Tari Lujza Szlovákiai magyar népzene Válogatás a szerző népzenegyűjtéséből ( )

Tari Lujza Szlovákiai magyar népzene Válogatás a szerző népzenegyűjtéséből (1983–2006)

1

tari-felvidek_01.indd 1

2011. 02. 08. 12:21:05

A kiadvány megjelenését támogatta:

a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma

A címoldalon Miháltz Gábor Szalatnyai tájkép fotója látható. Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 49. Kottagrafika: Huszár Ágnes ISBN 978–80–89001–52–1 © Tari Lujza © Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely 2


2011. 02. 08. 12:21:06

Tari Lujza

SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPZENE Válogatás a szerző népzenegyűjtéséből (1983–2006)

Dunaszerdahely, 2010 3


2011. 02. 08. 12:21:06

4


2011. 02. 08. 12:21:06

Előszó Szlovákiában az utóbbi években több odavaló magyar népzenei kiadvány jelent meg, nem kis részben a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya (2004-től a Csemadok Művelődési Intézete) ügyszeretetének és kiadási munkájának köszönhetően. A jelen válogatás ezúttal anyaországi népzenekutató gyűjtőmunkájának eredményébe enged bepillantást. A kötet és a hozzá mellékelt CD-k anyagát a 20. század utolsó két évtizedében és a 21. század első éveiben az 1983 és 2006 között végzett gyűjtéseimből válogattam. A válogatásnál arra törekedtem, hogy a bejárt területek mindegyike képviselve legyen, egyben pedig megmutatkozzon mind a kiemelkedő egyéni, mind pedig a közösségi daltudás. Így a területi megoszlást illetően a dallamanyag a Csallóköztől és Zoboraljától a volt Gömör-Kishont megyén át az egykori Abaúj-Torna-, Zemplén- és Ung megyékig terjed. Nem először jelentkezem ilyen témával a szlovákiai magyarság előtt. Azt követően, hogy megtisztelő felkérést kaptam Galántáról előadás tartására 1982 decemberében a Kodály centenáriumi napokon, s helybeli értelmiségiek baráti segítséget nyújtottak az ottani gyűjtések megkezdésére, már a következő év januárjától elindíthattam a gyűjtőmunkát. Később komáromi, alsóbodoki, dunaszerdahelyi népzenei versenyeken, találkozókon, nagymegyeri Bartók emlékünnepségen is módom volt részt venni, így különböző módokon nyerhettem betekintést a szlovákiai magyar népzenei hagyományba. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete kutatójaként már addig is rendelkezésemre állt az anyaországi népzene- és néptáncgyűjtők anyaga, amelynek ismerete eleve feltétele volt, hogy az anyagban mutatkozó hiányok pótlását célzó gyűjtések megindulhassanak, pontosabban fogalmazva a népzenekutató elődök munkája célirányosan folytatódhasson. Nem hallgathatom el, hogy ugyanezen évtizedek alatt természetesen más területek bejárását sem hanyagoltam el. Továbbra is dolgoztam a Palócvidéken, az Alföldön, a Dunántúlon és Erdély különböző területein, gyűjtöttem a hazai nemzetiségek körében, sőt eljutottam 5


2011. 02. 08. 12:21:06

Örményországba is, ahol szintén gyűjtöttem népzenét. Mégis, nem túlzás azt mondani, hogy minden gyűjtőmunkám közül a szlovákiai magyarság népzenéjének részletesebb és a hangszeres zenére nyomatékosan figyelemmel lévő feltárását tartottam legfontosabbnak, mert úgy láttam, az meglehetősen elhanyagolt a hazai kutatás részéről. Gyűjtőmunkámban kezdettől törekedtem arra, hogy a kutatás ne kizárólag a klasszikus néprajzi-népzenei felfogás szerinti paraszti népzenére korlátozódjon. Bár a népzenére a parasztzene kifejezést elsősorban Bartók honosította meg, leírásai világossá teszik, miért azt használja, s hogy abban az értelemben használja, ahogyan Kodály Zoltán. Kodálynak pályája kezdetén még sokszor kellett kiállnia a parasztság mellett, melyet egyértelműen az igazi kultúra őrizőjének, zenében, nyelvben a magyarság egykor közös tudása hordozójának tartott. Így kettejük szellemében pontosabban fogalmazunk, ha népzene alatt a magyarság egykor közös, a parasztság által a 20. században még fenntartott szájhagyományos zenéjét értjük. Nem ok nélkül törekedtek tehát a minél régibb, erősen pusztuló elemek összegyűjtésére. Kettejük munkássága azonban azt is tanúsítja, hogy nem zárkóztak el a szélesebben értelmezett szájhagyományos zenére való kitekintéstől sem. Noha általában magam is törekedtem a legillékonyabb régi dallamok és a hozzájuk kapcsolódó régi szokáselemek morzsáinak összegyűjtésére, egyben az adott korszakra vonatkozó, illetve a gyűjtés időpontjához közeli múltban és az akkori jelenben még jellemző falusi-kisvárosi szájhagyományos zenei repertoárra, továbbá az egyéni lírát tükröző, legkedveltebb dalokra (ezek általában magyarnóták), olykor pedig a népzenei mozgalom hatására más területről elterjedt dallamokra is figyelmet fordítottam. Az elmúlt években Magyarországon is több olyan publikáció – főleg hanglemez – látott napvilágot, mely szlovákiai magyar népzenét is tartalmaz. Máig nincs azonban olyan mű, amely azt átfogóan mutatná be. Kicsiben megvalósult a bemutatás az említett Magyar Népzenei Antológia II. Észak hanglemezkiadványban, melyben először tekintettük át és részleteztük zenei szempontból a földrajzi és zenei dialektusterületi megoszlást, s mutattuk be az egyes tájegységek egy-egy jellemző dallamát. Mivel azonban az a lemezkiadvány a teljes északi népzenei terület zenei anyagát felölelte, a szlovákiai magyar népzene csak egy részét képezhette a bemutatott dallamanyagnak. (Hasonló a 6


2011. 02. 08. 12:21:06

helyzet a szlovákiai magyar néprajzot bemutató könyvvel, mely célja szerint a néprajzra helyezi a hangsúlyt, s a népzene csak a teljesebb kép megismeréseként jelenik meg benne.) Így első ízben kerül sor egy kissé bővebb, de még mindig messze nem teljes áttekintésre. „Az ország csak akkor a miénk, ha ismerjük. Ha lábunk érintette minden vidékén a földet, ha beszéltünk minden vidék lakóival, tudjuk, miben gazdag, miben hiányos, mi az erénye, hibája.” – írta Kodály Zoltán egyik hátrahagyott írásában arról elmélkedve, „Miért vesztettük el a Felvidéket.”1 Ez a – könyvből és két CD-ből álló – kiadvány a megismerést segíti. Hangok, képek, tájnyelven elhangzott beszélgetések alapján legalább gondolatban érinthesse minden érdeklődő lába azt a földet, ahol a dallamok megszólaltak, esetleg ott is termettek. (Még ez a két CD is kevésnek bizonyult az összegyűlt anyag mennyiségéhez képest. Anyaga nemcsak a régi történelmi Felső-Magyarországnak a szájhagyomány által fenntartott dallamait öleli fel, hanem annál szélesebb földrajzi területét; mindazt, amelyen a szlovákiai magyarság él. Területünkre nem a Felvidék kifejezést használom, s az a későbbiekben is csak a történelmi Felvidék értelemben fordul elő. Dialektusterületi felosztásakor az északi dialektusterületnél Bartók Béla sem tudott megnevezni egyetlen olyan nagy földrajzi egységet, mint tehette a Dunántúl, Alföld, Erdély esetében. Amikor Vikár Lászlóval a Magyar Népzenei Antológia c. hanglemezsorozatnak a Bartók által behatárolt területet lefedő egységét szerkesztettük, – az adott politikai időszakban Bartók megnevezése helyett – „II., felső-magyarországi, a Dunától és Tiszától északra eső” terület2 a semlegesnek tűnő „Észak” megnevezést tartottuk megfelelőnek.3 (Már itt szeretném jelezni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében e teljes sorozatnak jelenleg készül a bővített, CD-ROM kiadásra előkészítése. Így a jelen CD-hez közlésre kiválasztott, de a lemezekről az adott időkorlát miatt kimaradt dallamok nem vesznek kárba, hanem rákerülnek a CD-ROM-ra.) Az egyes régiók, mint pl. Felvidék, Palócvidék nem fedik le az egész szlovákiai magyar területet, amellett ma a Felvidék használata olyan területekre is kiterjed, amelyre 1918 előtt nem vonatkozott (pl. Csallóköz, mely Pozsony-, Moson-, részben Komárom és Esztergom megyéket foglalta magában). Egyes területeknek saját földrajzi neve is volt, illetve van (pl. Mátyusföld, Zoborvidék vagy 7


2011. 02. 08. 12:21:06

Zoboralja) ami szintén indokolja a pontosabb szlovákiai magyar kifejezés használatát. Megnyugtató, hogy hasonlóan viszonyul e kérdéshez a szlovákiai magyarok néprajzát átfogóan bemutató Liszka József is.4 A Felföld elnevezés világos, de határai túlságosan pontatlanok. Ma már nem okoz politikai bonyodalmat a „régi Felső-Magyarország”, mely természetesen magában foglalja a mai szlovákiai magyarlakta területeket. Ám azon belül kell elkülönítenünk a Szlovákiába került területek lakosságának népzenéjét, így a „szlovákiai magyar” kifejezés tűnik a legpontosabbnak. Néhány területen szlovák népzenét is gyűjtöttem, s az eredeti elgondolás szerint azokból is közöltem volna egy-egy dallamot. A magyar anyag azonban sokkal nagyobb annál, mint ami e kiadványba belefér, a szlovák pedig sokkal kevesebb annál, hogy érdemes lett volna belőle szemelvényeket közölni. Így e kiadvány (erős válogatásban) csak magyar dallamokat tartalmaz. Szeretném azonban e helyen is kifejezni köszönetemet szlovák előadóimnak és segítőimnek, hiszen a magyar lakosokon kívül sok széleslátókörű, a történelmi múltat megismerni akaró, szülőföldje természeti értékeit óvó szlovák emberrel is megismerkedtem. Nem egyszer élvezhettem magyarok, szlovákok és zenész cigányok vendégszeretetét, amely a szlovák esetében a nyelvi nehézségeken is átsegített. Sok kiváló énektudású és éneklésben egyébként nem jeleskedő magyar lokálpatrióta is segítségemre volt a szlovákiai magyar népzenei kultúra megismerésében. Hálával tartozom valamennyi szlovákiai magyar segítőmnek és több szlovák kollégámnak, akik magánemberként illetve az 1989es politikai fordulat után már hivatalos formában is segítették ottani gyűjtőmunkámat. Hadd ragadjam ki néhányukat: Zakupszky László, Mórocz Károly (Galánta), Erdélyi Kornélia (Kassa), Méryné Tóth Margit (Pozsony), Jókai Mária (Felső-Aha), Szomolányi Andrásné (Pográny), Ullmann Gábor (Várhosszúrét), Bódi László (Rozsnyó), Benedek László és felesége (Balogtamási), Gróf György és felesége (Nyitranagykér), Holecz Ilona (Alsóbodok), Demkó András (Nagyida), Pribék Gábor (Magyarbőd), Oskár Elschek (Pozsony), Josef Baktay (Kassa). Hazulról a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Osztálya akadémiai Egyezményes Tanulmányút keretében hivatalosan biztosított egy Kassa környéki gyűjtőutat, de először ide is csak többszöri kérelem alapján, idehaza politikailag kissé már enyhültebb lég8


2011. 02. 08. 12:21:07

körben 1988-ban juthattam el. 1994-ben az Illyés Alapítvány nyújtott segítséget gyűjtőutamhoz, amely ugyanekkor Ürge Mária lejegyzései másolatának az Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetébe (Budapest) kerülését is segítette. Külön köszönettel tartozom Huszár Lászlónak, aki megteremtette a feltételeit, hogy az utolsó évek gyűjtéseit közös magyarországi- és szlovákiai magyar gyűjtés keretében végezhessük. Köszönet a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának, amely a könyv megjelenését támogatta. Huszár Ágnesnek (Csemadok Népzenei Adattára, Dunaszerdahely) köszönöm a kottagrafikák elkészítését, Németh Istvánnak (Budapest MTA Zenetudományi Intézet) a CD lemezkiadásra való előkészítését. Gyűjtőmunkámban kezdettől nagy segítséget jelentett férjem, Miháltz Gábor, aki gyűjtőtársként a hangfelvételek és fényképfelvételek készítésében is fontos szerepet vállalt, s a gyűjtések során általa készített fényképeket digitalizálta e kötet számára. Nem utolsó sorban nagy hálával tartozom valamennyi előadónak és családtagjaiknak, akik a gyűjtés célját megértve önzetlenül segítették munkámat, s a politikailag távolról sem felhőtlen első gyűjtőéveimben is bátran vállalták magyarságukat! Az utóbbi években sok idős énekes, kiváló prímás eltávozott az élők sorából, akik után nagy űr maradt. Szerencsésnek tartom, hogy néhányukkal még találkozhattam, hallhattam nagyszerű éneklésüket, hangszerjátékukat és megtapasztalhattam emberségüket, magyarság- és hivatásszeretetüket.

Tari Lujza

Jegyzetek 1 2 3 4

Kodály 1993. 26. Bartók 1924. in BÖI 105. Tari–Vikár 1986. Liszka 2002. 28-30.

9


2011. 02. 08. 12:21:07

Bevezető Kodály Zoltán és Bartók Béla nem egyszer joggal ostorozta a népi kultúrától távol álló, csak a cigányzenét ismerő úri Magyarországot. Bartók alábbi sorai 1933-ban jelentek meg: „A népzenekutatás ma már tisztában van vele, hogy mikor kelet- és közép-európai népek népzenéjével foglalkozik, különbséget kell tennie a «művelt» és a «félművelt» (többnyire városi) lakosság népszerű műzenéje és a parasztság igazi népzenéje között. A kettő külső ismertetőjeleiben, főleg pedig keletkezése szempontjából élesen elválik egymástól; hogy itt-ott egyiknek az anyaga átszivárog a másikba, megkülönböztetésük szempontjából lényegtelen.”1 A 20. század során a történelemben végbement sok változás természetesen a parasztság életmódjára is erősen kihatott, korábbi zenei tudása hanyatlott, s régi dalai helyébe sok új elem, közte magyar nóta, a rádióból, filmből, vagy szórakozóhelyen tanult operett és sláger került. Ezt valamennyire figyelembe kell vennünk, amikor egy tágabb népzenefogalom keretében tekintjük át a szájhagyományos népzenei anyagot. A falu és környezete zenei életének a 20. században, és különösen a II. világháború után már szoros részét képezte a cigányzenekar is, melynek repertoárjába a 19. század új, hangsúlyozottan magyar és népies, de dalszerzők által írott, többnyire cigányzenekarok által játszott zenei terméke, az ún. „cigányzene” is beletartozott. A falvakba a korábbiaknál általában is több polgárias elem, vele néhány új hangszer (citera, harmonika, szájharmonika, teljes zenekarként a rezesbanda, majd a végső fázisban szaxofon, dob) került be. Tágabb értelmű népzenei gyűjtést végeztem tehát, melynek anyagában a korábbi és aktuális külső hatások (iskola, népszínmű, rádió, film, a folklórmozgalmak, majd a televízió) egyaránt megmutatkoznak. Külön figyelmet fordítottam a hangszertanulási, hangszertanítási módozatokra. Sok példát mutatott mindezekhez Bartók és Kodály népzenei gyűjteménye. A kettejüktől és néhány kiváló tanítványuktól tanultak, nem utolsó sorban pedig az élő hagyomány vizsgálata alakította tágabb értelmű népzene-felfogásomat. Ezért is ért váratlanul 2004-ben – a cigányzenekarok nélkül ma már el sem képzelhető több évtizedes népzenei mozgalommal a hátunk mögött – egy jeles szlová10


2011. 02. 08. 12:21:07

kiai magyar felháborodott kérdése – „Csak nem cigányzenét akar itt gyűjteni?” – megtudva utazásom célját. Tény, hogy a Kodályt követő nemzedék – néhány néptánc kísérőzene-felvételt és egy-egy egyéb hangszeres felvételt leszámítva – majdnem kizárólag vokális népzenét gyűjtött a szlovákiai magyarok között, s még a nyilvánvalóan hangszeres zenét igénylő lakodalmas táncdallamoknak is csak énekelt alakjait rögzítette, s a gyűjtésben utalást sem tett a hangszeres zenei háttérre. Így nagy hiányok voltak (és maradnak végérvényesen) a szlovákiai magyar hangszeres zenéről. Ám a vokális népzene gyűjtése is szűk keretek közé szorult: azokról a területekről, ahol még aránylag nagy számban fellelhetők voltak a régi dallamkincs dalai, nem igen kaptunk adatokat egyéb zenékről, pl. a 20. századi repertoár jelentős részét képező új stílusú magyar népdalokról. Nem volt rálátásunk a hagyományban élő népies műdalokra sem. Spontán, közös dalolást rögzítő felvétel alig akadt. Sajnos a jól indult 20. század eleji kezdetek után Csehszlovákia szlovákiai részén a két világháború közt magyar népzenegyűjtés alig folyt, és nem alakult ki helyi erőkből álló képzett magyar népzenekutató gárda sem. A két világháború közötti gyűjtésekről zenei vonatkozásban (a határrevíziókra is figyelemmel) részletesen tájékoztat Liszka József a szlovákiai magyarság néprajzát bemutató könyvében.2 Liszka mint alaposan felkészült, elméleti kérdéseket is tisztázó néprajzkutató egyben a népzenére is kitekint, s szlovákiai magyarként helyzeti előnyben van az anyaországi népzenekutatóhoz képest. Megerősíti a gyűjtésekkel kapcsolatban mondottakat, megemlítve Manga Jánost és kiemelve a csallóközi Kodály tanítvány, Pongrácz Zoltán gyűjtőmunkáját. Magam már 1996-ban felhívtam a figyelmet arra, hogy „Szlovákiában a két világháború közt sajnos nem alakult ki helyi erőkből álló képzett magyar népzenekutató gárda, illetve a képzettek a mai határokon belül maradtak. A két világháború között a Szlovákiához csatolt magyarság körében népzenegyűjtés is alig folyt. (A vállalkozók közül elsősorban Manga Jánost illeti köszönet, aki a hangszeres zene – azon belül főleg a dudazene – gyűjtése, a hangszer szerepének feltárása iránt is elkötelezte magát.) Ez magyarázza, hogy a szlovákiai magyar népzene kutatása az erdélyihez és a határokon belülihez képest már az 1970es évekre nagy lemaradást eredményezett, annak ellenére, hogy az 11


2011. 02. 08. 12:21:08

1950-es években némi föllendülés is tapasztalható volt, főleg a vokális zene feltárása területén. Mindez valamelyest még a szaktudomány számára is, de különösen az akkoriban induló táncházmozgalom számára egyfajta negatív jelzésként szolgált. Egy olyan jelzéssel, mintha a szlovákiai magyar hangszeres népzene kevésbé lett volna értékes, mint a többi, de legalábbis kevésbé lett volna értékes, mint az erdélyi. Mivel a kutatás számára feldolgozható és a táncházmozgalom számára hasznosítható anyag is kevesebb volt, mint az erdélyi, sokak számára úgy tűnhetett, hogy nem is érdemes foglalkozni a szlovákiai magyar népzenével. (A tapasztalatok szerint az anyag mennyiségét és a helyszíni kutatási lehetőségeket illetően a közvélemény sokkal megértőbb volt az egykori Jugoszlávia és a mai Ukrajna területén élő magyarság zenei kultúrájával szemben.) Az elmondottak tükrében érthetővé válik, miért nincs még a szlovákiai magyar népzene kutatásának története megírva. Holott az előzmények nem erre predesztinálták volna a területet.”3 Manga népzenei gyűjtő-szerepét a szlovákiai gyűjtéseket is érintve (és beleértve a II. vh. utáni időszakot) a születésének 90. évfordulóján rendezett emlékülésen foglaltam össze. Ebben kiemeltem: „Nyomatékosan hangsúlyozhatjuk szerepét a szlovákiai magyar hangszeres (és vokális) népzene feltárásában és kutatásában.”4 Bár a mondat folytatása az emlékülésen elhangzott, megjelentetését a kiadó évekkel a rendszerváltást követően sem vállalta. A közlésben kihagyott folytatás ugyanis így hangzott: „mely Trianon óta folyamatosan lényegesen rosszabb körülmények között folyik, mint amit az igen gazdag zenei hagyományú terület megkívánna.” Az 1980-as években a gyűjtők igyekezete ellenére sok feltáratlan terület volt még mind földrajzi, mind zenei tekintetben. Kelet-Szlovákiából például egyetlen hangszeres adatunk sem volt, vokális is kevés. Hazai kutató a távolság közelsége ellenére is elég nehezen juthatott el gyűjtési céllal Szlovákiába. Ha mégis sikerült, feladatomnak tekintettem a szakma és a szélesebb közönség tájékoztatását. Magyarul és a külföldi olvasók számára idegen nyelven hangzó- és kottás formában már többször bemutattam saját gyűjtést, illetve annak eredményét.5 Más kutatók gyűjtéseire is támaszkodva feldolgoztam a Zobor-vidék és más tájak egy-egy jellemző dallamát, műfaját6, áttekintést adtam a szlovákiai magyar népi hangszerekről és hangszeres zenéről7, Kodály nyomán bemutattam az eltűnt Mohi falu 20. század eleji zenei 12


2011. 02. 08. 12:21:08

hagyományát8, nemzetközi konferenciákon is ismertettem Bartóknak, Kodálynak, Lajthának, Molnár Antalnak, valamint az említett Manga Jánosnak az I. vh. után Szlovákiába került falvakban végzett gyűjtéseit – főleg hangszeres vonatkozásban.9 Írtam könyvismertetést a vokális magyar népzene feltárásában jeleskedő szlovákiai magyar népzenegyűjtők, Ág Tibor valamint Szíjjártó Jenő kiadványairól10, s készítettem gyűjtési beszámolókat a hazai és a szlovákiai magyar olvasók számára.11 Engem ért a megtiszteltetés, hogy rendezzem sajtó alá a fiatalon elhunyt somorjai magyar népzenegyűjtő, Ürge Mária népzenei anyagát12. A kötet bevezetőjében egyben röviden összegeztem a történelmi Magyarországon illetve a későbbi szlovákiai magyar területeken végzett népzenegyűjtések történetét.13 A jelzett tanulmányok persze ritkán tartalmazzák címükben a „szlovákiai magyar” szókapcsolatot, vagy utalnak valamely ottani tájegységre. Így a szlovákiai magyar szakirodalmi hivatkozásokat látva az a benyomásom, hogy e munkák előbb jutottak el nemzetközi fórumokra, mint a hazaiakra, s legkevésbé az érintettek ismerik őket. Pedig még történeti népzenei anyag forráskiadása is gazdagíthatta a sort Tompa Mihály 1844-es Abaúj megyei gyűjtésének köszönhetően!14 A térség iránt érdeklődő természetesen számos egyéb magyarországi népzenei kiadványból tájékozódhat a szóban forgó terület népzenéjéről – elég megemlíteni A Magyar Népzene Tára sorozat eddig megjelent I-X. köteteit, vagy a Kodály Zoltán népzenei gyűjtéseit bemutató munkákat (köztük népzenegyűjtéseinek hangzó kiadványait15, melyek közt elég gazdag a szlovákiai magyarság köréből származó fonográffelvétel). Bár áttekintésre törekszünk, az még messze nem teljes. A részletes bemutatást a jelen kiadvány is csak részben vállalhatja (terjedelmi okok miatt is), de legalább szemelvények formájában igyekszik áttekintést nyújtani a történelmi Magyarország ma Szlovákiába eső legfőbb magyarlakta területei szájhagyományos zenéjéről. Egyetlen gyűjtő anyaga alapján egyébként sem lehet teljes képet rajzolni, hiszen már az anyagválasztásnak határt szab maga a gyűjtött anyag, melynek részben határt szabott az a körülmény, hogy az adott történelmi okok következtében Magyarországról a gyűjtőmunka eleve nem volt könnyen megvalósítható. (A szlovákiai magyarok körében szerzett tapasztalatokra is támaszkodva írtam e kérdésről az 1848-as népzenei hagyományt bemutató könyvben.16) Emlékezetes számomra 13


2011. 02. 08. 12:21:08

az 1994-ben, évekkel a rendszerváltás után, Béden történt eset, ahol korábban még nem jártam. Előzőleg Pogrányban voltam, ott kaptam egy felvétel szempontjából szóba jöhető zenész nevet. Hozzá igyekeztem. Beérve a faluba, egy, az árokparton libát legeltető fekete ruhás öregasszonyt szólítottam meg, útbaigazítást kérve. A nénike megkérdezte, hova való vagyok, hogy olyan szép magyar nyelven szólok hozzá. Alig akarta elhinni, hogy Magyarországról jöttem, de aztán sírva a nyakamba borult, s valami ilyesmit mondott: „Az Isten áldja meg magukat, hogy eljöttek, s megérhettem, hogy találkozhattam valakivel az anyaországból, hallhattam a drága szép magyar szót!” Az autóban maradt férjem csak annyit látott, hogy az öregasszony és felesége pillanatokkal a találkozás után, az árokparton összekapaszkodva egymás nyakába borulva sír. Engem persze a neve (Kostyál Anna) is meghatott; a Kodály gyűjtéséből jól ismert (igaz, menyhei) nevével úgy éreztem, mintha a 20. század elejére kerültem volna vissza. Amikorra már egyszerűbbé vált az utazás, addigra nagyon fellazult a korábbi hagyomány. Sok faluban csak egyszer volt alkalmam gyűjteni. De ha sikerült is visszamennem egy korábban már megismert előadóhoz, nem egyszer ért az a csalódás, hogy addigra az idős ember már vagy eltávozott az élők sorából, vagy megromlott a hallása, s reszketeg hangú előadása, intonációja hangminőség szempontjából már nem volt megfelelő. Előfordult olyan is, hogy valaki időközben a népzenei mozgalom felfedezettjévé vált, s helyi dallam helyett mindenképp a magyarországi népzenei táborban megtanult, valamely teljesen már vidékről való népdalt akarta előadni. A már nem megfelelő hangminőségű énekesek sokszor viszont olyan szép régies nyelvi- és zenei dialektusban daloltak, hogy ha előadásuk a hanglemez-bemutatásra nem is volt alkalmas, kár lett volna lemondani az általuk énekelt népdal közléséről. Minden közölt kotta mögött egy, vagy több hangfelvétel áll, de az említett ok miatt egy-egy népdal csak kottában szerepel a jelen kiadásban. Az elmúlt évtizedek alatt az idős emberek természetes elöregedésénél még szomorúbb volt megtapasztalni – és persze nemcsak a szlovákiai magyarság körében – a szemünk előtt játszódó, teljes népzenei elhalást jelentő folyamatot. Pedig már az első gyűjtőút jelezte, hogy a feltárás sürgős, mert a régi hagyomány erőteljesen kopik. A 20. század végén spontán közösségi népzenei életről már sem a jelenlegi Magyar14


2011. 02. 08. 12:21:09

országon, sem a szlovákiai magyarok körében nem beszélhettünk. A múlt daltudását ekkor már csak igen kevesen őrizték illetve őrzik máig. Korábban funkcionálisan valamilyen szinten az egész közösség élt a zenével. A zene funkciós használata (a lakodalom és temetés egy-egy elemét leszámítva) közösségi szinten már megszűnt, illetve a Csemadok keretein belül létrehozott éneklő csoportokkal más formát öltött. A közösségi gyakorlat persze régen sem azt jelentette, hogy a közösség minden egyes tagja kiváló zenei érzékű és a település valamennyi eseményében résztvevő személy volt. Ám mégis aktív (énekes), vagy passzív (pl. a hangszeres zene hallgatója) résztvevője volt, így jó ismerője volt a rítusokat kísérő zenéknek. Gyűjtési adataim is jól mutatják, hogy a közösséghez tartozásnak zenében is számtalan szintje van a társadalmi elvárásnak, a szociális hovatartozásnak, anyagi háttérnek és nem utolsó sorban az egyéni ízlésnek megfelelően. A néprajz-népzenekutatásban a közösség-egyén viszonyának kérdése az 1970-es évektől sokat finomodott, a népzenetudományban részben Kodály megfigyelése nyomán. Kodály a következőt jegyezte föl egyik hátrahagyott jegyzetébe: „Csakhamar, egy pár évi gyűjtés után már világos volt, hogy a dalok nem közkincs, nem a nép énekel. Egyéneké ott is.” „Kiváló tehetségű egyének a népköltészet letéteményesei, nem az egész nép. A többi csak tőlük tanul.”17 Ma már nyilvánvaló a jó énekesek, valamint a zenei légkörben élő családok (énekesek és hangszerjátékosok) közösségen belüli vezető szerepe. Ma is annak alapján kerülnek ki a közösség élére egy-egy falu népzenei együttesének vezetői, templomi előénekesei, hangszerjátékosai. Ezek az egyének illetve családok ösztönösen és tudatosan is áthagyományozták a tradíciókat a család ifjabb tagjaira, s egyben többnyire az egész közösségnek is jó emlékezetű, vezető énekesei, hangszerjátékosai voltak. Napjainkban az énekelni szerető és tudó egyénekből összeverbuválódott csoportok tagjai egyénileg, vagy együttesként színpadi szereplés szintjén is vállalják az éneklést, s rendszeres szerepléseikkel a faluközösség reprezentatív eseményeinek szereplőiként is új funkciót töltenek be falujuk, tágabb vidékük életében. Gyűjtőmunkám során több olyan kiváló tudású előadóval és az általa vezetett csoporttal dolgozhattam, akinek a dalolás, zenélés egyben az önkifejezés leghatékonyabb módját jelentette. Volt olyan tapasztalatom is, amikor valamelyik faluban kimondottan a gyűjtés kedvéért jött össze néhány ember. Olyanok, akik nem szoktak együtt énekelni, 15


2011. 02. 08. 12:21:09

mert az már nincs szokásban. Egy-egy ilyen, több órás együttlét alatt nemcsak a felszabadult jókedv volt jellemző. Általában az a kérdés is elhangzott, hogy miért is nem szoktak ők máskor is közösen énekelni, hogy is bírták ki olyan sokáig dalolás nélkül! Minden kopás ellenére műfaji sokszínűség, gazdag vokális és hangszeres zenei hagyomány, valamint életteli nyelvi dialektus jellemzi a szlovákiai magyar népzenét a címben jelzett időszakban. A 2006 utáni legutóbbi gyűjtőtapasztalat óhatatlanul a népzene visszaszorulásáról tanúskodik: úgy tűnik eredeti funkciójából végérvényesen kikerült a népzene, noha a falvak népdalkörei sok helyen példamutatóan éltetik. A mindennapi életben azonban már nincs helye. A ma 60-80 év körüli generáció – ha énekel –, főként már csak szenténekeket énekelget magának. Ritka kivételtől eltekintve még azoknak a gyermekei is elfeledték a régi dalokat, akiknek az elődei a népzenekutatók előtt nagy tiszteletnek örvendő, kiváló tudású énekesek voltak. (Ilyen tapasztalatot szereztem pl. Liczén.) Ugyanez érvényes a paraszti szólóhangszerjátékra is. Bár a repertoárban és előadásmódban sok változás történt, mégis egy fokkal jobb helyzetben van a népi tánczene, melyet főleg a hivatásos zenészként működő cigányzenészek némely területen még fenntartanak. A népzenei anyag bemutatása – Bartók Béla dialektus-felosztásához, Kodály Zoltán gyűjtőútjainak irányához, valamint A Magyar Népzenei Antológia II. Észak beosztásához hasonlóan – nyugatról kelet felé halad. Az egyes dallamokhoz alkalmanként egy-egy Kodály, Bartók anyagából származó dallampéldát is felhasználtam összehasonlításként. Általában is törekedtem annak érzékeltetésére, mennyiben különálló illetve egységes ez a zenei világ, hogyan függ össze a határokon érintkező magyarországival és a nyelvterületi teljes magyarral. Valamennyi kottánál megadtam az MTA Zenetudományi Intézetébe került dallamanyag archiválási adatait, melyek jelzetei egyben a technikai fejlődést tükrözik. Az archiválási jelzetek a következők: AP = akadémiai Pirál lemez, az analóg magnetofonnal készült és lakk-lemezre vágott felvételek jelzete, DAT = digitális magnetofonnal készült felvételek jelzete, CD = szintén digitális felvételeket készítő, mini disc-el készült felvételek jelzete – valamennyi a felvétel számával. A hivatkozásoknál 16


2011. 02. 08. 12:21:10

esetenként MH (= múzeumi henger, a budapesti Néprajzi Múzeum állományában lévő fonográfhenger) és KF (= Kodály saját fonográfhengerei) Lsz. (a helyszínen csak kottában rögzített dallam, vagy szöveg) valamint BR és KR (Bartók illetve Kodály népzenei rendszerének) jelzete is szerepel. A helységneveket a népzenetudományban alkalmazott módon, az I. világháború előtti utolsó, 1910-es népszámlálás adatait rögzítő, 1913ban kiadásra került helységnévtár alapján közlöm, megadva a falvak mai szlovák nevét. Az előadók neve, amennyire lehetséges, a magyar használatnak megfelelően szerepel. A CD anyagának összeállításánál célom volt, hogy önállóan is használható legyen. A könyvben szereplő vokális dallamokkal kapcsolatban már szó volt arról, hogy nem mindegyiknek van hangzó változata a lemezen. A hangszeres darabokkal hasonló a helyzet. Ezeknél a több oldalnyi kotta jelentősen megnövelte volna a könyv terjedelmét. Van tehát a CD-n olyan hangszeres zenei hangfelvétel, melynek nincs lejegyzett kottás verziója a könyvben. A dallamok élvezhetőségét azonban ez aligha rontja!

Jegyzetek 1 2 3 4 5

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

Bartók 1933. 371. Liszka 2002. 37–101. Tari 1996. 45. Tari 1996–1997. 198. Tari 1992–94, 1995, 1996, 2002, továbbá 1986, 1998, 2000, 2001, 2002, 2007. Tari 1997–1998, 2004, 2007. Tari 1998. Tari 2007. Tari 1978, 1982, 1993, 1996–1997, 2001, 2002, 2007. Tari 2001, 2002. Tari 1996, 2002. Tari 2004. Tari 2004, 14–15. Pogány–Tari 1988. Területünkre vonatkozó anyaggal, ld. Tari 1983, 2002. Tari 1998, 11–12. Kodály 1993. 241–242.

17


2011. 02. 08. 12:21:10

18


2011. 02. 08. 12:21:10

Szlovákiai magyar népzenei al-dialektusterületek

19


2011. 02. 08. 12:21:10

20


2011. 02. 08. 12:21:10

Kodály Zoltán a népdalanyag nemzetközi összehasonlíthatósága előfeltételeként jelölte meg feladatként: „Mindegyik nyelvterületen össze kellene állítani egy egységes, teljes, valamennyi nyomtatott, alkalmi és kéziratos gyűjteményt felölelő „Catalogue raisonnè”-t amely minden egyes dalról a legteljesebben tájékoztat.”1 Írása megjelenése (1956) óta Európa-szerte sok gyűjtés folyt, mégsem mondhatjuk, hogy elképzelése maradéktalanul megvalósult volna. Az adott időszakban a legtöbb országban ugyanis még el sem jutottak „mindegyik nyelvterület” zenei behatárolásáig. Magyarország e tekintetben már sokkal előbb járt Kodály írása idején. A magyar népzenei fő-dialektusterületek meghatározása Bartók Béla érdeme, aki először 1924-ben mutatta be a négy fő csoportot,2 melyben (mint a bevezetőben említettük), a Szlovákiába került magyarok népzenéje a II. főcsoportba tartozik. A földrajzi-etnikai különbségekből adódó zenei eltérések meglétére azonban már Bartók előtt, a 19. században többen felfigyeltek. Erdélyi János 1847-ben, a Népdalok és Mondák második kötete előszavában fogalmazta meg a következőt: „Gyüjtemény ez a szó legszorosabb értelmében… alapul és anyagul szolgálandó későbbi vizsgálódásokra. Ki e gyüjteményt így nézi, nem fog felakadni apró külsőségen, nem főkép azon, hogy némelly dal itt másként adatott, mint énekeltetik bizonyos vidéken. Nálunk a népdaloknak, mivel nyomtatva egy kettőn kívül soha nem voltak, nincs még megállapodott, bizonyos formája. Eme laza, bizonytalan s vidékek szerint változó életök azonban fölötte nagy fontosságu, kivált azon buvárnak, ki a dalok változataiból a különböző vidékek müveltségére akarna következtetni, s belőlök a nép erkölcsét, ízlésének színezetét felvilágosítani.”3 A kor jeles muzsikusa, Mátray Gábor is figyelmeztette olvasóit a különbségekre kottás kiadványa előszavában: „A’ magyar népdalokban jártasok, ha nem említem is, tudni fogják, miszerint sok dalt egy vidéken így, másikon másként dalolják, azaz: egészen más szövegre, vagy pedig dallamra éneklik; – valamint azt is, hogy a’ többféle vidékeken ugyanazon egy dallam némelly részben különböző változatossággal énekeltetik.”4 Hasonlóan nyilatkozott 1865-ös daloskönyvében Színi Károly: „Meglehet az is, hogy több dal más vidéken máskép, vagy egészen más dallamra, vagy némi eltéréssel daloltatik, mint azon 21


2011. 02. 08. 12:21:10

a vidéken, ahol én azokat tanultam; mert a dalban szintúgy van tájkiejtés, dialektus, mint a beszédben.”5 Ábrányi Kornél már területi felosztást is készített a 19. század végén: „1.ör A magyar zenenem uralkodik magyar-Erdély-, s Oláhországban, válfajai pedig a következők: a) voltaképeni magyar b) a székely, c) a palócz és d) a csangó zene. A voltaképeni magyar zene ismét eloszlik: tiszamenti és dunántúli válfajra. 2-or. Az oláh zenenem uralgó Magyar és Erdélyország egy részében... „a magyar zenenem” sok befolyással volt és van a tót és rác zenékre.6 Bár Ábrányi felsorolása nem tökéletes, figyelmet érdemel, mert nemcsak fő-dialektusokat (alföldi és dunántúli), hanem al-dialektusokat (székely, palóc) is elkülönített, továbbá jól látta a magyar zene hatását más népek – pl. a szlovák – zenéjére. Bartók felosztása (kiegészítve Moldvával) a fő-dialektusokat illetően ma is helytálló, de a szaktudomány időközben kijelölte az aldialektusokat is, sőt esetenként azon belül is meghatározott egy-egy önálló kistájat. A Bartók által Felső-magyarországinak jelzett területet illetően táji tagolódás szempontjából már a Magyar Népzenei Antológia II. Észak c. hanglemezkiadvány kísérőszövegében három nagy tömböt neveztünk meg: „1. A Csallóköztől a Zobor vidéken át a Garamig, 2. a Garamtól a Hernádig, 3. a Hernádtól keletre a Felső-Tiszavidékig. Ez a területi elkülönítés részben természetes földrajzi határokat jelent, de hasonlókat az egyes területeken belül is megjelölhetünk. A nyugati széleken például a legutóbbi időkig szabályozatlan Vág mindig is nagyobb választóvonal volt, mint a fő Duna-ág. Ez a zenei kultúrában is megmutatkozik.”7 Ezen a felosztáson ma sincs okunk változtatni, akkor sem, ha a II. dialektusterület természetesen magában foglalja a jelen határok közti magyar területek is. Annál inkább nincs ok a változtatásra, mert az azóta végzett gyűjtések megerősítették korábbi megfigyeléseinket, továbbá mert időközben a szlovákiai magyar néprajzi kutatás is ugyanilyen eredményre jutott: kijelölt néprajzi dialek22


2011. 02. 08. 12:21:11

tushatárai pontosan megfelelnek korábbi tagolásunknak.8 Hasonló a vélemény a belső tagolást illetően is. Az itt jelzett első, Garam vonalánál meghúzott al-dialektusterület kultúrájával kapcsolatban pl. Liszka József is a tágabb szlovákiai Kisalföld átmeneti jellegét hangsúlyozza mind nyugat-keleti, mind észak-déli irányban. Az első területen belül a Zoborvidék rendelkezik a legsajátosabb zenei jegyekkel, kisugárzással egyes Vág-Garam közt fekvő falvakra. A Dunához közel fekvő falvak a Zsitvától keletre, a Garam felé haladva egyben mind erőteljesebb palóc zenei jegyeket mutatnak. Már itt megjegyezzük, hogy a palóc beszélt nyelv hatása sokkal nagyobb területre kiterjed, mint a zene: jelen van a Zoborvidéken (legerőteljesebben Alsóbodokon), de pl. Nagykéren, valamint a Párkány környéki falvakban is. Világosan megkülönböztethető azonban még napjainkban is egymástól a valódi palóc és a palócos beszédmód. A második, a Garamtól a Hernádig jelzett terület nagyrészt éppen ennek a meghatározó népességnek, a palócoknak a zenéjét foglalja magában, számos sajátos beszélt nyelviés zenei színnel. Hatása – részben valószínűleg a pásztorkultúrával összhangban – kelet (és dél) felé erőteljes. A harmadik terület szélső, keleti határa Ung megye, mely egyben találkozási pontot jelent Bereg megyével, azon keresztül a kárpátaljai magyarsággal, Zemplén megyén keresztül pedig az Észak-Alfölddel. Bemutatásunkban e fentebbi al-dialektusok, azon belül részben a további jellemző kistérségek, részben pedig a gyűjtések időrendje szerint haladunk.

Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8

Kodály 1956/2007. 210. Moldva kivételével, mely akkor még feltáratlan volt. Bartók 1924, in BÖI 105. Erdélyi 1847. V. lap.

Mátray 1852. VII. lap Színi 1865. 11. Ábrányi 1877. 16. Tari–Vikár 1986. 10. Liszka 2001. 160.

23


2011. 02. 08. 12:21:11

24


2011. 02. 08. 12:21:11

I. A Csallóköztől a Garamig Mátyusföldi, csallóközi, Vág-Garam közi és Zobor-vidéki tapasztalatok A régi Pozsony megye A Mátyusföld és Csallóköz népzenéjének feltérképezésében – mint annyi más területében – Kodály és Bartók jeleskedett először. Kodály Mátyusföldön kezdte meg a népzenegyűjtést melynek anyagát az Ethnographia c. lapban rögtön közre is adta.1 1905-től lényegében egészen 1910-ig, első székelyföldi útjáig az északi népzenei dialektusterület nyugati részén dolgozott. A mai szlovákiai magyarlakta területekre folyamatosan, évente többször visszajárt. Utolsó, (a Bars megyéhez tartozó) Mohi faluban 1915 májusában végzett gyűjtését követően azonban többé már nem volt módja a történelmi Magyarország északi megyéiben, kedves gyűjtőhelyein dolgozni és oda visszatérni.2 Először magam is Mátyusföldön és a Csallóközben tájékozódhattam a szlovákiai magyarság népzenéjéről. Jóka, Hidaskürt és Felsőszeli jelentették az első gyűjtőpontokat és eredményeket. Magyar néprajzi szempontból Martos az egyik legjelentősebb honfoglaláskori mátyusföldi település, mely – mint Martin György és Takács András írta – viseletét, tánc- és dalkultúráját megtartó, „Hagyományait féltve őrző és ápoló sziget volt”.3 Népzenei hagyományába legújabban Ág Tibor és L. Jóba Ferenc4, korábban pedig más csallóközi falvakkal együtt Szomjas-Schiffert György5 nyújtott betekintést. Martost – bár magam ott sajnos nem gyűjtöttem – illik megemlítenünk, mert a falu tánchagyományát nevezetessé tette többek közt a „Menyasszonyfektető”, vagy „Gyertyástánc”6, vagy „Árgyélus-tánc.” Az árgyélus kismadár7 és Ó, én szegény kismadár8 szöveggel is25


2011. 02. 08. 12:21:11

mert régi, műdal eredetű (és a korai népzenegyűjtésekben Székelyföldön is bőven előforduló) táncdallam legrégibb lekottázott alakjai főleg a történelmi Felvidékről származó kéziratokban maradtak fenn. Így az 1729-es Lányi Zsuzsanna Eleonóra kéziratban9, a Zay-ugróci kéziratban,10 egy sárospataki melodiáriumban,11 valamint Szirmainé Keczer Anna gyűjteményében.12 Ez utóbbi változatot Alexander Móži állította a már ismert feljegyzések mellé.13 A Szirmai gyűjteményről Josef Krešánek szlovák népzenekutató azt állapította meg, hogy az 1730-es évekből származik, területileg pedig Liptó és Szepes megye népzenei stílusát tükrözi.14 A népdalt illetve a Lakodalmi gyertyástánc funkcióban alkalmazott hangszeres táncdallamot a nyelvterületen a Duna csallóközi részeitől Hont megyén át a Borsod, Zemplén megyéig húzódó északi sávból ismerjük.15 Vikár Béla Pogrányban gyűjtött egy változatot 1902-ben.16 Kodály Zoltán Mohiban mindkét fentebbi szöveggel fonográfra vette, s az egyik támlapon így jelölte a dal funkcióját: „(Gazdasszonyok nótája, mikor őket táncoltatják a lakziban)”.17 Rajeczky Benjamin közlése szerint Nyitra- és Szabolcs megyében „A 18. századi táncdallam a 19. században «Kossuth verbunkja» néven ismert.”18 A dallam, illetve az egész dallamtípus köztes helyet foglal el a népzene és műzene között, ritmikailag pedig a kanásztáncritmus uralja.19 A néphagyomány a dal eredeti műköltészeti szövegalakját is megőrizte, melyet a 19. századi, Nyitra- és Szabolcs megye területeit szintén érintő szöveges népköltészeti gyűjtések is alátámasztanak. Az Oh én szegény kismadar mire vetemedtem kezdetű szöveg Nyitra megyéből már egy 1844-es kéziratban is megvan: akkor küldte be onnan Kelecsényi József a Magyar Tudományos Akadémiára a népdalok kiadásán dolgozó Erdélyi János szerkesztőnek.20 Gyűjtéseimkor a nyugati és középső részeken már nem, vagy csak haloványan tudták, Abaúj megyében azonban még élt: 1994-ben a magyarbődiek még énekelték, az abaújszinai-kassai-szikszói születésű cigányzenészekből álló banda pedig még játszotta. A Mikor a menyasszonyt fektetni viszik az egész régi Felső-Magyarország jellegzetes dúr kvintváltó lakodalmas dallama21 viszont az elmúlt évtizedekben néhány helyen többé-kevésbé még használatban volt a lakodalomban, illetve mint lakodalmas dallamemlék több helyen megőrződött. Az északi peremterület egészén áthúzódó, Mikor 26


2011. 02. 08. 12:21:11

a menyasszonyt fektetni viszik, A mi menyasszonyunk nem lesz többet lány, Elvesztette Ilus az ő lányságát, Örül a Mari fektetni viszik22 szöveggel élő, dúr hexachord illetve nóna ambitusú, ión hangsorú, kvintről, vagy oktávról lefelé induló dallam23 négy és két soros formában egyaránt megtalálható, még ugyanabban a faluban is.24 A vokális változatok mellett gyűjtésemben kőhídgyarmati, kürti, nagyidai, abaújszinai és medveshidegkúti hangszeres felvételek képviselik a történelmileg is nevezetes, egykor az 1764. évi pozsonyi országgyűlés táncrendjében is szerepelt25 „Gyertyástánc”, más területeken „Menyasszonyi tánc”, „Menyecsketánc”, vagy „Kontyozó” néven használt dallamot. Más műfajok tekintetében is gazdag ez a vidék. A Mátyusföld egy másik hagyományőrző falujában, Tardoskedden fennmaradt a szinalázás26, mely Hej, szinala, szinala szövegkezdetéről kapott nevével táji jellegzetesség. Maga a tánc azonban az egész északi magyarlakta területnek és a Dunántúlnak jellemző leánykörtánca, a leánykarikázó. A 2002-ben már nem aktív Kuruc Mihály („Főúr”) koloni cigányprímás elbeszélése szerint a közeli Zoborvidéken is „mulatságban, mikor pihentek a zenészek, mindig volt karička”, vagyis karikázó. Ugyanezt Alsóbodokon és Béden is megerősítették. Csallóköz dallamvilága sokak számára Bartók 1910-es nagymegyeri gyűjtésének köszönhetően és részben Bartók feldolgozásainak (pl. a Tizenöt magyar parasztdal-ban felhasznált Hervadj rózsa, hervadj kezdetű népdal) alapján vált ismertté.27 Csallóköznek és Mátyusföldnek jelentős a dudahagyománya. Mint Koncsol László írta, a dudanóta Csallóközben „még a történelmi közelmúltban is eleven népköltési műfaj.” Ág Tibor Dióspatony dudanótái kapcsán részletesebb ismertetést adott róla.28 Európa és a magyarság e meghatározó szerepet játszó hangszere a Szlovákiába került magyarok közt itt a nyugati részen, valamint Gömör-Kishont megyében maradt fenn legtovább. Attól keletebbre már csak az emléke, illetve az egykor rajta játszott dallamok némelyike él. A hangszernek e nyugati részen való használatában mutatkozik meg talán a legjobban, mennyire erős a kistérségi kapcsolat Északnyugat-Dunántúllal. A Duna feletti területeken jellemző zenei dialektus általában is átnyúlik a Duna alatti részekre, vagyis a Dunántúl északi peremeire (és fordítva), amit pl. a volt Esztergom megyei Bajnáról és más falvakból származó gyűjtések igazolnak. Esztergom 27


2011. 02. 08. 12:21:12

megye népzenéje egyben ugyanakkor részben már a szomszédos Hont megyéével is rokon, ily módon kelet felé is összekötő kapcsot képez. Csallóköz és Mátyusföld dudastílusa azonos a Szigetközével és rokon a Zobor-vidékével. Nagymegyer dudahagyományával kapcsolatban Bartók Béla már 1911-ben azt jegyezte meg, hogy az „a nyitravidékivel rokonkarakterű”29, pedig akkor még kevés adat állt rendelkezésére. Megfigyelését jól alátámasztják mai adataink. Hagyománya volt errefelé a duda utánzásának is, részben vokális formában, részben áthangolt hegedűn. A szigetközi Halásziban egy cigányprímástól felvett dudautánzás, továbbá Szomjas-Schiffert György által egy somorjai prímástól felvett dudautánzás hegedűn, valamint saját zsérei gyűjtésem Bihari József prímástól jól mutatja a hegedűn utánzott duda szélesebb területre kiterjedő egységes vonásait.30 Már 1910-ben Bartók nagymegyeri népzenegyűjtése idején úgy tűnt, a duda kezdi elveszíteni népszerűségét. Ám ez csak századunk közepére következett be. A hangszer leáldozásának idején a dudások már leginkább csak a gyerekek farsangi dudabálján muzsikáltak, amint azt Ürge Mária gyűjtései is jól mutatják.31 A hangszeren játszott dallamok sokaságát ezen a területen is elsősorban a vokális népzene őrizte meg. Ezt a Jóka és Felsőszeli hagyományában fennmaradt dudanóták szintén alátámasztják. A duda mellett illetve azt felváltva cigányzenekarok is működtek a környékben.

Jóka 1983. január 22.

Szitásné Tankó Emerencia

Jókán, a mátyusföldi településen a 76 éves, már kevésbé szép hangú, de még kitűnő ritmusérzékű és friss szellemű, táncosnak is kiváló Szitásné Tankó Emerenciához (sz. 1907.) irányítottak. Mint általában mindenkit, őt is nehezen lehetett rávenni a dalolás-

28


2011. 02. 08. 12:21:14

ra, de belelendült, majd egy idő után kijelentette: „Bele köll jönni a svungba!” Vannak asszonyok, „akik innya is, dalúnyi is tudnak. Én valamikor dalúnyi tudtam, de innya semmit!” Kérte, találjam ki hány éves. Koránál fiatalabbnak néztem, így hatvan évesnek mondtam, mire nevetve, büszkén megjegyezte: „Sokat hazudott!” Szitásné Tankó Emerencia, Merci néni a II. világháború után Jóka egyik legkitűnőbb hagyományápolója volt, s egyik szereplője 1984ben a Jóka tánchagyományát rögzítő filmnek, melyet az MTA Zenetudományi Intézetének tánckutatói készítettek. Nem abban az értelemben jó énekes, mint pl. a zoborvidéki nők. Merci néninek valószínűleg fiatal korában sem volt szép a hangszíne. Hangfekvése mélységével és kissé érdes hangszínével nagyon jellemző dunántúli női hangszín, melynek legközelebbi megfelelői a székelyföldi, különösen a gyimesi csángó nők körében hallhatók. Éneklése azonban magával ragadó. Intonációja kristálytiszta, prozódiailag és a zenei stílus kívánalmainak megfelelő szempontból tökéletes. A verssorokat szívesen kezdte hogy és de indulatszókkal. Beszélt nyelv és zenei dallam összhangot alkotott éneklésében. Jó példa rá, mennyiféleképp szólaltatta meg az adott nyelvjárásban egyébként aránylag mély, kissé az o betű felé hajló a magánhangzót a rímnek megfelelően. Ugyanez jellemezte u betűit is, míg a zárt ë és nyílt e nem következetes váltogatása ezeknek a hangzóknak a földrajzi területen jellemző, kevésbé stabil helyére utal. Levegőzés-módja, ritmustartása, az egyes sorokon belüli ritmusjáték, valamint a tempónak az egész népdalon átívelő felépítése lenyűgöző volt előadásában. A vele folytatott beszélgetés alapján sok minden kiderült a település zenei életéről. Fonó nem volt a faluban, tollfosztás azonban még volt gyűjtésem idején is. Lakodalomban, fiatalkorában már nem búcsúztatták énekkel a menyasszonyt, a lagziban viszont sokat énekeltek. Az északi népzenei dialektus e sávjában mendikálás még a II. világháború után is volt egy ideig, így Jókán és pl. Kolonban is. Közvetlen karácsony előtt köszöntöttek, s karácsonyi éneknek az Uccu, Jankó, Palkó, Bence, juhászok bojtára32 és a Jancsi futott, megbotlott kezdetű énekeket énekelték. Kérdeztem arról, mely réteg alkalmazott dudást, mely cigánybandát, s a válasz nem különbözött a más területeken tapasztaltaktól. Jókán a század első harmadában még a falu saját dudásai zenéltek, később pedig vándordudások jártak Jókára. A falu 29


2011. 02. 08. 12:21:14

dudásai közül Pus János jókai volt, a vándordudás Nagy Imre pedig Nagyfödémesről járt Jókára és más környékbeli faluba. Fiatalkorában általában már csak a szegényebbek hívtak dudásokat, míg a módosabbak cigányzenekar mellett mulattak. Az első világháború utáni elszegényedés azonban egy időre újból fölélesztette a divatját, hiszen csak egy zenészt kellett megfizetni. Pedig akkoriban már a szegényebbek is szívesebben mulattak cigányzenére. Kérdésemre, hogy milyen volt a duda, a következőt mondta: „Akinek nagyobb módja vót, annak birkabőre vólt, aki meg nyomorút vót, annak meg kutyábú.” „De annak olyan hangja vót!” „Bárha megszólalt a duda nálunk, akkor már az egész úton hallották, mer’ az szinte visít”, pedig az mind nád. Meg nagy tollsípok vóltak benne, tele ilyen vastag izé, ni.” A beszélgetésből kiderült az is, hogy az itteni dudások hangszere a Szigetköz és a Duna alatti területek dudatípusaihoz hasonlóan fújtatós volt. Szitásné a legváltozatosabb dudanótákat énekelte egyhuzamban, és egyet-egyet általában a régi előadásmódnak megfelelően egy levegőre. A dudadallam-modellek abban térnek el a többi északitól, hogy szűk ambitushatárok között, pentachord vagy hexachord hangsorban mozognak, gyakran dúr hangsorban. Szitásné egy-egy dallamra sokféle szövegváltozatot tudott. Azt a dallamot, amit „Ugráskor” játszott a dudás, vagyis a „Dudatánc” fennmaradt Jóka hagyományában.33 Ezt a táncdallamot Bartók Béla szöveges formában gyűjtötte Nagymegyeren.34 (1. fakszimile) Merci néni többek közt Azér is csak járom véle szöveggel, majd külön dúdolva énekelte.35 Az olykor humoros, sokszor vaskosabb szövegű dudanóták versét itt-ott szolidabb szövegformulákkal énekelte, mondván: idegenek előtt nem mond „csúnya szöveget.” De azért huncutul tudomásomra hozta, hogy „ez csak olyan agyusztált” szöveg.36 Egyéb dalai lírai hangvétele mögött az országosan ismert, újabb kori balladákban átérezzük Szabó Vilma történetét37 és Szendre báró lánya szerelmének tragédiáját. Mindkettő az általa spontán énekelt népdalok közé tartozott, melyek leginkább új stílusúak voltak (pl. Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta). Merci néni elénekelte édesapja nótáját is. Apjára, mint jó dalosra emlékezett. „Mondok egy jó nótát, igën régit, ha gondolja! Apám nótája 30


2011. 02. 08. 12:21:15

1. fakszimile Bartók gyűjtése és lejegyzése Ziegler Márta kottamásolata Bartók javításaival 31


2011. 02. 08. 12:21:16

volt, ezt eldalolom. Akkor, ha meghallja, fölkel a sírbul!” – mondta nevetve. Igaz, hogy ő réginek érezte az éneket, de az is az újak közül való, akár az általa énekelt katonadalok (A gőzösnek hat kereke, fekete, fekete, de fekete, Ennek a kislánnak beteg a kedves szeretője, Aranyos kis Bözsikém, hány esztendős lehettél). Előadásában szinte látjuk magunk előtt a vonuló katonákat, egyben halljuk a csárdást játszó zenészt. A katonákkal kapcsolatban érdeklődtem a verbuválásról. Elmondta, hogy a katonák az „egyik-kocsmátul a másikig jártak. Sok kocsma vót, nem úgy, mint most. Vót hetvenhét kocsma. Mikor kifogyott az üveg, továbblötyögették, verbunkótak. Búcsúkor. Cigányzene kísérte őköt. Verbunkótak, táncútak, de mostmá nem. Miúta ez a világ van [a szocialista rendszer] azóta má nem csinának semmit... Mikor berukkónak is nem danolnak, nem tud az danolni, mer nem is tud!” Bizonyos Dalos Lujzit (Alajos) emlegetett, aki még jó dalos volt. „Dalos Lujzi csak letette a fejét, dudorászott, má kész volt a nóta, má el is dalolta a többinek! „Az tudott!” „De nem az a fia Lujzi, aki vót, hanem még annak az apja, az öreg”– magyarázta. A verbunkos dallamok közül a gyűjtésem körüli időkben is táncoltak még csárdást a Huszárverbunkra, melynek jellegzetes dallama az egész északi területen népszerű volt, s mindenütt a cigánybandák repertoárjának részét képezte.38 (A csallóközi és mátyusföldi zenészek, a többi északi terület zenészéhez hasonlóan korábban játszották még a következő verbunkosokat is: Kóbor huszár verbunk, Bertóké, Bihari verbunkos, Vasvári verbunk.) Ugyancsak táncoltak még Valcert, és Schottis-t. E táncokhoz nem szorosan vett népdalok adták a dallamot. A valcer dallama a Túl az Óperencián volt, a sottishoz kétféle dallam szolgált: Fölmászott a nyúl a fára és Némely ember azt gondolja.39 Az első kettő Kálmán Imre egy-egy operettjének egy-egy részlete (Csárdáskirálynő: Túl az Óperencián, Mágnás Miska: Csiribiri, csiribiri kék dolmány), a Némely ember… pedig a német népzene ún. fenyegetős táncdallamaira ráhúzott szöveg. A címében is Nyugat-Európára utaló Sottis elsősorban itt, a nyugati földrajzi sávban, Pozsony és Bécs közelében, a polgáriasult vidéken maradt fenn. Hogy pontosan milyen úton jutott népi táncaink közé „skót” tánc, nem tudjuk, de nem közvetlenül Skóciából, hanem Nyugat-Európából. Valószínűleg német közvetítéssel került hozzánk, a polkák, mazurkák és egyéb európai táncfajták elterjedésének különböző hullámai, s főleg 19. századi divatja idején. 32


2011. 02. 08. 12:21:16

A „skót”-nak nevezett, ám valójában annál közelebbi nyugat-európai sémákon alapuló dallamok hangsora, felépítése, ritmikája, lendületes tempója azonban mégis utal a távoli skót népzenére. A Nyugat-európai tánczenei divatok emlékét a Csallóközben még őrző és Merci néni által énekelt kétféle Sottis változatát évekkel később a kürti bandával vettem föl. Szitásné tudatában volt jó zenei képességének. Mikor kérdésként egy-egy dallamkezdetet szándékosan kissé elnagyoltan énekeltem el neki, egy idő után kijelentette: „Lássa, maga is danó, de arra nem lehetne táncúni!” Ő maga a táncdallamoknál lábával is verte a taktust, s az asztalnál ülve is szinte egész testével táncolt. Rusztikus előadásában valamiféle őserőt hallunk. Így van ez a német nyelvterületről hozzánk került és a 20. század első felében még a Dunántúl észak-dél irányú teljes nyugati sávjában (beleértve Burgenlandot) kedvelt Hogy a csibe, hogy? táncdallamban is.40 Szitásné Tankó Emerencia dalait ld. 1-9., 58., 64-65., 104-105., 108. kotta és CD I. 01-07.

Hidaskürt 1983. január 23. Úgy látszik Nagyfödémesen jó zenészek laktak, mert Hidaskürtön Bodóné Szilas Margita (sz. 1937.) további ottani zenészt tudott, Matlaha Károlyt, aki harmonikázott. Bodó Margita sajnos éppen beteg volt, megfázott. Állapotát orvosilag valószínűleg helytelenül, a szlovák nyelvből kölcsönzött kifejezéssel „kripkás”-nak (= influenza) mondta, így énekelni nem igen volt képes. Mindössze két új stílusú népdalt énekelt (Galántai sorozóra süt a nap és Varjúcsapat szállott a búzára). Elbeszéléséből fény derült arra, hogy Hidaskürtön koráb33


2011. 02. 08. 12:21:18

ban kedvelték a citerát, melyet Perbetén készített egy Dobi Mihály nevű citerakészítő. Tájékoztatott arról is, hogy siratás már lánykorában sem volt, de a környező Vezekényben még összejártak halottvirrasztóba az emberek. Utcájában még akadt régi típusú lakóház. Bodóné dalát ld. 92. kotta.

Galánta 1983. január 22. A 18. század végén már neves galántai cigányzenészek által játszott dallamokat Ausgesuchte ungarische Nationaltänze von verschiedenen Zigeunern aus Galantha, (Válogatott magyar táncok, különböző galántai cigányoktól) címmel Bécsben adták ki a 19. század elején. A gyermekéveit Galántán töltő Kodály Zoltán Galántai táncok címmel ezeknek és saját gyerekkori cigányzenész játszótársainak állított

A galántai zenészek balról jobbra: Jánoska Kálmán, Sárközi Aladár, Farkas István, a falakon még a szilveszteri képekkel emléket a műzenében. Gyűjtésemkor Galántán már csak a helybeli szállóban muzsikáló cigányzenészeket találtam, s közülük is ketten más csallóközi településről származtak. A banda tagjai a következők voltak: prímás: Farkas István (62 éves, sz. Vízkelet), bőgő: János34


2011. 02. 08. 12:21:20

ka Kálmán (64 é. Galánta,) klarinét (A): Farkas Imre (Galánta) valamint brácsa/pianinó Sárközi Aladár (48 é. sz. Felsőszeli). A négy éve együttjátszó bandában brácsa helyett pianinó játszott. Oka, hogy gyűjtésemet megelőzően meghalt a brácsás, akit hamarjában egy másik brácsással tudtak helyettesíteni, ám annak nem volt hangszere. Ő ugyanis már évek óta bárzongoristaként működött, így az étterem pianinóján játszva kapcsolódott be az együttesbe. Előadásuk hitelességén ez mit sem változtatott. Tekintve, hogy ez az együttes a helybeli szálloda borozójában muzsikált, repertoárjuk elsősorban a városi folklórból állt. Főleg népies műdalokat (Lakodalom van a mi utcánkban, Szép asszonynak urizálok, Nékem olyan asszony kell, Este gyere, késő este, angyalom, ragyogós csillagom, Hamis a rózsám, A cigányok sátora, ladi-ladi-lom), műcsárdásokat, keringőket (Álom, álom, édes álom Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjéből) és akkor divatos slágereket játszottak. Kérésemre még el tudták játszani azt a Verbunkot, melyet a Nagyabonyban41 született Bihari János (1764-1827) egyik darabjának tulajdonítanak. A szlovákiai hangszeres magyar népzene e meghatározó verbunkosát a közelben Kürtön, és Zsérén, távolabb Rimaszombatban, Rozsnyón, Szilicén, Abaújszinán és Kassán még egyaránt megtaláltam. Az abaújszinaiak arra is emlékeztek, hogy gyerekkorukban ezt a darabot a református papné is szívesen játszotta zongorán. A galántaiak a darab középrészén dudaimitáció jellegű szakaszt is beiktattak, csakúgy, mint a kürtiek. A galántai zenészek az északi területi sávban, a Hont-Nógrád megyei területen pásztorok körében különösen kedvelt Megismerni a kanász dallamát is játszották. Ugyanezt a közeli Felsőszeliben vokális változatban gyűjtöttem. Tudták ennek kirázólag az északi területeken honos, oktávról leereszkedő Itthon van-e a kanász, meg a felesége szövegkezdetű dallamváltozatát is, melyet Abaúj-Torna megyében Nagyidán is magnetofonra vettem. A Tátra- és a Mátravidék tág térségében otthonos, tipikus kanásztánc ritmusú pásztor-táncdallam a lengyel (Goralski), a szlovák (Odzemok) és a magyar pásztorok haygyományában (Kanásztánc esetleg Seprűtánc) egyaránt megtalálható. Kodály Zoltán 1911-ben Szalakuszon (Nyitra m.) Ked si juhás dobrý chlap szöveggel jegyezte föl egy szlovák változatát és gyűjtötte dudán.42 A kanásztáncot a mutatványos fegyvertáncok utódjaként tartjuk szá35


2011. 02. 08. 12:21:20

mon. A táncnál a földön keresztbe tett fegyvert (baltát, fokost, kardot) általában seprű vagy bot helyettesítette. E táncot sokáig őrizte a Garam alsó folyásának jobb partján fekvő hagyományőrző Kéménd falu lakossága, melynek táncait nagyrészt Martin György, vokális dallamait pedig főleg Ág Tibor gyűjtötte össze.43 A zenészek két „Mars”-ot is játszottak. Az egyiket maguktól, a másikat kérésemre. A maguktól játszott darab egy lakodalmi induló volt, mellyel a környék falvaiban esküvőre szokták kísérni a násznépet. Ez a „Kasztaldó” nevű és más vidékeken ismeretlen induló korábban az egész északi területen népszerű lehetett, mert tudták az abaújszinaiak is44 és ezt nevezte meg marsként Kuruc Mihály volt prímás is Kolonban. A ghymesi prímás elbeszélése szerint is mindig játszották (akár a Rákóczi-indulót) a Zobor hegy környéki falvakban. Amikor a Rákóczi-indulót kértem a galántai együttestől, nevetve visszakérdeztek, hogy a „Vak Pali”-t?, amivel az induló ritmusára ráhúzott, általánosan ismert tréfás szövegre utaltak: „Vak Pali, vak Pali mindent lát, szemüvegen át töri a darát”. Zenélésük annál komolyabb volt, sőt bátor tett, mert annak ellenére eljátszották, hogy nyilvános helyen voltunk, ahol közben az étteremben vacsorázó, iszogató szlovák vendégek is jelen voltak. 1983-ban mások nem igen mertek vállalkozni a magyar zenei szimbólumoknak minősülő zenék, dalok eljátszására, eléneklésére. A galántai zenekar felvételeit ld. CD I. 08-10.

