Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumvezetője Debrecen 2011.EL.II.C.4/17.
Tisztelt Kollégák! I. Az utóbbi időben egyre több peres ügyben merült fel a külföldi államban szükséges bizonyítás felvétel, ezért készítettem egy összefoglalót e tárgykörben. A Pp. 204. § (1) bekezdése alapján, ha a bizonyítást olyan külföldi államban kell lefolytatni, amellyel a megkeresések teljesítésére a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás, vagy viszonossági gyakorlat áll fenn, a bizonyítás iránt ennek megfelelően kell intézkedni. A nemzetközi magánjogról rendelkező 1979. évi 13. tvr. (Mntvr.) 68. § (1) bekezdése szerint magyar bíróság, vagy más hatóság külföldi bíróság, vagy más hatóság megkeresésére nemzetközi szerződés alapján vagy viszonosság esetén nyújt jogsegélyt. Az Európai Unió tagállamai esetén – kivéve: Dánia - a bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélyre a polgári és kereskedelmi ügyekben a Tanács 2001. május 28-i 1206/2001/EK. rendeletének a szabályait kell alkalmazni (a továbbiakban: R). II. Abban az esetben, ha a bírósági megkeresés nem az Európai Unió tagállamba irányul, a bírósági megkeresések teljesítésére a többoldalú nemzetközi egyezményeket kell alkalmazni. Magyarország például részese a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyítás felvételéről szóló, Hágában 1970. március 17. napján kelt Egyezménynek (kihirdette 2004. évi CXVI. törvény). E jogszabály alapján a bírósági megkeresést közvetlenül nem a megkeresett bíróság részére kell megküldeni, hanem a központi hatóságon keresztül történik a jogsegély.
- 2 III.
A bírósági megkeresések teljesítésére kétoldalú jogsegély egyezmények is lehetőséget nyújtanak (például az 1936. évi 12. törvénycikkel kihirdetett magyar-britt Jogsegély Egyezmény 7. cikke).
IV.
Az Európai Unió tagállamai tekintetében a külföldön történő bizonyítás-felvételére az R. szabályait kötelezően kell alkalmazni az EUMSZ 288. cikke (EKSZ korábbi 249. cikke) alapján. Azon országokba irányuló jogsegély esetén, amelyek nem tagjai az EU-nak, azt, hogy a többoldalú, vagy a kétoldalú nemzetközi szerződés, vagy a viszonosság szabályai szerint kell-e eljárni, a KIM honlapján található országlista alapján tájékozódhatunk. Például, ha svájci bíróságot akar valaki bizonyítás felvétel végett megkeresni, akkor Svájcnál a többoldalú nemzetközi szerződések között megtalálja a 2004. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett Hágai Egyezményt, amely a központi hatóságon keresztül ad lehetőséget a svájci bíróság előtti bizonyításfelvételre.
V.
Az R. fontosabb rendelkezései:
1.) Tárgyi hatály: Az R. szabályait a polgári és kereskedelmi ügyekben történő megkeresésekre kell alkalmazni. A polgári és kereskedelmi ügyek fogalma az R. tárgyi hatálya szempontjából szélesebb körű, mint a Tanács joghatóságról rendelkező 44/2001/EK rendeletének hatálya. Az R. nem sorolja fel azt a negatív taxációt, amelyet a joghatóságról rendelkező rendelet 1. cikk (2) bekezdése tartalmaz. A fentiekből következik, hogy az R. rendelkezéseit ezekben az ügyekben is alkalmazni
