XX. évfolyam 3. szám 2005. májúnius A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Tartalom: BAJ van – DT hírek A főszerk. válaszol Ballagás 2005 Karakterversek Riport a ballagókkal Riport az ötödikesekkel Egy név születése A hónap kérdése
2. oldal 3. oldal 6. oldal 9. oldal 13. oldal 16. oldal 17. oldal 18. oldal
To be or not to be?
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
BAJ van – DT-hírek Május 23-án, hétfőn újra összeült a kollégium diákönkormányzata. Az összejövetel célja elsősorban az elnökség átadása volt, másodsorban az aktuális problémák megbeszélése. Szilveszter csak fél évre, a tanév végéig tudta vállalni ezt a feladatot, mert az érettségire kell készülnie, ezért adta át az elnökséget az eddigi „főpénztáros”-nak, Heinczinger Zoránnak. A következő fél évben biztosan ő lesz a koli diákönkormányzatának elnöke, a továbbiakat meglátjuk. A gyűlésen megjelent képviselők valamennyien jóváhagyták az új elnök hivatalba lépését. Az új elnöknek, illetve régi csapatának első feladata az év végi diszkó megszervezése volt. Ennek időpontját, június 2-át már a májusi ülésen meghatároztuk. Ezen a napon 19 órakor a DT megtartotta ezévi utolsó gyűlését is, amelyen megbeszélte a nyár végén esedékes gólyatábor részleteit. (Augusztus 27-től várjuk a gólyákat.) Ezután az elnök megköszönte a képviselőknek féléves munkájukat, és lezárta a DT e tanévi működését. Hosszas előkészületek után, negyed kilenc körül megszólalt az ebédlőben a zene. Ez a diszkó már mindenkinek az év végét jelentette (kivéve Ádám Petit ☺ és a most érettségizőket), olyannyira, hogy alig ment le valaki – talán nem is tudtak róla. Valami hiba csúszott a számításokba, a parti megbukott. Hová tűnt Szilveszter? – kérdezem én. Nagyon hiányzik a DT éléről, de sebaj. Remélhetőleg Zorán is beérik, és 100%-ig tudja majd pótolni. Egy egész nyara lesz felkészülni a következő évre. A gólyatábor szervezése lesz majd igazán nagy falat. Mindenesetre az ideje, elszántsága és a problémamegoldó képessége megvan, csak egy kis odafigyelés hiányzik. Ha azt meghozza az idő, lehet, hogy ő lesz az utóbbi évek legjobb DT-elnöke. Szilveszter szerintem teljes mértékben ellátta feladatát, jó elődje volt Zoránnak. Működőképesnek látszó diáktanácsot sikerült szerveznie, mellyel könnyebb lett a diákélet „karbantartása”. Diszkói jól sikerültek, és különféle extra dolgok szervezésében vett részt. Például volt neki egy „Tévét a szobákba” nevű akciója, melynek keretében a kollégium tanáraitól kért beleegyezést abba, hogy a szobákba hivatalosan is szabad legyen televíziót bevinni, illetve használni. Ennek kapcsán felmerült az internet ügye is. Ez egyelőre úgy van megoldva, hogy a folyosók végén van egy-egy kábel, amivel rá lehet kapcsolódni a netre. De nyilván mindenki azt szeretné, hogy közvetlenül a szobákból is elérhetővé váljon a világháló. Ezen folyik most a vita, de döntésről ezzel kapcsolatban még nem hallottunk. A nyár talán ezt a problémát is megoldja. Minden Táncsics Tükör olvasónak jó szünetet, kellemes nyaralást, sok barátot/barátnőt kíván a TT diákfőszerkesztője:
BAJ
2
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
A Főszerkesztő válaszol Az olvasói levelek gazdag tárházából újabb gyöngyszemeket válogattunk. Reméljük, sok hasznos tanáccsal tudunk szolgálni levélíróinknak! Ezúttal is, mint legutóbb, Demjén ArchDevil Little Ördög József válaszol. Tisztelt Demjén Tanár Úr! Sajnos sok nagy problémám van, de köztük is egy óriási, amely nap mint nap előjön. Hetente négyszer ugyanis kólázgatok a speces barátaimmal, de mindig az lesz belőle, hogy két pohár után alig állok a lábamon. Ha pedig a többiek segítenek leönteni a torkomon még egy kis üdítőt, attól kezdve már nem is tudok magamról. Ez olyan ciki. A specesek mindig szívatnak engem ezért. Azt szeretném megtudni, mit tehetnék annak érdekében, hogy én legyek a kólakirály? Vagy legalábbis hogyan javíthatnék a jelenlegi teljesítményemen? Válaszát előre is köszönöm, és ha lehet, kezeljük diszkréten a dolgot! Al-CO Holló Kedves Lacika! Kár, hogy csak most ragadta meg a tollát. Mindenek előtt engedje meg, hogy ilyen bizalmaskodó hangnemben szóljak Önhöz. Egyrészt azér,t mert a hivatalosabb ”Kedves Holló!” formula használata rengeteg veszélyt rejthet, és félreértésekre adhat alkalmat mai, előítéletekkel terhelt világunkban. Jut eszembe! Tényleg, hol Ló Ön? Ha ott, akkor ne szégyellje, de sőt, kifejezetten legyen büszke rá. Ha nem ott, az sem BAJ. A hollóhoz, mint azt nagyon jól tudja – a bugyuta állatmesék egyik káros