TrefortUtca. Ára: 99 Ft. Trefort utcai séta. A tartalomból 1. SZÁM NOVEMBER KEISZ ÁGOSTON

KEISZ ÁGOSTON

Reggel van, háromnegyed nyolc felé jár az idő. A hetes buszról leszállva az iskola felé tartok, és örömmel állapítom meg, hogy ma sem fogok elkésni. Fejemben a mai óráim járnak: a tizenegyedikesekkel a leíró nyelvtant ismételjük, a kilencedikesekkel a Bibliát tanuljuk. Jaj, jut eszembe, el ne felejtsem megkérni András bácsit, hogy fénymásolatokat készítsen a tékozló fiú példázatából. Frappáns házi feladat lesz, gondolom magamban. Szeretem ilyenkor a Trefort utcát. Szeretem, mert jó hangulata van, ilyenkor a legélénkebb ez a kis félreeső mellékutca: sűrű, tömött sorokban hömpölyögnek diákok és tanárok, hogy egy új napot kezdjenek el az iskolában. Ilyenkor lehet a legtömörebb, legfrappánsabb beszélgetéseket folytatni. Még nem vagyunk az iskolában, de már közelítünk felé. Egyszerre van meg benne az iskolán kívüli világ nyitottsága, és az iskolában bennünket összekötő szoros kötelék. Ilyenkor még mindenki nyitottabb, frissebb vagy éppen álmosabb – gondolatok, tervek, aggodalmak, ötletek cikáznak fejünkben. Induló lapunkban ezt a hangulatot szeretnénk megidézni. Azt szeretnénk, hogy ez az újság valódi köztér legyen; olyan hely, ahol emberek, gondolatok, élmények találkoznak. Terveink szerint beszámolunk az iskolánkban történt fontos eseményekről, közelgő fontos rendezvényekről; az iskolai élet érdekes témáit pedig riportokban járjuk körül. Szépirodalmi rovatunk helyet ad minden szárnyát bontogató ifjú tehetségnek, publicisztikai oldalunkon pedig tartalmas gondolatok cserélhetnek gazdát. Kultúra – ajánló rovatunkban érdekes újdonságokat ajánlunk figyelmetekbe, sportrovatunk pedig iskolánk sportéletének rejtett és látványos értékeire világít majd rá. Úgy is mondhatnánk: lapot készítünk nektek, rólunk, veletek. Mert az iskolai újság csak úgy működhet, ha minél többen veszünk részt készítésében. Örömmel fogadunk tehát minden hozzájárulást, segítséget, cikket, képet, ötletet, véleményt amivel közelebb jutunk a tökéletes újsághoz! Kellemes sétát kívánunk a Trefort utcában minden olvasónknak!

TrefortUtca Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja

1. SZÁM • 2005. NOVEMBER

A tartalomból

Trefort utcai séta

Béla-novellák Az ideális iskola Egy öngyilkos merénylő nyilatkozata Állatok az iskolában Iskolanap

Ára: 99 Ft [email protected]

Ez volt

Ez lesz

összeállította: Deák Rita (7-9. évf.) Weiszburg Zsuzsi (10-12. évf.)

osztály

osztályfőnök

program

7. a.

Csapodi Zoltán

szept. 16-17: osztálykirándulás Diósjenőre; szept. 30: verébavatás; okt. 6: sulinap a Normafánál; okt. 22: osztálykirándulás Hármashatár hegyre

7. b.

Dr. Magyarné Ulrich Zsuzsanna

szept. 30: verébavatás; okt. 22: Csodák Palotája

7. c.

Faragó Norbert

szept. 23-25: Zamárdi; szept. 30: verébavatás; őszi szünet: mozi; nov. 12-13: túra; novemberben színház: Legyek ura

8. a.

Csaba Orsolya

júl. 11 és aug. 8: találkozó a Margitszigeten; szept. 30: verébavatás; okt. 15: kirándulás a budai hegyekbe; okt. 28: Halloween; nov. 12: kirándulás a budai hegyekbe; nov. 14-17: papírgyűjtés; nov. 25: teadélután

8. b.

Bodó Márton

iskolanap; okt. 8: osztályolimpia; okt. 15. biciklitúra (Omszki tó)

8. c.

Kutrovácz László

Nyár: méta a hajógyári szigeten; ; kétszer mozi; méta az Amfiteátrumban; nyári tábor (három nap) Nagykovácsiban; okt. 28: Halloween; nov. 3: számháború, méta, este Picasso kalandjai;

9. a.

Gyertyánfy András

aug. 6-9: tiszai kenutúra; okt. 22-23: osztálykirándulás Bakonyba.

9. c.

Pál Gergely

jún. 17- júl. 1: biciklitábor Balatonakaliban; szept.10: kirándulás Pilisborosjenőn; okt. 6: sulinap

10. a

Csapodi Csaba

aug. 9-14: biciklitúra a Tiszánál; okt. 11-én és 14-én Varázsfuvola az Erkel színházban; november 22: Ionesco: A kopasz énekesnő (Örkény Színház)

10. b

Pentz Annamária

őszi szünet elején Szilvásváradon osztályfőnökükkel

11. a

Körmendy Zsolt

aug. vége: biciklitúra a Balatonnál; iskolanap után bográcsozás Makkosmárián; október 15-16: biciklitúra Magyarkúton

11. b

Varga György

őszi szünet: Börzsönyben háromnapos kirándulás

Trefort filmklub december 1.

Jan Sverák: Akkumulátor 1.

Az Oscar-díjas cseh rendező ál-akciófilmjének középpontjában Olda kalandjai állnak a televízióval. A televízió tudniillik leszívja az energiáit. A valóságban sikertelen és boldogtalan főhős a televízióban kreált virtuális valóságban boldog és sikeres. Egy napon azonban megismerkedik a szerelemmel, és ettől teljesen megváltozik az élete. Ádáz küzdelem kezdődik közte és televíziókészülékek között… A ’90-es évek egyik legjobb humoros, ironikus filmje.

december 8. Federico Fellini: Amarcord

Az önéletrajzi ihletésű film az 1930-as években, a fasizmus kezdetének idején játszódik egy kicsiny, Adria-parti városban. Itt él Titta, a nagyra nőtt kamasz. Az élet az utcán zajlik, ahol naponta elhalad a városka szexbombája, az ügyvéd, a romlott nő, a fagylaltos, fasiszta pártvezér, hóbortos emberek, mindenki, aki él és mozog a városkában. Titta idegbeteg anyját elviszi a tél, nagyapja egy reggel eltűnik a ködben. Évszakok jönnek-mennek, majd egy éjszaka befut a kikötőbe a Rex óceánjáró. A csillogó csoda egy pillanatig látható, s az élet kavarog tovább a csöndes kis településen… A filmtörténet egyik legszebb alkotása.

december 15. Stephen Daldry: Billy Elliot

Stephen Daldry első játékfilmje a háború utáni brit történelem egyik meghatározó időszakában, a bányászsztrájkok idején játszódik egy északkeleti kisvárosban. Billy Elliot a család legkisebb tagja. Édesapja és bátyja, mint a város minden „igazi férfija”, sztrájkol, és teljes ideológiai meggyőződéssel – vagy bunyóval – harcol a fennálló rendszer ellen és Billy-t is megpróbálják idejében felkészíteni a férfias ökölharc fortélyaira. Az édesanya halála után magára maradt család az anyagi megszorítottság ellenére is vállalja, hogy fizeti Billy bokszedzéseit. A lélek azonban nem engedi elég nagyra lendülni a keménynek szánt öklöket, és minden erőfeszítés ellenére az ifjú Elliotnak be kell látnia kudarcát. Ám mielőtt egy büntető edzésen végleg feladná szélmalomharcát, kisfiús bátortalanságával és zavartságával bemerészkedik a tornaterem női szakaszának kikiáltott részben tartott balettórára… Időpont: minden csütörtökön délután 3-től 5-ig Helyszín: Aula Szakkört vezető tanár: Fábián László

Nagy Trefortos Képregénypályázat Milyen legyen? Ún. háromkockás képregényeket várunk (vö. Garfield, vagy a lapunk utolsó oldalán olvasható Lekvárharcos című képregényt). Milyen technikával? Nagyon örülünk, ha papíron adjátok oda a képregényt, és még jobban örülünk, ha beszkennelitek alkotásaitokat. Miről szóljon? A háromkockás képregény sajátosságaiból adódóan olyan frappáns sztorikat várunk, amelyek három kockában elmesélhetőek. Előnyt élveznek a szellemes, újszerű történetek, és hátrányt élveznek az unalmas, érdektelen történetek. A háromkockás képregény témája a legtágabb értelemben vett iskolai életből legyen ellesve. Érdekes, tipikus vagy egészen abszurd helyzetek, jelenetek, történések, kalandok feldolgozását várjuk.

