Vaddisznó (Sus scrofa)
Felismerés jegyei:
A vaddisznó hímjét kannak, nőstényét kocának (emsének), szaporulatát malacnak (kanmalac, emsemalacnak) hívjuk. A fiatalokat süldőnek hívja a szaknyelv. A vaddisznó a házi sertés őse. A feje hosszú, profilvonala egyenes, a nyakkal egységes alakot mutat. Fülei kicsik, felállóak, szegélyük szőrös. Szemeik kicsik mélyen ülnek a koponyában. A törzs rövid, a gerincvonala hátrafelé lejt, lábaik rövidek, a farok egyenes, kifejlett példányokon bojtos. A kannak agyara, a kocának kampója van.
A vaddisznó agyarának fejlődése a kor előrehaladásával
A koca kampójának fejlődése a kor előrehaladásával A szőrzet színében nincs a nemek között különbség, de életkoronként és évszakonként eltérés lehet. Színe sötétbarna vagy fekete, de olykor akadnak világos, vöröses színű vagy babos példányok. Ezek nem kívánatosak a populációban. A vaddisznó nyári és téli szőrzete között nagy a különbség. A nyári szőrzet világosabb és rövid, a téli szőrzet tömött és hosszú. A fedőszőrök között gyapjúszőr található. A kocának 5-6 pár emlője van. A vaddisznó párosujjú patás. A kan nyoma nagyobb és szélesebb a kocáénál. A fűkörmök rendszerint elérik a talajt.
A vaddisznó nyoma
Ürüléke idomtalan massza, vagy több tagból álló. Hangadáskor a koca röfög, a malac visít. (Hangját letöltheted innen.)
A vaddisznó koponyája Fogképlete: 3143 ---------- = 44 3143
Elterjedése:
Eurázsiában a 60. szélességi foktól délre mindenütt előfordul, jelen van Észak-Afrikában és a hátsó-indiai szigeteken. Betelepítették Észak- és Dél-Amerikába. Óriási elterjedési területén 25 alfaját ismerik el, ebből palearktikus 17, indo-maláj 7 és óceániai 1 alfaj. Hazánkban a Sus scrofa attila alfaj él. Európában a Brit-szigetek és Skandinávia nagyobbik része, valamint az Alpok magasabb régiói kivételével mindenütt előfordul. Állománya folyamatosan nő. 2000-ben a becsült létszám 76.054 példány. 2006-ban terítéke 64.389 egyed volt. 2007-ben 81.723 példányt becsültek.
Élőhelye:
A vaddisznó eredetileg a vizes élőhelyek, mocsarak lakója volt, ma főként erdőterületeken fordul elő.
Váltó a mocsárban a földről…
… és a levegőből.
Terjeszkedő faj. Az állománynövekedés következményeként meghódította az Alföld jelentősrészeit is. A jelenség az
erdősültség növekedésével és a nagytáblás mezőgazdálkodás előnyös feltételeivel magyarázható. Esős időszak után előszeretettel keresi fel a réteket, legelőket, ahol giliszták után kutat.
