökeresedni egyik helyükön sem. A programban elismert felnőttoktatók segítették a hallgatókat eligazodni a leg­ újabb információk világában. Bátorítottuk azokat is, akik régen ültek utoljára „iskolapadban” ,mindhárom csoportba volt olyan jelentkezőnk ,aki nem végezte el a nyolc általánost (5,6 és 7 befejezett osz­tállyal rendelkeztek)A képzési szükségletek felmérése és a hozzá kapcsolt személyre szóló tanácsadásunk alkalmával tájékoz10 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

tattuk a hallgatókat, milyen lehetőségeik vannak befejezni tanulmányaikat. Szembesülhettünk azzal a problémával is, hogy a témakörökre meghirdetett idő kevésnek bizonyult,hiszen számos esetben a hallgatóknak is megfontolandónak tartott élettapasztalat állt már rendelkezésre az adott témával kapcsolatban,s igen fontos,hogy kifejthessék véleményüket .Ezért három témakört időben összefüggően tárgyaltunk:életvezetési ismeretek,munkaerő-piaci ismeretek és álláskeresési technikák.

„Én sem akarok lemaradni” volt a másik mottónk, amely azt próbálta megfogalmazni, hogy a mai globalizált világban minden nap új technikai eszközök jelennek meg,amelyekről fontos, ha ismeretekkel rendelkezünk, de leg­ alább ennyire lényeges,hogy hozzá tudjunk férni a számunkra nélkülözhetetlen információkhoz,ezt szolgálta az európai uniós ismeretek téma és a számítástechnikai alapok. Most, amikor a harmadik csoport záró

foglalkozásaira kerül sor, összesíthetjük azokat a véleményeket, amelyek elhangzottak: „Nagyon jó, hogy tudunk beszélni a problémáinkról.” „Kár, hogy csak ilyen rövidek a foglal­ kozások.” „Mi az a népfőiskola? Eddig nem hallottam róla.” „Maguk nem különböztetik meg az embereket. Itt nem érzékeltette velem senki, hogy cigány vagyok.” „Félek a számítógéptől,de érdekel is.” „Az a baj, hogy a munkahelyen nem vesznek emberszámba.” „Mikor lesz újra tanfolyam?” Reméljük, lesz még módunk hasonló programok meghirdetésére a jövőben is. Nagyné Kiss Mária a JNSZM Népfõiskolai Társaság elnöke A program a „Célcsoport felkészítése az információs társadalomba képzés a TÁMOP 3.2.4-08/1-2009-0069 pályázat keretében” valósult meg. 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 11

Népfõiskolai programok

Népfõiskolai programok

A feladatbankban található matematikafeladatokat 4 tudástartományra osztottuk: egész számok és alapműveletek; arányosság; mérés, mennyiség; információfeldolgozás – az első három tudástartomány ismereteinek és készségeinek együttes alkalmazása. Minden szint 21 tudáselemet tartalmaz. Minden tudáselem egy adott matematikai kate­ góriát képvisel. Mind az öt szinten ugyan­ az a szerkezet ismétlődik. Ez lehetővé teszi, hogy horizontálisan, egy adott szin­ ten belül, illetve vertikálisan szintek között válogassunk a feladatok közül. A feladatok első négy szintje az ISCED 1-2 szinteknek felel meg, az ötödik szint átvezetés az ISCED 3 szintre, a továbbtanulás és a munkaerőpiac irányába. A feladatok szintbesorolásához dolgoztuk ki az

– Egyensúlyban A matematikához én nem értek! – ki ne hallott volna ehhez hasonló kijelentést felnőtt emberektől. Az emberek többnyire minden szégyenérzet nélkül, szinte büszkén beismerik, hogy a matematika nem az ő műfajuk. Azt kínosabb beismerni, nem is hangoztatják büszkén, ha nem tudnak írniolvasni. Idén októberben zárult az InBalance/Egyensúlyban elnevezésű Grundtvigprojekt, amely a felnőttkori alapképzésben az írás-olvasás és az alapszintű matematika területeire helyezett hangsúly egyenlőtlenségét szeretné csökkenteni. Európa legtöbb országában nincs a felnőttek alapszintű matematikai oktatásában sikeresen alkalmazott módszertan. A kimondottan felnőttek számára kidolgozott és az igényeikhez igazított tananyagot hiányolják a tanárok, ugyanakkor igény van a tanárok ez irányú kompetenciafejlesztésére is. Az InBalance-projekt a felnőttkori 12 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

matematikai alapképzés színvonalának javításával, forrásanyagok előállításával és a legjobb gyakorlat terjesztésével európai keretrendszerekkel összhangban álló szten­derdek kidolgozására tett kísérletet. Közelmúltban végzett kutatások azt mu­tatják, hogy az alapszintű matematikai eszköztudás vagy matematikai jártasság valóságra alapozó, a felnőtt tanulók igényeire és mindennapi gyakorlati tapasztalatára építő módszerekkel jelentős mértékben javítható. Az InBalance-projektben az elméleti, módszertani és gyakorlati szakértelem ötvözetét felsőoktatásban, felnőttképzési szervezetekben és iskolai oktatásban közreműködő brit, holland, spanyol, finn, osztrák és magyar szak­emberek biztosították, akik a tananyagfejlesztés módszereinek a legjobb példáit egybegyűjtve online feladattárat hoztak létre, amely felnőttek részére kidolgozott, alap­ szintű matematikai feladatokat tartalmaz.

Európai Alapszintű Matematikai Keret­ rendszert (ENF), amely részletesen leírja a felnőttek számára a mindennapi élethely­ zetekben szükséges matematika kompetenciaszintjeit.

Az Európai Alapszintû Matematikai Keretrendszerrõl röviden Az InBalance projekt keretében kidolgozott Európai Alapszintű Matematikai Keretrendszer (ENF) célja a felnőtteknek nyújtott matematikai alapképzés minőségi fejlesztése a felnőttkori tanulás sajátosságainak figyelembe vételével. A keretrendszer igazodik • az európai szakképzésben kidolgozott közös minőségbiztosítási keretrend-

Online eszközök

ISCED-besorolás

Az InBalance-projekt többnyelvű, többek közt magyarul is elérhető honlapja (www. inbalance-online.eu) a következőket kínálja regisztrált felhasználók részére:

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszerét (International Standard Clas­ sification of Education – ISCED) az UNESCO dolgozta ki az 1970-es években, amely eszköz segítségével összegyűjthetők, összesíthetők és összehasonlíthatók a nemzeti és nemzetközi oktatási statisztikák. Az ISCED-rendszert 1975-ben Genfben az UNESCO Nemzetközi Oktatásügyi konferenciája hagyta jóvá. A rendszeren azóta több ízben is finomítottak. A jelenleg használt ISCED-97 rendszert az UNESCO Közgyűlésének 29. ülés­ szaka hagyta jóvá. Az ISCED-rendszer hét szintből áll, az iskola előtti oktatással kezdődően a felsőoktatás második szintjéig terjed.

• ingyenesen használható feladatbank különböző nehézségi szintű, kinyom­ tatható feladatokkal; • online segédeszköz saját feladatok összeállítására, a feladattár bővítésére; • validált szintfelmérő feladatsor, amely elvégezhető online, vagy pdf-formátumban letölthető; • útmutató kézikönyv a honlapon található eszközök használatához. A feladatbankba öt nehézségi szintre sorolt feladatokat töltöttünk fel.

ISCED 0 ISCED 1 ISCED 2 ISCED 3 ISCED 4 ISCED 5 ISCED 6

Iskola elõtti (óvodai) oktatás Alapfokú oktatás, az alpképzés elsõ szintje/fokozata Középfokú oktatás alsó szintje Középfokú oktatás (felsõ szintje) Poszt-szekundér, nem felsõoktatás Felsõoktatás elsõ szintje Felsõoktatás második szintje ISCED-besorolás (Unesco, 1997).

szerhez (Common Quality Assurance Framework, CQAF), • az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) első és második szintjéhez, és átvezet az EKKR harmadik szintjére. • az UNESCO ISCED besorolásának 1-2 szintjéhez és átmenetet kínál az ISCED 2-3 szint között. Ugyanakkor megerősíti a kapcsolódási pontokat a különböző teljesítményszintű szakképzés által megkövetelt matematikai ismeretek között. A különféle keretrend­ szerekhez való igazodása révén az Európai Alapszintű Matematikai Keretrendszer (ENF) első generációs referenciaeszközként fogható fel, amelynek a segítségével a képesítések a matematika/alapszintű matematika szempontjából összehasonlíthatóvá válnak az Európai Unióban. Az Európai Alapszintű Matematikai Keret­ rendszer jellemzői • alkalmazható az általános felnőtt­ képzésben és az alsó szintű szakképzésben; • meghatározza a felnőttkorban történő matematikai alapképzés sztenderdjeit, és fejleszteni kívánja az alapszintű matematikaoktatást a felnőttképzésben és a szakképzésben; • elősegíti az egész életen át tartó tanulási programokba való bekapcsolódást, különösen hátrányos helyzetű személyek esetében; • lehetőséget kínál felnőttek számára alapszintű matematikai jártasságuk fejlesztésére és társadalmi felzárkózásukra; • előmozdítja a felnőttek számára kidolgozott matematikai forrásanyagok alkalmazását.

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 13

Népfõiskolai programok

Népfõiskolai programok

De térjünk vissza a gyakorlathoz!

