Tisztelt Felhasználó!
A hazai gerinces állatokat bemutató anyagunkat oktatási segédanyagnak szánjuk. Számos olyan tantárgyat oktatnak a magyar felsőoktatásban, ahol alapvetőnek követelménynek számít az egyes állatfajok pontos ismerete. Elektronikus képgyűjteményünk a körszájúaktól az emlősökig foglalja össze az általunk fontosnak ítélt fajokat. Célunk a faj felismerését megkönnyítő anyag összeállítása, néhány soros jellemzés kíséretében. Összességében 2 körszájú, 55 hal, 18 kétéltű, 17 hüllő, 129 madár és 44 emlősfajt mutatunk be anyagunkban. Oktatási segédanyagunkat elsősorban a természetvédelmi mérnök hallgatók számára készítettük, de a vadgazda mérnök, vagy akár biológus hallgatók számára is alkalmas lehet az alapos fajismeret elsajátításához. A képek döntően a szabad természetben készültek. A fotókat igyekeztünk úgy elkészíteni, hogy az egyes állatokat a lehető legkisebb mértékben zavarjuk. Öncélúan, csak a fotózás kedvéért egyetlen példány pusztulását sem okoztuk. Ezzel is szeretnénk a természet szeretetére, és hazánk gazdag állatvilágának a megóvására késztetni anyagunk felhasználóit, azzal, hogy minél alaposabban megismerik, felismerik az egyes gerinces fajokat. A rövid jellemzés mellé számos szakirodalomból szerezhetnek további információkat, azonban ilyen jellegű fajgyűjtemény eredeti fotókkal még nem jelent meg hazánkban. Kívánjuk, hogy képgyűjteményünk szolgálja a megismerés örömét, a különböző állatokra való rácsodálkozást és az érdeklődés felkeltését! A dokumentum tartalomjegyzékében a rendszertani kategóriák és az állatfajok keresetők. Dr. Juhász Lajos tanszékvezető egyetemi docens a képgyűjtemény összeállítója
TÖRZS: GERINCESEK (VERTEBRETA) OSZTÁLY: INGOLÁK (CEPHALASPIDOMOPHI) REND: INGOLA-ALAKÚAK (PETROMYZONTIFORMES) CSALÁD: INGOLAFÉLÉK (PETROMYZONTIDAE) Dunai ingola (Eudontomyzon mariae) Teste kígyószerű. Kör alakú szájának alsó ajaklemezén 5-9 tompa fogszerű kinövés jellemzi. 15-20 cm. Elterjedése Kelet-Európa, és a Duna vízrendszere. Fokozottan védett!
Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
Endemikus faj a Kárpát-medemcében, kizárólag a Felső-Tisza vízrendszerében. Sebzésre alkalmas 8-12 fog található körszájának alsó részén. Fokozottan védett!
Lárva (szemei még nem fejlődtek ki)
OSZTÁLY: SUGARASÚSZÓJÚ HALAK (ACTINOPTERYGII) REND: TOKALAKÚAK (ACIPENSERIFORMES) CSALÁD: TOKFÉLÉK (ACIPENSERIDAE) Viza (Huso huso)
Orra lekerekített, szája széles, alakja félholdszerű. Bajuszszálai hátrahajolva elérik a szájnyílást. Nagyra nő, akár 3 métert és a 200 kg-ot is elérheti. A Fekete-tengerből régen a Dunába vándorolt ívásra (anadrom vándorlás). Védett faj!
Vágó tok (Acipenser gueldenstaedti)
Orra tompa, hasállású szája nem éri el a fej két szélét. Bajuszszálai rövidek. A vértpikkelyek nagyok, éles csúcsúak. A hátúszója hátratolódott a farokúszó közelébe. Nagyra nő, a 2 métert is meghaladhatja. Hazánkba egykor a Fekete-tengerből vándorolt ívásra, ma már rendkívül ritka. Védett faj!
Kecsege (Acipenser ruthenus)
Teste megnyúlt, orsó alakú. Hosszú orra enyhén felfelé hajlik. Szája kicsi, rojtozott bajuszszálai hosszúak. A farokalatti úszója a hátúszó alatt nő. Az úszók általában fehér szegélyűek. Hazánk nagyobb folyóiban él. Gazdaságilag hasznosítható.
REND: ANGOLNA-ALAKÚAK (ANGUILLIFORMES) CSALÁD: ANGOLNAFÉLÉK (ANGUILLIDAE) Angolna (Anguilla anguilla) Teste hosszú, kígyószerű. Apró pikkelyei a bőrben mélyen ülnek, ezért a nyálkás bőre csupasznak tűnik. Mellúszói kivételével a többi úszó összenőtt. Katadrom vándorló. Hazánkban telepítés révén jelentősebb állománya élt a Balatonban. Nálunk hasznosítható, de világállománya erősen veszélyeztetett.
