TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 41. Lifelong learning

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 41.

Lifelong learning

EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET 2005

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK

2

Szerzők: Lehoczki Anikó Kovács Tünde Szecsei Anna Mária Szerkesztette: Tóth Lászlóné Véleményezték: Dr. Drexlerné Solymos Mária Dr. Kállayné Őry Csilla

© Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2005 Felelős kiadó: Vízvári László főigazgató Szedés, tördelés: Hegyi Gergely

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható.

3

LIFELONG LEARNING

TARTALOMJEGYZÉK Bevezető A tananyag célja Tanulási útmutató A tananyag moduljai 1. modul: Az élethosszig tartó tanulás jellemzői A tananyag célja Követelmények Tananyag A lifelong learning elterjedésének oka Az élethosszig tartó tanulás fogalmának meghatározása A tanulás lehetséges formái Lifelong learning az Európai Unióban A lifelong learning jellemzői A lifelong learning folyamatossága és a „visszatérő” képzés Lifelong learning területei A lifelong learning feltételei A lifelong learning előnyei Összefoglalás Kérdések, feladatok 2. modul: Karriertervezés az egészségügyi szakképzésben A tananyag célja Követelmények Tananyag A karrierről általában Az egészségügyi szakképzésben rejlő lehetőségek Összefoglalás Kérdések, feladatok 3. modul: Az előzetes tudás beszámítása, ekvivalencia, PLAR A tananyag célja Követelmények Tananyag Az előzetes tudás beszámítása Ekvivalencia Az ekvivalencia fogalma Az ekvivalencia vizsgálatának területei PLAR A PLAR fogalma A PLAR nemzetközi és hazai megvalósulása A PLAR filozófiája és alapjai A PLAR módszer alkalmazásának célja és területei A PLAR módszer folyamata A PLAR módszerei és eljárásai A PLAR módszer alkalmazásától várható előnyök. Összefoglalás Kérdések, feladatok 4. modul: A tanuló a felnőtt képzésben A tananyag célja

5 5 5 6 7 7 7 7 7 8 9 10 11 11 11 12 12 12 13 14 14 14 15 15 16 18 18 19 19 19 20 20 20 20 21 22 22 23 23 23 24 24 25 29 30 31 31

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK Követelmények Tananyag A képzési szektorok jellemzői A képzési folyamat résztvevői A tanulás, mint fogalom a felnőttképzésben Összefoglalás Kérdések, feladatok 5. modul: Továbbképzési rendszer az egészségügyi szakképzésekben A tananyag célja Követelmények Tananyag Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere A továbbképzési rendszer jogi szabályozása A továbbképzések formái A továbbképzési programok minősítése A továbbképzési programok támogatása A működési nyilvántartás és a továbbképzési rendszer kapcsolata Összefoglalás Kérdések, feladatok Mellékletek 1 sz. melléklet: Vízvári László: Az ISCED és az OKJ fejlődése 2. sz. melléklet: Szakmacsoportok 3. sz. melléklet: Felhasznált irodalom

4 31 31 31 33 33 36 36 37 37 37 37 38 38 38 39 39 40 41 42 43 43 46 48

5

LIFELONG LEARNING

BEVEZETŐ Az egész életen át tartó tanulás– fogalomköre a fejlett társadalmakban jelent meg, mely szerint a tanulás az életút végéig tart és az emberi lét szerves részévé válik. E felfogás szerint nem csupán a 6-18 évesek kötelessége és a 18-25 évesek lehetősége, hanem általános társadalmi tevékenység. Az egész életen át tartó tanulás szorosan kapcsolódik a társadalmi, gazdasági és politikai méltányossághoz, a nemek egyenlőségéhez, a tanulás egyetemleges jogához, a környezettel harmóniában éléshez, az emberi jogok tiszteletéhez, a kulturális sokszínűség elfogadásához, a békéhez és ez emberek aktív részvételéhez az életüket érintő kérdések tekintetében. Színterei között egyre nagyobb hangsúllyal jelennek meg az iskolán kívüli helyszínek: a helyi közösség, a munkahely, az otthon. (Magyar Virtuális Enciklopédia, OM.hu)

A TANANYAG CÉLJA Továbbképzési füzetünkben olvasható „tananyag” célja, hogy az életen át tartó tanulás témaköréhez az egészségügy vonatkozásában kapcsolódó hasznos ismereteket egy csokorba gyűjtve átadjuk az érdeklődő szakembereknek. Elsősorban a formális tanulás oldaláról vizsgáljuk témánkat, kapcsolódva a szakmai karriertervezéshez.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ A tananyagban talál néhány ikont, amelyek értelmezéséhez e néhány mondat szolgál segítségül: Probléma felvetés, vagy kérdés. Az ismeretek gyakorlati alkalmazását kívánja elősegíteni. A probléma lehetséges megoldása. Válasz a feltett kérdésre.

Figyelem! Ezt a feladatot oldja meg, megkönnyíti az anyag megértését!

Olvassa el feltétlenül! Megérdemel egy kis pihenést.


6

A TANANYAG MODULJAI Lifelong learning

Az élethosszig tartó tanulás jellemzői

Karriertervezés az egészségügyi szakképzésben

Az előzetes tudás beszámítása, ekvivalencia, PLAR

A tanuló a felnőtt képzésben

Minden érdeklődőnek kellemes és sikeres tanulást kívánunk!

Továbbképzési rendszer az egészségügyi szakképzésben

7

LIFELONG LEARNING

1. MODUL AZ ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS JELLEMZŐI Szecsei Anna Mária

A TANANYAG CÉLJA Megismertetni a szakképzés bármely területén tevékenykedő személyt az élethosszig tartó tanulás jellemzőivel és jelentőségével.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: • értelmezni az élethosszig tartó tanulás fogalmát, • ismertetni az életen át tartó tanulás elterjedésének okait, • összehasonlítani a formális, non formális és az informális tanulást, • értelmezni az élethosszig tart tanulás folytonosságát és a visszatérő képzést, • felsorolni az élethosszig tartó tanulás feltételeit, • ismertetni az élethosszig tartó tanulás előnyeit.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Élethosszig tartó tanulás/lifelong learning „A tanulásnak ez a formája magában foglalja az egyéni és szociális fejlődés minden formáját és színhelyét – formálisan az iskolában, a szakképzési, felsőoktatási és a felnőttképzési intézményekben, illetve informálisan otthon, a munkahelyen és a közösségben.”1 Formális tanulás Az oktatási és képzési intézményekben megvalósuló tanulás, mely tervezett és szervezett, a pedagógusok által irányított ismeretszerzési mód, amely alapvető interakciót jelent tanuló és pedagógus között és oklevél, bizonyítvány megszerzésével zárul. Non formális tanulás A tanuló egyéni kezdeményezésére létrejövő ismeretszerzés, amely általában szűkebb ismeretek megszerzésére irányul, a hagyományos oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik és nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel. Informális tanulás A mindennapi élet során az egyéni tapasztalatokon, gyakorlaton alapuló ismeret elsajátítása.

TANANYAG A lifelong learning elterjedésének oka A kifejezés nem új keletű. Gondoljunk csak a közmondásunkra: „Jó pap is holtig tanul”. Mégis a XX. század második felében hódított egyre nagyobb teret magának az élethosszig tartó tanulás” fogalma. Mi lehet az eszme elterjedésének oka?

1

Vízvári László: Gondolatok az élethosszig tartó tanulásról. ETInfo,2004. VII. évfolyam III. szám, 7. p.


8

A családi szocializáció, illetve az intézményes (iskolai) nevelés, oktatás, a korábbi századokban elegendőnek bizonyult a gyermekek felkészítésére, a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Azonban az ipar átalakulása, a technika rohamos fejlődése, a globalizáció és az információ robbanás következtében a képzés során megszerzett ismeretek, készségek, már nem elegendőek. Az új kihívások új készségeket követelnek. Továbbá az előzőekben leírtak hatására a munkaerőpiac – a kereslet-kínálat függvényében - folyamatosan változik. A munkanélküliek száma egyre magasabb, és gyakorivá válik a szakmaváltás. Egy-egy ágazat fejlődésnek indul, míg mások viszszafejlődnek, megszűnnek. Egyre fokozódó igény lép fel az új képesítések, kiegészítő ismeretek megszerzésére. Mindezek rákényszerítik az egyént arra, hogy tanuljon. Ma már a képzés és a tanulás nem fejeződik be a felnőttség elérésével, hanem a megszületéstől kezdődően a halálig tart. Természetesen ez a folyamat a különböző életkorokban más és más formában zajlik. A felnőttkorban bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodási készséget a folyamatos fejlődés, változás képessége, a tanulás képes biztosítani. Mindez magával hozta az egész világon egy új fogalom, a „tudásalapú társadalom” elterjedését. Ez túlmutat a lexikális tudáson (kognitív szint). Olyan tudás szükséges, mely az ismeretek alkalmazásának képességét (pszichomotoros szint) is magába foglalja, és így a tudás „termelőerővé” válik. Magyarországon a rendszerváltásig és még a rendszerváltás utáni néhány évben is csupán mérsékelt igény mutatkozott arra, hogy az emberek a szakképesítés megszerzésével még tanuljanak, fejlesszék képességeiket. A XX. század végére azonban a szakképesítésre épülő további tanulás egyre meghatározóbb tényező lett. A tudás folyamatos karbantartása nélkül napjainkban egyre kevesebb az esély az elhelyezkedésre a munkaerőpiacon.2

Az élethosszig tartó tanulás fogalma Először is „az élethosszig tartó tanulás definiálását kellene megtennünk. Azonban a fogalom tisztázása nehéz, mert a szakmán belül sem alakult ki egységes nyelvezet sem az országhatáron belül, sem azon kívül. Az UNESCO a hatvanas, hetvenes években egységesíteni szerette volna az előzőekben leírt folyamatra alkalmazott fogalmakat, az egységes nyelvezet kialakítása érdekében. Azonban ez nem járt teljes sikerrel. A tanulás: rejtett kincs (Teaching: the treasue within) című UNESCO-kiadvány 1996-ban (Delors jelentés) „az egész életen át tartó tanulás” fogalmát a következőképpen fogalmazta meg:

„A 21. század előestéjén az oktatásnak az a feladata, hogy a gyermekkortól kezdve egész életen át segítsen mindenkit abban, hogy dinamikus ismereteket szerezhessen a világról, a többi emberről és saját magáról, az előző fejezetben leírt négy alappillérre támaszkodva. Ezt az oktatási folytonosságot, amely végigkíséri az egész éltetet, ugyanakkor társadalmi dimenziókat is figyelembe vesz, a Bizottság egész életen át tartó oktatásnak nevezte el. Ebben látja a 21. századba való belépés kulcsát, s annak feltételét, hogy az emberiség alkalmazkodni tudjon az egyre gyorsabban fejlődő világhoz.”3 2

Benedek András: Magyarország és az egész életen át tartó tanulás. Szakképzési szemle, 2003. XIX. évfolyam 2. szám, 159-170. p. 3 Az Európai Közösség felsőoktatásról szóló jegyzéke (Memorandum on Higher Education in the European Community)

9

LIFELONG LEARNING

Az Organisation for Economic Co-Operation and Development (OECD) rendszerszintű definíciót alkalmaz: „A tanulásnak ez a formája magában foglalja az egyén és szociális fejlődés minden formáját és színhelyét – formálisan az iskolában, a szakképzési, felsőoktatási és a felnőttképzési intézményekben, illetve informálisan otthon, a munkahelyen és a közösségben.”4 Hazánkban is több kifejezés használatos: például tizenöt-húsz évvel ezelőtt még permanens művelődésről, permanens tanulásról, permanens képzésről, permanens nevelésről beszéltünk. Napjainkban már egész életen át tartó oktatást, egész életen át tartó tanulást említünk. A szakemberek között legelterjedtebb szakkifejezés „az egész életen át tartó tanulás”, vagy más szóhasználatban az „élethosszig tartó tanulás”, melyek az angol „lifelong learning” szakkifejezés fordításai. A kifejezés elsősorban a felnőttoktatáshoz kötődik. A tanulás szó használata azért is elfogadható, mert a tanulás tudáshoz vezet.

A tanulás lehetséges formái Egyre inkább elfogadottabbá válik, hogy az emberi tudás megszerzésének több módja is lehetséges és ezek együttesen biztosítják azokat az ismereteket és készségeket melyek a társadalmon belüli érvényesüléshez nélkülözhetetlenek. A tanulás három dimenziója: Formális tanulás

Non formális tanulás

Informális tanulás

Formális tanulás: az oktatási és képzési intézményekben megvalósuló tanulás. Tervezett és szervezett, a pedagógusok által irányított ismeretszerzési mód, amely alapvető interakciót jelent a tanuló és a pedagógus között. A képzést oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el. A formális tanulás a tanuló szempontjából szándékos. Ide tartozik például a középiskolai oktatás. Non formális tanulás: a tanuló egyéni kezdeményezésére létrejövő ismeretszerzés, amely általában szűkebb ismeretek megszerzésére irányul. Benne a tanuló aktív szerepvállalása szükséges. A hagyományos oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik és nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok tevékenysége keretében is. Ide sorolhatóak a szakmai továbbképzések, valamint az is, ha utána néz valaki egy idegen szakkifejezésnek, vagy bővíti ismereteit érdeklődési körének megfelelően, a szakkönyvek segítségével. A formális tanulást kiegészítő szolgáltatás formájában is megvalósulhat (például sportoktatás, vagy vizsgára felkészítő magánoktatás). Informális tanulás: a mindennapi élet természetes velejárója, a szocializáció alappillére. A formális és non formális tanulási formákkal ellentétben az informális tanulás nem feltétlenül tudatos és szándékos. Jellemzője, hogy a tanulás a véletlenszerűen elsajátított, tapasztalatokon, gyakorlaton alapuló ismeret. A média befolyása ebben a tanulási formában jelentős.

