BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány
AZ ISPA ÉS A KOHÉZIÓS ALAP FELHASZNÁLÁSA MAGYARORSZÁGON
Készítette: Meliorisz Katalin Budapest, 2007.
Témafelelős: Dr. Ferkelt Balázs
BEVEZETÉS................................................................................................................................................1 I. AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJA................................................................................3 1.1.1 Az első kohéziós jelentés.............................................................................................................3 1.1.2 Az Agenda 2000..........................................................................................................................4 1.1.3 A második kohéziós jelentés .......................................................................................................4 II. KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSOK A CSATLAKOZÁS ELŐTT – A PHARE ÉS AZ ISPA.............7 2.2.1 AZ ISPA pályázatok eljárásrendje.............................................................................................10 2.2.2 A végrehajtás szereplői ............................................................................................................13 2.2.3 Az ISPA felhasználása Magyarországon...................................................................................14 2.2.4 Az ISPA hatása magyarországi környezetvédelemben..............................................................15 III. A KOHÉZIÓS ALAP..........................................................................................................................15 3.5.1 Kohéziós Alap Irányító Hatóság...............................................................................................20 3.5.2 Kohéziós Alap Közreműködő Szervezetek.................................................................................21 3.5.3 A projektek végrehajtói.............................................................................................................22 3.5.4 Kohéziós Alap Monitoring Bizottság........................................................................................22 3.5.6 Kifizető Hatóság........................................................................................................................22 3.5.7 Ellenőrzési szervek....................................................................................................................23 3.5.8 Állami Számvevőszék................................................................................................................23 IV. A KERETSTRATÉGIA.......................................................................................................................25 4.1.1 Közlekedési stratégia................................................................................................................26 4.1.2 Környezetvédelmi stratégia.......................................................................................................26 4.2.1 A közlekedésfejlesztés prioritásai..............................................................................................29 4.2.2 A környezetvédelem prioritásai.................................................................................................30 V. UNIÓS TÁMOGATÁSBÓL MEGVALÓSULÓ PROJEKTEK GYŐRBEN ÉS ZALAEGERSZEGEN...............................................................................................................................34 VI. ÖSSZEGZÉS........................................................................................................................................56
Bevezetés
Az 1990. évi rendszerváltozás után, Magyarország vezetői egyetértettek abban, hogy a magyar politika prioritása – a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam kiépítése mellett – az Európai Közösségekhez való csatlakozás. Ez a főként gazdasági csoportosulás olyan lehetőségeket rejtett magában, amelyek egy átalakulás előtt álló, fejlődő ország nem hagyhatott figyelmen kívül. Az új kereskedelmi kapcsolatokon és megnyíló piacokon túl nagy mennyiségű forrást biztosított a Közösség, melyek mind az ország felzárkóztatását, fejlődésének megindulását tették lehetővé. Azonban ezeket a vissza nem térítendő támogatások igénylését és felhasználását szigorú feltételekhez kötötte a Közösség. Magyarországnak tapasztalatok híján hosszú időbe került, mire beletanult ebbe a folyamatba, hogy a felkínált forrásokat hatékonyan tudja felhasználni a fejlődéshez elengedhetetlen beruházásokban. Dolgozatomban az Európai Unió kohéziós politikájának támogató eszközeit és azok felhasználását vizsgálom. Ezen politika alapvető célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése, a Közösség egészének harmonikus fejlődése, illetve a kevésbé előnyös helyzetű régiók felzárkóztatása. Az Unióhoz való csatlakozást megelőzően ezt a célt az ISPA előcsatlakozási alap szolgálta, majd a csatlakozást követően szerepét a Kohéziós Alap vette át. Az Uniós taggá válást megelőző felzárkózási időről elmondható, hogy tanulóidőszakot jelentett a tagság után ránk váró feladatokhoz, a Kohéziós Alapjának megpályázásához, melyek nagyságrendekkel több forrást jelentenek, mint az előcsatlakozási alap lehetőségei. Dolgozatom célja megvizsgálni azt, hogy Magyarország ebben a felkészülési időszakban hogyan használta fel a rendelkezésre álló forrásokat, és az ez idő alatt szerzett tapasztalatok hogyan segítették a csatlakozás után kibővült lehetőségek kihasználását. Két környezetvédelmi projekt vizsgálatával szeretném bemutatni azokat a változásokat, melyek az Európai Unióhoz történt csatlakozással álltak be a Kohéziós Alapból finanszírozott magyarországi projektek szintjén.
I. Az Európai Unió kohéziós politikája Az Európai Unió kohéziós politikájának elsődleges célja a tagállamok közti gazdasági és szociális összetartás erősítése, a Közösség harmonikus fejlődése, illetve a hátrányos helyzetű régiók vagy szigetek felzárkóztatása.
1.1 A kohéziós politika rövid történeti áttekintése Az európai országok többségének gazdaságpolitikája már évtizedek óta próbálkozik a területi különbségeket különböző eszközökkel mérsékelni. Azonban az európai kohézió erősítéséhez a nemzeti szintű regionális politikai intézkedések csak kis mértékben járultak hozzá. Az Európai Uniónak ezért az egyik legfontosabb stratégiája a területi különbségek mérséklésére irányul. Mivel területi egyenlőtlenségek a gazdasági fejlődés akadályát jelentik, továbbá gátolják a versenyképesség erősödését, és korlátozzák az egységes Európa tervének megvalósítását, ezért mielőbb szükség volt egy átfogó politika kialakítására. A kohéziós politika létrejötte az első rendeletcsomag 1988-as megjelenéséhez köthető. Az ezt követő években tovább fejlődött, mígnem az Unió költségvetésének az egyik legfontosabb kiadási tételévé vált. Az 1994-1999-es időszakban már a költségvetési keret 35%-a felett rendelkezett. Az Amszterdami Szerződés 159. cikkelye szerint a Bizottságnak háromévenként kell jelentést tennie az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió helyzetéről, és javaslatokat kell hogy tegyen a kohéziós politika tervezett lépéseiről és szükséges fejlesztésekről. 1.1.1 Az első kohéziós jelentés Az Európai Bizottság 1996-ban publikálta első kohéziós jelentését.1 Ez készítette elő az AGENDA 2000 című dokumentumot, ami a 2000-2006 közötti időszak közösségi politikáit, teendőit, költségvetését és jogszabályait határozta meg A jelentés négy fő kérdéscsoporttal foglalkozott:
Mekkora mértékben csökkentek a tagállamok, a régiók és a társadalmi csoportok
1 First Report on Economic and Social Cohesion, 1996.
közti gazdasági és szociális különbségek az Európai Unió fejlesztési célkitűzéseinek eredményeképp?
Milyen szerepet játszottak a tagállamok e célkitűzések megvalósításában?
Miként segítették az Unió egyéb politikái a kohéziós célok megvalósulását?
Milyen hatásuk volt a strukturális politikai intézkedéseknek?
A fent említett kohéziós jelentés megállapította, hogy az 1983-1995 közti években a tagállamok átlagjövedelmeinek különbsége csökkent, feltételezhetően amiatt, hogy a négy legelmaradottabb tagország (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) fejlődése felgyorsult. Az egyes régiók közötti különbségek azonban jelentősen nem változtak. Az Európai Unió leggazdagabb (a német Hamburg Land) és a legszegényebb (a portugál Azori-szigetek) régiójának egy főre jutó GDP-je között 1983-ban 4,7-szeres, 1993-ban pedig 4,5-szeres volt a különbség. A legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók jövedelmi különbségei még bő egy évtized alatt nem csökkentek, és a két csoportba sorolt régiók sem változtak.2 1.1.2 Az Agenda 2000 Az 1999. előtti évek nem csak az elért eredmények miatt volt jelentősek, hanem mert ebben az időszakban készítették elő az Agenda 2000 elnevezésű dokumentumot is, mely az addigi tapasztalatok és eredmények kiértékelésén keresztül jelentős módosítások bevezetését eredményezte. A dokumentumot hosszú egyeztetések után fogadták el az Unió állam- és kormányfői 1999. március 26-án, a berlini csúcson3. A 2000-2006-os időszakra vonatkozó rendeletcsomag nagy jelentőséggel bírt a kohéziós politika szempontjából. A végrehajtására vonatkozóan több fontos új elemet vezetett be. Többek között a decentralizáció fokozottabb érvényesítését, az integrált értékelés alkalmazását a döntéshozatali folyamatban; és a tagországok és a Bizottság közötti hatáskörök pontosabb felosztását. 1.1.3 A második kohéziós jelentés Az Európai Bizottság 2001-ben hozta nyilvánosságra a második kohéziós jelentést4. 2 Forrás: Horváth Gyula: A régió; Magyar Tudomány, 2004/9 962. o. 3 Az Agenda 2000 a z 1999. június 21-i 1260/1999/ EK rendelettel vált hatályossá. 4 Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory; Európai Bizottság, 2001.01.31.
Ebben leszögezték, hogy az Európai Unió kohéziós politikája az 1989-1999 között eltelt időszakban érzékelhető eredményeket ért el. Az elmaradott régiókban gazdasági és szociális szempontból felzárkózás volt tapasztalható. De mindazonáltal a tagországok és az egyes régiók közötti jövedelemszintbeli eltérések továbbra is jelentősek maradtak. Az unió lakosságának tíz százalékát tömörítő legfejlettebb régiókban az egy főre jutó GDP az alsó tíz százalék egy főre eső GDP-jének 2,6-szerese. A GDP alacsony szintjének okai az oktatás és a képzés gyengébb színvonalában, a gyenge kutatásfejlesztési és innovációs tevékenységben, az új információs technológiák bevezetésének elhúzódásában keresendők. Az unió három legszegényebb országában az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért átlagos hazai össztermék az EU-átlag 68 %-áról 79 %-ára nőtt 1999-ben. Az, hogy a régiók közötti különbségek még továbbra sem enyhültek, annak volt köszönhető, hogy az egyes tagállamokon belüli regionális eltérések is felerősödtek ez idő alatt.
1.2 Az Unió bővülésének hatásai kohéziós politikára Az Európai Unió új tagországokkal való bővítése jelenős változás idézett elő. Az immár huszonhét
tagú
Unióban
jövedelemszintbeli
különbségek
a
régiók
közötti
megduplázódtak. 2004. előtt a lakosság közel 15%-nak volt az uniós átlag 90 százaléka alá eső jövedelme. A bővítés után azonban ez az arány közel a duplájára nőtt. Ugyancsak kedvezőtlen hatással lehet a bővítés az Unión belüli egyenlőtlenségeket tekintve. Egyrészt megkétszereződik azon lakosság az aránya, akik az uniós GDP átlag 75 százaléka alatt teljesítő régiókban laknak. A kohéziós politikára váró kihívást tükrözi az az adat is, hogy 2004. előtt a 12 tagságra váró ország infrastrukturális fejlesztési igénye együttesen 90 milliárd Euró, a környezetvédelem felzárkóztatásához pedig 50100 milliárd Euróra lenne szükség összesen.
1.3.A harmadik kohéziós jelentés A 2004. évben megjelent harmadik kohéziós jelentés5 az eddig elért eredmények és fennálló problémák ismertetése mellett ugyancsak figyelmet szentelt az unió 2006 utáni időszakra várható kihívások áttekintésére és az ezekre adandó válaszok kidolgozására. A 2006 utáni kohéziós politika tervezésében két tényezőt kell figyelembe venni:
5 A new partnership for cohesion convergence competitiveness cooperation – Brüsszel, 2004. február 18.
az új tagokkal való bővítés eredményeként megnövekedett gazdasági, szociális és területi különbségeket; a tudásalapú gazdasággá történő átalkulásból, a globalizációból, a lakosság demográfiai szerkezetének változásaiból adódó hosszú távú hatásokat. A új kihívások az eddigiektől eltérő megközelítést igényelnek. Míg korábban a kohéziós politika a rendelkezésre álló költségvetési keretből, addig az új kohéziós politika esetében magával a tartalommal, célkitűzésekkel kell kezdeni, majd utána kell vizsgálni ennek pénzügyi hátterét. Azokat a programokat kell támogatni, melyek hozzájárulnak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és így a versenyképesség jelentős növeléséhez. Így támogatni kell többek között az alábbi területeket (melyek a Kohéziós Alaphoz kötődnek): az
infrastruktúra
magasabb
színvonalának
megteremtése
(pl.
a
telekommunikáció, a közúti és vasúti közlekedés, és a kutatási központok fejlesztésével); a természeti erőforrások körültekintőbb felhasználását a fenntartható növekedés
célkitűzéseivel
összhangban
(pl.
az
ivóvízellátást,
a
szennyvízkezelést szolgáló beruházások; a hulladék, és a szennyvíz kezelésére szolgáló létesítmények létrehozása).
1.4 A kohéziós politika perspektívái A kohéziós jelentések elemzései alapján a kihívások és a lehetőségek ismeretében a jövőbeni kohéziós politikának többek közt az alábbi prioritásai körvonalazódnak: Az elmaradott régiók támogatása a kohéziós politikának továbbra is az egyik fő prioritása marad. Azonban a korábbi tizenöt tagállam esetében a támogatás leginkább a versenyképesség javítását szolgálta, ezzel a szemben az új tagországok esetében az alapvető infrastrukturális feltételek megteremtése még sokáig meghatározó támogatási célterület marad; Az iparszerkezet átalakításának támogatása különösen az átalakítandó szektor erős földrajzi koncentrációja esetében élvez előnyt a tevékenység unión belüli diverzifikálásának szem előtt tartásával; Súlyos földrajzi és/vagy természeti hátránnyal küzdő térségek (szigetek,
perifériák stb.) segítése továbbra is része a kohéziós politikának. Az
Európai Bizottság, a tagállamok és
az újonnan
csatlakozott országok
közreműködésével már megkezdte a 2007-13-ig tartó pénzügyi időszakra vonatkozó kohéziós politika reformjának. Az Unió – ahogy azt már korábban is említettem – a kohéziós politikára költi a közös költségvetésének 34%-át. Ez 2004-es árakon számolva 336 milliárd Euró lesz 2007 és 3013 közötti időszakban. Ez az összeg közel 0,4%-a tagországok együttes GDP-jének. A harmadik kohéziós jelentés tervei szerint ezek a forrásokat fele-fele arányban osztanák meg a régi és az új tagok között. A közös költségvetés kiadásainak negyedét a fejlődésben leginkább elmaradott tagállamok és régiók fejlesztésére fordítják.
II. Közösségi támogatások a csatlakozás előtt – a PHARE és az ISPA
2.1 A Phare program A Phare6 előcsatlakozási programot 1989. decemberével hozta létre az Európai Közösség azzal a céllal, hogy támogatassa a rendszerváltó Lengyelország és Magyarország gazdasági szerkezetátalakítását. A rendszerváltást és a modernizációt összetett fejlesztési programok támogatásán keresztül kívánta elérni. Magyarország 1990. szeptember 3-án írta alá a Keretmegállapodást, melyben rögzítették a támogatás általános jogi és pénzügyi kérdéseit, továbbá a kedvezményezett jogait és kötelezettségeit.
Ezt
követően
hasonló
megállapodást
kötött
a
Közösséggel
(Magyarországon és Lengyelországon túl) még további 11 ország. Azonban a program első éveiben az évente átlagosan közel 1 milliárd ECU támogatásnak mindössze a háromnegyedét tudták a fogadó országok lekötni, és a források alig kétharmada került kifizetésre. Magyarország esetében ez évente átlagosan közel 97 millió ECU támogatást jelentett, melynek megközelítőleg a 68%-t tudta lekötni. Az alacsony arány egyik oka lehet, hogy az országokban nagyon eltérő igények 6
Poland Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy
jelentkeztek, így a támogatások szétszórtak voltak, túl sok területet érintettek. Magyarországon a gazdasági szerkezetváltást támogatták legnagyobb mértékben. Az infrastruktúra fejlesztésére 1992. óta kap támogatást, de eleinte csak a jogharmonizáció előkészítésére
és
képzésre.
Konkrét
beruházásokat
1994.
