Juhász Ferenc
Tóth Árpád megváltó elégia-mosolya részlet
„Ó, drága életmosoly, ó, drága halálmosoly: Tóth Árpád! Ott olvastam csoda-varázs verseit a viaszosvászon virágsziget konyhaasztalra kinyitva terített áhítat-könyveiből, ámulat-lapjairól. Olyan szent szorgalommal, olyan dicsőséges öntudattal, ahogy a levélvágó hangya, a több-kitinhólyagos karcsú, barna, csápos, nyúlánk, feketén izzó gombostűfej-szemű hangya viszi a vékony könnyes éjszakai faágon a függőlegesen fölmeredő zöld falevelet, a neki hatalmas zöld növényi lepkeszárnyat, a százszor szent ételvitorlát, zöld óriás-tarajként fölágaskodó ősföldkori páncélgigász-gyíkhattyú kőpajzslevél diadal-taréját, a pórusos és zölderes szelíd élet-pajzsot, a tűhegykaréj fogsorú szájacskával levágott függő-meredés lepedőt, mint egy vitorláshajó a szélben-kifeszült zöld vitorlát. Ó, te Gyönyörűséges Gyönyörű Elégia-Mámor Tóth Árpád!, kemény szemüveg-villogású, csillagtér-éjszaka cvikker-szikrázatú, elégia-mosolyú költő, apámmal egy tüdő-végzetű, egy tüdővérhányás kárhozatú, szelíd-mosoly Költő-Magány, az Elképzelt Isten fényes, barna Mindenség-Hegedűje Tóth Árpád!”
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. tisztelettel meghívja Önt és irodalomkedvelő barátait a
82. ÜNNEPI KÖNYVHÉT városi megnyitójára
2011. június 2-án 11 órára, a Kossuth térre A rendezvény védnöke JUHÁSZ FERENC
kétszeres Kossuth-díjas költő
A könyvhetet megnyitja BEREMÉNYI GÉZA Kossuth-díjas író
Köszöntőt mond KÓSA LAJOS
Debrecen polgármestere
Díszvendégek CSUKÁS ISTVÁN Kossuth-díjas író
KEMÉNY ISTVÁN Babérkoszorús költő
KISS ANNA
Babérkoszorús költő
MÁRTON LÁSZLÓ Babérkoszorús író
A megnyitón közreműködnek Vékony Anna, Mercs János és Vranyecz Artúr, színművészek, valamint Dorka és Barátai Az Ünnepi Könyvhét kurátora ACZÉL GÉZA
Babérkoszorús költő, az Alföld folyóirat főszerkesztője
Bereményi Géza A mai magyar irodalom és filmművészet igen sokoldalú alakja. Budapesten született 1946. január 25-én. Az ELTE BTK olaszmagyar szakán végzett 1970-ben. Ezután egy évig reklámpropagandista volt a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál, majd a Pannónia Filmstúdióhoz kerül szinkrondramaturgként. 1978-tól szabadfoglalkozású. 1995-ben a Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel, majd 1997-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának művészeti vezetője. 2006-ban a színház örökös tagjává választotta. Bereményi műveiben a „nagy generációként” emlegetett nemzedék életérzéseit fejezi ki. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy minden irodalmi műfajt kipróbált, kiemelkedőek filmjei, színpadi művei, valamint dalszövegei is.
Csönded vagyok Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál, ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van, maradhatok, ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér. S folytatom, mid vagyok, mid nem neked, ha vártál lángot, az nem lehetek, fölébem hajolj, lásd, hamu vagyok, belőlem csak jövőd jósolhatod. Most elmondtam, mid vagyok, mid nem neked. Vártál, ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Csukás István Kisújszálláson született 1936-ban, egy zenetanár biztatására, anyja akaratából jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába: hegedűművész akart lenni. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen: érettségi után felvételi nélkül felvették volna ugyan a Zeneakadámiára, mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de bölcsész tanulmányait sem fejezte be 1956 után. „Egészen más a zenei hallás és a verszenei hallás” - mondta Lackfi Jánosnak a 75. születésnapjára készült szubjektív portréban. A Fiatal Művészek Klubjának vezetője volt, majd 1968tól 1971-ig a Magyar Televízió munkatársa, 1978-tól 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, azóta szabadfoglalkozású író. Az 1960-as évek közepén Kormos István biztatására fordult a gyermekirodalom felé. Ettől kezdve verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi: eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom-pom, vagy Süsü, a sárkány. Ezeket a figurákat a gyerekek főként rajzés bábfilmekből ismerhették meg, több ifjúsági re-
gényéből pedig sikeres tévéfilm készült. 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapta a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet is.
