TrefortUtca. Tavasz a Holdon. A tartalomból MÁJUS 4. SZÁM. Ára: 120 Ft

TrefortUtca Ára: 120 Ft

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja

2006. MÁJUS • 4. SZÁM

Tavasz a Holdon

A tartalomból

Az iskola bővítésének tervei Ballagás Színjátszó fesztivál A víz világnapja

Huszonnégy órás kosár Március 14. Beatles Fuss, ha károly az életed...

De várjunk csak, lehet a Holdon egyáltalán tavasz? Úgy tűnik, hogy lehet, legalábbis egy zászló gondolataiban biztos. Már amennyiben lehetnek egy zászlónak gondolatai. Mondjuk már Descartes is megmondta: „Gondolkodom, tehát vagyok”, és feltételezem, hogy ez fordítva is igaz… Márpedig én vagyok, lassan 38 földi év óta itt a Holdon, bár úgy tűnik, hogy legalább száz éve nem éreztem már, hogy hűvös szellő lengetne, vagy esne rám az eső. De kezdjük inkább a legelején: egy teljesen átlagos mezőn születtem, egy teljesen átlagos nyírfa mellett. Legszívesebben azokra az időkre emlékezem vissza, mikor még len voltam. Minden tavasz örömünnep volt számomra, végre kinyújtóztathattam a vastag, nehéz hótakaró alatt elgémberedett tagjaimat, felébredhettem hosszú téli álmomból. Azután pedig mindig érdekes dolgok történtek körülöttem. Például egyszer a szomszéd fiatal nyárfára színes szalagokat kötöttek, amiket imádtam nézni, miközben játszott velük a szél. Egy másik alkalommal pedig pont mellém raktak egy furcsa színes tojást, aminek megmagyarázhatatlan okból csokiillata volt. Egyszer még az is előfordult, hogy egy eltévedt bárány lelegelte az egyik száramat, de ezt sem igazán bántam, hiszen volt még elég. Amik a legjobban hiányoznak, azok a színek és az illatok, amik ugye itt nincsenek. Legalábbis eddig nem éreztem őket… Bár most mintha ennek a szürke meteornak csokiillata lenne… Ááá, sajnos mégsem, csak képzeltem, mindig ez történik, amikor valamibe nagyon beleélem magam. Igazából nem tudom pontosan, milyen célból lettem ide kitűzve, de egyet biztosan tudok: valami nagyon fontos dolog része vagyok, és küldetésem van, amire büszke is vagyok. Mégis, amikor ilyenkor a Földet nézem és szinte látom, ahogy tavaszodni kezd, őszintén bevallom, néha komolyan eljátszom a gondolattal, vajon milyen lenne zászlóként visszatérni a rétre, és annak a fának a szalagjaival együtt lobogni a tavaszi szélben. De hát a küldetés, az küldetés, úgy tűnik, nekem az a feladatom, hogy itt: a Holdon őrizzem a földi tavasz emlékét. KÖNYVES-TÓTH ZSUZSI

Ballagás 2006

Aktuális

„Valaki útravált belőlünk...”

Ballagási beszéd

Aztán búcsúzunk az alsóbb évfolyamoktól. Hozzánk legközelebb (mindenféle szempontból) talán a tizenegyedikes évfolyam áll, akik gimnáziumi Elhangzott 2006. május 5-én, a Múzeum tanulmányaikat 2001-ben, már az új évezredben kezdték, kertben de remélhetőleg nem feledik majd a régebbi korok értékeit SZÁNTÓ LÍVIA 12.B sem. Sok mindent hagyunk itt nektek, pontosabban sok mindent magatokkal visztek ballagásotok során (mint Ballagás… Mostanában az érettségi után a második már említettem, nem mi ballagunk): a zászlót, tesi cuccok legnagyobb gyakorisággal előforduló szó. Már olyan tömkelegét, a félig megásott folyosót (folytatni kell!), sokszor és sokféle hangsúllyal ismételgettük – néha a Trefort Szellemet – aki az iskola falai között kísért mint valami vadászat előtti törzsi ének, máskor mint egy szünetben éppúgy, mint órán, és talán megemlítem, ezzel zsolozsma hangzik föl. Kicsit értelmetlenné vált, kicsit elvesztettük a jelentését – akkor talán vizsgáljuk meg, ha a tradíció szintjére emelve a Béla-büfébeli megüresedett már mostanában úgyis ez a ’vizsgálat’ a divat az ÉLETben helyeket is. Másfelől búcsúzunk tanárainktól is, akik többek (itt nagybetűvel), ami felé tartunk. Ez a momentum rögtön magyarázatra szorul. Főképp a szülőkhöz intézném: makacs tiltakozása ellenére a tanítás mellett neveltek is. tévedés azt hinni, hogy épp most lépünk ki az ÉLETbe A legtöbb esetben kellő iróniával és humorral; szigorúan, (szintén nagybetű), mi már hozzávetőlegesen 18 éve de emberségesen. Ezt a munkát, ami olykor fárasztó, olykor mulatságos pillanatokat szerez, máskor valódi benne vagyunk! Tehát a szó jelentése. Mindenek előtt tisztázzuk: elégedettséget és büszkeséget, nehéz megköszönni. ki ballag? Értelmetlennek tűnik a kérdés, de jobb, ha Nehéz megtalálni azokat az őszinte kifejezéseket, melyek kételkedem (kételkedem – így az ismert Descartes-tétel nem tűnnek sem patetikusnak, sem elcsépeltnek, sem alapján az életben leélt 18 évem hivatalos igazolást nyert). kötelességszerűnek. Azt hiszem, ezek a tanáraink, akik Tehát: ki ballag? Balga kérdés, természetesen Te meg ez neveltek minket, nagyon jól tudják, hogy ők mit adtak a a sok ember virággal – mutatnának ránk. De ez mégsem mi tarisznyánkba, hogy mit köszönhetünk nekik, és ezzel olyan egyértelmű. többé-kevésbé mi is tisztában vagyunk, vagy legalábbis Végzősként én is elég közelinek érzem a 2000-es évet, leszünk. A nevelés lélekben folyt, a hálát is itt érezzük – amikor hetedikes létemre még csak értetlenül pislogtam a magánügy, ne hivalkodjunk vele! Csak tisztán, érthetően ’spenót’kifejezésre, amivel a zöldben pompázó tornatermet és egyszerűen köszönjük meg! Köszönjük meg az időnek illetik itt nálunk, a Trefortban. Talán közelebbinek tűnnek is, hogy így alánk hullámzott, köszönjük mindenkinek, a kezdetek, mint maguknak a jelenlegi hetedikeseknek hogy magunk alá gyűrhettük – természetesen. – de tizenkettedikben ez már csak így megy. Ha jobban Végül pedig indítványozom a ránk vonatkozó ’ballagó’ megnézem, minden évre jut pislogás. Tizenkettedikben kifejezés lecserélését a ’lépő’ elnevezésre – ennek fényében példának okáért a ballagás miatt. Kicsit olyan ez, mintha eddig is léptünk, most pedig lelépünk az iskolából (bár hatot pislogna az ember és itt állna szemben a tanáraival, ezt már máskor is megtettük…). Köztünk a jövő tudósai, szüleivel és diáktársaival, mint ’ballagó’. üzletemberei, tanárai és kocsmárosai – lépéstől függően. De tulajdonképpen nem mi ballagunk. Hogy a Azt hiszem, ha húsz év múlva összefutunk a Szentkirályi biztos siker érdekében Nobel-díjas írónkra utaljak: mi utcában, nem az lesz a fontos, hogy az Izsákiból léptem inkább csak lépünk. Az iskola az, ami ballag – kiballag ALÓLUNK! Mi csak lépünk, magunk alá gyűrve a ki kocsmárosként vagy a Trefortból tanárként, hanem az, feleléseket, a 45 perceket, a májkrémes szendvicseket… És hogy kellő elhivatottsággal és becsülettel végezzük majd a sok gyűrés közben átpislogjuk magunkat a ’ballagáson’ munkánkat, és ne csak magunk alá gyűrjük az időt és az életet (itt kisbetű), hanem lépjünk úgy és arra, amerre és remélhetőleg az érettségin is, ütközésmentesen. tehetségünk és tudásunk engedi, és hozzunk létre olyan Mi a ballagás? A ballagás búcsú. Egyrészről búcsú az iskola épületétől. A titkos zugok dolgokat (akár megfogható, akár elvont) melyekhez közül csak kettőt említenék: a pincebeli félig megásott büszkén adjuk majd nevünket. A 2000-2006-os évfolyam nevében boldogan, alagutat a hajdani Izsáki Borozó felé, illetve a megfelelő módon elrejtett felvonót – igen, van lift az iskolában! Ez a integetve búcsúzom az alólunk kiballagó iskolától, az jövő évi verébavatás egyik kérdése is lehetne, úgyhogy ne elballagó tanárainktól, a kedves ballagó diáktársaktól és szóljatok róla senkinek. elkezdem a tehetségünk és tudásunk szerinti lépéseket.

TrefortUtca • 2006. május

3

Aktuális

Színház az egész világ... Trefort Színjátszó Fesztivál, 2006. március 14.

A Trefort Színjátszó Fesztivál története BODÓ MÁRTON

Nyolc éves történelmi múltra tekinthet vissza iskolai színjátszó seregszemlénk. Az ötlet Spira Veronikától származott és nagy lelkesedéssel vettek részt benne a mindenkori osztályfőnökök és magyartanárok. El lehet különíteni korszakokat ezen az időszakon belül, amikor egy-egy osztály uralta a fesztiválokat akár éveken át. Ilyen volt a Elek Anna, Herczeg Péter, Kása Júlia, Müller Márk fémjelezte osztály, amely a kezdetektől három ízben vitte el a pálmát a Szegény Dzsoni és Árnika, Momó, Kopasz énekesnő színrevitelével. (Ma is megmelengetik azok szívét, akik látták ezeket az előadásokat. Ezt „objektíven” állíthatom mint osztályfőnökük.) Tőlük vette át a stafétát Magyar Éva tanárnő osztálya Némethi Eszter vezérletével: olyan tehetségeket láthattunk a színen, mint, Suba Eszter Szász Péter, Szivák Fruzsina, Tamás Dénes. Az ő nevükhöz kötődik az Állj! és a Cukorka: a 2003-as és 2004-es győztes darab. Mára viszont nem egy csapat viszi a pálmát, hanem párhuzamosan több tehetséges társaság is verseng az elsőségért. Sőt, idén először kijelenthetjük, hogy mind a hét bemutatásra került darab magas színvonalat képviselt. Így kiemelésre méltó a győztes Farkas György-féle társulat (12.b), amelyik nemcsak a legjobb előadás, díszlet, legjobb férfi alakítás (Farkas György) díját vitte el idén a Hazudj igazat című darabjukkal, hanem Szántó Lívia révén a legjobb epizodistának járó díjat is. Mellettük viszont ott van az idei 10.a, akik tavaly vívták ki az elsőséget, s idén is Az ibolya című darabjuk kimagaslóan értékes produkció volt Szilágyi Csenge remek alakításával. Vannak még megválaszolandó kérdések a fesztivállal kapcsolatosan a lebonyolítás helyszínére, idejére vonatkozóan, de az az egy biztos, hogy egy nagyon értékes hagyományt sikerült megteremteni, amit fejleszteni kell évről évre.

Így látta a III. helyezett János vitéz, vagy amit akartok… …vagy amit a rendezők? HERÉDI JÚLIA 11.C

Tüzesen süt le a hülyeség sugára Az ég tetejéről Bognár Borbálára. Kipattan agyából egy nagyon beteg ötlet, Mit barátjával – velem – papírra vetnek. Hülye szópoénok, Monti Pájton-viccek, Mindenki fejében szakad sok-sok ideg. Próbákon agresszív a rendező páros, Megnézni veszélyes, a darab totálkáros. Későn kezdtük, hülyén kezdtük, gyerünk lóhalálban, Minden csütörtökön hetedik órában. Ezúton is köszönjük Misinek, Fruzsinak, Utólag egy emlék, tekintsük „bulinak”. Szöveg, zene, csata és tök jó színészkedés, Amazon- és rendőrtánc, meg dizsi, 3. helyezés, Ruha, díszlet, szervezés, helyszerzés és sok-sok kínzás, De nem baj; Isten mondotta: „Ember, küzdj és bízva bízzál!” Mi bíztunk és küzdöttünk, asszem kellett is; önerőből tanár nélkül? Tök jó a bronz hely is. Szerintem királyok voltunk, bár elfogult vagyok, Még az idióta humorunkkal sem estünk olyan nagyot. Felléptünk a világot jelentő deszákra, Két véglet van: valaki szereti vagy utálja. Mármint a darabot. Ennyi volt. Pont. A darab szövegéből részletek olvashatók a 14. oldalon. A szerk.

Az idei Trefort Színjátszó fesztivál eredménye I. hely: 12. B II. hely: 10. A III. hely: 11. C Legjobb férfi: Farkas György Legjobb rendező: Farkas György Legjobb női: Szilágyi Csenge Legjobb díszlet: 12. B

4

A zsűrinek nehéz dolga van

2006. május • TrefortUtca

Aktuális Így látta az I. helyezett Hazudj igazat! FARKAS GYÖRGY 12.B

Jelenet a 7.a A helység kalapácsa c. előadásából

Így látta a II. helyezett Ibolya

SZILÁGYI CSENGE 10.A A színpadon elsősorban azt a világot szándékszik megteremteni a rendező vagy a színész, amit a mű írója is próbált. Molnár Ferenc drámái mind egy stílusba, egy korszakba sorolhatók be. A hangulat az, ami igazán fontos. A díszlet és a jelmez „apróságok”, de ezek is hozzájárulnak egy darab sikeréhez. Eszközök, melyekkel megteremthetjük a közönség elé tárt világot. Az Ibolya egy nagyon „kedves” darab. Azt hiszem, ez rá a megfelelő szó. Aranyos, bohém, mégis komoly tartalmi mondanivalóval rendelkezik. A szöveg zsenialitása a próbák jó hangulatát biztosította. Legfőképp azon izgultunk, hogy vajon a kor viccei és a darabot átszövő poénok érthetők lesznek-e a közönség számára. Ezért veszélyes egy ilyen darab, mert soha nem lehet tudni, mit vált ki a nézőkből. Nem szokványos, nem is sikerdarab, ami a közönséget nevetéssel próbálja megnyerni. Ez nem is hiányzik, mert azt hiszem, értéket közvetít a humor mellett. A szereplők karakterei jól kidolgozottak, egytőlegyik hálás szerep. Remélem, mondhatom: mindenki jól érezte magát a darab összeállítása során, és hogy mutattunk valami újat azoknak, akik látták.

