Tartalom. Elõszó A szerzõk életrajzai... 9

Tartalom Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 A szerzõk életrajzai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Bevezetõ tanulmányok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Pólyi Csaba: A nemzetközi migráció néhány aktuális kérdése az új világrendben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Hidasi Judit: Migráció és mobilitás . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Biztonságpolitika és migráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Vándor János: Gondolatok az Európai Unió közös külés biztonságpolitikája, valamint a migráció összefüggéseirõl . . . . . 59 Csejtei István: Mobilitási partnerség: az uniós szomszédságpolitika új eszköze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Esettanulmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 Nyusztay László: Az olaszországi bevándorlás néhány kérdése az új évezred elején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 Szilágyi Judit: A kínai migráció gazdasági és társadalmi hatásai az Amerikai Egyesült Államokban . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Benyó Marianna: Viták a németországi törökök beilleszkedési nehézségeinek okairól – Necla Kelek török–német szociológus könyve alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Szekeres Diána: Az új típusú menedékjogi eljárás és a jogi támogatás szemléltetése Hollandia példáján keresztül . . . . . . . 146 Migrációkutatások, konferenciák . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 Nyárády Gáborné: Tudástranszfer és kooperáció a migrációkutatásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 Lakatos-Báldy Zsuzsanna: Válság, kulturális diverzitás, migráció – egy nemzetközi konferencia tükrében . . . . . . . . . . . . . . . 189 5

Elõszó Az új, formálódó világrend egyik, a globalizációval, a transznacionalizációval, az interdependenciával és az egyenlõtlen fejlõdéssel összefüggõ jelensége a tömeges és felgyorsult migráció (Portes és Ruggie kissé talán túlzó szavaival: a migráció „a transznacionalizáció alrendszere”). Tekintettel arra, hogy a ma már évi többmilliós népmozgások – különösen azok illegális formái – közvetlenül biztonságpolitikai kihatásúak, egyre bõvül azon kormányzati, akadémiai és egyéb kutatások köre, amelyek a jelenség tényeit, tendenciáit, társadalmi-gazdasági okait és következményeit kísérlik meg feltárni. A napjainkban szaporodó migráció-esettanulmányok, országelemzések általában részletesen leírják a jelenség fogalmát, történeti szakaszait. Teret szentelnek a népmozgások irányainak, felvázolva azokat az ország-, illetve korszakspecifikus tényezõket, amelyek a migránsokat a kibocsátó (származási) országok idõleges vagy végleges elhagyására, másrészt a befogadó (cél-)országok választására késztetik (a szakirodalomban: „push-”, illetve „pull-faktorok”). Érzékeltetik a népvándorlások dimenzióit és megoszlását, származási országok, célországok és szakmai területek szerint. Bemutatják az adott kormányok migrációs politikáját, a jogalkotás és jogalkalmazás tartalmi kérdéseit, EU-tagállamok esetében nemzetállami és uniós szinteket is beleértve. Elemzik a migráció társadalmi hatásait, különös figyelemmel a beilleszkedés, foglalkoztatás, oktatás, kultúraközi aspektusok kérdéseire. Végsõ elemzéseikben megkísérlik felállítani a migrációs folyamatok költség-haszon mérlegét, azaz kimutatni, hogy a befelé irányuló népmozgás gazdasági-társadalmi haszna arányban áll-e az általa generált kihívások és feladatok kezelésének költségeivel. A nemzetközi migráció kérdésköre jelentõségének megfelelõ hangsúllyal volt jelen a Budapesti Gazdasági Fõiskola 2010. november 4–5-i Tudomány Ünnepe címû konferenciájának Nemzetközi Tanulmányok szekciójában. Az ott elhangzott prezentációk közül összesen hat foglalkozott a kérdéssel, közülük három szélesebb tematikájú, a jelenség általános, elméleti és összeurópai vonatkozásait taglalta, a másik három – mûfajilag inkább esettanulmányok – pedig a népmozgások gyakorlati-politikai és 7

Tanulmányok a nemzetközi migráció körébõl

gazdasági-társadalmi aspektusainak szentelt figyelmet, három ország tapasztalatainak tükrében. Jelen kötetben ezeknek az elõadásoknak az írott változatát adjuk közre, kiegészítve még négy, szintén fõiskolánk oktatói által a nemzetközi migráció tárgykörében írt tanulmánnyal. Utóbbiak közül az elsõ a globalizáció, mobilitás és migráció összefüggéseivel foglalkozik, a második a kérdés jogi-eljárási aspektusait világítja meg Hollandia példáján, a harmadik a magyarországi és erdélyi felsõoktatásban folyó migrációkutatásokba nyújt betekintést, végül a negyedik egy 2009-ben fõiskolánkon rendezett nemzetközimigráció-konferencia tartalmáról ad elemzõ ismertetést. Miután konferencia-elõadásokról van szó, kötetünk természetesen nem törekedhet a migrációs kérdéskör teljes tartalmi, illetve földrajzi lefedésére. A téma meghatározó hazai és külföldi elemzõinek álláspontját osztva a szerkesztõnek az a véleménye, hogy a nemzetközi migráció kérdésköre – mind annak biztonság-politikai, mind gazdasági-szociális és kultúraközi aspektusait tekintve – a nemzetközi és európai agenda fontos pontja marad. (Egyes nyugat-európai országok belpolitikai folyamatai mellett ezt támasztják alá napjaink észak-afrikai és arab világbeli eseményei is.) Reményeink szerint a kötet hasznosan járulhat hozzá fõiskolánk és társintézményeink hallgatóinak felkészüléséhez a nemzetközi kapcsolatok és Európa-tanulmányok, továbbá a kultúraközi ismeretek tárgyköreiben. Budapest, 2011. június Nyusztay László a kötet szerkesztõje

8

A szerzõk életrajzai Dr. Benyó Marianna 1970-ben végzett az ELTE BTK orosz–német szakán. Egyetemi tanulmányai befejezését követõen a valamikori NDK-ban magyar munkásokat oktatott németre. 1971 és 1973 között a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban német tagozatos osztályok nyelvtanára, majd a Pénzügyi és Számviteli Fõiskola Zalaegerszegi Intézetében – mai nevén a BGF GKZ – lett tanszékvezetõ, docens. 1980-ban az ELTE-n doktorált. Oktatói tevékenysége mellett számos szépirodalmi és mûvészettörténeti fordítás is fémjelzi nevét. Számos cikket publikált az Élet és Irodalom címû hetilapban, valamint több országos napilap és rádióadó zalai tudósítójaként is dolgozott. A német és az orosz mellett franciául felsõfokon, angolul pedig középfokon beszél. Dr. Csejtei István közgazdász (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem), nyugalmazott nagykövet, 41 éven át dolgozott a Külügyminisztériumban. Nagykövet volt Madridban, Hágában, Tel-Avivban (egyben Ramallahban), valamint Tripoliban. Fõkonzulként tevékenykedett Montreálban. A Külügyminisztérium Kulturális és Tudományos Fõosztályát vezette 1986 és 1988 között. Az Európai Uniós Politikai Kapcsolatok Fõosztály vezetõjének tisztségét töltötte be 2000 és 2002 között. Fõ érdeklõdési területe az európai integráció. Hat nyelvvizsgája van. Jelenleg a Magyar Külügyi Társaság elnöke és a Budapesti Gazdasági Fõiskola Külkereskedelmi Karának oktatója. Dr. habil. Hidasi Judit egyetemi tanár, a BGF Külkereskedelmi Kar nyelvészet és kommunikáció professzora, dékán. 1998–2001 között az Oktatási Minisztérium Bilaterális Fõosztályán fõtanácsos, és a MÖB titkára. 2001-tõl 2006-ig Japánban a Kanda, a Waseda és a Shirayuri egyetemeken oktatott. Az alkalmazott nyelvészet, interkulturális menedzsment és nemzetközi kommunikáció témaköreiben nagyszámú könyv, tananyag és tanulmány szerzõje magyar és idegen nyelveken egyaránt. 9

