Tisztelt Alkotmánybíróság!

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1535 Budapest, Pf. 773. Tárgy: indítvány jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére

Tisztelt Alkotmánybíróság! Alulírottak, dr. Kádár András Kristóf, mint a Magyar Helsinki Bizottság kiemelked en közhasznú egyesület (székhely: 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.) társelnöke, Holecz Gábor, mint a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének (székhely 1131 Budapest, Fivér u. 4/c.) elnöke Fabók Ferenc, mint a Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének (székhely: 1108 Budapest, Venyige u. 1-3.) elnöke, Szél József, mint a Független Rend r Szakszervezet (székhely: 1133 Budapest, Pozsonyi út 56.) elnöke, Czövek János, mint a Honvédszakszervezet (székhely:1087 Budapest, Kerepesi út 29/b.) elnöke, Vincze Tibor, mint a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének (székhely: 5900 Orosháza, Gyopárosi u. 1.) elnöke dr. Bárdos Judit, mint Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (székhely: 1133 Budapest, Pozsonyi u. 56.) f titkára az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja, 21. § (2) bekezdése és 37. §-a alapján indítványozzuk, hogy a T. Alkotmánybíróság állapítsa meg a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény 5. § (1), (2), (4) bekezdéseinek, 9. § c) pontjának, 11. §-ának, 12. §-ának és 16. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét és egyúttal semmisítse meg a hivatkozott rendelkezéseket, mivel azok a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2. § (1), 13. § (1), (2) és 70/A. § (1) bekezdéseibe ütköznek. Az indítványt a következ indokok támasztják alá.

1. Releváns alkotmányos és törvényi rendelkezések 1.1 A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény támadott rendelkezései

1

5. § (1) 2012. január 1-jét l – a 3. § (2) bekezdés c) pontja szerinti eset kivételével – az 1955. évben vagy azt követ en született, szolgálati nyugdíjban részesül személynek a szolgálati nyugdíját a (2) és (3) bekezdés szerint számított és a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben szolgálati járandóságként kell továbbfolyósítani az 5. alcímben foglaltak figyelembevételével. (2) A szolgálati járandóság továbbfolyósított összegét úgy kell meghatározni, hogy a jogosultnak 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összegét – a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csökkenteni kell a személyi jövedelemadó mértékével. A szolgálati járandóság összege nem csökkenhet a 2011. december 31-én hatályos kötelez legkisebb munkabér 150 százaléka alá, ha a jogosultnak 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összege – a 2012. január 1-jét megel en hatályos szabályok alapján csökkentett mértékben folyósított szolgálati nyugdíj kivételével – ezt az összeget meghaladta. (4) Ha a személyi jövedelemadó mértéke megváltozik, a (2) bekezdés szerint csökkentett szolgálati járandóság folyósított összegét módosítani kell. 9. § Az 5. § (1) bekezdésében foglaltakon túl – 2011. december 31-ét követ kezd naptól – szolgálati járandóságra jogosult az a személy c) aki 1954-ben vagy azt megel en született, 2011. december 31-én a Hszt. vagy a Hjt. szerinti szolgálati viszonyban állt, és a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehet szolgálati ideje 2011. december 31-én eléri a 25 évet, feltéve, hogy a szolgálati járandóság kezd napjáig az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, a szolgálati járandóság kezd napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll, és a szolgálati járandóság kezd napján rendszeres pénzellátásban nem részesül. 11. § (1) A korhatár el tti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül személy keres tevékenységére a Tny. 83/B. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit megfelel en alkalmazni kell. 12. § (1) A szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetni kell, ha a jogosult a Hszt. 64. § (5) bekezdése, 264/C. § (1) bekezdés c) pontja vagy a Hjt. 69. § (5) bekezdése alapján kérelmezi. 16. § (2) Ha a korhatár el tti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül személy foglalkoztatására a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor, a) a nyugdíjmegállapító szerv a korhatár el tti ellátást, illetve a szolgálati járandóságot a jogsértést megállapító határozat joger re emelkedését követ hónaptól megszünteti, és b) a jogosultnak – ha a jogosult a korhatár el tti ellátásban, illetve a szolgálati járandóságban kevesebb, mint egy éve részesül – a folyósított korhatár el tti ellátás, illetve szolgálati járandóság teljes összegének megfelel összeget, egyéb esetben a korhatár el tti ellátásnak, illetve a szolgálati járandóságnak a megszüntetést megel egy évben folyósított összegének megfelel összeget kell fizetnie.

1.2 Az Alkotmány releváns, el szenvedett rendelkezései

ekben hivatkozott szabályozás következtében sérelmet

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

2

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekb l, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

1.3 Kitér : Az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdésének viszonya a hivatkozott alkotmányhelyekhez, illetve az indítványban ismertetett, azokból levezetett sztenderdekhez Az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdése értelmében „Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelel személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megel en folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthet és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethet .” A hivatkozott szabály az el alpontban (1.2.) utalt alkotmányos elvekkel ellentétes, rendkívül nehéz olyan értelmezését találni a jogállamiságnak és a tulajdonvédelemnek, amellyel összeegyeztethet az Alkotmány új 70/E. (3) bekezdése. Ezért jelen indítvánnyal támadott szabályozás alkotmányos felülvizsgálata során két módon járhat el a T. Alkotmánybíróság. a) Olyan értelmezését adja a 70/E. § (3) bekezdésének, amely nem ellentétes a jogállamisággal és a tulajdonjog védelmével. Az indítványozók utalnak arra, hogy az értelmezés során T. Alkotmánybíróságnak az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is irányadónak kell tekintenie a 1718/B/2010. AB határozatából következ en. (A hivatkozott alkotmánybírósági határozat err l szóló megállapítását és a nyugdíjjal kapcsolatos strasbourgi joggyakorlatot az indítvány 10. pontja fejti ki részletesen.) b) Amennyiben a) nem lehetséges, a T. Alkotmánybíróságnak abban kell döntést hoznia, hogy a 70/E. § (3) bekezdésének érvényesülése érdekében lehet vé teszi-e a jogállamiságot és a tulajdonjogot sért törvények alkotását, és ezért a jelen indítvánnyal támadott szabályozást nem semmisíti meg ez okból. (A hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme miatt is meg kell az indítványban alább kifejtettek miatt semmisítenie, hiszen még ha létezne is olyan legitim cél, amelynek érvényesülése érdekében a már megszerzett nyugdíjellátás összege csökkenthet , a csökkentés diszkriminatív akkor sem lehet.), vagy pedig úgy dönt, hogy egyszer en nem alkalmazza a 70/E. § (3) bekezdését. Amennyiben ugyanis a) nem áll fönn, a T. Alkotmánybíróság nem tud olyan döntést hozni, amellyel nem sérti meg az Alkotmány valamely rendelkezését vagy rendelkezéseit. Az alábbiakban kifejtettek szerint ugyanis a nyugdíjak megvonásával és mértékük nominális csökkentésével sérül a jogállamiság és a tulajdonhoz való jog, ezért ha az a döntés születik meg, hogy az Alkotmány 70/E.§ (3) bekezdése érvényesülhet, akkor valójában úgy dönt a T. Alkotmánybíróság, hogy lehetséges a Magyar Köztársaságban (vagy a döntés meghozatalának valószín id pontjában már Magyarországon) a nyugdíjak megvonása vagy mértékük csökkentése, s ezzel azt is kimondja, hogy a parlamenti többségnek joga van megsérteni az Alkotmány rendelkezéseit. Ha azonban úgy dönt a T. Alkotmánybíróság, hogy a kifejezett alkotmányos felhatalmazás ellenére sem teszi lehet vé a szerzett jogok és a tulajdonhoz való jog megsértését, akkor ezzel azt implikálja, hogy az Alkotmány ezen szakasza alkotmánysért , és ezért nem alkalmazható azzal együtt, hogy az 3

Alkotmánybíróságnak – saját hatáskör-értelmezése szerint – nincs lehet sége az alkotmányellenes alkotmánymódosítás megsemmisítésére. A döntés súlyos terhe a T. Alkotmánybíróság tagjainak vállán nyugszik.

2. Az Alkotmánybíróság hatásköre: az indítványban kifogásolt jogszabályhelyek alkotmányosságának felülvizsgálata nem esik az Alkotmány 32/A. § (1), (2), (3) bekezdéseibe foglalt hatáskörsz kít rendelkezések hatálya alá Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. A kivételeket a 32/A. § (2) és (3) bekezdései tartalmazzák, ezek értelmében: (2) A költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekr l, illetékekr l és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeir l szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot. (3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekr l, illetékekr l és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeir l szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti. Az indítványban támadott szabályozás, vagyis a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal történ felváltása és a szolgálati járandóság összegének csökkentése nem tartozik „a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekr l, illetékekr l és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeir l szóló törvények” fogalmi körébe. Az azokra a jogszabályokra vonatkozó taxáció, amelyek alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság csak meghatározott alapjogok sérelmével összefüggésben végezheti el, megegyezik az Alkotmány 28/C. § (5) a) pontjában található felsorolással. A 28/C. § (5) bekezdése azokat az ügyeket tartalmazza, amelyekben nem lehet országos népszavazást tartani. A hivatkozott bekezdés a) pontjának értelmében nem tartható országos népszavazás a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekr l és illetékekr l, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeir l szóló törvények tartalmáról. A 32./A. § (2) és (3) bekezdéseiben található és a 28/C. § (5) a) pontja által magában foglalt felsorolások azonossága miatt a 32./A. § (2) és (3) bekezdései által tartalmazott felsorolás tekintetében is megfelel en irányadónak tekintend k azok az alkotmánybírósági megállapítások, amiket a testület a 28/C. § (5) a) pontjával összefüggésben tett. Az Alkotmány 28/C. § (5) a) pontjával kapcsolatban a testület több határozatában is értelmezte a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények fogalmát. Az Alkotmánybíróság értelmezésének fényében adható válasz arra a kérdésre, hogy az indítványban kifogásolt szabályozás az említett fogalmi körbe tartozik-e. 4

2.1 Az Alkotmánybíróság értelmezése a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények fogalmára vonatkozóan A T. Alkotmánybíróság a 51/2001 (XI. 29.) AB határozatban az említett fogalom „zárt, szoros értelmezését” fogadja el. „A költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megjelen törvényhozási tárgykört jelenti. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában, valamint a 32/C. § (1) bekezdésében szerepl költségvetés és annak végrehajtása (zárszámadás) fordulat teljes egészében megegyezik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szerepl kifejezésekkel. A költségvetésr l szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-költségvetési vonzata van. A “költségvetés végrehajtásáról” fordulat pedig semmiképpen nem jelenti valamennyi, a költségvetés érvényesítését szolgáló törvény tartalmát, hanem kifejezetten a zárszámadási törvényre utal.” Az 58/2007 (X. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények fogalmát. „Az Alkotmánybíróság (…) valamely költségvetés bevételi és kiadási oldalát illet en arra hívja fel a figyelmet, hogy az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése a) pontja nem általában a költségvetésr l, vagy költségvetés bevételi, kiadási oldaláról, hanem a költségvetésr l szóló törvényeknek a tartalmáról tiltja a népszavazást. A jogtudomány szempontjából a költségvetés: törvény. A költségvetés tervezete még nem költségvetés. A költségvetés megalkotásának különféle létszakaszai vannak. Mindaddig, amíg a kormány a költségvetési törvényjavaslat tervezetét el nem fogadja, nem lehet szó még költségvetési törvényjavaslatról sem. Költségvetésr l pedig csak akkor beszélhetünk — a szó közgazdasági és jogi értelmében egyaránt —, ha a költségvetési törvényjavaslatot az Országgy lés elfogadta, vagyis törvénnyé emelte. Az 58/2007 (X. 1.) AB határozat meger sítette továbbá az 51/2001 (XI. 29.) AB határozatnak azt a megállapítását is, miszerint „(…) az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szerepl , a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésb l okszer en következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jöv beli költségvetési törvényben szerepl egyes kiadásokat.” (…) „Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése a) pontjának a „költségvetésr l (...) szóló törvények” tartalmára, mint kizáró okra utaló részének az az értelmezése áll összhangban a 28/C. § (5) bekezdése a) pontja egyéb, népszavazást kizáró rendelkezéseivel, amely szerint valamely költségvetésben (vagy a kiadások tekintetében jöv beli költségvetésben) szerepl nem minden el irányzat módosulása vagy módosítása vonja maga után szükségszer en magának a költségvetési törvénynek a módosítását. A költségvetés pénzügyi terv, amely számos okból módosulhat […], vagy 5

módosítható a költségvetést tartalmazó törvény módosítása nélkül is, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény keretei között, akár a bevételi, akár a kiadási oldalát illet en is, miközben a költségvetésr l szóló törvény, mint jogszabály tartalma változatlan marad. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése a) pontja nem általában a költségvetést, hanem a költségvetésr l szóló törvényeket védi.”

2.2 Az indítványban kifogásolt szabályozás - az Alkotmánybíróság értelmezése alapján - sem formailag, sem tartalmilag nem tartozik a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények fogalmi körébe A hivatkozott alkotmánybírósági határozatok alapján megállapítható, hogy költségvetésr l szóló törvényen az Alkotmány arra vonatkozó rendelkezése által ilyenként megjelölt költségvetési törvényt, költségvetés végrehajtásáról szóló törvényen pedig szintén az Alkotmány megfelel rendelkezése által szabályozott zárszámadási törvényt kell érteni. Méghozzá mindkét esetben a már elfogadott törvényt. Az indítványozók által támadott törvényhelyek 2012. január 1-jét követ en vezetnek be változásokat a szolgálati nyugdíjjal, illetve a szolgálati járandósággal összefüggésben. Vagyis, a jelenleg hatályos, a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetésér l szóló 2010. évi CLXIX. törvényben e szabályozás hatása vagy következménye nyilvánvalóan nem jelenik meg, de –el ekb l következ en - annak fogalmilag sem lehetne tartalmi eleme. Fogalmilag kizárt éppen ezért az is, hogy annak módosulását idézhetné el . Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy az indítványban támadott szabályok egy jöv beli költségvetés kiadásai tekintetében meghatározó jelent séggel bírnak-e, hiszen T. Alkotmánybíróság a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények fogalmi körébe tartózónak tekinti valamely jöv beli költségvetési törvény egyes kiadásait. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság 33/2007. (VI. 6.) AB határozatából a következ ket szükséges idézni: „Az Alkotmánybíróság szerint valamely költségvetésben (vagy a kiadások tekintetében jöv beli költségvetésben) szerepl nem minden el irányzat módosulása vagy módosítása vonja maga után szükségszer en magának a költségvetési törvénynek a módosítását. Ha a népszavazás eredményes, és a választópolgárok úgy döntenek, hogy a feltett kérdéssel egyetértenek, akkor a kórházi napidíjról szóló népszavazás szükségszer következménye az lehet, hogy a kötelez egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18/A. §-át, s nem a költségvetési törvényt, kell az Országgy lésnek módosítania. Nem az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének egyik sora, hanem ez a törvényi szabály vonatkozik arra a kérdésre, hogy kell-e kórházi napidíjat fizetni. Ez a törvényi szabály az, amelynek következménye a költségvetésben a kórházi napidíjra vonatkozó el irányzat megjelenése. Önmagában a kórházi napidíjjal összefügg bevétel — vagy, mint az OVB határozatában szerepel, tétel — elmaradása, az Alap költségvetésének ez a módosulása az Ebtv. módosítása következtében, a költségvetésr l szóló törvényt nem érinti közvetlenül és jelent s módon. Eredményes népszavazásból sem következne okszer en a költségvetési törvény módosítása.” A kérdés tehát az, hogy az indítványban kifogásolt szabályozás, annak financiális hatásai érintik-e közvetlenül és jelent s módon egy jöv beli költségvetésr l szóló törvény kiadásait. 6

Ami a közvetlen hatást illeti, a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal történ felváltásáról, illetve a szolgálati járandóság összegének csökkentésér l nem a központi alrendszer vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének egyik sora, vagyis nem a költségvetésr l szóló törvény és nem is a jöv beli költségvetésr l szóló törvény, hanem más jogszabályok rendelkeznek. Ezzel összefüggésben az indítványozók fontosnak tartják felhívni a figyelmet arra is, hogy a 2011. évi … törvény 20. §-ának (1) bekezdése, mely szerint a korhatár el tti ellátás és a szolgálati járandóság költségeinek, valamint a korhatár el tti ellátással és a szolgálati járandósággal kapcsolatos végrehajtási költségek fedezetét a központi költségvetés biztosítja, semmiképpen sem jelenti azt, hogy a támadott szabályozás közvetlenül a jöv beli költségvetést érintené. A hivatkozott jogszabályhely vonatkozásában ugyanis igaz, hogy az a 2011. évi … törvénynek, nem pedig a jöv beli költségvetésr l szóló törvénynek a rendelkezése. Ugyanakkor ehelyütt is kiemelend az az alkotmánybírósági megállapítás, miszerint „a költségvetésr l szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-költségvetési vonzata van”, márpedig az idézett rendelkezés csupán azt a triviális tételt mondja ki, hogy az állami kiadások egyik fajtája az állami költségvetést terheli. Amennyiben elfogadnánk azt, hogy e jogszabályi rendelkezés miatt a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltása, illetve a szolgálati járandóság összegének csökkentése a költségvetésr l szóló törvény fogalmi körébe tartozik, vagyis a jöv beli költségvetési törvény kiadási oldalát érinti, akkor arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy az Alkotmánybíróság az elé kerül ügyek egyikében sem járhatna el. Hiszen gyakorlatilag minden, állam által alkotott jogszabállyal kapcsolatban igaz az a megállapítás, miszerint az annak végrehajtásával kapcsolatos költségek fedezetét az állami költségvetés biztosítja, vagyis ez alapján azt kellene mondanunk, hogy áttételesen minden jogalkotó által megalkotott szabálynak van költségvetéshez való kapcsolódása. E megállapítás nyilvánvalóan tarthatatlan és hasonló megfontolásból mondta ki a T. Alkotmánybíróság is azt, hogy ahhoz, hogy adott szabályozás vagy annak hatása a költségvetésr l szóló törvény fogalmi körébe tartozzon, annak közvetlenül kell érintenie a költségvetésr l szóló törvényeket, illetve a jöv beli költségvetésr l szóló törvény egyes kiadásait. Mindezek alapján megállapítható, hogy a költségvetésr l szóló törvényt l eltér törvényi szabályok azok, amelyeknek a következménye lehet a jöv beli költségvetésben a szolgálati nyugdíjjal, annak szolgálati járandósággal való felváltásával és a szolgálati járandóság összegének csökkentésével összefüggésben történ bármilyen el irányzatmódosulás. Így a támadott szabályozás és annak egy jöv beli költségvetésre gyakorolt hatása között az összefüggés csak közvetett lehet. Ami az indítványozók által kifogásolt szabályozás hatásának egy jöv beli költségvetés kiadási oldalára gyakorolt jelent s mértékét illeti, a következ megállapítások tehet k. Az azzal összefügg hatás, hogy a támadott rendelkezések következményeként hányan térnek majd vissza a munkaer piacra, illetve hányan lesznek azok, akik – vagy azért, mert nem akarnak vagy azért, mert nem tudnak – nem létesítenek majd munkaviszonyt, továbbá azok, akik létesítnek, az állami vagy a magánszférában helyezkednek majd el, nem látható el re, az ezzel kapcsolatos pénzügyi hatást megbecsülni lehetetlen. Annak meghatározása pedig, hogy ez a hatás jelent s-e vagy sem, még inkább nehézségekbe ütközik. Ezzel szoros összefüggésben mindenképpen szükséges rávilágítani arra, hogy a kifogásolt jogszabályhelyekbe foglalt szabályozás financiális következményeivel kapcsolatos legfontosabb célkit zés, azaz egy jöv beli költségvetésben megjelen számottev mérték kiadáscsökkenés, mint jelent s hatás megvalósulása egyáltalán nem egyértelm . Amennyiben ugyanis a jogalkotó célja az, hogy a szolgálati járandóságra jogosultak közül a lehet 7

