TISZTELT KÜLDÖTTGYŰLÉS! Útban az európai modellek felé - című tervezetünk a tavaszi küldöttgyűlésen elhangzott előadásra épül. A gondolatok az elmúlt öt hónapban nem kerültek a szervezet bővebb nyilvánossága elé. Ezért ezt a témát a már kiírt napirend mellé csatlakozva, a Küldöttgyűlés tagjaiként terjesztjük ismét elétek, második fordulót kérve. Előzmények: Májusi előadásunk kiírt vázlatát a MÚOSZ közel ötven vezetője augusztus elején kézhez kapta. Többen hozzászóltak, véleményük, javaslataik a tervezetben indexelve azonosíthatók. (1. Barát Tamás, 2. Árpási Zoltán, 3. Nógrádi Tóth Erzsébet, 4.Zámory Gábor, 5. Bányai Gyula 6. Kis János, 7. Elek Lenke, 8. Szabady Csaba, 9. Dr. Kálmán Zsuzsa, 10. Garamvölgyi Annamária.)
Az augusztus végére elkészített 1.0 szövegvariációt megtárgyalta az Árpási Zoltán által vezetett szerkesztő bizottság: Csillag Sándor, Domány András, Enyedi Nagy Mihály, M. Lengyel László, Szunyogh Szabolcs. A vitában számos új megfontolás, adalék került elő, ezeket beépítettük a 2.0 változatba. Ezt a változatot a MÚOSZ Elnöksége szeptemberben tárgyalta meg, és a Búcsú-szimfónia zenekaraként folyamatosan fogyatkozó testület a határozatképesség határán billenve végül nem találta vitára alkalmasnak, átdolgozását és erős lerövidítését javasolta! A Küldöttgyűlésre kiküldött javasolt napirend végül ezt a témát nem tartalmazza. Ezért élve a meghívóban is jelzett jogunkkal, az alábbi 3.0 szöveget minimum tájékoztatóként a tanácskozás figyelmébe ajánljuk, s egyben kezdeményezzük, hogy a Küldöttgyűlés ezt a témát tanácskozása reggelén vegye napirendre. Kapcsolódó határozati javaslataink az anyag végén külön. Indokaink: Minden jel arra mutat, hogy a magyar társadalom kitör politikai, közéleti apátiájából, s tavaszra már olyan helyzet alakulhat ki, amelyben behozhatatlan késésbe kerülünk, ha nem kezdjük el időben a vitát szervezetünk jövőjéről. A napirenden szereplő költségvetés is jelzi; néhány dologban változtatni kell! A dokumentumba foglalt helyzetértékelés és a fő irány a szerkesztőbizottság döntő többsége által visszaigazolást nyert, noha természetesen volt fenntartás és ellenvetés is. Bírálat érte a sarkos megfogalmazásokat, de végül az a szempont érvényesült, hogy a vitapontok, ellentétes értékelések kerüljenek a tagság elé, ezeket ne rejtsük el kisimított mondatokkal. Mindez felidézte a MÚOSZ és jogelődjeinek teljes történetét, hiszen a funkcionálisan egységes szervezetre tett javaslat körüli vita – szakmai, szakszervezeti, vagy közös karakter - egyidős a szervezettel. Ezért azt kérjük valamennyi tagtársunktól és vezetőnktől, - akik a vitában felelősen rész szeretnének venni - tekintsék át az 1996-os jubileumi MÚOSZ Évkönyvben található történeti tanulmányt, amelyet dr. Kováts Ildikó készített, és fellelhető a honlapunkon is a Történet/1896-1996 menüpont alatt. A MÚOSZ középtávú stratégiája körül nézetünk szerint várhatóan három kérdéskörben csomósodik ki a vita:
1. Elsődlegesen a szakosztályok működési formái, keretei és a velük szemben megfogalmazott elvárások kerülhetnek elő, és az, ki számit újságírónak, hiszen kétségbe vonhatatlan: a MÚOSZ-t az adott szakterületekben a szakosztály jeleníti meg. Ha ez kicsi, jelentéktelen, titokban működik, elöregedett és korszerűtlen, akkor a magyar sajtó adott területén a MÚOSZ nem létezik. De nyilvánvaló, a jövőben is csak a szakosztály lehet a szakmai minőség fenntartásának kerete - ha lehet esetleg önfinanszírozó(bb) módon.
2. A másik csomópont a szakmai és a szakszervezeti jelleg. E két funkció csak azokban az időszakokban vált szét, amikor egy-egy hegemón pártrendszerben a politika alávetésben tartotta és „felvásárolta” a szakmát és a szervezetet is. A MÚOSZ alapításakor, amikor tehette, s szabadon lépett, egységes – egyszerre szakmai és szakszervezeti karakterű - volt, és maga kötötte az ágazati kollektív szerződéseket.
