TARTALOM. Hommage à E. M. Cioran Farkas Jenõ összeállítása

LVII. évfolyam, 6. szám

2012. június TARTALOM Hommage à E. M. Cioran Farkas Jenõ összeállítása

HORIA-ROMAn PATAPIeVIcI cioran, az utóélet elsõ két évtizede (Horváth Andor fordítása) ................435 PatriCE Bollon–CiPrian vĂlCan cioran és a nyugat újjászületése (Farkas Jenõ fordítása) ..........................442 e. M. cIORAn egy kifulladt civilizációról (Fázsy Anikó fordítása) ......................................446 ILLyés GyuLA Három levél ................................................................................................................458 MARTA PeTReu A megrontott múlt avagy „Románia színeváltozása” (Horváth Andor fordítása) ....................................................................................463 e. M. cIORAn Kétféle társadalomról – Levél egy távoli barátnak (Fázsy Anikó fordítása) ............................................................................................474 FeJTõ FeRenc A kétségbeesés filozófusa – Beszélgetés e. M. ciorannal ............................485 e. M. cIORAn Az én országom (Farkas Jenõ fordítása) ..........................................................494 MIcHeL DeGuy émile cioranról (Ádám Péter fordítása) ..........................................................498 cORneL unGuReAnu: Geopolitika 1918 és 1948 között. emil cioran – a majdnem lehetséges alternatíva (Balázs Imre József fordítása)..........................................................500 JAcQues Le RIDeR Beszélgetések és levélváltás ciorannal Otto Weininger és tübingeni látogatása kapcsán (Horváth Andor fordítása) ................................................508

stElian tĂnasE cioran és a securitate (Jeney éva fordítása) ....................................................515 nIcOLAe TuRcAn Túlzás: változatok egy fogalomra (németi Rudolf fordítása) ....................524 FARKAs Jenõ cioran színeváltozásai ............................................................................................528 cIPRIAn VÃLcAn cioran és a téboly (Jeney éva fordítása) ..........................................................543 DAn c. MIHÃILescu „Az élet kóros szeretete” (Jeney éva fordítása) ..............................................550 IOn VARTIc A naiv és szentimentális cioran (Balázs Imre József fordítása) ................554 ZALÁn TIBOR A hiányzó maszk ......................................................................................................563 sORIn LAVRIc cioran gyöngéi (németi Rudolf fordítása) ......................................................565 LIVIus cIOcARLIe cioran Füzetei (Farkas Jenõ fordítása) ..............................................................568 BIBLIOGRÁFIA..............................................................................................................573 KüLFöLDI sZeRZõInK ............................................................................................578

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

e számunk megjelenését az

támogatta.

A nagyvilág támogatója

nemzeti Kulturális Alap

HOMMAGE À. E. M. CIORAN Farkas Jenõ összeállítása Horia-roman PataPievici

cioran, az utóélet elsõ két évtizede Mintha azt látnánk, hogy a vele szembeni reakció szabványos elemeket ismételne. elsõ könyveit mind Romániában, mind Franciaországban díjakkal jutalmazták: a románul írott A kétségbeesés csúcsán (Pe culmile disperãrii) 1934-ben elnyerte a fiatal íróknak odaítélt debüt-díjat (eugen Ionescu Nu [nem] és constantin noica Mathesis sau bucuriile simple [Mathézis, avagy az apró örömök] címû mûveivel együtt), a francia nyelven írott A bomlás kézikönyve (Précis de décomposition) 1949-ben Rivarol-díjat kapott. A hazájában megjelentetett újabb kötetekkel – Schimbarea la faþã a României (Románia színeváltozása), Könnyek és szentek (Lacrimi ºi sfinþi) – megdöbbenést okozott barátainak, szimpatizánsainak, de még a hozzá hasonlóan extrém nézeteket vallóknak is. Franciaországban csökönyös pesszimizmusa, hajthatatlan nihilizmusa, kíméletlen ítélkezése, valamint attól való elzárkózása folytán, hogy igazodjék az irodalmi élet bevett játékszabályaihoz (interjúk, a céh intrikáiban, pletykáiban, hízelkedéseiben való részvétel, beilleszkedés a tekintélyosztó írói csoportosulások táncrendjébe), különcként, embergyûlölõként, örök sötéten látóként könyvelték el. Mind Franciaországban, mind Romániában a kétségbeesés egzisztencializmusát mûvelte, amely a reményvesztés filozófiájából táplálkozott. Franciaföldön, ahol egyedül a stílusra adnak, az általa megszólaltatott kétségbeesést stílusnak tekintették, stílusát pedig eleganciának. Románföldön, ahol semmire sem adnak, kétségbeesését reményvesztésnek fogták fel, ez utóbbit pedig hóbortnak (moft). A lényegest mindkét országban elfedte a lényegtelen árnyéka: Franciaországban a stílus tekintélye, Romániában a hóbort jelentéktelensége. Végül pedig, amikor francia hírneve akkorára nõtt, hogy a kommunista rendszer tilalmai is elnémultak, a térdre kényszerített országban iránta megnyilvánuló csodálat kompenzáló nacionalizmussá változott. Mindazért, amiben az ország kudarcot vallott, miután idegenek lábbal tiporták, de bõségesen megcsúfolták saját fiai is, irodalma próbált most kárpótlást szerezni a ciorant övezõ nemzetközi elismertségen keresztül. De neki nem tudott igazságot szolgáltatni sem az, ha az elegáns stílus mûvészének állították be, sem az, ha a csodálat nacionalizmusát termelték ki belõle. utóélete meglepetéseket hozott: kezdõdött az 1957–1972 közötti években írott Füzetek publikálásával, amelyeket simone Boué, az élettársa talált meg az ágya alatt felhalmozott iratok között, és egy 435

még izgalmasabb felfedezéssel folytatódott, amikor simone Baulez zsibárus további harminc füzetre bukkant, közülük tizennyolc az író 1972 és 1980 közötti feljegyzéseit tartalmazza. A Füzetek e váratlan folytatásának közzétételét késleltette a kézirat szerzõjogi kérdéseinek rendezése. (A bíróság csak 2005ben hozta meg azt a végleges ítéletet, amely szerint a kéziratok tulajdonjoga a megtalálót illeti meg, miután a törvényes örökösök úgy határoztak, hogy szemétre lehet vetni mindent, ami még a lakásban található.) Azóta, hogy a Füzetekben más kép rajzolódik ki róla, cioran utóélete megállás nélkül szélesedik, árnyalódik, tagolódik, egyszóval megszilárdul. A jelek szerint túllépett a beskatulyázáson, az elõítéleteken, a tévutakon. A korábbinál átfogóbb, kifinomultabb megértés felé tart, s halálát követõen elismertsége csak tovább növekedett, ami nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy sem Romániában, sem Franciaországban nem akármilyen sikert ért el. Az áthangszerelés három példáján szeretném szemléltetni, hogyan alkot az utókor árnyaltabb képet cioranról: ami szélsõség volt, az átíródik túlhajtott moralizmussá, ami túlzott filozófiai elkötelezõdés volt, átvált a portréfestés mûvészetévé az eszmék világában, az embergyûlölet konoksága pedig átrajzolódik a konok embergyûlölõ jóságává.

AZ eRKöLcsös sZéLsõséGTõL A TÚLHAJTOTT MORALIsTÁIG cioran egész életében egy roppantul szerény manzárdlakásban lakott. Amilyenben eredetileg a cselédek laktak, s õ úgy élt benne, mint átmeneti bérlõ, aki készen áll rá, hogy már másnap elköltözzék. Megvolt benne a nem birtoklás azon érzéke, amely tökéletesen összeillett a Franciaországba való költözésekor magára vállalt tudatos területenkívüliséggel – ekkor, a negyvenes évek elején írta a Despre Franţa (Franciaországról) címû nagyszerû köszöntést, az egyik legszebbet, amelyet idegenbõl jött személy az országról valaha papírra vetett, s ekkor fordított hátat a politikának is, szakítva harmincas évekbeli szélsõséges elkötelezõdésével. Amikor végleg elhagyta Romániát, egyben a területnélküliség olyan lélekmozgását indítota be, amely metonimikusan minden meggyõzõdésére kiterjedt. A szülõföldtõl megválva, a bölcsekhez hasonlatosan megvált mindentõl, ami függõség: anyanyelvét elcserélte egy másikkal, amelynek mesteri mûvelõje lett, noha eleinte idegen volt számára, hazáját feladta, és máshol telepedett le, de nem vette fel új hazája állampolgárságát, élete végéig hontalan maradt, jóllehet világos, hogy szerette, hiszen lelkes, euforikus szavakban vallott errõl, habár annyiszor érték csalódások is. De ennél többrõl van szó. Területenkívülisége vonatkozik politikai meggyõzõdéseire is: elvetette tartalmukat, de valamit, ami nem politika, megõrzött belõlük, valamit, aminek in436

kább a rá jellemzõ erkölcsi magatartáshoz van köze, ezt pedig túlzásnak nevezném, a túlhajtás erkölcsének, s ez nem ugyanaz, mint az erkölcs szélsõsége (bármit tekintünk is erkölcsnek valamely társadalmi vagy politikai közegben). Honnan ered ez a túlzás? nem veszem sorra a rá való hajlam vagy az iránta való kétségbeesett igény irodalmi vagy lelki forrásait. Ami az elsõt illeti, szóba jöhetnek a német filozófia és az orosz történelembölcselet bizonyos szövegei. Ami a másodikat, a lelki összetevõket illeti, biztosra vehetõ, hogy a túlzás iránti hajlamának egyik vonatkoztatási közege az álmatlanság. Úgy vélem, nem az egyedüli. Van caragialénak egy 1890-bõl származó írása, címe Grand Hotel „Victoria Românã” („Román gyõzelem” nagyszálló), ennek egyik részlete úgy mutatja be az álmatlanságot, mint amely kitágítja a kétségbeesés érzeteit. De szerepel még caragiale szövegében egy olyan elem, amely szerintem az egyik fontos forrása lehet a túlzás iránti hajlam felbukkanásának cioran alkatában. Az alábbi szövegrészre gondolok: „Tíz óra... Ideje lefeküdni... nem csukom be az ablakot, nem oltom el a gyertyát, leheveredem az ágyra... Fáj a fejem... A pincérfiú a tésztával... Micsoda szemek!... Lehet-e szemmel verni?... elviselhetlen idegesség jár át tetõtõl talpig... Rovarok... Felpattanok... Fogom a gyertyát, hogy közelrõl szemügyre vegyem õket... Rémületes!... Akkora a nyüzsgés, mint egy népszavazáson... A fénytõl megzavarva futkosnak a fehér lepedõn... Mit tegyek?... Aludnom kell... Az ágyban lehetetlen... Lerántom a lepedõt, jól kirázom az ablakban, majd leterítem a padlón, a szoba közepén, a szõnyegre, ráhintek egy csomag dohányt, és lefekszem a földre... Viszket az egész testem, nem jön álom a szememre, kábultan fekszem, felajzott idegekkel – érzéssel csordultig, félelmetes látással.” ez az „érzés”, ez a „látás” nem véletlenszerû, nem akármilyen álmatlanság. Túl azon, hogy caragiale szövegében c’est du vrai Cioran,* mint lelki mûködés nagyon mélyrõl jön nálunk, románoknál. Vagy talán, nem is tudom, nálunk, a periférián élõ európaiaknál, s ez az idõk folyamán abból az állapotból szûrõdött le, hogy mi erre vagyunk kárhoztatva, nekünk a világ szélén, még a perifériának is a szélén kell élnünk, ott, ahol minden fordítva történik, mint a központban (központ egyenlõ nyugat), és ahol, tehet az ember bármit, erõlködhet bármennyit, úgy marad minden, fejtetõre állítva – ami kétségbeesést, reményvesztést szül, ezt kompenzálja azután az abnormis, a szörnyûséges. Olvassuk cioran túlzásra való hajlamát caragiale e rövid mondatának („érzéssel csordultig, félelmetes látással”) metafizikai rácsozatán keresztül – belõle, békésebb olvasatban, levezethetõ talán a humor iránti fékezhetetlen, irdatlan, ragályos hajlama is, amely legsötétebb lapjainak olvasását is oly mulattatóvá és derûssé teszi. Aki leírta a mondatot: bárcsak hazája népessége a * C’est du vrai Cioran: színtiszta cioran.

437

Kínáéval, sorsa a Franciaországéval érne fel, azt valami irdatlan-rengeteg érzés, és rettentõ látás kerítette hatalmába. Manapság, amikor az ötvenes évek vulgarizált marxista szociologizálásához hasonlóan mindenben politikát keresnek (mivel a nyugat áttért a marxizmusra!), azt gondolják, hogy cioran vonzódása a túlzás iránt összefügg harmincas évekbeli szélsõséges elkötelezõdésével. Úgy vélem, ez a tétel nem helytálló. érvként szolgálhat, hogy szélsõséges pályatársai körében gyakran elképedést váltott ki az általa alkotott elméletek okfejtése. ne menjünk el könnyen amellett, milyen megütközést és botrányt okozott a harmincas években a Könnyek és szentek, valamint a Románia színeváltozása megjelenése. nemzedéktársai nem képviselõjüket vagy szószólójukat látták benne, és a közvélemény egészére nézve ez még érvényesebb. cioran kétségbe ejtette, megõrjítette kortársait. Ami arra vall, hogy az akkoriban elterjedt politikai szélsõség nem ismert magára abban, ahogyan õ az volt. ez azzal magyarázható, hogy más-más forrásokból merítettek. õt az „érzéssel csordultig, félelmetes tisztánlátással” tette szélsõségessé, minden elméletét és meggyõzõdését ez színezte oly erõteljesen. ne feledjük: a Könnyek és szentek szentségtörõ könyvként hatott. Barátai körében is megütközést váltott ki. szerzõjét szidalmazták, írásmódját megkérdõjelezték, tartalmát elvetették. A Románia színeváltozása, noha van benne néhány „vonalasan” szélsõséges részlet, a román mihasznaság kiváltotta türelmetlenségbõl indul ki, és egész hangvételénél fogva alkalmatlan arra, hogy beletartozzék a nacionalizmus bármelyik, politikai szempontból hasznos változatába. A Románia színeváltozása nem válhatott a román nacionalizmus kiáltványává, azon egyszerû oknál fogva, hogy a román nacionalizmusellenesség kiáltványa volt. A nacionalisták megvesztek attól, ahogyan cioran a román mihasznaság kérdését felvetette. Távolról sem volt annak a politikai szélsõségnek a zászlóvivõje, amellyel ideig-óráig azonosult. nem lehetett a legionáriusok ideológusa, hiába azonosult ugyanis egy ideig õ velük, amazok soha nem azonosultak vele. ezt a peremhelyzetet bizonyos fokig 1990 után is megõrizte, amikor a kommunizmust túlélõ egész román kultúra a magáévá fogadta. De hogyan? Úgy, mintha cioran a két világháború közötti Románia emblémája volna, azé a Romániáé, amely a kommunizmus bukását követõen a béke és a jólét idilli korszakának tetszett, amikor a román kultúra a csúcspontra ért, holott – ezt hozzá kell tenni – ennek elsõsorban az akkoriban fellépõ három fiatal – Ionesco, eliade, cioran – nemzetközi (vagyis nem hazai) elismertetése szolgált igazolásul. Bárki érzékelheti, hogy ez csalás: a háború utáni nemzetközi hírnevet úgy vetítik vissza a korábbi korszak három marginális fiatal szerzõjére, mintha az lényege szerint akkorra volna datálható. A kommunizmus bukását követõ elsõ évtizedben cioran hatalmas népszerûségre tett szert. Tömeges méretû jelenség volt, s mint ilyen, aggodalmat váltott ki néhány érzékeny lélekbõl. Válaszként erre az aggodalomra írta Dan C. Mihăilescu azt a tréfásan csúfondáros cikket – Un pericol blînd: ciorăneii 1996 (enyhén veszélyesek: 438

a cioran-fiókák) volt a címe, ha jól emlékszem – azokat nevezvén „fiókái”nak, akik olyan áhítattal olvassák serdülõ vagy ifjúkoruk éveiben ciorant, hogy pubertásos tünetként tör fel belõlük a lelkesedés. elfogta az aggodalom a progresszió bajnokait is: „Te jó Isten! Minden szélsõségével együtt újra bekerül az aktualitásba.” ugyan már! A nacionalisták és a szélsõségesek nagyon jól megérezték, hogy cioran nem az õ szélsõségük felõl jön, hanem egy másiknak az irányából: a túlzás, a kétségbeesés és az abnormis iránti hajlam felõl, amelyet caragiale oly zseniálisan belesûrített a Grand Hotel szavaiba. Márpedig a szélsõségesek tudják, hogy ezzel az érzéssel, ezzel a látással nincs mit kezdeniük, mivel a világon semmi köze ahhoz, amit õk akarnak: engedelmes katonájukká tenni mindenkit. szinte magától beleiilik viszont a végletes moralista tipológiájába, amelyet cioran oly ragyogóan megszemélyesített.

AZ eLKöTeLeZeTTséG TÚLZÁsÁTÓL AZ esZMéK PORTRéJÁIG Amikor jó érzékkel összeállította a klasszikus francia moralistáktól származó portrék antológiáját saint-simontól Tocqueville-ig, a kötethez ezúttal is az írásmód, a tárgyi tudás, a választott nézõpont alapján remekbe szabott elõszót írt. e szöveg „L’amateur des mémoires” (Az emlékiratok barátja) címmel egyik remekmûve, az Écartèlement (Felnégyelés) lapjain is helyet kapott. néhány vonással megragadni egy személyt – ez a portréírás mûvészete. Az antológia élén két, saint-simontól származó portré áll – noailles herceg és Dubois abbé arcképe –, mindekettõ a mûfaj és a stílus nagyszerû példája. cioran a válogatással érzékelteti, milyen is az igazán kiváló arckép. A tavaly márciusban, a párizsi Könyvszalon keretében megrendezett cioran-kollokvium alkalmával Pierre Pachet felvetette a kérdést: vajon cioran maga is jól értett a portréíráshoz? Válasza inkább tagadó volt. nézzék meg például az Exercices d’admiration (Rajongás-gyakorlatok) címû kötetben a Benjamin Fondane-ról írott portrét: érezni, hogy odaadással készült, mégsem arckép a szó igazi értelmében. Ám tovább is gondolhatjuk a Pachet által mondottakat, abból az észrevételébõl kiindulva, hogy találkozunk viszont cioran életmûvében a portré egy olyan típusával, amely nem valamely személyrõl szól, és nem feltételez lélekrajzot. ehelyett teológiai vagy filozófiai összecsapás rajza, ezt jeleníti meg cioran drámai módon, történelembölcseleti olvasatban, és csak azután veszi lélektani vizsgálat alá, most már csakugyan a portré szabályai szerint. Van néhány orosz tudós – szolovjev, Rozanov, Leontyev –, fiatalon cioran sokat forgatta és nagyra értékelte õket; a történelemnek effajta filozófiai és vallási megközelítését veszi át és alkalmazza cioran, amikor eszmei öszecsapásokat úgy jelenít meg, mint jellemeket ütköztetõ drámát, ennek eredményeként született meg az a néhány hallatla439

nul érdekes portré. Beszédes példája ennek a Le mauvais Démiurge (A rossz Demiurgosz) címû kötetben olvasható. Az új istenek:* az utolsó pogányok és az elsõ keresztények között a gondolatok, a vallási nézetek, az életstílusok terén lezajló csaták rendkívüli portrévá állnak össze magáról a korszakról. cioran mestere volt az ilyen portrénak, s ugyanolyan szinten mûvelte, mint a mûfaj klasszikusai a jellemrajzot. Az utolsó hangsúlyeltolódás, amelyrõl szólni szeretnék, az engesztelhetetlen embergyûlölõre vonatkozik. nem szoktunk hozzá, hogy ciorant a jóság felségjegye alatt lássuk, lévén ugyanis a végletesség moralistája, az életében megjelent írásokban e lelki tulajdonságnak kevés nyoma van. De a Humanitas Kiadónál 1995-ben, Gabriel Liiceanu gondozásában megjelent kötet (Scrisori cãtre cei de-acasã – Levelek az otthoniakhoz), olyan ciorannal ismertet meg, akinél a végletes ítélkezés formulái átváltanak a védelmezés, az odaadás, a gond és a gondoskodás végletébe. ez a családközeli cioran a legapróbb részletekig figyelmet fordít szeretteinek életére (noha egyébként halálra idegesítik). szûkebb vagy tágabb rokonsága tagjaival szemben úgy viselkedik, mint õsidõktõl fogva az a parasztember, akit klánja a vér erejével zár magába. Gondja volt mindenkire, aki beletartozott ebbe a körbe, szeretetteljes, kitartó éberséggel törõdött tõle olykor távol álló személyekkel is, kérdésekkel, biztató szavakkal, tanácsokkal, kérelmekkel, feddésekkel, felszólításokkal, figyelmeztetésekkel halmozta el õket, s ezeket mindig szeretetének újabb és újabb tanújelei követték. Ruhanemût, gyógyszert, könyvet, egyebeket küldött nekik. egy percig sem lanyhult gondoskodó figyelme. õ, a szûkölködõ, szünet nélkül ajándékozott. õ, a már neves író, aki a sorbonne menzáján étkezett (diákbérlettel, amely nem járt volna neki), a Vasfüggönyön túli otthon maradottakat ellátta ruházattal, gyógyszerekkel, csokoládéval. Határtalan jóság lakozott benne, s aki megismerkedik vele, az át is érzi ezt írásmódja pezsdítõ jellegében, beszédmódja emelkedett erkölcsi tartásában, ahogy mind a lelkesedés, mind a háborgás átragad róla az emberre, s még abban is, ami külsõ megjelenését annyira megnyerõvé teszi, és somme toute (mindent összevetve) különös humorában, amely végsõ soron egyfajta örömkitörés. Aurélien Demars szerencsés kifejezése szerint még pesszimizmusában is érezni az örömkitörést. Voltak depressziói – erkölcsi vagy metafizikai, vallási vagy idegrendszeri természetûek –, de tartalmuktól függetlenül olyan formában, olyan módon kommunikálta õket környezete tagjainak, hogy inkább lelket öntött beléjük, semhogy letörte volna, inkább életkedvre derítette, semhogy elkeserítette volna õket. Az emlékezések egybehangzó tanúsága szerint a társas érintkezés mindkét változatában – vagyis a magánéletben és a nyilvánosság elõtt – kiválóan mozgott. emberi melegség áradt belõle, szórakoztatóan, sodró erõvel tudott elõadni, de közben egy percre sem homályosult el józan, csípõs észjárása. sze* Az új istenek. Fázsy Anikó fordítása. In Egy kifulladt civilizációról. nagyvilág Könyvkiadó, 1998.

440

mélyes vonzereje kétségtelenül abból fakadt, hogy erkölcsi lénye magával ragadta az embert. Megvolt benne az objektív intelligencia képessége, ez tartotta távol az egész emberiségtõl, minthogy nem ismert kiméletet az illúziók egyetlen rendszerével szemben sem, ugyanakkor szubjektív temperamentuma folytán a gyengék emberségéhez kötõdött, a pesszimizmusából adódó következtetések ellenére ugyanis (gyakran azokkkal szemben), mûködött benne a jóság ereje. Ha elolvassa valaki az eddig közzétett Füzetek (1957– 1972) címû mûvét, olyan szellemi alkatot fedez fel, amelyben együtt van az irónia, a melegség, a cinkos összekacsintás. semmi elnagyoltság, semmi könynyed csapongás, semmi nagyképûség; aki sietve papírra veti mindezt, komoly gondolatokat görget, noha e komolyság egyszerre gaillard és mordant* és cassant és bienveillant.** Úgy vélem, szív-jóságára hivatkozva érthetjük meg a legkönnyebben azt a pezsdítõ életkedvet (amilyet például ez a nagyszerû felkiáltás fejez ki: J’exècre cette vie que j’idolâtre [Gyûlölöm az életet – és bálványozom!]), amellyel – túl minden végletesre szabott fordulaton, ami az embert szíven üti vagy olykor az agyára megy – írásaiban találkozunk. Azért lelt annyi gyönyörûséget ezekben a fordulatokban – és élt szinte vissza velük –, mert úgy találta, hogy a túlzás az egyedül játható út, ha a józanul szemlélt igazsághoz akarunk hozzáférni. Minden más nem egyéb – ezt fejtette ki ragyogóan A két igazság címû írásában – mint vérité d’erreur-t.*** HORVÁTH AnDOR fordítása

* Gaillard és mordant: szabadszájú és csípõs. ** Cassant és bienveillant: idegesítõ és jóindulatú. *** Vérité d’erreur: igazság – tévedésbõl.

441

cioran és a nyugat újjászületése Patrice Bollon francia íróval, a Cioran, l’hérétique (cioran, az eretnek, 1997) címû monográfia szerzõjével Ciprian Vălcan, temesvári filozófus beszélget. Az interjú a nagyvilágnak készült. CiPrian vĂlCan Hogyan került kapcsolatba Cioran mûveivel? PATRIce BOLLOn Már nem emlékszem egészen pontosan, mikor és hol hallottam elõször cioranról. A hetvenes évek elején, egy újságcikk nyomán vásároltam meg a zsebkönyvtár sorozatban megjelent kötetet, A bomlás kézikönyvét, és még ma is õrzöm ezt a példányt. Húszévesen szerettem volna, ha nagyon szélsõséges különcnek néznek. egy szélsõbaloldali anarchokommunista szervezet aktív tagjaként ügyködtem, de ezzel együtt módfelett vonzódtam a beatnikekhez. Mindenáron hozzájuk akartam hasonlítani, szakállat és hosszú hajat növesztettem, gyakran utaztam Krétára, Tangerbe, Isztambulba és máshová. Politikailag Marxra, Kropoktinra, stirnerre és nietzschére esküdtem, olyan írókért rajongtam, mint Lautréamont, Antonin Artaud vagy Georges Bataille. A kor valódi produktumaként, baloldaliság és mítoszok között éltem, mint például a marginalizáltság, rock, „az úton tudat”, szabad szerelem stb. cioran könyvének címe, marketingkifejezéssel élve, vásárlásra buzdított. Találhattam-e volna felemelõbb gondolatot a „bomlásnál”? eleinte csak belelapoztam a könyvbe, pillanatnyi kedélyállapotom szerint. A hetvenes évek végétõl kezdtem rendszeresen forgatni cioran mûveit. személyesen 1986-ban, a Rajongás-gyakorlatok címû könyv megjelenése után találkoztam a szerzõvel. cikket írtam róla a párizsi City-magazine címû elegáns, fényes papírra nyomott lapnak. Írásom A kétkedés arisztokratája címet kapta. Akkoriban a Morale du masque (Az álarc erkölcse) címû, etikáról és nyilvánvalóságról szóló elsõ könyvemen dolgoztam, és igen közel éreztem magam a dendizmushoz... Így cioran felfedezése nem annyira irodalmi indíttatású volt, mint inkább része intellektuális és szellemi fejlõdésemnek. – Ön személyesen ismerte Ciorant. Milyen embernek látta? – Azonnal magával ragadott peremléte és dendi mivolta. némiképp rátatáltam arra a mintaképre, melyrõl mindig is álmodtam! cioran az íróember tökéletes ellentéte volt, olyan, mint akit nietzsche szabad szellemnek nevezett. saját könyveirõl nem szeretett társalogni, hiszen mindenki számára elérhetõek voltak, csupán el kellett olvasni, bárki levonhatta következtetéseit. Vele az élet valós kérdéseirõl lehetett beszélgetni. Amikor elõször találkoztunk, elmeséltem Vince Taylor, a furcsa rockzenész lenyûgözõen vesztes (egy bizonyos ponton inkább szánalmas) figura történetét. David Bowie róla mintázta Ziggy Stardust.* A történet rendkívül tetszett ciorannak, és ahogy vissza * David Bowie 1972-ben megjelent albuma. (A ford.)

442

akartam térni a filozófiára, közbevágott: ennek a figurának a sorsa sokkal inkább metafizikai jellegû, mint Kant egész életmûve! Akkoriban éppen Wittgenstein életútját kutattam, és elmondtam, hogy a filozófus „csodát mûvelt” Alsó-Ausztriában, népiskolai tanítóskodása során. Hahotázni kezdett. ezt követõen, jóformán minden héten találkoztunk vagy telefonon társalogtunk. Kevésbé ismert szerzõkrõl beszélgettünk, például Mario Prazról, a nagy mûveltségû olasz irodalomkritikusról. cioran gyakran aggódott anyagi helyzetem miatt (hozzá hasonlóan, hogyan tudom eltartani magam havi fix nélkül), és érdekelte a magánéletem is (ki volt az a szép, fiatal mesztic lány, akivel múlt héten a saint-Germain-des-Prés-n látott sétálni, szerelmes vagyok-e, meg másról). Mindenrõl barátságosan el lehetett vele csevegni, nyitott volt, vidám, szeretetre méltó és mindig tökéletesen udvarias. személy szerint ciorant sohasem tudtam az öngyilkosság vagy a pesszimizmus gondolatához társítani. Igazi értelmiségi dendi volt – mint a „valódi” dendik, hiszen a dendizmusnak semmi köze az öltözködéshez. Mint ahogy Barbey d’Aurevilly írta: pontosan a fordítottja igaz, a dendizmus magatartásforma, életerkölcs. – Amikor elõször olvasta, a ciorani életmû mely vonatkozásaira figyelt föl, melyek még ma is meghatározóak lehetnek? – elsõ olvasatra az életmû két aspektusára figyeltem föl, ami még ma is foglalkoztat. Fentebb említettem már a lázadást (olyan értelemben, hogy marginális, rendhagyó akart maradni), a másik, ahogyan életét igazította a lázadáshoz. sokszor elmondtam már, cioran a létezés, az élet mestere. Hogyan maradhat valaki nemes lélek egy olyan világban, melybõl hiányzik a nemes szellemiség? Hiszen világunk mélységesen hitvány, korrupt, lealacsonyodott, szennyes, mert megragadt a pénz, az anyagiasság visszataszító fogságában, és minden erejével a sikerre törekszik. cioran, akárcsak Wittgenstein, reményt ad azoknak, akik másképpen szeretnének élni: gyógyír a mindent átfogó szellemi hanyatlásra. Mindketten valódi filozófusok, a bölcsekhez vagy a neves cinikus gondolkodókhoz hasonlóan, mint Diogenész „isteni kutyája”. csupán annyit tennék hozzá, hogy, ebben az értelemben, Wittgenstein talán még erõteljesebb, még inkább hajthatatlan: valódi „szent kívülálló”. ettõl igen messze van a sokak által hangoztatott „búskomor, csupán az öncélú stílusbravúrt hajhászó” cioran-kép, hiszen leszûkíti az értelmezést. nyoma sincs nála valamiféle stílus- vagy viselkedésbéli mesterkéltségnek, ahogyan állítólagos „csodálói” hangoztatják. egyenes, igaz ember volt, leszámítva bizonyos ravaszkodást, mivel véleménye mellett nem mindig tartott ki a végsõkig. De ezzel is ösztönzést adott. Az ostobák vagy a kisemberek szívesen elmennek a ciorani tanítás mellett, mert az nem a szorosan vett irodalomra, hanem az egyedüli értelmes dologra: az életre vonatkozik. – Ön hogyan értelmezi a ciorani életmûvet? – Cioran, az eretnek címû monográfiámban próbáltam megtalálni az életmû belsõ összefüggéseinek a mozgatórugóját, ami korábbi eltévelyedéseinek „kiváltására” tett erõfeszítés, gondolok az ifjúkori antiszemita és hitle443

rizmust támogató nézeteire. Így jutottam el egyfajta erkölcsi-politikai indíttatású értelmezéshez az „antiutópia” jegyében, a fogalom ciorannál is megtalálható. Lehet-e valaki hû ehhez az eszményképhez vagy a gyökeres társadalmi, politikai változásokhoz, ha felismeri a következményeket? és mi a teendõ? Felfogásomat bírálták, bár gyakran átvették, és néha azok is, akik kifogásolták álláspontomat! Mindez a Franciaországban elszaporodott csökkenõ egójú, ostoba kisemberek specialitása! Lapozzunk... értelmezésem egyike a lehetséges magyarázatoknak. ezen kívül lehet még számos más is. Például elképzelhetõ, hogy bizonyosfajta „átélés” meghatározhatja a filozófiai gondolkodást, mindössze ki kellene fejteni. néhány hónapja errõl írtam cikket a Magazine Littéraire cioran-számába. Másik téma az író stílusa, melyrõl még nem szóltam. cioran az írás mûvésze, prózában Baudelaire-ral egyenrangú, meghaladja a XVII. századi francia moralistákat. ez utóbbiakkal inkább intellektuális lustasága révén rokonítható. ciorannál döntõ jelentõségû a stílus, ezt követi a gondolat. Akik ezt hangsúlyozzák soha nem vizsgálták a stílus jelentéstartalmát a ciorani életmûben. Írásmûvészetében nyoma sincs a mesterkéltségnek. Abban az esetben, ha az életmûben a stílust üzenetként fogjuk fel, nem csupán esztétikai, hanem egyúttal etikai kérdésként kell kezelnünk. Az életmû ékesen bizonyítja Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezésének híres mondatát: „…az etika és az esztétika egy.” A ciorani általános életmû-értelmezésem nagy vonalakban erre a gondolatra vezethetõ vissza. Visszatérve a feltevésre: a stílus eszköz – az egyetlen, ami viszont bizonyításra szorul – ahhoz, hogy finom eleganciával kezelhessük a létezés tarthatatlanságát, csõdjét. cioran dendizmusa életerkölcs... – Gondolkodását és stílusát tekintve melyik íróhoz hasonlíthat? – Jelenleg nem tudnék említeni cioranhoz hasonló kortárs francia írót. A legtöbb párhuzam a regényíró Albert cosseryvel és Jean Genet-vel illusztrálható, fõképp stílusuk miatt, ennél is mélyebb morális függetlenségük és a végsõkig fokozott küzdõ szellemük. Ma már egyre kevésbé találkozunk ilyesfajta tulajdonságokkal olyan világban, melyben minden, az irodalmat is beleértve, csupán biznisz, anyagiasság vagy ego kérdése. A filozófiával más történt. Az egyetemi oktatók teljesen kisajátították maguknak, mivel kevésbé vagy egyáltalán nem jövedelmezõ. egyes szerzõk kiváló képességûek, de mûveik nem kötõdnek az élethez, néha elmennek mellette, sõt ellentétesek vele. Kétségkívül léteznek, nietzsche kifejezésével élve, igazi Privatdenkerek, magángondolkodók. ebbõl a fajtából valónak vallotta magát cioran is, viszont mindannyian szükségszerûen ismeretlenek. cioran egyedül hozzájuk mérhetõ, hiszen az esszéíró-költõk családjából való, akárcsak nietzsche, Leopardi, Kierkegaard, Wittgenstein vagy némi megszorítással schopenhauer. Talán nevezhetnénk látnokoknak... – Igaz-e az életmû elemzõinek azon állítása, hogy a XX. században õ volna Nietzsche legfõbb követõje? 444

– Amirõl az elõbbiekben beszéltem jól szemlélteti cioran és nietzsche álláspontjának tagadhatatlan közelségét – azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi, sokkal filozofikusabb elme, a szó szoros értelmében. nietzsche dekonstruálta, fenekestül felforgatta a filozófiát. életmûve vagy a nyomában kialakult vizsgálódás tartalmazza a késõbbi filozófiai gondolkodás szinte minden elemét: természetesen Foucault-nál, Wittgenstein filozófiájának részleteiben és Heideggernél (fõleg a Mit jelent gondolkodni? címû dolgozatában). cioran nem jutott el erre a színvonalra. Ismétlem, szerintem cioran mestere a létezésrõl való gondolkodásnak – ami egyrészt kevesebb, másrészt több... – Milyen az életmû fogadtatása a mai Franciaországban? – nem én vagyok a legilletékesebb ebben a kérdésben. Az 1997-ben megjelent cioran-könyvem után mással foglalkoztam. nem nagyon szerettem volna „cioran-szakértõként” leélni az életemet. Az azonosság mûfaj nem érdekel, ezért kevésbé követtem az elemzéseket. Amennyire ismerem, az eredmény elég halvány, a cioran-recepció még igazából el sem kezdõdött. Jelentéktelennek tartom, olvastam két vagy három mostanában megjelent munkát, mint a Cahier de l’Herne cioran-számát, egy meglehetõsen vulgáris címû esszét (Misztikus magömlések). Izzadságszagú, önimádó, hivalkodó, silány munkák – mindez pontosan ellentéte annak, amit ki lehet, ki lehetne hozni az életmûbõl. Bízzunk a jövõben! Ha a cioran által felvetett kérdés maga a létezés, egy szép napon meg fogják találni a megfelelõ olvasatát is. Ki kell kapaszkodnunk ebbõl a sötét korból, amiben jelenleg vegetálunk. A megfáradt nyugat újjászületését szolgáló metafizikai és szellemi forradalomban talán a ciorani életmû lehetne a megoldások egyik forrása. Várjunk hát! FARKAs Jenõ fordítása

445

e. m. cioran

egy kifulladt civilizációról Aki valamely civilizációban szervesen benne él, nem tudná meghatározni a rontás természetét, mely e civilizációt aláássa. Kórisméje mit sem számít, a róla hozott ítélet õt magát is érinti; önzésbõl kíméli. A jövevényt nem köti semmi, szabad, számítgatások nélkül vizsgálja a civilizációt, és jobban megragadja gyöngeségeit. Ha vesztébe rohan a civilizáció, a jövevény vele pusztul, ha kell, rajta és önmagán észleli a fátum beteljesedését. nincs gyógyírja, nem is ajánl ilyet. Mivel tudja, hogy a sors nem gyógyítható, nem lép fel kuruzslóként. egyetlen becsvágya: fölemelkedni a Gyógyíthatatlan magaslatára. A nyugat országai, sikereik teljében, nem törõdtek azzal, hogy dicsõítsék történelmüket, jelentéssel, célszerûséggel ruházzák fel. Az övék volt, õk voltak mozgatóerõi: ésszerûen kellett tehát haladnia… Így aztán hol a Gondviselés, hol az ész és a Haladás oltalma alá helyezték. A végzetszerûség gondolata meg sem érintette õket; a reájuk leselkedõ ürességtõl, hanyatlásuk perspektívájától lesújtottan végül tudomásul veszik a történelmet. Alanyból tárgy lettek, de soha nem fosztódtak meg a sugárzástól, bámulatos nagyzási hóbortjuktól, mely egészen eddig eltakarta elõlük a gyógyíthatatlant. Ma annyira a tudatában vannak történelmüknek hogy a szellem korlátoltságát azon mérik, mennyire kötõdik az eseményekhez. s mi normálisabb ennél, attól fogva, hogy az események másutt zajlanak? csak akkor hozunk áldozatot értük, ha miénk a kezdeményezés. De amíg a hajdani ellenség emlékét valamennyire is õrizzük, arról álmodozunk, hogy kitûnjünk, ha másban nem, a zûrzavarban. Franciaország, Anglia, németország túl vannak a maguk terjeszkedõ, szertelen korszakain. Most van az esztelenség vége, a védekezõ háborúk kezdete. nincs több kollektív kaland, nincsenek polgártársak, csak vértelen, kiábrándult egyének vannak, akik még készek elfogadni az utópiát, feltéve, ha kívülrõl jön, s nekik nem kerül fáradságukba a kieszelése. Valamikor az ostoba dicsõségért haltak meg, most követelõdzõ szenvedélynek adják át magukat. A „boldogság” kísérti õket, ez utolsó elõítéletük, a marxizmus, az optimizmus bûne ebbõl meríti energiáját. Már nem képesek többé elvakulni, szolgálni, nevetségesnek mutatkozni, vagy egy értelmetlen ügynek szentelni magukat. Amikor egy nemzet vénhedésnek indul, a tömegsors felé veszi útját. Volna bár ezer napóleonja, akkor se volna hajlandó megzavarni saját nyugalmát, s a másét sem. Reszketeg reflexekkel kik tarthatók rettegésben és miképpen? Ha minden nép az ásatagság vagy a meghunyászkodás egyazon fokán állna, könnyen megértenék egymást: a bizonytalanságot felváltaná a gyávák paktumának állandósága… A háborús ét446

vágy megszûnésére számítani, abban hinni, hogy az elvénhedés vagy az idill általánossá válik, messzire tekintés, igazán messzire: az utópia az öreg népek távollátása. A fiatal népek irtóznak a maszlag kibúvójától, a dolgokat a cselekvés szemszögébõl nézik: vállalkozásaikhoz méretezik távlataikat. A kockázatért feláldozzák a kényelmet, a hatékonyságért a boldogságot, nem ismerik el egymásnak ellentmondó eszmék érvényességét, ellentétes álláspontok egymásmellettiségét: mi mást akarnának, mint szorongásainkat csillapítani… rettegéssel, erõt önteni belénk, miközben porrá zúznak. sikereik vadságukból fakadnak, mert nem az álmaik számítanak, hanem ösztönzéseik. Hogy meghajoljanak egy ideológia elõtt? Hevességüket tüzeli, barbár alapjaikat juttatja érvényre, ébren tartja. Amikor öreg népek tesznek magukévá egy ideológiát, az ideológia elkábítja, s attól a csöppnyi láztól is megszabadítja õket, az önáltatás fel-fellobbanásaitól, mely elhiteti velük, hogy hellyel-közzel elevenek... egy civilizáció csakis a kihívásokban létezik és igenli önmagát. Megszelídül? szétmállik. Tetõzésének pillanatai ijesztõek, erõit nem összegyûjti, hanem eltékozolja. A kimerülésre mohón Franciaország feladatául tûzte ki, hogy elpazarolja erõit; sikerrel járt, hozzásegítette gõgje, lázas igyekezete a támadásra (ezer év alatt nem háborúzott-e többet bármely más népnél?). egyensúlyérzéke dacára – még túlkapásai is szerencsések voltak – elsõségének csakis szubsztanciája látta kárát. Kimerülését becsületbe vágónak tekinti. A formula, a robbanó eszmék, az ideológiai hûhó szerelmeseként minden zsenialitását és büszkeségét az elmúlt ezer év eseményeinek szolgálatába állította. Miután fõszereplõ volt, most beletörõdõ, aggodalmaskodó, megbánásain és szorongó félelmein rágódik, ragyogásából él, múltján pihen. Mindent megtesz, hogy ne pillantsa meg arcát, reszket a tükör elõtt... egy nemzet ráncai ugyanúgy észrevehetõek, mint az egyénéi. egy nagy forradalom véghezvitele után nem robbantható ki egy újabb, egy ugyanolyan horderejû. Ha sokáig voltunk az ízlés irányítói, mihelyt elvesztettük a helyünket, nem is próbálkozunk visszaszerzéséveI. Amikor vértelenségre vágyunk, torkig vagyunk azzal, hogy példaképek legyünk, kövessenek minket, majmoljanak: mire jó szalont tartani a világ szórakoztatására? Franciaország túlontúl jól ismeri a nevetséges banalitásokat, ezért nem ismételgeti õket. A gesztusok nemzete, teátrális nemzet, szeretett játszani, és szerette közönségét. elfáradt, ott akarja hagyni a színpadot, a feledés színfalaira áhítozik Ihletét és tehetségét kimerítette, ez nem kétséges, de igazságtalan volna a szemére lobbantani; ugyanannyit érne, ha azzal vádolnánk, hogy megvalósította önmagát, és sorsa bevégeztetett. erõnek erejével mûvelte az erényeket, melyek révén kivételezett nemzet lett, kiteljesítette valamennyit, mígnem eltompultak, és képességei nem azért fakulnak ma meg, tûnnek el, mert nem gyakorolja õket. Azért keríti hatalmába, kísérti és sarkallja kizárólag a jól-lét (a hanyatló korok rögeszméjének) gondolata, mert Franciaország már csak 447

egyének összességének a neve, egy társadalomé, s nem egy történelmi akaraté. Oly mértékben megcsömörlött egyetemességre és mindenhatóságra törekvõ hajdani ambícióitól, hogy csakis csoda menthetné meg, hogy provincializmusba ne süllyedjen. Amióta uralkodói és hódítási szándékaival felhagyott, rossz hangulat, általános unalom ássa alá. A védekezésre kényszerülõ nemzeteket sújtja ez a csapás, elpusztítja életerejüket: a nemzetek nem biztosítják be magukat ellene, inkább elviselik, hozzászoknak, s a végén már nem bírnak meglenni nélküle. Az élet meg a halál között mindig akad elég hely élet és halál palástolására, hogy megkerüljük az életet, hogy megkerüljük a halált. Tisztán látó dermedtségbe merevedve, örökké tartó status quóról ábrándozva hogyan küzdhetnének meg a nemzetek az õket támadó sötétséggel, az átláthatatlan civilizáció elõrenyomulásával? Ha tudni akarjuk, mi volt egy nép, és miért nem méltó a múltjára, csak azokat az embereket kell szemügyre vennünk, akiknek hírét-nevét köszönheti. Milyen megindító végignézni a national Galleryben a férfias, néha finom, de legtöbbször ijesztõ fejeket, a belõlük áradó energiát, az eredeti arcvonásokat, a tekintetek pökhendiségét, keménységét! Majd a mai angolok félénkségére, jó értelemben vett korrektségére gondolva megértjük, miért nem tudják már shakespeare-t játszani, miért veszik el savát-borsát, miért herélik ki. Olyan messze estek tõle, mint Aiszkhülosztól a kései görögök. nincs bennük semmi erzsébeti: a látszatokat megóvandó, a homlokzatot karbantartandó „jellemük” törmelékeit használják. Drágán megfizetünk mindig, ha komolyan vesszük a „civilizációt”, ha nagyon is áthasonítjuk. Kik segítik egy birodalom kialakulását? A kalandorok, az állatiasan durvák, a gazemberek, mindazok, akiknek nincsenek elõítéleteik az „emberrõl” . A középkorból elõbukkanva az élettõl túlcsorduló Anglia vad volt és szomorú, a tisztesség szikrája sem gátolta terjeszkedési vágyát. Az erõ búskomorsága, ez a shakespeare-i hõsökre jellemzõ vonás áradt belõle. Gondoljunk Hamletre, az álmodozó kalózra: kételyek nem rontják meg indulatát, szikrája sincs benne az okoskodó gyöngeségnek. Aggályai? Az energia elfajzásából, a siker szeretetébõl, a kimerülhetetlenül beteg akarat feszültségébõl teremti meg õket. soha senki nem volt bõkezûbb, nagylelkûbb saját gyötrelmeivel, s nem is tékozolta ennyire bõkezûen. A mai angolok hogy is érhetnének fel buján tenyészõ szorongásaihoz? egyébként alig igénylik. eszményük a jól nevelt ember: veszedelmesen közel kerültek hozzá. Alighanem az angol az egyetlen nemzet, mely lompos világunkban makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy „stílusa” legyen. Ijesztõ, menynyire elveszítették közönségességüket: a személytelenség parancs, a másik embert untatni törvény. A disztingváltságtól és a sótalanságtól az angol ember egyre kiismerhetetlenebb, és zavarba ejt rejtélyességével, melyet a nyilvánvaló igazságnak fittyet hányva feltételezünk róla. saját alapjai, hajdani modora ellen küzdve, óvatosságtól és szerénységtõl legyöngülten, olyan viselkedést, a magatartás olyan szabályát kovácsolta ki, mely 448

messzire vetette géniuszától. Hol van hajdani arcátlansága, gõgje, kihívása, hetykesége? A romantika volt büszkeségének utolsó fellángolása. Azóta visszavonultan és erényesen hagyja, hogy felmorzsolódjon a cinizmus és a szemtelenség öröksége, melyrõl azt hittük, büszke rá. A hajdani barbár vonásait hiába keresnõk rajta: ösztöneit megfojtja az illemtudás. Filozófusai, ahelyett, hogy hóbortjait ösztökélték, bátorították volna, a boldogság zsákutcájába lökdösték. elhatározta, hogy boldog lesz, és boldog lett. és bõségtõl, kockázattól és tragikus ösztönzésektõl mentes boldogsága hozta létre azt az igézõ középszerûséget, amelyben mindörökre tetszelegni fog. csodálkozunk-e hát, hogy az angol lett észak kedvelt figurája, az elsorvadt vikingek eszményképe? Amíg erõs volt, utálták, tartottak tõle, most megértik, hovatovább szeretni fogják... nem lidércnyomás többé. Védekezik a szertelenség, az õrültség ellen, aberrációt, udvariatlanságot lát benne. Mekkora a kontraszt régi áradása és mostani józansága között! csakis nagy lemondások árán lesz egy nép normális. „Ha kétely szállná meg a napot vagy a holdat, rögtön kihunynának” (Blake). európa hosszú ideje kételkedik, s habár minket megzavar hanyatlása, az amerikaiak és az oroszok derûsen vagy vidáman nézik. Amerika zabolázatlan semmiként, szubsztancia nélküli végzetszerûségként áll a világ elé. semmi nem készítette fel a hegemóniára: habozva bár, mégis erre törekszik. Más, megaláztatások és vereségek sorát elszenvedett nemzetekkel ellentétben csak a megszakítatlan szerencse meddõségét ismerte eddig. Ha minden sikerül neki a jövõben is, feltûnése elhanyagolható véletlen. Akik sorsát kiszabják, akik szívükön viselik az érdekeit, rossz napokat hozhatnának rá; hogy megszûnjön felületes szörnyeteg lenni, nagy megpróbáltatásokra volna szüksége. ez talán már nincs is messze. Amerika eddig a poklon kívül élt, most készülõdik a pokolra szállni. Ha végzetet keres magának, csakis létokának romjain lelheti föl. Ami Oroszországot illeti, múltját nem nézhetjük borzongás, a minõségtõl való borzadás nélkül. Várakozással, földalatti nyugtalansággal terhes, alattomos múlt ez, megvilágosodott vakondokok múltja. Az oroszok betörése megremegteti majd a nemzeteket, õk már bevezették az abszolútumot a politikába. Kesztyût dobnak a kételyek roncsolta emberiségnek, bizonyára õk adják meg neki a kegyelemdöfést. nekünk nincs már lelkünk, ám van nekik, fölösen. eredeteikhez, ahhoz az érzelmes világhoz közel, ahol még földhöz, vérhez, húshoz tapad a szellem, érzik, amit gondolnak, igazságaik, akárcsak tévedéseik, érzelmeik: ösztökék, tettek. Valójában nem gondolkoznak, kitörnek. Abban a stádiumban vannak még, ahol az értelem nem hangsúlyozza, de nem is oldja fel a gyötrõ gondolatokat, nem tudnak a gondolkodás kártékony hatásairól, a tudat szélsõséges megnyilvánulásairól, melyekben a tudat a gyökértelenség és a vérszegénység alkotóeleme lesz. nyugodtan útra kelhetnek hát. Mivel kell farkasszemet nézniük? egy puhány világgal? semmi nincs elõttük, amibe beleütköznének, nincs akadály: nem egyik honfitársuk 449

használta-e elõször – miközben javában tartott a XIX. század – a „temetõ” szót, nyugatról szólván? Hamarosan megérkeznek tömegesen, hogy szemügyre vegyék a holttetemet. Az éles fülûek már hallják lépteik neszét. elõrenyomuló babonáik ellenébe ki állíthatná szembe akár a bizonyosság látszatát? A felvilágosodás százada óta a tolerancia jegyében európa egyfolytában a bálványait döntögeti: ereje teljében legalább hitt bennük és harcolt védelmükben. Még kételyei is álcázott meggyõzõdések voltak; mivel erejét bizonyították, joga volt hivatkozni rájuk és módjában állt lesújtani velük. A bálványok mostanra csak ideges tünetek, az elsorvadt ösztönök bizonytalan fellobbanásai. A bálványok lerombolása az elõítéletek lerombolását vonja maga után. Márpedig az elõítéletek – egy civilizáció szerves fikciói – tartósságát biztosítják, megõrzik arculatát. A civilizációnak tiszteletben kell tartania valamennyit, vagy legalábbis azokat, melyek belõle sarjadnak, s a múltban oly fontosak voltak, akár egy babona vagy egy rítus. Ha európa puszta megállapodásnak tartja õket, mindjobban eltávolodik tõlük, s nem lesz képes saját erejébõl pótolni hiányukat. Feláldozott egy kultuszt a szeszélynek, a szabadságnak, az egyénnek? Ha egy civilizáció nem alkalmazkodik többé elõítéleteihez, holt betû lesz szeszély, szabadság, egyén. Kell némi öntudatlanság, hogy megmaradjunk a történelemben. Más cselekedni, s megint más tudni, hogy cselekszünk. Amikor tisztánlátás hatja át, szövi át a cselekvést, a cselekvés szétporlad, s vele együtt az elõítélet is, melynek funkciója pontosan a tudat alárendelése a cselekvésnek, leigázása. Aki fikcióit leleplezi, rugóiról mond le, mintegy önmagáról. Másokkal pótolja aztán, melyek õt tagadják, hiszen nem volna szabad áthágni a tisztánlátás és az elemzés egy bizonyos fokát. Mennyire igazabb ez egy civilizációra nézve, mely meginog, ha tévedéseit, melyek lehetõvé tették kibontakozását és felragyogását, kárhoztatjuk, ha a legcsekélyebb mértékben is megkérdõjelezzük igazságait. Kockázatos visszaélni a kételkedéssel. Amikor a kételkedõ már nem merít hatékony erõt problémáiból és kérdésföltevéseibõl, a végét járja, hogy úgy mondjam, keresi a végét, hajszolja: valaki más döntsön határozatlanságaiban, segítsen kiszenvednie! nem tudja miképpen felhasználni szorongásait és szabadságát, sóvárogva gondol a hóhérra, hívja is. Akik nem találtak választ semmire, jobban elviselik a zsarnokság következményeit, mint azok, akik mindenre választ találtak. ezért, ha meg kell halni, a dilettánsok kevesebbet akadékoskodnak a fanatikusoknál. A forradalom alatt az elõbbiek közül nem egy mosolyogva nézett szembe a vérpaddal; amikor a jakobinusokra került sor, ezek gondterhelten, komoran léptek fel rá: egy igazságért, egy elõítéletért haltak meg. Bármerre nézünk is, ma csak az igazság, az elõítélet pótlékát látjuk: akik még e pótléknak is híján vannak, derûsebbnek látszanak, de mosolyuk, az elegancia utolsó, szegényes reflexe, gépies… sem az oroszok, sem az amerikaiak nem voltak elég érettek, s intellektuálisan sem voltak elég romlottak ahhoz, hogy „megmentsék” európát, vagy 450

hogy erkölcsileg igazolják hanyatlását. A másképpen fertõzött németek a tartósság látszatát kölcsönözhették volna neki, a jövõ felvillanását. De egy korlátolt ábránd és a reneszánszból elõbukkant értékekkel szembeni ellenséges ideológia nevében, imperialistaként, visszájáról töltötték be küldetésüket, és örökre elrontottak mindent. Arra voltak hivatva, hogy irányítsák földrészünket, ha néhány nemzedéknek is, a fellendülés látszatát adják (a XX. századnak németnek kellett volna lennie, olyan értelemben, ahogy a XVIII. század francia volt), de olyan ügyetlenül fogtak hozzá, hogy összeomlását siettették. nem érték be azzal, hogy fenekestül felforgatták, a tetejébe Oroszországnak és Amerikának ajándékozták, mert az õ hasznukra háborúztak és omlottak össze. Mások hasznára lettek hõsök, tragikus fejetlenség szerzõi, elszalasztották feladatukat, igazi szerepüket. Miután kigondolták és kidolgozták a modern világ témáit, Hegel és Marx termékét, kizárólagos kötelességük az lett volna, hogy az egyetemes eszme szolgálatába szegõdjenek, nem pedig egy törzs látomásainak szolgálatába. s mégis, ez a groteszk látomás javukra szólt: nem derült-e ki, hogy nyugaton egyedül a németek õrizték meg valamelyest az üdeség, a barbárság emlékét, s õk voltak képesek nagy szándékokra, életerõs õrültségekre? De most tudjuk, hogy már nem vágynak új kalandokra, nem is képesek rá, büszkeségük, életnedvük kiszáradásával, legyöngült, akárcsak õk maguk, s mivel õket is körüllengi az elhagyatottság bája, ha szerényen is, de részesei az általános kudarcnak. A nyugat, olyan lévén, amilyen, nem fog fennmaradni örökké: a végét várja, de érik még meglepetések... emlékezzünk vissza, mi történt az V. századtól a X. századig! A nyugatot jóval komolyabb válság várja, más stílus rajzolódik ki, új népek keletkeznek. Pillanatnyilag számítsunk zûrzavarra. A többség belenyugszik. Arról ábrándoznak, a Történelmet híva segítségül, a kínszenvedés gondolatával, lemondással a jövõ nevében, az önmaguk ellenében táplált remények szükségletében, hogy fel lesznek falva, le lesznek tiporva, „meg lesznek váltva”... Hasonló érzések vitték az öngyilkosságba, a keresztény ígéretbe az ókort. A kifáradt értelmiségiben föllelhetõk a sodródó világ rútságai és bûnei. nem cselekszik, pang, a tolerancia felé fordul ugyan, de nem találja meg benne az izgalmat, melyre szüksége volna. A rettegés nyújt izgalmat, s azok a tanok, melyekbe torkollik. Az értelmiségi volna az elsõ áldozat? nem lesz zokszava. Az az erõ csábítja, mely összetöri. Ha az ember szabad akar lenni, önmaga akar lenni, de belefáradt, hogy önmaga legyen, a bizonytalanság felé menjen, igazságok között bolyongjon. „Kötözzetek meg az illúzió láncaival!” – sóhajtja, miközben szegre akasztja a megismerés vándorbotját. Így veti magát, lesunyt fejjel, az iga oltalmát és békéjét biztosító bármelyik mitológiába. nem hajlandó felvállalni saját szorongásait, kalandokba bocsátkozik, s örül a velük járó izgalmaknak, melyeket képtelen volna felfakasztani a saját lelkében, és szertelen unatkozása a zsarnokságokat fogja megszilárdítani. egyházak, ideológiák, rendõrség eredete a fáradt értelmiségi tisztánlátásából táp451

lálkozó rettegésben keresendõ, nem a tömegek ostobaságában. ez a torzszülött, a nyomorult fajankók utópiájának a nevében az értelem sírásójává alakult át, s mivel meggyõzõdése, hogy mûve hasznos, prostituálja a magányos ember tragikus jelmondatát, mely így hangzik: „Butulj el!” ez a lecsúszott képromboló, a paradoxon és a bujtogatás csalódott híve, a személytelenség és a rutin kutatója, félig-meddig megalázkodottan, sablonra éretten, lemond különösségérõl és visszahullik a trágyába. nincs mit döntögetnie: hacsak nem önmagát dönti le, utolsó bálványként... saját törmelékei vonzzák. nézi õket, s közben új istenek arcát mintázza meg, vagy átkeresztelve régieket állít fel újra. Mivel nem bírja fenntartani a nehéz létezés méltóságát, s mind kevésbé hajlik az igazságok mérlegelésére, beéri azokkal, melyeket felkínálnak neki. énje mellékterméke, nyámnyila rombolóként csúszik-mászik oltárok elõtt, bármi elõtt, ami oltárul szolgál. A templomban vagy a nagygyûlésen az éneklõk között van a helye, ott, ahol másokéba olvad a hangja, ahol nem hallja többé önmagát. A hit paródiája? Mit sem számít, hiszen leghõbb vágya, hogy lemondjon önmagáról. egyetlen nótába fulladt a filozófiája, hozsannába merült el a büszkesége! Legyünk igazságosak! Ahogy a dolgok jelenleg állnak, mi mást is tehetne? európa varázsa az eredetiség kritikus szellemében rejlett, harcos, támadó kételkedésében; e kételkedés ideje lejárt. A kételyeitõl megfosztott értelmiségi így a dogmával kárpótolja önmagát. Az elemzés határvidékére érve, az ott fölfedezett semmitõl letaglózottan, visszafordul, és megpróbál belecsimpaszkodni az elsõ, adódó bizonyosságba, de nem elég naiv, hogy teljesen elfogadja, ekkor meggyõzõdés nélküli fanatikusként csak ideológus lesz, korcs gondolkodó, amilyen bõven terem minden átmeneti idõben. Két különbözõ stílust mond a magáénak, gondolkodási formája az eltûnõhöz köti, s a kialakulóban lévõhöz fûzik az eszmék, amelyeket véd. Hogy jobban megértsük: képzeljünk el egy félig-meddig megtért szent Ágostont, aki ide-oda csapódik, lavíroz, s aki a kereszténységtõl csak az ókori világ gyûlöletét vette át! Korunk nem hasonlít-e vajon ahhoz a korhoz, amikor Az Isten városa megszületett? Bajosan lehetne aktuálisabb könyvet írni. Ma éppúgy, mint akkor, egyszerû igazságra van szüksége a szellemnek, válaszra, mely megszabadít a kérdésektõl; evangéliumra, sírgödörre. A kifinomultság pillanatai a halál elemét hordozzák: mi sem törékenyebb a finomságnál! Ha visszaélünk vele, katekizmushoz jutunk el, dialektikus játszmavégekhez, az értelem eltorzulásához, melyet nem segít az ösztön. Az aggályaitól megzavart ókori filozófia, bár nem volt szándékában, a sekélyes primitívségnek nyitott utat, vallásos szekták burjánoztak, kultuszok léptek az iskolák helyébe. Hasonló vereség fenyeget ma is: gyatra ideológiák, mitológiák dühöngenek, s leigáznak, megsemmisítenek minket. ellentmondásaink fényûzése nem tartható fenn sokáig. Vannak, nem is kevesen, akik készek bármilyen bálvány tiszteletére, bármilyen igazság szolgálatára, feltéve, ha kiszabják rájuk, s nem kell fáradságosan kiválasztani szégyenüket és csõdjüket. 452

