Dr. Bartha Orsolya
TERRORIZMUS A MODERN HÁBORÚ, AVAGY JOGALAPOT SZOLGÁLHAT-E TERRORISTA TÁMADÁS HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ? A terrorizmusról olvasva, eloadásokat hallgatva az ember rájön, hogy a téma behatárolhatatlan, kimeríthetetlen szakirodalommal és kutatókkal rendelk ezik. A jelenlegi globális fenyegetettség megkívánja, hogy a témával elm élyülten foglalkozzunk és válaszokat, gyakorlati megoldásokat keressünk a terrorizmus visszaszorítására. Úgy vélem a terrorizmusnak sok arca van és ahhoz, hogy ezeket leküzdjük magunknak is színesen, nyíltan több oldalról kell megközelítenünk ezt a területet. Cikkemben elgondolkoztam egy kicsit több más szempontból a terrorizmusról és több kérdés fogalmazódott meg bennem. Ezeket teszem fel most anélkül, hogy választ adnék. Igyekeztem viszont egy a címben is megjelölt kérdésre választ adni. A terrorizmus a modern háború, avagy jogalapot szolgálhat-e terrorista támadás háború megindításához, kérdés az afgán és iraki háború kapcsán fogalmazódott meg bennem. Mindkét konfliktus kapcsán az Egyesült Államok szerepét szem elott tartva merült fel bennem, hogy mennyiben van hatással a két háború megindítására a 2001. szeptember 11-ei támadás? Sokakban, akik végigkísérték az esem ényeket biztosan megfogalmazódott egy válasz, amelyet tüstént adnának erre a kérdésre, azonban engedjék meg, hogy az alábbi értekezéssel egy kicsit elgondolkoztassam Önöket a terrorizmus fogalmát, jelentését vizsgálva az állam által elfoglalt szereprol, a háborúval való összefonódásról és a retorzió kérdéseirol.
MI IS VALÓJÁBAN A TERRORIZMUS? Azt hiszem joggal állíthatom, hogy boldog lennék ha erre a kérdésre választ tudnék adni. Elmondható, hogy a szakirodalom és a nemzetközi jogászok egyetértenek abban, hogy a terrorizmus fogalma nem konkretizálható. Olyan jelenséggel állunk szemben, amely állandóan fejlodik, újabb és újabb eszk özöket használ fel, az általa elérni kívánt cél és motiváció sem általánosítható. Az ember minél mélyebben ássa magát bele nemcsak a témában, hanem m agának kizárólagosan a terminológia kutatásába annál több nézettel, megköz e-
171
lítéssel és kísérlettel találkozik a fogalom meghatározására. Egy dolog azo nban biztos, ami talán egy jogász szempontjából a legfontosabb érv: egyetlen nemzetközileg kötelezo dokumentum sem határozta meg a terrorizmus jelentését. Mégis engedjék meg, hogy kis elmélkedésbe kezdjek, hiszen célom a terrorizmus és háború fogalmának, jelentéstartalmának összevetése és ehhez szükséges rámutatnom egy-két jellegzetes egybeesésre, minosítési szempontra. 1972-ben az ENSZ ad hoc bizottságot állított fel, mely a terrorizmus kérdés eivel foglalkozott. A bizottság legfobb célja volt a fogalom meghatározása. Az értekezés során több különbözo nézet alakult ki: egyesek a fogalom kulcsát a terrorista cselekmények mentén kívánták megragadni, míg mások a motiv áció behatárolásában látták a kulcsot, megint mások az elérni kívánt célra ko ncentráltak, és végül voltak, akik a végrehajtókban látták a fogalom kulcspontját. A bizottság záró jelentésében mégsem foglalt állást a terrorizmus fogalmának meghatározása kérdésében. Vagyis csupán egy fogalmi elemre támaszkodva nem lehet meghatározni a terrorizmus fogalmát.
KI KÖVETHET EL TERRORCSELEKMÉNYT? Magánszemély, magánhadsereg vagy akár állam is fejthet ki terrorista tev ékenységet? Ha tegyük fel egy kormány megöli azokat, akik ellene demonstrálnak akkor az jogtalan ölésnek minosül vagy terrorista cselekedetnek? 1 Ahhoz, hogy egy személy terroristává váljék egyben egy ideológiai elhivatottsággal kell rendelkeznie, vagy a felbérelt zsoldosok is terroristákna k számítanak? A terroristák személyét tekintve nagyon sok esetben elmondható, hogy katonai múlttal, felkészültséggel rendelkeznek. A katonai kiképzés egyik eleme a hadviselési formák, stratégiák oktatása. Mennyiben van jelentosége annak, hogy a terroristák katonák, amikor a háború fogalmától határoljuk el? A fogalom meghatározása két okból fontos. Egyrészrol számomra kiindulási szempont az, hogy háborút csak államok követhetnek el, tehát hogyan alakul a fogalmi elhatárolás, ha az államok részt vesznek, támogatnak, vagy saját maguk kifejtenek terrorista cselekményt, másrészrol a konkrét személy kérdése, magánszemély vagy katona követte-e el, vagy játszik fontos szerepet a háború fogalmával való összehasonlításnál elhatárolódásnál. 1989. szeptember 19-én a Pan Am, UTA 772 személyszállító járatát semmisítették meg a chadi Téneré sivatag felett líbiai terroristák.. Az Egyesült Álla1
Történelmi példaként szolgálhat a Latin-Amerikai kormányok hatalmon maradás ának vagy hatalomra kerülésének módja. Egyes nézetek szerint a kormányok a hatalom megtartása érdekében terrorcselekményekkel biztosították hatalmukat.
