Kolossa Sándor alezredes
„SZÉP ÚJ VILÁG…” AVAGY A TERRORIZMUS MA… Az emberi társadalom fejlodése során talán soha nem volt még ekkora szakadék a világ fejlett és fejletlen részei között, talán soha nem volt még ilyen kilátástalan, reménytelen a helyzete a szegények milliárdjainak és talán soha nem volt még olyan nagyképu és farizeus a fejlett világ, mint napjainkban. Ha valami, akkor ez a mai, kvázi korlátlan lehetoségekkel rendelkezo ne mzetközi terrorizmus igazi oka. A 2001. szeptember 11-én elkövetett me rénylet megváltoztatta a történelmet. A XXI. századba történo történelmi léptéku átlépés valójában nem a szocialista világrendszer 1989/90-es összeomlásával, és nem az ezredford ulóval köszöntött ránk, hanem a New York-i World Trade Center földig rombolásával. A XX. század második felének problémáira addig adott társadalmi, politikai és katonai válaszok látszólag elvesztették érvényüket. Ahogy a XIX. század elhúzódott 1914-ig, mi nem voltunk ily szerencsések, nem kaptunk pluszba, csak egy esztendot. A szeptember 11-én bekövetkezett események felgyorsították a történelem kerekét. A neoliberális irányítottságú globális gazdasági modell meghatározó szereploi a bekövetkezett tragikus események kapcsán mind határozottabban érvényesítik politikai érdekeiket, mely jele nség eros szinkronizációt mutat a marxi társadalom felfogás egyik alapelvével, az alap és a felépítmény, a gazdaság és a politika ok-okozati kapcsolatával, elválaszthatatlan összefonódásával. Az új típusú neokolonizáció (gyarmatos ítás), a neoliberális globalizáció, megtalálta paripáját a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem (NTEK) ideológiájában. Sa jnos mindkét elem velünk élo törvényszeru gazdasági és történelmi valóság. Egyikbol sem kértünk, mégis részeivé váltak hétköznapjainknak. Az új típusú gazda sági rend me gerosödése törvényszeruen okozza, magával hozza és erosíti (erosítette) a neki ellenálló (ideológiai) mozgalmakat. A zömmel baloldali irányultságú, de jobboldali — foként nacionalista — hangokkal is rendelkezo neoliberális globalizáció-kritikai mozgalmak azonban nem azonosíthatóak a terrorizmussal. Amíg a neoliberális globalizáció-kritikai mozgalmak tiltakozó kifejezési módjai megmaradnak a nemzeti és nemzetközi világtalálkozók, tüntetések, felvonulások, sztrájkok, illetve a munkavállalók és mun kaadók, vagy a civil szervezodések és az államszervezet közötti különbözo érdek- és értékegye zteto tárgyalások, vagyis a politikai csatározások színterén, addig velük ka p1
csolatban nincs helye a terrorizmus kifejezésnek. A tiltakozó megmozdulásokon megnyilvánuló eroszakos cselekmények vagy a hatalom (rendorség, titkosszolgálatok) provokációi, vagy olyan szélsoséges csoportok (bal- és job boldaliak egyaránt) cselekedetei, melyektol maguk a szervezok is elhatároló dnak. A szocialista világrendszer megszunése óta keresik a helyüket és szerepüket a gyoztes kapitalista világrendszer militaristái. A hadiipar, mely a Szo vjetuniót gazdaságilag tönkretette, az Egyesült Államok gazdaságát idorolidore talpra állítja. A volt Jugoszlávia területén folytatott béketeremtés, majd békefenntartás, a jugoszláviai légi háború, a terrorizmus elleni „szent háború” jegyében mért afganisztáni „válaszcsapás”, a tervezett iraki „megelozo csapás”, a „lator államokat” féken tartó rakétavédelmi rendszer, a NATO haditechnikai rendszereinek korszerusítése és gyorsreagálású eroinek a felállítása kiváló lehetoséget nyújt az Egyesült Államok hadiipara számára a fejlodésre. Már-már munkanélkülivé váltak a „gonosz birodalmának” megszunésével, amikor mint fuldoklónak a mentoöv, jött a nemzetközi terrorizmus és „me ggyalázta” a világ csendorét. A terrorizmus nem a XX. vagy a XXI. század találmánya. Amennyiben elfogadjuk azt a meghatározást, hogy a terrorizmus politikai célból elkövetett köztörvényes buncselekmény, a társadalmak fejlodési menetében évszázadok óta lépten-nyomon találkozhatunk olyan eseményekkel, melyekben a politikai akarat köztörvényes eroszakos cselekedetekben nyilvánult meg. Az ilyen cselekedetekre az európai kultúrkörben a terrorista jelzot a francia forradalom óta használjuk. A cselekmény természetesen mindenkor a róla ítéletet mondó hatalom vagy politikai csoport érdekeinek megfeleloen minosül(t) terroristának vagy szabadságharcosnak, jogos cselekedetnek vagy buncselekménynek, buntettnek. A minosítés változhatott az ot tükrözo érdekeknek megfeleloen politikai, hatalmi vagy etnikai hovatartozás szerint, illetve térben és idoben, vagy ezek kombinációjával egyaránt. A terrorista