Tartalom. Előszó... 9 Köszönetnyilvánítás A mérgek igazságügyi analízisének mérföldkövei... 15

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A mérgek igazságügyi analízisének mérföldkövei . . . . . . . . . . . . . . 15 Első rész A TERMÉSZET HALÁLOS MÉRGEI: GYÓGYSZER ÉS GYILKOSSÁG 1. A ricin és az összecsukott esernyő esete . . . . . . . . . . . . . . . . . . Waterloo Sunset . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Toxikológia és kémia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ricin mint kémiai fegyver . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Előállítás és alkalmazás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ricinmérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kimutatás és azonosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pozitív faktorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Néhány ricinnel elkövetett gyilkossági kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . Georgi Markov meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

27 27 28 29 31 32 32 34 34 39

2. A hioszcin és Belle Elmore (Mrs. Crippen) meggyilkolása . . A balsorsú Mrs. Crippen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hioszcin (szkopolamin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyógyászati felhasználás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

50 50 51 51

5

Bűnügyi visszaélési lehetőségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dr. Crippen színre lép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Belle Elmore meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Crippen és Belle gyökerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyilkosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Letartóztatás és tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Utózöngék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

60 61 62 64 66 71 75

3. Az atropin és Mrs. Agutter gin-tonikja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „Nadragulya, szívem?” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Atropin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fiziológiai tulajdonságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mérgezés jelei és tünetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Atropinmérgezések kezelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az atropin méregként való alkalmazásának rövid története . . . . . . Az atropin mint ellenméreg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Atropinmérgezések regényekben és a valóságban . . . . . . . . . . . . . . . Anna Buchanan meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Alexandra Agutter elleni gyilkossági kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . .

77 77 78 79 81 84 84 88 91 92 94

4. A diamorfin és a hyde-i dr. Jekyll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Dr. Shipman szenvedélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Morfin és diamorfin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 Kémiailag módosított morfin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 Dr. Harold Shipman . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Feltámad a gyanú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Kathleen Grundy meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Shipman letartóztatása és tárgyalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 Utózöngék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 5. Az adrenalin és Kristen Gilbert majdnem tökéletes gyilkossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 Új kezelési mód nehéz természetű betegek számára . . . . . . . . . . . . . 127 Adrenalin (epinefrin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 Kristen Gilbert bűnlajstroma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Sorozatos gyilkosságok és gyilkossági kísérletek . . . . . . . . . . . . . . . . 137 Kristennek rá kell döbbennie, hogy az adrenalin mégsem olyan tökéletes méreg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

6

Második rész EMBER ÁLTAL FELTALÁLT VESZÉLYES VEGYSZEREK: EGYSZERŰ, HASZNOS ÉS VÉGZETES 6. A kloroform és Mrs. Bartlett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Vajon hogyan csinálta? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Kloroform . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 Biztonságos-e a kloroform használata? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 Orvosi felhasználások az altatáson túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 Kloroformfüggőség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 Kloroform és gyilkosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 A pap esete a prostituálttal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Edwin Bartlett meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 7. A szén-monoxid és az amatőr gázkamra . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 A csendes gyilkos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 A szén-monoxid tulajdonságai és felhasználása . . . . . . . . . . . . . . . . 179 Szén-monoxid a természetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182 Fiziológiai hatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 A szén-monoxid pozitív arcai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 A szén-monoxid mint halálos veszély forrása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 A Garcia-gyermekek meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 Margaret Jones rémálma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 8. Cianidos halál a Níluson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 Minden halálok leggyorsabbika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 A cianidok kémiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 Cianidok a tányérunkon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 A cianid toxicitása és ellenszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 A cianid mint gyilkos eszköz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 Cheryl Lewis meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 A Tylenol-gyilkosságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218 A gyanús kapszulák analízise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 9. A paraquat és a mérgezett öntet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 A haszontalan kigyomlálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 A paraquat mint gyomirtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 A paraquat mint méreg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 Gyilkosság paraquattal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

7

A kaliforniai álmodozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 „Öntetet is csináltam a húshoz” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 10. A polónium és Alekszandr Litvinyenko megmérgezése . . . . . 246 Új méreg a láthatáron . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 Polónium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 Alekszandr Litvinyenko meggyilkolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254 Méreggel elkövetett gyilkosságok a történelemben . . . . . . . . . . . . 266 Fogalomgyűjtemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295

8

Előszó

A szándékos mérgezéses bűntények mindig is vonzották a közvélemény kissé morbid figyelmét, nem utolsósorban a gyilkosság megtervezésének titokzatos volta, valamint a leleplezésükben rejlő jelentős nehézségek miatt. A Gyilkos molekulákban ilyen bűntettek egész sorát tekintem át, de nem a bűnös, a nyomozó vagy éppen az áldozat nézőpontjából, hanem inkább az igazságügyi szakértő szemszögéből, kimondottan magukra a mérgező anyagokra koncentrálva. Tíz hírhedt bűnténynél használt mérget fogunk megismerni. Ezek közül öt természetes anyag (Első rész), ötöt pedig mesterségesen állítottak elő (Második rész). Mindegyik fejezet a méreg tulajdonságainak ismertetésével kezdődik, majd egy vagy több olyan bűneset részletes bemutatásával folytatódik, ahol éppen azt a mérget használták. A népszerű tudománynak is megvan a maga vonzereje, de a megtörtént bűnesetekkel ilyen szempontból aligha veheti fel a versenyt. A Gyilkos molekulákat mindkét olvasótábornak melegen ajánlom. Azt remélem, hogy akik a valódi bűntettekről szeretnek olvasni, azok számára is élvezetes lesz a mérgezéses bűnesetek kicsit más szemszögből való bemutatása. Abban is bízom, hogy akiket ezzel szemben inkább a tudomány és annak a mindennapi életben – és persze halálban – betöltött szerepe érdekel, figyelemre méltónak találják majd a toxikológia tudományát, és azokat a bűneseteket is, amelyek felderítésében ily fontos szerepet játszott. Ezt a könyvet az általában háttérben maradó hősöknek, az analitikai kémikusok munkájának szentelem. Ők azok, akik képesek megtalálni ama legendás tűt a szénakazalban, még akkor is, ha időnként a szénakazal mé-

