TERRORIZMUS A MODERN HÁBORÚ, AVAGY JOGALAPOT SZOLGÁLTATHAT-E TERRORISTA TÁMADÁS HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ?

DR. BARTHA ORSOLYA

DR. BARTHA ORSOLYA

TERRORIZMUS A MODERN HÁBORÚ, AVAGY JOGALAPOT SZOLGÁLTATHAT-E TERRORISTA TÁMADÁS HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ? A terrorizmusról olvasva, előadásokat hallgatva az ember rájön, hogy a téma behatárolhatatlan, kimeríthetetlen szakirodalommal és kutatókkal rendelkezik. A jelenlegi globális fenyegetettség megkívánja, hogy a témával elmélyülten foglalkozzunk és válaszokat, gyakorlati megoldásokat keressünk a terrorizmus visszaszorítására. Úgy vélem, a terrorizmusnak sok arca van és ahhoz, hogy ezeket leküzdjük magunknak is színesen, nyíltan több oldalról kell megközelítenünk ezt a területet. Cikkemben elgondolkoztam egy kicsit több más szempontból a terrorizmusról és több kérdés fogalmazódott meg bennem. Ezeket teszem fel most anélkül, hogy választ adnék. Igyekeztem viszont egy, a címben is megjelölt kérdésre választ adni. A terrorizmus a modern háború, avagy jogalapot szolgáltathat-e terrorista támadás háború megindításához, kérdés az afgán és iraki háború kapcsán fogalmazódott meg bennem. Mindkét konfliktus kapcsán az Egyesült Államok szerepét szem előtt tartva merült fel bennem, hogy mennyiben van hatással a két háború megindítására a 2001. szeptember 11-ei támadás? Sokakban, akik végigkísérték az eseményeket biztosan megfogalmazódott egy válasz, amelyet tüstént adnának erre a kérdésre, azonban engedjék meg, hogy az alábbi értekezéssel egy kicsit elgondolkoztassam Önöket a terrorizmus fogalmát, jelentését vizsgálva az állam által elfoglalt szerepről, a háborúval való összefonódásról és a retorzió kérdéseiről.

MI IS VALÓJÁBAN A TERRORIZMUS? Azt hiszem joggal állíthatom, hogy boldog lennék ha erre a kérdésre választ tudnék adni. Elmondható, hogy a szakirodalom és a nemzetközi jogászok egyetértenek abban, hogy a terrorizmus fogalma nem konkretizálható. Olyan jelenséggel állunk szemben, amely állandóan fejlődik, újabb és újabb eszközöket használ fel, az általa elérni kívánt cél és motiváció sem általánosítható. Minél mélyebben ássa magát bele az ember nemcsak a témába, hanem kizárólagosan magának a terminológiának a kutatásába, annál több nézettel, megközelítéssel és kísérlettel találkozik a fogalom meghatározására. Egy dolog azonban biztos, ami talán egy jogász szempontjából a legfontosabb érv: egyetlen 151

A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI HARC

nemzetközileg kötelező dokumentum sem határozta meg a terrorizmus jelentését. Mégis engedjék meg, hogy kis elmélkedésbe kezdjek, hiszen célom a terrorizmus és háború fogalmának, jelentéstartalmának összevetése és ehhez szükséges rámutatnom egy-két jellegzetes egybeesésre, minősítési szempontra. 1972-ben az ENSZ ad hoc bizottságot állított fel, mely a terrorizmus kérdéseivel foglalkozott. A bizottság legfőbb célja a fogalom meghatározása volt. Az értekezés során több különböző nézet alakult ki: egyesek a fogalom kulcsát a terrorista cselekmények mentén kívánták megragadni, míg mások a motiváció behatárolásában látták a kulcsot, megint mások az elérni kívánt célra koncentráltak, és végül voltak, akik a végrehajtókban látták a fogalom kulcspontját. A bizottság záró jelentésében mégsem foglalt állást a terrorizmus fogalmának meghatározása kérdésében. Vagyis csupán egy fogalmi elemre támaszkodva nem lehet meghatározni a terrorizmus fogalmát.

KI KÖVETHET EL TERRORCSELEKMÉNYT? Magánszemély, magánhadsereg vagy akár állam is fejthet ki terrorista tevékenységet? Ha — tegyük fel — egy kormány megöli azokat, akik ellene demonstrálnak, akkor az jogtalan ölésnek minősül vagy terrorista cselekedetnek?1 Ahhoz, hogy egy személy terroristává váljék egyben ideológiai elhivatottsággal kell rendelkeznie, vagy a felbérelt zsoldosok is terroristáknak számítanak? A terroristák személyét tekintve nagyon sok esetben elmondható, hogy katonai múlttal, felkészültséggel rendelkeznek. A katonai kiképzés egyik eleme a hadviselési formák, stratégiák oktatása. Mennyiben van jelentősége annak, hogy a terroristák katonák, amikor a háború fogalmától határoljuk el? A fogalom meghatározása két okból fontos. Egyrészről számomra kiindulási szempont az, hogy háborút csak államok viselhetnek, tehát hogyan alakul a fogalmi elhatárolás, ha az államok részt vesznek, támogatnak, vagy saját maguk fejtenek ki terrorista cselekményt, másrészről a konkrét személy kérdése, magánszemély vagy katona követte-e el, vagy játszik fontos szerepet a háború fogalmával való összehasonlításnál elhatárolódásnál. 1989. szeptember 19-én a Pan Am, UTA 772 személyszállító járatát semmisítették meg a chadi Téneré sivatag felett líbiai terroristák. Az Egyesült Államok és Skócia pert indított két líbiai ellen és a vádpontok között szerepelt terrorista cselekmény elkövetése is. A két líbiai nemzetiségű személy, akik ellen vádat emeltek, a Líbiai Hírszerző Iroda munkatársai voltak. Ennek ered1

Történelmi példaként szolgálhat a Latin-Amerikai kormányok hatalmon maradásának vagy hatalomra kerülésének módja. Egyes nézetek szerint a kormányok a hatalom megtartása érdekében terrorcselekményekkel biztosították hatalmukat.