4

Vízvári László: Gondolatok az élethosszig tartó tanulásról. ETInfo,2004. VII. évfolyam III. szám, 7. p.


10

Az oktatáspolitikában és az emberek tanulással kapcsolatos felfogásában a formális tanulás mellett egyre inkább megjelenik a non formális és az informális tanulás, és az élethosszig tartó tanulás jelentőségének felismerése.

Lifelong learning az európai unióban5 Az Európai Unió tagállamai az oktatást, képzést, különösen az élethosszig tartó tanulást ma prioritásként kezelik. A 2000- 2006 közötti periódus az egész életen át tartó tanulás jegyében telik el. Felismerték, hogy a gazdasági fejlődés fenntartása, a munkanélküliség növekedésének megakadályozása, a szolgáltatások színvonalának emelése csak az oktatás, vagyis inkább a tanulás fejlesztésével érhető el. Az Európai Tanács kezdeményezéseinek hatására az Európai Bizottság, 1996-ban Fehér Könyvet adott ki „Tanítás és tanulás - az ismeretszerző társadalom felé” címmel. Ebben javaslat jelent meg a munkanélküliség csökkentésével, és a fiatalok elhelyezkedési nehézségeivel, valamint a folyamatos továbbképzéssel kapcsolatosan. A Fehér Könyv egyértelműen leszögezi, hogy a jövő társadalma a tanulás társadalma lesz, életkorra, foglalkozásra vagy szociális helyzetre való tekintet nélkül. 2000. márciusában az Európai Tanács Lisszabonban tartott ülésén célként fogalmazta meg, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, mely egyszerre képes a gazdasági növekedés fenntartására, a több és jobb munkalehetőség megteremtésére, a társadalmi különbségek csökkentésére. Két évvel később a Barcelonai Tanácsülés kiegészítette az előzőeket azzal, hogy 2010-ig az európai oktatást és képzést világelsővé kell fejleszteni, a szakképzés terén való szorosabb együttműködés megvalósításával. 2001. novemberében tették közzé, „Az egész életen át tartó tanulás európai térségének valóra váltása” című dokumentumot. 2002. júniusában pedig az Európai Tanács határozatot hozott az élethosszig tartó tanulásról, melyben meghatározták a célkitűzéseket és a Bizottság tevékenységét is támogatják. Az egyénektől elvárt, hogy minden életkorban folyamatosan bővítsék ismereteiket. A tagállamoknak minden állampolgár számára biztosítani kell a megfelelő tanulási lehetőséget, egyénre szabott tanulási utat kínálva. A célok elérését lehetővé tevő oktatási stratégia megvalósításának hat fő elemét határozzák meg: • együttműködés kialakítása minden szinten (a döntéshozók között, a közszféra és az oktatást szervezők/biztosítók között, az üzleti és a szociális szféra szereplői között, bevonva a civil szervezeteket, a tanácsadó hálózatokat, a kutatóintézményeket, és minden olyan szereplőt, amely érintett az élethosszig tartó tanulás megvalósításában,) • a tudásra vonatkozó igények meghatározása és/vagy újrafogalmazása, az új technológia alkalmazásával járó ismereteket is beleértve, • a befektetés szorgalmazása az oktatásba, az állami szerepvállalás megnövelése, a források újraelosztása, illetve új finanszírozási módok meghonosítása. Különösen fontos adókedvezmény biztosítása mindenki számára, aki tanul, • a tanulási lehetőségek elérhetőbbé tétele, propagálása, az esetleges akadályok csökkentése, eltávolítása, elsősorban helyi oktatóközpontok létesítésével, illetve az időbeosztás átstrukturálásával. Különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok bevonására az oktatásba, • a tanulás presztízsének, a tudás értékének növelése társadalmi szinten, a tanulási kultúra széleskörű fejlesztése, • minőségellenőrzés, eredményességet mérő indikátorok alkalmazása. 5

Galambos Andrea: Az Európai Unió kezdeményezései az élethosszig tartó tanulás megvalósításáért. ETInfo, 2004. VII. évfolyam III. szám, 9-10 p.

11

LIFELONG LEARNING

A lifelong learning jellemzői A lifelong learning folyamatossága és a „visszatérő” képzés Az „egész életen át tartó” tanulás kifejezés az időtényezőre, az élet során folyamatosan megvalósuló vagy időszakosan történő, illetve ismétlődő tanulásra utal, mely során a formális, non formális és informális tanulási formák egymást kiegészítve jelennek meg. Dr. Zrinszky László írja, hogy a tanulás folyamatossága (continuous) nemcsak az időbeli – viszonylagos – megszakítatlanságot jelenti, hanem a tematikai - ugyancsak viszonylagos – folytatólagosságra is utal, azaz a képzés-tanulás elmélyíti, kiegészíti, magasabb szintre emeli a tudást, de nem vagy alig fordul új irányba. A „visszatérő” (recurrens) képzés viszont időközönként megismétlődő, rendszerint az új fejleményekre koncentráló, ezért nem egyszer átképző tanulást jelent.6 A tanulás a megszületéstől a halálig állandó. Ennek alappillére hazánkban a minőségi alapoktatás kora gyermekkortól kezdve, mely valamennyi állampolgár számára biztosított. Ezt követően szakmai oktatás, illetve képzés keretében szerezhető meg az első szakképesítés. Ez idő alatt fontos, hogy a fiatalok „megtanuljanak tanulni” és pozitívan viszonyuljanak a tanuláshoz egész életük során. A tanulás előfeltétele ugyanis a motiváció, és a tanulni tudás készsége. Lifelong learning területei Az embereknek az „élethosszig tartó tanulásra” való felkészítésében, az igény kialakításában és az önfejlesztés képességének elsajátításában a család, a gyermeknevelés (pedagógia) és a felnőtt-nevelés (andragógia) is fontos szerepet játszik. A változó környezethez, mindennapos feladathelyzetekhez való sikeres alkalmazkodás Elekes Attila szerint az ismeretek megszerzésén túl az érzelmi reagáló képesség, az önismereti kifinomultság, a döntési beállítódások és technikák változását is jelenti. Tehát az andragógiának a személyiségfunkciókra ható nevelésre is ki kell terjednie. A felnőtt korosztály nevelésére az andragógia két területe alakult ki: • pótló feladat, • sajátos feladat.7 A pótló feladat körébe tartozik azoknak az ismereteknek a kiegészítése, amelynek elsajátítása bármely okból elmaradt. Ilyen például a felnőttkori analfabétizmus felszámolása, a számítógép alkalmazásának kialakítása, illetve hazánkban a rendszerváltás előtti képzések jellegzetességéből adódó hiányosságok pótlása az idegen nyelvi ismeretek vonatkozásában. A pótló feladat a rászorult egyének számára lehetőséget biztosít a folyamatos önművelődés mellett a társadalmi mobilitásukra, valamint a munkanélküliek, és a csökkent munkaképességűek átképzésére. Ennek a társadalmi változások, átrendeződések időszakában van nagyobb szerepe. A sajátos feladat a korábban megfelelő tudás „naprakésszé” tételét jelenti. A tudomány és technológia gyors változása miatt a korábban megszerzett tudás kisebb nagyobb része rövid időn belül elavulhat, használhatatlanná válhat. Ezért a megszerzett ismeretek kiegészítésre szorulnak. Ennek módszere főként a szakmai továbbképzések során valósul meg. 6 7

Dr. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya, Bevezetés az andragógiába. Budapest, Okker Oktatási Iroda Elekes Attila: Pedagógia, Egészségpedagógia, Budapest, ETI, 1999.


12

A lifelong learning feltételei Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése az előzőekben leírtak miatt egyre fontosabbá válik. A technika gyors fejlődése a szakképzetlen munkaerő alkalmazását egyre kevésbé teszi lehetővé, növelve ezzel a munkanélküliek számát. Az elhelyezkedés a pályakezdő fiatalok részére sem minden esetben zökkenőmentes. Ezért az élethosszig tartó tanulás megvalósulásának egyik fontos feltétele az oktatási rendszer részéről a képzési kínálat átalakítása, a munkaerőpiac igényeinek megfelelő képzések, továbbképzések megjelenése. Kiemelten fontos a formális, non formális és informális tanulás során szerzett ismeretek beszámítása, ezzel az egyéni tanulási út biztosítása a tanulók részére. A másik elengedhetetlen feltétele a képzési kereslet, azaz, hogy az aktív népesség felismerje a folyamatos képzés szükségességét, és megfelelő motiváltsággal rendelkezzen. Nélkülözhetetlen tényező mindehhez a folyamatos képzési programokon történő részvétel lehetősége. Ezekhez a személynek többek között megfelelő motivációval, információkkal, anyagi forrásokkal kell rendelkezni, amely lehetővé teszi a képzésekbe történő bekapcsolódást. Az állam részéről fontos az esélyegyenlőség biztosítása valamennyi állampolgár részére az élethosszon át tartó tanulás vonatkozásában, melyet a finanszírozás, forráselosztás segítségével valósíthat meg. Az egész képzési rendszer részére új kihívást jelent a lifelong learning filozófia megjelenése. Az iskoláknak, oktatási intézményeknek is változni kell, így szükséges például a nyitott oktatási formák bevezetése, nagyobb együttműködés az intézmények között. A pedagógusok részéről szerep és attitűdváltás szükséges az új elvárásokra felkészülés során. A lifelong learning nem teszi lehetővé az iskolára oly jellemző asszimetrikus helyzet kialakítását, melynek jellemzői a tekintélyelvű magatartási megnyilvánulások. A felnőttképzésben sokszor eltérő életkorú, élettapasztalatú tanulók és egy-egy szakmaterületen kiemelkedő tudással rendelkező, de az élet más területein kevésbé jártas pedagógus együttműködése szükséges. 8 A lifelong learning előnyei Az egyénre gyakorolt hatás A munkaerő-piacon nagyobb eséllyel keres és talál munkát, mint munkavállaló. Ezáltal az életminősége és önbizalma is emelkedik. Látóköre bővül, gondolkodása fejlődik. Motivációja emelkedik, életmódján is képes lesz változtatni. Képes lesz a folyamatos tanulásra szocializálni gyermekeit, hogy azok felkészülhessenek a megjósolt jövőre – az emberiség nagy része egész életen át tanul majd, de soha nem fogja alkalmazni tudását, mivel munkahelyek hiányában nem fog dolgozni. Közösségre gyakorolt hatás Csökkennek a munkanélküliségből adódó kormányzati kiadások (segélyek, egészségügyi kiadások), az azt kísérő egyéb jelenségek (bűnözés), és emelkednek a munkavállalásból származó bevételek (adóbevétel, társadalombiztosítási járulék), a szolgáltatások színvonala.

ÖSSZEFOGLALÁS Az életen át tartó tanulás fogalma: A tanulásnak ez a formája magában foglalja az egyén szociális fejlődése minden formáját és színhelyét – formálisan az iskolában, a szakképzési, felsőoktatási és a felnőttképzési intézményekben, illetve informálisan otthon, a munkahelyen és a közösségben. 8

Benedek András: Lifelong learning – tanulás egy életen át. Szakoktatás, 1996. 46. évfolyam, 3.szám, 1-5 p.

13

LIFELONG LEARNING

Az életen át tartó tanulás elterjedésének okai: • az ipar átalakulása, • a technika rohamos fejlődése, • a globalizáció és az információ robbanás következtében a képzés során megszerzett ismeretek, készségek, már nem elegendőek, • a munkaerő-piac – a kereslet-kínálat függvényében - folyamatosan változik, • a munkanélküliek száma egyre magasabb, • gyakorivá válik a szakmaváltás szükségessége. A tanulás három dimenziója: • formális, • non formális, • informális tanulás. Formális tanulás: az oktatási és képzési intézményekben megvalósuló tanulás. Non formális tanulás: a tanuló egyéni kezdeményezésére létrejövő ismeretszerzés, amely általában szűkebb ismeretek megszerzésére irányul. Benne a tanuló aktív szerepvállalása szükséges. A hagyományos oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik és nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal, vagy oklevéllel. Informális tanulás: a mindennapi élet természetes velejárója, a szocializáció alappillére. A lifelong learning feltételei: • a formális, non formális és informális tanulás során szerzett ismeretek beszámítása, • egyéni tanulási út biztosítása a tanulók részére, • a megfelelő motiváltság, • az esélyegyenlőség biztosítása, • nyitott oktatási formák bevezetése, • nagyobb együttműködés a képző intézmények között, • a pedagógusok részéről szerep és attitűdváltás. A lifelong learning előnyei: • egyénre gyakorolt hatás • közösségre gyakorolt hatás

KÉRDÉSEK, FELADATOK • • • • • •

Értelmezze az életen át tartó tanulás fogalmát! Ismertesse az életen át tartó tanulás elterjedésének okait! Hasonlítsa össze a formális, infornális és a non formális tanulási formákat! Értelmezze az élethosszig tartó tanulás folytonosságát és a visszatérő képzés jelentését! Ismertesse a lifelong learning feltételeit! Ismertesse a lifelong learning egyénre és a közösségre gyakorolt hatását!


14

2. MODUL KARRIERTERVEZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZÉSBEN Kovács Tünde

A TANANYAG CÉLJA A tanuló ismerje meg a karrierépítésben a moduláris szakképzés adta lehetőségeket.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: • a karrier formáit meghatározni, • az egészségügyi szakképzés adata lehetőségeket ismertetni, • egyéni karriertervét elkészíteni.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Professzió – karrier (előmenetel) Ebben a formában a cél, hogy valamely klinikai terület ápolói, asszisztensi vagy egyéb munkakörében „szaktekintély” legyen a munkavállaló. Ő az a szakmáját mesterfokon ellátó egyén, akinek fontos a szakmai megbecsülés. Ismereteit elsősorban a gyakorlatban szerzi. Előnybe részesíti a rövidebb lélegzetű képzéseket (továbbképzés, vagy tapasztalatcsere, tanulmányút, konferencia… stb.) Szívesen vállal mentorálást. Státus-karrier A szakmai ismeretek mellett munkaköri kompetencia-bővülést jelent. Általában hosszabb időintervallumú képzés, újabb szakképesítés megszerzése jellemzi. FEOR Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere, a foglalkozásokat a tevékenységek szakmai jellegének megfelelően tartalmazza, az adott foglalkozás gyakorlásához szükséges szakképzettség, szakértelem figyelembevételével kialakított csoportosításban. OKJ Országos Képzési Jegyzék: az államilag elismert szakképesítések jegyzéke, mely tartalmazza az egyes szakképesítések alap információit.