mellékhatásaként – rendszerint a rókát társítják, ami levelének témája következtében veszélyes asszociációk televényes táptalaja lehet. Egyébként sem hiszem, hogy Önnek tollas lenne a háta, így nem nézem madárnak, bár tulajdonképpen formálisan mégis csak az. Na de hagyjuk ezt! Másrészt pedig, nem szeretném, ha azt gondolná, hogy annyi más esethez hasonlóan nem akarok érdemben foglalkozni (gyomor)égető gondjaiva,l és a választ megkerülve csak a sajtot akarom kiénekeltetni a szájából, mint a róka. Ezt a gondolatot egyszerűen elhessegetem magamtól: ”Hess madár!” (Arany János: Vörös Rébék). Vagy miket is beszélek! (Na, ebbe jól belekeveredtem! Kár!) Szóval mélyen együtt érzek Önnel! Mindenesetre, ha kólázgatás után gondjai vannak a lábával, akkor egyszerűen ne fogyasszon ilyen löttyöket! Inkább igyon Red Bullt! Az szárnyakat ad! (Te jó ég! Egy Holló Piros Bikát! Mekkora állatság! Különben is: pótszárnyak… milyen ostoba ötlet, vagy mi a manó. Hagyjuk!) Esetleg használja a Malév Kárgót. Az ugyanis száll rendelkezésére. Áthidaló megoldásként gyúrhatna lábra, szárny helyett! Ha mindez mégsem segítene, és nem akar továbbra is durva ugratások(reptetések) pali(laci)madara maradni, egyszerűen vegye Boborjánra a figurát! Ez talán eltereli a figyelmet az akut problémáról. Királyságra pedig ne is vágyjon! Az állás már be van töltve, hiszen mindenki tudja, hogy „Illés Béla a legnagyobb király, a legnagyobb király, a legnagyobb király…!” Harmadrészt a mondás azt tartja: A szó elszáll, a(z) (holló s)írás megmered! Diszkréciómról még annál is messzebbmenőkig biztosíthatom! Egy állatbarát Főszerkesztő
3
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Mélyen Tisztelt Társfőszerkesztő Úr! Mivel Ön olyan elfoglalt, úgy gondoltam, hogy én is megpróbálok írni ebbe a rovatba, és inkább nem zaklatom Önt személyesen BAJaimmal. Az a helyzet, hogy nekem most (és remélhetőleg még nagyon sokáig) van egy barátnőm, akivel szinte minden éjszaka hosszan SMS-ezem. A BAJ az, hogy már nemegyszer előfordult, hogy éjfél körül, az SMS-ezésünk közepén elaludt. Ön szerint mi lehet ennek az oka? Túl lassan írok unalmas dolgokat, vagy csak egyszerűen lefárasztom a csajt? BAJ, a diákfőszerkesztő BAJtársam! Nagyon jól tette, amikor úgy döntött, hogy nem személyesen keres meg személyes BAJaival! Több okból kifolyólag is! Először talán azért, mert szinte éjjel-nappal megállás nélkül a spec tanáriban sertepertél, és ez a tény Bunth tanár úrból – és másokból is – az utóbbi időben kezd baseballütős agresszióval kevert, üldözési mániás depressziós elmeBAJt kiváltani. Ami Önre nézvést, fokozott veszélyessége okán, leginkább kerülendő! Másodszor pedig a kérdés bensőséges jellege miatt, a helyzet helyes megítélése, és a tisztánlátás érdekében is sokkal szerencsésebb ez a távmegoldás, hiszen partnernőjével is így tartja a kapcsolatot! Az az állapot, hogy átmenetileg van barátnője, nem BAJ. Ne aggódjon, ha így folytatja, hamarosan el fog múlni! Eme vakmerőnek tűnő ténymegállapításomat arra alapozom, hogy – és most saját levelére hivatkozom – éjszakánként sületlenségekkel untatja szerencsétlen lányt, és ezzel a BAJkeverő magatartásával a végkimerülés feneketlen kútjába taszítja szegény áldozatát. (Az Ön levelében többször is felmerülő SMS mozaikszó vélhetően a Sok Marhaság Semmiért kifejezést takarja.) Ilyenkor a BAJbajutott úgy érzi, mintha hatalmas roBAJjal rászakadna a szoBAJa mennyezete. Nincs az a BAJadér, aki hosszú időn keresztül képes lenne – ezt a még edzett BAJuszos BAJnokokat is kemény próba elé állító – helyzetet elviselni. Ahelyett, hogy éjnek évadján ilyesmivel aBAJgatná a hölgyet, inkább szervezzen számára izgalmas nappali programokat, hiszen nem denevér Ő, hanem „hús-vér” bimbódzó rózsa. (Fárasztani, tudtommal egyébként is a halakat szokták, nem a denevéreket!) Mondjuk, utazzanak le egy hétvégére BAJára! (Ez rövidtávon talán kézenfekvő megoldást jelenthet mindkettőjük BAJára.) Ha Önnek szerencséje van, még néhány ilyen közös telefonos szundikálás belefér a liaisonba, ha nem, akkor viszont komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy minden rendjén van-e nőhódító módszerei tekintetében. Vigyázzon! Ne halogassa a helyzetértékelést, mert ha nem változtat hibás magatartásán, akkor hamarosan Magára marad (esetleg Nyestére), és csak saját postafiókjával SMS-ezhet. Párkapcsolatai jövőjét illetően, mégis némi optimizmusra ad okot az az évszázados tapasztalat, hogy a BAJ soha nem jár egyedül! It’s time to go to bye-byes BAJ (Ideje alukálni/hajcsiba menni.) a Főszerk.