Bármilyen világ köszöntsön is be, a nyugatiakra a római császárság görögjeinek szerepe vár. Az új hódító kereste és megvetette õket, s õk értelmük zsonglõrködésével vagy múltjuk kendõzésével fogadtatják el magukat. A nyugatiak máris kitûnnek önmaguk túlélésének mûvészetében. Az elapadás tüneteit látjuk, amerre nézünk: németország megmutatta erejét a zenében: hogyan hihetnõk, hogy továbbra is kitûnik benne? Kiapasztotta forrásait, akárcsak Franciaország tulajdon eleganciája buzgását. Mindketten – s velük együtt a világ eme fertálya – csõd, az ókor óta a legkáprázatosabb csõd szélén állnak. A felszámolás következik majd: nem elhanyagolható kilátás, a haladék idõtartama sem mérhetõ fel; a könnyûség korszaka ez, amikor a bekövetkezõ megszabadulás elõtt állva mindenki boldog lesz, hogy maga mögött tudhatja a remény és a várakozás rémületét. Tétovázásai és gyámoltalansága közepette európa megõriz azonban egy meggyõzõdést, egyetlenegyet, melytõl nem válna meg semmi pénzért: hogy jövõje az áldozaté, a feláldozotté. Már megint eltökélt és hajlíthatatlan; elveszettnek hiszi magát, elveszett akar lenni és az is. egyébként nem tanítottáke meg réges-régen arra, hogy friss fajok jönnek leigázására és megcsúfolására? Lendülete teljében, a XVIII. században Galiani apát már megállapította, hogy hanyatlásnak indult, és ki is mondta. Rousseau a maga részérõl megjövendölte: „uraink lesznek a tatárok, ez a forradalom szerintem elmaradhatatlan.” Igazat mondott. A rá következõ században tudjuk, mit mondott napóleon a kozákokról, ismerjük Tocqueville, Michelet vagy Renan profetikus aggodalmait. ezek az elõérzetek testet öltöttek, ezek az intuíciók ma a közönséges ember poggyásza. Az ember nem mond le egyik napról a másikra: a hátrálás gondosan ápolt légköre kell hozzá, a kudarc legendája. ez a légkör s a legenda is, már megteremtõdött. s mint ahogy Amerika õslakói, jó elõre felkészülvén és beletörõdvén a távolból jött hódítók inváziójába, meghajoltak, amikor ezek megérkeztek, az eljövendõ szolgaságukról túlságosan sokat tudó, szolgaságuktól elõre áthatott nyugatiak valószínûleg nem tesznek majd semmit elhárításukra. egyébként nem lesz hozzá eszközük, kedvük, merszük se lesz hozzá. A kertészekké lett keresztes lovagok elenyésznek az otthon üldögélõ ivadékokban, akikben egy csepp nomád vér sem maradt. De a történelem a tér utáni vágyakozás és rettegés az otthon üléstõl, csavargásról szõtt ábránd, a messze meghalni szükséglete... a történelem az, aminek környezetünkben már nyomát sem leljük. Van olyan jóllakottság, mely fölfedezésre csábít, a mítoszok, a cselekvésre bujtogató hazugságok kieszelésére: kielégületlen hév, beteges elragadtatás, mely egészségessé válik, mihelyt megrögzül egy tárgyon, s van egy másik is, mely a szellemet erejétõl s az élet forrásaitól elválasztva, elszegényít, kiszárít. Az unalom karikatúraszerû megjelenéseként ez a jóllakottság tönkreteszi a mítoszokat vagy elrontja alkalmazhatóságukat. egyszóval betegség. Aki meg akarja ismerni tüneteit és súlyosságát, tévedne, ha messze keresgélne: nézze meg, fedezze fel, milyen bélyeget ütött rá a nyugat... 453

Az erõ ragályos, de a gyöngeség is az: tud vonzani, nem könnyû ellenállni neki. Amikor légiónyi a gyönge ember, megigéznek, eltaposnak; milyen eszközzel lehetne fölvenni a harcot egy kontinensnyi akaratgyengével szemben? Az akarat betegségének, mivel ráadásul kellemes, jó szívvel adja át magát az ember. nincs jólesõbb érzés, mint az eseményeken innen hányódni, s nincs ésszerûbb. nagy adag õrültség nélkül egyáltalán nincs kezdeményezés, nincs vállalkozás, nincs mozdulat. ennek oka: életerõnk megalvadása. A bennünk lévõ bolond kényszerít kalandra minket; ha cserbenhagy, elvesztünk: minden tõle függ, még vegetatív életünk is, õ ösztönöz minket lélegzésre, õ kényszerít rá, s megint csak õ parancsolja meg vérünknek, hogy az ereinkben áramoljon. Ha visszavonul, magunkra maradunk. nem lehetünk egyszerre normálisak és élõk. Ha függõleges testhelyzetben tartom magam, s kész vagyok az eljövendõ pillanat betöltésére, egyszóval, ha felfogom a jövõt, ennek oka szellemem mûködésének megbomlása. Olyan mértékben maradok fenn és cselekszem, amennyire félrebeszélek, sikeresen beszélek összevissza. Legyek értelmes, s minden elbátortalanít: a jelen nem levés felé csúszom, források felé, melyek nem kegyeskednek buzogni, a kimerülés felé, melyet az élet valószínûleg a mozdulat nemzése elõtt ismert; a gyávaság képességéig jutok el a dolgok legmélyén, a szakadék fenekén, mellyel nem tudok mit kezdeni, hiszen elválaszt a jövõtõl. Az egyén, akárcsak egy nép, akárcsak egy kontinens, kihuny, amikor viszolyog a tervektõl és a hebehurgya tettektõl, amikor ahelyett, hogy kockáztatna, s belevetné magát a létezésbe, meglapul benne, elsáncolja magát: ez az innentõl való visszafejlõdés metafizikája, visszahúzódás az õsi felé! szörnyû higgadtságában európa megtagadja önmagát, pimaszságai, kihívó viselkedése emlékét, a vereség utolsó tisztességét is, az elkerülhetetlen szenvedélyes szeretetét. ellene szegül a szertelenségnek, az élet minden formájának, tanakodik, mindig is tanakodni fog, még akkor is, ha megszûnik létezni: nem olyan hatást kelt már most is, mintha kísértetek zsinata volna? ...európa azt a szerencsétlen flótást juttatja eszembe, aki déltájt, az ágyban, parancsoló hangon noszogatta magát: „Akarj! Akarj!”, a komédia mindennap megismétlõdött: emberünk olyan feladatot vett magára, melyet nem tudott teljesíteni. s a kísértet – önmaga – ellen hadakozva megvetette tunyasága gyönyöreit. nem mondható több európáról sem: erõfeszítései kifulladtával fölfedezvén a nem akarás királyságát, ujjong, mert most már tudja, hogy vesztében gyönyörûség lappang, s ezt ki akarja élvezni. Megbabonázza és örömmel tölti el a lemondás. Telik-múlik az idõ? nemigen aggasztja, foglalkozzanak vele mások, az õ dolguk: nem is sejtik, milyen megkönnyebbülés a sehová nem vezetõ jelenben hemperegni... Itt élni halál, másutt élni öngyilkosság. Hová menjünk? A föld egyetlen olyan helye, ahol a létezés mintha igazolódott volna, üszkösödik. ezek az õscivilizált népek kétségbeesésbe taszítanak minket. Hogy kétségbeessünk, valóban elég, ha megnézzük õket, szemügyre vesszük szellemük mesterkedéseit, gyöngülõ, már-már kiapadt mohóságuk nyomorúságát. Miután sokáig 454

vétkeztek eredetük ellen, s nem törõdtek a vademberrel, bölcsõjük, a horda erõszakolja rájuk annak megállapítását, hogy nincs bennük egy csöpp szkíta vér sem. Az ókori történetíró, amikor azt mondta Rómáról, hogy nem tudja tovább elviselni sem bûneit, sem orvoslásukat, saját korát határozta meg, de a miénket is elõrevetítette. Mélységesen kimerült a császárság, ez kétségtelen, de ziláltan és találékonyan, váltani tudott, a cinizmust, a fényûzést, a kegyetlenséget mûvelte; az a kimerültség azonban, melynek mi vagyunk a tanúi, rideg középszerûségben, egyetlenegy, illúziót keltõ igézõ erõvel sem rendelkezik. nagyon is kétségbevonhatatlan, nagyon is magabiztos, olyan betegségre emlékeztet, melynek sorsszerû gépiessége paradox módon megnyugtatna pácienst és kezelõorvost egyaránt: haldoklás annak rendje s módja szerint, pontos, akár egy szerzõdés, feltételekhez kötött haldoklás, szeszély- és fájdalommentes, azokra a népekre szabva, melyek az életet ösztökélõ elõítéleteket elégedetlenül elvetvén, az életet igazoló és megalapozó elõítéletet is elhajítják: a jövõ elõítéletét. együtt érkezünk az ürességbe! De ne áltassuk magunkat: ez az üresség minden tekintetben különbözik a buddhizmusétól, amely az „igazság székhelye”; nem beteljesülés, nem is felszabadulás, nem negatív fogalmakban kifejezett pozitivitás, nem egyre nagyobb erõfeszítés az elmélkedésre, a kifosztottság, a põreség vágya, az üdvösség meghódítása, hanem nemesség és szenvedély híján lévõ megcsuszamlás. elsor vadt metafizikába torkollás, nem a keresgélés jutalma, a szorongás megkoronázása. Kelet a saját üressége felé halad, kibontakozik benne, diadalmaskodik, míg mi beleragadunk a sajátunkba, s maradék erõnket is elveszítjük benne. Tudatunkban minden elfajul, minden megromlik, ez biztos: még az üresség is tisztátalan. ennyi hódítás, szerzés, eszme vajon hol fog fennmaradni? Oroszországban? észak-Amerikában? egyikük is, másikuk is levonta már a következtetést európa gyatraságairól... Latin-Amerikában? Dél-Afrikában? Lehetséges, hogy innen kell várnunk a váltást. A váltás karikatúráját. A jövõ planétánk kültelkeié. Ha a szellem rendjében vetjük latba sikereinket a reneszánsz óta napjainkig, a filozófia sikereinél nincs mit idõznünk, mivel a nyugati filozófia nem hoz sok újat a görög, a hindu vagy a kínai filozófiához képest. Legföljebb néhány ponton feléri õket. Mivel az általában vett filozófiai erõfeszítések változatait nyújtja csupán, akár meg is tudnánk lenni nélküle, és szembeszegezhetnénk vele egy sankara, egy Lao-ce, egy Platón elmélkedéseit. nem így áll azonban a helyzet a zenével, a modern kor eme nagy mentségévei, amelynek egyetlen más hagyományban sincs megfelelõje: hol találjuk másutt Monteverdi, Mozart, Bach párját? A zene révén tárja fel nyugat az igazi arcát és éri el mélységeit. nem teremtett ugyan olyan bölcseletet, sem olyan metafizikát, amely csak az övé, és olyan költészetet sem, amelyrõl elmondható volna, hogy 455

példátlan, zenei mûveibe viszont kivetítette eredetisége minden erejét, kifinomultságát, titkát, a kimondhatatlan kimondásának képességét. szerethette ugyan az észt egészen a perverzióig, igazi géniusza érzelmi géniusz. Mely rossz válik legnagyobb dicsõségére? A lélek túltengése. A zene nélkül közönséges, elõre látható civilizációt hozott volna létre... Ha mérleget von tehát, a zene önmagában tanúsítja, hogy a nyugat nem vesztegette el hiábavalóan önmagát, hanem valóban volt veszítenivalója. Megesik néha az emberrel, hogy a vágy üldözése elõl a megõrzés ösztönének zsarnoksága alá menekül. A bukás kilátásával kacérkodik, aláássa akaratát, fásult igyekszik lenni, önmaga ellen lázad, rossz szellemét hívja segítségül. ezernyi kártékony tevékenység martalékaként sürög-forog, olyan dinamizmust fedez fel, melynek vonzerejét még csak nem is gyanította, a felbomlás dinamizmusát. Büszke rá: végre saját kárára újíthatja meg önmagát. Az egyének, de a közösségek lelkének mélyén is pusztító energia lakozik, mely lehetõvé teszi, hogy lelkesedéssel omoljanak össze: keserû elragadtatás ez, a megsemmisülés eufóriája. Aki ennek adja át magát, azt reméli bizonyára, hogy kigyógyul a tudat betegségébõl. Valóban, minden tudatos állapot elcsigáz, kimerít, elnyûvésünkre törekszik, minél nagyobb teret nyer bennünk, annál jobban szeretnénk visszatérni az ébredésünk elõtti éjszakába, elmerülni az én fondorlatait, merényletét megelõzõ szendergésben. Megrokkant szellemek vágyakozása ez, s megmagyarázza, hogy bizonyos korokban a mindig önmagába ütközõ, különbözõségein kérõdzõ, s ettõl a végsõkig elkeseredett egyén miért fordul azon idõk felé, amikor, egy lévén a világgal, nem mondott búcsút a létezõknek, nem fajult emberré. A tudatra mohón, s a tudattól borzadva a Történelem kifejezésre juttatja a küldetése teljesítésére erõtlen állat vágyát, egyszersmind attól való félelmét, hogy sikerrel jár. Félelme jogos: milyen kegyvesztettség várja kalandja végén? nem azokat a pillanatokat éljük-e át, amikor, egy adott térben, utolsó átalakulása tanújává lesz? Amikor számba veszem európa érdemeit, ellágyulok és bánt, hogy szapulom; mulasztásait elõszámolván azonban harag ráz. Ilyenkor azt szeretném, ha minél hamarabb felbomlana, és még az emléke is eltûnne. Máskor viszont, érdemeit és szégyeneit felidézve, magam se tudom, merre hajoljak: fájdalmasan szeretem, vadul szeretem, és nem tudom megbocsátani neki, hogy olyan érzelmek közé vetett, amelyek között nem lehetséges választanom. Bárcsak közömbösen tudnám szemlélni vérzésre mindig kész, varázslatos sebeit! Mókából arra áhítoztam, hogy vele együtt roskadjam össze, és a hálójába estem. semmilyen erõfeszítést nem tartottam elég nagynak, hogy a magamévá tegyem hajdanvolt igézetét, aminek valamicske emlékét õrzi, hogy életre keltsem, örökké valóvá a titkát. Kárba veszett fáradság! – csipkékbe gabalyodott barlanglakó... A szellem vámpír. egy civilizációra támad? Kimerülten, leromlottan, szufla nélkül hagyja ott, vértelenül, megfosztva szubsztanciájától, az ösztönzéstõl is, mely tettekre és nagyszabású botrányokra ragadtatta. eljegyezte magát a 456

romlással, semmi nem fordíthatja el tõle, fenyegetéseink képét nyújtja és jövõnk fintorát: a mi ürességünk õ, õ mi vagyunk, s benne leljük fel gyengeségeinket és bûneinket, ingatag akaraterõnket és porrá omlott ösztöneinket. A bennünk támasztott félelem félelem önmagunktól. A civilizációhoz hasonlóan mi is kimerülten, leromlottan, szufla nélkül fekszünk, azért, mert mi is megismertük és átéltük a szellem vámpirizmusát. soha nem vettem volna észre a jóvátehetetlent, de elegendõ volt az európára vetett pillantás, s beleborzongtam. A bizonytalanságtól megóv európa, de igazolja, szítja és helyesli félelmemet, azt a szerepet tölti be nálam, mint a szerzetes elmélkedésében a holttest. II. Fülöp halálos ágyához hívatta a fiát, és így szólt hozzá: „Íme, itt fejezõdik be minden és a monarchia.” európa ágyánál nem tudom, miféle hang figyelmeztet: „Íme, itt fejezõdik be minden és a civilizáció.” Mire jó a semmivel vitázni? Itt az ideje, hogy összeszedjük magunkat, megtörjük a legnagyobb baj varázsát. nincs veszve minden: ott vannak a barbárok. Honnan bukkannak majd fel? Mit számít! Pillanatnyilag elég tudnunk, hogy megindulásuk nem késlekedik tovább, készülõdnek már összeomlásunk ünnepére, azon törik a fejüket, miképpen pirítsanak ránk, miképpen vessenek véget szõrszálhasogatásunknak és a mondatainknak. Hogy megalázzanak minket, hogy ránk tapossanak, energiájukból futja, hogy meghalni segítsen vagy új életre keltsen. Jöjjenek hát, ostorozzák lagymatagságunkat, öntsenek erõt árnyainkba, hozzanak nedveket, melyek kiszáradtak belõlünk! Megviselten, vértelenül nem tehetünk semmit a végzet ellen: a haldoklók nem egyesülnek s nem is lázadnak. Hogyan is számíthatnánk európa ébredésére, haragjára? sorsa, lázadásai is, másutt intézõdnek. Kifáradva hosszú fennmaradásába, abba, hogy továbbra is önmagával folytasson párbeszédet, európa üresség, mely felé csakhamar megindulnak a sztyeppék... egy másik üresség, egy új. FÁZsy AnIKÓ fordítása

457

illyés Gyula

Három levél* Van értelme ennek a szobortörölgetésnek? Hisz föltehetõ, hogy ez a szoborkép, bármi fröcskölte is, most már mégsem mumus; a jobbak szemében legalább. A modern elmébõl, ha más nem, a szkepszise, kisodor efféle valóban csak pszichoterápiára tartozó elfogultságot. Kintrõl való rangos írói ábrázolás népünk jellemérõl alig van. Ilyet tudtommal a Gide–Valéry–claudel fényében fürdõ Nouvelle Revue Française közölt elsõ oldalain a kor egyik legélesebbnek tartott kritikai elméjétõl, a már elsõ könyvével, a Précis de décompositionnal és a Syllogismes de l’amertume-mel világismertségre jutott émile M. ciorantól. A munkájával való foglalkozás problémánkat nemcsak szellemileg, hanem földrajzilag is kiterjeszti. émile M. cioran 1957-ben közölt hosszú fejtegetésének rövid summája az, hogy a magyar született elnyomó nép; gyakori szabadságharcának oka, hogy épp mert oly ádáz elnyomó, azért nem bírja, hogy mások õt elnyomják. ezt a tételt a villogó, mélyreható stílusáról ismert író, aki Histoire et Utopie c. munkájáért nyomós irodalmi díjat is nyert, nem érvekkel, hanem emlékekkel támogatja. Koronatanúként vall; román neveltetés után lett a franciák közül is kiemelkedõen igazi párizsi: erdélyben született, amikor az még magyar volt. õ maga egy falu román szellemi vezetõjének a fia. Gyermekkorának mumusa a magyar csendõr. Lorsque de loin j’en apercevais un, j’étais pris de panique et me mettais à fuir: c’était l’étranger, l’ennemi; haïr, c’était le haïr. À cause de lui, j’abhorrais tous les Hongrois... Vagyis ha csak messzirõl csendõrt egyet is látott, vakrémületbe esett, futva menekülni kezdett, ez volt az idegen, az ellenség; gyûlölni, csak gyûlölni lehetett. Miatta irtózott utálkozva minden magyartól. ezt az irtózatos utálatos alakot én is jól ismerem, mindnyájan ismerjük. én, egy országban nevelkedvén e. M. ciorannal, Habsburg-jelmezében (kard, puska, tiroli kalap, barsaglieri kokastoll bokrétával) utáltam, bár rettegni kevésbé rettegtem, lévén nem pópák, hanem pusztai pásztorok s kézmûvesek neveltje; mások a flic, a garde-mobile, hekus, a zsandár, a fekete kozák, vagyis a szörny pandúr változataiban borzadtak tõle ugyanúgy. Beleértve persze a sziguranca, a Vasgárda szörnyeit. Ha valaha szót remélnék érteni a nemzetiségi vitákban, mégis e. M. ciorant választanám vitakezdõül. nem csak a mi, mai európai szintünkön beszél. A mi mélységeinkbõl is. * Illyés Gyula: Szellem és erõszak. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1978.

458

Oly kedvemre valóan hiperkulturált, hogy nem is kell pszichoanalitikai díványra feküdnie, gátlástalanul vall: lelkünkbõl beszél! Hogy az idegen tollas, tûzfegyveres, kardos – a magyar ízlésnek is nevetségesen idegen öltözetû – csendõr, akitõl már messzirõl futni kell, a lángpallosos, a paradicsomrontó angyal: azt tán már a falusi mélylélekbúvár sem jegyzi föl a vallatóblokkjára; közhely. Annál értékesebb számunkra, amit az írásmûvészet lélekoldó bódulatában ez a kitûnõ, különösen a Tentation d’exister címû könyvében oly lenyûgözõ író itt, rólunk papírra vet. Gyûlölete keltette föl érdeklõdését a magyarok iránt. Hiszen azok: À y bien, réfléchir, au temps même de leur splendeur, ils furent toujours seuls au milieu de l’Europe, isolés dans leur fierté et leurs regrets, sans affinités profondes avec les autres nations... Il a chez ces Mongols [az eredetiben: Huns] raffinés une mélancolie faite de cruauté rentrée, dont on ne trouvera pas l’équivalent ailleurs.* Azaz a magyarok „tündöklésük idején is mindig magányosak voltak európa közepén bánatuk s büszkeségük gyûrûjében, még csak sógorságban-komaságban sem a többi néppel. Van ezekben a kifinomult mongolokban [hunokban] valami másutt sehol nem lelhetõ befeléfordult kegyetlenségbõl fakadó melankólia.” nem idézhetem teljes egészében a remek szöveget, melynek minden villanása mély aranybányát sejtetõ aranyrög nekünk. nekünk, ezt, fölösleges tán mondanom, nem úgy értem, hogy nekünk, magyaroknak, hanem nekünk, szociológus-pszichológusoknak, a közösségi türelmetlenség mélytudati vizsgálóinak: soha ilyen világos megfogalmazása a homálynak, soha ennyi tiszta adat az indulatok tárnasarából. „Irigyléssel tölt el – írja tovább szerzõnk a jó stílus területenkívüliségi jogának rousseau-i biztonságában, szent Ágoston-i szabadságában – szomszédainknak (a magyaroknak) pökhendisége is.” Je jalouse, je vous l’avoue, l’arrogance de nos voisins (sans elle auraientils pris les armes?),** je jalouse jusqu’ à leur langue féroce s’il en fut; d’une beauté qui n’a rien d’humain, avec des sonorités d’un autre univers, puissante et corrosive, propre à la prière, aux rugissements et aux pleurs, surgie de l’enfer pour en perpétuer l’accent et l’éclat. szükségtelen tán „aláhúzás tõlem”-mel megjelölni azokat a pontokat, ahol egy Lévi-strauss lámpáját is haszonnal lehetne a mélybe irányítani. Irigyli még azt a nem emberien szép, egy más universum zöngéit hozó vérengzõ-vad nyelvüket, azt a hatalmas erejût, azt a vitriolosat, azt az imába, bömbölésbe, zokogásba valót, azt a pokolból kitörõt, hogy mögöttünk zengjen s villogjon örökre a pokol. Ilyet hallhatott, semmi kétség, az elsõ emberpár, minden nép elsõ, még boldog emberpárja, kifuttában a paradicsomból. no még csak egyet, ha már benne vagyunk. Bien que je n’en connaisse que les jurons, elle me plaît infiniment, je ne me lasse pas de l’entendre, elle m’enchante et me glace, je succombe à son charme et à son horreur, à tous * Idézet a Történelem és utópia c. mûbõl. (A szerk.) ** Sans elle auraient-ils pris les armes? enélkül fegyvert ragadtak volna? ez nem szerepel az eredetiben.

459

ces mots de nectar et de cyanure, si adaptés aux exigences d’une agonie. C’est en hongrois qu’on devrait expirer – ou alors renoncer à mourir. e. M. cioran, hadd ismételjem, magát franciának tekinti; íróként az is, mégpedig kitûnõ, ismételhessem ezt is. A jelenség ezáltal így igazán értékes. Ragyogó francia világossággal és õszinteséggel megfogalmaztatik végre a vád: a franciából tudata ellenére egy transylvain beszél. egy sorstársunk. A szenvedély megragadható: limbusából akadálytalanul jutott föl, a remek csatornákon: az alaktalanság alakot kapott. szinte tárgyilagosat. ez a nyelv – noha csak a káromkodásait ismeri – tetszik ciorannak, azaz ezúttal is mélytudatának, mélyemlékezetének. nem ringathatjuk magunkat abban az ábrándban, hogy egy képtelenségnek az ésszerû kimutatása azon nyomban hat az észre. ennek igazolására vettük példának egy olyan képzett, minden nyugati eszmeáramlat-megfürdette elme õsemberi kitörését (explosion digne d’homme préhistorique d’un écrivain cultivé dans tous les sens du mot), mint aminõt e. M. ciorané produkált. De az õ útja sem járható.* „elhallgatnám naphosszat, elbûvöl és megdermeszt, megejt a bájával, a borzalmasságával, nektárédes és ciánmérges valahány szavával, erre az agonizálás kívánalmaira készült szótárral. Az embernek magyarul kellene kiadnia a lelkét – vagy ha nem, eleve lemondania a halálról.” * Mindezt nem hallgathatjuk megilletõdés nélkül, oly emberi, a keresettségében is. Oly megkeresetten emberi. De nézzük aztán tárgyilagosan, honnan is árad ez a – szintén poklot idézõ – szenvedély. Mi fûti, milyen kemencében, milyen való alapon? e. M. cioran 1911-ben született. Benyomásaink három-négy éves korunkban válnak emlékké. szerzõnk az emlékek honába tehát legkorábban 1914– 1915 táján érhetett. ekkor már a háború dúlt. ennek elején Románia az ún. központi hatalmak szövetségébe tartozott, azok harci szerencséjének ingásakor fordult szembe velük, nyomban elárasztva erdélyt 1916-ban. Páni menekülés kezdõdött: a dolog váratlanul történt, s a magyar paraszti lakosság is õriz persze archetipikus képet a román fegyveresekrõl, retteneteseket, még 1848-as forradalmunk leverése idejébõl. Milliók hagyták el azt a területet, ahol cioran nevelkedett. Aztán a futás irányt és népet cserélt: most Mackensen serege száguldta végig azt a területet, s a lakosság román része menekült. Aztán futók s futás megint visszaváltott: 1918-ban a nyugatiak gyõzelme nyomán Ferdinánd román király semmisnek tekintette az elõzõ évi béke kötését: csapatai megint elözönlötték erdélyt. ekkor cioran hat-hét éves volt. Futókat ettõl fogva végig gyermek- és ifjúkorán természetesen csak magyarokat láthatott, üldözõt pedig, olyanfajta mese-mélyi mumust, amilyet leír, csakis * Fenti bekezdés nem szerepel az 1978-as kiadásban.

460

maga anyanyelvebélit. Idetartozna, de mégse legyen itt most rajz ezekrõl; megvan a dokumentumtár ugyancsak intézetekben is, idegzetben is. De minek sorolni még tényt? Akár ténnyel szemben? Régóta nem a tények birodalmát járjuk. Hanem az üres hiedelmek s az ezekbõl származott képtelenségek világát. Voltaképpen már csak ilyeneket kellene fölvonultatnunk, mindkét frontról. s ezek hatásáról lenne már tanulság számot adnunk, innen is, onnan is. Az abszurditás hatása a mûvészetben két ellentétes sarkon üthet ki. A képtelenség vagy kacajra, vagy könnyekre bír bennünket. Hogy az istenek harmad-, negyed-, sõt hetedíziglen tudnak büntetni, ez tragédia. De hogyan fogadjam vajon azt a sorsbüntetést, amidõn még olyan kapocs sincs, mint az atridák közt? Képzeljük színpadra azt a képtelenséget, ha a bûnért, melyet hajdan egy gróf egy szorgalmasan föltörõ kereskedõ ellen elkövetett, egy tanácselnök egy proletárt sújtana. ez voltaképpen humoros helyzet. A komikus-elméletek klasszikus alappéldája. csakhogy nem tudunk nevetni rajta. A jelenetnek nem nézõi vagyunk. A darabot nem mûvészi toll teremtette; még csak nem is mûvészi képzelet. De hagyom abba. nem azért, kedves barátom, mert nem volna anyag boncolandó még ötször ennyi. De belefáradtam. Abba pusztán, hogy hol a nevetést, hol a könnyet gyõzzem le magamban; hol egyszerre a kettõt. Térjünk hát egyenest a konklúziókhoz. De hisz képtelenül alakult tények konklúziója is csak képtelen lehet! Foglaljuk hát össze hûvös elmével a lázak s lázálmok tanulságát. Hogy dolgozó milliók olyan hajdani vezetõk vétkeiért feleljenek, akiktõl õk is szenvedtek és akiknek megfeleltetésében mellesleg õk is részt vettek – ez nem csak marxista, hanem keresztény fölfogásnak is képtelenség. Mert ez faji álláspont. Hogy mai szemlélettel mondjunk ítéletet elmúlt idõk szemléletében élt emberek fölött – ez meg történelmi képtelenség. Hogy emberi értéknek minõsítsük, ha egy igazságtalanságot lehetõleg fájdalommentesen visznek végbe – erkölcsi képtelenség. Mi van még? Ismételjük el a hitünk szerinti legképtelenebbet. Az elsõdlegesség képtelenségét. Hogy ki elõzött meg mást egy helyen, erre a szenvedélyt fõleg népeknek is csak akkor érdemes pazarolniok, ha ebbõl, mint mondtuk, valamiféle jog, a jogból pedig esemény következnék. Jó, szednie kell cókmókját a Duna partjairól mind a tizenötmillió magyarnak. elvben én nem mondok ellent, függõvé téve persze a hová-tól. Ámde a lázálmú jog, mely nekünk ajtót mutat, azon nyomban átröppen egy másik mutatóujjra. európai mûveltségünk alapzatát egy bámulatos, rejtelmes népnek köszönhetjük: a keltáknak, mint tudjuk. név szerint õk eltûntek, azaz fölszívódtak. De én ismertem egyet, aki bizonyítani tudta a kontinuitást. ez az egyetlen ember, mert hisz a jog nem 461

függ a lélekszámtól sem, egymaga kiutasíthat minden olyan népet a Duna völgyébõl – ki egész európából –, mely az õ népe után jött ide. nem ringathatjuk magunkat abban az ábrándban, hogy egy képtelenségnek az ésszerû kimutatása azon nyomban hat az észre. ennek igazolására vettük példának egy olyan képzett, minden nyugati eszmeáramlat-megfürdette elme õsemberi kitörését (explosion digne d’homme préhistorique d’un écrivain cultivé dans tous les sens du mot), mint aminõt e. M. ciorané produkált. De az õ útja sem járható. nem adatott mindnyájunknak olyan remek-finom katéter, mint az õ tolla; ennek híján pedig száz-egynéhány millió embert mégis bajos mélylélektani valló-díványra fektetni. s még akkor is fönnmarad a kétely: vajon ez megoldást kínál-e? értve úgy, hogy szenvedélye szûretlen világgá fröcskölése után vajon a jeles bölcselõ másként viseltetik – tehát nem csak gondolkodik és érez – ebben a keserves dologban. De végül mégse nevessünk, keservesen sem.

Marta Petreu: A filozófusok betegségeirõl. cioran. 2010.

462

marta Petreu

A szemmel vert múlt a megrontott múlt avagy „románia színeváltozása”* A Románia színeváltozása – túllépve szerzõje eredeti szándékain, 1945 utáni kívánságaival ellentétben – központi helyet foglal el cioran élettörténetében és életmûvében. Jobban meggyûlt miatta a baja, mint tizenöt másik kötetével együttvéve. eszmei megterhelése, a benne megnyilvánuló politikai érdeklõdés iránya, az általa kiváltott hatások folytán gyakorlatilag három szakaszra osztotta cioran életét és életmûvét. elsõ alkotói korszaka a legelsõ nyilvános közlés pillanatától (1931) addig terjed, amikor szenvedélyesen kezdte érdekelni a politika (1933). ekkor írott, 1934-ben megjelent könyve, A kétségbeesés csúcsán (Pe culmile disperãrii) apolitizmusának kifejezõdése, és arról tanúskodik, hogy az élet és a szenvedés szubjektív metafizikája foglalkoztatja. e korszak filozófiai alapvetése schopenhauer metafizikája.1 A második korszak 1933 novemberében kezdõdik és 1945-ben ér véget (sõt talán már hamarabb, 1941-ben, amikor közzéteszi utolsó politikai tárgyú cikkét, és a Mon Pays (Az én országom) kéziratán dolgozik). ez a politikához kötõdõ cioran korszaka, úgy is nevezhetjük: a Színeváltozás ideje. ekkor élte át a Romániával való törõdésnek, s ezzel együtt a politikának, mint az ország átlényegítése eszközének azt a nem éppen kizárólagos – ne feledjük, hogy az ifjú filozófus további három könyvet jelentetett meg ezalatt, és egy újabbat is felvázolt, az Îndreptar pãtimaºt (Indulatok kézikönyve) –, de mindenképpen emésztõ szenvedélyét. Különösen az elején, ez a korszak a nemzeti prófétaság vagy messianizmus jegyében áll: az ifjú filozófust átjárja a hit, hogy nemzeti küldetést kell teljesítenie, politikai befolyást kell érvényesítenie. Az elképzelését tápláló metafizikai alapvetés a spengleri történelem- és kultúrafilozófia, amelyet eklektikusan kiegészít Lovinescu nézete az európával való forradalmi egyidejûségre vonatkozóan. Ami pedig a politikai cselekvés mikéntjét illeti, az a reakciós és szélsõséges politikai gondolkodásból merít. A harmadik korszak cioran pályájának francia szakaszával esik egybe, és 1946-ban, vagy valószínûleg ennél valamivel korábban kezdõdik. Az jellemzi, hogy a múlttal – az országgal, a nyelvvel, a románsággal, a politikai érdeklõdéssel – való kapcsolatok fellazulnak vagy egyenesen megszakadnak. Amikor programszerûen szakít mindennemû cselekvõ irányultsággal és eszménnyel, cioran megmarad a schopenhauer és spengler nyújtotta metafizikai alapvetés talaján, de * Marta Petreu: Un trecut deocheat sau „Schimbarea la faþã a României”. editura Institutului cultural Român. Bukarest, 2004. A kötet utolsó, XII. fejezete. 1 Schopenhauer et Cioran. Philosophies parallèles címû tanulmányomban azt igyekeztem kimutatni, hogy cioran világszemléletének alapja A világ mint akarat és képzet metafizikája. Lásd Schopenhauer. cahier dirigé par Jean Lefranc. ed. de l’Herne, Párizs, 1997.

463

semmi hajlandóságot nem érez, hogy ez utóbbit mintaként mutassa fel a haza jövõjét illetõen. Hazája ugyanis már nincs. Az iránta érzett szeretet sodorta súlyos hibába, amikor apolitizmusát feladva a rossz oldalon kötött ki a politika világában, úgyhogy most, a politikai vétség terhével kijózanodván, nemcsak a politikától szakad el, hanem a rajongástól is, amely belesodorta: Romániától. eszméhez immár nem csatlakozik, ennélfogva számára nincs többé különbség igaz és hamis között, bármely vélemény vállalása egyformán jogos, egyszerre lehet mondani igent és nemet. Más szóval feléleszti vagy újra felfedezi a jeles szofisták által gyakorolt meontikát, agnoszticizmust és relativizmust, az õ keresetten cirkalmas eljárásaikat és viselkedésüket. nem harcol többé valamely gondolat, valamely eszmény érdekében, amelyben hisz, és amelyet sajgó szívvel átérez, ehelyett szavakat és paradoxonokat villogtat. Gorgiasz és Prótagorasz példáját követve csodálatot kíván ébreszteni leleményesen szõtt mondataival, meghökkenést kelteni öncélú, eget verõ kijelentéseivel. Abban is a szofisztika mestereit követi, hogy a világegyetemnek immár nincs számára realitása, egyedül a nyelvi univerzum õrzi meg valóságát, fontossága nem az élménynek vagy a megismerésnek van, hanem egyedül a stilisztikának és a nyelvtannak – ezt veti papírra az újdonsült szofista A bomlás kézikönyvében, abban a könyvben, amely mint holmi borostyánkõ, õrzi a filozófus második metamorfózisának lenyomatát. A Színeváltozás nélkül nem lett volna sem élettörténete, sem titkolni- vagy félnivalója, s magyarázkodnia sem kellett volna, ha ez utóbbit szûken mérte is. Jóllehet meggyûlt vele a baja már akkor, amikor szenvedélytõl és álmatlanságtól gyötörten megírta, és késõbb, francia korszakában is, amikor jó néven vette volna, ha elnyeli a feledés – ez a könyv amolyan pusztába kiáltott szó volt. Minthogy heves különállást fejezett ki valamennyi ideológiai áramlattal szemben, annyira társtalanul egyéni volt, hogy megjelenése után nagyon felszínes fogadtatásban részesült. A Színeváltozás valami mást mondott, mint a harmincas évek nacionalista áramlatai, köztük a legionarizmus, de nemzedéktársai nézeteihez képest is. nem a szerzõ kötõdését fûzte szorosabbra valamely csoporttal, hanem azt nyomatékosította, hogy mennyire magányos jelenség. Kivételes hang, erõszakos, felhangolt, messiási, nemegyszer az igazságtól elrugaszkodott hang, totalitárius beütésekkel. néhány kérdésben viszont igazmondó hang. Több mint hatvan évvel megjelenése után higgadtan szemügyre lehet venni, mond-e még számunkra valamit, ér-e még valamit. Az idõ próbáját éppen a könyv azon része állta ki a legsikeresebben, amely kudarcát szemlélteti: a szélárnyékban évezredes álomba merült Románia kritikája, az országról festett negatív kép. Amikor cioran a lehetõ legsötétebb színekkel ecsetelte az oláhok népét és a román kisszerûséget, az járt a fejében, hogy az ostorozás és a sértés színeváltozást idéz elõ, a gyarlóságokból erények pattannak majd elõ. ugyanúgy, ahogyan a nemzeti jellemvonások karikatúrája caragiale karcolataiban (Momente) sem vesztette érvényét mindmáig, megáll a lábán a Színeváltozás leltára is a románok gyarlóságairól, persze az esetben, 464

ha minden hisztéria és narcizmus nélkül tekintünk körbe és látjuk magunkat. Tegyük még hozzá: francia évei kései korszakában cioran maga is úgy vélekedett, hogy „a Színeváltozás szemlélete ma elfogadhatatlan számomra, ez azonban a negatív részekre nem vonatkozik”.2 A mai olvasó helyeselni tudja a történelem- és kultúrafilozófia nyújtotta általános keretet is, valamint azt a nyers, mazochista megfigyelést, hogy a történelemben csupán bizonyos nemzetek számítanak, hogy a történelmet csekély számú állam alakítja, a többi pedig utánozza és elviseli õket. A feltételezett olvasó, ha egyetért ezzel a gondolattal, valójában spengler, Hegel és a német historizmus hatása alá kerül, hiszen onnan származik. noha az európa-centrikusság ideje lejárt, noha a Hegeltõl származó ismérv –, hogy tudniillik valamely népnek kötelezõen államba kell szervezõdnie ahhoz, hogy belépjen a történelembe3 – érvényét vesztette a történészek szemében, helyét átvette a kis, még fejletlen, vagy primitív népek iránti jóindulatú figyelem, ez nem változtatott azon a tényen, hogy a világpolitika döntéseit az államok kis csoportja hozza meg, a többiek pedig végrehajtják és elszenvedik azokat. ez Románia viszonylatában sem változott, elvégre az országot ért XX. századi traumák, ahogyan a második világháború után, mint holmi aprópénzt, hagyták belekerülni a szovjetunió befolyási és kísérleti övezetébe, a mai olvasót arra késztetheti, hogy ebben a kérdésben is igazat adjon ciorannak. Valamivel kényesebb kérdés kritikájának második szintje, amely kifejezetten a korabeli Romániát célozza meg. Azzal vádolta a demokráciát, hogy elmerült a korrupt, önérdekû, eredménytelen politizálásban, és határozottan azt követelte, hogy diktatúrával váltsák fel. nem akarta tudomásul venni, hogy a demokrácia elsajátítása idõbe telik, ami csak folyamatos gyakorlással érhetõ el, vagyis ahelyett, hogy bûnei ellen emelt volna vádat, magát a demokratikus rendszert tette felelõssé. A nem nagy múltú román demokráciát érintõ vádjai pontosak és jogosultak, a belõlük levont következtetés azonban – „jöjjön hát a diktatúra!” – merõ agyrém. Mivel pedig a történelem Romániában ismétli önmagát, s az 1989-et követõ években a két világháború közötti korszakban elhatalmasodott pénz utáni hajsza és korrupció botrányos módon újra életre kelt, cioran kritikája óhatatlanul idõszerûen cseng. Bár a demokrácia bûneit tekintve vádjai helytállóak voltak, következtetése elhibázott, ám sokkalta tisztábban látott, amikor vádakkal illette kora nacionalista áramlatait. Azt rótta fel nekik, hogy kezdetlegesek és reaktívak, az „idegenekkel” szembeni allergia táplálja õket, nem pedig a nemzet gyarapodásának és megszilárdulásának eszménye, s ezzel fölöttébb józan álláspontra helyezkedett. A mostani politikai pártok némelyikét illetõen nagyon is idõszerûen hangzik, amit akkor kifogásolt. Átfogó elképzelést fogalmazott meg arra nézve, hogyan léphet túl RoAurel cioranhoz [Relu] intézett levél, 1979. augusztus 30. G. Liiceanu–Th. enescu (szerk): Scrisori cãtre cei de-acasã. editura Humanitas, Bukarest, 1995. 173. 3 L. Hegel: Prelegeri de filozofie a istoriei (elõadások a történelem filozófiájáról). editura Academiei, Bukarest, 1968. 61. 2

465

mánia alacsonyrendû helyzetén. Ha lehántjuk róla a messianisztikus nyelvezetet, ez az elképzelés egybeesik a lovinescui gondolattal az európához való felzárkózásról, a nyugaton elterjedt gazdasági és mûvelõdési struktúrák átvételérõl. Mindaz, amiért kiállt – nyugati, városi, modern kultúra és ipar, a civilizáció európai szintjére történõ fellendülés –, a mai napig az egyedül életképes megoldás Románia számára. A helytálló gondolatok hitelét azonban lerontják az idegengyûlölõ (magyar- és zsidóellenes) kirohanások, a beszédmód irracionális, felajzott, messianisztikus jellege. Az átfogó elképzelés – az európához való gyors ütemû felzárkózással modernizálni Romániát – zátonyra fut azon, hogy a szerzõ szerint milyen politikai módszerrel lehet mielõbb megvalósítani. cioran modernizálni kívánja az országot – ami megoldásként a nemzet haladását szolgálja, és lényegét tekintve helyénvaló –, csakhogy a szélsõjobb és a szélsõbal tanaiból ihletõdik, s a tõlük származó technikák átvételét szorgalmazza: a permanens forradalmat, a diktatúrát, az egyéni szabadságjogok megvonását, minden magánérdek alárendelését a nemzeti érdeknek, a nemzeti kollektivizmusnak. A ceauºescu-korszak után, amelyre habozás nélkül alkalmazom a nemzeti kollektivizmus megjelölést, fény derült arra, hogy a terror eszközei nem alkalmasak egy ország gyökeres átalakítására. Mi több, arra is fény derült, hogy az ország lakossága, amely nem gyakorolhatta demokratikus polgári jogait, olyan regresszión ment át, hogy 1989 után nem tud hasznosan és eredményesen élni a visszanyert szabadságjogokkal. A Színeváltozás… káprázatos könyv: vonzó és taszító egyszerre. Vonzóvá teszi tárgya, belsõ feszültsége, a gondolkodás és a stílus színjátéka, a szokatlan kérdésfelvetés. Taszítóak a nemzeti misztika és grandománia, az idegengyûlölet szólamai, a cioran javasolta megoldás totalitárius elemei. Az eljövendõ Románia ábrándja – jobboldali forradalomra kerül sor, az ország diktatúrává alakul, és katonai hatalommá lép elõ, legalább a Balkán térségében – átmenetileg azzal a reménnyel töltötte el ciorant: nem kell többé szégyenkeznie amiatt, hogy románnak született, ez azonban csak ábránd, nevetséges és undorító. A Románia színeváltozása egybegyûjt és összefûz mindent, ami a román kultúrában jó, és azt is, ami rossz. Különös könyv, ám korántsem magyarázat nélküli jelensége a román kultúrának, mivel olyan elméleti hagyományokat olvaszt magába, amelyek csak látszatra összeférhetetlenek. Ami a „jó oldalt” illeti – hogy egy Thomas Mann által használt kifejezéssel éljek –, az két elõzményre vezethetõ vissza: egyfelõl az erdélyi kultúra és polgárosodás hagyományára, másfelõl arra a „szinkronizációt” és modernizációt hirdetõ irányra, amelyet a legmagasabb fokon Lovinescu képviselt. cioran mindenekelõtt erdély szülötte, egy olyan nemzeti hagyomány örököse, amely az erdélyi iskolával kezdõdik, folytatódik az 1848-as forradalom szereplõivel, a memorandistákkal és Octavian Gogával, ami annyit jelent, hogy az erdélyi értelmiségiek azon hosszú sorába illeszkedik, akik felelõsséget vállaltak a román nép sorsáért, ennélfogva a XVIII. századtól kezdõdõen a nemzeti ügy harcosaivá váltak. Az erdélyi Iskola dolgozta ki a nyu466

gat felé orientált elsõ ideológiát a román kultúrában, és teremtette meg samuil Micu, Gheorghe ªincai, Petru Maior és Ion Budai-Deleanu munkásságával a román nemzeti tudatot. A dicsõ római korhoz mérten – vélték az iskola vezéralakjai – a román nép „megnyomorodott és semmivé lett”, miközben „oly nagyon nagy az õ ostobasága és mihasznasága”.4 éppen ezért könyveikkel arra akarták rábírni a román népet, hogy „vessen számot azzal, mekkora mihasznaságra jutott, és mennyire legalja nép, ó, fájdalom, mennyire szolga és rab, ostoba és tanulatlan, nincstelen és szegény”.5 Ha pedig cioran egész életében betege volt a szégyennek, hogy románnak született, az erdélyi Iskola képviselõi szintén úgy látták, hogy a kor, amelyben élnek, ebben a betegségben szenved: „szégyellik magukat románnak nevezni”6 – jegyzi meg keserûen kortársairól samuil Micu. ezt a betegséget, akárcsak a jelen „mihaszna” állapotát úgy lehet orvosolni, ha rábírják a románokat, hogy „nyissák fel az értelem látását”,7 vonjanak párhuzamot a dicsõ római múlt és a „mihaszna”, mélyre süllyedt jelen között, s lássanak hozzá a nemzet felvilágosításához és új életre keltéséhez. ezek magától értetõdõen az európai felvilágosodás kelléktárából való eszközök. samuil Micu szerint románul is „papírra kell vetni a mi román dolgainkat, s tudomására hozni az egész népnek, hogy a kiválóak dicsõséget nyerjenek a népek és nemzetségek között, a hitványak és semmirekellõk pedig szégyenkezzenek, s igyekezzenek az állati botorságot levetkõzni és román embereknek érezni magukat”.8 Bár cioran nem tekintette õket elõdeinek, a nemzeti küldetés, a nép sorsa iránti felelõsség azonos erdélyi irányvonalát követi. Az erdélyi Iskola képviselõihez hasonlóan õ is ki akarja mozdítani az értéktelenségbe süppedt jelent, hogy a jövõ naggyá tegye a nemzetet. Amazok mintaképe a római dicsõség kora volt, az övé a nagy európai kultúrák. elõdei közül Ion Budai-Deleanuval mutat mély rokonságot. ez vérmérsékletükben gyökerezik, hiszen a Þiganiada (cigányiász, avagy a cigányok táborozása) maró gúnyra és játékosságra egyaránt hajlamos szerzõje azért vetette papírra „elmejáték”-át, hogy a románokat cigányok képében ábrázolja. Ahogyan a vígeposz bemutatja szokásaikat és természetüket – ágrólszakadt, félénk, lusta nép, amely a legkisebb veszély hallatán rögtön az erdõbe menekül, de emellett szószátyár, mulatozó és álmodozó is –, az mélységes rokonságot teremt a csigmói (cigmãu) görög katolikus pap, solomon Budai és a resinári ortodox pap, emilian cioran fia között. egzaltált alkata tette, hogy cioran azt gondolta, a nemzet ébresztésének legjobb eszköze nem a nevelés vagy a felvilágosítás – ahogyan az erdélyi

samuil Micu: Scurtã cunoºtinþã a istoriei românilor (A románok történetének rövid ismertetése). editura ªtiinþificã, Bukarest, 1963. 70. 5 Id. mû, 90. 6 Id. mû, 70. 7 Id. mû, 90. 8 Id. mû, 3. 4

467

Iskola tudósai hitték –, hanem a becsmérlés, önhitt honfitársai ostorozása.9 erdélyi vonás továbbá az is, hogy cioran haszonélvezõje és begyûjtõje lehetett az akkoriban civilizáltabb és polgárosultabb tartomány kínálta többletnek. Két olyan, a Színeváltozást követõen megjelent cikke is van – az egyik Decepþii ºi speranþe în jurul Ardealului (csalódások és remények erdély körül, 1937), a másik Prusia României (Románia Poroszországa, 1941) –, amely meglepõ módon erdély nyugodt, szerény, megbízható, iskolázott állampolgári szellemét dicsõíti, és elmozdulást sejtet a társadalmi stabilitás értékei irányába, amelyek alapja a szerzõdéses, ésszerû gondolkodás. Mi több, az állampolgári szellem itt a nemzeti ellentéteként részesül elismerésben, az egyénnek az államba történõ betagozódása pedig olyan megoldásként jelenik meg, amely kívánatosabb a nemzetbe való integrálódásnál: „Az Ó-Királyságban a polgár a nemzet, nem pedig az állam tagjának érzi magát. Olyan árnyalat ez, amely két felfogást különít el, nem két világot. A ’regátiak’ patrióták, az erdélyiek inkább állampolgárok.”10 sajnos nem volt már alkalma rá, hogy gondolkodása továbblépjen ebben a „józan” irányban, mivel 1941 elején végleg Franciaországba távozott, s ezt követõen teljesen szakított a politikára hangolt korábbi, vétkes évekkel – a Romániát érintõ kérdések a távolba vesztek. Másodszor cioran, ha bevallatlanul is, de jól felismerhetõen Lovinescu szellemi leszármazottja. Mivel pedig maga Lovinescu azokat a gondolatokat vitte tovább, amelyeket constantin Dobrogeanu-Gherea, Dumitru Drãghicescu, Garabet Ibrãileanu és ªtefan Zeletin hirdettek meg, azáltal, hogy hatással volt rá az Istoria civilizaþiei române moderne (A modern román civilizáció története),* részben, bizonyos gondolatokat tekintve, cioran folytatta a XX. század leghaladóbb, legdemokratikusabb román ideológiáját. Lovinescutól vette át az ország ugrásszerû felzárkózásának, forradalmi fejlõdésének gondolatát, tõle kölcsönözte azt a tételt is, hogy Romániának kötelezõ módon a nyugat felé kell igazodnia, orientálódnia. Valószínûnek tartom, hogy Lovinescu Története azért találhatott kedvezõ visszhangra cioran gondolkodásában, mert erre hajlamossá tette õt mind az európaiságra nyitott erdélyi ideológia és polgári civilizáció, mind pedig apja, emilian cioran ezekkel összhangban álló viselkedése. Igaz ugyan, hogy cioran egyszer sem említi Lovinescu nevét a Színeváltozás lapjain vagy akkortájt közölt cikkeiben, de ez ne tévesszen meg bennünket, mivel a korban mifelénk dívó szokásokkal függ össze. cioran személyesen is ismerte Lovinescut, idõrõl idõre fel is kereste, ami pedig említett könyvét illeti, arról mindenképp tudomása kellett hogy legyen 1933-ban, amikor Lovinescura emlékeztetõ érvvel utasíFigyelmet érdemel, hogy cioran francia korszakában is kitartott e meggyõzõdése vagy hajlama mellett. Beszédesen tanúsítja ezt két esszéje: a Micã teorie a destinului (Rövid elmélkedés a sorsról), valamint a Despre douã tipuri de societate. Scrisoare cãtre un prieten de departe (Kétféle társadalomról. Levél egy távoli barátnak, in Történelem és utópia. nagyvilág Könyvkiadó, 2005, 7–27.) 10 cioran: Decepþii ºi speranþe în jurul Ardealului. Vremea, 1937/473. 3. * Palamart, Budapest, 2002. Ford. András János és mások. 9

468

totta vissza Alexandru Dima „honiságát”, mondván: már csak azért sem elfogadható, mert „nemzeti alaprétegünk teljességgel ingatag és törékeny”.11 További találkozási pontot jelent a demokratikus iránnyal ciorannak a szegények iránti érzékenysége, amely D. Drãghicescuhoz közelíti. Ami a „rossz oldal”-t illeti, a Színeváltozás és a környezetében született írások cioranja a román kultúra legreakciósabb eszméit gyûjti csokorba. Ilyen a totalitarizmus és a demokráciaellenesség csábítása, amelyhez idegen-gyûlölet és fundamentalista antiszemitizmus társul – mindez a legionárius mozgalom jellemzõje. õk viszont elsõként Mihai eminescu, Vasile conta, A. c. cuza, A. c. Popovici örökösei, másodsorban nechifor crainic, harmadsorban nae Ionescu leszármazottai. Mindnyájan, hogy úgy mondjam, az ördögi módon nacionalista szellemmé átlényegült nemzeti szellem termékei voltak. Németország és a németek címû írásában Thomas Mann a hitlerizmus kapcsán úgy vélekedett, hogy „nincs két németország, egy gonosz és egy jó, hanem csak egy van, amely ördögi ravaszsággal gonoszságba taszította azt, ami benne a legjobb. A gonosz németország a jó kudarca, maga a szerencsétlenségbe, bûnbe és romlásba döntött jó.”12 érvényes ez a legionárius mozgalomra is, amely egyedülálló ötvözete a nacionalizmusnak, az ortodoxiának, a honiság szellemének és a gyilkolásnak. Helytállóan mutatott rá Alexandru George, hogy a román szélsõjobb a hazai föld terméke, eltérõen a kommunizmustól, amely Romániában behozatali termék, és erõszakkal honosították meg: „a román szélsõjobb, más szóval a legionárius mozgalom, mély gyökerekkel ide kötõdõ jelenség, többféle, korábban homályban maradt indulatot szólaltatott meg radikális formában, és tárta fel ezzel világosabban szándékaikat és következményeiket. ezért gondoltam azt, hogy a kommunizmus ’perbe fogása’, ha nem is értelmetlen, de nem a legsürgõsebb tennivalónk, mert szintén esztelenség volt, de külsõ kényszer hozta ránk.”13 A legionárius mozgalom (és legalább részben, ha nem egytõl egyig elõfutárai és örökösei is) úgy hangolták át és torzították el a jogos nemzeti szellemet, a nemzet iránti megalapozott, építõ gondoskodást, hogy ennek eredménye idegengyûlölõ, antiszemita nacionalizmus, a demokrácia vétkeinek bírálatából pedig a totalitárius állam melletti kiállás lett. cioran rosszul választott, amikor találkozott a román szellemiségnek ezzel a kilengésével, de rosszul választott akkor is, amikor Románia átlényegítéséhez fûzött reményeit a küldetéses arkangyal-légiókba vetette, végül pedig akkor is helytelenül járt el, amikor, már párizsi tartózkodása idején, azt próbálta elhitetni, hogy a Légió nem is román jelenség volt, hanem az ország perifériáján tûnt fel, vagy egyenesen külföldrõl cioran: Al. Dima: Aspecte ºi atitudini ideologice. Azi, 1933/3. Thomas Mann: Germania ºi germanii. Lásd az azonos címû kötetben, editura Humanitas, Bukarest, 1998. 198. 13 Alexandru George: Faþã cu dictatura. Dilema, 1995/118. 2. 11

12

469

beszivárgott idegenek mûve.14 Holott honi mozgalom volt, fertõzõ és veszedelmes jelenség, amely a románok sötét indulatainak, bosszúvágyának, kegyetlenségének és gyilkos hajlamának üledékeit, a nemzet tudattalanjának legsötétebb és legveszélyesebb rétegeit hozta a politikai élet felszínére. nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy cioran olvasta volna a mozgalom elõfutárai valamelyikének mûveit – természetesen leszámítva eminescut, õt azonban költõként ismerte, és csak másodkézbõl úgy, mint ideológust –, sem pedig corneliu Zelea codreanu vagy Vasile Marin írásait. De fölösleges is volt külön stúdiumokat folytatnia, miután a szélsõjobb eszméi elárasztották a jobboldali sajtót, azokat a napilapokat és folyóiratok is beleértve, amelyeknek õ is munkatársa volt. Mondhatni a levegõbõl szívta magába, kapásból sajátította el és kedve szerint használta fel õket, attól függõen, hogy mit kívánt éppen bizonyítani. saját nézeteihez igazította, úgy olvasztotta egybe ragyogó szellemi képességeivel a román kultúra legfelvilágosultabb, emelkedetten demokratikus elemeit mindazzal, ami e kultúrában a legsötétebb és zsarnokian intoleráns. A román mûvelõdés örökségén túlmenõen a Románia színeváltozása szöveglávája magába olvaszt további számos, az európai kultúrából eredõ gondolatot és magatartásformát. Ide sorolható mindenekelõtt az a metafizikai alapvetés, amely schopenhauer és spengler révén került közel cioranhoz, valamint nietzsche hatása, amely inkább csak felszíni máz volt. Az öntudatlan, vak, irracionális akarat schopenhaueri metafizikája nála összefonódott a történelmi szervezõdések – a nagy kultúrák – ösztönös alakulásának spengleri filozófiájával. A világról, az emberrõl, a történelemrõl kialakított képéhez a német késõ romantikának ez a két, egymást szervesen kiegészítõ szemléletmódja kínált cioran számára keretet, elõfeltevéseket és mintát. ezek gyõzték meg róla, hogy aki a történelmet formáló tényezõk pártján áll, annak igent kell mondania mindarra, ami öntudatlan, irracionális, ösztönös, földközeli. Mivel pedig a legionárius mozgalom a nemzet kollektív tudatalattijának vak, ösztönös erõit vonultatta fel a román politika világában, jószerint elõre látható volt, hogy a magáévá tett metafizikai elõfeltevésekbõl adódóan találkoznia kellett a mozgalommal. ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a metafizikai irracionalizmus és a tényleges politikai magatartás között kötelezõen ok-okozati viszonynak, logikai összefüggésnek kell fennállnia. Kultúránk egy korábbi szakaszában Titu Maiorescu például lelkes híve volt a schopenhaueri metafizikának, az hatott is rá, a filozófust „a század emberé”-nek nevezte,15 politikusi magatartása viszont, akár eszméit, akár eljárásait nézzük, konzervatív volt ugyan, de racionális és mérsékelt. schopenhauer és nietzsche mellett Wagner zenéje ugyanúgy Thomas Mannra is hatott, aki mindemellett politikai állásfoglalásaiban engesztelhetetlen ellenfele volt a hitlerizmusnak. Ami ciorant illeti, a lobogó Lásd François Bondyval folytatott beszélgetését a Convorbiri cu Cioran címû kötetben. editura Humanitas, Bukarest, 1993. 11. 15 Lásd Wilhelm Kremnitzhez írott 1863. december 29-i levelét. Titu Maiorescu: Jurnal ºi epistolar. editura Minerva, Bukarest, 1983. IV. 198. 14

470

vérmérséklet – „Temperamentumunk áldozatai vagyunk, minden választásunkat az dönti el”, írta egyik levelében16 – ez esetben is meghatározó szerepet játszott. A politikai élet alakulása európában – mindenekelõtt a szélsõjobb elõretörése németországban és Olaszországban, majd spanyolországban, Portugáliában és így tovább, valamint a bolsevik forradalom gyõzelme Oroszországban – azt a hitet ültette el az ifjú filozófusban, hogy egy olyan román politikai mozgalom, amely hasonlatos a hitleri mintához (amelyet élõben is látott, és a lehetõ legnagyobb elismeréssel szemlélt), Romániában nem csupán üdvözlendõ, hanem egyenesen az európához való felzárkózás egyik kifejezõdése lehet. Úgy tekintett a legionárius mozgalomra, mint amely az európai példákból meríti tekintélyét. Az oroszországi forradalom, melynek fejleményeit nyomon követte, a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos idealista, utópista gondolkodásának adott tápot, annál is inkább, hogy megfelelt a társadalom kórtünetei iránt benne valóban létezõ fogékonyságnak. Mindehhez még hozzáadódott a román történelem és a román kultúra szerény méretei kiváltotta ingerültség, a két világháború közötti korrupt, kiábrándító román közélet látványa. ezúttal is szerephez jutott filozófusunk fergeteges, anarchikus vérmérséklete, az azonnali és gyökeres változásra irányuló vágy, merthogy így azonnal túlteheti magát az amiatti szégyenen is, hogy román. e sokféle elem vegyítésébõl jött létre az a bonyolult, ellentmondásos, utópisztikus könyv, amely legbelül nemes célzatú ugyan, mind nemzeti, mind társadalmi tekintetben haladó szándékból fakadt, ezeket az erényeit azonban elfedi és agyonnyomja az elrugaszkodott beszédmód és kiútkeresés. Társadalmi eszményeit tekintve cioran baloldali volt, ami pedig a nemzetet illeti, ingadozott a jogos nemzeti érzés, illetõleg a nemzeti imperializmus között, emellett szélsõséges a politikai és a társadalmi életben alkalmazandó technikák tekintetében (jobboldali és baloldali értelemben egyaránt, hiszen most, a kommunizmus bukása után tudott dolog, hogy az utóbbinak a gyakorlatban ugyanazok voltak az eszközei, mint az elõbbinek). ez a 25 éves korában közzétett könyv – levelei, interjúi, Füzetei egyaránt ezt bizonyítják – életre szólóan rettegést, lelkiismeret-furdalást, rémálmokat okozott neki. Fél évszázadon át fizetett érte „erkölcsileg”.17 Jelen könyv lapjain kísérletet tettem arra, hogy magyarázatot fûzzek a Románia színeváltozásához, felidézzem létrejöttét, kifejtsem tartalmát, megrajzoljam azt az alkati és eszmei terepet, amelyben világra jött, megjelenése európai és román közegét, valamint azt is, milyen irányt vett a késõbbiekben a szerzõ pályája 1936-ban vallott nézeteihez viszonyítva. A magyarázat nem helyeslés vagy igazolás, hanem egész egyszerûen azon oksági és kontextuális indítékok felderítése, amelyek e mû létezését lehetõvé tették. A Színeválto16 17

nicolae Tertulianhoz 1981. július 3-án írott levél. Apostrof, 2000/10. 18. Arºavir Acterianhoz 1974. szeptember 10-én írott levél. Scrisori cãtre, id. mû, 216.