Felsőszeli 1983. január 23.

Cinege Lukács

Eredményesebb volt a galántai járásban fekvő Felsőszeliben végzett gyűjtés, mely Danajka Lajos (58 é.) házánál történt. Ide érkeztek meg a dalosok, Németh István (56 é.), Cinege Lukács (75 é.), Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.), és az éneklésben néha szintén részt vevő Németh Istvánné Margit (54 é.). Szokásdalokat, dudanótákat (Bánod gazda, bánod45, Szomszédasszony ollyan asszony, Aki dudás akar lenni), korai 19. századi népies műdalokat (Káka

36


2011. 02. 08. 12:21:22

tövén költ a ruca46, Megy a kocsi, Víg életem van énnékem), új stílusú népdalokat – köztük I. világháborús katonadalokat – gyűjtöttem tőlük (Szagos a rozmaring, Vadkörtefa fehéret virágzik, Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, Temető kapuja, Rozmaringnak lehajlott az ága, Zöld erdőben de magas…, Esteledik a faluban, Galántai sorozóra süt a nap, Októberban rukkolnak a legények, Kiindult a vonat a galántai állomásról, Fölme-gyek a doberdói nagy hegyre, Fiumei kikötőben). A Bánod gazda … Kodály gyűjtése idején még szinte pontosan az itt fennmaradt szöveggel (és kiegészülve az Arattam, arattam szövegekkel) került feljegyzésre a Zoborvidéken 1906-ban. (2. fakszimile)

Balról jobbra: Németh István, Cinege Lukács, Danajka Lajos A jeles napok dallamai közül rögzíthettem a Balázsjárás dallamát (Szent Balázs püspöknek47). Ugyanilyen változatban gyűjtötte a „Balázsjárás” dallamát Kodály a zoboralji Menyhén 1911-ben.48 (3. fakszimile) Támlapjára a következőt írta: „Balázsjárás (Még jár ugyan a faluban 2 gyerek Balázs napján, kis kosárba tojást szedni a «mester úrnak», de már csak halkan hadarják az alábbi töredéket, többet belőle nem tudnak.)”. A támlap bal szélén Kerényi György írásával a kiadásra vonatkozó megjegyzés áll: „Itt nem kell! Felvittük a Gergelyek közé, utalni oda!” Megjegyzése arra vonatkozik, hogy 37


2011. 02. 08. 12:21:24

2. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában, mások beírásaival 38


2011. 02. 08. 12:21:24

3. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában, baloldalt fönt Kerényi György jegyzetével a dallam tipikusan nem a Balázsjáráshoz, hanem a Gergelyjáráshoz kapcsolódik. Hogy azonban nem egyedi megoldásról van szó, azt ez a Zoborvidéktől távolabbi használat is alátámasztja. A Balázsolást éneklő férfiak karácsonyi köszöntőket, betlehemes dallamokat is énekeltek: Mennyből az angyal, Báránkámon csengő szól – ennek változatát máig éneklik Alsóbodokon, a dallam pedig egyben az egész északi terület kedvelt köszöntője és betlehemes dallama49, – Ó, ó, ó, háromesztendős tokló50, Pásztorok, pásztorok örvendezve51 – ezt a katolikusok és evangelikusok együtt énekelték – Csordapásztorok, Ne féljetek pásztorok, Ó, boldog Betlehem. Az utóbbi kettőt és a Kyrie elejszon-t a lévai születésű, Köbölkúton működött Stampay János kántortanító által készített és 1895-ben kiadott énekeskönyvből tanulták és a karácsonyi éjféli misén énekelték. Újévi köszöntőként az E víg napra, víg órára kezdetű ének maradt fenn. Húsvétkor passió is volt. Danajka Lajos elmesélte, hogy „Két pásió volt, a virágvasárnapi pássió és a nagypéntëki pássió. Egyikük nem tom Lukács ëvangelista szërint, a másik pedig János evangelista szerint, ahogy megírták.” 39


2011. 02. 08. 12:21:25

Itt is tájékozódhattam a falu korábbi hangszeres zenei hagyományáról, miszerint a prímhegedűből, brácsából, cimbalomból, bőgőből és „sípos”-ból (= klarinétos) álló bandán kívül a falu lakói szólóban citerán, klarinéton és tárogatón játszottak. Táncdallamként dallam nélkül említették a lakodalmi „Csóktánc”-ot, valamint elénekelték a Megismerni a kanászt cifra járásáról kezdetű kanásztáncdallamot. A parasztember pénzért itt sem zenélt. „Nálunk azt olyan lealázónak tartották volna, hogyha muzsikált vóna.”– mondta Danajka Lajos (50 é.). A citera kivételnek számított, különösen, ha családi körben, kisebb baráti társaságban spontán módon került elő. Dudára, illetve cigányzenére mulattak, csárdást járva olyan dudanótákra, mint az Ak(k)i dudás akar lënni, Hej, hugom hugyan vagy és a Danajka Lajos által egy levegőre énekelt Szomszédasszony, ollyan asszony. Danajka Lajos már akkor is érdeklődött a történelem, helytörténet iránt, azóta pedig könyvekben jelenteti meg különböző emlékeit. Bőven van mit megírnia: más mátyusföldi településekkel együtt ez a falu is áldozatául esett a Beneš dekrétumnak. Danajka is elénekelte az apja nótáját, egy új stílusú népdalt (Szeli dróttal van kerítve). Az 1848-as hagyományhoz kapcsolódó dalok közül a Letörött a bécsi torony gombja kezdetű legismertebb Garibaldi-nótát-t énekelte, ám azt nem a helyi hagyományból, hanem hanglemezről tanulta.52 Ugyanezt Ollé Irma más dallammal tudta. Szintén nem a helyi hagyományból, (hanem valószínűleg a Kodály iránti tiszteletből valaha valaki tanítása alapján) ismerték A jó lovas katonának de jól vagyon dolga és A csitári hegyek alatt kezdetű népdalokat. Takácsné Ollé Irma fiatal korában Pesten szolgált, onnan hozta magával a Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozTakácsné Ollé Irma ni (Elvesztettem zsebkendőmet) 40


2011. 02. 08. 12:21:27

és Máma péntek, hónap szombat kezdetű, egykor felnőtt lányok társas szórakozásaként szolgált játékdallamokat, melyre lányként az 1940es évek elején Budán vasárnap délutánonként a Gellérthegy lábánál táncoltak. „A Gellérthëgynek a túlsó ódalán van az a sík terület, ott szokott a gellérthegyi búcsú lenni. És akkor, mikor én lány voltam, az körűbelű (19)41-ben vót, 41-42-es évbe’, úgy körbeá(ll)tak, úgy párosával szoktak á(ll)ni. És akkor zsebkendőt vitt az ëgyik fiú, és akkor elkezdték dalolni, hogy Szabad péntek, aztán Elvesztettem zsebkendőmet. És akkor aztán a zsebkendőt a fiú amelyik lánnak a vállára tëtte, akkor aztán az mënt körű. Mindig így cserétünk. Vagy még olyanokat is csinátunk, még arra is emlékszëk, hogy sorba átunk, búcsúba így a kezünköt összi fogtuk, és akkor futottak alatta fiúk, lányok vëgyesen. Ëgyik kezüket fogták, másikkal mëg ütöttek. Hát jól këllëtt futni, hogy nëhogy sokat kapjanak a fenekükre!” Ugyanazt a Szabad péntek kezdetű népdalt Danajka Lajos lakodalmasként énekelte. Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásdallamokról a rövid idő alatt aránylag kevés szó esett. Takácsné gyűjtésem idején még járt halott mellett virrasztani, s ő tájékoztatott a virrasztók generációk közti különbségéről és általában a zenés temetésről. Menyasszonytánc dallamaként a Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő-t énekelte. Ugyancsak ő énekelt egy Megy a kocsi, megy a kocsi agyagér, agyagér kezdetű éneket is, mely megtalálható A szép juhász c. népszínműben (1850. No 6.).53 Cinege Lukács is tudott egy népszínmű betétdalt. A Kultsár István által szerkesztett Hasznos Mulatságok 1822-es évfolyama 5. számában Köznép Dal. címmel jelent meg egy Nintsen nékem semmi bajom, tsak hogy szegény vagyok kezdetű vers,54 mely a népzenében is fennmaradt, s megtalálható Erdélyi János Népdalok és Mondák II. kötetében is.55 A népzenei továbbélés Erdélyi János felsorolásához hasonlóan a Rábaköztől Zemplénig húzódó sávot érinti, míg Arany feljegyzése valószínűleg egy korábbi szélesebb elterjedtséget jelez. Kodály Zoltán gyűjtéséből mindössze két változat igazolja a 14 szótagos kanásztáncritmusú szöveg meglétét a parasztság szövegkészletében, ám azok is az említett bartóki II. dialektus-sávban fekvő falvakból, Mohiból (Bars m.) és Szandáról (Nógrád m.) valók.56 Az utóbbi dallamformálása, miként Cinege Lukács előadása, határozott népszínműves zenei gesztusokat jelez. 41


2011. 02. 08. 12:21:27

Danajka Lajos dalait ld. 10-12., 30., 56., 66., 80, 82., 84., 100-101. kotta. Takácsné Ollé Margit dalait ld. 15., 65., 77., 103., 119. Cinege Lukács dalát ld. 76., Németh István, Cinege Lukács, Danajka Lajos dalait ld. 61-64., 67. kotta. A felsőszeli előadók éneklését ld. még CD I. 11-15.

Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7

8

9

10 11 12 13 14

Kodály 1905. Ld. 2007. Mohiban végzett gyűjtéséről ld. Tari 2001a, 178–185. és 2007a. Martin–Takács 1981, 10. Ág–L. Jóba 2006. Szomjas-Schiffert 1958. MNT III/A 779–792. jegyz. 1001. E szöveggel ld. MNT III/A 779. kotta (Ete Komárom m., Kodály gyűjtése 1924.,) 782. kotta (Martos, Pongrác Zoltán gyűjtése 1932.), 786–787. kotta (Kodály gyűjtése: Mohi 1912.). Ld. pl. MNT III/A 791., valamint Kodály Nyitra megyei gyűjtéseiből: BR 3450., BR 3455. Kodály 1952. 7. A szóban forgó terület e lakodalmas dallamának a tágabb palóc terület egyik lakodalmasával, továbbá a bukovinai menyasszonykikérő dallammal való rokonságáról ld. Tari 1987. 28–29. A szöveggel kapcsolatban Dobszay emlékeztet az irodalmi érdeklődésű diákok, iskolázott kisnemesek által a 17. században összemásolt daloskönyvek hasonló szövegelőzményeire. Dobszay 1984. 282., Dobszay–Szendrei 1988. 790. Szabolcsi 1964. V. tábla., Domokos P. P. 1978. Függelék 195. sz. Bartha 1935. 31. Ld. Szabolcsi 1959. 316. 1. jegyz. és uo. 333. Móži 1977. 73. C-81. kotta. Móži 1977. 81. A kéziratot Szabolcsi még évszám nélkül, „a XVIII. század első feléből” származóként jelezte (1959. 333.), az 1730-as évszám újabb kutatás eredménye, ld. Kresánek 1964. Móži összefoglalva Kresánek megállapításait, jelezte, hogy „az anyag feljegyzője nem azonos a szerzővel”, vagyis nem Szirmainé a feljegyző. A Nagy Iván által közölt részletes életrajzi adatok alapján (ld. Arcanum CD-ROM) is kizárható, hogy a gyűjteményt Keczer Anna 1730-ban írta volna. Nem valószínű ugyanis, hogy az 1659-ben Zemplén megye alispánjaként elhunyt Szirmay Péter felesége 71 évvel nemcsak túlélte volna férjét, hanem akkor kezdett volna a gyűjtemény összeállításába, a dallamok kottázásába. Gyermekeikről viszont a 18. század első feléből illetve Mária Terézia idejéből még vannak híradások, ami alapján feltételezhető,

42


2011. 02. 08. 12:21:28

hogy a Szirmayné által megkezdett gyűjteményt valamelyik családtag esetleg folytatta, illetve esetleg tett olyan bejegyzést, amely az 1730-as évszámot alátámasztja. 15 A dallamtípust ld. Dobszay–Szendrei 1988. IV E/324 13.096.0/0 típus. 16 Jaj, kismadár, kismadár mire vetemedtél. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 03451. 17 Megjegyzés a KF 137a) fölvétel támlapján (előadó Bokros Erzsébet): „idős assz.[ony] mind tudja. KF 137b) támlap: „sok öregasszony tudja.” Kodály Archívum N-2. 198., N-43.17. MNT III/A 786. 18 Rajeczky 1972. MN II. kísérőfüzet 36. A lemezen: III/B/6a Lassú és Friss csárdásként. A típust ld. még MNT III/A 779–792. sz. 19 Dobszay–Szendrei 1988, 790. 20 MTA Könyvtár Kézirattár Irodalom 8-r 206/63 13. lap és még egy változatban ugyanott: Irod. 8-r 206/1. 6. lap. 21 Ld. MNT III/A 646-655., 657–694. kotta. 22 Aha (Bars megye) MNA II. 2.5.e., és Naszvad (Komárom megye) 3.2.d; mindkettő Ág Tibor gyűjtéséből. 23 Ld. MNT III/A ) 657–694. kotta (oktváról kezdődők) és 695–721. kotta (kvintről kezdődők). 24 A két soros szerkezetre a szélesebb északi dialektusterületen is van példa. Ilyen pl. Kodály pásztói gyűjtésében A mi menyasszonyunk nem ëvëtt ma kását, ld. Tari 2007. 12. kotta 25 Domokos 1993. 26 Ld. Martin–Takács 1981, 13–14, valamint Szomjas-Schiffert György gyűjtéséből közölt hangfelvétel: Magyar Népzenei Antológia I. 1B 14. 27 Vokális anyagát ld. Ág 2008., a hangszeres gyűjtésekről ld. Tari 2007b. 28 Ág–Koncsol (é.n.) Bevezetés 2. lap. 29 Bartók 1911a, ld. BÖÍ 61. 30 A témáról ld. Tari 1986. 31 Tari 2004a. 32 Megjelent: MNA II. 3.1.c. 33 Gyűjtésem idején sajnos nem voltak otthon, egy év múlva kollégáim azonban fölkeresték őket és e dallamot is fölvették: MTA Zenetudományi Intézet Hangarchívum: AP 13.499b1. A Dudatánc fejezetet ld. Fügedi–Takács 2005. 104–130. A dallamot uo. 113. 34 MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjtemény BR 02149. 35 A dudanóta-sorozat egy részét ld. MNA II. 3.1.d. 1–4., itt az egész sorozatot adjuk. 36 Ez és más helyen szerzett gyűjtőtapasztalat is mutatja, hogy az emberek öncélúan egymás közt sem trágárkodtak, idegenek előtt pedig még az egyébként megszokott szövegeket is illetlennek tartották elmondani. A mulatságban azonban megengedett volt a kissé vaskosabb szövegek használata is.

43


2011. 02. 08. 12:21:28

37

38

39 40

41

42 43 44

45 46 47 48 49

50

51 52 53

54 55

56

A ballada e területen jellemző népszerűségét jelzi, hogy Szomjas-Schiffert György 1967-ben a Pozsony megyei Tejfaluban gyűjtötte, ld. AP 7930 n). A ballada elterjedtségéről Szlovákiában ld. Ág 2001. 219–220. Lajtha László és Rajeczky Benjamin gyűjtésében a balassagyarmati banda játékában került a Pátria lemezsorozatra (Gr 149Aa). AP 12.985e1-2 és ld. Fügedi–Takács 2005, 207. B dallam. A dallamot hangszeres előadásban ld. Fügedi–Takács 2005, 213. A burgenlandi Alsóőrön (Unterwahrt Ausztria) 1977-ben, a Zala megyei Letenyén pedig 1982. dec. 29-én, közvetlenül a jókai gyűjtőút előtt gyűjtöttem ennek változatait. A letenyi cigányzenészek a jókaiakhoz hasonlóan ún. kommenciós zenészek voltak az Andrássy grófok szolgálatában, de a II. világháború előtt egyben egész Pozsonyig átjártak a Dunán zenélni. Nagyabony neve nemcsak híres zenész szülöttje révén került be a zenetörténetbe. A Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű népdalt Kodály Zoltán Háry János daljátéka tette ismertté. Ld. Tari 2001a, 97. kotta. Ld. Pl. Magyar Népzenei Antológia II. 3.4.a. Eredetét eddig nem sikerült kinyomozni, de nem azonos a maga korában jeles cseh katonakarmester-zeneszerző Rudolf Novaček (1860-1929) 1884-ben írt és a fúvószenekaroknak ma is kedvelt op. 40-es Castaldo c. repertoárdarabjával. Ld. MNT II. 3.1.e, változata: MNT II. 300. Kerényi 1961. 43., 212-213. Ld. MNT II. 3.1.f MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjtemény BR 11.062 Születik az úr Jézus szöveggel ld. pl. Rajeczky Benjamin gyűjtésében a pásztói (Heves m.) betlehemesben MNT II. 368. (jegyzetében a dunántúli típussal való kapcsolatra utalással) és Tari 2007c, 95. Változata: MNT II. 361. VI. (Vas megye). Betlehemesben: Sebestyén Gyula 1899. januári gyűjtésében Csepregről (Sopron megye), ld. MNT II. 390. Ld. Éneklő Egyház 1985, 44. sz. Ld. Tari 1998, 78. kotta Zenéjét írta Egressy Benjamin. KR 166., Magyar Tudományos Akadémia Zenetudomány Intézete Népzenei Gyűjtemény. Uo. változata KR 167. Mátray Gábor kiadásából 1854, 61. sz., valamint további variánsok KR 168–172. Hasznos Mulatságok 1822, 5., 33. A kötet végén a vidékek szerinti felsorolásnál a következő megyéket illetve tájegységet adja meg: „Fehér, Rábaköz, Zemplény.” Erdélyi 1847, 449. sz., 252. lap és 512. lap. Hivatkozott rá Arany János is: „Vegyük például (régibb alakjában) ezt: Ember teszen fogadást az eb ki megállja. Nemde megfelel e népdal sornak: Vermem ugyan elég van de kenyerem nincsen.”Arany 1968, 152–153. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 03507, BR 03497.

44


2011. 02. 08. 12:21:28

A Vág és Garam közén A régi Komárom és Esztergom megye Kürt, 1994. október 23. 1994. őszén Kürtön Anyalai Sándornál (ragadványnevén „Pepes” Sándor sz. 1927.) és cigányzenekaránál gyűjtöttem. Az ő neve, repertoárja és előadásmódja részben már ismert volt a korábbi népzenegyűjtésekből.1 A gyűjtés idején ez az együttes volt az egyetlen nagylétszámú klasszikus cigányzenekar a környéken (összetétele: prím,

Anyalai Sándor és bandája Kürt. Balról jobbara: Anyalai („Pepes”) Sándor, Rikkon Sándor, Anyalai János, Csillag Ferenc, ifj. Sárközi János id. Sárközi János, Lakatos László segédprím, kontra, brácsa, cimbalom, bőgő, klarinét). Sándor bácsi büszke is rá, hogy Pozsonyig ők maradtak meg itt nagyzenekarként, mint a magyarság összetartója. Időnként szoktak szerepelni a Pozsonyi Rádió magyar adásában és más fellépéseik is vannak. Családi zenekar, mert a prímáson kívüli hat zenész mindegyike rokon: testvére, 45


2011. 02. 08. 12:21:29

veje és unokaöccse a vezetőnek. Működésükre igényt is tartott még a környező falvak lakossága. Az odaérkezésem előtti nap és éjszaka egy falusi lakodalmat muzsikáltak végig, de alig néhány órás pihenő után is frissen és szolgálatkészen álltak a rendelkezésemre. Előadásuk ezen túlmenően is számos tanulsággal szolgált a területek, a korszakok, a paraszti-városi illetve magyar- és európai kultúra összefüggése tekintetében.

ifj. Sárközi János id. Sárközi János

Anyalai Sándor

Anyalai Sándornak öt lánya van, fia nincs, így testvérén és azok gyerekein kívül vejei zenélnek vele. Segédprímása az egyik veje, Rikkon Sándor (sz. 1951.), aki Érsekújváron lakik, csakúgy, mint az első kontrás (Sárközi János sz. 1936.) fia, a cimbalmon játszó ifj. Sárközi János (sz. 1961.). Lényegében két családból álló nagyzenekara van, nyolc taggal. További tagok: Anyalai János (sz. 1934.) 2. kontra, a prímás öccse, Sárközi Rudolf (sz. 1969.) bőgő, az 1. kontrás fia és a cimbalmos testvére, illetve esetenként – ha Sárközit más bandába hívják – Csillag Ferenc (sz. 1960.) bőgő (ilyenre a gyűjtéskor is sor került, s a két bőgős váltotta egymást), Lakatos László (sz. 1947) B klarinét, a prímás másik veje. A lakodalmas repertoárból hangszalagra vettem velük a tágabb északi területen jellemző és fentebb már többször említett mindkét Menyasszonytánc-ot (Mikor a menyasszonyt fektetni viszik és Tarka legyen a batuka tolla). A gyűjtés idején lakodalomban kezdődallamként lassú csárdásnak már csak a Lakodalom van a mi utcánkban-t kérték, la46


2011. 02. 08. 12:21:30

kodalmi kísérőnek pedig különböző új stílusú népdalokat (pl. Réten, réten, sej a nagy kürti réten stb.), azokhoz közel álló népies műdalokat (Vasárnap van, harangoznak misére) játszottak. Friss csárdásként a Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc műcsárdást játszották, csakúgy, mint a Rozsnyóhoz közeli Várhosszúréten. Az 1963-ban általuk játszott Ki ment boré kezdetű dudanóta is megerősítette, hogy a dudazene e tágabb csallóközi-szigetközi területen nemcsak áthangolt hegedűkön, utánzás formájában szólalt meg, hanem a cigányzenekarok repertoárjának is része lett. A Palócvidéken különösen népszerű Ki ment boré kezdetű dudanótán kívül a kürti banda az Elesett a lúd a jégen szövegűt is eljátszotta. A dallamot a zoboralji Zsérén Két újja van a ködmönnek illetve Kura Joskó dudáljon kend szöveggel őrizte meg a hagyomány, mint már Kodály 1906-os zsérei gyűjtése2, (4. fakszimile) Ág Tibor 1976-os gyűjtése3 valamint 1994-ből Bihari József prímás játéka tanúsítja. A kürti banda ezt Verbunk-nak játszotta, mely a jókaiak Dudatáncához hasonlóan valójában Duda-verbunkot jelentett. Klasszikus verbunkosokat is tudtak még, de ezeket már nem szokták játszani, mert nem kérik. A fiatalabbak játékmódján érződött is a gyakorlatlanság, csakúgy, mint egy-egy, a magyar és európai kulturális összefüggésekre utaló német típusú „Polká”-k, „Valcer”-ek és „Sottis”-ok esetében. Anyalai Sándor ez utóbbiakat is kitűnően tudta még, köztük azt a „Sotis”-t, amelyet Jókán Tankóné Fölmászott a nyúl a fára szöveggel énekelt. A banda repertoárjának és tudás-szintjének feltérképezésekor a fiatalabbak gyors, célratörő és kiemelkedően magas színvonalú betanítását is módom volt megtapasztalni Anyalai Sándor irányításában. A prímás kérdésem alapján tudott még egy olyan dallamot, amelyet a többiek már nem tudtak. Kérésem a Komárom megyei, s a gyűjtemény készítésekor Pápán tanult Kiss Dénes 1844-es kottás gyűjteményébe feljegyzett Engem, engem szeress, ne anyádat kezdetű dallamra vonatkozott.4 A dallamot népszínművekben is felhasználták. Ezek egyikének, a Földönfutó-nak szövegét Csallóközi álnéven Jókai Mór, zenéjét Egressy Benjamin írta.5 A 19. század közepéről különböző hangszeres feldolgozásokból (pl. Sárközi Ferencéé, Bartay Edéé stb.) is ismert a dallam. A szájhagyományban azonban csak a debreceni cigányzenészek előadásában maradt fenn, s csupán második része mutat szélesebb elterjedtséget (tudták pl. Rozsnyó környékén is). Anyalai tudása, 47


2011. 02. 08. 12:21:30

48


4. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése másoló kézírásában

2011. 02. 08. 12:21:31

tekintélye és pedagógus alkata ekkor vált igazán nyilvánvalóvá. Az őt teljes figyelemmel követő banda percek alatt megtanulta a darabot irányításával, de a prímás addig nem engedte magnetofonra venni, amíg ő is nem érezte úgy, hogy már jó. A zenészek iránta megnyilvánuló feltétlen tisztelete ezzel alighanem még tovább mélyült, hiszen csak a legjobbat engedte előadásukban megörökíttetni. Anyalaival beszélgettünk a mesterségről is. Elmesélte, hogy versenyen énekesek mellé is alkalmazták zenekarát kíséretnek. „Én három óra hosszáig a színpadon voltam. Mindenkit kísértem, énekest, jót, rosszat. Voltak magyarnóta énekesek Pestrül, mindet kísértem. A zenekarral sokat próbátunk, minden rossz énekest megpróbáltunk. Voltak olyanok sokan, hogy kiment a hangbú, és úgy bánt velünk ott, hogy ránk kente. Hogy zeneiskolánk nincs! No, engem ne izéljenek! Én hallom, melyik hamis! Énnekem, ha belemegy egy hang, má tudom, hogy azt a nótát játszani kell például a-mollba. Alig énekli el a három-négy sort [az énekes], má kérem nem jó. Kimegy a hangból! Az óriási hiba!” Egyik öccse a fiaival korábban egy étteremben muzsikált. Az éttermet bezárták, fiai Németországba mentek. Ő is megjárta Németországot, ha nem is úgy, mint gyermekei: a II. világháború után négy évig fogságban volt Németországban. Megtanult kicsit németül is és angolul is. Kürtön maradt mégis, mint annakidején az édesapja. Egyik unokája pozsonyi zeneakadémiai tanulmányokat követően a klasszikus zenét műveli. Gyűjtő: Sándor bácsinak az édesapja is zenész volt? Prímás: Igen. Hárman voltak szintén testvérek, ahogyan mi vagyunk szintén hárman. Pesten tanultak, aztán hazajöttek, mer’ a háború kitört, a világháború. Gyűjtő: És akkor itt maradtak. Prímás: Ők képviselték jófurmán [a magyarságot, a magyar zenét]. .... 48-ba jöttem [haza], Németországba vótam négy évig fogságba, mer’ kint játszottam [a második világháború előtt]. Megtanultam németül, elég jó, meg angolul is. Gyűjtő: És a gyerekek? Róluk is ejtsen pár szót! Prímás: Vejeim! Vejem van egy, kettő [rájuk mutat], másik Budapesten. Gyűjtő: Igen, tehát a segédprímás és a klarinétos a veje, és akkor a 49


2011. 02. 08. 12:21:31

kontrás illetve a cimbalmos és a bőgős pedig a két fia a testvérének, a kontrásnak. Prímás: Másik öcsém is [itt játszik]. Ez családi zenekar, mind ugyanaz a család. Unokám is valójában nagyon két tehetséges gyerek, az ott van a Berki Lászlónál az Állami Népi Együttesben, a 100 tagú zenekarban is benne van, akkor Sanyika, ez e fia [itt vejére, Rikkon Sándor segédprímásra mutat] szintén konzervatóriumban zenél Pozsonba’, hegedűs. Ezekkel nincs baj, nékik nem lesz gond. [Valamelyikük helyeselve felnevet.] Gyűjtő: Lesz utánpótlás Prímás: Helytállnak bárhol, igen! A családi tradíciók átörökítésének fontosságát az ifjú generációk zenésszé nevelésén túl a prímás apjának egykori – csak szűk körben ismert, és a gyűjtőnek tiszteletből eljátszott – művek jelentették. A kürti banda felvételeit ld. CD I. 21.

Kőhídgyarmat 1997. október 7. Különös színfoltot jelentett gyűjtőmunkámban az Esztergomhoz közel eső, a határ túloldalán fekvő Kőhídgyarmat, ahol egy zeneszerető családon és szomszédságán keresztül örömmel láthattam, hogy a faluközösségben fontos szerepe van még a népzenének. Ezen kívül új adatokat hozhattam a mikrokúltúrák találkozási pontján fekvő települések népzenéjére vonatkozóan: jól megfigyelhető volt a palóc népzene kisugárzása és egyben a szlovák zene legújabb hatása. Az éneklésen kívül hegedű és szájharmonika került felvételre, sok szokáselmeséléssel (pl. éjjeli zene, melynek többek közt a zoboralji Béden is nagy keletje volt). A gyűjtésen jelen volt Juhász Gyula (sz. 1934. ápr. 27.) és felesége Kovács Irén (sz. 1942. Ipolyszakállas), valamint Muha Pál (sz. 1919. Bajta), Kabók Dezső (sz. 1934) és Juhász Gyula öccse, Imre (sz. 1935.), aki szájharmonikázott. A társaság a gyűjtés végére egyre jobban belejött az éneklésbe, így spontán módon egyre többször tercpárhuzamban is énekeltek. Mikor ennek nyilvánvalóan tudott okát kérdeztem, Juhász Imre válaszolt rá azzal, hogy „szlovák tengerben vagyunk, ezzel van tele a fülünk állan50


2011. 02. 08. 12:21:31

Jobbról balra: Muha Pál, Juhász Imre, Juhász Gyuláné Kovács Irén, Juhász Gyula, Kabók Dezső

Muha Pál és Juhász Imre szájharmonikázik, mögöttük Juhász Gyuláné dóan, csak ezt halljuk körülöttünk.” Megkérdeztem, mióta van ez így? „Hát mostanában, hogy sokat hallgatjuk a rádiót” – felelték. Juhász Gyula, a házigazda korábban zenekarvezető volt. Először 12 éves korában volt hegedűje. Játszani magától tanult meg, figyelte, más hogy csinálja. Énekkarban, színjátszásban, dalárdában –, mint mondta, „minden kulturális dologban” benne volt. A zenekarban összeírták 51


2011. 02. 08. 12:21:32

a „nótákat, hogy ez csárdás, ez fox”, s aki nem tudta, azzal próbáltak. Sokat tanultak a rádióból – amit ő meghallott, már meg is jegyezte. Cimbalom nem volt a bandában, de klarinét igen, s volt harmonikás is. Mulatságban is muzsikáltak, de hagyományos lagziban gyerekkorában még a kéméndi cigányzenekar játszott, akik a környékben is működtek, s más együttesek is voltak. Kőhídgyarmaton és a szomszédos faluban egyébként csak parasztbanda működött. A szomszédos faluban, Libádon pl. „volt egy paraszt bácsi, azoknak is volt egy kis zenekarjuk. Az falusi ember volt, ő csinálta a cimbalmot. Klárnétosuk is volt. Ezek ilyen magántanulók, falusiak voltak [magyar parasztok, akik a hangszerjátékot maguktól tanulták meg], de lakodalmakban is játszottak.” A vonósbandáról beszélgetve Juhász Gyula azt mondta, hogy a prím után a legfontosabb a bőgő (ezt egy cigányzenekarról szóló rádióműsor is megerősítette számára), valamint a kontra. „Ha azok nem játszanak össze, akkor vége!” Az egyik banda három falut szolgált ki: Kőhídgyarmatnak, Bénynek és Csatának volt egy zenekara. Kabók Dezső szintén hegedült az együttesben, de a gyűjtésen Juhász Gyula hegedűjátéka mellé spontán módon kontrázott, noha azt különben nem szokott. Muha Pál erdész volt, akárcsak az édesapja. Bajtán gyerekkorában az erdészeknek még volt jelzőkürtje, s ő még dudát is látott Bajtán. Bakterok, vagyis éjjeliőrök is működtek még, akik kürt-típusú hangszer fúvásával jelezték az időt. Mint Muha Pál mondta, az is „dudált”. Este 10 órakor kezdte a jelzést. Az „Egyet ütött már az óra”, illetve „Éjfélt ütött már az óra”, vagy „Kilencet ütött az óra” – szövegeket még tudták, de mint kiderült, a bakter már nem énekelt. „Na oszt minden órában ezek fújták és mindig dalolták” – mondta Juhász Gyula. Gyűjtő: S amit fújt az miből volt? Juhász: „Ugyanez, az a bizonyos kanásztülök” – amelyről előzőleg már a pásztorok hangszereivel kapcsolatban beszéltünk. Gyűjtő: És ugyanolyan dallamot fújt, mint amit énekelt is? Juhász: „Nem, ők csak belefújtak. Így-ë: «Túúú». És akkor fújták mindig, hogy hány óra van, annyit fújt.” Egy órakor egyet, kettőkor kettőt, háromkor hármat, stb. „Front után még működtek, nagyjából az ötvenes évekig.” 52


2011. 02. 08. 12:21:32

A zeneéletben dudásra már nem emlékeztek, de Bajtán, Pali bácsi gyerekkorában a bajtai kanász még dudált farsangkor. Kőhídgyarmaton a faluban akadt azért több más hangszer. Citerája volt többeknek – „hát még lehet, hogy a pallásokon akad, de már nem használja senki sem.” Az elbeszélések alapján arra lehet következtetni, hogy a faluban karcsútestű, egy kisfejes, diatonikus típusú citera volt használatos. „A háború után” (vagyis a II. világháborút követően) Bajza Imre citerázgatott a falubelieknek. A két világháború közt akadt gombos harmonika is, később, az ötvenes évek körüli időtől már tangóharmonika volt. A fiatalok később már inkább csak gitároztak. Juhász Imre emlékszik, hogy a kitelepítések körüli időben – „tizenévesek voltunk” – illetve az után – mulatságkor együtt játszott egy citerás és egy bizonyos Matyi bácsi harmonikán. A mulatságokat legények szervezték, de engedély kellett hozzá. „El kellett menni a községházára, aki bíró volt annak be kellett jelenteni, hogy ez, meg ez lesz.” A legények megszervezték, ők fizették ki a zenészeket is. A gyerekkori hangszerek közt használatos volt a „kórémuzsika”, fiúknak a fűzfasíp, az orgonabokorról, vagy akácfáról tépett levél, nagyobbaknak viszont már általában nádsíp, illetve „szájmuzsika” volt a hangszere. Juhászné szülőfalujában, Ipolyszakállason rezesbanda is működött –„bandisták” voltak –, melynek édesapja volt a vezetője. Ő csakis ennek köszönhetően játszhatott az együttesben, melyben 5 éven keresztül dobolt. Nőknek ugyanis sehol sem illett nyilvánosan zenélni, különösen nem fúvószenekarban. Ezzel a zenekarral lakodalmakon, temetéseken egyaránt játszottak, de karácsonykor és újévkor köszöntöttek is, csakúgy, mint a cigánybandák. Azt ugyanis a megrendelő igénye szabta meg, hogy vonós-, vagy fúvós zene szóljon-e az ünnepen. Kőhídgyarmat búcsúnapja szeptember 22. táján volt, a Móric nap utáni vasárnap. Az utóbbi évtizedekben már a Csemadok napok rendezvényei is ünnepi eseménynek számítottak, s ilyenkor bényi aratási dalokat is énekeltek (pl. Megérett a tiszta búza, le lehet aratni, Vagyok olyan legény, mint te). A helybeli hagyományból az új stílusú népdalok közül a Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Réten, réten, sej, a gyarmati réten és az Esztergomból kerek az ég alja került elő. Régebben a bandát gyakran hívták lagziba, sok lakodalmas menetet kísértek zeneszóval, s hallgatókat6 is játszottak. A lakodalomi menet53


2011. 02. 08. 12:21:33

ben, mint általában más falvakban (pl. Kürtön, Vízkeleten és keleti irányban végig az egész szlovákiai magyarok lakta térségben) leginkább a Lakodalom van a mi utcánkban-t, Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején-t játszották a zenészek, illetve énekelte a násznép. A lagzi lefúvása, akárcsak a táncból való „kimuzsikálás”, a Rákócziinduló, „Mars” volt. A jelenlevők általában szívesen énekeltek „lagzis nótá”-kat. Kőhídgyarmaton az esküvő után, a templomból kijövet a templom előtt még volt két-három tánc. Éjfélkor Menyasszonytánc-ként illetve „Menyecsketánc”-ként, Bajtán Gyertyástánc-ként a „Mikor a menyasszonyt fektetni viszik”-et (8 5 4) és a Tarka legyen a batuka tolla, tolla7 dallamokat játszották. Utóbbira Kőhídgyarmaton azt énekelték, hogy „Tëgyënek a tëgyënek a tányérjába!” Bajtán a menyasszonytáncot a Mátyusföld hagyományában már említett Gyertyástánc-nak nevezték, melyhez az egész északi területen jellemző dallam kapcsolódott. Bajtán a tánc közbeni szünetben ügyességi táncként Seprűtánc is volt.8 A halottas szokásokkal kapcsolatban elmondták, hogy Kőhídgyarmaton amennyire vissza tudnak emlékezni, már nem volt semmilyen specialitás. Sőt, Juhász Imre elmesélte, számára milyen visszatetsző volt, amikor egy temetésen volt Kéménden, hogy ott siratóasszonyokat szoktak fogadni. Azok éneklő „jajgatása” számára inkább felháborító, mint megnyugtató volt szokatlanságával. Ipolyszakállason sokáig megmaradt az a szokás, hogy a temetésen résztvevőket megkínálták a temetőben, de tort külön nem tartottak. A gyerekek játékairól érdeklődésemre kiderült, hogy Juhász Gyuláné gyerekkorában Ipolyszakállason a Kis Komárom kezdetű népies műdalt, majd az ahhoz közvetlenül kapcsolódó Illuska, Illuska kezdetű ütempáros dallamot énekelték legszívesebben a lányok, melyre körben táncoltak. A Kis Komárom, nagy Komárom-ot a felnőttek tipikusabb szövegével (Ég a kunyhó, ropog a nád) is énekelték. Ezt Juhász Imre hangszeres formában dúdolva adta elő. Kőhídgyarmaton Hej, tilike tánca volt a gyerekek legfőbb játéka. A gyerekek által gyakorolt tavaszi szokásokon belül itt is nagy hagyománya volt a kiszézésnek. A II. világháború előtt a faluban működött egy színjátszókör, mely előadta A falu rossza9, A csikós, A vén bakancsos, A piros bugyelláris és a Sári bíró c. népszínműveket. A falu rossza bemutatása után, annak hatására szokásba jött, hogy a Nyisd ki babám az ajtót nótával kérték 54


2011. 02. 08. 12:21:33

ki a lányt otthonról a fiúk bálba menet. (Ugyanez az alsóbodoki rezesbanda repertoárjának is részét képezte.) Ha a szülők elengedték és a lánynak is kedve volt elmenni a legénnyel, visszaénekelt, hogy Gyere be rózsám, gyere be (8, 2 5 6) – ezzel hívta be, amíg felöltözött. E dallamot Bartók 1907-ben Felsőiregen (Tolna m.), Kodály pedig 1921ben Gyermelyen (Komárom m.) párosító szöveggel gyűjtötte.10 Bartók a más szövegű iregi dallam támlapjára rá is írta a Gyere be rózsám szöveget. (5. fakszimile)

5. fakszimile Bartók gyűjtése és lejegyzése kézírásában, javításaival 55


2011. 02. 08. 12:21:34

A népies műdalok közül az Erdő mellett nem jó lakni, a Csebogár, csebogár, Sári ne dobálj! népszerűek a faluban és környékén. Muha Pál gyerekkorában „szájmuzsikán” játszott. A gyűjtéskor kiderült, a házigazdának is van szájharmonikája. Az idős ember így kb. 50 évvel később még el tudta játszani egyik kedves dallamát, a Csebogár, csebogár kezdetűt, majd utána az Én vagyok a falu rossza egyedül-t. Juhász Gyuláné dalait ld. 31., 111., 118. kotta. Juhász Imre dúdolását valamint Muha Pál szájharmonikázását ld. CD I. 19-20.

Jegyzetek 1

2 3 4 5

6

7

8

9

10

Sárosi Bálint 1963-as gyűjtéséből Verbunk, Dudanóta és A hajnali csillag ragyog lakodalmas került kiadásra a Magyar Népzenei Antológia lemezsorozat II. egységén (ld.3.3.a-c). MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény MH 1138 d), BR 02309. Ág 2004. 86. kotta. Kiss Dénes: Népdalok 2. OSZK Zeneműtár Ms. mus. 1247., Nr. 200. A bemutató 1850. április 14-én volt, ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény KR 174, Ámde meglátlak nemsokára. A Kőhídgyarmaton kedvelt hallgató: Akinek a lelke beteg/Gyenge szívre vágyik, Járjon el a kiskocsmába/Minden nap egy hétig. E dallam az alapja Liszt Ferenc VI. magyar rapszódiája 4. témájának. Mivel Liszt a magyar dallamokat nem közvetlenül a néphagyományból, hanem városi cigányzenészek előadásából merítette, valószínűsíthetjük, hogy ez a népdal hangszeres zeneként a 19. század városi (és feltehetően az északi régióból Pestre elszármazott) zenészei repertoárjából került be művébe. Ilyet és Szalmatáncot Kodály 1913-ban gyűjtött a Bars megyei Mohiban. Ld. Tari 2001a, 157–158. kotta. A Seprűtánc eredeti fonográffelvétele közölve: Tari 2002. CD II. 45. sz. Tóth Ede A falu rossza c. népszínművéből (1874). Zenéjét 1875-ben Szentirmay Elemér írta. Ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 02443 és BR 03655.

56


2011. 02. 08. 12:21:34

A Zoboralja, vagy Zobor-vidék (tágabban a régi Nyitra- és Bars megye) hagyománya A Zoborvidék fogalom népzenénkben és általában népművészetünkben. Kodály Zoltán gyűjtései révén még nem olyan régen is kétségtelenül a legismertebb volt a szlovákiai magyar népzenét és az egyik legismertebb általában a magyar népzenét illetően. Zenei ismertségét azonban nem annyira annak a ténynek köszönheti, amivel Liszka József magyarázza, hogy ugyanis „viszonylag korán közismertté váltak bizonyos Zobor-vidéki szokások. Gondoljunk csak Kelecsényi József 19. század közepi publikációjára (Kelecsényi 1854) és Kodály Zoltán 20. század eleji gyűjtéseire és közleményeire (Kodály 1909; Kodály 1913.)”1 Vikár Béla e kistájra is kiterjedő népzenegyűjtése után (Pográny 1902) Kodály Zoltán valóban korán, már 1906-ban megkezdte itt a népzenei feltárást. Megannyi megragadó szépségű dallamot talált e tájon, melyek nemcsak a tudományos kutatót foglalkoztatták, hanem a zeneszerzőt is megihlették. Nem tudományos munkáin, hanem elsősorban kompozícióin keresztül váltak ismertté egyes dallamok, s vele együtt a Zoborvidék. Az iskolákon és az 1960-as évekre magas szintre fejlődött kórusmozgalmon keresztül megannyi, zenét komolyabb formában nem tanuló iskolásban hagytak nyomot a forrásanyagukban e területről származó Kodály kórusművek (pl. Gergelyjárás, Villő, Két zoborvidéki népdal). Az iskolai zenei nevelés drasztikus visszaszorulásával ma erről már csak múlt időben beszélhetünk. Szlovákián belül ugyanakkor igaz az is, hogy a második világháború utáni népzenei mozgalom a népdalok színpadra kerülésével konzervált egyes dallamokat, sőt még egységesítette is az egyes falvak eltérő dallamait. A földrajzi fogalom egyébként az egykori Nyitra megye területén, a Zobor hegy környékén található falvakat (Zsére, Kolon, Ghymes, Ghymeskosztolány, Pográny, Alsóbodok, Geszte, Nyitraegerszeg, Alsócsitár, Béd, Menyhe, Vicsápapáti, Babindal, Kalász stb.) jelen57


2011. 02. 08. 12:21:35

ti, kiegészülve egy-egy Bars megyei faluval (Barslédec), zsitvavölgyi magyar településsel (Felső-Aha) és a fentebb már említett Nagykérrel és környezetével (pl. Nagycétény). Az egymáshoz viszonylag közeli zoboralji falvak közt Béd és Menyhe volt a legelszigeteltebb. Ezeket egyrészt a Csitár hegy elválasztja a többi magyar falutól, másrészt Béden túl szlovák falvak vannak. Már az első Nyitra megyei gyűjtések jelezték, hogy itt különösen nagy számban találhatók olyan dallammodellek és ritmusképletek, amelyek más területeken nem élnek, egyben pedig sok kapcsolatot mutatnak Nyugat-Európa középkori, illetve annál még korábbi dallammodelljeivel, stílusrétegeivel. Más részük a peremterületek konzerváló erejéről is tanúskodik, többek közt ezért találhatók itt meg a moldvai magyarság, a székelység, vagy pl. a dunántúliak körében is élő régi dallamok. A dalanyag jó része népszokásokhoz kötődik, melyek közül páratlan gazdagsággal emelkednek ki a lakodalmasok, s egy részüknek (egyes dallamtípusoknak) e terület az egyedüli lelőhelye. Ezeknek dallamán kívül szövegkészlete is igen változatos, számos régies, gyakran szimbolikus, tömör kifejezésmóddal. Az I. világháborút követően a Zobor hegy környékén csupán Manga Jánosnak volt lehetősége gyűjtést folytatni Menyhén, aki 1938. július 22-én a Pátria lemezsorozat számára vett fel lakodalmasokat, egyéb szokásdallamokat és alkalomhoz nem kötött népdalokat,2 melyeket később A Magyar Népzene Tára III/A lakodalmas kötete számára Rajeczky Benjamin jegyzett le.3 A legáltalánosabban ismert lakodalmas dallam még ma is a Zörög a kocsi, mely az európai hagyományból származik. Ez a Hej, révész, révész szövegéről „Révészek nótájá”-nak nevezett ballada-szöveggel is élő dallam csak a Zoboralján ismert lakodalmas, Idegen anyósnak, idegen apósnak szöveggel is. (Az egyik első Hej, révész, révész változat Kodály 1909-es bédi gyűjtéséből való.4 (6. fakszimile) Dallamanyagában gazdagon dokumentált, a vele foglalkozó szakirodalom is bőséges.5 Legemlékezetesebb előadói saját gyűjtésemben Pogrányban Szomolányi Ilona, Alsóbodokon Holecz Ilona valamint az általa vezetett népdalkör és Gesztén Brat Margit. A Zörög a kocsi-t menyaszszony-búcsúztatóként énekelték, míg a Hej, révész, révész-t a „lagziban” vacsora közben.6 58


2011. 02. 08. 12:21:35

6. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában


59

2011. 02. 08. 12:21:36

A Segélj el uram Isten-t (Gesztén Segíts meg... szöveggel) Menyhén főleg a menyasszony ágyneműjébe szánt toll fosztásakor, Béden pedig a „télizöld” szedésekor (más falvakban „tőli”-, „tövi zöld” illetve „téli ződ” szöveggel is) énekelték, amikor a menyasszony esküvő előtt barátnőivel kiment a hegybe örökzöldet – téli zöldet – szedni a menyaszszonyi csokor díszítéséhez. Változatosan énekelték Kolonban is.7 Az első adatokat 1907-ben Kodály Zoltán gyűjtötte többek közt Béden, Menyhén Vicsápapátin és Alsócsitáron.8 Saját gyűjtésemben Béden Gál Andrásné („Horcsik”) Piroska (sz. 1919. január 20.) énekelte. Így mesélte a téli zöld szedése utáni menyasszonykikérést: „A lányok mëntëk virágot szëdni az ërdőbe azt a téli ződöt. Akkor má mindenki nézte vasárnap, hogy mënnek a lëányok az erdőbe. Abbó’ kötöttek koszorókot, és a principárosnak, a násznagyoknak a nyakába tették. Akkor kikírtík a násznagytó a menyasszonyt, hogy „Kapáink lehulltak, körmeink elkoptak” jelezték, hogy «nagyon sokat dolgoztunk mi ëvël». Akkor mindíg énekelték neki, hogy Szegény ember vagy.” – idézte fel Árpás Rozália is. Alsóbodokon Holecz Ferencné és együttese, Pogrányban Szomolányi Andrásné, Gesztén Brat Margit énekelte el a Segélj el uram Isten-t. Az utóbbi előadásában a dallam egy újabb felhasználására is fény derült: Margit néni ugyanennek dallamára énekelte az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillagá-t. A zoboralji lakodalmas jellegzetes, egyben régi dallama sokféle szöveggel társul, így változékony szótagszámú. E lakodalmas dallamának stílusát elemezve Rajeczky Benjamin 15. századi cseh, Jura vidéki svájci, szintén lakodalmas párhuzamok alapján állapította meg, hogy együtt olyan szertartásos típus maradékának látszanak, „melynek szorosan egybeötvöződött szövegű és dallamú példányai hosszú időn át és elég nagy területen virágozhattak,” s „egy közös stílus képviselői.9 Dallamának kvart hangja természetes és emelt formában egyaránt előfordul, akár egyetlen előadáson belül is. A dúr-hexachord dallam bővített kvartja nem közvetlen szlovák hatás: egy korábbi műzenei hatás illetve a közös ősi európai népzeneiség emléke. Annál inkább, mert dallammodellje és építkezésmódja a gregorián antifónákra utal. „A gregorián antifónákkal való rokonsága” pedig „valószínűleg nem «felülről lefelé» hatás eredménye, hanem inkább még egy közös alaprétegből származás jele.”10 Az ingadozó terces (nagy vagy kis tercű) lakodalmasokat sokszor 60


2011. 02. 08. 12:21:36

ugyanaz az énekes is hol nagy, hol kis terccel énekelte, ugyanazon változaton belül is. Ugyanígy váltakozik a szimmetrikus és az aszimmetrikus ritmus, ugyanazon előadáson belül is. A lakodalmas dallamok közt olyanok, mint a Dunna, dunna, Fehér galamb szállt a házra és A kend édesanyja illetve Kidőlt a pap kertje – e jellegzetes „rigmusdallam”-ok11 az egész nyelvterületen kizárólag a Nyitravidéken ismertek, de cseh, morva és szlovák kapcsolatokat is mutatnak. E dallamokról a középkorkutatás azt állapította meg, hogy „a történelmi Magyarország területén, annak felvidéki városaiban a középkorban már ismert anyag volt.”12 A dallam minden itteni faluból számos szövegváltozattal van képviselve. Akárcsak a Segélj el … dallamot, ez utóbbiakat is kis hangtávolságon belüli gazdaságos mozgás és a szöveghez alkalmazkodó jellegzetes ringó ritmika jellemzi. Az utóbbiakban jellemző a dúr és moll tonalitásra törekvés egyenrangú jelenléte. A zoborvidéki lakodalmak alkalmával szinte minden faluban volt tánc az esküvő után a templom előtt, melyről a megkérdezett 60-80 év közti korosztály még az 1990-es években is eleven emlékként mesélt. A lakodalom előestéjén nők általi éneklés hajnalban – bédi kifejezéssel a „Hajnalhúzás” – is itt maradt életben legtovább, noha viszonylag sokáig megmaradt a palócok körében is. Az esküvői vacsora alatt különböző ivónótákat és vendégküldő dalokat is majd minden faluban énekeltek valaha. Az országos elterjedtségű, s a Dunántúlon a második világháború előtt még kiváltképp népszerű, a 17. században már feljegyzett, Kánai menyegzőről13 szóló történetet (Az igaz Messiás már eljött) is sokfelé tudták még. Bár Kodály a lakodalmasok mellett a Zoborvidéken figyelt fel először a halottsiratásra és kezdte gyűjteni a halottas szokásokkal kapcsolatos zenei anyagot is, e vidék ma már elsősorban csak a halottvirrasztó terén mutat fel gazdag, hagyományos elemeket.14 Gesztén Brat Margitnak mindazonáltal még voltak emlékei arról, hogy az öregek sirattak, s a siratót Jaj, jaj, édesanyám/édesapám stb. szavakkal kezdték. Még többet mondott róla Zsérén Vanyó Gergely. Az alkalomhoz nem kötött népdalok közt a Zoborvidéknek különösen kedvelt lírai népdala a kis ambitusú, moll tetrachord hangsorú, legjellemzőbb szövegeivel Arattam, arattam/Kévét is kötöttem illetve Arass rózsám, arass kezdetű népdal, melynek enyhén feszes 61


2011. 02. 08. 12:21:36

és kissé rubato verziói minden bejárt faluban bőséges változatban élnek. Alsóbodokon Virágos kertemben kezdetű szöveggel is éneklik, s a hagyományőrző asszonykórus tagjai egyik legkedvesebb daluknak tartják. Ez annál tiszteletreméltóbb, mert nem a fellépések alkalmával szokták színpadon énekelni, hanem valóban a maguk örömére. Ugyanitt erre énekelték a Sási kígyó balladát is. Több más Nyugat-Európában is ismert ballada maradt fenn a Zoborvidéken. Így a „Szerelemben megbetegült lány” balladája (Megbetegült Szabó Kata), mely csak ezen a területen él. Tömör szövegéhez – melyben a dió, mogyoró régi szerelmi szimbólum – kis ambitusban mozgó dúr hexachord hangsorú dallam társul. Ezt már csak Holecz Ferencné Gyepes Ilona tudta Alsóbodokon, ahol egyébként a 20. századi népzenei gyűjtések kezdete óta nincs nyoma, hogy ott is élt volna. Ő is a ghymesiektől tanulta meg, hitelesen. A „Bagoly asszonyka” (Puszta malomba) főleg ezen a területen jellemző ballada. Szintén ismert a területen a „Csodamalom” (Fiam, fiam Bálint vitéz kezdetű) ballada. A „Fehér László”, a „Kőmíves Kelemen”, a „Szeretet próbája” és a „Rossz feleség” címmel ismert balladák szélesebb területi elterjedtséget mutatnak. A Rossz feleség erdélyi változata Kodály gyűjtése és azt követő feldolgozása révén vált ismertté.15 Ugyancsak bőségesen van Erdélyből képviselve, többféle dallammal a férjét elhagyó „Mónár Anna”, mely a Zoboralján is megvolt (1982-ben Barslédecen 90 éves korában Fazekas Mihály egykori éjjeliőr még elénekelte Vikár Lászlónak).16 A „Kőmíves Kelemen,” ez az Erdélyben szintén többféle dallammal ismert, és egyben Európa-szerte elterjedt ballada is fennmaradt e tájon. Alsóbodokon napjainkban is tudja még Holecz Ilona. Ő ismeri az egész nyelvterületen honos, de egykor leginkább a bartóki II. dialektusterületen népszerű Fehér László-ról szóló balladát, valamint az 1960-as években a Kelet-szlovákiai területeken még élő Sárfodor Péterné („Angoli Borbála”) történetét is. Holecz Ilona tudja a terület egyik legnépszerűbb dallamára, az Arattam arattam dallamra énekelt Kebelembe búvék/A nagy sási kígyó-t is. Az újabb-kori balladák közül – mint országosan – a Farkas Julcsa, valamint Barna Jancsi története a legnépszerűbb a zobori falvakban. Pogrányban Szomolányi Andrásné a Farkas Julcsa történetét a közeli Verebélyben megtörtént eseményként tartotta számon. Alsóbodokon a „Sóki bíróné”-ról (Jó estét, jó 62


2011. 02. 08. 12:21:37

estét kezdettel, ismertebb szövegével „Sági bíróné”) tartják úgy, hogy megesett történet, s azt tudni vélték, hogy „Három szeretője volt az asszonynak.” A Sági bíróné a teljes nyelvterületen megtalálható már a legkorábbi fonográfos gyűjtésekben is, Udvarhely megyétől MarosTorda- és Kolozs megyén át Somogy-, Heves-, Nyitra megyéig, Bihartól Borsod megyéig. Szomolányiné Pogrányban az újabbkori balladák közül ismerte még a Bogár Imré-t, Holecz Ilona pedig Endre báró-t. E két utóbbi egyben szélesebb elterjedtségű, s különösen a Palócvidéken és az Alföldön ismert. A Zoboralja falvainak több alkalommal (pl. 1994., 1997., 2002., 2006.) történt bejárása sokféle élményt és sok új ismeretanyagot jelentett. Emeljünk ki néhány falut kissé részletesebben! A vokális zenei hagyományra vonatkozó adatokat Pogrányban Szomolányi Andrásné, Alsóbodokon Holecz Ilona és az általa vezetett népdalkör tagjai, Béden Gál Piroska és családja, Gesztén Brat Margit segítségével gyarapíthattam. A hangszeres adatokban rajtuk kívül Béden Árpás Domonkos korábban rezesbanda vezető, Zsérén Bihari József cigányprímás és Vanyó Gergely, Kolonban Kuruc Mihály már nem aktív cigányprímás és rezesbanda vezetője, valamint több más segítőkész előadó és hozzátartozója volt segítségemre a minél teljesebb adatgyűjtésben. Az elsőként itt következő Nagykér hagyományainak megismerésében Gróf György és családja, valamint Szabó Dénes segített.

Jellegzetes zoborvidéki táj, Kolon 63


2011. 02. 08. 12:21:37

Nagykér 1997. július 26., augusztus 12-13. Az érsekújvári járásban, Nyitrához közel, a Nyitra folyó mellett fekvő Nagykért, vagy Nyitranagykért az idők során többször átnevezték, 1948-1991-ig Milanovce volt. A Kis- és Nagykérből összeolvadt, tatár és törökdúlást, árvizeket átvészelt falu történetét helytörténeti kutatások alapján Szőke József írta meg.17 Monográfiájából tudjuk, hogy Nagykéren a törökök által 1664-ben készített adóösszeírásban fennmaradt nevek közt szerepel „Kántor Miska legény” neve,18 mely ezúttal, mint egyházi énekes foglalkozást jelző vezetéknév érdekes számunkra.19 Legújabban Száraz Pál mutatta be a falut, hangsúlyt helyezve a néphagyományokra (benne pl. a gyerekjátékra, lakodalmi rigmusokra, viseletre stb.) is.20 A hosszú idő óta meghatározó szőlőművelés mára már csak a szőlőhegy pincesorán hagyott nyomot. Ide ma is szívesen kijárnak az emberek egy kicsit borozgatva beszélgetni, ahová engem is kivittek. Másként volt régen, akkor gyakran volt zeneszótól hangos a táj. Ugyanígy volt a zoboralji Kolonban is, mesélte az ottani prímás: a zenészek „pincékbe is feljártak muzsikálni [vagyis felmentek a szőlőhegyre, a picesorra]. Vidámabbak voltak az emberek, együtt mulattak.” A nagykéri Szabó Dénes és Tari Lujza Gróf dalosok közül először Gróf Györgyék pincéje előtt Györggyel (sz. 1942. május 30. - 2003. január 15.), mint népzenei együttes vezetővel ismerkedtem meg egy anyaországi népzenei versenyen. 1997. július 26-án az abaújszántói népzenei táborban néhány felvételt is készítettem vele, majd ezt követően többször is jártam Nagykéren, s mindig szíves fogadtatásban volt részem nála. Később népzenei versenyeken alkalmam volt megismerni a kitűnő fiatal da64


2011. 02. 08. 12:21:39

lost, Száraz Márkot is, aki később átvette az együttes irányítását. Gróf György tárogatós gyűjtésem éveiben a helybeli hagyományőrző népdalkör vezetője volt. Tudott kottát olvasni, mert eredetileg klarinétozni tanult egy nyitrai zenetanártól. Szívügye volt azonban a tárogató, s miután vett egyet Agócs József tárogatókészítőtől, magától tanult meg játszani rajta. Tudatában volt, hogy a tárogatón játszott darabjai részben a népies műdalanyag részét képezik, s a 19. század végén kreált ál-kuruc hagyományhoz tartoznak (pl. a Nagybercsényi Miklós, Krasznahorka büszke vára), de úgy érezte, azokat jól és hatásosan lehet játszani a hangszeren. Juhászdalokat is tudott, s azokról is az volt a véleménye, hogy jól esik őket tárogatón játszani. Ízléssel és szép meleg hangon énekelt és tárogatózott, de már a részben tanult emberek módján: már nem elég népi módon, a beszélt Gróf György tárogatózik nyelvi dialektust is mellőzve, hangszerkezelésben ugyanakkor az amatőr zenész egyszerű szintjén, s nem elég virtuózan. A Kodály Zoltán tágabb környéki gyűjtéséből származó népdalokat ugyanakkor élményt-adóan énekelte és játszotta (Hej, a mohi hëgy borának száz forint az ára, Kalapom a Tiszán úszkál, Hozz bort kocsmárosné, A jó lovas katonának). Anyósa, Krizsán Pálné sz. Mali Vilma (sz. 1926. dec. 28. Nagykér), mint az idősebb generáció tagja viszont még a hagyományból kinőve hozta magával dalait és beszélt nyelvi kifejezésmódját. Ő és különösen a falu múltja iránt is érdeklődő Szabó Dénes (sz. 1923., ld. e sorok írójával) számtalan mozzanatot mesélt el a falu egykori hagyományaiból. Nagykér népzenéje sok szempontjából a Zobor vidék hagyományához kötődik (a lakodalmas dalanyagból pl. Fehér galamb szállt a házra, Mikor én még húsz esztendős nem voltam). Az esküvő itt min65


2011. 02. 08. 12:21:40

dig délután volt, melyet tánc, majd vacsora követett, újabb tánccal. Csárdáson kívül keringő és belépő alkotta a táncokat, de már sem a dallamokra, sem a táncra nem igen emlékeztek. Sajátos az a lakodalmi mulattató, mely Jézus és apostolai közt folyó párbeszédet mesél el tréfás formában.21 Gregorián paródiával kezdődik Midőn Jézus a földön járt, majd a teljes szlovákiai magyarlakta térség egyik legnépszerűbb dalával, az Ezt a kerek erdőt járom én másik jellemző szövegével folytatódik: Mëgvágtam az ujjam, jaj, de fáj. Utána visszatér a gregoriánutánzat, s Jaj, de sokat jártam, fáradtam szöveggel következik újból a népies műdal alapú népdal. E dallamot némi változtatással és Hortobágyi pusztán fú a szél szöveggel alkalmazta Thern Károly Gaál József A peleskei nótárius c. 1838-ban bemutatott népszínművéhez.22 Nem lenne meglepő, ha a népszínműben hortobágyi környezetbe tett dallam szülőhazája éppen a régi Felső-Magyarország lenne, mert a dallam elterjedtsége még ma is olyan mértékű a szlovákiai magyarság körében23, amely nem magyarázható a folklorizációval. Ezen kívül Tompa Mihály már 1844-ben, mint jellemző ottani népdalt kottázta le Akkor szép az erdő, mikor zöld szöveggel az Abaúj megyei Selyeben; azzal a dallamfordulattal, amely máig honos területünkön, de eltér a többi területétől.24 (7. fakszimile)

66


7. fakszimile Tompa Mihály dallamlejegyzése 1844

2011. 02. 08. 12:21:40

A lakodalmi ivónóták részben sajátos helyi hagyományt képviselnek. Ezeket Szabó Dénes (becenevén Deni bácsi) így mesélte: „Körbeāt a jónép, má férfiak javára [főleg]” és úgy ittak valaki egészségére (Itt ittak, ott ittak – változatát az alsóbodokiak énekelték). Kántálók karácsony este jártak. Vilma néni még emlékezett rá, hogy dudás is volt régen. De az már csak az utcasarkon álldogálva szokott játszani, mert az ő fiatalkorában már cigány muzsikált a lagziban, bálban. Szabó Dénes tudott arról, hogy a helybeli dudahagyományt Manga János kutatta, s hogy e dudás neve Titka János volt. „De az nem idevaló vót, hanem vándorzenész” – mondta.25 A falu zenei múltja iránt érdeklődő Gróf György azt is tudta, hogy Titka János az Apáti utcában lakott. Szabó Dénes pedig a cigányzenészekről mesélte, hogy Érsekújváron rendszeresen zenével fogadták a vonatokat illetve az azokkal érkező utasokat. (Hasonló adatok Miskolcról és Kassáról is vannak.) Anya és lánya, Krizsánné és Gróf Györgyné Krizsán Margit (sz. 1940. március 6. Nagykér) az együtt elénekelt Nagykér felett, sej Nagykér felett tornyosulnak a felhők új stílusú népdal kapcsán elmondta, hogy mindig énekeltek otthon „De māmost nem birom kivinni a magossat”– mondta Vilma néni. „Munka közbe mindig énekeltünk anyāval, bármit csinātunk. Főképp mikor [a szőlőben] kötöztünk. Akkor is āllandóan énekeltünk.” Margit néni gyűjtésem idején is énekelt kint a szőlőben, „de mostmā inkābb a szentësénekeket csak. Në mondjāk, hogy «ez mëg beivott?»!” „Mostmár annyira nem énekelnek a faluban, hogy ha valakit meghallanak énekelni, azt gondolják, hogy ivott. Valamikor az természetes vót, hogy a népek otthon énekëlnek.” Kérdésemre, lehetett-e bírni a fizikai munkát énekelve, igen a válasz. Uradalomban dolgoztak közösen, ott énekeltek, még kapáláskor is. „Természetes, ha valaki zsákolt [tele zsákot hordott], nem énekelt.” De egyébként együtt énekeltek. „Ú’ttanultuk mëg a’énekëkët. Ott sokat tanultunk.” Kérdezem, emlékeznek-e olyanra, hogy más vidékről került ide ének? Jártak-e pl. az Alföldre aratni? Szabó Dénes adott rá választ: valamikor Hont megyébe, Egyegre jártak dolgozni a faluból. Édesanyja emlegette, hogy onnan hozták a Kiskocsmába kell mennem kezdetű éneket, amit ő meg is tanult tőle. „Én úgy emlékszëk, hogy onnan van.” – mondta, miután elénekelte. Nem értettem a penecír szót, megkérdeztem, mi az? Magyarázatként elmondták, hogy zsebkést, 67


2011. 02. 08. 12:21:41

bicskát jelent, a nagy kést pedig öreg késnek nevezik. „A háznál mindig a kënyérszegő kést öreg késnek hívtāk, nagysāga végett. A’vvót a mësszokott, hogy «Hol az az öreg kés?», «Add ide azt az öreg kést!»” Az „öreg” szó más szlovákiai magyar területen is használatos ma is. A „legtekintélyesebb”, „legnagyobb,” „legidősebb” értelemben többször is alkalmam volt hallani számos helyen, pl. Béden, Borzován, Szilicén. A „sorozónóták” (= katonanóták) közül a Felsőszelin Galántai sorozóra süt a nap szövegű népdalt énekelték Az újvári sorozóra süt a nap szöveggel. A sorozásokra régen Vízkeletről, Farkasdról, Kürtről fogadtak zenészeket a legények. Emlékeztek még a Komáromi kikötőbe áll egy hadihajó (közismert szövegével: Nagyváradi/Fiumei kikörőben áll egy hadihajó), a Söprik a pápai utcát és a Kossuth Lajos táborában két szál majoranna népdalokra. Tudták a Kossuth-nótát is.26 A népies műdalok közül a Káka tövén költ a ruca, Fürdik a holdvilág és a Në mënj rózsām a tallóra volt a legkedveltebb. A szenténekek kapcsán kiderült, hogy a falu búcsúnapja szeptember 14., a Szent kereszt felmagasztalása napja. Búcsúba Nyitrára, valamint Máriagyüdre és Mariazellbe jártak. A falu egykor kiváló templomi előénekese Száraz „Huri” István volt, akitől Vilma néni a Mária, Mária szűz méhe kezdetű szenténeket tanulta, melyet karácsonykor a templomban szoktak énekelni. A templomi előénekes egyébként az alapján választódott ki, hogy kinek volt jó hangja, „meg akibe van egy kis mersz!” Betlehemezni Nagykérre a komjátiak jártak, helyben csak kántáltak. Ilyenkor a Mennyből az angyal-t, a Pásztorok, keljünk fel!-t, Ne féljetek pásztorok-at és az Ó, boldog Betlehem-et énekelték. Ezeket már mind az iskolában tanította meg nekik egy Katinka nevű tanítónő. Szabó Dénes dalait ld. 33., 52., Szabó Dénes és Krizsán Pálné dalait ld. 32., Krizsán Pálné és Gróf Györgyné Krizsán Margit dalát ld. 86. kotta. A nagykériek (köztük Gróf György) éneklését ld. CD I. 16-18.