2

Mikor és hová? A képregényeket 2005. december 12-ig lehet leadni bármelyik szerkesztőségi tagnak, továbbá Keisz Ágostonnak a magyar tanáriban. Ezen felül lapunk e-mail címére ([email protected]) is eljuttathatjátok alkotásaitokat. Mit lehet nyerni? Rátok vár a hírnév! Lehet, hogy éppen lapunkban fognak felfigyelni grafikai képességeidre, vagy éppen szellemes mondataidra. A legjobb pályamunkákat természetesen közöljük lapunkban és érdekes jutalomban részesítjük.

Hajrá! Mutassátok meg, mit tudtok! Legyen valami értelme a pad alatti firkálásnak! 2005. november • TrefortUtca

rovatvezetők: Major Zsófi, Virág Laura

Aktuális

Sziasztok! Ebben a ötoldalas rovatban olvashattok az elmúlt hetek suliban történt, általában igen izgalmas eseményeiről. Ha bármi javaslatotok lenne e rovat színesebbé tételében, mindenképpen írjatok! Addig is kellemes olvasgatást kívánnak a rovatvezetők.

Állatok a Trefortban MAJOR ZSÓFI

Bizonyára már sokan ismeritek Csöpit, a vöröses gabonasiklót, aki a 8. b (második emelet, aki nem tudná) termének ablakpárkánya alatti résben lakozik. Csöpi a 8. b kabalaállata volt egészen október elejéig, mígnem egy nap eltűnt. Nagyon megrázta eme hír a nyolcadikosokat. Olyannyira megrázta őket, hogy még a verébesküben is említést tettek róla, és egyperces néma csenddel emlékeztek meg kis barátjukról. Sokan arra gyanakodtak, hogy valaki elrabolta Csöpit (több árulkodó jel is erre utalt), ám nemrég kiderült, hogy a kígyó jobb lakosztály után kutatva önszántából hagyta el terráriumát. Hamar megtalálta új lakhelyét: az osztály tudta nélkül beköltözött az ablakpárkány alatti kis résbe. Ám egy idő után feltehetően megéhezett, és élelem után kutatva október 12-én a föci óra kellős közepén előbújt rejtekéből, kissé megzavarva ezzel az osztály nyugalmát, és persze a felelést is. Értesüléseim szerint sokan pánikrohamban törtek ki. Ám az aprócska tény, hogy egy kígyó cikázik fel-alá az osztályteremben, aligha zavarhatta meg a tanóra menetét, és persze a felelést. A 8. b-sek tehát fegyelmezetten, a helyükön ülve élvezhették Csaba Orsolya tanárnő előadását Európáról, és a felelés végeztével folytatták a tanulást. Az ezt követő napokban többször is próbálták Csöpit elfogni, hogy a fenti esemény ne ismétlődhessen meg, ám nem jártak sikerrel. Még a gondok bácsi is kísérletet tett a sikló előcsalogatására egy gigakalapáccsal. Ezt még a tanterem is megsínylette, mivel megpróbálták kiszélesíteni a kígyó lakhelyéhez vezető rést az ablakpárkány alatt. Idővel azonban az osztály belenyugodott a ténybe, hogy egy kígyó lakozik környezetükben. Legújabb értesüléseim szerint Csöpi él és virul, és makk egészséges.

A szekrénybe zárt macska

Sokan valószínűleg már erről a történetről is hallottak. Ez azonban nem baj, mert erről az esetről is részletesen beszámolok. Egy napon, nevezetesen pont akkor, amikor Csöpi előbújt rejtekéből, a 8. a-ból néhányan találtak az úton egy elhagyott fekete kölyökcicát. Megsajnálták és behozták a suliba. Ám órán kénytelenek voltak szegény párát a szekrénybe zárni (valószínűleg csak öt percig volt a macska bezárva oda). A cica nemtetszését kifejezve óra közepén hangos nyávogásba kezdett, így fény derült a titokra. Hamarosan az a-sok osztályfőnökéhez, Csaba Orsi tanárnőhöz is eljutott a hír, miszerint az osztálya egy macskát rejteget. Az ezt követő eseményekről sajnos nincs információnk, azonban örömmel közölhetjük, hogy a cicának sikerült gazdát találni, aki gondját viseli a jövőben. Boldizsár Máté felvétele

Csöpi, a kígyó

Lapzártakor érkezett a hír, hogy Csöpi előmászott a párkány alól. Természetesen lapunk olvasói a jövőben is figyelemmel kísérhetik Csöpi sorsának alakulását. Minden hiteles információnak helyet adunk lapunkban. A szerk.

TrefortUtca • 2005. november

3

Aktuális

Verebet láttunk...

Új év – új veréb

Verébavatás

KENESEI ZSANETT 7. A

HOMPOT SEBESTYÉN 8. A

Verébavatás – azon gondolkodtam, hogyan magyarázná az értelmező szótár ezt a szót. Arra jutottam, hogy talán így: kistestű madarakon végrehajtott szertartás a fészekbe kerülés érdekében. Ezután lefordítottam a Trefort nyelvére: az iskola legifjabb tanoncainak megpróbáltatásai annak érdekében, hogy az alma mater teljes jogú tagjaivá válhassanak. Ezen a megpróbáltatás-sorozaton társaimmal szeptember utolsó napján estünk át. Bár a nővérem elbeszéléseire emlékezve kicsit tartottam ettől a péntek délutántól (ők még aluljárót mostak felemás cipőben, úszósapkában és koldultak), az idei verébavatásra egy többé-kevésbé humoros feladatsor teljesítése után került sor. A bébiruhában tündöklő évfolyamtársaimnak és nekem az alábbi elvárásoknak kellett megfelelnünk (természetesen nem a teljesség igényével sorolnám föl): pelenkázás, a Boci, boci tarka című világsláger áthangszerelése különböző zenei stílusokra (mi balettadaptációt is készítettünk hozzá az autók előtt ugrálva), csecsemő csatadalunk többszöri előadása a Mikszáth téren, cipőinktől való megválás (jó messzire

A verébavatás egy napfényes őszi délutánon kezdődött az iskola udvarán. A focipálya széléről izgatottan figyeltük, ahogy a hetedikesek végrehajtják az első feladatokat. Az én csoportom kísérő volt. Ahogy hetedikeseink az udvaron végeztek, futólépésben elhagytuk az iskolát. A rohanás eleinte nagyon viccesnek tűnt, de egy idő után kezdtünk kifáradni. Így ment ez minden állomás közt. Csak rohantunk és rohantunk, a térkép alapján próbáltunk tájékozódni. És ha ez nem sikerült, heves ordibálás

hajítva), sok-sok tájékozódási és kereső feladat (a Kovács cukrászdában rég nem látott forgalmat bonyolítottunk le – igaz, csak kérdezősködésből…). Miután cumival a szánkban, cumisüveggel a kezünkben, mamusszal a lábunkon óriásbébiként szórakoztattuk a járókelőket az Astoria környékén, a feladatok teljesítése után visszatérhettünk az iskolába. Itt megtudhattuk, melyik lett a jobb, még jobb és legjobb verébcsapat. Ezután már bátran ismételhettük az eskü szavait, így váltunk teljes jogú „madarakká” az iskolában. Záradék: ezúton köszönném meg a közreműködő tanárok, diákok segítségadását, hogy el ne bukjuk ezt az első nagy próbatételt.

4

közepette visszafordultunk, a térképfelelőst hibáztattuk, majd másik irányba kezdtünk el loholni. Az állomásokon rendszerint lerogytunk egy padra. Akkor legalább kipihenhettük magunkat. Gondoltuk, jól elszórakozunk majd a hetedikesek kellemetlenségeit látva. De a feladatok nem igazán tetszettek. – Bezzeg amikor minket avattak… – morogtuk, mert jól emlékeztünk még a saját verébavatásunkra. Az egyik helyen végzünk, rohanunk tovább. – Majd a következő állomás jobb lesz… – biztatjuk magunkat. De kevés kivétellel egy feladatban se láttunk igazi kekeckedést, kivéve a saját magunk áltat kiszabott, az előzetes programleírásokból kihagyott békaügetés és „mellső fekvőtámaszban történő karhajlítás” adagokat. A hetedikesek a végén kezdték eltenni cumijaikat és előkéiket, így kezdtünk beolvadni közéjük. De akkor nekünk már csak egy valami járt a fejükben: vajon most minket vagy a hetedikeseket avatnak?