REND: PONTYALAKÚAK (CYPRINIFORMES) CSALÁD: PONTYFÉLÉK (CYPRINIDAE) Bodorka (Rutilus rutilus)
Szája kicsi, csúcsba nyíló. Szemgyűrűje narancssárga-narancsvörös. Hátúszójának és hasúszójának a kezdete egy vonalba esik. Hazánkban gyakori, gazdaságilag hasznosítható.
Amúr (Ctenopharyngodon idella)
Teste vaskos, henger alakú. Szája félig alsó állású, az ajkak vaskosak. Pikkelyei nagyok. Tógazdaságokban tenyésztik, hazánkba ezzel a céllal 1963-ban Közép-Ázsiából került. Számos természetes vizünkben is él.
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)
Szájnyílása felső állású, szemgyűrűje világos, narancspiros vagy sárgásfehér. A hasúszója előbb kezdődik, mint a hátúszója, a két úszó kezdőpontja merőlegestől eltér. Az idősebb példányok úszói vérvörösek. Hazánkban elsősorban az állóvizekben gyakori, hasznosítható.
Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
Orra tompán lekerekített, szája félig alsó állású. A szájzug nem éri el a szem vonalát. Alsó úszói sárgásak, a tövük halványpiros. Őshonos faj, folyóvizeinkben szórványosan elterjedt. Védett faj.
Jász (Leuciscus idus)
Szája csúcsba nyíló, a szájzug a szem vonalát nem éri el. Farok alatti úszójának a szegélye homorú. Élénken mozgó vizekben nem ritka. Az idősebb példányok ragadozók, kisebb halakat zsákmányolnak. Gazdaságilag hasznosítható.
Domolykó (Squalius cephalus)
Áramvonalas testű, orsó alakú, nagy fejű hal. Nagy szája csúcsba nyíló, a szájszöglet eléri a szem vonalát. Az idősebb példányok alsó úszói élénk pirosak. Vízfelszín közelében mozog, olykor repülő rovarok után a vízből is kiugrik. Gazdaságilag hasznosítható.
Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)
Apró termetű (max. 10 cm.) oldalról foltozott testű hal. Orra lekerekített, tompa. Szája félig alsó állású. Tipikus csapathal, tiszta, hideg vizekben él. A hazai állománya csökken. Védett faj!
Balin (Aspius aspius))
Szája nagy, a szájhasítéka mélyen beér a szem vonala mögé. Az alsó állkapcsa kissé felfelé hajlik, kampós. A farok alatti úszója erősen homorú. Az alsó úszók vörösek. Ragadozó hal, fő tápláléka a küsz. Hasznosítható.
Küsz (Alburnus alburnus)
Megnyúlt testű, nagy szemű, felső szájállású csapathal. Teste ezüstösen csillogó, pikkelyei lazán ülnek a bőrben. Leggyakrabban a vízfelszín közelében mozog. Álló- és folyóvízben egyaránt honos.
Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)
Szája csúcsba nyíló, orra rövid. Az oldalvonal fölött a kifejlett állatokon élénkebb sáv („sujtás”) húzódik. A gerincvonalán egy jól látható fekete csík is húzódik. Hegyvidéki és dombsági környezetben, folyóvizekben él. Védett faj!
Dévérkeszeg (Abramis brama)
Lapított testű, magas hátú hal. A hát görbülete a fej és a hátúszó között megtörik. Szája kicsi, félig alsó állású. Az oldalvonaltól felfelé a pikkelyek nagysága csökken, a felső sorokban már csaknem felényi az oldalvonalon lévőkkel szemben. Önálló folyóvízi szinttáj névadója. Gazdaságilag hasznosítható.
Lapos keszeg (Abramis ballerus)
Teste két oldalról erősen lapított. Pikkelyei egyszínű ezüstösek. Kis szájának nyílása felfelé irányul. A farokalatti úszóját sok úszósugár alkotja. Farokúszója bélyen bemetszett. Gazdaságilag hasznosítható, de sehol sem gyakori.
Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)
Orra hosszú, dudorszerű, túlnyúlik a felső állkapcson. Szája alsó állású, az ajkak lekerekítettek. A mell- és a hasúszók lekerekítettek. Áramláskedvelő faj, a nagyobb folyóvizekben otthonos. Hasznosítható.
Garda (Pelecus cultratus)
Háta csapott, szájnyílása felső állású, a szájnyílás eléri a hát vonalát. A szeme nagy, a mellúszók legyezőszerűek. Az oldalvonala többszörösen hullámos. Jelentős állománya él a Balatonban („látott hal”). Hasznosítható.