68


2011. 02. 08. 12:21:41

Pográny 1994. június 24-25., 2002. július, 2006. augusztus. Több alkalommal jártam Pogrányban, először 1994. június 24-25-én. A helyi hagyományőrző együttes vezetője, lelke Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) volt, aki önállóan is gyakran szerepelt különböző (részben anyaországi) fesztiválokon. Zenészcsalád az övék: testvére Nagy József (sz. 1922. július 5.) a rezesbandában nagydobon játszott, férje, Szomolányi András pedig kisdobon. Korábban prímtrombitás és együttesvezető volt, ő írta a kottákat is. Mióta roszszak a fogai, már csak kisdobon játszik. Az első gyűjtőúton csatlakozott még Szomolányinéhoz Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.) és Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.).

Balról jobbra: Szomolányi András, Miháltz Gáborné Tari Lujza, Szomolányi Andrásné Nagy Ilona, Miháltz Gábor Ilonka néni nagy daltudású, kiváló memóriájú előadó, bár 2006-ra éneklése tisztaság és hangerő szempontjából már sokat veszített korábbi tisztaságából és fényéből. Akkor már ő volt a templomi előéne69


2011. 02. 08. 12:21:41

kes is, amely folyamatos megterhelést jelentett hangszálainak. Másrészt koránál fogva ezeket szívesebben is énekelte, mint más dalokat. Az egyházi énekek nagy részét különböző könyvekből27 tanulta, pontosabban szövegüket olvasta, dallamaikat részben a szájhagyományból tanulta, részben élete során a faluban működött papok tanítottak meg egy-egy éneket. Bogisich könyvéből tudta a Szent István éneket (Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga), Illyéséből az Emlékezzünk mi keresztény népek halottas éneket. Karácsony este az éjféli misén, majd első napján, a nagymisén elénekelték a Krisztus Jézus született, örvendezzünk28 karácsonyi éneket. Kolonban „mendika”, vagy „koleda” volt a neve a karácsonyi köszöntőknek. A koledálók „szerencsézni Pogrányi népviselet: Szomolányi Andrásné és Tari Lujza jártak” – mesélte Kuruc Mihály volt prímás. Szomolányiné Pogrányban „husvétyi”, vagy „böjti ének”-ként a szájhagyományból tudta a Föltámad Krisztus ë napon-t. 1994-es gyűjtésemkor még abban a formában énekelte a Menj el sietséggel arkangyal Gábriel adventi éneket, ahogy azt a régi hagyományból megtanulta, s ahogy pl. Barslédecen 1970-ben Székely Ferencné Dubaj Mária énekelte magyarországi gyűjtőknek.29 Utolsó ottlétemkor egy silány, negédes új dallamot tudott e szövegre, egy tipikus mai kántorcsinálmányt, melyre le kellett cserélniük a régi dallamot. Szomolányiné a világi dalai szövegének egy részét leírta magának, de szinte valamennyit kívülről énekelte. Sok lakodalmast tud, a szokás különböző mozzanatához kapcsolódó dallamait pedig sokféle szöveggel tudja: Elindultunk hosszú útra, Dunna, dunna, Gyűjj be anyám, 70


2011. 02. 08. 12:21:42

gyüjj be, Hej révész, révész, Idegen anyósnak, idegen apósnak, Fehér galamb szállt a házra, Ha ittatok, ettetek, Szent Péter áldása szálljon mireánk, Te is meg tudsz szólni valakit, te kutya stb. Az utóbbit Sohase láttalak szövegű lakodalmasként legelőször Vikár Béla vette először fonográfra 1902-ben, épp Pogrányban.30 (8. fakszimile) A fen-

8. fakszimile Vikár Béla gyűjtése, Bartók lejegyzése Ziegler Márta másolatában tebb rigmusdallamnak nevezett, két nagy sorra tagolódó dalok közül ez utóbbi is rendkívül változatos, csúfondáros és játékos szövegekkel kapcsolódott össze, amire Kodály korai gyűjtéseiben is bőven találunk példákat.31 (9. fakszimile) 71


2011. 02. 08. 12:21:43

9. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában A szentiváni énekek is a Zoborvidék különleges szép dallamai. A fény és a szerelem ünnepét itt speciális dallamok kísérték, bár a nyári napfordulót kísérő szokást a Zoboralján kívül egyes palóc területeken is tűzrakással, a tűz körülülésével, átugrálásával ünnepelték meg. A tűz tisztítóerejébe vetett hittel kapcsolatos szokás megkopva, mégis legteljesebb formájában a Nyitra vidéken maradt fenn. A szokáshoz kapcsolódó dallamot a pogrányiak megőrizték, bár Kodály már a 20. század elején panaszolta, hogy a pogánynak tartott szokást a papság igyekezett kiirtani. „A pogrányi pap nagy erkölcsjavító. Miután a szentiváni tűzugrást sikerült kipusztítania, «nem tetszett neki a fiatalság», missziós papokat hozatott rendszeresen. Százezer tüzes mennykő a fejetekre! A pap pusztítja a nép fantáziáját, a tanító a nyelvét, ketten együtt a népgenie minden megnyilvánulását elnyomják.” – olvashatjuk Hátrahagyott írásaiban.32 Ilonka néni tudta és szívesen énekelte a nyári napfordulóhoz kapcsolódó Szentiváni tiszta búzá-t, mely először Pogrányból került be a népzenei gyűjteménybe Vikár Béla 1902-es gyűjtéséből, két változatban, egy további változat pedig Magos a rutafa szövegével.33 1937ben Manga János is Pogrányban vette föl, a hangfelvételt pedig Bartók Béla jegyezte le. A hozzá tartozó szöveges információban a szokást eltiltó papot is megnevezték.34 (10. fakszimile) 72


2011. 02. 08. 12:21:44

10. fakszimile Manga János gyűjtése, Bartók lejegyzése részben kézírásában és több más (Kerényi György, Járdányi Pál) beírásával 73


2011. 02. 08. 12:21:45

A falu egyházi hagyományait illetően egyébként Pünkösd vasárnap zene is volt. Dudás nem volt a faluban. A zenét Murkó nevű prímás és zenekara szolgáltatta, Ghymesről. „Fassangkor a bíró 12-ig megengedte a zenét. A legények zeneszóval mentek táncolni a lányos házhoz. Ott táncoltak az udvaron.” Pogrányban volt egy zenész, Horváth Béla prímás, aki eleinte egyedül muzsikált, majd idővel csatlakoztak hozzá testvérei, unokatestvérei. Pali volt a kontrás, Berci a kisbőgős, Rudi a cimbalmos. „Síp” itt nem volt a bandában. Ők jártak lakodalomba is – a Szomolányi házaspár lagzijában is ők játszottak. Nyáron aratásidőben este 10-től éjfélig táncoltak. „Négykor keltek, tízig dolgoztak”, de akkor utána még táncoltak!” A mulatságot a „bokter” (bakter) fújta le. Volt kürtje, amivel hármat fújt az órajelzés előtt. Énekelte, hogy Tízet ütött már az óra… hajnalban fél négykor pedig ezt énekelte: Elütötte már a négyet, Keljetek fel buzgó keresztények! „Májfaállítás”-kor is énekeltek közösen, a háború előtt pedig volt éjjelizene is. Pogrányban rezesbanda is működött még az első gyűjtésem idején, de nem sokkal azt követően megszűnt. Az 1997-es gyűjtés évében ugyan még azt mondták volt tagjai, hogy karácsonykor, húsvétkor még játszottak a templomban, de a későbbiekben már az is elmaradt. 1994-ben szlovák katonakarmesterük Kopecz Ladislav volt, s ő maga C trombitán játszott. Tagjai voltak: Pindes Tibor (sz. 1938) C-prímtrombita, Kiss Ferenc (sz. 1927.) C-prímtrombita, Szombat József (sz. 1966. május 14.) B klarinét, Bús Szilveszter (sz. 1956.) B klarinét, Szórád Dezső (sz. 1941) B klarinét, Anducs Flórián (sz. 1961. március 19.) szárnykürt, ifj. Bajtán István (sz. 1965. április 13.) bariton, Nagy József (sz. 1922. július 5.) nagydob, Pindes Domonkos („Domi bácsi”, sz. 1928. február 22.) kisdob, Szomolányi András (sz. 1930. február 21.) kisdob. (Jó ismeretségben volt Árpás Domonkos bédi trombitással, ő irányított hozzá, amikor hangszeren játszó bédiek után érdeklődtem.) Repertoárjukon valcerek, polkák, új stílusú népdalok, csárdások (pl. Nem loptam én életembe Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó), magyarnóták (Vörös bort ittam az este, angyalom, ragyogó csillagom) és egyházi énekek voltak. 74


2011. 02. 08. 12:21:45

Szomolányi Andrásné Nagy Ilona és az asszonyok dalai: 20-22., 24., 27-28., 34-36., 45., 53., 79. kotta. A pogrányi nők, férfiak dalai: 95., 109., 114. kotta. Hangfelvételeiket ld. CD I. 22-25.

Alsóbodok 1997. aug.12., szeptember 26., 2002. július 18.

Alsóbodok: felújítás alatt álló régi ház

Felújított tetejű régi lakóház, Alsóbodok 75


2011. 02. 08. 12:21:46

A Szentiván-napi tűzugrással kapcsolatban Pogránynál írtak Alsóbodokon is érvényesek. Itt parázsolásnak nevezték a Szent Iván napi tűzugrást. Kodálynak az 1900-as évek elejére vonatkozó följegyzése szerint Alsóbodokon „Arra is emlékeznek, hogy az előljáróság tiltotta a tűzgyujtást; a «polgár» (kisbíró) néhányszor bottal kergette szét a fiatalságot, mielőtt végképp elhagyták.”35 Akkor még nem hagyták el teljesen, a hozzá kapcsolódó dalok (Jelenti magát Jézus, Megraktuk, megraktuk, Szentiványi tiszta búza, Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt) pedig máig fennmaradtak. A villőzést Bodokon sem sikerült teljesen kiirtani. Az északi népzenei dialektusterületen általában különösen bőségesek és változatosak voltak a gyerekek tavaszi énekes szokásai. Ezek jó része mágikus szokás-cselekményekkel jelezte a tavasz közeledtét. Ilyen a Zoboralján a farsang végére utaló „Talalaj” (vagy Tananaj) vasárnapi szokás, melynek elhalása az egyes falvakban nem egyszerre, hanem fokrólfokra ment végbe. Tananaj vasárnap a lányok énekelve sorra járták a házakat, jókívánságokat mondva. Beköszönő formulájuk Bodokon és többnyire más falvakban is ez volt: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Van magoknak virágvasárnapjuk? „Van!” válaszra kezdték énekelni: Kié, kié ez a ház? A jámbor emberé. Az énekért általában tojást kaptak. „Ha nem adtak tojást, azt kicsúfoltuk, kiínekőtük!” Në tojjanak a tyúkjaik, Tojjanak a kakassaik, Haj, villő! Faluvégin selyëm sátor, Haj villő! Haj villő! Faluvégén selyëm sátor haj, villő! E köszöntést az 1980-as évek elejétől a hagyományra épülve újjáélesztették. Különösen sikeres volt ez Alsóbodokon, ahol a tanítónő felkarolta a spontán módon még élő szokást. Tanítványainak szinte mindegyike részt vesz a villőzésben, s egy jó ideje viseletben járják a házakat. Alsóbodokon Holecz Ferencné Gyepes Ilona (1944. október 21.) 1972 óta vezeti a hagyományőrző csoportot. Szólistaként ő maga is számtalan népzenei fesztiválon, versenyen (közte anyaországi versenyeken) fellépett, s mindig nagy sikerrel. Holecz Ferencné nagyapja szlovák pásztorember volt, tőle tanult néhány dalt, pl. a Kihajtom a 76


2011. 02. 08. 12:21:46

birkám a gyëpre dallamot, melyet a Zemplén megyei Komlóskán élő rutének is tudnak.36 Öregapjának még volt dudája, s jól is énekelt. Anyja – aki fiatal korában Ipolyságon, meg Patakpusztán summáskodott – szintén jó dalos volt. Apósa, Holecz János szintén zeneszerető ember volt. 1997-ben a következő tagokból állt a női hagyományőrző együttes: özv. Gyepes Lajosné sz. Gyepes Teréz (1941. október 15.), Lauró Béláné Lacza Ilona (1936. október 29.), Gyepes Antalné Gyepes Erzsébet (1954. január 1.), özv. Nyitra Zsuzsanna sz. Gyepes Zsuzsanna (1946. február 23.), Gyepes Gizella sz. Gaspar Gizella (1957. március 20.), Bede Margit sz. Paulisz Margit (1957. szeptember 21.), Gyepes Rozália Nagy Rozália (1951. október 11.), Gyepes Erzsébet (1949.), Gyepes Alfrédné Nagy Erzsébet (1947. november 25.). 2002-re, a dunaszerdahelyi Népzenei Adattár és az MTA Zenetudományi Intézet munkatársai közös gyűjtésére némileg megváltozott az összetétel.37 Az együttes vezetőjétől és az asszonyoktól számos információt kaptam a falu és a környék hagyományos népzenei életére vonatkozóan. Karácsonykor köszöntöttek (Ha valaki vígan él és a Felsőszeliben Báránkámon csengő szól karácsonyi ének dallamára Bojtár volt a nagyapám szöveggel). Betlehemesek is jártak, őket „csijabujások”nak hívták. A szereplők közt volt Gubó nevű is, de a betlehemezésre már nem igen emlékeztek. (Ugyanez volt a neve az öreg pásztornak Ipolypaláston is. Több más területen ugyanezt Kubónak nevezték.) Holecz Ilona lány korában még volt szálláskeresés is, a Szállást keres a szent család-dal. Ilyenkor két különböző utcában akár kétféle dallammal énekelték. A gazdag kovács lányáról szóló történetből (A gazdag kovácsnak volt egy vak lëánya) a gyűjtés idején már csak egy rövidebb verziót tudtak. A falu védőszentje Keresztelő Szent János, így Bodokon a Szent Iván nap egyben a falu búcsúnapja is. Ilyenkorra verebélyi és ghymesi cigányzenészeket hívtak. Leginkább Tild Dezső bandájára emlékeztek. A legnépszerűbb tánc a csárdás volt olyan dallamokra, mint Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Egy sem legény, aki magát tartja. Farsangkor a megkérdezettek fiatalkorában a „fassangi bál”-akon vagy fogadott dudás, vagy „síp” (= klarinét), vagy harmonika, vagy cigány játszotta a zenét. A dudanóták közül az alábbiakat tudják még ma is: János bácsi, dudáljon ke’ és Ángyim sütött rétest. Mint Pogrányban, 77


2011. 02. 08. 12:21:46

itt is sajátos szokás volt, hogy májusfaállításkor közösen énekeltek. Ilyenkor sütöttek „siskát” vagy pampuskát (utóbbi a fánk palóc megnevezése is), amit közösen elfogyasztottak. A lakodalom menete és részben fennmaradt dallamanyaga a többi zoboralji faluhoz hasonló: volt hívogatás, menyasszony-búcsúztatóként a Hej révész-t és Zörög a kocsi-t énekelték. Itt a Fehér galamb szállt a házra dallamára ez a szöveg ment: Írígyeim sokan vagytok, Mint a kutyák, úgy ugattok. Az esküvő mindig kedden volt. Kísérőnek az Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején-t, a Kukorékol a kis kakas-t, Száll a daru, száll a daru odafenn a levegőben-t énekelték illetve játszották. Az útközbeni csúfoló szövegek közt Sibri kutyám në ugass, Halljátok legényëk, nem-ë szégyëllitek? Të is mëg tudsz szólni valakit, te kutya, Ösmertem apádat, igën nagy gazda vót, Nincsen a könyvemben annyi apró betű, Láttam kecskét zöld ruhában, Kútágason ül egy veréb, Kis káposzta, nagy torzsájú, valamint – a többi faluhoz hasonlóan (szintén a Fehér galamb szállt a házra dallamára): Varga Julcsa aran’bárán, Aran’ betű van a vállán. Álljunk meg hát itt a parton Hadd pihenjen a menyasszony! vagy: hugyozzon Bodokon is volt még tánc esküvő után, a templom előtt. Csárdást táncoltak a következőkre: A bodoki szőllőhegy aljába, Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Egy sem legény, aki magát tartja és Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj. Utóbbi a Nagykérnél említett, teljes északi területen az egyik legkedveltebb dallammal, az Ezt a kerek erdőt járom én dallamával ment. Itt egyben ez volt a vacsora alatt a szakácsné pénzt kérő éneke. A lakodalomban ételversek is voltak, de a leves kivételével inkább énekeltek az egyes fogásokhoz. A levest ezzel a versikével tették ki az asztalra: Íme a leves, sós a leve, Hús is főtt benne. 78


2011. 02. 08. 12:21:47

Összehasonlításul: Gesztén „Itt a forró leves, az étkek alapja” versikével hozták be a levest. Bodokon a leveshúsra ezt mondták: „Ez a csibüske tegnap kaparkodott.” A sárgarépáról azonban már daloltak: Sárgarépát nem jó dombra ültetni. A káposztára ezt énekelték: Kerek a káposzta, csipkés a levele, üljél az ölembe babám (ezt 2006-ban Borzován is mindenki fújta), illetve: Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta. A libapecsenyét, sült húst egyébként nem tették az asztalra, csak körbeadták, hogy mindenki vegyen egyet, mert kevés volt belőle. Ivónótaként a Nagykéren is ismert Itt ittak, ott ittak kezdetű ivónóta járta. Evés alatt és után „hallgatósok” mentek, miközben a másik szobában esetleg már megkezdődött a tánc. Csárdásnak a kezdődallam az Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő volt, a zenekart Tildi Dezső cigánybandája adta. Alsóbodokon viszonylag kevés új stílusú népdalt hallottam. Ezek egyike a Kinek van, kinek van karika gyűrűje, melynek második versszakaként a Petőfi verséből ismert Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni verset szokták énekelni. Bálakban itt is előfordult a kimuzsikálás, ami más területeknek megfelelően „Mars”-al történt. Alsóbodokon szokás volt „Köténbál”-t rendezni, melynek szlovák megfelelőjét is ismerték (dámska volenka). Ilyenkor egy Volenka, volenka kezdetű szlovák népdalt énekeltek a lányok. Ők rendezték a mulatságot is, és ők fogadták a vendégeket. Éjfélig a lányok hordták táncolni a fiúkat, s volt hölgyválasz is. Tudták még Alsóbodokon a lakodalomban elénekelt „Kánai mennyegző”-t is (Mélyen tisztelt vendégkoszorú). Lakodalmi játékként a más területeken is élt „Molnárcsók”-ot nevezték meg (Nem láttam én molnárcsókot), s a népdalban szereplő nevek (Brat Veronka és Gyepes István) valós személyek voltak. Disznótorban is sokat énekeltek. Ahhoz kapcsolódó énekük a következő: Járd meg dőre, ha nincs eszëd/Ami vót is mind elveszëtt, ami Kodály 1906-os vicsápapáti gyűjtésében Dudás bácsi illetve zsérei és ghymesi gyűjtésében Krizsán bácsi dudájjon ke’ szöveggel szereplő dudanóta38 első két sorára ment. (11. fakszimile) 1997. szeptember 26-i gyűjtésemkor olyan énekeket kérdeztem az asszonyoktól, amelyeket a szerepléseken nem igen énekelnek. „Regrutás nótá”-kat neveztek meg. Ezeket már a sorozás előtti időben kezdték énekelgetni a legények az utcán sétálva, de énekelték lakodalomban is. Mikor kezdtem kufferomat pakolni (= Galántai sorozóra 79


2011. 02. 08. 12:21:47

11. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában süt a nap), Októberba’ vágják le a göndör hajamat. Ezeket és néhány „regrutás”-t egyben „citera nótá”-nak mondták, mert citerán is szokták őket játszani. Tudtak éneket Garibaldiról az ismert (és Felsőszeliről korábban már közreadott39) dallamra: Ezërnyolcszáz-harminckettedikbe/Fölmënt Garibaldi ëgy nagy hëgyre. Ezt egyben „Garibaldi-csárdás”-nak nevezték. A népies műdalok közül a teljes szlovákiai magyar térségnek megfelelően tudták a Káka tövén költ a rucá-t, második versszakában a dalhoz máshol is használatos alábbi verssel: 80


2011. 02. 08. 12:21:49

Mindenkinek azt ajánlom, Szerelemnél jobb az álom. Mert az álom nyúgodalom, A szerelem szívfájdalom. Tudták még a Cserebogár, sárga cserebogár-t is, amelyet a lagziban „Hallgatós”-nak szoktak énekelni. Helyi falunévvel tudták ezen kívül az Elszegődtem Tomószëgre bojtárnak népies műdalt. A „szentesénekek” közül tudják az alsóbodokiak a „Mózes táblája” katekizmusi éneket (Mondd meg mester mi az ëgy), s több, különböző korú és színvonalú Mária éneket (pl. a német zenei jegyeket viselő Szép, szelíd, kegyes vagy, ó Szűz Mária, és Forró csókkal halmozzuk el drága anyám kezedet). A Boldogasszony anyánk közismert szenténekről azt mondták, hogy az a „magyarok világindulója”, „magyarok himnusza.” Virrasztás is volt még a gyűjtések idején. A virrasztók többek közt a Szűz Mária tisztelői, és Gyászkoporsómhoz jöjjetek szenténekeket szokták énekelni.

Holecz János magakészítette citerán játszik

Holecz János szájharmonikán játszik 81


2011. 02. 08. 12:21:50

Ketten az alsóbodoki rezesbandából. Jobb oldalon az alapító Holecz János (eufónium) Alsóbodokon is volt rezesbanda – mint az asszonyok mondták, „csimbum.” A rezesbanda a gyűjtéskor szlovák, majd magyar himnusszal fogadott. Alapítója Holecz János, eufónium (Holecz Ferencné apósa), a klarinétos Gyepes Szilveszter 1940 óta, Pastúr János 22 éve van benne. Bálakban játszottak, lagzikban nem. Régebben a hangszereket maguk vették, most a faluéi. Cseh karmesterük volt az alapításkor, s régen a templomban is játszottak, az utóbbi időkben már csak a

Az alsóbodoki rezesbanda néhány tagja 82


2011. 02. 08. 12:21:51

templom előtt és búcsúban, a körmenetben. Orbán napkor (május 25.) még ki szokták kísérni a szőlőhegyre menő éneklőket. Gyűjtésemkor szlovák karmesterük volt, Frantisek Demenko, aki Nyitráról járt ki hozzájuk. Ő egyben hangszerelt is az együttesnek, s tanítgatta nekik a kottaolvasást. Másik szlovák tagja az együttesnek Kunkela Jaroslav, alsóbodoki. Gyűjtésemkor a karmesterrel együtt 17-en voltak a bandában, mely állt 4 prímtrombitából, 1 segédtrombitából, 4 baritonból (eufónium) (2 tenor, 2 basszus), 1 helikonból 1 „posan”, „trombone”ból, B és Esz klarinétból és 3 ütőből (nagydob, kisdob, cintányér). A prímtrombitás Gyepes Alfréd volt. Laurov István 30 éve trombitált, de csak 3 éve volt az együttes tagja. Bene Ferenc a 70-es évekbeli második megalakulás óta tag. Ő nagydobon kezdte, majd prímtrombitán játszott, végül áttért a tenorra. Gyepes István 2 éve baritonon, azelőtt 20 évig F helikonon (valamint más együttesben nagybőgőn) játszott. A legfiatalabb tag 14 éves volt, ifj. Gyepes Szilveszter.

Az alsóbodoki rezesbanda próbál Repertoárjuk a szenténekeken, egy-egy új stílusú népdalon és csárdáson kívül keringőkből állt. Temetéskor ki szokták kísérni a halottakat, de ez nem volt rendszeres. Csak szívességből mentek el barátoknak, ismerősöknek, esetleg a család kérésére, fizetség nélkül. Ilyenkor 83


2011. 02. 08. 12:21:51

egyházi énekeket játszottak. Gyászindulót is tudtak (Kitették a holttestet az udvarra). Kedvencük a Sej, haj, Rozi (a János legyen fenn a János hegyen orfeumi kuplé refrénje) volt. Holecz János egyébként a maga készítette, szép, míves hangszeren citerázott, valamint szájharmonikázott is (utóbbi kínai gyártmány). A citera kísérőhúrja kissé hangolatlan volt. Nyomót használt hozzá, s olyan népdalokat szeretett rajta játszani, mint az Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, Vadkörtefa fehéret virágzik. Citerásként még Karasz Mihályt tartották számon, furulyásként pedig Tigyi Ferencet. Gyepes Irma harmonikán játszott. Holecz Ferencné éneklését ld. 55. kotta, továbbá szólóját és énekeiket az általa vezetett népdalkörrel ld. CD I. 26-33.

Béd 1994. június 26. és július 9. A bédiek reprezentáns énekese volt Fülöp Imréné Gál Mónika. Sógornője Gál Piroska, „Horcsik” (sz. 1919. január 20.). Férje nevén Gál Andrásné, anyja nevén „Horcsik.” Anyja Horcsik Rozália volt, s ez megkülönböztető nevük volt a többi Gáltól. A második alkalommal csatlakozott hozzá lánya, Hracka Rozália Gál Rózsi (sz. 1943.), valamint Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.), Rózsi néni.

84


Balról jobbra: Árpás Rozália, Hracka Rozália (sz. Gál Rózsi), Gál Andrásné (Horcsik”) Piroska

2011. 02. 08. 12:21:52

Gálné a faluban jó énekes hírében állt, de gyűjtésem idején már meglátszott éneklésén a korral járó apró bizonytalanság. Noha templomi előénekes volt, kicsit izgult is, mert nem szokott az ilyen szerepléshez. Elmondta, hogy Kodály Zoltán járt az édesanyjánál, amikor ő még anyjával lakott. Mivel tudtam, hogy Kodály 1915. május után már egyáltalán nem járt gyűjteni a Zoborvidéken (és Magyarország határain kívül), mindjárt rákérdeztem, hogy ez a II. világháború után volt-e? Ő igennel válaszolt és az 1970-es éveket nevezte meg. Mint mesélte, ők anyjával kint dolgoztak az udvaron, az anyja „csëppecskét sëpregetëtt.” Ő mindjárt mondta a vendégnek, hogy majd beszélgetnek az énekekről is, de előbb kóstolja meg „a borocskát.” Lehívta a pincébe, az le is ment, megnézte a pincét, megkóstolta a bort. Mondtam, hogy Kodály nem lehetett a jelzett időben, mert 1967-ben meghalt. „De igen, a Zoltán bácsi vót az, kis alacsony ember volt, most ír róla az ujság.” Valójában az 1970-es évek gyűjtői közül lehetett valaki. Nem valószínű, hogy Rajeczky Benjamin lett volna, aki 1979-ben járt Béden, sem pedig Vikár László, mert a kicsi, alacsony termet egyikükre sem illik. Talán a győri Barsi Ernő lehetett. Árpás Rózsi néni mesélt a II. világháború utáni igen nehéz életről. Mindenüket elvették, de nem állt be „së kommunistának, së a közösbe. A magtárat kisöpörték, disznót, három marhát, öt bornyút, a bevetëtt földet, elvették.” „A béresëk betüremkëdtek!” a szomszédos Szalakuszra, mely korábban magyar uraké volt. Lánykoruk sem volt könnyű. Gál Piroska és Árpás Rozália fiatal lányként az urasághoz jártak kapálni. Kérdeztem, hoztak-e új nótát a faluba ők, vagy mások? Hoztak, de már Árpás Rozália nem emlékeztek rá, melyiket. Gálné elsorolta, hogy volt duda, „furulya” a faluban. Egy legénynek tárogatója is volt, unokabátyja pedig jól citerázott. Az elbeszélés szerint egyszerű, ún. vályúciterája volt, melyen az érintőket lúdtollal fogta le és a kísérőhúrokat azzal verte. Kérdésemre, hogy arra is táncoltak-e, elnevette magát: „Húj, arra is táncoltunk! 85


2011. 02. 08. 12:21:53

Arra is emlékszem, jányka voltam, hú, úgy táncoltunk a konyhában, hogy még!” Zenére egyébként a kocsmaudvaron szoktak volt táncolni. Legénybíró szervezte, belépéskor volt fizetség, majd megszabott táncrend, s ha kellett, még kimuzsikálás is volt, „Mars”-al. Az állattartáshoz kapcsolódó hangszerek közt a kanásztülök került szóba. Volt kanász a faluban, aki csak megfújta a „trombitáját” azzal hajtott ki. Kérdésemre kiderül, hogy a „trombita” nagy ökörszarv volt. Korábban nem voltak erdők Béd körül, csak bokros részek voltak, oda hajtották ki az állatokat legelni. „Magyar ökörszarv vót a kürtje a bokternak” is. Béden Gál Gáspár, Gálné apósa volt a „bokter.” „Ahány óra volt, annyit fújt.” A falu éjjeli rendjére vigyázó, fizetett éjjeliőr alkalmazásának nagy hagyománya volt az északi területeken. Kodály az éjjeliőrök énekét már két részletesen lejegyzett alsóbalogi példa mellé fűzött, 1913 körüli befejezetlen munkájában kiveszőben lévőnek jelezte, s gyűjtendő témaként jelölte meg az éjjeliőrök énekét.40 Az idősebbek a palóc területeken azonban még 20-25 éve is sokfelé kitűnően tudták utánozni az éjjeliőr órakiáltásait.41 Mint Szomjas-Schiffert György feltárta, ez a gyakorlat hivatalos formában a Csallóközben maradt fenn legtovább.42 Saját gyűjtéseim a Csallóközhöz északnyugati irányban kapcsolódó területről, így a Zoborvidékről is hoztak új anyagot. Árpás Domonkos zenészt is megÁrpás Domonkos kérdeztem a témáról. A beszélgetésből tangóharmonikázik kiderült, hogy apósa pásztor volt. Gyűjtő: Mit fújt a bakter, mit mondott, miket kiáltott? Az órát jelentette? Árpás D.: Az órát jelentette, hát akkor mindenkinek még órája se vót! Csak hallgatták, hogy mikor fúj a bokter, hány óra. Gyűjtő: Nem beszélt mellette, csak fújt? Milyen trombitája volt? Árpás D.: Hát mikor a bakter vót, vót neki egy trombitája, ahány 86


2011. 02. 08. 12:21:54

óra vót, annyit [fújt]. Ugyanolyan, mint az én apósomé vót. Jó nagy! Magyarul: egy szarv vót, és aztán belefújt. Gyűjtő: Hogy hívták a baktert? Árpás D.: Gál Gáspár. Gyűjtő: Meddig volt bakter, mikor szűnt meg a járás? Árpás D.: A háború előttig volt. Fazekasok nem voltak a faluban, de cserépsípokat árultak valamikor az árusok. Egy árus kiflit is árult, s dallamos kiáltással hívta fel magára a figyelmet – mesélte Gálné. A Zoborvidék lakodalmas dallamai közül sokra emlékeztek még Béden. A Segélj el uram Isten-en – melynek egyik első változatát 1906-ban a szomszédos Menyhén gyűjtötte Kodály43 (12. fakszimile) – és Hej, révész, részvész-en kívül a Hajnal hasad, csillag ragyog sokáig használatban maradt, s kötött helye volt a falu hagyományában. Utóbbi helyi kifejezéssel a „Hajnalhúzás.” A középkori alba költészet kedvelt műfajának maradványát44 a 17. században magasabb erdélyi társadalmi körökben és városokban is gyakran említik. 1723-ban Lőcsén és Besztercebányán eltiltották e hangos szerenádot.45 Ezen a tájon, valamint egyes palóc falvakban (Erdélyben pedig hangszeres formában) azonban fennmaradt. A bédiek így mesélték: „Lagzi előtt úgy hajnalba fëlkeltëk. Három, vagy több asszony, kimëntek az uccára és énekeltek. Azt mondták, hogy akkor „a hajnalt húzzák.” A Hajnal hasad… dallamára énekelték az Őszi harmat, hideg eső-t is. Ez utóbbi verset Kelecsényi József 1844-ben jegyezte föl Nyitra megyében: Őszi harmat hideg eső Ősszel érik meg az szőllő Ha megérik bornak Szűrik Azon leányokat kérik.46 A vers megvan Kultsár István lapjában, a Hasznos Mulatságok47 1823. évi 8. számában is. Kodály először 1906-ban jegyezte fel Béden (Nyitra m.) e verset a Hajnal hasad, csillag ragyog lakodalmas 2. versszakaként, „Kézfogóra való ének” megjegyzéssel.48 Egy további változat szintén Bédről került a Pátria lemezre.49 A szöveg a tágabb északi peremvidéken is használatban volt, amit több feljegyzés tanúsít, köztük Bartók egy Bereg megyei gyűjtése50, valamint Tompa Mihály Abaúj-Torna megyei kottás feljegyzése.51 További lakodalmasok: Dun87


2011. 02. 08. 12:21:54

12. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában 88


2011. 02. 08. 12:21:55

na, dunna, Kidőlt a pap kertje, (ennek dallamára: Ismertem apádot, igën nagy gazda vót és Amerre én járok, még a fák is sírnak), Isten áldd mëg azt a papot (ennek dallamára: Erre gyere amőre én). Banda kísérte a templomba a násznépet. Mikor vitték a menyasszonyt az esküvőre, a Fehér galamb szállt a házra énekkel kísérték. A templomba bemenet „Lakodalmi mars”-nak Béden és Zsérén egyaránt A kis kakas szépen kukorékol-t játszották. Itt megmaradt a templom előtti tánc esküvő után. „Kettes”-t táncoltak arra, amit a cigánybanda visszafelé is játszott: Ennek a szép barna lánnak dombon van a háza/Kiskút, kerekes kút van az udvarába.’ Amikor visszaértek a lakodalmas udvarba, a banda azt játszotta, hogy Sej, a bédi templom előtt három ágú diófa nőtt. A lakodalmi vacsora alatti énekek közül a Ha ittatok, ettetek vendégküldőre és a „Kánai menyegzőre” emlékeztek. Az utóbbiról ugyan vitatkoztak kicsit, mert nem egyformán tudták, s nem is pontosan emlékeztek rá, de végül hamar összeszedték és végigénekelték. A zoborvidékiek közül ők énekelték a legtöbb új stílusú népdalt: Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Túr a disznó, túr a mocsár szélen, Hideg szél fúj édesanyám, Látod édësanyám, Ritka az a búza, kiben konkoly nincsen, Széna, széna, széna terem a réten, Selyëmgyárban nyolcat ütött az óra, Özvegyasszony megfőzte az ibolyát. Az utóbbit új stílusú népdalt már 1906-ban ismerték a zoborvidéki falvakban: Kodály Zsérén kottázta le. (13. fakszimile) Béden anya és lánya, Gál

13. fakszimile: Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában 89


2011. 02. 08. 12:21:56

Mónika és Rózsi énekelte el. Utána énekeltek együtt még egy „Hallgató nótá”-t, A prágai sötét fegyház síremlékén megszólal egy nóta kezdetű magyarnótát. Hallgatóként nevezték meg a bálak táncszünetében és a „fosztóba” énekelt Hideg szél fúj édesanyám-ot és a Látod édësanyám-ot is. Árpás Rózsi a szélesebb földrajzi terület népszerű dallamára (Galántai sorozóra süt a nap) tudott három más szöveget: Gyere velem az erdőbe sétálni, De szeretnék csillag lënni az égën, Mikor még én tizënkétéves voltam. Gálné és Árpás Rozália tudott régi népdalokat is. Énekelték a Zoborvidék egyik legkedveltebb lírai dalát, az Arattam, arattam-ot. Tudták az e területen és Moldvában (más dallammal) megőrződött Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár kezdetű régi magyar műdalt is, melyet Kodály a nyitravidéki területen kívül 1913-ban Gömör megyében is fonográfra rögzített.52 Béden először egyébként a már említett Árpás Domonkossal (sz. 1924. január 1.) ismerkedtem meg. Ő foglalkozása szerint gépésztechnikus, s nyugdíjazása előtt irodában dolgozott. Felesége szlovák. Árpás szintetizátoron, ill. elektromos orgonán is tudott kicsit játszani, így a gyűjtés idején ő kántorkodott a faluban. Egyik lánya zeneiskolában tanult, másik lánya tanítónő, mindkettő tanult valamilyen hangszeren, s az egyik a kottaolvasást is megtanította apjának. Ő maga gyerekkortól kezdve többféle hangszeren játszott: furulyán, citerán, később trombitán, harmonikán. Gyűjtésemkor már modern trombitán játszott, de mint mondta, van ventiles „Flügelhorn”-ja. Gyakran játszott a menyhei cigánybandában, mint harmonikás. A Zoboralja falvainak nagyobb zenés eseményeit a két világháború között a zséreieken kívül főleg a menyhei cigányzenészek szolgálták ki, ha vonósbanda kellett. „Vót még cigányzenekar, az vót itten a szomszédba, Menyhén” – mesélték a bédi asszonyok. „Azok vótak aztán a zenészek!” – mondta Árpás Domonkos. A második világháború után a zenélési alkalmak csökkenésével „elköltöztek mindenféle városokba és má’ most nincsenek. Hatan vótak, mind cigányok, ők járták itt a környéket. Nem egy család, többen vótak, de cigán’ családok vótak.” Béden valamikor gyakran hallották játszani a menyhei bandát a hegyen túlról. Előfordult, hogy a fiatalság napközben is táncra perdült, s az odaszűrődő zene hangjára mulatott, ha a zenészek gyakoroltak. Sokan lakodalomba is szívesen hívták ezt a bandát, míg mások inkább a helybeli rezesbandát rendelték meg. 1994-ben Menyhén 90


2011. 02. 08. 12:21:57

már csak egy parasztzenészt találtam, aki azonban nem volt hajlandó mikrofon elé állni, de még csak beszélgetni sem. Árpás szerint gyerekkorában még többeknek volt furulyája a faluban. Neki saját hangszere nem volt, őt nem is érdekelte a „furullya. „Az a pásztorok hangszere volt.” Gál Mónika szerint „furollyája a cigányzenésznek” volt. „Na hogy is mondják szlovákul? Klarnet! Mink furollyának mondjuk.” A hangszer színére és egyéb vonásaira való rákérdezés megerősítette, hogy a klarinétról van szó. Parasztgyerekekből alakult „cigánybanda” is volt a faluban – mondta Árpás Domonkos. Ez „falubeli cigányzenekar volt, de nem vótak cigányok, ezek parasztgyerekek [voltak]. Cimbalom banda, vagy hegedűs bandának mondták.” „Citerám is vót, mikor gyerek vótam.” – mesélte Árpás Domonkos. Megjegyeztem, hogy errefelé nem nagyon terjedt el a citera, amire azt válaszolta, hogy nem, mert ez szegény vidék volt, s csak olyan hangszerek voltak, amilyenhez hozzá tudtak jutni. Nem szerette különösebben a citerát sem, amit azzal magyaráz, hogy „nem volt itt olyan előmozdító a faluban”, aki tanította volna, illetve felkarolta volna a zenetanítást. Trombitálni egy idevalósi hivatásos zenésztől tanult, de előzőleg már gyerekként gyakran kilopta a szekrényből apja trombitáját, hogy azon játszogasson. Apja is zenész volt, a helybeli rezesbanda vezetője. „Asztaloknál” is játszott. „Hívtak mindenfelé zenélni.” – mesélte. Árpás Domonkos a gyűjtés idején időnként a zsérei rezesbandában is kisegített, így pl. 1994. július 10-én az alsóbodoki Csemadok nap rendezvényen is játszott velük. Elmondta, hogy édesanyja lánykorában volt még duda Béden, a rajta játszott dallamot anyjától tanulta meg (Pista bácsi, János bácsi). Részletesen elmesélte, hogyan alakult meg a bédi, menyhei szalakuszi rezesbanda és meddig működtek.53 A bédi, melynek édesapja volt a vezetője, 1922-23-ban jött létre. Tőle vette át, miután leszerelt. De már gyerekként csatlakozott a bandához. „Én má’ kezdtem velëk játszogatnyi olyan 7-8 éves koromtó. Mentünk Föltámadásra, aztán vót olyan, hogy valaki meghalt ugyi [és a banda játszott a temetésen].” Akkoriban a környékben mindenfelé alakult rezesbanda, a szomszédos Menyhén és Zsérén is, de az övék volt az első. „Fúvószenekar itten vót Aponyba, aztán vót Lapás, Pográny, az magyar falu. Azoknak még az öregekből is vannak valamennyien benne. No és Zsére. Zsérén is vót. Az körűbelő utánunk, úgy apámék után. Ez vót olyan huszonhá91


2011. 02. 08. 12:21:57

rom, az lehetett olyan huszonnyóc-harminc körű. Úgy mondták, hogy talán az a karmester tanította őköt, mint a miénket. De itt felfelé má’ csak szlovák falu van, ez az utolsó magyar [Béd], má’ ez is szlovákosodik.” Vándor katonakarmester tanította őket. „Elgyütt, egy hétig itt volt. Szerződésbe volt, hogy ő megtanítja az egísz két falusi bandát [a bédit és a menyheit], együtt, egy hónap alatt! Mibe fog kerülni? mindgyá az első [kérdés volt]. Csinátak szerződést, koszt, lakás és minden nap két deci pálinka. Föl vót írva a szerződésbe! A bíróná lakott. A bíró vót a fő énekes, templomi énekes volt. És őneki, talán a bírónak volt a legszebb háza, vagy legnagyobb, a bírónál lakott és mikor itt volt, akkor őnála, s mikor Menyhén, akkor nem tudom hol lakott. A spagátnak – úgy híták, hogy pálinka, vagy spagát – minden nap két deci spagátnak az asztalon kellett lenni. Ő nem vetett olyan figyelmet [a kottára], de jó összhangot csinát, csak nem vette figyelembe, hogy ők nem tudták olvasni a kottát. Ö csak leírta a kottát körűbelű, úgyhogy odaírta milyen billentyűt kell fogni. Első, harmadik [hangszerén mutatta a fogásokat], és így jádzott a banda. Hát én má tudtam, milyen kották [=fogások] vannak, kaptam, s mingyá fogtam.” Kérdeztem, meddig működött a banda. „Én, mikor hazajöttem a katonaságtó, mindgyá az öreg zenét [zenekart], ami az apámé vót, azt én [felújítottam]. Teljesen le vótak öredegve, valaki el is ment, valaki meghalt satöbbi… én teljes új zenekart összeállítottam itt a falunkba.” Gyűjtő: Ez hányban volt? Árpás: Ez vót 1949-48, 1947-ben még katona vótam. Esszeállítottam az egész tiszta új zenekart, csak egy maradt, egy házas abba a zenekarba, aki má játszott gyerekkorától az apja mellett. Mer ugye az apja vót zenész, de ő má mellette tudott játszanyi.” Végül Béd, Menyhe Szalakusz megmaradt zenekarából lett egy 36 tagú fúvószenekar, mely még jó néhány évig működött. A zsérei valamint a bédi, menyhei, szalakuszi – közös vezetés alatt álló – rezesbandának jelentős szerepe volt a környező falvak zeneéletében.54 Árpás Rozália dalai: 18-19., 51., 93-94. kotta. Gál Andrásné dalai: 16-19., 25-26., 46., 54., 88., 113., 116. kotta. Gál Andrásné és Hracka Rozália dala: 85. Az asszonyok énekét valamint Árpás Domonkos trombitálását ld. CD I. 34-42.

92


2011. 02. 08. 12:21:58

Zsére 1994. július 9.

Régi ház a zsérei főutcán Zsérén a helybeliek Vanyó Gergelyhez („Gegő”, sz. 1920. április 15.) irányítottak, aki a falu egyik nagytekintélyű, sokoldalú személye. A Csemadok együttesében énekes, táncos, zenekarvezető volt, sőt, mint mondta, „És húsz évig vezettem a templom énekkarát még hozzá!” Érdeklődtem arról is, népzenegyűjtő járt-e a faluban. Név szerint csak Ág Tiborra emlékezett. Tudta, hogy „magyarországiak is jártak”, de neveket nem tudott mondani. Elmondta viszont, hogy ő is szokott gyűjteni a faluban. Eredetileg földműves, de váltókezelő volt az állomáson. Látogatásomkor már nyugdíjas volt. GyeVanyó Gergely rekkorában volt gombos 93


2011. 02. 08. 12:21:58

harmonikája, s az iskolában a kottaolvasást is megtanulta. „Akkori tanítóink, azok má szenteltek annak is figyelmet.” Volt, aki a katonaságnál tanult meg trombitálni, az könnyebben boldogult. Ő szólamokat írt a banda tagjai számára. 1950-ben „jazz-bandát” alapítottak, azokat tanította. „Lakodalomba, mulatságba má minket hítak.” A régi bandát [vagyis az 1930 körül megalakult rezesbandát] inkább temetésre hívták. A fiataloknak má’ a mienk tetszëtt.” A faluban volt dudás, Elgyütt József, volt cigánybanda, meg rezesbanda. A különböző hangszerfajták nem egy időben működtek. Ő már nem emlékszik arra, hogy valaki dudán játszott volna, csak az édesapja emlegette. Fiatalkorában már csak a cigányok voltak, azok még játszottak az 1950-es évekig, a fúvószenekar pedig az 1960-as évekig.55 „Jazz” együttesében a fúvóshangszerek – közte szaxofon – mellett volt bőgő, harmonika, később gitár. Összeadták a pénzt, közösen vették a banda hangszereit. Együttesének mindenese volt: ő volt a pénztáros is. Vagy három évig egy lévai magyar ember tanította őket, „aztán má’ elúntuk fizetni, és akkortó’ má’ én tanítottam.” Beszélgettünk arról, hogy lehetett megtanítani a teljesen kezdőknek a kottaolvasást. Nehezen tudta visszaidézni, hogy tanított, de arra emlékezett, hogy a C-dúr hangsort és a félhangokat meg tudta tanítani aránylag könnyen. „De aztán mi játszottunk mindenben!” (Vagyis más hangnemben is.) Még Nyitrára is jártak zenélni, s adóztak is a zenélés után. A szereplések miatt gyakran el kellett kéredzkednie a munkahelyéről. Mindenfélét játszottak, akkori tánczenét, lagziban pedig a régebbi zenét, „népzenét.” „Mondták, hogy a Kis kút, kerekes kút…, meg illyenëk azok nem népzene, de hát mink játszottuk.” Kik mondták? – kérdezem. „Hát illyen gyűjtők”. „Én tudtam, mi a népdal, mert én jártam népdalversenyre is. Mindenre rászëttek engëm. De hát nem nyertem én soha, sëmmit.” Mikor dudanótát kértem tőle, mentegetőzött, hogy azt tud mindenki. Előbb kérette magát, de hajlandó volt énekelni, csak szabadkozott: „Én olyan zséreiessen tudom!” Végül azonban elénekelte az Ángyom sütött béllëst kezdetűt, melyet annakidején keresztanyja énekelgetett neki. Valóban nem ment neki jól az éneklés, beteg volt a légcsöve. Mint mesélte, sokáig énekelt szólistaként is a helybeli Csemadok népdalcsoportban. Zenész korában pedig a kicsi helyiségekben a cigarettafüst sokat rontott a gégéje állapotán. Elmondta, hogy a zenei hallása még 94


2011. 02. 08. 12:21:59

jó, de a „rendes” hallása már romlik. A lakodalomban való szerepléseikről beszélgetve érdeklődtem a legjellemzőbb menyasszonykísérőről. Az itt is, mint Béden a Kukurikol a kis kakas… népdal volt. Lagzis háznál, meg visszafelé is játszották, s táncoltak is rá, a templom előtt is. Esküvő után, mikor kijöttek a templomból volt tánc, de nem volt szabott rendje, hogy mit játszanak. Kifizetődő dolog volt a zenészség, jól megfizették őket, a lagziban is. A többi zenészről beszélgetve elmondja, tud olyanokról, akik grófoknak játszottak, de kommenciós zenészekről nem tudott. Volt viszont kommenciós kovács a faluban, akivel megalkudtak, hogy egy évig, két évig kialkudott összegért, zsák búzáért stb. dolgozik. Kérdeztem a siratásról, volt-e Zsérén? „Hát hiszen olyat még én is láttam, nem ëgyet! Akkor ha mëghalt valaki, nálunk is sirattak még az öregek. Akkor még divat vót. Jó 30 éve is volt még. Az első az vót, hogy ha valaki mëghalt, az órát mëgállították. S aggyik az óra nem mënt, még el nem vót temetve.” Kérdezem, a tükröt letakarták-e? „Azt csak mëgfordították.” – mondta. „Azt tudták az öregek, hogyan këll siratni!” A férfiak nem sirattak. „Férfiakból vezetve ún. vërrasztás vót este. Azok jó be vótak gyakoróva ebbe. Tudták az énekeket.” (Egyikük irányította a férficsoport énekét.) Fizetett siratóasszony nem volt. A koporsót helybeli ember csinálta, meg „összeütötte azt a fakeresztet.” A falu egyébként római katolikus vallású. „Ma már a falu harmadrésze olyan, hogy megkeresztelve megvan, de nem tartja a vallását. Nálunk az a baj, hogy mindig szlovák papokot adnak ide, nem is nagyon érdekelt abban, hogy járjanak” templomba az emberek. Köszöntés csak újévkor volt, a cigányok azonban más, nagyobb ünnepkor is jártak. Ők a zenekarával névnapokat is köszöntöttek, de csak baráti alapon. A környékben főleg szőlő van. Szüreti bálakat is rendeztek, de az már eléggé új dolog a falu szokásai közt. „Pásztorság volt.” Libapásztor, kecske-, juh-, disznó-, marhapásztor volt a szövetkezet megalakulása előtt. A pásztoroknak nem volt furulyája, de a disznópásztornak volt kürtje. Kürtje volt az éjjeliőrnek is, fújta minden órában. Nyáron tízkor, télen kilenckor kezdte. Az övéké egyébként egyben sírásó is volt, meg tehénpásztor is. Kérdezem, hogy ugyanazzal a hangszerrel jelzett-e az állatoknak is? „Nem, nem, a teheneknek avval, amit a katonaságnál használtak.” A disznópásztor tehénszarvval kürtölt. „Azt 95


2011. 02. 08. 12:21:59

ösmerték mëg.” Arra már nem emlékszik, mit fújt. „Mindenfélét, csak belefújt és kész.” Nehéz lenne felidéznie, az orvosok is mindig mondják, hogy érelmeszesedése is van. De arra azért emlékszik, hogy „A disznópásztor amin fújt, azon az másként hangzott, mint a rézkürt.” A pásztorok karácsony este jártak köszönteni, mint Gömörben pl. Gicén. Fújták a hangszereiket, s az „itókás bort is vitték, a tarisznyában benne vót egy nagy üveg. Fújták, mint mikor hajtják ki a marhákat. A gazdasszonynak má’ el vót készítve a lepény, valamilyen kalács.” Volt betlehemezés is. A betlehemben nem volt furulyás. „Itt csak énekeltek a gyerëkëk. Hordták házakhoz (a betlehemet), kikészítve, ugyë.” Felnőtt férfiak már nem jártak, csak iskolás gyerekek.

Gyűjtés Bihari Józsefnél Zsérén találkozhattam a kiváló muzsikus Bihari József cigányprímással és hangszerkészítővel is. Családon belül tanulta meg a hegedülést. Csellón és egyéb hangszeren is megtanult. A hangszerkészítés és aktív muzsikusság együttes művelése ritkaságszámba megy, cigányzenészeknél pedig egyedi példa. A zenészek az apróbb hangszerjavításon kívül általában nem foglalkoznak hangszerkészítéssel. Bihari sokfelé járt a népzenei mozgalmon keresztül (először magam is népzenei fesztiválon találkoztam vele), s akár valamelyik magyarországi népzenei táborban is könnyen kedvet kaphatott a hangszerkészítésre, mely nem mellékesen jó kereset-kiegészítés volt számára. Szép küllemű, jó hangszereket gyártott, gondos kidolgozásban. Elbeszélésében néhány mesés elem arra figyelmeztet, hogy információit valószínűleg 96


2011. 02. 08. 12:21:59

mások elbeszéléséből szerezte. Mindezektől eltekintve igen szolgálatkészen állt rendelkezésemre, főként pedig kiválóan játszott, s felesége ismeretlenül is nagy szeretettel fogadott.

