Útmutató a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez (Strukturális Alap – ERFA, Kohéziós Alap és ISPA) Készült az Európai Bizottság Regionális Politika Főigazgatósága Értékelő Egysége számára A Bizottság regionális politikákhoz kapcsolódó tanulmánykészítési és szakmai segítségnyújtási programja keretében munkacsoportot bíztak meg a korábbi, 1997-ben megjelent Útmutató a nagyobb projektek költség-haszon elemzéséhez új kiadásának elkészítésével. Az Útmutatót készítő munkacsoportot Massimo Florio professzor koordinálta, közreműködött Ugo Finzi, Mario Genco (kockázatelemzés, vízügyi projektek), François Levarlet (hulladékgazdálkodási projekt), Silvia Maffii (közlekedési projektek), Alessandra Tracogna (a harmadik fejezet, a diszkontráta-melléklet és a bibliográfia szövegkoordinálása), valamint Silvia Vignetti (szövegkoordinálás). Rövidítések AEI - Környezeti hatásvizsgálat B/C - Haszon / költség CBA - Költség-haszon elemzés CF - Kohéziós Alap cf - Konverziós tényező DCF - Diszkontált pénzforgalom EIB - Európai Beruházási Bank ENPV - Gazdasági Nettó Jelenérték ERDF - Európai Regionális Fejlesztési Alap ERR - Gazdasági megtérülési ráta FNPV - Pénzügyi Nettó Jelenérték FRR - Pénzügyi (belső) megtérülési ráta FRR/C - Beruházási megtérülési ráta beruházáson FRR/K - Tőkemegtérülési ráta ISPA - Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze IWS - Integrált vízellátási szolgáltatások PPP - „Szennyező fizet” elv SCF - Standard konverziós tényező SF - Strukturális Alapok VAT - Hozzáadottérték-adó TARTALOMJEGYZÉK Rövidítések Tartalomjegyzék Előszó Az Útmutató új kiadásának vázlata Első fejezet - Projektértékelés a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alap és az ISPA kereteiben Áttekintés 1.1. Tárgykör és célkitűzések 1.2. A projektek meghatározása
1.3. Felelősség az előzetes értékelésért 1.4. Szükséges információk Második fejezet - Menetrend a projektvizsgáló számára Áttekintés 2.1 A célkitűzések meghatározása 2.2 A projekt egyedi kialakítása 2.2.1 Világos meghatározás 2.2.2 Pénzügyi küszöbérték 2.2.3 A projekt egyedi meghatározása 2.3. Megvalósíthatósági és opcióelemzés 2.4 Pénzügyi elemzés 2.4.1 Időhorizont 2.4.2 Az összes költség meghatározása 2.4.3 A projekt által generált bevétel 2.4.4 A beruházás maradványértéke 2.4.5 Inflációs kiigazítás 2.4.6 Pénzügyi fenntarthatóság (2.4 táblázat) 2.4.7 A diszkontráta meghatározása 2.4.8 Teljesítménymutatók meghatározása 2.4.9 A társfinanszírozási ráta meghatározása 2.5 Gazdasági elemzés 2.5.1 1. fázis - Fiskális kiigazítások 2.5.2 2. fázis - Külső gazdasági hatások kiigazítása 2.5.3 3. fázis - Piaci árról elszámolási árra 2.5.4 Diszkontálás 2.5.5 A gazdasági megtérülési ráta kiszámítása 2.6 Több kritériumon alapuló elemzés 2.7 Érzékenység és kockázatelemzés 2.7.1 A bizonytalanságok előrejelzése 2.7.2 Érzékenységvizsgálat 2.7.3 Szcenárióelemzés 2.7.4 A kockázat valószínűségének elemzése Harmadik fejezet - Vázlat a projektelemzéshez ágazatonként 3.1. Hulladékkezelés Bevezetés 3.1.1 A célkitűzések meghatározása 3.1.2 A projekt egyedi kialakítása 3.1.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.1.4 Pénzügyi elemzés 3.1.5 Gazdasági elemzés 3.1.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.1.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.1.8 Esettanulmány: Beruházás egy energiatartalom hasznosító hulladékégetőbe 3.2. Vízellátás és –tisztítás Bevezetés 3.2.1 A célkitűzések meghatározása 3.2.2 A projekt egyedi kialakítása 3.2.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.2.4 Pénzügyi elemzés 3.2.5 Gazdasági elemzés
3.2.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.2.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.2.8 Esettanulmány: infrastruktúra rendszer az integrált vízellátás irányításához 3.3. Közlekedés Bevezetés 3.3.1 A célkitűzések meghatározása 3.3.2 A projekt egyedi kialakítása 3.3.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.3.4 Pénzügyi elemzés 3.3.5 Gazdasági elemzés 3.3.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.3.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.3.8 Esettanulmány: Beruházás egy autópályába 3.4. Energiaszállítás és –ellátás 3.4.1 A célkitűzések meghatározása 3.4.2 A projekt egyedi kialakítása 3.4.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.4.4 Pénzügyi elemzés 3.4.5 Gazdasági elemzés 3.4.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.4.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.5. Energiatermelés 3.5.1 A célkitűzések meghatározása 3.5.2 A projekt egyedi kialakítása 3.5.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.5.4 Pénzügyi elemzés 3.5.5 Gazdasági elemzés 3.5.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.5.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.6. Kikötők, légikikötők és infrastrukturális hálózatok 3.6.1 A célkitűzések meghatározása 3.6.2 A projekt egyedi kialakítása 3.6.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.6.4 Pénzügyi elemzés 3.6.5 Gazdasági elemzés 3.6.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.6.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.7. Képzési infrastruktúrák 3.7.1 A célkitűzések meghatározása 3.7.2 A projekt egyedi kialakítása 3.7.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.7.4 Pénzügyi elemzés 3.7.5 Gazdasági elemzés 3.7.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.7.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.8. Múzeumok és archeológiai parkok 3.8.1 A célkitűzések meghatározása 3.8.2 A projekt egyedi kialakítása 3.8.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.8.4 Pénzügyi elemzés
3.8.5 Gazdasági elemzés 3.8.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.8.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.9. Kórházak 3.9.1 A célkitűzések meghatározása 3.9.2 A projekt egyedi kialakítása 3.9.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.9.4 Pénzügyi elemzés 3.9.5 Gazdasági elemzés 3.9.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.9.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.10. Erdők és parkok 3.10.1 A célkitűzések meghatározása 3.10.2 A projekt egyedi kialakítása 3.10.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.10.4 Pénzügyi elemzés 3.10.5 Gazdasági elemzés 3.10.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.10.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.11. Távközlési infrastruktúra 3.11.1 A célkitűzések meghatározása 3.11.2 A projekt egyedi kialakítása 3.11.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.11.4 Pénzügyi elemzés 3.11.5 Gazdasági elemzés 3.11.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.11.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.12. Ipartelepek és ipari parkok 3.12.1 A célkitűzések meghatározása 3.12.2 A projekt egyedi kialakítása 3.12.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.12.4 Pénzügyi elemzés 3.12.5 Gazdasági elemzés 3.12.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.12.7 Érzékenység és kockázatelemzés 3.13. Ipar és egyéb produktív beruházások 3.13.1 A célkitűzések meghatározása 3.13.2 A projekt egyedi kialakítása 3.13.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés 3.13.4 Pénzügyi elemzés 3.13.5 Gazdasági elemzés 3.13.6 Egyéb értékelési kritériumok 3.13.7 Érzékenység és kockázatelemzés Mellékletek A. melléklet: Projektteljesítmény-mutatók A.1 A nettó jelenérték (NPV) A.2 A belső megtérülési ráta1 (IRR) 1
Itt nem teszünk különbséget a pénzügyi belső megtérülési ráta (mind a beruházások, mind a társadalmi igazságosság esetében) és a gazdasági belső megtérülési ráta között. A fogalom részletesebb magyarázatát lásd a 2. fejezetben.
A.3 Haszon/költség arány (B/C) B. melléklet: A diszkontálási ráta megválasztása B.1 A pénzügyi diszkont ráta B.2 A társadalmi diszkont ráta C. melléklet: A társfinanszírozási ráta meghatározása C.1 Szabályozási keret C.2 A módosítás szabályai C.2.1 Az összes beruházási költségen kapott pénzügyi megtérülési ráta kiszámítása (az EU beavatkozás előtt) C.2.2 Az állami tőkén kapott pénzügyi megtérülési ráta kiszámítása (az EU beavatkozás után) C.2.3 A gazdasági megtérülési ráta kiszámítása D. melléklet: Érzékenység- és kockázatelemzés E. melléklet Környezeti szolgáltatások monetáris értékelése E.1 Miért értékeljük a környezetet? E.2 A környezeti hatások értékelése a fejlesztési projektek keretében E.3 Hogyan mérjük a monetáris hasznot? 1. A kiadások elhárítása és a költségek megelőzése 2. A dózis-válasz összefüggés 3. A „hedonista árképzés” módszere 4. Az utazási költség módszere 5. A hipotetikus piacra alapuló módszerek: a kontingens értékelés módszere 6. A haszon átvitele E.4 A környezeti költség-haszon elemzés lépései F. melléklet: Disztributív hatások megfizethetősége és értékelése G. melléklet: Egy megvalósíthatósági tanulmány tartalmának táblázata Glosszárium: A projektelemzés kulcsszavai Általános alapfogalmak A pénzügyi elemzéssel kapcsolatos fogalmak A gazdasági elemzéssel kapcsolatos fogalmak Egyéb értékelési kritériumokkal kapcsolatos fogalmak Bibliográfia Általános Mezőgazdaság – Oktatás – Energia Környezet – Egészség Ipari projektek Turizmus és szórakoztatás Szállítás Vízgazdálkodás Függelék Útmutató a beruházási projektek költség-haszon elemzéséhez Előszó Az új EU-szabályozások kifejezetten megkövetelik a Strukturális Alap (SF), a Kohéziós Alap (CF) és az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) tekintetében a költséghaszon elemzést (CBA) az olyan beruházási projektekre, amelyek költségvetése meghaladja az 50 millió, a 10 millió, illetve az 5 millió eurót.
A tagállamok felelősek az előzetes értékelésért, az EU Bizottság feladata elbírálni ezt az értékelést, hogy aztán a projekt társfinanszírozására vonatkozó javaslatot elfogadja, illetve a társfinanszírozási mértékét meghatározza. Sok eltérés mutatkozik az infrastrukturális és a produktív beruházások közt; szintén sok az eltérés a régiók és az országok, az értékelés különféle elvei és módszerei között, továbbá a három Alap különféle adminisztratív eljárásai között. Ezen különbségek ellenére a legtöbb projektnek vannak közös vonásai, és az értékeléseket közös nevezőre kell hozni. Az általános módszertani szempontok mellett a költségeknek és a haszonnak ez ellenőrzése hasznos eszköz lehet a partnerek, a tagállamok és a Bizottság, a projekt előterjesztői, a tisztviselők és a tanácsadók közötti párbeszéd előmozdításához: segédeszköz a kollektív döntéshozatali eljáráshoz. Eszközül szolgál továbbá a projektek kiválasztására és a pénzügyi döntések meghozatalára vonatkozó eljárások átláthatóbbá tételéhez. A tagállamok által a regionális politika összefüggésében hozzá benyújtott projektek elbírálásának mint kötelezettségének keretében a Bizottság (Regionális Politika Főigazgatóság) használja az „Útmutató a nagyobb projektek költség-haszon elemzéséhez” című kiadványt. A legutóbbi frissítés óta eltelt három évben a politikai, jogi és technikai körülmények jelentős fejlődésen mentek át, és az Útmutató új frissítése vált szükségessé. Ez az útmutató megadja az elbírálási eljárás menetrendjét az EU-tisztviselőknek, a külső tanácsadóknak és minden érintett félnek. A szöveg kifejezetten az EU-tisztviselőknek szól, de ugyanakkor hasznos segítséget kínál a projekt beterjesztőinek is a Bizottság által kért specifikus információkról. E legfrissebb kiadás specifikus feladatai: • Összefoglalja a dokumentumban a közösségi politikák, a pénzügyi eszközök és a költség-haszon elemzés alakulását; • Tájékoztasson a Bizottság álláspontjáról a projektek társfinanszírozásainak arányainak módosulásaival kapcsolatban; • Szakmai segítséget nyújtson az olvasónak. Az Útmutató új kiadásának vázlata Az Útmutató az alábbi fejezetekre tagolódik: • Első fejezet. Projektértékelés a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alap és az ISPA keretében. • Második fejezet. Menetrend a projektvizsgáló számára. • Harmadik fejezet. A projektelemzés vázlata ágazatonként. • Mellékletek • Glosszárium • Bibliográfia Mindegyik fejezet a következőkből áll: A) fő szöveg; B) táblázatok és ábrák; C) szövegdobozok. A szövegdobozok két fajtája: • Szabályozás-szövegdobozok, amelyek az SF, a CF és az ISPA legfontosabb rendeleteire emlékeztetnek; • Példa-szövegdobozok, amelyekben minőségi és mennyiségi példák illusztrálják a fő szövegben szereplő témát. Egyes esetekben a szövegdobozokban és a táblázatokban kulcsinformációk szerepelnek, és azt javasoljuk az olvasónak, szánjon időt a tanulmányozásukra.
Első fejezet: Projektértékelés a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alap és az ISPA keretében Ez a fejezet bevezetés az Útmutató célkitűzéseibe, tárgyköreibe és használatába, valamint a főbb témáiba. Az ERFA, a KA és az ISPA szabályozásaiból kiindulva a fejezet a társfinanszírozásról szóló döntés és a kapcsolódó projektértékelési eljárás szabályozási követelményeire összpontosít. A fejezet lényege, hogy a három alap eljárásai és módszerei közötti különbségek ellenére az elemzés gazdasági logikájának és a módszertannak egységesnek kell lennie. 1.1. Tárgykör és célkitűzések. Ez a rész rögzíti az ERFA, a KA és az ISPA célkitűzéseit és eszközeit. A szabályozásból kiindulva a rész az Alapok főbb tárgyköreire összpontosít. 1.2. A projektek meghatározása. Ez a rész meghatározza, hogy mely projektekre kell alkalmazni az értékelési eljárást az ERFA, a KA és az ISPA eszközeire vonatkozóan. Bemutatja az Alapok fő alkalmazási ágazatait, a projektértékelés pénzügyi korlátjait, valamint a társfinanszírozási ráták közötti különbségeket. 1.3. Felelősség az előzetes értékelésért. Ez a rész a projektek előzetes értékelésének felelősségét tárgyalja a három alap mindegyikére vonatkozóan. A rész az ezzel a témával kapcsolatos új szabályozások által bevezetett főbb különbségekre is összpontosít. 1.4. Szükséges információk. Felsorolást tartalmaz a projektek előkészítéséhez és értékeléséhez szükséges információkról. Második fejezet: Menetrend a projektvizsgáló számára Ez a fejezet operatív eszközöket nyújt a projekteknek mind az előkészítéséhez, mind az elbírálásához; mindegyik szakasz egyaránt figyelembe veszi a beterjesztő és az értékelő szempontjait. A szöveg szerkezete nagyon lényegre törő, és információkat ad felsorolások, gyakran feltett kérdések, és az elkerülendő leggyakoribb hibák bemutatása formájában. A fejezetek az alábbiak: 2.1. A célkitűzések meghatározása. Ez a rész a projektek célkitűzéseinek és várható eredményeinek egyértelmű meghatározásával foglalkozik. Elmagyarázza, hogyan kell figyelembe venni a projekt által esetleg befolyásolt társadalmi-gazdasági tényezőket, hogyan kell számításba venni ezeket a kívánt társadalmi-gazdasági hatás eléréséhez, és a projekt konkrét célkitűzéseinek milyen mértékben kell összhangban állniuk az EU fejlesztési politikájával. 2.2. A projekt egyedi kialakítása. Ez a rész útmutatót nyújt ahhoz, hogyan kell kialakítani a projekt általános képét és logikai vázlatát, figyelemmel a CBA-elemzés leggyakoribb ajánlásaira, a pénzügyi korlátokra és a szabályozásokban megállapított projektmeghatározásokra. 2.3. Megvalósíthatósági és opcióelemzés. Gyakorlatias ajánlások egyszerű, konkrét példákkal illusztrálva, különösen az opcióelemzésre tekintettel, megkülönböztetve a módbeli,
technikai, geográfiai és időbeosztási opciókat. A megvalósíthatósági tanulmány egy tipikus mutatója a G mellékletben található. 2.4. Pénzügyi elemzés. Információt nyújt arról, hogyan kell elvégezni egy pénzügyi elemzést. Az alapul szolgáló táblázatokból kiindulva ez a szakasz elmagyarázza, hogyan kell elkészíteni a tanulmányt, a fő tételek meghatározásától és táblázatba foglalásától kezdve az ERR és az FNPV (a beruházásé és a tőkéé egyaránt) kiszámításáig. Szemlélete szigorúan gyakorlatias, és esettanulmány formájában néhány példa is segít (szövegdobozok). Az elemzés elkészítésének főbb technikai kérdései: • az időhorizont megjelölése; • a teljes költségek meghatározása, • a teljes bevételek meghatározása; • a maradványérték meghatározása a záróévre; • az infláció kezelése; • a pénzügyi fenntarthatóság; • a megfelelő diszkontráta megválasztása (ld. a B mellékletet is); • hogyan kell kiszámítani a pénzügyi vagy gazdasági megtérülési rátát, és hogyan kell ezt használni a tervezéshez (ld. az A mellékletet is). 2.5. Gazdasági elemzés. A pénzügyi elemzésből és a pénzmozgási táblázatból kiindulva a cél standard módszertan kialakítása a gazdasági elemzés végső táblázatának meghatározására szolgáló három lépéshez: • korrekció fiskális szempontok miatt; • korrekció a külső tényezők miatt; • a konverziós tényezők meghatározása. Ez a szakasz azzal foglalkozik, hogyan kell kiszámítani egy projekt társadalmi költségeit és hasznát, és mindez hogyan befolyásolja a végeredményt. Ez a rész iránymutatást nyújt ahhoz, hogyan kell kiszámítani a gazdasági megtérülési rátát, és hogy megértsük annak gazdasági jelentőségét a projekt tervezésében. 2.6. Több kritériumon alapuló elemzés. Ez a rész azokról a helyzetekről szól, amelyekben a megtérülési ráta nem elegendő a hatás jelzéséhez, és kiegészítő elemzésre van szükség. 2.7. Érzékenység- és kockázatelemzés. Ez a rész általános vázlatot nyújt a beruházási projektekben jelentkező bizonytalanság kezeléséhez. A D melléklet gyakorlati útmutató ennek a technikának az alkalmazásához. Harmadik fejezet: Vázlat a projektelemzéshez ágazatonként Ez a fejezet mélyrehatóan tárgyalja a CBA technikákat egyes ágazatok esetében. Ezek az ágazatok a következők: 1. Hulladékkezelés; 2. Vízellátás és –tisztítás; 3. Közlekedés. Kevésbé részletes CBA-vázlat szerepel a következő egyéb ágazatokra: 4. Energiaszállítás és –ellátás 5. Energiatermelés 6. Kikötők, légikikötők és infrastrukturális hálózatok
7. Képzési infrastruktúrák 8. Múzeumok és archeológiai parkok 9. Kórházak 10. Erdők és parkok 11. Távközlési infrastruktúra 12. Ipartelepek és ipari parkok 13. Ipar és egyéb produktív beruházások. Mellékletek Ez a rész egyes technikai témákkal foglalkozik, és ajánlásokat nyújt a tervezési módszerek hatékonyságának növeléséhez. A mellékletek konkrétan a következőkkel foglalkoznak: A Projektteljesítmény-mutatók; B A diszkontálási ráta megválasztása; C A társfinanszírozási ráta meghatározása; D Érzékenység- és kockázatelemzés; E Környezeti szolgáltatások monetáris értékelése; F Disztributív hatások értékelése; G Egy megvalósíthatósági tanulmány tartalmának táblázata. Glosszárium A glosszárium a projektelemzés kulcsszavait tartalmazza. Listába foglalja a beruházási projektek CBA-jában leggyakrabban előforduló szakkifejezéseket. Bibliográfia Ez a rész válogatott szakirodalommal igazít útba a CBA elemzés leggyakoribb technikáinak elmélyültebb tanulmányozásához. A bibliográfia a következőképpen tagozódik: • Általános; • Energia; • Szállítás; • Víz; • Környezet; • Oktatás; • Turizmus és szórakoztatás; • Egészség; • Mezőgazdaság; • Ipari projektek.
Első fejezet PROJEKTÉRTÉKELÉS A STRUKTURÁLIS ALAPOK, A KOHÉZIÓS ALAP ÉS AZ ISPA KERETEIBEN Áttekintés Ez a fejezet bevezetés az Útmutató célkitűzéseibe, tárgyköreibe és használatába, valamint a főbb témáiba. Az ERFA, a KA és az ISPA szabályozásaiból kiindulva a fejezet a társfinanszírozásról szóló döntés és a kapcsolódó projekt-elbírálási eljárás szabályozási követelményeire összpontosít. A fejezet bemutatja a szabályozási kereteket, amelyek szabályozzák a beruházási projekt előkészítését, valamint elbírálási és társfinanszírozási folyamatát. Még pontosabban ezekről szól: • Az Alap tárgyköre és célkitűzései; • az elbírálási eljárásra kerülő projektek meghatározása; • felelősség az előzetes elbírálásért; • az előzetes elbíráláshoz szükséges információk. A fejezet lényege, hogy a három alap eljárásai és módszerei közötti különbségek ellenére az elemzés gazdasági logikájának és a módszertannak egységesnek kell lennie. 1.1. Tárgykör és célkitűzések Az SA, a KA és az ISPA által társfinanszírozásban részesített beruházási projektek képezik az EU regionális politikájának a végrehajtási eszközeit. A jelen Útmutató a nagyobb beruházások számára létesített Strukturális Alapokra vonatkozik, ezek különösen az ERFA (1260/1999 rendelet), a Kohéziós alap (1264/1999 és 1164/94 rendelet) és az ISPA (1267/1999 rendelet). Ezen rendeletek szerint mind az infrastrukturális, mind a produktív beruházásokat egy vagy több közösségi pénzügyi eszközzel lehet finanszírozni, főleg vissza nem térítendő támogatás (SA, KA) formájában, de az ISPA esetében visszatérítendő támogatás, kölcsönök vagy más pénzügyi eszközök (Európai Beruházási Bank, Beruházási Alap) formájában is. Az Európai Unió SA projektek széles skáláját finanszírozhatja, figyelemmel a kijelölt ágazatokra és a beruházás pénzügyi nagyságára. Míg a KA és az ISPA kizárólag a közlekedési és a környezetgazdálkodási ágazatokban finanszíroz projekteket, az SA és különösen az ERFA az energia-, ipari és szolgáltatási ágazatokban is finanszírozhat projekteket. 1.1. szövegdoboz: Az Alapok tárgyköre és célkitűzései SF: 1260/1999. rendelet, 1. cikk (meghatározás és célkitűzések): A Strukturális Alapoknak, az EIB-nek és a többi rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek megfelelő módon hozzá kell járulniuk a következő három elsődleges célkitűzés eléréséhez: 1) az elmaradott térségek fejlődésének és strukturális felzárkóztatásának előmozdítása, a továbbiakban „1. célkitűzés”; 2) a strukturális nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása, a továbbiakban „2. célkitűzés”; 3) Az oktatási, képzési és foglalkoztatási politika és rendszerek átalakításának és modernizálásának támogatása, a továbbiakban „3. célkitűzés”. KA: finanszírozza a környezetgazdálkodási projekteket (csatornaépítés, gátak és öntözés; víztisztítók, hulladékfeldolgozóművek és más környezeti tevékenység, beleértve az erózió elleni erdősítést, a természetes környezet megőrzését, vízpartok megóvását) és a transzeurópai közlekedési infrastrukturális hálózatokat (vasutak, repülőterek, utak, sztrádák, kikötők) az olyan tagállamokban, amelyekben az egy főre eső jövedelem nem éri el az EU átlagának 90 %-át, és amelyek olyan programot alkalmaznak, amelynek a célja a gazdasági felzárkózás, ahogyan az EU Szerződés 104c. cikkében (Görögország,
Írország, Portugália és Spanyolország) áll. ISPA: 1267/1999. rendelet, 1. cikk (meghatározás és célkitűzések): Az ISPA segítséget nyújt az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz való felkészüléshez a következő tagjelölt országoknak: Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia – a továbbiakban „kedvezményezett országok” –, a gazdasági és társadalmi kohézió területén, a környezeti és közlekedési politika tekintetében, összhangban a jelen Rendelet előírásaival. 1.2. A projektek meghatározása A Strukturális Alapokra vonatkozó rendeletekben meghatározásra került a Bizottság által értékelt projektek pénzügyi volumene: ez nem lehet kevesebb 50 millió eurónál. A Kohéziós Alapra és az ISPA-ra vonatkozó rendeletekben viszont a pénzügyi volumen határértékén (10 millió euró a Kohéziós Alapnál és 5 millió euró az ISPA-nál) kívül a projektek túlzott szétaprózódásának elkerülése, valamint az Alapok integrált és szisztematikus kihasználásának biztosítása érdekében a „projekt” és a „projektfázis” kifejezéseket részletesen meghatározták. Rögzítik, hogy a Kohéziós Alapból és az ISPA-ból az alábbi típusú műveletek finanszírozhatók: • A projekt egy specifikus technikai funkcióhoz kapcsolódó, gazdaságilag oszthatatlan feladatok sorozata, és azonosítható célkitűzésekkel rendelkezik; • A projektfázis technikai és pénzügyi szempontból független, és saját hatékonysággal rendelkezik; • A projektcsoport olyan projektekből áll, amelyek megfelelnek a következő három feltételnek: - azonos helyszínen vagy azonos közlekedési folyosón helyezkednek el; - az arra a területre vagy folyosóra vonatkozó átfogó tervhez tartoznak; - a felügyeletüket azonos ügynökség látja el, amely a koordinálásért és a monitoringért felelős. Ezekhez a projektekhez pénzügyi volumenükre tekintet nélkül a beterjesztőnek költséghaszon elemzést kell készítenie, amely számításba veszi a foglalkoztatásra történő közvetlen és közvetett hatásokat, a környezeti területen végzett projektek esetében esetleg más értékelési módszerekkel egyesítve. A pénzügyi volumen küszöbértékével kapcsolatban néhány meghatározás: a) a gazdasági kulcsszám a beruházás teljes összege. Ennek kiszámításához nem kell figyelembe venni a finanszírozás forrásait (például hogy csakis közfinanszírozású vagy csakis közösségi társfinanszírozású), hanem csak a beterjesztett infrastrukturális vagy produktív beruházás összesített gazdasági értékét; b) ha vélelmezhető, hogy a beruházási költségek sok éven át oszlanak meg, akkor az összes éves költség összegét kell figyelembe venni; c) ha csak a beruházás költségét kell felmérnünk a folyó kiadások nélkül, a teljes bekerülési költség kiszámításához ajánlatos beszámítani a kezdeti fázisban felmerülő egyszeri kiadásokat is, mint például bérleti díjakat, képzési költségeket, licencdíjakat, az előzetes tanulmányok, tervezések és más szakmai tanulmányok költségeit, az árrevíziót, a működő tőke költségeit, stb. d) néha a különböző kisebb projektek annyira összefüggnek egymással, hogy jobb, ha együttesen egy nagy projektnek tekintjük őket (például ugyanannak az autópályának öt, egyenként 6 millió euróba kerülő szakaszát egyetlen nagy projektnek vesszük 30 millió euró értékben). 1.2. szövegdoboz: Pénzügyi küszöb. SA: Az 1260/1999. rendelet 25. cikk: Valamely támogatás részeként az Alapok
finanszírozhatják nagyobb beruházások költségeit, mégpedig az olyanokét: a) amelyek meghatározott technikai funkciót betöltő létesítmények gazdaságilag szétválaszthatatlan sorozatát foglalják magukban, és amelyeknek világosan azonosítható céljaik vannak, és b) amelyeknek az alapok hozzájárulásának meghatározása során számításba vett teljes bekerülési költségük meghaladja az 50 millió eurót. KA: 1164/94. rendelet, 10. cikk, (3) bekezdés: A 3. cikk (1) bekezdés szerinti, projektek támogatásáért történő folyamodást a kedvezményezett tagállamnak kell beterjesztenie. A projekteknek, beleértve az egymáshoz kapcsolódó projektcsoportokat, kellő súlyúnak kell lenniük, hogy jelentős hatással bírjanak a környezetvédelem terén vagy a transzeurópai közlekedési infrastruktúrahálózat javítására. Minden esetben a projektek vagy projektcsoportok teljes bekerülési költségük alapvetően nem lehet kevesebb 10 millió ECUnél. Az ennél kisebb költségű projektek vagy projektcsoportok támogatása kellően indokolt esetekben hagyható jóvá. ISPA: 1267/1999. rendelet 2/4 cikk: A műveleteknek kellő súlyúnak kell lenniük, hogy jelentős hatással bírjanak a környezetvédelem terén vagy a transzeurópai közlekedési infrastruktúrahálózat javítására. Minden műveletnek a teljes bekerülési költsége alapvetően nem lehet kevesebb 5 millió eurónál. Kellően indokolt esetekben, a sajátságos körülmények figyelembevételével a művelet teljes bekerülési költsége 5 milliónál kevesebb is lehet.
1.3. Felelősség az előzetes értékelésért Az SF-ről szóló 1260/1999. rendelet 26. cikke szerint a nagyobb projektek előzetes elbírálásáért a Bizottság felelős, a beterjesztő által adott információk alapján. A Kohéziós Alapról szóló rendelkezés (1265/1999. 1. cikk) kimondja: „A kedvezményezett tagállamok kötelesek megadni minden szükséges információt, mint ahogyan azt a 10. cikk (4) bekezdése elrendeli, beleértve a megvalósíthatósági tanulmányok és az előzetes értékelések eredményeit is. Az ISPA-ról szóló rendelkezés (1267/1999. II. melléklet (C) pont): A kedvezményezett országok kötelesek megadni minden szükséges információt, mint ahogyan azt az I. melléklet elrendeli, beleértve a megvalósíthatósági tanulmányaik és értékeléseik eredményeit, az elvetett alternatívák ismertetését és az azonos közlekedési útvonalon felmerülő közös érdekekért tett intézkedések koordinálását, ezekkel is minél hatékonyabbá téve az elbírálást. A Bizottságnak a társfinanszírozású projektekre vonatkozó döntéseinek mélyreható értékelésen kell alapulniuk, amelyben az első szakaszt a projekt beterjesztője végzi. Ha a jelölt által bemutatott értékelést elégtelennek és nem meggyőzőnek nyilvánítják, a Bizottság felülvizsgálatot kérhet, vagy az elemzés alaposabb kidolgozását, vagy saját értékelést végezhet, ha szükséges, független értékelő igénybevételével (1260/99. rendelet, 40. cikk): A tagállamok vagy a Bizottság kezdeményezésére az érintett tagállam tájékoztatása után indokolt esetben egy bizonyos téma kiegészítő vizsgálata indítható kölcsönösen kicserélhető tapasztalatok szerzése céljából. Ilyen esetben a Kohéziós Alapra és az ISPA-ra vonatkozóan a rendelkezések előírják, hogy a projektek értékeléséhez a Bizottság igénybe veheti az Európai Beruházási Bank segítségét, ha szükséges. A gyakorlatban projektek vonatkozásában nagyon gyakori az EIB tapasztalataihoz folyamodás, akár maga a Bank finanszírozza a projektet, akár nem. A Bizottság döntése minden esetben egy párbeszéd eredménye, valamint a beterjesztővel elvégzett egyeztetés eredménye kell legyen a beruházás optimális kihasználása érdekében. A tagállamoknak sok esetben megvannak a struktúráik és saját eljárásrendjük a
meghatározott volumenű projektértékeléshez, de néha nehézségeik merülhetnek fel a minőségi értékelés elkészítésével. A Bizottság különböző módokon nyújthat segítséget ezen nehézségek legyőzésében. Egy projekt értékelés előkészítéséhez nyújtott szakmai segítséghez társfinanszírozást adhat a közösségi támogatási keret, de más alkalmas módok is lehetségesek. 1.3 szövegdoboz - A projekt meghatározása SF: 2081/93 rendelet, 5. cikk (SA keretszabályozás). Segítségnyújtás formái „1. A Strukturális Alap keretében az EIB-ből és a többi meglévő közösségi pénzügyi eszközből biztosított segítségnyújtást olyan formákban kell biztosítani, amelyek tükrözik a tevékenységek jellegét. 2. A Strukturális Alapok és az HOPE esetében pénzügyi segítséget elsősorban a következő formák egyikében lehet biztosítani: (a) operatív programok részleges finanszírozása; … (d) megfelelő projektek részleges finanszírozása; (…)” Ez az Útmutató a jelentősebb egyedi projektekre és azokra vonatkozik, amelyek egy operatív program részei. KA: 1265/1999 rendelet, 1. cikk. 1. A Bizottság a kedvezményezett tagállammal egyetértésben csoportosíthat projekteket, és támogatás nyújtása érdekében kijelölheti egy projekt technikailag és pénzügyileg elkülöníthető szakaszait. 2. E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat fogadják el: (a) a „projekt” olyan gazdaságilag oszthatatlan munkafázisok sora, amelyek pontos szakmai funkciót látnak el és világosan meghatározott célokkal rendelkeznek, amelyek segítségével megítélhető, hogy a projekt teljesíti-e a 10. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdésében megállapított kritériumot; (b) a „szakmailag és pénzügyileg független szakasz” olyan szakasz, amely önállóan működőképes szakaszként azonosítható. 3. Egy projekt kivitelezéséhez szükséges előzetes megvalósíthatósági és technikai tanulmány is képezhet program-szakaszt. 4. Az 1. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő kritérium teljesítéséhez azok a projektek vonhatók össze egy csoportba, amelyek az alábbi három feltételnek eleget tesznek: (a) ugyanazon a területen vagy ugyanannak a közlekedési folyosónak a mentén kell elhelyezkedniük; (b) az 1. cikk (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően, egy terület vagy közlekedési folyosó átfogó tervének keretében, világosan azonosított célokkal kell azokat végrehajtani; (c) olyan esetekben, amikor a projekteket különböző illetékes hatóságok valósítják meg, a projekt-csoport koordinálásáért és felügyeletéért felelős testületnek kell felügyelnie őket. 1.4. Szükséges információk A közösségi szabályozások jelzik, hogy milyen információkat kell tartalmaznia a kérelemnek ahhoz, hogy a Bizottság hatékonyan tudja elvégezni az értékelést. Az 1260/99. rendelet 26. cikke szabályozza, hogy mit kell benyújtani a nagyobb projektek társfinanszírozására vonatkozó kérelemben. Kér költség-haszon elemzést, kockázat-elemzést, környezeti hatástanulmányt (és a Szennyező Fizet Elv alkalmazását), valamint értékelést az esélyegyenlőségre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásról. A Kohéziós Alapra és az ISPA-ra vonatkozó szabályozások – azon túlmenően, hogy rögzítik, hogy a társfinanszírozásra vonatkozó javaslatoknak tartalmazniuk kell költség-haszon elemzést, kockázatelemzést és az elutasított alternatívák részletes ismertetését – rendelkeznek azokról a követelményekről is, amelyeket alkalmazni kell az értékelés minőségének biztosítása
érdekében: környezeti projektek esetében szükséges a költség-haszon elemzést ki egészíteni más értékelési módszerekkel, esetleg mennyiségi jellegűvel, mint például a több kritériumon alapuló elemzés, illetve a „Szennyező fizet” elv elfogadásával (ld. az 1164/94. rendelet 10. cikk (5) bekezdését és a Tanács kiegészítéseit). A KA-finanszírozási kérelemnek a következő adatokat is tartalmaznia kell: a foglalkoztatottságra gyakorolt közvetlen és közvetett hatások értékelése, a projektnek a környezetvédelemmel és a transz-európai közlekedési hálózatokkal kapcsolatos európai politikákhoz való hozzájárulásának ismertetése, „olyan pénzügyi tervet, amely tartalmazza – ha lehetséges – a projekt gazdasági életképességére vonatkozó adatokat” (lásd az 1164/94. rendelet 10. cikk (4) bekezdését). Egy projektvizsgáló a szabályozási normáknak ezeket a listáit és más egyéb hasonló listáit inkább a minimálisan szükséges információk általános megjelöléseként kell kezelnie, semmint kritériumok merev halmazaként. A kérelmező felelőssége, hogy megadja a szükséges információt, de a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a megadott információ ellentmondásoktól mentes, hiánytalan és megfelelő minőségű ahhoz, hogy az elbírálást értékelni lehessen; máskülönben a Bizottságnak kiegészítő információkat kell kérnie. Általában mindig tanácsos pénzügyi elemzést készíteni minden beruházás típusnál. Ahogy az útmutató második részében ezt el is magyarázzuk, különösen fontos megérteni, hogy az évek során milyen mértékben lehet a projektbe befektetett tőkét legalább részlegesen visszanyerni. Ez történhet például szolgáltatások értékesítése révén, ha ezt fontolgatják, vagy más, nem ideiglenes jellegű finanszírozási eszközök segítségével, amelyek elégséges készpénzbeáramlást eredményezhetnek ahhoz, hogy fedezzék a kiadásokat a projekt végrehajtásának teljes időtartamára. Egy másik oka annak, hogy miért is fontos minden projektnél a megfelelő pénzügyi elemzés, függetlenül attól, hogy annak pozitív-e a pénzügyi hozama, az az, hogy ez az elemzés képezi a CBA alapját és a megléte fokozza a projekt értékelésének minőségét. Az Útmutató elolvasása hozzásegít annak jobb megértéséhez, hogy a Bizottság milyen információt kíván azokra az SA, a KA, az ISPA rendeleteinek cikkeiben és máshol korábban már említett kérdésekre, amelyek arra vonatkoznak, hogy miként kell értékelni a társadalmigazdasági hasznot és költségeket; hogyan kell figyelembe venni a regionális fejlődésre és a környezetre gyakorolt hatást; hogyan kell mérlegelni a foglalkoztatottságot befolyásoló azonnali és állandó, közvetett hatásokat; hogyan kell értékelni a gazdasági és pénzügyi nyereségességet, stb. Különféle módon lehet válaszolni ezekre az információ kérésekre: az Útmutató bizonyos alapvető kérdéseket, módszereket és kritériumokat hangsúlyoz. 1.4. szövegdoboz: Az EIB és a Világbank szerepe. CF 1164/94. rendelet, 13. cikk (Elbírálás, monitoring és értékelés). A közösségi támogatás hatékonyságának biztosítása érdekében a Bizottság és a kedvezményezett tagállamok, szükség esetén az EIB-vel együttműködésben, a projektek szisztematikus elbírálását és értékelését végzik. ISPA: 1267/1999 rendelet, II (B) melléklet A Bizottság felkérheti az EIB-t, az EBRD-t vagy a Világbankot, hogy szükség esetén járuljanak hozzá az intézkedések elbírálásához. A Bizottság megvizsgálja a támogatási kérelmet, különösen annak ellenőrzésére, hogy az adminisztratív és pénzügyi mechanizmusok megfelelőek-e az intézkedés hatékony végrehajtásához. 1.5 szövegdoboz - Az ISPA által előírt információk ISPA: 1267/1999 rendelet, I. melléklet: A kérelmeknek az alábbi adatokat kell tartalmazniuk (7. cikk, 3. szakasz, a. betű): 1. a megvalósításért felelős szerv nevét, az intézkedés jellegét és annak leírását; 2. az intézkedés költségeit és helyét, beleértve
megfelelő esetben az ugyanazon a közlekedési útvonalon történt intézkedések egymás közötti és együttes működőképességét; 3. a munka megvalósításának menetrendjét; 4. a költség-haszon elemzést, beleértve a foglalkoztatásra gyakorolt mennyiségileg meghatározandó közvetlen és közvetett hatásokat, ha azok mennyiségileg meghatározhatók; 5. a bizonyos állami és magán beruházásoknak a környezetre gyakorolt hatásainak felméréséről szóló, június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvben előírt felméréshez hasonló környezeti hatás felmérése; 6. a versenyjogi törvénynek és az állami szerződések szabályainak összhangjáról szóló információ; 7. a finanszírozási terv, beleértve – ahol lehetséges – az intézkedés gazdasági életképességéről szóló információt, valamint a kedvezményezett ország által az ISPA-ból, az EIB-től - beleértve a csatlakozás előtti hiteleszközöket - és a Közösség vagy a tagállam bármilyen egyéb forrásából, az EBRD-től és a Világbanktól kért teljes finanszírozási összeget; 8. az intézkedéseknek a közösségi politikákkal történő összeegyeztethetőségét; 9. a hiteleszközök hatékony felhasználásának és fenntartásának biztosítására irányuló intézkedésekről szóló információt; 10. (környezetvédelmi intézkedések) a közösségi vívmányok elfogadásáról szóló nemzeti programban megállapított nemzeti környezetvédelmi stratégia keretében történt intézkedés helyéről és elsőbbségéről szóló információt; 11. (közlekedési intézkedések) a nemzeti közlekedésfejlesztési stratégiáról és a fenti stratégia keretében tett intézkedések helyéről és elsőbbségéről szóló információt, beleértve a transzeurópai hálózatokkal és a páneurópai közlekedéspolitikával kapcsolatos alapelvekkel fennálló összhang mértékét. 1.6 szövegdoboz - Az SA és a KA által előírt információk SA: 1260/99 rendelet, 26. cikk: A támogatás végrehajtása során, ha egy tagállam vagy irányító hatóság egy jelentős projekthez az alapokból történő hozzájárulást vesz tervbe, előzetesen értesíti a Bizottságot és a következőkről tájékoztatja: a) a végrehajtásért felelős szerv; b) a beruházás jellege és leírása, pénzügyi volumene és helyszíne; c) a projekt végrehajtásának ütemterve; d) költség-haszon elemzés, beleértve a pénzügyi költségeket és hasznot, kockázatértékelés, valamint információ a projekt gazdasági életképességéről; e) továbbá: – infrastrukturális beruházások esetében: a projekt költségeinek és társadalmi-gazdasági hasznának elemzése, beleértve a hasznosulás várható mértékét, az érintett régió fejlődésére, illetve átalakítására előreláthatóan gyakorolt hatást és a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályok alkalmazását; – a termelési kapacitások terén történő beruházás esetében: az érintett ágazaton belüli piaci kilátásoknak és a projekt várható megtérülésének elemzése, f) a foglalkoztatási helyzetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatások, amennyiben lehetséges, közösségi szinten; g) azon információk, amelyek alapján értékelhető a környezetre gyakorolt hatás, valamint a következő elvek alkalmazása: az elővigyázatosság elve, a megelőzés elve, a környezeti károknak elsősorban a forrásuknál történő elhárítására vonatkozó elv és a .szennyező fizet. elve, továbbá a környezetvédelemre vonatkozó közösségi szabályok betartása; h) a versenyszabályok, többek között az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartásának értékeléséhez szükséges információk; i) utalás az alapokból történő hozzájárulásnak a projekt megvalósítására kifejtett hatására; j) a finanszírozási terv, valamint az alapokból történő hozzájárulásból, és minden egyéb közösségi finanszírozási forrásból történő hozzájárulásból várható pénzügyi források összessége. KA: Az 1164/94 tanácsi rendelet 10. cikke (4) bekezdése: A kérelem a következő információkat tartalmazza: a végrehajtásért felelős testület, a beruházás jellege és leírása, költségei és helyszíne, beleértve adott esetben az ugyanazon a közlekedési tengelyen található helyszíneken megvalósítandó közös érdekű projektekre történő
utalást, a munka teljesítésének ütemterve, a költség-haszon elemzés, beleértve a foglalkoztatásra közvetlenül és közvetve gyakorolt hatásokat, a környezetre gyakorolt lehetséges hatás felmérését lehetővé tevő információk, a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó információk, a finanszírozási terv, amely lehetőség szerint tartalmazza a projekt gazdasági életképességére vonatkozó adatokat, valamint a tagállam által az Alapból és bármely egyéb közösségi forrásból igényelt teljes összeg. Tartalmazza továbbá az összes megfelelő információt, amely annak bizonyításához szükséges, hogy a projekt megfelel a rendeletnek és az (5) bekezdésben meghatározott feltételeknek, és különösen, hogy a középtávú gazdasági és társadalmi haszon arányban van a felhasznált forrásokkal.
Második fejezet MENETREND A PROJEKTVIZSGÁLÓ SZÁMÁRA Áttekintés A fejezet gyors áttekintést ad azokról a lényeges információkról, amelyeket egy társfinanszírozásra szánt projekt beterjesztőjének tanácsos a pályázati anyagba foglalnia. Emellett sorvezetőt nyújt a Bizottság tisztviselőinek és a külső tanácsadóknak a beruházási projektek költség-haszon elemzéseinek értékeléséhez. Gyakori hibák A társadalmi-gazdasági változók legyenek mérhetők, úgymint egy főre jutó jövedelem, foglalkoztatottság, egy főre jutó fogyasztási érték stb. Fontos a gyakori hibák elkerülése: • nem tekinthető mérhető célkitűzésnek egy bizonytalan állítás arról, hogy a projekt elősegíti a gazdasági fejlődést vagy a szociális jólétet; • egy új erdő hektárnyi területe jól mérhető, de önmagában nem szociális célkitűzés; projektkibocsátás, és nem eredmény. • egy adott régió egy főre jutó GDP-je mérhető szociális célkitűzés, de csak a nagyon nagy projektek, valószínűleg az interregionális vagy nemzeti szintű projektek, gyakorolhatnak rá mérhető hatást; csak ilyen esetekben érdemes megkísérelni annak előrejelzését, hogyan változik az összesített GDP hosszú távon a projekttel együtt, illetve anélkül. A menetrend hét lépésre oszlik: E lépések némelyike előzetes lépés, de szükséges követelménye a költség-haszon elemzésnek. • A célkitűzések meghatározása • A projekt egyedi kialakítása • Megvalósíthatósági és opció-elemzés • Pénzügyi elemzés • Gazdasági elemzés • Több kritériumos elemzés • Érzékenység- és kockázatelemzés Minden szakaszt szigorúan objektív szemszögből vizsgálnak, és minden problémát a beterjesztő, és a projekt elbírálójának álláspontjából is elemeznek. 2.1 A célkitűzések meghatározása A projekt és a tanulmány célkitűzéseinek meghatározása lényeges a projekt azonosításához, amely az értékelés kiindulási pontját jelenti. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a pályázati anyagnak az alábbi kérdésre kell választ adnia: Mik azok a társadalmi-gazdasági előnyök, amelyek a projekt megvalósításával elérhetők? A célkitűzések elemzése az alábbiak vizsgálatát foglalja magában: 1. Az ajánlati dokumentációnak vagy az értékelő jelentésnek meg kell jelölnie azokat a társadalmi-gazdasági változókat, amelyeket a projekt valószínűleg befolyásolni fog. 2. A beterjesztőnek meg kell jelölnie, hogy az EU regionális és kohéziós politikáinak specifikus célkitűzései közül melyik érhető el a projekttel, és különösen azt, hogy amennyiben sikeres, a projekt hogyan befolyásolja e célkitűzések elérését.
Az érintett célkitűzéseknek társadalmi-gazdasági változóknak kell lenniük, nem csak fizikai mutatóknak. Logikai kapcsolatban kell állniuk a projekttel, és ki kell térni arra is, hogy megvalósításuk szintje hogyan mérhető. A társadalmi-gazdasági célkitűzések meghatározása tekintetében a beterjesztőnek választ kell adnia az alábbi kulcskérdésekre. Mindenekelőtt: mondhatjuk-e azt, hogy a projektből eredő általános jóléti előnyök megérik a rájuk fordított költséget? Másodszor: mérlegelték-e a projekt összes, fontos közvetlen és közvetett társadalmigazdasági hatását? Harmadszor: amennyiben az összes közvetlen és közvetett társadalmi hatás adatok hiányában nem mérhető, azonosították-e a célkitűzésekhez kapcsolódó egyes megbízásokat? A társadalmi-gazdasági célkitűzések világos és teljes meghatározására van szükség a projekt hatásának meghatározására. Gyakran azonban igen nehéz előre jelezni egy adott projekt minden hatását. A jóléti változások szintén számos alkotórészből állnak. A regionális adatok, például, általában nem teszik lehetővé megbízható becslések készítését a más régiókkal folytatott kereskedelemre vonatkozó egyes projektek általános hatásáról; a közvetett foglalkoztatási hatásokat nehéz számszerűsíteni; a versenyképesség külső kereskedelmi feltételeken, átváltási árfolyamon, a relatív ár változásán is múlhat; mindezek olyan változók, amelyekre túl drága volna projekt-specifikus elemzést készíteni. A társadalmi-gazdasági célkitűzésekkel összefüggő változók azonban gyakran fellelhetők ezekben az esetekben. Ha, például, bonyolult meghatározni egy régió termelékenységének és versenyképességének a növekedését, lehetséges az exportban bekövetkező változások mérése. Útmutatónk megközelítése azonban nem az, hogy mindig egy projekt összes közvetett és lehetséges, távoli hatását (amelyek száma igen nagy, mérlegelésük és számszerűsítésük igen nehéz) vegye figyelembe. Az útmutató által javasolt eljárás csak a mikroökonomiai változók költség-haszon elemzésére összpontosít. Míg az egyes projektek társadalmi előnyeinek felmérése az érintett partnerek gazdaságpolitikai célkitűzéseitől függ, a Bizottság távlati tervének lényeges követelménye az, hogy a projekt logikailag kapcsolódjon az érintett alapok (SA, KA és ISPA) fő célkitűzéseihez. A projekt beterjesztőjének biztosnak kell lennie abban, hogy a javasolt támogatás összhangban van ezekkel a célkitűzésekkel, és az elbírálónak meg kell győződnie arról, hogy ez az összefüggés tényleg létezik, és indokolt. Különösen, az SA, KA és ISPA esetében, a nemzeti vagy regionális szinten kialakított programok részét képező projekteknél (SPD, operatív programok és program kiegészítő dokumentumok az 1. célkitűzéshez, SPD az SA 2. és 3. célkitűzéséhez, a KA és az ISPA programterve és nemzeti terve). Az egyes alapok általános célkitűzései mellett a projektnek összhangban kell lennie az EU adott támogatási ágazatra vonatkozó jogszabályaival, főként a közlekedés, a környezetvédelem és a versenyre vonatkozó szabályozás területén. Ellenőrző lista a célkitűzések meghatározásához • Rendelkezik a projekt érthetően meghatározott célkitűzésekkel a társadalmigazdasági változók tekintetében? • E társadalmi-gazdasági előnyök elérhetők a projekt megvalósításával? • A célkitűzések logikailag kapcsolódnak egymáshoz? • A projektből eredő általános jóléti előnyök megérik a rájuk fordított költséget? • Mérlegelték a projekt összes, fontos közvetlen és közvetett társadalmigazdasági hatását? • Amennyiben az összes közvetlen és közvetett társadalmi hatás nem mérhető, azonosították a célkitűzésekhez kapcsolódó összes megbízást?
• Azonosították a célkitűzések elérésének mérésére szolgáló eszközöket? • A projekt összhangban van az EU alapokra vonatkozó célkitűzéseivel (az 1260/1999/EK rendelet 25. cikke, az 1164/1994/EK rendelet 1. cikke, az 1267/1999/EK rendelet 2. cikke szerint)? • A projekt összhangban van az támogatott szektorra jellemző EU célkitűzésekkel? 2.2 A projekt egyedi kialakítása A projekt egyedi kialakításához meg kell vizsgálni: 1. hogy a tárgy világosan azonosított elemzési egység-e az általános CBA elvekkel összhangban; 2. hogy a felmérés tárgya tükrözi-e a szabályok által előírt projektdefiníciót; 3. hogy a rendeletek által előírt pénzügyi küszöbértéket betartják-e (lásd 1. fejezet, Pénzügyi küszöbértékek, 1.2 szövegdoboz). 2.2.1 Világos meghatározás A projektet világosan, önálló elemzési egységként kell meghatározni. A projekt részét képező tevékenységeknek vissza kell vezetniük egy egyedi célkitűzésre, valamint az intézkedések és szerepek egységes és összehangolt egységére. A fentiek nyilvánvalóan arra az esetre is vonatkoznak, amikor az elemzési jelentés csak egy beruházás kezdeti szakaszait mutatja be, amelyek sikere a projekt egészének befejezésétől függ. Különösen fontos kihangsúlyozni ezt a pontot, mert a gyakorlatban az adminisztratív döntéshozatali folyamat során szükség lehet a projekt különböző szakaszokra osztására. Egyes esetekben egyéb kockázat is felmerülhet: átfogóbb projektre tesznek javaslatot, de társfinanszírozást csak az egyik szakaszra kérnek, és nem világos, hogy a többi alapvető szakasz megvalósításra kerül-e vagy sem. A projektek jobb értékelést szükségessé tevő egyedi meghatározás során egyes esetekben felkérik a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az egyes alprojektek egy nagy projektbe történő foglalását, és a fent említett rendeletek értelmében nyújtsanak kiegészítő információkat, például a CBA vonatkozásában. A beterjesztő feladata az elemzés tárgyának meghatározására vonatkozó választás indoklása, míg az elbíráló feladata e választás minőségének megítélése. Abban az esetben, ha az elemzés tárgyát nem határozták meg világosan, az elbíráló felkérheti a beterjesztőt arra, hogy a meghatározás pontosítását is foglalja bele a prezentációs anyagba. Ebben az összefüggésben lásd még a harmadik fejezet projekt meghatározással kapcsolatos albekezdéseit. Példa egy projekt egyedi meghatározására • A. várost B. várossal összekapcsoló autópálya projekt, amelyet csak az a remény indokol, hogy B. város közelében repülőteret fognak építeni, így a forgalom nagy része a repülőtér és A. város között bonyolódik majd: a projektet elemezni kell a repülőtér-autópálya rendszer egészének tekintetében; • X-ben működő vízerőmű, amely várhatóan egy új, nagy energiafelhasználású üzemet lát majd el: amennyiben mindkét munka a költségek és a haszon elemzésétől függ, az elemzést integrálni kell, még akkor is, ha az EU támogatást csak a projekt energiaellátásra vonatkozó részére kérték; • Közalapokból finanszírozott és egy magán cellulózvállalat ellátására lehetőséget nyújtó, nagyarányú erdősítési projekt: az elemzésnek figyelembe kell vennie mindkét komponens, azaz az erdősítési projekt és az ipari üzem, költségeit és hasznát;
• Egy víztisztító üzem idegenforgalmi célpont (beleértve szállodakomplexumokat is) fejlesztésének kilátásával indokolt építése csak akkor indokolt, ha a terület már kiépített; • A városi rendszerhez csatlakozó hulladékkezelő üzem, amely lehetővé teszi egy adott terület fejlesztését, csak új emberi település létrehozása esetén teszi indokolttá a támogatást. Sok esetben a legmegfelelőbb elemzési egység többet jelenthet, mint annak részei. Nyilvánvaló, hogy ha egy rész CBA-elemzése téves eredményekhez vezet. Ha a vizsgáló hiányos értékelési dossziét kap, szélesebb körű, teljesebb elemzést kell kérnie. 2.2.2 Pénzügyi küszöbérték Az 1. fejezetben bemutatott rendeletek tartalmazzák az elfogadható projektek pénzügyi küszöbértékeit, amelyeket tekintetbe kell venni. Tulajdonképpen egy javasolt beruházás teljes költségének (az ERFA számára elszámolható költség) magasabbnak kell lennie, mint a 2.1. táblázatban (egy beruházás elszámolható és teljes költségei közötti különbséget lásd a pénzügyi elemzéssel foglalkozó szakaszban) bemutatott értékek. 2.1. táblázat Az elfogadott projektek pénzügyi küszöbértékei Alap
Küszöbérték (millió euró)
ERFA KA ISPA
50 10 5
2.2.3 A projekt egyedi meghatározása A projekt meghatározását lásd az 1.2 bekezdésben. Ami a fent meghatározott elvek szerint csoportosított projektek sorozatának értékelését illeti, az elemzést általában nem hajtják végre minden egyes projekten, hanem inkább mintavétel, vagy a főbb komponensek elemzése alapján dolgoznak. E tekintetben az elbíráló elemzése annak a társadalmi-gazdasági összefüggésnek a rekonstruálását jelenti, amely indokolja, hogy az értékelés tárgyát a projektértékelés kulcspontjaként határozzák meg. A CBA azonban néha megkívánja, hogy az adminisztratív döntések okát is megvizsgálják. Például, egy adott projekt minőségének vizsgálatára a beterjesztőnek megfelelő, előzetes értékelést kell biztosítania nemcsak az SF, CF vagy ISPA által finanszírozandó projektrészre, hanem a projekt minden olyan részére, amely ahhoz szorosan kapcsolódik. A projekt egyedi meghatározásának ellenőrző listája • A projekt világosan meghatározott elemzési egység? • Egy projektről, a projekt egy szakaszáról vagy projektek sorozatáról van szó (az 1260/1999/EK rendelet 25. cikke, az 1164/1994/EK rendelet 1. cikke, az 1267/1999/EK rendelet 2. cikke szerint)? • Projektek olyan sorozatáról van szó, amely megfelel a helyszínre, egy átfogó terv részére, a felügyelő bizottságra vonatkozó követelményeknek? • A projekt megfelel a rendeletekben meghatározott pénzügyi küszöbértékeknek? 2.3. Megvalósíthatósági és opcióelemzés A megvalósíthatóság nemcsak a műszaki szempontokra vonatkozik, hanem sok esetben a marketing, irányítási és megvalósítás elemzési stb. szempontokra is kiterjed. Gyakran számos
projektlehetőséget elfogadunk a társadalmi-gazdasági célkitűzés elérése érdekében. A beterjesztőnek be kell bizonyítania, hogy projektválasztása a megvalósítható alternatívák közül a legjobb. Egyes esetekben a CBA szempontjából egy projekt indokoltnak tekinthető, de alulmarad más projektlehetőségekkel szemben. Az alábbi kérdéseket kell megválaszolni annak ellenőrzésére, hogy az alternatívák közül a választott projekt-e a legjobb: Először: a pályázati anyag kielégítő bizonyítékot nyújtott a projekt megvalósíthatóságára? Másodszor: a kérelmező bemutatta, hogy az alternatív lehetőségeket is kellően figyelembe vette? A projekt elbírálójának biztosnak kell lennie abban, hogy a kérelmező megfelelő megvalósíthatósági vizsgálatot végzett, és elemezte az alternatív lehetőségeket is. Amennyiben ennek alátámasztására nem áll rendelkezésre megfelelő bizonyíték, az elbíráló ajánlhatja ezek elvégzését, és azt, hogy ezt követően a projektet vizsgálják felül. A főbb infrastrukturális beruházásokra jellemző megvalósíthatósági jelentések információt tartalmaznak a gazdasági és intézményi összefüggésekről, az előre jelzett keresletről (piaci és nem piaci keresletről is), a rendelkezésre álló technológiáról, a termelési tervről (beleértve az infrastruktúra felhasználásának mértékét), a személyi követelményekről, a projekt méreteiről, helyszínéről, fizikai ráfordításáról, ütemtervéről és megvalósításáról, a bővítés szakaszairól, a pénzügyi tervezésről és a környezeti szempontokról. Sok esetben a nagy projektek elemzése részletes alátámasztó tanulmányokat (műszaki, marketing stb.; lásd G. melléklet: A megvalósíthatósági tanulmány tartalomjegyzéke, amely tartalmazza a megvalósíthatósági tanulmány jellemző tartalomjegyzékét) is magában foglal. Példa a lehetőségekre A. és B. város összekapcsolására három megvalósítható alternatíva létezik: 1. új vasútvonal építése 2. új közút építése 3. a meglévő közút megerősítése („minimális” választás) Amennyiben az új közút építésére vonatkozó projektet javasolják, bizonyítani kell, hogy ez jobb megoldás a vasútvonal építésénél és a meglévő közút fejlesztésénél, azok megvalósíthatóságával szemben. Egyes esetekben a projekt átmehet a CBA teszten annak ellenére, hogy társadalmi szempontból alulmarad a többi alternatívával szemben. Erre jellemző példák: szállítási projektek, amelyek esetében különböző útvonalakat, építési ütemezést és technológiákat lehet figyelembe venni; nagy kórházi intézmények szemben az egészségügyi szolgáltatások széles körű kínálatával; egy üzem helyszíne A. településen B. településsel szemben; különböző csúcsterhelési intézkedések az energiaellátásban; az energiafelhasználás hatékonyságának javítása új erőművek építésével szemben (vagy azokat kiegészítve), stb. Minden projekt esetében legalább három alternatívát kell megvizsgálni: • a változtatás nélküli alternatívát; • a minimális változtatás alternatívát; • a változtatással együtt járó alternatívát (vagy ésszerű alternatíva, alternatív technológián vagy elven alapuló projekt). A változtatás nélküli alternatíva a projektelemzés alapvető megközelítése, amely a projekt megvalósítása nélküli helyzetet hasonlítja össze azzal a helyzettel, ha a projekt megvalósul. A változtatás nélküli alternatívát tehetetlenségi forgatókönyvnek is nevezik.