9

rete valójában a piramisokéval vetekszik. Képességeik sehol máshol nem annyira hasznosak a társadalom számára, mint a bűnestek felderítésében. Habár a mérgekkel elkövetett gyilkosságok meglehetősen ritkák, az analitikai kémikusok ilyen esetekben számos alapvető kérdésre tudnak választ adni. Kulcsszerepet játszanak a vegyi anyagokkal történő visszaélésekkel szembeni küzdelemben, és manapság már saját szervezetük is van: az 1963-ban, Londonban alapított Igazságügyi Toxikológusok Nemzetközi Egyesülete (International Association of Forensic Toxicologist). Ennek a könyvnek a témája tíz nagyon veszélyes vegyi anyag. Sajnos néhányan azt gondolják, hogy minden vegyi anyag veszélyes. Ezen téves vélemény elterjedéséhez természetesen hozzájárult a vegyi anyag szóhoz manapság kapcsolódó jelentéstartalom, amely alapvetően káros dolgokra utal. Az a nézet is nélkülözi a valóságalapot, hogy minden esetben feltétlenül meg kell különböztetnünk a természetes és az ember által előállított (mesterséges) anyagokat. Persze az ilyen nézet azt sugallja, hogy a természetes anyagok ártalmatlanok, a mesterségesek viszont veszélyesek. Ha valaki esetleg ebben a szemléletben hisz, annak számára ez a könyv nagy meglepetéseket tartogat. Arra kérem ezen olvasót, hogy ne ítélkezzék elhamarkodottan, s legyen nyitott az új információkra. Azt remélem, hogy nagyon hamar meg tudom győzni arról, hogy a mérgező anyagok széles palettáján a természet által kifejlesztett anyagok legalább annyira halálosak lehetnek, mint az emberi „lelemény” révén előállítottak. A társadalom egyre inkább érdeklődik az új tudományos eredmények iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a rendkívül változatos, antropológiától zoológiáig terjedő témájú cikkek, könyvek és tévéműsorok hihetetlen népszerűsége. Valamilyen oknál fogva azonban a kémiai ismeretek más tudományágaknál kevésbé vonzóak a társadalom számára. Ennek ellenére a kémia igazságügyi alkalmazásai az utóbbi időben a médiában is nagy figyelmet kapnak. De az igazságügyi tudományokat bemutató televíziós sorozatok még így is gyakran inkább a patológus munkáját helyezik előtérbe és népszerűsítik, semmint az igazságügyi analitikai kémikusét. Az persze természetes, hogy egy kémiai laboratóriumban játszódó jelenet soha nem lesz annyira drámai, feszültséggel teli, mint egy meztelen vagy éppen feldarabolt holttesteket mutató képsor. Azonban ha írásban meséljük el a történetet, akkor a hullaház elrettentő vonzóereje már nem működik, és a kémiai laboratórium veszi át a főszerepet.

10

Azt remélem, hogy a Gyilkos molekulák című könyv az olvasót arra inspirálja majd, hogy újabb és újabb dolgokat tudjon meg arról a tudományról, amelyet én annyira nagyszerűnek tartok. Az emberek és sötétebb cselekedeteik mindig is érdekfeszítőbbek lesznek, mint a fehér laborköpenyt viselő kémikusok. Azonban azt remélem, hogy a kettő összekapcsolásával egyszerre tudok szórakoztatni és érdekes információkat megosztani az olvasóval, és ezzel a gyógyszerészeti, igazságügyi és alapkutatásban dolgozó kémikusok munkájának tekintélyét is emelni. A fiatalabb olvasók közül néhányan talán ahhoz is kedvet kapnak majd, hogy ezt a pályát válasszák élethivatásul. Akár tudatosul bennünk, akár nem, a kémia életünk minden területét átszövi. Minden más tudománynál nagyobb mértékben változtatta meg a világot, amelyben élünk. Általa jutunk ételekhez nagy bőségben, általa javul egészségünk, általa használhatunk egyre erősebb anyagokat, puhább szöveteket, élénkebb színeket, általa lesznek otthonaink egyre tisztábbak, a közlekedés egyre biztonságosabb, az energia-előállítás egyre hatékonyabb, általa készülnek az egyre okosabb műanyagok. De a kémiának van egy sötétebb oldala is: a potenciálisan ártalmas hatású anyagok felfedezése és kifejlesztése. A toxikológia az a tudományág, amely az ilyen anyagokat tanulmányozza. Persze ezek az anyagok csak akkor válnak veszélyessé az ember számára, ha véletlenül vagy szándékosan nem megfelelő elővigyázatossággal kezelik őket. Manapság az átlagember számára majdnem lehetetlen vállalkozás mérgező vegyi anyagokat beszerezni – és az is majdnem ugyanilyen lehetetlen, hogy egy mérget használó gyilkos elkerülje tette leleplezését. Mindezek eredménye, hogy a régebbi krimiírók által olyannyira kedvelt, méreggel elkövetett gyilkosságok a valóságban nagyon-nagyon ritkák.1 A mérget olyan gyilkosok választják, akik ártó szándékukat el akarják titkolni az áldozat elől még a végrehajtás közben is, és a halálesetet természetesnek szeretnék beállítani. Ha egy ilyen gyilkos eléri célját, titkon akár még örülhet is. Azonban ha ez mégsem sikerül neki, vagyis az elkövetőt leleplezik, bíróság elé állítják és elítélik, akkor valamennyien örülhetünk. Mindazonáltal – ahogy ebben a könyvben is lesz rá példa – Például 1989-ben az Amerikai Egyesült Államokban mintegy 19 000 gyilkosság történt, ebből a méreggel elkövetettek száma harmincnál is kevesebb volt. Kétségtelen, hogy előfordulhatott néhány eset, amelynél a mérgezés tényét nem fedezték fel. 1

11

néhány, méreggel elkövetett gyilkosság tettesét nem sikerült megtalálni, időnként pedig a bíróság nem ítélte el őket. Az ilyen esetek újbóli tudományos elemzése igencsak érdekes elfoglaltság lehet. Végezetül egy apróságra figyelmeztetném elkomoruló olvasóimat. Időnként egy-egy részlet kapcsán tréfásnak szánt megjegyzéseket is teszek majd, amelyeket egyesek talán túlságosan is könnyednek érezhetnek egy mérgekkel foglalkozó könyvben. Előre is elnézést kérek az ilyen közbevetett megjegyzésekért, de én azon a véleményen vagyok, hogy az emberek cselekedetei az istenek szórakoztatását is szolgálják, és így kell megítélni őket. A Gyilkos molekulák tudomány-népszerűsítő könyv, ezért olyan kifejezéseket is tartalmazhat, amelyek nem minden olvasó számára ismerősek. A félkövérrel szedett szavakról a Fogalomgyűjteményben további információk találhatók. Azt remélem, hogy ezt a könyvet olyanok is elolvassák majd, akik nem kémikusok. A vegyi anyagoknak mindig azt a nevét használom, amelyik a legszélesebb körben ismert. Az ilyen vegyi anyagok pontos kémiai nevét és szerkezeti képletét a Fogalomgyűjteményben megtalálhatja az olvasó. A mértékegységek használatáról: a mérgekből gyakran nagyon kevés elég a mérgezés tüneteinek kiváltásához, így a halál beállta után az áldozat szervezetében is nagyon kevés lehet belőle. Emiatt speciális mértékegységekre van szükség, amikor az analitikai kémikusok által kimutatott parányi mennyiségekről beszélünk. Ezek az egységek a milligramm (mg), a gramm ezredrésze és a mikrogramm (g), a gramm egymilliomod része. Más módszer is van nagyon kicsi mennyiségek megadására: a ppm („parts per million” = egy rész a millióból) vagy ppb („parts per billion” = egy rész a milliárdból). A Fogalomgyűjtemény további információkat tartalmaz a mértékegységekről. A valuták értéke más valutákkal való összehasonlításban évről évre változik, sőt időnként még napról napra is. Megpróbálkoztam a múltbeli árakat a jelenlegi pénznek megfelelő értékre átváltani: abból indultam ki, hogy az infláció miatt a fontban kifejezett árak Viktória királynő óta megszázszorozódtak, tehát az akkori 1 font nagyjából 100 mai fontnak megfelelő vásárlóértékkel rendelkezett. Az eltérő valuták közötti összehasonlítás már egy kicsit könnyebb kérdés, bár ezek is jelentősen változhatnak akár hónapok alatt is. A könyv írásakor egy angol font (£) kb. 2 USA-dollárral ($) egyenértékű; végig ezt az átváltási tényezőt használtam.