legtöbben térjenek vissza a munka világába, kiemelten az állami szférába,ha ez megvalósul, könnyen belátható, hogy az az állam, a költségvetés számára kiadást fog jelenteni. Ugyanis a korábbi szolgálati járandóságra jogosultak ismételt munkába állítása, számukra – amennyiben olyan munkakört töltenek be, melyhez szükséges – felszerelés biztosítása, a munkájukért illetmény, bér folyósítása, esetleg új munkahelyek létrehozása annak érdekében, hogy legyen hol elhelyezkedniük, a költségvetés kiadási oldalát fogja terhelni. Ehelyütt utalunk az indítványhoz csatolt tanulmány megállapítására (amelynek számai megegyeznek a támadott szabályozásba foglalt hatásvizsgálat keretszámaival), melynek értelmében a támadott szabályozás mindösszesen 0.3%, azaz három ezrelék megtakarítást jelenthet a nyugdíjkasszának (ez a számítás nincs tekintettel a felsorolt bizonytalanságokra és arra, hogy összességében ez a megtakarítás el is veszhet az említett okokból), amit jelent snek semmiképpen nem nevezhetünk, az oly mértékben elhanyagolható, hogy annak léte vagy nem léte semmiképpen nem teszi szükségessé a jöv évi költségvetési törvény majdani módosítását. A támadott szabályozás tehát nem csak közvetlenül, de jelent s módon sem érinti egy jöv beli költségvetés kiadási oldalát. Az indítványozók utalni kívánnak arra, hogy mind az Alkotmány 32/A. § (2) és (3) bekezdése, mind pedig annak 28/C. § (5) a) pontja „a költségvetésr l, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvények” megfogalmazáson túlmen en „a központi adónemekr l, illetékekr l és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeir l szóló törvényeket” külön is nevesíti. Tekintettel arra, hogy ezek a jogalkotó által külön is felsorolt jogszabályok, illetve azok tartalma – az el ekben értelmezett – költségvetés, illetve a költségvetésr l szóló törvény bevételi oldalát jelentik, a költségvetéssel összefüggésben kifejtettek e vonatkozásban is irányadók. Az indítványban kifogásolt szabályozás, annak tartalma és financiális következményei nyilvánvalóan nem esnek sem az adó, sem az illeték, sem a járulék, sem pedig a vám fogalmi körébe. Feltétlenül szükséges ehelyütt a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény - indítványban támadott - 5. § (2) bekezdésével kapcsolatban rámutatni arra, hogy ez a rendelkezés akkor, amikor el írja azt, hogy a szolgálati járandóság összegét úgy kell meghatározni, hogy a jogosultnak a 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összegét csökkenteni kell a személyi jövedelemadó mértékével, nem adóztatásról rendelkezik. A személyi jövedelemadó mértéke annak meghatározásául szolgál, hogy a szolgálati járandóság összege mennyivel lesz alacsonyabb a korábban folyósított szolgálati nyugellátás összegéhez képest. Arról van tehát szó, hogy a jogalkotó ilyen módon határozza meg a csökkenés mértékét, és nem arról, hogy adófizetési kötelezettséget írna el – amit értelemszer en a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításával kellene egyébként is megtenni, a nyugdíj helyébe lép járandóság azonban nem min sül az Szja. tv. alapján továbbra sem majd adóköteles jövedelemnek, így természetesen nem is adóztatható. A 2011. évi … törvény 5. § (2) bekezdése esetében is egyértelm en kijelenthet tehát, hogy az abban foglalt szabályozás nem tartozik az adó fogalmi körébe. El ekben írtak alapján egyértelm en megállapítható, hogy az indítványban támadott törvényi rendelkezések nem esnek az Alkotmány 32/A. § (1), (2) és (3) bekezdéseibe foglalt, az Alkotmánybíróság hatáskörét sz kít rendelkezések hatálya alá, így az Alkotmánybíróság hatásköre az indítványozók által támadott jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát illet en teljes.

8

3. Kötelez biztosítási rendszer keretében nyújtott, járulékfizetés fejében járó szociális szolgáltatásokkal (nyugdíjjal) kapcsolatos sztenderdek az Alkotmánybíróság gyakorlatában Az állam szociális ellátásokkal kapcsolatos változtatási lehet ségeinek, jogosítványainak alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában fejtette ki álláspontját. Kiindulópontként meger sítette a 26/1993. (IV. 29.) határozatában kimondott tételt, mely szerint „az állam széleskör jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a gazdasági viszonyok függvényében. A változtatások joga azonban nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot. (26/1993. ( IV. 29.) AB határozat, ABH 196, 199, 200.)” E korlátok a következ kben öltenek testet: „az egyes változtatások alkotmányossága azonban függ attól is, hogy nem ütköznek-e más alkotmányos elvekbe és jogokba, így nem ellentétesek-e a jogbiztonság elvével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve - ha biztosítási elemet is tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon védelmével.” (…) „A jogbiztonság - amely az Alkotmánybíróság szerint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja - a szociális ellátási rendszerek stabilitása szempontjából tehát különös jelent ség . A szolgáltatásokat és a hozzájuk f várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelel indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges. A kötelez biztosítási rendszer esetében a járulékok kötelez befizetése, vagyis e "vagyonelvonás" fejében a biztosított a rendszer fokozottabb stabilitását várhatja el.” (…) „A törvénnyel elrendelt kötelez járulékfizetést, - amely a közteherviselést l (Alkotmány 70/I. §) lényegét tekintve eltér, mert személyes és el re meghatározott igény származik bel le, - csakis egy nagymérték állami garanciavállalás (a másik oldalról: bizalomvédelem) legitimálhatja. A kötelez biztosítás elvonja ugyanis azokat az eszközöket, amelyekkel az érintett a saját kockázatára maga gondoskodhatott volna magáról és családjáról, s ezt a vagyont a társadalombiztosítás szolgálatába állítja úgy, hogy a biztosított a szolidaritás alapján másokról is gondoskodni tudjon. (...) A kötelez biztosítási rendszerben, e rendszerhez köt dve kialakult szociális ellátások védelme ezért különösen indokolt. A várományok annál nagyobb védelmet élveznek, minél közelebb állnak a "beteljesedéshez", vagyis a szolgáltatásra való alanyi jog megnyíltához. A már élvezett, megszerzett szolgáltatás még inkább védend .” (…) „A járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvez tlen megváltoztatása az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálható el. Ezt az Alkotmánybíróság az eddigiekben mint a biztosítási elem els bbségét vallotta a társadalombiztosítás vegyes rendszerén belül. A járulékkal fedezett id szakra feltétlenül szolgáltatni kell a nyugdíjat, különben szerzett jogtól 9

fosztanák meg a jogosultat (11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 35); a biztosítás szabályai szerint számított nominális nyugdíj sérthetetlen, a biztosítás és szolidaritás arányainak önkényes megváltoztatása alkotmányosan kizárt (26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 200). Valamely szolgáltatás átmenet nélküli megváltoztatása, vagy "lecsúsztatása" azonban a biztosításból a segélyezésbe abban is a jogi pozíció lényeges változását hozza, hogy a bizalomvédelem szempontjából egy gyengébb kategóriába kerül az érintett (megsz nik a - tulajdonvédelem-), s ez fölér egy alapjogba való beavatkozással. (…) „Mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el. A tulajdon alapjogi védelmének kiterjesztése társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományaikra az Alkotmánybíróságnak a tulajdon funkciójáról kifejtett felfogásába illeszkedik. "Az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvev vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre) " (64/1993. (XII.22.) AB határozat, ABH 1993, 380)” 45/1995. (VI. 30.) AB határozatában az el Alkotmánybíróság meger sítette a következ ket:

ekben idézettekhez kapcsolódóan az

„A kötelez biztosítás mind az egyén cselekvési autonómiáját, mind ennek hagyományos anyagi alapját, tulajdonhoz való jogát korlátozza. (…) A társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségb l a biztosítás jellegénél fogva személyes és el re meghatározott igények származnak.” A fentiek tételesen a következ képpen foglalhatók össze: 1. Az állam által nyújtott olyan szociális ellátások, mint a nyugdíj, szolgálati nyugdíj legfontosabb jellemz vonása abban ragadható meg, hogy a foglalkoztatottól aktív id szakában az állam a kötelez járulékfizetéssel vagyont, tulajdont von el. Az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdése szigorú szabályokat tartalmaz a tulajdon, a tulajdonhoz való jog védelmével kapcsolatban. A kötelez járulékfizetés képében történ tulajdonelvonással az állam kezelésébe, a társadalombiztosítási rendszerbe kerül az a vagyon, amely az érintett id skori megélhetését hivatott biztosítani. Ezért e tulajdonelvonást csakis egy nagymérték állami garanciavállalás (a másik oldalról: bizalomvédelem) legitimálhatja. 2. A kötelez járulékfizetésb l személyes és el re meghatározott igény származik. A szolgálati nyugdíj az évekig, évtizedekig tartó vagyonelvonás és az ahhoz kapcsolódó állami garanciavállalás miatt szerzett jogként illeti meg a jogosultat. 3. A biztosított a biztosítási rendszer fokozottabb stabilitását várhatja el. E stabilitás azt is jelenti, hogy az állam által nyújtott szolgáltatásokat nem lehet sem megfelel indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. A járulék fejében járó, illetve a már megszerzett, élvezett szolgáltatás fokozott védelemben részesítend .

10

4. A járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvez tlen megváltoztatása az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálandó el.

4. A szolgálati nyugdíj szabályozásának történeti áttekintése és a hivatásos állomány többletkötelezettségei A fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait megillet szolgálati nyugdíj több évtizedes múltra visszatekint jogintézmény a magyar jogi szabályozásban. Ezzel összefüggésben arra is mindenképpen szükséges rávilágítani, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó kedvez bb nyugellátási szabályok nem jogalkotói önkény következményei, hanem a hivatásos állomány jogszabályok által el írt többletkötelezettségeit kompenzálják. 4.1 A szolgálati nyugdíj szabályozásának története, a szolgálati nyugdíjjal kapcsolatos releváns szabályozások lényeges rendelkezései 4.1.1 Az 1971. évi 10. számú törvényerej rendelet A fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos külön szabályozás el ször a fegyveres er k és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerej rendeletben (Tvr.) jelent meg, amely 1971. június 1-jén lépett hatályba. A szolgálati nyugdíjrendszer részletes szabályait a 22/1971 (VI.1.) számú kormányrendelet tartalmazta, mely személyi hatályát kiterjesztette a t zoltóságra is. A Tvr. a szolgálat fels korhatárát az 55. életévben határozta meg. Rendelkezései szerint azonban nyugállományba helyezésre korábban is sor kerülhetett: abban az esetben, ha a hivatásos állomány tagja legalább 25 év szolgálati id vel rendelkezett. A szolgálati id be – a Tvr. 33. § (2) bekezdése szerint – minden társadalombiztosítási szempontból releváns jogszerz id t be kellett számítani. Nagyrészt a jelenleg hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló –a következ alpontban ismertetett - 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) által alkalmazott elvek érvényesültek a szolgálati nyugdíj teljes vagy csökkentett összegben történ folyósítása tekintetében. Szintén a Hszt. szabályozásával mutatott hasonlóságot, hogy a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati jogviszony megsz nését közvetlenül megel 365 nap jövedelme alapján kellett megállapítani. Hasonlóan alakultak a nyugdíj összegének meghatározása során alkalmazott százalékos értékek is. 4.1.2 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerz déses állományú katonáinak jogállásról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) A Hszt. 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba, és hatályon kívül helyezte a Tvr.-t, ezzel hatályukat vesztették az ahhoz kapcsolódó jogszabályok is. 2002. január 1-jén lépett hatályba a Magyar Honvédség hivatásos és szerz déses állományú katonáinak jogállásról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.). A Hjt. kivonta a Hszt. személyi hatálya alól a honvédség hivatásos és szerz déses állományú tagjait, szolgálati jogviszonyukat önállóan szabályozza. A Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak nyugellátásra vonatkozó rendelkezéseket azonban azonos tartalommal vette

11

át. Ennek alapján megállapítható, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek tagjaira vonatkozó szolgálati nyugdíjrendszer tartalmában továbbra is egységes maradt. Az Hszt. 182. § (1) és (2) bekezdései a következ kképpen szólnak. 182. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati id után. (2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati id el tt is, ha a hivatásos szolgálat 52. §-ban meghatározott fels korhatárának elérésekor tényleges szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati id vel. A Hszt. 52. § szerint a hivatásos szolgálat fels korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése. Látható, hogy a Hszt. a Tvr.-nél szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz a szolgálati nyugdíj-jogosultság megszerzéséhez szükséges 25 éves id tartamú szolgálati id vonatkozásában, ugyanis a 182. § (1) bekezdése „tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati id t” kíván meg. A hivatásos szolgálat fels korhatárát pedig nem valamely konkrét életkor meghatározásával, hanem az általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz viszonyítva állapítja meg. A Hszt. részletes szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a jogosultnak mely esetekben jár teljes és mely esetekben csökkentett összeg szolgálati nyugdíj. A szolgálati nyugdíj összegének megállapítását illet en a 183. § (1) bekezdése a szolgálati jogviszony megsz nését közvetlenül megel 365 nap jövedelméb l indul ki. Eszerint a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megsz nését közvetlenül megel 365 nap (szök év esetén 366 nap) alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés id pontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jelleg juttatásoknak az elért jövedelemb l levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani. Ez kedvez bb kiindulópontot jelent a hivatásos állomány tagjai számára a nyugdíj-megállapítást illet en, mint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) hatálya alá tartozó személyekre vonatkozó szabályozás, amelyet a Tny. 12. §-a és az annak végrehajtásáról szóló 168/1997 Korm. rendelet 14.-17. §-ai tartalmaznak. A szolgálati nyugdíj összegének pontos megállapításával kapcsolatban a Hszt.-ben további rendelkezések találhatók: az a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehet szolgálati id tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jelleg juttatások havi átlagától függ (184. §). Annak meghatározása során, hogy a szolgálati nyugdíj összege a havi átlagkereset hány százaléka, a százalékos értékek magasabbak, azaz szintén kedvez bben alakulnak a Tny.-ben foglaltakhoz képest. A teljesség kedvéért megemlíthet , hogy a szolgálati nyugdíjrendszer további elemei, azaz a rokkantsági-, a baleseti-rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátás (özvegyi, árvaellátás, szül i nyugdíj) és a baleseti hozzátartozói nyugellátások feltételei is kedvez bbek a Tny.-ben szabályozott hasonló ellátások feltételeihez képest. 4.2 A hivatásos állomány többletkötelezettségei A fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak nyugellátására vonatkozó, az általánoshoz (a Tny. által tartalmazottakhoz) képest kedvez bb szabályozást a hivatásos 12

állomány számára – a munkavégzésre irányuló más jogviszonyokhoz képest - el írt többletkötelezettségek indokolták. E többletkötelezettségek jelent s része alapjogkorlátozásban ölt testet. A legfontosabb többletkötelezettségek a következ k. 1. A véleménynyilvánítás szabadsága és a politikai tevékenység folytatása a hivatásos állomány tagjainak esetében korlátozott [Hszt. 18. §, Hjt. 21. §, 1949. évi XX. tv. Alkotmány 40/B. § (4)] 2. A hivatásos állomány tagjai nem jogosultak sztrájkolni [1989. évi VII. törvény 3. § (2)] 3. A Magyar Honvédség, a Rend rség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak passzív választójoga korlátozott [1949. évi XX. tv. Alkotmány 40/B. § (4)] 4. A hivatásos állomány tagjai a vezet i utasítást, a parancsot (kivéve, ha az b ncselekmény elkövetésére szólít fel) nem bírálhatják, akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysért . Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követ en van lehet ségük [Hszt. 69. §, Hjt. 21. § (3)] 5. Szolgálaton kívül is kifogástalan életvitelt kell tanúsítaniuk és bele kell egyezniük, hogy bármikor ellen rizhetik szolgálaton kívüli magatartásukat, családi, baráti és lakókörnyezeti kapcsolataikat, anyagi, jövedelmi viszonyaikat [Hszt. 37-37/B. §, Hjt. 75. § (1) g), 41. § (5)] 6. Szolgálati feladataikat életük és testi épségük veszélyeztetése árán is kötelesek ellátni [Hszt. 3. § (2), Hjt. 3. § (2)] 7. A Magyar Honvédség tényleges állományú, valamint a Rend rség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai szolgálatuk ellátása során elkövetett hibáikért – törvény által meghatározott – számos esetben katonai büntet eljárás keretében, azaz a civilekre (olyan személyekre, akik nem tagjai hivatásos állománynak) vonatkozónál szigorúbb jogszabályok alapján vonhatók felel sségre [1978. évi IV. törvény VIII. Fejezet] 8. A hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét állományba vételekor az ország területén belül bárhol meghatározhatják, 3 évente 6 hónapra (rend rök esetében 8 hónapra) beleegyezése nélkül családjától távol es helyre is vezényelhetik [Hszt. 15., 49., 260. §, Hjt. 18. § (1) – (2), 52. § (1), (2)] 9. A hivatásos állomány tagja köteles bejelenteni a szolgálatteljesítési id n kívüli tartózkodási helyét ahonnan értesíthet , elérhet és bármikor berendelhet munkavégzésre [Hszt. 16. § (1), Hjt. 19. § (1)] 10. Munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak sz k körben és kizárólag engedéllyel létesíthet [Hszt. 65. § (2), Hjt. 70-71. §] 11. Szolgálati viszonyát egyoldalúan csak úgy szüntetheti meg, vagyis szolgálati viszonyáról csak úgy mondhat le, hogy ezzel lemond a szolgálata során korábban már megszerzett kedvezményekr l (rendfokozat, más fegyveres szervhez való felszerelés, szolgálati nyugdíj folyósítása az öregségi korhatár el tt), a Magyar Honvédség állományának tagja meghatározott körülmények fennállása esetén, illetve a törvény által megjelölt id szakokban szolgálati jogviszonyát egyoldalúan nem szüntetheti meg [Hszt. 55. §, 182. § (8), Hjt. 58. § (1) (4)] 12. Köteles tudomásul venni, hogy munkavégzése során, beleegyezése nélkül titkosszolgálati eszközökkel bármikor megfigyeljék, pártatlanságát akár b ncselekmény elkövetésével történ provokáció útján is próbára tegyék [Hszt. 37. §, Hjt. 41. § (6)]

5. A szolgálati nyugdíj-jogosultság olyan szerzett jog, amelynek szolgálati járandósággal való felváltása a jogállamiság és a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi

13

Az Alkotmánybíróság által kidolgozott nyugdíjjal kapcsolatos sztenderdek tükrében egyértelm en kijelenthet , hogy a Hszt. és a Hjt. által szabályozott szolgálati nyugdíj hasonlóan a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) által szabályozott öregségi nyugdíjhoz – olyan szociális szolgáltatás, amely kötelez biztosítási rendszer keretében, a szolgálati viszonyban eltöltött évek, évtizedek alatt fizetett járulék fejében illeti meg a jogosultakat. Ebb l következ en az Alkotmánybíróság által következetesen alkalmazott sztenderdek a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíja vonatkozásában is irányadók. Az 1996. évi XLIII. törvény és a 2001. évi XCV. törvény hatálya alá tartozók szolgálati nyugdíjának szolgálati járandósággal történ felváltása olyan átmenet nélküli változtatást, „lecsúsztatást” jelent, amely alapjogba történ beavatkozást eredményez. Nevezettek szolgálati jogviszonyuk során szolgálati nyugdíj megszerzésére, nem pedig a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény szabályaiban foglalt tartalmú szolgálati járandóságra szereztek jogosultságot. Az, hogy a szolgálati nyugdíj helyébe ipso iure szolgálati járandóság lép, a szerzett jogok, ezáltal az annak elvi alapját képez jogbiztonság sérelmét eredményezi. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséb l vezette le a jogbiztonság, ezáltal a szerzett jogok tiszteletben tartásának követelményét. Az 1228/B/2010. AB határozat 37/2007. (VI. 12.) AB határozatot meger sít megfogalmazása szerint „a társadalombiztosítási jogalkotást megítél alkotmánybírósági gyakorlat visszatér megállapítása, hogy a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét [els ként: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.].” Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy „valamely jogszabály nem csupán akkor min sülhet az említett tilalomba ütköz nek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamen legesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamen legesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit — erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint — a jogszabály hatálybalépése el tt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell”. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]”. A jogállamiság immanens elemét képez jogbiztonság és a visszamen leges hatályú jogalkotás összefüggéseivel kapcsolatos töretlen alkotmánybírósági gyakorlat fényében különösen figyelemre méltó a 2011. évi … törvény általános indokolásának következ megállapítása. „A Törvény(javaslat) szerint a korhatár el tti öregségi nyugdíjak 2012. január 1-jét l a jöv re nézve alakulnak át, ezért visszamen leges hatályú jogalkotásról nem beszélhetünk.” E mondat szerint a jogalkotó egyrészt nincs tisztában a saját maga által alkotott szabályozás lényegi tartalmával, miszerint bár az indítványban támadott 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltását 2012. január 1-jét l írja el , valójában ez a 2012. január 1-jét megel en létrejött jogviszonyokba való beavatkozást jelent. Hiszen a korábban megszerzett szolgálati nyugdíj-jogosultságot alakítja át, méghozzá a jogosult alapvet jogait érint módon. Másrészt a 2011. évi … törvény általános indokolásának idézett mondatából az is kit nik, hogy a jogalkotó nem ismeri vagy nem vette figyelembe a T. Alkotmánybíróságnak a visszamen leges hatályú jogalkotással kapcsolatban kialakított következetes gyakorlatát, mely szerint a törvényalkotó által létrehozott szabályozás akkor is a jogbiztonság lényegi vonását jelent visszamen leges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, ha azt a hatálybalépése el tt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.