152

DR. BARTHA ORSOLYA

ményeként fogalmazták meg és fogadták el azt a nyilatkozat, — létrejött az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország között — amely kimondja, hogy „inter alia”, egy állam felelőssége ott és akkor kezdődik, amikor közvetlenül részt vesz terrorista cselekményekben, vagy közvetve kikötőhasználatot, kiképzési lehetőséget, fegyverkezést vagy anyagi támogatást nyújt, továbbá bármiféle védelemben részesít terroristákat. Vagyis a terrorizmus alanya az állam is lehet.

MOTIVÁCIÓ ÉS ÖNRENDELKEZÉSI JOG A nemzeti liberális mozgalmak és a terrorizmus fogalmi határai nagyon nehezen különíthetőek el. Valójában, azonban bármennyire is igazságos2 a cél, amely elérése érdekében a terrorcselekményt elkövetik az jogilag mégsem elfogadható és még akkor sem indokolható, ha az adott cselekmény a külső megítélés alapján is az igazságosságot hivatott szolgálni. Ezzel egyetért az 1989-es ENSZ Közgyűlés, melyen elismerik az önrendelkezés alapján a nemzeti liberális mozgalmak jogosságát, de ezzel egyidejűleg jogtalannak minősítenek minden olyan tevékenységet, amely bármely terrorista cselekményt foglal magába, legyen az elkövetője bárki.3 Az önrendelkezési jog megsértése kapcsán Chadwick — akivel jómagam is egyetértek — az alábbiakat véli: azon államok, melyek terrort alkalmaznak, mint az erőszak egyik metódusát, hogy ezáltal kontrolálják a belső fegyveres zavargásokat, figyelmen kívül hagyják az emberségesség jogi szupremációját, így előnyben részesítik a belső jogi helyzet katonai kontrollal való fenntartását és ellenőrzik az erőszakos politikai indíttatású zavargásokat.4 A felkelés, a gerilla lázadás és a terrorizmus fogalmának elhatárolása már sokkal nehezebb feladat. A gerilla felkelők taktikájukat tekintve valóban terroristáknak megfelelő harcmódot alkalmaznak, de katonai egységként és annak megfelelően viselkednek, ami megkülönbözteti őket a terroristáktól és terrorista szervezetektől. Saját magukat katonáknak tekintik és szigorúan követik a katonai diszciplína szabályait. Az Egyesült Nemzetek a 90-es évek végére jutott el addig, hogy kimondja, a bármilyen cél megvalósítása érdekében, bármilyen motivációra hivatkozva követtek el terrorizmust, az jogtalan és nem indokolható.

2

Az igazságosság mindig két oldalról vizsgálandó, az elkövető és az elszenvedő fél részéről is. ENSZ határozat 44/29, 1989. december 4. 4 Chadwick, E.: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996. Martinius Nijhoff Publishers. 3

153


VAN-E HATÁRVONAL A HÁBORÚ ÉS A TERRORIZMUS KÖZÖTT? 5

A fentiekben láthattuk, hogy a terrorista személyét vizsgálva az állam részvétele és a katonák kapcsán az elhatárolás, mely kezdetben oly egyszerűnek tűnt mégis átfedést mutat. Mégis úgy vélem, a kérdésre a válasz igen, de sok esetben van átfedés a két fogalom között még akkor is ha a terrorizmust nem lehet teljes egészében körülhatárolni, és pontosan behatárolni. A személyek vizsgálatára korábban már sor került, most áttérnék a cselekvés vizsgálatára. Az első bennem felmerülő kérdés az, hogy a terrorizmus alkalmazható-e mint eszköz a háborúban a másik pedig, adható-e terrortámadásra fegyveres válasz és jogszerű-e ez. Mindkét terminológia kapcsán beszélhetünk ártatlan áldozatokról. Mégis mi a különbség, ha a háborúban dobnak le egy bombát, vagy ha egy öngyilkos terrorista merénylő robbantja fel magát? A különbséget abban látom, hogy a háborúban az ölés szabályozottan és célhoz kötötten történik, vagyis csak az ellenfél hadseregének gyengítése céljából, ahol a civil áldozatok elvesztése a legtöbbször csupán szerencsétlen véletlen, de nem cél. Vagyis a főszabályt követve a civilek megölése a háborúban6 véletlen, míg terrorcselekmény kapcsán ez a fő cél. Ezzel szemben a terrorizmus alkalmával az ölés, a pusztítás a cél annak érdekében, hogy a terrorszervezetek elérjék a megfelelő pszichikai hatást. Ekkor a motiváció és a cél nem igazodik a szükségesség, az arányosság követelményéhez. A terrorizmusnak éppen abban rejlik az egyik megfoghatatlan jellemzője, hogy nem lehet általánosítani, és szabályokhoz kötni, hiszen ha ezt megtehetnénk és így a terrorizmus szabályozott formákat követne, akkor — engedjék meg, hogy meg merjem kockáztatni — már talán a modern háborúról beszélhetnénk. Mégis a háború és a terrorizmus nem minden mozzanata választható el, hiszen a történelembe visszatekintve az elfoglalt városok lakóinak lemészárlásával egészen a 20. századig találkozunk, ekkor háborúról beszélünk, de a használt eszköz valójában a terrorizmus volt. Politikai nézet megerősítése vagy politikai hatalom megszerzése sokszor történt erőszakos cselekmény folytán, gondoljunk csak Cézárra. A merénylő fogalma több kultúrában is megjelenik a történelem során, és az első terrorizmushoz kapcsolódó nemzetközi dokumentumokat is a merényletekre építve fogalmazzák meg. Az ókor és a középkor kedvence volt a terror, csupán ezt követően fejlődött a felvilágosodás korában politikai akarat megtestesítőjévé. A 19. század Oroszországában, ahol a cáriz5 6

A háború fogalma: az állam általi agresszió kifejtése egy másik állammal szemben. 1999-ben Szerbiával szemben végrehajtott támadás.