Süsü, a sárkány – részlet „Éppen az egyik favágó akart suhintani a fejszével, mikor a hatalmas fa recsegett-ropogott, s gyökerestül kiemelkedett a földből! A favágók a szájukat is eltátották a csodálkozástól. De nem sokáig tátották, mivel meglátták Süsüt. Mert Süsü húzta ki tövestől a hatalmas fát, mivel útjában volt, nem látott tőle. Csak megfogta két ujjal, és kirántotta a földből! És barátságosan rámosolygott a két favágóra, s még barátságosabban köszönt. – Jó napot kívánok! Bocsánatot kérek a zavarásért, nem láttak erre egy lepkét? De hát hiába volt a mosolygás és a köszönés, mivel a favágók nem láttak még sárkányt, se barátságosat, se barátságtalant! Ők csak azt látták, hogy két ujjal kihúzta a hatalmas fát a földből! Vagyis égnek állt minden hajuk szála a rémülettől, majd eldobálva a fejszét, hanyatt-homlok menekültek. – Jaj, jaj! Egy sárkány! Egy sárkány! – óbégatták, mikor már biztos távolban jártak. Süsü kissé csodálkozva nézett utánuk, eldobta a hatalmas fát, a hatalmas fa ráesett a halomba rakott tűzifára, a tűzifa meg mind legurult az útra. De Süsü ezzel sem törődött, kereste a lepkét, hogy merre lehet?”
Kemény István „1961. október 28-án születtem Budapesten. Édesanyám tanítónő, édesapám szobrász volt, 1999-ben meghalt. Húgom festő-restaurátor. A budaörsi gimnáziumban érettségiztem, magyartörténelem szakon diplomáztam az ELTE-n 1990ben. Nős vagyok, és három gyerek apja. Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, net-naplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írtam eddig. Verseket több nyelvből is fordítottam, nyersből. Több könyv szerkesztője voltam. Jó pár ötletem és sorom épült be mások műveibe. Én is sokat tanultam másoktól. Sokan kérték a véleményemet az írásaikról. Több százszor olvashattam föl a sajátjaimat közönség előtt. Nagy művészekkel foghattam kezet, megismertem jó néhány híres embert. Négy kontinensre tettem eddig a lábam. Aki tart valamire, elsősorban költőnek tart.” (www.kemeny.irolap.hu) Ötvenhat Hogy meghaljak, nincs az az eszme érte – és ezzel te mindig visszaéltél, biztattál, hogy eszmék úgysincsenek, csak télen a szürke, nyáron kék ég.
Így tettél, szívem, szépen lassan morális mozgásképtelenné, és szép is volt így, míg meg nem untál, de továbbélni mégse becstelenség. Mint herélt kandúr, a gondolat most úgy él bennem, mint egy lakásban: hogy elherdáltam az összes eszmét, amit itt hatvanegyben találtam. Te hatvanhatban lettél lánya egy az enyémnél korszerűbb családnak, és nem gúnyolódom, esküszöm, kezdettől jó volt, hogy te más vagy. Ami katolikus, azt megvetetted, bár alig próbáltad tönkretenni, de ha ötvenhatról beszéltem, azt hitted, nem jelent nekem se semmit, üres fecsegés, hogy téged bántsalak, hogy erkölcsi fölényem fitogtassam. Ásítottál: na és kinek nem volt szép, húszéves apja ötvenhatban? Szívem, te gondolkodás nélkül halnál a gyerekekért, ha kéne, az én apám sebesültet hordott, és nagyon meg lett büntetve érte: tanulatlanul halt meg rákban, de legalább kilencvenben még élt. Ne gondold, hogy eszmék nincsenek, csak télen a szürke, nyáron a kék ég.