2005. november • TrefortUtca

Aktuális Iskolanap az iskolában KÖNCZÖL ORSI

Reggel 7:50, az iskola előtt „Ha tudtam volna, hogy a tavalyi az utolsó iskolanapom, akkor jobban felkészülök rá lelkileg…” „Ezt nem hiszem el! Amíg a többiek kirándulnak, mi próbaérettségit írunk. Tényleg, te tudsz valamit?” „A fél iskolával találkoztam a Moszkván… Mindenki csak vigyorgott, amikor látta, hogy tovább megyek a suli felé…” „Te, hallod… Egyáltalán, kellett erre tanulni?…” „Miért, tanultál?” „Nem…” „Nem tudok semmit! Nem tudok semmit! Meg fogok bukni!” „Nyugi már! Itt nem lehet megbukni! Be sem számítják sehova. Ugye?!” „Van valakinél számológép?” „Én csak egy tollat hoztam…” „Én még azt se… Tényleg, nincs egy plusz tollad?” „Na menjünk, mindjárt kezdünk..” 8:00, tanterem „Csóókolom!!!” „Sziasztok! Üljetek le. Magyarosok ide, nyelvesek a másik padsorba.” „Na! Ez az én helyem.” „De hát a matekosok a másik teremben írják.” „Hupsz…” 8:05, ugyanott „Most már mindenki kezdjen hozzá, kérlek, ne beszélgessetek. Két óráig kell minimum dolgozni, és maximum négy órát lehet.”

8:10, suttogások „Te olvastad ezeket a kérdéseket? Nekem ezt tudnom kéne?!” „A terjedelem ne haladja meg a két oldalt. Ezek viccelnek! Ha két sort írok, már sokat mondtam…” „Hahó! Valaki! Bárki! Segítség!!!” „Csendet kérnék, ez nem csoportmunka.”

8:10- kb.10:45 Egy ideig mindenki csendbe burkolódzott. Csak néha hallatszott papírzörgés, nyammogás, köhécselés. Mindenki megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni magából. Ki több, ki kevesebb sikerrel. A második fele viszont a kétórás minimum elteltének közeledtével mozgolódni kezdett. „Én kész vagyok, nem bírok többet írni. Beadhatom?” „Mondtam már, hogy nem lehet tizenegy előtt elmenni.” „De én amúgy sem tudnék többet írni. Hadd menjek el!” Valaki a hátulról: „Értsd már meg, hogy nem lehet!” 11:05, az iskola előtt „Na végre, hogy vége…” „Ez nagyon nehéz volt. Nektek hogy sikerült?” „Hááát…” „Van, aki még írja… Lehet, nekem is benn kellett volna maradnom még. Bár akkor se tudtam volna többet…” „Most már mindegy.” „Legalább megnéztük, hogy néz ki egy érettségi feladatsor…” „De jó!!” „De most már hagyjuk a témát… Olyan szép idő van. Ha már ilyen hamar végeztünk, nem ülünk ki még a kertbe beszélgetni?” „Dehogynem! Jöttök ti is?” „Persze.”

Tizedikesek az iskolanapon

erdőbe – nehogy megijesszük a rejtőzködő vaddisznókat. Túlesve számos feladaton – mint például olyan városnevek Egy hideg, októberi napon (egészen pontosan október keresése, amelyben fanév van; időre futás; Kossuth dalok 6-án) hirtelen szín költözött a Moszkva tér szürke éneklése a kilátónál (ami a mi előadásmódunkban ájultan életébe és zajos napjaiba. A hullámzó tömeget durva zuhanó mókusok segélykiáltását idézte elő, és kétséget sem becslések szerint kilencvenes lélekszámú sereglet zárta el hagyott maga után, hogy látunk-e még aznap rejtőzködő a mindennapi haladás menetétől, amikor a téren megállva állatot); az aradi vértanuk nevének felsorolása; Activity; és még számos más… – megérkeztünk Makkosmáriára. torlaszt képeztek. Hegynek fel és hegynek le, ismételtük a szövegünket a Hát ezek voltunk mi. A Moszkva térről a „néniket” idegesítő módon felfurakodtunk az 56-os villamosra, ezzel Csongor és Tündében (a négyoldalas forgatókönyvet egy elfoglalva az összes szabad helyet. Voltak, akik félmosollyal osztálytársunk írta), hogy aztán Makkosmárián előadjuk kérdezték, hogy hova tart az iskola, de legtöbben csak a történetet, miközben két vállalkozó szellemű ember egy hallgattak, és igyekeztek a vállunk fölött megállapítani, szobrot személyesített meg. Feladataink teljesítése után hogy mikor kell leszállniuk. A hűvösvölgyi megállónál fáradtan érkeztünk vissza a Moszkva térre – most már végül is teret engedtünk a többi embernek, és teljes kisebb létszámban, mint odafele –, hogy a McDonaldslétszámmal felvonultunk a hegyre. Ott kisebb eligazítások ban összegyűlve beszéljük meg a napot. után csapatokba verődve, lábujjhegyen csörtettünk be az DEÁK RITA

TrefortUtca • 2005. november

5

Aktuális

Vonaton, biciklin, csónakban… A 9. a nyári élményeiből

A szokásos módon indultunk a Keleti pályaudvarról a MÁV új típusú kerékpárszállító vagonjával, ami egy sima vasúti kocsira festett biciklijelből áll. Mezőkövesden szálltunk le, innen kellett volna a terv szerint két óra alatt Tiszafüredre érnünk. Ám mintegy négy kilométer megtétele után Kármen a haját igazgatva feldőlt, és a túra hátralévő részére mozgásképtelenné vált. Öröm a bajban csak az volt, hogy mivel Zsuzsi hátsó kereke (amelynek semmi baja nem volt addig, amíg Zsolt fel nem pumpálta) eresztett, továbbá Zsolt ülése alkalmatlanná vált a kerékpározásra, így Kármen felszabaduló bringájára felült Zsuzsi, Zsuzsi ülését megkapta Zsolt, Eszter elvitte Zsuzsi ülés nélküli bringáját Kármennel együtt és így a fent említett két óra elmúltával elindulhattunk. Táborverés és strandolás után megnéztük a Manchester–DebrecenÁsványvíz meccset, ahol a helyieket is megismerhettük és aludni tértünk. A második napon motorcsónakáztunk a tavon szakavatott vezetők segítségével, a harmadik napon pedig kellemes kakasszó után kenuzni indultunk. Ez utóbbi elég nehezen indult: miután az ofő két percben megtanított minket kormányozni („Ha jobbra akarsz menni, csinálj így, ha balra kanyarodsz, csinálj így”), nekivágtunk. Úgy haladtunk, mintha szerpentinen mentünk volna felfelé egy meredek hegyoldalon: hol a partnak nekifutva, hol a nádasban elakadva. Némi átrendeződés és gyakorlás után időnként már a szükséges irányban eveztünk. Este elfoglaltuk a helyi szórakoztatóközpont, a Hableány Vigadó minden lehetséges egységét: biliárd, darts, tájfun, gumiasztal, mászófal. A negyedik napon már bringára szálltunk, és 70 kilométertt tekerve megkerültük a tavat. Abádszalókon strand és ebéd. A végéhez közeledve Bence a haja igazgatása nélkül dőlt fel, több különböző sérülést szerezve. A sebek ellátása után kimerült az ofő kötszer-

