TARTALOMJEGYZÉK MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG ÁLTAL ALAPÍTOTT ÖSZTÖNDÍJAK ÉS

TARTALOMJEGYZÉK MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG ÁLTAL ALAPÍTOTT ÖSZTÖNDÍJAK ÉS PÁLYÁZATOK

KONGRESSZUSI FELHÍVÁS SPORTKÓRHÁZÉRT ALAPÍTVÁNY BESZÁMOLÓJA FRENKL RÓBERT: A SPORTORVOSLÁS HELYE A NEMZETI SPORTSTRATÉGIÁBAN EREDETI KÖZLEMÉNYEK FALUS ANDRÁS, PUCSOK JÓZSEF: GENOMIKA A SPORTORVOSLÁSBAN DÉKÁNY MIKLÓS, HARBULA ILDIKÓ, PUCSOK JÓZSEF: A GENOMIKA SZEREPE AZ ÉLSPORTBAN BUDAVÁRI ÁGOTA: A DOPPINGOLÁSRA HAJLAMOSÍTÓ PSZICHOLÓGIAI TÉNYEZÔK GYAKORLATI SPORTORVOSLÁS MOLDVAY ILDIKÓ: STRETCHING SZEREPE A SÉRÜLÉSEK, ÁRTALMAK MEGELÔZÉSÉBEN ÁTTEKINTÔ KÖZLEMÉNY TOMAN JÓZSEF: KRIOTERÁPIA BESZÁMOLÓK, KÖNYVISMERTETÕ BÖRZSEI VERONIKA: BESZÁMOLÓ AZ AMSZERDAMI TANULMÁNYÚTRÓL BESZÁMOLÓ A MOSZKVAI SPORTTRAUMATOLÓGIAI KONGRESSZUSRÓL KÖNYVISMERTETÔ: BUDAVÁRI ÁGOTA „SPORTPSZICHOLÓGIA”

48. ÉVFOLYAM 2. SZÁM (2007/2)

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS MST hírek, kongresszusi felhívás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Sportkórház Alapítvány beszámolója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Frenkl Róbert: Sportegészségügy és a Nemzeti Sportstratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 / Sports Medicine and National Sport Strategy Eredeti közlemények / Original papers Falus András, Pucsok József : Genomika: a genom alapú, rendszer szemléletû biológia . . . . . . . . 54 / Genomics: A Genome-based, Systemic Kind of Biology Dékány Miklós, Harbula Ildikó, Pucsok József: A genomika szerepe az élsportban . . . . . . . . . . 59 / The role of genomics in top sport Budavári Ágota: A doppingolásra hajlamosító pszichológiai tényezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 / Personality disorder who prones doping Gyakorlati sportorvoslás / Practical sports medicine Moldvay Ildikó: A stretching, mint kiegészítô edzésprogram szerepe a sportártalmak megelôzésében . . . 72 / The role of stretching as a part of additional training in prevention of sports damages Referátum / Review Toman József: Krioterápia / Cryotherapy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Beszámoló / Report Börzsei Veronika: Beszámoló az amszterdami tanulmányútról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 / Report on a study-tour in Amsterdam Beszámoló a Moszkvai sporttraumatológiai kongresszusról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 / Report on the sports traumatological congress in Moscow Könyvismertetô: Budavári Ágota „Sportpszichológia” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 / Book review Sportorvosi Szemle 47. évfolyam (2006) tartalomjegyzéke és indexe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 / Index of the Hungarian Review os Sports Medicine 2006 Sportorvosi Szemle

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

47

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József

(Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Haász Péter Nyomdai munka: Mackensen Kft. 48

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

M S T

Kongresszusi felhívás 2008. április 10–12. közöttre tervezi a Magyar Sportorvos Társaság következô Kongresszusát. A Budapesten rendezendô, 3 naposra tervezett Kongresszus tervezett témái: • sportsérülések és sportártalmak megelôzése, aetiológiája (biomechanika), kezelése, rehabilitációja • sport szerepe a betegségek megelôzésében, kezelésében • sportegészségügy feladatai az élsport ellátásában és népegészségügyi vonatkozásban • sportkardiológia • obesitas és sport/fizikai aktivitás • gyermekek és idôskorúak sportja • sporttáplálkozás, étrend kiegészítôk • edzô és sportorvos együttmûködésének lehetôségei • manuálterápia, fizikoterápia, gyógytorna és alternatív gyógymódok lehetôségei a sportolók kezelésében • fogyatékosak sportja • civil kezdeményezések szerepe és lehetôségei az egészséges életmód kialakításában • dopping ellenes harc helyzete • sportpszichológia • teljesítmény élettan Poszter szekciót a Szervezô és Tudományos Bizottság nem tervez. Absztraktok beküldési határideje 2008. január 30. Tervezett részvételi díjak: • Társaságunk tagjainak 9.000,- illetve határidô (2008. március 1.) utáni befizetés esetén 11.000,Ft., • Nem társasági tagok (orvosok) részére 11.000,illetve 14.000,- Ft., • Egyéb résztvevôk (edzô, sportoló, gyógytornász, dietetikus, manuálterapeuta, stb.) számára 5.000,- illetve 6.000,- Ft., • Kísérôk részére 6.000,- Ft.

Sportorvosi Szemle

Adatnyilvántartó lap és belépési nyilatkozat

Tisztelt Tagtársaink! Tagnyilvántartásunk pontosítása illetve naprakészen tartása érdekében kérjük, hogy postázási címük, munkahelyük, telefonszámuk illetve e-mail címük változását közöljék a [email protected] címen. Ez elôsegíti a Sportorvosi Szemle kiküldését és egyéb, esetleg személyre szóló információk gyorsabb közlését. A következô oldalon található adatlapot kérjük a Szerkesztôség címére (lásd impresszum) beküldeni.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

49

Magyar Sportorvos Társaság Adatnyilvántartó lap és belépési nyilatkozat

Név: .........................................................................

Pályázati lehetôségek A Magyar Sportorvos Társaság és a Richter Gedeon ZRT pályázatot hirdet 35 éven aluli tagjai számára. A pályázat témájául a sporttudomány bármely területe választható. A pályamunkákat 2007. november 15-ig várja a bíráló bizottság (Magyar Sportorvos Társaság, 1123 Budapest, Alkotás u. 48.). A pályadíjak átadására (I. helyezett: 100.000 Ft, II. helyezett: 60.000 Ft, III. helyezett: 50.000 Ft) a MST Dalmady Emlékülésén kerül sor.

Születési dátum: ..................................................... … Tudományos fokozat: ............................................... Levelezési cím: ....................................................... Munkahely: .............................................................. Osztály: ................................................................... Cím: ..........................................................................

A Suzuki Hollós pályadíjat ír ki azon 40 év alatti sportegészségügyi dolgozók részére, akik a 2007. évben a sportorvoslás területén kiemelkedô gyakorlati és tudományos tevékenységet folytattak. A pályázat elbírálása céljából benyújtandó a 2007. évi szakmai gyakorlati tevékenységrôl szóló beszámoló és a tudományos munkát igazoló hazai és/vagy nemzetközi közlemények, elôadások jegyzéke. A pályázatokat 2007. november 30-ig kell a Magyar Sportorvos Társaság címére (1123 Budapest, Alkotás u. 48.) beküldeni. A pályadíj összege 100.000.- Ft, melynek átadására a MST Dalmady Emlékülésén kerül sor.

Telefon: ...................................................................

…

E-mail: .....................................................................

Tudomásul veszem, hogy tagságom csak az éves tagdíj befizetése esetén érvényes. A tagsági díj magában foglalja a Sportorvosi Szemle c. szaklap évi 4 számát.

Dátum: ..................................................................... Aláírás: ....................................................................

A belépési nyilatkozat a www.sportkorhaz.hu-ról letölthetô.

50

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

Ü D Ü L É S I

C S E K K

Üdülési csekk Az üdülési csekkrendszer célja, hogy minél több belföldi illetôségû magánszemély a hazai szolgáltatók segítségével pihenjen, kikapcsolódjon, üdüljön, sportoljon, megôrizze egészségét, megelôzze betegségét. Az üdülési csekk természetbeni juttatásként nyújtható támogatás. Üdülési csekket adó- és járulék kedvezménnyel kaphat: munkavállaló, szövetkezeti tag, szakszervezeti tag, nyugdíjas, gazdasági társaság személyes közremûködô tagja és mindezen személyek közeli hozzátartozói, szakképzô iskolai tanuló, Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázatai alapján szociálisan rászoruló. Az üdülési csekket – az adóév elsô napján érvényes havi minimálbér összegéig – adó- és járulékmentesen adhat munkáltató, szövetkezet, szakszervezet, Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, gazdasági társaság (a személyesen közremûködô tagjának). A mindenkori minimálbért meghaladó rész (korlátozás nélkül) adóköteles, amelynek közterheit a juttató viseli. Miért elônyös üdülési csekk elfogadóhellyé válni? Mert az elfogadóhely • új, fizetôképes ügyfélkörre tehet szert az üdülési csekk tulajdonosok között. (Jelenleg több mint egy millió fô rendelkezik üdülési csekkel!) • részesülhet az MNÜA értékesítési tevékenysége révén kibocsátott üdülési csekk forgalmából (2006-ban közel 23 milliárd forint, 2007. év májusáig 14,5 milliárd forint), • országos ismertségre tehet szert a www. udulesicsekk.hu weboldalon megjelenô állandó hirdetési felületen történô megjelenés révén (a szolgáltató egység legfontosabb adataival, és fényképével jelenik meg) • jogosulttá válik az MNÜA által évente kiadásra kerülô kiadványaiban megjelenni. • jogosulttá válik az MNÜA által biztosított kiemelt hirdetési lehetôségek igénybevételére, mely révén növelheti ismertségét az üdülési csekk felhasználók körében.

Sportorvosi Szemle

Ki válhat üdülési csekk elfogadóhellyé? Bármely Magyarországon bejegyzett vállalkozás, mely üdülési csekkel fizethetô szolgáltatásokat végez és az MNÜA háttérintézményével a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft-vel elfogadóhelyi szerzôdést köt. Az üdülési csekkel igénybe vehetô szolgáltatások egészségmegôrzés és betegségmegelôzés területén: SZJ: 85.11 Fekvôbeteg ellátás SZJ: 85.12 Járóbeteg ellátás SZJ: 85.13 Fogorvosi szakellátás SZJ: 85.14 Egyéb humán egészségügyi ellátás SZJ 93.04 Fizikai közérzet javító szolgáltatás kivéve: SZJ: 85.14.11 Szülész szolgáltatás SZJ: 85.14.14 Mentôszolgálat SZJ: 85.14.17 Vérellátás, transzplantációs bank Az elfogadóhellyé válás feltételeirôl bôvebben tájékozódhat a www.udulesicsekk.hu honlapról. Az üdülési csekk felhasználása Az elfogadóhelyeket a helyszínen matrica jelzi: „Üdülési Csekk ELFOGADÓHELY” Az üdülési csekk elfogadóhelyek címlistája megtalálható a www.udulesicsekk.hu honlapon. Az üdülési csekk névre szóló, készpénzt kímélô fizetôeszköz, amelyet névértéken váltanak be az elfogadóhelyek. Az üdülési csekk más személyre át nem ruházható, készpénzre nem váltható. Amennyiben a szolgáltatások ellenértéke meghaladja a felhasználó rendelkezésére álló üdülési csekkek értékét, a különbözetet a felhasználónak ki kell egyenlítenie. Ha a szolgáltatások ellenértéke nem éri el a felhasználó részére rendelkezésre álló üdülési csekkek értékét, az elfogadóhely nem jogosult készpénzben visszaadni a felhasználó részére a különbözetet. Az üdülési csekkek felhasználására az üdülési csekken feltüntetett érvényességi idôn belül van lehetôség. A lejárt üdülési csekk fizetôeszközként nem fogadható el, cseréjére vagy a névérték pénzben történô megtérítésére nincs lehetôség. Fontos tudni, hogy amennyiben a felhasználatlan üdülési csekk bármilyen okból - kikerült az igénylô birtokából, az üdülési csekk letiltása kérhetô a 06-1248-21-50 telefonszámon.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

51

S P O R T K Ó R H Á Z

A L A P Í T V Á N Y

KÖZLEMÉNY A Sportkórház Alapítvány (adószám: 19674629-1-43 cím: 1123 Budapest, Alkotás út 48.) ezúton ismerteti a 2006. évi közhasznú tevékenységének fôbb adatait és szolgáltatási igénybevételének módját:

Éves Beszámoló A Sportkórház Alapítvány 5.417.000,- Ft cél szerinti juttatást nyújtott a sportegészségügyi ellátás és kutatás feltételeinek javítására valamint fejlesztésének támogatására Az Alapítvány 2006 évben vezetô tisztségviselôi részére sem pénzbeli, sem természetbeli juttatást nem nyújtott. A Sportkórház Alapítvány 2006. évben nem részesült költségvetési támogatásban.

A Kuratórium 2007. évben is az Alapítvány alapítói céljainak megfelelôen az Országos Sportegészségügyi Intézetnek nyújt támogatást. A 2006. évrôl készült közhasznúsági jelentést az Alapítvány Kuratóriuma 2007. 07. 02-i ülésén egyhangúlag elfogadta, amely az Alapítvány székhelyén megtekinthetô. Budapest, 2007. július 9. Prof. Dr. Frenkl Róbert sk. elnök

52

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

S P O R T E G É S Z S É G Ü G Y

Sportegészségügy és a Nemzeti Sportstratégia Dr. Frenkl Róbert

Egyrészt nagy öröm, hogy az Országgyûlés ötpárti egyetértéssel, mindössze egy ellenszavazattal, elfogadta a sportfejlesztést 2020-ig meghatározó stratégiát. Másrészt napjaink realitása az egészségügy átalakítása, mely folyamatban bizonytalanná vált a sportegészségügy helyzete. Ez igazi ellentmondás, hiszen a stratégia sikere mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a sport különbözô funkcióinak egyaránt megnôtt a jelentôsége a modern társadalomban. És minden területen szükséges az orvosi közremûködés. Minden területen meghatározó az egészség érték. Így az iskolai, ifjúsági sportban. A lakosság szabadidôsportjában. És a versenysport – élsport világában. A sportorvoslás a preventív medicina fontos része. Az élsportban a minôségi gyógyítás olykor látványos sikereket ér el, hatása kiterjed a gyógyászat egészére. A magyar sportegészségügy az elmúlt évszázadban lépést tartott mind a magas színvonalú magyar sport, mind a nemzetközi sportorvoslás fejlôdésével. A szervezett sportegészségügyi tevékenység lassan egy évszázadra tekint vissza. Már a második világháború elôtt megindult egy sportorvosi intézet szervezése, mely a háborút követôen meg is valósult. Az Intézet sajátsága, hogy otthonul szolgált – illetve irányítani volt képes – a sportegészségügy sokféle feladatának. Ezt az igen célirányos, pragmatikus struktúra tette lehetôvé. A népszerûvé vált elnevezés, a Sportkórház, jelezte a sporttársadalom bizalmát, kedvezô tapasztalatait az intézményrôl. A rendkívül nagy forgalmú járóbeteg rendelés és a fekvôbeteg osztályok a gyógyítómegelôzô tevékenységet végezték, a sportélet szükséges egészségügyi hátterét nyújtva. E tekintetben igen fontos volt, hogy a válogatott keretek többségében az Országos Sportegészségügyi Intézet orvosai látták el a keretorvosi teendôket. Ez elvileg és gyakorlatilag is fontos összetevô, a rövidebb-hosszabb távolléteket igénylô keretorvosi munka ebben az intézményben munkaköri feladatként volt végezhetô. Az Intézet fontos egysége a Kutató Osztály, amelyik a par excellence kutatáson túl jelentôs szerepet vállalt az élversenyzôk edzettségi állapotának az ellenôrzésében.

Sportorvosi Szemle

Az Intézet közvetlenül is szerepet vállalt az ifjúsági és a lakossági sportban, de ezt a feladatát, az egész országra nézve meghatározóan a területi sportorvosi rendszer, népszerû nevén a hálózat mûködtetésén keresztül végezte. Nemcsak szûken vett sport, hanem társadalmi érdek, hogy ezeknek a feladatoknak a továbbiakban is legyen képes megfelelni a sportegészségügyi rendszer, beleértve a sportorvosok képzését és továbbképzését. A tartalmi teendôk szükségességét senki nem vitatja, az egészségügyi reform kapcsán a szervezeti és a finanszírozási kérdések kerültek elôtérbe. Ezért sem tárgyalja érdemben a stratégia a sportegészségügyet, mert az ágazati együttmûködésben vitatott a terület helyzete. Leegyszerûsítve az a kérdés, melyek azok a funkciók, amelyeket az egészségbiztosítási rendszer finanszíroz és melyeket kell önfinanszírozással, illetve a sportágazatból érkezô támogatással megoldani. A fekvôbeteg ellátásra jelenleg engedélyezett száz ágy valóban a minimumot jelenti, de csak akkor, ha a belsô arányok (40 sebészi, 60 rehabilitációs ágy) megváltoztathatók. Belgyógyászati (kondícionáló) ágyak nélkül nem mûködhet szakmailag és anyagilag racionálisan a rendszer. A fejlesztés, a minôségi igények egyaránt indokolják egy sportbiztosítási rendszer megvalósítását. Ez igazi stratégiai kérdés. Lehetséges lenne az Intézet, akárcsak a keretorvosi és a területi rendszert a sportfôhatóság szervezeti irányítása alá helyezni, illetve a TF-fel az eddiginél is szorosabb kapcsolatot kiépíteni. A Nemzeti Sportstratégia komoly feladatokat és távlatokat is nyújt a sportegészségügy számára. Éljünk vele!

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

53

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Genomika: a genom alapú, rendszer-szemléletû biológia Dr. Falus András 1 és Dr. Pucsok József 2 Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet1, Országos Sportegészségügyi Intézet2

A genomikai adatbázisok, a genomikai technológiák hatalmas teljesítôképessége, miniatürizálhatósága (nanotechnológia), automatizálhatósága kitünôen kapcsolódik az informatikai techológia robbanásszerû fejlôdéséhez és a nemzetközi számítógépes hálózati rendszerekhez. A szerkezeti és funkcionális genomika egy eddig nem létezô sajátosságot eredményez, az in silico kutatás és alkalmazás lehetôségét. Ez a lehetôség, közvetlen laboratóriumi munka nélkül is jelentôsen kiterjeszti a korszerû tudományt végzô biológus/orvos/bioinformatikusok körét növeli, tehát térben és idôben növeli a kreatív kutatási tevékenységet végzô kutatók és alkalmazók számát. Biomedicinális értelem1ben emberi gének nem-ismert funkcióinak azonosítása, új biomarkerek (diagnosztika), potenciális targetek (gyógyszerfejlesztés) kijelölése válik lehetôvé. A genomiális medicina differenciáldiagnosztikai lehetôségekkel, a megelôzés új alternatíváival, a kezelések, gyógyszerhatások/ mellék hatások predikciójával gazdagítja az kutatói/klinikai tevékenységet. A posztgenomika feladatai, amik a kutatók és az alkalmazók elôtt állnak óriásiak. Ide tartozik a gének annotációja (azonosítása), a gének közti kölcsönhatások és a ma még teljesen misztikus genomikai szinkronizációk, genetikai útvonalanalízisek, genomiális imprintingek jelentésének megfejtése. Az egyik legnagyobb kérdés a genom nem-kódoló többsége feladatának megértése.

A Genome-based, Systemic Kind of Biology. The genomic databases, the high-throughput genomic technologies, the nanotechnology and possibility for automatization are well adopted by revolutionary development of information technology and international computer networks. The structural and functional genomics result in the chances for in silico research. This possibility increases the number of biologists, physicians and informaticians performing up-to date science. For biomedicine, annotations of functions of human genes, uncovering new biomarkers and identification of potential drug targets will be available. Genomic technology will provide new differential diagnostic possibilities, new alternatives of prevention and prediction of pharmacological side effects. There are major challenges in postgenomics for scientists and at application level, too, including annotation of genes, gene interactions, the still so far mystique genomic synchronizations, genetic pathway analyses and genomic imprinting. One of the largest tasks is to understand the functions of non-coding part of the genome.

Kulcsszavak:

Keywords:

genomika, bioinformatika, sportgenomika

A genomkutatás ma már a posztgenomika korszakát éli, hat és fél éve már annak a történelmi jelentôségû két napnak, amikor az államilag támogatott "HUGO" (Human Genom Organisation) nevû nemzetközi valamint a magánvállalkozáson alapuló Celera program, az egész emberi genom fizikai térképét publikálta 2001 február 15- és 16 án, a Nature és Science hasábjain. Mára az elsôdleges hibákkal tarkított "munkapéldány" már sok javítást megélt és az interneten elérhatô adatbázisok sokkal pontosabbak lettek.