Az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR, 2008.) elsõ három szintje EKKR-szint

Tudás

Készségek

Kompetencia

Példa

1. szint

alapvetõ általános tudás

egyszerû feladatok elvégzéséhez szükséges alapvetõ készségek

közvetlen felügyelet mellett, strukturált kontextusban végzett tanulás vagy munka

2. szint

alapvetõ tárgyi tudás a munka- vagy tanulmányi területen

egyszerû szabályok és eszközök felügyelet mellett korlátozott mértékû használatával történõ feladatvégzéshez és autonómiával végzett tanulás vagy rutin probléma megoldásához, releváns munka információk alkalmazását igénylõ alapvetõ kognitív és gyakorlati készségek

3. szint

tények, elvek, folyamatok és általános fogalmak ismerete a munka- vagy tanulmányi területen

egy sor kognitív és gyakorlati készség alapvetõ módszerek, eszközök, anyagok és információk kiválasztásával járó feladatok elvégzéséhez és problémák megoldásához

középiskola alsó évfolyamai (FI)

felelõsség vállalása feladatok elvégzéséért a munka vagy tanulás során a saját viselkedés körülményekhez való igazítása problémamegoldáskor

Az Európai Alapszintû Matematikai Keretrendszer (ENF) szintjei az alábbiak szerint fedik le az ISCED és EKKR szintjeit: ENF-szint

ISCED-szint (1997)

Megfeleltethetõ

EKKR-szint (2008)

1

Általános iskolai oktatás vége

1

4

2A - 1

Középfokú oktatás vagy szakképzés alsó szintje

2

5

2A - 2

Szakképzésben való tanulói továbbhaladás

átvezetés a 3. szintre

1 2 3

Példák a matematikafeladatokra:

14 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

Az InBalance-projekt keretében kidolgozott segédletek formális és nem formális tanulási környezetben egyaránt lehetővé teszik a tanulói teljesítmény fejlesztését és megbízható mérését. A felnőttek sze­ retnek azonnal hasznosítható tudásra szert tenni, idegenkednek az iskolai matematikától. A feladatbankban és a szintfelmérő feladatsorban szereplő

feladatok a felnőttek napi életéhez, munkájához, érdeklődési köréhez, közösségi, társadalmi kérdésekhez, tovább­ tanuláshoz kapcsolódnak. A feladatbankban található feladatok kinyomtathatók, sokszorosíthatók. A fela­ datbank bővíthető, az új matematikafeladatok feltöltését online segédeszköz könnyíti meg, amely a feladat nehézségi szintjének meghatározását automatikusan elvégzi.

A szintfelmérő feladatsorok online elvégezhetők, illetve pdf-formátumban letölthetők és kinyomtathatók. Az online szintfelmérő egyik feladata: Érdemes körülnézni a honlapon, jelenleg több mint 200 feladatot talál magyarul a feladatbankban. Próbálja ki a szintfelmérést, böngésszen a feladatok között, és ossza meg saját feladatait kollégáival! A projektben a Magyar Népfőiskola Társaság részéről közreműködött: Jenei Józsefné, Pető Ferenc, Varga Katalin Az Inbalance-projekt honlapja: www. inbalance-online.eu Bővebb felvilágosítás és magyar nyelvű anyagok kérhetők: [email protected]

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 15

Népfõiskolai hírek

Népfõiskolai hírek

Magyary Szakkollégium – Magyary Népfõiskola

végezve több részterületen. Bokor András szakmai kvalitásait jelzi, hogy kiemelt kari ösztöndíjba részesült, majd elnyerte a Walter Hallstein Ösztöndíjat is. Végzését követően országos igazgatási szervezet-

képet ad városunkról a szakkollégium tagjainak munkáján keresztül. A 2010-es esztendő a népfőiskolai időszámítás szerint is fontos év volt. Ennek oka, hogy több jelentős évforduló ju-

A

z a hír járja, hogy 10 éves a Köz­ igazgatástudományi Karon működő Magyary Szakkollégium. Ez biztos fontos és jelentős dátum a szervezet életében, érdemes erről gondolkodni, tapasztalatokat összegyűjteni és közreadni – lehetséges – hogy még tanulságai is lesznek, s azok tovább segíthetik, erősíthetik a fiatal szakembereket összefogó csoport sikeres munkáját, működését a jövőben. Akkor kezdjük az elején, a történet kezdeténél. Ha fellapozzuk a népfőiskola – e tekintetben rendezett – archívumát, akkor azt látjuk, hogy a kar, pontosabban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Kara főigazgatója (akkor ez volt a hivatalos formula) dr. Máthé Gábor 2001 december havában írta alá az együttműködési megállapodást dr. Márkus Mihállyal, akkori elnökünkkel. Ebből nem nehéz érzékelni, hogy éppen 10 éve kezdődött az egyetemi kar és a tatai népfőiskola közötti kapcsolat is. Hogy miről szólt a megállapodás nem nehéz kitalálni, a közös nevező természetesen Magyary Zoltán szakmai munkássága volt. A megállapodás ideillő legfonto­ sabb pontja a következő: „Az MZNT elnöksége közreműködik és elősegíti a BKÁE Államigazgatási Karon működő Magyary Zoltán Szakkollégium tagjainak és a Kar érdeklődő hallgatóinak a gyakorlati államigazgatási munka megismerését K-E megye településein, a legjobb tudományos kutatások és dolgozatok bemutatását és megvitatását a helyi (települési), gyakorló közigazgatási szakemberekkel.” A megállapodást követően sajnos nem alakult ki folyamatos kapcsolat, amihez talán az is hozzájárult, hogy az egye­ tem szervezeti keretei is átalakultak, illetve dékánváltás is történt. Így, amikor értesültünk dr. Imre Miklós dékán úr megbízatásáról, akkor ismét felvetettük a kapcsolat aktivizálását, és javasoltuk az együttműködés újbóli átgondolását és működtetését. Ezt követően született meg 2008-ban az újabb megállapodás, amely tartalmában nem jelent lényeges változást, de a megállapodást kötő szervezetek megnevezésénél már nemcsak az egyetem

16 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

(most már BCE Közigazgatástudományi Kar), hanem a Magyary Szakkollégium neve is szerepel. Ez a dátum jelentett fordulópontot az együttműködésben, mert mind a kar vezetése – és személy szerint Bárdi Lajos tanár úr – mind a szakkollégium részéről rendszeressé vált a kapcsolat. Ebben a folyamatban akkori elnökünk – Gyüszi László is – aktívan részt vett és hozzájárult a személyi és szakmai tartalom tekintetében is annak erősítéséhez, fejlesztéséhez. A szakmai kapcsolat fejlődésében fontos lépések történtek ebben az idő­ szakban. Ezek közé tartozott, hogy a kar előadótermét Magyary Zoltánról nevezték el 2008-ban, s avatásától kezdve közös megemlékezést, koszorúzást tartunk az emléktáblánál. Ettől az évtől kezdődően vesznek részt folyamatosan a szakkollégium tagjai a tatai Magyary konferenciákon, ahol nemcsak hallgatóként, de előadóként is színvonalas szakmai tájékoztatókat tartanak. Ezt a sort 2008-ban Bokor András (2009-ben is) és Kovács Éva kezdte, majd 2010 és 2011-ben Fülöp Tímea képviselte előadásával sikeresen a szakkollégiumot. A népfőiskola számára azért is emlékezetes év a 2008-as, mert a BCE Közigazgatástudományi Kar Tanácsa Ma­ gyary Zoltán emlékérmet adományozott

a társaságunknak. Ezt rendkívül nagy megtiszteltetésnek tartjuk, részben azért, mert általában a szakterület jeles hazai és külföldi szakemberei kapják, másrészt mint civil szervezetnek jelent kivételes elismerést ebben a szakmai körben szerepelni. Az együttműködést nagymértékben erősítette, hogy a kar és a szakkollégium képviselői ez időtől kezdve rendszeresen részesei a népfőiskola éves közgyűlésének, ezzel is erkölcsi támogatást, megerősítést nyújtva a népfőiskola helyi működéséhez, munkájának erkölcsi elismeréséhez. A felsorolt tények és események mutatják, hogy az együttműködés új szakaszhoz érkezett 2009-ben. Az addigi pozitív tapasztalatok, a rendszeres, folyamatos kapcsolat vetette fel az elnökség körében azt a gondolatot, hogy a szakkollégiumban kiemelkedő munkát végző és kiváló eredményeket elérő fiatalok számára Magyary díjat alapítson a népfőiskola. A javaslatot 2009 márciusában a közgyűlés is jóváhagyta, így nem volt akadálya annak, hogy a sorra kerülő kari diplomakiosztó ünnepségen a népfőiskola Magyary díja is átadásra kerüljön. Az első díjazottak – mivel meg­ osztásra került sor – Kovács Éva és Bokor András voltak. Úgy gondolom, a díj méltó helyre került, hiszen Kovács Éva a kar államigazgatási tanszékén tanársegédként kezdett dolgozni, majd a doktori iskola­ szakaszt is megkezdte, aktív kutatómunkát