TrefortUtca • 2006. május

Jelenet a 12.b előadásából

A 12. b előadásában bemutatásra került Vaszary János darabja a színjátszó fesztiválon. Spira tanárnő ajánlotta a fia által átdolgozott, már elfeledett művet. Történetünk a húszas évek derekán játszódik. A mű alapsztorija, hogy Péter fogadást köt menyasszonyával, hogy egy napig igazat mond. Péter, helyzetével nem törődve, minden alkalommal kőkeményen megmondja az igazat. Egy nap alatt elveszíti menyasszonyát, állását és az addig kivívott tekintélyét. A darab tetőpontján eluralkodik a méreg a főbrokin, elmegyógyintézetbe kerül. A végén minden megoldódik és visszaáll a rend. Januárban kezdtünk el a darabbal foglalkozni. Eleinte olvasópróbákat tartottunk, amiken már látszott, hogy nagyon jó darabbal állunk szemben. A kezdeti lelkesedés gyorsan alábbhagyott, ez a próbák gyakorisága és az ottlevők létszámán mutatkozott meg leginkább. Két héttel az előadás előtt egy teljes felvonás hiányzott, és a meglévők is akadoztak. A végére mégis sikerült összehozni a darabot, ami a merő véletlennek köszönhető. Rokonaink és ismerőseink holmijait felhasználva alkottuk meg a díszletet (Kiemelném a két hatalmas fotelt, ami a díszlet törzsanyaga volt és előadás előtt fél órával lett a helyszínre szállítva). Az előadáson mindenki nagyon laza volt. Nem a díjakért játszottunk, csak jól éreztük magunkat. Ebből fakadva jó pár poént kihagytunk, de így is nagy sikernek örvendett a darab a visszajelzések és az elnyert díjak alapján. A művészeti napon is előadtuk a tornateremben a szereplők legnagyobb örömére. Az egyetlen próba előtte kicsit kudarcba fulladt, de ahhoz képest remek előadást tartottunk! Érdemes volt még így az utolsó évben csinálni egy darabot, hatalmas élmény volt mindenkinek. Ajánlom nektek, hogy amíg tehetitek, Ti is álljatok össze az osztályotokkal, mert – bár sok energia – megéri!

5

Aktuális Spanyolország - Madrid Fuenlabrada KÁRPÁTI PÉTER 9.A

Akkor én most belevágnék a közepébe: nem mesélem el, hogy meghirdették, hogy egy hónappal az indulás előtt változott egy pár dolog, és az utat sem mesélem el, mert egy repülőútról mit lehetne mesélni?! Szóval megérkeztünk Madrid repterére, mindenki kereken 20 + 6 kg-os csomagokkal megrakodva , hogy még pont felvihessük a gépre. Kis izgalommal és enyhe pánikhangulattal haladtunk a kijárat felé. Ugrálva, ordítozva fogadtak minket a félhossszú zselézett hajú fiúk nyalokával a szájukban, a lányokat pedig a szintén zselés, illetve hajhabbal telefújt hajú lányok, ők lazán, rágógumival. Első mondataink a tipikus „Hola. Que tal? Muy bien!" kifejezésekből épültek fel. Rájöttünk, hogy félévi spanyoltanulás után nehezen fogunk boldogulni, és nem is tévedtünk nagyot... Persze ez csak a kilencedikesekre vonatkozik, hisz a felsőbbévesek jól elbeszélgettek már az első perctől fogva. Nos, nem húzom tovább az időt… Első két napunk az ismerkedés jegyében telt, körbejártuk Fuenlabradát, bandákba csapódtunk. Ez azt jelenti, hogy lehívták egymást a spanyolok és 20-30 fős csapatokban mászkáltunk, parkról-parkra, mivel jöttek a „nem megbizható figurák”, akik előszeretettel lopnak. Szóval második nap este elmentünk egy diszkóba, nem részletezem, mert túl hosszú lenne. Mindenesetre ekkora diszkót keveset találunk Magyarországon. Harmadik nap megindult a program, jól szervezetten, mindent időben sikerült megtalálnunk, megnéznünk, bejárnunk. Sok helyen jártunk, említésre méltó a La Reina Sófia Museum, ami a modern művészeteket foglalja össze. Talán a legismertebb kép Picasso Guernicája. Másnap a Királyi Palota jött, ami gyönyörű volt és mindenkit

6

lenyűgözött. Majd séta, a híres főtéren álltunk meg pár órára, a Plaza Mayoron. Vásárlási lehetőségek akadtak bőven és nem volt hiány a tipikus spanyol ételeket árusítók körében sem. A következő nap fő úticélja az El Escorial volt, ami a leghíresebb barokk épület és hát ezt is mindenki tátott szájjal bámulta. A hegyről a kilátás, a kert, a könyvtár és maga a palota látványa mindenkit ámulatba ejtett. Bőven volt szabad program is, a Santiago Bernabeut nézték meg páran, a Real Madrid-rajongók itt kiélhették a vágyaikat. Mi bejártuk Madrid belvárosát, a Retiro Parkot és a Szabdság kapuját. Majd a séta után megnéztük a Pradót, Éltető tanárnő kalauzolt minket végig, az ő vezetésével sikerült a híres képeket megnéznünk, és nem hagytunk ki egyet sem Goya, Velazqeuz, és Bosch képeiből sem. Meglátogattuk a „macit”, aki igazi nevén El oso y el madrono, ez annyit tesz, hogy medve az eperfával: ez egy szobor, Madrid egyik jelképe a sok közül. Az utolsó napra maradt Toledo, lenyűgöző kicsi városka, hangulatos szűk utcákkal és a hatalmas katedrálissal, amibe úgy mellesleg 5 euro volt a belépő, de persze megérte. Megnéztünk még egy zsinagógát és egy kolostort is. Majd szabad program, vásárlás, ebéd és hatalmas séták. Azt hiszem, mindenkinek ez jellemezte ezt a napját. Nos, összefoglalva remek kirándulás volt, egy aktív és összetartó csoporttal és két segítőkész kísétő tanárral, és persze Leandróval, a spanyol tanárral, aki megérne egy külön cikket! Majd egy keserves búcsú a családoktól, a buszon a reptér felé teljesen kiment a fejünkből, hogy épp hazafelé tartunk. Aztán a reptéren a sírás közben döbbentünk csak rá, hogy mennyire megszerettük a spanyolokat, és mennyire hiányozni fog minden. Végül pedig,megemlíteném, hogy remek barátságok szövődtek, kaptunk visszahívásokat a nyárra vonatkozólag, illetve egy második családot, ami Spanyolországban bármikor segítőkészen vár ránk....

2006. május • TrefortUtca

Aktuális Modell Európai Parlament KAPOSI DORKA 9.A

2006. március. 16-21. Ezen az öt napon került megrendezésre az idei Modell Európai Parlament (a IV. nemzeti ülés). A programsorozatnak Szentendre városa adott otthont. Ezen tíz magyarországi iskola vett részt, tíz európai uniós ország képviseletében (Spanyolország, Olaszország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Írország, Hollandia, Franciaország, Finnország, Ausztria). Az első nap eseményei a következők voltak: megérkeztünk Szentendrére a ferences gimnáziumba, ahol mindenki kézhez kapta saját kitűzőjét, melyen a neve, a bizottsága és az iskolája volt feltüntetve, e mellé kaptunk még egy mappát és egy tollat. A regisztráció után következett az úgy nevezett „team-building”, ahol a bizottsági tagok megismerkedhettek egymással. Ennek az első állomása a Skanzen volt. Itt bemutattak nekünk néhány érdekes épületet, és arra biztattak, hogy bátran kérdezzünk. Néhány helyen elég bizarr válaszokat kaptunk. A skanzen után visszatértünk a gimnáziumba, ahol folytatódott a csapatépítés. Itt már részletesebben bemutatkoztunk egymásnak, szórakoztató játékokkal próbáltuk összekovácsolni a csapatot, és így felkészülni a következő napi nehéz és fárasztó munkára. A napot az esti kvíz koronázta meg, ahol a Skanzenben hallottakról kérdeztek. Minden csapat (bizottság) húzott két kártyát, amin skanzennel kapcsolatos kifejezések álltak. A többi csapatnak el kellett magyarázni, hogy mi olvasható a kártyán és, hogy mit takar az adott szó. Ez igen csak érdekesre sikeredett, hiszen például beszámolót halhattunk a „turnyáról” , ami az emberek kihangosítására szolgál, (és úgy néz ki, mint a Mézga családból Köbüki fején az a burok), e mellett még jó néhány kifejezés talált új jelentésre. Este a vidékiek Csobánkán, illetve családoknál lettek elszállásolva. A másnap a nyitóünnepséggel kezdődött a szentendrei városháza dísztermében. Itt beszédet mondott Szentendre alpolgármestere, egy egyetemi tanár, továbbá Gurmai Zita és Hegyi Gyula EP-képviselők. Tőlük betekintést nyerhettünk az európai parlamenti képviselők munkájába (például megmutatták, hogyan szavaznak). A képviselőasszony ismét felajánlotta, hogy néhány jól szereplő MEP-es részt vehet egy brüsszeli utazáson, ahol megtekinthetik az európai szervek működését. Majd következett a delegációk bemutatása, ahol a delegációvezetők felolvasták beszédüket. Ezután a MEP elnökasszonya megtartotta nyitó beszédét. Délután kezdetüket vették a bizottsági ülések. Ki-ki a saját bizottságában az általa képviselt ország érdekeinek volt szószólója (iskolánk esetében

TrefortUtca • 2006. május

Ausztriát). A tíz bizottság különböző témákban állt neki az értekezéseknek. A bizottságok vitákat folytattak témáikban és kompromisszumokra törekedtek a parlamentáris formák betartásával. Miután egy probléma megoldásában dűlőre jutottak, hozzákezdtek az IC-k és OC-k gyártásához (azaz a preambulumok és rendelkező részek elkészítéséhez). Voltak, akik lassabban, devoltak, akik gyorsabban haladtak, de ez még csak bemelegítés volt a másnaphoz. A következő nap ismét bizottsági ülésekkel telt, és az órák hamar elszálltak. Estére viszont készen kellett lennünk a teljes határozati javaslattal, a preambulumok és a rendelkező részek logikus sorrendben való összerendezésével. Az ülések közben sokszor ellenőriztek minket, és néhányszor meg is ajándékoztak minket Gurmai Zitás tollakal. Az este a kulturális programmal zárult, melyet a ferences gimnázium tornatermében rendeztek meg. A műsor része volt a néptáncbemutató, a szavalás, a mulatságos színielőadás és a komolyzenei koncert. Vasárnap reggel a kezünkbe kaptuk a határozati javaslatokat, melyben az összes bizottság javaslata olvasható volt. Majd a delegációk/(iskolák) megbeszélése következett. Itt mindenki beszámolt a bizottsága munkájáról, és átbeszéltük a határozati javaslatokat. Ezt követően délután jött a lobbi, amit egy hajókirándulás keretében valósítottak meg. A képviselők a módosító javaslataik benyújtásához aláírásgyűjtésbe kezdtek. A módosítók a határozati javaslatok módosítására szolgálnak: egy bizottsághoz több is érkezhet, de a plenárisra már csak egy kerül be. Itt már kiderült, hogy melyik bizottságoknál lesz nagy vita a plenáris ülésen. A módosítók közül a legnagyobb sikere a „Kocsmát Csobánkára” címűnek volt, ezt majdnem mindenki aláírta. Az utolsó két nap okozta a legnagyobb megpróbáltatásokat, ugyanis ekkor zajlott a plenáris ülés. Az ülés megnyitóján ismét többen tartottak beszédet, ezek után az elnökasszony megnyitotta a plenáris ülést. Mindkét nap öt-öt bizottság megvitatására került sor. A vitákat az elnökség vezette, a parlamentáris formák betartásával (pl: „ köszönöm a szót, elnök úr”). Egy bizottság határozati javaslatainak a megvitatása a következőképpen folyt: az elnökség formai hiba esetén módosítást eszközölt. Majd ha volt, jöhetett a módosító javaslat benyújtása. Először a benyújtó megtartotta nyitóbeszédét, utána következtek a technikai kérdések a javaslattal kapcsolatban, melyet a bizottsághoz vagy a módosító javaslat benyújtójához lehetett intézni. Aztán jött a módosító általános vitája, ezt lezárta a záróbeszéd, és utána következett a szavazás a javaslat elfogadásáról. A szavazások eredményeiről a delegációvezetők számoltak be az elnökségnek. A szavazatokat összesítette az elnökség Folytatás a következő oldalon

7

Aktuális

Folytatás az előző oldalráól

és kihirdette, hogy elfogadták vagy elvetették. Ezután következett a határozati javaslat megvitatása. Az események hasonlóan zajlottak a módosítóhoz: nyitóbeszéd technikai kérdések, általános vita, (ellenbeszéd ha volt), és a záróbeszéd. A vitákat színesítették az elmés hozzászólások (pl: megtudhattuk, hogy van Keleti- tenger, ami Balti néven fut, és, hogy az európai uniós országok elhelyezkedése az úttisztító autók keféihez hasonlít). A plenáris ülés csúcspontja a XI. bizottság volt, azaz a „WUNDEBA”. Ehhez érkezett a „Kocsmát Csobánkára” módosító, amit már az „új” EU-s országok is elfogadtak (pl: Iszlámia, Lilliput császársága, Albánia, stb.). A bizottság határozati javaslatai között szerepelt, a Keleti-

tenger bemutatása, Lilliput császárának megnevezése. A plenáris ülés lezárása előtt Körmendy tanár úr kihirdette a szerencsések névsorát, akik Brüsszelbe utazhatnak. Gurmai Zita jóvoltából és akik a nemzetközi ülésen részt vehetnek. A mi büszkeségeink: Horváth Klaudia, Ignáth Krisztina, Szántó Zsolt és Gaál Miklós, akik a nemzetközi ülésen próbálhatják ki magukat. A plenáris űlés záróbeszédét az alelnök tartotta. A rendezvénysorozatot a búcsúvacsora zárta, amire a ferences gimnáziumban került sor. Ezzel az Európai Parlament Modell IV. Magyar Nemzeti Ülés befejeződött. Összegezve a MEP nagyon jól sikerült, reméljük jövőre is legalább ilyen jó lesz!