Paduc (Chondrostoma nasus)
Orra tompán megnyúlt, a szája elé nyúlik. Szája alsó állású, hasítéka szélke. Az alsó ajka erős, kemény a rajta lévő szarubevonattól. A hát- és a hasúszók kezdete egy vonalba esik. Az idősebb példányok alsó úszói pirosak.
Compó (Tinca tinca)
Zömök testű, nagy fejű hal, amelynek szemei kicsik. Faroknyele vaskos, a farokúszó alig bemetszett. A hátúszója lekerekített. Pikkelyei aprók. A hal színe aranysárgástól egészen sötétig változhat. Nem védett, de kímélendő, állománya csökkenő.
Márna (Barbus barbus)
Teste hengeres, feje hosszúkás, orra túlnyúlik a szájnyíláson, amely tipikusan alsó állású. A szájzugban 1 pár, a felső állkapcson 2 pár bajusz található. Az ajkak húsosak. A farokalatti úszó hátrahajtva nem éri el a farokúszó tövét. Ikrája mérgező! Gazdaságilag hasznosítható.
Kárpáti (Petényi) márna (Barbus carpathicus)
Habitusa a márnára hasonlít, de a farokalatti úszója hosszú, hátrahajtva eléri vagy túléri a farokúszó tövét. Testoldala foltozott. Mindössze 15-20 cm-es a testhossza. A Kárpátmedence bennszülött faja, amely hazánkban döntően az Északi-középhegység vizeiben fordul elő. Fokozottan védett!
Fenékjáró küllő (Gobio gobio)
Apró fenéklakó hal. Hengeres teste, faroknyele vaskos. A hát- és a farokúszó szabálytalan alakban erősen pettyezett. Teste fémesen csillogó. A szájzugban 1 pár bajuszszál található. Védett faj!
Halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi)
Magas hátú, elvékonyodó faroknyelű faj. Nagy szemei felfelé tekintenek. A hát- de különösen a farokúszón szabályosan 1 vagy 2 sorban halvány pettyezés látható. Kis termetű, testnagysága legfeljebb 15 cm. Védett faj!
Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)
A hátgörbülete a hátúszóig domború, ezt követően kissé homorú. Feje kúpos, szája felső állású. Pikkelyei erőteljesek. A fiatalok és az ikrások szemétől a farokúszó tövéig jól látható sáv húzódik mindkét oldalon. Faroknyele vaskos. Invazív faj, folyamatosan terjeszkedik.
Szivárványos ökle (Rhodeus amarus)
Oldalról lapított testű, magas hátú hal. Szájnyílása középállású. A faroknyelétől kiindulva a testközépig egy jól látható fémes csillogású kékeszöld sáv húzódik. Az ikrások (lásd kép) tojócsövet fejlesztenek, amivel ikráikat kagylókba (zömmel festőkagylóba) helyezik. Védett faj!
Széles kárász (Carassius carassius)
Magas hátú, lapított testű hal. Szája csúcsba nyíló, kicsi. Homloka meredeken emelkedve fut a hátúszó irányába. Testének alapszíne aranysárga, amely a környezettől függően sötétebb lehet. Hátúszója magas, pikkelyei nagyok. Ritkulóban lévő, kímélendő faj.
Ezüstkárász (Carassius gibelio)
Ezüstös színű, durva pikkelyzetű. Orra felett kis bevágás látszik. A hátúszója homorú. Már két nyaras korban is szaporodhat. Hazai vizeinkben agresszíven terjeszkedő, 1954-ben importált halak utódaiként. Halastavakban mellékhalnak számít.
Ponty (Cyprinus carpio)
Hazánkban a legismertebb halfaj. Évszázadok óta tenyésztik tógazdaságokban. A törzsalak teste pikkelyes („tőponty”). A felső állkapcson és a szájzugban 1-1 pár bajuszt visel. Hátúszójának és farokalatti úszójának kezdetén lévő csonttüske fogazott.
Ponty (Cyprinus carpio) tógazdasági forma
Kitenyésztett forma, amelyen nincs, vagy alig található pikkely („tükörponty, bőrponty”). Teste lekerekített, faroknyele vastag, olykor sárgás árnyalatú. Tógazdaságokban nagy mennyiségben tenyésztik.
Fehér busa (Hypophthalmichtys molitrix)
Megnyúlt testű, apró pikkelyű. Feje nagy („busafejű”), szeme a szájzugból húzott képzeletbeli egyenes metszi. Szája széles. A hasi oldalon a toroktájéktól a végbélnyílásig jól látható él húzódik. Tógazdaságokban nagyobb mennyiségben tenyésztett hal, Ázsiából származik.
Pettyes busa (Aristicthys nobilis)
Nagy, robosztus fejű, széle szájú faj, szeme a szájzuggal van egyvonalban. Mellúszója hosszú, hátrahajtva eléri a hasúszók tövét. Hasán csak a hasúszók és a végbélnyílás között húzódik egy jól látható él. Teste márványozott, foltos. Tógazdaságokban tenyésztik, gazdaságilag jelentős. Ázsiából származik, számos természetes vizünkbe kikerült.