14

Az el ekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy az éveken, évtizedeken keresztül történ kötelez járulékfizetéssel magalapozott szolgálati nyugdíj – mely járulékfizetés azon a törvényen alapuló jogos feltevésen nyugodott, hogy ennek fejében a törvényben el írt, a szolgálati viszonyba lépéskor elfogadott feltételek bekövetkezésekor a biztosított szolgálati nyugdíjra válik jogosulttá – megvonása a szerzett jogok védelmének elvébe ütközik. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat alapján az is kijelenthet , hogy a szolgálati nyugdíjnak a 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése alapján történ megváltoztatása a jogi pozíció lényeges megváltoztatását eredményezi, mivel a védelem szintje min ségileg gyengébbre változik, a bizalomvédelem szempontjából egy gyengébb kategóriába kerül az érintett, ezáltal megsz nik a tulajdonvédelem, ez pedig az Alkotmány 13. § (1) bekezdése által deklarált tulajdonhoz való jog sérelmét idézi el . Azáltal ugyanis, hogy a jogalkotó a jogosultat megillet szolgálati nyugdíj helyett 2012 januárjától szolgálati járandóság folyósítását írja el , a jogosultat szerzett jogként megillet szolgáltatást a biztosításból a segélyezésbe csúsztatja le. Ezt a 2011. évi … törvény általános indokolása is kifejezésre juttatja, amikor megállapítja, hogy „(…) a szolgálati járandóság (…) társadalombiztosítási szempontból nem min sül nyugellátásnak.” A segélyezés körébe tartozó ellátásokat gyengébb min ség védelem illeti meg: a 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése által bevezetett szolgálati járandóság az ex gratia juttatásokkal kerül azonos jogi pozícióba. E gyengébb jogvédelmi szint a tartalmi jogvédelmet kiüresíti (megsz nik a tulajdonvédelem),1 míg a járandóság kapcsán esetlegesen megvalósuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni alkotmányos védelmet csökkenti, mivel a T. Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a szükségesség-arányosság teszt helyett csak az ésszer ség-teszt alapján vizsgálandó a nem-alapjogi diszkrimináció. Ahogyan az Alkotmánybíróság 56/1995. (IX. 15.) AB határozatában kijelentette: „Valamely szolgáltatás átmenet nélküli megváltoztatása, vagy "lecsúsztatása" azonban a biztosításból a segélyezésbe abban is a jogi pozíció lényeges változását hozza, hogy a bizalomvédelem szempontjából egy gyengébb kategóriába kerül az érintett (megsz nik a - tulajdonvédelem-), s ez fölér egy alapjogba való beavatkozással.” „a társadalombiztosítási szolgáltatásokat és várományokat nem lehet az ellenszolgáltatások érintetlenül hagyása mellett lényegesen és aránytalanul úgy megváltoztatni, hogy az már az alkotmányosan védett tulajdonosi pozíció sérelmével járjon”. A szolgálati nyugdíj helyett folyósított szolgálati járandóságot az el bbihez képest gyengébb min ség védelem illeti meg a 2011. évi … törvény 2. § (2) bekezdése alapján is. Eszerint, „ha e törvény vagy a végrehajtására kiadott kormányrendelet másként nem rendelkezik, az igényérvényesítésre, a korhatár el tti ellátás és a szolgálati járandóság megállapítására, folyósítására, a szolgálati id meghatározására és számítására, a korhatár el tti ellátás igénybevételéhez szükséges, foglalkozáshoz kötött kedvezményre jogosító id , korkedvezményes id megállapítására, a jogorvoslatra, az eljárási költségek viselésére, a jogalap nélküli ellátás visszafizetésére és megtérítésére, a késedelmi kamat megtérítésére, a tartozás elengedésére, mérséklésére és fizetési kedvezmény engedélyezésére, a végrehajtásra, valamint az adatkezelésre a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályokat kell 1

Ez szükségszer en következik a szabályozásból. Vagy megmarad a tulajdonvédelem, de akkor a T. Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján az ellátás mértéke nominálisan nem csökkenthet , vagy csökkenthet tetsz legesen az ellátás mértéke, de akkor már nem beszélhetünk tulajdoni védelemr l.

15

megfelel en alkalmazni azzal, hogy ahol a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabály nyugellátást vagy nyugdíjat említ, azon korhatár el tti ellátást, illetve szolgálati járandóságot kell érteni.” Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése (és Magyarország Alaptörvényének I. Cikk (3) bekezdése) értelmében „az alapvet jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg”. A 8. § (2) bekezdésének második fordulata szerint „alapvet jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja”. (Tartalmát tekintve ugyanezt mondja ki az Alaptörvény I. Cikk (3) bekezdésének második mondata is, amely az Alkotmánybíróság által kidolgozott szükségesség-arányosság teszt lényegi tartalmát rögzíti.) A 2011. évi … törvény 2. § (2) bekezdése azonban annak lehet ségét teremti meg, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultságot szerzett személyek alapvet jogait érint szabályokat kormányrendelet is megállapíthasson vagy korlátozhasson. A szolgálati id számítására vonatkozó szabályokat törvényi szinten, a Hszt. és a Hjt. önálló fejezeteiben szabályozta a jogalkotó, s „a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályok” szövegrész alatt is nyilvánvalóan a társadalombiztosítási nyugellátással kapcsolatos törvényi szabályozást kell érteni. A 2011. évi … törvény 2. § (2) bekezdése alapján azonban a szolgálati id meghatározása és számítása kormányrendeletben is szabályozható. Ezzel kapcsolatban fontos utalni arra, hogy „a végrehajtására kiadott” kitétel nem változtat azon a tényen, hogy a szolgálati id számítására vonatkozó szabályok nem eljárási jelleg ek, ezért ha a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályoktól eltér rendelkezéseket kormányrendelet állapít majd meg a jöv ben a szolgálati id számítására vonatkozóan, az nem eljárási rendelkezések tekintetében, hanem a jogosultak alapvet jogait érint szabályok tekintetében történ eltérést fog jelenteni. A szolgálati id meghatározása és számítása ugyanis közvetlen hatással van a jogosultat megillet ellátás összegére, az ellátás mértéke pedig szorosan összefügg a nyugdíjjogosultsággal, mint tulajdonjogi jogosultsággal. A 2. § (2) bekezdése tehát azáltal, hogy lehet séget ad a szolgálati id meghatározásának kormányrendeletben történ szabályozására, a jogosult alapvet jogát érint rendelkezések kormányrendeletben való rögzítésének feltételét teremti meg. Az el ekben írtak fényében kijelenthet tehát, hogy a tulajdonvédelem megsz nése és a járandóság kapcsán esetlegesen megvalósuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni alkotmányos védelemnek csupán az ésszer ség-teszt alapján lehetséges elbírálása mellett a jogi pozíció lényeges változását és a gyengébb jogvédelmi szintet jelenti az is, hogy a szolgálati járandósággal összefügg , a jogosultak alapvet jogait érint szabályokat kormányrendelet is megállapíthat. Mint láttuk, a szolgálati nyugdíj szerzett jogi jellegét a kötelez járulékfizetésként történ állam általi vagyonelvonás alapozza meg. Ez indokolja az el ekben részletesen tárgyalt stabilitás-igényt, a fokozott állami garanciavállalás kötelezettségét és ezért okozza a szolgálati nyugdíj megvonása és szolgálati járandósággal történ felváltása a tulajdonhoz való jog sérelmét, a szerzett jogok védelmébe ütközés mellett. Hiszen amennyiben valamely jogosultság – jelen esetben a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjait megillet szolgálati nyugellátás – korábbi tulajdonelvonáson alapszik, annak megvonása és más jogosultsággal, szolgáltatással való felváltása a tulajdonhoz való jog sérelmét idézi el az ellenszolgáltatás érintetlenül hagyása mellett. A támadott szabályozás pedig nemhogy nem ellensúlyozza az alapjog-korlátozást magasabb szolgáltatással, hanem csökkenti azt, így az AB tesztje alapján kétségkívül alkotmányellenesen vonja meg a szerzett jogként kezelend , tulajdonjogi védelmet élvez nyugdíjjogosultságot.

16

6. A szolgálati nyugdíj helyébe lép szolgálati alkotmányellenessége a jogállamiság sérelme okán

járandóság

csökkentésének

A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltása nem csak a szolgálati nyugdíj, mint e jogcímen járó juttatás megvonása miatt alkotmányellenes. A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése szerint a szolgálati járandóság azt illeti meg, aki szolgálati nyugdíj-ellátásra jogosultságot szerzett, vagyis az a szolgálati nyugdíj-ellátás helyettesítésére szolgál. A járandóság mértékének csökkentése is a szerzett jogok sérelmét valósítja meg a következ k szerint. A Hszt. és a Hjt. szabályai szerint, a 2011. évi … törvény hatályba lépése el tt szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerz személy olyan szociális ellátásra szerzett, azt megel en évtizedekig fennálló jogviszonya alapján jogot, amelynek lényege a járandóság mértéke. A mérték meghatározására a jogszerzés során egy képlet szolgált, melybe utólag egy változó mérték csökkent faktor került, nevezetesen a személyi jövedelemadó kulcs, ennek következtében a járandóság mértéke nominálisan csökken. A szolgálati nyugdíj helyébe lép szolgálati járandóság csökkentésének alkotmányellenességét alátámasztja az Alkotmánybíróság 26/1993. (IV. 28.) AB határozatában tett kijelentése, mely szerint „a nyugdíj - az Alkotmány rendelkezéséb l következ en - szerzett, vagy "vásárolt" jog annyiban feltétlenül, hogy annak nominális mértékét az állam alkotmányosan nem csökkentheti”. Ehhez kapcsolódóan idézhet k a testület 56/1995. (IX. 15.) AB határozatának következ megállapításai. „Mivel az állam a társadalombiztosítás jogszabályilag meghatározott szolgáltatásait garantálja, mindazokban az esetekben, amikor törvény a társadalombiztosítás kiadásait (szolgáltatásait) csökkenti, a csökkentett szolgáltatások tekintetében megsz nik ez a mögöttes állami garancia is. (…) Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy alkotmányosan a társadalombiztosítás szolgáltatási rendszerét nem lehet a végtelenségig "fogyasztani", a szolgáltatásokat és a hozzájuk f várományokat nem lehet mértéktelenül csökkenteni, az ellentételezések érintetlenül hagyása mellett a kölcsönös teljesítések egyensúlyát nem lehet aránytalanul megváltoztatni. (…) A társadalombiztosítás szolgáltatásainak az el re nem látható - ellentételezés nélküli - csökkentése és mindezeknek a napi gazdaságpolitikai célkit zések szolgálatába állítása a rendszer stabilitásának alkotmányos követelményét veszélyezteti, sérti a bizalomvédelem elvét és az állam alkotmányos garanciavállalásának kötelezettségét.” Sajátosan vet dik fel a szolgálati nyugdíj helyébe lép szolgálati járandóság csökkentésének alkotmányellenességével kapcsolatos probléma a Hszt. 182/A. §-ának és a Hjt. 214/A. §-ának hatálya alá tartozó személyek egy csoportja esetében. A Hszt. 182/A. § (1) bekezdése szerint annak a hivatásos állományúnak, illetve a Hjt. 214/A. § (1) bekezdése szerint annak a hivatásos katonának, akinek a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehet szolgálati ideje 2007. december 31-én eléri, vagy meghaladja a 20 évet, a 2007. december 31-én hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok szerint meg kell állapítani, illetve újból meg kell állapítani (rögzíteni) a szolgálati nyugdíj összegét, annak folyósítása nélkül. Az így rögzített nyugdíjat megilleti a 2008. évi emelés összege is. A 182/A. § (2) bekezdése, illetve a 214/A. § (2) bekezdése a rögzített nyugdíj értékét meghatározó képletet tartalmazza. A Hszt. és a Hjt. mindkét hivatkozott 17

szakaszának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott hivatásos állományú, illetve hivatásos katona – a nyugdíjba vonuláskor hatályos törvényi rendelkezésekt l függetlenül – teljes összeg szolgálati nyugdíjra jogosult. A felhívott szakaszok (3) bekezdései alapján erre akkor válnak jogosulttá, ha 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött id vel rendelkeznek, és megfelelnek még további e bekezdésben írt feltételeknek, vagy 57. életévüket betöltötték, tényleges szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltöttek, és rendelkeznek a társadalombiztosítási szabályok szerint számított 25 év szolgálati id vel. A Hszt. és a Hjt. idézett szabályai azt jelentik, hogy a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományának e rendelkezések hatálya alá tartozó tagjainak nyugdíját a 2007. december 31-én hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok alapján a Hszt. 182/A. §ának és a Hjt. 214/A. §-ának (2) bekezdései által tartalmazott képlet szerint megállapították. A hivatásos állomány e tagjai – a 2011. évi … törvény hatályba lépéséig - abban az esetben, amikor teljesítik a hivatkozott szakaszok (3) bekezdései által el írt feltételeket, teljes összeg szolgálati nyugdíjra válnak jogosulttá és választhatnak, hogy a rögzített nyugdíj összegének vagy az éppen hatályos törvények szerint kiszámított nyugdíj összegének a folyósítását kérik. A Hszt. és a Hjt. el ekben ismertetett szabályozásának hatálya alá tartozók esetében abból a szempontból, hogy 2007. december 31-ét követ en nyugdíjba vonultak-e vagy sem, két csoportról beszélhetünk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknek a 182/A. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 214/A. § (1) és (2) bekezdése alapján rögzítették a nyugdíját, azonban a nyugdíjrögzítést követ en nem mentek nyugdíjba, továbbra is a hivatásos állomány tagjai. k a Hszt. 2011. évi … törvény 58. §-a által módosított 52. §-a, illetve a Hjt. 2011. évi … törvény 87. §-a által módosított 55. §-a értelmében csak a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követ en vonulhatnak nyugdíjba, öregségi nyugdíjuk megállapításával kapcsolatban pedig a 2011. évi … törvény 19. §-át kell figyelembe venni, amely a következ képen rendelkezik. 19. § Azoknak a 3. § (2) bekezdés b) pontjának hatálya alá nem tartozó személyeknek, akik folyósítás nélkül megállapított vagy rögzített szolgálati nyugdíjjal rendelkeznek, az öregségi nyugdíj megállapítása során kérelemre a megállapított vagy rögzített szolgálati nyugdíjnak az id közi nyugdíjemelésekkel növelt összegét, több megállapított vagy rögzített szolgálati nyugdíj esetén a magasabb összeget kell öregségi nyugdíjként megállapítani, illetve a 17. § (1) vagy (2) bekezdésében foglaltak szerint továbbfolyósítani, és ezt az összeget kell a hozzátartozói nyugellátások megállapítása során figyelembe venni. Tehát azoknak a Hszt. 182/A. § és a Hjt. 214/A. § hatálya alá tartozó hivatásos állományúaknak, akik 2007. december 31-ét követ en nem mentek el nyugdíjba, az ebben az id pontban rögzített nyugdíja választásuk szerint figyelembe vehet öregségi nyugdíjuk megállapítása során, nyugdíjba vonulásukkor annak teljes összegére jogosulttá válhatnak. Azoknak a 182/A. § és 214/A. § hatálya alá tartozóknak azonban, akik a 182/A. § (3), illetve a 214/A. § (3) bekezdése alapján 2007. december 31-ét követ en nyugdíjba mentek, szerzett jogai a 2011. évi… törvény 5. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján sérülnek. E személyeknek ugyanis a 182/A. § (3), illetve a 214/A. § (3) bekezdése garantálta azt, hogy a nyugdíjba vonuláskor hatályos törvényi rendelkezésekt l függetlenül teljes összeg szolgálati nyugdíjra jogosultak, így k e törvényi rendelkezésben alappal bízva mentek nyugdíjba. Hiszen a 182/A. § Hszt.-be, illetve a 214/A. § Hjt.-be iktatásával a jogalkotó expressis verbis kimondta a rögzített nyugdíj értékének, vagyis a jogosultat nyugdíjba vonulása esetén megillet járandóság mértékének, mint szerzett jognak a védelmét. E védelmet a hivatkozott szakaszok (3) bekezdéseinek „a nyugdíjba vonuláskor hatályos törvényi rendelkezésekt l függetlenül” történ alkalmazásának el írása még er sebbé teszi. A 2011. évi … törvény hivatkozott rendelkezései alapján tehát azoknak a 182/A. § és 214/A. § hatálya alá tartozóknak, akik 2007. december 31-ét követ en nyugdíjba mentek, annak ellenére a szolgálati 18

járandósággá alakított ellátásuk csökkentését kell elszenvedniük , hogy azt a garanciát, miszerint ket teljes összeg szolgálati nyugdíj illeti meg az akkor hatályos Hszt.-ben, illetve Hjt.-ben meghatározott képletek alapján, a 182/A. § (3) és 214/A. § (3) bekezdései expressis verbis tartalmazzák. Egy egyszer példával megvilágítva: adott a fegyveres szervek vagy a Magyar Honvédség hivatásos állományának két tagja, 2007. december 31-én mindkett jük nyugdíját rögzítették. Kettejük közül az, aki nem ment el nyugdíjba, továbbra is számíthat arra, hogy amennyiben betölti majd a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, választása szerint jogosulttá válhat rögzített nyugdíja teljes összegének folyósítására. A példában szerepl másik személy azonban 2009 augusztusában nyugdíjba vonult, és amennyiben az 1955. évben vagy azt követ en született, 2012. január elsejét l szolgálati járandóság jogcímen járó, csökkentett összeg ellátást kap, amely szembe menve a kifejezett jogalkotó deklarációval, szerzett jogának sérelmét eredményezi. 2 Azon túlmen en, hogy a szolgálati járandóság nominális mértékének csökkentése ab ovo alkotmányellenes, a 2011. évi … törvény 5. § (2) bekezdése szerint a szolgálati járandóság összege a szolgálati nyugellátás személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összege. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen kiszámíthatatlan a szolgálati járandóságot érint elvonás mértéke, hiszen összege a mindenkori személyi jövedelemadó mértékével csökken. A kifogásolt szabályozás lényegi tartalmából következ kiszámíthatatlanságot a jogalkotó expressis verbis is kifejezésre juttatja a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény 5. § (4) bekezdésében, amikor úgy rendelkezik, hogy ha a személyi jövedelemadó mértéke megváltozik, a (2) bekezdés szerint csökkentett szolgálati járandóság folyósított összegét módosítani kell. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a jogállamiság alapvet eleme a jogbiztonság, 9/1992 (I. 30.) AB határozata szerint pedig „a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelm ségét követeli meg, de az egyes jogintézmények m ködésének kiszámíthatóságát is”, a 2011. évi … törvény 5. § (2) és (4) bekezdése ennek alapján is alkotmányellenes: a jogállamiság alapkövének számító jogbiztonság követelményét sérti. Fontos rámutatni arra is, hogy az a 2011. évi … törvény 5. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés, mely szerint a szolgálati járandóság összege nem csökkenhet a 2011. december 31-én hatályos kötelez legkisebb munkabér 150 százaléka alá, ha a jogosultnak 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összege ezt az összeget meghaladta, nem szünteti meg az 5. § (2) bekezdése által az el ekben kifejtettek szerint a jogosultaknak okozott jogsérelmet, csak annak széls értékeit szorítja korlátok közé. Ugyanis a szolgálati járandóság 5. § (2) bekezdése által meghatározott értékének garantálásától függetlenül a szolgálati járandóság nominális értékének kiszámíthatatlan mérték csökkentése alapjogi sérelmet okoz a korábban szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerzett személyeknek.