Március tizennegyedike SZÁSZ NÓRI 9.A

Már reggel érződött valami a levegőben. Sokan a kokárdát is kitűzték a kabátjukra. Én a diákok megszokott gyülekezőhelye felé mentem. Mindenki tudta, mi fog történni. Hosszú ideig várakoztunk, behódolva a kötelességtudatnak. Halkan tűrtünk. Vége lett. Ezután ketten maradtunk. Megbeszéltük, mi lesz, és elindultunk a találkahely felé. Amint befordultunk a sarkon, megláttuk a hatalmas hömpölygő tömeget. Mind mi voltunk, barátaink, társaink, a diákok. Mint egy hatalmas felbolydult méhkas, a kitörés pillanata előtt. Végre megérkeztünk. Ott voltunk, már régóta tudtuk, mikor és hol, és végre elérkezett a pillanat. Mindnyájan beléptünk a hatalmas masszív kőépületbe. Felkészültünk, bármi is történjen. Felmentünk a lépcsőkön, a hatalmas terem felé. Rengetegen voltunk. És elkezdődött. Az 1848. március 15-én történteket mindenki tökéletesen ismeri, nem is az én feladatom, hogy elmondjam ezeket. Ma már másképp látjuk az akkori eseményeket.Ki kell mondanom, hogy azon kívül, hogy tiszteljük azokat az embereket bátorságukért és önfeláldozásukért, mi már nem tudjuk úgy értékelni tetteiket, mint azelőtt. Talán húsz éve, harminc éve igen. Akkor tudták, mi az, hogy elnyomás, vágyakozás a szabadság után. Nekik még jelentett valamit. Mi szabadok vagyunk. Megvalósult a nagy idealista eszmény, mindenki szabad és egyenlő. Itt, Magyarországon. Sok helyen nem, de az ő bánatukat sem tudjuk igazán megérteni, mert nem éltük át. Tüntetünk a békéért, de ez már nem a sajátunk, valaki másé. Olyan eszményeket hirdetünk, amelyeket mi nem mindig érthetünk meg. Mit jelent Che Guevara? Semmit, egy pólóra nyomtatott arckép, visszanéz ránk a kulcstartókról,

8

bögrékről, de nem tudunk róla semmit. Ha valaki elolvassa a róla szóló könyveket, az sem értheti meg teljesen. Talán ha az ő írását, az ő gondolatait olvassuk, még akkor sem fogjuk tudni, mi járt annak a többszázezer embernek a fejében, aki akkor harcba szállt a szabadságáért. Hirdethetjük a híres mondatokat, de számunkra ezek már csak üres passzusok. De miért kéne nekünk ilyen messzire mennünk? Hiszen kis hazánknak is számtalan forradalmára van, legfőképpen a márciusi ifjak. Csak így emlegetjük őket. De kiket takar ez a név? Talán Petőfit? Jókait? Nem, ez a név más embereket is takar. Hogy kiket? Nem tudjuk. De van egy közös vonásuk. Felemelték, ha nem is a hangjuk, a fegyverük egy világ ellen. Igen, az európai, elnyomó világ ellen. Ezt tudnunk kell, és el kell ismernünk, hogy megtették, megtették azt, amit nekünk már nem kell. Erre hivatkoznak azok, akik azt mondják, a mai embernek nincs semmi köze a forradalomhoz. De van. Az, hogy itt történt, a mi hazánkban. Nem lehetünk idegenek ezzel kapcsolatban, de mi már nem igazán érthetjük ezt meg. Csak ismételni tudom magam, nem felejthetjük el, azt, ami történt, mert a történelmünk része. Ezzel eddig semmi gond nincs, gyönyörű kép, ahogy a fiatalok csöndesen tisztelik őket. Az iskola után, a Himnusz alatt csöndesen álldogálva vagy halkan énekelve, mindenki a maga belátása szerint, meghallgatják az ünnepi beszédet, majd ismét széktologatás, és a Szózat. Szépen megemlékeznénk. Immár nyolc éve minden évben meghallgattuk a szokásos előadást. Pilvax kávéház, Landerer nyomda, 12 pont, Nemzeti dal, Múzeum-kert. A színhelyek ugyanazok, itt nem várhattuk, hogy egyszer csak, hopp, másik színhely, egy eddig ismeretlen. Olyanná váltunk, mint az öreg színész, sokszor játszottunk egy darabot, túl sokszor. Idén más volt a helyzet, de ezt nem tudhattuk. 2006. május • TrefortUtca

Aktuális A már említett két diák egy ebéd és a Pofa be című film után elindult a minden évben ugyanott tartott és ugyanúgy kötelező március 15-ei ünnepségre. Amint befordultak a Vas utca sarkán, meglátták a már szintén említett hatalmas tömeget. A fél iskola ott várt a buszokra. Mint mindig. Minden egyes ünnepély előtt át kell élni a tömegnyomorgást a buszon. Jobb esetben fel lehet mászni az elsőre. Talán ez is része az ünnepségnek? Talán ez is összekovácsolja az iskolát. Talán, hogy lássuk, hogy érezték magukat azon a bizonyos napon az emberek, még ha nem is a hetes buszon. Hőseink inkább a harmadikkal mentek, nem izgultak, hogy elkésnek. A szélben feltűnt néhány zilált, de annál ismerősebb hajkorona. És ott, ott az nem egy tanár véletlenül? De bizony az, akkor minden rendben. Megérkezett a várva várt busz. Hőseink a többi ember között szlalomozva átfurakodtak az egyik ajtóhoz, azonnal célba véve két üres ülést. Megmenekülve a lábtaposásoktól és számos hasonlóan kellemes dologtól, amit mindenki ismer, aki akár egyszer is utazott reggel fél nyolckor a piros metrón, de ez egy másik történet. Persze nem minden diák ilyen balga, ez a pár év megtette a hatását a Trefortban. Voltak, akik már az előző megállóban felszálltak, és szélesen vigyorogtak az éppen felpréselődött Keisz tanár úrra. Amikor leszálltak, még mindig rengetegen várakoztak a zebránál, pedig már rég elment az előző busz. Végül szerencsésen, baleset nélkül eljutottak a Radnóti gimnázium már olyan jól ismert épületéhez. Tíz perc késés, nem probléma, hiszen be kell vallani, nem csak ők késtek. Nem is maradtak le semmiről, aminek persze nagyon örültek. Himnusz. Szépen csöndben hallgatják. Idén is elkezdődött a színdarab a 10.a-sok előadásában. Az első percben senki sem gyanakodott. Amint elkövetik az első, látszatra fatális tévedést, összenézünk a mellettem ülővel, mi ez, eddig sohasem volt hiba. Homokszem a tökéletesnek hitt gépezetben, mint azt a híres mondásból

TrefortUtca • 2006. május

tudjuk: bámultunk, mint borjú az újkapura, és most szó szerint kell ezt érteni. Nem tudtuk, mi történik, de a második hasonló hibánál mindenki, talán mondhatjuk így, szívverése lassulni kezdett, és rájöttünk, most valami újat láthatunk. Nem dőlhettünk hanyatt, és nem nyugtázhattuk, hogy a megszokott folyamatban, az unalom határát súrolva megy tovább az előadás. Felültem a székben, hogy jobban lássak. Az eddig jól begyakorolt üveges tekintetem eltűnt. Én ne figyelnék, hisz én is azt hangoztattam, még ha szűk körben is, hogy valami változatosság kell. Az előadók alkalmazkodtak a körülményekhez. Idén feszegettük legtöbbet az a témát, hogy, esetleg, valami más. Egy gyors emlékeztető, mi is történt azon a napon, csak hogy el ne felejtsük. Egy rövid szösszenet, hogy változott március 15-e ünneplése. Majd egy kevésbé rövid szösszenet. Az elején szerintem mindenki figyelt. Érdekes volt, hogy meghallgathattunk más embereket is arról, milyen az ünnep, nem kiemelten március 15., hanem általánosságban. Meghallgattunk pár személyt, és fellélegeztem. Ez egy különleges előadás volt. Majd arcomra fagyott a mosolynak nem nevezhető ábrázat. Tovább folytatódott. Hátradőltem, és egyre hiányosabb érdeklődéssel hallgattam a beszélőt. A szavak egyre távolibbak lettek, már csak zörejként hatottak. A filmekben, ezt úgy szokták ábrázolni, hogy az illető székestül forog egy sokszínű kör közepén és egyre csak távolodik, majd végleg eltűnik a színről. Ebben a pillanatban meghallottam egy szót. Húsvét. Kérem, álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk. Rendben, hogy ünnep, és arról beszélnek, de húsvét, mikor lesz az? Véget ért a film, Szózat következik. Érdekes gondolatok merülnek fel bennem. Mi lett volna, ha nem Egressy Béni zenésíti meg? Oldalra pillantottam. Mit gondolhatnak vajon a német cserdiákok, akiket beültettek egy olyan előadásra, amiből semmit sem értenek, és még azoknak sem a legérdekfeszítőbb dolog, akik értik? Felváltva jegyzeteltek, és aludtak, nyilván élvezték. Befejeződött az ünnepély, és én azon gondolkoztam, tényleg kaptunk-e választ a kérdésre, hogy mit jelent a mai ember számára március 15.-e. Szerintem nem. Legalább ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem, és sok más, hasonlóan érdekes dolgot is megtudhattunk. Nem szeretnék senkit megsérteni, mivel a 10.a nagyon jó volt, és próbált valami régit bemutatni új szemszögből, és nem az én tisztem olyanok munkáját kritizálni, akik tettek ezért valamit, és nyilván sokat dolgoztak vele, és, hogy úgy mondjam, feldobták a március 15.-ei ünnepséget. Ha pedig valaki nem ért egyet a cikk írójának szerény véleményével, nem baj, hisz tudjátok, szabad országban élünk.

9

Aktuális A víz az élet és a kultúra forrása

Elhangzott az iskolarádióban a víz világnapján NIKOLICS NOÉMI

Mi az egyik leglényegesebb feltétele annak, hogy az ember egy másik bolygón is élhessen? Mi lesz a XXI. század legdrágább kincse? Milyen közegben keletkezett az élet? A válasz: A víz! Több mint száz évvel ezelőtt, 1902-ben Lyka Károly, a Művészet c. folyóirat szerkesztője így írt a vízről: „A tiszta víz, a megtisztító víz egészen a mai időkig minden kultúrában az élet lehetőségének, az újrakezdés lehetőségének és a többi emberrel és az egész természettel való nagy összetartozásnak a szimbóluma. Egykoron közszükséglet vala a városi kút, onnan szerezték az asztalra, a konyhára, a kádba való vizet. De ma már a vízvezetéki csövek fonadéka szövi át a városokat és nincs olyan bolond, aki az utcáról hordaná haza a vizet, holott csak egyet kell fordítania otthon a csapon, hogy megkapja ugyanazt, ugyanolyan minőségben. Bár rejtve, a föld alatt s a házakba falazva dolgoznak ezek a víz-artériák, ma is tőlük függ a város egészsége, sőt ennél több: élete. A víz a tudomány, művészet, hit, kultúra, emberiség alapja. Aki egy nap alatt kiszárítaná Európát, megölné hatezer év minden gondolatát. Ahonnan eltűnik a víz, ott Szahara marad : a rejtélyes nagy semmi.“ Az iskolában mindannyian megtanultuk, hogy a víz olyan színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, mely semmi mással nem helyettesíthető, az élet nélkülözhetetlen feltétele. Viszont csak kevesen gondolkodunk el azon, hogy vajon ez a víz honnan is folyik és hova?. A víz igen könnyen szennyeződik, mivel számos anyag oldódik benne. A különféle rovar-, és gyomirtó szereket, a felesleges műtrágyát, veszélyes vegyi anyagokat az esővíz a talajból, a szeméttelepekről és a hulladékgyűjtőkből bemoshatja a tavakba és a folyókba. A háztartási és ipari szennyvíz sok helyen minden tisztítás nélkül ömlik a folyókba, veszélyeztetve a bennük élő növény- és állatvilágot. A víz megbízhatatlanná, gyanússá válhat. Már nem fürdünk a Duna-parti strandon és kirándulás közben egy patakot vagy forrást találva nem merjük megtölteni a kulacsunkat. Kitekintve: a világ népességének több mint húsz százaléka küzd ivóvíz-ellátási gondokkal, miközben az egy főre eső vízfelhasználás folyamatosan nő. Manapság több mint egy milliárd szomjazó ember él a Földön, és majdnem hárommilliárdan nélkülözik a tiszta vizet a mindennapi tisztálkodáshoz, főzéshez. Az ENSZ 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította. Az elsődleges cél az volt, hogy felhívja a figyelmet a víz védelmére. Deklarálták, hogy a világ emberiség jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Az ENSZ határozata azt is megfogalmazza,

10

hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Szerencsére sokan vagyunk olyanok, akiket érdekel a tágabb környezetünk is és annak védelme, jövője. Talán egyre többen meghallják a hangunkat, és tesznek is azért, hogy minél tovább megőrizhessük vizeink tisztaságát, és a vizek menti természetes élőhelyeket. Idén a Víz Világnapjának témája a víz és a kultúra kapcsolatának hangsúlyozása. Iskolánkban többféle módon mutatjuk be azt, hogy a víz miként hatja át életünk minden pillanatát. Ezekben a napokban minden tantárgyban találkozhattok a víz témájához kapcsolódó feladatokkal, érdekességekkel. Az, hogy a természettudományos tantárgyakban a víz fizikai, kémiai, biológiai, földrajzi jellemzőit megtanuljátok, szinte természetes. De szeretnénk, ha ugyanilyen természetes lenne, hogy felfedezitek a víz motívumát a nyelvben, az irodalomban, a történelemben, a művészetekben is. A víz mindennek az anyja, az élet vize, melyet mondákból és mesékből jól ismerünk. A víz az élet, az ősi társadalmak, városok, kultúrák bölcsője. A finnugor népek a világot, valamint az embert a vízből eredeztetik. Az ószövetségi teremtéstörténet is a vizekben jelöli meg az élet kezdetét. Több mint háromszáz özönvízmondát tartanak számon a világban a világ legkülönfélébb, egymástól legtávolabb eső pontjain, amelyek semmiféle kulturális kölcsönhatásban nem álltak vagy állnak egymással. Minden nyelvben sok szólás, közmondás található a vízzel kapcsolatban – ez is jelzi, hogy milyen mélyről ered a víz és az élet, az emberiség ősi kapcsolata. Költőinket, íróinkat is megihleti a víz megannyi megjelenési formája, gondoljunk csak Petőfi Sándor, Jókai Mór, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor műveire, hogy csak néhányat emeljünk ki nagyjaink közül. Nem feledkezhetünk meg a számtalan zeneműről, képzőművészeti alkotásról sem, melyeket a víz csodája ihletett meg a századok folyamán. Bizonyára mindannyiótoknak ismerősek például Strauss Kék Duna keringőjének vagy Händel Vízi zenéjének taktusai, s könnyen felidézhetitek magatok előtt a különböző korok művészien megformált ivó- és szökőkútjait, vizet ábrázoló tájképeit. Mindezek mellett ki kell emelnünk a víz – különösen az ivóvíz – történelmi jelentőségét, társadalom- és politikaformáló erejét a múltban és napjainkban is. Ha az idei Víz Világnapi megemlékezésünk után elgondolkodunk, hogy amit mindeddig oly természetesnek és magától értetődőnek vettünk, valójában nem is az, már tettünk egy kis lépést a világ jobbá tételéért, és ez mindannyiunk emberi kötelessége. Mert az ember élhet gyorséttermek, mobiltelefon, tévé és számítógép nélkül. De nem élhet víz nélkül. Az iskolai akrosztikon-író verseny győzteseinek névsorát és pályaműveiket az lépcsőházban és a folyosókon olvashatjátok. Ezúton is köszönjük mindannyiuk lelkes munkáját. 2006. május • TrefortUtca