Pettyes busa (felül) fehér busa (alul)
CSALÁD: KÖVICSÍKFÉLÉK (BALITORIDAE) Kövicsík (Barbatula barbatula)
Teste hosszúkás, orra megnyúlt. Szája alsó állású, a felső állkapcsán 2-2, a szájzugba1 pár bajuszt visel. Teste erősen nyálkás. Teste finoman foltos, márványozott. Farokúszója csapott végű. Leginkább a hűvösebb, élénken mozgó vizeket kedveli. Védett faj!
CSALÁD: CSÍKFÉLÉK (COBITIDAE) Réti csík (Misgurnus fossilis) Megnyúlt, igen erősen nyálkás testű hal. Testét hosszanti irányban sötét és világossárga csíkok mintázzák. Felső ajkán és a szájszögletében rövid bajuszszálak feltűnőek. Hátúszója rövid, lekerekített. Mocsarasodó vizekben is megél, hazánkban csak egyes vízterekben ismertek nagyobb állományai. Védett faj!
REND: HARCSALAKÚAK (SILURIFORMES) CSALÁD: TÖRPEHARCSAFÉLÉK (ICTALURIDAE) Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)
Feje lapított, szeme kicsi, szája széles, csúcsba nyíló. 4 pár bajuszszála hosszú. Teste csupasz, a hátán zsírúszó fejlődik. Úszósugarai és az úszóhártya színe eltérő. Rokon fajával együtt szinte minden vízterükben előfordul, túlszaporodott jövevény faj.
CSALÁD: HARCSA (SILURIDAE) Harcsa (Silurus glanis) Nagy termetű, csupasz testű hal. Nagy feje lapított, szeme kicsi. Szája széles, a szájpadláson több sorban apró fogak ülnek. A felső állkacson lévő bajuszszálak igen hosszúak. Hátúszója kicsi, a farokalatti úszója viszont igen hosszú. Hazai vizeink csúcsragadozója, gazdaságilag értékes, tenyésztik.
Harcsa portré
REND: CSUKALAKÚAK (ESOCIFORMES) CSALÁD: CSUKAFÉLÉK (ESOCIDAE) Csuka (Esox lucius)
Megnyúlt testű, kacsacsőrszerű fejű. Szája mélyen hasított, állkapcsaiban erőteljes fogak ülnek. Hátúszója a test végére tolódott. Pikkelyei aprók. Teste márványozott, színe a vízi környezettől függ, akár egészen sötét is lehet. Gazdaságilag értékes csúcsragadozó faj.
fiatal példány
Csuka (Esox lucius) – kifejlett példányok
Csukaportré
CSALÁD: PÓCFÉLÉK (UMBRIDAE)
Lápi póc (Umbra krameri)
Szikes tavak és mocsarak ritka, apró termetű halfaja. Faroknyele vastag, farka lekerekített. Fokozottan védett.
REND: LAZACALAKÚAK (SALMONIFORMES) CSALÁD: LAZACFÉLÉK (SALMONIDAE)
Pénzes pér (Thymallus thymallus)
Hátúszója szokatlanul magas, hátán zsírúszót visel. Testén az ezüstös pikkelyek sötétebb vagy fekete foltokkal tarkítottak. Hazánkban csak a magasabb régiók vizeiből lesodródó példányai ismertek. Védett faj!
Sebes pisztráng (Salmo trutta)
Ártamvonalas testű, orsó alakú hal. Csúcsba nyíló szájávban erős fogazat ül. Testét világos udvarral határolt pirosas pettyezés díszíti. Has- és farokalatti úszóinak szélét világos sáv szegélyezi. Késő ősszel, télen szaporodik. Hazánk természetes hegyivéki patakjaiban már alig található. Néhány telepen tenyésztik. Természetes állománbyai védendőek!
Szivárványos pisztráng (Oncorhychus mykiss)
Testét kisebb, nagyobb udvar nélküli pettyek díszítik. Az oldalvonala mentén nagyobb foltok láthatók. Testszínéből hiányzik a piros szín. Szájszöglete nem ér a szem hátsó vonaláig. Északamerikai faj, amelyet néhány hazai vizünkbe betelepítettek. Néhány telepen tenyésztik, gazdaságilag értékes.
REND: TŐKEHAL-ALAKÚAK (GADIFPRMES) CSALÁD: TŐKEHALFÉLÉK (GADIDAE)
Menyhal (Lota lota)
Az alsó állkapcsának közepén egy lelógó bajuszszál jellmezi. Hátúszója oszott, a második rész igen hosszú. Hasúszója közelebb esik a fejhez, mint a mellúszók („torokállású”). Farokúszója lekerekeített. Teste nyálkás, márványozottan mintás. Leginkább télen aktív.