471

zás, a hozzá közel álló írásokkal együtt, nem csupán intellektuális szempontból tekinthetõ próbakõnek – azáltal, hogy szerzõje annyiféle, nehezen nyomon követhetõ hatást gyûjtött magába és olvasztott egybe –, hanem erkölcsi értelemben is. ez a szövegegyüttes az értelmezõt közvetlen kapcsolatba hozza a gonosszal, amelyet cioran vidáman, túláradó, fiatalos lendülettel a politikai és gyakorlati cselekvés elvének rangjára emel. nem, a Színeváltozás nem kellemes könyv, és nem is ártatlan könyv. Amiatt, hogy konkrétan milyen javaslatokkal állt elõ, életének ez az egyetlen, konstruktív és cselekvõ lelkesültséggel teli korszaka, az egyetlen, amikor felelõsséget érzett (igencsak erdélyi módon) népe közösségi sorsa és kultúrája iránt, nagyobb romboló erõt sûrített magába, mint a semmi metafizikáját és a világ értelmetlenségét taglaló tizenöt másik, élete hátralévõ részében írott könyve együttvéve. nem szívesen éltem volna abban a „nemzeti kollektivizmus”-ban, amelyet megoldásnak szánt Románia számára, semmi örömöm nem telt volna abban az országban, amely az õ útmutatásai szerint „prés alá” kerül. Úgy vélem, igazából neki sem. A Színeváltozás nagyobb romboló ereje a metafizikai mûvektõl eltérõ ontológiai státusának tulajdonítható. Az utóbbiak érvényesítik a szerzõi és esztétikai konvenciót, vagyis a mûalkotás, a teremtett mû ontológiáját hozzák mûködésbe: amikor például a szerzõ azt írja, hogy elsõként barátaival végezne, ha hatalomra jutna,18 az nem úgy értendõ, hogy – õ, a párizsi tetõlakás vegetáriánus lakója, aki sok gyümölcsteát iszik és párolt zöldséget fogyaszt,19 õ, a bevándorolt, aki az ismerõsöktõl összegyûjtött használt ruhadarabokat csomagban hazaküldi szegény rokonainak20 – csakugyan barátai torkának esett volna; merõ fantáziálás ez, mûvészi nagyotmondás, játszi öldöklés, semmi egyéb; „viselkedésemet mindenkor az esztétika szabta meg, nem a politika”, szögezte le határozottan, és azt is hozzátette: „[a felelõsség érzését] csak a mindennapi életben ismerem, az emberre emberi érzéssel tekintek, viszont amikor írok, akkor számomra az ember, hogy úgy mondjam, elképzelhetetlen. Olyankor nem törõdöm egy mondat vagy egy aforizma lehetséges következményeivel, feloldva érzem magam minden erkölcsi kategória alól.”21 A Színeváltozás azonban politikai attitûdöt mutat meg, a könyvnek vitathatatlan gyakorlati és politikai célzata volt. szerencsére – a cioran szerencséjére is, nem csak mindenki máséra – a benne foglalt gondolatokat soha nem alkalmazták a szó szoros értelmében. De attól még részei egy ideológiának, amely közvetlenül beépült a negyedik évtized és a második világháború európájának totalitárius, nacionalista, rasszista politikájába, beleértve Romániát is (még a Cioran: Istorie şi utopie. editura Humanitas, Bukarest, 1992. 54. (Történelem és utópia. nagyvilág Könyvkiadó, 2005.) 19 Lásd sanda stolojan: Nori peste balcoane. Jurnal din exilul parizian (Felhõk az erkély fölött. A párizsi számûzetés naplója). editura Humanitas, Bukarest, 1996. 96–128, 189–232. 20 Lásd Scrisori către, id. mű. 21 Lásd Fritz J. Raddatzcel folytatott beszélgetését. Convorbiri cu Cioran, id. mű, 168, 170. 18

472

„reális szocializmus” Romániáját is, anélkül, hogy a fennálló különbségeket mellõznénk). Más szóval ezek a gondolatok a kollektív rasszista bûntény elkövetését megalapozó ideológiához tartoznak, amely az európai humanizmus és racionalizmus egész építményét megkérdõjelezte. Annak ellenére, hogy megannyi globális észlelete és elgondolása helytálló, konkrét megoldási javaslatai miatt ez a könyv változatlanul romboló töltetûnek tekintendõ. cioran forradalmában nincs helyük olyan értékeknek, amilyen a tolerancia, a párbeszéd, az engedmény, a megértés, a szabadság, a sokszínûség, az öncélúság, a részvét, a sajnálat, a közöny. Az általa elképzelt világ a folyamatosan zajló, feszültséggel teli forradalom világa, amelyben mindenkit feláldoznak a nemzet, a politika, a kultúra jövendõ célja érdekében, holott ezt a célt nem szabadon választották, hanem készen kapták, lenyomták a torkukon, mint rájuk váró kötelességet. Jó dolog, hogy cioran gondosan hangsúlyozta: senkinek nincs joga anélkül hivatkozni a szélsõjobbal történt kalandjára, hogy emlékeztetne arra: nézetei a késõbbiekben teljesen megváltoztak, a legkevésbé sem ért már egyet azzal, ahogyan egykor vélekedett. ezek után a mai román szélsõségesek, a két háború közötti legionárius mozgalom örökösei, vagy a mások bõrére menõ politikai kalandok készséges rajongói nem engedhetik meg maguknak, hogy úgy hivatkozzanak rá, mintha továbbra is közéjük tartoznék. HORVÁTH AnDOR fordítása

cioran szülõháza Resináriban.

473

e. m. cioran

Kétféle társadalomról Levél egy távoli barátnak Abból az országból, amely a miénk volt valaha, de ma már senkié, ön, többéves hallgatás után, arra biztat, hogy részletesen írjak foglalatosságaimról, nemkülönben errõl a „csodálatos” világról, ahol, mint ön mondja, szerencsém van élni, és amelyet bejárhatok. szívem szerint azt válaszolnám, hogy dologtalan ember vagyok, és világunk minden, csak nem csodálatos. De efféle lakonikus válasz, pontossága ellenére, nem csillapítaná az ön kíváncsiságát, s a feltett számos kérdésre sem adna kielégítõ választ. Van köztük egy, némi szemrehányás érzõdik ki belõle, amely különösen meglepett. Azt szeretné tudni, hogy vissza szándékozom-e térni valaha a nyelvünkhöz, vagy hû maradok ahhoz a másikhoz, amelyrõl meglehetõsen alaptalanul feltételezi, hogy olyan könnyedséget tanúsítok benne, mely könnyedséggel nem rendelkezem és nem is fogok soha. Lidércnyomással érne fel, ha aprólékosan elmesélném, milyen viszony fûz e kölcsönkapott nyelvhez, valamennyi áttöprengett és újragondolt, kicsiszolt, már-már valószínûtlenül finom szavához, melyek az árnyalatok kényszerében elhajolnak, semmitmondók, mert már mindent kifejeztek, félelmet keltõen pontosak, fáradtak és szemérmesek, szinte a közönségességig tartózkodóak. Hogyan is alkalmazhatná õket egy szkíta, hogyan is ragadhatná meg tiszta értelmüket, hogyan használhatná aggályosan és lelkiismeretesen? nincs egyetlen olyan szó sem, amelynek szelíd eleganciája ne szédítene: földnek, vérnek, léleknek már nyoma sincs bennük. szigorú, halotti méltóságú mondattan tartja kordában e szavakat és jelöli ki a helyüket, ahonnan még maga a jó Isten se tudná kimozdítani õket. Mennyi kávét kell elfogyasztani, hány és hány cigarettát és szótárt ahhoz, hogy egy többé-kevésbé helyes mondatot leírjunk ezen az elérhetetlen nyelven, mely az én ízlésemnek túlságosan nemes, túlságosan választékos. sajnos, ezt utólag vettem csak észre, amikor már késõ volt, hogy faképnél hagyjam; ha tudom, soha nem lettem volna hûtlen a miénkhez, amelynek frissességét, rothadt szagát még ma is sajnálom, nap és sár keverékét, epekedõ csúnyaságát, gyönyörû lomposságát. Már nem tudok visszatérni hozzá; az a nyelv, melyet a magamévá kellett tennem, visszatart és leigáz, épp azokkal a kínokkal, amelyeket fizettem érte. „Renegát” volnék, az ön gyanúja szerint? „A haza csupán a sivatagban felvert tábor”, mondja egy tibeti szöveg. én nem mennék ilyen messzire: a világ valamennyi táját odaadnám gyermekkorom tájaiért. Hozzá kell tennem, ha édennek látom, errõl csakis emlékezetem bûvészkedése vagy fogyatékossága tehet. eredetünk üldöz minket, ezért renegátok vagyunk valamennyien; az érzés, amelyet az eredetem kelt bennem, szükségszerûen negatív kifejezésekben fogalmazódik meg, az önmegtorlás, a 474

felvállalt és hangoztatott megalázottság, az összeomlásba való belenyugvás nyelvén. Az effajta hazafiság vajon nem a pszichiátria körébe tartozik? Belátom, hogy igen, de nem tudok mást elgondolni, és a sorsunkat látva – miért is rejteném véka alá – ez tûnik fel nekem egyedül ésszerûnek. Boldogabb lévén nálam ön belenyugodott a hazai porba; a tetejében megvan az a képessége, hogy bármilyen rendszert, még a legridegebbet is, elviselje. nem mintha ön nem áhítozna a fantáziára és rendetlenségre, az önén kívül mégsem ismerek még egy szellemet, mely ennyire szembeszegülne a „demokrácia” babonáival. Volt egy korszak, ez igaz, amikor én is irtóztam tõlük, legalább annyira, mint ön, ha talán nem jobban: fiatal voltam, és a magamén kívül nem tudtam elismerni más igazságot, ellenfelemnek nem tudtam megadni azt a jogot, hogy a saját igazságát érvényre juttassa vagy elõadja. Meghaladta a felfogóképességemet, hogy a vitatkozó felek összecsaphatnak, és nem akarják egymást megsemmisíteni. A parlamenti rendszerre, mint a Faj szégyenére néztem, mint a kivérzett, szenvedélyek, meggyõzõdések nélküli, az abszolútumra alkalmatlan, minden tekintetben korlátolt, jövõtlen emberiség jelképére, mely képtelen felemelkedni ahhoz a nagy tudáshoz, amely azt tanította nekem, a vita célja, hogy porrá zúzzuk, aki ellentmond nekünk. Azok a rendszerek viszont, melyek akkori istenségemmel, az élet sodrásával egy ritmusúak voltak és ki akarták küszöbölni a parlamenti demokráciát, hogy a helyébe lépjenek, egytõl egyig szépek voltak a szememben. nem tudom, hogy csodálnom kell-e vagy megvetnem, akit a harmincas évei elõtt nem igézett meg a szélsõségesség valamennyi formája, szentnek kell-e tartanom vagy hullának. Biológiai erõk híján nem az idõ fölé vagy alá helyezte magát? Pozitív vagy negatív fogyatékosság, mit számít? Ha nem vágyta vagy akarta a pusztítást, gyanús, diadalt aratott a démon felett, vagy ami rosszabb, démon soha nem szállta meg. Valóban élni annyit tesz, hogy elutasítjuk a többi embert; hogy elfogadjuk õket, tudni kell lemondani, erõszakot venni önmagunkon, saját természetünk ellen tenni, gyengének mutatkozni; a szabadságot saját magunknak teremtjük meg; csak kimerítõ erõfeszítések árán tudjuk kiterjeszteni felebarátainkra; ezért aztán a liberalizmus ingatagsága, ösztöneink kihívása, rövid és csodaszerû siker, kivételes állapot, lelkünk parancsainak ellenpólusa. Természetünknél fogva alkalmatlanok vagyunk rá: csak akkor nyílik meg elõttünk, ha erõnk elhagyott. ez a faj nyomorúsága, melynek itt szibaritává kell lennie, hogy ott megnemesedjék, s melynek egyetlen képviselõje sem hoz áldozatot az „emberi” elvekért, hacsak idejekorán nem vénült meg. A kihunyt lelkesedés, a kiegyensúlyozatlanság függvénye, a türelem, az energiának nem a túlcsordulása, hanem a hiánya, nem csábítja a fiatalokat. Büntetlenül nem keveredhetünk politikai harcokba; a fiatalok kultusz tárgyai lettek, korunk ennek köszönheti véres jellegét: a legutóbbi megrázkódtatások belõlük fakadnak, mert könnyedén magukévá tesznek bármely eltévelyedést és cselekvéssé alakítják. Adjuk nekik a vérengzés reményét vagy lehetõségét, vakon fognak követni minket. A serdülõkor végén meghatározottságunknál fogva szertelenek vagyunk; én is az voltam, szinte már nevet475

ségesen. emlékszik arra az idõre, amikor gyújtogató mondatokat pufogtattam, nem is annyira a botránykeltés vágyától hajtva, mint inkább hogy megszabaduljak a láztól, mely ha nem vezetõdik le verbális õrületbe, biztos elemésztett volna? Meggyõzõdésem volt, hogy társadalmunk minden baja az öregektõl származik, ezért kitaláltam, hogy meg kell ölni minden állampolgárt, aki elmúlt negyvenéves, amikor az elmeszesedés és a múmiává válás megkezdõdik, ez az a fordulópont – hittem én –, amikor minden egyén egytõl egyig sértés a nemzetnek, teher a közösségnek. Olyan csodálatosnak tetszett a terv, hogy nem tétováztam közkinccsé tenni; az érdekeltek viszont nem voltak elragadtatva, és kannibálnak neveztek: a köz üdvéért folytatott tevékenykedésem így baljós elõjelekkel kezdõdött. ön is, aki pedig nagylelkû, és annak idején vállalkozó szellemû volt, fenntartásokkal és ellenvetésekkel élt és arra buzdított, hogy adjam fel. elítélendõ volt a tervem? egyszerûen azt fejezte ki, amit minden, a hazájához ragaszkodó ember a szíve mélyén óhajt: semmisüljön meg honfitársainak a fele. Amikor a lelkesültség és a düh e pillanataira gondolok, a szellememet feldúló és elhomályosító esztelen okoskodásra, már nem az emberszeretet és a pusztítás ábrándjainak, a mit tudom én, milyen tisztaság kísértésének tudom be, hanem valamiféle állati szomorúságnak, mely a lelkes buzgalom álarca alatt a rovásomra bontakozott ki, és mégis cinkosságot vállaltam vele, elragadtatva, hogy nekem, ellentétben másokkal, nem kell választanom az unalmas és a borzalmas között. Mivel a borzalomból kijutott nekem, mit kívánhattam volna még? Farkaslelkem volt, és önvérébõl táplálkozó vadságom kielégített, hízelgett nekem: végül is én voltam a legboldogabb farkasember. Törekedtem a dicsõségre, mindazonáltal el is fordultam tõle: mit ér, mihelyt elértük, gondoltam, hiszen csak a jelen és az eljövendõ nemzedékeknek mutat meg minket, a múltból meg kizár. Mire jó, ha ismernek, ha nem olyan bölcsként vagy bolondként ismernek, mint Marcus Aureliust vagy nerót? soha nem léteztünk megannyi bálványunk számára, nevünk nem rázkódtatott meg egyetlenegy letûnt évszázadot sem; és mit számítanak, amelyek ezután jönnek? Mit számít a jövõ, ez félidõ annak, aki az örökkévalóságra vágyik. Hogy milyen küzdelmek árán és miképpen értem el, hogy leszokjam az õrjöngésrõl, hosszú volna elmondani; olyan véget nem érõ beszélgetés kellene hozzá, amelynek a Balkán a tudója, vagy volt a tudója. Bármilyenek is voltak küzdelmeim, egyáltalán nem csak miattuk váltottam irányt; egy sokkal természetesebb és lesújtóbb jelenség is hozzájárul, a kor, a tüneteivel, melyek nem csalnak: egyre több jelét adtam a türelemnek, s e jelek, úgy tûnt fel, belsõ zavarodottságról adtak hírt, minden bizonnyal valamiféle gyógyíthatatlan bajról. Akkor rémültem meg igazán, amikor már nem volt erõm, hogy ellenségem halálát kívánjam: épp ellenkezõleg, megértettem, keserûségét az enyémhez hasonlítgattam: létezett, és, nevenincs hanyatlás!, örültem, hogy létezik. Gyûlölködésem, ujjongásom forrása lecsendesült, napról napra apadt, és, távolodva, magával vitte lényem legjavát. Mit tegyek? Miféle szakadékba csúszom?, kérdezgettem mindegyre. energiám fogy476

tával hajlandóságom egyre nõtt a türelemre. Való igaz, nem voltam már fiatal: a másik ember érthetõnek tûnt fel elõttem, sõt valóságosnak. Búcsút mondtam a Kivételesnek és sajátosságainak; megkísértett a bölcsesség: a végemet jártam? Idáig kell jutni, hogy õszinte demokraták legyünk? nagy örömömre szolgált, amikor észrevettem, hogy ez nem egészen áll rám, hogy én megõriztem a fanatizmus nyomait, valamit az ifjúkorból: egyetlen új elvemmel kapcsolatban sem ismertem megalkuvást, hajlíthatatlan liberális voltam. Ma is az vagyok. szerencsés összeférhetetlenség, képtelenség, ami megment. néha arra áhítozom, hogy a tökéletes mérsékeltség példáját nyújtsam: ugyanakkor örülök, hogy nem járok sikerrel, anynyira félek az agyalágyultságtól. el fog jönni a pillanat, amikor már nem félvén tõle, meg fogom közelíteni azt az eszményi kiegyensúlyozottságot, amirõl néha álmodozom; s ha az évek önt is, reményeim szerint, az enyémhez hasonló hanyatlásba taszítják, tán a század vége táján ott fogunk ülni, egymás mellett, egy újjászületett parlamentben, és egyformán szenilisen, örökös tündérjátékban lesz részünk. csak akkor leszünk türelmesek, amikor erõnk elhagy, amikor újból viszszaesünk a gyermekkorba, amikor már ahhoz is fáradtak vagyunk, hogy szerelemmel vagy gyûlölettel gyötörjük a másikat. Mint látja, „széles látókörrel” rendelkezem. ez a látókör annál szélesebb, minél kevésbé tudom, hogy is állok ezzel vagy azzal a kérdéssel. Ítélje meg saját maga. Arra a kérdésre például, hogy: „Továbbra is fenntartja elõítéleteit kis nyugati szomszédunkkal szemben, még mindig ugyanúgy neheztel rá?”, nem tudom, milyen választ adjak; legfeljebb meglepni vagy kiábrándítani tudom. Mert, tudja, nem egyformák a tapasztalataink Magyarországról. ön a Kárpátokon túl született, nem ismeri a magyar csendõrt, erdélyi gyermekkorom rémét. Hacsak messzirõl észrevettem valamelyiküket, pánikba estem, nyakamba szedtem a lábam: õ volt az idegen, az ellenség; a gyûlölet azt jelentette, õt gyûlölni. Miatta irtóztam minden magyartól, hamisítatlan magyar szenvedéllyel. Már ha érdekeltek. Késõbb a körülmények megváltoztával már nem volt okom haragudni rájuk. De azért még sokáig nem tudtam úgy elképzelni az elnyomót, hogy ne idézzem fel fogyatékosságait és érdemeit. Ki lázad fel, ki zendül? Ritkán a rabszolga, de majdnem mindig a rabszolgává lett elnyomó. A magyarok közelrõl ismerik a zsarnokságot, páratlan hozzáértéssel gyakorolták: a hajdani monarchia kisebbségei mind megidézhetõk tanúnak. Mivel a múltban oly jól játszották az urat, korunkban Közép-európa bármelyik nemzeténél kevésbé képesek elviselni a szolgaságot; ha oly nagy hajlamuk volt a parancsolgatásra, miért ne volna hajlamuk a szabadságra? nagy hagyományuk lévén a sanyargatásban, a leigázás és a türelmetlenség mechanizmusában, fellázadtak egy rendszer ellen, amelyik pedig nincs minden hasonlóság nélkül ahhoz, amit õk szántak más népeknek. De nekünk, kedves barátom, eddig nem volt szerencsénk elnyomónak lenni, lázadók sem lehettünk. e kettõs boldogságtól megfosztottan becsülettel viseljük láncainkat, és kelletlenül tagadnám tartózkodásunk erényeit, szolgaságunk nemességét, mindenesetre elismerve, 477

hogy túlzásba vitt szerénységünk aggasztó szélsõségek felé taszít minket; ekkora bölcsesség túlmegy minden határon; olyan mértéktelen, hogy nem enged elcsüggedni. Bevallom, irigylem szomszédaink fennhéjázását, irigylem a nyelvüket, mely minden emberi híján lévõ szépségtõl vad, egy másfajta világegyetem erõteljes és pusztító, imára, ordításra és sírásra jó hangzásaival mintha a pokolból törne fel, hogy örökké éltesse hangját és zaját. Jóllehet csak káromkodásait ismerem, végtelenül tetszik ez a nyelv, nem tudok betelni hallgatásával, elbûvöl és jéggé dermeszt, kedvessége és rettenetessége, a haldoklás követelményeit kielégítõ nektár és cián szavak levesznek a lábamról. Kétségkívül egyre kevésbé gyûlölöm hajdani urainkat. Ha jól meggondolom, még tündöklésük idején is mindig egyedül voltak európa közepén, elkülönülve büszkeségükben és bánatukban, nemigen hasonlítva a többi nemzetre. néhány nyugati kalandozás után, ahol megmutatták és eltékozolták eredendõ vadságukat, visszahúzódtak, egy helyben ülõvé fajult hódítók, a Duna partjára, hogy ott daloljanak, panaszkodjanak, ott merítsék ki ösztöneiket. e kifinomult hunokban van valami visszahúzódott kegyetlenségbõl szõtt búskomorság, melynek sehol nem találni párját: mintha a vér önmagáról kezdene álmodni. és végül dallammá oldódna. Lényegüktõl nem eltávolodva, habár a civilizáció megérintette, mi több, megjelölte õket, tudatában lévén annak, hogy páratlan horda leszármazottai, áthatva egy mély, egyszersmind teátrális elbizakodottsággal, mely inkább tragikus, mint romantikus vonásokkal ruházza fel õket, nem lehettek hûtlenek ahhoz a küldetéshez, amely a modern világban jutott nekik: visszahelyezték jogaiba a sovinizmust, elegendõ pompát és végzetet vivén bele, hogy még a kiábrándult szemlélõ is megkapónak lássa. Annál is inkább hajlok elismerni érdemeiket, mert általuk adatott meg nekem, hogy átéljem a legmélyebb megaláztatást: hogy szolgának születtem, valamint „a szégyen kínjait”, a legelviselhetetlenebb kínt, mint egy moralista állítja. nem érezte ön is a kéjt, amit abból merítünk, hogy tárgyilagosak maradunk azokkal, akik csúffá tettek, leköptek, rosszul bántak velünk, fõként, ha titokban osztozunk bûneikben és gyarlóságukban? ne következtessen ebbõl arra, hogy a magyarok rangjára kívánok emelkedni. Távol álljon tõlem efféle nagyravágyás: ismerem a korlátaimat és nem akarok túllépni rajtuk. Másrészrõl ismerem szomszédunk korlátait is, és elég, hogy irántuk érzett lelkesedésem, akár csak egy fokkal is, csökkenjen, s már nem büszkélkedem azzal a tisztességgel, hogy üldöztek. A népek, az egyéneknél jobban, ellentétes érzelmeket keltenek bennünk: szeretjük, ugyanakkor gyûlöljük õket; vonzódásunk és idegenkedésünk tárgyai, de nem érdemesek rá, hogy határozott szenvedély fûtsön minket irányukba. Az ön elfogultsága a nyugat népei iránt, melyeknek hibáit nem látja világosan, a távolság következménye: optikai csalódás vagy az elérhetetlen iránti vágy. nem ismeri a polgári társadalom hibáit sem, sõt, gyanúm szerint, némi elnézéssel van irántuk. Hogy távolról csodálatosnak látja õket, ennél mi sem természetesebb; mivel én közelrõl ismerem, kötelességem, hogy illúziói ellen felvegyem a harcot. nem mintha egyáltalán nem tetszene ez a társadalom – ön 478

jól tudja, hogy vonzódom a borzalomhoz –, de az érzéketlenség ráfordítás, amelyet elviselése megkövetel, nincs arányban cinizmustartalékaimmal. enyhe kifejezés, hogy az igazságtalanság burjánzik benne: õszintén szólva maga az igazságtalanság. egyedül a dologtalanok, az élõsködõk, az ocsmányság szakértõi, a kisebb-nagyobb gazemberek élvezik túlcsorduló javait, hivalkodó gazdagságát: a felület nyújtotta élvezetet és bõséget. A magafitogtató csillogás mögött egy olyan szomorú világ rejtõzik, amelynek részletes leírásától megkímélem. csoda nélkül mi a magyarázata, hogy nem omlik porrá a szemünk láttára, hogy nem azonnal robbantják fel? „A miénk sem ér többet. épp ellenkezõleg”, veti ellenem. Igazat adok önnek. Valóban ez a bökkenõ. Két elviselhetetlen társadalommal van dolgunk. és ami még nagyobb baj, hogy az ön társadalmának a visszaélései teszik lehetõvé, hogy emez megrögzüljön a sajátjaiban, és hogy meglehetõs hatékonysággal állítsa szörnyûségeit az önöknél mûvelt szörnyûségekkel szemben. Az önök rendszerének egy nagy szemrehányást tehetünk, azt, hogy lerombolta az utópiát, az intézmények és a népek megújhodásának elveit. A polgárság megértette, milyen hasznot húzhat a statu quo ellenfeleivel szemben; a „csoda”, amely majd megmenti, megóvja az azonnali pusztulástól, épp a másik oldal bukása, egy nagy eszme eltorzulásának látványa, az ebbõl fakadó kiábrándultság, amely, foglyul ejtve a szellemet, meg is bénítja. Reménytelen kiábrándultság, ez nem vitás, a polgár gondviselésszerû támasza, mely belõle él és belõle meríti biztonsága értelmét. A tömegek nem háborognak, ha csak a jelenlegi és az eljövendõ rossz között van választásuk; beletörõdvén azokba, amelyek sújtják õket, egyáltalán nem érdekük más, ismeretlen ám biztos bajokat kockáztatniuk. Az elõre látható nyomorúság nem izgatja a képzeletet, és példa nélküli volna, hogy forradalom törjön ki a sötét jövõ vagy egy keserû prófécia nevében. Ki tudta volna megjósolni a múlt században, hogy az új társadalom, bûneivel és méltánytalanságaival lehetõvé teszi a réginek, hogy fennmaradjon, sõt megerõsödjön, s hogy a valósággá vált lehetséges az elmúlt segítségére siet? Itt, akárcsak ott, valamennyien holtponton vagyunk, megfosztódtunk attól az ártatlanságtól, amelyben a jövõrõl szóló ábrándok születtek. Hosszú távon az utópia nélküli élet élhetetlenné válik, legalábbis a tömeg számára: ha nem akar kõvé dermedni, új lázakra van szüksége a világnak. ez az egyetlen nyilvánvalóság, amely a jelen elemzésébõl következik. Addig is a helyzetünk, valamenynyiünk helyzete, nem valami érdekes. Képzeljen el egy kétségekkel megterhelt társadalmat, amelyben, néhány eltévelyedett kivételével, senki nem adja át magát igazán semminek, ahol, babonáktól és bizonyságoktól érintetlenül, mindenki szabadságot követel és senki nem tiszteli a szabadságot védelmezõ és megtestesítõ kormányformát. Tartalom híján lévõ eszmények, vagy hogy egy elkoptatott szót használjak, lényeg nélküli mítoszok. ön csalódott az ígéretek miatt, amelyeket nem lehetett betartani; mi csalódottak vagyunk, mert még ígéretek sincsenek. De legalább tudatában vagyunk az elõnynek, amelyet az a rendszer nyújt az értelemnek, mely, egyelõre, kedvére hagyja kibontakozni, s 479

nem veti alá semmiféle parancs szigorának. A polgár nem hisz semmiben, ez tény; de, hogy úgy mondjam, semmijének ez a pozitív oldala, a szabadság csak a hiedelmek ürességében lévén képes megjelenni, az alapelvek hiányában, csakis ott, ahol a törvényeknek nincs több hatalmuk, mint a feltevésnek. Ha azt vetné valaki ellenem, hogy a polgár is hisz valamiben, hogy a pénz jól betölti nála a dogma szerepét, azt felelném, hogy ez a valamennyi közül legszörnyûbb dogma mégis, bármennyire furcsán hangzik is, a legelviselhetõbb a szellemnek. Megbocsátjuk a többi embernek a gazdagságot, ha cserébe õk meghagyják nekünk annak szabadságát, hogy úgy haljunk éhen, ahogy nekünk tetszik. nem, ez a társadalom, amely nem foglalkozik velünk, magunkra hagy, nem is olyan rémes, biztosítja a jogot, hogy megtámadjuk, felszólít, még kötelez is rá unott óráiban, amikor arra sincs ereje, hogy gyûlölje önmagát. Végsõ fokon éppoly közömbös a saját sorsa, mint a miénk iránt, semmiképpen nem akar tudni a bajainkról, sem enyhítendõ, sem tetézendõ, s ha kizsákmányol, gépiesen teszi, mint ahogy ez lomha és tele hasú vadállathoz illik, nem megfontolásból és nem is gonoszságból, hiszen a kételyek õt ugyanúgy megfertõzték, akárcsak az áldozatait. A társadalmi rendszerek közötti különbség nem olyan jelentõs, mint amilyennek látszik; önök kényszerbõl vannak egyedül, mi kényszer nélkül. Oly nagy volna a különbség a pokol és egy kiábrándító paradicsom között? Minden társadalom rossz, de vannak fokozatok, ezt elismerem, és én azért választottam ezt, mert különbséget teszek a rossz fokozatai között. A szabadság, mint mondtam, ahhoz, hogy megnyilvánuljon, ürességet követel; követeli – és belebukik. A feltétel, mely meghatározza, ugyanaz, mint amelyik megsemmisíti. nincsenek alapjai; minél teljesebb, annál hamisabb, mert minden fenyegeti, egészen az õt létrehívó alapelvig. Az ember oly kevéssé teremtetett arra, hogy kibírja vagy kiérdemelje a szabadságot, hogy még az elõnyei is agyonnyomják, és végül annyira ránehezedik, hogy a nyomában járó túlzások helyett a terror túlzásait választja. e kellemetlenségekhez más is járul: a liberális társadalom, kiküszöbölvén a „misztikumot”, az „abszolútumot”, a „rendet”, nem rendelkezvén valódi metafizikával, valódi rendõrséget állít helyette, az egyént magára hagyja és távol tartja attól, ami, saját mélységeitõl. Azért nincs gyökere, lényegét tekintve azért felületes, mert az önmagában törékeny szabadságnak nincs semmi eszköze rá, hogy fenntartsa önmagát, és hogy túlélje azokat a veszélyeket, amelyek fenyegetik, nemcsak kívülrõl, hanem belülrõl is; ráadásul csak egy végét járó rendszernek köszönhetõen jelenik meg, akkor, amikor egy társadalmi osztály lehanyatlik és megszûnik: az arisztokrácia gyengeségei tették lehetõvé a XVIII. században a pompás ábrándozást, és a polgárságéi teszik lehetõvé napjainkban, hogy kiszolgáltassuk magunkat hóbortjainknak. A szabadságjogok csak beteg társadalomban virágoznak: türelem és tehetetlenség ugyanazt jelenti. Világos ez a politikában, ugyanúgy, mint minden másban. Amikor megsejtettem ezt az igazságot, kicsúszott a talaj a lábam alól. Hiába gyõzködöm magam még most is: „szabad emberek társadalmának tagja vagy”, az ezzel járó büszkeséget mindig a rettenetes bizonyságból fakadó 480

rémület és hiábavalóság érzése kíséri. Az idõk folyamán a szabadság alig vesz el több pillanatot, mint az eksztázis a misztikus életébõl. Megszökik elõlünk, abban a pillanatban, amikor azt hittük, megragadjuk és kimondjuk: senki nem élvezheti remegés nélkül. Kétségbeejtõen halandó, mihelyt megállapodik, máris jövõtlenségére pályázik és megroppant erejével haldoklásán azon munkálkodik, hogy tagadja önmagát. nincs valami természetellenes iránta érzett szeretetünkben? nem rémisztõ-e, hogy olyasmibõl ûzünk kultuszt, ami nem akar, és nem tud megmaradni? önnek, aki már nem rendelkezik vele, a szabadság minden; nekünk, akik birtokoljuk, csak illúzió, mert tudjuk, hogy el fogjuk veszíteni, és mindenképpen azért van, hogy elvesszen. De azért a semmi közepén tekintsünk körbe, és ne hagyjuk figyelmen kívül a megváltás lehetõségét, mely bennünk rejlik. Különben is a történelemben nem létezik tökéletes semmi. Tévedés volna azt hinnünk, hogy a hallatlan hiányban, melybe belekényszerültünk, és amelyet örömmel és szomorúan ön elõtt fölfedek, ne rajzolódna ki semmi; én azt veszem ki – megérzés volna vagy látomás? –, hogy más istenekre várunk. Milyen istenekre? senki nem tudja a választ. csak azt tudom, a világ csak azt tudja, hogy az olyan helyzetet, mint a miénk, nem lehet a végtelenségig elviselni. A tudatunk legmélyén remény feszít keresztre, megértés lelkesít. Az elvénhedt nemzetek, bármennyire elkorhadtak is, hacsak nem törõdtek bele a halálba, nem tudnak meglenni új bálványok nélkül. Ha a nyugat még nem fertõzõdött meg menthetetlenül, újra kell gondolnia valamennyi eszmét, amelyet elraboltak tõle, s melyeket, meghamisítva, másutt alkalmaztak; ezen azt értem, hogy amennyiben felocsúdva, becsülete romjain régi hírét viszsza akarja szerezni, kötelessége visszavennie az utópiákat, amelyeket, kényelemszeretetbõl, másokra hagyott, rájuk ruházott, és ezáltal szellemét és küldetését is rájuk ruházta. Miközben az lett volna a feladata, hogy a kommunizmust átvigye a gyakorlatba, hagyományaihoz igazítsa, humanizálja, liberalizálja, azután meg felkínálja a világnak, átengedte Keletnek a megvalósíthatatlan megvalósításának elõjogát, s hogy a legszebb modern illúzióból hatalmat és tekintélyt húzzon. Az ideológiák csatájában félénknek, ártalmatlannak bizonyult; némelyek üdvözlik ezért, pedig kárhoztatniuk kellene érte, mivel korunkban nem lehet egyeduralomra szert tenni nagy, hazug elvek nélkül, amelyeket férfias népek ösztöneik és céljaik elleplezésére használnak. elhagyván a valóságot az eszméért és az eszmét az ideológiáért, az ember sodródó univerzumba csúszott át, a melléktermékek világába, ahol a fikció a fontos adat erényével kérkedik. ez az átcsúszás nyugat valamennyi forradalmának és eretnekségének a gyümölcse, nyugat mégsem hajlandó levonni belõle a végsõ következtetéseket: nem csinálta meg a forradalmat, pedig az õ dolga lett volna, ezt követelte egész múltja, és nem vitte végbe azokat az átalakulásokat, amelyeknek kezdeményezõje volt. ellenségei javára semmizve ki önmagát, kockára teszi a végkifejletet és elszalasztja az utolsó alkalmat. nem lévén elégedett, amiért elárulta valamennyi elõdjét, a szakadárokat, akik Luthertõl Marxig elõállították és formálták, még elképzelhetõ, hogy kívülrõl fogják megcsinálni a forradalmát, és 481

visszahozzák utópiáit és álmait. Megérti-e végül, hogy nem lesz politikai sorsa, sem betöltendõ szerepe, csak akkor, ha önmagában fölleli régi álmait és régi utópiáit, fölleli öreg büszkesége hazugságait? Az ellenségei, annak a feladatnak a botcsinálta szakemberei, amely elõl õ kitért, pillanatnyilag birodalmakat emelnek félénkségére és magauntságára. Milyen átok sújtotta, hogy fejlõdése teljében üres tekintetû, dermedt mosolyú üzletembereket, szatócsokat, ravasz politikusokat termelt ki, velük találkozni mindenütt, Olaszországban éppúgy, mint Franciaországban, Angliában éppúgy, mint németországban? Ilyen féregbe kellett torkollnia ennek a kifinomult, bonyolult civilizációnak? Lehet, hogy ezen is át kellett esni, az aljasságon, hogy el tudjunk képzelni egy másfajta embert. Jó liberálisként nem akarom a felháborodást a türelmetlenségig fokozni, s azt sem akarom, hogy az indulataim elragadjanak, noha mindannyian kellemesnek tartjuk, ha megsérthetjük a nagylelkûségünkre hivatkozó elveket. csupán azt szerettem volna észrevétetni önnel, hogy ez az egyáltalán nem csodálatos világ valamiféleképpen csodálatos is lehetne, ha hajlandó volna, no nem eltûnni (erre nagyon is hajlik), hanem kihajítani a hulladékát, lehetetlen feladatokat tûzve ki maga elé, melyek az õt eltorzító és elveszejtõ, szörnyû józan ésszel ellentétesek. Azok az érzések, amelyeket kivált belõlem, éppoly vegyesek, mint amilyeneket a hazám, Magyarország iránt érzek, vagy mint amilyeneket a nagy szomszéd vált ki belõlem, melynek tolakodó közelségét ön nálam jobban észleli. Azt a mértéktelen jót és rosszat, amit gondolok róla, a benyomásokat, amelyeket bennem kelt, a sorsán tûnõdvén, hogyan mondhatnám el, hogy ne essen a valószínûtlenség körébe? egyáltalán nem szándékozom megváltoztatni a róla alkotott véleményét, csak azt akarom, hogy tudja, mit jelent nekem és milyen helyet foglal el gyötrelmes gondolataimban. Minél többet tépelõdöm, annál erõsebben úgy vélem, hogy a századok folyamán nem a nemzetek mintájára alakult ki, hanem mint egy világegyetem, fejlõdésének pillanatai nem a történelemhez igazodtak, hanem egy sötét, rémisztõ világrendszerhez. A romlott istenként viselkedõ cárok, a szentség és a bûn ösztönözte imába és borzalomba merült óriások, közelebb voltak egy geológiai életerõhöz, mint az emberi vérszegénységhez, akárcsak a helyükbe lépõ, nemrégi zsarnokok, e despoták napjainkig átörökítik az eredendõ erõt és a romlottságot, és mindannyiunkat felülmúlnak a zûrzavarosság kimeríthetetlen forrásaiban. Akár koronát viselnek, akár nem, fontos volt nekik, és ma is fontos, hogy átugorják a civilizációt, s ha kell, el is nyeljék; a természetükbe íródott ez a mûvelet, hiszen amióta a világ világ, egy dolog gyötri õket: hogy fennhatóságukat kiterjesszék álmainkra és lázadásainkra, birodalmat hozzanak létre, óriásit, mint csalódásaink vagy félelmeink. egy ilyen nemzet, mely gondolataiban és cselekedeteiben a világ határaira tör, nem köznapi mértékkel méri önmagát, nem közönséges szavakat, nem érthetõ nyelvet használ: a gnosztikusok beszédét veszi kölcsön, s ezt feldúsította az általános agyalágyultság zsargonjával. ez a nemzet minden bizonnyal ezért határos Istennel, mint Rilke állítja; sajnos, a mi országunkkal is határos és határos lesz 482

több országgal is, a többé-kevésbé közeli jövõben, azt nem merem mondani, hogy mindegyikkel, azoknak a pontos figyelmeztetéseknek dacára sem, amelyeket egy baljós elõrelátás súg fülembe. Bárhol vagyunk is, határol minket, ha nem is földrajzilag, belülrõl mindenképpen. Jómagam bárkinél hajlamosabb vagyok elismerni, hogy adósa vagyok: írói nélkül valaha is tudatára ébredtem volna sebeimnek, meg a feladatnak, amelynek neki kellett látnom? nélküle és nélkülük nem fecséreltem volna-e el önkívületemet, nem maradtam volna le a zavarodottságról? e hajlandóság, hogy elfogulatlan ítéletet mondjak róla, és hogy kifejezzem hálámat, félek, nincs ínyére e pillanatban. elfojtom hát idõszerûtlen dicséreteimet, magamba fojtom, s ezzel arra szánom õket, hogy kiviruljanak. Abban az idõben, amikor szívesen meghánytuk-vetettük, miben egyezünk és miben különbözünk, ön már a szememre lobbantotta azt a mániámat, hogy elfogulatlanul ítélkezem, akár a szívügyemrõl van szó, akár arról, amit utálok, és azt is, hogy kettõs, szükségszerûen hamis érzelmeim vannak, amit annak tulajdonított, hogy képtelen vagyok az igazi szenvedélyre, hangsúlyozva, ebbõl milyen elõnyöket húzok. nem volt pontatlan a diagnózisa; azonban ami az elõnyöket illeti, tévedett. Azt hiszi, kellemes a valami mellett és a valami ellen bálványozójának, egyszersmind áldozatának lenni, rajongásaitól megosztott rajongónak, egy tárgyilagosságra törekvõ eszelõsnek? ez szenvedéssel jár: az ösztönök tiltakoznak és ellenükre és ellenükben haladunk a teljes határozatlanság felé, ez az állapot alig különbözik attól, amit az eksztázist ismerõk „a megsemmisülés végpontjának” neveznek. Hogy jómagam is ismételjem gondolatom lényegét a legkisebb dologról is, hogy ne csak valamely problémáról, de egy semmiségrõl is nyilatkozni tudjak, ellent kell mondanom szellemem fõ hibájának, annak a hajlamnak, hogy minden ügyet a magamévá tegyek, ugyanakkor el is távolítsam õket magamtól, mint egy mindenható vírus, mely a sóvárgás és a jóllakottság között õrlõdik, kártékony és jóindulatú, türelmetlen, ugyanakkor fásult, tétova a balsorsban, képtelen lévén arra, hogy akár egyet is elfogadjon közülük és kitanulja, válogatás nélkül csapong közöttük, eredménytelenül, soha nem látott kontár, gyógyíthatatlan minden lében kanál és semmirekellõ, minden bajok, tulajdon bajaim és mások bajainak is az árulója. Mivel soha nem volt alkalmam rá, hogy állást foglaljak, sem hogy elhatározzak valamit, vagy hogy önmagam meghatározzam, nincs óhaj, amit gyakrabban fogalmaznék meg. De nem mindig vagyunk urai hangulatainknak, viselkedésünk csíráinak, elménk kicsapongásainak. Zsigerileg vagyunk hajlamosak a rendszerek összetákolására, szüntelenül építgetjük, különösen a politikában, az álproblémák területén, ahol a mindannyiunkban lakozó botcsinálta filozófus terpeszkedik, ettõl a területtõl szeretnék megszabadulni, nagyon egyszerû okból, egy olyan nyilvánvalóság miatt, ami a megvilágosodás rangjára emelkedett a szememben: a politika kizárólag az ember körül forog. Mivel nincs gusztusom az emberekhez, hiába erõlködöm, hogy gusztusom támadjon a dolgokra; a kettejük közötti sávra korlátozva gyakorlom magam, a ki483

merülésig, árnyékukon. Árnyékok azok a nemzetek is, amelyeknek sorsa foglalkoztat, nem annyira önmagukért, mint inkább azért, mert ürügyet szolgáltatnak, hogy megbosszuljam magam mindazon, aminek se körvonala, se formája, az egységeken és a jelképeken. A dologtalan ember, aki szereti az erõszakot, úgy õrzi meg élni tudását, hogy elvont pokolba zárja önmagát. Az egyénit elhagyva, nevektõl és arcoktól szabadul meg, a bizonytalanra hárítja a felelõsséget, az általánosra, és minden kiirtására törekvõ szomját a kitapinthatatlan felé irányítva, új mûfajt teremt: a tárgy nélküli pamfletet. eszmetöredékekbe és látszatálmokba kapaszkodva, véletlenül vagy hisztériából jutva el a gondolkozásig és egyáltalán nem pontosságra törekvésbõl, betolakodónak látom magam a civilizált emberek körében, felforgató imákba merült, roskatagságát szeretõ barlanglakónak, aki olyan félelem martaléka, mely nem a világ látomásából, hanem a test rángatózásaiból és a vér sötétségébõl árad ki. A világosság ingereitõl és a latin fertõzéstõl áthatolhatatlanul elzárva, Ázsiát érzem lüktetni az ereimben: egy bevallhatatlan néptörzs sarja volnék, vagy egy hajdan szilaj, ma néma faj szószólója? Gyakran elfog a kísértés, hogy új családfát állítsak magamnak, kicseréljem az õseimet, azok közül válasszak, akik, a maguk idejében, nemzeteket tudtak gyászba borítani, nem úgy, mint az enyém, a miénk, az elfeledett és halálra gyötört, nyomorúságtól felpüffedt, sárral keveredõ, a századok átka alatt nyögõ õsök. Igen, elbizakodottságom rohamaiban hajlok rá, hogy egy zsákmányáról hírhedt horda tehetségtelen sarjának higgyem magam, testestül-lelkestül turáninak, a sztyeppék törvényes örökösének, az utolsó mongolnak... Mielõtt befejezném, még egyszer óvni szeretném, hogy lelkes vagy irigy legyen a „szerencsém” láttán, s amiért egy olyan városban forgolódhatom, melynek emlékétõl megszabadulni bizonyára nem tud, noha gyökerei szétmálló hazánkhoz kötik. e város, amelyet nem cserélnék el a világ egyetlen más városával sem, ugyanezért minden bajom forrása. Ami nem õ, vele ér fel a szememben, ezért aztán megesik, sajnálom, hogy a háború megkímélte, hogy nem pusztította el más városokhoz hasonlóan. Ha lerombolják, elvette volna tõlem annak boldogságát, hogy itt élhetek, másutt is eltölthettem volna napjaimat, bármelyik földrész Isten háta mögötti helyén. soha nem fogom megbocsátani neki, hogy a térhez kapcsolt, és hogy miatta vagyok valahol. ezek után egy pillanatra se feledem, hogy lakói, négyötödük, jegyezte fel már chamfort, „belehalnak bánatukba”. Az épülésére hozzáteszem, hogy a többiek, a kevés kiváltságos, közéjük számolom magamat is, ettõl nem ijed meg, sõt irigyli, hogy a nagy többség tudja, mibe hal bele. Párizs, 1957 FÁZsy AnIKÓ fordítása

484

A kétségbeesés filozófusa

e. M. ciorannal beszélget Fejtõ Ferenc A létezés kísértése és az Aveux et anathèmes (Vallomások és átkok) szerzõje felidézi erdélyben töltött ifjúkora emlékeit, a románok és a magyarok közti bonyolult viszonyokról szól. és kijelenti: „elegem van Párizsból”, s rezignált melankóliával beszél az Osztrák–Magyar Monarchiáról. cioran, a román származású filozófus, a francia nyelv vitathatatlan mestere, azokhoz a nagy írókhoz tartozik, akik – mint Beckett, Julien Gracq, noel Devault – büszkeségbõl vagy féltékenységbõl kerülik a tömeget, a publikumot. Azzal dicsekedett, hogy soha nem adott interjút egyetlen francia újságnak vagy tömegkommunikációs eszköznek sem, s lám, most mégsem akadályozhatta meg, hogy legutóbbi könyve, az Exercices d’admiration (Rajongás-gyakorlatok) át ne törje a falat, amivel a népszerûség mindenféle fajtájától óvta magát. Valódi értõk kis köre régóta csodálja és becsüli õt, s most hirtelen akaratlanul olyan szerzõvé vált, akirõl beszélnek s akinek a könyveit meg is vásárolják. én már munkássága kezdeteitõl ismerem és csodálom õt, így volt lehetséges, hogy ezúttal egy magnóval a kezemben újra átléphettem lakása küszöbét, amely a Quartier Latinben, egy ház manzárdjában, a tetõ alatt található, s amelynek ablakaiból a Place d’odéon járókelõinek nyûzsgésére tekinthet le cioran. FeJTõ FeRenc ön egyszer Becketthez való viszonyáról beszélt, s megkockáztatta azt a tételt, miszerint irodalomról csak olyan szerzõk esetében beszélhetünk, akiknek nincs mondanivalójuk, akiknek nincs saját világuk. Tegyük fel mármost, hogy én olyan író vagyok, aki azt hiszi: van valamiféle mondanivalója, s ezért ne beszéljünk irodalomról, sõt még filozófiáról se. Beszéljünk inkább a történelemrõl, az ön és az én történelmemrõl. egyébként is, szép könyvében, a Történelem és utópiában, s nemrégiben Sissirõl szóló esszéjében is bebizonyította, hogy a banalitások is érdeklik, annak ellenére, hogy a dolgok fölött áll, és semmiféle kötelezettséget nem ismer el, akkor sem, ha a pesszimizmusra hajló történelemszemléletrõl van is szó. Így például 1972-ben egy provokatív tanulmányt közölt a La Nouvelle Revue Française-ben a forradalmak értelmetlenségérõl. ebben kereken kijelenti, hogy a francia forradalom, amit nagy forradalomnak neveznek, értelmetlen, sõt egyenesen káros volt. ugyanez vonatkozik az orosz forradalmakra is. Felteszem, hasonlóképpen gondolkodik az elsõ világháborút követõ forradalmakról is, amelyek széttörték a Monarchiát – végül is erdélyben született, amely 1918-ig magyar terület volt, s amit aztán Románia annektált. ugyanakkor ön tudja, hogy az én ereimben cseh, magyar, horvát és zsidó vér csörgedezik. emlékezik-e ezekre a régi idõkre? e. M. cIORAn Mint tudja, olyan városban születtem, amelyet ma sibiunak hívnak, a magyarok nagyszebennek és a németek Hermannstadtnak neveznek. ebben a városban három nemzetiség élt együtt. Három nyelv járta, s noha a né485

metek voltak többségben, egyik nyelvnek sem volt elõnye a többivel szemben. ez a város formált engem. csak olyan városokban érzem boldognak magam, amelyekben több nyelven beszélnek, bizonyos értelemben ezért ideális ország számomra svájc. Rajongok szülõvárosomért. elmondhatom, hogy a világon három olyan város van, amely rabul ejtett: Párizs, Drezda és nagyszeben. – Miért éppen Drezda? Ott sose beszéltek több nyelvet. – Valóban nem. De a világ egyik legszebb városa volt. Ott írta schopenhauer A világ mint akarat és képzet címû mûvét; s az idõ tájt, amikor e városban éltem, schopenhauerért lelkesedetem. Azonkívül schumann városa is, s oly sok másé. és azt is be kell vallanom önnek: elegem van Párizsból. negyvenöt éve élek itt, s a város varázsa már megkopott a szememben. Tényleg elegem van belõle. Az a Drezda, amit én ismertem, nincs többé. nagyszeben megvan még, de valahol a messze távolban. Hallottam afelõl, hogy a várost nem csúfították el túlságosan. ezzel összefüggésben elmesélek önnek egy történetet: pár éve Romániát földrengés rázta meg, s a Herald Tribune címoldalán arról olvasok, hogy sibiu, azaz Hermannstadt elpuszult. Még emlékszem, hogy ez egy szombati napon volt. szörnyû csapás volt ez számomra; mélységes kétségbeesésbe zuhantam. elhagytam a lakásomat, egy templomba akartam eljutni. elmentem a notre-Dame mellett, de semmi kedvem sem volt, hogy belépjek. Teljes letargiában tántorogtam tova, valahol beleütköztem egy pornófilm plakátjába. Beléptem a moziba, odabent csupa vendégmunkás. A film siralmas volt, abszolút undorító, de az én lelkiállapotomban pontosan az volt, amire szükségem volt. ez az egész – abszurdum, mondtam magamnak. Az a civilizáció, amelyben ilyen filmek teremnek, megérett a pusztulásra. Arra gondoltam: egy kommunista rezsimben legalább nem mutogatnak ilyen filmeket. ezzel vigasztaltam magam. ebbõl láthatja, milyen állapotban voltam. Ahelyett hogy a notre-Dame-ot kerestem volna fel, ezt a filmet néztem végig, amely megerõsítette benyomásomat: ennek a civilizációnak vége van, az emberiség elveszett. Hermannstadtra gondoltam, azaz nagyszebenre, ahogy ön hívja azt a várost, amelyet szerettem. – Tisztán román eredetû volt az ön családja? – Igen. Apám falusi pópa volt, tizenkét kilométerre laktunk Hermannstadttól. Közölte velem, hogy egy német családi panzióba fog küldeni német szóra. Két idõs osztrák vénleány volt ott, akik afféle családi panziót vezettek; szerencsétlenségünkre mi tanulók valamennyien románok voltunk, ezért aztán nagyon keveset beszéltünk egymás közt németül. Mi voltunk az elsõ generáció, amelyik a vidékrõl elszármazván városi líceumba került. A két idõs hölgy számára mi voltunk a megtestesült barbárok. Jobb lett volna – mondták nekünk –, ha a hegyeitek közt maradtok; civilizálatlanok vagytok, azt sem tudjátok, hogyan kell viselkedni. Tényleg, igazi vadócok voltunk. elmondok egy példát: a két nõvér való igaz, nagyon kedves és barátságos lélek volt. egyikük mûvelt volt, a másik meglehetõsen együgyû. ez utóbbit Tante Marie-nak hívtuk; egy nap bejött hozzánk és azt mondta: „Meghalt a nõvérem.” nem válaszoltunk, de 486

amikor kiment a szobából hangos kacajra fakadtunk. ebbõl láthatja, milyen színvonalon álltunk. Az elhunyt nõvér kedves volt hozzánk, ezért vonzódtunk hozzá, de hát vad ifjoncok voltunk. A hegyek isten háta mögötti legmélyebb zugaiból jöttünk. A nõvérem egy bájos magyar kisvárosba ment férjhez, Arad közelében. Ott már érezni lehetett Magyarországot, a nagy alföldi síkságot. ez 1932-ben volt; én filozófiát hallgattam; tulajdonképpen ekkor fejeztem be stúdiumaimat, s elmélyülten olvastam Kierkegaard-t, persze németül. egyszer a nõvéreméknél dolgozó kerti munkás – aki némileg bugyutának nézett ki, de egyáltalán nem volt az – azt mondja nekem: „Ifiúr, miért olvas maga reggeltõl estig?” „Mert muszáj olvasnom – válaszoltam –, mert ez fontos számomra.” Mire õ: „Az igazságot ifiúr, nem a könyvekben fogja megtalálni.” – Román vagy magyar kertész volt az illetõ? – Román vagy magyar? Mit tudom én. Románul beszélt... Ott nem találja meg az igazságot, mondta, a könyvekbõl sohasem fog valamit is megtanulni... – S megmondta végül is, hol lehet megtalálni az igazságot? – nem, nem mondta meg... Felidézem egy másik emlékemet: fiatal voltam és buzgott a vérem, no de hát mit lehet kezdeni egy kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer. A városka fõterén, középen állandóan ott posztolt egy csendõr, fekete pont az agytikkasztó kánikulában. egy napon odamentem hozzá és azt mondtam neki: „Hallja, uram, nem vagyok idevalósi, és egy nõre lenne szükségem.” Úgy válaszolt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne: „Hát persze hogy lehet nõt találni, az egyetlen városi szállóban tartózkodik. csak most épp távol van, ezért egy másik nõt szerzek magának, az illetõ férje messze van, innen tíz kilométerre dolgozik.” Megköszöntem a segítõkészségét és azt mondtam: „Tudja, én itt a nõvéremnél lakom, s az egész ügyet feltûnés nélkül kellene csinálni”. „De miért feltûnés nélkül – kérdezte –, hiszen ez egészen emberi dolog.” A csendõr észjárásában román és magyar bölcsességet fedeztem fel, humort és végtelenül sok charme-ot. – A Történelem és utópiában ön oldalakon át ír magyarokról, megcsodálja bátor szellemüket és elõkelõ tartásukat. De egyidejûleg arra is utal, hogy uralomvágyók. Szenvedett ön személyesen is a magyarok hatalmaskodásától? – én nem, ahhoz túl fiatal voltam, de a szüleimet az elsõ világháború idején deportálták. Apámat nyugat-Magyarországra, sopronba, anyámat pedig clujba (Kolozsvár, Klausenburg). – Hogyhogy deportálták õket? Miért? – Mert a magyarok nem bíztak a román értelmiségben. Az én szüleim folyékonyan beszéltek magyarul és gyakran társalogtak ezen a nyelven. Apám – mint említettem – vidéki pópa volt, késõbb nagyszebenben mûködött, de szívesen olvasott eredetiben magyar könyveket. Prohászkát olvasta például, õ egy magyar hitszónok volt. – Igen, katolikus püspök volt és jó író. A családja Szlovákiából származott. – Apám semmi esetre sem volt magyarellenes. A magyar civilizációban élt. A magyar rezsim nem alázta meg és nem nyomta el a románokat; akik azonban 487

egy alárendelt paraszti népcsoportnak számítottak. Ha apám összehasonlította a magyar közigazgatást az 1918 utáni román viszonyokkal, megállapította, hogy a magyar közigazgatás valami egészen más volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia közigazgatása a legjobb volt a világon. ezt a magyarok legelkereseredettebb ellenségeinek is el kellett ismerniök. – Ennek ellenére helyeselte az ön atyja, hogy Erdélyt Romániához csatolják? – Az elsõ világháború elõtt úgy vélte, hogy a legjobb megoldás egy föderáció lenne. Az erdélyi románok többé-kevésbé valamennyien Popovics hívei voltak, õ volt akkoriban a képviselõjük a budapesti parlamentben. egyáltalán nem valamiféle nagy-Románia (ahogy akkoriban nevezték) volt törekvéseik célja, hanem egy kisebbségi státus egy svájci mintára kialakult osztrák–magyar– cseh–román föderációban. ennek volt kultusza, ezt imádták. – Ha nincs ellenére, térjünk vissza a történelemhez. Önnek is az a nézete, mint az enyém, hogy a Monarchia felosztása, Nagy-Románia létrehozása hiba, igen nagy hiba volt? A népek önrendelkezése nevében egy sor kisállamot kreáltak, amelyek éppúgy soknemzetiségûek, mint a Monarchia volt, s amelyekben rosszul bánnak a kisebbségekkel. – A magyarok szerencsétlenségére õk felelõsek ezért a tragédiáért, mert kormányuk kereken elutasította a föderáció eszméjét. – Sajnos igazat kell adnom önnek. Amikor Budapesten a nyugati orientációjú és föderalista ellenzék hatalomra jutott, már késõ volt. – ez így van. Apámmal sokszor beszéltem ezekrõl a problémákról. A románoknál ezenkívül még a latinság eszméje is nagy szerepet játszott. Az erdélyi románok elfogadták Bécs hegemóniáját, de nem fogadták el Budapestét. – Én úgy vélem, hogy az antant szította és használta ki a Monarchiában fellépett feszültségeket, s õ viseli a fõ felelõsséget a versailles-i és trianoni szerzõdésekért, amelyek szétzúzták az európai egyensúlyt. – Bizonyosan így van. clemenceau, valamint szabadkõmûves barátai és tanácsadói támogatták a szeparatista Masarykot, Benešt és társaikat, nagyrészt tehát õ felelõs a történtekért. A katolikus Ausztria szúrta a szemét, és amikor Ausztriát széttörte, Magyarországot is ugyanerre a sorsra ítélte. Az Ausztria elleni gyûlölet õrültség volt. európa közepén Oroszország és a nyugat közt feltétlenül szükség volt egy birodalomra. Az elsõ hibát már akkor elkövették, amikor az elsõ világháború történéseit a végsõkig kiélezték. 1916-ban németország kész volt a demokratizálódásra; ha akkor békét kötnek vele, sohasem került volna sor a hitlerájra. – És Sztálinra sem. Tudniillik ugyanezt a hibát a második világháborúban is elkövették, amikor kikényszerítették a feltétel nélküli kapitulációt, noha ez egyszerûen abszurdum volt. – Abszurdum volt. Arra kényszerítették a német hadsereget, hogy a végsõkig tartson ki Hitler mellett. A Hitler elleni összeesküvés eredményre vezethetett volna, s méghozzá elég korán. Ha 1941-ben vagy 1942-ben azt mondták volna a Wehrmachtnak: szabaduljatok meg Hitlertõl, az megtette volna. Az elsõ vi488

lágháborúban Franciaország viselte a fõ felelõsséget; a második világháborúban az angolszászok önfejûsége játszotta ezt a szerepet, az angolszászoké, akik semmit sem értettek európából. Az elsõ világháború idején két olyan személyiség volt, akik mindezt felfogták: caillaux és Romain Rolland. õk megértették, hogy ez a háború európa gyilkossága volt. Itt gyökeredzik az egész késõbbi fejlõdés. Az egész emberiséget németország ellen mozgósították, amely már a császár idején is demokratikus, liberális állam volt. ezzel produkálták Hitlert. – Aki egy szükségtelen és mindent egybevetve is igazságtalan megalázás szülötte volt. – s ekkor Franciaország tévetegen úgy vélte, hogy midõn németország verve van és lefegyverezték, Oroszország a bolsevista kalanddal és a polgárháborúval van elfoglalva, európa nagy urává lehet, és az Osztrák–Magyar Monarchia helyén képzõdött új államok védnökeként léphet fel. – Csakhogy Franciaország nem rendelkezett azzal a hatalommal, amivel ezt a békét garantálhatta volna. – éppen ebben van a tragédia. Ha a problémák mélyére hatolunk, azt hiszem, európa hullása a jakobinusokkal és aztán napóleonnal kezdõdött. Vagyis a francia forradalommal és a rá következõ háborúkkal, amelyek meggyengítették a francia népet. e vonatkozásban valamelyest reakciós vagyok, ha önnek úgy tetszik, mivelhogy egyrészt teljesen egyetértek a forradalom alapelveivel, másrészt azonban úgy hiszem, hogy a jakobinusok és napóleon a történelem legnagyobb katasztrófáját idézték elõ. – Ez nyilvánvaló. – A paradoxon abban áll, hogy a francia nyelv, amely a civilizált európa nyelve volt, lehanyatlását napóleonnak köszönheti. õmiatta nem ismerték el az angolok a francia nyelv univerzalitását. el kell ismerni, hogy a franciáknak sokkal fejlettebb a politikai érzékük, mint más népeké, kivéve az angolokat; de mihelyt valamely ideológiával érintkeznek a franciák, ez a találkozás nyomban extrém formákat ölt, és éppen ezért Franciaország története egy szörnyû melléfogás története. – A világtörténelem minden hibája – és az egyesek hibája is – mindig valamilyen mértéktelenség, mindig valamilyen „kontroll alól való kikerülés” következménye. – Igen, a mértéktelenség eredendõ bûn. Az állatvilágban a megváltozott klimatikus viszonyok következtében bizonyos fajok tûntek el csupán; de az ember egészében el fog tûnni, mert valami belsõ ösztön akadályozza abban, hogy megálljon, és mert meg van gyõzõdve róla, hogy számára nincsenek korlátok. Különösképpen a XVIII. és XIX. században hitték azt, hogy az emberiség haladása határtalan. De ezek a határok nagyon is léteznek. ezt minden nemzedék felismeri, de mindig késõn ismeri fel. Azt hiszem, a történelem folyamán most elsõ ízben valóban megalapozott a jövõtõl való félelem. – Lehetetlen valamiféle stabilitást elérni a világban. 489