óta
támogattak
társfinanszírozás formájában. Majd ezt követően a koppenhágai kritériumoknak megfelelően közlekedési infrastruktúra fejlesztését célzó beruházásokat támogatták. De a projekt költségeinek csak az egynegyede származott a Phare forrásaiból, így az összeg felét az Európai Beruházási Bank, a maradék 25%-ot pedig a nemzeti költségvetés fedezte. Ilyen konstrukcióban valósult meg többek közt a MÁV többlépcsős rehabilitációs programja. Ugyancsak jelentős volt a környezetvédelem támogatása is, ami azonban magában foglalta mind a fogyasztóvédelmet, mind a nukleáris biztonságot, támogató intézkedéseket. Olyan területeket támogattak, mint a víz és levegőszennyezettséget mérő monitoring rendszer kiépítése, hulladékgazdálkodás, továbbá felállították a Központi Környezetvédelmi Alapot és kialakítottak egy középtávú környezetvédelmi stratégiát. Az EU-csatlakozás időpontjához közeledve többször is szükség volt a Phare-program átalakítására. A kezdetekkor sok de kisebb összegű projektet támogattak, így azok hatása is kisebb mértékű volt, nem eredményezett jelentős fejlődést az adott területeken. Az első 1993-1994-es reform hatására már nagyobb költségvetésű projektekre is lehetett forráshoz jutni. Azonban jelentős változást az ún. Új Orientáció program eredményezett, melyet a Bizottság 1998-ban vezetett be. Ennek keretében kifejezetten az EU-csatlakozás követelményeinek a teljesítését szolgáló pályázatokat fogadtak el. 1999-től a közvetlen EU támogatások kiegészültek az ISPA-val és a SAPARD-dal7, ami orientációváltást eredményezett a Phare programban is. Az Agenda 2000-ben a Bizottság javasolta, hogy a programot az EU tagságra váró országok felkészítésére összpontosítsák, a segítséget a közösségi joganyag átvételénél két alapvetően fontos témára - az intézményépítésre és a beruházások támogatására koncentrálják. Az intézményépítés a közigazgatás és az olyan szervezetek átvételét és megerősítését jelentette, melyek a közösségi jogszabályok bevezetéséért és végrehajtásáért felelősek. Az intézményfejlesztés a köztisztviselők, közhivatalnokok, szakemberek és a 7
Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development - Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási intézkedések Támogatása
magánszféra illetékes szereplőinek képzését is jelenti. A Phare pénzalapok megközelítőleg 30%-a ezeknek az intézményfejlesztési feladatoknak a végrehajtását szolgálja, különösképpen az ún. twinning- program8 mechanizmusán keresztül.
2.2 Az ISPA Az ISPA9 létrejötte az Európai Tanács „ISPA Regulation” 1267/1999 számú rendeletéhez köthető. A rendelet értelmében a program a gazdasági és társadalmi kohézió területén támogatja az Uniós csatlakozás előtt álló országokat. A csatlakozás előkészítéséhez nyújtott támogatások két fő irányvonala a környezetvédelem és a közlekedés. A ISPA keretében nyújtott közösségi támogatás a Csatlakozási Partnerség dokumentumban lefektetett célkitűzések mellet a nemzeti fejlesztési programokhoz járul hozzá a 10 kedvezményezett ország esetében. (Az immáron csatlakozott 12 új tagországból csak Málta és Ciprus nem részesült az előcsatlakozási alapból.) Emellett a program fő célja a kedvezményezett országok felkészítése a Kohéziós Alap támogatásainak fogadására, valamint a csatlakozást hátráltató konkrét környezetvédelmi vagy közlekedési infrastrukturális problémák megoldása. Az említett célokat figyelembe véve az alábbiakban nyújt segítséget az ISPA: olyan környezetvédelmi intézkedésekben, melyek segítik az országokat a Közösség környezetvédelmi követelményeinek való megfelelést (prioritást élvez a szennyvíztisztítás, a szilárd hulladék kezelése és a levegőszennyezettség csökkentése) olyan közlekedési infrastruktúrát érintő intézkedések, melyek elősegítik a fenntartható mobilitást, a nemzetközi hálózatok összekapcsolódását és a TENhez10 való csatlakozást. Az ISPA keretében megvalósított projektek összköltségének el kell érnie az 5 millió eurós határt. Azonban indokolt esetben alacsonyabb költségvetésű beruházásokat is 8 Ikerintézményi programok, melyek kizárólag képzés jellegű beruházásoknak tekinthetőek. A programok során - a szakértők együttműködésének köszönhetően - az uniós intézményrendszer kiépítésével, működtetésével kapcsolatos tudás, tapasztalat átadására kerül sor. 9
Instrument for Structural Policies for Pre-Accession - Strukturális Politikák Csatlakozás Előtti Eszköze
10 Trans European Network – Transz Európai Hálózat
támogat a program. A finanszírozás előtt megvizsgálják azt, hogy a projekt mennyire áll összhangban más uniós pénzügyi eszközeinek tervezett intézkedéseivel. Az egyes projektek közpénz igényének 75%-ig terjed a Közösség hozzájárulása, kivételes esetben ez az arány a 85%-ot is elérheti. A támogatások kiegészítésének érdekében az Európai Beruházási Bank és más nemzetközi pénzintézet is bekapcsolódott a projektek finanszírozásába. Ezen felül az állami és a magántőke összefogásával11 a magánszféra forrásait is mozgósítják a projektek során. A források országok közti elosztásánál értékelik az előző időszakban megvalósult beruházások eredményeit és a továbbra is fennálló hiányosságokat. Az így kapott összeg 45%-a a környezetvédelmi, 55%-a pedig a közlekedési projektek kiadásait fedezi. A tagjelölt országok a csatlakozás időpontjában elesnek a támogatástól, a fennmaradó összeg pedig a még csatlakozásra váró országok közt kerül felosztásra. Magyarország évente átlagosan 88 millió euró támogatást kapott 2000-2004 között az ISPA keretein belül. Az egyes projektek során 10% előleget kaphattak a kedvezményezettek a hazai hitelesítést követően, a második 10%-nyi előleget az első jelentős szerződés megkötésekor. A fennmaradó összeget közbenső utalások során (évente háromszor, illetve a felhasználás ütemében), majd az utolsó 20%-ot a projekt megvalósulását követően a beruházás ill. intézkedés elkészülte után fél évvel kapták meg. 2.2.1 AZ ISPA pályázatok eljárásrendje A kedvezményezett országoknak két stratégiai dokumentumot kellett elkészítenie az Európai Bizottság számára: Nemzeti ISPA Környezetvédelmi Szektorstratégia és Nemzeti ISPA Közlekedési Szektorstratégia. A stratégiáknak teljes összhangban kellett állniuk a Csatlakozási Partnerség tartalmával, a Nemzeti Programmal, illetve a nemzeti szakterületi koncepciókkal. A szektorstratégiákat az illetékes szerveknek kell elkészíteniük, majd az Európai Bizottsághoz eljuttatniuk. Magyarországon a két szektorstratégia elkészítéséért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a felelős. A támogatás alapegységei a projektek, a pályázatok elfogadásáról projektenként születik döntés. Azonban ha a Bizottság jóváhagyja a stratégiákat, még nem jelenti azt, hogy a dokumentumokban megjelölt egyedi projekteket is elfogadják. Minden projekt 11 ún. PPP – Public-Private Partnership konstrukciók
pályázatát külön-külön kell a Bizottság elé terjeszteni. A végső döntés mindig az ISPA Menedzsment Bizottságának jóváhagyása után születhet csak meg. Az ISPA pályázati dokumentációjának három fajtája létezik: a környezetvédelmi projektek számára; a közlekedési projektek számára; a technikai segítségnyújtás igénylésére készült dokumentum. Az ISPA a konkrét pályázatokon kívül támogatja a szükséges előtanulmányok készítését, a projektet támogató technikai jellegű intézkedéseket, összehasonlító tanulmányokat stb. A projektjavaslatok pályázati dokumentációjának többek közt az alábbi információkat kell tartalmaznia: beruházás jellege, leírása, költségei, megvalósulásának helyszíne, végrehajtási terv, költség-haszon elemzés, beleértve foglalkoztatásra vonatkozó hatást, környezeti hatásvizsgálat, a szektorstratégia prioritásainak, és a projekt abban elfoglalt helyének bemutatása, pénzügyi terv, amely a várható forrásokat is tartalmazza, a közösségi politikához, normákhoz való illeszkedés bemutatása, középtávú gazdasági és társadalmi hatások. Az
elfogadhatónak
ítélt
ISPA
projektpályázatokat
a
Bizottság
egy
alapos
projektértékelésnek veti alá, vizsgálva azt, hogy az intézkedések mennyiben felelnek meg olyan kritériumoknak, mint: a projekt középtávú hatásai legyenek összemérhetőek a felhasznált erőforrásokkal a költség-haszon elemzés segítségével, legyen biztosítva egy hatékony irányítási rendszer, illeszkedjen
a
Csatlakozási
Partnerség
dokumentumában
prioritásokhoz, A környezetvédelem és a közlekedés közötti megfelelő egyensúly,
megjelölt
A lehetséges alternatív finanszírozási források figyelembevétele, stb. A bizottsági szervek közötti első vizsgálati kör során a Bizottság érintett fűzhetnek megjegyzéseket a javaslathoz. Ezt követően további elemzésre és megbeszélésekre van szükség a kedvezményezett országok hatóságaival együttesen, melyeknek célja a projekt kérdéses pontjainak tisztázása, illetve a projekt koncepciójának véglegesített megfogalmazása. Az egyeztetések második körének célja, hogy a Bizottság valamennyi szervének támogatását elérjék. A pályázat benyújtását követő három hónapon belül megszületik a Bizottság döntése a támogatásról, melyet a Közösség hivatalos lapjában hoznak nyilvánosságra. Ezt követően a projekt irányítását és ellenőrzését a kedvezményezett országok által felállított testületek végzik (ld. 3.2.2 fejezet) A projekt során minden naptári év végén éves jelentést kell benyújtani a Bizottságnak. Majd a befejezést követő fél éven belül egy záró jelentést is el kell készíteni. A jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia: a projekt során végzett munkálatok leírását, és annak igazolását, hogy azok összhangban vannak a támogatási döntéssel, tájékoztatást minden nyilvános intézkedésről, a projekt előre jelzett hatásait, eredményeit. ISPA projektként indult fejlesztések a környezetvédelem területén (a teljesség igénye nélkül): Duna-Tisza Köze hulladékgazdálkodása, Győr szennyvízkezelése, Hajdú-Bihar hulladékgazdálkodása, Szeged szennyvízkezelése, Miskolc hulladékgazdálkodása, Szeged hulladékgazdálkodása, Tisza-tó hulladékgazdálkodása. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének céljával az alábbi projektek indultak el: Útrehabilitációs program a 2-es, 6-os, 42-es, 47-es és 56-os főutakon Útrehabilitációs program 3-as és 35-ös főutakon Budapest-Győr-Hegyeshalom vasútvonal rehabilitációja, II. ütem
Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkösháza vasútvonal rehabilitációja I. ütem Zalalövő-Zalaegerszeg-Boba vasútvonal rehabilitációja
2.2.2 A végrehajtás szereplői Elsők között kell megemlíteni a Nemzeti ISPA Koordinátort. Ezt a címet általában egy magas beosztású köztisztviselő viseli, aki gyakorlatilag az ISPA projektek fő vezetőjeként tevékenykedik az adott kedvezményezett országban. Az Európai Bizottság első számú tárgyaló partnere a programozási, végrehajtási és értékelési kérdésekben. Magyarországon 2003 végéig a Miniszterelnöki Hivatalon belül a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalát vezető politikai államtitkár látta el ezt a feladatot. A Monitoring Bizottság az ISPA projektek végrehajtását felügyelő legfőbb szerv, valamint
a
végrehajtási
kérdések
megvitatásának
és
az
ezzel
kapcsolatos
döntéshozatalnak a legfelsőbb fóruma. A testület tagjai az Európai Bizottság, a kedvezményezett ország és nemzetközi pénzügyi szervezet(ek), mint például az Európai Beruházási Bank. A Nemzeti Alap az egyetlen olyan szerv, aki segítségével a megítélt ISPA támogatásokat le lehet hívni. A központi kincstári szerv külön ISPA bankszámlával rendelkezik. Általában a Nemzeti Alap vezetője, a Nemzeti ISPA Koordinátor pénzügyi "ellensúlyának"
tekinthető
tisztviselő.
Magyarországon
ezt
a
szerepet
a
Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára tölti be. Feladata az ISPA támogatások pénzügyi menedzselése. A Végrehajtó Ügynökség a kedvezményezett ország nemzeti közigazgatásának egyik végrehajtó szerve, mely felelős az ISPA projektek meghirdetéséért, majd azok kifizetéséért és a technikai megvalósításáért. Hazánkban ezt a szerepet jelenleg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium látja el. A Szektorális Engedélyező Tisztviselő az adminisztráció tisztviselője, általában a Végrehajtó Ügynökség vezetője. Az ő feladatköre a Végrehajtó Ügynökség működtetése és a végrehajtandó projektek pénzügyi lebonyolítása. Végül, de nem utolsó sorban, az egyik legfontosabb szereplő maga a végső kedvezményezett, aki lehet egy testület, szervezet vagy közigazgatási szerv (mint pl. önkormányzatok, Állami Közúti Műszaki Információs Kht., vagy az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság). A kedvezményezettek a projektmegvalósítás technikai
nézőpontjával foglalkoznak. 2.2.3 Az ISPA felhasználása Magyarországon Az európai uniós támogatások felhasználásának rendszeres vizsgálata az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feladatai közt kiemelt helyen szerepel. Azonban az értékeléséből kiderül, hogy sok hiányosság volt tapasztalható a program elindulása óta. Az ÁSZ szerint az ISPA program indulásakor a vártnál csak kisebb mértékben valósulhatott meg a támogatások kihasználása, mivel kevés volt a jól előkészített projekt. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a folyamat 2002-2003-ban felgyorsult, és egyre több forrást tudtak lekötni a kedvezményezettek. A projektek végrehajtásának közel két éves késedelme volt tapasztalható, emiatt a támogatások tényleges felhasználása eltolódott a projektjavaslatok ütemtervéhez képest. Ezt jól mutatja az az adat, hogy 2004. december 31.-ig a tervezett támogatásoknak csak egynegyedét került kifizetésre. Ennek egyrészről az lehetett az oka, hogy a tervezési és előkészítési intézkedések, valamint az intézményi együttműködés lassú kialakítása ugyancsak hátráltatta a folyamatot. Másrészt azzal, hogy a Bizottság csak 2000-ben indította el a programot, meglehetősen kevés idő maradt a felkészülésre a csatlakozás előtt álló országok számára. Így Magyarország - a többi kedvezményezett országhoz hasonlóan - a pályázatok kidolgozásával és beadásával egyidőben kellett hogy létrehozza a szükséges szabályozási és intézményi rendszert. A projektek csúszását az is okozhatta, hogy a pályázók gyakran maguk sem tartották az előírt ütemtervet, és nem végezték el időben a környezeti hatástanulmányokat. Ez a késedelem veszélyeztette a pénzügyi megállapodásokban vállalt záró időpontokat. A
végrehajtás
elhúzódása
költségek
növekedésével
rontotta
a
beruházások
gazdaságosságát, és a hazai költségvetés terhére csökkentették az uniós támogatás arányát (a Közösség ugyanis nem növeli a pénzügyi megállapodásban rögzített támogatási összeg mértékét). Igaz a monitoring rendszert a jogszabályok szerint alakítottak ki és működtettek, mégis a speciális eljárásrendre való átállás Magyarországon nem fejeződött be a csatlakozásig, az Európai Bizottság vizsgálatakor az felépített intézményrendszer felkészültségét nem találta teljes körűnek.
2.2.4 Az ISPA hatása magyarországi környezetvédelemben A dolgozatomban kiemelt két projekt a környezetvédelmi stratégia részeként valósult meg, így röviden kitérnék az ISPA szerepére a környezetvédelemben. A környezetvédelmi programok értékelésekor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Magyarország az 1997-ben kialakított Nemzeti Környezetvédelmi Program szerint évente mintegy 90-120 milliárd forintot szánt környezetvédelmi beruházásokra, fejlesztésekre. Azonban az ISPA kerete mindössze 44 millió Eurót, azaz alig 12 milliárd Forintot jelentett Magyarország számára, ami csak kis mértékben tudja helyettesíteni, illetve kiegészíteni a tervezett hazai forrásokat. Azonban meg kell említeni, hogy az ISPA program elindulásával egyidőben kezdődtek meg
a
csatlakozási
tárgyalások
keretén
belül
Magyarország
és
az
Unió
környezetvédelmi egyeztetései. A tárgyalások ezen fejezetét már 2001. végére sikerült lezárni, amely azt is jelentette, hogy sikerült kompromisszumra jutni a környezetvédelmi szabályozások
átvételével
kapcsolatban.
