v i r á g j u d i t g a l é r i a é s a u k c i ó s h á z

v i r á g

j u d i t

g a l é r i a

é s

a u k c i ó s h á z

BERÉNY

BE RÉ NY RÓBE RT (1 8 8 7 - 1 9 5 3 ) Monacói tengerpart ( B o rd de M o naco, Monak ói [ sic!] part ), 1 9 0 6

Kiadta a VIRÁG JUDIT GALÉRIA és AUKCIÓSHÁZ 2015 Foto: Mester Tibor Katalógus terv: KOMOgroup, Kovács Ildi – Molnár Dénes Nyomás és kötés: Pauker nyomda

BERÉNY RÓBERT (1887-1953) Monacói tengerpart (Bord de Monaco, Monakói [sic!] part), 1906 Olaj, papírlemez, 76x57 cm Jelezve balra lent: Berény. 1906. Monaco. Hátoldalon autográf felirat [tussal, ecsettel]: 3. / Bord de Monaco / Berény ceruzával kisebb keretben: Berény / Monakói part / Ára xxxx [kikaparva] K

1. Tárgyalt képünk hátoldala

2

3

B ERÉ N Y RÓ B ERT ( 1 8 8 7 - 1 9 5 3 ) M o n a c ó i t e n g e r p a r t ( B o r d d e M o n a c o , M o n a k ó i [ s i c ! ] p a r t ) , 1 9 0 6

virág judit galéria és aukciósház, 2015

I. fejezet

I. fejezet

Kiállítva: ‣ Salon des Indépendants (Société des Artistes Indépendants), 23ème Exposition. Grandes Serres de l’Alma et des Invalides, au Cours-la-Reine. Párizs, 1907. március 20. – április 30., 362-es, vagy 363-as tételszámon, Bord de Monaco címen

Nagy valószínűséggel kiállítva: ‣ „Új Magyar Festők” kiállítása, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, 1909. május-július, katalógus nélkül, Monakói part címen

Feltehetően kiállítva: ‣ A Nyolcak második kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest, 1911. április 29. – május 16. cím nélkül

3-4. Az 1907-es Salon des Indépendants katalógusának borítója és Berényre vonatkozó belső oldala

A mű említése a szakirodalomban: ‣ Barki Gergely: Berény Róbert, az „apprenti fauve”. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Szerk.: Passuth Krisztina, Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. 227. ‣ Barki, Gergely: Róbert Berény, the „Apprenti fauve”. In: Hungarian Fauves from Paris to Nagybánya 1904-1914. Ed.: Passuth, Krisztina and Szücs, György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. 159. ‣ Barki Gergely: Berény Róbert. In: A NYOLCAK. szerk.: Markója Csilla, Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010. 145.

2. Tárgyalt képünk hátoldala a keretből való kibontás közben. A szerző felvétele

5. A Gil Blas 1907. március 20-i száma Berény említésével

4

‣ Barki, Gergely: Róbert Berény. In: THE EIGHT. Ed.: Markója, Csilla and Bardoly, István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010. 145.

6. Berény Société des Artistes Indépendants tagdíjfizetési nyilvántartólapja

5

K i r a g y o g a B e r é n y- é l e t m ű W a nte d – L o s t a n d f o u n d

7. Vészi Margit felvétele Berény Róbertről párizsi műtermében, 1906 körül. magántulajdon


II . f e j e z e t

Kiragyog a Berény-életmű / Wanted – Lost and found A Nemzeti Galéria újonnan átrendezett állandó kiállítását ismertető cikkében “Kiragyog a Berényéletmű” alcímmel igyekezett Berény emlékkiállítás ügyében lobbizni a Magyar Hírlap cikkírója, megjegyezve, hogy a festő œuvre-je még a Nyolcak közül is kitűnik, mégis fájdalmasan ismeretlen például Czóbelhez képest.1 Az utóbbi években egyre többen osztják a lap véleményét szakmai körökben is és nem csupán idehaza, de a legutóbbi rangos külhoni kiállításoknak köszönhetően számos külföldi kolléga is megtisztelő figyelemmel és elismeréssel nyilatkozik, ír a fiatal Berény művészetéről. Ez a “felragyogás” nem utolsó sorban az újonnan előkerült műveknek köszönhető, melyek révén egyre árnyaltabb és gazdagabb képet kapunk erről a valóban figyelemre méltó életműről. Ennek fényében jó úton haladunk afelé, hogy a közeljövőben nagy-monográfiát és reprezentatív életmű-kiállítást szenteljünk e kivételes tehetségű, egyre ismertebb és egyre elismertebb festőnknek. Ehhez azonban még jó néhány lappangó műnek elő kell kerülnie, ahogy tárgyalt festményünk régóta várt felbukkanása is olyan korábban hiányzó láncszemet képvisel, amely több szempontból kulcsfontosságú a korai életmű, ezen belül is a fauve korszak feldolgozása tekintetében.