A szerzõk életrajzai

Dr. Lakatos-Báldy Zsuzsanna 1984-ben az ELTE-BTK-n spanyol nyelv és irodalom, valamint történelem szakokon végzett okleveles tanárként. 1989-ben szintén az ELTE BTK-n portugál szakon portugál nyelv és irodalom szakos elõadóként diplomázott, majd mûvészeti oktató, dramaturg és tolmács végzettséget is szerzett. Mindezek mellett 2006-ban az ELTE ÁJK-n jogászként végzett, PhD fokozatát pedig a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Iskolájában szerezte meg, 2009-ben. Jelenleg a BGF fõiskolai docense. Nyárády Gáborné dr. nyelv- és irodalom szakos tanár, marketingkommunikáció szakértõ. Doktori (PhD) fokozatát a szociolingvisztika és kommunikációtudomány területein szerezte. Három és fél évtizede tanít a felsõoktatásban különféle társadalmi/közéleti és nemzetközi kommunikációs, PR- és média tantárgyakat. Nevéhez fûzõdik ezek egy részének kidolgozása és hazai bevezetése, illetve több fõiskolai szak indítása. A BGF Társadalomtudományi Intézetének, továbbá az intézetnek a Külkereskedelmi Karon mûködõ Társadalmi Kommunikáció és Média Tanszéke (elsõ hazai UNESCO-tanszék) vezetõje. A karon mûködõ Média Mûhely, továbbá a Társadalmi Innovációs Mûhely alapítója. Egy sor szakmai kézikönyv és jegyzet szerzõje, résztvevõje, illetve vezetõségi tagja nemzetközi, európai és hazai szakmai szervezeteknek. Dr. Nyusztay László (CSc, PhD) közgazdász, politológus, tanszékvezetõ fõiskolai tanár, rendkívüli követ. Több évtizedet töltött a külügyi és kulturális diplomáciában, pályafutása során vezetõ posztokat töltött be a kairói, újdelhi és római külképviseleteinken. Oktatott a Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd a Külkereskedelmi Fõiskolán és – mindmáig – a BGF-en. Alapító vezetõje volt a Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment alapképzési szaknak, majd a Nemzetközi Tanulmányok mesterképzési szaknak. Az 1990-es évek végétõl vendégtanára és nemzetközi kutatóhálózati tagja a Bolognai Egyetem Politikatudományi Karán folyó alap- és nemzetközi MIREES mesterképzésnek. Jelentõs számú publikációja jelent meg itthon és külföldön a nemzetközi intézmények, az európai regionális együttmûködés, továbbá a diplomácia témaköreiben. Dr. Pólyi Csaba 1980-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán, a Rajk László Szakkollégium tagja volt. Diplomáciai külszolgálatot teljesített Bolíviában, Kubában, 10

A szerzõk életrajzai

Mexikóban és legutóbb 2007–2010 között hazánk nagykövete volt Brazíliában. 2006-ban PhD tudományos fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem Földrajztudományi Doktori Iskolájában. A Szegedi Tudományegyetemen nemzetközi migrációt oktat. Latin-Amerika szakértõje és a Külügyminisztérium Amerikai Fõosztályán dolgozik. A BGF címzetes fõiskolai tanára és tudományos munkatársa. Dr. Szekeres Diána a Budapesti Gazdasági Fõiskola Gazdálkodási Kar fõiskolai tanársegédje. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola abszolutóriumot szerzett levelezõ tagozatos doktoranduszaként jelenleg a joghoz jutás alapjogi és intézményi aspektusait vizsgálja Magyarországon és Hollandiában. Korábbi foglalkozását tekintve ügyvédjelölt, majd áldozatsegítõ és jogi segítségnyújtási ügyintézõ. Szilágyi Judit a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett 2004-ben Nemzetközi Kapcsolatok szakon. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Fõiskola Külkereskedelmi Karának oktatója, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos munkatársa, valamint az International Business School óraadó tanára. PhD-tanulmányait szintén a Budapesti Corvinus Egyetemen végzi, fõ kutatási területe az Egyesült Államok és Kína viszonyrendszere. Dr. Vándor János a politikatudomány kandidátusa, nagykövet. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szerzett közgazda diplomát, majd diplomáciai pályára lépett. Kezdetben a fejlõdõ világ országaiban (Vietnam, Indonézia, Etiópia, Szomália) teljesített szolgálatot, majd az 1990-es évek közepétõl az európai integráció kérdéseivel, illetve a magyar csatlakozás folyamatával foglalkozott. A csatlakozási tárgyalások kezdetekor a brüsszeli magyar EU-misszió helyettes vezetõjeként tevékenykedett. Szerzõje vagy társszerzõje több, a nemzetközi viszonyokkal foglalkozó könyvnek és a százat is meghaladó tanulmánynak. Jelenleg a BGF tanára, ahol a nemzetközi kapcsolatokkal és a diplomáciával foglalkozó tárgyakat oktat.

11

V. Az olaszországi bevándorlás néhány kérdése az új évezred elején Nyusztay László tanulmánya Esettanulmányunk a migrációt egy olyan ország – az Olasz Köztársaság – vonatkozásában tárgyalja, amely a jelenség által érintett európai államok között elõkelõ helyen áll. Közismert adat, hogy az Olaszországból kifelé irányuló, történelmi okokra visszavezethetõ kivándorlás (emigráció) következményeként ma már 60-65 millió olasz származású ember él a határokon kívül, Európában vagy a tengeren túl, számuk magasabb, mint a határokon belül élõ 59 milliós lakosságé. És az is jól ismert tény, hogy az ország történetének elmúlt évtizedeiben az egyik legsúlyosabb társadalmi kihívás az elmaradottságot, szegénységet nehezen leküzdõ déli tartományokból a fejlettebb, gazdag északi és közép-olaszországi régiókba történõ belsõ népmozgás. E terjedelmileg korlátozott áttekintésben nem foglalkozhatunk a migráció fogalomkörével, általános elméleti kereteivel, és nem részletezhetjük a népmozgások történeti korszakait. Nem elemezzük a kifelé irányuló olasz migráció és a belsõ népmozgás jelenségeit.1 Mindössze arra teszünk kísérletet, hogy felvázoljuk az Olaszországba történõ bevándorlás (immigráció) néhány sajátos vonását az elmúlt évtizedekben, beleértve az ország vonzástényezõit, a bevándorlók megoszlását, továbbá a bevándorláspolitika, jogalkotás és társadalmi recepció néhány kihívását.

Itália: kibocsátóból befogadó Olasz források szerint a tömeges népmozgások évszázadai: az „Ottocento” és a „Novecento”, a 19. és a 20. század. Az olasz migráció történetét bemu1 E kérdéskörökrõl lásd Bonifazi:15–76. és Pugliese: 19–78.

97

Nyusztay László

tató szerzõk utalnak arra, hogy bár kisebb-nagyobb létszámú külföldi – elsõsorban albán migráns – közösségek már a XV. századtól megtalálhatók az olasz városállamokban2, a migráció mint tömeges nemzetközi jelenség olaszországi adatai az egységes nemzetállam kialakulásától – közelebbrõl az 1876. évi népszámlálástól kezdve – kísérhetõk figyelemmel. Ezek alapján, a népmozgások fõ irányait és dimenzióit tekintve, az olasz migrációtörténet többféle korszakolásával találkozhatunk a szakirodalomban (Birindelli, Bevilacqua, Bonifazi és mások). Ha az egyes népmozgási irányok – emigráció, immigráció, belsõ népmozgások – domináns trendjeit vesszük alapul, akkor az eltelt közel másfél évszázad egyfajta ötszakaszos felosztása tûnik indokoltnak. E szerint az elsõ korszakban (1876–1914) a döntõ folyamat a gazdasági indíttatású kivándorlás, fõként az USA, Dél-Amerika és a fejlettebb európai országok irányába, a századfordulóig évi 100-300 ezer, majd félmillió fõt meghaladó nagyságrendben. A két világháború között (1919–1939) változatlanul az emigráció az egyedül meghatározó irány, azonban csökkenõ, évi 100 ezer fõ alatti mértékben, aminek hátterében egyrészt a gazdasági világválság által beszûkített lehetõségek, másrészt a fasizmus kivándorlást tiltó-akadályozó törvényei álltak. (A második világháború éveiben a kifelé irányuló népmozgás úgyszólván egyetlen formája félmillió olasz németországi kényszermunkára irányítása volt.) A harmadik periódus a második világháború utáni elsõ két évtizedre tehetõ (1946–1965), amelyet egyrészt egy új, összesen több mint 5 milliós, döntõen gazdasági okokkal motivált emigrációs hullám, másrészrõl, ezzel egyidejûleg, másfél millió, a szegénység és kilátástalanság elõl menekülõ olasznak a déli régiókból Észak-Olaszországba költözése jellemez. A következõ, szintén kb. két évtizedes szakaszban (1966–1989) a belsõ migráció folytatódik, ezzel párhuzamosan azonban, új jelenségként, elindul és folyamatossá válik a fõként mediterrán, afrikai volt gyarmatokról, ázsiai és latin-amerikai fejlõdõ országokból az Olaszországba irányuló bevándorlás, kiegészítve a korábbi USA-beli és európai olasz emigráció egy részének visszavándorlásával, hazatérésével. Ez a tendencia tömegessé és úgyszólván egyeduralkodóvá válik az 1990-ben kezdõdõ, máig tartó ötödik szakaszban, amelyben a hivatalos statisztikák 2009-ig 4,3 millió bevándorlót regisztráltak a harmadik világ, majd fokozatosan egyre inkább Közép- és Kelet-Európa országaiból. Nem hivatalos becslések 2 Chiodi: 171.