Két terület összekapcsolására, például, változtatás nélküli alternatíva a régi kompszolgáltatás alkalmazása, a minimális alternatíva a kompszolgáltatás felújítása/javítása lenne, és a projekt egy híd építése volna. A pénzügyi és gazdasági teljesítmény mutatók kiszámítását a változtatás nélküli, a minimális és a változtatással együtt járó alternatíva közötti különbség alapján kell elvégezni. 2.1 szövegdoboz Opcióelemzés KA: 1265/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdés: A kedvezményezett tagállamok a 10. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint minden szükséges tájékoztatást megadnak, beleértve a megvalósíthatósági tanulmányok és az előzetes értékelések eredményeit is. (…) A tagállamok emellett megadják, (…) adott esetben, azokat a lehetséges alternatívákat, amelyeket nem választottak. 2.4 Pénzügyi elemzés A pénzügyi elemzés célja, hogy a projekt cash flow előrejelzésének segítségével kiszámíthatóak legyenek a megfelelő megtérülési mutatók, konkrétan a belső pénzügyi megtérülési mutató (FRR), a befektetések tekintetében (FRR/C), a saját tőke (FRR/K), valamint a megfelelő jelenérték (FNPV). Míg a költség-haszon elemzés többet mutat pusztán a projekt pénzügyi hozadékainál, a projekt költségeivel és hasznával kapcsolatos adatok többségét pénzügyi elemzés útján lehet megkapni. Ez az elemzés alapvető információt nyújt a vizsgálónak az inputról és az outputról, ezek áráról és a bevételek és kiadások átfogó időzítési struktúrájáról. A pénzügyi elemzés olyan táblázatokból áll, amelyek a beruházásokkal kapcsolatos pénzmozgásokat gyűjtik egybe az összes beruházás szerinti lebontásban (2.1táblázat), illetve a működési költségeket és a bevételeket (2.2 táblázat), a pénzügyi forrásokat (2.3 táblázat) és a pénzügyi fenntarthatóságra vonatkozó cash flow elemzést (2.4 táblázat) tartalmazzák. A megvalósíthatósági tanulmány és az opcióelemzés ellenőrzése: Elegendő információt ad-e a pályázati anyag a projekt megvalósíthatóságáról (mérnöki, marketing, irányítási, megvalósítási, környezetvédelmi szempontból)? A pályázó megmutatta, hogy az alternatív lehetőségeket is kellőképpen mérlegelte (legalább a „nem tenni semmit” vagy „a lehető legkevesebbet tenni” alternatívák szempontjából)? A pénzügyi elemzés végső eredménye két összefoglaló cash flow táblázat: 1. az egyik a beruházások megtérülésével foglalkozik (a képesség, hogy a nettó bevételeket a beruházási költségek fenntarthatóságára fordítsák, 2.5 táblázat), függetlenül a finanszírozás módjától; 2. a másik pedig tartalmazza a tőkemegtérülési számításokat, ha a kifelé irányuló pénzmozgások a magánbefektető saját tőkéjét is tartalmazzák (a kifizetéskor), a nemzeti hozzájárulásokat három szinten (helyi, regionális és központi), a hiteleket visszafizetésük időpontjában, továbbá a működési költségeket és a kapcsolódó kamatokat, valamint a beáramló pénzbevételt. Az EU támogatással nem foglalkozik. A projekt megtérülési mutatóját a pénzügyi terheket figyelembe véve adja meg, függetlenül a kapcsolódó beruházások költségeitől (2.6 táblázat). Annak érdekében, hogy a fenti táblázatok helyesen szerepeljenek, a következő elemekre fokozott figyelmet kell fordítani: • időhorizont; • az összes költség meghatározása (összes beruházási költség, 1.21 sor és összes működési költség, 2.9 sor); • a projekt által generált bevétel (eladások, 2.13 sor);
• a beruházások maradványértéke (1.19 sor); • inflációs kiigazítás; • pénzügyi fenntarthatóság igazolása (2.4 táblázat); • a megfelelő diszkontráta kiválasztása; • a főbb teljesítménymutatók meghatározása (2.5 és 2.6 táblázat, a beruházás és tőke FRR és FNPV értéke, 5.4, 5.5, 6.4 és 6.5 sor); • a társfinanszírozási ráta meghatározása. 2.2 ábra. A pénzügyi elemzés felépítése Teljes beruházás
Összes beruházás
Összes működési költség és bevétel
Teljes beruházás
Teljes beruházás
Teljes beruházás
2.1 táblázat: Összes beruházás – ezer euró Évek 1 400
2
3
1.1 Földterület 1.2 Épületek
700
600
150
155
74
283
281
1.3 Új berendezések 1.4 Használt berendezések 1.5 Rendkívüli karbantartás 1.6 Állóeszközök 1.7 Licencek 1.8 Szabadalmak 1.9 Más termelést megelőző kiadások 1.10 Termelést megelőző kiadások
4
5
6
80
7
8
9
10
91
200 1100 1038
505 500 500
80
200
0
91
0
0
0
1000
0
0
0
0
0
0
0
60 0
60
1.11 Beruházási költségek (A)
1100 1098 1505
90
200
0
91
0
0
0
1.12 Készpénz 26 129 148 148 148 148 148 148 148 148 1.13 Ügyfelek 67 802 827 827 827 827 827 827 827 827 1.14 Készletek 501 878 880 880 880 880 880 880 880 880 1.15 Folyó 508 1733 1694 1694 1694 1694 1694 1694 1694 1694 kötelezettségek 1.16 Nettó 86 76 161 161 161 161 161 161 161 161 működő tőke (=1.12+1.13+1.141.15) 86 -10 85 0 0 0 0 0 0 0 1.17 A működő tőke változásai (B) 1.18 Rövid 200 élettartamú berendezések cseréje 1.19 -1500 Maradványérték 0 0 0 0 200 0 0 0 0 1.20 Egyéb 1500 beruházási tételek (C) 1196 1088 1590 80 400 0 91 0 0 1.21 Összes 1500 beruházási költség (A)+(B)+(C) A sorok száma tételeket határoz meg. Ezekkel a számokkal kell kitölteni a következő táblázatokat. A maradványértéket mindig szerepeltetni kell az év végén (lásd lent). Ez befelé irányuló pénzmozgás. Ebben a táblázatban negatív előjellel szerepel, mert az összes többi tétel kifelé irányuló pénzmozgás. 2.2 táblázat: Működési bevételek és költségek – ezer euró Évek 1 2 3 4 5 6 2.1 Nyersanyag 1564 5212 5212 5212 5212 5212 2.2 Munkaerő 132 421 421 421 421 421 2.3 Villamos 15 51 51 51 51 51 áram 2.4 5 18 18 18 18 18 Fűtő/üzemanyag 2.5 Karbantartás 20 65 70 70 70 70 2.6 Általános 18 75 80 80 80 80 ipari költségek 2.7 48 210 224 224 224 224
7 5212 421 51
8 5212 421 51
9 5212 421 51
10 0 0 0
18
18
18
0
70 80
70 80
70 80
0 0
224
224
224
0
Adminisztratív költségek 2.8 Értékesítési kiadások 2.9 Összes működési költség
220
1200 1400 1400 1400 1400 1400 1400 1400 0
2022 7252 7476 7476 7476 7476 7476 7476 7476 0
2.10 A termék 400 1958 2458 2458 2458 2458 2458 2458 2458 0 2.11 B termék 197 840 1140 1140 1640 1640 1640 1640 1640 0 2.12 C termék 904 2903 3903 3903 4403 4403 4403 4403 4403 0 2.13 Értékesítés 1501 5701 7501 7501 8501 8501 8501 8501 8501 0 -521 25 25 1025 1025 1025 1025 1025 0 2.14 Nettó 1551 működési bevétel Az első év során nem jelentkezik működési bevétel és költség, csak beruházási költség (lásd az 1 táblázatot). 2.3 táblázat: Pénzügyi források – ezer euró Évek 1 2 3 4 3.1 Magántőke 100 200 100 0 3.2 Helyi szintű
5 0
6 0
7 0
8 0
9 0
10 0
0
0
0
0
0
3.3 Regionális 3.4 Központi
200 200
200
100
3.5 Összes állami hozzájárulás nemzeti szinten (=3.2+3.3+3.4) 3.6 EU támogatás
400
200
100
0
0
1132
1056
1013
532
496
3.7 Kötvények és egyéb pénzügyi források 3.8 EIB kölcsön 0 1822 3.9 Egyéb kölcsön 0 0 0 0 3.10 Összes 1632 1456 3035 532 496 0 forrás (=3.1+3.5+...+3.9) A magántőke magánbefektető hozzájárulását jelenti. A kölcsön itt befelé irányuló pénzmozgás, amit harmadik féltől beérkező pénzügyi forrásként kell számításba venni. Ebben a táblázatban, illetve az alábbi pénzügyi fenntarthatósági táblázatban szerepeltetni kell az EU támogatást. 2.4 táblázat: Pénzügyi fenntarthatósági táblázat – ezer euró
3.10 Összes pénzügyi forrás 2.13 Értékesítések 4.1 Összes befelé irányuló pénzmozgás 2.9 Összes működési költség 1.21 Összes beruházási költség 4.2 Kamat 4.3 Nyugdíj bónusz 4.4 Kölcsönvisszafizetés 4.5 Adó 4.6 Összes kifelé irányuló pénzmozgás 4.7 Összes cash flow 4.8 Kumulált összes cash flow
1 1632
2 1456
3 3035
4 532
Évek 5 6 496 0
0 1632
1501 2957
5701 8736
7501 8033
7501 7997
8501 8501 8501 8501 0 8501 8501 8501 8501 0
0
2022
7252
7476
7476
7476 7476 7476 7476 0
1186
1088
1590
80
400
0
91
0
0
0
0 0
0 0
8 0
8 0
8 0
8 0
8 0
8 0
8 0
0 197
0
0
0
168
189
211
237
265
300
451
0 1186
62 3172
78 8928
83 7815
95 8168
95 95 95 95 0 7790 7907 7844 7879 648
446
-215
-192
218
-171
711
594
446
231
39
257
86
797
1391 2048 2670 2022
7 0
8 0
657
9 0
622
10 0
-648
Az EIB kölcsönök után fizetendő kamat (lásd a 3.8 sort), a kölcsön befelé irányuló pénzmozgásként történő nyilvántartásba vételétől számított harmadik évtől. Ebben a táblázatban a maradványérték csak akkor szerepel, ha a befektetést az év végén ténylegesen likvidálják. Ebben az esetben nincs maradványérték, mivel likvidálás és ennek megfelelően valódi befelé irányuló pénzmozgás sincs. Csak a kamat, nyugdíj bónusz, kölcsön-visszafizetés és adó nem szerepel a korábbi táblázatokban. Minden további tételt az előző táblázatokból kell venni, a sorok számát figyelembe véve. A kölcsönt itt abban a pillanatban kell figyelembe venni, amikor kifelé irányuló pénzmozgásként folyósítják. A kölcsön befelé irányuló tételei a pénzügyi források között szerepelnek (3.8 sor). A pénzügyi fenntarthatóságot igazolja, ha az ebben a sorban szereplő érték minden figyelembe vett évben nulla vagy annál több. 2.5 táblázat: A beruházás belső pénzügyi megtérülési mutatójának kiszámítása – ezer euró Évek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 2.13 0 1501 5701 7501 7501 8501 8501 8501 8501 0 Értékesítés 0 5.1 Összes 1501 5701 7501 7501 8501 8501 8501 8501 0 bevétel 2.9 Összes 2022 7252 7476 7476 7476 7476 7476 7476 7476 0
működési öltség 4.3 Nyugdíj 0 0 0 0 0 0 0 0 0 197 bónusz 1.21 Összes 1186 1088 1590 80 400 0 91 0 0 0 beruházási költség 5.2 Összes 1186 3110 8842 7556 7876 7476 7567 7476 7476 kiadás 1303 5.3 Nettó -55 -375 1025 934 1025 1025 1303 cash flow 1186 1609 3141 (=5.1-5.2) 5.4 Belső -3.16% pénzügyi megtérülési mutató (FRR/C) a beruházás esetében 5.5 Nettó -2058 pénzügyi jelenérték (FNPV/C) a beruházás esetében* Amint az a sorok számából kiderül, az ebben a táblázatban szereplő összes elem már kiszámításra került az előző táblázatban. Ennek a táblázatnak és a következőnek a kitöltéséhez számításba kell venni az összes előírt tételt, és ki kell számítani az értékeket. A belső pénzügyi megtérülési mutató kiszámításánál az összes beruházási költséget kifelé irányuló pénzmozgásnak kell tekinteni (a működési költségekkel együtt), a bevételeket pedig befelé irányuló pénzmozgásnak. A mutató szerepe annak a képességnek a megállapítása, hogy a működési bevételeket a beruházási költségek fenntarthatóságára fordítsák. Az EU-társfinanszírozott projektek esetében az FNPV/C gyakran negatív érték. Ennek az az oka, hogy az első években a nettó cash flow negatív, és a diszkontálási eljárás esetében ezeknek az éveknek a súlyozása nagyobb, mint az utolsó pozitív éveké. Ezeknek az értékeknek a kiszámításánál 5%-os diszkontrátát alkalmaztunk. 2.6 táblázat: A tőke belső pénzügyi megtérülési mutatójának kiszámítása – ezer euró Évek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 2.13 Értékesítés 0 1501 5701 7501 7501 8501 8501 8501 8501 0 1.19 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1500 Maradványérték 0 1501 5701 7501 8501 8501 8501 8501 8501 1500 6.1 Összes bevétel 0 2022 7252 7476 7476 7476 7476 7476 7476 0 Összes működési költség 4.2 Kamat 0 0 8 8 8 8 8 8 8 0 4.3 Nyugdíj bónusz 0 0 0 0 0 0 0 0 0 197
4.4 0 0 0 168 189 211 237 265 300 451 Kölcsönvisszafizetés 3.1 Magántőke 100 200 100 0 0 0 0 0 0 0 3.5 Összes állami 400 200 100 0 0 0 0 0 0 0 támogatás nemzeti szinten 500 2422 7460 7652 7673 7695 7721 7749 7784 648 6.2 Összes kiadás -921 -151 -172 806 780 752 717 852 6.3 Nettó cash flow 500 1759 (=6.1-6.2) 2.04% 6.4 Belső pénzügyi megtérülési mutatós (FRR/K) a tőke esetében -439 6.5 Nettó pénzügyi jelenérték (FNPV/K) a tőke esetében A befektetett tőke (alaptőke) esetében a belső pénzügyi megtérülési mutatót a tagállami alaptőkéből (állami és magán) számítják ki annak teljes kifizetése után, a pénzkölcsönök esetében amikor visszafizetésük után, a működési költségeken és kapcsolódó kamatokon, valamint a befelé irányuló pénzmozgások után járó bevételeken felül. Az EU támogatásokat nem veszik figyelembe. 2.7 táblázat: Időhorizont (év) egy 400 nagy projektet tartalmazó minta értékelésében 1992-1994-ig és 1994-1999-ig együttesen Átlagos időhorizont Projektek száma* Energia 24.7 9 Víz és környezet 29.1 47 Szállítás 26.6 127 Ipar 8.8 96 Más szolgáltatások 14.2 10 Átlag összesen 20.1 289 A táblázat egy ad hoc felmérésen alapul, amelyet a DG XVI regionális politika értékelő egységének egyik munkacsoportja készített 1994-ben. Az eredmény nem feltétlenül reprezentatív a nagyméretű, strukturális alap által társfinanszírozott projektek összetételére az 1989-93-as időszakban. 1996-ban az értékelő egység újabb felmérést készített egy 200 nagyprojektet magában foglaló mintán. Az ERFA társfinanszírozásával megvalósuló projektek második generációján kívül az elemzés a Kohéziós Alap által társfinanszírozott projektekre is kiterjedt, annak ideiglenes, 1993-as megalapításától kezdve (akkor “kohéziós finanszírozási eszköz” néven). Bár a Kohéziós Alaphoz kapcsolódó projektek általában legalább 10 millió ECU beruházási költséget foglalnak magukban, az ERFA által társfinanszírozott projektekkel való összehasonlíthatóság megkönnyítésére a felmérés csak azokat a Kohéziós Alap által társfinanszírozott projekteket vette figyelembe, amelyek beruházási költsége legalább 25 millió ECU volt. Ismét megjegyezzük, hogy az új minta nem feltétlenül reprezentatív a nagyméretű, Strukturális és Kohéziós alap által társfinanszírozott projektek összetételére az érintett időszakban. (*) Azok a projektek, amelyek esetében rendelkezésre álltak összehasonlítható adatok.
2.4.1 Időhorizont Időhorizont alatt az évek azon maximális számát értjük, amelyre az előrejelzést megadják. A jövőbeni folyamatokra vonatkozó előrejelzéseket olyan időtartamra kell megadni, amely megfelel a projekt gazdaságos hasznos élettartamának, és kellően hosszú ahhoz, hogy érezhető legyen a projekt várt közép/hosszútávú hatása. Az időhorizont megválasztása jelentős hatással lehet az értékelési eljárás eredményeire. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy az időhorizont megválasztása befolyásolja a költség/haszon elemzésben szereplő fő jelzőszámok kiszámítását, és hatással lehet a társfinanszírozási ráta meghatározására is. A projekt időbeni kiterjedését az előrejelzésben szereplő évek maximális száma határozza meg, ami pedig a beruházási ágazattól függ. A legtöbb infrastruktúra jellegű terület esetében például az időhorizont leggyakrabban (jelzés értékű adatok) minimum 20 év; produktív beruházások esetében (ismét jelzés értékű adat) kb. 10 év. Az időhorizontnak mindazonáltal nem szabad olyan hosszúnak lennie, hogy meghaladja a projekt gazdaságosan hasznos élettartamát. Ezt a problémát egy szabványos rács használatával lehet megoldani, amely ágazatonként differenciál és nemzetközileg elfogadott gyakorlatokon alapul, és referenciaidőhorizontokat állapít meg, amelyek alkalmazhatóak a vizsgált beruházástípusra. Erre a 2.8 táblázatban látható példa. 2.2 szövegdoboz: Időhorizont Kohéziós alap útmutató: “Az élettartam a beruházások természetének függvényében változhat: általános mérnöki munkálatok esetében hosszabb (30-40 év) mint műszaki szerelések esetében (10-15 év). Az olyan vegyes beruházások esetében, amelyek általános mérnöki munkálatokat és szereléseket is magukban foglalnak, a beruházás élettartamát az elsődleges infrastruktúra alapján lehet rögzíteni (ebben az esetben az elemzésben szerepeltetni kell a rövidebb élettartamú infrastruktúra felújítására szolgáló beruházásokat). Az élettartamot jogi vagy közigazgatási szempontok is meghatározhatják: például a koncesszió időtartama, ha koncessziót adtak meg”. ISPA útmutató: “az infrastrukturális projekteket általában 20-30 éves időtartamra becsülik, ami gazdasági élettartamuk hozzávetőleges becslésének felel meg. Bár a valós eszközök élettartama ennél jóval hosszabb lehet – például egy híd 100 évig is állhat – általában nincs értelme hosszabb időszakokra előrejelzéseket készíteni. A nagyon hosszú élettartamú eszközök esetében a maradványértéket a becslési időszak végén hozzá lehet adni, hogy tükrözze a várható továbbértékesítési értéket vagy a folyamatos használati értéket”. 2.4.2 Az összes költség meghatározása A projekt költségére vonatkozó adatokat a beruházás költségeinek összege (földterület, épületek, licencek, szabadalmak, 2.2 táblázat) és a működési költségek (személyzet, nyersanyag, energiaellátás, 2.2 táblázat) adják. A Kohéziós Alap és az ISPA pályázati nyomtatványa kéri a támogatható költségek és az összes költség meghatározását. A két költségelem közötti különbséget főként a következők adják: 1. földvásárlási kiadások 2. hozzáadottérték-adó befizetések 3. a pályázat beadását megelőzően felmerült kiadások 4. kapcsolódó munkálatok vagy kapcsolódó kiadások.
A projektek cash flow alapú pénzügyi elemzésére vonatkozó nemzetközi módszertan azt javasolja, hogy a pénzügyi elemzést és a beruházások megtérülésének kiszámítását a beruházással kapcsolatos összes költség (2.1 táblázat) felhasználásával végezzék, amelyek a pályázat benyújtásának napjától kezdődnek (vagyis normális esetben az ezt megelőzően viselt költségek nem tekinthetőek az FRR-t vagy más mutatókat meghatározó tényezőnek). Mindazonáltal bizonyos esetekben a Bizottság engedélyezheti az összes költségben szereplő egyes kiadások bevonását, amelyek a kérelmezés előtt merültek fel (lásd a C. mellékletben a társfinanszírozási ráta meghatározását!). A működési költségek kiszámításánál (2.2 táblázat) a belső pénzügyi megtérülési mutató meghatározása során ki kell zárni az összes olyan tételt, amelyek nem eredményeznek hatékony pénzbeni kiadást, még akkor is, ha ezek a tételek normális esetben szerepelnek a vállalat számvitelében (mérleg és eredménykimutatás). Különösen a következő tételeket kell kizárni, mivel nem felelnek meg a DCF módszernek: • értékcsökkenés és amortizáció, mivel ezek nem konkrét pénzbeni kifizetések; • a jövőbeni pótlási költségekre vonatkozó céltartalék, ezek is ugyanúgy nem feleltethetőek meg semmilyen termék vagy szolgáltatás felhasználásának; • a nem várt költségekre vonatkozó céltartalék, mert a jövőbeni pénzmozgások bizonytalanságával a kockázati elemzés2 foglalkozik, nem pedig a számszerűsített költségek (lásd az alábbiakat). 2.8 táblázat: A 2000-2006-os időszakra javasolt átlagos időhorizont (év) Átlagos időhorizont Projektek ágazatonként Energia 25 Víz és környezet 30 Vasút 30 Úthálózat 25 Kikötő és repülőtér 25 Távközlés 15 Ipar 10 Más szolgáltatások 15 Forrás: az általunk feldolgozott OECD és projekt adatok A projekt által generált bevétel Vannak projektek, amelyek termékek és szolgáltatások értékesítésén keresztül saját bevételt generálnak. Ezt a bevételt a nyújtott szolgáltatások mennyiségének előrejelzése és a viszonyított árak határozzák meg, és a 2.2 táblázatban szerepel a működési bevétel pénzügyi elemzésénél. A következő tételek általában nem szerepelnek a jövőbeni bevételekre vonatkozó számításokban: • A költség és haszon hozzáadottérték-adó szempontjából nettó érték. A többi közvetlen adót csak akkor kell szerepeltetni, ha azokat a befektetőnek kell kifizetnie. • bármilyen más támogatás (más hatóságoktól érkező átutalások stb.); Előfordul (például vasutak vagy vízelvezető csatornák esetében), hogy a befektető és az infrastruktúrát a későbbiekben üzemeltető szervezet különbözik, és az utóbbi díjat (vagy 2
A kockázatelemzés (ahogy azt a 2.7 szakasz és a D melléklet mutatja) valójában a bizonytalansági változók valószínűségi eloszlását vizsgálja és a várható értékeikkel foglalkozik. Nyilván olyan változók is vannak, amelyek esetében nem áll rendelkezésre valószínűségi eloszlás: ez a helyzet a kezelhetetlen bizonytalanságnál is, ami semmilyen céltartalék körébe nem tartozik. A váratlan eseményekkel kapcsolatos kiadásokra szánt kisebb pénzmozgások kezelhetőek karbantartási költségként.
hasonlót) fizet az előbbinek. Ez a díj nem minden esetben tükrözi az összes költséget, és ezzel hozzájárul egy finanszírozási rés kialakulásához. A pénzügyi elemzés szempontjából általában azokat a bevételeket kell figyelembe venni, amelyek az infrastruktúra tulajdonosához folynak be. Egyes esetekben, eseti elbírálás alapján azonban a Bizottság mindkét féltől kérhet összevont pénzügyi elemzést. 2.3 szövegdoboz: Bevételteremtő projektek A Strukturális Alapokról szóló 1260/1999 rendelet 29. cikke: „Amennyiben a kérdéses támogatás bevételteremtő beruházások finanszírozásával jár együtt, az alapokból e beruházásokhoz történő hozzájárulást belső jellemzőik alapján kell meghatározni, beleértve a bruttó önfinanszírozási hányadnak a beruházások megvalósításának helyén és idején jellemző makrogazdasági feltételek fényében a szóban forgó beruházások csoportjára vonatkozóan várható nagyságát, és anélkül, hogy az alapokból történő hozzájárulás a nemzeti költségvetési ráfordítások növekedését vonná maga után.” A Kohéziós Alapról szóló 1264/1999/EK rendelet 1. cikke: „az érintett tagállam együttműködésével, ez a mérték a projektek által eredményezett becsült bevételeknek és „a szennyező fizet” elve alkalmazásának figyelembe vétele nyomán csökkenhető”. Az ISPA-ról szóló 1267/1999/EK rendelet 6. cikke: „A visszatérítendő támogatás eseteinek kivételével, vagy amikor jelentős közösségi érdekeltségről van szó, a támogatás mértéke az alábbiak figyelembevételével csökken: • a társfinanszírozás lehetősége; • az intézkedés bevételteremtő képessége; és „a szennyező fizet” elvének megfelelő alkalmazása. 2.4.4 A beruházás maradványértéke Az utolsó releváns évben a bevételi tételek között szerepel a beruházás maradványértéke (pl. fennálló adósság, állóeszközök, mint például épületek, gépek stb.), ami a 2.1 táblázatban szereplő maradványérték tételt adja, figyelembe véve a beruházási tételeket is. Ebben a táblázatban minden tétel beruházási költség (kifelé irányuló pénzmozgás), ezért a maradványértéket ellentétes előjellel kell szerepeltetni (ha a többi pozitív volt, akkor negatívval), mivel befelé irányuló pénzmozgásról van szó. A következő táblázathoz (pénzügyi fenntarthatóság vagy FRR/K számítás) pozitív előjel társul, mert a bevételek között szerepel. A maradványértéket a fenntarthatósági táblázatban csak akkor kell figyelembe venni, ha megfelel a beruházó tényleges befelé irányuló pénzmozgásainak. A maradványértéket mindig figyelembe kell venni az FRR/C és az FRR/K értékek kiszámításánál. A maradványérték kétféleképpen számítható: • a lekötött tőke piaci maradványértékét figyelembe véve, mintha a figyelembe vett időhorizont végén értékesítésre kerülne; • az összes eszköz és forrás maradványértéke. Az időhorizonton túlmenő minden jövőbeni nettó bevétel diszkontált értékét bele kell számítani a maradványértékbe. Más szóval a maradványérték megegyezik a likvidálási értékkel. 2.4.5 Inflációs kiigazítás A projektelemzésben szokványos dolog állandó árakat használni, ami inflációval kiigazított, bázisévhez rögzített árakat jelent. A pénzmozgások elemzésében azonban a napi árak megfelelőbbek lehetnek; ez évente hatékonyan felülvizsgált nominális árakat jelent. Az infláció hatása, vagy inkább az általános árindex növekedése, vagy a viszonyított árak
ingadozása befolyásolhatja a beruházás pénzügyi megtérülésének kiszámítását. Ezért általában javasolt a napi árak alkalmazása. Ezzel ellentétben, ha állandó árakat használnak, a viszonyított árak jelentős változása esetén megfelelő kiigazításokat kell tenni. 2.4.6 Pénzügyi fenntarthatóság (2.4 táblázat) A pénzügyi tervnek demonstrálnia kell a pénzügyi fenntarthatóságot, vagyis hogy nem áll fenn az a veszély, hogy a projektnek elfogy a pénze. A projekt megvalósításában elsőleges fontosságú a pénzalapok időbeni kézhezvétele illetve kifizetése. A pályázónak be kell mutatnia, hogy az időhorizont egésze során az egyes években hogyan feleltethetőek meg egymásnak következetesen a finanszírozási források (minden bevétel és pénzbeni átutalás) a folyósításoknak. A fenntarthatóság akkor teljesül, ha a felhalmozott generált cash flow nettó pénzmozgásai minden figyelembe vett év esetében pozitív. 2.4.7 A diszkontráta meghatározása A pénzmozgások jelen időpontra való diszkontálása és a nettó jelenérték kiszámítása (NPV, 2.5 és 2.6 táblázat) érdekében meg kell határozni a megfelelő diszkontrátát. A pénzügyi elemzésekben diszkontálásra használt referenciaérték becslésére számos elméleti és gyakorlati módszer van. A részletes elemzést a B melléklet tartalmazza. Az alapvető elképzelés a tőke alternatív költsége. Ebben a tekintetben azt javasoljuk, hogy a diszkontráta szabványos kritériumok alkalmazásával kerüljön meghatározásra, figyelembe véve egyes benchmark (viszonyítási) értékeket. Viszonyításképpen a 2000-2006-os időszakra a 6%-os reálértékű ráta tekintendő referencia-paraméternek a hosszú távú tőke alternatív költség esetében (lásd az A mellékletet). Diszkontráta Diszkontráta. Az a mérték, amely mellett a jövőbeni értékeket leszámítolják a jelenre. Általában nagyjából egyenlő a tőke alternatív költségével. Az 5%-os diszkontráta mellett befektetett 1 euró 1+ 5%=1.05 eurót ér egy év után; (1.05)x(1.05)=1.1025 eurót két év után; (1.05)x(1.05)x(1.05)=1.157625 eurót három év után stb. A két év alatt elköltött vagy megkeresett euró diszkontált gazdasági értéke 1/1.1025= 0.907029; három év alatt 1/1.57625=0.863838. Az utóbbi a fenti táblázatban bemutatott művelet fordított művelete. 2.4.8 Teljesítménymutatók meghatározása A pénzügyi elemzéshez (2.5 és 2.6 táblázat) használt mutatók a következők: • a belső pénzügyi megtérülési érték; • a projekt nettó pénzügyi jelenértéke. Mindkét mutatót ki kell számítani a beruházásra (2.5 táblázat) és a befektetett tőkére (2.6 táblázat) is. Diszkontálási tényezők táblázata Évek (1+5%)n (1+10%) -n
1 0.95238 1 0.90909 1
2 0.90702 9 0.82644 6
3 0.86383 8 0.75131 5
4 0.82270 2 0.68301 3
5 0.78352 6 0.62092 1
6 0.74621 5 0.56447 4
7 0.71068 1 0.51315 8
8 0.67683 9 0.46650 7
n: évek száma 2.9 táblázat: A várt belső pénzügyi megtérülési mutatók az „első generációs” és „második generációs”
9 0.64460 9 0.42409 8
10 0.61391 3 0.35854 3
nagyprojekteket tartalmazó 400-as mintában Átlag Projektek száma* Energia 7.0 6 Víz és környezet -0.1 15 Szállítás 6.5 55 Ipar 19.0 68 Más szolgáltatások 4.2 5 Összesen 11.5 149 Forrás: lásd a 2.7 táblázatot (*) Azok a projektek, amelyek esetében rendelkezésre álltak adatok Az itt figyelembe vett pénzügyi megtérülési mutató az FRR/C. A pénzügyi nettó jelenérték meghatározása a következő:
ahol ahol Sn a cash flow pénzalapok egyenlege n időpontban (nettó cash flow, 5.3 és 6.3 sor a 2.5 és 2.6 táblázatban) és at a leszámoláshoz kiválasztott diszkontálási tényező (lásd még a 6. pontot és a diszkontálási tényezők táblázatát). A belső pénzügyi megtérülési mutató meghatározása az a kamatláb, amely nullázza a beruházás nettó jelenértékét:
A leggyakrabban használt adatkezelő szoftverek automatikusan számolják ki ezeknek a jelzőszámoknak az értékét, a megfelelő pénzügyi függvények alkalmazásával. A produktív beruházások esetében, mint például az ipari üzemek, a pénzügyi megtérülési mutatók az EU támogatás előtt rendszerint jóval 10% felett vannak (reálértékben). Az infrastruktúra esetében a megtérülési mutatók rendszerint alacsonyabbak vagy esetleg negatívak is, részben ezeknek az ágazatoknak a díjstruktúrája miatt. A vizsgáló rendszerint a pénzügyi megtérülési mutatót használja a beruházás jövőbeni teljesítményének megítéléséhez. Ez az érték hozzájárulhat a társfinanszírozási ráta meghatározásához is (lásd a C mellékletet). A Bizottságnak mindenesetre figyelnie kell a nettó pénzügyi teherre, amit a projekt jelent, és meg kell győződni arról, hogy nem áll fenn a projekt leállásának veszélye pénzhiány miatt a társfinanszírozásos támogatás mellett sem. A nagyon alacsony, vagy esetleg negatív pénzügyi megtérülési mutató nem jelenti szükségszerűen, hogy a projekt nem felel meg az alapok célkitűzéseinek. A megtérülési mutató értéke mindazonáltal megmutatja, hogy a beruházás pénzügyi szempontból talán soha nem lesz jövedelmező. Ilyen esetben az ajánlattevőnek meg kell határoznia, hogy a projekt - ha egyáltalán - milyen forrásokat tud megszerezni, miután az EU támogatás megszűnik. 2.4 szövegdoboz: A társfinanszírozási ráta • A Strukturális Alapokról szóló 1260/1999/EK rendelet 29. cikkének (3) bekezdése: „az összes támogatható költség maximum 75%-a és, főszabály szerint, a
támogatható közkiadások legalább 50%-a az 1. célkitűzésbe tartozó régiókban végrehajtott intézkedések esetében. Amennyiben a régiók a Kohéziós Alap hatókörébe tartozó tagállamban találhatók, a közösségi hozzájárulás — kivételes és kellőképpen indokolt esetben — az összes támogatható költség legfeljebb 80%-ára nőhet, illetve az összes támogatható költség 85%-ára nőhet a legtávolabbi régiók és a külső görög szigetek esetében, amelyek távoli elhelyezkedésük miatt hátrányos helyzetben vannak; (b) az összes támogatható költség legfeljebb 50%-a és, főszabály szerint, a 2. vagy a 3. célkitűzésbe tartozó térségekben végrehajtott intézkedések esetében a támogatható közkiadások legalább 25%-a. Vállalkozásokba való beruházás esetében az alapokból történő hozzájárulás nem lépi túl a támogatások mértékére és a támogatáskombinációkra az állami támogatások terén megállapított felső határt.”; • A Kohéziós Alapról szóló 1264/1999/EK rendelet 1. cikkének (7) bekezdése és a 1164/94/EK rendelet 7. cikke: „Az Alapból nyújtott közösségi támogatás mértéke a közkiadások, illetve azokkal egyenértékű kiadások 80-85%-a, beleértve azoknak a testületeknek a kiadásait, amelyek tevékenységüket olyan közigazgatási vagy jogi keretek között végzik, amelyek révén köztestülettel egyenértékűnek tekintendők. 2000. január 1jétől azonban az érintett tagállam együttműködésével, ez a mérték a projektek által eredményezett becsült bevételeknek és „a szennyező fizet” elve alkalmazásának figyelembe vétele nyomán csökkenhető.” • Az ISPA-ról szóló 1267/1999/EK rendelet 6. cikke: „Az ISPA keretében nyújtott közösségi támogatás mértéke a közkiadások, illetve az azokkal egyenértékű kiadások 75%-áig terjedhet, beleértve azoknak a testületeknek a kiadásait is, amelyek tevékenységüket olyan közigazgatási vagy jogi keretek között végzik, amelyek révén köztestülettel egyenértékűnek tekintendők. A Bizottság a 14. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően úgy határozhat, hogy 85%-ig megnöveli ezt a mértéket, különösen akkor, ha úgy véli, hogy a 75%-osnál nagyobb mérték szükséges az ISPA általános céljainak eléréséhez nélkülözhetetlen projektek megvalósításához.” 2.4.9 A társfinanszírozási ráta meghatározása A társfinanszírozási ráta (lásd még a C mellékletet) az a százalékos arány, amely meghatározza, hogy a támogatható költségek milyen hányadát lehet támogatások formájában megjelenő EU finanszírozással fedezni. A rendeletek meghatározzák az egyes alapoknál alkalmazandó plafonértékeket, és általános elveket fogalmaznak meg a százalékos arány meghatározásához. Ez általában megvalósítási területenként (a hátrányos helyzetű területeken magasabb százalékos arány) és konkrétabban az azonos területen rendelkezésre álló több alap egyidejű jelenlétét feltételezve történik. Lásd még a 2.4 szövegdobozt: társfinanszírozási ráta. Jelenleg a Bizottság által létrehozott eljárás előírja a finanszírozási rés kiszámítását, amelyen keresztül meghatározható a támogatható költségekre alkalmazandó társfinanszírozási ráta. A társfinanszírozási ráta kiszámításához tett javaslatokról részletesen a C. melléklet szól. 2.5 Gazdasági Elemzés A gazdasági elemzés felméri a projekt hozzájárulását a régió vagy ország jólétéhez. Ez a társadalom (régió vagy ország) egészére nézve történik, ellentétben a pénzügyi elemzéssel, ahol az kizárólag az infrastruktúra tulajdonosára vonatkozott. A pénzügyi elemzés 2.5. táblázatából (a beruházás teljesítménye, annak pénzügyi forrásaira való tekintet nélkül) továbblépve a gazdasági elemzés - minden egyes beáramló és kiáramló tétel megfelelő konverziós tényezőjének meghatározása útján - egy táblázatot vázol fel
(2.10. táblázat), mely tartalmazza a pénzügyi elemzés által figyelembe nem vett hasznokat és társadalmi költségeket. A pénzügyiről a gazdasági elemzésre történő áttérést lehetővé tevő módszertan logikáját a 2.3 ábra foglalja össze. Ez a pénzügyi elemzésben használt piaci árak elszámolási árakká történő átalakításából (melyek módosítják a piac tökéletlensége miatt eltorzított árakat) és olyan hasznokhoz és társadalmi költségekhez vezető külső gazdasági hatások figyelembe vételéből áll, melyeket a pénzügyi elemzés nem vett figyelembe mivel azok tényleges kiadásokat vagy bevételeket nem generálnak (pl. környezeti hatások vagy újraelosztási kihatások). Ez úgy válik lehetővé, hogy minden egyes beáramló és kiáramló tételhez egy ad hoc konverziós tényezőt rendelnek hozzá (lásd lent), hogy a piaci árat elszámolási árrá alakítsák. Egyes ráfordítási/kibocsátási kategóriák esetében a nemzetközi gyakorlat szabványosított tényezők használatát feltételezi, míg másoknál esetenként egyedi tényezőket kell megállapítani. Így a gazdasági elemzést a következők alkotják: 1. fázis: adók/támogatások és egyéb átutalások kiigazításai; 2. fázis: külső gazdasági hatások kiigazításai; 3. fázis: piaci árak átalakítása elszámolási árakká, hogy a társadalmi költségeket és hasznokat is tartalmazzák (átalakítási tényezők meghatározása). A gazdasági elemzés táblázatának elkészültét követően, a pénzügyi elemzéshez hasonlóan az első lépés a helyes társadalmi diszkont ráta kiválasztásával és a beruházás belső gazdasági megtérülési rátájának kiszámításával kialakított diszkontálás. 2.5.1 1. fázis - Fiskális kiigazítások Ez a fázis a gazdasági elemzés két új elemének meghatározásához vezet: a „fiskális kiigazítás” sor (2.10. táblázat) értékéhez és a fiskális szempontok által befolyásolt piaci árak konverziós tényezőjének értékéhez. A piaci árak magukban foglalják az adókat és támogatásokat, és bizonyos átutalásokat, melyek befolyásolhatják a viszonylagos árakat. Bár bizonyos esetekben nehéz lehet megbecsülni az adómentes árakat, megállapítható néhány vázlatos, általános szabály az ilyen torzulások kiigazítására: • a CBA elemzésben figyelembe vett ráfordítások és kibocsátások árai ne tartalmazzanak hozzáadottérték-adót és más közvetett adókat; • a CBA elemzésben figyelembe vett ráfordítások árainak tartalmazniuk kell a közvetlen adókat; • a személyek részére adott tiszta kifizetési átutalásokat, pl. társadalombiztosítási kifizetéseket ki kell hagyni; • bizonyos esetekben a közvetett adók/támogatások a külső gazdasági hatások kiigazításának célját szolgálják. Tipikus esetei ennek a negatív környezeti hatások megelőzését szolgáló energiaárakra kivetett adók. Ebben és hasonló esetekben az ilyen költségek belefoglalása a projekt költségeibe indokolt lehet, de az értékelésben el kell kerülni azok ismételt figyelembe vételét (pl. energiaadók és külső környezeti költségek becsléseinek figyelembe vétele). Az adózás kezelésének nyilvánvalóan kevésbé pontosnak kell lennie, ha a projekt értékelése során a fontossága kevésbé jelentős, de a teljes körű következetesség megkövetelt. 2.5 táblázat: A beruházás belső pénzügyi megtérülési mutatójának kiszámítása – ezer euró Évek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 2.13 0 1501 5701 7501 7501 8501 8501 8501 8501 0
Értékesítés 5.1 Összes bevétel 2.9 Összes működési öltség 4.3 Nyugdíj bónusz 1.21 Összes beruházási költség 5.2 Összes kiadás 5.3 Nettó cash flow (=5.1-5.2) 5.4 Belső pénzügyi megtérülési mutató (FRR/C) a beruházás esetében 5.5 Nettó pénzügyi jelenérték (FNPV/C) a beruházás esetében
0
1501
5701
7501
7501
8501
8501
8501
8501
0
2022
7252
7476
7476
7476
7476
7476
7476
7476
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
197
1186
1088
1590
80
400
0
91
0
0
0
1186
3110
8842
7556
7876
7476
7567
7476
7476
1186
1609
3141
-55
-375
1025
934
1025
1025
1303 1303
-3.16%
-2058
2.10. táblázat: Beruházás belső gazdasági megtérülési rátájának kiszámítása - ezer euró Évek cf(3) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 (1) Fiskális kiigazítás Időmegtakarítás 42 42 42 42 42 42 42 42 42 42 Bevétel 78 78 78 78 78 78 78 78 78 78 nagyobb turista forgalomból (2) Összes 0 120 120 120 120 120 120 120 120 120 külső juttatás 2.13 Értékesítés 1.1 0 1651 6271 8251 8251 9351 9351 9351 9351 0 10.1 Összes 0 1651 6271 8251 8251 9351 9351 9351 9351 0 árbevétel
Megnövekedett szennyezés (2) Külső költségek 2.9 Összes működési költség 4.2 Nyugdíjazási juttatás 1.21 Összes beruházási költség 10.2 Összes ráfordítás 10.3 Nettó pénzforgalom 10.4 Beruházás gazdasági megtérülési rátája (ERR)
0
572
572
632
632
632
632
632
632
572
572
632
632
632
632
632
632
0
0.9 0
1820 6527 6728 6728 6728 6728 6728 6728 0
1.2 0
0
0.9 1067 979
0
0
1431 72
0
0
0
0
0
236
180
0
89
0
0
1350
1067 2799 7958 6800 6908 6728 6810 6728 6728 1114 938 830 2111 2029 2111 2111 1114 1067 1600 2139 19.20%
10.5 Beruházás 3598 gazdasági nettó jelenértéken (ENPV) (1) 1. fázis. Fiskális kiigazítás. A pénzügyi elemzés forgalmaiból le kell vonni az olyan kifizetéseket, melyekkel nem áll szemben tényleges forrás, mint pl. a ráfordítások és kibocsátások támogatásai és közvetett adói esetében. A közvetlen állami átutalások esetében ezek már eleve nem képezik részét a pénzügyi elemzés kezdő táblázatának, mely a beruházási költségeket és nem a pénzügyi forrásokat veszi figyelembe (2.5. táblázat). Ez a példa nem tartalmaz fiskális kiigazításokat. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi elemzés nem tartalmazza az átutalásokat, támogatásokat vagy más fiskális kiigazításokat. (2) 2. fázis. Külső gazdasági körülmények kiigazítása. A bemenő és kimenő forgalmakba bele kell számítani azokat a külső költségeket és hasznokat, melyekre nincs pénzforgalom. Egyes példák lehetnek az egészségügyi ellátási költségek vagy halgazdaságokban megnövekedett szennyezés miatti veszteségek, közlekedési beruházások által megtakarított idő, a projekt érdekében az állami szektor által nyújtott bizonyos infrastruktúra (kifejezetten a projekt céljából épített út …), megnövekedett turista forgalom, a régió jobb elérhetősége… (3) 3. fázis. Piaciról elszámolási árakra. Szükséges a konverziós tényezők vektorának meghatározása. Társadalmi külső előnyök példái • sűrűn lakott területen a balesetek kockázatának csökkenéséből adódó előnyök; • összekapcsolt hálózaton belül közlekedésre fordított idő megtakarítása; • hosszabb várható élettartam a jobb egészségügyi létesítmények vagy a szennyezőanyagok csökkenése miatt. Társadalmi külső költségek példái • mezőgazdasági termékek elvesztése eltérő földhasználat miatt;
• helyi hatóságok extra nettó költségei új üzem bekapcsolása miatt a meglévő közlekedési infrastruktúrába; • szennyvízzel kapcsolatos megnövekedett költségek.
Pénzügyi elemzés – 2.5 táblázat 1. fázis
Fiskális kiigazítás: átutalások, közvetett adók stb. Valós forrásbeáramlások - PROJEKT A külső hatások kiigazítása
2. fázis
Valós forrásbeáramlások - GAZDASÁG 3. fázis
A piaci árakról az elszámolási árakra
Nem forgalmazott termékek
Forgalmazott termékek Nagy tételek
Közvetlenül határon érvényes árra való átalakítás Kibocsátás
Kis tételek
A szabványos konverziós tényező használandó
Ráfordítás
Eladott
Nem eladott
Munkaerő
Előállított ráfordítások
Az ágazati konverziós tényező használandó
A hosszú távú járulékos költségek vagy a fizetési hajlandóság használandó
A munkaerő árnyékbérre alapuló konverziós tényezője használandó
A tételt le kell bontani vagy a sajátos ágazati konverziós tényező használandó
Valós források gazdasági áramlása – 2. 10 táblázat 2.3 ábra: A gazdasági elemzés struktúrája
2.5.2 2. fázis - Külső gazdasági hatások kiigazítása Ennek a fázisnak a célja, hogy a 2.10. táblázatban egy vagy több sorként meghatározza azokat a külső hasznokat vagy külső költségeket, melyeket a pénzügyi elemzés nem vesz figyelembe. Erre például szolgálnak a környezeti hatásokból származó költségek és hasznok, a közlekedési ágazat projektjei által megtakarított idő, az egészségügy területén végzett projekteknek köszönhetően megmentett emberéletek, stb. Bizonyos esetekben a külső költségek és hasznok felmérése nehézségekbe ütközik annak ellenére, hogy azok egyszerűen azonosíthatók. Ökológiai károk származhatnak egy projektből, melynek hatásai más tényezőkkel együtt hosszú távon fejtik ki hatásukat és ezért mennyiségileg nehezen határozhatók meg és értékelhetők. Minimum követelmény a mennyiségileg nem meghatározható külső gazdasági hatások felsorolása, hogy a döntéshozó több elem alapján hozhassa meg a döntését, mérlegelve a mennyiségileg meghatározható elemeket, melyeket a gazdasági megtérülés fejez ki, a mennyiségileg nem meghatározhatókkal szemben (lásd az alábbi több szempontú elemzést). Általános szabályként, a finanszírozási költségeken túl a CBA elemzésnek figyelembe kell vennie minden olyan társadalmi költséget vagy hasznot, amely a projektből kompenzációtól mentesen más területekre is kihat. A projektet vizsgálónak ellenőriznie kell, hogy megtörtént-e az ilyen típusú költségek azonosítása, mennyiségi meghatározása és azokhoz valós pénzügyi értéket rendeltek-e, ha erre lehetőség van. Ha ez nehézségekbe ütközik, vagy nem kivitelezhető, a költségek és hasznok mennyiségi meghatározása legalább fizikai értelemben szükséges a minőségi értékeléshez. Számos nagy projekt, különösen az infrastruktúra területén lévők, előnyösek lehetnek olyanok részére is, akik a projekt által generált társadalmi bevétel közvetlen ráfordítását végzők körén kívül állnak. Az előnyök nemcsak a termék közvetlen felhasználóit érinthetik, de olyan harmadik feleket is, akik nem szerepeltek a célközönségben. Ebben az esetben ezeket megfelelő értékelés útján szintén figyelembe kell venni. Az egyéb vásárlók felé irányuló ilyen pozitív külső gazdasági hatások vagy előnyős kihatások a következők lehetnek: • a vasút csökkentheti az autópályák forgalmának nagyságát; • egy új egyetem segíthet fenntartani az alkalmazott kutatásokat és a munkavállalók jövőbeni jövedelme a magasabban képzett munkaerőnek köszönhetően növekszik, stb. Lehetőség szerint a külső gazdasági hatásokhoz pénzügyi értéket kell társítani. Ha ez nem lehetséges, azokat nem pénzügyi mutatókkal kell mennyiségileg meghatározni. Környezeti hatások A projektelemzés keretein belül szükséges a környezeti hatások megfelelő körülírása és értékelése, lehetőség szerint a legújabb minőségi-mennyiségi meghatározási módszerek igénybe vételével. Ezeken a kereteken belül a több szempontú elemzés gyakran hasznosnak bizonyul. A környezeti hatások értékelésének megvitatása túlmutatat ennek az Útmutatónak a keretein, de a CBA elemzés és a környezeti hatáselemzés hasonló kérdéseket vet fel. Ezek egyidejű és lehetőség szerint integrált figyelembe vétele szükséges: ez lehetőség szerint magában foglalná egy szokványos elszámolási érték hozzáadását a környezeti költségekhez. Ezek valószínűleg igen durva becslések: ennek ellenére tartalmazhatják a legközvetlenebb környezeti költségeket. A környezeti hatások pénzben történő kifejezésére vonatkozó módszertanainak részletesebb megvitatását az E Melléklet tartalmazza. Környezeti hatások példái
• egy autópálya környezetvédelmi költségei megbecsülhetők a közelében elhelyezkedő ingatlanok potenciális értékcsökkenésével, amit a megnövekedett zaj és károsanyagkibocsátás, valamint tájkép károsodása okoz; • egy nagyméretű szennyező üzem, pl. egy olajfinomító környezetvédelmi költségei megbecsülhetők a lakosság és a munkavállalók körében megnövekedett egészségügyi kiadások potenciális növekedésével. Állami tulajdonban lévő tőkejavak elszámolási értéke Az állami szektor számos projektje olyan tőkejavakat és földterületeket használ, melyek állami tulajdonban vannak vagy azokat az általános központi költségvetésből vásárolták. A tőkejavakat, ideértve a földterületet, épületeket, gépeket és természeti értékeket saját alternatív költségükön és nem az eredeti vagy hivatalos beszerzési értékükön kell értékelni. Ezt minden egyes olyan alkalommal el kell végezni, amikor a földtulajdon használatára van alternatív megoldás akkor is, ha az már az állam tulajdonában van. Ha nincs kapcsolódó alternatív érték3, a múltbeli ráfordítások vagy az állami források visszavonhatatlan elkötelezettségei nem olyan társadalmi költségek, amelyeket figyelembe kell venni az új projektek felértékelése során. 2.5.3 3. fázis - Piaci árról elszámolási árra. E fázis célja meghatározni a piaci árról elszámolási árra való átalakítás során a konverziós tényezők sorát. A projektet vizsgálóknak ellenőrizniük kell, hogy a pénzügyi költségek és hasznok mellett a projektet javasló fél figyelembe vette-e a projekt társadalmi költségeit és hasznát. Ez a fiskális vagy a külső gazdasági hatások felmérése mellett történhet, ha: • a ráfordítások és kibocsátások valós árai a tökéletlen piac miatt torzulnak; • a bérek nem kapcsolódnak a munka termelékenységéhez. Ráfordítások és kibocsátások ártorzulása. A ráfordítások és kibocsátások jelenlegi árai nem tükrözhetik azok társadalmi értékét a piaci torzulások miatt, mint pl. monopóliumok, kereskedelmi akadályok, stb. A tökéletlen piacokból és az állami szektor árképzési politikájából származó jelenlegi árak hibásan mutathatják a bemenetek alternatív költségét. Bizonyos esetekben ez fontos lehet a projektek felbecsülésénél, és a pénzügyi adatok, mint jóléti mutatók félrevezethetők lehetnek. Bizonyos esetekben az árakat az Állam alkotja, hogy kompenzálja az észlelt piaci hibákat és oly módon, hogy az következetes legyen a saját politikai céljaikkal, pl. ha közvetett adózást alkalmaznak a külső gazdasági hatások kiigazítására. Egyéb esetekben azonban az aktuális árak jogi korlátozások, történelmi okok, hiányos információ vagy egyéb piaci tökéletlenségek (pl. energia, üzemanyag jellegű ráfordításokra vonatkozó díjak) miatt torzulnak. Ha bizonyos bementekre erős ártorzulás hat, a javaslat készítőjének ezt figyelembe kell vennie a projekt értékelése során és olyan elszámolási árakat kell használnia, melyek jobban tükrözik a források társadalmi alternatív költségét. A projekt vizsgálójának körültekintően kell eljárnia az értékelés során, és figyelembe kell vennie azt, hogy az alábbi árstruktúráktól történő eltérés milyen módon befolyásolja a társadalmi költségeket: 3
Az állami termékek alternatív értéke az ilyen áru alternatív felhasználásával elért érték. Bizonyos áruk esetében nincs alternatív felhasználás (múzeum céljára használt olyan épület, mely más célra nem használható). Ebben az esetben a ráfordított pénz nem társadalmi költség.
• nemzetközileg nem kereskedelmi árunak számító áruk, mint pl. helyi közlekedési szolgáltatások járulékos költsége; • határon érvényes ár nemzetközi kereskedelemre alkalmas áruk esetében, pl. mezőgazdasági vagy gyártott termékek. Valójában számos esetben meggyőző gazdasági érvek szólnak a határon érvényes árak és/vagy a határköltségek használata mellett elszámolási árként, ha a tényleges árakat úgy ítélik meg, hogy jelentősen eltérnek az alternatív társadalmi költségektől. Ez az általános szabály azonban a vizsgálat tárgyát képező adott projekt körülményei szerint ellenőrizhető. Ártorzulás példái • földterületet intenzíven igénybe vevő projekt, pl. ipari terület, ahol a területet az állami testület díjmentesen bocsátja rendelkezésre, míg egyébként az bérleti díjat termelhetne; • igen alacsony díjú vízellátástól függő mezőgazdasági projekt, mely jelentős állami támogatást kap; • intenzív energia-felhasználású projekt, mely szabályozott díjszabású villamos energiától függ, ha az ilyen díjak különböznek a hosszú távú járulékos költségektől. • monopólium részét képező erőmű, melynek az elektromos áram díjai jelentősen eltérnek a hosszú távú járulékos költségektől: ebben az esetben a gazdasági haszon kevesebb lehet, mint a pénzügyi haszon. Példa a ráfordítások és kibocsátások ártorzulása szabványos konverziós tényezőjének kiszámítására a) Az egyes kereskedelmi cikkeknél a határon érvényes árak egyszerűen hozzáférhetők (léteznek nemzetközi árak, CIF ár behozatalra és FOB ár kivitelre, a helyi pénznemben kifejezve). b) Nem kereskedelmi cikkek esetében meg kell állapítani az egyenértékű nemzetközi árakat. A szabványos konverziós tényezőt kevésbé jelentős, nem kereskedelmi cikkek esetében alkalmazzák, míg specifikus konverziós tényezőket használnak jelentősebb, nem kereskedelmi cikkek esetében. A szabványos konverziós tényező becslésének adatai pl. (millió euró): 1) összes behozatal (M) M = 2000 2) összes kivitel (X) X = 1500 3) behozatali vámok (Tm) Tm = 900 4) kiviteli vámok (Tx) Tx = 25 A Standard Konverziós Tényező (SCF) kiszámításához használt képlet a következő: SCF= ( M + X )/ ( M + Tm ) + ( X - Tx) SCF= 0,8. c) Földtulajdon: a kormány a piaci áraknál 50 %-kal olcsóbban biztosítja a földterületet. Így a piaci ár duplája a jelenleginek. Az eladási árat meg kell duplázni, hogy az tükrözze a belföldi piacot, és mivel erre nem áll rendelkezésre konverziós tényező, a piaci árak határon érvényes árakká alakítására a standard konverziós tényezőt kell használni. A földtulajdon konverziós tényezője: Konverziós tényező = 2 * 0,8= 1,60. d) Épületek: az összes költség 30%-a képzetlen munkaerőtől származik (a képzetlen munkaerő konverziós tényezője 0,48), 40% behozott anyagköltségből 23%-os importvámmal és 10%-os forgalmi adóval (kf 0,75), 20% helyi anyagokból (SCF=0,8), 10% haszonból (cf=0). A konverziós tényező így: (0,3*0,48)+(0,4*0,75)+(0,2*0,8)+(0,1*0)=0,60.
e) Gépek: adók és vámok nélkül importálva (kf=1). f) Nyersanyag készletek: elméletileg csak egyetlen kereskedelmi anyagot használnak; a cikkre nem vonatkoznak adók és a piaci ár megegyezik az FOB árral. kf=1. g) Kibocsátás: a projektből két kibocsátás adódik: A, behozott és B, nem kereskedelmi köztes cikk. A belföldi vállalatok védelme érdekében a kormány az A. cikkre 33%-os behozatali adót vetett ki. Az A. cikk konverziós tényezője 100/133=0.75. A B. cikk esetében, mivel nincs specifikus konverziós tényező, az SCF=0,8. h) nyersanyagok = kf=1. i) köztes ráfordítások behozatala vámoktól és adóktól mentesen. kf=1. j) Villamos energia: az elektromos áram járulékos szolgáltatási költségét csak 40%ban fedező díj létezik. A költségelemeket nem bontják szét, és feltételezik, hogy a határegységnyi elektromos áram termeléséhez használt minden egyes költségelem nemzetközi és belföldi ára közötti különbség megegyezik az SCF-ben figyelembe vett összes kereskedelmi cikk közötti különbséggel. kf= 1/0,4 * 0,8= 2. k) Képzett munkaerő: a piac nem torzul. A piaci bér a gazdaság alternatív költségét tükrözi. l) Képzetlen munkaerő: a kínálat meghaladja a keresletet, de a minimum bér 5 euró/óra. Ennek ellenére az ágazatban az utolsó foglalkoztatott munkások a mezőgazdaságból származnak, a bér csak 3 euró/óra.. A képzetlen munkaerőnek csak 60%-a tükrözi az alternatív költségeit. Bértorzulás Bizonyos esetekben a beruházási projektek, különösen az infrastrukturális projektek egyik lényeges ráfordítási tényezője a munkaerő. A jelenlegi bérek torzult társadalmi mutatói lehetnek a munkaerő alternatív költségének, mivel a munkaerő piacok tökéletlenek. Ezekben az esetekben a javaslat készítője kiigazítja a névleges béreket és elszámolási bért (árnyékbér) alkalmazhat. Bár a Bizottság nem javasol egy bizonyos elszámolási bér képletet, a javaslat készítőjének körültekintően és következetesen kell eljárnia a munkaerő társadalmi költségeinek felmérésében. A kiegészítő foglalkoztatás elsősorban társadalmi költség. Ez a projekt munkaerőforrások felhasználását jelenti oly módon, hogy azok alternatív társadalmi célokra már nem állnak rendelkezésre. A vonatkozó előny a munkahelyteremtés által generált többletjövedelem, és ezt a projektből származó közvetlen és közvetett kibocsátás értékelése mutatja. Fontos megérteni, hogy a kiegészítő foglalkoztatás társadalmi előnyeinek felmérésére két különböző, kölcsönösen kizárólagos lehetőség áll rendelkezésre: • mint már említettük, használható a projekt által ténylegesen fizetett bérnél alacsonyabb elszámolási bér. Ez egy módja azon tény figyelembevételének, hogy a munkanélküliség esetén a tényleges bérek magasabbak, mint a munkaerő alternatív költsége. A munkaerő költségének csökkentése útján ez az elszámolási eljárás a saját értékével összehasonlítva megnöveli a projekt bevételének társadalmi nettó jelenértékét; • alternatív megoldásként kísérletet lehet tenni a kibocsátás bevételszorzójának felbecsülésével és ennek a pozitív külső hatásának köszönhetően a projekt társadalmi bevétele ismételten magasabb lesz a saját bevételénél. Mindkét módszer, azaz a munkaerőköltség töredékének levonása vagy bizonyos többlet kibocsátás hozzáadása is hátrányokkal és korlátokkal jár, de megfelelő feltételek mellett egyenértékűek. A bevételszorzó módszer leghatásosabban makrogazdasági szinten vagy igen nagy méretű beruházási program esetén alkalmazható. Általában javasolt az árnyékbérek alkalmazása, ahol a tényleges béreket a munkanélküliség arányában csökkentik.