8. Tárgyalt képünk hátoldalának feltárása. A szerző felvétele

Berény 1905-1908 közötti fauve periódusának csupán egy apró részét ismerte a korábbi szakirodalom, ám az utóbbi tizenöt évben számos fontos adat és dokumentum mellett összesen tizennégy festmény és több tucatnyi grafika került elő a már ismert hét olajfestmény és néhány rajz mellett, azaz ennek a néhány fontos évnek a hozzáférhető műtárgyanyaga minimum megtriplázódott másfél évtized alatt, nem beszélve azokról a még ma is lappangó művekről amelyeket most már legalább leírásokból, korábban nem hozzáférhető katalógusokból és egyéb dokumentumokból, fekete-fehér reprodukciókról ismerünk.

Az ezúttal kalapács alá kerülő festmény létezéséről is csak az utóbbi évtizedek kutatásai alapján tudunk és azóta izgatottan vártuk előkerülését. A mű holléte ismeretlen volt, de mikor néhány hónapja fotóját megkaptam a Virág Judit Galériától, biztos voltam benne, hogy azon két monacói tengerpartot ábrázoló festményének egyike került elő, amelyeket Berény az 1907-es Salon des Indépendants-on, azaz a Függetlenek Szalonján, mutatott be Párizsban. Ismerve más ott kiállított műveinek hátoldalát, látatlanban játékos fogadást kötöttem a galéria vezetőjével, mondván a hátlapra a következő felirat lesz (van) festve saját kezűleg ”egy 1-es, vagy 2-es, esetleg 3-as szám és Bord-al kezdődő felirat, esetleg még egy Berény-szignó”. Amikor a kép a galériába érkezett és a hátoldalt takaró csomagolás is lehullott, előkerült a jól sejtett autográf felirat is: 3. / Bord de Monaco / Berény (8. kép) Így most már biztosak lehetünk abban, hogy ez a több mint 100 éve lappangó kép egyike volt azon 6 festménynek, amely az ifjú Berényt egy csapással a legmodernebb festészeti trendet képviselő fauve-ok, a vadak csoportjába, azaz a nemzetközi élvonal szereplői közé sorolta.

1

Péntek Orsolya: Körvonalazódó művészettörténet, Magyar Hírlap, 2015. július 14.

11

B erény p a rm i le s f a u v e s ! B erény a f a u v e - o k k ö z ö tt

9. Berény Róbert: Cilinderes önarckép, 1907. Janus Pannonius Múzeum, Pécs


III . f e j e z e t

Berény parmi les fauves! Az 1907-es Salon des Indépendants nagy jelentőséggel bír a fauvizmus történetében is. E kiállítás kapcsán használta első ízben már tudatosan, csoportnévként a fauve kifejezést Louis Vauxcelles újságíró a Matisse körül formálódó társaság keresztapja. Vauxcelles Gil Blas-ban megjelent kiállítás-kritikájában 2 (5. kép) sorba vette azokat a művészeket, akiket az új irányzat képviselőinek tartott. A fauve-nomenklatúrát változatosan forgató zsurnaliszta Matisse, Derain, Friesz, Dufy, Girieud és Delaunay mellett két magyart is megemlített a csoport tagjai között: Czóbel Bélát fauve inculte-nek, azaz faragatlan fauve-nak titulálta, Berényt pedig apprenti fauvenak, azaz fauve tanoncnak nevezte el. Feltehetően ifjú korára célzott ezzel, hiszen Berény éppen ekkor töltötte be huszadik életévét, aki minden bizonnyal meglepődött, hogy a rangos irodalmi- és kritikai folyóirat címlapján négyszer is megjelent nyomtatásban a neve. Erre még akkor is büszke lehetett, ha nem éppen hízelgő véleménnyel volt műveiről az amúgy az egész fauve társaságot lehúzó kritikus. Talán erre a vezércikkre utal Berény egy későbbi megjegyzése is: 10. Henri Matisse: A Szent Anna kápolna Saint-Tropez-ben, 1904. The Metropolitan Museum of Art, New York

„Fauve-nak, vadnak kereszteltek el akkor bennünket, s mi is megkaptuk a magunkét.”3 Szülei azonban biztosan örömmel értesültek fiuk szerepléséről, hiszen a korabeli magyar sajtó lelkesen számolt be Berény párizsi sikeréről. A Pesti Napló tudósítója például így írt: „A magyarok közül Berény Róbert igen jó portrét festett Pór Bertalanról, tájképei közül kettő monakoi, de a színek és az egész átérzés magyar, karakterben és felfogásban érdekes fésülködő nője.”4