98

Az olaszországi bevándorlás néhány kérdése az új évezred elején

szerint ez a szám – az illegálisan Olaszországban tartózkodókkal együtt – ma összesen meghaladja a 6 millió fõt.3 A vázolt trendek alapján megállapítható, hogy Olaszország, amely a kezdetektõl az 1960-as évek közepéig döntõen jelentõs számú emigráns kibocsátó országaként volt azonosítható, az ezt követõ évtizedekben fokozatosan külföldi migránsokat befogadó országgá vált, miközben mind a kivándorlás, mind a belsõ, dél-északi irányú népmozgás jelentéktelenre zsugorodott.

Olaszország „pull-faktorai” Jelen elõadásnak nem tárgyai azok a tényezõk („push-faktorok”), amelyek a migránsokat származási országuk elhagyására késztetik. Felsorolásszerûen ezek – hasonlóan a más fejlett és demokratikus piacgazdaságokba irányuló népmozgásokhoz – az olaszországi bevándorlók esetében is a következõk: a harmadik világ legkevésbé fejlett országainak gazdasági helyzete, elmaradottság, szegénység, túlnépesedés, munkanélküliség, mûködésképtelen ellátó rendszerek, alacsony színvonalú oktatás; egy sor fejlõdõ ország diktatórikus politikai berendezkedése, társadalmi, törzsi-etnikai, vallási konfliktusok, üldöztetés; a közép- és kelet-európai térség transzformációs válsága, politikai bizonytalanságai, etnikai problémái. Sajátos és az olasz immigráció szempontjából fontos körülményt jelentenek az évtizedig tartó délszláv háború gazdasági és társadalmi hatásai. Végül, ma még pontosan nem prognosztizálható új migrációs hullámot okozhatnak az észak-afrikai és arab világbeli politikai változások is, amelynek egyik kiemelt célországa Itália. Ami Itália vonzástényezõit illeti, ezek két csoportra oszthatók. Az egyikbe olyan általános és hagyományos ösztönzõ feltételek tartoznak, mint például a földrajzi közelség, amely elsõsorban a Földközi-tenger déli partján fekvõ észak-afrikai országokból (Marokkó, Tunézia) történõ tömeges bevándorlásban mutatható ki. Fontos a közelség a volt jugoszláv tagköztársaságok és Albánia esetében is, utóbbinál azonban szerepet játszik az olasz félszigetre történõ immigráció több évszázados történelmi hagyománya is. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a felsorolt országok hagyományosan jelen vannak az itáliai bevándorlási „toplistákon” (l. 1. sz. táblázat). 3 Adatok: ISTAT, Caritas-Migrantes, 2006–2007; Bonifazi: 71–77.

99

Nyusztay László

A vonzástényezõk másik csoportjához az olasz fejlõdés sajátosságai tartoznak. Mindenekelõtt az a tény, hogy Itália, amely a második világháborúból vesztes országként került ki, történelmileg viszonylag rövid idõn belül képes volt – természetesen jelentõs külsõ segítséggel – nemcsak gazdaságát újjáépíteni és parlamentáris jogállamként újradefiniálni önmagát, hanem az európai integráció és a transzatlanti szövetség tagjaként ténylegesen emancipált szereplõjévé tudott válni a nemzetközi életnek. Gazdasági felzárkózása fontos jeleként az olasz gazdaság – az alapvetõ makrogazdasági mutatókat tekintve – az 1980-as évek közepére, évi 3% körüli növekedést produkálva, a világgazdasági ranglisták 5-8. helyére kerül, megközelíti, illetve megelõzi az EGK/EK nagyhatalmainak tényszámait („olasz gazdasági csoda”), és ezzel képes hozzájuk mérhetõ vonzerõt gyakorolni a gyarmati sorból felszabadult országok humánerõforrására. S erre szüksége is van, hiszen, amint ezt számos kutatás kimutatta, a felfutó és döntõen az északi és középsõ régiókra települt modern olasz gazdaság fokozott munkaerõ-szükségletét a déli régiókból történõ belsõ migráció egyedül nem képes kielégíteni, a csökkenõ reprodukciós mutatók, valamint a megelõzõ évszázad közel 10 milliós nettó migrációs deficitje csak humánerõforrás-behozatallal ellensúlyozható4. Fontos vonzástényezõ volt – és egészen a 2000-es évtized második feléig maradt is – az olasz bevándorláspolitikai gyakorlat viszonylag laza, megengedõ jellege. A Mussolini-idõszak drákói jogszabályait és kemény ellenõrzési gyakorlatát a Köztársaság humánus, egyben hézagos bevándorlási törvényei váltották fel, amelyek szinte kizárólag a tartózkodási engedélyre (permesso di soggiorno) és a kiutasítás feltételeire koncentráltak, alig szentelve figyelmet olyan kérdéseknek, mint pl. a külföldiek munkavállalása. Ez a helyzet – legalábbis kezdetben – egy igen kevéssé hatékony jogalkalmazási gyakorlattal párosult, amelynek hátterében az egymást követõ kormányoknak az a törekvése állt, hogy minél kevésbé veszélyeztessék az államháztartási bevételek egyre növekvõ részét adó idegenforga4 Birindelli 1980-as években publikált adatai szerint az eltelt évszázad során az olasz kivándorlók száma 26 millió feletti, ebbõl késõbb kb. 9 millióan repatriáltak. A kutató a végleges nettó „migrációs deficitet” 8,3 milliósra becsüli (Birindelli, 1984. 9. o.). Más szerzõk, pl. Bonifazi, azt hangsúlyozzák, hogy a második világháborút követõen elindult új emigrációs hullám lecsendesülésével és az 1960-as évektõl indult tömeges bevándorlás kibontakozásával az 1970-es évek elejétõl a migrációs egyenleg pozitív, a korábban felhalmozódott migrációs deficit azonban így is többmilliós maradt (Bonifazi: 71–72. o.). A korábbi korszakokban emigrált olaszok, illetve leszármazottaik repatriálása – amint azt az 1. sz. táblázat USA- és UK-adatai is mutatják – az 1980-as években tovább folytatódott.

100


lom érdekeit, másrészt zavartalan esélyt biztosítsanak a fejlett nyugati országokból érkezõ, magas képzettségû munkaerõ beilleszkedésére. Amint arra olasz történészforrások rámutatnak, mindez azért válhatott Olaszország „immigrációs versenyelõnyévé”, mert ugyanebben az idõszakban a nyugat-európai versenytársaknál – Nagy-Britannia, Franciaország, NSZK – napirendre került a bevándorlási szabályok komoly szigorítása.5 A vonzástényezõk között sajátos helyet foglal el az olasz nyelv, mint a munkapiaci és társadalmi beilleszkedés eszköze. Ez azon országokból érkezõ migránsok számára elõny, ahol a gyarmati idõszak hivatalos nyelve, illetve az önálló nemzetállam államnyelve vagy egyik összekötõ nyelve a neolatin nyelvcsaládba tartozik, s ezáltal számukra a nyelvtanulás, a beilleszkedés folyamata jelentõsen lerövidül. Az 1. sz. táblázat 10-es toplistáján szereplõ származási országok között a frankofon Marokkó mindhárom népszámlálási évben „dobogós”, míg a szintén francia hagyományú Tunézia csak a legutóbbi években szorult hátrébb. A nyelvi közelség az egyik magyarázata a román bevándorlás fél évtizeden belüli megháromszorozódásának, továbbá Moldova elõkelõ helyezésének, s részben ugyanerre vezethetõ vissza Ecuador és Peru megjelenése az elsõ 10 között. Végül komoly szerepet játszik az olasz társadalom hagyományosan befogadó attitûdje. Bár a tömeges bevándorlás a 20–21. század fejleménye, maga a jelenség évszázadokkal korábbi eredetû és összefügg Itáliának, az olasz városállamoknak a késõi középkor világ- és európai kereskedelmi útvonalainak metszéspontján betöltött fontos szerepével. Egyes szerzõk utalnak arra, hogy e szereppel összefüggésben, fõként a félsziget középsõ és északi részein, különösen Velencében, már a 15. századtól megtalálhatók egyes, fõként szláv és albán bevándorló csoportok szervezett nemzeti közösségei. Az 1802. évi népszámlálási adatok jelzik pl. egyes ipari szakmákban a csaknem kizárólagos külföldi jelenlétet: a kõmûvesek és órások közel mindegyike svájci vagy szavojai, a közhivatalnokok többsége német. (Rómában, mint vallási központban, szintén hagyományosan éltek rövidebb-hosszabb ideig külföldi közösségek, de a vallás ma sem elhanyagolható vonzástényezõ egyes afrikai, ázsiai és dél-amerikai államok katolikus közösségei irányában.) Reginato, Bonifazi és mások e történelmi folyamatok ma is látható jeleiként tekintik például az Alto Adige-n kívüli német kisebbséget, a déli régiók és Szicília albán és görög lakosságát, Alghero katalánjait, Molise szerb és horvát, Puglia 5 Uo.: 83–84. o.