7. A szolgálati nyugdíj helyébe lép szolgálati alkotmányellenessége a tulajdonjog sérelme okán

járandóság

csökkentésének

7.1 A tulajdonvédelem ismérvei szerinti elbírálás Alkotmánybíróság által kidolgozott és alkalmazott elvei

2

A jogkövetkezmények áttekintéséhez segítséget nyújt az indítványhoz csatolt táblázat.

19

A tulajdonvédelem ismérvei szerinti elbírálhatósággal kapcsolatban kiindulópontként az Alkotmánybíróság 42/2006. (X. 5.) AB határozatában meger sített, 7/1991. (II. 28.) AB határozatában foglaltakat kell megemlíteni, miszerint „az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jogot alapvet jognak tekinti”. A tulajdonvédelem ismérvei szerinti elbírálhatóság tehát az alapjogok védelme során kimunkált tesztek alkalmazását jelenti. A 42/2006. (X. 5.) AB határozatában az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban a következ ket fogalmazta meg. „Több évvel a tulajdoni rendszer átalakulását követ en az Alkotmánybíróság már szigorúbb követelmények érvényesítését tartja indokoltnak a tulajdonjog védelme érdekében, mint amit az Abh. (64/1993. (XII. 22.) AB határozat) 1993–ban megfogalmazott. (…) Az Alkotmány 8. §–ának (2) bekezdése határozza meg az alapvet jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. § (2) bekezdése alapján alapvet jog korlátozása akkor tekinthet alkotmányosnak, ha a korlátozást törvény mondja ki, a korlátozás szükséges és az elérend célhoz viszonyítva arányos (...) A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése más módon nem érhet el, feltéve, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelmének súlya megfelel arányban áll egymással. (...) A tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvet jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló 13. §–ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Erre tekintettel a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvet jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség. (…) A vizsgálat másik szempontja itt is – az Alkotmány 8. §–ának (2) bekezdése alapján – az arányosság. Az arányosság tekintetében a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából nem származik sajátos követelmény. Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog–sérelem súlyának összhangban kell állnia.”

7.2 A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal történ felváltásának és a szolgálati járandóság csökkentésének alkotmányellenessége az Alkotmánybíróság által kidolgozott elvek alapján Az Alkotmánybíróság által kidolgozott 7.1 pontban ismertetett elvek alapján tehát a 2011. évi … törvény szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltását és e járandóság csökkentését kimondó szabályai alkotmányosságának megítélésére a 42/2006. (X. 5.) AB határozatban is kifejtett szükségesség-arányosság teszt alkalmazandó. Az els kérdés az, hogy van-e olyan legitim cél, azaz másik alapjog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesüléséhez olyan alapjog-korlátozás szükséges, amely egy már 20

megszerzett szociális szolgáltatás megvonásában és annak egy – a már megszerzetthez képest - csökkentett összeg más ellátással való felváltásában ölt testet, vagy indokolja-e ezt közérdek. Amennyiben van ilyen cél, alkotmányossági követelmény, hogy az más módon nem érhet el, csak a kifogásolt szabályozás általi alapjog-korlátozás útján. Ezért a következ kben a legitim célokat vizsgáljuk meg. 7.2.1 A nyugdíjrendszer egyensúlyával kapcsolatos érv A 2011. évi… törvény általános indokolása a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése érdekében tartja szükségesnek a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvényben foglalt szabályok megalkotását. A nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése elfogadható, mint közérdek, azonban az a követelmény, miszerint az el ekben hivatkozott legitim cél más módon nem, csak – az el ekben részletesen kifejtett - alapjog-korlátozás útján érhet el, nem teljesül. A nyugdíjrendszer egyensúlyával – megjegyzend , az indokolás e fogalom pontos tartalmát nem definiálja – kapcsolatos problémák számtalan más közgazdasági, demográfiai, munkajogi eszközzel enyhíthet k, illetve kezelhet k. Ilyenek a korhatár emelése, kötelez korhatár bevezetése, bonus és malus emelés, helyettesítési ráta csökkentése, a nyugdíj összegének kiszámításánál figyelembe vett korábbi keresetek ténylegeshez közelítése (legjobb évek helyett tényleges, vagy hosszabb id szak átlaga), egészségromlás, illetve veszélyes munkahelyek biztosításának külön kezelése a kockázatokkal arányos járulékfizetéssel. További eszköz lehet, ha a nyugdíjak indexálása a bérek helyett az inflációt vagy a kett (bér és infláció) kombinációját követi, a munkáltatók által fizetett táppénz id tartamának növelése, a fiatal rokkantnyugdíjasok jogosultságának felülvizsgálata, az egészségromlást és a tartós munkanélküliséget vagy inaktivitást megel szolgáltatások fejlesztése, a munkáltatók anyagi ösztönzése a megel zésre. Ezen eszközök egyike sem jár szerzett jogok sérelmével, és mindegyike alkalmazható nem diszkriminatív módon.3 Egyértelm en kijelenthet tehát, hogy nem tartható az az érv, mely szerint a nyugdíjrendszer egyensúlya más módon nem, csakis a 2011. évi … törvény alapjogot korlátozó rendelkezései alkalmazásával érhet el.

7.2.2 A nyugdíjrendszer egységesítésével kapcsolatos érv A 2011. évi … törvény általános indokolása szerint „a Széll Kálmán Terv a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése és az államadósság csökkentése érdekében célként t zi ki, hogy nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltését l lehessen megállapítani”. E mondat értelmében tehát a jogalkotó célja az, hogy minden jogosultra azonos nyugdíjmegállapítási szabályok vonatkozzanak, amennyiben nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltését l lehet megállapítani, vagyis a törvényalkotói szándék valamiféle egységes nyugdíjrendszer kialakításának irányába mutat. Az indokolás szerint a nyugdíjrendszer egységesítésére a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése érdekében van szükség. Bár ez utóbbi igen (részletes kifejtését a 7.2.1 pont tartalmazza), a nyugdíjrendszer egységesítése önmagában nem fogadható el, mint alkotmányos cél, hiszen semmilyen jogterület vagy társadalmi viszony egységes szabályozása önmagában nem alapoz meg alkotmányosan igazolható közérdeket (ellenkez esetben az adószabályok „sokszín sége” alkotmányellenes lenne). Mindazonáltal az indítványozók fontosnak tartják a következ megállapítások megtételét az indokolás el ekben idézett részével kapcsolatban. Annak a célnak a kit zésével, hogy nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltését l lehessen megállapítani, a 3

Scharle Ágota: A korkedvezményes szolgálati nyugdíjszabályok szigorítása (indítványhoz csatolt tanulmány)

21

törvényalkotó lényegében elfogadhatatlannak min síti azt, hogy létezhetnek olyan munkavállalói csoportok, amelyek nyugdíjba vonulásának feltételeit a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megel en indokolt biztosítani. Ezzel összefüggésben vet dhet fel az igazságtalanság érve, miszerint elfogadhatatlan az olyan szabályozás, amely lehet vé teszi a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai számára, hogy az általános öregségi nyugdíjra jogosultakhoz képest kevesebb szolgálati id után, fiatalabb életkorban mehessenek nyugdíjba. Mindezzel kapcsolatban arra szükséges rávilágítani, hogy a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai esetében a nyugdíjjogosultság megszerzésével összefügg kedvezmények nem jogalkotói önkény, hanem ésszer en igazolható, a szolgálat természetéb l fakadó, megalapozott okok – a munkavégzéssel járó fokozott stressz, fizikai és pszichés igénybevétel, illetve a hivatásos állomány tagjait terhel el ekben részletesen ismertetett többletkötelezettségek – következtében szerepelnek a nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeiként. Mindazonáltal az igazságtalanság – például annak felvetése, hogy els sorban koruknál fogva aktív, életer s emberek nem maradhatnak távol a munkaer piactól, ezért nyugdíj-ellátásuk megvonása, illetve annak más jogcímen járó ellátással való helyettesítése indokolt – szerzett jog megvonásának alapjául nem szolgálhat érvként. Évtizedes jogviszony alapján járó és már megszerzett jogosultságot annak tartalmi értékelés szerinti igazságtalanságra hivatkozva nem lehet megvonni, mert az szerzett jogot sért. „A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság el bbre való” – szólt a (11/1992. (III: 5.) AB határozat. A tételmondatból legalább annyi következik, hogy egy, a jogállamiság elveinek megfelel szabályozás alapján évtizedek során szerzett és esetleg évtizedek óta gyakorolt és élvezett jogot megvonni senkit l nem lehet. A nyugdíjszabályoknál fokozottan igaz, hogy az igazságosságuk „részleges és szubjektív” – jó érvek szólnak amellett például, hogy nem a jogviszony fajtája (szolgálati jogviszony, munkaviszony, közalkalmazotti stb.), hanem a betöltött munkakör határozza meg azt, hogy mikor indokolt a nagyobb megterhelésre tekintettel kedvezményes nyugdíjszabályokat alkotni. Nem is beszélve arról, hogy végeláthatatlan viták tárgya az, hogy egy t zoltó, egy traumatológián dolgozó orvos, egy pszichiátrián dolgozó n vér, egy halottkém vagy egy harminc gyerekre felügyel óvón munkája megterhel bb-e, vagy hogy a balett táncosok fokozott megterhelése és az a tény, hogy balettozni nem lehet ötvenévesen, indokolja-e a korkedvezményes nyugdíjat tekintettel arra, hogy anélkül sokan nem választanák a m vészetnek ezt az ágát. Ráadásul az egyes nyugdíjkorhatárok az elmúlt évtizedek során számtalanszor változtak, megszámlálhatatlan kategóriát és csoportot hozva létre a nyugdíjasok között (ki mikor született, mikor járt iskolába és milyenbe, mikor ment nyugdíjba, esetleg rokkantnyugdíjas volt el ször, stb). Ezen kategóriák között utólag nem lehetséges objektíve helyes vagy igazságos elvek alapján rendet tenni – a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye biztos, hogy er sebb, mint a tárgyalt esetben az esetleges és részleges tartalmi igazságosságosságra vonatkozó érv.4 7.2.3 Az arányosság vizsgálata Végül, az Alkotmánybíróság által kidolgozott szükségesség-arányosság teszt alapján az arányosság kérdését kell megvizsgálni. Ha az MNB el rejelzése szerint 2012-ben és 2013-ban is 3,9% lesz az infláció, és a szuperbruttósítás csak 2013-ban sz nik meg, akkor a szolgálati nyugdíjak megszüntetéséb l várt megtakarítás (figyelembe véve, hogy a 2012-ben 57 év felettiek nyugdíja megmarad) nagyjából 12 Mrd forint lehet, ami a szolgálati járandóság összegének csökkentéséb l 4

A sort zperek elkövet inek felel sségre vonása esetén sokkal er sebb az érv a jogbiztonsággal szemben, az Alkotmánybíróság ennek ellenére tartotta el bbre valónak akkor is a jogbiztonságot.

22

származik. Ha a következ évben a szuper-bruttósítás ki-vezetésével az effektív szja kulcs 16%-ra csökken, a járandóság összegének csökkentéséb l származó megtakarítás mai áron 9 Mrd forint lesz. Ez a nyugdíjkassza hiányának 1,5 %-a, a teljes nyugdíjkiadás 0,3 %-a.5 Az el ekben ismertetett számok fényében a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltása és a szolgálati járandóság összegének csökkentése nem képes érdemi hatást gyakorolni a nyugdíjkassza kiadási oldalára. Az ezekkel az intézkedésekkel elérni tervezett megtakarítás a nyugdíjkassza kiadásában elhanyagolható mérték . Ráadásul a teljes egyensúly megteremtésének terhét az összes nyugdíjjogosult egy elhanyagolható kisebbsége viselné (még akkor is, ha a szolgálati nyugdíjasok mellett az összes korai nyugdíjjogosultat figyelembe vesszük – kivéve a rokkantnyugdíjasokat, akik eltér kategóriába tartoznak az alább kifejtettek szerint), ami a kés bbiekben idézett Kjartan Ásmundsson v Iceland ügy fényében az aránytalanság okán jogellenes. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben elfogadnánk azt, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése érdekében szükséges a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltása és a szolgálati járandóság összegének csökkentése következtében megvalósuló alapjog-korlátozás, azaz feltételezzük, hogy a szabályozás átmegy a szükségesség tesztjén (a 7.2.1 pont egyértelm en rámutatott ennek ellenkez jére), az ebben az alpontban kifejtettek alapján az arányosság tesztjén akkor is elbukik. Hiszen a szolgálati nyugellátásra jogosultságot szerzett személyek tulajdonhoz való jogának a 2011. évi …. törvény 5. § (1), (2) és (4) bekezdései által megvalósított korlátozása nem áll arányban az e törvényi rendelkezések által elérni kívánt céllal.

8. A szolgálati nyugdíj megvonásának, szolgálati járandósággal való felváltásának és a szolgálati járandóság csökkentésének alkotmányellenességét alátámasztó további érvek (a 2011. évi … törvény indokolásának elfogadhatatlansága) A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi… törvény általános indokolásában a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai szolgálati nyugdíjára vonatkozó szabályozás megváltoztatásának indokaként a következ k szerepelnek. „A korhatár el tti nyugellátások járulékfizetéssel csak részben megalapozottak, folyósításuk a Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli, amelyet a hiánnyal küzd Nyugdíjbiztosítási Alap helyett a központi költségvetés csak az államadósság növelésével tud biztosítani. A Széll Kálmán Terv ezért a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése és az államadósság csökkentése érdekében célként t zi ki, hogy nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltését l lehessen megállapítani. Ugyanebbe az irányba mutat az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdése. Az átalakítás célja, hogy a jöv ben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket, valamint hogy minden olyan kifizetés, amely a központi költségvetésb l történik, kiadásként is ott jelenjen meg. Ezzel az igénybevev nek is egyértelm vé válik, hogy milyen ellátást kap, és az mib l kerül finanszírozásra. A Törvényjavaslat ennek érdekében biztosítja a korábban már megállapított ellátások további, más jogcímen történ folyósítását, a jogszerzések lezárását, és a szerzett jogok érvényesítésének lehet ségét is.” Azzal kapcsolatban, hogy a korhatár el tti nyugellátások járulékfizetéssel csak részben megalapozottak, e megállapítás leegyszer sít , egymástól eltér eseteket azonosan kezel voltára szükséges rámutatni. A szolgálati nyugdíj esetében a szolgálati jogviszonyba lépéskor mind az állam, mind pedig a kés bbi nyugdíj-jogosult számára világos és el re kalkulálható az, hogy az államnak mikor, azaz mennyi szolgálati viszonyban eltöltött id után 5

Scharle Ágota: A korkedvezményes szolgálati nyugdíjszabályok szigorítása

23

keletkezik kötelezettsége, a majdani nyugdíjasnak pedig jogosultsága a szolgálati nyugdíj folyósítására. Vagyis, a törvényhozónak úgy kellett számolnia, hogy a vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozók az abban meghatározott id elteltével szereznek nyugdíjjogosultságot, így annyi id alatt alapozzák meg kötelez járulékfizetéssel a szolgálati viszonyuk megsz nését követ en nekik járó nyugellátásukat. Ezzel szemben helytálló lehet a korhatár el tti nyugellátások járulékfizetéssel való részbeni megalapozottságával kapcsolatos megállapítás például a rokkantsági nyugdíj esetében, mivel a rokkantsági nyugdíj folyósítására nem várt, s a jogosult munkaviszonyának kezdetekor még fenn nem álló, el re nem kalkulálható esemény bekövetkezésekor kerül sor. Ezért lehetséges az, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogosulttól az állam még nem vont le annyi járulékot, mely a számára e jogcímen juttatott nyugellátást teljes mértékben megalapozná. A rokkantsági nyugellátás és a szolgálati nyugellátás vonatkozásában fennálló különbségre azok megváltoztatásával, állam általi megsz ntetésével kapcsolatban is szükséges rámutatni, ezáltal is aláhúzva a szolgálati nyugdíj megvonásának és szolgálati járandósággal történ felváltásának alkotmányellenességét. Az 1228/B/2010. AB határozatában az Alkotmánybíróság nem állapította meg a rokkantsági nyugdíj megsz nésére vonatkozó szabályozás alkotmányellenességét és úgy határozott, hogy a rokkantsági nyugdíj megsz nése feltételeinek változása nem sértett szerzett jogot. Hivatkozva 239/B/2009. AB határozatára ismét megállapította, hogy „a rokkantsági nyugdíjra való jog nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek fennállása esetén az aktív korúak számára egészségkárosodásuk következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló, vegyes társadalombiztosítási és szociális elemeket tartalmazó ellátás” A rokkantsági nyugdíj tehát olyan szociális ellátás, amely olyan feltételek és egészségi állapot fennállása esetén illeti meg a jogosultat, amelyek változhatnak. Az 1228/B/2010. AB határozat alapjául szolgáló beadvány indítványozója által kifogásolt szabályok pedig pontosan azoknak az esetében írják el a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megsz nését, akik hosszabb id n át alkalmassá válnak a munkavégzésre, ezen id tartam alatt keres tevékenységet folytatnak, amelyb l származó jövedelmük meghaladja a rokkantsági nyugdíj jogcímén folyósított ellátás összegének kétszeresét. A rokkantsági nyugdíjjogosultság tehát azért sz nhet, illetve szüntethet meg, mert folyósításának olyan oka van, amely – annak természetéb l következ en – változhat, s t meg is sz nhet. A munkaképesség részleges vagy teljes visszanyerését követ en az addigi rokkantsági nyugdíjjogosult kedvez bb feltételek közé kerülhet, s ez indokolja a megszerzett nyugdíjjogosultság megvonását. Az 1228/B/2010. AB határozatban vizsgált szabályozásban - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 36/D. § (1) bekezdése szerint – a rokkantsági nyugdíj megvonására abban az esetben kerülhet sor, ha a jogosult nemcsak munkavégzésre alkalmassá válik, de keres tevékenységet is folytat, amelyb l a rokkantsági nyugdíj összegét meghaladó bevétele keletkezik. A rokkantsági nyugdíj e jellemz ivel szemben azonban az öregségi és a szolgálati nyugdíj jellegzetessége az, hogy az arra való jogosultság megszerzése meghatározott életkor eléréséhez, illetve a törvény által el írt munkaviszonyban, szolgálati viszonyban eltöltött id tartamhoz igazodik. Olyan okok vezetnek tehát a jogosultság megszerzéséhez, s az olyan feltételek mellett következik be, amelyek a jogosultság megszerzését követ en nem módosulhatnak olyan irányban – az életkor nem csökkenhet, a szolgálati id nem lehet kevesebb – amely alapján megsz nhetne az az ok, vagy feltétel, amelyre tekintettel a jogosult a nyugdíjjogosultságot megszerezte. Ezért 24

legitim elvárás a jogosult részér l az, hogy nem fog változni az a jogosultság, amelyet ilyen természet okok bekövetkezésére tekintettel szerzett meg. Míg tehát a rokkantsági nyugdíj nem alanyi alkotmányos jog, hanem az aktív korúak számára egészségkárosodásuk következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló ellátás, addig a nyugdíj és a szolgálati nyugdíj meghatározott életkor elérése, illetve szolgálati viszonyban eltöltött id re tekintettel megszerzett jogosultság, amelyet a szerzett jogokra vonatkozó és tulajdonjogi védelem illet meg. A 2011. évi… törvény általános indokolása szerint „ a törvény biztosítja a korábban már megállapított ellátások további, más jogcímen történ folyósítását, a jogszerzések lezárását, és a szerzett jogok érvényesítésének lehet ségét is.” A jogalkotó tehát expressis verbis a szerzett jogok biztosításának követelményét mondja ki, melyet azonban a 2011. évi … törvény kifogásolt szabályai és az indokolás eddigiekben felhozott érvei súlyoson sértenek.