cselekmények megítélése során a politikai indíttatás jelenti a legnagyobb problémát. Minden állam üldözi a köztörvényes buncselekmények elkövetoit, ugyanakkor az alapveto emberi jogok közé tartozik a politikai nézetek jogi védelme is. Azon államok, melyek politikai nézeteit képviselik a terroristák, természetes „menekülési” lehetoségeket jelentenek az elkövetok számára. Gyakran elofordul, hogy a terroristákat ezek az államok nem adják ki a terrorista cselekményt elszenvedo ország hatóságainak, és csak látszat büntetésben részesíti oket. Mivel az alapveto emberi jogokat és azok tiszteletben tartását az ENSZ Alapokmánya és a legtöbb állam alkotmánya is rö gzíti, a jelenleg érvényesülo nemzetközi tendencia szerint az államok egymás közötti két- és többoldalú szerzodésekkel igyekeznek biztosítani az együttmuködést, hangsúlyosan a terrorista cselekmények politikai okoktól való 2
elválasztásával, illetve a kiadatással. Ugyanakkor bizonyos terrorcselekmények hivatalból történo üldözésére minden állam hajlandó (diplomaták védelme, a légi közlekedés és a tengeri hajózás biztonságának szavatolása, illetve az ezek ellen elkövetett terrorcselekmények üldözése). Napjaink egyik legnagyobb biztonsági kihívása (a fejlett világ által deklaráltan) jelenleg a nemzetközi terrorizmus, mely a 2001. szeptember 11-én elkövetett cselekménnyel háttérbe szorított más, legalább ilyen — ha nem súlyosabb —, az emberiség élheto jövojét veszélyezteto problémákat (neoliberális globalizáció, „fenntartható” növekedés, környezetszennyezés, fajok pusztulása, génmanipuláció, globális felmelegedés, „gazdag észak–szegény dél”, migráció, proliferáció, szervezett bunözés, lokális fegyveres konflikt usok stb.). Prioritást a küzdelemnek az a jelenség ad, hogy a terrorizmus a legfejlettebb országok és állampolgáraik biztonságát veszélyezteti, nem utolsó sorban a világ egyetlen gazdasági-katonai-politikai szuperhatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. Természetes következménye az eseménye knek, hogy az Egyesült Államok felveszi a kesztyut, hisz nagyszeru lehetos éget lát világhatalmi és világcsendori szerepének megerosítésére, az amerikai gazdasági, politikai, katonai és társadalmi érdek- és értékrend terjesztésére és világméretu védelmére. Költségkímélési szempontokból maga mögé sorakoztatja a küzdelemhez a világ legnagyobb és általa vezetett katonai szövetségét a NATO-t; a szintén nyugalmukat félto fejlett gazdaságú országokat (Kanada, Nyugat-Európa, Japán); a saját belso (általában etnikai- politikai alapú) terrorizmusukkal küzdo országokat (Oroszország, Kína, Nagy-Britannia), és területi-hadszíntéri szükségszeruségbol néhány kevésbé demokratikus (néhány esetben diktatórikus) társadalmi berendezkedésu fejletlen, vagy kevésbé fejlett országot (Pakisztán, egyes arab országok, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, stb.). Kényszeredetten, de megvárja az ENSZ felhatalmazását (Irak), vagy még azt sem (Jugoszlávia –Koszovó). Szeptember 11-e elott is volt terrorizmus, a világ számos pontján haltak meg ártatlan emberek az arctalan eroszak következtében, de ez nem sértette olyan mértékben az Egyesült Államok érdek- és értékrendszerét, hogy nemzetközi koalíciót hozzon létre az ellene való küzdelemre és „szent háborút” indítson az általa veszélye snek minosített országok ellen. Óhatatlanul is felmerül a gazdaságföldrajzot ismero emberek fejében, hogy van-e összefüggés a terrorizmus elleni küzdelem jegyében indított vagy tervezett háborúk és azon tények között, hogy Afganisztán hatalmas földgáz-, Irak pedig koolaj-készletekkel rendelkezik, illetve, hogy a szövetségesi rendszerbe tartozó Kaukázuson túli országok területén, a Kaszpi-tengeri olajmezok közelében amerikai támaszpontok létesültek, ahol több ezer amerikai katona állomásozik. A terrorizmus elleni harc következtében az Egyesült Államok igen jelentos gazdasági, katonai és politikai befo3
lyásra tesz szert a közép-ázsiai térségben, a világ legjelentosebb ásványi olaj készleteinek a közelében. A prágai NATO csúcstalálkozón elfogadott „me gelozo csapás” elve pedig feljogosítja az Egyesült Államokat és szövetségeseit arra is, hogy a világ bármely országára csapást mérjen, vagy azzal fenyege ssen, amennyiben azt gazdasági, politikai vagy katonai érdekei úgy kívánják. A kiszemelt célország pedig könnyen keveredhet a „terrorista-állam” gyanújába vagy vádjába, ha a CIA is úgy akarja, természetesen szigorúan az amerikai nemzetbiztonsági érdekek szerint, melyek képviseletére a CIA törvényileg is el van kötele zve.