Bármely esetben: • a két módszertan egyidejűleg nem alkalmazható (kétszeres figyelembevétel!) • ha egy beruházási projektnek a foglalkoztatási kiigazításokat megelőzően már megfelelő a megtérülési mutatója, szükségtelen az ilyen számításokba időt és energiát fektetni. Fontos azonban figyelembe venni, hogy bizonyos esetekben a projekt foglalkoztatási hatását igen körültekintően kell értékelni: • bizonyos esetekben fontos a projekt következtében más ágazatokban kialakult foglalkoztatási veszteségeket ellenőrizni: a bruttó foglalkoztatási előnyök túlbecsülhetik a nettó hatásokat. • esetenként a projektet úgy ítélik meg, hogy az olyan állásokat tart életben, melyek más esetben megszűnnének: ez különösen a meglévő üzemek renoválására és modernizálásra vonatkozhat: ezeket az érveket alá kell támasztani a költségstruktúra és versenyképesség elemzésével a projekt végrehajtásával és anélkül • a Strukturális Alapok egyes céljai bizonyos foglalkoztatási célokra vonatkoznak (pl. fiatalkorúak, tartósan munkanélküliek) és fontos lehet figyelembe venni a célcsoportonkénti
Mérték
Fizikai tevékenység
nem foglalkoztatási jellegű eredmények
Bruttó munkahelyteremtés
előzetes tapasztalat
holtsúly
monitorizálási adatok Módszer
értékelési adatok tényezők
elmozdítás szorzók
Nettó munkahelyteremtés különböző hatásokat. 2.4 ábra: Foglalkoztatási hatások Forrás: „A munkahelyek számbavétele. Hogyan értékeljük a Strukturális Alapok Intézkedéseit”, Európai Bizottság, XVI.sz. Regionális Politika és Kohézió Főigazgatóság, Műveletek koordinációja és értékelése Bértorzulás • egyes személyek, különösen azok, akik államilag foglalkoztatottak, a magánszektorban hasonló munkát végzőknél magasabb vagy alacsonyabb béreket kaphatnak kézhez; • a magánszektorban a magánkézben lévő vállalat munkaerőköltsége kevesebb lehet a társadalmi alternatív költségnél, mivel az Állam különleges dotációkat biztosít a
bizonyos területeken történő foglalkoztatásra; • a törvényes minimálbért jogszabályok határozhatják meg akkor is, ha súlyos munkanélküliség közepette az emberek hajlandók lennének kevesebb pénzért dolgozni. Elszámolási bér vagy árnyékbér. A projekten foglalkoztatott munkaerő által máshol potenciálisan megkereshető legmagasabb díjazás. A minimum bérre vonatkozó törvények, szabályok és egyéb korlátozások miatt a ténylegesen kifizetett bér nem feltétlenül pontos mércéje a munkaerő valós alternatív költségének. Jelentős munkanélküliséggel vagy alulfoglalkoztatottsággal jellemezhető gazdaságban, a projektben alkalmazott alternatív munkaerőköltség a tényleges bérek szintjénél alacsonyabb lehet. 2.11 táblázat: 400 főbb projekt mintájának várható gazdasági megtérülési rátája az „első generáció” és a „második generáció” kombinálásával Átlagos ráta Projektek száma* 12.9 6 Energia 15.8 51 Víz és környezet 17.1 152 Közlekedés 18.4 14 Ipar 16.3 10 Egyéb szolgáltatások 16.8 233 Összesen (*) Projektek, amelyekre vonatkozóan az adatok rendelkezésre állnak. 2.5.4 Diszkontálás A különböző időben előforduló költségeket és hasznokat diszkontálni kell. A diszkontálási folyamat, a pénzügyi elemzéshez hasonlóan, a gazdasági elemzés táblázatának meghatározását követően megy végbe. A beruházási projektek gazdasági elemzésének diszkont rátája – a társadalmi diszkont ráta – arra tesz kísérletet, hogy tükrözze a társadalom szempontjából a jövőbeli előnyök és költségek értékelését a jelenlegiekhez képest. Ez különbözhet a pénzügyi diszkont rátától, ha a tőkepiac tökéletlen (ami a valóságban minden esetben igaz). Az elméleti irodalom és a nemzetközi gyakorlat számos eljárást tartalmaz az alkalmazandó társadalmi diszkont ráta értékének értelmezésére és kiválasztására. Széleskörű, több országból és nemzetközi szervezetektől származó nemzetközi tapasztalatok állnak rendelkezésre. Az 5%-os európai társadalmi diszkont ráta indoklása azonban különbözhet, és szabványos viszonyítási alapot adhat az EU által társfinanszírozott projektekre. A projektet javaslók azonban más érték mellett is dönthetnek. A társadalmi diszkont ráta részletesebb megvitatását a B. Melléklet tartalmazza. 2.5.5 A gazdasági megtérülési ráta kiszámítása A gazdasági megtérülési ráta (ERR) az ártorzulás kiigazítását követően számítható ki. A gazdasági nettó jelenérték (ENPV) és a B/C arány a megfelelő társadalmi diszkont ráta kiválasztása után számítható ki. Az ERR és az FRR közötti különbség az, hogy az előbbi a tökéletlen piaci árak helyett elszámolási árakat vagy az áruk és szolgáltatások alternatív költségét alkalmazza, és a lehető legteljesebb mértékben magában foglal minden társadalmi és környezeti külső gazdasági
körülményt. A külső gazdasági körülmények és az árnyékárak figyelembe vételét követően ez legtöbb alacsony vagy negatív FRR/C mutatójú projektnél pozitív ERR rátát eredményez. Az aktualizálást követően minden egyes 5%-nál alacsonyabb ERR rátával vagy negatív ENPV mutatóval, valamint 5%-os diszkont rátával rendelkező projekteket igen körültekintően kell értékelni vagy adott esetben el kell utasítani. Ugyanez vonatkozik az 1-nél alacsonyabb B/C rátára. Kivételes esetekben elfogadható a negatív ENPV, ha jelentős a pénzben nem kifejezett előnyök mértéke, de ezek részletes bemutatása szükséges, mivel a projekt csak kis mértékben járul hozzá az EU regionális fejlesztési politikájának céljainak eléréséhez. Az értékelési jelentésnek minden esetben meggyőző módon meg kell határoznia, megfelelő adatokkal alátámasztott strukturált érvelés útján, hogy a társadalmi előnyök meghaladják a társadalmi költségeket. 2.6 Több kritériumon alapuló elemzés A több kritériumon alapuló elemzés a mérlegelt intézkedés szempontjából sokféle célkitűzést egyszerre vesz számításba. A beruházás elbírálásakor segíti a politikaalkotó célkitűzéseinek – mint például a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem, vagy az esélyegyenlőség – érvényesítését, melyek néhány esetben a pénzügyi és gazdasági elemzésben nem szerepelnének. Sok regionális fejlesztési program esetében az igazságosság fontos cél. Amennyiben a projekt előterjesztője az igazságossággal kapcsolatos céloknak kifejezetten súlyt kíván adni, a legfontosabb információ a projekt megvalósításának elosztási viszonyokra gyakorolt hatásának előzetes felmérése kell hogy legyen, illetve ezen hatások kívánatosságának mérlegelése a regionális politika fényében. Amennyiben a projekthez például szükség van valamilyen közszolgáltatás díjának módosítására, akkor valószínű, hogy annak a társadalmi igazságosság szempontjából is lesz hatása, melynek mélységét elemezni és értékelni kell (azaz azon társadalmi kategóriák bemutatásával, amelyek ennek terheit viselik, illetve amelyeknek javukra válik; „nyerteseket és veszteseket” bemutató táblázat). Lásd még az F mellékletet az elosztási viszonyokra gyakorolt hatás értékeléséhez. Az EU-projektek értékelésének másik alapelve a „szennyező fizet” elv, amely a szabályozás szerint a társfinanszírozási ráta meghatározására használandó. Lásd a 2.5 szövegdobozt – A „szennyező fizet” elv alkalmazása. Ezekben az esetekben a beruházások társadalmi célokra gyakorolt hatását kell vizsgálni, minden egyes célhoz súlyt kell rendelni, és ki kell számítani a végső hatást. Vegyünk számításba például három célkitűzést: a fogyasztás ösztönzését, a társadalmi igazságosságot és az energia-önellátást. Ha a projekt 2%-os változást eredményez a fogyasztás, 1%-os változást a társadalmi igazságossági indexben, és 3%-os változást az energia-önellátás indexében, akkor három súlyt kell meghatározni az egyes célkitűzések relatív fontosságának értékeléséhez a tervezés során. Például, tételezzük fel, hogy a súlyokat úgy választjuk, hogy összegük 1 legyen (normalizálás): 0,70 a fogyasztásnak, 0,2 az újraelosztásnak, és 0,1 az energia-önellátásnak. A három célkitűzés összhatása könnyen mérhető (például lásd 2.12 táblázat). A több kritériumon alapuló elemzést általában az alábbiak szerint kell megszervezni: 1. A célokat mérhető változókkal kell kifejezni. Nem szabad, hogy túlzott számúak legyenek, de lehetnek alternatívák (az egyik cél valamivel közelebbi megvalósítása egy másik cél megvalósítását megakadályozza); 2. Ha elkészült a „célvektor”, megfelelő technikát kell találni az információ összekapcsolására és a választásra; a célokhoz rendelt súlyok tükrözzék a Bizottság által nekik tulajdonított relatív fontosságot;
3. Az értékelési kritériumok meghatározása; ezek a kritériumok az érintett alanyok által követett prioritásokat jelezhetik, illetve vonatkozhatnak külön értékelési szempontokra (a más intézkedéssel fennálló egymást erősítő hatás foka a tartalékkapacitások felhasználása, illetve a megvalósítás nehézségei, stb.); 4. Hatáselemzés; ez a tevékenység abból áll, hogy minden kiválasztott kritérium szempontjából felmérjük az általa kiváltott hatást. Az eredmények lehetnek mennyiségiek, vagy minőségiek (érdemek megítélése); 5. Az intézkedés hatásának becslése a kiválasztott kritériumok vonatkozásában; az előző fázisból származó eredmények alapján (mind mennyiségi és minőségi vonatkozásban) pontértéket határozunk meg; 6. Az intézkedésben érintett alanyok tipológiájának meghatározása és a különféle kritériumokhoz rendelt megfelelő preferenciafunkciók (súlyok) azonosítása. 7. A feltárt preferenciák alapján a különféle kritériumok pontjainak összesítése. Egyedüli pontokat az intézkedés – más, hasonló intézkedésekkel összevethető – számszerű értékelésével lehet összesíteni. A projektvizsgáló minden esetben ellenőrizze, hogy: • a nem pénzügyi vonatkozások előrejelzése az előzetes értékelés során reálisan történt; • ebben az esetben van pontos nem pénzügyi költség-haszon elemzés; • további kritériumok elfogadható politikai súlya a pénzügyi és gazdasági eredményekben bekövetkező jelentős változások meghatározására. Ez a metodológia különösen akkor hatásos, amikor a költség-haszon elemzés pénzben való kifejezése bonyolult, vagy akár lehetetlen. Tételezzük fel, hogy egy adott projekt 5%-os diszkontráta mellett egymillió eurós negatív gazdasági nettó jelenértéket mutat. Ez azt jelenti, hogy a projektvizsgáló pénzben kifejezve a projekttel kapcsolatban nettó társadalmi veszteségre számít. A projektvizsgáló értékelheti úgy, hogy ennek ellenére a projektet az Alapokból támogatni kell, mert „nagyon pozitív” környezeti hatása van, amit nem lehet pénzben kifejezni. A Bizottság a környezetvédelmet érdemi dolognak kell, hogy tekintse. Ennélfogva a projekt előterjesztőjét meg kell kérni arra, hogy a környezeti előnyöket fizikai mutatókban kifejezve becsülje meg. Tételezzük fel, hogy ez megtörtént és a projekt a szennyező Z kibocsátást feltehetően évi 10%-al csökkenti. Most a következő kérdéseket kell feltenni: a) a kibocsátás fizikai mutatókban kifejezett csökkenésére vonatkozó előrejelzés megbízható-e? b) egymillió euró elfogadható „ár”-e a kibocsátás 10%-os csökkentéséért (mennyi az implicit egységre eső költsége a kibocsátás csökkentésének)? c) van-e bármi bizonyítéka, hogy a csökkentett kibocsátás „ára” a tagállam kormánya, vagy a Bizottság által a hasonló projektekhez rendelt súllyal összhangban van? Például, vizsgálható, hogy a tagállamok rendszeresen, vagy akár csak alkalmanként finanszíroztak-e hasonló projekteket annak érdekében, hogy hasonló költség-hatékonysági arányt érjenek el. Máskülönben, ha nincs bizonyíték ilyen összhangra, akkor azt kell megvizsgálni, miért javasolnak ilyet EU támogatású projekt esetében. A csökkentett kibocsátás sok más nem pénzügyi eredménnyel behelyettesíthető és az ellenőrzés szükség esetén ismét elvégezhető. Ha az előnyök nem csak nem pénzben kifejezhetők, de fizikai mutatókban sem mérhetők, nincs mód a projekt értékelésére. Nagyon óvatosnak kell lenni az olyan javaslatok esetén, ahol a nem pénzügyi előnyök elemzése elnagyolt és csak minőségi. Nem számszerűsíthető (vagy nehezen számszerűsíthető) esetekben a minőségi elemzést az alábbiak szerint kell végezni. A projekt értékelése szempontjából lényeges szempontokat (társadalmi igazságosság, környezeti hatás, esélyegyenlőség) mátrixban kell összesíteni a projektnek a megfelelő kritériumokra gyakorolt (pontokban, vagy százalékban mért) hatásával
együtt. Másik mátrixban kell kigyűjteni a számba vett szempontok relatív fontosságát. A pontok és súlyok szorzata adja meg a projekt teljes hatását. A 2.12 táblázatban szereplő példában a B projekt társadalmi hatása a kiválasztott társadalmi kritériumokhoz rendelt preferenciák alapján nagyobb. 2.5 szövegdoboz: A „szennyező fizet” elv alkalmazása. SA: 1260/1999. rendelet, 29. cikk, 1 bekezdés. „Az Alapokból való hozzájárulás az alábbiak fényében megkülönböztetendő: (…) c) az Alapok 1 cikkben rögzített célkitűzéseinek keretén belül a segítségnyújtásnak és a közösségi prioritásoknak tulajdonított fontosság az egyenlőtlenségek megszüntetésére, a férfi és nő közötti egyenlőség előmozdítására, a környezet védelmére elsősorban az elővigyázatosság elve, a megelőzés elve, és a „szennyező fizet” elv alkalmazásával”. KA: 1264/1999 rendelet, 7 cikk, 1 bekezdés „Mindazonáltal, 2000. január 1.-től ennek aránya csökkenthető annak érdekében, hogy számításba vegyük a projektek által, illetve a „szennyező fizet” elvének bármely alkalmazásával megtermelt becsült jövedelmet az érintett tagállammal együttműködésben”. ISPA: 1267/1999. rendelet, 6. cikk, 2 bekezdés: „Visszafizetendő támogatás esetét, illetve annak esetét kivéve, amikor jelentős közösségi érdek forog fenn, a támogatás arányát csökkenteni kell az alábbiak figyelembevétele érdekében: (a) társfinanszírozás lehetősége; (b) az intézkedés jövedelemtermelő képessége, és (c) a „szennyező fizet” elv megfelelő alkalmazása”. 2.12 táblázat: Több kritériumon alapuló elemzés két projektre A. Projekt Pontszám* Súly Hatás 2 0.6 1.2 társadalmi igazságosság 1 0.2 0.2 esélyegyenlőség 4 0.2 0.8 környezetvédelem 2.2: mérsékelt hatás* összesen B. Projekt Pontszám* Súly Hatás 4 0.6 2.4 társadalmi igazságosság 1 0.2 0.2 esélyegyenlőség 2 0.2 0.2 környezetvédelem 2.8 jó hatás* összesen (*) 0: nulla hatás, 1: elégtelen hatás, 2: közepes hatás, 3: jó hatás, 4: nagyon magas hatás 2.7 Érzékenység és kockázatelemzés 2.7.1 A bizonytalanságok előrejelzése A kockázatelemzés során annak valószínűségét tanulmányozzuk, hogy a projekt kielégítő teljesítményt ér-e el (a belső megtérülési ráta vagy a nettó jelenérték szempontjából), illetve az eredménynek az előzetesen készített legjobb becsléstől való eltérésének vizsgálatát is magában foglalja. A kockázatbecslés ajánlott eljárása a következőkön alapul:
• az első lépés az érzékenységvizsgálat, azaz annak a hatásnak a vizsgálata, amelyet a költségeket és a hasznot meghatározó változók feltételezett változásai a pénzügyi és gazdasági mutatókra gyakorolnak (belső megtérülési ráta vagy nettó jelenérték); • a második lépés a kiválasztott változók valószínűségi eloszlásának tanulmányozása, és a projekt teljesítményét jelző mutatók várt értékeinek kiszámítása. 2.7.2 Érzékenységvizsgálat Az érzékenységvizsgálat célja a modell „kritikus” változóinak és paramétereinek kiválasztása, azaz azoknak, amelyek pozitív vagy negatív változásai - összehasonlítva azzal az értékkel, amelyet az alapeset legjobb becslésében használtak - a legnagyobb hatást gyakorolják a belső megtérülési rátára vagy a nettó jelenértékre, azaz a legjelentősebb változásokat idézik elő ezekben a paraméterekben. A kritikus változók kiválasztásához alkalmazott kritériumok az egyes projekteknek megfelelően változnak, és eseti alapon gondosan ki kell azokat értékelni. Általános kritériumként azon paraméterek figyelembe vételét javasoljuk, amelyek 1% mértékű (pozitív vagy negatív) változása a belső megtérülési ráta 1% (egy százalékpont) mértékű, vagy a nettó jelenérték alapértékének 5% mértékű megfelelő változását idézik elő. A következő pontok vázlatosan bemutatják azt az eljárást, amelyet az érzékenységvizsgálat során követni kell. a) Határozza meg az összes változót, amelyet a gazdasági elemzések kimenő és bemenő adatainak kiszámítása során használt, és csoportosítsa azokat egységes kategóriákba. A 2.13 táblázat segítséget nyújthat ebben. 2.13 táblázat A kritikus változók azonosítása Kategóriák Példák a változókra Modellparaméterek Diszkontráta Árdinamika Inflációs ráta, a reáljövedelmek növekedési üteme, energiaárak, a termékek és szolgáltatások árainak változásai Keresleti adatok Népesség, demográfiai növekedési arány, fogyasztás, megbetegedési arány, a kereslet képződése, a forgalom nagysága, az öntözött területek nagysága, egy adott áru piacának nagysága Beruházási költségek Az építkezés időtartama (a megvalósítás késedelme), egy órára jutó munkaerő-költség, egy órára jutó termelékenység, a föld ára, a szállítás költsége, a beton költsége, távolság a kőbányától, bérleti költségek, a kutak mélysége, a gépek és a gyártott termékek hasznos élettartama Működési árak A felhasznált termékek és szolgáltatások ára, a személyzet költsége óránként, az elektromos áram, a gáz és egyéb üzemanyagok ára A működési költségek Az energia és egyéb termékek és szolgáltatások fajlagos mennyiségi paraméterei fogyasztása, az alkalmazott emberek száma Bevételek árai Díjak, a termékek eladási árai, a félkész termékek árai A bevételek mennyiségi Az eladott termékek egy órára jutó (vagy más időszakra paraméterei vonatkoztatott) termelése, a nyújtott szolgáltatások mennyisége, a termelékenység, a felhasználók száma, a kiszolgált területen elért százalékos penetráció, piaci
penetráció Könyvelési árak (költség és A piaci árak átszámításához használt együtthatók, az haszon) idő értéke, a kórházi ápolás költsége, az elkerült halálesetek költsége, a termékek és szolgáltatások fiktív árai, a külső tényezők felértékelése A költségek és haszon Elkerült megbetegedési arány, a használt terület mennyiségi paraméterei nagysága, egy hektár öntözött területre jutó hozzáadott érték, energia termelésének vagy másodlagos alapanyagok használatának előfordulása 2.14 táblázat A kritikus változók hatáselemzése Kategóriák és Rugalmasság paraméterek Magas Kétséges Modellparaméterek diszkontráta Árdinamika inflációs ráta reáljövedelmek energiaárak változása termékek és szolgáltatások árainak változása Keresleti adatok fajlagos fogyasztás demográfiai növekedés rátája a forgalom volumene Beruházási egy órára jutó munkaerőköltségek költség
Alacsony
X X X X X X X X X
b) Azonosítsuk a determinisztikusan függő változókat, amelyek az eredmények torzulásait okozhatják, illetve kétszeres beszámítást idézhetnek elő. Például ha a munkaerő termelékenysége és az általános termelékenység is szerepel a modellben, akkor az utóbbi nyilvánvalóan magában foglalja az előbbit. Ebben az esetben el kell távolítani a felesleges változókat, és csak a legjelentősebbeket kell kiválasztani, vagy módosítani kell a modellt, hogy kizárhassuk a változók egymástól való belső függését. Összefoglalva, a figyelembe vett változóknak egymástól a lehető legnagyobb mértékben függetlennek kell lenniük. c) Ajánlott elvégezni a változók hatásának minőségi elemzését annak érdekében, hogy kiválaszthassuk azokat, amelyeknek kicsi vagy marginális a rugalmassága. A későbbi mennyiségi elemzést a jelentősebb változókra lehet leszűkíteni, csak kétség esetén ellenőrizve azokat. Például a 2.14 táblázatot lehet használni ilyen célokra. Az ágazatprofilok megadják továbbá a befektetések bármely típusának kockázatelemzése szempontjából legfontosabb paramétereket. d) A jelentős változók kiválasztását követően számítások végzésével értékelni Lehet a rugalmasságukat, amelyeket könnyebb végrehajtani, ha rendelkezünk egy egyszerű számítógépes programmal a belső megtérülési ráta és/vagy a nettó jelenérték mutatók kiszámításához. Minden esetben egy új értéket (magasabbat vagy alacsonyabbat) kell minden változóhoz hozzárendelni, és újból kiszámítani a belső megtérülési rátát vagy a nettó
jelenértéket, megfigyelve az alapesettel összehasonlítva észlelt (abszolút és százalékos) különbségeket. A 2.5 ábra egy lehetséges eredményt mutat be. 2.5 ábra Érzékenységvizsgálat Energia költségek Kereslet Ártendenciák Termelékenység Tarifák Mivel általánosságban nézve nincs garancia arra, hogy a változók rugalmassága mindig lineáris függvény lesz, ajánlott ennek ellenőrzése a számítások különböző tetszőleges eltérések esetén történő megismétlése segítségével. Az ábrán szereplő példában a legjobb becsléssel összehasonlítva a termelékenységi paraméter rugalmassága az eltérés abszolút értékének emelkedésével növekszik, míg a kereslet értéke csökken; az egyéb változók rugalmassága lineáris függvény, legalábbis a változások vizsgált tartományában. e) Azonosítsuk a kritikus változókat a választott feltétel alkalmazásával. Hivatkozva a 2.5 ábrán bemutatott példára, a fentebb említett általános feltétel szerint a kritikus változók a díjak, a kereslet és a termelékenység. 2.7.3 Szcenárióelemzés A változók egy csoportjára vonatkozó bizonyos „optimista” és „pesszimista” értékek kombinált vizsgálata hasznos lehet a különféle szcenáriók bemutatására egy adott hipotézisen belül. Az optimista és a pesszimista szcenárió meghatározása érdekében minden kritikus változó esetében ki kell választani a szélsőértékeket a valószínűségi eloszlás segítségével definiált tartományon belül. A projekt teljesítménymutatókat ezután minden hipotézis vonatkozásában kiszámítjuk. Ebben az esetben nincs szükség pontosan meghatározott valószínűségi eloszlásra. A szcenárióelemzés csupán rövidített eljárás, nem helyettesíti az érzékenységvizsgálatot vagy a kockázatelemzést. 2.15 táblázat Példa a szcenárióelemzésre Optimista szcenárió Beruházási euró 125000 költség Forgalom változás %-a +2% Díjak euró/egység 5 Beruházási 2% megtérülési ráta Tőkemegtérülési 12% ráta Gazdasági 23% megtérülési ráta
Alapszcenárió 130000
Pesszimista szcenárió 150000
+5% 2 -2%
+9% 1 -8%
7%
2%
15%
6%
2.7.4 A kockázat valószínűségének elemzése Ha meghatároztuk a kritikus változókat, a kockázatelemzés elvégzése érdekében mindegyikhez hozzá kell rendelni egy valószínűségi eloszlást - amelyet az alapesetben használt
legjobb becslés körül elhelyezkedő pontos értéktartományban határozunk meg - abból a célból, hogy kiszámítsuk az értékelési mutatókat. A változók valószínűségi eloszlását különböző forrásokból kaphatjuk meg (lásd a D. mellékletet is). A kritikus változók valószínűségi eloszlásának meghatározását követően tovább lehet haladni, és ki lehet számítani a projekt belső megtérülési rátájának vagy nettó jelenértékének valószínűségi eloszlását. Csak a legegyszerűbb esetekben lehetséges, hogy ezeket a több független eseményből álló valószínűségek kiszámítására szolgáló elemzési módszerek segítségével kiszámítsuk. A CBA-modell növekvő komplexitásával - még kevés változó esetén is - a kombinációk száma nagyon hamar túl magas lesz a közvetlen kezelés szempontjából. Például ha csak négy változó van, amelyek mindegyikére három értéket vizsgálunk (a legjobb becslést és két eltérést: egy pozitívat és egy negatívat), akkor 81 lehetséges kombinációt kell elemeznünk. A beruházási projektek esetében mindezek figyelembe vételével lehetőség van arra, hogy egy megfelelő számítási szoftver segítségével a Monte-Carlo módszert alkalmazzuk. A módszer a kritikus változók különböző értékeinek ismételt véletlenszerű mintavételéből áll, amely értékeket a módszer a meghatározott intervallumokon belüli tartományokból választja ki, és a kiválasztott értékek minden csoportjára kiszámítja a projekt teljesítménymutatóit (a belső megtérülési rátát vagy a nettó jelenértéket). Természetesen biztosítani kell azt, hogy a változók értékeinek gyakorisága megegyezzen az előre meghatározott valószínűségi eloszlással. Az eljárás elegendően nagyszámú (általában nem több mint néhány száz) mintán való megismétlése esetén a számítás konvergál a belső megtérülési ráta vagy a nettó jelenérték valószínűségi eloszlásával. Az eredmény bemutatásának az a legjobb módja, ha a belső megtérülési ráta vagy a nettó jelenérték valószínűségi eloszlása vagy kumulált valószínűsége formájában fejezzük ki az értékek kapott intervallumában. A 2.6 és a 2.7 ábra grafikus példákkal szolgál. 2.6 ábra A pénzügyi (belső) megtérülési ráta valószínűségi eloszlása Vízszintes tengely: FRR%, függőleges tengely: valószínűségi eloszlás 2.7 ábra A pénzügyi (belső) megtérülési ráta kumulált valószínűsége Vízszintes tengely: FRR%, függőleges tengely: kumulált valószínűség A kumulált valószínűségi görbe (vagy az értékeket tartalmazó táblázat) lehetővé teszi, hogy a kockázat bizonyos fokát rendeljük hozzá a projekthez, például annak ellenőrzése révén, hogy a kumulált valószínűség magasabb vagy alacsonyabb, mint a kritikusnak tekintett referenciaérték. Felbecsülhetjük annak valószínűségét is, hogy a belső megtérülési ráta (vagy a nettó jelenérték) alacsonyabb lesz egy bizonyos értéknél, amelyet ebben az esetben határértéknek fogadtunk el. Az ábrában bemutatott esetben például körülbelül 53% annak a valószínűsége, hogy a belső megtérülési ráta 5%-nál alacsonyabb lesz. Az eredmény értékelése érdekében nagyon fontos szempont az a kompromisszum, amelyet egyrészről a nagy kockázatú, de nagy társadalmi haszonnal járó projektek, másrészről az alacsony kockázatú, de alacsony társadalmi hasznosságú projektek esetében kell tenni. Időnként a priori okunk van arra, hogy a semlegességet a kockázattal szemben előnyben részesítsük. Néhány esetben azonban az értékelő vagy a javaslattevő eltérhet a semlegességtől, és többé-kevésbé kockáztathat a várt megtérülési ráta tekintetében: az ilyen választást azonban világosan meg kell határozni.
Ennek a megközelítésnek a bemutatására megemlíthetjük az innovatív projekteket, amelyek kockázatosabbak lehetnek a hagyományos projekteknél. Ha például az ilyen projektek esetében csak 50% annak a valószínűsége, hogy a várt eredményt elérjük, akkor a projektek nettó társadalmi értékét meg kell feleznünk egy olyan befektető esetében, aki semleges a kockázattal szemben. Az innováció azonban maga is egy további preferencia kritérium: az innovatív projekteket úgy kell értékelni, hogy érdemeinek megfelelően díjazzuk az „innovációt”, de egyúttal nem feledkezünk meg a kockázatról sem. Világosan látni kell, hogy a kockázatos projekt egy olyan projekt, ahol nagy annak a valószínűsége, hogy nem fogja átlépni a belső megtérülési ráta bizonyos küszöbértékét. Nem olyan projekt tehát, ahol a belső megtérülési ráta valószínűségi eloszlásának nagy a standard hibája. Az érzékenységvizsgálat gyakorlati szerepe az, hogy meghatározza azokat a kritikus változókat, amelyekre vonatkozólag további információkat kell gyűjteni. A kockázatelemzés gyakorlati szerepe a pénzügyi és gazdasági teljesítménymutatók (pl. a pénzügyi megtérülési ráta és a gazdasági megtérülési ráta) várható értékeinek kiszámítása. Például ha egy projektnek 10% a tőkemegtérülési rátája, de a valószínűségi elemzés azt mutatja, hogy a tőkemegtérülési ráta értéke 4 és 10 között van 70%-os valószínűséggel, és 10 és 13 között 30%-os valószínűséggel, akkor a tőkemegtérülési ráta várható értéke ennek a projektnek az esetében csak 8,35 ((átlag(4;10)*0,7)+(átlag(10;13)*0,3)).
Harmadik fejezet VÁZLAT A PROJEKTELEMZÉSHEZ ÁGAZATONKÉNT Áttekintés Ez a fejezet bővebben tárgyalja az előző fejezetekben bevezetett fogalmakat az EU alapokból támogatott legfontosabb ágazatokkal kapcsolatosan. A vázlatok sematikusak, és nem terjednek ki minden részletre. Céljuk elsősorban az, hogy útmutatással szolgáljanak a projektjavaslatok olvasói és írói számára, bemutatva egyrészt azokat a meghatározott módszereket, melyek a megfelelő értékelés alapját kell hogy képezzék, másrészt azokat a vitás területeket, melyek különös figyelmet érdemelnek. Magától értetődően, az előző fejezetben említett általános módszertani összetevőket is figyelembe kell venni. A következő vázlat valamennyi ágazatra érvényes: A célkitűzések meghatározása: szükséges figyelembe venni a célkitűzések helyi jellegét, valamint általánosabb jelentőségét és hatását; A projekt egyedi kialakítása: mindig világosan meg kell magyarázni a projekt funkcionális és fizikai kapcsolatát a már meglévő infrastruktúrával; Megvalósíthatósági és opcióelemzés: az elemzésnek mindig tartalmaznia kell az előző helyzettel (projekt nélküli helyzettel) való összehasonlítást és ugyanannak az igénynek a kielégítésére irányuló alternatívákat. Pénzügyi elemzés: abban az esetben is el kell végezni, ha a szolgáltatások teljesen díjmentesek, és így a beruházási megtérülési ráta negatív értéket vesz fel. Az elemzésben mérni kell az államháztartást terhelő nettó költségeket, és a beruházást össze kell hasonlítania hasonló beruházásokkal; Gazdasági elemzés: a pénzügyi elemzésből kapott mutatók mellett tartalmaznia kell a legfontosabb társadalmi költségeket és hasznot is. Mind a pénzügyi, mind a gazdasági elemzés esetében össze kell hasonlítani a két helyzetet: a beruházás nélküli és a beruházás megvalósításával együtt járó helyzetet; Több kritériumon alapuló elemzés és egyéb értékelési kritériumok: más értékelési kritériumokon kapott mutatókat is szükséges tárgyalni, különösen a környezeti hatásokkal kapcsolatban; Érzékenység és kockázatelemzés: a változók alakulásával kapcsolatos bizonytalanság és kockázat lényeges kérdéseket képeznek, melyeket a beruházási projektek értékelésében figyelembe kell venni. A vázlatok felépítése hasonló, hogy megkönnyítse a felhasználó feladatát, és ösztönözze az elemzési és jelentéstételi eljárások szabványosítását, egységesítését, illetve zökkenő mentesebbé tegye a projektek beterjesztői és értékelői közötti kommunikációt. Egyes esetekben, ha lehetséges volt, a lényeges elemzési változókra értékintervallumokat határoztak meg a korábbi tapasztalatok alapján. Ezeket az értékintervallumokat az elemzőknek csupán viszonyítási alapnak, és nem célértékeknek kell tekinteniük. A fejezet mindezeket mélyrehatóan tárgyalja a következő ágazatok esetében: 1. Hulladékkezelés; 2. Vízellátás és –tisztítás; 3. Közlekedés. Ezen kívül kevésbé részletes vázlat szerepel a következő egyéb ágazatokra: 4. Energiaszállítás és –ellátás 5. Energiatermelés 6. Kikötők, légikikötők és infrastrukturális hálózatok 7. Képzési infrastruktúrák
8. Múzeumok és archeológiai parkok 9. Kórházak 10. Erdők és parkok 11. Távközlési infrastruktúra 12. Ipartelepek és ipari parkok 13. Ipar és egyéb produktív beruházások. 3.1. Hulladékkezelés Bevezetés Ez a rész mind az új beruházásokkal, mind a hulladékkezelő telepek felújítására, korszerűsítésére vagy normalizálására irányuló beruházásokkal foglalkozik. A projektek szilárd hulladékgyűjtő és –válogató telepekre, hulladékégetőkre (energiatartalom hasznosítással vagy anélkül), hulladéktelepekre vagy egyéb hulladékelhelyező és –eltávolító üzemekre vonatkozhatnak. A következő szilárd hulladékok tartoznak ide: ● az idevágó irányelvekben felsorolt hulladék (lásd a 3.1 szövegdobozt, Jogi keret); ● az Európai Hulladékkatalógusban (1994. januárjában jelent meg) felsorolt hulladék; ● egyéb rendelkezésre álló nemzeti hulladéktipológiák. 3.1.1 A célkitűzések meghatározása A célkitűzések olyan általános kritériumokhoz kapcsolódnak, mint a helyi és regionális fejlesztés és környezetgazdálkodás, ugyanakkor olyan konkrét rövid- és hosszú távú célokat is tartalmaznak, mint: ● korszerű helyi és regionális hulladék-feldolgozó ágazat kialakítása; ● a városi és ipari hulladék felügyelet nélküli feldolgozásával kapcsolatos egészségügyi kockázatok csökkentése; ● a nyersanyagfogyasztás megállapodása (szinten tartása) és az anyagtermelési és fogyasztási ciklusok befejezése; ● a szennyezőanyag kibocsátások (mint pl. a víz- és levegőszennyező anyagok) csökkentése; ● új technológiák kifejlesztése a hulladékgyűjtés és –kezelés terén. Főbb hulladéktipológiák ● A városi szilárd hulladék az önkormányzatok által vagy megbízásából összegyűjtött hulladék; ● Csomagolási hulladék; ● Veszélyes hulladék, beleértve a veszélyes ipari hulladékot és háztartási hulladékot (villamos elemek, olajok, festékek és lejárt gyógyszerek); ● Specifikus hulladék, mint pl. az olajhulladék, villamos elemek és akkumulátorok, használhatatlan járművek, elektromos és elektronikus hulladék; ● Az önkormányzatoktól származó kerti és ömlesztett hulladék; ● Főként a kórházak által termelt egészségügyi hulladék; ● Az égési folyamatokból származó hamu és salak, valamint a hulladékfeldolgozó telepek által termelt pernye; ● Bányászati hulladék; ● Mezőgazdasági hulladék, beleértve a szennyvizet is.
Az általános és specifikus célkitűzések hangsúlyozása céljából a projektnek gondosan meg kell határoznia a következő jellemzőket: ● a projekt által érintett populáció, az összegyűjtött és kezelt hulladékot tonnában kifejezve és típus szerint osztályozva (veszélyes hulladék, városi hulladék, csomagolási hulladék...); ● az alkalmazott technológia típusa (kezelési módszerek); ● a helyi gazdaságra gyakorolt hatást (a foglalkoztatás és bevételek tekintetében); ● a hulladékgazdálkodási stratégia végrehajtásának köszönhetően csökkenő kockázatok; ● a nyersanyagfogyasztás terén tapasztalható megtakarítások, a visszanyert és újrahasznosított anyagok típusa; ● a levegő, víz és –talajszennyező anyagok csökkenése, valamint az elhárított környezeti károk, melyek például a talajt és a felszín alatti vízkészletet érintik. 3.1.2 A projekt egyedi kialakítása A beruházások típusai A legfontosabb hulladékfeldolgozó létesítmény típusok a következők: ● beruházások a hulladékgyűjtő és újrahasznosító létesítmények (szelektív gyűjtéssel vagy anélkül) terén, mint például a városi szelektív hulladékgyűjtő központok; ● komposzttermelő létesítmények; ● beruházások a fizikai és kémiai kezelést biztosító létesítmények terén, mint például az olajhulladék-kezelő létesítmények; ● háztartási és ipari hulladék égetőtelepek és hamvasztók (kombinált hő- és áramtermeléssel vagy anélkül) ● hulladéktelepek. A helyi gazdasági és környezeti hatások jobb megértése érdekében a projekthez mellékelni kell a javasolt üzem térképét is. A projektnek továbbá néhány, a hulladékgyűjtésben érintett területtel kapcsolatos adatot is kell tartalmaznia. Ezen kívül a hulladék eredetére vonatkozó adatokra is szükség van: helyi, regionális, országos eredetű vagy a származási ország megjelölésével (más európai vagy Európán kívüli országból behozott hulladék esetében).
Hulladék telep
Hamvasztás
Hulladéktelep (maradék)
Biológiai kezelés
Újrahasznosító létesítmény Szelektív gyűjtés
Általános gyűjtés
Gyűjtés / osztályozás
Szerves frakció
Fennmaradó frakció
Gyűjtés / válogatás
Energia hasznosítás / Újrafelhasználás a forrásnál
Háztartásokból, kereskedelmi és ipari létesítményekből, valamint szolgáltatóktól származó városi és specifikus szilárd hulladék
3.1 ábra. A hulladékfeldolgozási rendszer a hulladék forrásától a végső elhelyezésig vagy eltávolításig. Szabályozási keret A projektek kiválasztásában figyelmet kell fordítani a hulladékgazdálkodásra vonatkozó általános és specifikus jogszabályok, valamint az EU ágazati politikájának alapjául szolgáló elvek tiszteletben tartására. A hulladékkezelésre vonatkozó európai joganyagot és politikát néhány kulcsfontosságú irányelvben határozzák meg, mint például a hulladékgazdálkodási keretprogramról szóló irányelv (74/442/EGK), a veszélyes hulladékokról szóló irányelv (91689/EGK) és a hulladékszállításról szóló határozat (259/93). Számos más irányelv is figyelembe veszi a sajátos hulladékok kezelését és a hulladékkezelési módszereket. A legfontosabb elvek a következők: ● A „szennyező fizet” elv (PPP)4 A „szennyező fizet” elv arra utal, hogy a kár elkerülésének vagy ellensúlyozásának költségei a környezeti kárt okozó személyeket kell terhelnie. Figyelmet kell fordítani az összköltség azon részére, melyet a szennyezők (a hulladék tulajdonosai) által kifizetett költségekből nyernek vissza. ● A hulladékgazdálkodási hierarchia: A hulladékgazdálkodási stratégiák elsősorban a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladék ártalmatlanítására kell irányulniuk. Abban az esetben, ha ez nem lehetséges, a hulladék-anyagokat szükséges újrafelhasználni, újrahasznosítani vagy energiaforrásként használni. Végső megoldásként a hulladékot biztonságosan kell elhelyezni (hamvasztás útján vagy engedélyezett hulladéktelepeken). A projektelemzés során rendszerezett módon kell bemutatni a hulladékkeletkezés megelőzésének, illetve újrafelhasználásának és hasznosításának lehetőségét, mely segítségével összehasonlíthatók a megelőzést, újrahasznosítást és végső elhelyezést biztosító hulladékkezelő létesítmények költségei. Minden esetre, a hamvasztás vagy 4
„A „szennyező fizet” elvvel összhangban a hulladék-elhelyezés költségeit a következőknek kell elviselniük: - a tulajdonos, aki a hulladék kezelésével egy hulladékgyűjtőt vagy a 9. cikkben említett vállalkozást bízott meg és/vagy a termék előző tulajdonosai vagy előállítói, amelyből a hulladék keletkezett” 15. cikk (75/442/EGK).
hulladéktelepeken való elhelyezés választását a hulladékkeletkezés megelőzésének és újrahasznosításának nagyon magas költségei tehetik indokolttá. ● Közelségi elv: A hulladékot a keletkezési forráshoz lehető legközelebb kell elhelyezni, legalábbis az önellátás céljának közösségi és – ha lehetséges – tagállami szinten való elérése érdekében. A projektnek részletes adatokkal kell szolgálnia a hulladékkeletkezés és az üzem helye közötti távolságról, valamint a kapcsolódó szállítási költségekről. A magas szállítási költségeket vagy nagy távolságokat konkrétan, például a hulladék természete vagy az alkalmazott technológia típusa alapján kell megindokolni. 3.1 szövegdoboz – Jogi keret A hulladékgazdálkodás jogi kerete ● A hulladékgazdálkodási keretprogramról szóló irányelv (a 91/156/EGK tanácsi irányelv által módosított 75/422/EGK tanácsi irányelv) ● A veszélyes hulladékról szóló irányelv (a 94/31/EK tanácsi irányelv által módosított 91/689/EGK tanácsi irányelv) Specifikus hulladék ● Az olajhulladék elhelyezése (75/439/EGK tanácsi irányelv); ● A következőkre vonatkozó irányelvek: a titán-dioxid feldolgozó iparból származó hulladék (78/176/EGK tanácsi irányelv); ● Bizonyos veszélyes anyagokat tartalmazó villamos elemek és akkumulátorok (91/157/EGK tanácsi irányelv); ● Csomagolás és csomagolási hulladék (94/62/EK tanácsi irányelv); ● A PCB/PVC elhelyezése (96/59/EK tanácsi irányelv); ● A környezet, különösen a talaj védelme, ha a mezőgazdasági tevékenységben szennyvizet használnak (86/278/EGK tanácsi irányelv). Folyamatok és létesítmények ● A létező városi hulladékégető telepek okozta származó légszennyezés csökkentése (89/429/EGK tanácsi irányelv); ● Az új városi hulladékégető telepek okozta légszennyezés csökkentése (89/369/EGK tanácsi irányelv); ● A veszélyes hulladék elégetése (94/67/EK tanácsi irányelv); ● A lerakókba kerülő hulladékra vonatkozó irányelv (99/31/EK tanácsi irányelv). Szállítás, behozatal és kivitel ● Bizonyos hulladéktípusokat tartalmazó szállítmányok nem OECD országokba való szállításának felügyelete és ellenőrzése (259/93 tanácsi rendelet) ● Bizonyos hulladéktípusokat tartalmazó szállítmányok nem OECD országokba történő szállítására alkalmazott szabályok és eljárások (1420/1999 tanácsi rendelet és 1547/99 bizottsági rendelet) 3.1.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló alternatívák közül a legjobbat lehessen kiválasztani, több szcenáriót (forgatókönyvet) kell kidolgozni. A lehetséges szcenáriók a következők: ● változtatás nélküli szcenárió („folyamatos ügyvitel”), beruházások nélkül; ● néhány rendelkezésre álló alternatíva a jelenlegi javaslat keretében;
● globális alternatívák a projektre (például hulladéktelep helyett javasolt hamvasztóról készített tanulmány, vagy újrahasznosítás céljából létrehozott szelektív hulladékgyűjtő központ egy végső hulladék-elhelyező telep helyett). A változtatás nélküli szcenárió esetében a projektben meg kell adni azokat az érveket, melyek a „változtatással együtt járó” szcenárió választása mellett szólnak a status quo fenntartásának lehetőségével szemben. Az érveknek a projekt gazdasági, társadalmi és környezeti előnyire kell összpontosítaniuk, és hangsúlyozniuk kell a meglévő helyzet fenntartása következtében felmerülő költségeket a gazdasági, környezeti és egészségügyi hatások szempontjából. A második esetben a projektnek ismertetnie kell a kiválasztott opcióval kapcsolatos technikai (műszaki) alternatívákat. A hulladékégetők esetében ez például a kemence típusát vagy egy gőzkazán hozzáadását jelentheti (az energiatartalom hasznosítása céljából). Végül, a globális szcenárió esetében a tanulmánynak a projekt keretében alkalmazott különböző hulladékkezelési módszerekre kell helyeznie a hangsúlyt. A projektnek ki kell emelnie egyet a megelőzésre, újra felhasználásra, újrahasznosításra vagy az energiatartalom hasznosítására irányuló alternatívák közül, melyet aztán összehasonlít a kiválasztott opcióval. A célt a hierarchiával kapcsolatos elvek tiszteletben tartása, illetve ezeknek a hulladékgazdálkodási projekt elemzésébe való konkrét integrációja képezi. A kereslet elemzése A hulladék energiatartalmának hasznosítása, illetve a hulladék-elhelyezés iránti kereslet kulcsfontosságú szerepet játszik a hulladékkezelő létesítmény építésére vonatkozó döntésben. A becslésnek a következő összetevőkre kell alapulnia: ● a termelés felmérése a projekt földrajzi területén a hulladék és a termelő típusa szerint; ● a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jelenlegi nemzeti és európai normák, illetve ezek várható módosításai. A városi hulladék feldolgozása iránti jövőbeli kereslet felmérésének figyelembe kell vennie a demográfiai növekedést és a migrációs mozgásokat. Az ipari hulladék esetében a legfontosabb paraméter az érintett gazdasági ágazatban várhatóan tapasztalható ipari fejlődés. Minden esetre fontos szem előtt tartani a hulladéktermelők viselkedésének alakulását, mint például az újrahasznosítási tevékenységek fokozódását vagy a tiszta termékek és technológiák elfogadását, ezeknek a hulladékkeletkezés folyamatára gyakorolt lehetséges következményeivel együtt: a létrejött hulladék típusának változása, a hulladékkeletkezés növekedése vagy csökkenése. A kereslet felmérésében szintén figyelembe kell venni a normák tiszteletben tartását. A hulladékgazdálkodási hierarchiával, valamint az alkalmazott irányelvekben (pl. a csomagolásra vonatkozó irányelvben) foglalt szempontokkal összhangban, a hulladékkezelés iránti igényt várhatóan egyre jobban kielégíti majd a megelőzés, újrahasznosítás, komposztálás és energiavisszanyerés (hő- és villamos energia). Ezért a hulladékégetők vagy -telepek méretét ezekhez a jövőbeli tendenciákhoz kell igazítani. A kereslet felmérésének lépései a következők: ● a kereslet előrejelzése, melyet a jelenlegi kereslet, valamint a demográfiai szaporulattal és ipari fejlődéssel kapcsolatos előrejelzések alapján állapítanak meg; ● a kiigazított kereslet, mely a hulladéktermelők viselkedésének lehetséges változásai alapján, valamint a jelenlegi és a várható szabályzatokkal és jogszabályokkal összhangban állapítható meg.
Aktuális évi hulladéktermelés Demográfiai szaporulat
Gazdasági fejlődés Kereslet előrejelzés
Viselkedés változása
Szabályozások változása Kiigazított kereslet előrejelzés
3.2 ábra. A kereslet felmérésének különböző lépései. Projektciklus és –fázisok A projekt következő fázisait kell konkrétan meghatározni: ● elképzelés és pénzügyi terv; ● műszaki tanulmányok; ● feltárási fázis a megfelelő telephely azonosítása céljából; ● építkezési fázis; ● gazdálkodási fázis. Az egyes fázisok teljesítésében jelentős késedelmek merülhetnek fel, különösen a megfelelő telephely kereséséhez szükséges idő tekintetében. A veszélyes hulladék kezelését végző telepek esetében, például, helyi szinten viszályok jelentkezhetnek, amelyek megzavarhatják az építkezést és a telep normális gazdálkodási fázisát, ami viszont negatív következményekkel járhat a pénzügyi és gazdasági áramlások szempontjából. A műszaki tulajdonságok A telep műszaki tulajdonságainak leírása elengedhetetlen a projekt helyi gazdasági és társadalmi hatásainak, környezeti hatásainak, valamint a velejáró összes pénzügyi és gazdasági költség és haszon megértéséhez. Emellett a részletes műszaki adatokra a strukturális alapok esetében megkövetelt monitorizálási (ellenőrzési) és értékelési tevékenységhez is szükség van. Ebben a részben legalább a következő műszaki adatokat kell megadni: ● alapvető társadalmi-gazdasági adatok: a kiszolgált lakosok száma, a kiszolgált termelőstruktúrák száma és típusa; ● alapvető adatok a hulladékra vonatkozóan: a kezelendő anyag típusa (városi hulladék, veszélyes hulladék, csomagolási hulladék...) és mennyisége (t/d, t/y, t/h, t/€), a visszanyert másodlagos nyersanyag, a termelt energia (a hő esetében megajoule-ban, a villamos energia esetében MWH-ban kifejezve); ● fizikai tulajdonságok: a telep területe (ezer négyzetméterben (m2) kifejezve), lefedett és fedetlen tárolási területek (ezer négyzetméterben (m2) kifejezve), a vízkibocsátások helye és az ehhez használt elvezetési rendszerek; ● az építkezési eljárásokkal és szakaszokkal kapcsolatos adatok;
● a hulladékkezelő telepen alkalmazott feldolgozási eljárások: felhasznált technológia, elhasznált energia és anyagok, egyéb felhasznált termékek és szolgáltatások; ● egyéb hasznos adatok: az építkezési és gazdálkodási fázisban alkalmazott személyek száma, távirányítás vagy számítógépes felszerelés megléte stb. Ezek az adatok igen fontosaknak bizonyulhatnak a projekt társadalmi-gazdasági hatásainak megvilágítása szempontjából, például a foglalkoztatás és bevétel eloszlás terén, mint a környezeti hatásvizsgálat (lásd alább), illetve a pénzügyi és gazdasági számítások bemeneti adatai. 3.1.4 Pénzügyi elemzés A pénzügyi bevétel (beáramlás) általában a magán- vagy közfelhasználók által fizetett kezelési árból és a visszanyert termékek értékesítéséből (másodlagos anyagok vagy komposzt), illetve az energiatermelésből (hő- és villamos energia) származik, ha van ilyen. A kifelé irányuló pénzmozgások a következők: ● Beruházási költségek (földtulajdon, épületek, gépek), beleértve a beruházás megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmányokat is; ● Nettó maradványérték (a maradványértékből kivonjuk a hely felújításának és fertőtlenítésének költségeit, ha vannak ilyenek); ● A nyersanyag és végtermék készletek; ● A projekt időhorizontjához viszonyítva rövidebb élettartamú alkatrészek helyettesítésével járó költségek (gépek stb.); ● Karbantartási költségek: √ A ráfordításokként felhasznált és a telep mindennapi működéséhez szükséges energia, közszükségleti cikkek, termékek és szolgáltatások beszerzése; √ Ügyviteli és adminisztratív költségek, beleértve a biztosítási költségeket is; √ A műszaki és adminisztratív személyzettel kapcsolatos költségek. A pénzügyi diszkont ráta megválasztása az infrastrukturális közberuházások esetében alkalmazandó irányelvek szerint történik. Ebben az esetben ajánlott 30 éves időhorizonttal dolgozni, de ez az alkalmazott hulladékkezelő létesítmény típusától és a begyűjtött hulladék típusától függ.
Adatbázisok
Szcenáriók
Műszaki adatok
Műszaki megvalósíthatóság
Társadalmigazdasági adatok
Társadalmigazdasági megvalósíthatóság
Környezeti adatok
Környezeti hatások
Pénzügyi adatok
A feldolgozó telep összköltsége
A legjobb szcenárió a megvalósíthatósági tanulmány szerint
3.3 ábra. A megvalósíthatósági elemzés részei. 3.1.5 Gazdasági elemzés A gazdasági elemzés a projekt társadalmi előnyeivel foglalkozik, és szükségessé teszi a külső gazdasági hatások integrációját és a piaci hiányok kiigazítását az FNPV és FRR kiszámításában. A gazdasági elemzés legfontosabb szakaszai a következők: ● A pénzügyi elemzés, mely felméri az aktuális piaci árak szerint kiszámított legfontosabb pénzmozgásokat; ● A külső gazdasági hatások integrációja; ● A konverziós (átalakítási) tényezők meghatározása; ●A gazdasági haszon és költségek kiszámítása. A hulladékkezelő létesítmények által generált külső gazdasági hatásokat főleg a projektnek az emberi egészségre (a lég-, víz- vagy talajszennyeződésnek tulajdonítható halandósági és megbetegedési mutatók) gyakorolt hatásai, az előidézett környezeti károk – mint például a víz- és talajszennyezés –, az esztétikai hatás és a tájkép leépülése, illetve olyan gazdasági hatások határozzák meg, mint például a telekár változások vagy a projekt által előidézett gazdasági fejlődés. A külső környezeti költségek és eredmények felmérése a halandóság és megbetegedések miatt felmerülő költségekre, az elhárítási költségekre és a helyreállítási költségekre alapulhat. A kapcsolódó piacok szintén alapul vehetők a tájképre gyakorolt hatások felmérésében, illetve a „hedonista árat” is ki lehet számítani abban az esetben, ha a telep a földek és épületek piaci árának változását idézi elő. A piaci árak kiigazítása A projekt gazdasági elemzése szükségessé teszi a pénzügyi elemzésben használt piaci árak kiigazítását. Úgy kell tekinteni, hogy az olyan torzulások miatt, mint például az adóknak, támogatásoknak, import-illetékeknek és más pénzátutalásoknak tulajdonítható torzulások, a
piaci árak távol vannak a hosszú távú egyensúly elérésétől. A szabványos konverziós tényezőt a nemzetközileg forgalmazott tételekre alkalmazzák a piaci ár kiigazítása és az alternatív költségeket tükröző elszámolási árak kiszámítása céljából. A világpiaci árak az ország aktuális kereskedelmi lehetőségeit jelentik, és ilyenformán az alternatív költségek megfelelő mutatóját képezik. A szabványos konverziós tényező (SCF) hagyományosan a gazdaságban forgalomban lévő termékek és szolgáltatások határon érvényes ára és belföldi piaci ára közötti eltérés súlyozott átlagát tükrözik, és a külföldi kereskedelmi statisztikai adatok alapján lehet kiszámítani a következő képlet alkalmazásával: M+X (M + TM) + (X – TX) ahol: M = CIF ár az összes behozatalra X = FOB ár az összes kivitelre TM = behozatali vámok TX = kiviteli vámok Ha nem állnak rendelkezésre a specifikus ágazati konverziós tényezők, a szabványos konverziós tényező alapértékét kell használni. A hulladéktelepek és –égetők esetében a legjelentősebb pozitív és negatív külső gazdasági hatások a következőkkel kapcsolatosak: ● Légi kibocsátások, ● Szennyvíz kibocsátások, ● Üledékes szilárd hulladékkeletkezés, ● Energia-visszanyerés, ● Kellemetlenségek, mint pl. zajok és szagok, ● Balesetveszély. Ha a javasolt eljárások ellentmondásosak vagy az adatok hiányosak, a külső gazdasági hatások minőségi elemzése is elvégezhető (lásd pl. a 3.1 és 3.2 táblázatokban a külső hatások minőségi elemzését a hamvasztás és a hulladéklerakók esetében). Ilyen esetekben azonban az eredmények nem használhatók fel a monetáris elemzésben, és szélesebb körű, több változón alapuló elemzésbe kell belefoglalni. A konverziós tényezők A hulladékkezelő létesítmények esetében a konverziós tényezők kiszámításakor a következő tételeket kell figyelembe venni: beruházási költségek, köztes készletek, a piacon értékesített termékek (másodlagos anyagok, gáz, hő- és villamos energia), működési költségek (beleértve a munkaerőköltségeket is), valamint fertőtlenítési és lebontási költségek. Különböző becsléseket kapunk attól függően, hogy a kereskedelmi cikkeket (nyersanyagok, energia, közszükségleti cikkek és más tőkejavak vagy szolgáltatások) vagy a nem kereskedelmi cikkeket (villamos energia és gáz visszanyerés, földtulajdon, egyes nyersanyagok vagy képzetlen munkaerő) vesszük figyelembe. A külső gazdasági hatásokat sajátos nem kereskedelmi termékeknek és szolgáltatásoknak kell tekinteni. A hulladékkezelő telepek konverziós tényezőjét a következőképpen számítjuk ki: A kereskedelmi termékek esetében:
● Gépek: A hulladékkezelésben használatos gépek gyakran kerülnek értékesítésre. Ez a helyzet nem csak az égető-berendezésekkel, mint például a kemencék, szűrők és kazánok, hanem a gyűjtéshez és energiatartalom visszanyeréshez használt gépekkel is. A CIF (költségek, biztosítás, fuvardíjak) és FOB (költségmentesen hajóba rakva) árakat alkalmazhatók. 3.1 táblázat. A hamvasztásból származó kibocsátások által okozott károk áttekintése, dózis-hatás kapcsolat formájában szemléltetve Kár (hatás) Közeg Egészségügyi hatás Alacsonyabb Erdő Épületek Éghajlati Ökomezőgazdasági károsodás károsodása hatások szisztéma hozam Kibocsátás Halandóság Megbe(dózis) tegedések Részecskék Levegő + + 0 0 + 0 0 (PM10) NO2 (és O2) Levegő + + (-) + + 0 (-) SO2 Levegő (+) (+) + + + 0 CO Levegő (+) (+) 0 0 0 + 0 VOC Levegő (+) 0 0 0 0 0 0 CO2 Levegő 0 0 0 0 0 + 0 HCl, HF Levegő ? 0 (-) (-) (-) 0 ? Dioxinok Levegő (+) 0 0 0 0 Nehézfémek Levegő (+) 0 0 0 0 Dioxinok Víz ? ? 0 0 0 0 ? Nehézfémek Víz ? ? 0 0 0 0 (-) Sók Víz 0 0 0 0 0 0 ?
+ Mérhető hatás, (+) Részben mérhető hatás, - Nem mérhető hatás, (-) Nem mérhető, jelentéktelen hatás, ? Nem mérhető, bizonytalan hatás, 0 nem ismert hatás. 3.2 táblázat. A lerakókból származó kibocsátások által okozott károk áttekintése, dózis-hatás kapcsolat formájában szemléltetve Kár (hatás) Közeg Egészségügyi hatás Alacsonyabb Erdő Épületek Éghajlati Ökomezőgazdasági károsodás károsodása hatások szisztéma hozam Kibocsátás Halandóság Megbe(dózis) tegedések CH4 Levegő 0 0 0 0 0 + (-) CO2 Levegő 0 0 0 0 0 + (-) VOC-k Levegő (+) 0 (-) 0 0 0 0 Dioxinok Levegő (+) 0 0 0 0 Por Levegő ? ? 0 0 ? 0 0 Lúgmarás Talaj ? ? 0 0 0 0 ? és víz
+ Mérhető hatás, (+) Részben mérhető hatás, - Nem mérhető hatás, (-) Nem mérhető, jelentéktelen hatás, ? Nem mérhető, bizonytalan hatás, 0 nem ismert hatás. Forrás: COWI, Consulting Engineers and Pianners AS., „A Study on the Economic Valuation Externalities from Landfill Disposal and Incineration of Waste” (Tanulmány a hulladék telepi elhelyezéséből és égetéséből származó külső hatások gazdasági értékeléséről), Zárójelentés, Európai Bizottság DG Környezet, 2000. október. ● Újrahasznosított anyagok: Számos újrahasznosított anyagot (mint pl. a fémeket, papírt és üveget) értékesítenek. Az árak szorosan összefüggnek a nyersanyag és energia nemzetközi piaci árával. A
kereskedelmi cikkek konverziós tényezőjének kiszámításához szükséges adatok az bioipari létesítményektől, a nemzeti és nemzetközi statisztikai hivataloktól vagy Vámhivataloktól szerezhetők meg. A nem kereskedelmi cikkek esetében: ● Épületek A konverziós tényezőket olyan folyamatelemzés alapján mérik fel, mely megkülönbözteti a kereskedelmi és nem kereskedelmi cikkeket. A konverziós tényezők kiszámításához szükséges adatok esetenként a statisztikai hivatalok rendszeres időközönként kiadott kivonataiban találhatók meg. ● A visszanyert energia, gáz és hő Ráfordítás jellegű tételként tekintve, a villamos energia konverziós tényezője a következőképpen becsülhető fel: 1) makrogazdasági tanulmány készítése, amely megpróbálja felmérni az energiatermelés alternatív költségeit („fentről lefelé haladó” megközelítés), 2) a következő lépést a folyamatvizsgálat képezi, amely lebontja a termelési folyamat járulékos költségstruktúráját („lentről felfelé haladó” megközelítés, 3) a szabványos konverziós tényező alkalmazása abban az esetben, ha a villamos energia csupán csekély ráfordítást jelent. Ha a villamos energia a hosszú távú járulékos költségnél alacsonyabb áron (vagy ha ez nem áll rendelkezésre, a fogyasztó „fizetési hajlandósága” vehető figyelembe) kerül értékesítésre, az utóbbi adatot kell használni az aktuális díjak kiigazításához. Utolsó lépésként, a megfelelő konverziós tényező segítségével (SCFt is lehet használni) a belföldi piaci árat át kell alakítani határon érvényes árra. A gáz és hő általában a helyi piacon értékesített termékek. Ha a forrásnál csekély pénzáramlást jelentenek, mint ahogy ez előfordulni szokott, a helyi árak határon érvényes árrá való átalakításához a szabványos konverziós tényező alkalmazható. Máskülönben (pl. a metán esetében) a közvetlen pótanyag nemzetközi ára használható, mint kiigazított árat. ● Földtulajdon A (termő)föld általában csekély jelentőséggel bír az ipari projektek esetében, és a piaci árat a szabványos konverziós tényezőt használva lehet átalakítani határon érvényes árra. Ha a földterület fontos, például egy hulladéktelep kialakítása esetében, gazdasági értékét annak a nettó kibocsátásnak – határon érvényes áron való – felmérése révén lehet meghatározni, melyet az adott földterületen termelni lehetett volna, ha nem használják fel a projektben. ● Képzett és képzetlen munkaerő A hulladékkezelő létesítményekben főként képzetlen munkaerő dolgozik. A képzett munkaerő árának értékelése a piaci áron végezhető el, mivel a képzett munkaerő versenyképessége valójában elfogadható szintű, és a bérek a járulékos termelékenységet tükrözik. A képzetlen munkaerő esetében néhány torzulás fordulhat elő, például az ágazatban gyakorolt minimálbérnek tulajdoníthatóan. Figyelembe kell venni azt a kibocsátást is, melyet a képzetlen munkaerő korábbi munkahelyén valósított volna meg. Az így kapott érték a képzetlen munkaerő alternatív gazdasági költségeit képezik. 3.1.6 Egyéb értékelési kritériumok Környezeti hatásvizsgálat
Számos hulladékgazdálkodási projekt esetében a környezeti hatásvizsgálatot (EIA) megkövetelik a szabályozások5, különösen a veszélyes hulladék telepek vagy hulladék eltávolító üzemek, illetve hulladékkezelő telepek egyes típusai (pl. engedélyezett hulladéktelepek) esetében. Továbbá sok telep, mint például a hulladéktelepek vagy –égetők, engedélyt kérnek a szükséges tevékenységekhez, amely viszont feltételeket szab a kockázatkezelés, a veszélyes anyagok kezelése és a szennyezés ellenőrzése tekintetében6. Mindenesetre ajánlott egy rövid környezeti hatásvizsgálatot mellékelni még akkor is, ha ez nem konkrét törvényes követelmény. A környezeti hatásvizsgálat legfontosabb részei a következők: ● A levegőbe történő kibocsátások, különösen az üvegház-hatású gázkibocsátások (az égetés szempontjából fontos hatások); ● A szennyvíz-kiöntések és talajszennyezés (a hulladékégetés és –lerakás szempontjából fontos hatások); ● A biológiai sokféleségre gyakorolt hatások (a védett területek közelében épített jelentős projektek szempontjából fontos hatások); ● Az emberi egészségre gyakorolt hatások, melyek a szennyezőanyag kibocsátásokkal és a környezeti szennyezésekkel függnek össze (bármely hulladékkezelő létesítmény szempontjából fontos hatások); ● Zaj és szag (bármely hulladékkezelő létesítmény szempontjából fontos hatás); ● A tájképre gyakorolt esztétikai hatások (a hulladékégetés és –lerakás szempontjából fontos hatások); ● A helyszínnel kapcsolatos kockázatkezelés, mint például a tűz- és robbanásveszély (bizonyos specifikus hulladékkezelő telepek, mint például az olajhulladékkezelő telepek és a hamvasztás szempontjából releváns hatások). A városi területeken a telep építése során is jelentkezhetnek zavarok, míg a gazdálkodási fázisban előforduló zavarok – a fentiek mellett – valószínűleg a hulladékgyűjtéssel állnak majd kapcsolatban. A környezeti hatások minőségi megközelítése mindig használható a lehetséges környezeti hatásoknak az előidézett károk vagy veszélyességük szempontjából való rangsorolása céljából. Például, a hulladéktelepek legjelentősebb hatásai valószínűleg a talaj- és vízszennyezésben tapasztalhatók majd, míg a hulladékégetés esetében a levegő minőségére kifejtett hatások lesznek fontosabbak. 3.3 táblázat. A hulladékégetési költségeket befolyásoló fontosabb változók 10%-os módosulásának az összköltségre gyakorolt hatása Változók (bemenetek) Módosulás Az égetés összköltségére gyakorolt hatás A hulladék volumene +10% -7.5% Energiaár +10% -2.5%, -3.5% Az égési folyamatokból származó hamu és +10% +0.1% salak Az égési folyamatokból származó hulladék +10% +0.3% szállítási költségei Forrás: IFEN (Franciaország), 2000
5
Európai szinten lásd a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelvet (85/337/EGK). A szennyezés ellenőrzésére és kockázatkezelésre vonatkozó európai jogszabályokat az IPPC irányelv (96/61/EK), a nagy méretű égetőtelepekre vonatkozó irányelv (88/609/EGK) és a Seveso II irányelv (96/82/EK) rögzíti. 6
3.1.7 Érzékenység és kockázatelemzés Ebben az ágazatban a beruházások sikerességét számos kritikus tényező befolyásolhatja, mint például: beruházási költségek, kulcsfontosságú dinamikus ráfordítás jellegű költségek (energia, nyersanyagok...), a visszanyert termékek ára, felújítási költségek és egyéb környezetvédelmi költségek. A fenti felsorolás alapján az érzékenységvizsgálatban és kockázatelemzésben ajánlott figyelembe venni legalább a következő változókat (potenciálisan kritikus változók): ● A beruházási költségek; ● A hulladék-elhelyezés iránti igény (kereslet) megváltozása, ami az új termékek és technológiák elterjedésének, a viselkedésbeli módosulások, a gazdasági és demográfiai növekedés változásának tulajdonítható; ● Az újrahasznosított termékek értékesítési árának változásai; ● Egyes áruk és bizonyos projektek szempontjából létfontosságú szolgáltatások költségének időbeli dinamikája (pl. a villamos energia és/vagy üzemanyag költségei, vagy a telephely felújításával és fertőtlenítésével kapcsolatos költségek). A bemeneti változók 10%-os (vagy 1%-os) változása az FNPV és FRR vagy bármely más kapcsolódó változó változásainak értékelésére használható (lásd 3.3 táblázat). A kritikus változók esetében kockázatelemzést kell végezni a végeredmények valószínűségi eloszlásának kiszámítása céljából. A társadalmi kockázat tekintetében egy másik típusú kockázatelemzés is elvégezhető, mely arra vonatkozik, hogy a lakosság esetleges elutasítja a projektet az érintett területen élők életminőségére gyakorolt lehetséges hatások miatt. Ezt a kockázatot általában NIMBY-nek nevezzük (Not in my backyard: „Ne az én házam tájékán”), és minőségi elemzés segítségével vizsgálható, amely kérdőív alkalmazását vagy a közvetlen kapcsolat felvételét feltételezi az érintett érdekcsoportokkal. 3.1.8 Esettanulmány: Beruházás egy energiatartalom hasznosító hulladékégetőbe Pénzügyi elemzés A beruházás költségeit 50 millió euróban állapították meg: ● A kemence kapacitása 200.000 tonna városi hulladék (évente); ● Ahhoz, hogy ezt a példát minél egyszerűbbé tegyük, az időhorizont csupán 10 év. ● A beruházást 3%-os kamattal kapott kölcsönből finanszírozzák, a beruházási költségeket a következőképpen osztották le: 10% a földre, 35% az épületekre és 55% a berendezésekre (kemence, kazán...); ● 5%-os diszkont rátát választottak; ● Az újrahasznosított energiát hő- és villamos energia formájában értékesítik tonnánként 15 eurós áron (40% hő, 60% villamos energia); ● A végfelhasználó által a kezelésért fizetendő árat tonnánként 25 euróban szabták meg; ● Tíz képzett alkalmazottal (évente személyenként 12000 euró) és 40 képzetlen alkalmazottal (évente személyenként 10000 euró) számolunk; ● A működési költségeket tonnánként 10 euróban állapították meg; ● A hamu és salak eltávolításával kapcsolatos költségeket tonnánként 10 euróra becsülték; ● A felújítási költségeket a beruházás kezdeti költségének 5%-ában határozták meg, míg a nettó maradványértéket – a telep 10 éves élettartama alatt – a beruházás kezdeti értékének 50%-aként határozták meg.