101

Nyusztay László

provanszál és Calabria okcitán kisebbségeit stb.6 A történelmi közelmúlt példáiként említhetjük az 1956-os magyar emigráció egy részének, továbbá az 1970-80-as évek afrikai polgárháborúi menekültjeinek befogadását.

Dimenziók és megoszlások Az olaszországi bevándorlásban az elmúlt húsz évben leginkább jelentõs elsõ 10 kibocsátó ország rangsorát az 1. sz. táblázat tartalmazza. 1. sz. táblázat. Az olaszországi bevándorlás elmúlt két évtizedének népszámlálási létszámadatai az elsõ 10 kibocsátó (származási) ország szerint (ezer fõ) 1991 Helyezés /ország /bevándorlók száma (ezer fõ)

2000 Helyezés /ország /bevándorlók száma (ezer fõ)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Marokkó Tunézia USA Fülöp-szigetek Ex-Jugoszlávia Albánia Szenegál Egyiptom UK FR

83 42 41 36 27 25 24 18 17 17

Marokkó Albánia Ex-Jugoszlávia Fülöp-szigetek Románia Kína Tunézia Szenegál Egyiptom Srí Lanka

2009 Helyezés /ország /bevándorlók száma (ezer fõ)

162 1 146 2 92 3 67 4 70 5 60 6 46 7 40 8 34 9 31 10

Románia Albánia Marokkó Kína Ukrajna Lengyelország India Moldova Ecuador Peru

796 441 403 170 153 99 92 89 80 77

Forrás: ISTAT, Caritas/Migrantes, 2009; Pugliese: 108. o.

Az adatokból kitûnik, hogy az 1990-es évtized elején a migránsok többsége hagyományos származási országokból, tehát a Mediterráneumból (Marokkó, Tunézia, Egyiptom, Albánia, délszláv köztársaságok), Észak-Afrikából (Szenegál) és a Fülöp-szigetekrõl érkezett. Az USA-ból és Nyugat-Európából (UK, FR) érkezettek többsége visszatelepült olasz vagy olasz származású. Amint az ezredforduló évének adataiból látható, ez utóbbi folyamat lelassult. A földközi-tengeri országok közül Marokkó megõrizte elsõ helyét a rangsorban, míg a tunéziai migráció – döntõen a belsõ gazdaság, azon 6 Uo.: 77–81. o.

102


belül is az idegenforgalom bõvülõ munkaerõ-szükségletének fellendülése következtében – lényegében stagnált, az ország a listán hátrébb szorult. Három és félszeresére növekedett viszont, a délszláv háború által kiváltott menekült-hullám miatt, a felbomlott Jugoszlávia területérõl induló kivándorlás. Erõs maradt az ázsiai jelenlét, amelyben ekkor már Kína és Srí Lanka is megjelent az elsõ 10 kibocsátó ország között. Az olasz hivatalos statisztikák szerint a 2009. évi állapotfelmérés adatai néhány új tendenciát tükröznek. Mindenekelõtt azt, hogy az Európai Unió 2004. és 2007. évi bõvítésének, továbbá a 2006 és 2008 között hatalmon lévõ Prodi-kormányzat EU-tagállami munkaerõkvótákat feloldó intézkedéseinek következményeként ugrásszerûen, 2000 és 2009 között több mint tízszeresére, 2003 és 2009 között háromszorosára, csaknem 800 ezerre nõtt a román jelenlét. Ezzel Románia a toplista magasan elsõ helyezettjévé, az olaszországi összbevándorlás több mint egyötödét adó származási területévé vált. Albánia egy évtized alatt szintén megháromszorozta jelenlétét, ezzel szilárdan tartja második helyét. Megjelent az elsõ 10 között Lengyelország, közel 100 ezer fõvel, valamint a szintén könnyítéseket élvezõ Ukrajna 150 ezer és Moldova, valamint (a legfrissebb adatok szerint) Macedónia 90-90 ezer migránssal. A kisebb ázsiai országok helyét a rangsorban a korábbi létszámát megháromszorozó Kína és a közel 100 ezer fõvel megjelenõ India vette át, míg a dél-amerikai földrészt Ecuador és Peru képviseli, kb. 80-80 ezer bevándorlóval. Mindezekkel összhangban a statisztikák szerint 2009-ben az olaszországi hivatalosan nyilvántartott 4,33 millió bevándorló pontos, földrajzi régiók szerinti százalékos megoszlása: Európából (döntõen Közép-, Kelet- és Dél-Európa országaiból) 53,6%, Afrikából 22,4%, Ázsiából 15,8%, az amerikai földrészrõl (zömmel Latin-Amerikából) 8,2%. Ez azt jelenti, hogy az Itáliába irányuló migráció a származási országokat tekintve továbbra is heterogén, ugyanakkor koncentrálódó: a toplista elsõ öt helyén álló országok (Románia, Albánia, Marokkó, Kína és Ukrajna) az összlétszám több mint felét adják. Amint az a népszámlálási adatokból egyértelmûen kiderül, a bevándorlók lakhely szerinti megoszlása közel sem mondható egyenletesnek. Amint a korábbi évtizedek dél-északi irányú népmozgásainál tapasztalható, a külföldrõl történõ bevándorlás elsõdleges célterületei is az északi és közép-itáliai régiók. Az egyes régiókban élõ külföldiek számát és százalékarányait, a rangsorban elsõ 11 (100 ezer feletti) régióra vonatkozóan, 2008. december 31-i állapot szerint a 2. sz. táblázat tartalmazza. 103

Nyusztay László

2. sz. táblázat. Rezidens külföldiek régiók szerint (2008.12.31.) Régió

1. Lombardia 2. Veneto 3. Lazio 4. Emilia-Romagna 5. Piemonte 6. Toscana 7. Campania 8. Marche 9. Sicilia 10. Liguria Összesen:

Létszám

904 800 454 400 450 100 421 500 351 100 309 600 131 300 131 000 114 600 104 700 4 391 200

Forrás: ISTAT, Caritas-Migrantes, 2009

104

%

23,3 11,7 11,6 10,8 9,0 8,0 3,4 3,4 2,9 2,7 100

Nõk %-a

48,1 48,6 53,4 50,1 51,1 51,6 58,5 50,9 52,6 52,9 50,8


Amint arra számos kutató rámutat, az Itáliába történõ bevándorlás területi eloszlása sem tényszámait, sem megoszlását tekintve nem különbözik számottevõen az elmúlt két évtized adataitól, trendjeitõl. A 2009. év népmozgási statisztikáiból kitûnik, hogy a bevándorlók közel kétharmada továbbra is Észak- és Közép-Olaszországot, ezen belül közel ¼-e az ipari és a szolgáltató szektort tekintve legfejlettebb Lombardiát választotta lakhelyéül. A nagyrégión belül a betelepülés mind abszolút számait, mind dinamikáját tekintve az északnyugati régiókban erõteljesebb, mint az északkeletiekben. A közép-itáliai tartományok közül jelentõs, 400-400 ezer feletti a bevándorlók létszáma Emilia-Romagnában és Lazioban (Bologna, illetve Róma). A hivatalosan regisztrált immigránsokon kívül 1,5-2 milliósra becsült illegális bevándorlók legalább kétharmada az említett, fejlettebb országrészek lakója. A Dél alárendelt szerepe mellett is megemlítendõ a viszonylag magas, 100 ezret meghaladó jelenlét Szicíliában és Campaniában (Nápoly). Ami a városok sorrendjét illeti, itt – az abszolút létszámadatokat tekintve – hagyományosan az üzleti élet központja, a „lombard fõváros”, Milánó és az ország fõvárosa, Róma vezet, 372, illetve 366 ezer hivatalosan regisztrált bevándorlóval. Mindkét metropolisz létszámadata másfélszerese a 2004. évinek. A két nagyvárost a sorban Torino, Brescia és Bergamo követi, 100-200 ezer közötti adatokkal. 7 Nem észlelhetõ markáns változás a bevándorlás nemek szerinti összetételében sem. A korai évtizedek kétharmad-egyharmados férfi-nõ aránya már az ezredfordulóra kiegyensúlyozódott, és a 2009. év statisztikái a származási országok több mint felénél 45-55%-os, kiegyensúlyozott arányokat mutatnak. A nõi arány tulajdonképpen virtuális, 50,8%-os „átlagától” lényegesen, negatív irányban térnek el egyes afrikai muszlim országokból, pl. Algériából (30%), Burkina Fasóból (35,3%), Líbiából (38,8%) vagy éppen Libériából (14,2%) érkezõ migráció nõi komponensének adatai. A kiugróan pozitív irányú eltérések egyes közép- és kelet-európai országok (Oroszország és Belarusz 80%, baltiak 70-80%, Lengyelország 70%, Thaiföld 89-90%, Indonézia 78%) esetében foglalkoztatási területekkel (pl. személy- és családsegítõ szolgáltatások), illetve az évtized második felében megnyíló családegyesítési lehetõségekkel függenek össze.8 Az Olaszországban regisztrált migránsok munkavállalási szektorok szerinti megoszlását az alábbi diagrammal szemléltethetjük. 7 Bonifazi: 148. o.; Caritas-Migrantes, 2009:7. 8 Caritas-Migrantes, 2009:5.