A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM „HADSZÍNTEREI” Amennyire gazdag és változatos a világ különbözo pontjain fellángoló terrorizmus kialakulásának ok-okozati rendszere, illetve megjelenési formája, olyan változatossá és gazdaggá válik az ellene folytatott harc módszer- és eszközrendszere is. Mivel a terrorizmus nagyon összetett, komplex társadalmi jelenség, az ellene való küzdelem szükségszeruen át kell, hogy ölelje a társadalmi, az állami, a közösségi és az egyéni lét gazdasági, jogi, politikai, katonai, igazgatási, etnikai és kulturális, stb. vetületeit is. A tudományostechnikai haladás követke ztében a világ nem csak számunkra zsugorodott össze, hanem a terroristák, a terrorizmus számára is. Bár továbbra is lesznek földrajzilag elszigetelt válsággócok, ahol a terrorizmusnak alapvetoen etnikai okai vannak (Észak–Írország, baszk–spanyol, izraeli–palesztin, hutu–tuszi viszony Ruandában, kurd probléma), a korszeru technikai és technológiai rendszerek alkalmazásával, felhasználásával a terroristák a világ bármely pontján, bármikor váratlan csapást mérhetnek, olykor igen súlyos követke zményekkel. A terrorizmus elleni küzdelemnek hat fo feladatra kell összpontosítania eroforrásait: — A terrorizmus megjelenésének, kiváltó okainak megszüntetése. — A készülo, tervezett cselekmények idoben történo felfedése és me gakadályozása. — A terrorista cselekmények közvetlen megakadályozása, elhárítása; — A bekövetkezett csapások hatásainak, következményeinek csökkentése. — Az elkövetok felfedése, elfogása. — Az elkövetok felelosségre vonása.
4
Az elso feladat hordozza magában a leghumánusabb, legbékésebb módszereket és eszközöket, ugyanakkor hosszú ideig tart. Jellemzoen politikai, gazdasági és jogi eszközöket, módszereket igényel a terrorizmus okainak megszüntetése, a válsággócok felszámolása. Ide tartozik a népek, nemzetek önrende lkezéshez, függetlenséghez való jogainak a tiszteletben tartása és biztosítása (például az orosz–csecsen, kínai–ujgur, spanyol–baszk, izraeli– palesztin válságok), a neokolonializmus, a neoliberális globalizáció megszü ntetése, a faji megkülönböztetés, a rasszizmus (például a ruandai hutu–tuszi probléma, egyes afrikai országokban a fehér lakosság hátrányos megkülö nböztetése) megszüntetése, a vallási ellentétek csökkentése. Nem elhanyagolható a konfliktusban résztvevo nemzetek, népek, vallási és társadalmi csoportok, illetve az egyének felelosségérzetének, toleranciájának, a másság tiszteletének, elfogadásának növelése és az eroszak eszközeinek, módszereinek alkalmazásáról való békés lemondatásnak a jelentosége, egyfajta pozitív tudatformálásnak a fontos szerepe. Csak az elso területen elért sikerek, a terrorizmus kiváltó okainak a megszüntetése jelenthet az emberiség számára békés, emberi, kultúrált, kiszámítható és élheto, emberhez méltó jövot. Ha az elso területen nem sikerül jele ntos sikereket elérni, akkor a fennmaradó öt területen való küzdelem az emberiség számára egyet jelent a probléma hoszszan tartó fennmaradásával, az emberiség megosztottságával terroristákra és ártatlanokra, jókra és gonoszokra, ebbol kifolyólag az eroszakkal való tartós együttéléssel, a szabadság- és más alapveto emberi jogok korlátozásával, a folyamatos frusztráltsággal, a humánum csökkenésével. A második feladat foerokifejtését a hírszerzo és az elhárító szolgálatok végzik. Ehhez igen kiterjedt ügynöki hálózatot kell létrehozniuk és fenntartaniuk, illetve a legkorszerubb csúcstechnológiát kell alkalmazniuk nagy menynyiségben, mivel a tervezett terrorista cselekmények idoben történo felf edése és megakadályozása leghatékonyabban a válsággóc területén, a terrorista gondolat születésének helyszínén történhet meg. Ugyanakkor a „hálózat” mind hatékonyabb muködtetése jelentosen sértheti az alapveto szabadságjogokat. Például az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumában létrehozott Éberségi Hivatal elindított egy „Totális Éberségi Programot”, melynek keretében a hivatal magánszemélyek adatait fogja gyujteni (internetes levelezés, webhelyek látogatása, hitelkártyás vásárlás). (Né pszabadság Online, 2002. 11. 26.). Köztudomású, hogy az amerikai titkosszolgálatok jelenleg is folytatnak számítógépes adatgyujtést a terrorizmusban való részvétellel gyanús ított személyekrol, éljenek bárhol a világban. Ehhez a területhez tartozik a megelozo csapás mérésének elve is. Az ENSZ Alapokmánya biztosítja a jogos önvédelem elve alapján a háborús támadás megelozése érdekében mérendo megelozo csapás lehetoségét. Ha nem sikerül a terrorizmus okai me g5