154

DR. BARTHA ORSOLYA

mus megdöntése érdekében virágzott az anarchizmus és a merényletek, a bombarobbantással végrehajtott támadások megszámlálhatatlanná váltak. A 20. században az elnyomott népek, az írek, az izraeliek, a palesztinok, először a britekkel szemben, majd a palesztinok az izraeliekkel szemben harcoltak, majd további példaként említhető a volt kolóniák és a hidegháború. Mindezeket a történelem háborúnak könyvelte el, de valójában az eszköz sokszor a terrorizmus volt. A terrorizmussal szemben használt fegyveres erőszak először is a jogszerűség kérdését, másrészről a terrorizmust támogató államok és a velük szemben felhozható felelősség kérdését érintik. Miről is van szó az állam részéről, jogos háborúról, önvédelemről, fegyveres beavatkozásról, agresszióról vagy humanitárius intervencióról? Ius ad bellum — ius in bellum. A háború és terrorizmus fogalmának elsőrendű elhatároló eleme a szuverén államok hiánya a terrorcselekmények kapcsán. 1945 óta a háború megindításának az előfeltétele az ENSZ Biztonsági Tanácsának a hozzájárulása, amely csak a helyzet vizsgálatát és annak minősítését követően ad lehetőséget háború megindítására. Háború, mint szankció?7 Az ENSZ határozat8 alapján agressziót csak állam követhet el. A szeptember 11-ei támadás elérte az önvédelemre jogcímet adó fegyveres támadás mértékét. A katonai akció a tálibok ellen 2001. októberben kezdődött meg. Oszama Bin Laden és a támogató államok közötti kapcsolat volna az egyetlen jogszerű indok egy támadás megkezdésére? Hogyan értékelhető mindez a nemzetközi közösség részéről?

A MODERNKORI TERRORIZMUS A 21. században a terrorizmus fogalmát egyre gyakrabban használják kettéosztottan, utalva egyrészt a konvencionális vagy tradicionális terrorizmusra és a jelenlegi modern kori terrorizmusra, hangsúlyozva ezáltal is a terrorizmus előrehaladását és fejlődését. A hagyományos terrorizmusnak, akár szeparatista, akár ideológiai alapokra épült (jobb vagy bal) mindig politikai és szociális célkitűzése volt, mint például a függetlenség elnyerése, az idegenek kiűzése, egy új szociális rend létrehozása. Az ilyen terrorista csoportoknak az volt a célja, hogy engedményeket érjenek el,9 követeléseket kényszerítsenek ki, néha egészen messzire nyúló engedményeket a saját antagonisztáiktól. Az új terro7

Ádány Tamás fejtegetése, Bibó István és Flachbarth Ernő nézetei alapján. 3314/1974 ENSZ határozat. 9 Ebből a nézőpontból különbséget kell tenni, a szervezett bűnözés és a terrorizmus között. Az előző célkitűzései elsősorban gazdasági jellegűek, míg az utóbbi esetben politikai, ideológiai és vallási és nem gazdasági jellegű célokra elérését célozták meg. 8

155


rizmus ettől eltérő karakterrel rendelkezik, politikai célkitűzése nincs konkrétan meghatározva, a középpontban a társadalmi megsemmisítés és a lakosság nagy részének kiirtása szerepel. A legextrémebb formája, amikor minden „sátáni erő” kiirtására törekszik, amely magában foglalhatja egy ország nagyobbik részét vagy éppen az emberiség nagy részére irányulhat, mint előfeltétele mások növekedésének, jobb és megkülönböztetett humán életnek ad lehetőséget. A legrosszabb és legextrémebb formája számol a Földi élet teljes kiirtásával, mint az emberiség bűntetteiért való legvégső büntetés.10

A TERRORIZMUS FAJTÁI A terrorizmus fogalmát nem lehet tisztázni, azonban van amiben úgy tűnik, a szakirodalom egyetért. Ez pedig nem más, mint a terrorizmus különböző csoportosítása és fajtákra osztása. Így beszélhetünk motiváció szerinti csoportokról, (történelmi hagyományok, politikai, etnikai, faji, ideológiai, szélsőséges, vallási gyűlöletet keltő, pszichológiai, katonai, jogi, igazgatási, gazdasági, kommunikációs, technológiai, szociológiai).11 A terrorizmus fogalma olyan széleskörű és maga a szó jelentéstartalma egy olyan erőszakos, ki nem számítható cselekményt feltételez, hogy attól függően, hogy mely társadalmi tudományágat vizsgáljuk, valahol találkozhatunk a terrorizmus fajtájával: példaként említve a pszichiátria beszél elmebeteg terrorizmusról, mely elsősorban a magánéleti konfliktusokban jelenik meg. A politika tudománnyal foglalkozók a történelmi évezredek folyamán minden évszázadban és minden politikai irányzatban felfedezni vélik a terrorizmus jellemzőit és ismertető jegyeit. Az effajta csoportosítás a jogászok számára sem elhanyagolandó, mert nemcsak a fogalom típusjegyeit lehet csokorba fűzni. Az állam szerepe, a hatalom uralma és a jogi szabályozottság szorosan összefügg ezzel a területtel. Hiszen mind a nemzeti, mind a nemzetközi akarat a belső illetve nemzetközi politika függvénye. Ebből a szempontból megkülönböztethetünk forradalmi terrorizmust, nemzetközi terrorizmust, de ezektől már eltérő minősítésűek a nemzeti ellenállási mozgalmak, a nacionalista szeparatista motivációjú mozgalmak, az anarchia, amelynek célja a nihilizmus, melyet mégis sokszor a terrorizmus egyik eszközével próbálnak elérni. A legújabb csoportosítások pedig már a kémiai, biológiai, informatikai terrorizmusra hívják fel a figyelmet. 10