készlete, ezért felszólított minket, hogy a hátralévő két napban lehetőleg kerüljük a hasonló baleseteket. Egyedül a kihűlést engedélyezte, mert ennek orvoslására állt rendelkezésre egy megfelelő fólia. Hazafelé megkíséreltük igénybe venni a tavon átívelő forgalmas híd mellett haladó kerékpárút szolgáltatásait, de már megint elfelejtettük, hogy nem Ausztriában vagyunk. 200 méter megtétele után feladtuk az áthatolhatatlan bozóttal való küszködést, és inkább a nyugodt 33-as főút forgalmát választottuk. Ezen a napon hirdette meg ofőnk a „Ki talál nagyobb emelkedőt?” versenyt; hisz mégiscsak az Alföldön kerültünk meg egy tavat. Az első három helyen egy vasúti sín, egy fekvőrendőr és egy, az úton keresztülvezetett slag végzett. Este megismerhettük Kátay urat, aki sok bölcs dolgot mondott az olasz kultúráról. Közben Kármen utolsó lábát is kificamította, úgyhogy mozgása beszűkült egy két négyzetméteres területre. Az ötödik napon újra bicikliztünk, a végcélként kitűzött kilenclyukú hidat azonban nem értük el, mert remek akvaparkba botlottunk a Hortobágy közepén. Harminc csúszda, forgóvizes medence, tízméteres torony – hogy csak néhányat említsünk a park nyújtotta élményekből. Mindez ötven forintért fejenként. Vannak persze, akik szerint az egész csak délibáb volt, de mi biztosak vagyunk benne, hogy ott voltunk és nem egy korhűen berendezett csárda miatt tekertünk ezen a napon ötven kilométert. Az utolsó nap már esemény nélkül telt, összepakoltunk, és visszatekertünk Mezőkövesdre, ahonnan egy görög- és egy sárgadinnye elfogyasztása után hazavonatoztunk. Miután az elmúlt három évben megkerültük Magyarország három legnagyobb tavát, ezért jövőre más, új vizekre evezünk. ELHANGZOTT A TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGEN 2005. augusztus 9-14. Tiszaörvény, Kormorán kikötő Résztvevők: Babai Kármen, Bárdits Anna, Főző Zsolt, Lakatos Levente, Monori Barbi, Papp Brigi, Stubnya Bence, Szántó Zsolt, Szijártó Anna, Szilágyi Csenge, Szűcs Dóri, Szűcs Zsófi. Török Anna, Vitányi Bálint, Weiszburg Zsuzsi Kísérők: Csapodi Csaba, Wierdl Eszter Szülői közreműködők: Szűcs Imre, Weiszburg Tamás

6

2005. november • TrefortUtca

Aktuális

Dacára a kétszintű érettséginek... Az egyetemista életről...

Elkezdődött hát a nagybetűs egyetem... Belekóstoltunk a felsőoktatásba járók irigyelt életébe. Egyelőre még szeretünk mi is egyetemisták ill. főiskolások lenni, de nem tudni, hogy a vizsgaidőszak után is így fogunk-e mindannyian vélekedni. Mi is történt mostanáig? Gólyatáborral indítottuk az évet, ahogy az szokás. Itt a felsőbbévesek hallatlan kreativitásukról tehettek tanúbizonyságot és kiélhették mélyen (vagy nem is olyan mélyen?) rejlő szadista hajlamaikat... Na jó, ezt így talán túlzás lenne kijelenteni, de tény, hogy rengeteg programot szerveztek, minden este bulikat, és a hatodik nap végére az instruktorok egész gárdájának együttvéve nem volt annyi hangja, mint egy ciripelő tücsöknek. Azután beiratkoztunk és ezzel egy időben élet-halál harcot vívtunk a tantárgyak felvételéért. Ez volt, ahol fizikai harcot is takart, a legtöbb helyen azonban csak a

Neptunban történő feliratkozást jelentette. Miután az órarendünket ezerszer módosítottuk, és lejárt az erre szánt két hét, más dolgokkal kezdtünk foglalkozni. Megkezdődött a lelkes előadásokra járás, ami mára kevéssé lelkes (cirka 5-600 főről 1-200-ra csökkent), valamint a soha véget nem érő gyakorlatok egész sora. Természetesen 45 perc után mindenkinél csengetett a biológiai óra, de – egyetemtől függően – még jó sokáig üldögélhettünk, amíg a tanerők utunkra engedtek. (Egy kis elrettentés: nekem közgázos létemre minden héten részem van egy két és fél órás intenzív oroszórában, de van, aki az orvosin egy három és fél órás fizikát kénytelen végigülni szünet nélkül...) Persze esténként mindig van valami buli – még hétköznap is! -, ha meg nincs, hát csinálunk. Összességében az egyetem szép és jó dolog, de visszavágyunk a szájbarágós matekórákra, a színes történelemórákra, a könnyed magyarórákra, és hiányoznak az olyan tanárok, akik képesek voltak megtanulni a nevünket. Meg persze néhány évközi szünetet is elfogadnánk... RÉTALLÉR ORSOLYA

A hónap képei

TrefortUtca • 2005. november

7

Interjú

rovatvezető: Weiszburg Zsuzsi

„Nem elég a programokból…” Beszélgetés Vörös Dorinával, a diákönkormányzat egyik elnökével WEISZBURG ZSUZSI

Marczel Márta, a diákönkormányzat másik elnöke sajnos nem volt jelen a beszélgetésen, de Dorina talán Márti gondolatait is belegyúrta a válaszokba… – Tizedikes korotok óta vagytok diákelnökök. Ez nagyon hosszú idő. Akkor mi motivált titeket? – Ez egy igen nehéz kérdés, rögtön az elején… Fogalmam sincs, az már olyan rég volt. Valószínűleg semmi nem motivált minket, egyszerűen csak azok lettünk, belevetettük magunkat, de csak halvány elképzeléseink voltak arról, hogy mit tudunk változtatni az iskolában. Igazándiból talán azért lettünk mégis diákelnökök, mert éreztük, hogy nem jó, ami most van. Én személy szerint nem gondoltam volna, hogy ilyen sok dolgot véghez fogunk majd vinni. Mindenesetre örülök, hogy így történt, és hogy elég volt kezdésnek az a bizonytalan érzés, hogy ennél lehetne jobb is az iskolánkban a diákönkormányzat. – Nem nagyon szokták vállalni tizenkettedikben ezt a posztot. Most mi motivált titeket? – Motiválni már nem sok minden motivált minket. Megmondom őszintén, már megszoktuk azt, hogy mi vagyunk a polgármesterek, és nem hiszem, hogy bármelyikünk is el tudta volna képzelni, hogy amíg ide járunk, valaki más legyen helyettünk. Azt már nem akarjuk „megérni” itt az iskolában. Persze még utoljára meg akarjuk szervezni a bevett programjainkat (például huszonnégy órás kosár). Idén kicsit újítottunk rajta. Ez persze szabad pálya lesz az utódainknak, mert a lényeg az, hogy egy ehhez hasonló program hagyomány lett az iskolában, és minden évben megrendezik, legfeljebb nem mindig ugyanúgy. De nem feltétlenül ugyanezt a megoldást ajánljuk. Nagyon nehéz végzősként teljes erőbedobással csinálni a DÖK-öt, márpedig ezt csak így lehet. – Miért nehéz az érettségi évében DÖK-elnöknek lenni? – Úgy látom, ezt az előbb sikerült félig válaszolnom. Nagyon sok óránk van (egyáltalán nincs lazulás, ahogy nagyobbak lesztek, ne erre számítsatok). Aztán már az egész év egy stressz a kétszintű érettségi miatt, és ez már önmagában lefáraszt minket… Emellett mindketten különórákra járunk, de ha nem csak a tanulást vesszük, ott van a végzős évvel járó kellemes teher is – táncpróbák, ruhavarratás, szalagavatóval kapcsolatos dolgok. – Mik az előnyei – és esetleg hátrányai – annak, hogy ketten vagytok ezen a poszton? – Így hirtelen csak előnyt tudok felsorolni, talán nincs

8

is hátrány. Előny, mert kettőnkre hárulnak a feladatok. Előny, mert különbözőek vagyunk, amit esetleg én nem szeretek csinálni, megcsinálja a társam. Jó nagyon, hogy ketten vagyunk. Van, akivel ő találja meg a hangot, mással meg én. Egyedül szerintem egyikünk se vállalta volna. – Mik azok a dolgok, amikre büszkék vagytok, és a ti kezetek alól került ki? – Házirend és huszonnégy órás kosár, meg a GYIK (Gyakorló Iskolák Kupája). Nem tudom, sokat dolgoztunk velük; talán ezekkel a legtöbbet. – Erre az évre milyen terveitek vannak? – Nem igazán tudjuk, mi fér még bele az időnkbe. Lesz ez az újfajta Trefort-nap. A klubhelység folyamatban van már évek óta, talán idén sikerül. Belekezdenénk még az etikai kódex megszerkesztésébe is, de ezt már lehet, hogy az utódaink fogják befejezni. – Tavaly a házirend módosítását egy külön táborban készítettétek. Idén lesz ilyen? – Már gondolkodtunk erről. Még nem igazán tudjuk, de lehet, hogy az etikai kódex kapcsán elvonulunk a siker érdekében. Ez azonban még messze van. – A DÖK munkájában szerzett tapasztalataitok mennyiben fognak számítani a jövőben? Befolyásolja ez a munka a továbbtanulásotokat? – A továbbtanulásban annyira nem tud befolyásolni, bár kétségtelen, hogy rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk az évek során. Rengeteget adott és vett ki belőlünk a DÖK, szerintem ezt egyikünk se bánja. Sajnálnám, ha nem döntöttünk volna úgy évekkel ezelőtt, hogy elvállaljuk ezt a megbízást. Kemény próba volt megszervezni a programokat, vagy kiállni a tanárok elé az értekezleteken, érvényesíteni a diákok álláspontját a házirenddel kapcsolatban. Mindez azonban csak hasznunkra válhat a későbbiekben. – Van olyan dolog, amit idén már biztos nem tudtok megcsinálni, de a következő DÖK-elnöknek üzenitek, hogy valósítsa meg? – Nem terveztünk idénre semmit, pontosan azért, mert kevés időnk van. Annyit üzennénk, hogy még mindig nem elég a programokból, lehet még több hagyományt teremteni a Trefortban. A tanárok pedig rengeteget segítenek, ha látják rajtatok, hogy lelkesek vagytok és csináljátok. Ezúton is meg szeretnénk köszönni a rengeteg bátorítást és pozitív visszajelzést, amit kaptunk - Köszönöm a beszélgetést! Sok szerencsét és sikereket kívánok nektek a jövőre! 2005. november • TrefortUtca