szüntetésében jelentos eredményeket elérni, és ezáltal elmélyül, szélesedik a most megkezdett harc, igen kockáza tossá válhat a megelozo csapás elvének érvényesítése. A fejlett világ könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy ga zdagságának további fenntartása és a fontos gazdasági eroforrások birtoklása érdekében, mindenkori aktuá lis gazdasági-politikai érdekeinek megfeleloen, a neki nem tetszo országokat terrorista gyanúba keve rje és ellenük megelozo csapásként háborút indítson és fegyveres erovel kényszerítse oket érdekei kiszolgálására. Ilyen gyanúba keveredett most az Egyesült Államok az Irak elleni háborúra történo elokészületekkel is. A harmadik feladat a terrorista cselekmények közvetlen megakadályozása, elhárítása. Mivel a te rrorista cselekmények térben és idoben általában váratlanok és rövid lefolyásúak, közvetlen elhárításukra, megakadályozásukra nagyon kevés a lehetoség. A hatékony elhárításnak passzív és aktív mó dszerei egyaránt vannak. A passzív módszerekhez tartozik a terrorista csele kményekhez felhasználható eszközöknek a szigorú ellenorzése, védelme, terrorista kezekbe történo kerülésének a megakadályozása, az államigazgatási objektumokba való szabad bejutás korlátozása, ellenorzése. Megnehezíti a passzív védelmet, ha egy országban legális a fegyverkereskedelem, illetve, hogy a felhasználható eszközök általában a hétköznapi életben megtalálhatók vagy könnyen beszerezhetoek, eloállíthatóak (a természetben megtalá lható, vagy a mezogazdaságból, a vegyiparból, az egészségügybol kikerülo mérgek, gombák, baktériumok, vírusok, radioaktív izotópok). Egy ország sebezhetoségét tovább növeli, ha fejlett informatikai rendszerrel rendelkezik az álla migazgatás és a gazdaság, ezért e rendszerek véde lmére különös figyelmet kell fordítani, és ki kell építeni, fenn kell tartani a szükséges mértéku hagyományos (informatika nélküli) muködés lehetoségét is. Az aktív módszerek alkalmazása a benne résztvevo szervek (hadsereg, rendorség kijelölt szervezetei) speciális felkészítését és felszerelését, állandó készenlétét, gyors alka lmazhatóságát teszi szükségessé. A fejlett országokban fontossá válik a tömegtájékoztatás, a média védelme és ellenorzése is. A negyedik feladat a csapások hatásainak, következményeinek a csökke ntése. A terrorizmus hagyományos eszközei (lofegyverek, robbanó anyagok) mellett egyre valószínubb a jóval nagyobb pusztító és demoralizáló hatást kiváltó vegyi, biológiai, sugárzó és nukleáris eszközök alkalmazása. Míg a hagyományos eszközök hatása általában azonnali vagy rövid ideju, a vegyi, biológiai, sugárzó és nukleáris eszközök fegyverként történo alkalmazása során a hatás megjelenése az elkövetéstol idoben távolabbra eshet, mely jelentosen megnehezíti az alkalmazásuk megakadályozását, illetve az elkövetok elfogását. A hatások jelentkezhetnek elszórtan, ha az elkövetés célja a lakosság demoralizálása, megfélemlítése, az államszervezet muködésének 6
akadályozása, megnehezítése, illetve tömegesen, ha a cél a lakosság pusztítása, az államszervezet muködésének bénítása. A hatások illetve a követke zmények csökkentésében részt vesz az egészségügyi ellátó rendszer, a tuzolt óság, a polgári védelem és a katasztrófavédelem. Tömeges hatás esetén szükségessé válik a hadsereg hasonló rendeltetésu alakulatainak az alkalmazása, illetve más képességeinek (viszonylag nagy létszám és annak gyors bevethetosége, orzés-védelem, muszaki támogatás, szállítás, elszállásolás, élelmezés, stb.) igénybevétele. Az informatikai rendszerek elleni támadások káros hatásainak a csökkentésére ki kell építeni, fenn kell tartani a szükséges mértéku hagyományos (informatika nélküli) muködés lehetoségét is. Mivel a terrorista cselekménynek igen jelentos eleme a médián keresztül történo megjelenés, nagyon fontos a kívánt médiahatás elérésének a megakadályozása. A média önkorlátozására nem lehet számítani, ezért szükségessé válhat annak állami