3. A harmadik kérdéskör is ebből adódik: mekkora legyen a tagdíj, hányan fizessék, mekkora legyen a szakma szervezettsége az ágazatban, a médiaiparban. Követjük-e a nyugat-európai példát, ahol a funkcionálisan legtágabban értelmezett egységes ágazati szervezetekbe várják a munkavállalókat, reprezentatív szakszervezetként működnek, de szakcsoportjaik erőteljesen védik és építik a szakmai tudás és minőség műhelyeit, s független önszabályozást keresnek etikai téren is. Budapest, 2012. október 23.
Enyedi Nagy Mihály küldött
M. Lengyel László küldött
1
ÚTBAN AZ EURÓPAI MODELLEK FELÉ A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK KÖZÉPTÁVÚ STRATÉGIÁJA (Szervezeti vitára bocsátotta a MÚOSZ Küldöttgyűlése 2012. november 17-én)
FIGYELEM: ezt a szöveget a legutóbbi KÜLDÖTTGYŰLÉS 50:4 arányban nem vette napirendre!
I.
HIVATÁSUNK A NYILVÁNOSSÁG
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a médiaiparban dolgozók legrégebbi és legnagyobb szervezete hazánkban. Szövetségünk a társadalmi és politikai nyilvánosság működéséért és a közéleti és érdekképviseleti, valamint a nemzeti és világkultúra közvetítéséért felelős szakmai szervezet, amely annak ellenére vállalja az ebből adódó felelősségét, hogy mára elveszítette azt a lehetőségét, hogy a médiapiac és a szólásszabadság viszonyait meghatározó jogalkotásban eredményesen részt vehessen. A MÚOSZ Alapszabálya hitet tesz az Európai Unió Alapvető Emberi Jogok Chartája, annak 11. cikkelye mellett, amely szerint: „a) Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a véleménynyilvánítás szabadságát és az információk és eszmék átvételének és átadásának szabadságát a közhatóságok beavatkozása nélkül és a határoktól függetlenül.” A MÚOSZ a nyilvánosság szolgálatát hivatásszerűen vállaló szakemberek és munkavállalók szervezeteként részt vállalt és a jövőben is részt kíván vállalni a társadalom demokratikus nyilvánosságának fenntartásában és fejlesztésében. Társszervezeteivel együttműködve a szakma tagjaihoz és a társadalom egészéhez fordul annak tudatosítása és elérése érdekében, hogy a magyar médiaipari ágazat érdekképviseleti és szakmai intézményei a nyugat-európai társadalmak mintáit és normáit követve, az ezeket valósan megteremtő jogszabályi környezetben működhessenek. Ha a médiaipari munkavállalók és a szakmai és érdekképviseleti szervezeteik is elveszítik a szakmai normák betartásának, fenntartásának lehetőségét, alkalmazottként kiszolgáltatott és alávetett helyzetbe kerülnek, s szerkesztőségeik függetlensége is kérdésessé válik, akkor az ágazat egésze alulteljesít, s képtelenné válik a magyar társadalom érdemi, alkotmányos szolgálatára. A MÚOSZ tagjai munkavállalóként érdekeltek az érdemi működésig elvezető szakszervezeti koncentráció, illetve a szervezeti egyesítési folyamat segítésében. A MÚOSZ küzdeni fog az érdemi ágazati párbeszéd viszonyainak és intézményeinek létrehozásáért és az ágazati kollektív szerződések rendszerének kiépítéséért. A magyar nyelvű nyilvánosságban a MÚOSZ az egyetlen olyan szakmai-érdekképviseleti szervezet, amely érdemi szolgáltatásokkal, folyamatos szervezeti életre és rendezvényekre alkalmas székházzal, üdülővel, könyvtárral, honlappal, saját médiaszakmai portállal, jogsegély- és egészségügyi szolgáltatással, valamint a szakmai minőséget garantáló közel harminc szakosztállyal rendelkezik. Mindennek fenntartása azonban már veszélyben van, mert a tagdíjfizető tagság egyre gyorsuló fogyatkozása azzal fenyeget, hogy a magyar újságírás szakmai és érdekképviseleti képessége elenyészik, s a széttördelt, konfliktusviselésre képtelen szakszervezeti struktúra miatt a közel húszezer munkavállalóval működő médiaipari ágazatban dolgozók képviseleti szervezetek, képességek és formák nélkül maradnak. Ez a nyilvánosság további sérülését, a társadalom védtelenné válását jelentené. A MÚOSZ – ÚTBAN AZ EURÓPAI MODELLEK FELÉ – című középtávú stratégiája azokat a célokat és eszközöket fogalmazza meg, s bocsátja vitára, amelyekkel – részben az egész ágazat működésére is kihatva – megerősíthetjük száztizenhat éve működő szervezetünk ágazati pozícióit, szakmai kvalitásait, és finanszírozási biztonságát. Céljainkat a társszervezetekkel együttműködve, alkotmányos és nyilvános eszközökkel, potenciális tagjainkat elérve és megszervezve akarjuk elérni. E tervek bemutatásával módot akarunk adni e törekvések támogatóinak; álljanak mellénk, magánemberként, cégként vagy szervezetként gyámolítsák a magyar nyilvánosság legjelentősebb médiaszakmai – és hamarosan érdemi érdekképviseleti - szervezetének működését.