172
mok és Skócia pert indított két líbiai ellen és a vádpontok között szerepelt terrorista cselekmény elkövetése is. A két líbiai nemzet iségu, akik ellen a vádat megindították a Líbiai Hírszerzo Iroda munkatársai voltak. Ennek eredményeként került megfogalmazásra és elfogadásra az a nyilatkozat, — létrejött az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország között — amely kimondja, hogy „inter alia”, egy állam felelossége ott és akkor kezd odik, amikor közvetlenül részt vesz terrorista cselekményekben, vagy közvetve kikötohasználatot, kiképzésre lehetoséget, fegyverkezést vagy anyagi támogatást továbbá bármiféle védelemben részesítenek terroristákat. Vagyis a terrorizmus alanya, állam is lehet.
MOTIVÁCIÓ ÉS AZ ÖNRENDELKEZÉSI JOG A nemzeti liberális mozgalmak és a terrorizmus fogalmi határai nagyon nehezen különíthetoek el. Valójában, azonban a cél, amely elérése érdekében a terrorcselekményt elkövetik bármennyire is igazságos 2 az jogilag mégsem elfogadható és még akkor sem fogadható el indokoltnak ha az adott csele kmény a külso megítélés alapján is az igazságosságot hivatott szolgálni. Ezzel egyetért az 1989-es ENSZ Közgyulés, melyen elismer ik az önrendelkezés alapján a nemzeti liberális mozgalmak jogosságát, de ezzel egyidejuleg jogtalannak minosítenek minden olyan tevékenységet, amely bármely terrorista cselekményt foglal magába, legyen az elkövetoje bárki. 3 Az önrendelkezési jog megsértése kapcsán Chadwick — akivel jómagam is egyetértek — az alábbiakat véli: azon államok, melyek terrort használnak, mint az eroszak egyik metódusát, hogy ezáltal kontrolálják a belso fegyveres zavargásokat, figyelmen kívül hagyják az emberségesség jogi szuprem ációját, így elonyben részesítik a belso jogi helyzet katonai kontrollal való fenntartását és ellenorzik az eroszakos politikai indíttatású zavargás okat.4 A felkelés, gerilla lázadás és a terrorizmus fogalmának elhatárolása már sokkal nehezebb feladat. A gerilla felkelok taktikájukat tekintve valóban terroristáknak megfelelo harcmódot alkalmaznak, de katonai egységként és annak megfeleloen viselkednek, ami megkülönbözteti oket a terroristáktól és terro-
2
Az igazságosság mindig két oldalról vizsgálandó, az elköveto és az elszenvedo fél részérol is. 3 ENSZ határozat 44/29, 1989. december 4. 4 E. Chadwick: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996, Martinius Nijhoff Publishers
173
rista szervezetektol. Saját magukat katonáknak tekintik és szigorúan követik a katonai diszciplína szabályait. Az Egyesült Nemzetek a 90-es évek végére jutott el addig, hogy kimondja, a terrorizmus bármilyen cél megvalósítása érdekében, bármilyen motivációra hivatkozva követtek el jogtalan és nem indokolható.
VAN-E HATÁRVONAL A HÁBORÚ,5 ÉS A TERRORIZMUS KÖZÖTT? A fentiekben láthattuk, hogy a terrorista személyét vizsgálva, az állam részvétele és a katonák kapcsán az elhatárolás, mely kezdetben oly egyszerunek tunt mégis átfedést mutat. Mégis úgy vélem a kérdésre a válasz igen, de sok esetben van átfedés a két fogalom között még akkor is ha a terrorizmust nem lehet teljes egészében körülhatárolni, és pontosan behatárolni. A személyek vizsgálatára korábban már sor került, most áttérnék a cselekvés vizsgálatára. Az elso bennem felmerülo kérdés az, hogy a terrorizmus alkalmazható-e mint eszköz a háborúban a másik pedig adható-e terrortámadásra fegyveres válasz és jogszeru-e ez. Mindkét terminológia kapcsán beszélhetünk ártatlan áldozatokról. Mégis mi a különbség ha a háborúban dobnak le egy bombát vagy ha egy öngyilkos terrorista merénylo robbantja fel magát? A különbséget abban látom, hogy a háborúban az ölés szabályozottan és célhoz kötötten történik, vagyis csak az ellenfél hadseregének gyengítése céljából, ahol a civil áldozatok vesztése a legtöbbször csupán szerencsétlen véletlen, de nem cél. Vagyis a foszabályt követve civilek megölése a háborúban6 véletlen, míg terrorcselekmény kapcsán fo cél. Ezzel szemben a terrorizmus alkalmával az ölés, pusztítás a cél annak érdekében, hogy a megfelelo pszichikai hatást elérjék a terrorszervez etek. Ekkor a motiváció és a cél nem igazodik a szükségesség, arányosság követelményéhez. A terrorizmusnak éppen abban rejlik az egyik megfoghatatlan jellemzoje, hogy nem lehet általánosítani, és szabályokhoz kötni, hiszen ha ezt megtehetnénk és így a terrorizmus szabályozott formákat követne akkor — engedjék meg, hogy meg merjem kockáztatni — már talán a modern háborúról beszélhetnénk. Mégis a háború és a terrorizmus nem minden mozzanata választható el, hiszen a történelembe visszatekintve az elfoglalt városok lakóinak a lemészárlásával egészen a 20. századig találkozunk, ekkor háborúról beszélünk, de a 5 6
A háború fogalma: az állam általi agresszió kifejtése egy másik állammal szemben. 1999-ben Szerbiával szemben végrehajtott támadás
174
