Tóth Árpád (1886–1928)
A magány, a testi-lelki szenvedések szelídhangú költője, a forma művésze Versei – Szabó Lőrinc szavaival – „szépségittas versek” Életmuve a magyar irodalom talán legegységesebb egynemű életmuve Nagy műfordítói egyéniség 1886-ban született Aradon. 3 éves korában átköltöznek Debrecenbe.
Apja kőfaragó szobrász sikertelen munkássággal. Pesten jár magyar–német szakra, a Négyesy-féle szemináriumra. 1909-ben visszamegy Debrecenbe, ahol újságíró lesz, s ezt Pesten is folytatja. Lapok: A Hét, Vasárnapi Újság, Nyugat Felesége: Lichtmann Anna (1911) Gyermeke: Tóth Eszter (1920) apjáról érdekes visszaemlékezéseket írt, költő, műfordító
Nagy támogatója betegségében, munkájában, életében Hatvany Lajos, a mecénás. Segítségével lett Hatvany lapjának, az Esztendőnek segédszerkesztője (1918) majd Az Est munkatársa (1921) Egész életét a viszonylagos szegénység és a betegség (tüdőbaj) határozza meg. 1928-ban hal meg.
Kötetei:
Hajnali szerenád (1913), Lomha gályán (1917) Az öröm illan (1922), Lélektől lélekig (1928)(posztumusz
Műfordításai:
Örök virágok (1923) Villon, Rilke, Goethe, Mallarmé, Baudelaire: A Romlás virágai (Szabó Lőrinccel és Babitscsal közösen) (1921)
Jellemző jelzői:
bús, beteg, fáradt, sötét, kopott, lomha
Önjellemzése:
„Fáj, hogy csendes dalos vagyok.” (Ady Endrének)
Stílusirányzatok, amelyek hatottak s érvényesülnek életművében: szecesszió
impresszionizmus
irodalmi impresszionizmus
Futó benyomások Lírai hangulatképek Eszközei: színes jelzős szerkezetek Nominális stílus(sok névszó, szinte alig használ igét) Mondatértékű szavak halmozása
Irodalmi szecesszió:
Jell.: dekorativitás Ornamentika: természeti motívumok, népművészeti motívumok Stilizált virágfüzérek, növényi állati minták Színei: rózsaszín, olajzöld, májszín, lila Egyéniség kiterjesztése/kultusza Rím, refrén, alakzatok, metaforák, halmozott jelzős szerkezetek Bágyadtság, világvége-hangulat, halálvágy Erotika felértékelése új egyéniségek, dekadencia, betegségek Minden ember titok, kiismerhetetlen, külön világ
Akiket nagyon tisztel: Ady, Csokonai, Arany, Keats
Egyike a magyar költészettörténet legjelentősebb műfordítóinak. Munkásságának filozófiai hátterében Schopenhauer áll, az ember kielégíthetetlen vágyaival, a fölfokozott magány-érzettel, a tétovasággal és melankóliával. Mindez 1918-ig mint korjelenség, korélmény, némiképp kordivat jelentkezik. A világképnek megfelelően a meghatározó műfaj az elégia. A hangnem, a hangfekvés pedig a borongásé.
Kevés magyar költő karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad. Verselése gazdag, tudatos; sajátos versformája a 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorok, a nibelungizált alexandrin, vagy kortársi elnevezéssel Tóth Árpád-vers.
Hajnali szerenád (1912)
A nagyváros és a természet idilli világának szembesítése Városi hajnal: „a szűk utcák közé bezárva A szürke hajnal szennyes és sivár” Merész metafora: „a vén, dús kéjenc, a Nap” Nominális stílus, jambikus verszene jellemzi.