Bihari József régizene együttesek számára készített hangszereivel Bihari József (71 é.) Nagytapolcsányban született, hat éves volt, mikor Zsérére költöztek. „Itt csak lakok.” – mondta. „Apám az vót Bihari Péter. Bőgős, nagybőgős.” Ő tehát családi tradícióként tanulta meg a hegedűjátékot. A csellón, brácsán kívül harmonikázni is tudott és harmonikát tanított a gyűjtés idején. Cigány öntudatára és a régi hagyomány iránti tiszteletére jellemző következő elbeszélése a cigányok származásával Bihari János híres ciilletve a régi hangszerekkel (például gányprímás (1764-1827), az ívelt vonójú hegedűtípussal) kapcsoNagyabony szülöttje latban. Gyűjtő: A valamikori híres Bihari Jánossal rokon család? Prímás: Igen, igen! Meg is mondom! Ez az egísz mindensíg kérem szépen, a Bihari család az volt Indiából. És ők kérem szépen mind test97


2011. 02. 08. 12:22:00

vérek. Az volt a világon első banda! Az ollyan hetedik, nyolcadik, tizedik dédunokák déd izék nekem, apámnak a … – szóval dédrokonság. Azok kérem szépen mind testvérek voltak. [Apja] Mindig mondta, az apámnak a’ apja, annak a’ apja, s az utóssó vót apám, aki nekem meghalt. Én meg beszélem ezt a gyerekeimnek, hogy ez ne menjen el! No, őnekik vót olyan hegedőcskék – kár, hogy nincs nálam az a fénykíp! Boldogult apám, hogy meghalt már 18 éve, már nem tudom, hogy hova tettük az a fénykíp. No, de hozzá, a vonók olyan botocskák vótak, olyan gömbölyűk. O(ly)an gömbölő, mint a kasza, így-e! [Mutatja] És szóval nem szőr, nem szőr vót a izé vonóba, lószőr, hanem az vót az a mű-gyük. Fagyük, csak én nem tudom, hogy minő gyükbő’ vót az a vonóhoz.56 Az ollyan vót, ha kivették, nem szakadt el! Gyűjtő: És a húrja, bélből volt? Prímás: Az a bél! Az bárányhurkából volt csinálva, Meg osztan vótak selyem, selyemhúrok, má’ azok nincsenek. Két méter volt egy é, selyem é. Hát má’ azokot nem is árulják, nem is tudják gyártani, mer má’ azok az öregek meghaltak. Ezek nem is jó húrok! Ami ezen a hegedőn van! [végigpengeti a húrokat] – mer’ az én hegedőm el van kölcsönözve Pozsonba, majd megmutatom magának, hisz nekem vannak fényképeim. Volt bandájáról ezt mesélte: Nekem volt két prímás – én vótam a fő prímás –, egy karlnétos, – furulyának mondták –, egy kontra, második viola, cimbalom, kisbőgő és nagybőgő. Vótunk kilencen [felsorolás szerint ez csak 8]. Szép nagy banda volt! A régi bálakról beszélgetve mesélte: „Mikor má elmuzsikáltuk a Rákóczi-marsot, azt mondták, hogy elég.” Gyűjtő: Inkább marsnak mondták? Prímás: Mars igen, Rákóczi-mars, vagy induló. Rákóczi-induló, vagy Rákóczi-mars, azt mondtuk. Lány kimuzsikálása is vót vele. A hangszerekről beszélgetve mondta: „violán is játszok, kisbőgőn is játszok. Harmonikát tanítok itt mind. Elég jó tanítványaim vannak, zeneiskolá[sa]im vannak, meg konzervatóriumba’. Gyűjtő: Értem. És a kottaírást hol tanulta meg? Prímás: Ezt, mikor gyerek vótam, iskolába. Meghazudtolni nem akartam, de könnyen ellenőrizhettem, hogy nem tudott kottát írni-olvasni, de tudta egy-két hang nevét. Repertoárja is túlmutatott az egyszerű falusi zenészén. Kérésemre kitűnően el98


2011. 02. 08. 12:22:01

játszotta az egyik „Bihari verbunk”-ot, amit egyébként már hosszú idő óta nem játszott. Tudott egyéb „fellépési” darabokat is, pl. A. Dvořák Humoreszk-jét, melyet szintén kitűnően játszott. Mint korábban már szó volt róla, Csallóköznek és Mátyusföldnek jelentős volt a dudahagyománya, a dudastílus pedig azonos a Szigetközével. A Szomjas-Schiffert György által az 1950-es években folytatott gyűjtések igazolják, hogy áthangolt hegedűn komoly hagyománya volt errefelé a duda utánzásának. Gyűjtésem rávilágított arra is, hogy Zsérén is éltek e technikával. Mindezt Bihari Józseftől tudtam meg. A zsérei duda-hagyomány szempontjából kiindulópontot jelentett, hogy Kodály Zoltán 1911-ben Elgyütt József nevű dudásnál gyűjtött, s dudán játszott, valamint énekelt dallamait fonográfra vette.57 Bihari azt mondta, hogy ő még együtt játszott Elgyütt Józseffel, amely életkoránál fogva nem lehetséges, s ezt Vanyó Gergely is megerősítette. Elgyütt József lánya, Földesi Ferencné Elgyütt Ilona (sz. 1907., maga is kitűnő énekes) ugyanis Manga Jánosnak és más magyarországi gyűjtőknek korábban már elmondta, hogy apja nem sokkal Kodály gyűjtése után meghalt.58 A beszélgetés ugyanakkor eléggé meggyőzően igazolja, hogy Bihari valóban játszott dudással, csak az nem Elgyütt József volt, hanem valaki más. Egy Kodály által 1906-ban Zsérén gyűjtött dudanótában már benne van a Kura Joskó név (ld. 4. fakszimile 2. versszak), s a dudás emlékét e zsérei népdalban lényegében máig megőrizték. Arra sem sikerült fényt deríteni, hogy Elgyütt Jóska ragadványneve lett volna-e a Kura Joskó, vagy két különböző személyről van szó. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy Elgyütt lánya nem említette ezt a nevet. Amennyire egyáltalán megállapítható, úgy tűnik inkább, hogy korábban volt egy Kura Jóska nevű dudás, majd Elgyütt József következett, s végül utolsóként valaki volt még, aki talán nem hosszú ideig működött a faluban, esetleg vándordudás volt, s azért homályosult el az emléke. Ez utóbbival játszhatott együtt néha alkalmilag Bihari József. Bihari: Igen, itt vólt egy dudás, Kura Joskónak hívták. No, ugye én azt hallottam, mint gyerek. Voltam tizënëgy éves, tizënkettő, tizënhárom, ilyesmi. És én azt hallottam, hogy fassangkor [zenélni fog]. Mint gyerek kiváncsi voltam, hogy mi az a duda, abba az időbe az nehéz volt, dudát taláni és itten vót Zsérén. Gyűjtő: Gyerekként hallgatta. Mikor játszott vele? 99


2011. 02. 08. 12:22:01

Bihari: Vótam tizënhat éves, tizënhat éves koromtú. Amikor gyerek vótam, tizënkettő, tizënhárom éves, jártam kukucskálni, hogy ugyan mi az, ugyë? A hóna alatt vót neki, amivel így csinát néha [mutatja a dudatömlő fújtatását], më’sszorította aztat, fëlfújta. Gyűjtő: És olyan dudája volt, hogy tudott énekelni is mellette, tudta pumpálni közben? Prímás: Ment a duda maga, igen, de így szóval így csak pár hangot mondott. Sokat nem, nem énekelt. Csak… a nótának a vezetékit mondta. Mást nem, nem lëhetett, nem vót az olyan praktikus. Gyűjtő: Nem volt fújtatója külön? Prímás: Nem, nem. Gyűjtő: Hogy-hogy játszottak együtt? Vót itt azelőtt szokásban, hogy hegedűs meg dudás együtt játszott? Prímás: Nem vót szokásban, nem. Ő fassangkor muzsikált, néhanéha lagzikba mëntem vele, én asztalosnak [az asztal mellé rendelt, a vendégeket asztal mellett szórakoztató zenésznek] ugyë. Mer ő asztaloknál nem tudott muzsikáni. No és aztán a táncba má’ csak a dudanóta mënt. Húúj, azt gyúrták, mint a sárt! Úgy táncoltak arra a dudanótára! A hegedűn bemutatott dudautánzásnál szöveggel is kommentálta, mit csinál. Prímás: Föl këll fújni először, föl këll fújni azt a dudabőrt! Most mëg kell próbányi, most má’ föl van fújva. Gyűjtő: Hogy volt hangolva a hegedű? Prímás: Az a hegedű, nekëm vót a rendes á [= normál a’]. Hát szóval azt szlovákul tudnám mëgmondani [az a’ Herz számát mondja szlovákul]. Lehet vënnyi azt a sípot is, hát énnekëm nem këll. Énnekëm az má’ benne van a fülembe. Az benne van kiskoromtú [vagyis abszolút hallása van]. Gyűjtő: Tehát nem kellett a dudához áthangolni. Prímás: Nem, nem. Én mingyá mëntem utána, mingyá mëgint kezdtünk másat. A Szabad a madárnak népdalt kezdte játszani, mely a szlovákiai magyar gyűjtések alapján a dudások repertoárjának részét képezte.59 Gyűjtő: Mit táncoltak egy ilyen zenére? Prímás: Mind csak a csárdásokat húzták! Csak a csárdásokat. Asztalnótát [=hallgató] nem muzsikálhattunk. Őneki csak tempóba këllëtt mënni, mer’ a duda másként nem szólt neki. 100


2011. 02. 08. 12:22:01

Zsérén a dudanóták is, mint Béden és a többi környező faluban leginkább táncdallamként maradtak fenn, főleg a lakodalomban. „Táncoltak rá. Ezeket nagyon szerették. Lassú és Gyors volt, Frissnek inkább a fiatalok nevezték. Előbb jó lassan [játszottuk], utána mëggyorsítottuk.” – mesélte. Gyűjtő: Hány évig játszottak együtt? Prímás: Én jártam vele három esztendőben, de nem mindën nap! Csak valami búcsú, valami ünnepsíg, no. Regútáknak is ide-oda muzsikátunk, kocsmákba ugye asztalokná’, meg aztán volt karácsony, utána volt a szilvësztër, szilvëszteri mulatság vót, szilvëszteri muzsika vót és oztán vótak az újesztendők, jártunk házrë-házra. Köszönteni újesztendőt. … Mert má ugyi, ha nem mënt az embër, haragudtak! Muszáj vót mënni! Első hangszer vót valamikor a hegedő meg a duda! Kérdeztem a táncról. Bihari: Először az öregëknek játszottunk dudát. Hegedő – prímás – és duda. Aztán má’ átvëtték félidő, tizënkét óra után, fassangkor átvëtték má, aztán a legínyëk elsőbb. Második – ugyë azoknak má’ másat kellett muzsikálni, ilyen dolgokot [visszautal egy játszott új stílusú népdalra]. És aztán má’ a másodiknak megint csak tíz óraig vót a legínységnek és má’ tíz óra után az embërëk szëdték a pénzt, csörgettek olyan skatulával, abba dobátak aprópízt, s úgy muzsikátunk. Egy óra hosszát, kettőt! Érdeklődöm a sárdózásról, a tőkehúzásról. A Sárdó gyüjjön meleget hozzon! hanglejtéssel induló, majd Micsodai meleget… folytatású m-r-d-r trichord ütempáros dallammal a legények sorra járták a lányos házakat, zenészek kíséretében. A banda azért ment velük, mert miután elénekelték a dalocskát, általában táncra kerekedtek a házbeliek lányával. Korábban duda, az 1930-as évektől pedig cigányzenekar, vagy az akkortájt alakult helybeli rezesbanda adta a zenét a zoborvidéki falvakban. Prímás: Volt igën. Szalonnát szëdtek, tojást szëdtek igën, fassangkor. Vitték a lánt ki, kapun kigyütt a lány, me’ffogták a’ udvaron kint vagy bent, vagy a’ utcán. És osztán hoztak tojást, szalonnát, pézt is adtak, meg pálinka is vót, bor is! Vanyó Gergely dalai: 13., 112., Bihari József dala: 14. kotta, valamint hegedűjátékát ld. CD I. 43-46. 101


2011. 02. 08. 12:22:02

Geszte 2002. július 17. Brath Istvánné Brath Margit (sz. 1933. február 27.) az egyik utolsó, és még napjainkban is aktív őrzője a hagyománynak. Számos fellépés van mögötte együttessel és szólóban. Falujának és a Zobor körüli falvaknak megbecsült előadója, egyben templomi előénekes. Az volt öregapja is, akit többször emlegetett beszélgetéseink során, mint jó énekest. Előadásmódja a régi énekstílust képviseli, melyet a dallamba életet lehelő, finoman alkalmazott díszítések, az egyenletes hangszín, nyugodt tempó és eszköztelenség jellemez. Családjából azonban már senki nem viszi tovább dalait, pedig unokái is nagyon szívesen hallgatják éneklését. Az alsóbodoki asszonyokon kívül ő az egyik őrzője az Elvégeztük, elvégeztük az aratást kezdetű, csak ezen a területen ismert aratást végző éneknek, melyet Kodály 1906-os ghymesi gyűjtéséből60 a gregorián hatásaként mutatott be: a magyar népdalhoz egy húsvéti Alleluja dallampárhuzamot fűzött A magyar népzene c. tanulmányában.61 Brath Istvánné tudta a Szentiváni tűzugrás dalait is. Élénken emlékszik arra is, hogy a Szentiván napi litánia előtt öregapja előénekelte a Szent Istvánnak magyar népe, hozzád sóhajt Mária kezdetű szenténeket is. Ő a Segélj el uram Isten dallamára szokta dalolni az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű „Szent István ének”et. A jeles napokról beszélgetve elmondta, hogy a falu búcsúnapja (=„hody”), a pünkösd utáni vasárnap, Szentháromság napján volt a faluban. Kiszézés még volt gyerekkorában, bár ő már nem csinálta, csak hét évvel idősebb nénje. „Kice-vice villő”-nek mondták. Jól emlékszik a menetére: fontos volt, hogy ne fordítsák be a bábut senki udvarába, mert akkor ott dögvész lesz. Ha nem volt víz a falu kis patakjában, mert száraz volt az idő, elégették a bábut. Tojást, kalácsot kaptak a köszöntésért. Ha nem kaptak semmit, azt kiabálták, hogy Fösvény asszony, fösvény asszony, Konkoly ëgye búzátokot, Pocik ëgye árpátokot! A lányok által gyakorolt szokás mellett a játékdalok közül a Lánc, lánc eszterlánc-ra emlékezett. Farsangkor a gyerekeknek a farsang 102


2011. 02. 08. 12:22:02

három napjára dudást fogadtak, meg „török muzsikát”, vagyis harmonikát. (Török muzsikának hívták több más helyen is a harmonikát. Így pl. a szlovák határhoz közeli palócvidéki Mihálygergén.62) A családban egyébként apósa, Brath József is „harmonikált”. Volt citera is a faluban, lagziba, bálba azonban cigánybandát hívtak. A bálak szünetében a lányok, asszonyok „karikáztak”, pl. a Jaj, annak a fának, kit a fejsze levág kezdetű új stílusú népdalra. Karácsonykor volt köszöntés és betlehemezés is. A szereplők közt a pásztorokon kívül volt püspök. (Az egyik pásztor neve itt az alsóbodokihoz és a palóc falvakéhoz hasonló név volt: „Kubó”.) A hagyomány lazulásával azonban már csak cigányok köszöntöttek, akik a Pásztorok, pásztok örvendezve kezdetű karácsonyi éneket énekelték, sajátos kiejtéssel, „hosszan elnyújtva, cigányosan”. Karácsonykor öregapja a mise megkezdése előtt szokta énekelni a Betlehemi kisvárosban kezdetű karácsonyi éneket. Újévre az Angyal szállt az égre verset mondták, melynek nem volt dallama. Ezzel a fiúk, felnőtt férfiak még mindig köszöntenek, de már csak a családtagokhoz járnak (hozzá pl. fiú unokái). Régen szilveszterkor a pásztorok is körbejártak és köszöntötték gazdáikat. Sok „lagzis” éneket is tud. Menyasszony-búcsúztatóként a Zörög a kocsi, Hej, révész, révész ment a lagziban. Itt is honos volt a Segíts meg Uram, Isten, a Párta, párta, búra való pártá-ról azonban megjegyezte Margit néni, hogy azt csak Kolonban énekelték. A Pogrányban kedvelt Édesanyám miből van a te szíved szintén része volt a lakodalmi szertartásnak. Az esküvő régen kedden volt, előtte már az előző csütörtökön jártak a dorozsbák (vőfélyek). Templom előtt volt tánc, mégpedig valcer. Az esküvő után hazaérve az Aki szép lányt akar venni-t énekelték. Egy Kodály által 1910-ben a Hont megyei Lukanényén gyűjtött változat második versszaka egyértelművé teszi, hogy máshol is a lakodalom e fázisában énekelhették a népdalt.63 (14. fakszimile) A vacsora alatt többek közt olyan „fassangi, bolondos” ének hangzott el, mint a „Puszta malomba,” mely más zobori falvak korábbi hagyományában nem bolondos ének volt, hanem ballada. Ez Gesztén már korábban elfelejtődhetett, de az elhomályosult lakodalmi használat megerősíti, hogy kapcsolat lehetett a ballada és a lakodalmas között.64 (Talán a régi balladaszöveg homályossága, talán a dó pentaton dallam vagy a szöveghez idomuló, állandóan változó, hol szűkülő, hol 103


2011. 02. 08. 12:22:02

14. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában bővülő, figyelemfelkeltő és feszültségteremtő ritmikai játék ragadta meg Bartók Béla fantáziáját, aki kórusművet komponált a szövegre.) Balladát is tudott Brath Margit, a „Fehér László”-t, „Fodor Katalin”-t és a „Szabó Vilmá”-t. Petőfi Fa leszek, ha fának vagy virága megzenésített versét is tudta. Egy másik, Petőfihez is kapcsolódó verset (De szeretnék cserfa lenni erdőbe) pedig mint mondta, anyja énekelte. Édesanyja gyakran énekelte legkedvesebb énekét az Estélyi csillagok, szépen ragyogjatok kezdetűt, melyről tudja, hogy más falvakban az Arass rózsám, 104


2011. 02. 08. 12:22:03

arass illetve az Arattam, arattam szöveget éneklik rá. De már Kodály ghymesi és zsérei gyűjtése sem csak aratási szövegekhez kapcsolódik.65 (15. fakszimile) Amikor ezt elénekelte, dúdolni kezdtem

15. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában egy másik dallamot, ismeri-e? Ez Kodálynak az 1914 májusában, az I. világháború kitörése előtt a régi Magyarország területén végzett utol105


2011. 02. 08. 12:22:04

só Nyitra-vidéki gyűjtőútján, Alsócsitáron felvett aratási ének (Egísz váras mind aluszik) volt66, melynek spanyol dallamváltozatára is ő hívta fel a figyelmet a menyhei, ghymesi Në aludj el két szëmemnek vëlága változatok nyomán.67 (16. fakszimile) Margit néni fejezte be

16. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában a dallamot azzal, hogy ezt is sokat énekelte az anyja, és ő is nagyon szerette. Nem is kellett kérdeznem, szokta-e énekelni, ő maga mesélte, hogy „ezt nem szabad énekelni, mert ennek nótás a szövege” az egyik tanítónő szerint. Kértem, énekelje el ezt a régi és szövegében 106


2011. 02. 08. 12:22:05

is művészi tömörséggel megfogalmazott éneket, ahogy ő tudja. A Hét csillagból van a göncöl szekere kezdetű népdalt rövid gondolkodás után kitűnően elénekelte. Kiderült ugyanis, hogy saját belső érzékeire hallgatva magának el szokta dúdolgatni, mert „olyan szép a dallama!” Egyben meggyőződhettem arról, hogy középkornál régebbre, területileg a Skandináv félszigettől Afrika északi sávjáig és Kis Ázsia mediterrán részéig nyúló dallamstílus e változatának szövege is őrzi azokat a régi, művészi tömörségű elemeket, amelyeket a Manga János által a Pátria lemezre rögzített hajnalkiáltóban hallhatunk.68 Mint jó énekest virrasztóba is rendszeresen hívják. Sok virrasztóéneket tud: Hív társaim ide gyertek, Ki vagy már függesztve, Én is vőlegény vagyok, Megszabadultam már…. Adj uram örök nyugodalmat neki, továbbá a Kájoni Kancionáléban följegyzett Seregeknek szent Istene kezdetűt.69 Könyv nélkül és imakönyvből egyaránt szokott ilyeneket énekelni. A nagypénteki „verasztási” énekek közül Gyászba borult az ég, sírnak az angyalok, Készül a mennyország a gyászmenyegzőre70, Fájdalmas, szentséges Szűz Mária és a Feltámad Krisztus e napon a legismertebb Gesztén. Az utóbbi egy későközépkori vers (Surrexit Christus, hodie)71, mely már a 16. században általánosan ismert volt a néphagyományban megőrzött dallammal. Elbeszélése szerint a kor előre haladtával Margit néni is azt tapasztalta magán, hogy gyakrabban jutnak eszébe anyjának, nagyanyjának a szenténekei, mint a világiak. Pontosabban ma már szívesebben énekel ilyeneket, mint egyéb nótákat. Természetesen kitűnően tudja a világi énekeket is. Margit nénin kívül Belány Balázsné (sz. Mészáros Veron 1929.) szokott még „verrasztó”-ba járni. Mint mondták, ő bizonyos értelemben még régiesebb hagyományt ismer, mint Brat Istvánné, mert az öregek mellé már fiatalabb korában bekapcsolódott a virrasztásba. Belánynénak sok le van írva az öregek szövegeiből. Kettejüknek az élő hagyományból származó felvételeiből bőven válogathattunk a halottas szokások zenei oldalát bemutató hanglemezre. Ezen Belányné az először 1615-18 közt, majd 1774-ben feljegyzett Seregeknek szent Istene, míg Bratné többek közt a Rákóczi-nóta dallamcsaládjába tartozó Üdvözlégy Krisztusnak drága szent teste72 kezdetű szenténeket énekelte.73 Barth Istvánné éneklését ld. CD I. 47-50. 107


2011. 02. 08. 12:22:05

Jegyzetek 1 2

3

4 5

6 7

8 9 10 11

12 13

14 15 16 17 18 19

20 21

22 23

Liszka 2002, 289-290. Gr 037Aa-043. Ld. www.zti.hu/multimédiás adatbázisok/publikált népzenei felvételek. Rajeczky menyhei dallamlejegyzései területünkről az MNT II. kötetben: 95. 1–2., 96.1–2., 108.1–2., 109., 213., 228. Az MNT III/A kötetben: 7.,11., 17., 18., 34., 36., 58., 59.,152.,153., 154., 167., 176., 177., 192., 222., 262. Ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 00283. A balladát ld. Vargyas 1976. 72. típus, a lakodalmast: MNT IIIA 266–271. sz. A dallamtípust ld. Dobszay–Szendrei 1988. III (B) 49., 388. A voltaritmusú dallam európai gyökereiről ld. Dobszay 1984., a dallam variációs gazdagságáról ld. Tari 1997–1998. A zoborvidéki lakodalmasokról az egyik első hiradás: Manga 1943. Hangzó változatát ld. Magyar Népzenei Antológia II. 1.7.a. Kolon: ugyanott: 2.2.a, 2.3a. Az MTA ZTI Népzenei Gyűjteményében ld. pl. BR 0512b, c1–2. Rajeczky 1957. ld. 1979. 227. Szendrei 1988. 547. Szendrei Janka megnevezése a melodikus strófa és a recitáció közötti dallamos versekre, 1988. 555. Szendrei 1988. 556. Ld. Manga 1946. valamint MNT III/A, Az igaz Messiás… csoport, Dobszay– Szendrei 1988, III (F) 143–144. csoport. Ld. Czövek 2002. Tari 2007. Az eredeti felvételt ld. Tari L. 2002. CD II. 10. Hangzó változatát ld. Magyar Népzenei Antológia II. 2.4.e. Szőke 1993. Szőke 1993. 97. Kántor nevűekről később is tudunk e faluból: 1793-ban pl. a temető kápolnája érseki engedéllyel épült, s az szolgált „a nemesi Kántor család temetkezése helyéül.” Szőke 1993. 138. Száraz 2008. A gregorián paródia más területeken is előfordul. A Rajeczky Benjamin által Ág Tibor 1976-os lekéri (Bars m.) gyűjtéséből a Magyar Népzene III. 2 A 4. hanglemezen kiadott Ha én egy tele pincébe bemehetnék ugyanakkor a műfajnak e tágabb területen jellemző népszerűségét mutatja. Kerényi 1961. 29., 211. A Jaj, de sokat jártam, fáradtam és az Ezt a kerek erdőt… mindkét szöveggel népszerű Komlóskán (Zemplén m.) a rutén kissebség körében is. Tari L. gyűjtése 1978. március 12. (MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény: AP 12.765 d-e).

108


2011. 02. 08. 12:22:06

24

25

26 27

28 29 30 31 32 33 34

35 36 37

38

39 40 41

42

43 44 45 46 47

Ld. Pogány–Tari 1988, 2. kotta és 104. lap. A népzenetudomány az Ezt a kerek erdő népies műdalt egyébként a Hortobágyi pusztán-ból eredezteti, ld. Kerényi 1961.

Az 1715-ös országos névösszeírás adatai alapján Nyitra megyéből Bánkesziről (Joannes Dudas), a közeli Kiscétényből (Jacobus Dudas, Andreas Dudas, Adamus Dudas), Felsőrécsényből (Joannes Dudas) és Vágborból (Stephanus Dudás) vannak Dudás vezetéknevűekre vonatkozó adatok. Ld. Magyar Országos Levéltár: Az 1715. évi országos összeírás.

http://www.mol.gov.hu Szabó Dénes előadásában e példákat ld. Tari 2000. CD-ROM. Bogisich Mihály: Őseink buzgósága 1888., Illyés István: Zsoltárok a keresztény katolikus hívek vigasztalására és halottas énekek a temetések alkalmazására és a jó halálhoz való előkészületre. Budapest, 1894. Ld. Éneklő Egyház 1985. 34. sz. Ld. Magyar Népzenei Antológia II. 2.4c. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 00051. MH 1231 c) MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 00052. Kodály 1993. 186. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 02510, BR 11.745, BR 11.744. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 11.746. Bartók kézírásán kívül az egyéb kották Járdányi Pál kézírása, a versek és szöveges leírás Kerényi György kézírása (utóbbi Bartók megbízásából). Kodály 1909. 32. Lakodalmas AP 12.765 c) Tari L. gyűjtése 1978. március 12. A gyűjtésen jelen volt többek közt Ág Tibor, Huszár Ágnes, Németh István és e sorok írója. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 03675, valamint a fakszimilén látható változat: BR 02559. Ld. Tari 1998. 78. kotta Kodály 2007. 696-698. Hasonló tapasztalatot szereztem burgenlandi magyarok közt. Alsóőrön 1926–27-ig működött a bakter énekkel, az 1950-es évekig pedig még járt éneklés nélkül. Tari L. gyűjtése 1977. A témáról részletesen ld. Szomjas-Schiffert 1972. Egy már nyugalomba vonult bakter énekes órakiáltása Tanyból (Komárom m.): Magyar Népzene Antológia II. 3.2.b. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 01480. A zoborvidéki hajnalkiáltást ld. Szendrei 1988, 546. Ld. a szerző cikkét in Magyar Nagylexikon 9., 1999, 119-120. MTA Könyvtár Kézirattár Irod. 8-r 206/63 5. lap Hasznos Mulatságok. A’ Hazai ’s Külföldi Tudósításokhoz. Toldalékul írta ’s kiadta Kultsár István. 1823.

109


2011. 02. 08. 12:22:06

48 49

50 51 52 53 54

55

56

57

58 59

60 61 62 63 64 65 66 67

68

69 70

71 72

73

Közölve MNT III/A 10. sz., BR 01195 Gr 37Ab Fülöp Máténé Gál Ilona (sz. 1875.). Gyűjtő Manga János 1938. Rajeczky Benjamin lejegyzésében ld. MNT III/A 11. Nagygút 1912. BR 12.336 B C 1195, egyben dudanóta típus Pogány–Tari 1988. 6. sz. Hangfelvételét ld. Tari 2002, CD II. 68. sz. Ld. Tari 1996. 48–49. E bandák történetén keresztül is alapvetően új adatokat sikerült szerezni a terület hangszeres zenei múltjával kapcsolatban. Egyes zenészdinasztiákat a század elejéig visszamenőleg sikerült kinyomozni, másrészt évszám szerint is tisztázható volt, mely faluban mikor alakult meg a rezesbanda. Ld. Tari 1996. Itt egy korábbi formációról lehet szó, mert a zsérei rezesbandával 1967-ben még felvételeket készített Martin György és Méryné Tóth Margit. A hangfelvételek az MTA ZTI Népzenei Gyűjteményben vannak. Nem sikerült tisztázni, mire gondolt. Régen a lószőr helyett igen vékony selyemszálakat tettek a vonóba. Ld. Tari 2001a, 79–98., a hangfelvételekből három dallam: Tari 2002, CD II. 79–81. Kiss Lajos 1969-ben gyűjtött nála. Ld. Bartók gyűjtés Ipolyság 1910. BR 12.885., valamint Seres Imre Középtúr (Hont m.) MNA II. 3.1.a. Ld. MNT II. 309. sz. Ugyanott Manga kalászi gyűjtéséből ld. 310. sz. Kodály 1937/1960, 44. Tari L. gyűjtése 1993. január. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 05540. Tari 2004b. Ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 00122. KF 201 a) Publ.: MNT II. 304. Ld. Tari 2002. CD II. 3. Kodály 1937/1963. 48. A fakszimilét ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 12.373. Ld. Pátria: Gr 37Aa (Fülöp Máténé Gál Ilona Menyhe). A hajnalkiáltásról és a dallam középkori európai párhuzamairól ld. Szendrei 1988. 546. Ld. Éneklő Egyház 1985. 342. sz. Több általa énekelt virrasztóének kiadva, ld. Tari 2007d, 20., 29–32. Ezek közül az utóbbi időben rendszeresen közöl egyet-egyet a Folkrádió. Ld. Éneklő Egyház 1985. 99., 100. sz. A 17–18. századi litániaszerű, oltáriszentség-köszöntő énekről ld. Éneklő Egyház 1985. 162. sz. A szentének népzenei kapcsolatairól először Kodály, ld. 1937/1960. 45. Ld. Tari 2007d. CD I. 19., 20., 24., 28., 29., 32.

110


2011. 02. 08. 12:22:06

II. A Börzsöny, a Cserhát és a Mátra szlovákiai oldalán A régi Hont megye A Garam folyótól az Ipoly felé haladva jutunk az egykori Hont megye területére, s itt érjük el először a palóc területeket. A szlovákiai magyar etnikumok közül – mint az egész II. népzenei dialektusban – meghatározó a középső területen élő palócság. Erről a népcsoportról készült az az első olyan népismereti dolgozat, mely sokban hozzájárult a szakirányú magyar néprajzi gyűjtés megindulásához, a mai értelemben vett néprajzi, népzenei kutatás létrejöttéhez.1 Ez Szeder Fábián bencés szerzetes 1819-ben megjelent, duda és hegedű használatra való utalást is tartalmazó dolgozata.2 A hazai modern népzenekutatás kezdete is nagyban kötődik a palócokhoz. Mátyusföld után Kodály Zoltán már 1906-ban gyűjtött az egykori Nógrád- és Gömör megyei palócok közt, s találkozott a Palócföld jellemző dallamtípusaival. A magyarországi határokon belül fekvő palóc területek népzenei feltárásáról Kodály és más gyűjtők munkásságával kapcsolatban korábban már több kutatástörténeti összefoglalás kiadásra került.3 Ebben a megyében került sor 1910 novemberében arra a néprajzi-népzenei gyűjtésre is, melyet Ipolyságon duda- és kanásztülök versennyel kötöttek össze, s melyen a néprajzos Győrffy István mellett zenei szakértőként Bartók Béla vett részt.4 A versenyt a Hont megyei levéltár vezetője, báró Szokolyi Alajos (nevét Szokoly-ként is írják) hirdette meg, e sokoldalú személy, aki orvos, kiváló gazdálkodó és nemzetközi hírű atléta volt, 1910-ben pedig már két éve a Hont megyei levéltár vezetője. Ő volt az, aki a környékbeli kanászok zenélésének megörökítése céljából kitalálta Ipolyságra hívásukat, ösztönző erőként pedig versenyt hirdetett meg számukra, pénzadománnyal, melyet maga fizetett. E gyűjtés körülményeit a legilletékesebbek, a gyűjtők, Györffy István és Bartók Béla írták le először.5 111


2011. 02. 08. 12:22:06

A Szlovákiába került, volt Hont megyei magyarság körében a II. világháborút követően több kutatás folyt. Földessy Józsefné 1953-ban a „gergelyjárás”-t írta le Ipolyszögről.6 Kertész Gyula 1951-ben Kiss Lajos 1958-ban és 1965-ben, Ág Tibor több ízben, Manga János pedig még 1973-ban, azt követően is gyűjtött a tágabb területen, hogy korábban már összefoglalót készített a terület ünnepi szokásairól.7 Tudomásunk van a szlovákiai magyar gyűjtők Csemadok által koordinált, Ipoly melletti falvakban végzett gyűjtőmunkájáról is.8 Saját gyűjtéseimben ez volt az utolsó (és a hagyomány immár teljes felbomlását látva alighanem a legutolsó) gyűjtés.

Ipolyvisk 2006. július 26. „Visk, ipolymenti magyar kisközség, 157 házzal és 970 róm. kath. vallású lakossal; vasúti-, táviró- és postaállomás helyben van. Ősrégi települt hely, a mit a község határában kiásott kőkorszakbeli eszközök, edények és más emberi nyomok bizonyítanak. A falu nevére való hivatkozást 1156-ban találunk.” – írták a településről a millenium évében.9 2006 júliusában csinos, rendezett, de rendkívül kihalt falu képe fogadott, s nemcsak a tikkasztó hőség miatt. A kellemesen hűtött élelmiszerboltban a fiatal szlovák pénztárossal nyelvtudás hiányában nehezen boldogultunk, de szerencsére belépett egy idősebb férfi (mint kiderült a falu papja), aki elmondta, hogy ilyenkor alig van itthon valaki, mert mindenki Ipolyságon van dolgozni. Korán reggel elmennek, ide csak aludni járnak haza az emberek. Csak az öregek vannak otthon, azok meg nem mozdulnak ki ilyen melegben. Az 1950-60-as években még gazdag hagyományt megőrzött faluból és tágabb Ipoly-menti területéről számos, népzenénk ősrétegébe tartozó dallam került elő: tavaszi népszokások dallamai és cselekményei, gyerekjátékdalok, dudanóták és pl. a lakodalom szokásanyagából menyasszonybúcsúzó (utóbbi Kiss Lajos 1965-ös gyűjtésében10). A területi kapcsolódásokat jól jelzi, hogy a Cserhát északnyugati nyúlványain, e néprajzilag gazdag területen a palócok lakta Ipoly-vidéken hallható menyasszonybúcsúzók szövegmotívumai a zoborvidéki lakodalmasok közt is megtalálhatók. A pár évtized előtti ismeretanyaghoz képest zenét itt gyakorlatilag már nem találtam, csak néhány régi 112


2011. 02. 08. 12:22:07

foszlányt, illetve a 60 év körüliek körében magyarnótákat, fiatalkoruk divatos slágereit. Az otthon lévő idős emberek közül elsőként Kádasi Lajosné Jakab Gizellával (sz. 1923. szept.) beszélgettünk néhány gyerekkori emlékéről. A közeli Szetén született Kádasiné elmesélte, hogy ők gyerekként libaőrzéskor sem énekeltek. Disznópásztor volt a faluban, neki volt kürtje. Volt juhász is, de nem volt furulyája. A gyerekjátékok közül a Zöld ág, zöld ág (Bújj, bújj zöld ág)-ra emlékezett: „Körbe vótunk, és akkor az ëgyik végin a kettő föltartotta a kezit, ott këllëtt ātbújni. És akkor ātbújt rajta az összes, és akkor megfordútak, akik az utóssók vótak azok tartották a kezüket. És akkor újbú visszavonúnyi és annak a keze alatt (kellett) ātbújnyi.” A Fehér liliomszál-at is énekelték, de arra már nem emlékszik. Inkább csak ének nélküli játékaik voltak. Valakit beállítottak a kör közepére, bekötötték a szemét, úgy kellett megtalálnia azt, akit a többiek megneveztek. Gergelyjárás itt nem volt. „Tavasszal, Kádasi Lajosné Jakab húsvétkor fehér vasārnap mentünk kiGizella szét hajtani.” Annak is már csak „Haj ki kisze, kiszőce” kezdőfoszlányára emlékezett. Egy fabábut felöltöztettek, „bëdobtuk az Ipolyba.” „Az Ipoly partjān lëszëdték róla a ruhákot, és csak a köteléket, amivel össze vót kötözve” azt dobták be. „Hāt akkor nagyobb értéke vót a ruhānak!” A lagzival kapcsolatban menyasszonybúcsúzásról nem hallott. „Nagyon komolyak vótak akkor a fiatalok, úgyhogy még egymás kezit së merték mëgfogni.” Ha útközbe is sétātak, beszégettek, beszégettek, mintha közömbösek lëttek vóna ëgymāshoz, csak ollyan titokba vótak pārok. Nem vótak olyan nyilvānosan viselkëdők, mint a mai vilāgba’.” Honnan hívtak zenészeket? – kérdésemre ezt válaszolta: „Kinek honnan vót.” Vagy helyből, vagy a szomszédos falvakból. Az övében helybeliek voltak. Volt rezesbanda is, a férje bátyjáé, Kádasi Józsefé. Ő ala113


2011. 02. 08. 12:22:08

pította és vezette az együttest. Visszaemlékezett esküvőjére. „Vasārnapi nap vót az esküvő, a mi hāzunknā összeszëdődtek a rokonnyaink, és akkor a vasārnapi szent mise kezdetire templomba köllött vinnyi, oszt este mulattunk. Akkor nem vót kultúrhāz, vagy ilyesmi, kocsma. Akkor a hāzaknā [tartották a lagzit], akkor a hāzak ki vótak ürítve és akkor körűrakva padokva(l), asztalok vótak benne még mëgebédőtek, vagy uzsonnáztak, hol, mi vót, és akkor az asztalokot mëgterítették étkezésre, de mikor mëgvót az étkezés, akkor szépen kihor(d)tāk az asztalokot, lëhetett mulatni.” Nem emlékszik rá, hogy volt-e menyasszonykikérő. Arra még emlékezett, hogy a menyasszonyt hogyan „lopták ki” a táncból. Amikor már a Mikor a menyasszonyt fektetni viszik kezdetű ének ment, „Akkor már elszaladtak vele.” Elmesélte, ők hogy kerültek össze férjével. Férje árva vót, megesett rajta a szíve. Férje mindig szívből énekelte is neki az Édesanyám, te jó asszony, őrangyalnak rendelt Isten téged kezdetű magyarnótát. Köpönczei (sz. Pinczúr) Julianna 66 éves), a fiatalabb generációhoz tartozik. Julis néni a közeli Gyerken született, Ipolyviskre jött férjhez 1957-ben. Ő emlékezett rá, hogy a lakodalomban volt menyasszonykikérés, verssel. A vőfély kérte ki a menyasszonyt. 1957-58-ban még volt cigánybanda Visken. A következőkből állt: prím, kontra, cimbalom, bőgő, „furulya” (= klarinét). Prímása Karvalyi László volt, a családból állt öszsze a banda, amely az 1980-as évekig volt meg. A helybeli cigányzenészeket is ismerte. „Nagyon pedánsak voltak.” – mondta. Meglepett, hogy pianino van a lakásban. Kiderült, hogy lánya, menye tanult zenélni, menye óvónő. Köpönczeiné jó hangú, templomi éneKöpönczei (sz. Pinczúr) kes. Megkérdeztem, kiből lesz, hogy Julianna lesz valaki templomi előénekes. Elmondta, hogy itt nincs kántor a római katolikus vallású faluban. S ha valaki jól tudja az énekeket és jól is tudja vezetni a többiek éneklését, abból lesz előénekes. Mint a legbátrabb, „Szentmisékën ëgyedül kezdi 114


2011. 02. 08. 12:22:09

az énekët.” „Én nem tudok olyan vékony hangon [magasan] énekëlni.” Szerénykedett, mert nem tartja nagyra a tudását. „Nézze, aki nem tanult zenész, az csak ollyan! Eléneklem, de nem vagyok kottaismerő. Én bësegítëk.” Temetésen hárman vannak, azon ott van a kántor is. Állandóan nem tudják tartani, azért elment máshová dolgozni, de vasárnaponként ott van a templomban. Járnak búcsúba Márianosztrára, Mátraverebélybe (Szentkútra) és Hasznosra.11 A Krisztus Jézus született karácsonyi éneket még gyerekkorában tanulta, sok másikat pedig „a plébános úrtól”. Ebben a faluban mindig magyarul miséztek, ha jött szlovák pap, az is csak néhány szót mondott szlovákul, de a szenténekeket olyankor is magyarul énekelték. Betlehemezés amióta ő ide került, nem volt. Náluk „Gyërkën” is csak köszönteni jártak. Olyankor a Mennyből az angyal-t énekelték ablak alatt, de mást nem. Karácsonykor a Föl nagy örömre, ma született12 kezdetű ének a legfőbb, húsvétkor pedig itt is, mint több más helyen a magyar népénekhagyományba erősen beágyazódott Feltámadt Krisztus e napon. Pintér Lajos, mint zenész mesélte, hogy a faluban kb. az 1930-as évektől volt fúvószenekar, majd a téeszesítés után a szövetkezetnek volt tánczenekara illetve az iskolának zenekara. Ő maga gombos harmonikán, dobon, gitáron, szaxofonon játszik. Emlékezett Kristóf Jószsefre, mint egykori furulyásra. Már ő sem zenél. Amikor pedig együtt énekeltek Köpönczeinével, már a magyar nótát is úgy szedegették öszsze emlékeikből.

Szalatnya 2006. július 26. Egy rövid látogatás erejéig megálltam a festői szépségű, dombok mögé rejtett Szalatnyán, ahol a 82 éves Szabó Ilonával beszélgettem. A következőképp találtunk rá: egy kihalt faluba értünk be a koradélutáni forróságban, ahol egy valahova igyekvő férfin kívül teremtett lelket sem lehetett látni. Őt megállítottuk, nem tudna-e olyan idős személyt, aki még emlékszik a régi hagyományokra. „De, az anyámat” – mondta ő, s pillanatok alatt elkalauzolt magukhoz. Szabó néni szabadkozott, hogy ő már semmire sem emlékszik, s ha tudott volna a jövetelünkről, legalább igyekezett volna valamit felidézni emlékeiből. A gyerekkor játékdalai közül szóban a Bujj, bujj zöld 115


2011. 02. 08. 12:22:09

ág- ra emlékezett. Itt a gyerekek még jártak lucázni, de már csak a bevezető sorokat tudta: Lucát hoztam ke’tëknek. Karácsonyi köszöntőként a Felsőszeliben is szokásos Pásztorok, pásztorok örvendezve valamint a pogrányival azonos Krisztus Jézus született, örvendezzünk karácsonyi énekeket énekelték. Karácsonykor korábban a Menj el Szabó Ilona sietséggel arkangyal Gábriel13 volt a meghatározó ének, amit Ipolyvisken még tudtak. Nagyböjti énekként a Keresztények sírjatokat szokták énekelni, melyről Ilonka néni tudta, hogy Faludi Ferenc verse.14 A húsvéti énekek közt legfontosabbként a Gesztén Brat Margit által sok verssel énekelt és még Ipolyvisken is használatban lévő Feltámadt Krisztus e napon-t nevezte meg. Nagypénteken itt korábban a templomban volt passiójáték is. A szokásokkal kapcsolatban szó volt még a zenés temetésről. Zenével csak akkor temettek, ha zenész halt meg. Muzsikusok egyébként már rég nincsenek a faluban. Régebben öt-hattagú banda muzsikált itt is. Bár Ilonka néni nem igen akart énekelni, egyre mégis ráadta a fejét, s legkedvesebb énekének a Réten, réten, sej, a szalatnyai réten-t, e Palócföldön máshol is igen népszerű15 népdalt nevezte meg. Emlékezetes számára, hogy iskolás korában a tanító betanította nekik a Maharadzsa c. színdarabot, amelyben ő is szerepelt. A beszélgetés végére menye is hazaérkezett Ipolyságról, a munkahelyéről. Ő elmesélte, hogy a fiatalabb generáció problémákkal küszködik, s a fiatalok számára kevés a munkalehetőség. Az ő gyermekük is kiment Angliába szerencsét próbálni. A szakmájából nem lehet megélni, nemhogy kertből, mezőgazdaságból meg lehetne. Megnéztük ezután kertjüket. Gondosan megművelt, takaros gazdaság, a legszükségesebb élelmiszerekkel, a sárgarépától, petrezselyemgyökértől, karalábén, káposztaféléken, tökön át a paradicsom, paprikáig. Ilonka néni megérkezésünkkor már épp a fokhagymát fonta és a vöröshagymát szárította a családnak télire. Tiltakozásom ellenére nekem is aján116


2011. 02. 08. 12:22:10

dékozott a fokhagymából, olyan önzetlen szeretettel, amivel már igen ritkán találkozik az ember. Ezt a felemelő érzést csak e megjegyzése rontotta le: „Csak hāt mā’ mink illyen palócok vagyunk, nem tudunk ollyan szépen beszéni, mint a magyarok!” – ami alatt az anyaországi rádiót értette, amelyet rendszeresen hallgatnak. Ezúttal kettős minőségemben tiltakoztam. Egyrészt népzenekutatóként, látva a népnyelv és vele a népzene pusztulását, másrészt a határ túloldalán született palócként, mert szégyellte a köznyelvhez viszonyított, folyamatosan pusztuló saját beszédmódját.

Ipolypalást 2006. július 27. Néhány népdalt Vikár Béla gyűjtött először a faluban (fonográffal), valószínűleg 1900-1902 körül.16 (17. fakszimile) A 20. század második feléből a falu egykori dudás pásztoráról, Szikora Jánosról Ág Tibor 1965-ös gyűjtéséből volt tudomásunk.17 Az általa játszott régi stílusú népdal – mely egyben dudanóta –, jellemző darabja volt a Hont- Komárom megyei pásztorok repertoárjának, amit Kodály, Lajtha László, Molnár Antal és Bartók gyűjtései bőségesen alátámasztanak.18 (18-19. fakszimile) Amikor megtudtam, hogy hagyományőrző csoport működik a faluban, reménykedtem, hogy még viszonylag eleven hagyományra találok. Éneklőkedv valóban jellemzi a kedvemért hamarjában összegyűlt lelkes asszonykórust. Ők azonban már nem a hagyományból tanulnak, hanem kiadott kottákból, valamint más együttesektől. A felvételekre a művelődési házban került sor, amely a falu közepén, nagy forgalmú út mellett található. Sajnos a behallatszott zaj (megtoldva a hangosbeszélőn a házba, alkalmi vásárlási lehetőségre invitáló hirdetésével) alkalmatlanná tette a felvételeket a bemutatásra. A jelen volt lelkes asszonycsapat: Káka Julianna (sz. Pintér 1938. június 27.), Oszoli Lászlóné (sz. Pásztor Ilona 1942. december 21.), Matyó Gáborné (sz. Pintér 1929.), Gyenes Istvánné (sz. Pásztor Irén 1939. december 16.), Szondi Károlyné (sz. Verebi Irén 1945. május 9.), Hegedűs Lászlóné (sz. Matyó Margit 1944. január 25.). A csoport egyik vezetője Gyenes Istvánné. Ő „szedi össze a nótákat”, vagyis összegyűjti őket, többnyire a népzenei kiadványokból. „A vőm mëg kāntor, ő mëg lëkottāzza, ha valamit nem tudunk.” 117


2011. 02. 08. 12:22:11

17. fakszimile Vikár Béla gyűjtése, Bartók lejegyzése kézírásában A Csemadok éneklő csoportja e faluban először 1969-ben alakult meg. A jelenlegi már a második, mely 1999-ben alakult újra. Mindez nemcsak a repertoárt határozza meg számukra, hanem az időbeli támpontokat is. Amikor elénekelték a Söprik a pápai utcát kezdetű 118


2011. 02. 08. 12:22:12

18. Lajtha László gyűjtése és lejegyzése kézírásában népdalt, s megkérdeztem, „Kik énekelték ezt régen?”, azt felelték, hogy a nők. „Nem a férfiak?” – kérdeztem, hiszen katonadal. „Nem, hát akkor férfiak még nem voltak a csoportban, csak nem régen vannak!” – válaszolták. Ez később még többször megismétlődött valamilyen formában. Mintha a gyerekkor és az azutáni korszak teljesen elmosódott volna az emlékeikből. A Bujj, bujj zöld ág-at és libaőrző Papajkáim ëgyetëk, valamint Lakj jól liba, lakj! motívumismétlő dalocskákat fel tudták idézni, az ilyenkor szokásos, szövegre, dallamra vonatkozó kis vitát követően. A falu régi hagyományából annyit sikerült kinyomozni, hogy hegedűs, cimbalmos, bőgős parasztember zenélt a faluban. Volt, aki gombos harmonikán játszott, és akadt citera is. Tárogatósként név szerint Pintér Pált emlegették, aki szépen játszotta a Krasznahorka büszke várá-t. Karácsonykor köszöntöttek is zenével. Az éjféli mise előtt „rengetni” jártak, amely szokást más területeken (pl. Északnyugat-Dunántúlon és Pest megyében) „bölcsőské”-nek hívják. Volt ostyahordás is. Az ostyát a kántor küldte szét az iskolás gyerekekkel a családoknak. Erről az Ipoly mentén gyakorolt szokásról Manga János is megemlékezett.19 Az esküvőre – mely hétfőn, kedden, szerdán volt –, itt is az Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején, valamint a Porzik, porzik a palásti utca, mikor végigmegyek rajta új stílusú népdalokkal kísérték a menyasszonyt. A lagziban menyasszonytánckor nem volt speciális 119


2011. 02. 08. 12:22:13

19. fakszimile Bartók gyűjtése és lejegyzése kézírásában, későbbi javításaival 120


2011. 02. 08. 12:22:14

dallam. „Ollyan pattogósabbakat énekeltek: Cserfa, nyárfa mogyorófa és Alma a fa alatt, nyári piros alma.” A legidősebb asszony még emlékezett a Mondd meg mester, mi az egy katekizmusi énekre is. A régi dudanóták közül megmaradt a Mari nene gyüjjön csak ki szövege, de már népies műdalra éneklik. Katonanóták közül a Sej, ha bemegyek a nyitrai kaszárnyába kezdetűt tudták. Az új stílusú népdalok közül szívesen énekelték a Szagos a rozmaring kezdetűt, melynek 2-3. versszaka szép, régies jegyekkel rendelkezik. (Dallamát egy felsőszeli változat alapján ld. 101 kotta.) Egyébként ma már leginkább nótázni szeretnek az ipolypalástiak is. Kedvenc magyarnótáik: Üres a fészek, Búcsúzik az öreg legény.

Gyűjtés az ipolypalásti hagyományőrző népdalkörnél: Hegedűs Lászlóné, Káka Julianna, Matyó Gáborné, Oszoli Lászlóné, Gyenes Istvánné, Szondi Károlyné Ez a falu is jól példázza, hogy a régi hagyományok elmúltával újabbak és szervezettek kerülnek a korábbi közösségi alkalmak helyébe. Ilyen a farsangi batyus bál, amelyet a Csemadok rendez. Ilyenkor feltarisznyázva összejönnek a hagyományőrzők, családostól. A családtagok időnként részt vesznek a szereplésekben is. Ilyen volt a szüreti hagyományokat bemutató műsoruk, melyben az unokák is szerepeltek. Ennek a 18. században már feljegyzett Megkapáltuk szőleinket énekét 121


2011. 02. 08. 12:22:14

csak a csoport régebbi tagjai tudták, az újabbak nem. Úgy nyilatkoztak róla, hogy „Nem régi nóta ez. Betanútt.” Ezt a produkciót szívesen emlegették, mert előadásukat magyarországi szakember is látta a színpadi előadáskor. „Nagyon jól érezzük magunkat, és kiénekëljük a gondokat, bajokat, mer azé mindënkinek adódik az életébe.” – mondta a csoport nevében Gyenes Istvánné.

Jegyzetek 1 2 3

4 5 6 7 8

9 10 11

12 13 14 15 16

17 18

19

Néprajzi Lexikon IV. 1981. 570. Fakszimile kiadását ld. 2005. Borsai 1989. 682., Néhány szorosan vett kutatástörténeti tanulmányt saját munkáimból kiragadva: Tari 1993. 1995. 2002. 2007. Ld. Tari 2006. 2007b. Győrffy, 1910. Bartók 1911. Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára 4070/3-4. Manga 1968. Egyik gyűjtőutamon alkalmam volt valakinél látni az alábbi füzetet, melyet közelebbről nem ismerek: A bénai nagy hegy alatt... Ipolymenti népdalok. Népdalgyűjtemény (Zborník ľudových piesni Ľudové piesne z Poiplia). OOS a OV Csemadok v Lučenci [é.n.] Gyűjtők: A Csemadok KB néprajzi szakbizottsága: Schuszter Éva, Weiszer Eszter, Ürge Mária, Ág Tibor, Simon János, Tóth Ágnes, Bartók Katalin. Borovszky 1896. ld. Arcanum CD-ROM. Ld. pl. Magyar Népzenei Antológia II. 3.4.c. 1–3., 3.4.d. A Pásztó városhoz csatolt Hasznos valamint a Mátraalji Fallóskút „Hasznosi” Klára látomásai után vált búcsújáróhellyé az 1960-as évek után. Ld. Éneklő Egyház 1985. 45. sz. Ld. Éneklő Egyház 1985. 20. sz. Ld. Éneklő Egyház 1985. 82. sz. Ld. Tari 2007c. 64. sz. A Bartók által lejegyzett és korrigált népdalt ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 04989. Ld. Magyar Népzenei Antológia II. 3.5.a–b. Egy ipolykelenyei változatot Lajtha 1911-es gyűjtéséből, Lajtha kézírásában ld.: MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 04513., Bartók gyűjtésében az ipolysági versenyen, dudán játszott darabot ld. uo. BR 12.960. A lejegyzés Bartók első feleségének, Ziegler Mártának a kézírása Bartók javításaival. Ld. Manga ostyahordás szócikkét in Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 119–120.

122


2011. 02. 08. 12:22:15

A régi Nógrád megye A Mátra magyar-szlovák határon túli oldalán először 1989-ben jártam gyűjteni Losoncon és Medveshidegkúton.

Medveshidegkút 1994. december 3., 2004. július 23. Kodály Zoltán 1906-ban a palócok körében a Gömör megye déli szélén, de már a régi Nógrád megyébe eső, és a magyar határ túloldalán levő falu egyik szomszédjában, Zabaron gyűjtött először. Medveshidegkúton 1984-ben végzett vokális zenei gyűjtést Nagy Zoltán, (akkor) salgótarjáni zenetanár.1 1985-ben a Zenetudományi Intézet munkatársai gyűjtöttek a faluban. Mára szinte elsorvadt az általános daltudás. Mára már csak egyetlen jeles előadójuk maradt, Mag Albert Péter (sz. 1929. szeptember 29.), aki a szlovákiai magyar népzenei mozgalom napjainkban is gyakran szerepeltetett személyisége.

Mag Albert Péter 1994-ben 123


2011. 02. 08. 12:22:15

Mag Albert Péter hegedülni gyerekkorában tanult, magától. Anyjának a sógora asztalosmester volt, az hozott neki egy hegedűt, az apjával küldte el. „Mindég dürgöltem, nem tudtam, hogy kell.” Először a Kislány vigyázz kezdetű kuplét tanulta meg. Nagyobb korában már alakult parasztzenekar, azokkal játszott, aztán cigányokkal járt. Harminc évig volt bandája, melynek ő volt a prímása. Sajátos szokás, hogy ők még a locsoló legényeket is kísérték zeneszóval. Mellette segédprím, kontra, cimbalom és a bőgő helyett dob működött. Kicsit kontrázni és brácsázni is tud. Harmonikázni 22 évesen, cseh embertől tanult meg a katonaságnál. Harmonikája is cseh akkordeon. Szólóban nem igen játszott, inkább bandában, s a keze is inkább az akkordokra áll rá. A zenetaMag Albert Péter 2004-ben nulásról, gyakorlásról beszélgetve megjegyezte: „majdnem minden nap” játszik. Péter bácsi kedves, tréfálkozó kedvű agglegény. Első találkozásunk végén az induláskor ragaszkodott hozzá, hogy legalább utólag megvendégeljen, ezért kikísért a főutcára, bement a kocsmába, vett egy édes süteményt, azzal bocsátott el. Megígértem neki, hogy hamar viszszamegyek hozzá, de erre csak tíz év múlva került sor. Elmesélte, hogy juhászcsalád volt az övék. A „Betyár” nevet kapták, illetve a „Vidrócki” nevet. Máig sem teljesen világos előttem a családi kapcsolata Vidróckival. Amikor először találkoztunk, akkor erről még úgy beszélt, mint titokról. Dédapja Perle Sándor volt, anyja „Vidrócki Juli,” akinek a testvére „gömörpéterfalai” volt. Kérte, hogy amit erről mond, ne is vegyem magnetofonra. Második találkozásunkkor már nem volt annyira visszafogott. Magától mesélte – mint aki időközben megtudta, hogy a Vidrócki név a népdalokban hozzá kapcsolódó dal124


2011. 02. 08. 12:22:15

lamosság alapján zenei körökben nagyon is jól cseng –, hogy anyjának a nagyapja volt Vidrócki. Jól ismeri a pásztorhagyományt: Hallottad-ë hírit, a Vidrócki-dallamot, a Szendre báró-t (Szépen legel a kisasszony gulyája) és a Gömör magasabb részein különösen népszerű Esik eső, nagy sár van a kapuba kezdetű pásztordalt. Amikor ezt elénekelte, kér sor között huncutul kiszólt: „palócosan!” Legkedvesebb darabja is ezek közül való. Ez a Besütött a nap a báró ablakán (Péter bácsi által is ismert másik szövege: Jaj, de szépen kifaragták azt a fát), melyet Kodály 1913-ban fiatal gömöri pásztortól gyűjtött, s amely a tágabb gömöri területen széles körben elterjedt. Szívesen játszotta a Hej, kendermag, kendermag kezdetű dudanótát is. (Várhosszúréten Ulman Gábor mindkét utóbbit énekelte illetve játszotta.) A „Juhásznóták” egyben „lagzis nóták” is, mint mesélte. A lagziban volt menyasszonytánc valamint „Hajnaltánc.” „Menyecskenóta”-ként Mag Albert Péter a Menyecskének nem jó lenni, tangóharmonikázik és a más falvakban is kedvelt Asszony, asszony, az akarok lenni népies műdalt szokta játszani. Tánczeneként általában itt is Lassú és Friss csárdás-t játszottak. 2004-ben megerősítette, hogy „Ezek a juhásznóták olyanok, hogy hallgatóba is lehet, meg csárdásba is.” A juhásznótákon kívül sok egyebet is tudott és szokott játszani, pl. Elveszett a pincelakat, Szabó Vilma, Megismerni a kanászt, valamint olyan új stílusú népdalokat, mint pl. a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. A régi hagyományból megpróbálta feleleveníteni a Vasvári verbunk-ot, de azt már nem nagyon tudta. Első alkalommal kifaggatott, hogy én milyen hangszeren játszom. Mikor megtudta, hogy zongorán, ragaszkodott hozzá, hogy próbáljam 125


2011. 02. 08. 12:22:16

ki a harmonikáját, mert „az ugyanaz, mint a zongora.” Ezt megtettem a kedvéért, s egyszerű módon lejátszottam egy rövid népdalt. Erre ő bizonyára jól emlékezett, mert tíz év múlva előhozta a harmonikáját, hogy megint játsszak én is, illetve, hogy kísérjem hegedűjátékát. „Én jádzok, maga më’mmaj’ kísér!” Szabadkozásomra megkérdezte tőlem: „Tud-ë maga hegedülni? Nem válaszomra így felelt: „Dehogynem, në tëgye magāt! Hërmonikāzni is tud, csak nem akar!” Szerette volna, ha hegedűjét is kipróbálom, de miután belenyugodott, hogy arra nem vagyok hajlandó, újabb ötlettel állt elő. „Na, most aztān szëdje öszsze mindën tudomānnyāt, mer’ én ollyan autentikusan fogok jātszani, hogy azt maga nem tudja betënni a kottāba!” Kérdésemre, hogyan kell autentikusan játszani, ezt válaszolta: „Hāt eredetiesen, népiesen!” Honnan tanulta ezt a szót Péter bácsi? A múltkor még nem mondott ilyeneket! – kérdeztem. „Jārnak ide gyűtők. Vótak itt. Mās is vót itt Pestrül!” „Mëg illyen diākokkal vótak itt – mutatott a gyűjtésen éppen velem lévő zenetudományi szakos egyetemistákra, akiket szintén rá akart venni, hogy hegedüljenek vele. „Tavaly is, kétszer is vótak.” (Nehezen tudtuk megértetni, hogy én és hallgatóim nem a színpadi szereplés számára keressük az autentikus hátteret, nem színpadi előadók vagyunk, ők sem népi hegedűsök, mást tanulnak az egyetemen.) Ő maga is jár mindenfelé. A Csemadok által szervezett eseményeken is mindig ott van Gombaszögön, Tornaalján. Játszott már együtt párkányiakkal is. A második alkalommal, 2004-ben Medveshidegkúton beszélgettem Nagy Lajosné Tóth Margittal („Hidegkúton születtem 1921. szëptembër 19.”) és Mag Gézáné Vince Erzsébettel (sz. 1932.). Margit néninek nem volt könnyű élete. 12 éves korában már mennie kellett markot szedni. Apja otthagyta őket, „összeāt ëgy virágszāval”. Én mā’ reggel fé’ hatkor mentem napszāmba. Mā 6 órakor ott këllëtt lënni, a fődnek a véginé āllani. Oszt akkor egész este fé’ kilencig kapāni. Hāt nekëm éppen elég nehéz sorsom vót!” Libapāsztor is volt: „úgy összeszurkāta a tövisk a lābamat, hogy nem győztem anyāval kiszëdetni. Së papucs nem vót, së sëmmi nem vót a lābunkon, csak a macskatövisbe ott szaladoztam a liba utān. Jātszani, tāncolgatni nem lehetett, mert rengeteg liba vót itten.” „A tanító kislyānyāra” is vigyázott, annak mesélgetett különböző meséket. Csordás, kondás volt a faluban. „Ezek csak kürtvel mentek mindig.” Fényes volt a kürtjük? 126


2011. 02. 08. 12:22:16

– érdeklődtem. Fényës, fényës, ollyan sārga, rézfajta trombitájuk vót, vagy mi, a kondásnak mëg ollyan ökörszarva valami vót.” – emlékezett. Két agyvérzés után van egyébként, s azt mondta, hogy a memóriája már nem jó. A kívülálló ebből semmit sem láthatott, de az éneklő kedve már tagadhatatlanul alábbhagyott. Erzsi néni névrokona Mag Sándorné sz. Mag Elzának, aki éveken át dolgozott a falu népművészete, szájhagyományos zenéje fennmaradásáért. 2003-ban hunyt el, „Péter bácsinak kellett elhúzni a nótáit.” – mondták. Az asszonyok elmesélték, hogy fiatalon sokat jártak fonóházba. Margit néninek ahhoz kötődik a kedvenc éneke is: Fonóházban voltam az este (azonos a Tollfosztóban voltam az este, Szentirmay Elemér Csak egy szép lány van a világon nótájából folklorizálódott népdallal). 1944-ben még mentek fonóba, később már nem. Amikor lett a faluban tájház, oda elvitt minden kelléket. Ők már főleg csak a Palócföldön kedvelt új stílusú népdalokat tudták (pl. Réten, réten, sej, a hidegkúti réten, Madárka, madárka, Hideg szél fúj édesanyám, Viszi a víz a hidegkúti rétet, Ha elindult ez a gőzös hagy menjen, Mikor kezdtem a kufferomat pakolni). A lakodalom dalai közül már csak az Este viszik a menyasszony ágyát (= Lakodalom van a mi utcánkban) jutott eszükbe. A területen egykor népszerű Juhászlegény, szegény juhászlegény-re és a Felleg borult az erdőre népies műdalra is emlékeztek még. Mag Albert Péter dalát ld. 37. kotta, hegedülését és éneklését ld. CD II. 01-02. Nagy Lajosné dalait ld. 78., 83., 117. kotta.

Losonc 1994. december 3. Balogh Árpád (sz. 1944. Nagydaróc) cigányzenész tárogatós zenész családból származott. Apja prímás volt, bátyja segédprímás, a másik bőgős. Három bátyja és apja a gyűjtés idejére már meghalt, ő az öccsével maradt. A gyűjtéskor sokat panaszkodott, hogy súlyos cukorbeteg, nagy légszomja van fúvás közben, és hamar kifárad. Két év múlva, amikor megint menni akartam hozzá, egy levélben értesítettem érkezésemről, de nem kaptam rá választ. Ez nem lepett meg, az egyszerű emberek általában nem szívesen leveleztek. Ennek ellenére odautaztam, de akkor már nem élt. Családja nem fogadott, így halála időpontját sem tudtam meg. 127


2011. 02. 08. 12:22:17

Balognak jó kapcsolata volt a parasztzenészekkel, előfordult, hogy velük játszott, pl. eljegyzésben. Két-három tagú bandával jártak muzsikálni. „Elhívtak még a múlt hétën is.” – mondta. Csak tárogatóval nem köszöntöttek, de ezen a területen a bandába is befogadták ezt a hangszert. „Valamikor volt, hogy ablakok alatt éjjeli zenét is adtak.” Nevetve mesélte: „Még ollyan is vót, hogy az éjjelizenét adó legényt vízzel lëöntötték!” Klarinétja is volt: „ëgy német B klarinétom van.” Tárogatója a Stowasser cég gyártmánya volt, melyet igen virtuózan, gyakorlottan kezelt. A tanulásról, játékmódról beszélgetve elmondta, hogy a dallam cifrázását nem tanulta rögtön, „Nem, azt mār mindenki magānak [tanulja meg és alakítja ki]. Mondjuk, hāt mutattāk pl., hogy a csārdāsban hogy këll.” Cifrázva, sok díszítéssel, csárdásnak játszotta pl. az Esik eső, szép csendesen esik, tavasz akar lenni kezdetű népdalt, valamint cifrázott „Hallgató”-ként egy másik új stílusú népdalt. Jól ismerte a mátrai és gömöri pásztorok „Juhásznótá”-it (Vidrócki dallam, Juhászlegény, szegény juhászlegény, Nem messze van ide Kismargita). Ez utóbbiról Balogh Árpád tárogatós elmondta, hogy „zenekarral gyorsba’ is mënt, szólóba’ inkább csak lassúban.” Lassú csárdássorozatnak olyan új stílusú népdalokat játszott, mint a Szép Losoncba két úton kell bemenni, Esik eső esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni, Sárga csikóm, sárga lovam, sárga, Kelet felől feljött három csillag és a Palócvidéken különösen népszerű Este, este, sej, este akar lenni kezdetű-t. Esküvőre menet, majd a lakodalomban menyasszonytáncnak és egyben csárdásnak a Nemsokára menyecske 128


2011. 02. 08. 12:22:17

lesz ebből a lányból kezdetű, új stílusú népdalt szokták játszani. Mikor eljátszotta, ezt mondta róla: „Valamikor ez még jobban mënt. Valamikor lagziba még ezzel indút ki a mënyasszony a hāztó’. De mā’ most ezt hiāba fújnām én, ha a kíséret nem ismeri. Ezek a fiatal gyerëkëk, plāne akikkel járok lagzikba, nem ismerik!” Hidegkúton, Tajtiban voltak fiatal zenészek, akikkel járt, de azok basszgitárt, dobot használtak. Ő tud még tangókat, foxot, keringőket, s már azok is a régit képviselik. „A fiatalabbak újabb zenéket tudnak csak.” Friss csárdásnak a Csitt, csak rózsám hallod műfrisset játszotta. A 19. századi népies műdalhagyomány itt is élő dallamai közül a Kidőlt a fal mandulástól-t (= Káka tövén költ a ruca) temetési énekként nevezte meg, mely többek közt a székelyföldi temetési repertoárral egyezik meg.2 Zenésztársaknak egyébként szoktak játszani „Halálmars”-okat is. Az egyéb hallgatók közül szereti a hangszerhez szinte kötelezően kötődő Krasznahorka büszke várá-t, egyik kedvenc hallgatója pedig a Nincsen pénzem, se dohányom/Vedd meg pajtás a dolmányom kezdetű dal volt. A régebbi repertoárból jól ismerte még a Megismerni a kanász-t, egyes verbunkosokat (pl. Huszárverbunk, Vasvári verbunk) és egyes indulókat. Mint mondta, ő még sokat játszotta a Rákóczi-induló-t. A Vasváriról megjegyezte, hogy az „Verbunkos-féle”, miután pedig eljátszotta, hozzátette, hogy „ez lett vóna a Vasvári.” Erről eszébe jutott, hogy is volt ez a tánc lagziban, bálban. „Akkor vótak ollyan embërëk, akik ezt kikérték maguknak a lagziba, és akkor ők tāncoltak. De akkor mā sënki së tāncolt, csak ők. Mer’ ők még ki tudtāk lābbal is taposni akkor ezt a nótāt.” Kérdésemre, hogy ez meddig volt így, azt mondta, hogy még 1980-ban is élt az az ember Nagydarócon, aki táncolt rá. „Pista bācsinak hívták, az még eljārta magāba, pedig mā’ 70 éves vót! Vékony magas ember volt, csizmāt viselt, nagyon szerette mutatni, hogy ő tud tāncolnyi. Akkor eljārta. Dehāt az olyan pontosan, mint az óra, mikor jár, úgy tāncolt erre a nótāra!” Balog Árpád tárogatójátékát ld. CD II. 03-06.

Jegyzetek 1 2

Ld. Nagy Z. 1993. Innen származó népdalok: 73., 94-95., 101.10 3.120. sz. Ld. Tari 1999.