12

1. A ricin és az összecsukott esernyő esete Waterloo Sunset Egy esernyő talán nem a legkézenfekvőbb módja annak, hogy halálos mennyiségű mérget célba juttassunk, 1978-ban mégis ezt az eszközt választotta a bolgár titkosszolgálat. Célpontjuk a huszonhat éves Vladimir Kosztov és a negyvenkilenc éves Georgi Markov volt, két disszidens, akik Nyugatra szöktek, ráadásul veszélyeztették Todor Zsivkov elnök korrupt kommunista diktatúráját azzal, hogy a bolgár kormány szerint amerikai propagandát sugárzó Szabad Európa Rádiónak dolgoztak. A merényletet Kosztov túlélte, Markov azonban nem. 1978. szeptember 7-én Markov nem messze a Waterloo állomástól parkolta le az autóját, onnan pedig busszal akart továbbmenni a Temze folyó túloldalán található Bush House-hoz. Ez az épület ad otthont a BBC World Service-nek, amelynek akkoriban Markov is dolgozott. A buszmegállóban várakozva azonban hirtelen éles fájdalmat érzett a lábában, és megfordulva egy férfit látott, aki a járdára ejtette az esernyőjét. Habár Markov erről mit sem sejtett, az esernyő segítségével a férfi tűhegynyi méretű kis fémgolyót lőtt a combjába. Mire Markov aznap este hazatért balhami otthonába, már nagyon gyengének érezte magát: hányt, és magasra szökött a láza. Markov nem is sejtette, hogy a bőre alatt, a lábában egy parányi golyócska található, benne a valaha ismert egyik legveszélyesebb méreggel. Négy nap múlva szörnyű kínok között halt meg  annak ellenére, hogy mindvégig intenzív kórházi kezelést kapott. Én magam az ezt követő héten értesültem csak az eseményekről, amikor megakadt a szemem a The

27

Guardian cikkén, amely arról tudósított, hogy a bolgár férfit egy kis golyóba rejtett méreg ölte meg. Hogy mit gondoltam akkor a golyóban levő mérgező anyagról? Azt, hogy valamiféle pók- vagy kígyóméreg lehetett. De nagyot tévedtem, a méreg ennél sokkal halálosabb volt, és növényi eredetű: szinte biztos, hogy ricin.

Toxikológia és kémia A ricin a kutyatejfélék családjába tartozó, ricinus nevű növényből (Ricinus communis) nyerhető ki. A méreg a magvakban található, és a növény feltehetően az őt ehetőnek néző állatok elriasztására termeli. Amikor a mag kicsírázik, már nincs szükség a toxinra, így az lebomlik. Csírázás előtt azonban a ricin rendkívül hatékony elrettentő eszköz: halálosabb az ideggázoknál is. A mérgek toxicitása az úgynevezett LD50értékükkel adható meg. Ricin esetében ez az érték 0,1 mikrogramm testsúlykilogrammonként (g/kg), míg a legveszélyesebb, VX kódjelű ideggázra ez az érték sokkal nagyobb, 20 g/kg körüli. Ezeket az értékeket rágcsálókra határozták meg. Emberre átszámolva ez azt jelentik, hogy egy átlagos súlyú, mondjuk 70 kg-os felnőtt esetében mindössze 7 mikrogrammnyi ricin szervezetbe jutása már életveszélyes lehet. Ez egy viszonylag óvatos becslés, ugyanis a méreg bejutásának a módja, valamint az adott személy immunrendszerének az állapota is nagyban befolyásolja a hatást. A ricinmolekula két hosszú láncból áll: az A- és a B-láncból. Önmagában ezek egyike sem mérgező, sőt az A-lánc más növényekben, pl. az árpában is megtalálható, és ez semmiféle mérgező hatással nincs a növényt fogyasztókra. A toxicitás kulcsa a B-lánc. Ez az, ami hozzákötődik a sejtmembrán külső oldalának egy speciális szénhidrátegységéhez, majd ott „lesben áll”. Előbb vagy utóbb a sejt átereszt egy A-láncot, és amint az bejut a sejtbe, megtalálja magának azt a helyet, ahol a sejt számára létfontosságú enzimek képződnek, és blokkolja azok képződését. Az enzimek folyamatos képződésének a hiányában pedig a sejt menthetetlenül elpusztul. Egyetlen ricinmolekula tehát képes elpusztítani egy egész sejtet, így elméletileg mindössze 3 mikrogramm ricin, azaz tíz trillió (1019) ricinmolekula elegendő egy ember valamennyi élő sejtjének az elpusztítására.

28

Becslések alapján kb. 10 ricinusmag elég ahhoz, hogy megöljön egy embert vagy egy háziállatot. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a tyúkok és a kacsák viszonylag ellenállóak a méreggel szemben: a becsülthöz képest tízszeres dózis képes csak elpusztítani őket. Ezenkívül ismert egy madárfaj, a dobos galamb (Tympanistria tympanistria), amely teljesen immunis a méreggel szemben. Az ember azonban különösen érzékeny a toxinra, állítólag már egyetlen ricinusmag is elég ahhoz, hogy megöljön egy gyermeket. Szerencsére Angliában gyakorlatilag nem is ismert olyan eset, hogy egy gyermek véletlenül lenyelt volna egy mérgező ricinusmagot. És ha ez mégis megtörtént, a gyermekek eddig minden esetben túlélték a megpróbáltatást, ugyanis a mag kemény héját nagyon nehéz feltörni, így a mag jó eséllyel sértetlenül jut át az emésztőrendszeren. Egy felnőtt számára a halálos dózis ricinből 70 mikrogramm, ami tízszerese a becsült LD50-értéknek. Gyakorlatilag azonban ennél nagyobb dózisra van szükség a biztos hatáshoz, ugyanis az immunrendszer azonnal antitesteket képez a ricin támadása ellen. Emellett a mérgezést az is befolyásolja, hogy a ricin milyen úton kerül be a szervezetbe. A méreg bekerülhet pl. injekcióval, szájon át, vagy akár belélegzés útján is. Ténylegesen 200 és 500 mikrogramm közötti ricinmennyiség szükséges ahhoz, hogy egy felnőtt embert megöljön, azonban még ez is nagyon kicsiny adagot jelent, aminek akár a többszöröse is bőven elférne egy gombostűhegynyi helyen. Ha a ricin szájon át jut be, akkor nagyobb dózis szükséges, mint belégzés vagy injektálás esetén.