REND: PIKÓALAKÚAK (GASTEROSTEIFORMES) CSALÁD: PIKÓFÉLÉK (GASTEROSTEIDAE)
Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus)
Apró termetű hal, mindössze 6-8 cm. Szája felső állású, alsó állkapcsa túlnyúlik a felsőn. A hátúszók előtt 3, felmereszthető csonttüske jellemzi. Testét harántsávok mintázzák. Faroknyele vékony, oldalán csontlemezkék találhatók. Akváriumi halként telepítették a Dunába.
REND: SKORPIÓHAL-ALAKÚAK (SCORPAENIFORMES) CSALÁD: KÖLÖNTEFÉLÉK (COTTIDAE) Botos kölönte (Cottus gobio)
Széles fejű, amely felülről lapított. Szemei a fej fölé magasodnak. Szája nagy, csúcsba nyíló. Hátúszója osztott, mellúszói nagyok. Hasúszói egyszínűek, foltok nem tarkítják. Aljzatlakó ragadozó, inkább a hidegebb vizekben él. Hazánkban ritka, védett faj.
REND: SÜGÉRFÉLÉK (PERCIFPRMES CSALÁD: DÍSZSÜGÉRFÉLÉK (CENTREARHIDAE) Naphal (Lepomis gibbosus)
Egy színes testű hal, amit akváriumi díszhalként hoztak be Észak-Amerikából 1905-ben. Szája felső állású, kicsi. Hátúszója oszott, farokalatti úszója nagy és lekerekített. A kopoltyúfedőjének végét színes folt díszíti. Agresszíven terjeszkedik hazai vizeinkben.
Pisztrángsügér (Micropterus salmoides)
Nagy szája felfelé irányul, mélyen bemetszett. Feje vaskos. Testét haslvány keresztsávok mintázzák. A fiatal egyedek hosszanti sávozottak, később ez elhalványul. Észak-Amerikából gazdasági céllal betelepített faj.
CSALÁD: SÜGÉRFÉLÉK (PERCIDAE) Sügér (Perca fluviatilis)
Látványosan oszott hátúszójának első részén erős fekete folt látható. Teste harántsávozott, alsó úszóin piros szín jellemző. Kis termetű ragadozó hal.
Vágó durbincs (Gymnocephalus cernua)
Feje lekerekített, hátúszója részben osztott. Az elülső úszórész magas. A hátsó úszórészt meghosszabítva a faroknyelet hegyesszögben éri. A faroknyél elkeskenyedő. Barnászöld testét kisebb foltok tarkítják. Kopoltyúfedői szúrós végűek.
Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)
Megnyúlt testű, hosszanti rányban csíkozott testű hal. Orra megnyúlt, feje nagy. Szája félig alsó állású, nyílása kicsi. Hátúszója hosszú, magas.Alapszíne világos. Ritka, védett faj!
Süllő (Sander luciperca)
Hosszúkás testű alacsonyhátú hal. Hátúszója teljesen osztott. Szájnyílása középállású. A felső és az alsó állkapcsok csúcsán erőteljes kapófogak (ebfogak) nőnek. A hasúszók a mellúszók közelében találhatók. Alapszíne zöldesszürke, ezt sötét harántsávok mintázzák. Gazdaságilag az egyik legértékesebb halunk.
S Süllőportré
Kősüllő (Sander volgensis)
Kifejlett példányainak szájából hiányzanak a kiálló ebfogak. Testét határozott sávozás mintázza. Szája középállású, csúcsba nyíló, a felső állkapcsa a szem középvonaláig ér. Hazai vizeinkben állománya csökken.
Magyar bucó (Zingel zingel)
Teste erősen megnyúlt, a faroknyél elvékonyodik. Szája alsó állású. Testét elmosódott mintázat borítja. Néhány nagyobb folyó vízrendszerében él. Hazánkban bennszülött faj, fokozttan védett!
Német bucó (Zingel streber)
Faroknyele igen vékony, testét határozott sötét sávozás díszíti. Hátúszójának első része rövid. Élőhelye kizárólag a Duna vízrendszere. Bennszülött faj, fokozottan védett!
CSALÁD: ALVÓGÉBFÉLÉK (ODONTOBUTIDAE) Amúrgéb (Perccottus glenii)
Hátúszója kettős, farka szabályosan lekerekített, teste foltosan mintázott. Szája felső állású, ajkai vaskosak. Az apró pikkelyek a fej hátsó részét is beborítják. Eredetileg ázsiai elterjedésű faj, hazánkban mintegy másfél évtizede került elő. Folyamatosan terjeszkedik, már csaknem az egész Alföld vizeiben megjelent.