Több
témában
is
halasztás
kapott
Magyarország, így például 2010-ig átmenetileg mentesült a települési szennyvízről szóló 271/1991. számú irányelv teljesítése alól. Összefoglalva, az ISPA elérte azon célját, hogy felkészítette az országot a csatlakozásra, mind megvalósított projektek által, mind pedig egy „tanulási folyamat” által.
III. A Kohéziós Alap
A Kohéziós Alap a Közösség egyik strukturális pénzügyi eszköze, mely már több mint tíz éve segít az Európai Unió tagállamainak erősíteni a gazdasági és társadalmi kohéziót, és stabilizálni gazdaságukat. A Kohéziós Alap létrehozásáról a Maastrichti Szerződés 1991-ben döntött, azzal a célkitűzéssel 1993. végén működésbe lép. Azonban a Maastrichti Szerződés ratifikálásának késedelme miatt, a szerződés tartalma és így az Alap létrehozásáról született döntés is csak később lépett érvénybe. Ezt a kiesett időt kompenzálva jött létre ideiglenes jelleggel az ún. Cohesion Financial Instrument, ami 1993. április 1-jén indult el. Végül a Kohéziós Alapot 1994. májusában kezdte meg működését.
3.1. A Kohéziós Alap célja Az Alap létrehozásának célja az volt, hogy a Közösség legszegényebb tagállamait támogassa a monetáris unióra való felkészülés időszakában. Ezekben az országokban erősíteni kellett a gazdasági és társadalmi kohéziót, és csökkenteni a régiók közötti egyenlőtlenségeket. Az Európai Tanács eredeti terve szerint az Alap kompenzálta volna a monetáris unióból kimaradó országokat. Így az egyik fő cél ezen országok felzárkóztatásának felgyorsítása, hogy idővel ők is tagjai lehessenek az EMU-nak.
3.2. A Kohéziós Alap kedvezményezettjei Az 1994. május 16-i 1164/94 rendelet alapján az alábbi kritériumok szerint támogathatóak a tagállamok a Kohéziós Alapból: egy főre jutó, vásárlóerő-paritásban mért bruttó nemzeti terméke (GNP-je) a közösségi átlag 90%-ánál kevesebb, rendelkeznek a gazdasági konvergenciának az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 104c. cikke szerinti feltételei teljesítésére (a túlzott állami deficit elkerülésére) irányuló programmal. A Kohéziós Alap támogatására a kezdetekkor négy tagállam Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország volt jogosult. Viszont 2004. május 1. óta már az újonnan csatlakozó országokkal is bővült a kedvezményezettek köre. A Kohéziós Alap számára az Unió költségvetéséből 15,9 milliárd Euró összeget különítettek el a 2004-2006. közötti időszakra vonatkozóan. A finanszírozás több mint felét (8,49 milliárd Euró összeget) az új tagállamok számára különítettek el. Ahhoz hogy egy tagország részesülhessen a támogatásból, teljesítenie kell a maastrichti konvergencia kritériumokat. Ezen a kritériumok teljesítése, elsősorban a költségvetési hiányra vonatkozó megkötésé, viszont pont a hosszú megtérülési idejű projektek elhalasztására ösztönöz. A Kohéziós Alap egyik célja éppen az lenne, hogy ezen beruházásokat a költségvetési deficit növekedése nélkül lehessen megvalósítani. Az Alap ezért azt a két területet támogatja, ahol a beruházások átlagos megtérülési ideje a leghosszabb: a közlekedést és a környezetvédelmet. Az Alap támogatásának folyósítása szigorú feltételrendszerhez kötött. A tagállamnak
biztosított finanszírozás felfüggeszthető, ha az adott ország nem tesz eleget a fentebb említett gazdasági és monetáris unióra irányuló konvergencia-program(stabilitási és növekedési egyezménynek) kritériumainak. Így a felfüggesztés oka lehet, ha a tagállam túlzott költségvetési deficittel rendelkezik. Nem lehet új projekteket jóváhagyni, amíg a deficit vissza nem áll a megengedett tartományba. (Ezt a felső határ a régi tagállamok esetében 3%, míg az újak esetében a csatlakozás előtti egyeztetések során lett megállapítva.)
3.3 Az Kohéziós Alap által támogatott területek Az Alap arra törekszik, hogy az általa támogatott két célterület – a környezetvédelem és közlekedés – egyensúlyban legyen. Az Alap működése során figyelmet szentelnek arra is, hogy a projekteket a fenntartható fejlődés elveit szem előtt tartva hajtsák végre. A projektek nagyon sokszínűek, az adott terület egészét lefedik, mindezt úgy, hogy a közösségi politikákkal összhangban legyenek. 1. A közösségi közlekedéspolitikája az alábbi célok szerint alakult az elmúlt évtizedben: a közlekedés és szállítás súlypontját a közutakról áthelyezni a vasútra; a tömegközlekedés szerepének növelése helyi közlekedésben; repülőterek fejlesztése; a közlekedési hálózatok felújítása, hatékonyságuk növelése. Az környezetpolitika céljai pedig a fentiekkel összhangban:
a levegő szennyezettségének mérséklése;
az ivóvíz minőségének javítása;
szilárd hulladék kezelése;
ivóvízellátás fejlesztése.
A támogatható projekteknek a következő két kategória egyikébe kell tartozniuk:
Olyan környezetvédelmi projektek, amelyeknek a környezetvédelmi célkitűzések teljesítését kell szolgálniuk. Az Alap előtérbe helyezi az ivóvíz-ellátással, a szennyvízkezeléssel és a szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos beruházásokat.
Továbbá támogathatóak még az erózió mérséklését, az újraerdősítést, és a természeti értékek megőrzését célzó projektek is.
Közlekedési infrastrukturális projektek közül támogathatóak azok a projektek, amelyek
a
transz-európai
közlekedési
hálózat
kialakításába
illeszkedő
közlekedési infrastruktúrákat hozzák létre, illetve fejlesztik azokat. A megfelelő finanszírozási egyensúlyt segíti a környezetvédelmi és a közlekedési infrastrukturális projektek között az is, hogy az Alap támogatási keretének 45%-a fordítható az előbbi, míg 55% az utóbbi területre. A feljebb említett finanszírozási problémák mellett még két okot is meg kell említenünk, ami ezen két ágazat kiemelt támogatása mellett érvel. Egyrészt a mediterránum országainak – mint a támogatott Görögország, Portugália és Spanyolország – katasztrofálisnak mondható környezeti állapota és a tapasztalható környezetszennyezés mértéke. Ezen tagállamok környezeti állapota sürgetővé teszi, hogy sürgősen jelentős környezetvédelmi beruházásokat hajtsanak végre. Ilyen jelenleg is érzékelhető probléma Spanyolország vízellátása, a fővárosok levegőjének szennyezettsége. Másrészt fontos tényezőként kell megemlíteni azt is, hogy a támogatott tagországok földrajzilag a Közösség perifériáján helyezkednek el, és az átlaghoz képest is alacsony infrastrukturális mutatókkal rendelkeznek. Az infrastruktúra megfelelő színvonalának hiányában viszont az érintett országok gazdaságának fejlődés kerül hátrányba, továbbá a Közösség egységes piacával való fizikai kapcsolat is meghiúsulhat.
3.4 Kohéziós Alap eljárásrendje A pályáztatás természetesen ebben az esetben is szigorú keretek közt zajlik. Az egyes tagállamok finanszírozási kérelmeket nyújtanak be az Európai Bizottsághoz. Hasonlóan, mint a korábban kifejtett ISPA esetében, itt is általában három hónapon belül születik döntés a támogatásról. A benyújtott projektjavaslatoknak olyan fő tartalmi elemeket kell tartalmazniuk, amelyek magyarázatként szolgálnak arra, hogy mit és miért javasolnak, milyen a projekt megvalósíthatósága és finanszírozása, valamint a gazdasági és környezetvédelmi hatása. Ha a finanszírozás előfeltételei teljesülnek, a Bizottság többek között az alábbiakat szempontok szerint értékeli a projektet:
a költség-haszon elemzés segítségével bemutatott pozitív gazdasági és szociális hatások, a tagország belső prioritásainak való megfelelés, a projekt összhangja Közösség célkitűzéseihez, a projekt kapcsolata a többi közösségi politikával, és összhangja a Strukturális Alapok tervezett tevékenységeivel. A Kohéziós Alap támogatásainak aránya elérheti a kiadások 80-85%-át. Az árbevétellel járó beruházások esetében a támogatás mértékét az előre látható árbevételt figyelembe véve számítják ki. A finanszírozás rendjéről elmondható, hogy a Strukturális Alapok támogatási rendszerétől eltérően itt nem programalapú, hanem projektalapú a kiadások csoportosítása. A támogatott projekt méretének azonban el kell érni egy alsó határt annak érdekében, hogy az adott területen jelentős, mérhető hatást tudjon kifejteni. Ezért a támogatott projektek költségvetésének minimum 10 millió Eurónak kell lennie. A két évnél rövidebb idő alatt teljesülő projektek esetében, illetve ha a közösségi támogatás 50 millió Euró alatt marad, akkor 80%-os induló finanszírozási részlet vállalható, amikor a Bizottság már meghozta támogató döntését a projekttel kapcsolatosan. Az Alap és más közösségi támogatások együttes finanszírozása esetén sem haladhatja meg a projekttel kapcsolatos kiadások 90%-át. A Bizottság kivételes esetekben támogathatja az előzetes tanulmányok és egyes műszaki intézkedések költségeinek 100%-át. A Bizottság rendszeresen ellenőrzi a projektek végrehajtását. Így hasonlóan az ISPA jelentés-kötelezettségeihez, a Kohéziós alap esetében is minden naptári év elején, továbbá a projekt zárását követően kell jelentést benyújtani a Bizottsághoz.
3.5. A Kohéziós Alap intézményrendszere A Kohéziós Alap projektjeinek végrehajtását közösségi12 rendeletek által előírt intézményi keret foglalkozik. Az alábbi intézmények foglalkoznak a végrehajtás irányításával, a végrehajtás nyomon követésével (monitoring), illetve a pénzügyi menedzsmenttel és ellenőrzéssel kapcsolatosak 3.5.1 Kohéziós Alap Irányító Hatóság A fent említett rendeletek értelmében a Kohéziós Alap által támogatott projektek megvalósításáért a Kohéziós Alap Irányító Hatóság felel. Összességében az intézményrendszer központi szervének szerepét látja el. Az Irányító Hatóság feladatkörébe tartozik a Kohéziós Alap felhasználásával kapcsolatos összes tevékenység összehangolása. A Hatóság végzi a támogatást nyert projektek koordinálását is, mely tevékenység magában foglalja: A
Kohéziós
Alap
keretstratégiájának
kidolgozását,
illetve
annak
összehangolását a Nemzeti Fejlesztési Terv egyes Operatív Programjaival; A Közreműködő Szervezetek javaslatai alapján a finanszírozandó projektek listájának összegzését és a Kormánnyal való egyeztetését, majd ezt követően a támogatási kérelmek ellenőrzését és továbbítását az Európai Bizottság felé; A Közreműködő Szervezetek vezetőinek kinevezését; a közösségi irányelveivel, valamint a Nemzeti Fejlesztési Tervvel való összehangolást az egyes projektek esetében is; Európai Bizottsággal való közvetlen kapcsolattartást; A projektekre vonatkozó értékelések kezelését; A támogatások felhasználásának folyamatos figyelemmel kísérését, valamint annak felügyeletét, hogy az Alap támogatásait a Közreműködő Szervezetek a szabályoknak megfelelően használják fel; Az ún. Monitoring Bizottság működtetését és irányítását; 12 A Kohéziós Alapra vonatkozó uniós előírásokat az 1164/1994/EK és az azt módosító 1264/1999/EK és 1265/1999/EK tanácsi rendeletek, valamint az ehhez kapcsolódó bizottsági rendeletek, a nemzeti jogszabályok közül az 1/2004. (I. 5.) és a 360/2004 (XII.26.) Kormányrendeletek, valamint a kapcsolódó miniszteri rendeletek tartalmazzák.
A nyilvánosság tájékoztatását az Alap forrásainak felhasználásáról; Az Irányító Hatóság szerepét a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül Dr. Heil Péter Elnökhelyettessége tölti be.
3.5.2 Kohéziós Alap Közreműködő Szervezetek A Kohéziós Alapból támogatott projektek végrehajtásában kiemelt szerepük van azoknak a szervezetek, amelyek a két célterület (környezetvédelem és közlekedés) illetékes minisztériumában kerültek felállításra, s amelyek a végrehajtás operatív feladatait látják el. A két Közreműködő Szervezet feladatköre a következők: A Kohéziós Alap keretstratégiára való javaslat benyújtása; Az adott területen belül a támogatandó projektek listájának összeállítása; A támogatási kérelmek összeállítása a projektjavaslatok alapján; A projektek megvalósítása során szükségessé váló közbeszerzési eljárások lebonyolításában való közreműködés; Független szakértők segítségével a projekt előkészítési és végrehajtási szakaszában a szükséges dokumentumok ellenőrzése; pénzügyi kimutatások és előrejelzések kidolgozása; a támogatási szerződések megkötése a projekt kedvezményezettjével; Projektek nyomon követése a megvalósulás során; a támogatási összeg kifizetésének és a támogatás igénylések lebonyolítása; információszolgáltatás az Irányító Hatóság felé; A fent említett Közreműködő Szervezetek: a közlekedési projektek esetében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, míg a környezetvédelmi projektek esetében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. 3.5.3 A projektek végrehajtói A projektek tényleges megvalósítói maguk a kedvezményezettek. A környezetvédelmi projektek esetében kedvezményezettként önkormányzatokról, illetve önkormányzati
társulásokról beszélhetünk. A közlekedési beruházások esetében pedig a vasúti és közúti társaságokat jelenti (pl. Nemzeti Autópálya Rt., MÁV), akik általában párhuzamosan több Kohéziós Alapból támogatott projektet valósítanak meg. A Közreműködő Szervezetek tehát egyes feladatokat – együttműködve az intézményrendszer kialakításáért felelős Irányító Hatósággal – a Támogatási Szerződés alapján a kedvezményezettekre delegálhatnak. Az átadott feladatkörök szervezetenként eltérő lehet. Összességében azonban elmondható, hogy a közbeszerzések lebonyolítása mellett az ő feladatuk a projektek fizikai megvalósításának irányítása, a teljesítések igazolása, a számlák kezelése, valamint a folyamatos jelentéstétek a Közreműködő Szervezet felé. A Lebonyolító Testületek és a kedvezményezettek a Közreműködő Szervezetekkel tartják a kapcsolatot. 3.5.4 Kohéziós Alap Monitoring Bizottság A Kohéziós Alap által támogatott projektek végrehajtásának nyomon követésére külön Monitoring Bizottság kerül felállításra. A Bizottság feladatai és felelőssége az alábbiakra terjednek ki: a projekt tervezett céljainak megvalósítása során elért előrehaladás rendszeres felmérése, az elért eredmények áttekintése; az éves és záró jelentések elemzése és jóváhagyása az Európai Bizottsághoz történő benyújtás előtt. 3.5.6 Kifizető Hatóság A Magyarországon a Pénzügyminisztériumot jelölték ki arra, hogy Kifizető Hatóságként működjön a Strukturális Alap és a Kohéziós Alap tekintetében, és ennek értelmében felelős a lehívási kérelmek összeállításáért és benyújtásáért, valamint a Bizottság kifizetéseinek fogadásáért. A Kifizető Hatóság feladatkörébe tartozik továbbá: évente, legkésőbb április 30-ig a kifizetési előrejelzés benyújtása a Bizottság részére; annak biztosítása, hogy a végső kedvezményezett a lehető leghamarabb hozzájusson az adott EU forráshoz; az Alapok számlájára történő kifizetések intézése; igazolt lehívási kérelmek összeállítása és a Bizottságnak történő benyújtása a
végső kedvezményezetteknél felmerült, tényleges kiadások alapján; az adminisztratív hibák felfedezéséből, a program irányítása során bekövetkező eseményekből vagy szabálytalanságok miatt alkalmazandó pénzügyi korrekcióknak az alapok felé történő visszatérítése, a visszatérítésre vonatkozó nyilatkozat évi rendszerességgel történő elkészítése és a Bizottság számára történő benyújtása. 3.5.7 Ellenőrzési szervek Minden közreműködő intézménynek vagy testületnek, amely részt vesz a Kohéziós Alap projektjeinek lebonyolításában, rendelkeznie kell saját belső ellenőrzési részleggel, amely hagyományos belső ellenőri feladatokat lát el. Ezek a belső ellenőrzési egységek közvetlenül az intézmény felső vezetésének jelentenek. A minisztériumok belső ellenőrzési egységei (közvetlenül a miniszternek vagy a közigazgatási államtitkárnak jelentenek) és az Irányító és Kifizető Hatóságok belső ellenőrzési egységei funkcionálisan, illetve szervezetileg függetlenek. 3.5.8 Állami Számvevőszék Az Állami Számvevőszék kiemelt figyelmet fordít az uniós források eredményes felhasználásának ellenőrzésére, továbbá az Európai Számvevőszék és a tagállami szervezetek
együttműködése
keretében
az
Európai
Számvevőszék
helyszíni
ellenőrzéseiben való részvételre. Az uniós források felhasználásának ellenőrzési tapasztalatairól éves tájékoztató jelentést készítünk az Országgyűlés és az Európai Unió intézményei számára.