korlátozása, illetve „irányítása”. Fel kell készülni az egyidejuleg több terüle tre irányuló terrorista cselekmények egymásra gyakorolt hatásainak a csökkentésére is, mely a védelemben részt vevo szervezetek gyors reagáló képe sségét, egységes irányítását és nagyfokú önállóságát igényli. Az ötödik feladat az elkövetok felfedése, elfogása, mely alapvetoen rendori, nyomozati feladat, illetve bizonyos esetekben a rendorség és a hadsereg erre kijelölt, speciálisan felkészített és felszerelt szervezetei alkalmazását teszi szükségessé. Nagyon fontos és egyre nagyobb jelentoséget kap a rendori szervek nemzetközi (regionális) együttmuködése, mivel a terroristák muködési területe — a nagyon eros és határozott rendori ellentevékenység miatt — általában több országra is kiterjed (felkészülés, akció, pihenés). A hatodik feladat az elkövetok felelosségre vonása több jogi problémával is jár, me lyekkel elobb már foglalkoztam. Alapveto követelmény, hogy a felelosségre vonás mértéke önmagában is legyen bizonyos fokú visszatartó ero. Sok országban megfigyelheto, hogy a terrorelhárító muveletek során sok terrorista veszíti életét, és nagyon kevesen jutnak bíróság elé, általában csak azok, akik megadják magukat. Valószínuleg ez a jelenség is visszaveze theto a terrorizmus nemzetközi jogi megítélésének a problémáira, melynek gyökere a politika meghatározó szerepe a terrorista cselekményekben. Az államok többsége ezért arra törekszik, hogy a terrorista cselekedeteket valamilyen módon megfossza politikai jellegüktol, így a honi bírósági eljárásban illetve a kiadatásban a köztörvényes bunelkövetokre vonatkozó törvényeket és eljárásokat alkalmazhatják. A szeptember 11-ei események után az Egyesült Államok átértékelte a Nemzetbiztonsági Stratégiáját, és ennek hatására a világ számos országában végbement ez a folyamat. Ennek értelmében ma már nem a nukleáris vagy bármilyen hagyományos háború elkerülésének vagy esetleges megvívásának 7
a kérdése áll a stratégiák élén, hanem a terrorizmus elleni küzdelem. A terrorizmus elleni hatékony harc megköveteli, hogy abból az államszervezet minden eleme kivegye a részét, az széles nemzeti és ne mzetközi konszenzuson illetve együttmuködésen alapuljon és szünet nélkül kell folytatni. A felsorolt feladatokat térben és idoben különbözo intenzitással, de folyamatosan kell végezni az alábbi területeken: gazdaság, pénzügy, kereskedelem, politika, diplomácia, bunüldözés, honvédelem és a katonai ero alkalmazása kü lföldön, polgári-védelem, katonai és polgári hírszerzés, elhárítás, jogrendszer, kommunikáció, tömegtájékoztatás, hírközlés és informatika. A terrorizmus elleni küzdelem nem csak a rendorség, a hadsereg vagy az államszervezet feladata, hanem össztársadalmi érdek, abban részt kell vennie az egyénnek, a közösségeknek, a civil szervezeteknek is. A kontroll nélküli állam hajlamos a demokráciát és a jogrendszert saját szája íze szerint alakítani, ezért nagyon fontos, hogy a társadalom folyamatosan lássa, érzékelje és ellenorizze a terrorizmus elleni küzdelmet, nehogy „rendorállam” alakuljon ki, mert az állam által elkövetett „eroszak” további elégedetlenséget generálhat, ami táplálhatja a terrorizmust, és olyan spirál alakul ki, melybol a demokrácia irányába már nem lehet külso beavatkozás nélkül kilépni. Terrorista módszerekkel nem lehet hosszútávon és hatékonyan küzdeni a terrorizmus ellen, mert az eroszak további eroszakot szül és a társadalom, az állam önmaga terrorizálójává válik. Utóirat: szeptember 11-e ne csak a WTC ellen elkövetett terrorista merénylet miatt legyen emlékezetes. Legyen emlékezetes minden demokráciát és szabadságot szereto embernek 1972. szeptember 11-e is, amikor az Egyesült Államok egyik kormányzati szerve, a CIA szervezésében és háttérmunkájával (az Egyesült Államok kormányának tudtával és jóváhagyásával) véres, fegyveres fasiszta puccsal megdöntötték a chilei társadalom által demo kratikusan megválasztott Salvador Alliende baloldali kormányát, mert politikájával veszélyeztette az Egyesült Államok chilei és dél-amerikai gazdasági és politikai érdekeit. 2002. október 27-én Brazília népe demokratikus választásokon államfové választotta a baloldali Luiz Inácio „Lula ” da Silva egykori brazil vasmunkás és szakszervezeti vezetot is.