A Függetlenek rendszeres rebelliót keltő kiállítása vonzotta a kíváncsiskodókat. Az ott nem kiállító magyar festők közül szintén többen ellátogattak a tárlatra, elsősorban az új tendenciák felől tájékozandó. Közöttük volt az akkoriban szintén Párizsban dolgozó Csók István, aki felfigyelt a fiatal festő képeire. Egy Fülep Lajoshoz címzett levelében – talán némi féltékenységtől átérezve – „halvány Cézanne és Valloton [sic!] másoló”-ként aposztrofálta Berényt. Gúnyos megjegyzésében lényeges viszont, hogy Cézanne nevét említette, akit ekkoriban még igen kevesen tekintettek példaképnek. 1906 előtt jóformán Matisse volt az egyedüli, aki felfedezte az éppen akkor elhunyt aix-i mester útmutató hagyatékát. 11. Raoul Dufy: Régi házak az honfleuri kikötőben, 1906. magántulajdon

2 3 4

14

Vauxcelles, Louis: Le Salon des “Indépendants”. Gil Blas, 1907. március 20. 1. Berény Róbert: A kezdeményezés szerepéről. (kézirat), MNG Adattár, Ltsz.: 23306/IX/29/1992. l.k [Lendvai Károly]: A független művészek kiállítása Párizsban. Pesti Napló, 1907. márc. 31, 16.



III . f e j e z e t

III . f e j e z e t

elvitte őt Gertrude Stein összejöveteleire, ahol megismerkedhetett a kor leghaladóbb művészeivel, Matisse-szal, Picassóval, és másokkal.5 Bölöni György, a későbbi Nyolcakat mentoráló kritikus szintén 1906-ban, Párizsban ismerte meg Berényt a rue Campagne Première 9-es számú műteremházban, szomszédjaként. Fél évszázaddal később erre így emlékezett: „A műteremház földszintjén egy atelier-ben Berény Róbert dolgozott. Ő volt a legfiatalabb. Okos, filozofálni szerető elme, aki matematikai problémákon és technikai újításokon törte a fejét. Ez a szenvedélye megmutatkozott képei konstrukcióiban is.”6 Ebben a házban lakott ekkoriban Max Weber, később Matisse tanítványa, az amerikai modernizmus egyik legjelentősebb úttörője. Ő így írt Berényről: „Egy életre szóló vonzalom és Berény Róbert drága emléke 1906 tavaszán, Párizsban plántálódott belém. […]Húsz éves korához képest érettség benyomását keltette, és olyan alapvető esztétikai törvényeket értett meg, ami csak nálánál jóval idősebb emberről lett volna feltételezhető. Beszéde élvezetes volt és szórakoztató, egyszerre dogmatikus, szárazon szakértői s ugyanakkor érdeklődést keltő és humoros. […]Megértette és messzemenően csodálta Cézanne-t, Toulouse-Lautrec-et és a primitíveket. Szerette a zenét és a legváratlanabb pillanatban felkapva hegedűjét szélesen, lágy rezonálással folyó hangon, keleti szenvedéllyel improvizált. Saját kompozícióinak, vagy a klasszikusoknak kottalapjai mindig ott voltak asztalán. Elkerülte a nélkülözés és lemondás fájdalmát. Kényelemben élt és rendszerint jól öltözködött. Szülei tehetősek voltak és jól gondoskodtak róla. Csaknem egyenlő időközönként kapott otthonról, Budapestről anyagi és élelmiszer ellátást. Ezeket általában megosztotta kevésbé szerencsés magyar barátaival, ünnepi összejöveteleken műtermében. Engem mindig szívesen láttak.” 7 12. Berény Róbert: Szalmakalapos önarckép, 1906. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A fiatal Berény életében ez az esztendő igen változatos eredményeket hozott. Szinte minden 1906-os évszámot viselő festménye fontos műnek tekinthető a Szalmakalapos önarcképtől a Kereveten fekvő nőig (12. és 13. kép). Minden egyes festménye egy új irány keresése, amelyet újabb vászonhoz, vagy kartonhoz nyúlva látszólag azonnal eldobott, de e művek mégis végső kinyilatkoztatások, amelyek roppant határozottsággal, magabiztosan kerültek ki ecsetje alól. A Monacói tengerpart felbukkanása újabb adalékkal szolgál, hogy alaposabban megismerjük az 1906-os év termését, sőt az azon belüli stílusfejlődés fázisait is egyre világosabban láthatjuk, ugyanakkor általa a festő korabeli kiállítási szerepléseinek rekonstrukciójára is nagyobb lehetőség nyílt.