4
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Kedves Demjén Tanár Úr! Olvastam az előző számot, melyben azt állította, nem utálnak engem. Ebben viszont én nem vagyok teljesen biztos, szerintem nem mondott igazat nekem. Úgy vettem észre, hogy továbbra sem nagyon szeretnek engem. Szóval én megint csak azt szeretném kérdezni, hogy akkor most úútááálnaak? Csenge Kedves Csöngettyű! Mondtam már, hogy szó sincs róla! (Ha mindezek ellenére, kételyei továbbra is megmaradnak, akkor a mielőbbi gyógyulás érdekében alkalmazzon általános tisztító kúrát és diétát. Tartózkodjon sokat a lányszárnyon és tartózkodjon a M.Ákos ételek fogyasztásának még csak a gondolatától is (úgymint M.Ákos tészta, M.Ákos kalács, tökös-M.Ákos rétes stb.), mert ezek a „táplálékok” elbódítják a lelket és a testet egyaránt. Ez a módszer remélhetőleg hatékony lesz!) főszerkesztői üdvözlettel a Főszerkesztő Hallo Herr Demjén, Nekem is hab’ egy großes Problem. Mein Auto nem megy gut, és ezért a versenytársaim sagen, daß ich ’ne Scheiße vagyok, was nekem sehr rosszul esik. Elfelejtettem gewinnen, és innen ich már nem kann talprastehen. Mein közérzet is egyre schlechtebb, a támogatóimat pedig sorra elveszítem. Azt sem weißolom, wo áll mein fej. Tudna nekem valahogy helfen? M. Schumi Tsüz Herr Schumi, Du bist valószinűleg mély professioneller und lekiismereti válságban. Csak semmi hende hók! Keine pánik és keine hektik! Ne veszítse el ihren kincstári Optimismus és töretlen német elszántságát! Nehogy feladja a küzdelmet, hiszen Sie az autóvezetéshez ért am besten! (Tudja: A suszter maradjon a féklámpánál!) Az a BAJ, hogy mostanában csak áll a rajtnál Mc Der Medve, és a mezőny kilő ezalatt. Tapossa csak hart a Ferrarija pedálját, és 350-nel célozza meg egyenesen a szalagkorlátot! (Gehen Sie geradeaus um die Ecke rechts!) Meglátja, megtáltosodik a paripa és Porsche lesz belőle! Úgy elszáll, mint a Das Vogel. Hamarosan kievez ebből az unmöglicher helyzetből, és ahogy azt a gutul csengő német Sage is igen bölcsen megállapítja: ”Jön még Raikönnenre Barrichello!” (Coulthardról és Alonsoról nem is beszélve!). Azt pedig, hogy elfelejtett gewinnen, felejtse el! Ön überhaupt nem lassú, csak néha a versenytársai schnellerok. Üljön csak át egy kurze időre egy 1966os Trabantba, vagy az én 21 Jahre éves Dáciámba, és meglátja, utána még az étischneckét is eszeveszetten száguldó schnellvonatnak fogja érezni! Ich csak idézni tudom die liebe Frau Schlesingert, aki azt sagte az urának: ”Nur nicht befoschen, Schlesinger!” Auf Viedersehen! der Handgeschiebtehausaufgabenüberwieserredaktor s.k.
5
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Ballagás 2005 A kollégiumi ballagásra április 28-án, csütörtökön került sor az aulában. A ballagókat az igazgatónő, Kocsis Szilveszter (volt) DT-elnök, és Mácsai Ákos búcsúztatta. A ballagók nevében Zibrányi Sára búcsúzott. Az igazgatónő számomra meglepő beszéddel állt elő. Poénosra sikeredett a búcsúztatója, melyben a teljesség nagy szerepet játszott. Külön-külön búcsúztatott el egy sor diákot, és úgy tűnt, mintha az egész kollégium elmenne. A beszéd jellegét az is meghatározta, hogy ebben az évben végzett az Arany János program első generációja. Szilveszter egy negyedikes DT-elnökhöz méltóan búcsúzott tőlünk, illetve negyedikes bajtársaitól. Megköszönte, hogy fél évig ő lehetett az újra működőképes diáktanács vezetője (ezt magának köszönheti), illetve elbúcsúzott tőlünk, barátaitól, és a nevelőtestülettől. Mácsai Ákos szintén a DT nevében búcsúztatta a ballagó negyedikeseket. Az ő búcsúbeszédét sikerült megszereznie a Táncsics Tükör szerkesztőségének:
Mácsai Ákos búcsúztató beszéde Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Lakótársaim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy méltó búcsút vegyünk eleget szenvedett diáktársainktól, akik megérdemlik a megváltást. Négy éve még izgalommal telve, kíváncsian léptetek be ide, amikor kollégiumot kerestetek. Akkor még idegenek voltatok, később a kollégium szerves részévé váltatok, majd egyre otthonosabban éreztétek magatokat. Az idő telt és múlt, és ti elkezdtetek járni a lányokhoz: Terikéhez, Morzsikához… Mindenki saját egyéniségével varázsolta szebbé az itt eltöltött éveket. Hiányozni fogtok! Együtt is, és külön-külön is! Remélem sikerült itt igazi barátokra találnotok, mert ahogy Kölcsey mondta: „Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek most köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.” A mai nap nektek is és a kollégiumnak is különleges, hiszen számotokra egy új korszak kezdődik, a kollégium pedig az idén ballagtat először Arany Jánosos diákokat. Elbúcsúztok a kollégiumtól. Nektek, lányok különösen nagy veszteség ez, hiszen nem hallgathatjátok többet Balázs csodálatos bókjainak áradatát a portán. Remélem mindegyikőtöknek jól sikerül majd az új típusú érettségi, ezáltal megbocsátást, és egyúttal bebocsátást nyerve a paradicsomba: az egyetemi koleszba. Útravalóul csak annyit mondok: NE VÁLTOZZATOK!