3.6 A Kohéziós Alap hatásai A Kohéziós Alap közvetlen hatásai még nem mérhetőek Magyarországon. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az Alap csak 2004-től nyílt meg az új tagországok számára, és a támogatott projektek hatásai ilyen rövidtávon nem mérhetőek. Azonban érdemes áttekinteni a régebbi tagországok tapasztalatait. „1994 és 2001 között a kohéziós országokban az egy főre jutó GDP növekedése, még ha Írországot ki is hagyjuk, évente 1%-kal meghaladta az EU átlagát (3% volt, míg az EUátlag 2%), és Görögország kivételével a foglalkoztatottak hányada a munkavállalási korú népességen belül az átlagnál sokkal jobban emelkedett. Görögországban, Írországhoz hasonlóan, a munkatermelékenység növekedése ebben az időszakban több mint kétszerese volt az EU átlagának, és Portugáliában is jóval meghaladta az átlagot.” 13
„A becslések szerint 1999-ben Spanyolországban a GDP mintegy 1,5%-kal volt magasabb, mint lett volna az intervenció nélkül, Görögországban 2%-kal, Írországban majdnem 3%-kal és Portugáliában több mint 4,5%-kal.” 14 De a GDP emelkedése mellett a kohéziós politikának más jelentős hatásai is vannak:
a hétéves időszakra szóló pénzügyi keret meghatározásával stabilitást biztosít, és lehetővé teszi a tervezést,
a helyi közigazgatás fegyelmezettségét eredményezte azzal, hogy az Unió által finanszírozott projektek irányítása szabályozott rendszert kíván meg,
az Unió ismertebbé válása, népszerűsítése a polgárok körében a megvalósított projekteknek köszönhetően.
Mérhető a hatás a közlekedési infrastuktúra fejlődést tekintve is. A négy kohéziós országban az autópálya-hálózat sűrűsége az EU-15 1991-es átlagának 20%-áról a 2001es átlag 10%-a fölé emelkedett. Az utóbbi tíz évben az Unióban megtörtént a vasúthálózat egyfajta modernizálása, de a vonalak villamosításának aránya és a kettős vágányú vonalakra való áttérés szinte azonos volt az EU késésben lévő részeiben, mint a többiben, jóllehet a különbség még így is jelentős maradt. 13 „Harmadik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Új partnerség a kohézió érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttműködés” (2004. február), VIII. o. 14 Uo. XIX. o.
Másrészt a 2004-es és 2007-es európai újraegyesítés konszolidálása érdekében elengedhetetlen megfelelő forrás biztosítása a régi és az új tagállamokat összekötő infrastruktúra kiépítésére, mégpedig a következő okokból: az új tagállamokban a növekedés erőteljesebb, mint a régi tagállamok többségében, és a kereskedelmi kapcsolatok élénkülése folytán ez táplálja a régi tagállamok kevésbé dinamikus növekedését,
a legkevésbé fejlett régiókban és országokban (különös tekintettel az új tagállamokban) a nemzetközi és régiók közötti kapcsolatok hosszú távon magasabb megtérülést ígérhetnek a fokozottabb üzleti versenyképesség útján, továbbá megkönnyíthetik a munkaerő mobilitását is.
A kohézió érdekében hozott intézkedésekben, ideértve annak területi dimenzióját is, jobban kifejezésre kellene jutniuk a lisszaboni stratégia nemzeti reformprogramjainak, a lisszaboni közösségi programnak, az Európai Bizottság által javasolt integrált iránymutatásoknak és a hatásvizsgálatoknak. A Kohéziós Alap a lisszaboni stratégiát már korán és összes dimenziójában megjelenítette: növekedés, kohézió, foglalkoztatás és a munkahelyek minősége, környezeti
fenntarthatóság.
Hozzájárultak
az
európai
szociális
modell
megszilárdításához.
IV. A Keretstratégia
4.1 A magyarországi keretstratégia a 2004-2006 közötti időszakra
A Kohéziós Alap Stratégia fő célja az, hogy – kiindulva a magyar közlekedés és környezetvédelem
területén
felmerülő
problémák
okainak
és
megoldásainak
elemzéséből, összhangban az ágazatok fejlesztési célkitűzéseivel, valamint az Európai Unió ide vonatkozó irányelveivel – a 2004-2006 közötti tervezési időszakra meghatározza a Kohéziós Alap forrásainak magyarországi felhasználását meghatározó elveket és célokat, a megvalósítandó projektek kiválasztásának kritériumait, valamint bemutasson egy listát a lehetséges projektek rövid ismertetésével.
A Kohéziós Alap magyarországi stratégiáját a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium készítette el a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának koordinációja mellett. Végeleges tartalmával 2003. áprilisában jelent meg. A, a stratégia szorosan illeszkedik Magyarország I. Nemzeti Fejlesztési Tervéhez és hozzájárul céljainak megvalósításához. A keretstratégia két ágazati stratégiából áll, melyeket röviden ismertetnék az alábbiakban. 4.1.1 Közlekedési stratégia A közlekedési ágazatban a Kohéziós Alap felhasználását a Transz-Európai Közlekedési Folyosók (TEN / TŐNA -hálózatok) kiépítése határozza meg. Ezen belül lehetőség van közúti, vasúti, légiközlekedési infrastrukturális projektek megvalósítására, illetve a folyami hajózás infrastruktúrájának fejlesztésére. A TEN hálózaton kívüli fejlesztési projektek támogatása a Strukturális Alapok feladata, amit a Nemzeti Fejlesztési terv Operatív Programjai (Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív program és Regionális Operatív Program) írnak le részletesen. Az adott célterületek részletes szétválasztási kritériumait a szektorstratégia 5.1 alfejezete mutatja be. 4.1.2 Környezetvédelmi stratégia A környezetvédelmi Kohéziós Alap beruházások nagyban hozzájárulnak a Nemzeti Fejlesztési Terv az életminőség javítására irányuló céljával. Az NFT Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programja valamint Regionális Operatív Programja tartalmaznak olyan intézkedéseket, melyek jellegükben a Kohéziós Alap által támogatott projektekhez hasonló fejlesztéseket jelenthetnek. A Kohéziós Alap beruházásai azonban nagyobb volumenükkel, az érintett népesség nagyobb számával, illetve kiterjedtebb hatásterületükkel eltérnek ezektől. A projekteknek illeszkedniük kell az Európai Uniós irányelvekhez igazodó kormányrendeletek által létrehozott egyes akcióprogramokhoz, melyek a következők: A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. sz. Kormányrendelet) Az Ivóvíz Minőségjavítási Program (kezdeményezés a 201/2001 sz.
Kormányrendelet alapján) Országos Környezetvédelmi Kármentesítési Program (2205/1996. sz. Kormányrendelet) Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) (110/2002 sz. OGY határozat) Mindemellett az alábbi kritériumoknak is meg kell felelniük a beruházásoknak, hogy támogathatóak legyenek a keretből: A vízszennyezés csökkentését célzó projektek esetében támogathatóak olyan beruházások, melyek a főváros és a megyei jogú városok, illetve agglomerációik csatornázását és szennyvízkezelését fejlesztik.(határidő: 2010. december 31.). Továbbá támogatható az 50000 LEÉ15 feletti, és a meghatározott érzékeny területeken található agglomerációk csatornázása és szennyvízkezelése (határidő: 2008. december 31.); illetve az előbbi kategóriákba nem eső, 50000 LEÉ feletti agglomerációk csatornázása és szennyvízkezelése (határidő: 2010. december 31.). Az
ivóvíz-minőségének
támogathatóak
azok,
javítását
amelyek
szolgáló
azonos
intézkedéseken
szennyezési
belül
paraméterekkel
rendelkező, jelentős egészségügyi kockázatot jelentő (30 µg/l feletti arzén, nitrit, bór, fluorit), 100000 lakost meghaladó meghatározott földrajzi körzeteket érint, 2006. december 20-ig történő megfelelési kötelezettséggel (a kezelőmű technológiai korszerűsítése és/vagy új ellátórendszerek kijelölése és kiépítése). A vízbázisok védelmét célzó projektek kármentesítési intézkedésekkel együtt támogathatóak olyan területeken, ahol az ivóvíz-, ásvány- és termálvízkészletek szennyezési kockázata magas, vagy például az Országos Térképen meghatározott sérülékeny geológiai környezetben található vízbázisok •
A hulladékgazdálkodás tekintetében Prioritást kell biztosítani a komplex
15 A lakosegyenérték (LEÉ) a települések méretkategóriájának mérőszáma. Definíciószerűen, a település egy lakosa egy lakosegyenértéket képvisel. Mivel azonban a keletkező szennyvíz nem csak emberi (lakossági), de ipari eredetű is, szükség van ennek a szennyezőforrásnak a számszerűsítésére is. A település LEben kifejezett nagyságát ezek után a lakosszámnak és ennek az iparból visszaszámított, látszólagos lakosszámnak az összege adja.
regionális hulladékgazdálkodási rendszerek fejlesztésének, amelyek a meglévő és a jövőbeni hulladéklerakók, illetve a hulladékégetők köré létesülnek. A cél egy országosan egységes rendszer megteremtése. A projekteknek a hulladékgazdálkodás legmodernebb elveit, valamint a korábban említett OHT-ban megállapított prioritásokat és tervezési kritériumokat kell követniük.
4.2 Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013
Az 1083/2006-os EK rendeletben16 lefektetett rendelkezések szerint a jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Terv és Közösségi Támogatási Keret (KTK) helyét az egyszerűsített programozási dokumentumok, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NRSK) váltja fel. A programozás megközelítése még inkább stratégiai jellegű lesz, és a közösségi kohéziós stratégiai irányokra, a Bizottság prioritásaira és a stratégiai referenciakeretekre összpontosít. Ezek a referencia-dokumentumok felváltják a jelenlegi közösségi támogatási keretterveket, az egységes programozási dokumentumokat, valamint a programozási kiegészítéseket. Mindazonáltal a jelenlegi szabályozástól eltérően az NSRK nem lesz a KTK-hoz hasonló menedzsment eszköz és a támogatás mértékétől függetlenül minden tagállamnak kell ilyet készítenie. Célja, hogy biztosítsa, hogy az alapok a közösségi stratégiai irányelvekkel valamint a nemzeti reform programokkal összhangban kerülnek felhasználásra. Az NSRK-nak tartalmaznia kell tehát egy rövid stratégiai leírást és a programozást előkészítő referenciákat. Szintén ez a dokumentum tartalmazza a kohéziós politika végrehajtásának koordinációjára vonatkozó rendelkezéseket. Az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások 2007 és 2013 közötti felhasználásához szükséges startégia az Új Magyarország Fejlesztési Tervet nevet viselve, mind a közösségi, mind a hazai stratégiai dokumentumokkal szemben támasztott követelményeknek megfelelően lett kialakítva. 16 A Tanács 1083/2006/EK rendelete ( 2006. július 11. ) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, 37. cikk
A tervet előkészítő Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció összeállításakor több vitasorozatot rendeztek vélemények összegyűjtésére 2005-ös év során. A miniszterelnök által vezetett Fejlesztéspolitikai Kabinet a 2006. február 27-i ülésén – első olvasatban – elfogadta, és partnerségi egyeztetésre bocsátotta a fejlesztési tervet. A társadalmi egyeztetés egy újabb szakasza indult el 2006. augusztus elsején, amikor a kormány – immáron második olvasatban – partnerségi vitára bocsátotta az Új Magyarország Fejlesztési Tervet. Az ÚMFT-t a kiemelt makrofórumok, többek között az Országos Érdekegyeztető Tanács – amelynek a döntés-előkészítő Nemzeti Fejlesztési Bizottságával az NFÜ rendszeresen ülésezik – a Gazdasági és Szociális Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Környezetvédelmi Tanács, az Országos Területfejlesztési Tanács, valamint a 2006. szeptember 5-én magalakult Nemzeti Fejlesztési Tanács is napirendjére tőzte. A végleges változatot 2007. április 23-án hozták nyilvánosságra, mely már tartalmazta a pénzügyi terveket, a legfontosabb indikátorokat, az operatív programok tervét és nem utolsó sorban a helyzetértékelést is. 4.2.1 A közlekedésfejlesztés prioritásai A számottevő beruházások ellenére az autópálya-ellátottság (6,1 km/1000 km2) mindössze negyede a nyugat-európai átlagnak. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének jelentőségét mutatja, hogy az 1990-es évektől kezdődően a külföldi vállalatok telephelyválasztását alapvetően befolyásolta az autópályák közelsége. Az eddig megindított burkolat-megerősítési programokon kívül 2008-ig további 1000–1200 km megerősítésére lesz szükség, hogy eleget tudjunk tenni a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségünknek. A magyar fő közlekedési folyosókon 2020-ig várhatóan kétháromszorosra nőhet a forgalom, ezzel együtt jelentősen növekedik az utakon torlódás mértéke. A közlekedés fejlesztését az alábbi beavatkozásoknak kell szolgálniuk az elkövetkezendő időszakban: a gyorsforgalmi úthálózat bővítése a TEN vonalakon; a vasúti fővonalak korszerűsítése; folyami infrastruktúra bővítése; a közúthálózat fejlesztése, a főutak teherbíró képességének növelése; regionális közlekedési szövetségek felállítása;
kötöttpályás közösségi közlekedés fejlesztése; az elővárosi vasútvonalak fejlesztése és a helyi tömegközlekedéssel történő összekapcsolása; forgalomcsillapítás a belvárosokban; különböző közlekedési módok összekapcsolása, logisztikai központok, ipari parkok bekapcsolása a fő közlekedési hálózatba.
4.2.2 A környezetvédelem prioritásai A magyarországi folyók vízkészlete csaknem teljes egészében (96%-ban) külföldről származik. Magyarország a vizeket illetően jellegzetesen tranzit ország, a vízkészlet mind mennyiségileg, mind minőségileg döntő mértékben függ a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól. Az emberi tevékenységek nyomán a Föld légkörébe kerülő üvegházhatású gázok megváltoztathatják bolygónk klímáját. Ez – a kutatások szerint – valószínűleg az eddigieknél egyre szélsőségesebb időjárási körülményeket teremt Magyarországon is. A kiotói egyezményben rögzítetteket Magyarország teljesíti, de az utóbbi években növekedett kibocsátásunk. A kiotói feltételek teljesítésében komoly szerepet játszott az, hogy – nehéziparunk leépülésének következtében – az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es évek elején nagymértékben visszaesett. A gazdasági szerkezetváltás és a környezetpolitikai intézkedések együttes hatására hazánk környezeti állapota összességében javuló tendenciát mutat az utóbbi években (pl. a légszennyező anyagok kibocsátásának nagymértékű csökkentése, a Balaton vízminőségének javulása). Jelentős előrelépés történt az európai előírásoknak megfelelő szennyvízkezelés és hulladékgazdálkodás kiépítésében is. 2013-ig további fejlesztések szükségesek a szennyvíz, az ivóvíz, a hulladékgazdálkodás, a kármentesítés, a rekultiváció, a Vízkeret Irányelv (VKI), a természetvédelem, a megújuló energiák, az energiahatékonyság, a fenntartható fogyasztás és termelés, valamint az e-környezetvédelem területén. Ugyanakkor számos gonddal kell még szembenézni a felszíni vizek minősége, a vízbázisvédelem és a környezet-egészségügy (pl. a vegyi anyagok kezelésének) területén. A környezeti fejlesztést az alábbi beavatkozás-csoportoknak kell szolgálniuk az elkövetkezendő időszakban:
egészséges
és
tiszta
települések
megteremtése,
ezen
belül
hulladékgazdálkodás, szennyvízkezelés, az ivóvíz minőségének javítása; vizeink jó kezelése, ezen belül az árvizek elleni védekezés, a vizeink mennyiségi és minőségi védelme, a vizek további szennyezésének megakadályozása; természeti értékeink jó kezelése; a fenntartható termelési és fogyasztási szokások ösztönzése, a környezet- és klímatudatosság terjesztése. A környezetre is számottevő hatással bíró nagyberuházások előkészítése terén azonban még nem erősödtek meg kellőképpen a szabályozó hatóságok, a beruházók és a civil szféra megfelelő párbeszédére épülő intézmények.