Berény Monacói part-ja viszont szintén 1906-os mű, ahogy az a jelzésből is kiderül, ám ezen a képén sokkal kevésbé Cézanne, inkább a legfrissebb tendenciák befolyása, a fauve-izmus hatása érvényesül. Tizenkilenc évesen festette! Erre az esztendőre Berénnyel kapcsolatban sokan nagy tisztelettel és zsenit kiáltó laudálással emlékeztek. Orbán Dezső például hosszú évtizedek múltán is arról panaszkodott, hogy rá oly nagy hatást gyakorolt Berény fölényes tehetsége, hogy az általa okozott kisebbségi komplexust sohasem heverte ki. Egy ausztrál folyóiratban közölt cikkében külön fejezetet szentelt annak taglalására, hogy Berény 1906-ban

5 6 7

16

13. Berény Róbert: Kereveten fekvő akt, 1906. magántulajdon

Desiderius Orban: Paris in 1906. Quadrant, 22, 1978, 9. 40. – kivágat: MNG Adattár, ltsz.: 20919.1981.20. Bölöni György: Friss szemmel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968, 620-621. Max Weber levele Varró Istvánhoz. 1958. május 19. New York, MNG Adattár, Varró-Szíj dokumentumok. A levél egyes részleteit közli: Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig. Bulletin de la Galerie Nationale Hongroise, 1963/4. 114-115.

17

R e k o n s tr u k c i ó s k i s érlet Berény a Salon des Indépendants tárlatán, 1907-ben

14. Berény Róbert: Nő vörös fésülködőköpenyben, 1907. Janus Pannonius Múzeum, Pécs

16. Berény Róbert: Pór Bertalan portréja, 1907. magántulajdon

15. Berény Róbert: Csendélet, 1906. magántulajdon

17. Berény Róbert: Monacói tengerpart, 1906. magántulajdon (Tárgyalt képünk)


IV. f e j e z e t


IV. f e j e z e t

Rekonstrukciós kisérlet – Berény a Salon des Indépendants tárlatán, 1907-ben Az 1907-es Salon des Indépendants tárlatán 6 képpel szerepelt Berény a fauve-ok termében. A katalógusban a következő képcímek szerepelnek (18. kép): 362. 363. 364. 365. 366. 367.

Bord de Monaco. Bord de Monaco. Paysage. Nature morte. Femme au peignoir rouge. Étude.

A tárgyalt festményünk hátoldalán látható autográf felirathoz hasonlóval találkozhatunk a kiállítás több beazonosítható festményén is. A pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött, 1907-es Nő vörös fésülködőköpenyben (366. Femme au peignoir rouge, 14. kép) című festménye mellett a lassan tíz éve Horváth Béla hagyatékából előkerült 1906-os Csendéletének (365. Nature morte, 15. kép) hátoldalán ugyanezen típusú, tussal írt autográf feliratok láthatók. A festő a hátlapokon is szignójával hitelesítette beadott műveit és az általa feltüntetett francia címek jelentek meg a katalógusban. A hátoldalakra festett számozása tárgyalt művünk kivételével analóg a kiállítási katalógus sorszámaival. Korábban némi bizonytalanságra adott okot, hogy 6-os sorszám két ismert, 1907 elején festett képének hátlapján is szerepel, a Pór Bertalant megörökítő portréján (16. kép) és a közelmúltban felfedezett Nő tükör előtt című nagyméretű kartonján (20. kép), de míg az elsőn a katalógusban is szereplő Étude cím, addig a női akt hátoldalán a Femme nue devant une glace cím olvasható. A katalógussal való egyezése mellett a korabeli sajtóhírek is azt igazolják, hogy hatodik műveként a Pór portrét állította ki és a női akt esetleg nagyobb méretei miatt maradt ki, hiszen a kiállító festők egy megadott, egységnyi felülettel rendelkeztek a több ezer művet felsorakoztató monstre tárlaton. A méretes akt visszavonására esetleg az is okot adhatott, hogy Czóbel ugyanezen a kiállításon egy hasonló felfogásban és stílusban festett, mi több, szintén tükör előtt megjelenő nagy női aktot állított ki, s Berény esetleg igyekezett elkerülni a plágium vádját.