ben, az akkori Önkormányzati Minisztérium választási főosztályán kezdte meg hivatása gyakorlását, de további tanulmányokba is kezdett a Gazdálkodás­ tudományi Karon. A 2010-es évben ismét ketten részesültek elismerésben: Jordán Judit és Rehák Eszter, míg ebben az évben (2011-ben) Fülöp Tímea részesült a díjban. A szakkollégium révén is érvényesül egy folya­ma­ tosság a kapcsolatban, de azon fiatalokkal, akik a közvetlen szakterületen dolgoznak, magunk is igyekszünk fenntartani a partnerség szálait. Ebben jó eszközt jelentenek a kiadványok. A Magyary Zoltán Szakkollégium által kiadott Tanítványok c. periodikában is kaptunk már lehetőséget a bemutatkozásra, de a saját „kis” újságunkban, a Népfőiskolai Hírmondóban is rendszeresen adunk információt az együttműködésről és annak eseményeiről, rendezvényeiről. Jelentősége miatt kü­ lön kell szólni „A tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság 15 éve” c. kötetről. Az említett Hírmondó mellett, ebben is többoldalúan szerepelnek a szakkollégisták, a kari kapcsolat és a közös tevékenységünk dokumentumai. Ezek közül ki­emeljük azt 20 oldalas a tanulmányt, amely A közigazgatás és a társadalom kapcsolatának gyakorlati vizsgálata Tata városában címmel nagyon alapos és átfogó

tott erre az évre. Időrendben haladva: 70 év indult Tatán a népfőiskola, 65 éve halt meg tragikus körülmények között Ma­ gyary Zoltán és felesége, a szintén egyetemi tanár Techert Margit, Héreg községben (a volt Tatai Járáshoz tartozó település), és a viszonylag kis időt jelölő, de számunkra annál fontosabb, a népfőiskola újraindításának 15. évfordulója. Ezek közül olyan programokat szeretnék kiemelni, amelyek szorosan kapcsolódnak témánkhoz, az együttműködéshez. A szakkollégium részéről vetődött fel a gondolat, hogy a kari vezetéssel együttműködve és a civil szerveződések: Magyary Z. Népfőiskolai Társaság és az E-Magyary Z. Közigazgatástudományi Egyesület közreműködésével szervezzünk közösen emlékkonferenciát március végén, Magyary halálának évfordulóján a BCE Közigazgatástudományi Karán. A gondolatot tett követte, és sikerült olyan széles, átfogó témaköröket is tárgyaló konferencia tematikát kialakítani – ami nagyrészt a szakkollégium érdeme –, amely méltó volt Magyary Zoltán kiemelkedő tudományos, valamint szakmai működéséhez, és ugyan­ akkor kereste a válaszokat, megoldásokat – sok kiváló szakember, tudományos kutató közreműködésével – a mai közigazgatás problémáira, a változás irányainak kijelölésére. Számunkra is örömet jelentett a

fiatal kollégák sikeres működése, örültünk, hogy megyénkből is számos szakember volt részese a tanácskozásnak, és különö­ sen pozitívan értékelte elnökségünk, hogy tagságunk köréből 40 fő vállalta a részvételt, amelynek programja számunkra az esti órákban a héregi megemlékezéssel, koszorúzással zárult. A magunk szintjén szervezett egyik rendezvényről is szólni kell, ez az ünnepi közgyűlésünk, melyet a 15. évforduló alkalmából rendeztünk. Ezen – számunkra jeles alkalommal is – részt vett a küldöttség a Közigazgatástudományi Kar és a Ma­gyary Szakkollégium képviseletében. Ezt az alkalmat használta fel elnökségünk, hogy elismerje az együttműködésben kulcs sze­ repet betöltő vezetők munkáját. Erkölcsi elismerésként „Támogatói Oklevél”-ben részesült dr. Imre Miklós dékán, míg dr. Bárdi Lajost, a szakkollégium mentorát, tiszteletbeli taggá fogadta közgyűlésünk. Ezzel összefüggésben szeretném jelezni a régi és jelenlegi szakkollégistáknak, hogy a népfőiskolához olyan módon is kap­ csolódhatnak, erősíthetik ezt a momentumot, hogy rendes tagként vagy pártoló tagként csatlakoznak társaságunkhoz, amint ezt Fülöp Tímea is cselekedte. Amint az eddigiekből is látható, népfőiskolánk elnöksége rendkívül fontosnak tartja a Közigazgatástudományi Karral, az ott működő Magyary Szakkollégiummal az együttműködést, a partneri kapcsolatot. Szeretnénk, ha ez a jövőben is folytatódna, bizonyos területeken új színekkel gazdagodna. Ilyen lehetőségnek tartjuk közös pályázati projekt kidolgozását, amelynek része lehetne a leendő járási rendszer kialakítását követően a települések átfogó helyzet felmérése és azon szakmai kérdéseknek a bemutatása, amelyek az ott élő emberek számára fontosak, amelyekben az igazgatástól várják az információt vagy konkrét intézkedéseket. De része lehetne a projektnek a tervezett Magyary emlékszoba szakmai koncepciójának kidolgozása és a szakkollégiumi hasznosítása a jövőben. Tervek, lehetőségek vannak és ezek megfogalmazásában, kialakításában to­ vább­ra is számítunk az egyetemi vezetés és a szakkollégiumi generáció részvételére, az ebben való együttműködésre. Tata, 2011. október 17. Keresztesi József Az MZNT alapító tagja, 14 évig titkára, jelenlegi szakmai vezetõje 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 17

Népfõiskolai hírek

Népfõiskolai hírek

Dokumentumfilmek a vidékrõl 2011. november 10-12. között Martfûre figyelhettünk, ahová Európa számos országából érkeztek alkotások.

A vidékfejlesztés során kiemelten kell támogatni az önálló gondolatokat, ötleteket, kezdeményezéseket.” Kovács Sándor, a JNSZM Közgyűlés elnöke

„A filmszemle , és az ott szereplő filmek is részét képezik annak a folyamatnak ,amely visszaadja méltó értékét a vidéki területek gazdagságának ,mind természeti ,mind emberi oldalról.” Patrice Collignon a RED igazgatója

A filmszemlén a három nap során mintegy 31 filmet tekinthettünk meg, amelyek közül jó példákat láthattunk Romániából, Ausztriából, Lengyelországból, Portugáliából, Franciaországból, Nagy-Britanniából éppúgy, mint Magyarország számos térségéből. A filmek több közös nevező mentén váltak csoportosíthatóvá: – egyrészt olyan filmek, amelyek egy-egy megvalósított program képi dokumentációjaként készültek, többnyire megrendelői igények alapján, referenciafilmként, vagy az intézmény reklámjaként jöttek létre igényes és figyelemre méltó alkotások. Ilyen volt többek között a „Hejce ..Az ezer álom faluja, vagy a gyergyószentmiklósi és a szépvizi műhely filmjei: Az Egyik szeme sír, a másik meg nevet, az Átalvető és a Mádéfalva arcai címűek. Ugyancsak fontos kérdést boncolgat

A filmek ajtót nyithatnak a vidék mél­ tatlanul elfeledett világára, melynek értékei önmagukért beszélnek, csak a nyilvánosság elé kell tárni őket. A dokumentumfilmek értékközvetítő szerepén is múlik, hogy meg tudjuk-e őrizni Európa tájainak sokszínű műveltségét, természeti gazdagságát. Dr Fazekas Sándor miniszter „Tudjuk, hogy a fejlődés kulcsa az emberben van az egyén intellektuális, szociális- és érzelmi képességében, mások iránti kötelezettség- és felelősségvállalási szándékban rejlik.

18 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

egy iskola bemutatásával a Megélni az Alföldön c. film. Ennek a kategóriának legkiemelkedőbb filmje a portugál Paulo Macedo -GAL Monte c.műve, amely egy LEADER csoport munkáját mutatja be. – több olyan filmet is láthattunk, amely értékmentő, értékközvetítő szerepet vállalt fel a természeti és kulturális értékek, és a hagyományok filmes megjelenítésével. Nagyon szép képi világú film a Moin­ hos da Baágueda-Un passado a leremb­ rar, vagyis a Baságueda malmai és az O ciclo da la - a hagyományos szövést bemutató film. Mindkettő portugál filmes műhelyekben készült. Ebben a kategóriában a díjat az Alkonyattól virradatig című film nyer­ te, melynek rendező-operatőre Klacsán Gábor, akinek még két filmjét láthattuk a bemutatón, a Láthatatlan királynőt és a Feltámadás Peresen címűt. A dokumentumfilm szemle fődíját a Regiofilm Stúdió nyerte, három filmjével Dűlőutak vándorai, a kelet-stájer modell és Iskolapélda filmekkel. A díjat Szitnyai Jenő rendező-operatőr vette át. A Jász Nagykun Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság különdíját

az Átalvető c. film kapta, amely a gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztési ágazatának tevékenységéről szól, egy kezdeményezésről, amely a gazda­ asszonyok és gazdák bevonásával a helyi termékek piacra kerülését szolgálja „önerőből-túlélésre” címmel. A film mottója: „A parasztok nem az utolsó embe­ rek a múltból, hanem az első emberek a jövőből” A filmszemlén négy kerekasztal beszél­ getést szerveztünk a Szent István Egyetem jászberényi Intézetének vidékfejlesztő szociális munkás szakos hallgatóival együttműködve. Az első kerekasztal témája a tanyán élő emberek helyzete, amelyhez segítségül a Naprúl napra, hónaprúl hónapra, valamint a Dűlőutak vándorai c. filmeket választottuk. A második kerekasztalon az erdélyi jó gyakorlatokat tekintettük át, az Átalvető és az Egyik szeme sír, a másik meg nevet c. filmek segítségével. A helyi közösségek kezdeményező és fejlesztő szerepéről.