2
„ Kívánjuk a sajtó szabadságát!”
II.
HARC A MEGÚJÍTOTT BIZALOMÉRT
Az elmúlt huszonhárom évben – néhány csökkenő hatású szerkesztőségtől eltekintve – a nyilvánosság ismét a politika szolgálóleányává vált, a gazdasági és a közhatalom pedig ellenőrizetlen maradt. A nyilvánosság az ország leggyengébben teljesítő alrendszere, az újságíró a magyar társadalom páriája lett. Ennek tartós következményeit az egész társadalom szenvedi immár. Amikor harcot indítunk szakmánk becsületéért és szervezetünk rangjának visszaállításáért, egyben a társadalom tagjaihoz fordulunk, hogy elismertessük velük; szakmánk hivatás, s munkánk eredménye a minőségi, a megbízható és a független közéleti, gazdasági és kulturális információ jelentős társadalmi érték, amelynek tartós hiánya felszámolja a tájékozódás lehetőségét, tönkreteszi a társadalmat, elrabolja a jövőt! A kereskedelmi és politikai okokból tömegesen ingyenessé tett és meddőn szórakoztató tájékoztatás megfosztotta
a
társadalmat
az
életvezetéséhez
szükséges
hírektől.
Szakmánk
megbecsülése
helyreállíthatatlan anélkül, hogy az állampolgárok tömegesen ne ismerjék fel érdekeltségüket, s ne költsenek valamennyit minőségi tájékozódásra. Az egész magyar médiaipart érintő kérdés, képesek leszünk-e megválaszolni e történelmi kihívást. Álláspontunk szerint az újságírói munka presztízsének hanyatlása és a magyar közszolgálati média tönkremenetele és visszaállamosítása között erős kapcsolat van, miképp a helyi nyilvánosság függetlenségének tartós hiánya is közrejátszik ebben. Nem csupán maga az újságíró szakma, de a társadalom meghatározó csoportjai is érdekeltek abban, hogy ezeken a területeken átfogó változásokat érjünk el. Ebből adódóan a MÚOSZ esetleges névváltozásra, arculati felfrissítésre szorul.(9)
III.
A MÚOSZ TÖRTÉNETE, MŰKÖDÉSE ÉS HELYZETE
A MÚOSZ jogelődjeinek sorát végigtekintve szembetűnő, hogy már azok, akik az első szervezetet, a Budapesti Újságírók
Egyesületét
1896-ban
megalapították,
kettős
célt
követtek.
Keresték
a
minőségi
–
nyelvhasználatában is igényes – és tisztességes híradás és kultúraközvetítés lehetőségét és garanciáit úgy is, mint munkavállalók és úgy is, mint állampolgárok. A MÚOSZ – és minden jogelődje, így a Segélyalap, a Nyugdíjintézet – a kezdetektől fogva az érdekvédelem intézménye volt, s bár soha nem lehetett független az éppen uralkodó államrezontól, igen hosszú időn át szolgálta a fokozatosan bővülő magyar nyilvánosság ügyét. Egy jelentős időszakon át, legutóbb a koalíciós években – miközben védte és megőrizte az újságírói szakma minőségét is – a MÚOSZ kötötte az ágazati kollektív szerződéseket is. A BÚE alapításakor már kérdés volt az egyesület szakszervezeti jellege, s visszatérő törekvés volt a kamarai, azaz a hivatásrendi működés megszervezése is. A lapkiadás, a laptisztviselőség és az újságírás átjárható szerepei a kezdeti évtizedekben megakadályozták a nyomdászokkal közös szakszervezeti szerveződést, 1918tól külön újságíró szakszervezet is működött. Az újságírói egészségügyi és szociális biztosítói szervezkedést jelentős társadalmi szolidaritás kísérte a XIX. század végén, s az akkor gyűjtött vagyonból nőtt ki Tihany és később az állami támogatásokkal Széplak is. A képzéstől a szakmai honosításig, az alkalmazástól a kinevezésig, a fizetésig minden életviszonyt uralt a számtalan további kivételezést és kedvezményt is biztosító, míg másokat kirekesztő Sajtókamara, amely ekkor kapta az államtól az Andrássy úti székházat, s ennek átlényegült változata a mi mai székházunk. A MÚOSZ e néven a koalíciós idők terméke, s kezdeti éveiben maga is kamaraszerűen működött. Újságíróként alkalmazást és főszerkesztői megbízást csak MÚOSZ tag kaphatott a kiadókkal – lényegében a pártokkal – között kollektív szerződés(ek) szerint. Ebből az állapotból „nőtt ki” az ismételt egypárti / állami/ kormányzati hatalom, s választódott le 1948-ban ismét a szakszervezeti funkció. A kívánt funkcionális egység, a saját szakszervezeti jogosítványok utáni vágy éppúgy megjelent 1956ban, mint 1988-89-ben, de aztán a rendszerváltás kezdeti időszaka után a politikai pártok ismét intézményesítették hatalmukat a nyilvánosság felett. Ennek egyik eszköze volt a szakszervezeti világ széttördelése, s a MÚOSZ elrettentése az érdekvédelmi lépésektől. A szervezet már a Sajtókamara időszakában
lényegében
a kormány pénzén
működött,
támogatása az állami költségvetésben a
Miniszterelnökség fejezetében szerepelt, és ez a tétel csak az 1960-as években kerül ki onnan, de még 1988ban is az a helyzet, hogy a MÚOSZ 153 milliós éves költségvetéséből csupán 1%, azaz másfél millió Ft. a