Aktuális Legjobb a vízben Vizes nyolcas, VízPeace... TEMESVÁRI ORSI 8.C

Szeptember. Kémia óra. Kutrovácz tanár úr néhány papírt nyom a kezünkbe, mondván hogy „beneveztelek titeket egy versenyre, az egész osztályt, olvassátok el a lapokat, következő órán majd megoldunk egy feladatlapot...”. Szóval így kezdődött... Akkor én személy szerint nem vettem annyira komolyan, nem is figyeltem rá, mert nem tudtam, hogy mi is ez a verseny valójában. De aztán a tanár úr pár hónappal később kijelentette, hogy benne vagyunk a második fordulóban, együtt a 8.a-sokkal. Azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk plakátokat, illetve írjunk egy dolgozatot és egy novellát, esetleg verset a vízről, alkossunk reklámot és hasonló kreatív feladatok. Nos, mi remekül megoldottuk ezt a ’problémát’, remek anyagot küldtünk be – és be is kerültünk vele a döntőbe. Nekem igazából még ekkor sem jelentett sokat a dolog, mert a tanár úr mondta, hogy csak hét ember mehet a döntőbe az osztályból és abból hat már biztos volt... De aztán berángatták a csapatot az „ország legjobb felkészítő tanárai” nulladik órára az egyik csütörtökön. Előtte való nap a tanár úr szólt, hogy mindenképpen menjek. Így is lett, hősiesen bevánszorogtam a suliba hajnali hét órakor. Sok mindent megbeszéltünk, egyre jobban tetszett az egész, sok ötletünk volt. A tanár úr kihirdette, hogy egyik pénteken eldől, ki megy hetediknek... Marina, Máté és jómagam voltunk esélyesek... Két szünet alatt rendeztük le azt a kvízt, amit Marinával egymás kezét fogva izgultunk végig. Végül eldőlt... Egy ponttal én jutottam be, mehettem a versenyre. Nagyon örültem, madarat lehetett volna fogatni velem, sikítva rohantam oda a többi döntőshöz és ők is osztoztak örömömben. De ’sajnos’ itt még rengeteg munka várt ránk. Létre kellett hozni egy akciócsoportot, és meg kellett tervezni annak egy éves munkáját. Először megoldhatatlan feladatnak tűnt, de aztán megoldottuk a Gordiuszi-csomót. Hiszen mi sem egyszerűbb annál, mint hogy összegyűlni valahol, néhány toll, papír, kaja-pia és természetesen egymás és az ötleteink társaságában. Nos, ez meg is történt, feláldoztuk a március 15-énket, és a csapat fele nálam töltötte a napját. A végeredmény rengeteg terv lett, amit másnap reggel egy nulladik óra keretében a csapat elé is tártunk. Mindenkinek tetszett, és én elvállaltam, hogy összeszerkesztem az anyagokból szépen lassan összeálló munkatervet... Hát elég annyi, hogy volt pár álmatlan éjszakám és az utolsó pillanatban történő nyomtatásnak megvolt a hatása... De készen lettek! És annyira szépek voltak...

TrefortUtca • 2006. május

A győztes csapat tagjai

Krausz Sarah 8/a

Tóth Eszter 8/c

Horvát Viktória 8/a

Temesvári Orsi 8/c

Friesel Éva 8/a Prokop Susanne 8/c Cziráky Viktória 8/c Kéri Zsófia 8/c

Márton Simon 8/c Pintácsi Dániel 8/c Felkészítő tanár: Kutrovácz László

Hihetetlenül büszke voltam a csapatra, hogy a kezembe adtak ilyen remek anyagokat, amiből az ország legjobb munkatervét lehetett összehozni! Nos, végül elérkezett a nagy nap... Természetesen első két órára be kellett mennünk. Majd a szünetben felvettük a csodálatos egyenpólónkat (az enyém a térdemig ért, nem viccelek, ellenben Eszter azzal küzdött, hogy túl kicsi a pólója). De minket ez sem állított meg. A tanár úr heves unszolásomra végre a kezembe nyomta a munkaterv egyik példányát, hogy ’tanuljam meg’ a földalattin, hogy majd előadjuk... Hát, ez sikerült is, több kevesebb sikerrel. A színdarabunk fergeteges sikert aratott, köszönet érte Zsófinak utólag is! A munkatervünket visszatapsoltatta a konferálós emberke, akinek láthatóan elnyerte tetszését az előadásmódunk... Még akkor is, ha az első néhány mondatban több botlás volt, mint az egész versenyen együttvéve és egy kedves kis félmondattal közöltem a zsűrivel, hogy a honlapot Bubuka fogja bemutatni... De ez már senkit nem zavar. Az előadások után szünet volt, amíg mi „pipis szendvicset és sütikét” majszolva körbejártunk az állatkertben, megnéztük az elefántokat, a zsiráfokat, a majmokat és Orsiról kiderült, hogy 14 évesen nem ismer föl egy fókát...Jó, hogy magamat védjem, ez túlzás, de ez most jelentéktelen dolog. A szünet után eredményhirdetés következett... Izgatott csend borult a teremre, minden csapat egymás kezét szorítva ült egyre fokozottabb izgalommal. Ötödik helyezett. Negyedik helyezett. („Éljen, dobogó!” – szúrja közbe valaki!) Harmadik helyezett. Sikítás. Második helyezett... ÜVÖLTÉS...!!!.... Egyszerűen teljesen kikeltünk magunkból, nem tudom leírni azt a boldogságot, azt az euforikus állapotot, amibe kerültünk nyereményeink átvételekor. Nyertünk táskákat, pólókat, különféle apróságokat, strandnapot, hajókirándulást, múzeumbelépőket. És természetesen rengeteg élményt, gyakorlatot, csapatmunkát, együtt töltött időt, tapasztalatot és még rengeteg belső értéket. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, szeretném megköszönni mindenkinek, hogy beleadott mindent, főleg azoknak, akik ott voltak, de természetesen az egész osztálynak. És még egyszer, utólag is, szeretnék gratulálni mindenkinek! Ti vagytok az „ország legjobb csapata”!!!

11

Interjú

Beszélgetés Fancsikai Péterrel WEISZBURG ZSUZSI

„Nem tudom annyira leégetni magamat, vagy akkora hibát véteni, hogy azt ne bocsássák meg nekem, hiszen még amatőr vagyok.” – mondja a híres Fancsikai Péter (12.c), akit mostanában több szerepben is láthattunk, és még fogunk is látni a mozikban! –Mikor kezdtél el foglalkozni a színészettel? –Azt hiszem, 1997-ben kezdtem Földessy Margitnál. Úgy jött az ötlet, hogy jártam versmondó versenyekre már első osztálytól, és egyszer egy ismerősöm születésnapján is mondtam verset, és ott látott valaki, aki tudott erről a Margit szervezte színkörről. Mondta, hogy érdemes lenne kipróbálni. El is mentem, ott volt egy amolyan felvételi, és már a következő héttől odajártam. –Ez a felvételi nehéz volt? Vagy már akkor is nagy tehetségnek számítottál? –Szerintem nem voltam különb, mint bárki más. Elmondtam egy verset, aztán bementem az órára a többiekhez, és ott berakott rögtön egy jelenetbe, tehát életemben először kerültem ilyen helyzetgyakorlatba, hogy eljátsszak valamit. Hát, nem volt valami fergeteges, arra emlékszem, de megkérdezte a 40 fős csoportot, hogy „akarjátok, hogy idejárjon a Péter?”, ők mondták, hogy „igen!”, és attól kezdve jártam oda. –Mikor kaptad az első szerepedet? –Hú, hát ez’97 októberében volt, és négy évvel később, amikor már jártam többféle csoportba, akkor egyszer mondta a Margit, hogy menjek fel a Jókai Klubba, ahol van egy próba, olvassam el a Szenivánéji álmot, különösen figyelve a Dudás szerepére. Elolvastam, megtanultam a szerepet, fölmentem és elkezdtem próbálni. Ez volt az első színpadi darab, amiben játszottam. Aztán volt még a Van, aki forrón szereti, Popfesztivál, Hajmeresztő, meg még sok más, és végül az Equus, ami az első színpadi főszerepem volt. –Az első filmes szerepedet mikor kaptad? –Ezt most nem tudnám megmondani, mert eleinte főiskolások vizsgafilmjeiben játszottam, egy rendező szakosnak meg egy producer szakosnak a filmjében. Akkor talán 12-13 éves lehettem. Akkor még nem tudtam felmérni, hogy pontosan kinek is játszom most a filmjében, de arra emlékszem, hogy egy nagyon híres színésznővel játszottam egy jelenetben, egy József Attila vers megfilmesítésében. Azóta már sajnos ez a hölgy meghalt. Egyébként tévés fellépések voltak legfőképpen. Amikor indult az RTL Klub, jó pár reggelen verset mondtam. Akkor főképpen verseket mondtam, Margitnál is én voltam a „nagy versmondó”, ahogy később itt, a Trefortban is én lettem az „ügyeletes versmondó”, ahogy ezt már egyszer Szörényi tanár úr is kifejtette egy

12

évzárón. De én ezt élveztem, mert mindig is szerettem verset mondani. Most is szeretek, csak manapság sajnos az már kevés, hogy az ember csak úgy kiáll, és elmond egy verset. Na, és visszatérve, az első nagyobb film, ami a nagyközönség számára is ismert volt, az a Sorstalanság volt. Utána kaptam még kisebb szerepeket egy angol filmben, meg egy magyar filmben: Az igazi Mikulásban, ami Gárdos Péter filmje. Közben alakult ki a Tibor vagyokban a főszerepem, aminek a rendezője szintén a Margitban látott meg. –Az Equusban látott?

Fancsikai Péter az Equues címú darabban Hinselkamp Fannival, Seres Dániellel és Noé Viktorral

–Nem. Nagy szerencsémre a Hajmeresztőben. Ha az Equust látja, akkor nem biztos, hogy utána felhív, mert egészen más karaktert játszom az Equusban, mint a filmben. A Hajmeresztőben viszont olyasmi „balfék” figurát játszottam, mint amit Gergő, a rendező elképzelt a filmben. Ez kb. egy éve volt. Aztán sokáig csönd volt, és tavasszal elkezdtem járni válogatásokra, aztán amikor más szereplőket is kezdtek válogatni, akkor már sejtettem, hogy megkaptam ezt a szerepet. Ugyanis egyszer csak már azon vettem magam észre, hogy én mindig ott vagyok ezeken a castingokon, körülöttem meg változnak az emberek. Aztán persze egy idő után ki is lett mondva, hogy megkaptam a szerepet. –Teljesen jó érzéssel vállaltad el a filmet? –Természetesen voltak fenntartásaim. Abban biztos voltam, hogy akarom csinálni, mert ebben a korban az ember még véthet hibát, mivel még amatőr. Nem tudom annyira leégetni magamat, vagy akkora hibát véteni, hogy azt ne bocsássák meg nekem, hiszen még amatőr vagyok. –Milyen volt a forgatás? 2006. május • TrefortUtca

Interjú –A forgatás hihetetlen jó volt. Azt tudni kell, hogy nagyon sok forgatás nagyon rossz hangulatban zajlik, sok a feszültség meg a kiabálás. De a Tibor forgatása fantasztikus élmény volt. Egy kicsi stáb, tehát mindenki mindenkit ismert, mondhatom, hogy jóban is volt mindenki mindenkivel. Nem nagyon emlékszem egy hangos szóra sem. És hát végig Balaton parton voltunk. Tehát ez egy nagyon jó élmény volt. –Ha jól tudom, most is forgatsz… Erről szabad valamit tudni? –Igen, valóban, most is forog egy film, amiben játszom. Még idén be fogják mutatni. Ez is egy főszerep, de egészen más, mint a Tibor. Mondhatom, hogy az ellentéte. De amúgy a forgatás szintén nagyon jó, hatalmas élmény. –Nem megy az iskola rovására ez a sok forgatás? –De, hát sajnos ez a baj, hogy iskolaidőben van a forgatás. A Tiborral is ez volt a baj, hogy bár nagyrészt nyáron forgott, de aztán még bőven forgattunk szeptemberben is. Ráadásul pont az érettségi évében! –Meddig tart egy forgatás? –Nagyon változó. Egy átlagos, normál költségvetésű magyar film forgatása kb. 25-30 nap. Ehhez persze még hozzájönnek az előkészületek meg az utómunkák is, amik több hónapig eltartanak. –Általad rendezett fim van? –Igen, van egy kisfilm, ami az iskolához kötődik, és az osztállyal készítettük tizedikben a világnyelv vetélkedőre, ahol bejutottunk a döntőbe, és ez volt a feladat. Meg több kisfilmben segítettem, ami persze egészen más, mint egy profi forgatás. Hiszen a profik ezt csinálják egyfolytában, a kisfilmet meg lelkes amatőrök készítik. Szeretnék még kisfilmet rendezni, meg talán nagyot is egyszer, de az még messze van. –És most hova tovább? –Először leérettségizem, aztán megpróbálom a rendező szakot, meg a színműre is beadom a jelentkezésemet. Ha meg nem vesznek föl, akkor is csomó tervem van a jövőre

Fancsikai Péter Egri Bálinttal és Fonyó Gergely rendezővel

nézve. Például mostanában nagyon érdekel a fotózás, ami persze a filmezéshez is hasznos. Szívesen mennék külföldre, csak ahhoz nagyon sok pénz kellene. Persze meg a mostani filmnek az utómunkáiban is részt kell vennem, ami sok időt elvesz. –Irigyeid nincsenek? Akár az iskolában… –Hát én nem vettem észre. Nem hiszem. Persze az megszokott, hogy a Tibor után mindenki ezen élcelődik, vagy poénkodik, de hát az ember, amikor aláírja a szerződést, felméri ezt is, és bevállalja, hogy esetleg akkor a barátok ezzel húzzák, vagy utcán utánaszólnak vagy utánafordulnak. Azt hiszik egy csomóan, hogy ez akkora dolog, hogy mindenki azt szeretné csinálni. Szerintem az emberek többsége nem szeret szerepelni. Hát akkor meg miért lennének irigyek? –Utolsó kérdésem az lenne, hogy a Trefort biztos pont volt-e a neked, mialatt elindult a karriered? –Hát, nekem a forgatások alatt az egyetlen biztos pont az ágyam, mert az ember nagyon kifárad. A Trefortban nagyon kellemesen csalódtam, mert végig támogattak és tolerálták, hogy sokat hiányzom. Nyilván a hat év alatt volt konfliktus, de pláne a vége felé már látták, hogy én ezzel fogok foglalkozni, és végül is az iskola egyik szerepe, hogy akik kikerülnek az intézményből, azok már biztos célokkal és tudással futhassanak neki az életnek. És szerencsémre nekem biztosították ehhez a lehetőséget!