Meddő órán:
1908-as vers, megjelenése 1913. A hajnali szerenád c. kötetben műfaj: elégia cím értelmezése: minőségjelzős szerkezet jelentése: terméketlen, alkotómunkára nem alkalmas időszak
Meddő órán:
szerkezete: egy verszak egyszerű mondatok túlsúlya, egy többszörösen összetett mondat, egy tőmondat, egy bővített, a többi hiányos önarckép reménytelenséget, tehetetlenséget sugall a környezet szegényes Bágyadtsáég, világvége-hangulat, halálvágy jellemzi Egyéniség kiterjesztése: E/1. ÉN
Meddő órán:
mély mgh.-k túlsúlya alakzatok: szóismétlés, alliterációk, jelzős szerkezetek alig van rím, tk. két rím vonul végig a versen, nem szabályos stílus: impresszionista, szecessziós vonásokkal Az elégikus dalforma hatásos módon közvetíti a szecesszió emberképének egyik vonását, a személyiség izoláltságát, magáramaradottságát
Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.
Petőfi „Szeptember végén‟ című költeménye mellett a magyar líra leghíresebb elégiája. vh. pusztításai műfaj: elégia cím: műfajjelölő, természeti kép téma: növény sorsától eljut az emberiség sorsának látomásáig A harmadik szint az emberiség szintje, mely a modern vízözön, azaz a háború viharában hánykódik. szerkezet: egyszerűtől a bonyolult felé
Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.
I. természeti kép (a rekettyebokor látványa) elindítja a költő gondolatait alapmetaforája: a virágok formája hajóhoz hasonlat: ezt továbbviszi. ellentétek: óriás ↔ arany hajóraj boldog hajók ↔ borús ember ↔ természet
Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.
II. 4-6. vszk. önmagára kiterjesztett hajókép egész emberiségre is vízió az emberi élet = törött hajó a pusztulásba visz a zárlat: az emberiség pusztulása: béke csak az ember pusztulásával érhető el a béke (emberutáni csend) pesszimista befejezés: a természet harmóniája, a világ rendje csak egy ember nélküli világban képzelhető el.
Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.
Költői eszközök: metaforák rendszere, allegória (hajó), jelzők, felkiáltás, szóismétlés, alliteráció, megszemélyesítés ketresztrím A vers zárlata tudatosan idézi Vörösmarty „Előszó‟ című versének befejezését. Kapcsolatot tart az Emberekkel is.
Körúti hajnal (1923.)
műfaj: életkép (tájvers, pesti táj) cím: minőségjelzős szerkezet, időpont, helyszín megnevezése téma: modern tájleíró költemény, a pesti utca reggele szerkezet: a város ébredésének mozzanatai
Körúti hajnal (1923.)
1. vszk.: szürkeség, riasztó hangulat, az alvó város képe, színtelenség, kellemetlen érzést kelt 2-4. vszk.: Eláraszt mindent a fény, életre kel a szürke világ, a fény és árnyék ellentéte jellemző, a fényjáték során megjelennek fokozatosan a színek, ettől a város ünnepivé válik. A napszakváltás ősi metaforikáját használva szól a hétköznapi világ szépségéről és csodájáról, a színesedő és hangosodó nagyváros hajnali látványáról. Az első négy versszak felfokozott hangulatát a szinesztéziák gazdagsága is érzékelteti.
Körúti hajnal (1923.)
. Mint az előző versben, itt is a színélmények a legerősebbek – ott: ezüst, enyhekék, arany, zöld, sárga, fakózöld – itt: fény, zsarát, lila, arany A vizuális és akusztikus élmények egymásba-játszása, szinesztéziák – lila dal, a hajnal víg pacsirtái A vers három része: a hajnal, a hajnal előtti és utáni idő Nominális stílus: sok jelző (üveges szem, vad kővidék, álmos vice, lassú dsinn – sovány akác, csüggeteg, halovány tavaszi kincs – bús gyársziréna, kopott sín)
Körúti hajnal (1923.)