3
tagdíjbevétel. A vasúti jegytől a családi pótlékig számos „sajtókamarás vívmány” és kedvezmény tovább élt a Kádár korszakban, amely a külföldi utakat és kedvezményes és kivételes beszerzési-vásárlási lehetőségek is biztosította. Mint látható szervezetünk életének alapkérdéseit – önerő, függetlenség, szakmaiság, érdekvédelem - az elmúlt közel százhúsz év rendszeresen és ismételten feltette. Elhibázott válaszainkat, sikereinket villantja fel az 1996os jubileumi MÚOSZ Évköny bevezető tanulmánya, aminek ismételt áttekintése a mostani döntéshozatalban csak javunkra válhat. Szervezetünk jelentős épületállomány és – részben a monopóliumokból adódó – szakmai presztízs örököseként az elmúlt két évtizedben fokozatosan vesztett vagyonából, tagságából és a csökkenő tagdíjbevétel, a fokozatosan elenyésző külső támogatások miatt anyagi lehetőségeiből is. A duális médiarendszer és a politikailag mindig valamennyire torzított médiapiac kiépülésének éveiben a MÚOSZ a tagfelvételi politikája, az általa működtetett újságíróképzés versenyképességének hiánya, és a saját tagság felé működtetett kapcsolatok, a regionális és szakosztályi működés gyengeségei és hibái miatt folyamatos működési lejtőre került. (4) Az üzleti és bulvár, majd a digitális média térnyerése és munkáltatói gyakorlata, a közszolgálati média fokozatos térvesztése mellett a belépő új újságírói nemzedékek számára először közömbös, majd már szinte anakronisztikus lett a MÚOSZ működésmódja. Ma a negyven év alatti szakmabeliek között csak elvétve találunk MÚOSZ tagot. Középtávon számolnunk kell az országos napilapok egy részének és a megyei napilapok többségének megszűnésével is. A ma még mindig döntően a nyomtatott sajtóhoz kapcsolódó szakosztályok valamikor kétségbevonhatatlan szakmai kisugárzása az évek múltával – tisztelet a kivételeknek – az azonos korcsoportú tagok egyre szűkülő zárt klubjának visszfényévé vált. A korcsoporti megoszlás az aktív szakosztályi tagok között kedvezőtlenebb, mint a tagok általános korfája. A szakosztályok helyén esetenként tíz-tizenöt fős kiscsoportok működnek, olykor láthatatlanul.(9) Az elmúlt két évtizedben a magyar politikai osztály jogszabályokkal is szentesített módon gyakorolta a média feletti uralmát, majd a rendszer elmélyülő válságának bizonyítékaként a többpárti hatalom két éve egypártira váltott. A MÚOSZ egyre fogyó befolyásával a viszonyok aktív formálójának szerepéből kihullva a változások puszta elszenvedője lett. Utolsó eredményes fellépésünk a számlaadás és adózás speciális körülményeinek kialakításában és elismertetésében adódott, bár már ebben is kiütközik a végiggondolatlanság, a valódi hatások felmérésének hiánya. Később már sem a médiatörvény-tervezetek bírálatával, sem a 2010-es átszabályozás kritikájával, sem alkotmánybírósági beadványainkkal nem tudtunk hatást gyakorolni a folyamatokra. A valamikor eredményt jelentő speciális foglalkoztatási formák mára szerveződési gátat jelentenek. A MÚOSZ késve ismerte fel, hogy szakmai szervezetként, a közvetlen érdekvédelmi harc jogosítványairól lemondva mennyire érdekelt volna saját tagságának szakszervezeti képviseletében, és ennek a szakszervezeti működésnek a minőségivé tételében is. Amikor aztán a honoráriumok tarifatáblázatával belépett erre a színpadra, az Érdekvédelmi Kódex közzétételét a Gazdasági Versenyhivatal milliós bírsággal jutalmazta. Sajnos ezek az események semmiféle hatást nem gyakoroltak a mesterségesen tagolttá, gyengévé és egymással vetélkedővé tett szakszervezeti szférára. Amikor a közmédia átszervezésére hivatkozva közel ezer szakembert elbocsátottak – s ezzel talán végső csapást mértek a magyar közszolgálati média alkotói ethoszára – semmiféle számottevő erő nem volt, amely képes lett volna fellépni a folyamatok ellen. Szervezetünk
jelenleg
érték-plurális
környezetben,
világnézeti,
illetve
funkcionális
alapon
működő,
nagyságrendileg kisebb társszervezetek társaságában, de a szakmát alig tizenöt-húsz százalékos szervezettséggel képviselve, hanyatló mennyiségi és minőségi mutatókkal leírható, a közhatalom, a médiapiac és a társadalom által egyre kevésbé elismert tevékenységet folytat. Az állam és a kulturális kormányzat felől támogatásra, bevonható forrásokra nem számíthat, s a nemzetközi, az európai társzervezetek felől is inkább csak működési mintákat és modelleket vehet át, a nyilvános szolidaritás jelzéseit átadott erőforrások nem kísérhetik.