6
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Zibrányi Sára búcsúzóbeszéde Nem minden embernek adatik meg a lehetőség az életében, hogy kollégista legyen, főként nem középiskolás korában. Tizennégy éves korban elszakadni a családtól, új környezetbe kerülni, alkalmazkodni a körülöttünk élő emberekhez és kitapasztalni az önállósághoz vezető utat nem mindig egyszerű feladat. Mindez hosszú folyamat, melynek során rengeteg új dolgot tanulhatunk. A folyamat első részét vizsgálva bepillantást nyerhetünk az otthonát éppen elhagyó diák gondolatvilágába, aki először mint megfigyelő lép be kollégiumunk bejáratán. Elsőre minden idegennek tűnik, például hogy illik köszönni a portásnak, vagy a folyosón lévő négyzetes padlócsempék, a narancssárga ajtókról nem is beszélve. Aztán az idő múltával kezd otthonosabbá válni a dolog. Ilyenkor fellép egy-két kilengés, például eleinte nagyon nehéz megérteni, hogy tíz óra után nincs hangoskodás, de többszöri figyelmeztetés után sikerült elfogadni ezt is. A diákok anélkül, hogy észrevennék, idővel szép lassan beépülnek a rendszerbe. Bár előfordult lázadás is, gondolok itt a szilenciumra és a kimenőrendszerre, soha nem volt olyan nagy, hogy ne lehetett volna úrrá lenni rajta. A diáknak idővel rá kell jönnie, hogy bizony vagy megszoksz, vagy megszöksz. Én például a megszokást választottam, de sokan voltak azok is, akik feladták a küzdelmet, és inkább megszöktek. Hogy ők most pontosan hol vannak, senki sem tudja. A lényeg, hogy akik maradtak, bizonyára rengeteg új élményt szereztek a négy év alatt. Úgy gondolom, ezért érdemes volt kitartani. Ilyenkor mindenkinek eszébe jutnak kedves emlékek: az első szerelem, és mindenféle diákcsíny. Például amikor a 140-es szoba lány lakói elrejtettek egy fiút a szekrényben. Nem engedélyezte, hogy elmondjam a nevét, de szerintem mindannyian tudjuk. Vagy biztosan mindenki emlékszik a szokásos gólyaavatásra, amelyen részt kellett vennünk. Lepedőben szaladgáltunk az utcán, kénytelenek voltunk táncolni a Deák téren. Ekkor jött oda egy néni – ezt sohasem fogom elfelejteni–, és megkérdezte, hogy szektások vagyunk-e. Vagy amikor a szobánkba került egy nagy konyhakés, nem tudni, hogyan, s azóta sem tudja senki. Vagy amikor esténként sztriptízeltek a fiúk az asztalra felállva, persze a lányoldallal szemben. Akadtak olyanok is, akik a hagyományos módszereknél maradtak, és inkább lapokra írt betűket világítottak meg hátulról, és így tartották fent a fiú- és a lányoldal közti csillapíthatatlan kommunikációt. Ez talán még napjainkban is működik titkos éjjeli órákban, de én ezt már sajnos nem tudom, mert a szobám ablaka az utcára néz. Biztos mindannyian emlékszünk szökési kísérletekre is. Emberekre, akik kijátszották óvatlan pillanatokban a rendszert, vagy csak próbálták. Például egy lány, aki le akart mászni az erkélyről, de végül csak zuhant szegény.
7
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
A fergeteges kolibulikra, amik három-négy évvel ezelőtt színvonalasabbak voltak, és annyira látogatottak, hogy tele volt az ebédlő, alig lehetett elférni a táncoló tömegben. Ez napjainkban már hihetetlenül hangzik, pedig így volt. Fontosnak tartom megemlíteni a kollégiummal, a kollégistákkal és a nevelőtanárokkal kapcsolatos legendákat is, melyek a diákok között terjednek szájról szájra. Én négy éve hallottam először az idősebb lakóktól, akik teljes felelősségtudattal adták tovább az akkori újabb generációnak, nekünk. Kérem a ballagókat, hogy aki birtokában van ilyennek, ne felejtse el továbbadni a kisebbeknek, mert a legendáknak élniük kell! Sok mindent említhetnék még, de mindenre nincs időnk. Mindenképpen szeretnék köszönetet mondani az összes nevelőtanárnő munkájáért, a speces tanárok humoráért, és köszönjük az egész igazgatóság, a portások, a konyhás nénik, a takarítónénik és a karbantartók minden fáradozását. Eljött ez az idő is, amikor mi búcsúzunk, pedig olyan távolinak tűnt, amikor idekerültünk. Sok új élmény és tanulás vár még ránk, de néha majd megállunk egy pillanatra, és egy kacér mosollyal emlékszünk majd vissza az itt eltöltött diákévekre. És végül egy idézetet olvasok fel nektek a Talmudból: „Sok dologhoz lehet hozzájutni pénzzel, sok dologhoz csalással, sok dologhoz hamissággal, de van egy dolog, amit csak becsületes munkával lehet elérni, amiért a királynak éppen úgy kell dolgoznia, mint a szénégetőnek – és ez a tudás.” A beszédek után Demjén tanár úr is szót kapott, ő olvasta fel ugyanis az általa írt speces karakterverseket, melyeket szintén megtaláltok az újságban. Megmutatta az egész kollégiumnak, hogy egy igazi költőlélek rejtezik nálunk… A speciális részleg negyedikeseinek munkáját is megjutalmazta a kollégium. Sor került ugyanis az addig bizonytalannak gondolt, ámbár várva-várt ösztöndíj kiosztására. A speces negyedikesek mindenki előtt vehették át a jól megérdemelt ösztöndíjukat. Mégiscsak érdemes specesnek lenni, az összegek felolvasása közben mindenki csak ámult és bámult. A műsor záróakkordjaként Csonka tanár úr adta elő karakterversét egyetlen ballagójáról, Hasan Suleimanról, amit az esélyegyenlőség jegyében jeltolmácsok lelkes csapata – párhuzamosan a felolvasással – el is mutogatott.