Laqueur, Walter: The New Terrorism: Fanaticism and the Arms of Mass Destructions. New York, Oxford University Press, 1999, 81. o. 11 Máramarosi Zoltán: A századvég terrorizmusának természetrajza. Rendészeti szemle, 1992/2. sz., 15–26. o.

156

DR. BARTHA ORSOLYA

HADVISELÉSI FORMA? Ismételten a történelmi megközelítést hívom segítségül. A francia forradalom, a hitleri Németország, Sztálin politikai uralma és a latin-amerikai hatalmi harcokban és háborúkban az államok által használt eszköz a terrorizmus volt. A háború fogalmi elemei között szerepel az agresszió, melynek egyik megnyilvánulási módja volt a terrorista cselekmény. A nemzetközi jognak nincs arra lehetősége, hogy ezeket a cselekményeket elhatárolja, illetve a felelőségre vonás alkalmával különbséget tegyen háborús bűntett és terrorista cselekmény között. Háború esetén háborús bűnök elkövetéséért fennálló felelősség súlyosabb, mint a terrorcselekményekkel szemben kiróható szankció. A fenti fejtegetést a terrorizmus fogalmának meghatározásánál tartom fontosnak, méghozzá azon kérdés kapcsán mennyiben olvad be a háború fogalmába, a terrorizmus, mint a hadviselés egyik módja?12 Vegyük figyelembe a terrorista támadást stratégiai szemmel. A szembenálló felek tekintetében elmondható, hogy az előny egyértelműen a terroristák oldalán van. A terrorista cselekmény meglepetésszerű, gyors, könnyű sikert jelent és általában a kivitelezése is olcsó. Hatékony. Gyakorlatilag nincs szükség nagy csapatok mozgósítására, fegyverkezésre, taktikákra és egyéb diplomáciai tárgyalásokra, amelyek egy klasszikus háború velejárói, hanem lecsupaszítva a háború egy eszközét, vagy a hadviselés egyik módját használja fel a terrorista, a terrorista szervezet. Ezért jellemezhető akár úgy is, hogy a terrorizmus nem háború, hanem majdnem háború. Alacsony intenzitású háborús konfliktus.13 Mégis úgy vélem — ismét visszatérve a fogalmi fejtegetésekhez —, elfogadható az a megállapítás, hogy maga a cselekmény lehet a katonai hadviselés egyik extrém formája, mint azt a történelem folyamán is tapasztalhattunk. De itt kívánom hangsúlyozni, hogy álláspontom szerint ez még nem alapozza meg a kivédés vagy önvédelem céljából történő katonai bevetést, amely kvázi háborús konfliktust kezdeményező retorzióhatású visszacsapássá, önvédelemmé fejlődik ki. Tehát attól, hogy a terrorista cselekmény akár felfogható tiltott, ám létező katonai hadviselési formaként ez nem minősül sem hadüzenetnek, sem pedig háborút megkezdő támadásnak. A terrorizmusnak vannak olyan elemei, amelyek a háború fogalmába és a háborús konfliktusokba beleillenek, illetve átfednek, azonban a terrorista cselekmény minősítése meg kell maradjon a bűncselekmények kategóriájában. 12

A soron következő fejtegetés a terrorizmus mint hadviselési formára vonatkozik, azonban nem kerül külön kiemelésre, hogy ez az eszköz a háborúban is tiltott a terrorizmushoz való folyamodás, azonban fogalmi összevetés szempontjából ez jelen esetben nem releváns. 13 Máramarosi Zoltán: A századvég terrorizmusának természetrajza. Rendészeti szemle, 1992/2. sz., 15–26. o.