54

genomics, bioinformatics, sportgenomics

Kombinálódva az egyre átfogóbb jelentôségû és a biológiát is átitató informatikai tudással és nemzetközi eszközrendszerrel a genomikai tudás ma már minden laboratóriumba, mindenkihez a világon, lényegében ingyen másodpercek alatt eljuthat. Soha nem élt át a tudomány ekkora demokratizálódást, a feldolgozásra váró adatóceánhoz mindenki hozzájuthat. Rendelkezésünkre áll minden emberi gén “normális” és a betegséggel kapcsolatos (“morbid”) formájának szerkezete, a kutató és a géndiagnoszta maga tervezheti meg az éppen felvetôdô betegség igazolására szolgáló molekuláris

reagenst. Nagyon gyorsan halad elôre a sportgenomika is, jó leírni, hogy ennek hazánkban is már jelentôs, nemzetközileg közölt eredményei vannak. Hatalmas elôrelépést jelentenek azok az eredmények, amelyek a "nem kódoló" (98,7 % !!) genom funkciói megértéséhez (pl. a micro RNS) vihetnek közelebb, csodálatos titkok küszöbén vagyunk. Korunk biológiája, az élô rendszerek mûködésének megismerése és e tudás alkalmazása napjainkban óriási mintaváltáson megy át. Ennek egyik legfontosabb mozgatóereje a genomikai megközelítés bevezetése.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

Genomprogramok, internetes adatbázisok, DNS szintû variációk Rohamosan bôvül a genomprogramok köre. Mint említettük, 2001 elsô hónapjai óta már baktériumok, élesztô, a szôlômuslica, fonálféreg és növények mellett az emberi genom teljes géntérképe rendelkezésre áll, a világháló adatbázisaiból lehívható és elemezhetô. Ma mintegy ötszáz faj genomjának teljes bázissorrendje ismert, további kétezer faj vizsgálata van folyamatban. Bár a gének annotációja (azonosítása) még sok idôt vesz igénybe, ez a lexikális tudásanyag új genetikai információs minôséget jelent. Mai tudásunk szerint az emberi faj nagyon egységes, a rasszok (például orientál versus kaukazoid) között kevesebb mint 0,1 % eltérés mutatható ki nukleotidbázis szinten. Meglepô eredmény volt az is, hogy csak mindössze 24–26 ezer gén található a humán genomban. Ennyi gén emberben mintegy 3,2 milliárd (3,2×109) bázispár formájában jelenik meg, tehát a humán genom sokkal több génközti állományt tartalmaz, mint például az apoptóziskutatással elhíresült Caenorhabditis elegans nevû fonálféreg genomja, ahol a kb. 19 ezer gén az emberi genomnak kevesebb mint egyharmadán (97×106 bázispár) helyezkedik el, vagy amilyen a fugu hal genomdenzitása. A génsûrûség az emberi genomon belül, a kromoszómák között is meglehetôsen egyenetlen, a legnagyobb génsûrûség a 17, 19, 22-es kromoszómákon tapasztalható, míg a 4, 13, 18-as és az ivari kromoszómák (X és Y) génekben viszonylag szegények. Úgy tûnik, hogy míg a "háztartási” (például az anyagcsere alapfolyamatait meghatározó) gének száma és polimorfizmusa nagyjából állandó, a külvilággal való kommunikációért felelôs gének száma markánsan emelkedik az élôvilág fejlôdésének magasabb fokán. A genomprogramok egyik legfontosabb hozadéka az SNP-k Sportorvosi Szemle

(single nucleotide polymorphism, pontmutáció) sokaságának feltárása, amely sokak szerint a genetika történetének legígéretesebb, és gyakorlatban (például farmakogenomika) is használható, genomszintû polimorfizmusmintázatok meghatározására is alkalmas genotipizálási módszernek ígérkezik. A HapMap projekt publikusan elérhetô adatbázisa (www.hapmap. org) az összes ismert SNP-t tartalmazza, mai tudásunk szerint az emberi genom mintegy 20 millió SNP-t tartalmaz. Az SNP könyvtárak vizsgálata nagyon igéretes lehetôségeket jelent individuális, egyedi eltérések kimutatására pl. az igazságügyi orvostanban (apaság, kriminalisztika) és például gyógyszermellékhatások prediktív feltárásában, ami még személyre szabottabbá teheti a gyógykezelést. Az evolúciós genetika is sokat remél az SNP profilok vizsgálatától. A genomban nem egyenletesen eloszló SNPk funkcionális jelentôsége még sok titkot rejteget, hiszen nem több mint 1%-uk vezet rendellenesen mûködô gén kialakulásához. Korunkban egyre nô a jelentôsége az ismétlôdések, kiesések, beékelôdések (copy-number-variationCNV) mérésének, amire a rohamosan terjedô komparatív genom hibridizációs eljárások (CGH) adnak lehetôséget.

Magas teljesítô képességû genomikai módszerek A "microarray" ("chip") és egyéb hatalmas teljesítôképességû eljárások, nagyságrendekkel emelik az egyidejûleg vizsgálható gének számát, szerkezeti (nukleotidsorrend) és funkcionális (génkifejezôdésmRNS) információk tömegét képes nyújtani. Itt ma már elektronikus úton számítógépen át lehet megterveztetni a chipeket (e-array), egy mozdulattal, az íróasztalunk mellôl akár több tízezer génpróbát lehet ráhelyeztetni a „custom designed” tervezett magas minôségû chipre. Leáldozott a házilagosan fabrikált, rosszul reprodukálható eredménye-

ket adó microarray-ek kora, és erre már a kereskedelmi chip-ek csökkenô ára is lehetôséget ad. A microarray technológia során elsô lépésként olyan biológiai chipeket (2–4 cm2) állítanak elô (ezeket meg lehet vásárolni, vagy megfelelô laboratóriumi háttérrel a felhasználó maga állítja elô), amelyen rendezetten, sorokban és oszlopokban több ezer – esetleg tízezer, jól azonosítható ponton nukleinsav darabok (oligonukleotidok) vagy cDNS (a mRNS DNS-re visszaírt formája) láncok felvitelére kerül sor. Elôbbiek felviteléhez a mikrocsepp felviteli eljárást és korábban az un. “fotolitográfiás” eljárásokat használják Nyilvánvalóan, mindezen topográfiai információkat és az egyes pontokra felvitt nukleinsavdarab pontos szekvenciáját számítógépben rögzítik. Az így elôkészített array-t inkubálják (“hibridizálják”) az ismeretlen minta valamilyen színes (pl. zöld/piros) festékkel jelzett nukleinsav darabjaival, egy színes (ekkor két chip kerül összehasonlításra) és két színes (egy chipen vetélkednek) jelzést követôen. Mosás után, csak a részleges vagy teljes azonosságot jelentô nukleotid komplementeritást mutató darabok maradnak kötôdve a rögzített nukleotidok felszínéhez a chip felszínén. A leolvasás tehát a chip felszínének pásztázó értékelését jelenti, az érzékelô az egyes pontok színét, és annak intenzitását rögzíti. Ezt követi a bioinformatikai elemzés, tehát a ponthalmaz színelemzése, az adatok szétválogatása és értékelô csoportosítása. Génexpressziós microarray esetén a kutató kérdése komparatív, tehát az, hogy két összehasonlítandó mintában (pl. egy sejt/szövet két aktivációs állapota, egy biológiai hatóanyag hatása a kontrollhoz képest, egy egészséges és egy betegbôl származó szövetminta összehasonlítása, stb.) milyen gének fejezôdnek ki és ezek mennyiségileg hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ezt génexpreszsziós profilnak nevezik. A profilok összehasonlítása lehetôvé teszi

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

55

az adott hatásra jellemzô gének felismerését és azonosítását. Kitünôen azonosíthatóak a genetikai beavatkozások (pl. RNS interferencia, antiszensz hatások, domináns negatív mutáció, génkiütés, génbevitel stb. ) expressziós hatásai is. Lehetséges az is, hogy a rögzített expressziós mintázatot ezután adatbankokban található kétdimenziós mintázatokhoz hasonlítják és kiemelik a hasonló eloszlású profilokat. Nyilvánvalóan különbözô hatásokhoz (pl. a toxicitáshoz, ez a toxicogenomika) különbözô génkifejezôdési mintázatok tartoznak. Például, a sejtek különbözô receptorain keresztül kiváltott jelátviteli útjainak génexpressziós mintázatát elemezve azonosítani lehet ismert szignálok molekuláris következményeit mRNS szinten. Nagyon lényeges az ebben az összeállításban részletesen nem tárgyalt proteomikai megközelítés is, ekkor nem cDNS, hanem protein/peptid mintázatok összehasonlítására kerül sor, például kétdimenziós elektroforetogram révén.

Kulcskérdés: a bioinformatika A legnagyobb paradigmaváltást, a bioinformatika jelenti. Ez az új biostatisztikai/biomatematikai megközelítés korrelációs és halmazelméleti, mintázat elemzési eljárásokkal elemzi a genomiális/expreszsziós adatbankok és a génchip technika által szolgáltatott adathalmazt és biológiai következtetések levonására alkalmas elemzést nyújt. A világpiacon található szoftverek mellett ez a terület korlátlan lehetôséget nyújt az informatikai fejlesztésekre, rengeteg újszerû elemzési eljárás segít a kutatónak a kisérlettervezéstôl az adatok értelmezéséig minden mozzanat során. Az egyes chip-ekrôl, nagy teljesítményû SNP mérésekbôl, a teljes genomi mérésekbôl (pl. CGH) bekerülô adathalmaz bioinformatikai elemzése nyomán a számítógép clusterekbe rendezi a kapott információkat. Erre egy példa 56

az expressziós microarray kiértékelésére a hierarchia cluster korrelációs analízis. Itt egy olyan matrix ábrázolás az elemzés eredménye, ahol az egyes oszlopok az egyedi mintákat, az egyes sorok az egyes géneket jelentik. A számítógépes összerendezés lényege az, hogy a többé, majd egyre kevésbé hasonló géneket kifejezô minták csoportokba rendezve vannak feltüntetve. Az egész chip munka logisztikája tehát úgy fest, hogy az egyes mintákból származó egyedi microarray adatok bioinformatikai összegzése után számítógépes adatbankok meglévô mintázatkönyvtárai segítségével következtetéseket vonunk le. A következtetések természete biomedicinális területen, legalább kétféle: 1. Diagnosztika (betegségmegállapítás), prognosztika (betegségkockázat becslése), esetleg megelôzés. 2. Olyan géncsoportok kiemelése, amelyeknek predikciós potenciálja van, tehát elôre jelez valamely, pl. betegségi állapot, szövôdmény, mellékhatás, stb. bekövetkezését. Ez utóbbi lehetôvé teszi a chip egy második “generációjának” (“diagnózis” chip) elôállítását, amin már csak kizárólag a “betegségspecifikus” gének szerepelnek.

A genomkutatás mai alkalmazási területei

delkezésre álló génkifejezôdési adatok alapján olyan halmazokat képez, amelyekbe olyan gének kerülnek, amelyek a legnagyobb eltérést mutatják a betegség kimenetelét illetôen. Így sikerült például melanomaban szenvedô (festékes bôrrák) betegek máj áttételét jósló vagy azt nem valószínûsítô géneket kiemelni. Ezek a gének együttes expressziójuk esetén óriási valószínûséggel prediktálják a melnomás beteg várható máj áttétét. Ennek a lehetôségnek a korai felismerése nyilvánvalóan gyökeresen más terápiás stratégiát sugall a kezelô orvos számára. Ma már olyan chip-ek is léteznek, amelyek egy-egy sejt expresszálódó génjeit foglalják magukba, ilyen pl. a lymphochip, amely az emberi lymphocyták kifejezôdô génkészlet tartalmazza. Ennek felhasználásával sikerült például az un. "diffúz", nagysejtes B sejt lymphoma” syndroma alcsoportokra bontása, amit eddig a hagyományosabb szövettani, immunológiai, sôt molekuláris módszerekkel sem értek el. Az expressziós microarray eljárással a betegeket két csoportra sikerült osztani: a germinális centrum B- illetve az aktivált Bjellegû betegekre. Az eredmény jelentôsége az, hogy az elôbbiek betegség kilátásai (pl. túlélési idô) sokszorosan jobbak az utóbbiakénál. Ez megint az alkalmazandó kezelési stratégiák vonatkozásában jelent hatalmas segítséget a klinikus orvosnak.

Daganatok

Fertôzések

Az egyik elsô ilyen természmészetû alaptanulmányban az NIH sejtbankjaiból 60 emberi daganatos sejtvonal génkifejezôdési mintázatát 1161 gén párhuzamos vizsgálata alapján állapították meg. Ennek során olyan bioinformatikai analízist végeztek, amely kimutatta a különféle szövettani eredetû ráksejtvonalak génexpressziós profiljaiban látható hasonlóságokat és eltéréseket. Ez az adatbank ettôl kezdve összehasonlításként szolgálhat egyedi tumorok jellemzésére. Egy másfajta bioinformatikai megközelítés a ren-

Terjedô és súlyos vírusfertôzések (pl. hepatitis, HIV), az egyre nagyobb és kiterjedtebb rezisztenciával jellemezhetô bakteriális és gombafertôzések vonatkozásában az egészségügyi gyógyító és megelôzô ellátás világszerte növekvô kihívás elôtt áll. Központi jelentôsége van a vakcináció kérdésének és az egyes fertôzések epidemiológiai következményei megértésének. A fertôzési genomika a mikroorganizmusok és a gazdaszervezet kölcsönhatásának egyedi és fajspecifikus elemeit képesek vizsgálni.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

Sikerült például a Bordatella alcsoportok eltérô pathogenitása és génexpressziós mintázatai között összefüggést találni. A szerkezeti és funkcionális genomika igéretei igen jelentôsek a fertôzésbiológiában. A nem túl távoli jövôben lehetségesnek látszik olyan DNS/cDNS microchip elôállítása, amely potenciálisan minden, ma ismert vírus, baktérium és mikroszkópikus gomba összes specifikus génjét tartalmazza. Lehetségesnek látszik tehát a mikrobiológiai diagnosztika felgyorsulása, akár egyetlen csepp vérbôl és az is, hogy a megfelelô rezisztenciagének kimutatásával pl. az antibiotikum érzékenység is az eddigieknél sokkal gyorsabban kerüljön megállapításra. Hatalmas lehetôség a vakcinakészítés genomikai megközelítése, a mikroorganizmusból a megfelelô immunológiai "céltáblák" (epitópok) hatékony és gyors kiemelése, sôt a beteg egyéni genetikai jellegzetességeihez igazított egyéni vakcinatervezés is. Allergia Korunk egyik, sajnos terjedô népbetegsége az allergia, az azonnali túlérzékenység és az ehhez kapcsolódó krónikus gyulladási betegségek (pl. asthma) arányának emelkedése. A jelentôs környezetbiológiai okok feltárása mellett a szerkezeti és funkcionális genomika is nagy szerepet látszik játszani a biomedicinális kutatásban és gyakorlatban. Sikerült például új eddig nem ismert, vagy funkciójukban nem azonosított géneket találni az atopias dermatitis nevû betegségben. Az érintett gének annotációja (funkció azonosítása) folyamatban van, remélhetôleg vannak köztük olyanok is, amelyek új gyógyszercélpontokként jelölhetôek ki. Elméletileg és gyakrolatilag is jelentôsnek látszik egyes kemokinek (sejtek mozgását szabályozó citokinek) génjeinek genomikai elemzése, hiszen pl. az eosinophil sejteknek a légzôrendszerbe való bevándorlása az asztmára való Sportorvosi Szemle

"hajlam" egyik fontos tényezôjének tekinthetô. Gyógyszerkutatás A farmakogenomika a genomikai analíziseknek az egyik sikerágazata. A már említett SNP chip-ek révén mellékhatás jóslás is végezhetô. A vizsgálat úgy történik, hogy egy adott betegségben (pl. Alzheimer-kór) kiválasztanak egy adott gyógyszerre mellékhatást mutató és nem mutató csoportot, majd SNP chipek eredményeinek bioinformatikai elemzésével keresnek olyan SNP mintázatot amely az egyik vagy a másik csoportra jellemzô. Ezt követôen, egy következô betegen már csak az SNP profilt kell meghatározni és nagy esélyel megjósolható, hogy a betegre az adott gyógyszer hogyan fog hatni. Jelentôs eredményeket értek el gyerekkori leukemiában, ahol ABC transzporterek SNP mintázata és a gyógyult gyerekek évek múlva jelentkezô hepato- és cardiotoxikus tünetei között találtak kapcsolatot, mely alkalmas lett predikciós gyógyszeroptimalizációra Ez a technika a gyógyszeradagolás personalizálása mellett hosszabb távon még a gyógyszergyártás költségeit is csökkenteni fogja, hiszen sok hatóanyagot nem kell kidobni, csak a megfelelô célcsoportot kell hozzá megkeresni. A farmakogenomika egy másik sikeres iránya a gyógyszermetabolizációt vizsgáló (pl. Cytp450) fehérjék vizsgálata. Sportgenomika A különbözô gének funkciójának tanulmányozása a sportélettan és a sportorvostan területén is mind a kutatás mind a gyakorlat területén nagy szerepet fog kapni. A genomika genom léptékû biológia, a sportgenomika ennek megfelelôen komplex genomikai megközelítést adó sportbiológiaként definiálható. Ehhez a gyorsan fejlôdô területhez olyan témák tartoznak mint a teljesítmény-diagnosztika, a sérü-

lések és a genomika kapcsolata (izom, porc, csont), a sérülések génexpressziója (szalag, porc, csont) és a géndopping. Az emberi teljesítôképességgel összefüggô géntérkép évrôl évre folyamatosan bôvül. Az állóképességi teljesítôképességgel összefüggésben legelsôként az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) inzerciós(I)/deléciós(D) genotípus frekvenciáját vizsgálták sportolóknál és kontroll személyeknél. A késôbbiekben a vázizomzat mûködéséért felelôs alfa-aktinin-3 fehérje génjének (ACTN3) polimorfizmusa (R577X) és a gyorsaság illetve állóképesség között találtak igen szoros összefüggést sportolóknál. Az angiotenzin konvertáló enzim (továbbiakban ACE) a vérnyomás szabályozásában játszik fontos szerepet. A keringésben levô ACE szintje (fenotípusa) szorosan összefügg a génjének különbözô változataival (genotípusa). ACE I (inzerció) változat esetén a génben egy plusz bázis szúródik be a DNS-t alkotó bázisok megszokott sorrendjébe, míg ACE D (deléció) változat esetén az érintett DNS szakaszból hiányzik ez a bázissor. Az emberek adott kromoszómahelyére tehát háromféle génösszetétel kerülhet: II, ID és DD. Több vizsgálat igazolta, hogy a II génösszetételû egyének izomzata lassú, de nagyon kitartó izomösszehúzódásokra képes (állóképesség). Ezzel szemben a DD génösszetételûekre a gyors izomösszehúzódás volt jellemzô (gyorsaság). Az ID génösszetételre – amely a populációban leggyakrabban fordul elô a – mindkét elôbbi megállapítás érvényes lehet, azzal a megjegyzéssel, hogy az ô állóképességük és gyorsaságuk együttesen is kiváló lehet. Az alfa-aktinin-3 (ACTN3) jelentôs szerepet tölt be a szarkomer rostok Z-vonalának kontraktilitásában, azonban kifejezôdése a gyors erôért és a nagy sebességért felelôs izomrostokban behatárolt. Az ACTN3 gén 16-os exonjában levô C/T báziscsere egy olyan

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

57

stop kodon kialakulásához vezet (R577X polimorfizmus), amely az ACTN3 fehérje hiányát eredményezi. Korábbi tanulmányokban az X allél negatív asszociációját jelezték gyorsasági sportolók esetében. Az ACTN3 genotípus és sportolók teljesítménye között értékelhetô összefüggés van. Orosz kutatók az izomrost összetétel szabályozás mögött álló genetikai polimorfizmust tanulmányozták edzetlen személyeken. Az egyének közötti izom összetétel változatosságát részben lehet magyarázni a fizikai teljesítôképességgel, valamint a különféle krónikus betegségekre (obezitás, inzulin rezisztencia) való hajlammal. Edzetlen egyénekben a lassú izomrostok aránya a vastus lateralis izomzatban 55 % körül van igen nagy individuális különbséggel, a gyors típusú rosttá történô átalakulást számos körülmény befolyásolja, ami jelzi hogy az izomrost összetétel alapvetôen az egyén genetikai tulajdonságaitól függ. Több munkacsoport vizsgálja a genetika polimorfizmus és az élsportolók teljesítôképessége közti összefüggést. Több tanulmány jelent meg a sportgenomika és a táplálkozásgenomika kapcsolatáról. Egyes munkacsoportok az anyagcsere betegségek kifejlôdésének kockázatát vizsgálták néhány gén polimorfizmusa alapján fiatal sportolók táplálkozásának függvényében. Minden egyén genetikai felépítése meghatározza azt az optimális étrendet, amellyel megelôzhetô néhány betegség kialakulása, valamint segíti a magasszíntû, optimális munka és sport teljesítôképességet. Bizonyos gének polimorfizmusa (PPARG gén Pro12Ala) az Ala változattal rendelkezô sportolóknál mintegy 25%-kal csökken a II. típusú cukorbetegség kialakulása. Az ilyen típusú polimorfizmus befolyásolja az inzulin érzékenységet, a szabadzsírsavak felszabadulását és anyagcseréjét. A sportolók táplálkozási szokásainak korrekciójához felhasznált genetikai információk segít58

ségével egyes alapanyagcsere betegségek megelôzhetôk és a fizikai teljesítôképesség is fokozható.

Irodalom 1.

Aigner T, Haag J, Zimmer R.: Functional genomics, evo-devo and systems biology: a chance to overcome complexity? Curr Opin Rheumatol. 2007 Sep;19(5):46370. 2. Dékany M, Harbula I, Berkes I, Györe I, Falus A, Pucsok J.: The role of insertion allele of angiotensin converting enzyme gene in higher endurance efficiency and some aspects of pathophysiological and drug effects. Curr Med Chem. 2006;13(18):2119-26. 3. Fleet JC: Using genomics to understand intestinal biology. J Physiol Biochem. 2007 Mar;63(1):83-96. 4. Hoeben A et al: Proteomics in cancer research: methods and application of array-based protein profiling technologies. Anal Chim Acta. 2006 Mar 30;564(1):19-33. 5. Igaz P, Fitzimons CP, Szalai C, Falus A: Histamine Genomics: Polymorphisms of the human genes involved in the synthesis, action and degradation of histamine. Am. J Pharmacogenomics, 2002; 2: 67-72. 6. International Human Genome Sequencing Consortium: Initial sequencing and analysis of the human genome Nature 2001; 409: 860-921. 7. Klein RJ, Zeiss V, Chew EY et al: Complement factor H polymorphism in age-related macular degeneration.Science. 2005 308:385-9. 8. McLeod HL, Yu J.: Cancer pharmacogenomics: SNPs, chips, and the individual patient. Cancer Invest. 2003;21:630-40. 9. Oltvai ZN and Barabasi AL: Systems biology. Life’s complexity pyramid. Science 2002; 298: 7634. 10. Smolkin M, Ghosh D: Cluster stability scores for microarray data in cancer studies. BMC Bioinformatics. 2003; 4: 36.

11. Srinivasan BS, Shah NH, Flannick JA, Abeliuk E, Novak AF, Batzoglou S.: Current progress in network research: toward reference networks for key model organisms. Brief Bioinform. 2007 Aug 29; [Epub ahead of print] 12. Szalai C, Kozma GT, Nagy A, Bojszko A, Krikovszky D, Szabo T, Falus A.: Polymorphism in the gene regulatory region of MCP-1 is associated with asthma susceptibility and severity. J Allergy Clin Immunol 2001; 108: 375-381. 13. Venter JC et al: The sequence of the human genome Science, 2001; 291: 1304-51. 14. Walduck A, Rudel T, Meyer TF: Proteomic and gene profiling approaches to study host responses to bacterial infection. Curr Opin Microbiol. 2004; 7:33-8. 15. Wright G, Tan B, Rosenwald A, Hurt EH, Wiestner A, Staudt LM.: A gene expression-based method to diagnose clinically distinct subgroups of diffuse large B cell lymphoma. Proc Natl Acad Sci U S A. 2003; 100: 9991-9996. Address: Dr. Falus András, email: [email protected]

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

A genomika szerepe az élsportban Dr. Dékány Miklós1, Dr. Harbula Ildikó2, Dr. Pucsok József3 Richter Gedeon NyRt, Szerkezetkutatási Osztály1, Bajcsy Zsilinszky Kh. I. Belgyógyászat2, Országos Sportegészségügyi Intézet, Tudományos Kutató Osztály3

A jelen és a jövô kutatásaiban, így a sportélettan és a sportorvostan területén is nagy szererpet fog kapni a molekuláris biológia a különbözô gének funkciójának elemzése kapcsán, valamint abban az új helyzetben, amit a teljes emberi génkészlet megfejtése jelent. A felmerülô technkiai lehetôségek, pl. a gén-chip microarray valamint a kiértékeléshez szükséges bioinformatika lehetôvé teszik, hogy új tudományos diszciplinák keletkezzenek, ilyen pl. a strukturális és funkcionális genomika. A genomika genom léptékû biológia, a sportgenomika ennek megfelelôen komplex genomikai megközelítést adó sportbiológiaként definiálható. A teljesítmény-élettan területén a kutatómunka és a technológiai egyesítése révén egyre nagyobb lehetôség nyílik a molekuláris orvosbiológiai kutatásokban való részvételre, amelyek az egészségmegôrzô intézkedések egyik fontos eszköze lehet. A sportgenomika a teljesítmény növelésének új távlatait nyitja meg és ezáltal a tudományos kutatások több területe hatékonyan kapcsolható egymáshoz.