9. A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény indítványban támadott rendelkezései a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköznek (a tulajdonhoz való jog sérelmével összefüggésben) A 2011. évi … törvény 5. § (1), (2) és (4) bekezdésébe foglalt szabályozással kapcsolatban az el pontokba foglaltak alapján kijelenthet , hogy azok a hatályuk alá tartozó személyek tulajdonhoz való jogát érintik és alkotmányosságuk ennek megfelel en bírálandó el. A 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése és alább ismertetett további szabályai az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköznek azért, mert a tulajdonhoz való joggal kapcsolatban tartalmaznak – a hatályuk alá tartozó ellátásra jogosultságot szerzett személyekre nézve - hátrányos megkülönböztetést. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek számára – deklaráltan - az emberi, illetve az állampolgári jogokat biztosítja bármely, a hivatkozott bekezdésben foglalt különbségtétel nélkül. S bár az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmát – az emberi méltósághoz való joggal szoros összefüggésben - az egész jogrendszerre kiterjesztette, alapvet eltérést jelent az, hogy alapjogokkal kapcsolatos diszkrimináció esetén a különbségtétel alkotmányellenességét a testület az általa kimunkált és következetesen alkalmazott szükségesség-arányosság teszt, alapjognak nem min sül jogokkal kapcsolatban pedig az alapján ítéli meg, hogy a megkülönböztetésnek van-e objektív, ésszer indoka.(Ezzel kapcsolatos következetes gyakorlatát a T. Alkotmánybíróság a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglalta össze és a 30/1997. (IV. 29.) AB határozatában is meger sítette.) Mindebb l az következik, hogy a 2011. évi … törvény által a szolgálati nyugdíjjal, illetve a szolgálati járandósággal összefüggésben alkalmazott különbségtétel alkotmányellenessége, mivel az a tulajdonhoz való joggal kapcsolatban valósul meg, az alapjogok védelmére vonatkozó ismérvek, azaz a szükségesség-arányosság teszt (melynek lényegét a testület fent részletesen idézett 42/2006. (X. 5.) AB határozatában is ismertette és kimondta a tulajdonhoz való jog alapvet jogi jellegét) alapján bírálandó el. 9.1 Az öregségi nyugdíjra jogosultak és a szolgálati nyugdíjra jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetés Mind a Tny. által szabályozott öregségi, mind pedig a Hszt. és a Hjt. által biztosított szolgálati nyugdíj olyan szociális szolgáltatás, amely munkaviszonyba, illetve szolgálati 25

viszonyba lépéskor a jogviszony alanyai által tudomásul vett és elfogadott, törvény által el írt feltételek szerint, kötelez biztosítási rendszer keretében, a szolgálati viszonyban eltöltött évtizedek alatt fizetett járulék fejében illeti meg a jogosultakat. (Tekintettel arra, hogy a jogosultság lényegét adó, immanens jellemz ik megegyeznek, az Alkotmánybíróság által kidolgozott, nyugdíjjal kapcsolatos sztenderdek mindkét nyugellátási forma esetében ugyanúgy irányadók, ahogyan ezt az indítvány 5. pontjában is láthattuk.) Vagyis mind az általános (a társadalombiztosítási szabályok szerint rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek által megszerzett) öregségi, mind pedig a szolgálati nyugdíj-jogosultság esetében arról van szó, hogy törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén szerezhet meg a kötelez biztosítási rendszer keretében, állami garanciavállalás melletti járulékfizetéssel megalapozott nyugdíjjogosultság, és a feltételek a fent kifejtettek szerint olyanok, amelyek a jogosult hátrányára nem változhatnak. Kijelenthet tehát, hogy a nyugdíjas státusszal együtt járó alapvet jellemz k tekintetében nincs különbség az általános öregségi nyugdíj jogosultja és a szolgálati nyugdíj jogosultja között, ezért az öregségi nyugdíjra és a szolgálati nyugdíjra jogosultak homogén csoportot képeznek. Az öregségi nyugdíjra jogosultak és a szolgálati nyugdíjra jogosultak által megszerzett nyugdíj-jogosultságot – az Alkotmánybíróság által kidolgozott sztenderdek alapján – a tulajdonhoz való jognak megfelel védelem illeti meg. A tulajdonvédelem szempontjából a két jogosultság teljesen azonos, hiszen a tulajdont és annak jogosultját megillet védelem szintje nem függ attól, hogy azt a jogosult milyen feltételek mellett vagy milyen jogcímen szerezte. Ugyanúgy tulajdonnak min sül és azonos jogi védelmet élvez például azon az ingatlanon fennálló tulajdonjog, amelyet a jogosult elbirtoklással, átruházással vagy öröklés útján szerzett meg. A tulajdont megillet jogi védelem szintje független attól is, hogy amennyiben ahhoz a tulajdonjog jogosultja visszterhesen jutott, mekkora ellenértéket fizetett érte. A közösség nem tarthat számot a tulajdoni jogosultsággal védett dologra még akkor sem, ha a dolog tulajdonát a tulajdonos ingyenesen szerezte (találta vagy éppen ajándékba kapta), ezért nem mondhatja azt, hogy most bajban vagyunk, emiatt köteles az ingyenes jogszerz diszkriminatív jogkorlátozást rni, mert ez valamely társadalmi igazságosságról alkotott felfogás alapján így t nik helyesnek. Eltér feltételek vagy jogcím mellett is szerezhet tehát azonos jog, amely azonos védelmet élvez: a védelem a megszerzett jogosultságot, nem pedig az ahhoz vezet jogcímet vagy feltételeket illeti meg. Mindebb l következ en a nyugdíjas státusszal együtt járó alapvet jellemz k és a nyugdíj-jogosultságot megillet tulajdonhoz való jognak megfelel védelem tekintetében semmilyen különbség sincs az öregségi nyugdíjra jogosultak és a Hszt., illetve a Hjt. hatálya alá tartozó szolgálati nyugdíj-jogosultak között. A nyugdíj-jogosultságot megalapozó jogviszonyok eltér ségének (munkaviszony, illetve a Hszt. vagy a Hjt. hatálya alá tartozó hivatásos szolgálati jogviszony) a nyugdíjas-státuszok összehasonlíthatósága szempontjából nincs jelent sége. Az indítványozók ezért már ehelyütt – a szükségességarányosság teszt elvégzését megel en – fel kívánják hívni a figyelmet arra, hogy a jogszerzés módja vagy oka nem lehet alapja különbségtételnek. Semmilyen megkülönböztetés sem fogadható el arra hivatkozva, hogy a szolgálati nyugdíj jogosultja kevesebb szolgálati id után vagy alacsonyabb életkorban ment nyugdíjba, ezért több terhet köteles viselni (már csak azért sem, mert a fent kifejtettek szerint a kedvezményes jogszerzésre a szolgálati viszonnyal járó többletkötelezettségek ellentételezéseként került sor). A 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése azonban mégis különbségtételt jelent az általános öregségi nyugdíjra jogosultak és azok között a szolgálati nyugdíjra jogosultak között, akik az 1955. évben vagy azt követ en születtek. Ez utóbbi csoportba tartozók esetében ugyanis az állam a szolgálati nyugdíjat megvonja, helyette szolgálati járandóságot folyósít, amely – a 2011. évi … törvény 5. § (2) és (4) bekezdése szerint – a már megszerzett 26

jogosultság alapján járó ellátáshoz képest (el re nem látható mértékben) csökkentett összeg ellátást jelent. Ez pedig – ahogyan az a 2. - 8. pontban kifejtettek alapján egyértelm en kijelenthet – azt jelenti, hogy a 2011. évi … törvény 5. § (1), (2) és (4) bekezdésének hatálya alá tartozó személyek tulajdonhoz való jogát a szabályozás korlátozza, míg az 1997. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó általános öregségi nyugdíjra jogosultak e joga érintetlen marad. A 2011. évi … törvény hivatkozott rendelkezései által a tulajdonhoz való joggal kapcsolatban tett megkülönböztetésnek a szükségesség-arányosság teszt szerinti vizsgálatával kapcsolatban az alapvet kérdés a következ . Van-e olyan legitim cél, azaz másik alapvet jog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényre jutása más módon nem érhet el, csak úgy, hogy az általános öregségi nyugdíjra jogosultak és az 1955. évben vagy azt követ en született szolgálati nyugdíj-jogosultak között – tulajdonhoz való jogukkal összefüggésben – a törvényi szabályozás különbséget tesz? S amennyiben ilyet ki lehet mutatni, akkor a diszkriminatív jogkorlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest arányos-e? Amennyiben a 7.2 pontban megvizsgált, az alapjog-korlátozás legitim céljaként szóba jöhet célkit zéseket tekintjük, belátható, hogy a nyugdíjkassza egyensúlyaként megjelölt prioritás más eszközzel is elérhet , indokolatlan a nyugdíj-jogosultságot szerzettek közötti különbségtétel. A munkavégzésre „ösztönzés”-nek pedig (ha az egyáltalán felvet dhet, mint legitim cél) nem legitim módja a szerzett jogok és a tulajdonjog diszkriminatív korlátozása. Különösen akkor nem, ha a szabályozás arra sincs tekintettel, hogy az érintettek esetleg azért nem végeznek munkát, mert nincs, aki alkalmazza ket – vagyis a közösség számára hasznos munkavégzés elmaradása az érintettnek felróható-e és ha igen, milyen mértékben (pl. elvárható-e egy 10 éve nyugdíjjogosultságot szerzett személyt l, hogy a lakóhelyét l akár több száz kilométerre vállaljon munkát annak érdekében, hogy ne tegye ki magát diszkriminatív jogkorlátozásnak?) A 2011. évi … törvény említett szabályai által megvalósított különbségtétel ebb l következ en hátrányos megkülönböztetést jelent az általános öregségi nyugdíjjogosultak és a szolgálati nyugdíj-jogosultak között, ezért alkotmányellenes. 9.2 Az 1955. évben vagy azt követ en született és az 1955 el tt született szolgálati nyugdíjjogosultak közötti hátrányos megkülönböztetés A 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése az 1996. évi XLIII. törvény és a 2001. évi XCV. törvény szabályai szerint szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerzett személyek között különböztet: az a szolgálati nyugdíjas, aki 2011. december 31-ig betölti az 57. életévét, továbbra is szolgálati nyugdíj-ellátásra jogosult, ezzel szemben az, aki nem éri el 2011. december 31-ig ezt a korhatárt, a 2011. évi … törvény 5. § (2) és (4) bekezdése szerint csökkentett összeg szolgálati járandóságra válik 2012 januárjától jogosulttá. Az 5. § (1) bekezdése szerinti, el ekben hivatkozott különbségtétel tehát abban áll, hogy olyan személyek, akik teljesen azonos – törvényben meghatározott – feltételek mellett szereztek alapvet jellemz it tekintve teljesen azonos jogosultságot, 2012 januárjától e megszerzett jogosultságukat illet en lényegi eltérést mutató szabályozás hatálya alá kerülnek az alapján a jogalkotó által felállított kritérium alapján, hogy az 1955. évben vagy azt követ en születtek-e vagy sem, vagyis 2011. december 31-ig betöltik-e az 57. életévüket vagy sem. A kérdés ezért az, hogy van-e olyan másik alapvet jog, szabadság vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesüléséhez kényszerít okként a szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerzett személyek közötti azon az alapon történ megkülönböztetés szükséges, hogy az azonos feltételek mellett a törvény erejénél fogva azonos jogosultságot szerzett személyek közül ki az, aki 2011. december 31-ig betölti az 57. életévét. A válasz abból kiindulva adható meg, hogy maga a megkülönböztetés szempontja – az 57. életév betöltése vagy be nem 27

töltése – ab ovo olyan önkényesen megszabott feltétel, amely alapján történ megkülönböztetés nem lehet tartható. Az 57. életév betöltése azért önkényesen meghatározott feltétel, mert csak azok esetében jelenti a 2011. évi … törvény által bevezetett módosítások hatályba lépése el tti Hszt. 52. §-a, illetve Hjt. 55. §-a szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor elérését, akikre a 62 éves öregségi nyugdíjkorhatár vonatkozna. A Tny. 18. § (1) bekezdése ugyanis születési év szerint differenciálva állapítja meg az adott személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, amelynek legmagasabb értéke a jelenleg hatályos szabályozás szerint 65 év. Az tehát, hogy az 57 éves életkor elérése lenne a hivatásos szolgálat fels korhatára, nem igaz egységesen a szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerzett személyekre. A 2011. évi … törvény 58. §-a által módosított Hszt. 52. §-a és a 2011. évi … törvény 87. §-a által módosított Hjt. 55. §-a szerint pedig „a hivatásos szolgálat fels korhatára megegyezik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárral”, azaz a hivatásos állomány tagjai is a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követ en mehetnek majd nyugdíjba, e tekintetben az 57. életév betöltésének semmilyen jelent sége sincs. Önkényesen szabott feltétel alapján történ megkülönböztetés tehát nem lehet tartható, különösen akkor nem, ha a különbségtétel alapvet joggal összefüggésben történik. Ilyen önkényes jogalkotói szempont alapján történ , a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos differenciálás esetében az a problémafelvetés, miszerint létezik-e olyan alapvet jog vagy alkotmányos érték, melynek érvényre jutásához ilyen szempont szerinti megkülönböztetés szükséges, értelmetlen. Egy önkényes szempont szerinti különbségtétel esetében nem képzelhet el olyan legitim cél, amelynek érvényesülése érdekében egy ilyen elvi alapon álló megkülönböztetés szükséges lehet, annak nem lehet kényszerít oka, az maga is csak önkényes és ebb l következ en alkotmányellenes lehet. 9.3 Az 1954-ben vagy azt megel en született szolgálati nyugdíjasok és az 1954-ben vagy azt megel en született, minimum 25 év - szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehet - szolgálati id vel rendelkez , 2011. december 31-én a Hszt. vagy a Hjt. szerinti szolgálati viszonyban álló személyek közötti hátrányos megkülönböztetés A 2011. évi … törvény 9. §-a a szolgálati járandóságra való jogosultságnak az 5. § (1) bekezdésébe foglaltakon kívüli eseteit tartalmazza. E szakasz c) pontja értelmében 2011. december 31-ét követ kezd naptól szolgálati járandóságra jogosult az a személy, aki 1954ben vagy azt megel en született, 2011. december 31-én a Hszt. vagy a Hjt. szerinti szolgálati viszonyban állt, és a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehet szolgálati ideje 2011. december 31-én eléri a 25 évet. Az 5. § (1) bekezdésébe és a 9. § c) pontjába foglalt rendelkezések a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit tejesít , 1954-ben vagy azt megel en született, tehát a 2011. december 31-ig 57. életévüket betölt vagy annál id sebb személyek között tesznek különbséget. Ugyanis az 5. § (1) bekezdésének, illetve a 9. § c) pontjának hatálya alá tartozó, 1954-ben vagy azt megel en született személyek mindannyian a Hszt. vagy a Hjt. által szabályozott hivatásos szolgálati viszonyban álltak, illetve állnak, mely id alatt az állam számára teljesítették, illetve teljesítik járulékbefizetésüket és rendelkeznek a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzéséhez a Hszt., illetve a Hjt. által megkívánt szolgálati id vel. Ezért homogén csoportot képeznek. Az 1954. évben vagy azt megel en született, a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeit teljesít k csoportján belüli különbségtétel abban áll, hogy a hivatásos állomány már nyugdíjba vonult tagjainak szolgálati nyugdíja érintetlen marad (a számukra folyósított ellátás jogcíme sem változik és annak összege sem csökken). A 28

szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit ugyanúgy teljesít , de ennek ellenére 2011. december 31-én még szolgálati viszonyban álló személyek azonban szolgálati viszonyuk megsz nése esetén a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összeg szolgálati járandóság folyósítására jogosultak. A csökkentett összeg járandóságra való jogosultság a 2011. évi … törvény 10. § (1) bekezdésének „a 9. § a) és c) pontja alapján megállapított szolgálati járandóság összegét a Hszt ., illetve a Hjt. 2011. december 31-én hatályos szabályainak és az 5. § (2) és (3) bekezdésének megfelel alkalmazásával kell megállapítani” szövegrészéb l következik. A megválaszolandó kérdés az, hogy létezik-e olyan legitim cél, azaz másik alapvet jog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesüléséhez kényszerít okként az 1954-ben vagy azt megel en született, a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit teljesít személyek közötti, el ekben vázolt megkülönböztetés szükséges. A 2011. évi … törvény 9. §-ának c) ponttal történ kiegészítését el terjeszt kapcsolódó módosító javaslat indokolása szerint „a Hszt. és a Hjt. hatálya alá tartozó szerveknél nem túl nagy számban, de többségében fontos beosztásban dolgoznak olyanok, akik eddig nem éltek a szolgálati nyugdíjba vonulás lehet ségével és az eddigi fels korhatáron túl teljesítenek szolgálatot. Esetükben indokolt és célszer a váromány közelségére tekintettel biztosítani annak lehet ségét, hogy amennyiben az öregségi nyugdíjkorhatár elérése el tt szolgálati viszonyukat valamilyen okból meg kell szüntetni, a szolgálati járandóság megállapításával méltányos ellátásra legyenek jogosultak az öregségi nyugdíj folyósításának megkezdéséig.” A Hszt. és a Hjt. hatálya alá tartozó hivatásos állomány tagjai az állam számára, a köz érdekében teljesítenek szolgálatot. A 2011. évi … törvény 9. § c) pontja alá tartozók olyan hivatásosok, akik – az el ekben idézett indokolás által is elismerten – annak ellenére, hogy megtehették volna, hiszen a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeket már teljesítették, mégsem vonultak nyugdíjba. Nagy valószín séggel a választott hivatásuk iránti elkötelezettség és az állam, a társadalom iránti kötelességtudat és felel sségérzet okán. Szakmai tapasztalatukból és a szolgálati viszonyban eltöltött id hosszúságából következ en ezek az emberek – az idézett indokolás által szintén elismerten – többségükben fontos beosztásban dolgoznak, vagyis különösen jelent s, alapvet fontosságú tevékenységet végeznek az állam számára. Amennyiben az állam polgárainak védelme és biztonsága érdekében dolgozó, ezért alapvet jogaik korlátozását vállaló, hivatásukat szeret , emiatt a nyugdíjjogosultság megszerzését követ en is szolgálati viszonyban álló emberek állam általi megbecsülését értéknek tekintjük, a 2011. évi … törvény 9. § c) pontja annak érvényesülését biztosan nem segíti. Hiszen a hivatkozott rendelkezés éppen ezeket a személyeket juttatja hátrányosabb helyzetbe azokhoz képest, akik amint lehet ségük nyílott rá, éltek törvény biztosította jogukkal és elmentek nyugdíjba. Példával megvilágítva, az indítványnak ebben az alpontjában kifejtett megkülönböztetés következtében annak, aki 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött id után 45 éves korában elment nyugdíjba és 1954-ben vagy azt megel en született, 2012. január 1. után is szolgálati nyugdíjat folyósítanak. Míg az ugyanannyi id s, 35 év tényleges szolgálati id vel rendelkez , ám még aktív hivatásos állományú, szolgálati viszonyának megsz nése esetén 2012. január 1-jét követ en a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig csak csökkentett összeg szolgálati járandóságot kaphat.6 Érdemes ezzel kapcsolatban azt is megjegyezni, hogy az utóbbi csoportba tartozóktól az állam jóval hosszabb id n keresztül vonta le a nyugdíjjárulékot, mint az el csoportba tartozó volt hivatásos állományúaktól. Legitim elvárás a jogalkotóval szemben, hogy a fegyveres szerveknek és a Magyar Honvédségnek azokat a hivatásos állományú tagjait, akik a szolgálati nyugdíjjogosultság 6

A jogkövetkezmények áttekintéséhez segítséget nyújt az indítványhoz csatolt táblázat.