– A végtelen haladás eszméje. ezt idõrõl idõre elmagyarázom a németeknek, de naivak, nem értik meg. Gyakran idézem condorcet esetét a rémuralom idejébõl: itt ítélték el, az én utcámban, ahol Voltaire is lakott. Itt írta Condorcet Esquisse d'un tableau historique des progrès de l'esprit humain (Az emberi szellem fejlõdésének történelmi vázlata) címû mûvét, amely az optimisták bibliája lett. és ekkor fogadták el az „ellenforradalmi érzülettel vádolhatók törvényét”. condorcet egy családi panzióban lakott, egy kedves, idõs hölgynél, s nem akarta, hogy annak õmiatta kellemetlenségei támadjanak. Az elõvárosban keresett menedéket La Harpe nevû barájátnál, de az közölte vele: „nem maradhat nálam, a szolgálólányom hazafias érzelmû.” condorcet azonnal elhagyta barátját, és betért egy bisztróba, amelyben munkások üldögéltek. Azok észrevették, hogy könyvet szorongat fehér kezében, egy intellektuelkézben, és feljelentették. Mérget nyelt, hogy elkerülje a vesztõhelyet. ez hát a tragédiája annak az embernek, aki a modern optimizmus nagy illúzióját megálmodta. – Ugyanígy csalódtak a nagy angol liberálisok, például Adam Smith, akik azt hitték, hogy a történelemnek van valamilyen meghatározott értelme. – Van nekem egy elméletem, eszerint az emberiség azon a napon fog véget érni, amikor felfedezik minden betegség ellenszerét. – Huxley írta meg valahol, hogy ez teljesen illuzórikus képzelem, a tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a természet ökológiájában egyféle egyensúly mûködik, s ez azt eredményezi, hogy nyomban fellép egy új betegség, mihelyt valamely már létezõ nyavalya ellenszerét megtalálták. – Tökéletesen helytálló észrevétel. De elméletileg mégis elképzelhetõ, hogy feltalálnak olyan szert, amely minden betegséget gyógyít. csakhogy ez katasztrofális vívmány lenne, hiszen az embernek mindenképpen meg kell halnia. De még akkor is, ha az emberek – mondjuk – százötven évig élnének, ezzel csak a problémák növekednének meg. Már ma is elmondhatjuk, hogy az ember nem természetes halállal hal meg, létezését mesterségesen meghosszabbítják, és ezáltal csupán halálküzdelmét nyújtják meg. ez kriminális, embertelen dolog. – Mindamellett ön és én, mindketten hetven fölött, itt együtt ülünk és vidáman diskurálunk. Kétszáz évvel ezelõtt ebben az életkorban nem tudtam volna a lépcsõkön felkapaszkodni önhöz, hogy elbeszélgessünk. És olyan emberekre is gondolok, mint Goethe, aki olyan szerencsés volt, hogy hosszú, szép, teljes, tartalmas alkotó életet élhetett. – Igen, de Hölderlin, Kleist, Mozart korában a zsenik fiatalon haltak meg. egy költõ akkoriban átlagosan huszonöt évet élt, egy író ötvenet. – Tulajdonképpen össze kellene egyszer állítani valamiféle táblázatot azokról a zsenikrõl, akik sokáig éltek, valamint azokról is, akik fiatalon hunytak el. A magyaroknál ilyen pár Petõfi és Arany. Azt lehetne mondani, hogy egynémely költõnk, mint Petõfi is, szinte „be volt programozva” arra, hogy fiatalon haljon meg; mások, mint például Arany, arra voltak „beprogramozva’’, hogy sokáig éljenek. 490

– Ó, Arany! – milyen rendkívüli és mennyire kevéssé ismert költõ! Bizonyos értelemben persze az a legjobb, ha az ember azt a halált halja, amit kimért neki a sors. semmi rossz nem lett volna abban, ha én fiatalon meghalok. Huszonöt éves koromban már megírtam románul egy könyvet. – És mirõl? – A kétségbeesésérõl. – Már akkor is? – Már akkor is. Ami ma engem kétségbeesésbe hajszol, az az, hogy a nyugat nem hisz már többé önmagában. Az életben, az egyéni és közösségi síkon is csak úgy érhet el az ember valamit, ha túlbecsüli önmagát. Az az író, aki nem hisz önmagában, elveszett. – Ami annyit jelent, hogy hivatásunkban, küldetésünkben feltétlenül hinnünk kell. – Lamennais megírja, hogy Franciaország századokon át krisztusi szerepet képzelt magának a nemzetek között. Azt hitte: arra hivatott, hogy megmentse a nemzeteket, megváltoztassa a világ folyását. Az egyes embereknek, de a népeknek is szükségük van egy bizonyos nagyzási mániára. Amikor az egyén már nem becsüli túl önmagát, abban a pillanatban minden elveszett. ekkor keletkezik a kisebbrendûségi komplexus. – A szovjetek igazi fölénye velünk szemben nem katonai, hanem pszichológiai területen mutatkozik. Õk még hisznek abban, hogy a világ népeinek kormányzása az õ feladatuk. Ugyanakkor az amerikaiak, akiknek inkább meglenne hozzá a hatalmuk, nem hisznek ebben. – ez igaz. Amikor apám nagyszebenben városi lelkész lett, elöljárója egy igen mûvelt ember volt, ami akkoriban ritkaságszámba ment, könyvtárában számtalan XIX. századi orosz filozófiai mû volt található. Ámultam afölött, hogy bennük megfogalmazódott a tudat: Oroszországnak missziót kell teljesítenie a világban. – A kommunisták örökölték ezt a képzetet, miszerint a nyugati civilizáció halálra ítélve, s Oroszország feladata abban áll, hogy megmentse és megújítsa ezt a civilizációt. – A valóságban azonban az oroszok nem valamely civilizációs feladatban hisznek, hanem abban, hogy dekadens népekkel van dolguk, az õ örökségüket kell átvenniök. – Hitler és Mussolini is ugyanezt gondolták. – Az õ esetükben barbárok kitöréseirõl volt szó. Abszolút agyrém volt azt képzelni, hogy a Herrenvolk eszméjére világbirodalmat lehet építeni. A kommunisták rendkívüli ügyessége abban rejlik, hogy õk az egyenlõség eszméjének segítségével kívánják uralmuk alá hajtani a világot. ez zseniális gondolat, s megbabonázza a legutolsó barbár elmét is. nem lehet uralkodni a világon, ha azt hajtogatjuk, hogy minden ember alacsonyabb rendû. Az a tény, hogy Hitlernek sikerült németországot, európa legcivilizáltabb országát öngyilkosságba hajszolnia, bizonyíték e tétel õrült, diabolikus kettéhasítása mellett. 491

– A végén már nem is titkolta, hogy csalódott népében, s ezért magával akarta rántani a szakadékba. A Hitlerrõl írt legjobb könyv szerzõje Sebastian Haffner írja, hogy egy bizonyos idõponttól kezdve Hitler számára saját népe vált elsõ számú közellenséggé. – 1943-ban, a nemzethez intézett utolsó nagy beszédében Hitler valami szörnyû dolgot mondott, azt ugyanis, hogy németország csak a lét vagy nemlét között választhat, ha veszít, megsemmisítik. ezzel Hitler felpörgette európa katasztrófáját. – Németország mindig is Európa kulcsa marad. Ha enged a kísértésnek, és az újraegyesítést az oroszok támogatásával valósítja meg, ezzel Európát magával ránthatja a kapitulációba. – Ha valaha úgy állt is a helyzet, hogy németország kulcs volt európához, ma már semmi esetre sem az. németország elveszítette a játszmát. Az angolszászokat teszem ezért felelõssé, õk követték el a hibát, hogy a németeket azonosították Hitlerrel. és aztán most az oroszoké a fél világ. Ismertem Franciaországban egy igen intelligens embert, akivel gyakran öszszejöttem a háború alatt Lot-ban, ahová akkor menekültem, s ahol neki egy szép kis birtoka volt. De Monzie volt õ, egykori miniszter, enciklopédikus tudású férfiú, aki Talleyrand-hoz hasonlóan kész lett volna a békeközvetítésre. egyszer ezt mondta nekem: „Ha mi nem kötünk békét a Wehrmachttal, azzal a feltétellel, hogy megszabadul Hitlertõl, akkor európa elveszett.” c. Lacoste, aki nagy ellenállási harcos volt, szintén tudta ezt. 1942-ben két alkalommal is elmondta nekem, hogy a német hadsereg megsemmisítése ijesztõ következményekkel jár majd európára nézve. ehhez járult még egy szerencsétlenség: az, hogy az amerikaiak nem voltak eléggé érettek ahhoz, hogy megteremtsék a világbékét. A világon mindenki tudja, hogy az amerikaiak rossz pszichológusok és szörnyen naivak. Rendkívül súlyos hibákat követnek el, elõször is, mert nem tudnak hazudni, másodszor pedig azt hiszik, hogy a szó valami szent dolog, és hogy az egész ország a szó megtartása fölött õrködik. ez a nixon-eset. Azzal a naivitással, ami az amerikaiaknak a vérében van, nem lehet világtörténelmet csinálni. Mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Ott sohasem születhetne meg egy Talleyrand. – Kissinger legalább megkísérelte, hogy Metternich váljon belõle. – ügyes akart lenni. De ahhoz, hogy valaki Talleyrand legyen, a szalonokban kell a nõkkel politikát csinálnia. nem szabad hivatalnoki munkát végezni, ez elvesztegetett idõ. Talleyrand nagypolitikát csinált. Az amerikaiak professzorokkal csinálják a politikát. Az igazi politikus azonban a szalonokban, elõkelõ éttermekben formálódik. – Idõnként arra gondolok, hogy mi most az egykori alexandriaiakra hasonlítunk, akik világosan felismerték: a görög-római civilizáció végéhez ért, ezt kimondták és meg is írták. De hát végül is minden tökéletesen céltalan volt. Nem volt lehetõségük rá, hogy a bukást megakadályozzák. 492

– Talán egy-két nemzedékkel kitolható ez az idõpont. Azt, amit már nem lehet jóvátenni, semmi esetre sem szabad elfogadnunk. ezt nem lehet megtenni, ezzel feladnánk önmagunkat. – Tehát mindennek ellenére tovább kell küzdenünk. Ezekkel a szavakkal fejezi be egy magyar író, Madách Imre kétségbeesett, lesújtó mûvét, Az ember tragédiáját. – A Faustban az ördög Istent szolgálja. Gyakran felteszem magamnak a kérdést: vajon nem ellenkezõleg áll-e a dolog, hogy tehát Isten szolgálja az ördögöt. Mivelhogy a démon, az ördög uralja a világot, és éppen ez a magyarázata a világ állapotának. Ha Isten lenne a világ ura, azzal megszûnne a történelem. – Sajnos, én is inkább az ördögben hiszek. Ön azt mondta Eliadérõl, hogy õ vallásos szellem volt – vallás nélkül. Érvényes ez önre is? – nem vagyok vallásos, de a vallásos dimenzióval szemben nem vagyok érzéketlen. – Barátunk, Ionesco, azt hiszem, vallásos. – Hozzám képest õ hívõ ember. én kételkedõ vagyok; nála azonban érzékelhetõ a vallásos háttér. engem mindig vonzott a vallás, s mégis, tizenöttizenhat éves koromban, amikor apám mellett ültem, minden alkalommal szégyenkeztem, ha õ étkezés elõtt egy rövid imádságot mondott. én ilyenkor elszöktem. egy ifjú ember reakciója volt ez. Képtelen vagyok hinni; de fogékony vagyok azok iránt a problémák iránt, amelyek elé a vallás állít bennünket. sõt mi több, azt hiszem, hogy a vallás sokkal mélyebbre nyúl minden más eszmélkedésnél, és hogy a világról alkotott legigazabb képzet éppen a vallásos. Az az ember, aki nem ment át a vallás útjain és akit nem vonz a vallás, az üres lény. – Mindenesetre beteg és szegény. – Igen, lelki szegény. számomra a világtörténelem nem más, mint az eredendõ bûn nagy folyama. és itt kerülök én közel a valláshoz. Újra és újra olvasom a Genezis könyvét, és bámulattal ismerem fõl, hogy itt néhány lapon minden kimondatik. ezek a sivatagi nomádok már birtokában voltak az ember és a világ eredeti képének.

493

e. m. cioran

Az én országom nagymestere vagyok a rögeszmés szorongásnak, amit intenzívebben éltem meg, mint bárki más. Tudom, hogy az eszme meddig züllesztheti le az embert, milyen mélységekbe tudja magával rántani, sárba tiporni és legyõzni õt. Jól ismerem az õrület csapdáit, mert feléjük taszít az eszme. Megtapasztaltam a benne rejlõ türelmetlenséget, bálványimádást és a fennkölt gátlástalanságot, amelynek akarva-akaratlanul megadjuk magunkat… Jól tudom: a gyötrõdés a szenvedély melegágya, egyben tápláló ereje és éltetõ forrása, örökkön lángoló titka. Még jóval harmincéves korom elõtt szenvedély ébredt bennem az országom iránt, reménytelen, agresszív, kilátástalan szerelem, amely éveken keresztül gyötört. saját országom iránt! Minden eszközzel kötõdni szerettem volna hozzá, de nem volt mibe belekapaszkodni. sem jelenében, sem múltjában nem találtam támpontot a kötõdéshez. Dühömben nagy jövõt tulajdonítottam neki. elképzeltem egy jövõt, amit állandóan szépítgettem, anélkül, hogy egy pillanatig is hittem volna benne. Végül meggyûlöltem ezt a jövõt és gyalázni, utálni kezdtem utópiámat. Rajongó és eszelõs gyûlöletemnek úgymond nem volt többé tárgya, hiszen, ha rátekintettem, országom porrá tört. Hatalmasnak, mértéktelennek, õrültnek akartam látni, gonosz erõnek, a világot rettegésben tartó végzetnek. Miközben kicsi és szerény volt, s hiányzott belõle minden tulajdonság, ami roppant sorsra tette volna hivatottá. Amikor múltját kutatni kezdtem, mindenütt csak szolgalelkûségre bukkantam, megalkuvások és megaláztatások sorozatára. Jelene felé fordulva is ugyanazokat a tökéletlenségeket láttam, eltorzult vagy érintetlen körvonalakban. A valami más felfedezésének a reményében oly könyörtelenül és eszeveszetten vizsgáltam országomat, hogy elkeserített az élesen kirajzolódó kép. Hirtelen megértettem, hogy ez az ország nem tudja felvenni a versenyt a büszkeségemmel, minden tekintetben parányi az elvárásaimhoz viszonyítva. ekkor fogalmaztam meg, hogy szeretném, ha országomban egybefonódna „Franciaország sorsa és Kína népessége”.* Mekkora esztelenség! ettõl aztán nagyon szenvedtem, s nem veszélytelenül, mert ráment az egészségem. Ahelyett, hogy gondolataimat kézzelfogható dolgok felé irányítottam volna, még jobban ragaszkodtam országomhoz. Megsejtettem, hogy ez a legjobb ürügy vég nélküli szenvedéseimre, és addig is, ameddig országomról álmodozom, gyötrelmeim ebbõl a bõvizû forrásból meríthetnek erõt. Karnyújtásnyira került hozzám a kiapadhatatlan pokol, ahol saját magam kárára a végletekig fokozhattam fájdalmamat. ezt a szenvedélyes szerelmet magam ellen kívánt bûnhõdésként és könyörtelen szélmalomharcként éltem meg. Vég nélkül vitatkoztam egy sorstalan ország sorsáról: így lettem próféta a sivatagban, * e. cioran: Schimbarea la faţă a României. Editura vremea, Bukarest, 1936.

494

a szó legszorosabb értelmében. Rajtam kívül mások is légvárakat építettek és szenvedtek. õk is jövõ után kutattak, amelyben hittek, bár, ami a reménykedésük jogosságát illeti, néha elbizonytalanodtak. A kétségbeesett ifjak gyülevész hada voltunk a Balkán kellõs közepén. Kudarcra ítéltettünk; kudarcunk lett egyetlen mentségünk. Azzal, hogy országunk nem létezett, mindannyian tisztában voltunk; tudtuk, hogy hozzávetõleges valósága csupán kétségbeesésünket táplálja. ez idõ tájt alakult meg egy mozgalom, amely mindent, még a múltat is meg akarta reformálni. egy pillanatig sem hittem õszintén ebben a mozgalomban. Bár csupán ez a mozgalom jelezte, hogy országom több, mint puszta fikció. Kegyetlen mozgalom volt, az õskor és a prófécia, a revolver és az ima misztikumának keveréke, amelyet minden hatalom üldözött, és amely kihívta maga ellen az üldöztetést. Hiszen elkövette azt a megbocsáthatatlan vétket, hogy jövõt vázolt fel azok elõtt, akiknek nem volt jövõjük. Vezetõiket eltették láb alól, holttestüket kidobták az utcára: sorsuk megszabadította az országot a tehertõl, hogy saját sorsot teremtsen magának. õrültségükkel megváltották hazájukat. Mert vérengzõ mártírok voltak. Hittek a gyilkosságban és gyilkosságnak estek áldozatul. ezzel a halálba hurcolták a józan ész, a nyilvánvalóság és a „történelem” ellenében megalkotott a jövõt. A mozgalmat pedig eltiporták, szétzúzták, és jórészt felszámolták. A mozgalom egy barbár Port-Royal sorsához hasonlítható. Kegyetlen eszmékre épült és a kegyetlenségben enyészett el. Amikor vonzódni kezdtem ezekhez a vérgõzös álmodozókhoz, lelkem mélyén egyre jobban éreztem, hogy ezek az erõk nem lesznek képesek hatalomra jutni és nem is szabad, hogy hatalomra jussanak, mert õk eszményien, tökéletesen képviselték országom bukását; rendeltetésük az volt, hogy erõt és tartást adjanak a bukásnak. Valójában én a kettõs bukásnak szurkoltam. Mert hiányzott egy kis kétségbeesett vonaglás. A mozgalom pedig ezt biztosította számomra. Ostoba az, aki húsz és harminc között nem fanatizmusra, dühre és tébolyra esküszik. Liberális az, aki megfáradt, demokrata az, aki az eszére hallgat. A tévedés az ifjak osztályrésze. õk gyártják a türelmetlenségelméleteket, és õk is váltják valóra azokat, s mohón vágyakoznak a vérre, a hangos szóra, a nyájszellemû tömegre, a barbár cselekedetekre. Ifjúkoromban egész európa hitet tett az ifjúság mellett, és belehajszolta õket a politikába, az államügyekbe. Tegyük hozzá, az ifjú hajlik a teóriára, félig-meddig filozófus, és égetõ szükségletként ráérez az értelem nélküli „eszményre”. A középszerû filozófia nem elégíti ki õket: vakbuzgók, számítanak saját esztelenségükre, s ettõl várnak mindent. Mi, országom ifjai, az esztelenségben éltünk, ami mindennapi kenyerünk volt. európa egyik eldugott sarkában éltünk, megvetve és semmibe véve, s azt akartuk, hogy beszéljenek rólunk, ezért egyesek pisztolyt ragadtak, mások a legnagyobb képtelenségekre és a legfurább elméletekre ragadtatták magukat. Fel akartunk törni a történelem felszínére: imádtuk a botrányt, ezt tekintettük egyedüli megoldásnak, hogy bosszút álljunk a bizonytalan sorson, történelmenkívüliségen, nem létezõ múlton, jelenben való megaláztatáson. Mindig 495

csak azt ismételgettük, hogy „történelmet teremtünk”, ez számunkra kulcsfontosságú fogalom volt. Improvizáltunk a sorsunk körül, nyílt lázadást indítottunk jelentéktelenségünk ellen. egy cseppet sem féltünk a nevetségességtõl, mert tudásunk hiányos, tapasztalatunk meg csalóka volt; de szilárd és eltökélt kiábrándultságra vágytunk, és ezt törvénynek tekintettük... Visszazuhantunk országunk szintjére. ...Megundorodtam attól, hogy játsszam a tomboló lelkesedést, a kétségek közti vergõdést s az õrültséget. Hóbortos különcködésem érthetetlennek tûnt; még a saját múltamat sem tudtam elképzelni; és ha ma eszembe jut, mintha másik ember életét látnám. én megtagadom ezt a másik embert, az „énem” máshol van, ezermérföldnyire a hajdanitól. Ha visszagondolok akkori énem szenvedélyeire, lázálmaira, tévedéseire és rajongásaira, a türelmetlenséggel, hatalommal, vérrel kapcsolatos képzelgéseimre, vagy a rajtam eluralkodó természetfölötti cinizmusra, az ürességtõl megkínzott énem tobzódásaira, s az eszeveszett álmatlanságra, mintha egy idegen ember rögeszmés gondolatai lennének, és elképedve veszem tudomásul, hogy ez az idegen én vagyok. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban még kezdõ voltam a kétkedésben, tanulóéveim elején tartottam; a dolgokat mértéktelenül tagadó vagy éppenséggel igenlõ bizonyosságban tetszelegtem magam elõtt. Akkoriban írtam egy könyvet az országomról: ehhez fogható kegyetlenséggel talán még senki sem támadta a saját honját. nevezhetném egy tébolyult ifjú agyrémeinek. De ebben a tagadásban ott lobogott a láng, mely a távolból megítélve a feje tetejére állított szerelemnek tûnt, egyfajta fordított bálványimádásnak, ami nem egyéb, mint egy merénylõ ódája vagy egy hazátlan hazafi fülsiketítõ eszmefuttatása. ezeket a zabolátlan gondolatokat, lejárató kampányában, a velünk szemben álló ország kamatoztatta, s talán nem is állt messze az igazságtól. Kit érdekelt! Vágytam arra, hogy kérlelhetetlen lehessek. s bizonyos fokig hálás voltam országomnak azért, hogy ilyen nagyszerû lehetõséget nyújtott gyötrelmeimhez. szerettem országomat, mert nem tudott megfelelni elvárásaimnak. Termékeny idõszak volt ez, mert hittem a borús szenvedélyek felsõbbrendûségében. Imádtam a megpróbáltatásokat, és ezek közül a legnagyszerûbbet: hogy ebben az országban születtem. Tény, hogy akkoriban telhetetlen vágyat éreztem a téboly, a cselekvõ õrület iránt. szükségem volt a rombolásra; idõm nagy részében a megsemmisítés formáiról ábrándoztam. Kit pusztítsak el? Közelebbrõl senkit sem gyûlöltem. Országomban kétfajta polgár élt: egyrészt az ország szinte teljes lakosságát kitevõ elesettek tömege, másrészt az õket kifosztó néhány szélhámos, élõsködõ. ez utóbbiak elpusztítása könnyû, talán túl kézenfekvõ volt, ami nem felelt meg a becsvágyamnak. ez egyenlõ lett volna azzal, hogy kisstílû munkát vállalok föl, elmerülök a nyilvánvaló dolgokban, megfelelek az általános elvárásnak. Biztos célpont után kutató gyûlöletem egyszer csak megtalálni vélte az igazit: a temetõt... Tajtékzó dühvel indultam az õsök ellen, kerestem a módját, hogy még jobban elpusztítsam õket. Gyûlöltem hallgatásukat, életük eredménytelen voltát, és lemondásoktól terhes századaikat. 496

szerettem volna levegõbe röpíteni sírjaikat, szétszórni a csontjaikat, meggyalázni a csöndjüket, bosszút állni rajtuk, kigúnyolni a vereségeiket, ízzé-porrá törni a „hajdanit”, a mindenkori hitványságunkat... Képzelgéseim nyomán, mondanom sem kell, nem indultak el keresztes hadak. De lelkem így is megnyugodott egy ideig. A céltalan gyûlölet nem elégített ki, és átcsaptam egy még hatalmasabb, az egész világra kiterjedõ gyûlöletbe, kezdve a szomszédom megvetésétõl egészen a kozmikus méretû anarchista lázadásig. Úgy kellett nekem az õrjöngés, mint másnak a józanság és a pénz. Arra a gondolatra, hogy a világon van, vagy akár csak lehet olyasvalami is, ami nem elégíti ki rombolásszomjamat, dühroham fogott el, és éjszakákon keresztül remegett a testem. Akkor értettem meg, hogy az emberi gonoszság jóval meghaladja az állatét. Gonoszságunk nem nyilvánulhat meg rögtön, így nem is tud kioldódni, lassan gyülemlik föl, majd fölerõsödik, s egyszer csak hullámai átcsapnak a fejünk fölött. A várakozás alatt, az elmélkedés révén a gonoszság hatásfoka megsokszorozódik, és könyörtelenné válik. ez a gonoszság mindent eláraszt, az állaté viszont egy pillanatig tart, kizárólag a legközelebbi célra összpontosít, és a gonoszságra többé nem tér vissza. Gyûlöletünk viszont olyan méreteket öltött, hogy már nem is volt világos, kit kell elpusztítani. egyszerûen csak ránk telepedett. ez történt velem: gyûlöletem középpontjába kerültem. Gyûlöltem országomat, gyûlöltem mindenkit és a világegyetemet: nem maradt más hátra, mint hogy magamat gyûlöljem: amit kerülõ úton, a kétségbeesés révén meg is tettem. FARKAs Jenõ fordítása

cioran utolsó fényképe Aurel öccsével, 1995-ben.

497

micHel DeGuy

émile cioranról

émile cioran mondta, nem is egyszer, errõl az õ mûfajáról, hogy „morbid és teljesen fölösleges”. Mielõtt felidézem alakját az emlékezetemben, fellapozom képzeletbeli fotóalbumomat, és még egyszer sorra veszem a képeket, amiket õrzök róla. ciorannal többször is találkoztam; a szenátussal szemben levõ postahivatalban, még azokban az idõkben, amikor az emberek írtak levelet egymásnak; a Luxembourg-kert sétányain; az 1968-ban elfoglalt Odéon színházban; a Gallimard könyvkiadó folyosóin; kétszer-háromszor pedig a tetõtéri lakásában. Mindig kedves volt, derûs, bõbeszédû, és miközben beszélt, feszülten figyelte a Luxembourg-kert rendszeres látogatóit, az embereket és galambokat. Gyakran fogta el a lelkesedés a ’68-as diákok átkozódása hallatán, akik újra rátaláltak a XIX. század nagy utópiáira. ennek õk nem voltak tudatában, cioran azonban csalhatatlanul felismerte õket. utoljára az Hôtel de Lassay-ban* láttam, Jack Lang itt adott fogadást, már Ceauşescu halála után, az új Románia tiszteletére. cioran azon az estén még arra is kapható volt, hogy anyanyelvén beszéljen az újságírókkal. Több cioranért lelkesedõ tanítványom is volt, ezek a diákok teljesen odavoltak a „stílusáért” és borúlátó aforizmáiért. emlékszem Jean-Paul enthoven** rajongó csodálatára. sokaknak szemében õ „a XX. század legnagyobb francia írója”. A zaftos cioran-idézeteket mindig is élvezettel hallgattam. Bár voltak fenntartásaim is, egyvalamit sohasem vontam kétségbe: hogy a legszebb idézetek csakugyan tõle valók. Annak a XX. századi fiatalembernek, aki a filozófia tanulására adja a fejét, a kétezer-ötszáz éves nyugat-európai ontológia korpusza csupa „nagy rendszer”. A kanti elmélet elképesztõ architektúrája, hogy mást ne említsek, olyan mámorral tölti el (jóval az érettségi után) az egyetemistát, amit a bölcsességkurzusoktól és az esszéstílustól hiába is várna. Akárhogyan is, az egyetemi évek kötelességtudó metafizikai kitartása, összekapcsolódva a Barlangot maga mögött hagyó és az eszmék égboltját merészen kihívó fiatalság önhittségével, nem nagyon sarkallja arra a fiatalokat, hogy az akrobaták, moralisták és szarkasztikus gondolkodók körében „keressék az igazságot”. Már csak azért sem, mivel nietzsche aforizmákban megfogalmazódó antiplatonizmusát, ha lehet azt mondani, erõnek erejével tuszkolta be a rendszerbe, a nagy rendszeralkotók közé Heidegger nagy hatású kétkötetes * A francia nemzetgyûlés házelnökének rezidenciája – (A ford.) ** Ismert francia újságíró és könyvkiadó – (A ford.)

498

munkája. Még Pascal többes számban kifejtett gondolatai sem versenghettek annak a Gondolatnak a jelentésével, amit a filozófusok, Heidegger felszólítására, épp azokban az években állítanak törekvéseik középpontjába, mert ez lett a fõ feladat (die Sache des Denkens), vagyis az, hogy a Létet (das Sein) elgondolhatóként (das zudenkende) gondolják el: a Lét eltûnése a megvizsgálandó egész mezejét eltüntette, ahogyan a Himalája tüntetné el a francia Massif centralt vagy a Kárpátokat. Bármilyen izgalmasak voltak is ciorannak a Gallimard kiadó esszésorozatában közreadott mûvei, a kínai konyhára emlékeztetõ sok kis színes fogás, hiába, ezek a könyvek nem tudták lekötni a szubsztancia professzionalistáit. Az aforizmának éle van; az aforizma – egy indulat fellobbanása, valamilyen gyors licitálás meg egy poén felszikráztatása. A rövidség mindig azzal a kockázattal jár, hogy a témát bizony nem fogjuk tudni körüljárni. Más szóval, még a paradoxonban is ott bujkál az egyoldalúság veszélye, ha csak arra törekszik, hogy elkápráztasson ragyogásával. egy példa: cioran gyakran lép fel az álmatlanság hõsének pózában; csakugyan álmatlanságban szenvedett; csakhogy az álmatlanság, ez a hõsies éberség megannyi igazságnak is termékeny (minthogy a tudattalan által megtermékenyített) anyaméhe. A kérdés a következõ: de ha egyszer így van, mikor és hogyan aludt cioran, hiszen aludni csak kell. engem nemcsak cioran álmatlansága érdekelne, hanem az is, hogy tudott-e egyáltalán aludni. Feltéve, hogy nem ugyanarról beszélünk (emlékszünk Kierkegaard jóslatára: „nincs nagyobb zsenialitás az álomnál”), és hogy ami a mi szemünkben alvás, az más szemében álmatlanság. Akárhogyan is, a paradoxonban való gondolkodás mutatja az utat, ha itt egyáltalán lehet útról beszélni. A paradoxonnak nincs mestere, már csak azért sincs, mert az igazán termékeny paradoxonhoz semmilyen szaktudás sem szükséges, sõt a paradoxon épp arra oktat, hogy merjünk lemondani a szaktudásról, és a feloldhatatlan ellentmondásban keressük a kiutat. Mivel állítani nem állít semmit, semmi sem áll olyan messze a tézistõl, mint a paradoxon, amely beletörõdésre és lemondásra tanít. A paradoxon – probléma a klasszikus racionalitás nézõpontjából. Kellemetlen pillanat, amin túl kell, amin túl lehet lépni; a gondolkodás, e szerint a racionalitás szerint, nem maradhat meg a megoldandó paradoxonnál. Van jó és van rossz paradoxon; ezt az utóbbit tartjuk megoldhatatlannak; de akárcsak a Fermat-féle teoréma, ez sem megoldhatatlan (sõt). A logikusan gondolkodó elme fordítottan jár el: neki a jó paradoxon a cél, a jó paradoxon maga a tökély. Az ilyen paradoxon nem is annyira stílusbravúr, mint inkább szellemi vakmerõség. De talán nem is lehet errõl egyes számban beszélni; inkább a paradoxonok hierarchiába rendezõdõ fajtáiról kellene beszélnünk a paradoxon helyett; a lehetetlenség nem meghatározhatatlan. ÁDÁM PéTeR fordítása

499

cornel unGureanu

Geopolitika 1918 és 1948 között. emil cioran – a majdnem lehetséges alternatíva KIÛZeTés A MennyBõL Pályakezdése idején emil cioran nagy szeretettel tekint Lucian Blagára, és az õ nyomában igyekszik haladni a szellemi életben. elsõ cikkei Blaga írását, a Revolta fondului nostru nelatint (A nem latin személyiségréteg lázadása) visszhangozzák. utópikus szellem, aki úgy gondolja, hogy szilárdabb alapokra tudná helyezni az 1918-as értelmiségi projektumot. Az Apologia barbariei (A barbárság apológiája) és az Apologia Germaniei (németország apológiája), amelyeket 1933 novemberében küld haza Berlinbõl, Blaga esszéjét írják újra, egy olyan jellegû fanatizmus jegyében, amelyet csak akkor érthetünk meg a maga teljességében, ha visszahelyezkedünk azoknak a válságos éveknek a közegébe. Az elsõ említett írásban energikusan érvel cioran: „A legnagyobb intenzitással, végtelen õrültséggel és rémületes elragadtatottsággal kell dolgoznunk a modern kultúra lerombolásán. A paroxizmusig hevített düh fogja szétszórni a szélrózsa minden irányába a haldokló világ maradványait, és a tisztánlátás bármiféle elvárása semmisnek minõsül majd e kaotikus lendülettel szemben. Az értelmes cselekvésnek már nincs más lehetõsége számunkra, mint hogy e szétesési folyamat felgyorsításán ügyködjünk. (...) Barbár vérre van szükség, vagy ha nem, legalább a barbárság lehetõségét hordozó vérre, hogy széttörjünk minden formát, hogy nyilvánvalóvá váljon ürességük és érvénytelenségük. Nem csupán egyetlen szinten, hanem mindegyiken: társadalmi, erkölcsi, esztétikai és vallási szinten egyaránt.” (e. c. kiemelése.) egy olyan fiatalember kiábrándultságát figyelhetjük itt, akinek tizennégy évvel az egyesülés után az 1920-as nagy projektumok megvalósulását kellene köszöntenie. De az 1918-ban megálmodott nagy-Románia utópiája nevetséges képzelgés volt csupán. cioran egyszerûen megismétli azt az érvelést, amit már mások is alkalmaztak õelõtte. Az a projektum kudarcot vallott, a mi utunknak másfelé kell vezetnie: nem Franciaország oldalán a helyünk, ahol 1920-ban voltunk, hanem németország mellett: „nem minden melankólia nélkül gondolok a román kultúra sorsára, Franciaország parazita-kultúrájára. sokkal messzebbre jutottunk volna, ha ahelyett, hogy Franciaország árnyékában álltunk volna, németország árnyékát választottuk volna. A francia kultúra minden értéke egy olyan formális egyensúlyi állapotot mímel, amely már nem tartható fenn az újabb és újabb rokokókban (mint történelem fölötti formára és attitûdre gondolok itt), így karikatúrákká változnak és kompromisszumokba fúlnak a kis népek kultúrájában és általában az idegen kultúrákban. Minden, amit Franciaország teremtett, a beteljesültségnek egy olyan fokán áll, ami más keretben már nem hordoz semmiféle 500

kifejezõerõt.” (Voltaképpen itt, ahogy Blaga más, mérsékeltebb hangnemben mondja, a külsõ hatások modelláló, illetve katalizáló szerepei közti különbségrõl van szó.) De nem az „öregek”, nem a húszas évek utópiája, hanem a fiatalok foglalkoztatják ekkor ciorant: „Romániában nagyon kevés ellenállást tanúsítanak a Franciaországtól való szégyenletes függéssel szemben. A fiatalok között viszont Mircea vulcănescu, eliade, comarnescu, Pandrea, Herseni és Manoliu a francia szellemtõl eltérõ orientációt képviselnek, és néhányan közülük meg vannak gyõzõdve róla, hogy csakis a germanizáció válthat meg bennünket.” ebben az idõszakban a túlzások minden egyes cikkel szaporodnak és erõsödnek. Az Aspecte germane (német aspektusok) címû cikkében, ugyancsak 1933 novemberében, így ír: „Ha a mai németország elért valamit, ha a németek egyfajta õrült lelkesültségben és csodálni való pezsgésben élnek, ez annak tulajdonítható, hogy egy adott pillanatban volt bátorságuk a felszámoláshoz, eltöltötte õket a termékeny és teremtõ barbárság szenvedélye, a végtelen kockázatvállalás, és fõként egy idegenek számára nehezen érthetõ messianizmus.” Idézhetnénk azokat a sorokat is, ahol e két szomszédos ország, németország és Franciaország kölcsönös kommunikációképtelenségérõl ír. Így a fiatalember vágya, hogy németté váljon, zavartalanul kimondható. A vágy mellett azonban ott a kudarc is, amelyet szintén ki kell mondani: „németországban ráébredtem arra, hogy egy idegen kultúrába lehetetlen teljességgel asszimilálódni. Azt reméltem, hogy tökéletesen azonosulok majd a német kultúra értékeivel, és hogy kiszakadok majd a román kultúrából, hogy törésmentesen beilleszkedjem a németbe.” nem Franciaországtól, hanem németországtól reméli, hogy értelmet ad cselekvéseinek: „A franciák úgy élnek, hogy nem látnak túl a vállalatokon, akik az életet ruhanemûkkel látják el; a németek viszont csak a formátlanságban élnek igazán, mindabban, ami elementáris és õsi.” A barbárság nem csupán németországra jellemzõ, hanem az oroszokra is: „Oroszországot és németországot más tájakon nem érthetik.” nae Ionescu tanításainak is jól érzékelhetõ következményei vannak ciorannál: „Az, hogy a német ideál a hõs, és nem a szent, jól látható abban a kereszténységet újragermanizáló hitleri erõfeszítésben, amely a szeretet elvét a becsület elvével helyettesíti be. (Kiemelés: c. u.) A becsület, a nemességen alapuló büszkeség elve nem keresztény gondolat. (...) számunkra, idegenek számára az ilyenfajta középkori és középkor elõtti hagyományokhoz való visszatérés érthetetlen, mert nem lehetünk részesei egy életünktõl idegen alapnak.” cioran németország iránti szeretete csak nõ azzal együtt, ahogy a Hitler iránti rajongás sosem látott méreteket ölt az országban. A német delíriumot lelkesülten közvetíti: „egy Führer szükségessége nem csupán a politikai és gazdasági instabilitásra vezethetõ vissza, hanem inkább arra, hogy hiányzik a német szellem belsõ tengelye.” 501

„ezek az emberek képtelenek normák, közösség és Führer nélkül élni, mert alapkarakterük, amely más népekéhez képest sokkal élõbb, e normatív, közösségi és hatalmi összetevõk nélkül kitörne és szétzilálná õket.” „A hitlerizmus nem más, mint a Franciaországtól való végsõ elszakadás.” „nincs jelenleg más olyan politikus a mai világban, aki nagyobb szimpátiát és csodálatot váltana ki belõlem, mint Hitler.” emil cioran profetikus kitörései leginkább egy erdélyi hagyományba illeszkednek, Goga juthat eszünkbe például az alábbiakról: „ebben az egész folyamatban az a legfájdalmasabb, hogy a történelmi egyesülések csak rengeteg tragédia árán megvalósíthatók. Abszurd és bûnös dolog lenne annak örülni, hogy a jövõben európát bekebelezi egy totális német invázió, de ugyanúgy abszurd és bûnös gondolat lenne afölött örvendezni, ha a római típus válna egyetemessé, megsemmisítve a többit. A történelem maga is tragédia. Azért az, mert végsõ soron az egész történelem sorskérdés. Másfelõl, ha a jövõ Franciaország vagy németország haláltusáját vetíti elénk, miért ne fogadnánk kevesebb elkeseredéssel ezt a sorsszerûséget? Franciaország és németország egyaránt azt adták magukból, amit adhattak. Bizonyos, hogy legjobb teljesítményeik a múltban keresendõk. európa egyesítése akkor válik lehetõvé, ha a spirituális sorsvonalak végleg beteljesednek majd, és a teremtõképesség teljesen kivész belõlük...” nem állítható, hogy az ifjú cioran álma figyelmen kívül hagyta volna a kommunisták bebörtönzését vagy kivégzését: „Ha egy ugyanolyan dinamikus kommunista ifjúságot látnék, mint amilyen a német, miért is fojtanám el csodálatomat? Inkább az a kérdés, hogy mindazok az emberek, akiknek egyéb dolguk sem akadt, mint hogy a fiatalok lelkesedését kioltsák, megérdemlik-e még az életet. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy a felháborodott ország nem áll majd pompás bosszút néhány éven belül, akkor úgy tûnne fel számomra, hogy magának az országnak a léte sem indokolt.” A kommunista ideológusoknak bizonyára nem lett volna kifogásuk azzal kapcsolatban sem, amit cioran a félideálokról mond: „Románia átalakításának megtervezésekor számolni kellene azok letartóztatásával, akik ironikus távolságtartással viszonyulnak sorsunkhoz: börtönbe az undok szkeptikusok bandájával, akik a bukaresti gócpontból félideálokkal fertõzik az országot.” (Spre altă Românie – egy másik Románia felé. Berlin, 1935. január.) A fentebbi idézeteket a Vatra folyóirat H. R. Patapievici és cornel Moraru által szerkesztett összeállításából emeltem ki, amelyik a Cioran – cu documentele pe masă (cioran – dokumentumok tükrében) címet viselte, és a lap 400– 401-es, 2004. július–augusztusi számában jelent meg, a 39–66. oldalon. Olyan szöveghelyekrõl van szó, amelyek a ciorani utópia alakulástörténetét mutatják. cioran nem volt legionárius, és nem szolidarizált látványosan a mozgalommal, ám corneliu Zelea-codreanuval folytatott dialógusa mindazonáltal teljes átszellemültségben mutatja õt. Akárcsak Hitler, codreanu is olyan barbárnak tûnik számára, aki meg fogja váltani a világot. 1941 januárjában a legionárius remények szétfoszlanak, 1945 májusában pedig Hitler befejezi 502

szörnyûségekkel tûzdelt pályafutását. cioran szellemi elárvultságban marad, nagy reményei szertefoszlanak. Az, amit ekkoriban a kudarcról ír, egyfajta hazatérést jelent, régi barátai közé. A kudarc példaértékûnek mutatja a bukást, és egyfajta csodás antropogónia kiindulópontja. Az ember a fiaskók virtuóza, aki kétségkívül kudarcot vallott, de nem akárhogyan. Akkor is különleges, amikor középszerû, és akkor is fel kell rá nézni, mikor undorító. Miközben róla gondolkodunk, meg kell értenünk, hogy a Teremtõ „szenvedett legbelül”, miután megteremtette õt. „Osztozzunk csalódottságában anélkül, hogy túllicitálnánk õt, és átadnánk magunkat a csömör érzetének, amely csak a felszínt engedi megismernünk, és nem teszi lehetõvé, hogy felfedezzük azt, ami mély, történelem fölötti, pozitívan irreális és földöntúli, és ellenszegül a jó és rossz tudásáról szóló fikcióknak.” Ion Vartic Cioran naiv şi sentimental (A naiv és szentimentális cioran) címû könyvében, illetve Ionel necula emlékezetes oldalakat szentel azoknak a pályatévesztetteknek, akik között cioran fiatal éveit leélte. nem teljesen köznapi személyiségekrõl van szó, és Vartic kimutatja, hogy közülük egyesek, mint Bucur Ţincu, olyan fontos cikkeket írtak, amelyeknek legfontosabb tételeit a korszak jelentõs erdélyi gondolkodói átveszik majd. Az a lelkesültség, amellyel emil cioran Petre Ţuţeát emlegeti például, ugyanabba a félrecsúszottakról szóló diskurzusba illeszkedik: az utópia megvalósítása kudarcot vallott Istennél, Hitlernél, sztálinnál, codreanunál, Bucur Ţincunál, Ţuţeánál... és még sokaknál. és ha már nekik nem sikerült, miért sikerült volna Lucian Blagának, harmincas évek eleji idoljának, erdély elsõ gondolkodójának, aki elszakadt az erdélyiek történelmétõl és „harcos szellemétõl”, és egyfajta „belsõ stílust” alakított ki magának? eGy LeHeTséGes céLPOnT: L. B. németországban cioran egy sajátos kulturális és politikai közegben él. A harmincas évek viszont a maximumig fokozzák egy másik nyelv irodalmának/filozófiájának intenzitását: Goethe (vagy pontosabban: a Blaga által felfedezett Goethe) eltûnik a korszak diskurzusából, és nietzsche a korábbitól eltérõ módon jelenik meg. Fontos lehet idéznünk ennek kapcsán George steiner egyik észrevételét: „1918 és 1927 között, mindössze kilenc év leforgása alatt német nyelven mintegy féltucatnyi olyan könyv jelenik meg, amelyek terjedelmük és szélsõséges opcióik miatt nem tekinthetõk egyszerû könyveknek a többi között.”1 ezek a könyvek, amelyek „többek egyszerû könyveknél”, a következõk: ernst Bloch: Az utópia szelleme, Oswald spengler: A Nyugat alkonya, Karl Barth kommentárja szent Pál Rómabeliekhez írt leveléhez, Stern der Erlösung (Franz Rosenzweig, 1921) Heidegger: Lét és idõ és a Mein Kampf. Kiemelhetnénk 1

George steiner: Martin Heidegger. Eine Einführung. carl Hansel Verlag, 1989. 9.

503

még ezek mellett néhány olyan könyv megjelenését, amelyek politikai irányvonala egyre egyértelmûbb: Arnolt Bronnen: Apagyilkosság, Johannes R. Becher: Arbeiter, Bauern und Soldaten (Munkások, parasztok, katonák), ernst Toller: Géprombolók, Bertolt Brecht: Dobszó az éjszakában (1922). ebbe a sorba természetesen nem illeszthetõek be Kafka munkái, A per (1925) vagy A kastély (1926) – ezek az antipolitika mûvei –, ahogy Thomas Mann A varázshegy (1924) címû regénye sem, és talán Lion Feuchtwanger Jud Süsse sem (1925), de látnunk kell ezekben a könyvekben az ellenszegülés pátoszát, akár balról, akár jobbról. ezek is olyan könyvek – ahogy cioranéi is ilyenek lesznek –, amelyek „többek egyszerû könyveknél”. Azoknak az éveknek, amelyeket cioran Berlinben tölt, egészen más a német szellemisége, mint azoknak az éveknek, amelyeket Blaga tölt Bécsben. A kezdeti pátosz, a nagy-Románia megvalósulásának ünnepi hangulata teljességgel szertefoszlott; akár azt is mondhatnánk, hogy nevetségessé vált. Az, hogy a „centrum” Délkelet-európába helyezõdjék át, cioran számára hasonlóképpen nevetséges: „Mit emelhetnénk ki a világ emez eldugott sarkának homályos hagyományából? nyomorult népeket láthatunk, amelyek azon gyötrõdtek, hogy legyenek valakik, de végül a semmivel maradtak. A török birodalmiság a történelem egyik szégyenfoltja... Törökország aljas hatalmi törekvései felelõsek a történelem ítélõszéke elõtt ennek a vidéknek a homályban maradásáért... A román nép legszomorúbb és leggyötrõbb emlékei a törökökhöz kapcsolódnak. Amúgy is létezõ keserûségünket a törökök a valaha létezett legmeddõbb imperializmus aljasságával tetézték. (...) Hosszú évszázadokon keresztül Konstantinápoly volt életünk ideális viszonyítási pontja, és ez mély kétségbeesésbe taszít visszamenõleg is. A bizánci kultúra csak egy sötét fátyol volt, amelyik eltakarta elõlünk a fényt, és nemzeti nyomorúságainkat gyászba vonta.” „A Balkán nem csupán földrajzilag helyezkedik el európa peremén, hanem szellemi értelemben is. Fõként szellemi értelemben. csupa salak, söpredék, morális elüszkösödés, az ösztönök ostobaságai, a békaperspektíva – mindez nevetséges és szomorú, elkeserítõen groteszk portrét fest rólunk.” A parasztság, a népi kultúra, a falusi közeg ugyanennek a támadásnak az áldozatául esik e kampány során, mely egyrészt Blaga, Iorga és Mehedinţi ellen irányul, másrészt az erdélyi Iskola egy vonulata ellen, amelyet épp cioran apja képvisel: „Meg kell vizsgálnunk, melyik az a Romániára jellemzõ nemzeti sajátosság, amely ezer évig tartotta mozdulatlanságban, csak hogy azzal a nevetséges büszkeséggel együtt tudjuk elsöpörni, amelyik hozzá kapcsol. Ahányszor elnézem a román parasztot, hajlamos vagyok arcának redõiben ott látni a múltunk sajgó hiányosságait.” „Lénye földalatti létezés, és lassú, görbe vállú járása sorsunk árnyékos oldalának szimbóluma. Olyan nemzet vagyunk, amelyik odúkból, hegyek és völgyek közül jött elõ. Az eget mindig árnyékból néztük, és a sötétségben is vigyázzban álltunk... épp ezért csakis a láz válthat meg bennünket.” 504

A parasztság már csupán a nemzet biológiai tartalékául szolgálhat, nem más, mint egyfajta nyersanyag, táplálékforrás. Abban bízni, hogy a kultúra valamely jövõbeli változatában bármi eredetit és érvényeset hozhat létre, több, mint illúzió: inkább egyszerû tudatlanság. A német baloldal szempontjait is figyelembe veszi láthatólag: „A munkás állandó veszélyforrás, és éppen ezért elsõrendû fontosságú elem. Az, aki anélkül szeretne felépíteni egy nemzetet, hogy megoldotta volna a munkásság problémáját, keserûen csalódni fog.” Lenin egyelõre nem úgy tûnik fel számára, mint aki valódi megoldást kínálhat, Hitler viszont érdekesebbnek látszik: „A modern proletariátus egy meddõ internacionalista hiedelem rabjává vált. Ideológiai vétke az, hogy kifelé tart a nemzetbõl.” Az írás vége még kifejezõbb: „nekünk, románoknak igazán rosszul állna, ha úgy lépnénk ki a világba, hogy egy kultúra elrongyolódott ruházatát toldoznánk-foldoznánk csupán, a hiányosságokat etikai teóriákkal próbálnánk kitölteni, és mindennel kísérleteznénk, ami a modernségben nem tragikus. Vajon képesek leszünk arra, hogy valóban megértsük azt, ami gótikus vagy barokk, és átvegyük dinamizmusukat? Vajon a német lélek túlzásai, paroxizmusa mindig is idegenek maradnak számunkra? nem akarok egy olyan Romániát látni, ahol a logika, a rend és a nyugodtság a jellemzõ, inkább egy kavargó, ellentmondásos, dühös és fenyegetõ országot. Túlságosan hazafi vagyok ahhoz, hogy a hazám boldogságát kívánjam.” A boldogság, legalábbis az a változata, amelyet az egyesülés utáni néhány év mutatott, távol állt attól, hogy kiteljesítse az „egyesülésgeneráció” által felvázolt projekteket, és így nevetségessé vált. egy olyan patológia részének látszik inkább, amelyet neki, emil ciorannak meg kell neveznie. MIRceA eLIADe OLDALÁn A harmincas években cioran több cikkében is lekicsinylõ véleményt fogalmazott meg Mircea eliadével kapcsolatban. Addig nem tartozott az õ világához. De az emigrációban eliade belép a világába. Kudarcát egészen sajátos módon éli meg. Vagy, ahogy egy rajongási gyakorlatában mondja: „nem nagyon szokás imádkozás közben elképzelni egy vallástörténészt. Ha pedig valóban és meggyõzõdésbõl imádkozik, akkor saját tanításait cáfolja meg, önellentmondásba keveredik, és lerombolja értekezését, amelyben egyetlen igazi isten sem szerepel – hiszen mindegyik isten egyenlõ. Hiába írja le és kommentálja õket tehetségesen, életre nem keltheti õket: minden életanyagot kisajtolt már belõlük, amit lehetett; egyiküket a másikhoz hasonlítva voltaképpen egymás ellenében használta ki õket, mindegyikük kárára; ami így maradt még belõlük, néhány vértelen szimbólum csupán, amivel a hívõnek nincs mit kezdenie, hiszen az erudíció, a rezignáció és irónia ezen szintje kizárja a hit lehetõségét. eliadéval az élen, mindannyian exhívõk vagyunk csupán, vallásos lelkületû emberek, vallás nélkül.” 505

Azt az elképzelést, hogy eliade és cioran egymást kiegészítõ gondolkodók, maga cioran is táplálta. Az Exercises d’admiration (Rajongás-gyakorlatok) szerzõjének szüksége volt a kudarc egy olyan kiemelkedõ hõsére, akivel alátámaszthatta teóriáit. Azon írások közül, amelyekben barátját nagyrabecsüléssel emlegeti, a legfigyelemreméltóbb az eliade-nekrológ: În sfârşit o existenţă împlinită (Végre egy beteljesedett létezés). Ha cioran a kiteljesületlenség képviselõje, akkor eliade a teljességé. Olyan teljességé, amely egy kudarc kifejezõdése: eliadétól, mint írta, „távol állt mindenféle nihilizmus, még annak metafizikai változata is”. De az, hogy a tettek általi kiteljesedés gondolata cioran számára teljességgel elfogadhatatlan, nem jelenti, hogy magának a beteljesülésnek a tapasztalata ne igazolná ciorannak azt a fiatalkori kijelentését, hogy õ Sors nélküli ember. A teljesség, íme, ez tehát a ciorani létezés önzõ démona! Ahányszor csak módja nyílik rá, cioran idézi és emlegeti eliadét. Az az isten õ, akire egy hitrombolónak szüksége van – és az egyetlen lehetséges isten. A kiteljesedettség hõse, noica viszont, ahányszor csak alkalma nyílik rá, ciorant fogja idézni. Tanácsait is kikéri. Idõs korára noica păltinişi Olümposzát a nagy számûzött szülõhelyének szomszédságában építi fel. saját e világi számûzetését a másik számûzött eredetének helyéhez közelíti. A Levél egy távoli barátnak többek között azért vált közismert dokumentummá, mert jó néhány értelmiségi miatta ült börtönben évekig. Ahogy sorin Vieru írja: „Abban a sakkjátszmában, amelyet a józanság vív az illúzióval, a cioran és noica közt zajló életre szóló dialógus döntetlent eredményez a gondolkodás két, másmásféle árnyalatokat hordozó irányzata között. cioran valójában igeneli az életet akkor is, amikor tagadja, hiszen eszközei mindenféle cél ellenében hatnak, a célt elhomályosítva; noica viszont egy életen át egyebet sem tett, mint hogy értelmet és jelentést keresett olyan helyeken is, ahol nem voltak jelen.” egyikük a józan tisztánlátás csillagzata alatt élné le életét, másikuk a csalódások valóságos szabályrendszerét dolgozná ki. A cioran jövõképe az Apokalipszisé, noicáét a remény határozza meg. noica megkísérli visszaadni a fiataloknak az utópiát, amelyet a totalitárius rendszerek leromboltak.2 nOIcÁVAL Azok, akik a cioran–noica-kapcsolat komplementer jellegét hangsúlyozzák, két levélre alapozhatnak elsõsorban. De más szövegek is léteznek, amelyek fontosak lehetnek ebbõl a szempontból, például egy 1943 júniusában, Berlinben 2

Az elõadás bekerült a Pagini despre sufletul românesc címû kötetbe (2. kiadás, Humanitas, Bukarest, 2000). cioran és noica lelkesült mondatai megérnének egy összevetést conea ugyanazon évben, 1943-ban kifejtett nézeteivel, amelyek a Revista Fundaţiilor Regale címû lapban jelentek meg elõször, majd a szerzõ 1944-es kötetébe, az O poziţie geopolitică (Geopolitikai elhelyezkedés) címûben is nyilvánosságra kerültek.

506

tartott noica-elõadás: Die innere Spannung der kleinen Kulturen. noica ekkoriban, a hatalommal való sorozatos összeütközések szerencsétlen történetének szerencsés túlélõjeként, minden jel szerint egy gyõztes csata felé halad. 1943 nyarán vagyunk, amikor sokan a háború gyors lezárulásában reménykedtek, és az Új európai Rend kialakulásában. noica utópiája mintha ismét karnyújtásnyira volna csupán. elõadását cioran-idézetek keretezik. Az elõadó prófétaként idézi meg õt, az Új Idõk hangját megszólaltató férfiként. A következõ cioran-mondatokat idézi noica: „Miért kellett nekünk, románoknak, akik etnikai szempontból sokkal egységesebbek vagyunk a németeknél, ezer évig várnunk sorsunk beteljesedését?... és most meddig jutottunk? A történelemalakítás akarásához. Aki ezt átlátja, tisztában lehet a kis kultúrák tragédiájával, mindazzal, ami ebben a tragikumban racionális, absztrakt és tudatos.” A diadalmas hangnem mindvégig jellemzõ az elõadásra, amely nagyrészt a cioran-féle elképzelések szerint építkezik. A lezárás ismét cioran-idézet: „elégedetlenek vagyunk, tulajdonképpen erre épül minden. elégedetlenek, de nem ugyanolyan módon, ahogy cantemir, aki magában hordozta a teljes nyugatot, és azzal együtt hajolt le a román nemzethez. Inkább azzal vagyunk elégedetlenek, amirõl tudjuk, hogy lehettünk volna, és most mégsem azok vagyunk. Mindaz, ami Romániában nem prófécia, mondta ugyanaz a fiatalember (ti. Cioran), merénylet Románia ellen.” egyelõre, az 1943-as év Berlinjében cioran és noica között teljes az egyetértés. nem kiegészítik, hanem folytatják egymást. egyikük a másikon keresztül fejezi ki magát. és ugyancsak a csalódások szabályrendszerét építi szövegével. noica így fogalmaz: „Pontosan érezzük azt, hogy amennyiben ma a történelem felé fordulunk, annak az az oka, hogy biológiai és szellemi értelemben egyaránt egy bentrõl kifelé irányuló növekedési folyamat részesei vagyunk, a létezéstõl a történelmi forma felé. Tudjuk, hogy a mostani évszázad végére a román nemzet ötvenvagy hatvanmillió lakosból áll majd.”3 cioran egy Kína lakosságát megközelítõ, és Franciaország sorsát magáénak tudó Romániát szeretett volna. noica azt állította, hogy máris közel állunk hozzá. BALÁZs IMRe JÓZseF fordítása

3

Az utópia lerombolásának kérdéséhez lásd cornel ungureanu: Mircea Eliade şi literatura exilului. ed. Viitorul românesc, 5–14.