8
A POLGÁRI-KATONAI EGYÜTTMUKÖDÉS A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEMBEN A 2001. szeptember 11-én New York és Washington ellen elkövetett terrorista merényletek ráébresztették az Egyesült Államok vezetoit, hogy a világ legnagyobb katonai szuperhatalma sem sérthetetlen. Bár korábban is történtek terrorista merényletek külföldön állomásozó amerikai katonák, technikai eszközök és objektumok ellen, sot a World Trade Center ellen is követtek már el merényletet gépjármube rejtett pokolgéppel, a nagyszámú polgári áldozat (3000 fo felett), az elkövetés eszközeinek, módszerének újszerusége és „hatékonysága”, az Egyesült Államok ellen már korábban is több merényletet elköveto iszlám terrorizmus megjelenése a két meghatározó amerikai városban, a célpontok jellege (World Trade Center, Pentagon, és valószín usíthetoen a Fehér Ház és a Kongresszus), az új világrendben a helyét és szerepét kereso hadipotenciál, valamint a Bush adminisztráció „keményvonalas határozottsága” együttesen vezettek oda, hogy a fejlett világ vezetoi kijele ntették: a harmadik évezred kezdetén a legnagyobb biztonsági kihívás a ne mzetközivé vált terrorizmus, mely veszélyt jelent a világ stabilitására. A merényletsorozat álla mi támogatásával vádolt Afganisztán elleni gyors válaszcsapás ráébresztette az Egyesült Államokat arra, hogy a vezetése alatt álló katonai szövetség, a NATO döntéshozó és háborús vezetési mechanizmusa, valamint katonai potenciálja elavult. A NATO kvázi önkritikát gyakorolt és a 2002. novemberi prágai csúcsértekezleten elkötelezte magát az új kihívásoknak megfelelo hadipotenciál kialakítására. Egy ország, vagy katonai szövetség hadipotenciálja nagyon sok összetevobol áll, kezdve az egyes katona kiképzettségétol az ot irányító politika elszántságáig. A hadipotenciál egyik viszonylag új eleme a polgári-katonai együttmuködés (CIMIC, Civil-Military Co-operation). A polgári-katonai együttmuködés azért csak viszonylag új elem, mivel, mint konkrét megnevezés, szervezet és módszer a jugoszláviai polgárháborút lezáró IFOR/SFOR békefennta rtó muveletben jelent meg eloször, valójában ez az elem a háborúk történetének kezdetétol fontos területe a hadviselésnek, bár koronként nevezték máshogy, vagy név nélkül muvelték, taktikailag és stratégiailag egyaránt sokszor töltött be jelentos szerepet. Az új évezred új katonai-biztonsági kihívása, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben is megtalálható az általános és konkrét helye és szerepe. A jugoszláviai polgárháborút lezáró daytoni békeszerzodést megvalósító és a kialakult helyzetet stabilizáló IFOR/SFOR békefenntartó muvelet támo9
gatásaként kelt új életre a polgári-katonai együttmuködés. Leighton Smith admirális az IFOR csapatok parancsnoka 1996 áprilisában az alábbiak szerint jellemezte a civil-katonai együttmuködés helyzetét a szervezet szarajevói bázisán: „Novemberben még semmit sem hallottunk a civil-katonai együttmuködés szervezetérol és fogalmunk sem volt mi a feladata. Jelenleg képtelenek vagyunk nélküle dolgozni”. Az amerikai hadseregben már muködo polgári ügyek (CA, Civil Affairs) mintájára létrehozott CIMIC rendszer hatékony és eredményes muködése biztosította a békemuvelet elfogadtatását az egymással szembenálló boszniai nemzetekkel. A CIMIC tevékenység focsapása má r a kezdetektol arra irányult, hogy az IFOR/SFOR csapatok rendelkezésére álló speciális katonai eroforrásokkal (egészségügy, szállítás, muszaki támogatás (aknamentesítés, út- és hídépítés, lakó és közösségi épületek építése és újjáépítése), ellátás, képzés) hozzájáruljon a nemzeti hovatartozástól függetlenül egyformán sokat szenvedett polgári lakosság normális életkörülményeinek helyreállításához, az új közösségek, falvak, régiók életképességének megteremtéséhez, a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek, menekültek és hontalanok visszatelepítéséhez, a szociális körülmények (egészségügy, oktatás, lakhatás) javításához, összességében a háborús pusztításoktól, rombolásoktól sokat szenvedett polgári lakosság normális életfeltételeinek megteremtéséhez, a „békeélet” újraindításához. A harc, a háború gyozelmes megvívására felkészített és