4
A médiamunkások és a közmédia 1989-ben a legmegbecsültebb szakma, a legnagyobb társadalmi bizalommal körülvett intézmény volt. Innen csúszott le hivatásunk és kenyéradó munkánk presztízse a politikusok alá, s vált a nyilvánosság a lakosság szemében az intézményes megtévesztés rendszerévé.
Az európai tendenciák az egységes – szakmai és harcosan érdekvédelmi – szervezetek irányába mutatnak, amelyek tagjaik közé várják a médiaipari ágazat minden kvalifikált dolgozóját, jelentős szervezettségre törnek, érdemi tagdíjat szednek, működésük az ágazati kollektív szerződésekre alapul és elődleges védőbástyái a szólásszabadság, a médiapiaci verseny tisztasága és a közszolgálati függetlenség eszményeinek. IV.
A MÚOSZ KÜLDETÉSE ÉS SZOLGÁLTATÁSAI
Miként azt Alapszabályunkban is leszögeztük, meggyőződésünk hogy a modern európai jogállam nyilvánossági garanciáit csakis adott szakmai színvonalon dolgozó, emberi és munkavállalói méltóságukat megőrizni és fejleszteni képes szakemberek teremthetik meg és tarthatják fenn. A MÚOSZ-t középtávon olyan szervezetként képzeljük el, amely a megváltozott szakmastruktúrára is figyelemmel (1) az érintett munkavállalók és alkotók közel felét megerősített szervezeti keretek között képviseli és ellátja őket szolgáltatásaival. (2) E célok eléréséért – közös érdekeinkre figyelemmel – a képzés és továbbképzés területén erősíteni kell együttműködésünket a kiadókkal, a tudatos médiafogyasztói csoportokkal és médiakutató műhelyekkel.(2) A jelenlegi szervezeti és funkcionális széttagoltság állapotaival szembefordulva kezdeményezzük egy olyan egyesülési és egységesítési folyamat beindítását, amelyben többéves folyamat eredményeként az Alapszabályok és a vagyonok, a kapacitások és a szolgáltatások fokozatos egyesítésével olyan szervezetet hozunk létre, amely ténylegesen képes a médiaipari intézményrendszer formálására, az ágazati kollektív szerződések rendszerének kiépítésére, a béralkuk intézményesítésére, a szakmai minőség fenntartására. (7) Tevékenységünk és együttműködésünk általános érvényű alapjaként kezdeményezzük a munkavállalóként aktív tagság esetében a havi jövedelem egy százalékában megállapított tagdíjat, aminek minimális értéke nem lehet kevesebb, mint a mai tagdíj egy hónapra eső hányada. Meggyőződésünk, hogy a szakmai és az érdekképviseleti funkciók középtávon és azonos egyszeri tagdíjtételek mentén történő szervezeti egyesítése nélkül a munkavállalók kijátszhatósága fennmarad, illetve a pusztán szakmai szervezeti működés erőforrások hiányában egy-két év alatt ellehetetlenül. A tagi minőség és jogosultságok tartalmát újragondolva (5, 9) „kínálati piacot” kell teremtenünk a szakmába lépő fiatal szakembereknek, esetleg jelentősebb (50%) engedményt adva számukra a tagdíjból az első öt évben. (4) Növelni kell a tagsággal járó szolgáltatások és kedvezmények tartalmát.(8) Tagfelvételi kampányokat, a valamikori tagokat visszahódító akciókat, a szakmai karrier elején álló fiatal szakembereket megnyerő tudatos szervezőmunkát kell folytatnunk, s a most csak a szakszervezetekben tagokat érintő toborzást is, amelynek eredményeként a MÚOSZ tagsága három éven belül 6000 főre, hat éven belül pedig az ágazati munkavállalók létszámának minimum felére emelkedik. Ez az a minimális mérték, amely mellett – más források bevonásáról nem lemondva – a jelenlegi szolgáltatások fenntartása, színvonala megvédhető. Ezen a bázison a székház funkcionális működtetése már erősíthető érdemi újságíróképzésekkel, speciális és rendszeres tanfolyamokkal, alkalmi rendezvényekkel. Követnünk kell az internet, a digitalizáció és a médiafogyasztás új jelenségeit. Új szakmákat, foglakozási csoportokat, szolgáltatási nemeket kell megértenünk és „bevonzanunk” a MÚOSZ működési, oktatási keretei közé. Székházunkat – az egyre türelmetlenebb igényeknek megfelelően – formáljuk a társadalmi és országos kommunikáció rangos helyszínévé és terévé. Világmárkák képviselőivel együttműködve hozzunk létre olyan korszerű prezentációs környezetet, amely bérelhető és kiegészítő szolgáltatásokkal együtt igénybe vehető. Saját kommunikációnkban zárkózzunk fel a legkorszerűbb eszközöket használó médiumok mellé, (1) rendezvényeinken rendszeresen vegyenek rész a szakma nagyjai. (3,9) Székházunk legyen találkahely, szellemi centrum és alkalmi munkahely, biztosítsunk interjúszobát, munkaállomást, időkorlát nélküli WIFI-t (7) és önköltséges nyomtatást, fénymásolást. (5) Érdemi fejlesztéssel – a szakmai kapacitások eredményesebb mozgósításával – erősíteni kívánjuk a MÚOSZ média-szakmai portálját, az eMasát, és a szervezet azon képességét, hogy a médiaipari, nyilvánossági ágazat