507

JacQues le riDer

Beszélgetések és levélváltás ciorannal Otto Weininger és tübingeni látogatása kapcsán1 Az 1982-es év õszén jelent meg Le cas Otto Weininger. Racines de l’antiféminisme et de l’antisémitisme (Az Otto Weininger-ügy. Az antifeminizmus és az antiszemitizmus gyökerei) címû könyvem – doktori értekezésem a harmadik ciklusban, ahogy akkoriban nevezték, amelyet az év elején védtem meg a sorbonne-on. ez a gyors, általam nem is remélt megjelenés – az volt ugyanis az érzésem, hogy munkám tárgya egy teljességgel elfeledett szerzõ és egy extravagáns, botrányos könyv (Nem és jellem, 1903) – Roland Jaccard-nak volt köszönhetõ, aki a Presses universitaires de France kiadó „Perspectives critiques” címû sorozatát gondozta, s aki beható ismerõje és lelkes csodálója volt ama „bécsi modernitás”-nak, amely öt évvel késõbb, a Pompidou Központ „L’apocalypse joyeuse. Vienne 1880–1938” (Vidám apokalipszis. Bécs 1880– 1938) címû emlékezetes kiállításával divatba jött. Meghatottan fedeztem fel A bomlás kézikönyve lapjain azt a nagyszerû bekezdést, amely Otto Weininger elõtt tisztelgett, kiragadta õt átkozott ismeretlenségébõl és elõkelõ társaságba helyezte: „Hõseim. – Fiatalon hõsöket keresünk megunknak: nekem is voltak: Heinrich von Kleist, caroline de Guenderode, Gérard de nerval, Otto Weininger... öngyilkosságuk megrészegített, bizonyosra vettem, hogy egyedül õk mentek végig az úton, beteljesült vagy visszautasított szerelmükbõl, megpattant szellemükbõl vagy görcsbe rándult gondolkodásukból csak õk vonták le a halálban a megfelelõ következtetést.”2 Mint valami jótállást, úgy idéztem ezt a bekezdést – hadd gyõzõdjenek meg olvasóim, hogy ez egy fontos tárgy. A sorbonne-on egyesek vegyes érzelmekkel fogadták értekezésemet. Meglepte õket, hogy egy francia germanista elsõként olyan író kutatására vállalkozik, aki nem nagyon része a kánonnak. Hát tessék!, morfondíroztam magamban, ha kétségeik vannak afelõl, miért érdekes Weininger, forduljanak cioranhoz! nem sokkal a könyv megjelenése után – elsõ dedikált példányainak egyikét cioran vehette kézbe –, Roland Jaccard bemutatott A létezés kísértése szerzõjének. Most is emlékszem az Odéon utcai kis lakásra; az a manzárd, köz-

e kézirat, melyet az Alkemie címû folyóiratban való közlés céljából Mihaela-Genţiana stănişor rendelkezésére bocsátottam, rövidesen megjelenik a Gallimard kiadó ciorannak szentelt gyûjteményes kötetében, amelynek Pierre-emmanuel Dauzat mellett társszerkesztõje vagyok. A szöveg, különösen a cioran-levelek újraközlése a szerzõ jóváhagyása nélkül tilos. 2 cioran: Oeuvres. Gallimard, Quarto, Párizs, 1995. 723. 1

508

vetlenül a tetõ alatt, olyan volt, mint egy mûvész tanyája, de azért othonos és világos, cioran pedig rendkívül szívélyesen fogadott. Vajon szóba hozza-e Weiningerrõl szóló könyvemet – találgattam. Vajon nem ró meg amiatt, hogy ifjúkora hõsét felidézve, nem tanúsítottam kellõ áhítatot? (sohasem rokonszenveztem ugyanis különösképpen ezzel az alapjában véve eléggé szánalmas alakkal, akit félelmes szenvedélyek marcangoltak: gyûlölettel viszonyult saját testéhez, zsidóságához, magához a létezéshez is.) cioran azonban nem kívánt mélyebb vitába bocsátkozni. számára Weinigernek immár szemmel láthatóan csak életrajzi emlékként volt jelentõsége. Úgy éreztem, leginkább az a kérdés foglalkoztatja, milyen érzelmi és intellektuális okoknál fogva támadt benne szenvedélyes érdeklõdés élete adott pontján, nagyon régen, a Nem és jellem szerzõje iránt. egy dologban mindenesetre egyetértett velem: akkor, a nyolcvanas évek elején, csakis Weininger-ügyrõl lehetett beszélni: „Helyesen tette, hogy azt írta: ‚a Weininger-ügy’. Mert az volt, patologikus ügy.”3 ennek a találkozásnak két figyelemre méltó folytatása volt. Amikor a bécsi österreichische Bundesverlag felkért, hogy gyûjtsem kötetbe az Otto Weiningerrõl szóló írásokat, azonnal arra gondoltam: ciorantól is kérek egy szöveget. Volt bennem némi merészség, mivel egyidejûleg André Pieyre de Mandiargues-hoz is fordultam, aki elõször olasz fordításban ismerte meg Weiniger könyvét 1932-ben, miután umberto saba és mások feldicsérték elõtte, majd néhány évvel késõbb találkozott még egy csodálójával: Giorgio de chiricóval. Ahogyan vakmerõ ifjakról mondani szokás: nekem minderrõl fogalmam sem volt. Levélben fordultam tehát cioranhoz, és szöveget kértem tõle. Igazából udvarias, de határozott visszautasításra számítottam. Annál nagyobb volt tehát az örömöm, amikor kézhez vettem azt a „Levelet”, amelyet az író kérésére Verena von der Heyden-Rinsch fordított német nyelvre, s amely elsõ ízben az említett bécsi gyûjteményes kötetben látott napvilágot.4 örömömet azonban rövidesen beárnyékolta, hogy rossz érzéssel kellett konstatálnom: a bécsi kötet szerkesztõje nem mérte fel, mennyire fontos ez a szöveg, és egyszerûen besorolta két szakdolgozat közé. De szerencsére cioran méltóbb megjelenést szánt a Weiningerrõl írott szövegnek. A levél 1985-ben bekerült Exercises d’admiration (Rajongás-gyakorlatok) címû könyvébe, ahol két esszé között kapott helyet (az egyiknek Maria Zambano, a másiknak Fitzgerald a tárgya). Baráti nagylelkûségének jelét láttam abban, hogy benne hagyta a találkozásunkra vonatkozó utalásokat, és megmaradt az alcím is: „Levél Jacques Le Rider-hez”.5 1983 decemberében léptem hivatalba mint a tübingeni Francia–német Kulturális Intézet igazgatója. Az 1984 elején, programkészítés közben papírra veA francia „cas” szó jelentése „ügy” vagy „eset”. (A ford.) „Brief an Jacques Le Rider”, in Otto Weininger. Werk und Wirkung. österreichischer Bundesverlag, Bécs, 1984. 31–32. 5 „Weininger”, in Oeuvres, id. mû, 1610–1611. 3 4

509

tett elsõ levelek egyike ciorannak címzett meghívás volt. Franciául tudó, jó közönségre számíthattam, munkatársként Gerd Bergflethre támaszkodhattam (aki fordította és ismerte is Georges Bataille-t), valamint a Konkursbuch címû folyóirat és szerkesztõje, claudia Gehrke körüli nonkonformista, kreatív csoportosulásra. A szerkesztõ azt is felajánlotta, hogy az intézetben elhangzó legszebb elõadásokat elegáns füzetek formájában, „Tübingen Bal part” címmel megjelenteti (az Intézet, akárcsak Hölderlin tornya, valóban a neckar bal partján található). Kevéssé illett volna cioranhoz, hogy az egyetem egyik termében, romanista diákok elõtt tartson elõadást, ezért azt a formulát választottuk, hogy Gerd Bergfleth fog vele beszélgetni a Francia–német Kulturális Intézet bensõségesebb kis termében, abban a századforduló korabeli épületben, amely egykor egy Württemberg hercegnek adott otthont. Tübingeni tartózkodása alatt, 1984. június elsõ hetében, azt is felfedeztem, hogy kiválóan beszél, olvas és ír németül, jól ismeri a német filozófiát és irodalmat, vagyis teljességgel alaptalan volt minden aggodalmam, hogy a kommunikáció okozta nehézségek esetleg megzavarják az est sikeres menetét. egyáltalán nem volt szükség fordításra. õ maga kívánta, hogy az est folyamán a német nyelvet használjuk, s ezáltal egyrészt idõt spóroljunk, másrészt elkerüljük a szimultán vagy folytatólagos fordításból óhatatlanul adódó melléfogásokat. A beszélgetést magnóra vettük, átírt, Gerd Bergfleth által szerkesztett változata cioran jóváhagyásával megjelent a „Tübingen Bal part” sorozat egyik füzetében, az íróról készült néhány régebbi vagy újabb fénykép, továbbá Henri Michaux 1973 januárjában hozzá intézett levelének fénymásolata kíséretében.6 A tübingeni beszélgetés szövege franciául is megjelent 1987-ben és 1988-ban. Miután Pierre-emmanuel Dauzat felkért, hogy tegyem közzé a ciorantól kapott leveleket, átkutattam irodalmi dokumentumokat õrzõ régi dobozaimat, s ez a néhány levél került elõ belõlük. I Párizs, 1982. május 6. Kedves uram! Köszönöm levelét. Lévén, hogy ifjan hatott rám Weininger, elküldöm önnek – mikor?, még nem tudom – egy rövid írásomat, amely gyászos, de egyben felszabadító hatásának következményeirõl szól. sajnálom, hogy nem vehettem részt dolgozata védésén, amelynek többé-kevésbé közeli megjelentetését jeleztem Axel Matthes-nek, õ ugyanis az a kiadó, aki különösképpen érzékeny mindenre, ami egyedi, más szóval „ügy”. szívélyes üdvözlettel, e. M. cioran 21, rue de l’Odéon, Paris, 75006 6

e. M. cioran: Ein Gespräch, geführt von Gerd Bergfleth. Konkursbuchverlag, Tübingen, 1985.

510

II Párizs, 1982. január 3. (?)7 Kedves uram! Ígéretemhez híven mellékelten küldöm a Weiningerrõl szóló rövid levelet. Ha nem találja túl frivolnak, továbbítsa az ausztriai kiadónak. Magától értetõdik, hogy kis terjedelménél fogva a honorálás kérdése nem merül fel sem ami a fordítót, sem ami engem illet. szívélyes üdvözlettel, e. M. cioran P. s. Miután a legkisebb nyomdahiba láttán is gutaütés kerülget, nagyon hálás lennék, ha megkérné a bécsi kiadót, küldjön levonatot Vera von den Heyden címére. III Párizs, 1983. december 12. Kedves uram! ezek a naplók8 annyira magukon viselik Rilke és Freud hatását, hogy a kettõs eredet ártalmukra is van: képzelni sem lehet nagyobb összeférhetetlenséget. Költészet és antipoézis. Lou eredetiségére vall, hogy nála jól megfér egymással ez a két, összebékíthetetlen univerzum. ön talán túlságosan szigorú Klages irányában.9 A háború elõtt – többek között schelernek köszönhetõen – komolyan vették. Megjelent a nouvelle Revue Française-ben talán két évvel ezelõtt Walter Benjamin 1938 táján róla írott cikke, amely érdekes módon inkább elismerõ. Milyen zavarba ejtõ szellem! Mindenesetre, ami engem illet, sohasem sikerült végigolvasnom a Den (Der) Geist als Widersache der seele-t (A szellem, mint a lélek ellenfele). elõszavából sok újat tudtam meg Lou-ról. Köszönettel és barátsággal, e. M. cioran IV Párizs, 1984. február 20. 21, rue de l’Odéon 633 27 68 Monsieur Jacques Le Rider Doblerstrasse 25, Tübingen noha cioran 1982-t írt, csakis elírásról lehet szó, és a helyes dátum 1983. én fordítottam és láttam el elõszóval a Lou Andreas-salomé: Carnets intimes des dernières années (Az utolsó évek bizalmas naplói) címû könyvet, amelynek egy példányát megküldtem ciorannak. 9 naplóiban Lou Andreas-salomé több alkalommal is megjegyzéseket fûz Klages tanaihoz, akirõl én az elõszóban azt írtam, hogy nem túlzottan megbízható metafizikus, a harmincas években pedig antiszemita és fasiszta lett. cioran a filozófus fõ mûvére hivatkozik levelében. 7 8

511

Kedves uram, Barátom! Köszönöm a meghívást, s ha némi késéssel válaszolok rá, annak igen egyszerû oka van: eredendõ ügyefogyottságom, hogy döntést hozzak, bármirõl legyen is szó. sokáig haboztam, de végül túltettem magam rajta. elgondolásom a következõ: német nyelven folytatott beszélgetés, döntõen fiatalok jelenlétében. Azt szeretném, ha feltennének egy sor kérdést, nem az atombomba, hanem olyasvalaki drámája kapcsán, aki nem saját anyanyelvén ír. Ami még fontos: komoly beszélgetésre baráttal képtelennek érzem magam... emiatt azt látnám jónak, ha elõvigyázatosságból egy németre esne a választása, legyen bár tanár is. szívélyes üdvözlettel, e. M. cioran V Párizs, 1984. május 30. Kedves Jacques Le Rider! Köszönöm levelét. Kiváló ötlet, hogy beszélgetõtársam Gerd Bergfleth legyen, aki igyekszik majd, remélem, kissé frivolra venni a társalgást (amely egyezségünk szerint németül zajlik). Ha minden jól megy, jövõ hétfõn, június 4-én este 7-kor érkezem Tübingenbe. szívélyes üdvözlettel, e. M. cioran VI Dieppe, 1984. június 23. Kedves Barátom! szívélyes fogadtatásának köszönhetõen a tübingeni tartózkodás szép emléket hagyott bennem. A tenger sem feledteti a neckart. Ami a csevejt illeti, nem hiszem, hogy érdemes volna közzétenni. Mindenesetre, mielõtt nyilatkoznék, figyelmesen el kell olvasnom. A jóváhagyásom feltétlenül szükséges. soha nem képzeltem volna, hogy egy szép napon „elõadó” lesz belõlem. Micsoda lealacsonyodás! Fogadja szívbõl jövõ köszönetemet a kedves vendéglátásért, baráti üdvözlettel, e. M. cioran (Köszönöm a cikket is!10 Igazán figyelemre méltó! szerzõjének írtam néhány sort.)

10

A beszámoló a Südwest Zeitung, Schwabische Tagblatt hasábjain jelent meg.

512

VII Párizs, 1984. július 15. Kedves Barátom! Azok után írom e néhány sort, hogy beszéltem a kiadómmal, és kikértem arra vonatkozóan a véleményét, hogy mi a teendõ akkor, ha a Konkursverlag anélkül jelenteti meg „elõadásomat”, hogy elõzõleg láttam volna a szöveget. Bevallom, kissé nyugtalan vagyok. ön indokoltnak látja-e aggályaimat? Mindenesetre engedelmével számítok éberségére.11 [...] ne vegye mindezt rossz néven egy – sajnos – megátalkodott szorongó részérõl. Mit herzlichen Grüssen, Ihr e. M. cioran VIII Párizs, 1985. március 2. Kedves Barátom! Köszönöm a gépelt változatot. Helyesen tettem, hogy a szöveg elején visszajavítottam a „laborieuse” szót, amelyet Michaux helytelenül írt?12 A legvégén pedig a „ça” helyesen „ce”. Döntse el ön. Ami a dátumot illeti, biztosra veszem, hogy baljós jelként a [–-] 13 játék, tehát csütörtök, az I pedig egyszerûen január. A Weiningerrõl szóló kötetet nagyon érdekesnek találtam. Inkább zsebkönyvkiadásban kellett volna talán megjelentetnie, hogy a „valódi” olvasók, a mellõzöttek is hozzáférjenek. elvesztem: atombiztos óvóhely épül a Luxembourg-kertben. Hol lehet ezek után sétálni? Baráti üdvözlettel, e. M. cioran IX

(Datálatlan kártya, a boríték postabélyegzõjén Párizs, 06 9/8/85)

J. tiszteletére új címet keresek L’inconvénient d’être né (A megszületés hátrányáról) címû könyvemnek. Addig is sok boldogságot kívánok neki és gratulálok szüleinek.13 e. M. cioran

nem emlékszem már arra, mi okozta cioran aggodalmát. A közlést megelõzõen mindenben együttmûködtünk, késõbbi levelei pedig arról tanúskodnak, hogy végül õ is elégedett volt. 12 A tübingeni beszélgetéssel együtt közölt Michaux-levél egy nehezen kibetûzhetõ szava. 13 Válasz arra az értesítésre, hogy gyermekünk született. 11

513

X Párizs, 1986. május 2. Kedves Barátom! Köszönöm, hogy elküldte bámulatosan objektív tanulmányát Weiningerrõl, errõl a patetikus szörnyetegrõl.14 Ahogy múlik az idõ, drámája nem gyanított méreteket ölt. Kortársait két csoportra lehetne osztani: akik megértették, és akik érzéketlenek maradtak gyötrelmei iránt. Igaza van: a tübingni beszélgetés nem is sikerült rosszul. De a dolog fintora, hogy õ a legkevésbé ismert, mi több, akire szinte fel sem figyeltek. szívélyes üdvözlettel, e. M. cioran utóirat, 2011. február 13-án utolsó elõtti levelében cioran azt írta: „J. tiszteletére új címet keresek L’inconvénient d’être né (A megszületés hátrányáról) címû könyvemnek.” szegény lányom 2011. február 8-án tragikus körülmények között életét vesztette. A könyv címe, amelyet módosítani akart, félelmetesen helytállónak bizonyult. e kéziratot Judith emlékének ajánlom (Tübingen, 1985. július 25. – Kervoanec, 2011. február 8.). HORVÁTH AnDOR fordítása

14

Minden bizonnyal arról az írásról van szó (Otto Weiniger: l’anti-Freud [Otto Weininger: az anti-Freud], amely a Pompidou Központ Bécsrõl rendezett kiállításának katalógusában jelent meg: „Vienne, 1880–1938, la joyeuse apocalypse, 1986, 149–153.

514

STELIAN TĂNASE

cioran és a securitate Tavaly Párizsban, éppen szabadságom utolsó napján, telefonos egyeztetést követõen találkoztam Laurence Tacou úrhölggyel. Jóval azelõtt az igen rokonszenves constantin Tacout ismertem meg, 1990-ben mutatott be neki Alex Paleologu, az akkori nagykövet. emlékszem a Lautréamont-, nietzsche-, Jung-, camus-, Malraux-kéziratokkal, füzetekkel kitapétázott párizsi L’Herne kiadónál tett látogatásunkra, a házigazda dolgozószobájára ugyanabban az épületben (rue de Verneuil), és meghívására, hogy „szolgáljuk ki” magunkat, amilyen kötetekkel csak kívánjuk. Aztán hosszú kóborlás következett, majd társalgás kedvenc éttermében. nagy csevegõ volt, akárcsak Alex Paleologu. Más párizsi kiruccanásokkor is megismételtem a látogatást, akár egyedül voltam, akár másvalakivel, aki országunkat képviselte. és ugyanarra a kaptafára ment minden: megkínált, vigyük magunkkal bármely kötetet, melyet szeretnénk, aztán kóboroltunk Párizs utcáin, és hosszasan elcsevegtünk... gasztronómiailag. constantin Tacou 2001-es halála után azzal az úrral beszélgettem, aki átvette tõle a L’Herne kiadót, és a jól ismert kéziratok kiadásának gondját vette magára. együttmûködés céljából találkoztunk a belle époque hangulatát idézõ Lutetia szálló bárjában. A készülõ Cahier Cioran (cioran Füzet) miatt. Arra kértek föl, hogy készítsek válogatást archív kéziratokból, és magyarázó tanulmányt, amely elõszóként szolgálhat az egyébként érthetetlen dokumentumokhoz. Valami szerencsés egybeesés is közbenjárhatott. Jobban ki se lehetett volna találni, mint mondják. szálláshelyemen egy éppen akkor vásárolt könyvecskét olvasgattam, A függönyt Kunderától,1 amelyben ír néhány oldalt cioranról. Azokat éppen a találkozás elõtti estén olvastam. elfogadtam tehát a felkérést, egyetlen baj csak az volt, hogy viszonylag rövid határidõre kérték, ami nem volt nagy újdonság. Minden munka, amibe belekezdünk, „tegnapra” kellene. ez nem jött túl jól, „dühödten” közeledtem éppen egy (azóta is kiadatlan, Pavlov kutyái címû) regényem befejezéséhez, de az ötlet kedvemre való volt. Úgyhogy hazaérkezve indultam is a levéltárba. Alább néhány naplórészletet közlök: „Február 8. A cioran-kéziratokon dolgozom. Újraolvasásukkor újra belesülylyedek az akkori világ nyomorúságába, melyet az árnyékból a politikai rendõrség irányított. A promiszkuitás, a leselkedés, a besúgás történetébe. (Keltezés nélkül) Befejeztem a cioran-dokumentumok válogatását és fénymásolását, de a bemutató szöveggel csak részben végeztem. Amennyire jutottam, annyit küldtem el George Banunak. Holnap postázom a szövegeket a 1

Milan Kundera: A függöny. Réz Pál fordítása. Budapest, európa, 2005.

515

L’Herne-nek is. A bevezetõt majd késõbb.” George Banu Párizsban a kiadónak küldött igen nagyszámú kézirat összegyûjtésével foglalkozott. Minuciózus pontossággal végezte ezt a munkát, és sok jó tanácsot adott. Természetszerûleg nem volt idõ, de elég hely sem. A dolgok mégis olajozottan mûködtek. A Cahier idõben megjelent, és visszhangra lelt, széleskörûen magyarázták és vitatták Párizsban, kevésbé Bukarestben. A tartalomjegyzékben összegyûlt szerzõk és szövegek közt sok nagyon jó írás volt. De leginkább cioran személyisége jelentette a vonzerõt, mely továbbra is rejtélyes, és továbbra is – nem is értem –, minden vita középpontjában áll. A L’Herne tavalyi, 2009/90. számú Cahier még inkább olaj volt a tûzre, mert sok, egymásnak ellentmondó dolog került felszínre benne. Leginkább ez magyarázza a vállalkozás sikerét és nagy visszhangját. emil cioran megfejthetetlen személyiség. A témába nagyon jó bevezetõ lehet éppen Milan Kundera néhány lapja A függönybõl. Az esszéíró felemlegeti, hogy cioran halálakor (1994-ben), noha „korának egyik nagy francia írója” volt, a nekrológokban „[e]gyetlen szó sincs a mûveirõl; romániai ifjúsága az, amely felháborította, undorította, megihlette gyászírnokait”.2 Aztán idéz cioran egy 1949-es írásából: „...Még elképzelni sem tudtam a múltamat; és ha most gondolok rá, úgy érzem, mintha egy másik ember hajdani éveire emlékeznék.”3 Kunderát az érdekli, lehetséges-e egyáltalán, és ha igen, hogyan ilyenfajta rácsodálkozás saját múltunkra, „(...) annak az embernek a döbbenete, akinek semmilyen kapcsolatot sem sikerül találnia jelenlegi és egykori ’én’-je között, aki elképedve bámulja identitásának rejtélyét. De, kérdem én, vajon õszinte-e ez az elképedés?” Majd hitelt adva ciorannak, rögtön meg is válaszolja: „Persze hogy az!”4 és tovább idézi ciorant: „A szerencsétlenség a fiatalok osztályrésze. õk azok, akik felbuzogtatják az intolerancia tantételeit, majd átültetik õket a gyakorlatba; nekik van szükségük vérre, üvöltésre, tumultusra, barbárságra. Amikor én voltam fiatal, egész európa hitt a fiatalságban, arra ösztönözte egész európa, hogy politizáljon, vegyen részt az államügyek intézésében.”5 Kundera magyarázata: [A fiatalok] „tapasztalatlansága ugyanis kettõs: nem ismerik a világot és nem ismerik önmagukat.” „(...) cioran ifjúságellenes hevülete evidenciát leplez le: minden megfigyelõhelyrõl, amit a születést a haláltól elválasztó vonalra emeltek, más és más arcot mutat a világ, és annak, aki egy-egy ilyen pontról szétnéz, mindig más és más a magatartása; senki sem értheti meg a másikat, ha nem érti meg mindenekelõtt a korát” – vonja le a következtetést Kundera.6 „egy egzisztenciális evidencia annál kevésbé látható, minél evidensebb.”7

Kundera, id. mû, 147. Kundera, id. mû, 148. 4 uo. 148. 5 uo. 6 uo., Kundera kiemelése. 7 uo. 149. 2 3

516

nem szeretnék teljes egészében igazat adni Kunderának. Mégis azt kell mondanom, hogy az általa felvetett kérdés (az õ látószöge) megkerülhetetlen. Válasza erre a kérdésre problematikus, legalábbis részben. Felelõsek vagyunk-e vagy sem fiatalságunkért? cioran egész életében küszködött, hogy feledtesse a sajátját. ez a – „másodlagos” – téma húzódik meg a sorok mögött ebben a kötetben.8 A másik téma a totalitarizmus az ellenkezõ végletbõl. A rendõrállam, a Bukarestbõl cinizmussal szervezett felügyelet ugyanabban az idõszakban, fél évszázad múlva. „Az emil cioran jelenség” egyelõre kevéssé ismert. õ maga azt kívánta, kizárólag a háború után megjelent könyvei alapján fejtsék meg. cioran a negyvenes évektõl kezdve módszeresen gyakorolta a titokmániához közel álló diszkréciót. semmi szín alatt nem szerette volna, hogy intellektuális és politikai múltjára fény derüljön. A harmincas években a szélsõjobboldalon helyezkedett el; magasztaló szövegeket közölt Hitlerrõl és Zelea codreanuról, és más antiszemita cikkeket is. Így hát amikor lemondatták a Vichy-féle kulturális attasé posztról, melyet néhány hónapja töltött be, bevallhatatlan múltja volt Párizsban, ahová 1941-ben menekült. Mihelyt a kommunista rezsim Romániában berendezkedett, a bukaresti titkosszolgálat ciorant elsõdleges célpontnak tekintette. A securitate hosszú élete során (1948–1989) ugyanis nem csak a román nyelvterületen tartózkodó román állampolgárokkal foglalatoskodott. széles körû tevékenységet folytatott nyugaton az emigránsok kárára, függetlenül attól, mikor hagyták el az országot, vagy attól, volt-e valamilyen politikai színük vagy sem. A securitate feketelistáin a valamikori magas rangú állami tisztségviselõk mellett exdiplomaták, üzletemberek, újságírók, mûvészek, lelkészek, katonák stb. sorakoztak. Már a nyugaton való letelepedés ténye önmagában elégséges vétségnek minõsült, és büntette a szovjet eredetû román Büntetõ törvénykönyv. emil ciorant a rendszer mégsem annyira szélsõjobbos ideológusi múltja, németek iránt táplált rokonszenve vagy a Legionárius Mozgalomhoz való csatlakozása miatt fogta puskavégre. A securitatét a „jelen” foglalkoztatta. Két célt tartott szem elõtt: 1. hogy feltárja a diaszpóra hazai kapcsolatait; 2. hogy megismerjen és megakadályozzon bármely, a nyugati kormányok melletti vagy sajtóbeli tiltakozó megmozdulást. ebbõl a szempontból cioran kétszeresen is fontos volt a román securitate számára. Párizsi menedékhelyén peremhelyzetben élt, homlokegyenest ellenkezõképpen, mint ahogyan odahaza viselkedett, ahol igen szociábilis volt, nagyon jelenlévõ a sajtóban és minden többé vagy kevésbé mondénnak minõsülõ eseményen (kiállításmegnyitón, konferencián, könyvbemutatón, díjátadáson stb.). Visszahúzódásának okai sokfélék voltak, de mindegyik összefüggött azzal a félelmével, hogy antiszemita, németpárti, szélsõjobboldali harcos múltja feltárulhat a francia közönség elõtt. és ennek kedvezõtlen következményei lettek volna sorsára 8

Az itt közölt szöveg elõszó. (A ford.)

517

nézve. elõször is áldozatul eshetett volna a bukaresti securitate zsarolásának. A volt legionárius, vintilă Horia esete példaként szolgált erre. 1960-ban Goncourt-díjra terjesztették elõ. A párizsi Román nagykövetség többször is meghívta, megpróbálták csatlakoztatni a rendszerhez. vintilă Horia visszautasította az együttmûködést, aminek egyenes következményeként Bukarest securitatés dossziékra alapozva kampányba fogott, és leleplezte szélsõjobboldali múltját. vintilă Horiát kompromittálták, visszahúzódott, és ezzel franciaországi karrierje véget is ért. ciorant megfélemlítette ez az eset, és eszébe véste. A másik veszély a baloldal és néhány zsidó értelmiségi felõl leselkedett rá, akik ismerték háború elõtti múltját. Legismertebb ellenfele ebben az értelemben a szociológus Lucien Goldman volt, a néhai kommunista, akit 1937–1938-ban zártak ki a Román Kommunista Pártból trockizmus vádjával, s aki tisztában volt az õ antiszemita és nácipárti publicisztikájával. A harmadik veszélyt pedig a Legionárius Mozgalom nyugaton élõ képviselõi jelentették, akik publikációikban lázítottak, és támadták, azért is, mert nem akart részt venni tevékenységükben, de leginkább múltjának cáfolása miatt. Dossziéját 1954. január 14-én nyitották meg. Bajos elképzelni azonban, hogy tíz éven keresztül, 1944 óta, amikor is a Vörös Hadsereg elfoglalta Romániát, a kommunista hatóságok megfeledkeztek volna róla. Testvérét, Aurel ciorant 1948-ban letartóztatták, és hét év õrizetbevételre ítélték „legionárius tevékenysége” miatt. nõvérét is letartóztatták és a fekete-tengeri Duna-csatornához hurcolták.9 Az iratcsomóban 1951-tõl kezdve több jelentés szerepel a „párizsi szökevényrõl”, valamint szüleinek írt levelek másolata is föllelhetõ benne. A levelek banálisak, ruha- és gyógyszerküldeményeirõl tájékoztatja a címzetteket, hírt ad magáról. 1954-ben a szebeni securitate „helyi követési dossziét” (u. L.) nyitott cioran személyének. egy év múlva, 1955. augusztus 16-án „helyi követés alá vett célszemélybõl” „országos követés alá vett célszeméllyé” válik (u. T.): „Román népköztársaság, Belügyminisztérium. szigorúan titkos. Brassó megyei Igazgatóság, szeben Körzeti Iroda. 2808. szám. ’ciobanura’ [az író kódolt neve] vonatkozó országos követési dosszié.” ez a dátum nagyon közel áll Aurel cioran börtönbõl való szabadulásának idõpontjához. ettõl kezdve a nyugaton dolgozó ügynököket Párizs felé irányították, elsõdleges célpontjaik egyikeként ciorant nevezve meg. Otthon egész családját, akárcsak barátait, szigorú felügyelet alatt tartották. 1960. március 1-jén a bukaresti katonai bíróság ítélkezett az értelmiségiek ellen indított legnagyobb politikai perben. A huszonhárom vádlott közt ott volt cioran néhány barátja: constantin noica, Arsavir Acterian, Marietta sadova – néhai legionáriusok. A többi vádlott is exlegionárius volt, de nem volt kapcsolatuk ciorannal. Mindemellett egy kalap alá kerültek akár ellentétes nézeteket valló személyek is (Alexandru Paleologu, n. steinhardt, Dinu Pillat, Vladimir

9

1949-ben született projekt, a régi elit megsemmisítésére szolgált.

518

streinu, Theodor enescu stb.). Mindannyiukat súlyos, 6–25 évig terjedõ börtönévekre ítélték. Teljes mértékben képzelt bûnösök voltak. A legfõbb vádpontok egyike cioran hazai személyekkel folytatott levelezése volt. constantin noicát azzal vádolták, hogy éppen egy Hegel-esszé fordításán dolgozott, amelyet szándékában állt Párizsba küldeni és cioran segítségével ott publikálni. Azzal is vádolták, hogy válaszolt ciorannak az NRF-ben megjelent Levél egy távoli barátnak címû cikkére, 1956-ban. (noica valóban meggondolatlan volt, amikor válaszolt.) Másik vádpont az volt, hogy egyesek közülük olvasták és terjesztették (ami „kommunistaellenes propagandát” jelentett) A létezés kísértése címû írást. A könyvet többek között cioran fiatalkori ismerõse, Marietta sadova rendezõnõ és színésznõ hozta az országba, akivel együtt járták a legionárius köröket a harmincas években. A színésznõ a nemzeti színház párizsi turnéja alkalmával találkozott ciorannal és eliadéval, és hazajövetelekor hozott magával a La forêt interdite (tiltott erdő) és A létezés kísértése címû mûveikbõl egy-egy példányt. Fõként az utóbbit ítélték felforgatónak (elõbbi „fantasztikus regény”). A könyv különbözõ körökben forgott közkézen, a néhai szélsõjobboldali értelmiségtõl azokig, akik pusztán kíváncsiak voltak egy sikeres román Párizsban megjelent könyvére. A romániai sajtóban támadták ciorant és a könyvét. A támadás része volt a Gheorghiu Dej-féle megtorlásnak, aki félt, nehogy kikerüljön a helyzet az ellenõrzése alól, miután a Vörös Hadsereg 1958-ban távozott az országból. ennek a megtorlási kampánynak a keretében tartóztattak le több ezer értelmiségit és a régi pártok harcosait. A ciorannal való kapcsolat jó ürügy volt a hatóságok számára, hogy az 1960-as pert megrendezhessék. Az akkori elítéltek közül a filozófus constantin noica, cioran egyetemista kori barátja volt a legkiemelkedõbb személyiség. A perben mind a vádbeszédben, mind a tanúvallomásokban sokszor elhangzott emil cioran neve.10 A hatóságok szándéka az értelmiségi körök megfélemlítése volt, ezért voltak nagyon súlyosak, 6–25 évig terjedõek a büntetések. 1965. március 20-án az „országos követés” (u. T.) „egyéni követéssé” változik. A DIe (Külügyi Információk Igazgatósága) még több hírnököt küld kémkedni Párizsba. Az országban maradt baráti körben és szebenben a család környezetében is a securitate számos ügynöke munkálkodik. ezekben az években a dossziék megtelnek száz meg száz jelentéssel, melyek hemzsegnek a jelentéktelen részletektõl, elõítéletektõl és feljelentésektõl. cioran leveleit felbontják, és lemásolják mielõtt még a címzett kézhez vehetné. Három évvel késõbb, 1968. február 8-án „határozat született az akció lezárásáról”.11 Megváltozott a kontextus. Románia gyûjteni kezdte a kapcsolatokat Franciaországgal. De Gaulle elfogadta Ceauşescu bukaresti meghívását. A látogatásra 1968 májusában került sor. A hatóságok azonban nehezen mondtak le a „gyanúsítottról”. Mindössze egyetlen 1970. február 23-án keltezett dokumentum jelzi, hogy a „cHIRu A perrõl bõvebben lásd: stelian tănase: Anatomia mistificării (A misztifikálás anatómiája). Humanitas, Bukarest, 2003. 11 sRI, D. 2710, I. kötet, 325. (Lásd stelian tănase: Anatomia mistificării, id.mű, 233.) 10

519

dossziét” (fõhõsünk álneve) lezárják, mert „cIORAn eMIL a mi munkánk szempontjából már nem képvisel jelentõséget”.12 együgyûségre vallana azonban, ha azt hinnénk, hogy ettõl kezdve ciorant ne figyelték volna. Továbbra is a román információszolgálat õrzõ szeme kísérte. A párizsi számûzetésben élõ értelmiségiek iránti érdeklõdés politikai konjunktúrától függetlenül fennmaradt. Az ötvenes és a hetvenes évek technikái is azonosak: 1. ügynökök beszivárogtatása a megfigyelt környezetébe, és azoknak az otthon maradottaknak a környezetébe, akikkel levelezett; 2. a levelezés szisztematikus ellenõrzése; 3. minden telefonbeszélgetés lehallgatása stb. ennek az idõszaknak emil cioran iránti fokozott érdeklõdése arra késztette a hatóságokat, hogy megpróbálják informátornak beszervezni Aurel ciorant. A kísérletet 1975-ben ejtették meg, és kudarccal záródott, minthogy õ némely barátjával „dekonspirált” az ügyrõl. Mindemellett 1981-ben Aurel cioran engedélyt kapott, hogy Franciaországba utazhasson. Az esetnek az a magyarázata, hogy a securitate elindította az „együttmûködésre késztetés” címû mûveletet, amelynek célja cioran visszacsalogatása lett volna az országba. A testvérek negyven éve nem látták egymást. A securitate pedig újabb dossziét nyitott; ezúttal ene lett cioran neve. A Külügyminisztérium tisztviselõjének álcázva egy tiszt puhatolózik cioran testvérénél szebenben az indulása elõtt. Több informátort is irányítanak Aurel cioranhoz. A felügyelet egyre erõteljesebbé válik. Mikor két hónap múltán viszszatér, ugyanaz az ügynök keresi föl, hogy benyomásairól faggassa. Mivel megfigyeltje õszinteségében nem bízik, kérelmezi, hogy ellenõrizzék informátorok segítségével, és alkalmazzák nála a lehallgatás technikáját (T. O.), amelynek speciális eszközét már évek óta beszerelték a házba és a telefonba is. nyilvánvaló, a securitaténak sokkal könnyebb szebenben és Bukarestben tevékenykednie, mint Párizsban. A nyolcvanas évek egyet jelentenek a kommunista rezsim folyamatos degradálódásával. Az ügynökjelentések fokozatosan ritkulnak. Természetesen azért is, mert cioran egyre bizalmatlanabbá válik, és elõzetesen értesül bizonyos ügynökök „beszivárgásáról”. és egyenes arányban Ceauşescu üldözési mániájának növekedésével, aki megtorlásokat rendel el nyugaton élõ támadói ellen, cioran is egyre jobban fél. A securitate által Párizsban elõidézett botrányok figyelmeztetik a veszélyekre. Pacepa tábornok átállása, a Hajduk-, a Goma & tănase-ügy, a Monica Lovinescu-ügy (akit a securitate parancsára támadtak meg az utcán) mind-mind egy hanyatló rezsimre utalnak, amely készen áll bármely eszköz bevetésére megfélemlítendõ mindazokat, akiket ellenfeleinek ítél. A Ceauşescu-kép szétfoszlóban, sokasodnak a nyugat kritikái és támadásai. Az érzékeny témák: a falurombolás, a templomrombolás, a krónikus ínség, a nép Házának építése és Bukarest tönkretevése, a személyi kultusz, a Ceauşescu-féle neosztalinista rezsim. cioran rezsimmel szembeni ítéletei is változnak. A hatvanas években, amikor a román külpolitika tett néhány függet12

cnsAs, D 2710, 127. (stelian tănase: Anatomia mistificării, id. mû, 273.)

520

lenségi gesztust Moszkvával szemben, cioran is megengedõbb volt, valamelyest bízni látszott abban, hogy a dolgok megváltoznak. néha mondott olyasmit, hogy szeretne visszatérni szebenbe, szeretné látni szülõhelyét. A nyolcvanas években határozottan elutasít minden ilyen irányú javaslatot, de már barátainak se mondja, hogy szeretne visszatérni. ellenkezõleg, Bukaresttel szemben alkotott ítéletei egyre radikálisabbak. egyre kevesebb látogatót fogad hazájából. Levelei is körmönfontabbak, és kizárólag néhány olyan rokonnak és barátnak ír, akiben még bízik. A securitate továbbra is figyeli, jóllehet eszközei már korlátozottabbak. A cioranról szóló jelentések leginkább azoktól az ügynököktõl származnak, akik a Román szocialista Köztársaság párizsi nagykövetségének diplomatáiként munkálkodnak, ritkábban pedig olyan titkos megbízottaktól, akiknek sikerül vele találkozniuk, és elsõ kézbõl szállítani az információt. A jelentések többnyire a sajtóban megjelent cikkeket idézik. Például azt, hogy visszautasította a Francia Akadémia díját, vagy hogy milyen kijelentéseket tett valamely interjúban. A securitate – noha egyre több belföldi problémája adódott, mivel a rezsim a végéhez közeledett – mindemellett folytatta a már három évtizedes „pozitív irányú befolyásolás” mûveletét. Az a terv, hogy hazahívják, félre lett téve – „újabb rendelkezések meghozataláig”. Azért találunk informatív feljegyzéseket az iratcsomókban, 1988–1989-es jelentéseket, amelyek arra utalnak, cioran még mindig a DIe figyelmének fontos célpontja volt. A leglátványosabb információ, amely a securitate ciorannak (ciobanu, chiru, ene neveken) szánt dossziéiból származik, valószínûleg az, hogy a vele szembeni „informatív” érdeklõdés nem szûnt meg még Ceauşescu bukása után sem. A securitate régi struktúrái által keményen ellenõrzött „forradalmi” hatóságok nem szûntek meg vele foglalatoskodni. A securitate 1989. év végi széthullásának semmilyen hatása nem volt. Az eMIL cIORAn dossziét csupán néhány hónappal késõbb zárták le. egy 1990. május 5-én kelt szigorúan titkos, a-6/005553/15 számú, az u. M. X–609 által kiadott (egyedi példányban fellelhetõ) dokumentum tartalmaz egy jelentést, amely azt javasolja, zárják le az ene nevû informatív befolyásolási akciót. „ene 79 éves román nemzetiségû francia állampolgár, filozófiatanár és író, Párizsban él. Megfigyelés alá 1981ben, a »együttmûködésre késztetés« nevû mûvelet során került. Tekintettel arra, hogy ene jelenleg már nem szolgál operatív jelentõséggel egységünk számára, JAVAsOLJuK: fogadják el kiiktatásának a megfigyelés alól és az 5553 dosszié osztályozását az u. M. L115 számon. emil cioran „gyanúsítotti” karrierje tehát hosszú életû volt. nem is annyira azért vádolták, mert a legionáriusokkal rokonszenvezett a harmincas években (a szélsõjobboldal ideológiája egyébként igen-igen hasonlított a bukaresti kommunista rezsiméhez). Bûne, amely miatt követték: azon kívül, hogy nem szakította meg a kapcsolatot romániai rokonaival és ismerõseivel, „ellenséges tevékenységet fejt ki, fõként idealista jellegû ’filozófiai’ [az idézõjel a dossziéban szerepel] írásaiban”. A securitate megállapította: „kapcsolataiban (...), melyeket 521

rendszeresen tart fenn levelezésen keresztül, akárcsak a turisták köreiben, a célszemély óvatos, és nem tesz politikai jellegû kijelentéseket”.13 A kapcsolatok a „gyanúsítottal” idõvel változtak, amint változott a securitate neki „szentelt” figyelme is. A nemzetközi politikai helyzeten múlt, Bukarest kapcsolatán Moszkvával és a nyugattal. Voltak rövid, feszültségmentes idõszakok (1955 után nem sokkal, a „genfi szellemnek” köszönhetõen, vagy a hatvanas években, „liberalizálási” alapokon). ezek az idõszakok hosszabb, az ellenõrzés súlyosbodásával járó periódusokkal váltakoztak, párhuzamosan a hidegháború erõsödésével (a budapesti forradalom, csehszlovákia és Afganisztán megszállása után). Ilyen körülmények között a securitate érdeklõdése növekedett, a vádak pedig szaporodtak. egy dolog biztos: ciorant egyetlen napig sem hanyagolták el Bukarestben. A DIe folyamatos ellenõrzésének egyik célja az író „pozitív irányú befolyásolása” volt a környezetébe beszüremkedtetett különbözõ hírnökök és kémek segítségével. el akarták bátortalanítani, hogy ne szerepeljen olyan nyugati rádióadók mûsoraiban, melyeket Romániában fogni lehetett. Megint másik cél az volt, hogy ne mûködjék együtt az emigráció más tagjaival tiltakozó megmozdulásokon, hogy nyilvánosan ne gyakoroljon semmiféle kritikát Bukaresttel szemben. Minthogy ismert íróvá lett, bármely tiltakozó állásfoglalásának nemkívánatos (valós vagy feltételezett) súlya lehetett volna Bukarestben. A rezsim az ötvenes évek közepétõl kezdve arra törekedett, hogy 1. cioran vagy végérvényesen térjen „haza”, 2. vagy legalább utazzék Romániába látogatóba a hatóságok hivatalos meghívására. Kényszerképzet volt, hogy meg kell õt gyõzni, látogasson Romániába. Amennyiben cioran elfogadta volna a meghívást, a rezsim fontos propagandisztikus sikert könyvelhetett volna el. Azt állíthatta volna, hogy cioran, a szélsõjobboldal régi ideológusa, jelenleg a nyugat hírneves értelmiségije támogatja a kommunista diktatúrát. ez a Romániába csalogatni típusú tevékenység nemcsak cioranra, hanem eugen Ionescóra és Mircea eliadéra is irányult. Mindhárman visszautasították a meghívást. Mások, mint például G. e. Palade (orvosi nobel-díjas) vagy Henry coanda (a sugárhajtású repülõgép feltalálója) elfogadták, és õket bõséggel fel is használta a hivatalos propaganda. A „pozitív irányú befolyásolás” és az „országlátogatás” sikerének érdekében Bukarest gyakran küldte ügynökeit Párizsba, hogy különbözõ ürügyekkel találkozzanak ciorannal. Az ügynökök vagy olyan emberek voltak, akiket cioran fiatalkorában ismert, és idõközben a DIe informátoraivá lettek, vagy általa ismeretlen személyek, ugyancsak a securitate emberei. Hogy kik voltak? Valamikori politikai foglyok, akik elkötelezõdési egyezményt írtak alá a securitatéval vagy még a fogságuk idején, vagy szabadulásuk után. Iskolatársak, valamikori vagy háború utáni írók és újságírók, szintén a securitaté szolgálatában. A párizsi küldöncök egy része egyszerûen csak információszolgálatos tiszt volt, különbözõ szakmák: újságírók, tisztviselõk stb. álcájába burkolózva. Azok az

13

uo.

522

eszközök, amelyeket Bukarest ehhez a mûvelethez rendelt, túldimenzionáltak voltak. Annak az érdeklõdésnek a mértékét mutatják, amelynek a kommunista hatóságok szemében a „gyanúsított” örvendett. A politikai foglyok 1964-es amnesztiája, addig tiltólistás írók mûveinek kiadása, az útlevél-kibocsátás nagyobb szabadsága, amelynek köszönhetõen a háború elõtti barátainak némelyike vagy egyes rokonai eljuthattak Párizsba – mérsékelték a véleményét. Újból kritikusabbá vált viszont a rezsim 1971-es neosztálinista fordulata után. 1989-ig, a rezsim bukásáig cioran véleménye egyre radikálisabbá lett. Lassanként elszigetelõdött a párizsi román emigráció tagjaitól, és csak eugen Ionescóval maradt kapcsolatban, akivel fiatalkorában nem is voltak barátok (nem is lehettek volna, hiszen Ionesco baloldali volt), valamint Mircea eliadéval, aki a szélsõjobboldal tagja volt a harmincas években, mikor megismerkedtek. Hármukat nyugati számûzetésükben a közös eredet és az itt megszerzett státus: a hírnév kötötte össze. egyikük sem tért többé soha haza, Bukarest ez irányú törekvései hiábavalónak bizonyultak. Az õ esetükben a securitate által indított „együttmûködésre késztetés” mûvelet kudarcot vallott. Jeney éVA fordítása

Patrice Bollon: cioran az eretnek. 1997.

523

nicolae turcan

Túlzás: változatok egy fogalomra ALAPFOGALMAK Az ifjúkori cikkeinek zömét felölelõ Singurătate şi destin (1991, Magányosság és sors) címû kötet rövid bevezetõjében ezt írta cioran: „én vagyok ez? nem én vagyok ez? elképedve állok az elmúlt évek és események, a megannyi értelmes meg értelmetlen szó láttán. Hogy is ne ragadna magával ez a féktelen becsvágy, ez az önbizalom, ez a diadalérzet a nevetségességtõl való félelmen? Az az igazság, hogy hittem magamban, kihívtam magam ellen a sorsot, és a belsõ feszültséget valami rafinált, vad szédület táplálta. A titok nyitja egyszerû: nem ismertem mértéket. Igazából ez minden tetterõ kulcsa.” ezek a vallomásos sorok azért is fontosak és hitelesek, mert – hogy a szerzõ szavával éljünk – „egyszerûen” és hozzávetõleg hat évtized távlatából világítanak rá az említett cikkek vezérfonalára. Írásaiban a mértéktudat és megfontoltság hiányával, a túlzással botránkoztatta meg kortársait a fiatal cioran, és mindvégig így folytatta. Miért is ne higgyünk tehát neki, amikor látásmódját, világszemléletét tömören és velõsen jókora felkiáltójellel illeti, például a Mărturisiri şi anateme (1987, Vallomások és anatémák) címû mûvében? és mit is jelenthetne a mértéktudatnak ez a hiánya, ha nem azt a „szélsõséges álláspontot”, amely már a Bucur Ţincuhoz címzett leveleiben is tetten érhetõ, és olykor szenvedélyesen nyilvánul meg írásaiban, a tényeket átszûrve, felnagyítva vagy lekicsinyelve, a beállítottságának megfelelõen? „A végsõ megragadásának vágya mindenben, a végsõ mint kategória, mint a szellem kovásza, mint maga a rendkívüli, mi több, reveláció” – írja a Sfârtecaréban (1979, szétszaggatás), s rámutat, hogy a túlzás bizonyos esetekben a priori, kategóriai rangra emelkedhet, utat nyitva a szellem kalandozásainak. cIORAn és A TÚLZÁs ciorannak a szélsõségek iránti vonzalma elsõbben is a misztikumra való érzékenységében figyelhetõ meg. Jó példa erre Henri Michaux-portréja, amelyben a sorok között felismerhetõen ott sejlik az önarcképe is. Ifjúkorában Michaux ízekre szedte a misztikusokat, hogy aztán szerzetesnek akarjon állni, majd miután álma nem teljesült, átváltott „elfojtott és szabotált” misztikusba, „az abszolúton inneni”(!) szélsõséges léthelyzetet kutatta, amint a kábítószerrõl írott munkái tanúsítják. Ifjúkorában cioran is ízekre szedte a misztikusokat, majd hasonlóképpen lenyûgözte a szélsõséges léthelyzetek vallási elragadtatása, s úgy találta, hogy a felfokozott feszültség – erkölcsi töltetétõl függetlenül – vallási természetû. Az 524

eksztatikus állapotok híveként Cartea amăgirilor (1936, Áltatások könyve) címû mûvében arra szólít, hogy „minden egyes pillanatban ott legyünk lényünk peremén”, egyszóval a túlzást hajszoljuk, s önmagunkat vagy a dühödt szenvedély magasában vagy a csüggedtség mélyében határozzuk meg. Amit elutasított, az a létezés középszere, a „se hal, se hús”-hétköznapiság, a langymeleg, és ebbe még a forradalmakat is beleértette, kisstílûek lévén a lobogásához mérten. „Kielégíteni” õt csak a világ vége, lázba hozni csupán az apokalipszis lett volna képes. ezek a példák a szélsõséget kedvelõ cioran vonásait rajzolják meg (mielõtt maga is szélsõségessé lett volna), s jól illusztrálják elemi vonzódását a felfokozott helyzetek iránt. Amikor elismeri a túlzás veszélyes közelségét (amely közelség a jövõbeli törést-zúzást vetíti elõre), már alighanem döntött: „éjjel-nappal mardos a lelkiismeret, amiért nem vagyok megbékélve magammal. […] nem lehet éveken át büntetlenül hajtogatni, hogy a kilengés szent.” (Cahiers) ez a döntés persze tragikus felhangú és problematikus, ám cioran érvei kifogyhatatlanok. „TÚLZÓ” éRVeK De mivel is indokolja cioran a túlzást? […] A túlzás természetes volta. ciorannak a túlzás alapvetõ jellemzõje marad akkor is, amikor – egyébként sikertelenül – megkísérli elkerülni: olyan kóros folytonosság ez, amelyet érvekkel is alátámaszt. Mindenekelõtt: a szélsõséges magatartás (illetve a túlzás) természetes velejárója az embernek, aki, ha választania kell, magától értetõdõen a vér szavára hallgat a békességé helyett. „él csakis mibennünk, emberekben egyfajta elemi vágy – írja cioran A létezés kísértésében –: az önmagáért való konfliktusé.” ez az emberre jellemzõ örökletes hajlam a konfliktusra elkerülhetetlenül szétzilálja a mértéktudat és a megfontoltság értékeit. Amelyek ennek értelmében eltérések a szabálytól, vagyis nem szabályszerûek. Az emberek többsége alkalmazkodik is ehhez a helyzethez, s cioranhoz hasonlóan a határokat feszegeti, legalábbis próbálkozik vele, és kalandvágyból vagy puszta szükségszerûségbõl igencsak kockázatos vállalásokba bocsátkozik. Az érv ontológiai jellegû: „elvakultak vagyunk és veszettek mindannyian, odalett már a belsõ békénk, csak a kaszaboláshoz értünk” (A létezés kísértése). A túlzás mint érték. egy másik érv a túlzás mellett az önmagában való értéke. „Mással foglalkozni, mint rendkívüli dolgokkal, valójában fölösleges” – jelenti ki cioran (Cahiers), hiszen számára csakis az érték, ami a maga végsõ, szélsõséges formájában jelenik meg (A kétségbeesés csúcsán). A folytatás sem akármi: az életet nem azért kaptuk, hogy normálisan leéljük, hanem azért, hogy kimerítsük minden lehetõségét, és az áldozati etika õrült kavargásában feláldozzuk (Áltatások könyve). A túlzás gyümölcsözõ és kreatív, nem lehet ellenérvet szembeszegezni vele anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk a szellemi alkotások termékenyítõ voltát. Arra pedig, ha a túlzást rendellenesnek, abnormálisnak neveznénk, ciorannak nem kevésbé túlzó válasza van: „csak a rend525

ellenes helyzetek termékenyítõek. éppen ezért szeretni kell a rombolást, a halált, az összeomlást, a betegséget.” (Levél Bucur Ţincunak – 1932. szeptember 23.) Mi több, felfokozottsága folytán a túlzás mint olyan vallási lényegû, hiszen a vallási „nem tartalom, hanem felfokozottság kérdése”. „Minden, ami határtalan – a szerelem, a düh, az õrültség, a gyûlölet –, vallási természetû” – írja cioran, s rámutat, hogy következésképpen a túlzás az, ami közelebb hozza hozzánk az Istent, hiszen Isten „nem egyéb, mint arra való képtelenségünk, hogy félúton megállapodjunk valahol” (A gondolatok alkonya). ez az érv sokat elárul cioran erkölcsi skrupulusok nélküli vallásosságáról, és rávilágít szélsõséges, túlzásba hajló álláspontjára, függetlenül a túlzás késõbbi változataitól. […] A TÚLZÁs MInT HATÁRéRTéK „ennek a világnak csakis a kezdetén vagy a végén tudhatok élni” – jelentette ki cioran elsõ román nyelvû könyvében, s ezzel egyszersmind megjelölte mindenkori álláspontját is. A peremlét – amelynek nagy hagyománya van az antik szemlélõdõ filozófusok körében – elengedhetetlen feltétele minden kritikus szellemiségnek, amely meg óhajtja õrizni a függetlenségét és nem utolsósorban az elsöprõ õszinteségét. cioran sem kivétel ezalól. Annál kevésbé, mert emlékezetesen fogalmazza meg ennek az álláspontnak az eredõjét, amelyet aztán a végsõkig fokoz: „Ami engem illet, kiiratkozom az emberiségbõl” (A kétségbeesés csúcsán). ekképpen lesz azzá, aki „úgy döntött, hogy kiirtja a gyökereit, csak hogy méltóképpen szólhasson a világról, az Istenrõl és saját magáról” – jellemzi õt Gabriel Liiceanu.1 ez az elsõ, peratologikus jelentése a túlzásnak: határérték, paroxizmus, a szokványosból való átlépés az irracionális elragadtatásba vagy a szkeptikus távolságtartásba. Olyan szélsõség, amely cioran egész életmûvének a vezérmotívuma, már a gyerekkori barátjának, Bucur Ţincunak címzett leveleitõl. Ion Vartic joggal állapítja meg – elõbb a levelekhez írott bevezetõjében, majd A naiv és szentimentális Cioran címû kötetében, hogy „mivel akkor még nem jelent meg egyetlen könyve sem, ezek a levelek hétköznapi értelemben a Cioran elõtti Cioran tükörképei is lehetnének – valójában azonban az igazi Cioranéi, azé a cioranéi, aki nem fejlõdött sehová, mindig is azonos volt önmagával”. ebben a szélsõségképben csupán egyetlen makula van: a tizenkilenc évesen papírra vetett önjellemzõ sorai, amelyeken ma már, az egész életmû ismeretében csak mosolyogni tudunk, hiszen egy szenvtelen, elfogulatlan és szárazpipásan tudományos ciorant még elképzelni is lehetetlen:

1

Itinerariile unei vieţi (egy élet útjai). In: apocalipsa după cioran. 2001.

526

„Ha van érdemem, valami érték énbennem, az a valóság eleven érzékelése, az ábrándvilág teljes kiiktatása. nem bírom az eszményítést, az álmodozást, az elragadtatást… soha nem volt esetem az aktív, szenvedélyes típus, a hûvös szemlélõdõt kedveltem inkább… A »sivár« dolgok is élettel telítõdnek, ha behatóan mûveljük õket. Tõlem tudd meg, a melankólián úgy lehet úrrá lenni, ha elvont, személytelen kérdésekkel foglalkozik az ember… Mert hogyan is lehetne szomorúsággal orvosolni a szomorúságot, költészettel küzdeni ellene? Paradox, amit mondok, de énszerintem a szomorú embereknek matematikára kéne adniuk a fejüket, nem pedig költészetre.” (Levél Bucur Ţincunak – 1930. november 2.) szó, ami szó, igencsak objektív gyógymód, le is tesz róla végérvényesen. Másfél évvel késõbb már látnoki erejû sorokat ír ugyanannak a Bucur Ţincunak (1932. március 4.): „Úgy tudd meg, ha élek még, a szélsõséges magatartásommal fogok kitûnni, s habozás nélkül levonom a végsõ következtetést. nincs már bennem félsz se ideától, se attitûdtõl. Itt engem ’cinikusnak’ titulálnak. Ha a ’cinizmus’ a végletekig vitt õszinteséget jelenti, akkor cinikus vagyok minden további nélkül.” s valóban: mindvégig ez a szélsõséges magatartás fogja minden egyébnél inkább jellemezni… néMeTI RuDOLF fordítása

527

FarKas JenÕ

cioran színeváltozásai születésének századik évfordulóján az életmû világirodalmi rangját a másfél ezer oldalas Pléiade-kiadás tanúsítja, noha az elegáns kötetbe kizárólag a francia nyelvû mûveit vették föl. Miért „franciásították” a százéves ciorant, 2011ben? A legkézenfekvõbb magyarázat: a szerkesztõk teljesítették a román-francia szerzõ legrejtettebb vágyát: meg nem írottá tenni a Románia színeváltozása címû politikai esszét, és az 1931–1936 között írt vasgárdista szellemiségû publicisztikát. A francia kritikának immáron nem kell belebonyolódnia a Vasgárda és a marxizmus kusza keverékébõl született ifjúkori politikai nézeteinek kínos és nyomasztó, jobbára a valóságot eltorzító vitájába, erre példa Alexandra Laignel-Lavastine Cioran, Eliade, Ionesco. L’oubli du fascisme (PuF, 2002) címû könyve, amelybõl hosszú részleteket közölt a Nagyvilág (lásd A fiatal Cioran: a fasiszta múlt kellemetlen emléke, 2000/10. sz.). ennek tulajdoníthatóan is mûveinek nemzetközi recepciója mértéktelenül átpolitizálódott, hiszen a Vasgárda és a szerzõ kapcsolatának elemzése ma jóval meghaladja az életmû esztétikai és filozófiai értelmezését. A Pléiade-kiadás nyomán a két cioran, a román és a francia, élesen szétválik egymástól. Az egyetemes irodalomtörténet, vélhetõen, a „franciát” kapja örökségül, viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy az idõs író mûveiben búvópatakként törnek fel ifjúkori gondolatai: „Végtére is minden könyvem önéletrajzi, álarc mögé rejtett, titkolt önéletrajz... értelmetlen szétválasztani az életmûvet, mert legerõsebb kötõanyaga a létérzés” – vallja a szerzõ. Mûvei alapján valóban két író létezik: az egyik nyolc román, a másik tíz francia esszé és a Cahiers címû naplófüzetek szerzõje.1 Tartalmi szempontból az életmû két részre osztható: egyrészt politikai mûvekre (a román mûvek közül: Schimbarea la faţă a României (Románia színeváltozása), Despre Franţa (Franciaországról), franciák közül: Történelem és utópia, A létezés kísértése), másrészt filozófiai, metafizikai mûvekre. A Pléiadeszerkesztõk körültekintõen jelzik a román nyelvû írásokból a francia életmûbe 1

A román mûvek keletkezése 1934 és 1946 közötti idõszakra tehetõ. 1940-ig Romániában megjelent mûvei: Pe culmile disperării (A kétségbeesés csúcsán), Cartea amăgirilor, Áltatások könyve; Schimbarea la faţă a României (Románia színeváltozása); Lacrimi şi sfinţi (Könnyek és szentek); Amurgul gândurilor (Az eszmék alkonya); Îndreptar pătimaş I–II. (Indulatok kézikönyve),majd 1991 után Despre Franţa ( Franciaországról). A francia mûvek a párizsi Gallimard kiadó gondozásában láttak napvilágot: Précis de decomposition (1949, A bomlás kézikönyve); Syllogismes de l'amertume (1952, A keserûség szillogizmusai); La Tentation d'exister (A létezés kísértése); Histoire et utopie (1960, Történelem és utópia); La Chute dans le Temps (1964, Zuhanás az idõbe); Le Mauvais Démiurge (1969, A rossz demiurgosz); De l’inconvénient d'être né (1973, Világrajövetelünk hátrányáról); Écartèlement (1979, Felnégyeltetés), Exercices d'admiration (1986, Rajongás-gyakorlatok,1986); Aveux et anathèmes (1987, Vallomások és átkok), egy rövid esszé Mon pays (1996, Az én országom) és még néhány kisebb terjedelmû írás, ehhez jön még az ezeroldalas Cahiers, 1957–1972 (1997, Füzetek).