8
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Karaktervers 2005 Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz, – a jellem nem elég erős. A tisztaság körülötte úgy változik, mint a hold, Hol fölragyog, hol meg nincsen rajta semmi, csakis folt. Hogyha nagy már a mocsok, hát szükség van kis szadira, Ettől aztán a szobája olyan, mint a patika. Fél hétkor és este ötkor angol módra teázik, Éjszakással – bárki legyen – okvetlenül vitázik. Fél tízkor, a számláláskor minden este hiányzik, Naná, persze, mert a beste (a) lányoldalon Beázik. Sok újoncnak példaképe, olyan, mint egy bátyuska, Nevelésben hasznosabb, mint matekon egy jó puska. Egy éve a szakmák közül kinézte a gyógytornát, Azóta megevett négyet, és fölemelt száz tonnát. Mint egy kisebb hadsereg, a sok étellel úgy elbánt, Korgó hassal, fájó szívvel búcsúztatjuk Suleimant.
Mottó: Mindegyikük snájdig, majdnem tökéletes, Utoljára nálunk ők a Heti Hetes. Formálódik szépen jövőjének váza, Saját nevén van már Marcaliban háza. Hogy szíve oda húz, annak számos oka, Többek között ő a város sakkbajnoka. Sokat, s gyorsan eszik, ettől nőtt meg nagyra, Fizika, kémia, ezekből gyúrt agyra. Nála a szunyálás nagy lármába torkoll, Közel háromezer decibellel horkol. Miközben alussza az igazak álmát, Simán kicserélik alatta az ágyát. Neki is akadt pár girbe-gurba éje, Rókabőrt borított Slovi sütijére. Többek között Zsófi, vele is jár párban, Egészségügyekkel bajlódik a Pártban. Elbúcsúzik tőlünk, más is van így evvel, Valahol azért még összefutunk F-fel.
9
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
A menzai kosztot több ezerszer ette, Volt, hogy ízlett neki, volt, hogy nem szerette. A Párt kiskertjében nyílnak már a rügyek, Ráhárulnak majd a kisebbségi ügyek. A lap topja zsír új, nagyon tápos fajta, A passziánsz mégis akadozik rajta. F-fel és Mátéval csütörtökön este, Üdítő túrára vágyik már a teste. Megvan a kimenők igazi indoka, A Morzsika hithű, lelkes zarándoka. Nem gondolnád róla, a Bank Nagymestere, Egy este három lány lazán smárol vele. Bettinával sose kerülte a randit, Becenevei közt utálja a Bandit. Vékony, hosszú fiú, nem olyan nagy kövír, Tetszik, vagy nem tetszi Ő itt a nagytezsvír. Önmagának kedvez, másoknak sem ártó, Nem veszélyes alak idősebb Szíjártó. Kreol bőre miatt azt hinnéd, hogy talján, Ezerféle dolgot tart szekrénye alján. Evőeszköz, cipő, jól megférnek ottan, Gazdájuktól sűrűn nem háborgatottan. Konyhatechnikában überel másokat, Evés után soha, előtte mosogat. Minden asztal az ő könyveinek tere, Az x2 függvény a kedvenc posztere. Mostanában olykor nemcsak vizet iszik, Társai rendszerint rossz utakra viszik. A hatvannégy mező közismert lovagja, Burtival és F-fel bajnokcsapat tagja. Tíz óra tájt lopva órájára pillant, Könyörög, hogy végre oltsák el villanyt. Polcán nincs túl nagy rend, ennyit neki nézz el, A Párt berkeiben ő bánik a pénzzel. Bár M&M, nála a szlogen csak mese, Nem olvad a szádban, sőt a kezedbe’ se. Más világ jön eztán, más idő, más éra. Más küzdelmek várnak Mánfay Mátéra.
10
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Hasítja a törit, matekot is érti, Mosolygó vészterhes árnyéka kísérti. Kengurut nyert tavaly, s ennek okán máris, Tárt karokkal várta két szép hétre Párizs. Az idén mágusként keverte lapjait, Orvul megtámadta a Spec alapjait. Meggondolatlanul, rossz fát tett a tűzre, Ezért a testület tollhegyére tűzte. Csúf dolog a szakkör, Ő ezt szentül hitte, Gyanútlan társait csaknem jégre vitte. Becsületén ezért esett némi csorba, Tartós nyomát látni ennek a névsorba’. Mint a tanmesében a csacsi favágó, Maga alatt Nyeste, emiatt lett Jágó. Nóném, Geréb, Júdás, és Public Enemy, Felháborodása ellene elemi. Odavagy a nőkért? Gyakorolj és megy ez, Szombaton mindig csak a Bank Dance-ben hegyezz! Ezután nem talál, aki nálunk keres, Máshol sző intrikát, vélhetőleg Seres. Vele a párkányi különítmény kihal, Alkatán nyomot hagy a nemzeti ital. A tanulás nem gond, minden tárgyból jeles, Egyeseknek Szlovi, Csefinek csak Füles. OKTV-n sikert sikerre halmozott, Fizikából biztos első helyet hozott. ONA befizetés dátumot tévesztett, Emiatt szegényke, egy kalap pénzt vesztett. Nem sokat takarít, olyan is a lakja, Hajnali futások közismert alakja. Lovári, francia, német, szlovák, angol, Bármely akcentusban biztosan barangol. Luca területén nagy a mozgástere, A születő Pártnak külügyminisztere. Jee zuhanyozását órákon át, unta, Büntetésből ezért türcsijét lenyúlta. Biztos vannak ügyek, amikben még sáros, Ezekről nem tudunk, mákod van, Mészáros.