5
jelenségeiről gyorsan és megalapozottan állást foglaljon. (1) A MÚOSZ átfogó szemléletformáló kampányt indít a nyilvánosság társadalmi rendeltetéséről és szerepéről a tudatos állampolgári döntések kialakításában.(2) A minőségi újságírás műhelyeivel együttműködve fel kell mutassuk: a tényleges, igaz közéleti információ igenis érték! (1) Az elkövetkező években kiemelt figyelmet kívánunk fordítani a közszolgálati média és a helyi nyilvánossági eszközök működésére, munkatársaik helyzetére. Fel kívánunk készülni a médiarendszer kikerülhetetlen újraszabályozásának feladataira, amelyben már egyszerre szakmai és érdekképviseleti szervezetként, immár kikerülhetetlenül kívánunk szerepet vinni. Médiapiacunk kicsi mérete miatt a nemzeti kultúra fenntartása és közvetítése tisztán médiapiaci eszközökkel megoldhatatlan. A közszolgálati médiának ezért garanciális és alkotmányos alapintézményként kell szolgálnia nyelvi, tudományos-művészeti és közéleti kultúránk ügyét, ezért a közszolgálat kérdése a mi ügyünk is, hivatásunk fontos eleme. Tevékenységünket továbbra is pártpolitikai kötődések nélkül (10), részben módosított Alapszabályunk keretei között, a jogállam, az alkotmányos alapjogok, a szólásszabadság és a médiapiac gazdasági demokráciájának megóvása, illetve kiépítése érdekében, tagjaink szakmai és érdekvédelmi képviselete érdekében szervezzük. Eredményes működésünk előfeltételének tekintjük a szakosztályainkban végzett minőségi szakmaiszakmapolitikai munkát.(10) Ennek érdekében fokozott minőségi és szervezeti elvárásokkal élve (1) (3) szakosztályaink működését részben zártabbá (csak tagok) (9), részben nyilvánosabbá és jóval kiterjedtebbé kívánjuk tenni, mert ez garantálja a szakmai karakter és tudásfedezet megőrzését. A tagoknak lényegében a szakosztályokban folyó munka jelenti elsődlegesen a MÚOSZ-t, itt gyakorolhatók a tagság célját jelentő szakmai funkciók. Ha egy szakosztály tevékenysége nem érzékelhető az adott szakterület életében, akkor abban a MÚOSZ nem létezik (3). Szakosztályt a jövőben a tagság egy százaléka alapíthat, de a szervezet támogatására három év után már csak azok tarthatnak igényt, amelyek a mindenkori taglétszám öt százalékát kitevő tagságukat rendszeres és minőségi tevékenységükhöz képesek kötni, amelyet a MÚOSZ honlapján szerveznek és dokumentálnak. Természetes törekvésünk, hogy tagjaink legalább egy szakosztály, vagy egy területi tagcsoport tevékenységében rendszeresen vegyenek részt. A szakosztályok érdemi tevékenységét, a tagok belső párbeszédét a www.muosz.hu honlapon, jelszóval védett területen kell fejleszteni, érdemi nyilvános dokumentáció mellett. (2, 5) Ennek előfeltétele, hogy valamennyi tag regisztráljon és használja lehetőségeit. Mindez megköveteli a szervezet honlapjának aktívabb használatát, (5) amelynek jelenlegi kapacitásai is kihasználatlanok, s amelyet természetesen fejleszteni kell. A honlapon nyilvános heti előrejelzést kell adni a megvalósuló programokról, hogy eseti díj mellett azokba nem tag érdeklődők is bekapcsolódhassanak. A szakmai integráció és kohézió erősítéseként a hagyományos Sajtóbál(ok) rendezését, a Magyar Sajtó Napját, a sajtótörténet jelesebb évfordulóit kiemelt rendezvényekkel tartjuk meg, s szerepet kell vállalnunk a szabadidő közös eltöltésének megteremtésében is. (2) A MÚOSZ-nak újra meg kell jelennie az ország fontos központjaiban, ezért a területi tagdíjak egy részéből finanszírozva, és a szakszervezetek helyi forrásait is igénybe véve