528

átemelt gondolatokat, részeket, de az összevetéshez sûrûn kell forgatni a cioran-összest (Œuvres, 1995, Gallimard) vagy a román nyelvû kiadásokat. Például a Könnyek és szentek francia változatából a szöveg háromnegyedét kiiktatta, amit utolsó beszélgetésében ostobaságnak tartott, ugyanis a korabeli kritika (fõleg Mircea eliade) ellenséges fogadtatása miatt hajlott a késõbbi rövidítésre. Magyarul, igen helyesen, az eredeti román szöveg fordítását olvashatjuk. A Pléiade-kiadáson túl, az erdélyi resinári görögkeleti pópa fia még büszkébb lett volna, ha megéri, hogy a bolognai egyetemen, a hívõk és nem hívõk párbeszédérõl szóló konferencián Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke megnyitó elõadását (2011) az ateo-credente (ateista-hívõ) cioran gondolataira alapozta. A bíboros szerint az elkeseredés idején megfogalmazott átkozódásokat – ahogyan cioran is tette Jób nyomán – Isten jobban elfogadja, mint a kimérten hangzó teológiai dicsõítéseket. noha mélységesen kétkedõ volt, õt is érzékenyen érintették a hittel kapcsolatos kérdések. Hozzá hasonlóan Hamvas Béla A világválságban írja, hogy a modern krízis vallásos krízis, és maga nietzsche sem destruálta a vallást – mint cioran Könnyek és szentekje sem –, hanem az õ kritikájában érezni a legmélyebben a vallás nélkül való élet terméketlenségét, hiszen a nagy mûvek az Istennel való küzdelemben születnek. életfilozófiája, paradox módon, nyitott, pesszimizmusa is inkább vidám tónusaiban költõibb. A képtelenségig ismételgetett fogalmai (betegség, üresség, magány, életuntság, hanyatlás, halál, öngyilkosság stb.) gyakran banálisak, olykor nevetésre késztetik az olvasót, de az írás formai tökélye, szenvedélyeinek hõfoka, érzéseinek és ösztöneinek rávilágító ereje valódi mûvészet az összetéveszthetetlen ciorani univerzumban, kezdve a rövid aforizmától, a néhány soros prózakölteményig vagy a harmincoldalas esszéig. Az író célja meghökkenteni az olvasót: „Amikor az öngyilkosság gondolata erõt vesz rajtad, kitárulkozik elõtted a végtelen, az idõn és örökkévalóságon túli esély, szédítõ nyitás, remény, s így haláloddal elkerülheted a halált.” Így az öngyilkosság gondolata is pozitív gondolattá lesz, elviselhetõvé teszi az életet. ennek a sajátos életfilozófiának volt közvetlen haszna is: egy libanoni fiatalasszony Bejrútban, a pincébe húzódva, cioran-könyvvel a kezében tudta átvészelni a pusztító bombázások okozta megpróbáltatásokat. egy fiatal japán lány, öngyilkosságra készülvén egy cioran-könyvre bukkant, és levelet írt a szerzõnek, így sikerült életben maradnia. Kedvenc története egy öngyilkosjelölt vallomása, akivel többször találkozott a Luxembourg-kertben: amikor elszánta magát az utolsó lépésre, egyszer csak észrevette, hogy piszkos a lába, erre azt mondta magában: így nem lehet a halálba menni, és elállt szándékától (lásd e. M. cioran: elõszó, a Könnyek és szentek c. kötethez). A fiatalok körében cioran idõszerûsége máig nem csökkent: A bomlás kézikönyve filozófiai érettségi tétel a francia gimnáziumokban. Választott hazájában Pascal, chamfort, Vauvernagues, Valéry utódának tekinti az irodalmi közvélemény. saint-John Perse szerint „egyike a legnagyobb francia íróknak, akivel nyelvünk büszkélkedhet Valéry halála óta”. Barátja, samuel Beckett, A rossz demiurgusz kapcsán azt írta neki: „Romjaid közt érzem magam igazán biztonságban.” Bár sokban nem 529

értett vele egyet, Gabriel Marcel a „legkevésbé megvesztegethetõ emberek közül való”-nak mondotta. Hinnünk kell cioran gyakran emlegetett „leválásainak”, mert levált a hitrõl, politikai meggyõzõdésérõl, filozófiáról, anyanyelvérõl, országáról, barátairól, mindenfajta kényelemrõl, végül saját magáról. A létezés kísértésében a „számûzöttség elõnyeirõl” írja: „aki nyelvét megtagadja önazonosságot cserél, hõsies árulóként szakít emlékeivel, és egy bizonyos fokig saját magával is”. * emil cioran 1911-ben született a nagyszeben melletti Resináron, szülei magyar iskolába jártak, gyakran otthon is magyarul beszéltek. cioran gyermekkoráról gyakran elmondta, hogy a falubeli gyerekekkel a sírásóktól kapott koponyákkal fociztak. ötéves korában egyszer csak megérezte a körülötte tátongó ürességet, ami egész életében végigkísérte; tízéves korában katasztrófaként élte meg, hogy a szülõfaluját fel kellett váltania a nagyszebeni gimnázium bentlakásával. számára ez volt a „kiûzetés a Paradicsomból.” Már-már logikusnak tûnhet, hogy tizenkét éves gyerek kóros álmatlanságban szenvedett, elviselhetetlen ébrenléti állapottal és véget nem érõ ürességérzettel küzdött éveken át. éjszakánként nagyszeben utcáit rótta, és az emberek úgy tekintettek rá, mint valami kísértetre. Folyton öngyilkosságra gondolt. egyik délután a nagyszebeni szülõi házban összeroppant, és kijelentette, nem bírja tovább, mire az anya azt válaszolta: „Ha ezt tudom, elkapartatlak”, és ez mérhetetlen örömmel töltötte el az ifjút, hiszen elmondhatta magáról: csupán a véletlen szülötte. ezáltal felhatalmazást kapott az álmatlanságából eredõ parttalan önteltségére, félelmetes tisztánlátás- és mindenekfelettiség-érzésére. Filozófiai tanulmányait 1928 és 1931 között Bukarestben végezte, itt újabb frusztráció kerítette hatalmába, mert idegennek érezte magát a fõvárosban, ahol a polgárság kiválóan beszélte a franciát. Mérhetetlen dühvel vetette magát a francia nyelv elsajátításába. Késõbb Párizsban sem tudta levetkõzni „oláh hangsúlyát” (accent valaque), és elhatározta, hogy ha már beszédben nem tudja utol-érni a „bennszülötteket”, legalább írásban szintjükre emelkedik. Bukarestben közeli kapcsolatba került a kor misztikus gondolkodóival: nae Ionescuval, Mircea eliadéval, constantin noicaval. 1932-tõl rendszeresen közölt a bukaresti Gândirea, Azi, Discobolul, Calendarul, Vremea, Floarea de foc, România literară, Cuvântul címû lapokban. 1933–1935 között Humboldt-ösztöndíjjal Berlinben tanult, nicolai Hartmann és Ludwig Klages óráira járt (akárcsak Hamvas Béla), és megismerkedett a nemzetiszocialista eszmékkel. Berlinben bámulatba ejtette a kialakuló diktatúra és elmélyült románsága miatt érzett szégyene: „...itt néhány dolog megnyerte a tetszésemet; meggyõzõdésem, hogy egy diktatórikus rendszer elfojtaná, sõt megsemmisítené a hazai szolgalelkûséget. Romániában csak a terror, a brutalitás és a határtalan nyugtalanság képes a változtatásra. Minden románt le kellene tartóztatni, és véresre verni; csak így lehet rávenni egy felületes népet a történelemalkotásra. szörnyû dolog románnak lenni…” – írja barátjának Bukarestbe. Mesterei a válságfilozófusok, a középkor nagy misztikusai: Kierkegaard, eckhart, schopenhauer, nietzsche, Bergson, L. Klages, Oswald spengler, Lev sesztov. „Antiprofétának” álcázott prófétának hitte magát, a bergsoni értelemben vett 530

„másik morál” prófétájának, aki Isten küldötteként ostorozhat bárkit: Istent, saját és mások nemzetét, Balkánt, európát, a civilizációt, magyart, románt, zsidót és mást egyaránt, amit gyakran meg is tett élete különbözõ szakaszaiban, de eltérõ vehemenciával. A Történelem és utópiában a zsarnokok iskolájáról szóló fejezetben Dürert tartja prófétájának, mert a történelem megannyi zsarnokságát a legtalálóbban a német festõ fejezte ki Apokalipszis-illusztrációival : „Minél hoszszabban szemlélem az évszázadok vonulását, annál mélyebb a meggyõzõdésem, hogy egyetlenegy kép tudja kifejezni értelmét, Az apokalipszis lovasa.” sztálint és Hitlert az apokalipszis lovasaiként tisztelte, mert a történelem legkevésbé sem angyali természetû. „egy zsarnok nélküli világ ugyanolyan unalmas volna, mint hiéna nélkül az állatkert.” (A zsarnokok iskolájában.) * 1934-ben az álmatlanságából, lázadásaiból eredõ „szédítõ, félelmetes tisztánlátástól” szabadulni vágyó és a németországi tapasztalatai alapján saját népébõl kiábrándult cioran megírta elsõ könyvét, A kétségbeesés csúcsánt. ezzel constantin noica és eugen Ionescu társaságában, õ is megkapta az elsõköteteseknek járó díjat. A cím szokványos újságírói fordulat a rövid hírek rovatában azokról, akik a „kétségbeesés csúcsán”, „végsõ elkeseredésükben” (és nem a Kétségbeesés ormain vagy csúcsain!) követtek el öngyilkosságot. A cím egyúttal jelzi a szerzõ önpusztító lelkiállapotát is, hiszen írását testamentumnak szánta, megjelenése után öngyilkos akart lenni. A többi könyvérõl is ezt gondolta. Itt már megtalálható az életmû fogalomrendszere: unalom, halál, téboly, öngyilkosság, ürességtudat, társtalanság, örök lázadás, a világ szidalmazása, vallástalanság, pesszimizmus, a civilizációk alkonya stb. Majd következett az egyéves brassói filozófiai tanári „ügyködése” idején született, ifjúkori olvasmánynaplónak tekinthetõ második, Áltatások könyve (1936) c. mûve. Mindig büszkén vallotta, hogy életében egyetlen évet dolgozott Brassóban, filozófiatanárként. (ezenkívül még néhány hónapig a negyvenes években a román nagykövetség alkalmazottja volt, és néhány hónapig egy párizsi kiadóban sorozatszerkesztõ.) ekkor még a fokozott költõiség jellemezte írásait, hiszen titkon költõnek készült: „egy látomásos jelentõs költõ (mint Baudelaire vagy Rilke) két verssora többet elárul, mint egy filozófus egész életmûve” vagy „egész életünk legyen irracionális felfelé ívelés, hogy állandó elviselhetetlen lázban égjünk”. A hírhedt Románia színeváltozása (1936) címû politikai esszé a szerzõ „legrománabb könyve”. ion negoiţescu szerint a „román irodalom egyik legfontosabb mûve”, Matei Călinescu „harcias nemzetiszocialista kiáltványnak” tartja. A román nacionalizmus képviselõivel ellentétben a román kultúrában addig ismeretlen vehemenciával bírálta a románok romantikus nemzetféltõ eszméit, elítélte nemzetét, eltúlozta és kigúnyolta tunyaságát, kudarcokhoz szokott szellemiségét. Az ezeréves román múltat „történelem alattinak” nevezte, szenvedélye gyötrelmes válságból született: „Fájdalomtól súlyos gyûlölettel szerettem Románia múltját.” A román történelemben és kultúrában nincs olyan törzsi bálvány, melyet cioran 531

ne próbált volna ledönteni, hazájának „transzfigurációját”, „színeváltozását” prófétaként akarta megjósolni: „ezer éven keresztül hûsöltünk, most már csupán a láz menthet meg minket és ebbõl az állapotból az egyetlen kiút a szervezett lázadás.” ez a lázadás nem is lehet más, mint a készülõdõ jobboldali legionárius mozgalom. (Lásd Marta Petreu: Cioran sau un trecut deochat, 2011.) A Románia színeváltozása eredeti kiadásának magyar- és zsidóellenességrõl szóló fejezeteiben figyelmet érdemel az ifjú szerzõ érvelése: „nálunk az idegengyûlölet a kisebbségek és köztünk lévõ történelmi léptékû különbségre vezethetõ vissza. Ha egy kiforrott nép volnánk, az ellenük irányuló harcunk kevésbé öltene drámai jelleget... Az idegenekkel szembeni ellenérzés a román nemzeti érzés olyannyira jellemzõje, hogy nem lehet a kettõt szétválasztani... Ha az összes idegent eltávolítanánk az országból, a román kérdés nem lenne kevésbé súlyos... ezer évig mindannyian idegen uralom alatt éltünk; a nemzeti ösztön hiányának kellene tekintenünk, ha nem gyûlölné, és nem akarná eltávolítani az idegent.” Innen már csak egy lépés a kiáltványszerû állítások sorozata : „Az utóbbi évtizedek zsidóinváziója miatt az antiszemitizmus lett nacionalizmusunk meghatározó jellemzõje... Ha zsidó volnék, rögtön fölkötném magam”, vagy „A magyar uralkodásra hajlamos nép, amely mára csak disznókat tud hizlalni. Példátlan módon levitézlettek”. „Zsarnokságuk nem nekik, sokkal inkább nekünk szégyellni való.” „soha senki nem fogja lemosni rólunk a szégyent, hogy a magyarok alattvalói voltunk.” ezeket a mondatokat szinte szó szerint megtaláljuk eminescu magyarellenes publicisztikájában.2 Az 1990-es román kiadásból a szerzõ kiiktatta a magyar- és zsidóellenes fejezeteket, viszont a kolozsvári Nu címû román napilap 1990-ben megjelentette. A saját fajtáját ekkor sem kímélõ cioran így reagált: „Hazámfiai részérõl mindenre számítottam. Mivel tudtam, hogy netán a Románia színeváltozásához folyamodnak, beleegyeztem közlésébe, fenntartva magamnak a jogot, hogy töröljek két fejezetet, különösen a Magyarországról szólót, amit 1934-ben írtam... Mivel a Balkánon ismeretlen az engedély fogalma, mindenki azt közöl, amit akar. Valahányszor kételyeim támadnak önmagammal szemben, és ez gyakran elõfordul, azzal vigasztalom magam, hogy éppen idejében távoztam el: ötven éve!”3 * cioran kedvelte a legendákat, például azt állította, hogy anyja, elvira comaniciu magyar bárói családból származott, alvinci nagyapját, a monarchia köztisztviselõjét bárói rangra emelték. Valójában anyját, a nagyszebeni román ortodox nõegylet elnökét a monarchiabeli hatóságok, a háború idején, „kétes elemnek” tekintették és Kolozsvárra telepítették. Apját, emilian ciorant, görögkeleti papot, mint nagyszebeni egyházi tisztségviselõt sopronba internálták, mert „a magyarok nem bíztak a román értelmiségben” (lásd Fejtõ Ferenc és cioran beszélgetését). Büszke volt erdélyiségére, számára a rendezettség és az ésszerûség szinonimája: „énem mélyén él egy abszurd osztrák–magyar nosztalgia, mely vidék lényegesen különbözik az oláh 2 3

Lásd Farkas Jenõ: A vígjátéktól az avantgárdig. 2009. Réz Pál: Tertium non datur. Az örvény szélhámosa. Magyar Napló, 1990. nov.

532

vidéktõl” – írja egyik levelében. A magyarokat hol dicsérõ, hol becsmérlõ szavakkal illeti. Az ezeréves magyar elnyomót megtestesítõ csendõrkép (lásd Illyés Gyula: Három levél) a román irodalom ismert toposza. Félelmetes jelenségnek számított a költõ és Madách-fordító Octavian Goga, a miniszterelnök Iuliu Maniu, a költõ Lucian Blaga, a miniszterelnök Petru Groza, akárcsak Illyés Gyula számára. De a magyarokkal szembeni ambivalens érzéseirõl cioran legkötetlenebbül a körülötte nyüzsgõ román securitatés besúgóknak és ügynököknek vallott. A stelian tănase által összegyûjtött jelentések nagy többségében szóba került a „magyar ügy”. Mint a jelentésekbõl kiderül, 1965–1988 között különös figyelemmel kísérte a magyar emigráció románellenes tevékenységét. Például a Román Opera securitatés igazgatójának, Mihai Brediceaunak (aki mellesleg cioran tanítványa volt a brassói gimnáziumban) a magyarok erõteljes revizionista mozgalmáról számolt be, céljuk a világ közvéleményének megtévesztése Románia erdélyre vonatkozó jogairól. A mozgalom fõleg Angliában fejti ki tevékenységét és felhívja a figyelmet, Romániának lépnie kell ebben az ügyben (lásd M. Brediceanu szigorúan titkos 308/1965. május 18. jelentését). 1966-ban, egy másik jelentés sajátos ciorani összeesküvéselméletrõl szól: jelenleg Románia számára a legnagyobb veszély Budapest, és a „nagy szomszéd” (értsd szovjetek) által irányított emigráns magyarok revizionizmusa. cioran szerint az egyesült Államokban a magyaroknak erdéllyel kapcsolatos románellenes kampánya az õrület határát súrolja. A magyarok sikerrel befurakodtak az amerikai és angliai stratégiailag fontos intézményekbe, és befolyásolni tudják a különbözõ országok kapcsolatait Romániával. cioran szerint a „románellenes zsidó cionizmus és a magyar revizionizmus szoros kapcsolatban áll egymással, holott a legtöbb magyar fasiszta, ergo antiszemita”. szinte minden jelentés kiemeli, hogy cioran rendkívüli módon aggódik az egyre erõsödõ magyar emigráció ügyködése miatt. Mind közül talán a „legcioranibb” paradoxon egy 1982-es jelentés: egy erdélyi magyar barátja arról számol be, hogy az erdélyi magyarok helyzete egyre aggasztóbb, akárcsak a románoké, mivel Románia kül- és belpolitikai helyzete ingatag „közeledik az idõ, amikor erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz”. Majd amikor az ügynök megkérdezi tõle: egyáltalán fel tudja-e fogni a helyzet súlyosságát, a válasz a következõ: „erdélynek Magyarországhoz való esetleges csatolása a legjobb megoldás lenne az ott élõ román lakosság számára is, mert a magyarok két-három év alatt rendbe tennék a gazdaságot és emelkedne az életszínvonal.”4 Több mint bizonyos, a román hatóságok is rájöttek, hogy ciorant nem lehet komolyan venni! * A harmincas évek közepén cioran románságválsága vallásos válságba csapott át, és megszületett a Könnyek és szentek (1937) c. könyve. A könny a misztikus eksztázisban égõ ifjú számára a földi élet és az ég közötti kapcsolat szimbóluma, egyben a megismerés egyik formája: „A könny egyfajta hermeneutikájára gondolok, amely szeretné feltárni a könny forrásait és vele együtt az összes lehetséges magyarázatot.” Az orosz filozófus V. V. Rozanov Apokalipszis címû 4

Részlet a 005.553/10 1982. 9. 24-i jelentésbõl, lásd stelian tănase: Cioran şi securitatea. 2010.

533

írása mintegy értelmezi a ciorani életmû szenvedélyes hitkeresését és túlfûtöttségét: „Ha az ember áttekinti az Apokalipszis gondolatmenetét, azt kérdezheti: mirõl van itt szó tulajdonképpen, hol van az egyház fölött tartott ítélet titka, honnan e méreg, e düh, az Apokalipszisnek ez a bömbölése (mert a nyögés és bömbölés könyve ez) – akkor az ember megérkezik a mi idõnkhöz: igen, az ok itt van: a kereszténység tehetetlenségében, abban, hogy az ember képtelen életét berendezni, képtelen földi életet adni. ez derül ki abban a pillanatban, amikor megtudják, hogy nem Krisztus adja a kenyeret, hanem a hivatal, ahogy manapság mondják cinikusan és gorombán. A kereszténységet mindenki elfelejtette, egy pillanat alatt elfelejtette, mert nem »segít«, mert nem akadályozza meg a háborút, sem a munkanélküliséget. csak mindig és mindig énekel. Mint amolyan díva. Hallottuk már, sokáig hallottuk. Most pedig elég. és rettenetes, amit sokan még nem is sejtenek, a megrázó benne az, hogy: nem az emberi szív rohasztotta meg a kereszténységet, hanem a kereszténység az emberi szívet. ezt jelenti az Apokalipszis bömbölése. e nélkül nem volna új élet, és nem volna új örökkévalóság. e nélkül egyáltalán nem volna Apokalipszis. Az Apokalipszis új vallást kíván és követel, új vallás után ordít. ez a lényege.”5 cioran a Cahiers-ban üvöltõ filozófusnak (philosophe-hurler) nevezi magát, „minden gondolatom, ha egyáltalán annak lehet nevezni, nyüszít; semmit sem magyaráz, csupán robban” – teszi hozzá. Olyan mélyen gyökerezett benne a kizárólagos ürességtudat, hogy zátonyra futott a nemlétrõl való okoskodása. Volt hajlama rá, hogy megértse Keresztes szent János szenvedéstörténetét, és tudta, mit jelent Meister eckhart Abgeschiedenheitje, a magáról való leválás, de ahhoz, hogy a szentekhez közelebb kerüljön, hinnie kellett volna a das Sein létezésében. cioran a tagadásra építette világlátását, melyet a hit minden bizonnyal lerombolt volna. ezért élete végéig kínosan tagadott mindenféle vallásos hitet, kivéve a buddhizmus egyes tanításait. Pilinszky János Szög és olaj címû könyvében idézi cioran szavait simone Weilrõl: „Figyelje meg, a nagy szentek olykor a mulyaságig megszelídítik, mintegy földelik... rettenetes energiájukat, míg Weil mindig ellenállhatatlanul vakító. élt benne egy csipetnyi demagógia. Metafizikai síkon ezért sikerült megsemmisítenie Hitlert is”, ami rendkívül meggyõzõnek tûnt, és megzavarta Pilinszkyt. Késõbb egy Weil-idézet segítségével („Johanna pásztorlány volt. Kár, hogy Isten katonája vált belõle. Istennek nincs szüksége katonákra. Johanna a máglyán pásztorlányként égett el”) Pilinszky elvetette a ciorani magyarázatot, hiszen megértette: a kortársak a pásztorlányt, Jeanne d’Arcot katonának nézték s ezért elpuszították. Visszaemlékezve életének erre a szakaszára cioran többször úgy nyilatkozott, hogy számára nagy elégtételt jelentett Isten szidalmazása. nála a blaszfémia már-már vallásossággá fejlõdött. „Bennem minden az imádkozás és az istenkáromlás körül történik, a kiáltó 5

Lásd Hamvas Béla: A világválság. 1983.

534

szó és a tagadás” – írja a Füzetekben. A rossz, a démoni kitörölhetetlenül benne van az emberben, állítja a késõbbi A rossz demiurgoszban. nem túlzás azt állítani róla, hogy a mindenkor és mindennel szembeni uszítás és provokáció áll életmûve középpontjában. Gyakran túloz, ferdít, palástol. A peremlét politikai elve szerinte a következõ: „A jobboldaliak kiábrándítanak a jobboldalból, a baloldaliak a baloldalból. A jobboldalival szemben baloldali, a balodalival jobboldali vagyok” (Cahier de Talamanca). De ha valakiben csupán felháborodást kelt ellentmondásaival, istenkáromlásával, megalkuvás nélküli tagadással, az nem értette meg cioran életfilozófiáját. ez a fajta gondolkodás zökkenti ki az olvasót a mindennapok szürkeségébõl és készteti állásfoglalásra. cioran 1940-ben megfordult Bukarestben, a rádióban és újságban a meggyilkolt codreanunról, a Vasgárda vezetõjérõl értekezett igen elismerõen. ezután következett Az eszmék alkonya (Amurgul gândurilor) c. könyve, amelyben elmélyíti a blaszfémia mûvészetét, a „szellem tûznyelvét”. Kedvencei az Ótestamentum prófétái, shakespeare, a diktátorok, barbárok, mongolok, mindazok, akik nyers erõt képviselnek életmûvébe, kezdve A kétségbeesés csúcsántól, a Románia színeváltozásától a franciául írt Történelem és utópiáig és A létezés kísértéséig. szerinte az élet tisztázatlan dolgait csupán átkozódás vagy himnusz formájában lehet kifejezni, és aki nem tud ezzel élni, annak egyedüli mentsvára a paradoxon, az irracionalitás alaki mosolya. 1964-ben a Cahiers-ban jegyzi meg: mindaz, amit írok jajveszékelés, átkozódás, palinódia (a visszavonásukra tett határtalan igyekezet). Majd hozzáteszi: a vissszavonás, viszszavonulás hõsének kell lennünk! Mint elõzõ mûveiben, itt is világosan érzékelhetõ a szélsõségek iránti vonzalma, a dühödten szenvedélyes túlzás.6 Legtöbbnyire egyes szám elsõ személyû „maszkot” használ, egy olyan „ént” teremt, mely az öngyalázás általi önfelnagyítás lehetõségeivel kísérletezik, például: „Jób vagyok, barátok, Isten és lepra nélkül”; látszólag összeegyezhetetlen képzetek párosításával kísérletezik. * A francia nyelvre való átváltás (1940–1946) elsõ szakaszában, cioran román nyelvtudását próbálta tökélyre vinni. Régi román szövegeket, Bibliát és valláselméleti könyveket olvas. 1962-ben a Cahiers-ban írja: „...megdöbbenek azon, hogy a háború alatt a románt milyen magas fokon ismertem, de írásaimban nem érezhetõ a rendkívüli erõfeszítés eredménye, ahogy elvártam magamtól.” Talán ez is a nyelvváltás egyik oka. A román életmû utolsó három darabja erre az idõszakra tehetõ: Indulatos útmutató (I–II) és Franciaországról címû írások, de ezek 1990 után jelenhettek meg. A párizsi emigrációban válságfilozófiája jelentõsen bõvült a létbizonytalanság és a magány érzésével, ami azzal járt, hogy gyûlölete saját maga ellen fordult. Írásai kevésbé költõiek, a hangsúly a pascali önbecsmérlésre (le moi haïssable) kerül, és egyre jobban felerõsödik a boldogtalanság, a civilizációk hanyatlása, a fokozatos kimerültség tudata miatti tragikus 6

Lásd nicolae Turcan: Túlzás, változatok egy fogalomra c. írását.

535

életérzése. A francia kultúrával való találkozása is sokkolta. egy kis párizsi szállóban, ahol lakott, a tulajdonos háromtagú családja mindennap eltöprengett a napi menü összeállításán. Azt hitte, hogy a család vendéget vár, de kiderült, hogy ez náluk szokás. Rájött, hogy az étkezés rítus, független az éhségtõl. „Attól fogva nem voltam többé állat” – mondotta.7 ugyanígy történt a társalgással is. Ha valamit mondani akart, nem nagyon törõdött a formával. „Valéry hazájában, bárkivel társalogni számomra valamiféle beavatási szertartásnak számított.” A saját múltjától való eltávolodásnak tekinthetõ nyelvváltás másik elõzményérõl azt írja, hogy 1947ben egy Dieppe melletti faluban, ahová rendszeresen lejárt Párizsból, Mallarmét fordított románra. egyszer csak felötlött benne a kérdés: miért kell neki ismeretlen nyelvre fordítani egy francia költõt, vagy azon a nyelven írni. szinte kinyilatkoztatásként érte a felismerés: el kell szakadni az anyanyelvtõl, és csak franciául írnia. Igaz, ekkor A bomlás kézikönyve elsõ variánsa már készen állt a megmérettetésre. A megszenvedett nyelvváltásról a Levél egy távoli barátnakban valóságos himnuszt írt a francia nyelvhez: „Lidércnyomással érne fel, ha aprólékosan elmesélném, milyen viszony fûz e kölcsönkapott nyelvhez, valamennyi áttöprengett és újragondolt, kicsiszolt, már-már valószínütlenül finom szavához, melyek az árnyalatok kényszerében elhajolnak, semmitmondóak, mert már mindent kifejeztek, félelmet keltõen pontosak, fáradtak és szemérmesek, szinte a közönségességig tartózkodóak. Hogyan is alkalmazhatná õket egy szkíta, hogyan is ragadhatná meg tiszta értelmüket, hogyan használhatná aggályosan és lelkiismeretesen? nincs egyetlen szó sem, amelynek szelíd eleganciája ne szédítene: földnek, vérnek, léleknek már nyoma sincs bennük. szigorú, halotti méltóságú mondattan tartja kordában e szavakat és jelöli ki a helyüket, ahonnan még maga a jó Isten se tudná kimozdítani õket.”* Talán nem érdektelen a szerzõ aforizmateremtõ szándékát nyomon követni az átmeneti idõszakban: egyik román nyelvû aforizmája így hangzik: „Az eszmék világában egyetlen olyan kategóriát sem találtam, amelyre nyugodt lélekkel lehajtanám a fejem.”8 Az 1952-es A keserûség szillogizmusaiban, francia köntösében már más: „A gondolkodás csarnokaiban egyetlen kategóriát sem találtam, amelyre lehajthatnám a fejem. Viszont micsoda vánkos a Káosz!”** A román változat paradoxonszerû feszültséget kelt, azzal, hogy a szerzõ kimondja: a bölcselet fogalmi rendszere képtelen megragadni a lényeget, itt már megjelenik a décomposition-fogalom, a rendszer felbomlasztására, szétverésére tett kísérlet. A román aforizmát a szerzõ költõien alliteráló ellentétes mondattal toldja meg: En revanche, quel oreiller que le Chaos! („Viszont micsoda Lásd cioran: Entretiens à Tübingen. 1998. * Fázsy Anikó fordítása. 8 Lásd Kalandozások. 1946. ** Réz Pál fordítása. 7

536

vánkos a Káosz!”), és megteremti az aforizma szabályait követõ tökéletes szimmetriát. A francia aforizma erõteljesebb, világosabban szemlélteti a paradoxon lényegét: a szerzõ kielégíthetetlenül vágyakozik a Káoszra, a „gonosz teremtõ” ügyködése elõtti állapotokra. Feje tetejére állítja a fejlõdést és ezzel az apokalipszist is, mivel csak így lehet rátérni a kozmoszból a káoszba vezetõ útra. Aforizmateremtõ erõfeszítése tudatos : „Az aforizma? Tûz láng nélkül. nem csoda, hogy senki sem akar melegedni mellette.” A francia cioran megszületése egy évtizedes készülõdés után, 1949-ben következett be A bomlás kézikönyve megjelenésével. A bomlás kézikönyvének négy átirata ismeretes, az utolsót 1949-ben fogadta el a Gallimard kiadó, Raymond Queneau ajánlására: „A hanyatlás és az alexandrinizmus kétségbeesett apológiája, igen kemény, legtöbbször nietzsche hangnemében.” elsõ kritikusa, Maurice nadeau a párizsi Combat címû lapban a lágerek és kollektív öngyilkosság korának profétájaként, a rossz üzenet hírnökeként üdvözölte. Arra buzdította a franciákat, köszöntsék és kísérjék figyelemmel a szerzõt, hiszen tanúként érkezett, hogy korunkról valljon. Akárcsak egy Rembrandt-képrõl leszállt árnyékalak, a társadalom peremérõl vizsgálja és értelmezi az életet irányító egyetemes zavart és felbomlást, ezt a megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamatot. nadeau szerint cioran „tomboló tagadással” válaszol camus „büszke és rezignált igenlésére”; az „abszolút nihilista” francia nyelvezete lírai, néhol pascali tömörségû. néhány évvel késõbb, a jelenkori irodalom történetében9 a legrangosabb francia írók: Jean-Paul sartre, Albert camus, Maurice Blanchot, Jean Genet, samuel Beckett mellé helyezte. nadeau talán legnagyobb érdeme az, hogy már 1949-ben meglátta cioranban a métèque peremlakót, a függetlenségét soha fel nem adó, a szélsõségeket kedvelõ, tomboló filozófust. 1950-ben A bomlás kézikönyve elnyerte a Rivarolról elnevezett, külföldi állampolgár francia nyelven írt munkájáért járó ötvenezer frankos díjat, felét cioran Arthur Adamov drámaíró barátjának ajándékozta. André Maurois szerint: „egy moralistával vagy immoralistával lettünk gazdagabbak, kifogástalanul ír… kiváló stílusa és gondolatvilága meghökkentõ.” Más kritikusok szerint cioran francia nyelvû esszéje dicsõíti az „alkonyatba hajló civilizációkat”, hirdeti „a megalkuvás nélküli nihilizmust”, mert „az emberiség valódi jótevõi a szkeptikusok, naplopók, széplelkek”. A francia olvasót sokkolhatta A bomlás kézikönyve utolsó kiáltványszerû fejezete, a Meddig még ugyanaz? „Átkozott legyen mindörökké a csillagzat, mely alatt születtem, vessen ki magából a mindenség és hitvány porszemként enyésszek el az ûrben! örökre töröltessék az Idõ lajstromából az álnok pillanat, amikor emberek közé vetett a sors. Vágyaim nem tudnak megbékélni ebben az élõ-halott világban, hol egyre silányabb maga az örökkévalóság is. A jövõre látástól elcsigázottan átvágtam magam a nappalok sûrûjén, mégis olthatatlan és nevenincs szomj fojtogat. Akár a bölcs, ki életét áldozta a világért és dühöngve ellene fordult, az õrültségig 9

M. nadeau: Littérature présente. 1952.

537

hajszolom ábrándjaimat. Mikor lesz vége a kétségbeesésnek ebben a kiismerhetetlen világban, hol mindig minden ismétlõdik szüntelen? Meddig kell magamban hajtogatnom: »undorodom az élettõl, melyet bálványként imádok«? Hasztalan lázálmaink miatt langyos végzetre ítélt istenekké váltunk. Miért is lázadoznánk e világ egyensúlya ellen, ha maga a Káosz is csupán a zûrzavar rendszere? és mert sorsunk enyészet a földrészek és csillagok társaságában, magába roskadt betegként hordozzuk lelkünkben a vágyat, a világ végezetéig, hogy megismerjük az oly sokszor megjövendölt, rettenetes és bizonyosra vehetõ végkifejletet.”* Írásában cioran egyrészt a nyugat-európai szellemi hagyatékhoz, senecáig nyúlt vissza, másrészt a román irodalmi hagyományban találta meg az önmaga felé irányított szitokáradatot és öngyûlöletet M. eminescu A dák imája (1879) címû versében. elsõ olvasatra már-már elviselhetetlen az önmarcangoló kitárulkozás, bár a szövegelõzmények ismeretében a szöveg „megszelídül”. címe senecától, a Luciliushoz írott 24. levélbõl vett idézet (Meddig még ugyanaz?) és azokról szól, akik a filozófia ösztökélésére az élettõl megcsömörlenek, „semmi újat nem teszek, semmi újat nem látok: néha már ettõl is hányingerem támad”. ehhez talál eminescu A dák imájában méltó elõdöt: Úgy fussak, míg csak élek, mint üldözött vadállat, Míg érzem, hogy szemembõl a könnyem is kiszárad, Hogy embertársaimban csak üldözõk születnek, S olyan legyek, ki önnönmagam sem ismerem meg; Gyötrelmem minden érzést fagyasszon meg szivemben, És tudjak átkot szórni anyámra, kit szerettem – Tán kínjaim feledve, meghalhatok nyugodtan… Atyám, a nagy szerencsét, hogy itt a föld szinén Te élni hagysz, eképpen köszönhetem meg én. Nem hajtok fejet, térdet, és jutalmat sem esdek, De rávennélek arra: gyûlölj, átkozva vess meg, Lehelletem leheld el s a lelkem oltsd ki végre, Hogy nyomtalan merüljek el az örök létlenségbe! (Franyó Zoltán fordítása) Ha valaki netán eredetiséghiánnyal vádolná a szerzõt, gondolkodjon el a következõ ciorani aforizmán: „szinte minden mû alapja utánzat-villanás, ellesett borzongással és elorzott eksztázissal fûszerezve.” A „természetes” csömör, undor, hányinger a ciorani életmû alapfoglamai, ebbõl származnak továbbá a cafard, (megmagyarázhatatlan rosszkedv), gouffre (a lét örvénylése), néant (semmi), * Farkas Jenõ fordítása.

538

non-être (nemlét) és így alakul ki a ciorani sajátos eszmerendszer, melynek pillérei: üresség, tragikus életérzés, fokozatos kimerültség, hanyatlás, boldogtalanság, racionalizmus-ellenesség, kérlelhetetlen tagadás, radikális szkepticizmus. Ha román írásaiban Istent, saját népét, hazáját, más népeket szidalmaz, francia nyelvû írásaiban ez a hangsúly áttevõdik az önbecsmérlésre, öntagadásra, öngyûlöletre. Talán sohasem volt annyira idõszerû, mint a mai válságos európában, elég, ha csupán az Egy kifulladt civilizációról, Levél néhány zsákutcáról, A létezés kísértése, A zsarnokok iskolájában, Kétféle társadalomról, Az utópia mechanizmusa, A rossz demiurgosz, Zuhanás az idõbe címû esszékre gondolunk. * cioran kapcsolata a magyar írókkal közvetlenül Párizsba érkezése után kezdõdik. Bajomi Lázár endre szerint a magyar írók egy csoportja (köztük Forgács Antal és Zsolt Béla) már a harmincas évek végén, közvetlenül a Párizsba való érkezése után megismerkedett ciorannal a Source kávéházban, ahol sokat vitáztak a „gyûrött arcú, kissé hadarva-dadogva beszélõ, eléggé rejtelmes román diákkal, a ködös különccel”. Bajomi Lázár endre szerint A Nouvelle Revue Française-ben megjelent A civilizált ember portréja c. írásban, a román szerzõ olyan elkeseredetten, olyan lemondással rántja le a leplet a nyugati civilizációról, „ami még Ionesco, Beckett, Dürenmatt hínáros keserûségéhez szokott fülünket is sérti”. A kor irodalompolitikai kánonjának megfelelõen a magyar frankófon keményen ítélkezik: „A sok nyugati szemétdomb-proféta közül még senki sem fogalmazta meg ilyen végletes cinizmussal piszok-próféciáját, senki sem gurult ilyen mélyre azon a szellemi lejtõn, amelyen a lecsúszáshoz a hanyatló tõkés társadalom régi, de a cioranokhoz képest még olykor teremtõ lendületre kapható, nietzscheánus végromlás-hírnökei adták meg az elsõ lökést.”10 Bajomi ezzel az anticivilizációs teóriával állítja szembe azt a „tiszta derût”, amely a „kivénhedt és küldetésérõl lemondó polgári civilizáció mellett megszületõ szocialista civilizációban... az ûrbõl alászálló Gagarinok és Tyitovok mosolyából árad”. egyik levelében maga cioran keménynek tûnik a kávéházi vitapartnereivel szemben: „reggeltõl estig érdektelen és ostoba emigránsok közt rovom az utat, a téboly skáláján felhangolt lázálom tartja hatalmában kávéházi ücsörgéseimet.” (Párizs, 1938. nov. 28.) A hatvanas évek elején, a Magyar Nemzetben megjelent Bajomi-cikk tökéletesen beleillik az 1958-ban kiteljesedett romániai magyar és roman értemiségellenes leszámolásba, melynek egyik fõszereplõje constantin noica (1909–1987) volt, akit egy kirakatperben 25, társait összesen 268 évnyi börtönbüntetésre ítéltek, legfõképpen cioran Levél egy távoli barátnak (1957) c. írása és noica válasza (Válasz egy távoli barátnak), illetve A létezés kísértése c. esszé olvasása és terjesztése miatt. 10

Lásd Bajomi Lázár endre: A haláltusa illemtana.

539

A mai román irodalomkritika határtalan felelõtlenséggel és könnyelmûséggel vádolja ciorant a levél megírása és a noica-féle csoport üldöztetése miatt.11 Amikor Romániában még a nevét sem lehetett kiejteni, a Világirodalmi lexikonban (1972) Gera György írt róla méltató szócikket. ezt követte Illyés Gyula Három levél c. írása (Szellem és erõszak, 1978), amelyben az 1977–78-ban kibontakozott igen éles magyar–román vitában hívja segítségül ciorant. A Fejtõ Ferenccel folytatott beszélgetést, fõleg a magyarokról és a monarchiáról szóló részeket inkább baráti gesztusnak tekinthetjük. A ion lăncrănjan Vallomás Erdélyrõl (1982) címû könyvre válaszolva, száraz György is cioranra hivatkozik (Egy furcsa könyvrõl, 1983). Fejtõ Ferenc közvetlenül a háború után, Ionesco révén, ismerkedett meg ciorannal és haláláig barátjának mondta, több cikkben, beszélgetésben elismerõen szólt a „beosorolhatatlan gondolkodóról.”12 ezzel kezdõdik cioran valódi irodalmi recepciója. A Nagyvilág 1985-ben közölt elsõ ízben cioran-aforizmákat Réz Pál fordításában (Az örvény szélhámosa). ezt követõen cioran a Nagyvilág „háziszerzõje” lett, hiszen a legtöbb mûvét ez a folyóirat és kiadó jelentette meg Réz Pál, Fázsy Anikó, Ferch Magda, Ádám Péter, Farkas Jenõ fordításában. A Nagyvilág mellett a Magyar Napló, a Holmi, a 2000, a Látó, a Hitel, a Nappali ház, a Gond közölt részleteket írásaiból. ezenkívül a Replika, a Világosság, a Magyar narancs, a Korunk közölt elemzéseket politikai tévelygéseirõl. Hamvas Béla és Kemény Katalin (aki meglátogatta ciorant) az Anthologia humanában (1996) Guénon, simone Weil, Heidegger, Ortega y Gasset, Jaspers mellett, utolsóként az ötezer év bölcsességei közé sorolja cioran két írását. Magyarul tíz könyve látott napvilágot.13 Réz Pál a Bomlás kézikönyve és a Füzetek fordítója írja róla, hogy személyesen is fölkereste ciorant, de barátai óvták tõle, mert erõsen magyarellenes és antiszemita, ám mindebbõl abszolúte semmit nem érzett.14 Amikor A bomlás kézikönyvét átadta neki a „magyar könyvnek úgy örült, mint egy gyerek, lapozgatta, simogatta, felolvasott belõle…”15 Magyarságáról így nyilatkozik: „Az imént magyar cigányzenét hallgattam. szüleimre gondoltam, akik szerették ezt a muzsikát, arra, hogy amikor 1920-ban nagyszebenbe érkeztem, a kávéházakban és éttermekben ezeket a szívet tépõ nótákat játszották, újra szüleimre gondoltam, meg a gyerekkoromra, és könnyekben törtem ki. Mert sírni csak akkor tud az ember, ha gyerekkorát idézi fel, az enyém káprázatos volt, minden, ami emlékeztet rá, felzaklat. Míg a román népzene, kivéve a doinát, hidegen hagy, sõt zavar, egy magyarnóta foszlányai is megindítanak, úgy, ahogy Lásd Marta Petreu, Petru ursache és mások írásait. Lásd A világ Isten tévedése. népszabadság, 1995. júl. 1. 13 Magyar fordításban megjelent mûvei: A kétségbeesés csúcsán (Makkai Bence fordítása, 1999), Könnyek és szentek (Karácsony Zsolt fordítása, 2010), A bomlás kézikönyve (ciszter Kálmán fordítása, 1999), Történelem és utópia, (Fázsy Anikó fordítása, 2005), A létezés kísértése (Fázsy Anikó fordítása, 2008), illetve három gyûjteményes kiadás: A bomlás kézikönyve (Réz Pál fordítása, 1990.), Egy kifulladt civilizációról (Fázsy Anikó, Ferch Magda fordítása, 1998), Füzetek (Réz Pál fordítása, 1999), Kalandozások (Farkas Jenõ fordítása, 2004) és egy interjúkötet: Beszélgetések Emil M. Ciorannal (Jósvai Lídia, sebõk Zoltán,fordítása, 1998). 14 Lásd Nagyvilág, 2009. 15 Réz Pál: Író a cselédszobában. Holmi, 1998. 11

12

540

semmi sem tud megindítani. normálisan, ha »Románia« nem létezett volna, Budapesten vagy Bécsben végeztem volna tanulmányaimat; közép-európai vagyok, véremben van ennek a szerencsétlen népnek minden fatalizmusa, de egyszersmind osztrák–magyar vagyok, az egykori Monarchia fia.”...* Az idõs író egyik levelében írja Réz Pálnak: „nem merek románul írni önnek, mégpedig olyan okból, amely bizonyára nevetségesnek tûnik: csak úgy sikerült elsajátítanom a franciát, hogy tökéletesen elfordultam »az én« nyelvemtõl – amelyet ön oly nagyszerûen birtokol. Riasztó részlet: ahogy örgeszem, jelentkezik ez a nyelv – és rendreutasít. Bármit tesz az ember, származásától nem szabadulhat… Hogyan fordított ennyi könyvet? Az ember szinte azt gyaníthatná, hogy megfertõzte az oláh nonchalance! Igaz, olyan nyelvre fordít, amely arról híres, hogy idegen idiómák legfinomabb árnyalatait is vissza tudja adni. Hosszú évekkel ezelõtt egy nagyszerû vakációt töltöttem Burgerlandban, pontosabban a neusiedlersee partján. Milyen gyönyörûség volt a szívszaggató csárdásokat hallgatni! Fiatalkoromban, nagyszebenben [így!] minden este mélabús budapesti dallamokat hallgattam… Mellékelve küldöm két legutóbb megjelent könyvemet, van bennük jó, és van bennük rossz. õszintén szólva minden kedvemet elvesztettem az íráshoz: mi végre produkáljak és mi végre produkáljam magam? Hetvenöt éves korunkban véget kell vetni a komédiának… Magam döntöttem úgy, hogy hontalan leszek. szeretem ezt az állapotot, csakhogy néhány kellemetlenséggel jár együtt. Bizonyos országokba bajos utaznom. Bár az, hogy kívül élek a történelmen, mi tagadás, megfelel bensõ szükségletemnek… A magyar nagyszerû nyelv, köszönöm, hogy magyarra fordította néhány szeszélyemet és kiáltásomat.”16 Az 1950-es évektõl cioran szinte elviselhetetlen hármas szorításban élt. François Bondyval folytatott beszélgetésében (1972) elutasította a Vasgárda szellemiségét: codreanu, a mozgalom vezetõje, „ukrán atamán”-szerû figura, a vasgárdista gyilkosok jó része gyökértelen makedón volt, és a román értelmiség elõtt a Vasgárda „gyógyírként jelent meg a világ minden bajára: unalomra és kankóra egyformán”. erre a nyugati jobboldali román emigráns-körök élesen reagáltak lapjaikban, és megfenyegették a „renegát ciorant”. sõt öccse, a nagyszebeni Aurel cioran is fennen hangoztatta az 1990 után megjelent beszélgetéseiben, hogy bátyja „elárulta a mozgalmat”. A másik szorítás Romániá felõl érkezett: a hivatalos lapokban, egy-egy cikkben tudatták vele idõnként, hogy bármikor „fény derülhet” a múltjára. Harmadszor, a párizsi értelmiség is tudo* Réz Pál fordítása. 16 Lásd Réz Pál: Író a cselédszobában. Holmi, 1998. július.

541

mást szerzett cioran rovott múltjáról, például a román származású Lucien Goldmanntól. õk is bármikor beindíthatták a támadást. Talán ebbõl a hármas szorításból eredõ örökös félelem nyomta rá a bélyegét az íróra és az emberre. Magánéletét a határtalan szerénység jellemezte, szegényes körülmények között élt. soha nem ült repülõn, kocsiba is ritkán szállt be és messze elkerülte a divatos írókat. negyvenéves koráig egyetemi menzán étkezett, eleinte ösztöndíjakból élt, imádta a parazita életmódot. 1937-tõl kezdve Párizsban a Latin negyedben lakott, olcsó szállodákban, majd 1960-tól a rue de l’Odéon 21. szám alatti ház hatodik emeletén, két cselédszobából átalakított lakásban. Bár könyvei után igen kevés jövedelmet kapott, az elsõn (Rivarol) kívül, minden díjat és anyagi támogatást visszautasított. 1988-ban nem vette át a háromszázezer frankot érõ Francia Akadémia Paul Morand-díját, sem az életmûért járó Rogernimier-díjat, vagy egy tizenkétezer dolláros amerikai, de a rangos francia saintBeuve-díjat sem és a samuel Beckett által felajánlott anyagi támogatást sem, holott napi gondokkal küszködött élettársával, simone Bouéval együtt, akivel 1942-ben ismerkedett meg. Habár simone az írót sohasem mutatta be jómódú vendée-i szüleinek, élete végéig kitartott mellette. cioran halála után legépelte és átadta a kiadónak a Cahiers (1957–1972) kéziratát, majd Vendée partjainál, szülõfaluja mellett tengerbe fulladt. A könyv néhány héttel késõbb látott napvilágot a Gallimard-nál. cioran április 8-án lett volna 101 éves.

542

CIPRIAN VĂLCAN

cioran és a téboly cioran életmûvének számos részlete szól arról, mennyire bûvöletbe ejtették mindazok, akiknek szellemét valami megzavarta. ezek az írások vagy a tébolyult bölcsességét, kiábrándult tekintetének mélységét emelik ki hangsúlyosan, vagy tömör leírások lelki szenvedések gyötörte emberekrõl, akikkel találkozott, s akiknek gesztusait és beszédét igen pontosan közvetíti.1 Tébolyultak iránti vonzódását, úgy látszik, kétféle, egymást kiegészítõ szemlélet indokolja. egyrészt a klasszikus modellnek megfelelõen a tébolyultaknak a többi emberénél felsõbbrendû tisztánlátást tulajdonít, amely számukra hozzáférhetõvé teszi a valóság mások számára áthatolhatatlan rétegeit is, s egyúttal látásmódjuk olyan metszõ pontosságát hozza létre, amely a középszerû normalitás korlátai közé szorult egyének világában kiegyenlíthetetlennek bizonyul. Kiemelkedõ példa erre a megközelítésre az a leírás, melyet a szebeni szanatórium tébolyultjáról fest: „1937 tavaszán erdélyben, a szebeni pszichiátriai szanatórium kertjében sétáltomban egy »nyugdíjas« kötött ki mellettem. Váltottunk pár szót, majd azt mondtam neki: – Jó itt. – elhiszem. De tébolyító – válaszolta. – Kicsit mintha egy fogdában volnának. – Meglehet. Viszont minden gond nélkül élünk itt. Ráadásul közeledik a háború, te is tudod. ez itt biztos hely. nem hívhatnak be, és különben is, senki nem hajít bombát a tébolydára. A helyedben azonnal beutaltatnám magam. Zaklatottan, elbûvölten hagytam ott, aztán megpróbáltam minél többet megtudni róla. Biztosítottak afelõl, valóban tébolyult. Akár tébolyult volt, akár nem, életemben nem kaptam bölcsebb tanácsot.”2 Másfelõl cioran érdeklõdését minden olyasmi iránt, ami sokkolónak, szokatlannak, különösnek bizonyul, vagy éppen a provokatív és mindent felforgató magatartások iránt tökéletesen kielégíti saját tapasztalata, melyre a tébolyultak látogatásakor tesz szert, s amely elegendõ anyagot biztosít számára ahhoz, hogy a bizarrság igazi antológiáját hozza létre. Annak a figyelemnek köszönhetõen, amelyben részesíti õket, lép színpadra például a feketébe öltözött finn hölgy, aki azt állítja, Hamletet játszik,3 egy olyan barátnõ, akit a félelem érzésének teljes hiánya késõbb az õrültekházába juttat.4 Vagy az öregasszony, aki 1

2

3

4

Az õrültségnek szentelt 48 írásából 12 olyan egyének leírását tartalmazza, akiket cioran a különbözõ pszichikai zavaroktól szenvedõk kategóriájába sorol. cioran: Mărturisiri şi anateme. Humanitas, Bukarest, 1994, 137–138. A Silogismele amărăciunii, Humanitas, Bukarest, 1992, 38. oldalán van egy ugyanebbe az irányba mutató megjegyzése: ’Olyan vagyok, mint egy elromlott baba, amelynek beesett a szeme.’ egy elmebeteg szavai ezek, és többet nyomnak a latban az önvizsgálatról szóló összes mûnél. Lásd cioran: „entretien avec Verena von der Heyden-Rynsch” in Entretiens. Gallimard, Párizs, 1995, 116. cioran: Demiurgul cel rău.Humanitas, Bukarest, 1995, 136–137.

543

„várva, hogy háza bármely pillanatban ráomolhat, éjszakáit lesben tölti”,5 minden reccsenésre fülelve, ingerülten, hogy az esemény mégsem következik be; a szfinxhez hasonlóan önmagába zárkózó Jean-yves Goldberg, faraway lookkal fixírozva,6 az üldözési mániától szenvedõ breton nõ, akivel egyik éjszaka az utcán találkozik,7 az öregasszony, aki fut, hogy egy darab idõt elkaphasson,8 a súlyos mentális zavarral küszködõ X., aki a gyengeelméjûség és a zsenialitás határát súroló megjegyzéseket terjeszt.9 Vagy az az apáca, aki egy olvasmányélménybõl kerül figyelme homlokterébe: „egy pszichiátriai tanulmányban olvasom egy apáca esetét, aki saját vérébe mártott tüskével a következõt rótta papírra: »Ó, sátán, én uram, mindörökre neked adom magam!«”10 Mindezek a legkevésbé sem tipikus alakok azért említésre méltók, mert eltérnek a mindennapi, átlagos életérzéstõl. ciorant igazán romantikus hajlamai arra késztetik, hogy nagy mûgonddal leltározza õket, hogy szembeállíthassa alakjaikat az õt körülvevõ banális létezõkkel, hiszen a szokatlant, a meglepõt, az elõreláthatatlant képviselik egy eseménytelenségbe és meddõségbe fulladt civilizációban, mivel erõszakot követnek el a bágyadt virágzása és életerõforrásainak jóvátehetetlen kimerítése miatt szétoszló nyugati világ langyos alexandrinizmusán. A tébolyult kiprovokálja a reakciót, arra kényszerít, hogy legalább egy pillanat erejéig észrevegyük a világ mélységének mérhetetlenségét, mélytengeri és ünnepélyes arcát. elutasítja az együgyûség vagy a konformizmus merev osztályozását, túl bármely ideológián és morális megfontoláson. A tébolyult létezése botrány, kihívás az állítólag jól megalkotott világ számára, melynek repedései akkor válnak nyilvánvalóvá, mikor az õ teljes mértékben kiszámíthatatlan elvlényével szembesül, amely lehetõvé teszi a jóravaló polgár békés Weltanschauungjának mítosztalanítását. Ráadásul az értelmi hanyatlás befurakodásának egy kiüresedett és kicsinyes világba még esztétikai dimenziója is lehet, ha a tébolyultat már nem betegsége felõl tekintik, ha elvonatkoztatnak szenvedésétõl és peremhelyzetétõl, és egész létezését tisztán színpadi nézõpontból szemlélik, empirikus lényét pedig kiürítik annak a szereplõnek a javára, akinek bõrébe bújik. entomológiai szenvedélye mellett, mellyel azokat a tébolyultakat ecseteli, akikkel találkozik, cioran nemegyszer megpróbálja megragadni a lelki betegségek jellegzetességeit. Bár rendkívül nagyok az eltérések e reflexiók terjedelme, hangneme és ihletettsége között, mégis három nagy kérdés körül csoportosulnak: mi a téboly? Hogyan nyilvánul meg? Hogyan elõzhetõ meg a kirobbanása? I. Az elsõ kérdésre számtalan különbözõ válasz adódik, a probléma megoldásának magyarázataként csupán egyszer felemlített magvasaktól, szeszélyesektõl, kategorikusoktól a kidolgozattabbakig és körmönfontabbakig, melyekre cioran rendszeresen visszatér. 15 16 17 18 19 10

cioran: Ispita de a exista, Humanitas, Bukarest, 1992, 92. cioran: Caiete, II. Humanitas, Bukarest, 1999, 352. cioran: Caiete, I. Humanitas, Bukarest, 1999, p. 285–286. cioran: Silogismele amărăciunii. 36. cioran: Mărturisiri şi anateme. 72. cioran: Caiete, I. 133.

544

1. A téboly mint fiziológiai baleset: „A szellem nem sokat jelent, ha a téboly felõl nézzük. Ki van szolgáltatva egy baleset esetlegességének, valamely tisztátalan kémia jóindulatának köszönhetõen mûködik. egy csepp vér megalvad, és kész, sorsa megpecsételõdött. Inkább lépjünk túl ezeken a nyomorúságokon.”11 2. „A téboly talán nem más, mint bánat, amely nem növekszik tovább.”12 3. A téboly mint megszabadulás a szenvedéstõl. ezt a nézõpontot A bomlás kézikönyve címmel tárgyalja abból a patetikus körmondatból kiindulva, melyet Lear király betegsége okán Gloucester mond. A téboly menekülési útvonal, üdvözítõ megválás az intellektus és az érzelemvilág közti körkörössé vált kapcsolattól. Gyógyhatású börtön a rémálom tautologikus világában, amelynek határozott célja, hogy megmentsen az elviselhetetlenné vált szenvedéstõl, a szubjektum elmerülése az érzéketlenség oltalmazó sötétjében. ez a cioran-féle modell, amelyet valószínûleg schopenhauer tébolyról alkotott látomása is befolyásolt, a jótékony tudathasadás modellje, az egyetlen hatékony megoldás arra, hogy az egyént távol tartsa a túlélését fenyegetõ boldogtalanságtól. A fájdalom intenzitását elviselni képtelen szellem feláldozódik az élet hasznának oltárán. Az életnek pedig mindenáron folytatódnia kell, még akkor is, ha a folytatáshoz a szubjektum végleges hasadására van szükség, és még akkor is, ha emiatt a betegség kíméletlen mûködéséhez kell folyamodnia: „Ahhoz, hogy szenvedéseinktõl megválhassunk, a végsõ megoldás az önkívület; ha alávetjük magunkat az elmezavarnak, többé nem találkozunk boldogtalansággal, fájdalmainkkal párhuzamosan és szomorúságaink mellett oltalmazó sötétségben tapogatózunk […] A félkegyelmû éjszakáira áhítozom, szervetlen szenvedéseire, a közönyös nyöszörgés boldogságára, amely olyan, mintha valaki más nyöszörögne, olyan kálváriára, melyben az ember önmagának idegen, melyben saját kiáltásai máshonnan hallatszanak, névtelen pokolra, melyben önmegsemmisítve táncol és vicsorog az ember.”13 4. A téboly mint színlelésre való képtelenség. A normalitás állapota azt jelenti, hogy mûvészi tökéletességgel számos technikát használunk önmagunk álcázására, hogy rendelkezünk a kétszínûséghez nélkülözhetetlen tulajdonságokkal, a színlelés és elleplezés implicit ismereteinek egész tárházával, a képmutatás különbözõ csiszolatainak gyakorlati képességével, mivel mindezek elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a társadalom egyensúlya fennmaradjon, hogy kivédhetõ legyen az az általános összeütközés, amelyhez az igazság szakadatlan keresése és az õszinteség hajthatatlan igénye vezetne. Amennyiben a normalitás ezt jelenti, a téboly olyan jelenségként jelenik meg cioran számára, melynek egyenes eredményeként elveszítjük mindazokat a civilizációtól belénk ültetett készségeket, amelyek az álarcoknak kedveznek. A veszteség pedig visszatérés a mesterkéletlen, természetes reakciókhoz, az ösztönös válaszok nyerseségéhez. A tébolyult eseté11 12 13

cioran: Caiete, II. 7. cioran: Demiurgul cel rău. 133. cioran: Tratat de descompunere. Humanitas, Bukarest, 1992, 243–244.