Nagy segítségünkre volt Duló Károly filmrendező, a zsűri elnöke, aki mindkét kerekasztalon megosztotta velünk véleményét a látottakról. A harmadik kerekasztalon kedves vendégeket köszönthettünk, akik angliai testvérmegyénkből, Durham-ből érkeztek, filmjük a „Film encounters” egy olyan iskolások számára készített programot mutat be, amelyben archív felvételek feldolgozásával és animációval kombinálva bemutatják a helyi hagyományokat, a durhemi szénbányászok életét. Sokan már csak így ismerhetik meg közösségük múltját A fiatal alkotók elmondták tapasztalataikat és terveiket, amelyek hasonló filmes és más művészeti program megte­ remtését jelenti. A negyedik kerekasztalon Klacsán Gáborral és alkotótársaival beszélgettünk az általa készített filmekhez kapcsolódó személyes élményekről, különös tekintettel a Feltámadás Peresen c.filmről. Gábor jelenleg a vidékfejlesztő szociális munkás szak hallgatója is,s ez nagy büszkeséggel töltött el bennünket.

Ugyancsak ezen a kerekasztalon köszönthettük házigazdáinkat is, hiszen ők is neveztek egy filmmel Nagy Sándor és Magyar Mária a Martfű Média képviseletében. Filmjük Nyári Lajos példaértékű életéről szól, aki megosztotta velünk gondolataink a helyi közösségek szerepéről, amelynek résztvevője és teremtője is egyúttal. Köszönjük Martfű város vendégsze­ re­tetét, azt a figyelmességet, amellyel az alkotókat, a nézőket körülvették. Bali Istvánnak, a rendezvény szellemi atyjának az AGRARIA_APURE egyesület elnökének gondolataival zárom a tudósítást: „Bízunk abban, hogy a dokumentumfilmek hűen mutatták be a vidék sokszínűségét, az Európában élő vidéki emberek életkörülményeit, életérzését és jövőképét.” dr Kiss Edit Martfű város polgármestere szeretettel várja az alkotókat és a nézőket jövőre is egy újabb megmérettetésre. Nagyné Kiss Mária a JNSZM Népfõiskolai Társaság elnöke

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 19

Népfõiskolai hírek

Népfõiskolai hírek

A népfõiskolai együttmûködés pillanatképei Biharban

„Karácsonyi ajándékozás….”

Biharért közösen: BINCISZ A népfőiskolai mozgalommal az 1990-es évek elején kerültem kapcsolatba, azonban az együttműködés kibontakozására jóval később 2000-től került sor, amikor Nagyváradon megalapítottam a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségét. Az együttműködés első formája a Berettyóújfalúban műkődő civil és önkormányzati szervezetekkel közösen 2001-ben elindított Magyar Kultúra Ün­ nepe rendezvénysorozat volt, amelyet azóta Nagyváradon és egész Biharoszágban meghonosítottunk és immár 11 alkalommal megszerveztünk a határ mindkét oldalán. A rendezvény sikere nagy volt ennek hatására mind Biharban, mind pedig egész Erdély területén több helyen is átvették kezdeményezésünket például Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. Ugyancsak 2001ben indítottuk útjára a Civil Társadalom Napját, amelyet azóta is évente megszervezünk, 2003-ban Kárpát medencei szinten is. Szervezett kapcsolat a Magyar Nép­ főiskolai Társasággal a 2005 májusi tatai Országos Népfőiskolai Találkozón alalkult ki, amikor a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségét felvették az MNT tagszervezetei közzé. Ennek volt hozadéka A művelődés hete, a tanulás ünnepe Nagyváradon 2005-ben való első megszervezése. A rendezvénysorozat szakmai hátterét a Magyar Népfőiskolai Társaság 20 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

valamint a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület biztosította. A rendezvények egy része Nagyváradon másik része Berettyóújfaluban, illetve Bihar és Hajdú-Bihar megye különböző településein folyt. A rendezvénysorozatot azóta évről évre megtartottuk, még olyankor is, amikor Magyarországon gyakorlatilag elmaradt. A Biharért közösen, a 3. évezred kihívásai közös projekt keretében a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesülettel 2005 januárjától évente 6 alkalommal si­ keres képzéseket szerveztünk, amelyre a határ mindkét oldaláról érkeztek. 2006-ban közösen megalapítottuk a Bi­ har Kultúrájáért civil érmet. Kapcsolataink időközben nagyon ki­ bővültek, Erdélyen belül főleg a kolozs­vári szervezetekkel, Magyarországon pedig

sok MNT társ-és partnerszervezettel, így a tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társasággal, a szarvasi, jászfényszarúi, debreceni, gyulai és békéscsabai szervezetekkel. Ezek a kapcsolatok főleg az egymás rendezvényein való kölcsönös részvétel, közös képzések rendezvények megtartásában és egyéb civil együttműködésekben jelentek meg. A fenti és az egyéb rendezvényeket azóta évről évre magasabb szinten megrendeztük. Az MNT elnökségébe 2008-ban kerültem, mint a határon túli területekért felelős tag, jelesül Erdély, Partium és a Bánság viszonylatában.Ennek főleg az első két évben, amig a gazdasági és szakmai viszonyok megfelelőbbek voltak, tudtam jobban eleget tenni, később ez mind nehezebbé vált. A kapcsolatok az évek során kiépültek és kölcsönösen gazdagodtak. Az utóbbi évekbeli nehezebb körülmények mellett is megtartottuk az összes hagyományos rendezvényeinket. 2009-ben kezdeményeztem a Nagyváradi Civil Kerekasztal megalakítását, amely a civil érdekvédelem és kapcsolatteremtés legfőbb szinterévé vált és a politikától teljesen függetlenül igyekszik tevékeny­ kedni. Jelenleg a civil szféra és tevékenységek átrendeződése folyik, amely egy új civil stratégia kidolgozását követeli meg. Dr. Fleisz János MNT elnökségi tag Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségét Elnöke

Biharért közösen: Megyei Népfõiskolai Egyesület

A

Megyei Népfőiskolai Egyesület azzal a céllal alakult meg HajdúBihar megyében, hogy a megyében működő népfőiskolák mun­káját össze­ hangolja és koordinálja és közösségfej­ lesztő tréningekkel generálja újabb egyesületek létrejöttét. A megyei egyesület 2002-ben lett hivatalosan bejegyezve és a megyében működő többi egyesület is csak

kvá­zi egyesületként mű­ kö­dött. 2003-ban és 2004ben az volt a legfontosabb feladatunk és eredményünk is, hogy népfőiskolai egyesület­ ként bejegyezték a Föl­desi Nagyközségi NEMZETI SZAKKÉPZÉSI ÉS FELNŐTTKÉPZÉSI INTÉZET

A program a Munkaerőpiaci Alap terhére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával valósul meg.

Kiadja: Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület Szerkesztette: Lisztes Éva • Felelős kiadó: Sápi József elnök Postacím: 4100 Berettyóújfalu, Bajcsy-Zsilinszky u. 27. Tel.: 54/500-023 • Fax: 54/500-299 • Honlap: www.biharinepfoiskola.hu Készült: Garázs Nyomda - Berettyóújfalu

Bihari és sárréti népfôiskolák ma Közmûvelôdés és felnôttképzés a végeken

Népfőiskolai Egyesületet, a Nagyrábéi Baráti Kör és Népfőiskolai Egyesületet, Csökmőn a Sárkány Népfőiskolai Egyesületet, Bárándon a Balassa Iván Népfőiskolai Egyesületet és a Kabai Népfőiskolai Egyesületet A megyében működik még a Kertbarátok Nép­fő­ iskolája, amely nincs külön bejegyezve, hanem a Megyei Népfőiskolai Egyesület ke­

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 21

Generációváltás

Népfõiskolai hírek

Szakmai gyakorlat a Balatonszepezdi Népfõiskolán

re­tében működik. Ezen kívül még van népfőiskolai kezdeményezés Zsákán és Polgáron. Az a célunk, hogy ezek az egyesüle­ tek is kerüljenek bejegyzésre. 2005-ben „A művelődés hete – a tanulás ünnepe” rendezvénysorozat alkal­ mából Nagyváradon is bejegyzésre került a Nagyváradi Népfőiskola, amely a BINCISZ kereteiben működik.

2011. évi őszi gyakorlatomat Balatonszepezden töltöttem, a Bibó István Népfőiskolai Alapítványnál.

Porkoláb Lajos

Biharért közösen: Bihari Szabadmûvelõdési és Népfõiskolai Egyesület A Bihari Népfőiskola a 90-es évek elején alakult meg a berettyóújfalui Városi Mű­ velődési Központ munkatársainak kez­ deményezésére. Tevékenységébe igye­­ kezett bevonni a település értelmiségét, elsősorban az oktatási, kulturális intézmények helyi ügyek iránt érdeklődő, nyitott munkatársait. Kapcsolódtunk az akkori újjáéledő népfőiskolai mozgalmakhoz, ezen belül is a Magyar Népfőiskolai Társaság kereteiben működő Megyei Népfőiskolai Tanácshoz. Kezdetektől tu­da­tosan felvállaltuk az 1920-as évek-

ben Brózik Dezső által szervezett gazdasági népiskolák és az 1946 – 48 között működött bihartordai Sárréti Népfőiskola szellemiségét, örökségét. Reméljük vállalásunkat méltóan tudjuk teljesíteni, hasznára leszünk nemcsak a bihariaknak, hanem tágabb környezetünknek is. A szer­ vezetet 2000-ben jegyeztettük be önálló egyesületként, bízva abban, hogy ezáltal hatékonyabban végezzük munkánkat. Legfontosabb célnak a kistérség forrásteremtő képességének a javítását határoztuk meg. A forrásteremtő képesség növelésének

egyik lehetséges módját a helyi értelmiség „szürke állományának” aktivizálásában láttuk. Ennek megfelelően elsősorban a helyi humánerőforrás fejlesztésére, illetve aktivizálására törekszünk. Fontosnak tartjuk, hogy a hatékony munkavégzéshez hálózatokat hozzunk létre, ebbe szükség szerint vonjuk be nem a kistérségben tevékenykedő szakembereket. Ennek szellemében dolgoztunk együtt korábbi projektjeinkben a megye és az ország hasonló célokat szolgáló szervezeteivel, felsőoktatási intézményekkel

Balatonszepezd egy község, amely Balatonfüredtől 20-25 kilométer távolságra fekszik, Keszthely irányában. A történelem során hányattatott sorsa volt, mint még oly sok településnek Ma­ gyarországon, így nagy volumenű német betelepítést folytattak le, a népesség drasztikus csökkenését követően. Egykor halász-

falu szerepét töltötte be, az erre utaló jelek közül az egyik máig őrzött a címerükön található. Ma ebből a tevékenységből nem láthatunk semmit, a gazdaságban dominál a turizmus, valamint szőlészeti, borászati tevékenység. Már a XIX. század végén közkedvelt idegenforgalmi állomás volt Balatonszepezd, elsősorban írók és művészek körében. Ez ma sincs másként, nyáron a legfrissebb adatok szerint 404 lelket számláló faluban megközelítőleg 2000 fő van jelen.