ki kell gazdálkodnunk e területi tagcsoportok működésének minimális feltételeit, így segítve újjászerveződésüket. E téren első lépést jelenthet a kollégák koncentrált, regionális egészségügyi szűrésének megszervezése. (2) A MÚOSZ a médiaszakma és médiaipar valamennyi szakmai, érdekképviseleti és piaci szervezetét közös párbeszédbe vonó rendszeres fórumot kíván szervezni, amely a partnerség és az álláspontok ismertté tétele, a jelenségek közös értelmezése érdekében havonta ülésezik. Ezzel a tevékenységgel akarjuk beindítani azt a folyamatot, amely a megfelelő kormányzati közreműködést feltételezve a Kommunikációs Ipari Párbeszéd Bizottság tagságáig vezeti a médiaszakma legnagyobb foglalkoztatóit, akik ma még távol maradhatnak e fórumtól. Ezzel a médiaágazati kollektív szerződések létrehozásának előfeltételeit teremtenénk meg. Meg kívánjuk erősíteni hagyományosan jól működő és a társszervezetekkel együtt sikeresen gyakorolt szakmai-etikai tevékenységünket, és a partnerség megőrzésével kapcsolódni akarunk az önszabályozás új formáihoz is. (1) A Szolidaritás Alapítvány kiterjedő tevékenységével szolgálja továbbra is az állástalanná vált és szociálisan rászoruló kollégákat. (1, 2) A szakszervezeti karakter beemelésével a MÚOSZ közelít majd európai partnerszervezeteinek modelljéhez. Nemzetközi kapcsolataink módot adnak az eddig is sikeres együttműködések és szolidaritási akciók folytatására. Célunk, hogy az IFJ-ben elnökségi tagot, majd alelnököt állíthassunk. A MÚOSZ küldjön
6
tapasztalatszerző tanulmányútra operatív vezetőket Finnországba, Dániába, s hasznosítsa az ottani társszervezetnél látottakat. (5) Készüljenek összehasonlító tanulmányok az itthon és a közvetlen szomszédos országokban élő újságírók helyzetéről. (5)
V.
A MÚOSZ SZERVEZETÉRŐL
A MÚOSZ – tagságának összetétele miatt is – erősen budapesti szervezet, az ország nagyvárosaiban, régióiban szervezeti egységekkel már nem (vagy csak részlegesen) vagyunk jelen. Szervezetünk az elmúlt években elvesztette tagsága közel egyharmadát, a tagdíjfizető tagság összlétszáma mintegy 4000 fő. A jelenlegi szervezeti struktúra az eddigi működés szolgálatára alkalmasnak látszott, de a működés egésze felett ítéletet mondott az idő. A szakszervezetként működő társszervezetek – kivéve a PHDSZSZ-t – nem rendelkeznek számottevő ingatlanokkal, vagyonnal és szolgáltatásokkal, lényegében szimbolikus tagdíjat szednek és képtelenek mindenféle érdemi konfliktusviselésre. A médiaiparban 13-14 szakszervezeti formáció van jelen, taglétszámuk a pár tucattól a néhány száz főig terjed, a 20 ezer fős ágazatban az ekképp megszervezett dolgozók száma ma nem éri el a kettőezret. Ez az a helyzet, ami átfogó kihívást intéz a MÚOSZ és a szakszervezetek vezetőihez és tagjaihoz. A MÚOSZ kezében ma olyan eszközök és kapacitások vannak, amelyek képesek egy átfogó nagy, egységes iparági szakmai és érdekvédelmi szerveződést kiszolgálni, de a változás nélküli MÚOSZ ezeket már képtelen eltartani. A szakszervezetek nem tudnak érdemi szolgáltatásokat biztosítani, de cserében nem is szednek érdemi tagdíjat – ebben a Sajtószakszervezet kivételt jelent. A MÚOSZ – egyetértésben a partnerszervezetekkel – irányt vehet, irányt kell váltson a szakszervezeti karakterrel megerősített működés felé és fokozatos lépésekkel, önkéntesen magába kellene fogadja – egyénenként, vagy szervezetten – a mára kilátástalan helyzetbe jutott kis média-szakszervezetek tagságát. Ha nem ezt az utat választja a MÚOSZ, akkor abban a jelenlegi állapotában marad, amelyben tisztán szakmai álláspontját sem képes megjeleníteni az országos és helyi döntéshozatalban. Persze az is lehetséges, hogy az újságírók akkreditációs folyamatba kezdenek, minőségi és képesítési, vagy szakmai gyakorlati feltételeket szabnak társaiknak, de ebbe az elit-szervezetbe a szakszervezeti funkciót is „vinni” kell. A vita és a fokozatos egyesítési folyamat részletes kimunkálása választ fog adni a szükséges szervezeti megoldásokra, jelenleg csak egy szakszervezeti alelnöki pozíció látszik bizonyosan szükségesnek. VI.