545

ben nem mûködik a ráció mint szûrõ, fékezõ ereje képtelen megnyilvánulni, az önkéntesen elfojtott természetesség pedig utat tör magának, és spontánul vezérli az ily módon dinamikussá, közvetlenné és elõreláthatatlanná vált viselkedés egész vázát: „X. miért is tébolyult? Mert nem álcázza, soha nem is álcázhatja elsõ indulatát. nála minden nyers, megmunkálatlan állapotban van, lényében minden igazi természetének illetlenségét idézi.”14 A tébolyult nyíltsága azonban emészthetetlennek bizonyul a túlságosan is jól bejáratott társadalmi mechanizmusok számára. ezek célja éppen az egyének homogenizálása, az egyének érzelmi életének harmonizálása valamely átfogó háziasítási folyamatnak köszönhetõen, azért, hogy minél hatékonyabban elfojtsa anarchikus ösztöneiket, szükségleteiket pedig idomítsa valamely elviselhetõnek ítélt középarányoshoz. A tébolyult õszinteségét, nehogy ragályossá váljék, úgy cenzúrázzák, hogy õt végérvényesen peremhelyzetre ítélik, erõszakosan kiemelik a társadalmi játszmák szférájából, elmegyógyintézetbe küldik: „Mi a saját arcunk mögé rejtõzünk, miközben a tébolyult felfedi magát általa. Felkínálkozik, nyílt lapokkal játszik, átadja magát másoknak. Álarcát elveszítve teszi nyilvánossá szorongását, rákényszeríti az elsõ érkezõre, kiplakátolja rejtélyeit. ennyi indiszkréció pedig irritáló. Következésképpen természetes, hogy gúzsba kötik és elszigetelik.”15 5. A téboly mint annak a lehetetlensége, hogy ellenõrzés alatt tartsuk a minden egyénben ott rejtõzõ lappangó betegséget. ez az az utolsó magyarázata ciorannak, melyet írásainak legnagyobb számú részlete alátámaszt. Abból az elõfeltevésbõl indul ki, hogy a normalitás és a téboly közt nem minõségi, hanem csupán fokozati különbség van, mivel az teljes mértékben attól függ, hogyan tudja az alany korlátozni a benne rejtõzõ diffúz elmezavar terjeszkedési kísérleteit. Ha a normalitás annyit tesz, hogy az én sötét erõivel jól gazdálkodik az ember, ha a normalitás alapja az irracionalitás patológiás áradásainak megfékezése – melyeknek veszélyes összecsapódását valamely zsilip- és gátrendszer fékezi meg, megakadályozza elszabadulásukat, arra kényszerítvén õket, hogy rejtve maradjanak –, akkor a téboly azt jelenti, hogy az ember próbálkozása, mellyel uralkodhatna belsõ lénye bonyolult ösztönein, kudarcot vall, nem tudja megakadályozni, hogy be ne szûrõdjenek a tudatába, és képtelen meggátolni, hogy nyilvánvalóvá váljanak. ebbõl a szempontból cioran Valéryhez áll igen közel, aki szerint „egészséges szellemû ember az, aki lelke mélyén hordozza a bolondot”,16 hiszen õ is minduntalan arra hívja fel a figyelmet, hogy a normalitás és a téboly közti bizonytalan határnak az áthágása azon múlik, az ember mennyire képes kezelni saját potenciális egyensúlyhiányát, s hogy akaratának sikerül-e ellenõrzés alatt tartani lázadó ösztöneit, melyek a szubjektum porrá zúzásával fenyegetnek. cioran meg van gyõzõdve róla, hogy mindenkinek ki kell merítenie a 14 15 16

cioran: Caiete, I, 59. cioran: Silogismele amărăciunii, 43. Paul Valéry: Mauvaises pensées et autres in Oeuvres, II. Gallimard, Párizs, 1966, 84.

546

születésekor neki adományozott tébolyadagját, mielõtt ez végleg eltûnik,17 senkinek nincs felmentése az „elmezavar” alól, amely, mielõtt megnyilvánulna, „várakozik, készülõdik, és szervezõdik”,18 bensõnkbõl lesve a kedvezõ pillanatot, hogy magához ragadja a kormányt és vámpírként eluralkodjék öntudatunk fölött. ezért minduntalan óva int bennünket a szakadatlanul fenyegetõ veszélyektõl, hangsúlyozván annak a küzdelemnek a drámaiságát, amelyet mindennap megvívunk azért, hogy magunkat a normalitás keretei között tarthassuk. és ha végül sikerül is ennek a belsõ ellenségnek a rohamát visszavernünk, gyõzelmünk mindössze részleges lehet, és számtalan engedménnyel jár: átadja a lidérces teret a tébolynak. „Álmainkban vergõdik a bennünk rejlõ tébolyult. Miután éjszakáinkat végiguralkodta, elszenderül énünk mélységeiben, a Faj kebelén. Gondolatban mégis halljuk néha horkolását...”19 II. A téboly belénk fészkelõdésének ellenálló megnyilvánulásoknak a tekintetében, cioran csupán saját megfigyeléseire támaszkodik, s fokozatosan jelentõs mennyiségû gesztust és magatartásmódot jegyez föl, amelyek szerinte a beteg szellem viselkedését jellemzik. A jelzéseknek ebben a nyomozásszerû pontossággal folytatott gyûjtõmunkájában nagyon fontos szerepet kap a mosoly elemzése. cioran a mosolynak rendkívüli fontosságot tulajdonít az elmezavar körülírásának mûveletében. Abból a megállapításból kiindulva, hogy a mosoly az egészség és az egyensúly jele, azt a merész állítást kockáztatja meg, hogy a tébolyult „inkább nevet, mint mosolyog”.20 egy másik szövegösszefüggésben azt állítja, ahhoz, hogy valakirõl megállapítsuk, közel áll-e a tébolyhoz, elégséges megfigyelni a mosolyát, mivel „az a mosoly, amely szemlátomást nem a mosolygóhoz tartozik, hanem csak úgy jön valahonnan, valaki mástól […]”, igen gyanús. A természetes mosoly annyi ideig tart, amennyi ideig természetszerûleg tartania kell, anélkül, hogy túlnyúlna az õt kiváltó alkalom vagy ürügy pillanatán. nem idõzik el az arcunkon, alig veszszük észre: szorosan kapcsolódik adott helyzethez, pillanatok alatt elolvad. A másik, a gyanús mosoly azonban túléli az õt kiváltó eseményt, „elidõzik, állandósul, képtelen szétfoszlani […] úgy árad szét, mintha beszélgetõtársunktól elszakadna és függetlenedne: önelégséges mosoly, félelemkeltõ mosoly, álarc, amely bármilyen arcot fedhetne: például a sajátunkat is.”21 A tébolyult mosolyává változott, eltévelyedésére drámai módon figyelmeztetõ nyugtalanító álarc mellett sok más jel is árulkodik a betegségrõl. cioran szerint a téboly együtt jár egy sor kozmogóniai kényszerképzettel,22 a kizárólagosan jövõre irányuló érdeklõdéssel,23 a kudarcok megoldását célzó bûnbakképzéssel,24 a bi17 18 19

20 21 22 23 24

Lásd cioran: Caiete, II. 77. cioran: Ispita de a exista. 161. cioran: Silogismele amărăciunii. 112. Vö. Lichtenberg: Aforisme. univers, Bukarest, 1970, 51. „Álmunkban tébolyultak vagyunk; többször is álmodtam azt, hogy fõtt emberhúst eszem.” cioran: Sfîrtecare, Humanitas, Bukarest, 1995, 162. cioran: Ispita de a exista. 161–162. Lásd cioran: Caiete, I. 36. Lásd cioran: Sfîrtecare. 172. Lásd cioran: Silogismele amărăciunii. 72.

547

zonyos mentális egyöntetûség fenntartására való képtelenséggel, amit ékesen bizonyít a gyengeelméjûségre és a zsenialitásra valló megnyilvánulások indokolatlan váltakozása,25 a gondolkodás elveszített gördülékenysége helyett a „gondolatok cikázása”,26 továbbá az istenséggel való kapcsolat iránti intenzív érdeklõdés. „elvétve sem találkoztam egyetlenegy megrendült elméjû személlyel sem, akit ne érdekelt volna Isten. Következik-e ebbõl, hogy kapcsolat áll fenn az abszolútum keresése és az elme megbomlása között?”27 Mindemellett cioran kiemeli a normalitás állapotának és a tébolynak két közös jellemzõjét is. elsõként az arcátlanságot, amit „a téboly elsõ stádiumaként”28 tart számon, mivel az megakadályozza az egyént abban, hogy saját kicsinységét, jelentéktelenségét, igazi korlátait megismerje. Másodikként a féltékenység egyetemes érzését, amely világos pillanataikban29 még a tébolyultakból is elõtör teljes erejével és fertõzõképességével, s amelyet egyáltalán nem mérsékel a betegség kitörése. „A téboly egyáltalán nem fojtja el a féltékenységet, még csak nem is enyhíti. ékes példa rá X., aki az elmegyógyintézetbõl mérgesebben jött ki, mint amilyen valaha volt. Ha a kényszerzubbony nem képes megváltoztatni az emberi lényt mélységében, mit is várhatnánk egy kezeléstõl vagy éppen egy bizonyos életkor beköszöntétõl? Az elmezavar végsõ soron jobban megrendít, mint az öregség. nem úgy néz ki, mintha utóbbi bármit is megoldana.”30 III. cioran szerint a téboly kitörése elleni legfontosabb eszköz – amint fentebb megmutattuk – azoknak a tudat határán áthatolni törekvõ alaktalan ösztönöknek a kordában tartására irányuló erõfeszítés, amelyek különbözõ beteges tünetek álcájában nyilvánulnak meg, és felborítják az egyén belsõ lényének egyensúlyát, káoszba taszítják, kiszolgáltatva õt az elmezavar nyugtalanító impulzusainak, kényének-kedvének. Mindazonáltal létezik számos szisztematikus és könnyedebb megoldás, amely hozzájárulhat, hogy a betegség beálltát megakadályozza. Minthogy az elmezavart gyakorta a mélység túláradásának, a bizonyosság görcsös keresésének szerencsétlen következményeként tartják számon, ezeknek a helyzeteknek a megelõzésére cioran a felületesség gyakorlását,31 az üdvözítõ dilettantizmust javasolja, mint ami megvédi az egyént a pokol szakadékainak lehetséges csapdáitól. Az embernek nem szabad bánatait és kényszerképzeteit, megalázottságait és boldogtalanságait elraktároznia, hanem frusztrációit minél rövidebb úton önmagán kívülre kell helyeznie a rendelkezésére álló lehetõ legegyszerûbb kifejezési formákhoz folyamodva, amelyek lehetõvé teszik, hogy terheitõl megszabaduljon. ehhez rendelkezésére áll például a káromkodás remek 25 26 27 28 29 30 31

Lásd cioran: Mărturisiri şi anateme. 72. uo. 132. uo. 145. cioran: Caiete, II. 364. cioran: Mărturisiri şi anateme. 159. cioran: Sfîrtecare. 114. Lásd cioran. Silogismele amărăciunii. 81.

548

gyógymódja, „felszabadító erényeivel […], terápiás funkciójával”;32 képzeletben vághat vissza annak, aki õt rettenetesen megalázta,33 vagy mint a régi idõkben volt szokás, valamely természetfölötti és rosszakaró felelõst találhat, aki szerencsétlenségeinek okozója: „Azokban az idõkben, amikor még az ördög élt és virult, az iszony, a zaklatottság, a nyugtalanság, e sok rossz a természetfölötti védelmét élvezte: lehetett tudni, ki okozta és ki irányítja tevékenységüket; most, hogy a saját fejük után mennek, »belsõ drámává« változnak, »pszichózissá«, szekularizált patológiává fajulnak.”34 Amennyiben ezek a gyógymódok nem bizonyulnak megfelelõnek és hatékonynak, amennyiben az áthárítás sem tûnik jó megoldásnak,35 a válságból még két lehetséges kiút mutatkozik. egyik a kapaszkodás az apró gondokba, a megfeneklés a mindennapok érzéstelenítõ prózaiságában, minden intellektuális érdeklõdés kilakoltatása a tudatból a figyelem aggályosan pontos ráirányítása révén a banalitás megnyugtató konkrétumaira, az élet piszkosan anyagias részleteire.36 A másik pedig „a gondolkodás ideiglenes felfüggesztése, egy gyengeelméjûségi kúrának a segítségével”.37 A tébolyról folytatott gondolkodásának ezeken a nagy témáin túl az életmûben föllelhetünk más olyan részleteket is, amelyek azt bizonyítják, cioran mindig is majdhogynem démoni kíváncsisággal érdeklõdött az elmezavar jelensége iránt. Az egyik ilyen részlet arra összpontosít, hogyan viszonyul a tébolyult saját betegségéhez, hogyan érzi vagy nem érzi betegségnek.38 egy másik paradox képet mutat,39 míg a harmadik cioran pesszimizmusának ad hangot a téboly gyógyíthatóságával kapcsolatban: „Miközben X. hív engem telefonon az elmegyógyintézetbõl, azt mondom magamnak, semmit nem lehet tenni az elme érdekében, hogy lehetetlen meggyógyítani, nincs hogyan hatni milliárdnyi elromlott vagy lázadó sejtre, magyarán, hogy a Káosz nem helyrehozható.”40 A téboly misztériumának, excentrikus és rendíthetetlen mechanikájának, az általa felragyogtatott sötétség bizonyosságának bûvöletében, ám legalább ennyire a végtelen vizsgálódásainak körkörösségébe zárt ráció megátalkodott faggatózásának vonzásában, fennen hirdetve a katatónia személytelensége iránti csodálatát, ám képtelenül arra, hogy a világosság kábítószerérõl lemondjon, úgy tetszik, cioran egész gondolkodásának kulcsát kezünkbe adja a következõ villámfényû mondattal: „Az önkívület természetesen szebb, mint a kétség, de a kétség a maradandóbb.”41 32 33 34 35 36 37 38

39

40 41

Jeney éVA fordítása

uo. 59. cioran: Demiurgul cel rău. 167. cioran: Silogismele amărăciunii. 23. Lásd cioran: Caiete, I. 305. Lásd cioran: Caiete, II. 139. uo. 35. cioran, Caiete, II. 395.:„A tébolyult mint olyan nem jelent semmit. csak abban az idõszakban nem érdektelen, amikor tudja, hogy beteg. Magyarán szólva nem azokról a világos idõszakokról beszélünk, amelyek lehetnek nyugodt pillanatok, hanem arról a szorongásról, amelyben, minthogy tiszta az elméje, bolondnak érzi magát. Furcsamód számára a »világos pillanatok« egybeesnek a téboly elfelejtésével. éppen ezért nem számítanak jelentõseknek.” cioran: Silogismele amărăciunii. 66.: „Ha egy tébolyult agyát kicsavarnánk, a belõle nyert folyadék szirupnak minõsülne ahhoz a vashoz képest, amelyet belõlünk bizonyos dühök kiválasztanak.” cioran: Sfîrtecare. 127. cioran: Demiurgul cel rău. 163.

549

DAN C. MIHĂILESCU

„Az élet kóros szeretete” nem értettem, nem is értem meg soha, miért is botránkoztatott meg oly sokakat cioran és Friedgard Thoma levelezésének1 megjelenése. Hiszen ragyogó és lebilincselõ életerõrõl tanúskodik, „szent õrületrõl”, melynek megalapozásán többé vagy kevésbé tudatosan cioran egész életében elszántan munkálkodott. A kötet olvasásakor többször is szerettem volna felkiáltani: „Micsoda kilépés a történelembõl!” – micsoda kilépés a történelembõl, cioran eksztázisát utánozva, mellyel 1990 õszén találkozásunkkor egy ártatlan apokaliptikus poénomhoz gratulált. Már nem emlékszem, miért, „A majmok bolygójának charlton Hestonjához méltó Bukarest képét ecseteltem neki, ahol a nagy földrengés után a várost immár elnyelte a Fekete-tenger, s az utolsó túlélõk egyszer csak valahol messze, a víz alatt megpillantják a Köztársaság Házának2 tetejét...” Míg az apokaliptikus látomás bódulatában egyre csak „lapátoltam” a levegõben, cioran hirtelen felemelkedett a székrõl, és homlokából kigereblyézve haját, õszinte elképedésemre váratlanul felkiáltott: „Micsoda kilépés a történelembõl! Felfogtad?” szembeszökõen világos volt, hogy az összeomlás bármely képzete elbûvölte. Hát hogy is ne olvasnánk ki e levelekbõl teljes sorsának tökéletes egységességét? „csak azok az emberek – írja az Áltatások könyvében – megindítóak, akiknek léte útkeresztezõdések egymásutánja, akiknek sorsa van, akiknek élete olyannyira kitágul, hogy semmiképpen nem lehet hatalmunk fölötte. sorsodnak kell lennie, ’esetnek’ kell minõsülnöd. Jelenléted legyen korholás, félelem, nyugtalanság, eksztázis [...] egész életünk legyen irracionális lendület, mely elviselhetetlen lázba ûz, hivatásunk érzékcsalódásos tudatában. ne építsük életünket bizonyosságokra. Mert hol is találhatnánk múltunkban bizonyosságokat, biztos pontokat, támaszt?”3 A Felnégyeltetésben pedig így ír: „nem olyan ember vagyok, aki kételkedik, de a kételkedés bálványimádója, lázban, transzban, hitetlen fanatikus, a tétovázás hõse”.4 Majd ugyanott: „éppen formába öntöttem egy sor inkább gyászosnak

1

2

3 4

Friedgard Thoma: Pentru nimic în lume (A világon semmiért), románra fordította nora Iuga, esT, Bukarest, 2005. A kiadás sajnos magán viseli a szakszerûtlenség bélyegét: hiányzik belõle a szerzõ életrajza, a forrásnyelvi (német) kiadás körülményeinek megértéséhez nélkülözhetetlen részletek, a francia kiadói piac reakciói stb. Az 1990-es fordulat elõtt casa Poporului (nép Háza), casa Republicii (Köztársaság Háza) néven ismert épület. Ma Parlament Palota. A 12 emeletes, 3100 szobás komplexum az1980-as években épült, és a világ második, európa legnagyobb épülete. (A fordító jegyzete.) cioran: Cartea amăgirilor. Humanitas, Bukarest, 1991. 27. cioran: Sfârtecare. Románra fordította Vlad Russo, Humanitas, Bukarest, 1995. 83.

550

mondható elmélkedést, mikor hirtelen elöntött az élet kóros szeretete, azoknak a büntetése vagy jutalma, akik csakis a tagadásnak szentelik magukat.”5 Hogy is ne látnánk meg ebben a paradoxonban – az élet kóros szeretete – a mérhetetlen belsõ nyüzsgést, a repedések repedését, a magasságok magasságát és a bukások bukását, azaz a démoni-isteni paradoxonát, mely arra késztette, hogy levelekben tárulkozzék ki hetvenévesen egy harmincöt éves német nõnek! Ilyesféle gyónásokban: „...egész életem folyamatos szembesítés volt a testemmel”; „...teljesen világosan csak akkor értettem meg, mennyire függök érzékileg Magától, mikor bevallottam a telefonban, hogy szeretnék örökre a szoknyája alá bújni.” „Annyi év után újra érzem, hogy inni vágyom.” „csak én és a könnyeim.” „Minden, ami távol tart Magától, számûzetés.” „Mióta ismerem, elhagyott az a szerencse, hogy cinikus lehessek.” „sebezhetõ vagyok, és senki nem tud oly könnyen megsebezni, mint Maga”; „...milyen nagyon kívánom, hogy együtt halhassak meg Magával, egyetlen feltétellel: hogy ugyanabba a koporsóba helyezzenek” (velejéig eminescu, nemdebár?). „Oly sok év közönyösség után, Magának hála, életembe újra belépett a zene és a költészet. A veszély mérhetetlen – az én legnagyobb boldogságomra”; „...une âme-sœur, Maga számomra tényleg »testvér-lélek«, de azonnal hozzá kell toldanom: lánytestvér, aki iránt incesztuózus vágyat táplálok...”6 „Levelei az én kábítószerem.” „Magának köszönhetem, hogy visszatértem a zenéhez.”7 „Biztosan gondolok a születésnapjára, hogy áldhassam és átkozhassam.” ezek a szavak 1981 és 1982 között íródtak, nagyjából hatvan darab magasztosan lázas levélben. és íme egy teljes levél 1981. december 2-áról: „Kedves Friedgard, valamelyes félelemmel vártam a levelét. Félelmem megalapozott volt. soglio óta tudom, hogy monológot folytatok. Addig még lehetséges volt az öncsalás. Azóta egyáltalán nem az. soha nem akarta megérteni, mit jelentett 5 6

7

uo. és tovább: „Ha apja lettem volna, a világ minden kincséért sem engedtem volna meg, hogy máshoz tartozzék. Testvérként alá kell vetnem magamat az elkerülhetetlennek, és kompromiszszumokat kell kötnöm. és visszanyelnem néhány könnyet. De nem vagyok szánalomra méltó. A mai nap nagylelkû volt hozzám: schubert és a Maga hangja a fülemben vajon nem volt-e több, mint kárpótlás?” Lásd uo.: „Kedves huncutkám, ha alkalma adódik meghallgatni az 1. nagy, fisz-moll zongoraszonátát (op. 11) és különösképpen Brahms Hét fantáziája közül (op. 116) a 3-4-5-7.-et, próbáljon meg rám gondolni úgy, ahogyan én gondoltam Magára, miközben hallgattam.” csodálatra méltó fáziseltolás, romantikus retrófilmbe illõ! Akár a „courtois” szerelem hidalgója, cioran mást szeretve szereti önMAGÁT, majdhogynem teleportálja magát zeneileg, ha úgy tetszik, könnyekig meghatóan – hacsak nem egyenesen nevetségesen – a posztmodern jelentéktelenség vad cinizmusának szemével nézve.

551

a vágyam, hogy elfelejthessem Magát. Ami esetemben a reményvesztettséggel volt rokon, az Magánál ironikus érzéketlenséget jelent. Levele, mint az lenni szokott, briliáns és – ezúttal – közömbös. nincs már sem kedvem, sem erõm hiába kínlódni. Majd egyszer nevetni fogok mindezen, most lehetetlen megtennem. A csalódás kezdettõl fogva elkerülhetetlen volt. csak az a sajnálatos, hogy nem illúzió.” Mit nem adna bármely irodalom egy ilyen életalkonyati, szívszaggató szerelmi levélregényért! Hetvenes évei túláradó energiájának õrült, hisztériát súroló áradása egy harmincöt éves nõ érzékiségével szemben, néhány lépésnyire Goethétõl és cosima Wagnertõl, Heideggertõl, Hannah Arendtõl és elisabeth Blochmanntól?8 ütött az izzó láva kihûlésének tudatos órája. és hét év múlva, 1988. augusztus 20-án, mikor a biológiai nyugtalanság ugyan tompul, de nem a hús utolsó kísértésétõl fölkavart lelki háborgás: „Minden tökéletes volna, ám sajnos felfedeztem: hetvenhét éves vagyok. ez valóban túl sok. nekem végem van. Valami újfajta fáradtság uralkodott el rajtam. Még sokat olvasok, de már nem írok. Valami eltörött bennem. szerencsére még tudok nevetni. A legfontosabb dolog mégiscsak tovább él...” és a vége felé, két évvel a halála elõtt: „Kedves Friedgard, megalázó betegnek lenni. De maga a létezés is megalázó. szívesen gondolok ellenállhatatlan varázsára. Avec mon amitié de toujours, cioran” (1990. december 3.). Mélységes ragaszkodással, az õrületet súrolva, serdülõkori hévvel veti magát cioran az erotika hullámaiba (fenségesen kivetítve, de szexuálisan siralmasan konvertálva), a haldokló tomboló lelkesedés végsõ elkeseredettségével. A pusztulás – korántsem eksztatikus és gyászos – elõérzetével. A tehetetlenség gõgjével, a kudarc gyönyörével, a vereség mazochizmusával (erotikus kódjának a Vesztes nevet választja). Viharosan szeret, tétovázás és remény nélkül, térden állva, de szívét nyíllövésnyi távolságban tartva, szenvedélyesen szeret,

8

Futtában közlök egy rövid levéltörténeti flasht azoknak a számára, akik a cioran-féle kísértésekkel párhuzamosan a heideggeri szerelem ágas-bogas mappájához visszanyúlnának. „egyetlen dolog, amim megmaradt, hogy a Maga énje hirtelen nyilvánvalóvá vált számomra. Az a nyugodt adventi óra, melyben, anélkül, hogy felfogta volna, szép és régi csészéjét az enyém mellé helyezte [...] az elválás a Maga kapuja elõtt, az éjszaka, amely rá következett, a szenvedélyes munka éjszakája, olyan valakié, aki szívét gazdagnak érzi, a séta az õszi ködben – mindez eszembe jutott újra, amikor Karácsony napjának reggelén kedves levelét volt szerencsém olvasni.” (Martin Heidegger–elisabeth Blochmann, Corespondenţă, 1918–1969, Joachim W. storck kiadása, románra fordította Ileana snagoveanu-spielberg, Humanitas, Bukarest, 2006, 36.) stb. Vajon felidézzük még a Hannah Arendt-epizódot is? (Lásd Hannah Arendt–Martin Heidegger, scrisori:1925–1975, románra fordította catrinel Pleşu és Cătălin Cioabă, Humanitas, Bukarest, 2007.)

552

féltékenységtõl betegen,9 megostorozva, végsõkig kétségbeesetten, istenien és gyerekesen egyszerre. „Párizs, 1981. július 17., délelõtt 11 óra [...]. éppen most olvastam költészettel átitatott levelét – és sírtam (oly sokat sírok, mióta ismerem) [...]. életem középpontjává lett, olyan valaki istennõje, aki nem hisz semmiben, a valaha látott legnagyobb boldogság és boldogtalanság egyszerre. Miután hosszú éveken át szarkasztikusan szóltam olyan ... dolgokról, mint a szerelem (stb.), kiérdemeltem, hogy valamiként megbüntessenek, és meg is büntettek, de nem bánom. Legfõbb célkitûzésem a bomlás...” Jeney éVA fordítása

9

„Most szeretném összeszedni magam kicsit, félek az eljövendõ kiábrándulásoktól és a rettenetes féltékenységtõl. Az elkerülhetetlen kép, hogy maga a barátjával él együtt, azoknak az átkozott Húsvét körüli napoknak az idején és azután több, mint amennyit el tudok viselni.” (34.) „Azonnal beismerte, hogy féltékeny” – jegyzi föl szadista gerjedéssel Friedgard – és „azt egyenesen saját balkáni vámpirizmusának nevezte. Újra sokat járkáltunk, nem, inkább kószáltunk Párizsban, amely ciorannak köszönhetõen valami hazaféleségemmé vált. Pontosan tudta, hol lakott Pascal, hol volt börtönben Mirabeau, ismerte az összes nõkkel kapcsolatos pikáns mesét és a híres holtakról szóló mindenféle pletykát. Leggyakoribb találkahelyünk az utolsó években a st. sulpice-templom volt, melyet istállónak használtak napóleon idején.” (60.) Azon tûnõdöm, tudattalanul mennyiben helyettesíthette narcisztikusan Friedgard cioran belsõ forgatagát, mennyiben szolgáltatott – egyként kulturális és érzéki – kései ujjongásra ürügyet.

553

ion vartic

A naiv és szentimentális cioran cioran egzisztenciális és ontológiai kalandját az ugrás határozza meg, õ maga mondja ezt így az Îndreptar pătimaş (szenvedélyes útmutató) egy telített mondatában: „A gyermekkorból a filozófiába átugorva” kijutott a természeti létezésbõl, és az emberi, tehát boldogtalan létezésben ébredt önmagára, amelyet „a szeparativitás-elv” iktat ki a közvetlenül megélt életbõl. ez az óvatlanul végrehajtott ugrás elválasztja õt a dolgoktól, bár ott marad közvetlen közelségükben. eredetileg azonban a kaland az õ szándékától függetlenül indul, a többiek ragadják ki õt a természetbõl, a răşinari szülõhely környezetébõl; ezt a kiszakadásélményt számtalan változatban idézi fel a szerzõ, ezúttal a Füzetekbõl emelem ki egyik megidézését, amely néhány konkrét, cioran emlékei közé traumatikus módon beivódott részlettel is szolgál: „Kilenc- vagy tízéves lehettem. szebenbe vittek, egy kétkerekû lovas kocsin. Hátul ültem, a szalmában. egyszer csak megpillantottam a város egyik templomának kupoláját. összeszorult a szívem. Kiszakítottak abból az imádott paradicsomból, amit a szülõfalum jelentett számomra.” ezzel a mozzanattal együtt, és legalább enynyire hangsúlyosan emlegeti cioran azt a „királyi” gyermekkort, amelyet úgy élt meg, mint aki a Teremtés középpontja, és amely egy alapvetõ fantáziaélménnyel kapcsolódott össze benne: mi lett volna, ha răşinariban marad, mindenféle tudós képzéstõl távol, vad és idõtlen létezésben, amelyben nincs semmi tennivalója, hacsak nem az, hogy „lustálkodjék a folyóparton vagy hogy meg-megmássza a környékbeli hegyeket”, az élet „eredeti oszthatatlanságának” természetes állapotában, amely „fenntartja a szétválaszthatatlan egység, az organikus konvergencia” elvét. cioran számára „a tudás mint bûn” bibliai mítosza már a kezdetektõl fogva azt a szomorú alaptörténetet jelenti, amely „az édes és tudatlan naivitás” elvesztésével, illetõleg a természetbõl való kiszakadással kapcsolódik össze, hiszen „a naivitás állapotában az egyén nem a világtól elválasztottan létezik, hanem szervesen hozzá tartozik”, beszippantódik egy nyugodt és „homályos élet-termelésbe”. cioran számtalanszor utal a természetre, a gyermekkorra, a naivitásra, de a „reális ember” típusára is, akit nála a történelem elõtti kor trogloditái és a parasztok testesítenek meg. Mindezek miatt schiller automatikusan a „szentimentálisok” kategóriájába illesztette volna be õt, s a Füzetek olyasfajta mondatai, mint a következõ, teljességgel indokolták is volna a schilleri címkét: „Mindig ugyanazt csinálni, minden évben újrakezdeni ugyanazt az életet, ahogy az állatok, madarak, rovarok – íme, ez a valódi létezés titka. A természet monotóniája...” Ha nem tévedek, cioran soha nem említi schiller híres filozófiai esszéjét A naiv és szentimentális költészetrõl (noha kétségtelen tájékozottsága miatt nyilván ismerte a schilleri ’naiv’ és ’szentimentális’ fogalmakat). ennek ellenére schiller, aki szellemi rokonának tekinthetõ, egyértelmû elõdfigura, ha ciorant 554

vizsgáljuk, és ráadásul olyan, aki mintegy meg is magyarázza és körülírja „utódja” teljesítményét (anélkül természetesen, hogy „eredetiségét” csorbítaná, hiszen cioran megállapításai és látomásai nagymértékben a tapasztalatban, a megéltségben gyökereznek).1 schiller meglátása szerint a növényi, ásványi és állati létezés természeti jellege, ahogy a gyermekek, a primitív népek vagy a parasztok emberi természete is ellenállhatatlan vonzerõt gyakorolnak ránk, épp azért, mert mindkettõ egyszerûen maga a természet. A modern ember természethez való viszonya pedig igencsak emlékeztet arra, amit a beteg ember érez az egészséggel kapcsolatban. A természet szemlélésekor „szentimentális gyönyör” tölt el bennünket, miközben „kínzó honvágy” is gyötör minket a „szülõi ház” iránt, amelyet mi, „a természet egykori gyermekei” elhagytunk, egy mesterségesen létrehozott „külföld” felé igyekezve, ahol „a kultúra kínjai” gyötörnek bennünket, és ahol még halljuk „anyánk” szavát, aki visszahív bennünket. Vajon miért van az – kérdezi schiller –, hogy egyszerû létezésükkel megnyer bennünket magának „egy közönséges virág, egy forrás, egy mohos kõ, a madárcsicsergés, a méhzümmögés és hasonlók?” Mert mindezekben ott látjuk „a nyugodt teremtõ élet” megnyilvánulását, amely azonos önmagával, és amely naivitásában autentikus. Az viszont tünetértékû, hogy a természeti formákat nem annyira naiv, belefeledkezõ szemlélõdés révén, inkább szentimentálisan, a gondolatokon keresztül észleljük: „õk azok, akik mi voltunk valaha; õk azok, akikké válnunk kell majd valamikor újra. Valaha mi is természet voltunk, mint õk, és kultúránknak vissza kell bennünket vezetnie a természethez.” Innen ered annak a hatásnak az intenzitása is, amit a gyermekkor ébreszt fel bennünk, hiszen azt a „csonkítatlan természetességet” érezzük meg benne, amely „a pallérozott humánum” kontextusában még fennmaradt. épp ezért, a természet bármilyen nyoma automatikusan tereli gondolatainkat az aranykor felé, ahogy a természettel kapcsolatos érzéseink is rokoníthatók az elveszített gyermekkorral kapcsolatban tápláltakkal. A „szülõi házhoz” való visszatérés vágya annál erõsebb, minél kevésbé érzi az egyén, hogy gyerekkora széttöredezett, és minél inkább megélte a tiszta emberi jelleg természethez való illeszkedését. Igazában cioran esetében figyelhetjük meg, hogy a csodás gyermekkor megélése után sorsszerûen szentimentálissá vált; a Füzetek egyik bejegyzésében feltûnõ, ahogyan a kultúra nem természeti nyelvi elemei keverednek a románnal: a természet és az elveszített naivitás nyelvével: „nem hiszem, hogy volt-e valaki-

1

Jóval azután, hogy cioranra mint naiv és szentimentális szerzõre kezdtem gondolni, kíváncsiságból újraolvastam azt a passzust, amelyet George Călinescu az õ munkáinak szentel irodalomtörténetében. Meglepetéssel és irigységgel tapasztaltam, hogy Călinescu, sokadszorra téve tanúbizonyságot kivételes intuíciójáról, már akkor észrevette, ahogy cioran az élet megélése kapcsán a naiv magatartást értékeli fel, így zárva gondolatmenetét: „ez schiller naivitása.” ehhez már csak azt a pontosítást tehetnénk hozzá, hogy „a jellem spontán bája iránti csodálatában” cioran viszont sokkal inkább szentimentális, mint amennyire naiv.

555

nek az enyémnél vadabb (copil al naturii)* gyermekkora. ez sok mindenre adhat magyarázatot. egész életemben éreztem a kultúrában eluralkodó rossz közérzetet (das unbehagen in der Kultur-t), de Freudtól eltérõ értelemben…” Bármennyire érzékeny legyen is, a schilleri szentimentális személy valójában egy olyan reflexív alkat, akire az elégikus viszonyulásmód jellemzõ. ezen belül pedig nem annyira érzelmeit osztja meg velünk, mint inkább azokat a gondolatokat és reflexiókat, amelyek belõlük származnak. Keresi a természetet, de képzetként és olyan tökéletességben érzékeli, amilyen valójában sosem volt, „bár õ úgy beszél róla, mint valami valóban létezõrõl, ami idõközben elveszett.” Ilyen Hölderlin és a többi romantikusok Árkádiája, ahol az ember nagy természetességgel ült „gyermekkora kuckójában”, virágként, mely a természet törzsébõl sarjadzott. răşinari ennek az Árkádiának a visszatükrözõdése, és fontos lehet számunkra az is, hogy cioran „elégikus léleknek”, illetõleg olyan „elégikus robotnak” láttatja magát, aki mindig az „automata szomorúság” érzetében létezik, amelyet a „nosztalgia mérge” vont be, ez a méreg pedig a gondolkodó ember „diszharmonikus állapotából” származik, a természettõl eltávolodott világba való számûzetése okán. ebbõl ered szükségszerûen, kompenzálásképpen a szentimentális alkat idilli attitûdje, amely cioranra is igencsak jellemzõ, valahányszor az eredeti naivitás visszanyerésének vágyáról beszél. Gyakran látja magát béresként egy jól karbantartott falusi gazdaságban, máskor pedig vidéki pópaként (ez legalább annyira csábító fantázia számára, mint Ibsen vagy Dosztojevszkij ördögei esetében), netán barlangi remeteként vagy laikus, rituális kötelezettségektõl mentes szerzetesként valamiféle kolostorban. A bürokraták világából való szökés és a parasztok világába való visszatérés rögeszméje olykor már-már kézzelfogható vágyálommá szelídül: csupán egy „birtokra” vágyik valahol Párizs közelében, ahol kapával és kaszával a kezében éli mindennapjait, teljesen névtelenné válva és elfeledkezve a meddõ létkérdésekrõl, amelyek mérgezõek és megoldhatatlanok. ebben a kontextusban körvonalazódik a madár emblematikus, nem teljesen kibomlott fantáziaképe: „Az éneklés folytonos vágya vagyok, egy olyan éneké, amelyik nem születik meg soha.” cioran egyébként gyakran számol be, nagy jelentõséget tulajdonítva neki, a naivitás és természetesség bármiféle felbukkanásáról a civilizációban: hosszan beszélget például egy pásztorlánnyal egy francia faluban, és ezt a Füzetekben kommentálva megjegyzi: „Az igazi élet élménye ez számomra”; máskor erõteljes fantáziamûködést indít be nála egy fakanál látványa a Louvre alagsorának egyik kis üzletében, ahogy az is, amikor kakaskukorékolást hall a lakásával szemközti manzárd ablakából. cioran jól példázza schillernek azt a meglátását, hogy a modern világban nem létezik a naivok abszolút tiszta típusa, de ugyanúgy nem léteznek tisztán szentimentális alkatok sem. cioran esetében tisztán látható, ahogy engedi magát vezetni és uralni a jelzések által, amelyeket legbensõbb természetébõl * A természet gyermeke.

556

fakadónak érez. ösztöneire bízza magát, vagy ahogy schiller mondaná, saját „természetes szabadságára” (natürliche Freiheit); belsõ impulzusoknak engedve átlépi a konvencionális normákat, amelyek a „jól nevelt emberiség” (kultivierte Menschheit) meghatározói, és kivonja magát azon foglalatosságok körébõl, amelyeket a technikai civilizáció kínálna számára (épp ezért nevezi magát az évszázad utolsó gyalogosának). ebben az értelemben tehát cioran már nem a naivitás nosztalgiájától kísértett szentimentális, hanem a szó szoros értelmében vett naiv. ugyanígy gyakran elõfordul, hogy már nem egyszerûen nosztalgiát érez a gyermekkor iránt, hanem olykor valóban a gyermekkor állapotába esik vissza. Az õ esetében érvényes a schilleri megállapítás, miszerint „a naiv azonos azzal a gyermekivel, amit ott találunk meg, ahol nem is várnánk”. A Füzetek egy-egy bejegyzése tisztán mutatja ezt: „[1966] június 25. sírni és aludni, más szóval: visszatérni a gyermekkorba, ez most minden vágyam.” A Füzetekbõl az is követhetõ, ahogy cioran minden egyes karácsony környékén újra gyermekké válik, intenzíven élve meg saját „árvaságát” az általános ünnepi hangulatban. A december 24-i és 25-i dátumok alkalmával (vagy az ezekhez közeli idõpontokon) gyakoriak a bejegyzések, és mindannyiszor a „kiélesedett érzékek” érzelmes-gyermekes állapotáról tanúskodnak. A legegyértelmûbb példa apja halálához kapcsolódik. elõbb csak gépiesen rögzíti a tényt, 1957. december 22-én, valamiféle egyértelmû érzéketlenség állapotában: „e hónap 18-án apám halála. nem tudom, de érzem, hogy valamikor máskor fogom majd megsiratni.” A várható reakció hirtelen robban, három nap elteltével, amikor a cioranban rejtõzõ gyermek, aki a karácsonyt gondolatban szüleivel tölti, érzi egyikük hiányát: „Ma, 1957. december 25-én, szerdán láttam apám halott arcát, a koporsóban.” Más bejegyzések legalább annyira jellemzõen mutatják azt a fájdalmas és gyötrõdõ lelkiállapotot, amellyel az infáns-létbe alámerült cioran a gyermek nagy ünnepéhez viszonyul: „[1962.] Karácsony. Havazik. Az egész gyermekkorom a tudat felszínére zúdul.”; „[1967.] december 25. erõs sírásvágy. Milyen nevetséges!”; [1968.] december 28. Havazás – vagyis a gyermekkorom, vagyis a boldogságom. December 29. Havazik – és én a Jesu, meine Freunde-t hallgatom. Kívánhatnék-e többet?” Döntõ jelentõségû tény: cioran, ez az elbûvölõ és zseniális örök-éretlen saját eredeti természetének teremtménye, és kreativitása éppen abból táplálkozik, hogy átengedi magát ösztöneinek, amelyek sohasem tévednek. Gondolkodásmódja és filozófiája így mindvégig õrzi frissességét és organikus jellegét. noha már kamaszkorában rengeteget olvas, mindent „elfelejt”, amit a könyvekbõl tanul, és ösztönösen kerüli ki a tudós elidegenedést és a filozófiai zsargont, és „természetesen” talál rá arra a területre, ahol „személyesen gondolkodhat”, a „spontaneitás és naivitás” erejére támaszkodva (az idézett kifejezések Bucur Ţincuhoz írott 1931. november 10-i, emlékezetes levelébõl származnak, amelynek írásmódjában is látható, ahogyan alkotó ösztönére hallgat). A természetes itt a naiv szinonimája: a veleszületetté és az organikusé. cioran született gon557

dolkodó, és kerüli a gondolkodásról való gondolkodást, hogy ne veszítsen természetességébõl (sokatmondó ebbõl a szempontból az a düh, amellyel elutasítja például az elõszavakat kérõ megrendeléseket, illetve az általában vett undor, amellyel mindenféle szövegmagyarázathoz viszonyul: szerinte az elemzett szöveg már nem test, hanem megcsonkított hulla csupán). schilleri értelemben cioran azért zseniális, mert naiv maradt, ugyanúgy, ahogy számára is zseniálisnak minõsülnek az egyszerû emberek, spontánul reflexív kifejezéseikkel. Hiszen, ugyancsak schilleri értelemben, a „didaktikus elme” mûködésétõl eltérõen (mely nehézkes, tekervényes, és egyaránt pánikba esik a gondolat és az állítás eshetõségétõl), a zseninek mindig megvan a maga „naiv bája”, hiszen naiv gondolkodásmódjával mindig a kifejezés egyfajta naivitása is együtt jár. cioran szívesen gondolkodik úgy, mint egy portásnõ, nem csupán azért, hogy ez utóbbi is értse õt, hanem azért, mert alapvetõen õ is ugyanazokkal a megoldhatatlan ontológiai problémákkal küszködik, mint cioran maga. nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy e meggyõzõdései a romantikus Boroszlói nachman rabbi elképzeléseivel esnek egybe, aki – egy reveláció hatására, mely szerint a nem tudás üdvösebb állapot, mint a túl sok tudás – újra „naivvá” vált, hogy „e világ minden naivjával” kommunikálhasson.2 „Olvasni is úgy szeretek, mint egy portásnõ”, teszi még hozzá cioran, aki számára csak az érdek nélküli, vagyis anonim és naiv olvasás számít igazán, és ennek megfelelõen kellene mûködnie a gondolkodásnak és az alkotásnak is, anonim módon, ahogy „az irodalom elõtti, »õszinte korszakok«” idején. ezzel hozható összefüggésbe következtetése is, hogy „nem kellene aláírnunk, amit írtunk” – Fiesco számára, akit a természet elleni küzdelem vágya hajt, nem marad más hátra, mint a szimbolikus öngyilkosság; a természet óceánjában azonban így lehetõsége van újra rátalálni saját kreativitására, és sohasem veszíteni többé el. Talán még jobban megértjük ezeknek az utópikus jellegû kijelentéseknek az irányultságát, ha felidézzük e. T. A. Hoffmann egyik ízes anekdotáját. egy író meglepetten veszi észre, hogy egy virágáruslány épp az õ könyvét olvassa teljes belefeledkezéssel. Mivel jólesik neki a dolog, nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy felfedje kilétét, és bevallja, hogy õ a könyv szerzõje. A virágáruslány úgy néz rá, tágra nyílt szemmel, ahogy az õrültekre szokás, vagy egy szélhámosra, aki épp azt próbálja elhitetni vele, hogy õ egy virág szerzõje. A „szerzõ” fogalma ugyanis teljességgel idegen volt a virágáruslánytól, aki annak boldog tudatában élte le addigi életét, hogy „a könyvek a Jóisten kegyelmébõl ugyanúgy teremnek a világban, mint például a gombák”.

2

Amikor az „ignorance primitive” elvesztésérõl gondolkodik, a Talamancai füzetben cioran még régebbi rokonítási lehetõségekre világít rá: „A gnosztikus Bazilidesszel együtt azt gondolom, hogy az emberiség az általános nem tudáshoz való visszatérés révén foglalhatja el újra saját természetes kereteit, hiszen az a megváltás valódi jele.”

558

cioran folyamatosan úgy beszél a naivitás koráról, mint amelyre a kultúra és a kreativitás virágzása jellemzõ: ebben következetes posztspengleriánus. spengler maga viszont ebben az értelemben schilleriánus. A Nyugat alkonya ugyanis két, egymást kiegészítõ forrásból táplálkozik: ezek közül az egyiket nyíltan és hangsúlyosan vállalja is a szerzõ: az organicista-goethei vétetést. A másik, bevallatlan forrás viszont a schilleri, hiszen spengler maga is arról beszél az elöregedett kultúrák kapcsán, hogy a „vissza a természethez” impulzusa voltaképpen „szentimentális nosztalgia” (als empfindsame Sehnsucht), amelyet a természettõl való „elszakadás fájdalma” vált ki. Mivel spengler egyike a korai cioran mestereinek, az alkotó, „édes naivitás” jelzései már publicisztikájában felbukkannak, jóval a Románia színeváltozása teoretikus jellegû leírásai elõtt. Blaga azért különleges viszonyítási pont a kultúránkban, mivel: „A román ember általában szkeptikus... Lucian Blaga vonzereje naivitásából fakad, ebbõl a csodáltra méltó készségbõl, amelyet számos kultúra gondolkodóinál fellelhetünk, de a románoknál nem.” Hasonló módon próbálja alátámasztani elõérzetét, amely egy nagy kultúra és egy nagy nemzet születését vetíti elõre: „Míg mi, mai európaiak, mindent problematizálunk, képtelenek vagyunk a naivitásra, és semmit sem fogadunk el hosszas és kínos elõzetes vizsgálódás nélkül, [...] az amerikaiak a mérhetetlen önbizalom és angyali naivitás állapotában léteznek.” cioran radikálisan elutasítja a kortárs, kultúrából fakadó kultúrát, mely manierista, intellektuális és természetellenes. A végsõkig kitart elképzelése mellett, hogy a gondolkodás és alkotás centrumába a naiv érzékelést kell visszahelyezni: „Ahol eltûnik a naivitás: túl sok a bûvészmutatvány, túl sok a képesség az alapvetõ dolgokban. A mûvész helyén akrobatákat látunk, és a filozófus nem más, mint egy pedáns fontoskodó.” A gyilkos alexandrinizmus uralma alatt a „naiv” csakis szégyent érezhet, és azt, hogy nevetségessé válik. Úgyhogy egyáltalán nem véletlen, hogy egy alkalommal, amikor egy munkásságának szentelt konferencián vett részt, ciorant felháborította az elõadók emfatikus szónoki gépezete, és hirtelen megszakította egyiküket, közbekiáltva: „De hát én csak egy hülye vagyok!” ez persze nem akadályozta meg a fontoskodó egyetemi urakat, hogy rögtön a ciorani déconneur nyomába eredjenek, mérlegeljék más nyelveken való visszaadhatóságát, és szétanalizálják, megfosszák eredeti lendületétõl. cioran esete elsõsorban azért izgalmas számomra, mert nála egyaránt fellelhetjük a naivitásból és a szentimentális jellegbõl származó gyenge pontokat. schiller naiv ember definícióját olvasva az volt az érzésem, mintha cioranról beszélne. A naiv ember meghatározottságainak, szükségleteinek és pillanatnyi állapotainak a kiszolgáltatottja: a naiv „hagyja, hogy bensõjében a természet uralkodjék”; a természet látható megnyilvánulásai nála „elszigeteltek és múló jellegûek”. épp ezért a naiv emberre jellemzõ az ernyedtség, erõtlenség (Schlaffheit). ciorannal láthatjuk, ahogy számtalanszor ismétli: õ a pillanatnyi állapotok embere, és töredékes, idõleges hangulatainak, amelyek megtörik nála mindenféle nagyszabású építkezés lendületét, megfeleltethetõ gondolko559

dásmódjának szilánkos, töredékes jellege. Innen ered elfojthatatlan törekvése a tétlenségre, a lárvaállapotra, a befejezetlenségre, végsõ soron a meg-nem-születettségre. (Így magyarázható véleményem szerint a sikertelenek iránti nagy szeretete, akik azzal az „elõnnyel” büszkélkednek, hogy nem teljesedtek ki.) Másfelõl a szentimentális énje meglehetõsen kifejlett elégikus hajlamot mutat, ez pedig önkéntelenül is a múlt felé fordítja tekintetét, és nosztalgikus tétlenségbe taszítja: „elégikus lelkialkattal lehetetlen a történelemben élni és ott jó benyomást kelteni. Hogyan is nyilvánulhatnál meg benne, ha tudod és érzed, hogy minden elmúlt nap csak még messzebbre távolít bennünket a Paradicsomtól?” cioran épp naiv és szentimentális hibáiból kifolyólag, általuk ismeri fel önmagát románként. sajátos „lustasága” egy nép történelem alatti álmosságával függ össze, amelyik hagyja, hogy saját apatikus természete uralkodjék rajta, és amelyik szemmel láthatólag elutasító a valósággal szemben, és „nem a dolgokban él, sokkal inkább alattuk”, illetve „az élet áramlata alatt”. cioran itt a fiatal Gombrowiczra emlékeztet, aki egy hosszabb nyugati tartózkodás után, Lengyelországba való viszszatérésekor figyel fel arra, amit õ úgy nevez: Közép- és Kelet-európa „rémületes passzivitása a természettel szemben”. A román színeváltozás teoretikusa pedig éppen arról beszél: „a történelem nem természet”. A ciorani észrevételeket schilleri terminusokba átfordítva arra következtethetnénk, hogy a román nép elsõsorban szentimentális – tehát túlzóan elégikus és történelemellenes: „egy olyan országban születtem, ahol minden honfitársam alaptevékenysége a sajnálkozás volt. õseim semmi esetre sem a jövõbe néztek... elégikus fajta, szkeptikus és kitagadott.” Következésképpen a román nép már eredetétõl fogva megfosztatott a naivitás lehetõségétõl, szkeptikus és hiányzik belõle a történelmi és kulturális terjeszkedés friss impulzusa: „nem lehetett részünk az édes naivitás kultúrkorszakában, és ez is azt bizonyítja, hogy a történelem peremén vegetáltunk: ebbõl ered voltaképpen tragédiánk. A román paraszt tudatosabb és lelki értelemben öregebb, mint az olasz vagy német paraszt. Biológiailag ugyan a francia paraszt fölött áll, de lelki érettsége olyan fokú, amelynek el kell bennünket szomorítania. A román paraszt túl sokat tud az életrõl és halálról, bár semmit sem ért a történelembõl. Azt hihetnénk, hogy valamiféle több évszázados intenzív élet tapasztalata kergeti õt ebbe a kételybe és keserûségbe. A bajor, a holland vagy svájci paraszt csecsemõ a mienkhez képest. Lehet, hogy mi, románok általában is koravén gyerekek vagyunk csupán. Talán a rómaiak fáradtságából s a dákok könnyeibõl fogantunk?” Következésképpen hiányzott nekünk „a naivitás lélektani lehetõsége”, noha egyébként „Románia organikus egyöntetûsége egy naiv életforma alapjává válhatott volna”. Mivel alapvetõen elégikus természetûek, és állandóan egy borús múlt felé tekintenek, a román közösségnek és individuumainak jellemzõje egyfajta hanyatlásmetafizika. ez nem a létben való elõrehaladást, hanem inkább a létben való megbújást feltételezi, az összehúzódást, a „visszahajlást az eredethez”. épp ezért cioran nem is születhetett volna máshol, mint épp Romániában, és itt is 560

kellett volna maradnia; hiszen õ csak egy olyan világban lehet boldog, amelyben nem létezik az idõ fogalma: „Hazám ezt az elõnyt biztosította”, mondja, arra hivatkozva, hogy a román templomtornyokról hagyományosan hiányzik a toronyóra, és falun általában nem tulajdonítanak jelentõséget a pontos idõnek. „A természetet megerõszakolva, saját természetszerû törvényeid fölé nõsz, és elkezdõdik valódi létezésed”, de a passzivitás és az „elégikus frivolitás” arra ösztönöz bennünket, hogy olyan néppé váljunk, amelyik „nem különbözik a növényektõl”. Az olyan regresszív „földmûves népek” közé tartoznánk tehát, akik egy „önmagába zárt világ” meghatározottságában élnek. ezzel volna magyarázható nálunk az erõs gyökértelenségérzet mint nemzeti betegség. cioran elõtt falubelije, Goga fiatalkorában lelkesen képviselte a román történelmi offenzívát; a férfikorba érve viszont beismeri, hogy szimptomatikusnak érzett egy másik, ezzel egyidejû késztetést: „hogy visszatérjek a gyökereimhez: hogy újraparasztosodjam...” Hasonló gondolatmeneteiben cioran reakciói ismét kiszámíthatatlannak bizonyulnak, valamiféle önmegnyugtatást találhatunk nála. noha egész életében elkíséri a szülõfaluból való kiszakadás, a gyökértelenség miatti panasz, a Románia színeváltozása jól érzékelhetõ és tudatos távolságot tart e román betegségtõl, azzal érvelve, hogy az elsõ generációs városlakó által érzékelt gyökértelenség a hosszan elhúzódó történelemalattiság súlyos tünete: „Az értelmiségiek gyökértelenné válása a román irodalom legfájdalmasabb és ugyanakkor legszégyenletesebb problémája. Mennyire mesterkélt volt ennek a felszínes országnak a szomorúsága! [...] Ma a gyökértelenségprobléma kizárólag az irodalomtörténetekben kerül tárgyalásra. ez valamiféle életrevalóság jele: jelzi, hogy a zsibbadtság és beletörõdés kísértését sikerült legyõzni. Túlzott optimizmus volna viszont elhinni, hogy semmi nem maradt vérünkben a kezdeti félénkségbõl és az alkalmazkodási problémákból. A gyökértelenség problémája eltûnt, de továbbra is ott lapul a kudarcra hajlamos nemzeti jellegben.” A kudarcimpulzus ugyanis voltaképpen nem más, mint a hanyatlás és a kiteljesületlen létezés felé terelõ impulzus.3 ugyanaz a szerzõ, aki önmagának fenntartja a falusi gazdaságról való édes képzelgés, az otthoni trágyaillatban való megmerítkezés jogát, abban a pillanatban, ahogy Romániáról van szó, kegyetlenül józanná válik: „Jaj annak az or3

Milyen kár, hogy a Románia színeváltozása e lapjain nem történik hivatkozás az oly gyakran méltatlanul mellõzött caragialéra. caragialénak ugyanis van egy maró gúnnyal megírt novellája, În pustiul lumii mari / A nagyvilág pusztaságában, amelyik épp Goga újraparasztosodásának ábrándjait látszik parodizálni. (érdemes a novella mellé elolvasni Goga Fragmente autobiografice / önéletrajzi töredékek címû könyvének 33–34. lapjait, az 1933-as kiadásból – cartea românească, Bukarest.) Alexandru George úgy véli, hogy cioran „az elsõ olyan erdélyi értelmiségi, aki maga mögött hagyta a »parasztpártiságot«/népiséget („ţărănism”), és mindmáig markánsnak tûnik ilyen jellegû elkötelezettsége, mely saját régiójában nem jellemzõ.” (Lásd Întâlniri [Találkozások], Cartea românească, Bukarest, 1997. 230.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ebbõl a szempontból korántsem ciorané az elsõbbség: ebben az erdélyi Iskola az elsõ, Budai-Deleanu, illetve Codru-Drăguşanu. cioran idõben középen helyezkedik el az antiruralista irányvonalon belül, amelyik majd a szebeni Irodalmi Kör tevékenységében teljesedik ki.

561

szágnak, amelyet elborít a falvak sokasága”, ugyanis a falu „a történelem felfüggesztése; alapvetõ idõszerûtlenség”, míg „a Város minden pillanata történelem”. éppen ezért cioran a „nagy nemzetek”, az „ipari nemzetek” iránti csodálatát fejezi ki, amelyek a „mindenre nyitott világot” jelentik. Gondolatmenete zárlatában a Das Spektrum Europas szerzõjével, Keyserlinggel teljesen ellentétes következtetést fogalmaz meg, ami a román jövõt illeti: „Belehalnék a bánatba, ha Románia – a sors perverziója folytán – újjáélesztené a jövõben a bizánci kultúrát. A francia forradalom egyetlen kiáltása összehasonlíthatatlanul fontosabb számunkra, mint a teljes bizánci spiritualitás együttvéve. Ha semmit sem vagyunk képesek tanulni a nagy nemzetek elsöprõ lendületébõl, akkor valóban nem marad számunkra más, mint hogy elássuk lelkünket füstölt falú templomaink falai közé, és hogy sóhajok közt múljunk ki félkegyelmû szentjeink lábainál, akik végigkísérték e nép meddõ történelmét.” Mondhatjuk, hogy cioran saját naiv és szentimentális hibái ellenében írta a Románia színeváltozását, és hogy ezek a hibák épp a románok naiv és szentimentális hibái. önmaga ellen írta ezt a gõgös könyvet, „az elégikus robot” ellen, és saját népe ellen – „az elégikus faj” ellen –, regresszív metafizikájuk ellen. schiller ugyanis felhívja a figyelmet arra, hogy a szentimentális ember legfõbb jellemhibája az, hogy képes teljességgel eltávolodni a természettõl a gondolatok szintjén, eljutva a valóságon túli szférákig, „az abszolút lehetõségig”, és ott egyfajta tisztán és szenvedélyesen reflexív álmodáshoz érkezik: „nem az mozgatja a politikus-lelkesedõt, amit lát, hanem az, amit gondol”. cioran a kétségbeesés súlyát hordozó szeretet érzésétõl indul, és ez autentikus. csakhogy a tárgy, amelyet elgondol és felvázol – a jövõbeli Románia – nem más, mint utópia. BALÁZs IMRe JÓZseF fordítása

562

ZalÁn tiBor

A hiányzó maszk nem tudható, Mel Gibson, napjaink legnagyobb kulturális világbotránya, a Passió címû film rendezõje, ismeri-e cioran munkáit, nézeteit.* Ismerheti, de ez nagyon is megengedõ módban kezelhetõ kijelenés. Annyi bizonyos, hogy õ is rátalál a film egy hangsúlyos pillanatában, jelesen, Jézus kereszthalálának pillanatában az isteni könnyre, könnycseppre. De amíg a filmbéli könnycsepp a megváltás lehetõségéig borzalmas emberi szenvedéssel eljutó emberistenért csorran ki a Teremtõ szemébõl, addig ciorannál a megváltás lehetetlenségét és/vagy fölöslegességét pecsételi meg. önmaga hibáját siratja ebben a pillanatban Isten, hiszen legnagyobb bûne a jeles (im)morálfilozófus szerint a teremtés megkezdése maga. Ha nincs teremtés, nincs mit jóvátennie késõbb, szenvedések vagy áldozatok árán. A káosz természetes formájában szükségtelenné teszi az apokalipszist is, mely egy õsibb állapot visszarendezésének rettenetes színjátéka, a rendetlenséget megtartó õsi rend nem igényli a visszaállítás semmilyen formáját. „szeretnék egyetlen könnycseppet – mondja egy váratlanul idézõjelbe nem tett pillanatában –, minden könny számunkra ismeretlen, fölfelé ívelõ utakon tûnik tova.” nincs ebben szkepszis, nincs ebben ellenállás vagy tagadás, ami olyannyira jellemzõ az emberi kétségbeesés prófétájára, vagy rabjára, sõt irónia sem, ami ennek az emberi-filozófusi beállítottságnak a természetes következménye kell legyen. cioran az emberi könnycseppeket vizsgálja, a rendezõ az istenit. elõbbi nyilvánvalóan költészet, utóbbi a költészet valójában üres kerete. és ezzel valahol a cioran-maszkok legeldugottabbjához érkeztünk el – ha van ilyen maszk. nem kevesebbet, még azt is megkockáztatom, blaszfemikusabbat, állítok itt, mint hogy émile cioran mindent összevetve költõ, aki fellövi az égbe tulajdon magányát és kétségbeesését, hogy azután az eget szemlélve ott már mint az ember nembeli magányával és kétségbeesésével nézzen farkasszemet. noha mindent megtesz azért, hogy ez a vonása, élet/mûvé(szeté)nek ez az „elgyengülése” ne derüljön ki, az irónia, szarkazmus, a paradoxális – tehát átélhetetlenné, együttérzésre alkalmatlanná tett – kijelentések mögött, alatt, ott húzódik meg, saját maga elõl is eltakarva, a romantikus (ön)szenvedõ hõs. nem lepõdnék meg, ha a hagyatékból hirtelen elõkerülne egy- vagy többkötetnyi vers. ezek az alkotások nem lennének jobbak vagy rosszabbak a már megismerhetett és megtalált írásoknál. Mások lennének. Megrajzolnák a hiányzó, vagy csak eddig sikerrel (el)rejtett maszkot, amelyik talán élete végéig rajta volt, van, csak mindig egy másik maszk alatti magányban és visszhangtalanságban. Vagy beleveszett a fölötte lévõ maszk reménytelenségébe, ürességre meredésébe. Még az is lehet, és ezzel a szkeptikus-cinikus próféta szellemét * elõszó az émile M. cioran: Kalandozások (Palamart, 2004) címû kötethez.