105

Nyusztay László

4%

54%

8%

34%

Mezõgazdaság, halászat Ipar Szolgáltatások Egyéb, bizonytalan

1. sz. diagram. Dimenziók és megoszlások: munkavállalás szektorok szerint, 2009 Amint a diagramból kiderül, a bevándorló munkavállalók több mint fele (54%) a szolgáltató szektorban dolgozik, közülük – becslések szerint – 1 millióan folytatnak családsegítõ tevékenységet háztartási alkalmazottként, takarítóként, idõs- és beteggondozóként stb. Az iparban elhelyezkedett 34% többsége az építõiparban folytat szak-, illetve segédmunkát. Õket nevezi az olasz sajtó „a kelet-európai szocialista építõipar árváinak”. Hasonló arányban dolgoznak a vágóhidakon, és jelentõs az arányuk a textil- és élelmiszeriparban. A mezõgazdaságban dolgozók aránya is viszonylag jelentõs, mûködésük hagyományos területe Szicília és más déli régiók, többségük idénymunkás. Több mint 30 ezer mezõgazdasági vállalkozás foglalkoztat külföldieket. A statisztikák szerint munkájuk döntõ részben hozzájárul olyan speciális „Made in Italy” termékek elõállításához, mint a parmezán vagy a pecorino sajt, illetve a chianti (könnyû olasz vörösbor). A mezõgazdaságban nem ritka az idénymunkások maffiához kötõdõ délolasz vállalkozásoknál, éhbérért történõ illegális foglalkoztatása sem.9 Becslések szerint a bevándorlók 60%-ának legális munkaviszonya van. Közülük 117 ezer vállalkozó, 17,3%-uk nõ. A 9000 román kisvállalkozás zöme építõipari, illetve pénz- és csomagküldõ szolgáltatás, valamint munkaerõ-toborzó fejvadász cég. 9 http://www.kitekinto.hu/ 2010.09.30.

106


A munkavállalási engedélyek beszerzése a prefektúrákon történik, egyablakos rendszer keretében. Magasan kvalifikált, keresett szakemberek (orvosok, tudósok, topmenedzserek, tolmácsok, képzett ápolók) munkavállalásiengedély-beszerzése kvótán felül, gyorsítva intézõdik. A bevándorlók hazautalásai 2009-ben elérték a 6,4 Mrd USD-t, ugyanezen évben a világ összes hazautalásai 433,1 Mrd USD-t tettek ki.10 Egy 2008. évi felmérés adatai szerint az olaszországi munkavállalók 15,5%-a bevándorló, az ország GDP-jéhez való hozzájárulásuk 10%, ugyanakkor a rájuk jutó szociális kiadások az összes szociális kiadás 2,5%-át adják. A bevándorlók közül 1 millióan tagjai valamelyik szakszervezetnek. 44%-uk családjával él, 2/3 részük bérelt lakásban, 50%-uk autóés bankszámla-tulajdonos, 20%-uk motorkerékpárral közlekedik.11

Bevándorláspolitika és jogalkotás Az olasz bevándorláspolitika fejlõdésében két hagyomány, két egymással szemben álló felfogás követhetõ nyomon: a megengedõ, befogadó, liberális, illetve a rendpárti, szigorító attitûd. Míg az elõbbi nagyjában-egészében a középbaloldali, szocialista, majd balliberális koalíciók ciklusaihoz, az utóbbi a korábbi középjobb formációk, késõbb Berlusconi többszöri kormányzati ciklusai, illetve Umberto Bossi Északi Ligájának politikai programjához köthetõ. Kezdetben a bevándorlást érintõ jogszabályok laza, liberális, a munkaerõimportot támogató jellegûek voltak. 1986-ig a bevándorlók számára elõírt egyetlen kötelezõ okmány – a személyazonosságot igazoló okirat mellett – a tartózkodási engedély volt. A bevándorlás átfogó rendezésének elsõ kísérlete, az 1986. évi 943. sz. törvény fõ hangsúlyai a migránsok jogainak, munkapiaci egyenlõségének garanciáira, a róluk történõ gondoskodás módozataira irányulnak. A következõ, szintén átfogónak tekinthetõ jogszabály, az 1990. évi 39. sz., ún. Martelli-törvény által elõirányzott legfontosabb intézkedés a bevándorlók befogadásához szükséges állami pénzalapok létrehozása volt. A bevándorlók létszámának az 1990-es évtizedben megfigyelhetõ, ugrásszerû emelkedése, az illegális bevándorlás tömegessé válása egy 10 Caritas-Migrantes, 2009:3. 11 http://www.kitekintõ.hu/ 2007. 08. 3. letöltés: 2010. 08. 13.

107

Nyusztay László

sor kezelendõ problémát vetett fel a törvényhozó számára. Ezekre kívánt reagálni az 1998. évi 40. törvény, amelyet – beterjesztõi után – mindmáig Turco–Napolitano-törvényként említenek. Ez a jogszabály több lényeges területen pontosítja a befogadási követelményeket és a tartózkodási engedélyek feltételeit, egyszersmind a korábbiaknál szigorúbb kiutasítási feltételeket állapít meg, összhangban a schengeni és tamperei uniós dokumentumok elõírásaival. További változtatásokat tartalmaz a 2002. évi 189. sz. Bossi–Fini-törvény, amely szigorúbb feltételekhez köti a tartózkodási engedélyek hosszabbítását, és szankciókat léptet életbe az illegális bevándorlók ellen, világos különbséget téve az országba illegálisan érkezõ és ott engedély nélkül tartózkodó migránsok, valamint a lejárt tartózkodási engedélyüket meg nem hosszabbító „túltartózkodók” („overstayers”) között. Elemzõk szerint a törvény belsõ ellentmondása abból fakad, hogy egyrészt lehetõséget adott az illegális bevándorlók státuszának tömeges rendezésére (törvényesítésére), másrészt – a tartózkodási engedélyek meghosszabbításának megnehezítésével – gyakorlatilag újra illegalitásba kényszerített korábban rendezett helyzetû bevándorlókat.12 A megengedõ-liberális jogszabályalkotásnak szemléletes példáit Romano Prodi középbal koalíciójának rövidre sikerült, 2006 és 2008 közötti ciklusa szolgáltatta. Az EU bizottsági elnöki funkciójáról frissen leköszönt Prodi kormánya szándékoltan Európa-konform bevándorláspolitikájának jegyében rendkívül rövid idõ alatt törölte az újonnan felvett uniós tagállamok számára megszabott munkaerõ-bevándorlási kvótákat, jelentõsen megkönnyítve ezzel a Romániából történõ tömeges bevándorlást. A bevándorlók által olaszok sérelmére elkövetett néhány, komoly társadalmi visszhangot kiváltó erõszakos bûncselekmény hatására azonban a balközép kormány, regnálásának utolsó idõszakában, 2007 végén – 2008 elején szigorításokat rendelt el, beleértve a fõváros környéki táborok felszámolásának megkezdését és az uniós állampolgárok kiutasítását megkönnyítõ törvényerejû rendeletet is. Az alapvetõen befogadó-gondoskodó attitûdöt és a kényszerû szigorításokat Prodi a következõkben foglalta elvi egységbe a sajtóban közzétett nyílt levelében: „Ki kell elégíteni az állampolgárok nagyobb biztonságra való igényét, de ugyanígy biztosítani kell a bevándorlóknak az emberi léthez méltó körülményeket… Az olasz 12 Pugliese: 128–133.