Kiss Anna Gyulán született. 1957– 1961 között a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanult, de ezt félbeszakította. Ezután a Szegedi Tanárképző Főiskolán végzett magyar-orosz szakon 1966ban. Közben 1961–1963 között a Hortobágyon kollégiumi nevelőtanár volt. 1963–1979 között Budapesten volt tanár. 1974-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. 1975-től a Magyar Írószövetség és a Művészeti Alap tagja. 1979-től írásaiból élt. Még ugyanebben az évben SZOT-ösztöndíjas lett. 1990-ben MTA Soros-ösztöndíjban részesítették. 1990-1994 között a Tekintet szerkesztője volt. 1997-től az Artisjus tagja lett.
Az éj, az éj részlet
„minden kidől, rendül a bronz, alámerül. körül az áradó elem, holdját a gong virrasztja lenn, az éj, az éj csomó, köteg, amint az ár lódítja meg, a szél, a szél, ponyvát, zsebet dagaszt, és szól a dőlt üveg. a szél, a part is dől velem, holdját a gong virrasztja lenn, a szél, a szél a hold telik, felkölti éber álmait, kísérti gongáló kezem, a szél, a part is dől velem,
a hold a hold, a rávetett árnyék mögül kísértve meg, árnyék mögül, ponyvát, zsebet dagaszt, és szól a dőlt üveg, a hold, a hold, a bronz, sötét rengéssel áthatotta ég, gongálok, és a hold velem, mintha volnék időtelen, az éj, az éj, minden kidől, rendül a bronz, alámerül, körül az áradó elem, holdját a gong virrasztja lenn”
Márton László Budapesten született 1959ben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyarnémet-szociológia szakon végezte tanulmányait. Néhány évig kiadói szerkesztőként dolgozott a Helikon Kiadónál, megpróbálkozott a dramaturgiával is, 1990 óta szabadfoglalkozású író. Művei 1992 óta a Jelenkor Kiadónál jelennek meg. Cikkei, tanulmányai többek között az alábbi folyóiratokban olvashatóak: Holmi, Jelenkor, Alföld, Élet és Irodalom, 2000, Tiszatáj, Lettre Internationale. A kilencvenes évek elején írta A Nagyratörő című drámatrilógiáját. Könyvalakban is megjelent, és az irodalmi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta. A folytatás azonban tizenöt évet váratott magára. A drámatrilógia első, címadó része, magyarországi ősbemutatóként az egri Gárdonyi Géza Színházban került színre.