Túráskár a réteken A nagy összefüggő nádasokat szívesen választja tartózkodási helyéül, ezeken a területeken nyugalmat talál. A nád igen tápláló rizómái élelmet is jelentenek számára, ezért nemigen hagyja el a nádasokat. A vaddisznó a zárttéri vadtartás legfontosabb nagyvadja. Szaporodása:
A fiatalok egy része, főként a emsesüldők, már első életévük őszén/telén bebúgnak. Másik részük a kanokkal együtt csak 20 hónapos korban válnak ivaréretté. A kanok általában csak a 2.-3. éves korukban vesznek részt a szaporodásban. A kanok a szaporodási időszakon kívül magányosan, a kocák, süldők és malacok anyacsaládokban járnak. A búgást az idősebb kocák kezdik, legvégül az emsesüldők egy része búg. A kanok a búgás idején csatlakoznak a kondához. Csak azonos korú és erejű kanok verekszenek, idős, remete kan küzdelem nélkül tudja érvényesíteni elsőbbségét. A küzdelem heves, agyaraikkal egymás álla alá, vagy oldalába akarnak hasítani. Ezt megelőzendően a kanok „páncélt” alakítanak ki lapockájuk tájékán. Sok harcot megért kanoknak a beforrott sebhelyek is erősítik a páncélt. A kan a kondából mindig azt a kocát választja ki, amelyik ivarzásának tetőfokán van. Az udvarlás során harapdálják, döfködik egymást. A párzás előtt a kan és a koca szemben állnak egymással méregetik egymást, közben a kan csattogtatja fogait, mutatja agyarait és jellegzetes szaganyagot hordozó, habzó nyálat termel. A koca csak ennek az illatanyagnak az érzékelése után hajlandó engedni a borítást. A párzás viszonylag hosszú ideig tart, miközben a kan harapdálja a koca nyakát. A kanok a búgási időszak végéig a kondával maradnak, aztán hagyják el a kondát. A szaporodási időszakot ma már nehéz meghatározni. Szeptembertől júliusig tarthat, de a fő időszakot október-januárra tehetjük. A koca 21-23 napig búg, de a kant eredményesen csak 1-3 napig veszi fel. Ha búgás eredménytelen volt, a koca 3 héttel később újra hajlandó a párzásra. A koca az ellés előtt félreeső, nyugodt helyen ellővagy malacozó vackot készít. Rendszerint sűrű aljnövényzettel
benőtt, szélárnyékos, déli-délkeleti kitettségű helyen alakítja ki, hogy a reggeli nap melege érhesse. A koca jó nagy, olykor 1 m magas száraz aljnövényzetből álló vackot túr össze.
Ezt követően a koca alulról bebújik a fészekbe, megkezdődik a malacozás. Vemhességi ideje 112-120 nap. Általánosságban elmondható, hogy a kocák viszonylag kis százaléka marad üres, de a valóban meddő koca ritka. Az üres kocák 1-2 év kihagyás után újból bebúgnak és malacoznak. Az ellések zöme februármájus között történik. Ma sajnos ettől eltérő időpontokat is megfigyelhetünk. A malacok mintegy 8-10 óra alatt jönnek a világra. A koca alkalmanként 4-12 malacot vet, átlagos malacszám csak 5-6. Ellés után a koca nem nyalja tisztára malacait. Születésük után 1-2 órával a koca megnyitja a vackot, levegőhöz, naphoz szoktatja a malacait, de ha azok fázni kezdenek, azonnal bezárja a vackot. A malacok azonnal szopni kezdenek.
Amelyik csecsét a kocának az ellést követő 12 órán belül nem szívják le, az elapad. Jó időben a vackot 4-5 nap után hagyják el a malacok, rossz időben akár 3-4 hétig is bent maradhatnak. A koca gondos, jó anya, védi, vezeti, eteti malacait. Gyakran több koca közösen neveli a malacokat, ezek akár több kocánál is szophatnak. A csecshűség a 4. héten áll helyre, kialakul a szopási rend. A malacok a harmadik héttől fogyasztanak szilárd táplálékot, a szopást a negyedik hónap végére hagyják abba. Ekkor történik meg az elválasztás. A domináns koca elveri az alacsonyabb rangú kocák malacait az etetőtől, így biztosítja a több táplálékot és a jobb fejlődési lehetőséget malacainak. A fiatalok a 7-8 hónapos korukban illeszkednek be a szociális rangsorba. A nőivarú vaddisznók a születésük évében, de főként egy-két éves koruktól vesznek részt a szaporodásban. Eleinte a kanok halandósága magasabb, hat éves kor felett viszont a kocáké. A populációkban a legnagyobb veszteséget a vadászat okozza. Betegségei közül a sertéspestis okozza a legnagyobb halálozást, főleg a fiatal korcsoportban. Egyes területeken a külső- és belsőparaziták okozta betegségek, kemény teleken jelentős elhullást eredményeznek. Az abiotikus tényezők közül az időjárás hatása lehet számottevő, mikor elhúzódó teleken a korai szaporulat jelentősrésze elpusztul. Egyedfejlődés:
A csíkos malacok 750-1200 grammos testtömeggel jönnek a világra. A süldő korszak kezdetének és végének meghatározása nehéz, a vaddisznó szaporodási ciklusában bekövetkezett változás miatt. Általában 5-12 hónapos korukig nevezzük így az egyedeket. Teljes testi kifejlődésük 5-6 éves korukra tehető. A biológiai ivararány megközelítőleg 1:1.