CSALÁD: GÉBFÉLÉK (GOBIIDAE) Tarka géb (Proterorhinus semilunaris)
Orrának felső részén két megnyúlt csövecske mered előre. Hasúszói a mellúszók alatt erednek, egymással összenőttek, homorú felületet adva mintegy tapadókorongként is működnek. A Fekete-tenger irányából a Dunán keresztül terjeszkedik mintegy másfél évszázada.
Folyamigéb (Neogobio fluviatilis)
Feje nagy, széles, szemei magasn ülnek. Száján az ajkak húsosan duzzadtrak. Hátúszója oszott, az első részben 6 osztatlan sugár van. Hasán a hasúszók tapadókorongja a has jelentős részét elfoglalja. Eleinte a Balatonból volt ismert, majd néhány folyóvízből is előkerült.
OSZTÁLY: KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA) REND: FARKOS KÉTÉLTŰAK (CAUDATA) CSALÁD: SZALAMDRA-FÉLÉK (SALAMANDRIDAE) Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) Kis termetű, alig hosszabb 10 cm-nél. A nászidőszakban a hímek hátán csipkés szélű, a farok felé egyenletesen elkeskenyedő taraj fejlődik. A has narancs árnyalatú, finom petyekkel mintázva. Vízi és szárazföldi alkja is ismert. Védett faj!
Pettyes gőte nászruhás hím
Tarajos gőte (Mesotriton cristatus)
Nászidőben a hímek taraja látványos, csipkés szélű, a faroktőnél elkeskenyedik. Kültakarója szemölcsös, finom pettyezéssel. Ujjai fekete-sárga gyűrűkkel mintázottak. Hazánkban csak az Északi-középhegységből került elő. Védett!
Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
Hasoldala narancsos, sötétebb foltokkal. Lábai rövidek, a mellső végtagja rövidebb, mint a két végtag közötti távolság fele. A Kárpát-medencében bennszülött faj, a világállományának közel fele hazánkban él. Védett!
Alpesi gőte (Triturus alpestris)
A hazai kétéltűek közül a legszínesebb, kis termetű, alig 10 cm. A nászruhás hímek hasa élénk narancsvörös, oldala kékes, foltozott. A nőstények is színesek, de kevésbé erőteljes színűek. Ritkulóban lévő, erősen veszélyeztetett faj, fokozottan védett!
Elől hím, hátul nőstény
Alpesi gőte nászruhás hím
Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
Könnyű felismerni fekete alapszínéről, amelyet számos szabálytalan sárga folt tarkít. A szem felső része és a fültőmirigy mindig sárga. Bőre erősen mirigyes. Védett!
Alpesi szalamandra (Salamandra atra)
Az Alpokban él, ott bennszülött faj. A teste teljesen egyszínű fekete. Hazánkban még nem fordult elő, de az Alpokalján esetleg előkerülhet.
REND: FARKATLAN KÉTÉLTŰEK (ANURA) CSALÁD: UNKAFÉLÉK (BOMBINATORIDAE) Vöröshasú unka (Bombina bombina)
Hasa sötét, rajta narancsvörös vagy rozsdavörös árnyalattal. Bőpre erősen rücskös a bőrmirigyektől. Síkvidéki faj. Védett!
Sárgahasú unka (Bombina variegata)
Bőrét bőrmirigyek tagolják, amelyek közepe tüskés. A hasa élénk sárga foltos. A has alapszíne sötét acélkék. Magasabb térszínekre jellemző. Védett!
CSALÁD: ÁSÓBÉKA-FÉLÉK (PEOBATIDAE) Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)
Szembogara függőleges. A hátsó lábon egy szaruképződmény un. „ásósarkantyút” alkot. Nyugalmi színezete a talajhoz idomul, nászruhában színesebb. Főként síkvidéken él, éjjel aktív. Védett!
Szaporodási időben
Nyugalmi színezetben
CSALÁD: VARANGYFÉLÉK (BUFONIDAE) Barna varangy (Bufo bufo)
Bőrmirigyekkel teli kültakarója feltűnő. Alapszíne barnásszürke. Szeme aranyszínű, szembogara vízszintes. Sokfelé előfordul. Védett!
Párzó barna varangyok
Zöld varangy (Bufo viridis)
Alapszíne barnásszürke, ezen kiterjedt élénkzöld foltokkal. Hasa világos, egyszínű. Emberi környezetben sem ritka. Éjjel aktív faj. Védett!
CSALÁD: LEVELIBÉKA-FÉLÉK (HYLIDAE) Zöld levelibéka (Hyla arborea)
Bőre sima, bőrmirigyek nem jellemzik. Színe alapvetően zöld, de a környezethez alkalmazkodva egészen sötét is lehet. Lábujjain tapadókorongok vannak. A hát és a has oldalának határát barna szegély jelzi. Védett!