29

megszerzésének feltételeit teljesítették, ennek ellenére továbbra is az állam és annak polgárai érdekében dolgoznak, semmiképpen se hozza hátrányosabb helyzetbe azokhoz képest, akik e feltételek teljesítését követ en rövid id n belül nyugdíjba vonultak. A 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése és 9. § c) pontja által megvalósított megkülönböztetés e legitim elvárásban kifejez megbecsülés, mint lehetséges legitim cél érvényesülése ellen hat. A 9. § c) pontjába foglalt rendelkezés az idézett indokolás megfogalmazásával ellentétben nemhogy méltányos megoldást nem jelent a hatálya alá tartozó személyeknek, hanem ket alapvet jogaikkal összefüggésben diszkriminálja, ezért alkotmányellenes. 9.4 Az állami és nem állami szférában foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetés A 2011. évi … törvény alább idézett rendelkezései az 5. § (1) bekezdése alapján szolgálati járandóságra jogosultak között tesznek különbséget, amikor a következ képpen rendelkeznek. 11. § (1) A korhatár el tti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül személy keres tevékenységére a Tny. 83/B. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit megfelel en alkalmazni kell. 12. § (1) A szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetni kell, ha a jogosult a Hszt. 64. § (5) bekezdése, 264/C. § (1) bekezdés c) pontja vagy a Hjt. 69. § (5) bekezdése alapján kérelmezi. 9.4.1 A 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (1) bekezdése közötti kollízió az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság sérelmét eredményezi Az idézett jogszabályi rendelkezések által a szolgálati járandóságra jogosultak között tett hátrányos megkülönböztetés részletes kifejtését megel en az indítványozók fontosnak tartják, hogy felhívják a figyelmet a 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (2) bekezdése közötti ellentmondásra. E két törvényhely közötti kollízió, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét eredményezi. A 11. § (1) bekezdésben felhívott Tny. – a 2011. évi … törvény 76. §-a által módosított 83/B. § (1) bekezdése a következ képpen rendelkezik. „Ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, a 18. § (2a)–(2d) bekezdése alapján megállapított, vagy a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény 3. § (2) bekezdés c) pontja alapján továbbfolyósított öregségi teljes nyugdíjban részesül személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészít tevékenységet folytat, és az általa fizetend nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév els napján érvényes kötelez legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követ hónap els napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. Ha a fizetend nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást – a 84. § alkalmazásával – vissza kell fizetni. Ha a nyugdíjas 2007. december 31-én nyugellátásban részesült, a 2012. június 30-át követ en szerzett jövedelem vehet figyelembe.” A 2011. évi … törvény 11. § (1) bekezdése által felhívott Tny. 83/B. § (1) bekezdése a Tbj., azaz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetér l szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. §-ára utal. A Tbj. 5. § (1) a) pontja szerint „biztosított a munkaviszonyban (ideértve az országgy lési képvisel t is), közalkalmazotti, illet leg közszolgálati 30

jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevel szül i jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adóés Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerz déses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesít önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaid ben történik.” Ez az a szabály-együttes tehát, amit a 11. § (1) bekezdése szerint a szolgálati járandóságban részesül személy keres tevékenységére megfelel en alkalmazni kell. Fontos ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a 11. § (1) bekezdése olyan bonyolult szabályozást testesít meg, amely kihívás elé állíthatja a jogalkalmazókat. Arra, hogy a világos, érthet és megfelel en értelmezhet normatartalom alkotmányos követelmény, T. Alkotmánybíróság 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában is felhívta a figyelmet. „Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthet és megfelel en értelmezhet normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhet normatartalmat hordozzon.” Az utaló szabályok tömege már-már az értelmezhet séget veszélyezteti a hivatkozott rendelkezésekben. Mindazonáltal a 11. § (1) bekezdésében található szabályozás lényegi tartalma abban ragadható meg, hogy amennyiben a szolgálati járandóságra jogosult személy a Tbj. el ekben idézett 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll (illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészít tevékenységet folytat) és a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18-szorosát, a szolgálati járandóság folyósítását az év végéig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig szüneteltetni kell. A 2011. évi … törvény 12. § (1) bekezdése a szolgálati járandóság folyósítása szüneteltetésének eseteit a Hszt. és a Hjt. – részben szintén a 2011. évi … törvény által módosított – rendelkezéseire való utalással határozza meg. A Hszt. és a Hjt. a 12. § (1) bekezdés által felhívott szabályai a következ k. Hszt. 64. § (5) A hivatásos állomány nyugállományba helyezett tagja – az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén is – csak akkor vehet vissza hivatásos állományba, ha a szolgálati nyugellátásának folyósítását a hivatásos szolgálat idejére szünetelteti. (A 2011. évi … törvény 66. §-ának c) pontja értelmében a Hszt. 64. § (5) bekezdésében a „nyugállományba helyezett” szövegrész helyébe a „szolgálati járandóságban részesül volt” szöveg, a „nyugellátásának” szövegrész helyébe a „járandóságának” szöveg lép.) Hszt. 264/C. § (1) Ha az öregségi nyugdíjkorhatár elérése el tt a szolgálati járandóságra jogosult c) a szolgálati járandóságát a különleges foglalkoztatási állomány idejére szünetelteti, kérelmére – függetlenül attól, hogy melyik fegyveres szervnél vagy a Magyar Honvédségnél állt fenn szolgálati viszonya – a rend rség különleges foglalkoztatási állományába kell venni. Hjt. 69. § (5) bekezdése: A szolgálati járandóságban részesül vagy rendvédelmi szervnél különleges foglalkoztatási állományban lév volt hivatásos katona állományba az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén akkor vehet vissza, ha a szolgálati járandóságának folyósítását a hivatásos szolgálat idejére szünetelteti. A 12. § (1) bekezdésének lényegi tartalma szerint tehát csak az a szolgálati járandóságra jogosult személy vehet vissza hivatásos szolgálatba, aki szolgálati járandóságának szüneteltetését kéri. Míg tehát a 2011. évi … törvény 11. § (1) bekezdése akkor írja el a szolgálati járandóság szüneteltetését, ha az arra jogosult személy a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó 31

jogviszonyban áll és a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18szorosát, addig a 12. § (1) bekezdésének értelmében amennyiben a szolgálati járandóság jogosultja visszatér a hivatásos szolgálatba, függetlenül attól, hogy ebben az esetben a nyugdíjjárulék alapja hogyan viszonyul a minimálbérhez, szolgálati járandóságának folyósítását szüneteltetni kell. A Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszony azonban – ahogyan az az el ekben idézettekb l látható – magában foglalja „a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerz déses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesít önkéntes tartalékos katona” foglalkoztatására irányuló jogviszonyokat, azaz a hivatásos szolgálati viszonyt is. A 2011. évi … törvény 11. § (1) bekezdésének értelmében tehát, amennyiben a szolgálati járandóságra jogosult személy hivatásos szolgálati jogviszonyt létesít, a szolgálati járandóság folyósítása abban az esetben szünetel, ha a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18szorosát, a 12. § (1) bekezdése azonban hivatásos szolgálati viszony létesítése esetében a szolgálati járandóság szüneteléséhez ez utóbbi feltételt nem kívánja meg. Ez utóbbi rendelkezés szerint ugyanis a hivatásos állományba visszatér szolgálati járandóságra jogosult személy a foglalkoztatására irányuló jogviszony e jellegére tekintettel nem részesülhet annak fennállása alatt szolgálati járandóságban, hiszen csak akkor vehet vissza hivatásos állományba, ha szolgálati járandóságának szüneteltetését kérelmezi. A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (1) bekezdései tartalmukat tekintve tehát ellentétben állnak egymással. A T. Alkotmánybíróság – többek között - 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában is foglalkozott az azonos szint törvényi rendelkezések közötti kollízió kérdésével, mellyel összefüggésben a következ ket állapította meg: „Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illet leg tényállások ellentétes - vagy az értelmezést l függ en ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. (…) A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelent hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhet el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. (…) Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi

32

alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozat el ekben idézett megállapításaival összefüggésben arra szükséges rávilágítani, hogy a 2011. évi … törvény 11. § (1) és (2) bekezdése közötti kollízió sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét. Amennyiben ugyanis a hivatkozott szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel, akkor a jogalkalmazó képtelen lesz dönteni a jogosult szolgálati járandóságának szüneteltetése kérdésében, amely az érintett személy tulajdonhoz való jogát és szerzett jogainak tiszteletben tartását érinti, vagyis az ellentmondás feloldhatatlansága miatt alkotmányos elvek és jogok sérülnek. Amennyiben pedig a jogalkalmazó jogszabályértelmezéssel feloldja a 11. § (1) és 12. § (1) bekezdése közötti ellentmondást, az csak diszkriminatív lehet. Azaz az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, T. Alkotmánybíróság által a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban külön is nevesített, meg nem engedett diszkriminációt eredményez. Hiszen az egymással ellentétes rendelkezést tartalmazó jogszabályhelyek kollíziója jogszabályértelmézessel csak az állami szférában foglalkoztatott és a magánszférában foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet módon oldható fel, amennyiben a 12.§ (1) bekezdésében található szabály, mint lex specialis viszonyul a 11.§ (1) bekezdésébe foglalt szabályhoz. Ennek értelmében ugyanis, amennyiben a szolgálati járandóságra jogosult hivatásos szolgálati jogviszonyt létesít, szolgálati járandóságát foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának e jellegére tekintettel szüneteltetni kell, abban az esetben azonban, ha a jogosult a Tbj. 5. §-a által nevesített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban áll, értelemszer en a hivatásos szolgálati jogviszony kivételével (illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészít tevékenységet folytat), szolgálati járandóságát csak akkor kell szüneteltetni, ha a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18-szorosát. Annak pedig nincs ésszer oka sem, hogy a jogosult által betöltött jogviszony természetét l függjön az, hogy bármekkora jövedelem, vagy csak a keretösszeget meghaladó jövedelem esetén függesztik-e fel a szolgálati járandóságot, de a megkülönböztetés a szükségesség tesztjén bizonyosan elbukik, mert nincs olyan alkotmányos alapjog vagy közérdek, amely ezt a megkülönböztetést indokolná. 9.4.2 A 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (1) bekezdései által megvalósított az állami és nem állami szférában foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetés A 2011. évi … törvény el ekben idézett rendelkezései azok között a szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzett személyek között tesznek különbséget, akik az 1955. évben vagy azt követ en születtek, s ezért 2012 januárjától szolgálati járandóság folyósítására jogosultak. Vagyis, az e törvény hatálya alá tartozó személyek azonos – törvényben meghatározott – feltételek mellett szereztek alapvet jellemz it tekintve azonos jogosultságot és teljesen azonos szempont szerint (2011. december 31-ig nem töltötték be az 57. életévüket), a 2011. évi 5. § (1) bekezdése alapján váltak a korábban megszerzett szolgálati nyugdíj helyett szolgálati járandóságra jogosulttá. A korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény hivatkozott bekezdései e csoporton belül tesznek különbséget a törvény 5. § (1) bekezdése alapján járó szolgálati járandóság folyósításának szünetelésével kapcsolatban. A szünetelésre akkor kerül sor, ha a szolgálati járandóság jogosultja valamilyen foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban áll.

33

A 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (1) bekezdése által megvalósított különbségtétel alapja pedig a foglalkoztatási jogviszony jellege. A hivatásos szolgálati viszonyt létesít , illetve a szenior állományban foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosult köteles a szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetését kérni. Ezzel szemben a nem állami szférában foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosult személyt ilyen kötelezettség nem terheli és esetében csak akkor szünetel a szolgálati járandóság folyósítása, ha a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18-szorosát és akkor is csak a tárgyév hátralév id szakára. A kérdés tehát a 2011. évi … törvény 11. § (1), illetve 12. § (1) bekezdése által megvalósított, az el ekben vázolt különbségtétellel kapcsolatban az, hogy az szükséges-e valamely alapjog vagy alkotmányos érték érvényre jutásához, azaz van-e olyan legitim cél, amely más módon nem, csak az e megkülönböztetésben testet ölt alapjog-korlátozással érhet el. Abból következ en, hogy a 11. § (1) és a 12. § (1) bekezdései foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése esetére írnak el a szolgálati járandóságra jogosultakra nézve a szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetésére vonatkozó szabályokat, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött, ennek ellenére nyugdíj-jogosultságot szerzett személyek munkavégzésre ösztönzése vet dik fel, mint lehetséges cél. Az erre irányuló jogalkotói szándékra a 2011. évi … törvény részletes indokolásának a törvény 63. § -ához (mely a Hszt. módosításaként a különleges foglalkoztatási állománnyal kapcsolatos szabályozást tartalmazza) f zött magyarázatából is következtetés vonható le. Miszerint „a Hszt. módosítása annak érdekében, hogy ösztönözze a szolgálati nyugellátásban részesül , de az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem ér személyek visszatérését a munka világába, létrehozza a különleges foglalkoztatási állományt (szenior állomány).” A 12. § (1) bekezdése által hivatkozott másik két esetben is (a harmadik expressis verbis a különleges foglalkoztatási állomány tagjaként történ hivatásos szolgálati viszonyban való foglalkoztatás esetét nevesíti) a szolgálati járandóságra jogosult, vagyis szolgálati nyugdíj-jogosultságot szerzett, de az öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem ér személyek munka világába való visszatérésér l van szó. A 12. § (1) bekezdésébe foglalt szabályozás egészével kapcsolatban feltételezhet tehát a már nyugdíj-jogosultságot szerzett, de a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek munkavégzésre ösztönzésére irányuló jogalkotói szándék. Tekintettel továbbá arra, hogy a 2011. évi … törvény 12. § (1) bekezdése arra az esetre, ha a szolgálati járandóságra jogosult a különleges foglalkoztatási állomány tagjaként létesít hivatásos szolgálati jogviszonyt, ugyanazt a jogkövetkezményt írja el , mint a hivatásos szolgálati jogviszony létesítésének egyéb eseteire, vagyis ezeket az eseteket e hivatkozott jogszabályhely a szolgálati nyugdíj szünetelése szempontjából azonosan kezeli, feltétlenül érdemes a 12. § (1) és azzal szoros összefüggésben a 11. § (1) bekezdésbe foglalt szabályozást a munkavégzésre ösztönzés szempontjából megvizsgálni. A szabályozás az indítványozók álláspontja szerint már a szükségesség vizsgálata során elbukik. Ugyanis az a cél, hogy a szolgálati nyugellátásra jogosultak munka világába való visszatérését ösztönözzék, más módon is elérhet , nem kizárólag a 2011. évi … törvény e pontban kifogásolt rendelkezései által megvalósított, a jogosultak tulajdonhoz való jogával kapcsolatos megkülönböztetés alkalmazásával. Ha azt szeretnénk, hogy a munkaképes korú emberek dolgozzanak, lehet extrajövedelmet ajánlani számukra munkavégzésük esetén, de mindig lehetséges olyan szabályozás bevezetése, amely nem különbözteti meg a homogén csoportba tartozó egyéneket, jelen esetben nem von meg szerzett tulajdonjogot attól függ en, hogy az újonnan létesített jogviszonya során ki a foglalkoztatója, vagy mi a jövedelmének forrása. Amennyiben el is fogadnánk legitim célként azt, hogy ösztönözni kell a szolgálati nyugellátásban részesül k munka világába való visszatérését, nehezen látható be a 2011. évi… törvény el ekben hivatkozott rendelkezési által megvalósított megkülönböztetés 34

indokoltsága. Érthetetlen, hogy ha a szolgálati nyugellátásra jogosultságot szerz k, mint egységes csoport valamilyen foglalkoztatási jogviszonyba lépésének ösztönzése a cél, akkor miért vonatkoznak – a 2011. évi … törvény 11. § (1) bekezdése alapján - kedvez bb feltételek a nem állami szférában foglalkoztatottakra. A fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai ugyanis képesítésükb l és addigi életútjukból következ en tipikusan a közösség alkalmazásában tudnának hasznos tevékenységet végezni, azaz, ha az állami szférába, korábbi munkakörükhöz hasonló munkakörbe térnének vissza. A szabályozás azonban profánul fogalmazva arra ösztönzi például a volt rend röket, hogy semmiképpen ne legyek rend rök, hanem rz -véd cégnél helyezkedjenek el, és magánvillát rizzenek. Hiszen, ha visszatérnek a rend rség kötelékébe, azaz hivatásos szolgálati jogviszonyt létesítenek, szolgálati járandóságuk folyósításának szünetelését kell kérelmezniük, ha viszont egy rz -véd cég alkalmazásában állnak, ez csak akkor következik be, ha a nyugdíjjárulék alapja egy naptári évben meghaladja a minimálbér 18-szorosát és f szabály szerint, akkor is csak a tárgyév hátralév id szakára. A kifogásolt szabályozás által tett megkülönböztetés egyrészt azért nem képes elérni a szolgálati járandóságra jogosultak munka világába való visszatérésre ösztönzését, mint jogalkotói célt, mert bár a magánszférában való elhelyezkedés esetén jóval kedvez bb feltételek esetén kerül sor a szolgálati járandóság folyósításának szünetelésére, azonban a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományának volt tagjai képesítésükb l, szakmai tapasztalatukból és nem utolsó sorban életkorukból adódóan minimális eséllyel tudnak majd a privát szektorban munkát találni. Vagyis, amennyiben a közösség alkalmazásában nem tudnak dolgozni, tehát a hivatásos állomány kötelékébe nem tudnak visszatérni, nagy valószín séggel máshol sem fognak tudni elhelyezkedni. Másrészt pedig nyilvánvalóan nem motivál hivatásos szolgálati viszony létesítésére egy olyan szabályozás, amely e jogviszonyban történ foglalkoztatás esetén gyakorlatilag a szolgálati járandóság folyósításának automatikus szünetelését írja el . Végül az is megkérd jelezhet , hogy valóban ösztönöz-e a munka világába történ visszatérésre egy olyan szabályozás, amely a visszatérés esetére is fenntartja a szerzett jog diszkriminatív korlátozását – az indítványozók határozott álláspontja, hogy a válasz erre a kérdésre nemleges. A várható marginális költségmegtakarítás pedig, amely a nem-költségvetési szférában elhelyezked k által befizetett adókból és egyéb járulékokból keletkezik (és amelyre nézve semmilyen számítás, hatásvizsgálat vagy egyéb adat nem áll rendelkezésre), bizonyosan nem indokolhatja több tízezer (2010-ben a munkakörhöz kötött korkedvezményes nyugdíjasok létszáma - mely magában foglalta a fegyveres er k szolgálati nyugdíjasainak számát is együtt 62 ezer f volt7) ember diszkriminációját. A 2011. évi … törvény 11. § (1) és 12. § (1) bekezdései ebb l következ en hátrányosan tesznek különbséget az 5. § (1) bekezdése alapján szolgálati járandóságra jogosultak között, azaz az Alkotmány diszkriminációtilalmat kimondó 70/A. § (1) bekezdésébe ütköznek. 9.5 A „feketén” foglalkoztatott szolgálati járandóságra jogosultak, illetve a „feketén” foglalkoztatott, öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött öregségi nyugellátásra jogosultak és rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultak közötti hátrányos megkülönböztetés A 2011. évi … törvény 16. § (2) bekezdése szerint „ha a korhatár el tti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül személy foglalkoztatására a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor,