15

LIFELONG LEARNING

TANANYAG Mottó: A bölcsességhez vezető út? - Nos, ezt könnyen és egyszerűen ki lehet fejezni: újra és újra és újra tévedni, de egyre kevesebbet és kevesebbet és kevesebbet.” – Piet Heim, Grooks –

A karrierről általában A karrier gondolata először a gyermekkori álmokkal kezdődik. Kisiskolásoknak szokás feltenni a (nem túl eredeti) kérdést: „mi leszel, ha nagy leszel?”, s erre a válasz lehet nagyon határozott („nővérke”), vagy igen határozatlan (hát…, talán… nem is tudom). A karrier másodszor a pályaválasztással kezdődik. A pályaválasztás, tanácsadás alapja, hogy az érdeklődő megtalálja az egyéniségének, személyiségének, habitusának és céljainak legmegfelelőbb lehetőséget. Bármilyen szakmát választ is az ember, nem a pályakezdők képe lebeg előtte, tehát, amikor dönt valami mellett, annak valamely, már „érettebb” fázisával kíván azonosulni. Aki az egészségügyi pályát választja, valószínűleg nem az első munkanap „eszménye” készteti a fehér-köpeny viselésére, hanem a laboratórium, a műtő, a rendelőintézet vagy a kórterem világa. Odáig azonban el kell jutni! Az egészségügyet választóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ennek az ágazatnak – a karrier szempontjából – két nehezítő tulajdonsága van. Az egyik, hogy – akárcsak a rendfenntartó erőknél – igen erős hierarchia jellemzi. A másik, hogy a társadalom részéről az anyagi és erkölcsi megbecsültsége is igen alacsony. Természetesen ezzel nem elvenni kívánom senki kedvét az egészségügyi pályától, mint inkább tudatosítani a nehézségeit. A karrier harmadszor a munkahely-választással kezdődik. Megint csak sajátosság az egészségügyi munkaerőpiacon, hogy ritka fogalom a „piaci túltelítettség miatti munkanélküliség9”, így jó esély van arra, hogy a pályakezdőket is szívesen fogadják a munkahelyek. A munkába állás karrierre (és a pályán maradásra) gyakorolt hatása a humán erőforrás menedzsment igen fontos kérdése (bővebben: A mentori rendszer a munkahelyi beilleszkedés szolgálatában, 1. sz. melléklet). A munkahelyek egyik fő feladata a munka-szocializáció, mely alapvetően meghatározza a dolgozó foglalkozáshoz, munkakörhöz, végső soron a munkához, való viszonyulását. A munka-szocializáció egyaránt jelenti az új belépőnek a munkaköri követelményekhez való sikeres alkalmazkodását, valamint a munkacsoportba és a tágabb munkaköri környezetbe való beilleszkedését. A szocializáció egyik fontos előfeltétele a „személy-munka megfelelés” megvalósulása, amely a korrekt informáláson alapuló munkaerőtoborzással, szakszerű pályaválasztással és a pszichológiai alkalmasságvizsgálatokra épülő személyzet kiválasztást segíti elő. Az embereket jellemzik a munkával kapcsolatos elvárásaik, törekvéseik, preferenciáik, de ugyanakkor az is jellemző rájuk, hogy személyi potenciállal (szakmai felkészültséggel, ta9

Az azonban igaz, hogy regionálisan igen nagy eltérést mutat a (szak)dolgozói ellátottság. Ld.: Az egészségügy szakdolgozói humán erőforrása, munkamonográfia, ETI, Budapest, 2003.


16

pasztalattal, képességekkel) rendelkeznek ahhoz, hogy egy munkafeladatot eredményesen ellássanak. Természetesen minden munkakörnek vannak olyan jellemzői, amelyek vonzóvá, vagy éppen nem kívánatossá teszik azt az egyes ember számára. A munkapszichológia egyik hagyományos feladata „a megfelelő embert a megfelelő munkához” összeillesztés elősegítése. Vagyis pszichológiai pályaprofilok kidolgozásával, pályaválasztási tanácsadással, pszichológiai alkalmasságvizsgálatokra épülő kiválasztással és különböző karrierfejlesztési tréningekkel segítik az egyéni karriertervezést és karrierépítést. (Dr. Antalovits Miklós: Munkaköri- és munkahelyi szocializáció. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) A karriertervezés másik dimenziója a szervezetek által valósul meg. A szervezetek céljaik elérése érdekében megfelelő szakmai tudással és képességekkel rendelkező embereket kívánnak foglalkoztatni. Ezt vagy válogatással, vagy a már munkaviszonyban lévő szakembereik fejlesztésével, képzéssel valósíthatják meg. Akkor legsikeresebb a karriertervezés, ha az egyéni törekvések és a szervezeti célok egybeesnek. Az egészségügyi szakképzésben rejlő lehetőségek

Mit tekintünk karriernek az egészségügyben? Két alapvető típusát különbözethetjük meg a karriereknek. Az egyik a szakmai tudás érvényre juttatása („professzió-karrier”), a másik a vezetői attitűd érvényesítése („státus-karrier”). A kettő között nincs sem minőségi, sem mennyiségi rangsor, és természetesen a kettő nem zárja ki egymást! A külön tárgyalás oka azonban az, hogy a cél elérésének „útja” eltérő. Ennek alapja, hogy az egészségügyben dolgozókat a közalkalmazotti státus illeti meg, így fizetési besorolásuk a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) és az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) alapján történik (bővebben az 2. sz. mellékletben olvashat róla). A munkakörök (és a hozzájuk kapcsolódó munkabér) megállapításakor tehát e két bűvös szám lesz a mérvadó. Az OKJ számok meghatározzák a képzésbe lépés feltételét, tehát végső soron az iskola típust, ahol a szakképesítés megszerezhető. Jelenleg Magyarországon ez a következő lehetőségeket jelenti: egyetemi képzés főiskolai képzés

életév szakképzés 18 16

szakképzés

közoktatás

érettségi (közoktatás) Képzési szintek

Az egészségügyi szakképzés fejlesztése során az egyes szakképesítések szakmacsoportokba rendezve kerültek átalakításra. Ennek egyik fő célja (az átjárhatóság elősegítése mellett) a tervezhető pálya-kép (karrier) megteremtése volt. (3. sz. melléklet) Így a képzés megkezdése-

17

LIFELONG LEARNING

kor a választott szakmacsoporton belül széles alapokra helyezve az ismeretek bővítése folyamatossá válhat azáltal, hogy a különböző – szakmacsoporthoz tartozó – modulok, mintegy továbbképzési rendszer formájában is elsajátíthatóak. Ennek eredményeként akár újabb szakképesítés nélkül is lehetőség nyílik a specializációra (professzió-karrier).

Pl.: Diagnosztikai szakmacsoportban - képalkotó alap modulok („röntgenasszisztensi” alap) A/ - CT, MR modulok felvétele (képi diagnosztikai szakasszisztens) A.1 – CT, MR modul + sugárterápia + izotóp diagnosztika (izotóp az izotópasszisztens képzésből) B/ - intervenció modul felvétele (intervenciós „röntgen-műtős” szakasszisztens) B.1 – intervenció modul + angiológia modul (angiológia a kardiológiai képzésből) B2. - intervenció modul + ultrahang modul (ultrahang a sonográfus képzésből)

….. A moduláris képzés jövőbeni lehetőségei közé tartozik a felsőoktatással való átjárhatóság. A bolognai-folyamat értelmében a szakképzés és a felsőfokú képzések integrációja megvalósulhat, amikor a modulok „kredit-pontot” kapnak, ami beszámíthatóvá válik a főiskolai képzésbe. Ezáltal a szakmai ismeretek mellé felvehetők az „általánosan művelő, értelmiségképző ismeretek”10, ami kompetencia-bővülést és (amennyiben a munkakör betöltéséhez szükséges) közalkalmazotti besorolás emelkedést jelent. Ez lehetőséget nyit a vezetői (menedzsment) funkciók betöltésére (status-karrier).

Maradva az előző példánál: Diagnosztikai szakmacsoport: - képalkotó alap modulok („röntgenasszisztensi” alap) + CT, MR, intervenció, sugárterápia modulok főiskolai szintű diagnosztikai képalkotó szak CT, MR, intervenció …stb kiegészítő (felzárkóztató) modulok + hiányzó tananyag tartalom (kredit)

Készítse el a saját karriertervét az elkövetkező 5 évre!

10

36/1996. (III.5.) Korm. rendelet az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről


18

ÖSSZEFOGLALÁS A karrier a tudatosság és a lehetőség ötvözete, amely a dolgozói elégedettség meghatározó eleme. A humán erőforrás menedzsment kiemelt feladata a karriertervek nyomon követése, hiszen a csökkent szakdolgozói létszám (és a növekvő képzési költségek) mellett is lehetőséget kell teremteni az élethosszig tartó tanulás biztosítására, az egyéni fejlődési igény kielégítésére. A karrierépítés megközelítése történhet a szervezetelmélet és a (szak)képzés oldaláról. A szakképzés adata lehetőségek: • szakmacsoportba rendezett szakképesítések, • moduláris szerkezet, • jövőbeni átjárhatóság a középfokú és a felsőfokú képzések között.

KÉRDÉSEK, FELADATOK • • •

Sorolja fel az egészségügyi szakképzés karrierépítésben rejlő lehetőségeit! Határozza meg a professzió-karrier lényegét! Jellemezze a státus-karriert!

19

LIFELONG LEARNING

4. MODUL AZ ELŐZETES TUDÁS BESZÁMÍTÁSA, EKVIVALENCIA, PLAR Szecsei Anna Mária

A TANANYAG CÉLJA Megismertetni a szakképzés bármely területén tevékenykedő személyt az előzetesen megszerzett tudás képzésbe történő beszámításával, az ekvivalenciával és a PLAR módszer alkalmazásával.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: • felsorolni az előzetes tudás beszámításának indokait, • értelmezni az előzetes tudás beszámítására vonatkozó jogi szabályozást, • meghatározni az ekvivalencia fogalmát, • ismertetni az ekvivalencia jelentőségét hazai és nemzetközi viszonylatban, • meghatározni a PLAR módszer fogalmát, • értelmezni a PLAR bevezetésének indokait, • ismertetni a PLAR filozófiáját, • felsorolni a PLAR módszer alkalmazásának célját és területeit, • értelmezni a PLAR módszer lépéseit, • jellemezni a PLAR eljárásait (standardizált teszt, kompetencia-portfolió, challenge teszt, beszélgetésre, interjúra alapozott értékelési módszer), • ismertetni a PLAR formáit, • ismertetni a PLAR módszer gyakorlati megvalósításának lehetőségeit, • felsorolni a PLAR módszer alkalmazásától várható előnyöket.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Előzetes tudás Adott időpontig az élethosszig tartó tanulás folyamán (formális, non formális és informális tanulás során) megszerzett tudás. Ekvivalencia Egyenértékűség, mint pedagógiai fogalom, két képzés közötti azonosságok alapján az egyenértékűség megállapítását jelenti. PLAR Az előzetes tanulmányok értékelésének és elismerésének módszere. A PLAR az angol „Prior Learning Assessment and Recognition” kifejezés rövidítéséből származó betűszó. Portfolió Az egyéni tudás és tapasztalatok feltárása és elemzése céljából készülő dokumentum. Challenge teszt Egy speciális értékelő teszt, amely munkafeladat elkészítése vagy módosított vizsga segítségével történik, az előzetes tudás elismerésének vizsgálata céljából.


20

TANANYAG A Felnőttképzési törvényben (2001. évi CI. törvény) megjelenik az előzetes tudás értékelése, mint a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás. A 17. § (2) pontja az alábbiakat tartalmazza: „A képzésre jelentkező felnőtt kérheti tudásszintjének előzetes felmérését, amelyet a felnőttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni.” Ennek ellenére jelenleg a szakképzési rendszerben még nem terjedt el széles körben az előzetesen megszerzett tudás beszámítása, bár csíráiban már megjelenik. Hazánkban is néhol találhatunk olyan kezdeményezéseket, amelyeknél a vizsga független attól, hogy ki hol és milyen oktatási formában, mely intézményben, vagy intézményen kívül (önképzéssel, külföldön) szerezte meg ismereteit. (Például az idegen nyelvi vizsga, ECDL vizsga során meghatározott tudásszint-mérés alapján történik az értékelés.) A moduláris rendszer bevezetésével ez általánosabbá fog válni. Ideje tehát felkészülni rá!