CSALÁD: VALÓDIBÉKA-FÉLÉK (RANIDAE) Gyepi béka (Rana temporaria)
Szeme mögötti sáv, a „bajusz „jellemzi. Orra tompa, lekerekített. Lábai rövidek, hátsó lábának bokaízülete előrehajtva nem éri el az orrcsúcsot. Igen korán aktív, akár februárvégén már szaporodhat. Hazánkban főként középhegységeinkben él. Védett!
Mocsári béka (Rana arvalis)
A legkisebb termetű „bajuszos”, azaz barna béka. Orrcsúcsa hegyes, hátát leggyakrabban egy világos sáv osztja ketté. Nászidőben a hímek csodás kobaltkék színű nászruhát öltenek – mindössze néhány napra. Hátsó lábát előrehajtva a bokaízület éppen az orrcsúcsot metszi. Védett!
Párzó mocsári békák. Párzáskor a hím kék színű
Erdei béka (Rana dalmatina
A leghosszabb lábú barna béka. Orrcsúcsa hegyes, háta többnyire egyszínű. A hátsó lábát előrehajtva a bokaízület túlér az orrcsúcson. Hosszú lábai segítségével akár 2 métert is ugorhat. Hazánkban főként nedvesebb síksági és dombsági erdőkben él. Védett!
Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus) Termetes béka, testszíne zöldes árnyalatú. Hátsó lábainak combját egymással merőleges állapotba állítva a sarokízületek túlérnek egymáson. Hangja „kvak-kvak” viszonylag jól felismerhető. Különösen a síkvidéki állóvizek mentén elterjedt. Védett faj!
Hangot a felfújható hanghólyag segítségével hallat
Kis tavibéka (Pelophylax lessonae)
Hasonló a nagy tavibékához, de lényegesen kisebb termetű. Combjait egymással merőleges helyzetbe hozva, a sarokízületek nem érnek össze. Állóvizek mentén más „zöldbékákkal” együtt fordul elő. Védett faj!
Kecskebéka (Pelophylax kl. esculenta)
A valódi vízibékák közül a nagy- és a kis tavibéka természetes hibridje. Alapszíne zöldes, a hát közepét zöld sáv választja ketté. Combjait merőlegesbe állítva a sarokízületek éppen összeérnek. Hazánkban a tavibéka fajokkal közösen sokfelé előfordul. Védett!
OSZTÁLY: HÜLLŐK (REPTILIA) REND: TEKNŐSÖK (TESTUDINES) CSALÁD: MOCSÁRITEKNŐS-FÉLÉK (EMYDIDAE) Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja. Páncélja sötét, sárga pettyekkel, amelyek többnyire legyezőszerűen rendeződnek. Lassan mozgó vagy állóvizek mentén él, állománya csökkenő. Védett!
Vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans)
Észak-Amerikából származik, hobbiállatként került hazánkba, majd „megunt” állatként a szabad természetbe. Bizonyítható, hogy képes nálunk is áttelelni. Haspáncélja sárgás, hátpáncél sötét, a füle mögött egy piros sáv húzódik. Invazív fajjá válhat, az őshonos mocsári teknős rovására.
Sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta sripta)
Az ékszerteknős másik alfaja, ami Észak-Amerikában őshonos. Hobbiállatként került hazánkba, ritkábban mint a vörösfülű rokona, ez is megjelenhet hazai vizeinkben. Képes áttelelni hazai környezetben.
REND: GYÍKOK (SAURIA) CSALÁD: NYAKÖRVÖSGYÍK_FÉLÉK (LACERTIDAE)
Zöld gyík (Lacerta viridis)
A legnagyobb termetű hazai gyíkfaj. Alapszíne az élénkzöld, rajta számos pöttyel. A hímek torka különösen nászidőben élénk kék színű. Száraz, meleg térszíneken nem ritka. Védett faj!
Nászruhás hím feje
Fürge gyík (Lacerta agilis)
Leggyakoribb hazai gyíkfaj. Háta, oldala sávozott, foltokkal díszített. A hímek hasoldala élénkzöld, különösen a nászidőszakban. A nőstények alapszíne szürkésbarna. Sokféle élőhelyen előfordul, még lakott területeken is. Különös színváltozata a vöröshátú fürge gyík, ennek háta élénk, egyszínű rozsdavörös. Védett!
Alul fürge gyík és felül vöröshátú fürge gyík (Lacerta agilis var. rubra)
Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) Kistermetű gyíkfaj, teste sötétbarna alaptónusú. Hátoldalának szegélyén világosabb csík húzódik. A hím hasa élénk narancsszínű, a nőstényeké szürke. Alapvetően hegyvidéki környezetben él, de néhány síkvidéki élőhelyen, mint jégkorszaki reliktum maradt fenn. Fokozottan védett!