18. Berény kiállított képeinek listája az 1907-es Salon des Indépendants katalógusában

A tárlatról tudósító Hein Béla még így is csipkelődve írt kiállított műveiről: „Vele [Czóbel Bélával] egy teremben lógnak Berény Róbert és Jakobovits Artúr képei. Az elsőnek dolgai határozottan figyelemreméltók, különösen ott, ahol nem kerül Czóbel Béla befolyása alá.”8 Az elismerésbe csúszott enyhén borsos megjegyzés Heinnek megbocsátható, hiszen ekkoriban Berénnyel minden bizonnyal igen jóban 19. Berény Róbert és Hein Béla ismeretlennek címzett levelezőlapja, 1906-1907 körül. Fotokópia (Az eredeti ismeretlen helyen), MNG, Fotótár

20. Berény Róbert: Nő tükör előtt, 1907. Szajkó Lídia és Nanci Clarence tulajdona, San Francisco 8

20

h.b. [Hein Béla]: A “Salon des Indépendants”, Pesti Hírlap, 1907. április 21. 37.

21



IV. f e j e z e t

21. Berény Róbert: Mediterrán táj, 1907. magántulajdon

IV. f e j e z e t

22. Berény Róbert: Kertes ház, 1906. magántulajdon

viselték. Czóbel esetében ez a befolyás nyersebb, durvább megfogalmazásban jelent meg, míg Berénynél kifinomult eleganciával párosult, s nála sokkal erősebben érvényesült a cézanne-i vonal, sőt Vallotton hatása is. De térjünk vissza a rekonstrukciós kísérlethez! Az eddigiekből kiderül, hogy a 6 kiállított műből 4 biztosan azonosítható (14-17. képek), de továbbra is keressük a másik

voltak: a festő által szerzett alkalmi nóta dallamának szövegét ő szerezte egy Kernstokék párizsi otthonában töltött bohém vacsora alkalmával (19. kép).9 Ismerve a két festő ekkori műveit, Berény igazán nem vádolható azzal, hogy Czóbel hatása alá került, viszont mindketten a fauvizmusnak egy sajátos, a primitivizmusból is merítő ágát kép-

inkább az 1906 ősze után, 1907 tavaszát megelőző képei közül válogatott, így nagy valószínűséggel kiesik az esélyes művek közül az 1906 nyarán Magyarországon festett Kertes ház című festménye (22. kép), de ringbe szállhat a néhány éve felbukkant Mediterrán táj című, monacói képünk stílusához nagyon közeli vászna is (21. kép), hacsak nem a Salon des Indépendants után festette a Pór Bertalannal tett olaszországi tanulmányútja alkalmával.

Bord de Monaco címen kiállított festményét és egy tájképe (364. Paysage) is azonosításra, illetve felfedezésre vár. Utóbbiról sajnos egyéb információ nem áll rendelkezésünkre, így előfordulhat az is, hogy valamely ismert 1906-1907-es tájképei közül került kiállításra, de megeshet, hogy egy eddig ismeretlen, lappangó műről van szó. Mivel Berény már egy évvel korábban debütált a párizsi kiállítási szcénán, az 1906-os Salon d’Automne-on, feltételezhető, hogy

9

A feltehetően valamikor 1906-1907 táján kelt, Párizsban feladott képes-levelezőlap fotókópiájára Farkas Zsuzsa (MNG, Fotótár) hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. A képeslapra írt szöveg Berény kézírása: „Beigli dal szövegét írta: Hein Béla, zenéjét Berény

Vala pedig Kernstoknál ma este díszevés. Általános vélemény, hogy a beigli kevés. Egymás után ordítunk fel, óh be jó! Különösen az amelyben van dió.”