A ricin mint kémiai fegyver A ricinnek ugyan nincs ellenszere, de azért léteznek oltóanyagok azok számára, akik esetleg találkozhatnak a toxinnal. Ezeket az oltóanyagokat azért fejlesztették ki, mert a ricin potenciális vegyi fegyver, sőt valószínűleg már be is vetették az 1980-as években, az Irak és Irán közötti háborúban. Az, hogy az irakiaknak megvolt erre a lehetőségük, 1995-ben egyértelműen be is igazolódott, amikor is beismerték az ENSZ-ellenőröknek, hogy 10 liter tömény ricinoldatot állítottak elő. Azt is elismerték, hogy támadó fegyverként is tesztelték: tüzérségi robbanólövedékben alkalmazták, aminek az volt a feladata, hogy robba-

29

nás után szétszórja a toxint. Az is egyértelműnek látszik, hogy jelentős ricinkészleteket halmoztak fel. 1998-ban a Brit Királyi Légierő és az Egyesült Államok légiereje megtámadott egy ricinusolajat előállító gyárat Faludzsában, Irakban, ahol a feltevések szerint ricint gyártottak. Azt, hogy a ricin továbbra is reális veszélyt jelentett, bizonyította, amikor nagy mennyiségben találták meg az afganisztáni al-Kaidaharcosoknál. Régóta ismert, hogy a ricin potenciális vegyi fegyver. Az Egyesült Államok hadserege már az első világháborúban is foglalkozott az alkalmazási lehetőségeivel. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a ricinnek kémiai fegyverekben semmiféle előnye nincs a tradicionálisan használt anyagokkal, azaz a klórral és a mustárgázzal szemben. Ez utóbbiak ekkor már használatban voltak. Azonban később, a második világháború alatt a ricint tovább vizsgálták mint potenciális fegyvert. Ekkor bombakötegeket teszteltek, amelyek segítségével ricinfelhőt akartak képezni az ellenséges erők fölött. A végkövetkeztetés azonban ismét az volt, hogy a ricin nem különösebben hatékony. A füsttel azt akarták elérni, hogy a ricin beszennyezze a ruházatot és a környezetet is, így akár jóval a sikeres támadás után, pusztán belélegezve is kifejthesse gyilkos hatását. Tehát a ricin még hosszú ideig halálos lenne, egészen addig, amíg az A- és B-lánc közötti kötés a légkörben található reaktív gázokkal (pl. ózonnal vagy nitrogén-dioxiddal) való reakcióban fel nem szakadna. Ha egyszer a két lánc közötti kötés felhasad, a méreg hatása megszűnik. A ricin fegyverként való alkalmazása ellen szóló egyik érv az, hogy vegyi támadás esetén nem lehet egyértelműen elkerülni, hogy a saját csapatok is károsodjanak, a másik, hogy ha ez megtörténik, akkor már nincs mód a toxin elleni kezelésre. Napjainkban viszont már létezik olyan kezelés, amely véd a ricinmérgezéssel szemben, ezt a kezelést azonban a mérgezés előtt, azaz más szóval védőoltásként kell alkalmazni. Ellenszere máig nincs, és nem is valószínű, hogy valaha is lesz. 2003-ban a BioPharma nevű amerikai cég védelmi osztálya engedélyezte az USA-ban egy olyan genetikailag módosított, B-láncot tartalmazó oltóanyag tesztelését, amely képes beindítani az emberi szervezet immunrendszerét, hogy ellenanyagot termeljen a ricinmolekula ellen.

30

10. A polónium és Alekszandr Litvinyenko megmérgezése Új méreg a láthatáron 2006 őszén egy korábban soha nem hallott mérgezés került a címlapokra a világsajtóban, amikor is az egykori KGB-ügynököt, a negyvenhárom éves Alekszandr Litvinyenkót a világon első alkalommal szándékosan a polónium nevű elemmel mérgeztek meg – vagy legalábbis ő volt ennek a méregnek az első olyan áldozata, akiről az egész világ tudott. November 23-án halt meg egy londoni kórházban a polónium-210 által kibocsátott erős sugárzás következtében, amelyet három héttel korábban, egy csésze teába keverve adtak be neki. A gyilkosok aligha számítottak arra, hogy a mérget valaha azonosítani fogják, és így aztán a származási helyet illetően is elég egyértelmű lesz a helyzet. Arra is rájöttek, pontosan hol és ki adta Litvinyenkónak a mérget, sőt a gyilkosok tett előtti és utáni útját is sikerült viszonylag részletesen feltérképezni. Valószínűleg soha nem derül majd ki egyértelműen, milyen molekuláris formában kapta Litvinyenko a polóniumot. A leglogikusabb választás a vízben oldott polónium(II)klorid lett volna. Az ebben a könyvben ismertetett többi méregtől eltérően a mérgező hatásért ebben az esetben nem az anyag kémiai tulajdonságai felelősek, a súlyos károsodást a polóniumatomok által kibocsátott alfa(-)részecskék okozzák. A folyamatban a polónium ólommá alakul át. Az alfarészecskék önmagukban nem kimondottan ártalmasak – egyetlen papírlap is megállítja őket –, de ha egy élő sejtbe bekerült atom bocsátja ki őket, létfontosságú folyamatokat is képes megállítani. Litvinyenko

246

sejtjeit a mérgezés után másodpercenként több millió alfarészecske bombázta folyamatosan. Valójában inkább az volt a meglepő, hogy szervezete ilyen hosszú ideig bírta a küzdelmet. Elsősorban ennek köszönhető az is, hogy mind a mérget, mind a gyilkosokat megtalálta a rendőrség.