Fali gyík (Podarcis muralis)
Hosszú farkú, karcsú gyík. Oldalán egy szélesebb sötét sávot visel, amit alul felül világosabb csíkok határolnak. A hímek hasalja vörös, a nőstényeké halvány rózsaszínű. Élőhelye sziklás, köves, olykor házfalak is. Védett!
Homoki gyík (Podarcis tauricus)
Melegkedvelő, kistermetű gyík, amelynek a háta olajzöld, amit sötét fogazott sávok határolnak. Oldala is sávozott, mintázott. Élőhelye homokpuszták felmelegedő felszínei. Védett!
CSALÁD: VAKONDGYÍKFÉLÉK (SCINICIDAE)
Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)
Testalkata átmeneti a lábatlangyíkok és a valódi gyíkok között. Teste ceruzavékony, végtagjai gyengék, kicsik. Háta egyszínű, fénylő bronzbarna, oldalán széles sötét sáv húzódik, világos szegéssel. Hazai élőhelyei dolomitkopárosok, mészkősziklák, karsztbokorerdők. Fokozottan védett, bennszülött fajunk, amely erősen veszélyeztetett!
CSALÁD: LÁBATLANGYÍK-FÉLÉK (ANGUIDAE)
Közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis)
Hosszú, megnyúlt, kígyószerű testéről az első pillanatban nem gondoljuk, hogy ez az állat a gyíkok közé tartozik. Azonban szemhéja szabad, pislogóhártyája van, ezért pislogni képes, akárcsak a gyíkok. Teste sima, fémes csillogású. Az orrnyeregpajzsa és a homlokpajzsa nem ér össze. Veszély esetén a farka letörik, akárcsak a gyíkoknál. Hazánkban élőhelye a Dunántúlra korlátozódik. Védett!
Kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica)
A Duna vonalától keletre fordul elő hazánkban. A hím testén kékes pettyek jelennek meg. Orrnyeregpajzsa és a homlokpajzsa összeér. Védett.
REND: KÍGYÓK (SERPENTES) CSALÁD: VALÓDISIKLÓ-FÉLÉK (COLUBRIDAE)
Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)
Erőteljes testű kígyó, amely akár a 2 métert is elérheti. Háta barna, a pikkelyeken világosabb foltokkal. Hasa mélysárga, egészen a toroktájéktól. Melegkedvelő, hazánkban igen ritka faj, fokozottan védett!
Erdei sikló (Zamenis longissimus)
Termetes kígyó, alapszíne szürkésbarna némi sárga árnyalattal. Fejének kétoldalán egy-egy sárgás folt teszi feltűnőbbé, ami elmosódva megy át a hát színébe. Gyakran fákon keresi madárfiókákból álló táplálékát. Erdei környezetben rejtett életmódot folytat. Védett!
Rézsikló (Coronella austriaca)
Viszonylag kisebb testű kígyó, a kifejlett állatok hossza ritkán éri el az 1 métert. A fej mögött némileg az osztrák címer kétfejű sasára emlékeztető rajzolatot visel. A hímek hasa vörösréz színű. Védett!
Vízisikló (Natrix natrix)
Gyakori kígyó, nemcsak vizek mentén, hanem nedvesebb erdőkben mocsárréteken, tisztásokon is előfordul. Fejének tarkótájékát két oldalról egy-egy sárga félhold alakú folt határolja, amit a test felé sötét, széles sáv választ el. Háta többnyire egyszínű, barnás-szürke. Védett!
Vízisikló csíkos alfaja (Natrix natrix var. persa)
Kockás sikló (Natrix tessellata)
Felső teste jellegzetesen elmosódott kockás rajzolatú. Hasalja világos. Szarupikkelyei, szeme, szembogara nagy, utóbbi kerek. Szinte kizárólag nagyobb álló-és folyóvizek mellett fordul elő. Fő tápláléka hal. Védett!
Zsákmányt ejtő kockás sikló
CSALÁD: VIPERAFÉLÉK (VIPERIDAE) Keresztes vipera (Vipera berus)
A viperák elevenszülők, kurta kígyók, pupillájuk függőleges, farkuk hirtelen elkeskenyedik. A keresztes vipera testhossza nincs 1 méter, hátán feltűnő zegzugos mintázatot visel. A hímek alapszíne kékesszürke vagy ezüstösen világos. A nőstények barnás árnyalatúak. Hazánkban csak néhány térségben fordul elő (pl.: Zempléni-hegység) Fokozottan védett!
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
Kis termetű faj, alig haladja meg az 50 cm-t. Felső oldala sárgás, ezen sötét cikkcakkos sáv húzódik. Oldala olajbarna, a hastájék szennyesfehér, foltozott. Hazánkban bennszülött alfaja él, a KKiskunságban és a Hanság területén. Erősen veszélyeztetett, ritka faj, fokozottan védett!