- 3 lehet (például fizetésképtelenséggel kapcsolatos eljárás, családi jog, szociális jog stb.). A polgári és kereskedelmi ügyek fogalmát az Európai Bíróság szerint elsődlegesen az R. céljaira és rendszerére, másrészről a nemzeti jogrendszerekből eredő általános elvekre tekintettel kell értelmezni. E fogalom értelmezésénél egyik érintett tagállam joga sem alkalmazható. A felek közötti jogviszony, illetve a kereset tárgya dönti el az ügy jellegét: ha a közhatalmi szervek közhatalmukat gyakorolva kerülnek jogviszonyba magánszemélyekkel, akkor az R. nem alkalmazható; ha viszont a közhatalmi szerv és a magánszemély jogviszonyára magánjogi szabályokat kell alkalmazni (vagyis a felek egyenrangúak, mellérendeltek) ,akkor az R. irányadó (C-29/76. számú ügy C-133/78. számú ügy). A fentiek alapján megállapítható, hogy az Európai Bíróság a polgári és kereskedelmi ügyek fogalmának meghatározásánál tulajdonképpen az általunk is használt közjog – magánjog elhatárolását veszi alapul. Fontos kiemelni, hogy mindig a felperes keresetének tárgya az irányadó a polgári és kereskedelmi ügy fogalmának meghatározásánál. Ha az alperes védekezése érdekében esetleg közjogi kifogásokat is felhoz, illetve a bíróságnak a polgári jogvita eldöntéséhez előbb közjogi kérdésekben kell állást foglalnia, ez a tárgyi hatályt nem befolyásolja (C 266/01. számú ügy). A magyar jogban a kereskedelmi ügyek fogalmát nem használjuk; az R-ben azért szerepel önálló kategóriaként, mert vannak olyan tagállamok (például Franciaország), ahol a kereskedelmi jog önállóságát hangsúlyozzák. A tárgyi hatály meghatározásánál a megkereső bíróság kifejezés értelmezése is szükséges, mivel az R. a bíróság fogalmát nem határozza meg. A joggyakorlat szerint bíróságnak az olyan hatóságok tekinthetők, amelyek egy konkrét jogvitát a felekre nézve kötelező jelleggel döntenek el. E fogalom meghatározásból következik, hogy sem a választottbíróság, sem pedig valamely közigazgatási hatóság eljárásával kapcsolatos bizonyítás-felvétel sem tartozik a rendelet tárgyi hatálya alá. A magyar választottbíróságoknak – amennyiben külföldi bizonyítást kell foganatosítaniuk valamely másik tagállamban – a választottbíráskodásról rendelkező 1994. évi LXXI. törvény 37. § (3) bekezdése alapján a helyi bíróságot kell megkeresniük a bizonyítási eljárás lefolytatása végett, ezt követően kizárólag a magyar állami bíróság fordulhat az R. szabályai szerint más tagállam bíróságához bizonyítás-felvétel teljesítése végett.
- 4 -
Az R. 1. cikke 2. bekezdéséből következik, hogy a bizonyítás felvételre előzetes bizonyítás kezdeményezésekor is sor kerülhet, az olyan bizonyítás lefolytatása kizárt, amely nem bírósági eljárásban való felhasználásra irányul. Területi hatály: A tagállamok viszonylatában kell az R. szabályait alkalmazni Dánia kivételével. Dánia a rendelet elfogadásában nem vett részt, a rendelet nem kötelezi, alkalmazása rá nem vonatkozik. Megkeresés útján történő bizonyítás-felvétel (aktív jogsegély) Fontos szabály, hogy az R. lehetőséget teremt a bíróságok közötti közvetlen kapcsolatfelvételre, amely azt jelenti, hogy a megkereső bíróság közvetlenül küldi meg valamely más tagállam illetékes bíróságának (megkeresett bíróság) a kérelmet a bizonyítás felvétel céljából. Az R. 22. cikke alapján a Bizottság elkészítette azt a kézikönyvet, amely tagállamokra lebontva tartalmazza azon bíróságok listáját (az illetékességi területük megjelölésével), amelyek a bizonyítás foganatosítását végzik. Ez a polgári ügyek Európai Igazságügyi Atlasza nevű honlapon (www.europa.eu.int/comm/justicehome/judicialatlascivil/html) elérhető. Magyarországon az 1979. évi 13. tvr. 68. § (6) bekezdése alapján az Európai Unió tagállamai viszonylatában a megkeresés teljesítése annak a megyei bíróságnak a székhelyén működő helyi bíróságnak (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróságnak) a hatáskörébe és illetékességébe tartozik, amelynek területén a meghallgatandó személy belföldi lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye található, vagy a lefolytatandó szemle tárgya található, vagy egyéb esetekben a bizonyítás legcélszerűbben eszközölhető. A bíróságok közötti kérelmek közvetlen továbbításában a tagállamok által az R. 3. cikke szerinti feladatokra kijelölt központi szervek főszabály szerint nem vesznek részt, csak kivételes esetekben továbbítják a megkereső bíróság kérésére az illetékes bírósághoz a kérelmeket. Kivételes esetnek tekinthető például, ha a megkereső bíróság számára – valamely