Korábbi kutatásaim és tevékenységem Balatonszepezden Ezzel el is érkeztünk a hely egyik meghatározó problémájához. Hiszen a turisztikai szezon végével Balatonszepezd környéke újra csendes lesz. Az itt lakók többsége vendégek elszállásolásából él. Nincs egyéb meghatározó bevételi forrás, mely a helybeliek megélhetését szolgálná. Két évvel ezelőtt szintén a Magyar Népfőiskolai

1. ÁBRA: Vándorlások Balatonszepezden 1995 és 2003 között

2. ÁBRA: Vándorlások Balatonszepezden 2008 és 2009 között 22 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 23

Generációváltás

Generációváltás

A Népfőiskola Társaság megbízásából két társammal nekifogtunk a még községben élő fiatalok interjúztatásának. Célja többrétű volt, egyrészt rávilágítani arra, miért is – ha lehet így fogalmazni – menekülnek a fia­ talok szülőhelyükről, másrészt felmérni azt, mire lenne szükségük, mit tehet a Népfőiskola azért, hogy élhetőbb legyen Balatonszepezd.

Balatonszepezd, vasútállomás

Evangelikus templom

Érdekes eredményeket kaptunk. A fent említett gazdasági visszásságok jelentették az elsőszámú problémát. A családtervezés, valamint a jövőkép kialakítását látták meghiúsulni azáltal, hogy nincs mögöttük biztos anyagi háttér. Szóba

1. TÁBLÁZAT: Vándorlások Balatonszepezden 1995 és 2003 között

2. TÁBLÁZAT: Vándorlások Balatonszepezden 2008 és 2009 között 24 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

3. ÁBRA: Továbbszámított népesség száma települések szerint- Balatonszepezd – 1990-2003 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 25

Generációváltás

Generációváltás

Mediterrán hangulat még októberben is került még a falu infrastruktúrájának elmaradottsága. Orvosi rendelő kétszer van egy héten, akkor is összesen 1-1 óra nyitvatartási idővel. A gyógyszertárral ugyanez a helyzet. A gyermekek pedig a legkiszolgáltatottabbak a betegségekkel szemben, így rendszeres látogatói a „doktor bácsinak”. Ez azonban ilyen körülmények között nehezen valósulhat meg. A tömegközlekedés kizárólag vonattal, illetve távolsági busszal lehetséges, melyek díja magas a helyi viszonyokhoz képest, az autóval történő utazás ráfordítási költségeit, a mindennap emelkedő benzin árakat pedig mindnyájan ismerjük. A faluban található közértek felszereltsége szerény, így az élet számos területén a környező települések szolgáltatásaira szorulnak a helyiek. Ezek tükrében talán érthető, hogy a fiatalok itt hagyják a községet, a jobb és könnyebb élet reményében. De lehet, hogy nem járnak jobban. Hogy miért? Mert itt él egy közösség, mely most még szendereg ugyan, de téli álmából felébreszthetjük tagjait. 2010-ben azt a feladatot kaptuk, hogy állítsuk össze egy hónapos rendezvénysorozat tervét, melyet beindítanának a Népfőiskola dolgozói. Ebben a munkánkban olyan ötletekkel álltunk elő, mint: honismereti előadás a környék történelmét érintve, bemutató az ősmagyarszokásokról, hagyományokról, kreatív foglalkozások gyermekeknek stb. A konkrét tervek elegendő emberi erőforrás hiányában nem valósultak még meg, viszont jó táptalaját szolgáltak a most már folyamatban lévő programok megszervezéséhez. 26 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

Belépés a tó parkjába

Borospince tékek magasugrást hajtottak végre. Ez az akció sem volt azonban elegendő a lakos­ ság méretének visszaállítására. A legfrissebb kimutatások, 2008-2010-es évekről 400 körül mozgó értékeket mutatnak.

Demográfiai problémák Balatonszepezden nincs könnyű dolga egy kulturális szervezőnek. Mint feljebb már említettem magas az elvándorlók száma, életkori sajátosságaikból adódóan. Az érdekesség, hogy minden évben vannak betelepülők, akik közt szintén magas a fia­ tal családok aránya (főként olyanok, akik a nagyváros zajától szeretnének megszaba­ dulni), de nem elegendő. Ennek következménye, hogy az országra egyébként is jellemző öregedő társadalom problémája itt koncentráltan jelentkezik. Ezt jól példázzák a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok is. A kilencvenes évek elején több mint félezer ember lakta a falut. Azonban a kilencvenes évek közepére drasztikus létszám csökkenés ment végbe. Hat év

Belestem egy udvarba leforgása alatt majdhogynem 200 ember hagyta el a helységet. A rendszerváltás után a vidék kistelepülései elkezdtek kiürülni. Az indok nagy valószínűség szerint a nagyvárosok bőséges álláslehetőségeiben rejlett. 2000-ig ez a tendencia maradt fenn. Majd egy váratlan, számomra ismeretlen okból kifolyólag 2001 és 2002-ben az ér-

Az elvándorlók aránya meghatározó, és összetételük is jól megfigyelhető, misze­ rint gyermekek szinte egyáltalán nem, fia­ talok is csak elvétve költöznek a faluba. Ez például azt jelenti, hogy 1 – legfeljebb 2 család költözik oda, gyermekestül. Az odavándorlók között nagy arányban jelentkeznek azonban a 40 év felettiek. Érdekes megfigyelni, hogy az elvándorlók között közel azonos, de inkább nagyobb a 0-39 évesek aránya. Ami szintén arra enged következtetni, hogy a családok hagyják el elsősorban Balatonszepezdet. Tehát a felkínált programok számos feltételnek kell, eleget tegyenek. Mivel a la-

Tapolca, tó a város szívében kosság nagy része időskorú, így elsősorban őket megszólító program összeállítására van szükség. Ugyanakkor továbbra is cél a fiatalabb korosztály megtartása, így az ő igényeiket is szem előtt kell tartani. Ezek­ nek pedig a népfőiskolai értékek mentén kell megvalósulniuk.

A népfõiskoláról A mai népfőiskolákon a keresztény esz­mény még ma is irányt mutat az érintetteknek. A nemzeti és állampolgári nevelés ma is tart. Amennyiben saját szavaimmal kellene összefoglalnom, mit jelent ez a mozgalom, én azt mondanám: egy olyan létesítmény, melynek küldetése, hogy az emberek életminőségén javítson, ezzel mintegy alulról szerveződve szolgálná az állam érdekeit, fejlődését. Többnyire olyan képzéseket szerveznek, melyek a hátrányos helyzetű

rétegeket célozzák, hiszen ők szorulnak rá a legjobban, de természetesen az intézményeik ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Ezt főként oktatási funkció betöltésével kívánják elérni, azonban sokszor művelődési sze­ repet is magukra vállalnak. Nincs ez másként a Bibó István Népfőiskolán sem. Nagyon jól megférnek egymás mellett a felnőttképzési és a művelődési tevékenységek. Személyes véleményem alapján nem is kellene őket különválasztani (persze az adminisztráció valamint a hivatali intézkedések megkövetelik). Itt idéznék a honlapjukról, ahol röviden bemutatják magukat: Mielőtt rátérnék a folyamatban lévő konkrét történésekre, bemutatnám a népfőiskola épületét. Az üdülési szezon turistarohamát kihasználva öt szobát tartanak fenn szállóvendégek részére, valamint teljes felszereltséggel rendelkező konyha áll rendelkezésükre. Az intézményben kapott helyet a község könyvtára, ennek következtében a vendégek szabadon használhatják a több száz kötetes, idegen nyelvű irodalmat is bőven tartalmazó könyvállományt. Használhatóak az internet café számítógépei, melyeket nemrégiben cseréltek le. Hatalmas kerttel rendelkezik az épület, mely kitűnően szolgál – jó idő esetén – bizonyos kültéri programok lebonyolítására.