Az előzetes tudás beszámítása Az előzetes tudást többféle módon szerezhető meg, mint arról „Az élethosszig tartó tanulás” fejezetben már részletesen olvashattak. A formális képzés mellett a non formális és az informális képzés során megszerzett tudás elismerését Magyarországon az alábbi tényezők teszik indokolttá: • a munkanélküliek számának emelkedésével arányosan növekvő átképzési igények, • az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők felzárkóztatásának igénye, • a munkaidő- és költségkímélő képzések iránti igény, • a sokszínű szakmai előképzettség következtében egyre nagyobb az egyéni tanulási ütemet biztosító képzések iránti igény, • a külföldi munkavállalók megjelenése. Az egészségügyi szakképzéseket vizsgálva, az elmúlt 50 évben közel 140 szakképzés jelent meg az oktatásban, Jelenleg az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) 71 államilag elismert szakképzés szerepel. A szakdolgozók jelentős része több szakképzettséggel is rendelkezik. Számos alkalommal átfedést mutató ismereteket sajátított el. Ezért egyre nagyobb az igény az előzetesen megszerzett tudás beszámítására. A szakképzések moduláris átalakítása folyamatban van hazánkban. A modulári képzésekben megjelenő kompetencia alapú követelmények egységes pedagógiai taxonómia alapján történő megfogalmazása segíti a képzések közötti átjárhatóságot, beszámíthatóságot. Egyúttal – a Felnőttképzési Törvény alapján – lehetőséget kell teremtenie az előzetesen megszerzett tudás értékelésére, a nem moduláris képzések esetén is az egyenértékűség mértékének megállapítására. Az előzetes tudás beszámításának lehetősége az ekvivalencia meghatározása, és megállapításának egyik legelterjedtebb formája a PLAR módszer. Ekvivalencia Az ekvivalencia fogalma Az ekvivalencia jelentése egyenértékűség. Mint pedagógiai fogalom, két képzés közötti azonosságok alapján az egyenértékűség megállapítását jelenti. Az ekvivalencia kérdésköre több területet érint. Vegyük sorra ezeket.

21

LIFELONG LEARNING

Az ekvivalencia vizsgálatának területei • két képzés közötti egyenértékűség, • külföldön szerzett diplomák honosítása, • a magyar diplomák nemzetközi elismerése, • a szakképzettségek kölcsönös elismerése az EU-ban.

Az ekvivlencia meghatározásának egyik területe két magyar képzés közötti egyenértékűség megállapítása. Például egy érvényben lévő szakképzés összevetése a megszűnt képzésekkel, lehetőséget teremt a korábban végzettek részére bizonyítványuk elismerésére. Mindezt széles körű elemzésnek kell megelőznie. A képzések moduláris fejlesztésének folyamatában fontos lépés az egyenértékűség, vagyis az ekvivalencia meghatározása, és a megelőző képzések viszonylatában a moduláris képzések szakmai és vizsgáztatási követelményeiben történő szabályozása.

Az egyenértékűség meghatározásának másik területe a külföldön szerzett diplomák, képzettségek honosítása is, mely külön jogszabály alapján történik. Az alap-, és középfokú végzettséghez kapcsolódó külföldi szakképesítő bizonyítványok és mesterlevelek elismerése „a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C törvény” alapján történik. Az OKJ-ben megjelölt, illetékes minisztériumhoz kell benyújtani a kérelmet. A minisztérium megvizsgálja: • a bizonyítványt kiállító intézmény jogállását, • a szakmai képzés idejét, • a szakmai vizsga részeit és tantárgyait, • a képzés szakmai tartalmát, a szaktantárgyakat, és • a szakmai képzés szintjét. A minisztériumhoz benyújtott kérelem kétféle lehet: • a kérelmező meghatározza, hogy mely magyar szakképesítésként kéri elismerni a külföldi bizonyítványát, vagy • a kérelmező nem határozza meg a magyar szakképesítést, hanem a minisztériumot kéri fel ennek eldöntésére, mely esetben a Magyarországon jelenleg vagy korábban érvényben lévő szakképesítések figyelembe vételével születik meg a döntés. A minisztérium az elismerést vizsgához kötheti. 11(Bővebben tájékozódhat a témakörben a „Gyakorlati útmutató szakértőknek” c. továbbképzési füzetünkből.)

Az egyenértékűség vizsgálatának fontos területe a magyar diplomák nemzetközi elismerésének kérdése, illetve az EU-konform képzések megjelenése. Az oktatás nemzeti hatáskörbe tartozik az Európai Unió (EU) és az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban. Az Európai Közösség oktatáspolitikájának lényege, hogy az országok a nemzeti sajátosságaikat őrizzék meg. A régió filozófiai, kulturális, társadalmi és politikai jellegzetességeinek sokszínűsége olyan értékeket jelent, melyeket tiszteletben tartanak az EU előírásai. A bizonyítványok elismeréséről a tagállamok nemzeti szinten döntenek. Lisszabonban több mint harminc ország között Magyarország is aláírta a felsőoktatási képesítések Európai Régióban történő elismeréséről szóló egyezményt. Az érintett országok elismerik az egymás országában kiadott, a felsőoktatásba bejutáshoz szükséges 11

(www.om.hu)


22

képesítéseket, kivéve, ha a bejutás követelményeiben alapvető különbségek vannak a képesítést kiadó és a képesítés elismerésére irányuló kérelmet elbíráló ország között. (A Lisszaboni elismerési egyezményt a 2001 évi XCIX. törvény szabályozza hazánkban.) Magyarország 1999-ben 30 országgal együtt aláírta a bolonyai nyilatkozatot. Ebben a csatlakozó országok vállalták, hogy 2010-ig összehangolják a felsőoktatási rendszerüket és bevezetik a kétciklusú képzést. Magyarországon 2004-ben és 2005-ben még önkéntes volt a bevezetés, 2006-tól azonban valamennyi felsőoktatási intézmény áttér az új típusú képzésekre. A kétciklusú képzés lényege, hogy a hallgatók az első ciklusban 6 vagy 7 félévig alapképzésre járnak, melynek végén alapfokozatot (angol kifejezéssel Bachelor, rövidítve: BSc, BA fokozatot) szereznek. Ezt követően munkába állhatnak, illetve lehetőségük van azonnal, vagy később a második ciklusban folytatni tanulmányaikat. Ekkor mester (angol kifejezéssel Master, rövidítve: MSc, Ma) fokozatot szerezhetnek. A doktori (PhD) fokozat megszerzése lehet a harmadik fokozat. A BSc-diploma lehetőséget teremt a hallgatóknak arra, hogy akár hazai, akár számos külföldi egyetemen folytassák a tanulmányaikat. Továbbá lehetőséget biztosít az EU-konform diploma megszerzését követően a külföldi, elsősorban európai országokban történő munkavállalásra. 12 A nemzetközi munkaerőpiac bővülése maga után vonta annak szükségszerűségét, hogy a szakképzettségek elismerésének, átláthatóságának, egységes értékelési rendszerének, kölcsönös megfeleltetésének feltételrendszere is kialakuljon. Thessalonikiben a CEDEFOP szervezésében letették az Európai Fórum alapjait 1998-ban, amely a szakképzések átláthatóságát (transzparencia) vizsgálja. Szakmai hátteret biztosít az egyes országok szakmai képesítéseik transzparenciáját előkészítő, fejlesztő tevékenységéhez. A Maastrichti szerződés egyik cikkelyében fogalmazták meg azt a politikai állásfoglalást, amely a munkához kapcsolódó képzés fontosságát hangsúlyozta, kitérve a kötelező gyakorlati időre, és az Unión belüli mobilitás elősegítésére is. Az állásfoglalás egyik része az alapelvek megfogalmazása volt. A másik része egy uniós dokumentum, az EUROPASS létrehozása. A joganyagot 1999. január 22-én hirdették ki az „Official Journal of the European Communities-ben, ahol az EUROPASS hatálybalépésének időpontját 2000. január 1-ben állapították meg.13 (Magyarországon az egészségügyi szakképzések közül jelenleg az ápoló és a szülésznő képzés EU-konform szabályozott szakmák.)

A PLAR módszer

A PLAR fogalma A PLAR az angol “Prior Learning Assessment and Recognition” kifejezés rövidítéséből származó betűszó. Jelentése: az előzetes tanulmányok értékelése és elismerése. A módszer segítségével beazonosítják, értékelik és elismerik az adott személy (egyén) tudását. Ezt standardok és kritériumok alkalmazásával valósítják meg. A képzések elemzésén túl alkalmas lehet a módszer az intézmények elismerésére és szakmai kinevezésekre is. 12 13

(www.sulinet.hu) (www.sulinet.hu)

23

LIFELONG LEARNING

„Szűkebb” értelemben a PLAR egy eljárás, amely lehetővé teszi a képzést ill. minősítést megelőzően megszerzett ismeretek feltérképezését, mérését, és formális elismerését. „Szélesebb” értelemben a PLAR olyan szemléletet, illetve e szemlélet érvényesítésének eszközeit jelenti, amely a munkatapasztalat-szerzés, az informális tanulás eredményét egy meghatározott kontextusban a formális képzési rendszerben megszerzett tudással egyenértékűnek ismeri el. A PLAR a munkafolyamat tanulásként való értelmezésével a munka és tanulás integrációjának egyik lehetséges megvalósítása.

A PLAR módszer filozófiája és alapjai A módszer a „life-long learning” elvéből indul ki, azaz a formális tanulás mellett az informális és non formális tanulást is elismeri. Filozófiájának sarkalatos pontja, hogy - megfelelő standardokat használva – az így megszerzett tudást is lehet és kell értékelni. Az értékelés elveit és folyamatát pontosan dokumentálni szükséges. A PLAR nemzetközi és hazai megvalósulása Az előzetes tudás felmérésének és elismerésének e módszerét néhány évtizeddel ezelőtt az amerikai egyetemeken alakították ki. Napjainkban a PLAR módszert a világ számos országban alkalmazzák a képzés több területén (a felsőoktatásban, a felnőttképzésben, továbbképzésben és tanfolyamokon, többnyire a munkaerő-fejlesztés területén). Legelőször az USA és Kanada képzési rendszerében terjedt el. A 90-es évektől az európai országokban is kísérleteztek a módszer bevezetésével, főleg Franciaországban és Nagy-Britanniában dolgoztak ki működő rendszereket.14 A kanadai Douglas College és a Pécsi Orvostudományi Egyetem együttműködésével kezdetét vette egy project a PLAR módszer hazai elerjesztésére 1999-ben. A project célja az előzetes tanulmányokat értékelő és beszámító rendszer kialakítása volt, amely a hazai diplomás ápoló képzésben tanulók tanulmányi idejét és költségeit csökkentené. Első lépésként a szakemberek, pedagógusok felkészítése történt meg. Azóta más képzések esetén is alkalmazzák a módszert a képző intézmények. (Példaként említhetnénk az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet által meghirdetett „egészségügyi menedzser” képzést, mely során alkalmazta ezt a módszert.) A PLAR módszer alkalmazásának célja és az alkalmazási területek • • •

14

A formális képzésekhez kapcsolódva célja, hogy a korábban megszerzett tudást egy oktatási intézmény kreditként elismerheti, mely alapján részben vagy egészben beszámíthatja a képzésbe. A képzési programok egyéni igény szerinti megtervezését segítheti. Célja idő- és költségkímélő (olcsó) és a tanulók egyéni igényeihez alkalmazkodó képzés kialakítása. Meghatározott munkakörhöz kapcsolódóan alkalmazva a módszer célja egy adott feladatkör, munkakör ellátására történő alkalmasság megállapítása – a formális végzettségen túl – a gyakorlatban is.15

Tót Éva: A nem formális tanulás elismerése – szemlélet és módszerek. Oktatáskutató Intézet http://newsite.tpf.iif.hu/leonardo/docs/Elozetes_tudas.doc 15 Tót Éva: A nem formális tanulás elismerése – szemlélet és módszerek. Oktatáskutató Intézet http://newsite.tpf.iif.hu/leonardo/docs/Elozetes_tudas.doc


24

A PLAR módszer folyamata16 A folyamat öt lépésből áll. A belépés előtti tájékozódást, tanácsadást követően megtörténik a jelentkező jellemzése a tájékozódás során gyűjtött adatok alapján. Ezt követően a tanulók által összegyűjtött dokumentumok és adatok rendszerezése történik meg (ezek lehetnek dokumentumok, cikkek, egyéb publikációk, stb.). Mindezek figyelembe vételével az értékelés kredit vagy elismerés formájában valósulhat meg, mely után tanácsadás következik. A PLAR módszer folyamata

Belépés előtti tájékozódás, tanácsadás

A jelentkező jellemzése

A tanuló által össze-gyűjtött adatok rendszerezése

Értékelés:

- kredit - elismerés

Értékelés utáni tanácsadás

A PLAR módszerei, eljárásai17 A nem formális tanulás elismerésének vizsgálatára vonatkozóan a módszerek, eljárások színes tárházát találhatjuk meg a nemzetközi viszonyokat elemezve, melyek folyamatosan fejlődnek. A módszerek négy fő csoportba sorolhatóak: 1. Az első módszer a nemzeti szinten egységesített, többnyire tesztekre épülő vizsgarendszer. A leggyakrabban alkalmazott mérési módszer a teszt, mivel olcsó, és könynyen standardizálható. A standardizált tesztek a hagyományos képzés kimeneti értékelésével azonos mérések, melyeket az USA-ban alkalmazzák leginkább. 2. A kompetencia-portfolió célja az egyéni tapasztalatok feltárása és elemzése. Olyan dokumentumokat is tartalmaz, amely eredetileg nem értékelés céljából készült. A portfolió tartalmazhatja: az érintett személy által készített: • munkadarabot, • beszámolókat, • megadott témáról készült írásos dolgozatot, • kitüntetéseket, • ajánlóleveleket, • bizonyítványokat, • az érintett személynek a tapasztalatok megszerzésével kapcsolatos megjegyzéseit. 16

Moduláris Szakképzés és Fejlesztés, e-learning tananyag. Budapest, 2003. ETI. Tót Éva: A nem formális tanulás elismerése – szemlélet és módszerek. Oktatáskutató Intézet http://newsite.tpf.iif.hu/leonardo/docs/Elozetes_tudas.doc