A pénzügyi elemzést a 3.4 táblázat szemlélteti. Az összegeket 1000 euróban adtuk meg. A kapott nettó jelenérték (FNPV) 1862 ezer euró, a belső megtérülési ráta (FRR) körülbelül 6%. Gazdasági elemzés A külső költségeket és konverziós tényezőket a pénzmozgások kiigazítása céljából számítják ki, az elképzelés szerint ezeknek a reálértékű alternatív költségeket kell tükrözniük. ● A példában kiszámított külső költségek a légszennyezéssel, különösen az üvegház-hatású gázok kibocsátásával, a hamu és salak környezeti hatásaival, a szaggal, zajjal és esztétikai kárral kapcsolatosak; ● A külső nettó hasznot tonnánként 9 euróban állapították meg (a hagyományos üzemanyaggal működő technológiák útján történő energiatermelés elhárított költségei alapján mérték fel); ● A gazdasági diszkont rátának a pénzügyi rátával kell egyenlőnek lennie. A szabványos konverziós tényező értékét a következő makrogazdasági adatokból kapjuk meg: M = 3000, X = 3500, TX = 30, TM = 600; SCF = 0.95-ra számolva. ● A földterületet a helyi hatóságok bocsátják rendelkezésre koncessziós áron, amely 25%-kal alacsonyabb piaci árnál, s ennek következtében az árat 25%-kal meg kell emelni, hogy a helyi piaci árat tükrözze. A sajátos konverziós tényező hiányában az SCF-et használjuk a piaci ár határon érvényes árrá való átalakításához. Tehát, a földterület konverziós tényezője 1.25 x 0.95 = 1.19. ● A gépeket és a termelési folyamathoz szükséges ráfordítások, pl. energia és nyersanyagok, a hulladékégető ágazat esetében feltehetően importálni kell. A díjakat a nemzeti termékek és szolgáltatások átlagos árával egyenlőnek tekintik, tehát az SCF-et használjuk a piaci ár határon érvényes árrá való átalakításához. A gépek és ráfordítások konverziós tényezője: cf = 0.95. ● Az épületek nem kereskedelmi javakat képeznek, ezekre kiszámítható a sajátos konverziós tényező. A mi példánkban az építkezési költségek a következőkből állnak: 30% képzetlen munkaerő (a konverziós tényező kiszámítását lásd az alábbiakban), 40% importált építkezési anyagok, amelyekre 25%-os vámot szabnak meg (ezért a cf = 0.75), 20% helyi anyagok (SCF) és 10% haszon (cf = 0). Tehát az építkezés konverziós tényezője (0.35 x 0.95) + (0.4 x 0.75) + (0.2 x 0.95) + (0.1 x 0) = 0.7. ● A képzett és képzetlen munkaerőt nem különböztetik meg, és azt feltételezik, hogy a munkaerőpiac versenyképes. A konverziós tényező: 1 x 0.95 = 0.95. ● A hő- és villamos energia nem kereskedelmi tételek. A hőt a járulékos költség szintjén értékesítik, helyi adók nélkül, és a konverziós tényezőt egyenlőnek tekintik a szabványos konverziós tényezővel. A projektre az ipari projektekre érvényes speciális tarifát alkalmazzák, a villamos energia a piaci ár 30%-át kitevő támogatásban részesül. Az így kapott konverziós tényező: 0.7 x 0.95 = 0.66. ● A külső haszon adómentes, és a határon érvényes árra való átalakítás a szabványos konverzió tényező felhasználásával történik. A külső haszon és költségek kiszámítása, valamint a jelentős piaci esések szerinti kiigazítások elvégzése után az ENPV értéke pozitívvá válik és körülbelül 18 millió körül mozog, míg az ERR mintegy 12% (lásd a 3.5 táblázatot). 3.2. Vízellátás és –tisztítás 53 Bevezetés 53 Ez a rész az integrált vízellátási szolgáltatások (IWS) irányításába történő beruházásokkal foglalkozik, a források valamennyi felhasználása esetében. Az integrált
vízellátási szegmenshez tartozik az ivóvíz-ellátás és –tisztítás, valamint a szennyvíz összegyűjtése, kiöntése, tisztítása és újra felhasználása. 3.2.1 A célkitűzések meghatározása A beterjesztőnek általánosabb összefüggésekbe ágyazva kell kidolgoznia a projektet, és célját annak bemutatása képezi, hogy a tervezett beruházás elsődleges hatása (fő célja) a szolgáltatás minőségének, eredményességének és hatékonyságának javulása lesz. Szükséges előzetesen mennyiségi szempontból meghatározni az említett célkitűzés legfontosabb paramétereit, mint például: ● A vízellátás és –szállítás vagy szennyvíz elvezetési és –tisztítási szolgáltatások kiterjesztése; ● A vízkészletek megtakarítása a civil vagy öntözési (csatorna)hálózatokban a vízveszteségek csökkentésének és/vagy a szállítási rendszer ésszerűsítésének köszönhetően; ● A szennyezett vagy károsodott forrásokból vett kisebb mennyiségek (m3/év) (pl. a folyóvizek vagy természetes tavak, melyek erősen kimerültek a források elvezetése vagy a parti üledékek és sólerakodások miatt stb.) ● A szolgáltatások folyamatossága (a megszakítások gyakorisága és időtartama); ● A vízszállítási rendszer javítása száraz időben; ● A kiküszöbölt szennyezés-terhelés mértéke; ● A környezeti paraméterek javulása; ● A működési költségek csökkenése. Specifikus célkitűzéseket kell meghatározni. Ebből a szempontból ebben az ágazatban a beruházásokat két projektkategóriába lehet sorolni: ● A fejlődést helyi szinten elősegítő projektek7. Ebben az esetben szükséges megállapítani a beruházás specifikus célkitűzéseit, így például a kiszolgálandó populációt és az erőforrások átlagos elérhetőségét (liter/lakos*nap)8 vagy az öntözendő hektárokat, a gabonafajtákat, a várható átlagos termelést, az erőforrások elérhetőségét (liter/hektár*év), az öntözések idejét és periodikusságát stb. ● A projektek nem helyi – például regionális vagy interregionális – célkitűzéseket is tartalmazhatnak. Ebben az esetben a vízben viszonylag gazdag területekről a száraz zónákba való távolsági vízszállításhoz használt vízvezetékek vagy gátak építése, melyek a helyszíntől szintén távol található, kiterjedt területek vízellátását biztosítanák. Ebben az esetben a specifikus célkitűzéseknek az elérhetővé tett erőforrások volumenére (millió köbméter/év), az elvezetett szennyvíz maximális folyásrátájára (liter/másodperc), a rendszer segítségével biztosított, hosszú távú erőforrás szabályozás teljes kapacitására is kell utalniuk.
7
A szennyvízcsatorna és szennyvíztisztító projektek majdnem mindig a helyi fejlesztéssel függnek össze, és két szempontból lehet őket tárgyalni: i) az említett tevékenységek célja a víz-ciklus „bezárása” higiéniai-egészségügyi megfontolásokból, és mint ilyenek, ezeket a projekteket az integrált vízellátási szolgáltatás részének lehet tekinteni; ii) egyben környezetvédelmi intézkedéseket is képeznek, elsősorban azon víztestek minősége tekintetében, amelyekbe a szennyvizet öntik. Ebből kifolyólag szükséges figyelembe venni a specifikus környezeti célkitűzéseket is, például az eltávolított szennyező anyagok mennyisége, a víz- és talaj fizikai/kémiai és biológiai paramétereinek helyreállítása stb. 8 Ha az erőforrásokat a turisztikai területek kiszolgálására szánják, figyelembe kell venni a populáció változását és a kereslet szezonális jellegét.
A beruházások és kínált szolgáltatások típusai Intézkedések: - teljesen új infrastruktúra (vízvezetékek, csatornarendszer, víztisztítók) kiépítése, melyek a növekvő igényeket próbálják kielégíteni; - a részben már megépített vízvezetékek, csatornarendszerek és víztisztítók befejezésére irányuló munkálatok, beleértve a vízellátási hálózatok vagy csatornarendszerek befejezését, fővonalak megépítését, melyek összekötik őket a létező vízkondicionáló rendszerekkel, kondicionáló rendszerek építése a meglévő csatornarendszerekhez, víztisztítók építése a kondicionált szennyvíz újra felhasználását biztosító harmadfokú kezelőteleppel; - a létező infrastruktúra részleges korszerűsítése és/vagy helyettesítése a legszigorúbb hatályos szabályzatoknak és jogszabályoknak megfelelően; - a vízkészletek megőrzését célzó és/vagy hatékony felhasználását biztosító intézkedések; - az erőforrások felhasználásának ésszerű helyettesítését célzó intézkedések abban az esetben, ha ezt nem szabályozzák (például felügyelet nélküli öntözés magán kutakból); - a vízgazdálkodás hatékonyságának javítására irányuló intézkedések. A beruházások legelterjedtebb felosztása: - az erőforrások összegyűjtésére, szabályozására vagy termelésére irányuló munkák, akár több éves időkeretben; - a vízszállítás biztosítására irányuló munkák; - a vízkészletek helyi, valamint civil, ipari és öntözési célokra való elosztását biztosító munkák; - az elsődleges vízkészlet kezelésére irányuló munkát (derítés, sókivonás, tisztítás); - a szennyvíz összegyűjtésére és kiküszöbölésére irányuló munkák; - a kondicionált szennyvíz kezelésére és elvezetésére irányuló munkák; - a kezelt szennyvíz újra felhasználására irányuló munkák. Kínált szolgáltatások: Civil szolgáltatások: - sűrűn lakott városi területeket kiszolgáló infrastruktúrák és/vagy telepek; - a városok vagy falvak kerületeit kiszolgáló infrastruktúrák és/vagy telepek; - a kis településeket (mezőgazdasági, bányászati, turisztikai) és/vagy elszigetelt házakat kiszolgáló infrastruktúrák és/vagy telepek; - sűrűn lakott ipari településeket és/vagy ipari területeket kiszolgáló infrastruktúrák és/vagy telepek; - vidéki vízvezetékek Öntözési szolgáltatások: - körzeti vízvezetékek kollektív öntözéshez; - helyi vízvezetékek egyéni vagy kis területű (oázis-jellegű) öntözéshez; Kombinált szolgáltatások: - vízvezetékek öntözéshez és civil és/vagy ipari szolgáltatások; - ipari és civil vízvezetékek. 3.2.2 A projekt egyedi kialakítása
A beruházás típusa A beruházás elemzésében az első lépést az elérhető szolgáltatások pontos meghatározása képezi. Ebből a szempontból ajánlott fontolóra venni a kereslet-elemzés, a projekt alkalmassági vizsgálatának elvégzését (műszaki szempontból is), valamint a költségek, bevételek és előnyök összetevőinek tanulmányozását. Területi referenciakeret A beruházás pontos kialakítását az teszi lehetővé, ha a projektet elhelyezik területi referenciakeretében. A beterjesztőnek azokat az elemeket is rendelkezésre bocsátani, melyek biztosítják, hogy a projekt legalább a következő három szempontból összhangban van az ágazattal kapcsolatos tervekkel: ● Megfelel a vízgazdálkodási ágazat gazdasági-pénzügyi terveinek, ahogy azok a közösségi és nemzeti támogatások felhasználásának több éves terve alapján megállapíthatók; ● Megfelel a nemzeti ágazati politikákkal, konkrétan a projektnek jelentős mértékben elő kell mozdítania az ágazat iparosítási célkitűzéseit, az olyan országokban, ahol ez folyamatban van; ● Megfelel a közösségi, nemzeti és regionális fejlesztés politikákkal, főként az emberi fogyasztásra szánt víz felhasználása, a szennyvíz-kezelés és a víztestek védelme szempontjából. Sok esetben igen hasznosnak bizonyulhat a projektnek az egyesítés kontextusából fakadó lehetőségeit és kockázatait vizsgáló SWOT elemzés, illetve a fenntarthatósági vizsgálat. 3.2.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés A kereslet elemzése A vízkeresletet további összetevőkre lehet lebontani a felhasználás (ivóvíz, öntözési víz vagy ipari célokra szánt víz stb.) és a kereslet időpontja (naponta, időszakos stb.) szerint. A keresleti görbe az érintett területen szerzett előzetes tapasztalatokból vagy a közzétett előrejelzési eljárásokból kapott – elsősorban a fogyasztók fizetési hajlandósága fogalmára alapuló – adatok segítségével becsülhető fel. A helyettesítési és/vagy befejezési munkák esetében ajánlott a korábbi (történeti) fogyasztási adatokra hivatkozni, feltéve, hogy ezeket az adatokat megbízható mérési eljárások segítségével kapták (például a vízórák leolvasása). A kereslet a következő két alapösszetevőből áll: ● A felhasználók száma a civil fogyasztás esetében, beleértve az ideiglenes felhasználókat, mint például az öntözést igénylő területekre (a mezőgazdasági felhasználás esetében) vagy a termelési egységekhez (az ipari felhasználás esetében) ellátogató turistákat. ● A vízmennyiség, melyet a felhasználóknak szállítanak vagy fognak szállítani adott idő alatt. Fontos megjegyezni, hogy ha a vízhálózat karbantartása a múltban nem volt megfelelő, a kereslet-elemzésnek foglalkoznia kell a vízveszteségek problémájával is. Vagyis a teljes vízkészlet a fogyasztásból és a vízveszteségekből áll.
Az igények azonosítása
A felhasználók meghatározása
Összefüggések elemzése (történeti elemzések, helyszíni tanulmányok, stb.)
Az igények meghatározása és értékelése (potenciális kereslet)
A fogyasztás meghatározása és értékelése (tényleges kereslet)
A projektciklus idejére szóló előrejelzések
Fedezet Környezeti fenntarthatósági elemzés Ellenőrzés Nem Igen Piaci árak Árnyékárak Elérhetőség
Közvetlen társadalmigazdasági haszon
Közvetetett társadalmigazdasági haszon
3.4ábra. Az erőforrás-kereslet elemzésének térképe. Egy másik lényeges pont a kereslet szolgáltatási díjakkal szembeni rugalmasságának figyelembe vétele. Egyes esetekben szükséges lesz felmérni ezt a rugalmasságot a különböző jövedelem-csoportokra, valamint a nagy és kis felhasználókra, mivel ennek alapján nagyon eltérő értékeket és eloszlási hatásokat kaphatunk. A projektnek az életciklusra számított kereslet előrejelzésére kell összpontosítania. A felhasználók felmérése céljából figyelembe kell vennie a demográfiai előrejelzéseket és a migrációs mozgásokat, illetve – más esetekben – a mezőgazdasági vagy ipari fejlesztési terveket. A rövid-távú kereslet (napi, időszakos stb.) időbeli felépítését is számításba kell venni. Általában különbséget tehetünk a potenciális és a tényleges kereslet között. A potenciális kereslet az adott beruházás esetében figyelembe veendő maximális igénynek felel meg. Például a civil célokra szánt keresletet a hasonló felhasználású (általában a napi vagy időszakos fogyasztásban kifejezve) vízigény alapján lehet felmérni; ezt olyan helyzethez való viszonyítás alapján kapjuk meg, amely a lehető legjobban hasonlít a projekthez, és amelyben jó szolgáltatás-szint létezik. Az öntözési célokra való felhasználás esetében a keresletet mezőgazdasági szaktanulmányok vagy – ebben az esetben – analógiák alapján lehet felmérni. A tényleges kereslet az a kereslet, amelyet a kérdéses beruházás kielégít, és amely a várható fogyasztásnak felel meg. A tényleges kezdeti keresletet a beavatkozás előtt mért tényleges fogyasztás képezi.
A beruházás értékelésében az első kritérium magától értetődően attól függ, hogy a tényleges kereslet mennyire közelíti meg a potenciális keresletet. Más tényezőket is figyelembe kell venni, elsőként a beruházás környezeti és gazdasági fenntarthatóságával kapcsolatos tényezőket. A kereslet, aminek a beruházás ténylegesen eleget tehet annak a készletnek felel meg, amely mentes minden műszaki erőforrás-veszteségtől és felszabadulástól. Ha a projekt a felszíni vagy felszín alatti vízkészletek felhasználásával járhat együtt, a vízkörforgás, a lefolyásos vízfolyások, rétegrendszerek vagy bármilyen más hasznos mutató statisztikai tanulmányozásában és elemzésében pontosan ki kell mutatni a feltételezett kereslet kielégítéséhez szükséges erőforrás volumenek és vízfolyások tényleges elérhetőségét. Ha a projekt a szennyvíz tisztítását és elvezetését feltételezi, szükséges megvizsgálni annak a víztestnek a kapacitását, amelyet – a környezetvédelmi elvekkel összeegyeztethető módon – a szennyező és tápláló anyagmennyiség befogadására szántak. A projektciklus és fázisai Fokozott figyelmet kell szentelni a munka befejezésében alapvető szerepet játszó előtanulmányi fázisoknak, mint például az új felszín alatti vízforrások keresése és azok mennyiségi és minőségi értékelése, a felderítő talajfúrások vagy hidrológiai vizsgálatok, illetve a gátak és keresztidomok legjobb helyének, méretének, a szolgáltatók nagyságának stb. azonosítását célzó tanulmányok útján. Szintén szükséges figyelembe venni a projekt intézményi és adminisztratív vonzatait, valamint a végrehajtás és építkezés várható időtartamát. A projektnek azonosítania kell a beruházásból származó szolgáltatókat (köz-, magán, helyi, nemzeti, nemzetközi stb. szolgáltatók), függetlenül attól, hogy milyen nagyságrendű szolgáltatóról van szó. A szolgáltató(k) gazdasági, műszaki és vállalkozói profilját a beruházás szerves és lényeges részeként kell kidolgozni. Konkrétan, ha a projekt várhatóan társfinanszírozásban, az infrastruktúra építője/szolgáltatója tulajdonában lévő alapokból valósul meg, akkor szükséges biztosítani, hogy a szolgáltató képes elviselni a pénzügyi és gazdasági terheket. Műszaki tulajdonságok A beavatkozás funkcióinak azonosítása céljából az előző részben tárgyalt modellt kell követni. Az elemzést a műszaki tulajdonságok azonosításával kell kiegészíteni. Opcióelemzés Az elemzésnek a következő összehasonlításokat kell tartalmaznia: ● az előző helyzettel (változtatás nélküli szcenárió) való összehasonlítás; ● lehetséges alternatívák az adott infrastruktúra esetében, így például: a kutak különböző elhelyezése, a vízvezetékek vagy fővonalak alternatív útvonalai, különböző gátépítési módszerek, a telepek különböző elhelyezése és/vagy folyamattechnológiája, különböző energiaforrások használata a sókivonó telepeken stb. ● lehetséges alternatívák a szennyvíz-csatornahálózatra (lagúnák, különböző befogadók stb.) ● lehetséges általános alternatívák, mint például a kútmezők vagy a megfelelően kezelt szennyvíz mezőgazdasági újra felhasználása helyett egy gát vagy keresztidomokból álló rendszer, több helyi tisztítóvállalat helyett egy szennyvíztisztító-konzorcium stb. 3.2.4 Pénzügyi elemzés Az ebben az ágazatban meghozott intézkedések a tiszta bevételt generáló infrastruktúrák kategóriájába sorolhatók. Ebben az esetben a beterjesztőnek jelentős
társfinanszírozási részt kell biztosítania saját alapjaiból. Mivel ezek többsége abból a haszonból származnak, melyeket a projekt keretében épített infrastruktúrák felhasználása biztosított szolgáltatások jövőbeli elindítása révén nyernek, ezekben az esetekben a pénzügyi elemzésnek ki kell mutatnia, hogy a beterjesztő képes ilyen szempontból fenntartani a beruházást. Az alapvető működési adatok azonosítása: ● A kiszolgált lakosok száma ● Az öntözött terület (hektár) ● A kiszolgált termelési struktúrák száma és típusa ● A vízkészletek elérhetősége lakosonként (l/d*fő) vagy hektáronként (l/d*hektár) ● A vízminőséggel kapcsolatos adatok (laboratóriumi vizsgálatok) ● Az ekvivalens lakosok száma, vízfolyások és a kezelendő víz szennyezési mértékére vonatkozó paraméterek (laboratóriumi vizsgálatok) és az elvezetendő vízzel kapcsolatos minőségi megszorítások (a törvényben meghatározott megszorítások). Az infrastruktúra területi építkezési adatainak meghatározása: ● A területen végzett munkák helye, megfelelő méretaránnyal (1:10000 vagy 1:5000 méretarány hálózatok és telepek esetében; 1:100000 vagy 1:25000 méretarány a gyűjtési és szállítási munkák, fővonalak esetében) elkészített térképeken szemléltetve; ● A struktúrák és az új vagy már létező telepek közötti fizikai kapcsolat; ajánlott belefoglalni sematikus műszaki rajzokat; ● Más típusú, már létező infrastruktúrával (utak, vasúti vonalak, elektronikus vonalak stb.) tapasztalható interferencia és/vagy kölcsönös kapcsolat. A fizikai és jellemző adatok meghatározása: ● Teljes hossz (mk), nominális átmérők (mm), nominális folyásráta (l/s) és a szállító vagy fővonalak közötti magasságbeli különbségek (m). ● A gátak nominális töltött volumene (millió köbméter) és magassága (m) (mellékelve a helyszínnel kapcsolatos terveket és fejezeteket). ● A folyóvíz felfogását célzó munkák száma, hossza (m) és nominális folyásrátája (mellékelve a helyszínnel kapcsolatos terveket és fejezeteket). ● A kútmezők száma, mélysége (m) átmérője (mm), lecsapolt folyásrátája (l/s) (mellékelni kell a telephely megfelelő méretaránnyal ellátott tervét). ● A vízvezetékek vagy csatornák lineáris kialakítása (km) és jellemző átmérője (mellékelni kell a telephely megfelelő méretaránnyal ellátott tervét). ● A tartályok kapacitása (m3) (mellékelni kell a helyszínnel kapcsolatos terveket és fejezeteket). ● Az emelő berendezések (rendszerek) által elfoglalt felszín (m2), nominális folyásrátájuk (l/s) és a magasságbeli különbségek (m) (mellékelni kell a telephellyel kapcsolatos terveket és fejezeteket). ● A tisztító- vagy só-kivonó telepek nominális folyásrátája (l/s), termelése (m3/g) és elnyelt/elfogyasztott villamos energia (KW vagy Kcal/h) (mellékelni kell az alaprajzot és a vízfolyás modelljét). ● A fő struktúrák műszaki tulajdonságai és konfigurációja, belefoglalva például egy vagy több jellemző fejezetet és/vagy rajzot is (a vezetékek keresztmetszetei, a vezérlőterem alaprajza stb.), és megjelölve a nemrégiben épített részeket. ● A fő emelőrendszerek, termelő- és kezelőtelepek műszaki és szerkezeti tulajdonságai, belefoglalva a részletes működési (funkcionális) ábrákat is. ● A tisztítótelepek nominális folyásrátája (l/s), kapacitása (ekvivalens lakos), kondicionálási hatékonyság (legalább a BOD, COD, foszfor és nitrogén tekintetében), valamint a csatornacsövek műszaki és szerkezeti tulajdonságai (mellékelni kell a helyszíni tervek,
alaprajzokat és folyás modelleket). ● Az épületek vagy egyéb szolgáltatási struktúrák műszaki és szerkezeti tulajdonságai, belefoglalva a telephellyel kapcsolatos terveket és fejezeteket. ● Vonatkozó műszaki összetevők, például kereszteződések, barlangi (föld alatti) tartályok, aknafolyósok, távirányítási telepek vagy számítógépes szolgáltatás irányítási telepek stb. (belefoglalva az adatokat és alaprajzokat). ● A projektben használt fontosabb összetevők és anyagok meghatározása, pontosan megjelölve azok elérhetőségét a beruházás területén (helyi termelésből vagy importból). ● A technológiák meghatározása, melyeket az infrastruktúra megvalósítása céljából javasolnak, pontosan megjelölve azok elérhetőségét és alkalmasságát (pl. a karbantartás szempontjából). ● A kondicionálótelepek esetében azonosítani kell a kezelésből származó sár elhelyezési lehetőségeit. A sókivonó telepek esetében azonosítani kell a koncentrált sósvíz elhelyezésére vonatkozó lehetőségeket és az erre szolgáló infrastruktúrákat. A kibocsátások esetében figyelembe kell venni a telep működéséhez, valamint a járulékos szolgáltatásokhoz szükséges termékek és szolgáltatások beszerzési árát. A pénzbeáramlások általában a vízellátási szolgáltatásra kiszabott díjakból vagy illetékekből állnak. Szintén figyelembe kell venni az esővíz összegyűjtéséért és szállításáért kapott visszatérítéseket (vagy más típusú átutalásokat), valamint – újra felhasználás esetén – a víz értékesítéséből származó lehetséges bevételeket, ha léteznek ilyenek. Ebben az esetben a szolgáltató által a felhasználónak nyújtott további szolgáltatások (például bekötések, periodikus karbantartási munka stb.) díjait vagy értékesítési árát is figyelembe kell venni. Mivel a vízgazdálkodási infrastruktúrák hasznos élettartama általában hosszú, a pénzügyi elemzésnek figyelembe kell vennie a beruházás az Útmutató második fejezetében leírt módszereknek megfelelően kiszámított maradványértékét. Ajánlott 30 éves időhorizonttal dolgozni. 3.2.5 Gazdasági elemzés A gazdasági elemzésbe belefoglalandó legfontosabb társadalmi eredmények a vízkészletek várható keresletének becslése alapján mérhetők fel eredményesen, melyeket a beruházás kielégít a jövőben. A víz elszámolási árára vonatkozó becslés alapját a felhasználó fizetési hajlandósága képezi. A fizetési hajlandóság az alternatív szolgáltatások piaci árát (tárolótartályok, palackozott ivóvíz, italok forgalmazása, a felhasználónál felszerelt tisztítóberendezések, az esetleg fertőzött víz in situ ártalmatlanításának folyamata stb.) vagy más, esetleg a szakirodalomban (lásd bibliográfia) említett módszert alkalmazva lehet mennyiségileg kifejezni. Az ipari vagy mezőgazdasági területek kiszolgálásának biztosítására szánt vízgazdálkodási infrastruktúra esetében ki lehet számítani annak a kiegészítő terméknek a hozzáadott értékét, melyet a víz elérhetősége révén kaptak. Azon beavatkozások esetében, melyek az ivóvíz olyan egészségügyi problémákkal küzdő területeken való elérhetőségét hivatottak biztosítani, ahol a vízkészletek szennyezettek, a haszon a hatékony vízellátási szolgáltatások segítségével megelőzött megbetegedések és elhalálozások számának felmérése útján becsülhető fel közvetlenül. A gazdasági felmérésben szükséges egyrészt (megbetegedések esetében) a kórházi ápolás vagy járó-beteg kezelés költségeire, valamint a munkahelyről való hiányzásnak tulajdonítható jövedelem kiesésre, másrészt (elhalálozások esetében) az átlagos jövedelem és várható (további) élettartam alapján kifejezett emberi élet értékére hivatkozni.
A csatornarendszerek és víztisztítók társadalmi haszna a szennyvízelvezetés iránti potenciális kereslet9 alapján is felmérhető, melynek a beruházás eleget tesz, és amelyet a víz megfelelő elszámolási ára alapján mérnek fel. Alternatív megoldásként, ha lehetséges, a haszon közvetlen felértékelése is alkalmazható a következők alapján: - a hatékony szennyvízelvezetés szolgáltatásoknak tulajdoníthatóan megelőzött megbetegedések és elhalálozások értéke; - a talaj, az ingatlanok és egyéb struktúrák az esetleges árvizek vagy szabályozás nélküli esővíznek tulajdonítható károsodásának elkerülése (a „fehér” vagy kombinált csatornákra), melyet az elhárítási és karbantartási költségek alapján valorizálnak; - a folyókba, tavakba és földekre beöntött tisztított víz esetében a gyűjtőtartályokban található nem szennyezett vízkészlet értékét a vízvezetékeknél ismertetett módszerrel kell felmérni. Minden esetre, ha a konkrét projektben egyetlen standard gazdasági értékelési módszer sem alkalmazható, végső megoldásként bármilyen hasonló projektre lehet hivatkozni, melyet az érintett területhez a lehető leghasonlóbb kontextusban dolgoztak ki. A célkitűzésekre vonatkozó fejezetben ismertetett okokból kifolyólag a környezeti külső hatások minden esetben a következők figyelembe vételével határozhatók meg mennyiségileg: - a kiszolgált terület lehetséges felértékelése, amit például az ingatlanok, épületek vagy mezőgazdasági területek árának újra értékelése révén lehet mennyiségileg meghatározni; - a melléktevékenységekből (turizmus, halászat, parti gazdálkodás) szerzett megnövekedett bevétel, amely például a mesterséges tavak vagy a folyóvizek, tavak, tengerszorosok és egyéb gyűjtőtestek védelmére irányuló projektek esetében elérhető vagy fenntartható; - a lehetséges környezeti hatásoknak (talajpusztulás, passzív fogyasztás, tájkép leépülés, a természeti környezetre gyakorolt hatás) vagy bármely más infrastruktúrára (pl. utak és/vagy vasútvonalak) gyakorolt hatásnak tulajdonítható negatív külső hatások; - az építőtelep megnyitásának tulajdonítható negatív külső hatások az építkezési fázisban, főként a városi hálózatok esetében (a lakhatási viszonyokra, termelési és szolgáltatási funkciókra, történelmi és kulturális örökségre, mezőgazdasági keretre és az infrastruktúrára gyakorolt negatív hatások stb.). 3.2.6 Egyéb értékelési kritériumok Az előző bekezdésben leírtak mellett, ha a projekt környezetvédelmi szempontból érzékeny területen található, ajánlott speciális értékelést végezni a javasolt rendszer hatékonyságával kapcsolatban. Környezeti hatásvizsgálat Minden esetre, az értékelési fázisban szükséges elemezni – ha csak röviden is10 – a projekt keretében elvégzendő munkák környezeti hatásait, illetve ellenőrizni, hogy előfordul a talaj, víztestek, tájkép, természetes környezet stb. károsodása. Különös figyelmet kell szentelni az értékes területek, például a természetvédelmi parkok, védett területek, érzékeny területek stb. használatára. Egyes esetekben azt is figyelembe kell venni, hogy az épülő infrastruktúrák és azok gazdálkodási tevékenysége mennyire zavarják meg az állatvilág életét. Ami a városi központokat érintő beruházásokat (csatornarendszerek vagy vízvezeték-hálózatok) illeti, 9
Tulajdonképpen ugyanaz, mint a vízkereslet. A legtöbb tagállam jogszabálya megköveteli egyes infrastruktúrák esetében (pl. gátak, nagy vízvezetékek, víztisztítók stb.) a környezeti hatásvizsgálat elvégzését a projekt elfogadási fázisában.
10
szükséges figyelembe venni a telepek megnyitásának tulajdonítható hatásokat, melyek negatívan érintik a lakhatási feltételeket, a szolgáltatási funkciót, mobilitást, a létező infrastruktúrát és másokat. A fenti elemzés a fenntarthatóságnak a javasolt projekt környezeti megszorításai és az ezzel kapcsolatos hipotézis-alkotás szempontjából való vizsgálatának általánosabb jellegű elemzéséhez tartozik, s ezért nem csak a gazdasági és környezeti hasznot, hanem azt is fel kell mérni, hogy a projekt kialakítása milyen mértékben idézheti elő a területen a természeti funkciók említett fogyását és/vagy károsodását (értékcsökkenését), ami veszélyeztetné a terület – tágabb értelemben vett – lehetséges jövőbeli használatát, például többek között a nagy területek természetes használatát. Ahol szükségesnek bizonyul, ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie az adott (felszíni, felszín alatti) víztest alternatív – akár jövőbeli – felhasználását, amit úgy kell tekinteni, mint egy vízkészletet vagy befogadó testet, és ennek következtében a hasonló természeti körülmények között (növényvilág, állatvilág, vízminőség, klíma stb.) folyó emberi tevékenységre gyakorolt hatásokat, így például a gát útján történő torlaszolás által előidézett folyásráta csökkenést és a folyóvíz-rendszer változását is figyelembe kell venni. Egyes országok esetében figyelembe kell venni a beruházásnak az elsivatagosodási folyamatra stb. kifejtett pozitív vagy negatív hatásait. A mennyiségi elemzésben eredményesen használható a több kritériumon alapuló elemzés módszerét. Ezen elemzés eredményei a javasolt beruházás jelentős mértékű módosításához vagy elutasításához is vezethetnek. Ha a mennyiségi meghatározás lehetséges módszertanilag, a becsült negatív és pozitív hatásokkal a beruházás társadalmi haszna és költségei pénzügyi értékelésének keretében kell foglalkozni. 3.2.7 Érzékenység és kockázatelemzés Ebben az ágazatban a beruházás eredményességét a következő kritikus tényezők befolyásolják: ● a hulladékkezelő telep építése során jelentkező váratlan problémák, melyek jelentősen megváltoztathatják a folyamatban lévő beruházás költségeit; ● a kereslet-dinamikára vonatkozó előrejelzések; ● a díjak és tarifák változásának mértéke, ami nagy mértékben a nemzeti és regionális szabályozó testületek által hozott döntésektől függ; ● a beruházás során fellépő súlyos problémákra való reagálás képessége (ami gyakran többletkapacitás igénybevételét teszi szükségessé a működés kezdeti időszakában); ● a járulékos beavatkozások meghatározó hatása (például a vízellátás hatékonysága szorosan összefügg az elosztási hálózatok állapotával); ● a vezetés hatékonysága. Ebben a tekintetben ajánlott az érzékenységvizsgálatban és kockázatelemzésben legalább a következő változókat figyelembe venni: ● a beruházási költséget; ● a demográfiai növekedés mértékét (civil felhasználás esetén) és a migrációs mozgásokra vonatkozó előrejelzéseket; ● a gabonák növekedési rátáját és a mezőgazdasági termékek értékesítési árának nemzeti és/vagy nemzetközi alakulását (öntözési célokra); ● a díjak és tarifák változása bizonyos időszak folyamán; ● a kereslet és ár alakulása az újrahasznosítható víz esetében (az újbóli felhasználás esetében); ● a működési költségek (karbantartás, irányítás stb.) és azok időbeli alakulása, akár az irányítási rendszerek vizsgált alkalmasságára való hivatkozás útján;
● egyes kritikus termékek és szolgáltatások költségeinek időbeli alakulása bizonyos projektek esetében (pl. az üzemanyag és/vagy villamos energia költségei a só-kivonó üzemek, a kémiai adalékanyagok és az iszap elhelyezésének költségei a víztisztítók esetében). 3.2.8 Esettanulmány: infrastruktúra rendszer az IWS irányításához A projekt – melyet sematikusan az alábbi ábra szemléltet – a szennycsatornarendszer és víztisztítás, valamint a szennyvíz harmadlagos, intenzív kezelése segítségével több célból történő újrahasznosítása terén eszközölt beruházás. A vízellátás A vízkészletek szempontjából az új ellátási szolgáltatás az ipari terület meglévő készletének jelentős mértékű kiegészítését jelenti egy kis vízvezetékből, melyet kutakból és forrásokból táplálnak; mindazonáltal csakis a vizsgált projekt megépítésével fejeződik be az integrált vízszolgáltatás kialakítása, és lesznek képesek az épülő ipari berendezések beindulni és teljes kapacitással működni. Ami az öntözött területet illeti, az új készlet részben (46%) helyettesíti a víztest és a folyóvíz által jelenleg biztosított készletet, amelyek kimerültnek a túlzott vízelvonás miatt, illetve részben (54%) kiegészíti a rendelkezésre álló mennyiségeket, aminek köszönhetően lehetővé válik az előzőleg közpénzekből támogatott, jelenleg pedig csak részben kihasznált ellátási hálózat által lefedett egész mezőgazdasági terület öntözése (mintegy 1100 hektárt). Ez magába foglalja egy új víztisztító megépítését, tiszteletben tartva a hatályos szabályozásokat, amelynek egy közepes nagyságú várost (235000 lakos az első évben) és a teljes fejlesztés alatt álló szomszédos ipari területet kell majd kiszolgálnia. Az új víztisztító egy létező telepet helyettesít, amely már nem megfelelő, mivel csak megszűri a szennyvizet és eltávolítja belőle a homokot (kőport). A projekt továbbá magába foglalja a lakosság 25%-át kiszolgáló városi csatornarendszer és a szennyvízfelfogó befejezését, amely a létező kifolyó fővonallal kapcsolódik össze11, valamint egy szennyvíz- és hulladékgyűjtő rendszert az ipari területen. Az újra felhasználás tekintetében a projekt három intenzív (harmadlagos) kezelési modul kialakítását tervezi, amely a tisztított szennyvíz átlagosan valamivel több mint 60%ának kezelését biztosítja majd12. Az ipari berendezés öntözési rendszere és vízelosztó hálózata már létezik. A vízkereslet A kezelendő vízmennyiséget a lakosonként átlagosan napi 220 l-es vízfogyasztás alapján és a lakosság számának változását (a három nyári hónapban a városban lévő lakosok száma átlagosan 25%-kal csökken) figyelembe véve számították ki. A napi vízkészletet a projektben érintetthez hasonló terület (hasonló társadalmi szokások, hasonló fogyasztási szint, hasonló földrajzi terület stb.) civil lakossága vízigényének vizsgálata alapján határozták meg, és a kérdéses város korábbi vízfogyasztási adatainak
11
A létező városi kifolyó fővezetéket és a víztisztítóból induló fő elvezető vonalat csak kis mértékben módosítják (az új üzemmel és a harmadlagos kezelőteleppel összekötő terület), a rendszer többi részét továbbra is használják. A tisztított vizet a folyóba öntik. 12 A telep alatt egy felvonóállomás és egy elvezető vezeték viszi a kezelt vizet az elválasztó tartályba, ahonnan – a gravitációnak köszönhetően – a csöveken keresztül eljuttatja az öntözött terület létező főtartályába és az ipari hálózat felett található új tartályba.
fényében módosították, amelyek a szolgáltatótól érhetők el, aki – amint már említettük – a beruházás beterjesztője is egyben13. Az ipari területre a vízigényt az ipari berendezések sajátos vízfogyasztása alapján és évente 11 hónapos tevékenységi időtartamot figyelembe véve mérték fel14 A projekt beterjesztője az a cég, amely a terület integrált vízellátását is irányította az elmúlt 20 évre szóló beruházás keretében15. A beterjesztő készen áll a projekt társfinanszírozására (a társfinanszírozott részt a következőkben határozzák meg), figyelembe véve azokat bevételeket, melyeket a projekt által generált új szolgáltatásokból valósít meg. A teljes vízkészletből kivonják a vízhálózatban adódó veszteségeket is. A valós fogyasztás a következőképpen számítható ki: valós fogyasztás = teljes készlet – vesztességek Projektelemzés A civil szektorban a víztisztítás iránti igény mind a létező városi szennycsatorna hálózathoz csatlakozó felhasználók, mind a kialakítandó hálózatrészhez a jövőben csatlakozó felhasználók részéről megjelenik. Az első évben a civil szennyvíz évi mennyisége 15.57 millió köbmétert (Mm3), míg az ipari hulladék 3.95 MM3-t tett ki, összesen tehát a kifolyó vezetékeken 19.52 Mm3 szennyvizet kell összegyűjteni, majd a víztisztítóban kezelni. Az újrahasznosítható szennyvíz iránti kereslet meghatározása céljából elvégezték a különböző alternatívák előzetes vizsgálatát és az alábbi következtetéseket vonták le. Mivel az ipari területen a kereslet drasztikus megnövekedése várható, egy új vízvezeték megépítése helyett az optimális megoldást az egész terület kezelt szennyvízzel való ellátása képezi, amelyet megfelelő vízmennyiséget hozó és csak a felhasználási helytől távolabb eső körzetben található forrásokból kellene táplálni. A már létező kis méretű vízvezetéket továbbra is használnák a készlet kiegészítéséhez, illetve a csúcsidőszakokban. Az öntözés tekintetében kettős szükségletet kell kielégíteni: - jelentős mértékben meg kell növelni az említett készlet ellátását ahhoz, hogy a vízvezeték hálózattal már ellátott területet teljesen kihasználják a folyamatban lévő kulturális átalakítási folyamat ösztönzése és támogatása érdekében, aminek célja a felesleg nélküli és magasabb hozzáadott értékű termelésre való áttérés. - a víztömeg és a kis víztestek aktuális felhasználása túlzott nyomást fejtett ki az említett természeti erőforrásokra, amelynek következtében mindkettő a kiszáradás és sérülékenység érzékelhető jeleit mutatja, ezért szükséges csökkenteni a vízfogyasztást. A fenti megfontolások az előző részben leírt megoldás kidolgozásához vezettek. Pénzügyi elemzés A pénzügyi elemzés és az eredmények magyarázatát a 3.7 táblázat mutatja be. 13
A szennyvíz mennyiségek esetében 0.88 diszperziós hányadossal számoltak. A szennyezettség-szintet (BOD – biokémiai oxigén-igény, COD – kémiai oxigén-igény) a standard környezettervezési eljárások segítségével mérték fel. 14 A hulladékmennyiségek esetében 0.70 diszperziós hányadossal számoltak az ipari folyamatban és a hulladékgyűjtési rendszerekben. A szennyezettség-szint megállapítása céljából elvégezték az ipari folyamat sajátos elemzését. 15 Jóllehet a cég nem rendelkezik tapasztalattal az újrahasznosítási technológiák terén, komoly gazdálkodási tapasztalattal rendelkezik a civil szolgáltatások terén, és így jó minőségű szolgáltatásokat képes kínálni. Ugyanakkor gazdasági-pénzügyi helyzete megfelelőnek mondható, illetve rendszeresen és hatékonyan beszedi a szolgáltatási díjakból származó bevételeket.
Az időhorizont 25 év. A támogató ügynökség szempontjából végzett elemzés figyelembe veszi a javasolt beruházás kialakítása által generált költségeket és differenciál-bevételeket a beruházás nélküli szcenárió esetén megvalósítottakhoz viszonyítva. A kereslet alakulása (dinamikája) A kereslet dinamikáját a városban tartózkodó lakosság számának alakulását szem előtt tartva határozták meg, amely két összetevőből áll: ● 0.20%-os demográfiai növekedési ütem (a régióra vonatkozó átlag) évente; ●2900 személyes pozitív egyenleget adó migrációs beáramlás évente (ami főleg az ipari tevékenységek fokozódásának köszönhető) az első 5 évre, ami harmadrésszel csökken a 6. és 10. év között, míg végül az ötödénél állapodik meg (évente 580 személy); ● azt feltételezték, hogy az ipari keresletet változatlan marad. A szennyvíz harmadfokú kezelése A szennyvíz intenzív (harmadfokú) kezelését biztosító telep három modulból áll majd, melyek a víztisztító által kiöntött víz egy részét (520l/mp) felhasználva 11.88 Mm3 víz kezelését biztosítják évente, újrahasznosíthatás céljából évente 8.91 Mm3 rendelkezésre álló vízhozammal, amit a következőképpen használnak fel: ● évente 4.77 Mm3 vizet az iparnak szánnak, amit a szükségletek fedezése érdekében a létező vízvezetékből pótolnak (0.87 Mm3/év); ● évente 4.14 Mm3 vizet a mezőgazdaságnak szánnak a nagyjából hét hónapig tartó öntözési időszakra; ez a jelenleg természetes erőforrásokból kivont mennyiségek felét teszi ki, ami így az évi 3.80 Mm3-ről 1.90 Mm3-re csökken, ugyanakkor ez a mennyiség új készletek ellátására is fordítható; a rendelkezésre álló teljes mennyiség évente 6.04 Mm3. Az újrahasznosító modulokból visszamaradó kezeletlen vizet továbbra is a folyóba öntik. A 3.6 táblázat összefoglal néhányat a pénzügyi költségek és haszon számításával kapcsolatos hipotézisek közül. (A 3.6, 3.7, 3.9, 3.10, 3.14 és 3.17 táblázatot lásd a fejezet végén). A költségek között a projekt megvalósításához, beleértve a tanulmányok és tervek készítéséhez, a munka irányításához, próbák elvégzéséhez szükséges költségek, egyéb állandó költségek, valamint a tervbe vett munkák megvalósításával és tesztelésével kapcsolatos költségek szerepelnek. A teljes költséget (89.15 millió euró) két homogén kategóriára osztották, melyek értékét az első három évre állapították meg (állandó árakat feltételezve) a projekt végrehajtásának ütemterve alapján. A további működési (folyó) költségeket, vagyis a beruházás (új szennyvízcsatornák a lakosság 25%-a számára, az egész várost és az ipari területet kiszolgáló víztisztító telep, vízellátás az ipari és a mezőgazdasági terület számára) által generált szolgáltatások biztosításához szükséges költségeket, beleértve a személyzeti költségeket (leosztva a műszaki és adminisztratív személyzetre), a villamos energia költségeit, a fenntartási költségeket (beleértve pótalkatrészeket is), a kémiai reagensek és egyéb tételek költségét, a tisztításhoz és harmadfokú kezeléshez, a kezelés folyamán visszamaradó iszap kiöntéséhez, egyéb termékek és szolgáltatások beszerzéséhez szükséges költségeket. Ha lehetségesnek bizonyult, ezeket a költségeket a projekt műszaki adatai (villamos energia, karbantartás, reagensek, iszap kiöntés) vagy a beterjesztő korábbi gazdálkodási tapasztalatai (személyzet, egyéb áruk és szolgáltatások) során szerzett adatok extrapolációja (kivetítése) alapján határozták meg.
A karbantartási költségeket a helyi vagy – ha ezek nem álltak rendelkezésre – a regionális vagy országos piacon gyakorolt árak alapján számították ki. Az említett költségeken kívül a projekt időhorizontjához viszonyítva „rövid” élettartamú alkatrészek cseréjével kapcsolatos költségeket is figyelembe vették: lényegében ide tartoznak a kezelő- és gyűjtőtelep gépei és elektromechanikus berendezései, melyek feltételezett hasznos élettartama – a szakirodalomban leírt műszaki adatok szerint – 15 év. Infláció ● A költségekre inflációs rátát is alkalmaztak (2.5%-os állandó éves növekedés); ● A reálbérek esetében évi +0.5%-os emelés (a bérek növekedése = évente 3.0%); ● Az energiaárra az inflációhoz viszonyítva -0.5%-os differenciál-diszkontot alkalmaztak. A bevételek kiszámítása Az első évre előre jelzett bevételt (9.818.000 euró) a következőképpen számolták ki: ● civil szennyvíz-elvezetési szolgáltatás (új csatlakozások a lakosság 25%-a esetében): 3.89 Mm3/év x 0.093 euró/m3 = 362.000 euró; ● civil víztisztítási szolgáltatások (a jelenlegi „változtatás nélküli” helyzetben nem alkalmaznak víztisztítási díjakat): 15.57 Mm3/év x 0.28 euró/m3 = 4.422.000 euró; ● ipari szennyvíz-elvezetési és víztisztítási szolgáltatások: 3.95 Mm3/év x 0.46 euró/m3 = 1.834.000 euró; ● ipari tartály vízzel való ellátása: 4.77 Mm3/év x 0.57 euró/m3 = 2.710.000 euró; ● vízellátás öntözéshez (kiegészítő mennyiségek): 2.24 Mm3/év x 0.15 euró/m3 = 347.000 euró; ● egyéb szolgáltatásokból származó bevétel (az első és második 3%-a): 144.000 euró. A díjakat ahhoz az inflációs szinthez igazítják, azon ország hatályos szabályozásaival összhangban, ahol a beruházást megvalósítják16. Ahhoz, hogy figyelembe vegyék az infrastruktúrák megépítéséhez szükséges időt, számlakorrekciós hányadost vezettek be a számításba. 3. 8 táblázat. A pénzügyi elemzésben alkalmazott konverziós tényezők (cf) Költségtípus cf Megjegyzések Munkaerő és személyzet 1.00 Az egyszerűség kedvéért és óvatosságból Anyagok 0.83 55% gépek és ipari termékek, 45% építkezési anyagok Kölcsönzési díjak 0.88 40% személyzet, 30% energia, 20% karbantartás, 10% haszon (cf = 0) Szállítás 0.88 40% személyzet, 30% energia, 20% karbantartás, 10% haszon (cf = 0) Kisajátítás 1.25 100% földtulajdon Projekt tanulmányok, munkairányítás, 1.00 A személyzet végzi próbák és egyéb állandó kiadások Földtulajdon 1.25 A szabványos hányados x helyi árak (30%-kal magasabb, mint a kisajátításért fizetett árak Gépek, ipari termékek, ácsmunkák stb. 0.82 50% helyi termékek (SCF), 40% importok (cf = 0.85), 10% haszon (cf = 0) 16
Továbbá, ha a beruházást részben a beterjesztő/gazdálkodó finanszírozza, mint például ebben az esetben, az infláció mértékénél nagyobb díjemelés is megengedett. Az elemzésben évente 3%-os további növekedést feltételeztünk az első hat évre, amit kizárólag a civil szennyvíz-elvezetési és –tisztítási szolgáltatásokra alkalmaztunk.
Építkezési anyagok
0.85 75% helyi anyagok (SCF), 15% importok (cf = 0.85), 10% haszon (cf = 0) Villamos energia, üzemanyag, egyéb 0.96 szabványos konverziós tényező energiaárak Karbantartás 0.97 80% személyzet, 20% anyagok Reagensek és egyéb speciális anyagok 0.80 30% helyi termékek (SCF), 60% importok (cf = 0.85), 10% haszon (cf = 0) Köztes termékek és műszaki 0.95 70% személyzet, 30% ipari termékek szolgáltatások Adminisztratív, pénzügyi és gazdasági 1.00 100% személyzet szolgáltatások A beruházási költségekből eredő érték 0.91 A projektköltségek típusa szerint súlyozva A számításokat úgy végezték, hogy az egyszerűség kedvéért az említett felszerelés infláció szerint átértékelt összköltségét a tizenhatodik évre vezették be. A bevételek az új szolgáltatásokért kapott díjakból származnak, melyeket a beruházás területén felszerelt vízórák segítségével mért mennyiségek esetében gyakorolt díjak alapján mértek fel. Az utolsó évre végzett számításoknál az infrastruktúra maradványértékét hozzáadják az előző évi pénzügyi ráfordításhoz, amelyet egyszerűen a beruházás infláció szerint átértékelt költségeinek fennmaradó hasznos élettartamának arányos részeként számítottak ki. A következő mutatókat a pénzmozgások alapján kapjuk: FNPV = 15.042.000 euró, FRR/C = 6.45%. Gazdasági elemzés A pénzügyi elemzésben található árak átalakításához specifikus konverziós tényezőket (lásd a 3.8 táblázat) és a szabványos konverziós tényezőt (SCF) alkalmaztak. A konverziós tényezők lehetővé teszik a piaci árak kiigazítását az olyan torzulások esetében, amelyek miatt az érték eltávolodik a hosszú távú egyensúlyi állapottól (átutalások, állami támogatások stb.) Az infrastruktúra maradványértékének kiszámítása Az alkalmazott értéket (39.438.000 euró) a következő hasznos élettartam-értékeket alkalmazásával kapták: ● vízhálózat és szennyvízcsatornák: 40 év; ● víztározók és tartályok: 50 év; ● gépek: 15 év; ● ácsmunkák: 25 év; ● a telep épülete: 40 év. A konverziós tényezők segítségével ki lehet számítani a beruházásnak tulajdonítható társadalmi költségeket, a működési költségeket és a „rövid” élettartamú berendezések felújításának költségeit (lásd a pénzügyi elemzést). Ezekhez hozzáadódnak a negatív külső hatások: a telep beindításának tulajdonítható költségek, amely többnyire a városi területre, a szállításra és egyéb területi funkcióra vannak kihatással, továbbá hozzáadódnak a föld használatának költségei. A nem használt föld felhasználásával kapcsolatos költségek az átértékelt beruházási költségekbe abszorbeálják. Az építőtelep megnyitásának általános hatását feltétlenül szükséges legalább hozzávetőlegesen felbecsülni az építőtelep hosszabb nyitva tartásának társadalmi költségei
alapján. Ez a becsült érték nagyjából 6.500.000 euró minden év késedelemre a munkálatok befejezéséig. Ezt az összeget, amelyet az infláció szerint kiigazítanak, az elemzés első három időszakában felmerülő költségként tüntették fel. A szabványos konverziós tényező (SCF) Az SCF a következő képlet szerint határozható meg és az alábbi makrogazdasági adatokra alapul: M+X SCF =
= 0.96 (M + TM) + (X – TX)
ahol: M = az behozatal értéke = 4000 X = az kivitel értéke = 3000 TM = behozatali vámok = 600 TX = kiviteli vámok = 300 Az új infrastruktúra megépítéséhez használt földnek tulajdonítható társadalmi költséget nem csak a kisajátítással kapcsolatos költség képezi (amelyre saját konverziós tényezőjét alkalmazták), mivelhogy ez nem reprezentatív a helyi körülmények között hasonló földtulajdon legjobb felhasználásának tulajdonítható értékre. Ebből kifolyólag ezt a költséget a megfelelően öntözött területen elérhető mezőgazdasági termelés (amit 4.462 euróra becsültek) hozzáadott értékét figyelembe véve becsülték fel – ezt az értéket az öntözési célokra biztosított kiegészítő vízkészletnek tulajdonítható haszon felmérésére is használták. A kapott értékből magától értetődően ki kell vonni a kisajátítás átértékelt költségeit. A haszon felmérése céljából minden esetben a „fizetési hajlandóság” módszerét használták, ahol ezt alkalmazhatónak tartották, mely segítségével így megállapították azon szolgáltatások elszámolási árát, amelyeknek más piacuk is lehet. Mivel az így kapott elszámolási ár a végfelhasználónak nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik, az elemzéshez szükséges ár kiszámításához megfelelő, a szakirodalom és előző tapasztalat alapján kikövetkeztetett felbontási hányadosokat vettek figyelembe17. Az új szennyvíz-elvezetési szolgáltatásnak köszönhető hasznot a megelőzött megbetegedések társadalmi értékébe foglalták bele, anélkül, hogy figyelembe vették volna – óvatosságból – az elkerült halálesetek számát. Így felmérték a gyerekeknél, munkaképes korú (aktív) felnőtteknél és időseknél jelentkező potenciális fertőzések és egyéb súlyos betegségek évi átlagos előfordulási arányát, kiszámítva a kórházi ápolás, kezelés és a termelés kiesés költségeit (csak a felnőttek esetében); az így kapott érték évi 14.80 euró minden kiszolgált lakosra. Az árdinamikát az inflációs hányados és a bérezési hányados súlyozott átlagaként számították ki. A civil és ipari jellegű szennyvíz-tisztításnak köszönhető előnyöket különböző ágazatok élvezhetik, elsősorban a víz- és talajvédelem, továbbá az emberi egészség és az élőlények integritásának biztosítása tekintetében. Az említett pozitív külső hatások felmérésében az egyik lehetséges, óvatos megközelítés azt feltételezi, hogy a kiöntött és 17
Az iparnak biztosított víz elszámolási ára: 1.29 euró/m3 x 0.60 (csak az elvezetésre alkalmaztak leosztási együtthatót) = 0.97 euró m3. Az öntözésre biztosított víz elszámolási ára: 0.21 euró/m3 x 0.80 (csak az elvezetésre alkalmaztak leosztási együtthatót) = 0.17 euró m3.
különböző célokra, illetve más helyeken újrahasznosítható tisztított vízmennyiségre egy bizonyos értéket állapítunk meg. Ebben az esetben a nem helyben felhasznált, és következésképpen kiöntött tisztított vízmennyiség, melyet 0.80 diszperziós hányadossal szorzunk be, nagyjából évi 8.5 Mm3-rel egyenlő, feltételezve, hogy a vizet öntözésre használják fel, köbméterenként 0.81 eurós elszámolási áron, amelyet az öntözési célokra szánt készletek kiegészítésének tulajdonítható haszon becslésében is alkalmaztak. A konverziós tényezőket az egyéb szolgáltatásokból származó bevételekre és az infrastruktúra maradványértékére is alkalmazták. 3.11 táblázat. Az érzékenységvizsgálatban használt táblázat. A paraméter változása A FNVP-érték változása (%) Árdinamika 3%-os és 2%-os inflációs ráta +44% / -41% A reálbérek dinamikája +1%-nál és 0%-nál -14% / +13% Az energiaárak dinamikája egyenlő az inflációval
-3%
A díjak alakulása A díjemelési időszak 3 évre való csökkentése a -50% beruházások esetében Demográfiai dinamika A populáció éves növekedési rátája (0%) -16% A termékek és szolgáltatások költségei A reagensek költségeinek +10%-os növekedése -7% Az iszap kiöntése költségeinek +10%-os növekedése -6% A villamos energia költségeinek +10%-os -5% növekedése Bevételek és haszon Szolgáltatási díjak: +10% és -10% +116% / -116% A mezőgazdasági termelés 10%-os javulása nincs változás
Az ENPV-érték változása (%) +9.6% / -.0% nagyjából változatlan nagyjából változatlan nincs változás - 4% -0.4% nagyjából 0% nagyjából 0% nagyjából 0% +8%
A 3.10 táblázatban szemléltetett cash flow adatok alapján a következő mutatókat kapták: ENPV = 185.034 ezer euró, ERR = 18%. Érzékenységvizsgálat Az érzékenységvizsgálat, melyet a beterjesztő által legkritikusabbnak ítélt paramétereken végeztek el, az alaphelyzetre jellemző értékekhez viszonyítva a 3.11 táblázatban bemutatott eredményeket adta a pénzügyi és gazdasági nettó jelenérték változásai tekintetében. A kockázatelemzést a leglényegesebb változókon végezték el: inflációs ráta, szolgáltatási díjak, lakosság (az útmutató nem tartalmazza ezt az elemzést). 3.3. Közlekedés Bevezetés
Ez a rész az új közlekedési infrastruktúrák kialakítását célzó beruházásokat szemlélteti. Ezek közé tartozik az új közlekedési útvonalak vagy csomópontok kiépítése, a létező hálózatok befejezése, valamint a létező útvonalak vagy csomópontok feljavítása. A javasolt módszertan főként a közúti és vasúti közlekedésre (közlekedési módozatokra) összpontosít. Ennek ellenére az általános elvek más közlekedési módozatokra, például a tengeri vagy légi közlekedésre alkalmazhatók, melyek sajátosságait azonban az Útmutató nem tárgyalja. 3.3.1 A célkitűzések meghatározása A közlekedési projektek társadalmi-gazdasági célkitűzései általában az áru- és személyszállítási körülmények javításával, mind a projekt területén, mind a az említett területre vagy a területről (elérhetőség) történő szállítási tekintetében, valamint a kiszolgált lakosság környezete és jólléte minőségének javításával kapcsolatosak. Részletesebben a közlekedési problémákkal foglalkozó, illetve ezeket célzó projektek a következő típusúak lehetnek: ● a forgalmi torlódás csökkentése az egyedülálló hálózat összeköttetéseinek és csomópontjainak kapacitással kapcsolatos megszorításai kiküszöbölése vagy új, alternatív kapcsolatok vagy útvonalak kiépítése útján; ● a hálózati kapcsolatok vagy csomópontok teljesítményének javítása, főként a közlekedési sebesség növelése, valamint a működési költségek és a balesetek arányának csökkentése révén a hálózatban érvényes biztonsági intézkedések elfogadása útján; ● a szállítási kereslet elmozdulása a speciális közlekedési módok felé (számos beruházás, melyet az elmúlt néhány évben valósítottak meg olyan helyeken, ahol a környezeti külső hatások kritikus tényezőként jelentkeztek, az utazási kereslet módozati eltolását célozta, a legszennyezőbb módozatokról azok felé, amelyeknek hatása kisebb környezetvédelmi szempontból); ● a hiányzó összeköttetések vagy a kevés kapcsolattal rendelkező hálózatok kiegészítése. A közlekedési hálózatokat sok esetben országos és/vagy regionális alapon alakították ki, melyek már nem tesznek eleget a közlekedési kereslet követelményeinek. Ez a helyzet a vasúti közlekedéssel; ● a periferikus (külső) területek vagy régiók elérhetőségének javítása. Az első lépés célja a projekt közlekedési ágazattal szorosan összefüggő célkitűzéseinek (például a közlekedési módozatok újbóli kiegyensúlyozása), valamint általánosabb célkitűzéseinek (környezetvédelem, regionális fejlesztés stb.) világos meghatározása. A projekt célkitűzéseinek tisztázása után a következő lépés célja annak ellenőrzése, hogy a projekt egyedi tulajdonságai megegyeznek célkitűzéseivel. 3.3.2 A projekt egyedi kialakítása A beruházás típusa Az infrastruktúra rövid, de világos és egyértelmű meghatározásában jó kiindulási pontot képez az infrastruktúra funkcióinak leírása, melyeknek összhangban kell lenniük a beruházás célkitűzéseivel. Ezt a beavatkozás típusa leírásának kell követnie, vagyis az, hogy teljesen új útról, egy nagyobb hálózathoz való csatlakozásról vagy egy létező út vagy vasútvonal részleges meghosszabbításáról vagy módosításáról (például egy kétsávos autópálya harmadik sávjának megépítéséről, egy létező vasútvonal második vágányának lefektetéséről vagy a vonal villamosításáról és automatizálásáról) van-e szó. Területi referenciakeret
A projektek az országos, regionális vagy helyi közlekedési tervek részét képezhetik, ugyanakkor különböző természetű testületek szorgalmazhatják őket. Mindkét esetben a tervezett infrastruktúrának a (létező vagy tervbe vett) közlekedési rendszerbe (függetlenül attól, hogy városi, regionális, régióközi vagy országos rendszerről van szó) való funkcionális integrációját megkönnyíti a hálózati hatások figyelembe vétele. A második fontos szempont a nemzeti és európai közlekedési politikának való megfelelés: pénzügyi politikák (vagyis az üzemanyag-politika), a javasolt autópályadíj-szedési rendszerek hatékonysága az elhelyezkedés szempontjából, környezetvédelmi megszorítások, az ágazatban gyakorolt egyéb ösztönzési/átutalási politikák, műszaki követelmények. Egy másik összetevő, amit figyelembe kell venni, a többi fejlesztési projekttel és/vagy tervvel való megegyezés mértéke, melyeket esetleg a beruházás területére dolgoztak ki, mind a közlekedési ágazatban, mind a kapcsolódó ágazatokban, és amelyek hatással lehetnek a közlekedési keresletre (térhasználat, fejlesztési terv). Szabályozási keret A közlekedési ágazatot érintő szabályozások számottevő fejlődésen mentek át az elmúlt tíz évben. Ez a fejlődés a monopolista rendszerek eredménytelensége leküzdésének igényére adott válasz, amely a szállítási szolgáltatások terén létező verseny és a „természetes monopóliumokra” (pl. az infrastruktúrákra) vonatkozó szabályozási eszközök bevezetése útján valósítható meg. Közösségi szempontból az Európai Unió – a kilencvenes évekkel kezdődően – fokozatosan sajátos intézkedéseket és ajánlásokat dolgozott ki a tagállamok számára. Ami az intézkedéseket illeti a közösségi beavatkozások főként az infrastrukturális hálózat szabályozására és fejlesztésére, az infrastruktúra díjszabásával és a külső költségeknek az árakban való elismertetésével kapcsolatos problémákra összpontosítottak. 3.2 szövegdoboz. Szabályozási keret Fehér Könyvek - A Közös Közlekedéspolitika jövőbeli fejlesztésének Fehér Könyve – COM (92) 494 - Tisztességes díjak az infrastruktúra használatáért: a közös EU díjszabási keret fokozatos kialakítása a szállítási infrastruktúra esetében – Fehér Könyv/*COM/98/0466 végső változat - Az európai közlekedéspolitika 2010-re: elérkezett a döntés pillanata – Fehér Könyv/COM/2001 - Transz-európai Hálózat – Közlekedés (TEN-T) - Az Európai Parlament és a Tanács 1996. július 23-i 1692/96/EK számú Határozata a Transzeurópai Közlekedési Hálózat kialakítására vonatkozó közösségi irányelvekről - Az Európai Parlament és a Tanács a Transz-európai Közlekedési Hálózat kialakítására vonatkozó közösségi irányelvekről szóló 1692/96/EK számú Határozatát módosító Határozat – COM/2001 A beruházás típusa ● a megnövekedett szállítási igény kielégítésére irányuló új infrastruktúrák (közutak, vasutak, tengeri és légi kikötők; ● a létező hálózatok kiegészítése/befejezése (hiányzó kapcsolatok); ● a létező infrastruktúra kibővítése; ● a létező infrastruktúra felújítása; ● a létező kapcsolatok vagy hálózatokra vonatkozó biztonsági intézkedésekbe történő beruházások; ● a létező hálózatok jobb kihasználása (vagyis a nem teljes mértékben kihasznált hálózati
kapacitás jobb kihasználása); ● a kombinált szállítási mód (intermodalitás) javítása (váltási csomópontok, a tengeri és légi kikötők elérhetősége); ● a hálózatok interoperabilitásának (együttes üzemelésének) javítása; ● az infrastruktúra irányításának javítása. A beruházás funkcionális jellemzői: ● a létező hálózatok kapacitásának növelése; ● a forgalmi torlódás csökkentése; ● a külső hatások csökkentése; ● a periférikus területek elérhetőségének javítása; ● a szállítás működési költségeinek csökkentése. A szolgáltatások típusa: ● infrastruktúra a sűrűn lakott területeken; ● infrastruktúra a távolsági szállítási kereslet kielégítésére; ● infrastruktúra teherszállításhoz; ● infrastruktúra személyszállításhoz. 3.3.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés A kereslet elemzése A létező kereslet felmérése és jövőbeli alakulásának előrejelzése összetett, de kulcsfontosságú feladat, mely sok esetben felemészti a megvalósíthatósági tanulmányra szánt erőforrások tekintélyes részét. Ami viszonyítási alapként szolgáló (referencia) szcenáriót (vagyis a változás nélküli és a minimális változtatással járó szcenáriót) illeti, szükséges pontosan meghatározni a következőket: ● a projekt hatóterülete (befolyási területe); ez az aspektus fontos szerepet játszik a projekt nélküli helyzetben létező kereslet és az új infrastruktúrák hatásának meghatározásában, valamint a figyelembe vehetők alternatív közlekedési módozatok azonosításában (például a forgalmi folyósok esetében ott, ahol több módozat létezik: közúti, vasúti és légi közlekedés); ● az aktuális és jövőbeli kereslet felmérése céljából használt eljárás (egy vagy több módozatos modellek használata, a múltbeli trendek (folyamatok) kiterjesztése, viteldíj és a felhasználók költségei, az árképzési és szabályozási politikák, a hálózatok zsúfoltsági és telítettségi szintje, az új beruházások, melyeket abban az időszakban valósítanak meg, amelyre az elemzés kiterjed); ● az egymással versengő módozatokra és alternatív útvonalakra vonatkozó feltevések (viteldíj és a felhasználók költségei, az árképzési és szabályozási politikák, a hálózatok zsúfoltsági és telítettségi szintje, az új beruházások, melyeket abban az időszakban valósítanak meg, amelyre az elemzés kiterjed); ● a múltbeli tendenciáktól való eltérések és nagyszabású tervekkel (regionális, nemzeti, európai szintű) való összehasonlítás. A kereslet jövőbeli tendenciái tekintetében jelentkező nagyfokú bizonytalanság miatt ajánlott két vagy több, egy optimista, illetve egy pesszimista szcenáriót kidolgozni, és összekapcsolni ezeket a hipotéziseket a GNP vagy más makrogazdasági változó tendenciájával. Ami a projekt által nyújtott megoldás(oka)t illeti, főként azt kell szem előtt tartani, hogy a közlekedési rendszer több módozatos rendszer. Ugyanazt a kereslet – legalább részben – különböző szállítási módozatok segítségével elégíthető ki. A különböző közlekedési módozatok ugyanazért a keresletért versenyezhetnek.