11
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Makacs, de érvekkel lehet reá hatni, Szeret egy dalt hússzor zsinórban hallgatni. A hegye leve neki drágább, mint a viszki, Éjszaka naplót ír s nappal jön a hiszti. Extrém ötletekkel rukkol elő sorra, Leugrik Sopronba egy korty forralt borra. Ha rátör a játék iszonyatos görcse, Száz óra is kevés, hogy Warcrafttal töltse. Amikor barkácsol az ihlettől kába, Fülig szerelmes az elektronikába. Visszafogott, szerény nem játssza a bárót, Épített egy szuper tengeralattjárót. Buzgón ostromolta a tudomány várat, OKTV-k közül begyűjtött egy párat. Fizikából tök jó, matekból se béna, S fellelhető benne az írói véna. Ez nem lári-fári, de szín igaz Zoltán, Amit a TT-ben többször igazolt tán. Bemutatta lénye egy új, színes sávját, S minden idők talán legjobb skandinávját. Eddzen vasgyúrókkal, s ne hitvány törpékkel, Ki elszánta magát és lándzsát tör Pékkel. A sorsát, mint mások, nem úszta meg Ő se, Mosinak s Katinak volt kedvenc elsőse. A folyosón röpköd utána a haja. Szorgalma defektes, az a legfőbb baja, Tanulni nem sürgős, ultizni nem restell, Nincs miért kapkodni, hol van még szilveszter. Hétvégén rendesen látogatja nénjét. Próbálja őrizni romlatlanul énjét, Lelkét is ápolja Tibor az atyája, Van hatalmas kése és bajor gatyája. Pályaépítések lelkes segítője. Bár jóképű legény, most épp nincsen nője, Nem is baj hisz úgy sincs túl sok kimenője. Ő az, kit nem fogdos, és nem puszil Eszter, Nem kell elkapkodni, gondolja Szilveszter. Nagy változás állt be koleszos létében, Elnökké avanzsált idén a DT-ben. Jó híre terjed majd eztán szájról szájra, Jó szívvel gondolunk mi is egyszer Slyra.
12
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Riport a ballagókkal Ferenczy Máté – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – A szobatársaim ránézésre jófejnek tűntek, de amikor feltűnt Széles Ervin, akkor nagyon megijedtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen emberek is léteznek a Specen. Azt mondták róla, hogy néha vámpírnak képzeli magát és akkor… – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Sportversenyeken a nem speces bíró tanár a tapasztalatok szerint általában az ellenfél csapatát erősíti, sajnos. Ez nagyon meglepett. – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Bírják ki még ezt az egy-két évet itt a „speciális” körülmények között, amíg el nem fogynak. – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Nem szívesen hagyom itt az új hűtőnk zúgását (segített elaludni!), a tanárok szeretetét, kivéve Csefi fülpöckölését és hasütögetését. Nem fog hiányozni Gabci kreténsége. – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Mosee szerint gyíkfingkutató, de én inkább maradok a mérnök-fizikusnál. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Igen. Főleg elsőben és másodikban a matek-és fizikaszakkörök hozzájárultak tudásom gyarapításához. Mészáros Tamás – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – Kevés volt a szabadidő, nagy a szigor és sok nevelő szándékú tettet lehetett észrevenni a tanároktól, melyek néha a szivatásig fajultak. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Részese lehettem Tihamér pálfordulásának, érzékeny búcsút vehettem Gudenus tanár úrtól, láthattam, amint Demjén tanár úr hatalmas izomtömegeket halmoz fel… – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Próbáljanak együttműködni a tanárokkal, és annak meglesz a gyümölcse. Zöld kártyával oda mehetnek, ahová csak akarnak. – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Sajnálom itthagyni a kedves tanárokat, a jófej és érdekes embereket, illetve a hagyományososokkal kötött barátságokat. – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Kevésbé speciális gyerek. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Egy kicsit azért igen.