Élet a Bibó István Népfõiskolán

Bibliai beszélgetés

Majd a teázás

A gépállomány felfrissítése egy LEADER pályázat elnyerése által finanszírozott prog­ram keretében valósult meg. Az grundtvigi népfőiskola alapelvei sze­rint elsősorban a fiatalokat célzó ismeret­terjesztés lenne az intézmény feladata, azonban ez az idő előre haladtával kibővült, mint már szó esett róla, 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 27

Generációváltás

Generációváltás

Református templom korosztály­tól függetlenül befogadja a tudásra szomjazó közönséget. Ennek minta­példája az Otthonosan a számítógépekkel – ismeretek az idősebb korosztálynak elnevezésű program. Igazából már a cím magában foglalja mit is érthetünk alatta. Valamint a másik véglet – ha szabad így fogalmaznom – a kreatív foglakozások gyerekeknek, amellyel szombatonként birtokba veszik az egész házat a gyerekek. A helyiek részére angol nyelvtanfolyam is elérhetővé vált az elmúlt években, ahol szintén használatba veszik a computereket is. A tanfolyamok mellett művelődési – és mint már említettem – a község számára kardinális kérdést jelentő közösségfejlesztési területen is folyik munka. A következő rendszeresen megtartott programok közül szemezgethetünk: filmklubot indítottak, ahol magas színvonalú filmeket vetítenek a közönségnek (ott létem alatt például az Amadeust, mely Mozart életét dolgozza fel), majd ezeket kötetlen beszélgetés formájában tárgyalják meg. Ez a prog­ ram vonzza a lakosokat, azonban csak az idősebb korosztályt. A szellemi táplálék, a közösségbe tartozás vágya motiválja őket leginkább, hogy kimozduljanak otthonaikból. Érdekes, hogy bennük is felmerült az igény a fiatalabb generációval való ilyen közegben történő találkozásra. Azonban azzal is tisztában vannak, hogy a filmek effajta komolyabb műfaja nem hordoz számukra vonzerőt - sajnos. Molnár Eszter Balatonszepezden élő nyelvtanár, tolmács, fordító kezdeményezésére és vezetésével indult a nyár folyamán a Gondolkodók köre. A találkozókon helyi témájú beszélgetéseken, elmélkedésekben vehetünk részt, célja a helyi ügyekért tenni akarás motivációjának felébresztése és a cselekvés elindítása. 28 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

Szt. István Király római katolikus templom Népszerűnek látszik a szombati kreatív foglalkozás, melyet gyermekek számára tartanak. Készségfejlesztő, ismeretterjesztő, oktató jellegű társasjátékokkal, bábszínházzal, mesékkel ismerkedhetnek a gyere­ kek. A kompetenciáik fejlesztése mellett szociális érzékenységük is fejlődik az alkalmakon, hiszen kortársaikkal közösen alkotnak, játszanak és életkori sajátosságaikból eredően tanulnak, magatartási mintákat vesznek át. A keresztény eszmék szellemében két­ hetente meginvitálják vendégeiket a Bibliai beszélgetések elnevezésű együtt­létre. A témája az adott héten aktuális napi evangéliumok tartalma, értelme és kivetítése a mindennapi életre. A faluban a római katolikus, a református és az evangélikus felekezetek is jelen vannak és működő közösségek állnak a hátterükben. Ezt tiszteletben tartva és ennek eleget téve minden alkalomra másik felekezet lelki pásztorát kérik fel arra, hogy segítse a híveket a lelki síkjaik feltárásában és az önmagukban való elmélyülésben. Abban a megtisztelő helyzetben találtam magam egy alkalommal, hogy részese és segítője lehettem egy ilyen találkozásnak. Rendkívül bensőséges hangulatot teremtett Ve­ress István, kővágóörsi evangélikus lelkész. Az érdeklődők felkészülten érkeztek, kérdésekkel és gondolatokkal. Az egyébként egy – másfél órás lelkigyakorlat aznap két és fél órával a kezdés után ért véget a jelenlévők aktivitásának köszönhetően. Ezen eseményen – rajtam keresztül – felhívták a népfőiskola dolgozóinak figyelmét a régebben szokássá vált, majd elfeledett közös adventi gyertyagyújtásra. A karácsonyra való ráhangolódás, a közös készülődés élménye sokat jelent a he-

lyieknek, akik közül néhányan elég tudatosak ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban az igényeket megfogalmazzák. Az intézmény munkatársai pedig nyitottak, sőt nagyon kíváncsiak ezekre. Megemlíteném még Takács Ferenc előadás-sorozatát, aki kertészmérnökként évekkel ezelőtt behatóan kezdett foglal­ kozni a gyógynövények természetével, egészségünkre gyakorolt hatásaival és felhasználási lehetőségeivel. Ezek közül talán a legérdekesebb rész, a gyógyhatású növények gasztronómiában lehetséges feldolgozása. Az előadót már korábban is meghívták, akkor is nagy sikert aratott munkásságának bemutatásával és ismereteinek átadásával. A fent említett programok még mindig nem fedik teljes mértékben a hely programkínálatát, további tudakozódásra lehetőség van a honlapon.

Munkám a népfõiskolán: A három hét, amit Balatonszepezden töltöttem, az eddigi gyakorlati tapasztalataim közül talán a legnagyobb hatást érte el nálam. Ennek több okát is látom. Az egyik a már korábban kialakult kapcsolatom, mind a faluval, mind az épülettel, tehát már voltak élményeim, melyek megszínesítették számomra a tartózkodás hátterét. A másik és talán legfontosabb a helyiekkel való találkozás. A személyes jelenlét értékét valójában most értettem meg. Egy olyan közösségben találtam magam, amely tisztán látja hibáit és gondjait, ezekkel pedig a maga módján és a maga tempójában, de javítani igyekszik. Nyíltak és befogadóak voltak velem szemben attól függetlenül, hogy az emberekre jellemző egyfajta befelé fordulás, hiszen mégiscsak

zárt egységet alkotnak. Tudják, hogy segítségre van szükségük, ha céljaikat el szeretnék érni, ezért amennyiben elég meggyőző érvekkel támasztjuk alá, készek az újításokra. Én, mint pest közeli, fiatal egye­ temista bátran állhattam elő ötleteimmel és terveimmel, mert egy rövid megvitatás után már készen álltak rá, hogy megvalósuljanak. Pedig közülük sokan 50-60 éves, tapasztalt és jellemzően szokásokhoz hű emberek voltak. A harmadik tényező a munkatársak felém tanúsított figyelme, segítőkészsége és az a családias hangulat, ami jellemezte a három hetet. Természetesen az adminisztratív feladatok elvégzését nem tudtam elkerülni ez alkalommal sem, de különösebb gondot nem okozott, mivel a népfőiskola épüle­ tében több órát egyedül töltöttem, hiszen egyben a lakhelyemül is szolgált. Először a hírlevélre feliratkozottak e-mail listáját rendszereztem, majd én lettem a kapcso-

lattartó is. Értesítéseket küldtem az aktuális programokról, valamint több beszél­ getést bonyolítottam le az előadókkal és programok vezetőivel. Kreativitásom is teret nyert a gyakorlat ideje alatt, több alkalommal plakátot is terveztem, amelyek a leendő programokat hivatottak promotálni. Egy ilyen eseménynek a forgatókönyvét én állítottam össze. Ez az évbúcsúztató mulatság lesz, melyet az év végének közeledtével december 29-ére terveznek.

Összegzés Nagyon kellemesen telt a gyakorlatom a Balatonszepezdi Bibó István Népfőiskolán. Remélem dolgozatommal sikerült átadnom valamennyit abból, ho­gyan is telt az a bizonyos három hét. Közel áll hozzám a szakmának eme ága. A közösségekben való aktív részvétel, azok fejlesztése és a fejlődés vé-

gigkövetése illik személyiségemhez, kompetenciáimhoz és ahhoz, amit hivatásomnak tartok. Olyan képességeket igényel a munka, mint kreativitás, az emberekre való odafigyelés, tisztelet, empátia, jó szervező képesség, vezető egyéniség. Hivatásomnak pedig az embereknek tett szolgálatot, segítséget tartom valamint fejlődésük elősegítését, akár képességekről, akár az ismeretek bővítéséről, akár személyiségük emelkedettebb irányba való tereléséről legyen szó. Fiatalos lendületemnek azonban egyelőre lassúnak hatott az élet Balatonszepezden. Valószínű, hogy érettebb fejjel az egyik legjobb lehetőségnek tartanám. Richter Anita 3. évfolyamos hallgató Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar Mûvelõdési- és társadalomtudományi tanszék Horvát Attiláné Andragógia szak 2. évfolyam 4. félév Levelezõ tagozat 2011. április 10.

„

„Az egész ország egy népfõiskola...” „Az egész ország egy népfőiskola, mert a nép tanulni akar…” (Németh László)

Bevezetés A tantárgyi követelményben szereplő saját népfőiskolai terv elkészítése nem könnyű feladat, hiszen előzetes tájékozódásom során, több fórumon is olvastam, hogy a ma már létező népfőiskolák is küzdöttek kezdetben azzal a problémával, hogy a 40 évvel ezelőtt abbahagyatott népfőiskolai hagyományoknál kell-e folytatni a mozgalmak szervezését, vagy intenzívebben kell inkább a több mint egy évszázados múlttal rendelkező, nyugat-európai tapasztalatokra építeni. Sokan mondják, hogy a mai ember számára egyre kevésbé elfogadható egy olyan oktatási forma, amely valamilyen ideológiai alapelvekre épül fel. Legyen az akár népnemzeti, vagy kozmopolitának nevezett álláspont. Szerencsére ma már a társadalmi feltételeink adottak ahhoz, hogy a népfőiskolák

sokszínű kínálatából a résztvevők választ­ hassanak a számukra leginkább megfelelő formák és tartalmak között.