Ugyanazon a közlekedési alágazaton belül is létezhet verseny (például a tengeri és a légi kikötők között, a közutak és vasúti vonalak között) nem csak a különböző közlekedési csomópontokért, hanem a különösen sűrű hálózatokra összpontosító beavatkozásokért, és mindenekelőtt a távolsági szállításért. A potenciális kereslet becslésében szükséges pontosan meghatározni a következőket: ● az új vagy megerősített infrastruktúra által odavonzott forgalom összetételét a már létező forgalom, a más közlekedési módozatoktól eltérített forgalom és a generált vagy előidézett forgalom szempontjából. ● az idővel és költségekkel szembeni rugalmasság, amelyet a más módozatoktól eltérített forgalom becslése magába foglal, megfelelő bontásban és a szakirodalomban leírt vagy más projektekből vett adatokhoz viszonyítva (a szállítási kereslet jellemzői, struktúrája és rugalmassága különösen fontos szerepet játszanak a használati díjat alkalmazó infrastruktúrákkal kapcsolatos projektekben, mivel a várható forgalmat a viteldíjak nagysága határozza meg); ● a várható forgalom érzékenysége néhány kritikus változó esetében: rugalmasság az utazási idő és költségek tekintetében, a versengő módozatok zsúfoltsági szintje, például a díjszabási politikák szempontjából. Ez különösen fontos akkor, amikor hosszabb végrehajtási időt igénylő beruházásokat kell megvalósítani. A beavatkozás befejezéséhez szükséges idő alatt az új infrastruktúra által potenciálisan odavonzott forgalom időközben más közlekedési módozatokra térhet át, amelyet később esetleg nehéz visszaszerezni. A gazdasági és pénzügyi vizsgálatban fontos szerepet játszó szempontok közül az egyik a generált (előidézett) forgalomra vonatkozik, vagyis arra, amely csak akkor fordul elő, ha az új infrastruktúra elkészült (vagy a létező infrastruktúra által biztosított kapacitás/sebesség növekedése esetén), és amely nagy mértékben különbözik az egyéb közlekedési módozatoktól vagy útvonalaktól eltérített forgalomtól. Először is, a generált forgalmat a keresletnek az általános szállítási költségekkel (idő, költségek, kényelem...) szembeni érzékenysége (rugalmassága) alapján lehet felmérni. Mivel azonban a forgalom a gazdasági tevékenységek és a lakóházak térbeli eloszlásától függ, ahhoz, hogy a becslés helyes legyen, ajánlott megvizsgálni a terület elérhetőségében a projekt által előidézett változásokat. Ez általában az integrált regionális fejlesztési/közlekedési modellek használatát teszi szükségessé, melyek alkalmazási területe egyelőre ugyan korlátozott, de nagyszerű fejlesztési lehetőségeket jelenthetnek a jövőben. Az említett eszközök hiánya esetén a generált forgalmat elővigyázatosan kell felmérni, továbbá érzékenység- és kockázatelemzést is kell végezni erre a forgalmi összetevőre (lásd alább). Műszaki tulajdonságok Az új infrastruktúra iránti igény és a kapacitása közötti arányt minden figyelembe vett alternatíva esetében meg kell vizsgálni. Ez a vizsgálat a következőkre alapul: ● az infrastruktúra által biztosított szolgáltatási szint a forgalom és kapacitás közötti kapcsolat szempontjából (forgalom az utakon, a köz/tömegszállítási eszközökön közlekedő utasok stb.). Ajánlott külön elemezni a különböző közlekedési összetevőket mind a mozgások típusa (belső, csere- vagy keresztforgalom), mind eredetűk (más közlekedési módozatoktól eltérített forgalom és a generált forgalom) szerint; ● a felhasználók által utazásra fordított idő és költségek (a forgalom és kiindulás helye szerinti bontásban); ● szállítási mutatók: utas km és jármű km utasok esetében, tonna km és jármű km áruk esetében; ● az új infrastruktúra vagy a létező infrastruktúra új konfigurációjának közlekedésbiztonsági szintje.
Több alternatíva megléte és zsúfoltság esetén, fontos megállapítani, hogy a keresletet nem sikerült kielégíteni, és ha valóban ez a helyzet, fontos megtudni, hogy melyik közlekedési formát „utasították el”. Ez fontos összetevő az infrastrukturális szempontból szegényes megoldások gazdasági következményeinek értékelésében. A megvalósíthatósági tanulmány végén szükséges meghatározni a kapcsolódó alternatívákat, melyeket környezetvédelmi, pénzügyi és gazdasági szempontból értékelnek majd. Az eredmények az ezt követő környezetvédelmi, pénzügyi és gazdasági elemzések bemeneti adatait képezik majd. Opcióelemzés A referencia megoldás kidolgozása és a biztató megoldások azonosítása két olyan aspektus, amely a következő elemzések valamennyi eredményét befolyásolja majd. A referencia megoldás általában a beavatkozás nélküli döntésnek felel meg. Egyes esetekben azonban a közlekedési ágazat egyik problémájára is korlátozódhat. Ha a referencia megoldás „katasztrofális”, vagyis ha a beruházást elutasító döntés a forgalom lebénulását okozná, és emiatt társadalmi költségei nagyon magasak vonának, akármilyen projekt jelentős hasznot hozna, bármennyire költséges is volna. Akár jelenleg, akár a jövőben előforduló komoly forgalmi torlódás, zsúfoltság esetén, az elemzés eredményei torzulásának elkerülése végett szükséges egy minimális változtatást (irányítási, technológia alkalmazási stb. változtatást) feltételező referencia megoldást is kidolgozni. Ez valószínűleg megvalósítható, hogy lehetővé tegyék a kereslet kiigazítását a projekt hiányában, és hogy a referencia megoldás jövőbeli költségeit elfogadható szintre csökkentsék. Az alternatív projekt megoldások elemzése szintén kritikus jelentőségű. A referencia megoldás meghatározását és a kritikus aspektusoknak a kereslet-kapacitás arány szempontjából való elemzését követően (lásd alább), a fizikai feltételek és rendelkezésre álló technológiák alapján azonosítani kell valamennyi sokat ígérő műszaki alternatívát. Az elemzésben a legnagyobb torzulási kockázatot a releváns alternatívák, főként az olcsó megoldások figyelmen kívül hagyása képezi (az irányítással és árképzéssel kapcsolatos megoldások, olyan infrastrukturális beavatkozások, melyeket a tervezők és támogatók nem tekintenek „döntő” szerepűnek stb.). Beruházási és működési költségek A megvalósíthatósági tanulmányban minden egyes alternatívára és referencia megoldásra meg kell vizsgálni az elemzés teljes időszakára a beruházási költségeket, valamint a felújításokra és rendkívüli karbantartási műveletekre (melyeket rendszeres időközönként végeznek el) szánt költségeket. Ezeket a költségeket el kell osztani az elemzés egész időszakára. Továbbá szükséges lesz meghatározni a munkák műszaki élettartamát és maradványértékét. Biztosítani kell, hogy a projekt valamennyi, a működéséhez szükséges munkát (például a létező hálózathoz való csatlakozást, műszaki terveket stb.), valamint az összes kapcsolódó költséget tartalmaz minden egyes alternatíva esetében, továbbá hogy a végrehajtási költségek és idő becslései valószerűek (realisztikusak) és óvatos becslések („a biztonság kedvéért”), főként olyan projekteknél, amelyek különleges jelentőséggel bírnak a helyi közösség számára. Továbbá szükséges ismertetni és mennyiségileg meghatározni a tervezett munkák működési és általános karbantartási költségeit. A tömegszállítási formák esetében ki kell dolgozni a működési modellt, illetve ki kell számítani ennek költségeit. A hipotézist legjobb oldaláról kell bemutatni, például a vasút működése esetében, ami a biztosítható vonatok számát illeti a vonat típusa szerint (áruk, utasok, különbséget téve a rövid távú és távolsági közlekedés között), ahol minden szolgáltatáshoz
hozzárendelik a kapcsolódó költségeket. Ugyanez érvényes a közlekedési csomópontokra, így például a tengeri és légi kikötőkre is. Viteldíjak Mivel a közlekedés terén a kereslet más módozatokra vagy útvonalakra is alkalmazható, a viteldíjak befolyásolják a kereslet várható nagyságát. Ezért a különböző viteldíj-hipotézisek szempontjából alapvető fontosságú, hogy újravizsgálják a keresletre vonatkozó becsléseket, és hogy a megfelelő forgalmat rendeljék hozzájuk. A közlekedési infrastruktúra esetében az árképzési kritériumok összetettek, és zavart okozhatnak a pénzügyi és gazdasági értékelésben. Konkrétan azok a viteldíjak melyek maximálisra növelik az infrastruktúra irányítóinak/építőinek hasznát, és amelyek ezáltal az önellátási képességet is maximalizálják, nagy mértékben különbözhetnek a hatékonysági díjaktól. Ennek oka az, hogy az utóbbiak nem csak a közösség esetében jelentkező többletet, hanem a külső költségeket is figyelembe veszik (a zsúfoltságnak tulajdonítható, valamint környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági költségek). A hatékony árképzés a hosszú távú járulékos társadalmi költségekre alapul, és a „külső költségeknek az árakban való elismertetését feltételezi” (PPP – „a szennyező fizet” elv), beleértve a zsúfoltsági és környezetvédelmi költségeket. Ami a forgalmi torlódásokat illeti, ez az árképzés típus általában alacsony autópályadíjakat jelent, ha nincsenek torlódások, hogy az infrastruktúra kihasználását maximálisra növeljék, illetve magasabb autópályadíjakat jelent azokban a helyzetekben, ahol az említett jelenség előfordul. Ha az infrastruktúra nem zsúfolt, ellentmondás merül fel az önfinanszírozás szükséglete és a munka optimális kihasználása között. Ebben az esetben az autópályadíj, amelyből a beruházási költségek egy részének visszaszerzését szeretnék elérni, a munka alulhasználtságát és eredménytelen kihasználását okozhatja. A vasúti viteldíjak („hálózat hozzáférési díj”) a legfontosabb újítási tényezőt képezi, melyet különös gondossággal kell vizsgálni. Két, egymással szembenálló stratégia létezik: az angol-német stratégia (átlagos költség-díjak), melyet igen magas értékek jellemeznek, valamint a francia stratégia (járulékos költség-díjak), melyet viszont nagyon alacsony értékek jellemeznek. Ez nem oldja meg egészen sem a torlódás-díj problémát (amikor a kereslet meghaladja az ellátást), sem a vágányok leosztási kritériumaival kapcsolatos problémát. A speciális szolgáltatások, például helyi szinten, részleges vagy teljes mértékben elsőbbséget élveznek, a vágányok (vagyis a kapacitás) leosztására pedig megszorításokat alkalmazhatnak a hagyományosan jelen lévő operátor védelmének biztosítása céljából („a nagyapa jogai”). A díjak és a szabályozási megszorítások együttesen meglehetősen összetett keretet hoznak létre a jövőbeli bevételek áramlásának helyes felméréséhez, mindenekelőtt ha a távolabbi időpontokat vesszük figyelembe. A díjak jelentős visszacsatolásos hatást gyakorolnak a várható forgalomra, megváltoztatva ezáltal a projekt gazdasági nyereségességét. Hasonló problémák fordulhatnak elő a tengeri és légi kikötők esetében is. Ezért nagyon fontos pontosan meghatározni az értékelt infrastruktúrára alkalmazott árképzési kritériumokat (figyelembe véve azt a tényt, hogy a külső költségek a forgalomszint függvényében változik). 3.3.4 Pénzügyi elemzés A pénzügyi elemzést az előírt eljárásoknak megfelelően kell elvégezni, ahogy azokat az Útmutató második fejezete bemutatja.
Az elemzést általában az infrastruktúra tulajdonosai (akik általában az infrastruktúra vezetői, de nem feltétlenül operátorai is egyben) szempontjából kell végezni. Ha szükséges, a tulajdonosok és az operátorok számára is el lehet végezni, előbb külön-külön, majd együtt. A beruházási pénzügyi költségek, beleértve a felújításokra és rendkívüli karbantartási munkálatokra fordított költségek, valamint a működési költségek (beleértve a tervezett munkák általános karbantartási költségei és a díjszedéshez kapcsolódó költségek) becslését a műszaki vizsgálat során végzik, felbontva azokra a munkatípusokra, amelyekre a beavatkozást fel lehet osztani, és az egész időszara elosztva, illetve az összetevők (munkaerő, anyagok, fuvarozás és áruszállítás) alapárát véve alapul, s ezáltal lehetővé téve a konverziós tényezők utólagos alkalmazását a pénzügyi költségeknek gazdasági költségekké való átalakításában. A pénzbeli ráfordításokat a jól meghatározott szolgáltatások értékesítésében alkalmazott tarifákból és/vagy díjakból megvalósított bevételek képezik. A bevételek becslésének összhangban kell lennie a hipotézisekkel, amelyeket a kereslet alakulása és rugalmassága tekintetében állítottak fel (lásd az előző részt az árszabási kritériumokról). Ami a magántámogatások igénybe vételét illeti, figyelmet kell szentelni azoknak a hatékonysági problémáknak (hiányosságoknak), melyek a járulékos társadalmi költségekhez kapcsolódó árképzési kritériumoktól eltérő kritériumok elfogadásából származnak. 3.3.5 Gazdasági elemzés Az ágazat gazdasági értékelése néhány sajátos vonással rendelkezik, mivel a közlekedési ágazatot gyakran a „hatóságilag irányított árak” (például a tömegközlekedésre nyújtott támogatások) és a magas „külső” költségek (például a környezetvédelmi költségek) jellemzik. Ezek a mennyiségek eltérnek a pénzügyi elemzésben használtaktól. A járművek gazdasági beruházási és működési költségei esetében, ha a piaci árakat az erőforráshiányt tükröző áraknak tekintjük, szükséges lesz minden egyes alapköltség-összetevőre (munkaerő, anyagok, fuvarozás és szállítás) egy konverziós tényezőt alkalmazásával, illetve a vámterhek számításba vétele útján kiküszöbölni a pénzügyi költségekből történő átutalásokat. Ha a piaci árakat nem tekintjük bizonyos összetevők terén jelentkező erőforráshiányokat tükröző áraknak, a költségek kiigazítása céljából árnyékárakat kell alkalmazni (lásd az Útmutató második fejezetében leírt általános módszertant). A haszon hagyományosan a közlekedési keresletgörbe alatti területen jelentkező változásokból (fogyasztói többlet), valamint a gazdasági költségek változásaiból származnak (az erőforrások költségei, beleértve a külső költségeket is). A hasznot a következő összetevők összeadása útján lehet kiszámítani: ● a fogyasztói többlet változásai (beleértve az idő szorozva az idő értékével és valamennyi felhasználói díjjal, melyek közé az autópályadíjak, díjak és tarifák, valamint a járművek működési költségeinek változásai tartoznak, melyek a felhasználót terhelik, például a magánszállítás esetében); ● a termelők számában jelentkező többlet változásai (beleértve az infrastruktúra szolgáltatóinak és a közszállítási szolgáltatók hasznát és vesztességét (ha ez az adat hozzáférhető), valamint a vámtarifák és támogatások változásait (a kormány esetében)); ● az észrevehetetlen költségek változásai (a járművezetőkről bizonyos esetekben azt feltételezik, hogy nem érzékelik a költségek nem üzemanyagfüggő összetevőit, mint például az autógumik költségei, karbantartási költségek és devalváció); ● a külső költségek változásai. Mind a fogyasztói többlet, mind a külső költségek kiszámításában figyelembe kell venni azokat a termékeket, melyeknek nincs piacuk (lásd alább), valamint azokat, amelyek értékének felbecsülése speciális eljárásokat tehetnek szükségessé. A haszon kiszámításában ajánlott különbséget tenni a létező forgalom haszna (például a megtakarított idő és költségek, melyek a folyamat felgyorsításából származnak), a más
módozatoktól eltérített forgalom haszna (a költségek, idő és külső hatások változásai, melyek az egyik módról a másikra való áttérésből származnak) és a generált forgalom haszna (társadalmi többlet változása) között. 3.12 táblázat. A közlekedés átlagos külső költségeinek becslései (EU17) Utas (euró/1000 utas-km) Gépkocsi Motorkerékpár Busz Vasút Balesetek 36.0 250.0 3.1 0.9 Zaj 5.7 17.0 1.3 3.9 Légszennyezés 17.3 7.9 19.6 4.9 Éghajlat 15.9 13.8 8.9 5.3 módosulás LDV*
HDV**
Vasút
Repülő
Repülő 0.6 3.6 1.6 35.2 Vízi közlekedés
Balesetek 100.0 6.8 11.5 Zaj 35.7 5.1 3.5 19.3 Légszennyezés 131.0 32.4 4.0 2.6 9.7 Éghajlat 134.0 15.1 4.7 153.0 4.2 módosulás Forrás: INFRAS-IWW * = LDV: könnyű teherjárművek (bruttó 3,5 tonna alatti teherautók) ** = HDV: nehéz teherjárművek (bruttó 3,5 tonna feletti teherszállítók) Ha a kereslet szintjét ismerjük, ahol az időbeli és pénzbeli költségek változnak, de a kereslet változatlan marad, vagyis generált forgalom hiányában az elemzés az átutalásokból kivont gazdasági költségek változásaira korlátozódik. Ha létezik generált forgalom, helyre kell állítani a keresleti görbét, és ki kell számítani a társadalmi többletet a forgalomnak arra a részére, amely a projekt nélkül nem létezne. A közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos projektek gazdasági értékelésében több piac nélküli terméknek, például az idő értékének, a környezeti hatásoknak, a megelőzött balesetek értékének kell nagy jelentőséget tulajdonítani. ● Az idő értéke: az idővel kapcsolatos haszon sok esetben a közlekedési projektek előnyeinek legfontosabb részét képezik. Néhány európai állam az elemzők rendelkezésére bocsátotta az idő-értékre vonatkozó, főként az utasok esetében utazási okokra és esetenként módozatokra lebontott nemzeti becsléseket. Az említett viszonyítási adatok hiányában az időértékeket a felhasználók tényleges választásából is ki lehet következtetni, illetve más tanulmányokban kapott becslések is módosíthatók vagy újrasúlyozhatók a jövedelemkategóriák alapján. Néhány kivétellel (a nagy magas értékű termékek kivételével), a termékek idő-értéke általában nagyon alacsony, és a tőke lekötés alapján kell kiszámítani. Minden esetre, mivel nehezen megbecsülhető mennyiségről van szó, a projekt általános leírásában pontosan meg kell határozni az idő értékét, utazási okok és áramlás szerinti bontásban, melyet aztán a kereslet becslésében és értékelésében használnak, továbbá meg kell határozni azokat a módszereket, melyek alapján ezeket az értékeket kapták. A munkaidőn kívül utazással töltött idő értéke (beleértve a házi munkával kapcsolatos utazásokat) a legtöbb országban a munkaidő értékének 10-42%-a között változik. Általában a munkaidőn kívül utazással töltött idő teszi ki a közlekedési beruházások hasznának nagy részét. ● A külső költségek: a környezeti külső hatások általában a távolságoktól és a szennyezőanyag kibocsátásoknak való kitettségtől (a CO2 kivételével, amely „globális”
szennyezési tényezőt képez) függ. Ahhoz, hogy a környezeti hatások pénzben kifejezhetők legyenek, a helyi értékek hiányában a szennyezési tényezők „fizikai” becslése és az „árnyékárak” alkalmazhatók, melyeket a szakirodalom adataiból lehet kikövetkeztetni (és amelyeket az árakban már elismert külső költségek arányának megfelelően módosítottak, például az üzemanyag-adók esetében). Ezeket az eljárásokat, melyek a megelőzött balesetekkel kapcsolatos külső költségek becslésére alkalmazhatók, a közlekedési formák átlagos veszélyességi szintjéhez kell viszonyítani. Például a közúti forgalom esetében a jármű-km vagy utas-km szerint vett átlagos költséget általában az összes közúti baleset költségei alapján számítják ki (összeadva az összes elhalálozott vagy sérült személlyel kapcsolatos költségeket), amiből kivonják a biztosításban már elismert összetevőt, továbbá a teljes forgalom költségeit. Az idő értéke/óra munkaidőben lévő személyenként, szorozva a választott gépkocsival becslések az EUNET projektből vehetők ki. Az értéktartomány nagy mértékben függ a különböző bérszintektől. 3.3.6 Egyéb értékelési kritériumok Környezeti hatásvizsgálat A közösségi és nemzeti jogszabályok a közlekedési ágazatban eszközölt beruházások, különösen az új infrastrukturális fejlesztések legnagyobb részére előírják a környezeti hatások vizsgálatát. Ezekben az esetekben az ajánlott értékelési eljárásokra kell támaszkodni. Mindemellett, még akkor is, ha a jogszabályok nem írják elő, ajánlott a környezeti hatásokat általános megközelítésben elemezni annak azonosítása céljából, hogy milyen hatást fejthetnek ki a projekt alternatívák, és hogy lehetővé tegyék (ha lehetséges) a projektek hatásaira és helyére alapuló mennyiségi értékelés elvégzését, mely segítségével összehasonlíthatók az említett alternatívák, illetve azonosíthatók a mérsékelő és kompenzáló intézkedések. A gazdasági fejlődésre gyakorolt hatás Ez képezi a közlekedési projektek gazdasági értékelésének egyik legvitásabb területét, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Mindemellett fontos szem előtt tartani, hogy a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatások egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak. Ez azt jelenti, hogy piactorzulás előfordulása esetén, a nem városi területek vagy régiók elérhetősége nem csak versenybeli előnyt eredményezhet, hanem a versenyképesség csökkenését is előidézheti, ha az ipar itt kevésbé hatékony, mint a központi régiókban. Ebben az esetben a nagyobb fokú elérhetőség kiszoríthatja a piacról a helyi ipart. Ezért elővigyázatosan kell eljárni a projekt ilyen természetű előnyeinek megjelölésében, és minden esetben ajánlott kizárni őket a nyereségességi mutatók számításából. Az említett előnyök értékelésében alkalmazott rutineljárásnak torzító hatása van a jövedelem szorzó/gyorsító szempontjából. Tulajdonképpen ezeket a szorzókat a közkiadásokra lehet alkalmazni. Ezért ki kell számítani a közlekedési szektorban, illetve a többi szektorban megvalósított beruházások szorzója közötti különbséget. Ezt az eljárást nem ajánlott használni, csak néhány sajtos esetben. Minden esetre, ha a közlekedési eszközöket igénybe vevő ágazatban nem léteznek jelentős torzulások, például a piac elég versenyképes, a közlekedési költségeket és előnyöket (idő megtakarítás, külső hatások...) a közlekedési projektek végső gazdasági hatásai elfogadható becslésének lehet tekinteni. 3.3.7 Érzékenység, szcenárió- és kockázatelemzés
Az érzékenység elemzés abból áll, hogy az elért eredmények ellenőrzése és a tarifaalternatívák rangsorolása, valamint a legkockázatosabb területek azonosítása céljából megvizsgálják a különböző alternatívák nyereségességi mutatói és az egyes kulcsváltozók közötti összefüggés mértékét. Fontosságuk miatt az érzékenység elemzést ajánlott a piac nélküli (nem forgalmazható) termékekhez hozzárendelt pénzértéket alapul véve elvégezni. Más érzékenység elemzések, például a beruházási és működési költségekre vagy várható keresletre, különösen a generált forgalomra összpontosítanak. 3.3.8 Esettanulmány: Beruházás egy autópályába A projekt új autópálya építését célozza, amely két közepes nagyságú városi területet kötne össze, és egy sűrűn lakott területen vezetne át. A helyi közúti hálózat képezi a közlekedési kínálatot. A forgalom közelmúltban tapasztalható növekedése – ami várhatóan a jövőben is folytatódik – zsúfoltságot idéz elő a létező hálózat bizonyos részében, illetve környezeti és biztonsági problémákat okoz az említett területen élő embereknek. A projekt általános célkitűzései a következők: ● a létező hálózat zsúfoltságának csökkentése; ● megbirkózni a személy- és áruszállítás kereslet előre jelzett, a terület gyors fejlődésének köszönhető növekedésével; ● az ott élő személyek levegő- és zajszennyezettségnek való kitettsége csökkentése. Kísérő intézkedésként, a nehézgépjárműveket kitiltják a régi hálózat környezetei szempontból legérzékenyebb részéről. Az új infrastruktúra által odavonzott forgalom egésze a meglévő közutakról eltérített forgalomból és némi újonnan generált forgalomból áll. A terület földhasználat fejlesztési modellje gépkocsi-függő, és nem léteznek komolyabb alternatívák a közúti szállításra. Mivel ez már most is sűrűn lakott terület, és a forgalmi zsúfoltság elsősorban helyi jellegű, az új autópálya megépítése várhatóan csak korlátozott hatással lesz a további forgalom szempontjából. Az új infrastruktúra állami finanszírozása nem képes teljes mértékben fedezni a beruházási költségeket, és ennek következtében az új autópálya használatáért fizetni kell. A forgalomra vonatkozó előrejelzések A következő táblázat (3.13 táblázat) az autópálya megnyitásának első évére becsült forgalmi rátákat mutatja be. 3.13 táblázat. A forgalomra vonatkozó előrejelzések Napi forgalom az első évben A régi hálózatból Generált eltérített forgalom forgalom Használati díjas autópálya Nehézgépjárművek 5901 487 Utasszállító 24228 3720 járművek
Összes forgalom A régi hálózatban az autópályán maradó forgalom 6388 27948
20429 126331
Pénzügyi elemzés A pénzügyi beruházási költségeket az egész időszara elosztva a beavatkozás felosztásából adódó munkatípusokra, illetve az összetevők (munkaerő, anyagok, fuvarozás és áruszállítás) alapárát alapul véve bontották fel, hogy ezáltal lehetővé váljék a konverziós tényezők utólagos alkalmazása a pénzügyi költségeknek gazdasági költségekké való átalakításában.
A beruházási költségek az autópálya és az ehhez tartozó kereszteződések megépítéséből adódó kiadásokból, az új autópályával való összeköttetés biztosításához szükséges mellékhálózat, az egyszerű hálózat felújításának költségeiből, a kisajátítások költségeiből és a rezsiköltségekből áll. Becslés készült a tervezett munkák általános és rendkívüli karbantartásának költségeiről, valamint az adminisztratív költségekről, beleértve a díjszedés költségeivel kapcsolatosakat is. A személyzeti, anyagbeszerzési, teherszállítási és fuvarozási költségeket ebben az esetben is pontosan meghatározták. Az általános és rendkívüli karbantartás költségeit hasonló utak átlagos karbantartási költségei alapján, 90 km-es útszakaszra számították ki. Azt feltételezték, hogy az út maradványértéke az elemzési időszak végén a kezdeti érték 50%-át teszi majd ki; ez alól a kisajátítások képeznek kivételt, melyek maradványértéke megegyezik majd a kezdeti értékkel. A bevételek az új autópálya forgalmából származnak. A nemzeti viteldíjak alkalmazhatók. A belső pénzügyi megtérülési ráta 0.5%. Gazdasági elemzés A gazdasági elemzés figyelembe veszi a társadalom szempontjából fontos költségeket és hasznot, melyeket a projekt generál. A pénzügyi beruházási költségeket a pénzügyi összetevőkhöz igazították. Ami a munkaerőt illeti, a személyzeti költségeket a nemzeti társadalombiztosítási járulékok és a megadózható jövedelem szerint módosították. A konverziós tényező 0.56. Az anyagtételeket egyetlen fiskális összetevő, a hozzáadott érték adó alól mentesítették. A teherszállítás és fuvarozás esetében két tételt különítettek el: energia és egyebek. Az energia-összetevő részből kivonták a 33%-ot kitevő adóterhet A két konverziós tényező értékét a teherszállítás esetében 0.95-ben, a fuvarozás esetében 0.934-ben állapították meg. A pénzügyi rezsiköltségeket iránymutató értéknek tekintették a gazdasági költség tekintetében. Ami a földtulajdont illeti, a kisajátítási költségek a piaci költségeket tükrözik. A számításba vett konverziós tényező értéke 1 ebben az esetben is. A konverziós tényezőket a beruházásra és karbantartási költségekre, valamint a díjszedésre alkalmazták. A projekt hasznát két összetevőre bontották: az új használati díjas autópályát igénybe vevő felhasználók haszna, illetve a régi hálózatot továbbra is igénybe vevő felhasználók haszna. Az új autópálya felhasználóinak száma (eltérített forgalom és generált forgalom) annak tudható be, hogy az új útszakasz rövidebb és gyorsabb, és hogy azok a területek, melyeken áthalad, gyérebben lakottak. A létező hálózatot továbbra is igénybe vevő felhasználók száma annak tulajdonítható, hogy az új infrastruktúrának köszönhetően csökken a forgalom, nő az utazási sebesség és javul a régi hálózat kihasználása. 3. Szövegdoboz. Hogyan kell kiszámolni a gazdasági hasznot a fogyasztói többlet mennyiségi meghatározásával A közlekedési projektek felhasználóinak haszna a fogyasztói többlet fogalma segítségével határozható meg. A fogyasztói többlet úgy határozható meg, mint az a többlet, amennyivel a fogyasztó hajlandó az uralkodó áltanos áron felül fizetni18 az i–j pontok közötti utazásért. Az ábrák diagram formájában a minimális változást feltételező szcenárióban szemléltetik az összes fogyasztói többletet (CSO) egy bizonyos i–j utazás esetében. Ezt a keresleti görbe alatti és az általános egyensúlyi költség feletti terület (CSO terület) jelöli. A fogyasztói haszon ij = fogyasztói többlet ij1 – fogyasztói többlet ij0, ahol 1 a változtatással járó szcenárió és 0 a 18
A fizetési hajlandóság az a maximális pénzösszeg, amennyit a fogyasztó fizetni hajlandó egy bizonyos utazásért; az általános költség egy bizonyos közlekedési módozattal (m) az i kiindulási hely és j célállomás között megtett utazással járó valamennyi kellemetlenséget képviselő összeg.
változtatás nélküli szcenárió. Ha az ellátási körülmények javulnak (például a közlekedési infrastruktúra javul), az általános egyensúlyi költség csökkenésének köszönhetően a fogyasztói többlet DCS-vel növekszik. Általában nem ismerjük a keresleti görbe valódi alakját, csak a GC-t (általános költség) és T-t (utazás) ismerjük a minimális változást feltételező helyzetben, valamint a GC-re és T-re vonatkozó előrejelzéseket a változtatással járó helyzetben. A keresleti görbe csupán egy egyenes vonal (amint az ábrán is látható), még ha ez nem is tükrözi a valóságot. A fogyasztói haszon a következő függvény alapján fejezhető ki, melyet a „felezési szabály”19 néven ismerünk:
Ha a projekt hatását a konkrét kiindulási hely és célállomás közötti általános költség csökkenése formájában fejezzük ki, a felezési szabály segítségével elfogadható módon meghatározhatjuk a valós fogyasztói hasznot. A legtöbb esetben ajánlott a felezési szabályt alkalmazni a fogyasztói haszon kiszámításához.
3.15 táblázat. Konverziós tényezők az áruszállító járművek esetében Pénzügyi költségek Gazdasági költségek Költség 1000 km Benzin, kenőanyagok 403 Egyéb költségek, melyek a 291 távolságtól függnek Munkaerővel kapcsolatos költségek Biztosítás, az útidő függvényében számolt devalváció ÖSSZESEN 694
/ Költség 1000 óra
/ Költség 1000 km 177 228
Konverziós tényezők
/ Költség / 1000 óra 0,44 0,79
26.366
17.765
0,56
1647
1521
0,92
28.013
405
16.286
A haszon mindkét felhasználó kategória esetében a következő három tételből áll: a működési költségek változása, az utazási idő változása, valamint szennyező kibocsátások külső hatásainak változásai. A működési költségek változásai: az utasszállító járművek esetében csak a változó költségeket (üzemanyag, kenőanyag, autógumik, valamint a biztosítási és karbantartási költségek egy része), valamint az utazási távolságokat vették figyelembe. A lefedett kilométerek számának csökkenése vélhetően nem lesz hatással a jármű beszerzésekre. Az említett változó költségek mentesek az adólevonási összetevőktől. Az energia esetében nem használtak árnyékárakat. A fentiekben említett költségeken kívül, az áruszállító gépkocsik költségeinek esetében figyelembe vették a gépkocsi vezetésével kapcsolatos költségeket. Az utazási idő változásai: az utasok esetében alkalmazott idő-érték az utazási célok függvényében változik. A használt időérték az üzleti utak esetében 10 euró, más célok esetében
19
(GC0-GC1) X T0 + (GC0-GC1) X T1–T0/2 = (GC0-GC1) (T0 + T1-T0/2) = (GC0-GC1) X (T1–T0)/2
4.5 euró. A külső környezeti hatások esetében csak a legfontosabb szennyező kibocsátásokat vették figyelembe. A költségbecslések alapjául szolgáló referenciaértéket az ország esetében kifejezetten ajánlott értékek alapján határozzák meg. A belső gazdasági megtérülési ráta 4%. 3.16 táblázat. Konverziós tényezők magánkocsik esetében (euró*1000 km) Pénzügyi Gazdasági Adók költségek költségek Észlelt (mért) költségek (benzin, 107 48 59 kenőanyagok) Általános működési költségek 311 209 102 (beleértve a karbantartást, devalváció stb.) Nem érézkelt költségek 205 162 43
Konverziós tényezők 0,44 0,67 0,79
Szcenárióelemzés Két szcenárióelemzést végeztek: a két piac nélküli áru hasznának, vagyis az idő és külső költségek 50%-os csökkentésének lehetőségét, valamint az új autópályán alkalmazott díjak megszüntetésének lehetőségét; ezek közül a második elemzés összetettebb volt. Ebben valamivel alacsonyabb beruházási költségek szerepelnek, teljesen megszünteti a díjszedési költségeket és az új autópálya sokkal intenzívebb kihasználtságát biztosítja. Ez jelentékeny mértékben megnöveli a hasznot az eltérített forgalom esetében, amely sokkal nagyobbnak bizonyul majd, mint az értékelt hipotézis és a régi hálózatban megmaradó forgalom esetében. Jóllehet az új autópálya esetében nagy az időmegtakarítás, mégsem elég ahhoz, hogy sok felhasználó szempontjából megindokolná a forgalommal kapcsolatos többletköltséget, különösen viszonylag rövid távokon. Tehát a használati díjas rendszer az új infrastruktúra alulhasználtságához, és ennek következtében kevesebb haszonhoz vezet, mind a felhasználók idejének, mind a külső környezeti költségek csökkentése tekintetében. A gazdasági értékelés eredményei a projekt viszonylagos törékenységére utalnak. Az ERR értéke valamivel az elfogadható küszöb alatt van. Az elemzés a nem piaci termékek hasznának fontosságára is rávilágít a projekt megvalósíthatósága szempontjából, bár ennek értéke bizonyos mértékben bizonytalan marad. 3.18 táblázat. A forgalomra vonatkozó előrejelzések – Napi forgalom a megnyitás évében Napi forgalom az első évben A létező Generált Összes forgalom A létező hálózatból forgalom az autópályán hálózatban eltérített maradó forgalom forgalom Díjmentes autópálya Nehézgépjárművek 9070 912 9982 17260 Utasszállító 35491 8178 43669 115068 járművek Az autópályadíjak megszüntetése lehetővé teszi az infrastruktúra hatékonyabb felhasználását, amelynek haszna olyan jellegű lesz, hogy a projekt gazdaságilag indokolttá válik, és az ERR (9%) határozottan az elfogadhatósági küszöb felett lesz (általában 5% körüli).
Ez alapján ajánlott volna, legalább az infrastruktúra működésének első évében, az árképzési modellt átalakítani úgy, hogy az új útszakasz társadalmi hasznát maximálisra növeljék. 3.19 táblázat. A szcenárióelemzés eredményei Alaphelyzet Az idő értékének és a külső hatások 50%-a Az autópályadíjak megszüntetése
ERR 4.4% 3.7% 9.0%
3.4. Energiaszállítás és –ellátás 3.4.1 A célkitűzések meghatározása Az intézkedések közé a következők tartozhatnak: ● gázcsővezeték építése; ● gázellátási hálózatok az ipari ás városi területeken; ● nagyfeszültségű távvezeték és áramátalakító állomások; ● a vidéki területek villamosítása. 3.4.2 A projekt egyedi kialakítása A projekt helyes kialakítása érdekében ajánlott: ● megállapítani a projekt arányát és méretét, mellékelve annak a piacnak az elemzését, ahol a terméket forgalmazásra kerül; ● leírni az infrastruktúra műszaki tulajdonságait a következő szempontok mentén: ● működési alapadatok: a nagyfeszültségű távvezetékek esetében a szállítási feszültség (KV) és kapacitás (MW), a gázcsövek esetében az évente szállított gáz nominális terhelését (m3/mp) és mennyiségét (millió m3), illetve a hálózatok esetében a kiszolgált lakosok számát és villamos áram (MW) vagy átlagos ellátást lakosonként (m3/lakos naponta); ● a fizikai tulajdonságok: a vezetékek vagy gázcsövek útvonalát és hosszát (km) (mellékelve az erre vonatkozó régiótérképeket), az elektromos vezetők keresztmetszetét (mm2) vagy a gázcsövek névleges átmérőjét (mm), a hálózatok és útvonalok által kiszolgált terület nagyságát (km2) (mellékelve az erre vonatkozó térképeket); ● a hálózat sajátosságai, valamint belső csomópontjainak és más hálózatokkal és/vagy gázcsövekkel való kapcsolódásainak helye; ● a gázcsövek tipikus keresztmetszetét; ● a nagyfeszültségű távvezetékek jellemző szerkezetét; ● az építési eljárásokat és a telepek műszaki tulajdonságait a nyomáscsökkentés és szivattyúzás (a gáz esetében), illetve átalakítás vagy elosztás tekintetében (a villamos áram esetében); ● egyéb szolgáltatási struktúrák építési eljárásai és műszaki tulajdonságai; ● fontos műszaki összetevők: fontos kereszteződések, nagy lejtősségek áthidalása, tengeralatti gázcsövek, távirányítási és hírközlési rendszerek (adatokkal és vázlatokkal). 3.4.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsinformációk: energiaszükséglet, idényjellegű és hosszú távú tendenciák, a szükségleti görbe egy megszokott napra. Az opcióelemzésnek tárgyalnia kell a különböző villamoság-szállítási technológiákat (egyen- és váltóáram, szállítási feszültség), a gázcsövek és nagyfeszültségű távvezetékek különböző útvonalait, az energiaszükséglet kielégítésének különböző lehetőségeit (vagyis a gáz
és villamos áram kevert használata csak villamos áram helyett, új erőmű építése víz alatti távvezetékek helyett egy sziget esetében stb.). 3.4.4 Pénzügyi elemzés Időhorizont: 25-30 év. Nélkülözhetetlenek az árdinamikára vonatkozó előrejelzések. Pénzügyi megtérülési ráta* Energiaszállítás és –ellátás minimális -3.10 maximális 11.00 átlagos 5.12 szórás 5.37 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül hét jelentős projektből négyet tartalmaz. 3.4.5 Gazdasági elemzés A környezeti hatás- és kockázatelemzés lényeges aspektus. A következő külső hatásokat kell figyelembe venni: ● a kiszolgált terület értéke, amelyet az ingatlanok és föld újraértékelése útján lehet mennyiségileg meghatározni; ● a környezetre és egyéb infrastruktúrára gyakorolt lehetséges hatás negatív külső hatásai (talajpusztulás, tájkép leépülés, természeti hatás); ● az építkezési terület megnyitásának tulajdonítható negatív külső hatások, különösen a városi hálózatok esetében (lakásokra, termelési és szolgáltatási funkciókra, mobilitásra, mezőgazdasági keretre és infrastruktúrára gyakorolt hatás). Pénzügyi megtérülési ráta* Energiaszállítás és –ellátás minimális 8.57 maximális 25.00 átlagos 14.19 szórás 7.65 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül hét jelentős projektből hármat tartalmaz. 3.4.6 Egyéb értékelési kritériumok Lásd az energiára vonatkozó fejezet megfelelő részét. 3.4.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: beruházási költségek és a projektciklus hossza. Az érzékenység és kockázatelemzésben a következő változókat kell figyelembe venni: ● beruházási költségek; ● a kereslet dinamikája (azaz a növekedési rátára, villamos áramfogyasztás rugalmasságára vonatkozó stb. előrejelzések); ● a villamos energia vagy gáz helyettesítő energiaforrások értékesítési árának alakulása. 3.5. Energiatermelés
3.5.1 A célkitűzések meghatározása Az intézkedések közé a következők tartozhatnak: ● bármilyen forrásból villamos energiát előállító üzemek építése; ● természetes gáz- vagy olajmezők feltárása és fúrása; ● energia-megtakarításra irányuló intézkedések. Példák a célkitűzésekre: ● az energiatermelés fokozása a növekedő kereslet fedezése céljából; ● az energiaimport csökkentése helyi vagy megújuló erőforrásokkal való helyettesítés útján; ● a meglévő energiatermelő telepek korszerűsítése, például környezetvédelmi megfontolásokból; ● az energiaforrások kombinációjának módosítása, például a gáz vagy megújuló erőforrások arányának növelése. 3.5.2 A projekt egyedi kialakítása A projekt funkcióinak meghatározásában ajánlott: ● meghatározni a rendeltetést, a potenciálisan kiszolgált terület méretét és helyét (például egy új kútmezők feltárásának és fúrásának célja több mint egy ország energiaellátásának biztosítása lehet, egy új erőmű az egész régiók kiszolgálhatja, és így tovább); ● leírni a termék piacon való elhelyezésére vonatkozó terveket; ● meghatározni a beruházás szakaszait, például egy kútmező esetében a következőket: a célterületen belül végzett kutatás és fúrás, kezdeti próbafúrás, kitermelés és kereskedelmi hasznosítás, lezárás; ● leírni az infrastruktúra műszaki tulajdonságait: ● működési alapadatok, mint például: a villamos erőmű típusa20, a beépített kapacitás (MWe) és termelt energia (TWh/év), a kútmezők éves potenciális kapacitását (millió hordó/év vagy millió m3/év); ● fizikai tulajdonságok21; ● termelőtelepnél alkalmazott építkezési, műszaki és feldolgozási eljárások; ● a kútmezők esetében a termelőtelepnél alkalmazott építkezési eljárások és műszaki tulajdonságai, például a part menti stégek, melléképületek és működési tervek (vázlatok); ● egyéb szolgáltatási infrastruktúránál alkalmazott építkezési eljárások és műszaki tulajdonságaik; ● szennyvíz- és füst/gőzkezelő rendszerek, feltüntetve a maradékanyag- és vízkibocsátások számát és helyét; ● fontos műszaki összetevők, mint például a barlangi építkezések, gátak, speciális műszaki megoldások a visszafolyások, kezelésére, számítógépes ellenőrzési rendszerek, hírközlési rendszerek stb. 3.5.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsinformációk: energiaszükséglet, idényjellegű és hosszú távú tendenciák, valamint a napi energiaszükséglet jellemző görbéje az erőművek esetében. 20
A vízvezetékekhez kapcsolódó vízerőművek (termelés és szivattyúzás) esetében a vízellátási ágazat észrevételeit is szem előtt kell tartani. 21 A kútmező által lefedett terület (km2) és hely. A tengeri fúrások esetében ajánlott a helyi mélytengeri metrikus profilokat, a lelőhelyek átlagos mélységét (m), az üzemek (hő- és villamos erőművek) által elfoglalt felületet (km2), a viszonylagos tárolási területet, a gátak helyét, nagynyomású vízvezetékek és generátorok (a vízi erőművek esetében), a fényérzékeny generátorok helyét és az elfoglalt felületet (km2) is feltüntetni.
Az opcióelemzésben foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie a különböző lehetséges alternatívákat ugyanazon az infrastruktúrán belül (például különböző termelési és fúrási technológiák, a visszafolyások kezelésére használt különböző technológiák stb.) és a szükséges energia előállítása céljából alkalmazható realista alternatívákat (például olyan intézkedések és politikák kezdeményezése, melyek egy új erőmű megépítése helyett az energiamegtakarításra irányulnak). 3.5.4 Pénzügyi elemzés Előrejelzésekre a következőkkel kapcsolatban van szükség: ● árdinamika ● más ágazatok fejlesztését célzó szcenáriók (az energiaszükséglet alakulása szorosan összefügg más ágazatokban mutatkozó dinamikával). Időhorizont: 30-35 év. 3.5.5 Gazdasági elemzés A legfontosabb problémák, melyekkel számolni kell: ● a haszon pénzbeli értéke. A hasznot az energiaértékesítésből (megfelelő elszámolási áron) megvalósított bevétel formájában kell meghatározni mennyiségileg, és ha lehetséges az alapján kell értékelni, hogy a közösség mennyit hajlandó fizetni az energiáért, például az energia beszerzésében (például az önálló áramfejlesztő gépek telepítése és használata, vagy az üzemanyag piacon való közvetlen beszerzése) a felhasználót szükségszerűen terhelő költségek mennyiségi meghatározása útján. ● a környezeti külső hatások értékelése: ● a levegőre, vízre és talajra gyakorolt lehetséges negatív hatások semlegesítéséhez szükséges intézkedések költségek; ● egyéb elkerülhetetlen negatív külső hatások (mint például a talajpusztulás, tájkép leépülés...) költségei, ● a különböző ráfordítások alternatív költségének azonosítása. A nyersanyagok gazdasági költségeit annak a vesztességnek a figyelembe vételével kell felmérni, melyet a társadalom a legjobb alternatíva kihasználásáról való lemondás következtében szenved el. ● a külföldről behozott energiától való kisebb vagy nagyobb függőségnek tulajdonítható érték. Az értékelést az importált energiapótlásra kiszabott megfelelő árnyékárak22 alkalmazása útján kell elvégezni (ezek mennyiségi meghatározása céljából ajánlott a szakirodalomra támaszkodni). Pénzügyi megtérülési ráta* Energiatermelés minimális 8.177 maximális 16.10 átlagos 11.70 szórás 3.29 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül négy jelentős projektből hármat tartalmaz. 3.5.6 Egyéb értékelési kritériumok Ez a rész a következőkre vonatkozik:
22
Ha az energia piacon erős torzulások jelentkeznek (illetékek, belső adók, adózott árak, ösztönzők stb. miatt), és ez gyakran előfordul, helytelen volna az import pótlások értékét az említett torzított árak alapján felmérni.
● a környezeti hatás (vizuális hatás, zaj, szennyezés, elutasítás) értékelése, melynek – a legtöbb tagállam jogszabályainak értelmében – a jóváhagyási eljárás részét kell képeznie. ● a közvetett gazdasági hatások, például a becslésben előzőleg figyelembe nem vett, kimerülő erőforrások felhasználásából eredő hatások értékelése. Ezek a szabványos fizikai mutatók szerint mérhetők fel, majd több kritériumon alapuló elemzés tárgyát képezhetik. 3.5.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: a magas beruházási költségek és a projektciklus hossza. Az érzékenység és kockázatelemzésnek legalább a következő változókat kell figyelembe vennie: ● a kutatási fázis költségei (ez a fázis az új lelőhelyek feltárását vagy az új technológiai folyamatok kidolgozását célzó kutatást jelenti); ● a projekt végrehajtási fázisával kapcsolatos költségek (helyszíni munkákkal kapcsolatos költségek); ● a kereslet dinamikája (úgymint a növekedési rátára, a villamos energia fogyasztás rugalmasságára stb. vonatkozó előrejelzések); ● a termelt energia (vagy energiatermékek) értékesítési árának alakulása; ● a kritikus ráfordítások (üzemanyagok, stb.) költségkombinációja (összetétele) és –dinamikája. 3.6. Kikötők, légikikötők és infrastrukturális hálózatok 3.6.1 A célkitűzések meghatározása Ebben az ágazatban a projektek általában a következőket tűzik ki célul: ● a helyi fejlesztés elősegítése, vagy azért, mert fejlesztés közvetlen szolgáltatást biztosít a termelőtevékenységeknek, vagy azért, mert a lakosság szélesebb körű szállítási szükségleteinek kielégítését célozza (a turisztikai kikötők esetében ezek az igények a legfontosabbak, és ennek következtében az elemzésnek a helyi pozitív hatásokat kell kimutatnia és mennyiségileg meghatároznia); ● a nemzeti/nemzetközi közlekedési hálózatok befejezése/kiegészítése és lehető legnagyobb kihasználásának lehetővé tétele. 3.6.2 A projekt egyedi kialakítása A projekt helyes kialakítása céljából ajánlott: ● pontosan meghatározni, hogy egy teljesen új infrastruktúra megépítéséről, egy meglévő kiegészítéséről vagy módosításáról van-e szó (például a forgalom és a tároló-park automatizálása, a repterek földi szolgáltatásainak javítása); ● leírni az infrastruktúra műszaki tulajdonságait: ● a közlekedési eszközök (repülők, hajók stb.) típusa és nagysága (nagyságrendje), amelyek igénybe veszik az infrastruktúrát; ● fizikai tulajdonságok: a reptéri leszállópályák száma és teljes hossza, a kikötőgátak és rakodópartok száma és teljes hossza, fedett vagy fedetlen tárolási területek (m2) az intermodális struktúrák esetében; ● fizikai vagy funkcionális kapcsolatok egyéb helyi közlekedési rendszerekkel, például autópályákkal, közutakkal, vasúttal stb. (vázlatos rajzokkal kiegészítve); a repterek esetében a kiszolgált várossal való összeköttetés, a turisztikai kikötők esetében más turisztikai létesítményekkel való összeköttetés;
● az épületek és egyéb szolgáltatási struktúrák műszaki tulajdonságai, mellékelve az ezekre vonatkozó terveket és fejezeteket; ● fontos műszaki összetevők, mint például belső közlekedés, darurendszerek, számítógépes forgalomirányítási berendezések, az áruforgalom automatizálása stb.; 3.6.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a személy- és/vagy áruszállítás volumene a napi és idényjellegű tendenciák alapján. Egyéb lényeges információk: a forgalom modellje (forgalmi minták), az időbeli tendenciákra vonatkozó előrejelzések és az elfogadott műszaki megoldások. 3.6.4 Pénzügyi elemzés A turisztikai kikötők és intermodális struktúrák esetében az irányító testület és a beruházók csoportja nem áll feltétlenül azonos. ● Pénzbeáramlások: bérleti díjak, illetékek és egyéb fizetési formák a struktúrák használata és bármilyen más kiegészítő szolgáltatások ellenében (például víz- és üzemanyagellátás, vendéglátási, karbantartási és tárolási szolgáltatások); ● Pénzügyi költségek: beruházási költségek23, karbantartási24, műszaki és adminisztratív személyzeti költségek, valamint a struktúra mindennapi működéséhez és a járulékos szolgáltatások folyamatos biztosításához szükséges termékek és szolgáltatások beszerzési költségei. Időhorizont: 30 év. Pénzügyi megtérülési ráta* Repterek Kikötők minimális 6.19 3.66 maximális 16.02 15.49 átlagos 10.73 8.49 szórás 3.22 4.47 *Minta: Repterek: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 12 jelentős projektből ötöt tartalmaz. Kikötők: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül nyolc jelentős projektből ötöt tartalmaz. 3.6.5 Gazdasági elemzés A gazdasági elemzés az utaknál megadott modellt követheti, figyelembe véve a következő költségeket és hasznot: ● a megtakarított idő a projekt megvalósítása nélküli helyzethez viszonyítva, amit az utak esetében javasolt módon és a felhasználók kategóriákba való sorolása (például személyek és áruk) alapján állapítanak meg; ● más, kevésbé hatékony közlekedési rendszer (vagy árukezelési rendszer) helyettesítésének köszönhetően megtakarított idő; eligazításként, 27 jelentős, második generációs projekt (1994-99) esetében figyelembe vett idő átlagosan 7.44Euró/h volt (illetve 3.17 euró/h) tekintet nélkül a felhasználó típusára. 23
A beruházási költségek közé tartoznak például a következők: a munkákkal, kisajátításokkal, kártérítésekkel és bekötéssel stb. kapcsolatos kiadások, speciális gépekkel és berendezésekkel kapcsolatos kiadások, általános kiadások. Ezen kívül, a rendkívüli karbantartási munkák költségei – a szerződés függvényében – vagy a beruházót, vagy az engedélytulajdonost terhelik. 24 Általános karbantartás; a rendkívüli karbantartás tekintetében lásd az előző lábjegyzetet.
● a baleseti arány lehetséges változásai25, különösen a korszerűsítési projektekben; nem csak a felhasználók, hanem az infrastruktúrában dolgozó munkások esetében is figyelembe véve ezt az arányt; ● a társadalmi bevétel csökkenése az új, hatékonyabb struktúrákkal (részben) helyettesített régebbi közlekedési rendszerek forgalma csökkenésének tulajdoníthatóan; ● negatív külső hatások, mint például: a mezőgazdasági föld pusztulása, egyéb infrastruktúrák lehetséges áthelyezése és/vagy lakótelepek, kereskedelmi vagy ipari területek lehetséges áthelyezése, környezetszennyezés (akusztikus, vizuális stb.) és nyersanyagfogyasztás26; ● pozitív külső hatások, mint például egy turisztikai kikötő befolyási területén található földtulajdonok vagy ingatlanok megnövekedett értéke vagy a helyi jövedelmek növekedése az új vállalkozások beindításának tulajdoníthatóan (például az új reptéren vagy kikötőben épített szállodák, éttermek vagy üzletek), azzal a figyelmeztetéssel, hogy el kell kerülni a megkettőzéseket; ● a kereskedelemből származó további jövedelmek. Pénzügyi megtérülési ráta* Repterek Kikötők minimális 1.00 7.46 maximális 36.34 41.00 átlagos 16.90 19.96 szórás 9.28 4.15 *Minta: Repterek: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 12 jelentős projektből kilencet tartalmaz. Kikötők: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül nyolc jelentős projektből ötöt tartalmaz. 3.6.6 Egyéb értékelési kritériumok Ez a rész a következőkre vonatkozik: ● környezeti hatások (vizuális hatások, zaj, szennyezés stb.), melyek értékelésének – tagállamok jogszabályaival összhangban – minden esetben a jóváhagyási eljárások részét kell képeznie; ● a területre gyakorolt helyi hatás (különösen új infrastruktúrák és jelentős fejlesztések esetén), amit a városi és a forgalmi zsúfoltság torlódás stb. alapján fejeznek ki, kimutatva, hogy ezt a hatást lehető legalacsonyabb szinten tartják. 3.6.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: a forgalomra vonatkozó előrejelzések (igény), a beruházás rugalmasságának hiánya (a beruházás kezdeti szakaszában gyakran nagyobb kapacitásra van szükség), a melléktevékenységek meghatározó hatása. A változóknak a következőkre kell vonatkozniuk: ● a forgalom változásának üteme bizonyos idő alatt; ● a többi meglévő infrastruktúra helyettesítésének üteme; ● az idő értéke; ● az élet és az átmeneti cselekvőképtelenség (alkalmatlanság) értéke.
25
Az érték megállapítás az utaknál leírt eljárás mintáját követheti. A környezetszennyezés hatását az adott területen található ingatlanok kereskedelmi értékének csökkenése alapján lehet kifejezni. 26
3.7. Képzési infrastruktúrák 3.7.1 A célkitűzések meghatározása A projektek a következőkre vonatkozhatnak: ● alapoktatás; ● szakképzés; ● felsőoktatás (egyetemek, üzleti főiskolák stb.) ● a termelőterületeken fennálló szakosodási igények; ● a fiatalok munkapiacon való elhelyezkedésének javítása; ● az oktatási intézmények egyenlőtlen földrajzi eloszlásának homogenizálása (vidéken és elszigetelt területeken megvalósított projektek); ● a társadalmi osztályok, nemek közötti megkülönböztetés kiküszöbölése; ● a fogyatékossággal élők lehetőségeinek javítása. 3.7.2 A projekt egyedi kialakítása Ajánlott: ● megadni a következő alapadatokat: földrajzi elhelyezkedés (térképekkel), az oktatási tevékenység szintje és típusa, a tanulók száma és földrajzi ellátási körzet, kapcsolódó szolgáltatások (könyvtárak, sport és szabadidős tevékenységek, fogadólétesítmények (szálláshelyek), étkezdék stb.); ● megadni a struktúra következő műszaki adatait: a fedett terület (m2) és fedetlen felszerelt terület (m2); ● a pedagógiai célokra (osztálytermek) és kapcsolódó tevékenységekre (laboratóriumok, könyvtárak stb.) szánt épületekkel kapcsolatos adatok és tipikus kiviteli tervek; ● a szolgáltatási struktúrákra (vezetés, irodák, tornatermek, sportpályák, vendégszállások, étkezdék stb.) vonatkozó működési adatok és vázlatok; ● a fontosabb műszaki berendezések működési tervei és vázlatai (belső hálózatok, központi fűtés, elektronikus és hírközlési rendszerek stb.); ● belső járhatósági rendszerek (és lehetséges kocsiparkok) és összeköttetés a helyi kommunikációs csatornákkal; ● fontos műszaki összetevők, mint például a különösen fontos architektonikus építkezések, laboratóriumok és összetett számítógépek stb. ● összefoglalni a több évre javasolt képzési tervet (a kurzusok száma és típusa, a tanított tantárgyak időtartama, száma és típusa, a pedagógiai és kapcsolódó tevékenységek időtartama és ütemezése, tanítási módszerek, megszerezhető oklevelek és képesítések stb.). 3.7.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a demográfiai és munkaerő-piaci tendenciák, amelyek befolyásolják a tanulók számát és a rendelkezésükre álló lehetőségeket. A leírásnak tartalmaznia kell a következőket: ● demográfiai tendenciák korosztály és földrajzi terület szerinti bontásban; ● a beiratkozási, látogatottsági és a tanulmányok elvégzésének27 aránya; ● a foglalkoztatásra vonatkozó előrejelzések a különböző ágazatok esetében, beleértve a különböző termelési szegmensekben tapasztalható szervezeti változásokra vonatkozó előrejelzéseket is28.
27 28
Ez az adat még hasznosabb, ha nemek, társadalmi osztály és földrajzi terület szerinti lebontásban adják meg. Fontos kidolgozni az új szakmák növekedésére, illetve más szakmák hanyatlására vonatkozó előrejelzéseket.