7

Scharle Ágota: A korkedvezményes szolgálati nyugdíjszabályok szigorítása

35

a) a nyugdíjmegállapító szerv a korhatár el tti ellátást, illetve a szolgálati járandóságot a jogsértést megállapító határozat joger re emelkedését követ hónaptól megszünteti, és b) a jogosultnak – ha a jogosult a korhatár el tti ellátásban, illetve a szolgálati járandóságban kevesebb, mint egy éve részesül – a folyósított korhatár el tti ellátás, illetve szolgálati járandóság teljes összegének megfelel összeget, egyéb esetben a korhatár el tti ellátásnak, illetve a szolgálati járandóságnak a megszüntetést megel egy évben folyósított összegének megfelel összeget kell fizetnie.” E bekezdés tehát a szolgálati nyugdíj-jogosultság megsz nésér l és egy évi összegének megfelel összegnek a megfizetésér l rendelkezik abban az esetben, ha az arra jogosult foglalkoztatása „feketén” történik. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben az annak hatálya alá tartozó olyan nyugellátásokkal kapcsolatban, amelyek a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött személyeket öregségi nyugdíj jogcímen, illetve az arra jogosultakat rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíj jogcímen illetik meg, ilyen szabály nem található. A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjjal összefüggésben tartalmaz ugyan rendelkezéseket arra az esetre, ha a nyugellátásra jogosult foglalkoztatására „a foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor”, a Tny. vonatkozó szabályai által meghatározott jogkövetkezmény azonban teljesen más, mint amit a 2011. évi … törvény el ekben hivatkozott rendelkezése el ír. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 36/D. § (2) bekezdése a rokkantsági nyugdíjjal összefüggésben a következ szabályt tartalmazza. „Amennyiben a rokkantsági nyugdíjas foglalkoztatására a foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv soron kívüli felülvizsgálatot rendel el, amelynek keretében el kell végezni az érintett személy komplex min sítését. A felülvizsgálat, illetve a komplex min sítés id tartamára a rokkantsági nyugdíj folyósítását fel kell függeszteni. Amennyiben a felülvizsgálat során megállapítható, hogy a jogosultsági feltételek továbbra is fennállnak, a rokkantsági nyugdíjat a felfüggesztés id pontjától kezd en folyósítani kell. A jogosultsági feltételek hiányában a rokkantsági nyugdíjat meg kell szüntetni.” Ugyanígy szabályozza a Tny. 36/G. § (2) bekezdése azt az esetet, amikor a baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosult foglalkoztatására kerül foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában sor. Mindezek alapján, a 2011. évi … törvény 16. § (2) bekezdése a szolgálati járandóságra jogosultak, illetve az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött öregségi nyugellátásra jogosultak és rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultak között tesz különbséget a „foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában” történ foglalkoztatásukkal összefüggésben. Vagyis, ebben az esetben a „feketén” foglalkoztatott és ezzel egyidej leg nyugellátásra jogosultak csoportján belüli megkülönböztetésr l van szó. A különbségtétel lényege abban foglalható össze, hogy a szolgálati járandóságra – mely járandóság a 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése által deklaráltan azokat illeti meg, akik szolgálati nyugdíjra jogosultságot szereztek és a szolgálati nyugdíj helyett jár a jogosultnak, azaz lényegét tekintve nyugellátás – való jogosultság elvesztésével és teljes vagy egy évi összegének megfelel összegnek a megfizetésére való kötelezéssel jár az, ha annak jogosultját „feketén” foglalkoztatják, ami a jogosultakat illet en nyilvánvalóan a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi. Ezzel szemben az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött öregségi, illetve rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosultakra vonatkozóan a hatályos szabályozás ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ebb l következ en abban az esetben, ha foglalkoztatásukra az arra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában kerül sor, a már megszerzett nyugellátáshoz 36

való joguk érintetlen marad. A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj-ellátásban részesül k esetében a Tny. által el írt felülvizsgálat id tartamára a nyugdíj folyósítását fel kell ugyan függeszteni, amennyiben azonban a felülvizsgálat során megállapítható, hogy a jogosultsági feltételek továbbra is fennállnak, a törvény a rokkantsági nyugdíjnak a felfüggesztés id pontjától kezd folyósítását írja el . A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 36/D. § (2) és 36/G. § (2) bekezdése szerint akkor szüntethet meg, ha a felülvizsgálat a jogosultság feltételeinek hiányát állapítja meg, nem pedig a „feketén” történ foglalkoztatás okán és a nyugellátás egészének vagy egy részének megfelel összeg megfizetésér l ebben az esetben szó sincs. Annak tehát, hogy a nyugellátásra jogosult „feketén” vállalt munkát, az e jogcímen járó nyugellátások tekintetében sem lehet a jogosultság megszüntetésére és a nyugellátás bármekkora hányadának megfelel összeg megfizetésére vezet következménye. A szükségesség-arányosság tesztet alkalmazva, ez esetben is azt a kérdést kell feltenni, hogy van-e olyan legitim cél, azaz alapvet jog vagy alkotmányos érték, amelynek érvényesülése érdekében a 2011. évi … törvény 16. § (2) bekezdése által megvalósított különbségtétel szükséges, vagyis az más módon nem érhet el, csak a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos el ekben vázolt különbségtétel útján. Amennyiben a gazdaság „kifehérítését”, a „feketemunka” visszaszorítását tekintjük ilyen legitim célnak, amelynek elérését a jogalkotó a „feketén” munkát vállaló nyugellátásra jogosultakkal szembeni szigorú fellépéssel is támogatni kívánja, nehezen látható be, hogy a nyugellátásra való jogosultság elvesztésében és annak teljes vagy egy évi összegének megfelel összeg megfizetésében testet ölt súlyos retorzió miért csak a szolgálati járandóságra jogosultakat sújtja. Ennek fényében egyértelm en kijelenthet , hogy a „feketemunka” visszaszorítása esetében a 2011. évi … törvény támadott rendelkezése által tett megkülönböztetés teljesen indokolatlan. A 2011. évi … törvény 16. § (2) bekezdése által tett megkülönböztetésben testet ölt alapjog-sérelemnek ebb l következ en nincs, mert ebben az összefüggésben nem is lehet kényszerít oka, az egyértelm en önkényes, ezért alkotmányellenes. Ha azonban a szükségesség tesztjén át is menne a megkülönböztetés, az arányosság tesztjén bizonyosan elbukik: egyetlen, adminisztratív jogsértés következménye a szabályozás szerint az, hogy a több évtizedes biztosítási jogviszony során teljesített befizetések alapján járó ellenszolgáltatásra váró jogosultságot veszti el a mulasztó személy és az t megillet ellátás teljes, illetve egy évi összegének megfelel összeget kell megfizetnie. Az indítványozók ehelyütt utalnak az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Azinas v Cyprus ügyben hozott döntésére, amelyben a testület a nyugellátás teljes megvonását jelent szankciót egy minisztériumi f osztályvezet sikkasztása esetén tartotta aránytalannak. A sikkasztás mellett a jognyilatkozat írásba foglalásának elmaradása nyilvánvalóan eltörpül, de a nyugellátás teljes elvesztését jelent retorzió még a hivatkozott esetben is aránytalannak min sült, a nyugellátás teljes vagy meghatározott hányadának megfelel összegének megfizetésér l pedig a hivatkozott jogesetben szó sem volt (a jogeset részletesebb ismertetését a 10.2.4 pont tartalmazza). Feltétlenül megjegyzend ezzel összefüggésben az is, hogy önmagában a foglalkoztatásra irányuló nyilatkozat írásba foglalásának elmaradásáért a munkavállaló nem vonható felel sségre és nem okoz senkinek kárt (adót fizethet az írásba nem foglalt jognyilatkozattal létrejött jogviszony után is, önmagában az írásba foglalás elmaradása nem is okoz kárt az államnak). A nyugdíjjogosultság végleges elvesztését és a jogosultat megillet nyugellátás teljes vagy egy évi összegének megfelel összeg megfizetését jelent szankció nem-diszkriminatív szabályozás esetén is alkotmányellenes aránytalansága okán, a diszkriminatív jelleg csak egy további (de nagyon er s) indok a szabályozás alkotmányellenessége mellett.

37

10. Összeütközés az Emberi Jogok Európai Bíróságának nyugdíjjal kapcsolatos joggyakorlatával Az indítvány által támadott jogszabályhelyekbe foglalt szabályozás nem csak a magyar Alkotmánnyal – annak 2. § (1), 13. § (1), (2) és 70/A. § (1) bekezdéseivel – ellentétes, de az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogával sem áll összhangban. A strasbourgi székhely testület számos nyugdíjjal kapcsolatos döntést hozott, amelyekben az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított tulajdonhoz való jognak (az Egyezmény 1. Kiegészít Jegyz könyvének 1. Cikke) és hátrányos megkülönböztetés tilalmának (az Egyezmény 14. Cikke) illetve a szerz államok által biztosított szociális ellátásoknak, kiemelten a nyugdíjnak az összefüggéseit vizsgálta. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának e döntéseib l olyan sztenderdek rajzolódnak ki, amelyek a nyugdíjat e két, az Egyezmény által biztosított alapvet joggal kapcsolatban alapjogi védelemben részesítik. Ennek hangsúlyozása különösen fontos T. Alkotmánybíróság 1718/B/2010. AB határozatának fényében. Hivatkozott határozat a következ t tartalmazza: „Egyes alapjogok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerz dés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye). Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemz en a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje. A pacta sunt servanda elvéb l [Alkotmány 7. § (1) bekezdés, Alaptörvény Q. cikk (2)-(3) bekezdés] következ en tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megel , „precedens-határozataiból” ez kényszer en nem következne.” Ezzel az Alkotmánybíróság a strasbourgi székhely bíróság joggyakorlatának köt erejét mondta ki saját döntéseire vonatkozóan. Hiszen azoknak az alapjogoknak az esetében, amelyekben az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga által meghatározott alapjogvédelmi szint. Ez pedig azt jelenti, hogy az indítványban támadott szabályozás megítélése tekintetében a strasbourgi esetjogban kikristályosodott elvek megkerülhetetlen mérceként szolgálnak. T. Alkotmánybíróságnak – saját maga által meghatározottan – követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot. A tulajdonhoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalma olyan alapjogok, amelyek estében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg azok lényegi tartalmát, ahogyan azt az Egyezmény teszi. Ez a következ k alapján egyértelm . „Megkülönböztetés tilalma A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történ megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 14. Cikk)

38

„Tulajdon védelme Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekb l és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az el bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történ használatát szabályozhassák, illet leg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.” (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 1. Kiegészít Jegyz könyv, 1. Cikk)

10.1 A nyugdíjnak a tulajdonhoz való joggal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával való összefüggéseire vonatkozó alapvetések az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában 10.1.1 A nyugdíj és a tulajdonhoz való jog összefüggésével kapcsolatos alapvetések a strasbourgi esetjogban A Moskal v Poland (10373/05) ügyben hozott ítéletében a bíróság korábbi döntéseire hivatkozva kifejezésre juttatta, hogy az 1. Kiegészít Jegyz könyv 1. Cikke nem keletkeztet jogot a tulajdonszerzéshez és a szerz államok szabadon alakíthatják ki társadalombiztosítási rendszerüket. Abban az esetben azonban, ha a szerz állam hatályos szabályozása jogot biztosít valamilyen szociális ellátásra – függetlenül attól, hogy az járulékalapú vagy sem – az, az 1. Kiegészít Jegyz könyv 1. Cikkének hatálya alá tartozik és tulajdoni igényt keletkeztet. Látható, hogy a Bíróság esetjogában még a járulékfizetéssel nem megalapozott szociális ellátások is tulajdonjogot megillet védelmet élveznek. A nyugdíj - mint járulékfizetéssel megalapozott szociális ellátás - esetében a strasbourgi székhely bíróság a Kjartan Ásmundsson v Iceland (60669/99) ügyben rámutatott a nyugdíjalaphoz való pénzügyi hozzájárulás tulajdonjogot keletkeztet természetére és ennek alapján arra, hogy az alapból való kifizetés módja érintheti a tulajdonjogot. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az Egyezmény tulajdon védelmét biztosító cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az egy meghatározott összeg ellátásra való jogosultságot alapozna meg. A konkrét ügyben a Bíróság értékelése szerint azonban nem is arra szerzett jogot a kérelmez , hogy az alapból egy meghatározott hányadot kapjon, hanem arra, hogy nyugellátásban részesüljön meghatározott feltételek fennállása esetén – ez az, amit az Egyezmény 1. Kiegészít Jegyz könyvének 1. Cikkét szem el tt tartva a Bíróság védelemben részesített. E megállapítás azért fontos, mert a szolgálati nyugdíj esetén is alapvet en arról van szó, hogy a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai – meghatározott, törvény által el írt feltételek szerint – nyugellátásra, annak minden jogi jellemz jével és következményével együtt, és nem csupán egy meghatározott összeg folyósítására szereztek jogosultságot. Ha az Emberi Jogok Európai Bírósága azt állapítja meg, hogy az el tte fekv ügyben a támadott szabályozás a tulajdonjogba történ beavatkozásnak min sül, a továbbiakban azt vizsgálja, hogy a közérdek szolgálata, mint a tulajdonhoz való jogba történ beavatkozás legitim célja és az egyéni alapjogok védelme tekintetében méltányos mérlegelésre került-e sor (a Bíróság kimondta a Kjartan Ásmundsson v Iceland ügyben is). Ezzel összefüggésben a Moskal v Poland ügyben a Bíróság kifejezésre juttatta, hogy annak vizsgálata során, hogy a tulajdonjog-korlátozásnak volt-e legitim célja, a kormányok szabadságot élveznek annak megítélésében, hogy mit kíván meg a közérdek. Az is a nemzeti kormányok 39

értékelését l függ, hogy a közérdek érvényre juttatásához a tulajdonhoz való jog korlátozása szükséges-e. Ugyanakkor e tekintetben a kormányok értékelése mégsem teljesen szabad: a határ ott húzódik, ahol a közérdek érdekében történ fellépésnek nyilvánvalóan nincs ésszer alapja („manifestly without reasonable foundation”). Fontos felhívni a figyelmet a Bíróságnak arra a szintén a Moskal v Poland ügyben tett megállapítására, miszerint attól, hogy valamely tulajdonjogi védelmet élvez jogosultság bizonyos törvény által meghatározott körülmények fennállása esetén megvonható, az eset még az 1. Kiegészít Jegyz könyv 1. Cikkének hatálya alá tartozik. 10.1.2 A nyugdíj és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának összefüggésével kapcsolatos alapvetések a strasbourgi esetjogban - a tulajdonhoz való jog sérelmére tekintettel A diszkrimináció-tilalmat kimondó 14. Cikknek nincs az Egyezményt l független léte, azt csak akkor lehet alkalmazni, ha valamely az Egyezmény vagy annak Kiegészít Jegyz könyvei által védett jogot érint, ahogyan arra az Emberi Jogok Európai Bírósága az Andrejeva v Latvia (55707/00) ügyben is rámutatott (Andrejeva v Latvia, para 74). A nyugdíjjal kapcsolatban – el alpontban kifejtettekre tekintettel – a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközés vizsgálata a tulajdonhoz való jog sérelmével összefüggésben vet dik fel. A Bíróság esetjogának megfelel en, a hátrányos megkülönböztetés ugyanabban a helyzetben lév személyek közötti eltér bánásmódot jelent anélkül, hogy annak objektív és ésszer indoka lenne. Az, hogy a megkülönböztetésnek nincs objektív és ésszer indoka azt jelenti, hogy a különbségtétel nem irányul valamilyen legitim cél érvényre juttatására vagy az elérni kívánt cél és az annak eléréséhez szükséges eszközök nem állnak arányban egymással. (Andrejeva v Latvia, para 81) A Bíróság joggyakorlata alapján a szerz államok egy bizonyos határig szabadon mérlegelhetnek azt illet en, hogy mely esetek indokolnak eltér bánásmódot. Az, hogy hol húzódik ez a bizonyos határ, a körülményekt l, a konkrét ügyt l és annak hátterét l függ (Andrejeva v Latvia, para 82). Az államok e mérlegelési, értékelési lehet sége széles abban az esetben, amikor gazdasági vagy szociális céljaik elérése érdekében alkalmazott eszközökr l van szó. Azonban ennek is van határa. Ez a határ addig tart, és a Bíróság addig fogadja el a szerz államok törvényhozása által meghatározott stratégiát, politikai irányvonalat, ahol a megkülönböztetésnek még nyilvánvalóan ésszer alapja van (Andrejeva v Latvia, para 83). Amikor a megkülönböztetésnek már nyilvánvalóan nincs ésszer alapja („manifestly without reasonable foundation”), az az Egyezmény 14. Cikkének sérelmét eredményezi – mondta ki a Bíróság a Stec and Others (65731/01 and 65900/01) és Moskal v Poland ügyekben is. Vagyis, lehetséges a megkülönböztetés az említett célok elérése érdekében, de a megkülönböztetett csoport jogaiba való beavatkozásnak az Egyezmény alapján indokolhatónak kell lennie. (Andrejeva v Latvia, para 83) 10.2 A nyugdíjnak a tulajdonhoz való joggal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával való összefüggéseire vonatkozó, az indítványban megfogalmazottak szempontjából különösen releváns megállapítások az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában 10.2.1 Az indítványban támadott szabályozás nem jogszer (lawful) Az Emberi Jogok Európai Bírósága a The Former King of Greece and Others v Greece ügyben (25701/94) hozott ítéletében is meger sítette azt az alapvet fontosságú elvet, mely szerint az 1. Kiegészít Jegyz könyv 1. Cikkével kapcsolatban az els dleges és legfontosabb 40

követelmény az, hogy a tulajdonhoz való jogba az állam részér l történ bármilyen beavatkozásnak jogszer nek (lawful) kell lennie. Az 1. Cikk els bekezdésének második mondata a tulajdontól való megfosztást csak törvényben meghatározott feltételek esetén teszi lehet vé, a második bekezdés pedig csak abban az esetben ismeri el az államok jogát a tulajdonhoz való jogba való beavatkozásra, amennyiben az törvény által szabályozott módon történik. (The Former King of Greece and Others v Greece, para 79) A Bíróság által meghatározott jogszer ség követelménye azonban az indítványban támadott szabályozás vonatkozásában nem valósul meg, az ugyanis a bels , vagyis a magyar jogba ütközik. Az eddigiekben láthattuk, hogy a 2011. évi … törvény kifogásolt rendelkezései ellentétesek az Alkotmánybíróság határozataiban megállapított és következetesen alkalmazott elvekkel, melyek az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése értelmében mindenkire nézve kötelez ek. Olyan erga omnes hatályú elvek említhet k itt, mint az, hogy a nyugdíj olyan jogosultság, amelynek értéke nominálisan nem csökkenthet vagy az, hogy valamely szolgáltatás lecsúsztatása a biztosításból a segélyezésbe alapjogba való beavatkozást valósít meg. Az indítvány el pontjai rámutattak a támadott szabályozás alkotmányellenességére, a 2011. évi … törvény kifogásolt rendelkezéseiben foglaltak tehát ellentétesek a bels joggal, így nem felelnek meg az Emberi Jogok Európai bírósága által támasztott jogszer ség követelményének. 10.2.2 A nyugellátásra való jogosultság tulajdonjogi védelme A Kjartan Ásmundsson v Iceland eset kapcsán el ekben látható volt, hogy a Bíróság alapvet en a nyugellátásra való jogosultságot és nem valamely meghatározott összeg folyósítására vonatkozó jogot tekinti olyan jognak, amely az Egyezmény alapján a tulajdonjogot megillet védelemben részesül. Ez az eset hangsúlyosan mutat rá arra, hogy az indítványban támadott 2011. évi … törvény 5. § (1) bekezdése, amely a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjait megillet szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltásáról rendelkezik, olyan jogsérelmet okoz a hatálya alá tartozó személyeknek, amely a jogvédelem alacsonyabb szintjét eredményezi. Érdemes ehelyütt visszautalni az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában megfogalmazottakra, melyek szerint „valamely szolgáltatás átmenet nélküli megváltoztatása, vagy "lecsúsztatása" a biztosításból a segélyezésbe abban is a jogi pozíció lényeges változását hozza, hogy a bizalomvédelem szempontjából egy gyengébb kategóriába kerül az érintett (megsz nik a - tulajdonvédelem-), s ez fölér egy alapjogba való beavatkozással”. A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal történ felváltása esetében arról van szó, hogy a jogosultat szerzett jogként megillet nyugdíj egy, t más jogcímen megillet szociális ellátássá fokozódik, „csúsztatódik” le. Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy sokkal könnyebben vonható meg és a 2011. évi … törvény 5. § (2) bekezdése értelmében annak összege csökkenthet is. Másrészt pedig a más jogcímen járó szociális ellátás – jelen esetben a szolgálati járandóság – nem élvez a tulajdonhoz való jognak megfelel védelmet. Hiszen azt nem is védi alapjogként Magyarország Alaptörvénye, míg a tulajdonhoz való jogot továbbra is akként ismeri el. A hivatkozott strasbourgi esetekb l is az látszik, hogy a nem nyugdíj jogcímen folyósított ellátás alacsonyabb szint jogi védelmet élvez, mint a nyugdíj-jogcímen folyósított. Az indítványozók ennek kapcsán fel kívánják hívni a figyelmet arra is, hogy a 2011. évi … törvény 5. § (2) bekezdése nem a nyugellátás összegének csökkentésér l rendelkezik: az indítványban támadott szabályozás értelmében a szolgálati nyugdíj megvonásáról és annak más jogcímen járó ellátással való helyettesítésér l, lényegében a nyugellátás „lecsúsztatásáról” van szó és ez a más jogcímen járó ellátás az, amelynek az 41