The role of genomics in top sport. In recent and future researches, thus in the field of Sports-physiology and SportsMedicine molecular-biology will play a significant role by identifying the functions of different genes as well as in the new situation coming from the discovery of human genom. The new technical alternatives e.g. gene-chip microarray and the bioinfomatics necessary for evaluation make it possible for new scientific disciplines to emerge such as structural and functional genomics. Genomics is biology on a genom scale, therefore sportgenomics can be defined as sportbiology providing a complex genomic approach. By combining research and technology in the field of exercise physiology the possibilities for participating in molecular-biology research will increase, which can be an important part of healthcare measures. Sportgenomics open new ways of performance enhancement and as a result different field of scientific research may be effectively linked together.

Kulcsszavak:

Keywords:

sportgenomika, génterápia, géndopping

Bevezetés Világszerte felértékelôdött és egyre fokozódik a sport szerepe. A sikerek érdekében minden fejlett sportkultúrával rendelkezô nemzet fokozott figyelemmel fordul a sporttudomány és a sportorvoslás biztosította újabb esélyek felé. Az egyik ilyen nagy lehetôségekkel kecsegtetô terület a sportgenomika, amely teljes körû genomikai megközelítést adó sportbiológiaként definiálható. Magyarország több évtizedre visszatekintô hagyományait ismerve mindig élen járt a különbözô olimpiákon és világbajnoki eseményeken dobogós reményekkel induló sportolók, versenyzôk felvonultatásában. A sportgenomika a teljesítmény felmérésének új távlatait nyitja meg és ezáltal a tudományos kutatások több területe hatékonyan kapcsolható egymáshoz.

sport genomics, gene therapy, gene doping

A sportgenomika a következô területeken lesz alkalmazható: (i) kutatás és a sportági alkalmasság vizsgálata; (ii) sportsérülések gyógyítása; (iii)

genetikai szintû teljesítményfokozás kiszûrése, melyek részletes kidolgozásához az elkövetkezendô évtizedekben óriási esély nyílik.

1. ábra Genetikai hatások a sportteljesítményre / Genetic impacts on performance

Sportorvosi Szemle

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

59

A rendszeres fizikai aktivitás kedvezô hatással van a szervezet keringésére, a szív- és a tüdô funkcionális mutatóira, anyagcserére, ezért mind a megelôzés, mind a gyógyítás és a rehabilitáció területén is alkalmazást nyert. Számos olyan betegség és elváltozás van, amelyekben az egyénre szabott edzésprogram elônyös hatása érvényesül. A teljesség igénye nélkül ezek a következôk; lehetnek: agyvérzés, alvászavar, cukorbetegség, csontritkulás, depresszió, derékfájás, elhízás, ízületi gyulladás, magas vérnyomás, magas vérzsírtartalom illetve a szívkoszorúér-betegség. A fizikai aktivitással járó erôkifejtés válaszreakciója az egyének között nagy változatosságot mutat és mindezekben nagy szerepe van a genetikai háttérnek. A molekuláris genetika alkalmazásával választ kaphatunk az erôkifejtés, a génexpresszió illetve a génfunkció ha-tásának együttmûködésére. Egészséges egyénekben a környezeti hatások mellett a kiváló teljesítményért felelôs gének kimutatása és a gének mûködésének tanulmányozása lehetôvé teszi a megfelelô fenotípus kiválasztását. Tanulmányozni lehet, hogy a fizikai terhelés milyen hatást gyakorol a gén expressziójára, illetve az egyén edzettségi állapotára. Az ilyen jellegû kutatásoknak meg kell teremteni az elôfeltételeit és alkalmazni kell, ugyanis a megfelelô fenotípus kiválasztásában az eddig ismert antropometriai és egyéb élettani adatok mellett a genetikai rátermettség is döntô jelentôségû. Évrôl évre jelennek meg olyan összefoglaló tanulmányok, melyek a fizikai teljesítôképességgel kapcsolatba hozható genetikai jellemzôk növekvô számáról tudósítnak. Elôrevetíthetô, hogy az erônlétet és az állóképességet különbözôképpen befolyásoló gének és markerek azonosítása hozzájárul ahhoz, hogy egyre több kutató figyelmét irányítsa a teljesítôképesség genotípus szerinti vizsgálatára. A fizikai erônlétet (fitnesst) és a teljesítmény fenotípust, minthogy sok gén mûködése áll a hátterében, nem lehet egyszerûen Mendeli öröklôdéssel meghatározni. Komp60

lex, multifaktoriális tulajdonságok összességébôl áll, melyeket számos tényezô befolyásol, mint pl. szociális, viselkedési, pszichológiai, metabolikus, celluláris és molekuláris tulajdonságok. A genotípust felerôsíthetik, vagy gyengíthetik a nem genetikai faktorok. A jelölt gének között vannak az ún. feltétlenül szükséges és a hajlamosságot adó gének, melyek szerepet játszhatnak a teljesítmény fenotípusban. A hajlam génjeit tartjuk jelentôsnek a teljesítmény vonatkozásában, melyek elôrejelezhetik adott sportági teljesítmény kiválóságát, vagy különféle betegségek rizikóját. Önmagában ezek a tényezôk nem elegendôek az adott tulajdonság, vagy betegség létrejöttéhez, csupán egy küszöböt jelentenek az illetô tulajdonság, vagy betegség kialakulásához. Fontos még megjegyezni a gén-gén és a gén-környezet kölcsönhatását ebben a vonatkozásban, mivel nagyszámú gén érintettsége esetén (mely a teljesítménynél érvényesül) a kölcsönhatások komplexxé válnak (1. ábra) .

Sportági alkalmasság vizsgálata, kiválasztás A humán vizsgálatok módszertanában egy mennyiségi fenotípus genetikai hátterének tisztázására kétfajta megközelítés létezik: bottom-up és top-down. A bottom-up módszer esetében a vizsgálandó egyénbôl nyert DNS minta elemzésével, véletlenszerûen kiválasztott genetikai markerek vagy jelölt gének pontmutációja, polimorfizmusa alapján lehet következtetni egy tulajdonság kialakulásáért felelôs genetikai háttérre. A top-down módszer a családfa elemzése alapján a családtagok fenotípus eloszlásának vizsgálatával következtet egy esetleges genetikai hatásra. Az edzhetôség meghatározó tényezôi Az egyén számára az edzés a test különbözô szöveteiben, szerveiben,

szervrendszereiben mint trigger hat. Az összességében kapott válasz a stresszhez való adaptáció. A legtöbb ember képes adaptálódni, de az alkalmazkodási képessége különbözô mértékû. A tréningre adott választ a genotípus befolyásolja, ami az edzhetôség egyéni különbségeit is meghatározza. Ez alapján fölosztható a populáció high responder és low responder csoportokra. Az edzhetôséget és az edzésre való érzékenységet számos tényezô befolyásolja. A kor és az edzésmúlt mellett jelentôs szerepe van az örökölt tényezôknek, amelyet a következô vizsgálat támaszt alá. Bouchard és munkatársai 47 fiatal férfi maximális oxigén felvételének változását követte 15–20 hetes tréning program hatására. Az egyedi értékek meglehetôsen nagy változatosságot mutattak (0-tól akár 1 literrel fokozódó maximális oxigén felvételig). Megállapították, hogy a kiindulási VO2max mintegy 25%-ban magyarázza a terhelésre bekövetkezô válasz varianciáját: minél kisebb a VO2max kezdeti értéke, annál nagyobb a terhelésben bekövetkezô növekedés. Ebbôl következôen a rendszeres fizikai aktivitásra bekövetkezô válasz reakció különbözôségeit 75 %-ban nem tudták a fentiekkel magyarázni. Mindezek miatt érdemes az örökölt tulajdonságokat – amelyek közé sorolhatók a molekuláris markerek, a specifikus mutációk és a gén-gén kölcsönhatások – az ilyen jellegû vizsgálatoknál figyelembe venni. Mindehhez elengedhetetlenül fontos az ún. biobankok kialakítása, amely a következô elgondolás alapján alakítható ki. A genotípust molekuláris biológiai úton lehet jellemezni, amely történhet a DNS, az RNS vagy a fehérje által. Ezek tárolása személyre szabottan, egyedi jelzéssel ellátva történik. A fenotípus vizsgálatokhoz a kérdôíves felmérések eredményeit illetve a kérdéses élettani mutatóhoz kapcsolódó terhelés diagnosztikai mérések eredményeit használhatjuk. A következô lépésben történik az adatok feldolgozása, amely a kiindulási adatok mennyiségétôl függôen igényelhet egy- vagy

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

2. ábra Az edzhetôség meghatározói / Determining factors of trainability

kétváltozós statisztikai vizsgálatokat avagy kluszterképzô korrelációs függvény alkalmazását. Ez utóbbira akkor kerül sor, ha az ún chipmintázatok alkalmazása során a molekuláris biológiai információ megsokszorozódik. Végül a kapott információ értelmezésével az eddigi hagyományos teljesítmény élettani vizsgálatok mellett képet kapunk a molekuláris biológiai úton elemzett genotípus szerepérôl, amelyet a késôbbiekben felhasználhatunk az edzéshatás vizsgálatainál, az edzés tanácsadásnál, de akár a kiválasztásnál is. Az aerob teljesítôképesség fontos behatároló tényezôi közé tartozik a szív szerkezete és funkciója. Jól ismert tény, hogy nagy állóképességû atlétáknál a maximális erôkifejtés során sok esetben a bal kamra hypertrofia nagyobb a verô és a perctérfogatuk, mint az átlag populációban. Nyugalomban bradikardia ugyanolyan mértékû szubmaximális munkavégzés esetén alacsonyabb pulzus figyelhetô meg. Bár a szív funkcionális jellemzôit nagymértékben befolyásolja a genotípus, ugyanakkor a környezeti tényezôk mindezt módosíthatják. Sportorvosi Szemle

Legelsôként és eddig a legkiterjedtebben az állóképességi fenotípussal kapcsolatban az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) hosszúság polimorfizmusát vizsgálták. A humán genomban az ACE a 17-es kromoszóma hosszú karjának 23-as régiójában található. A 16-os intronban inszerciós (I allél) és deléciós (D allél) variánsát ismerjük. Az ACE szerepét elsôként a kardiovasculáris rendszer szabályozásában betöltött központi enzimként figyelték meg. A juxtaglomeruláris rendszer sejtjeiben termelôdô renin hasítja az angiotenzinogént és képzi az angiotenzin I-et. Az ACE két jelentôs folyamatban vesz részt, az angiotenzin I-et vasoconstrictor angiotenzin II-vé alakítja és bontja a vazodilatátor bradikinint, illetve trophicus hatású a szívizomsejtekre. Az angiotenzin II fokozza az aldoszteron felszabadulását, ezáltal só és vízretenciót okoz, ami a vérvolumen és a vérnyomás változását eredményezi. A keringô ACE szintje nagy egyéni különbségeket mutat, ami erôteljes genetikai hatásra utal. Az I allél jelenléte alacsonyabb keringô és szöveti ACE

aktivitással jár, ellentétben a D allél megjelenésével. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a maximális aerob erô edzhetôsége negatív összefüggést ad a tréningprogramot megelôzô szinttel. Folyamatos edzésprogram alatt megváltozik az egyénérzékenysége. A genotípus-tréning interakciós hatás összefügg a genetikai variációkkal, melyek jelenleg még ismeretlenek számunkra és függetlennek tûnnek a tréning elôtti fenotípus különbségektôl. Az individuális genotípusok tehát meghatározzák a tréningre adott választ. Ezek a különbségek az érintett génekben, specifikus mutációkban és tulajdonképpen a komplex genetikai interakciókban rejlenek. A családi és ikerkutatások azt mutatják, hogy kb. 50%-ban genetikai tényezôk határozzák meg a teljesítményt.

Edzés hatása az izomerô növekedésére Amerikai kutatók olyan géneket találtak, amelyek szerepe bizonyítható az edzés okozta izom hypertrophia kialakulásában. Ezáltal a genetikai szekvenciák elôrejelezhetik a spor-

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

61

tolói tálentumot, az idôskori izomsorvadás kockázatát, vagy az ûrhajósok fokozott izomtömeg vesztését az ûrben. A résztvevôk kiválasztását követôen a kutatók felmérték a vizsgálati személyek ügyetlenebb keze által felemelt maximális súlyt és mágneses rezonancia képalkotó vizsgálattal meghatározták a karizom méretét. Ezután három hónapon át heti két alkalommal egy 45 perces egykezes bicepsz- és tricepsz erôsítést végeztettek. Az edzés befejezésekor a kutatók meghatározták az izomzat méretét és akiknek az izomzata legnagyobb mértékben növekedett, mintegy a vizsgálati személyek 10 százalékánál, és hasonló arányban azokat a személyeket is, akiknek az izomzata kevésbé változott. Mindkét csoportnak megvizsgálták a DNS állományát, különösen azokat a gén változatokat, amelyek az erôkifejtés kialakulásában vesznek részt. A kutatócsoport 25 olyan genetikai jelet talált, amely vagy a megnövekedett, vagy az alulmaradt izomzattal rendelkezô csoportot jellemzi. A kutatás távlatai szerint a genetikai tesztek a jövôben elôre jelezhetik az emberek vázizomzatában elôforduló problémákat, amelyek a korral vagy a huzamos ágyhoz kötöttséggel alakulhatnak ki. Mindez rávilágíthat olyan súlyos izomtömeg csökkenéssel járó betegségek gyógyítására, mint a Duchenne-féle izomdisztrófia. Eredményeik alapján olyan gének mûködése válik ismerté, amelyek ilyen betegségek esetén különbözô gyógyszerek támadáspontjai lehetnek. Mindeddig a kutatók négy olyan gént azonosítottak, amelyek a vázizomzat méretéért és az edzésre adott válaszreakcióért felelôsek. Markus Schuelke és munkatársai New England Journal of Medicine hasábjain egy olyan szokatlanul erôs izomzatú ötéves kisfiúról számoltak be a, aki egy igen ritka genetikai betegségben szenved, amely a miostatin nevû gén hibájával jár. Jelenleg nem ismert, hogy az izomerôben mutatkozó különbözôségeket ugyanezen gén változatai okozzák-e. Feltételezések szerint a vázizomzatban olyan ôssejt 62

raktárak lehetnek, amelyek normál körülmények között téli álmukat alusszák, de mihelyt egy edzést vagy sérülést követôen parancsot kapnak rögtön a kívánt sejtekké alakulnak. A miostatin szabályozhatja ezekbôl az ôssejtekbôl újonnan képzôdô izomszövet mennyiségét. Ez a tanulmány az eddigi legígéretesebb próbálkozás az izomerôvel összefüggô gének kutatásának kiszélesítésére. Amerikai kutatók olyan genetikailag módosított egeret hoztak létre, amely közel kétszeres távolságot képes megtenni a közönséges mezei egérhez képest. Ez a munka olyan gyógyszerfejlesztéseket tesz lehetôvé, amellyel erôsíthetô az izommunka. Az edzés elônyös hatásait utánzó pirulák segítséget nyújthatnak az olyan túlsúlyos betegek számára, akik állapotukból adódóan nem képesek a fizikumuk erôsítésére. Ténylegesen a kövérség és a zsírok lebontásáért felelôs gének kutatása közben végül is a mezei egérbôl hosszútávfutó lett. A PPARdelta nevû fehérje az, amely fontos szerepet játszik a zsírok elégetésében és az elhízás elleni küzdelemben. A kutatók korábbi munkája a zsírsejtek PPAR-delta aktivitás növekedését mutatta, amely arra serkenti a sejtet, hogy csökkentse a zsírtartalmát. A szervezet legnagyobb zsírégetôje az ún. lassú rostokból álló vázizomzat, amely nagyobb arányban fordul elô a nagy állóképességet igénylô sportágak versenyzôiben. A szénhidrátból élô gyors izomrostok felelôsek a rövid ideig tartó, nagy erôt igénylô izommunkáért. Evans és munkacsoportja genetikailag olyan egeret hozott létre, amelynek izomzata túlzott mennyiségû PPAR-delta fehérjét termel. Ahogy várható volt, ezen genetikailag módosított egerek testsúlya a közel 100 napos magas zsírtartalmú étrendet követôen egy harmada volt a kontroll állatokhoz képest. A kutatók megdöbbenésére a megnövekedett PPAR-delta drámai módon megváltoztatta az izomrost összetételét: a lassú izomrostok tömege megduplázódott! A vizsgálatok során a maratoni egér 92%kal nagyobb távolságot tudott

megtenni a közönséges társához képest. Jelenleg nem tisztázott, hogy a PPAR-delta fehérje magasabb szintje késôbbi életkorban (vagy az emberekben) hasonlóképpen teljesítmény fokozó hatású lehet. Véletlen egybeesés, hogy egy amerikai-brit gyógyszergyárban klinikai kipróbálás fázisában van egy olyan hatóanyag, amely közvetlenül fokozza a PPAR-deltát és ennek hatására csökken a vér koleszterin szintje. Evans rámutatott arra, hogy ez az új szer számos hasonló genetikai szintû változást hoz létre az izomrostokban, amelyeket a PPAR-delta fehérje megemelkedése okoz.

A sportági kiválasztás szerepe A kiválasztáson értjük – Nádori (1995) szerint – egyének elkülönítését meghatározott (meglevô vagy feltételezett) jegyek, tulajdonságok alapján, miközben kiindulópontunk az, hogy a kiválasztott egyének alkalmasabbak valamely tevékenység, sportág ûzésére, mint mások. Számolni kell azzal, hogy a kiválasztás sikerét elôsegítô szervezeti és szakmai intézkedések mellett nemcsak tudatos, hanem „ösztönös” szempontok is érvényesülnek, amelyeket az egyén ellenôrizhetetlen tulajdonságai váltanak ki. A sporttudományos kutatásnak elsôsorban olyan kiválasztási kritériumokat kell feltárnia, amelyeket a sportági követelményprofil alapján határoznak meg és ebbôl adódóan a kiváló felnôtt sportoló esetében is döntô fontosságúak. Hagyományosan a nagy sportteljesítmények hátterében két fô tényezôvel kell számolnunk: (i) sportági alkalmasság és (ii) egyénre szabott edzésprogram. A kiválasztás és szûrés során olyan alapvetô és lényeges tulajdonságokat vizsgálnak, mint amilyen a futógyorsaság, az állóképesség, a mozgáskoordináció, a játékképesség, a sokoldalú felkészültség, a testmagasság és a testtömeg. További információt jelenthet a sportmúlt, a fizikai

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

teljesítôképesség és a biológiai fejlôdés. A sporttehetséget meghatározó tényezôk közé lehet sorolni az elôbbiekben említett környezeti tényezôk mellett az öröklött tulajdonságokat, amelyek Wolanski (1981) szerint 70%-ban felelôsek a nemzetközi sportteljesítményekért. A családfa- és az ikerkutatások hosszú idôre visszatekintô ún. felülrôl-lefelé történô fenotípus vizsgálatokat a jövôben kiegészítheti vagy pótolhatja az ún. alulrólfelfelé történô molekuláris biológiai vizsgálatokon alapuló genotípus megközelítés. Az adott sportágra megtalált legmegfelelôbb génvariánsok konstellációját felállítva, lehetôség nyílhat gyerekkorban a sportági kiválasztás elôsegítésére molekuláris genetikai vizsgálattal. A megfelelô konstelláció azonban még nincs elôttünk és nem tûnik egyszerûnek a felkutatása. Emellett kiválasztás során a környezeti faktorok és a fenotípus vizsgálatok jelentôs szerepe sem elhanyagolható, melyeket valószínûleg csak kiegészíthet a molekuláris biológiai vizsgálat.

Sportsérülések gyógyítása genomikai háttérrel A különbözô szintû sportsérülések kezelése hatékonnyá tehetô különbözô rehabilitációs programokkal, új operatív módszerekkel. Az elmúlt két évtizedben egyre inkább elôtérbe kerülnek a biomechanikai kutatásokból származó új eredmények. A megfelelô eljárások, kezelések ellenére az anterior és posterior keresztszalag szakadásoknál a gyógyulás hatékonysága továbbra is behatárolt, pl. a meniscus kopásnál és számos porcsérülésnél és a fáradásos csonttöréseknél. Az ilyen jellegû sérüléseknél elônyt jelenthet a molekuláris biológiai szintû megközelítés, amelynek során növekedési faktorokkal segítik elô és gyorsítják a gyógyulást. A növekedési faktorok olyan kis molekulasúlyú fehérjék, amelyeket a sérülés helyén levô sejtek (fibroblastok, endotelialis sejtek, mesenchimális sejtek) és a repair ill. gyulladásos folyamatokat elindító sejtek szintetizálnak (thrombocyták, makrofágok, monociták). Ezek a fehérjék fokozzák a sejt proliferációt, migrációt valamint a

mátrix szintézist. Ígéretesnek tûnik a növekedési faktorokat kódoló génszakaszok bejuttatása a sérült szövetbe. Ez azonban még több szempontból nehézkes: (i) a rekombináns humán proteinnek viszonylag rövid a felezési ideje, ezért nagy dózisban és több alkalommal kell bejuttatni a szervezetbe, (ii) a bejuttatás technikái korlátozottak. A szövetépítkezés a génterápiával kombinálva a távoli jövôben lehetôséget nyújthat a sérülés által okozott szöveti regenerációban. Génterápia Génterápia alatt a különbözô gének sejtekbe és szövetekbe való eljuttatását értjük terápiás céllal. Alkalmazása során a megfelelô génszakasz expressziója érdekében a DNS-t egy hordozóanyagba, egy vektorba kell csomagolni, ami beépül a gazda kromoszómába. A beépített génszakasz átíródik mRNS-sé, amely a citoplazmában a riboszómán fehérjét képez (3. ábra) . A genetikai információ sejtekbe való bejuttatására virális és nonvirális vektorokat lehet használni, amelyek jellemzôit mutatja az 1. táblázat.