129


2011. 02. 08. 12:22:17

A régi Gömör-Kishont megye „Gömör néprajzi kutatása terén sajnos, valójában még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ha áttekintjük a szakirodalmat, kitűnik, hogy a történeti Magyarország egyik legnagyobb megyéjének magyarságáról alighanem a legkevesebb néprajzi közlemény jelent meg.” 1977-ben írta e sorokat Újváry Zoltán.1 Pedig a református kisnemesi családból származó, gömöri lelkésszé lett Balogh Sámuel (1796-1867) már a 19. században „Rövid karcolatját” adta a „parasztlakodalomnak Gömörben.”2 Annál a leírásnál, amelyet a Magyarország vármegyéi sorozatban írtak a megyéről, ma sem írhatunk találóbbat: „Hogy Gömör vármegye Magyarország kicsiben, azt minden téren láthatjuk. Van itt a túlnyomóan tiszta magyar faj és a barkó mellett német és különösen a tótnak minden árnyalata és a vallásfelekezetek mindenféle hitágazata. A vármegye felső részét szegélyező és azt Szepes és Zólyom vármegyéktől elválasztó hegységek a nemes és hasznos érczek kifogyhatatlan mennyiségét rejtik méhükben; lent pedig, a völgyekben és halmokon, jó bor és kitünő búza terem. A területén eredő folyókban van hala bőven, patakjaiban a pisztráng még bővebben. Vannak áldásos gyógyfürdői, ásványvizei, kitünő hegyi forrásai. Vannak országos hírű, történelmi nevezetességű műemlékei, világhírű természeti csodái, ritkaságai, vadregényes tájai, a melyeket megyebeli költők énekeltek meg. Van, különösen a magyar vidékeken, jó, daliás népe, a melyből a „vörössapkások” hőseit toborzották. Vannak – és ebben is sok más vármegyét túlszárnyal – mintaszerű tanintézetei ifjak és leányok oktatására; népnevelése is kitünő, azonképen emberbaráti és egészségügyi intézményei is. Van kiterjedt bánya- és vasipara s nagy gyáripara. A dernői vasgyárnak maig is büszkesége, hogy a főváros első, monumentális lánczhidjához vasgerendákat szolgáltatott. Van élénk kereskedelme, kiváló szarvasmarha-, juh- és lótenyésztése, elsőrendű úthálózata, bánya-, sikló- és sodronypályája, ipari és állami vasútja, a melynek Tiszolcztól Breznóbányáig vezető vonalrésze, nem tekintve a gyönyörű, vadregényes tájat, a melyen áthalad és a mely páratlan a maga nemében, az ott alkalmazott és bevált technikai vívmány tekintetében is unikum. És van erdősége, annyi és olyan, hogy messze 130


2011. 02. 08. 12:22:18

földön ritkítja párját.” Ugyane sorozatban Komoróczy Miklós GömörKishont vármegye népe címmel a néphagyományról, azon belül egy keveset a népzenéről is írt.3 Gyűjtéseimben a szlovákiai palóc területek feltárásának folytatását több Gömör megyei út jelentette, ahol főleg idős pásztorok repertoárját, zenei szokásait, valamint az ottani nagy múltú cigánybandák zenélését vizsgáltam. Erre a gyűjtésre a 2002-eshez és a 2006-oshoz hasonlóan a Csemadok dunaszerdahelyi Művelődési Intézete és Népzenei Adattára valamint az MTA Zenetudományi Intézete közös munkájaként javaslatomra került sor.4 Gömör megye volt ugyanis ahová a gyűjtéseivel keleti irányban haladó Kodály Zoltán az I. világháború kitöréséig még eljutott, s ott 1914-ig jelentős feltárásokat végzett.5 Bár az egykori Népzenekutató Csoport munkatársai (Olsvai Imre, Sárosi Bálint, Vargyas Lajos) még Kodály életében, 1963-ban végeztek gyűjtést Gömör megyében, innen összességében valóban nem állt rendelkezésre népzenekutatók által gyűjtött, megfelelő mennyiségű anyag. Ezzel a gyűjtéssel persze részben már elkéstünk, de még így is sok tanulsággal szolgált. A 20. század elején Bartók Béla és Kodály Zoltán úgy tapasztalta, hogy a nők jobb hagyományőrzők voltak és szívesebben daloltak, mint a férfiak. Bár ezt a képet a későbbi megfigyelések sokban árnyalták, tény, hogy a hagyományápolásban a nőknek általában nagyobb a szerepe, mint a férfiaknak. Az éneklés szeretetében kivételt képeznek azonban a pásztorok, akik közül a gömöriek sem kivételek, sőt kitűnnek éneklő kedvükkel. Balogtamásiban és Uzapanyiton egyegy nagy repertoárral rendelkező és dalolni szerető idős pásztorral találkoztam. Az egykori Gömör megye területén honos dallamokon kívül sok más szép, régi stílusú népdalt tudtak. Egyben megerősítették azokat az adatokat, amelyekre még Kodály gömöri gyűjtésének adatai világítottak rá a gömöri pásztorok jelzőhangszereinek akkori cserélődését illetően. 1987-ben az emlékezet mélyéről előbukkant a régi hosszú fakürt „szurmita” neve is, amelynek „szarmita” névvel kizárólag Kodály 1913-as gömöri gyűjtésében van nyoma. Az északi területen lényegében egységes a zenei pásztorhagyomány, ám Gömör is jól példázza, milyen jól érvényesülnek a helyi vonások. Az évekkel későbbi szilicei és berzétei (főleg vokális zenei) gyűjtési tapasztalat tovább gazdagította korábbi ismereteinket. 131


2011. 02. 08. 12:22:18

Berzétekőrös 2004. július 19. Kőrös közigazgatásilag Berzétéhez tartozó, attól 5 kilométernyi távolságra lévő, de önálló falu. Berzéte, e Sajó-menti község két vallási felekezetének megfelelően két szép templommal rendelkezik: a reformátusok domboldalon álló 1420 körül épült és a 16. században befejezett gótikus erődtemplomával, és a római katolikusok 1803-ban épült, szintén tekintélyt sugárzó templomával. (Emellett kisebb számban evangelikusok is élnek a településen.) Két asszonynál gyűjtöttem: Imre Illésné Pozmány Malvinnál (sz. 1931. április 8.) és Szendi Béláné Szabó Kláránál (sz. 1932.) A gömöri terület népzenei jellegének megfelelően az asszonyok ismerték a pásztordalokat, s megerősítették, hogy ezeket parlando, rubato előadásban és tempo giustoban egyaránt használták. Lassú és Gyors csárdásként szolgáltak olyan dallamok, mint pl. Legel a nyáj, legel a nyáj (a Vidrócki dallam), Amott legel, amott legel, Amott van egy nagy ház, Berzétekőrös református temploma Leégett a szentpéteri hodály, A nagy hegyen van egy kopár legelő. A területen jellemzőbb Kisütött a nap a báró házára szöveg helyett (így énekelte pl. Balázs Barna pásztor Balogtamásiban) itt Sötét bánya, éppoly, mint a temető szöveget énekelnek, mely a környék egykori bánya-tevékenységére utal. Dallamként azonban a Gömörben szintén népszerű Juhász legény a határon furulyál kapcsolódik hozzá. (Ugyanez Nékem is volt édesanyám, de már nincs szöveggel különösen emlékezetes az egykori felsővályi Gyömbér István pásztor elő132


2011. 02. 08. 12:22:18

adásában.6) A bányász múltra utal, hogy a környékben Sajóházán volt fúvószenekar is. Az asszonyok ismerték a környékbeli Rudnáról Gonosz Ferenc egykori zenekarvezetőt és bandáját is, melyben a hegedű és cimbalom mellett „brugó” vagy „basz” (bőgő) volt. Itt már nem sok maradt a lakodalmi hagyományból, de emlékeztek arra, hogy a menyasszonytánc fő dallama az A mi menyasszonyunk nem lesz többé lány volt. Tudtak balladákat: Vérrel virít a hankovai erdő, melyet, mint Hankován megtörtént esetet emlegettek. Szabó Vilma története itt is fennmaradt. Karácsony köszöntőként a Krisztus urunknak áldott születésén, Az Istennek szent angyala egyházi énekeket szokták énekelni.7 Tudták ők is az északi dialektusterület egyik kedvelt régi stílusú szórakoztató dalát, a Még tizennyolc éves én még nem voltam népdalt, melyet a határ túloldalán, Tornakápolnán Szőr József (sz. 1922. február 28.) Tizennyolc esztendős én még nem voltam szöveggel tudott 2003. novemberi gyűjtésemkor. Ő ezt az éneket a fonóban tanulta hat évesen. Az új stílusú népdalok közül énekelték a megyében általános közkedveltségnek örvendő Csivirgónak-csavargónak mond engem az egész világ, valamint az általánosan elterjedt (Jókán, Felsőszeliben is otthonos) Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Ha kimegyek a doberdói nagy hegyre, Házunk előtt kedves édesanyám, Sokat arattam a nyáron, Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, Zöld erdőbe de magos…, Jaj, de bajos a szerelmet titkolni kezdetű népdalokat. A Viszi a víz a kőrösi rétet, Réten, réten, sej, a kőrösi réten és a Dobos Mari (máshol Bazsa Mári) libája ugyanakkor a szorosabb palóc kötődést jelezte. A Megy a hadihajó, mëgyën Amerikába népdal az itteni egykori kivándorlások emlékére utal. Szendi Béláné tájékoztatott arról, hogy a Fehér liliomszál, Tüzet viszek, Ég a gyertya, Dombon törik a diót és a Felsőszeliben is említett Szabad péntek, szabad szombat gyermekjátékokat mind iskolában tanulták. A betanítás mai formájával is találkozhattam, amely napjainkban gyakori jelenségnek mondható. Egy-két, a népzenekutató előtt jól ismert gömöri népdalnál visszakérdeztem, biztosan így szokták-e énekelni, mert a megkérdezett népdalt korábban másként tudták a gömöri falvakban. Külön-külön mindkét asszony megerősítette, hogy jól tudom, valóban másként van ezen a területen, s a szóban forgó dalt 133


2011. 02. 08. 12:22:19

ők sem így énekelték azelőtt. Egy év óta azonban új vezetője van a berzétei hagyományőrző együttesnek, amelybe eljárnak. Az új vezető Magyarországról került oda, s „ő csak így engedi!”– mondták. Hozzá kell tennünk, hogy a fiatalasszony koránál és születésénél fogva nem ismerhette a helyi hagyományt. „De, – folytatták az asszonyok”, „ő csak tudja, hiszen ő tanult ember, mi meg csak egyszerű falusiak vagyunk. Ő még amellett művésznő is, mert szólózni is szokott szerepléskor.”

Szilice 2004. július 20. A mély szakadékok valamint hatalmas erdőségek között sok szerpentinen át elérhető és a szilicei fennsíkon egyetlenként fekvő község és környéke természeti látnivalókban is bővelkedik. Nevezetes pl. a szilicei jégbarlang, mely sokkalta szerényebb, mint nevezetes társa, a közeli dobsinai, de azért különleges látványosság, melynek bejáratához jól kiépített lépcső vezet le. A közeli területek cseppkőbarlangjai egységet alkotnak a határ túloldalán álló aggteleki barlangrendszerrel. Nem csak a karszthegység természet-adta földrajzi összefüggései jellemzők e tájon. Kulturális egység is tapasztalható a mesterségesen meghúzott határ ellenére. Jól megfigyelhető ez a népzenében is. Szilice népzenéjéről Ág Tibor, Sárosi Bálint, Manga János és mások gyűjtőmunkájának köszönhetően már eddig is volt ismeretünk. Az egykor többek közt a Thököly, Nyáry, Eszterházy és Andrássy családokhoz tartozott településnek a környékben működő jeles cigányzenészei is voltak, akik feltehetően jól ismerték a klasszikus verbunkos stílust, mint Figur Jancsi prímás.8 Őrá, aki tudott ilyeneket, még sokfelé emlékeztek a környező falvakban. Két falubeli idősebb asszony, Delliné és Máténé, valamint a berzétekőrösiek Figur Jancsi miből van a hegedűd? kezdetű dalt is tudtak róla. Gyűjtésemkor már csak Kóré Barnabás (sz. 1939. október 17.) prímás működött, aki mellé a rozsnyói Zsíros Árpád (brácsa, sz. 1960.) és Zsíros Róbert (bőgő, sz. 1966. augusztus 3.) jött segédkezni. A sziliceiek Kóré apját jó zenészként emlegették. A prímás már főleg csak hallgatókat tud (pl. Messze van a kicsi falum, de a torna mégis ide látszik, valamint a régiek közül: Felleg borult az 134


2011. 02. 08. 12:22:19

erdőre, Káka tövén költ a ruca). Csárdásként is főleg az olyan közkeletű népies műdalokat tudta, mint Az a szép. az a szép, akinek a szeme kék, Kék a kökény recece. „Juhásznóta” is volt a darabjai közt: a széles gömöri területen jól ismert Juhászlegény, szegény juhászlegény. Előadásmódja azonban szerényen, de jól képviselte a területet. Megkérdeztem tőlük a felvételek szünetében, mi kell a jó zenészséghez? „Tudomány, érzés, jó fül, kézügyesség, gyakorlás”– mondták külön-külön. Egy bőgősnek miből áll a gyakorlás? – kérdeztem tovább. Napi egy-másfél óra munkából áll: skálázást, nehezebb részletek lassú kigyakorlását jelenti. Zsíros Róbert gyakorol egyedül is, „apuval” – a rozsnyói prímással, esetleg kazettával – vagyis ismert zenekarok hangkazetta kiadványát teszi fel, és ahhoz játssza a bőgőszólamot. Kérdeztem, mennyire fontos az állóképesség, teherbírás? „Nehez munkāt nem szabad végezni.” – mondták. A bőgő játékmódja ma már „modernizālt jātékmód.” Megmutatta, hogy ma már csuklóból többet játszanak, mint régebben, amikor marokra fogták a vonót. A prímás szerint a hegedűsök vállra szorított vagy az áll alá rakott (esetleg a mellre támasztott) hangszer-tartásmódja csupán szokás kérdése, nem befolyásolja a játék minőségét. A vonó marokra fogása illetve lazább tartásmódja is szokás kérdése. A bőgősök a brácsásokkal szemben a kezdeti fázisban nem tanulnak hegedülni. A balkezesség nem akadály, mondta a bőgős, aki egyébként balkezes volt, mint a várhosszúréti cigányprímás. A faluban megkérdezett két idős, énekelni már nem igen tudó nő elbeszélése szerint fiatalkorukban magyar tanító működött a faluban, aki az iskolában megtanította nekik többek közt az Egyszer egy királyfi kezdetű népdalt. Mint mesélték, ezt színdarabba beépítve elő is adták az iskolások. A pap az Erdő mellett estvéledtem-et, e Kodály által (szülővárosomban, Pásztón) gyűjtött, de máshonnan nem ismert népdalt tanította meg nekik, mely az Esti dal c. kórusművön keresztül folklorizálódott.9 Ugyanezt mesélte Gesztén Brat Margit is, akiknek Estefelé estvéledtem illetve Adjon Isten jó éjszakát szöveggel tanították meg ugyanezt. (Kodály kompozíciója, s a népdal eredetije nem került szóba.) Szilicén egy kiváló énekessel, Mezei Sándorral (sz. 1933. november 20.) találkoztam. Foglalkozása vadász. A faluban ők, a vadászok szokták rendezni a szilveszteri bálat, sok tréfával. „1953-ban rukkol135


2011. 02. 08. 12:22:19

tam november elsején, fënt vótam a német hatārnā.” Vele is úgy jártam, mint Szalatnyán Szabónéval. „Mink az e betűt palócosan ejtjük, ez rossz!” – mondta. Kiigazítom: az a rossz, amikor már nem ejtik! Végül egyetért velem, s szabadabban meri használni saját anyanyelvét. Ő is rendszeres szereplője a Csemadok népzenei rendezvényeinek. A mulató férfitársaságok szórakoztató dalaival (Mikor Noé a szőlőt ültette, Mikor mentem a borosüveg felé, Kétszer három hat) kezdte az éneklést. Sok dalt tud, köztük a szűMezei Sándor kebb és tágabb területen jellemzőket (Amott legel, amott legel, Árpa, árpa, de rövid a szára, Mikor én még legény voltam, Kovács pengeti a vasat, Mikor Rózsa Sándor, Doma hegye gyászba’ van – utóbbi azonos a Bakonyerdő gyászban van kezdetű népdallal, melyet Nagykéren Kiskocsmába kell menni verssel tudtak. A Mikor Rózsa Sándor pedig jól őrzi azokat a zenei és szövegelemeket, amelyek fellelhetők Bartók Béla 1907-es székelyföldi (gyergyói) gyűjtésében (20. fakszimile). Ő egy nagybátyjától tanulta ezt a dalt. Ízesen énekelte az új stílusú népdalokat, melyeket gyakran sej, haj, hej, de indulatszóval kezdett: Szépen úszik a vadkácsa a vízen, Rétest ettem, megégettem a számat, Már Szilicén learatták a búzát, Villásfarkú fecske, Sej, liba, liba liba, Ezt a kislányt még akkor megszerettem, Szilicébe két úton kell bemenni, Anyám, anyám, kedves édesanyám/De szomorú vasárnap délután, Ősszel érik babám a fekete szőlő. Katonanótát is tudott: Befutott a vonat a szilicei állomásra, Megjött a levél fekete pecséttel. Magyarnótákat is nagy átéléssel énekelt: Gyere Bodri kutyám, Mesebeli gyönyörűség álmom volt az éjjel, A mi öreg Bodri kutyánk, Gólya, gólya, hosszúlábú gólya, Egy szép tavaszi kikeletnek, Krasznahorka büszke vára, a régebbiek közül pedig Lement a nap a maga járásán, Cserebogár, sárga cserebogár, Kidőlt a fa mandulástól, Kerek ez a zsemle. A magyar TV-adásokat nézik, ott is legjobban a nótacsokrokat szereti. Szívesen hallgatja Lakatos Sándort, 136


2011. 02. 08. 12:22:20

20. fakszimile Bartók gyűjtése és lejegyzése kézírásában, javításaival a 100 tagú cigányzenekart és Sánta Ferencet. Az egykori dalokról beszélgetve megállapította, hogy fiatalkorában „kifundált nóták is voltak.” A táncokkal kapcsolatban pedig azt mondta, hogy „A mi időnkbe’ ezek a bugis tāncok nem nagyon vótak. Tangó, keringő, angol valcer volt, mëg a fox. Még a tānciskolába is csak ezeket tanítottāk.” Aztán jöttek az újabb táncok. Régen hét tagú banda gyűlt össze, részben idevalók, részben Csoltóról, Berzétéről, Pelsőcről. Az ő lakodalmán 137


2011. 02. 08. 12:22:21

két jó cigánybanda muzsikált, az egyik szülei házában, a másik felesége szülei hazánál. „Még akkor az mënt. Akkor is voltak rosszak is, jók is.” De azért részletesen elmondta a gyerekkorában mulatságban még látott tréfás verbuválás, a körverbunk menetét, miként irányította a „kapitány” nádpálcával a táncos „katonákat.” Dallamának foszlányaira azonban már csak haloványan emlékezett. Tréfás kedvére mi sem jellemzőbb, hogy sok szórakoztató szövegű dalt tud (pl. Magos jegenyefán palacsinta fészek), s magyar-szlovák kevert nyelvű tréfás dalokat is ízesen szokott társaságban – nem egyszer a szlovákokkal közösen – énekelni. Mezei Sándor dalait ld. CD II. 07-09. Szilicén egy kolompkészítő mestert, Bastyúr Jánost is felkerestem. A kolompot, az emberiség egyik legősibb és részben az állattartásban használt eszközét Nyugat-Európában általában rézből kovácsolják és nyílásánál négyzetes keresztmetszetűre készítik. Magyarországon korábban vaslemezből hajlítással és forrasztással állították elő, alsó nyílását kerekre vagy oválisra dolgozták ki. A kolomp „nyelve” mint a harangé, a hangszer zárt, csúcsos végén van felfüggesztve, s lefelé szabadon mozog. A hang milyenségét az anyag minősége és vastagsága befolyásolja. Az első pillanatban látszott, hogy a szilicei mester a Nyugat-európainak megfelelő anyagot használ, ötvözve azt a magyar pásztorok köréHagyományos módon készül a kolomp ben elterjedt formával. A Szilicén Bastyúr János műhelyében 138


2011. 02. 08. 12:22:21

gömöri marhatartásban itt-ott még ma is használt „hangszereit” igényes módon, kézi kikalapácsolással készíti el egyszerű műhelyében. A hagyományos pásztorkodásban a legtekintélyesebb méretű kolompot a vezérjószág kapta, amely egy nagyobb gulya esetében 7-8 kg-ot is jelenthetett. Ő ma már legfeljebb 3-4 kilóst készít legnagyobb méretűként. A pásztorok mindig különös gondot fordítottak a kolompok összhangzására. A hangszereket úgy válogatták össze nagyméretűtől a kicsiig, hogy hangjuk jól összecsengjen. Állatfajták és területek szerint különbség volt abban, hogy milyen állatra melyik fajta kolompot tették. Ő elsősorban szarvasmarhára valókat készít. Általában megrendelésre dolgozik. Széles területen ismerik, mert ma már alig van kolompkészítő mester. Munkájára viszont még mindig van igény.

A kész kolompok

Borzova /Szádvárborsa 2004. július 20. A gombaszögi fennsíkon Szilicéhez közel fekvő, hangulatos, haranglábas református kisközség egykor Krasznahorka várának a tartozéka volt. Ám a két település lakói viszonylag gyorsan csak gyalogosan tudnak egymáshoz átjutni; a karsztvidék csipkézett hegyei és a nagy szurdokok miatt a járművek (ma az autók, régen a lovaskocsik) csak hatalmas kerülővel tudnak közlekedni. A kiváló énekkészségű 139


2011. 02. 08. 12:22:22

Mezei Lajos borzovai lakos Szilicén született (sz. 1954. február 2-án született, mint mondta: „Gyertyaszentelő Boldogasszony napján!”). Tíz éves koráig laktak Szilicén. Mezei Lajos szeret dalolni, tudását megbecsülik a falubeliek, s ő is tiszteli mások daltudását. Jó táncos hírében is áll. Korábban táncolt a helybeli csoporttal, akikkel rendszeresen felléptek. Dalosként jól ismeri a környék pásztorhagyományát, melyek közül a Lóra csikós, lóra, Rāsütött a nap a bāró hāzāra és a Mëgyën a nyāj (Vidrócki dallam) hangzott el ízes palóc tájszólásban. Az utóbbinak Vidrócki szövegéről csak az iskolában hallott. A harmadik versszakban helyi földrajzi nevek hangzottak „Krasznahorka büszke vára” el, melyeket megmagyarázott. A falu egyik pontján állt egy tanya, „amögött van Vasvőgy, a másik oldalán György vőgy és a kettő közt van az a nyak”. A Rásütött a nap... harmadik versszaka nem jutott rögtön eszébe, ami után megjegyezte: „Hijába, kiesik az embër, nincs bennë úgy!” A pásztorok jelzőeszközeiről beszélgetve elmondta, hogy a borzovai pásztor a marhaszarvból készült hangszerrel „türkölt” illetve „tülkölt”, a szilicei pedig fémtrombitát használt. Szilicén névrokona, Mezei Sándor még kiegészítette azzal, hogy a csordásnak billentyűs trombitája volt, amin kihajtóként a Krasznahorka büszke várá-t szokta játszani. „Ő onnan fölülrül gyűtt, mire leért ide az alvégbe, el is játszotta és közben összegyűlt a csorda.” Borzovára mulatságra a legközelebbi kisvárosból, Pelsőcről járt cigánybanda, „a Hogyār banda, a Csala banda. Akkor vót a Kis Pistānak bandája, a Rogya banda.” – mesélte. Hāt akārmikor bementem a buszval, hoztam hārom cigānlegént!” (Értsd: ha kellett, bármikor tudott onnan hozni zenészeket.) De volt citera is, klarinéton pedig „Ku140


2011. 02. 08. 12:22:22

lin Marci bácsi” játszott. Az iskolaudvaron állt egy hatalmas hársfa, „az alatt akkora mulatsāgokat lehetett rendezni a szabadtéren!” Az asszonyok „karéba táncoltak” olyan új stílusú népdalokra, mint a Kovács pengeti a vasat, Villás farkú fecske és Túr a disznó, túr a mocsár szélén – utóbbinak eol és ión hangsorú alakját egyaránt ismerte. A legények mulatásáról eszébe jutott a „rukkolás”. Amikor ő berukkolt, édesanyja készített valami harapnivalót, azt kiegészítette szaMezei Lajos lonnával, kolbásszal. Előbb összegyűltek a férfiak, aztán a vacsorára már jöttek az asszonyok is, „lett aztān ëgy kis tānc is”, úgy mulattak. A legények a végén körbejárták a falut, és éjfél felé hazament mindenki. Régen okróberben rukkoltak a legények, de az ő idejében (=fiatalkorában) már április elsején is rukkoltak. Kérdésemre, hogy volt-e olyan ének, amit csak a férfiak énekeltek, azt feleli, hogy „Hāt a katonanóta.” Ilyen volt pl. a teljes régi felsőmagyarországi népzenei dialektusterületen kedvelt, az egész Palócvidéken10 és a szlovákiai magyarok körében is népszerű Csivirgónak-csavargónak mond engem az egész világ új stílusú népdal. Katonanótaként tudta még a Kimegyek a doberdói nagy hegyre, A pelsőci vasútállomáson kezdetű népdalt, mely nem ismeretlen más szlovákiai falvakban sem. Egy kis társaság is összegyűlt Borzován a gyűjtés kedvéért. Jelen volt Farkas Lászlóné (sz. Fodor Katalin 1933. december 22.), Gyenes Katalin (Kató), Farkas László (71 é.), Sárog János (61 é.), Farkas Lajosné (sz. Fodor Valéria 74 é.), Farkasné (sz. Farkas Erzsébet 75 é.) – az utóbbiak férjei unokatestvérek. Az asszonyok elmondták, hogy a fél falu Farkas. „De ugyë vannak ilyen tapadéknevek. Mink Dëákos Farkasok, férjem is, akkor [van] panyiti Farkas, első Farkas, alsó Farkas, Bene Farkas, mindënfélë Farkas nevek vannak.” Sárog János „itt növekedett fël, mint kisfiú”, aztán Kassán lakott, de mostmár feleségével ide költöztek. Csatlakozott feleségével a csoporthoz Mezei Lajos is. 141


2011. 02. 08. 12:22:23

Gyenes Katalin még kicsi gyerekként tanult meg szájharmonikázni. Két bátyjának volt szájharmonikája. „Én azt mutyiba ellopdostam és azon magamtul mëgtanultam. Szëgény édësanya mindig szidott, hogy në köpdösd telë ja szājharmonikāt, mer a bātyāid mëgszidnak! Akkor még olyan sut vót, olyan kemence, oszt ők ezt odaraktāk, hogy szāradjon mëg. Citerázni is tudott, de „47-ttő’, mióta Csehbe elvittek [1947-ben a falu lakóit Csehországba deportálták] nem jādzottam, mer nem vót citëra.” Azt Sanyi nevű testvére csinálta. Farkas László szintén szájharmonikázik. Neki bandája is volt, melyben prímáskodott. Bandája segédprímből, kontrából, cimbalomból és bőgőből állt. Mind helybeli fiatal magyarok voltak. Öregkorára használja a szájharmonikát, „hogy lëgyën valami zene körülöttem.” Sárog János vizszont szintén gyerekkora óta kedveli ezt a hangszert, bár Kassán hosszú évekre félretette. Gyenes Katalin Ez a generáció – a nők is – már az, szájharmonikázik amelyik már mehetett volna zeneiskolába, de nem volt rá módja. A jelenlévők többször kifejezték emiatti sajnálatukat. Főleg újstílusú népdalokat tudtak: Nem vagy legény Berci, Kovács pengeti a vasat, Túr a disznó ha a gyepre hajtják, Dombon van, sarkon van a szeretőm háza, Domboldalon áll egy magas nyárfa, Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta, Sírnak-rínak a mezei virágok, Réten, réten, sej a borzovai réten, Új a csizmám, a szegedi suszter varrta, Villásfarkú fecske, Ledőllött, ledőllött a szénaboglya teteje, Zöld búzában keskeny a gyalogút, Szagos a rozmaring, A rozsnyói kaszárnya, bádogos a teteje, Bíró uram tegyen törvényt ha lehet, Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba, a Pogrányban is énekelt Kihajtom a libám a rétre és Százados úr levelem jött kezdetű népdalt. A régiek közül a Rásütött a nap a báró házára, Lóra csikós, lóra, 142


2011. 02. 08. 12:22:23

Nem messze van ide Kismargita, Két út van előttem – ez itt is kedvelt, mint Szilicén, Várhosszúréten és a határ túloldalán, Tornakápolnán –, és a Mély a Tiszának a széle jutott eszükbe. Aránylag sok népies műdalt énekeltek spontán módon: Magasan repül a daru, A virágnak megtiltani nem lehet, Jó bor, jó egészség és külön is: Kerek ez a zsemle, és különös kedvvel a ¾-es Borzovai kertek alja, jaj, de homokos kezdetű műdalt. A lakodalmi hagyományban, mikor vitték a menyasszony ágyát, az Ezt a kerek erdőt… dallamára ezt énekelték: Éjszaka huhúkol a bagoly, Mer annak nem lëhet ëgyebkor. Éjszaka virrad a legénynek, Ha jó ágyat vetnek szegénynek. Az Ezt a kerek erdőt is tudták, melynek 2. versszaka az alábbi: Micsoda falu ez de sáros, Van-ë benne szép lány takaros? Ha nincs benne szép lány takaros, Süllyedjen el az egész város! A Lakodalom van a mi utcánkban dallamára itt is Este viszik a menyasszony ágyát szöveget énekeltek. „Lagzis nóta” volt még az Édësanyám adjon Isten jó estét/Hazahoztam ezt a barna mënyecskét, amit az esküvőről hazaérve énekeltek. A jelenlévő kedves, vidám társaság tagjai nem szoktak együtt énekelni. A gyűjtés kedvéért gyűltek össze, s a végén sajnálkoztak is, miért nem jutott eszükbe maguktól előbb, hogy néha-néha együtt is énekelhetnének. A közelmúlt dalainak rövid feltérképezése mellett jó példát láthattunk arra is, hogy itt még lehetséges lenne a fiatalok számára az egyenes hagyományátadás. Ki-ki maga kedvére való csendes, otthoni szájharmonikázása azt is jól mutatta, hogy egyénileg is volt igény a zenével történő önkifejezésre. Mezei Lajos dalait ld. 44., 89., 110. kotta, valamint ő és a csoport többi tagjának zenélését ld. CD II. 10-16.

143


2011. 02. 08. 12:22:24

Gice, Lice 2004. július 22-23. A murányvölgyi magyar kisközségbe Kodály 1913-ban jutott el, ahol Beke István 79 éves öregnél gyűjtött. Az egyik szép régi dalról készült lejegyzés támlapjára ráírta, hogy az öreg azt 1850 körül az Alföldön tanulta.11 Beke István volt, aki az egyik legszebb Rákóczi-nótát is énekelte Kodálynak. (21. fakszimile) Százegy évvel később, 2004ben Gicén már senkit nem találtam, aki tudott volna énekelni, vagy zenélni. Hasonlóan jártam másnap a közeli Licén, ahol többek közt

21. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában 144


2011. 02. 08. 12:22:25

az egykor jó énekes Gyömbér István pásztor emléke után kutattam. Lánya, Juliska és veje kedvesen fogadott, tudott is arról, hogy apjánál jártak gyűjtők, de ők már nem emlékeztek dalaira. Gicén a 94 éves, kiváló szellemi frissességű és fizikumú egykori vőféllyel, M. Kelemen András (becenevén Andor bácsi, sz. 1910. márc. 16.) és szomszédasszonyával, Kovács Jánosné Balca Terézzel (sz. 1927. november 14.) beszélgettem. Andor bácsi elmondta, hogy családja Molnár Kelemen, mert sok Kelemen van a faluban, de az anyakönyvben csak M. Kelemen. „Māskülönben Andor, így ismer mindenki.” Születése időpontjával kapcsolatban büszke arra, hogy „Előtte való nap ünnepeltük március 15-ét.” Andor bácsi a szószóló (vőfély) sok hosszú szövegét kitűnően elmondta, bár néhányat már csak füzetből tudott. A lakodalomnak számos egyéb érdekes elemét elmesélte, beleértve, hogy „jegyváltáskor kolompolás, pattogtatás volt, meg, hogy hogyan kötötték el az utat az esküvőre menők előtt, s csak váltságdíj fejében nyitották azt ki. A hoszszú vőfélyverseken kívül mondott lakodalmi pohárköszöntőket is, de énekekkel nem tudott szolgálni. A lagzikban egyébként cigányzenekar volt. „Lóci cigányok voltak [a tornaaljai járásban lévő Lócipusztáról való cigányok], prímásuk két évvel volt idősebb, mint én.” A többi zenészek „a családtagjai voltak.” – mondta. Sokat mesélt Gice múltjáról, jelenéről. „Ezek a komunisták ātrëndëztek a sajāt zsebëkre mindënt. Mëg még akkor nem úgy vót, akkor tetszik tudni māskép vót āltalāba a csalādi, mëg a tārsadalmi élet. Nem vót ez a sok teknika: rādió, televizió mëg a jó Isten tudja, hogy mi, mobiltelefon, hoj, még az is aki csināta, gondoskodott róla! Akkor muszaj vót magunknak csināni. Énekkar vót, kórus vót. Akkor a tanító kétszër ha mëntünk ëgy nap, kétszër foglalkozott velünk. Most a tanítók, a pedagógusok napszāmosok. Le tudja azt az órāt, és mëgyën, de nem is helyből! Régën ott élt helybe, ott lakott. Nem jārt fël māshonnan!” [Arra utalt, hogy nincs helybeli tanár, más városból járnak ide.] Karácsony, húsvétra színielőadást is tartottak. A kórusban énekeltek, a bevételből pedig vettek egy harangot. „Ëgy harangnak az ārāt énekeltük!” Népszínművet is előadtak, a Sári bírót. „Most nem látni senkit a faluban. Régën a lānyok 5-6 lāny végigdanoltāk a falut, kimëntek a vonathoz, mëg vissza, a fiúk mëg utānuk. Amikor biciklizni tanultak, akkor is ëgyütt voltak a fiúkkal, de ma nem tartonak összë. 145


2011. 02. 08. 12:22:25

Két jāny nem tart összë, vagy két fiú! Az utcān mëg sënki sincs. A fiatalok mënnek a vārosba, itt mār senki nem vesz hāzat. Nem tudjāk eladni së, mert a cigānyok települnek be. Ők kapnak kölcsönöket. Szāmbavëttem a múltkor, hogy mār harminc hāz cigānykézën van.” Valóban: a falu főutcáján a már délelőtt is igen forró nyári napon csupán az élelmiszerbolt körül ődöngött egy-egy cigány, egyébként teljes kihaltság volt. Föltűnt azonban, hogy ahol a házak körül élet van, ott jóformán csak cigányokat látni. Kovácsné Teri nénivel a summásságról is beszélgettünk. Valóban innen is eljártak az Alföldre, mint annakidején valószínűleg Kodály énekese, Beke István, de ide is jöttek máshonnan aratni. Lánykorában Mezőkövesdről voltak itt „szép fiatal fiúk summásnak. Szerelmesëk vótunk beléjük mi fiatal lányok. Ez 38-ban volt, hāt itt vót a határ.” – ez a falu 1938-tól 1945-ig újból Magyarországhoz tartozott. Arra is emlékezett, hogy valamelyik kapcsolatból aztán házasság lett, s a fiú elvitte feleségét Mezőkövesdre. Aratóbálat soha nem tartottak, „csak ezëknek volt.”

Csoltó, 2004. július 22. Csoltón a sajómenti községben Váradi Árpád (1949. október 14.) cigányzenész cimbalmosnál jártam, akit Huszár László nyomozott ki számomra. Váradi hosszú időn át Svájcban dolgozott, ottani keresetéből építette föl szép házát. Kint „csak magyarnótākat” játszott. Hangszere az ún. magyar hangolású cimbalom. Tudja, hogy van „zsidó stimm, de azt nem hasznājjuk, azt hasznājjāk a svājciak, az appënzelliek.” Kérdezem, tud-e azon játszani. „Hāt mikor kint vótam próbāgattam, keresgettem, de nem mënt, ők is [próbálgatták] az enyimët, de ők së tudtak [az övén játszani].” Édesapja brácsás volt, de a családban volt már cimbalmos: apja nagybátyja Tornaalján. Arról, hogy hogyan tanult meg cimbalmozni, ezt mondta: „Elloptam! Apāmnak a bātyjātú elloptam a mestërségët én. Ëngemet egyātalān nem tanított sënki së! Figyeltem, hogy këll hangolni. Mëg a karjāra, hogy mi’ csinā’. Akiket őt cimbalmozni tanított, csak ezt csināta: – itt néhány akkordot mutatott, majd futamokat játszott – „ilyesmi nem mënt!” – mondta. Talán ezért is tartja fontosnak, hogy ő viszont tanítsa kis unokáját, a 13 éves 146


2011. 02. 08. 12:22:26

Váradi Eriket a cimbalmos mesterségre. Megkérdeztem Eriket: mi volt az első lépés a cimbalomtanulásnál? „Megtanultam a hangokat.” – mondta. Megfigyelhettem Váradi Árpád tanítási módszerét, ami elsősorban a hangszeren való előjátszást (mutatást) jelentette, de szóval is magyarázott. Ilyen volt pl., amikor egy szakasznál arra utalt, miként kell Eriknek figyelnie arra, hol lép előtérbe a zenei folyamatban a cimbalommal ő, és hol a klarinét. Nekem magyarázatul hozzátette, hogy ott „a klarinét befogja őtet,” vagyis azon a helyen a klarinét mintegy körülírja a cimbalom szólamát. Ez a tanítás messzemenően igazolta, hogy a cigányzenész családok körében folyó zenei nevelés rendkívül komolyan és igényes munkával folyik ma is. Miután a fiú több darabot ügyesen eljátszott, szinte alig akartam elhinni, hogy még csak egy éve tanul cimbalmozni. A napi több órát gyakorló fiú komolyan készült a mesterségre, s feladatát zokszó nélkül végezte. Persze a tudására büszke nagyapa azt sem felejtette el, hogy azért még gyerek, így a játékra is megfelelő szabadságot biztosított számára. Kérdésemre, hogy hány évet kell szánni a cimbalomjáték megtanulására, azt válaszolta: „Hogy hāny évet, a zenésznek olyasmi nincsen. Az örökké tanul.” Hogy bandába mikor állhat be, az „attól függ, milyen a fülhallāsa.” A prímás hangnemváltásainak követésére a cimbalmosnak ugyanis azonnal reagálni kell tudni.

Váradi Árpád és a mesterséget tanuló unokája, Váradi Erik 147


2011. 02. 08. 12:22:26

A nagyapa még aktívan zenél. Még szoktak járni lagzikba, születésnapokra, névnapokra zenélni. „Bőgő, cimbalom, klarinét, brācsa” még összejön Rozsnyóról. „A rozsnyóiakkal járunk, Zsírosékkal. Gazso Imre a hegedűsünk.” Hosszú beszélgetésünk a repertoáron kívül a játéktechnikára és a stílus változására irányult. Szólóban közepes keménységű verővel szeret játszani, a zenekarban inkább a puhával. Ismeri a Rácz Aladár féle kéztartást és az általa kifejlesztett verőtípust, „de azt sajnos itt nem lëhet kapni.” Az a verő jobb lenne, mert könynyebb lenne, „mert azt csak marokba fogja az embër, oszt szól.” Saját verőjéről azt mondta, hogy „ez nehéz.” Amikor eljátszotta a Micsoda falu ez de sáros-t, megállapította, hogy „ëgymagāban az embërnek nehéz. Kíséret nélkül, bőgő, brácsa nélkül.” Ha adottak e hangszerek, „akkor mā’ körülzenélëm.” Másik darabja – egy, a 19. század korai szakaszából már ismert virtuóz darab – után pedig megjegyezte, hogy „mā öreg vagyok, nem mëgy úgy a variāció së! Kiesik az emër, ha nincsen zenekar.” Mint mondta, a többszólamúság napjainkban sokat változik, amely az eddigiekhez képest más harmóniákat jelent a cimbalmos számára az „akkordírozás”-ban. Ezt még elfogadja, de azt nagyon nehezen viseli, hogy ez a zene a szeme láttára pusztul el. „Nem folytassa, nincs tovābb. Nincs folytatās, mëgāll. Csak olyankor jön mëg az ember kedve, ha mëgyën lagziba, van fantāzia, de így, magāba [nem jó cimbalmozni]!”

Váradi Erik cimbalmozik

148


2011. 02. 08. 12:22:26

Gömörhorka 2004. július 20. Ifj. Katona Pállal (sz. 1977. január 2.) Berzétekőrösön munka közben találkoztam, marhákat őrzött a Szendiné háza melletti legelőn. Oda járt naponta biciklin, olykor pedig gyalog, az egyáltalán nem közeli sajóvölgyi településről. Horkát már 1411-ben említik. Napjainkban egy bébi papír-pelenkákat gyártó, Nyugateurópai cég gyára ad munkát a falu lakosságának, de egykori bányájának elhagyott nyomai is mindenütt látszanak. „Hāt jóformān a legelőn nőttem fël, mer’ hārom éves vótam, mint most a fijam, jārtam nagyapāval āllandóan.” Tizenöt éves korától pedig már önállóan pásztorkodott. Tisztában van vele, hogy a „mai világban” már a pásztorkodás is ritkaságszámba megy, az önálló pedig nagyon ritka. Pásztor már alig ifj. Katona Pál pásztor van a környékben is, az öregek kihaltak. Énekelni „jobban a legelőn énekelgettek, úgy jobban telt az idő.” Mindenütt „másképp dalolnak. Valahol így, valahol úgy, mindég valami māsképp. Va’ttësznek hozzá, vagy csëppet elvësznek belőllë.” – mondta. Szép hangja, jó zenei érzéke mögött sajnos már nincs megfelelő hagyomány. Ezért volt lehetséges, hogy a következő verset fél-dallamra énekelte: Künn a pusztán van egy kopár legelő, Közepében van ëgy gyászos temető. Ara járok, ara hajtom a gulyát, Ahol még a kisangyalom sosëm járt. Utána ugyanarra a féldallamra énekelte három soros töredékként az alábbiakat, melyhez kommentárt is fűzött: Nem akar az ökörgulya legelni, Nem akar a kisangyalom szeretni. Majd fog még a kisangyalom szeretni. 149


2011. 02. 08. 12:22:27

„Akkor megin gyün ez hozzá” – mondta: de Mëgyën a nyáj, mëgyen a nyáj, Környeskörül a hëgy alján. de Vajon hogy álljak elébe, Sürű erdő közepébe? Énekelte még az Erdő, erdő, erdő, marosmënti kerek erdő és az Által mennék én a Tiszán ladikon új stílusú népdalokat. Jó érzékkel hajlít, szép hangon, szívesen dalol, kár, hogy már nem tudja jól a dalokat. A Bujdosik az árva madár kapcsán mondta az öreg pásztorok énekeire visszaemlékezve: „így a szövegére emlékszëk, mer sokat – így mikor összeültek, osztān így danolgattak, mëg trombitātak, oszt mint gyerëk ott üldögéltem, aztán hallgattam.” Nagyapjának is volt trombitája, „hārom billentyűs.” Nemcsak jelzéseket, dalokat is játszott rajta. „Pāsztornótākat mëg māsfajtākat is fújogatta.” Nem cigányzenére mulattak, „csak a sajātjokra. Összëültek hārman-négyen, összëgyöttek, leültek, beszégettek, iszogattak, így mënt az ő sorsuk.” Nagyapja ritkán járt haza. „Ha kint vót a kinthāló marhāval, akkor nem jārt haza. Tavaszkor ki, ősszel haza. De ha a fejősekkel jārt, akkor bejārt. György napkor hajtottak ki, Andrāskor vissza. Hāt az még most is így van. Így mëgy, mer’ ha az idő engedi, György napkor mëgyëk.” Az időjárás függvényében néha november közepéig, december elsejéig is kint van. Gömörhorkán volt egy öreg cigány harmonikás, az járogatott házakhoz zenélni. Az ő családja nem nagyon muzikális. Amit tud, mind nagyapjától tanulta. „Mā kihalóba van ez a szakma. Az öregek kihalnak, a fialtalok nem akarjāk csināni, nincs hozzā kedvük.” Kérdezem: mi a szép ebben a szakmában? „Szeretni këll a jószāgot, a természetët.” Megjegyzem, a jószágot lehet úgy is szeretni, hogy otthon tartja az állatot. „Lëhet. De az mégsë nem ollyan, mint mikor az embër kint van a hatārba velëk! Attú szëbb nincsen! Az a lātvāny! Kolompok, ahogy szólnak rajta. Az ëgy [megáll, nem is tudja, mihez hasonlítsa] – pāsztorembërnek zene a fülébe!” Pedig hatalmas területet kell bejárnia naponta, a legelőtől függően. „Annyit këll szaladni, mint ëgy lónak. Ha a kutya nem vóna’, még nagyobbat kellene.”A kutya a pāsztor, nem az embër! Az embër csak a parancsokat osztogassa. Az ostort mā 150


2011. 02. 08. 12:22:27

most nem használjuk. Az kiveszőbe’ van. Valamikor hasznātāk. Falusi nyājaknā az vót a jelzés, mikor hajtottak a trombitaszóra.” Azokat a szignálokat ő már dúdolni sem tudja. „A nagyapa tudnā, ő mëg tudnā mutatni! A falu elejin kezdtë, oszt akkor ő mënt végig a falun.” – mesélte. A kolompokat ő is Szilicéről szerzi be. „Ott csināljāk. Az öreg Bastyúr csinājja. Van, aki Kossuthnak nevezi, ő csinājja.” Ifj. Katona Pál dalát ld. CD II. 17.

Balogtamási 1997. augusztus 17-18. Tamási balogvölgyi község, mely a török hódoltság alatt gyakran sanyargatott és a Rákóczi szabadságharc alatt elpusztult egykori Balogvár tartozéka volt. Közel fekszik a terület legjelentősebb városához, Rimaszombathoz. A Benedek házaspár vendégszeretetének köszönhetőn Benedekné Balázs Éva tanárnő édesapjánál, Balázs Barna pásztornál (sz. 1912. november 12.) gyűjtöttem. Barna bácsinak egész családja jó fülű volt, különösen az édesanyja. Őtőle sokat tanult. „Édesanyám, az nagyon szépen danolt. Mëghallgattāk mindënütt, ha ő danolt! Aztán hát mindënnek végi van!” Mi kell ahhoz, hogy jó énekeljen valaki – kérdeztem tőle. „Jó bor!” – mondta ő. Pedig bor nélkül is kitűnően dalolt. Később maga is mondta: „Tudtam én sokat. Hāt igazë, mikor az embër ivogat, akkor oszt danol. Én ugyan Balázs Barna pásztor itt magamba is danolgatok!” Pásztorcsalád volt az övé, mint a feleségéé, „Mariskājé” is. „Bacsónak bacsó lányt illett elvenni.” Elmesélte, hogy feleségét először Pál István uzapanyiti pásztorhoz adták hozzá, de a házasságuk első napjaiban megszökött az urától. Barna bácsit szerette, hozzá futott. Ők aztán a válás után összeházasodtak, 151


2011. 02. 08. 12:22:28

a lagzijukban Radics János muzsikált, s nem könnyű, de szép hosszú életet éltek együtt. A pásztoroknak az ő fiatalkorában már elsősorban trombitája volt. „Trombitával hajtották” a jószágot. „Itt a faluba is végig kellett trombitāni, meg aztán passzióból is kivittem” [a mezőre]. „Furollyāja” is volt, először azon tanult, aztán magától megtanult trombitálni, de Pál István Uzapanyiton – akivel egyébként jó kapcsolatban maradtak – „egy-két fogást mutatott” neki. Később mikor neki kellett tanítani valakit, rájött, hogy az nem is könnyű dolog, mert a tanítás a jó fülnél kezdődik. „Egyszer gondolkodóba estem, hogy sëhogy së mëgy, – mondom: tud ez a gyerëk danolni, vagy nem? – Bijon nem tudott. Nincs hallāsa. Hát anélkül trombitānyi së lëhet!” Csehországba került katonának, ott is játszott a trombitán. Tamásiban a II. vh. előtt volt egy rezesbanda. Zsóri Elemér nevű karmester tanította Balázs Barna őket, s mikor összeállt a zenekar, attól visszahallgatja éneklését kezdve édesapja volt a banda vezetője. A rézfúvós hangszereken kívül volt a bandában „klānéta” is. A környékbeli falvakba is jártak zenélni. Tamásiban volt, aki furulyázott, és volt „kacsasipító” (= tárogató) is. A régi szokások közül nem sok minden maradt meg a faluban. Régen karácsonykor köszöntöttek a Karácsonyi éjszakáján és Pásztorok keljünk fel!-el, de „utoljára mā csak cigānyasszonyok jārtak köszönteni karácsony délutánján”. Gyűjtésem idején már rég nem volt meg a trombitája. Dalai a gömöri pásztorok klasszikus darabjai voltak: Juhászlegény, szegény juhászlegény, Vérvel virít a peszétyi erdő, Ősz az idő, ködös nagyon, Amott van ëgy nagy hāz, A tamāsi csārda jelőtt van ëgy fa12, Hallottad-ë hírét annak a börtönnek, Édësanyám is vót nékëm, de mā nincs, olyan „Juhásznóta”, mint Kisütött a nap a bāró hāzāra, valamint kü152


2011. 02. 08. 12:22:29

lönböző versekkel a Vidrócki dallam (Amott megy a Toma nyája, Nagy udvara van a holdnak, Szárad a bokor a tetőn). Az Édësanyám is vót nékëm, de mā nincs dallamára szívesen énekelte a Zoborvidéken és más területeken is kedvelt Még én akkor nyolc esztendős nem vótam kezdetű népdalt. Kérdeztem, ki volt a Nagy udvara van a holdnak versben említett Árvai? „Ez? Ez ëgy híres bacso vót. Ez ëgy igën nagyon gazdag embër vót. Kāloson lakott. Hírë vót ennek az Árvainak mindenütt. Szóval birtokja is vót neki, mëg így a pāsztorsāgot szërëzte.” Az Amott megy a Toma nyája szövegével kapcsolatban is kérdeztem ki volt Toma? Kiderült, hogy az apósa volt. „Mariska apja.” Beszélgettünk arról, hogy a pásztorok így megénekelték egymást. Kérdezem, hogy róla marade majd nóta? Félreérti a kérdést és azt válaszolja: „Én mostanában azt szeretem, hogy – ahol utóljāra szolgātam, a gazdasszonyomnak a’vvót a nótāja, hogy Életembe csak ëgyszër vótam boldog/Akkor is a két szemedből könny hullott.” 1936-ban egy évig ott szolgált nála és tőle tanulta. „Nem egész ëgy évig, tizënëgy hónapig. Azután gyöttem oszt haza pāsztorkodnyi.” Végül újból azzal zárja beszélgetéseinket, hogy „Tudtam én sokat, më’mmég most is tudok, csak mā nem danolgatok.” Balázs Barna dalait ld. 38., 40. kotta és CD II. 18-19.

Uzapanyit 1997. augusztus 18. Uzapanyit is balogvölgyi település. A középkori adatok szerint még két külön falu volt, melyeknek 1427-ben az Uza család a földesura. Korábban a községhez tartozott a határ magyarországi részén fekvő Mikóháza puszta is. Pál István 89 éves pásztor (sz. 1909. január 12.) éppen ott született. „Születtem Uzapanyit. Mikóháza puszta.” Nevetve úgy mondta, hogy „Keserves pusztán, úgy hítāk, hogy mikóhāzi puszta. Ott vót az apām gulyās.” Pista bácsi fiatalos alkat, egész családja hosszú életű volt. Pedig mint mondta, járása rossz „a front óta”. „Tele vagyok szilánkkal.” Apja 96 éves korában halt meg, testvére 93 éves volt a gyűjtés idején. Megbecsüli az életet: hosszan elmesélte, hogy egyszer majdnem megölte egy bika. 9 éves korában már dolgozott. Gyerekkorában március 15-ét megtartották az iskolában is. Már akkor mezítláb jártak, „olyan idők jártak.” Beszél a múltról más szempontból 153


2011. 02. 08. 12:22:29

is. Régen, ha az emberek egymáshoz elmentek, „elővette a kenyérkét, oszt azt mondta, «szomszéd tessék!» – most mëg kāvé..” Régen jó vót, ha kenyér vót, szegén’ vilāg vót! Jó vót, ha ëgyecske vót, nemhogy kétfajta, kétfélë [étel]! Szëgén’ vilāg vót! Jött az 1. világhāború, mink is öt gyerëk itt maradtunk anyānkval [apját elvitték katonának]. Én mā kilenc éves koromba ëgy pusztān őriztem a disznót. Kilenc éves gyerëk! Adtāk az a segélyt anyāmnak, de nem tudott értë mit vënni. Szóval kutyavilāg vót az. A mostaniak nem tudjāk, hogy mi vót az, hogy mi a szegénység, nem is tudjāk, ugyë? Kint a pusztákon szegény cselédek éltek sok gyerekkel. Az öregek mikor megöregedtek, „az öreg elmënt kódulni.” Különbség volt azonban az elszegényedett és kiöregedett egykori cseléd, illetve a más falusi koldus, meg a hivatásos koldus között. A hivatásos koldusok énekeltek – mesélte. Ez a megjegyzése megerősítette, „hogy az énekes koldusok az ősi «énekmondó» hagyomány utolsó fenntartói voltak századokon át.13 Ezért van, hogy a szövegben Pál István pásztor keverednek a lakodalmi szövegek (pénzkérés a szakácsnénak) és a históriás ének szövegmotívumai, mint az általa felidézett Áldja meg az Isten a pap szakácsnéját koldusénekben. A dallam megfelel az országos viszonylatban jellemző koldusénekeknek. Egyben abba a csoportba tartozik, melynek alapja egy, a 16. században feljegyzett históriás ének. Ugyanennek dallamára a zoboralji Gesztén Brat Margit a következő kezdetű kolduséneket énekelte: Örvendnek az egek, harsog a trombita. Ezt a búcsúban is szokták énekelni. Uzapanyiton a vak koldust általában a felesége vezetgette. Volt, aki harmonikázott is, de „nem sok.” Pál István Balázs Barna feleségének volt az első férje. Az asszony házasságuk legelején elhagyta, elszökött tőle Balázs Barnához, majd 154


2011. 02. 08. 12:22:30

később elváltak. Balázs Barnával ennek ellenére jó barátságban maradtak, ő tanította trombitálni is. Trombitája már nincs meg. Mint elmondta, duda már nem volt gyerekkorában sem. A juhászok furulyán játszottak, a csordások pedig trombitán. „Trombita volt a pásztoroknak, a legtöbbnek csak egy sima [billentyűk nélküli, ún. natúr-] trombita, mint a katonáknak, ugyë. Még apám së tudott ezën a billentyűsön. Barnának az apja má’ tudott!” Ő kb. 12 évesen kezdett játszani. Maguktól tanultak. Balázs Barna is jó trombitás lett, „csak nehezen tanút! Ő úgy tanult, hogy nézte az ujjam, hogy mëllikkel billentëk.” – mesélte. Uzapanyiton nem volt rezesbanda. „Mikor katonának berukkoltam, jelentkëztem. Szerettem volna ëgy bandába’ játszani. De vót ott ëgy őrmester. Ő, azt mondja »fijam nekünk nagy szükségünk van az illyenëkre, këll a kürtös a századnā!« Nem engedtek osztan bandāban jātszani. De azzal nem lehetett úgy nótāzni, a katona trombitāval, ugyë! Szignālokat kellett jātszani. Mindenre volt szignāl.” Cseh katonaságnál volt. „Annyit tudtam én szlovākul, mikor berukkoltam, hogy dobrë. Többet nem tudtam, csak ennyit.” Másfél évig volt katona. 1947-ben Feleden élt, onnan deportálták Morvaországba 2 évre „azért, hogy magyar vagyok. … Azt mondtam, ha Szibériāban kibirtam, kibírom ott is. Marhavagonba vittek. Ároltak bennünket, mint a marhāt.” A morvāk finom, művelt emberek, meg a csehek is. Nem olyanok, mint a tótok.” Két év múlva visszahozták őket. Akkor Ipolyságra rendelték be „ātnevelésre”, elég sűrűn. Munkás lett, rögtön nem folytatta a pásztorkodást. Később egy rövid ideig mégis visszatért foglalkozásához. 1951-52-ben még pásztorkodott, aztán jött a JRD (szövetkezet), így megint abba hagyta a pásztorságot. „Cigānfélék pāsztorkodtak aztān” [vagyis a pásztorságot cigányok vették át, mint Magyarországon és Romániában is]. A jószágkihajtáskor csak az idősebb pásztor jelzett, a kisbojtár nem. Az apja még emlegette, hogy az öregek „szurmitá”-nak nevezték a hosszú, fából készült kürtöt, de ő már nem látott olyat. A jószág október 20-ig kint volt a legelőn. Nehéz élet volt egyedül a szabad ég alatt, „mikor jöttek a nagy viharok.” A pásztorok cigányzenére mulattak. „A kālosiak jārtak, a Csihu bandāja, meg Molnār Bélaék” [aki prímáskodott és segédprímáskodott a rimaszombati gyűjtésen]. Helyben is volt banda, Farkas Kálmán 155


2011. 02. 08. 12:22:30

„Gambó”volt a prímása. „Buko volt a nagy klarnétos, a klānétás a kālosi bandāban. Pāsztornak mindig ott kellett lenni Bukonak.” Juhászok is tudtak klarinétozni, Buko tanította is őket. A lakodalomban is cigányzene volt. A zenészek már reggel megérkeztek a lányos házhoz, s zenével kísérték a násznépet. „Előbb a jegyzőhöz mëntek, aztán a templomba.” Itt nem volt már szokásban a tánc a templomból kijövet, de otthon annál inkább mulattak. Csárdásnak szerették a Már én többet nem szeretek szépet népdalt, mely Nagyidán és más környékbeli falvakban is kedvelt Csárdás dallam volt (t.k. Füleki László játszotta). Menyasszonytáncnak általános volt az Asszony, asszony, az akarok lenni magyarnóta14, meg a Két ujja van, két ujja van a mëntének. A magyar területeken általánosan ismert népdal szövege az alkalomhoz volt igazítva: Két ujja van, két ujja van a mëntének, Kerek ajja a pendëlnek. Csivirítom-csavarítom, Éféltājba mëgfordítom. ism. Akármillyen szűk a pëndël, Mégis fëlhajtsa az embër. „Ilyen bolondságok” voltak, „vagy pedig viccës nótākat” énekeltek, mint a Ha valaki, valaki, valaki/Hordót fúrni hína ki, hína ki, Asszony mellett jó a pipa – mondta nevetve. Ő maga is jókedélyű ember, aki nevetve utánozta pl. a koldusok előzőekben már említett énekét (Áldja mëg az Isten a kend szakácsnéját). Két versszakot tudott még a „Fehér László” balladából, a többi versére viszont már nem emlékezett. A nem katonadal szövegű új stílusú népdalok közül a Túr a disznó, ha a gyëre hajtják, Érik a, hajlik a búzakalász (2. versszaka a közismertebb Utcára nyílik a kocsmaajtó), Istenëm, Istenëm, szép szabad életëm (3. versszakaként az általánosabban ismert Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok) népdalokat énekelte. Pál István is jól ismerte a gömöri pásztor-repertoárt: Nagykárolyi fenyves erdő a hazám, Amott van egy nagy ház (Szombatba van egy ház szöveggel is), Hallottad-e hírét, A Vidrócki manga nyája, Amott legel, amott legel… stb. Betyárok az ő idejében nem voltak. „Apām idejében még vótak.” Tudott 48-as dalokat: Fel, fel vitézek, Söprik a pápai utcát, Esik eső karikára.15 Rákócziról a Krasznahorka büszke 156


2011. 02. 08. 12:22:31

várát kezdetű éneket tudta. Ismert kuplét, tudta az apáca és a gróf történetéről szóló érzelmes éneket (Egy magas dombtetőről a völgybe néztem én), ismerte a régi 19. századi népies műdalokat: Kidőlt a fa mandulástól (= Káka tövén költ a ruca), Cserebogár, sárga cserebogár. Katonadalokat és egyben amerikás dalt is szívesen énekelt (Fecskemadár szállott a vasútra, Boszniába befutott a gyorsvonat, Megy a hadihajó, megy ki Amerikába). Egyben felidézte, hogy e környékről, pl. Balogtamásiból is elég nagy volt a kivándorlás. Ő is énekelte a Csivirgónak-csavargónak mond engem az egész világ új stílusú népdalt valamint a Fecskemadár szállott a vasútra kezdetűt. Mint jó zenésznek, nem volt neki mindegy, mit, hogy énekel. Az utóbbi végén megállapította: „Ez jó sikerűt!” Pál István dalait ld. 39., 41-43., 91. kotta, valamint CD II. 2021.

Rimaszombat 1997. augusztus 17., október 3. A nagymúltú városban három prímás előadását volt módon megfigyelni és játékukat rögzíteni: id. György Béláét, Radics Jánosét és Molnár Béláét. A város Szultán nevű éttermében id. György Béla (56 é.) és zenekara muzsikált. Az étterem vezetésének és György Béla kollegialitásának köszönhető, hogy együttese aláfestésével a két másik prímás játékát is meghallgathattam. Közülük Radics János cigányprímást (sz. Balogtamási, 1924. dec. 13.) emelem ki, mert ő volt Barna Balázs balogtamási öreg pásztor kedvenc prímása. A lakodalmán is ő muzsikált neki, „meg az öcsém, Toncsi.” – mesélte Radics. Toncsi kontrás volt, mint az apjuk. Radics Rimaszécsben tanult Oláh Gézától. Sokáig szülőfalujában zenélt, majd Rimaszombatban működött. Zenekarában volt prím, brács, „karnét” nagybőgő, cimbalom. Radics János szuggesztív előadó és szívesen muzsikáló zenész, ám játékstílusa hármuk közül a legtávolabb áll a szorosan vett népzenei hangzásvilágtól. Repertoárján is főleg magyarnóták voltak. A nála fiatalabb generációktól is tanult már, tudta pl. Sánta Ferenc „egy számát.” Jól emlékezett Barna bácsi kedvenc nótáira (pl. Én a pásztorok királya – Kacsóh Pongrác János vitézéből – és Piros rózsák beszélgetnek), pedig már egy jó ideje nem játszott neki. Ismerte jól a pásztorhagyo157


2011. 02. 08. 12:22:32

mányt is, s tudta még a következő dallamokat: Debrecennek van egy vize, Amott legel, amott legel, Juhászlegény, szegény juhászlegény. Az utóbbi Petőfi Alku c. versének (1845) folklorizálódott változata, mely lényegében a teljes nyelvterületen elterjedt népdal, ám leginkább a volt Hont, Nógrád, Heves, Gömör megyék területén maradt fenn. A térség pásztorai vokális és hangszeres formában „hallgató nótá”-nak éppúgy szerették, mint disznótorban, lakodalomban mulató nótaként. A költemény dallama először 18. századi sárospataki kéziratokban tűnik fel,16 majd Kiss Dénes 1844-es kéziratában (141. 2). Erdélyi János 1871-ben úgy nyilatkozott, hogy Petőfi versére ő fogta rá „azt a dal-

Jobbról balra: id. György Béla prímás, ifjú György Béla, Ruszó József (bőgő), Cibula Géza lamot, melyen egész haza ismeri.”17 A dallam és a szöveg párosítása először Füredi Mihály 1851-es kiadványában szerepel együtt (97. sz.). Dallamát a parasztság körében először a szlovákiai magyar területeken is népszerű Bogár, bogár, sárga cserebogár szöveggel Vikár Béla gyűjtötte 1899-ben Mezőkövesden.18 Petőfi szövegével együtt először Bartók Béla 1906-os gyűjtéseiben fordul elő.19 Lakodalmi dallamként az alábbit nevezte meg: Este viszik a menyasszony ágyát (= Lakodalom van a mi utcánkban), menyasszonytáncnak: Asszony, asszony, az akarok lenni. Lagzi régen egyébként 158


2011. 02. 08. 12:22:32

kedden-szerdán és szombaton volt. Kedves nótája az Asszony lesz a lányból. A régi verbunkok közül tudta még a Vasvári-t, amit már nagyon ritkán játszanak. György Béla másfajta játékstílust képvisel. Megismerkedésünk után rögtön megkérdeztem, véletlenül nem nemesradnóti születésűe, mert onnan hangfelvételről György Antal kitűnő prímás zenélését ismerem, akinél korábban Kiss Lajos gyűjtött, többek közt Dudaverbunkokat. Mindketten megörültünk, mikor erre rákérdezve kiderült, hogy ő annak a prímásnak a fia. Így legközelebbi találkozásunkra lemásoltam neki édesapja felvételeit, aminek természetesen nagyon megörült. A zenéről az a véleménye, hogy „Ez a lelket táplálja. Mindent ki lehet fejezni zenében.” Id. György Bélának a fia is muzsikus lett. Ifj. György Béla (24 é.) „Brünnben” működik, a gyűjtéskor épp otthon járt, s beült muzsikálni apja zenekarába. Az ifjú Béla Bicskei Gézánál és Seres Jenőnél tanult Budapesten. Az étteremben lévő cimbalom a Bohák műhelyben készült. A zenekar több tagjai voltak még: kontra Molnár Géza (47 é.), klarinét Molnár Bandi (31 é.) – ő 11 éves korában kezdett tanulni –, bőgő Cibula Géza (45 é.). Mint éttermi szórakoztató zenekar, az együttes természetesen sokféle zenét játszik. Nagyobb részben magyar zenét: A banda klarinétosa hallgatókat, csárdásokat, de keringőket és Molnár János kedvelt szlovák dallamokat is. Stílus és intonáció szempontjából tiszta játékuk érettségről, összeszokott muzsikálásról tanúskodik. Gömörben a verbunkos zene maradványaként máig jellemző maradt a zene hármas tagolása. Ez a tisztán hangszeres verbunkos zenével szemben lassú hallgatót, majd lassú és friss csárdás folyamatot jelent. Hallgató majd lassú-friss nem egyszer egyben ugyanazon dallam. Máskor a hallgató magyar nóta, melyhez új stílusú 159


2011. 02. 08. 12:22:33

népdal kapcsolódik. A népdal alapú csárdások előtti magyarnótákat a CD összeállításakor többször elhagytuk. Minden esetben kivághattuk volna a felvételekről a magyarnótákat, de ezzel meghamisítottuk volna a valóságot. A zenészeknek és 20. századi közönségüknek ezek ugyanis együtt jelentették azt a zenét, amit „jó kis cigányzene”-ként vártak tőlük. Emellett megtörtük volna azt a folyamatot is, amely az átmeneteket a legjobban jelzi. Radics János játékát ld. CD II. 22. Id. György Béla és zenekara játékát ld. CD II. 23.