108


gazdaságnak szüksége van a bevándorlókra… El kell kerülnünk a xenofób túlkapásokat, mert az idegengyûlölet és az intolerancia nem tartozik kultúránkhoz.”13 A könnyítéseknek és a sokáig laza ellenõrzésnek tagadhatatlan szerepe volt abban, hogy a 2000-es évtized második felében a bevándorlók, különösen az illegális migránsok létszámának újabb, ugrásszerû növekedésével találkozunk. Olasz statisztikák szerint az országban törvényesen tartózkodó külföldiek aránya 2009 végére elérte a teljes lakosság 7 százalékát, az illegális bevándorlók számát pedig 1,5-2 millió körülire becsülik. A migráció számszerû növekedésével bõvült a közbiztonsági kockázatok köre. Igazságügyi statisztikák szerint az ügyészségi eljárások több mint egyötöde már 2003-ban külföldiek ellen irányult, s ez az arány az évtized második felére közel 30%-ra növekedett. A bevándorlókkal összekapcsolható kirívó eseteket hatásosan közvetítõ média által sugallt összkép szerint az évtized közepére a bevándorlók váltak fõ elkövetõivé az erõszakos és a tulajdon elleni bûncselekményeknek, továbbá a kábítószer-forgalmazásnak. Ugyanakkor a hivatalos adatok ennek némiképp ellentmondani látszanak, hiszen a bevándorló népesség 2001–2005 közötti 101%-os növekedésével szemben az ugyanezen idõszakban bûncselekményekért elítélt külföldiek száma „csupán” 46%-kal emelkedett. A migráns bûnözés tagadhatatlan növekedését mutató jelenségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a 2008 tavaszi rendkívüli választások kampányában a bevándorlás témája komoly figyelmet kapott több radikális politikai erõ, elsõsorban a szigorítások „hagyományos szószólója”, az Északi Liga retorikájában. Érvelésük azon alapult, hogy a bevándorlás lehetõségeinek – a globalizáció következményeként kialakult – bõvülésével nagyszámú, az olasz társadalomba való beilleszkedésre nehezen vagy egyáltalán nem képes migráns érkezik az országba, akik forrásokat vonnak el a gazdaságfejlesztéstõl és kezelhetetlen társadalmi feszültségeket gerjesztenek.14 13 Il Messaggero, 2007. 11. 5. 14 A Liga érvelését lásd bõvebben: Horváth: 614–15. Egyes jobbközép olasz politikusok, mint például Gianni Alemanno (Alleanza Nazionale, majd PDL), Róma jelenlegi fõpolgármestere, különbséget tesznek az egyes szélsõséges törpepártok által elfoglalt radikális-xenofób alapállás, valamint az Északi Liga által képviselt „lokalista” pozíció és „az egyszerû konzervatív állampolgárok” által vallott „hagyományvédõ” nézetek között. Lásd részletesebben: Vivenzio: 87–88. Tény, hogy a Liga 2006-os és 2008-as választási programjában deklaráltan a globalizáció egyik káros hatásaként bemutatott „illegális bevándorlás” elleni szigorítások követelése szerepelt.

109

Nyusztay László

A választásokat követõen hatalomra lépett (a Ligával közösen kormányzó) új Berlusconi-kormány 2008–2009-ben fontos új törvényeket fogadtatott el a parlamenttel (2008. évi 125. sz. törvény és a 2009. évi 94. sz. törvénycsomag), amelyek jelentõs szigorításokat tartalmaznak. Így például jogilag is vétségnek számít és több ezer eurós pénzbüntetéssel, továbbá kiutasítással sújtható az illegális bevándorlás, a büntetõeljárásokban pedig súlyosbító tényezõnek minõsül a bûnelkövetõ engedély nélküli tartózkodása.15 Tetemes pótdíjakat vetnek ki az állampolgársági kérelmek benyújtására, továbbá a tartózkodási engedélyek kiadására és meghosszabbítására. Büntethetõvé váltak az illegális bevándorlóknak lakást bérbeadó ingatlantulajdonosok, a hajléktalan migránsok adatait pedig központi belügyi nyilvántartásba veszik, beleértve – a név, vallás, etnikum és fénykép mellett – az ujjlenyomatot is. A törvény kötelezõvé teszi a gyermekek anyakönyvezésénél a szülõk törvényes olaszországi tartózkodásának igazolását, ami gyakorlatilag lehetetleníti az illegális bevándorlók gyermekeinek törvényesítését s ezen keresztül a családok szociális ellátását. A szabályok megsértõit a törvény a helyi önkormányzatok szigorú ellenõrzése alá rendeli. Az illegális bevándorlás visszaszorítását szolgálják az olasz kormány Egyiptommal, Líbiával16 és 28 egyéb országgal 2008–2009-ben kötött egyezményei, amelyek egyéb intézkedések mellett közös partmenti járõrözésrõl, valamint az illegálisan partra szállók visszatoloncolásáról is rendelkeznek. Az egyezmények aláírása óta eltelt két év alatt a két országon keresztül Olaszországba irányuló afrikai migráció növekedése megállt, a menedékjogra irányuló kérelmek száma kevesebb mint felére csökkent, ami az olasz hatóságok drasztikus visszairányítási gyakorlatának tudható be. Az egyezmények alapján 2008-ban az olasz hatóságok 36 951 regisztrált illegális partraszállásból 17 880 esetben éltek a visszatoloncolás eszközével, amely – a dolog belpolitikai hullámverései mellett – az Európai Unió vonalán is feszültségeket keltett. Az olasz kormány is több ízben bírálta az Európai Bizottságot, mert az nem nyújt kellõ támogatást az afrikai migrációnak leginkább kitett tagállamoknak, amelyek így kemény és népszerûtlen intézkedésekre kényszerülnek.17 15 Sajtóhírek szerint Berlusconi kormánya csak az olasz börtönök zsúfoltsága miatt állt el végül az illegális tartózkodás letölthetõ szabadságvesztéssel történõ szankcionálásának tervétõl. 16 Olasz sajtójelentések szerint a 2009. szeptemberi Berlusconi–Kadhafi tárgyalásokat követõen a líbiai vezetõ évi 5 milliárd euró támogatást kért az Európai Uniótól az Unió országai felé irányuló afrikai migráció megfékezésének támogatására. 17 Caritas-Migrantes, 5.

110


Mindezek a szigorítások kemény bírálatban részesülnek a belpolitikai ellenzék és a szélesebb közvélemény (civil szféra, jogvédõ szervezetek) részérõl. Az EU-ból érkezõ kritikáknak eddig egyedüli konkrét eredménye a három hónapon túl Olaszországban tartózkodó, de megélhetést és lakhatást igazolni nem tudó uniós állampolgárok kiutasíthatóságára vonatkozó rendelkezés elhalasztása volt. A bírálatok közös eleme, hogy a kormányzat – kihasználva a társadalom széles rétegeiben létezõ, migránsok elleni érzelmeket – a bevándorlást elsõsorban közbiztonsági-rendvédelmi kérdésként kezeli, és elhanyagolja a kérdéskör szociokulturális aspektusait.

Társadalmi hatások A Caritas 2009-es statisztikái szerint Olaszország minden 14. lakosa, a 39 év alatti lakosság 10%-a, az iskolai tanulók 7-8%-a bevándorló. Az országban tartózkodó migránsok közel fele (46,4%-a) Európán kívüli országokból érkezett, 150 nyelvet beszélnek, 13%-uk már Itáliában született. Évente 20-40 ezren szereznek állampolgárságot, évi 20-25 ezer vegyes házasság köttetik. A bevándorló szülõk leszármazottainak aránya az immigráns népességben Olaszországban 1,8%, míg ugyanez az adat Németországban 18%, Franciaországban több mint 20%. A bevándorlók fiatalkorú gyermekeinek száma közel 900 ezer, számuk egyedül 2009-ben 100 ezer fõvel nõtt, az országban születõ újszülöttek 12,6%-a bevándorlók gyermeke. Közülük a 2008/2009-es tanévben közel 630 ezren vettek részt szervezett oktatásban (az össztanulólétszám 7%-a), közülük minden hatodik romániai, minden hetedik albán és minden nyolcadik marokkói. Az olasz felsõoktatásban 52 ezer bevándorló tanul, az egyetemi-fõiskolai összlétszám közel 3%-a. 18 Az olasz jogrend ugyanakkor mindmáig nélkülözi az egységes és átfogó kisebbségvédelmi garanciákat. Az Alkotmány 6. cikke ugyan kimondja, hogy a kisebbségek jogainak biztosítására „megfelelõ normákat” kell elfogadni, a kisebbségek fogalmát azonban a nyelvi kisebbségekkel azonosítják, ilyeneknek ismerve el a katalán, a horvát, a szárd, az albán, a görög, a francia, továbbá néhány egyéb, kisebb létszámú minoritásokat. A ma már igen jelentõs számú marokkói, román, délszláv, fülöp-szigeteki stb. migránsok számára tehát a 18 Caritas-Migrantes, 2009; Cronaca, http://www. Repubblica.it/ 2010.01.04.