használt eszköz valójában a terrorizmus volt. Politikai nézet megerosítése vagy politikai hatalom megszerzése sokszor történt eroszakos cselekmény folytán, gondoljunk csak Cézárra. A merénylo fogalma több kultúrában is megjele nik a történelem során, és az elso terrorizmushoz kapcsolódó nemzetközi dokumentumok is a merényletekre épülve kerülnek megfogalmazásra. Az ókor és középkor kedvence volt a terror, csupán ezt követoen fejlodött a felvilágosodás korában politikai akarat megtestesítojévé. Majd a 19. század Oroszországa, ahol a cárizmus megdöntése érdekében virágzott az anarchizmus és a merényletek, bombarobbantással végrehajtott támadások megszámlálhatatlanná váltak. A 20. században az elnyomott népek, az írek, az izraeliek, a palesztinok, eloször a britekkel szemben majd a palesztinok az izraeliekkel szemben harcoltak, majd további példaként említheto a volt kolóniák és a hidegháború. Mindezeket a történelem háborúnak könyvelte el, de valójában az eszköz sokszor a terrorizmus volt. A terrorizmussal szemben használt fegyveres eroszak eloször is a jogszeruség kérdését másrészrol a terrorizmust támogató államok, és velük szemben felhozható felelosség kérdését érintik. Vagyis mirol is van szó az állam részérol, jogos háborúról, önvédelemrol, fegyveres beavatkozásról, agresszióról vagy humanitárius intervencióról? Ius ad bellum – ius in bellum. A háború és terrorizmus fogalmának elsorendu elhatároló eleme a szuverén államok hiánya a terrorcselekmények kapcsán. 1945 óta a háború megindításának az elofeltétele az ENSZ Biztonsági Tanácsának a hozzájárulása, amely csak a helyzet vizsgálatát követoen és annak minosítésének megfeleloen ad lehetoséget háború megindítására. Háború, mint szankció? 7 Az ENSZ határozat8 alapján agressziót csak állam követhet el. A szeptember 11-ei támadás elérte az önvédelemre jogcímet adó fegyveres támadás mértékét. A katonai akció a tálibok ellen 2001. októberben kezdodött meg. Oszama Bin Laden és a támogató államok közötti kapcsolat volna az egyetlen jogszeru indok egy támadás megkezdésére? Hogyan értékelheto mindez a nemzetközi közösség részérol?
A MODERNKORI TERRORIZMUS A 21. században a terrorizmus fogalmát egyre gyakrabban használják kettéosztottan, utalva egyrészt a konvencionális vagy tradicionális terrorizmusra és a jelenlegi modern kori terrorizmusra, hangsúlyozva ezáltal is a terrorizmus elorehaladottát és fejlodését. Hagyományos terrorizmus, akár szeparatista akár ideológiai alapokra épült (jobb vagy bal) mindig politikai és szociális 7 8
Ádány Tamás fejtegetése, Bibó István és Flachbarth Erno nézetei alapján 3314/1974 ENSZ határozat
175
célkituzése volt, mint például a függetlenség elnyerése, idegenek kiuzése, egy új szociális rend létrehozása. Az ilyen terrorista csoportoknak az volt a célja, hogy engedményeket érjenek el9, követeléseket kényszerítsenek ki, néha eg észen messzire nyúló engedményeket a saját antagonisztáiktól. Az új terrorizmus ezzel eltéro karakterrel rendelkezik, politikai célkituzése nincs konkrétan meghatározva a középpontban társadalmi megsemmisítés és a lakosság nagy részének kiirtása szerepel. A legextrémebb formája, amikor minden „sátáni ero” kiirtására törekszik, amely magában foglalhatja egy ország nagyobbik részét vagy éppen az emberiség nagy részére irányulhat, mint elofeltétele m ások növekedésének, jobb és megkülönböztetett humán életnek ad lehetoséget. A legrosszabb és legextrémebb formája számol a Földi élet teljes kiirtásával, mint az emberiség buntetteiért való legvégso büntetés.10
A TERRORIZMUS FAJTÁI Ha már a terrorizmus fogalmát nem lehet tisztázni, azonban van amiben úgy tunik a szakirodalom egyetért az pedig nem más min t a terrorizmus különb özo csoportosítása és fajtákra osztása. Így beszélhetünk csoportokról motiv áció szerint, (történelmi hagyományok, politikai, etnikai, faji, ideológiai, szélsoséges, vallási gyulöletet kelto, pszichológiai, katonai, jogi, igazgatási, gazdasági, kommunikációs, technológiai, szociológiai).11 A terrorizmus fogalma olyan szélesköru és maga a szó jelentéstartalma egy olyan eroszakos, ki nem számítható cselekményt feltételez, hogy attól függ oen, hogy mely társadalmi tudomány ágat vizsgáljuk valahol találkozhatunk a terrorizmus fajtájával: példaként említve a pszichiátria beszél elmebeteg terrorizmusról, mely elsosorban a magánéleti konfliktusokban jelennek meg. A politika tudománnyal foglalkozók a történelmi évezredek folyamán minden évszázadban és minden politikai irányzatban felfedezni vélik a terrorizmus jellemzoit és ismerteto jegyeit. Az effajta csoportosítás a jogászok számára sem elhanyagolandó mert nemcsak a fogalom típusjegyeit lehet csokorba fuzni hanem az állam szerepe, a hatalom uralma és a jogi szabályozottság
9
Ebbol a nézopontból különbséget kell tenni, a szervezett bunözés és a terrorizmus között. Az elozo célkituzései elsosorban gazdasági jelleguek, míg az utóbbi esetben politikai, ideológiai és vallási és nem gazdasági jellegu célokra elérését célozták meg. 10 Walter Laqueur: The New Terrorism: Fanaticism and the Arms of Mass Destructions, New York, Oxford University Press, 1999., p. 81. 11 Máramarosi Zoltán: A századvég terrorizmusának természetrajza, Rendészeti szemle, 1992. 2. szám 15-26. old
176
szorosan összefügg ezzel a területtel. Hiszen mind a nemzeti mind a nemzetközi akarat a belso illetve nemzetközi politika függvénye. Ebbol a szempontból megkülönböztethetünk: forradalmi terrorizmust, nemzetközi terrorizmust, de ezektol már eltéro minosítésu a nemzeti ellenállási mozgalmak, a nacionalista szeparatista motivációjú mozgalmak, az anarchia, amely célja a nihilizmus, melyet mégis sokszor a terrorizmus egyik eszköz ével próbálnak elérni. A legújabb csoportosítások pedig már a kémiai, biológiai, informatikai terrorizmusra hívják fel a figyelmet.