17

25

LIFELONG LEARNING

Ez a módszer időigényes és szakképzett személyzet közreműködése szükséges hozzá. Alkalmas vagy nem alkalmas minősítés lehet csupán az értékelés eredménye. Munkanélküliek részére fejlesztették ki. Az érintett személyeket felkészíti a munka világába történő visszatérésre. Meglévő tudásuk, elképzeléseik, és lehetőségeik tudatosítása segíti önbizalmuk helyreállítását. A módszert leghatékonyabban az angol rendszerben portfolió és a francia kompetencia-mérleg formájában alkalmazzák. A portfolió módszer jelentős változáson ment át az utóbbi 10-15 évben. Az angol rendszerben teret hódít a kimeneti teljesítményre orientált megközelítés, még korábban a személyiségfejlődésre összpontosító megközelítést alkalmazták inkább. A két irányzat összehasonlítása látható a következő táblázatban: PORTFOLIÓ Személyiségfejlődésre összpontosító meg- Kimeneti teljesítményre orientált megköközelítés zelítés az elkészítés folyamatát tanulásként kezeli portfolió, mint termék létrehozása a fontos szerkezetét a személyiség jellemzői hatáaz aktuális szakmai tudást, illetve az adott rozzák meg, kiterjed a múltra, jelenre és a képesítéshez szükséges ismereteket leltározjövőre za célja a vizsgált személy aktuális jellemzőinek fő célja a személyiség elemzése összesítése magában foglal olyan elemeket is, amelyek az adott képesítés (munkakör) követelményenem feltétlenül kapcsolódnak szorosan az ivel való összhangját vizsgálja adott képzéshez, munkavégzéshez egészként kezeli az érintett személyt célorientált az érintett személy életútjának minden lehetséges elemét tartalmazza, függetlenül jól körülhatárolt célokra irányul, meghatároattól, hogy azok szükségesek-e a képzéshez, zott elvárások szerint illetve az álláskereséshez a tudást, illetve a kompetenciát az egyénhez az ún. tapasztalati tanulás (experiental képest külsődlegesnek tekinti, standardként learning) mozgalom elveihez áll közel értelmezi, a tapasztalati tanulást külső kritériumokhoz viszonyítja, célja az értékehetőség 3. A felkészültségi szűrést másként gyakorlati próbatételnek, az angol szakkifejezés (challenge process) alapján challenge tesztnek is nevezik. Egy speciális értékelő teszt, munkafeladat elkészítése vagy módosított vizsga segítségével történik. Azon speciális szakmai ismeretek mérését célozza meg, amelyek a hagyományos tesztekkel nem mérhetőek. 4. A beszélgetésre, interjúra alapozott értékelési módszerek interaktív értékelő beszélgetésre épülnek, így egyénre szabottak. Kiegészülhetnek az értékelési módszerek együttes alkalmazásával, kombinálásával.

A PLAR formái18 1. A blokkrendszerű elismerés esetén az előzetes tanulmányokat vagy azok egy részét vizsga nélkül ismerik el. 18

Moduláris Szakképzés és Fejlesztés, e-learning tananyag. Budapest, 2003. ETI.


26

Az előzetes ismereteket (tudást) a tanuló megszerezheti: • az értékelő intézményben, • az értékelő intézménnyel kapcsolatban álló intézményben, • bármely oktatási intézményben. 2. A részleges blokkrendszerű elismerés két részből áll: • Az előzetes tanulmányok egy részét elismerik. • Az egyéni tudást, azaz az egyén elméleti és gyakorlati ismereteit és készségeit felmérik. Ennek részei a felkészültségi szűrés (challenge teszt), a készségek felmérése és a munkáltatói referencia. 3. Az egyéni (individuális) értékelés esetén az egyén elméleti és gyakorlati tudását (ismereteit, szokásait, készségeit, jártasságát, képességeit) mérik fel. Ez önértékeléssel, munkahelyi értékeléssel, ajánlások áttekintésével, esettanulmányok segítségével és portfolió bekérésével történhet. A PLAR három formáját az alábbi ábra szemlélteti:

PLAR Blokkrendszerű elismerés

Részleges blokkrendszerű elismerés

Egyéni értékelés

Felkészültségi szűrés

Önértékelés

Készségek felmérése

Munkahelyi értékelés

Munkáltatói referencia

Ajánlások Esettanulmányok

Portfolió

A PLAR módszer gyakorlati megvalósulása Elsősorban a curriculum elemzésen alapul, két képzés azonosságának, egyenértékűségének megállapítása. Az elemzés elkészítésére célszerű olyan pedagógust felkérni, aki ismeri a módszert, és az elemzendő képzéseket, modulokat. A curriculum elemzés kapcsán az alábbi összetevőket vizsgálják, hasonlítják össze a szakemberek: - a képzésbe lépés feltételeit, - a képzésekben megszerezhető kompetenciákat, - megfelelő tevékenységeket, - a képzés tartalmát, - a pedagógiai értékelés stratégiái tükrözik-e a kompetenciákat, - az elérhető kreditpontok számát.

27

LIFELONG LEARNING

A curriculum elemzése folyamán a táblázat segítségével történő összehasonlítás megkönnyítheti az azonosságok kiszűrését. Példaként bemutatunk egy táblázatot.

ELEMZÉS SZEMPONTJAI BELÉPÉSI FELTÉTELEK ÓRASZÁMOK ELMÉLETI GYAKORLATI KÉPZÉSI CÉL A KÉPZÉS KÖVETELMÉNYEI TANANYAGTARTALOM KÖTELEZŐ IRODALOM AJÁNLOTT IRODALOM AZ ÉRTÉKELÉS MÓDJA KOMPETENCIÁK

ELEMZENDŐ SZAKOK …………SZAK …………SZAK

Az óraszámok az elismerés eldöntése szempontjából nem elég informatívak. A moduláris képzéseknél már egységes elvek vezérlik a fejlesztőket, ugyanakkor a nem moduláris képzések esetén a tantárgyak központi oktatási programonként (szakonként) más és más óraszámmal jelentek meg.

Sokkal inkább a követelmények és a tananyagtartalom vizsgálata a döntő szempont. A kompetenciák összehasonlító elemzése is célravezető lehet. Ebben az esetben meg kell vizsgálni a formális, non formális és az informális tanulás során elért és az adott képzésben elérendő kompetenciákat. A követelmények, illetve a kompetenciák összehasonlító elemzése akkor valósítható meg legsikeresebben, ha megfogalmazásuk egységes pedagógiai taxonómia szerint történt. Ettől eltérő esetben csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni az azonosságokat. Ilyenkor a felkészültségi szűrést célszerű alkalmazni. A módszer korrekt tájékoztatást ad, biztosítva a személyre illetve csoportra szabott tanulás megvalósítását. Az elemzés végén célszerű egy összesítő értékelésben megfogalmazni az eredményeket és javaslatot tenni a beszámíthatóságra. Általában 80 %-os, vagy annál magasabb megegyezés esetén fogadható el az adott modul, vagy tantárgy illetve képzés. Az elemzés alapján a képző intézmény vezetője dönt a tudás / tanulmányok elismerésének mértékéről.

Lássunk egy konkrét példát a curriculum elemzés egyes elemei közül a képzési követelmények összehasonlítására: (következő oldal)


28

AZ ÁPOLÓ ÉS A GERIÁTRIAI SZAKÁPOLÓ KÉPZÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA. (MODUL, TANTÁRGY)

Részlet ÁPOLÓ elmélet Óraszám

gyakorlat KÉPZÉSI CÉL

2028 óra (kontakt óra) 1840 óra Társadalomismeretek modul: A tanuló megismertetése a társadalom, a szociálpolitika és az egészségszociológia összefüggéseivel. Ápolás alapjai modul: Az ápolás elméletének, filozófiájának, történetének megismertetése. A személyközpontú ápolás alapelveinek és gyakorlatának elsajátíttatása.

GERIÁTRIAI SZAKÁPOLÓ 600 óra (270 kontakt óra, 330 egyéni felkészülés) 800 óra Geriátriai klinikai ismeretek tantárgy Az időskorúak ellátási rendszerének megismertetése, diagnosztikai lehetőségek, leggyakoribb kórképek megismertetése Geriátriai szakápolástan A geriátriai klinikumi ismeretekre és az ápolási folyamatra alapozott geriátriai szakápolási ismeretek megtanulása.

Az egészséges ember gondozása modul: Megismertetni a tanulóval az emberi fejlődés szakaszait és elsajátíttatni az azokhoz kapcsolódó gondozási feladatokat. KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK

Az egészséges ember gondozásának elmélete tantárgy - meghatározni az ember bio-, pszichoszociális összetevőit - meghatározni az emberi fejlődés szakaszainak jellemzőit - meghatározni a gondozás, gondoskodás fogalmát, formáit - meghatározni a különböző életkorokhoz kapcsolódó gondozási célokat - figyelembe venni az ember szomatikus és pszichés jellemzőit a gondozási feladatok kivitelezése során - leírni a szocializáció jelentőségét - gondozási feladatokat végezni az egyes fejlődési szakaszoknak megfelelően Az ápolás alapjai modul - meghatározni az ápolást mint tudományt és kapcsolatait más tudományokkal - értelmezni a különböző ápolási filozófiák lényegét - értelmezni a leggyakoribb ápolási modelleket - ismertetni a szakma történeti fejlődését - meghatározni az ápolás személyi és tárgyi feltételeit - értelmezni az ápolás funkcióit

Stb.

Geriátriai szakápolástan - a leggyakoribb geriátriai kórképek tüneteit, patomechanizmusát, terápiáját felvázolni, a geriátriai kivizsgálásban segédkezni - a betegség-kockázatok jellegzetességeit felismerni - az idős betegek bizalmát megnyerni, problémáit feltárni - munkáját az ápolási folyamatnak megfelelően végezni - az ápolási feladatokat ellátni - ápolási dokumentációt vezetni - a beteget, hozzátartozót ápolásigondozási feladatokra tanítani - a beteg ápolását és hazabocsátását megtervezni - közvetlen életveszély elhárítását megkísérelni

29

LIFELONG LEARNING

A PLAR módszer alkalmazásától várható előnyök Az előzetes tudás beszámítása számos előnnyel jár. • Rövidül általa a tanulás időtartama, hiszen a korábban tanult ismereteket nem kell újra megtanulni. • Segítségével megvalósítható az egyéni tanulási ütem, az egyénre szabott oktatás. • Mindez a képzési költségekre is jótékony hatással van. A képzések gazdaságossá tétele a potenciális munkavállalók (tanulók, hallgatók), a munkáltatók és a képző intézetek számára egyaránt előnyös. • Segítségével a munkaerő-piaci mobilitás fokozható. • A PLAR a szakmai karrierépítés lehetőségét is magában rejti. Az előnyök újabb tanulásra motiválják/motiválhatják az embereket.

ÖSSZEFOGLALÁS Az előzetes tudás beszámítása A formális képzés mellett a non formális és az informális képzés során megszerzett tudás elismerését Magyarországon az alábbi tényezők teszik indokolttá: • a munkanélküliek számának emelkedésével arányosan az átképzések igénye, • az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők felzárkóztatásának igénye, • a munkaidő- és költségkímélő képzések iránti igény, • a sokszínű szakmai előképzettség következtében egyre nagyobb az egyéni tanulási ütemet biztosító képzések iránti igény, • a külföldi munkavállalók megjelenése. Az előzetes tudás beszámításának lehetősége az ekvivalencia meghatározása, és mérésének egyik legelterjedtebb formája a PLAR módszer. Az ekvivalencia fogalma Az ekvivalencia jelentése egyenértékűség. Mint pedagógiai fogalom, két képzés közötti azonosságok alapján az egyenértékűség megállapítását jelenti. Az ekvivalencia kérdésköre több területet érint. Vegyük sorra ezeket. Az ekvivalencia vizsgálatának területei: • két képzés közötti egyenértékűség, • külföldön szerzett diplomák honosítása, • a magyar diplomák nemzetközi elismerése, • a szakképzettségek kölcsönös elismerése az EU-ban. A diplomák nemzetközi elismerését biztosító dokumentumok: • Lisszaboni egyezmény, • Bolognai nyilatkozat (Ebben a csatlakozó országok vállalták, hogy 2010-ig összehangolják a felsőoktatási rendszerüket és bevezetik a kétciklusú képzést.). A szakképzettségek elismerését segíti a Maastrichti-szerződésben rögzített állásfoglalás, amely a munkához kapcsolódó képzés fontosságát hangsúlyozta, kitérve a kötelező gyakorlati időre, és az Unión belüli mobilitás elősegítésére is. Az állásfoglalás egyik része az alapelvek megfogalmazása volt. A másik része egy uniós dokumentum, az EUROPASS létrehozása.


30

A PLAR fogalma A PLAR az angol “Prior Learning Assessment and Recognition” kifejezés rövidítéséből származó betűszó. Jelentése: az előzetes tanulmányok értékelése és elismerése. A módszer segítségével beazonosítják, értékelik és elismerik az adott személy (egyén) tudását. Ezt standardok és kritériumok alkalmazásával valósítják meg. A képzések elemzésén túl alkalmas lehet a módszer az intézmények elismerésére és szakmai kinevezésekre is. A PLAR bevezetésének indokai: • az oktatási reformok megvalósítása, • az oktatás folyamatos fejlesztése, • a nemzeti (hazai) munkaerő alkalmazása, • a munkaerő-piac szabályozása, • a területi fejlesztés és a nemzetközi munkaerő-piaci mobilitás fokozódása. A PLAR módszer alkalmazásának célja és az alkalmazási területek A formális képzésekhez kapcsolódva célja, hogy a korábban megszerzett tudást egy oktatási intézmény kreditként elismerheti, mely alapján részben vagy egészben beszámíthatja a képzésbe. A képzési programok egyéni igény szerinti megtervezését segítheti. Célja idő- és költségkímélő (olcsó) és a tanulók egyéni igényeihez alkalmazkodó képzés kialakítása. Meghatározott munkakörhöz kapcsolódóan alkalmazva a módszer célja egy adott feladatkör, munkakör ellátására történő alkalmasság megállapítása a gyakorlatban is. A folyamat öt lépésből áll. A belépés előtti tájékozódást, tanácsadást követően megtörténik a jelentkező jellemzése a tájékozódás során gyűjtött adatok alapján. Ezt követően a tanulók által összegyűjtött dokumentumok és adatok rendszerezése történik meg (ezek lehetnek dokumentumok, cikkek, egyéb publikációk, stb.). Mindezek figyelembe vételével az értékelés kredit vagy elismerés formájában valósulhat meg, mely után tanácsadás következik.