kiképzett, felszerelt katonák számára ezek a feladatok szokatlanok, idegenek. A békefenntartó muveletek céljainak eléréséhez létre kellet hozni a CIMIC rendszert, amely a katonai eroforrások polgári érdeke kben történo felhasználását tervezi, szervezi, irányítja és végzi. A CIMIC rendszer napról-napra, hónapról-hónapra, évrol-évre a feladat vé grehajtása közben tökéletesíti önmagát. Ma már a katonai vezetok tudatába is beépült a CIMIC jelentosége, megkerülhete tlensége a békefenntartó muveletek során. Mi lesz a CIMIC helye és szerepe az új típusú háborúban, a terrorizmus elleni küzdelemben? Különös jelentoséget ad a kérdésnek, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben nem csak a hadsereg, hanem számos polgári szervezet is részt vesz jóval nagyobb feladatkörrel és intenzitással, mint egy hagyományos háborúban. A másik oldalon, az ellenség soraiban nem csak reguláris hados ztályok és hadtestek állnak, hanem polgári személyek, félkatonai szervezetekbe egyesítve és felkészítve, kik épezve, akik az egyik pillanatban még békés, esetleg elégedetlenkedo polgárok, a másik pillanatban fegyverrel a kezükben már terroristák. A fegyveres erok terrorizmus elleni küzdelemben való részvétele egyaránt jelent honi (országhatáron belüli) feladatokat és országhatáron kívüli (általában a NATO szövetséges tagországok területén kívüli) ha dmuveleteket (lásd Afganisztán, Irak). A prágai NATO csúcsértekezleten a szövetség elhatározta, hogy létrehoz egy 20+1 ezer fos gyorsreagálású, speci10
álisan felkészített és a legmodernebb eszközökkel felszerelt köteléket, mely a világ bármely pontján (a NATO szövetség határain belül-kívül is) rövid ido alatt (5-30 nap) bevetheto lesz (ENSZ felhatalmazás alapján), terrorista és tömegpusztító fegyverek alkalmazásával fenyegeto országok ellen. A jelenleg már folyamatos fejlesztés alatt álló és közel 60 ezer fosre tervezett eurohadero pedig nem a megelozo vagy a válaszcsapásokban fog részt venni, hanem a csapások utáni békefenntartó muveletek végrehajtását vállalja magára. A jelenleg érvényben lévo NATO doktrínák és szabályzatok természetesen megfogalma zzák a terrorizmus elleni küzdelem katonai feladatait, de még nem tükrözhetik a prágai csúcsértekezleten elfogadott határozatokat. Annak ellenére, hogy az értekezleten kijele ntették, hogy az új feladatok miatt nem változik a szövetség alapdoktrínája és az alapszerzodés, természetesen szükségessé válik az új feladatoknak megfelelo új doktrínák és szabályzatok kialakítása. Az érvényben lévo doktrínák a fegyveres erok V. cikkely szerinti alkalmazását és így a polgári-katonai együttmuködési feladatok végrehajtását is csak a szövetség országhatárain belüli alkalmazás esetére fogalma zzák meg. Az új alkalmazási elvek új környezetet is jelentenek a hadero részére, amely befolyással van a feladatok végrehajtására is. Háborúban a polgárikatonai együttmuködés fo célja a polgári eroforrások allokálása a hadero számára a kituzött katonai céljai eléréséhez. A háborús CIMIC rendszerét alapvetoen az európai hadszíntérre dolgozták ki, azon belül is a szövetség tagországai területére, mely muködési területen a CIMIC összpontosítja a polgári eroforrásokat. A hadszíntér megváltozása legjelentosebben a CIMIC rendszert befolyásolja, mert az új hadszíntéren meglévo polgári eroforrások nem lesznek azonosak a megszokott európaival. Különösen drasztikus lesz az eltérés egy afganisztáni, iraki vagy trópusi jellegu hadszíntéren, esetleg egy nagyon sok szigetbol álló területen. Egy teljesen szokatlan hadszíntéren me glévo polgári eroforrás-rendszer allokálása igen komoly nehézséget jelenthet a CIMIC rendszernek, mely probléma egyik megoldása a harcoló erok teljes önellátásra történo felkészítése lesz, a másik megoldás a CIMIC rendszer képességeinek jelentos megemelését jelentheti. A legcélravezetobb megoldásnak az ígérkezik, ha mindkét terület fejlesztése megvalósul. Egyrészrol az expedíciós hadsereg önellátó képességét az optimálisan maximális szintre kell emelni, másrészrol a CIMIC rendszer képességeit, összetevoit jelentosen fejleszteni kell. A két terület fejlesztését egyidejuleg, párhuzamosan és egymást kiegészítve, néhol dublírozva, optimalizáltan kell végrehajtani. Melyek a CIMIC képességek és feladatok eredményes megvalósítását befolyásoló tényezok? — Országhatáron belül a hadero modern és speciális képességeinek fokozottabb és a más szervekkel való összehangoltabb igénybevétele a 11