A népfõiskola célja Fentiekben megfogalmazott általánosságok után én a saját népfőiskolámat mindenképpen egy népi hagyományokat erősítő, nem­ zeti öntudatra nevelő, keresztény alapelvek mentén működő intézménynek képzelem el. Kiemelten a keresztény erkölcsi értékek közvetítését, nemzeti történelmünk, irodal­ munk, folklorisztikus hagyományaink tovább­ adását szeretném megvalósítani. Mindehhez az egyetemes katolikus hitünk erősítését is hozzákapcsolnám, alapvető fontosságúnak tartom a vallásos világnézet fejlesztését. Megjelenne népfőiskolám képzésein keresztül egyfajta tudatos életmódra, tu­ datos vásárlásra való ösztönzés is, olyan programok összeállítását tűzöm ki célul, amelyek a nemzeti termelés értékét adják vissza, ezeknek a gyakorlati megvalósítása a jelenleg globális szinten tapasztalható nemzeti termékek előállításának elsor-

vasztása, sőt teljes tönkretétele ellen történnének. Alapelvemnek három pillére van, tudni, hinni, tenni. Tudni, ismerni az igazságot, a tudományokat, a napi életben használható örökérvényű tudást. Hinni a Szentháromság egy Istenben, hinni a család, a közösség, a nemzet megtartó erejében. Emellett mindig szeretetbe ágyazottan, de felelősen és határozottan cselekedni.

A népfõiskola célcsoportja Célcsoportként nem emelnék ki külön rétegeket, akiket megszólítana a népfőiskola, ugyanakkor a programok és előadások szervezésénél lehetne különbséget tenni, hogy az leginkább kiknek szóljon. Mátyásföldön, ahol lakom, Budapest XVI. Kerületében nagyon aktív templom­ ba járó közösség van, mindenféle korosztály képviselteti magát, kezdetben ebből a körből invitálnám a résztvevőket. Az egyházközösségünkben most is remekül működő baba-mama klub 20-30 kismamájának többféle ismeretterjesz2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 29

Generációváltás

Generációváltás

tési kurzust szerveznék, a szabás-varrás tanfolyamtól elkezdve a csipkeverésig, a főzőiskolától egészen nagyanyáink lekvárkészítési és befőzési praktikáin át a népi gyógyászatig. Az idősebb korosztálynak különböző klubokat tartanék fent, persze számítanék rájuk a fentebb említett fiatal anyukáknak tartandó képzéseken is, úgy, mint tapasztalt segítőkre. Emellett az idősebbeknek mindenképpen lehetőséget biztosítanék a „Kattints rá Nagyi!” néven elhíresült prog­ramban való részvételre, itt a számítógép felhasználói szintű ismeretét, az Internet használatot biztosító tudást szerezhetnék meg. Fiatalésakáridősfelnőttekrészérehetirendszerességgel szerveznék olyan előadásokat, melyek magyar őstörténeti, vallástörténeti, vallásfilozófiai, művészettörténeti, néprajzi, sőt akár szakrális nyelvészeti vagy rovásírás témában meghívott előadókkal valósulnának meg, ezek minden érdeklődő számára nyitottak lennének. A környéken lakó fiatal felnőtt ifjúságot pedig, a népzene, néptánc és a színjátszás lehetőségének biztosításával segíteném, hogy ez által élje meg az önmegvalósítás élményét. Ezen kívül különösen a nagyobb vallási ünnepeink előtt liturgikus és

ismeretterjesztő előadások hangoznának el részükre, kiegészítve gitáros énekléssel, a népi szokások, és misztérium játékok megtanulásával. Családok, fiatal házaspárok részére olyan tanulókörszerű összejöveteleket kezdeményeznék, ahol megoszthatják tapasztalataikat, hiszen társadalmunkért felelősen gondolkozó emberként nem kerülhetjük el annak a kérdésnek a feltevését, hogy a család és a házasság intézménye napjainkban megfelelően el tudja-e látni a társadalom számára alapvető fontosságú védőfunkciókat. Mint említettem személyes érintettségem okán nagyon sok GYES-en, GYEDen, ápolási díjon, vagy ami rosszabb munkanélküliként otthon lévő kismamát ismerek, akik számára gondot okoz a munkaerőpiacra való visszakerülés, egyre kisebb esélyekkel számolhatnak. Elsősorban az ő részükre, valamint azért, hogy a népfőiskola több lábon is álljon, olyan tudást biztosító képzéseket is indítanék, melyek a résztvevőket a munkakeresésben segítik (pl. álláskeresési technikák tréning) illetve olyan végzettséget adnak, amely a munkaerőpiacon elengedhetetlenül szükséges (pl. nyelvvizs­ gára felkészítő képzések)

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Fõiskolai Kara Tantárgy: Népfõiskolai alapismeretek

A meghatározott célok indoklása, várható eredmények

Bemeneti feltételek: betöltött 18. élet­ év, egyéb feltétel nincs.

15 hét, heti 1 x 3 óra, összesen 45 óra. Amiért mindenkinek megéri:

a szükséges alapanyagokat pedig részben megtermeljük, részben megvásároljuk.

Mondják, hogy a mai társadalmunk betegségének egyik góca abban keresendő, hogy a helyi kis közösségeket erőszakkal szétverték, azok helyett újabbak egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen szerveződnek, véleményem szerint ezért elsősorban itt kell és itt tudunk felelősséggel munkál­ kodni. Ez a közösségi, családi viszonyainkon túl minden emberi kapcsolatunk gazdagodásával is jár, hiszen ami a közösséget és a család intézményét segíti és erősíti, az a társadalom egészének javát szolgálja.

3. Sajnálatos módon a ma kapható nyers élelmiszerek többsége bizonytalan minőségű, sokszor az eredetük is homályos. Ugyanakkor az élelmiszerárak olyan mértékben emelkednek, melyek egy átlagos magyar család számára nem teszik lehetővé a változatos, egészséges étkezést. Községükben sok a megműveletlen, parlagon hagyott kert, parcella. A helyi önkormányzattal együttműködve haszonbérleti szerződés keretében több ilyen – eddig műveletlen – önkormányzati terüle­tet vonunk a kurzus során művelés alá. Cserébe az ott megtermelt termények egy részét a települési önkormányzat által működtetett közintézményeknek biztosítjuk közétkeztetési célokra. A kurzus elvégzése után lehetőség nyílik arra, hogy a hallgatók maguk is haszonbérletbe vegyenek ki parcellákat az önkormányzattól, hogy azokon gazdálkodjanak. Az önkormányzat oly módon is támogatja a népfőiskolánkon való részvételt, hogy a szociális ellátásban részesülők számára a kurzus költségeihez 50%-os mértékben hozzájárul. Szociális ellátásban részesülnek: • az időskorúak járadékában részesülők • rendszeres szociális segélyben része­ sülők • lakásfenntartási támogatásban része­ sülők • ápolási díjban részesülők. Nagycsaládosok számára is biztosított az önkormányzat kedvezménye.

a., a kurzus résztvevői • minden időben érvényes, el nem avuló tudást kapnak, melyet máshol, máskor is hasznosíthatnak • hozzájárulnak családjuk megélhetéséhez, egészségéhez • nem elhanyagolható a saját munka gyümölcse felett érzett öröm, felelősségvállalás, büszkeség • olyan szemléletmódot sajátíthatnak el, mely segít megtalálni helyüket a világban, visszatérni a gyökerekhez. Méltatlanul elfeledett praktikákat, recepteket, módszereket élesztünk fel újra.

A gyakorlati oktatás színhelye a falu határában lévő Benedek-major. A tanya tulajdonosa saját állományából biztosít állatokat a gyakorlati oktatáshoz, ezek élelmezéséhez való hozzájárulást takarja részben az anyagköltség. Minden egyéb eszközt, felszerelést a tanya tulajdonosa bocsát a rendelkezésünkre, aki egyben a gyakorlati állatgondozással kapcsolatos ismereteket is oktatja, és felügyeli a hallgatók munkáját.

Hiszem, hogy az én jővőbeni nép­ főiskolámon meghirdetett előadásokon, szemináriumokon, beszélgetéseken való részvétellel az odajárók közéleti ér­dek­ lődésű, széleskörűen tájékozott, olvasott emberek lesznek. A közösségi, nemzeti érzésben való megerősödés által jobban be tudnak kapcsolódni a helyi egyházközösség, vagy bármilyen más öntevékeny szerveződés munkájába, felelősebbnek érzik majd magukat szűkebb és tágabb környezetükért, és látni fogják az összefogás erejét.