KÉRDÉSEK, FELADATOK • • • • • • •

Ismertesse az ekvivalencia fogalmát! Határozza meg a PLAR fogalmát! Írja le az előzetes tanulmányok elismerésének folyamatát! Nevezze meg a PLAR három (3) formáját! Sorolja fel az egyéni értékelés formáit! Írja le a portfolió lehetséges részeit! Sorolja fel a curriculumok elemzése során összehasonlítandó elemeket!

31

LIFELONG LEARNING

4. MODUL A TANULÓ A FELNŐTTKÉPZÉSBEN Lehoczki Anikó

A TANANYAG CÉLJA A felnőttképzést folytató intézményekkel szembeni elvárások, valamint az intézményektől „elvárt” attitűd bemutatása.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: • jellemezni a felnőttképzés szektorait, • jellemezni a felnőttképzés résztvevőit, • leírni a tanulás, tudás sajátosságait a felnőttképzésben, • felsorolni a felnőttkori tanulás nehézségeit, • ismertetni a képző intézményekkel szembeni elvárásokat.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Iskolai rendszerű képzés A közoktatási illetve felsőoktatási törvényekben definiált intézményekben, az intézménnyel tanulói, vagy hallgatói jogviszonyban lévő tanulók, hallgatók jogszabályokban meghatározott kötöttségek mellett végzett formális (szervezett és meghatározott kimenetű) képzése. Andragógia A felnőttképzés tudománya. Munkerő-piaci képzés a munkaerő-piac igényeit figyelembe vevő képzés.

TANANYAG A felnőttoktatás a ’90-es évek elejétől új megvilágításba került a világban. Ettől az időtől teljesedett ki az egész életen át tartó tanulás filozófiája. Ez a jelenség szorosan kapcsolódik a gazdaságban végbement szerkezeti és gazdálkodási – technológiai változásokhoz, általánossá vált, válik, hogy a munkaképes korban egymás után több munkahelyen, esetleg több szakmát kell művelniük az embereknek. Ezek a folyamatok felértékelik a felnőttkori tanulás fontosságát és az oktató intézmények szerepét.

A képzési szektorok jellemzői Iskolai, vagy iskolai rendszerű felnőttképzés Eredeti célkitűzései szerint pótló feladatokat látott el (az alacsony szintű vagy hiányos iskolázottsággal rendelkező felnőttek számára teremtett lehetőséget a képzettség későbbi megszerzésére). Elterjedt neve szerint a „dolgozók iskolája”, napjainkra egyre inkább a fiatalok másodlagos képzőintézményévé vált.


32

Az iskolai rendszerű felnőttoktatás alapvető céljai: • az iskolaköteles korból maradt műveltségi, alapismereti hiányosságok és végzettségek pótlása, • a társadalmi beilleszkedés elősegítése, • a szakmai ismeretek tanulásának megalapozása, vagy megkezdése. A közismereti oktatás idejének növelése és egységesítési irányzata rövid és hosszú távon is befolyásolja az iskolai rendszerű felnőttoktatást. A felnőttképzés sajátosságaiból több probléma is adódik az oktató intézményeknél és a felnőttként tanulóknál: • az iskolákban rendszeresen több a jelentkező, mint a tanulói férőhely, (szakképesítés függő) • az intézmények felszereltsége elmarad az iskolás- és serdülőkorúakat képző iskolákétól, • kevés az andragógiai végzettséggel rendelkező pedagógus az intézményekben, az oktatók többnyire saját tapasztalataikból tanulnak, • nincs, illetve kevés a felnőttek számára íródott tankönyv, • a tanulók nehezen tudják összeegyeztetni az iskola, a munkahely, a család időbeosztását. A probléma megoldásához első lépésként érdemes a célcsoport igényeit és jellegzetességeit elemezni: • egyre fiatalabbak jelentkeznek az iskolai rendszerű felnőttképzésekre, • sok tanulási kudarccal rendelkeznek, • olvasási, szövegértési problémáik vannak, • szövegértési és írásbeli kifejezőkészségük változó, • tanulni tudásuk gyenge, • tanulás iránti motiváltságuk vegyes és ingadozó, • tanulási körülményeik előnytelenek (család, munkahely), • munkahelyi kiszolgáltatottságuk állandó veszélyt jelent a tanulásra, • anyagi körülményeik nem kedvezőek, • a szakmai képzésben való részvételhez szükséges alapvégzettséget kell megszerezniük, vagy elkezdeniük. Munkaerő-piaci képzés A következő, igen nagy kiterjedtséggel rendelkező szektor a munkaerő-piaci képzés, amely két dologban különíthető el: a szervezeti keretek szerint, valamint a benne résztvevő csoportok szerint. A szervezeti keretek alapvetően négy csoportba oszthatók: • az iskolarendszerhez tartozó intézmények, • képzési vállalkozások, • regionális munkaerő – fejlesztő és képzőközpontok országos hálózata, • munkahelyek. A munkaerő-piaci képzés célcsoportjai: • munkanélküliek, • pályakezdők, • aktív munkaerő.

33

LIFELONG LEARNING

A felnőttképzési folyamat résztvevői A képzési folyamatban résztvevő csoportok a felnőttképzés rendszerében átalakulnak, egyes csoportjai megmaradnak, mások új értelmezést nyernek, valamit fellelhetők olyanok, amelyek kimaradnak és újak lépnek a helyükre. A képzési folyamatban résztvevő csoportok általában tanuló tanár szülő

A felnőttképzés rendszerében résztvevő csoportok tanuló andragógus (tanár) munkáltató család

A résztvevők jellemzői A tanuló az a személy, aki valamilyen motivációs tényező által (külső, vagy belső) az ismereteit szeretné gyarapítani. Ezen csoport tagjai életkorukban és az őket befolyásoló motiváció fajtájában térnek el a közoktatásban résztvevő tanulók csoportjától, de alapjaiban a „tudásvágy” mindenkiben azonos. Az andragógus az a személy, aki az ismereteket átadja a felnőtt tanulók számára. Más megközelítések alapján az, aki meghatározza az egyéni fejlődési folyamat lépéseit, és az ismeretek megszerzéséhez vezető utat mutatja meg. A közoktatásban tanár, vagy pedagógus címmel illetjük ezen csoport megfelelőjét. A feladatuk nem más, mint a „tudásvágy” kiszolgálása mindkét esetben, azonban a módszerek – amellyel a tudást átruházzák – alapjaiban térnek el egymástól. A szülő, mint a képzési folyamatot befolyásoló csoport helyett a munkáltató jelenik meg, aki pozitív és negatív irányba terelheti a tanulási folyamatot. A felnőttképzés a közgondolkodásban, a politikában, tehát makroszinten támogatott. A munkáltató részéről szemlélve azonban kettős érdeket fedezhetünk fel. Az egyik oldalról nagyon fontos lenne a munkáltatónak a magasan képzett, naprakész tudással rendelkező munkavállaló. A munkavállalónak viszont, hogy ezt meg tudja szerezni pénzre és időre van szüksége, amely a munkáltatót is terheli. A munkavállalónak annyi fizetést kell adni, hogy részt tudjon venni a képzésben, vagy a képzési költséget kell átvállalni; valamint a ráfordított időt is biztosítania kell (ami a helyettesítését teszi szükségessé). Az időfaktor az egyik sarkalatos pontja a felnőttképzésnek. Több kutatás is vizsgálta már a felnőttkori tanulás idődimenzióit. Három részre oszthatjuk (a kutatások alapján) az időt: munkaidő, munkán kívüli idő és a szabadidő. A tanulás mint tevékenység bármelyik részhez kapcsolódhat, akár mind a háromban megjelenhet. A lényeg tehát az, hogy a felnőttképzésben már nem a tanulás a fő tevékenysége (munkája) a tanulónak, tehát a tanulást a fő foglalkozása mellett kell megvalósítania. A szükséges időt, pedig az egyes dimenziókból át kell tudnia csoportosítani.

A tanulás, mint fogalom a felnőttképzésben és a hozzá kapcsolódó problémák A tanulásfejlesztés, mint igény megjelent a társadalom szintjén. A fogalom változását igazán három fontos tényező idézte elő.


34

A kutatások alkalmával felismerték azt – a ma már tényként kezelt elméletet – miszerint a pedagógia sikere azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek az egyén tanulási folyamataihoz alkalmazkodni. Kezd világossá válni, hogy az ismeretek és a tanulási stílusok terén mutatkozó különbségek figyelembevétele nélküli puszta ismeretközlés hatékonysága nagyon alacsony, tehát az új ismeretek elsajátításával egyenrangú szerepet kell, hogy kapjon az új tudásnak az előzetes ismeretekhez való kapcsolása és a tanulási módszerek kérdésköre is.

Egyre inkább nyilvánvaló a különbség az ismeretközpontú iskolai tanulásfelfogás és a képességekre, készségekre összpontosító társadalmi – gazdasági tanulásigény között. Az iskola nem képes olyan ismeretanyagot átadni a diákoknak, amelynek felhasználásával további életükben zavartalanul boldogulhatnak. Az átadott ismeretek rohamléptekben avulnak el, és keletkeznek az új ismeretek, megteremtve ezzel az élethosszig tartó tanulás szükségességét.

A tudás: az egyén, a személyiség birtokában lévő aktív készlet, amely folyamatosan változik, alakul és ugyanakkor maradandó, állandósuló is, amelynek egyaránt vannak rejtőző és előtérben álló elemei. A másik megközelítés (nem mond ellent az előzőnek) a tudást a képességekhez kapcsolja. A tudás – jelen esetben – mint aktív készlet, az ismeretek és képességek rendszereként értelmezhető, tehát valamilyen tevékenységre, vagy teljesítményre való alkalmasságot jelent. A tanulásfejlesztés talán legfontosabb feladata, hogy az egyén képes legyen a megfelelő tanulási stratégia kialakítására, fejlesztésére. A végső cél a tanulási folyamat önszabályozása.

Az önszabályozáshoz a következőket kell elérni: •

•

•

A felnőttoktatás egyik alapfeltétele, hogy a tudás megszerzéséhez biztosítsa az egyéni tanulási utat. Egyszerre több száz tanulóval és nagyságrendekkel kevesebb pedagógussal ez kivitelezhetetlennek tűnt, mindaddig, amíg meg nem jelent az informatika, mint használható kommunikációs eszköz az oktatásban. Egyrészt leveheti a pedagógus válláról az ismeretátadás funkcióját, másrészt az információs társadalom által kínált szinte kimeríthetetlen információmennyiség hatalmas lehetőséget biztosít a pedagógusok számára, hogy egyéni utakon indítsák el tanítványaikat. Az önismeret, önértékelés fejlesztése elengedhetetlen, mert ma még a passzív tanítvány – pedagógusközpontú elmélet van a középpontban, nem pedig inkább az önszabályozó tanuló eszméje. Ebből adódóan nem kapnak a tanulók megfelelő viszszajelzést a tanulási folyamataikról. A megfelelő, egyéni értékelésekre a pedagógusokat továbbképzés formájában képessé kell tenni. A pozitív tanulási attitűd az egyik alapköve a tanulásfejlesztésnek. Motiváció nélkül nincs tanulás. o Meg kell találni azokat a társadalmi, közösségi kapcsolódási pontokat, amelyek által a tanuló önmaga irányíthatja saját fejlődését. o Az iskola a tanuló környezetébe épül be és nem egy teljesen különálló egységet alkot.

35

LIFELONG LEARNING o Az iskola önmaga is egy tanuló szervezetté válik. A tanulókra pozitív hatást gyakorol, ha azt látják, hogy a pedagógusok is képesek a folyamatos megújulásra.

Talán a legfontosabb feladata az iskolának, hogy tanulóit felkészítse az egész életen át történő tanulásra, azaz megtanítsa az önálló tanulást. Az általános műveltség megszerzésének, az emberiség értékeinek megismertetése, a gondolkodni tudás megtanítása továbbra is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. A szocializációs folyamatok segítése, befolyásolása mind az iskola, mind a pedagógus feladata.

A felnőttoktatás négy pillére: 1. Az egyéni élettapasztalat beépül a képzésbe: a felnőttek új, idegen tartalmakat csak nagy fenntartásokkal és alacsony motivációs szinten fogadnak be. Előnyös, ha a képzésben megjelenhet a tanuló egyén saját világa. 2. A tananyag értelme, haszna világos: szemben a közoktatás alsóbb évfolyamain tanulókkal, a felnőttek csak akkor motiváltak a tanulásra, ha látják a tanulási utat és az állomások kapcsolódását. 3. A tanulásszervezés rugalmas és egyéni: a tanulási környezet minőségét nagyban javítja, ha a tanulási folyamat szervezése alkalmazkodik a felnőttek sajátos életvezetési és időgazdálkodási kényszereihez. 4. Az értékelés személyes és folyamatos: a felnőtt tanuló számára meghatározó támogató motivációs elem a folyamatos személyes visszajelzés. A képzések időtartama általában rövid, a képzések hasznosulása pedig – a közoktatáshoz képest – nagyon gyors. Ebben a tanulási helyzetben döntő fontosságra tesznek szert az objektív visszajelzések.