3. ábra A génterápia alkalmazása / Application of the gene therapy

Sportorvosi Szemle

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

63

1. táblázat Génbeviteli módszerek / Methods of gene-intake

Manapság a virális génvektorok jelentik a hatékonyabb génbeviteli módszert. Mielôtt a vírust vektorként felhasználnák, a virális replikációért és a patogén proteinekért felelôs összes gént eltávolítják és a megfelelô génekre kicserélik. A módosított vektorokat vagy a keringésen keresztül vagy lokálisan juttatják a kívánt helyre. Az elôbbi módszert akkor alkalmazzák, amikor a célszövet nem érhetô el közvetlen úton. Ez esetben a legnagyobb hátrány a génexpresszió alacsony specificitása és a terápiás hatás eléréséhez szükséges magas vektor koncentráció. A vázizomrendszert érintô sérülések esetén a hiányos vérellátás miatt nem megfelelô módszer. Lokális génterápia esetén a vektorokat közvetlenül a gazdasejtbe juttatják (in vivo terápia), vagy a sérült szövetbôl kinyert sejteket genetikailag módosítják, majd visszajuttatják a sérült területbe (ex vivo terápia). Amíg az in vivo módszer technikailag könnyebben kivitelezhetô, addig az ex vivo módszer alacsonyabb kockázattal jár, mert a génmanipuláció szabályozott körülmények között történik. A legmegfelelôbb génbeviteli módszer kiválasztása függ a célsejtek részarányától, a sérülés mértékétôl és a célszövet elérhetôségétôl. A génbeviteli módszerek alkalmazását behatárolhatják a sejtnövekedés nem megfelelô szabályozottsága, a 64

növekedési faktorok és a citokinek krónikus overexpressziójából adódó toxicitás és malignitás, melyek elméletileg elôfordulhatnak, de még egyetlen esetben sem publikálták. Ettôl függetlenül fennáll a lehetôsége, hogy az integrált DNS szekvenciák évek múlva mutációt vagy malignitást okoznak. Ezért minden humán vizsgálat hosszú távú nyomonkövetésére és a kutatócsoportok közötti tapasztalatcserére van szükség. A legtöbb klinikai vizsgálat során az ex vivo megközelítést alkalmazzák, így a vírus nem jut közvetlenül a betegbe és a sejteket alaposan megvizsgálják az implantáció elôtt. Szövetépítkezés A szövetépítkezés technológiájának hosszú távú célja különbözô biokompatibilis, integrációra képes molekulák illetve sejtek elôállítása. Manapság számos kerámia, kollagén gél és polimer alapanyagú protézis tulajdonságait és alkalmazhatóságát vizsgálják in vitro és in vivo. A gyógyulás optimalizálása miatt a szövetépítkezés területén is egyre nagyobb teret hódítanak a molekuláris genetikai úton történô beavatkozások. A szövetépítkezés területén leginkább alkalmazott szövettípusok a csont- és a porcszövetek. Napjainkban autológ izom-

szövetet használnak a növekedési faktor gének sérülés helyére történô szállítására és in vitro növesztett bôrfelülettel segítik elô a sebgyógyulást. A csontszövettel ellentétben a porcszövetnek alacsony az belsô gyógyulási kapacitása és ezért behatárolt a sérült szövet regenerációja. Intenzív kutatások folynak olyan biokompatibilis segédanyagok kifejlesztésére, amelyekkel a porcszövet sérülései során kialakuló funkciózavarokat tudják kiküszöbölni. Ilyen anyagok lehetnek: fibrin, kollagén, kerámia, alginát, tejsav polimer, glikolénsav polimer, hilauronsav és különféle szintetikus anyagok. A sportsérülések kezelésének megközelítései Porc

A térdízület porcsérülése az egyik leggyakrabban elôforduló sportsérülés. Korai arthritist okoz, rontja az életminôséget és hatalmas hosszú távú egészségügyi költséget von maga után. A sérült ízületi porc regenerációja nagymértékben behatárolt, többek között a vérellátás hiánya miatt. A jelenlegi operatív technikák között megemlítendô az autológ vagy allogén chondrocita transzplantáció, az autogén vagy allogén osteochondrális transzplantáció. Növekedési faktorok (BMP2, TGF-β, EGF /epidermal growth factor/, IGF-1), és porcból származó morfogenikus proteinek mind in vitro, mind in vivo pozitív hatással vannak a porcsejtek növekedésére és az ízület gyógyulására. ACL (anterior cruciate ligament)

Az ACL a második leggyakoribb térdszalag sérülés: az USA-ban 100.000 ruptura történik évenként. Míg a legtöbb esetben a medialis collateralis szalag szakadása spontán módon gyógyul, az ACL-nek kicsi a gyógyulási kapacitása. A normális funkciók visszanyeréséhez sebészeti úton autograftok vagy allograftok beültetésére van szükség. Számos tanulmány pozitív hatását írja le különbözô növekedési faktoroknak (PDGF /platelet-derived growth

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

factor/, EGF, bFGF /basis fibroblast growth factor/) az ACL fibroblast anyagcseréjére. Perspektívák Jelenleg a génterápiás eljárásokat nem alkalmazzák széleskörben, de nagy lehetôséget jelenthet a jövôben a vázizomrendszert érô sérülések gyógyításában. A legfôbb akadályt a génhordozó anyagoknak (vektoroknak) az elérhetôsége és a biztonságosan alkalmazható virális vektrorokkal kapcsolatos túlzott aggodalom okozza. Általánosságban elmondható, hogy a génterápia és a szövetépítkezés együttes alkalmazása olyan hatékony terápiás lehetôségeket ad a jövô orvosa kezébe, amellyel a gyógyulás nagymértékben elôsegíthetô. A jövôbeni biztonságos ortopédiai alkalmazások érdekében alapkutatásra és preklinikai kutatásra van szükség.

Genetikai szintû teljesítményfokozás és kiszûrésének lehetôségei Az új évezred sportolói számára, akik illegális úton kívánják a teljesítményüket fokozni, egy potenciális erô lehet a géndopping. Különbözô teljesítményfokozó gyógyszerek vagy hatóanyagok helyett, mint amilyenek a szteroidok, vagy az erythropoetin, vagy a humán növekedési faktor, genetikai úton való beavatkozással elérhetôvé válhat extra mennyiségû növekedési faktor vagy EPO bejuttatása a szervezetbe, ahol a reprodukálás genetikailag programozottan mehet végbe. A gén bejuttatása az elôzô részben említett úton történik, virális vagy non-virális vektorok segítségével. Szakemberek szerint a 2008-as Pekingi játékokon valószínûleg már valós problémaként jelentkezhet a géndopping. Az idegen gének kimutatása több nehézségbe ütközik. Például a túlzott mennyiségû EPO a vér haematokrit szintjét jelentôsen emeli Ennek azonban számos oka lehet: 1964-ben egy finn sífutó szervezete genetikai mutáció következtében túlzott Sportorvosi Szemle

mennyiségû EPO-t termelt, így a magas haematokrit szint nem bizonyult jó indikátornak. Ilyen okokból a NOB kifejlesztett olyan módszereket, amelyekkel kimutatható, hogy az emelkedett haematokrit szint endogén EPO következménye-e. Ezek a módszerek azonban nem alkalmasak a génterápiás úton szervezetbe juttatott EPO kimutatására. További nehézséget jelent, hogy a géndopping kimutatása csak izombiopsziával lehetséges. Jelenleg az izombiopsziás mintavétel nem megvalósítható. Génbeviteli módszerek alkalmazása állatmodelleken a teljesítményfokozás céljából Egyes genetikai betegségek gyógyításában felhasználhatóak különféle módosított vírusok, mint amilyen az adeno-asszociált vírus, amelynek alkalmazása klinikai kipróbálás alatt áll. A vázizomzat különbözô kóros állapotainak (izomdisztrófia, izomvesztés) kezelése során használt génterápiás eljárások egészséges egyének esetében is fokozhatják az izomerôt és ellenállóbbá tehetik az izomzatot a károsodásokkal szemben. Az izomerô fokozásának egyik lehetséges útja a növekedési hormonIGF-I (inzulin szerû növekedési faktor) tengely befolyásolása. Az IGF-I a legújabb teljesítményfokozó szerek egyike. Emberben a máj termeli, és hatása az megegyezik a növekedési hormonéval, a fehérjeszintézis fokozza. Inzulinszerû hatása a vércukor szabályozásban érvényesül. Az izomszövetben mint célsejtben inzulinszerû receptorokon keresztül hat. A növekedési hormon az IGF-I elválasztását fokozza, ugyanakkor az IGF-I visszahat a hipofízisre, és csökkenti a növekedési hormon elválasztását. Hatása révén közvetlenül serkenti a csont mûködését és a csont felépítését irányító sejteket, és gátolja a kötôszöveti kollagén lebontását. Fontos szerepet tölt be a lokálisan termelôdô IGF-I, amelynek különbözô formái eltérô élettani hatással rendelkeznek. Az egyik

ezek közül az MGF (mechanikus növekedési faktor), amely a fizikai aktivitás hatására expresszálódik. A másik forma hasonló szerkezetû, mint a májban vagy a keringésben található típus (IGF-IEa) és fontos szerepet játszik az IGF-I fehérje szintézisének felülszabályozásában. Az MGF fehérje – amely az izomôssejtek aktivációjáért felelôs – szerkezete eltér a keringésben levô IGF-IEa-tól. E két formája az IGF-I-nek fontos szerepet játszik az izomnövekedés szabályozásában. Növekedési hormon hatására az IGF-I gén expressziója fokozódik és amennyiben ez a hatás kombinálódik rezisztencia tréninggel is az IGF-I expressziója kifejezettebb. Az izomtömeg csökkenéssel járó betegségek esetében az MGF kezelést elônyösen lehet alkalmazni. A növekedési hormon és az IGFI már szerepel a doppinglistán, de sokkal valószínûbb hogy az MGFet – amely jóval hatékonyabb, amennyiben elérhetôvé válik – szélesebb körben fogják használni. A TGF-ß (transzforming growth factor beta) növekedési faktor családjába tartozó myostatinnak IGF-I antagonista hatása van, tehát gátolja a vázizom növekedését. A myostatin specifikusan a vázizomzat mûködésére hat és gátlása illetve hiánya jelentôs mértékû izomtömeg gyarapodással jár. Egy vezetô amerikai gyógyszergyártó cég az izomdisztrófiás betegek gyógyításában fontos szerepet játszó anti-myostatin antitest tartalmú hatóanyag MYO-029 néven futó szer kifejlesztésén dolgozik, mely jelenleg fázis 2 állapotában tart. A várhatóan több mint 100 disztrófiás beteg részvételével zajló vizsgálat jelenlegi eredményérôl a gyártó azt véleményezte, hogy a betegeknél biztonságosan alkalmazható a szer. Állatkísérletes modellek alapján kiderült, hogy az anti-myostatin antitesteket egerek keringésébe bejutva hipertrófiát lehet létrehozni. Jelenleg nem ismeretes a beavatkozásnak egyetlen káros mellékhatása sem. Az IGF-1 adagolás késôi következményei ismeretlenek. Számos összefüggést találtak az IGF1 és az öregedés között.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

65

Állóképességi sportágakban a szervezetben termelôdô többlet vörösvértest mennyiség jelentôsen hozzájárul a kedvezôbb teljesítmény eléréséhez. A többlet vörösvértest létrehozásában egy hormon, az eritropoietin (EPO) játszik szerepet, amely hipoxia hatására termelôdô fehérje. A molekuláris genetikai módszerek alkalmazására már a 80as évektôl a humán rekombinácios eritropoietin (rekombináns EPO) létrehozásával lehetôség nyílt az exogén EPO emberi szervezetbe való bejuttatására. A klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a rHuEPO különbözô típusú vérképzôrendszeri rendellenességeknél, pl. anaemiák kezelésénél pozitív eredményt adott. Különösen a veseelégtelenségben szenvedô dialízisre szorult betegek vérszegénységének javításában van jelentôsége. Nem véletlen, hogy a nemzetközi sport a készítmény megjelenése után teljesítményfokozás céljából alkalmazta és így az rHuEPO tiltott listára került. Az rHuEPO kimutatását bizonyító laboratóriumi módszerek gyakorlati alkalmazása megbízhatóan a 2000-es és a 2004-es olimpián került szóba. Kessler vizsgálatai szerint egyszeri intramuszkuláris adenovirális vírusvektorral egerekbe bejuttatott humán EPO gén az eritropoietin dózisfüggô szekrécióját eredményezte és ennek megfelelôen nôtt a vörösvértest szám, amely 40 héten át folytatódott. Az eritropoietin génterápia lehetséges humán alkalmazása az EPO szekréció in vivo kontrollját igényli, hogy a biológiai hatás biztosítva legyen és a káros mellékhatásokat el lehessen kerülni. Az EPO-t kódoló gén bejuttatása megtévesztô lehet az ellenôrzés során, mivel a hormontermelôdés történhet endogén úton is. Továbbá a kimutatás kockázata alacsony, a sportoló egészségi állapotára sem jelenthet olyan nagy veszélyt. Zhou és munkatársai páviánoknál vizsgálták a génterápia lehetôségeit. A vörösvértest szintje nagymértékû fokozódást mutatott (40 %-ról 75 %-ra 10 hét alatt), az állatokat miatt rendszeres vérhígítással lehetett életben tartani. Egy angliai gyógyszergyár négy 66

évvel ezelôtt hozta forgalomba a Repoxygen nevû készítményét, amely a vesebetegek kezelésében hatalmas elôretörést jelent. Ez a génterápia egy olyan alkalmazását teszi lehetôvé, amelynek következtében az EPO szabályozott indukciója az alacsony oxigén koncentráció hatására jön létre. Az utóbbi évek képalkotó eljárásainak nagymértékû fejlôdése nagyobb felbontású és érzékenységû anatómiai, funkcionális és molekuláris diagnosztikai jellegû vizsgálatokat tesz lehetôvé. Mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat segítségével kimutathatóak a különbözô anyagcsere termékek a fizikai erôkifejtés során. Ezen anyagcseretermékek változásai utalhatnak egy korábban alkalmazott tiltott teljesítményfokozásra is. A pozitron emissziós tomográfia (PET) és a single photon emissziós tomográfia (SPECT) a radioaktív jelzôanyag specifikus felhalmozódásán alapul és lehetôvé teszi például a különféle receptorok expressziós szint változásának kimutatását betegségek esetében avagy az energia felhasználás változásának meghatározását. A géndopping használata különbözô gyulladásos folyamatokat indíthat el vagy éppen a receptorok mûködésének zavarát okozhatja, amelyek képalkotó eljárással mind kimutathatóvá válnak. E módszerek hatalmas elônye a nagyfokú érzékenység, azonban ehhez radioaktív marker vegyületeket kell felhasználni.

Nemzetközi irányelvek a géndopping kiszûrésére vonatkozóan A NOB antidopping szervezete, a WADA (4. ábra) több általános és sport specifikus irányelvet fogalmazott meg a jövôre vonatkozóan a 2005-ös Stockholm-i Géndopping Szimpóziumon, amelyeknek átvétele fontosnak látszik a hazai dopping szabályozás számára is: 1. Génsebészeti úton jelenleg nagyon kevés genetikai betegség gyógyítható. A terápiás célból alkalmazott génátviteli beavatkozások még kiforratlanok és kísérleti fázisban tartanak az orvostudományban. 2. A biztonságos beavatkozás érdekében a szabályozó mechanizmusok pontos és kiterjedt ismerete szükséges: - ennek érdekében követni kell a kísérletes és a klinikai kutatásokat szabályozó hazai és nemzetközi irányelveket, törvényeket, valamint a helyi és a nemzeti rendszabályok szigorú végrehajtására van szükség. 3. A klinikai kutatás és a génátviteli módszerek szabványainak és szabályainak való nem megfelelést orvosi mulasztásnak illetve mûhibának kell minôsíteni. Ennek megfelelô törvényi eljárást szükséges kidolgozni a sport területén is. 4. A génátviteli teljesítményfokozásról széleskörû nyilvános vitákat és oktatási programokat kell elkezdeni.

4. ábra A World Anti Doping Agency logója / Logo of WADA

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

5.

6.

7.

8.

A WADA és mások által támogatott kutatási programok új kimutatási módszerek tudományos szintû kidolgozását igénylik, melyek a sport tisztaságára irányulnak. A géndopping kimutatására szolgáló módszerek kifejlesztéséhez akadémiai, kormányzati- és a magánszektor támogatására van szükség. A genetikai információ alapján a sportolók közötti diszkriminációt és a sportolók szelekcióját nyomatékosan meg kell akadályozni, kivéve az etikai bizottságok által engedélyezett kutatások esetében. Tudatosítani kell a génátviteli beavatkozások meg nem engedett használatát és fel kell hívni a figyelmet az alkalmazás lehetséges veszélyeire.

Mindezek alapján elmondható, hogy a WADA a dopping mentes sportot támogatja. Ezért a sportvezetôk és a kormányzatok munkájának összehangolásával megtehetôk azok az erôfeszítések, amelyek a dopping használat veszélyeire hívja fel a sportolók figyelmét, ami megerôsíti a fair-play szellemét és szankcionálja a tiltott teljesítményfokozó szerek felhasználóit.

Összefoglalás A humán genom feltérképezése számos más terület mellett a gyógyító munkában, azon belül a sportorvoslásban is paradigmaváltást fog eredményezni a közeljövôben. A fizikai teljesítôképességért és az egészségfüggô erônléti jellemzôkért felelôs génszakaszok felderítése jelenleg még kezdeti fázisban tart. Ennek kiszélesítéséhez és fejlôdéséhez széleskörû nemzetközi összefogásra, különbözô szintû expressziós kutatásokra (rágcsáló és humán szövetek felhasználásával) van szükség. Transzgenikus vagy knock-out egerekkel határozhatóak meg azok a speciális gének, amelyek elvezethetnek a humán

Sportorvosi Szemle

teljesítôképességért felelôs génszakaszok vizsgálatáig. Mindezek alapján egy új, objektív eszköz kerül az edzô kezébe, aki az eddig hagyományosnak mondott kiválasztási elvek mellett molekuláris biológiai módszerekkel is szûrheti a sportolóit. A genetikai tesztek tehát kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a bajnokok kiválasztását és nevelését. A tehetségfelismerés eszköztára kiegészülhet a versenyzôk esetében oly sokat emlegetett motiváltság biológiai kódjával is. A kiválasztás és a teljesítménydiagnosztika mellett jelentôs szerepet kell tulajdonítani a különbözô jellegû sportsérülések molekuláris biológiai úton történô kezelésére (génbeviteli módszerek alkalmazása) és az eddig tisztázatlan incidenciájú sérülések esetleges genetikai hátterének és mechanizmusának megállapítására. A genetikai szintû teljesítményfokozásra kiemelt figyelmet kell fordítani a közeljövôben: szakemberek szerint a 2008-as Pekingi játékokon valószínûleg már valós problémaként jelentkezhet a teljesítményfokozás ezen típusa is. A magyar sportorvoslás az elkövetkezendô évtizedekben egy korszakalkotó, új tudományág, a sportgenomika segítségével és alkalmazásával tovább mélyítheti immár hagyományosnak mondható hírnevét. Az elért eredményekbôl a professzionális és az amatôr szintû sport és az egészséges életmódra való nevelés számára új ismeretek születnek és mindezek a mindennapi életünk során a gyakorlatban is alkalmazhatóvá válnak.

Irodalom 1.

2.

Bouchard C., Malina R., Perusse L.: Genetics of fitness and physical performance, Human Kinetics 1997. Jákó P, Martos É., Pucsok J. (2003): A sportorvoslás alapjai, Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

3.

4.

5. 6. 7. 8. 9.

10.

11. 12.

13.

14.

Kessler PD, Podsakoff GM, Chen X, McQuiston SA, Colosi PC, Matelis LA, Kurtzman GJ, Byrne BJ. (1996) Gene delivery to skeletal muscle results in sustained expression and systemicdelivery of a therapeutic protein. Proc Natl Acad Sci 93(24): 14082–7. Zhou S, Murphy JE, Escobedo JA, Dwarki VJ. (1998) Adenoassociated virus-mediated delivery of erythropoietin leads to sustained elevation of hematocrit in nonhuman primates. Gene Ther., 5(5): 665–70. http://w w w.nature.com/news/ 2 0 0 4 / 0 4 0 712 /f u l l / 0 4 0 712 17.html http://w w w.newscientist.com/ news/print.jsp?id=ns99996310 Harsányi L.: Edzéstudomány I., Dialóg-Campus Kiadó, BudapestPécs, 2000. Huard J.: Sportortopédiai, Biomechanikai és Rehabilitációs Konferencia Assisi, 2001. dec. 8. Kopper L., Marcsek Z., Kovalszky I.: Molekuláris Medicina, Módszerek 54-76 old. Medicina Könyvkiadó Rt. 1997. Martinek V., Fu F., Huard J.: Gene therapy and tissue engineering in sport medicine, The physician and sportmedicine, Vol 28 No 2, February 2000. Nádori L.: Sportelmélet és módszertan, Janus-Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1995. Rankinen T., Perusse L., Bouchard C.: The human gene map for performance and health-related fitness phenotypes, Medicine & Science in Sports & Exercise, 85565., 2000. World Anti-Doping Agency (news release): WADA conference sheds light on the potential of gene doping, www.wada-ama.org www.cshl.org/banbury

Address: Dr. Dékány Miklós, email: [email protected]

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

67

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

A doppingolásra hajlamosító pszichológiai tényezôk Dr. Budavári Ágota Országos Sportegészségügyi Intézet

A pszichológus szerzô a doppingellenes küzdelemhez igyekszik hozzájárulni azáltal, hogy elemzi a doppingolásra hajlamosító tényezôket. A doppingszer idealizált csodaszer a sportoló szemében, ami hozzásegíti ôt a sikeres szerepléshez, amire a kudarcos periódusában áhítozik. A doppingoló sportoló személyiségzavara igen hasonló a droghasználó személyiségéhez (Borderline szindróma, nárcisztikus és antiszociális személyiségzavar), kritikus vonásai: szociális adaptációs gondok, öndestrukció, alacsony feszültség tûrés, omnipotencia, nyereségvágy, regresszív örömszerzés.