Iskolai kitüntetések és pályázatok eredményei

Kitüntetések végzős diákjainknak Trefort emlékérem

Kolossváry István (12. a), Farkas György (12. b), Kovács Noémi (12.c), Marczel Márta (12. c) Trefort emléklap

Rácz Dániel (12. a), Reszkető Tímea (12. a), Szántó Lívia (12. b), Csepeli Dorina (12. c) Oklevél a kiemelkedő közösségi munkáért

Bánhegyi Luca (12. a), Siska Dóra (12. a), Zilai Krisztina (12. b), Vörös Dorina (12. c) Különdíj

Fancsikai Péter (12. c)

TrefortUtca • 2006. május

A Tompa-pályázat eredményei I. helyezett :

Szíjártó Anna 10. a (91 pont): Hogyan győznek meg minket a reklámok? II. helyezett : Bessenyei Dávis 10.a (89 pont): A kőolaj avagy a fekete arany Bartus István 10.a (89 pont): Fekete arany III. helyezett: Temesvári Orsolya 8.c (86 pont): Környezetvédelem a 24. órában

Gratulálunk a díjazottaknak!

13

Literatúra

János vitéz, vagy amit akartok...

Az alábbiakban az idei Trefort Színjátszó Fesztiválon III. díjat nyert előadás szövegéből olvashattok részleteket. A darab eredeti szerzemény. Noha sajnos csak részleteket tudunk közölni belőle, sok érdekességet megtudhatunk belőle a János vitéz keletkezéséről... A szerzők: Bognár Bori és Herédi Juli (11.c) A bárban halk jazz zene megy, a bárpultos törölgeti a pultot, a pincérnők rendeléseket visznek ki. Az egyik asztalnál Petőfi ül papírokkal a kezében. Hirtelen megjelenik Arany János…

1. jelenet

Megjelenik Arany, Petőfihez lép, köszöntik egymást. PETŐFI Jó napot, kedves Arany barátom!

ARANY Jó napot, Sándor. Hogy s mint mostanság?

PETŐFI /elmélázva/ Jól… jól. És hogy van Lacika? ARANY ürgét önt.

Megvan, megvan. Mostanában

PETŐFI Ej, a kis betyár!

ARANY Sürgős sürgönnyel sietve siettettél s siettemre süvített a sél… Bocsánat, a szél mellettem. Szóval, miért hívtál? PETŐFI Véleményedet kérném egy bizonyos ügyben.

Már épp hajolna Aranyhoz, mikor belép Petőfi két rokona, szemükkel Sándort keresik. SÁRA Áh!

PETŐFI /felpattan/ Rég látott kuzinjaim! Sára lelkem! Zsóka! /Petőfi lassan felnéz a nála jóval magasabb Zsókára/ De megnőttetek, virágszálaim! SÁRA Bocsáss meg, Sándorom! Amint látom, épp félbeszakítottunk. Nyugodtan folytasd!

ARANY Mondd, barátom! Fontos lehet, hiszen sürgős sürgönnyel sietve siettettél s siettemre süvített a … /felemeli mutatóujját/ szél mellettem. PETŐFI Amint mondottam, szeretném véleményedet kérni egy új művel kapcsolatban, és ha már így itt vannak a kedves hölgyek, az övékét is szívesen meghallgatom. ZSÓKA /megbabonázva néz Aranyra, csak odavetve, de álmodozva kérdi/ Mi a címe?

PETŐFI /kihúzza magát, nagy levegőt vesz és patetikus lejtéssel mondja/ „Egy ifjú legény regényes szerelmének szemérmes elemzése”. ARANY Hohó, barátom! Frappáns cím, de nem hosszú ez egy kicsit? PETŐFI Jó… Akkor csak „János vitéz”.

A tér elsötétül, Petőfire esik a fény. Mindenki rá figyel a bárból. Miközben felolvassa a János vitéz eredeti első négy versszakát, az a színpadon jelenik meg.

14

Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája míg szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész. Míg minden figyelem Petőfire irányul az 2. jelenet szereplői elvonulnak a színpad mögé/ színpadra. Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira folyt tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak. De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

2. jelenet

Iluska a patakban rohangál kitartott karokkal és berreg. Előtte egy halom pénz hever. JANCSI Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája! Nem maradnál csöndben, életem virága? Iluska még hangosabban kezd berregni HALLGASS EL, DE RÖGTÖN! Lécci. Az egész falu a te szép hátsódat nézi. Gyere ki a vízből, hagyjad a pénzt másra! Mossa politikus, ne egy szőke lányka. ILUSKA Tudod, Jancsi szívem, örömest kimennék, Ha a pénzmosással úgy nem sietnék. Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak, Műfater feljelent, s engem sittre vágnak. JANCSI Hozok vattacukrot, ha kijössz elébem. ILUSKA Jövök, Jancsi, jövök, csak add elém sebtében! MŰFARTER ILUSKA! ILUSKA! TE BÁRGYÚ, BAMBA CÉDA! Nyeljen mán el téged a pokol szakadéka! Olyan hülye vagy, a pacalt nyersen eszed! Hol a mosott pénz? Barom vagy! Veszed? JANCSI /nagyon dühös, látszik rajta, hogy valami nagyon csúnyát akar mondani a

műfaternek/ Te! MŰFATER Én? JANCSI Te! MŰFATER Mit szóltál be? JANCSI A füledet le fogom harapni! Nem fogod soha visszakapni! Rádgyújtom a házat, baromarcú tahó! Úgy megöllek, meghalsz, sötét kultúrtapló! /Iluskához/ Mennyé’ innen Ilus, hisztizd el, mit csinált! Ha hajad szála görbül, kikészítem simán!

3. jelenet

JANCSI Sír a szám, de nagyon, Fenn vagyok a plafon. Kirúgott a gazda, Mert eltűnt kedvenc birka /itt megjelenik egy alak gerendával a kezében (az okosabbak már kitalálták, ki lesz az)/ ALAK Szép jó napot. JANCSI Jó napot. ALAK /kezet nyújt/ Toldi Miklós. JANCSI Kukorica János. TOLDI Tudnál nekem segíteni? JANCSI Attól függ. TOLDI /szégyenlősen/ Meg tudnád mondani, merre van … a Teszkó? JANCSI /Jancsi felmutat/ Arra. TOLDI /ő is ugyanarra mutat a gerendáját felkapva/ Arra? Pajtás! Arra Buda vagyon! JANCSI Akkor nem arra. /Toldi megrándítja vállát és elmegy./ (...)

4. jelenet

/megérkezik Iluskához, de ott senkit nem talál, csak egy cetlit a frigón/ JANCSI Jancsi-mancsi! Műfater feljelentett! Jött a polisz, összeszedtek, Elvisznek egy szemétdombra, Hol rossz szag megy az orromba. El kell hagynom rózsaszín hazámat. U.I.: /U I – nek olvasava/ hozd utánam tünci szoknyámat!” /János ledöbben, elejti a papírt, megindul, ki a színről, közben:/ Megyek, Iluskám, utánad! /visszarohan a színre egy szoknyával a kezében és a másik irányba el/

2006. május • TrefortUtca

Akrosztikonok MAGYAR

ANGOL

I. helyezett

Vérmes árnyéksárkányok Irdatlan nagy szájában

Zörgő fogak ezrei sorakoznak. (Pápai Lőrinc 7.a)

II. helyezett

Vizet iszom,

1st prize

We need something to stay alive And it will keep us all right

That is a liquid we drink every day Even helps us live in a healthy way

Read the first letters together anyway

(Keszthelyi Boglárka 7. a) III. helyezett (megosztott)

Víz, víz, tiszta víz,

Írjál verset minden nap,

Zord kedved alábbhagy. (Boldizsár Célia 7.a)

III. helyezett (megosztott)

Vívódás és ivás, rád már csak ez vár, Ízleld az életet, míg csak teheted, Zár már az élet háza.

While you walk around the world Across jungles and deserts

The most important thing you need Eat or drink water anyway

Iszol-e még hűs forrásból Vizet valaha? Óva intelek,

Schwimmen darin, Spielen darin,

Ertrinken darin und

Räumen (den Tisch auf ) damit. (Major Zsófia 9. a)

Trinken mögen alle Leute, und ich muss darüber Reime bilden.

Ich trinke eher Orangensaft, als Naturelles Wasser.

Katzen mögen lieber Milch, aber Kühe trinken

Rather you can stay at home

Wasser. Es gibt

(Vágó Margit 10.c)

Abweihung

3rd prize

Water is a very good drink

And it is healthy. If you drink water and not

Sicher, als voriges. Darin gibt es Bakterien. Im Laufe einer Wanderung kann man Stromschwelle sehen, und daraus

Right

Rationell und es ist eine gute Entscheidung, Wasser zu trinken, weil das am gesundesten ist, und lindert den Durst.

(Bodnár Domonkos 10.b)

Etwas sehr frisches trinken. Also es ist ganz

(Monori Andrea 10.a)

Witzig

Dare not to destroy waters

Vigyázz! Ízleld

Rushing by

Wir trinken immer Wasser,

Keep what you inherited.

Sie kaufen nicht Gösser,

Aber das Bier is besser.

In our blue valleys Night and day.

Zamatát, míg lehet!

Infants‘ lives will cease if

(raindrop) A VÍZ

NOVÁK ÁGNES (2002)

No water is left and wells Go dry.

Wading birds,

Mi a víz, melyből az élet származik,

Ants on dewy grassblades

Mi a víz, melyben az élet született,

Earth,

S mi a víz, mely a csapból kifolyik?

Tiptoe or fly around the

S mi a víz, mely nélkül élet nem lehet?

Reminding us of life.

Miből áll a folyó, s miből a tó?

Magában, a semmi közepén, társ nélkül?

Kell egy pár, de ketten együtt mit sem érnek, Ha nincs kapocs, mi összeköti őket.

Kapocs kell hát, s ez a HIDROGÉNKÖTÉS, Mit ki nem találhat semmi emberi ész!

De a két molekulához még több is kell,

Hogy az anyag most már testet ölthessen. Csatlakoznak egyre többen, készül a víz, Próbáld úszva felbontani,

a H-HÍDDAL alig bírsz!

TrefortUtca • 2006. május

Ewald trinkt ein Glas Wasser,

Rudolf trinkt eine Dose Gösser. (Farkas Antal 9.b)

Witzig

WASSER WASSER WASSER

ASSERW ASSERW ASSERW SERWAS SERWAS SERWAS

I. Preis

ERWASS ERWASS ERWASS

RWASSE RWASSE RWASSE (Rosner Dániel, 9.a)

Wenn wir im Wald spazieren gehen,

SPANYOL

Aber kein Wasser mit uns nehmen, Sonne scheint im blauen Himmel, So durstig is der fahrende Ritter. Erdkugel wird immer reicher,

Rennt das Wasser weiter, weiter. (Német Luca 8. c)

Nagy csoda ez, melynek köszönhető a lét, S minden, amire azt mondhatjuk: él…

Sondern sie kaufen Mineralwasser.

SSERWA SSERWA SSERWA

NÉMET

Két hidrogén, egy oxigén – ez nem elég, De mire megy egy molekula egyedül,

Imhol a feladat: Vízről szóljon minden Ódátok mostan! Vizekről ezennel Ígéretesen dalt Zengedezzetek!

(raindrop)

A hatalmas tenger, s a kis tocsogó?

Közé kell még rendszerint egy “szigma“ kötés!

zwischen Mineralwasser und Zapfenwasser, letzteres is nicht so

Tea, your

Energy will be on the maximum and your feeling will be absolutely

(Réti Csaba 7.a)

Auf dem Bild?... man kann

I. Preis

2nd prize

Zamatos.

III. Preis

Was ist das?

(Szöllősi Zsófia 7.a)

Ízes, finom,

Literatúra

II. Preis

Was wir jeden Tag brauchen

Alle können auch darin tauchen Schwimmen und rudern

So wird man uns bewundern

Es kann auch Regen, Schnee, Eis sein, Rate bitte, was es kann sein. (Tungli Katalin 8. c)

Agua

A mí me significa la vida

Gota por gota es una dádiva Un vaso para todos

Antes que almorzamos

Porque cuando se resbalan Oigo la voz de la calma Tantas veces soñamos A ser onda divina.

Bañamos en el agua de la piscina La que es mucho más fría…

El agua desaperece y queda en las minas (Szűcs Ádám)

15

Literatúra Slawomir Mrozek lengyel drámaíró egyik drámájában egy szép napon a Szemorvoshoz beállít Nagypapa és az ő Unokája. A probléma egyszerű: Nagypapának szemüveg kell, hogy megláthassa és lelője Károlyt. Az Unoka mindenben támogatja Nagyapa szándékait. Egy idő után azonban a Szemorvost kezdik gyanúsítani, hogy esetleg rejtegeti Károlyt – vagy éppen ő maga Károly. De ki ez a Károly? És miért akarja lelőni a Nagyapa Károlyt? Erre kerestük a választ…