157


A 21. században egyre több egyezmény születik biológiai, vegyi és toxikus fegyverek bevetésének tilalmáról.14 A tilalmakat elsősorban fegyveres konfliktusokra vonatkozóan fogalmazzák meg. Ismét fejtegetésbe bocsátkozva gondoljuk át, ki akarna biológiai, toxikus háborút vívni? Nem lenne egyszerűbb, ha az összeütközés azon módját választanák a felek, hogy a megfélemlítést, a demonstrációt egy terrorista szervezet, vagy egy terrorista hajtsa csak végre? Mind gazdaságilag, mind társadalomlélektani szempontból könnyebb ezáltal az adott cél elérése és korlátozottabb számban követel emberáldozatokat. A terrorizmust egy cél megvalósítása érdekében követik el. A társadalmi, gazdasági, pszichológiai tényezők együttes elemzésénél megállapítható, hogy sokkal inkább veszélyeztet bennünket egy biológiai, kémiai terrorizmus lehetősége, mint egy kémiai, biológiai háború. A hadviselés ezen formája, ha egy háború kapcsán kerül alkalmazásra akkor ez sok embert érint és az adott helyzet exkalálódásához vezethet, míg egy terrortámadás kapcsán ez csupán szporadikus, elsősorban a pszichés hatásra és a félelemkeltésre irányulna. Azonban megállapítható, hogy a hadviselési mód ezen modern technikák figyelembe vételével mind a háború, mind a terrorizmus kapcsán azonosak. Talán a terrorizmus kapcsán enyhébb fokú a méreg bejuttatása a csomagolt áruba, amellyel például nagy cégek tehetők tönkre, vagy légkondicionáló berendezésbe juttatás vagy számítógépbe víruskód beépítése. Ami viszont sokkal kényelmetlenebb kérdés lehet-e az a „ius in bellum” stádiumában a terrort mint hadviselési formát alkalmazni? A jelen szabályok szerint ez tilos, de ki állapítja meg, illetve ki dönti el, hogy a megválasztott stratégia, az akció minek minősül? A biológiai, toxikus fegyverek használata tilos, kérdés ha ezeket bevetik, akkor ez terror cselekményt valósít meg, vagy még mindig legitim háborúról fogunk beszélni, amelyet illegitim fegyverekkel vívtak? Lesznek-e egy esetleges kémiai, toxikus háború esetében egymással szembenálló felek, vagy csupán elegendő az egyik államnak egy légi támadása, amivel a vírust a lakosság közé juttatja, vagyis egy vírus bevetésével megszűnik a háború klasszikus fogalmi elemének egyik fő érvényesülése, hiszen nem az ellenfél katonái gyengítése hanem a pusztítás válik fő motívummá. Beszélhetünk terrorizmusról a háborúban, vagy a terrorizmus, mint hadviselési forma beleolvad a háború jelentéstartalmába? Ki fogja az adott hadviselési forma legitimitását vagy illegitimitását meghatározni és hogyan kerül szankcionálásra, mint háborús bűntett vagy mint terrorcselekmény?

14

A tiltott fegyverek használatáról szóló egyezményeket szokás összefoglalóan New York-i jognak is nevezni.

158

DR. BARTHA ORSOLYA

A TERRORIZMUS JOGRENDSZERBELI ELHELYEZKEDÉSE A terrorizmus nem háború, még akkor sem ha esetenként él a háború által is alkalmazott hadviselési forma egyikével. A terrorizmus és a háború fogalmi elemei között sok az átfedés, azonban a szakirodalmat olvasva a nemzetközi jogászok között egyetértés van abban, hogy a terrorcselekmény nem minősíthető háborúnak. Korunk legfrissebb fegyveres konfliktusait megfigyelve, elsősorban az afgán, de még inkább az iraki háború megindításának okát vizsgálva egyesekben felmerülhet az a kérdés, hogy ezen háborúk milyen összefüggésben vannak az Egyedsült Államokat ért 2001. évi szeptember 11-ei terrortámadásokkal? Felfogható-e a terrortámadás hadüzenetként? Megalapozhatja-e egy terrortámadás egy háború megindítását? Vagy szankcióról van szó? Valki László professzor erről így vélekedik: terrorra nem lehet terrorral válaszolni gyűlölet diktálta cselekedetek ördögi köre.15 Afganisztán ugyan terrorista ellenes háború, a nemzetközi jogban azonban nemzetek közti konfliktusként értelmezhető. A 2001. szeptember 12-én elfogadott ENSZ nyilatkozattal a háború fogalma megváltozik.16 A terrorizmus írott formában történő szabályozása kezdetben magas rangú politikus ellen elkövetett merényleteket követően kerül megfogalmazásra, mint az 1856-os belga merényleti záradék a III. Napóleon elleni sikertelen akció hatására — majd a Népszövetség égisze alatt 1937-ben két egyezményt fogadnak el — Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter meggyilkolása miatt. Az egyezmények a terrorizmus megelőzése és megbüntetése tárgyában tartalmaznak rendelkezéseket. Az egyezmények alapján a forradalom olyan bűnös cselekmény, amely valamely állam ellen irányul és célja, hogy meghatározott személyeknél, személyek csoportjánál vagy a közösség körében terrort idézzen elő. Egyetemleges jellegű üldözést írnak elő és a kiadatást, fellelőségre vonást nemzetközi szinten szabályozzák.17 A két egyezmény nem lépett hatályba, de tartalmilag fontos mérföldkövet jelentenek a nemzetközi szabályozás színterén. Az 1970-es években, miután a terrorizmus kiszélesedik, a nemzetek közössége egyre több területen próbálja meg egyezmények formájában visszaszorítani elterjedését.18 Az egyezményekből egyértelműen kitűnik, hogy a nemzet15

Valki László: A 2001. szeptember 11-i te terrortámadás és az önvédelem joga. Szeged, 2002. In memoriam: Nagy Károly, Acta Juridica et politica Tomus LXI. 16 Kiss J. László: A terrorizmus, avagy a biztonság és a háború metamorfózisa. Acta Humana, 2002. N 46–47. 17 Kardos Gábor: Terrorizmus és nemzetközi jog. Magyar Tudomány, 96/10sz. 18 1970 Hágai ENSZ egyezmény a repülőgépek eltérítésének megakadályozásáról; 1971 Montreal, a légi terrorrizmus elleni egyezmény repülőgép felrobbanása, utasok megöléséről; 1974 diplomaták és más, nemzetközileg védett személyek ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről; 1979 tússzedés elleni egyezmény