22

23

A M o n a c ó i ten g er p a rt e g yéb k o r a bel i k i á ll í t á s o k o n

23. Karikatúra a Nyolcak kiállításáról a Fidibusz című élclap borítóján, 1911.


V. f e j e z e t

A Monacói tengerpart egyéb korabeli kiállításokon

24. Berény Róbert: Bölöni György portréja, 1906. magántulajdon

Az alábbi sajtóhír már egy másik kiállításról tudósít, amelyet Berény egykori párizsi szomszédja, Bölöni György szervezett 1909 tavaszán-nyarán: “A többiek is Párizsba szakadt magyarok. Az egyik Berény Róbert, a másik Körmendi-Frim Ervin, s velük fölvonul a párizsi magyar negyednek, a szűk, szegényes boulevard-oknak egész érdekessége. A Montmartre, Montparnasse s Nagybánya és Tahitótfalu között variálódnak témáik. Jönnek napsütéses, sugaras magyar tájak, mellettük apró, sokablakú párizsi házak, a nyomorúságos ruek és apachok tanyái. Egy-egy vakítóan kék tengerrészlet a francia Riviéra partjairól, s mellette a szolnoki tájak: Tiszahíd, nyaraló és parókia.”10 A cikkben említett Tótfalu szintén Berényre utal, hiszen több nyáron keresztül festett a Duna-menti településen, ahogy a tengerparti veduták is valószínűleg az ő Monacóban festett tájképeire vonatkoznak. Nagyon valószínű, hogy tárgyalt festményünk, a Monacói tengerpart szintén bemutatásra került ezen a MIÉNK vándorkiállításának is titulált, eredetileg „Új Magyar Festők” címen megrendezésre került kiállítási turnén, amely Kolozsvár, Nagyvárad és Arad érintésével zajlott 1909 májusától júliusig. Bár katalógusa nem maradt fenn,11 a kép hátoldalának jobb felső szegletébe írt magyar képcím és a Koronában megadott ár nagy valószínűséggel erre a kiállítás-sorozatra utal, hiszen A Nyolcak 1911-es kiállításain kívül egyéb helyen nem állított ki ekkoriban Berény. A Bölöni-féle kiállítási-körút kolozsvári helyszínéről tudósító Lukács Hugó leírása szintén ráillik bizonyos értelemben tárgyalt festményünkre: “Berény kizárólag tájképekkel szerepel, amelyek sokban emlékeztetnek a nagy francia mester, Cézanne képeire. Milyen csodás mélységek, nagy távlatok, megkapó fényhatások kötik le érzékünket.”12

A Nyolcak kiállításai közül csupán az 1911-ben, a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett tárlat jöhet szóba, de a magyar felirat nagy valószínűséggel nem erre a kiállításra utal, hiszen ott címek nélkül állította ki összesen 49 festményét Berény. Azonban elképzelhető, hogy tárgyalt képünk mégis kiállításra került ekkor is, ugyanis a katalógusból tudjuk, hogy összesen tíz 1906-ban festett műve képviselte a csoportkiállításon, melyek közül csak kettőt tudunk biztosan azonosítani. Hozzá kell tennünk, hogy ismert 1906-os műveinek száma szintén tíz körül jár.

25-27. Monaco 1906 körüli képeslapokon

10 n.n.: Az Új Magyar Festők. Megnyílt a kiállítás, Kolozsvári Hírlap, 1909. május 30. 7. 11 Ma a Bölöni által szervezett vándorkiállításhoz készült katalógus egyetlen példánya sem fellehető. Egykor Erki Edit egy beárazott katalógusra bukkant a Bölöni-hagyatékban, de mára ennek a példánynak is nyoma veszett. – vö.: Erki Edit jegyzeteivel: Bölöni György: Képek között. Gyűjt. és szerk. Budapest, 1967. 571. 12 Dr. Lukács Hugó: Új magyar festők tárlata, Ujság [Kolozsvár], 1919. június 4, 3.

26

B erény M o n a c ób a n

28. Pór Bertalan és Berény Róbert Nizzában 1907 áprilisában, ferrotípia, magántulajdon



VI . f e j e z e t

VI . f e j e z e t

Berény Monacóban A Berényről szóló korábbi monográfiákban nem esik említés a festő monacói tartózkodásáról, leveleiben és életrajzi adataival kapcsolatos dokumentumok között sem találunk erre utalást, mégis biztosra vehető, hogy ott legalább két, de esetleg több alkalommal is hosszabb-rövidebb időt töltött munkával. Az első, kézzel fogható bizonyíték egy 1905 decemberében datált kisméretű vedutája, a téli időszak ellenére is tüzes színekkel, kaleidoszkóp-szerű tarkasággal festett Monacói háztetők című festménye (31. kép). A jelzetében olvasható dedikáció szerint egy bizonyos Leónak ajándékozta a képet, aki éppúgy lehetett Weiner Leó, később zeneszerző barátja, mint Meer Leó, kivel szintén a közös zenei érdeklődés kötötte össze.13 Biztosan megfordult a Cˆ ote d’Azur-ön 1907 tavaszán is, közvetlenül azután, hogy tárgyalt művünket kiállította a Salon des Indépendants-on. Erről tanúskodik egy Nizzából 1907. április 6-án postázott levelezőlap, melynek erre a célra kialakított képkeretébe egy közös fotót, – a mai polaroid fényképek elvéhez hasonló módon készült ferrotípiát – applikáltak, amelyet egy helyi utcai fényképész készített Berényről és a vele utazó Pór Bertalanról, egykori házitanítójáról (28. és 29. kép).14 Hogy ezen a közös itáliai Grande Tour-on festett-e Berény és, hogy Monacóban is megfordultak-e, egyelőre nem tudjuk.15