Fuss, ha károly az életed.. KOCZKÁS SÁRA 11. A

Adott egy talán kissé bolond, gyengénlátó nagypapa, az unoka, aki az öreg minden szavát követi s minden gondolatát ismeri, és az orvos, aki az egészből semmit sem ért, de a túlélés érdekében próbálja követni a nagypapa logikáját. Az is lehetséges, hogy a nagyapa egyáltalán nem őrült, sőt, nagyon is a tudatánál van, olyannyira, hogy megjátssza a szenilis vénembert, hisz’ úgy senki sem veszi komolyan, ami neki pont kapóra jön a Károly-vadászaton. Persze, Károly. Ő lehet egy konkrét személy, akire nagyapa már nagyon régóta haragszik, de pontosan nem emlékszik rá, azt reméli, hogy ha meglátja, majd fog. De nagyapa talán nem tudja, hogy a szemüveg nem is a szemére kellene, hanem az emlékeire, amik az idő múlásával elhomályosodtak. Mivel az emlékekre még nem gyártanak szemüveget, látására hiába volt gyógyír az orvosé, Károlyt nem fogja visszaidézni, ezért nagyapa tovább lövöldözhet vadidegen emberekre. Hátha az egyikük Károly. Nagyapa biztos jó valószínűség-számításban. Persze lehetséges, hogy Károly csak egy gyűjtőnév, tehát nem Károly, hanem károly. Talán nagyapa ismert egy Károlyt, akiben megvolt az összes olyan tulajdonság, amiért érdemes lelőni valakit. Talán arra tette fel az életét, hogy megölje az összes olyan embert, aki olyan, mint Károly, vagyis károly. Talán az unokája lesz a trón-, vagyis jelen helyzetben inkább puskaörökös, s most azért tart nagyapjával, hogy megtanulja fölismerni a károlyokat, esetleg magát Károlyt. Habár a történet több pontja is utal arra, hogy nagyapa nem az összes károlyt, hanem a legkárolyabb károlyt, esetleg magát Károlyt keresi. Ugyanakkor más helyeken inkább arra következtethetünk, hogy nem számít, ki mennyire károly, meg kell ölni. Ha valaki úgy károly, hogy ő Károly, az már csak hab a tortán. De vajon miért kell megölni? Talán nagyapa nem tudja hová tenni a mai világot, embereket, de arra emlékszik gyermekkorából, hogy egy Károly nevű valakit, úgy ahogy volt, minden hozzá hasonló emberrel együtt a pokolra kívánt. Lehet, hogy vénségében akarja teljesíteni azt, amit

már kissrác korában eltervezett, csak már nem emlékszik pontosan, mi is volt az. Így beszerez egy szemüveget, hogy legalább a szemével lásson, ha a szívével nem is. (Pedig az igazán fontos dolgokat csak azzal látjuk, talán a nem-károlyok is tovább élnének, ha nagyapa megfogadná ezt.) S a sok emberből, akiket lelő, biztos lesz egy pár, aki tényleg károly volt. De tulajdonképpen csak egy olyan ember van, akiről biztosan tudjuk, hogy nagyapa lelőtte, bár, ha abból indulunk ki, hogy mire alapozta a lövést, teljesen elképzelhető, hogy egy halom hullával rendelkezik a pincéjében. Talán csak azért nem, mert eddig a rossz látása miatt nem tudott célozni… Másrészt ha nagyapa tudatánál van, akkor a károlyoknak tényleg nagyon gonosznak kell lenniük, hogy egy épelméjű ember csak úgy vaktában lövöldözzön rájuk, hacsak meghallja a nevüket. Bár szerintem eleve összeegyeztethetetlen az össze-vissza lövöldözés és az épelméjűség, sőt, az ilyen emberek sokkal inkább az őrült kategóriába sorolhatók. Összegezve, nagyapa valószínűleg bolond, s a saját agya szüleményeire vadászik, aminek talán van alapja a múltban, talán nincs. Talán nagyapa csak unatkozott otthon, talán az unokája beszélte tele a fejét Károllyal, a károlyokkal. Talán nagyapa maga Károly, s így próbálja eltávolítani azokat, akik tudják. Talán nagyapa és az unokája nem is léteznek, csak a szemorvos képzelődött. Talán elkövetett valami rosszat, és emiatt képzelte nagyapáékat, félt a büntetéstől, megijedt, hogy ő is károly. Talán nagyapa és az unoka a képzeletbeli, földöntúli végrehajtók, akiket az emberek raknak össze a bűneikből, ha eljött a bűnhődés ideje. Mindenkinek máshogy jelennek meg, valakinek süllyedő hajó, zuhanó repülőgép, égő ház, vagy bármi más, ami megfelel az elkövetett tettek súlyának, és vezeklésként szolgálhat a bűnösöknek. A szemorvosnak őrült öregember, puskával és az unokájával. Nem valóság, csak képzelgés. A bűnhődés kezdete. De mind bűnösök vagyunk. Mind károlyok vagyunk. ’A’ Károly talán nem létezik. De mi mind azért halunk meg, mert károlyok vagyunk. Aki ezt nem hiszi, az a legkárolyabb. Vége (vagyis Károly )

Szerkesztőségi közlemény

Ezúton szeretnénk elnézést kérni azoktól, akiknek az írása a felhalmozódott cikkek nagy száma miatt nem jelenhetett meg ebben a számban. Ez elsősorban a műfordító pályázat győzteseit és helyzettjeit érinti, az ő pályaműveik közlését terveink szerint következő számunkban megejtjük.

16

2006. május • TrefortUtca

Színház

A vágy villamosa NÉMETH DÓRI 11.A

Kiállítás

Tivoli Színház, Eszenyi Enikő, Kamarás Iván. (Ily módon illik kezdenem, nem?) A hölgy szokás szerint hitelesen játszott, ha nem tudom, színházban vagyok, elküldöm pszichiáterhez. (Nem, ilyet mégse mondhatok! Ejnye. Vegyük komolyan.) Tehát a főszereplőnk egy idegösszeomlásos, harminc feletti irodalomtanárnő, kicsit alkoholista, üldözési mániás, nimfomán, lelki sérült. Később megtudjuk, miért: érthető oka van, tényleg. Mellette játszik – talán inkább ellene – a férfi, igazi, erős, izmos, munkás, primitív (ahogy Blanche mondja), állatias. Mellékesen a kisasszony húgának férje. Nem csípik egymást: Blanche kényeskedő és úrihölgy, legalábbis annak képzeli magát. Tisztaságból jött, fényből és pompából. A világ körülötte legalábbis tiszta volt, ha már ő maga nem lehetett az. Stanely ösztönember, és úr a saját háza táján. Illetve azt hiszi. A háromszög utolsó eleme a hugi, Stella. Szerény, alárendelt, és nem tudjuk meg a darab végére sem, hogy van-e farkas a báránybőr mögött. Jön még Mitch is, egy kedves fiú a szomszédból, naiv, jószándékú, töketlen. Azért igyekszik. Mellékszereplők is vannak természetesen, valóságosak és képzeletbeliek.

A Jövő háza

KÖNYVES-TÓTH ZSUZSI 9.A

Mikor először beléptem, még azt hittem, hogy a Jövő házában olyan dolgokat fognak elém tárni, aminek a létezéséről még csak nem is hallottam soha. Nos, csalódnom kellett, mert igazából nem is a jövőről szólt az egész, sokkal inkább a nemrég felfedezett dolgokról. A belépő, hihetetlenül modern módon, egy papír karkötőből, és egy mágneskártyából állt. A mágneskártya jó dolog, hasznos is, csak kár, hogy nem nagyon volt rá szükség. Talán egyszer vettük hasznát: mikor megpróbáltunk egy Mars-terepjárót vezetni. Hogy ezt kiérdemeljük, egy nagyon hosszú kérdéssort kellett kitöltenünk, a lehető legtöbb helyes válasszal. Nos, ez sajnos nem sikerült, valaki más érdemelte ki, hogy öt percen keresztül irányíthassa a gépet. Nagyjából ennyi idő kell ahhoz, hogy a terepjáró fél métert mozduljon. Ha ezzel még nem elégednénk meg, végignézhetjük a sok plakátot, amin mind a Marssal kapcsolatos dolgok állnak, és ha elég türelmesek vagyunk, azt is megláthatjuk (természetesen csak filmen) hogy egy Marsról lehozott kő hogyan alakul át. Nos, ezek után már nem is tudom, mire számítottam, mikor előjegyeztettem a Mars-expedícióra. Azt hiszem, azért hittem, hogy érdemes megnézni, mert a mennyezetre volt erősítve egy hatalmas nagy IZÉ, amibe időről időre

TrefortUtca • 2006. május

Kultúra – Ajánló Hogy a konkrétumok se hiányozzanak: Blanche látogatóba érkezik Stellához. New Orleans poros, szegénynegyedbeli emeletes társasházába a családi birtok vaskerítéses, borostyánnal futtatott kastélyából. Meglepetést szerez, nem feltétlenül kellemeset, főleg Stanely-nek. Összezavarodik valamiféle alapból torz idill az Elíziumi Mezőkön, rég elfeledett titkok és sérelmek bukkannak felszínre. Mindenki magányos, boldogtalan – mégis boldog. Mert maguk teremtették a szerepeiket, keveredtek bele, fogadták el. Akárcsak az emberek a színpadon kívüli világban. De számít ez? A történet eredetileg Tennessee Williams drámája, olvasva egészen más,mint színpadon,kicsit konzervatívabb, több fantáziát igényel. De ha a mondanivalót keressük, érdemes elolvasni: a nézőtérről elsőre nem biztos, hogy (szép szóval élve) lejön. Mégis mindenki megtalálhatja magát a darabban, a szereplőkben. Nem is önmagát, inkább a sorsát, életmódját. Hogy mit utasít el, mit nem vall be, titkol, imád, gyűlöl. Nálam például passzolt, amit Stella mondott valamikor (így utólag nem véletlenül ezt hallottam meg): „Te biztosra veszed, hogy ki akarok kecmeregni a helyzetemből?” Felszálljunk a vágynak nevezett villamosra? Ezt mindneki döntse el maga. De csak miután megnézte a darabot. emberek mentek be és jöttek ki, és ami néha a plafon egyik oldaláról a másikra vándorolt. Kiderült, hogy ez a vándorlás az űrutazást próbálta imitálni, mert mikor beszálltunk, le kellett ülnünk egy székre és egy képzeletbeli Mars-expedícióra vittek minket (tíz percen keresztül egy fura hang dumált valamit és egy nagy képernyőn olyan képet vetítettek, mintha az űrben tartanánk egy bolygó felé). Ezek után, gondoltuk, most már kipróbálunk valami jót is, és csodálatos módon sikerült a Boeing 737-es repülőgép szimulátorához odaverekednünk magunkat, és még egy negyed órát vezethette is a bátyám. Eléggé élethű volt, mert miután öt percen néztem ki az „ablakon”, elkezdtem szédülni. Volt egy agy és egy szív részleg is, de azt hiszem, ezekre nem érdemes túl sok időt szánni, mert csak érdekességek voltak, nem volt bennük semmi meglepő. Ami még érdekes volt, az a Jövő Lakása (by Microsoft). Egy teljesen számítógép vezérelte lakást rendeztek be. Ujjlenyomattal lehetett bemenni, a redőnyök és a villanyok is számítógéppel működtek, sőt még a tükör is egy számítógép volt. Bár ez sem annyira a jövő lakása, azt hiszem, Bill Gates már most ennél százszor mondernebb lakásban él. Azért nem mondanám, hogy nem volt érdemes elmenni, voltak érdekes dolgok is, de legközelebb, azt hiszem, inkább a Jövő házával szomszédos Csodák palotájába megyek el, abban biztos nem fogok csalódni.

17

Zene

Kultúra – Ajánló

Csekélységek Bob Marley-ről ZANA RONI 9.A

Könyv

Bután hangzik a cím, tudom, de hogy is lehetne ilyen rövid helyen összefoglalni egy olyan ember életét, aki a mai napig elismert, közkedvelt és Jamaica zenei történelmének egyik legnagyobb, legkiemelkedőbb alakja? Ugye-ugye, sehogy… (Amúgy Sean Paul az egyetlen, aki több lemezt tudott eladni, mint Marley – sebaj, őt is szeressük…) Nem szeretnék puszta évszámokat és eseményeket felsorolni, az úgy nem jó… Szeretném valahogy megfogalmazni, hogy miért jó, miért szeretem és miért egy nagy túlélő ez az ember. Kár, hogy egy újság nem tud lejátszani zenét, hisz most minden könnyebben menne, ha mégis. Mert, akkor csak berakom, mondjuk a Sun is shining-ot vagy az egyik nagy kedvencemet, a Redemption song-ot és meg sem kéne szólalni, egy betűt sem kéne olvasni, mindenki megértené a reggea lényegét. Elég nehéz megalkotni ezt az irományt, mert ő sokkal több, mint holmi mai férfi énekes, akinek minden száma ugyanolyan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak a ’múlt zenéje’ lehet jó, itt van például a fent említett Sean Paul. De kétségtelenül az igazi, eredeti reggea-t Bob Marley játszotta. Sosem lehet tudni épp, hogy fogja énekelni azt a sort. Nála nincs olyan, hogy ’Tempo gusto’,

Daniel Keyes: Az ötödik Sally DEÁK RITA 10.C

Keyes – az Ötödik Sally, a Virágot Algernonnak, a Bűnöse Claudia és még sok más könyv írója – író és pszihológus, ennek betudhatóan témaválasztásában is kényes és furcsa témákhoz nyúl. A könyv megírása előtt tanulmányokat végzett a témában, de a könyv nem tartalmaz megtörtént esetet. Sally egy többszörösen hasadt személyiségű csinos, fiatal, elvált nő, két gyerekkel, akiket a bíróság a volt férjének ítél. Férje érthetetlen okokból azt hazudja a bírónak, hogy Sally változékony hangulatú, agresszív és kiszámíthatatlan. Valójában a testében öt különböző személyiség él, öt különböző nő, különböző nevekkel, barátokkal. Az első Jinx, a második Derry, majd Bella, és Nola. Az ötödik Sally. Jinx a megfékezhetetlen, agresszív énje Sally-nek (teljes kialakulásában az is közrejátszott, hogy a másik négy vele élő nő kényes helyzetekben egyszerűen elveszti az eszmélet, és átadja a helyét neki, takarítsa el ő a piszkukat). Derry a nyomjelző. Ő az egyetlen, aki mindig jelen van, minden mozzanatot nyomon követ, aki kapcsolatot tud teremteni a felek közt, és aki valamilyen szinten ellenőrizni tudja az életüket. Csupa jóindulat és jókedv. Bella a megtestesült érzékiség, aki állandóan táncolna, és élvezné az életét, nem törődve a következményekkel, ha hagynák… Nola merő

18

nála csak Bob van… Nemrégiben kiadták a felesége által írt könyvet. Hát, én végigjártam a várost, de nem leltem rá. Pedig kíváncsi lennénk egy ’bennfentes’ szemszögéből írt történetre, mert már megannyi honlapot végigböngésztem, de a honlapok készítői is velem egykorúak, avagy egy picit idősebbek, és ők is más honlapokból tájékozódnak. Egy szó mint száz, szívesen elolvasnám Rita Marley írását, hisz mégiscsak a ’Reggea Király’ felesége volt… Mindenkinek azt tudom mondani, hogy ha tényleg igazi reggea-t akartok hallgatni, akkor Bob Marleyvel kezdjétek. Utána persze jöhet a többi mai előadó (Elephant Man, Damien Marley), ők is nagyon jók, de az igazi, nyers zene az Marley-től jön… Addig is, míg meg nem szerzem a könyvet, hallgatom a zenéjét és Don’t worry be happy…

intellektualitás. Fest, saját műterme van. És mindehhez Sally, aki érzi, hogy hatalmas időközök esnek ki a fejéből, és akárhogy próbálja megérteni, hová vesznek el, nem tud rájuk visszaemlékezni. Kicsit szürke, kicsit unalmas, borzasztó emlékekkel. Vagy borzasztó emlékek nélkül. Sally egyik este - miután Nola megpróbál öngyilkosságot elkövetni (megint), majd majdnem megerőszakolják, és ezek után Jinx összeveri a támadókat – egy kórházban ébred fel, és úgy dönt, hogy elmegy egy pszihológushoz. Dr Ash elvállalja az esetét, és miután néha véletlenül, néha direkt találkozik a Sally-ben élő mind az öt nővel, elkezdi kideríteni, hogy miért váltak külön személyiségekké. Mindeközben megismerjük Sally múltját, amit igazán nem kívánok senkinek. Orvos és beteg kölcsönösen segít egymáson. Dr Ash végül összeolvasztja mind az öt személyiséget egy nagy Sally-vé, aki aztán reálisabban látja a világot, minden összeolvadásnál újabb és újabb dolgokat fedez fel környezetéből, és visszatérnek az emlékei. De a legnagyobb feladat a terápia elején elfogadtatni Sallyvel, hogy többen vannak. Ebben sok minden a segítségére van, mint például az idegen ruhák, könyvek, tárgyak, amikkel a saját lakásában találkozik és nem emlékszik, hogy megvette volna őket; a rengeteg ismerős, akiket még sosem látott, és akik biztos összetévesztik valakivel, mert mind más-más néven szólítja. De végül megbirkózik a gondokkal, és az öt énjét egybeolvasztva Sally elkezd teljes életet élni és szokatlanul 2006. május • TrefortUtca