159


közi közösség a terrorizmust a bűncselekmények kategóriájába sorolja. Az „aut dedere, aut judicare” elve fogalmazódik meg, jelezve ezzel a bűncselekmény súlyát. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően George W. Bush az Egyesült Államok elnöke a sajtóban háborúról beszélt. Erre a nemzetközi jogász réteg felzizzent és hangot adott annak, hogy nem háborúról van szó, hanem bűncselekményről, mert a terrortámadásokat végrehajtók magánszemélyek voltak, ezért velük szemben büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye. Ahhoz, hogy háborúról lehessen beszélni, agressziót kell feltételezni, azonban ezt csak államok fejthetik ki. Jelen esetben nem volt meg az államok egymással való szembenállása. A kérdés a körül fogalmazódott meg, hogy minősíthető-e agressziónak egy terrorista szervezet által végrehajtott támadás? Melyre a válasz az, hogy magánszemély vagy magánhadsereg nem követ el agressziót, hanem büntetőjog alapján ítélhető meg, a sértett állam csak nemzeti eszközökkel védekezhet.19 Az elkövetett cselekményeket pedig emberiség elleni bűncselekmények kategóriájában lehet értékelni. Az a kérdés, hogy a terrorcselekményeket nemzetközi bűntettnek, vagy csak egyszerű nemzeti büntetőtörvénykönyv által szabályozott bűncselekménynek kell tekinteni még ekkor nyitva állt.20 A szuverén és végrehajtó hatalom általi interpretáció folytán az erőszakos cselekményeknek, mint a terrorizmusnak jelentését háborúnak minősíteni jogilag annyit jelent, hogy az igazságszolgáltatás vagy a bírói hatalom politikailag befolyásolt, és ezáltal a büntetőbírósági rendszer olyan mechanizmussá válik, amely a fennálló politikai helyzetet védi ahelyett, hogy megállapítaná a felelősséget.21 A háború fennállásának kikiáltása sok egyéb jogi hatást von maga után és az adott időszakra és területekre rendkívüli jog kerül bevezetésre. Alkalmazásra került a háború joga, vagy a hágai jog, mely a hadviselés formájának megválasztására és a fegyveres összeütközés szabályaira vonatkozik. A humanitárius jog, vagy másképp a genfi jog, mely a fegyveres összeütközés enyhítésére és a fegyvernemek megválasztására vonatkozik. Azonban mielőtt a humanitárius jogról beszélhetünk, a fegyveres konfliktus megléte, továbbá a cselekmény jogi minősítése szükséges. A terrorizmus nem minősül agressziónak, fegyveres konfliktusnak ezért a humanitárius jog és a humanitárius beavatkozás szabályai sem a hágai jog nem vonatkoznak rá. 19

Valki László: A 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az önvédelem joga. Szeged, 2002. In memoriam: Nagy Károly, Acta Juridica et politica Tomus LXI. 20 Az Egyesült Államok volt az 1998-ban felállításra kerülő Nemzetközi Büntetőtörvényszék kapcsán nem fogadta el a terrorizmus nemzetközi büntetté nyilvánítását. 21 Chadwick, E.: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996, Martinius Nijhoff Publishers.

160

DR. BARTHA ORSOLYA

AZ ÖNVÉDELEMHEZ VALÓ JOG Terrortámadás kapcsán egy állam viszonttámadás formájában önvédelemre hivatott. Milyen mértékű lehet azonban ez az önvédelem, mik a korlátok és indokolt-e erre a jogra hivatkozva háborút kezdeményezni? További kérdés, hogy az önvédelemhez való jogot egy államon belül mely szerv gyakorolhatja? A katonaság, a rendőrség, a polgárőrség vagy a speciális alakulatok? Az önvédelemhez való jog kapcsán felmerül, hogy mennyiben csak védelemről és mikortól kezdve beszélünk már támadásról vagy szankcióról, esetleg retorzióról?22 A kérdés megválaszolásánál a nemzetközi jogászok az úgynevezett Webster tételt hívják segítségül. 1837-ben egy Caroline nevű gőzhajó a Niagarán utánpótlást szállított egy katonai lázadók által elfoglalt sziget számára, ahol britek éltek. Az Egyesült Államok semmit sem tett, mire Nagy Britannia felgyújtotta a gőzhajót, véget vetve ezáltal az utánpótlásnak. Nagy Britannia cselekménye indokoltságát a szükségesség, a közvetlenség és arányosság elvét segítségül híva alapozta meg és ezáltal mentette ki magát a felelősségre vonás alól. Az elvre azóta többször is hivatkoztak.23 Webster tételét Valki László professzor az alábbiak szerint foglalja össze: Önvédelemre hivatkozáskor bizonyítani kell: ¾ az önvédelmi tett szükségességét és azonnaliságát, ¾ azt, hogy ellentmondást nem tűrő, ¾ valamint megfontolásra időt hagyni nem lehet. Lehet az állam által válaszként adott önvédelmet az állam részéről elkövetett terrorizmusnak minősíteni? A választ Kardos Gábor nemzetközi jogász kiválóan megfogalmazta: az állami terrorizmus politikai kategória, a nemzetközi jogban nincs.24 Az önvédelemhez való jog túllépése megalapozza az állam felelősségre vonását. A 2001. szeptember 11-ei támadásról Bush elnök egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az Egyesült Államok a háború stádiumában van, amellyel elsősorban a helyzet súlyosságára utalt, vélik ezt amerikai elemzők.25 A háború és a terrorizmus fogalma amerikai politikusok beszédeiben a mai napig megfigyelhető, hogy jogilag nem tisztázott és nem kellő körültekintéssel használják. A 2001. szeptember 11-ei támadás alkalmával nem voltak egymással szemben 22

Például, minek lehet minősíteni az 1986-os Nyugat Berlini diszkó elleni öngyilkos merénylő támadását, amely amerikai katonákkal volt teli, és 3 ember meghalt 129 megsebesült, az Egyesült Államok ezért Líbiát gyanúsította és légitámadást indított a Tripoli reptér ellen, 32 meghaltak és találat érte több európai nagykövetséget. 23 Csak a legfontosabbakat említve a Nürnbergi perben, majd 1976-ban az Entebbei reptérre kényszerített Air France gép kapcsán felmerült incidensnél. 24 Kardos Gábor: Terrorizmus és nemzetközi jog. Magyar Tudomány, 96/10sz. 25 Henderson, Harry: Global terrorism, the complete reference guide. Checkmark Books, 2001.