Polónium Az uránércek tonnánként mintegy 100 mikrogramm polóniumot tartalmaznak, ami 100 ppt koncentrációnak felel meg. Akármilyen kis menynyiség is ez, elválasztható más elemektől, mint ahogy azt Marie és Pierre Curie 1898-ban egy régi párizsi fészerben be is bizonyította. Ők ketten azt a kérdést próbálták megválaszolni, hogy az uránszurokérc54 miért sokkal radioaktívabb, mint amennyire az urántartalma alapján várható lenne. A választ egy addig ismeretlen elem adta meg, amelyet Marie szülőhazájáról, Lengyelországról neveztek el. A polónium létezését Mengyelejev 1891-ben megjósolta annak alapján, hogy a tellúr alatti hely még üres volt a periódusos rendszerben. A nagy orosz tudós az elem atomtömegére a 212-es becslést adta. Ma már tudjuk, hogy a polóniumnak számos izotópja van, amelyek tömege 192 és 218 között változik. A Curie házaspár által azonosított izotóp a 209-es volt. Minden polóniumizotóp radioaktív, a Curie-ék által felfedezettnek a leghosszabb a felezési ideje (102 év). A polónium-210, amelyet Litvinyenko meggyilkolására használták, 138 napos felezési idővel bomlik. Az atomreaktorok áldásos kora előtt a polónium egyetlen forrása az uránércek nagy munkát igénylő feldolgozása volt, de ez önmagában még nem akadályozta meg, hogy különféle felhasználási lehetőségeket találjanak neki. A huszadik század első felében textilgyárakban és fotólemezeket készítő üzemekben használták a legszélesebb körben. Fő szerepe a statikus elektromosság hatásának a csökkentése volt, amely a textilgyárakban gyakran a gépkezelők áramütését okozta, a fotólemezek felületére pedig porréteget vonzott. A polóniumot elektrolízissel a fémfóliák felületére juttatták, az így készült bevonatok pedig az -részecskék kibocsátásával képesek voltak a statikusan felhalmozódott, elektronok befo54

Az uránszurokérc nagyrészt urán-dioxidból (UO2) áll.

247

gásából származó töltés csökkentésére. Egy alfarészecske gyakorlatilag a hélium atommagja. Pozitív töltésű, és két elektronra van szüksége ahhoz, hogy héliumgáz keletkezzék belőle; ennek az a következménye, hogy az alfarészecskék a közelükben előforduló elektronokat összegyűjtik. Ilyen statikus elektromosságot csökkentő trükköket mind a mai napig használnak, és ezek az eszközök az emberi egészségre a legkevésbé sem jelentenek veszélyt, mert az alfarészecske nem képes néhány centiméternél messzebb jutni a levegőben, ugyanis az ott lévő molekulákkal való ütközések során semlegesítődik. A bőrön sem hatol át. Az alfarészecskék csakis akkor veszélyesek, ha valahol a szervezeten belül termelődnek. Manapság már senki sem uránércekből vonja ki a polóniumot. Ehelyett grammos mennyiségekben állítják elő bizmut atomreaktorokban történő neutronbesugárzásával. A bizmut csak egyetlen izotóp formájában létezik, ez a bizmut-209, és amikor ezt neutronsugárzás éri, elnyel egyet a neutronok közül és radioaktív bizmut-210-zé alakul. Ennek a felezési ideje öt nap, és bomlása során egy -részecskét (vagyis elektront) bocsát ki az atommagjából, és így polónium-210-zé alakul. A világ teljes, kereskedelemben megvásárolható polóniumkészletét Oroszországban, az Urál-hegységtől keletre található Cseljabinszk városának közelében fekvő Ozerszk atomreaktorában állítják elő. Innen a termék a dél-oroszországi Szamara városában lévő Szarov Nukleáris Feldolgozó Központba kerül, ahol a polóniumot elválasztják a bizmuttól, kapszulákba töltik, majd ezeket lezárják. Majdnem a teljes így előállított mennyiséget Szentpéterváron keresztül, légi úton az USA-ba szállítják, és végül ott hozzák forgalomba. Polóniumot vásárolni a legkevésbé sem nehéz, legalábbis ha valakinek megvan az ehhez szükséges hatósági engedélye. Az Új-Mexikó államában lévő United Scientific Supplies cég jelentős polóniumforgalmazó, de ők csak igen kis kiszerelésben árusítják a fémet. (Amikor a Litvinyenko-ügy bekerült a napi hírek közé, a cég internetes oldalán biztosította a közvéleményt arról, hogy az általuk forgalmazott polóniumtűkből legalább tizenötezret kell vásárolni ahhoz, hogy elérjék vele a mérgező mennyiséget.) A polóniumot az űrkutatásban energiaforrásként is használják. Az elem mindössze 1 grammját tartalmazó kapszula az erős alfasugárzás miatt 500 °C hőmérsékletet tud fenntartani, és egy ilyen kapszula segítségével óránként nem kevesebb, mint 520 kJ energiát lehet előállítani. Így aztán a polónium ideális, nagyon kis tömegű energiaforrás a mű-

248

holdakban, és ezt használták 1970 és 1974 között a Szovjetunió által a Holdra juttatott kutatóegységekben is. A polónium kevésbé békés felhasználása atombombák gyújtószerkezetében lehetséges. Berilliummal együtt használva ugyanis neutronokat képes generálni, amelyek aztán az uránmagot elérve beindítják a maghasadást és nukleáris energiát termelnek. Megfelelő körülmények között ez akár robbanásszerű láncreakciót is beindíthat. A berillium-polónium kombinációt tudományos célú kutatásokhoz is fel lehet használni neutronforrásként. Polónium a szervezetünkben A polóniumnak ugyan nincs biológiai szerepe, ennek ellenére szervezetünkben az ugyancsak alfasugárzást kibocsátó polónium-209 izotóp atomjainak ezermilliárdjai vannak jelen. Ezek az atomok természetes forrásból kerülnek szervezetünkbe: például az élelmiszerekkel, ugyanis minden talajféleség tartalmaz valamennyi uránt, amelyből viszont polónium is képződik. A légzés is juttat polóniumot a szervezetbe, mert a levegőben található valamennyi radon, amelyből szintén képződik polónium. Az emberi szervezet egy nap alatt átlagosan egy pikogramm egytized részének megfelelő menynyiségű, vagyis 1 × 10-13 gramm polóniumot ürít ki, ami 300 millió atomnak felel meg. Az emberi szervezetben a polónium felezési ideje nagyjából 50 nap, így a szervezet polóniumtartalmának nagyjából 1,5%-ától szabadul meg minden nap. Egy átlagos ember mintegy 7 × 10-12 gramm (vagyis 7 pikogramm) polóniumot tartalmaz. Ennek ismeretében talán meglepő, hogy a polónium az egyik legmérgezőbb ismert anyag: egy mikrogramm (10-6 gramm) polónium-210 az emberi szervezetben normálisan jelen lévő mennyiség közel egymilliószorosa; ebben 3000 billió (vagyis 3 000 000 000 000 000, azaz 3 × 1015) db atom van. Még ha ennek mindössze 10%-a jut is be a vérbe, a szervezet minden sejtjére nagy bőséggel jut majd polóniumatom, s ezek mindegyike képes a fehérjékhez kötődve kis időzített bombákként ott is maradni. A radioaktivitást becquerel (Bq) egységben mérik, egy becquerel másodperceként egy bomlást jelent. 5,9 × 10-15 gramm polónium-210 pontosan 1 Bq sugárzást bocsát ki, vagyis 1 mikrogramm polónium-210 másodpercenként 170 millió α-részecskét sugároz.