Alsókálosa 1997. augusztus 17. A rimaszombati zenészeknél augusztus 17-én végzett gyűjtés napján egy rövid felmérést végeztem Rimaszombaton az alsókálosai zenészekkel is. Ifjú muzsikusok játszottak, a legidősebb is csak 24 éves volt közülük. A prímás Molnár Béla (16 é.) volt, akinek Molnár László alsókálosai prímás a nagyapja. Hat-hét éve játszik, nagyapjától tanult hegedülni. A felvételen nem volt jelen igazi prímásuk: Ruskó Károly (21 é.), Molnár Béla tehát egyébként segédprímás. A zenekar brácsása – és

Balról jobbra: Ruskó Károly, Horváth Róbert, Balogh Róbert, Kovács Sándor 160


2011. 02. 08. 12:22:34

alkalmanként egyben szintén prímása – Horváth Róbert (23 é.), aki zenetanártól tanult. Nagyapja cimbalmos volt, s egyébként uzapanyiti zenészcsalád. Bőgősük Kovács Sándor (20 é.). Apja dobos volt a rezesbandában, bőgőzni a nagybátyjától tanult. Cimbalmon Balogh Róbert (24 é.) játszott, aki szintén Molnár László unokája. A fiatal muzsikusokból álló zenekar népszerű népies csárdásokat, virtuóz darabokat játszott. Csak azokat tudják, „amit kérnek.” Ezek pedig: Elment Lidi néni a vásárba, Hajlik a rózsafa, Szép a lány, Most kezdődik a … tánc (gyors műcsárdások) egyéb magyarnóták, mint Eltörött a hegedűm, A pécskai cigánysoron nagy a sírás-rívás stb. Ők már a rádióból tanulnak. „Kállai szokta a rádióban” [játszani], pl. Lassú csárdásként: Jaj, de szép szeme van magának és a Csípd meg bogár-t. Az utóbbit „Felvágós”-nak nevezték (ezzel a szóval fejezték ki, hogy Auftakttal indul), mely egyébként „esztamba megy.” Egy helyen a bőgős így segített a fiatal prímásnak, mikor az elakadt: „Kezdd lassúba, aztán vágd fel!” S a prímás rögtön meg is oldotta. A felsoroltakon kívül tangót (Minden ember életében van egy pillanat), keringőket, polkát, táncdalt, kuplét is tudtak (pl. Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk). A fiatalok tehetségüknél, családi tradícióiknál fogva ígéret arra, hogy a cigányzenekari formáció nem tűnik el a térségben, ám, ahogy szavaikból kivettem, meglehetősen szűkek már működési kereteik. Ezen túlmenően falvakban játszanak ugyan, de repertoár szempontjából már kizárólag csak azt játsszák (tudják), amit nem is olyan régen csak a városi cigányzenekarok játszottak. A falvak régi zenei hagyománya már egyáltalán nincs jelen műsoraikban (hiszen azokat nem kérik), noha pl. a nagyapa, Molnár László 1963-ban Sárosi Bálint gyűjtésekor még gömöri pásztordalokat és dudanótát is játszott.20

Rozsnyó 2004. július 22. A térség másik nagymultú városa az egykori bányaváros, Rozsnyó, ahol már 1989. nyarán jártam egy rövid tájékozódó gyűjtésen. Akkor találkoztam először a helybeli cigánybandával. A prímás lányának a lakodalmát tartották a kibérelt helybeli étteremben, s megengedték, hogy a lagzi igazi megkezdéséig felvegyek néhány dallamot. A felvételi körülmények a vendégek folyamatos érkezése miatt nem voltak azonban megfelelők, s a különböző helyekről összesereglett, barátok161


2011. 02. 08. 12:22:34

ból álló zenekart sem lehetett kérdésekkel terhelni. Az általuk játszott zenék így csak egy speciális alkalom darabjainak minősíthetők. Sok év elteltével kerestem fel újból a zenekart a Csemadok dunaszerdahelyi népzenei adattára segítségének köszönhetően. Ekkor Zsíros László prímással (sz. 1928. november 19. Nagybalog) és fiaival, Zsíros Árpáddal (brácsa) valamint ifj. Zsíros Lászlóval (bőgő) találkoztam. E két fiú adta a kíséretet a szilicei prímás játékához. Ez a cigánybanda az, akikkel a csoltói cimbalZsíros László prímás mos játszani szokott. A prímás beszélgetésünkkor elmondta, hogy apja jó zenész volt, az „egész rozsnyai környékben jātszott.” Apját műzenei darabokra is tanította valaki. „Apām operākot is jātszott, vót neki ëgy karmester, aki tanította.” Amíg ők gyakoroltak, addig ő, mint fiatal gyerek a másik szobában már meg is tanulta a darabot. „Ha tanultam volna [vagyis ha nem csupán szájhagyományos alapon képzett zenész lesz], mās lëtt volna az életëm. Csak rosszkor születtem. Tíz éves voltam, amikor

Balról jobbra: Zsíros László, Zsíros Árpád, ifj. Zsíros László 162


2011. 02. 08. 12:22:35

kitört a hāború.” A hetvenhat évesen is szép, telt hangon, olykor pedig virtuózan játszó Zsíros László panaszkodott egészségi állapotára. Már a beszélgetés elején jelezte, hogy rossz szíve miatt ő már nem tud elég erőteljesen játszani. Mégis minden egyes darabot olyan intenzitással mutatott be, amilyet annak hangulata megkívánt. Amikor ezt szóvá tettem, elnevette magát: „Hāt nem lëhet eztët māskép csināni. Vagy rëndësen csinājja az embër, vagy sëhogy!” Ő abból a régi generációból való volt, aki még ismerte a verbunkos repertoárt, és játszotta annak egyes darabjait. Ilyen volt az a két „Verbunkos”/„Verbungos”, vagy „Palotás”, amelyek közül az egyik Bihari János szerzeménye. Az utóbbit követő kérdésem alapján rögtön eljátszott „Friss” a 19. század elején működött egyik magyarországi német muzsikusnak, Arnold Györgynek (1781-1848)21 a szerzeménye, melyet már 1827-ben kiadtak a kor reprezentatív verbunkos dallamgyűjteményében.22 (ld. 22. fakszimile) A szájhagyományban élő hangszeres dallamként ezt először 1951-ben gyűjtötte Lajtha László és Rajeczky Benjamin a balassagyarmati cigánybandától, majd Lajtha

22. fakszimile Arnold György Friss-e a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből sorozatban 163


2011. 02. 08. 12:22:35

1952-ben egy másik változatban a soproni bandától.23 2004-ig mindössze ez a két felvétel állt rendelkezésre a teljes magyar nyelvterületről, melyek mellé jó ötven évvel később a Zsíros László és fiai előadásában eljátszott darab került. A prímás tudta még az egykor Zemplén megyében továbbá Kassán, gróf Andrássyné házi-muzsikusaként működött Kossovitz Józsefnek (†1819) Kazinczy Ferenc szerint 1794ben komponált darabját, melyhez Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versét illesztette, s amely későbbi kiadások alapján „Lavotta szerelme” címmel vált ismertté.24 Zsíros László is így nevezte meg a darabot, melyet „előadási darab”-ként említett. Igazán a verbunkos stílusú darabok kíséreténél derült ki, milyen kevés alkalmuk volt már a fiúknak behatóan megtanulni ezt a stílust. A kiváló felkészültség, a jó fül és az eddig megszerzett rutin segítette őket abban, hogy apjuk mellett helytállhassanak. Előadásuk apró harmóniai, ritmikai ügyetlenségeiből azonban egyértelműen kitűnt, hogy nem szoktak ilyen zenét játszani, s ami a népdaloknál, csárdásoknál, népies műdaloknál könnyedén ment, itt nem volt alkalmazható. Mindezt aztán szóban ők is megerősítették, ám ők azzal magyarázták, hogy ők nem „kávéházi” zenészek. Apjuk fiatalkorában még mindenféle tevékenységhez kellett a banda, de legalább a szólóhegedű. A környék korábbi szokásairól beszélgetve Laci bácsi elmesélte: „Zene nélkül nem fosztottāk a kukoricāt. Mār akkor szólt nekëm a gazda, hogy Lacikām gyere, kukoricafosztās lësz, hozd a hegedűt! Mā’ akkorra fontak nekëm egy szép nagy koszorút kukoricābú, az vót a fizetség. „A dohānypajtāba símítottāk a dohānt, oszt ott is këllett. Aratāskor csak amikor mā be vótak aratva. Ëgy nyāri szekerbe befogtāk (a) két ökröt, osztan úgy körüljārt az aratónép, mëg mink is a zenészek māsik szekervel, oszt úgy kísírtük őköt be a faluba.” Aratáskor csárdásokat játszottak, nem volt speciális zene. Sokat játszottak lakodalomban is. A lagzi két napig tartott. Reggel hazamentek kicsit pihenni, délben meg vissza. Menyasszonykísérőnek templomba menet a Micsoda falu ez, de sáros-t játszották (= Ezt a kerek erdőt járom én). Menyasszonytáncnak pedig A mi menyasszonyunk nem lesz többet lány-t. Általános tapasztalat szerint a nők jobb dalosak, mint a férfiak, ám erre a gömöri és attól keletre, a Bodrogköz fölött fekvő területek rácáfolnak. Az 1960-70-es években végzett népzenegyűjtések énekesei 164


2011. 02. 08. 12:22:36

még a balladák esetében is nem egyszer a férfiak voltak (pl. az egykori Ung megye területén). Hangszeres zenészek esetében általános, hogy nem szívesen énekelnek, s még a sokat játszott, hallott népdalnak is gyakran csak a kezdősorát tudják. Zsíros László nemcsak tudta a legtöbb dallam szövegét, hanem énekelni is szerette őket. Erőteljes, a hegedűt jól átütő hangon saját kíséretével elénekelte kedvenc hallgatóit is, valamint Magyarok Istene csatalobogóra szövegkezdettel elénekelte a Rákóczi-indulót, melyet aztán fiaival el is játszottak. Zsíros László nem sokkal ott jártam után elhunyt. Vele a régi Felső-Magyarország klasszikus verbunkos zenei stílusának egyik kiváló és egyben egyik utolsó képviselője távozott az élők sorából. A rozsnyói banda játékát ld. CD II. 24-30. Kissé visszaugorva az időben, Várhosszúrét következik a földrajzi terület szerinti haladás sorrendjében. 1988 és 1989-ben ugyanis Várhosszúrét, Rudna, Nagyida és Gombos zenéjének feltérképezése hozott új adatotokat. A gyűjtések akkor elsősorban a hangszeres népzene feltárására irányultak, tehát kötetünkben a hangszeres népzene túlsúlya a szövegeshez képest nem valós aránytalanságból adódik.

Várhosszúrét 1988. június 16-17., 1989. április 30. A Gömör-Szepesi-érchegység déli nyúlványain Rozsnyó közvetlen szomszédságában fekvő falu gyűjtésem idején még teljesen ismeretlen volt népzenei szempontból. Hosszúréten ma már a szlovákiai magyar néptáncosok szövetsége különböző találkozókat rendez (2010-ben pl. „pásztortalálkozó”-nak nevezett, pásztor témájú népzene-néptánc-mesemondás verseny volt). A falu nevében lévő „vár” a táj panorámáját markánsan meghatározó krasznahorkai várra utal, mely e falu felől is szép látványt nyújt. Várhosszúréten Krága Lajos cigányprímásnál és Ulman Gábor citerásnál gyűjtöttem. Krágánál két egymást követő évben jártam. Ulman második utam alkalmával nem volt otthon, csak édesanyjával tudtam beszélni. Ulman Gábor ősei német területről érkeztek ide valamikor, leszármazottjaik számára ez azonban már a messzi múlt. Az utódok a múltat és a német származást meg nem tagadva váltak magyarrá. Ulman Gá165


2011. 02. 08. 12:22:36

bor foglalkozása főkönyvelő, aki amellett kiváló citerás. Gyerekkorában még sok mindent megtanult a helyi hagyományból, majd őt is megérintette a népzenei mozgalom. Így citerázni kezdett, versenyekre járt, pedig ez számára nem volt könnyű, mert mozgássérült: lebénult gyermekparalízisben. Először 1974-ben, gyűjtésemig utoljára pedig 1987-ben vett részt a Csemadok által rendszeresen megrendezett Tavaszi szél... népzenei versenyen. „Háromszor nyertem országos elsőt, legutoljára pedig a kerületi versenyig jutottam el.” Maga készítette citerán tanult meg. „Először 1972-ben készítettem citerát és azzal is kezdtem.” A gyűjtéskor a második saját készítésű hangszerén játszott. Citerája oldalához jávorfát, fedőlapjára fenyőt és fogólapként diófát használt. Szívesen bővítgette műsorát más együttesektől megtanult népdalokkal, hangszeres dallamokkal. Így pl. a Sárga szöget veretek a csizmámra kezdetű, Szilicén gyűjtött, de korábban a tágabb területen jellemző énekelt verbunkos dallamot Takács András tánckutatótól kapott kottából tanulta meg. Az egyik 19. század eleji vegyes tartalmú kéziratos hangszeres dallamgyűjtemény kiadásakor összefoglaltuk a dallam korabeli hangszeres és vokális megjelenéseit. A népzenei továbbélést illetően kitértünk arra is, hogy „A néphagyományban az északi népzenei dialektusterületen – (azon belül főleg a Csallóköz és Gömör megye közötti területen) – a legutóbbi időkig nagy népszerűségnek örvendett a dallam,” „az elmúlt két évtizedben a hagyományos élettér visszaszorulásával azonban ott is lehanyatlott a népszerűsége.” Egy Martin György gyűjtéséből való csucsomi változat alapján mutattuk be azt, hogy a Sárga szöget veretek a csizmámba, csizmámba-ba-ba „szöveg a dallamhoz utólag applikált versikének tűnik,” ugyanis a hangszeres forma a dallam igazi alakja. E dallamra a tágabb területen mindenütt verbunkot táncoltak, amire Ág Tibor gyűjtéséből Ajnácskőről, Kiss Lajoséból pedig Nemesradnótról adtunk dallampéldákat. Az utóbbi „Verbunk” egykori előadója a rimaszombati prímás édesapja, György Antal prímás volt.25 Ulman Gábor a borzovaiaktól szintén tanult verbunkost. Tőlük tanulta a Ködellik a Mátra és az Istenem, országom kezdetű népdalokat is. Az utóbbi dallam – amelyre ott táncoltak –, egyben a dallam széles palócföldi elterjedtségét jelzi. Kodály Elmegyek, elmegyek szöveggel már 1906-ban feljegyezte Zabaron26, (ld. 23. fakszimile) majd a pa166


2011. 02. 08. 12:22:36

23. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában lócok közt más falvakban is énekekelt népdalt a Mátrai képek c. kórusművében használta föl. Ulman Gábor e kórusmű kezdődarabjának dallamát, a Vidrócki dallam-ot is megtanulta a környékből. Ezt Az én libám nem lesz mindig liba lakodalmassal együtt kécsőiektől tanulta meg az alábbi helyi szöveggel: 1. Malom hegyén esik a hó, Virágzik a csipkebogyó. Kék nefelejts, bazsalyikom, Në felejts el kisangyalom! 2. A kecsői kertek alatt Három rossz nyavalya szaladt. Fogja mëg a legényëket, Mért szeretnek mënyecskéket! ism. Fogja mëg ... Ulman Gábor dalait ld. 47-50., 90. kotta és CD II. 31-32.

167


2011. 02. 08. 12:22:36

Várhosszúréten Krága Lajos cigányprímást (sz. 1929.) először 1988. június 17-én, majd másodszor 1989. április 30-án kerestem föl. Krága zenészcsaládból származik, de ő maga a gyűjtés idején már jó ideje nem volt aktív. Ezért fogadott így: „Nem ajánlom magamat!” Később, mikor játszott, panaszkodott, hogy nincs formában. Mondta, hogy ha tudta volna előre, hogy jövünk, legalább egy hétig gyakorolt volna. „De ëgyből lëkaptak!” – reklamálta viccelődve. Balkezes prímás Krága Lajos balkezes (volt) prímás volt, de mint mondta, ez sose okozott neki nehézséget a hegedűjátékban. Mint a II. világháború utáni generáció általában, ő is szívesen hallgatta neves prímások (Lakatos Sándor és mások) játékát a Magyar Rádióban. Rádiójuk 1953-tól van, azóta, amióta villany van a faluban. Akkoriban a betongyárban dolgozott, abból tartotta el családját, de keresetéből tudott annyit spórolni, hogy vehettek egy rádiót. 1965-től (és a gyűjtés idején is) egy csatornaépítő vállalatnál dolgozott. Vízelvezetés céljából csöveket, panelokat raktak le az árokba, miután előzőleg kézi munkával maguk a munkások kiásták azt. A nehéz munka miatt hagyott fel a komolyabb zenéléssel. „Hát kinek van kedve, no, egész napi kemény fizikai munka után?” – magyarázta. Úgy érezte, hogy a keze is nagyon elnehezült a sok földlapátolástól. Később a különböző darabok eljátszása után meg is jegyezte: „Valamikor nem így muzsikātam!” Kár, hogy nem folytathatta a mesterséget, mert igen kifejezően, szép hangon játszott. Testvére Szilicére került pásztornak. Krága részben az ő révén jól ismerte a pásztorság dalait, mely a mesterséggel együtt került át a cigány pásztorokhoz. A „Pásztoroké”-ként nevezte meg és énekelte el 168


2011. 02. 08. 12:22:37

ízes tájszólással a Béres vagyok, béres kezdetű régi stílusú pásztordalt, melyet az öregebbektől tanult. „Ahogy mondja is, [a nóta] hāt tényleg így vót, nem? Jött az újesztendő és akkor cseréltek helyet. Csak így vót!” – magyarázta a dal szövegét. Szilicei pásztoroktól tanulta meg a Vidrócki dallamot is (Mëgyën a nyāj, mëgyën a nyāj). „Ott majdnem az egész cigānysāg mind pāsztor, csordās”– mondta. Tudta, hogy a pásztoroknak volt tárogatója, s hogy jelzőhangszerként e tájon többnyire már billentyűs trombitát használtak, de akadt régebbi típusú trombita, sőt egy-egy kanásztülök is. A szignálokról beszélgetve elmondta, hogy testvére egyaránt tudta és fújta „a felkőtőt, meg a fejőt.” A pásztor a „fëlkőtőt a simával fújta.” – mesélte. Bár ő aktívan nem igen járt lagzikba, inkább csak a búcsúnap estéjén muzsikált, jól ismerte a régi lakodalmakat. Elmondta, hogy lakodalmi kísérőnek ezen a környéken az Ezt a kerek erdőt járom én-t, menyasszonytáncnak pedig a Mikor a menyasszonyt fektetni viszik-et játszották. A vőlegényes házhoz megérkezők a Mari néni gyüjjön csak ki kezdetű dudanótával kéredzkedtek be az esküvő után. Ezt feleségével, Krágáné Annával el is énekelte. Látszott, hogy szoktak együtt dalolni, vagy a capella, vagy Krága hegedűkíséretével. A második gyűjtési alkalommal még 30 év körüli fiuk, Krága Antal, valamint lányuk és vejük is bekapcsolódott az éneklésbe. A tágabb Palócvidék olyan népszerű (főleg új stílusú) népdalait énekelték és játszotta el Krága Lajos szólóban is, mint A patai zöld erdőben nem zörög a falevél27, Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza, Zöld (sic) a kökény, recece, Két út van előttem. Az utóbbit a határ túloldalán fekvő Tornakápolnán is kedvelték: „a lányok énekelték sétálva az utcán.” – mesélte Szőr József 2003-ban. Az Alföldön is kedvelt Ezt a kislányt még akkor megszerettem kezdetű új stílusú népdalon kívül az általánosan ismert Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok szintén elhangzott előadásukban. Krága sok magyarnótát is tudott, melyek közül eljátszotta az egyik kedvencét (Valamikor boldog voltam). A régebbi népies műdalok közül jól tudta a Káka tövén költ a rucá-t, és mindkét változatban az Ég a kunyhó, ropog a nád-at, melyek közül a kvintről indulót „Friss csárdás”-ként játszotta. Országosan ez a dallamváltozat az ismert, melyet először 1833-ban a „Tündérkastély” c., majd 1850-ben a „Házassági parancs” c. népszínműben használtak fel. A különböző kottás kiadványok tanú169


2011. 02. 08. 12:22:38

sága szerint ez az 1850-1861 közötti évek egyik legnépszerűbb dallama. Szövege már 1828-ból ismert.28 Tompa Mihály 1844-ben kétféle változatban jegyezte fel a verset a közeli Selyeben gyűjteménye végén a vonalrendszer alá, de kotta nélkül. Krága Lajos virtuóz módon eldúdolta mindkét dallamot. Keze ugyanis kissé elfáradt játék közben, s hogy ne okozzon csalódást, s kérdésemre megmutassa a dallamot, inkább eldúdolta, mint elhegedülte. „A kezembül nem mén, a szāmbul mén!” – tette hozzá mérgelődve, de mikor látta, hogy virtuóz dúdolása a családja körében is nagy tetszést aratott, megnyugodott, hogy sikeresen imitálta a hegedűjátékot. Hegedűn játszotta még Frank Ignác „Luisa-csárdás”-át, a Liszt Ferenc és Johannes Brahms által egyaránt felhasznált Szép a lány, jó a lány-t, valamint a Most kezdődik a... tánc kezdetű virtuóz műfrisset. Krága Lajos rendkívül örült, amikor egy év múlva visszatértem hozzájuk. Nem győzte mondani, hogy „Hírës lëttem!”, mert előadásából kis ízelítőt adtam egyik rádióműsoromban, amiért nagyon hálás volt. Örömébe bánat is vegyült, mert az utazásom előtti napokban jelentették be kedvenc magyarországi TV bemondónője, Hajas Ilona halálhírét, akit nagyon kedvelt. Az ő emlékére eljátszotta a Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele kezdetű magyarnótát, amely ma már lényegében mindenütt tartozéka a zenészek halottas repertoárjának.29 Ő azonban különös megilletődéssel és a nóta utolsó szavait (Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves…) rendkívül mély átérzéssel játszotta. Krága Lajos éneklését, hegedűjátékát és családja éneklését ld. 42., 57., 71-75., 87., 96-99., 106-107., 111., 115. kotta és CD II. 36-38.

Rudna 1988. június 16. A Rozsnyóhoz közeli és az oklevelekben a 13. századtól gyakran említett bányászfaluba a gyűjtésem célját jól értő Ulman Gábor kalauzolt el Gonosz Ferenc parasztcimbalmoshoz (sz. 1904.). Különböző kutatási témák kapcsán néprajzkutatók többen is megfordultak a magyar többségű, szlovák és cigány lakosságú, vallásilag is több felekezethez tartozó faluban30, népzenegyűjtés azonban nem történt. Gonosz Ferenc szülei kivándoroltak Amerikába, s ő ott született, majd hazakerült. 1930-40 között Belgiumban dolgozott egy bányában, 170


2011. 02. 08. 12:22:38

közben azonban a nehéz munka mellett is mindig módot talált arra, hogy zenéljen. 1940-ben szeretett volna újból kimenni Amerikába, de akkor már nős volt, s a felesége nem engedte. Feri bácsi gyűjtőutam idején már csak magának muzsikálgatott, korábban azonban zenekara is volt, bandában is játszott. Bandája prímből, két kontrából, bőgőből, cimbalomból valamint A és C klarinétból állt. (Az utóbbi játékosa a darabnak megfelelően váltogatta a hangszert). Beszélgettünk az együttes megalakulásáról: a magyar fiataloknak igénye volt arra, hogy együtt zenéljenek, s a kis mellékkereset is szükséges volt. A cimbalom szerepéről szólva Feri bácsi elmondta, hogy az elsősorban a többi hangszer aláfestő hangszere volt, de meghatározott helyeken szólót is játszott. Arra, hogy mikor lehet cifráznia a cimbalmosnak, ezt mondta: „a cifra vágásra megy.” A vágás jelentheti azt, amit az alsókálosiak a „felvágós” kifejezéssel jelöltek (s amely bemutatásuk alapján Auftaktként nevezhető meg), de jelenthet cezúrát is, sőt akár a kettőt együtt. Feri bácsi koránál fogva még jól emlékezett a régi táncdallamokra. Ismerte a tágabb területen jellemző mindkét kanásztánc-dallamot (Megismerni a kanászt és Itthon van-e a kanász). Fiatalkorában még táncoltak verbunkost a Sárga szövet veretek a csizmámra dallamára. „Eztet valamikor – én emlékszëk, hát még fiatal zenész vótam – és a falusi legényëk ezt kérték: Sárgaszöget veretëk a csizmámho’, oszt ezt këlletëtt játszani, verbunkóst.” Egymás mellett sorban táncoltak, „tempósan këlletëtt játszani, s közben a [táncos] a csizmaszárat lapogtatta.” A dallam egy részét kiválóan eldúdolta, de játszani már nem akarta. Más verbunkost már nem tudott. Repertoárján azonban több olyan 19. századi dallam volt, amelyet ma már hiába keresnénk a fiatalabbak körében (pl. a Petőfi versére íródott Fürdik a holdvilág az éj tengerében, Csak azért szeretem a magyar menyecskét, Kedves Minkám el kell válnunk). A többi hangszerjátékoshoz hasonlóan így nyilatkozott: „A szöveget nem tudom, csak elvétve, imitt-amott, amit elloptam.” Azért szívesen elénekelte a legismertebb Kossuth-nótát (Kossuth Lajos azt üzente31), s a Hej, édesanyám engedjën el a bálba kezdetű új stílusú népdalt. Ez megvan Kodály Zoltán 1905-ös gyűjtésében a volt Pozsony megyei Taksonyból és Galántáról. (ld. 24. fakszimile) Tudta a környékben is népszerű Hej, rozmaring, rozmaring-ot, a Hej, felszállott a kakas a fűzfára új stílusú népdalt, több más népies műdal közt a Csuhajja, ezt a kislányt nem az anyja nevelte, Még azt mondják nincs 171


2011. 02. 08. 12:22:39

24. fakszimile Kodály gyűjtése és lejegyzése kézírásában Szegeden boszorkány és a Már én többet, már én többet csendőrkáplár nem leszek (a Pogrányban közismertebb Jaj, de magos… ez a vendégfogadó szövegével elhangzott) népies műdalt. Gonosz Ferenc dala: 102. kotta, éneklését, cimbalomjátékát ld. CD II. 39-41.

Nagyida 1988. június 14-16. és 1989. május 1. Nagyida megyebeosztás szempontjából már Abaúj-Torna megyéhez tartozik, zenéje azonban erősen köti a gömöri területekhez, ezért itt tárgyaljuk. Nagyidán az idős generációból elsőként Csályi Andrásné Gál Máriával (sz. 1914. február 16.) beszélgettem. Mivel ő a közeli, Ung megyei Szűrtén (ma Ukrajnában van) született, zenei emlékei is elsősorban erre a – zenei tekintetben egyébként alig32, néprajzilag is csak a legutóbbi évtizedekben feltárt33 – falura vonatkoztak. Az éneklést 172


2011. 02. 08. 12:22:40

elhárította, mivel már rég nem énekelt. Azt mondta, hogy már nem is tudna énekelni, de láttam, hogy inkább a környezete előtt szégyellné, mert nem lenne illendő énekelnie dologidőben, ráadásul egy akkor érkezett idegennek. A hagyományosan még együtt élő nagy család élte körülötte mindennapi életét, dédunokái is kint játszottak az udvaron. Ő a legbelső szobába hívott be, s alig beszélgettünk egy keveset, az idős asszonyt hozzátartozói máris figyelmeztették elvégzendő teendőire, állatok etetésére, vagy valami hasonlóra, amivel véget vetettek érdeklődésemnek. A jeles napok szokásait illetően falujában volt betlehemezés, karácsonyi köszöntés, amelynél a Csordapásztorok karácsonyi éneket énekelték. Csályiné elmesélte, hogy a református faluban Húsvétkor a harangok elnémulásakor a harangozó nagyméretű kereplővel, vagy kint az udvarban kalapáccsal jelezte az időt. Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások közt a lakodalom náluk is nagy jelentőséggel bírt. Az esküvőre kísérés a Mikor megyek én a templomba esküdni és Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején új stílusú népdalokkal történt. Menyasszonytánchoz, vagyis a „Kontyozó”-hoz itt is A mi menyasszonyunk nem lesz többet lány (a területen jellemző, kvintről induló) dallama szolgált. Bálak alkalmával előfordult kimuzsikálás, mely a Rákóczi-indulóval történt. Táncként a legáltalánosabb volt a „Csárdás”, és a „Rezgő.” Amikor kértem, énekelje el legalább azt, amire a legjobban lehetett mulatni, a csárdásként játszott Húzd rá Bukó, ne aludj a székën dallam jutott eszébe, melyet a Juhászlegény, szegény juhászlegény dallamára énekelt, s amelyet később Füleki László is eljátszott hegedűn. A táncok közül keringő, valcer fiatalkorában még nem volt Szűrtén. Nagyidán summások is jártak aratni a bárónak, akik Nagydobronyból jöttek ide, s bálakat is tartottak. Ugyanezt megerősítette Árvai András (88 é.) és Demkó András (78 é.) is. „Énekelni csak az uradalmiak énekeltek aratáskor.” – mondta Árvai. Ezek „kepések”, másképpen „részes munkások” voltak, akik bálaztak, „kepebál”-at rendeztek. Árvai Andráshoz Demkó András vitt el. Demkót egy évvel gyűjtésem előtt szélütés érte, s kissé nehezen beszélt, de emlékezőtehetsége ép maradt. Ő elsősorban néprajzi szempontból mondott hasznos tudnivalókat a menyasszony, vőlegény öltözetéről, a temetés menetéről. A népszokások közül beszélt a farsangról és a kiszézésről, s a kiszebábut „boszorka”-ként emlegette. A 173


2011. 02. 08. 12:22:40

két idős ember már nem tapasztalta meg maga körül a régebbi hagyományt, így pl. már nem láttak verbunk táncot, nem tudtak régi stílusú népdalokat. Számos ok között a magasabb műveltség felé törekvés is közrejátszhatott abban, hogy kevéssé ismerték a zenei hagyományokat. Demkó András pl. nagyra becsülte az irodalmat, szeretett olvasni, olvasmányait pedig Jókai Mór regényei és Arany János versei adták. Mindkét idős ember nagy tisztelője volt az 1848-as hagyománynak is. Az ahhoz kapcsolódó dalanyagot természetesen ismerték. Tudták a „Kossuth nótá”-t (Kossuth Lajos azt üzente és Esik eső karikára szöveggel külön dalként is) és az „Aradiak nótájá”-t (Jaj, de szépen süt az őszi nap sugara). Tudták a Krasznahorka büszke várá-t és több más népies műdalt (pl. Ezt a kerek erdőt járom én, Lenn a délibábos Hortobágyon), de tudták azt is, hogy ezek elengedhetetlen kísérőhangszere a klarinét meg főleg a tárogató volt. Demkó András kedvelt népdalként egyedül a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű új stílusút, Árvai András pedig a környező Várhosszúréten is kedvelt Zsebkendőm négy sarka símára van vasalva népdalt nevezte meg. Árvai András dalait ld. 73., 75. kotta. Nagyidán sikerült megnyernem egy parasztprímást felvételek készítésére, aki a községhez csatolt Gomboson (régi nevén Nagyida-Perény Gombospuszta) lakott.34 Kísérője Csiszár Gyula „Pipir” (58 é.) cigányzenész cimbalmos volt. Velük 1988. június 14-16-án és 1989. május 1-én készítettem felvételeket. Füleki László szlovákiai magyar prímás (sz. 1940), a terület egyik reprezentáns parasztzenésze. Föld és állatok nélkül ma már nem a hagyományos értelemben vett paraszt, de Füleki László nem szakadt el a földtől. A gyűjtés idején a kertjében lévő fóliasátor alatt az idénynek megfelelő primőr zöldséget termelt eladásra. Akkoriban elsősorban zöldpaprika és paradicsom-termesztéssel foglalkozott. 174


2011. 02. 08. 12:22:41

Családjában ő az egyetlen zenész. Eleinte apja, majd a helybeli cigányprímás tanította hegedülni. Sok év távolából is nagy szeretettel és tisztelettel beszélt az öreg prímásról, aki igen jó hírnévnek örvendett a környékben. 16-17 éves korától már beállhatott bandába, bálakban és lakodalmakban rendszeresen zenélt magyaroknak és szlovákoknak. 20 éves korában már saját, cigányzenekari felállású zenekart alapíthatott. Hamar tapasztalnia kellett azonban a hagyomány rohamos kopását, amelyet az 1960-as évek elejétől a politikai változások is siettettek. A magányos házimuzsikálás sem belső zenei igényeinek nem volt elegendő, sem családja anyagi elvárásainak nem felelt meg. Ezért – mint félprofesszionista zenész –, egyéb lehetőséget keresett zenei igényei kielégítésére illetve keresete kiegészítésére. Együttese felbomlása után megtanulta a legdivatosabb slágereket és éveken át könnyűzenészként működött a környékbeli cukrászdákban, éttermekben borozóban zongora-dob kísérettel. Később már szaxofon is akadt melléjük. Kb. 10 évet játszottak együtt az Ilosvai táncegyüttesnél Csíszár Gyulával („Pipir”, 58 é.), akivel annakidején együtt kezdtek muzsikálni. Ezt a tevékenységet munkája mellett folytatta. „Cigánynótá”-t (Nézem a csillagos eget), cigányzenét és a kor adott divatos slágereit játszották. Ezt a zenét azonban sosem tudta úgy megszeretni, mint a parasztzenét és a klasszikus cigányzenét. Mint mondta, „nem volt az igazi”. Füleki ugyanis „régimódi”-nak tartotta saját magát. „Olyan vagyok még a velem korúak közt is, mint amilyenek gyerekkoromban az öreg cigányzenészek voltak. Jobban szerették a régi magyar számokot, [zenedarabokat] mint az újakot, s úgy vagyok én is. Én is inkább csak ezeket a magyarokot szeretem, (amiket tőlük tanultam), a jó lassú- meg gyors csárdásokot és hasonlókat.” A cigányzenész kezén nevelkedett prímás játéka összességében jól és meggyőzően képviseli az általánost, de egyúttal erős egyéniség, prímásként pedig tanító-vezető alkat. A 19. századi hangszeres repertoárból jól ismerte a virtuóz műfrisseket, népies műdalokat (pl. A csizmámon nincsen kéreg, Ég a kunyhó, Erdő mellett nem jó lakni, Zsebkendőm négy sarka, Asszony, asszony, az akarok lenni, Szép a lány, jó a lány). Tudott egy „Vasvári verbunk”-ot, amely az egyetlen verbunk volt, amit még hallott a helybeli cigányzenészektől. Ez azonban nem a területen jellemző, korábban általánosan ismert „Vasvári verbunk”, vagy másik ismert címével a „Martinovics-induló” (Sze175


2011. 02. 08. 12:22:42

memből könnypatak csorog), a hagyomány szerint a Martinovics-féle összeesküvés leverését követően keletkezett és több 19. századi kéziratos gyűjteményben rögzített ének volt35, hanem a tájegységen honos Sárga szöget veretek a csizmámra dallama. Füleki László nagyobb repertoárral rendelkezett a hagyományos paraszti népzene köréből. Így a régi stílusból játszotta a Lóra csikós, lóra kezdetű népdalt, az északi területeken korábban jellemző, itt már kevésbé élő, de a helybeli tánccsoport által felelevenített kanásztánc dallamokat (pl. Akkor ugrik a medve, ha van néki jó kedve, Megismerni a kanászt), a Dunántúlon és a Palócföldön egyaránt kedvelt Túlsó sor, innenső sor/Túlsó soron nyílik a virág szövegű táncdallamot, s játszott dudanótát (Hej, rezeda, rezeda). A gyűjtés indítóokát értve világos magyarázatokkal szolgált a zenei szokásokkal kapcsolatban, és készséggel eljátszotta, ha valamely dallamra rákérdeztem. Mint gyakorlott zenész, legtöbbször azonban saját spontán invenciójának megfelelően muzsikált. Így volt ez pl. a csárdásokkal, melyekhez olyan új stílusú népdalokat adott elő sorozatban, amelyekről korábban nem ejtettünk szót. Az ilyen természetes zenei folyamat mutatta meg igazán egyrészt az ő és környezete dallamismeretét, másrészt azt, hogy mely dallamot melyik más dallammal lehetett, vagy volt szokás párosítani. „Lassú és Friss csárdás”nak játszotta pl. a Gyenge a nád, lehajlik a földre, Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok. Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe, Ültettem violát, várom kikelését, A cipőmnek se sarka, se talpa népdalokat. Az utóbbit „Esztam csárdás”, vagy Friss csárdás”-ként nevezte meg. Ismerte még a lakodalom hagyományos folyamatához csatlakozó dallamokat is, melyek közül a templomba-menetel kíséretéül szolgálókat mutatta be: Mikor megyek én a templomba esküdni, Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején. Az utóbbiról elmondta, hogy nemcsak templomba menet játszották: „Mikor kontyozták a mënyasszonyt, ezt muzsikátuk.” A gyűjtés körüli időben e dallamokra már nem igen volt igény, a zenészeket megrendelők inkább már az akkori slágereket kérték. Menyasszonytáncként ugyanakkor még használták (a kvintről induló) A mi menyasszonyunk nem lesz többet jány dallamot. „Lakodalmas nóta. Menyasszonytánc” volt a Feltették már nékem a koszorút kezdetű népdal is, valamint „Kontyoló” volt még az Abaúj, Zemplén megyék területi közelségére utaló, főleg azokon a tájakon honos Hej, menyecske, menyecske kezdetű népdal is36, melyet Magyarbődön 176


2011. 02. 08. 12:22:42

és Abaújszinán is rögzítettem. A Hej, menyecske… dallamot először Pálóczi Horváth Ádám jegyezte fel 1813-as „Ó és Új, mintegy Ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé” című kottás gyűjteményébe, Azért adtam egy garast szöveggel.37 A dal korábbi változatát a Pataki Dallamtárból (1798) és közeli korabeli feljegyzéseit Bartha Dénes közölte.38 A magát „gömöri fi”-nek nevező Mindszenty Dániel39 1831-es kottás gyűjteményében Gömör megyei helynevekkel – Lice, Gice, Süvete, Murány, Jolsva40 – rögzítette a dallamot. (25. fakszimile) Mátray Gábor Esztergom és Pest megyei elterjedt-

25. fakszimile Mindszenty Dániel dallamlejegyzése 1831 séget is jelzett az 1828-29 körüli kéziratos vokális dallam-gyűjteményében található bordalszöveg-változatnál.41 (26. fakszimile) A népzenei gyűjtések tanúsága szerint a dallam a történelmi Felvidék alatt és a körülötte fekvő területeken lakodalmasként maradt fenn, mely a magyar42 és a szlovák népzenében egyaránt megvan,43 beleértve a magyarországi szlovákok dalkincsét.44 Nagyidán ha kellett, a bálból szintén a Rákóczi-indulóval történt a kimuzsikálás. Füleki a mai magyar prímások közt kiváló muzsikus. Intonációja biztos, egyes hangokat azonban magasabban intonál. Ennek oka egyrészt a felvételek miatti izgalommal, másrészt a szlovák környezet hatásával magyarázható. Játékában így megfigyelhető volt a kvart hang gyakori emelése (tendencia a szlovák líd kvart használatára) illetve 177


2011. 02. 08. 12:22:43

26. fakszimile Mátray Gábor dallamlejegyzése 1828-29 körül esetenként az eol hangsor 7. fokának emelése (a hang vezetőhanggá, illetve a hangsor összhangzatos mollá minősítése). Az elsőként játszott régi stílusú Édesanyám, szennyes ingem-gatyám kezdetű, „Lassú csárdás” után megjegyezte: „No, ez kicsit szlovákosra sikerült.” (27. fakszimile) Kértem mondja el a magyar és szlovák megformálás mikéntjét. Mivel aktív korában magyaroknak és szlovákoknak egyaránt muzsikált, valamelyest szavakba tudta önteni a magyar és a szlovák előadásmód közötti különbséget, De mint általában a többi zenész, ő is szívesebben mutatta a gyakorlatban mit, hogyan kell játszani az egyik, vagy a másik népnek. Két azonos magyar népdal alapú „Lassú csárdás” esetében a szlovák előadásmód lényegét a kissé rángatott vonókezeléssel létrehozott lazább ritmusban és a gyors tempóban jelölte meg, míg a magyarét a kis vonómozgással létrehozott feszesen tartott pregnáns ritmikában és a lassabb tempóban. (28. fakszimile) Előadásmódjának egyébként sajátos vonása volt hangerő-fokozási módszere, melyről külön tanulmány készült.45 Az éneklést, mint általában a zenészek, először kissé vonakodva vállalta, de biztos hangon, jól dalolt, s tudta a dalok szövegét is. Füleki László éneklését, hegedűjátékát szólóban és Csíszár Gyula cimbalom-kíséretében ld. CD II. 42-46. 178


2011. 02. 08. 12:22:45

27. fakszimile Füleki László játéka „szlovákosan” Tari Lujza gyűjtése, lejegyzése kézírásában

179


2011. 02. 08. 12:22:46

28. fakszimile Füleki László játéka „magyarosan” Tari Lujza gyűjtése, lejegyzése kézírásában

180


2011. 02. 08. 12:22:47

Jegyzetek 1 2 3 4

5 6 7

8 9

10

11 12

13 14 15 16 17

18

19 20 21 22 23

Újváry 1977. 22. Paládi–Kovács 1985. Ld. Arcanum CD-ROM, 2004. A Népzenei Adattár vezetőjének, Huszár Lászlónak segítőkészsége folytán részt vehettek a gyűjtésen zenetudományi szakos hallgatók is. A hangszeres gyűjtések kapcsán rövid összefoglaló: Tari 2001a, 186–208. Ld. Magyar Népzenei Antológia II. 4.4.c. Az utóbbi a német népénekhagyományból hozzánk került Vom Himmel hoch da komm ich her kezdetű szentének. A német karácsonyi ének Johann Sebastian Bach orgonavariáció feldolgozásából ismert (BWV 769). A teljes nyelvterületen elterjedt karácsonyi köszöntőt nálunk általában Paradicsom mezejében szöveggel éneklik. Játékát ld. Magyar Népzenei Antológia II. 4.2.b. „Erdő mellett estvéledtem – avagy a népdal folklorizálódása” címmel 2004ben az MTA Néprajzi Kutatóintézete konferenciáján elhangzott előadásomnak ez az általánosan tapasztalható jelenség volt a témája. A közlésre akkor leadott tanulmány sajnos azóta sem jelent meg. A régi Heves megyei Pásztóról Rajeczky B. gyűjtésében ld. Magyar Népzenei Antológia II. 7.1.d. Ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 01630. A Magyarországon belül, a határszélen fekvő Tornakápolnán Szőr József (sz. 1922.) ezt így énekelte 2003-ban: Háromezer juha van a bárónak. Szendrei 1993, 19. Kerényi 1961,164., 223. Utóbbit ld. Tari 2000. CD-ROM Először a Dávidné Sóltári-ban, ld. Kerényi, 1961. 37. sz., 212. Fővárosi Lapok, 1871. július 9., 155., Kodály Zoltán jegyzete a Füredi Mihály kiadványából készült másolat kottáján, MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény KR 15.462. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 06024. Kodály Mohiban Be szeretnék szép emberrel hálni szöveggel gyűjtötte. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 0300. A témáról ld. Tari 1999. Ld. Magyar Népzenei Antológia II. 4.4.a-b. Arnold Györgyről ld. Major in Zenei Lexikon I. 1965. 90., Rohr 1988. 55., Blažekovic 2003. Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből IX. fogás 75. sz. Tari 1992. A 6d), Sopron B 2b). A dallam előfordulását további korai 19. század kéziratokban ld. Tari 1998 c, 55.

181


2011. 02. 08. 12:22:47

24

25 26 27 28 29 30 31

32

33

34 35

36

37 38 39

40 41 42

43 44

45

Ld. Brockhaus–Riemann Zenei Lexikon II., 1984. 343., valamint a rozsnyói banda előadásával kapcsolatban is ld. Tari 2005 b. 52. Ld. Tari 1998 c, 26-27. Ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény BR 09.425. Ld. Tari 2007 b) CD 48. (Kërësztësi zöld erdőben nem csörög a falevél). Kerényi 1961. 19., 209. Ld. Tari 2006a. Ld. L. Juhász 2002. 22–23. Felvétele rákerült a szabadságharc zenei emlékeit bemutató CD-ROM-ra, ld. Tari 2000. A Magyar Népzenei Antológia II., Észak c. hanglemezkiadványon mindössze három település, Nagyszelmenc, Szirénfalva és Bés képviseli a területet Kiss Lajos 1965-ös gyűjtéséből, ld. 105a, b, c. Liszka József Ág Tibor gyűjtéseire hivatkozik. Liszka 2002. 355. Ld. Liszka 2002. 343–344., 354. Ugyanitt: „Amíg a nyolcvanas évek közepéig gyakorlatilag semmit nem tudtunk az Ung-vidék néprajzáról, mára – ha nem is kimondottan mély –, de szolíd szórású ismereteink vannak róla.” 428. A prímás játékstílusáról ld. Tari 1995. A dallamról és a 19. századi feljegyzésekről ld. Tari 2005b. 52., valamint a dallamot Buri Rudolf miskolci cigányzenész előadásában ld. Sárosi 1998. CD II. 20. Ld. MNT III/B X. fejezet 329–337. kotta. Az Abaúj- és Zemplén megyei gyűjtésekből ismert dallam mindenütt „Újasszonytánc” volt. Ötödfélszáz Énekek 395. sz. és Énekes Poézis 196. sz. Bartha 1953. Ötödfélszáz Énekek 395. sz., 718–719. Mindszenty szöveggyűjteményéhez mellékelt levele: MTA Könyvtár Kézirattár Rui Irod. 8r 206/56a. MTA Könyvtár Kézirattár Rui Népköltés 56. MTA Könyvtár Kézirattár EA 2969 [4. lap] MNT III/B 329–337. Elterjedtség: Abaúj-Torna megye, Zemplén m., Ung m., Máramaros m. és Nyírség. A dallamhasználat szélső nyugati pontja Gömör-, ill. Nyitra megye. A dallamtípust lásd: Dobszay-Szendrei 1988. IV. (F) /391. 2. altípus, 842–843. Slovenské Spevy I. 160. sz. Pilisszentkereszti szlovák változat Ivan Papuček 1983-as kiadványából az MTA ZTI Népzenei Típusrendjében: 17. 206.0/2 típus. Játékstílusának egyéni és közösségi vonásairól Tari 1992–94. 1995.

182


2011. 02. 08. 12:22:47

III. A Hernádtól keletre a Felső-Tiszavidékig – az északkeleti tájak A régi Abaúj-Torna megye A szlovákiai magyar néprajzról szóló könyv szerzőjével azonos álláspontot képviselünk abban, hogy „A Palócföld keleti, az egykori Torna és Abaúj megyék területén található térsége kulturálisan csak lazán kapcsolódik a «klasszikus» értelemben vett Palócföldhöz.”1 Ez egyaránt megmutatkozik a zenében és a beszélt nyelvben. A dallamanyagban Zemplénen keresztül érthető módon kapcsolat mutatható ki a Felső-Tiszavidék felé is. A régi Felső-Magyarország magyarok lakta területein földrajzi- és zenei tekintetben a népzenegyűjtők igyekezete ellenére sok feltáratlan terület volt még az 1970-es években. Ez érvényes erre a vidékre is, mert Kelet-Szlovákiából például az 1980-as évekig egyetlen hangszeres adatunk sem volt, vokális sem elegendő. Hasonlót állapított meg Ág Tibor: „A századunk elején megindult népdalgyűjtés ezt a vidéket valahogy kikerülte.” Az általa írt folytatás azonban pontosítást kíván. Ezt olvashatjuk ugyanis: „A két világháború között ezen a vidéken senki sem gyűjtött népdalokat, de néprajzi gyűjtésről sincs tudomásom. A második világháború alatt sem, pedig akkor ez a terület Magyarországhoz tartozott, ahol intézményes népdalgyűjtés folyt.”2 A gyűjtés ezt a területet nem kikerülte, hanem el sem jutott idáig. Kodály nyugatról kelet felé haladva végezte szisztematikus gyűjtőmunkáját és az I. világháború kitörése idejére csak Gömör megye egy pontjáig jutott el. Vargyas Lajos 1939-ben éppen azért választotta gyűjtése helyszínéül a Magyarországhoz visszacsatolt Áj falut, hogy onnan nyugat felé folytathassa a Kodály által megkezdett feltárásokat.3 Kodály ugyanis – mint Vargyas ezt számtalanszor elmesélte – előzőleg megmutatta 183


2011. 02. 08. 12:22:47

neki a térképen, hogy meddig jutott el. Másrészt sajnos abban az időben Magyarországon sem folyt még intézményes népzenegyűjtés, sőt még intézményes kutatás is csak 1953 óta folyik, amikor megalakult az MTA Népzenekutató Csoportja. Egyetlen népzenekutató dolgozott intézményben, Lajtha László a Néprajzi Múzeumban. Bartók és Kodály még a két világháború közt is magánemberként végezte munkáját, igaz, ekkor már egy-egy tanítványuk bekapcsolódásával. Az ő szakmai tekintélyük és a szakmai összefogás tette lehetővé, hogy az intézményben dolgozó Lajtha, a zeneakadémiai tanár Kodály és Bartók valamint mások közreműködésével az ország több pontján feltárásokat végezhessenek a Pátria lemezek megindítása céljából.4 E hiányokat tudva természetes volt számomra, hogy az északkeleti területet is megcéloztam gyűjtés céljából. Nem volt azonban könnyű dolgom. Azokban a magyar falvakban, ahol 1988-89-ben jártam, általában egyáltalán nem járt még népzenegyűjtő, s a helybeli lakosoknak nem volt velük tapasztalata. Érthető volt, hogy a „Magyarból” való idegen jelenléte bizalmatlanságot, a megindított magnetofon pedig néhányukban félelmet keltett. Így volt ez Szesztán, ahol akkoriban még nem igen működött népdalkör.

Szeszta 1988. június 14. Szesztán, a 18. századig jelentős, Nagyidához, Kassához egyaránt közeli faluban Fedor Istvánné Lako Margithoz (71 é.) jutottam el, amikor jó dalost kerestem. Csatlakozott hozzá Szanyiszló Andrásné Rontó Ilona (61 é.). Mindketten özvegyasszonyok voltak, azért is tartottak össze. Fedorné igen fiatalon, huszonhét évesen, öt év házasság után maradt egyedül. Egy-két emberöltőnyi rövid idő alatt ebben is nagyot fordult a világ; napjainkban szinte fiatal, aki ilyen korában megházasodik. Férje a II. világháború, közelebbről a Don-kanyar áldozatainak egyike. Fedorné legkedvesebb, személyre szóló éneke a Piros pünkösd napján imádkoztam érted kezdetű magyarnóta, mert mint mondta, a legjobban annak szövege talál rá, illetve rájuk, özvegyekre. „Özvegykenyeret këllett ënni, mer’ hiāba vārtam, nem gyütt haza. Akārhova mëntünk, ezt mindig elhúztuk, az özvegyëk.” – mondta. Tudat alatt még egyéb énekeikkel is e kérdéshez tértek vissza, amikor olyan új stí184


2011. 02. 08. 12:22:48

lusú népdalokat énekeltek (más jellegű kérdéseim után), mint a Temető kapuja sarkig ki van nyitva, A szesztai nagy temető dróttal van kerítve. Fedornénak lány korában egyébként a Hideg sincsen, mégis befagyott a tó kezdetű új stílusú népdal volt a „legkedvesebb nótá”-ja. A két asszony gyűjtésem idején még eljárt virrasztani, ha néha valamely család igényelte a virrasztást. Hat órakor volt szokás elmenni a halottas házhoz, ahol kicsit imádkoztak – énekelni már rég nem énekeltek –, aztán hazamentek. A hagyomány a lakodalmi szokásokban is felbomlott már gyűjtésem idejére. Meséltek még a régi menyasszonybúcsúztatásról, s tudták még, hogy kontyolónak itt is A mi menyaszszonyunk nem lesz többet lány-t énekelték és játszották a zenészek, de a (kvintről induló) dallamnak már csak a fele jutott eszükbe. Szokásban volt még viszont, hogy a vőlegényes házhoz a Hej menyecske, menyecske dallamával vitték be a menyasszonyt. A napi használatban lévő lakodalmas zene itt is a Lakodalom van a mi utcánkban és az Asszony, asszony, az akarok lenni volt. Érdekes, hogy Nagyidán senki nem ejtett szót arról, hogy ott valaha rezesbanda is működött. Az asszonyok viszont határozottan állították, hogy a lagziba, bálba Nagyidáról hívtak rezesbandát, vagy cigányzenészt. Elbeszélésük szerint helyben is volt rezesbanda 1929-ben. Egy öreg dudásra, „Dudás Laci bā”-ra is emlékeztek még. Meséltek az özvegy nők számára különösen nehéz múltról, a régi munkákról, megélhetési lehetőségeikről. Nagyon sokat napszámoskodtak, amihez számukra örömteli emlékként csupán a napszámból késő este hazafelé menet énekelt Haza, haza, haza, haza már új stílusú népdal kötődik. A summásokkal kapcsolatban elmondták, hogy a munkavállalók induláskor a Le, le, lemegyek az Alföldre aratni népdallal búcsúztak falujuktól. Az egyéb új stílusúak közül itt is népszerű volt a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, de nem az általános eol hangsorral, hanem azzal a mixolíd hangsorúval, amelyre máshol a Fekete a kökény, fehér a virága szöveget szokás énekelni. Ez utóbbit ők a mixolíd hangsorúnál még általánosabb ión hangsorú változatban énekelték. További új stílusú dalaik voltak: A szesztai utca végig bazsarózsa, Nem messze van ide Nagyida, Bádogozik [„bádogozzák” helyett, a szélesebb területen jellemző igeragozással] a szesztai templomot. Részben a közeli Krasznahorka várnak tulajdoníthatóan Rákócziról tudtak egy 19. szá185


2011. 02. 08. 12:22:48

zad végén keletkezett éneket, Kossuthról azonban csak mondókaként maradt fenn, hogy „elfogyott a regimentje.” Fedorné egy, a 48-as hagyománnyal is összefüggő katonadalt is énekelt: Ferenc Jóska mezítláb ment a bálba.5 Két töredékes, emlékükben már igen homályosan élő gyerekjáték eredetére nem derült fény. Az egyik a „szmerdovnya”, vagyis a „halálvasárnap”, amikor nagyobb lányok énekelve köszönteni jártak adományokért. Ennek még az időpontját sem sikerült tisztázni, csupán azt, hogy tavaszi népszokás volt (feltehetően a Húsvéthoz kapcsolódva). Megjegyzendő, hogy a reformátusok lakta faluba a 18. században Sáros megyei szlovákokat és görögkeleti vallású (a korábbi forrásokban orosznak mondott, de meglehet, hogy rutén) lakosokat telepítettek be. A szláv hangzású szó és szokás eredete valószínűleg itt keresendő. A másik szintén gyerekjáték, melynek neve „pendio.” A latin eredetű (az olasz nyelvben lejtős helyet jelölő) szó magyarázatát szintén nem tudták, csak arra emlékeztek, hogy lányok játszották, s eldúdolták hozzá a kis tercben mozgó motívumismétléses dallamocskát, a „pendio”-t ismételgetve.

Magyarbőd 1994. december 9-10. Magyarbőd neve napjainkban elsősorban táncai révén ismert, a faluban működő kiváló tánccsoport időnkénti magyarországi fellépéseinek köszönhetően. A falu a népzenével csak a népzenei mozgalmon keresztül és felszínesen találkozók körében úgy ismert, mint ahol „őshonos” a népi többszólamúság. Erről természetesen szó sincs. Gyűjtésem idején a falu már nem volt ismeretlen a népzenekutatók előtt. Sőt, épp azért vettem arrafelé az irányt, hogy folytassam a korábban Kiss Lajos és Martin György által már megkezdett gyűjtéseket, ame-lyekben lényegében még nyoma sincs a többszólamúságnak. Martin és Méryné Tóth Margit 1967-ben, majd Martin újból 1968ban, Kiss Lajos pedig 1969-ben két alkalommal gyűjtött a faluban.6 Magam 1994 decemberében jártam Magyarbődön. Jellemző, hogy Martin és Kiss gyűjtésében7 lényegében alig van jele bármiféle többszólamú törekvésnek. Időközben, gyűjtésemig azonban eltelt huszonöt év, amely elég volt arra, hogy komoly változás menjen végbe a falu hagyományában. Ezen kívül a Kassától keletre-ésszakeletre eső 186


2011. 02. 08. 12:22:49

térségben „Félig-meddig elszlovákosodott szórványtelepülések”-et találunk, melyek felsorolásakor Vájlok Sándor már 1939-ben említi Magyarbődöt.8 Gyűjtésem idejére részben már elterjedt, mára pedig sok dallamnál már elég általánossá vált a többszólamú éneklés ebben a faluban a legújabb szlovák és a szintén közeli rutén népesség zenéjének hatására. A kultúra több területén sok archaikus vonást őrző falu népzenéje Ág Tibor véleménye szerint „átmenetet alkot a palóc terület és a Bodrogköz, valamint Ung-vidék népzenéje között, több esetben erős szlovák hatással.”9

A magyarbődi hagyományőrző csoport asszonyai. Mögöttük Pribék József, a csoport vezetője A hagyományőrző körből főleg az asszonyok voltak jelen a gyűjtésnél, többnyire még viseletben. Jókedvűen, szívesen daloltak, táncoltak a magyarbődiek. A gyűjtés vége felé csatlakozott hozzánk egy-egy férfi, és az asszonyok saját énekükre rögtön elkezdtek táncolni. Régi népdalként, de már nem a lakodalomhoz kapcsolva egyszólamban énekelték az Ó, én édes kis madár mire vetemedtem-et és a Megöltek egy legényt hatvan forintjáért balladás dalt. A hagyományos paraszti élet felbomlásával kapcsolatban elmondták, hogy már kevesen élnek a földből, sokan a közeli Kassára járnak dolgozni. A „régi világban” mindenkinek volt valami háziállata, főleg tehene. A falu tehénpásztorának „rézkürtje” volt, azzal hajtotta ki naponta az állatokat. 187


2011. 02. 08. 12:22:49

Itt is szóba került a lakodalom menete. Esketés után a paplak előtt régebben volt „menyecsketánc”, egy karikázó a Verd meg Isten, verd meg a szeretőm anyját (e közvetlen szlovák hatásokat is mutató népdal) és az Abaúj- valamint Zemplén megyében otthonos A fehér futóka felfutott a fára dallamára. A „karéjozó”, vagy „karikázó” tánchoz való egyik legkedvesebb dallamuk A nagy bődi dobogós kőhídnál kezdetű népdal, melyet korábban Kiss Lajosnak is elénekeltek, még egyszólamban. 1994-ben ennek harmadik sorában már szívesen alkalmaztak tercpárhuzamokat. A faluban a 20. század első felében volt cigánybanda. A cigányokat azonban kitelepítették a Szudétákba. Részben akkor, részben később „A nemes cigányok is elmentek,” bár azért egy cigányzenekar még megmaradt Egy kis spontán tánc, 1955-ig. A faluban volt citera gyűjtés közben és volt „furulya” (= klarinét) is. A gyűjtés idején azonban már nem tudtak falujukból egy hangszerjátékost se megnevezni. A gyűjtés körüli időben az énekes-táncos együttest a kassai-abaújszinai banda kísérte. A lakodalomban egyik legkedveltebb az Asszony, szeresd az uradat (= Sárgát virágzik a repce) népdal volt, „menyecskekontyozó”-nak pedig a Hej, menyecske, menyecske népdal ment – mint az eddigiekben láttuk, mindkettő kedvelt a környék falvaiban. Az új stílusú dalok közül a Kislány, kislány, barna kislány, Barna kislány jól gondold meg magadat, A csillagok ha beszélni tudnának, Most jöttem Gyuláról és a Magyarbődi patikárus jöjön (sic) ki-t énekelték. Különös színfoltot jelentett előadásukban a Magasan repül a daru népies műdal több versszakos, többszólamú előadása. Egressy Benjamin dala először „A szökött színész és katona” c. népszínműben 188


2011. 02. 08. 12:22:50

(1843) hangzott fel10, s hamarosan népszerűvé vált a maga korában. Liszt Ferenc ezt a népies műdalt használta fel XIV. magyar rapszódiája első dallamaként. A korabeli kiadványokban többek közt Hótól fehér a gyöngyösi hegytető szöveggel szerepel. Az 1848-49-es szabadságharc alatt Pintér Mihály veszprémi ügyvéd Most nyílik a szelíd rózsa bimbója versével kapcsolódott össze, mely előbb röplapon, majd a Nemzetőr c. lap 1848. október 26-i számában jelent meg.11 Az ő dalaik közt is megvolt az egész szlovákiai területen népszerű Kidűlt a fa mandulástól. Az asszonyok aránylag sok katonadalt is tudtak: Oroszország felé nem tudjuk mi az utat, A kassai sorozóra süt a nap, Mikor kezdtem a kufferomat pakolni, Zsebkendőmnek a négy sarkára írom a nevemet (valamennyi, de különösen ez utóbbi jól ismert az egész Magyarországon). A régebbi katonadalok közül az alábbiakat idézték fel: Magyarbődi hadihajó áll a kikötőben, Kossuth lova megérdemli a zabot. A magyarbődi népdalkör felvételeit ld. CD melléklet.

Abaújszina, Kassa 1994. október 29. „Régen vót 3-4 prímás, 12 tagú volt a banda!” – mesélték az abaújszinai és kassai zenekarokból megmaradt és egy új kis zenekart alakított cigányzenészek. Prímásuk az abaújszinai Pota12 Géza volt (sz. 1933. február 25. Abaújszina – 2007. november 23.). További hangszerek és előadóik: brácsa Csuga Géza „Dörzsö”, cimbalom Ádám Béla „Csinga” (sz. 1922. Kassa), bőgő Badó János „Balogás” (sz. Abaújszikszó 1920. december 25.) A zenészeknek bár más-máshonnan jöttek, szüleik mind zenészek voltak, azok tanították őket, többnyire már 5 éves korukban. Részben a hangok neveit is tudták. A gyűjtést megelőzően korábban már 1989-ben felkerestem Pota Gézát, de nem volt otthon, egy lagziban muzsikált. Mire újból eljutottam hozzá, akkorra már elindult a táncház-mozgalmi karrierje is. 1990-től rendszeresen elhívták Budapestre, valamint különböző magyarországi népzenei táborokba és számos más fellépést biztosítottak neki. Hanglemezeket készítettek róla, szereplései pedig részben az interneten is megtalálhatók. Ha valaki a youtube.com alatti magyarországi szerepléseit megnézi, nem az a benyomása, hogy a népi zene képviselőjét 189


2011. 02. 08. 12:22:50

Pota Géza és bandája. Balról jobbra: Pota Géza, Ádám Béla, Badó János (balkezes bőgős), Csuga Géza

Pota Géza

Badó János

látja. Az egyik ilyenen jazzt énekel saját hegedülése mellett a nyári táborozó fiatal népzenészek kíséretével. Mindez megerősíti, hogy Pota Géza hivatásos zenész volt, akiket a szájhagyományban is mindig a zenei soknyelvűség jellemzett. A vállalt feladatot (mások szórakoztatását) Pota Géza is tudásához mérten látta el, s a jó szórakoztató zenész módján haladt a korral is. Ha mókázást vártak tőle (mint a youtube fel190


2011. 02. 08. 12:22:51

vétel mutatja, jazzelve, arra is kapható volt. Ha temetési szertartáson kellett az alkalomhoz illő zenét játszani, azt is tudása legjava szerint végezte el. A népzenében általános (és nemcsak a magyaroknál jellemző), hogy a zenészek nem igen tudják a szövegeket, ezért nem is igen szoktak énekelni, főként nem saját hangszerkíséretük mellé. Mint említettük, az északkeleti területen a férfiak általában szívesen énekelnek. Ezért nem meglepő, hogy Pota Géza és a rozsnyói prímás, Zsíros László is énekelt, valamint kísérte is saját énekét egy-egy dal erejéig. (Pota esetében a színpadi szereplésnek ez a része tehát egyben belesimult a saját környezetében is gyakorolt zenélésmódba.) A kassai-abaújszinai zenészek muzsikálás közbeni önkontrolljára jellemző, hogy többnyire elégedetlenek voltak a játszott darabok előadásmódjával. Az egyik lakodalmas táncdallam eljátszása után azonban elégedetten konstatálták: „Ez jó vót, jó vót!” A szakmai kérdésekhez nem értő környezet értetlenségét viszont nehezen tolerálták. Ádám Béla zenész apja korai halálát követően már tíz éves korában családfenntartóvá vált. A zenészek a következőt mesélték: Cimbalmos: „Elmaradtunk hatan testvérek, és én csak amit jártam zenélni, abbul tartottam el a családot. Nem volt más lehetőség, és mentünk. Meg tudtunk élni, mert volt minden héten kettő-három muzsikálás, meg tudtunk élni így. Prímás: Jártunk zenélni Csánba, Zsadánba, Gyünyőre, magyar falukra Almásra,Cserszi, Buzita, Reste, Alsólánc, Felsőlánc, Alsómisle, Felsőmisle, Szalánc. Cimbalmos: Én például voltam német fogságba, 22-es vagyok, hazagyöttem negyvenhatba. Szegény világ volt, de hát még akkorába még kellett mindenüve a cigányzenész. Nem győztünk hova menni! Elgyött a szombat, még hétfűn is muzsikáltunk lakadalmakat, mer akkorába nem úgy vót, mint most, szombat, vagy vasárnap. Hétfűn voltak a lakadalmak! Bőgős: Vasárnap újra elmentünk. Cimbalmos: Elmentünk, két-három nap muzsikátunk! Má kerestünk magunknak a’ egész hétre való kaját. Vót itten a gyerekeknek minden. És úgyis le vótunk maradva. Má annyit hoztunk, hogy meg tudtunk élni. És akkor ebbül éltünk. Aki zenész vót, ebbül éltünk. Cimbalmos: Meg is dolgoztak csak ebbül! [ezért] 191


2011. 02. 08. 12:22:52

Cimbalmos: Munka nem volt, nem lehetett menni és megmondjuk őszintén, nem is igen akarózott nekünk. Gyűjtő: Zenészek voltak! Cimbalmos: Voltunk mink valakik! Bőgős: Nekünk megvolt ez. Cimbalmos: Ez nekünk elég volt, mer’ minden héten annyit kerestünk, hogy meg tudjunk élni, a család. Gyűjtő: Na, de Béla bácsi ez nem munka? Cimbalmos: Munka, munka! Csak sokan mégis azt mondják, «azok a cigányok nem dolgoznak semmit, egész nap csak muzsikálnak»! Hogy nekünk mennyit kell ezt csináni’ azé, hogy mindig jól menjen, azt má’ nem tudják! Hogy ne felejtsék el a sok szép régi dalokot, mer’ már csak mi tudunk lassan magyarul. A zenékkel, s azt nekünk gyakorolnunk kell!” Gyűjtésemkor a korábbi zenélési alkalmakról és dallamokról érdeklődve ízelítőt kaphattam az egykori Abaúj-Torna megye hangszeres népzenéjéből a Kassa környéki, nagy hagyománnyal bíró cigányzenén keresztül. A lakodalomról elmondták, hogy régen három napos lagzik voltak, amit a hétvégeken tartottak. „Elgyütt a szombat, még hétfűn is muzsikátunk lakodalmakat…. Két-három nap muzsikátunk, má kerestünk magunknak egész hétre való kaját. „Annyit muzsikáltunk, hogy abbú mëg tudtunk élni, a család… Ebbül éltünk, aki zenész volt. Munka nem volt, nem lehetett mënni, mëg mëgmondom őszintén, nem is igen akarózott nekünk, ez nekünk elég volt, ez volt a munkánk.” – ismételte meg Ádám Béla. Az ételek felhordása közt tust húztak, majd ének következett. Az utóbbi időben már csak a Vörös bort ittam az este magyarnóta ment. A menyasszonytánc keringővel kezdődött, majd A mi menyasszonyunk nem lesz többet lány következett. A Mikor a menyasszonyt fektetni viszik dallamot is játszották, de azt már korábban is, ugyanis azzal egyben kísérték is a menyasszonyt a templomba. Kísérőként játszották még a Megvágtam az ujjam, jaj, de fáj-t (=Ezt a kerek erdőt) és az Asszony szeresd az uradat (közismertebb szövegével: Sárgát virágzik a repce) kezdetű népdalt. „Kontyozó”-nak a Hej, menyecske, menyecske kezdetű népdalt játszották, melyet Pota Géza el is énekelt. A muzsikusok sok információval szolgáltak a zenés temetéseket, a zenei végrendelkezéseket illetően is. A prímás felidézte pl. hogyan 192


2011. 02. 08. 12:22:53

végrendelkezett zenés temetéséről egyszer egy tanító. „Azt mondta a feleségének: a torba, meginni valamit, miegymás. De az én hallgatómat csak ő játsszi el, nem kell nekem oda se kontra, semmi, csak ő egyedül!” – az ő szónál magára mutatott, jelezve, hogy a tanító azt kívánta, hogy ő, Pota Géza kísérje utolsó útjára. Érdeklődtem arról is, mit játszanak a sírnál. Ádám Béla felesége a következőt mondta: „Jaj, ott van ám valami, ott van! A sírnál! Amennyi hallgatója van [mind eljátsszák], meg vannak, akik énekelnek. Hát ezt má’ a halott meghagyja.” „Meghagyi a halott.” Ádám Béla hozzátette: „Ha megérkezik. Vagy ha nem érkezik megmondani, akkor már a család tudja, hogy” [melyik nóta volt az övé, mit szeretne hallani].13 A legtöbb adatot e zenészektől kaptam a területről a magyarok és cigányok halottas szokásaival kapcsolatban is. A részben szintén a verbunkos hagyományhoz kötődő dallamaikból a témát egy más szempontból feldolgozó hanglemezen is bemutattuk.14 A Halálmars-ok, Halálinduló-k mellett ők is tudták és játszották a Rákóczi-induló-t. A régebbi, tisztábban hangszeres hagyományból tudtak még verbunkosokat (pl. a Huszárverbunk-ot és a korábban Szilice, Rudna környékén is népszerű Sárga szöget veretek a csizmámra dallamot). Lassú és friss csárdásnak játszották az Ó, én szegény kismadár-t. „Lassú- középgyors és Friss csárdás”-ként pedig játszották a területen szintén jellemző pásztordalokat: Amott egy fehér ház, Lóra csikós, lóra és a Megyen a nyáj, megyen a nyáj és a környéken igen népszerű Nagykárolyi fenyveserdő a tanyám kezdetűt. Pota Géza és zenekara felvételeit ld. CD melléklet.