Zene

Kultúra – Ajánló

Beatles - a siker csúcsán DEÁK RITA 10.C

1961… John… Paul… George… Ringo… Brian… Beatles-biblia… lemezek… kiadók… őrjöngés… turné… első széttört mozi… Párizs… feleség… Sárga tengeralattjáró… 1970 „A Beatles története a mai történelem legnagyobb sztorija. Hosszabb már, mint a második világháború, és nem halt bele senki.” (1968) Derek Taylor (a Beatles sajtófőnöke) El kell ismerni, hogy a fiúk sokáig voltak az élen, ami köszönhető volt többek között állandóan megújuló stílusuknak, őszinteségüknek, és a „zaj”-nak, amit játszottak. De persze még sok más is közrejátszott, megemlítendő: rengeteg szerencse. 1961 októberében egy fiatal srác berohant Brian Epstein lemezboltjába, és kérte a Beatles „My Bonnie”című számát. Brian azt vallotta,hogy magányos hívek nincsenek,és ha egy számot keresett egy ember, mindig hármat rendelt belőle. Általában igaza volt. Így ismerkedett meg a Beatles-szel, és ’61 decemberében meg is kötötték a szerződést. Innentől Brian a menedzsere a fiúknak, egészen 1967. augusztus 20-ig, amikor meghal gyógyszermérgezésben. Ő volt, aki ’kitalálta’ a fiúkat, alakítgatta, és a végén magányában halt meg. A fiúk minél híresebbek lettek, Briannak annál több emberrel kellett őket megosztani. Halálakor Maharishi jógi tanításait hallgatták az önmagukban és a csendben való elmélyedésről, és a belső rend megértéséről. Még Brian idejében nősült meg (elsőként a Beatles fiúk közül) John. Cynthia Powellt vette el, akivel egy főiskolára járt. 1963-ban megszületett kisfiuk, Julian. Ringo nősült másodiknak, Maureen Coxot vette el 1965. februárjában. George majdnem egy évvel Ringo után házasodott, ’66-ban Pattie Anne Boydot vette el. Paul eljegyzése Jane Asherrel, majd az eljegyzés felbontása, és Linda Eastman feleségül vétele (1969. márc.) már Brian halála után történt. John is elvált Cynthiától, és 1969ben összeházasodott Yoko Onoval, akivel később filmet is forgat. A Beatles-nek több filmje is jelent meg, és rajzfilm is készült róluk, amit Edelmann rajzolt. A rajzfilm címe „A Sárga tengeralattjáró”, Bors országban játszódik. A történet Edelmann agyszüleménye. A film végén a fiúk nem voltak hajlandók szinkronizálni. A rajzfilm így is jól sikerült, de nem olyan jól, mint ahogy az a Beatles-től megszokott. Az egyik mozivezető így nyilatkozott: „a többi rajzfilmet legalább értették a gyerekek.” Volt a Beatlesnek igazi filmje is, első az „Egy nehéz nap éjszakája”, Alun Owen írta a forgatókönyvét, ’64 júliusában mutatták be először. Másik filmjük a „Mágikus misztikus utazás”, aminek a forgatókönyvét Paul írta. Nem is akárhogy. Szerkesztett

TrefortUtca • 2006. május

egy kört, azt felosztotta, és egy-egy cikkelyre ráírta az ötleteit. A forgatókönyv igazából a forgatás végén született, közben csak a pillanatnyi ötletek voltak meg. John volt az egyik legkreatívabb négyük közül. 1964ben jelent meg az első prózakötete „In His own life” címmel. A második, az „A Spaniard in The Works” ’65 júniusára tehető. John a kicsavart és hangzás szerint leírt szavakkal fűszerezte a történeteit, amik már enélkül is elég groteszkek voltak. A négy fiú hatalmas népszerűségnek örvendett. Ahova megérkeztek, ott menekülniük kellett, általában rendőri segítséggel, mert a rajongók minden vágya volt, hogy megszerezzenek egy darabot a Beatles-mítoszból. Rengeteg koncertet adtak, turnékra jártak, menekültek, lemezeket, filmeket adtak ki, állandóan újultak, diktálták a divatot, és teljesítették John életcélját. Fiatalkorában bárki megkérdezte mi lesz belőle, ő azt válaszolta „milliomos”. 1965-ben bejelentették a Beatles lovaggá ütését. A hír hatalmas port kavart, többen, akik háborúban szerezték a rangjukat, visszaküldték azt. A Beatles sosem nyilatkozott politikáról, bárhogy kérdezték őket. Mégis, egy idő után egyszerűen belefolytak a politikába, Anglia elsőszámú exportcikkének számítottak. Pályafutásuk során többek között koncerteztek a New York-i Carnegie Hall-ban, ’65-ben a Wembley Stadionban az év legjobb számainak versenyén, ill. a New York-i O’Shea Stadionban. 1969 szeptember 27-én az angol sajtó rögzítette a hírt, miszerint a Beatles feloszlott. Rengeteg mindent megváltoztattak, tömegeket mozgattak meg, valami maradandót alkottak. Tudtad?

Mint minden Beatles-feleségnek, Maureen-nek is meg kellett küzdenie a rajongókkal, akik maguknak akarták a fiúkat. Egy lány például egy alkalommal, mikor ő a kocsiban várta Ringót, benyúlt az ablakon, és egy anyatigrist megszégyenítő erővel véresre karmolta a lány arcát. John és Yoko hatalmas port kavart, amikor a The Beatles című kettős albumot meztelen fényképükkel illusztrálták. Az Egy nehéz nap éjszakáját három hónap alatt forgatták le.

1968-ban John és Paul 10000 fontos kártérítésre perelte a francia Antoine-t, mert „Votez pour moi” című száma állítólag a Sárga tengeralattjáró plágiuma. Antoine ügyvédei 5000 dollárra perelték a Beatlest, szerintük a szám egy Schubert-szonáta plágiuma.

John a királyi gálaesten kiállt a rivaldához, és megkérte a közönséget, hogy tapsoljanak vele: „Akik az olcsó helyeken ülnek, verjék össze a tenyerüket!” ”Akik pedig a drága helyen ülnek-…-, azok zöröghetnek az ékszereikkel” Ausztráliai turnéjukon a hoteligazgató megkérte a fiúkat, hogy egy csapat „nyomorékot” kézrátétellel gyógyítsanak. (Ez a férfinek teljesen egyértelmű volt). A fiúk nem haboztak, kimentek, hozzáértek a bénákhoz, és nagy vigyorogva rájuk köszöntek: „Viszlát”. Jókedvük ellenére olyan mély nyomot hagyott ez bennük, hogy elhatározták, soha többet nem lépnek fel személyesen. A Please, Please me! hat hónapig No.1 a slágerlistán

1970 májusában megjelent a Get Back c. filmhez írott zene. A film felvételei közben, ’69 januárjában veszett össze George és Paul és döntöttek úgy, hogy feloszlanak.

Főbb lemezeik:

Please, Please me!; A hard day’s night; Help!; Sergeant Pepper’s Lonely Hearts Club Band; The Beatles; Yellow Submarine; Let it be

19

Vélemény és visszhang

A diákönkormányzatról CSAPODI CSABA

Négy évvel ezelőtt keresett meg egy akkor tizedikes diák azzal a kéréssel, hogy vállaljam el a Trefort diákönkormányzatának segítő tanári posztját abban az esetben, ha ő nyeri meg a diákpolgármesteri címért való versengést. Én akkor, alig két éves tanítási tapasztalattal némi félelemmel, de örömmel mondtam igent, és azóta is minden szeptemberben a diákönkormányzat tagjai szavazatának többsége erősít meg ebben a pozícióban. Az elmúlt négy évben gyakran tettem fel magamnak a kérdést:mi is az elsődleges feladata a diákönkormányzatnak, illetve az azt segítő személynek? Bennem két válasz merült fel. Az egyik lehetséges cél a programszervezés, az iskolai diákélet mozgatása, a másik pedig a diákok érdekeinek képviselete az iskola többi tanára és az iskola vezetése felé. Az elmúlt években mindkét cél érdekében sokat tettünk az iskola rekord hosszúságú ideig (három évig) a posztot betöltő két diák-vezetőjével: Marczel Mártával és Vörös Dorinával. Az ő ötleteik, lelkesedésük, szorgalmuk és felelősségérzetük nélkül a fent említett két terület egyikén sem tudtunk volna ennyi mindent elérni, szeretnék most néhányat kiemelni ezek közül. A programok szervezése területén a legfontosabb eredmény a trefortos diákok egyik kedvenc iskolai programjává váló 24 órás kosármeccs kitalálása, megszervezése és lebonyolítása volt, még akkor is, ha ez idén az eredeti őszi időpont helyett tavasszal kerül megrendezésre. Még ennél is nagyobb szabású rendezvény

Hogyan lehetne jobb iskolánk? SZÖRÉNYI ZOLTÁN

Már több számban is olvashattam (milyen jó ezt leírni, hogy végre van iskolaújságunk!) arról, hogy milyen a jó iskola és legutóbb, hogyan lehetne jobb az iskola. Így elérkezetnek látnám az időt egy kis hozzászólásra. Örülök ennek az eszmecserének, hiszen az iskolánk csak akkor lesz jobb, ha mindenki, diák, tanár, vezetők, szülők elmondják a véleményüket és tesznek is a jobbítás érdekében. Az elmúlt években a szülők és a diákok véleményét kérdőív formájában hivatalosan is kikértük. Ennek összegzése valószínűleg május folyamán lesz látható a honlapon, és esetleg az újság oldalain is. De térjünk rá a konkrét témákra, amiket Gál és Újvári urak feszegettek. 1. A klub kérdése már régóta napirenden van. Véglegesen megoldani viszont csak akkor lehet és érdemes, ha megoldjuk az alagsor komplex szellőztetését és szennyvíz-problémáját is. Az alagsor nyirkos, dohos, ezért mesterségesen kellene lélegeztetni. Ez körülbelül 150 millió forint lenne, jelenleg ennyi pénzünk nincs. Pályázatokat adunk be folyamatosan, de eddig eredménytelenül. Az iskola általános csinosítása is napirenden van. Kovács Gabriella tanárnő készített egy tervet, aminek

20

volt a tavaly először, de reméljük, nem utoljára szintén a mi irányításunkkal megszervezett Gyakorlóiskolák Kupája (GYIK). Az érdekérvényesítés területén az átalakított házirend új, a diákság számára kedvező változásaira lehetünk büszkék, amely változásoknak a tanári kar által történő elfogadását nagy mértékben befolyásolta a két DÖKvezető határozott kiállása az egyik tantestületi értekezleten. Talán nem kapott akkora nyilvánosságot a DÖK két évvel ezelőtti javaslata a trefortos tanmenet megváltoztatására, amelynek több pontja nem sokkal később meg is valósult a tantestület döntése nyomán (biológia órák rendjének átalakítása, több nyelvóra az utolsó két év folyamán stb.). A diákönkormányzat munkáját igyekeztünk rendszeressé és érdekessé tenni. Havonta legalább egy alkalommal találkoznak a képviselők, ilyenkor az aktuális szervezni- és tennivalókon kívül mindig átbeszéljük az esetleg felmerülő iskolai problémákat. Ezekre megpróbálunk valami választ találni, beszélgetünk, vitatkozunk, véleményünket gyakran jelezzük az iskola vezetése felé. Itt szeretném megdicsérni a vezetők mellett az egyes képviselők munkáját is, a legtöbbjük szívesen és aktívan vesz részt a DÖK munkájában. Úgy érzem, tevékenységünk az iskola minden diákjának hasznára, javára válik, valódi diákönkormányzatként tevékenykedünk. Ha valaki mégsem elégedett a munkánkkal, akkor lehetősége van javítani rajta: bárki indulhat az osztályában a képviselői posztért és bárki, aki már egyszer képviselő volt, indulhat a diákpolgármesteri címért is. részeit lehetőségeink szerint igyekszünk megvalósítani. Így kerültek szebb és használhatóbb fotelek azokra a részekre a folyosókon, ahol egyáltalán le lehet ülni. Várhatóan a nyáron a harmadik emeletet egy új „dizájn” terv szerint fogjuk kifesteni (tanárok közreműködésével!). Minden segítséget elfogadunk. 2. Kutyapiszok. Szintén örökzöld(?) téma, sőt a Trefort utca mint sétálóutca is az. Több, mint egy éve személyesen írtam levelet a kerület polgármesterének, amire válasz azóta sem érkezett. Sőt igyekeztünk táblával és más formákban is tiltakozni az idejáró ebtulajdonosoknál. Ennek viszont a feljelentésünk lett a vége, miszerint az utca közterület és ott az sétáltatja ebét, aki akarja… Így a táblát le kellett vennünk, és örültünk, hogy ennyivel megúsztuk. 3. Hideg van télen. Sajnos az utóbbi két tél nagyon hideg volt. A fűtési rendszerünket nem ilyen telekre méretezték. Ezen kívül az öreg épület öreg nyílászárói elég sok meleget elengednek. (Nem is beszélve a nyitva felejtett ajtókról, ablakokról). Itt javulást, pénz hiányában, csak a tavasz hoz majd. 4. Diákélet. Ez már végképp nem az iskola vezetésén múlik. Mi is szeretnénk, ha még jobb lenne, több és színvonalasabb programjaitok lennének. DÖK-ösök a tanúim, hogy mi minden kezdeményezést támogatnánk. Sőt! További jó vitát és jó újságot kívánok! 2006. május • TrefortUtca

Vélemény és visszhang Mi történik a pad alatt? RÉTALLÉR ANDI 9.A

Ennek a cikknek semmi, ismétlem semmi köze a valósághoz, szereplői kitalált alakok, és még véletlenül sem szabad az illetőket meggyanúsítani ezekkel a feltételezésekkel. Tehát ugyan mi is történik az alatt a nyomorult pad alatt? Sok tanár, illetve diák teszi fel magának ezt a kérdést, de hogy ők se maradjanak ki a buliból, itt van egy kis ízelítő azoknak, akinek semmi fantáziájuk nincs: Zsófi és Zsombor olvas, Pisti állandóan csak eszik, Anna alkot, Fanni levelezik, Bianka röhög, Zsuzsi és Rozi csacsog, Dorka és Cuppy ölik egymást, Kolos pirózik, én Gézut rajzolok. Ja és persze, nálunk még olyan is akad, aki figyel...! Ez manapság igen ritka dolog, főleg egy olyan órán, mikor lehetőségek sorozata tárul fel előttünk,