HADVISELÉSI FORMA? Ismételten a történelmi megközelítést hívom segítségül. A francia forrad alom, a hitleri Németország, Sztálin politikai uralma és a latin-amerikai hatalmi harcokban és háborúkban az államok által használt eszköz a terrorizmus volt. A háború fogalmi elemei között szerepel az agresszió, mely egyik megnyilvánulási módja volt a terrorista cselekmény. A nemzetközi jognak nincs arra lehetosége, hogy ezeket a cselekményeket elhatárolja, illetve másfajta a feleloségre vonás alakalmával különbséget tegyen háborús buntett és terrorista cselekmény kifejtése között. Háború esetén háborús bunök elkövetéséért fennálló felelosség súlyosabb, mint a terrorcselekményekkel szemben kiróh ató szankció. A fenti fejtegetést a terrorizmus fogalmának meghatározásánál tartom fontosnak, méghozzá azon kérdés kapcsán mennyiben olvad be a háború fogalmába, a terrorizmus, mint a hadviselés egyik módja?12 Vegyük figyelembe a terroristatámadást stratégiai szemmel. A szembenálló felek tekintetében elmondható, hogy az elony egyértelmuen a terroristák oldalán van. A terrorista cselekmény meglepetésszeru, gyors, könnyu sikert jelent és általában a kivitelezése is olcsó. Hatékony. Gyakorlatilag nincs szükség nagy csapatok mozgósítására, fegyverkezésre, taktikákra és egyéb diplomáciai tárgyalásokra, amelyek egy klasszikus háború velejárói, hanem lecsupaszítva a háború egy eszközének kiemelése, vagy vegyük úgy, hogy a hadviselés egyik módját megragadva használja fel a terrorista, terrorista szervezet. Ezért jellemezheto akár úgy is, hogy a terrorizmus nem háború hanem
12
A soron következo fejtegetés a terrorizmus mint hadviselési formára vonatkozik, azonban nem kerül külön kiemelésre, hogy ez az eszköz a háborúban is tiltott a terrorizmushoz való folyamodás, azonban fogalmi összevetés szempontjából ez jelen esetben nem releváns.
177
majdnem háború. Alacsony intenzitású háborús konfliktus.13 Mégis úgy vélem – ismét visszatérve a fogalmi fejtegetésekhez, elfogadható az a megállapítás, hogy maga a cselekmény lehet a katonai hadviselés egyik extrém formája, mint azt a történelem folyamán is tapasztalhattunk. De itt kívánom hangsúlyozni, hogy álláspontom szerint ez még nem alapozza meg a kivédés vagy önvédelem céljából történo katonai bevetést, amely kvázi háborús konfliktust kezdeményezo retorzióhatású visszacsapássá, önvédelemmé fejlodik ki. Tehát attól, hogy a terrorista cselekmény akár felfogható tiltott ám létezo katonai hadviselési formaként ez nem minosül sem hadüzenetnek sem pedig háborút megkezdo támadásnak.. A terrorizmusnak vannak olyan elemei, amelye a háború fogalmába és magába a háborús konfliktusokba beleillenek, illetve átfednek, azonban a terrorista cselekmény minosítése meg kell maradjon a buncselekmények kategóriájában. A 21. században egyre több egye zmény születik biológiai, vegyi és toxikus fegyverek bevetésének tilalmáról. 14 A tilalmak elsosorban fegyveres konfliktusokra vonatkozóan kerülnek megfogalmazásra. Ismét fejtegetésbe bocsátkozva gondoljuk át ki akarna biológiai, toxikus háborút vívni? Nem el nne egyszerubb ha az összeütközés azon módját választják a felek, hogy a megf élemlítést, demonstrációt egy terrorista szervezet vagy egy terrorista hajtsa csak végre? Mind gazdaságilag, mind társadalomlélektani szempontból könynyebb ezáltal az adott cél elérése és korlátozottabb számban követel emberáldozatokat. A terrorizmust egy cél megvalósítása érdekében követik el. A társadalmi, gazdasági, pszichológiai tényezok együttes elemzésénél megállapítható, hogy sokkal inkább veszélyeztet bennünket egy biológiai, kémiai terrorizmus leh etosége, mint egy kémiai, biológiai háború. A hadviselés ezen formája ha egy háború kapcsán kerül alkalmazásra akkor ez sok embert érint és az adott helyzet exkalálódásához vezethet addig egy terrortámadás kapcsán ez csupán szporadikus, elsosorban a pszichés hatás és félelemkeltésre irányulna. Azo nban megállapítható, hogy a hadviselési mód ezen modern technikák figy elembe vételével mind a háború mind a terrorizmus kapcsán azonosak. Talán a terrorizmus kapcsán enyhébb fokú a méreg bejuttatása a csomagolt áruba, amellyel például nagy cégek tehetok tönkre, vagy légkondicionáló berend ezésbe juttatás vagy számítógépbe víruskód beépítése. Ami viszont sokkal kényelmetlenebb kérdés lehet az a „ius in bellum” stádiumában terrort mint hadviselési formát alkalmazni? A jelen szabályok szerint 13
Máramarosi Zoltán: A századvég terrorizmusának természetrajza, Rendészeti szemle, 1992. 2. szám 15-26. old 14 A tiltott fegyverek használatáról szóló egyezményeket szokás összefoglalóan New York -i jognak is nevezni.