Jegyzetek 1 2 3 4

5

Liszka 2002. 297. Ág 1999, 6–7. Vargyas 1941., 2000. Ami a földrajzi területeket illeti, nemcsak ez, hanem pl. az egész Szilágyság is kimaradt a Pátria felvételekből, de nem jutottak el gyűjtők a Bartók által 1912-ben részben már bejárt Bereg megyébe sem. Kimaradt az egész Bácska, Vajdaság és még jónéhány más terület is. Közölve: Tari 2000. CD-ROM.

193


2011. 02. 08. 12:22:53

Érdekes módon a szlovákiai szakirodalom csak a Barna Gábor által végzett néprajzi gyűjtésről tud, ld. Ág 1999. 7. 7 Kiss Lajos gyűjtését ld. MTA ZTI Népzenei Gyűjtemény AP 8006 h-tól AP 8008 j-ig, valamint AP 8481-8482. Martin-Tóth Margit gyűjtése: AP 6545–46, Martiné: AP 8209–8210. 8 Liszka 2002. 389. 9 Liszka 2002. 390. 10 Kerényi 1961. 211. 11 Pogány 1983. 368., valamint Tari 1998. 94–86. kotta. 12 Kérdésemre, hogy kell írni a nevét, a prímás határozottan egy t betűt mondott. A Magyarországon vele készült, és internetre tett felvételeken nevét Potta Gézának írják. 13 A témáról ld. Tari 2001b. Az idézett szakasz: 293. 14 Tari 2007. CD II. 34–35. 6

194


2011. 02. 08. 12:22:54

Kottapéldák

195


2011. 02. 08. 12:30:49

196


2011. 02. 08. 12:30:49

1. Azér’ is csak járom véle 8., 5 1 3 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Megjegyzés: „Ugráskor” ezt játszotta a dudás.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c1) Hangzó: CD I. 01

197


2011. 02. 08. 12:30:51

2. (Azér’ is csak járom véle) ad 8., 5 1 3 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 e1)

198


2011. 02. 08. 12:30:52

3. Haragszik a gazda 6., 5 5 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c6) Hangzó: CD I. 04 (c6)

199


2011. 02. 08. 12:30:53

4. Víz alá, víz alá 6. 6.7. 6., 5 5 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c9) Hangzó: CD I. 04 (c9)

200


2011. 02. 08. 12:30:54

5. Elindultam a hosszú útra 9. 8. 8. 8., 5 1 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c3) Hangzó: CD 03 (c3)

201


2011. 02. 08. 12:30:55

6. Az én apám jó gazda vót 8. 8. 9. 8., 5 1 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

2. Tarka kokas, fejér jérce Beléestek a gödörbe. Majd kiszedjük hónap dére, Dudás bácsink ebédjére.

202


3. Jó bor mellett duda nékű’ Bolond a tánc ugrás nékű.’ Táncolj dőre, ha nincs eszëd, Ami vót is, mind elveszëtt.

2011. 02. 08. 12:30:56

Megjegyzés: A 2-3. versszak beszédkövető ritmuseltéréseit külön nem tüntettük föl. Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c8) Hangzó: CD 03 (c8)

7. Oda alá köles talló 8., 5 1 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c4) Hangzó: CD 03 (c5) 203


2011. 02. 08. 12:30:57

8. Ha të tudnád, amit én 7., 5 5 5 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c2) Hangzó: CD 02 (c2) Megjegyzés: Csekély eltéréssel ugyanerre dallamra: AP 12.985 c7)

204


1. Piros kukoricaszár, Kapálatlan maradtál. És të szőke kislëjány Csókolatlan maradtál.

2011. 02. 08. 12:30:58

2. Három icce kömé’mmag, Jaj, de dërék gyerëk vagy! Lábad rövid, fejed nagy, Nem énhozzám való vagy! Hangzó: CD 02 (c7)

205


2011. 02. 08. 12:30:58

9. Ez a lábam, ez, ez, ez 7., 5 5 5 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

2. Három éjjel, három nap Nem ëlég a lábomnak. Bárcsak ez az éccaka Szent György napig tartana. Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 c4) Hangzó: CD 02 (c4) 206


2011. 02. 08. 12:31:01

10. Bánod gazda, bánod 6., 1 5 2 1 1 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

207


2011. 02. 08. 12:31:02

2. Járhattok, járhattok, Házamhoz legényëk Csak ëgyet kívánok, Lányom elvëgyétëk, Kilenc lányom közül Ëgyiket vigyétëk! 3. Mért volna ezért az Én szívembe harag? Kilenc lányom közül Még így is nyolc marad. Lësz még aki nékëm Ujra nádat arat. Megjegyzés: tallósi születésű öregapjától tanulta. Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 k) Hangzó: CD I. 13 (k)

208


2011. 02. 08. 12:31:02

11. Akki dudás akar lënni 8., 5 1 3 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

2. Duda, duda kutya duda, Dögűjön mëg aki fújja! Dögűjön mëg aki fújja! Duda, duda kutya duda. Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 i2) Hangzó: CD I. 13 (i2) 209


2011. 02. 08. 12:31:04

12. Szomszédasszony olyan asszony 8., 5 1 5 [8] Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 o) Hangzó: CD I. 13 (o)

210


2011. 02. 08. 12:31:05

13. Ángyom sütött béllëst 6., 5 5 5 Zsére (Nyitra m.) Vanyó Gergely (sz. 1920. április 15.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Harcsa van a vízbe, Gúnár a szélébe. Haragszik a rózsám, Nem níz a szëmembe. Megjegyzés: Keresztanyjától tanulta, az sokszor énekelte. Forrás: MTA ZTI - DAT 100 C 211


2011. 02. 08. 12:31:06

14. Kura Jóska dudáljon ke’ 8. 3.7. 3., 5 6 2 Zsére (Nyitra m.) Bihari József (prímás, 71 é.) Tari Lujza 1994. július 9.

Forrás: MTA ZTI - DAT 100 C

212


2011. 02. 08. 12:31:07

15. Hej, hugom hogyan vagy? 6. 7. 7.7., 1 1 1 Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Megjegyzés: Fiatal korában dudára, vagy cigányzenére csárdást táncoltak rá. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 a4)

213


2011. 02. 08. 12:31:07

16. Hajnal hasad, csillag ragyog 8., b3 VII b3 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Tari Lujza 1994. július 9.

Megjegyzés: „Lagzi előtt úgy hajnalba fëlkeltëk. Három, vagy több asszony, kimëntek az uccára és énekeltek. Azt mondták, hogy akkor „a hajnalt húzzák”. Ez a „Hajnalhúzás.” Az esküvő előtti hajnalban énekelték, mint a következőt. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J Hangzó: CD I. 39 214


2011. 02. 08. 12:31:08

17. Őszi harmat, hideg esső 8., b3 VII b3 Béd (Nyitra m.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Elúntam már hozzád járni, Sáros patakonn átjárni. Hidat fogok csináltatni, Azon fogok hozzád járni. 3. Er(r)e, er(r)e, most mënt ere (sic), Ha haragszik, mé’jár erre? Ha haragszik mér jár ere (sic) Mé’ jár az én ellenëmre? Megjegyzés: A 2. versszakot Árpás Rozália, a 3. versszakot Gálné énekelte. A Gálné által énekelt Hajnal hasad, csillag ragyog után ju215


2011. 02. 08. 12:31:09

tott eszükbe a többi vers. Megismételték és a CD-n hallható hangfelvételen folyamatosan együtt énekelték. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J Hangzó: CD I. 39

18. Dunna, dunna, cifra dunna 8., 5 4 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Még olyan is találkozna Szënt György napig ëlalunna, Szënt György napig elalunna. 3. Lányok, lányok, mi’csináltok, Talán bizony vacsoráztok, Talán bizony vacsoráztok? 216


2011. 02. 08. 12:31:10

4. Már minálunk lëfeküdtek, Itt még ágyat sëm vetëttek, Itt még ágyat sëm vetëttek. 5. Nem is vetünk mink sënkinek, Csak a bédi legényëknek, Csak a bédi legényëknek. Megjegyzés: Esküvőről visszaérkezve énekelték és játszotta a banda is. Ugyane dallamra Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) és Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) együtt a következőt énekelte: 1.Sëj, a bédi templom előtt Háromágú diófa nőtt, Háromágú diófa nőtt. 2. Három ága, hat lëvëlë, János a szëretőm nevë, János a szëretőm neve. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J

217


2011. 02. 08. 12:31:10

19. Dunna, dunna, cifra dunna 8., 5 4 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Még ollyan is találkozna, Szënt György napig ëlalunna, Szënt György napig elalunna. 3. Elúntam már hozzád járni, Sáros patakonn átjárni, Sáros patakonn átjárni.

218


2011. 02. 08. 12:31:13

4. Hídat fogok csináltatni, Azon fogok hozzád járni, Azon fogok hozzád járni. Hangzó: MTA ZTI - DAT 99 H Forrás: CD I. 36. Megjegyzés: Ugyanerre Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) az alábbit énekelte (DAT 100): 1. Erre gyere amőre én, Mëgmutatom hol lakok én, Mëgmutatom hol lakok én. 2. Csipke-bokorrózsa mellett, Gyere babám mëgölëllek, Gyere babám mëgölëllek. 3. Nyisd ki babám, kit bëzártál, Jelën vagyon akit vártál, Jelën vagyon akit vártál. 4. Jelën vagyon a jegykendő, Jelën vagyon a jegygyűrű, Jelën vagyon a jegygyűrű.

219


2011. 02. 08. 12:31:14

20. Elindútunk a nagy útra 8., 5 4 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A

220


2011. 02. 08. 12:31:15

21. Dunna, dunna, selyëm dunna 8., 4 4 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.


221


2011. 02. 08. 12:31:16

22. Fehér galamb szállt a házra 8., 1 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.


23. Fehér galamb szállt a házra

8., 1 Nagykér (Nyitra m.) Krizsán Pálné sz. Mali Vilma (sz. 1926. december 28.) Tari Lujza 1997. augusztus 13.

222


2011. 02. 08. 12:31:18

2. Úgyis tudom fāj a szive, De azért csak Isten vele! 3. Írígyeim sokan vattok, Mint a kutyāk úgy ugattok. 4. Adjunk nekik víg napokat, Hagy ugassāk ki magukat! Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A 5. Falu végén két vasvella, Mégis begyütt a korëla. 6. Sëm urakra, sëm papokra, Csak a szegén’ parasztokra. 7. Szőllőhëgyën csillag ragyog, Szabó Mari, tied vagyok. 8. Még csak bölcsőbe ringattak, Mār tënékëd ajānlottak. Hangzó: CD I. 18 Megjegyzés: Szabó Dénesnek (sz. 1923.) még a következő két versszak jutott eszébe, majd újabb versekkel (3-4.) folytatták együtt: 1. Szabó Mari aranybārān, Aranbetű van a vāllān. 2. Aki aztat elolvassa Māté Pista neve rajta. 3. Szőllőhëgyën eső esett, Szabó Pista segre jesëtt. 4. Māté Mari më’ssajnāta, Ingët-gatyāt adott rája.

223


2011. 02. 08. 12:31:18

24. Három virágból kötöttem koszorút 11.11.10.10., 3 3 2 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.) Tari Lujza 1994. június 25.

2. Édësanyám miből van a të szíved, Kőből-ë vagy fából, hogy mëg nem reped? Kőből volna, talán mëg is repedne, Hogy a lányod mëgy az esküvőre. 3. Édësanyám rám virradt már az a nap, Utoljára vagyok a kezed alatt. De már mostan a jó Isten nevébe’ Köszönöm a fölnevelésëdet! 224


4. Lán’pajtásim Isten hozott titëket, Utoljára vagyok már közöttetëk.

2011. 02. 08. 12:31:19

Utoljára tartom tanácsaimat, Köszönöm a jóbarátságtokat. 5. Lányok, lányok, ara(sic) kérlek titëket, Őrizzétëk mëg a szüzességtëket! Lássátok, én hiven mëgőriztem, Mënyasszonyi koszorút elnyertem. Megjegyzés: A további versszakok beszédkövető ritmuseltéréseit külön nem tüntettük föl. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 B

25. Kidőt a pap kertje 6., 5 1 4 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

Forrás: MTA ZTI - DAT 99 H


225

2011. 02. 08. 12:31:20

26. Kidőt a pap kertje 6., 5 1 4 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.)* Tari Lujza 1994. július 9.

2. Amerre én járok, még a fák is sírnak, Gyönge ágairól levelek is hullnak. 3. Hullyatok lëvëlek, takarjatok ëngëm, Mert az én szeretőm sírva keres engëm. 4. Kereshet is engëm, sirathat is engëm, Mer ollyan szeretőt nëm talál, mind engëm! Megjegyzés: Esküvőre menet, a templomba kíséréskor énekelték. * Egymás után énekelték. Árpás Rozália a 2. versszaktól énekelte. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J Hangzó: CD I. 37 226


2011. 02. 08. 12:31:21

27. Mënjetëk, mënjetëk 6., 5 1 4 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A Hangzó: CD I. 23 (14.)

227


2011. 02. 08. 12:31:22

28. Hej, révész, révész 5.6.6.6., 5 4 2 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

228


2011. 02. 08. 12:31:25

További szövegváltozatai: 1. Gyüjj bë anyám, gyüjj bë Fönd bë a hajamat Ötösbe, hatosba, Két szál selyëm szálba! 2. Ha most bë nem fonod, Többé bë së fogod Ötösbe, hatosba, Két szál selyëm szálba! 3. Zörög a kocsi, Pattog az ostor, Talán értem jönnek, Talánn el is visznek. 4. Kísérj anyám, kísérj Csak a kapu sarkig. Azután elmëgyëk, Elmëgyëk magam is. * 1. Idegen anyósnak Idegen apósnak Hogy találom kedvit, Hogy találom kedvit? 2. Rakd meg a tüzét, Fora(l)d föl a vizit! Úgy találod kedvit, Úgy találod kedvit. 3. Forázd föl a vizét, Forázd ki a szëmét! Úgy találod kedvit, Úgy találod kedvit. 4. Mëgraktam a tüzét, Nem találtam kedvét, Nem találtam kedvét, Nem találtam kedvét. Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A / Hangzó: CD I. 22.


229

2011. 02. 08. 12:31:25

29. Az igaz Messiás született 9.9.16.6., 5 5 4 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Itt nagy lakodalmat kezdének, Jézust is mëghívták vendégnek, Őt követték tanítványi, mint a tyúk, a tyúk fiai Kána mënyegzőbën. 3. Az ëlső tál ételt fëladják, Jézust mindjárt azzal kínálják, Mindenben tëtszëtt az étëk, csak a borban volt a vétëk Kána mënyegzőbën. 4. Mária, hogy eztet mëglátta, Fogyatkozásukat mëgszánta, 230


2011. 02. 08. 12:31:27

Fiam, úgymond borunk nincsen, azért ëgy csëpp kedvünk sincsen Kána mënyegzőbën. 5. Jézus igazságot hogy tëgyën, Szent anyjának kedve mëglëgyën, Parancsolá, hogy vigyënek, kútból vizet merítsënek Kána mënyegzőbën. 6. Simon, Péter csak a szót várja, Ritkán kerül, a fejét rázza, Jakab elől ëltagadja, szomjas torkára fölhajtja Kána mënyegzőbën. 7. Most a szolgák gyorsan sietnek, Újból hat vëdrët mëgmerítnek, Jézus borrá változtatta, első csodáját mutatta Kána mënyegzőbën. 8. Bort viszik a násznagy kezében, Hogy tëgye a vendég elébe, Násznagy a bort mëgkóstolá, mindjárt vőlegényt szólítá Kána mënyegzőbën. 9. Mindën embë úgymond elsőbe Jó bort tësz a vendég elébe. Itt a jó bort tartogattad, az alávalót adattad! Kána mënyegzőbë’. 10. Most nagy vígasságot kezdének, Mindnyájan két táncot tevének. Úgy mëgforgatták Magdolnát, mind lerúgta a patkóját Kána mënyegzőbën. Megjegyzés: Gálné ezt a versszakot így tudja: Most nagy vígasságot kezdének, Mindnyájan két táncot tevének. Jó bor mëllëtt, duda nélkül táncoltak is ugrás nélkül Kána mënyegzőbën.

231


2011. 02. 08. 12:31:27

11. Most pedig a bort mind kóstolja, „Nosza, rajta, vigan!” kiáltja, Ëj, de jó bor ez az új bor, sokkal jobb bor, mint az óbor, Kána mënyegzőbë’. 12. Jakab, Tádeusnak úgy mondja, Ëgy kulacs bort tégy ël hónapra, Mert ëz a bor könnyen ëlfogy, de jó lenne néha ëgy korty Kána mënyegzőbën. Megjegyzés: A Kánai menyegzőről szóló éneket „vacsorakor énekelték.” Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J

30. Szabad péntek, szabad szombat 14.14.12.11., 3 3 3 [8] Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

232


2011. 02. 08. 12:31:28

Megjegyzés: Az előadó szerint ez menyasszonytánc, Takácsné szerint gyermekjáték volt. Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 f)

31. Tëgyënek a tëgyënek a tányérjába Kőhídgyarmat (Esztergom m.) 12.12.12.7., 2 3 2 Juhász Gyuláné Kovács Irén (sz. 1942. Ipolyszakállas) Tari Lujza 1997. október 7.



233

2011. 02. 08. 12:31:30

32. Itt ittak, ott ittak Nagykér (Nyitra m.) Krizsán Pálné sz. Mali Vilma (sz. 1926. december 28.), Gróf Györgyné (sz. Krizsán Margit 1940. március 6.), Szabó Dénes (sz. 1923.) Tari Lujza 1997. augusztus 13.

Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A / Hangzó: CD I. 17 234


2011. 02. 08. 12:31:31

33. Midőn Jézus a földön járt Nagykér (Nyitra m.) Szabó Dénes (sz. 1923.) Tari Lujza 1997. augusztus 13.

Megjegyzés: A lakodalomban énekelték. „Vicces nóta vót!” A Tempo giusto rész az Ezt a kerek erdőt járom én (ld. 70. kotta) alábbi versei: 235


2011. 02. 08. 12:31:33

1. Mëgvágtam az ujjam, jaj de fáj Fügefalevelet raktam rá. Fügefa levele gyógyítsd mëg, Kedves kisangyalom csókolj mëg! 2. Jaj, de sokat jártam, fáradtam Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm aki vót. Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A

34. Ha ittatok, ëttetëk

7., 5 1 5 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.), Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.) Tari Lujza 1994. június 25.

Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A 236


2011. 02. 08. 12:31:34

35. Nem, nem, nem, nem nem 12.15.15.12.7., 5 1 5 3 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.) Tari Lujza 1994. június 25.

Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A Hangzó: CD I. 23 (17)

237


2011. 02. 08. 12:31:35

36. Szent Pétër áldása 12. 11.13.13., 5 1 5 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.


238


2011. 02. 08. 12:31:36

37. Esik eső, nagy sár van a kapuba 11., 8 5 b3 Medveshidegkút (Gömör m.) Mag Albert Péter (sz. 1929. szeptember 29.) Tari Lujza 2004. július 23.

Forrás: MTA ZTI - Gömör CD 14-1-04 Hangzó: CD II. 2

239


2011. 02. 08. 12:31:37

38. Kisütött a nap a báró házára 11., 5 1 b3 Balogtamási (Gömör m.) Balázs Barna (volt pásztor, sz. 1912. november 12.) Tari Lujza 1997. augusztus 17.

2. de Báró jānya nem juhāsznénak való, A singëlt szoknya nem a harmatba való. Mer’ a juhász éjjel a harmatba jār, Nappal pedig a nyāja jután sétāl. Megjegyzés: Az éneklés után hozzáfűzte: „Tudtam én sokat, më’mmég most is tudok, csak mā nem danolgatok.” Forrás: MTA ZTI - DAT 251 A 240


2011. 02. 08. 12:31:38

39. Áldja mëg az Isten a pap szakácsnéját 12., 4 1 4 Uzapanyit (Gömör m.) Pál István (volt pásztor, sz. 1909. január 12., Mikóházapuszta) Tari Lujza 1997. augusztus 18.

Megjegyzés: Koldusok énekelték. „Vótak abba’ bitang nagy viccëk!” Forrás: MTA ZTI - DAT 251 A

241


2011. 02. 08. 12:31:39

40. Amott mëgy a Toma nyája 8., 5 4 b3 Balogtamási (Gömör m.) Balázs Barna (volt pásztor, sz. 1912. november 12.) Tari Lujza 1997. augusztus 17.

2. de Van nekëm ëd Bodri kutyám, Bömbölve jār a nyāj utān. hogy Hol a szűröm, hol a baltām, Had’ mënëk a nyājam utān. Megjegyzés: Toma az apósa volt, szintén pásztor. Ugyane dallamra még az alábbi két szövegváltozatot énekelte. 242


2011. 02. 08. 12:31:42

Nagy udvara van a holdnak Nagy hírë van Ārvainak Ārvai mulat a csārdāba, A bojtārja mëgy utānna. Árvai „ëgy híres bacso vót.” de Szārad a bokor a tetőn, de Haragszik rām a szeretőm. hogy Ha haragszik mé jār erre, Sëmmi jārója nincs erre. Forrás: MTA ZTI - DAT 251 A Hangzó: CD II. 18.

41. Mëgittam már mindënëmet

8., 5 4 b3 Uzapanyit (Gömör m.) Pál István (volt pásztor, sz. 1909. január 12., Mikóházapuszta) Tari Lujza 1997. augusztus 18.



243

2011. 02. 08. 12:31:43

42. A Vidrócki manga nyája 8., 5 4 b3 Uzapanyit (Gömör m.) Pál István (volt pásztor, sz. 1909. január 12., Mikóházapuszta) Tari Lujza 1997. augusztus 18.


244


2011. 02. 08. 12:31:44

43. A Vidrócki manga nyája 8., 5 4 b3 Uzapanyit (Gömör m.) Pál István (volt pásztor, sz. 1909. január 12., Mikóházapuszta) Tari Lujza 1997. augusztus 18.


245


2011. 02. 08. 12:31:45

44. Mëgyën a nyáj, mëgyën a nyáj 8., 5 4 b3 Borzova (Gömör m.) Mezei Lajos (sz. 1954. február 2., Szilice) Tari Lujza 2004. július 20.

2. h Bejestelëdtem ëgy vőgybe, Fëltekintëttem az égre. Szép csillagok ragyogjatok, A nyājamra vigyázzatok! 3. Amott, amott, György-vőgy nyakon, Kettőt ellëtt ëgy bārānyom. 246


2011. 02. 08. 12:31:46

Van mār juhom, van bārānyom, Szerethetsz mā’kisangyalom. ism. hə Van mār juhom stb. Megjegyzés: A falu egyik részén van a „Vasvőgy”, a másik oldalán „György vőgy és a kettő közt van az a nyak,” ahol régen legeltettek a pásztorok. Ugyanezt szilicei pásztoroktól így tanulta meg Krága Lajos volt cigányprímás (Várhosszúrét, AP 16397 b) 1. Mëgyën a nyāj, mëgyën a nyāj ej, de Környeskörül a hëgy alján. ej, De, hogy is álljak elébe, Sűrő erdő közepébe. 2.

Komám, komám, éldës komám Kettőt fiazott a kútyám. Ëgyik pípa, másik dohány, Gyútsunk rā hāt édës komám!

Forrás: MTA ZTI - Gömör CD 04

247


2011. 02. 08. 12:31:47

45. Szentiváni tiszta búza 8.8.11.10., 5 5 2 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

2. Ëgyik ága hajlik Csulák Katka udvarába, Selyëmszál ...stb. 3. Másik ága hajlik Szeretője udvarába, Selyëmszál ...stb. Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A Hangzó: CD I. 24 (18) 248


2011. 02. 08. 12:31:48

46. Zöld erdőbe, zöld mezőbe 8.13.8.14.9.13., 5 1 5 1 5 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

Forrás: MTA ZTI - DAT 100 249


2011. 02. 08. 12:31:49

47. Istenem, országom 6.6.8.7, 1 1 b3 Várhosszúrét Gömör m.) Ulman Gábor (40 é.) Tari Lujza 1988. június 16.

2. Istenëm azelőtt Tartottam szeretőt. Most is tartok a szívemën A szívemën kettőt. Forrás: MTA ZTI - AP 16.393 g2) Hangzó: CD II. 32 250


2011. 02. 08. 12:31:51

48. Istenem, országom 6.6.8.7, 1 1 b3 Várhosszúrét Gömör m.) Ulman Gábor (40 é.) Tari Lujza 1988. június 16.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.393 g2) Hangzó: CD II. 32

251


2011. 02. 08. 12:31:52

49. Hej, kiskatlan kiskatlan 7., 7 5 b3 Várhosszúrét Gömör m.) Ulman Gábor (40 é.) Tari Lujza 1988. június 16.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.392 j1) Hangzó: CD II. 32

252


2011. 02. 08. 12:31:53

50. Hej, kiskatlan kiskatlan 7., 7 5 b3 Várhosszúrét Gömör m.) Ulman Gábor (40 é.) Tari Lujza 1988. június 16.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.392 j2)

253


2011. 02. 08. 12:31:54

51. Gyere be, gyere be 6., 1 5 1 Béd (Nyitra m.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Tari Lujza 1994. július 9.

Megjegyzés: Esküvő előtt a lányok a Segélj el uram Isten dallammal mentek ki az erdőbe téli zöldet illetve nyáron virágot szedni. Ezt akkor énekelték, „mikor meghozták a lányok a virágot az erdőből. A gazdasszonynak énekelték”, amire az kiadott nekik vázát, hogy beletehessék a növényeket. Forrás: MTA ZTI - DAT 100

254


2011. 02. 08. 12:31:54

52. Kiskocsmába këll mënnëm 7., 5 8 1 Nagykér (Nyitra m.) Szabó Dénes (sz. 1923.) Tari Lujza 1997. augusztus 13.

2. Édësanyám édësem, Édësanyám édësem Van-ë ingëm, szennyesëm, Van-ë ingëm, szennyesëm. 3.Ha nincs ingëm, szennyesëm, Ha nincs ingëm, szennyesëm, Hazahozom véressen. Hazahozom véressen. 4. Penecír a kezembe, Penecír a kezembe, 255


2011. 02. 08. 12:31:55

Öreg kés a mellembe. Öreg kés a mellembe. 5. Testvéreim sírjatok, Testvéreim sírjatok, Síromra boruljatok, Engëm úgy gyászoljatok! Penecír = zsebkés, bicska. Öreg kés = nagykés, kenyérszegő kés. Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A

53. Arass babám, arass 6., 5 1 b3 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

256


2011. 02. 08. 12:31:57

2. Arattam, arattam, Kévébe kötöttem. A babám tarlóján Mëg is betegëdtem. 3. Ahány árpaszëm van Ebbe a kërësztbe, Annyiszor jussak Babám az eszëdbe! 4. Szerelëm, szerelëm Átkozott györtelëm Mért nem termëttél më Mindën fa tetején? 5. Mindën fa tetején, Mindën ág levelén. Hogy szakított vólna Mindën szëgény legény! Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A Hangzó: CD I. 24 (16)

257


2011. 02. 08. 12:31:58

54. Arattam, arattam 6., 5 1 b3 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Arass rózsám, arass Mëgadom a garast. Ha én mëg nem adom, Mëgadja galambom. 3. Elkiātom magam Alsó faluvígën. Mëghallja galambom Fëlső faluvígën. 258


2011. 02. 08. 12:32:00

4. Ha hallya, ha nem is, Nem tehetëk rólla. Gyönge szavaimmal Nem mëhetëk oda. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J Hangzó: CD I. 35

55. Megbetegült Szabó Kata 4.8.4.8, 4 2 1 Alsóbodok (Nyitra m.) Ferencné Gyepes Ilona (1944. október 21.) Tari Lujza 1997. szeptember 26.

2. Kérdgyi tőle Édesanyja, hogy mije fáj? Sëm szivem fáj, Sëm szivem fáj, sëm fejem fáj.


259

2011. 02. 08. 12:32:01

3. Sëm szivem fáj, Sëm szivem fáj, sëm fejem fáj. Csak vagyok én, Csak vagyok én szerelembe. 4. Édesanyám Vétesse ki szólló szivem! Szólló szívem, Szólló szívem, víg örömem. 5. Vétesse ki, Tétesse bë új ládába Úgy vigye el, Úgy vigye el az új bótba. 6. Hogyha kérdik, Hogyha kérdik mit árul kend? Szabó Kata Szólló szívit, víg örömit. Megjegyzés: Az utolsó két versszak technikai okból nem került a CD-re. Forrás: MTA ZTI - DAT 249 A Hangzó: CD I. 26

260


2011. 02. 08. 12:32:01

56. Mëgismerni a kanászt 13.13.15.13., 2 1 2 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 p)

261


2011. 02. 08. 12:32:02

57. Két út van előttem ad 6., 1 2 1 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1988. június 17.

262


2011. 02. 08. 12:32:04


58. Hogy a csibe, hogy?

Jóka (Pozsony megye) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Megjegyzés: Kétszer énekelte, másodszor adta. Forrás: MTA ZTI - AP 12.986 f) 263


2011. 02. 08. 12:32:07

59. Jancsi futott, megbotlott 7.7.12.13., 5 1 2 Jóka (Pozsony megye) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Megjegyzés: „Mendika”, „Karácsonyi mendika, Ádám, Éva este.” Forrás: MTA ZTI-AP 12.986 i1)

264


2011. 02. 08. 12:32:08

60. Uccu Jankó, Palkó, Bence 12.13.13.13., 5 1 5 Jóka (Pozsony megye) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Megjegyzés: „Mendika”, karácsonyi köszöntő. Forrás: MTA ZTI - AP 12.986 i2)

265


2011. 02. 08. 12:32:09

61. E víg napra, víg órára 8., 2 2 5 Felsőszeli (Pozsony m.) Németh István 56., Cinege Lukács 75., Danajka Lajos 58. Tari Lujza, 1983. I. 23.

2. Annyi fűszál, annyi hajszál, Kit a halál le nem kaszál. Kit a halál le nem kaszál, Most is víg örömmel jár. ism. Kit a halál … stb. Megjegyzés: Újévköszöntő. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 i) / Hangzó: CD I. 15 (i) 266


2011. 02. 08. 12:32:12

62. Ó, ó, ó/A bográcsom de forró 3.7. 7.3.10., 5 5 1 3 Felsőszeli (Pozsony m.) Németh István 56., Cinege Lukács 75., Danajka Lajos 58. Tari Lujza, 1983. I. 23.

2. Ha, ha, ha. Ha a kéz-láb szapora, Ízlik is a vacsora. Ha, ha, ha, Ha a kéz-láb szapora, Ízlik is a vacsora, vacsora. 3. Ó, ó, ó, Vöröshagyma, egy kis só, A gulyáshoz ez való. Ó, ó, ó, Vöröshagyma, egy kis só, A gulyáshoz ez való, ez való. Megjegyzés: Karácsonyi köszöntő. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 k) Hangzó: CD I. 15 (l)


267

2011. 02. 08. 12:32:13

63. Báránkámon csengő szól 13.13.16.6., 2 1 6 Felsőszeli (Pozsony m.) Németh István 56., Cinege Lukács 75., Danajka Lajos 58. Tari Lujza, 1983. I. 23.

2. Bojtár volt a nagyapám, bojtár vagyok én is, Csak a botját hagyta rám, gazdag vagyok mégis. Kis báránykám minden rëggel bégetéssel ébresztget fël, Kelj fël édës gazdám! ism. Kis báránykám… stb. 3. Delelőkor elnyugszom cifra kis subámon, Nincs nagyobb úr nálomnál az egész világon. ism. Kis báránkám mellém fekszik Megjegyzés: A Bartók által meghatározott népzenei dialektusterületen különösen kedvelt karácsonyi köszöntő. Második versszakát Alsóbodokon is szokták énekelni. 268


Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 l) / Hangzó: CD I. 15 (k)

2011. 02. 08. 12:32:14

64. Csordapásztorok 6., VII 4 4 Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.), Németh István 56., Cinege Lukács 75., Danajka Lajos 58. Tari Lujza 1983. január 23.

2. Isten angyali Jövének melléje. Nagy félelëmmel Telik mëg ő szíve. 3. Örömet mondok, Nagy örömet néktëk, Mert most született A ti üdvösségtëk. 269


2011. 02. 08. 12:32:15

4. Menjetek el hát Gyorsan a városba! Ott találjátok Jézust a jászolba. 5. El is menének, És el is jutának Szent hajlékába Az ég s föld urának. 6. Nem találták őt Fényës palotában Hanem istálló Szegény jászolyában. 7. Ki az ég és föld Sarkait fëlhajtja Nem lel más helyet Hol fejét lëhajtja. Megjegyzés: Legrégibb, a magyar nyelvterület sok részén ismert karácsonyi énekünk. Forrás: MTA ZTI - AP 12. 990 o)

65. Még az embër álmodoz Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza 1983. január 23.

270


2011. 02. 08. 12:32:17

Megjegyzés: Karácsonyi köszöntőként énekelték. „Ez vicces nóta!” Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 a4) 271


2011. 02. 08. 12:32:19

66. Mënnyből az angyal 10.6.10.6., 1 5 2 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

2. Istennek fijja, aki született Jászolban jászolban, Ő lëszën néktëk üdvözittőtök Valóban, valóban. Megjegyzés: Általánosan ismert karácsonyi ének. Köszöntőként is énekelték. Forrás: MTA ZTI - AP 12.989 a) 272


2011. 02. 08. 12:32:20

67. Szent Balázs püspöknek 6.6.4.6.6.4., VII 5 1 b3 5 Felsőszeli (Pozsony m.) Németh István 56., Cinege Lukács 75., Danajka Lajos 58. Tari Lujza, 1983. január 23.

273


2011. 02. 08. 12:32:21

2.

Vándormadarak is A szép kikeletkor Mind eljönnek. Mind illendő helyre, Mind gyümölcsös kertbe Azt kiáltják: ism. Jézus dicsértessék, Mária áldassék Mindörökké! Jézus dicsértessék … stb. Megjegyzés: Eredetileg a balázsoláshoz kapcsolódó ének, melyet a gyűjtés idején már karácsonyi köszöntőként is énekeltek. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990j) Hangzó: CD I. 14

68. Káka tövén költ a ruca 8.8.8.11., 5 5 4 Nagyida (Abaúj-Torna m.) Árvai András (88 é.) Tari Lujza 1988. június 14.

274


2011. 02. 08. 12:32:22

Forrás: MTA ZTI - AP 16.382 a1)

69. Káka tövén költ a ruca 8.8.8.11., 5 5 4 Felsőszeli (Pozsony m.) Németh István (56 é.), Cinege Lukács (75 é.), Danajka Lajos (58 é.), Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza, 1983. január 23.

275


2011. 02. 08. 12:32:24

2. Ha tudtad, hogy nem szerettél, Hálódba mért kerítettél? Hagytál volna békét nekëm Más is elvëtt volna engëm valaha. 3. Kidőlt a fa mandulástól Elválok én a rózsámtól. Úgy elválok én szegéntől Mint ősszel fa levelétől elválik. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 g)

276


2011. 02. 08. 12:32:26

70. Ezt a kerek erdőt járom én 9., 1 III 2 Nagyida (Abaúj-Torna m.) Árvai András (88 é.) Tari Lujza 1988. június 14.

Megjegyzés: Kétszer énekelte lényeges változtatás nélkül, de más magasságban. Forrás: MTA ZTI - AP 16.382 h1-2)

277


2011. 02. 08. 12:32:27

71. Ég a kunyhó, ropog a nád 8., 3 VI 3 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 h2) 278


2011. 02. 08. 12:32:28

72. Ég a kunyhó, ropog a nád 8., 3 VI 3 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.852 a) 279


2011. 02. 08. 12:32:30

73. Ég a kunyhó, ropog a nád ad 8., 5 5 1 [8] Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 h1) 280


2011. 02. 08. 12:32:31

74. Most kezdődik a, most kezdődik a... Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

281


2011. 02. 08. 12:32:33

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 g1)

75. Szép a lány, jó a lány („Luisa-csárdás”) Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

282


2011. 02. 08. 12:32:37

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 g2)

283


2011. 02. 08. 12:32:39

76. Víg életëm van énnékëm 14.14.11.24. 1 1 5 Felsőszeli (Pozsony m.) Cinege Lukács 75. Tari Lujza 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 m k)

284


2011. 02. 08. 12:32:41

77. Letörött a bécsi torony gombja 10., 3 3 5 Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.993 e)

285


2011. 02. 08. 12:32:42

78. Madárka, madárka 6.6.12.7., 1 5 1 Medveshidegkút (Gömör m.) Nagy Lajosné Tóth Margit (sz. 1921. szeptember 19.) Tari Lujza 2004. július 23.

Forrás: MTA ZTI - CD 14

286


2011. 02. 08. 12:32:43

79. Zavaross (sic) a Tisza Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Tari Lujza 1994. június 25.

2. Által akar mënni, Lovat akar lopni. A nyitrai nagy vásáron El akarja adni. 3. El akarja adni. Pénzt akar szerezni. Ezt a hírës Varga Jolánt El akarja vënni. 287


2011. 02. 08. 12:32:44

4. Nézz ki Jolán, nézz ki, Ablakod firhangján! Most kísérik a Bogár Imrét Arany szín paripán. 5. Arany a zablája, Ezüst a kantárja. Ez a hírës Bogár Imre Annak a gazdája. 6. Láncot a zsiványra, Kezére-lábára! Ez a hírës Bogár Imre Lëgyën annak rabja! 7. Harangoznak délre, Féltizënkettőre. Most kísérik a Bogár Imrét A vesztőhelyére. 8. Lëül a karszékre Fëlsóhajt az égre: Jaj Istenëm sok rablásim Mos(t) jutnak eszëmbe. Forrás: MTA ZTI - DAT 98 A

80. Szeli dróttal van kerítve 8.8.9.8., 1 5 4 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58 é.) Tari Lujza, 1983. január 23.

288


2011. 02. 08. 12:32:46

2. Lányok, fëlsőszeli lányok, Szëdjetëk sok szép virágot! Tűzzétëk a melletëkre és Gyërtëk velünk a harctérre! 3. Ott, ahol az ágyúk szólnak, Apró fegyverëk ropognak, Fejünk fëlëtt kard mëgfordul és Vérünk a földre kicsordul. Megjegyzés: „Katonanóta, rukkoló nóta.” Az apja nótája volt. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 d) Hangzó: CD I. 11.

289


2011. 02. 08. 12:32:47

81. Eresz alatt fészkel a fecske 9., VII 5 4 Nagyida (Abaúj-Torna m.) Árvai András (88 é.) Tari Lujza 1988. június 14.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.382 a2)

290


2011. 02. 08. 12:32:48

82. Fëlmëgyëk a doberdói nagy hëgyre 11.11.12.11., 1 5 4 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58 é.) Tari Lujza, 1983. január 23.

Megjegyzés: Ha fölmegyëk a … szövegváltozattal is énekelte. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 f)

291


2011. 02. 08. 12:32:49

83. Rozmaringot ültettem ëgy csërépbe 11., 1 5 1 Medveshidegkút (Gömör m.) Nagy Lajosné Tóth Margit (sz. 1921. szeptember 19.) Tari Lujza 2004. július 23.

Forrás: MTA ZTI - CD 14-15.

292


2011. 02. 08. 12:32:50

84. Kiindult a vonat a galántai állomásról 15.14.14.14., 1 5 8 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58 é.) Tari Lujza, 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 c)

293


2011. 02. 08. 12:32:51

85. Özvegyasszony mëgfőzte az ibolyát 11.11.13.11., 1 5 7 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.), Hracka Rozália (sz. Gál Rózsi 1943.) Tari Lujza 1994. július 9.

Forrás: MTA ZTI - DAT 100 Hangzó: CD I. 42 294


2011. 02. 08. 12:32:53

86. Nagykér fëlëtt, sej, Nagykér fëlëtt 16., 1 1 1 Nagykér (Nyitra m.) Krizsán Pálné sz. Mali Vilma (sz. 1926. december 28.), Szabó Dénes (sz. 1923.), Gróf Györgyné Krizsán Margit (sz. 1940. március 6.) Tari Lujza 1997. augusztus 13.

Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A 295


2011. 02. 08. 12:32:56

87. Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) és felesége Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 f2) 296


2011. 02. 08. 12:32:59

88. Látod édësanyám 19.19.13.19., 1 1 b3 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

297


2011. 02. 08. 12:33:04

2. Nincs már sárga rózsa, nincs már sárga rózsa, csak a sárga levele, Nincs már hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre. Ha ëlhagyott, én nem bánom, elmënt örökrë, Még a föld alatt is, még a síron túl is csak ő jár az eszëmbe. Megjegyzés: Az előadó egyik legkedvesebb dala az utána énekelt Hideg szél fúj édesanyám kezdetűvel együtt. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J Hangzó: CD I. 40-41

89. Rásütött a nap a báró házára 11., 1 5 1 Borzova (Gömör m.) Mezei Lajos (sz. 1954. február 2., Szilice) Tari Lujza 2004. július 20.

298


2011. 02. 08. 12:33:05

Megjegyzés: A gömöri pásztorok egyik legkedvesebb dala. Forrás: MTA ZTI - Gömör CD 04

90. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát 6.6.8.7, 1 1 b3 Várhosszúrét Gömör m.) Ulman Gábor (40 é.) Tari Lujza 1988. június 16.

299


2011. 02. 08. 12:33:07

Megjegyzés: Pásztordal. Forrás: MTA ZTI - AP 16.393 g2)

91. Istenëm, Istenëm

12., 1 5 b3 Uzapanyit (Gömör m.) Pál István (volt pásztor, sz. 1909. január 12., Mikóházapuszta) Tari Lujza 1997. augusztus 18.

300


2011. 02. 08. 12:33:10

2. Suba, suba, suba, göndör szőrű suba, Minek mënjek én már abba a lagziba? Minek is énnékëm az ollyan lakodalom, Akibe a babám maga a mënyasszony. 3. Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, Ennek a legénynek utat mutassatok! Mutassatok utat ennek a legénynek, Merre van a háza a szeretőjének. Megjegyzés: 3. versszakát a bédi asszonyok is énekelték a Hideg szél fúj édesanyám-hoz kapcsolva. Forrás: MTA ZTI - DAT 251 A

92. kotta Galántai sorozóra süt a nap 11., 1 5 5 Hidaskürt (Pozsony m.) Bodóné Szilas Margita (sz. 1937.) Tari Lujza 1983. január 23.

301


2011. 02. 08. 12:33:11

Megjegyzés: E szöveggel katonadal. A dallam sokféle szöveggel kedvelt a bartóki II. népzenei dialektusterületen (egyes palóc falvakban pl. summásének volt). Forrás: MTA ZTI - AP 12.988 f)

93. Gyere velem az erdőbe sétálni 11., 1 5 5 Béd (Nyitra m.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Tari Lujza 1994. július 9.

302


2011. 02. 08. 12:33:13

2. De szeretnék csillag lënni az égën, Éféltájba’ fënt ragyogni az égën. Mëglesném, hogy ki sétál a faluba’ Ki beszél a babámmal a kapuba. 3. Nem jó csillag lëtt volna énbelőlem, Tudja Isten, nem maradnék az égën. Nem këllene énnekëm a mënyország, Lëjárnék én édës rózsám tëhozzád. 4. De szeretnék a császárral beszélni, De még jobban szobájába bemënni! Mëgmondanám a császárnak magának, Lányokat is sorozzon be bakának! 5. De a császár visszaírt a levélbe, Szoknyás baka nem illik az ezredbe. Mër’ ëgy lányra harminchárom szoknya këll, Szoknya mellé tizënkëttës baka këll. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J

303


2011. 02. 08. 12:33:14

94. Mikor én még tizënkét éves voltam 11., 1 5 5 Béd (Nyitra m.) Árpás Rozália (sz. 1914. szeptember 3.) Tari Lujza 1994. július 9.

2. Az ëgyiknek kicsiny vagyok, az volt baj. A másiknak csalfa vagyok, az is baj. Harmadiknak, hogy a szëmem kékezik, Nëgyediknek kacsintásom nem tetszik. 3. Ötödiknek, hogy nincsen édëssanyám, Hatodik, hogy mért nem jöttem paripán? 304


2011. 02. 08. 12:33:15

Hetedik, hogy pipafüstöt nem szível, Nyolcadiknak göndörhajú legény këll! 4. Kilencedik, hogy én csapodár vagyok, A tizedik, hogy én nagy korhely vagyok, Tizënëgyediket édesanyja nem adja, Tizënkettedik férjhez nem mëgy soha! 5. Már én többen lányok után nëm járok, Így hát fazëkas inasnak bëállok, Mëgmutatom ennek a bëtyár világnak, Hogy a lányok majd énutánnam járnak! Forrás: MTA ZTI - DAT 99 J

95. Szép Pográny jaj, de szép helyën van 9.9.11.9., 1 5 8 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.), Szomolányi András (sz. 1930. február 21.), Pindes Tibor (sz. 1938), Nagy József (sz. 1922. július 5.), Pindes Domonkos („Domi bácsi”, sz. 1928. február 22.), Kiss Ferenc (sz. 1927.)

305


2011. 02. 08. 12:33:16

Tari Lujza 1994. június 25. 2. Kihatom a libám a rétre, he,de Magam is lëülök mel(l)éje. Elkiá(l)tom magam, bulibulikám, Üjjél az ölembe babikám! Ilonkám ism. Elkiáltom magam, bulibulikám, Üljél az … stb. 3.

Kihatom a libám a rétre, Magam is lëülök mel(l)éje Jó nagyot koppantok a liba fejére,* „Libuskám në mënj a vetésre!”

Megjegyzés: Szomolányiné Ilonka néni itt prózában: „az uram fejére” szöveget mondott. A csoport tagjai között megszokott a játékos évődés. Ital nélkül is felszabadult, jókedvű dalolás jellemezte előadásukat. Forrás: MTA ZTI - DAT 99 A Hangzó: CD I. 25 (54)

306


2011. 02. 08. 12:33:17

96. A patai zöld erdőben nem csörög a falevél 15.15.19.15., 1 5 4 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Antal (kb. 30 é.) Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.852 g) Hangzó: CD II. 36

307


2011. 02. 08. 12:33:19

97. A patai zöld erdőben nem csörög a falevél ad 15.15.19.15., 1 5 4 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.852 h)

308


2011. 02. 08. 12:33:20

98. Befogom a lovam ad 15.15.19.15., 1 5 4 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.

Megjegyzés: Az előadó hamarabb kezdte, mint ahogy a magnetofon elindult. A [ ]-ben lévő két hang lemaradt a felvételről. Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 e1) 309


2011. 02. 08. 12:33:21

99. Huszonëgy huszonkettő, huszonhárom 23.23.22.27., 1 1 5 Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.), Krága Lajosné Tari Lujza 1989. április 30.

310


2011. 02. 08. 12:33:23

Megjegyzés: Ugyanazon hang kétféle irányú szára a férj és feleség eltérő változatait jelzi. Forrás: MTA ZTI - AP 16.852 f) Hangzó: CD II. 35

100. Októberban rukkolnak a regruták 11., 1 5 2 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

311


2011. 02. 08. 12:33:24

2. Jaj, Istenëm, ki fog engëm siratni? Ki fog az én koporsómra borulni? Galícia határszélén lësz az én sírom, m Mëgüzenem a babámnak, në sírjon! Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 e)

101. Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring 18.18.13.18., 1 1 2 Felsőszeli (Pozsony m.) Danajka Lajos (58. é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 h)

312


2011. 02. 08. 12:33:25

102. Hej, édësanyám, engedjën el a bálba 12.12.17.13., 1 5 1 Rudna (Gömör m.) Gonosz Ferenc (sz. 1904.) Tari Lujza 1988. június 16.

Megjegyzés: Az előadó egyik kedves dalaként nevezte meg. Forrás: MTA ZTI - AP 16.391 n)

313


2011. 02. 08. 12:33:26

103. Szegény legény ha bemegy a kocsmába 11.11.14.11., 1 1 5 Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza 1983. január 23.

2. Gazdag legény ha bemëgy a kocsmába, Két deci bort kéret az asztalára. Kocsmárosné jöjjön ki, hitelkönyvét hozza ki, Két deci bort be akarom iratni! Forrás: MTA ZTI - AP 12.993 g) 314


2011. 02. 08. 12:33:27

104. Sárga ja csikó, sárga ja nyerëg rajta 11., 1 5 9 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

Megjegyzés: Másodszor a jelzett változattal énekelte. Forrás: MTA ZTI - AP 12.986 h)

315


2011. 02. 08. 12:33:29

105. Csípős csóván van az udvarunkba’

10., 1 1 1 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

„Mondok egy jó nótát, igën régit, ha gondolja! Apám nótája volt, ezt eldalolom. Akkor, ha meghallja, fölkel a sírbul!”

316


2011. 02. 08. 12:33:30

2. hogy a Cifra subám szëgre van akasztva, h Gyere babám, tedd azt a vállomra! Ígyis-úgyis ott annak a hele, (sic) Még én az éjjel betakarlak vele. ism. Ígyis-úgyis ott annak a hele, (sic) hogy Még én az éjjel betakarlak vele. 3.

Hej, te kislán, kökénszëmű kislán, hogy Nálad voltam, mindig álmos voltál. De már most csak aludd ki magadot, Nem ölelëm a karcsú dërëkadot. ism. De már most csak aludd ki magadot, Nem ölelëm a karcsú dërëkadot.

4. hogy A mi cicánk férhëz akar mënni, A szomszédéké el akarja vënni. Édës cicánk në hagyj itt bennünket, Ki fogja mëg a mi egerünket? ism. Édës cicánk… stb. „E’ vvót az én apám nótája.” Megjegyzés: Az „igën régi” ez esetben egy-két generációval korábbi népdal, mivel új stílusú népdalról van szó.

Forrás: MTA ZTI - AP 12. 985 i)

317


2011. 02. 08. 12:33:30

106. Ennek a szép barna lánynak ad 14.12.12.14., 1 5 3 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.) Tari Lujza 1989. április 30.


318


2011. 02. 08. 12:33:32

107. Ennek a szép barna lánynak 14.12.12.14., 1 5 3 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.), Krága Lajosné Tari Lujza 1989. április 30.

319


2011. 02. 08. 12:33:36

320


2011. 02. 08. 12:33:43

Forrás: MTA ZTI - AP 16.851 f13)

108. Szépen legel a bárójék gulyája 11., 1 2 2 Jóka (Pozsony m.) Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) Tari Lujza 1983. január 22.

321


2011. 02. 08. 12:33:45

2. Nem tereríthetem le jén a subámot, hogy Itt a csárda, behajtják a gulyámot. Ha behajtják, kiváltja édësapám, Csak azt mondta, hogy ëngëm szeretsz igazán. 3. de Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Nem, hogy tégëd egy gulyásnak adjalak! Nem bánom én édësapám, tagadj meg, De ja én szivem a gulyásér hasad meg.

Forrás: MTA ZTI - AP 12.985 g)

322


2011. 02. 08. 12:33:46

109. Kapitány úr levelem jött 19.15.19.19., 1 5 5 Pográny (Nyitra m.) Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.), Szomolányi András (sz. 1930. február 21.), Pindes Tibor (sz. 1938), Nagy József (sz. 1922. július 5.), Pindes Domonkos (sz. 1928. február 22.), Kiss Ferenc (sz. 1927.) Tari Lujza 1994. június 25.


323


2011. 02. 08. 12:33:48

110. Csivirgónak-csavargónak mond engem az egész világ 16.16.13.16., 1 1 5 Borzova Gömör m.) Mezei Lajos (sz. 1954. február 2., Szilice) Tari Lujza 1988. június 17.

2. Keresik a, nem lelik a kërësztëlő levelemet, Së a bíró, së a jegyző nem talālja a nevemët. Majd mëgtalálja jazt első Ferenc Jóska, Ki elviszën a csatāba, sebesülten jövök haza. Forrás: MTA ZTI - Gömör CD 04 324


2011. 02. 08. 12:33:49

111. Ez a kislány akkor sír 16.16.19.16., 1 1 3 Kőhídgyarmat (Esztergom m.) Juhász Gyuláné Kovács Irén (sz. 1942. Ipolyszakállas) Tari Lujza 1997. október 7.

Megjegyzés: Lakodalmi kísérő volt. Forrás: MTA ZTI - DAT 250 A

325


2011. 02. 08. 12:33:50

112. Kukorékol a kis kakas, otthon akar lenni 14.14.18.17., 1 1 2 Zsére (Nyitra m.) Vanyó Gergely (sz. 1920. április 15.) Tari Lujza 1994. július 9.

Megjegyzés: Az esküvőre menet énekelték. Csárdást is táncoltak rá.

Forrás: MTA ZTI - DAT 100 C

326


2011. 02. 08. 12:33:51

113. A kis kakas szépen kukorékol, hajnal akar lenni 16.18.18.17., 1 1 2 Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

Megjegyzés: Esküvőkor, a templomba bemenet énekelték. Forrás: MTA ZTI - DAT 100 A

327


2011. 02. 08. 12:33:52

114. Jaj, de magas … ez a vendégfogadó 15.,15.11.11., III III V Pográny (Nyitra m.) A pogrányi rezesbanda tagjai, valamint Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931. augusztus 16.) Kiss Teréz (sz. Szombat Teréz 1931. április 29.), Sima Valéria (sz. 1941. július 19.), Édes Erzsébet (sz. 1939. augusztus 10.), Tari Lujza 1994. június 25.


328


2011. 02. 08. 12:33:53

115. Zöld a kökény recece 15.15.18.15., 1 1 5 Várhosszúrét (Gömör m.) Krága Lajos (volt prímás, sz. 1929.), Krága Lajosné Tari Lujza 1989. április 30.

Forrás: MTA ZTI - AP 16.852 e)

329


2011. 02. 08. 12:33:56

116. Sós kiflit, zsëmlyét Béd (Nyitra m.) Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919. január 20.) Tari Lujza 1994. július 9.

Forrás: MTA - ZTI - DAT 100

117. Zöld ág, zöld ág Medveshidegkút (Gömör m.) Nagy Lajosné Tóth Margit (sz. 1921. szeptember 19.) Tari Lujza 2004. július 23.

Megjegyzés: Gyermekjáték, melyet „kapu” formálással játszottak. Forrás: MTA ZTI - CD 14 330


2011. 02. 08. 12:33:57

118. Kis Komárom, nagy Komárom 8., 3 V 5 Kőhídgyarmat (Esztergom m.) Juhász Gyuláné Kovács Irén (sz. 1942., Ipolyszakállas) Tari Lujza 1997. október 7.

* Felnőttek Ég a kunyhó... változatban így. 331


2011. 02. 08. 12:33:59

Megjegyzés: Gyermekjáték, melynek első dallama az egész szlovákiai magyarság körében fennmaradt Ég a kunyhó, ropog a nád folklorizálódott népies műdal. Forrás: MTA ZTI - DAT 230

119. Szabad péntek és Elvesztettem zsebkendőmet Felsőszeli (Pozsony m.) Takács Ferencné Ollé Irma (57 é.) Tari Lujza 1983. január 23.