Literatúra

A TrefortUtca szépirodalmi melléklete rovatvezetők: Hompot Sebestyén Könczöl Orsi

Egy öngyilkos merénylő nyilatkozata HOMPOT SEBESTYÉN

A BBC izraeli küldöttsége fantasztikus hírt jelentett be tegnap. Megtalálták a tegnapelőtti 50 áldozatot követelő öngyilkos merénylet elkövetőjét. A palesztin férfit a Gázaiövezetben, Gáza belvárosában fogta el az izraeli rendőrség. Minden bizonnyal ő volt az, aki tegnapelőtt egy régebbi gyártmányú Suzuki motorral egy zsidó vallási gyülekezet résztvevői közé gázolt, és működésbe hozta a testére szerelt pokolgépet. A férfi jelenleg a tel-avivi szuperbiztos börtönben ül, és pere végéig ott is marad. Az ítélet a perben legnagyobb valószínűséggel halál lesz.

***

Az áldozatok hozzátartozói ma reggel őrjöngve követelték, hogy a férfit azonnal adják ki meglincselésre. Miután a börtönvezető kijelentette, hogy nem adhatja ki a foglyot, a hozzátartozók megpróbáltak betörni és csak erőszakkal tudták őket megállítani a biztonságiak.

***

Az egész világ közvéleménye kiáll a hozzátartozók mellett. Egyes városokban az emberek tömeges demonstrációkat szerveztek, hogy engedjék meg a hozzátartozóknak, hogy bosszút állhassanak. A bulvárlapok mindenhol erről írnak és a hírműsorok is folyamatosan közlik a legújabb fejleményeket, ezért igen nagy nézettségnek, illetve olvasottságnak örvendenek.

***

Az USA egyik kereskedelmi adójának a hírmagazinjában, a Hírmagazin c. műsorban a legutóbbi adás kérdése a következő volt: „Ön szerint jogos lenne-e kiadni a fogva tartott öngyilkos merénylőt meglincselésre?” A nézők SMS-ben vagy e-mailben szavazhattak. A nézők 99%-a igenre szavazott, a többi 3% – ahogy a kijelző mutatta – a „nem” mellett foglalt álláspontot. Egyébiránt a szavazók közt kisorsoltak egy pár mobilt és farmert, és egy salátástálat George W. Bush aláírásával.

***

W. Wilson, az oxfordi egyetem fizikusa nemrég egy felvételt mutatott be, amin röviden nyilatkozott arról, hogy mi a véleménye az ügyről: „Én fizikai lehetetlenségnek tartom, hogy egy ember túlélje azt, hogy a testén egy nagy erejű pokolgép robbanjon, hiszen a robbanószerkezetből felszabaduló erő darabokra szaggatja a testét…” – majd fizikai tényekkel támasztotta alá kijelentését. W. Wilson álláspontjával maga ellen fordította a közvéleményt és a brit bulvárlapok kiadóit, ezért menesztették állásából.

***

A világ nagyvárosaiban továbbra sem csitulnak a gyakran hisztériába fajuló rokonszenvtüntetések. A hozzátartozók éhségsztrájkba kezdtek és kijelentették, hogy csak akkor hajlandók beszüntetni, ha kezükre adják az elkövetőt. Az izraeli és a palesztin elnök nyugalomra szólította fel a népet. A zsidó vallási vezetők úgy látják, hogy elérkezett az első és egyben utolsó Szent Bosszú ideje. Az iszlám fundamentalisták Allah égi jelének vélik a történteket, amely a fehérek elleni Szent Háborúra szólít fel.

***

A börtönigazgató nyilatkozatát ma tették közzé a CNN híradóján: „Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat. Én is rendkívül tanácstalanul állok az eset előtt, hiszen a börtönömben még sose tartottak fogva öngyilkos merénylőket. Ígérem, hogy hamarosan megoldást találunk az ügyben, addig is ismételten kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Köszönöm.” Majd még gyorsan hozzátette: – „Addig is, ha még többet akarnak megtudni, olvassák a Színes Bulvármagazint.”

***

Ma reggel egy szökésben levő férfit vertek agyon a tel-avivi börtön közelében, mert a február 19-i öngyilkos merénylet elkövetőjét vélték személyében. A börtön szóvivője pár órával ezután tisztázta az egész üggyel kapcsolatban a félreértéseket: „Nem tudom, honnan, de a média téves információkhoz jutott. Ugyanis szó se volt arról, hogy megtaláltuk az elkövetőjét a február 19-i merényletnek. Az elkövetőnek csak egy kisebb darabja, pontosabban a fejének egy része került a rendőrség kezére, mert a többi darabja szétszóródott a detonáció következtében. A férfi pedig, akit reggel agyonvertek, nem ő volt, hanem a két vagy három héttel ezelőtt elkövetett nem-öngyilkos merénylet végrehajtója.” Mivel a férfinak ma kezdődik a pere, ünnepélyes körülmények közt átkísérték egy üvegdobozban fejének egy darabját Tel-Aviv város bíróságára. Útközben riporterek százai rohanták meg és tettek fel neki kérdéseket, de a fejdarab meglehetősen szótlan volt, nem volt hajlandó nyilatkozni. Addig azonban nem kezdik meg a tárgyalást, amíg a férfinak legalább felét meg nem találják. A világnak sikerült lecsillapodnia, mert az emberek rájöttek, hogy képtelenség, amiért eddig tüntettek. Ennek ellenére mindenki izgatottan várja a fejleményeket.

A kefe

Szerzők: Hajimichael Ádám (HÁ), Hompot Sebestyén (HP), Teravágimov Dávid (TD), Teravágimov Péter (TP), Teravágimov Róbert (TR), Kósa Tamás (KT)

Béla lelépett az úttestről. Megállt, és várt. Semmi nem történt, csak egy szúnyog zümmögött a feje mellett. Odanézett, majd vissza. Lecsapta. Megtörölte kezét és továbbment.

A képkeret

TD

TR

Béla-novellák

– Nem, nem! – kiabálta Béla. Ez még neki is sok volt. Kihúzta a dugót a füléből, de még így se volt hangos. A fenébe – gondolta, és meghúzta a kart. A libegő átfordult, majd hangosan kattant. Béla elsírta magát.

A Béla-novellák készítési módja

A Béla-novellák sejtelmes, rengeteg kérdést nyitva hagyó rögtönzött novellák. A készítője nem gondolkodik, csak leírja, ami eszébe jut, és mindezt Béla nevű főhősünk személyébe öntve teszi.

A lecsó

Hamarosan vége lesz, gondolta. Most már vége kell, hogy legyen. Elkezdett szaladni, de még így is ott volt. Egyszer biztos vége lesz, egyszer ő is megunja, gondolta. De még nem, még ki kell tartani egy darabig. Béla megállt, nem futott tovább. Megvárta, míg az autó elcsikordul mellette, behunyta szemét, és megpróbált egészen másra gondolni. Az autó hamarosan tovább gurult,Béla kinyitotta szemét, és bement a legközelebbi kocsmába. Sörért.

TR

HÁ

S od ötét ab v – ent olt he – Má . a ly Ne r l sz sé m ő ob – ge . he áb – Mo t. V Mé tek an M ? g s á . Bé é t r – n t Bé m Ek la g n á ak em ké la r r m e . e d k – or ég m. lőh gy – A ez eg B – ú e is et da m te y ek r a e B A Ne torp gy lőt m é b x ? b m t l b ex i i . a – g. kó . oh . M ros oh ik Ő ó i p – ó ói bo M tud c e ég ekt c lé va ríz os ta kk ne us pe l ű t m – or m t p tt eg ha . b a s yü e ár zó lr – ra e n tt gj én lt ep szó nc az a ül be is Bé ült. lt a sol ajtó t na n tö – la. m sz ltö k? a e ól xik ke tte ta zé ó a i b m . en ex lu ik fik ói . ka l.