- 5 technikai hiba következtében – lehetetlen az illetékes bíróság meghatározása a kézikönyvből, vagy, ha a megkeresett bíróság tekintetében hatásköri, vagy illetékességi összeütközés áll fenn, nem történt meg a kézikönyv megfelelő frissítése stb. A központi hatóság segítségét kértük például abban az esetben is, amikor a szlovák bíróság a megkeresést többszöri sürgetésre sem teljesítette, holott már több mint fél év eltelt a megkeresés átvétele óta. A kérelem formája és tartalma: A bizonyítás-felvétel hatékonyabbá tétele, egyszerűsítése és gyorsítása miatt az R. melléklete egységes formanyomtatványokat vezetett be a bíróságok közötti közvetlen kommunikáció gyorsítása érdekében. Az R. függelékében 10 különböző formanyomtatvány található, ezek a jogsegély keretein belül zajló kommunikációt egyszerűsítik. Az „A” formanyomtatvány kitöltésével lehet kérelmezni valamely más tagállamban bizonyítási cselekmények lefolytatását, illetve foganatosítását. Valamennyi nyomtatvány az összes tagállami nyelven letölthető az internetről, ezért nincs szükség a fordíttatásukra. Az „A” formanyomtatvány 11. pontjában szerepel az ügy jellege, tárgya, valamint a tényállás rövid ismertetése, illetve a végrehajtandó bizonyításra vonatkozó adatok. Amennyiben ezen adatok részletes megadása szükséges, mellékletként is lehet ezt csatolni és célszerű csak ezt a részt fordíttatni a megkeresett bíróság által használt nyelvre. Az R. 5. cikke szerint a bizonyítással kapcsolatos kommunikáció során főszabály szerint a megkeresett tagállam hivatalos nyelvét kell használni mind a formanyomtatványok kitöltése, mind a hozzá csatolt iratok fordítása tekintetében. Amennyiben az érintett tagállamnak több hivatalos nyelve van, a bizonyítás-felvétel foganatosításának helyén használt hivatalos nyelvet, illetve nyelvek egyikét lehet alkalmazni. Valamennyi tagállam köteles legalább egy olyan nyelvet kijelölni, amely az Európai Unió hivatalos nyelvei közé sorolható, és amelyet a bizonyítással kapcsolatos kommunikáció során hajlandó elfogadni. Magyarország a magyar nyelv mellett az angol nyelvet jelölte meg. Elsősorban az osztrák és német bíróságok élnek is ezzel a lehetőséggel, tapasztalataim szerint a megkereséseik nagy részét angol nyelven küldik meg.
- 6 -
Az iratok fordításáról minden esetben a megkereső bíróság köteles gondoskodni, amennyiben helytelen fordítást alkalmaz (nem a megfelelő nyelvet választja), az R. 7. cikk (1) bekezdése alapján ezt a megkeresett bíróság a kérelem átvételéről szóló visszaigazolásban („B” formanyomtatvány 6.2. pont) jelzi. A kérelmek továbbítása és átvétele A kézikönyvben megtalálható, hogy az egyes tagállamok milyen továbbítási módot (posta, telefax, e-mail stb.) jelöltek meg, mivel az R. 6. cikkének rendelkezése lehetővé teszi minden olyan eszköz igénybevételét, amely az átvett és küldött dokumentum tartalmának megegyezését biztosítja. A megkeresett bíróságnak a kérelem érkeztetésétől számított 7 napon belül a „B” formanyomtatványon kell visszaigazolást küldeni a megkereső bíróságnak. Ha probléma adódik, ezt a „B” formanyomtatvány 6. pontjában tüntetik fel. Ha a kérelmet nem az illetékes bírósághoz küldték meg, az átvevő bíróság továbbítja az iratokat saját tagállamán belül az illetékes bírósághoz és erről az „A” formanyomtatványon (14. pont) tájékoztatja a megkereső bíróságot. Például, ha egy német bíróság a Berettyóújfalui Városi Bíróságnak küldi meg a bizonyítás felvétel iránti kérelmet, a Berettyóújfalui Városi Bíróságnak az „A” formanyomtatvány 14. pontján szereplő tájékoztatással egyidejűleg kell a kérelmet a Debreceni Városi Bíróságnak, mint a megyei székhely szerinti városi bíróságnak továbbküldenie. Az iratokat átvevő bíróság továbbítási kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha az illetékes bíróság ugyanabban a tagállamban található. Amennyiben a dokumentumokat más tagállamba kellene továbbítani, az iratokat az átvevő bíróság a megkereső bíróságnak visszaküldi. A „C” formanyomtatványt akkor kell alkalmazni, ha a kérelem azért nem teljesíthető, mert nem tartalmaz minden, a 4. cikk értelmében szükséges adatot. A „C” formanyomtatványon legkésőbb a kérelem átvételét követő 30 napon belül kell a megkereső bíróságot tájékoztatni és felkérni a hiányzó adatok pótlására. Az R. nem tartalmaz arra vonatkozóan szabályokat, hogy mi a teendő akkor, ha a megkeresett bíróság a kérelem átvételéről a visszaigazolást nem küldi meg. A bizonyítás felvételre vonatkozó ügyek tanulmányozása során észleltem például, hogy a Franciaországba irányuló megkeresésnél a májusban átvett kérelemre semmilyen
- 7 visszaigazolást nem küldött a francia bíróság, azonban októberben teljesítette a megkeresést. Egy másik esetben a szlovák bíróság a megkeresést a magyar bíróság ismételt megkeresésére sem teljesítette, ezért az R. 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a központi szervhez (KIM) fordult a magyar bíróság. A kérelem teljesítésére vonatkozó általános rendelkezések Az R. 10. cikk (1) bekezdése alapján a megkeresett bíróság a bizonyítás-felvételére irányuló kérelmet haladéktalanul köteles teljesíteni azzal, hogy az R. egy konkrét határidőt is meghatároz: 90 nap. A határidő kezdete az a nap, amikor a megkereséssel kapcsolatos kérelmet az illetékes bíróságon érkeztetik. Az R. nem tartalmaz szankciót a kitűzött határidő túllépésére, azonban a megkeresett bíróságnak a „B” formanyomtatványon a késedelem okának, illetve az elintézés felételezett időtartamának feltüntetéséről tájékoztatnia kell a megkereső bíróságot. Amennyiben néhány hónapon belül semmilyen visszajelzés nem érkezik a megkeresett bíróságtól, célszerű tájékoztatást kérni, ha ez is eredménytelen, a központi szerv segítéségét kérni. A 11. cikk szabályozza az eljárásban résztvevő felek, illetve képviselők jogát arra, hogy a bizonyítási eljárásnál jelen legyenek, a bizonyítási eljárásban részt vehessenek. A megkereső bíróságot képviselő személy esetében ugyanezt a jogot a 12. cikk rendezi. A megkereső bíróságnak az „A” formanyomtatványon kell tájékoztatnia a megkeresett bíróságot arról, hogy a felek, illetve esetleges képviselőik jelen lesznek-e, illetve kérik-e részvételüket a megkeresett bíróság előtti eljárásban. Amennyiben igen, a megkeresett bíróság az „F” formanyomtatványon értesíti a feleket és esetleg képviselőiket a bizonyítás-felvétel időpontjáról, helyszínéről, valamint adott esetben azokról a feltételekről, amelyek mellett részt vehetnek az eljárásban. A megkeresett bíróság az aktív jogsegély során a saját joga alapján, a lex fori elv szerint jár el. Az „E” formanyomtatványt különös eljárásra és/vagy kommunikációs technika használatára irányuló kérelem esetén kell kitölteni. Az „A” formanyomtatvány 11. pontjánál az ügy jellege, tárgya meghatározásának azért van jelentősége, mert a megkeresett bíróság megtagadhatja a kérelem teljesítését, ha az nem esik az R. tárgyi hatálya alá.