Az előadó fiatalkorában Budapesten szolgált. Vasárnaponként a szolgálólányok a Gellérthegy oldalában e dallamokra játszottak. Forrás: MTA ZTI - AP 12.990 e1) 332


2011. 02. 08. 12:34:00

Zárszó Nyugat-keleti irányban végigjártuk a szlovákiai magyar területet, hogy bemutassuk népzenéjét, s egyben a népzene szemszögéből mutassuk be lakóit, zenéjükben az egyéneken keresztül az általános vonásokat keresve. A könyv és CD anyagának felosztásánál az a megoldás tűnt elfogadhatónak – figyelembe véve a szakmai szempontokat és a szélesebb olvasó- lemezhallgató tábor érdeklődését –, hogy a könyv kottaanyagát zenei stílusok szerint, a CD-k hangfelvételeit pedig falvanként csoportosítva mutatom be. A népzenegyűjtéseket magyarországi népzenekutatóként végeztem, s ez nyilvánvalóan több szempontból is más nézőpontot jelentett, mintha munkámat szlovákiai magyar kisebbségi kutatóként végeztem volna. Noha a területek és témák kiválasztásában – mint minden gyűjtő esetében – egyéni érdeklődésem is befolyásolt, nagy hangsúlyt helyeztem az előd kutatók munkájának folytatására, a népzenekincs gyarapítására a központi magyar adattárban. Örvendetes ugyanakkor, hogy gyűjtésemmel egyben immár a szlovákiai magyar Népzenei Adattár (Dunaszerdahely) anyagát is szaporíthatom. Bár a majd három évtizeden át folytatott gyűjtőmunka több napra való hallgatnivalót és még több feldolgoznivalót eredményezett, a gyűjtemény a terület nagyságához és a feladat mennyiségéhez képest összességében nem sok, a közölt válogatás pedig még azt sem mutathatja be teljes egészében. Kellő anyag csak abban az ideális esetben állna rendelkezésre, ha minden faluban és minden témakörben végezhettem volna gyűjtéseket, még inkább pedig megfigyelhettem volna egy-egy közösség zenei életmódját, rögzítve minden apró változást. Ha egyedül nem végezhettem is el ezt a megvalósíthatatlan feladatot, gyűjtésem kiegészíti, más gyűjtők anyagával együtt teljesebbé teszi az eddigi képet, sőt, esetleg olyan témákra is ráirányítja a figyelmet, amely korábban említésre sem került a szlovákiai magyar népzenével kapcsolatban. Ez utóbbi különösen a hangszeres népzenére, s annak bizonyos fajtáira (a cigányzenészek működése a falvakban és kisvárosokban, repertoárja, a rezesbandák kialakulása, az újabb kori tárogató múltja stb.) és általában a 19. századi népies műdalhagyományra érvényes. Az utóbbi az új 333


2011. 02. 08. 12:34:00

stílus kérdéskörével összefüggésben már Kodály gyűjtőmunkájában is helyet kapott. A különböző kiadványokból eddig megismert szlovákiai magyar népzenének, vagy akár csak egy-egy falu népzenéjének már eddig is megmutatkozott sokszínűsége és sokrétűsége. Áttekintő gyűjteményünk tovább tágítja a kört, s kitér a paraszti életforma (annak részeként akár a koldusének, vagy az áruskiáltás) és a polgári kultúra találkozásából a 20. század során létrejött sok új elemre is (pl. az idegen tánczenei hatásokon kívül népszínművek megjelenése, vagy színi előadása falvainkban, népdaltanítás az iskolában már a két világháború között, amelyre a Zobor-vidéken és Gömör megyében egyaránt találtam példákat). Az elmúlt mintegy harminc esztendő összegyűlt anyagából egymás-mellettiségében igyekeztem bemutatni a legklaszszikusabb, legősibb keleti gyökerű, illetve részben eurázsiai múltú, s még élő népdalokat és az adott gyűjtés idején használatban volt újabb dallamanyagot. A hangszeres hagyomány klasszikus cigányzenei állapotát tekintve ma már a még meglévő néhány bandánál sem találunk tisztán falusi népzenét játszó együttest. Repertoárjuk nagy részét a hallgatók teszik ki, legalábbis azok a kezdődarabok a lassú csárdások előtt is. A bemutatásnál nem szándékos archaizálás vezetett, amikor az egyik ilyet lehagytam a hosszú sorozat elejéről. Márcsak azért sem szívesen tettem, mert hallani kell azt a még mindig mesteri átmenetet, ahogyan a lassúból a középgyorsra vált a zenekar. Ám a lemezszerkesztés időkeretei még két CD-n is jóval kevesebb lehetőséget adtak, mint amennyi a bemutatható zenei felvétel. A legjellemzőbb népdalok, hangszeres dallamok mellett általában törekedtem arra, hogy legalább szövegkezdete szerint bemutassam az előadók legkedvesebb nótáját, mely nem egyszer az egyén legintimebb személyes lelki tulajdona is egyben. Sajnálatos, hogy ez ma már legtöbbször valamely banális, túláradóan érzelmes szövegű, cikornyás dallamú magyarnóta, s az általános, örökérvényű mondanivalót tömör, szimbolikus szövegekkel megfogalmazó, jól formált, gazdaságosan szerkesztett dallammal járó legkedvesebb népdal már jóval ritkább. A válogatás bemutatásában célszerűnek tűnt olykor csak a kottás közlést választani, máskor csak a hangfelvételt, míg némely esetben mindkettő rendelkezésre áll. Gyűjtésemben viszonylag kevés e széles területről a gyermekjáték anyag, ám más gyűjtők anyaga szerencsére pótolja az itt mutatkozó hiányosságokat.1 334


2011. 02. 08. 12:34:01

Három nagy területet jártunk be, melyet (itt most nem megismételve részletesen a területi határokat) röviden nyugati, középső és keleti al-dialektusként nevezhetünk meg a Bartók Béla által meghatározott, II., (régi) Felső-magyarországi dialektusterületen belül. A három terület vonásai részben egységesek, részben eltérők egymástól, abban pedig mind közösek, hogy nem választhatók el az anyaországi népzenétől illetve a teljes nyelvterület magyar népzenéjétől. Az egységesség nem csupán a dalanyagban, vagy annak előadásmódjában jelentkezik. Egyes műfaji meghatározások és egyéb, a beszélt nyelvvel összefüggő kifejezések ugyancsak a szlovákiai magyarság egységét támasztják alá. Katonanóta, katonadal értelemben magam az egész széles horizonton kizárólag a „reguta-nóta”, „regruta-nóta” kifejezéssel találkoztam a kezdetektől lényegében napjainkig. Ugyanez érvényes a furulya névhasználatra. A fából készült, egykor széles körben használt és múzeumainkban a 20. század elejéről még az északi tájakról is gazdagon dokumentált hangszert lényegében már az első gyűjtéskor sem ismerték, s akkor is, később is mindenütt a klarinétot értették alatta. Erről persze külön rákérdezéssel kellett megbizonyosodni. Az első nagy területen belül a Csallóköznek és a Zobor-vidéknek kiemelkedő rangja van a magyar népzene összességén belül, hiszen pl. az utóbbi területen számos olyan dallam fennmaradt, amelynek eredete az ázsiai őshazáig illetve a 14-15. és 16-17. századig és az Európával szoros kapcsolatokig nyúlik vissza. Itt – miközben fennmaradt a keletről hozott dalkincs egy része is –, a nyugati formai elemekre épülő keleti dallamosság egy sajátos zenei kultúrát is eredményezett, mely jól konzerválódott a térségben. Énekelni – pontosabban jól énekelni – már csak kevesen tudnak a Zobor-vidéken is, mint minden területen. Az itteni, tekintélynek örvendő jó énekesek azonban rendszeres szereplői a különböző szlovákiai, magyarországi és más külföldi népzenei fesztiváloknak, s köréjük jól működő népdalkörök szerveződtek. Egységesítik ugyan a falvak egymástól kissé eltérő dalhagyományát, de még mindig hitelesen szólaltatják meg őket, segítve fennmaradásukat. A középső területen meghatározó a palóc népesség, mely kelet és nyugat irányban egyaránt nyelvi- és zenei hatással van környezetére. (A nyelvi hatás még a zoborvidéki Alsóbodokon is jelentkezik, a zenei pedig jól megfigyelhető pl. a Csallóköz keleti részén és a volt Abaúj335


2011. 02. 08. 12:34:01

Torna megyében.) A palóc kultúra összességében egységes, de egyben egymástól eltérő vonásokat is mutat. E tág területen ma már leginkább csak Gömörben találunk egy-egy olyan falut illetve énekest, aki még ismeri a hagyományt és szívesen is énekel. Éneklés és beszélt nyelv szoros összefüggését jól példázza, hogy a jó énekesek beszélt nyelve (anyanyelve) és énekmódja (zenei anyanyelve) tökéletes összhangban van egymással. A népdalokat el lehet énekelni köznyelvi formában is, de valamely népdal a területre és előadójára igazán jellemzővé csakis nyelvi dialektusával együtt válhat. Annak pedig szoros tartozékát képezik az azon a tájon honos eredeti anyanyelvi hangzók, az ott jellemző hangszínek, tempók, hangerő és a dalhoz megválasztott regiszterek. Különösen érvényes ez – a talán legsajátosabb nyelvi dialektus –, a palóc esetében, amelynél már egy hangzó megváltoztatása is más zenei hangzást eredményezhet. Gömör megye egyben régóta kisugárzó szerepet tölt be a pásztorkultúra tekintetében. Az utolsó öreg pásztorok még gazdag tárházát őrizték a pásztorok dallamainak, melyek egyben máig az alaprétegét képezik az itteni cigányzenekarok repertoárjának is. (Ki tudja, távozásukkal fennmarad-e még pl. az oly sokféle szöveggel hallott Vidrócki dallam?) A legkeletibb terület népe – Krúdy Gyula szavaival „A nemzet lelke északkeleten”2 – is megőrzött sok olyan dallamot, amelyek régebben más tájainkon szintén ismertek voltak, de a gyűjtés idején már csak ott fordultak elő. Megszólaltatóik részben parasztzenészek, részben az itt élő és működő cigányzenészek voltak. Ma már cigánybanda is kevés van a területen. Az abaújszinai-kassai-szikszói tagokból álló banda tagjai pl. különböző korábbi együttesekből valók voltak. Úgy kerültek egy bandába, hogy korábbi zenekaraik feloszlottak, vagy tagjaik kihaltak. Fiatalokkal a hiányt nem tudták pótolni, mert azok inkább már tánczenét játszottak. Ők viszont már nem tudtak és nem is kívántak stílust váltani. Hasonló volt a helyzete a középső területen a losonci tárogatósnak. Néhány népdal illetve hangszeres dallam a teljes szlovákiai magyar területen megtalálható, akár tánczenei funkciója van (pl. az oktávról kvintre lelépő, valamint az V. fokról plagális lépéssel az első fokra fellépő kezdésű „Kanásztánc” dallamok), akár lakodalmi funkciója volt (pl. Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején esküvői kísérő dallam). A régi stílusú népdalok közt is van erre példa, de ma már több 336


2011. 02. 08. 12:34:02

az ilyen új stílusú népdal. A népies műdalok közt ilyen a Káka tövén, Ég a kunyhó és kiváltképp az Ezt a kerek erdőt járom én, változatos szövegekkel. A hangszeres dallamok közt is további példák vannak pl. a verbunkos hagyományból és a dudanóták közül. Az északi népzenei dialektusterület legkeletibb részein közvetlenül már nem emlékeznek a dudára, csak a régebbi generációk elbeszéléséből ismerik. Pedig a terület ilyen történelmi dokumentumokban is gazdag. Az 1715-ös országos névösszeírásban pl. összesen százöt Gajdos vezetéknevű személy szerepel, majdnem kizárólag a régi Felső-Magyarországról. Közelebbről Bereg- Ung-, Szepes-, Liptó-, Trencsén, Sáros-, Borsod-, Zemplén megyéből, kisebb számban Hont-, Zólyom- és Nyitra megyéből. Dudás családnevek Abaúj-, Szepes- és Ung megyében fordulnak elő az összeírásban.3 Gyűjtésem idején a dallamanyag elevenen élt azonban még a Csallóközben, a Zoborvidéken és a palóc területeken. E tájakon a dudadallamok a cigánybandák és a rezesbandák repertoárjába is felszívódtak. Végigtekintve az elmúlt évtizedeken, végigjárva a falvakat, s tudva, hogy a könyv szereplőinek nagy része már nincs az élők sorában, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy annak a zenei hagyománynak, amely már a gyűjtőmunka kezdetén is erősen lehanyatlóban volt, egyszer és mindenkorra vége szakadt, noha még mindig akad egy-egy, a hagyományt ismerő, énekelni, zenélni szerető ember. A hagyományvesztés következtében sok esetben csak közvetett adatot kaphattam a falu korábbi zenei hagyományaira a helybeliek emlékeiből. Mindez nem csak a magyar történelem következménye. A változás többé-kevésbé akkor is végbement volna, ha a magyarságot a 20. században elkerülik a történelmi viharok. A 19-20. század fordulóján kiformálódott modern népzenetudomány képviselői viszonylag hamar hangsúlyozni kezdték, hogy a népzenetudós nem csupán gyűjtő, hanem emberileg is részesévé kíván válni a hagyománynak. Kodály nagy felelősséget érzett népéért, s írásaiban a sokfelé tagolódott magyarság közös múltjára emlékeztetve, mint élő lelkiismeret, mások felelősségérzetét is igyekezett felkelteni. Vállalta ezt Bartók Béla is, bár ritkábban, mert ő szemérmesen inkább magánleveleiben, önéletrajzi írásaiban s kompozícióiban bujtatta el ezzel kapcsolatos gondolatait. Egy angol nyelvű előadásának részlete azonban ide kívánkozik. Ebben többek közt a régi Magyarország éneksze337


2011. 02. 08. 12:34:02

rető népe gazdag zenei folklórjáról beszél: „Az igazi parasztzene… nem más, mint a régesrég feledésbe merült zenei kultúra hűséges portréja. A parasztzene a néplélek tükre, amely átformálja, vagyis inkább tökéletesíti az ilyen zenekultúra maradványait, tömöríti, átalakítja, fejleszti és összeolvasztja a modernebb zenekultúra elemeivel. Így jön létre a parasztzene stílusa, vagy inkább: így jönnek létre a parasztzene különböző stílusai.” – írja. Kitér a kutató munkájára, feladatára is. A népzenegyűjtő „Elhagyja kényelmes, városi otthonát; mellőzi a kárpitozott vasúti kocsikat és köves utakon, a lelkét is kirázó parasztszekéren indul el olyan falvakba, amelyek a vasúttól a lehető legtávolabb esnek. Ezeknek a kis falvaknak gyakran iskolájuk, papjuk, de még korcsmájuk sincsen. A gyűjtő parasztviskókban üti fel tanyáját, egy szobában él az egész családdal s ágy helyett szalmazsákon, vagy padkán alszik. És csak ezután kezdődik meg a munkája, amely eleinte határozottan nehéz. Hogyan késztetheti éneklésre a parasztokat, mindenekelőtt azokat az asszonyokat, akik erre a célra a legalkalmasabbak?” Szól a gyűjtés megkezdésének nehézségeiről, majd a megkezdett munkamenet folyamatáról. „A munka lázas sebességgel tart éjfélig – a nép sohasem fárad el. Milyen gyakran fordul elő télidőben, hogy a kis olajlámpa gyenge lángja oxigénhiány miatt pislákolni kezd, majd kialszik az alacsony, zsúfolt szobában; a fehérre meszelt falakat a bent tartózkodók leheletének párája lepi el, de a gyűjtő ujjong, mert számára ezek a triviális hátrányok gazdag aratást jelentenek. Egy-két heti kemény munka után visszatérhetünk a nagyváros egyhangúságába, felfrissülve és gazdagon megrakodva néhányszáz dallammal. És most kezdődik a munka neheze. A fonogramok lejegyzésének és metronomizálásának feltétele a tökéletes pontosság; az anyagról tiszta másolatokat kell készíteni és megkezdődhet a tudományos kutatás.”4 A népzenekutató miközben megfigyel, óhatatlanul is részesévé lesz annak a kultúrának, amelynek zenéjét tanulmányozza, morálisan pedig felelősséget érez az adott népcsoport kultúrája (benne zenekultúrája) és sorsa iránt. Hogyne érezne fokozottabb felelősséget akkor, ha saját népe kultúrájáról, nyelvi-zenei megmaradásáról van szó, s különösen, ha az a nép kisebbségben él! Többek közt ez az, amiért az anyaországi népzenetudománynak segítenie kell a szlovákiai magyar népzenekutatást. S többek közt ez az, amiért a szaktudomány szemszögéből talán kevesebb figyelmet szenteltem a szorosan vett zenei analízisnek, ám 338


2011. 02. 08. 12:34:03

annál többet annak, mi a szerepe az adott dallamnak az egyén illetve közösség életében, s van-e még jelentősége annak, hogy egy-egy ősrégi dallamot még tudott valaki. Egyébként is számítok azokra az olvasókra, akik nem (vagy nem csak) a népzene mélyebb megismerése céljából veszik kézbe e könyvet, hanem mert esetleg falujukat és őseiket, összességében pedig saját múltjukat keresik benne. A Bartóknál, Kodálynál fiatalabb generációba tartozó Rajeczky Benjamin, a magyar és nemzetközi zenetudomány kimagasló tudású gregorián- és népzenekutatója írta a népzenekutatás történetéről szóló munkájában: „Az új technikai világ… mintha azon igyekeznék, hogy az ember ne énekeljen. A népzenekutatás végső, legszebb feladata pedig biztosítani, hogy az ember azt el ne felejtse.”5 Gyűjtött anyagunk válogatásának kiadása a szorosan vett tudományos bemutatás mellett éppen ezt a célt szolgálja: az éneklés-zenélés és vele az anyanyelv megmaradását, általa pedig az identitás erősítését. Mert Szerb Antallal együtt vallom: „A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzések és gondolatok egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát. Minden történetírás, minden szellemtudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra nevelni. Amíg kultúránkhoz hűek vagyunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.”6

Jegyzetek 1 2 3

4 5 6

Ld. pl. Bors 2008. Krúdy 1934. Szinte biztos, hogy ugyanazon hangszer eltérő megnevezése (a duda és a gajd) különböző hangszertípusokat takart, a belőlük képzett személynevek pedig (Dudás, Gajdos) a más-más hang-szeren játszó egykori előadóik megkülönböztető jegye volt. Ld. Tari 2010. Bartók 1931. 355. Rajeczky 1986. 28. Szerb 1934., ld. 1972. 27.

339


2011. 02. 08. 12:34:03

Irodalom A Magyar Népzene Tára (= MNT) III/A-B Lakodalom. S. a. r. Kiss Lajos, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955-56. Arany János 1968 Valamit az asszonáncról. In Arany János válogatott prózai munkái. Magyar Helikon, 96-193. Ábrányi Kornél 1877 A magyar dal és zene sajátosságai nyelvi, zöngidomi, harmoniai s műformai szempontból. (Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia használatára írta és szerkeszté Ábrányi Kornél országos Magyar Királyi Zeneakadémiai Tanár.) Budapest Ág Tibor 1966 Ki népei, vári vagytok? Válogatás a szlovákiai magyar tájak hagyományából. Komárom–Dunaszerdahely 1974 Édesanyám rózsafája. Bratislava 1979 Vétessék ki szóló szívem. Szlovákiai magyar népballadák. Budapest 1999a Az Aranykert muzsikája. In Csallóközi Kiskönyvtár, Kalligram Kiadó. Pozsony 1999b Felsütött a nap sugára. Kelet-szlovákiai népdalok. Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 5. Dunaszerdahely 2001 Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22. Dunaszerdahely 2004 Semmit sem vétettem Nyitra városának. Nyitra-vidéki magyar népdalok. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 29. Dunaszerdahely 2008a Lement a vacsoracsillag. Bartók Béla nagymegyeri gyűjtése. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 42. Dunaszerdahely 2008b Virágok vetélkedése. Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 43. Dunaszerdahely 340


2011. 02. 08. 12:34:04

2009

Csillagoknak teremtője. Mátyusföldi népdalok. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 44. Dunaszerdahely

Ág Tibor–Barsi Ernő–Koncsol László 1997 Kemény a föld a patonyi határba’. Dióspatony népzenei hagyománya. Lilium Aurum, Dunaszerdahely Ág Tibor–L. Jóba Ferenc 2006 Az Árgyélus kismadár. Martos falu népzenei hagyománya. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 36. Dunaszerdahely Balogh Sámuel [1985] Rövid karcolatja a parasztlakodalomnak Gömörben. In Magyar tájak néprajzi felfedezői Válogatta, szerkesztette, az életrajzokat és a bevezető tanulmányt írta Paládi Kovács Attila. in: A magyar néprajz klasszikusai. Gondolat, Budapest, 1985., 148–162. Bartha Dénes–Kiss József (S.a.r.) 1953 Ötödfélszáz Énekek. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Akadémiai Kiadó, Budapest Bartók Béla 1911 A hangszeres zene folklórja Magyarországon. In Szőllősy András (szerk.): Bartók Összegyűjtött Írásai I., Budapest 1966., 59–76, (jegyzetek 818–826.) 1924 A magyar népdal Budapest. In: Szőllősy András (szerk.): Bartók Összegyűjtött Írásai I. Budapest 1966, 101–350. 1931 Magyarország parasztzenéje. In Szőllősy András (szerk.): Bartók Összegyűjtött Írásai I., Budapest, 1966., 354–357. 1933 Magyar népzene. In Szőllősy András (szerk.): Bartók Öszszegyűjtött Írásai I., Budapest, 1966., 371–377. Blažekovic, Zdravko, 2003 György (Đuro) Arnold (1781–1848). In Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 44. 1–2., 69–89. Bors Éva 2008 Mély kútba tekinték. Népi táncos gyermekjátékok. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 41. Dunaszerdahely 341


2011. 02. 08. 12:34:04

Borovszky Samu Dr.–Sziklay János Dr. (Szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. (Magyarország monografiája). Budapest, Apollo Irodalmi és nyomdai Részvénytársaság 1896., CD-ROM Arcanum, Budapest. Borsai Ilona 1982 A palóc zenei élet és énekes népköltészet kutatása a 19. században. In Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok. Tudománytörténeti tanulmányok a 19. századi folklorisztikáról. Szerk. Kríza Ildikó, Akadémiai Kiadó, Budapest, 263–312. 1989 A palóc népdalkutatás kezdetei. A palóc zenei élet a múlt században, A palóc területek jellemző népdaltípusai (s.a.r. Kapronyi Teréz). In Palócok IV. Rítus és folklór. Szerk. Bakó Ferenc, Eger, 679–688. Brockhaus–Riemann 1984 Zenei Lexikon (a magyar kiadást szerk. Boronkay Antal), Zeneműkiadó, Budapest Csáky Károly 1981 Bartók Béla és a „honti igricek.” In Honismeret IX. 3. sz. 26–27. 2003 Néprajzi gyűjtések és a néprajzi muzeológia kezdetei Hont megyében. In Gömörország IV. 1. sz. 40- 51. Czövek Judit 2002 Ha mi meghalunk … Zoborvidéki virrasztóénekek. Kalligram Kiadó, Pozsony Dobszay László-Szendrei Janka 1988 A Magyar Népdaltípusok Katalógusa – stílusok szerint rendezve. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest Domokos Mária 1993 Magyar táncok az 1764-es országgyűlésen. Részletek egy félbemaradt Martin-tanulmányból. In Martin György emlékezete. Budapest, 111–131. 2002 Népzenetudomány és népzenei mozgalmak a harmincas években. In A falukutatás fénykora (1930–1937). Szerk. Pölöskei Ferenc, Budapest, 130–136. 342


2011. 02. 08. 12:34:04

Éneklő Egyház. Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal. Szent István Társulat Budapest, 1985. Fügedi János-Takács András 2005 A Bertóké és társai. Jóka falu hagyományos táncai. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 34. Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, MTA Zenetudományi Intézete Budapest 2009 A Bertóké és társai. Jóka falu táncai. (CD-ROM) In Gyurcsó István Alapítvány hangzóanyag-sorozat 13. Győrffy István 1910 Kanászhangverseny Ipolyságon. In Vasárnapi Újság LVII. 50. sz., 1034–1035.. Hemerková, Oľga (Hemerka Olga) 1975 Dalolj velünk. Népdalok Szlovákia magyarlakta vidékéről. Zborník l’udových piesni z maďarských oblastí slovenského kraja. Krajské osvetové stredisco, Košice 1982 Eredeti magyar népi táncok és szokások. Pôvodné maďarské ľudové tance a zvyky. Osvetový ústav v Bratislave ako svoju, Bratislava Kelecsényi József 1844 Népdalok és Regedalok (MTA Könyvtár Kézirattár Irodalom 8r 206/1) Kerényi György 1961 Népies dalok Kodály Zoltán 1905 Mátyusföldi gyűjtés. In Ethnographia, XVI., 300–305. Ld. in Kodály Zoltán Visszatekintés 2. S.a.r., bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Argumentum, Budapest 2007., in Magyar Zenetudomány 6. Sorozatszerk. Bónis Ferenc, 7–13. 1909 Zoborvidéki népszokások I.–II. Szentiváni énekek, III. Talalaj In Ethnographia 1909. XX. évf. 1. sz. 29–36., 2. sz. 116–121., 4. sz. 245–247. 343


2011. 02. 08. 12:34:05

1913.

1956

1989 1993 2007

Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz I.–III. Szentiváni énekek, IV. Hojeda, V. Villő, VI. Tót morena VII. Talalaj, VIII. Sárdó, IX. Böjti énekek. In Ethnographia 1913. XXIV. évf. 2. sz. 114–116., 3. sz. 169–174., 4. sz. 235–236., 237– 239., 5. sz. 292–293., 6. sz. 357–359, 359–361. Az összehasonlító népdalkutatás előfeltételei. In Visszatekintés 2. S.a.r., bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Argumentum, Budapest 2007, 210–211., in Magyar Zenetudomány 6. (Sorozatszerk. Bónis F.) Közélet, vallomások, zeneélet. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. I. Válogatta, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai II. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó Bakterek éneke. (1913 körül?) In Kodály Z. Visszatekintés 3. Hátrahagyott írások, beszédek, nyilatkozatok. Közreadja Bónis F. Argumentum, Budapest, in Magyar Zenetudomány 6. Sorozatszerk. Bónis Ferenc, 696-698.

Kósa László 1968 A csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás feladatai. In Irodalmi Szemle XI. 8. sz. 748–761. Krúdy Gyula 1921 A nemzet lelke északkeleten. In Magyar tükör, 18–21. Balassi Kiadó, Budapest, 1998. Liszka József 2002 A szlovákiai magyarok néprajza. Osiris Kiadó Budapest, Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely L. Juhász Ilona 2002 Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században. In Lokális és regionális monográfiák 2. (Sorozatszerk. Liszka József.) Fórum Társadalomtudományi Intézet Etnológiai Központ Komárom, Dunaszerdahely–Komárom Magyar Nagylexikon 9. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999. 344


2011. 02. 08. 12:34:05

Magyar Néprajzi Lexikon IV. (Főszerk. Ortutay Gyula) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981 Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből, melyek fortepiánóra alkalmaztattak Ruzitska Ignátz által (Reprint kiadás 1994., Rakos Miklós: Veszprém-vármegyei nóták – Tanulmány a reprint kiadáshoz, 3–43.) Major Ervin 1965 Arnold György címszó In Zenei Lexikon (főszerk. Bartha Dénes) I., Zeneműkiadó, Budapest, 1965, 90. Manga János 1939a Népi hangszerek a Felföldön. In Ethnographia I. 1–2. 135–153. 1939b Tardoskeddi és felsőszemerédi fonójáték. In Ethnographia I. 1–2. 169–170. 1940a Felvidéki betlehemes játékok. In Ethnographia LI. 4. 402–418. 1940b Zoborvidéki lakodalom. In Néprajzi Értesítő XXXII. 250–272. 1941 A téli ünnepkör hagyományai a Nyitra megyei Menyhén. In Ethnographia LII. 63–88. 1943 Zoborvidéki lakodalmas énekek. In Kodály Emlékkönyv Szerk. Gunda Béla, Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 195–212. 1946 A kánai mennyegző változatai. In Ethnographia LVII., 49–64. 1948 Szlovák kapcsolatok a palóc karácsonyi szokásokban. In Ethnographia LIX. 94–102. 1968 Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest Marcell Béla 1997 Naptár és néphagyomány. Csallóközi népszokások. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 9. Dunaszerdahely Martin György–Takács András 1981 Mátyusföldi népi táncok. Madách, Bratislava

345


2011. 02. 08. 12:34:05

Martin György–Németh István–Pesovár Ernő 1985 Magyar Népzenei Antológia I. Tánczene Hungaroton Budapest, LPX 18112-116. Mátray Gábor 1852 Magyar népdalok Egyetemes Gyűjteménye II., Pest Mindszenty Dániel 1831 88 Eredeti magyar Dal. Fortepiánóra ’S mellesleg Gitárkísérettel elkészítve Toldalékul A’ nemzeti Dalgyűjteményhez Mindszenty Dániel által (1832) Nemzeti Dalgyüjtemény. Ajándékul a’ barátság ’s szeretetnek 1832. Nagy Péter 2002 Híd vegyeskar Somorja. In Ösvény 8. évf. 1. sz. 25. Nagy Zoltán 1993 Ködellik a Mátra. Palóc népdalok és balladák. Salgótarján Paksa Katalin 1999 Kodály Zoltán és A Magyar Népzene Tára sorozat. In Népzenei tanulmányok. A Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve 1999. Szerk. Pozsony Ferenc. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, in Kriza könyvek 3., 35–42. Pelle Andrea 2006 Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos. Medvesalji népdalok. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 37. Dunaszerdahely Pogány Péter 1983 Riadj magyar! 1848–1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái. A kötet anyagát fölkutatta, egybeszerkesztette, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Pogány Péter. In Magyar Hírmondó. Magvető Kiadó, Budapest Rajeczky Benjamin 1957 Adalék felvidéki lakodalmasaink dallamstílusához. in: Ethnographia, ld. In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona, Budapest, 1976, 225–227. 1969 Magyar Népzene I., Szerkesztette Rajeczky Benjamin LPX 10095-98 Qualiton 346


2011. 02. 08. 12:34:05

1972 1974 1978 1986 1988

Magyar Népzene II., Szerkesztette Rajeczky Benjamin LPX 180001-04 Magyar Népzene III. Szerkesztette Rajeczky Benjamin Hungaroton LPX 18050-53 Népzenei aszimmetrikus ritmusaink kérdéséhez. In Zenetudományi Dolgozatok MTA ZTI Budapest, 149–158. A népzenekutatás története. In Népzenei füzetek. OKK Módszertani Intézet, Budapest Magyarország zenetörténete I. Középkor. Szerk. Rajeczky, Akadémiai Kiadó, Budapest

Sárosi Bálint (Szerk.) 1998 Magyar Hangszeres Népzene. Hungarian Instrumental Folk Music HCD 18236-37 Hungaroton, Budapest Sebő Ferenc 2001 Pátria (CD-ROM), Fonó Records, Budapest Slovenské Spevy I. Galko, Ladislav (Ed.), Bratislava 1972 Szalay Olga 2003 Kodály Zoltán és a Tudományos Akadémia szerepe a népdalösszkiadás megindításában 1930 és 1940 között. In Zenetudományi dolgozatok. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. I–II. MTA ZTI, Budapest, I. 127–185. Száraz Pál 2008 Falu a madárdalos fák alatt. Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Szeder Fábián A’ Palóczokról. Hasonmás kiadásban közreadta a Lilium Aurum Kiadó 2005-ben Dunaszerdahelyen (www.oszk.mek) Szendrei Janka 1988 Középkori népzenénk c. fejezet: A naptári ünnepek énekei., Lakodalom. In Magyarország Zenetörténete I. (ld. Rajeczky 1988) 491–500., 544–556. 1993 (Szerk.) XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. MTA Zenetudományi Intézet (Hangkazetta kísérőfüzettel) 347


2011. 02. 08. 12:34:05

Szerb Antal 1934 Magyar irodalomtörténet. V. kiadás Magvető Kiadó, Budapest, 1972. Szíjjártó Jenő 2001 Virágok vetélkedése. Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből. Nap Kiadó, Dunaszerdahely 2008 Virágok vetélkedése. Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből. Szerk. Ág Tibor. In Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 43. Dunaszerdahely Szomjas-Schiffert György 1958 Csallóközi népzenegyűjtés. In A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei Budapest, Akadémiai Kiadó, XIII., 1–4. sz., 215–245. 1972 Hajnal vagyon szép piros… Énekes várvirrasztók és órakiáltók. Magvető Kiadó, Budapest Szőke József 1993 Nagykér (monográfia). Nap Kiadó, Dunaszerdahely Sztanó Pál–Tóth Margit 1972 A Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye I. F 001 Akadémia, Magyar Néprajzi Múzeum Budapest Tari Lujza–Pogány Péter 1988 Dalfüzér 1844. Tompa Mihály kéziratos, kottás népdalgyűjteménye. Hasonmáskiadásra előkészítették és tanulmányokkal ellátták: Pogány Péter és Tari Lujza. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Miskolc Tari Lujza Könyvek: 1989

Weiner Leó művészete a népzenei források tükrében. In A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola évkönyve 2. Liszt F. Zeneművészeti Főiskola, Budapest, 59–227. 1998b Magyarország nagy vitézség A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Néprajzi Társaság, Budapest

348


2011. 02. 08. 12:34:05

1998c Külömbféle magyar Nóták a 19. század elejéről – Allerlei ungarische Melodien vom Beginn des 19-en Jahrhunderts. Balassi Kiadó, Budapest 2001a Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója. Balassi Kiadó, Budapest Tanulmányok: Kodály hangszeres gyűjtése. In Magyar Zene XIX. 2. 184–196. 1987 Palóc menyasszonykísérő – bukovinai menyasszony-kikérő. In Magyar Zene, XXVIII. 1. 6-33. 1992 Lajtha László hangszeres népzenegyűjtései: 1911–-1963. In Magyar Zene, XXXIII. 2., 141–190. 1993 Lajtha László, a palóc hangszeres zene kutatója. In Magyar Zene, XXXIV. 1., 60–84. 1992-94 Füleki László szlovákiai magyar prímás hangerőfokozási módszere és ennek kottaképi megjelenítése. In Zenetudományi Dolgozatok, MTA ZTI Budapest, 181–197. 1995a Hungarian Band Leader László Füleki’s Mehod for Amplifying Notes and Its Representation in Notation. In Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungariae 36/1–2., Budapest, 135–149. 1995b A magyar népzenei dialektusok a Magyar Népzenei Antológia hanglemezsorozat tükrében. In A Magyar Kodály Társaság Hírei XVII. évf., Bevezető 11–13., Az északi népzenei dialektus: 13–17. 1995c Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága. Mátrai Tanulmányok, Gyöngyös, 255–289. 1995-96 Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyűjtései I. Átány és Bodony. In Agria XXXI-XXXII. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 1995–1996. Szerk. Petercsák Tivadar és Szabó J. József, Eger, 333–370. 1996 Hangszeres népzenei gyűjtőúton a szlovákiai magyarok között. In Valóság 96. 7., 44–56. 1996-97 Manga János hangszeres népzenegyűjtései (1959–1977). In A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996–1997, XXI., 179–205.

1978

349


2011. 02. 08. 12:34:05

1997-98 Egyéni variációgazdagság egy zoboralji volta-ritmusú dallamtípusban. In Zenetudományi Dolgozatok, MTA ZTI, Budapest, 195–209. 1998a The Instruments and Instrumental Folk Music of the Hungarian Minority in Slovakia in the 20th Century. In Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungariae Academiae Scientiarum Hungaricae 39/1., 35-52. 1998b-c ld. könyvek 2001a ld. könyvek 2001b Halottkísérő, halálmars – hangszeres zene a halott utolsó útján. Lélek, halál, túlvilág. Vallásethnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. In Tanulmányok a transzcendensről II., Szerk. Pócs Éva, Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 282–301. 2002b A 110 éve született Lajtha László és a Palócföld népzenéjének kutatása. In Palócföld XLVIII. évf. 5. sz. 527–542. 2002c The History of Phonograph and Digital Sound Recordings and a North Hungarian Village between 1896 and 2000. In Music Archiving in the World. Papers presented at the Conference on the Occasion of the 100th Anniversary of Berlin Phonogramm-Archiv. Ed. By Gabriele Berlin and Artur Simon. Verlag für Wissenschaft und Bildung. Berlin. 458– 467. CD melléklettel, zenei illusztrációk a CD-n: 45–52. 2002d Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői. In A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. Szerk. Kapros Márta–Lengyel Ágnes–Limbacher Gábor. Kiadja A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Balassagyarmat–Salgótarján 161–191. 2002e Népzenegyűjtés a Nyitra-vidéken In Ösvény. Módszertani és információs lap. Kiadja a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya 2002. II. évf. 1. sz. 45–46. 2003 Népzenekutatás intézményes keretek között: az első évek és a korabeli szaksajtó. In Zenetudományi dolgozatok. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. I–II. MTA ZTI, Budapest, I. 187–210. 2004 „A szerelem betege” és a „Bagoly asszonyka” zoborvidéki ballada Kodály gyűjtésétől napjainkig. In Az Idő rostájá350


2011. 02. 08. 12:34:06

ban. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. I. Szerk. Andrásfalvy Bertalan–Domokos Mária–Nagy Ilona–Landgraf Ildikó–Mikos Éva. Budapest. L’Harmattan 149–166. 2005a A tárogató tágabb palócvidéki múltja. In Palócföld LI. évf. Csohány Kálmán-különszám. Szerk. Praznovszky Mihály, Salgótarján, 384–390. 2005b Kisfaludy Károly korának zenéje verseinek kortárs megzenésítései alapján. In Arrabona Múzeumi Közlemények. Kiadja a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Győr, 2005. 43/2. (Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulója) 85–111. 2005c Antal Molnár, a Hungarian Musician as Ethnomusicologist. In Jahrbuch des Österreichischen Volksliedwerkes. Redigiert von Eva Maria Hois unter Mitarbeit von Michaela Brodl und Sepp Gmasz, 2004/2005. Bd. 53/54. Wien, Mille Tre Verlag 83–95. 2006a Totenmelodien und Trauermärsche: Die Instrumentalmusik in der ungarischen Totenzeremonie. In Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae Tomus XLVII. 47/1. 2006. 111–126. 2006b Bartók’s Collection of Hungarian Instrumental Folk Music and its System. In Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae. Tomus XLVII. 47/2. 2006. 141–166. 2004 ld. Ürge Mária 2007a Pásztó zenei emlékei. Pásztó Város Önkormányzata, Pásztó 2007b-c ld. hanglemezek 2007d Kodály Zoltán, az egykori Mohi és a régi magyar műdalok. In Magyar Zene 2007. 4. 357–372. 2007e Bartók Béla magyar hangszeres népzenei gyűjtése és rendje. Bartók Béla születésének 125. évfordulójára. In Néprajzi Látóhatár 2007. 3–4. sz. 5–37. CD melléklettel (CD 1–10. sz.) 2007f The Role of Zoltán Kodály in Instrumental Folk Music Research. In Hungarian Heritage Vol. 8. 1–2., European Folklore Institute, Bp., 31–42. 351


2011. 02. 08. 12:34:06

2007g Kodály Zoltán szerepe a hangszeres népzenekutatásban. In Magyar Múzeumok Szerk. Selmeczi Kovács Attila. A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület folyóirata Budapest, 2007.4., 12–15. 2010 Zenésznevek, muzsikálással kapcsolatos személynevek. In Régi magyar mesterségek családneveink tükrében. Válogatás az Oktatási és Kulturális Minisztérium anyanyelvi pályázataiból. (Szerk. Balázs Géza és Grétsy László) 2010, Anyanyelvápolók Szövetsége, Tinta Kiadó, Budapest, Hanglemezek, CD-ROM: 1992a Lajtha László népzenegyűjtéséből, balassagyarmati és soproni zenekar. Hungaroton MK 18206. (2001 CD változat: HCD 18206) 2000 A szabadságharc népzenei emlékei (CD-ROM) MTA ZTI, Budapest 2007b „Pásztó fëlëtt kerek az ég allya”. Pásztó népzenei emlékei. Kiadja Pásztó Város Önkormányzata, Pásztó 2007. (1 CD) 2007c Death is the Reaper over the world – Kaszás e földön a halál. Hungarian funeral music Pan 21 06/07 In Ethnic series, Pan Records, Holland. (2 CD) Ismertetések: 2001c Ág Tibor: Az Aranykert muzsikája. Csallóközi népdalok. In Csallóközi Kiskönyvtár. Kalligram Könyvkiadó 1999. In Acta Ethnologica Danubiana 2–3. Az Ethnológiai Központ Évkönyve – Jahrbuch des Forschungszentrums für Europäische Ethnologie 2000–2001. Szerk/Hg. Liszka József, Dunaszerdahely–Komárom 2001. Lilium Aurum 246–248. 2002a Kossuth Lajos a kisebbségben élő magyarság népzenéjében. In Kisebbségkutatás, 11.4., 975–983. Felföldi népdalok (Emlékezés Szíjjártó Jenőre) In Magyar Rádió Bartók Adó Hagyományra hangolva 2002. július Megjelenés alatt: Zenésznevek, muzsikálással kapcsolatos személynevek. In Régi magyar mesterségek családneveink tükrében. Szerk. 352


2011. 02. 08. 12:34:06

Balázs Géza, Grétsy László. Anyanyelvápolók Szövetsége-Oktatási és Kulturális Minisztérium, Tina Kiadó, Budapest Ürge Mária 2004 A kolonyi templom előtt. Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből. Válogatta, szerk. és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza. In Gyurcsó István Alapítvány könyvek 32. Dunaszerdahely Vargyas Lajos 1941 Áj falu zenei élete. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest 2000 Egy felvidéki falu zenei világa – Áj, 1940. (Szerk. Bereczky János), Európai Folklór Intézet, Planétás Kiadó, Budapest Vikár László 1958 Népdalgyűjtés Nyitrában. In MTA I. Osztálya Közleményei 12. Budapest, 415-27. Újváry Zoltán 1977 Gömöri népdalok és népballadák. In A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai VIII.,Miskolc 1980 Szállj el fecskemadár. Gömöri magyar népballadák és népdalok. Gyűjtötte és a bevezetést írta Újváry Zoltán. Magyar Helikon, Budapest

353


2011. 02. 08. 12:34:06

Műfaj és stílusmutató Áruskiáltás Sós kiflit, zsëmlyét ......................................................... 116. Balázsjárás Szent Balázs püspöknek ................................................... 67. Ballada, balladás dal Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem ........................... 87. Kiskocsmába këll mënnëm .............................................. 52. Szépen legel a bárójék gulyája ....................................... 108. Zavaross (sic) a Tisza ....................................................... 79. Megbetegült Szabó Kata ................................................... 55. Dudanóta: Azér’ is csak járom véle ................................................ 1., 2. Ak(k)i dudás akar lënni .................................................... 11. Az én apám jó gazda vót .................................................... 6. Ángyom sütött béllëst ...................................................... 13. Bánod gazda, bánod ......................................................... 10. Elindultam a hosszú útra .................................................... 5. Ez a lábam, ez, ez, ez ......................................................... 9. Ha të tudnád, amit én ......................................................... 8. Haragszik a gazda .............................................................. 3. Hej, hugom hogyan vagy ................................................. 15. Kura Jóska dudájjon ke’ ................................................... 14. Oda alá köles talló .............................................................. 7. Szomszédasszony olyan asszony ..................................... 12. Víz alá, víz alá .................................................................... 4. Dúdolás ..................................................................................... 2. Gyerekjáték Kis Komárom és Illuska ................................................. 118. Szabad péntek és Elvesztettem zsebkendőmet ............... 119. Zöld ág, zöld ág .............................................................. 117. 354


2011. 02. 08. 12:34:06

Kanásztánc Mëgismerni a kanászt ....................................................... 56. Egyéb táncdallam Hogy a csibe, hogy? ......................................................... 58. Karácsonyi köszöntés – mendikálás: Jancsi futott, mëgbotlott ................................................... 59. Uccu, Jankó, Palkó, Bence ............................................... 60. E víg napra, úgy mint mára (újévi) .................................. 61. Ó, ó, ó, A bográcsom de forró! ......................................... 62. Báránkámon csengő szól .................................................. 63. Csordapásztorok ............................................................... 64. Még az embër álmodoz .................................................... 65. Mënnyből az angyal ......................................................... 66. Katonadal (egyben valamennyi új stílusú népdal) Csivirgónak-csavargónak mond engem az egész világ .... 110. Fëlmëgyëk a dobërdói nagy hëgyre ................................. 82. Galántai sorozóra süt a nap .............................................. 92. Huszonëgy huszonkettő, huszonhárom ............................ 99. Kapitány úr levelem jött ................................................. 109. Kiindult a vonat a galántai állomásról ............................. 84. Októberban rukkolnak a regruták .................................. 100. Rozmaringot ültettem ëgy csërépbe ................................. 83. Sárga ja csikó, sárga ja nyerëg rajta ............................... 104. Szeli dróttal van kerítve ................................................... 80. Szép Pográny jaj, de szép helyën van .............................. 95. Koldusének Áldja mëg az Isten a pap szakácsnéját ............................. 39. Lakodalmas Hajnali a lakodalom előtti éjjel: Hajnal hasad, csillag ragyog ............................................ 16. Őszi harmat, hideg esső ................................................... 17. Menyasszonybúcsúztató és a menyasszony búcsúzása: Gyüjj be anyám, gyüjj be ....................................................... Fehér galamb szállt a házra .........................................22-23. 355


2011. 02. 08. 12:34:07

Három virágból kötöttem koszorút .................................. 24. Hej, révész, révész ........................................................... 28. Idegen anyósnak ................................................................ 28. Esküvőre menet A kis kakas szépen kukorékol ........................................ 113. Dunna, dunna ................................................................... 18. Elindútunk a nagy útra ..................................................... 20. Ez a kislány akkor sír ......................................................111. Kidőt a pap kertje ........................................................25-26. Kukorékol a kis kakas, otthon akar lenni ....................... 112. Mënjetëk, mënjetëk .......................................................... 27. Menyasszonyfektető, Menyasszonytánc, „Kontyoló” Szabad péntek, szabad szombat ....................................... 30. Tëgyënek a tëgyënek a tányérjába ................................... 31. Vacsora alatt: Dunna, dunna, cifra/selyëm dunna ............................ 19., 21. Az igaz Messiás született –Kánai menyegző ................... 29. Ivó Itt ittak, ott ittak ................................................................ 32. Midőn Jézus a földön járt ................................................. 33. Vendégküldő, tréfás viszontválasz és búcsúzó Ha ittatok, ëttetëk ............................................................. 34. Nem, nem, nem, nem, nem .............................................. 35. Szent Pétër áldása ............................................................. 36. Pásztor Amott mëgy a Toma nyája ............................................... 40. A Vidrócki manga nyája / Korog-morog ........................... 42. A Vidrócki manga nyája/Vígan korog .............................. 43. Esik eső, nagy sár van a kapuba ....................................... 37. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát ..................................... 90. Kisütött a nap a báró házára ............................................. 38. Mëgittam már mindënëmet .............................................. 41. Mëgyën a nyáj, mëgyën a nyáj ......................................... 44. Nagy udvara van a holdnak .................................... 40./var.1. Rásütött a nap a báró házára ............................................ 89. Szārad a bokor a tetőn ............................................ 40./var.2. 356


2011. 02. 08. 12:34:07

Szentiván napi Szentiváni tiszta búza ....................................................... 45. Alkalomhoz nem kötött régi stílus Arass babám, arass ........................................................... 53. Arattam, arattam ............................................................... 54. Gyere be, gyere be ........................................................... 51. Istenem, országom .......................................................... 47. Műfajilag nem, vagy kevéssé kötött új stílusú népdalok A patai zöld erdőben nem csörög a falevél ...................... 96. Csípős csóván van az udvarunkba’ ................................ 105. Eresz alatt fészkel a fecske ............................................... 81. Gyere velem az erdőbe sétálni ......................................... 93. Hej, édësanyám, engedjën el a bálba ............................. 102. Istenëm, Istenëm .............................................................. 91. Látod édësanyám .............................................................. 88. Madárka, madárka ............................................................ 78. Mikor én még tizënkét éves voltam ................................. 94. Nagykér fëlëtt, sej, Nagykér fëlëtt ................................... 86. Özvegyasszony mëgfőzte az ibolyát ................................ 85. Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring ....................... 101. Szegény legény ha bemegy a kocsmába ........................ 103. Népies műdal Ezt a kerek erdőt járom én ............................................... 70. Ég a kunyhó, ropog a nád ............................................71-73. Jaj, de magas, … ez a vendégfogadó ............................. 114. Káka tövén költ a ruca ................................................68-69. Kis Komárom, nagy Komárom ...................................... 118. Letörött a bécsi torony gombja ........................................ 77. Víg életem van énnékëm ................................................. 76. Zöld erdőbe, zöld mezőbe ................................................. 46. Hangszeres műfriss Most kezdődik…a tánc .................................................... 74. Szép a lány, jó a lány („Luisa-csárdás”) .......................... 75.

357


2011. 02. 08. 12:34:07

Hangszer Citera: Hej, kiskatlan, kiskatlan (énekelve) .................................. 49. Hej, kiskatlan, kiskatlan (citerán) ..................................... 50. Istenem, országom (énekelve) .......................................... 47. Istenem, országom (citerán) ............................................. 48. Hegedű: A patai zöld erdőben nem csörög a falevél ...................... 97. Befogom a lovam ............................................................. 98. Ég a kunyhó, ropog a nád ................................................. 72. Két út van előttem ............................................................ 57. Ennek a szép barna lánynak ........................................... 106. Ld. még „Hangszeres műfriss” ...................................74-75. Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem ének-hegedű ..... 87. Ennek a szép barna lánynak ének- hegedű ..................... 107. Zöld a kökény recece /ének-hegedű ............................... 115. Rezesbanda és ének: Jaj, de magas … ez a vendégfogadó ............................... 114.

358


2011. 02. 08. 12:34:07

Helynévmutató Abaújszina Alsóbodok Alsókálosa Balogtamási Berzétekőrös Béd Borzova (Szádvárborsa) Csoltó Gice Felsőszeli Geszte Gímes Gömörhorka Hidaskürt Ipolyszakállas Jóka Kőhídgyarmat Kolon Losonc Magyarbőd Medeveshidegkút Nagyida Nagykér Rimaszombat Rudna Rozsnyó Szilice Szeszta Uzapanyit Várhosszúrét Zsére

Seňa Dolné Obdokovce Kaloša Tomášovce Kružná Bádice Silická Brezová Čoltovo Hucín Horné Saliby Hosťová Jelenec Gemerská Horka Mostová Ipeľský Sokolec Jelka Kamenný Most Kolíňany Lučenec Bidovce Studená Veľká Ida Velký Kýr Rimavská Sobota Rudná Rožňava Silica Cestice Uzovská Panica Krásnohorská Dlhá Lúka Žirany

359


2011. 02. 08. 12:34:07

Resumé Lujza Tari je medzinárodne uznávanou maďarskou bádateľkou ľudovej hudby a folklóru. Ako členka Internacional Folk Council je v pravidelnom pracovnom styku s kolegami na Slovensku. O tom svedčí aj jej účasť v roku 1976 na medzinárodnej konferencii v Donovaloch, ktorá sa zameriavala na skúmanie tradičných pastierskych kultúr. Na kongrese ICTM v Nitre v.r. 1998 prednášala o ľudových hudobných nástrojoch, o maďarskej inštrumentálnej ľudovej hudbe na Slovensku. Predmetné dielo autorky je výberom zberu materiálov maďarskej ľudovej hudby na Slovensku, v rokoch 1983-2006. Publikácia a 2 CD obsahujú notový materiál a zvukové záznamy, ktoré naznačujú zmeny v tradičnej ľudovej hudbe, postupný rozklad a posun sedliackej ľudovej hudby, ako i geografické hranice folklórnych hnutí od okolia Bratislavy až po východné regióny Slovenska. Zvukové záznamy obsahujú kolektívne, ale aj vynikajúce individuálne hudobné a spevácke výkony. Inštrumentálnu ľudovú hudbu v danom období väčšinou prezentovali cigánske kapely. Autorka však poukazuje aj na poslanie a význam rôznych hudobných nástrojov, ako napr. gajdy a na činnosť dychových súborov. Bezprostredným cieľom nie je zmapovanie slovensko-maďarských súvislostí a vzťahov v danej oblasti, ale autorka v niektorých prípadoch sa venuje aj vzájomným vplyvom a prepojeniam, ktoré pramenia v spoločných tradíciách našich národov. Publikácia je zároveň vhodným metodickým materiálom pre nositeľov tradícií v oblasti ľudovej hudby a folklór.

360


2011. 02. 08. 12:34:07

Szlovákiai magyar népzene Tari Lujza gyűjtéséből CD I. Jóka (Pozsony m.) 1983. január 23. Szitásné Tankó Emerencia (sz. 1907.) 01 Azért is csak járom véle (AP_ 12.985c1) 02 Ha të tudnád, amit én (AP_12985c2_4_7) Ez a lábam, ez, ez, ez Piros kukoricaszál 03 Elindultam a hosszú útra (AP_12985c3_8_5) Az én apám jó gazda vót Oda alá köles talló 04 Haragszik a gazda (AP_12985c6_9) Víz alá, víz alá 05 Szépen legel a bárójék gulyája (AP_12985g) 06 Aranyos kis Bözsikém (AP_12986a) 07 Jancsi futott, mëgbotlott (AP_12986i1_2) Uccu, Jankó, Palkó, Bence Galánta (Pozsony m.) 1983. január 22. Farkas István (62 é. prím –Vízkelet), Jánoska Kálmán (64 é. bőgő) Sárközi Aladár (48 é. pianino Felsőszeli) 08 Verbunk (AP_12987g) 09 Kanásztánc (AP_12987j) 10 Verbunkos (AP_12988a) Felsőszeli (Pozsony m.) 1983. január 23. Danajka Lajos (58 é.) 11 Szeli dróttal (AP_12989d) 12 Szabad péntek (AP_12990f) 13 Aki dudás (AP_12989i2_o_k) Szomszédasszony Bánod gazda 361


2011. 02. 08. 12:34:08

Németh István (56 é.), Cinege Lukács (75 é.), Danajka Lajos (58 é.) 14 Szent Balázs püspöknek (AP_12990j) 15 E víg napra (AP_12990i_k_l) Báránkámon Ó, ó, ó/A bográcsom de forró Nagykér (Nyitra m., felv. Abaújszántó Zemplén m.) 1997. július 26. Gróf György (sz. 1942.) 16 Hej,a mohi hëgy borának (Dat247_0_44) Krizsán Pálné (sz. 1926.), Gróf Györgyné (sz. 1940.), Szabó Dénes (sz. 1923.) 17 Itt ittak, ott ittak (Dat250A_0_06) Krizsán Pálné (sz. Mali Vilma 1926.), 18 Fehér galamb szállt a házra (Dat250A_0_10) Kőhídgyarmat (Esztergom m.) 1997. október 7. Juhász Imre (sz. 1935.) 19 Ég a kunyhó – dúdolás (Dat230A41_13) Muha Pál (sz. 1919. Bajta) 20 Csebogár, csebogár – szájharmonika (Dat230A52_42) Kürt (Pozsony m.) 1994. október 23. Anyalai Sándor „Pepes” Sándor sz. (1927.) és cigányzenekara 21 Menyasszonytánc (Kürt_1_2) Mikor a menyasszonyt fektetni viszik Pográny (Nyitra m.) 1994. június 25. Szomolányi Andrásné Nagy Ilona (sz. 1931.) 22 Gyüjj bë anyám, gyüjj bë (Dat071_11_12_19) Zörög a kocsi Idegen anyósnak Hej, révész 23 Mënjetëk, mënjetëk/Nem, nem, nem, nem, nem (Dat098A_14_17) Szent Péter áldása 24 Arass babám (Dat098A_0_16_18) Szentiváni tiszta búza

362


2011. 02. 08. 12:34:08

Pogrányi hagyományőrző asszonyok, férfiak, egyben a rezesbanda tagjai 25 Szép Pográny jaj, de szép helyën van (Dat099A_54_53_37) Kapitány úr levelem jött Jaj de magas… ez a vendégfogadó – rezesbanda és ének Alsóbodok (Nyitra m.) 1997. augusztus 12., szeptember 26. Holecz Ferencné Gyepes Ilona (1944.) 26 Megbetegült Szabó Kata (Dat249A_0_22) Alsóbodoki hagyományőrző asszonyok 27 Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus/Villő (Dat249B_0_17) 28 Szëntiványi tiszta búza (Dat249B_0_21) 29 Bojtár vót a nagyapám (Dat249A_0_11) 30 Aggyig gyüjj el én Mártonyom (Dat249B_0_28) 31 Virágos kertëmben pitypalatty (Dat249B_0_26) 32 Kinek van, kinek van karikagyűrűje (Dat249B_0_30) 33 Kihajtom a birkám a rétre (Dat249B_0_12) Béd (Nyitra m.) 1994. június 26. és július 9. Árpás Domonkos (sz. 1924.) 34 Minek nékem a szombat estét várni – trombita, majd ének Gál Andrásné Gál Piroska „Horcsik” (sz. 1919.) 35 Arattam, arattam (Dat099_92) 36 Dunna, dunna (Dat099_82) 37 Kidőt a pap kertje és Amerre én járok (Dat099_J_20_22) 38 Fehér galamb szállt a házra (Dat099_90) 39 Hajnal hasad, csillag ragyog (Dat099_J_33) 40 Látod édësanyám, … mért szültél a világra (Dat099_J_04) 41 Hideg szél fúj édësanyám (Dat099_J_05) 42 Özvegyasszony mëgfőzte az ibolyát Zsére (Nyitra m.) 1994. július 9. Bihari József cigányprímás (71 é.) 43 Dudanóta – dudautánzás)– hegedű (Dat098A25_48) 44 (Kura Jóska…) – dudautánzás – hegedű (Dat098A28_09) 45 Verbunkos – hegedű (Dat098A39_46) 46 Verbunkos – hegedű (Dat098A58_48) 363


2011. 02. 08. 12:34:08

Geszte (Nyitra m.) 2002. július 17. Brath Istvánné Brath Margit (sz. 1933.) 47 Estélyi csillagok szépen ragyogjatok (Geszte_IV_0_00) 48 Hét csillagból van a göncöl szekere (Geszte_IV_0_07) 49 Vót nékem szeretőm (Geszte_IV_0_09) 50 Elvégeztük, elvégeztük…, Jó légy gazda (Geszte_IV_0_02)

CD II. Medveshidegkút (Nógrád m.) 2004. július 23. Mag Albert Péter (sz. 1929.) 01 Friss (Vidrócki dallam) – hegedű (Gömör_CD_14_0_50) 02 Esik eső, nagy sár van a kapuba (Gömör_CD_14_1_04) Losonc (Nógrád m.) 1994. december 3. Balogh Árpád cigányzenész (sz. 1944.) 03 „Juhásznóta” (Vidrócki dallam, Juhász legény, szegény juhászlegény) – tárogató (Dat231A_0_31) 04 Este, este, sej este akar lenni – tárogató (Dat231B_0_00) 05 Rákóczi-induló – tárogató (Dat231B_0_25) 06 Befúvás, majd Vasvári-induló – tárogató (Dat231B_0_30) Szilice (Gömör m.) 2004. július 20. Mezei Sándor (sz. 1933.) 07 Mikor Noé a szőlőt ültettë, Mikor mentem a borosüveg felé (Gömör_CD_06_0_57) 08 Kétszer három hat (Gömör_CD_06_0_59) 09 Mikor Rózsa Sándor (Gömör_CD_09_0_05) Borzova /Szádvárborsa 2004. július 20. Mezei Lajos (sz. 1954.) Gyenes Katalin, Farkas Lászlóné (sz. 1933.) Farkas László (71 é.), Sárog János (61 é.), Farkas Lajosné (74 é.), Farkas Erzsébet (75 é.) 10 Borzovai vigadóba szépen szól a magyar nóta (Gömör_CD_10_0_49) 364


2011. 02. 08. 12:34:08

Mezei Lajos 11 Sej, édesanyám eresszën el a bálba (Gömör_CD_10_0_54) Gyenes Katalin szájharmonika, Mezei Lajos és a fentebbiek 12 Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet – szájharmonika Megismerni a kanászt (Gömör_CD 0_56_CD_11_0_06) Mezei Lajos és a fentebbiek 13 Magasan repül a daru (Gömör_CD_11_0_12) 14 A rozsnyói megyeház (Gömör_CD_11_0_28 15 A rozsnyói kaszárnyára (Gömör_CD_11_0_35) Farkas László (71 é.) 16 Szombat este kimëntem a szőllőbe (Gömör_CD_11_0_36) Gömörhorka (Gömör m.) 2004. július 20. ifj. Katona Pál (pásztor, sz. 1977.) 17 Fëlszántatom, fëlszántatom (Gömör_CD_05_0_53) Balogtamási (Gömör m.) 1997. augusztus 17-18. Balázs Barna (volt pásztor, sz. 1912.) 18 Amott megy a Toma nyája ( Dat251A_0_57) 19 Kisütött a nap a báró házára (Dat251A_1_05) Uzapanyit (Gömör m.) 1997. augusztus 18. Pál István (volt pásztor, sz. 1909.) 20 Nagykárolyi fenyveserdő a tanyám (Dat252A_0_25) 21 Hallottad-e hírét piros járomszögnek (Dat252A_0_48) Rimaszombat (Gömör m.) 1997. augusztus 17., október 3. Radics János cigányprímás (sz. 1924.). Kísérete id. György Béla bandája két tagja 22 Lassú és Friss csárdás (Dat251A_0_28) id. György Béla cigányprímás és zenekara 23 Lassú csárdás és Friss: Kimentem a selyemrétre kaszálni, Porzik, porzik a szombati utca, Nem loptam én életemben, Műcsárdás Káposzta, káposzta, Cigánydal – Friss (Dat251A_0_32)

365


2011. 02. 08. 12:34:09

Rozsnyó (Gömör m.) 2004. július 22. Zsíros László prímás (sz. 1928.) és fiai: Zsíros Árpád (brácsa), ifj. Zsíros László (bőgő) 24 Lassú és Friss csárdás: Nagykárolyi fenyveserdő a tanyám (Gömör_CD_11_0_55) 25 Lassú csárdás: Ezt a kerek erdőt járom én, Ez a kislány akkor sír (Gömör_CD_11_0_59) 26 Menyasszonytánc: A mi menyasszonyunk nem lesz többet jány (Gömör_CD_11_0_57) 27 Verbunkos (Gömör_CD_11_0_38) 28 Verbunkos (Gömör_CD_11_0_40) 29 Friss (Gömör_CD_11_0_42) 30 „Lavotta szerelme” (Gömör_CD_11_0_46) Várhosszúrét (Gömör m.) 1988. június 16-17., 1989. április 30. Ulman Gábor citerás 31 Lassú és Friss csárdás – citera, majd énekelve: Jaj de szépen kifaragták azt a fát (AP_16392b_d1) 32 Istenëm, országom, – citera, majd ének Hej, kiskatlan, kiskatlan – ének (AP_16392f_g2_j2) Krága Lajos (volt cigányprímás, sz. 1929.) 33 Mëgyën a nyáj, mëgyën a nyáj (AP_16397b) 34 Menyasszonytánc – hegedű (AP_16397g1) Krága Lajos, Krága Lajosné 35 Huszonëgy huszonkettő, huszonhárom (AP_16852f) Krága Antal (kb. 30 é.) 36 A patai zöld erdőben (AP_16852g) 37 Ég a kunyhó – dúdolás (AP_16851h2) Krága Lajos (volt cigányprímás, sz. 1929.) 38 Ég a kunyhó – dúdolás AP_16851h1 Rudna (Gömör m.) 1988. június 16. Gonosz Ferenc parasztcimbalmos (sz. 1904.) 39 Megismerni a kanászt – cimbalom (AP_16391l) 40 Kossuth Lajos azt üzente (AP_16391o2) 41 Fürdik a holdvilág – cimbalom (AP_16391p) 366


2011. 02. 08. 12:34:09

Nagyida (Abaúj-Torna m.) 1988. június 14-16. és 1989. május 1. Füleki László parasztprímás (sz. 1940) 42 Lassú csárdás (Édesanyám, szennyes ingem, gatyám) – hegedű (AP_16853d) 43 A csizmámon nincsen kéreg – hegedű-cimbalom (AP_16385h2_16853f) cimbalom: Csiszár Gyula „Pipir” (58 é.) cigányzenész A csizmámon nincsen kéreg – hegedű 44 Lassú csárdások (Juhászlegény, Ültettem violát) – hegedű (AP_16854a) 45 Verbunkos (Sárga szöget veretek a …) – hegedű (AP_16854c1) 46 Menyasszony-kontyoló: Hej, menyecske.. – hegedű, majd ének (AP_16853n) Magyarbőd (Abaúj-Torna) 1994. december 9-10. Hagyományőrző női csoport 47 Ó, én édes kis madár mire vetemëdtem (Dat234_0_22) 48 Hej, mënyecske, mënyecske (Dat234_0_01) 49 A fehér futóka fölfutot (sic) a fára (Dat234_0_02) 50 Kislány, kislány barna kislány (Dat234_0_03) 51 Barna kislány jó gondold meg (Dat234_0_05) 52 Verje meg az Isten (Dat234_0_34) 53 Magyarbődi patikárus jöjön (sic) ki (Dat234_0_38) 54 Karéjozó, Karikázó A nagy bődi dobogós kőhídnál (Dat234_0_00) Abaújszina, Kassa (Abaúj-Torna m.) 1994. október 29. Pota Géza (sz. 1933.), Csuga Géza brácsa, Ádám Béla cimbalom (sz. 1922.), Badó János bőgő (sz. 1920.) 55 „Amott egy fehér ház” – Friss (Dat231A_0_55) 56 „Konytyozó:” Hej, mënyecske (Dat231A_0_24) 57 Hej, mënyecske, mënyecske – Pota Géza ének (Dat231A_0_26) 58 Verbunkos – Ó, én szegény kis madár (Dat231A_0_50) 59 Verbunkos (Dat231A_0_19) 60 Lassú és Friss csárdás (Lóra csikós, lóra) (Dat231A_0_52) 367


2011. 02. 08. 12:34:09

368


2011. 02. 08. 12:34:09

Tartalomjegyzék Előszó ........................................................................................ 5 Bevezető .................................................................................. 10 Szlovákiai magyar népzenei al-dialektusterületek .............. 19 I. A Csallóköztől a Garamig .................................................. 25 Mátyusföldi, csallóközi, Vág-Garam közi és Zobor-vidéki tapasztalatok. A régi Pozsony megye ...................................... 25 Jóka ................................................................................... Hidaskürt .......................................................................... Galánta ............................................................................. Felsőszeli ..........................................................................

28 33 34 36

A Vág és Garam közén A régi Komárom és Esztergom megye ..................................... 45 Kürt .................................................................................. 45 Kőhídgyarmat .................................................................. 50 A Zoboralja, vagy Zobor-vidék (tágabban a régi Nyitraés Bars megye) hagyománya .................................................... 57 Nagykér ........................................................................... 64 Pográny ............................................................................ 69 Alsóbodok ........................................................................ 75 Béd .................................................................................. 84 Zsére ................................................................................. 93 Geszte ............................................................................ 102 II. A Börzsöny, a Cserhát és a Mátra szlovákiai oldalán ... 111 A régi Hont megye .................................................................. 111 Ipolyvisk ......................................................................... 112 Szalatnya ........................................................................ 115 Ipolypalást ....................................................................... 117 369


2011. 02. 08. 12:34:09

A régi Nógrád megye ............................................................. 123 Medveshidegkút ............................................................. 123 Losonc ............................................................................ 127 A régi Gömör-Kishont megye ................................................. 130 Berzétekőrös ................................................................... Szilice ............................................................................. Borzova .......................................................................... Gice, Lice ....................................................................... Csoltó ............................................................................. Gömörhorka ................................................................... Balogtamási .................................................................... Uzapanyit ....................................................................... Rimaszombat .................................................................. Alsókálosa ...................................................................... Rozsnyó .......................................................................... Várhosszúrét ................................................................... Rudna ............................................................................. Nagyida ..........................................................................

132 134 139 144 146 149 151 153 157 160 161 165 170 172

III. A Hernádtól keletre a Felső-Tiszavidékig, az északkeleti tájak ....................................................... 183 A régi Abaúj-Torna megye ..................................................... 183 Szeszta ............................................................................ 184 Magyarbőd ..................................................................... 186 Abaújszina, Kassa ........................................................... 189 Kottapéldák ........................................................................... 195 Zárszó .................................................................................... 333 Irodalom ................................................................................. 340 Műfaj és stílusmutató ............................................................. 3 54 Helynévmutató ....................................................................... 359 Resumé .................................................................................. 360 Szlovákiai magyar népzene Tari Lujza gyűjtéséből (hangzómelléklet) ................................................................... 361 CD I. ............................................................................... 361 CD II. .............................................................................. 364 370


2011. 02. 08. 12:34:09

371


2011. 02. 08. 12:34:10

372


2011. 02. 08. 12:34:10

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban megjelent: 1. Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, gyűjtötte és válogatta Ág Tibor, 1992 2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994 3. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék, Helytörténet két egyházi könyv köré építve, 1995 4. Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996 5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás története Nagymegyeren, 1996 6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996 7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák; Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe, 1997 8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997 9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997 10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998 11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998 12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998 13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének és a Nagymegyeri járás Csemadok szervezeteinek története, 1999 14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk gyermekbábcsoportoknak, 1999 15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999, (MC melléklettel) 16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének megalakulása és tevékenysége napjainkig, 1999 ** Száraz Pál: Kilométerkő, Novellák, 1999 17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával (Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös kiadásban, 2000 18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000 19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000 20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből, összeállította Ág Tibor, 2001 21. Sidó Zoltán–Őszi Irma: Ötven év szolgálat, A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001

373


2011. 02. 08. 12:34:10

22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, (CD, MC melléklet) 23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők kézikönyve, 2001 (MC melléklet) 24. Henkey Gyula: A csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alistál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány, 2002 25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világháború áldozatai és hősei Nagymegyeren, 2002 26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi vadásznapló, 2002 27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban, 2003 28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003 29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004, (CD melléklettel) 30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004 31. Köszöntsük a Jézuskát, Régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűjtötte és válogatta Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004 32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza, 2004 33. A Népes, írta és összeállította Takács András, 2004 ** Száraz Pál: Beszélő fények, Kisprózák, egyéb szövegek, versek, 2004 34. Fügedi János–Takács András: A Bertóké és társai (Jóka falu hagyományos táncai), 2005 35. Kovács Ferenc: 40 év és a kiwi megérett, 2006 36. Ág Tibor: Az árgyélus kismadár, Martos község népzenéje, 2006 37. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesalji népdalok, 2006 (CD melléklet, 2010) 38. Varga László: Amikor elindult a vonat, Deportálás és kitelepítés Nagymegyer és környékén lévő településekről 1945-1949 között, 2007 39. Takács András: Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve, 2007 40. Szíjjártó Jenő: Az anyai szó, kórusművek, (második bővített kiadás), 2007 41. Bors Éva: Mély kútba tekinték, Népi táncos gyermekjátékok, 2008 42. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla 1910-es nagymegyeri gyűjtése, Közli Ág Tibor, (második bővített kiadás), 2008 43 a.) Szíjjártó Jenő: Virágok vetélkedése, Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből, 2008 43 b.) Simek Viktor: Zoboralji színek, A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében, 2009 44. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, 2009 45. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, 2009 (CD melléklet)

374


2011. 02. 08. 12:34:10

46. Akkor sirassatok engem, Katona Pista összegyűjtött nótái, (II. kiadás), 2010 47. Borsi Ferenc: A magyar asztali citera, 2010 48. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács Teréz, a gömöri nótafa), 2010, (CD melléklet) 49. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népzenegyűjtéséből (1983-2006) - CD melléklet

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek hangzó-anyag sorozatban megjelent: Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000 Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, MC-CD, 2001 Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001 Bíborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorának élőfelvétele, MC, 2002 5. Bárdos Ágnes: Tánc-lánc, MC-CD, 2002 6. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, CD, 2004 7. Szerelem, Csanaky Nóra–Écsi Gyöngyi, Válogatás a XX. század magyar szerelmi lírájából és népdalainkból, CD, 2004 8. Hommage à József Attila (Szlovákiai magyar verséneklők József Attiláról), CD, 2005 9. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesaljai népdalok, CD, 2006 10. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2006, CD, 2007 11. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2007, CD, 2008 12. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2008, CD, 2009 13. A Bertóké és társai, Jóka falu hagyományos táncai, DVD, 2009 14. XI. Országos citeratalálkozó, Nagykapos, 2009, CD 15. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2009, CD, 2010 16. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, CD, 2009 17. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, CD 2009 18. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács Teréz, a gömöri nótafa), CD 2010 19. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népzenegyűjtéséből (1983-2006) - CD, 2010 1. 2. 3. 4.

375


2011. 02. 08. 12:34:10

Ez a könyv a VALEUR KFT nyomdájában készült 929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Múzeum u. 208/4 Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18 A KIADÓ CÍME: Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda Tel: +421/31/552 24 78 Fax: +421/31/550 98 30 E-mail: [email protected] WEB: www.csemadok.sk ISBN 978–80–89001–52–1 Tari Lujza Szlovákiai magyar népzene Válogatás Tari Lujza népzenegyűjtéséből (1983-2006) Kiadta a Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahelyen A kiadásért Huszár László, igazgató felel A nyomdai előmunkálatok a Csemadok Művelődési Intézetében készültek Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen Megjelent 500 példányban Kiadás éve: 2010

376


2011. 02. 08. 12:34:11

Tari Lujza Szlovákiai magyar népzene Válogatás a szerző népzenegyűjtéséből ( )

Recommend Documents