249

Név- és tárgymutató

Abdelatif, Abdullah 269 Abel, John Jacob 129 AbraTox készlet 33 ACE (alkohol, kloroform és éter) 162 acetilkolin 55, 83, 271, 272 Adams, Betty 117 Adams, John Bodkin 109 adiponitril 202, 271 adrenalin (epinefrin) 127–131, 133, 144–145, 272 Agilent Technologies 39 Agrippina 266–267 Agutter, Alexandra 77, 81, 94, 97–100 Agutter, Paul 77, 94–100 al-Battat, Safa 269 alfarészecske 246–248 Algae Destroyer 222 Ali, Abdullah 269 Allan, John 212–218 Allitt, Beverley 139 al-Maswidi, Abdel 269 amigdalin 203, 272 amil-nitrit 209 anafilaktikus sokk 131 Anderson, Robert 22

angyaltrombita (Brugmansia sp.) 52, 61, 79 antikolinerg hatású gyógyszer 56, 83, 272 arany-cianid 201 Arreola, Adriana 194 arzén 16–18, 21–22, 40, 61–62, 73, 88, 231, 266, 268, 272 arzin 18, 272 Asahara, Shoko 91 Ashby, Lucy 165 atropin 19, 61, 73, 77–99, 272–273, 281 lásd még Agutter, Alexandra; angyaltrombita Atroposz 78 Aural Remedies 65 auripigment 266 B12-vitamin 201, 208, 280 Bacon, Nathaniel 53–54 Bahrani, Salwa 268 Ballew, Edith 236, 238 bambusz 206 Barber, Michael 225, 240–245

295

Barber, Susan 225, 240–245 Bartlett, Adelaide 151, 169–171, 173–174, 176–177 Bartlett, Edwin 151, 168–171, 173– 174, 177 Bartlett, Frederick 170 Bates, William 129 Beddoes, Thomas 187 Bell, Jacob 154 belladonna (Atropa belladonna) 19, 78–80, 85–88, 92–93 lásd még atropin; nadragulya; paraguayi tea IX. Benedek pápa 267 Berezovszkij, Borisz 254–255, 257, 261–264 berlini kék 200–201, 259, 273 Bernard, Claude 183 Bert, Paul 161 Biggs, Hazel 108 BioPharma 30 biotoxinok 41 Bitrex 230, 273 Blandy, Mary 16 BMI lásd testtömegindex Bodle, John 17–18 Boerhaave, Hermann 16 Bogart, Humphrey 212 bolgár titkosszolgálat 27, 41, 44–45, 48 bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) 52, 54 Bond, James 212 Bonsall, Carol 95 Borden, Lizzie 134 Borgia, Cesare 268 Borgia, Lucrezia 268 botulin toxin 33, 41 Bourgass, Kamel 38 Bowskill, James 164 Bramwell, Harold 114

296

Braun, Eva 211 bretílium 140 Brouwer, Bram 269 Brown, Pat 85 Brown-Séquard, Charles-Edouard 128 Browne, Collis 163 Brunton, Thomas 159 Buchanan, Anna 92–93 Buchanan, Robert 92–93 Bukott Angyal 35–36 α-bungarotoxin 41 burundanga 60 lásd még hioszcin Buscopan 59 bürök (Conium maculatum) 19, 266 Callahan, Thomas 140–142, 146–147 Cameron, James 244 Campbell, Jackie 56 Carothers, Wallace 211 Carstairs, Jane 155 Casarett, George W. 250 cassava 199, 203–205, 284 Catlin, Steven 225, 235–239 Catlow, Bill 117 Celexa (citalopram) 202, 274 cézium 200 Chandler, Raymond 212 Chlorodyne 163, 167 Christie, Agatha 61, 212 CIA 43, 48, 60 cianid 23, 33, 163, 199–216, 218–224, 272–273, 275–276, 279–280, 282, 284 lásd még Tylenol; Lewis, C. cimetidine (Tagamet) 202, 274 citalopram (Celexa) 202, 274 citokróm-oxidáz 185, 205, 208 citokróm P450 190 Clariton, John 243

Clark, Christopher 197 Clarke, Edward 176–177 Clarke, Peter 263 Clarke, William 153 Claudius 266–267 Coleridge, Samuel Taylor 102 Collins, Richard 240, 242–245 CORMS lásd szén-monoxid-felszabadító molekulák Cox, Roger 260 Cranstoun, William 16 Crippen, Hawley Harvey 20, 50, 58, 61–76 Crippen, Mrs. (Elmore, Belle) 50, 62–76 Crompton, Rufus 47 Crossby, Lily 113 Cruickshank, William 179 Curie, Marie 247, 250 Cushny, Arthur 54 Cutting, Kenny 141–142, 146–147 Cybulski, Napoleon 129 cypermethrin 202, 275 Daly, Joseph 167–168 Daneker, Kathleen 223 Davies, Nicola 125 de Bocarmé, Hippolyte (gróf) 19 de Brinvilliers márkinő 15–16 de Quincey, Thomas 102 diacetil-morfin lásd diamorfin diamorfin (heroin) 101–103, 107– 108, 110, 113–117, 119, 122–124, 217–218, 275, 279, 286 lásd még morfin; Shipman, Harold diethamquat 276, 288 dietil-éter 20, 23, 152–154, 156, 159–163, 276, 278 difenzoquat 227, 232, 276, 288 diklór-etán 153

4-dimetilaminofenol 208, 276 Dionüszosz 85 Dioszkoridész 85, 104, 152 diquat 227, 277, 288 DNS-analízis (DNS-vizsgálat) 74, 76, 217 Doggett, Mrs. 171, 174 Domitianus 267 Drew, Walter 70–72, 75 Drusilla, Livia (Livia) 87 Duboisia fa 60 duplavakteszt 59, 277 Dyson, George 169–173, 175, 177 Dzsehád, Madzsidi 268 Eagle, Bob 22 ecetsav lásd etánsav Edis, Andrew 218 égetett mész 63, 71, 75, 277, 285 Ellis, John 50 Elmore, Belle 50, 62–76 lásd még Crippen, Mrs. Elsroth, Diane 221 endotelin 190, 278 Enigma kódrendszer 212 epinefrin lásd adrenalin etán 234–235 etánsav (ecetsav) 180, 277–278 éter lásd dietil-éter Evans, Julie 122 Excedrin 221–222 Extra Strength Tylenol 218–219, 221 FBI 35–37, 220 fekete csucsor (Solanum nigrum) 78 felezési idő 56, 247, 278–279 Feminax 59 Field Hitch, Caroline 130 Firestorm 227 lásd még paraquat