Personality disorder who prones doping. The present study helps to improve understanding the relationship between the drug use (perfermance enhancing drug and recreational drug use) and personality disorders among athletes. The performance enhancing drugs have a magical meaning for the frustrated sportsmen, who are craving for success. The narcissistic disorder preoccupation with fame, wealth, entitlement, the borderline syndrome: regressive, impulsive, need for stimulation, and antisocial personality disorder/psychopathy: pathological lying, conniving, manipulative behavoiour. There is need to ensure that elit sportmen are given appropriate advice about the use of supplements in order to minimise the risk of using banned substances.

Kulcsszavak: doppingolás, pszichodinamika, narcisztikus, borderline, antiszociális személyiségzavar

Keywords: performance enhancing drug use, psychodinamics, narcissistic, borderline, antisocial personality disorder

Az élsport lényegénél fogva maximális teljesítményre készteti a versenyzôket. Eleinte edzés módszertani, majd teljesítmény élettani, késôbb pszichológiai segítséget vesznek igénybe a magasabb szintû teljesítmény eléréséhez. De a pszichológiai interjúk során gyakran hallunk olyan kijelentést a sportoló szájából, hogy akár tíz évet is adna az életébôl, hogy világ- vagy olimpiai bajnok lehessen, ami a kívülálló számára alig érthetô kijelentés. Ez az elhivatottság, kitûnni vágyás vezeti el az élsportolót a félig legális, vagy illegális eszközök piacára. A teljesítmény növelés igényét a gyógyszergyárak, kísérleti laborok százai igyekeznek kielégíteni, elérhetô áron. A versenyzés kezdetek óta párosult a tiltott, illegális segítôszerek alkalmazásával, de a múlt század közepétôl a doppingolás eszközei finomodtak, a spektruma kiszélesedett, ezáltal a jelenség tömegessé vált. Nem csak az emberi teljesítményt próbálták különféle szerekkel emelni, hanem a sportfogadásban szereplô versenyeken a lovakét is, egyértelmûen nyereségvágyból. 68

A doppingolást igyekeznek a hatósági szervezetek ellenôrizni és szankcionálni, de a „rabló pandúr” játékban a doppingszert felhasználók mindig elônyt élveznek a maguk által kreált molekulákkal, míg a pandúrok ellenôrzô módszereikkel csak utánuk kulloghatnak. A korábbiakban a nemzeti, nemzetközi hatóságok az emberi szervezetbôl laboratóriumi anyagokat vett és elemzett, eszerint büntetett meg sportolókat. Manapság a WADA összefogott a nemzeti hatóságokkal (rendôrségekkel) és a sportolók lakásában is vizsgálatot tart, szúrópróbaszerûen keres tiltott teljesítménynövelô szereket még az edzôik spájzában is. Tehát nemcsak a befejezett doppingolást bünteti, hanem már a doppingoláshoz szükséges anyagok birtoklását, ill. a ráutaló magatartást is. A szigorú ellenôrzéssel a felkészülés minden percét kontrollálni tudják, a sportolókon kívül még az edzôk privát szférájában is kutakodnak. A pszichológus – tapasztalataival, vizsgálati eredményeivel szeretne

hozzájárulni ehhez a doppingellenes küzdelemhez. Az alábbiakban javaslatot teszünk egy olyan indirekt ellenôrzési irányra, amivel a doppingolásra hajlamos személyiségek kiszûrhetôek. Hasznosnak tûnik a kvalifikált sportolók pszichológiai, személyiségvizsgálati szûrése, amely módot ad arra, hogy a doppingolásra hajlamosító tényezôk alapján a leginkább veszélyeztetett embereket kiemeljük, szigorú kontroll alá helyezhessük.

Mikor gondol doppingolásra az élsportoló? Az élsportolókról általánosan elmondhatjuk, hogy kiemelkedô teljesítményre törekszenek, ezáltal hírnevet, társadalmi megbecsülést, anyagi elônyöket várnak el. A sportsikerek múlandóak, ezért gyors karriert, egyre magasabbra ívelô teljesítményt várnak el maguktól. A többségük tudatában van annak, hogy felnôttként néhány év alatt kell a nemzetközi mezônyben eljutniuk a csúcsra, ha ezt a kritikus

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

idôszakot valami miatt kihagyja (akár egy sérülés miatt), akkor nincs esélye bekerülni az élbolyba. Tehát azt mondhatjuk, hogy egy kritikus életperiódusban, a felnôttkor küszöbétôl kell maximumot produkálniuk, amikor szinte minden feltétel adva van. Saját testi, szakmai felkészültségük a csúcsponton van, jól képzett edzôk, korszerû felkészülési körülmények állnak rendelkezésükre, sôt tehetséges edzôpartnerek, együttmûködô csapattársak segítik a munkájukat stb. Bár az optimális feltételrendszer – a „csillagok optimális együttállása” igen ritkán adatik meg számukra, ezért jól jön a kémiai segítség. Az élversenyzôk hosszú, fáradságos munka befektetéseként egyre javuló eredményeket, helyezéseket várnak el maguktól, sôt edzôjük, segítô vezetôik, sôt családjuk is tôlük várják a rájuk vetített vágyaik a beteljesítését. A táplálék kiegészítôk tömegét ajánlják a gyárak a sportolónak, hogy egészségét, teljesítôképességét tudatosan megalapozza. Ettôl a ponttól csak egy kis lépés választja el ôt, hogy a doppingszereket is felhasználja céljai elérésére. Ismeri a doppingszereket, és tudja, hogy mindenütt a világban a kollégái használják, bizonyos feltételek között, óvatosan adagolva, gyakran a szer kinetikáját szakemberek (legtöbbször orvos, vegyész) ellenôrzik. Tudja azt is, hogy szabályba ütközik bizonyos szerek felhasználása, de azzal vigasztalja magát, hogy csak akkor maradhat versenyben, ha ô is felhasználja a segítségüket. Különösen akkor csábul el, amikor relatíve visszaesnek az eredményei, vagy nem megfelelôen fejlôdik az izomtömege, ereje, gyorsasága az elôbb említett kritikus idôszakban. Aktuális motívumként ez a legerôsebb tényezô: relatív hullámvölgybôl ki akar minden áron kerülni, sôt jobb, gyorsabb eredményt akar elérni. Hiszen tudjuk, hogy azért tartanak valakit tehetséges élversenyzônek, mert folyamatosan és egyenletesen tud magas szintû eredményt produkálni.

Sportorvosi Szemle

A doppingszer varázsa A doppingszer: reményteljes ígéret a kiugró, jó teljesítményhez – olyanhoz, amit korábban irreálisnak tartott ô maga is, de a csodaszer hatására mégis megvalósíthatóvá válik. – vágyai szerint. Sôt olyan elônyt biztosít, amihez nem kell mást tennie, mint amit eddig is tett, a megszokott módon dolgozni, edzeni. Nem kell új módszert találnia, nem kell edzéstervet átalakítani, más eszközöket felderíteni – csak beszedni az elôírás szerint a tablettákat. A saját magába vetett hitét, pozitív énképét nem kell megváltoztatnia, hiheti, hogy kiemelkedôen tehetséges akkor is, ha az elmúlt idôszak eredményei nem ezt igazolták vissza. Tehát azt mondhatjuk, hogy saját magáról, felkészülésérôl ugyanolyan jó véleménnyel nyilatkozhat, arra hagyatkozva, hogy bizonyos titkos kémiai segítôre talál, ami hite szerint beváltja a reményeit. Sajátosan idealizált képe van a dopping anyagról, ami hozzásegíti ôt valamihez, amire évek óta sóvárog, de nem sikerült sosem elérnie. Mágikus jelentôséget kap a céljának az elérésében, amit a megszokott módon, a rendelkezésére álló eszközökkel eddig nem sikerült elérnie. Az élre törekvô sportolók mindig a sikerrôl, sok pénzrôl ábrándoznak, a dobogó legfelsô fokán látják magukat, vagy ôk jutnak elsôként a célba. Ettôl válik a doppingszer varázsszerré, éppen akkor, amikor kudarcokkal teli periódusát akarja pozitívvá tenni, ez ad reményt a gyôzelemre, ami oly sokszor meghiúsult az életében, most elérhetôvé válik. A doppingszert használó személyisége igen hasonló a droghasználóéhoz, mindketten varázslatos, minden vágyat kielégítô tárgyba (szerbe) kapaszkodnak. Saját fantáziáik által egy idealizált álomvilágba kerülnek, ahol vágyaik, irreális terveik beteljesülnek – ami nagy kontrasztot jelent a szürke, örömtelen élethelyzethez képest, amiben élnek.

A doppingolás gondolatától a szerhasználatig A doppingszer ismeretétôl a használatáig ívelô folyamat során több tényezôt fontolgat a sportoló. Elôször a doppingszer elônyeit és hátrányait mérlegeli. Az elônyöket ismeri, a hátrányok közül az egészségkárosító következmények és a szabálysértést követô büntetés jön számításba. Egyre több olyan katamnesztikus vizsgálati eredmény áll rendelkezésre a sajtóban, interneten, ami az elônyök mellett a veszélyeket is felsorolja. Fôleg az anabolikus sztreoidok hatásáról olvashatnak megrázó tapasztalatokat (virilizáció, impotencia, pszichés tünetek megjelenése, májkárosodás, szív és érrendszeri elváltozások stb.), sôt amfetamin hatására bekövetkezett halálesetet is közöl a szakirodalom. A leghatásosabb mégis az az ellenérv, hogy lebukhat és eltilthatják a versenyzéstôl, ami rettegéssel tölt el sokakat. Az egészségkárosító hatások miatt azok a képzett (legalább érettségizett) emberek riadnak vissza, akiknek saját testi egészségük, nemi identitásuk, fertilitásuk fontosabb, mint a sportsiker. Ôk az egészséges nárcizmusuk miatt az elsô választási pontnál elvetik véglegesen a doppingszer használatát, még a kipróbálását is. Ehhez még hozzájárul a szerhasználatot tiltó jogszabály, ami komoly visszatartó tényezô bennük. Az esetleges büntetés, a megszégyenülés élménye az edzôtársak, a közvélemény elôtt, az eltiltás nagyobb fékezô erô, mint a szer használatából adódó elôny. De sok sportoló „csodafegyver” iránti vágya miatt egészségét, pénzét nem kímélve mégis a szerhasználat mellett dönt. Ehhez a gyártó cég embere, sokszor az edzô is gyengéd terelgetéssel hozzájárul. Bagatellizálja, tagadja a hátrányokat, a veszélyeket, amelyekrôl valóban keveset beszél az edzô, aki valamelyest érdekelt a sportteljesítményben. Még a családtagok is nyomják afelé, hogy fiuk/lányuk beteljesítse a rá vetített vágyaikat. (szülôk nárcisztikus kiemelkedés vágyát stb.).

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

69

A személyiség patológiás vonásai A doppingoló sportoló személyiségzavara igen hasonló a droghasználóéhoz. A jellegzetes személyiségjegyek mentén érdemes átszûrni a veszélyeztetett élsportolók csoportját, ezek szinte csábítják a sportolót a gyors siker elérése céljából az illegális eszközök használatára. A jellemzô személyiségvonások az elakadt énfejlôdés következményei, ami a borderline, a nárcisztikus és az antiszociális személyiségzavar (BNO diagnózis szerint F, 60.3, 60.8,) kritériumaival írhatók le. Mind a doppingoló, mind pedig a droghasználó koragyerekkori tárgykapcsolati zavarral küzd, ebbôl adódik a kóros szerhasználata. A személyiségjellemzôk közül a legfontosabbak: • sikeréhség, omnipotens fantáziák • alacsony frusztrációs tolerancia, alacsony feszültségtûrés • ingeréhség az üresség, a hiány élmény elhárítására • agresszív versenyszellem, dominanciára törekvés • primitív orális agresszió: irigység, mohóság • integrálatlan énkép, az önértékelés végletes labilitása • impulzuskontroll zavara, acting out reakciók • autodestrukció, (a doppingszer használata veszélyezteti egészségét) • kockázatkeresô viselkedés • szabályokat áthágja, nincs bûntudata a szabályszegés miatt, ezért unfair • szociális adaptációs képessége gyenge • nyereségvágy, anyagi elônyök megszerzésének vágya • regresszív örömszerzési módok: alkohol és drog okozta mámor keresése • egyéb szenvedélybetegség, prediktorok: a dohányzás, alkoholizmus, marihuana, snüsz, kokain, játékszenvedély (sportfogadás, kártya) • interperszonáli kapcsolatok elégtelensége („hiteltelen” anya) 70

A fenti leíró kritériumok egy jelentôs része fedik Leon Wurmser (1974) amerikai pszichoanalitikus által összefoglaltakat, amiben a drogosok borderline személyiségzavarát jellemzi. (idézi Hoyer, Tremkó 2000), mint az impulzus kontroll zavar, az üresség élmény hárítása, az ingerkeresés, az autodestrukció, a regresszív örömszerzési vágy, az integrálatlan énkép, vagy a gyenge feszültségtûrés. A nárcisztikus személyiségzavarra jellegzetes a sikeréhség, a dominancia késztetés, az agresszív viselkedés mellett az élsportolók karakterében egyre inkább találunk antiszociális tendenciát is: mint a nyereségvágyat, az anyagi elônyök miatti szabályszegô magatartást, amitôl még a bûntudat, vagy a megszégyenüléstôl való félelem sem tartja ôket vissza, hiszen szabálytudatuk sincsen, ezért nem is alakulhatott ki bennük a szégyen, vagy a bûntudat érzése. Az érettebb, integráltabb személyiségû sportoló, aki bizonyos szabályokat tiszteletben tart, a fair-play törvényét betartja, nagy valószínûséggel nem fog élete során tiltott szerhez folyamodni.

típusúak a projektív technikák, mint a Rorschach, TAT tesztek, ill. gyerekek esetében a Düss mesék. A teszt anyagot Ackerman 8 skálán értékeli (érzelmi minôségek, kapcsolatbeli emocionális bevonódás, értékek, morális sztenderdek tisztelete, társas összefüggések megértése, az agresszió élménye, kezelése, önértékelés, self koherencia, identitás egysége, reprezentáns komplexitása) 1.

A leginkább elfogadott eljárás az 1980-as években publikált J. G. Gunderson által kifejlesztett félig strukturált interjú, amelyet effektíven a gyakorlott, pszichodinamikus képzettségû klinikus alkalmaz, aki a DSM ill. a BNO kritériumait ismeri. Lehet pszichiáter, klinikus pszichológus alapképzettségû, mindenképpen a személyiségzavarok pszichodinamikájában jártasnak kell lennie. Az interjú kérdései öt tárgykörre irányulnak: • szociális adaptáció • öndestruktív impulzivitás (balesetezô hajlam, elkóborlás) • affektivitás (a depresszió és a harag érzései) • disszociatív énállapotok • interperszonális kapcsolatok

2.

Az önjellemzô módszerek, kérdôívek, amelyek sztenderd kérdéseket használnak, ezáltal szisztematikus feltárást tesznek lehetôvé, de azokra a kérdésekre, amelyeknek negatív tartalmuk van, vagy kedvezôtlen színben tüntetik fel a megválaszolót – végsô soron nem kapunk megbízható választ. Példaként az antiszociális személyiség nem fogja magát kibírhatatlan társként jellemezni, hiszen nincs is tudatában, mivel sérti a másik ember.

3.

A hagyományos pszichodiagnosztikai tesztekkel is nyerhetünk értékelhetô információkat, Timsit a klinikai pszicholó-

A személyiség vizsgálat diagnosztikus lehetôsége A személyiségzavarok diagnosztizálása, kezelése a pszichiátriai gyakorlatban, a klinikumban sem egyszerû feladat. Kényes és vitatott manapság, ugyanakkor a pszichiátria forrongó témái közé tartozik, a leginkább kutatott betegségkategória. 1975-ben Friedman alkotta meg önálló kategóriaként a borderline szindrómát és a nárcisztikus személyiségzavart. Azóta igen sok publikáció jelent meg e témában. (Budavári 2001) Fôleg az enyhe, szubklinikus és klinikus szintû patológiás eltérések differenciálása nehéz, amire a jelen feladatunk szerint szükség van. Az alábbiakban ismertetjük a leginkább elfogadott módszereket. A módszerek direkt és indirekt típusúak lehetnek, direkthez tartoznak az önjellemzô kérdôívek és a strukturális interjú. Indirekt

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

gusok által leggyakrabban használt, Rorschach teszttel nyerhetô adatokat közöl borderline patológia pontosítására, de a TAT és a PFT is használható a vizsgált személy agressziójának, érzelmi életének a megismerésére.

A megelôzés lehetôségei 1.

2.

3.

4.

Elsôdlegesen a felvilágosítás, a doppingszerek mellékhatásinak, utóhatásainak ismertetésével tudunk leginkább hozzájárulni a mérlegelô sportoló kívánatos döntéséhez. Nem elég a sportolót meggyôzni a szer veszélyességérôl, hanem az edzôket is meg kell ismertetni a következményekkel. Sok edzôt, szakmai segítôt, orvost a sportoló iránti elkötelezettsége, idealizálása olyan tettekre készteti, ami szakmailag tiltott. Mégis megteszik, szakmai tanácsokkal látják el ôket érzelmi elkötelezôdésük miatt (melléállás, mint viszontáttételi jelenség). Ezek az emberek – jóhiszemûen – a sportoló munkáját nagyra tart-va, igyekeznek elônyhöz juttatni saját szaktudásukkal. Természetesen ôk is tisztában vannak ennek illegális jellegével, de morális fenntartásaiknál fontosabb a sportoló eredményessége számukra. Fontos lenne a büntetô jogszabályok megalkotása, alkalmazása, ami tételes tiltást fogalmazna meg. Szigorú, folyamatos ellenôrzés – sokan csak az eltiltás, a büntetés miatt tartanak be szabályokat, ami az ô egészségét védeni hivatott. Elvárható lenne, hogy a média képviselôi, írott és nyomtatott sajtóban a gyanúba keveredett, vizsgált és eltiltott sportolókról egyértelmûen elítélôen nyilatkozzon, és ne cinkosként. Nem elhallgatni, hanem ôszintén nyíltan beszélni ezekrôl az esetekrôl példát statuálnának a vacilláló sportolóknak. Sportorvosi Szemle

5.

Hasznos lenne, ha csak bevizsgált, laboratóriumi módszerekkel ellenôrzött táplálék kiegészítôket alkalmaznának az élsportban

Irodalom 1.

2.

Budavári Á. Személyiségzavarok In: A Pszichiátria Magyar Kézikönyve (szerk. Füredi J., Németh A., Tariska P.) 475-488. Medicina Budapest 2001. Hoyer, M. Tremkó M. Istenkeresés helyett egyszerhasználatos kapcsolat, avagy a drogfogyasztó magatartás, mint a társadalmi változások tükre. In: A szintetikus drogok világa (szerk. Demetrovics Zs.) 199-215, Animula Budapest 2000.

Address: Budavári Ágota, H-1123 Budapest, Alkotás u. 48.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

71

G Y A K O R L A T I

S P O R T O R V O S L Á S

A stretching, mint kiegészítô edzésprogram szerepe a sportártalmak megelôzésében Moldvay Ildikó Országos Sportegészségügyi Intézet

Az élsport számos speciális követelményt támaszt a versenyzôkkel és az edzôkkel szemben egyaránt. A legkorszerûbb eszközök és a hagyományos edzésmódszerek mellett szükséges a hosszútávú eredményesség érdekében a sportártalmak kialakulását is megelôzni. Minden sportág a rá jellemzô mozgásanyag, a felkészülés és a versenyidôszak terhelése során jellemzô problémákkal küzd. A repetitív ismétlôdô mozgások során meghatározott izomcsoportok mûködési túlsúlya és a kevésbé foglalkoztatott izomcsoportok relatív gyengesége az egész mozgatórendszer egyensúlyát felboríthatja. Nemcsak a túlterhelt izmok fájdalma, merevsége, hanem az ízületi mozgások zavara is társulhat a nem kiegyensúlyozott edzésterheléshez. A kiemelkedô teljesítményhez az izmok regenerációja is elengedhetetlen. A stretching, a nyújtási technikák összefoglaló elnevezése az edzéselmélettel foglalkozó szakirodalomban mindenütt szerepel. A kondicionális képességek, az ízületi mozgékonyság és rugalmasság javítását célzó technika a pihenés, regeneráció folyamatában is fontos tényezô. Mégis számos sportág edzéseit megfigyelve sem a bemelegítés, sem az edzések végén nem fordítanak gondot erre a sportolók.

A kezdetektôl A sportolók felkészítésében, a gimnasztikai gyakorlatsorokban mindig fontos helye volt a bemelegítés és a levezetés során is a nyújtásnak. A tömeges, divathullámként berob-

72

banó aerobik tette a stretchinget népszerûvé a szélesebb rétegek számára. A Jane Fonda nevével kezdôdô sport még a dinamikus nyújtást alkalmazta, melyrôl csak a késôbbiekben bizonyosodott be, hogy pontosan ellenkezô hatást eredményezett, mint amilyen szándékkal építették be a gyakorlatok közé. A dinamikus nyújtás jellegzetessége a nagy kiterjedésû mozgások véghelyzetében végzett gyors, kis amplitúdójú utánmozgások sorozata, a megnyúlt izom kontrakciója-relaxációja. Azonban a gyors ismétlés, adott esetben pl. nagyobb tömegû végtag mozgatása a gravitációval szemben, rövid relaxációs idôvel nem teszi lehetôvé a tartós megnyúlást. A stretchingnek pont az a célja, hogy az izmok rugalmasságának növelésével a mozgáshoz való adaptációt segítse, a sérülések rizikófaktorait csökkentse. A gyors összehúzódások sorozata közben nincs elegendô ideje az izomnak a megnyúlásra, mikroszakadások, hegek keletkeznek. A hegszövet nem rendelkezik olyan rugalmassággal, mint az egészséges kötôszövet, az izomállományon belül annak rugalmassági jellemzôit kedvezôtlenül befolyásolja. Természetesen ezek az elváltozások hosszú ideig tartó, rendszeres tréning után jelentkeznek, sportártalomként definiáljuk. A rugalmatlanabbá váló izom eredési-tapadási helye, vagy épp az izomhas nyomásérzékenysége, fájdalma, mozgásindításkor fellépô szúró érzés, hirtelen mozdulatra fellépô éles fájdalom jelzi. Hosszú távon tehát a célunkkal épp ellentétes hatást érünk el, mely a terhelhetôség és a teljesítmény

csökkenését okozhatja. Napjainkban már csak elvétve alkalmazzák a dinamikus, utánmozgásos nyújtást, speciális sportági felkészítésben, alapos bemelegítés és a gyakorlás után statikus nyújtással való levezetés mellett.