terrorista csapások elhárításában, illetve a következmények csökke ntésében. — A terrorista ellenség csapásait a civil szférából fogja indítani. — A célország hadszíntérének állapota, elokészítettsége. — A célország, a szomszédok, a régió gazdasági fejlettsége. — A célországban vannak-e szakadár csoportok, azok milyen jelentoséggel és befolyá ssal bírnak. — A szomszéd országok, a régió diplomáciai köthetosége a csapásméro koalícióhoz. — A haditevékenység során a NATO eroforrások felhasználhatósága . — A befogadó nemzeti támogatás megvalósíthatósága. — A haditevékenység a nemzetközi média középpontjában lesz. — Nagyszámú menekülttel kell számolni, ennek minden vonzatával. — A haditevékenységek kezdetén vagy alatt kevésbé számolhatunk a csapást szenvedettek humanitárius támogatását megvalósító nemzetközi segélyszervezetek jelenlétével és tevékenységével. — A csapásméro expedíciós hadero önellátó képessége minden területen; — A csapásmérés célpontjai valószínuleg civil környezetbe lesznek ágyazva . — Nagyszámú nem katonai szervezet vesz részt a muvelet különbözo fázisaiban a csapásméro oldalon. — A haditevékenységek befejezése és a békefenntartásra történo áttérés CIMIC szempontból is nagyon bonyolult, képlékeny és kritikus idoszak lesz. A CIMIC rendszer alapfeladatait és az azok megvalósíthatóságát befolyásoló tényezoket, körülményeket összevetve az alábbi következtéseket vonhatjuk le: — Országhatáron belüli feladatok hatékonyabb végrehajtá sa érdekében fokozni kell a hadero és más szervezetek közötti együttmuködési képességeket, a speciális katonai képességek „befogadását”. — Növelni kell a CIMIC rendszer képességeit és felkészültségét. — Növelni kell a CIMIC rendszer részvételét a hadero biztonságának fokozásában. — A csapásméro expedíciós haderonek jelentos, önálló CIMIC rendszerrel kell rendelkeznie . — Már békeidoben meg kell kezdeni CIMIC szempontból is a hadszíntér felderítést. — A hadszíntér felderítés konkrét eredményeinek megfeleloen kell elokészíteni a CIMIC rendszert. — A CIMIC rendszert fel kell készíteni a nagyszámú nem katonai szervezet részvételére a hadmuvelet különbözo fázisaiban. 12
— A célok közvetlen civil környezet miatt a csapásmérésnek nagyon pontosnak, precíz iósnak kell lennie. — Növelni kell a CIMIC rendszer szakérto befolyását a konkrét haditevékenységek során a célok kiválasztásában. — Jelentos média jelenléttel kell számolni a hadmuvelet minden fázisában. — Külön fel kell készíteni a CIMIC rendszert a haditevékenységek befejezése és a békefenntartásra történo áttérés bonyolult feladataira. — A haditevékenységek befejezése utáni békefenntartó feladatok nagyon sok eltéro sajátossággal fognak rendelkezni az eddig végrehajtott békefenntartó feladatokhoz képest. Összegezve az eddigi gondolatokat, feltételezhetjük, hogy sem a NATO, sem a vezeto katonai hatalom, az Egyesült Államok hadereje CIMIC szempontból nincs még felkészülve a nemze tközi terrorizmus elleni harcra, illetve annak vezetésére. A végleges következtetések levonását nehezíti, hogy a CIMIC rendszer muködésérol az afganisztáni hadmuveletekben, illetve az iraki háborúra történo felkészülés során, nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Ennek okai lehetnek a túlzott mértéku „titkolózás”, az események idobeni közelsége és az elemzo-értéke lo munka elvégzetlensége, illetve a CIMIC rendszer alacsony hatékonyságú muködtetése. Egy biztos: az nem lehet ok, hogy a polgári-katonai együttmuködés mást jelent a nyugat-európai hadszíntéren és mást a közép-ázsiain. A polgári-katonai együttmuködési rendszer jelenleg a hagyományos katonai és békefenntartói muveletek támogatására van felkészülve. A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem honi és országhatáron kívüli, békeidos, háborús és békefenntartói polgári-katonai együttmuködési feladatait a sok új sajátosság miatt fokozottan tanulmányozni, kutatni és fejleszteni szükséges.
13