111

Nyusztay László

törvény nem garantálja azokat a jogokat, amelyeket az Európa Tanács – Olaszország által is aláírt – kisebbségi keretegyezménye tartalmaz a közoktatásban, a hivatalokban, a kulturális életben és a médiában. A közoktatásban a külföldi származású diákok tömeges jelenléte mindmáig nem okozott kezelhetetlen problémákat, csupán vitákat. Hivatalos források szerint a migránsok Itáliában született gyermekei számára az óvodai és elemi iskolai oktatás nem okoz nyelvi problémákat, másoknál, például az idõsebb korban érkezetteknél azonban nem ritka a hiányos nyelvtudás. Erre hivatkozva és az olasz tanulók otthonosságérzetét féltve az Északi Liga évek óta követeli az iskolai osztályokban a bevándorló diákok aránya plafonjának meghatározását. Törekvéseit némileg alátámasztják azok az észak-itáliai felmérések, amelyek szerint a szülõk közel egyharmada szegregált osztályokat szeretne.19 Az elmúlt években növekvõ társadalmi feszültségeket keltett a döntõen Romániából, jórészt illegálisan bevándorló roma népesség, amelynek létszáma ma már több százezerre tehetõ.20 A körükben (is) meglévõ bûnözõ kisebbséghez köt a média az elmúlt években országos és nemzetközi nyilvánosságot kapott olyan bûncselekményfajtákat, mint a különféle lopások, rablások, magánlaksértés, nemi erõszak. A felmerülõ problémák kezelését szolgálja a Berlusconi-kormány 2009 nyarán elfogadott „Opera Nomadi” elnevezésû intézkedési terve. A „roma” megjelölést kerülõ nyelvezetû rendszabálycsomag fõ elemei: a táborokban lakó (nomád életmódot folytató) személyek megszámlálása, nyilvántartásba vétele (utóbbi az ujjlenyomat-rögzítést is tartalmazza); a bûncselekmény elkövetésével gyanúsíthatók kiszûrése, kiutasítása; az önkényesen létrehozott táborok felszámolása és a további tartózkodásra jogosultak elhelyezése a felújított, illetve az újonnan kialakított táborokban. (A csomag idõzítésénél nyilvánvalónak tûnik a francia kormányzat hasonló intézkedéseinek hatása, jóllehet a tömeges kiutasítások gyakorlatát a – Sárközy lépéseit egyébként támogató – olasz kormányzat eddig nem látszik követni.) 19 Ilyen például a velencei Gazzettino c. lap felmérése, idézi: http://www.hvg.hu/ 2008. 10. 15. 20 Olaszországban a 15. század elejétõl élnek roma népcsoportok. A délszláv háború idején, az 1990-es években, jelentõs számú roma menekült Itáliába, ahol a hazájukban korábban nem nomád életmódot folytatók is táborokban jutottak szálláshoz. A 2000-es években illegálisan bevándoroltak többsége 3 hónapra érvényes turistavízummal érkezett, azóta „túltartózkodik” az országban. Többségük gyári segédmunkásként, szállítómunkásként, az építõiparban, köztisztasági ágazatban, vágóhidakon dolgozik, de megtalálhatók olyan hagyományos foglalkozásokban, mint a kovácsmesterség, lótenyésztés, házaló kereskedelem, famûvészet és vendéglátó-ipari zeneszolgáltatás is.

112


A terv végrehajtása jegyében elindult és elõrehaladt a „nomádok” egész országra kiterjedõ összeírása és a fõvárosi, továbbá Nápoly és Milánó környéki roma telepek felszámolása. A – végül az EU megfigyelõ csoportja által is elfogadott – hivatalos indoklás szerint az adatgyûjtés nem etnikai alapon történt, a cél az illegális bevándorlók kiszûrése volt, hogy javíthassanak a törvényesen tartózkodók helyzetén. Az olasz sajtó ugyanakkor hírt ad arról, hogy az érintett romák, az esetleges kiutasítástól tartva, tömegesen vonják ki magukat az összeírás alól, a felszámolt táborok helyett újakat állítanak fel. Érdekvédelmi szervezeteik elutasítják a „hivatalos táborok” elzártságát és kötelezõ rendjét, és a hatóságoktól az adott népcsoport hagyományaihoz, kultúrájához inkább illeszkedõ „nagycsaládos lakóövezetek” kialakítását kérik. A 2000-es évtized második felére az Itáliában élõ bevándorlók mintegy egyharmada az iszlám követõje. Ezzel az eltérõ kultúrák találkozásából adódó – más nyugat-európai országokban már régebbrõl ismert – kihívások Olaszországot is elérték. Ezek közül az egyik a jelentõs számban épülõ mecsetek némelyikében folyó fundamentalista politikai szónoklatok kérdése, amelyek visszaszorítása érdekében a kormányzat egyes esetekben kiutasításokat is alkalmazott. Egy másik vitatéma az iskolákban engedélyezett vallási szimbólumok kérdése, amely a hivatalos (bírói ítéletekben is megerõsített) álláspont szerint úgy rendezõdik, hogy a kereszt minden intézményben maradhat, hiszen nemcsak vallási, hanem történelmi jelkép is. A harmadik, széles körben vitatott kérdés a nõk burkaviselete, amelyet olasz jogszabályok pénzbüntetéssel szankcionálnak (kiszabására az elmúlt években több esetben is sor került), ami nagyarányú tiltakozásokat vált ki, nem csupán az érintettek körében. A hasonló kihívások politikai kezelése során a jobbközép kormányzat többször találkozott az ellenzék, emberjogi civil szervezetek és az Európai Unió bírálatával, amelyekkel szemben – a Sárközy által képviselt alapelvekre is hivatkozva – a bevándorlók kötelességeit hangsúlyozza, kiemelve a befogadó ország hagyományainak, kultúrájának, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartása követelményét (Gallo, 2007). Megemlítendõ ugyanakkor, hogy a nõk arcát eltakaró burka engedélyezését tekintve a balközép Prodi-kormányzat lényegében a jobboldallal azonos, elutasító álláspontot képviselt.21 21 A Prodi-kormány esélyegyenlõségi minisztere, Barbara Pallastrini álláspontját idézi a Kitekintõ 2010. szept. 15-i száma.

113

Nyusztay László

Egyes bevándorlói csoportok kilátástalan helyzete, illetve a velük szembeni elõítéletek az utóbbi idõben többször vezetettek utcai erõszakhoz. Ilyen, a médiában is vezetõ helyen szerepelt események voltak a 2010. január 8-án Rosarnoban indult, majd Bari és Crotone környékére is átterjedt zavargások, amelyek során a randalírozók légpuskával tüzeltek afrikai bevándorlókra, majd a kölcsönös atrocitások többnapos gyújtogatással, nagyszámú sérülést követelõ összecsapásokkal folytatódtak. Az események ráirányították a figyelmet a mezõgazdaságban foglalkoztatott bevándorlók nagy részének nyomorára, szociális ellátatlanságára és az õket körülvevõ intoleranciára is. A migránsokra nehezedõ lelki nyomás természetesen hatással van a befogadó országról alkotott nézeteikre. Az olasz belügyminisztérium által 2007-ben végeztetett felmérés szerint a megkérdezett bevándorlók 36,7%-ának kedvezõ a véleménye a befogadó ország lakóiról, 33,2%-uk viszont azt gondolja, hogy az olaszok rasszisták. Az idegengyûlöletrõl fõként az észak-afrikai muszlim bevándorlók panaszkodtak, állítva, hogy az olaszok rájuk akarják kényszeríteni kultúrájukat. Mindezt olyan minta tagjai mondták, amelynek 85%-a egyébként jól érzi magát Itáliában, egynegyedük ott is maradna, és 55%-uk néhány év után igényelné az állampolgárságot is.22 A bevándorlók érdekvédelmi szervezeteihez évenként érkezõ, diszkriminációra hivatkozó panaszok száma évi 500 és 1000 között váltakozik, fõként muszlim vallásúak részérõl. Az elszenvedett atrocitások elleni tiltakozáson túlmenõen az olaszországi bevándorlók politikai öntudatra ébredésének fontos állomása volt a 2010. március 1-jén tartott – a Facebookon és önálló közösségi weboldalakon szervezett – sztrájk, amely a munkabeszüntetésen kívül minden kiskereskedelmi vásárlás 24 órás felfüggesztésére irányult, fõként a nagyvárosokban. (Sajtóbecslések szerint, ha a sztrájkban minden bevándorló részt vesz, teljes ágazatok bénultak volna meg.) Giorgio Napolitano köztársasági elnök egy, a Caritas-Migranteshez intézett üzenetében így fogalmazott: „A bevándorlók nélkül az olasz rendszer leállna”.23 A sztrájkot kísérõ tüntetéseken a migránsokon kívül több tízezer szimpatizáns, civil szervezeti aktivista vett részt. A sztrájkból nõtt ki a „Primavera Antirazzista” (Antirasszista Tavasz) elnevezésû rendezvénysorozat, amely a migránsok nehéz helyzetére, a velük szembeni elõítéletekre és társadalmi emancipációjuk szükségességére kívánja ráirányítani 22 http://www.kitekinto.hu/ 2007.08.03. 23 Caritas-Migrantes, 2009; Cronaca, http://www.Repubblica.it/ 2010.01.04.