178
ez tilos, de ki állapítja meg illetve ki dönti el, hogy a megválasztott stratégia, akció az minek minosül? A biológiai, toxikus fegyverek használata tilos, kérdés ha ezek bevetésre kerülnek akkor ez terror cselekményt valósít meg vagy még mindig legitim háborúról fogunk beszélni, amelyet illegitim fegyverekkel vívtak? Lesznek-e egy esetleges kémiai, toxikus háború esetében egymással szembenálló felek, vagy csupán elegendo az egyik államnak egy légi támadása, amivel a vírust a lakosság közé juttatja, vagyis egy vírus bevetésével megszunik a háború klasszikus fogalmi elemének egyik fo érvényesülése, hiszen nem az ellenfél katonái gyengítése hanem a pusztítás válik fo motívummá.. Beszélhetünk terrorizmus a háborúban vagy terrorizmus, mint ha dviselési forma beleolvadva a háború jelentéstartalmába? Ki fogja az adott hadviselési forma legitim vagy illegitimítását meghatározni és hogyan kerül szankcionálásra mint háborús buntett vagy mint terrorcselekmény?
A TERRORIZMUS JOGRENDSZERBELI ELHELYEZKEDÉSE A terrorizmus nem háború még akkor sem ha esetenként él a háború által is alkalmazott hadviselési forma egyikével. Viszont a terrorizmus és a háború fogalmi elemei között sok az átfedés, azonban a szakirodalmat olvasva a nemzetközi jogászok között egyetértés van abban, hogy a terrorcselekmény nem minosítheto háborúnak. Korunk legfrissebb fegyveres konfliktusait megfigyelve, elsosorban az afgán de még inkább az iraki háború megindításának okát vizsgálva egyesekben felmerülhet az a kérdés, hogy ezen háborúk m ilyen összefüggésben vannak az Egyedsült Államokat ért 2001. évi szeptember 11-ei terrortámadásokkal? Felfogható-e a terrortámadás hadüzenetként? Megalapozhat-e terrortámadás egy háború megindítását? Vagy szankcióról van szó? Valki László professzor errol így vélekedik: terrorra nem lehet terrorral válaszolni gyulölet diktálta cselekedetek ördögi köre. 15 Ugyan Afganisztán: terrorista ellenes háború nemzetközi jogban értelmezh eto nemzetek közti konfliktusként. 2001. szeptember 12-én elfogadott ENSZ nyilatkozattal a háború fogalma megváltozik. 16 A terrorizmus írott formában történo szabályozása kezdetben magas rangú politikus ellen elkövetett merényleteket követoen kerül megfogalmazásra,
15
Valki László: A 2001. szeptember 11-i te terrortámadás és az önvédelem joga, 2002 Szeged, In memoriam: Nagy Károly, Acta Juridica et politica Tomus LXI 16 Kiss J. László: A terrorizmus , avagy a biztonság és a háború metamorfózisa, Acta Humana 2002. N° 46-47.
179
mint az 1856-os belga merényleti záradék, III. Napóleon elleni sikertelen akció hatására — majd a Népszövetség égisze alatt két egyezmény kerül elf ogadásra 1937-ben — Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügym iniszter meggyilkolása miatt. Az egyezmények a terrorizmus megelozése és megbüntetése tárgyában tartalmaznak rendelkezéseket. Az egyezmények alapján a forradalom olyan bunös cselekmény, amely valamely állam ellen irányul és célja, hogy meghatározott személyeknél, személyek csoportjánál vagy a közösség körében terrort idézzen elo. Egyetemleges jellegu üldözést írnak elo és a kiadatást, felleloségre vonást nemzetközi szinten szabályo zzák. 17 A két egyezmény nem lépett hatályba, de tartalmilag fontos mérföldkövet jelente nek a nemzetközi szabályozás színterén. Az 1970-es években miután a terrorizmus kiszélesedik a nemzetek közössége egyre több területen próbálja meg egyezmények formájában visszaszorítani elterjedését. 18 Az egyezményekbol egyértelmuen kitunik, hogy a nemzetközi közösség a terrorizmust a buncselekmények kategóriájába sorolja. Az „aut dedere, aut judicare” elve fogalmazódik meg, jelezve ezzel a buncselekmény súlyát. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követoen George W. Bush az Egyesült Államok elnöke a sajtóban háborúról beszélt. Erre a nemzetközi jogász réteg felzizzent és hangot adott annak, hogy nem háborúról van szó, hanem buncselekményrol, mert a terrortámadásokat végrehajtók magánszemélyek voltak ezért velük szemben büntetojogi felelosségre vonásnak van helye. Ahhoz, hogy háborúról lehessen beszélni agressziót kell feltételezni, azonban ezt csak államok fejthetik ki. Jelen esetben nem volt meg az államok egymással való szembenállása. A kérdés, a körül fogalmazódott meg, hogy minosítheto-e agressziónak egy terrorista szervezet által végrehajtott tám adás? Melyre a válasz az, hogy magánszemély vagy magánhadsereg nem követ el agressziót, hanem büntetojog alapján ítélheto meg, sértett állam csak nemzeti eszközökkel védekezhet. 19 Az elkövetett cselekményeket pedig emberiség elleni buncselekmények kategóriájában lehet értékelni. Az a kérdés, hogy a terrorcselekményeket nemzetközi buntettnek vagy csak egyszeru
17