Kötôszövet és flexibilitás Egy ízület mozgásterjedelmét korlátozhatják a csontos elemek, az izmok, az ízületet körülvevô tok, szalagok, kötôszövetes elemek. Ahhoz, hogy egy ízületben megfelelô mozgástartományt érjünk el fontos, hogy az izmok megnyúlási képessége, illetve az összehúzódási képessége is megfelelô legyen, tehát az eredés és a tapadás távolítása és közelítése akadálymentes legyen. Az izomreflexek akkor lehetnek fontosak a számunkra, mikor megpróbáljuk az izmot nyújtani, amihez megfelelô bemelegítésre van szükség, hogy a szövet minél hajlékonyabb legyen, mielôtt nyújtani kezdjük. Minden izomösszehúzódás az azt megelôzô elônyújtástól függ, ha az létrejön, akkor lesz a kontrakció elégséges. Ez a nyújtási reflex. Az inger, amely a reflexetkiváltja az izom nyújtása, a válasz pedig annak az izomnak az összehúzódása, melyet megnyújtottunk. Az érzékelô szerv az izomorsó. Az izomorsóban keletkezô kisüléseket a központi idegrendszerbe közvetítô gyorsvezetésû érzôidegrostok az impulzusokat közvetlenül azokhoz a motoros neuronokhoz vezetik, amelyek éppen az afferens ingerület forrásaként szolgáló izmot idegzik be.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

A nyújtási reflexek a szervezet legismertebb és legalaposabban tanulmányozott monoszinaptikus reflexei. Minden izomorsó 2–10 darab kötôszövetes tokba zárt izomrostot tartalmaz. Ezeket intrafuzális rostoknak nevezzük, megkülönböztetve az extrafuzális rostoktól, melyek a tényleges izomösszehúzódásra képes rostok. Az intrafuzális rostok végszakaszai összehúzódásra képesek, a központi részek viszont nem. Minden orsóban kétféle érzô végzôdés található, a primer, vagy annulospirális végzôdések, valamint a szekunder vagy "virágcsokor"-végzôdések, melyek az intrafuzális rostok végéhez közelebb helyezkednek el. Az orsóknak saját motoros beidegzésük van. Ezek az idegrostok 3–6 µm átmérôjûek, a mellsô gyökök rostjainak kb. 30%-át teszik ki. A primer végzôdésekbôl eredô rostok közvetlenül azokon a motoneuronokon végzôdnek, melyek ugyanazon izom extrafuzális rostjait látják el. Az inger alkalmazása és a válasz között mérhetô idôtartam a reakcióidô. Emberben egy nyújtási reflex, mint pl. a patellareflex, reakcióideje 19–24 ms. Az izomorsók funkciója Ha az izomorsót megnyújtjuk, a primer végzôdések alakváltozást szenvednek és receptorpotenciálokat generálnak. Ezek viszont a nyújtás fokával arányos frekvenciájú akciós potenciálokat hoznak létre az érzô rostokban. Az orsó az extrafuzális rostokkal párhuzamosan helyezkedik el. Ha az izmot paszszívan nyújtjuk, az orsók is megnyúlnak. Ez az izom extrafuzális rostjainak reflexes összehúzódását váltja ki. Másrészt viszont, ha az extrafuzális rostokat ellátó idegrostok elektromos ingerlésével az izmot összehúzódásra késztetjük, az orsó afferenseinek kisülése jellegzetes módon megszûnik, mivel az izom maga megrövidül, az izomorsók azonban nem.

Sportorvosi Szemle

Reciprok beidegzés Amikor egy nyújtási reflex létrejön, akkor azok az izmok, amelyek ellentétes mûködésûek (antagonisták) a hatásban részt vevô izmokkal együtt elernyednek. Ezt a jelenséget a reciprok beidegzés következményének tartjuk. Az agonista izmok izomorsóiból eredô rostok impulzusai az antagonisták motoros neuronjaiban posztszinaptikus gátlást hoznak létre. A gerincvelôben minden ilyen típusú rostból egy kollaterális ág vezet egy gátló interneuronhoz, mely közvetlenül az antagonista izmokat ellátó motoros neuronok egyikével létesít szinaptikus kapcsolatot. Inverz nyújtási reflex Minél erôsebben nyújtjuk az izmot, egy bizonyos pontig, annál erôsebb a reflexes összehúzódás. Amikor azonban a feszülés eléggé naggyá válik, az összehúzódás hirtelen megszûnik és az izom elernyed. Ezt az erôs nyújtásra válaszként bekövetkezô elernyedést inverz nyújtási reflexnek, vagy autogén gátlásnak nevezzük. Az inverz nyújtási reflex receptora a Golgi-féle ínszervben található. Ez a szerv az ín rostjai között elhelyezkedô csomós idegvégzôdések hálózatszerû rendszerébôl áll. Egy ínszervre 3–25 izomrost esik. A Golgi-féle ínszervbôl eredô rostok a mielinhüvelyes, gyorsan vezetô érzôidegrostok csoportját alkotják. A gerincvelôben ezek a rostok olyan gátló interneuronokon végzôdnek, amelyek közvetlenül csatlakoznak a motoros neuronokra és serkentô összeköttetéseket is alkotnak az izom antagonistáit ellátó motoros neuronokkal. Mivel a Golgi-féle ínszervek, eltérôen az izomorsóktól, soros kapcsolásban vannak az izomrostokkal, az izom passzív nyújtása és aktív összehúzódása egyaránt ingerli azokat. A Golgi-féle ínszervek ingerküszöbe alacsony. A passzív nyújtással elôidézett ingerlés mértéke nem nagy, mivel a könnyen nyújtható izomrostok "felveszik" a nyúj-

tás nagy részét, ezért az elernyedés elôidézéséhez erôs nyújtás szükséges.

A statikus nyújtásig Autogén gátlás (posztizometrikus relaxációs technika) A stretching módszert a patológiásan megrövidült, hipomobil lágyszövetek nyújtására, az ízületi mozgásterjedelem (ROM) növelésére alkalmazzák. Szerepe van a prevencióban, a gyógyításban, valamint a rehabilitációban, ahol a deformitást okozó izomrövidülések, kontraktúrák, lágyrész-elváltozások (adhéziók, hegszövet, kötôszöveti rost, bôr) kezelésében, illetve megzavart izomfunkciók, vagy fájdalmas, gyengült izomzat esetén alkalmazzák. A stretchinget a fizioterapeuta a mozgásterápiás programban elsôdlegesen az izomeredetû kontraktúrák kezelésére használja, kombinálva más mobilizációs technikákkal (ízületi lágyrész mobilizáció, PNF). Viszont fontos azt is szem elôtt tartanunk, hogy akut ízületi gyulladás, infekció, éles fájdalom, törés, mûtét után, paralízis, ízületi instabilitás, csontos blokk, valamint az ízületi játék hiánya esetén nem alkalmazhatjuk. A stretching általános célja az ízület körüli lágyszövetek mobilitásának, az ízület normál mozgásterjedelmének visszanyerése és helyreállítása. A stretching hatásaként csökken a kóros szöveti feszülés, a szöveti fájdalom, izomerô növekedés érhetô el, mivel a szarkomer sorozat is növekedik, valamint javulnak a mozgásfunkciók, mivel az ízület mozgásterjedelme nô. A stretchingen belül több formát is elkülöníthetünk. Beszélhetünk passzív stretchingrôl, aktív gátlási technikákról, autostretchingrôl (önállóan végezhetô nyújtás), valamint a víz alatti nyújtásokról. Passzív stretching során manuális passzív nyújtást, fenntartott mechanikai passzív nyújtást vagy ciklikus mechanikai passzív nyújtást alkalmazhatunk. A passzív nyújtást az

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

73

alkalmazott nyújtási erô és a nyújtás ideje határozza meg. Az autostretchingen belül megkülönböztethetünk a manuális paszszív stretchinget, a manuális aktív gátlási technikát, a statikus stretchinget, valamint a dinamikus stretchinget. Az ún. aktív gátlási technika (posztizometrikus relaxáció) három formáját ismerjük: Autogén gátlás I. (Contract-relax)

A nyújtandó izmot összehúzódás után passzívan megnyújtjuk. Autogén gátlás II. (Contract-relax-contract)

A nyújtandó izmot összehúzódás után passzívan megnyújtjuk, majd a páciens aktívan nyújtózik tovább a nyújtás irányába. Reciprok gátlás (Agonist contract)

A nyújtandó izmot összehúzódás után passzívan megnyújtjuk, majd az antagonistának izometriás ellenállást adva az izmot a megnyújtott hosszon stabilizáljuk. Ezután az izometriás ellenállást megszüntetve passzívan vagy aktívan tovább nyújthatjuk a kontraktúrás izmot. Mindhárom esetben fontos az egyes részek (lazítás, megnyújtás, izometriás megfeszítés, továbbnyújtás) idôtartamainak pontos megtartása, ami a következôképpen alakul: • Passzív megnyújtás: 2–10 másodperc • Lazítás: 5 másodperc • Izometriás megfeszítése: 6 másodperc • Továbbnyújtás: 10 másodperc • Az autogén gátlások során a megnyújtott izom izometriás feszülésével aktiváljuk az ínorsókat, mellyel kiváltjuk az inverz miotatikus reflexet. Ennek hatásaként jön létre az izomrelaxáció.

74

Posztizometriás relaxáció = PNF nyújtás?

Gyakorlati szabályok •

Sokak számára ismert technika, csak épp más elnevezés alatt: A PNFnyújtásként ismeretes. Azonban némi fogalom-keveredést szeretnék itt megmagyarázni. A PNF mozaikszó feloldása: Proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció, azaz az érzô végkészülékek és ideg-izom kapcsolatokon keresztüli mozgásfunkció segítése, serkentése. A PNFtechnika összetett, idegélettani hatásokon alapuló kezelési rendszer, mely számos alkotóelembôl, jól definiált eljárásokkal dolgozik. Egymással kölcsönhatásban javítható az ízületi stabilitás, a mozgásképesség, a koordinált mozgás és a fizikai állóképesség. Diagonális mozgásmintákkal az izmok szinergizmusain keresztül a sérült, gyengült izmokat bekapcsolja a mozgásláncba, manuális kontaktussal, optimális manuális ellenállással vezérli a helyes mûködést. A fiziológiás ingerek, melyeket használ, és az arra adott válaszok a manuális ellenállást és a kiinduló helyzetet mindig a periféria felôl irányítja, a vezényszavak, vizuális feed-back, a trakció, az approximáció, az irradiáció és a stretchreflex serkenti az összehangolt mûködést. Többféle technika tartozik a PNF eszköztárába, melyek a ritmikus stabilizáció, az izometriás ellenállás váltakozása az ízületet stabilizáló agonistaantagonista izmok között, a dinamikus-koncentrikus és a dinamikus-excentrikus kontrakció, a mozgás azonnali visszafordítása a véghelyzetben. A mozgásterjedelem növelésére az ún. PIR-technikát vezette be. A Posztizometriás relaxáció elméleti alapja, hogy izometriás feszülés után fokozott ellazulás következik be. A nyújtást az ízületi mozgás véghelyzetében, a nyújtandó izomra adott ellenállással és az azt követô ellazulással éri el. Ez a leghatékonyabb és egyben a legbiztonságosabb módja a kötôszövetek tartós megnyújtásának.

•

•

•

•

• • •

Az eredményes stretching a rendszeres stretching! Az izom eredésének és tapadási pontjának lehetséges maximális távolítása a nyújtási alapérzetet ki kell váltsa, de nem lehet fájdalmas. A fájdalomérzet reflexes izomösszehúzódást okoz, nem ellazulást! A gyors, hirtelen, túl nagy erô is nem kívánt reflexhatáson át összehúzódást, akár sérülést is okozhat. Biztonságos, korrekt kiindulóhelyzeteket alkalmazzunk, amelyekben a figyelem is a nyújtásra irányulhat, nem pl. az egyensúlyozásra! A nyújtó erô az izomrostok lefutásának irányában hasson, mindig lassan, kis erôvel, hoszszú ideig fenntartva és fokozatosan megszüntetve a nyújtó erôt. A helyes testtartásra és a légzésre is ügyeljünk! Bemelegítés szükséges a statikus nyújtási formáknál Kellemes meleg, külsô hômérséklet, nyugodt légkör és kényelmes ruházat segítse az ellazulást.

Address: Moldvay Ildikó, H-1123 Budapest, Alkotás u. 48.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

R E F E R Á T U M

Krioterápia Toman József Országos Sportegészségügyi Intézet

A krioterápia elnevezéshez számos eljárás tartozik, amelyekben a hôelvonás a közös. A legismertebb megoldások a lokális hidegalkalmazások és a teljestesthidegterápia. A hideg azonnali hatása a vasoconstrictio, amelyet reflexes vasodilatatio követ, a csökkenô anyagcsere, enzimaktivitás és kisebb oxigénigény. A hideg csökkenti az izomorsók kisülési aktivitását, és lassítja az idegek vezetési sebességét, ezzel a mechanizmussal csökken az izmok görcshajlama. A teljestest-hidegterápia során a páciens rövid idôt (nem több, mint 3 perc) hûtött kamrában tölt, amelynek hatása a jeges úszáshoz hasonlítható, és megfelelô alkalmazással a szövetek sem károsodnak. A krioterápia elnevezése a görög hideg (krio – κρυο) és ápolás (θεραπεια) szavakból származik. A kamra levegôjét többnyire folyékony nitrogénnel -110°C közeli értékre hûtik. A fagyási sérülések elkerülése érdekében zoknit, kesztyût, száj és fülvédôt, gonádvédôt alkalmaznak. A kezelés végére az átlagos bôrfelszíni hômérséklet 12°C-ra csökkent, míg a leghidegebb bôrhômérséklet az 5°C-t is elérte. A maghômérséklet a kezelés alatt változatlanul maradt, azt követôen enyhén csökkent. Egyesek a forró szaunához hasonlítják az érzést. Az endorfinfelszabadulás a fájdalomcsillapítást is elôsegíti.

Cryotherapy. Cryotherapy is used to define several techniques and procedures in the medical community. The most general definition is the local or general use of low temperatures in medical therapy. The most known therapies that use the term are locally used ice therapy and cryogenic chamber therapy. The physiologic effects of cold application include immediate vasoconstriction with reflexive vasodilation, decreased local metabolism and enzymatic activity, and decreased oxygen demand. Cold decreases muscle spindle fiber activity and slows nerve conduction velocity, therefore it is often used to decrease spasticity and muscle guarding. Cryotherapy (cryogenic chamber therapy) is a treatment whereby the patient is placed in a cryogenic chamber for a short duration, i.e. no more than three minutes, which is comparable to ice swimming, and if used properly, will not destroy tissue. The term “cryotherapy” comes from the Greek cryo meaning cold and the word therapy meaning cure. The chamber is cooled, typically with liquid nitrogen, to a temperature of -110°C. The patient is protected from acute frostbite with socks, gloves and mouth and ear protection, but in addition to that, wears nothing but a bathing suit. The patients spend a few minutes in the chamber. During treatment the average skin temperature drops 12°C, while the coldest skin temperature can be 5°C. The core body temperature remains unchanged during the treatment, while after it may drop slightly. Curiously enough, some patients compare the feeling to sauna at +110°C. Release of endorphines occurs, resulting in analgesia (immediate pain relief).

Kulcsszavak:

Keywords: cold therapy, cryogenic chamber, pain relief, endocrine system

hidegterápia, kriokamra, fájdalomcsillapítás, endokrin rendszer

Történelmi áttekintés A hideghatás terápiás alkalmazása egyidejû az orvostudomány történetével. Az ókori egyiptomiak akut sérülésekre és gyulladásokra is használták a jeget. Hippokratész feljegyzéseiben már szerepel a hideg fájdalomcsillapító hatása. Dominique-Jean Larrey, Napóleon Sportorvosi Szemle

legendás tábori sebésze az oroszországi hadjárat során amputációknál használta ki a jég fájdalomcsillapító hatását. 1845-ben a brightoni dr. James Arnott közleményében megjelentek szerint fejfájásra és neuralgiákra használta a jeget, megfigyelte továbbá, hogy az emlô-, méhnyak-, és a bôr neoplasticus folyamatai zsugorodnak, valamint a betegek fájdalmai mér-

séklôdnek az általa alkalmazott -24°C -os sóoldat és tört jég hatására (1). Napjainkban az összes, szöveti hôelvonáson alapuló kezelésen belül megkülönböztetjük a 0°C alatti tartományt, ahol krioterápiáról beszélünk, illetve e felett hidegterápiáról. Ezeknek a kezeléseknek az alapja a hideg fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentô és duzzanatcsökkentô hatása (1).

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

75

Terápiás hidegalkalmazások: • Lokális alkalmazások: – Tört jég, jégzselé – Jégmasszázs – Kémiai reakción alapuló jégpakolás (az elôregyártott csomag 2 komponense összekeveredve, intenzív lehûlésre és hôelvonásra képes) – Hûtôkrémek – Hûtôspray • Szisztémás alkalmazások: – Jeges fürdô, bemerítés – Váltott fürdô (jeges és szobahômérsékletû víz) – Krio-kamra (teljestesthideghatás) A jég, vagy más hideghatás a legelterjedtebb gyógymód akut sportsérülések kezelésére és rehabilitációjára. Elônye az olcsóság, a könnyû alkalmazhatóság és végül, de nem utolsósorban a hatékonyság. A jegelés integráns része a széles körben ismert RICE (rest-ice-compressionelevation), vagy más néven EJNYE (emelés-jegelés-ny uga lomba helyezés-elasztikus pólya) terápiának. Nem csak a fájdalmat és a duzzanatot csökkenti, hanem segít elkerülni a szekunder hypoxiás sejtkárosodást is, amely a duzzanat és a vérellátási nehézségek miatt lép fel. Amennyire egyszerû gyógymód a jegelés, annyira könnyû hibát elkövetni az alkalmazása során. Fontos, hogy a jég ne közvetlenül érintkezzen a bôrfelülettel, hogy elkerüljük a iatrogén hatásokat. A száraz szövetbe helyezett jég hûtôhatása nem érvényesül megfelelôen, a nedves szövet viszont megfelelô hôvezetést tesz lehetôvé. Amennyiben a jegelés nem szakaszos, hanem folyamatos, úgy nem csak a bôr microcirculatiojának romlása miatt jelentkezô fagyási sérülés fenyeget, hanem a Hunting-effektus miatt (a kezdeti vasoconstrictiot követô vasodilatatio) további duzzanat, oedema keletkezhet. (2) A korábbi ismeretek alapján 1980ban a japán Toshiro Yamauchi használta elôször az egész emberi szervezetre ható teljestesthidegterápiát. (6) Európában 1984-ben Fricke alkalmazta a 76

módszert elôször. Magyarországhoz legközelebb Bécsben, valamint a lengyelországi Kamienna Gora-ban és Spala-ban, az Olimpiai Központban van krioterápiás kamra.

hômérséklet -89,2°C, az antarktiszi Vosztok kutatóállomáson. Mivel a levegô rossz hôvezetô, ezért a kezelés ideje alatt a belsô szervek veszélyes mértékû lehûlésétôl nem kell tar-

1. ábra Krioterápiás kamra felépítése/ Structure of a cryotherapeutical chamber

Hogy néz ki a gyakorlatban egy ilyen kezelés? A teljestest-hidegterápiát természetesen körültekintô orvosi vizsgálat elôzi meg, a kontraindikációk kiszûrésére. A kezelés elôtt minden testhajlatot gondosan szárazra kell törülni, nehogy a nedvesség fagyási sérüléseket okozzon. A páciensek ezután a lehetô legnagyobb bôrfelületet szabadon hagyva csupán a gonádokat védô alsónemûben, a kamra padlójával érintkezô talpi felszínt védô papucsban, a száj- és az orrnyálkahártyát védô maszkban, fülvédôben, esetleg kesztyûben lépnek a kamrába. Fontos, hogy a védôöltözet nem tartalmazhat szintetikus anyagot, mert az a kamra hômérsékletén megfagyva-megszilárdulva bôrsérülést okozna. A hat személy befogadására alkalmas kamra 6,5x2,5x2,5 m kiterjedésû, belülrôl kétfelé osztva, vákuumzárású ajtókkal van ellátva. Az elsô részben -60–90°C-os hômérsékleten 10–15 másodpercnyi akklimatizációt követôen lépnek a második –110-130°C-ra hûtött kamrába, amelynek légterében a páciensek 2–3 percet töltenek. A kamra levegôjét általában folyékony nitrogénnel hûtik. Annak érzékeltetésére, hogy mennyire is hideg ez a kamra, a Földön valaha mért legalacsonyabb természetes

tani, becslések alapján 8 perc után lépnének fel irreverzibilis, akár az életet is veszélyeztetô szövôdmények; ezeket elkerülendô, a kamrában történteket kamerákkal figyelik. A londoni Krioterápia Központban a 10 alkalmas krio-kamra kezelés 300£-ba kerül (3, 4, 5, 6, 7).

A krioterápia (teljestesthideghatás) hatásmechanizmusa Élettani hatások Bizonyos, jól meghatározható szabályozó-mechanizmusok biztosítják, hogy a fejlett gerincesek testük maghômérsékletét 36–39°C között tartsák az akár -40 – +40°C hômérsékletû környezetben is. Ilyen extrém hômérséklettartományban a hatékony hômérsékletszabályozás csak úgy lehetséges, ha szoros idegrendszeri kapcsolat alakul ki a fájdalomérzékelô rendszerrel, ez a gerincvelô hátsószarvi felszállópályák, az agytörzs, a hypothalamus, a thalamus (ventromedialis terület), és a nucleus parabrachialis segítségével valósul meg. A limbikus rendszer által a hômérséklet és fájdalomérzékelés közvetlen neuro-

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

nális, míg a thalamus és hypothalamus által hormonális kapcsolatba kerül a fájdalom- és hôérzékelés/ szabályozás. Minden a testfelszínen jelentkezô hideghatás számos helyi és szisztémás hatást gyakorol a szervezetre. A bôrben elhelyezkedô hidegérzékelô receptorok száma 3–4-szerese a melegérzékelô receptoroknak. A hideghatás okozta ingerület az Aδ rostokon, megközelítôen 20 m/s -os sebességgel jut a központi idegrendszerbe, míg a meleghatás okozta ingerület a C rostokon keresztül lassabban (0,4–2 m/s) vezetôdik. A hideghatás érzékelése a hômérsékletszabályozáson kívül a receptorok kisülési frekvenciájára is hatással van (8, 10, 14). A hideginger a periféria szöveteiben (pl. a végtagok hám- és irharétegében) az alapvérkeringést akár 60–80%-al képes mérsékelni, amely a szövetek lehûléséhez vezet.