Táplálkozás:
A vaddisznó általános táplálékszerző mozgása a túrás, ezt még akkor is észlelhetjük, ha táplálékot a földfelszínről veszi fel. Aktivitása az éjszakára koncentrálódik. A vaddisznó mindenevő, egész évben szüksége van állati eredetű táplálékra is. Ehhez részben turkálással (giliszta, pajorok, bábok, álcák stb.), részben dögevéssel, részben ragadozással jut hozzá. Nagy állománysűrűség esetén megfigyelhető más fajok kicsinyeinek zsákmányolása, tojás- vagy fióka- és madárevés. Szívesen rájár etetőkre, szórókra, mezőgazdasági táblákra. Jó makktermésű években tápláléka jelentős részét a makk teszi ki. Rossz makktermésű években megnövekszik a mezőgazdasági termények fogyasztása. Állati eredetű táplálékai között szerepel a vadászok által hátrahagyott zsigerek, kisemlősök, madarak, nagyobb emlősök maradványai. Minden elhullott állatot megesznek, nem kivétel ez alól fajtársaik tetemei sem. A táplálékbőség nagyobb testtömeg növekedést és a korábbi ivarérettséget eredményezi, vagy a búgás korábbi megkezdését váltja ki.
Állományviszonyok:
A XIX-XX. Század fordulóján évente 3.000 példányt, az I. világháború idején 8.000-9.000 egyedet lőttek a történelmi Magyarország területén. A mai Magyarország területen 1960ban 8.300 példányt becsültek és 3.900-at lőttek. 1970-ben a becslés 15.700 példány a lelövés 9.000 egyed. Állománya dinamikusan növekedett. Elősegítette ezt a mezőgazdáságban bekövetkezett szerkezetváltás, az erdősítések felgyorsítása. Mára szinte az ország minden területén megtalálható. 2006-ban terítéke 64.389 példány, míg 2007-ben becsült létszáma 81.723 egyed. Az állomány szinten tartásához a tavaszi becsült állomány 120-150 %-át kellene meglőni.
Mozgáskörzet, migráció:
Territóriumot csak a konda alakít ki magának. Ragaszkodik beálló helyeihez, ezt csak erőszakos beavatkozás hatására hagyja el. A kondák territóriumát váltók hálózzák be, melyen mozog a konda. A magányos kanok 8-10 konda territóriumát is felkereshetik, otthonterületük jóval nagyobb, mint a kondáké. A rövid távú migrációban a fiatal kanok és a fiatal, vagy felbomlott kondák vehetnek részt. Az alacsonyabb sűrűségű helyre történő elmozdulás ökológiai kényszer.
Gazdasági jelentősége:
Két oldalról kell a gazdasági jelentőségét megítélni. Az egyik az általa okozott kár, a másik a vadászata iránti keresletnövekedés. Egyes szerzők a jövő nagyvadjának tekintik. Az árbevétel növekedését szembe kell állítani a vaddisznó által okozott károkkal.