Kardos Gábor: Terrorizmus és nemzetközi jog, Magyar Tudomány 96/10sz. 1970 Hágai ENSZ egyezmény a repülogépek eltérítésének megakadályozásáról; 1971 Montreal, a légi terrorrizmus elleni egyezmény repülogép felrobbanása, utasok megölésérol; 1974 diplomaták és más, nemzetközileg védett személyek ellen elkövetett buncselekmények megelozésérol és megbüntetésérol; 1979 tússzedés elleni egyezmény 19 Valki László: A 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az önvédelem joga, 2002 Szeged, In memoriam: Nagy Károly, Acta Juridica et politica Tomus LXI 18
180
nemzeti büntetotörvénykönyv által szabályozott buncselekménynek kell tekinteni még ekkor nyitva állt.20 A szuverén és végrehajtó hatalom általi interpretáció folytán az eroszakos cselekményeknek, mint a terrorizmusnak jelentését háborúnak minosíteni jogilag annyit jelent, hogy az igazságszolgáltatás vagy a bírói hatalom politikailag befolyásolt, és ezáltal a büntetobírósági rendszer olyan mechanizmussá válik, amely a fennálló politikai helyzetet védi ahelyett, hogy megállapítaná a felelosséget.21 A háború fennállásának kikiáltása sok egyéb jogi hatást von maga után és az adott idoszakra és területekre rendkívüli jog kerül bevezetésre. Alkalmazásra került a háború joga vagy hágai jog mely a hadviselés formájának megválas ztása és a fegyveres összeütközés szabályaira vonatkozik. A humanitárius jog vagy másképp a genfi jog mely a fegyveres összeütközés enyhítését és a fegyvernemek megválasztására vonatkozik. Azonban mielott humanitárius jogról beszélhetünk a fegyveres konfliktus megléte szükséges, továbbá a cselekmény jogi minosítése. A terrorizmus nem minosül agressziónak, fegyveres konfliktusnak ezért a humanitárius jog és a humanitárius beavatkozás szab ályai sem a hágai jog nem vonatkoznak rá.
AZ ÖNVÉDELEMHEZ VALÓ JOG Terrortámadás kapcsán egy állam viszonttámadás formájában önvédelemre hivatott. Azonban milyen mértéku lehet ez az önvédelem, mik a korlátok és indokolt-e erre a jogra hivatkozva háborút kezdeményezni? További kérdés, hogy az önvédelemhez való jogot egy államon belül mely szerv gyakorolhatja? A katonaság, rendorség, polgárorség vagy speciális alakulatok? Az önv édelemhez való jog kapcsán felmerül, hogy mennyiben csak védelemrol és mikortól kezdve beszélünk már támadásról vagy szankcióról, esetleg retorzióról? 22 A kérdés megválaszolásánál a nemzetközi jogászok az úgynevezett Webster tételt hívják segítségül. 1837-ben egy Caroline nevu gozhajó a Niagarán 20
Az Egyesült Államok volt az 1998-ban felállításra kerülo Nemzetközi Büntetotörvényszék kapcsán nem fogadta el a terrorizmus nemzetközi büntetté nyilvánítását. 21 E. Chadwick: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996, Martinius Nijhoff Publishers 22 Például, minek lehet minosíteni az 1986-os Nyugat Berlini diszkó elleni öngyilkos merénylo támadását, amely amerikai katonákkal volt teli, és 3 ember meghalt 129 megsebesült, az Egyesült Államok ezért Líbiát gyanúsította és légitámadást indított a Tripoli reptér ellen, 32 meghaltak és találat érte több európai nagykövetséget
181
utánpótlást szállított egy katonai lázadók által elfoglalt sziget számára, ahol britek éltek. Az Egyesült Államok semmit sem tett, mire Nagy Britannia felgyújtotta a gozhajót, véget vetve ezáltal az utánpótlásnak.. Nagy Britannia cselekménye indokoltságát a szükségesség, a közvetlenség és arányosság elvét segítségül hívva alapozta meg és ezáltal mentette ki magát a felelosségre vonás alól. Az elvre azóta többször is hivatkoztak. 23 A Webster tételét Valki László professzor az alábbiak szerint foglalja össze: Önvédelemre hivatkozáskor, bizonyítani kell: az önvédelmi tett szükséges és azonnaliságát, azt, hogy ellentmondást nem turo, valamint megfontolásra idot hagyni nem lehet.24 Lehet az állam által válaszként adott önvédelmet az állam részérol elkövetett terrorizmusnak minosíteni? A választ Kardos Gábor nemzetközi jogász kiv álóan megfogalmazta: állami terrorizmus politikai kategória a nemzetközi jo gban nincs.25 Az önvédelemhez való jog túllépése megalapozza az állam felelosségre vonását. A 2001. szeptember 11-ei támadást Bush elnök egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az Egyesült Államok a háború stádiumában van, amellyel els osorban a helyzet súlyosságára utalt, vélik ezt amerikai elemzok.26 A háború és terrorizmus fogalma amerikai politikusok beszédeiben a mai napig megfigyelheto, hogy nem jogilag tisztázott és nem kello körültekintéssel használják. A 2001. szeptember 11-ei támadás alkalmával nem voltak egymással szemben álló felek, egymással szembenálló államok, tehát éppen a háború legfontosabb fogalmi eleme hiányzott, amely a legtriviálisabb választóvonal a két fogalom között. A támadás katonai szemmel kiválóan szervezett volt és egyértelmu volt, hogy a kivitelezok megfelelo szervezeti háttere támaszko dtak. Felmerülhet a szervezett bunözés kategóriájába való besorolás egy pillanat erejéig, azonban ezt rögtön el is vetném, mert a szervezett bunözok nem a tömegpusztításra törekszenek hanem egyértelmuen a pénzszerzés a legfobb motivációjuk és mint tudjuk szeptember 11-ei támadás szervezoi semmiféle követeléssel nem álltak elo.