13
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Pék Zoltán – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – Gondoltam, ide épp olyan elmebetegek járnak, mint amilyen én vagyok, ezért egy tök jó hely. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Nos, ezeket sorolhatnám, de most már BAJ a TT főszerkesztő, így nem töltöm meg Neki az újságot. Elég csak szemezgetve egyet megjegyeznem: elsőben a Törzs tagja lettem (Tomon Sanyi, Szőke Csaba, Karzol, Latti), és most negyedikben azt hiszem, nem hoztam szégyent a hagyományaikra, bár a szirénázást nem terveztem...) – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Az elsősök tanuljanak sokat, ne aludjanak szilón, legyenek mazochisták, a többiek meg foglalják el a géptermet, lejmolják a kajakészleteket, és persze készítsék elő az elsősöket a kollégista életre (már ha lesz elsős, de ha nem, akkor nevezzék ki BAJ-t elsősnek...) – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Ezt a hatalmas Puskásos-Speces tömeget, az irtó finom kajákat, az ásványvíz tisztaságú vizet és a csajokat... – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Reményeim szerint, amikor kilépek a specről távközléstechnikus leszek, de reménykedem még egy villanyos- és mérnökdiploma megszerzésében is. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Nos, azt hiszem a kellő dózisú fizika-és matekszakkör megtette a hatását, és növelte az esélyeimet az egyetemen, meg összegyűjtöttem egy kis ösztöndíjat, így aztán azt mondhatom, hogy határozottan segített. Kocsis Szilveszter – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – Háát, felvételinél kifogtam Gudenust, szóval izmos volt. Én meg táptalan. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Semmi különöset, csak egy nitrogénbombát, egy Baranyait, egy Csengét, éjszakai mentőket, rókaprémvadászatokat és egy elnökséget. – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Te is itt maradsz, ugye? Szopáááááás. – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Sajnálom a tanárokat, a kemény, odaadó munkájukat, a szilenciumokat, az esti takarodót, Baranyait, az Arany János program diákjait és a finom kosztot. Nem sajnálom viszont a géptermet (elegem van belőle, soha többet semennyit), a kissebbségi tázsvíreimet és a lányrészleg néhány egyedét. – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Nélkülem? Meg fog szűnni, vagy legalábbis valami orbitális romlás veszi kezdetét. (Félreértette a kérdést. A szerk.) – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Persze.
14
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Seres Gyula – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – Itt mindenki be van lőve. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Jee köszönt nekem 3412-szer. – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Ne maradjatok itt! – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – A BAJ-t sajnálom, egyébként felejthető. – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Szabad ember. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – ☺ Szijártó András – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – Akkor még el tudták velem hitetni, hogy ez egy komoly hely. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – A reggelit, főként a szivárvány minden színében pompázó rántottát. És Tamástól megtanultam cigányhangon beszélni. – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Járjanak le Csefkó szakköreire, mert Zoli bácsi rendkívül okosakat mond. – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Ezt a társaságot sajnálom itthagyni, Tolnói tanár urat nem! – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Kigyúratlan egyetemista. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Igen, nagymértékben hozzájárult. Mánfay Máté – Milyen volt az első benyomásod a „Spec”-ről? – A nagyfokú szigor lepett meg, de még pont elviselhető volt. – Milyen „speciális” élményt éltél át itt? – Gudenus tanár úr „hasznos” információkkal teli szakköreit. És egy éven keresztül szobatársam volt Berti. – Milyen tanácsot adsz az ittmaradóknak? – Miért, van, aki marad??? Hányan? – Mi az, amit sajnálsz itthagyni, mi az, amit nem? – Nem sajnálom a tanárok hülyeségeit, sajnálom a focipályát, Morzsit és a jó haverokat. – Mi leszel, ha kilépsz a Specről? – Matematikus hallgató a BME-n. – Segített-e a Spec. céljaid elérésében? – Biztos.
15
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Riport az ötödikesekkel (Csősz, Kiss, Lattmann, Sas) 1. Mit vártatok az ötödik évtől? Több párhuzamos barátnőt, mint amennyi eddig összesen volt. Olyan merőleges szakköröket, melyek segítik az agyi működést. Kevesebb üzemanyag fogyasztást és égetést. Több szeretetet a tanároktól. Esti puszit Deák Éva tanárnő lányától. Több tejbegrízt és több tökfőzeléket sertéspörkölttel. 2. Mi valósult meg ebből, és mi nem? -, +, +, +, -, -. 3. Mennyiben segítette a kollégium az ötödik év teljesítését? Semennyiben. Egyáltalán nem. Csak a tesi órák. 4. Hogy éreztétek magatokat, milyen volt a közérzetetek? Egyenes közérzet, néhány csaj mellett eltévedtünk a sötétben. Sokszor álmatlanságban szenvedtünk. 5. Milyen érzésekkel távoztok a kollégiumból? Az otthoni szeretet érzésével, mintha most lépnénk ki a tojáshéjból. Mint a döglött fa hintaló. 6. Mi fog hiányozni? A szilenciumi alvás, a valóban finom kaja, az új és térítésmentes szóda, a zuhanyzóban lévő klíma, a tavasszal kivirágzott, csinos, alulöltözött és felül vetkőzött kollégiumi lányok. A 204-es maradandó lábszaga, ami legalább 5 éve fennáll. A fiatalabb kollégisták vendéglátó szeretete, Ringhofer tanár úr rövid és lényegre törő előadásai. A 103-as busz vízhűtéses extra-klímája. G. Robi informatikai segítőkészsége, és a profájljaink. Bunth meghitt tekintete alvás közben, és a fényképezőgépe. Csonka francia nyelvleckéi, Csefkó érdekfeszítő szakkörei és kiscicái. A csoportvezető (Demjén József) által nyújtott információk a lányoldal lakóiról. Gizike reggeli szolgáltatásai. Az elmaradt szakkörök. A portások szellemi képességei, amitől még mi is fejlődhettünk. A kollégiumi programok pontos kezdése. Gulácsi tanár úr mindentudó nyilatkozatai. Tolnoi tanár úr éjszakai tevékenysége és Bíró Áron szeretete, segítőkészsége.