TR

– Lemegyek a boltba festékért a gyereknek! – mondta Béla, miután hosszas tanakodás után kijött a WC-ről. – Rendben, drágám!- válaszolta a felesége. Azzal Béla fölvette a cipőjét és elment. Senki se látta többet.

Béla megpróbálta még egyszer. Nem jó. Megint leesett. Ismét megpróbálta, fogait összeszorította, úgy koncentrált. De hiába. Ezt nem lehet megcsinálni, gondolta. Még egyszer, utoljára megkísérli, most teljes figyelemmel és koncentrációval. Hiába. Nem lehet megcsinálni. Béla hamarosan lemászott, és mérgesen átadta a helyét a következő stopposnak.

H S

Literatúra

– Valamikor még én is tudtam – mondta Béla, de senki nem felelt. Inkább elment.

TR

10

2005. november • TrefortUtca

Literatúra

KT TR

TP

Béla megpróbálta még egyszer lenyelni. Az ég kék volt, a fű zöldje sárgás-barnára váltott. Anyja jutott eszébe. A cipőjére száradt sárdarabok tapadtak. A Gellért-hegyen voltak ilyen illatok.

Hanga bár

Bárdits Éva (7. a) rajza

Béla sietve futott a busz után. Papírjai lobogtak a szélben, ahogy kiestek a szétnyílt aktatáskából. Valamit kiabált, de a buszon ülők nem értették. De azt sem látták, hogy mi van a kezében. Pedig volt valami. Béla feladta, megállt. – A fenébe – mondta.

Béla az utcán gyalogolt, sietett hazafelé. A felesége otthon mézes-paprikáscsirkével várta. A Mocsár utcában egy tömegverekedés várta. Egy darabig nézte őket, aztán előhúzott egy kiflit, és a tömegbe dobta. Kis pukkanás hallatszott, még egy pár másodpercig folyt a dulakodás, aztán lila füst töltötte be a teret, majd miután eltávozott a füst, mindenki egymást ölelgette. – Köszönöm a labdát. – mondta az egyik. – Pedig ő ette meg – válaszolta a másik. Ezután Béla inkább visszafordult, mert rájött, hogy a cipőjét az irodában hagyta. Sárkány a város felett

Még egyszer rálépett. Még mindig zümmögött. Áh, mindegy gondolta, és inkább továbbballagott. Hamarosan egy villamos ment el mellette, és az utasok valamit nagyon a tudtára akartak hozni. Kézzel-lábbal mutogattak, de Béla nem értette, hogy mit akarnak. Áh, megint csak mindegy, gondolta, és rálépett a sínekre, amikor a villamos továbbgurult.

A zöld poloska

TR

Amikor meglátta, hogy ki az, letérdelt. A nagy. Maga a nagy. A kezében még füstölgött a puskacső. Kinézett az ablakon, csak a halakat látta. Az aranyborítású függönytartó szép volt. Lehajtotta a fejét és tovább térdelt. TD

TrefortUtca • 2005. november

Béla lement a henteshez. – Egy kiló húst kérek. A hentes ránézett. Kutatott valamit a tekintetében. Majd megragadott egy kést, és elkezdte felaprítani a húst. – Nem kértem, hogy aprítsa fel – szólt szárazan Béla. – Nem mondta, hogy milyen húst kér! – szólt szárazon a hentes. Kis szünet. Béla elhatározta magát. – Nulla egész öt. – Most már értem. – A hentes gyorsan berohant a mögötte lévő ajtón. Amikor visszatért, egy inget tartott a kezében, amin egy nagy D betű volt. Belecsomagolta a húst és átnyújtotta Bélának. – Viszlát – szólt. Béla nem köszönt vissza, kiment az ajtón. A hentes elmosolyodott ezen, majd elővette a kését, és öngyilkos lett. HS

11

rovatvezetők:

Kultúra – Ajánló

D-day, avagy a HOLEnap! BOGNÁR BORI

Valószínűleg sokan hallottatok már az Együtt A Zenéért mozgalomról, aminek tetőpontját az október 29-i Dday, azaz a dedikálás napja jelentette. Az összefogás a magyar zene fennmaradásáért alakult, hogy felhívják a közönség figyelmét arra a tényre, hogy a művészek, előadók a zenélésből, a szórakoztatásból élnek és azzal, hogy a többség másolt CD-ket hallgat vagy az internetről tölti le a zenéket, a zenészt károsítja. Félreértés ne essék, nem a külföldi hírességekről van itt szó, akik ennek ellenére is milliárdosok, hanem a hazai előadókról. Sajnos a boltban kapható CD-k árának a legkisebb része jut el a művészekhez, a haszon nagy részét az áruházak és kiadók szerzik meg. Ezért ha csak kevesen veszik meg a lemezeket, a zenészek előbb-utóbb döntésekre kényszerülnek: például, hogy használjanak-e élő dobot a felvételkor, vagy már nincs erre pénz, és be kell érniük a gépi basszussal, vagy más ehhez hasonló lemondásokra kényszerülhetnek. Persze szó sincs arról, hogy ezután minden CDt vegyünk meg, amiről akár egy szám is tetszik, mert ez az átlag magyar tizenéveseknek az anyagiak miatt képtelenség lenne. Ez a mozgalom azért jött létre, hogy ha egy együttest igazán szeretünk, tisztelünk és még sokáig szívesen hallgatnánk őket, akkor megtehetünk annyit, hogy megvesszük az albumukat (albumaikat). A D-day egy eddig példátlan esemény volt, ahol az összefogásban részt vevő zenészek nagy része megjelent, CD-iket a bolti árnál jóval olcsóbban lehetett megvenni, és az előadók ott helyben dedikáltak is. A nap fénypontja mégis az esti, éjszakai órákat jelentette számomra és rajtam kívül még valószínűleg kb. két-háromezer embernek is. A D-day koronája ugyanis Jamie Winchester és

Hrutka Róbert Hole lemezbemutató koncertje volt, ami frenetikusan, hihetetlenül jól sikerült. Hosszú ideig gondolkodtam, hogy milyen jelzővel tudnám legjobban jellemezni, de leginkább azt mondanám, hogy egy Jamie-Robis egészet hallhatunk: aki tudta, hova jön, annak garantálva volt, hogy jól fogja magát érezni (nem úgy, mint a mögöttem álló 14-15 éves részeg leányzók, akik miután böfögtek néhányat a körülöttük állók füleibe, azt beszélték meg, hogy fogják letölteni a lemezt, ha hazamennek). Jamie-ék eljátszották az album mind a tizenegy számát, amiben van könnyfakasztó, melankolikus, ugyanakkor nem egy pörgős, tombolós dal is. A lemezen nagyon jó a dalok sorrendje, a hangszerelés, a szövegek, és aki tud angolul, felfedezheti az összes J&R albumon megjelenő Bush és USA-ellenes dalok egyikét is. A koncerten ezen kívül játszottak régebbi számokat is (pl. a PGSM reklámokból ismert It’s your life-ot) és néhány „szólócska” erejére Tátrai Tibor is beállt a fiúk közé. A közönség kiugrálhatta magát a zúzósabb számoknál, vagy éppen néma csöndben hallgathatta végig a lírai Sand in my Eyes-t (ahol Hrutka Robi bemutatta zongoratudását). A lelkes zeneélvezők kitartásának persze megvolt a jutalma a ráadásnál. Külön kiemelném Jamie ír-koboldos kocsmadalocskáját is, amit nem hiszem, hogy sokszor hallhatunk ezután (bár reménykedem benne). Összességében ki merem jelenteni, hogy egy pótolhatatlan élmény volt, amit nem cserélnék el semmire. A Hole-t pedig mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényes poprock-jazz zenét, ha lehet, vegyétek meg, de ha nem, azért remélem, még találkozunk J&R koncerten!

A D-day-re több ezren mentek el, hogy aláírassák kedvencükkel frissen vásárolt CD-iket

12

2005. november • TrefortUtca

Bognár Bori, Könyves-Tóth Zsuzsi, Szász Nóri

Kultúra – Ajánló

Anne Rice: Interjú a vámpírral

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Megtudja, miként befolyásolja az emberi lét, az élet a lényt, aki már nem is él, hogy hogyan próbálja feldolgozni ezt egy vámpír táraságában, akit csak maga a pusztítás érdekel. Miként emészti a gyilkolás tudata, és mi történik, amikor belép egy templomba? A könyv beszámol arról is, hogy miután hozzájuk szegődik az általa teremtett kislány, hogyan változik meg az életük. Miként talál rá arra, aki rá legjobban hasonlít, és egyben a legjobban különbözik tőle? Hogyan szánja el magát a döntő lépésre, amit már régen meg kellett volna lépnie? És mi történik vele, és lelki társával, miután ketten maradnak, és elkezdik felkutatni rokonaikat, akik tudják, miért is léteznek ők.