A TEVÉKENYSÉG FORRÁSAI
A MÚOSZ az itt vázolt középtávú stratégia alapján átalakítja karakterét és Alapszabályát, s ezzel, mint a magyar médiaipar meghatározó szakmai és érdekvédelmi szervezete magába fogadja a szétmorzsolódott médiaipari szakszervezetek volt tagságát, jelentősen bővítve tagdíjfizetőinek, s azoknak a körét, akik fizetős szolgáltatásait (üdülés) igénybe veszik. A folyamatot erősíti a társszervezetek társult taggá válása, együttműködése. A MÚOSZ így megszerzett reprezentativitása bázisán harcot indít a médiaipari alkalmazottak jelentős,
közel
ötven
százalékos
szervezettségének
elérésére
érdekében,
s
közben
nyit
az
információkezelésben, tartalomgyártásban, adatkezelésben feltűnő új szakmák munkavállalói felé. A MÚOSZ a szakmai munkát a partnereikkel önállóan együttműködő szakosztályok keretében valósítja meg, s számít azok önfinanszírozó aktivitására is, míg a szakszervezeti karaktert a regionális irodákban és a munkahelyi aktivisták és tagcsoportok, helyi szervezetek közvetítésével szolgálja ki. A szakszervezeti reprezentativitás (10%) elérése e téren jelentős munkahelyi forrásokat teremthet. A MÚOSZ természetes törekvése, hogy méretének és szervezettségének megfelelően helyet foglaljon az országos ágazati egyeztetés intézményrendszerében és részesedjen annak működési költségeiből. A MÚOSZ partnerséget keres a médiapiac szereplőivel, konkrét képzési, fejlesztési programokban, a fogyasztók szokásait, tudatosságát formáló kampányokban számítva támogatásukra. Az alkotmányos alapon működő jogállam támogatása nem csupán lehetséges, de szükséges is, amennyiben felismert értékké válik a jól tájékozódó állampolgárokat kiszolgáló minőségi, a demokratikus viszonyokat
7
fenntartó és újratermelő sajtó működése, s ha mindez olyan formában történik, amely elhárítja a mindenkori kormányzat behatásait. Budapest
2012. október 23.
Enyedi Nagy Mihály
M. Lengyel László
Határozati javaslat I. A Küldöttgyűlés november 17-i ülése - folytatva a májusi ülésén megkezdett vitát napirendjére veszi az ÚTBAN AZ EURÓPAI MODELLEK FELÉ - a Magyar Újságírók Országos Szövetsége középtávú stratégiája – címmel megtárgyalásra javasolt munkaanyagot, amely összefoglalja ez eddig vezetői szinten folytatott vita eredményeit. Határozati javaslat II. A küldöttközgyűlés a MÚOSZ középtávú stratégiáról májusban beindított vita második fordulójaként a MÚOSZ Küldöttgyűlése november 17-én részletesen tárgyalta az eddigi munkát bemutató jelentést. A vitát nem zárja le, hanem kiküldi és megbízza az alábbi összetételű bizottságot, hogy az a mai hozzászólásokra figyelemmel módosított közbenső dokumentumot készítésen, majd ennek alapján a szövetség valamennyi tagját elérő, a szervezet honlapját is használó, és a több nyilvános fordulóban lefolytatott vitát szervezze meg. A bizottság feladata, hogy e vita eredményét gondosan kimunkált konszenzusos dokumentumba foglalja, amely alkalmas a kérdéskör eredményes tárgyalására és lehetővé teszi, hogy a tavaszi küldöttgyűlés a vitát lezáró döntést hozzon a MÚOSZ középtávú stratégiájáról. A munkabizottság vezetője:
tagjai:
*--------* A vita állásáról szóló jelentést és a két határozati javaslatot előterjesztette:
8
Enyedi Nagy Mihály küldött
és
M. Lengyel László küldött
9