4.3 A nemzeti stratégia eddigi tapasztalatai
A Kohéziós Alap stratégiája eddig is szervesen illeszkedett a Nemzeti Fejlesztési Tervhez. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap közötti elhatárolás szakmai kritériumait – projektcélok, projektméretek, projekt-szelekciós kritériumok –az ágazati stratégiák és a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak stratégiái is tartalmazták. 2. táblázat
Teljes támogatási keret Leszerződött Számla alapján kifizetésre került
Pénzügyi előrehaladás
A KA támogatási keret
(milliárd forint)
arányában (%-ban)
637,30
100
357,77
56,1
126,13
19,79
A fenti táblázatban látható összeg többek között 500km közút és 500km vasút felújítását, illetve építését, 10 nagyváros szennyvízkezelésének fejlesztését, több mint 1000 település komplex hulladékgazdálkodási rendszerének kialakítását teszi lehetővé. Az or-
szág minden megyéjét érinti legalább egy Kohéziós Alap által finanszírozott környezetvédelmi projekt. Mindez közel 6,5 millió lakost érint, de az országos vasút és közút, valamint légi forgalomirányítási fejlesztések gyakorlatilag az egész ország életét, környezetét befolyásolják. Az elmúlt három év tapasztalatai alapján a program megvalósítása során a legnagyobb problémát az ágazati stratégiák hiánya; a projektek alacsony előkészítettségi szintje; az engedélyezési eljárások lassúsága és összetettsége; a kedvezményezettek eltérő összetétele okozta. A beruházások gyorsabb és hatékonyabb megvalósításának érdekében több intézkedést tettünk, melyek hatással lesznek a következő programozási időszakra is: A KA projektekre együttesen pályázó önkormányzatok számára kötelezővé vált a jogi személyiséggel rendelkező önkormányzati társulás megalakítása A költségtúllépések miatt a költségvetésre háruló terhek korlátozása és a kedvezményezettek felelősségének kézzelfoghatóvá tétele érdekében döntés született a költségtúllépések megosztásáról. Lehetővé vált, hogy a beruházók a közbeszerzési eljárásokat a végleges építési engedély megszerzése előtt megindítsák 2006 elején az Országgyűlés elfogadta a kiemelt beruházások végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, mely módosította az engedélyezési és az engedélyekkel kapcsolatos bírósági felülvizsgálatok eljárásrendjét. Változások történtek az ágazati engedélyezési eljárások területén is. A környezetvédelmi tárca egységesítette és egyszerűsítette az előzetes környezeti hatástanulmányhoz (EŐA) és az integrált környezeti engedélyhez (ŐPPC) kapcsolód eljárásokat. A szaktárca (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) a vasúti törvényt közelítette az Autópálya tv. szabályozásához. Két alkalommal is módosult a közbeszerzési törvény. További tapasztalat, hogy a projekteket alacsony előkészítettségi szinten nyújtották be, és a költségvetés tervezésekor még nem álltak rendelkezésre a részletes műszaki tervek. Mindez több projekt esetében akár tízmilliárdos költségtúllépéshez is vezetett. A hasonló
esetek elkerülése érdekében tovább kell növelni a benyújtandó projektek előkészítettségi szintjét, és erősíteni kell a kedvezményezettek, illetve a megvalósítást felügyelő szaktárcák (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) érdekeltségét a projektek költséghatékony megvalósításában és későbbi üzemeltetésében. A hazai és EU irányelvek teljesítéséhez szükséges az ágazati stratégiák kidolgozása. Azonban a jelen költségvetési időszakra szóló szektorstratégiák még egyeztetés alatt állnak. Sajnos ezen meghatározó stratégiák késlekedése minden bizonnyal a megvalósítás kárára válnak, hiszen a korábbi tervezési időszakban is az egyik legnagyobb problémát a késedelmes megvalósítások többlet energiái és költségei jelentették. Mindemellett sokak szerint Magyarország fejlődése 2007. január 1-jén fordulóponthoz érkezett. Ezzel az állásponttal egyet kell értenem, hiszen lehetőségünk nyílik arra, hogy az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából előirányzott 22,4 milliárd euró fejlesztési forrást jól felhasználva megerősítsük a fejlődési irányokat. Ez a támogatási összeg jelentősen meghaladja korábbi másfél évtizedben rendelkezésre álló forrásokat, ami azt eredményezheti, hogy 2013-ra megközelíthetjük, illetve egyes területeken akár el is érhetjük az Unió átlagos fejlettségi szintjét. Azonban le kell vonni a következtetéseket az eddigi tapasztalatokból. Hiszen a tanulóidőszaknak vége, és ahhoz hogy a várt fejlődést elérjük 2013. végére, kellő felkészültséggel és szakértelemmel kell szembenézni a lehetőségekkel.
V. Uniós támogatásból megvalósuló projektek Győrben és Zalaegerszegen
Dolgozatom második felében két projekt megvalósítását tekinteném át. Minkét beruházás a környezetvédelmi stratégiába illeszkedve valósul(t) meg, azonban a győri projekt az uniós csatlakozás előtt indult meg, míg a zalaegerszegi projekt a csatlakozást követően lett benyújtva a Közösségi bírálatra. Így egyértelműen az előbbi pályázat az ISPa keretein belül valósult meg, míg az utóbbi már a Kohéziós Alapból kapja a támogatást. Ugyancsak az összehasonlítást segíti, hogy a környezetvédelmen belül is nagyon hasonlósak a projektek szakmai tartalmai, hiszen mindkét esetben a fő beruházás a szennyvíztisztító telep korszerűsítése. A két projekt címe: Győr megyei jogú városi szennyvíztisztító telep továbbépítése beruházás Zalaegerszeg és környéke csatornahálózat és szennyvíztisztító-telep fejlesztése 17 Forrás: Nemzeti Fejlesztési Hivatal 2005.
Az előző fejezetben már kitértem arra, hogy az egyes támogatási döntésekkor milyen kritériumokat vesznek figyelembe. Természetesen a két választott projekt is illeszkedik ebbe a kritériumrendszerbe. Először röviden áttekinteném azok megjelenését az két projekt esetében.
5.1 A beruházások szükségességét kiváltó körülmények A győri projekt által érintett térség speciális problémáját az jelentette, hogy a MosoniDuna vízminősége folyamatosan romlott. Ennek egyik oka, hogy az ág vízhozama lényegesen csökkent azt követően, hogy a szlovákiai beruházás miatt a Dunát elterelték. Ezzel együtt a Mosoni-Dunát terhelő szennyezés értéke nem csökkent, kevésbé tudott érvényesülni a víz öntisztuló képessége. A Mosoni-Duna megnövekedett szennyeződés szintje nem csak a felszínen okozott problémát, hanem a Duna hatáskörzetébe tartozó felszín alatti ivóvízkészletének minőségét veszélyezteti. Győr nagyságát, valamint a felszín alatti vízkészleteinek értékét tekintve a projekt nagy súlyponttal rendelkezik a szennyvíztisztítás fejlesztésének nemzeti stratégiájában. Környezetvédelmi szempontból ugyancsak rendkívül fontos, hogy a Balaton legfontosabb vízgyűjtőjének számító Zala folyó melletti településeken kiépüljön a szennyvízcsatorna. A zalaegerszegi projekt ennek a csatornahálózatnak a kiépítésén és fejlesztésén túl a szennyvíztisztító üzem felújítását is megcélozta. Az 1985-ben átadott szennyvíztelep a 90-es évek közepén, egy rekonstrukción már átesett, a mostani korszerűsítés és bővítés viszont több évtizedre megoldhatja a problémákat. Mivel a Balaton vízgyűjtő területét is védi, ezért a Nyugat-Dunántúl egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházása lehet a Zala-menti projekt.
A győri szennyvíztisztító telep által kiszolgált környező 10 településsel együtt a projektben érintett lakosok száma 147.712 fő. Győr városának közműellátottságát teljes körű ivóvíz ellátás és 85%-os csatornázási rákötés jellemzi. A tisztító telep szennyezőanyag terhelését 375.000 lakos egyenértékkel lehet jellemezni. A korábbi, biológiai résztisztítással üzemelő, csak félig kiépített szennyvíztisztító telep
fejlesztése teljes, egylépcsős biológiai tisztításával jelentős fejlődést eredményez. A tisztítás hatásfokának növelése a jelenlegi 50 %-ról 96 %-ra kielégíti mind a város, mind a környezetvédelmi hatóság igényeit a tisztított szennyvíz minőségét illetően. A projekt megvalósulásával a Duna vízminősége javulhat. Továbbá nagy szerepet játszik a korábban említett ivóvíz bázis és talajvíz védelme. A projekt megvalósulása az EU követelmények teljesítéséhez is hozzájárul. A zalaegerszegi beruházás a város és a környező 41 településsel együtt összesen 85 983 fő számára fog biztosítani megfelelő csatornázást, valamint hogy csökkenti a Zalába kerülő foszfor mennyiségét. A projekt eredményeként a szennyvízkezelési kapacitást napi 20 000 m3-re emelik. Az iszapkezelés problémáinak megoldására új, nagy kapacitású emésztőt is építenek. Így projekt további célja az iszap komposztálása. A csatornahálózat kiépítése több helység esetében már a projekt megkezdése előtt befejeződött, azonban 8 településen új hálózat kiépítése szükséges. A jövőben várható terhelésnövekedés és a szigorú előírásoknak való megfelelés is indokolttá teszi a zalaegerszegi szennyvíztisztító telep kapacitásbővítését, valamint egy iszapkezelési vonalkiépítését. Mind az ISPA, mind a Kohéziós Alap esetében nagy hangsúly esett a szennyvízkezelést fejlesztő beruházásokra. Azonban a csatlakozás után már nemcsak az Unió kritériumainak kellett megfelelnie a projekteknek, hanem illeszkedniük kellett a nemzeti stratégiába is. Magyarország esetében az is fontos szempont volt, hogy ezen beruházások szükségesek ahhoz, hogy az uniós csatlakozás után meg tudjunk felelni a Közösség szigorú környezetvédelmi előírásainak. Mindkét projekt esetében elmondható, hogy a projekt méretét és céljait tekintve megfelelnek a támogatási kritériumoknak.
5.2 A projektek szakmai tartalma A győri projekt három fő technológiai fejlesztést tartalmaz: A meglévő győri szennyvíztisztító telep bővítése és korszerűsítése, hogy
megfeleljen a magyar és európai uniós szennyvíz elhelyezési szabványoknak és javítsa a jelenlegi iszapkezelést a telepen. Új iszapkomposztáló telep építése a szennyvíztisztító telepről származó iszap kedvező tulajdonságú végtermékké váló feldolgozására. Olyan szaghatás csökkentő beavatkozások, amelyek célja, hogy hatékonyan csökkentse
a
jelenlegi
szagártalmakat
a
szennyvíztisztító
telep
környezetében. A zalaegerszegi beruházás komplexebb tartalommal rendelkezik, hiszen ahogy korábban is említettem nem csak a szennyvíz telep korszerűsítése a cél, hanem a csatornahálózat kiépítése, felújítása is. Így az alábbi pontokat teljesítik a projekt keretein belül: szennyvízelvezető rendszer fejlesztése, és az elvezetéshez szükséges műtárgyak kialakítása; szükséges regionális átemelők korszerűsítése, újak létesítése; meglévő
szennyvíztisztító
telep
fejlesztése,
bővítése,
iszapvonal
véglegesítése; meglévő csatornahálózatok rekonstrukciója, továbbá a csatornázatlan települések és településrészek csatornázása.
5.3 A projekt felelőse A Kohéziós Alapból vagy Strukturális Alapokból finanszírozott önkormányzati projektek egyik sajátossága, hogy a kedvezményezett számára javasolt egy szervezeti egység kijelölése, amely egyidőben megfelel a saját működési feladatainak, és mellette kielégíti az Európai Unió által is finanszírozott projektek követelményeit. A győri projekt esetében a Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési csoportja volt megbízva, mint témafelelős. Az egyes kivitelezőknél és lebonyolítóknál is kijelöltek egy-egy témafelelőst, akik naprakészek voltak a projekt végrehajtásának aktuális kérdéseivel, továbbá ők tartották a kapcsolatot az önkormányzattal. Az önkormányzat szerepvállalása ebben a projektben azért is jelentős, mert a projekt befejezését követően az
üzemeltetés
feladata
is
közvetetten
az
önkormányzat
feladata.
Ugyanis
szennyvíztisztító telep üzemeltetésével a jelenlegi üzemeltető Pannon-Víz Rt. van megbízva, a komposzttelep üzemeltetője pedig a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. Míg a Pannon-Víz Rt. esetében több mint 60 %-os tulajdonos a Győri Önkormányzat, addig a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. teljes mértékben, az önkormányzat tulajdonában van. A Zalaegerszegi projekt összetettsége miatt nem csak a megyeszékhely önkormányzata vett részt a lebonyolításban. Ezért a projektben érintett 42 település önkormányzata 2005. júliusában létrehozta a társulást „Önkormányzati Társulás Zalaegerszeg és környéke csatornahálózat és szennyvíztisztítótelep fejlesztésére” néven. A tagok a települési önkormányzati feladatok hatékonyabb, célszerűbb megoldásának tervével hozták a létre a Társulást a Ttv. 16. §-hoz igazodva A tagok kiemelten a települések csatornahálózatának és szennyvíztisztító telepének fejlesztésére az Európai Unió Kohéziós Alapjából igényelhető támogatással kívánják a meglévő szennyvízelvezető és –tisztító rendszert fejleszteni és bővíteni, valamint az ehhez szükséges gazdasági, pénzügyi és jogi előfeltételeket biztosítani. Az alapító okiratot aláíró önkormányzatok a projekt előkészítése, megvalósítása, tagi önerő biztosítása érdekében hozzák létre a társulást és annak szervezeteit A Tagok már több éve együttműködtek a települések fenti feladatainak megoldásában, a működő létesítmények üzemeltetését pedig a Zalavíz Rt., mint önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság látja el. A Társulás képviselője a zalaegerszegi önkormányzat, ahol létrehoztak egy ún. Projekt Menedzselő Egységet (PME). A PME vezetője
felelős
a
projekt
végrehajtásáért,
előrehaladásáért.
Aláírási,
kötelezettségvállalási jogköre nem terjedhet túl a Társulás alapító okiratában, Szervezeti és Működési Szabályzatában foglaltakon. Ez társulási forma jó példa lehet az olyan projektek számára, ahol több önkormányzat összehangolt munkáját igényli a sikeres végrehajtás. Mindkét projektről elmondható azonban, hogy jó alapot biztosíthat az érintett önkormányzatok részére, hogy a későbbi Kohéziós Alapból és Strukturális Alapokból finanszírozott pályázatokra való felkészülést elsajátítsák, hiszen ezen beruházások eredményes megvalósítása fontos állomása lehet az önkormányzat fejlődésének.
5.4 A beruházás célcsoportja Győrön kívül jelenleg már 11 település csatlakozott a szennyvíztisztító telepre és a tisztítótelep mennyiségi és minőségi kapacitásának megállapítása az agglomerációs térség további 4 település szennyvizeinek figyelembe vételével történt. Ezen felül a telep méretének tervezésekor figyelembe vett 375.000 lakos egyenérték – amely értékben az ipari szektor növekvő szerepe is helyet kapott – garantálja, hogy a régió fejlődésének lehetősége mind lélekszám, mind a várható fajlagos vízfogyasztás tekintetében biztosított legyen. Zalaegerszegen a tervezett beruházás több kisebb települést érint, mivel a csatornahálózat kiépítése a projekt egyik legfontosabb elemeként a Társulás szinte összes tagját érinti. Ennek ellenére az érintett lakosság száma jelentősen kevesebb mint a másik projekt esetében, azonban még ez az érték is bőven a Kohéziós Alap kritériumai közt szereplő 50 ezer LE felett van.