A képzések minőségét javító elemek a felnőttképzésben 1. Diagnózis a képzés elején: a képzések hozzáadott értékének kimutatása megköveteli a belépő tanulók megmérését. 2. A curriculumok szerkezete és tartalma tanulóbarát: a felnőttoktatási programok tartalmi fejlesztésében sztenderd szerűen érvényesítendők bizonyos szakmai elemek (modulok, ismétlő szakaszok, önellenőrzés, gyakorlat). 3. Tréningmódszerek terjesztése: a programakkreditációnak – a pedagógus továbbképzéshez hasonlóan – célszerű az intenzív tanulási helyzetek felé terelni a programokat. 4. Az egyéni értékelés megújítása: a felnőttek tanulási előrehaladását értékelő eszközök és eljárások piacának megteremtése. 5. Önálló kompetencia – fejlesztő modulok: a tartós foglalkoztatottság eléréséhez nélkülözhetetlen, nem szakmai jellegű kulcskompetenciák érvényesítése a tartalmi fejlesztésben és a programakkreditációban. 6. Munkaerő – piaci átmenet biztosítása: a munkaerő – piac jellege felnőttképzések esetén az átmenet folyamatos figyelése és a képzők és munkaadók közötti kommunikáció intézményesítése.


36

ÖSSZEFOGLALÁS Leszögezhetjük, hogy meghatározó elem az intézmény, ahol a képzési folyamat zajlik. Az alábbiakban láthatják azt a nyolc legfontosabb ismérvet, amely a tanulásfejlesztés központú iskola megvalósulásához vezethet: (Havas Péter, 2003) • a tanulók számára is vonzó tanterv és tanulás, • biztonságos, személyesen gondoskodó közösség, • pozitív szociális klíma, együttműködés, partnerség, • önértékelés és a teljesítménymérés összhangja, • önszabályozó tanulási stratégia, • kulcskompetenciákat fejlesztő tanulásszervezés, • egyéni tanulási tempó és stílus lehetősége, • külső és belső motiváló tényezők összhangja. A pedagógia területén bekövetkező változások, amelyek már egy része jelen van napjaink oktatásügyében is, újabb lehetőségeket és kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolására egyetlen szóval szeretnék válaszolni: TANULÓKÖZPONTÚSÁG.

KÉRDÉSEK, FELADATOK • • • •

Ismertesse a felnőttképzés szektorait! Jellemezze a felnőttképzés résztvevőit! Ismertesse a tanulás, tudás sajátosságait a felnőttképzésben! Ismertesse a képző intézményekkel szembeni elvárásokat!

37

LIFELONG LEARNING

5. MODUL TOVÁBBKÉPZÉSI RENDSZER AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZÉSBEN Lehoczki Anikó

A TANANYAG CÉLJA Az egész életen át történő tanulás egyik formájának bemutatása az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó továbbképzési rendszer tükrében.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után képes lesz: • megfogalmazni a továbbképzés lényegét, • bemutatni az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó továbbképzési rendszert, • leírni az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszerének támogatási hátterét, • megfogalmazni a továbbképzési rendszer és a működési nyilvántartás kapcsolatát.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Továbbképzés Az egész életen át történő tanulás egyik megvalósulási formája. A már megszerzett tudás bővítését, vagy új ismeretek elsajátítását célozza meg. ETInfo Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet információs lapja.

TANANYAG A tudomány fejlődése olyan változásokat eredményezett a tanulás területén is, amelyek új kihívást jelentenek mind az egyén, mind a társadalom részére. Az oktatás a régi modell szerint a fiatal korra tehető. Az iskolapadban elsajátított tudás egy egész életre meghatározta az emberek életét és elegendő ismeretet szolgáltatott a múltban. A felgyorsult életvitel, a folyamatosan változó világ, a gazdasági fejlődés azonban már más kihívásokat jelent az egyén számára. Az új modell szerint a fiatal korban történő tanulásnak az általános dolgokra kell kierjednie. Ehhez kapcsolódóan a változásokat a mindennapi tanulással lehet elsajátítani (megvalósulhat az „egész életen át történő tanulás”).


38

A non – formális tanulás egyik formája a továbbképzés A továbbképzések alkalmával megszerzett tudás az adott szakterületen biztosítja az ismeretek elmélyítését és segít a naprakész ismeretek megszerzésében. Az informatika robbanásszerű fejlődésével a továbbképzések területén igen nagy térhódítással jelent meg az e-learning továbbképzési forma, amely segítségével mind szélesebb rétegek érhetők el és mind specifikusabb ismeretek adhatók át a „tanulók” részére. A továbbképzések és a működési engedély összekapcsolásával lehetőség nyílik az informális tudás beszámítására is.

Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere A továbbképzési rendszer jogi szabályozása Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének jelenleg működő rendszerét az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényhez kapcsolódó 28/1998. (VI. 17.) NM rendelet szabályozza. Ezt megelőzően is működtek az ún.: „központosított” továbbképzések, azonban a fent említett rendelet megjelenését követően a rendszer átalakult. A továbbképzések területén jelenleg hat formát különítünk, amelyek közül az egyén választhatja ki a számára legmegfelelőbbet. A továbbképzések formái „A” típusú A legalább 40 órás, elméleti, illetve gyakorlati foglalkozások keretében, egyes szakmai témaköröket feldolgozó, vizsgával záruló továbbképzésen való részvétel. Az elérhető pontok száma legalább 20, legfeljebb 40. „B” típusú Az olyan regionális, országos, helyi vagy szakmaterületi rendezvényen való részvétel (kongresszus, ankét), ahol legalább 5 előadás hangzik el. Az elérhető pontok száma legalább 5, legfeljebb 10. „C” típusú Regionális, országos, helyi vagy szakmaterület specifikus kongresszuson, ankéton továbbképzésen tartott előadás vagy bemutatott poszter. Az elérhető pontok száma legalább 10, legfeljebb 20. „D” típusú Külföldi vagy hazai kiadó által megjelentetett könyv, cikk vagy pályamű (publikáció). Az elérhető pontok száma legalább 15, legfeljebb 50. „E” típusú Egyéni továbbképzés, külföldi vagy hazai szakmai tanulmányút egy adott téma tanulmányozására. Az elérhető pontok száma legalább 10, legfeljebb 20. „F” típusú Az adott szakképesítésnek megfelelő szakmai vizsga írásbeli feladatsora legalább 75%-os eredménnyel történő megoldása. Az elérhető pontszám 50 pont.

39

LIFELONG LEARNING

A továbbképzési programok minősítése A továbbképzési programok minőségi megfelelését biztosítja az a rendszer, mely pontos szempontok alapján választja ki azon programokat, amelyek megfelelnek a felállított követelményeknek. Az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács szervezetéről és működéséről szóló 10/1998. (XII. 11.) EüM rendelet biztosítja a rendszer felügyeletét. (Bővebben tájékozódhat a „Gyakorlati útmutató a továbbképzések szakértéséhez” c. továbbképzési füzetünkből.)

A minősítés folyamata •

•

•

• • •

• •

A továbbképzések szervezése szektor semleges, ennek kapcsán az alapító okiratban ill. cégbejegyzésben szereplő jogosultságok alapján bármely oktatási intézmény és egészségügyi szolgáltató bekapcsolódhat az egészségügyi dolgozók továbbképzésébe, ha az illetékes Munkaügyi Központ nyilvántartásában szerepel (2001. évi CI. Törvény a felnőttképzésről). Az egyes továbbképzési típusokat a 28/1998. (VI. 17.) NM rendelet szabályozza, és ennek megfelelő formanyomtatványokon – megfelelő mellékletek csatolásával - lehet a programokat az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácshoz (továbbiakban: ESZTT) benyújtani minősítésre. Az űrlapok az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (továbbiakban: ETI) honlapjáról (www.eti.hu) letölthetők, ill. az ETI Tanácsadó irodájában beszerezhetők. A minősítésre beküldött továbbképzési pályázatokat az ESZTT titkársága iktatás után további ügyintézésre megküldi az Egészségügyi Szak – és Továbbképzési Bizottság (továbbiakban: ESZTB) titkárságára. Az ESZTB titkársága a folyamatosan beérkező pályázatokat formailag ellenőrzi és az országos szakértői listán szereplő független szakértőkhöz értékelésre eljuttatja. A szakértők a programokat egységes szempontrendszer alapján minősítik, és javaslatot tesznek a továbbképzési pont meghatározására. A minimálisan kéthavonta ülésező, kilenctagú ESZTB, a szakértői javaslatok alapján a továbbképzéseket áttekinti, s meghatározza a program továbbképzési pontszámát. A vitás kérdésekben a bizottság elnöke dönt. A továbbképzés elfogadásáról, nyilvántartási számáról és pontértékéről a pályázók írásban értesítést kapnak, s ennek alapján programjukat egy évig több alkalommal is megszervezhetik. A továbbképzés megszervezésének a joga, egy ízben egy évre meghosszabbítható. A minősített továbbképzésekről az ETI információs lapjában, az ETInfo-ban és a www.eti.hu honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. A programok archiválásra, a működési nyilvántartás és az ESZTB számára feldolgozásra kerülnek.

A továbbképzési programok támogatása A továbbképzések támogatási eljárásának lebonyolítását a 28/1998. (VI. 17.) NM rendelet 5. § (3) bekezdése az ETI feladatkörébe helyezte. Az Egészségügyi Minisztérium által az ETI rendelkezésére bocsátott összegből – pályázati úton – támogatást biztosit a minősített programok számára.


40

A támogatás folyamata: • A továbbképzések támogatása pályázati úton, az Egészségügyi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott, elkülönített forrásból történik. A pályázatokat az ETI írja ki évenként, az ESZTB-vel egyeztetett témakörökben. A pályázatok elbírálása negyedévenkénti ciklikussággal történik. • A pályázat szövege megjelenik, az Egészségügyi Minisztérium közlönyében (továbbiakban: Közlöny), az ETI információs lapjában, az ETI és az Egészségügyi Minisztérium honlapján. • Támogatásra csak minősített, a pályázati felhívásnak megfelelő „A” ill. „B” típusú továbbképzési program adható be, melyhez a pályázati csomag beszerezhető az ETI jegyzetboltjában, valamint letölthető az ETI honlapjáról (www.eti.hu). • A pályázatokat az ETI főigazgatóságára kell benyújtani, a pályázati felhívásban meghatározott időpontokig. Az ETI pályáztatási csoportja a programokat formailag ellenőrzi, és előkészíti a bizottsági döntéshez. • A független értékelő bizottság öt tagját, a szakmai szervezetek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények, az ESZTB és az ETI delegálja. • A nyertes pályázókkal az ETI támogatási szerződést köt, melyben rögzítésre kerülnek az elvárások és kötelezettségek. A támogatott továbbképzések listája a Közlönyben, az ETInfo-ban olvasható és a www.eti.hu címen letölthető. • A továbbképzések szervezői, a programjaikat a pályázatnak és a szerződésnek megfelelően lebonyolítják, s a zárást követően szakmai és gazdasági jelentés készítenek. • Az írásbeli jelentés (szakmai és gazdasági) elfogadása után kerülhet sor a támogatás folyósítására. • A támogatott programok archiválásra és feldolgozásra kerülnek. A továbbképzési pályázatok értékelésének főbb szempontjai A továbbképzési program megfelel-e a pályázati kiírás szempontjainak, amelyek: • pontértéke, • a célcsoport köre, • a területi elhelyezkedése, • költségvetése (saját forrás - támogatási igény), • a támogatási igénye, egy főre jutó összege, • korábbi támogatottsága, • a továbbképzés szervező korábbi továbbképzéseinek minősége, sikeressége. Egy pályázati ciklusban, egy továbbképzés szervező által benyújtott pályázatok közül, csak három program támogatható.

A működési nyilvántartás és a továbbképzési rendszer kapcsolata Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakdolgozók működési nyilvántartásának szabályairól szóló 27/1998. (VI. 17.) NM rendelet közvetett módon kapcsolódik a továbbképzés rendszeréhez oly módon, hogy megadott időintervallumon belül (5 év), - továbbképzési pontok összegyűjtése után - hosszabbítható csak meg a működési nyilvántartás.

41

LIFELONG LEARNING

A továbbképzési pontrendszer felépítése A működési nyilvántartásba való felvétel után - öt éven keresztül - 100 pontot kell megszereznie az egészségügyi szakdolgozónak ahhoz, hogy a ciklus végén kérelmére a működési engedélyét újabb öt évre meghosszabbítsák. A továbbképzési pontok lehetséges alakulását mutatja be az alábbi ábrán. (A gyakorlati pontokat a fehér, az elméleti pontokat a fekete kockák jelölik.) 15

15

15

15

15

15

15

15

15

15

15

• • •

15

25

40

55

Az első sor szerint, ha valaki 5 évig dolgozik az egészségügyi munkáltató által meghatározott munkakörben, akkor 75 pontot gyűjthet össze (évente 15 pont). Az elméleti pontok minimuma ebben az esetben 25 pont. A második sor szerint, ha valaki 4 évet tölt el munkaviszonyban az öt éves ciklus alatt, akkor 60 pontot jelent a gyakorlat szempontjából, de akkor is 100 pontot kell összességében megszereznie, tehát az elméletnek minimum 40 pontnak kell lennie. A törvényi szabályozás szerint csak akkor érvényes az öt éves működési nyilvántartás, ha legalább három évet eltöltött a dolgozó a gyakorlatban. Tehát, az a szakdolgozó, aki három év alatt szerzett 45 gyakorlati pontot, annak minimum 55 elméleti pontot kell gyűjtenie az öt éves ciklus végére.

A továbbképzési rendszer tehát ezen a ponton kapcsolódik a működési nyilvántartáshoz, segítve ezzel a gyakorlat ideje alatt szerzett ismeretek beszámítását. Szembetűnő az ábrán, ha valaki az öt évet végig dolgozza (továbbképzési ciklus), akkor az elméleti minimum pontja kevesebb, mint annak, aki csak három évet tud dolgozni ugyan azon idő alatt, mert neki minimum 55 pontot kell összegyűjtenie az elméleti továbbképzések alkalmával. A rendszer ezzel tudja kompenzálni a gyakorlat ideje alatt megszerezhető tudás elismerését.