5. vszk.: kellemetlen hang töri meg a csendet, az alvó város élettel telik meg: ez a zajjal együtt érkezik ezek: gyársziréna, villamos--> kezdődik a nap (fülsértő hangok) Az ötödik versszak elégikus színezetet ad az életörömöt hirdető versnek; a mindennapok robotja, a valóság elfeledteti velünk a létezés szépségét. „Nappal lett, indult a józan robot.” Az ember: „Arany csókot egy munkáslány kezére”) költői kifejezőeszközök: megszemélyesítés, metafora, szinesztézia, fokozás, alliteráció, hasonlat
Körúti hajnal (1923.)
verselés: 5 soros vszk.-ok, 10-11 sztg.-os sorok, rímképlet: abaab üzenet: a pillanat szépsége, a hajnal csodája a rohanó világban impresszionista stílus
Lélektől lélekig (1923.):
műfaj: elégia cím: kettős határozó (helyhatározó) témája: magány. Klasszikus meditációs helyzetből kiindulva szól az emberek közötti elidegenedésről, izoláltságról, kommunikációképtelenségről. A modern elidegenedés, a társas magány verse (a vershelyzet hasonló Kosztolányi: Hajnali részegség c. verséhez) A csillagok közötti irtózatos távolság sokszor kisebb, mint az emberek közötti.
Lélektől lélekig (1923.):
hangulat: lemondó, fájdalmas, bánatos, inkább szecessziós vonás rímek: félrím: xaxa, keresztrímek, soráthajlás (enjambement is előfordul) jellemző motívum: csillag kifejezőeszközök: alliteráció, költői kérdés, megszemélyesítés, ismétlés, költői jelzők
Lélektől lélekig (1923.):
szerkezet: A látványtól a gondolatig jut el. 1-6. vszk. vershelyzet: a költő éjszaka a csillagokat szemléli. A természet magánya párhuzamba állítható az ember magánya (csillagmagány) 7-8. vszk.: költői kérdések, felkiáltások. Az emberi kapcsolatok reménytelenségét sugallja. Sok indulatszó, a személyes érzelmek kerülnek előtérbe.
Esti sugárkoszorú (1923.)
A magyar impresszionista szerelmi líra egyik legszebb verse – egyetlen érzés és látomás. az 1928-as posztumusz kötetben jelent meg. műfaj: szerelmi óda téma: a hitves, a szeretett nő dicsérete cím: a mű belső idejére, a központi motívumra utal. A versidő: az alkony, mikor a valóság elveszti szilárd körvonalait, „minden mássá válik”.
Esti sugárkoszorú (1923.)
Formai eszközök: sok szinesztézia, jelzőhalmozás, jelzőbokrok, metaforák, megszemélyesítések, sejtelmesség, varázslat idézése. A varázslat: egy pillanatynyi időtlenség. „És percek mentek, ezredévek jöttek” Az ég és a föld egyetlen pillanatban „megfogtad a kezem” „A földi érzés: mennyire szeretlek!” A létezés öröme, az együvé tartozás boldogsága jelenik meg.
Esti sugárkoszorú (1923.)
alapmotívumok: a park képei: hamvas út, árnyak, lomb, alkony biblikus motívumok: csipkebokor (Mózes), perc, ezredév
Esti sugárkoszorú (1923.)
szerkezet: 1. vszk.: alaphelyzet, séta a parkban T/1. mi központi szerepű, ez szétbomlik te és én-re aprólékos leírás 2. vszk.: a szinesztézia ismétlődik (illat...) szent szférába kerül a megszólított (áldott csipkebokor)
3. vszk.: lírai önértelmezés a nő oldja fel a jelképes bénultságot ("egyszerre csak megfogtad a kezem") ez a költemény csúcspontja itt áll a szerelmi vallomás
Jó éjszakát! (1924.):
A költőnek a költészettel kapcsolatos kötelező kérdését teszi fel Tóth Árpád: van-e haszna, értelme a lírának, a művészetnek? A haszonelvű világ tülekedésében megítélhető és elfogadható-e “a lélek balga fényűzése”? A költői kérdésre nem a jelen, hanem a jövő adja meg a választ. A vers paradoxona, hogy versben szól a költői tevékenység kétséges voltáról. 1–2. vsz.: az élethelyzet: vége a napnak, „Aludjunk” 2–4. vsz.: „Minek a lélek balga fényűzése?” az utolsó sorok: az ébrenlét s az álom közötti átmenet pillanatai