5.5 A projekt végrehajtásába bevont partnerek A győri projekt kivitelezői pályázata a Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége által meghatározott Berendezési és Tervezési-építési Feltételei ún. „Sárga Könyv” első kiadás alapján került kiírásra. A tenderben található Megbízói követelmények megszabták a tervezés alapkövetelményeit, valamint azokat a teljesítményi és minőségi igényeket, amelyeket a Pályázóknak ki kellett elégíteniük. A Pályázók - ezeknek az igényeknek a figyelembevételével - szabadon ajánlhatták meg a szennyvíztisztító telep és a komposztáló telep technológiáját. Azonban az új nyomóvezeték tekintetében a Pályázóktól nem várta el a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint Szerződő Hatóság, hogy alternatív megoldásokat adjanak be erre a projektelemre. A szennyvíztisztító telep meglévő műtárgyait, szerkezeteit és berendezéseit - amennyire lehetséges - a Pályázóknak a javasolt megoldásaikban hasznosítaniuk kellett. A projekt előkészítésének részeként Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata elkészítette a szennyvíztisztító telep és a komposztáló telep egy lehetséges műszaki megoldásának tervét, amelyet a tender 6. kötetében „Lehetséges Megoldás”-ként lett mellékelve. Valamennyi javasolt megoldásnál a Pályázónak gondosan értékelnie kell a meglévő
telep adottságait, vajon kielégítő garanciát tudnak-e szolgáltatni a teljes végleges tisztító telepnek. Az iszapkomposztáló telepet "zöldmezős" telepként kellett megépíteni, mivel a helyszínen nem voltak meglévő, a fejlesztés során felhasználható építmények. Az elfolyó tisztított szennyvíz minőségi paramétereit a Szerződő Hatóság határozta meg. Ezek az értékek mind a magyar, mind az európai uniós szabályokkal összhangban vannak. Habár a meglévő tisztító telepet felszerelték a tisztított szennyvíz fertőtlenítésének lehetőségével, annak alkalmazása csak külön elrendelésre történhetett. A Pályázónak ki kellett mutatnia, hogy az általa javasolt technológia alkalmas a bővítésre az elfolyó víz lehetséges jövőbeni minőségi javítására abban az esetben, ha a Mosoni-Duna vízgyűjtő területének osztályozása a jelenlegi "nem érzékeny"-ről " érzékeny"-re változik. Ennek megfelelően a Pályázó technológiai tervében figyelembe kellett, hogy vegye az általános helyszínrajz és az általános berendezési terv jelölje meg az ehhez szükséges többlet létesítményeket, a telep javasolt konfigurációját és helyigényét bemutatva. A Pályázónak alá kellett írnia garanciát arról, hogy műszaki ajánlata megfelel a nem érzékeny területekre vonatkozó előírásoknak A Szerződő Hatóság egy olyan bővített és korszerűsített szennyvíztisztító telepet kíván „végtermékként”, amelyik a keletkezett szennyvíziszapot stabilizálja a tisztítóműben. A Pályázónak ajánlatában bizonyítékát kell adnia, hogy a stabilizációs célt eléri, és ez a követelmény részét képezi az egész telepre adott teljesítési garanciának. A tisztító telepet fel kellett szerelni hatékony szagcsökkentő eszközökkel, különösen a meglévő telep előmechanikai létesítmény részeit és iszapkezelő létesítményeit. A tender természetesen a komposztáló telepre vonatkozóan is tartalmazott előírásokat. A tervezendő telepet a győri szennyvíztisztító telepről szállított iszap kezelésére és elhelyezésére kell létesíteni. A komposztáló telepnek a 60 000 m3/nap (tisztított szennyvíz) kapacitásból keletkező iszap fogadására kellett alkalmasnak lennie. A szennyiszap mennyisége függ az alkalmazott szennyvíztisztítási technológiától. A komposztáló telepre anaerob módon stabilizált iszap fog érkezni. A helyszínre
továbbított iszapot víztelenítés után komposztálni kell. A komposztáló telep tervezési alapadatait Pályázónak kellett meghatároznia. A javasolt komposztáló eljárás optimalizálása érdekében a Pályázónak tenderében javasolnia kellett a hozzáadandó hulladék-anyagok mennyiségét, fajtáját és minőségét. A komposztáló telep üzemeltetése a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. felelőssége lett. Segédanyagként a konyhai hulladékot (és más "zöld hulladék"), faaprítékot, faforgácsot és fűrészport lehetett figyelembe venni, de természetesen más – a magyar szabványnak megfelelő - anyagok is felhasználhatók a komposztálási folyamatban. A komposztált iszapnak alkalmasnak kell lennie a szennyvíz és iszap mezőgazdasági használatáról
és
alkalmazásáról
szóló
50/2001.
(IV.3.)
Korm.
rendeletben
megfogalmazott követelmények szerinti hasznosításra. A komposztáló telepet is úgy kellett megtervezni és megépíteni, hogy ne keletkezzék szagártalom a környéken. A víztelenített iszap szaghatás kezelhetősége szempontjából preferált komposztálási módszer a zárt cellás megoldás. A cellás gyors komposztálás alapelve az, hogy a hermetikusan zárt, hőszigetelt cellákban, zárt rendszerű, szabályozott
levegőellátással
lefolytatott
fermentációs
folyamat
során
a
komposztkeverék teljes tömegében a folyamat szempontjából optimális azonos hőmérsékleten tartható, melynek eredményeképpen humán patogénmentes végtermék jön létre. Az elhasznált technológiai levegő gázmosón (ammónia eltávolítás) és biofilteren keresztül vezetve jut a légtérbe, és a tisztítás eredményeképpen gyakorlatilag szagmentes. A komposztált iszap a vegetációs időszakon kívül a mezőgazdaságban illetve a városi zöld területeken hasznosítható. Üzemszerűen a rothasztott iszapot szivattyúzzák a komposztáló telepre, de lehetséges a stabilizálatlan iszapnak (sűrített, kevert nyersiszap) a komposztáló telepre továbbítása is a szennyvíztisztító telep iszapvonalának üzemzavara esetén. A projekt szaghatás csökkentő eleme magában foglalja a jelenlegi szennyvíztisztító telep meglévő egységeinek szaghatás csökkentő beavatkozásait. A beavatkozások a meglévő szennyvíztisztító telepen magukban foglalják az előmechanika bizonyos gépészeti- és iszapvonali berendezések cseréjét, illetve a szaghatás szempontjából kritikus műtárgyak felújítását, valamint a szerkezetek lefedését az elszívott levegő szagtalanításával.
Az új nyomóvezetéken tisztított, fellevegőztetett szennyvíz visszatáplálása történik, ami a fővezeték áramlási sebességét növeli a kiülepedések megakadályozása céljából, másrészt megakadályozza az anaerob viszonyok kialakulását a telepre táplált nyers szennyvízben magas oxigén- és nitrát tartalma révén. Mivel az új nyomóvezeték nyomvonala - jogilag rendezett területhasználati engedélyekre és megállapodásokra alapozva - rögzített, a Pályázó által a csővezetékre készített tervnek helyszínrajzilag azt kell követnie. Emellett a Pályázónak hidraulikai számításokat és a dél-nádorvárosi szivattyútelepen javasolt rehabilitációs intézkedéseket kritikusan felül kell vizsgálnia és ezt a felülvizsgálatot be kellett építenie a részletes tervbe. A Szerződő Hatóság előkészítési munkája során, valamint a megvalósítási szakaszban is természetesen szakértők, üzemeltetők segítségét és szaktudását vette és veszi igénybe, hiszen az ilyen nagy bonyolultságú, és összegű projekteknél ez elkerülhetetlen. A projekt ötletének a felmerülésétől kezdődően az alábbi főbb szereplők munkájának és szaktudásának következtében tudott a beruházás a mai helyzetéig eljutni.
5.6 A győri beruházás előkészülete az Unós tagság előtt 1998. novemberében, amikor a Győr szennyvíztisztító telepének fejlesztése még csak elképzelés volt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a kiemelt városok szennyvízkezelését megoldandó pályázati igényt jelentett be az Európai Unió Regionális Politikák Főigazgatóságánál ISPA-támogatásra. Ennek keretében a minisztérium olyan viszonylag jól előkészített beruházást keresett, amelyet rövid időn belül az uniós normáknak megfelelő szintre lehet hozni, és ez által benyújtható válik a brüsszeli bizottság részére elfogadásra. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata rendelkezett ilyen előkészítettséggel, hiszen a meglévő szennyvíztelep befejezését a város PHARE támogatással kívánta megvalósítani és ehhez a munkához már elkészíttette a szükséges tanulmányokat. A fentiek miatt Győr vállalkozott arra, hogy ún. „pilot-project” szerepet kapjon. Ennek érdekében 1999. májusában az önkormányzat Közgyűlése döntött arról, hogy a PHARE-támogatásra vonatkozó kérelmét visszavonja és a befejezésre vonatkozó nemzetközi támogatást ISPA formában, kéri továbbítani, valamint döntött a saját forrás
biztosításáról is. A döntés után megkezdődött a pályázati formanyomtatvány és mellékleteinek az elkészítése, amelyet feszített munkával sikerült az év végére véglegesíteni. 1999 decemberében a Környezetvédelmi Minisztérium benyújtotta az Európai Unió Regionális Politikák Főigazgatóságának a telep beruházására vonatkozó ISPA-támogatási kérelmet. A támogatási kérelem a beruházást nettó 14.500.000 EUR összköltségűre becsülte és ehhez 50 %-os ISPA támogatást akart igénybe venni a projekthez. A nemzetközi pályázat benyújtásával egyidőben az önkormányzat kidolgozta a beruházásra vonatkozó Vízügyi Célelőirányzat pályázatot és 2000. áprilisában benyújtotta az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz. Ezek az állami támogatási összegek, valamint az önkormányzati önrész még nem fedezték a beruházás másik felét, ezért 2000. májusában aláírásra került a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata között a támogatási szerződés a „kiemelt városok szennyvízkezelése” keretében. Ezzel a beruházáshoz szükséges források teljessé váltak. A sok munka eredményeként 2000. júliusában az ISPA-bizottság elfogadta Győr Megyei Jogú Város szennyvíztisztító továbbépítésére vonatkozó támogatási kérelmét 7.250.000 EUR összegben, tehát a kért 50 %-os mértékben. Az elfogadás után az önkormányzat a Környezetvédelmi Minisztérium Nemzetközi
Támogatások
Főosztályával
közösen
tovább
folytatta
a
projekt
előkészítését, mely keretében 2000 augusztusában nyílt közbeszerzési eljárás eredményeképpen Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala szerződést kötött a tender-dokumentáció elkészítésére a KEVITERV Plusz Mérnöki Kft.-vel. 2000. novemberében pedig aláírásra került a már korábban említett Vízügyi Célelőirányzat-támogatási szerződés is. Egy újabb jelentős mérföldkő volt a projekt történetében 2000. december 21., amikor is az EU Bizottság aláírta a projektre vonatkozó Pénzügyi Megállapodást, amelyet a Magyar Köztársaság Kormánya 2001. március 14-én fogadott el és írt alá. Mindezen tevékenységekkel párhuzamosan a magyar jogi szabályozás is kezdett kialakulni, hiszen 2000 decemberében megjelent a 255/2000. (XII.25.) Korm. rendelet az európai uniós előcsatlakozási eszközök támogatásai felhasználásának pénzügyi tervezési lebonyolítási és ellenőrzési rendjéről valamint az 52/2000. (XII.27.) PM-TNM együttes rendelet a PHARE, SAPARD és ISPA előcsatlakozási eszközökből finanszírozott beszerzések általános forgalmi adó alóli mentesítésének szabályairól. A
jogi szabályozás ezzel együtt még nem teljes és ezért megjelent 2001. januárjában a 2017/2001. (I.26.) Korm. határozat az Európai Unió ISPA programja keretében 2000ben támogatásra elfogadott projektek hazai társfinanszírozásának a biztosításáról, valamint 2001 februárjában megjelent a 2034/2001. (II.23.) Korm. határozat az Európai Unió által az ISPA program keretében elfogadott projektek 2000. – 2001. évekre vonatkozó finanszírozási szükségleteiről és azok forrásairól. A Pénzügyi Megállapodásban előírt feltételek alapján Győr városa 2001 januárjában elkészíttette az ipari szennyvízkibocsátókkal kapcsolatos elemzést. Ugyancsak a Pénzügyi Megállapodásban foglaltak szerint a Szerződő hatóságnak három tendert kell elkészítenie és pályáztatnia. Ezek a kivitelezésre, a lebonyolításra és a nyilvánosság tájékoztatására vonatkoztak. E tevékenységek közben természetesen a tender készítése is folyamatosan haladt, így 2001. február 28-án benyújtásra került a Környezetvédelmi Minisztérium részére a kivitelezésre vonatkozó tender-dokumentáció a PHARE DIS Manual szerint. A Pénzügyi Megállapodás aláírása után megkezdődött az európai uniós hivatalnokok és szakértők helyi munkája is, melynek keretében 2001. április 23-án Győrbe látogattak az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának képviselői. Ezután 2001. június 28-án az EU Számvevőszék és az Állami Számvevőszék képviselői és megtekintették a tisztítót, és természetesen tárgyalásokat folytattak a város vezetőivel és a projekt előkészítésében részt vevő szakértőkkel. A látogatások mintegy „megkoronázásaként” 2001. november 10-én meglátogatta a telepet Michel Barnier főbiztos úr és Jürgen Köppen nagykövet úr. 2001. augusztus 1-jén elkészült az ún. „Iszapstratégiai terv”, amelyet benyújtottak a Környezetvédelmi Minisztérium részére, majd 2002. április 4-én el is fogadta azt a Regionális Politikák Főigazgatósága. Mintegy fél évvel az első tender benyújtás után 2001. szeptember 13-án az EU irányelvei alapján benyújtásra került a kivitelező kiválasztására vonatkozó átdolgozott tender-dokumentáció a PHARE DIS Manual alapján, amellyel kapcsolatban azonban 2001. szeptember 25-én a Környezetvédelmi Minisztérium bejelentette, hogy az Európai Bizottság
Delegációjának
döntése
alapján
a
kivitelező
kiválasztása
tender-
dokumentációt újra el kell készíteni, ezúttal az ISPA Practical Guide alapján. Ez bizony
érzékenyen érintette a várost, hiszen a PHARE DIS Manualt-t felváltó ISPA Practical Guide felépítésében és tartalmában, teljes mértékben eltér egymástól. Ezért újabb felkészülés eredményeképpen a Szerződő Hatóság 2001. december 10-én ismételten benyújtotta a tendert a Környezetvédelmi Minisztérium részére. A legnagyobb volumenű tender mellett természetesen folyamatosan készült a lebonyolítói és PR-tender is. Az utóbbit 2002. január 15-én az Európai Bizottság Magyarországi Delegációja elfogadta, de a meghirdetést a másik két tender elfogadásához kötötte. A Környezetvédelmi Minisztérium és Győr városa „Támogatási szerződés”-t kötött 2002. február 5-én, amely szerződésben részletesen meghatározták a felek jogait és kötelezettségeit, amelyben a Győr városa által biztosított jelzálogjogot, biztosításengedményezést, elidegenítési tilalmat és a terhelési tilalmat is rögzítették. Az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjával és a Környezetvédelmi Minisztériummal történt többszöri egyeztetés után végre 2002. július 19-én megjelent a bonyolító tenderre vonatkozó beszerzési felhívás a hazai és nemzetközi médiákban, valamint 2002. július 24-én a győri önkormányzat kiküldte a nyilvánosság tender felhívását az engedélyezett nyolc cégnek. A kivitelezői tender felhívása 2002. augusztus 29-én jelent meg a hazai és nemzetközi médiákban. A tenderek iránt nagy volt az érdeklődés mind, hazai és mind nemzetközi részről. A tenderek
iránt
Angliából,
Németországból,
Spanyolországból,
Ausztriából,
Törökországból, Olaszországból, Franciaországból volt érdeklődés, tehát elmondható, hogy Európa-szerte érdeklődést keltett a Győr városi szennyvíztisztító telep továbbépítése beruházás. A nyilvánosság tenderre 3 ajánlat, a lebonyolító tenderre 12 ajánlat érkezett be, míg a kivitelezői tendert 23 vállalkozó vásárolta meg és közülük 6 pályázó adta be ajánlatát. A pályázatok bontása után szigorú feltételek alapján összeállított Értékelő Bizottságok kezdték meg a munkájukat. Az első magyarországi környezetvédelmi ISPA-pályázat győztese a Medius Első Győri Közvélemény- és Piackutató Iroda lett, akik a beruházás keretében a nyilvánosságot tájékoztatják az éppen aktuális fejleményekről. A lebonyolító tendert az EURPLANTER Konzorcium (magyar-finn vegyes vállalkozás) nyerte el. A kivitelezői tender győztese a DÉLVIÉP-ALTERRA Konzorcium, amely mindkét tagja
magyar. A kivitelezői pályázatra beérkezett összes ajánlat meghaladta a rendelkezésre álló keretet, ezért a tendert az EU szabályok szerint törölni kellett, de ezután az Európai Bizottság Magyarországi Delegációja hozzájárult a tárgyalásos eljárás megindításához, mert a Pénzügyminisztérium nyilatkozatot tett a többlet forrás biztosítására. A munkaterület átadás-átvétele 2003. október 27-én megtörtént és megindult a tervezés és az engedélyeztetés. A Szerződő Hatóság már projekt közgyűlési elfogadásánál gondolt arra, hogy mindkét művet gondos üzemeltető kezekbe kell adnia, ezért a szennyvíztelep bővítését a jelenlegi üzemeltetőre, a Pannon-Víz Rt.-re bízta. A zöldmezős beruházásként megvalósuló komposzttelepet a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. fogja üzemeltetni, amely vállalkozás Győr városában a városüzemeltetési illetve a lakossági szemétszállítási feladatokat ellátja. Ebből fakadóan a komposzt előállításához szükséges adalék anyagokat gyűjti és a későbbiek során a képződött komposztot a város közterületein és a tulajdonában lévő szeméttelepi rekultiváció keretében fel tudja használni. Mindkét cég szaktudása és szakember állománya biztosítékot nyújtott a kiemelkedő színvonalú üzemeltetésre.