297

fizosztigmin 80, 84, 89 Flourens, Pierre 154 fluoracetát 15, 41, 279 Foran, David 76 formalin 242, 279 foszfor 18–19, 89, 279, 291 Fougnies, Gustave 19 Fraser, Thomas 89 Freeman, Richard 165 Frist, Bill 35–36 FSB (orosz titkosszolgálat) 254–257, 260–261, 264 lásd még KGB Fulcher, Alice 172 Furnell, Michael 154 Galénosz 152 Gall, David 48 Garcia, Adair 194–195, 198 Geiger, Philipp Lounz 78 George, Ronald M. 239 Gerard (gyógyszerész) 84 Gilbert, Glenn 134–136 Gilbert, Kristen 127–128, 130, 132–137, 146 glükóz 106, 131, 203–205, 209, 228, 272, 293 Goldfarb, Alex 254, 264 Goodpasture-szindróma 242 Gorgyevszkij, Oleg 49 Göring, Hermann 211 Gramoxone 244 lásd még paraquat Gream, George 155 Greener, Hannah 156 Grimshaw, Muriel 124 Grundy, Kathleen 119–124 Gullino, Francesco 49 gyomirtó 225–227, 229–230, 234, 238,241, 244, 275–277, 288

298

Hall, Gavin 166–167 Hall, Joanne 166 Hamer, Mary 115 Hamlin, Harry 239 Harris, Carlyle 93 Hart, Bernard 14, 245 Hawthorne, Lil 66, 69 hem-oxigenáz 188 hemoglobin kötődése szén-monoxidhoz 184–186, 188 III. Henrik 267–268 heroin lásd diamorfin Hess, Germain 78 hidrogén-cianid 23, 163, 199–204, 206–207, 209–211, 275, 279 lásd még Zyklon-B hidromorfon 107–108, 280, 286 hidroxikobalamin 208, 280 Higgins, Lily 119 Hill, Starforth 197–198 Himmler, Heinrich 211 hioszciamin 54, 60, 73, 78–80, 281 hioszcin 20, 50–64, 67, 72–75, 77, 83, 85, 272, 281 Hitler, Adolf 90, 211 Holmes, Sherlock 40, 102 Hudon, Henry 138, 140, 146–147 Hughes, Jennifer 216 Hughes, Ted 192 Husszein, Szaddám 90 Hutchinson, Claire 120 irak-iráni háború

29

Jagodowski, Stanley 127–128, 137, 146–147 jamestowni gyom (Datura stramonium) 53 Janus, Adam 219

Jeffries, Benjamin 160 Joliot-Curie, Irène 250 Jon, Gee 206 Jones, Cranog 195–198 Jones, Jim 211 Jones, Margaret 195–198 Jordan, Mary 114 Juscsenko, Viktor 269 Juszupov, Felix 209 kálium 16, 139, 190, 274, 279 kálium-40 izotóp 250 kálium-cianid 200, 202, 206, 210–211, 218–220, 222 kálium-hidrogén-karbonát 210 kálium-klorid 133, 136, 138–139, 146 Kapanol 106 karbonil-klorid 180, 281 karboxihemoglobin 183, 185–186 Kasszandra 193 Kaye, Glenna 237–239 kéksav lásd hidrogén-cianid Kekulé, August 129 II. Kelemen pápa 267 Kellerman, Mary 219 kelocyanor 208, 282 Kendall, Henry 71 kén-hidrogén (H2S) 190 keserűmandula (Prunus amygdalus va. amara) 200, 203 ketamin 144 KGB (orosz titkosszolgálat) 34, 42, 49, 246, 254–255, 263, 268 lásd még FSB Kim Szung Il 211 Kim, Thomas 219 kiralitás 52, 54, 78, 80, 129, 274, 281–282, 286, 288 Kitchen, Alice 124

Klein, Jeffrey 132 Kleopátra 85–86, 91 klórakné 269 kloroform 23, 151–169, 171–175, 282 Klóthó 78 kodein 103, 107, 283, 286 koffein 59, 80, 283, 293 Koklov, Nyikolaj 268 konzo 204–205 Kosztov, Vladimir 27, 42, 44–46, 48 Kotsias, Basilio 55 Kovtun, Dimitrij 257, 261–263 kromatográfia 21, 224, 279, 281, 283, 286, 293 Kubla Kán 102 Kwells 58 Lakheszisz 78 Langer, Carl 181 Langlands, Ross 94 Lassone, Joseph de 179 LD50 28–29, 130, 231, 284 Leach, Alfred 171–173 le Neve, Ethel 50, 64–65, 68–69, 71, 75 Levenson, Joe 100 Lewis, Cheryl 199, 212–213 Lewis, James 220 linamarin 203–205, 284 Lingard, Robert 113 Lirkoff, Teo 45 Lister, Joseph 160 Litvinyenko, Alekszandr 246–248, 250–257, 259–261, 263–266 Litvinyenko, Marina 254 Livia Drusilla (Drusilla, Livia) 87 Lomas, Ivy 124 London, Jack 91 Long, Crawford 153 Loseby, Graham 218

299

Lissapol N 228, 284 Luff, Dr. 73 Lugovoj, Andrej 257, 261–264 Lyons, Eva 113 MacFarland, Mary 220 Mackamotzki, Corinne 64 MacLeod, Charlotte 91 Mahmud, Musztafa 269 Majors, Orville Lynn 139–140 mák (Papaver somniferum) 102–104, 286 mandragóra (Mandragora sp.) 51–53, 85, 152 Manhattan-program 250 Mann, Brian 14, 189–190 Marcus Antonius 85–87 marihuána 79, 228 Markland, Winifred 167–168 Markov, Annabel 42, 46 Markov, Georgi 13, 27, 39–49, 266 Markov, Nikola 45 Marsh, James 17–18 Marsland, Sarah 114 Marx, Karl 260 Marymont, Marcus 21 Mason, Deborah 191 Mason, Michael 191 Massey, Alan 118 Matthews, Alice 172–173 Mattioli, Pietro 79 McGowan, John 98 McWorther, Stanley 223 Meguerba, Mohamed 37 Melia, Joan 101, 122–124 Meling, Jennifer 222–223 Meling, Joseph 222–223 Mellor, Winifred 122–123 Mengyelejev, Dimitrij 247 metán 179–180, 182, 202, 279, 282

300

metilmorfin-szulfát lásd kodein metil-viologén 226–227, 288 metionin 202, 205, 285 Metzger, Johann 17 MI5 49 MI6 256, 264 Millard, Jacqueline 212 Miller, Stanley 201 mioglobin 182, 185 mitokondrium 185, 203, 206 Mond, Ludwig 181 Mond-eljárás 181 monoamin oxidáz 131 morfin 19, 57, 73, 91–93, 102–110, 114, 119, 121–124, 162, 275, 280, 283, 286, 288 morfolinoetil-morfin lásd pholcodine Morpheus 103 Morrell, Edith 110 Morrison, Lord 99 Motterlini, Roberto 190 Myllot, Emma 115 nadragulya (Atropa belladonna) 19, 77–79, 81, 84–88, 273 lásd még atropin; belladonna naloxon 108, 286 Nash, John 69 nátrium-cianid 200–202, 210–213, 215–216, 224, 275 nátrium-nitrit 207–208 nátrium-nitroprusszid 203, 286 nejlon 211, 271, 287 Nero 267 neutronaktiváció 21, 287 Nickell, Bruce 222 Nickell, Stella 222 [NiFe]-hidrogenáz enzim 201 nikkel-karbonil 180–182 nikotin 19–20, 33, 41, 187, 287, 293