29. Berény Róbert és Pór Bertalan Nizzából küldött képeslapja, 1907. magántulajdon

A Monacói tengerpart e két időpont, e két utazás között készült. Nagy valószínűséggel nem az 1905 - 1906 telén tett első monacói kiruccanása alkalmával, hiszen amennyiben 1906 októbere előtt festette volna, biztosan beküldte volna az 1906-os Salon d’Automne-ra, azaz az Őszi Szalonra, élete első kiállítására. Azt tudjuk, hogy e kiállítás alatt Párizsban volt, ott festette 1906. október 15-én emblematikus Szalmakalapos önarcképét (12. kép). A tengerparton festett monacói képen 1906-os dátum olvasható, tehát biztosan nem 1907 tavaszán készült. Mindebből arra lehet következtetni, hogy nagy valószínűséggel 1906 október második felében járt másodízben Monacóban és ekkor készülhetett tárgyalt művünk is. Biztosan nem sokkal később, mert az örökzöld fák mellett a lombhullató koronák is éppen csak sárgállani kezdtek. Érdekes egybeesés, – és talán nem is véletlen –, hogy ugyanekkor, 1906. október közepétől Monacóban üdült egy nem sokkal korábban megismert szellemi társ, későbbi jóbarát, Ady Endre is

13 Meer Leo és Berény barátságával kapcsolatban Meer egyik Londonban kelt levelét idézi Szíj (i.h.), 114-115. 14 Ezúton is köszönöm Bernát Júliának és Farkas Istvánnak, hogy a levelezőlapra felhívták a figyelmemet. 15 Az említett levelezőlap hátoldalára írt üzenetükből az derül ki, hogy a következő napokban már Olaszország, Genova felé vették az irányt, de esetleg Nizzába érkezésük előtt megfordulhattak Monacóban is.

30. Raphael de Ochoa: Bains de mer de Monaco-plakát, 1900. magántulajdon

30

31. Berény Róbert: Monacói háztetők, 1905. magántulajdon

31


VI . f e j e z e t

ˆ Lédával kettesben. Ráadásul Adyék szállása, az Hotel de la Paix (32. kép), éppen a városnak abban a szegletében állt, ahonnan Berény is festette tárgyalt képünket. Berény minden bizonnyal szállodai szobájában dolgozott, erre utal a tipikus bejárati ponyva, mint repoussoire-motívum a hotel nevének feliratát viselő íves táblával és gömblámpákkal. Berény szállodájának nevét, pontos címét nem ismerjük, de korabeli fotók alapján beazonosítható a kikötőhöz közeli helyszín, az egykori rue Albert-en, a mai Boulevard Albert 1er-en. A látvány azóta sokat változott, a tengerparti allé sűrűn beépült (41. kép) és az egykori emberléptékű, nyugalmat és eleganciát árasztó szállodák helyét hivalkodóan pöffeszkedő, egyhangú, szürke, modern épületek váltották fel. Berény képén azonban az Ady által “Napfény-ország”-nak titulált Monaco korabeli színpompás, szemet kápráztató ragyogása elevenedik meg, olyan kivételes archívumaként a múltnak, melyet a korabeli fekete-fehér képeslapokról sejteni sem lehet. Hogy vajon Berény összefutott-e Adyékkal a plage-on, találkoztak-e a tengerparti kávéházakban, vagy a mindkettejük által kedvelt hazárdjátékok közeli szentélyeiben, nem tudjuk, Ady is csupán annyit írt egyik helyi tudósításában, hogy “Nagyon sok a magyar a Riviérán” 16

Festők közül is többen megfordultak ekkoriban ezen a tájon. Egy évvel korábban Vaszary János örökítette meg Monaco partjait, majd pár évvel később a szintén kaposvári Galimberti Sándor is a környékre vetődött feleségével, Dénes Valériával, s kicsit odébb, Saint-Raphaëlben festettek monumentális városképeket. Ugyanezen a környéken, bár néhány évtizeddel később tevékenykedett életének nagy részében Berénynek egy névrokona, Emmanuel Didier Berény, kinek szignatúrája megtévesztésig hasonló a magyar festőjéhez, becsapva a laikus szemet, de szerencsére stílusa alapján könnyen elkülöníthető.

16 Ady Endre: Levél a Riviéráról, Budapesti Hírlap, 1904. november 26.

Hogy Berény Róbert pontosan mennyi időt töltött Monacóban 1906 őszén, nem tudjuk, de decemberben már biztosan Párizsban volt, ekkor lépett a Société des artistes indépendants, azaz a Független Művészek Szövetségének kötelékébe (6. kép), hogy a következő év tavaszán már kiállítóként vegyen részt Salon-jukon többek között tárgyalt művünkkel is. Feltehetően ekkoriban költözött át a rue Campagne Première-ről új műtermébe a rue Falguière-be, ahonnan már nem látogatta többé a Julian Akadémiát, de rendszeresen megfordult Czóbellel és francia fauve társaival az Académie Humbertben, esténként pedig az Académie de la Grande Chaumière-ben krokizgatott, ha éppen nem biliárdozott.