5.7 A Zalaegerszegi projekt megvalósítása az uniós csatlakozás után A zalaegerszegi projekt első szerződést 2005. novemberében kötötték meg A szennyvíztisztító-telep fejlesztésére létrehozott önkormányzati társulás sikeresen és eredményesen lefolytatta a beruházás alapját képező tervezési feladatokra kiírt közbeszerzési eljárást.. A bíráló bizottság értékelése szerint a közbeszerzési eljárás eredményes volt, a legelőnyösebb ajánlatot a budapesti UTB Envirotec Kft. A nyertes ajánlattevő feladatát képezi a zalaegerszegi agglomerációban nyolc település (Alsónemesapáti, Nemesapáti, Kisbucsa, Nemeshetés, Söjtör, Pusztaszentlászló, Boncodfölde, Kávás) csatornázásához, Zalaegerszegen a csatornarendszer további fejlesztéséhez, valamint a négy regionális gyűjtőrendszer korszerűsítéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódó tervezési munka. A társulás fontosnak tartotta az a tényt, hogy a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó cégek mindegyike zalaegerszegi. A nyertes konzorcium összetételének
köszönhetően 200 millió forint marad helyben és hasznosul munkahelyek megtartására vagy bővítésére. Így a tervezési munkálatokat lényegében helyi szakemberek végzik. Az önkormányzati társulás ugyancsak sikeresen folytatta le a beruházás szabályszerű megvalósításához nélkülözhetetlen műszaki ellenőri, műszaki tanácsadói feladatokra kiírt - az Európai Unió hivatalos lapjában is megjelent - közbeszerzési eljárást. A döntés értelmében a nyertes az Országos Vízügyi Beruházási Mérnöki Konzulens és Tervező Kft. Az ellenszolgáltatás összege 950 ezer euró. A nyertes feladatát képezi a szennyvízelvezetési és kezelési projekt mérnöki, műszaki ellenőri, valamint PR tevékenységben való közreműködés az EU irányelvek alapján. Ez a vállalkozás sem volt ismeretlen, hiszen dolgoztak már a szennyvíztisztító telepen. Az eredményhirdetést követően már bekapcsolódtak a munkába. Eközben a zalaegerszegi és a környékén lévő csatornázások
tervezése
már
javában
folyt,
a
zalaegerszegi
szennyvíztelep
rekonstrukciós tender-előkészítésével együtt. 2006. augusztusának elején adták át a Zalaegerszeg délnyugati főgyűjtő regionális szennyvízhálózat első ütemét. A közműrendszer a szennyvíz-elhelyezési és -kezelési gondjait oldja meg. Mindez közel egymilliárd forintba került, ennek több mint hetven százalékát több pályázati forrásból sikerült elnyerni. 2007. márciusában írták alá a regionális csatornahálózat gyűjtőrendszer északkeleti, északnyugati és déli ágainak vállalkozási szerződéseit. A Zalaegerszeg és térsége szennyvízelvezetési és -kezelési projekt keretében megvalósuló kivitelezés célja a már létező rendszer kiteljesítése a hiányzó helyi szennyvízelvezető rendszerek és a kapcsolódó regionális vezetékek megépítésével. A tíz települést és 14 zalaegerszegi városrészt érintő 7,8 milliárd forint összköltségű fejlesztés beruházója a Zalaegerszeg és környéke önkormányzati társulás. A
zalaegerszegi
szennyvíztisztító-telep
rekonstrukciójára
és
bővítésére
kiírt
közbeszerzési eljárás győztese a Vegyépszer Zrt.és a Hídépítő Zrt. által alkotott konzorcium lett. A nyertes mintegy 2,3 milliárd forintból fel a szennyvíztisztító-telepet. A nagyberuházás megvalósításához kötődő szerződéskötésre 2007. április végén került sor. A kivitelezőnek a munkát 2009. május 10-ig kell elvégeznie. A kiépítésre kerülő új tisztítási vonal biztosítja a telep biztonságosabb működését. A bővítéssel a csatornahálózatra újonnan rácsatlakozó települések szennyvízét is
fogadhatja a tisztítómű. A beruházás keretében számos műtárgyat felújítanak, átalakítanak és több új elem kerül a technológiába. Az egyik legfontosabb a meglévő biológiai tisztító blokk korszerűsítése.
5.8 A pályázatok elkészítése Az 1999. május 6-i közgyűlési elfogadást követően megkezdődött a pályázati formanyomtatvány készítése, amelyet 1999 decemberében a Környezetvédelmi Minisztérium részére átadott a győri önkormányzat. A minisztérium a pályázatot még ugyanebben a hónapban benyújtotta az Európai Unió Regionális Politikák Főigazgatóságának. A pályázat több részből állt; kötelezően kitöltendő formanyomtatványi fejezetből, megvalósíthatósági tanulmányból, költség-haszonelemzésből és pénzügyi analízisből, környezetvédelmi hatástanulmány nem műszaki összefoglalójából továbbá a releváns szakhatósági állásfoglalásokból. A megvalósíthatósági tanulmány a PHARE program keretében elkészített tanulmány megállapításain alapult, amelyet a német GKW Consult készített a MÉLYÉPTERV Komplex Mérnöki Rt.-vel közösen 1996. és 1997. években. Ez a tanulmány teljes körűen vizsgálta Győr város és a hozzátartozó agglomeráció vízellátási, csatornázási és szennyvíztisztítási viszonyait, az üzemelő közműveket és azok fejlesztésének korábbi terveit. A szennyvíztelepet üzemeltető Pannon-Víz Rt. méréseire támaszkodva a tanulmány összefoglalta a készítéskori és jövőben várható ivóés ipari vízfogyasztási adatokat, a keletkező szennyvizek mennyiségi és minőségi adatait. A későbbiek során az Európai Fejlesztési Bank szakértőinek a határozott kérése alapján ez a megtervezett és engedélyeztetett technológia csak „lehetséges megoldásként” került be tenderbe, mert a projekt kivitelezői tendere a FIDIC (Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége) Berendezési és Tervezési-építési Feltételei ún. „Sárga Könyv” első kiadása alapján került kiírásra. Ez a fajta megközelítés pedig szabad technológiaválasztást jelent, amelyhez az Európai Fejlesztési Bank ragaszkodott, hogy ne csak az adott megoldás vetélkedjen a tender során. A nyertes pályázat részben igazolta a bank és részben igazolta Győr város elképzeléseit is, mert a nyertes Pályázó ajánlata mindkét megközelítésből tartalmazott megoldási elemeket.
A zalaegerszegi projekt egyes elemeinek pályáztatása leginkább abban tért el az előző projektétől, hogy időközben az uniós csatlakozással megváltoztak a törvényi keretei a pályáztatásnak. Az EU-csatlakozás után a közbeszerzési eljárások rendszere alapjaiban változott meg. A jogszabályi hátteret a Közbeszerzési törvény (Kbt.) biztosítja, jóváhagyó
jogkörrel
pedig
közreműködő
szervezetként
a
Környezetvédelmi
Minisztérium rendelkezik. A Kohéziós Alap-támogatással megvalósuló közbeszerzési eljárások speciális szabályait a 14/2004. (VIII. 13.) együttes rendelet (módosította a 21/2005. (V. 28.) rendelet) tartalmazza, mely részletesen szabályozza a közbeszerzési dokumentációk
jóváhagyásának,
a
bíráló
bizottságok
kijelölésének
és
a
szerződéskötések rendjét, és gyakorlatilag a korábbi delegációs jogokat a közreműködő szervezetekre bízza. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a Kbt. szerinti ajánlatkérői jogokkal az önkormányzatok rendelkeznek. 2006. március 15-ig 60 db tender jelent meg Kbt. szerint, 138 Mrd Ft értékben, nem számolva ide azokat a tendereket, melyek a PRAG szerint már megjelentek egyszer, de az eljárás eredménytelen lett. Az eddigi Kbt.-s értékelések tapasztalatai két oldalról közelíthetőek meg: egyrészt érdemes vizsgálni a dokumentációk minőségét (bár ez szubjektív értékelés), másrészt az eredményes eljárások, illetve jogorvoslatok számát, melyek minősítik a dokumentációt és az eljárást is, sőt az előbbi minőségi elemzés hez is szolgáltatnak objektív adatokat. A megjelent tenderek értékét vizsgálva megállapítható, hogy a 2004. május 1-je óta a meghirdetendő 247 Mrd Ft értékű tender 56%-a jelent meg 21 hónap alatt, míg a PRAGidőszakban 40 hónap alatt 44,8 Mrd Ft értékű tender a meghirdetendő 139 Mrd Ft-ból, ez 32%-os teljesítést jelent. A számokat árnyalja egy-két tényező (nagy értékű közbeszerzési eljárás, más értékben elfogadott projektek az év végén), de összességében gyorsulás tapasztalható. Az ajánlati dokumentációk minőségével kapcsolatos tapasztalat, hogy nagyon fontos az egyértelműség, az áttekinthetőség, valamint a reális, objektív alkalmassági kritériumok és bírálati szempontok megadása.
5.9 A projekt eredményezte újítások A győri nagyberuházás legnagyobb „újítás” a beruházás tekintetében a projekt nagysága és komplexitása. Ezt azért állíthatjuk, mivel az uniós csatlakozás előtt ilyen fajta projektek kezelése nem volt általános a hazai önkormányzatoknál, bár a PHARE támogatások keretében már bizonyos tapasztalatra szert tehettek a kedvezményezett
önkormányzatok. Az is új volt ezen projekt során, hogy a tendereztetési eljárásrend ún. „ex-ante”, amely annyit jelent, hogy a Szerződő Hatóság hozza a döntéseket, de ezeket jóvá kell hagyatnia az Európai Bizottsággal. Ezen pont előtt még az ISPA környezetvédelmi programokért felelős Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóság jóváhagyását is meg kell szerezni az önkormányzatnak. Mindemellett
ezek
a
programok
olyan
sokszereplős
feladatok,
amely
erős
önkormányzati koordinálást és munkavégzést igényel. Az elvégzendő feladatok sokrétűségét jelzi az a tény is, hogy a projekt keretében külön nyilvánosság tájékoztatását végző szervezetet kellett pályáztatni. Ez a mentalitás az EU támogatással megvalósuló beruházások tekintetében már általános volt az Unión belül és ehhez kellett „felnőni” a csatlakozásra váró országoknak is. A PR tevékenység végésté segítendő az Európai Bizottság Regionális Politikák Főigazgatóságának az Információs és Intézményközi Kapcsolatok Osztálya „Arculati kézikönyv”-et adott ki az előcsatlakozási országokban európai uniós támogatást elnyert intézmények, szervezetek, vállalkozók és kivitelezők számára. Ez az anyag az EU olyan írásos és képi arculati jegyeire vonatkozik, amelyeket az EU által támogatott programhoz kapcsolódóan ismertetőkön, hírleveleken, sajtókonferenciákon, prezentációkon, táblákon és egyéb helyeken kell megvalósítani az EU támogatásának hangsúlyos bemutatására. Azzal kapcsolatban is szigorú előírásoknak kellett megfelelni, hogy a projekt vezetője milyen képzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Így például előírás, hogy építőmérnöki végzettséggel, legalább 10 év gyakorlattal, szennyvíztisztításban és komposztáló
telepépítésben,
bővítésben,
fejlesztésben,
projekt
manageri
tapasztalatokkal kell rendelkeznie. A jelöltnek legalább 5 éves nemzetközi tapasztalatot kellett felmutatniuk. Igazolnia kellett, hogy már betöltött hasonló pozíciókat azzal, hogy életrajzában hivatkozik olyan projektekre, melyek összértéke 10 millió euró felett volt. A zalaegerszegi projekt esetében azt lehet elmondani, hogy a Nyugat-Dunántúl legnagyobb csatornázási projektje. Továbbá a már korábban említett EU Önerő Alapból is a maximálisan elnyerhető legnagyobb támogatást kapta a pályázat a Kohéziós Alapból érkező források mellé. Ebből következően az egyik legnagyobb (94,8 százalékos) mértékben támogatott beruházásról van szó. Közbeszerzési szempontból eddig az egyik legjobban menedzselt beruházás, mivel az aláírt szerződésekkel kapcsolatban még nem volt szükség jogorvoslatra. Végül az egyik legfontosabb pozitívuma a projektnek, hogy helyi cégek nyerték a kivitelezést, és helyi szakemberek terveznek, amely a
munkahelyek megtartása szempontjából fontos.
5.10 A projekt végrehajtásának tapasztalatai Érdemes áttekinteni a már lezárt győri projekt végrehajtása során tapasztalt problémákat, hiszen ezek többsége jellemző probléma az ilyen nagyberuházások végrehajtása során, így valószínűsíthető, hogy más uniós projektek alkalmával is problémát okozhatnak a jövőben. Az 1999. decemberében benyújtott pályázati formanyomtatványban az szerepelt, hogy a kedvezményezett a projektet 2001. január 1-jén megkezdi és 2003. december 31-ig befejezi. Ez – mint már az előbbiekben is kiderült – nem sikerült, aminek több oka is volt. Az egyik ilyen ok, hogy a benyújtás időpontjában még nem állt fel az ISPA programokkal foglalkozó bizottság a szükséges szakértői háttérrel, és a Pénzügyi Megállapodásban több olyan feladatot kapott a Szerződő Hatóság, amelynek elkészítése és elfogadtatása időbe tellett. Szerencsétlen időpontra esett a PHARE DIS Manual és az ISPA Practical Guide közötti váltás is, hiszen Győr városa az első kivitelezői tenderét a DIS Manual szabályok szerint készítette el a kapott utasítás szerint és később ezt át kellett dolgozni a Practical Guide alapján. Szokatlan beruházási „háromszöget” jelentett az Európai Bizottság, Végrehajtó Szervezet, Szerződő Hatóság felállás is, amely működését meg kellett tanulnia mindegyik félnek. Ugyancsak ki kellett alakulnia annak kapcsolati rendszernek, amely keretében az információk megfelelő mederben tudtak áramolni. Ne felejtsük el, hogy a Győr városi szennyvíztisztító telep továbbépítése beruházás ún. „pilot-project”-ként került be az európai uniós beruházási vérkeringésbe, ezért Győr városának menet közben kellett saját kárán megtanulnia a beruházási leckét. Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel a Miniszterelnöki Hivatal az érdekeltek bevonásával ún. Monitoring bizottsági ülést szervez, amelyen többek között megjelennek az Európai Bizottság Regionális Politikák Főigazgatóságának, az Európai Bizottság
Magyarországi
Delegációjának,
az
Európai
Fejlesztési
Bank,
a
Miniszterelnöki Hivatal, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóság és az érdekelt önkormányzatok képviselői. Ezekre az egyeztetésekre
előzetes meghatározott tartalom szerint minden projektre vonatkozóan ún. „Monitoring Sheet” nyomtatványt kell kitölteni, amelyet az összes felsorolt érdekelt előzetesen kézhez vesz. Ezen a találkozón az Európai Uniót képviselő szervezetek képviselői kifejtik véleményüket az összes projektre vonatkozóan, amennyiben ez elmarasztaló, úgy a magyar félnek ki kell küszöbölnie a hibákat. Dicséret esetén – mert ilyen is volt már – „csak” tovább kell folytatni a jó irányba vezető munkát. Ezen a jelentésen kívül a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatósága előírta Győr városának a „Támogatási Szerződés”-ben havi jelentések készítését a kivitelezői szerződés aláírásától kezdődően. Győr városa ezen kívül mindegyik tenderben különféle haladási jelentések elkészítését írta elő a kivitelező, a lebonyolító és a PR tevékenységet végző részére. A tenderekben meghatározottakat a Szerződő Hatóság továbbítja a minisztérium felé.
