HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM NEMZETI RENDEZVÉNYSZERVEZŐ FŐOSZTÁLY „AB ESSE AD POSSE” – A LÉTEZŐBŐL A LEHETSÉGESBE – A JÖVŐ ISKOLÁJÁÉRT ALAPÍTVÁNY NEMES NAGY ÁGNES MŰVÉSZETI SZAKGIMNÁZIUM
RIKKANCS-PROJEKT – HOMMAGE 1956 A Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező Főosztály és az „Ab esse ad posse” – a létezőből a lehetségesbe – a jövő iskolájáért Alapítvány együttműködésében sikeresen lezajlott az 1956-os forradalom 60. évfordulójára interaktív módon emlékező Rikkancs-projekt. Az előzetes felkészítő tréninget és ruhapróbát követő 10 napon át hét helyszínen zajló eseménysorozat megvalósítói a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium többségében 9-10. évfolyamos diákjai és tanárai voltak. Igazi szép munka volt, méltó megemlékezés, saját bőrön át történő tapasztalás, amit a projektben részt vevő 15-16 éves diákok hasznosnak és szerethetőnek tartottak, és a budapesti emberek hétköznapjait is ünnepibbé tette. A diákok közvetlen kedvessége általában pozitív reakciókat váltott ki a megszólítottakból, gyakran mosolyt fakasztottak az egyébként komor arcokon. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna negatív visszajelzések, beszólások, de ezeket a diákok a felkészítő tréningnek is köszönhetően ügyesen kezelték. Jó sajtója is volt az eseménynek, az első napon reggel-délben-este mi folytunk a médiacsapokból. 23-án kora reggel az M1-es csatorna stúdiójában nyilatkoztam az eseményről, a nap folyamán pedig a helyszínről, a villamosmegállókból és a nosztalgia villamosról tudósítottak élőben. A 10 nap alatt több újságíró és fotós is megszólította a diákokat. Más visszajelzésekből is csak pozitív véleményeket hallottunk. Összességében a tanulóink méltósággal és tehetséggel oldották meg a feladatot, nem érezték tehernek, saját bevallásuk szerint tanultak belőle és „élvezték” is. Budapest, 2016. november 15. Keresztúri József
A teljesítésigazolás részeként álljon itt néhány diákbeszámoló és fotó:
Dombovári Dóra és Fodor Zsanett a Kálvin téren Russa Karina összegyűjtött kedvencei:
Az első nosztalgia villamos utam. Felszálltam, és az első néni, aki meglátott, egyből hozzám szólt: "Reggel hallottam a tévében a tanárotokat, egész nap téged vártalak, adj egy újságot!"
Jó kedvűen kezdtem neki a mondókámnak. Mindenki mosolygott, egy idegen lepacsizott velem. A kedvencem egy fiú volt, aki miután kézbe kapta az újságot, megkínált a kezében lévő Milka csokiból.
A Nyugatin kiabáltunk és oda jött egy férfi, hogy szeretne minket lefotózni egy facebook oldalnak.
A nosztalgia villamoson egy bácsi jött oda hozzám, és azt mondta: "Ez fantasztikus, nagyon köszönöm!", majd megölelt.
Az első napon a legelső tapasztalatom: épp hogy csak elkezdtem kiabálni és megállt két autó, hogy menjek és adjak nekik újságot, a második autóban ülő srácok a telefonszámomat is elkérték (nem kapták meg:-).
Negatív esetek:
Az első napon egy velünk egykorú fiú társaság ránk kiabált, hogy: "Tegnap volt, amiről kiabálsz, úgyhogy fogd be!"
Egy néni oda jött panaszkodni: "Megint kéne egy ilyen forradalom, bementem a segélyért, és azért nem kaptam meg, mert nem vagyok barna bőrű, megint kéne egy ilyen forradalom!"
Több esetben szidták a kormányt, ilyenkor elmondtuk, hogy ez nem erről szól, ez egy megemlékezés.
Általános tapasztalat:
Sokkal több volt a pozitív élményünk. Rengeteg érdeklődő mosolygós emberrel találkoztunk, volt aki fotózkodott velünk, vagy lefotózott, videóra vett minket, sokan gratuláltak a vállaláshoz, és hogy ilyen jó suliba járunk. Többen leálltak sztorikat mesélni (56-os bácsik), illetve voltak érdeklődő fiatalok is.
Raul Ionescu, Russa Karina és Budai Noémi a Nyugati téren
Katona Eszter, Czutor Győző, Szatmári Alíz és Túri Péter a Széna téren
Egy érdekes találkozás: Juhász Tibor, Inkei Nelli és Szakonyi Károly drámaíró a villamoson
„Élményekben dús egy hetet éltem át rikkancsként a Corvinon. Jó érzés volt kiabálni a megállóban, hogy szabadok lehettünk… Az emberek nagy része mosollyal vette át az újságot, amiből ötször annyi is elfogyott volna, csak néhányan álltak hozzá negatívan, de hál' istennek ebből nagyon minimális volt. Nagyszerű rendezvény volt, de a hab a tortán az lett volna, ha úgy csináljuk meg a projektet, hogy minden nap az aktuális dolgokról írnak az újságok. Például: október 28-án az 1956. október 28-ai híreket kiabáltuk volna, és az aznapi újságot osztottuk volna. Az se lett volna rossz, hogyha nem 3 ember van 1 megállóban, hanem akár 7 fő, úgy még jobb hangulata lett volna, és mindenki még bátrabb lett volna. De ez mind csak 1-2 ötlet, hogy mi lett volna hab a tortán! De így is őszintén mondom, nagyszerű rendezvény volt, és jó érzés, hogy a mi sulinkat kérte meg a Honvédelmi Minisztérium. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget!” Bencsik Balázs
Horváth Martin lódenkabátban a Blaha Lujza téren
„A legérdeklődőbb az idősebb korosztály volt, főleg akinek volt valamilyen köze az 56os történésekhez, vagy valamilyen rokona részt vett a forradalomban. Közülük többen elmesélték emlékeiket, tapasztalataikat. Volt, aki mutatott olyan forradalmi verset, amelyet ő maga írt. Rajtuk kívül a fiatalabb korosztályok is örömmel vették el az újságokat, olykor többet is kértek, hogy vihessenek az ismerőseiknek, illetve külföldre. Nagy többségben az embereknek jól esett az efféle megemlékezés, szívesen olvasgatták az 56-os cikkeket, és tettek egy kis időutazást. Volt viszont olyan is, aki ahelyett, hogy egyszerűen egy ingyenes újság elvételével emlékezett volna meg az eseményekről, leállt vitatkozni. Többen azt firtatták, hogy ezt az újságot melyik párt adja ki, illetve volt, aki azt mondta, hogy ez bizony ellenforradalom volt. Mi, rikkancsok kaptunk hideget, meleget, de végső soron én jól éreztem magamat, nagyon érdekes volt belebújni a korabeli ruhákba, és 56-os pesti srácként, pesti lányként újságot lóbálva járkálni az emberek között. Úgy gondolom, ez egy jó dolog volt, de hozzá tenném, hogy 2 héten keresztül nem kellett volna csinálni, mert a végére már unták az emberek, mivel minden nap ugyanaz az újság volt.” Koncz Réka
Koncz Réka a nagy előddel pózol