161


álló felek, egymással szembenálló államok, tehát éppen a háború legfontosabb fogalmi eleme hiányzott, amely a legtriviálisabb választóvonal a két fogalom között. A támadás katonai szemmel kiválóan szervezett volt és egyértelmű volt, hogy a kivitelezők megfelelő szervezeti háttérre támaszkodtak. Felmerülhet a szervezett bűnözés kategóriájába való besorolás egy pillanat erejéig, azonban ezt rögtön el is vetném, mert a szervezett bűnözők nem a tömegpusztításra törekszenek, hanem egyértelműen a pénzszerzés a legfőbb motivációjuk és mint tudjuk szeptember 11-ei támadás szervezői semmiféle követeléssel nem álltak elő.

IZRAEL PÉLDÁJA, VAGY GONDOLATÉBRESZTŐ MINTA A TERRORISTÁKNAK? Az első világháborút követően megkezdődött a Közel-Kelet átrendezése, a britek és a franciák a térségben élő török lakosságot áttelepítették. Ezzel egyidőben az európai zsidók megalapították a cionista mozgalmat, amelynek fő célja volt ismét létrehozni a zsidó államot. Megkezdték a bevándorlást az akkori palesztin területre. A britek és franciák ekkor még úgy vélték, hogy az önrendelkezési jogot biztosíthatják mind a betelepülő zsidó, mind az ott élő arab lakosság számára és bíztak abban, hogy megtarthatják befolyásukat a térségben. 1922-ben a Népszövetség megbízta Nagy-Britanniát, hogy a Jordán folyótól nyugatra eső rész felett vegye át a protektorátor szerepét. A terület magában foglalta Palesztina egy részét az ott élő még kezdetleges dominanciával rendelkező arab lakossággal és még az ennél is kevesebb zsidó telepessel. Röviddel a második világháború kitörését megelőzően háromszög konfliktus alakult ki a térségben, az arabok, a zsidók függetlenséget akartak a brit fennhatóságtól és egymás elismerését is gátolták. A második világháborút követően a briteknek nem sok kedvük maradt a térségben való maradásra, amelyről az arabok és a zsidó terrorista szervezet az Irgun („Irgun Zvai Leumi”, vagyis „Népi Katonai Szervezet”) is gondoskodott. A második világháború áldozatai tömegesen kezdtek bevándorolni a letelepedés szándékával. Megoldásként és a béke megteremtése érdekében a térség megosztása volt a cél zsidó és palesztin államokra, amelyet az ENSZ 1948. május 15-én deklarált. A zsidó nép élve ezzel a lehetőséggel megalapította Izrael államát, amelyre válaszként a palesztin arabok a környező arab országok segítségével rögtön támadást indítottak Izrael államával szemben. A kialakult konfliktus a mai napig fennáll. A konfliktus két népcsoport önrendelkezési jogának érvényesítéséből eredt. A vitatott kérdés: kinek van joga a földhöz. A probléma egyik súlyponti elemeként az ideológiai vallási nézet is meghatározó volt. A két népcsoport közötti visszásságok, támadásokból és viszonttámadásokból álltak. Az arabok 162

DR. BARTHA ORSOLYA

politikai vezetők által fűtve, ideológiai vallási alapokra helyezve terrorcselekmények ezreit fejtik ki Izrael államával szemben nap mint nap. Izrael pedig önvédelemre hivatkozva megtorló támadásokkal próbálják fenntartani az „egyensúlyt”. A Közel-Kelet példáját több okból fontosnak tartom kiemelni. Egyrészt azért, hogy szemléltessem, a térségben jelenleg nincs háború „csupán” terrortámadások sorozata és a konfliktus most már évtizedek óta tart. Megint csak másik oldalról nézve felmerült bennem a kérdés: mennyiben szolgálhatott példaként a terrorszervezetek számára az izraeli–palesztin válság? Ha megfigyeljük a mindennapi sajtót napról-napra találhatunk híreket a térségből. Bárkit megkérdezve mivel hozná kapcsolatba Izraelt, Palesztinát, mi jut az emberek eszébe, egészen biztos a terrorista robbantgatások és az öngyilkos merényletek lesz a válasz. Hiszen ez vált a térség szignifikáns jellemzőjévé. A terrorizmus kommunikációs szerepét a térségben ezáltal tökéletesen betöltötte. A térségben zajló terrorista cselekmények, azok megszervezése, a mögöttük rejlő ideológiai háttér tökéletesítése most már évtizedek óta folyik. Mi történik abban az esetben, ha a KözelKelet csupán egy kis gyakorlópálya és az ott levont tapasztalatok plusz az arab világ összefogása26 a jövőben már az egész világot, vagyis azt a globális teret fogja veszélyeztetni, ahol már nem államok hanem egy terrorista szervezet és a nemzetközi közösség fog egymással szemben állni?27 A Közel-Kelet valóban csupán egy példa. Minta lehet a terroristák számára de minta a terrorizmussal szembeni harc számára is. Meggyőződésem, hogy Izrael állama — az évtizedes kényszer hatására — a terrorista cselekmények megelőzése, kivédése és önvédelem kérdésében a lehető legtöbb tapasztalatot gyűjtötte össze. Azt hiszem érdemes tanulni katonai, egészségügyi, elhárítási felkészültségükből, mert elsősorban a terrortámadások gyakorlati kivédésénél nagy segítségére lehetnek a nemzetközi közösség számára.