5.11 A projekt végeredménye A zalaegerszegi projekt esetében még csak a várható eredményeket lehetett áttekinteni, mint ahogy azt az előbbiekben röviden megemlítettem. Azonban a győri projekt már lezárult, így ebben az esetben röviden összefoglalom az elért eredményeket. Attól az időponttól kezdődően, amikor a szennyvíztisztító telepen, valamint a komposzttelepen a próbaüzem eredményesen lezajlott és a kivitelezőtől a átvették az elkészült munkát, a telepek az érvényben lévő európai és hazai környezetvédelmi szabályoknak megfelelően kezdték meg működésüket. Az üzemeltetéssel majdnem teljesen megszűnt a Mosoni-Duna szennyezése, így a Dunába is lényegesen kevesebb szennyeződés áramlik. Továbbá a Duna magas vízállása esetén sem okoz olyan problémát, hogy a szennyvíz megduzzad és visszaáramlik a város felé. A szennyvíztisztító telepi műtárgyak lefedésével megszűnt a telephez legközelebb fekvő városrészeken a néha tapasztalható kellemetlen szag, hiszen ez ellen már nem csak a lefedéssel, hanem a szennyezett levegő biofilteren keresztül való megszűrésével is védekeznek. A projekt PR tevékenységét végző helyi vállalkozó közvélemény-kutatást készített 2003.
március 10. és március 30. között, 500 fős véletlen mintán. Ennek a kutatásnak a az eredményét nyilvánosságra is hozták, bárki számára elérhető. A kutatás alapvető célja a projekttel
kapcsolatos
lakossági
vélemények
feltérképezése
volt.
A
projekt
végrehajtásának ellenőrzés során azt is megvizsgálják, hogy a nyilvánosság tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeket hogyan teljesítette a kedvezményezett. Így a közvélemény-kutatás azon részére térnék ki, hogy a szennyvíztisztító teleppel kapcsolatosan milyen ismeretekkel és ehhez kapcsolódó véleménnyel rendelkeznek az érintett állampolgárok. A projekt végrehajtása során az írott és az elektronikus média meglehetősen sokat foglalkozott a szennyvíztisztító helyzetével. Ennek ellenére csak minden tizedik megkérdezett tudta pontosan megmondani a tisztítás mértékét. Az adtok szóródása elég széles skálán mozog. Érdekes eredményt mutat az is, hogy projektben érintett városrészekben volt a legnagyobb az informáltság hiánya. A többi városrészben magasabb volt a helyes ismeret aránya, ugyanakkor lényegesen többen értékelték jobbnak a helyzetet a valósnál. A kutatásból az is kiderült, hogy a szennyvíztisztító működéséről, a beruházás aktuális állapotáról igen kevés tudással rendelkezik a lakosság. Az alkalmazandó technikáról és fejlesztésekről ugyancsak keveseknek volt információjuk. Az a következtetés vonható le, hogy a laikusok számára is érthető módon kell bemutatni ennek a projekt folyamatának minden elemét, annak kritikus pontjaival együtt. A sajtótudósítások (írott és elektronikus média egyaránt) megfelelő súllyal és mértékben foglalkoztak a témával, hatásuk mégis gyengének bizonyult. A Zalaegerszeg és környéke csatornahálózat és szennyvíztisztító-telep fejlesztésére létrehozott önkormányzati társulás eddigi munkáját a Magyarországon folyó Kohéziós Alap/ISPA projektek ellenőrzését végző monitoring bizottság 2006. április 11-i ülésén értékelte, ahol az illetékesek elismerően nyilatkoztak az addig elvégzett feladatokról. A monitoring bizottság - melynek ülésén részt vettek az EU-bizottság, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóságának képviselői is - megelégedéssel nyugtázta, hogy a projekt megvalósítása rendben, megfelelően haladt. Elismerően nyilatkoztak a legutóbbi ülés óta eltelt időszakban végzett munkáról, kiemelve a tervezési, illetve a mérnöki-műszaki ellenőri feladatokra megkötött szerződéseket.
2007-ben indul el a zalaegerszegi projekt azon fázisa, melynek célja a regionális szennyvízrendszer bővítése. Ennek során közel 5 ezer új fogyasztó szennyvízének fogadására készülnek fel. A rekonstrukció során megépül egy 400 köbméteres szippantott szennyvíz fogadó műtárgy, amelynek segítségével a térség még nem csatornázott részeiről származó szennyvizeket is tisztítani lehet. A kellemetlen szaghatást jelentő mikrobiológiai folyamatok korlátozása fontos feladata egy modern tisztító telepnek. Két párhuzamos rothasztó toronyban fogják kezelni a keletkező szennyvíziszapot,
melynek
a
mennyisége
is
csökken
majd.
A
telep
energiafelhasználásának optimalizálásában is jelentős előrelépés történik.
5.12 A beruházások utóélete A szennyvíztisztító telep egy olyan speciális szolgáltató, amelynek az év minden a napján, és a nap minden percében az előírt minőséget kell produkálnia. A projekt lezárását követően hat hónapon keresztül kell próbaüzemmel működnie a telepnek. Ez a feltétele annak, hogy az üzemeltetési engedélyt kiállítsák. Azért szükséges ilyen hosszú próbaüzem, mivel ilyen hosszú időszak alatt olyan sokféle szennyvíz-kibocsátási állapotot lehet tapasztalni, hogy az elvégzett méréssorozatok és tesztek elegendő igazolást nyújtsanak. Ezen mérések alapján a tisztító telep bizonyíthatja, hogy tartósan képes az érkező szennyvíz megfelelő mértékű tisztítására. Így csak a próbaüzemet követően lehet kijelenteni a projekt sikerességét, eredményességét. A győri telepen 2005. októberében kezdődött meg a szennyvíztisztító berendezések tesztelése, majd 2006. februárjában a komposztáló berendezés próbaüzemei is beindult, majd sikeresen zárult. A tisztítási hatékonyság értékelésének olyan 10 összetett, szennyvízhozamarányos 24 órás mintavételen kellett alapulnia, amelyet a próbaüzemeltetés 6 hónapos időtartamából a két utolsó hónapban végeznek. A megfelelőséget akkor fogadják el, ha az összes 10 minta átlagos értéke, minden egyes fenti paraméterre, egyenlő vagy kisebb a megkövetelt értéknél. Minden elemzést akkreditált laboratóriumnak kell végeznie. A nyertes Pályázónak teljesítenie kell - a telep optimalizálásához kapcsolódó - minden mintavételt és elemzést a próbaüzemeltetés folyamán, beleértve a fent meghatározottakat és viselnie az ahhoz kapcsolódó minden költséget.
Az EU finanszírozás kizárólag a beruházási költségek támogatását foglalja magában. A szennyvíztisztító telep működtetésével kapcsolatos üzemeltetési, karbantartási és felújítási költségeket a szennyvízdíj fogja finanszírozni. Ugyancsak a szennyvízdíjnak kell fedezetet adnia olyan a telep működtetésével kapcsolatban felmerülő költségekre, mint a környezethasználati díj. Tehát ilyen szempontból az EU finanszírozás megszűnése nem befolyásolhatja a projekt további sorsát. A szennyvíztisztító telepek által tisztított szennyvízre előírt minőségi jellemzők mindegyike megfelel az Európai Unióban elvárt, a tisztított szennyvízzel szemben elvárt minőségnek, egyes paraméterei tekintetében annál szigorúbb követelményeket is támasztanak. Továbbá a győri szennyvíztisztító telepről elmondható, hogy működése során nem termel további „hulladékot”, mivel a tisztított szennyvíz minőségi jellemzői, az iszapkezelésnél keletkező biogáz telepen történő hasznosítása, és a szennyvíziszap komposztálás
utáni
mezőgazdaságban
legkörnyezetkímélőbb megoldás.
történő
felhasználása
mind
lehető
VI. Összegzés
Dolgozatom során áttekintésre került az elmúlt több mint tizenöt év történései és eredményei a magyarországi kohéziós politika terén. A csatlakozást megelőző időszakban Magyarország lehetőséget kapott arra, hogy felkészüljön arra a feladatra, hogy teljes értékű tagként megfeleljen az Unió elvárásainak és előírásainak. Ehhez természetesen sok segítséget nyújtott a Közösség mind szakmai, mind pénzügyi téren. Meg kellett tanulnunk, hogy hogyan használtjuk fel a rendelkezésre álló forrásokat, és elegendő tapasztalatot kellett gyűjtenünk a csatlakozás után kibővült lehetőségek kihasználására. A felkészülést eredményességét nehéz megállapítani. Sajnos az Unió által támogatott projektek operatív végrehajtásakor még mindig lehet találkozni hiányosságokkal. Hiányosságok tapasztalhatunk a legfelső szinteken, ha arra gondolunk, hogy milyen nehézkesen és lassan alakítják ki, és fogadtatják el a szükséges stratégiákat. Hiányosságokat tapasztalhatunk a végrehajtás során a kialakított intézményrendszert vizsgálva. De ugyanilyen lemaradást tapasztalhatunk az operatív szinteken, ahol a teljes körű szakmai ismeretek hiányát, vagy a projektek késedelmes végrehajtását tapasztaljuk. Azonban a két környezetvédelmi projektet vizsgálva sok tanulságot rejtő, azonban a lehetőségekhez mérten jól megvalósított beruházásokkal találkozhattunk. A győri projekt esetében az egyik probléma a megvalósítás elhúzódása volt. Azonban ennek a fő oka abban rejlik, hogy mondhatni egy tanuló-projekt megvalósítása történt, amely mind a kedvezményezett , mind a kivitelezők számára újdonság volt. A projekt egyik fő pozitívuma számomra a nyilvánosság tájékoztatásában rejlett. A megvalósulás során folyamatosan kapott nyilvánosságot minden fontosabb mozzanat. Nagy hangsúlyt fektettek a PR-re, és ez megmutatkozott például tájékozató prospektusokon, nyíltnapokon, a városban elhelyezett tájékoztató pontokon, a jól felépített honlapon stb. Azonban az előbbiek hiánya a zalaegerszegi projekt egyik gyengesége. A projekt kezdete után két évvel alig található tájékoztató anyag a projektről, kevés információt tettek még közre a honlapon, és leginkább csak a helyi sajtóból tájékozódhatnak az érintettek. Viszont meg kell említeni azt az önkormányzati összefogást, ami lehetővé
tette a pályázást, és annak sikeres végrehajtását. A 2007-2013 közötti időszakban Győrben újabb beruházást terveznek, amelyet a Kohéziós Alap támogatásait is igénybe véve szeretnének megvalósítani. Égető sürgősségű ugyanis a város csatornahálózatának felújítása, átépítése. Így míg a szennyvíztisztító telep esetében a győri lehet egy minta-projekt Zalaegerszeg számára, addig a csatornahálózat felújítását tekintve a zalaegerszegi projekt megvalósítása szolgálhat jó példaként Győr számára. Remélhetőleg az elkövetkezendő időszak az összes Uniós támogatású projekt számára eredményesebben és gördülékenyebben tud megvalósulni.
FORRÁSJEGYZÉK
Barna Zoltán – Molnár Anna: Bevezetés az Európai Uniós támogatások rendszerébe helyi önkormányzatok részére : a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest, 2003. Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerébe. Magyar Közigazgatási Intézet , Budapest, 2004. Flamm Benedek László: Kulcs a sikeres EU-pályázatokhoz: európai uniós támogatások felhasználás: az EU-tagállamok gyakorlata és tapasztalatai. Európai Unió Munkacsoport Közhasznú Diákegyesület, Budapest 2004. Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress Külkereskedelmi Kft., Budapest, 2003. Heimer György: Akadozó kohéziós projektek. HVG, 2006.06.24 Jutasi Ferenc: Biofilter szívja el a szagot. Kisalföld Napilap, 2006.05.31. Jutasi Ferenc: Határidőre kész minden létesítmény. Kisalföld Napilap, 2004.04.19. Jutasi Ferenc: Végre épülhet a szennyvíztisztító. Kisalföld Napilap, 2004.03.18. Kocsi Margit: Bajnai: „a kormány elszánt, a jövőnket nem kockáztatjuk” - Interjú. Világgazdaság, 2006.08.28 Kocsi Margit: Elkölthetők az EU-pénzek. Világgazdaság, 2006.07.05. Kocsi Margit: Sínen a megaprojektek. Világgazdaság, 2006.05.28. Kocsi Margit: Több pénz a gazdaságnak. Világgazdaság, 2007.04.26. Kocsis Györgyi: „Határozottabb stratégiát szeretnénk látni” HVG, 2006.06.24. Kocsis Györgyi: Gyorsított felzárkóztatás. HVG, 2004.07.24. Kocsis Györgyi: Támogatások a Kohéziós Alapból. HVG, 2004.06.26. V. Zs : Helyzetben a helyiek. Zalaegerszeg Hetilap, 2005.11.03. V.ZS. - Z.A: Eredményes a "Mérnök tender". Zalaegerszeg Hetilap, 2006.01.27. V.ZS.-Z.A.: Kétmilliárdos fejlesztés. Zalaegerszeg Hetilap, 2007.04.28. V.ZS.-Z.A.: Zalaiak nyertek. Zalaegerszeg Hetilap, 2006.05.19 V.ZS.: Csökkent az önerő. Zalaegerszeg Hetilap, 2006.05.03. Vida László: Szakítópróbák. HVG, 2006.02.04. Önkormányzati
Társulás
Zalaegerszeg
és
környéke
csatornahálózat
szennyvíztisztítótelep fejlesztésére: Alapító Okirat. Zalaegerszeg, 2005.07.12.
és
„Hírek az Európai Unióról” Hírlevél. Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseleti Irodája, 2001. február 20.
Interneten elérhető források:
Kohéziós politika a kibővült Unióban : http://www.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=afsz_sajto_eu_kohezios_politika.
A Kormány Európa-politikai stratégiájának új irányairól és feladatairól. Külügyminisztérium, Budapest, 2006. december: http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/eu/kormany_europa_politikai_strategiaja/europa_ politikai_strategia.htm
„Önkormányzati Társulás Zalaegerszeg és környéke csatornahálózat és szennyvíztisztító-telep fejlesztésére” honlapja: http://www.kazeg.hu/KazegFrameset.htm Fejes Judit: Kohéziós Alapból megvalósuló víziközmű projektek tapasztalatai. KvVM Budapest, 2006.11.02. http://www.maviz.org/filemanager/active?fid=656 Augusto Cocchioni: Az európai Alapok felhasználása Magyarosrzágon a 2007-2013-as időszakban. Budapest, 2007.01.15. http://www.ambbudapest.esteri.it/NR/rdonlyres/09A023EF-549D-4E30-B19DB254240A8E1B/0/studio_SpEu_HU.pdf
Új Magyarország Fejlesztési Terv. Budapest, 2007.04.24. http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=&v=&l=&d=&mf=&p=-letoltes_umft_hu_nsrkhun_2007_04_23.pdf
Önkormányzati projekt mintatár: http://www.bm.hu/web/euik.nsf/EA4DF8D4B2653EF0C1256E3D00414DC9/$FILE/%C3%96nkor m%C3%A1nyzati%20projekt%20mintat%C3%A1r%20-%20Gy%C5%91r.doc
Lakossági vélemények a szennyvíztisztító-rendszer megépítésével kapcsolatban: http://www.gyor.hu/adatok/kutatas.pdf
„Tiszta vizet a Dunába!” Önkormányzati kiadvány: http://www.gyor.hu/adatok/gyorszennyviz_kiadvny.pdf