Szilágyiné Nágel Zsuzsanna Andragógia szak Levelezõ tagozat 2. évfolyam 2. félév

Hálót adunk nem halat

A Búzakalász Népfõiskola bemutatkozó anyaga 1. A Búzakalász Népfőiskola azzal a céllal jött létre, hogy alapfokú növénytermesztési és állatgondozói ismereteket oktasson mezőgazdasági ismeretekkel nem rendelkezők számára. Célunk az, hogy a résztvevők a kurzus elvégzése után képesek legyenek önellátóan gondoskodni a családjuk alapvető élelmiszerszükségleteiről. Ismereteket szerezhetnek háztáji haszonállatok (baromfi, kecske, juh, sertés) tartásáról, gondozásáról, feldolgozási módjukról. Az alapvető mezőgazdasági ismereteket nyújtó kurzusunk mellett lehetőség van 30 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

falusi gazda – gazdaasszony ismeretek megszerzésére is. 2. A Búzakalász Népfőiskola azokat várja sorai közé, akik • szeretnék a saját kertjükben termett zöldséget-gyümölcsöt enni, de nem tudják, hogyan termesszék azt • akik az udvarukon düledező ólakat újra élettel töltenék meg • akik nagyon bánják, hogy annak idején nem figyeltek a nagyszüleikre, ők ho­ gyan gazdálkodtak fillérekből • akik kicsiben kezdenék, de a későbbiekben megélhetési forrássá

fejlesztenék háztáji gazdaságukat az egész család számára • akiknek fontos az egészséges táplálkozás, a tápanyagban dús, finom hazai zöld- és húsféle • nem ígérjük, hogy kevés munkával könnyű sikerhez juthatnak a hallgatók. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy aki a saját két kezével termeli meg mindennapi ételét, az nagyon sokat tesz önmagáért, a családjáért, a környezetéért • falusi gazda –gazdaasszony tanfolyamunkon a hangsúly az élelmiszerfeldolgozáson (kolbásztöltés, lekvár főzés, aszalás, tartósítás, stb.) van.

4. Kurzusainkra egy-egy csoportba kb. 25-30 főt várunk. A mezőgazdasági alapismeretek elsajátítása március elejétől október végéig történik: vagyis 35 hét alatt. Heti 2 alkalommal találkozunk (ez a 35 hét alatt összesen 210 óra), 3-3 órában, délután 16-19 óra között. Ebből 45 óra elmélet, 165 óra pedig gyakorlat – a gyakorlatok alkalmával megbontjuk a csoportot, 3 x 8-10 fős csoportokban dolgozunk. Erre azért van szükség, mert a növényeinknek, állatainknak nincs szabadnapjuk, de legalábbis minden másnap szükségük van a jó gazda kezére, szemére. Így a gyakorlati oktatást szét tudjuk osztani a hét során különböző napokra. A téli időszakban (novembertől febru­ árig), amikor a mezőgazdaságban kevesebb az aktív tennivaló, tartjuk falusi gazda – gazdaasszony kurzusunkat. Ennek időtartama

b., a település önkormányzata • parlagon heverő földjei helyett jól működő mini-gazdaságokkal büszkél­ kedhet • megélhetési lehetőséget nyújt a szociálisan rászorulóknak (nem halat ad, hanem megtanít halászni) • középtávon egy helyi termelői piac alapjait teszi le azzal, hogy megfelelő felkészültségű gazdákat képez • erősíti pozícióját a kistérségben. 5. A korábbi évek tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy hallgatóink nagyrészt a helyi és a környező települések önkor­ mányzatától értesülnek népfőiskolánk kurzusairól. Végzett résztvevőink elmondásából tudjuk, hogy jelentős hánya­ duk, amikor a rendszeres havi járadékukat ment felvenni, vagy egyéb ügyüket intézték, ott értesültek a programjainkról. Jelen vagyunk a helyi kábeltévé képújságjában, sőt, a facebook-on is! Akit korábbi rossz tapasztalatai elijesztenének az elméleti oktatástól, azt biztosíthatjuk róla, hogy nem az iskolában megszokott tanár-diák viszonyt kell elképzelni. Nálunk sokkal inkább beszélgetés folyik, amibe bárki bármikor beleszólhat, megoszthatja saját tapasztalatait, emlékeit. Videós oktatási anyagaink is bőséggel vannak, az elméleti rész jegyzeteit pedig a mi oktatóink fejlesztették, ezt fénymásolt pél­ dányban mindenki meg is kapja. Az elméleti oktatás színhelye a Bányász Művelődési Központ kis klubterme, melyet az önkormányzat díjmen­ tesen bocsájt rendelkezésünkre. A falusi gazda – gazdasszonyképzés helye az iskola konyhája, díjmentesen használhatjuk a helyet és az eszközöket egyaránt,

A növénytermesztési munkákhoz szükséges felszerelést népfőiskolánk biztosítja, saját tulajdonú kerti szerszámainkat nagyrészt a falu lakosságától kaptuk örökös használatra. Rendszeresen kapunk vetőmagot a helyi kertészeti árudától, és kedvezményes áron vásárolhatunk tőlük műtrágyát, szabad forgalmú növényvédő szereket. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a felparcellázott, a kurzus hallgatói által megművelt önkormányzati terület a major közvetlen szomszédságában, attól alig 100 m-nyire található, így a majorban tudjuk tárolni a kertműveléshez szükséges minden eszközünket és anyagunkat. 7. Már hagyomány, hogy minden évben a kurzus zárásaként a résztvevők elkészítik a Népfőiskolai értesítőt, azaz az évkönyvet. Papíralapon nem létezik, mivel a nyomtatás költsége megterhelő lenne népfőiskolánknak is, és a hallgatóknak is, de néhány lelkes felső tagozatos diák segítségével digitális formában megszerkesztjük, majd elérhetővé tesszük a népfőiskola honlapján. Megkérjük a hallgatókat, írják le élményeiket, észrevételeiket (a kritikákat is!), meséljék el, mivel gazdagodtak, mit csi­ nálnának másképp. Hallgatói recepteket, képeket is teszünk az évkönyvbe. Várjuk olyanok írásait is, akik már régebben végeztek, és megosztanák a tapasztalataikat, hogy mihez tudtak kezdeni a nálunk megszerzett ismeretekkel. Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt és leendő hallgatót! Nágel Zsuzsanna a Búzakalász Népfőiskola megálmodója, életre hívója, és mindenes ügyintézője 2011/3 Magyar Népfõiskolai Társaság 31

Nemzetközi hírek

Európai Oktatásgazdasági Szakértõk Hálózata (European Expert Network on Economics of Education, EENEE)

- információ méretre szabva – www.education-economics.org

címen érhető el az Európai Oktatásgazdasági Szakértők Hálózatának újraszabott weblapja, amely kifejezetten a döntéshozók igényei alapján szolgáltat forrásadatokat az európai oktatás és képzés gazdasági vonatkozásairól. A honlap elsődleges célja, hogy a területet érintő friss kutatási eredményeket és információkat, oly módón tegye közzé, hogy azok könnyen és gyorsan felhasználhatóak legyenek az oktatást, képzés területén szükséges reformintézkedések alátámasztására és fejlesztési területek azonosítására. A hálózat egyébként 8 éve lát el fontos döntés előkészítő feladatokat az Európai Unióban, elsősorban az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának támogatásával. Fő feladatuk, hogy tanács­ adói munkájukkal támogassák az Európai Bizottságot, elsősorban olyan gazdasági tendenciák elemzésével, amelyek kihatnak az oktatás és a képzés területére, illetve hogy a jövőben ellássák az európai térség oktatás-közgazdasági kutatási eredményeinek népszerűsítési és terjesztési feladatait is. Ezen munka égisze alatt kapott új tartalmi és vizuális szerkezetet a fent említett weboldal, amely számos szolgáltatást kínál angol, német és francia nyelven. A „Policy Briefs” címet viselő, angol nyelvű írások, rövid lényegre törő össze-

foglalók, amelyek könnyen emészthető és egyszerűen felhasználhat módon adnak hírt egy-egy fontos kutatási területről. A honlap első két stratégiai rövidhír “The Cost of Low Educational Achievement in the European Union” és “Class Size: Does It Matter?” címmel érhető el a honlapon. A honlap egy másik szekciója részletesebb elemzéseket tesz közzé, az EB Oktatási és kulturális Főigazgatóságának

megbízásából. Íme néhány cím – „Analytical reports” – menüpont alatt elérhető anyagokból: “Financing Lifelong Learning”, “A Policy Agenda for Improving Access to Higher Education in the EU”, “Non-Cog­ nitive Skills and Personality Traits” A honlap remek forrásként is használható további szakirodalom feltáráshoz az oktatás és gazdaság közös vonatkozásaiban és ezt a tematikusan rendezett irodalom­ jegyzék csak még könnyebbé teszi.

Közösségi Felnõttoktatás – egy kutatás lezárult – Az Egyesült Királyság nagyhírű felnőttoktatási, élethosszig tartó tanulási intézete, a NIACE október 31-vel zárta le legújabb kutatását, amely a közösségekben zajló felnőttoktatási tevékenységeket kívánta feltérképezni több aspektusból. A kutatási kérdőívet több, mint 6500 közösség és egyén töltötte ki ezzel egyúttal hozzájárulva a témát érintő „New Chal­ lenges, New Chances” címet viselő nemzeti konzultációhoz is. A kutatók reménye szerint az eredmények hatással lesznek majd a közösségi tanulásra 32 Magyar Népfõiskolai Társaság 2011/3

fordított nemzeti és helyi büdzsékből érkező támogatások növekedésére, ugyanúgy, mint a helyi képzési stratégiák kialakítására. A kutatás támogatója a brit kormányzat gazdaságért, innovációért és képzésért felelős szerve, amely augusztusban egy szélesebb konzultációt kezdett az oktatási szolgáltatók és a munkaadók bevonásával. Jane Ward, a NIACE program-menedzsere a szervezet honlapján köszönetét fejezte ki mindazok számára, kik részt vettek a munkában és kiemelte, hogy a válaszadók magas száma egy újabb bizonyítékén szol-

gál a közösségi felnőttoktatás fontosságának bizonyítására. A kutatás eredményei hamarosan elérhetőek lesznek a NIACE honlapján. (www.niace.org.uk) Forrás: http://www.niace.org.uk/news/ adult-community-learning-survey-nowclosed Szerkesztõ-fordító: Jeney-Domindgues Zsófia