16
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
Egy név születése A speciális részleg létszáma idén jelentősen csökken, sok negyedikes fazekasos és egy szobányi puskásos diák is eltávozik tőlünk. Van viszont valaki, akinek nevét egy ideig nem feledjük el, igaz, hiányozni sem sokaknak fog. Gondoltam, ha sikerült kisebb-nagyobb BAJokkal kihúznia itt négy évet, megérdemel egy cikket. Az alábbi cikkből az fog kiderülni, hogyan lett „ez a személy” Nóném Jágó… Az egész a tanév elején kezdődött, amikoris még „ez a személy” és Pék Zoli volt a spec. DT-se. A spec már akkor is veszélyben forgott, és még Ringhofer tanár úr sem tudott helytálló információt adni a távolabbi kilátásokról. Ezért „ez a személy” mint főDT-s összehívta a részleg diákjait, hogy megvitassák a felmerülő kérdéseket. A gyűlésre, mint mindig a hármas tanulóban került sor. A specesek kétharmada jelent meg, a tanárok valami miatt nem kaptak meghívást. Ez eléggé meglepett minket, de még nem sejthettük, hogy mi sül ki az egészből. „A szóban forgó személy” mondott pár szót a helyzetünkről: az ösztöndíj kétségességéről, a fogyatkozó létszámról, a szakkörök megtartásának vélt lehetetlenné válásáról… És aztán hirtelen föltette az ominózus kérdést: „Megszűnjön-e a spec?” A bizonytalanságok hallatán szinte mindenki megszavazta a speciális részleg néven működő intézmény megszűnését. Szóval tanárok és szülők nélkül eldőlt a spec sorsa. Vagy mégsem? Amikor a tanárok meghallották a gyűlésen történteket, fölháborodtak. Hiszen a speces diákok és szüleik néhány hónappal korábban külön-külön meghozott döntését nem másítja meg semmiféle szavazás. „A szóban forgó személy” tudtával és részvételével folytak a tárgyalások a problémák megoldására, de ezekről „elfelejtette” értesíteni a többieket. Röviden szólva átverte a tanárokat, csőbe húzta diáktársait. Egy közelebbről meg nem nevezett tanár (Cs.J.) kijelentette, hogy a Spec nem követheti el azt a hibát, amit az epheszosziak tettek Artemisz-templomuk felgyújtójával, akinek ugyanis följegyezték a nevét. Ezért azonnal eltüntette az áruló nevét a létszámellenőrző lapról. Aztán hogy ne sértődjön meg „a szóban forgó személy”, egy másik tanár (D.J.), akit ugyancsak nem nevezünk nevén, az üres rovatot az alábbi, a történelem aljas árulóinak nevéből alkotott névlánccal ajándékozta meg: Nóném Hegedűs Geréb Júdás Public Enemy Jágó (vagy ezek tetszés szerinti variánsa). Szép kis neve lett, de tudván, hogyan alakult a spec sorsa (mellesleg nem is olyan rosszul), elmondhatjuk, megérdemelte ezt a büntetést. Az egyetemi előkészítő részleg nem bukott el. Sőt, az évet rendkívül sikeresen teljesítette. A jól megérdemelt ösztöndíj is megérkezett, nem csak puszta szavak voltak az ígéretek. Szolgáljon ez az eset tanulságul a jövőben. Minden aljas árulóra hasonló sors vár: kitörlik nevét a Spec nagy-, kis és minden egyéb könyvéből, de még a létszámellenőrző lapjáról is!
17
Táncsics Tükör XX. évf. 3. szám
2005. májúnius
A hónap kérdése Mérlegeljünk? – Na idefigyeljen, életemvirágszálam! A maga kigyúratlan agya úgysem képes ezt a problémakört felfogni! Gondolja csak meg! A proton neutronjának a fotonja köbgyök pi mach sebességgel gravitálódik a kvadroturbulenciába… Á, látom, hogy magának hiába is próbálok magyarázni, ősgyíkmakitápkillervakegércsótányzat! – Azt azért mégsem kellene! Jönnek itt az ostobánál ostobább ötletekkel, és a végén mindig mi szívjuk meg. Ki az az agymen, aki ezeket a bugyuta kérdéseket felteszi? Könyörgöm, lője már le valaki! – Ha azt hiszed, hogy ezt a komplex kérdéskört egyszerűen meg lehet válaszolni, akkor óriásit tévedsz, Nyalóka. Na húzzál innen, míg finom vagyok és nőies! – Na végre! Már azt hittem senkinek nincs itt elég vér a pucájában, hogy felvesse ezt a korszakos jelentőségű kérdést. A válaszom egyszerűen: Igen! Igen! Igen! – Te biztos Dartvéder embere vagy és a sitteknek kémkedsz! Eriggy innen, mert hátba váglak a lézerkőbaltámmal! – Ne hülyéskedj már! Te is ezzel jössz? Hiszen állandóan csak mérlegelek! – Persze! Egy igazi dzsedilovag nem is tehet mást, minthogy mérlegel! – Tolnoit kérdeztétek már? Biztos megint focizik, munkaidőben! – Hát nem is tudom. Nekem készülni kellene az érettségire. – Akaggyá má le haver! Nem látod, hogy gáz van? – Van egy zsír új mérlegem! Jó, hogy mérlegelek! – Mér’ ne legelnénk? Időnk van, fű van! Hajráf! – Naná! A Mátrixban is mérlegeltek! Miért ne? – Megmondanád, miről van szó? Nem értem! – Jó! Mérlegelek veled, csak hagyjál békén! – Neeee! Eeeelegeeeem van beeeelőleeee! – Mér? Van fű? Hűha! Akkor legeljünk! – Azt hiszem, éppen itt az ideje! – Nekem csobogsz? Kispatak? – A birkákat kérdezted már? – Mi erről a DT véleménye? – Mér’? Legeljünk? – Na haggyá’ má’! – Mérlegeljünk! – Tökmindegy! – Anyád! – Csak. – Hö.. Főszerkesztő: Demjén József – Á.. Diák főszerkesztő: Baranyai A. János Fotók: Tördelő: Korrektor: 18
Bunth István Csefkó Zoltán Csonka János