nitrogén-monoxid (NO) 189–190, 234, 278 Nunneley, Thomas 162 O’Brien, Peter 242 Oake, Stephen 38 Oakley, Howard 99 ólom-acetát 169–171, 288 Olsen, Kenneth 39 opioid receptorok 105–108 Orfila, Mathieu 17, 19 óvszer 176–177 Oxtoby, Primrose 110 öbölháború 90 Paget, James 151 PAH (pulmonary arterial hypertension) 189 Pallister, David 40 Paracelsus 104, 152 paracetamol 218, 224 paraquat 14, 225–235, 237–239, 241–245, 275–276, 284, 288 Parkinson-kór 57, 83, 184, 275 Parroy, Michael 197 Pasteur, Louis 156 Peck, Claire 139 Peebles, Alvin 54 Perrault, James 135–136, 140, 142, 145–146 petidin 111–112, 122 Pierce, Elizabeth 113 pholcodine 162, 288 Pimlico-rejtély 169 Plante, Steve 144–145 Plath, Sylvia 192–193 poli(metil-metakrilát) 180, 202, 289 poliészterszál 180 politikai gyilkosságok 88, 270 Politovszkaja, Anna 257

Pollard, John 119 polónium 246–254, 261–263, 289 polónium-209 izotóp 247, 249, 251 polónium-210 izotóp 246–253, 256–257, 259, 261–265, 270 polónium-klorid 246, 251 Pomfret, Bianka 123–124 Ponsor, Michael 146–147 Powell, Colin 37 pralidoxim 89–90 Primatene 132 Prince, Paula 220 propanon 204, 290 propranolol 130 Puriskevics, Vlagyimir 209 Putyin, Vlagyimir 255, 257, 260, 263–264 Quinn, Marie

124

radioaktivitás 41, 82, 200, 212, 247–253, 259–260, 262, 278–279, 287, 289, 291 Ráhel 53 Raszputyin, Grigorij 200, 209 realgár 266 Reiders, Frederic 147 Reiner, Mary 220 Reinsch, Edgar 18 Ressam, Ahmed 37 Reynolds, Linda 118–119 Richards, José 116 Richardson, Benjamin 159 ricin 27–39, 41–42, 44–45, 47–49, 270, 290–291 ricinolsav 31, 291 ricinusnövény (Ricinus communis) 28–31, 291 ricinusolaj 30–31 Riley, Bernard 46–47

301

Rix, Kathy 141, 143–144 rodanáz 203 Rose, Martha 238 Rose, Valentine 17 Rutherford, John 122 Ryan, Leo 211

Strickland, Claudia 134 Sudafed 222–223 Sullivan, John B. 219 Suprarenin 130 SVR (orosz hírszerzés) 261 Swanson, Dennis 48

VI. Sándor pápa 268 SBU (ukrán titkosszolgálat) 269 Scaramella, Mario 256–257, 261, 263 Scopoderm tapasz 58 Scopoli, Giovanni 52 Scopolia 52 Séquin, Armand 103 Sertürner, Friedrich 103 Shaffer, Michael 219 Sharwood-Smith, Geoffrey 97–98 Shaw, John 118 Shipman, Harold 14, 22, 101–102, 109–126, 218 Shorash, Szami 269 Shubbar, Mohszen 268 Shute, Nevil 212 Simon, Guy 16 Simpson, James 154–155 Sixsmith, Martin 264 Skwira, Ed 143–144, 146–147 Smith, Janet 125, 218 Snow, John 156–158 sorsistennők 78 Soubeiran, Eugène 153 Sparks, Monica 116, 118 Spencer, Paul 120 Spilsbury, Bernard 20, 193 Stannard, J. Newell 250 Stas, Jean 19 Steer, David 218 Stevenson, Fanny 167 Stillmark, Hermann 31 Stolz, Friedrich 130

Szabad Európa Rádió 27, 43–44, 47–48 Szakajev, Ahmed 257, 260, 264 szarin 41, 89–91 Szavov, Sztojan 49 szén-14 izotóp 250 szén-monoxid (CO) 14, 20, 23, 178–194, 196, 198, 281 szén-monoxid dehidrogenáz 188 szén-monoxid-felszabadító molekulák (CORMS) 190 szerves foszforvegyületek 89, 291 szerves mérgek 19, 22 szilika 23, 292 szilikon 180, 292 szintézisgáz 179–180, 292 szkopolamin lásd hioszcin Szokolenko, Vjacseszlav 257, 262 Szókratész 266 Szolzsenyicin, Alekszandr 42 Sztojanov, Dimiter 49 szuperoxid gyök 228–229, 292

302

Tagamet (cimetidine) 202, 274 Takamine, Jokichi 130 tallium 22, 40, 91–92, 200, 216, 258–259, 268–269 tallium-201 izotóp 259 Tapp, Edmund 215 Taylor, Liam 139 TCDD lásd tetraklór-dibenzodioxin teofillin 80, 283, 293 testtömegindex (BMI) 137, 143, 293

tetraklór-dibenzodioxin (TCDD) 269, 293 Thurston, Gavin 47 Titus 267 TLC lásd vékonyréteg-kromatográfia Torribio, John 195 tömegspektrometriával kapcsolt gázkromatográfia (GCMS) 21 Trémoille, Adelaide de la 169 lásd még Bartlett, Adelaide Trestrail III, John 75 Troop, Patricia 259–260 Tropin 81 Turing, Alan 211 Turner, Irene 124 Tylenol 199, 218–224 urán-238 izotóp 250 uránércek 247–248 Urey, Harold 201 Valens 267 van’t Hoff, Jacobus 129 városi gáz 184, 191, 193 vegyi fegyverek 210 vékonyréteg-kromatográfia (TLC) 21, 224, 283, 293 Vella, Angelo 142–143, 146–147 vér-agy gát 58, 79, 107, 275, 293–294 vérnyomás 32, 47, 129, 137, 140–142, 187–190, 203, 208, 278, 287

Vibrio fischer 33 Viktória királynő 12, 151, 153, 156–157, 160, 162, 175–176, 184 von Liebig, Justus 153 Vulpian, Alfred 129 Waldie, David 154 Walker, Annie 176 Wall, John 141–142, 144 Walsh, Renee 141 Warburton, Ada 119 Ward, Minnie 115 Warren, Curtis 215 Weedol 227 lásd még paraquat West, Maria 117, 124 White, Ike 93 Wilcockson, Joseph 115 Wilcox, William 73, 75 Woolf, Mr. 245 Egészségügyi Világszervezet (WHO) 204, 231 Young, Graham

22, 40, 91, 258

Zola, Emile 193 Zyklon-B 210 zsírleszívás 132 Zsivkov, Todor 27, 43

303