Mi jut először eszedbe ennek a könyvnek a címéről? Talán azt gondolod, hogy valami romantikus regény. Az biztos, hogy fel sem merül benned, hogy Algernon egy egér. Arra pedig egészen biztos, hogy nem gondolsz, hogy ennek az egérnek egy átlagos embernél nagyobb az intelligencia-hányadosa. Pedig így van. Egy amerikai kutatócsoport már évek óta azon dolgozott, hogy hogyan lehetne megnövelni valakinek az intelligenciáját. Algernon volt az első, akin ez tartósan sikerült. Ám nem ő az egyetlen. Az értelmi fogyatékos Charlie Gordont – akinek a műtét előtt 70 volt az IQja – is megoperálták. Így 180 lett az IQ-ja, egy zseni vált belőle. Még a professzorokat is túlszárnyalja, így rájön valamire, amire ők nem… A regény végigköveti a Charlieban végbemenő változásokat, mind érzelmi, mind értelmi téren. Fel kell nőnie egy olyan világhoz, ami sokkal tökéletlenebb, mint amilyennek eddig hitte. Képes lesz felidézni a gyermekkori emlékeit és értelmezni is tudja őket. Küzd magában a régi, kedves és szeretetre méltó, bár csökkent értelmű Charlie-val és az okos, de magába forduló, néha mármár öntelt Charlie-val. Mivel (eleinte) egy értelmi fogyatékos szemszögéből írja le a történetet, már sokkal könnyebb elképzelnem az ő helyzetüket, és könnyebb elfogadnom őket. Nekem nagyon tetszett a könyv, még sosem olvastam ilyen elgondolkodtató könyvet. Ha szeretnél egy mély értelmű, szomorkás könyvet olvasni, mindenképpen ajánlom neked a Virágot Algernonnak-ot.

A fiatal fiú élete legnagyobb kalandjára készül. Beszélhet az éjszaka urával, a Sátán szolgájával, akitől minden halandó retteg. Elbűvöli a vámpír halálsápadt, érzelmektől mentes arca. De miután Louis, a háromszáz éves vámpír elkezdi mesélni élete történetét, hogy hogyan és milyen körülmények között lett vámpírrá, a fia rájön, hogy valós érzelmeket takar a halotti maszk.

SZÁSZ NÓRI

TrefortUtca • 2005. november

KÖNYVES-TÓTH ZSUZSI

Robert Merle: A Sziget

Ha az ember elkezdi a könyvet, először az az érzése, hogy nemsokára megismeri a hajózás összes titkát, amit a szárazföldi ember nem ért meg. Egy olyan világot, amit csak az foghat föl, aki benne él, és a számunkra érthetetlen rendszert, ahol senki sem tesz semmit, ahol a jog nem létezik. Szerencsére ez csak a kezdet. Mert a fő kérdés az, hogy mi lesz a hajóval, és legénységével, amelyen mindenki retteg az erőszakos, és már pusztán a megjelenésével félelmet keltő kapitánytól, hogy mi lesz akkor, amikor a megfélemlítettek fellázadnak, és hogy miért készülnek elvonulni a világtól és örökre maguk mögött hagyni a „civilizált” világot, és egy szigetre költözni, és ott leélni hátralévő életüket. Mi történik, ha a matrózok arra kényszerülnek, hogy egyenlők legyenek a tisztekkel, akik eddig mindig felettük álltak, akiknek soha nem kellett nélkülözniük, és másképp látják a világot? Hogyan élnek, és egyáltalán hogyan maradnak életben egy ismeretlen helyen, és hogyan ragaszkodnak régi életük korlátozott eszméihez? S hogy mi történik akkor, ha senki sincs tekintettel a másikra, amikor a fehérek lenézik a feketéket, és végleg el kell dönteni, hogy ki lesz a sziget ura, örökre. Ez a regény tehát egy kalandos történet és egyben egy olyan ember igazi személyiségének kibontakozása, aki mindig példát mutatott, de ezt a példát még maga sem követte. Megtudhatjuk, milyenné válnak az emberek, ha pénzről és földről van szó. SZÁSZ NÓRI Robert Merle: A Sziget. Európa Könyvkidató, Bp., 2000, 613 old. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak. Árkádia Kiadó, Bp., 1988, 269 old. Anne Rice: Interjú a vámpírral. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2003, 285 old.

13

rovatvezetők: Boldizsár Máté, Rétallér Andi

Vélemény

Kedves olvasó! Ezennel bemutatjuk neked újságunk publicisztikai rovatát. Ez lesz az az oldal, ahol bármikor, bárkinek, bármivel kapcsolatban megmondhatod az őszintét, ha van elég merszed hozzá. Csupán annyit kell tenned, hogy megkeresel minket, a rovatvezetőket és máris te lehetsz az iskolaújság sztárja.

Az ideális iskola BOLDIZSÁR MÁTÉ

Mi számomra az ideális iskola? Fogalmam sincs. Mondhatnám esetleg azt, ahogy az jó Trefortos diákhoz illik, hogy természetesen a Trefort, hiszen engem tanítanak a legjobb tanárok és nekem vannak a világon a legjobb arc osztálytársaim. Na de mégis. Ezt ki venné komolyan? Kiröhögnének, és úgy gondolnák, hogy így akarom megalapozni az év végi jó jegyeimet és a jó kapcsolatokat a tanáraimmal. Félreértés ne essék, én szeretek ide járni, és sok mindennel tökéletesen elégedett vagyok, csak hát mégsem merném azt állítani, hogy az ideális iskola a Trefort. Itt azonban le kell szögeznem, hogy szerintem egyik iskola sem az. De mitől is jó egy iskola, mikor mondhatom rá, hogy ideális? Ha ott a legjobb az érettségi átlaga az országban? Vagy ha onnan kerül ki a jövő tudósainak, költőinek, íróinak nagy százaléka? Esetleg ha sört árulnak az iskolabüfében és van úszómedence meg szauna? Ez mondjuk nem lenne rossz, de talán mégsem ilyen szempontok alapján kéne megítélni a dolgot. Az ideális iskola az, ahol mindenki, legyen az tanár vagy diák, jól érzi magát, és megkapja, amit akar, amiről úgy gondolja, hogy a legjobb neki. A diák a jó jegyeket és a tudást (inkább a jó jegyeket), valamint az izgis programokat, na meg a jó tanárokat. A tanár pedig az érdeklődő, ámde csöndben a helyén csücsülő diákokat, akik természetesen óráról órára készülnek és könyörögnek, hogy hadd feleljenek, mert hogy néz már ki, hogy nekik még csak huszonöt ötösük van, amikor a Gizi már a negyvenkilencediket is túlszárnyalta. Ráadásul az iskola egyéb személyzete is sok mindennek örülne. A takarítók például boldogabbak lennének, ha a csúnya rossz gyerekek nem firkálnák többé a padokat, és nem szórnák szét a szemetet a teremben (én például a világért sem tennék ilyeneket…). Ha majd egyszer ezek az álmok mind teljesülnek, már kész is az ideális iskola. És mindenki boldog lesz majd, és csicseregnek a madarak, és mindenki vidáman énekli majd, hogy „It’s a beautiful day!”. Szép kis utópia, mi? És ha ezt nekem valaki megvalósítja, én azt azontúl szentként fogom tisztelni és élete végéig hű szolgája leszek, csakhogy addigra már szolgák sem lesznek, úgyhogy ciki van, de azért majd megoldjuk valahogy. Szerintem ideális iskola sosem volt, és nem is lesz, esetleg akkor, ha az egész világon minden ideális lenne, de akkor én valószínűleg halálra unnám magam. Azaz nem, hisz az nem lenne ideális. Vagy mégis? Vagy izé… Hát nem tudom. A lényeg az, hogy semmi sem ideális, de azért nem rossz hely a Trefort.