2. ábra

Egy ilyen mértékû hatás kialakulásához mintegy 20–30 percre van szükség. Az ischaemia elkerülése érdekében ciklikus vasoconstrictio és vasodilatatio történik (LewisHunting reakció) (8, 9, 10, 11). A vasoconstrictio a noradrenalin felszabadulásának köszönhetô, amely mértéke azonban a hideg-expositio idôtartama alatt fokozatosan csökken, lehetôvé téve a reaktív vasodilatatiot, amely ismét szöveti felmelegedést okoz. A ciklusosság alapja a receptorok fokozódó noradrenalin-érzékenysége. Az izomszövetben éppen fordítva, egy közel 2 perces vasodilatatiot követ vasoconstrictio. A kültakaró szöveteiben a visszamelegedés gyorsabban történik meg, mint az izomszövetben. (8, 11) A következményes vasodilatatio hatékonyabb metabolismushoz vezet, valamint segíti a káros mértékben felszaporodott anyagcsere-termékeket, hormonokat (laktát, hisztamin) kiürülni. Mérések szerint a kriokamrából kilépve, a szoba hômérsékleten a perifériás kapillárisok akár négyszeresére is tágulhatnak az átlagos értékhez képest (7). A krioterápia során történô lehûlést erôsen befolyásolja a perifériás vérkeringés csökkenése következtében fellépô gyengébb vezetéses hôtranszport (12). A kihûlés elkerülésére az emberi szervezet háromféle vészreakciót ismer, az elsô a fentebb említett va soc on st r icio. További lehetôségek a non-shivering és a shivering termogenezis, a non-shivering Krioterápiás kamra / Cryotherapeutical chamber

Sportorvosi Szemle

megoldás azonban csak 10 kg alatti gyermekek esetében mûködik, mivel ennek a barna zsírszövet az alapja, amely csak újszülöttekben és csecsemôkben fordul elô (8). Ez a hármas szabályozás felborulhat, amennyiben pl. izomrelaxánsokkal kikapcsoljuk a shivering (reszketéssel járó) hôképzés lehetôségét. A mûvi hypothermia tapasztalati tényeken alapulva fokozza a teljesítôképességet, az adaptáció azonban csökkentheti ezt a hatást (2). Biokémiai változások Ahogy az elôbbiekben részletezett élettani hatások, ugyanúgy a hideg által kiváltott biokémiai változások is sok kérdést vetnek fel. Hiányoznak a nagy esetszámmal végzett randomizált, kontrollált tanulmányok. M. Taghawinejad 1989-ben végzett klinikai vizsgálatai során reumatológiai betegek teljestestkrioterápiáját követôen szignifikánsan alacsonyabb szérum-húgysav szintet mértek, mint a kontrollcsoportban. Az O2 parciális nyomása (pO2) a krioterápia során emelkedett. Emelkedett koleszterinszintet is mértek, amely a terápiát követôen 3 órával normalizálódott. A vércukor- és a trigliceridszint is magasabbnak bizonyult, de a határértéket nem lépték át (13). R. Brenke olyan pácienseket vizsgált, akik sporttevékenységüknek köszönhetôen adaptálódtak a hideghez, tekintettel arra, hogy jeges vízben úsztak rendszeresen. Ezeknél a sportolóknál 1 órányi jeges fürdôt követôen a kiindulóérték 82%ára csökkent a húgysav koncentrációja. Ennek a jelenségnek szerintük egyik alapja lehet, hogy a húgysav megköti az oxigén-szabadgyököket, amelyek szintje emelkedik a gyulladásos reakció, reumatikus megbetegedések, tumorok vagy az arteriosclerosis fennállása esetén. A jeges úszóknál a fokozott izomremegés és a mitokondriális folyamatok változása fokozta az oxigén-szabadgyök képzôdést. Változásokat észleltek a vörös-

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

77

vértestek glutation-enzimrendszerében is, amely további fokozott szabadgyökképzéshez vezetett, ez szintén csökkentette a húgysavszintet. Ez a csökkenés kifejezôje lehet testünk antioxidáns-szabályozásának a terhelés (hideghatás) során. Végkövetkeztetésük szerint az extrém körülményekhez eleve adaptált sportolók jobban reagálnak más szélsôséges helyzethez is. 2000 februárjában, egy nemzetközi krioterápia konferencián további eredményekrôl számoltak be jeges úszók élettani változásairól. Emelkedettnek találták a steady-state koncentrációját a redukált glutationnak (GSH), a vörösvértesti superoxiddismutase aktivitását (SOD), valamint a vörösvértest kataláz (Cat) aktivitását. A fehérvérsejtek közül a CD3 -, CD8- és CD25 pozitív lymphocyták, a HLADR exprimáló monocyták és a CD56 pozitív NK sejtek száma emelkedett. Csökkent a CD4 pozitív és a HLADR negatív lymphocyták száma. Ezzel párhuzamosan emelkedett az interleukin 10 (IL-10) és csökkent az immunszuppresszív citokin TGFβ-1 plazmakoncentrációja (15). B. Pohlen és R. Fricke krónikus polyarthritisben szenvedô betegek teljestest-hidegterápiáját követôen észlelte a lymphocyta-szám csökkenését. Differenciálták a T-helper (CD4) és a T-szuppresszor sejteket (CD8), eredményeik szerint a T-helper sejtek száma 3 órán túl is alacsonyabb volt, míg a T-szuppresszorok száma kismértékben emelkedett (16). R. Fricke azt vizsgálta, hogy a másfél-két perces -120°C-os teljestest-terápia 15, 30, 45 és 60 perc múlva milyen hormonális változást okoz. Nem talált sem ACTH, sem STH, sem pedig az adrenalinszint szignifikáns változást. A noradrenalin- és a stressz-adaptációhoz szükséges kortizolszint azonban emelkedett közvetlenül a terápiát követôen. További vizsgálatokat igényel, vajon ez a kortizolszint-emelkedés mennyiben befolyásolja a sportteljesítményt, és hatásának milyen az idôbeli dinamikája (17). A sportolók túlterheltségével kap78

csolatban álló izomkárosodás során felszabaduló kreatin-kináz szintje a krio-kamrát rendszeresen használók körében szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult. 1996-ban C. Richter és R. Fricke krónikus polyarthritises betegeket vizsgálat 30, 60, 120 és 180 perccel a –110°C-os teljestest-terápiát követôen. Szignifikánsan csökkent az interleukin-6 szintje, amely egyébként a betegség részeként emelkedett, majd 60 perc elteltével ismét lassú emelkedésbe kezdett, megközelítve a kiinduló szintet. Az interleukin-2 emelkedése egyben a T-szuppresszor sejtek aktiválását, az interleukin-1-β csökkenése T-helper inaktiválódást is jelentett (18). G. Jonderko lokális hideglevegôfújással kombinálta a teljestesthidegterápiát, de a granulocyták számának emelkedésén kívül sem a lymphocytaszám, sem a savanyú foszfatáz, sem pedig a γ-globulin nem változott. Éppen ezért Jonderko csupán tüneti terápiának javasolta a terápiát a báziskezelés kiegészítésére krónikus polyarthritises betegeken (19). A. Wozniak kajakosokat vizsgált 6 nappal a 10 alkalmas krio-kamrás kezelést követôen. A lysosomalis enzimek közül az aril-szulfatáz (ASA) 46%-al (p<0,001), a savanyú foszfatáz (AcP) 32%-al (p<0,05), a kreatin-kináz (CK) pedig 34%al (p<0,05) volt alacsonyabb a kezelésen átesett kajakosoknál azokkal szemben, akik csak edzettek, de a kamrában nem jártak. Az eredmények arra engedtek következtetni, hogy a kriostimuláció hozzájárul a lysosomalis membrán stabilizálásához. A teljestest-hidegterápiában részesülô kajakosok glutationperoxidáz (GSHPx) aktivitása a kezelések alatt magasabb, a kezelések abbahagyását követôen alacsonyabb volt (20, 21). Terápiás hatás A különbözô szövetek eltérôen reagálnak a hûtésre. G. Krumpolt hideglevegô áramoltatásával 60 perc alatt fokozatosan 32,6 °C-ról 14°C közelébe hûtötte a beteg bô-

rét, eközben az izomszövet hômérséklete 35,8°C–ról 27,8°C-ra csökkent átlagosan. A lehûlés tendenciája exponenciális volt, de erôsen függött a beteg testtömeg-indexétôl. Az aszténiás alkat esetében mind a bôr, mind az izom hûlési-gyorsasága lassabb volt, mint a piknikus alkat esetében. A szövetek visszamelegedése általában lassabb, mint lehûlésük. Egy 30 percre 1°C-os vízbe mártott kézujj szobahômérsékleten 20 perc elteltével eléri az ellenoldal hômérsékletét, egy ugyanennyire lehûtött bokaízület, vagy alkar esetében akár 150 perc is szükséges lehet (22). Hutzschenreuter patkánykísérlet segítségével elemezte a krioterápia hatásait. A hasfali zsírszövet hûtésével 0,2 Hgmm-es csökkenést lehetett detektálni a sejtközötti folyadéktérben. Ugyanezen a területen képzett haematomában 1,5–2 Hgmm-es nyomást 4 alkalmas jegeléssel 0,75 Hgmm-re lehetett mérsékelni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyirokkeringés nyomáscsökkentô szerepét sem (10). K-W. Beste vizsgálta, hogyan hat a krioterápia a csökkent arteriolás beáramlás révén az oedematosus szövetekre. Mérései alapján a kapilláris filtrációs ráta a krioterápiát követôen 48%-al csökkent (24). Fontos kérdés, vajon a légzésre milyen hatása van a krioterápiának. P. Engel -110, illetve -130°C-os hômérsékleten 2–3 perces kezelést követôen végezte méréseit, melyek során 23 páciens átlagosan 8,9%os FEV1 javulást ért el. Ez a javulás azonban nem tartott sokáig, újabb 3 perc múlva visszatért a kezelés elôtti értékre. A légzésszám-változás tekintetében igen eltérôen reagáltak a páciensek. Az átmeneti változást magyarázhatja a hideg szimpatikus aktivitást fokozó, bronchodilatator hatása, vagy a hatékonyabb mellkasi mozgás. Amíg az izmokban mérhetô volt a krioterápia következtében fennálló alacsonyabb hômérséklet, megnövekedett az aerob kapacitás (23). G. Jonderko és R. Fricke vizsgálták a krioterápia során a szív elektromos aktivitásának és a vérnyomás változásait, de hosszútávú hatás nem

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

igazolódott. Korábban is ismert asymptomaticus epeköves betegek epehólyag ürülése a krioterápiát követôen lassult, hajlamosítva ôket a görcs kialakulására. Ez a hatás kapcsolatba hozható a krioterápia során felszabaduló endogén opiátok, endorfinok hatásmechanizmusával, melyek csökkentik a gastrointestinális aktivitást. Ezek az endorfinok befolyásolhatják azonban a sérült sportoló fájdalomhoz való szubjektív hozzáállását, terhelhetôségét, valamint a holtpont idejét (18, 19).

Irodalomjegyzék 1.

2.

3.

4.

A krioterápia ellenjavallatai •

• • • • • • • • • •

Szív- és érrendszeri betegségek (billentyûelégtelenség vagy stenosis, arrhytmia, magasvérnyomás-betegség, ISZB) Akut légzôrendszeri megbetegedések Tumoros megbetegedések, vagy egyéb okból fennálló cachexia Klausztrofóbia Gyógyszer-, alkohol-, droghatás Aktív tuberculosis Túlérzékenység a hidegre, hideg-urticaria Extrém mértékû izzadás Vasospasmus (Raynaud-fenomén) Cryoglobulinaemia, hidegagglutinációs betegségek Szenzoros beidegzés kiesése valamely testrészen

Összefoglalásképpen a krioterápia • • • • • • •

Alapja a hatékony rehabilitációnak, fizioterápiának Gyulladáscsökkentô Vérkeringésjavító, oedemacsökkentô Fájdalomcsillapító Harántcsíkolt izmok görcsoldására alkalmas Segíti az antioxidáns rendszert és az immunrendszert A stresszhormonokon keresztül legális teljesítményfokozó

Sportorvosi Szemle

5.

6.

7. 8.

9.

10.

11.

12.

Bahar Hollensteiner: Analgetische Wirkung einer Ganzkörperkältetherapie -110°C, 3 min. Inaugural – dissertation, 2003. K. L. Knight: Cold as Modifier of Sports-Induced Inflammation. Sports Induced Inflammation, Chapter 30, pp 463-77., 1990. Fricke R.: Ganzkörperkältetherapie in einer Kältekammer mit Temperaturen um -110 °C. „Physi-kalische Medizin, Balneologie, Med. Klimatologie“ (1989, 18. Jahrgang: 1–10). Fricke R.: M. Bechterew – Therapie in der Kältekammer: Mit minus 110°C gegen den Schmerz. „Bechterew - Brief Nr. 69“ (1997 Juni, 31, 31 und 65). Fricke R.: Was leistet die Kältetherapie bei rheumatischen Erkrankungen? „Rheuma-Journal“ (1999 März, 28 und 29). Yamauchi T.: Whole Body Cryotherapie is method of extreme cold –175°C treatment initially uses for Rheumatoid Arthrisis. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 15“ (1986: 311). B. Calman: I was frozen improve my health. Daily Mail. 16th November 2006. Brück K.: Physiologische Grundlagen der Kälteabwehr-reaktion des Menschen. „Zeitrschift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 17“ (1988: 183–195). Häbler H.J., Jänig W.: Physiologische Grundlagen der Kryotherapie. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 15“ (1986: 305–306). Hutzschenreuter P., Brümmer H.: Kryotherapie und interstitieller Flüssigkeitsdruck. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 15“ (1986: 306). Perkins J.F. jr, Li M., Nicholas C.H., Lassen W.H., Gertler P.E.: Cooling as a Stimulus to smooth muscles. „Am J Physiology“ (1950; 163: 14–26). Kleinschmidt J., Stappert W., Roider R., Diwersy C.: Die Qualität des thermophysikalischen Reizes beim Kneippschen Arm-Guß. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Md. Klim. 16“. (1987: 305).

13. Taghawinejad M., Birwe G., Fricke R., Hartmann R.: Ganzkörperkältetherapie – Beeinflussung von Kreislauf- und Stoffwechselparametern. „Zeitschrift Phys. Md. Baln. Med. Klim. 18“ (1989: 23–30). 14. Kerschan-Shindl K., Uher E.M., Zauner-Dungl A., Fialka-Moser V.: Kälte- und Kryotherapie. Eine Literaturübersicht über Grundlagen und praktische Anwendungen. „Acta-Med-Austricaca“ (1998 (3): 73–78). 15. Brenke R., Siems W., Maaß R.: Abhärtung durch Kaltreiz unterschiedlicher Intensität: Wirkungen auf den Purin- und Radikalmetabolismus. „Wiener medizinische Wochenschrift, Themenheft: Physikalische Medizin“ (Heft 3, 1994: 66–68). 16. Fricke R., Pohlen-Fricke B., Frye K., Linnemann E., Richter C., Fricke L., Wichman J.: Improvement of joint function and immunomodulation in rheumatoid arthritis and ankylosing spondylitis by cold air chamber treatment at –110°C, „6th European Congress on Research in Rehabilitation“ (1998 May 31- June 4). 17. Fricke L., Fricke R., Wiegelmann: Beeinflussung hormoneller Reaktionen durch Ganzkörperkältetherapie. „Physikalische Medizin, Balneologie, Med. Klimatologie“ (1988, 17. Jahrgang: 363, 364). 18. Fricke R.: M. Bechterew - Therapie in der Kältekammer: Mit minus 110°C gegen den Schmerz. „Bechterew - Brief Nr. 69“ (1997 Juni, 31, 31 und 65). 19. Jonderko G., Galaszek Z., Krzewinski W., Jonderko K., Galaszek E.: Einfluß der lokalen Kältetherapie auf einige immunologische Parameter bei Kranken mit chronischer Polyarthritis. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 16“. (1987: 308). 20. A.Wozniak, B. Wozniak, G. Drewa, C.Mila-Kierzenkowska, A. Rakowski: The effect of wholebody cryostimulation on lysosomal enzyme activity in kayakers during training, Eur J Appl Physiol, 100 (2): 137–42, May 2007.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

79

21. A. Wozniak, G. Drewa, B. Wozniak, T. Drewa, D. Olszewska, C. MilaKierzenkowska, A. Rakowski, M. Brzuchalski: Effect of cryogenic temperatures and exercise on antioxidant enzymes acivity in erythrocytes of kayakers, Biol Sport, 2002, Vol 19, Iss 1, pp 63–72 22. Krumpolt G., Lange A., Schneider R., Eichler W., Hänsgen H., Wobst E.: Temperaturverhalten durch Kälteanwendung am Körperstamm. „II. internationales Kryotherapiesymposium, Bad Seebruch, Vlotho“ (Februar 2000).

80

23. Engel P., Fricke R., Taghawinejad M., Hildebrandt G.: Lungen-funktion und Ganzkörperkältetherapie bei Patienten mit chronischer Polyarthritis. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 16“. (1987: 309). 24. Beste K.-W., Elbert B.: Kapilläre Filtrationsrate und Muskeldurchblutung vor und nach Kryotherapie. „Zeitschrift Phys. Med. Baln. Med. Klim. 16“. (1987: 305). Address: Dr. Toman József, H-1123 Budapest, Alkotás u. 48.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

B E S Z Á M O L Ó

Beszámoló az amszterdami tanulmányútról Börzsei Veronika Országos Sportegészségügyi Intézet

2006. november–decemberben egy hónapot tölthettem az amszterdami AMC (Amsterdam Medical Centre) ortopédiai osztályán professzor N. C. van Dijk-nál. Választásom azért esett van Dijk professzor osztályára, mert érdeklôdésem az ortopédián belül a boka és lábsebészet -, valamint a minimál invazív technika felé irányul. N. C. van Dijk professzor az artroszkópos bokaés lábsebészet kiemelkedô szakembere. Megérkezésem napján egy magyar ismerôsöm várt a reptéren, ahonnan „hazafelé menet” rögtön egy jó hírrel fogadott. A lakás és a kórház csak húszpercnyire volt kerékpárral egymástól, így az igazi amszterdamiakhoz híven én is bringával tehettem meg az utat nap, mint nap. Ez a kis mozgás egy-egy hosszúra nyúlt nap után kifejezetten jólesett. Elsô nap reggelén, az ortopédiai osztályon egy nagyon kedves titkárnô fogadott, aki rögtön átadott egy jegyzetet az az évi boka artroszkópos kurzus anyagáról, hogy legyen mibôl átolvasnom a boka artroszkópia típusait, technikáját. Azonnal kedvet kaptam a következô kurzuson való részvételhez, de 2006. decemberében már csak a 2008-as évre adhattam le regisztrációmat. Hatalmas érdeklôdésre tett szert ez a három napos tanfolyam, ahol a délelôtti elôadásokat (boka anatómia, elülsô-, hátsó boka artroszkópia mûtéttechnika, különbözô kórképek ellátása artroszkóppal stb.) cadaveres gyakorlatok követik délutánonként. Az elsô nap megismerkedtem az osztály dolgozóival, és nagyjából felmértem egy-egy hét programját. Az osztályon öt szakorvos dolgozott egy-egy „saját” rezidenssel. Minden szakorvosnak két mûtéti napja, két ambuláns napja és kutató napja volt. A professzornak volt még egy ösztöndíjas frissen szakvizsgázott kollégája is, aki szintén a nôi nemet képviselte, ami Hollandiában is ritkaság számba megy ezen a szakterületen. A doktornôvel jó barátságba kerültem, és így hárman, néha még egy-egy külföldi „boka artroszkópia rajongóval” követtük a professzor mozdulatait. Az osztály vezetô profilja a boka artroszkópia, de emellett még kiemelt szinten folyt a gerinc sebészet, a tumor sebészet és a protetika. Heti két alkalommal pedig traumatológiai ügyeletet nyújtottak. Sportorvosi Szemle

Van Dijk professzor és csapata kedden és szerdán operált, hétfôn és csütörtökön ambulált, a pénteki nap pedig a tudományé volt. Rendkívül magas szintû az osztály tudományos tevékenysége. Minden egyetemet végzett orvos egy évet kizárólag kutatómunkával tölt. Van Dijk professzor osztályán két-három orvos végez paralel tudományos munkát a professzor vagy helyettese vezetésével. A boka artroszkópia szinte minden területén folynak prospektív, utánkövetéses vizsgálatok. Egy-egy új technika bevezetésénél már elôre elkészülnek az egzakt kutatási módszerek, skálák, azaz kész a teljes kutatási protokoll. Ezután „indulhat” az új technika bevezetése, a mûtéteken átesett betegek precíz utánkövetése. Ennek a kemény munkának szép

eredménye van, szinte havonta olvashatunk boka és lábsebészeti külföldi folyóiratokban, van Dijk professzor nevéhez fûzôdô cikkeket. A kórház épülete egybe épült az egyetemmel, így egy kimagasló színvonalú könyvtár is rendelkezésre áll a tudomány iránt érdeklôdôknek. A számítógépes adatbázisban a legtöbb szakmai folyóirat megtalálható évtizedekre visszamenôen is. Szakmai könyvek, tankönyvek teljes terjedelme szintén fellelhetô a számítógépben. Ezek a lehetôségek nagy segítséget nyújtanak egy-egy kutatómunkához, PhD-hoz. Szerencsére én is megkaptam a „belépési kódot”, ezáltal sok témámhoz kapcsolódó cikket, protokollt tudtam letölteni az adatbázisból. Így pénteki napjaim nagy részét ebben a könyvtárban töltöttem.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