23
Csak a legfontosabbakat említve a Nürnbergi perben, majd 1976-ban az Entebbei reptérre kényszerített Air France gép kapcsán felmerült incidensnél. 24 Valki László: A 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az önvédelem joga, 2002 Szeged, In memoriam: Nagy Károly, Acta Juridica et politica Tomus LXI 25 Kardos Gábor: Terrorizmus és nemzetközi jog, Magyar Tudomány 96/10sz. 26 Harry Henderson: Global terrorism, the complete reference guide, Checkmark Books, 2001
182
IZRAEL PÉLDÁJA, VAGY GONDOLATÉBRESZTO MINTA A TERRORISTÁKNAK? Az elso világháborút követoen megkezdodött a Közel-Kelet átrendezése, a britek és a franciák a térségben élo török lakosságot áttelepítették. Ezzel egyidoben az európai zsidók mega lapították a cionista mozgalmat, amelynek fo célja volt ismét létrehozni a zsidó államot. Megkezdték a bevándorlást az akkori palesztin területre. A britek és franciák ekkor még úgy vélték, hogy az önrendelkezési jogot biztosíthatják mind a betelepülo zsidó mind az ott élo arab lakosság számára és bíztak abban, hogy megtarthatják befolyásukat a térségben. 1922-ben a Népszövetség megbízta Nagy-Britanniát, hogy a Jordán folyótól nyugatra eso rész felett vegye át a protektorátor szerepét. A ter ület magában foglalta Palesztina egy részét az ott élo még kezdetleges dom inanciával rendelkezo arab lakossággal és még az ennél is kevesebb zsidó telepesekkel. Röviddel a második világháború kitörését megelozoen háromszög konfliktus alakult ki a térségben, az arabok, a zsidók függetlenséget akartak a brit fennhatóság alól és egymás elismerését is gátolták. A második világháb orút követoen a briteknek nem sok kedvük maradt a térségben való maradásra, amelyrol az arabok és a zsidó terrorista szervezet az Irgun („Irgun Zvai Leumi”, vagyis „Népi Katonai Szervezet”) is gondoskodott. A második világháború áldozatai tömegesen kezdtek bevándorolni a letelepedés szándék ával. Megoldásként és a béke megteremtése érdekében a térség megosztása volt a cél zsidó és palesztin államokra, am elyet az ENSZ 1948. május 15-én deklarált. A zsidó nép élve ezzel a lehetoséggel megalapította Izrael államát, amelyre válaszként a palesztin arabok a környezo arab országok segítségével rögtön támadást indított Izrael államával szemben. A kialakult konfliktus a mai napig fennáll. A konfliktus két népcsoport önrendelkezési jogának érvényesítésébol eredt. A vitatott kérdés: kinek van joga a földhöz. A probléma egyik súlyponti elemeként az ideológiai vallási nézet is meghatározó volt. A két népcsoport közötti visszásságok, támadások és viszonttámadásokból álltak. Az arabok politikai vezetok által futve, ideológiai vallási alapokra helyezve terrorcselekm ények ezreit fejtik ki Izrael államával szemben nap mint nap. Izrael pedig önvédelemre hivatkozva megtorló támadásokkal próbálják fenntartani az „egyensúlyt”. A Közel-Kelet példáját több okból fontosnak tartom kiemelni. Egyrészt azért, hogy szemléltessem, a térségben jelenleg nincs háború „csupán” terrortám adások sorozata és a konfliktus most már évtizedek óta tart. Megint csak másik oldalról nézve felmerült bennem a kérdés mennyiben szolgálhatott péld aként terrorszervezetek számára az izraeli — palesztin válság? Ha megfigyel183
jük a mindennapi sajtót napról-napra találhatunk híreket a térségbol. Bárkit megkérdezve mivel hozná kapcsolatba Izraelt, Palesztinát, mi jut az emberek eszébe egészen biztos a terrorista robbantgatások és öngyilkos merényletek lesz a válasz. Hiszen ez vált a térség szignifikáns jellemzojévé. A terrorizmus kommunikációs szerepét a térségben ez által tökéletesen betöltötte. A térségben zajló terrorista cselekmények, azok megszervezése, a mögöttük rejlo id eológiai háttér tökéletesítése most már évtizedek óta folyik. Mi történik abban az esetben ha a Közel-Kelet csupán egy kis gyakorlópálya és az ott levont tapasztalatok plusz az arab világ összefogása27 a jövoben már az egész világot, vagyis azt a globális teret fogja veszélyeztetni, ahol már nem államok hanem terrorista szervezet és a nemzetközi közösség fog egymással szemben állni? 28 A Közel-Kelet valóban csupán egy példa. Minta lehet terroristák számára de minta a terrorizmussal szembeni harc számára is. Meggyozodésem, hogy Izrael állama – az évtizedes kényszer hatására – a terrorista cselekmények megelozése, kivédése és önvédelem kérdésében a leheto legtöbb tapasztalatokat gyujtötte össze. Azt hiszem érdemes tanulni katonai, egészségügyi, elhárítási felkészültségükbol mert elsosorban a terrortámadások gyakorlati kivédésénél nagy segítségére lehetnek a nemzetközi közösség számára.