3.7.4 Pénzügyi elemzés ● Pénzbeáramlások: tandíjak, éves előfizetések, a lehetséges fizetett, járulékos szolgáltatások díja; ● Pénzügyi költségek: a struktúra (hosszú távon való) működtetéséhez szükséges személyzettel kapcsolatos költségek; ● Időhorizont: 15-20 év. Pénzügyi megtérülési ráta*
Iskolák, egyetemek stb. minimális -1.88 maximális 20.00 átlagos 7.01 szórás 9.23 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 16 jelentős projektből négyet tartalmaz. 3.7.5 Gazdasági elemzés A következő változók kiindulási pontot képezhetnek a haszon meghatározásában: ● a potenciálishoz viszonyított tényleges beiratkozási arány; ● az évismétlő diákok aránya; ● a teljes képzést befejező diákok száma; ● az átlagos látogatási arány diákonként; ● az előre meghatározott, mérhető tanulási követelmények teljesítése; ● a pedagógiai anyagok minősége; ● a felszerelés alkalmassága és kihasználtsága; ● az oktatószemélyzet felkészültsége és elkötelezettsége, objektív értékelés alapján; ● a pedagógiai tartalom lehető legtöbb és legváltozatosabb kontextusban való „eladhatósága”. Gazdasági előnyök: ● a diákok száma (vagy aránya), akiknek sikerült elhelyezkedni (vagy várhatóan elhelyezkednek), és akik e képzés nélkül munkanélküliek vagy nem kielégítően foglalkoztatottak (alulfoglalkoztatottak) lennének29. Ha az elsődleges cél a potenciális diákok munkaerő piaci lehetőségeinek javítása, a projekt hasznát a diákok jövedelme a képzésnek köszönhető várható növekedése segítségével lehet kifejezni és értékelni (elkerült alulfoglalkoztatottság, jobb helyzet a piacon)30. ● Társadalmi költségek: a társadalom vesztessége alapján lehet felmérni, amelyet a társadalom a legjobb alternatíva kihasználásáról való lemondás következtében szenved el31. 29
Az erre a változóra vonatkozó előrejelzések a külföldön végzett hosszú távú képzések re alapulhatnak. Elméletileg valamennyi esetben alkalmazható alternatív megoldásként, az értékelés a fizetési hajlandóság alapján is történhet, ezt pedig átlagos tandíjként lehet kifejezni, amit a diákoknak hasonló, magánintézményekben tartott képzésekért kellene fizetniük. E módszer alkalmazásakor fokozott gondossággal kell eljárni az olyan lehetséges torzulások miatt, mint például: minőségbeli különbség lehet a beruházás által biztosított képzés és a magánszférában már rendelkezésre álló képzések között, vagy a kockázat-elhárítási szint a jövedelemszint függvényében változhat, stb. A probléma bővebb tárgyalása megtalálható az ajánlott irodalomban. 31 Például az oktató- és más jellegű személyzet társadalmi alternatív költsége egyenlő az említett személyek által más munkahelyeken megvalósított jövedelem értékével (amit a hasonló képzettségű személyek esetében a piacon megállapított átlagos bér formájában lehet kifejezni). A diákok társadalmi alternatív költségeinek értékelése, amit nem szabad kihagyni, a fiatalok által az oktatási rendszeren kívül megvalósított becsült jövedelemre alapul, feltéve, hogy a kérdéses projekt nem befolyásolja a béreket. 30
● Külső gazdasági hatások: talajpusztulás, egyéb anyagok elvesztése, az infrastruktúra telepítése miatt esetleg jelentkező mobilitási és építészeti zsúfoltság. Ha előrejelezhető, a jövedelmek növekedése, amely egyéb generált tevékenységnek (kereskedelmi tevékenységek, éttermek, szabadidős tevékenységek stb.) tulajdonítható. Pénzügyi megtérülési ráta*
Iskolák, egyetemek stb. minimális 3.35 maximális 47.52 átlagos 17.53 szórás 14.20 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 16 jelentős projektből hatot tartalmaz. 3.7.6 Egyéb értékelési kritériumok Megfelelő képesítéssel rendelkező szakértők fóruma által végzett független értékelés az oktatási beruházás a javasolt célkitűzések teljesítése és társadalmi igények kielégítése, valamint a képzési programok típusának alkalmassága tekintetében. 3.7.7 Érzékenység és kockázatelemzés A következő paramétereket kell tartalmaznia: ● az ellátási körzet lakosságának (korosztályonkénti bontásban) növekedési rátája; ● az oktató- és nem oktatószemélyzet béreinek növekedési rátája (lásd például az alábbi ábrán); ● a tényleges beiratkozási arány; ● a munkahelyi elhelyezkedés aránya azok körében, akik elvégezték a képzést. 3.8. Múzeumok és archeológiai parkok 3.8.1 A célkitűzések meghatározása A beruházások célkitűzései általában helyi jellegűek, de általánosabb kulturális értéket is képviselhetnek. 3.8.2 A projekt egyedi kialakítása A célkitűzések megvalósításához a következők szükségesek: ● megállapítani az intézkedés (létrehozás, felújítás vagy bővítés) által érintett infrastruktúra típusát: múzeumok, történelmi műemlékek vagy épületek, archeológiai parkok, ipari archeológia; ● felsorolni a kínált szolgáltatásokat (kutatóközpontok, tájékoztatási és vendégellátási szolgáltatások, belső szállítás...); ● belefoglalni a középtávon tervezett kulturális és/vagy művészi programokat; ● megadni a következő műszaki adatokat: √ alapadatok, elsősorban a felhasználók várható számát (napi, idényjellegű, évi stb.) és a struktúra maximális kapacitását; √ fizikai tulajdonságok: fedett területek és kiállítási termek (m2) a múzeumok és történelmi műemlékek vagy épületek esetében, az archeológiai parkok vagy területek teljes felülete (m2), az ülések száma, felhasználható terület (m2) a színházak esetében;
√ építészeti jellemzők, kivitelezés, valamint múzeumok, történelmi műemlékek vagy színházak alaprajza; √ műszaki tulajdonságok és a kapacsolódó szolgáltatásokra szánt épületek vagy ezek részeinek alaprajza; √ a folyamatok jellemzői, valamint a telepek és légkondicionáló, világítási, hírközlési stb. rendszerek alaprajza; √ járhatósági és hozzáférési rendszerek (és az esetleges kocsiparkok), valamint összeköttetések a helyi kommunikációs csatornákkal; √ fontos műszaki összetevők, például a különösen szükséges szerkezetek, kísérleti restaurálási technológiák, kommunikációs rendszerek. 3.8.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a felhasználók potenciális száma, típus szerinti lebontásban. Az opcióelemzésben foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie a következőket: ● az infrastruktúra szerkezeti elrendezésének vagy alaprajzának változatai; ● lehetséges alternatív technológiák vagy restaurálási/helyreállítási eljárások a létező épületek esetében; ● alternatív infrastruktúrák (például egy történelmi ipari struktúra helyreállítása helyett figyelembe lehet venni egy műszaki múzeum létrehozását stb.). 3.8.4 Pénzügyi elemzés ● Pénzbeáramlások: belépti díjak (melyek a tényleges költségek alig egy töredékét fedezik), a mellékszolgáltatások értékesítése és kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek. ● Pénzügyi költségek: személyzeti és karbantartási költségek (melyek középtávon a költségek túlnyomó részét képezhetik). Időhorizont: 15-20 év. 3.8.5 Gazdasági elemzés ● Társadalmi haszon: a múzeumok, archeológiai parkok stb. esetében az értékelés 32 a közönség fizetési hajlandóságára alapulhat. ● Társadalmi költségek: az értékelés a társadalom vesztességére alapulhat, amelyet a legjobb alternatíva használatáról való lemondás következtében szenvedett el (például az alkalmazott személyzet társadalmi alternatív költsége egyenlő az említett személyek által más munkahelyen megvalósított jövedelemmel). ● Külső gazdasági hatások: talajpusztulás, egyéb anyagok elvesztése, az infrastruktúra létrehozása miatt esetleg jelentkező mobilitási és építészeti zsúfoltság stb. ● Az idegenforgalmi ágazatban megvalósított jövedelmek növekedése (több turista, hosszabb átlagos tartózkodási idő). ● A jövedelem további növekedése a generált tevékenységeknek köszönhetően (kereskedelemi tevékenységek, éttermek, szabadidős tevékenységek stb.). 3.8.6 Egyéb értékelési kritériumok Ezeknek világos kulturális és művészi jelleget kell kölcsönözniük legalább a középtávú programoknak. A döntő értékelési kritériumot független szakértők véleményezése képezi.
32
Valóban nem tűnik helyesnek, hogy a látogatók közvetlen költségeit (utazás, élelem, szállás stb.) belefoglalják a fizetési hajlandóságnak tulajdonított értékbe, kivéve ha bebizonyítják, hogy a kérdéses projekt esetében az említett kiadások nem más szabadidő tevékenységeknek (pl. turizmus), hanem kizárólag a struktúra meglátogatása vagy a konkrét előadás megtekintése óhajának tulajdoníthatók.
3.8.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: a magas személyzeti és karbantartási költségek, a belépti díjak hosszú távú dinamikája. Az érzékenység és kockázatelemzésnek legalább a következőket kell figyelembe vennie: ● a beruházási költségek; ● a személyzeti bérek növekedési rátája; ● a tényleges kereslet növekedési rátája (látogatók száma évente); ● a belépti díjak; ● a karbantartás tekintetében a lehetséges károkkal kapcsolatos kockázatok, az okokra való tekintet nélkül. 3.9. Kórházak és egyéb egészségügyi infrastruktúrák 3.9.1 A célkitűzések meghatározása A célkitűzések: ● számos betegség megelőzésére és/vagy kezelésére vonatkozhatnak; ● a lakosság különböző csoportjaira vonatkozhatnak a következők függvényében: √ kor (gyerek- vagy geriátriai kórházak stb.); √ nem (szülészeti, andrológiai stb. támogatási struktúrák); √ szakmai feltételek (traumatológiai központok ipari balesetek esetére, sport- vagy katonai kórházak stb.). ● a várható élettartam növekedése alapján fejezhetők ki 33. 3.9.2 A projekt egyedi kialakítása A projekt helyes kialakítása érdekében ajánlott: ● pontosan meghatározni a javasolt infrastruktúra funkcióit, elsősorban a figyelembe vett betegségcsoportot, a populáció nagyságát, a diagnosztikai funkciókat, a rövid és hosszú távú kezelést/gyógyulást, fogadólétesítményeket, kapcsolódó szolgáltatásokat. ● belefoglalni a következő adatokat: √ alapadatok, mint például: a felhasználók átlagos és maximális száma naponta, havonta, évente; a segítséget nyújtó és megelőzéssel, kezeléssel és diagnosztizálással foglalkozó részlegek; kórházak esetében az ágyak száma minden egyes kórházi osztályon; √ fizikai adatok, mint például a felszíni terület és fedett terület (m2), használható tér (m3), kezelőhelyiségek, osztályok, megelőzési célú és/vagy konzultációs helyiségek száma, a járóbeteg osztály megléte és nagysága; √ a belső/külső területek funkcionális elrendezése (alaprajz), beleértve a különböző épületek közötti és belüli járhatóságot, normális és sürgősségi helyzetekben egyaránt; √ a diagnosztizáláshoz és/vagy kezeléshez használt legfontosabb berendezések és gépek (pl. röntgengép, szkennerek (letapogatók), sugárorvostan, endoszkópok stb.) műszaki tulajdonságai; √ a kisegítő létesítmények és a főrendszerek tervrajza (áramellátás, világítás, vízellátás, hulladéklerakók, esetleg hamvasztók, tűzvédelmi felszerelés, légkondicionálók, gázellátás, távfelügyelet, kommunikációs rendszerek stb.); √ építészeti tulajdonságok, szerkezet, az épületek vagy azok részeinek alaprajza; 33
Ezek nagyon általános utasítások. Az időtartamon kívül magától értetődően az élet minősége is szempont: néhány olyan mutatószám (index) is javasolható, amely ezt számításba veszi (Q.A.L.Y); további részleteket az ajánlott szakirodalom tartalmaz.
√ járhatósági és hozzáférési rendszerek (és az esetleges kocsiparkok) és összeköttetések a helyi kommunikációs csatornákkal, a baleseti osztály számára esetleg kiváltságos hozzáféréssel, mellékelve a megfelelő tervrajzokat is. √ fontos műszaki összetevők, mint például a feltétlenük szükséges szerkezetek, speciális vagy kísérleti kezelési vagy diagnosztizálási gépek. 3.9.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a betegek száma, tendenciák a betegek jelentkezése tekintetében (a demográfiai adatok alapján meghatározva), illetve epidemiológiai és megbetegedési adatok a figyelembe vett betegség esetében34. Az opcióelemzésben foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie a lehetséges alternatív orvosi-műszaki megoldásokat (különböző kezelési rendszerek, diagnosztikai technológiák stb.) és a lehetséges általános alternatívákat, melyek társadalmi-egészségügyi célkitűzései hasonlóak (például járóbeteg osztály építése egy kórházi osztály helyett). 3.9.4 Pénzügyi elemzés ● Pénzbeáramlások: a kórházi beutalással (például a napok száma, amit a beteg a kórházban tölt) kapcsolatos díjak, a diagnosztizálással és kezeléssel kapcsolatos díjak, amelyeket külön kell fizetni, valamint a kiegészítő szolgáltatások díja (egyágyas szoba stb.). ● Pénzügyi költsége: a struktúra működéséhez szükséges személyzet, gyógyszerek és orvosi anyagok, kihelyezett orvosi szolgáltatások. Időhorizont: 20 év. 3.9.5 Gazdasági elemzés A legfontosabb előnyök: ● az egészségügyi költségek jövőbeli megtakarítása, mely egyenes arányos lesz a betegek számának és/vagy a betegségek súlyossági fokának a projekt megvalósításának köszönhető csökkenésével (kevesebb járóbeteg ellátással és otthoni ápolással kapcsolatos költség azok esetében, akik elkerülik a betegséget, illetve alacsonyabb költségek a kórházi ellátással és lábadozási szakasszal kapcsolatban, azok esetében, akik kezelése hatékonyabb volt); ● a jövedelemveszteségek megelőzése, melyek a beteg és családja által elvesztett munkanapok alacsonyabb számának tulajdoníthatók; ● a jóllét növekedése, illetve a beteg és családja szenvedésének csökkenése, amit a megelőzött halálesetek száma, a beteg várható élettartamának növekedése, valamint a beteg és családja életminőségének a megelőzött betegség vagy a hatékonyabb kezelésének tulajdonítható javulása alapján lehet meghatározni. A hasznot pénzértékben is ki lehet fejezni újból a szolgáltatások piaci árához folyamodva (fizetési hajlandóság)35, vagy olyan standard eljárásokat használva, mint a megnövekedett várható élettartam mutatószámok, melyet az életminőségnek megfelelően kiigazítanak (pl. a Quality Adjusted LIfe Years); az életminőséget amelyet az elvesztett jövedelem elve vagy hasonló biztosítási statisztikai kritérium alapján lehet értékelni. Pénzügyi megtérülési ráta* minimális 34
Kórházak 10.00
Ha a kérdéses ellátási körzet esetében semmiféle konkrét adat nem áll rendelkezésre, a társadalmilag hasonló területekre vonatkozó adatokat lehet használni. 35 Ezt a módszert lehet használni például a fogászati klinikákon, mivel a ilyen szolgáltatásokat az állami és a magánszektorban egyaránt kínálnak.
maximális 23.10 átlagos 14.57 szórás 6.03 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül öt jelentős projektből hármat tartalmaz. 3.9.6 Egyéb értékelési kritériumok Ajánlott az előnyöket egyszerű fizikai mutatók szerint értékelni, például a költséghaszon elemzés, melyet az egészségügyi ágazatban széles körben használnak és összehasonlítható adatokkal szolgál. A projekt belső értékét az egészségügyi ágazat szempontjából a megfelelő képesítésű független szakértők fórumának is meg kell határoznia. 3.9.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: ● az ellátási körzetre vonatkozó epidemiológiai adatok elérhetősége és megbízhatósága; ● a(z új) diagnózis felállítása, a megelőzési tevékenység vagy kezelés stb. során előforduló kockázatok; ● a személyzeti, orvosi stb. költségek hosszú távú tendenciáinak helyes értékelésével kapcsolatos nehézségek. Az érzékenység és kockázatelemzésnek legalább a következő változókat kell figyelembe vennie: ● a beruházási költségek; ● a vonatkozó megbetegedési arány (százalékban kifejezve), a betegség típusa, korosztály, nem, foglalkozás szerinti stb. bontásban. ● az egészségügyi szolgáltatásokra megállapított díjak és azok időbeli alakulása; ● a személyzeti költségek időbeli alakulása; ● a gyógyszerek, termékek és kritikus szolgáltatások költségeinek időbeli alakulása; ● a diagnosztizálásban és kezelésben felmerülő kockázatok értéke és dinamikája. 3.10. Erdők és parkok 3.10.1 A célkitűzések meghatározása Az erdőgazdasági projektek elsődleges célkitűzései változatosak lehetnek: ● kereskedelmi vagy energiatermelési célokra szánt fa- vagy parafatermelés növelésére irányuló projektek; ● a nem fa termékek termelésének növelését célzó projektek36; ● környezetvédelmi jellegű projektek, mint például parkok és védett területek létrehozása, az erózió megelőzésére irányuló intézkedések, vízfelügyelet, környezetvédelem (természeti, tájképjavítás, vizuális és zajszűrők stb.); ● a turisztikai-szabadidős tevékenységek elmozdítását célzó projektek. Valamennyi erdőgazdálkodási beruházás sokrétű hatást fejt ki (talajvédelem, vízszabályozás, a fajok védelme, környezetvédelem).
36
Mint például szarvasgomba, egyéb gombák, erdei gyümölcsök (eper, fekete áfonya, málna, szeder, aromás és/vagy gyógynövények stb.), vadállatok, méhtartás stb.
km2);
3.10.2 A projekt egyedi kialakítása Ajánlott: ● a tipológiák rendszere szerint kialakítani a projektet; ● rendelkezésre bocsátani a következő adatokat: √ földrajzi elhelyezkedés, magasság (m tengerszint felett) és felület (hektárok vagy
√ a tervezett műveletek részletes leírása, kiterjedés (az eltávolítandó vagy ültetendő fák száma), eljárások (kiválasztott fajok, művelési típus, stb.), időszak (év), irányítási forma, kezelés típusa és a végrehajtási időszak; √ a megszilárdításra kerülő lejtők felülete (m2) és meredeksége (m); √ a rendszerbe bekerülő vízfolyások száma és hossza (km); √ a hozzáférési útvonalak, valamint a parkolóhelyek és kirándulóhelyek száma, hossza (km) vagy felülete (m2), illetve típusa; √ a biológiai típusok és egyéb érdekes természeti jelenség (vízesések, barlangok, források stb.) helyét és leírását ismertető térképek; √ a szolgálati épületek száma, helye, felülete (m2) és alaprajza (mint például vendégközpontok, szállások, étkezdék, megfigyelőállások, raktárak, fűrészmalmok); √ a lehetséges vendégfogadó létesítmények száma, helye, felülete (m2) és kapacitása (mint például a szállodák, menedékek, éttermek stb.) √ hozzáférési útvonalak, valamint a helyi és regionális úthálózattal való összeköttetések; √ a jelentős beavatkozások leírása, illetve ezekre vonatkozó adatok, mint például a ritka vagy a területről kihalt fajok újbóli betelepítése, tűzvédelmi távfelügyeleti rendszerek, kommunikációs és tájékoztatási hálózatok stb. 3.10.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: ● A faanyag vagy parafa feldolgozásra összpontosító projektek esetében: a kitermelendő faanyag vagy parafa típusa iránti igény, és emellett az importok kiegészítése, ha így áll a dolog. ● A főleg turisztikai-szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos projektek esetében: a turisták számára vonatkozó előrejelzések, beleértve az idényjellegű tendenciákat is. A javasolt projekt környezeti hatásvizsgálata szintén hasznosnak bizonyulhat. Az egyik lehetséges eljárás több fizikai mutató meghatározása volna minden egyes hatásra, amit egy több kritériumon alapuló elemzés követ. Az opcióelemzésbe foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie a következőket: ● különböző típusú beavatkozások ugyanazon az erdőgazdálkodási körzeten belül; ● az erdők állapotának feljavítására, az újra erdősítésre és ültetésre irányuló különböző eljárások; ● egyéb (alternatív), a kiválasztott területtel kompatibilis fajok ültetése (például nyárfák ültetése helyett eukaliptusz ültetvények a cellulóztermeléshez); ● a park különböző kerületi és övezeti felosztása; ● különböző útvonalak vagy tipológiák a gyalogutak, ösvények és felszerelt területek esetében; ● a bejáratok, vendégközpontok, kocsiparkok, táborhelyek stb. különböző elhelyezése a felszerelt parkok és erdőterületek esetében; ● különböző célállomások (például nem erdei, hanem mezőgazdasági) azoknak a területeknek az esetében, melyeket újra erdősítenek, például egy parkon belül. 3.10.4 Pénzügyi elemzés
Pénzügyi költségek: sokszor a legnagyobb költségeket a személyzeti és karbantartási (általános és rendkívüli karbantartási) költségek jelentik. Időhorizont: 25-35 évet megfelelőnek lehet tekinteni37, de egyes, az erdőgazdálkodás terén történő beavatkozások esetében az időhorizontot meg lehet hosszabbítani. A rendelkezésre álló szakirodalom szerint az ebben az ágazatban eszközölt beavatkozások FRR értéke elég alacsony, és csak ritkán haladja meg az 5%-ot. 3.10.5 Gazdasági elemzés 93 ● A fafelhasználásból és –átalakításból származó haszon az erdőgazdálkodási cégek hozzáadott értéke alkalmazásával mérhető fel. ● A turisztikai-szabadidős tevékenységekből eredő haszon a látogatók „fizetési hajlandósága” módszere vagy a turizmusból megvalósított jövedelem mennyiségi becslése alapján fejezhető ki és értékelhető. Ha előre jelezhető, ehhez hozzá kell adni az idegenforgalmi ágazat által és a kapcsolódó tevékenységekből az adott parkkal vagy erdővel szomszédos vagy ezzel összekötött területeken megvalósított bevételt is. ● A hidro-geológiai védelemből eredő haszon a projektnek köszönhetően megelőzött árvizek, földcsuszamlások stb. okozta költségek, valamint – ha kimutatható – az erdőségi termelésnek a beavatkozás nélküli helyzethez viszonyított magasabb hozzáadott értéke alapján mérhető fel. ● A vidéki táj javításából és a környezetvédelemből eredő haszon a nagyobb „fizetési hajlandóság”38 vagy a turisztikai tevékenységekből megvalósított, a beavatkozási nélküli helyzethez viszonyított magasabb jövedelem alapján értékelhető. 3.10.6 Egyéb értékelési kritériumok Ha a projekt olyan elemeket tartalmaz, amelyek önmagukban természeti, környezeti vagy tudományos jelentőséggel bírnak (például a veszélyeztetett fajok védelme), ezeket képesített, független ágazati szakértői fórumnak kell igazolnia. 3.10.7 Érzékenység és kockázatelemzés Ajánlott elemezni a következő változókat: ● a turisták számának alakulásában mutatkozó tendenciák; ● a költségek alakulása bizonyos kritikus tényezők, például a személyzeti költségek esetében; ● a lehetséges károkkal kapcsolatos kockázatok értéke és dinamikája, az okokra való tekintet nélkül (természeti, emberi hiba, műszaki jellegű); 3.11. Távközlési infrastruktúra 3.11.1 A célkitűzések meghatározása A helyi léptékű projektek célkitűzései a következők: ● helyi huzalozás vagy jelfogó rendszerek kialakítása, hogy a szolgáltatásokat a le nem fedett területekre is kiterjesszék; ● városok, fővárosi vagy ipari területek huzalozása, hogy gyorsabb, erősebb hálózatokat biztosítsanak, amelyek lehetővé teszik új helyi szolgáltatási (például az ún. „széles sávú”) hálózatok kialakítását; 37
A legalacsonyabb értéket a turista-szabadidős tevékenységek terén eszközölt beavatkozásokra, valamint a rövid lefutású, időigényes projektekre (pl. erdei gyümölcs) kell alkalmazni. 38 Lásd az előző lábjegyzetet.
● egységek kiépítése vagy korszerűsítése, hogy lehetővé váljék a sávváltás a nagyobb kiterjedésű hálózatokkal (ezt a projekttípust sok esetben az előzővel kötik egybe); ● huzalok lefektetése, jelfogó vagy műholdas állomások építése az elszigetelt területek (hegyvidék, szigetek stb.) összeköttetésének biztosítása céljából. A nem helyi léptékű projektek célkitűzései a következők: ● a nemzetközi kommunikációs rendszer fejlesztése a kapacitás, erő és gyorsaság növelése céljából (például távközlési műholdak felbocsátása, műholdas rádióállomások építése, víz alatti távhuzalok lefektetése stb.); ● a régióközi kommunikációs hálózatok kapacitásának, erejének és sebességének növelése; ● a hálózatok műszaki korszerűsítése, hogy lehetővé tegyék az új szolgáltatásokhoz való csatlakozást (például multimédia szolgáltatások, hordozható telefonok, kábeltelevízió, polgári hálózatok, virtuális múzeumok stb.). 3.11.2 A projekt egyedi kialakítása Fontos, hogy a következő két, szorosan összekapcsolódó aspektus tekintetében világos elképzelést alakítsunk ki: ● a beavatkozás irányításának megszervezése, beleértve a lehetséges szektorokra való tagolást; ● a projekt végrehajtási programja és a javasolt terv ellátási körzetének az új struktúra által kínált szolgáltatásokkal való behálózására. Szintén érdemes: ● azonosítani a potenciális ellátási körzetet, melyet a projektnek kell kiszolgálnia; ● elkészíteni a potenciális piac elemzését; ● megmagyarázni a tervezett infrastruktúra és a létező távközlési rendszer közötti funkcionális és fizikai összeköttetéseket; ● leírni az infrastruktúra műszaki tulajdonságait: √ működési alapadatok, mint például: a távközlési infrastruktúra típusa, a forgalom volumene és típusa, maximális közvetítési sebesség (baud), a kommunikáció típusa, távközlési protokoll, frekvenciasáv (GHz) és –erő (kW), elektronikus távközlési/csatlakozási technológiák stb.; √ fizikai adatok, mint például: a huzalok hossza (km) és a hálózat által lefedett terület (km2), a távközlési/csatlakozási csomópontok száma és helye, a rádióállomások száma és az általuk lefedett terület (km2); √ a hálózatokra vonatkozó adatok, építkezési eljárások és műszaki tulajdonságok; √ a távközlési/csatlakozási központok vagy rádiórendszerekre vonatkozó adatok, építkezési eljárások, műszaki tulajdonságok és tervrajzok (mellékelve a terveket is); √ a kisegítő létesítményekre (például áramellátás, világítás és távirányítás) vonatkozó adatok, építkezési eljárások, műszaki tulajdonságok és tervrajzok; √ a fedett terület (m2), valamint a lehetséges épületek és egyéb szolgáltatási struktúrák vázlatos alaprajza, mellékelve az erre vonatkozó tervrajzokat és fejezeteket; √ fontos műszaki összetevők, mint például a műholdas adó-vevő rendszerek, víz alatti huzalok. 3.11.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a forgalom volumene, a napi, heti és idényjellegű tendenciák (az optimális kapacitás a forgalom csúcsértéke és a rendszer által kezelhető forgalom ésszerű összeegyeztetését teszi szükségessé).
Az opcióelemzésben foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie ugyanazon infrastruktúrán belüli lehetséges alternatívákat (például különböző huzaltípusok, különböző kommunikációs protokollok, különböző távközlési/csatlakozási technológiák stb.), az alternatív helyszíneket vagy rádióállomásokat, valamint a tervezett infrastruktúrára kidolgozható lehetséges globális alternatívákat, amelyek hasonló szolgáltatásokat biztosítanak, például optikai kábelek a műholdas közvetítés vagy a kombinált hálózatok (légi-kábel) helyett. 3.11.4 Pénzügyi elemzés ● Pénzbeáramlások: értékesítési díjak a szolgáltatások esetében, bérleti díjak a kiegészítő szolgáltatások esetében. A telefonszolgáltatás esetében a kormány által felügyelt díjak segítséget jelenthetnek az árdinamika előre jelzésében. Időhorizont: legalább 10 év, a kábelhálózatok és a távolsági kábelek kivételével (ezek esetében 20 év) . 3.11.5 Gazdasági elemzés Szükséges mennyiségileg meghatározni: ● minden egyes távközlés esetében megtakarított időt (várakozási idő, közvetítési idő stb.), amit a különböző szolgáltatástípusok esetében használatos egységben lehet kifejezni, (például kereskedelmi telefonbeszélgetés, szövegátvitel, adatállományok átvitele, grafikus állományok átvitele stb.); az érték megállapítása céljából a felhasználókat különböző kategóriákba lehet sorolni, például a civil szektorban az állampolgárok átlagos jövedelme szerint, míg a vállalkozói szektorban az átlagos hozzáadott érték alapján. ● az új kiegészítő szolgáltatásokat, melyek a projekt nélkül nem volnának lehetségesek. Egyes esetekben a mennyiségi meghatározás és az érték megállapítása céljából az előbbi módszert lehet alkalmazni (például a on-line anagrafikus szolgáltatások majdnem 100%os időmegtakarítást tehetnek lehetővé a jogosítvány igényléséhez és megszerzéséhez szükséges idő tekintetében), más esetekben a közösség fizetési hajlandóságát lehet felmérni, mennyiségileg kifejezve azokat a költségeket, melyek a felhasználót terhelik bizonyos típusú adatok beszerzése esetén (például szakkiadványok vásárlása). 3.11.6 Egyéb értékelési kritériumok Ebben a részben az új telematikus és multimédia szolgáltatások fejlesztésére kell utalni. Ebben a vonatkozásban hasznosnak bizonyulhat a projektet rugalmassági vizsgálatnak alávetni, hogy megállapítsák – műszaki és szerkezeti szempontból – mennyire képes megfelelni a jövőbeli fejlesztések nyomán megjelenő szélesebb körű igényeknek. 3.11.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: a jövőbeli kereslet előrejelzése, magas beruházási költségek (például a műholdas rendszerek esetében) és a technológia gyors fejlődése (a beruházás jóval azelőtt teljesen vagy részben elavulttá válik, mint ahogy az előzetesen várható volt). Az érzékenység és kockázatelemzésnek figyelembe kell vennie legalább a következő változókat: ● beruházási költségek, beleértve a műszaki fejlesztések költségeit is; ● a használt berendezések helyettesítési ciklusaira (öregedés, műszaki elavulás) vonatkozó előrejelzések; ● a kereslet dinamikája (azaz a populáció és a vállalkozások számának növekedési rátájának előre jelzése); ● a szolgáltatási értékesítési árának dinamikája.
3.12. Ipartelepek és ipari parkok 3.12.1 A célkitűzések meghatározása A célkitűzések a következő kategóriákba sorolhatók: ● alapinfrastruktúra kialakítása az ipartelepek, kereskedelmi és szolgáltatási területek létrehozása céljából; ● alapinfrastruktúra létrehozása a túlságosan zsúfolt vagy szennyezett területeken található termelőtelepek tervezett áttelepítéséhez; ● központok létrehozása, melyek valós (nem pénzbeli) szolgáltatásokat (könyvviteli szolgáltatások, pénzügyi adatszolgáltatás, marketing, képzés...) biztosítanak egy bizonyos területen található vállalkozásoknak; ● új vállalkozások létrehozását és a már létező vállalkozásokat (ipari parkok, üzleti és innovációs központok stb.) támogató központok kialakítása; ● a fentiek kombinációját feltételező projektek, melyek sok esetben egy bizonyos ipari szegmens vállalkozásait hivatottak segíteni. 3.12.2 A projekt egyedi kialakítása Ajánlott: ● az ellátási körzet, vagyis a földrajzi terület, a célvállalkozások mérete (például kézműves cégek, kis- és közepes vállalkozások, nagyvállalatok) és a termelő szegmens azonosítása; ● alapadatok megadása, mint például a figyelembe vett vállalkozások száma, mérete és típusa, a valós szolgáltatások és tudományos/műszaki laboratóriumok típusa, ha vannak ilyenek; ● a következő műszaki adatok megadása: √ a felszerelt terület helye és felülete (km2), valamint a terület felosztása; √ a raktárak, boltok, irodaépületek, kiállítási termek stb. száma és az általuk lefedett felület (m2); √ belső járhatóság és mobilitás (utak és vasútvonalak), valamint ezek összeköttetése a külső rendszerekkel; a lehetséges kikötők, helikopter-leszállóhelyek stb. bemutatása; √ belső hálózatok és rendszerek, például vízvezetékek, lefolyók, víztisztítók, áramellátás, világítás, távközlési rendszerek, biztonsági rendszerek stb., mellékelve az ezekre vonatkozó adatokat és alaprajzokat; √ a középületek száma és az általuk lefedett terület (valós szolgáltatások, laboratóriumok, munkaszervezés, étkezdék, távközlési központok stb.); √ fontos műszaki összetevők, mint például szaklaboratóriumok, multimédia szolgáltatási központok stb. 3.12.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: a létező vállalkozások azon igényének felmérése, hogy az ellátási körzetbe telepedjenek át, az új vállalkozások megjelenésének üteme, a kereslet és a dinamika a valós szolgáltatások esetében, környezetvédelmi elemek. Az opcióelemzésben foglalt összehasonlításnak figyelembe kell vennie a globális alternatívákat, például a hasonló alaptevékenységű cégek közvetlen támogatásának növekedése (a létesítmények elmozdítása, valós szolgáltatások beszerzése, műszaki újítások, új futószalagok vagy újonnan alakult vállalkozások stb.). 3.12.4 Pénzügyi elemzés
● Pénzbeáramlások: a föld és a raktárak bérleti díjai vagy engedélyeztetési költségei, valamint a szolgáltatások (víz- és áramellátás, lefolyók és víztisztítók, tárolás, munkaszervezés stb.) és valós szolgáltatások értékesítési ára. ● Pénzkiáramlások: az infrastruktúra működtetéséhez és a valós szolgáltatások biztosításához szükséges áruk és szolgáltatások költségei. Időhorizont: legalább 20 év. Pénzügyi megtérülési ráta*
A termelést támogató infrastruktúra minimális 2.30 maximális 16.87 átlagos 10.49 szórás 5.28 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 14 jelentős projektből négyet tartalmaz. 3.12.5 Gazdasági elemzés A gazdasági elemzésnek figyelembe kell vennie a következőket: ● Társadalmi haszon: a meglévő vállalkozások piaci pozíciójának javulása, a vállalkozói ismeretek és jártasságok terjesztése a kedvezményezett vállalkozások körében és kifelé, a személyzet átképzése, a különböző termelési tényezők hatása a foglalkoztatásra és jövedelmekre, új termelővállalatok megjelenése, új magánszolgáltatók megjelenése stb. ● A társadalmi haszon mennyiségi meghatározása: esetenként azt az eljárást lehet alkalmazni, mely során az ellátási körzetben található potenciális kedvezményezett vállalkozásokat felosztják méretük és tevékenységi területük függvényében. Ez után minden egyes kategória esetében értékelni lehet a hasznot, például a hozzáadott érték előnyösebb helynek tulajdonítható növekedése (például a szállítási költségek megtakarítása, a korábban nehezen elérhető piacra való nagyobb behatolás, az új kiállítási területeken lehetségessé váló promociós tevékenységek hatása, az alapszolgáltatások alacsonyabb költségei stb.) vagy a valós szolgáltatások elérhetősége alapján (például jobb piaci helyzet elérése a marketing szolgáltatásoknak köszönhetően, a piacra való behatolás javulása és költségmegtakarítások a telemarketing segítségével, műszaki javítások vagy új termelési technológiák, jobb szakmai felkészültség a képzéseknek köszönhetően stb.). ● A projekt építésében felhasznált nyersanyagok és föld gazdasági költségeit a társadalom vesztessége, melyet a legjobb alternatív felhasználásról való lemondás miatt szenved el. A személyzeti költségeket hasonló módon kell értékelni. ● A környezeti költségeket (talaj-, víz- és levegőszennyezés, a tájkép leépülése, zaj, elutasítás stb.) is meg kell határozni mennyiségileg, ha az infrastruktúra megvalósítása következtében potenciálisan zsúfoltság alakul ki a város területén vagy a közlekedésben. Szükséges azonban megjegyezni, hogy jóllehet a figyelembe vett hatások az új infrastruktúra környékén fokozódnak majd, az ellátási körzet többi részében ezeknek csökkenniük kell, s így a globális hatás – és az elemzésben ezt kell figyelembe venni – jobb, de ugyanolyan eséllyel akár rosszabb is lehet (például a visszafolyások ellenőrzési rendszere hatékonyabb lehet stb.). Pénzügyi megtérülési ráta* minimális maximális átlagos szórás
A termelést infrastruktúra 9.10 36-00 18-89 6-91
támogató
*Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 14 jelentős projektből 12 tartalmaz. 3.12.6 Egyéb értékelési kritériumok A társadalmi költségek az ezekhez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó fizikai mutatók alapján mérhetők fel, továbbá költség-hatékonyság mutatót is számolható. 3.12.7 Érzékenység és kockázatelemzés Kritikus tényezők: kezdeti merevség, az ellátási körzetbe való behatolás valós üteme előrejelzésének nehézsége39, mind a vállalkozások áttelepítése, mind az új vállalkozások létrehozása szempontjából. Az érzékenység és kockázatelemzésnek figyelembe kell vennie a következőket: ● a beruházási költségeket; ● a területen található berendezések rátája; ● egyes létfontosságú ráfordítások költségei (a valós szolgáltatások biztosításához szükséges munkaerő, kihelyezett áruk és szolgáltatások); ● az új vállalkozások megjelenésének és eltűnésének rátája, ha ezt mennyiségileg meghatározható. 3.13. Ipar és egyéb produktív beruházások 3.13.1 A célkitűzések meghatározása A beavatkozásokat a következőképpen lehet osztályozni: ● a terület viszonylag elmaradt ágazatai iparosításának ösztönzésére irányuló projektek; ● stratégiai jelentőségű, tőkeigényes projektek (például az energiaágazat bizonyos szegmensei); ● speciális szektorok műszaki fejlesztésének vagy új, ígéretesebb technológiák használatának ösztönzésére irányuló projektek, melyek igen nagy kezdeti beruházást igényelnek (például új anyagok használása a közlekedési iparban, elektronikus szupravezetők kifejlesztése, a megújuló energia használatát lehetővé tevő technológiák alkalmazása); ● olyan projektek, amelyek arra irányulnak, hogy alternatív foglalkoztatási lehetőségeket teremtsenek azokon a területeken, ahol a termelési egységek hanyatlását lehet tapasztalni. ● új vállalkozások (mind kézműves cégek, mind kis- és közepes vállalkozások) létrehozásának és fejlesztésének ösztönzésére irányuló projektek. 3.13.2 A projekt egyedi kialakítása Hasznosnak bizonyulhat pontos leírást adni azokról a cégekről, melyek hasznot húznak a beavatkozásból: ● azon termékek és szolgáltatások felsorolása, amelyeket a cég(ek) a beavatkozás előtt vagy után, ennek eredményeként biztosítanak; ● a termelési ráfordítások éves mennyiségeinek felsorolása, mely a nyersanyagokra, félkész termékekre, szolgáltatásokra, munkaerőre stb. vonatkozó adatokat tartalmazza (kategóriákra és specializálódás szerinti bontásban) mind a beavatkozás előtt, mind a beavatkozás után; ● a forgalom, bruttó működési hányad, bruttó és nettó haszon, cash-flow, eladósodási ráta és egyéb mérlegmutató, mind a beavatkozás előtt, mind a beavatkozás után; 39
Egyes esetekben a vállalatok áttelepítését időszerű területi tervezési politikák segítségével gyorsították.
● a cég által lefedett piac leírása, valamint ezen elfoglalt helye a beavatkozás előtt és után (például megadva a kvótákat termékenként és földrajzi területenként, illetve ezek dinamikáját); ● a cég felépítése (funkciók, részlegek, eljárások, minőségbiztosítási rendszerek, információs rendszerek stb.) a beavatkozás előtt és után; ● a termelési folyamat, valamint a segédgépek és a felszerelés leírása; ● a cég épületeinek és a kapcsolódó területek leírása; ● a folyadék és/vagy gáz természetű hulladék elhelyezési helyei, valamint a kezelőtelepek leírása; ● selejtes termékek (típus és mennyiség) és elhelyezési/kezelési rendszerek. 3.13.3 Megvalósíthatósági és opcióelemzés Kulcsfontosságú problémák: sajátosak paraméterek, melyek olyan tényezőktől függenek, mint például az ágazat, amelyben a cég működik, a termékek típusa, az alkalmazott termelési technológiák. Az opcióelemzésnek figyelembe kell vennie az alternatív finanszírozási eljárásokat (például a tőkeszámlák helyett a kamatszámlák finanszírozása, a leasing-szerződések finanszírozása, egyéb finanszírozási eljárások), a javasolt projekt műszaki vagy technológiai alternatíváit és a globális alternatívákat (például olcsó valós szolgáltatások biztosítása). 3.13.4 Pénzügyi elemzés A pénzügyi elemzés a cég (vagy cégek csoportja) által a beruházás eredményeként megvalósított, illetve a támogatások nélkül feltehetően megvalósított40 cash-flow összehasonlítása alapján végezhető el. A különböző költség- és bevételtételeket a piaci ár függvényében, valamint a pénzáramlások leszámítolása révén kell értékelni. Időhorizont: 10 év körül. Pénzügyi megtérülési ráta* Ipar minimális 5.50 maximális 70.00 átlagos 19.59 szórás 14.45 *Minta: az ágazatban összesen megvalósított 400 projekt közül 14 jelentős projektből 12 tartalmaz. 3.13.5 Gazdasági elemzés Szükséges figyelembe venni az olyan külső gazdasági hatásokat, mint: ● a jövedelem növekedésének tulajdonítható haszon, melyet a kedvezményezett cég(ek) által ösztönzött vállalkozások növekedése vagy az új vállalkozások (termékeket és szolgáltatásokat biztosító vállalkozások) létrehozása idézett elő; ● a projekt építésében felhasznált nyersanyagok és föld gazdasági költségeit a társadalom vesztessége szerint kell értékelni, amelyet a legjobb alternatív felhasználásról való lemondás miatt szenvedett el; ● a környezeti költségeket (talaj-, víz- és levegőszennyezés, a tájkép leépülése, zaj, elutasítás stb.) legnagyobb részükben a szennyezés hatásainak kiküszöböléséhez szükséges 40
Az inkrementális (növekményi) cash flow az újonnan alakult cégek esetében egybeesik a teljes cash flow-al. Hangsúlyozni kell, hogy mindenesetre szükséges figyelembe venni két lehetőséget, azaz egy olyan helyzetet, amelyben a cég nagyobb beruházási költséggel mindenképpen megvalósította volna a beruházást (például gépeket vásárolt volna), valamint azt a helyzetet, amelyben a cég nem lett volna képes gépeket vásárolni a pénzügyi koncessziók nélkül.
intézkedések költségei (torzulásmentes piaci árakon) alapján vagy az előző pontban javasolt eljárások valamelyikének segítségével kell értékelni; ● az új vállalkozások vagy a meglévő vállalkozások fokozott tevékenysége által előidézett városi vagy közlekedési zsúfoltság költsége, amely az érintett útvonalakon szükséges hosszabb szállítási idő (utas- és áruszállítás)41, valamint a szomszédos ingatlanok és földek értékének csökkenése alapján becsülhető fel. 3.13.6 Egyéb értékelési kritériumok Továbbá, figyelembe véve a társadalmi haszon mennyiségi meghatározásában és értékelésében adódó nehézségeket, a projekt teljesebb értékelése céljából ajánlott volna ezek körültekintőbb értékelését is elvégezni (akkor is, ha csak a fizikai mutatók szempontjából), úgy hogy a közvetlen és közvetett hatásokat egyaránt felmérjék. Ezeknek tartalmazniuk kell a foglalkoztatásra kifejtett hatást, szem előtt tartva, hogy a termelőágazat esetében a foglalkoztatási szint fenntartása vagy növelése számos ösztönzési program központi célkitűzését képezi. 3.13.7 Érzékenység és kockázatelemzés Minden egyes beavatkozás típusra (új vállalkozások, meglévő vállalkozások korszerűsítése vagy bővítése), termelőszegmensre (kiforrott vagy úttörő szegmensek, erős vagy gyenge a versenyképesség szempontjából, a környezetre jelentős vagy elhanyagolható hatást kifejtő folyamatok stb.) sajátos kritikus tényezőket különböztetünk meg. Az érzékenység és kockázatelemzésnek a következő változókat kell figyelembe vennie: ● beruházási költségek – a magas technológiai kockázatokkal járó projektek esetében; ● a speciális piacra szánt termékek és szolgáltatások iránti igény növekedési rátája; ● a kritikus ráfordítás költsége; ● kibocsátások ára.
41
Az említett hatások mennyiségi meghatározását és értékelését lásd az utakra vonatkozó részben.
3.6 táblázat. Néhány hipotézis a pénzügyi költségek és bevételek mennyiségi meghatározásához
Demográfiai növekedés Migrációs mozgások Éves érték Kumulált érték A víztisztító által kiszolgált lakosok A szennyvíz-csatorna által kiszolgált lakosok Éves mennyiség (millió köbméter) Új civil szennyvízcsatorna Városi tisztítás Ipari csatorna és tisztítás Az ipari terület tartályának ellátása Az öntözött terület tartályának ellátása Biztosította a pótlást a létező készlet terhelésének csökkentéséhez Kiegészítő ellátás az öntözési területen A szolgáltatások ára Civil szennyvízelvezetés szolgáltatás Civil tisztítási szolgáltatás Ipari szennyvízelvezetés és tisztítási szolgáltatások Vízellátás: ipari célú tartály Vízellátás: öntözési célú tartály
1 235,4 70
2 235,9 41
3 236,4 13
4 236,8 86
5 237,3 59
6 237,8 34
7 238,3 10
8 238,7 86
9 239,2 64
10 239,7 43
11 240,2 22
12 240,7 02
Évek 13 241,1 84
14 241,6 66
15 242,1 50
16 242,6 34
17 243,1 19
18 243,6 05
19 244,0 93
20 244,5 81
21 245,0 70
22 245,5 60
23 246,0 51
24 246,5 43
25 247,0 36
2,900 2,900
2,900 5,800
2,900 8,700
238,3 70 59,59 3
241,7 41 60,43 5
245,1 13 61,27 8
2,900 11,60 0 248,4 86 62,12 1
2,900 14,50 0 251,8 59 62,96 5
1,933 16,43 3 254,2 67 63,56 7
1,933 18,36 7 256,6 76 64,16 9
1,933 20,30 0 259,0 86 64,77 2
1,933 22,23 3 261,4 97 65,37 4
1,933 24,16 7 263,9 09 65,97 7
580 24,74 7 264,9 69 66,24 2
580 25,32 7 266,0 29 66,50 7
580 25,90 7 267,0 91 66,77 3
580 26,48 7 268,1 53 67,03 8
580 27,06 7 269,1 53 67,30 4
580 27,64 7 270,2 81 67,57 0
580 28,22 7 271,3 46 67,83 6
580 28,80 7 272,4 12 68,10 3
580 29,38 7 273,4 79 69,37 0
580 29,96 7 274,5 47 68,63 7
580 30,54 7 275,6 17 68,90 4
580 31,12 7 276,6 87 68,17 2
580 31,70 7 277,7 58 68,43 9
580 32,28 7 278,8 30 69,70 7
580 32,86 7 279,9 03 69,97 6
3.95 15.79 3.95 4.77
4.00 16.01 3.95 4.77
4.06 16.24 3.95 4.77
4.12 16.46 3.95 4.77
4.17 16.69 3.95 4.77
4.21 16.84 3.95 4.77
4.25 17.00 3.95 4.77
4.29 17.16 3.95 4.77
4.33 17.32 3.95 4.77
4.37 17.48 3.95 4.77
4.39 17.55 3.95 4.77
4.41 17.62 3.95 4.77
4.42 17.69 3.95 4.77
4.44 17.76 3.95 4.77
4.46 17.83 3.95 4.77
4.48 17.91 3.95 4.77
4.49 17.98 3.95 4.77
4.51 18.05 3.95 4.77
4.53 18.12 3.95 4.77
4.55 18.19 3.95 4.77
4.56 18.26 3.95 4.77
4.58 18.33 3.95 4.77
4.60 18.40 3.95 4.77
4.62 18.47 3.95 4.77
4.64 18.54 3.95 4.77
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
4.14
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
1.90
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
2.24
0.09
0.10
0.10
0.11
0.12
0.12
0.12
0.13
0.13
0.13
0.14
0.14
0.14
0.15
0.15
0.16
0.16
0.16
0.17
0.17
0.18
0.18
0.18
0.19
0.19
0.28 0.46
0.30 0.48
0.32 0.49
0.33 0.50
0.35 0.51
0.37 0.53
0.38 0.54
0.39 0.55
0.40 0.57
0.41 0.58
0.42 0.59
0.43 0.61
0.44 0.63
0.45 0.64
0.46 0.66
0.48 0.67
0.49 0.69
0.50 0.71
0.51 0.72
0.52 0.74
0.54 0.76
0.55 0.78
0.56 0.80
0.58 0.82
0.59 0.84
0.57
0.58
0.60
0.61
0.63
0.64
0.66
0.68
0.69
0.71
0.73
0.75
0.76
0.78
0.80
0.82
0.84
0.86
0.89
0.91
0.93
0.95
0.98
1.00
1.03
0.15
0.16
0.16
0.17
0.17
0.18
0.18
0.18
0.19
0.19
0.20
0.20
0.21
0.21
0.22
0.22
0.23
0.24
0.24
0.25
0.25
0.26
0.27
0.27
0.28
3.7 táblázat. A pénzügyi elemzésben felhasználandó táblázat (ezer euró) 1 Új városi csatornarendszer Új városi tisztítórendszer Ipari csatorna- és tisztítórendszer Az ipari víztartályok ellátása Vízellátás az öntözéshez (kiegészítés) A szolgáltatásokból megvalósított bevétel Egyéb szolgáltatásokból megvalósított bevétel Az infrastruktúrák maradványértéke Összes bevétel Műszaki személyzet Adminisztratív személyzet Reagensek és egyéb speciális anyagok Energia az emeléshez Energia a telepekhez Karbantartás Az iszap kiöntésének költségei Köztes termékek és műszaki szolgáltatások Adminisztratív, pénzügyi, gazdasági szolgáltatások Összes működési költség Munkaerő Anyagok Kölcsönzési díjak Szállítás Kisajátítások Projekttanulmányok, munkairányítás, próbák Összes beruházási költség
2
3 140 1711 642
4 449 5491 1975
5 480 5871 2025
6 512 6253 2075
7 529 6471 2127
8 548 6695 2180
9 567 6926 2235
10 586 7164 2291
11 603 7373 2348
12 621 7588 2407
Évek 13 639 7808 2467
14 657 8035 2528
15 677 8269 2592
16 696 8509 2656
17 716 8756 2723
18 737 9010 2791
19 759 9272 2861
20 781 9541 2932
21 803 9817 3005
22 827 10102 3081
23 850 10394 3158
24 875 10695 3237
25 900 11005 3317
949
2918
2991
3066
3142
3221
3302
3384
3469
3555
3644
3735
3829
3925
4023
4123
4226
4332
4440
4551
4665
4782
4901
121
374
383
393
402
412
423
433
444
455
467
478
490
502
515
528
541
555
568
583
597
612
627
3564
11207 11750 12299 12672 13056 13451 13858 14237 14625 15025 15435 15856 16289 16733 17189 17658 18140 18635 19143 19665 20201 20751
51
165
160
164
169
173
178
183
188
193
198
203
209
215
220
226
233
239
245
252
259
266
273 39438
7698 11688 1017 895 1063 1796
259 76 0
3615 444 157 0
11363 1372 806 690
11910 1414 830 707
12463 1456 855 725
12841 1500 881 743
13229 1545 907 761
13629 1591 934 780
14041 1639 962 800
14425 1688 991 820
14818 1738 1021 840
15223 1791 1052 861
15638 1844 1083 883
16065 1900 1116 905
16503 1957 1149 927
16953 2015 1184 951
17416 2076 1219 974
17891 2138 1256 999
18379 2202 1293 1024
18880 2268 1332 1049
19395 2336 1372 1076
19923 2406 1413 1103
20467 2479 1456 1130
60462 2553 1499 1158
0 0 119 0
0 0 244 0
52 555 1248 597
53 566 1279 612
54 577 1311 627
55 589 1344 643
56 601 1378 659
57 613 1412 675
58 625 1447 692
60 637 1484 710
61 650 1521 727
62 663 1559 745
63 676 1598 764
64 690 1638 783
66 704 1678 803
67 718 1720 823
68 732 1763 843
70 747 1808 865
71 762 1853 886
73 777 1899 908
74 793 1947 931
76 808 1995 954
77 825 2045 978
79 841 2096 1003
25
52
266
272
279
286
293
301
308
316
324
332
340
349
358
366
376
385
395
405
415
425
436
447
0
29
146
150
154
158
161
165
170
174
178
183
187
192
197
202
207
212
217
223
228
234
240
246
479 14456 21950 1909 1680 767 1660
925 5732 7860 11934 1038 914 299 526
5883
6038
6198
6361
6529
6702
6879
7061
7248
7439
7636
7838
8046
8259
8478
8703
8934
9171
9415
9665
9921
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
24156 42422 22571 0
A „rövid élettartamú” alkatrészek helyettesítési költségei Összes kiadás Nettó cash flow
16109 24156 24,15 6
42901 42,90 1
23495 5732 5,631 19,88 1
5883 6,027
6038 6,425
6198 6,643
6361 6,868
6529 7,100
6702 7,340
6879 7,546
7061 7,758
Belső pénzügyi megtérülési mutató (FRR/C) a beruházás esetében Nettó pénzügyi jelenérték (FNPV/C) a beruházás esetében
7248 7,975
7439 8,199
7636 8,429
23947 8046 -7,444 8,907
8259 9,157
8478 9,413
8703 9,676
8934 9,946
9171 10,22 4
9415 10,50 9
9665 10,80 2
9921 50,54 1
6,45%
15042
3.9 táblázat. Néhány hipotézis a pénzügyi költségek és bevételek mennyiségi meghatározásához
Mennyiségek Lakosság Demográfiai növekedés Migrációs mozgások Éves érték Kumulatív érték A víztisztító által kiszolgált lakosság A szennyvíz-csatorna által kiszolgált lakosok Éves mennyiség (millió köbméter) Új civil szennyvízcsatorna Civil felhasználására szánt víztisztítás Ipari csatorna és tisztítás A volumen újbóli felhasználása ipari használatra és öntözésre Bruttó kibocsátott mennyiség Nettó kibocsátott mennyiség
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
Évek 13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
235,4 70
235,9 41
236,4 13
236,8 86
237,3 59
237,8 34
238,3 10
238,7 86
239,2 64
239,7 43
240,2 22
240,7 02
241,1 84
241,6 66
242,1 50
242,6 34
243,1 19
243,6 05
244,0 93
244,5 81
245,0 70
245,5 60
246,0 51
246,5 43
247,0 36
2,900 2,900
2,900 5,800
2,900 8,700
238,3 70 59,59 3
241,7 41 60,43 5
245,1 13 61,27 8
2,900 11,60 0 248,4 86 62,12 1
2,900 14,50 0 251,8 59 62,96 5
1,933 16,43 3 254,2 67 63,56 7
1,933 18,36 7 256,6 76 64,16 9
1,933 20,30 0 259,0 86 64,77 2
1,933 22,23 3 261,4 97 65,37 4
1,933 24,16 7 263,9 09 65,97 7
580 24,74 7 264,9 69 66,24 2
580 25,32 7 266,0 29 66,50 7
580 25,90 7 267,0 91 66,77 3
580 26,48 7 268,1 53 67,03 8
580 27,06 7 269,1 53 67,30 4
580 27,64 7 270,2 81 67,57 0
580 28,22 7 271,3 46 67,83 6
580 28,80 7 272,4 12 68,10 3
580 29,38 7 273,4 79 69,37 0
580 29,96 7 274,5 47 68,63 7
580 30,54 7 275,6 17 68,90 4
580 31,12 7 276,6 87 68,17 2
580 31,70 7 277,7 58 68,43 9
580 32,28 7 278,8 30 69,70 7
580 32,86 7 279,9 03 69,97 6
3.948 15.79 1 3.946 8.909
4.004 16.01 5 3.946 8.909
4.060 16.23 8 3.946 8.909
4.115 16.46 2 3.946 8.909
4.171 16.68 5 3.946 8.909
4.211 16.84 5 3.946 8.909
4.251 17.00 4 3.946 8.909
4.291 17.16 4 3.946 8.909
4.331 17.32 4 3.946 8.909
4.371 17.48 3 3.946 8.909
4.388 17.55 4 3.946 8.909
4.406 17.62 4 3.946 8.909
4.424 17.69 4 3.946 8.909
4.441 17.76 4 3.946 8.909
4.459 17.83 5 3.946 8.909
4.476 17.90 5 3.946 8.909
4.494 17.97 6 3.946 8.909
4.512 18.04 7 3.946 8.909
4.529 18.11 7 3.946 8.909
4.547 18.18 8 3.946 8.909
4.565 18.25 9 3.946 8.909
4.582 18.33 0 3.946 8.909
4.600 18.40 1 3.946 8.909
4.618 18.47 2 3.946 8.909
4.636 18.54 3 3.946 8.909
10.82 8 8.663
11.05 2 8.841
11.27 5 9.020
11.49 9 9.199
11.72 2 9.378
11.88 2 9.505
12.04 1 9.633
12.20 1 9.761
12.36 1 9.888
12.52 0 10.01 6
12.59 1 10.07 2
12.66 1 10.12 9
12.73 1 10.18 5
12.80 1 10.24 1
12.87 2 10.29 3
12.94 2 10.35 4
13.01 3 10.41 0
13.08 4 10.46 7
13.15 4 10.52 3
13.22 5 10.58 0
13.29 13.36 6 7 10637 10.69 3
13.43 8 10.75 0
13.50 9 10.80 7
13.58 0 10.86 4
Általános ipari célú vízellátás Az ipari terület tartályának ellátása Öntözés Az öntözött terület tartályának ellátása A korábban szállított mennyiségek Pótolt mennyiségek Kiegészítő mennyiségek Elszámolási árak (euró) Civil szennyvízelvezetés szolgáltatás (euró/kiszolgált személy) Civil és ipari tisztítás Az ipari célú tartály ellátása (euró/m3) A pótolt öntözési víz elszámolási ára (euró/m3) A kiegészítő öntözési víz elszámolási ára (euró/m3) Új civil szennyvízelvezetés szolgáltatások Civil és ipari tisztítási szolgáltatások
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.770
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
4.139
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
3.800
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
1.900 0.339
104. 80
107.6 0
110.4 8
113.4 4
116.4 7
119.5 9
122.7 9
126.0 8
129.4 5
132.9 2
136.4 8
140.1 4
143.8 9
147.7 5
151.7 1
155.7 8
159.9 6
164.2 5
168.6 6
173.1 8
177.8 3
182.6 1
187.5 1
192.5 5
197.7 2
0.81 0.97
0.83 0.99
0.85 1.02
0.87 1.04
0.90 1.07
0.92 1.10
0.94 1.12
0.96 1.15
0.99 1.18
1.01 1.21
1.04 1.24
1.06 1.27
10.9 1.30
1.12 1.33
1.15 1.37
1.18 1.40
1.20 1.44
1.23 1.47
1.27 1.51
1.30 1.55
1.33 1.59
1.36 1.63
1.40 1.67
1.43 1.71
1.47 1.75
0.17
0.17
0.17
0.18
0.18
0.19
0.19
0.20
0.20
0.21
0.21
0.22
0.22
0.23
0.23
0.24
0.25
0.25
0.26
0.26
0.27
0.28
0.28
0.29
0.30
0.81
0.83
0.85
0.87
0.90
0.92
0.94
0.96
0.99
1.01
1.04
1.06
1.09
1.12
1.15
1.18
1.20
1.23
1.27
1.30
1.33
1.36
1.40
1.43
1.47
2,257
7,047
7,334
7,602
7,879
8,166
8,463
8,770
9,041
9,320
9,608
9,905
10,21 1
10,52 6
10,85 1
11,18 6
11,53 1
11,88 7
12,25 4
12,63 1
13,02 1
13,42 2
13,83 6
2,563
8,037
8,398
8,725
9,063
9,143
9,775
10,14 9
10,46 1
10,78 2
11,11 3
11,45 4
11,80 5
12,16 6
12,53 8
12,92 1
13,31 6
13,72 2
14,14 1
14,57 2
15,01 5
15,47 2
15,94 2
3.10 táblázat. A pénzügyi elemzésben felhasználandó táblázat (ezer euró) cf(3)
1
2
Új civil csatornarendszer Civil és ipari tisztítórendszer Az ipari víztartályok ellátása Megtakarított vízkészlet Vízkészlet pótlás A szolgáltatásokból megvalósított bevétel Egyéb szolgáltatásokból megvalósított bevétel Az infrastruktúrák maradványértéke Összes bevétel Az építőtelep megnyitása A földhasználat Vesztességek a mezőgazdasági termelésben A már figyelembe vett kisajátítási költsége A földdel kapcsolatos fogyasztás teljes nettó költsége Külső költségek Műszaki személyzet Adminisztratív személyzet Reagensek és egyéb speciális anyagok Energia az emeléshez Energia a telepekhez Karbantarts Köztes termékek és műszaki szolgáltatások Adminisztratív, pénzügyi, gazdasági szolgáltatások Összes működési költség
3 2257
4 7047
5 7334
6 7602
7 7879
8 8166
9 8463
10 8770
11 9041
Évek 12 13 9320 9608
14 9905
2563
8037
8398
8725
9063
9413
9775
1618
4974
5098
5226
5356
5490
5628
1014 9 5768
1046 1 5913
1078 2 6060
1111 3 6212
110 636 7183
338 1956 2235 2 149
347 2005 2318 2 153
355 2055 2396 3 158
364 2107 2477 0 162
373 2159 2560 2 166
383 2213 2646 1 171
392 2269 2734 8 175
402 2325 2814 1 180
412 2384 2895 8 185
2333 5
2412 1
2493 2
2476 9
2663 2
2752 3
2832 1
48
1145 4 6367
15 1021 1 1180 5 6526
16 1052 6 1216 6 6690
17 1085 1 1253 8 6857
18 1118 6 1292 1 7028
19 1153 1 1331 6 7204
20 1188 7 1372 2 7384
21 1225 4 1414 1 7569
22 1263 1 1457 2 7758
23 1302 1 1501 5 7952
24 1342 2 1547 2 8151
25 1383 6 1594 2 8354
422 2443 2979 8 190
433 2504 3066 3 195
444 2567 3155 2 200
455 2631 3246 7 206
466 2697 3340 9 211
478 2764 3437 8 217
490 2833 3537 4 223
502 2904 3639 9 229
515 2977 3745 4 235
527 3051 3853 9 242
541 3127 3965 6 248
554 3206 4080 4 255
568 3286 4198 6 262
2914 3
2998 8
3085 8
3175 3
3267 3
3362 0
3459 5
3559 7
3662 8
3768 9
3878 1
3990 4
4105 9
7813 2
0.91 7232 6508
6671
2250 2 6838
164
168
172
176
181
185
190
195
200
205
210
215
220
226
232
237
243
249
256
262
268
275
282
289
296
-1325
-957
-373
-1161
-789
-201
176
181
185
190
195
200
205
210
215
220
226
232
237
243
249
256
262
268
275
282
289
296
4187
5094 259 76 0
6436 444 157 0
353 1372 806 690
362 1414 830 707
371 1456 855 725
380 1500 881 743
390 1545 907 761
399 1591 934 780
409 1639 962 800
419 1688 991 820
430 1738 1021 840
441 1791 1052 861
452 1844 1083 883
463 1900 1116 905
475 1957 1149 927
486 2015 1184 951
499 2076 1219 974
511 2138 1256 999
524 2202 1293 1024
537 2268 1332 1049
550 2336 1372 1076
564 2406 1413 1103
578 2479 1456 1130
593 2553 1499 1158
0.96 0.96 0.97 0.95
0 0
0 0
52 555
53 566
54 577
55 589
56 601
57 613
58 625
60 637
61 650
62 663
63 676
64 690
66 704
67 718
68 732
70 747
71 762
73 777
74 793
76 808
77 825
79 841
0.55
0
29
146
150
154
158
161
165
170
174
178
183
187
192
197
202
207
212
217
223
228
234
240
246
473
914
4914
5045
5179
5317
5459
5605
5754
5908
6066
6228
6394
6565
6740
6921
7106
7296
7492
7693
7899
8111
8328
8552
1.00 1.00 0.80
Munkaerő
1.00
7698
Anyagok
0.83
9721
Kölcsönzési díjak Szállítás Kisajátítások Projekttanulmányok, munkairányítás, próbák Összes beruházási költség A „rövid élettartamú” alkatrészek helyettesítési költségei Összes kiadás
0.88 0.88 1.25 1.00
896 788 1325 1796
1445 6 1825 6 1682 1480 957 1660
2222 3
3849 0
Nettó cash flow Belső gazdasági megtérülési mutató (ERR/C) Nettó gazdasági jelenérték (ENPV/C)
7860 9925 914 805 373 526 2040 4
0.91
1465 8 2641 0 2641 0
4405 7 4405 7
2775 3 2052 1
5267
5407
5550
5697
5849
6004
6183
6327
6495
6668
6846
7028
1723 5
1792 9
1857 1
1923 4
1992 0
2062 8
2135 9
2199 4
2264 8
2332 0
2401 2
2472 5
18.23% 185034
2187 3 1080 0
7407
7605
7807
8016
8230
8449
8675
8907
9145
2621 3
2699 0
2779 0
2861 3
2946 0
3033 2
3122 9
3215 2
6898 8
3. 14 táblázat. A pénzügyi elemzéshez használt táblázat. 1 Utas-szállító járművek Nehézgépjárművek Összes bevétel Karbantartás Munkaerő Nyersanyagok Teherszállítás Díjszedés Munkaerő Nyersanyagok Összes működési költség Munkaerő Nyersanyagok Teherszállítás Fuvarozás Kisajátítások Rezsiköltségek Összes beruházási költség Összes kiadás Nettó cash flow Belső pénzügyi megtérülési mutató (FRR/C) a beruházás esetében Nettó pénzügyi jelenérték (FNPV/C) a beruházás esetében
321 367 142 88 295 22 1236
2
3
321 367 142 88
161 184 71 88
22 941
11 514
1236 941
514
4 20
5 22
6 24
7 26
8 29
9 31
10 34
11 37
12 40
13 44
14 47
15 51
Évek 16 55
17 60
18 64
19 70
20 72
21 72
22 72
23 72
24 72
25 72
26 72
27 72
28 72
29 72
30 72
12
13
14
16
17
19
20
22
24
26
28
30
33
36
38
42
45
45
45
45
45
45
45
45
45
45
45
32
35
38
42
46
50
54
59
64
70
75
81
88
95
103
111
117
117
117
117
117
117
117
117
117
117
117
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
10 8 5
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
5 1 28
1493 28
-941 -514 4 1236
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
28
7
10
14
17
21
26
31
36
41
47
53
60
67
74
83
88
88
88
88
88
88
88
88
88
88
0.5%
-1,543
1465 1581
3. 17 táblázat. A pénzügyi elemzéshez használt táblázat. 4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
Évek 15 16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
40
43
47
52
56
61
67
73
79
86
93
100
108
117
127
137
141
141
141
141
141
141
141
141
141
141
141
10
10
11
12
13
15
16
17
19
20
22
24
26
28
30
33
34
34
34
34
34
34
34
34
34
34
34
5
5
6
6
7
7
8
9
10
10
11
12
13
14
15
17
17
17
17
17
17
17
17
17
17
17
17
11
11
11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
13
13
13
13
13
13
14
14
14
14
14
14
14
15
3
3
3
3
3
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
4
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
2
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
73
78
84
90
96
103
111
119
128
137
147
157
169
181
194
208
214
214
214
214
214
215
215
215
215
216
216
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
0.56 0.83 0.95
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
6 7 4
0.56
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
3
cf (3) Eltérített forgalom Működési költségek csökkentése Megtakarított idő A külső hatások csökkentése A nem eltérített forgalom Működési költségek csökkentése Megtakarított idő A külső hatások csökkentése Generált forgalom Működési költségek csökkentése Megtakarított idő Összes külső hatás A generált forgalom külső hatásai Összes külső költség Karbantartás Munkaerő Nyersanyagok Teherszállítás Díjszedés Munkaerő
1
2
3
Nyersanyagok Összes működési költség Munkaerő Nyersanyagok Teherszállítás Fuvarozás Kisajátítások Általános költségek Összes beruházási költség Összes kiadás Nettó cash flow Belső pénzügyi megtérülési mutató (FRR/C) a beruházás esetében Nettó pénzügyi jelenérték (FNPV/C) a beruházás esetében
0.83
0.56 0.83 0.95 0.93 1.00 0.83
0.4 20 180 306 135 82 295 19
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
0.4 20
180 306 135 82 0 19
90 153 67 82 0 9
1017 722
402
1017 722
402
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
20
1017 722
402
45
51
56
62
68
76
83
92
101
110
119
130
141
153
166
180
186
186
186
187
187
187
187
187
188
188
0.4 20
1218
4.4%
-203
1198 1406
MELLÉKLETEK A. melléklet: Projektteljesítmény-mutatók Ez a rész elmagyarázza a legfontosabb projektteljesítmény mutatók kiszámítását és alkalmazását a költség-haszon elemzésben: IRR (belső megtérülési ráta), NPV (nettó jelenérték) és B/C (haszon/költség). Ezekre a mutatókra kifejezetten szükség van a pénzügyi és gazdasági elemzésben, valamint a három alap pályázati nyomtatványában. Az IRR és NPV a pénzügyi és gazdasági elemzés főbb táblázataiban találhatók meg (lásd a 5., 6. és 10. táblázat 5.4, 5.5., 6.4, 6.5, 10.4 és 10.5 sorait). Ezek a mutatók röviden tájékoztatnak a projektteljesítményről és a projektek rangsorolásához szolgálnak alapul. A.1 A nettó jelenérték (NPV) A pénzügyi és gazdasági táblázatokban a beáramlásokat (I1, I2, I3), kiáramlásokat (O1, O2, O3) és az egyenleget (S1, S2, S3 az 1, 2, 3 időpontban) határozzák meg. A modellt több év alatt készítik el, ez pedig problémákat okozhat, ha össze akarjuk adni az 1 időpontban, illetve a 2 időpontban kapott S-t, és így tovább. Ez annak köszönhető, hogy egy euró határhaszna ma magasabb, mint a holnapi egy euró határhaszna. Ezt indokolják például a következők: ● jövőbeli eseményekkel kapcsolatos kockázat elhárítása; ● a pénzbeli bevétel növekvő funkció (függvény), míg a fogyasztás esetében a határhaszon időben csökken; ● a jelen határhaszon előnyben részesítése a jövőbeli haszonnal szemben. A heterogén adatok összegzése speciális súlyozási együttható segítségével végezhető el. Ezen együtthatóknak a következő tulajdonságokkal kell rendelkezniük: ● időben csökkennek; ● a pénz értékének időbeli csökkenését kell mérniük. Ilyen együttható a pénzügyi diszkontálási tényező at: at = (1 + i)-t, ahol t az időhorizont, i a kamatráta, az at a jövőbeni pénzügyi érték leszámítolásához alkalmazott együttható, mely segítségével megkapják a jelenértéket. A projektek nettó jelenértékének meghatározása a következő:
ahol ahol Sn a cash flow pénzalapok egyenlege n időpontban (nettó cash flow, 5.3 és 6.3 sor a 2.5 és 2.6 táblázatban) és at a leszámítoláshoz kiválasztott diszkontálási tényező. Ez a beruházási projektek egyik nagyon tömör teljesítménymutatója: a projekt által generált összes nettó beáramlás aktuális összege egyetlen egy értékben kifejezve, melynek mértékegysége megegyezik az elszámolási táblázatokban használttal.