563

nyilván nem sértjük meg – vagy ha igen, akkor csak a saját kíméletlen módszerét alkalmazzuk vele szemben, mikor is ugyanarról a nyilvánvalóságról egyszerre állítom és tagadom ugyanazt a nyilvánvalótlanságot –, hogy nem is maszkról kellene beszélnünk, hanem arcról, a valóban sebzett és kétségbeesett ember arcáról, aki a sebzettséget és kétségbeesést a sebzettség és kétségbeesés maszkjával igyekszik eltakarni, lefedni. ciorannak sok oka lehetett a maszkok használatára. A szkeptikusra leginkább azért volt szüksége, amit nietzsche kapcsán maga is megfogalmaz, mert a kétkedést tartja az egyetlen érvényes formának, amivel az ember szembe tud szállni az idõvel. és cioran – ebben is a költõkre emlékeztet – monomániásan megmaradni akar az idõben, ehhez a szenvedés és ellenállás teljes repertoárját felvonultatja, úgymint a magány gyötrelmeit és büszkeségét, a tagadást, a prófétaellenes eksztázist (profetikus gesztusokkal), a betegséghez és katasztrófához való beteges és katasztrofális vonzódást. A kiábrándultságra szomjas ember egyetlen öröme ugyanakkor, hogy másokat ráébreszt a nevetségességre. ez a pillanat, amikor a gondolkodó kiválik, elválik azoktól, akikre innentõl kezdve kívülrõl néz, kívülrõl tud nézni, és akikhez innentõl kezdve nem talál visszautat, visszaközösséget. errõl a pontról már kényelmesen és kétségbeesetten lehet gondolkodni az élet mulandóságáról, és az életrõl, melyet a mulandóság gondolatának tagadásával lehet csak megvalósítani, az élettel életharcban álló szerelemrõl, betegségrõl, reményrõl és álomról – bármilyen meglepõ, ezek egy szkeptikus filozófus komolyan felállított kategóriái –, tehetségrõl, melynek minden formája a megfutamodás és a fiaskó egyik módja, a vakondok birodalmáról, ahová önként számûzné magát a világból az ember, a zene fenséges hazugságairól arról, amiért lehetetlen élni. Persze, ezekkel a tagadás közeliségükben is magasra felszárnyaló gondolatokkal minden pillanatban szemben állnak az õket felszámoló kijelentések: az, hogy a világ eddig még nem hullott szét, annak tulajdonítható, hogy az anyag érzéketlen a nevetségességre – mi a sors, ha nem egy vénasszony-teológia istensége – az unalom az identitás korlátlan gyõzelme – a szépség metafizikai akadály a megismerés útjában. sorolhatnánk vég nélkül ezeket és az ehhez hasonló kijelentéseket, de mindezzel csak egy kései romantikus (költõi) szenvedés-cinizmusára világítunk rá. Hiszen mi a következõ kijelentés, ha nem költészet és teljes üresség? A mindenséget nem a Nap világítja meg és nem a sugarai hevítik föl, hanem a mi vérünk. A hitvány égitest sugarait vérünk égõ cseppjei helyettesítik; szikrák áramlanak testünkben csakúgy, mint a térben. A lélek pedig, a vér kólikás virága, fölizzik és elenyészik az utolsó fellángolásban. Mi ez, ha nem költészet és üresség? A lélek üressége tomboló üresség: így érthetjük meg azokat az embereket, akik temérdek könyvet írtak arról, hogy belsõ ürességük még nem apadt el teljesen. Mármost, elõttünk a hiányzó (vagy lehetséges) maszk: cioran, aki költõ, és aki tomboló, ijesztõ és fájdalmas üresség. 564

sorin lavric

cioran gyöngéi elõadásom címét nem kell befeketítési kísérletként értelmezni: nem szándékozom becsmérelni ciorant. Amúgy is annyi képtelenséget összehordtak már róla, hogy rosszindulattal se lehetne hozzátenni valami újat. Így hát a cím, kritikusan hangozzék bár, egyfajta mérlegkészítést céloz. Másképpen szólva: meg szeretném vonni az egyenlegét cioran néhány életrajzi vonatkozásának, tudniillik hasadt személyiséget takarnak. Rejtõzködõ, kettõs lelkületû volt ugyanis, õ és a hasonmása: a bensõ énje ellentétje a külsõnek, a láthatónak. Úgyhogy a gyöngéi voltaképpen a lényében rejlõ törésvonalak, abból a fajtából, amelyeket élethosszig titkol az ember, nem fedi fel õket senkinek. cioran esetében öt ilyen törésvonallal van dolgunk. Az elsõ történelmi vonatkozású: cioran harminc évig Romániában élt, majd 1941 januárjában, az Antonescu-rezsim leszámolásától tartva, Franciaországban telepedett le, és ott élt haláláig. Két alapvetõen különbözõ szakasza van tehát az életének: Párizsban való megtelepedésekor „átállította a váltót”, megpróbálta újjáépíteni társadalmi státusát. Mindvégig attól tartott, hogy felróják neki politikai múltját, s ennek következtében kiváró, visszahúzódó életformára kényszerült. emiatt csak részlegesen sikerült újrateremtenie az életpályáját, a személyes történetét pedig egyáltalán nem. Úgyhogy annak a ciorannak, akit a nyugatiak megismerhettek, az élettörténete a második világháborúval ért véget. Párizsban már nem volt olyan élete, olyan társadalmi státusa, amelynek fontos vagy kevésbé fontos eseményeit mindenáron könyvbe kellene foglalni. cioran önmaga tömlöcébe zárkózott, igyekezett „alámerülni”, visszahúzódva élni, és óvakodni a Franciaországban akkoriban uralkodó ideológia, a marxizmus kísértésétõl. Körülbástyázta magát könyvekkel és klasszikus szerzõkkel, kerülte a nyilvánosságot. csakhogy eltökéltsége, amellyel kitért az interjút kérõ lapok elõl, és elhárította a díjakat, nem valami különös szerénységbõl fakadt, hanem a politikai megtorlástól való félelembõl. Attól tartott, hogy ha közszereplõ lesz, õt is utoléri a bosszú, amely Horia vintilăt, Mircea eliadét, Lucian Blagát sújtotta. Inkább kibújt az ideológiai komisszárok látószögébõl, s kerülte a jelképes kivégzéssel fenyegetõ alkalmakat. ekképpen tehát önmagát büntette a konok rejtõzködéssel. A második törésvonal abból származik, hogy frusztrációit – a média támadásait elkerülendõ – nem zúdíthatta embertársaira, így hát írásban élte ki õket. Hús-vér ellenlábasok híján a Jóistent, az univerzumot és az emberiséget választotta ellenfélnek, továbbá mindazt, ami az emberi nem jövõjét illetõen a legkisebb jóval is kecsegtet. nem tudván harcba szállni valódi ellenségeivel, a szellemi szülötteikkel küzdött: nézetekkel, jelképekkel és hitekkel. Mi több, elvetette az értékeket, amelyekben hitt ifjúkorában, s azokat karolta fel, ame565

lyeket korábban megvetett. Rövidre fogva: minden tõle telhetõt megtett a túlélésért abban a világban, amelytõl nem volt menekvése, hiszen ha visszatér Romániába, börtönben hal meg, ha pedig karriert csinál Franciaországban, ideológiai gyilkosság áldozatává válik. Akaratlanul is a történelem szabta ki rá az ítéletet: arra kényszerítette, hogy a marxizmus mételyezte Franciaországban éljen, amelynek értelmisége – joggal iszonyodva a nácizmustól – vakhittel hunyt szemet a kommunizmus rémtettei fölött. el sem tudjuk képzelni, mi játszódhatott le cioran lelkében sartre ötvenes évekbeli siralmas ténykedésének, a világmegváltó marxizmust dicsõítõ felelõtlen, harcos kommunizmusának láttán, miközben Románia szovjet megszállás alatt állt, és constantin noica, Mircea vulcănescu meg arşavir Acterian politikai foglyok voltak. Ha a történelem szabhat ki ítéletet, amelynek folytán mindenki még életében meglakol tetteiért, akkor cioran azzal bûnhõdött, hogy végig kellett néznie, milyen naivak, hiszékenyek és vakok voltak a francia értelmiségiek a kommunista utópiát illetõen. nem kellemes olyan országban élni, amelyben éppen az az ideológia uralkodik, amely ellen az ember ifjúkorában küzdött. A harmadik törésvonal pszichológiai természetû. Kiáltó az ellentét a szívélyes, udvarias, kedélyes magánember és a mizantróp író között. Másképpen szólva: valóságos szakadék tátong cioran köznyilvános, illetve szobatudósi lénye között. Mihelyt leült az íróasztalhoz, ez a szelíd, már-már nyájas ember egy csapásra átalakult: kezes bárányból tigrissé változott, a szolid, jótét lelket legyûrte a vérprofi kegyetlenség. A hangváltás olyan éles, hogy az ember nem is gondolhat másra, mint hogy cioran kétlelkû volt: gyökeresen kétlényû személyiség. Ahogy holdtöltekor a farkasember vérfarkassá változik, ugyanúgy vedlett át õ az írott szó bûvöletében vajszívû polgáremberbõl kíméletet nem ismerõ, szarkasztikus fickóvá. A negyedik törésvonal az alkotói morál velejárója. Hiszen minden alkotó igencsak hiú és becsvágyó. ezalól cioran sem kivétel. el lehet képzelni, micsoda meghasonlással járt neki, hogy a hiúságát nem élhette ki a nyilvánosság elõtt. Ott tengette életét fenn a párizsi manzárdjában, simone Boué asszonyi gondoskodása mellett, és a magától értetõdõ, természetes becsvágya nem teljesedhetett ki. sorsába beletörõdve, mellõzötten élt, akár egy mellékszerepekre kárhoztatott színész, aki minden ízében nyíltszíni tapsra vágyik. Az ötödik törésvonal élete utolsó éveivel kapcsolatos. nem szellemi becsvágyból maradt annak idején Franciaországban, hanem azért, mert nem volt más választása, hiszen Romániában rövid úton végeztek volna vele – 1989ben pedig már hiábavalónak gondolta viszontlátni hazáját. Hazatérhetett volna, de nem tette meg. elsõsorban azért, mert megvetette Románia újdonsült politikai vezetõit. A miatt a kommunizmus miatt kényszerült emigrációba, amely megjelenésének maga is szemtanúja volt, úgyhogy Iliescu demokrata álcája nem tévesztette meg. épp eleget tapasztalt már ahhoz, hogysem a levitézlett hatalom másodvonalbeli kommunistáinak hitelt adjon. 566

Másodsorban azért nem tért haza, mert nem akart csalatkozni hajdani emlékeiben: tudta jól, hogy annak a Romániának, amelyet a szívében õrzött, vajmi kevés köze van a totális diktatúra prése alól eléktelenedve szabadult országhoz s a rettegés meg nélkülözés által lezüllesztett népéhez. nem kívánt szembesülni a pusztítással, amit a kommunisták végbevittek, s emiatt nem látta viszont sem gyermekkora răşinariját, sem diákévei Bukarestjét. Maga döntött hát úgy, hogy hasadt lélekkel hal meg: egyik fele a román származása, másik a párizsi emigráció. ez volt tehát cioran, az ember: hasadt személyiség, akiben a két fél, a két rész soha nem találhatott egymásra. néMeTI RuDOLF fordítása

cioran és simone Boué 1992-ben, az otthonukban.

567

livius ciocÂrlie

cioran Füzetei1 A bravúros mesterségbeli tudás komoly veszélyt rejteget magában: „Az irodalmi vagy másfajta eredetiség, amiért nem fizetünk méregdrágán és nem vezeklünk olcsó játék és artistamutatvány” – véli cioran. Az író egyszerûen kötéltáncosnak tûnhet, ha figyelmen kívül hagyja az örök igazságot: „…csupán a mártíroknak hihetünk.” ennélfogva cioran rendet teremt maga körül. Radikálisan meghaladja a bûvészstátust: „…a világvég panaszos tanúja vagyok.” Hál’ isten nem így van! De nem mindig, hiszen komédiás is egyúttal. Mi több, igen harsány komédiás, aki teljes erejébõl világgá kiáltja: „Ha legmélyebb ösztöneimre hallgatnék, reggeltõl estig, meg éjjelente csak üvöltöznék: »segítség!«” Valójában azt teszi cioran, amit barátja, Ionesco is, noha neki sem sikerült tökéletesen, bár valóban hitt. A szerzõ üvölt, vagy üvölteni szeretne, mert ereje fogytán képtelen elviselni a világot: „Végem van, nem bírom tovább!” nincs más válasz: „De nincs véged!” Majd meghallja, amint a metróban a pénztárosnõ felkiált: „Milyen sors jutott nekem! Micsoda sors!” cioran hozzáteszi: „Mintha csak szent Ilonán volnánk!” A pénztárosnõ nem tesz mást, mint idézi a szerzõ gondolatait. A szerzõt megérintette a betegség sznobériája. epilepsziás rohamai miatt tartotta Flaubert-t hozzá közel állónak. cioran állandó bizsergést érzett bokájában. szegény feje, nem tudhatta, mi vár rá! A Végem van után néhány sorral megjegyzi: „A hölgyek igazán nagyot csak bánatos érzelmeik eltúlzásának mûvészetében alakítanak.” Meglehet, de abban is, ahogyan elviselik a bánatukat. nagyobb képzelõerõ birtokában a férfiak már attól is szenvednek, hogy egyszer majd szenvedniük kell. A magyarázat a gyakran emlegetett és vállalt közép-európaiságában keresendõ? „Közép-európa örökre meghatározta énemet” – írja néhány oldallal késõbb. Vagy az európai földrész „nõszemélye” túlozná el az érzéseit? noha cioran nem kiabál lakása ablakából, minden könyve: „csupán egy és ugyanazon kiáltás”. A rossz érzése sem akármilyen, melyet rajta kívül csupán Isten ismerhet, ha a szó egyáltalán több, mint szó. Régebben a lapok „hosszas taps, éljenzés”-t írtak, itt a megfelelõ kifejezés: hahotázás. cioran legközelebbi szellemi rokonának… Jóbot tartja. ezek a szkeptikusok!? nagyzási hóbortjuk határtalan! Jób lelkében legalább volt némi bizonyosság. neki nincs: „Jób tanítványa vagyok, de hûtlen tanítványa, hiszen képtelen voltam Tanítóm bizonyosságát elsajátítani, csupán kiáltásait tettem magamévá.” Jób kiáltásait kétségtelenül eltanulta. Késõbbi halandókhoz is kötõdik: „Pascal, Dosztojevszkij, nietzsche, Baudelaire – akikhez közel állok, mindannyian betegek voltak.” Alább nem is adja! õk mind emberi lényegüket hatásosan megsemmisítõ be1

Részlet a szerzõ Caietele lui Cioran (scrisul Românesc, craiova, 1999) c. könyvébõl.

568

tegségben szenvedtek. Hozzájuk képest cioran csupán náthásnak tekinthetõ. A leszállás örömében társának tekinti Baudelaire-t: „…ismertem, gyakoroltam ezt az érzést, és rettegtem tõle – jobban, mint bárki más.” Való igaz, hogy rettegett. A romlás mûvésze volt, noha inkább mentálisan gyakorolta – ettõl testi épsége nem károsodott. Ifjúkori zülléseirõl keveset beszélt, inkább magyarázatot keresett, jó adag megalkuvással fûszerezve. Rokon vonásokat fedezett fel strindbergben is. önsanyargatásához képest a ciorané gyermekmese. Testvérének érezte Rozanovot. Itt viszont fölöttébb meggondolatlan! Bárki, akár cioran is, aki Rozanov tragédiáját a sajátjához hasonlítja szélhámos. A megnevezettek kevésbé hasonlítanak hozzá, mert… túloztak. nietzschénél, Dosztojevszkijnél, Léon Bloynál legfõképp „szenvedésük eltúlzását” (494) értékelte. De amazok nem tudják fölülmúlni ciorant: „senki sem olyan sebezhetõ, sem »elevenen nyúzott«, mint én.” egyúttal saját ténykedésének áldozata: „Ha valaha ember szétmarcangolta önmagát, akkor az én vagyok.” Paradigma kérdése. Helyében az elkényeztette önmagát kifejezést használnám. A kétségbeesés gyakorlása örömmel határos óriási öntudatot gerjeszt benne: „A kétségbeesés nem sújt le, inkább fölemel. A kétségbeesés […] láng, véremben felsejlõ lángnyelv.” e szavak sokkal inkább nietzschére illenek, mint cioranra. Fennen hangoztatjuk: létünk mennyire boldogtalan! Kétségbeesési rohamai olykor… egész délelõttjét betöltik. sõt az évszakok is megzavarják: „Megjött a tavasz. egyetlen évszakra sem tudok felkészülni: mindegyik meglep, nem is próbálok védekezni vagy tenni valamit ellene.” cioran szenvedése minél céltalanabb, annál kegyetlenebb: „Hiába gondolkodom szüntelen, nem tudok rájönni, hogy mit keresek ezen a földön.” Hogyhogy nem tud rájönni? egyszerûen jól szeretne írni, amit sikerrel végre is hajt. De nem akkor, amikor túl magas hangot üt meg, mint a fentebb idézett szövegekben. Ki tudja, miért? Olvasói miatt? néha ostoba közönséget céloz meg. A szerzõ földi rendeltetése a szenvedésekbõl leszûrt tudásanyag hasznosítása: „Túl sokat szenvedtem […]. Azért vagyok itt, hogy tanúvallomást tegyek a világegyetem… ellen.” Ha annyit szenvedett volna, mint ahogy állítja, akkor a világegyetem mellett és nem ellene tanúskodna. cioran csak annyira szenvedett, hogy megismerje a gyötrelmet, és megfelelõ távolságból ne az univerzum mellett vagy ellene érveljen, hanem írjon róla. Így könnyebben felismerte a holtak elõnyét: „élni igen hasznos dolog; a holtlét másképp hasznos, az elõzõhöz képest még hasznosabb.” ,,Amikor arra gondolok, hogy mennyivel szörnyûbb az emberi szenvedés, mint valamiféle metafizikai dráma, a lábfejben érzékelt bizsergés, és hogy másoknak mennyivel több okuk lenne a halált választani, franciás szófordulattal kiáltanék: merde!” Hogy életunt olvasóit fölzaklassa, mindenki számára kellemetlen ügyet feszeget: „elkeseredésed közepette soha ne feledd a halál gondolatát, mind közül a legnagyobb támaszt adó, legvigasztalóbb gondolat.” Az állítást 1952-ben a piteşti-i börtönlakóknak kellett volna ajánlania. cioran drámája röviden: olyasmit képvisel, amit nem tud fölvállalni, egyszerûen leveti magáról. 569

Az öngyilkosság igen közel állt hozzá: „nap mint nap az öngyilkosság társaságában élek.” A komolytalanság „elméleti szakértõjeként” felteszem a kérdést: hogyan járhat valakinek öncélúan a szája: „Hányszor nyúltam a kalapomért az éjszaka kellõs közepén, hogy elinduljak és öngyilkosságot kövessek el!” Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy cioran soha nem viselt kalapot. Leginkább a földhöz vágta volna. elmesélem T.-nek, erre V. tanárnõ szavaival válaszol, hiszen õ is „öngyilkos lett”: „Amikor vízbe ugrottam, elröpült a kalapom. utána úsztam, és kiemeltem.” ciorant csupán az eszközök hiánya mentette meg a haláltól: „szerencsémre nincs hatásos méreg a közelemben.” Mit mondhatnék kellõ tisztelettel: ne tegyük magunkat nevetségessé! Talán túlzás, mondhatnák mások, de cioran õszinte, amikor azt írja: jobban szenved, mint bárki más. Ha valaki azt hiszi magáról, hogy szenved, valóban szenvedni kezd. Itt viszont másról van szó: magát ébernek, tisztán látónak tartja. Az entellektüel könyörtelenül megfizeti az adót: amit elnézünk az egyszerû embernek, azt neki nem lehet megbocsátani. cioran túlélésének egyik mélyebb magyarázata olvasható a feljegyzéseiben: „Az öngyilkosságról írni annyi, mint túljutni rajta.” Ahogy a francia mondaná: il fallait y penser!2 Ha már súrolta a halált, cioran fenékig üríti a szenvedés poharát: „szenvedésem küldetés mindazokért (?), mindazok miatt (?), akik tudatukon kívül szenvednek. Fizetnem kell értük, vezekelnem kell öntudatlanságuk és szerencséjük miatt, hogy nem tudják, mennyire nyomorultak.” Keresem a túlzás valamilyen jelét vagy szemernyi humort. De nem találok. Hogyan is találhatnék? Tudatukon kívül szenvednek és nem tudják, mennyire szenvednek? ez viszont már túlmutat a komédián, hiszen a kommunizmus ebbe a helyzetbe taszította a románokat: nem is tudták, hogy mitõl fosztják meg õket. Most kezdem érteni: Fritz Kuipers, aki megõrült, Jézusnak hitte magát és magára vállalta a világ minden baját, A bomlás kézikönyvét akarta lefordítani. Hatalmas felelõsségtudatában, cioran sajátos emberfajtából valónak hitte magát: „Vannak olyanok, akik élni tudnak és vannak olyanok, akik nem. De ez utóbbiak is élnek…” Miképpen az öngyilkos mondaná: az egyetlen különbség köztem és az olyan ember között, aki nem tud élni az, hogy én már meg is haltam. Ámde cioran gyakran mondja elbûvölõen: egyetlen különbség az öngyilkos és köztem, hogy én még élek. Ily módon oldotta fel az öngyilkosság szövevényes problematikáját. Az öngyilkosságról szóló végtelen elmélkedése és rendezett élete közötti különbség tudatában, cioran rátalált a megoldásra: „Az öngyilkosság: haljunk meg, még mielõtt meghalnánk.” Ha nagyon szeretjük a szerzõt, elnevetjük magunkat. A Mi újság? kérdésre válaszolva írja: „Túlélem saját magam.” A kánonoknak ellentmondva, itt és most, hangnemet kell váltanom. Maga cioran is megteszi néha. Álmatlan éjszakáin elgondolkodik „azon a tragikus 2

nem lehetett nem gondolni rá – a ford.

570

improvizáción, amit egyénnek nevezünk”, és mély sajnálatát fejezi ki az élet iránt. õszintén szólva nehezemre esik kimondani, mert fájó: sötét árnyék borul a lelkemre, amikor arra gondolok, hogy mindazok, akiket szeretek vagy kedvelek, a halál felé menetelnek. Pontosabban, váltanom kellett más miatt is. Ismervén a folytatást és a következményeket, elmegy a kedvem a tréfálkozástól: „Mihelyst többé nem lesz mondandóm, elkerülhetetlenül visszavonulót fújok vagy elpusztítom magam. Vajon sikerül-e?” cioran visszavonult, de a következõ lépés elmaradt. Hiszen az értelem hamar kivonult belõle. szívem elszorul titokzatos elõérzetbõl fakadó mondatai olvastán: „Mindig ugyanaz a történet: elfeledtük az idõben való elmúlás mûvészetét. A végsõkig meg kell élnünk az öregedés meggyaláztatásait.” Mennyire világos, és mégsem magyaráz meg semmit! A jelek már az 1970-es évektõl jelentkeztek nála. Megfigyelte, hogy amikor ír, betûket hagy ki, eltorzítja a szavak alakját. Ha tudta volna!… Ha tudta volna, tudomást szerzett volna a boldogtalanságról, mellyel hosszú ideje kacérkodott. Még a betegségekkel is: „Prosztataduzzanat. Idõs férfiak betegsége. Magas vérnyomás, kórosan megnagyobbodott máj stb. stb.” Több mint két évtized elteltével nem a duzzanatok miatt halt meg. cioran viszont mindent felnagyít, csak azért, hogy szereplõje jó hangulatát gyászosra váltsa: „Ha látnánk a jövõt, rögvest beleõrülnénk.” Ha már egyszer elhagyta Romániát és mindazt, ami ott vele megtörténhetett volna, vég nélküli sirámaiban érveit nem a jelenre, hanem kizárólag a jövõre alapozta. Véletlenül igaza volt. Ha látta volna a véget, beleõrült volna. FARKAs Jenõ fordítása

571

cioran utolsó román nyelvû könyve, 2011.

572

BIBLIOGRÁFIA emil cioran 1934–1944 között románul írt könyvei: Pe culmile disperării. Editura Fundaţiilor regale, Bukarest, 1934. Cartea amăgirilor. Editura Cugetarea, Bukarest, 1936. Schimbarea la faţă a României. Editura vremea, Bukarest, 1936, 1941. Lacrimi şi sfinţi. (a szerzõ kiadása), 1937. Amurgul gândurilor. Editura Dacia traiana, nagyszeben, 1940. Îndreptar pătimaş I. Editura Humanitas, Bukarest, 1991. Îndreptar pătimaş II. Editura Humanitas, Bukarest, 2011. Despre Franţa. Editura Humanitas, Bukarest, 2011. e. m. cioran 1946–1986 között franciául írt mûvei: Précis de décomposition. Gallimard, Párizs, 1949. Syllogismes de l'amertume. Gallimard, Párizs, 1952. La Tentation d'exister. Gallimard, Párizs, 1956. Histoire et utopie. Gallimard, Párizs, 1960. La Chute dans le Temps. Gallimard, Párizs, 1964. Le Mauvais Démiurge. Gallimard, Párizs, 1969. De l’inconvénient d'être né. Gallimard, Párizs, 1973. Écartèlement. Gallimard, Párizs, 1979. Exercices d'admiration: essais et portraits. Gallimard, Párizs, 1986. Aveux et anathèmes. Gallimard, Párizs, 1986. Cahiers, 1957–1972. Gallimard, Párizs, 1997 Ţara mea / Mon pays. Ford. Gabriel liiceanu, Humanitas – Gallimard, Bukarest–Párizs, 1996. Exercises négatifs. En marge du Précis de décomposition, „Les inédits de Doucet”, Gallimard, Párizs, 2005. életmûkiadás franciául: Œuvres. Gallimard, Quarto, Párizs, 1995. Œuvres. Bibliothèque de la Pléiade, Gallimard, Párizs, 2011. románul megjelent publicisztikai írások, levelezés, beszélgetések: Singurătate şi destin. Editura Humanitas, Bukarest, 1992. Convorbiri cu Cioran. Editura Humanitas, Bukarest, 1993/2004. Scrisori către cei de-acasă. Editura Humanitas, Bukarest, 1995. Cioran, Scrisori către Wolfgang Kraus. 1971–1990. Editura Humanitas, Bukarest, 2009. liiceanu, Gabriel: Itinerariile unei vieţi. Apocalipsa după Cioran. Editura Humanitas, Bukarest, 2011. 573

magyarul megjelent mûvei: A bomlás kézikönyve. (Részletek). Réz Pál fordítása, európa, 1990. Egy kifulladt civilizációról. Válogatott esszék. Fázsy Anikó, Ferch Magda fordítása. nagyvilág Könyvkiadó, 1998. Beszélgetések Émile M. Ciorannal. Jósvai Lídia, sebõk Zoltán fordítása. Kijárat Kiadó, 1998. A bomlás kézikönyve. cziszter Kálmán fordítása, Atlantisz Kiadó, 1999. A kétségbeesés csúcsán. Makkai Bence, cziszter Kálmán fordítása. Gond, 1999. Füzetek (1957–1972). (Részletek.) Réz Pál fordítása, európa, 1999. Kalandozások. Farkas Jenõ fordítása. Palamart Kiadó, 2004. Történelem és utópia. Fázsy Anikó fordítása. nagyvilág Könyvkiadó, 2005. A létezés kísértése. Fázsy Anikó fordítása. nagyvilág Könyvkiadó, 2008. Könnyek és szentek. Karácsony Zsolt fordítása. Qadmon Kiadó, 2010. monoGrÁFiÁK ciorÁnrÓl aCtErian, arşavir: Cioran, Eliade, Ionescu, Ed. Eikon, Dacia, Kolozsvár, 1992. Balan, George: Emile Cioran. La lucidité libératrice?, Josette lyon, 2003; Bălan, George: Emil Cioran. Luciditatea eliberatoare? i. vasile savin fordítása, Dacia, Kolozsvár, 2009. Bollon, Patrice: Cioran, l'hérétique, Gallimard, Párizs, 1997; Patrice Bollon: Cioran – Der Ketzer. Ein biographischer Essay, suhrkamp, Frankfurt am Main, 2006. BonDY, François: Gespräch. Bécs, München, Zürich, 1972 BUCiU, Marian victor: E. M. Cioran. Despărţirea continuă a autorului cel rău, Ed. Fundaţiei Culturale ideea Europeană, Bukarest, 2005. ***Cahier de L’Herne n° 90: Emil Cioran. Dirigé par vincent Piednoir, laurence tacou, Editions l’Herne, Párizs, 2009, ***Cahiers Emil Cioran. Approches critiques i.–X., textes réunis par Eugène van itterbeek, Ed. Universităţii „lucian Blaga”, nagyszeben / Cahiers de louvain, les sept Dormants, leuven, 1998–2009. CaÑEQUE, Carlos; Grau Matei: Cioran: El pesimista seductor. Conversaciones con Fernando savater, simone Boué, Matei Călinescu, ana simon..., sirpus, Madrid, 2008. CavaillÈs, nicolas: Cioran malgré lui. Écrire à l'encontre de soi. Cnrs Editions, Párizs, 2011. CioCÂrliE, livius: Caietele lui Cioran. Scrisul Românesc, Craiova, 1999. ConstantinEsCU, Doina: Cioran şi provinciile melancoliei, Ed. Universităţii „lucian Blaga”, nagyszeben, 2003. DaviD, sylvain: Cioran – Un héroïsme à rebours. les Presses de l’Université de Montréal, 2006. DEaConEsCU, ion: Cioran sau mântuirea prin negare. Ed. Europa, Craiova, 2000. 574

DiaConU Marin: Pro şi contra Emil Cioran, între idolatrie şi pamphlet. Humanitas, Bukarest, 1998. DoDillE, norbert–liiCEanU, Gabriel: Lectures de Cioran. l'Harmattan, Párizs, 1997. ***Dossier: Cioran, in seine et Danube, n°1. l’Esprit des Péninsules, Párizs, 2003. DUr, ion: De la Eminescu la Cioran. Ed. scrisul românesc, Craiova, 1996. DUr, ion: Hîrtia de turnesol. saeculum, nagyszeben, 2000. GriGUrCU: Gheorghe: Breviar Cioran. limes, Kolozsvár, 2007. GrUZinsKa, aleksandra (szerk.): Essays on E. M. Cioran. Rasinari 1911–Paris 1995. american romanian academy of arts and sciences, 1999. GUtH, rupert: Die Philosophie der einmaligen Augenblicke. Überlegungen zu E. M. Cioran. Wüzburg, 1990. HEll, Cornelius: Skepsis, Mystik und Dualismus. Eine Einführung in das Werk E. M. Ciorans. Bonn, 1985. HErEs, Doris: Die Beziehungen der französischen Werk Émile Ciorans zu seinen ersten rumänischen Schriften. Bochum, 1988. JaUDEaU, sylvie: Cioran. Entretiens avec Sylvie Jaudeau suivis d'une analyse des œuvres. Párizs, 1990. JaUDEaU, sylvie: Cioran ou le dernier homme. José Corti, Párizs, 1990. KaltErBrUnnEr, Gerd-Klaus: E. M. Cioran in Europe. Seine geistigen Quellen in Porträts aus zwei Jahrtausenden. Heroldberg, 1981. KlUBaCH, William–FinKEntHal, Michael: The Temptations of Emile Cioran, 1997, Peter lang Publishing, inc. new York/ Klubach, William, Finkenthal, Michael: Ispitele lui Emil Cioran. adina arvatu, C. D. ionescu, Mihnea Moise fordítása. Editura Univers, Bukarest, 1999. KrÜGEr, Caroline: Skeptische Tradition im zeitgenössischen Denken Ciorans und Lyotards. Holos verlag, 2007. laiGnEl-lavastinE, alexandra: Cioran, Éliade, Ionesco. L'oubli du fascisme. Trois intellectuels roumains dans la tourmente du siècle. Presses Universitaires de France, Párizs, 2001. liiCEanU, Gabriel: Itinéraires d'une vie: E. M. Cioran, Suivi de, Les continents de l'insomnie: entretien avec E. M. Cioran. Michalon, Párizs, 1995.; liiceanu, Gabriel: Itinerariile unei vieţi: E. M. Cioran, Apocalipsa după Cioran. Humanitas, Bukarest, 2011. linDnEr, silvana: Mystik des Nihilismus? Auseinandersetzung mit Emil Ciorans Werk aus systematisch-theologischer Perspektive orthodoxer Prägung, Peter lang, Frankfurt, 2006. MattHEUs, Bernd: Cioran. Porträit eines radikalen Skeptikers. Matthes und seitz, Berlin 2007. MiHĂilEsCU, Dan C.: Despre Cioran şi fascinaţia nebuniei. Humanitas, Bukarest, 2010. 575

MoDrEanU, simona: Le Dieu paradoxal de Cioran. Editions du rocher, Monaco, 2003. MoDrEanU, simona: Cioran, Coll. „les étrangers de Paris, les roumains”, oxus, Párizs, 2003. MoDrEanU, simona: Cioran sau rugăciunea interzisă. Ed. Junimea, iaşi, 2003.; Bukarest, 2003. nECUla, ionel: Cioran. De la identitatea popoarelor la neantul valah. Ed. saeculum i. o., Bukarest, 2003. nECUla, ionel: Căderea după Cioran. Ed. Fundaţiei Culturale ideea Europeană, Bukarest, 2005. oltEanU, Dan: Mistică metafizică la Cioran. Ed. Helicon, temesvár, 1996. PalEr, ioan: Introducere în opera lui Emil Cioran. Ed. Paralela 45, Piteşti, 1997. ParFait, nicole: Cioran ou le défi de l'être. Ed. Desjonquères, Párizs, 2001. PEtrEU, Marta: Filosofii paralele. Ed. limes, Kolozsvár, 2005. PEtrEU, Marta: Un trecut deocheat sau „Schimbarea la faţă a României”. Ed. institutului Cultural român, Bukarest, 2004; Petreu, Marta: Un trecut deocheat sau „Schimbarea la faţă a României”, Ed. Polirom, iaşi, 2011. PEtrEU, Marta: An Infamous Past: E. M. Cioran and the Rise of Fascism in Romania. ivan r. Dee Publisher, Chicago, 2005. PEtrEU, Marta: Despre bolile filosofilor. Cioran. Ed. Biblioteca apostrof, Polirom, Kolozsvár, 2010. ***Pro şi contra Cioran. antologie de Marin Diaconu, Humanitas, Bukarest, 1998. ProtoPoPEsCU, valentin: Cioran în oglindă. Încercare de psihanaliză. Ed. trei, Bukarest, 2003. rĂDUlEsCU, Carmen-ligia: Emil Cioran, conştiinţa ca fatalitate. Ed. recif, Bukarest, 1994. rEsCHiKa, richard: E. M. Cioran zur Einführung. Junius verlag, Hamburg, 1995; reschika, r: Introducere în opera lui Cioran. viorica rişkov, Ed. saeculum o. i. fordítása, Bukarest, 1998. savatEr, Fernando: Ensayo sobre Cioran. taurus, 1975; savater, Fernando: Eseu despre Cioran. sorin Mărculescu fordítása. Humanitas, Bukarest, 1988. stan, Emil: Cioran. Filosofia ca singurătate. Ed. Paideia, Bukarest, 2000. stÖlZEl,thomas: Ein Säulenheiliger ohne Säule. Begegnungen mit E. M. Cioran. Essays Graz, 1998. stoloJan, sanda: Au balcon de l’exil roumain à Paris. Avec Cioran, Eugène Ionesco, Mircea Eliade, Vintila Horia… l'Harmattan, Párizs, 1999. Şora, Mariana: Cioran jadis et naguère. Cioran Entretien à Tübingen. Párizs, 1988. tĂnasE, stelian: Cioran şi Securitatea. Polirom, iaşi, 2010. tHoMa, Friedgard: Um nichts in der Welt. Eine Liebe von Cioran. Weilde verlag, Bonn, 2000; thoma, Friedgard: Pentru nimic în lume. nora iuga fordítása. Est-samuel tastet Editeur, Bukarest, 2005. 576

tiFFrEaU, Philippe: Cioran, ou la dissection du gouffre. H. veyrier, Párizs, 1991. triPoD, anna Maria: Cioran, metafisico dell’impossibile. Japadre Editore, coll. l’aquila, Categorie europee, róma, 1987. tUrCan, nicolae: Cioran sau excesul ca filosofie. Editura limes, Kolozsvár, 2008. vartiC, ion: Cioran naiv şi sentimental. Biblioteca apostrof, Kolozsvár, 2000. WintEr, Franz: Emil Cioran und die Religionen: Eine interkulturelle Perspektive. verlag Bautz-traugott, 2007. ZariFoPol–JoHnston, ilinca–JoHnston, Kenneth r: Searching for Cioran. indiana University Press, Bloomington, 2008.

577

KüLFöLDI sZeRZõInK PATRIce BOLLOn francia író, újságíró, a Libération, Le Monde, Le Figaro-Littéraire, L’Express, Paris-Match, Vogue-Hommes, Femme, City-Magazine, Le Magazine Littéraire, Philosophie-Magazine, La Revue des Deux Mondes munkatársa, a Globe-Hebdo kultúra rovatának vezetõje volt. Hét könyv szerzõje, köztük a dendizmusról írt Morale du Masque (Az álarc morálja, seuil, 1991) címû eszszéjét három nyelvre fordították. A Cioran, l’Hérétique (cioran, az eretnek, Gallimard, 1997) címû monográfia japánul és németül is megjelent. ezen kívül az Esprit d’époque (2002, Korszellem) és Manuel du Contemporain (2007, A kortárs szellem kézikönyve) címû esszékötete látott napvilágot. A nyugat jelenlegi válságának metafizikai dimenziójáról szóló esszéje hamarosan napvilágot lát. LIVIus cIOcÂRLIe (1935) román irodalomtörténész, esszé- és regényíró, egyetemi tanár. A temesvári egyetem francia tanszékének tanára, majd 1990 után a bordeaux-i Michel Montaigne egyetem meghívott elõadója. 1974-ben jelent meg elsõ esszékötete: Realism şi devenire poetică în literatura franceză (Realizmus és líra a francia irodalomban). Késõbbi kötetei: Negru şi alb. De la simbolul romantic la textul modern, (1979, Fekete és fehér. A romantika szimbólumrendszerétõl a modern szövegekig); Mari corespondenţe (1981, Híres szerzõk levelezései), Eseuri critice (1983, Kritikai esszék) Caietele lui Cioran (1999, 2007, cioran Füzetei). Jelentõsebb naplói, regényei kritikái: Un Burgtheater provincial (1985, egy vidéki Burgtheater); Paradisul derizoriu. Jurnal despre indiferenţă (1993, A jelentéktelen Mennyország. napló a közönyrõl); Viaţa în paranteză (1995, A zárójelbe tett élet); Pornind de la Valéry (2006, Valérytõl kezdve), Cu dinţii de lâna. Jurnal 1978–1983 (2008, Gyapjúfogakkal. napló 1978–1983). Mûveiért több irodalmi díjat kapott. MIcHeL DeGuy (1930) francia költõ, egyetemi tanár, fordító. A kortárs francia költészet egyik legnagyobb alkotója. 1968–1999 között a sorbonne (Paris VIII) irodalomtörténeti tanszékén tanított. 1964-ben alapította A La revue de la poésie, címû folyóiratot, 1977-tõl a Po&sie költészeti folyóirat fõszerkesztõje. 1989-ben kapta meg a Grand Prix national de Poésie díjat, megválasztották a Collège International de Philosophie elnökének és létrehozta e testület lapját a Rue Descartes-ot. 1998-ig a francia írószövetség (Maison des écrivains) elnöke. Hölderlin, Heidegger és Paul celan fordítója. 1959 és 2012 között több mint ötven kötete látott napvilágot. Fontosabb mûvei: Les Meurtrières, 1959; Poèmes de la Presqu’île, 1961; Le Monde de Thomas

Mann, 1962; Actes, 1966; Ouï dire, 1966; Tombeau de Du Bellay, 1973; Interdictions du séjour, 1975; Reliefs, 1975; René Girard et le problème du Mal, 1982; Gisants. Poèmes, 1985; Brevets, 1986; La poésie n’est pas seule : court traité de poétique, 1987; Du Sublime, 1988; Aux heures d’affluence. Poèmes et proses, 1993; À ce qui n’en finit pas. Thrène, 1995; À l’infinitif, 1996; L’Impair, 2000; Spleen de Paris, 2000; Poèmes en pensée, 2002; Desolatio, 2007; L’état de la désunion, 2010; Écologiques, 2012. Magyarul megjelent kötetei: Metszetek (Romhányi Török Gábor fordítása, 2001), Párizsi Spleen (Farkas Jenõ fordítása, 2004). A La fin dans le monde (2009) c. könyvében megjelent interjúban így vall: „Közvetlen tapasztalataimban, pszichémben, Magyarország és a magyar »ügyek« különös helyet foglalnak el; sajátos »illatúak« az emlékezet üvegcséiben, ahogyan Proust mondaná.” Lapunk legutóbb 2008/1–2. számában közölte. eMIL cIORAn (1911–1995) román származású francia esszéíró. 1911-ben született a nagyszeben melletti Resinaron (răşinari). Apja görögkeleti pap. Tízévesen került a nagyszebeni szász kollégiumba, amit a „Paradicsomból való kiûzetésként” élt meg. Tanulmányait a helyi Gheorghe lazăr román gimnáziumban végezte. Apját 1924-ben nagyszebenbe helyezték és a mitropolita tanácsosa lett. emil a családhoz költözik. Az ifjú cioran szorgalmasan látogatja a Brukenthal Múzeum könyvtárát (ahol ismeretséget köt erwin Reisner filozófussal) és a helyi francia intézetet. A húszas évek végétõl állandó álmatlanságban szenved. 1928–1931 között a bukaresti egyetemen filozófiai tanulmányokat folytat. 1931-ben jelenik meg elsõ cikke a Mişcarea c. lapban. 1932-tõl rendszeresen közöl a bukaresti Gândirea, Azi, Discobolul, Calendarul, Vremea, Floarea de foc, România literară, Revista de filozofie, Cuvântul, Rampa, Gând românesc címû lapokban. 1932-ben két hónapot tölt Genfben a nemzetek szövetsége által szervezett ifjúsági konferencia résztvevõjeként. Huszonkettedik születésnapján írja naplójába: „Furcsa érzés uralkodik el rajtam, amikor arra gondolok, hogy ilyen fiatalon a halál szakértõje lettem.” 1933–1935 között Humboldt-ösztöndíjjal Berlinben tanult. A Friedrich Wilhelm egyetemen nicolai Hartmann és Ludwig Klages óráira jár, közben az orvosi egyetem pszichiátriai elõadásait is látogatja, ahol elmebetegeket szólaltatnak meg. Berlinben megismerkedik a nemzetiszocialista eszmékkel, bámulatba ejti a hitleri diktatúra kialakulása. Mesterei a válságfilozófusok, a középkor és a modern kor nagy misztikusai: eckhart mester, Kierkegaard, schopenhauer, nietzsche, Bergson, L. Klages, Oswald spengler, Lev

578

sesztov. 1934-ben jelent meg elsõ könyve a Pe culmile disperării (A kétségbeesés csúcsán, 1999), amely megkapja a Károly király irodalmi alapítvány elsõ köteteseknek járó díját, eugen Ionescuval és constantin noicával együtt. 1934-ben Münchenben látogatja az egyetemet. 1935-ben elsõ ízben jár Párizsban. Majd hazatér és katonai szolgálatot teljesít. 1936-ban adja ki, jórészt saját pénzén, a Cartea amăgirilor (Áltatások könyve) c. mûvét. 1936-ban kerül a brassói andrei Şaguna gimnáziumba. Óráin, a diákok és a tanárok megdöbbenésére arról tart elõadást, hogy nincs erkölcs, és csupán az osztályismétlõk sikeresek az életben. egy év után az igazgató nagy örömmel veszi cioran távozásának hírét. 1936 õszén jelenik meg a Scimbarea la faţă a României (Románia színeváltozása) c. politikai esszéje, amely éles bírálatot vált ki jobboldali barátai (Mircea eliade) részérõl is. 1937-ben ösztöndíjért folyamodik a bukaresti Francia Intézethez. Párizsban a bölcsésztudományi kart látogatja, de nem vizsgázik, és a szakdolgozatát sem írja meg. Otthon a „szerzõ kiadásában” lát napvilágot a Lacrimi şi sfinţi (Könnyek és szentek, 2010) c. könyve. Többek között Vladimir Jankélévitch filozófus segítségével hosszabbítja meg párizsi tartózkodását. 1938–1943 között kerékpárral végigjárja Franciaországot és megismeri a „mély népréteg gondolkodását”. 1940ben adja ki az Amurgul gândurilor (eszmék alkonya) c. mûvét. 1940-ben cioran hazatér Párizsból és a rádióban, a Vremea c. lapban a meggyilkolt corneliu Zelea codreanunról, a Vasgárda vezetõjérõl emlékezett meg. 1941-ben nichifor crainic, a nemzeti propaganda minisztere nevezi ki ciorant a Vichyben székelõ román kirendeltség kulturális attaséjává. néhány hónap után az Antonescu-kormány visszavonja cioran megbízását. Megjelenik a Románia színeváltozása második kiadása. ezt követõen a nicoale Iorga által alapított párizsi Román Iskola ösztöndíjasa. 1941–1942 között írja meg a Despre Franţa (Franciaországról) c. esszéjét. 1942-ben találkozik simone Bouéval, késõbbi élettársával. ebben az idõszakban született az Îndreptar patimaş, I–II (Indulatok kézikönyve, I–II.) c. könyve, mely 1991 és 2011-ben lát napvilágot Bukarestben. 1943-ban Párizsban a németek letartóztatják zsidó származású barátját, Benjamin Fondane-t és nõvérét. cioran, Jean Paulhan és stéphane Lupasco közbenjárására Fondane-t (Fundoianut) a hatóságok szabadon engedik, de nõvére miatt nem hagyja el a tábort, és együtt halnak meg egy német lágerben. cioran a háborút követõen is Párizsban marad, és együttmûködik Benjamin Fondane Baudelaire-rõl szóló esszéjének (Baudelaire ou l’Expérience du gouffre) kiadásában. 1949-ben jelenik meg elsõ francia nyelven írt könyve, Le précis de décomposition (A bomlás kézikönyve, 1990) a Gallimard kiadó esszésorozatában, közel négyezer példányban. A szerzõ ekkor használja elsõ ízben az

e. M. Forstertõl vett az e. M. cioran nevet. A francia közvélemény felfigyel a román származású íróra. Megkapja a Rivarol 50 000 frankos díját, a többi díjat élete végéig visszautasítja. 1954-ben, a párizsi Plon kiadó sorozatszerkesztõjeként adja ki Rudolf Kassner, José Ortega y Gasset, Léon chestov, erwin Reisner, Georges Poulet mûveit. A kor jelentõs folyóirataiban (Nouvelle Revue Française, La Table Ronde, La Revue de la Culture Européenne) közöl esszéket, aforizmákat, tanulmányokat. ezt követõen négy-öt évenként megjelenik egy-egy mûve a Gallimard-nál: Syllogismes de l’amertume (1952, A keserûség szillogizmusai), La Tentation d’exister (1956, A létezés kísértése, 2008), Histoire et utopie (1960, Történelem és utópia, 2005), La Chute dans le temps (1964, Zuhanás az idõbe), Le Mauvais Démiurge (1969, A rossz demiurgosz), De l’incovéniant d’être né 1973, Világrajövetelünk hátrányáról), Ecartèlement (1979, Felnégyeltetés), Aveux et anathèmes (1987, Vallomások és átkok), Exercices d’admiration (1986, Rajongás-gyakorlatok). Gyakran megfordult Gabriel Marcel, samuel Beckett, saint-John Perse, Henri Michaux, Alain Bosquet társaságában. 1997-ben jelent meg a Cahiers (Füzetek) címû hatalmas méretû naplója, mely az életmû szerves része. 1988-ban határozta el, hogy véglegesen felhagy az írással, kezdõdõ Alzheimer betegsége miatt. Az 1989-es változást követõen sem tér vissza Romániába. 1990 után a Román Írószövetség tiszteletbeli tagjává választotta. Legjobb barátja, Eugène Ionesco halála után újabb szélütés érte. 1995. június 20-án hunyt el Párizsban. Roland Jaccard a Le Figaróban „l’aristocrate des vandales”-nak nevezte. sORIn LAVRIc (1967) román író, fordító, egyetemi oktató. Orvostudományi tanulmányai után filozófiai szakképesítést szerzett. 1997-tõl a bukaresti Humanitas szerkesztõje. Martin Heidegger két mûvét fordította románra. Fontosabb mûvei: Cartea de Crăciun (1997, Karácsonyi könyv); Ontologia lui Noica. O exegeză (2005, noica ontológiája. szövegkritikai tanulmány); Noica şi mişcarea legionară (2007, noica és a legionárius mozgalom); 10 eseuri (2011, Tíz esszé). JAcQues Le RIDeR (1954) francia irodalomtörténész, író. 1999 óta irányítja a párizsi école pratique des Hautes études (ePHe) „európa és német világ” elnevezésû kultúrtörténeti tanszékét. Fontosabb munkái: Le Cas Otto Weininger. Racines de l’antiféminisme et de l’antisémitisme (1982, Otto Weininger esettanulmány. Az antifeminizmus és antiszemitizmus gyökerei); Modernité viennoise et crises de l’identité (1900, 1994, A bécsi modernizmus és identitásválságok); La Mitteleuropa (1994, Közép-európa); Hugo von Hofmannsthal. Historicisme et modernité (1995, Hugo von Hofmannsthal. Historizmus és modernizmus); Les Couleurs et

579

les mots (1997, szavak színek); Nietzsche en France, de la fin du XIXe siècle au temps présent (1999, nietzsche Franciaországban a XIX. század végétõl napjainkig); L’Autriche de M. Haider. Un journal de l’année 2000 (2000, Haider Ausztriája. A 2000. év naplója); Freud, de l’Acropole au Sinaï. Le retour è l’antique des modernes viennois (2002, Freud az Akropolisztól sinaig. A bécsi modernek visszatérése az ókorhoz); Arthur Schnitzler ou La Belle Époque viennoise (2003, Arthur schnitzler avagy a bécsi szecesszió); L’Allemagne au temps du réalisme. De l’espoir au désenchantement (1848–1890) (2008, németország a realizmus korában. A reménytõl a kiábrándulásig); Faust, le vertige de la science (PaulJean Franceschinivel) (2010, Faust, a tudomány mámora). Dan C. MiHĂilEsCU (1953) román irodalomtörténész és esszéíró, fordító, publicista. Több napi- és havilap kritikai rovatát vezette. A televíziós könyvbemutatóiról vált országosan ismertté. Fordított Eugène Ionesco, Jean-François Revel, emmanuel Todd és Vladimir Bukovszki mûveibõl. Fontosabb munkái: Perspective eminesciene (1982, Az eminescu-i életmû megközelítési módjai); Dramaturgia lui Lucian Blaga (1984, Lucian Blaga színmûvei); Întrebările poeziei (1989, A költészet problémai); Stângăcii de dreapta (1999, Jobboldali balfogások); Scriitorincul (2001, A párthû író); Literatura română în postceauşism. I–III. (2004–2007, A román irodalom a poszt-Ceauşescu érában, I–III.); Scrieri de plăcere (2004, Jókedvû írások); Îndreptări de stânga (2005, Baloldali útmutatások); Despre omul din scrisori. Mihai Eminescu (2009, A levelekbõl kiolvasható emberrõl. Mihai eminescu). HORIA-ROMAn PATAPIeVIcI (1957) román író, fizikus, filozófus, fizikus, publicista. 2000-tõl, a nemzeti parasztpárt küldötteként tagja a román történelmi igazságtételi bizottságnak, 2005tõl a Román Kulturális Intézet igazgatója. Televíziós mûsorok szerkesztõje. A konzervatív újjáéledés értelmezõjeként kritikával illette a románságtudat fejlõdését magyarul is megjelent könyvében. (Nézz vissza haraggal. A románokról – román szemmel, Pont Kiadó). Több kiadásban és különféle fordításokban megjelent esszékötetei: Cerul văzut prin lentilă (1995, Az égbolt nagyítón keresztül); Zbor în bătaia săgeţii. Eseu asupra formării (1995, Ha körülötted nyilak záporoznak. esszé a fejlõdésrõl); Politice (1996, Politikai írások); Omul recent (2001, Az új ember); Discernământul modernizării (2004, A modernizáció értékelése); Ochii Beatricei. Cum arăta cu adevărat lumea lui Dante (2004, Beatrice szemei. Valójában milyen volt Dante világa); Despre idei şi blocaje (2007, eszmék és gátlások).

MARTA PeTReu román író, költõ, tanár, publicista. A kolozsvári egyetem filozófiaprofesszora. 1990-tõl az Apostrof irodalmi folyóirat fõszerkesztõje. szenvedélyes vitákat kiváltó könyvei a román irodalmi élet jelentõs eseményeinek számítanak. 1981-tõl nyolc verseskötete jelent meg: Aduceţi verbele (1981, Hozzátok hozzám az igéket); Poeme neruşinate (1993, szemérmetlen versek); Cartea mîniei (1997, A harag könyvei); Apolcalispa după Marta (1999, Márta jelenései); Scara lui Iacob (2000, Jákob lajtorjája). Vallomásait az În lumea taţilor (2004, Apák világában) és a Scriitorul şi trupul său (2007, Az író és teste) c. kötetekbe gyûjtötte össze. Mintegy tíz, többek között cioranról, Ionescóról, Mihail sebastianról, I. L. caragialéról írt irodalmi és kultúrtörténeti esszékötet szerzõje. Az Un trecut deocheat sau „Schimbare la faţă a României” (szemmel vert múlt avagy Románia színeváltozása) c. mûve három kiadást ért meg. A legnagyobb vihart a Diavolul şi ucenicul său: Nae Ionescu – Mihail Sebastian (2009, Az ördög és inasa: nae Ionescu – Mihail sebastian) váltotta ki, akárcsak a De la Junimea la Noica. Studii de cultură românească (2011, Junimeatól noicáig. Tanulmányok a román kultúráról) c. kötete. számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. A szerzõ legfontosabb mûvének tartja az Acasă, pe Cîmpia Armaghedonului (Otthon, Armageddon mezején) c. regényét, amely 2011-ben elnyerte az év regénye címet. Marta Petreuval Farkas Jenõ beszélgetett az Otthon, Armageddon mezején c. regényérõl, a beszélgetés a Nagyvilág 2012. márciusi számában olvasható. stElian tĂnasE (1952) román író, történész, publicista, politológus, rendezõ. 1989 elõtt könyveit betiltották, a változás után a civil társadalmi mozgalmak (Társadalmi Párbeszéd csoport) vezéralakja, parlamenti képviselõ. Állandó tévémûsorok vezetõ szerkesztõje. Külföldi egyetemek meghívott oktatójaként számos országban tartott elõadást. Fontosabb esszékötetei: Şocuri şi crize (1993, sokkhatások és válságok); Revoluţia ca eşec. Elite şi societate (1996, A forradalom, mint kudarc. elitek és társadalom); Anatomia mistificării (1997, A megtévesztés anatómiája); Acasă se vorbeşte în şoaptă. Jurnal şi dosar din anii comunismului tîrziu (2002, Otthon suttogva beszélünk. napló és iratcsomók a kései kommunizmus korából); Zei şi semizei la începtut de secol (2004, Istenek és félistenek a századelõn); Clienţii lu’tanti Varvara (2005, Varvara nagynéni ügyfelei); Avangarda românească în arhivele Siguranţei (2008, A román avantgárd a sziguranca archívumában); Cioran şi Securitatea (2008, Cioran és a Securitate, 2008; Istoria politică a căderii regimurilor de stat comuniste (2009, A kommunista államrendszerek bukásának politikai története). Regényei: Luxul melancoliei (1982, A melankólia fényûzése); Corpuri de iluminat (1990,

580

Világítótestek); Playback, 1995; Maestro, 2008; Dracul şi mumia (2010, Az ördög és a múmia); Moartea unui dansator de tango (2011, egy tangótáncos halála). esszéi több nyelven olvashatóak. nIcOLAe TuRcAn (1971) román filozófus, író. Katonai, teológiai, filozófiai és informatikai tanulmányokat folytatott. néhány évig a légvédelem katonai meteorológusa, majd a kolozsvári egyetem kutatója lett. Az INTER c. vallástörténeti folyóirat fõszerkesztõje. Fontosabb mûvei: Cioran sau excesul ca filosofie (2008, cioran avagy a túlzás, mint filozófia); Dumnezeul gândurilor mărunte (2009, A mindennapi gondolatok Istenérõl); Despre maestru şi alte întâlniri (2010, A mesterrõl és más találkozásokról); Credinţa ca filosofie. Marginalii la gândirea Tradiţiei (2011, A hit mint filozófia. Jegyzetek a Hagyományról szóló elmélkedésrõl); Începutul suspiciunii. Kant, Hegel & Feuerbach despre religie şi filosofie (2011, A gyanakvás kezdetei. Kant, Hegel és Feuerbach a vallásról és filozófiáról). cioranról írt esszékötete eddig két díjat kapott. cORneL unGuReAnu (1943) román irodalomtörténész, egyetemi tanár. A treia Europă elnevezésû alapítvány igazgatója. A temesvári egyetem professzora. Több mint húsz könyve jelent meg: Fontosabb mûvei: La umbra cărţilor în floare 1975.; 1977, A bimbózó könyvek árnyékában); Imediata noastră apropiere I–II. (1980–1995, Testközelben); La vest de Eden. O introducere în literatura exilului I–II. (1995–2001, Az édentõl nyugatra. Bevezetés az emigráns irodalomba); Mircea Eliade şi literatura exilului (1995, Mircea eliade és az emigráns irodalom); Mitteleuropa periferiilor (2002, A peremvidék Közép-európája); Ioan Slavici, monografie (2002, Ioan slavici monográfia); Geografie literară (2002, Irodalmi földrajz); Geografia literară a României, I–IV. (2003–2006, Románia irodalmi földrajza); Istoria secretă a literaturii române (2007, A román irodalom titkos története); Şantier 2. Un itinerar în căutarea lui Mircea Eliade (2010, Munkában 2. Mircea eliade nyomában).

timental 82000, 2011, A naiv és szentimentális cioran); Clanul Caragiale (2002, A caragiale-klán) ; Bulgakov şi secretul lui Koroviev. Interpretare figurală la Maestrul şi Margareta (2006, Bulgakov és Korovjev titka. A Mester és Margarita figurális megközelítése). CiPrian vĂlCan (1973) román író, filozófus és egyetemi tanár. Több filozófiai és kultúrtörténeti doktorátust szerzett Franciaországban és hazájában. A temesvári Tibiscus egyetem tanára. A temesvári Orizont, A Treia Europă és a francia nyelvû Alkemie c. lapok szerkesztõje. Filozófiai esszéi: Recherches autour d’une philosophie de l’image (1998, Kutatások a kép filozófiájáról); Studii de patristică şi filosofie medievală (1999, Középkori patrisztikai és filozófiai tanulmányok); Eseuri barbare (2001, Barbár esszék); Filosofia pe înţelesul centaurilor (2008, Bölcselet a kentaurok szintjén); La concurrence des influences culturelles françaises et allemandes dans l’œuvre de Cioran (2008, A francia és német kultúra hatásainak vetélkedése cioran életmûvében); Teologia albinoşilor (2010, Az albínók teológiája); Elogiul bîlbîielii (2011, A dadogás dicsérete).

IOn VARTIc (1944) román esszéíró, színházi kritikus. A kolozsvári echinox-nemzedék tagja. A rendszerváltoztatás után a kulturális tárca államtitkára. A kolozsvári egyetemen összehasonlító irodalmat és drámaelméletet tanít. 2000–2010 között a kolozsvári Lucian Blaga színház igazgatója. Fontosabb mûvei: Spectacol interior. Eseuri critice (1977, Belsõ látványszínház. Kritikai írások); Radu Stanca. Poezie şi teatru (1978, Radu stanca. Költészet és színház); Modelul şi oglinda (1982, A modell és a tükör); Ibsen şi „teatrul invizibil”. Preludii la o teorie a dramei (1995, Ibsen és a „láthatatlan színház”. elõhang egy drámaelmélethez); Cioran naiv şi sen-

581

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Levelezési cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 14100103-42578549-01000003 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc nyomta a Borsodi nyomda Kft. Terjeszti a HIRKeR Rt., az nH Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42

582