Miért történik a pad alatt, ami történik? KEISZ ÁGOSTON

Mindenkinek megvannak a maga kicsinyke titkai. A diákoknak és a tanároknak is. Az egyik legnagyobb rejtély természetesen az illegális pad alatti tevékenységekhez kötődik. Csupa titok, csupa rejtély mindaz, ami az órán történik: mi, tanárok szeretnénk minél többet megtudni az óráinkon zajló másodlagos tevékenységekről, a diákok pedig szeretnének minél többet tudni arról, hogy a tanár pontosan mit is vesz észre mindabból, ami történik egyegy órán. Mert hát nem mindent veszünk észre, viszont annál mindenképpen többet, mint ami miatt esetleg felháborodásunknak adunk hangot. A legérdekesebb kérdés azonban ez: miért is zajlik annyi minden a pad alatt? Hiszen olyan érdekes, amit tanítunk. Az osztályok általában csillogó szemekkel várják az érkező tanárt, hogy az ismeretek ambrosziájával

hogy ugyan mit is csináljunk (persze jegyzetelésen kívül). Csak páran állnak ellen a kísértésnek, hogy galacsinokkal focizzanak vagy hogy az asztalra borulva aludjanak; ők igazi hősök, még Toldi Miklós is irigyelné őket. Azonban a legtöbben azok közé az emberek közé tartoznak, akik belevetik magukat a társasági életbe, és a céltudatos tanárt nem hagyják tanítani, vagy ritkább esetben ’csak’ az óra menetét zavarják. De mégis, mit csinál a diák egy olyan órán, ahol bármit, ismétlem bármit kezdhet az unalmas kis életével? Szerepelhet a tévében, avagy csak integethet a szemben forgató m1-es ’helyespasinak’, fényképeket készíthet a mellette alvó padtársáról, játszhat a telefonjával, esetleg ha nem ilyen modern, torpedózhat, amőbázhat, kártyavárat építhet, monopolyzhat, jengázhat... Mindössze vállalnia kell a kockázatot, mert a tanárok nem szívesen látják a diákok arcán a játék okozta örömet és esetleg az ellenőrzőt kérhetik... enyhítsék tudásszomjukat. Aztán meg dolgozat is lesz, amikor üt az igazság órája, és mindent kikérdezünk. Elvileg tehát minden adott, hogy nagy figyelés legyen az órákon. Akkor mégis miért van az, hogy bármi érdekesebb, mint amit éppen csinálnunk KELL? Talán éppen ez az indok… Hogy kell. Mert kötelező figyelni az órán, és ami kötelező, az brrrrr… Az csak rossz és unalmas lehet. Azt hiszem, a megoldás egyértelmű. Ha kötelezővé tenném az órákon a torpedózást, a galacsinnal való dobálózást és a tévés ’helyespasik’ bámulását a szemben lévő ház erkélyén, viszont szigorúan megtiltanám például a mondatelemzést, akkor ezentúl mindenki egészen biztosan titokban alárendelt mondatokat elemezne a pad alatt. Hisz a tiltott gyümölcs olyan édes… És kiki meg is kapná érte a méltó büntetést: „Tisztelt Szülő! Gyermeke a nyelvtan órán a pad alatt alárendelt mondatokat elemzett, galacsindobálási kötelezettségét elmulasztotta, ezért megintem. Dátum, aláírás.” Vagy tán mégsem ilyen egyszerű ez az egész?

Az idei Trefort Művészeti Napon Cserős Borbála tanárnő vezetésével az összes osztály közreműködésével készült óriásmozaik két részlete. A teljes mozaik képét az idei Ballagási Újság hátoldalán tettük közzé.

TrefortUtca • 2006. május

21

Terv

Építkezünk!

Ilyen most...

...és ilyen lesz szeptemberre

A Szentkirályi utcai szárny a tervezett beépítés után, az udvar felől nézve

A Szentkirályi utcai szárny jelenlegi állapota az udvar felől nézve. A földszinti ablakok a tanári konyhához, az első emeleti ablakok a történelem tanárihoz tartoznak. A földszintes kis épületben jelenleg a pszichológus szobája található, ezt elbontják az építkezés előtt.

Trefort utca

Udvar

WC

12.c osztályterme

német tanári

10. a osztályterme

angol tanári

Új terem

7.b osztályterme

Szentkirályi utca A második emelet alaprajza a tervezett beépítés után. Az új terem 210-es számmal jelölve, az ajtó helyén jelenleg egy ablak található

22

Az építkezés a tervek szerint 2006. július 1-én kezdődik és szeptember 15-én ér véget, így az iskolai életben várhatóan nem okoz fennakadásokat. A tervezett bővítés eredményeképpen az első és a második emeleten két új nyelvi terem jön létre; ez a mostani kettőről négyre növeli a nyelvi termek számát, így megoldódik a nyelvcsoportok elhelyezésének problémája. A negyedik emeleten valószínűleg egy kémia labort alakítanak ki, a földszinten pedig egy új tanári lesz, így enyhítve a tanári szobák zsúfoltságát. Az építkezés összköltsége berendezéssel együtt várhatóan 45 millió forint.

2006. május • TrefortUtca

Huszonnégy óra kosár SZENTGYÖRGYI BÁLINT 7.B

Néhány héttel ezelőtt épp a büfébe igyekezvén láttam meg az első plakátot. Béla bá ajtaja mellett óriási, színes kiírás hirdette: 1000 perces kosár. DÖK képviselő osztálytársnőm azonnal felhördült, hogy ez képzavar, ugyanis huszonnégy óra az 1440 perc. Hiába, a marketing az marketing… Na szóval, nem sokkal később megjelentek a palacsintázót, koktélbárt és csocsóbajnokságot hirdető plakátok is. Nem volt mese: a 7.b osztálynak is erősíteni kellett a felhozatalt! Nem telt bele egy osztályfőnöki óra (na jó, kettő), és megszületett az ötlet : filmvetítés. Így került a mi plakátunk is a többi közé… Térben és időben hajtsunk végre most egy nagy ugrást, és irány az iskola bejárata, szerda reggel nyolc óra és egynehány perc. Aznap pont elmaradt az első órám, így szinte üres folyosókon caplattam el az osztálytermünkig, várva a kicsöngetést. Nem tudom, ki hogy volt a dologgal – lehet, hogy a felsőbb éveseknél ez nem így volt –, de én alig bírtam ki a fenekemen a maradék négy órát. (Valahogy nem volt hatodik óra sem…) Kicsöngetés után kezdtük el felszerelni a termünket. Laptop, vetítővászon, hangfalak… Valami hiányzott, valami, aminek pedig ott kellett volna lennie… Nem az osztályfőnök (bár szerintem az sem ártott volna), hanem a popcorn. Na kinek mennyi pénze volt, mindet összedobtuk és azonnal útnak indult a delegációnk a Spar felé. Egymás után gyömöszöltük a zsákokat a kosárba, sajtos, sima és hagymás tejfölös popcornnal töltve, összesen 2300 Ft értékben. Már épp le is számoltuk volna, de akkor jutott eszünkbe (vagyis az egyetlen jelenlévő lány eszébe), hogy valamibe rakni is kell a popcornt, amiben eladjuk… Kis civakodás után két csomag műanyag pohárral gazdagodott a szállítmányunk és így indultunk el visszafelé. Addigra az osztálytermünk NDK-stílusú moziteremmé változott, és az első film (Magyar vándor) már ment is. Én elfoglaltam helyemet a popcornos asztal mögött, ami csokikkal is gazdagodott, hála két osztálytársamnak. Mindenki elégedetten dörzsölte a kezét, hogy mekkorát

Éjfél körül: a 9. a lányai érdeklődéssel figyelik a játékot

TrefortUtca • 2006. május

Tref-SP-ort fogunk mi ezen kaszálni, az osztálypénz javára. Minden készen állt… És állt még úgy négy óra hosszát. Időközben lement még pár film (Feketén fehéren, A minden6ó, stb.), de néző csak Ulrich tanárnő soraiból akadt. Na jó, itt volt az ideje körbenézni máshol is. Első utunk a palacsintázóba vezetett, az bezzeg működött! Nem is akárhogy…Na jó,nem ellenségeskedem, tényleg finom volt. Ezután a kisudvaron hatalmas 7.b focimeccs vette kezdetét. Sötét volt, nem is nagyon lehetett látni, de azért töretlen lelkesedéssel dobtuk be magunkat, személy szerint két gólt lőttem, de ezen én is eléggé megdöbbentem a látási viszonyok miatt… Gyorsan visszatérek egy közérdekűbb témára, mielőtt lapoznátok nekem. Úgy-ahogy beindult a mozi, és páran jöttek is, csak se popcorn nem maradt, se csoki. A kasszában

9.a vs. 9.c

viszont nem volt kielégítő pénzösszeg, úgyhogy valaki nagyon elemében volt... Ennek ellenére szívesen néztük a maradék filmeket, csak a Spongya bob volt az, amin a nézők fele bealudt, kis része kiment, a maradék meg hát… Bizonyára jól szórakozott. Én a magam részéről egy kölcsön hálózsákból néztem, de sem a film nem kapott el, sem az álom, úgyhogy kimentem a fő-fő attrakciókhoz, a kosármeccsekhez. Még a délután folyamán lépett pályára az osztályom két csapata és nagyon szépen is szerepelt, de a csúcs-show mégis akkor este volt, a 7.a-sok ellen. Nyertünk is 19:10 arányban. A meccs után visszatértünk az osztálytermünkbe, ahol Halmai tanárnő fogadott minket tárt karokkal, takarodót vezényelve. Hőbörögve engedelmeskedtünk, olyan húsz percig, aztán újraindult az éjszakai vetítés. Ezúttal már tényleg az utolsó megmaradt filmmel, a Nemzet aranyával. Én, mivel sem a filmet, sem Nicolas Cage-et nem kedvelem különösebben, inkább az udvaron kosárlabdáztam egy darabig. Aztán, fogalmam sincs, miért, de a palacsintázó felé vettem az irányt, ahol már elfogyott a nutella és minden egyéb, viszont maradt egy vagon üres palacsinta, amit Kutrovácz tanár úr az utolsó szálig nekem adományozott, ingyen. Ez volt a reggeli is alvó osztálytársaimnak, bár huszonegynehány darab azért belém is szorult. Az osztályom csapata ismét pályára lépett, egy nyolcadik osztály ellen, szintén győztesen. A pontos eredményre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a meccs közben kelt fel a Nap… Reggel hatkor megnéztük még a tanár-diák meccset, külön kiemelném Kutrovácz tanár úr ziccereit. Reggel hét körül indultam haza, végig azon gondolkodva, hogy most már újabb nagy élménnyel vagyok gazdagabb, az iskolanap és a verébavatás után. Csak most az egyszer kevesebbet izzadtam…

23

Utolsó oldal

A víz világnapja

Dr. Hompot válaszol

Kedves Dr. Hompot! Tulajdonképpen lehet, hogy ez nem illik ide, de a saját problémámról szeretnék beszélni. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy vagyunk én meg a Józsi barátom. Illetve hát nem is igazán a barátom, talán inkább csak haverom. De ha úgy vesszük, mégiscsak a barátom, mert sokat voltunk együtt még régebben, de lehet, hogy mégsem kéne annak nevezni, mert hát ez egy olyasfajta köztes állapot. De szóval úgy kezdődött, hogy akkor ő elkezdett nekem arról beszélni, hogy mi lenne, ha elmennénk együtt egy ilyen helyre, de pontosabb lenne, ha azt mondanám, hogy egy mulatóhelyre. Vagyis ilyen diszkószerű, de nem olyasmi, mint egy kocsma. Szóval így kezdődött. Kérlek válaszolj! C. P.

2006. március 22-én volt a víz világnapja. Iskolánk ebből az alkalomból vízbe öltözött: szerte az épületben vízzel kapcsolatos dekorációk bukkantak fel. A vízről és a víz világnapjáról további információkat meríthettek lapunk 10-11. oldalán. A VÍZakrosztikon pályázatra érkezett múvek a 15. oldalon olvashatók. A víz világnapjával kapcsolatos események koordinátora Nikolics Noémi tanárnő volt.

Kedves C. P.! Problémád tökéletesen érthető, és ezzel nem vagy egyedül a korosztolyádban. A te korodbeliek gyakran hajlamosak arra, hogy bizonyos fajta hiányérzettel magyarázzák pótcselekvéseik eredőjét. Nem kell viszont abba a hibába esned, hogy emiatt olyan dolgokat gondolsz, amik igazából is létező valóságok. Javaslom: esténként elalvás előtt vigyél magaddal a szobádba egy számodra fontos tárgyat, és beszélgess el vele arról, hogy mi is életed célja, mintha az a barátod lenne, és a tanulságokból együtt vonjatok le olyan dolgokat, amik a jövőben hasznosak lehetnek.

Versenyeredmények

spanyol nyelvből

11. helyezett Marczel Márta (12. c) tanára: Éltető Katalin

14. helyezett Czecze Gabriella (11. b), tanára: Bogdán Krisztina

Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny francia nyelvből

16. helyezett Szabó Piroska (11. c) tanára: Éltető Katalin

21. helyezett Hrincu Linda (11. b), tanárai: Domokos Katalin és Gonda Zita

19. helyezett Panajotu Markosz (12. c) tanára: Éltető Katalin

magyar irodalomból:

A CIVITAS állampolgári verseny döntőjében a Bata Zsófia, Rácz Dániel, Gaál Miklós, Szántó Zsolt összetételű csapat az ötödik helyezést érte el. A versenyen bemutatták a Trefort utca rehabilitációjára készített tervet.

23. helyezett Czecze Gabriella (11. b), tanára Bodó Márton

Az Országos Szilárd Leó fizikaversenyen Kovács Noémi (12. c) 18. helyezést ért el, Farkas György (12. b) pedig dicséretben részesült.

8. helyezett Rácz Dániel (12. a), tanára Pentz Anna Mária

TrefortUtca 2006. május • 4. szám

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja 1088 Budapest, Trefort u. 8. E-mail címünk: [email protected] Felelős kiadó: Szörényi Zoltán igazgató Felelős szerkesztő: Keisz Ágoston

Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bognár Borbála (11. c), Boldizsár Máté (11. a), Deák Rita (10. c), Hompot Sebestyén (8. a), Könczöl Orsi (12. a), Könyves-Tóth Zsuzsi (9. a), Major Zsófi (9. a), Rétallér Andi (9. a), Sütöri Donát (11. a), Szász Nóri (9. a), Szombathelyi Bence (11. a), Virág Laura (9. a), Weiszburg Zsuzsi (10. a) Műszaki szerkesztő: Keisz Ágoston Nyomdai kivitelezés: CODEX-PRINT Nyomda Kft. 1063 Budapest, Bajnok u. 1.