ÖSSZEFOGLALÁS Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszerében maximálisan kapcsolódik a non – formális tudás megszerzésének elismerése. A továbbképzések alkalmával gyűjtött pontok elengedhetetlenek a működési nyilvántartásban történő meghosszabbításhoz. Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere az egyén és a munkáltató szempontjából az alábbi előnyöket adhatja:


42

A TOVÁBBKÉPZÉSEN VALÓ RÉSZVÉTEL Az egyén szempontjai A munkáltató szempontjai Új ismeretek megszerzése Rövid idő alatt új ismeretek Régi ismeretek felelevenítése Olcsó Presztízs Magasabb szakmai színvonal (intézmény) Elismerés Jó hírnév Jobb munkavégzés Új kapcsolatok kiépítése Új kapcsolatok Gyors specializáció A hazánkban működő egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszere Európa szerte egyedülálló alapokra épül.

KÉRDÉSEK, FELADATOK • • • •

Ismertesse a továbbképzések célját! Ismertesse az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó továbbképzési rendszert! Ismertesse az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési rendszerének támogatási hátterét! Írja le a továbbképzési rendszer és a működési nyilvántartás kapcsolatát!

43

LIFELONG LEARNING

MELLÉKLETEK 1 sz. melléklet Vízvári László AZ ISCED ÉS AZ OKJ FEJLŐDÉSE Kulcsszavak: ISCED, OKJ korszerűsítés, szakképzés Összefoglaló: Az ISCED besorolási rendszer az idők során változott, mely elsősorban a közoktatást érintette. Az első OKJ megjelenését 12 módosítás követte, melyek problémáit és anomáliáit a közelmúltban megindult korszerűsítési munkálatok hivatottak kezelni. A szakmai kavilifikáció első „kézzelfogható” nemzetközi emléke Brüsszel központjában, a Le Sablon téren található, ahol is negyvennyolc szobor, negyvennyolc a XIV-XV. századi szakképesítést jelképez. [Benedek 2004] A hazai szakképesítések első emlékeit az alapító levelekből ill. adó és vámjegyzékekből követhetjük nyomon. Szent István korában már tizenhat mesterséget tartanak számot, mely a XIII. század végére további tizennégy foglalkozással egészül ki. A céhek létrehozása viszonylagos rendet teremt a szakképesítések nyilvántartásában, és elsőként megjelennek a szakmák kezdeti csoportosítása is. (bőripar, faipar, stb.) A „Le Sablon téri szakmáktól” az ISCED-ig (International Standard Classification of Education) igen hosszú utat tett meg a szakképzés standardizálása, melyet a hazai viszonylatban az 1993. évi szakképzési törvény megjelenése előtt, az ágazati szakképzési jegyzékek képviseltek. (Galambos 2003) A 1993. évi LXXVI. (törvény a szakképzésről) 3. § (1) bekezdése hozza létre az állam által elismert szakképesítések jegyzékét: az Országos Képzési Jegyzéket (a továbbiakban: OKJ), mely időről-időre rendszerbe foglalja a hazai szakképesítéseket. A megújítások kapcsán mind a nyilvántartott szakképesítések száma, mind azok felosztása, rendszerezése változott, melyet egyaránt befolyásoltak a társadalmi és oktatáspolitikai változások ill. az ISCED besorolás fejlődése. (1. ábra)

OKJ szakképesítések számának alakulása (1. ábra) 1000 950 900 850 800 750 700

1993.

1999.

2000.

2001.

2003.

Az első szakképzési jegyzék 1995 nyarán jelent meg és 874 államilag elismert szakképesítést sorolt 4 szakterületbe és 21 szakmacsoportba. A kilenc évvel ezelőtt kiadott OKJ 15 különböző szempont alapján rendszerezte a szakmákat, melyből az első a szakképesítések azonosító számát tartalmazta. Ezen azonosító három tagból tevődött össze, mely a szakképesítések ISCED szerinti szintjét, a tanulmányi terület besorolását és a tanulmányi területen belüli sorszámát tartalmazta, és jelenleg is tartalmazza. Az ISCED is az idők folyamán változott és az UNESCO, az OECD és az EU a nemzetközi szabvány osztályozási rendszer alkalmazását a tagországok és a társult országok számára kötelezővé tette. Ennek kapcsán vált lehetővé a különböző országok oktatási rendszereinek összehasonlítása. Az 1976-ban elsőként kiadott klasszifikáció 9, míg az 1997-es már csak hat kategóriát tartalma-


44

zott. [Vízvári 2003] Az 1997-es változat ISCED rendszer az oktatási rendszereken belül öt szintet különböztet meg, ezek: az iskola előtti nevelés (0), az alapfokú (1), az alsó középfokú (2), a felső középfokú (3) oktatás és a posztszekunderi szintű szakképzés (4). A nemzetközi statisztikai adatszolgáltatásban Magyarország, az általános iskola alsó tagozatát tekinti 1-es, a felső tagozatot 2-es és az ezt követő képzést a 3-as szintnek. Ez azt is jelenti, hogy az egyes szintek közötti határvonalakat némileg másutt vonjuk meg, mint sok más ország. [Lannert 2003] (1. táblázat) A magyar képzési formák, nevelési, oktatási programok ISCED (1997) szerinti besorolása (1 táblázat)

Feladatellátási hely ISCEDOKJ típusa besorolások, besorolások Óvoda

0

Általános iskola

1AG 2AG 1AG

Szakiskola (szakmunkásképző)

2BG 2CV 3CG

31

3CV

32

Magyarázat

1-4. évfolyam 5-8. (10.) évfolyam

33 34

a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre épülő szakképesítések nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre épülő és szakmai előképzettséghez kötött szakképesítések tizedik évfolyamra épülő szakképesítések tizedik évfolyamra épülő és szakmai előképzettséghez kötött szakképesítések

4CV Szakközépiskola

3AP 3BP 4AG 4CV 5B

51

52

53 54

Főiskola, egyetem

Egyetem

5A

a középiskola utolsó évfolyamának elvégzéséhez kötött szakképesítések, amelyek jellemzően fizikai tevékenység ellátására jogosítanak középiskola utolsó évfolyamának elvégzéséhez vagy érettségi vizsgához kötött szakképesítések, amelyek jellemzően szellemi tevékenység ellátására jogosítanak érettségi vizsgához és meghatározott szakmai előképzettséghez kötött szakképesítés érettségi vizsgához vagy érettségi vizsgához és meghatározott szakmai előképzettséghez kötött emelt szintű szakképesítések

55

érettségi vizsgához kötött felsőfokú szakképesítések

71

felsőfokú iskolai végzettségre épülő szakképesítés

Megjegyzés: Az ’A’ általános, a ’B’ szakirányú továbbtanulási lehetőségre, a ’C’ elsősorban munkaerőpiacra vezető képzésre utalnak. A G = general (általános), a P = prevocational (előkészítő) és a V = vocational (szakképzési) megjelölések a program típusát jelzik.

45

LIFELONG LEARNING

Az egészségügyi szakképesítések száma a 2003 évi jegyzékben 42, Egészségügyi szakképesítések ISCED szerinti megoszlása melyből két csoport, gyűjtő kategóriát 2. ábra jelent (Klinikai szakápoló, Egészségügyi szakasszisztens). 15 A szakképesítések nyolc különböző 10 szintje közül az emeltszintű szakképe5 sítések jelentik a legnagyobb csoportot, míg a felsőfokú iskolai végzett0 31. 33. 51. 52. 53. 54. 55. 71. ségre épülő szakképesítések között mindössze csak egy szerepel (2. ábra) Az OKJ bevezetése számos előnyt jelent a szakképzés számára. Átláthatóvá, szintezhetővé tette az állam által elismert szakképesítéseket és általa követhetővé váltak a szakmastruktúra különböző változásai és makroszintű adatai. (2. táblázat) A beiratkozottak aránya tanulmányi területek szerint az iskolarendszeren kívüli képzésben, 1996-2000 (%) 2. táblázat [Lannert 2003]

Tanulmányi terület

1996 1997 1998 1999 2000

Személyi szolgáltatási, vendéglátói, kereskedelmi, idegenforgalmi képesítések 16,4 18,1 20,1 23,0 22,5 Gazdasági és igazgatási képesítések 23,4 27,7 22,6 23,1 20,1 Kis- és nagyüzemi ipari képesítések 16,7 15,0 15,6 13,5 17,0 Számítástechnikai képesítések 20,4 17,0 19,3 18,4 15,5 Egészségügyi képesítések 7,0 6,9 5,4 4,0 3,1 Mező-, erdő- és halgazdasági képesítések 1,8 2,0 1,6 1,4 2,7 Műszaki, technikusi képesítések 1,4 1,1 1,2 0,8 1,3 Az összes többi tanulmányi terület együtt 12,9 12,2 14,2 15,8 17,8 Összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A jelenleg az OKJ rendszerén belül, az egészségügyi szakképesítések besorolása magán viseli a folyamatos fejlődés nyomait. Vannak olyan szakképesítések, melyek a folyamatos bővítés során sem kerültek besorolásra az egyes csoportokba (pl. a klinikai szakápolói csoportba a foglalkozás-egészségügyi szakápoló), s egymás mellett léteznek igen hasonló tartalmú (és elnevezésű) szakképesítések, melyek két szinten is megtalálhatók. (Pl. Orvosdiagnosztikai laboratóriumi technológus 5.5. ill. Orvosi laboratóriumi technikai asszisztens 5.4.). A kormány a 2015/2003. (I. 30.) számú határozata OKJ korszerűsítését tűzte ki célul, melynek kapcsán lehetővé válik a fenti anomáliák rendezése. A fejlesztés anyagi hátterét HEFOP 3.2.1. támogatása biztosítja, melyek előkészítő munkálatai a közelmúltban megindultak. A korszerűsítési munkálatokat a Nemzeti Szakképzési Intézet koordinálja, mely várhatóan – az EU tagországokhoz hasonló - jóval kisebb számú szakképesítési listát fog eredményezni. Érdeklődve várjuk a fejleményeket! Felhasznált irodalom: • • • •

Benedek András: A szakképzési szerkezet fejlődése (1.). Szakoktatás 2004 Galambos Andrea: Egészségügyi szakképzési rendszerek az Európai Unió tagállamaiban és a csatlakozó országokban. ETInfo melléklet 2003. november Lannert Judit – Mártonfi György: Jelentés a Magyar közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet 2003 Vízvári László: Trendek és szintek (fejlesztés közben). ETInfo 2003


46 2.z. melléklet (következő oldal)

47

LIFELONG LEARNING


48 3 sz. melléklet

Felhasznált irodalom -

Az Európai Közösség felsőoktatásról szóló jegyzéke (Memorandum on Higher Education int he European Community) Bakacsi Gy. – Balaton K. – Dobák M. – Máriás A. (szerk.): Vezetés – szervezés I.-II., AULA Kiadó Kft, Budapest Közgazdaságtudományi Egyetem, 1999. Bardócz András: Mi bajotok az iskolával? III. – Lifelong learning -. Új pedagógiai szemle, 1999. 49. évfolyam, 10. szám, 95-97 p. Basel Péter-Eszik Zoltán (szerk.): A felnőttoktatás kutatása. Mikszáth Kiadó., 2001. Benedek András: Lifelong learning – tanulás egy életen át. Szakoktatás, 1996. 46. évfolyam, 3.szám, 1-5 p. Benedek András: Magyarország és az egész életen át tartó tanulás. Szakképzési szemle, 2003. XIX. évfolyam 2. szám, 159-170. p. Dr. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya, Bevezetés az andragógiába. Budapest, Okker Oktatási Iroda Elekes Attila: Pedagógia, Egészségpedagógia, Budapest, ETI, 1999. Galambos Andrea: Az Európai Unió kezdeményezései az élethosszig tartó tanulás megvalósításáért. ETInfo, 2004. VII. évfolyam III. szám, 9-10 p. Heimerl-Wagner, Peter – Köck, Christian: Az egészségügyi intézmények menedzsmenje, Perfekt Kiadó, Budapest, 1999. Horváth Károlyné: Előzetes tanulmányok értékelése és elismerése PLAR (Prior Learning Assessment and Recognation). ETInfo, IV. évfolyam 3. szám, 2001. Horváth Károlyné: Előzetes tudásszint felmérés és elismerés (Prior Learning Assessment and Recognation) PLAR. ETInfo, 2001. IV. évfolyam 6. szám. Magyar Bálint: Szakképzés-politika: Európai Unió és Magyarország. Szakképzési szemle, 2003. XIX. évfolyam, 2. szám Mauris, Bessie L. – Huston, Carol, J.: Vezetői szerepek és menedzsment funkciók az ápolásban, Medicina, Budapest, 1999. Mendrei Lászlóné: A PLAR alkalmazása az ETI-ben a menedzserképzésben. ETInfo, 2001. IV. évfolyam 6. szám. Moduláris Szakképzés és Fejlesztés, e-learning tananyag. Budapest, 2003. ETI. Osztatni Zoltán: A szakképzés és a lifelong learning. ETInfo, 2004. VII. évfolyam III. szám, 8-9 p. Tót Éva: A nem formális tanulás elismerése – szemlélet és módszerek. Oktatáskutató Intézet http://newsite.tpf.iif.hu/leonardo/docs/Elozetes_tudas.doc Udvardi-Lakos Endre: LifelongLearning, modul, kompetencia (Tézisek és magyarázatok). Szakképzési szele, 2002. VIII. évfolyam, 1.szám, 19-38 p. Vízvári László: Gondolatok az élethosszig tartó tanulásról. ETInfo, 2004. VII. évfolyam III. szám, 6-7 p. www.etinet.hu 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésből www.ekvivalencia.hu www.eti.hu www.om.hu www.sulinet.hu

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 41. Lifelong learning

Recommend Documents