- 8 E pont kitöltésekor az információs szolgáltatásnak olyan részletességgel kell bírnia, hogy a megkeresett bíróság döntést tudjon hozni a kérelem teljesíthetősége tárgyában. Egyértelműen meg kell azt is határozni, ha egy személyt peres félként, vagy tanúként szükséges meghallgatni. A román bíróságtól is érkezett olyan megkeresés, amelyből nem volt egyértelmű, hogy a gyámhatóság útján környezettanulmány készítését, vagy helyszíni meghallgatását kérik-e az alperesnek a lakóhelyén a konkrét körülményeire is. A magyar bíróság a „C” formanyomtatványon kér további kiegészítő információkat a kérelem teljesítésére. Fordított esetben előfordult, hogy a magyar bíróság környezettanulmány elkészítése céljából kereste meg.
a
német
bíróságot
A német bíróság a „C” formanyomtatványon tájékoztatta a magyar bíróságot, hogy a német jog alapján a bíróság a kért környezettanulmányt nem tudja elvégezni, csupán az alperest tudja felszólítani, hogy a megfelelő adatokat adja meg. A tájékoztatás kiterjedt arra is, hogy ennek megtagadása esetén kérhet a bíróság a német adóhivataltól adatokat és amennyiben ismert, a munkaadótól felvilágosítást, további nyomozást azonban a családügyi bíróság polgári bíróságként nem végezhet. Tapasztalataim szerint a legkészségesebben a német bíróságok járnak el, volt olyan, hogy az alperes lakcímét is felkutatták, vagy ha többszöri idézésre sem jelent meg, a német bíróság az új időpontra a meghallgatni kért személy elővezetését is elrendelte. Az „A” formanyomtatvány a végrehajtandó bizonyítás 12.2. pontjában csak a tanú meghallgatásáról szól a végrehajtandó bizonyítás körében, a tanú fogalmát azonban ebben az értelemben autonóm módon kell meghatározni, és e körbe sorolható valamennyi olyan személy (felek szemletárgy birtokosa), akiknek meghallgatását kérelmezik a szakértő meghallgatásának kivételével. Amennyiben a bizonyítás felvétel tárgya a szakértő meghallgatása, célszerű ha azt az „A” formanyomtatvány 12.1. pontja alatt adják meg, ezáltal egyértelművé válik, hogy nem tanú, hanem szakértői minőségben kell foganatosítani a meghallgatást. A meghallgatandó személy nevének és lakcímének az adatait pontosan kell
- 9 feltüntetni. Amennyiben a megadott lakcímről „ismeretlen”, vagy „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza a megkeresett bírósághoz az idézés, a tagállami bíróságok többsége hivatalból megkeresi a központi nyilvántartó szervet az idézhető cím közlése iránt, ez azonban nem kötelességük. A bizonyítás tárgya: A megkereső bíróságnak pontosan meg kell jelölnie, hogy milyen kérdéseket kell feltenni a meghallgatandó személynek, illetve a tényállást, amelyre vonatkozóan az adott személy meghallgatása szükséges. Az R-ben a felsorolás vagylagos: ha a kérelem konkrétan tartalmazza a kérdéseket, nem szükséges a tényállás pontos ismertetése, mert a megkeresett bíróság kellőképpen informálva van az üggyel kapcsolatos tényállásról. A konkrét kérdéseket célszerű úgy feltenni, hogy ne kelljen a teljesítés után ismételt kérelmet előterjeszteni. A kérelemben a magyar bíróságoknak fel kell tüntetniük a saját nemzeti jogukon alapuló vallomásmegtagadási okokat (Pp. 169. §-170. §), az osztrák bíróságok például azt a gyakorlatot követik, hogy a tanú esetében a vallomástétel megtagadására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket is megküldik a megkeresés teljesítéséhez. Az R. 11. cikk (1) bekezdése alapján a vallomástétel megtagadására a kihallgatandó személynek mind a megkeresett bíróság, mind a megkereső bíróság tagállamának nemzeti joga alapján is lehetősége van. A megkereső bíróság azonban nem kell, hogy előre vizsgálja azt, hogy a megkeresett bíróság nemzeti joga érdekében az érintett személyre vonatkozóan fennáll-e valamilyen vallomástétel megtagadási ok. A megkeresett bíróság a kérelmet saját nemzeti joga alapján teljesíti. Egyéb bizonyítások (szemle, okirati bizonyítás) A külföldön található szemletárgyak beszerzése, megtekintetése legcélszerűbb módjának kiválasztása során számos körülményre figyelemmel kell lennie a megkereső bíróságnak. A technikai eszközök alkalmazása széles körben igénybe vehető. A megkereső bíróság előtti bizonyítás-felvétel során sincs akadálya például webkamera alkalmazásának, amely a megkereső bíróság számára közvetlenebb benyomásszerzést tesz lehetővé. Önkéntesség hiányában nincs mód a közvetlen bizonyítás felvételre, a szemletárgy megtekintetésének megakadályozása egyéb eljárásjogi következményeket vonhat maga után.