81

A kedd és a szerda tartoztak a kedvenc napjaim közé. Keddenként zajlottak az un. egynapos sebészeti ellátás körébe tartozó mûtétek, szerdánként a nagyobb, több napos ellátást igénylô mûtétek. Egynapos mûtétek voltak a térd-, és boka artroszkópiák. Boka artroszkópiában mind az elülsô behatolást, mind a hátsó behatolást rutinszerûen alkalmazták. Mûtétek elôtt CT felvételeken pontosan felállították a mûtéti tervet: melyik behatolásból érhetô el az elváltozás, oldható meg a probléma, kell-e disztraktor, stb. Az elôbb említett disztraktor a professzor saját találmánya, ez egy rendkívül praktikus – külsôleg az operatôr derekára és a páciens operálandó lábára felhelyezhetô – sterilizálható anyagból készült heveder. Ennek segítségével az ízület mélyén lévô elváltozások, az ízület nagy erejû megnyitásával látótérbe hozhatók. A boka artroszkópia mellett a bokatáji inak (peroneus, Achilles, tibialis posterior) tendinitis-ének megoldására az endoszkópos mûtéti eljárást alkalmazták. Az un. Haglund exostosis levésésére pedig az elôbbiekben említett hátsó behatolású boka artroszkópia módosított behatolású változatát használták. A mûtétek mindegyikérôl DVD felvételt készítettek, a mûtét archiválása céljából. A szerdai nagy mûtétek közül csak a bokatáji mûtéteket emelném ki. A triple artrodézis mûtéti megoldására a nyitott mûtéti technikát alkalmazták. A subtaláris artrodézist azonban artroszkópos technikával operálták. Ez egy relatív új eljárás, akkor tartottak a kb. tizedik esetnél, és a mûtét technikai cikk is akkor készült. A krónikus bokaízületi instabilitást egy számomra addig ismeretlen, intraosszeális öltésekre épülô anatómiai rekonstrukciós mûtéti eljárással operálták meg, aminek mind rövidtávú, mind hosszútávú eredményei a mûtéten átesett betegek fizikális vizsgálata alapján jónak bizonyultak. A bokaízület stabilitása a sportaktivitáshoz is elégséges külsô rögzítôk nélkül. A hétfôi ambulanciát kizárólag sportolók (fôleg labdarúgók) és balett táncosok látogatták boka- és láb panaszaikkal. Ezek a napok szintén rendkívül hasznosak voltak, az ott tanult speciális fizikális vizsgálati tesztek sok segítséget nyújtanak a balett intézetes rendeléseimen, ahol sok hasonló panaszos gyerekkel találkozom. A speciális ferde irányú boka röntgenfelvételeket próbálom itthon is alkalmazni, bár ez sajnos a technikai felszereltségek miatt néha nehézségekbe ütközik. Ezekkel a felvételekkel látótérbe hozhatók olyan elülsô illetve hátsó bokaízületi csontos elváltozások, amelyek normál kétirányú felvételekkel nem láthatók, de tipikus elülsô illetve hátsó impingement szindrómát okoznak. A kemény, munkával teli, hosszú napok mellett hétvégenként „körbetekertem” Amszterdam városát, megnéztem a nevezetes látnivalókat, vásárolgattam a sétálóutcákban. A professzor úr jóvoltából egy másik külföldi kollégával az ötödik sorból szurkoltuk végig az Ajax stadionban az Ajax – Espanyol meccset; a

82

belvárosi Dance Theatre-ben pedig a Diótörô premier elôadását néztem és tapsoltam meg. És mindemellett az osztállyal egy délutáni squash-mérkôzésen és egy esti korcsolyázáson vettem részt. Végezetül szeretném megköszönni professzor Berkes Istvánnak, hogy lehetôvé tette egyhónapos távollétemet, támogatta szakmai fejlôdésemet. Bizakodom, hogy a jövôben a Sportkórház keretein belül is tudom alkalmazni az Amszterdamban megszerzett tudást.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

B E S Z Á M O L Ó

–

K Ö N Y V I S M E R T E T Ô

Kongresszusi beszámoló 2007 június 7-8-án Moszkvában tartották az orosz Sporttraumatológiai Kongresszust. Ezen a tudományos összejövetelen a magyar ez irányú tevékenység elismeréseként Társaságunk 2 tagja (Berkes István, Dobos József) meghívott elôadóként vett részt. 6 szekcióban az említett magyar elôadókon kívül lengyel, számos német, spanyol, ukrán, angol elôadó tartott elôadást a hazai, orosz kollégákon kívül. A magyar elôadások („Térdízületi lágyrész sérülések gyermek- és serdülôkorú sportolóknál” és „Térdízületi szalagok sérülései kezelésének elvei és perspektívái”) nagy szakmai sikert arattak, a késôbbi elôadók saját fellépésük során nem egyszer hivatkoztak a magyar elôadásokra. Az elôadások a sporttraumatológia teljes keresztmetszetét érintették, beleértve a váll-, térd-, ugró-, könyök- és csípôízületeket, artroszkópos és hagyományos mûtéti eljárásokat valamint az ízületi pótlásokat és revíziós mûtéteket, a rehabilitációt és prevenciót, de a járásanalízisrôl is magas szintû elôadást tartott egy orosz kolléga. Az elôadások alapján kijelenthetô, hogy KeletEurópában is rohamosan fejlôdik a sportsebészet, egyes centrumokban világszínvonalú munka folyik. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ebben némi része Intézetünk Sportsebészeti Osztályának is van, ha figyelembe veszzük az elmúlt 10–15 év alatt néhány napostól több hetes továbbképzésen, ösztöndíjon itt levô szláv kolléganôk és kollégák tucatjait.

Sportorvosi Szemle

Könyvismertetô Dr. Budavári Ágota,

társaságunk tagjának szerzésében, Medicina kiadó gondozásában megjelent a „Sportpszichológia” címû könyv. A 252 oldalas mû a versenysportolókkal foglalkozó szakemberek számára igen hasznos munka a „Sportkórházi sorozat”-ban 2002-ben megjelent „Sportpszichológia-mindenkinek” címû tanulmány jelentôsen kibôvített változata. Nagy elônye, hogy közérthetô, olvasmányos fogalmazása révén nem kizárólag pszichológusok meríthetnek belôle ismeretanyagot. A színes példák még jobban megvilágítják a fejezet tudományos részében szerzô által megvilágított problémakört. Így a leginkább érintettek, edzôk és sportolók számára is hasznos a mû. Szerzô munkájában átfogó tudásanyagot közöl a pszichológus feladatairól, az együttmûködés folyamatának ismertetésétôl kezdve a különbözô sportágak pszichés követelményein, a pszichológiai felkészítés alapelvein és a csapatsportok szociálpszichológiai jellegzetességein át a fizikai aktivitás szerepérôl a pszichés zavarok kezelésében. Az elôszóban leírt, önmaga elé kitûzött céloknak a szerzô maradéktalanul megfelelt, gazdag tapasztalatát a könyvet figyelmesen olvasók számára sikeresen átadja. A témában további tudást igénylôk a gazdag irodalomjegyzékbôl válogathatnak. (Él)sportolók és velük foglalkozók számára a könyv szinte nélkülözhetetlen.

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

83

S

P O R T O R V O S I

S

Z E M L E

Sportorvosi Szemle 47. évfolyam (2006) – tartalomjegyzék és index –

stunt. / A férfi és a nô mozgásának biomechanikai analízise a sportversenyek hangulatkeltésében alkalmazott partner dobás során. 2-3:143-151

Tartalomegyzék / Table of Contents •

Magyar Sportorvos Kongresszus, 2006. március 23-25., Athéntól Pekingig ; Sporttal az egészségért. Elôadáskivonatok. 1: 3-99

Sportsérülések, sportsebészet/ Sports injuries, sport surgery

Eredeti közlemények / Original papers • Teljesítményélettan / Exercise physiology •

Apor P., Rádi A.: Oxidatív stressz a fizikai terhelés kapcsán. Ördög vagy angyal? / Oxidative stress related to physical exercises. Devil or angel? 4:177-192 Horváth P., Petrekanits M., Györe I., Kneffel Zs., Németh H., Pavlik G.: Élvonalbeli nôi vízilabdázók echokardiográfiás és spiroergometriás adatai. / Echocardiographic and spiroergometric data of top-level female water-polo players. 2-3:105-116 Malomsoki J., Babindák E.: Mágneses kezelés hatása sportolók teljesítôképességére és egyes teljesítményélettani mutatóira. / The effect of magnetic treatment on the physical fitness and certain exercisephysiological parameters of athletes. 2-3: 117-128

•

•

•

Hatzimanouil D., Natsis K., Totlis T., Levva S., Manavis K., Hatzimaouil A.: The effect of muscle strength training program on the „handball goalie’s elbow”. / Izomerôsítô edzésprogram hatása a „kézilabdakapus-könyök” szindrómára. 4: 217-230 Marafkó Cs.: Az endoscopos partialis plantaris fascio-tomiával szerzett tapasztalataink sportolóknál. / Our experience with endoscopic partial plantar fasciotomy in athletes. 2-3:153-162

Pszichológia a sportban / Sports psychology •

Budavári Á.: A pszichológiai beavatkozások jelentôsége az élsportolók felkészítésében. / Psychotherapeutic methods in preparation of elite athletes. 2-3:129-141

Táplálkozás, elhízás / Nutrition, obesity

Folyóiratszemle / From the literature

•

•

Raschka C., Dittmar M.: Relationship between dietary intake, water ingestion and estimation of body water, fat mass and lean body mass. / A táplálékbevitel, a vízfogyasztás és a testösszetétel (testvíz, zsírtömeg, zsírmentes testtömeg) közötti összefüggés. 4:193-203 Kovács V.A., Fajcsák Zs., Gábor A., Martos É.: Metabolikus szindróma és kezelési lehetôségei túlsúlyos gyermekeknél. / Metabolic syndrome and treatment in overweight children. 4:205-216

•

Biomechanika / Biomechanics •

Anning J.H., Galvin B.W., Heusey J., Holbein-Jenny M.A.: A biomechanical analysis of the male and female during a cheerleading toos-to-hands partner 84

Apor P.: Hyponatrémia sportolás során. 2-3:163166

Könyvismertetõ / Book review •

Doctors at ringside : Medical aspects of amateur boxing. Ed. by P. Jako. Publ. by AIBA 2006. 2-3 : 152

Vairia • Az OSEI 2007. I. félévi akkreditált tanfolyamai. 23: 167-171 • Felhívás Dalmady-pályázatra. 2-3 : 142 • Sportegészségügyi Múzeum kezdeményezése. 4 : 204

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

Halasi T. 24, 39, 42, 73, 94 Halmy L. és Lné 43, 44, 53, 84 Hatzimanouil A. és D. 217 Heusey J. 143 Hidas P. 45, 73 Holbein-Jenny M.A. 143 Hollósi I. 46, 48, 79 Horváth I. 79 Horváth K. 24 Horváth P. 22, 47, 52, 74, 105 Horváthné Soós E. 46. 48, 79

SZERZÔI NÉVMUTATÓ / AUTHORS INDEX A Andó Á. 22 Anning J.H. 143 Antal M. 75 Apor P. 23, 163, 177 Arató Gy. 75 B Babindák E. 117 Balogh E. 24 Beretvás E. 75 Berkes I. 25, 69, 73 Besznyák M. 24 Bodzsár É. 87 Bolla K. 99 Bondár G. 56 Borbély V. 96 Börzsei V. 24, 26 Bretz É. és K. 85 Budavári Á. 27, 129

I Ihász F. 59 Illyés M. 76 J Jákó P. 49, 50 K Kasza G. 51 Keresztes N. 77 Kispéter Zs. 47, 52 Kneffel Zs. 47, 52, 74, 105 Kovács Á. 72 Kovács F. 53 Kovács G. 54 Kovács P. 55 Kovács R. 97 Kovács V.A. 60, 205 Kynsburg Á. 42, 69, 94

C Christofi K. 52 Csépai D. 28 Csiki Z. 29 Csonka Á. 56 Czeglédy K. 56 Czinner A. 57 L

D

Lángfy Gy. 56 Lásztity N. 57 Lelovics Zs. 58 Lénárd Zs. 47 Levva S. 217

Dani V. 30, 31 Dékány M. 32,34, 40, 41 Dobos J. 33, 42 É Ékes E. 32, 34 F Fajcsák Zs. 60, 205 Faludi J. 36, 88 Farkas A. 37, 88 Frenkl R. 38 G Gábor A. 205 Galvin B.W. 143 Gergely Zs. 99 Ghassemi ANR 89 Gloviczki B. 39 Gógl Á. 32,34,40, 41 GY Gyémánt I. 95 Györe I. 32, 34, 40, 41, 79, 83, 105 H Sportorvosi Szemle

M Majer J. 59 Malomsoki J. 117 Manavis K. 217 Marafkó Cs. 153 Marosfalvi Cs. 53 Martos É. 60, 75, 88, 205 Melis Z. 41 Mérey I. 35 Mészáros J. 38, 61, 62, 65, 96, 98 Mészáros T. 99 Mészáros Zs. 36, 62, 65, 98 Mikulán R. 63 Miltényi M. 80 Mocsai L. 64 Mohácsi J. 38, 65, 74 Nagy K. 24 Nánai F. 40 2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

85

Natsis K. 217 Nemeskéri V. 32, 34, 41 Németh H. 74, 105 Nyakas D. 84

Totlis T. 217 Török A. 95 Tróznai Zs. 72 U

O

Udvari Zs. 95 Uvacsek M. 96

Osváth P. 66 P

V Pálinkás J. 67, 68 Pánics G. 69, 70, 71 Pápai J. 72 Pavlik A. 24, 45, 70, 73, 89 Pavlik G. 22, 47, 52, 74, 88, 105 Perényi G. 30 Péter Sz. 75 Petrekanits M. 47, 76, 86, 105 Petri A. 99 Photiou A. 36, 61, 62, 65, 98 Pikó B. 77 Poór Gy. 88 Prókai A. 61 Pucsok J. 32, 34, 40, 41, 78 Pucsok J.M. 79

R Rádi A. 177 Ramocsa G. 66 Ránky M. 80 Raschka C. 193 Regöly-Mérei A. 75 Rigler E. 81

Vajda I. 61, 62 Vámos A. 75 Varga I. 97 Z Záborszky Z. 99 Zewdu M. 39 Zsidegh M. 36, 61, 62, 65, 98 Zsidegh P. 98 Zsiros L. 99

TÁRGYMUTATÓ A tárgyszó mellett a cikk kezdô oldalszámát találják. Az „a” – abstractot jelent. A Achilles paratendinosis 39a Achilles-ín percutan varrat 42a acromioclavicularis sérülések 28a aerob kapacitás 105 akut sportsérülések 29a ált. iskolások életmódja 75a ambuláns rehabilitáció 23a antioxidánsok 177 aquafit-terápia 56a, 67a

S Sáringerné Sz.Zs. 81 Sarkadi M. 69, 70 Sidó Z. 52 Simon I. 82 Sipos K. 85 Somlyai G. 83 Stuber I. 64 Szabó É. 24 Szabó R. 43, 44, 51, 84 SZ Szabó T. 72 Szalay K. 85 Számadó J. 76, 86 Szmodis I. 87 Szmodis M. 37, 87 Szôts G. 37, 88 T Tállay A. 70, 71, 73, 89 Téglásy Gy. 90, 91, 92, 93 Toman J. 89, 94 Tost H. 40

86

B Bemer-terápia 117 bioimpedancia analízis 193 biomechanikai elemzés 143 boka artroszkópia 94a bokainak rendellenességei 24a C Chrisofix sínezés 99a csonts r ség és fizikai aktivitás 88a csökkentett deutérium tart.víz 83a D derékfájás 30a designer drog 46a diasztolés funkció 52a dohányzás és alkoholizmus sportolóknál 63a doppingolás 46a

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

E E/A hányados 52a echokardiográfia 105 edzésprogram túlsúlyos gyerekeknek 205 edzett szív 52a egészségmegôrzô program 86a egészségügyi dolgozók fiziológiai mérése 85a elhízott gyermekek testmozgása 57a elhízottak komplex mozgásprogramja 43a életmód és gyermekkori elhízás 35a, 36a, 57a, 58a, 6063a, 65a, 72a, 75a, 77a, 81a, 86a, 87a, 96a, 98a élményterápia 67a élsport 27a, 32a, 41a, 46a, 50a, 55a, 64a, 68a, 79a, 93a, 95a élsportolók pszichológiai felkészítése 129 endoscopos fasciotomia 153 étrendkiegészítôk 48a, 80a evezôsök teljesítményvizsgálata 41a exostosis calcanei 153 extra- és intracellularis folyadék 193 extramuralis rehab.program 23a extrém sportsérülés 71a

könyöksérülések 217 kövér gyermekek 15 hetes edzésprogramja 205 küzdôsportolók anyagcsere mutatói 79a L labdával a kövérség ellen 81a labdarúgó sérülések 69a lakossági terheléses vizsgálat 59a LCA graft 89a leányok érési folyamata és a sport 72a lépésszámlálás 84a lovaglás 68a M mágneses kezelés - Bemer 117 mágneses kezelés - Viofor 33a, 54a, 56a metabolikus szindróma gyerekkorban 205 mitralis billenty prolapsus 22a N „Nemzeti mozgásprogram” 35a nem szteroid gyull.gátlók 31a nôi vízilabdázók aerob kapacitása 105 obesitas és sport 35a, 36a, 43a, 44a, 49a, 53a, 57a, 60-63a,72a, 75a, 77a, 81a, 84a, 86a, 87a, 92a, 96a, 98a, 205

F fáradásos törés 73a felnôtt lakosság élettani teljesítménye 38a fizikai alkalmasság (MH) 55a fizikai terhelés és az oxidánsok 177 funkcionális rotációs tengely 54 G

O oxidatív stressz 177 Ö öregkori fittség 78a P

graft rögzítés 89a

plantaris fasciotomia 153 prevenciós tréning 70a propriocepció 70a probiotikumok 90a pszichológiai ellenôrzés 129 pszichopatológia 27a, 129 pulzáló mágneses terápia 117

GY gyaloglóprogram 84a gyermekkori elhízás 60a, 61a, 205 H hangulatkeltô partnerdobás 143 hypertónia -- öröklôdés 47a S

I idôskorúak mozgása 51a iskolai testnevelés 35a izomerôsítés -- preventív 217 J járástávolság 84a K karate sérülések 40a kenuzás – biomechanika 95a kézilabdakapus-könyök 217 kézilabdázás háromdimenziós mozgáselemzés 64a kézsérülések rögzítési lehetôségei 97a kondicionális állapot mérése 105 kosárlabdázás változásai 25 év alatt 93a könyökizület túlterhelése 45a Sportorvosi Szemle

sarokfájdalom 153 spiroergometriás vizsgálat 38a,76a, 86a, 105 sport mint prevenció és terápia 23a, 30a, 34a, 38a, 51a, 59a, 66a, 67a, 78a, 85a, 88a sportaktivitás közéiskolások körében 77a sportantropometria 86a sportegészségügy, definició 50a sport-fizioterápia 33a, 54a, 56a, 117 sportgenomika 32a sportkardiológia 22a, 47a, 52a, 74a, 76a, 105 sportpszichológia 27a, 129 sportsérülések, sportsebészet 24-26a, 28a, 29a, 39a, 40a, 42a, 45a, 69-71a, 73a, 82a, 89a, 94a, 97a, 99a, 153, 217 sporttáplálkozás 37a, 48a, 80a, 83a, 87a, 90a, 91a, 193

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

87

SZ

handball goalie’s elbow 217 heel pain 153 hyperextension of the elbow 217

szorongás 129 szteroidhormon profil 79a K

T tápláltsági státusz 87a, 193 technikai eszközök testsúlycsökkentés mérésére 92a térdizületi arthrosis 53a testmozgás csökkenés és állóképesség 59a testösszetétel 36a, 37a, 38a, 65a, 193, 205 testsúlycsökkentés hatása arthrosisra 53a testtömegindex 36a, 37a, 38a, 58a, 62a, 65a, 87a, 193, 205 tiamin-pirofoszfát 91a túlsúlyos gyermekek 35a, 60-63a, 87a, 96a, 205 túlsúly és elhízás különbözôsége 98a túlterhelés megelôzése 129 U

kinematics and kinetics of cheerleader throwing 143 L lactacidosis 117 M magnetic treatment 117 metabolic syndrome in children 205 muscle strenght training 217 N National Cholesterol Education Program Adult Treatment Panel 205 nutrition 193 O

ugrótérd 26a úszás terápia 82a

overtraining syndrome 129 oxidative stress 177

V

P vakok és a sport 66a vesetranszplantált betegek terhelése 34a Viofor terápia 33a, 54a, 56a vízisportolók vérnyomása 74a

physical condition measurement 105 physical fitness 105 plantar fasciitis 153 preparation of elite athletes 129 psychotherapic methods 129 pulsing magnetic field effect 117

W wakeboard sérülések 71a R

RONS (reactive oxigen and nitrogen Species) 177

SUBJECT INDEX

S spiroergometry 105, 117 sport psychology 129 strenght training 217

A antioxidant materials 177 B

T Bemer therapy 117 bioimpedance analysis 193 biomechanical analysis 143 body composition 193

toos-to-hands partner stunt 143 total body water 193 W waterpolo, female 105

C cheerleader throwing 143 children obesity 205 E echocardiography 105 elbow injuries 217 endoscopic fasciotomy 153 exercise physiology 105, 117, 177, 193, 205 exostosis calcanei 153 F female waterpolo 105 H

88

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle

1 3

T H

ES SK A2000

C

O N G R E S S

Dear Collegues! It is with great pleasure to announce you that the 13th ESSKA 2000 Congress will be held from May 21–24 2008 in Porto/PORTUGAL. At this stage, we would like to remind you about the various important deadlines and the highlights of our scientific programme. Deadlines: •

• • •

10.10.2007 Deadline for abstract submission: !!! Please not that the abstract platform will be shut down on 10.10.2007 at 24:00 pm and that the deadline will not be extended !!! Deadline for award application: 15.10.2007 Deadline for early registration: 15.02.2008 Award Ceremony: 24.05.2008 (8:45 – 9:00 am, room “Archive Hall”)

Abstracts and award applications can only be submitted via www.esska2008.com. Registration for the conference can be effected at www.registration.intercongress.de. !!! You are strongly advised to book your accommodation before 31st December 2007 !!!

Scientific programme highlights: The scientific programme of the 13th ESSKA 2000 conference will focus on Evidence Based Medicine and on ESSKA 2000 in the future. Our highlight speakers, Michael KJAER from Denmark, Chris HARNER from the US, John BARTLETT from Australia and Gilles WALCH from France will keep us updated on basic science and on current clinical research methods. There will be 18 well balanced Instructional Courses, 6 each day, starting Thursday, May 22.

Sportorvosi Szemle

There will also be a variety of symposia on surgical techniques and basic science in sports traumatology. Current trends in minimally-invasive surgery and computer assisted techniques will be highlighted. Several new topics will be well covered and we are proud to invite several new scientists to the congress. A strong focus will be placed on the degenerative knee, both in terms of cartilage surgery and knee replacements. In short, the congress will offer everything you need, to stay updated and focused in the field of Sports Traumatology, Knee Surgery and Arthroscopy. Facts and figures: • 4 Highlight lectures • 25 Lectures • 47 Symposia • 230 Free Papers • 18 Instructional Course Lectures • Star Paper session • 500 Posters • National Society Award session • Nurses-Course (1-day) • Physical Therapist-session (1-day) • and much more! For further information regarding courses, social program, accommodation, travel arrangements, exhibitors and sponsors, please visit the congress homepage: www.esska2008.com. We look very much forward to meeting you in Porto 2008!

Yours sincerely, 13th ESSKA 2000 congress organization email: [email protected]

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

89

F E L H Í V Á S

Felhívás szerzôinkhez

Notes for authors

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kéziratot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jelzés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne haladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve külön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and discussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 488-6196, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected] [email protected]

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISM Tel.: (361) 488-6100, Fax: 488-6196 Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected] [email protected]

90

2007 • 48. évfolyam, 2. szám, 45 – 92.

Sportorvosi Szemle