„Az utazó, aki Passau tornyait maga mögött hagyva, a Duna völgyében halad tovább kelet felé, nem szívesen búcsúztatja el pillantását attól a pompás látványtól, melyet a három összeömlő folyó, az Inn, az Ilz és a Duna közt felmagasodó gazdag püspöki székhely körvonalai nyújtanak. Ám a víztömeg, melynek hömpölygését követjük, csakhamar elkanyarodik: a Sauwald magaslatai egyre közelebb nyomulnak a
parthoz, egyre meredekebbek, majd egy beékelődő óriási szikla gyors irányváltoztatásra kényszeríti a folyót. A sziklán, mely máris eltűnik mögöttünk, festői váromladék emelkedik, a Krempelstein. Ezt a romot Schneiderschlösslnek, vagyis Szabó-várnak nevezik a helybeliek egy régi monda nyomán, miszerint a várban emberöltőkön át sínylődött egy elátkozott szabó, akinek az lett volna a dolga, hogy köntöst szabjon a Hold számára (pedig a Hold köztudomásúlag sohasem szűnik változtatni alakját). […] Duna vizén, Duna mentén sokan jártak az évszázadok során fel és alá: hódítók és fosztogatók, kereskedők, kézművesek, menekülők, földönfutók, új hazát kereső telepesek, vízi fuvarozók, kíváncsi utazók: felsorolni is hosszú volna őket. Sokan vannak, de több van azokból, akik soha el nem hagyták a partszakaszt, ahol születniük és felnövekedniük adatott, vagy ahová életük egy szerencsétlen fordulata vezette őket, és ahonnét egy életen át úgy nézik az egyhangúan iramló, szürke vizet, mint valami partra sodródott, iszaptól félig-meddig betemetett fadarab. Az ilyen embernek egy idő múlva már nehéz eldöntenie, hogy az otthonossá vált kényszerűség vajon számkivetés-e még, vagy már nemzedék.” Márton László: Minerva búvóhelye – részlet
Június 2. 11.00 Dorka és Barátai Helyszín: Kossuth tér, Könyvutca
Korszakalkotó új formáció Debrecenben. Saját szerzeményű, csendes, nyugodt dalaik valódi lelki felüdülést jelentenek felgyorsult világunkban. Tagjai: Jéger Dorottya – ének, zongora Jéger Attila – zongora, szaxofon, ének Jéger Zsombor – hegedű, zongora, ének
Június 2. 18.00 Bereményi Géza estje Valóság Nagybátyám Együttes Helyszín: Bakelit Music Café (Kossuth u. 21.)
Bevezető: Aczél Géza főszerkesztő „Jó estét kívánok, Bereményi Géza vagyok!” Bereményi Géza röviden elmeséli hosszú életét In memoriam Cseh Tamás Közreműködik: a Valóság Nagybátyám Együttes A dalokat Cseh Tamás emlékének tiszteletére, fiatal társaim érdeklődésének felkeltésére, barátaim szórakoztatására, közös emlékeink felidézésére és a magam örömére válogattam össze, s a régi klubok hangulatát megidézve próbáljuk meg borozgatás közben „előadni”. – Szabó Tibor Társaim: Gál Nóra, Gyarmati Anett, Molnár Endre, Kerekes Zoltán
Június 3. 14.00 Spirituoso Ütőegyüttes Helyszín: Kossuth tér, Könyvutca
A Kodály Zoltán zeneiskola tanulóiból verbuválódott csoportot a debreceni közönség is jól ismeri, hiszen állandó szereplői Hajdú-Bihar zenei életének. A Debreceni Ifjúsági Fesztiválon 2008-ban és 2010-ben is nagydíjasok voltak, de már 2006-ban is különdíjat nyertek. 2009-ben Győrből egy szóló és duó ütőhangszeres versenyről második helyezést hoztak el. A tavalyi évben pedig a debreceni Virágkarneválon is részt vettek kísérőcsoportként. Nevüket, Spirituoso egy zenei szakkifejezés után kapták, ami annyit tesz, lelkesen, élénken. Ez a név tökéletesen illik is az együttesre.
Június 4. 17.00 Gyarmati – Erdei Duó Helyszín: Kossuth tér, Könyvutca
Gyarmati Zoltán szaxofonos és Erdei Kálmán zongorista kettőse a Debrecen Jazz Group szűkített változatának tekinthető. Ennél persze többről van szó, hiszen a ritmusszekció nélküli felállás a kamarajáték új, bensőséges lehetőségeit nyitja meg a muzsikusok előtt. És, mint az eddigi fogadtatás mutatja, a közönségének kedvére való a jazz intimebb, személyesebb változata. Gyarmati Zoltán – szaxofon Erdei Kálmán – zongora
Június 5. 12.00 A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI tanítványinak bemutatkozó koncertje Helyszín: Kossuth tér, Könyvutca
Szaxofon és klarinét hangszereken, duetteket-tercetteket adnak elő a klasszikus kortól a romantikus darabokon át egészen a swing korszakig. Tanáruk: Csonka László Hallható lesz Mozart, Csajkovszky, Joplin, Gershwin legismertebb dallamai, de Duke Ellington zenéi is felcsendülnek.