Fontos megjegyezni, hogy általában a beruházás első évében az egyenleg negatív értékű, és csak néhány év múlva válik pozitívvá. Ahogy időben csökkennek, az első év negatív értékei nagyobb súlyt kapnak, mint az utolsó évek pozitív értékei. Ez azt jelenti, hogy az időhorizont kiválasztása döntő a nettó jelenérték meghatározása szempontjából. Emellett, a diszkontálási tényező megválasztása (ami a kamatrátát jelenti az at képletében) befolyásolja a NPV kiszámítását (lásd az 1. ábrát is). (1. ábra. Az NPV mint az i függvénye.) Ez a mutató a projekt egyik legegyszerűbb és legpontosabb értékelési kritériumát képezi: ha a NPV>0, azt jelenti, hogy a projekt nettó hasznot generál (mivel a súlyozott Sn értékek összege pozitív marad), ami általában kívánatos eredmény. Más szóval, jó mutatója lehet a projekt társadalmi haszna pénzben kifejezett hozzáadott értékének. Ugyanakkor hasznosnak bizonyulhat a projekteket NPV értékük alapján rangsorolni, és így eldönteni, hogy melyik a legjobb. Amint a 2. ábrán látható, az 1 projekt jobb, mint a 2 projekt, mivel NPV értéke nagyobb minden egyes i érték esetében. (2. ábra. A projektek rangsorolása a NPV érték alapján.) Néha a NPV érték nem összehasonlítható az i minden egyes értékére, amint az a 3. árbán is látható. Ebben az esetben a projektek kiválasztása úgy lehetséges, ha minden egyes projektre ugyanazt az i értéket határozzuk meg. (3. ábra. Nem összehasonlítható NPV értékek.) Amint azt már a 2. fejezetben leírtuk, a nettó jelenérték a pénzügyi nettó jelenérték, ha a pénzügyi elemzésben a pénzügyi változók alapján számítják ki, és gazdasági nettó jelenérték, ha a gazdasági elemzés keretében számítják ki. Diszkontálási tényezők táblázata Évek 1 0.952 (1+5 %)-n 381 (1+10 0.909 %)-n 091 n: évek száma
2 0.907 029 0.826 446
3 0.863 838 0.751 315
4 0.822 702 0.683 013
5 0.783 526 0.620 921
6 0.746 215 0.564 474
7 0.710 681 0.513 158
8 0.676 839 0.466 507
9 0.644 609 0.424 098
10 0.613 913 0.358 543
A.2 A belső megtérülési ráta42 (IRR) A belső pénzügyi megtérülési mutató meghatározása az a kamatláb, amely nullázza a beruházás nettó jelenértékét, vagyis az alábbi képletben szereplő IRR kamatláb:
42
Itt nem teszünk különbséget a pénzügyi belső megtérülési ráta (mind a beruházások, mind a társadalmi igazságosság esetében) és a gazdasági belső megtérülési ráta között. A fogalom részletesebb magyarázatát lásd a 2. fejezetben.
A leggyakrabban használt adatkezelő szoftverek automatikusan számolják ki ezeknek a jelzőszámoknak az értékét, a megfelelő pénzügyi függvények alkalmazásával. Az IRR kiszámításának eredményei az A. ábrán látható kamatráták. (A. ábra. A belső megtérülési ráta.) A belső megtérülési ráta meghatározásából és képletéből világosan kitűnik, hogy a mutató kiszámításához nincs szükség a diszkontálási rátára. A vizsgáló rendszerint a pénzügyi megtérülési mutatót használja a beruházás jövőbeni teljesítményének megítéléséhez. Valójában, ha az i a tőke alternatív költsége, az IRR a legnagyobb érték, amit az i felvehet a beruházás nélküli helyzetben, a tiszta vesztesség a tőke alternatív felhasználásához viszonyítva. Így az IRR a projekt értékelésében használt kritérium lehet: az IRR bizonyos értéke alatt a beruházást nem szabad megfelelőnek tekinteni. Ennek ellenére ajánlott mindig együttesen figyelembe venni a NPV és IRR értékeket, mivel félreérthető helyzetek is előfordulhatnak (lásd az 5 és 6. ábrát). (5. ábra. Félreérthető helyzetek NPV1>NPV2, de IRR2>IRR1 DR: diszkontálási ráta) A.3 Haszon/költség arány (B/C) A B/C arány meghatározása a következő: B/C = PV (I) / PV (O) ahol I a beáramlások, O a kiáramlások. Ha a B/C arány nagyobb, mint 1 (B/C>1), a projekt megfelelő, mert az összes beáramlás jelenértéke alapján mért haszon nagyobb, mint az összes kiáramlás jelenértéke alapján mért költségek. Ez a hányados egy szám, akárcsak az IRR, mely független a beruházás nagyságától. Ezen kívül, néha könnyebb használni, mivel itt nem fordulhatnak elő olyan félreérthető helyzetek, mint az IRR esetében. Ebből kifolyólag egyes esetekben nagyon is alkalmas a projektek rangsorolására. B. melléklet: A diszkontálási ráta megválasztása B.1 A pénzügyi diszkont ráta Az elméleti irodalom és a gyakorlat számos eljárást tartalmaz a beruházási projektek pénzügyi elemzésében alkalmazandó diszkont ráta meghatározására. Tekintélyes mennyiségű szakirodalom foglalkozik a diszkont ráta meghatározásával és becslésével, melyeket azonban felesleges itt összefoglalni (lásd bibliográfiát). Mégis, a projekt beterjesztőknek és értékelőknek meg kell érteniük a diszkont ráta megválasztása alapját képező elképzeléseket. Az általános, viszonylag elfogadott meghatározás szerint a pénzügyi diszkont rátát az alternatív befektetési költség képezi. Az alternatív költség azt jelenti, hogy ha a tőkét egy bizonyos projektben használjuk fel, lemondunk arról a megtérülésről, amit egy másik projektben nyernénk. Így, ha egy beruházási projektbe forgatjuk a tőkét, az ezzel járó költség: az alternatív projektből megvalósított jövedelem elvesztése.
Szem előtt tartva ezt a tág meghatározást, tapasztalati úton kell felbecsülnünk egy adott projekt jelentős alternatív költségeit, egy adott országban és időpontban. A megfelelő pénzügyi diszkont ráta meghatározásában lényegében három eljárás lehet segítségünkre; ezeket az alábbiakban tárgyaljuk röviden. Az első eljárás a minimális alternatív befektetési költséget becsüli fel. Néha ez a megközelítés azt javasolja, hogy a valós diszkont rátának a konkrét beruházási projektben felhasznált tőke költségeit kell mérnie. Ennek következtében a közhasznú projektek esetében a viszonyítási alapot az állami kötvények reális megtérülése (a költségvetési hiány járulékos költsége) vagy a hosszú lejáratú kereskedelmi hitelek reálértékű kamatrátája képezheti (ha a projekthez magánfinanszírozásra is szükség van). 1. táblázat. Néhány példa a különböző országokban és ágazatokban alkalmazott pénzügy diszkont rátára* Ágazat Ország Diszkont ráta Közlekedés Spanyolország 5 Közlekedés Spanyolország 6 Közlekedés Spanyolország 6 Közlekedés Spanyolország 6 Közlekedés Franciaország 8 Környezetvédelem Litvánia 3 Környezetvédelem Lengyelország 5 Környezetvédelem Lengyelország 5 Ipar Portugália 10 Energia Portugália 11 *Az adatok az ISPA, Kohéziós Alap és ERFA projektekre vonatkoznak. Ez a megközelítés igen egyszerű, de elég félrevezető is lehet. Fontos megérteni, hogy ebben az eljárásban a tényleges befektetési költséget használjuk az alternatív befektetési költség meghatározásához, ez pedig két különböző fogalom. Valójában, a legjobb alternatív projekt sokkal több nyereséget hozhat, mint a magán- vagy állami hitelek aktuális kamatrátája. A második eljárás a diszkont ráta maximális határértékét határozza meg, mivel a legjobb beruházási alternatíva elvetése miatt elvesztett megtérülést veszi figyelembe. A gyakorlatban az alternatív befektetési költséget azon járulékos megtérülést szem előtt tartva becsülik fel, amelyet egy értékpapír portfolióval a nemzetközi pénzügyi piacon, hosszú távon és minimális kockázattal meg lehet valósítani. Más szavakkal, a projekt jövedelem esetében az alternatívát nem az állami vagy magánpapírok visszavásárlása, hanem a megfelelő pénzügyi portfolióval kapott megtérülés képezi. Ennek ellenére, néhány befektető, különösen a magánszektorban, a hasonló projektek keretében nyert tapasztalat alapján képesnek érezheti magát akár ennél magasabb megtérülés megvalósítására is. A harmadik eljárást az elszámolási ráta meghatározása képezi. Ez az adott projekt konkrét befektetési költsége részletes vizsgálatának (mint az első eljárás esetében) vagy a konkrét portfoliók nemzetközi piacon vagy alternatív projektekben egy adott befektető esetében való figyelembe vételének (mint a második eljárás esetében) elkerülését feltételezi, illetve egy egyszerű, hozzávetőleges számításból áll.
Valamely jól meghatározott, nagy forgalmú valutát kibocsátó szervezettől átvesszük a konkrét kamatlábat vagy megtérülési rátát, és ezt a minimális viszonyítási (benchmark) értéket beszorozzuk egy szorzóval. Az Európai Unió által társfinanszírozott projektek esetében az egyik magától értetődően használható minimális benchmark érték az Európai Beruházási Bank (EIB) által euróban kiállított hosszú lejáratú kötvények lehetnek. A kötvények reálértékű megtérülését a névleges megtérülési ráta alapján állapíthatjuk meg, melyből kivonjuk az EU inflációs rátáját. Véleményünk szerint, a gyakorlatban a 2000-2006-os időszakra a 6%-os reálértékű ráta majdnem kétszerese lesz az EIB kötvények reálértékű megtérülési rátájának. Ez megfelelő pénzügyi elszámolási ráta az állami projektek esetében, kivéve bizonyos körülmények között, amelyeket a beterjesztőnek meg kell indokolnia. B.2 A társadalmi diszkont ráta A beruházási projektek gazdasági elemzésének diszkont rátája (a társadalmi diszkont ráta) arra tesz kísérletet, hogy tükrözze a társadalom szempontjából a jövőbeli előnyök és költségek értékelését a jelenlegiekhez képest. Ez különbözhet a pénzügyi diszkont rátától, ha a tőkepiac tökéletlen. Az elméleti irodalom és a nemzetközi gyakorlat számos eljárást tartalmaz az alkalmazandó társadalmi diszkont ráta értékének értelmezésére és megválasztására. Széleskörű, több országból és nemzetközi szervezettől származó nemzetközi tapasztalatok állnak rendelkezésre. A Világbank, és nemrégiben az EBRD 10%-os szükséges gazdasági megtérülési rátát fogadott el. Ezt általában nagyon magas elszámolási rátának tekintik, és egyes bírálatok szerint azt tükrözheti, hogy a legfontosabb kölcsönzők könnyedén átsiklanak a legjobb projektek felett. Általában a nemzeti kormányok alacsonyabb szinten állapítják meg az állami projektek társadalmi diszkont rátáját, mint a nemzetközi pénzügyi intézmények. Az Egyesült Királyságban a Zöld Könyv43 a társadalmi diszkont rátát úgy tekinti, mint a kiszorított magán fogyasztásnak és termelésnek tulajdonítható költségeket. A társadalmi időpreferencia rátát és a magánszektor megtérülési rátáját egyaránt 6%-on állapították meg, jóllehet számos kivételt is megenged. Olaszországban – a megvalósíthatósági tanulmányokhoz kiadott új útmutatók adatai szerint44 – a diszkont rátát jelenleg 5%-on állapították meg. Spanyolországban különböző társadalmi diszkont rátát állapítottak meg az ágazat függvényében: reálértékben 6%-os a közlekedési ágazatban45 és 4%-os a vízellátási projektekben. Franciaországban a Commissariat Général du Plan által megállapított diszkont ráta reálértékben 8%. Ezt nem frissítették 1984 óta. 43
HM Treasury (1997) Appraisal and Evaluation in Central Government. The Green Book (Pénzügyminisztérium (1997) A központi kormány vizsgálata és értékelése. Zöld Könyv) 44 Conferenza dei Presidenti delle Regioni e delle Province Autonome (2001) Studi di fattibilitá delle opere pubblische. Guida per la certificazione da parte dei Nuclei regionali di valutazione e verifica degli investimenti pubblici 45 Ministerio de Transportes, Turismo y Communicaciones (1991) Manual de evaluacion de inversiones en ferrocarriles de via ancha. Anexo 1
Az AEÁ-ban az OMB (Office of Management and Budget) különböző diszkont rátákat javasol. Konkrétan, feltételezve hogy a közberuházások (a társadalmi jólétet befolyásoló projektek) valóban kiszorítják a magánfogyasztást, az alkalmazandó diszkont rátát reálértékben 7%-ban állapították meg vagy az árnyékár befektetés eljárás segítségével számítják ki, amely lehetővé teszi mind a fogyasztás, mind a termelés kiiktatását. A kormány belső beruházásainak (csak a kormányadósságot befolyásoló projektek) a Pénzügyminisztériumtól kölcsönvett ráták alapján kell leszámítolni. A CBO (Congressional Budget Office) és a GAO (General Accounting Office) megszabta, hogy a közberuházásokat a Pénzügyminisztériumtól kölcsönvett ráták alkalmazásával diszkontálhatók. E változatos nemzetközi tapasztalat különböző elméleti és politikai megközelítéseket tükröz. A társadalmi diszkont ráta becslésére használt legfontosabb eljárások a következők: a) a hagyományos megközelítés azt javasolja, hogy a járulékos közberuházások esetében ugyanolyan diszkont rátát kell használni, mint a magánjellegűeknél, mivel ezek a projektek felcserélhetők. b) az alternatív megközelítés a gazdasági növekedés hosszú távú rátájára alapuló képlet alkalmazását javasolja. A képlet hozzávetőlegesen a következő: r = ng + p ahol az r a közpénzek reálértékű társadalmi diszkontrátája, melyet a megfelelő valutában fejeznek ki (pl. euró); g a közkiadások növekedési rátája, n a társadalmi jólétnek a közkiadásokhoz viszonyított rugalmassága, p a tiszta időközi preferencia rátája. Tegyük fel például, hogy a szegények támogatására fordított kiadások (vagyis a társadalmi szempontból legértékesebb kiadások) reálértéken évente az egy főre eső fogyasztás rátájával egyenlő mértékben nő, mondjuk 2%-kal, és hogy az ilyen kiadásoknak a társadalmi jóléthez viszonyított rugalmassága 1 és 2 között mozog. Tehát, ha a tiszta időközi preferencia körülbelül 1%, akkor a társadalmi diszkont ráta reálértékben 3% és 5% között mozog majd. Az ezzel az eljárással kiszámított diszkont ráta értéke általában alacsonyabb lesz, mint az előtte bemutatott eljárásokkal kapott. Ez azért van így, mert a tőkepiac tökéletlen, rövidlátó, és a jövőt jobban „leszámítolja”. Valójában, egy szélsőséges nézet szerint, az AEÁ időközi preferencia értékének nullával kellene egyenlőnek lennie, mivel minden jövőbeli nemzedék érdekeit védenie kell. (1. ábra. GDP növekedés, állandó árak, %-os változás folyamatos vonal: EU, szaggatott vonal: csatlakozás előtt álló országok) c) a harmadik megoldás az volna, hogy a diszkont ráta meghatározásához egy standard benchmark értéket vegyenek figyelembe, egy szükséges megtérülési rátát, amely a valós növekedést tárgyilagosan tükrözi. Tulajdonképpen, hosszú távon, a reálértékű kamatlábaknak és a növekedési rátáknak azonos irányba kell haladniuk, találkozniuk kellene. Az első eljárással a közhasznú projektek 5%-os rátája körülbelül kétszeresét teszi majd ki az EIB euróban kiállított kötvényeinek hosszú távú reálértékű megtérülésének, így nem lesz távol az elfogadható pénzügyi megtérülési rátától, a
magánbefektetők esetében talán az alternatív befektetési költségek alsó határán mozog majd. Az 5%-os társadalmi diszkont ráta azonban túl messze lesz majd attól az értéktől, amelyet a második eljárással kapunk, a különböző paraméterek esetében talán az elfogadható értékek tartományának felső határán mozog majd. És végül, a lemaradt európai régiók esetében az 5%-os megtérülés összeegyeztethető a harmadik eljárással: ez az említett régiók azon igényét tükrözheti, hogy magasabb megtérülési rátájú beruházásokat valósítsanak meg az európai átlagnál magasabb növekedési ráta elérése érdekében (olyan körülmények között, ahol az elmúlt évtizedben a reálértékű növekedési ráta körülbelül 2.5-3% volt). Következésképpen, az 5%-os európai társadalmi diszkont ráta indoklása eltérő vagy hasonló lehet, és szabványos viszonyítási alapot adhat az EU által társfinanszírozott projektekre. Mindazonáltal, sajátos esetekben a projektet beterjesztők más érték mellett is dönthetnek. C. melléklet: A társfinanszírozási ráta meghatározása Ez a rész a társfinanszírozási ráta módosításának a rendeletekben előírt meghatározása gyakorlati lehetőségeit mutatja be. C.1 Szabályozási keret Az új rendeletek, jóllehet megszabják a ráták plafonértékét (lásd az 1. táblázatot), kifejezetten előírják, hogy a Bizottság határozza meg a ráták tényleges értékét, figyelembe véve különböző körülményeket, és elsősorban a következőket: ● a projektbevételek megléte; ● a „szennyező fizet” elve. A rendeletek megkövetelik a Bizottságtól, hogy átlátható és ellenőrizhető módon fejtse ki hogyan határozta meg a társfinanszírozási rátát. A Kohéziós Alapra jelenleg használt eljárást (amit az ISPA is átvesz) a „tőke-hiány” vagy„finanszírozási hiány” megközelítés képezi. Az alapgondolat az, hogy a „finanszírozási hiányt” EU támogatásokból kell kitölteni. Ez azt jelenti, hogy ha C a beruházás összköltségének jelenértéke, R a projekt által generált nettó bevételek jelenértéke, beleértve a maradványértéket is, E a támogatható költségek, (C–R) a finanszírozási hiány, azt kapjuk, hogy r a társfinanszírozási ráta és G az EU támogatások, melyeket a következőképpen határozzunk meg: r = (C–R)/C és G = E*r
1. táblázat. A társfinanszírozási ráta rendeletekben meghatározott plafonértéke Strukturális Alapok és Kohéziós Alap A régió/ország típusa A maximális társfinanszírozási ráta (összes támogatható költség %-a) 1. célkitűzés 75 1. célkitűzés – Kohéziós Alap régió 80 1. célkitűzés – Kohéziós Alap 85 régió/ultra-perifériális 2. és 3. célkitűzés 50 Magasabb társfinanszírozási ráta (összes támogatható költség %-a) Kohéziós Alap ország 80-85 ISPA ISPA ország 75 (kivételes esetekben 85) 2. táblázat. A diszkont ráta és a társfinanszírozási ráta hiány: példa* A projekt alapadatai Összes támogatható költség 36.000.000 Euró Javasolt ISPA támogatás 27.000.000 Euró Igényelt társfinanszírozás 9.000.000 Euró Támogatási ráta 75% A diszkont ráta megválasztása Szcenárió (DR) 6% 8% 11% finanszírozási hiány 47% 51% 11% *Ez a példa egy ISPA projektre alapul.
Az EU támogatások előtti FRR/C kiszámítása
Az EU támogatás (G) meghatározása a pénzügyi hiány módszerével
Támogatható költségek<1
Támogatható költségek>1
A pénzügyi struktúra bemutatása (támogatások, sajáttőke, kölcsönök stb.) Az EU támogatás utáni FRR/C kiszámítása (vagyis a C-ből kivonjuk az EU támogatást)
G változása Az FRR/K (NPV/K) kiszámítása
Ha FRR/K>T2 (NPV/K>0) Ha FRR/K
FRR>0%
Közösségi támogatási ráta: r = Min (G/C, plafonálási ráta)
FRR<0% Pénzügyi fenntarthatósági vizsgálat
A pénzügyi struktúra bemutatása
Nem tartható fenn
Fenntartható Az ERR kiszámítása
T1 = 50 millió euró, T2 = 6% (a példa kedvéért) C.2 A módosítás szabályai
A projekt elutasítása vagy a pénzügyi struktúra módosítása
A finanszírozási hiány szabálya esetében néhány ajánlást kell követni a Bizottság célkitűzéseinek teljesebb elérése érdekében, illetve a költség-haszon elemzést kell használni a társfinanszírozási ráta módosításához. Valójában a Kohéziós Alap Útmutatójában megadott általános szabály értelmében: A rátát a projekt jellemzőinek fényében kell megállapítani, különös figyelemmel a gazdasági elemzés eredményeire. Ez azt jelenti, hogy a projekt minőségének ellenőrzése céljából a társfinanszírozási ráta meghatározása előtt a pénzügyi és gazdasági elemzésben kiszámított ráták, például a beruházáson kapott beruházási megtérülési ráta (FRR/C), tőkemegtérülési ráta (FRR/K) és gazdasági megtérülési ráta (ERR) használhatók. Ez a pénzügyi és gazdasági elemzésre (lásd a 2. fejezetet) érvényes elszámolási szabályok harmonizációja, valamint az FRR/C, FFR/K és ERR viszonyítási alapjának meghatározására alapuló háromszoros ellenőrzési rendszer segítségével volna lehetséges. A rendszer logikáját, összefüggéseit az ábra szemlélteti. C.2.1 Az összes beruházási költség pénzügyi megtérülési rátájának kiszámítása (az EU beavatkozás előtt) A projekt beterjesztőjének be kell nyújtania az összes beruházási költség (reálértékű) pénzügyi megtérülési rátájának (FRR/C) kiszámítását, vagyis azt a belső megtérülési rátát, amelyet akkor kapunk, ha az összes beruházási költséget, összes működési költséget és összes bevételt figyelembe vesszük (támogatások, tőke, kölcsönök és kamatok nélkül) ahhoz, hogy felbecsüljük a projekt általános pénzügyi nyereségességét, vagy – mivel legtöbbször ez az eset fordul elő – a közpénzek esetében a nettó költségeket, ha a projekt bevétele nulla vagy elégtelen. Ha az FRR/C alacsonyabb, mint a küszöbérték, a Bizottság felkéri a beterjesztőt, hogy mutasson be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a projekt fenntartható hosszú távon, az időhorizonton túl. Ennek tartalmaznia kell a teljes pénzügyi tervet, melyben feltüntetik az összes pénzforrást (nemzeti támogatások, kölcsönök, alaptőke...). C.2.2 Az állami tőke pénzügyi megtérülési rátájának kiszámítása (az EU beavatkozás után) Amint azt az Útmutató részletesen tárgyalja, a pénzügyi megtérüléseket két módon lehet figyelembe venni. Az FRR/C a projekt általános pénzügyi eredményességét mutatja meg. Figyelembe veszi a beruházási költségeket, és szándékosan mellőzi azt, hogy milyen finanszírozásban részesülnek. Fontos azonban a befektető saját tőkéjének pénzügyi megtérülését is megvizsgálni. Ehhez nem a teljes beruházást, hanem a befektető befektetési költségét vesszük figyelembe: a kiutalt tőkét, a visszatérített kölcsönöket és kamatokat (beleértve az EIB-tól és kereskedelmi bankoktól felvett kölcsönöket is). Az EU támogatásokat nem kell beleszámolni. Ez megegyezik az „EU támogatások nélküli”46 FRR kiszámításával abban az esetben, amikor az EU támogatásokból nem fedezett beruházási költségeket teljes mértékben a befektető tőkéjéből (vagyis nem kölcsönökből és kamatokból) fedezik.
46
Az „EU támogatások nélkül” azt jelenti, hogy EU beavatkozás előtt: a projekt teljes költségét használják. „EU támogatásokkal” azt jelenti, hogy EU finanszírozás után: a teljes költség mínusz a közösségi támogatás.
A beterjesztőnek be kell mutatnia a projekt javasolt pénzügyi felépítését (a pénzügyi terv egyszerű táblázatában, lásd a pénzügyi fenntarthatóságra vonatkozó 2.3 táblázatot a 2. fejezetben) az EU társfinanszírozással kapcsolatos elvárások alapján (más szavakkal, a beterjesztőnek fel kell tüntetnie, hogy mekkora tőkével rendelkezik, beleértve a nemzeti alapokat vagy magántőkét, a harmadik felektől felvett kölcsönöket és a kamatokat, melyeket megengedhet magának). Az állami tőke pénzügyi megtérülése (FRR/C) reálértékben általában nem haladja meg a 6%-ot47. A 6%-nál alacsonyabb FRR/K értékű projektek esetében nagyobb sajáttőkét lehet kérni, és az FRR/K értékét újra ki kell számolni erre az új pénzügyi felépítésre. C.2.3 A gazdasági megtérülési ráta kiszámítása A projekt beterjesztőjének ki kell számítania a gazdasági megtérülési rátát (ERR) a CBA Útmutatóban javasolt módszerek alapján. Az ERR és az FRR közötti különbség az, hogy az előbbi a tökéletlen piaci árak helyett elszámolási árakat vagy a termékek és szolgáltatások alternatív költségét alkalmazza, és a lehető legteljesebb mértékben magában foglal minden társadalmi és környezeti külső gazdasági hatást. A külső gazdasági körülmények és az árnyékárak figyelembe vételét követően, a legtöbb alacsony vagy negatív FRR/C mutatójú projektnél ez pozitív ERR rátát eredményez. D. melléklet: Érzékenység- és kockázatelemzés A CBA keretében végzett előrejelzések bizonytalansága két különböző forrásból ered. Jellemző példaként, az 1, 2 és 3 ábra olyan felmérések eredményeit szemléltetik, melyeket az elemzésben alkalmazandó három változó értékeinek meghatározása céljából végeztek. Amint látható, még akkor is, hogy ha a vizsgált adatok esetében meghatározható a legjobb becslést képező érték, a paraméterek nagyon változatos értékeket vehetnek fel. 1. ábra. Az áruárak eloszlása. Átlag: 1.017 euró, szórás: 164 euró. (Vízszintes tengely: ártartományok, függőleges tengely: megfigyelt esetek) 2. ábra. Napi forgalom. Átlag: 46800, szórás 2400. (Vízszintes tengely: ezer jármű, függőleges tengely: gyakoriság) 3. ábra. Az egy főre eső fogyasztás. Átlag: 230 liter/nap – szórás: 96 liter/nap. (Vízszintes tengely: No minta, függőleges tengely: liter/nap) Ha meghatároztuk a kritikus változókat, a kockázatelemzés elvégzése érdekében mindegyikhez hozzá kell rendelni egy valószínűségi eloszlást, amelyet az alapesetben használt legjobb becslés körül elhelyezkedő pontos értéktartományban határozunk meg abból a célból, hogy kiszámítsuk az értékelési mutatókat. A változók valószínűségi eloszlását különböző forrásokból kaphatjuk meg. A leggyakrabban használt valószínűségi eloszlást olyan tanulmányok eredményeiből kapjuk, melyeket a projekthez minél hasonlóbb helyzetekben végeztek a kívánt kísérleti értékek meghatározása érdekében. Ez az előző 1, 2 és 3 ábrán bemutatott példában bemutatott helyzet. Majdnem minden esetben a kísérleti adatokból meg lehet határozni – 47
Ezt a küszöbértéket csak szemléltetésként adtuk meg; ezt a Bizottság módosíthatja. Azokat a projekteket, amelyek ennél magasabb FRR/K-t valósítanak meg, úgy lehet tekinteni, hogy túl sok támogatást igényelnek.
a szakirodalomban (statisztikai következtetés) fellelhető különböző eljárások segítségével – a valószínűségi eloszlást, amely grafikusan és/vagy analitikusan fejezhető ki. Ha nem állnak rendelkezésre kísérleti adatok, azok a szakirodalomban megadott eloszlások is használhatók, melyek a vizsgált helyzettel hasonló esetekre érvényesek. Másik lehetőség (a Delphi módszer) véleményt kérni egy szakértői csoporttól (fórumtól), azzal a kéréssel fordulva hozzájuk, hogy becsüljék fel a kérdéses változók meghatározott értékintervallumaihoz – melyek általában csak néhány értéket tartalmaznak – társítandó valószínűséget, majd kombinálják ezeket az értékeket a statisztikai eljárások segítségével. A 4-8. ábrák grafikus formában szemléltetnek néhány, a szakirodalomban gyakran megtalálható, különösen a beruházási projektekkel kapcsolatos kockázatok elemzésében használt jellemző valószínűségi eloszlást. A 4. ábra tipikus, szimmetrikus, harang formájú vagy gaussi eloszlást mutat be, míg az 5. ábrán egy diszkrét, a változó meghatározott intervallumaira állandó értéket felvevő valószínűségi eloszlás látható. Általában ez az egyszerűsített ábrázolás használatos, mert megkönnyíti a számolást. Ugyanebből kifolyólag használják a szimmetrikus vagy aszimmetrikus háromszögű eloszlást is, melyeket a 6. és 7. ábra szemléltetnek. Az utolsó ábra egy lépcsőzetes eloszlást mutat be (ebben az esetben három értékkel), melyet általában a Delphi módszer alkalmazásával kapunk. A kritikus változók valószínűségi eloszlásának meghatározását követően tovább lehet haladni, és ki lehet számítani a projekt belső megtérülési rátájának vagy nettó jelenértékének valószínűségi eloszlását. Csak a legegyszerűbb esetekben történhet meg, hogy ezeket a több független eseményből álló valószínűségek kiszámítására szolgáló elemzési módszerek segítségével kiszámítsuk. A következő táblázat egy lehetséges számolási eljárást mutat be, amely a független változók elágazásszerű alakulását használja. Például 3%-os (0.15*0.20) a valószínűsége annak, hogy a nettó jelenérték 5 legyen. Valójában, ha a beruházási költségek 56-al, míg a többi költség 13-al (20%-os valószínűséggel) csökken, a haszon 74-el nő (15%-os valószínűséggel). Ha ezeket az értékeket beleszámítjuk a nettó jelenértékbe, a végeredmény 5 lesz. 4. ábra. Gauss-görbe. 5. ábra. Diszkrét valószínűség. 6. ábra. Szimmetrikus háromszögű eloszlás. 7. ábra. Aszimmetrikus háromszögű eloszlás. 8. ábra. Projekt költségek. (Vízszintes tengely: millió euró, függőleges tengely: valószínűség) 1. táblázat. Valószínűség-számítás a NPV esetében a kritikus változók változásai alapján Kritikus változók - Eredmények Beruházás Egyéb költségek Haszon NPV Érték Érték Valószínűség Érték Valószínűség Érték Valószínűség -56.0 74.0 0.15 5.0 0.03 77.7 0.30 8.7 0.06 -13.0 0.20 81.6 0.40 112.6 0.08 85.7 0.15 16.7 0.03
-15.6
0.50
-18.7
0.30
74.0 77.7 81.6 85.7 74.0 77.7 81.6 85.7
0.15 0.30 0.40 0.15 0.15 0.30 0.40 0.15
2.4 6.1 10.0 14.1 -0.7 3.0 6.9 10.9
0.08 0.15 0.20 0.08 0.05 0.09 0.12 0.05
E. melléklet Környezeti szolgáltatások monetáris értékelése E.1 Miért értékeljük a környezetet? A környezet gazdasági értékelése segítséget nyújt a döntéshozóknak, hogy az ökoszisztémák által biztosított környezeti szolgáltatások értékét a döntéshozatali folyamatba integrálják. A gazdasági projektek belső és külső környezeti hatásait monetáris formában számítják és fejezik ki48. A monetáris értékelés a társadalmi, illetve gazdasági költségek és haszon ugyanazon dimenzión való kifejezésére, továbbá a nettó haszon egynemű, számszerű mutatójának kiszámítására szolgáló eljárás. A környezeti erőforrások jövőbeni elérhetőségével kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság és a visszafordíthatatlanság összefüggésében, illetve etikai megfontolásokból egyéb gazdasági értékelési eljárások is alkalmazhatók, mint például a környezeti hatásvizsgálat, több kritériumon alapuló elemzés vagy népszavazás. Ezek az eljárások szükségtelenné teszik a környezeti hatások és az egyéni preferenciák számszerű kifejezését. E.2 A környezeti hatások értékelése a fejlesztési projektek keretében A legtöbb beruházási projekt negatív vagy pozitív hatást gyakorol a helyi és globális környezetre. A tipikus környezeti hatások a helyi levegő minőségével, éghajlati változásokkal, víz- és talajminőséggel, felszín alatti vizek minőségével, biológiai sokféleséggel és a tájkép leépülésével, a műszaki és természeti kockázatokkal kapcsolatosak. Ezek a hatások megváltoztatják az ökoszisztéma működését és csökkentik (egyes esetekben növelik) az ökoszisztéma által biztosított ökológiai szolgáltatások minőségét. A környezeti termékek és szolgáltatások minőségének vagy mennyiségének csökkenése vagy növekedése bizonyos változásokat – nyereségeket vagy vesztességeket – idéz elő a használatukkal összefüggő társadalmi haszon tekintetében. Környezeti hatások és környezeti szolgáltatások a projekt keretében A nagy projektekben jelentkező jelentős környezeti hatások a következő dimenziókkal függenek össze: Víz: a felszíni és felszín alatti vízkészletek elérhetősége és minősége Légszennyezés: városi légszennyezés és üvegház gáz kibocsátások 48
A belső hatás közvetlenül megfigyelhető a piacon (az árak és mennyiségek változásai alapján) vagy a döntéshozatali folyamatban, míg külső hatások akkor jelentkeznek, ha egy egyén (vagy cég) gazdasági viselkedése befolyásolja mások (egyének vagy cégek) viselkedését, anélkül, hogy az előbbitől bármiféle gazdasági viszonzás érkezne az utóbbihoz vagy tranzakciót bonyolítanának le. A gazdaságban a szennyezést vagy az erőforrások kimerülését sok esetben a külső hatások fogalmának segítségével elemzik.
Talajszennyezés: kémiai anyagokkal és nehézfémekkel való szennyezés Hulladék: városi és ipari hulladéktermelés és kezelés Biológiai sokféleség elvesztése Tájkép leépülés Természeti és műszaki kockázatok Zaj és emberi egészség A környezeti hatások befolyásolják az emberek vagy termelők által felhasznált környezeti termékek és szolgáltatások készletét. Példák az ökoszisztéma által biztosított közvetlen és közvetett környezeti szolgáltatásokra: ● Közvetlen termelés: oxigén, víz, friss élelem, takarmány és trágya, genetikai erőforrások, üzemanyag és energia, nyersanyagok. ● Közvetett szolgáltatások: a hidrológiai (vízkörforgási) ciklus, vízgyűjtők és felszín alatti vízkészletek utánpótlása, éghajlat szabályozás, táplálék tárolása és újrahasznosítása, biomassza termelés, felső talajréteg termelése, hulladékfeldolgozás (beolvasztás), a biológiai sokféleség megőrzése stb.
Teljes gazdasági érték Az egyén jólétében a környezetminőségi változás hatására bekövetkező módosulás monetáris kifejezését nevezzük a változás teljes gazdasági értékének. Az erőforrások teljes gazdasági értékét használati értékekre és nem használati értékekre oszthatjuk. Teljes gazdasági érték = használati értékek + nem használati értékek. A használati értékek a környezeti erőforrások fizikai használatából, például a szabadidős tevékenységekből (sporthalászat) vagy termelőtevékenységekből (mezőgazdaság és erdőgazdálkodás) származó hasznot foglalja magába. Ide tartozik a választási lehetőségek értéke is (opcióérték), akkor is, ha ez csak a jövőbeli használatra vonatkozik. Ez az egyén erőforrások iránti jövőbeli igényével kapcsolatos bizonytalanságának és az erőforrások jövőbeli elérhetőségével kapcsolatos bizonytalanságának kombinációjából származik. A nem használati értékek arra a haszonra vonatkoznak, amelyet az egyén a környezeti erőforrásokból nyerhet, anélkül hogy ezeket közvetlenül felhasználná. Például sokan értékelik a trópusi ökoszisztémákat, anélkül, hogy közvetlenül felhasználnák vagy meglátogatnák őket. A nem használati érték a létezési értékből és az örökségértékből áll. A létezési érték azt méri, hogy az emberek mennyit hajlandók fizetni az erőforrásokért bizonyos „erkölcsi”, altruista vagy más természetű megfontolások alapján, és nem függ össze a jelenlegi vagy jövőbeli használattal. Az örökségérték az az érték, amelyet a jelenlegi nemzedék a környezet későbbi nemzedékek számára való megőrzéséből nyer. A nem használati értékek kevésbé megfoghatók, mint a használati értékek, mivel ezek sok esetben nem vonatkoznak a termékek és szolgáltatások fizikai használatára. Az értékek közvetlenül összefüggenek azokkal az ökoszisztémák által biztosított ökológiai szolgáltatásokkal, melyek ezeket a szolgáltatásokat fenntartják. Például a halászat olyan vízökoszisztémák ökológiai termelékenységétől függ, mint a vizes élőhelyek. A vízkészletek elérhetősége az egész hidrogeológiai ciklussal összefügg, míg a felszín alatti vízkészletek minősége a talaj szűrőképességétől függ. Az ökológiai szolgáltatások csökkenése (például a szennyezés miatt) valószínűleg az emberek által a környezetminőség kifejezésére használt értékek csökkenését idézi elő, ami – végső eredményként – az ehhez kapcsolódó társadalmi haszon csökkenésével társul. Fontos megérteni, hogy a gazdasági érték önmagában nem a környezet minőségét méri, hanem az embereknek az említett minőséggel kapcsolatos preferenciáját fejezi ki. Az értékelés tehát „emberközpontú” abban az értelemben, hogy az emberek preferenciáival függ össze.
Teljes gazdasági érték (TEV)
Használati érték
Nem használati érték
Közvetlen használat
Közvetett használat
Opcióérték
Örökségérték
Létezési érték
Közvetlenül felhasznált termékek és szolgáltatások
Aktuális funkcionális haszon
Jövőbeli használat
A jövő nemzedék fogyasztása
Állandó értékek a nem használati értékre
Használati érték
- élelem - faanyag és biomassza - szórakozás - egészség - oktatás - sport
- termelési funkció - ökológiai funkció - szórakozás - szabályozási funkció
- az ökológiai funkciók megőrzése - biológiai sokféleség növelése - a tájkép megőrzése
- ismert fajok és ökoszisztémák - visszafordíthatatlan változás - a létfenntartási funkció megőrzése
Például egy közlekedési infrastruktúra (út) várhatóan csökkenti a hasznos mezőgazdasági földfelszínt, megváltoztatja a vidéki tájkép elérhetőségét, növeli a biológiai sokféleségre gyakorolt nyomást és csökkenti a területen lebonyolított forgalommal összefüggő általános levegőminőséget. Ennek eredményeként az említett hatások mindegyike az ökoszisztémák által biztosított ökológiai szolgáltatások és a gazdasági haszon, mint például a terület gazdasági használásával összefüggő gazdálkodás, tájkép élvezet és egyéb szabadidős tevékenységek csökkenéséhez vezet. Másrészt, a hulladékkezelő létesítményekbe való beruházások csökkentik a talajt és a vízkészleteket érintő negatív környezeti hatásokat, illetve növelik a gazdasági szereplőknek (fogyasztók és termelők) nyújtott kiváló környezeti szolgáltatások készletével összefüggő gazdasági hasznot. A kapcsolódó külső gazdasági hatások segítségével kifejezett környezeti hatások mellőzése a projekt társadalmi hasznának túlértékeléséhez vagy alulbecsléséhez, illeve rossz gazdasági döntésekhez vezet. E.3 Hogyan mérjük a monetáris hasznot? A gyakorlatban a gazdasági értékelés megpróbálja feltárni (vagy megállapítani), hogy az egyén mennyit hajlandó fizetni a környezeti termékek vagy szolgáltatások használatával összefüggő előnyökért (vagy mennyi fizetséget kapjon ezekért). Az értékelés célja a teljes gazdasági érték felbecsülése, figyelembe véve a nyilvánvaló használati és közvetett (vele járó) nem használati értékeket. E módszer központjában a fogyasztói (vagy termelői) többlet fogalma áll. Ha a környezeti szolgáltatások piaca rendelkezésre áll, a gazdasági haszon a legkönnyebben a kapcsolódó tényeleges piaci ár alkalmazásával mérhető fel. Például abban az esetben, ha a tengervíz szennyeződése miatt csökken a kifogott halmennyiség, a halpiacon könnyen megállapítható az elvesztett halmennyiség piaci értéke. Ha ilyen „piac” nem létezik, az ár a nem piaci értékelési eljárások segítségével következtethető ki. Ez a helyzet például a városi levegőszennyezés társadalmi költségeinek felmérése esetében, mivel a légszennyezés egyetlen piaccal sem hozható összefüggésbe. Két általánosabb értékelési megközelítés áll rendelkezésre, mindkettő számos, különböző eljárást foglal magába (lásd az ábrát): a közvetett megközelítés a preferenciákat az aktuális, megfigyelhető piaci adatokból próbálja kikövetkeztetni, míg a közvetlen megközelítés a piaci termékek szimulációjára alapul, illetve felmérési és kísérleti eljárásokat alkalmaz. 1. A kiadások elhárítása és a költségek megelőzése Ha környezetminőségi változások fordulnak elő, a cégek és lakosok reakciója a hatások mérséklése céljából kiadott pénz alapján vizsgálható meg. Például a kiadások vagy a megfelelő hangszigetelés a zajcsökkentés lakosok által megítélt értékére utal, míg az épületek felújítására szánt kiadások az alacsonyabb levegőszennyezés hasznát tükrözik. A kiadások elhárításának módszere a környezetpusztulás értékeléséhez, míg a megelőzött költségek módszere a környezetminőség javításának értékeléséhez használható. Az említett eljárásokkal számos probléma adódik: ● Az egyének és cégek a környezeti változásokra adott válaszként egynél több elhárító viselkedést is produkálhatnak, így ahelyett, hogy az épületek felújítására
költenék a pénzt, a tulajdonosok például az épület eladása és a költözés mellett dönthetnek; ● Az elhárító viselkedésnek egyéb kedvező hatása is lehet, melyeket közvetlen módon nem vesznek figyelembe, így például a hangszigetelés a lakás hőveszteségét is csökkentheti; ● A védelmi célokra fordított kiadások nagy része sok esetben nem folyamatos, illetve visszafordítható, hanem egyszeri és visszafordíthatatlan döntés eredménye; példa erre a kétszeres fényezés, amelynek eltávolítása már sokkal költségesebb. Ebben az összefüggésben a környezetminőség egyéb jövőbeli változásainak mérése nehéznek bizonyulhat. Az említett okokból kifolyólag ez az eljárás gyakran túl- vagy alulbecsüli a környezetminőségi változásokkal összefüggő hasznot. Értékelési modellek és eljárások
Közvetett módszerek
Közvetlen módszerek
Köztes (közvetett) piacok
Elhárításra fordított kiadások
Hedonista árak
Hipotetikus piacok
Utazási költségek
Kontingens értékelés
Dózis-hatás
Infrastruktúra
A vizet, talajt, levegőt és biológiai sokféleséget érintő környezeti hatások Kárkezelési funkció Anyagok, épületek, gabonatermés, és egyéb receptor károsodása A hatások mérséklésére fordított járulékos költségek (Euró/egység)
Összlakosság (érintett receptorok) Összes elhárításra fordított kiadás
A környezetminőséggel összefüggő haszon
2. A dózis-válasz (dózis-hatás) összefüggés A dózis-válasz eljárás a környezeti hatások (válasz) és a fizikai környezeti hatások, például a szennyezés (dózis) közötti összefüggést próbálja meghatározni. Ez az eljárás abban az esetben használandó, ha a környezeti változás oka (például levegő- vagy vízszennyezés) és a hatások (a levegő vagy víz például kémiai anyagokkal való szennyezésének tulajdonítható elhalálozások) közötti dózis-válasz összefüggés jól ismert. Az eljárás a szennyezés fizikai hatásait leíró természettudományi adatokat veszi figyelembe, majd ezeket egy gazdasági értékelési modellben alkalmazza. A gazdasági értéket a cég hasznának változásai vagy az egyéni bevételnyereségek vagy –vesztességek alapján becsülik fel, egy szorzási vagy segédfüggvény segítségével. Az eljárás két lépésből áll: ● A szennyezőanyag dózis és receptor függvény kiszámítása; ● Gazdasági elemzés a kiválasztott gazdasági modell alapján. A környezetminőségi változásoknak tulajdonítható haszon monetáris nyereségének vagy veszteségének értékelése szükségessé teszi a biológiai és fizikai folyamatok, a gazdasági szereplők (fogyasztók vagy termelők) döntéseivel való kölcsönhatásaik, valamint a jólétre kifejtett végső hatás elemzését. A módszer fő alkalmazási területe a szennyezésnek tulajdonítható vesztességek (például a gabonatermésben), a szennyezés ökoszisztémára kifejtett hatásának, a növényés talajpusztulás, valamint a városi légszennyezés egészségre, anyagokra és épületekre
gyakorolt hatásának értékelése. Ezzel az eljárással a nem használati érték nem becsülhető fel. 3. A „hedonista árképzés” módszere A hedonista árképzés módszere a termékek és szolgáltatások létező piacát vizsgálja abban az esetben, ha a környezeti tényezők befolyásolják az árakat. A hedonista árképzési eljárás a leggyakrabban a környezetminőség lakásárakra gyakorolt hatásának elemzésében használatos. Egy reptér közelében található lakás ára például, várhatóan alacsonyabb lesz, mint a távolabb található lakásé a zaj okozta kellemetlenség miatt. Az értékbeli különbség a környezetminőségi különbséghez társított értéknek tekinthető. Az árakat befolyásoló attribútumok nagy száma miatt, az összetett ökonometriás eljárásokat általában abból a célból alkalmazzák, hogy a többi jellemzőt állandó szinten tartva kiemeljék egy bizonyos attribútum értékét. A hedonista árképzés módszerét a munkaerőre, valamint a balesetveszély csökkenésével vagy növekedésével összefüggő haszon vagy költségek mérésére alkalmazzák. Példa a hedonista árnak a zajszennyezés gazdasági értékelésében való alkalmazására Egy reptér bővítésének köszönhetően a B zajszint-mutató a szomszédos területen 10 ponttal emelkedik (tehát ∆B = 10). Ha a területen L = 15000 számú lakás található, melyek átlagos értéke V = 100000 euró, illetve a leértékelődés rugalmassága e = 0,5, a zajszennyezés társadalmi költsége a következőképpen számolható ki: C = ∆B x e x V x L 4. Az utazási költség módszere Az utazási költség módszere az egyén azon hajlandóságát, hogy a környezeti termékekért és szolgáltatásokért fizessen, a használatukért fizetett költségek alapján próbálja kifejezni. A használati költségekhez tartoznak az utazási költségek, belépti díjak, helyszíni kiadások, valamint a használathoz szükséges legfontosabb berendezésekre fordított költségek. Az utazási költségek módszerét általában a szabadtéri szórakozás, például halászat, vadászat, hajózás és erdőlátogatás értékének felmérésére alkalmazzák. Például egy nemzeti park meglátogatása időveszteséget (az utazáshoz szükséges idő), a belépti díj kifizetését, benzin- és egyéb utazási költségeket feltételez. Az említett költségelemeket a környezetlétesítmény iránti kereslet alakulásának (keresleti görbe) az utazási költségek és a látogatatók számának alapján történő felmérésében alkalmazzák. Mivel csak a környezeti szolgáltatások közvetlen használatából adódó költségeket méri, a módszer nem becsüli fel a nem használati értékeket (a választási lehetőségek értékét és a létezési értéket). 5. A hipotetikus piacra alapuló módszerek: a kontingens értékelés módszere A kontingens értékelési tanulmányokban a személyeket nyíltan arra kérik, hogy fejezzék ki, hogy mennyit hajlandók fizetni bizonyos haszonért, mennyire hajlandók elkerülni a költségeket, illetve mennyire hajlandóak kártérítést elfogadni bizonyos vesztesség ellenében. A módszer kérdőív alkalmazását feltételezi, amelyet postán,
telefonon keresztül vagy személyesen lehet felvenni. A személyeket arra kérik, hogy olyan kérdésekre válaszoljanak, mint például (a légszennyezés csökkenésével kapcsolatos kérdőív esetében): „Mennyit volna hajlandó fizetni a városi légszennyezés csökkentéséért vagy mennyit volna hajlandó kártérítésként elfogadni az alacsony levegőminőség ellenében?” A kérdőív úgy épül fel, hogy a válaszadó maximális fizetési hajlandóságát mérje. Az eredmények vizsgálatában második lépésben az ökonometriás eljárások segítségével kiszámítják az átlagos értéket. Ez után, harmadik lépésként az átlagos árajánlatot beszorozzák az érintett személyek számával, hogy megtudják mennyit volna hajlandó fizetni a lakosság összesen a környezeti szolgáltatásokért. Az alapfeltételezés az, hogy a piac a szcenárió-eljárás segítségével kidolgozott hipotetikus piactól függ. A kérdőív általában a következő három részből áll: ● A bevezető rész a vizsgált környezeti termékek és szolgáltatások (vízminőség, légszennyezés, talajszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése, egyéb környezeti problémák), az általános környezeti összefüggésekre és az alkalmazott módszertan leírására épít; ● A kérdező a fizetési vagy kártérítés elfogadási hajlandóságra kérdez rá; ● A társadalmi-gazdasági (bevétel, pozíció...) és demográfiai sajátosságokra (kor, család...) vonatkozó kérdések következnek, melyek háttér-információk gyűjtésére szolgálnak, illetve megkönnyítik a minta alapján levont következtetéseknek a releváns populációra való kiterjesztését. A kontingens értékelés módszerét valószínűleg leginkább a gazdasági értékelési eljárásokkal alkalmazzák, és az egyetlen olyan módszer, amelyet nagy mértékben a nem használati vagy opcióérték kiszámításához használnak. A módszer alkalmazásával kapcsolatos problémák a kérdőív kidolgozásából és az ehhez kapcsolódó számos lehetséges torzulásból adódhatnak, mint például a fizetési módszer okozta torzulás (amely abban az esetben fordul elő, ha a fizetési eljárás befolyásolja a kiszámított értéket), a kiindulási pont torzulás (ha valamilyen értéket sugallnak a válaszadónak, amely befolyásolja választását), a számolási torzulás (amikor a válaszadó nem különíti el, hogy mennyit hajlandó fizetni a vizsgált termékekért attól, hogy összesen mennyit fizetne a környezetért általában), valamint egyéb apróbb torzulások. 6. A haszon átvitele Ha az adatgyűjtés túl költséges volna, ha időhiány miatt vagy egyéb politikai okból kifolyólag nem állnak rendelkezésre adatok, a már meglévő (más helyszínekről készített) tanulmányokban közölt adatok alapján meghatározott értéket átvihetjük az új értékelési kontextusba. Ezt az eljárást a „haszon átvitelének” nevezzük. Nem túl valószínű, hogy a haszon átvitele útján nagyon pontos becsléseket kapjunk, de ez a módszer segíthet rangsorolni a környezeti hatások csökkentésére vonatkozó különböző politikai választási lehetőségeket. A haszon átvitele általában három lépésben történik: ● A vizsgált témára (szabadidős tevékenységek, emberi egészség, levegő- és vízszennyezés...) vonatkozó szakirodalom összegyűjtése; ● A kiválasztott tanulmányok összehasonlíthatóságának felmérése (az értékelt környezeti szolgáltatások közötti hasonlóság, a jövedelem, képzettség, kor és egyéb társadalmi-gazdasági jellemző mentén feltárható különbségek, melyek befolyásolhatják az értékelést);
● Az érték kiszámítása és az új értékelési kontextusba való átvitele. Ha több eredeti tanulmány áll rendelkezésre, metaanalízis is végezhető a kapott érték és a különböző környezeti, illetve társadalmi-gazdasági jellemzők összekapcsolása céljából. A haszon átviteléhez három különböző eljárás alkalmazható: ● Az átlagos haszon becsült értékének átvitele, ha egy létező helyszínen élő átlagos egyén által jóléte szempontjából tapasztalt változás feltételezhetően egyenlő azzal a változással, amely az új helyszínen lesz tapasztalható; ● A kiigazított (módosított) haszon becsült értékének átvitele, ha az átlagot különböző kritériumok, mint például az egyén társadalmi-gazdasági jellemzői, minőségés elérhetőség-beli különbségek függvényében módosítják; ● A haszon funkciók átvitele: átviszik a létező összefüggéseket, illetve ezeknek az új helyszínre való alkalmazásához szükséges adatokat. A haszon átvitelének megkönnyítése céljából adatbázisokat hoztak létre. Ez a helyzet az kanadai és AEÁ-beli környezetvédelmi hivatal által összeállított EVRI adatbázis esetében. Jelenleg az adatbázis több mint 700 tanulmányt tartalmaz, de ezek közül csak kevés európai, ami tovább csökkenti az adatbázis európai összefüggésben való használhatóságát. Talán a haszon átvitel elemzés kivételével, a fentiekben ismertetett módszerek mindegyike függ a társadalmi-gazdasági kontextustól, a tanulmányozott környezeti hatások típusától, valamint egyéb jellemzőktől, mint például az új helyszínen végzendő értékelés költségei és az ehhez szükséges idő. Az alábbi felsorolás bemutatja a legfontosabb költség és haszon típusokat, melyeket a költség-haszon elemzésnek figyelembe kell vennie. Ahogy haladunk a felsorolással, egyre nehezebbé válik felbecsülni, hogy milyen értéket társítanak az emberek a termékekhez, és valószínűleg egyre több nézeteltérés adódik majd a közönség preferenciáira alapuló értékelési eljárások alkalmazásával kapcsolatosan. Következésképpen, ahogy lefelé haladnak a felsorolásban, az olyan értékelési eljárásokat, melyek a vizsgált etikai szempontokat veszik figyelembe, a döntéshozók valószínűleg könnyebben fogadják majd el, nagyobb egyetértéssel, mint a monetáris értékekre alapuló elemzéseket. Sorrend Hatások 1 Forgalmazott termékek 2
3
A nem forgalmazható termékekre gyakorolt hatás, melyek értéke azonban közvetett módon, egyéb termékek segítségével állapítható meg Környezeti szolgáltatások, melyek értékét az egyén viszonylag könnyen kifejezheti monetáris
Példák ● élelem, üzemanyag, faanyag, hal biztosítása ● a levegő minősége vagy zajszennyezés, ahogy az a házárakban tükröződik
Alkalmazható eljárások ● piaci árak ● elhárító viselkedés ● hedonista árképzés
● Szórakozási lehetőségek, pl. halászás, hajózás, sétálás ● A nemzeti parkok által
● hedonista árképzés ● utazási költségek ● kontingens értékelés ● elhárító viselkedés
formában 4
Az eddigiekben nem említett, az emberi jólétre gyakorolt, kevésbé megfogható hatások
5
Nem használati értékek és opcióértékek
nyújtott számos szolgáltatás ● Festői kilátóhelyek ● A szennyezés esztétikai hatása vagy a lepusztult tájkép ● Az ökológiai funkciókra gyakorolt hatás, mint például a biológiai sokféleség, éghajlatromlás ● Egyes ökológiai funkciók ● Opcióérték ● Örökség- és létezési érték
● környezetvédelmi költségek ● kontingens értékelés
●kontingens értékelés
E.4 A környezeti költség-haszon elemzés lépései A monetáris elemzés általában különböző lépésekre tagolódik; ezek a következők: 1. A projekt különböző alternatíváinak meghatározása és műszaki leírása. A megvalósíthatósági tanulmányok várhatóan hasznos információkkal szolgálnak, melyek elegendőek lesznek a projekt műszaki és társadalmi-gazdasági összefüggéseinek meghatározásához. 2. A különböző rendelkezésre álló forgatókönyvekkel összefüggő környezeti hatások, illetve az ökoszisztéma és az emberi egészség károsodásainak felmérése. A nagyobb projektek esetében általában környezeti hatásvizsgálatot kérnek, amely elegendő információt tartalmaz a legfontosabb helyi hatásokra vonatkozóan a levegő-, víz- és talajszennyezés tekintetében. 3. A projekt külső hatásainak és a környezeti hatások által közvetlenül vagy közvetett módon érintett gazdasági szereplők leírása. A cél az ökoszisztéma által biztosított környezeti szolgáltatások és ezek használatából származó társadalmi haszon közötti összefüggések minél pontosabb leírása. Ebben a szakaszban össze kell állítani a résztvevő személyek névjegyzékét. 4. Az értékelési eljárás megválasztása és a kiszámított monetáris érték jóváhagyása. A lehető legmegfelelőbb értékelési módszert választják ki, amely a környezeti termékektől és szolgáltatásokról, valamint a társadalmi-gazdasági és politikai kontextustól függ. Az eszményi értékelési eljárás esetében a döntéshozók úgy hagyják jóvá a kiszámított értékeket, hogy teljes egyetértés legyen a kiválasztott módszer tekintetében. 5. A diszkont ráta megválasztása és a projekt nettó környezeti hasznának becslése. Az alacsony diszkont ráta használatát olykor indokolttá teszi, hogy a környezeti hatások hosszú távon negatív hatásokat idéznek elő. Egyesek a következő nemzedékekkel szembeni erkölcsi megfontolásokból a nulla értékű diszkont ráta mellett érvelnek. Mindenesetre, ahol erőteljes környezeti hatások fordulnak elő, olyan erkölcsi alapelvek
figyelembe vétele céljából, mint például az elővigyázatosság elve, alacsony diszkont rátát (kb. 3-5%-os) kell választani. F. melléklet: Disztributív hatások megfizethetősége és értékelése A megfizethetőség fontos problémát képez a beruházási projektek értékelésében, különösen egyes országok esetében. A jövedelem áramlások például környezeti szolgáltatásokra, például vízellátási és hulladék-elhelyezési szolgáltatásokra fizetendő díjak formáját veszik fel. A projekt megfizethetőségének elemzése segít felmérni a fogyasztók fizetési képességét, hogy a javasolt díjak legalább egy részét kifizessék és hozzájáruljanak a működési és karbantartási költségekhez, továbbá segít a díjak által a keresletre kifejtett hatás felmérésében. Egy lengyel felmérés szerint a vízellátás esetében a fogyasztók fizetési képességének felső határát a háztartás jövedelmének 4%-a képezi. A beruházási projekt értékelésében szintén lényeges kérdést jelent az újra elosztási hatás figyelembe vétele, különösen egyes régiókban. Ha a projekt értékelését a közszektor szempontjából végzik, a disztributív igazságosság a társadalmi jólét funkció egyik olyan kérdését képezheti, amelynek befolyásolnia kell az állami beavatkozás alternatívájának választását. Például, a díjak módosítását célzó beavatkozás befolyásolja a disztributív hatásprofilokat. A disztributív hatások két módszer segítségével mérhetők fel. Az első módszer esetében az ún. társadalmi jólét szerinti súly hozzárendelését feltételezi (lásd a több kritériumon alapuló elemzésre vonatkozó részt). Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az állami tervező társadalmi célkitűzéseit az árnyékárakba foglalják bele. Az elszámolási euró-összeget úgy súlyozzák, hogy az figyelembe vegye a disztributív hatások különböző társadalmi csoportokra gyakorolt hatását. Ezek után a kiigazítást belefoglalják a gazdasági elemzés következő lépéseibe is. Az újra elosztási preferenciákat itt a különböző fogyasztói csoportok esetében az egy főre eső összesített fogyasztás (vagy jövedelem) súlyozása49 révén fejezik ki. A jövedelembeli különbségek esetén, egy euró határértéken különböző jövedelemmel rendelkező egyének számára nem hordozza ugyanazt az értéket (vagyis különböző súllyal bír a közösség értékelésében). Tegyük fel, hogy a társadalom az egyének két csoportjából, a gazdagok és a szegények csoportjából áll, és hogy a szegények jövedelme fele akkora, mint a gazdagoké. A fogyasztási cikkek árának (vagy a közszolgáltatások díjának) egy eurós növekedése nem ugyanazt a társadalmi hatást fejti ki a két csoportra. Valójában, a szegényebb csoportban a hatás kétszeres lehet (a társadalmi jólét szempontjából). Az állami tervező abban az esetben fejezi ki újra elosztási szándékát, ha a szegényebb csoport fogyasztását fontosabbnak tekinti, mint a gazdagabb csoport fogyasztását. Így, ha ezt monetáris formában akarja kifejezni, az elszámolási egységet a disztributív mutatóval kell súlyoznia, a szegényebb csoport esetében egy eurót, a gazdagabb csoport esetében pedig 0.5 eurót számolva minden euróra. Ez után újból ki lehet számolni a projekt hatásait, a gazdasági elemzésben figyelembe véve az említett szempontokat. Az újra elosztási hatás értékelésében alkalmazható más(od)ik módszer a hatásvizsgálat: akárcsak a környezeti hatásvizsgálat esetében, külön tanulmányozzák a 49
Ezek a súlyozási értékek nem hasonlíthatók össze a több kritériumon alapuló elemzésben alkalmazottal, amely a köztestületek társadalmi célkitűzésekkel kapcsolatos preferenciáját fejezi ki.
projektben érintett bevételek újra elosztását. Kidolgozzák a társadalmi egyenlőtlenségek mutatóját (például a fogyasztói struktúra Gini indexszáma50), majd kiszámolják, hogy a társadalmi igazságosság szempontjából a projekt nyereséget vagy veszteséget okoz. Ez után az eredményeket a több kritériumon alapuló elemzés eszközeivel dolgozzák fel (lásd a 2.6 pontot). 1. táblázat. Példák a disztributív hatás esetében alkalmazandó súlyokra Jövedelemcsoportok Súly (cf) Haszon Disztributív hatás Magas jövedelem 0.5 1200 600 Közepes jövedelem 0.7 1000 700 Alacsony jövedelem 1 1500 1500 Összesen 3700 2800 2. táblázat. Példák a Gini indexszám segítségével végzett disztributív hatásvizsgálatra Gini index A projekt nélkül A projekttel Hatás Magas jövedelem 0.6 0.7 + Közepes jövedelem 0.6 0.5 – G. melléklet: Egy megvalósíthatósági tanulmány tartalmának táblázata A.1 Összefoglaló 1.1 A projekt kezdeményezői és hatóságai 1.2 Az elemzés tárgya 1.2.1 A projekt címe 1.2.2 A projekt rövid lírása 1.2.2.1 Ágazat 1.2.2.2 Helyszín 1.2.2.3 A projekt által érintett terület (regionális, nemzeti, nemzetközi...) 1.3 A kezdeményezők célkitűzései 1.4 Hasonló projektek során nyert tapasztalatok 1.5 Az értékelési jelentés rövid leírása 1.5.1 A jelentés szerzői 1.5.2 A jelentés hatásköre, kapcsolatai más projektekkel 1.5.3 A projektelemzés módszertana 1.6 Az elemzés legfontosabb eredményei 1.6.1 Pénzügyi megtérülések 1.6.2 Gazdasági megtérülések 1.6.3 A foglalkoztatásra gyakorolt hatás 1.6.4 Környezeti hatások 1.6.5 Egyéb eredmények A.2 Társadalmi-gazdasági összefüggések 50
A Gini indexszám a részletesebb adatokat egyetlen statisztikai mutatóban egyesíti, amely a jövedelemrészek szórását összesíti az egész jövedelem-eloszláson. A Gini együttható hányadosként vagy százalékos formában fejezhető ki. A Gini együttható nullával egyenlő, ha az eloszlás teljesen egyenletes. Ha a társadalom összes jövedelme csak egy személynél/háztartási egységnél összpontosul, aminek következtében a többiek teljesen jövedelem nélkül maradnak, a Gini együttható értéke 1 vagy 100% lesz.