KONKLÚZIÓ Korunk nemzetközi jogászai számára, akik a témával foglalkoznak, az egyik legnagyobb kihívás a terrorizmus fogalmának meghatározása. Nemcsak azért, 26

2004. november 4-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szervezésében “A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem időszerű társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései” címmel konferencia került megrendezésre. Ahol elhangzott, hogy az al Kaida terrorszervezet mintegy 60 országban van jelen és körülbelül 18 000 terroristát tömörít magába vagyis az arab világ összefogása terrorizmus elkövetése céljával igenis reális. 27 Bármennyire is hangzik elhamarkodottnak fenti kérdésem azt hiszem, hogy aktualitását a terrorcselekmények népszerűsödése megalapozza. Gondoljuk a 2001. szeptember 11-ét követően sűrűsödő terrortámadásokra, amelyek hulláma már Európát is elérte és folyamatosan fenyegeti. (Madridi vasútállomás.)

163


mert sok más terminológiával mutat rokonságot, hanem azért is mert nem mindegy, hogy a terrorizmust mely oldalról közelítjük meg. Hiszen egyesek számára a ma terroristája a holnap államférfije.28 A terrorizmus nem háború, nem ok a háború megindítására, azonban a politikusok gyakran hangoztatják a terrorizmus elleni háború29 kifejezést, főleg a 2001. évi szeptember 11-ei támadást követően, amely szóhasználat nem más mint egy sajtózsargon30, teljesen elfogadhatatlan a jogi terminológia szempontjából. A háborúra való utalással csupán a terroristák által elérni kívánt bizonytalansági tényező és figyelemfelkeltés, pszichológiai befolyásolás történik meg. Kinek kell leküzdenie a terrorizmust? Az államnak vagy összefogva a nemzeteknek? Katonai vagy rendőri alakulatoknak? Vagy esetleg bármennyire is különösen hangzik a média is szerepet kap a leküzdésben? Ki fogja leküzdeni a cyberterrorizmust? A kérdés jelenleg nyitva áll. Az iraki háború miatt globális fenyegetettségben élünk, ahol a nemzetek összefogása szükséges ahhoz, hogy a terrorszervezetek, a terroristák felkutatása, felelősségre vonása megtörténjen. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a terrorizmus egy büntetőjogi kategória, így annak leküzdése majd a globális fenyegetettség visszaszorítását követően a nemzetállam és azon belül — Andrew Nichols ezredessel egyetértve31 — a rendőrség feladata lesz. Milyen hatásos szankció rendszert lehet majd létrehozni akár nemzeti vagy nemzetközi szinten, amely visszatartó erővel bír majd újabb terrorcselekmények visszaszorításánál? Öngyilkos terroristákat nem lehet megfélemlíteni azzal, hogy élet elleni büntetésekkel fenyegetik. Hogyan lehet fellépni azokkal az államokkal szemben, ahol a terrorizmus állami szinten eszközzé vált a politikai hatalom megtartása érdekében, vagy éppen egy hatalomváltás érdekében kerül kifejtésre? (Líbia, Irak, Irán, Észak-Korea) Ne feledjük, a történelemnek kellett a nagy emberáldozatokkal járó példákat meghoznia annak érdekében, hogy a humanitárius jogot a nemzetek egységes szabályba foglalják. Úgy vélem a nemzetközi jogászokra is egyre sürgetőbben vár az a feladat, hogy a terrorizmus szabályozását, hatékony megelőzését és kivédését megalkossák a nemzetközi közösség összefogásával. A megelőzés érdekében szükséges egy széles nemzetközi együttműködés, amelyben a kulturális megértést is növelni kell. Ugyanis a terrorizmus mögött 28

Chadwick, E.: Self determination, terrorism and the international humanitarian law of armed conflict, 1996, Martinius Nijhoff Publishers. 29 Ádány Tamás: A terrorizmussal szembeni fegyveres harc. In. Emlékkönyv Flachbart Ernő tiszteletére. Kiadja: Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 30 Uo. 31 Andrew Nichols USMC, Director, Program on Terrorism and Security College of International and Security Studies, a 25. pontban megjelölt konferencián tartott előadása alapján.

164

DR. BARTHA ORSOLYA

rejlő motiváció ideológiai kötöttséget, politika-vallási támogatottságot feltételez, amely szükségessé teszi a kulturális és politikai megértés és fejlődés fokozottabb figyelemmel kísérését. Összefoglalva, a terrorizmus nem háború, még akkor sem, ha terminológiai átfedéseket fedezhetünk fel a fogalmak között. Továbbá nem is szolgálhat alapot háború megindításához. 2004. novemberében, amikor cikkemen dolgoztam a terrorizmus általi globális fenyegetettségről beszélhettünk, amelyet öszszefogással háborús cselekmények vagy önvédelem címén kezdeményezett támadások nélkül is kivédhetünk. Ebben a folyamatban nagyon fontos az együttműködés, az együttes döntés, a kölcsönösség és mindenek előtt az emberi jogok tiszteletben tartása.

165

TERRORIZMUS A MODERN HÁBORÚ, AVAGY JOGALAPOT SZOLGÁLTATHAT-E TERRORISTA TÁMADÁS HÁBORÚ MEGINDÍTÁSÁHOZ?

Recommend Documents