Kukoricában okozott vadkár A terület vadeltartó képességének meghatározni az állomány nagyságát.
függvényében
kell
Trófeabírálat:
1928-ban még csak a nagyagyarak alapján bírálták a trófeát. 1932-től már a kisagyarakat is fegyelembe vették. A vadkan agyar bírálati (CIC) képlete: A jobb és bal nagyagyar hossza cm-ben A jobb és bal nagyagyar szélessége mm-ben A jobb oldali kisagyar körmérete cm-ben A bal oldali kisagyar körmérete cm-ben Szépségpontok: Nagyagyar Kisagyar Levonások 110-114,9 pontig 115-119,9 pontig 120 ponttól
bronzérem ezüstérem aranyérem
Nemzeti érték ponthatár:
130 pont
x1 x3 x1 x1 0-2 0-3 0-10
Vadászati lehetősége íjjal: A vaddisznó mára minden íjász által elérhető nagyvadfajunk. Vadászatára talán a legtöbb lehetőség adódik, mind szabadterületen, mind kertben. A teríték alakulásában vezető helyen szerepel. Vadászatához minimum 222,7 N húzóerejű íj szükséges, normál tollazással, pengés vadászheggyel. Vadászati módja széles skálán mozog, a hajtástól a lesvadászatig eredményesen lehet vadászni rá. Vadászatának leggyakoribb módja a szórón történő vadászat, mely egész évben gyakorolható. Akár telepített, akár mobil lesről, akár sátorból, vagy akár csak a földön megfelelően kialakított leshelyről jó eredményre számíthatunk. A lesvadászat másik formája a dagonya, agyarfa mellett, vagy vadkárelhárítás alkalmával egy jó váltó mellett történő vadászat.
Agyarfa Ezekben az esetekben ügyelni kell arra, hogy a környezetben minél kisebb átalakítást végezzünk. Alkalmas fa esetén jó szolgálatot tehetnek a mászó- vagy fára szerelhető lesek. A vaddisznó azokat a helyeket, melyeknél nincs épített les,
tapasztalataim alapján aránylag óvatlanul közelíti meg. Cserkelésre szabad területen a hajnali időszak a legalkalmasabb, mikor a disznók a táplálkozó helyről a pihenőhelyre tartanak. Kertben szinte egésznap érdemes cserkelni, mert itt a túltartott állomány miatt szinte állandóan mozog a disznó. A cserkelve elejtett vaddisznó sokkal nagyobb élményt jelent az íjász számára, mint a szórón történő lövés. A hajtásban történő vadászatára egyre több igény van, bár ennek technikai lebonyolítása még nem igazán kiforrott. Javaslatom szerint a hajtás helyett az óvatos terelést tartanám célravezetőbbnek. Az íjászok megfelelően kialakított földi fedezék mögött a váltók mellett helyezkedjenek el. A váltókon lassan közelítő kondákra, vagy egyes disznókra jó lövési lehetőség nyílna. A klasszikus hajtás esetén rohanva közelítő disznóra egyáltalán nem, vagy csak rossz lövési lehetőség nyílik, melynek sebzés lehet a végeredménye. A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelelő időt, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a meglőtt vadat. Ha van lehetőség rá, az után keresés alkalmával használjunk kutyát és minden esetben vigyünk magunkkal puskát. A vaddisznó vitális zónái:
Szakirodalom jegyzék: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995): Állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest Csekő S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetéről Lapkiadó Vállalat, Budapest Faragó S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest Kőhalmy T. (1994): Vadászati enciklopédia. Mezőgazda Kiadó, Budapest Kőhalmy T. – Ivancsics L. – Rakk T. (1987): Vaddisznóállományunk kezelésének időszerű kérdései. Nimród Fórum, 1987. július 11-17 Meynhardt H. (1986): Vaddisznóriport. Életem a vaddisznók között. Gondolat Kiadó, Budapest, 140. Országos Vadgazdálkodási Adattár Páll E. (1982): A vaddisznó és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 3. átdolgozott és bővített kiadás