összege az 5. § (2) bekezdése értelmében csökken. Ez pedig azáltal is súlyos jogsérelmet okoz a kifogásolt rendelkezések hatálya alá tartozó személyeknek, hogy a jogvédelem szempontjából gyengébb kategóriába kerülnek. 10.2.3 A jogosulton kívül álló okból bekövetkez jogkorlátozás Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nyugdíjjal kapcsolatos joggyakorlata alapján megállapítható, hogy annak megítélése során, hogy a jogosultnak az Egyezmény által biztosított tulajdonhoz való jogát érte-e és milyen mérték sérelem, illetve azzal összefüggésben ez az alapjogi sérelem a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközike, jelent s súllyal esik a latba az a tény, hogy a jogosultat ér jogkorlátozás rajta kívül álló okból következett be. Látható ez a már idézett Kjartan Ásmundsson v Iceland ügyben is, amikor a Bíróság különösen fontos körülményként értékelte, hogy a jogosult a nyugdíj-jogosultságát kizárólag rajta kívül álló ok, azaz jogszabályi változás következtében veszítette el, a saját magatartásának abban semmilyen szerepe nem volt. Jogosultságának elvesztése a kérelmez által sem el relátható, sem elkerülhet , sem pedig befolyásolható nem volt. Megjelenik ez a szempont a már szintén hivatkozott Moskal v Poland eset kapcsán is. Az Andrejeva v Latvia ügyben hozott ítéletében a tulajdonjog sérelmével összefügg hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában a Bíróság elvi éllel jelentette ki, hogy abban az esetben, ha a Bíróság azon az alapon nem állapítaná meg a diszkrimináció-tilalomba ütközést, hogy a kérelmez elkerülheti az eltér bánásmódot azáltal, hogy a 14. Cikkben felsorolt – a hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgáló – tulajdonságok valamelyikén változtat, az a 14. Cikk lényegi tartalmát üresítené ki. Vagyis az eljárás alá vont szerz állam nem hivatkozhatott a megkülönböztetéssel kapcsolatban arra, hogy a kérelmez a saját döntése alapján kerülhetne olyan helyzetbe, amikor nem vonatkozik rá a hátrányos megkülönböztetés. Ami a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággal való felváltását és ez utóbbi összegének csökkentését, azaz az indítványban kifogásolt szabályozást illeti, egyértelm en kijelenthet , hogy az annak hatálya alá tartozó személyek jogszabályi változás következtében válnak szolgálati nyugdíj helyett szolgálati járandóságra jogosulttá és szolgálati járandóságuk összege is a 2011. évi … törvény hatályba lépése következtében csökken korábbi szolgálati nyugdíjukhoz képest. E változásokra – amely jogi pozíciójuk lényegi változását eredményezi – az érintetteknek semmilyen befolyásuk nem volt. Így van ez a 2011. évi … törvény 5. § (3) bekezdésének c) pontja esetében is. Az 5. § (2) bekezdése a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel írja el a szolgálati nyugdíj helyébe lép szolgálati járandóság összegének a személyi jövedelemadó mértékével történ csökkentését. A hivatkozott (3) bekezdés c) pontja értelmében „nem csökkenthet a szolgálati járandóság összege, ha a jogosult önkéntes tartalékos szerz dést kötött, a szerz dés megkötését követ hónap els napjától a szerz dés megsz nése hónapjának utolsó napjáig”. E rendelkezés látszólag annak lehet ségét teremti meg, hogy a jogosult saját magatartásával befolyásolni tudja azt, hogy szolgálati járandóságának összege csökken-e vagy sem. (Fontos emlékeztetni arra, hogy az 5. § (3) bekezdésének, így természetesen e bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozók is ugyanúgy elszenvedik az ket megillet ellátás jogcímének megváltozása következtében megvalósuló alapjog-sérelmet, a (3) bekezdés a szolgálati járandóság összegének csökkentésével összefüggésben tartalmaz rendelkezést.) A 2011. évi … törvény 5. § (3) bekezdésének c) pontja abban az esetben írja el , hogy a szolgálati járandóság összege nem csökkenthet , ha a jogosult önkéntes tartalékos szerz dést kötött. A szerz dés megkötése azonban kétoldalú aktus, az önkéntes tartalékosokra vonatkozó részletes szabályokról pedig a Hjt. 287. § (2) bekezdése ag) pontjának értelmében miniszteri rendelet 42

szól majd, vagyis az, hogy létrejön-e az önkéntes tartalékos szerz dés vagy sem, nem kizárólag a jogosult akaratától függ. A Hjt. 41. § (12) bekezdésének értelmében például önkéntes m veleti tartalékos szolgálati jogviszony 18. életévét betöltött, de 50 évesnél nem id sebb személlyel létesíthet , e jogszabályi rendelkezés – a kés bbiekben megalkotandó részletszabályoktól függetlenül – eleve olyan feltételt tartalmaz, amelynek fennállására a szolgálati járandóságra jogosult személynek nincs befolyása (nem tud változtatni azon, hogy hány éves). Azáltal, hogy az 5. § (3) bekezdésének c) pontja a szerz dés megkötését (és nem például az arra irányuló szándék kifejezését) teszi annak feltételévé, hogy a jogosult csökkentés nélküli szolgálati járandóságban részesülhessen, nem kizárólag a jogosult akaratától teszi függ vé, hogy teljes összeg szolgálati járandóságot folyósítanak-e számára vagy sem. Ezért látszólagos az, hogy a szolgálati járandóságra jogosult saját akaratelhatározásával vagy magatartásával befolyásolni tudná az t megillet ellátás összegének csökkentését. Mindazonáltal az indítványozók utalni kívánnak az Emberi Jogok Európai Bíróságának az el ekben idézett, Andrejeva v Latvia ügyben hozott döntésére, mely szerint a jogsérelem megállapítása szempontjából irreleváns az, ha a sérelmet szenvedett személy a saját döntése alapján kerülhetne olyan helyzetbe, amikor nem vonatkozik rá a hátrányos megkülönböztetés. Ebb l az következik, hogy még annak sem lenne jelent sége a jogosultat ért jogsérelem megítélése szempontjából a Bíróság által alkalmazott sztenderdek fényében, ha az t megillet szolgálati járandóság összegének mértékét saját akarat-elhatározásával valóban befolyásolni tudná. A tulajdonjog sérelmével összefügg diszkrimináció vonatkozásában pedig arra szükséges rámutatni, hogy például az 57. életévüket 2011. december 31-ig betölt és be nem tölt szolgálati nyugdíj-jogosultak közötti megkülönböztetés olyan tulajdonságon (életkor) alapul, amelyen nem is lehetséges változtatni, ez esetben a jogosult saját döntése alapján sem kerülhetne abba a helyzetbe, hogy ne vonatkozzon rá a hátrányos megkülönböztetés. Másrészt azáltal, hogy az indítványban kifogásolt szabályozás rendelkezéseit a jogszabály hatálybalépése el tt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell, a jogszabályi változás következtében kialakult helyzetre az érintetteknek nincs is módjuk reagálni úgy, hogy ne vonatkozzon rájuk a hátrányos megkülönböztetés. Abban az esetben ugyanis, ha a 2011. évi … törvény 5. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó személy úgy dönt, hogy visszatér korábbi hivatásához az állami szférába, a 2011. évi … törvény 12. § (1) bekezdése értelmében köteles szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetését kérni. Szükséges még a jogosulton kívül álló okból történ jogkorlátozással kapcsolatban azt is megemlíteni, hogy a korábban hatályos szolgálati nyugellátásra vonatkozó szabályozás esetleges helytelensége sem a szolgálati nyugdíjra jogosultnak felróható körülmény. Ennek kapcsán a Moskal v Poland esetre érdemes utalni: az ebben az ügyben született bírósági értékelés szerint ugyanis, ha korábban joger s döntés tévesen állapította meg a nyugdíj-jogosultságot és a tévedésben a jogosult nem játszott szerepet, az nem lehet oka jogkorlátozásnak. Vagyis az, hogy a jogosult rajta kívül álló okból valamely jogosultsághoz, ellátáshoz érdemtelenül jutott, nem vezethet ahhoz, hogy ennek következményeit neki kelljen viselnie. Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet ezzel összefüggésben arra is, hogy a strasbourgi bíróság által tárgyalt konkrét ügyben helytelen hatósági jogalkalmazás vezetett ahhoz, hogy a kérelmez érdemtelenül jutott nyugdíjjogosultsághoz, nyilvánvalóan más a súlya egy olyan állítás következményeinek, miszerint maga a korábban hatályos szabályozás az, ami érdemtelenül keletkeztetett nyugellátásra való jogosultságot. Már csak azért is, mert a jogosultak jóval nagyobb körét érinti, mint egy esetleges hatósági mulasztás vagy helytelen jogértelmezés, és a hatósági téves értékelés (amennyiben annak tekintenénk a kedvezményes nyugdíjszabályokat) nem egyedi hatósági mulasztásban, hanem majd fél évszázados jogi szabályozásban ölt testet, így a jogosultak egy ötven éve fennálló szabályozás alapján szereztek jogosultságot, és nem egyedi hatósági aktus 43

következtében, amely különbség a joguralom és a bizalomvédelem szempontjából alapvet jelent ség . 10.2.4 Az állam által a jogkorlátozás indokaként megfogalmazott legitim cél és annak határai A strasbourgi bíróság joggyakorlatával kapcsolatos alapvetések áttekintése során láthattuk, hogy mind a tulajdonhoz való jogba való beavatkozás, mind pedig a megkülönböztetés tekintetében az államok viszonylag széles mérlegelési lehet séget élveznek a tulajdonhoz való jog korlátozásának legitim céljaként a közérdek tartalmának, illetve a megkülönböztetés ésszer indokaként gazdasági vagy szociális stratégiájuknak a meghatározásában. E széles mérlegelési lehet ség határa ott húzódik, ahol a tulajdonjog korlátozásának, illetve az eltér bánásmódnak nyilvánvalóan nincs ésszer alapja. A Kjartan Ásmundsson v Iceland ügyben a kormány a kérelmez nyugellátásának megvonását eredményez szabályozás céljaként a nyugdíjalap egyenlegének javítását és a nyugdíjrendszer stabilitását jelölte meg. A Bíróság elfogadta mindezt legitim célként, azonban hátrányos megkülönböztetést állapított meg azzal összefüggésben, hogy az el tte fekv ügyben vizsgált szabályozás a jogosultaknak – az összes jogosult számarányához viszonyítva – csupán egy sz k körét érintette, ezért a legitim cél az intézkedéssel nem volt igazolható. A szabályozás a cél elérésre tehát nem volt alkalmas és a hatálya alá tartozóknak – így a konkrét ügy kérelmez jének is – a legitim céllal arányban nem álló túlzott terhet kellett viselniük, mely tulajdonhoz való joguk korlátozásában, azaz nyugellátásuk elvesztésében nyilvánult meg. El ekben láthattuk, hogy a 2011. évi … törvény általános indokolása szintén a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtésére hivatkozik az indítványban támadott szabályozás bevezetésének okaként. 2010-ben 1.939.000 f részesült korhatár feletti nyugellátásban, a munkakörhöz kötött korkedvezményes nyugdíjasoké (a fegyveres er k szolgálati nyugdíjával együtt) 62 ezer f volt.8 Amennyiben csak e két szám egymáshoz viszonyított arányát vesszük figyelembe – eltekintve attól, hogy a szolgálati nyugdíjra jogosultak körében milyen tényleges pénzügyi hatást fog kiváltani az indítványban támadott szabályozás – nyilvánvaló, hogy a nyugdíjrendszer stabilitásának megteremtése, mint legitim cél a kifogásolt rendelkezésekkel nem igazolható és a hatálya alá tartozóknak túlzott terhet kell viselniük. Az Andrejeva v Latvia ügyben a Bíróság elfogadta azt, hogy a szerz állam gazdasági rendszerének védelme olyan legitim cél, amely összeegyeztethet az Egyezmény általános elveivel. Mindazonáltal a Bíróság megállapította a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközést: az eljárás alá vont állam még akkor sem hivatkozhatott finanszírozási nehézségekre, ha a kérelmez saját döntése alapján kerülhetne olyan helyzetbe, amikor nem vonatkozik rá a hátrányos megkülönböztetés. Nem fogadta el továbbá azt a kormányzati érvet sem, miszerint a kérelmez a szóban forgó ügy szempontjából releváns id szakban nem az eljárás alá vont volt szovjet tagköztársaság, hanem a korábbi Szovjetunió számára fizette a nyugdíj-járulékot. Elismerve bár a rendszerváltást követ sajátos és az eljárás alá vont állam számára komoly financiális terhet jelent történelmi körülmények relevanciáját, ennek ellenére sem hivatkozhatott az ügyben a szerz állam arra, hogy nem az államkasszájába folyt be az eset tárgyát képez id szakban a kérelmez által befizetett nyugdíjjárulék és a Bíróság megállapította a hátrányos megkülönböztetést. 10.2.5 A nyugellátás teljes megvonása különösen súlyos jogkorlátozás 8

Scharle Ágota: A korkedvezményes szolgálati nyugdíjszabályok szigorítása

44

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nyugdíjjal kapcsolatos döntései alapján egyértelm en megállapítható, hogy a Bíróság különösen súlyosnak ítéli meg a jogkorlátozást akkor, ha az a nyugellátás teljes megvonásával jár. Látható ez a Kjartan Ásmundsson v Iceland ügyben is, amikor a Bíróság különösen súlyosnak találta a jogosultat a tulajdonhoz való jogával összefüggésben ér megkülönböztetést amiatt, hogy az nyugellátásának teljes megsz nését eredményezte. Ez volt az oka annak, hogy a jogosultnak a bíróság szerint az t érint szabályozásnak a Bíróság által egyébként legitimként elfogadott céljával arányban nem álló és túlzott terhet kellett viselnie. A 2011. évi … törvény 16. § (2) bekezdése a) pontjának értelmében a nyugdíjmegállapító szerv a szolgálati járandóságot a jogsértést megállapító határozat joger re emelkedését követ hónaptól megszünteti, ha a jogosult foglalkoztatására a folyósítás ideje alatt a foglalkoztatására irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában kerül sor. A 16. § (2) bekezdésének b) pontja pedig még súlyosabbá teszi az e jognyilatkozat megtételének elmulasztása következtében a jogosultat ér joghátrányt: a szolgálati járandóság teljes, illetve egy évi összegének megfelel összeg megfizetésére kötelezi a „feketén” munkát vállaló jogosultat. Az indítványozók el ekben már rámutattak e rendelkezések diszkriminatív jellegére és utaltak arra, hogy abban az esetben, ha a szükségesség tesztjén át is menne, az arányosság tesztjén e szabályozás biztosan elbukik. Vagyis, ebben az esetben is arról van szó, hogy a jogosultnak a szabályozás legitim céljával arányban nem álló túlzott terhet kell viselnie. Alátámasztják ezt a következ kben hivatkozott strasbourgi esetek is. A Banfield v United Kingdom ügyben – amelyben a bíróság a kérelmez panaszát nem találta meglapozottnak - a jogosultat megillet szolgálati nyugellátás részbeni megvonására azért került sor, mert olyan b ncselekményt (sorozatos nemi er szak hivatali kötelességének teljesítése során) követett el, amelyért 14 év szabadságvesztésre ítélték. Vagyis a jogosult saját felróható magatartásának következtében, törvényben el re szabályozott lehet ség realizálódásaként és eseti mérlegelés eredményeként veszítette el nyugdíjának egy bizonyos részét. Ellentétben tehát a 2011. évi … törvény el ekben idézett rendelkezéseiben foglaltakkal, ebben az esetben egyrészt a jogfosztás nem egy jogszabály által általánosan körülírt csoport tagjaira vonatkozott és ahhoz saját magatartása vezetett. Másrészt nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányának súlya össze sem hasonlítható a hivatkozott strasbourgi jogesetben megjelen b ncselekménnyel. Érdemes megjegyezni továbbá azt is, hogy a Bíróság által vizsgált szabályozás még ilyen súlyú b ncselekmény elkövetése esetén sem írta el a nyugellátás teljes, csak részbeni megvonását, nem beszélve a nyugellátás teljes vagy meghatározott hányadának megfelel összeg megfizetésér l. Az Azinas v Cyprus (56679/00) ügyben a Bíróság egy minisztériumi f osztályvezet sikkasztása esetén tartotta aránytalannak a nyugdíjjogosultság teljes elvesztését jelent szankciót. Ennek kapcsán tehát ismét a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányának és az ezt sújtó szankciónak, azaz a több évtizedes biztosítási jogviszony során teljesített befizetések alapján járó ellenszolgáltatásra váró jogosultság elvesztésének az aránytalansága állapítható meg. Ezzel együtt az ellátás teljes, illetve egy évi összegének megfelel összeg megfizetésének kötelezettsége ezt az aránytalanságot még tovább súlyosbítja. Egy jognyilatkozat írásba foglalásának elmaradása nyilvánvalóan eltörpül a sikkasztás mellett és a Bíróság még ez utóbbi esetben is aránytalannak találta a nyugdíjjogosultság elvesztésében testet ölt szankciót, pénzfizetésben megnyilvánuló retorzióról pedig a Bíróság által vizsgált esetben szó sem volt. Az indítványozók fontosnak tartják megjegyezni továbbá, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiánya nem egyenl például az 45

adócsalással, ugyanis írásos szerz dés nélkül is lehet adót fizetni a megszerzett jövedelem után. Mindazonáltal az indítványozók ismét utalnak arra, hogy lényegét tekintve a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá alakítása is a jogosultat megillet nyugdíj elvesztésének tekinthet , hiszen a jogosultat megillet jogosultság ennek következtében a jogvédelem szempontjából gyengébb kategóriába kerül, vagyis nem részesül a tulajdonhoz való jognak megfelel védelemben (részletes kifejtését többek között a 10.2.2. pont tartalmazza). Ennek következtében a szolgálati járandóságra való jogosultság a jöv ben a jogalkotó által sokkal szabadabban alakítható, az ellátás összege például a 2011. évi … törvény 5. § (2) és (4) bekezdéséb l következ en kiszámíthatatlan mértékben csökken. 10.2.6 A nyugellátás megvonása érintheti az Egyezmény 8. Cikke által biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot is A Moskal v Poland ügyben a Bíróság a jogosult nyugdíjának megvonását magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogába való beavatkozásként értékelte, tekintettel arra, hogy a megvont ellátás képezte a jogosult és családja megélhetésének alapját. Az Azinas v Cyprus ügyben a nyugdíjjogosultság teljes elvesztését jelent szankció aránytalanságának megállapításában jelent s szerepet játszott az, hogy a jogosult és családja ennek következtében megélhetésének teljes alapját veszítette el. Ezzel összefüggésben arra szükséges utalni, hogy a szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzett személyek túlnyomó többsége esetében nagy valószín séggel szintén ez az ellátás képezi saját, számos esetben pedig családjuk egyetlen releváns bevételi forrását, megélhetési alapját. El ekben kifejtettek alapján kijelenthet , hogy amennyiben T. Alkotmánybíróság – saját határozatában foglaltaknak megfelel en – az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a strasbourgi székhely emberi jogi bíróság esetjoga által meghatározott alapjogvédelmi szintet kívánja biztosítani az indítványban kifogásolt szabályozás hatálya alá tartozó személyeknek, nem tehát mást, mint hogy a támadott törvényi rendelkezések alkotmányellenességét mondja ki.

46

Tisztelt Alkotmánybíróság! Fentiek alapján indítványozzuk, hogy a T. Alkotmánybíróság állapítsa meg a korhatár el tti öregségi nyugdíjak megszüntetésér l, a korhatár el tti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény 5. § (1), (2), (4) bekezdéseinek, 9. § c) pontjának, 11. §-ának, 12. §-ának és 16. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét és semmisítse meg a hivatkozott rendelkezéseket.

Budapest, 2011. (…) Tisztelettel:

Dr. Kádár András Kristóf Magyar Helsinki Bizottság

Holecz Gábor Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete

Fabók Ferenc Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége

Szél József Független Rend r Szakszervezet

Czövek János Honvédszakszervezet

Vincze Tibor Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete

dr. Bárdos Judit Belügyi és Rendvédelmi Szakszervezetének

47

Dolgozók