- 10 -
Az okiratok vonatkozásában megjelenthet külföldi elemként a külföldön fellelhetőség, valamint a külföldi hatóság általi, vagy külföldön történő kiállítás. Okirati bizonyításra irányuló megkeresés esetén meg kell nevezni azokat az okiratokat, amelyek megvizsgálását kérik. A kérelem teljesítésének elutasítása Az R. 14. cikk (2) bekezdése pontosan felsorolja azokat az okokat, amelyek esetén a személyek meghallgatására, vagy egyéb bizonyítási eszközök végrehajtására irányuló kérelmet nem kell végrehajtani. Amennyiben a megkeresett bíróság az itt felsorolt okok valamelyikére hivatkozással tagadja meg a kérelem teljesítését, erről a „H” formanyomtatványon a kérelem átvételét követő 60 napon belül kell tájékoztatnia a megkereső bíróságot. Az R. nem tér ki a megtagadással kapcsolatos döntés elleni jogorvoslat kérdésére. Ezekben az esetekben fordulhat a bíróság a központi szervhez, illetve igénybe veheti a belső jogorvoslati lehetőségeket, amennyiben a megkeresett bíróság államában mód van erre. A kérelem teljesítését követő eljárás A megkeresett bíróság a kérelem végrehajtását követően haladéktalanul megküldi azokat az iratokat, amelyből a kérelem teljesítése kitűnik, illetve az iratokkal együtt megküldi a „H” formanyomtatványt, melyen igazolja a kérelem végrehajtását (R. 16. cikk). Költségek Az R. 18. cikk (1) bekezdése alapján a bizonyítási-felvételre irányuló kérelem teljesítéséért illetéket, vagy költségtérítést követelni nem lehet. A megkereső bíróság költségmegtérítési kötelezettsége azokban az esetben áll fenn, ha az R. 18. cikk (2) bekezdésében említett kivételek valamelyike alkalmazandó. E rendelkezés a szakértők és a tolmácsok díjának, valamint az R. 10. cikk (3) és (4) bekezdésének alkalmazásából eredő költségek megtérítéséről rendelkezik. Az R. 10. cikkének (3) bekezdése arra az esetre vonatkozik, amikor a megkereső bíróság azt kéri, hogy a kérelmet speciális formában teljesítsék, a 10. cikk (4) bekezdése pedig a korszerű távközlési technológiák alkalmazását szabályozza a bizonyítás felvételnél. A
- 11 tanúknak járó díjakat e rendelkezések nem említik. Az Európai Bíróság a C-238/09. számú ügyben 2011. február 17-én kihirdetett ítéletében megállapította, hogy az R. 14. és 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a megkereső bíróság nem köteles a megkeresett bíróság részére a kihallgatott tanúnak járó tanúdíjra előleget átutalni, vagy a tanúdíjat megtéríteni (a tényállás szerint a lengyel bíróság egy ír bíróságot keresett meg tanú meghallgatása tárgyában. Az ír jog értelmében a tanú csak akkor köteles megjelenni a bíróság előtt, ha előzőleg megfizetik részére az utazási költségeit. Az ír bíróság csak azt követően volt hajlandó teljesíteni a tanú meghallgatását, ha a megkeresett lengyel bíróság a tanú meghallgatásával kapcsolatos 40 eurós összeget átutalta).
Debrecen, 2011. december 01. napján
Dr. Dzsula Marianna európai jogi szaktanácsadó