32. Ady és Léda egykori szállodája Monacóban

33. Tárgyalt képünk helyszínének mai látványa. A szerző felvétele 2015 nyarán

32

Ritkaság Kiragyog a Berény életműből

34. Az Hotel ˆ d'Orient Monacóban 1906 körül


VII . f e j e z e t

Ritkaság – Kiragyog a Berény életműből Összehasonlítva egyéb témájú képeinek, csendéleteinek, portréinak, aktjainak számával, aránylag kevés tájképet találunk Berény korai munkái között, ezen belül is igen ritka a városkép, még ízigvérig urbánus alkata ellenére is. Párizsi utcaképet is csupán egyet ismerünk (35. kép), így ez a most előkerült monacói veduta témája miatt is ritkaságszámba megy. A kép kivételes rangját emeli, hogy rövid, ám annál jelentősebb fauve korszakának egyik – francia mércével mérve is – valóban par excellence fauve darabjáról van szó, méghozzá egyenesen a fauve-ok terméből. Micsoda kár, hogy nem előbb került elő! Bizony előkelő hely illette volna meg már az első

Magyar Vadak kiállításon a Nemzeti Galériában 2006-ban, majd az azt követő években a franciaországi és belgiumi turnén, ahogy a Nyolcak kiállítás-sorozat Berény szekcióját is fűszerezhette volna színpompás látványával, de minden bizonnyal a 2013-ban a párizsi Musée d’Orsay-ban rendezett Allegro barbaro kiállításunknak is látványos gyöngyszeme lehetett volna. Ez a gazdagon tobzódó vidám színkavalkád Berény fauve művei közül is kiviláglik. Mennyire illik rá Bölöni megállapítása: “több a koloristánál, színek egyensúlyozója.”17 17 Bölöni György: A Nyolcak, Világ, 1911. április 29. 1-3.

35. Berény Róbert: Esti hangulat "La Villette-ben", 1905. magántulajdon

36. A monacói kikötő 1906-ban

37-40. Monaco mai látványa. A szerző felvételei 2015 nyarán

36


VII . f e j e z e t

Mindent színnel old meg. A kép közepén – több ekkori festményéhez hasonlóan – csattanós rózsaszín kiugratás adja meg a felütést, egyfajta viszonyítási alapot, s innen ragyognak szerte a napfénnyel telített színek, olyan intenzitással, hogy még az árnyékok sem maradhatnak szürkén fakók. Ezúttal nem Félix Vallotton tompított tónusban tartott palettájának befolyása érvényesült, ehelyett egészen Matisse-os, sőt egyes fauve társainál kifejezetten vadabb árnyékolás, merészebb színhasználat, oldottabb, spontánabb ecsetkezelés jellemzi. De Berény valahogy sohasem vált egyértelműen fauve piktorrá, ez a tüzesen fauve munkája is valamiképpen megkülönbözteti francia társaitól, ugyanis számára a tér kifejezése alapvető festői princípium volt ekkoriban is. Később a Nyolcak kiállításán kritikusainak magyarázta festői törekvéseinek lényegét, Lengyel Géza például ekképpen szűrte le a valamelyest képünkre is vonatkoztatható alapelveket: “Az impresszionizmussal Berényt is szembeállítja az a törekvés, hogy teret kell ábrázolni […] A komponálás nincsen még kizárva Berény festői tevékenységéből, […] de piktúrájára talán jellemzőbb műveket hoz létre, amidőn teljesen átadja magát a látottaknak, amidőn kizárni igyekszik minden nem festői elemet, minden nem festői úton szerzett ismeretet és a színekre, formákra nem tartozó dolgoktól elvonatkoztatva igyekszik térré alakítani a vásznat.”18

A fiatal művész valóban különös festői szenzációvá, pompával átitatott színes téri élménnyé avatta a szállodai ablakából elé tárulkozó látványt a kemény kartonlapon, mely különös káprázatával kiragyog a Berény életműből is. Barki Gergely 41. A monacói tengerparti sétány a századelőn. Tárgyalt képünk látványának megfelelő kivágat egy korabeli képeslapból

18 Lengyel Géza: Új képekről. Nyugat, 1911. május. 1. IV. évf. 9. sz. 843-850.

38

v i r á g j u d i t g a l é r i a é s a u k c i ó s h á z

Recommend Documents