Gondolatok a mobilról RÉTALLÉR ANDI

Ülök a villamoson gondolataimba mélyedve, és azon tűnődöm, hogy miért van ennyi ember itt, és miért liheg mindenki pont az én nyakamba, vagy hogy egyáltalán vane nekem bérletem, amikor megszólal egy mobiltelefon. Fülelek, hogy mi is ez a dallam, hiszen nagyon ismerősen cseng, mire egyszer csak beugrik: ez a legújabb Gwen Stefani szám, most hallottam a rádióban. Velem szemben egy idős néni ül, megvetően néz rám, talán azt várja, hogy megszűnjön a zene, de én az ügy érdekében semmit sem tudok tenni, hisz’ a telefon nem az enyém, nekem a csengőhangom Hupikék Törpikés, amire igencsak büszke vagyok. Tehát farkasszemet nézek a nénivel, próbálom rávezetni, hogy a telefon nem az enyém, a zaj forrása nem az én táskám, de ő egyre csak értetlenkedik. Most furcsa kifejezést tükröz arca...Talán lenyelte egyik fogát, vagy netán elfelejtett leszállni az előző megállónál? Nem, nem.

14

Most kutat a táskájában, előhúzza legújabb Sony Ericsson mobilját, s nézi, mint aki keres rajta valamit. Gondolom, azt már meg sem kell említenem, hogy a telefon eközben csak csöng és csöng... De most megtört a varázs! A néni megtalálja a zöld gombot, megnyomja, és fennhangon beleszól: „HALLÓ?”. Na most már aztán kellőképpen felhívta magára az egész kocsi figyelmét... mindenki fülel. Ő zavartalanul bámul előre, miközben ezt mondja: „Jó, Sárikám, holnap főzök bablevest.”. Ezen érdekfeszítő mondat után még azt is hozzáteszi: „Én is puszilom a Juci nénit, és mondd meg neki, hogy a Lehel piacon a paprika nagyon olcsó! Na, puszi, drágám!” Nos, lényegében ennyi lenne eme „nagy sztori”, habár illett volna még bemutatnom, hogyan zajlik egy tizenéves telefonbeszélgetése idős szemmel nézve (bizonyára rendkívül érdekfeszítő témáink vannak, mint például, hogyan rúgtam ki az éppen aktuális pasimat...), de szerintem mindenkinek van annyi fantáziája, hogy el tudja képzelni, mit gondolnak ők rólunk, büdös kölykökről… 2005. november • TrefortUtca

rovatvezető: Szombathelyi Bence

TREF-sp-ORT

Sportemberek az iskolában Beszélgetés Illy Tomival

Ebben a rovatban az iskolai élet mellett aktív sportot folytatók eredményeit fogom bemutatni, illetve interjút készítek az iskola egy-egy élsportolójával. Kérdéseimre ebben a számban a magyar vitorlázóbajnokság II. helyezettje, Illy Tamás válaszol a 11. évfolyamból, aki nemrégiben külföldön vett részt egy neves vitorlás versenyen.

– Mesélj először arról, hogy mióta és hol csinálod, és miért kezdted el a vitorlázást! – Ezt a sportot hat éve kezdtem el, de versenyszerűen csak öt éve csinálom a BYC-ben (Balatonfüredi Yacht Club). Családomban édesapám és nagyapám is vitorlázott, sőt utóbbi még edző is, ezért talán nem meglepő, hogy én is vitorlázni kezdtem. – Hogy működik a vitorlázás, mi kell hozzá? Milyen gyakran vannak az edzéseid? – Ez egy rendkívül összetett, ezért érdekes sport. Nincs még egy ilyen összetett sportág. Egyszerre kell figyelni a hajóvezetésre, a szél irányára és változására, a helyzetedre a mezőnyben és a többi hajóra. Ezen felül a versenyvitorlázás szabálykönyve kb. öt cm vastag. Egész nyáron vitorlázom, és iskola közben is minden hétvégén megyek edzésre. – Mi számit előnynek ebben a sportban? – Ha kis szél van, az a könnyű hajóknak, ha nagy szél van, a nehezeknek kedvez, mivel ki kell ülni a hajót (egyensúlyozni). – Miből áll egy edzésed? – Reggel nyolckor kb. három kilométer futás, aztán úszás, utána felszereljük a hajókat, majd kimegyünk a vízre. Tíz órától négyig vagyunk vízen, néha kijövünk enni, ha nem, akkor szendvicseket eszünk a hajóban. – Mely országokba juthatsz el a vitorlázással, milyen nyeremények vannak? – A világ bármely pontjára, idén például cadet osztályban (ez egy hajótípus) versenyeztem, és kinn voltam a Spanyolországban rendezett vb-n, előtte meg Ausztráliában volt a vb, de oda nem mentem. Jártam még Angliában, Csehországban, Szlovákiában, valamint Horvátországban. Nagy kupákat, márkás vitorlázóruhákat és nagyobb versenyeken pénzt is lehet nyerni. – Te milyen versenyeken vettél részt, amit érdemes megemlíteni? – Kétszer voltam második a magyar bajnokságban, valamint részt vettem egy négy ország közötti versenyen (közép-európai cadet bajnokság), ahol a hatodik helyet szereztem meg az összesített pontok alapján. A magyar

TrefortUtca • 2005. november

versenyek közül a balatonfüredi Nikon kupát és a Fifi sc cup-ot nyertem meg. Volt még több kisebb verseny is. – Milyen esélyekkel indulsz külföldi megmérettetéseken? – Külföldön nincs túl sok esélye a magyar versenyzőknek, mert nálunk télen befagy a Balaton, így akkor nem tudunk edzeni; márpedig az egész éves vitorlázás rengeteget számit. Tél végére kijövünk az őszi formánkból és csak nyár közepére tartunk ott megint, ahol az előző év őszének végén tartottunk.

– Mi az oka annak, hogy az országos bajnokságon nem sikerült eddig még megszerezned az első helyet? – Ez egy jó kérdés, ha tudnám, valószínűleg nyernék. Általában az lehet az oka, hogy vagy rossz taktikát választok, vagy nem kedvez a szél nekem, vagy csak egyszerűen rossz napom van. – Fel tudnál idézni egy emlékezetes dolgot, ami vitorlázás közben történt veled? – Amikor fölborulunk, és az árboc beleáll az iszapba, süvít a szél, a víz tíz fokos, a levegő öt, és húsz perce szenvedünk a vízben, hogy fölállítsuk azt a fránya hajót. Nos, az ilyen esetek mindig emlékezetesek maradnak. – Hogyan tudod összeegyeztetni a sportot és a tanulást? Sok dologról kell lemondanod, hogy tudd csinálni? – Tény, hogy sok osztályprogramból, bulikból kimaradok, de ahol vitorlázom, ott is sok a barátom, ezért ők kárpótolnak. A tanulás is megoldható, mivel okos srác vagyok, de gyakran viszem magammal a könyveimet a Balatonra. – Mi a célod ezzel a sporttal és meddig akarod csinálni? – Mindenképp szeretnék egyszer magyar bajnok lenni. Utána ráérek még ezen gondolkozni. Addig fogom csinálni, ameddig lesz kedvem és energiám. SZOMBATHELYI BENCE

15

Rejtvény

Utolsó oldal rovatvezető: Rétallér Andi

Ebben a számunkban egy könnyed rejtvénnyel kedveskedünk olvasóinknak...

A folyosó embere

Mi a véleményed arról, hogy egyes hírek szerint csocsóasztalt szerelnek fel az algsori klubban? Lengyel Zsanett, 7. c osztály Szerintem ez jó, mert kevesebb hely marad a néptáncnak, és lehet szórakozni is. Ha ráérek, valamikor biztos lemegyek.

Barta Kolos, 9.a Szerintem nagyon jó ötlet a csocsó. Ha lesz, párszor biztos fogok játszani, már ha odaférek az asztalhoz, mert biztos sokan akarnak majd csocsózni. Pál Gergely tanár úr Én még nemigen hallottam erről az ötletről, és csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy attól függ, hogy a diákok mikor mennek le játszani. Ha szünetben, akkor annak nem örülnék.

A lekvárharcos

Kép és szöveg: Illy Tomi és Kálmánczhelyi Gábor

TrefortUtca 1. szám • 2005. november

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja 1088 Budapest, Trefort u. 8. E-mail címünk: [email protected] Felelős kiadó: Szörényi Zoltán igazgató Felelős szerkesztő: Keisz Ágoston

Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bognár Borbála (11. c), Boldizsár Máté (11. a), Deák Rita (10. c), Hompot Sebestyén (8. a), Könczöl Orsi (12. a), Könyves-Tóth Zsuzsi (9. a), Major Zsófi (9. a), Rétallér Andi (9. a), Sütöri Donát (11. a), Szász Nóri (9. a), Szombathelyi Bence (11. a), Virág Laura (9. a), Weiszburg Zsuzsi (10. a) Műszaki szerkesztő: Keisz Ágoston Nyomdai kivitelezés: CODEX-PRINT Nyomda Kft. 1063 Budapest, Bajnok u. 1.