2.1 A társadalmi-gazdasági kontextus kiemelkedő összetevői 2.1.1 Területi és környezeti vonatkozások 2.1.2 Demográfiai adatok 2.1.3 Társadalmi-kulturális elemek 2.1.4 Gazdasági aspektusok 2.2 Intézményi és politikai összefüggések 2.2.1 Általános politikai szemléletmód 2.2.2 Finanszírozási források (pontosan meg kell határozni, hogy kölcsönök vagy támogatások); EU eszközök (ERDF, BEI, C, FSE stb.), nemzeti hatóságok (központi kormány, régiók, egyebek), magánszemélyek 2.2.3 Az említett források által biztosított pénzügyi fedezet 2.2.4 Adminisztratív és procedurális kötelezettségek, a projekt döntéshozó hatóságai, a területi tervezéssel kapcsolatos kötelezettségek, engedélyek, az engedélyekre és ösztönzőkre vonatkozó követelmények 2.2.5 Várható időpontok: engedélyek, kifizetendő engedélyek/ösztönzők... A.3 A projektkibocsátásokkal kapcsolatos ellátás és kereslet 3.1 A potenciális kereslettel kapcsolatos elvárások 3.1.1 A projekt által meghatározott időn belül kielégített igények 3.1.2 A kereslet jelenlegi és jövőbeli alakulása 3.1.3 A kereslet lebontása fogyasztó típus szerint 3.1.4 Beszerzési vagy elosztási eszközök 3.1.5 A piackutatás eredményei 3.2 Verseny 3.2.1 Az ellátás tulajdonságai hasonló kibocsátások esetében 3.2.2 Versenyképes struktúra, ha létezik vagy előrejelezhető 3.2.3 A sikert biztosító tényezők 3.3. Javasolt stratégia 3.3.1 Kibocsátások 3.3.2 Árak 3.3.3 Hirdetés, promoció 3.3.4 Ellátás 3.3.5 Marketing, piaci forgalmazás 3.4 A potenciális felhasználás százalékos arányának becslése 3.4.1 Az értékesítésre vonatkozó előrejelzések 3.4.2 Piaci rész, a különböző igények lefedése Előrejelzési hipotézisek és eljárások A.4 Műszaki alternatívák és termelési terv 4.1 A jelentős műszaki alternatívák leírása 4.2 A megfelelő technológia kiválasztása 4.3 Épületek és üzemek 4.4 A termeléshez szükséges fizikai ráfordítások 4.5 Szükséges személyzet 4.6 Szükséges energia 4.7 A technológiát szolgáltatók 4.8 Beruházási költségek 4.8.1 Tervezés és szakismeretek (know-how)
4.8.2 Épületek 4.8.3 Gépek 4.9 A projekt időhorizont termelési terve 4.10 Kombinált kibocsátások biztosítása 4.11 Termelési folyamatok szervezése A.5 Emberi erőforrás-gazdálkodás 5.1 Szervezeti diagram 5.2 A személyzet és bérezési paraméterek 5.2.1 Vezetők 5.2.2 Irodai munkások 5.2.3 Műszaki személyzet 5.2.4 Kézi munkások 5.3 Külső szolgáltatások 5.3.1 Adminisztratív személyzet 5.3.2 Műszaki személyzet 5.3.3 Egyebek 5.4 Alkalmazási eljárások 5.5 Képzések 5.6 Éves költségek (a projekt elindítása előtt és után) A.6 Helyszín 6.1 Az eszményi helyszínre vonatkozó követelmények 6.2 Választási lehetőségek (alternatívák) 6.3 A telephely megválasztása és sajátosságai 6.3.1 Éghajlati viszonyok, környezetvédelmi szempontok (ha fontosak) 6.3.2 Telephely/terület 6.3.3 Közlekedési és távközlés 6.3.4 Víz- és energiaellátás 6.3.5 Hulladék-elhelyezés 6.3.6 Hatósági szabályozások 6.3.7 A helyi hatóságok szabályzatai 6.3.8 Az előzetesen kiválasztott telephely leírása (részleteket a mellékletben) 6.4 A föld és a telephely előkészítésével kapcsolatos költségek 6.5 A telephely elérhetősége 6.6 Szükséges infrastruktúra A.7 Végrehajtás 7.1 Az építkezés/kezdési időpontok elemzése (projektciklus) 7.1.1 A projektet irányító csoport kiválasztása 7.1.2 Az információs rendszerek meghatározása 7.1.3 A szakismeretek (know-how) és gépek beszerzésével kapcsolatos tárgyalások 7.1.4 Az épületek megtervezése és a szerződések ütemezése 7.1.5 Finanszírozási tárgyalások 7.1.6 A föld és az engedélyek beszerzése 7.1.7 Szervezeti felépítés 7.1.8 A munkatársak alkalmazása 7.1.9 A személyzet alkalmazása és képzése
7.1.10 Szolgáltatási szerződések 7.1.11 Ellátási szerződések 7.2 A legfontosabb szakaszok grafikus ábrázolása (vagy PERT diagram) 7.3 A pénzügyi elemzésben figyelembe veendő végrehajtási időkre vonatkozó fontosabb adatok A.8 Pénzügyi elemzés 8.1 A pénzügyi elemzés alapfeltevései 8.1.1 Időhorizont 8.1.2 A termelési tényezők és projektkibocsátások ára 8.1.3 Pénzügyi diszkont ráta reálértékben 8.2 Állandó beruházások 8.3 A termelés megkezdése előtt felmerülő kiadások (goodwill) 8.4 Működő tőke 8.5 Összes beruházás 8.6 Működési bevételek és költségek 8.7 Finanszírozási források 8.8 Pénzügyi terv (a cash flow-t éves bontásban ismertető táblázat) 8.9 Mérleg (eszközök és források) 8.10 Eredménykimutatás 8.11 A nettó cash flow meghatározása 8.11.1 Az beruházásra (az egész projekt beruházásai) megvalósított össze megtérülés kiszámításához szükséges nettó pénzáramlások 8.11.2 Az alaptőke vagy finanszírozott tőke (állami/magán) összes megtérülésének kiszámításához szükséges nettó pénzáramlások 8.12 Nettó jelenérték/belső megtérülési ráta A.9 A társadalmi-gazdasági költség és haszon elemzése 9.1 A költség-haszon elemzésben alkalmazott elszámolási és leszámítolási egység 9.2 A társadalmi költségek elemzése 9.2.1 Kibocsátások ártorzulása 9.2.2 Bértorzulás 9.2.3 Fiskális vonatkozások 9.2.4 Külső költségek 9.2.5 Nem monetáris költségek, beleértve a környezeti szempontokat is 9.3 A társadalmi haszon elemzése 9.3.1 Kibocsátások ártorzulása 9.3.2 A nagyobb mértékű foglalkoztatottságból eredő társadalmi haszon 9.3.3 Fiskális vonatkozások 9.3.4 Külső juttatások 9.3.5 Nem monetáris eredmények, beleértve a környezeti szempontokat is 9.4 A projekt gazdasági megtérülési rátája vagy a nettó jelenértéke monetáris szempontból 9.5 További értékelési kritériumok 9.5.1 Az eredmények bemutatása az EU politikák általános célkitűzéseinek szempontjából 9.5.2 Az EU társadalmi bevételének növekedése
9.5.3 Az egy főre eső GDP tekintetében az EU régiók között fennálló különbségek mérséklése 9.5.4 A foglalkoztatottság növekedése 9.5.5 A környezetminőség növekedése 9.5.6 A Bizottság, regionális és nemzeti hatóságok egyéb célkitűzései A.10 Kockázatelemzés 10.1 A kritikus változók meghatározása az érzékenységvizsgálat segítségével 10.1.1 Ellátás/keresleti változók 10.1.2 Kimeneti változók 10.1.3 Emberi erőforrások 10.1.4 Idő- és végrehajtási változók 10.1.5 Pénzügyi változók 10.1.6 Gazdasági változók 10.2 Az optimista és pesszimista szcenáriók szimulálása 10.3 Valószínűségelemzés
GLOSSZÁRIUM: A PROJEKTELEMZÉS KULCSSZAVAI Általános alapfogalmak Elszámolási időszak: Egy számla két egymás utáni bejegyzése közötti időszak. A projektelemzésben a beszámolási időszak általában egy év, de bármilyen más megfelelő időszakra is vonatkozhat. Elszámolási egység: két eltérő tétel összeadását és kivonását lehetővé tevő mértékegység. Az EU által finanszírozott projektek értékelésében az elszámolási egységet az euró képezheti. Értékelés: a javasolt beruházási projekt előzetes (ex-ante) elemzésére vonatkozik, melynek célja a projekt érdemeinek és elfogadhatóságának megítélése a meghatározott döntési kritériumokkal összhangban. Előzetes (ex-ante) értékelés: a pénzügyi döntés meghozatala céljából végzett értékelés. A projekt minél következetesebb és lényegre törőbb módon való igazgatására szolgál. Megteremti a monitorizáláshoz és utólagos értékeléshez szükséges alapot, biztosítva, hogy a célkitűzések – ha lehetséges – mennyiségileg meghatározhatók. Utólagos (ex-post) értékelés: bizonyos idővel a kezdeményezés lezárását követően végzett értékelés. A kezdeményezés által ténylegesen elért hatásnak a projekt általános célkitűzéseihez és rendeltetéséhez viszonyított ellenőrzését feltételezi. Megvalósíthatósági tanulmány: a javasolt projektről készített tanulmány, melynek célja megállapítani, hogy a javaslat vajon elég vonzó-e ahhoz, hogy indokolttá tegye a javaslat részletesebb kidolgozását. Záróértékelés: közvetlenül a kezdeményezés teljes végrehajtását követően végzett értékelés, melynek tárgyát a kapott eredmények képezik. Annak megállapítására szolgál, hogy a elérték-e a várt eredményeket, és milyen mértékben sikerült ez, illetve milyen tényezők vezettek sikerhez vagy kudarchoz. Azonosítás: a lehetséges beruházási elképzelések kiválasztásából áll, amelyek egy konkrét elő-megvalósíthatósági tanulmány tárgyát képezik majd. Végrehajtás: a beavatkozást elvégzik, és a tervezett (előrejelzett) termelési tevékenységek és szolgáltatások teljes mértékben működőképessé válnak. Ebben a szakaszban szükséges megkezdeni a monitorizálási (ellenőrzési) tevékenységet és – ha célszerű – a folyamatos értékelést (in itinere). Önálló projektek: olyan projektek, melyek elméletileg egyidőben elvégezhetők. Folyamatos értékelés (in itinere): a végrehajtással párhuzamosan végzett ellenőrzés, melynek célja lehetővé tenni a tevékenység átirányítását/átalakítását. Az értékelés a kezdeti eredményeket létfontosságúaknak tekinti, melyek alapján kialakítható a végrehajtás minőségére voantkozó kezdeti kép. Hosszú táv: a termelési folyamattal összefüggő időszak, melyben még van idő megváltoztatni az összes termelési tényezőt, de az alkalmazott alapvető technológiai folyamatok megváltoztatására már nem jut idő. Monitorizálás: a tevékenység előrehaladásának rendszeres vizsgálata az előre meghatározott ütemterv, illetve a fontosabb és reprezentatív mutatók alapján. Egymást kölcsönösen kizáró projektek: projektek, melyek természetűknél fogva olyanok, hogy ha egyet kiválasztunk, a többi már nem végezhető el. Program: különböző projektek összehangolt sorozata, melyben pontosan meghatározzák a projektcél politikai keretét, a költségvetést és a határidőket.
Projekt: beruházási tevékenységre vonatkozik, amely során erőforrásokat (költségek) fordítanak olyan javak létrehozására, amelyek hosszabb időn át hasznot hoznak majd, és amelyek egészében tervezésre, finanszírozásra és végrehajtásra alkalmasak. A projekt így meghatározott kiindulási ponttal és befejezési ponttal leírható sajátos tevékenység, amely sajátos célkitűzések elérésére irányul. Úgy is tekinthető, mint a nemzeti terveken és programokon belüli, különálló entitásként kidolgozott és végrehajtott legkisebb működési összetevő. A projektek pénzben kifejezhető, valamint nem megfogható eredményekhez vezetnek. Projektelemzés: az az analitikai keret, amely összeveti a költségeket és az eredményeket (haszon), hogy az alternatívákat figyelembe véve meghatározza, a javasolt projektnek megfelelő mértékben sikerül-e megvalósítani az entitás célkitűzéseit, akinek a szempontjából az elemzést végzik, éppen a projekt felvállalásának megindokolása céljából. Projektciklus: a projektek keretében elvégzett, szükséges és előre meghatározott tevékenységek sorának egy része. Általában a következő szakaszokra osztható: programozás (tervezés), azonosítás, megfogalmazás, finanszírozás, végrehajtás és értékelés. Projektértékelés: a projektciklus utolsó szakasza. A sikert meghatározó tényezők és a kritikus területek meghatározása, valamint a tapasztalatok jövőbeli terjesztése céljából végzik. Rövid táv: a termelési folyamat azon időszaka, amely során az állandó termelési tényezők nem változtathatók meg, viszont a változó tényezők használata módosítható. A pénzügyi elemzéssel kapcsolatos fogalmak Növekményi számvitel: az eljárással feljegyzik a pénzügyi kimutatásokban szereplő bevételéket arra az időszakra, amely során a bevételeket nyerik vagy megvalósítják, valamint az időszakban felmerülő költségeket, tekintet nélkül arra, hogy az ezeknek megfelelő pénzátutalásokat előzőleg vagy utólag bonyolították le. Haszon-költség arány: a haszon jelenértéke osztva a költségek jelenértékével. Amikor a haszon-költség arányt alkalmazzák, a szelekciós kritérium az, hogy eggyel vagy ennél magasabb haszon-költség aránnyal jellemezhető, megfelelő diszkont rátán, a legtöbbször az alternatív befektetési költségek alapján leszámítolt önálló projekteket fogadjanak el. A haszon-költség arány az önálló projektek helytelen rangsorolásához vezethet, és nem alkalmazható az egymást kölcsönösen kizáró alternatívák közötti választáshoz. Készpénz alapú elszámolás: az elszámolási tranzakciók feljegyzésének módszere, mely csak készpénz számlákra vagy kiadásokra alkalmazható. Szükséges megkülönböztetni a növekményi elszámolástól. Állandó árak: az alapévben megállapított árak, melyek célja az infláció kizárása a gazdasági adatokból. A piaci árakra vagy az árnyékárakra vonatkozhatnak. Szükséges megkülönböztetni a folyó áraktól. Folyó árak (névleges árak): egy adott időpontban ténylegesen megfigyelt árak. Az általános infláció hatásait is tartalmazó árakra vonatkoznak, és az állandó árakkal kell szembeállítani. Elszámolási ráta: az a ráta, amely alatt a projektet elfogadhatatlannak tekintik. Sok esetben ezt tekintik az alternatív befektetési költségnek. Az elszámolási ráta a projekt
minimálisan elfogadható belső megtérülési rátája vagy a nettó jelenérték, a nettó haszonberuházás arány vagy a haszon-költség arány kiszámításához alkalmazott diszkont ráta lehet. Diszkont ráta: az a ráta, amelyen a jövőbeli értékeket leszámítolják a jelenlegiekre. A pénzügyi, illetve a gazdasági diszkont ráta értéke különbözhet, ahogy a piaci árak is eltérhetnek az elszámolási áraktól (lásd a gazdasági elemzés kulcsszavainál). Leszámítolás (diszkontálás): az a folyamat, amely során a költségek vagy a haszon jövőbeli értékét a jelenlegiekhez igazítják a diszkont ráta segítségével, vagyis a jövőbeli értéket beszorozzák egy együtthatóval, mely időben csökken. Pénzügyi elemzés: lehetővé teszi annak pontos előrejelzését, hogy az erőforrások fedezik-e majd a jövőbeli kiadásokat. Lehetővé teszi: 1) a készpénz egyensúly ellenőrzését és biztosítását (a pénzügyi fenntarthatóság ellenőrzése), 2) a beruházási projekt pénzügyi megtérülési mutatójának kiszámítását az idő függvényében leszámítolt nettó cash flow alapján, mely kizárólag a projektet működtető gazdasági egységgel (cég, irányító hatóság) függ össze. Pénzügyi megtérülési ráta: a pénzügyi értékek alapján kiszámított és a projekt pénzügyi nyereségességét kifejező belső megtérülési ráta (lásd a meghatározást). Belső megtérülési ráta: az a diszkont ráta, melyen a költségek és a haszon nettó jelenértéke nullával egyenlő. Pénzügyi megtérülési rátának (FRR) nevezzük, ha az értékeket az aktuális áron becsülik fel. Gazdasági megtérülési rátának (ERR) nevezzük, ha az értékeket az elszámolási áron becsülik fel. A javasolt projekt teljesítményének értékelése céljából a belső megtérülési rátát a viszonyítási alapként szolgáló értékkel (benchmark) hasonlítják össze. Piaci ár: az az ár, amelyen a terméket vagy szolgáltatást ténylegesen valamilyen más termékkel vagy szolgáltatással cserélik ki, illetve pénzért értékesítik; ez utóbbi képezi a pénzügyi elemzésben figyelembe vett árat. Nettó haszon: az az összeg, amely megmarad, miután a beáramlásokból kivonják a kiáramlásokat. A finanszírozás előtti inkrementális nettó haszon leszámítolása a projektnek a felhasznált erőforrásokból megvalósított értékét fejezi ki; a finanszírozás utáni inkrementális nettó haszon leszámítolása a projektnek az entitás saját erőforrásaiból vagy tőkéjéből megvalósított értékét fejezi ki. Nettó jelenérték (NPV): az az összeg, amelyet úgy kapunk, hogy a beruházás várható költségeinek diszkontált értékét kivonjuk a várható haszon diszkontált értékéből. A gazdasági nettó jelenérték jelölése ENPV. A pénzügyi nettó jelenérték jelölése FNPV. Alternatív költségek: egy erőforrás legjobb alternatív felhasználásának értéke. A pénzügyi elemzés esetében a beszerzett ráfordítás alternatív költségét mindig annak piaci ára képezi. A gazdasági elemzésben a beszerzett ráfordítás alternatív költségét ennek a legjobb, nem projektbeli alternatív felhasználására számított határérték képezi a köztes termékek és szolgáltatások esetében, vagy a ráfordítás használati értékét jelenti (a fizetési hajlandóság alapján mérve), ha végtermékek vagy szolgáltatásokról van szó. Reálértékű ráták: csökkentett értékű ráták, melyek értékét azért csökkentették, hogy kiküszöböljék az általános vagy fogyasztási árszint változásait (például a reálértékű kamatlábak a névleges ráták, melyekből kivonják az inflációs rátát). Relatív árak: két termék cseréjének/átváltásának értéke, amely a mennyiségek és azok névleges ára közötti arányból áll.
Maradványérték: egy eszköz nettó jelenértéke az értékelésben kiválasztott időszak utolsó évében. A projekt végrehajtását feltételező és a projekt nélküli szcenárió: a projektelemzés során a legfontosabb összehasonlítás a projekt végrehajtásával megvalósított nettó haszon és a projekt nélkül megvalósított nettó haszon összehasonlítása, melynek célja a projektnek tulajdonítható többlet haszon felmérése. A gazdasági elemzéssel kapcsolatos fogalmak Elszámolási árak: a termékek alternatív költsége, amely általában eltér a tényleges piaci áraktól, valamint a szabályozott áraktól. Az elszámolási árakat a projekt értékelésében alkalmazzák, hogy jobban tükrözzék a források reálértékű társadalmi költségeit, valamint a kibocsátások reálértékű hasznát. Gyakran az árnyékárak szinonimájaként használják. Határon érvényes ár: a forgalmazott termékek egységára az ország határán. Az exportok esetében ez a FOB ár (költségmentesen hajóba rakva), míg az importok esetében ez a CIF ár (költség, biztosítás, fuvarozás). Konverziós tényező: az a szám, amellyel a nem kereskedelmi tételek belföldi piacon használatos árát vagy értékét beszorozzák, hogy elszámolási árrá alakítsák át. Más szavakkal, a tényleges árat árnyék árrá alakítják át, melyet az ACB segítségével határoznak meg. Költség-haszon elemzés: közfinanszírozású vagy magánprojektek rendszerezett mennyiségi elemzésében alkalmazott elméleti keret, melynek célja meghatározni, hogy társadalmi szempontból érdemes-e, illetve milyen mértékben érdemes a projektet elvégezni. A költség-haszon elemzés abban különbözik a közvetlen pénzügyi elemzéstől, hogy valamennyi nyereséget (haszon) és veszteséget (költségek) figyelembe vesz, függetlenül attól, hogy ezeket ki halmozza fel. A költség-haszon elemzés általában az elszámolási árak alkalmazását feltételezi. Az eredmények több formában is kifejezhetők, beleértve a belső megtérülési rátát, nettó jelenértéket és haszon-költség arányt. Torzulás: olyan állapot, amelyben egy tétel piaci ára különbözik attól az ártól, amivel forgalmazható, ha a kormány politikája vagy a piac nem vall kudarcot. Ez eltérést okoz a termék alternatív költsége és tényleges ára között, vagyis monopóliumi árképzést, külső gazdasági hatásokat, közvetett adókat, illetékeket, ellenőrzött árakat idéz elő. Gazdasági elemzés: a gazdasági értékek alkalmazásával végzett elemzés, amelyek azt az értéket tükrözi, amelyet a társadalom a termékért és szolgáltatásért fizetne. A gazdasági elemzés általában a tételek saját használatos értékét vagy alternatív társadalmi költségét (a kereskedelmi tételek esetében sokszor a határon érvényes árat) veszi figyelembe. Ugyanazt jelenti, mint a haszon-költség elemzés. Gazdasági megtérülési ráta (ERR): a projekt társadalmi-gazdasági nyereségességének mutatója. Az ártorzulás miatt különbözhet a pénzügyi megtérülési rátától (FRR). Az ERR az elszámolási árak alkalmazását, valamint a projekt diszkont rátájának kiszámítását feltételezi, amely a projekt hasznát kiegyenlíti a jelenlegi költségekkel, vagyis nullázza a gazdasági nettó jelenértéket (ENPV). Külső gazdasági hatások: a projektelemzésben külső gazdasági hatásnak számít a projekt keretein kívül eső hatás, mely ennek következtében az értékelésbe nem kerül be. Általában úgy tekintik, hogy külső gazdasági hatások akkor fordulnak elő, ha az egyik gazdasági egység által termelt vagy használt termék vagy szolgáltatás közvetlenül
befolyásolja egy másik egység termelőinek vagy fogyasztóinak jólétét. A külső gazdasági hatások pozitívak vagy negatívak lehetnek. Nem kereskedelmi (nem forgalmazható) termékek: olyan termékek, melyek nem exportálhatók vagy importálhatók, például helyi szolgáltatások, képzetlen munkaerő, földtulajdon. A gazdasági elemzésben a nem kereskedelmi tételeket határértékükön értékelik, ha köztes termékek vagy szolgáltatások, illetve a fizetési hajlandóság kritériuma szerint értékelik, ha végtermékekről vagy szolgáltatásokról van szó. Társadalmi diszkont ráta: a pénzügyi diszkont rátával állítható szembe. Arra tesz kísérletet, hogy tükrözze a társadalom szempontjából a jövőbeli előnyök és költségek értékelését a jelenlegiekhez képest. Társadalmi-gazdasági haszon és költségek: a gazdaság egészének alternatív haszna és költségei. Ezek annyiban térhetnek el a magánköltségektől, amennyiben a tényleges árak eltérnek az elszámolási áraktól (társadalmi költség = magánköltségek + külső költségek). Kereskedelmi költségek: megszorító kereskedelmi szabályzatok hiányában nemzetközileg forgalmazható termékek. Fizetési hajlandóság: az az összeg, amit a fogyasztók hajlandók fizetni egy végtermékért vagy szolgáltatásért. Ha a fogyasztó a termék áránál többet hajlandó fizetni, bizonyos fogyasztói többletnek örvendhet. Árnyékárak: lásd elszámolási árak. Egyéb értékelési kritériumokkal kapcsolatos fogalmak Költség-hatékonyság elemzés: értékelési és monitorizálási eljárás, mely akkor használható, ha a haszon nem fejezhető ki elfogadhatóan monetáris formában. Általában a haszon egységára kiszámítása segítségével végzik el, és a haszon minőségi meghatározására alkalmas eszközök létezését teszi szükségessé, de nem követeli meg feltétlenül valamilyen monetáris vagy gazdasági érték társítását a haszonhoz. Kronogrammok (időgörbe): a szükségek idő (alkalmak) realista és ellenőrizhető becsléséhez használt eljárás, amely megmutatja a kezdeményezés végrehajtásának kritikus (idő)pontjait. Meghatározza a projekt keretében végzett különböző tevékenységek közötti logikai és időbeli összefüggéseket, illetve felméri a végrehajtáshoz szükséges időt. Környezeti hatásvizsgálat: a beruházási projekt környezeti hatásait azonosító elemzés. Ez a potenciális szennyezőanyag kibocsátásokra, a vizuális élmény elvesztésére stb. vonatkozó előrejelzéseket tartalmazza. Hatásvizsgálat: a beavatkozás hatásának tulajdonítható változás vagy hosszú távú társadalmi hatások értékelése, melyek az általános célkitűzésekkel függnek össze. A megoldandó probléma kimutatásában alkalmazott mértékegységben kell kifejezni. Több kritériumon alapuló elemzés: értékelési eljárás, mely sokféle célkitűzést vesz figyelembe, minden egyes mérhető célkitűzéshez hozzárendelve egy súlyt. Kockázatelemzés: annak valószínűségét vizsgáló tanulmány, hogy a projekt kielégítő belső megtérülési rátát ér el; továbbá a megtérülési ráta legjobb becsléstől való eltérésének legvalószínűbb mértékét is tanulmányozza. A kockázatelemzés jobb alapot teremt, mint az érzékenységelemzés az egyéni projektek kockázatosságának vagy az
alternatív projektek viszonylagos kockázatosságának megítélése esetében, de nem csökkenti a kockázatokat. Érzékenységelemzés: analitikai eljárás annak rendszerezett vizsgálatához, hogy mi történik a projekt keresőképességével, ha az események eltérnek a tervezés során készített becslésektől. Viszonylag nyers, kidolgozatlan eljárás, mely a jövőbeli eseményekkel és értékekkel kapcsolatos bizonytalanság felmérésére alkalmazható. Egy vagy több összetevő kombinációjának változtatása, és a változtatás eredményre gyakorolt hatásának meghatározása útján végezhető el. Pénzügyi fenntarthatósági vizsgálat: annak ellenőrzése céljából végzett vizsgálat, hogy a pénzügyi források elegendőek a pénzügyi kiáramlások fedezésére, minden évben, a projekt egész időhorizontja folyamán. A pénzügyi fenntarthatóság akkor tekinthető igazoltnak, ha a kumulált nettó cash flow sohasem negatív a figyelembe vett évek folyamán. SWOT elemzés: röviden leírja a projekt lényegi jellemzőit, valamint azokat az körülményeket, amelyek között ezt megvalósítják; ez lehetővé teszi az alternatív fejlesztési szcenárió elemzését. Elemzi azt a kontextust, amelyben a beavatkozást tervezik, illetve kimutatja azokat a belső tényezőket, melyekre összpontosítani kell (erőségek), vagy amelyeket semlegesíteni kell (gyengeségek); továbbá elemzi a kedvező (lehetőségek) vagy kedvezőtlen (veszélyek) külső tényezőket.
BIBLIOGRÁFIA • Általános Belli, P., Anderson, J. R., Barnum, H.N, Dixon, J. A., Tan, J-P, 2001, Economic Analysis of Investment Operations. Analytical Tools and Practical Applications, WBI, World Bank,Washington D.C. Brent, R.J., 1996, Applied cost-benefit analysis, Cheltenham (UK), Edward Elgar. Chervel M., 1995, L’évaluation économique des projets: Calcul économique publique et planification: les methodes d’evaluation de projets, nuova edizione, Publisud, Paris. Conseil scientifique de l’évaluation, Mai 1996, Petit guide de l’evaluation des politiques publiques, La Documentation Française, Paris. Dinwiddy C., Teal F., Principles of cost-benefits analysis for developing countries, Cambridge University Press, 1996. Economic Development Institute, 1996, The economic evaluation of projects, World Bank,Washington DC. European Commission, 1997, Financial and economic analysis of development projects, Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg. European Commission, 2001, Project cycle management, EuropeAid Cooperation Office, Evaluation Unit, Brussells. Florio, M., 1997, The economic rate of return of infrastructures and regional policy in the European Union, in “Annals of Public and Cooperative Economics”, 68:1. G. Gauthier, M. Thibault, 1993, L’analyse coûts-avantages, défis et controverses, HECCETAI, Economica. HM Treasury, 1997, Appraisal and evaluation in Central Government. The Green Book, HMSO, London. Imboden N., 1978, A management approach to project appraisal and evaluation with special reference to non-directly productive projects, OECD, Paris. Keeney, R.L., Raiffa, H., 1993, Decisions with multiple objectives: preferences and value tradeoffs, Cambridge, Cambridge University Press. Kirkwood, C.W., 1997, Strategic decision making: multiobjective decision analysis with spreadsheets, Belmont, Duxbury Press. Kirkpatrick, C.,Weiss, J., 1996, Cost Benefit Analysis and Project Appraisal in Developing Countries, Elgar, Cheltennan. Kohli, K.N., 1993, Economic analysis of investment projects: A practical approach, Oxford, Oxford University Press for the Asian Development Bank. Layard R., Glaister S. (eds), 1994, Cost Benefit Analysis, 2nd edition, Cambridge University Press. Little, I.M.D., Mirrlees, J.A., 1974, Project appraisal and planning for developing countries, London, Heinemann. Mishan, E.J., 1994, Cost Benefit Analysis: an informal introduction, 4th edition,New York, Routledge. Pohl, G., Mihaljek, D., 1991, Uncertainty and the discrepancy between rate of return estimates at project appraisal and project completion, Washington D.C., World Bank.
Saerbeck R., 1990, Economic appraisal of projects. Guidelines for a simplified costbenefit analysis, EIB Paper n.15, European Investment Bank, Luxembourg. Shofield J.A., 1989, Cost benefit analysis in urban and regional planning, Allen & Unwin, London. Ward, W.A., Deren, B.J., D’Silva, E.H., 1991, The economics of project analysis: a practitioner’s guide, EDI technical materials, World bank. Weiss, C.H., 1998, Evaluation: methods for studying programs and policies, Weiss, London, Prentice Hall. World Bank, June 1994, An overview of Monitoring and Evaluation in the World Bank, Operations Evaluation Department, Washington D.C. Mezőgazdaság Dufumier, M. 1996, Les projets de développement agricole-Manuel d’expertise, Paris. FAO, 1977, Guidelines for the Preparation of Agricultural Investment Projects, Investment Centre, Roma. Fao, 1992, Sociological analysis in agricultural investment project design, Roma. FAO, 1995, Directives pour la conception et l’elaboration de projets d’investissement agricole, Document technique du centre d’investissement n 7, Rome. D’Arcy, D.C., 1992, The community toolbox. The idea, methods and tools for partecipatory assessment, monitoring and evaluationin community forestry, community forestry- Field manual 2, FAO, Rome. Gittinger, JP., 1994, A World Bank Inter-American Institute for Cooperation on Agriculture (IICA) Glossary: annotated glossary of terms used in the economic analysis of agricultural projects, Washington D.C., World Bank Glossary. OECD,1997, Enviromental indicators for agricolture, Paris. Oktatás AA.VV., 2001, Budgeting, programme analysis and cost-effectiveness in educational planning, Paris, OCSE. Haveman, R., Wolfe, B., 1995, Succeding Generations. On the Effects of investments in Children,New York, Russel Sage Foundation. Heckman, J.J., 1998, What Should Be Our Human Capital Investment Policy?, in «Fiscal Studies», Vol. 19 (2), maggio. ILO, 1981, Procedures for the Design and Evaluation of ILO Project, maggio. OECD, 1994, New technology and its impact on educational buildings, Paris. OECD, 1995, Evaluation of the decision making process in higher education: French, German, and Spanish experiences, Paris. OECD, 2000, The appraisal of investment in educational facilities, Paris. Psacharopoulos, G., 1995, The Profitability of Investment in Education: Concepts and Methods,Washington,D.C.,World Bank. World Bank, 1995b, Guidelines on Economic Analysis of Educational Project, Washington D.C.
Energia Commission of the European Communities. Directorate General for Energy, 1993, Energy consequences of the proposed carbon/energy tax, Sec (92) 1996, 23 October 1992 Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communities. Hewlett, James G., 1991, A Cost/Benefit Perspective of Extended Unit Service as a Decommissioning Alternative, in «Energy Journal», Vol. 12 (0), “Special Issue”. Newbery, D.M., 2000, Privatization, restructuring, and Regulation of network Utilities, The MIT Press. OECD, 2000, World Energy Outlook 2000, Paris. Környezetvédelem Coopers & Lybrand and the CSERGE., Cost benefit Analysis of the Different Municipal Solid Waste Management Systems: Objectives and Instruments for the Years 2000, European Commission, Final report, March 1996. COWI Consulting Engineers and Planners AS., A Study on the Economic Valuation Externalities from Landfill Disposal and Incineration of Waste, Final main report, European Commission DG Environment, October 2000. Department of the Environment, 1994, Environmental Appraisal in Government Departments, in «British Reports». Dixon, J.A., Scura, L.F., Carpenter, R.A., Sherman, P.B., 1994, Economic Analysis of Environmental Impact, seconda edizione, London, Earthsca Publications. Eurostat, Waste generated in Europe – data 1985-1997, European Communities, Luxembourg, 2000. European Commission DG Environment., Handbook on the Implementation of EC Environmental Legislation, 1999. European Commission, 1997, Cost-Benefit analysis of the different municipal solid waste management system: objectives and instruments for the year 2000. FAO, 1992, Economic assessment of forestry projects impacts, Forestry papers n.103, Roma. FAO, 1995, Valuating forests: context, issues and guidelines, Roma. Naurud, S., 1992, Pricing the European Environment, Scandinavian University Press, Oslo. Pearce, D. e altri, 1994, Project and Policy Appraisal: integrating economics and environment, Paris, OECD. RDC – Environment & Pira International, Evaluation of costs and benefits for the achievement of reuse and recycling targets for the different packaging materials in the frame of the packaging and packaging waste directive, 94/62/EC, Proposed draft final Report,European Commission,May 2001. Egészségügy
Costa, C., Ramos, V., 1995, A Cost-Effectiveness Analysis of Prevention in the Estonia Health Project, Staff Appraisal report,Washington D.C.,World Bank. Culyer, A.J.,Wagstaff, A., 1992, QUALY versus HYEs; A theoretical exposition, York, Centre for Health Economics. Department of Health, 1995, Policy Appraisal and Health, The Health of the Nation, United Kingdom Government. Donaldson, C., 1993, Theory and practice of willingness to pay for health care,University of Aberdeen, Health Economics Research Unit. Gerard, K., 1991, A Review of cost-utility studies: Assessing their policy making relevance, University of Aberdeen, Health Economic Research Unit. Gudex, C., Kind, P.,Van Dalen, H., Durand, M.A., Morris, J., Williams, H., 1993, Comparing scaling methods for health state valuations: Rosser revisited, York, Centre for Heath Economics. Mooney, G.H., 1992, Economics,Medicine and Health Care, Harvester, Hemel Hempstead. OCDE, 1997, New directions in health care policy, Paris. Parsonage, M., Neuberger, H., 1992, Discounting and health benefits, in «Health Economics, 1:71-6. Robinson, R., 1993, Economic evaluation and health care: what does it mean?, BMJ. Shortell, S.M., Richardson, W.C., 1978, Health Program evaluation, St. Louis, Missouri, The C.V.Mosby Company. Ipari projektek Fröhilich, E.A., 1994, The manual for small industrial business: project design and appraisal, Vienna, UNIDO. Marton, K., 1995, Governments and industrialization: the role of policy intervention, Vienna, UNIDO. UNIDO, 1995, Manual for the preparation of industrial feasibility studies, New York. UNIDO, 1999, Industry for growth into the new millennium, Vienna. Turizmus és szórakozás Beau, B., 1992, Developpement et amenagement touristiques, Rosny, Breal. Clawson, M., Knetsch M., 1966, Economics of outdoor recreation, Baltimore, Johns Hopkins University Press. Courty, P., 2000, An Economic Guide to Ticket Pricing in the Entertainment Industry, in «Recherches Economiques de Louvain», Vol. 66 (2). Echevin, C., Gerbaux, F., 1999, L’impact economique local du tourisme rural, (Economic Impact of Rural Tourism. With English summary.), in «Revue D’Economie Regionale et Urbaine», Vol. 0 (2). Frey, B., 2000, Arts and economics: Analysis and cultural policy, Heidelberg, Springer.
Ginsburgh, V., Menger, P.M., 1996, Economics of the arts: selected essays, Amsterdam, North Holland. Hunter, C., Green, H., 1995, Tourism and the environment: a sustainable relationship?, London ; New York, Routledge. Inskeep, E., 1991, Tourism planning: an integrated and sustainable development approach, New York, Van Nostrand Reinhold. Vellas, F., Becherel, L., 1995, International tourism: an economic perspective, New York, St.Martin’s Press. Közlekedés Adler, H.A., 1971, Economic appraisal of transport projects: a manual with case studies, Bloomington Indiana University Press, riedizione Johns Hopkins, University Press, Baltimore, 1987. Commissariat Général du Plan, Transports: pour un meilleur choix des investissements, La Documentation Français, Paris, 1994. Commission of European Communities, 1992, Cost-benefits and multicriteria analysis for new road construction, Brussels, Euret Program. Department of the Environment, Transport and the Regions, Guidelines on the Methodology for Multi-Modal Studies, London 2000 Department of the Environment, Transport and the Regions, Review of Landuse/ Transport Interaction Models, London 1999. Department of the Environment, Transport and the Regions, The Welfare implications of transport improvements in the presence of market failure, London 1999. Department of the Environment, Transport and the Regions, Transport and the Economy, London 2000 Department of Transport, 1994, Valuation of Road Accidents, London. ECMT, Efficient Transport for Europe: Policies for Internalisation of External Costs, Paris, 1998. European Commission, CORINAIR, Working Group on Emission Factors, 1991 European Commission, DGVII, TRENEN II STRAN Transport energy environment, Project No. ST-96-SC116 4th Framework Transport ResearchProgramme European Commission, DGVII, PETS Pricing European Transport System, Project No. ST-96-SC172 4th Framework Transport Research Programme European Commission, EURET Costbenefit and multi-criteria analysis for new road construction, 2nd Framework Programme European Commission, EUNET Socio-economic and spatial Impacts of transports, 4th Framework Programme, 1998 European Commission, Transport Research, APAS, Strategic Transport, Costbenefit and multi-criteria analysis for rail infrastructure, 15 European Commission, Transport Research, APAS , Cost-benefit and multicriteria analysis for inland waterways infrastructure, VII - 16 European Commission, Transport Research, APAS , Cost-benefit and multicriteria analysis for nodal centres for goods, VII 17 European Commission, Transport Research, APAS , Cost-benefit and multicriteria analysis for nodal centres for passengers, VII - 18.
European Commission ExternE core Application of critical loads, levels of sustaianbility indicators, Joule III programme European Commission, ExternE core External costs of transport, Joule III programme Galvez, T.E., Jara-Diaz, S.R., 1998, On the Social Valuation of Travel Time Savings, in «International Journal of Transport Economics», Vol. 25 (2) Gwilliam,K.M., 1997, The Value of Time in Economic Evaluation of Transport Projects: Lessons from Recent Research, Infrastructure Notes, Washington, D.C., World Bank. INFRAS-IWW, External Effects of Transport, 1994 and 2000 Mackay K., Evaluation Capacity Development: A Diagnostic Guide and Action Framework, The World Bank Group, Operations Evaluation Department, 1999. Ministry of Transportation and Highways, 1992, The Economic Appraisal of Highway Investment, A Guidebook, Version 1.1, British Columbia, Canada. Morisugi H., Hayashi Y. (editors), International comparison of Evaluation Process of Transport Projects, Special Issue of the Journal of the World Conference on transport research Society, Volume 7, Number 1, January 2000. Nash, C.A., Preston, J., 1995, Appraisal of rail investment projects: recent British experience, in «Transport Reviews», n.11, Paris. OECD, 1992, Recherche Routière. Consommation de carburant par les automobiles dans des conditions de circulation réelles, Paris, trad. it. in Quaderno n.59, Ministero dei Lavori Pubblici, 1992. OECD, 1994, Évaluation de l’impact des routes sur l’enviroment, Paris. OECD, 1995, Why do we need railways?, Paris. European Commission, DG IA, PHARE, TINA, Transport Infrastructure Needs Assessment, Appraisal Guidance, Vienna October 1999 Transport Research Laboratory, Overseas Unit, 1997, Value of time (Personal Travel and Freight Transport) 1992-1996, in Current Topics in Transport, vol. 144, Crowthorne, Berkshire, United Kingdom. Venables, A. and Gasiorek, M. The Welfare Implications of Transport Improvements in the Presence of Market Failure, report to SACTRA, 1998. World Bank, Operations Evaluation Department, Designing Project Monitoring and Evaluation, Lessons and Practices, Number 8, January 1996. Vízgazdálkodás Cunning, R. et al., 1996, New evaluation procedures for a new generation of water related projects,World Bank. FAO, 1994, Irrigation water delivery models, Roma. Madanat, S., Humplick, F., 1993, A model of household choice of water supply system, in «Water Resource Research», 29(5). Peacock, T., 1996, Guidelines for planning irrigation and drainage investment projects, Roma, Fao. Renzetti, S., 1992, Evaluating the Welfare Effects of Reforming Municipal Water Prices, in «Journal of Environmental Economics & Management», Vol. 22 (2), marzo.
Rogers, P., 1992, Comprehensive water resources management: a concept paper, Research working papers, WPS 879. Water and sanitation,World Bank. Winpenny J., 1994, Managing Water as an economic resource, London, Routledge.
FÜGGELÉK Az Útmutató kidolgozása folyamán tanácskozások folytak a különböző bizottsági szolgálatokkal, a tagállamok értékelési szakértői munkacsoportba kinevezett képviselőivel, valamint a Regionális Főigazgatóság belső szemináriumainak résztvevőivel. A szerzők köszönetüket fejezik ki a hasznos észrevételekért, és további javaslatokat várnak az Útmutató jövőbeli frissítésére vonatkozóan. Az észrevételek többségét az alapszövegben vagy a mellékletekben már figyelembe vettük. Az alábbi rész néhány további észrevételt tartalmaz, melyek a tanácskozás folyamán felmerült legérdekesebb kérdésekre adnak választ. ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK, ÖSSZEFÜGGÉSEK ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK (2. fejezet) Térhatás Az Útmutató nem tárgyalja kifejezetten a projektelemzés részét képező térhatás vizsgálatot. Ez nem jelenti azt, hogy ez a vizsgálat esetenként nem lehet fontos. Például egy bizonyos régióban megvalósított projekt átlépheti egy másik régió határait. Az országok közötti, határokon átívelő problémák tekintetében sajátos EU intézkedések is léteznek, de alkalmanként megtörténhet, hogy az 1. célkitűzés körébe tartozó régió pozitív vagy negatív hatást fejt ki a 2. célkitűzés körébe tartozó régióra, és fordítva. A projektek megfelelő egyedi kialakításához (2.2.1 bekezdés), valamint a külső gazdasági hatások átfogó tárgyalásához, beleértve többek között a környezeti hatásokat, sok esetben hozzátartozik a téri dimenzió is, melyet figyelembe kell venni: a gazdasági elemzésnek tartalmaznia kell a (régió) határon átívelő hatásokat, ha ezek felfokozódnak (pl. a szomszédos város, régió vagy állam területén). Példaként, a Kontanz-i Tudományegyetemen dolgozó Beutel professzor nemrégiben készítet tanulmánya szerint az 1. célkitűzés keretében a hat legkevésbé fejlett régiónak kiutalt pénzügyi források 24%-ának pozitív hatása kiterjed más, fejlettebb EU régióra is (lásd a http://europa.eu.int/comm/regional_policy/sources/docgener/studies/study_en.htm internetes oldalt). A belső megtérülési ráta (IRR) és a nettó jelenérték (NPV) összehasonlítása A két kritérium általában egyenértékű, és jóllehet a NPV elméletileg megbízhatóbb, mint az IRR, hátránya az, hogy nem pusztán számszerűen, hanem pénzben fejezik ki. Mindemellett, mindkét mutató ugyanazt a képet nyújtja a projekt várható teljesítményéről, feltéve hogy az NPV kiszámításához használt diszkont ráta megegyezik azzal a megtérülési rátával, amely alapján eldöntik, hogy az IRR „magas” vagy „alacsony” (lásd a 2.5.5 bekezdést, valamint az A. és B. mellékleteket). Külső gazdasági hatás A glosszáriumban (gazdasági elemzés) és a 2.5.2 bekezdésben meghatározott külső gazdasági hatás a projekt azon valós hatásaira utal, melyek a harmadik feleket terhelik, akik ezért kártérítést nem kapnak. A negatív külső hatások tipikus példája a szennyezés. Esetenként az „anyagi hatást” úgy határozták meg, mint a projekt (vagy
politika) közvetett, árváltozásban kifejeződő hatását. Az Útmutató nem ajánlja, hogy a közvetett hatásokat a költség-haszon elemzésben figyelembe vegyék. Egyes esetekben a projekt bizonyos kibocsátásai (például az utak) nulla-árasak. Ebben az esetben a közvetlen haszon (pl. megtakarított idő) árnyékárának használatát javasoljuk, mintha ezek a fogyasztó szempontjából pozitív külső hatások volnának, pontosan úgy, ahogy a szennyezés is olyan negatív külső hatás, melyet szintén árnyékárazni kell. Nyilvánvalóan, el kell kerülni az említett közvetlen eredmények és pénzügyi bevételek kettős elszámolását, ha az árak nem egyenlők nullával, és pozitív, de az alternatív költségnél alacsonyabb értéket vesznek fel (2.5.3 bekezdés). Ez egy összetett probléma egyszerű, de annál érzékenyebb megközelítése; másféle külső gazdasági hatásokat is azonosítottak (a fogalom kialakulását lásd a Papandreou A., Externalities and institutions (Külső hatások és intézmények) Claderon Press, Oxford, 1994). Árnyékbérek A Bizottság nem javasol egy bizonyos árnyékbér képletet (lásd a 2.5.3 bekezdést). Az árnyékbéreknek a munkaerő éves értékét kell tükrözniük, különböző munkanélküliségi feltételek mellett. Általában minél magasabb munkanélküliség, annál alacsonyabb az árnyékbér, mivel a rendelkezésre álló munkaerőben többlet jelentkezik, tekintet nélkül a hivatalos (törvényes vagy szerződéses) bérekre. Így az árnyékbérek a különböző országokban és régiókban eltérőek lehetnek. Ennek ellenére, a tagállamokon belül minden régióban hasonló képletet kell használni. Az eredmények eltérőek lehetnek, mivel a gazdasági feltételek különböznek, de elméletileg a számolási eljárásnak azonosnak kell lennie. Az árnyékbérek becslésére alkalmazott eljárások számos, a Bibliográfiában felsorolt kézikönyvben is megtalálhatók (1. általános rész). TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEK AZ EGYES ÁGAZATOKRA VONATKOZÓAN Hulladékkezelés A hulladékfldolgozási projektek lehetséges környezeti hatásainak felsorolása (3.1.6 bekezdés) csupán eligazításként kíván szolgálni. A hulladékfeldolgozó létesítményekkel – és ide nem csak a hamvasztók és lerakók tartoznak – számos különböző hatást hoznak kapcsolatba, melyek a létesítmény külső és belső műszaki tulajdonságaitól függenek, például a telep földrajzi elhelyezkedése, mérete vagy az alkalmazott technológia, az alkalmazott környezetgazdálkodás típusa, stb. A szennyezés társadalmi-környezeti hatásáról (energiaellátási, közlekedési stb. projektek) Hasznos információkkal szolgál az ExternE projekt, amely a különböző üzemanyagciklusok egy részével kapcsolatos külső költségek értékelésére alkalmas módszertan használatára irányuló átfogó kezdeményezés. A projektben több mint 30 kutatóintézet munkacsoportja vesz részt. A projekt keretében sikerült: 1) kidolgozni hatékony „lentről felfelé haladó” módszereket; 2) következetesen vizsgálni a különböző üzemanyagciklusokat; 3) megbízhatóan meghatározni a járulékos költségeket és 4) azonosítani kulcsfontosságú külső hatásokra vonatkozó problémákat. A hatásvizsgálatot és értékelést a „károkozás funkció” vagy „hatás útvonal-modell megközelítés” segítségével történik.
Az ExternE kutatási projektnek köszönhetően jelenleg a külső környezeti hatásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló nagy mennyiségű információ különösen hasznosnak bizonyul a közlekedési, energiaellátási és ipari ágazatban, és nyilvánvalóan az Útmutató E. mellékletében (A környezeti szolgáltatások monetáris értékelése) bemutatott módszerek szemléltetését segítő információforrásnak tekinthető. További információk a projekt honlapján érhetők el: http://externe.jrs.es-overview.html. Az energiaellátási és –szállítási, illetve egyéb projektek időhorizontja A 3.4.4 bekezdés megállapítja, hogy egyes energiaprojekt esetében 25-30 év volna a megfelelő időhorizont. Ennek ellenére, a rendszer bizonyos összetevőire hosszabb időhorizont volna megfelelő. A megjelölt időhorizontot nem a leghosszabb, hanem a legrövidebb időtartamként kell felfogni. Kikötők és légi kikötők Az Útmutató nem tárgyalja kifejezetten a kikötők és repterek belföldi összeköttetési lehetőségei fejlesztésének hatásait. A szövegben csupán megemlítik az összeköttetések biztosítását, de a megnövekedett kikötői és reptéri forgalomnak a meglévő összeköttetések felhasználóira gyakorolt hatása igen fontos kérdés lehet az ilyen jellegű projekt keretében. Képzési infrastruktúra A 3.7.1 bekezdés a projektértékelés sajátos célkitűzéseinek irányadó felsorolását nyújtja. Ezt a felsorolást össze kell vetni a 3.5.5 bekezdésben tárgyaltakkal, melyben az Útmutató leszögezi, hogy a projekt végső társadalmi-gazdasági eredményei a képzésben résztvevők munkahelyen való alkalmazhatóságával és jövőbeli jövedelmével függenek össze. Az oktatási projektek indoklásából nem hiányozhat a munkaerőpiac érintett szegmensére gyakorolt hatás megfelelő elemzése. Közlekedési projektek A közlekedési projektek gazdasági elemzésében (3.3.5) a fogyasztói többlet változásait tárgyaljuk. Néhány pontosítás: a fogyasztói többletet általában a közlekedési projektekben az általánosított közlekedési költségek alapján fejezik ki, amely a fogyasztó által monetáris vagy időköltségnek tekintet költséget foglalja magába. A bekezdésben tárgyaltakkal kapcsolatban hozzá kell tennünk, hogy a közlekedés tekintetében a kereslet merev ugyan, de eltolódhat a különböző közlekedési lehetőségek tekintetében. Az Útmutatóban nem tárgyaljuk a generált forgalomra vonatkozó előrejelzések modelljét, amely nagy mértékben szakosodott és nehéz kutatási területet képez. A közlekedési projektek értékelésének részletesebb tárgyalását lásd Transports: choix des invetissements et cout des nuisances, Commissariat général du Plan, Paris, Juin 2001. Vízgazdálkodási projektek A vízkereslet rövid távon és bizonyos felhasználási célok (például ivóvíz) esetében nem rugalmas az árak tekintetében, míg hosszú távon a vízár rugalmassága egyéb használatok esetében nőhet,ha a víz könnyebben elérhető és a jövedelem nő. Így az kereslet elemzésében körültekintően el kell különíteni a felhasználási célok és az ár
rugalmasságára vonatkozó előrejelzéseket (hossza távon például az öntözésre használt víz esetében áttérhetnek más, hatékonyabb öntözési formákra, pl. csepegtető rendszerekre). Egyes esetekben fontos figyelembe venni a származtatott keresletet is, vagyis azt a vízkeresletet, amelyre a végtermék vagy gabona igényből következtetünk. A vízgazdálkodási projektekben az árnyékár-képzés tárgyalásában a fizetési hajlandóság helyett alternatív megoldásként a járulékos költségek (többek között a működési, karbantartási, adminisztratív és a normális tőkemegtérülés) hosszú távon való alakulására vonatkozó előrejelzésekre is támaszkodhatunk. Erdőgazdálkodás Az erdőgazdálkodási vagy egyéb környezeti projektek esetében nem javasolunk egy bizonyos diszkont rátát. A tagállamok egyes ügynökségei néha többféle diszkont rátát alkalmaznak a különböző ágazatokra, és az erdőgazdálkodási vagy más hosszabb lejáratú projektekhez alacsonyabb diszkont rátát rendelnek hozzá. Ez gyors eljárás, melyet azonban nem könnyű megindokolni: a legjobb gyakorlat azonosítani a projekt valamennyi eredményét, majd ezeket belefoglalni a költség-haszon elemzésbe, anélkül, hogy lehetővé tennék a projekteknek az alacsonyabb diszkont rátával járó előny megszerzését. Az erdőgazdálkodás általában több célkitűzéssel függ össze. A 3.10.1 bekezdésben található felsorolás csupán útmutatással kíván szolgálni. Egyes esetekben a tájképpel, oktatással és egészségüggyel kapcsolatos eredmények is fontosak lehetnek. Az erdőgazdálkodási beruházások általában számos hatást idéznek elő, beleértve az erdőkörnyezettel, tájképpel, biológiai sokféleséggel és szabadtéri szórakoztatási tevékenységekkel összefüggő nem piaci hatásokat is. Az előbbi hatás nagyobb, ha a projekt város közelében helyezkedik el, mivel az ott található erdők több látogatót vonzanak. Mindemellett figyelembe kell venni a más területekről való áthelyezés hatásait, és fel kell mérni ezek nettó hatását. Az erdőgazdálkodási projektek időhorizontja az érintett fajok, illetve ezeknek a fenntarthatósági ciklusban történő rotációja függvényében változik. Az erdőgazdálkodási projektek értékélésével kapcsolatosan gazdag szakirodalom áll rendelkezésre, melyeket különösen a FAO és a Világbank támogatnak. Honlapjukon számos ezen a téren végzett új kutatást tartalmaz (lásd http://www.wordbank.org és http://www.fao.org/forestry-index.jsp) Bibliográfia A költség-haszon elemzés szakirodalma hatalmas, és az Útmutatóban felsorolt hivatkozások csupán kis részét képezi ennek, és nem feltétlenül reprezentatívak a kapcsolódó kiadványokban megjelent kutatásokra és tapasztalatokra, melyek többnyire angol és francia nyelven íródtak. Az átfogóbb és sokkal sajátosabb munkák iránt érdeklődők a gazdasági adatbázisokban (pl. Econlit) is utánanézhetnek.