KONKLÚZIÓ Korunk nemzetközi jogászai számára, akik a témával foglalkoznak az egyik legnagyobb kihívás a terrorizmus fogalmának meghatározása. Nemcsak azért mert sok más terminológiával mutat rokonságot, hanem azért is mert nem mindegy a terrorizmust mely oldalról közelítjük meg. Hiszen egyesek szám ára a ma terroristája a holnap államférfije. 29
27
2004. november 4-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szervezésében “A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem idoszeru társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései” címmel konferencia került megrendezésre. Ahol elhangzott, hogy az al Kaida terrorszervezet mintegy 60 országban van jelen és körülbelül 18 000 terroristát tömörít magába vagyis az arab világ összefogása terrorizmus elkövetése céljával igenis reális. 28 Bármennyire is hangzik elhamarkodottnak fenti kérdésem azt hiszem, hogy aktualitását a terrorcselekmények népszerusödése megalapozza. Gondoljuk a 2001. szeptember 11-ét követoen surusödo terrortámadásokra, amelyek hulláma már Európát is elérte és folyamatosan fenyegeti. (Madridi vasútállomás) 29 E. Chadwick: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996, Martinius Nijhoff Publishers
184
A terrorizmus nem háború, nem ok háború megindítására azonban a politik usok gyakran hangoztatják a terrorizmus elleni háború 30 kifejezést foleg a 2001. évi szeptember 11-ei támadást követoen, amely szóhasználat nem más mint egy sajtózsargon31, teljesen elfogadhatatlan a jogi terminológia szempontjából. A háborúra való utalással csupán a terroristák által elérni kívánt bizonytalansági tényezo és figyelemfelkeltés, pszichológiai befolyásolás történik meg. A terrorizmust kinek kell leküzdenie? Államnak vagy nemzeteknek összefogva? Katonai vagy rendori alakulatoknak? Vagy esetleg bármennyire is különösen hangzik a média is szerepet kap a leküzdésben? Ki fogja leküzdeni a cyberterrorizmust? A kérdés jelenleg nyitva áll. Az iraki háború miatt globális fenyegetettségben élünk, ahol a nemzetek összefogása szükséges ahhoz, hogy terrorszervezetek, terroristák felkutatása, felleloségre vonása megtörténjen. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a terrorizmus egy büntetojogi kategóriai így annak leküzdése majd a globális fenyegetettség visszaszorítását követoen a nemzetállam és azon belül – Andrew Nichols ezredessel egyetértve 32 – a rendorség feladata lesz. Milyen hatásos szankció rendszert lehet majd létrehozni akár nemzeti vagy nemzetközi szinten, amely visszatartó erovel bír majd újabb terrorcselekm ények visszaszorításánál? Öngyilkos terroristákat nem lehet megfélemlíteni azzal, hogy élet elleni büntetésekkel fenyegetik. Hogyan lehet fellépni azo kkal az államokkal szemben, ahol a terrorizmus állami szinten eszközzé vált a politikai hatalom megtartása érdekében vagy éppen egy hatalomváltás érd ekében kerül kifejtésre? (Líbia, Irak, Irán, É -Korea) Ne feledjük a történelemnek kellett a nagy emberáldozatokkal járó példákat meghoznia annak érdekében, hogy a humanitárius jogot a nemzetek egységes szabályba foglalják. Úgy vélem a nemzetközi jogászokra is egyre sürgeto bben vár az a feladat, hogy a terrorizmust szabályozását, hatékony megeloz ését és kivédését megalkossák a nemzetközi közösség összefogásával. A megelozés érdekében szükséges egy széles nemzetközi együttmuködés, amelyben a kulturális megértést is növelni kell. Ugyanis a terrorizmus mögött rejlo motiváció ideológiai kötöttséget, politika-vallási támogatottságot felt é-
30
Ádány Tamás: A terrorizmussal szembeni fegyveres harc. in. Emlékkönyv Flachbart Erno tiszteletére, Kiadja: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 31 Ádány Tamás: A terrorizmussal szembeni fegyveres harc. in. Emlékkönyv Flachbart Erno t iszteletére, Kiadja: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 32 Andrew Nichols USMC, Director, Program on Terrorism and Security College of International and Security Studies, a 25. pontban megjelölt konferencián tartott eloadása alapján
185
telez, amely szükségessé teszi a kulturális és politikai megértés és fejlodés fokozottabb figyelemmel kísérését. Összefoglalva, a terrorizmus nem háború még akkor sem ha terminológiai átfedéseket fedezhetünk fel a fogalmak között. Továbbá nem is szolgálhat alapot háború megindításához. 2004. novemberében, amikor cikkemen dolgoztam akkor a terrorizmus általi globális fenyegetettségrol beszélhetünk, amelyet összefogással háborús cselekmények vagy önvédelem címén kezd eményezett támadások nélkül is kivédhetünk. Ebben a folyamatban nagyon fontos az együttmuködés, az együttdöntés, a kölcsönösség és mindenek elott az emberi jogok tiszteletben tartása.
186