114


a közvélemény figyelmét. Ez utóbbiakra irányul a bevándorlók utóbbi években növekvõ számú, bõvülõ taglétszámú és sokrétû szociális és kulturális tevékenységet folytató civil érdek-képviseleti szervezetének aktivitása, amely fõként a román és albán migránsok körében tûnik rendszeresnek és hatékonynak.24

Néhány következtetés Amint az elõadásban megkíséreltük kimutatni, a nemzetközi népmozgások és Olaszország viszonya másfél évszázados múltra visszatekintõ, bonyolult, többrétegû jelenség, amelynek tartalma, iránya és hatásai – korszakspecifikus történeti és gazdaságtörténeti tényezõk hatására – jelentõs változásokat mutatnak. A folyamat nem tekinthetõ lezártnak, a bevándorlás, Európa más fejlett országaihoz hasonlóan, az olasz gazdaság- és társadalomfejlõdés hosszú távú jelenségeként mutatkozik. A bevándorlás Olaszország számára egyaránt jelent esélyt és kihívást. Esélyt jelent arra, hogy az ország legalább részlegesen képes legyen pótolni az évszázados, tömeges emigráció, továbbá a kedvezõtlenül alakuló demográfiai folyamatok következtében elõállt humánerõforrás-deficitet. A többmilliós, jelentõs részében illegális bevándorló népesség ugyanakkor nem lebecsülendõ jogalkotási és -alkalmazási, közbiztonsági, gazdasági, szociális és kulturális kihívást és kockázatot jelent, amelyek kezelése ez ideig felemás eredményeket mutat, s ez megosztja az olasz közvéleményt. A bevándorlás témájáról folyó diskurzus az olasz politikai napirend egyik fõ kérdésévé vált az új évezred elején. E diskurzusban az egyes szereplõk, illetve közvéleményszegmensek prioritásai eltérõek. A média (különösen a napi sajtó és a bulvár) érdeklõdésének elõterében a közbiztonságot veszélyeztetõ, kirívó jelenségek, az egyes bevándorlók által elkövetett, a közvéleményt felkavaró súlyos bûncselekmények állnak, a kommentárok, riportok, sajtóviták ritkán jutnak túl a közhelyszintû magyarázatokon. Az olasz lakosság növekvõ része feladni látszik korábbi, döntõen befogadó attitûdjét, amely egyre inkább a biztonság- és munkahelyféltésnek adja át a helyét. A kérdést kutató humán értelmiség, fõként a politológu24 Részletesebben, Lapov: 128–133.; Ban: 226–230.; Chiodi és Devole: 170–176.

115

Nyusztay László

sok figyelme elsõsorban a bevándorlás által felvetett olyan politikaelméleti kérdésekre irányul, mint például a nemzetállami határok és szuverenitás, a vesztfáliai rendszer eróziója, biztonságigény vs. emberi jogok ellentmondása, az iszlám szerepe Európában. A politikai pártok és mozgalmak közül a mérsékeltek egyensúlyozni igyekeznek a „mainstream” (rendpárti) választói akarat és az Európa-konform migrációs politika és jogalkotás követelményei között, míg a szélsõségesek megkísérlik a tényleges kockázatokat a maguk ideológiai-politikai pozíciói erõsítésére kihasználni. Végül, maguk a migránsok számára az utóbbi években az tûnik a legfontosabbnak, hogy megvédjék saját biztonságukat, létrehozzák civil érdekvédelmi szervezeteiket és sajtójukat, mint a „másik oldal” érveit is felvonultató „alternatív diskurzus” kereteit. A franciaországi és más európai tapasztalatokhoz hasonlóan az olaszországi fejlemények is figyelmeztetnek arra, hogy a „Tizenötök Európája” nem volt kellõen felkészült a 2000-es évek új migrációs hullámára, beleértve az Európai Unió 2004–2007-es bõvítésébõl adódó folyamatokat. Amint erre számos elemzõ rámutat, a „fejlett Nyugat” egyre inkább rákényszerül, hogy érdemben foglalkozzék a fejlõdõ országok problémáival, amint Kelet-Közép-Európa felzárkózó országai sem kerülhetik el a szembenézést saját társadalmi kihívásaikkal, beleértve a roma lakosság helyzetét.

Felhasznált irodalom Ban, Cornel (2005): Mapping Out Spaces and Relations of Trans-nationalism: The Case of Romanian Immigration in Italy. In: Luisa Chiodi (2005, szerk.): The Borders of the Policy. Migration and Security Across the EU and the Balkans. Longo Editore, Ravenna. 209–235. (A Bolognai Tudományegyetem Kelet-közép-európai és Balkáni Tanulmányok Intézetének kiadványsorozata.) Bonifazi, Corrado (2007): L’immigazione straniera in Italia. Il Mulino, Bologna. Bosznay Csaba (2006): Baloldali politika, civil társadalom és bevándorlás Olaszországba: Bologna esete. Kisebbségkutatás, 2006/2. sz. Caritas-Migrantes (2009): Dossier Statistico Immigrazione 2009. XIX. Rapporto, Roma. Cesareo, Vincenzo (2006, szerk.): The Eleventh Italian Report on Migrations 2005. Polimetrica, Milano.

116


Gallo, Max (2007): La parola chiave di Sarkozy? La speranza. Intervista con Gianfranco Fini. Charta Minuta. Marzo 2007. 1–4. Horváth Jenõ és Molnár Anna (2008): Lanyha küzdelem – átütõ gyõzelem. Olasz választások, 2008. április 13–14. Hírlevél, 2008. június 20. Magyar Külügyi Intézet, Budapest. Istituto nazionale di statistica, Banche Dati. Demografia in cifre. http://www.istat.it/ Krasteva, Anna et al. (2010, szerk.): Migration from and to South-Eastern Europe. Longo Editore, Ravenna. (A Bolognai Tudományegyetem Kelet-közép-európai és Balkáni Tanulmányok Intézetének kiadványsorozata.) Lapov, Zoran: The Former Yugoslav Roma in Italy: a Struggle for Socio-Cultural Participation or for Survival. In: Luisa Chiodi, (2005, szerk.): The Borders of the Policy. Migration and Security Across the EU and the Balkans. Longo Editore, Ravenna. 119–142. (A Bolognai Tudományegyetem Kelet-közép-európai és Balkáni Tanulmányok Intézetének kiadványsorozata.) Munkaerõ-piaci körkép az EU-tagállamokban – Olaszország. http://www.hrportal.hu/ 2009.11.11. Nyusztay László (2010): Berlusconitól Berlusconiig: az olasz külpolitika néhány vonása a 2000-es években. In: Majoros Pál (szerk.): Válság és megújulás – Tudományos Évkönyv 2009. BGF, Budapest. 303–321. Pugliese, Enrico (2006): L’Italia tra migrazioni internazionali e migrazioni interne. Il Mulino, Bologna. Topolay Gábor (2010): Olaszország is a burka ellen. http://Kitekinto.hu/ 2010.05.13. Vivenzio, Cristiana (2005): Una nuova idea d’Italia – forum con Gianni Alemanno, Sandro Bondi e Marco Follini. Ideazione, A12. N2. Marzo-Aprile 2005.

117

Tartalom. Elõszó A szerzõk életrajzai... 9

Recommend Documents